a GÖR. KHTH. PAPI ZSOLOZSMAKÖNYV

ház*, dalárdák-, iskolák« és

templomoknak

Országhírű

harmoniumcég:

régi speciális

HÖRL

N Á N D O R

B U D A P E S T , II., T Ö R Ö K - - U T C A 8. SZ. Fizeléskedvezmény.

Javaslat ingyen.

a GÖR. KHTH. PAPI ZSOLOZSMAKÖNYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s

a szentek é l e t r a j z i Ára finom bőrkötésben

adataival

25 pengő

A r a n y m e t s z é s s e l 30 „ i,

Speciális kötésekre külön árajánlat

Lüdvig István könyvnyomdája Miskolc Rákóczi-utca 18. -

Telefon 25-69

Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 havi részletre is.

Népénekeskönyv

9

Ára 7 pengő, Tíz példányra egy Ingyen.

pHogy mindnyájan egyek legyünk."

Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni és dolgozni kívánó katholikusok (papok és világiak) számára. Alapvető ismeretek. Bő imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.

áro két pengő Szent István Társulat —

Budapest Vili., Szentkirályi-utca 28-30. sz.

OLTALMAD ALÁ S I E T Ü N K MARIAPOCSI SZOZANYÁNK!

KELETI EGYHÁZ

T U D O M Á N Y O S ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

A « S Z E N T M I K L Ó S M A G Y A R O R S Z Á G I U N I Ó S S Z Ö V E T S É G " (SZEMISZ) T U D O M Á N Y O S É S I R O D A L M I O S Z T Á L Y Á N A K HAVI F O L Y Ó I R A T A . ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. '

Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK; BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, LIPPAY LAJOS DR., PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÓS DR, ROHÁLY FERENC DR.

Szerkesztő:

KOZMA J Á N O S

f

YÜI. évfolyam.

3. (75.) szám.

1941. március.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. szám.

Nr. 3. (75.)

Annus VIII.

Martius 1941.

Keleti Egyház

SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július A és augusztus kivételével. Szerkesztőség é s kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. SZ. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között): 57—98. Előfizetési Ara pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részére: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.

TARTALOM! CIKKEK. Dudás Miklós OSBM. hajdudoiogi püspök: A Jézustársaság az Egyház történelmében. Wunderle György: A keleti egyházi tanulmányok vallásos jelentősége. (Németből: Vucskits Jenő.) Sztojka Sándor munkácsi püspök uniós körlevele. Dr. Massalszky Miklós herceg: Az orthodox egyház a mostani háború idején. (Fordította: Szántay-Szémán István dr.)

KRÓNKA. Szántay-Szémán István dr. a magyar érdemrend .középkeresztese. Jézus Társasága fennállásának 500 éves jubileuma. IRODALOM. Lenzen-Sebregondi Mária: Kő kövön nem marad. (Ismerteti: Szántay-Szémán István dr.) Kausz József: Legyes egy akol, egy pásztor. (Ism. Szántay-Szémán István dr.) Dr. Scheider Frigyes: Katholiku« családi nevelés. (Ismerteti: kj.)

Ecclesiu Orientális. Sancta Unione. Redactio et Admiuistratlo: Miskolc, Hungaria, Melinda-utca 11. — Redactor et moderátor: Joannes Kozma-

Periodicum Confoederationis S. Nicolai pro

Pretium annuum extra Hungáriám : 8 Pengő aurea.

Summaríum. Societas Jesu in 400 aunorum historia Ecelesiae graves atque magni momenti partes agebat a primi eins fundatione. Socios et discípulos S. Ignatii Semper invenimus in prima •acie sive reformationum internarum et devotionis catholicse perficiendarum, sive fidei defendendae et propigandae, sive scientiarum tum theologicarum, tum profanarum. Maximi momenti fűit in devotitone divulganda introductio exercitiorum spiritualium et enodatio cultus B. M. Virginis vividi. Assidue partém habétól

in magnis Ecclesiae certaminibus: eodem modo inveniuntur in concilio Tridentino et disputationibus saec. XVI. et XVII-i, sicuti in missionibus ubique terrarum e vestigio S. Francisci Xav., ducis et exemplaris maximi missionarii. Societas Jesu timen non tantum in re vitae christianae et devotionis et fidei excultandae, defendendae ac propagandae, sed etiam in iuventute edueinda, in scientiis et artibus diversis, sicuti magna nomina horum demonstrant, egrigio eventu laborabat ad maiorem Dei glóriám. (Oratio Nicolai Dudás, Doctoris

A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, az értesítő lapon jelezve a küldemény rendeltetését A Keleti Egyház régi csekkszámlája megszűnt.

A JÉZUSTÁRSASÁG AZ EGYHÁZ TÖRTÉNELMÉBEN. Ü n n e p i b e s z é d a Jézus Társaság 400 éves jubileumi díszünnepélyén. DUDÁS MIKLÓS OSBM hajdúdorogi püspök.

A katholikus egyház kétezeréves történelmében lépten-nyomon fölismerhetjük isteni alapítójának atyai gond viselését. Krisztus maga irányítja szeplőtelen jegyesének, az Anyaszentegyháznak életét, hol közvetlenül isteni 'mindenhatóságának csodálatos beavatkozásával, hol pedig közvetve, kiválasztott emiberek és intézmények által. A véres üldözések korában rettenthetetlen hősöket, bátoriel'kü vértanúkat támaszt, a ibékés századok idején pedig istenbemélyedő, szentéletű rendalapítókat, mennyei ifhlétettségű és mélytudású szentatyákat ad Egyházának. A keresztény tömegek túlzott anyagiassága és elvilágiasodása idején, amikor a hitélet erősen hanyatlóban volt, Szent Domonkossal és Assziszi Szent Ferenccel az élen a kolduló szera etrendeket használja fel, hogy a telkeiket az örökkévalóság felé irányítsa. A középkor vége felé pedig, a nagy nyugati egyházszakadás idején, amikor az eljövendő nagy egyházellenes viharok előjele piroslik a nyugati ég alján, Loyolai Szent Ignác az a providenciális férfiú, akit az Isten kiválasztott, hogy zseniálisan elgondolt, mesteri tökéletességgel megszervezett rendjének, a Jézustársaságnak mozgékony, harcos seregét állítsa az Egyház szolgálatába. Szent Ignác rendje, bár 'lényegében megegyezik a többi, régebbi szerzetes rendekkel, a kor kívánalmainak megfelelően bizonyos ú j és sajátos vonásokat is mutat föl, amilyendk az erősen központi, mondhatnám katonás szervezet, a tökéletes, sízinte a kollektivizmus hatalmas dinamikájáig menő, közös élet, a nagyfokú mozgékonyság és a vele párosuló erős (aktivitás, sőt ha szükséges, harciasság. Mindezek különösképen alkalmassá tették a: Társaságot az ú j idők nagy harcainak sikeres megvívására, az újkor (hatalmas 'feladatainak eredményes megoldására. Ezt igazolta is az élet. A Jézustársas ág alapításának első kezdetétől fogva teljes önfeláldozássál átadta magát Iisten és az Egyház szent ügyeinek szolgálatára és azóta az egyházi élet ¡minden síkján: a belső reformok megvalósításában, a katholikus álhitat és hitélet elmélyítésében, szent hitünk védelmében. és terjesztésében^ valamint a tudományok Istenért és« a lékekért vailó alapos művelésében (mindenütt ott látjuk a legelső vonalban a Jézustársaság tagjait, Szent Ignác fiainak fekete seregét. Hogy ez a négyszázéves apostoli tevékenység és mindent átfogó komoly munka menynyire nagyjelentőségű és sikeres, annaik legtárgyilagosabb, de egyben a legfényesebb és legdicsőbb bizonyítéka Egyházunk utolsó négy századának történelme. A Jézustársaság e négyszáz évnek jellegzetes apostoli sikereiből, nevelő tevékenysége áldásaiból és tudományos munkássága sikereiből szeretném e pár perc alatt megvázolni a Társaság szerepét és hatását egyház történelmünkben.

49

I. Az Egyház Isten országa a földön. — 'Célja az emiberi nem megszentelése, a halhatatlan lelkek íidvözítése. Kétezeréves történelme az isteni Megváltó életétől napjainkig a 'halhatatlan lelik ¿kárt folytatott apostoli munka. Ha az egyháztörténeTieimben ezt a kétezeréves lélekmentő, lelkeket üdvözítő munkát tekintem és* a ikiathoTikus hitélet fejlődését vizsgálom, egyenesen korszakalkotónak kell neveznem ta. jezsuiták bekapcsolódását eWbe a krisztusi apostoli munkába. A Jézus társaság nemcsak a sok szentéletű jezsuita gyóntatok, száimlia'lan világhírű hitszónokok, a Segnerik, BourdalOuk, Faberek, Pázmányok, Banghák által szabott irányt a hitélet fejlődésének, hanem elsősorban az ú j módszerek és eszközök álbal, amelyekkel a középkor végén annyira földies gondolkodásúvá, evilági beállítottságúvá vált tömegeket fölrázni, s az ájtatos gerjedelmekben ringatózó, de erősen ellaposodott hitéletet fölemelni igyekezett. Szent Ignác lelkigyakorlatos rendszere, melyet a manrézai barlang megszentelt és különös isteni kegyelmekben gazdag magányából hozott magáival, kétségkívül
50

Vájjon az ezer veszélytől fenygetett katholikus ifjúság százezreit és millióit ímeg leiheteit volna-e tartani1 Krisztusinak és az Egyháznak Eelikük ártatlanságának érintetten íhimiporával a több ezer Mária-kongregáció áldásos szerepe nélkül ? Vájjon lenne-e, volna-e ma annyi kiváló, hithű, áldozatkész és tetterős akció ikatiholikási férfi kongregációs nevelés és szellem nélkül? A janzenizmus létekdermesztő, áibitatsorvasztó eretneksége viszont alighanem elfojtotta volna a katbolikus hitéletet, ha a Jézustársaság tagjai ¡boldog Columbier Kolos vezetésével nem állottak volna Aiacoque Szent Margit mellé és nem ragadták volna az élre Jézus Szentséges Szíve kultuszának drága lobogóját. — Az a sok ezer Jézus Szive Szövetség és imaapostolság, a sok-sok millió név, mely a Jézustársaság római főtemplomának, az „At Gesu"-naik aranykönyvében szerepel, világosan dokumentálja, hogy mit jelentett és jelent még ma is a katholikus hitéletre a Jézustársaság szerepe a Jézus Szíve-tisztelet terjesztése és megszervezése körül. A Jézustársaság azonban nemcsak a hitélet kiépítésében és öntudatossá tételén fáradozó jámbor társulat. Mint katonából lett Szent alapítójának 'harcos serege, részt kért magának Krisztus Egyházának nagy küzdelmeiben is. Feladatul pedig nem a védőbástya, vagy mentőosztagok szerepét vállalta; ők az egyháztörténetem utolsó négy századának harcaiban Krisztus seregének támadó gárdáját, páncélos rohamcs a patait alkották, ö k a szerzetesi étet szigorú fegyelmében acélossá edződve, a lelkigyakorlatok tüzében hősies önfeláldozásra hevítve mindenütt ott voltaik, alhol Krisztus 'és az Egyház szénit ügyének védelméről volt szó. Ott látjuk őket jeleskedni már a tridenti zsinat komoly tanácskozásain, vitatkoznak az ellenféllel, vagy tévtanaival a pápák, császárok és fejedelmek ellőtt, vezető szerepet visznek a XVI. és XVII. század hitvitáiban és a Pázmány Péterek, Faberek, Le Jay-k, Canisius Szent Péterek igazi vezéralakjai a katholikus restaurációnak, az ellenreformációnak. De nem lefhet hallgatással mellőzni a Jézustársasáig szerepét a kaih. missziók történetében sem. Minden emberi szónál ékesebb dicshimnusza a négyszázéves Jézustársaság öt világrészre kiterjedő missziós tevékenységének önfeláldozó munkával, heroikus bátorsággal és vértanúi szent vérrel íro»tt dicső króni'üája. India és Japán nagy apostolának, Xaveri Szent Ferencnek megdicsőült alakja tündöklően emelkedik ki a katih. ¡missziók történetéből. Azonban nem ő az egyetlen. A Társaság többi szent és boldog vértanúi mellett százak és ezrek viszik az evangéliumi igazságokat, a „lumen Christi"-t a távol Kelet őskultúrájú népei közé épúgy, mint Afrika sötét vadonába, Amazonas őseredei'be. Eszakés Délamerika indiánjaihoz. Délamerika indián redukciói, ha el is sodorta* őket az államhatalom kapzsisága és a szabadkőművesség gyűlölete, mindenkor a missziók történetének legfényesebb lapjaira fognak tartozni. íme három olyan tényező, amellyel ¡a Jéziustársaság rányomta bélyegét a katholikus hitélet fejlődésére.

