O g na. UCMHÚHíutnó-lt

O g na. UCMHÚHíutnó-lt ház*, dalárdáké, iskolák* és t e m p l o m o k n a k O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c é g :

HÖRL BUDAPEST,

N Á N D O R II., T Ö R Ö K - - U T C A

Fizeíéskedvezmény.

11 GÖR. KBTH.

PAPI

8. SZ.

Javaslat ingyen.

ZSOLOZSMflKÖMYV

magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s

a szentek é l e t r a j z i a d a t a i v a l Ara finom bőrkötésben

25 pengő

A r a n y m e t s z é s s e l 30 „ Speciális kötésekre külön árajánlat

Ludvii

István

könyvnyomdáit!

Miskolc

Rákóczi-utca 18. — Telefon 25-69 Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 havi részletre is.

Népénekeskönyv „Hogy

mindnyajcn

Xíz

példányra P egy°ingyen.

egyek

legyünk."

Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni és dolgozni kívánó kathollkusok (papok és világiak) számára. Alapvető ismeretek. Bő imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.

Ara U \

pengő

Szent István Társulat — Budapest VIII., Szentkirálvi-utcn 28—30. sz.

OLTALMAD

ALÁ

MÁRIAPOCSI

SIETÜNK

SZŰZANYANKI

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS

EGYHÁZPOLITIKAI

FOLYÓIRAT

A „SZENT MIKLÓS MAGYARORSZÁGI UNIÓS SZÖVETSÉG" (SZEMISZ) T U D O M Á N Y O S ÉS IRODALMI OSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA = = = = = = = A L A P Í T O T T A : SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN D R . "

Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, LIPPAY LAJOS DR., PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÖS DR, ROHÁLY FERENC DR.

Szerkesztő:

KOZMA JÁNOS

VIII. évfolyam.

2. (74.) szám.

1941. február.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11, szám.

Annus VIII.

Nr. 2. (74.)

Februarlu8 1941.

Keleti Egyház

A „SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július és augusztus kivételével Szerkesztőség é s kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. SZ. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között): 57—98. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részér«: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.

TARTALOM» CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: Egy nagy unionista bíboros emlékének. (Cusa Miklós, 1401—1646.) Kovács Géza: Szir Sz. Efrém „A Szentlélek h á r f á j a . " (Befejező (közlemény.) Miklósvölgyi József: Hátráltatják-e korszerű reformok az uniót?

IRODALOM. Szántay-Szémán István dr.: Egy könyv margójára. (Prof. Lyubo Vlacsics: Egyedül Jézus Krisztus az ő "egyházának feij:e4' Simon Árkád: Krisztus a te példaképed. (Ismerteti kj.) Kj.: Az ú j „Görögkathollkus Szemle." Dr. Erdős Mátyás: Pázmánys Hodoegus. (Ismerteti Komán Andor.) FIGYELŐ. A milánói katholikus egyetem „Keleti hete" 1940-ben. (Olaszból: Országh József.)

KRÓNIKA. Győr ú j püspöke.

Eltplflpín n^lOlltllliC Periodicum Confoederationis S. Nicolai pro EUIPICSIU U r i B l l l i l l l a » Sanctaünione.RedactioetAdministratio: Miskolc, Hungaria, Melinda-utca 11. — Redactor et moderátor: Joannes Kozma. Pretium annuum extra Hnngariam; 8 Pengő aurea.

Summarium. In memóriám eximii Nicolai Cardinalis Cusa.

unionistae:

Nicolaus Card. Cusa (1401—1464)4 cuius biographiam a J. Pusino, pro-

fessore Berolinense exaratam scriptor ex anniversarii nativitatis 540-i notam reddit, unus est ex illis magnis viris, qui Ecclesiam Orienlalem a periculis saeculo XV-o ex parte Turcarum imminentibus defendere et tu-

A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — A7 adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, az értesítő lapon Jelezve a küldemény rendeltetését A Keleti Egyház régi csekkszámlája megszűnt.

EGY NAGY UNIONISTA BÍBOROS EMLÉKÉNEK (CUSA MIKLÖS 1401-1464.) írta : SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.