51

II. A Jézus társaság azonban niem 'korlátoz la négy,százéves tevékenységét kizárólag a ¡hitélet, hitvédelem és Ihitterjesztés terére. Jelszavához „Mindent Isten nagyobb dicsőségére" híven az emberi élet egyéb megnyilvánulásaiban: az ifjúság nevelésében, a tudományok és művészetek terén is figyelemre méltó munkásságot fejtenek ki tagjai és minden elismerést megérdemlő sikereket értek el. -Saját kebelén belül szinte minden (korban magasan kiemelkedő s nemcsak egyfházi, hanem egyetemes emberi vonatkozásban is egészen hataHmas egyéniségeiket nevelt és adott a világnak, „akik — mint Főmagasságú bíboros Hercegprímás urunk írja — hosszú évszázadokra éreztetik hatásukat." Szent Ignác mellett, Xaveri és Borgias Szent Ferencek, Canisius Szent Péter, Szent Bellarmin Róbert, Boboia Szént András, Pázmány Péter és ma ¡már (Bangha Béla is az egészen kiemelkedő történelmi nagyságok (közé tartoznak. Ezt a kivételes nevelő, jellemformáló és erős egyéniségeket kialakító módszert négyszáz éven át kamatoztatta és kamatoztatja ma :'s a világ szinte minden részét Ibelhálózó iskoláiban és kollégiumaiban. Alig húsz évvel a Társaság megalapítása után már Európa majdnem minden országában vannak kollégiumai, így nálunk is a nagyszombati Í1561ben. A rend második centenáriuma köriül pedig már közel 700 kollégiumiján és 170 linternátusban kb. 200.000 ifjú részesül a jezsuita nevelés áldásaiban. Nálunk a Jézustársaságnak 42 kollégiuma, 4 főiskolája és a nagyszombati egyeteme emelte a magyar művelődés színvonalát. Hogy milyen fontos szerepe volt ezeknek az iskoláknak az európai művelődés szempontjából, mutatja az a történelmi tény, hogy H. Frigyes porosz király és II. Katalin orosz cárnő épen az ifjúság nevelésére hivatkozva nem engedélyezték országaikban a Jézustársaság feloszlatását kimondó pápai brevét. Ennek a nevefiöi tevékenységnek kiválósága, hogy nem elégedtek meg az iskolai -ismeretek sablonszerű közlésével, hanem alapos tudás mellett fegyelmezett gondolkodásra és önállóságra is igyekeztek rávezetni növendékeiket, hogy eredeti és önálló tudományos munkásságra fc képesek legyenek. Emellett alapos, Isten igaz szeretetéből fakadó őszinte vallásosságra nevelték őket és igen nagy gondot fordítottak a tiszta, határozott és egyenes jellem kialakítására. Igyekezetük sikerét az a számtalan európai nagyság igazolja, akik az ő iskoláikból kerültek a különböző nemztek egyházi, vagy közéletének élére. Nálunk Prohászka Ottokár, Vass József, Rott Nándor és számos közéleti nagyságunk gróf Apponyi -Alberttel az élen. Figyelemre és elismerésire iméfrtó a négyszáz-éves Jézustársaság szerepe az egyházi és világi tudományok terén is. Bár maga Szent Ignác eredeti elgondolása szerint nem igen szabott Társaságának tudományos irányt, az Egyház mégis már a legelső időikben igénybe vette Szent Ignác társait tudományos téren is. III. Pál pápa megbízást adott FaSbernek. Layneznek, késrbib pedig Salmeronnak, hogy előadásokat tartsanak a római Sapienza-egyetemen. Ettől kezdve a tudomány egyetlen ága sem maradt idegen a jezsuiták előtt. Ha nam is szentelték magukat átfogó, nagy, eredeti tudományos kutatásoknak — mint pl. a Szentírás

52

szövegét kutató és tudományosan megállapító Benedek-rendiek, — mégis számos ériékes tudós egyéniséget adtak az Egyháznak, akiknek neve és hatása még ma is eleven a theológiai tudományok terén. Ki ne ismerné De Lugo, vagy a híres Suarez nevét, akinek művei 28 kötetben jeienték meg? A dogmatikával foglalkozók előtt még ma is fogalom egy Molina, Vasquez, Bellarmin Szent Róbert, Mazella és FranzeKn bíboros, Pesch és IBillot kardinális neve. A keresztény erkölcstan művelői között napjainkig közkézen forognak Ballerini, Bucceroni, Lehmkuhl, Noldin és Vermeersch művei, valamint a jogban Tarquini, Wernz, Vidal, Ojjetti és Vermeersch kanonistáké. A történelem folyamán gyakran hangzik eli az Egyház ellen a vád, amely szórványosan még ma ás kísért, mint valami sírontúli visszhang, hogy az Egyház konzervativizmusában maradi, dogmatikus megkötöttségében pedig egyenesen kerékkötője a tudományos fejlődésnek. Nincs erre csattanósabb és hatásosabb cáfolat, mint az egyházi férfiak jeleskedése a profán tudományokban és elért sikereiknek, kiválósága. Épen ezért, ha csak futólag is, de meg 'kell emlékeznünk a Jézustársaság tagjainaik tevékenységéről a világi tudományok terén. A jezsuiták pogánymisszióik révén a távoli világrészek ezer titokban gazdag, rejtelmes országaiba eljártak, ahol az akkori kultúrvilág előtt ismeretlen tájakat, idegen népeket és' szokásokat, exotikus növény- és állatvilágot találtak. Az evangéliumi igehirdetés és a lelkek megmentése mellett missziós utaik egyéb tapasztalatait sem engedték elveszni. Felhasználták azokat Isten dicsőségére és az emberi művelődés fejlesztésére. Innen van az, hogy a nagy földrajzi felfedezők, térképészek, ehhnographusok, botanikusok és zoologusolk között mem kis számban találunk jezsuitákat, akiknek nevei egyáltalán nem szüriiék az illető tudományág beavatottjai előtt. Afrikában a Kék-Nilus, a Nyassa-tó és Tana-tó ma annyiszor emlegetett vidékét jezsuiták kutatták át és térképezték elsőnek, Mozambique földrajzi és növénytani felikutatásában pedig Czimmerauann István és Menyhárt László Kalocsáról kiindult magyar jezsuita hithirdetőknek van elévülhetetlen érdemük. Ázsiában a Tarim-medencét Kelet-Turkesztán sivatagjait, a Ganges vidékének és Tibetnek nagy részét szintén jezsuitáik járták be és térképezték először. De Andrade portugál jezsuita már 270 évvel Sven Hédin előtt megírta a tibetiek néprajzát, Desideri olasz jezsuitáról pedig maga a protestáns ¡Sven Hédin írja, hogy „a legnagyobb tehetségű utazó volt, aiki valaha Tibetben járt." A jezsuita hithirdetők igen jelentékeny szerepet játszótiak Eszaikés Délamerika földrajzi kutatásaiban és felméréseiben is, közöttük Délamerikában a magyarok egész sora (Orosz László, a Selmecbányái Eder György, Haller Ferenc, Koncsak Nándor és mások) Szentmártonyi Ignác vezetésével, akinék felmérésiéit ¡még ma is használják a déiamerikai spanyol és portugál vitákban. A növénytanban és fizikában számos kiemelkedő jezsuita nevét tartja számon a szakirodaüom, köztük a magyar Bertalanfi Pál és Menyhárt László botanikusokét. A csillagászatban pedig szinte vezetőszerepet töltötték be a je-

53

zsuiták az utolsó 400 esztendőben. Schall, Riccioli, Griimaldi. Secchi, Braun és a magyar Kéri Ferenc, valamint Fényi Gyula márkás nevek e tudományágban. Számos jezsuita kiválóságot találunk a történelemtudomány ierén is. Számos külföldi nagyság mellett egész sor magyar jezsuita jeleskedett a magyar történetírás terén, közötíük mint legnagyobbak Pray Györgv és Katona István, akiket nagy történettudósunk, Hóman Bálint „kritikai történetírásunk megalapítóinak" nevez. Nem kisebb sikerrel tevékenykedtek a 400 éves Jézustársaság tagjai a tudományos nyelvészet és az irodalom terén. A nagyszámú jeszuita nyelvészek, írok és szépírók egészen előkelő [helyet biztosítottak a Jézustársaságnak a világirodalomban. Sóikat és nagyot alkottak Szent Ignác fiai az egyházi és világi tudományok, valamint az irodalom terén, amiért tisztelet és elismerés illeti meg őket. I

III.

Mégis négyszázéves múltjának legsizebb és legdrágább díszei, egyháztörténeiimi szerepének legdicsőbíb alakjai a belőle oltárra emelt szentek és holdogok. Az elmúlt 400 esztendő alatt számos jezsuita érte el az igazi életszentség dicső magaslatát, sok-sok száz ontotta vérét Krisztusért, az ő hitéért és Egyházáért. Közülük eddig huszonnégyet dicsőített meg Isten a szentség gloriolájával és 141-et avatott botdoggá az Egyház. Nemcsak Szent Ignác családjának, a Jézustársaságnak dísze-virágai ez a glóriás csapa!, hanem az egyetemes Egyház utolsó 400 évének is kiemelkedő ékessége, a kafhdlikus hívek millióinak részére pedig nemcsak az áhítatos tisztelet méltó tárgyai, hanem a tisztes életre, apostoli buzgóságra és életszentségre törekvők legszebb példaképei, a nemes törekvésűek hathatós égi pártfogói. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! íme a Jézustársaság elmúlt négyszáz esztendeje Egyházunk történelméből vázlatosan elénk vetítve. Anynyi ájtatos imával megszentelt, istenes életben, apostoli munkában és dicső küzdelmekben eltelt, bajokban, csapásokban és megpróbáltatásokban gazdag, de fénnyel és dicsőséggel övezeti négyszáz esztendő ez. Négy évszázad, melyben a Jézustársaság maga állított magának „monumentum aere prennius"-t, ércnél maradandóbb emléket. Mert nagyot, maradandót, örökértékűt alkotott a Jézusííársaság a halhatatlan lelkek millióiban a krisztusi és katholikus hitélet terén kifejtett apostoli tevékenységével. Nagyot és maradandót alkotott a nevelésben és tudományokban. Kiváló tudósokkal, nagy jellemekkel, hatalmas vezéregyéniségekkel és megdicsőült szentekkel gazdagította az Egyházat s az egyes népeket. Amiért is a világ katholiikusainak milliói őszinte tisztelettel, igaz megbecsüléssel és hálás szeretettel hajtják meg a jubileumi megemlékezés ünnepi zászlaját a négyszázéves Jézustársaság előtt. A hála és megemlékezés emez ünnepélyes pillanatában én úgy érzem, mintha leomlanának és eltűnnének a tér és idő korlátai. Látom négy évszázad öt világrészben szétszórt katholiikusainak millióit, akik Szent Ignác fiainak, a jubiláló Jézustársaságnak köszönhetik hitüket, hitéletük öntudatos mélységét és dinamikáját, lelki és szellemi kiképzé-

54

süket, jellemük és tudományosságuk nagyságát, lelkük örök üdvösségét. A most is élő jezsuita neveltek és 'lelkigyermekek hálája, a mi szívből fakadó és egekbe törő hálánk egybeolvad a megdicsőültek hatalmas seregének dicshimnuszával és négy évszázad öt világrészének szívébőllelkéből száll az Isten trónja elé a hála ünnepi éneke: Laudate Dominum omnes gentes, laudate eum omnes populi! Dicsérjétek Istent minden nemzetek, dicsérjétek őt minden népek...