Néhány évvel ezelőtt J. Pusino dr., ¡berlini professzor tollából olvastam róla egy meleg és tárgyilagos életírást. Erre emlékezve, születésének 540 éves fordulóján, szinte szükségesnek tartom, hogy a magyar uniós tábor is megismerkedjék kimagasló egyéniségével, amelyet bizonyos korhasonlatosság és az ő uniós felfogásának még ma is erősen aktuáüs volta hoz közel hozzánk hatodfél század távolából is. A XV. század első fele is telve volt veszélyeikkel és nyugtalansággal., amelyek úgy a nyugali, mint a keleti egyházat fenyegették. Keletet és Konstantinápolyt az állandóan erősbödő mohamedán-világ fenyegette, Nyugaton pedig a nemzeti hatalmak állottak szemben a pápasággal. A két egyház között állott a ischizma történelmi szakadéka, amely még szembeötlőbbé tette az egyház egységének hiányát. Nagy szellemek próbálkoztak a veszedelmekkel megküzdeni s ezek között Pusino megítélése szerint is egyik legnagyobb és legönzetSenebb harcosa volt az egyház egységének Cusa Miklós ¡bíboros. Szegény halász családból született 1401-ben Moselben. iMár ifjú korában föltűnt tehetsége. A Manderscheid grófi család támogatásával kitűnően elvégezte a (középiskolát és az egyetemen a jogi tanulmányokat. — A jogi pályán szép jövőnek nézett elébe, (de az nem elégítette ki lelkét és 30 éves korában pappá lett. j Nemsokára az egyház küzdőterén látjuk. Először az 1431-re összehívott bázeli zsinaton tűnt fel. A zsinat hatása alatt írta első művét „A katholikus egységről", amelyben határozottan és világosan kifejti Péter apostol ¡hivatását, az apostoli utódlás és a római pápa primátusának történelmi valóságát. Elismeri e művében a rítusok szabad fejlődését, sőt az egyházi tanításban, a hittételek fogalmazásában mutatkozó helyi árnyalatokat is, vallja azonban, hogy Krisztus egyetemes egyházában csak azok a döntések igazak, amelyeket ia püspökök, patriarchák a római pápával, mint a hitigazságok őrzőjével egyértelműen hoznak. A zsinatokra vonatkozó felfogása pedig az volt, hogy azok szakadatlan folytonosságban s összhangban vannak az egyház alapvető intézkedéseivel. A bázeli zsinat azonban fájdalmas csalódást okozott neki, mert a nagy viták után a tagok egy része a pápáitól különválva folytatta tanácskozásait. — IV. Jenő pápa ugyanis kezdeményező lépéseiket kívánt tenni az újraegyesülés nagy ügyében, ami a tagok egy részében bizonyos féltékenységet váltott ki. Ez a csoport a pápa felhívására sem volt hajlandó Ferrarába átmenni, hanem tovább tanácskozott Bázelben és onnan menesztett küldöttséget Bizáncba, hogy az unió kérdésében a császárral és a patriarchával tanácskozzék. Ez a küldöttség azonban egy hónappal később érkezett oda, mint a pápa megbízottai s így azon ¡kísérlet, hogy a pápai kezdeménye-