A KELETI EGYHÁZI TANULMÁNYOK VALLÁSOS JELENTŐSÉGE. Irta: WUNDERLE GYÖRGY. Németből fordította: VDCSKITS JENŐ. Első közlemény.1)

Ei Tj.g év XQIOTW, xcuvi] y.xíoig• rá ¿¡QXCAA ttaorjlSev. tóov ysyovsv y.cavá. f/3' Koq. s', iC,') „Tehát mindaz, aki Krisztusban van, új teremtménv; a régiek elmultak, ime, de minden újjá lett. (2 Kor. 5. 17.) Az a felad-U. melvet a meghívás ténve jelölt meg az előadásom számára, •csak olyan előtt látszhatik különösnek, aki a keleti egyházi mozgalmat még nem ismeri, vagy nem veszi komolyan. Még katholikus részről is hallatszotttak >17. utolsó években olyan hangok, melyek 'azt vélték megállapítani, hogy a mozgalom kezdő lendülete megbénult, vagy máris a hanyatlás lejtőjére ¡ulott. Talán vesztett is valamit a kezdés dobszójából, de belső ereje alig fogyatkozott meg. De ha mégis gyengült volna, akkor is mindent meg kellene tennünk, hogy tel frissítsük és megerősítsük. Főleg ebben az értelemben, •ezért a célért beszéljünk tehát a keleti egyházi tanulmányok fontosságáról. I.

Nyugaton még most is széltében el van terjedve az az áramlat, amely a keleti egyházi mozgalomról keveset tud, a keleti egyházi tanulmányoknak sem ízét, sem értékét nem ismeri. Ez a közöny azt a kötelességet rója a keleti egyházi tanulmányok fontosságáról beszélőre, hogy előzetes alapvető megjegyzéseivel elejét vegye minden lehető félreértésnek és félremgyarázásnak. Ezek a megjegyzések természet szerint előbb negatív irányúak. A keleti egyházi mozgalomnak, a keleti egyházi tanulmányoknak, ha meggyőződéses katholikusok helyeslik és sürgetik őket, nem lehet az a céljuk, hogy a római egyházat, a római katholikus theologiát a keleti ortodoxiára „térítsék meg". Ilyen magától értetődő valamit talán nem is kellene szavakba foglalnunk. Sajna, mégis teljesen megokolt dolog, hogy ezt előre leszögezzük. Elejét vesszük ez1 ) Eredetije a „Das östliche Christentum" 10. Rita-Verlag und Druckerei. 1936.) jelent meg.

füzetében,

(Würtzburg.

55

zel annak a gyanúnak, hogy erőfeszítésünk és fáradozásunk mélyén valami elvetendő nézet rejlik: mintha a keleti egyház volna a kereszténységnek igazabbik, az ősegyház alakjához közelebb álló formája, melyet az „eltorzult" pápai egyház okulására teljes világosságba kellene állítanunk. Ma már talán nem szükséges efféle ferdítéseket kimondott ellenérvekkel cáfolgatnunk: hiszen ma m á r tanulmányok és tapasztalatok révén a keleti kereszténység valódi képéről sokkal többet tudunk, mint pár évtizeddel ezelőtt. Semmi újat nem mondunk, ha leszögezzük azt a tényt, hogy a keleti egyház állhatatos hagyománytisztelete az őskereszténység hagyományos alkotóelemei közül sokat eredetibb formában őrzött meg, mint az életnek sokkal aktivaBb ütemei között felnőtt nyugati egyház. Hálás feladat lesz, ha rávilágítunk ezekre az elemekre. Persze ezzel kapcsolódik össze, még pedig közvetlenül, az a másik cél is, hogy a keleti kereszténységnek gyakran rosszul ismert, gyakran lesajnált teljes arculatát bemutassuk. Bemutassuk pedig nemcsak azért, hogy rokon, vagy egyező arcvonásokat találva rajta, előre örvendezzünk az egységen, azt hivén, hogy az egymástól elszakított két országrész gyorsiramú egyesítése által útját egyengetjük a mi nagy, szent, ú j r a eggyé lett nagy egyházunknak. Inkább azért, hogy a lehetőség szerint föltárjuk mélyéből azokat az értékeket, melyek alázatossággal fogadva és vizsgálva, hasznára lehetnek a nyugati kereszténységnek, fokozására buzgóságának, közben mindig hangsúlyozván azt is, hogy a nyugati kereszténység valóban birtokában van a teljes igazságnak. Amint a keresztény közösségben egyiknek a másik terhét kell hordoznia, hogy a törvény beteljesíttessék (Gal. 6, 2), ugyanúgy szabad az egyiknek részesednie a másiknak gyümölcseiből is, hogy lendület és megfrissedés fakadjon ezen a nyomon is. Sokan vannak közülünk, akik nem látják szükségesnek, hogy ezt a keleti egyházi tanulmányok útján próbáljuk meg. De nem lappang-e ez elutasító magatartásunk mélyén valaminő kereszténytelen gőg, valami testvértelen önteltség? Ám tartsák az effajta „Buzgólkodók" merényletnek, hogy mi mégis csak nekigyürkőzünk a munkának; boldogult XI. Pius pápa példája bátorít rá, hogy öntözgessük a nagylelkű, „ökumenikus" érzület palántáját. Persze itt egyáltalán nem arról van szó, liogy a nyugati egyháznak formálisan arra kellett volna várnia, hogy a tőle skizmával elszakított keleti kereszténység tárja fel előtte az ő vallásos kincseit, hogy a Keletből induló reform útjára léphessen. Az „Ex oriente lux" szállóigének ilyetén magyarázatára nyugati katholikus nem kapható, noha ezzel az állásfoglalással egyáltalán nem utasítja viszsza, hogy világosságot és életet onnan fogadjon el, ahol keresztény életének mélyítésére, vagy emelésére kínálkozik. Hiszen egyetlen pontját sem tagadja meg a meggyőződésének, ha saját életét nemcsak adásra, hanem elfogadásra is berendezi. Van egy divatos áramlat, mely a nyugati kath. egyházat pusztán az elfogadó szerepébe akarná visszaszorítani. De a theológiai, sőt a lélektani állapotnak éppen a fordítottja az igaz. A nyugati egyház az ő teljes

56

igazságbírlalását sem történelmi, sem vallásos fejlődése miatt nem engedheti vitássá tenni. Léte a „kőszálra épített egyház" megvalósulása. A keleti egyház pedig ma egyáltalán nem lép föl hódító, miszsziós közösség gyanánt, mintha térítő kísérletekre vállalkoznék. Éppen megfordítva! A keleti egyházi mozgalom nyugatról indulva fedezte föl, vagy legalább is újszerű fényekkel világította meg a Kelet birlalt értékeit. A keleti kereszténység legnemesebb érzületű képviselői a valóság szerint lekötelezettjei a nyugati theologusoknak. Már ebben is a Nyugatnak egy fenséges adása teljesedett meg; magától érthető, hogy a Kelet értékeinek ez a kibányászó folyamata ezutánra sincs lezárva. Nyugat az ő theologiai tudásából, az ő vallásos életéből lényeges, nélkülözhetetlen kincseket adhat Keletnek. De aztán rá kell mutatni azokra a fejtegetésekre is, melyek céljukul tűzték ki a nélkül, hogy a másik felet bármilyen együttműködésből ki akarták volna küszöbölni, hogy azt vizsgálják meg, mit adott a Kelet Nyugatnak. Az adásnak és az elfogadásnak ez a kölcsönös, folytonos tényre, a vallásos élményeknek ez az áhitott, ez a nagylelkű és készséges kicserélése a szerves egyesítés lelki alapjának megteremtésére határozottan többet jelent, mint egy, akár mind a két részről tervszerűen, hivatalosan megindított „térítő folyamat." Tudjuk jól. hogy a készséges egymásfelé közeledés folyamata eszményi ténykedés, s hogy a megvalósulás messze van tőle. A végső teljesülés időpontját csak az Isten tudja, Ő is határozza meg. De emberi kötelesség, hogy legjobb akarattal adjunk és elfogadjunk, hogy terveink közé komolyan beállítsuk az egységretörekvés tényét, melynek teljesedéséért az Isten-ember utolsó nagy imádságát intézte az Atyához: ..Hogy mindnyájan egyek legyenek." (Ján. 17, 21.) II. Próbáljuk meg ebben a szellemben föltárni, minő vallásos jelentősége van a keleti egyházi tanulmányoknak a Nyugat katholikusai számára. Nem ambicióm, hogy tudományosan „újat" m o n d j a k ebben az előadásban. E területen még azok is bajjal mondhatnának újat, akik állandóan csak az újért törik-marják magukat. Itt a dolog inkább azon fordul meg, hogy a régit, az elfeledettet újjá alakítsuk és megelevenítsük. Annyiszor akadunk őskeresztény elemekre a keleti egyház életében. Ezeket felújítani, vagyis Kelet és Nyugat számára életadó valósággá tenni — az őskeresztény realizmus hatalmas életresegítését jelenti mind a két fél javára. Ez a beszéd egyáltalán nem akar a keleti egyház kritikátlan magasztalása lenni. Fordítva: a keleti egyházi tanulmányok jelentőségét ránk, nyugatiakra nézve éppen abban látjuk, hogy egymással szembeállítva a maradandó meg az esendő értékűt, megtanítjuk őket összehasonlítani, különböztetni, igent vagy nemet mondani a szerint, amint ezt a tárgyilagos megfigyelés megköveteli. Ki akarjuk ebből a folyamatból azt az ostoba önteltséget zárni, mely mástól tanulni semmit nem akar. De nem akarjuk magunkat belégőgösíteni

57

saját, drága igazságbirlalásunk tényébe sem, melyet inkább meg akarunk tisztítani és erősíteni azzal, hogy elfogulatlanul vesszük fontolóra a másét. A mi esetünkben, vagyis a keleti és nyugati egyház birtokállományáinak theologiai, tudományos szembeállítása alkalmával 1 (ennek az eljárásnak gyakorlati felhasználását is céljuknak vallják t. i. a keleti egyházi tanulmányok) már alapvető sikereket értünk el azáltal is, hogy a két elszakadt fél sokkal jobban megismeri egymás theologiai irodalmát, egymás valóságos életét, mint eddig. Hog3r csak egyet említsünk: nem igen fontos-e, hogy alaposabban belemélyedtünk a keleti egyházi patrisztikába, melynek theologiájával a nyugati tudományt és életet termékenyebbé tehettük. Scheeben Mátyás ebben jóval a keleti egyházi mozgalmak megindulása előtt példát adott nekünk, melyet véleményünk szerint még senki sem követett megfelelő nyomatékkal, következetességgel, ki sem meríthette hát a kezdeményezés gazdag tartalmát. Az őskereszténységhez a keleti egyházatyákon át vezet a legrövidebb út; nem pedig a Nyugat későbbi theologiai rendszerein át. Történelmileg a kereszténység lényegét, ezt a katholikus és protestáns részről ma annyit vitatott problémát, ezen a nyomon tudjuk legértékesebben megoldani. Hálásan köszönjük meg mindazt a segítséget, melyet a keleti egyházi tudományoktól ebben az irányban várunk és kapunk. Hiszen az őskereszténység közös birtokunk. Nem említjük itt külön azokat az előnyöket, amelyek tudományos rendszereknek és életviszonyoknak más, ilynemű tényekkel való összehasonlításából önként következnek. A mi tárgyunkra különösen fontos, Eogy mennyire kitágul véle a tudományos ítélkezés, a vallásos álláspont látóköre, amely különben is rendszerint csak a szerves részletmunka nyomán szokott szélesedni. Kitűnő ez az eljárás arra, hogy legyőzzük véle az úton álló gátló kicsinyeskedéseket, aprólékos körmönfontságokat, hogy így gátlástalanul értsük meg és tűzhessük ki azokat a nagy célokat, melyeket maga az Úr is legelejére tűzött isten-emberi könyörgésének az Ö főpapi imádságában. (Ján. 17.) III. Hányszor háttérbe kerültek a keresztény egyház történelmében az egyház isten-emberi alapítójának ezek a legfőbb, formáló erejű célkitűzései! Már pedig legsürgősebb, legnemesebb tennivalói ezek minden embernek, aki igaz kereszténynek tartja magát. A pillanat harcai nagyon sokszor lekötötték a figyelmet, le az erőket, űgy, hogy a keresztény élet nagy egységének ápolása feledésbe merült. Nem kelti-e ez azt a látszatot, mintha ezt az egységet itt is, ott is nagyon külsőségesen fogták volna fel és felszínesen kezelték volna? Pedig az Űr világosan az Isten belső életének egységére vonatkoztatta és ezzel az egyházi életközösség legalapvetőbb elvének jelentette ki. Krisztus testének igazi élete hozzá van kötve az Ő szervezetének egységéhez. Különösen ma, mikor a vallásos élmények existen-