25

zést discreditálják, eredménytelen m a r a d t , mert úgy VII. Paleolog J á nos császár, m i n t József konstantinápolyi patriarcha is a pápa pártj á r a állott. A pápai küldöttségben Cusa Miklós is részt vett. Cusa Miklós kitűnően tudott görögül és nagy érdeklődéssel (látogatta a keleti rítusú templomokat és tanulmányozta a görög kolostorok könyvtárait, mert eredetiben kívánt (megismerkedni a nagy görög atyák műveivel. Sóikat foglalkozott a görög ¡bölcselettel s különösen Piátóval is. Hónapokat töltött a görög fővárosban, hol a keleti egyház iránt növekvő szeretetével együtt nőtt a szakadás fölött érzett őszinte f á j d a l m a is. Konstantinápolyból Velencébe utazott vissza s a tengeren h a t a l m a s vihart élt át, amelyben — életírói szerint — látomása volt s extázisában megvigasztalódva látta, ihogy az Isteni Böleseség egységében egykor minden ¿ l e n tét és ellentmondás elsimul. Hazájába visszatérve több művet írt. Eilső volt közöttük: „A Itanult tudatlanság" című, melyben m i n d e n emberi tudás viszonylagosságát mutatja Iki. (Minden tudás csak az igazságot megközelítő hipotézis m a r a d mindaddig, amíg az emberi lélek nem érinti az Istenséget. Az egyes ismereték csak akkor kapcsolódnak egybe és alkotják az igazi világszemléletet. Egy másik m ű v e „Isten megismeréséről" szól. Szerinte az egész természet egy létra, m e l y a teremtő és fenntartó Istenhez vezet. Kellettel való kapcsolata sem szűnik meg. IV. Jenő pápa kívánságára 1439-ben részt vesz a ferrara—flórenci zsinaton, amelyen az egyház uniója valóban létrejött. Ez a zsinat sem elégítette ki Gusa Miklósnak az egyház egységéért égő lelkét. (Arra törekedett, hogy a zsinat aprólékosan és szabatosan r a k j a le az egység dogmatikai alapjait; ezzel szemben azonban látnia kellett, hogy a zsinat összehívásának mozgatója nem annyira Krisztus Urunk egység-parancsának teljesítése volt, m i n t a fenyegető politikai események nyomása. Ezért m a r a d t papiron ez az unió is. Amikor Murád szultán egyre jobban szorongatta Konstantinápolyt s Konstantin császár 1451-ben ú j r a Nyugat segítségét kérte, — V. Miklós pápa figyelmeztette, hogy imég mindig nem lépett éleibe az unió. A növekvő török veszedelem ekkor arra késztette a császárt, hogy valóban kihirdesse a megkötött uniót, a m i 1452-ben a Sz. |Szófia templomban, a császári u d v a r és 300 pap jelenlétében meg is történt s a szakadás óta ékkor említették először a p á p a nevét a szent liturgiában. A császár befolyása azonban nem tudta legyőzni az ú. n. latin császárság (1204) f á j ó emlékeit. A keresztesek erőszakosságai, a megbecstelenített templomok emléke a török veszedelemnél is ijesztőbb volt a konstantinápolyiak előtt. így bukott el az unió, amelynek ára lett vollna Konstaníinápolynak nyugati segítséggel való megmentése a török igától. A történelemből ism e r j ü k Konstantinápoly végzetét, amely 1453-ban rászakadt. A magyar Orbán által öntött ágyúk sok mázsás k ő lövedékeinek, pusztítása megtörte a görögök hősi ellenállását. Isten templomait, amelyek az egész keresztény világ büszkeségei voltak, most tmár pogányok szennyezték be.

26

Nyugat, amely az unió feltételéihez kötötte Konstantinápoly megsegítését, elestekor valósággál megrémült. — De őszintébben talán senki sem gyászolta ezt a török diadalt, mint .Cusa Miklós. Konstantinápoly elestének híre „A hitben való béke és egység" c. művének megírására késztette. Műve előszavában f á j d a l o m m a l emlékezik meg ¡azokról a szent helyeikről, amelyeken járt s amelyeket a törökök most megbecstelenitetteik, s ahol .most Krisztus hitét káromolják. Határozottan állítja, hogy a török fanatizmus által indított h á b o r ú is elkerülhető lett volna, h a az emberek megértették volna az egy igaz Isteről szóló elemi igazságot. F á j d a l m á b a n így kiált fel: „Mindenható Uraim! A szertartások ikülönféleségében imádnak téged a népek, akit az emberi ész felfogni sem tud. Mutasd meg, Uram, erődet, hogy mindenki Istenének ismerjen el téged. Akkor eltűnik a háború, a szenvedés, a gyűlölet és a h a r a g s a különböző vallások mögött meglátja az ember az egyedüli igaz hitet." Művében az Ige, a Logosz előtt megjelennek az összes fajok, nemzeteik és vallások képviselői és sorra eléje t á r j á k hitvallásukat. Az ünnepélyes processziót a bizánci görög vezeti s az áll legelsőnek az Ur színe elé s az Ige igaznak ismeri el hitét. M a j d a iróniái, az arab, az indus, a zsidó, a perzsa, az örmény,a német, a francia, az angol, ¡a cseh és a többi népek képviselői m o n d j á k el hitvallásukat. A nem keresztényeiket (Szent Péter és Pál apostolok oktatják ki az igazságra. Ebben a felvonulásban Cusa Miklós a nemzeti sajátosságokat akarta megvilágítani, amelyek az igaz hit megvallása mellett is bizonyos színt adnak az egyes népek vallási életének. Az egész művön végigvonuló alapgondolat az egy igaz Isten megvallása, a Mindenható Atyának való hódolat és a benne való örök béke vágya. A történelmebői t u d j u k , hogy V. Miklós pápát is rendkívül megrázta Konstantinápoly eleste s újból követeket küldött a fejedelmekhez, hogy a török kiűzésére sarkalja őket. A pápa erőfeszítéseit azonban ismét meghiúsította az önző politika. Velence, Genua, Milano, Flórenc urai n e m igen törődték a kereszténység ellenségeivel. Sikerült azonban a p á p á n a k az itáliai fejedelmek között egy 25 évre szóló békés megegyezést létre hoznia 1454-ben. Utódja, III Calllixtus pápa, aki 1455-ben követte őt a trónon ugyancsak élete feladatául tűzte ki a törökök kiűzetését s b á r m á r 80 éves volt, szinte i f j ú hévvel látott hozzá céljának megvalósításához. Az egész Európába széjjelküldte követeit, akik között Cusa Miklóst azzal bízta meg, hogy Germániában folytasson tárgyalásokat. Utána II. Pius pápa folytatta E u r ó p a felrázását s e célból Mantuába kongresszust hívott össze, amelyben azonban csalódott, mert igen késedelmesen érkeztek a Imegihívottak. Az európai közöny és önzés megint meghiúsította a közös és erőteljes kereszténv fellépést. 1466. június 18-án II. Pius elsőnek tűzte fel a keresztesek jelvényét és Ankonába sietett, hol a flottának kellett gyülekeznie, de az is igen lassan és rendszertelenül indult meg. E k k o r a pápa újból széjjelküldte követeit a fejedelmekhez és városokhoz. Gusa Miklósnak, aki ekkor m á r bíboros volt, Genuába kellett mennie. Betegen és megtörve is engedelmeskedett a pápának, de 1664. augusztus 11-én bekövetkezett halála megakadályozta abban, 'hogy küldetését bevégezze. II. Pius alig néhány nappal élte túl hűséges kardinálisát. A sza-

27

kadatian munka s a keserűség agyiba döntötte s 1464. aug. 15-én ő is az örökkévalóságba költözött. Vele Kelet egyháza megmentésének reménye is a síriba szállott. A későbbi nagy pápák is szeretettel fordultak Kelet felé s az egyház soha sem mondott le, — amint le sem mondhat — Krisztus Urunk egységet parancsoló végrendeleti örökségének munkálásáróL, A történelem tanúsága szerint azonban az egyházat fenyegető veszedelmek és megpróbáltatások mindig élénkebbé tették a népekben az egyház egységének vágyát. Napjainkban is az egész világon — nálunk azonban talán még nem eléggé széles köriben és mederben — új, mélyreható munka indult meg az unió lelki feltételeinek megteremtésére. Talán azért is szükséges volt Cusa Miklós 'emlékét idézni és korának tétovázó kereszténységére rámutatni, hogy a mélyreható uniós munkának szükségességét még világosabban lássuk s hogy a világmentő kérdés megoldásálban ne pusztán a politikai változásoktól várjuk a döntő fordulatot. V. Miklós., III. Callixtus, II. Pius pápák és Cusa Miklós bíboros példája mindenkor vigasztaló és fölemelő intelem legyen a szent unió munkásainak, de minden igaz kereszténynek is, hogy áldozatos szeretettel kell előmozdítanunk Kelet és Nyugat között a kölcsönös megismerés és megértés mielőbbi eljövetelét s azzal építeni meg az Egyház annyira óhajtott egységének biztos útját.

SZÍR SZ. EFRÉM „A SZENTLÉLEK H Á R F Á J A " Irta: KOVÁCS GÉZA (Második közlemény.)

Edesszának messze földön híre volt. Már a II. században szilárdan állt benne a kereszténység. Innen vitték szír missziósok az evangéliumot a perzsákhoz. A város hitéletére jellemző a szentek nagy sokasága. Itt szenvedett vértanúságot Szent Gúriász és Számon, akiket a görög Ménologion nov. 15-i officiumában „Edessza dicsőségének" nevez. Itt élt egyideig Szent Lucián remete, akit később pappá szenteltek Antióchiában. Őróla jegyezték föl, hogy a börtönben epiphania ünnepén saját mellén mutatta be a szentmisét, mert öszszetépett teste ki volt feszítve és más pap nem volt a börtönben, aki a szentmiseáldozattal erősíthette volna a keresztényeket a vértanúságra. Ugyancsak Edessza volt a hazája Szent Cirusz és János csodatévő ingyenorvosoknak, akik 292-ben nyerték el a vértanúság pálmáját. Emléküket a görög egyház j a n u á r 31-én ünnepli. A remeték között kitűnt még Szent Ábrahám és Julián, akiknek életét Szent 28