58

cialitását annyira hangsúlyozzák és az egyoldalú intellektualizmust olyan hevesen támadják, égetően fontos az egyházi lét életalapjának kérdése! Használhatnak-e nekünk, nyugatiaknak valaniit e tekintetben a keleti egyházi tanulmányok? Első pillanatra ezt a kérdést sokan tagadóan, sőt egyenesen visszautasítva válaszolják meg. Teszik ezt abban a hitben, hogy szerintük a keleti egyház régóta nem él már krisztusi módon, sőt talán egyáltalán nem is él. Hiszen akkora tudós, mint Harnack Adolf már jó egy emberöltővel ezelőtt megírta Dogmatörténet c. könyvében (II. Tübingen, 1909. 438. o. skk.): „Aki ma a görög vallás állapotát akár az orthodoxoknál, akár a monofizitáknál tanulmányozza, még pedig nemcsak a műveletlen nép vallásáét, hanem az istentisztelet szertartásaiét is, a közös papok és barátok bűbájos szertartásait és vallásos képzeteit: sok helyütt azt érzi, hogy vallásnak alig lehet már ennél alacsonyabb színvonala. Ez a vallás valóban babonává, superstitio-vá lett. zagyvaléka mindenféle, különnemű, de megmerevedett ráolvasásoknak és formuláknak; rituáléja toldott-foldott, szószátyár, — s csak azért van nagy becsülete, mert a népnek, a törzsnek egymással, vagy a múlttal való összekötője, de élet már csak a legalsó rétegű alkotóelemeiben izzik. Ami előttünk van, majdnem élettelen, undorító képlet. Csak egyes tagok, de nem a legkülönbek, élők rajta. Nemesebb részei megmerevedtek, magukban véve megcsúfolása minden történelmi értelmezésnek. Az izlam, mely robogva viharzott át ezeken a képleteken, valóságos megmentőjük volt: mert minden üressége és sírvársága ellenére is szellemibb hatalom volt, mint a keresztény vallás, mely Keleten majdnem a bűbájos ereklyék, fetisek és varázslók vallásává lett, melyek fölött dogmatikus kísértet gyanánt lebeg a Jézus Krisztus." . . . S néhány sorral tovább ezt írja (442. o.): „A spiritualizmust, mely részint a saját védelméül, részint a fantasztikus képletek vagy érzéki képek alkotásárá ösztönző feszítő nyomásnak engedve ú j világot teremt a földiségben, amelyet saját eszméivel telít, végül a saját teremtményei fenyegetik és nyomják agyon. De akkor kiszáll belőle a mesterségesen beléje zárt lélek, s csak a halott lehellet marad meg benne. Ennek hordjál-: ajándékul az emberek továbbra is azt a tiszteletet, amely valamikor a Szellemnek járt volna ki, melyet belé száműztek az anyagba. Ezzel a polytheizmus a szó szoros értelmében újra életre kél, bármilyen természetű legyen is a vallás dogmatikája. A vallás elvesztette kapcsolatát a szellemi igazsággal. Ha szent neki valamely tér, a szót itt szoros értelembe véve, ha szent neki valami hely, ha szentek neki bizonyos eseményhordozó anyagok, kenyér, bor, képek, keresztek, érmék, ruhák, ha a Szentnek jelenlétét bizonyos személyekhez, anyagokhoz, szertartásokhoz köti, ha mindent egy pontosan megszabott szertartás-sorozat pontos végrehajtásától tesz függővé, akkor ez a vallás, mint lelki tartalom örökre eljátszotta erőit és a mély pontra süllyedt, bármilyen finom és magasztos gondolatokat tartalmazzon is. Már pedig ez a végsorsa a görögök vallásának, amely még „krisztusi" névvel ékíti fel magát. Lehet, hogy hí-

59

vei közül ezrek személyes vallása az evangéliumhoz, vagy Justinus kereszténységéhez mérve valóban krisztusi, de a religio publica jog szerint a kereszténységnek csupán nevét vallhatja magáénak, s minthogy a Szentírás is birtokában van, azt az elveszíthetetlen képességet, hogy önmagát megreformálja." Ilyen élesen, ilyen megértetlenül még egyetlen keresztény ember, egyetlen keresztény theologiai tanár sem ítélte el a keleti egyházat, mint Harnack ezekben a szomorú nyilatkozatokban. Az, hogy Harnack egyes „igaz" keresztények magánvallását valahogyan kiemeli az általános elmarasztaló ítélkezésből, édes-kevés vigasztalás gyökeres kárhoztatásával szemben. Csak egészen egyoldalú, liberális-racionalista világfelfogás tette lehetővé ezt az ítélkezést, amely 30 évvel ezelőtt még igen nagy tekintélynek örvendett, s amelyet talán még ma is elmondanak Harnack után itt is, ott is, ha nem is akkora gyűlölködéssel. Akinek finom a hallása, azt is világosan meghallja, hogy a nyilatkozat némely szavai az őskeresztény hagyományt, sőt magát a katholicizmust is meg-megcsapdossák. A természetfölötti misztériumokban hívő ember a racionalista tévedés, lepocskolás, rágalom ellen hiába küzd. Ezért bizonyos tekintetben szinte csudálatos, hogy annyi katholikus theologus szinte a legújabb időkig olyan kevés megértést tanúsított és tanúsít a keleti egyházzal szemben. Bár ezekből a körökből nem hallottunk és nem is hallunk olyan elítélő nyilatkozatokat, mint a Harnackéi, de elég hosszú ideig tartott ez a belső, elutasító gesztus: azért, mert az elutasítók szerint olyan halott képlettől, mint a keleti egyház, úgy sem tanulhatunk semmit. Az utolsó években azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Szemmel látható ez a görög egyházatyák irodalmának egyre virágzóbb kutatómunkájából. Katholikus részről a keleti egyházi mozgalom hatalmas lökést, ösztönzést kapott XI. Pius pápától, az Unió pápájától, aki nem is egyszer, atyai komolysággal intett mindenkit arra, mennyire szükséges a keresztény Kelet tanulmányozása, hogy valahogyan az ő vallásos életének természetéhez szellemileg hozzáférhessünk. Valóban, a katholikus egyház kebelében egész sor olyan intézmény keletkezhetett, amely ezt a célt szolgálja. E törekvések előzetes feltétele az a szilárd hit, hogy a keleti keresztény közösségek valóban élő szervezetek, mit az orosz egyház felséges mártiriuma kétségtelenül igazol. Még a protestantizmusban is nagyot nőtt e kérdés iránt a tudományos és vallásos érdeklődés. Az ökumenikus mozgalom és kongresszusai ezt a tényt világosan bizonyítják. S ha e kongresszusoknak külső,, szervezeti sikereik nem is voltak, mégis igen nagykövetkezményü vallásos ösztönzések születtek a nyomukban innen is, túl is, ami főbenjáró bizonyítéka a krisztus élő testében soha ki nem halt egységretörekvésnek. Annyi ma bizonyos, hogy a Harnack-féle nyilatkozatok nemcsak élénk ellenmondást váltanának ki igen jeles emberekből, mint például Heller Frigyesből és még ökumenikusán gondolkodókból, hanem még protestáns oldalon is csak mély sajnálkozást keltenének az efféle nyilatkozatok. Sőt egészen hibásaknak is minősítenék őket. Jellemző, hogy ebben a

60

lényben sajátos módon jut kifejezésre az egyház felfedezése. És ha csak egészen spirituális, sőt fokozott pneumatikus formában jelennek is meg ezek a megnyilatkozások, a tartalmukból igen világosan kicsendül, hogy az egész világon él a vágy, hogy az emberek Krisztus egyetlen testében együtt legyenek és együtt élhessenek. (Folytatjuk.)

A MUNKÁCSI PÜSPÖK UNIÓS KÖRLEVELE Lapunk zártakor érkezett meg Ungvárról Sztojka Sándor munkácsi püspök urnák gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről keltezett nagyböjti pasztorlevele, melyet hívei előtt március 2-án és 9-én a papságnak fel kellett olvasni. A körlevél a maga egészében az unió ügyének van «zentelve, mely a forradalmak és a csehszlovák uralom alatt schizmatikussá lett ruszinok viszszatérési mozgalmával kapcsolatban tesz intézkedéseket. A körlevél érdekesebb részeit az alábbiakban adjuk: — Az üdvösséges kínszenvedések idején hangzott el az Űr Jézus fenségesen szép főpapi imája is, amelyben így fohászkodik a mennyei Atyához: „Szent atyám! tartsd meg őket a Te nevedben, aikiket nekem adtál, hogy eggyé legyenek, mint mi vagyunk". (Ján. 17, 11.) — Ezen szent nagyböjti időszak folyamán, amidőn megköszönjük az Űr Jézusnak a Legmélt. Oltáriszentség alapítását s elmélkedünk az emberiség megváltását ajándékozó szenvedésedről és kereszthaláláról, —- szenteljük annak napjait ez évben elsősorban az <3 főpapi imájának, melyben mindnyájunk egyesítéséért könyörgött. Ezekben a borzalmas világháborús napokban ugyanis, amikor a Szentatya szavai szerint a halál árnyéka borult Európára — az emberek — nemzetek — megértésére és testvéri összefogására a legnagyobb szükség van úgy egyházi, mint az egyetemes emberiség sorskérdése szempontjából is. A mi ősi Egyházmegyénkben egyébként — sajnos — még mindég különösen időszerű ez a kérdés, mert az elmúlt 20 év alatt Krisztus igaz Egyházának ádáz ellenségei által felbérelt politikai agitátorok bizony sok ruszin testvérünket mételyezték meg'szent hitében s vezették ki Krisztus igazi .aklából, ahová minél előbb visszavezetni őket nekünk, papoknak és buzgó híveknek egyaránt, egyik legszentebb kötelességünk. Egyházmegyénk főpásztora. papjai és hívei szenteljük tehát az ezévi szent nagyböjti időszakot elszakadt ruszin testvéreinknek Krisztus igaz egyházába való visszavezetése szent munkájának, hogy ezen Egyházmegyében Isten segítségével, a drága Szűzanya égi oltalma alatt és mindnyájunk forró imája, töredelmes bünbánata, önmegtagadása és jó cselekedetei által minél előbb valósuljon meg a Krisztusi „egy akol és egy pásztor". — Kedveseim! Az isteni ihlettségű Apostol szavai szerint „egy az Űr, egy a hit, egy a keresztség". (Eph. 4, 5.) Ha tehát csak egy Istenfiú, egy Krisztus van. úgv osaik egy lehet a Krisztus által adott igazi keresztény hit, a kereszténység is. — S hogy- ezt az egységet a legszemléltetőbb módon igazolja az Űr Jézus. szent Egyháza alapjául Pétert, a Kősziklát, a mindenkori Pápát tette meg .S ezért állapítja meg Szent Ambrus azt a megdönthetetlen igazságot: Ahol Péter van, ott van Krisztus igaz Egyháza. A hit kérdésében méltán az örök Rómával érez tehát a szívünk, azzal tart az eszünk, mert hiszünk annak a 2500 keleti szertartású püspököknek, akik 519-ben a konstantinápolyi császárral és pátriárkával együtt esküvel erősített ilyen hitvallást tettek: „Mi minden ügyben a római szentszékkel való egységet fogjuk követni, amely bírja a teljes és igazi egységét a keresztény hitnek és ahol a hit mindég sér-