Efrém írta meg. Itt élt Szent Tivadar, aki később Edessza püspöke lett s mint ilyen szenvedett vértanúságot a III. sz. vége felé. Edessza azonban nemcsak a szentek sokasága miatt volt híres, hanem iskolájáról is. Szt. Efrém Edesszát „Sapientum Mater"-nek hívja. Valóban ráillett e név, hiszen a remeték nemcsak szentek voltak, hanem egyben tudósok is. Itt élt Szent Makáriusz, a nagyhírű és nagy tudományú remete, aki az előbb említett Szent Lucián vértanúnak volt tanítványa. Már Szent Efrém előtt Edesszában élt Szent Áfratész, aki 367-ben halt meg. Az edesszai iskolát a BanghaIjias Egyháztörténelem a II. kötet 187—188. oldalán így jellemzi: „A szír nyelvű keresztény irodalom középpontja Edessza v o l t . . . A szír teológia érdeklődése, akárcsak a közeli Antiochiáé, főleg a szentírásmagyarázat felé fordult. A hellén szellemnek az egész Keletet átsugárzó fölénye természetesen itt is megérzett, de azért megvolt a maga sajátos szír színezete: mély érzések, hatalmas költői lendület, hiányos spekulatív véna, erősen konzervatív hajlamok és valami misztikus vonás. A szíreknek nincsenek kimagasló dogmatikusaik, de költőkben és tanítókban gazdagok." Ide került Szent Efrém, hogy ú j fényt és lendületet adjon az amúgy is híres városnak. Habár mindössze csak tíz esztendőt töltött Edesszában, ez a rövid néhány év is elég volt, hogy nevét örökre felejthetetlenné tegye. Az ú j környezetbe hamar beleélte magát és annyira szívéhez nőtt Edessza Szent Efrémnek, hogy halála előtt tanítványai előtt így nyilatkozott: „Áldott legyes Edessza, a ti városotok és anyátok." Szent Efrém Edesszában érte el életének legmagasabb ívelését. Nemcsak a hely változott, hanem változott életmódja is. Míg Nizibiszben inkább önmagának és remetetársainak élt és celláját csak nagyon fontos okból hagyta el, Edesszában inkább az aktív, a kifelé is tevékeny munkát végző élet jellemzi őt. Nizibiszben érezhette, hogy neki küldetése van a lelkekhez. Edesszában már valóságos apostoli tűz hevíti és a vágy emészti, hogy „minden ember az igazság ismeretére jusson és üdvözüljön." A remeteség magánya, az erdő csendje, a testvérek szeretete nem felejtették el vele, hogy a remetéken túl mások is szomjaznak az evangélium igéire. Mielőtt azonban hozzáfogott volna ehhez a munkához, mielőtt a nagy nyilvánosság elé lépett volna, fönségesen szép imádságban mind gyakrabban kérte a Szentlelket: „Űjjad mozgassa mindenkor ajkamat és nyelvemet, miként a hárfa húrjait, a te dicsőségedre," — „hogy szünet nélkül áldjam és dicsérjem szeretettel és égő vággyal, szívvel és szájjal irgalmasságodat egész életemen át... Engedd, Uram, hogy nyelvem legyen kegyelmeid citerája!..." Mielőtt bármit írt volna, az „Altissimi Domun Dei" elé borult, hogy „Ő mozgassa kezében a tollat," hiszen az ember önmagától semmire sem képes. így nem csoda, ha az Írás szerint „kegyelem ömlött el ajkain" és ha írásai évszázadok multán is a keresztény irodalom remekművei. Szent Efrém lelkére egész súlyával nehezedett az a fájó érzés, hogy eretnekségek pusztították Krisztus Egyházát, Árius szétszaggatta Krisztus varratlan köntösét. Az edesszai iskolának ő adott egy 29