61

tetlenül volt megőrizve." (HormisdaJs pápa formulája.) A hit kérdésében Rómára mutatnak a keleti Egyház nagy szentatyái is- mind, akiknek hitét és tanítását a keleti Egyház nagy hérosza, Aranyszájú Szent János így fejezi ki: ,,Szent Péter utódja iránti hódolat egyedüli biztosítéka az igaz hit egysége fenntartásának." (Dict. Apol. III. 1385.) Higyjünk Szent Cipriánnak, a keleti Egyház vértanú püspökének, aki ígv szól hozzánk: „Aki a római Szentszékkel való egységet nem tartja, nem tartja az Atya és Fiú hitét s annak nincs élete sem üdvössége." „Nem szereti az Istent az, aki nem szereti az Egyház egységét" — mondja Szent Ágoston. — A népek és nemzetek méltán szeretik, tisztelik tehát a Szentséges Atyát és dicséretesen ragaszkodnak is hozzá, mert valóban Ö az igazi krisztusi hit letéteményese. — És ezek után nem is csoda tehát, ha a keleti Egyház főpapjai a nagv keleti egyházszakadás utáin újra felvették a Rómával való egyesülés gondolatát, ami 1439-ben a flórenci uniós zsinatban oly tündöklő módon jutott kifejezésre. Világtörténeti jelentőségű okmányba foglalták itt az Egyház egységének tanát. Ha pedig kinebb-nagyobb szakadás későbben mégis csak beállott, ez már a gonosz lélek, aiz .emberi gőg és sokszor a tudatlanság számIájára irandó. Az Ür Jézus mennybemenetele előtt egyébként világosan meg is mondta előre „Lesz idő, amikor az emberek nem viselik az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat... és elfordítják fülüket az igazságtól." S innen van az, hogy se szeri, se száma ma is a tévtanítóknak. —• A mi szülőföldünkön több helyen pl. azzal is félrevezették jó híveinket az agitátorok, miszerint rámutattak a szertartás és az egyházi ruhának a Rómával egyesült és a Rómától elszakadt keleti Egyházakban való aKonosságára, vagy nagv hasonlóságára. Pedig hát mindenkinek tudnia kellene, hogyha valamelyik idegen nő magára veszi édesanyám ruháit, ezzel még nem lesz ő édesanyámmá. Sőt arcának és hangjának esetleges hasonlósága sem teszi őt •anyámmá, mert az igazi édesanya szívével nem rendelkezik. — De a Krisztus igaz Egyházától való elszakadásban mégis az érint bennünket a legfájdalmasabban, hogy az elpártoltak vallásilag nagyrészben közömbösetoké válnak, s szombatosok, szalvisták, baptisták és hasonló titkos és tilos szekták tagjaivá lesznek. Olyanokká lesznek testvéreink, mint a földből kihúzott fa, melynek gyökerei az életadó anyaföldet nem érik. Szomorú jelenség, hogy a Krisztus igaz Egyházából kiváltak nagyrészben egyik templomba sem járnak. Az ilyen „híveik" végig fogják csinálni az összes „izmusokat", amíg ki nem kötnek a bolsevizmusnál, vagy az anarchizmusnál. — Egyes agitátorok azzal is érvelnek, hogy az ú. n. görög keleti vallás őseink és atyáink vallása lett volna. Ez nagy történelmi tévedés, s csak a tudatlanok megtévesztésére szolgál. A történelmi valóság ugyanis az, hogy az oroszok ősi hite is a római Apostoli Szentszék fennhatósága alatt álló keleti Egyház hite volt, mivel az oroszok Olga fejedelemnő és Szent Vladimír idejében 945 és 1015 között lettek keresztényekké, a nagy egyházszakadás pedig csak 1054-ben következett be. — Ne feledjük el, korunkban már nem a Szentlélek származásáról vitatkoznak, hanem sok keresztény egyenesen Isten és a lélek létében kételkedik, tagadja az örök életet s egyenesen hitetlen. Mennyire megszívlelendők tehát azoik a szavak, amelyeket egy német egyháztörténetíró mond az egyházszakadásról: „Annak a ténynek, hogy a kereszténység nem egységes, hanem részekre van osztva a kereszténységet nem volna szabad egy éjszakán keresztül sem nyugodni hagyni. A megosztott kereszténységet, mint a legsúlyosabb és legkínzóbb keresztet kellene érezni. Ez valóságos kereszt, amelv Krisztus testére nehezedik. A hosszgerendája kilenc évszázad óta nyugatról keletre nyúlik, a karja pedig négy évszázad óta északról délre fekszik." — Mi a teendőnk tehát? Először is adjunk hálát Istennek azért, hogy az Ö igaz Egyházában születni szerencsések voltunk s ragaszkodjunk is hozzá annyira, hogyha még ha angyal isi hirdetne1 mást, mint Krisztus igaz Egyháza, meneküljünk tőle. A téves utakon járókkal megalkudnunk sem lehet.

62

amint igaz Egyházunk isteni Alapítója sem alkudott meg sem kufárokkaL sem a bölcselőkkel, sem a császári helytartókkal. Vértanúi sem alkudtak meg a tűzzel, bárddal, forró olajjal. Amint sok derék és valóságos hitvalló ruszinunk is inkább elszenvedte az ütlegeléseket, templomainak elrablását, megszentségtelenítését, sőt 3 templomának felgyujtását, egvik napról i mái síkra kis házikójának felperzselését, vagy jószágának elpusztulását, de Péter szikláján épült krisztusi Egyházát el nem hagyta. — Minthogy pedig eltévedt testvéreink — Istennek hála — nap nap mellett szép számmal térnek vissza Krisztus elhagyott igaz Egyházába, ennek az örvendetes mozgalomnak legyünk apostolai és előmozdítói imáinkkal, tanácsainkkal és irántuk való igazi testvéri szeretetünkkel. Legyen e szent nagyböjti időszak minden napja Pünikösd, amelyen az egvházi ének szép szavai szerint „midőn a Magasságbeli szétosztotta a tüz,»nyelveket, mindenkit egyesülésre hívott."' — Ajánljuk fel ezen szent nagyböjti időszakban imáinkat, szentmiséinket, áldozásainkat, önmegtagadásainkat és jócselekedeteinket testvéreink megtéréséért, mert ők nem haltik meg, csak alusznak, s a testvérek imája sok«* segíthet rajtuk. Igen, testvéreim, a lélekkeresés szent munkája Szent Pálokat. Antiochiai Szent Ignácokat és Szent Jozafátokat kíván, akiknek ez volt az elve: ha levágják szárnyaimat, lábaimon fogok járni, ha kitépik lábaimat, kezeimen fogok mászni, ha levágják kezeimet hasamon fogok csúszni, de az elveszett juhokat visszahozom a Krisztus aklába. És mert szépen mondja a nagy egyházi író Tertulliánus: „Megszűnnek gyűlölni, aikik megszűnnek tudatlanok lenni" a papok és jó hívek egyaránt fáradtságot nem kímélve buzgólkodjunk eltévedt testvéreink felvilágosításán is, főleg pedig az egyházunkra szórt hazug rágalmak .elhárításával, — Kedveseim! Mindezeket azért mondottam el részletesen nektek, mert a Krisztus igaz Egyházától elszakadt testvéreink közül többen fordultak hozzám tanácsért az iránt, hogy mi a teendőjük, mert tömegesen készülnek a visszatérésre. A főpásztor elrendeli, hogv a nagyböjt minden vasár- és ünnepnapi istentisztelet végén és a böjti ájtatosságokon is a következő uniós imát végezzék :

Ó, Szeplőtelen Szűzanya, mi szolgáid és a Katholikus Anyaszentegyház gyermekei a Te erős oltalmadban reménykedve, kérünk: kérd ki a Szentlélek Úristentől kegyelmeinek teljességét az Atyától és Fiútól való időkelőtti származásának tiszteletére és dicsőségére az eltévelyedettek és a tőlünk elszakadt görög-keleti ruszin testvéreink részére, hogy ők, megvilágosítva az Ő éltető kegyelmével térjenek vissza a Katholikus Anyaszentegyház kebelébe az Ö és csalhatatlan Főpásztor a és Tanítója: a római Szentatya vezetése alá és így velünk egyesítve az igazi hit és egységes szeretet elszakíthatatlan kapcsaival, velünk együtt dicsérjük a Szentháromságot jócselekedeteinkkel, s együtt magasztaljanak és tiszteljenek Téged, ó Istenszülö Szűzr malaszttal teljes, tegnap, ma és minden korban. Amen. (300 napi búcsú naponta egyszer, ha ezen imához csatolunk 3 Üdvözlégyet a szeplőtelen Szűzanya tiszteletére. — Teljes búcsú havonta egyszer, ha mindennap elimádkozzuk, a szokásos feltételek melleit IX. Pius PP. 1860. VI. 11.) Buzdítja híveit, hogy naponként imádkozzanak, szentáldozásokat stb. ajánljanak föl az elszakadt ruszinok visszatéréséért. A papok erre a szándékra egy-egy szentmisét végezzenek, a böjti katechizációk során pedig használják föl az A. C.-nak az Egyházról szóló előadásait.

6a

AZ ORTHODOX EGYHÁZ A MOSTANI HÁBORÚ IDEJÉN. Irta: Dr. jur. MASSALSZKY MIKLÓS herceg. Fordította: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.

Az uniós mozgalom előmozdítása érdekében fontos, hogy az orthodox egyház helyzetével tisztában legyünk. A jelenlegi háború kezdete óta főképen az egyes orthodox egyházak helyzete jelentősen megváltozott, miért is érdemes lesz egy összefoglaló pillantást vetnünk az utóbbi évek fejlődésére. Emlékezetes dolog, hogy az utolsó (1914— 1918.) világháborúig az orosz orthodox egyház vezetett', amely az 1920. évben két részre oszlott: a szovjetunióban Szergiusz metropolita joghatósága alatt álló és w ú. n. emigráns- vagy diaszpóra egyházra, amelyhez a szovjetunión kívül levő összes orosz egyházak tartoznak ós amely a jugoszláviai szerémi Karlócán (Karlovac) székelő püspöki szinódus vezetése alatt á l . Ezen szinódus az emigrált orosz püspökökből áll. Az 1926. évben ez a diaszpóra-egyház is két részre oszlott. Az egyik fele megmaradt a karlócai püspöki zsinat joghatósága alatt, amiért is zsinati egyháznak nevezik, a másik résznek az élére pedig a Párisban székelő Eulogius metropolita állott és ezt Eulogius-féle egyháznak nevezik. Eme schizma következménye, hogy a legtöbb nagyvárosban, amelyiben orosz emigránsok élnek paralell egyházközségek vannak, amelynek lelkészei egyik vagy a másik joghatóság alá tartoznak. így van Budapesten is egy zsinati és egy eulogiánus egyházközség, amelyet az áldozatos-lelkű páter Szergiusz, családi nevén gróf Mussin-Puskin vezet, s aki a Szív-utcában végzi az isteni szolgálatokat. A Németországban levő számos zsinati egyházközség egy egyházmegyébe lett szervezve és az 1936. ¡március 14-i törvény alapján mint nyilvános testület kapta meg jogait. A jelenlegi háború kitörése óta a lengyel orthodox egyház szenvedett elsősorban nagy változást. Az utolsó világháború óta ^Lengyelországban független volt és Doezitheusz metropolita joghatósága alatt állt az orthodox egyház, akinek joghatósága a lengyel köztársaság egész területére kiterjedt. Amidőn ezt a területet részben a német, részben a szovjet hadsereg szállta meg, a világi hatóságok intézkedésével feloszlott ez az egység és a szovjet megszállás alatt álló rész a moszkvai Szergiusz metropolita joghatósága alá került, míg a német csapatok által elfoglalt terület a német egyházmegyébe lett bekebelezve, amelyet hivatalosan berlini és német birodalmi egyházmegyének neveznek. Ezzel a lengyelországi orthodox egyház önálló létezése megszűnt. Hasonló sorsra jutott az utolsó világháború óta autokephállá lett észtországi orthodox egyház is. Az állam területének a szovjet-hatalom által történt elfoglalása után az is elvesztette önállóságát és Szergius metropolita egyházába lett bekebelezve. A besszarábiai orthodox egyház ezen területnek Romániához való csatolása óta a román orthodox egyház egyik részét alkotta és Miron pátriárkának múlt évben történt haláláig annak jog-

64

hatósága alatt állott. Besszarábia területének a szovjetunió javára, történt átengedése után ez az egyház is Szergiusz meropolita joghatósága alá került. Megjegyezzük, hogy mindezen változások előtt csak egyetlen egyház, a litvániai volt az, amely a szovjetunió területén kívül esett és mégis Szergiusz moszkvai metropolita joghatósága alá tartott, így tehát ezen területnek iá szovjet csapatok által történt elfoglalásával az egyházat illetően változás nem történt. így Szergiusz moszkvai metropolita joghatósága szinte beláthatatlanul megnövekedett, de könnyen megérthető, hogy a szovjet keresztényellenes beállítottsága mellett inkább árnyékhatalom és kifelé azt a propagandacélt szolgálja, hogy a szovjetunióban az egyház elnyomásáról szó sem lehet. Franciaország egy részének, illetve Parisnak megszállásával az orosz diaszpóra-egyház helyzetében is pagy változás történt. Ezen egyháznak éppen Franciaországban van nagyszámú híve. Párisban székel, amint már emltettük Eulogius metropolita, aki ezen diaszpóraegyház léién áll, de ott lakik Szeraphin, a zsinati egyház metropolitája is. (Nem azonos személy a Berlinben lakó hasonlónevű püspökkel.) Bár a megszállott francia területről a postai közlekedés korlátozása miatt gyéren érkeznek hírek, mégis minden jel arra mutat, hogy Franciaországnak megszállott északi részén a zsinati egyház joghatósága érvényes és valószínűleg, a lengyel egyházhoz hasonlóan, a német egyházmegyébe lett bekebelezve úgy, hogy Eulogiusz metropolita joghatósága csak az ország meg nem szállott részére van korlátozva. Az egykori Csehszlovákiában is van egy nemzeti orthodox egyház a konstantinápolyi pátriarcha joghatósága alatt. Ez a körülmény még az államnak, mint ¡politikai egységnek megszűnése után sem változott meg. Másképen alakult az ottani orosz diaszpóra-egyháznak sorsa. Ez lényegében Eulogius metropolita joghatósága alá tartozott s élén állott a Prágában székelő Szergiusz püspök. (Nem a ^Moszkvában székelő Szergiusz metropolita.) Amikor Prágát a német csapatok elfoglalták és a protektorátus berendezkedett, az illetékes helyek kívánságához képest ¡Szergiusz püspök is a berlini püspök joghatósága alá került azzal a megszorítással, hogy ezen alárendeltség tisztán adminisztratív természetű s hogy kánoni tekintetben továbbra is Eulogius joghatósága (érvényes. Ezzel egy igen érdekes helyzet keletkezett, mert Szergiusz püspök, aki a diaszpóra-egyház eulogiánus ágához tartozik, adminisztratív tekintetben a berlini püspöknek, tehát egy zsinategyházi főpásztornak van alárendelve. Ez a kettős helyzet befolyással van a Szergiusz joghatósága alatt álló papságra is. így az előbb említett p. Szergius, gróf Mussin-Puskin a budapesti eulogiánus lelkipásztor Szergiusz prágai püspök joghatósága alatt áll, adminisztratív tekintetben azonban az ú. n. zsinati berlini püspökhöz tartozik, kánoni tekintetben pedig Eulogius párisi metropolitához úgy, hogy sokszor előáll az a helyzet, hogy majd a berlini, majd pedig a párisi utasításoknak kénytelen engedelmeskedni. Az orthodox egyházban előállott és fokozódó zavar azonban az unió talaját készíti elő, mert egyre jobban hajlanak a lelkek azon gondolat félé, hogy csak ezen az úton lehet rendet teremteni és zavartól mentesen vezetni az egyházat.

65

KRÓNIKA SZÁNTAY--SZÉMÁN ISTVÁN DK. A MAGYAR ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTESE Az önzetlen lélekkel végzett áldozatos munkát kísérő elismerés késhetik, de nem múlhatik. Ez az igazság ötlött elménkbe, mikor folyóiratunk nyomása közben a régtől várt, mégis a meglepetés erejével ható örömhír érkezett, hogy Szántay-Szémán István dr. archipresbyter, pápai prelátusnak, a Szemisz ügyvezető elnökének az egyházi és közélet terén gyűjtött érdemeit, melyeket nálunknál senki sem ismefr és becsül jobban, a legfelsőbb helyen is elismerték és méltányolták s ennek külső jele gyanánt Magyarország főméltóságú kormányzója őt a Magyair Érdemrend középkeresztjével ékesítette s tüntette ki. Épen a Keleti Egyház olvasótábora az, melynek Szántay-Szémán Istvánt a legkevésbbé kell bemutatnunk. Néhány adatot mégsem mellőzhetünk. Szántay-Szémán István dr. 1880 július 5-én Abaujszántón született, 1903 szept. 29-én Eperjesen Vályi János püspök szentelte átdozópappá. Előbb sósujfalui, majd eperjesi segédlelkész volt, egyszersmind tanítóképző intézeti tanár, majd 1905-ben az eperjesi kir. kath. gimnázium hittanárává nevezték ki. 1907-ben az eperjesi egyházmegye isegéd-főtanfelügyelője lett. A világháború alatt s után is, mint tartalékos tábori főpap működött s kitüntetést is szerzett. Az összeomlás után állomáshelyéről menekülni kényszerült. Egvideig a szuhakállói helyi lelkészetet vezette, majd Budapestre került, mint tanítóképző intézeti tanár s a kultuszminisztériumba nyert beosztást. Több kisebb kitüntetés után tiszteletbeli ikanonok, majd a pápa Őszentsége házi főpapja lett s mint ilyet hívta maga mellé hajdudorogi Papp Antal c. érsek, mikor a munkácsi püspöki székből a csfih zaklatás által elűzetve, a munkácsegyházmegyei szélső községekből és az eperjesi egyházmegye magyar impérium alatt megmaradt részeiből alkotott, exarchatusi jellegű apostoli kormányzóság kormányzatát átvette. Űj és magas pozíciójában mint .egyházmegyei irodaigazgató, főtanfelügyelő, általános helvnök, a konzultori testület feje és a szentszéki bíróság elnöke tevékenykedik. Élénk része volt Miskolc közéletében s részt vett a nemzeti építő politikában is. Több cikluson volt Miskolc thj. város pótképviselője. Tanügyi téren szerzett érdemei elismeréséül a közoktatásügyi kormányzat előbb tanítóképző int. igazgatóvá, majd tanügyi főtanácsossá és a miskolci tankerület közoktatási tanácsának elnökévé nevezte' ki. Irodalmi munkássága is sokoldalú. A Sz. István Társulat már a világháború előtt több szépirodalmi könyvét bocsátotta közre. Több évet át szerkesztője volt az Eperjesi Lapoknaik, az Egyház és Iskolá-nak, munkatársa a íiör. kath. Tudósítónak, a Gör. kath. Lelkipásztornak, a legelőkelőbb kath. napilapoknak és folyóiratoknak is megalapítója a Keleti Egyháznak. Számos ilittudományi és egyháztörténelmi műve, imakönyve, tankönyve jelent meg.

66

Orosz irodalmi ismertetései és fordításai országosan ismertté s elismertté tették nevét. Irodalmi érdemeiért a Szent István Akadémia rendes tagjai közé választotta. Pár évvel ezelőtt a jeruzsálemi Szent Sír Rend lovagjai közé sorozták, hol mihamar alamizsnamester, orsz. igazgató és a rend commendatora lett. A mult évben a Sz. Pál Társulat emelte abba az alelnöki székbe, melyből elődje a ikassai püspöki trónra emelkedett. Sok évi önzetlen s áldozatos fáradozásának mégis talán legszebb eredménye a Szemisz megszervezésével a magyarországi uniós munka megindítása. Ez az a munka, amit földi kitüntetéssel fölértékelni nem lehet. Mégis örömünkre szolgál az ügyvezető elnökünket ért kitüntetés, mert törekvés seinek helyességét igazolja, nagyértékű munkásságának legfelsőbb helyről jövő elismerését mi is alkalmul használhatjuk föl arra, hogy a szent unió Urának további kegyelmeit esdhessük ki számára, s azt remélhessük, hogy a kitüntetés, mely méltóbb keblet kevésszer ékesített, munkakedvének és ereiének, jószándékainak és energiáinak megsokszorozott componenseit fogja az uniós ügy további önzetlen szolgálatába állítani.

— JÉZUS TÁRSASÁGA fennállásának 400 éves jubileuma a Rend magasztos hivatásához méltó keretek között ment végbe a fővárosiban. A jubileumot a budapesti Pázmányegyetem templomában március 3—12. napjain tartott szent kilenced keretéhen ülték meg. Kilenc napon át minden este 7 órakor nagy és előkelő hívőközönség töltötte meg az egyetemi templomot. A megnyitó ájtatosságot Czapik Gyula dr. veszprémi püspök végezte. A kilenced többi napjain Kovács Vince dr. váci segédpüspök, Gerinczy Pál dr. prelátus, jászói prépost, Endrédv Vendel zirci apát, Mesfclényi Zoltán dr. hercegprímási s. püspök, Kelemen Krizosztom dr. pannonhalmi főapát, Drahos János dr. ap. protonotárius, esz
tercita főiskolai igazgató, Balanyi György dr. kegyesr. egyet, tanár, Szívós Donát dr. bencés tanár, Bajdalik Bertalan dr. dominikánus tartományfőnök, Nyisztor Zoltán dr. p. kamarás, a Magyar Kultura szerkesztője és Marczell Mihály dr. közp. papnevelő int. rektor tartottak. A novénába eső vasárnapon, márc. 9-én Angelo Rótta dr. thebai c. érsek, apostoli nuncius a Sz. István-bazilikában főpapi szentmisét pontifikált, mely előtt GlattfeldeT Gyula m. kir. titkos tanácsos, csanádi püspök ünnepi szentbeszédben méltatta Sz. Ignác rendjének érdemeit. — A Jézus-Társaság életstílusa — mondotta a főpásztor — nem paragrafusból áll, hanem egv hatalmas egyéniség ragyogtatja azt: LoyoL'ii Szent Ignácnak hívják azt az élő törvényt, amely a társaságot négy évszázad óta lelkesíti és páratlan sikereit magyarázza. A szentignáci munkarend új életet tanít kialakítani, nem a szép szavak, hanem a nagy tettek programja: tett, hódítás, szárnyalás az ő hagyatéka. A magasszárnyalásu slzentbeszéd után vette kezdetét a főpapi mise, amelyen megjelent vi-

67

téz nagybányai Horthy Miklósáé, József főherceg, Auguszta főhercegaszszony, Radocsay László igazságügyminiszter, valamint a magyar közélet és egyházi élet számos kiválósága. Délelőtt féltizenkettökor kisi részben a rádió is közvetítette a Vigadóból a nagyszabású ünnepséget, amelyen a hatalmas termeket betöltő közönség élén ugyancsak itt volt a magyar közélet minden katholikus kiválósága. A Himnusz eléneklése után Kray István báró, mint az előkészítő bizottság elnöke nyitotta meg a diszgyülésit, méltatta a rendet, annak magyarországi képviselőit, közöttük elsősorban P. Somogyi Jenő tartományfőnököt, az egyházi szónoklat kiváló mesterét, a teremtő magyar egyházi férfiú mintaképét. Cselényi Pál dr. országgyűlési képviselő „Magyar jezsuiták" címen tartott előadást. Részletes történelmi visszapillantást vetett a rend magyarországi munkásságára, kifejtette annak eredményeit, megemlékezett a rend vértanúiról, valamint a társaság hittérítő tevékenységéről. Ezután a Szent Gergely-kórus és a székesfővárosi zenekar szexittamási Horváth Mihály, a kiváló, fiatal szerző, a Jézus-társaság pécsi karnagyának „Loyali Szent Ignác-kantátá"-ját adta elő. A nagyvonalú mű egészen rendkívüli hatást váltott ki, a Kantátát személyesen vezénylő szerzőt a jelenlévők melegen, hosszasan ünnepelték. Ezután Dudás Miklós dr. hajdudorogi megyéspüspök, a Szemisz orsz. elnöke beszélt arról a szerepről amelyet a Jézus-társaság alz egyház történelmében betöltött. A nagyhatású beszéd után Méos Lásizló szavalta el nagy lelkesedéssel fogadott „Jezsuiták, katonák", valamint „Boldog a nép, amely örülni tud" című költeményeit. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás mondott végül záróbeszédet. Hangsúlyoztai, hogy azoknak az eredményeknek 'amelyeket a rend az egyház, a haza és az egész emberiség

68

javára elért, magyarázta elsősorbare* a rend tagjainak kiváló képzettsége, példás buzgósága, csodálatos szervezettsége és egészen az önfeláldozásig menő engedelmessége1 mellett elsősorban Isten különös gondviselése és kegyelme. P. Somogyi Jenő tartományfőnök fejezte ki végül rendjének háláját és köszönetét a méltatásokért és megemlékezésekért. Végül a hercegprímás főpapi áldást osztott, majd a pápai* himnusz hangjai mellet} ért véget a diszes ünnepség. Március 12-én, Loyolai Sz. Ignác és Xaveri Sz. Teréz szenttéavatásahrik évfordulóján Jézus Sz. Szíve templomában Horváth Győző dr. martiropoli c. püspök, kalocsai nagyprépost főpapi miséje, ugyanaznap este 7 órakor Ijjas József dr. pápai káplán, egyetemi tanár szentbeszéde és ünnepélyes Te Deum fejezték be az ünnepségek sorát. A Te Deum-ot Zichy Gyula gr. v. b. t. t., kalocsai érsek, pápai trónálló végezte. — A SZALONIKI-I HAGIA SOPHIA SZÉKESEGYHÁZAT mint az athéni Ekklésiai febr. 22-i száma írja, a városnak olasz részről történi bombázása alkalmával találat érte. A másfélezeréves teimplom súlyos sérüléseket szenvedett. — A JÉZUS-TÁRSASÁG MAGYAR RENDTARTOMÁNYA a magyarországi uniós munkából kezdettől fogva kivette részét. P. Tornyos az ifjúsági kongregációk munkatervébe illesztette bele az uniós tevékenységet, P. Németh a Szemisz munkájába kapcsolódott bele a jezsuitákat általában jellemző nagy felkészültséggel. Legutóbb a főtitkárság 50 jézustársasági tagnak a Szemiszhez való csatlakozásáról kapott értesítést. Jézus Társasága 400 évi működés után erősebben és intenzivebben dolgozik Jézus szándékára, Jézus ügyéért, mint valaha.

— ŐSZENTSÉGE MEGVÁLASZTÁSÁNAK második évfordulóján, március 2-án a budavári koronázó főtemplomban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ünnepi szentmisét pontifikált. Hálaadó szentmisék voltak az összes magyarországi latin és görög szert, katholiikus székesegyházakban, a püspöki templomul is szolgáló nyíregyházi Sz. Miklós gör. kaíh. templomban és a szamosujvári örmény kath. helynökség templomában is. — A GYŐRI PÜSPÖK, altorjai br. Apor Vilmos fölszentelése február 24-én Gyulán ment végbe, ahol 22 éven át plébános volt és püspökké -való kinevezése is érte. A chirotonia szertartását Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás végezte Glattfelder Gyula dr. Csanádi és Czapik Gyula dr. veszprémi püpsők közreműködésével. Fölszentelése előtt az előírt esküt febr. 22-én délelőtt tette le Angelo Rótta c. érsek, pápai nuncius kezébe a budapesti apostoli n unciát lírán. Március 1-én az új főpásztor ünnepélyesen bevonult székvárosába, szentségimádást végzett és fogadta a tisztelgő küldöttségeket. A püspöki inthronizáció március 2-án, vasárnap ment végbe nagy ünnepélyességgel.

ky Sándor dr. p. protonotárius, munkácsi nagyprépost, Kárpátalja kormánybiztosi főtanácsadója mondta: Rámutatott, hogy ma már nincs többé külön anyaország, Felvidék és Erdély, csak az oszthatatlan s egyenjogú Magyarország. Amikor Vasvári Pált, a gör. kath. egyház gyermekét „az orosz pap fiát" ünnepeljük, lélekben, áldozatban, hűségben egyek vagyunk az ország felvirágoztatásában. -— A hazai románságnak hasonló hungirophil megnyilatkozására még nem kerülhetett sor, de vannak biztató jelek, melyek a magyarhűség föltámadására mutatnak az újonnan visszatért területeken is. Udvarhelyből, Malros-Tordából, Csíkmegyéből értkezett levelek, latin szert, papok levelei is, tanúskodnak, hogy sok „román" pap szenvedett a román rezsim alatt „magyarbarát" viselkedése miatt s mert elsősorban híveik lelki érdekeire s az igazságraJ tekintettek, nem pedig az ultrasovén román külpolitikai érdekekre. Szatmárból, Biharból, Szolnok-Dobokából érkezett levelek tanúskodnak, hogy „a román papság revideálta politikai magatartását" és aki úgy találta, hogy a szentistváni állameszme az ő számára idegen, az — átment a saját világába.

— AZ ERDÉLYI LATIN SZERT. KATH. EGYHÁZMEGYE papsága Sándor Imre püspöki helynök elnökletével Kolozsváron Actio Catholicaértekezletet tartott. A püspöki helynök megnyitójában kijelentette, hogy az erdélyi egyházmegye teljes erővel be akar kapcsolódni a magyar katholiikus akció munkálkodásába. Az ülésen Mihalovics Zsigmond prelátus előadást tartott az Actio Catholica jövő feladatairól.

Bennünket a politika nem érdekelhet. A most elmondottaknak azonban nemcsak politikai, hanem közvetve uniós jelentőségük is van. Az ultranacionalizmusból a megértés útjára lépett románság és ruthénság lelkében eggyel kevelsebb a disszonanciát okozó túlfeszített húr. A politikai megbékülés közelebb hoz az unió előfeltételét alkotó lelki harmóniához. Isten meghallgatja az unióért imádkoizókat!

— MAGYAR ÉS RUTHÉN GÖR. KATH. ifjúságunk kedves testvériesülési ünnepélye volt február 16-án a debreceni főiskolák hallgatóinak estje, melyet a főiskolások „Vasvári Pál köre" a magyar nemzeti hőssé lett mariseli vértanú-papfiú emlékére rendezett. Az ünnepi beszédet Ilnicz-

— A GERGELY-NAPTÁR HASZNÁLATA ezidén már az antiochiai patriaírkátus területén is életbelépett. A konstantinápolyi és alexandriai patriarkátusoik az állandó ünnepeket már 1917 óta Gergely-naptár szerint ünneplik, míg a változó ünnepeknél megmaradtak ai julián-naptár mellett

69

úgy, hogy most a húsvétjuk ápr. 4. és május 8. közé esik. — A Gergelynaptár használatát illetőleg a kezdeményezés egyébként Magyarországról és 4 görög katholikus .egyház kebeléből indult ki. A mozgalom megindítója galánthai Bányay János tb. kanonok, szerencsi lelkész, hegyaljai iker. esperes volt, ki már 1867-ben megkezdte erre irányuló agitációját. Fáradozását majdnem félszázad multán 1916-ban koronázza siker, mikor Papp Antal c. érsek, ¡akkor munkácsi megyéspüspök, Miklósy István hajdudorogi és Nóvák István dr. eperjesi püspök Nyíregyházán elhatározták, hogy június 24-én, Ker. Sz. János születése ünnepén egyházmegyéikben bevezetik a Gergely-naptár szerint való ünneplést. A munkácsi és eperjesi egyházmegyék rutén parókiái 1918/19-ben a pravoszláv agitációk hatása alatt visszatértek a juliánnaptárhoz, magyar parókiáik megmaradtak a Gergely-naptár szerint, úgy, hogy jelenleg a munkácsi és eperjesi egyházmegyékben s a Felvidék viszsza térése óta a miskolci apostoli kormányzóság területén is kétféle naptár vam használatban. A román nemzetiségi agitátorok hatása alatt Szatmár környékén s Erdélyben a hajdudorogi egyházmegyei lelkészetek egy része is visszatért a Julián-naptárra, később azonban Románia is elfogadta a Gergely-naptárt, (de a változó ünnepek rendjében a julián-féle mellett maradt,) ¡s ezzel ők is ismét a Gergely-naptárra tértek vissza.

— SCHIZMÁBÓL VISSZATÉRŐK FELODOZÁSA. Sztojka Sándor dr. munkácsi püspök körlevélben közölte a munkácsi egyházmegye papságával, hogy az Apostoli Szentszéktől nyert különleges engedély alapján összes lelkipásztorainak fölhatalmazást ad a praivoszláviából visszatérők feloldozására. Pro foro externo a feloldozást a hithagyásból visszatértek részére* előírt szeirkönyvi formula szerint kell megadni, utána a visszatérők a szentgyónáshoz és áldozáshoz járulnak. Nem köztudomású esetekben pro foro interno, gyónás alkalmával lehet a feloldozást megadni. A visszatérteket anyakönyvelni és a visszatérést kihirdetni kell. Három havonként a püspök minden papjától jelentést vár a visszatérési esetekről, melyek mind gyakoribbak lesznek. — RÓMÁBAN a keleti egyházak papjai számára kollégiumot nyitottak, akik a város különböző intézményeiben akarják folytatni tanulmányaikat: a Damaszkuszi szent Jánosról nevezett kollégium egyelőre a kollégium Russicumba van elhelyezve. — A KERESZTÉNY ROMÁN DIAKEGYESÜLETEK számára diákjóléti célokra Antone«Scu conducator 30 millió leu államsegélyt adott. — Balázsfalván 1940-ben hét görögkeleti tárt a gör. kath. vallásra, egy a rómaira. — Lúgoson meghalt Simonescu Virgil akadémiai festő, ki 56 templomot festett ki bizánci stílben, köztük a balázsfalvi érseki székesegyházat is.

A hajón kormányosnak, a házban úrnak, a hadseregben fővezérnek kell lennie, kinek intésére mozog minden. Épígy kell, hogy az Egyházban is legyen egy látható fő, kinek mindenki alá legyen rendelve. (Sz. Jeromos adv. Jovinianum.) Ha célja volt Jézusnak az egész világon elszórt valamennyi tisztelőjét egy családdá egyesíteni, következik, hogy e társaságnak látható fővel is kell bírnia. (Postkuchen: \Wiederherrstelhing des áchlen Hrotestantismus.)

70

IRODALOM * „Kő kövön nem marad", elbeszélés Jeruzsálem pusztulásának idejéből. Irta Lenzen-Sebregondi Mária, a 3-ik kiadásból fordította Dienes AdorjánBudapest, 1941. Korda RT. kiadása, 238 old. Ára 4 P. Ivsephus Flavius történetíró, aki az elbeszélésnek is egyik szereplője, — hitelesen megírta Jeruzsálem pusztulásának okait és borzalmait. Ez az elbeszélés a szépirodalmi forma és eszközök által mindenkinek élvezhetővé teszi Isten egykori választott népének tragédiáját, amelyet az elvakult makacsság s a Messiás-várás önkényesen beállított és magyarázott próféciájának balga reménysége vont e nép fejére. A mű mint elbeszélés is érdekes, a borzalmaik közepette is kivirágzó tiszta szerelem és a hűséges önfeláldozó kötelességteljesítés himnusza szólal meg benne Ada és Adoram gyászos sorsában. Nekodas és a többi előkelő zsidó vezérek mérhetetlen és elvakult gyűlölete szinte kihívja a sors-tragédiát, amelyet Titus római vezér alakja és nemes fellépése szinte a beteljesülés megérzésével igyekezett elhárítani. Josephus Flavius történeti könyve annak idején akikor jelent meg magyar nyelven, amikor már az antiszemitizmus bizonyos társadalmi mozgalmakban, sőt csirájában a parlamentben is jelentkezett — és akkor is általános érdeklődést keltett. A Lenzen —Dienes elbeszélés viszont most tárja fel a zsidó kérdés történelmi magvát, amikor annak likvidálása az egész világon megkezdődött, tehát nemcsak érdekes volta miatt, de ezért is figyelemre számíthat. Bennünket a mi szempontunkból is érdekel ez a könyv^ Amikor az utolsó kitett áldozati kenyér is elég a jeruzsálemi templom oltárán s örökre megszűnik az ószövetségi áldozat, szinte érezzük, hogy Isten hagyta sorsára hálátlan népét s megvillan lelkünkben a gondolat mi lenne a mai

világból is Eucharisztia nélkül s mi lesz e világból egység nélkül? Az utolsó zsidó főpap szomorú fogságában kétségbeesve csak a Nílus hullámaiban vélt megnyugtató feleletet találni gyilkos kételyeire. Nekünk még kezünkben van a kegyelem-forrás teljessége s a választott nép bukása is legyen intő példa, hogy a hit, a szeretet, az oltár egységéért harcoljunk — és esdekeljünk. Szívesen ajánlom olvasóinknak e mű megszerzését. Szántay-Szémán István dr. * Kansz József: Legyen egy akol, egy pásztor. Hévizgyörk, 1940. 140 old. Ára ? (Zsebkönyv alak.) Nagy örömmel veszek kezembe minden új könyvet, amely az egyház kérdésével foglalkozik és az unionizmus körébe vág. Nyomban el is olvastam Kausz József könyvét is, amelyet a szerző jótékonycélra adott ki, tehát nagyobb elterjedésre szánt. Fájdalmas érzéssel tettem tettem azonban le, mert egy sort sem találtam benne a pápák által annyira kihangsúlyozott uniós kötelességről, sem a világszerte folyó magyar uniós mozgalomról, amelynek már a magyar püspöki kar által jóváhagyott országos szervezete van. Azt hiszem, hogy jogosan tesszük fel a kérdést, — vájjon az „egy akol és egy pásztor" témájának tárgyalásánál szabad-e mellőznie bárkinek is annak a világmozgalomnak megemlítését, amely az egyház szívéből indult ki — s amelyet az Apostoli Szentszék állandóan szorgalmaz? A felelet csak tagadó lehet. Egyébként szép és hasznos anyagot hordott össze a szerző, aki a vallási műveltség kötelezettségét hangoztatva akarja megnyitni a sokszor félreértett, sokszor elgáncsolt katholikus egyháznak sokak előtt a hitközöny által is elzárt kapuit. Egy rövid és jól induló fejezetben foglalkozik ugyan a

71

„Keletiek és az egy Pásztor'" viszonyával, a fejezet végén azonban kissé itt is elfogultan általánosít. „Egy pásztor és a nyugati egyház" cím alatt kimerítően foglalkozik a protestantizmussal, végül pedig az ú. n. jelszavas kereszténységgel is. Milyen külön nagy haszonnal végezné kitűzött felvilágosító feladatát ez a könyvecske, ha szerzője megszívlelte volna dr. Wunderle würzburgi theol. professzor szavát (K. E. 1941 1. sz. 2. old.), aki hiányosnak mondja „azt a katholikus életet, amely a maga dogmatikus és hitéleti biztonságának tudatos és boldog birtoklásában csak azokat a különbségeket szemléli, amelyek őt mástól elválasztják.'" Remél)jük, hogy a könyv második kiadásában a sok értékes adat majd az uniós kérdés tárgyalásával is kiegészül, mert az egyházról szóló tudnivalóknak ma már ez is elengedhetetlen anyaga, amely egész felfogámegnemesíti s egyéni katholicizmusunkat egy, Krisztus Urunk végrendeletszerű akaratának szolgálatát jelentő egyetemes feladat körébe vonja. Szántay-Szémán István dr.

* Dr. Scheider Frigyes: Katolikus családi nevelés. Németből fordította: Dormúth Árpád. Budapest, 1940. Szenl István Társulat. N,em ábécéje: akadémiája a családi életnek. A legfontosabb és lekényesebb problémákat veszi vizsgálat alá a házasság és család vallásetikai és társadalomtani elemzésétől a családi életen, csecsemő nevelésen át egészen á serdülőkorba jutott gyermek körüli nevelői teendőkig. Minden sorában a mélyreható lélekpedagógus és a hívő katholikus nyilatkozik meg. Egyszerűen s mégis magas színvonalon, közvetlenül s mégis meghajlást követelő tekintéllyel vezet végig a házastársválasztástól kezdve a legnehezebb problémákon át s mindenütt evangéliumi megoldást ad, nem hagy függőben semmit. Nősülendő ifjúnak, eladó leánynak, kisgyermekes és serdülő ifjakat nevelő szülőknek, pedagógusoknak mindennapi olvasmánya kell, hogy legyen ez a könyv, melynek magyor fordítása a választékos és mégis könnyű stílusával külön irodalmi érték. (kj.)

— NÉMETORSZÁGBAN a katholikus hívők „Mozgótemplomokat" építenek: gépkocsira szerelt kis oltárokat, amelyek a forgalomtól távoleső Ikis településeket keresik fel és azokba a falvakba is eljutnak, ahol nem épült még katholikus templom, öszszesen 36 ilyen felszerelés készül. A vállalkozást a polgári hatóságok készséggel támogatják és gondoskod-

nak róla, hogy ezen gépkocsik a mai benzinhiány idején i® megkapják a szükséges üzemanyagot. Az első 5 ilyen gépkocsi Bajorország hegyvidékét fogja bejárni. Szó van arról is, hogy a „mozgó templomok" a hadrakelt sereget is felkeresik ai távolieső katonai táborokban. A gépkocsikat jórészt papok fogják vezetni, akiket most képeznek ki erre a célra.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Telefon: 57-98. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. s*.

72

SS. Theologian, Episcopi Iiijdudorogensis occasione iubilei 400. annornm S. J. habita) Stadia Orientalin et Occidentales. Multi in Occidente etiam hodie gravita tern et vim studiorum ecclesiasticornm Orientalium despiciunt, sed immerito, quia per studia de Oriente multo plus, quam antea, cognitum habemus. Ecclesia Orientalis multa in forma antiquiori conservavit, ac Oc«identalis activitate magis, quam contemplatione plena. Haec studia Orientaba nolunt Ecclesiam Occidentalem in „orthodoxam" reducere, acsi ecclesia orthodoxa esset christianae religionis forma primaria, sed faciem eius veram intendit in oculos ponere, ut pretia ignota christianitati et devotioni Occidentali utilitatem afierre possint. Sicut in communitate Christiana alter alterius onera portare tenetur, ut legem Christi adimpleamus, ita fructibus alterius participare possumus, ut promoveamur. Dare et recipere, quod vitam christianam profundam facere potest, est principium magnum. Ecclesia Occidental] 8 veri tat em Christi plenam possidentis invenit in vita Orientis elementa originalia, q\iae recipere et iterum plantare tantum utilitas esse potest! Labor Orientalis defendit a superbia veritatis possessae et adiuvat ad essentiam christianitatis primariae pervenire. Actionem Orientalem valde promovebat b. m. Pius XI, papa Unionis, qui gravitate paterna hortabatur omnes ad Orienten} cognoscendam, ut quam citius Occidens et Oriens unum sit! (Georgius Wunderte Doctor SS.~" Theologiae, professor universitatis Würzburg. Ex lingua Germanica versio ab Eugenio Vucskits.)

disserit de unitate et dilectione Ecclesiae Catholicae et hortatúr, ut si mus oratione, verbis .et exemplo apostoli Eoclesiae et Unionis omnes, quia aetate nostra iam non de processu Spiritus S. disputatur, sed multi de existentia Dei et animae dubitant, imo vitam aeternam negant et sic infideles sunt. In fine adhortationis suae in omnibus diebus Dominicis et festivis Quadragesimae huius pulcherrimam orationem pro S. Unione peragendam praescribit. Status ecclesiae orthodoxae in bello nostrorum temporum valde mutitus est. Ecclesia eteniin Russico-orthodoxa antea magna auctoritate prae*ditus fuerat, anno autem 1920-o in duas partes dividebatur: 1. ecclesia in Unione Sovjetica et in Lityania sub iurisdictione matropolitae Sergii Moskoviensis atque 2. ecclesia episcopalis emigrantium sub iurisdictione synodi in Karlovac Jugoslavia? residentis, a qua ecclesiae quaedam anno 1926-o duce Eulogio, metropolita Parisiensi deficiebant. Ex bello praesenti ecclesiae autocephalae territorii Unioni Sovjeticae adiecti omnes matropolitae Segii potestati tradebantur. Ecclesiae e contra in territorlis Galliae et Poloniae i Germanis ossupatis dioecesi uni Germaniae adiungebantur, et sic iurisdictio Eulogii tantum in Gallia meridionali viget. In Cechoslovachia ecclesia nationalisorthodoxa in posterum quoque manet sub iurisdictione patriarchae Constantinopolitanae, ecclesia autem Eulogiana ratione -administrationis, non vero iurisdictionis sub episcopo Berolinensi subest. — Tlaec confusio viam parat S. Unionis ordinem et stabilitatem veritatis proferentis. (Princeps Nicolaus Massalszky doctor iuris.)

Circulare de S. Unione Episcopi Munkácsiensis. Commemorat Ordinarius témpora revolutionum et imperii 20 annorum in Gechoslovachia multos e Ruthenis ab Ecclesia Catholica avertentia et implorat clerum et fideles suos, ut Quadngesima huius anni •cum omnibus suis orationibus et mortificationibus pro conversione errantium offeratur! Multa et pulphra

Aliae publieationes: Anniversarium electionis et coronationis Suae Sanctitatis. — Jubileum Societatis Jesu 400 annorum. — Usus calendarii Gregoriani apud schismaticos. — Actio Unionistica Provinciae Hungaricae Societatis Jesu. — Consecratio Episcopi Jauriensis. — Ordinationes de absolutione e schismate revertentium in diócesi Munkácsiensi.