sajátos vonást: költeményekben hirdette az Egyház tanítását és verseiben feldolgozta a keresztény hit apologiáját. Az eretnekeket így saját fegyverükkel verte meg, mert ők is versekben terjesztették a nép között tévtanításukat. Habár Szent Efrém egyik legfőbb munkásságát épen költeményei alkotják, mégis most ezekre bővebben nem terjeszkedem ki. Mint az Egyház egységének őre és az eretnekek félelmetes ellenfele, először is az Anyaszentegyház iránti szeretetet igyekezett tanítványai lelkében sziklaszilárddá tenni és ezt hirdette prédikációiban is. Egyik szerzetestársának ezt írta: „Azok, kik Istennek tetszeni és az örök életre méltóknak lenni óhajtanak, kell, hogy mindenekelőtt az igaz hitet szeplőtelenül megőrizzék... kerüld a szakadárokkal és az eretnekekkel való közösséget!" Már élete alkonyán volt, amikor ismételten figyelmeztette tanítványait az Egyházzal való szent egység ápolására. Végrendeletében is így ír: „Szorgosan alkalmazkodjatok utasításaimhoz és tanításomhoz s mint tanítványaim, a katholikus hittől el ne pártoljatok. Legfőképen legyetek állhatatosak a hitben, óvakodjatok a tévelygőktől, a gonosztevőktől, az üres fecsegőktől és ámítóktól!'" — Ennek az igaz katholikus hitnek pedig az ismertető jele az, hogy ott „Péter a tanítványok nyelve, a hithirdetők ajka, az apostolok szeme, az egek őrzője és a kulcshordozók elsőszülöttje." Ebben az Egyházban „Krisztus a szövétnek, Péter a gyertyatartó, az olaj pedig a Szentlélek közreműködése." Ennek a hitnek jele az apostoliság. Ezért vallja boldogan: „Ezt a hitet a szent apostoloktól tanultam." Az Egyház hitbeli egysége mellett hirdeti és sürgeti a kegyelmi egységet is. Az Egyház „Krisztus Teste," — aki ezen belül van, az „tökéletes ember Krisztusban." Tanította a keresztség természetfölötti erejét s azt, hogy általa válik az ember Krisztus titokzatos testének tagjává. Ha azonban valaki ezt a kegyelmi egységet a bün által megszakította volna, a penitencia által ú j r a megvan a lehetősége, hogy az Egyház élő tagja lehessen. Erre vonatkozólag hirdette: „Azt gondolod, hogy az Isten egyszer irgalmas, azután büntet? Mit gondolsz? Ma Atyánk, azután ellenségünk? Ma szeret, sőt kíván minket és holnap szegénységünk miatt elvet magától? Nem így van!" — „Valld meg először vétkeidet és megigazulsz," — „mert a bűnbánat kezdete a bünvallomás." Legyen szabad megemlékezni még Szent Efrém eucharisztikus lelkületéről és a Szűz Anya iránt való gyöngéd tiszteletéről. Ez a két gondolat, amely végigvonul Sz. Efrém egész életén. Szinte azt mondhatjuk, hogy nincs egy beszéde sem, amelyben az Oltáriszentségről és a Szűz Anyáról meg ne emlékeznék. Egész hite és szeretete tör elő, amikor a szentmiséről beszél. Az eretnekeket így figyelmezteti: „Áldozatunkat meg ne vessétek, — mert mi — a Szentlélekben Krisztus testét ajánljuk fel az Úrnak." Ebben az áldozatban „a pap imádságára és a Szent Lélek eljövetelével a kenyér Krisztus testévé lesz, a bor pedig vérévé," mi pedig „Krisztus testének és vérének részeseivé válunk." Ez az a nagy áldozat, amely „a holtaknak nyugalmat szerez, reménysége és menedéke az élőknek, és általa virágoznak az 30

egyházközségek." Ezért inti az embereket: „a szerit liturgiára szorgalmasan járjatok" — „mert boldog az az ember, aki az Üdvözítő szeplőtelen titkain szentül, félelemmel és rettegéssel van jelen!" Hasonló odaadással szólt a Szűz Anyáról is. Mária-tisztelete teljesen krisztocentrikus. Az Istenszülő minden kiválóságának oka és kiinduló p o n t j a az Istenanyaság. A Szűz Anya dicsősége ezért „magasztosabb az egeknél és tiszteletre méltóbb, mint a keruboké." „ö az apostolok örvendezése, a vértanúk dicsérete, a szentek öröme, a szerzetesek fénye." — ö „az arany oltár, a világító szövétnek, az égi mannát magába foglaló edény, az isteni törvény, az égő csipkebokor, Áronnak kivirágzott vesszeje." Ez a dicsőség^ pedig azért van, mert „a te fiad a mi Istenünk és Teremtőnk, te szülted test szerint az Istent és az Ige szülésed előtt és után megőrizte szüzességedet." Az Istenszülőről szólva egészen az égig csap a szeretet lángja és valóban a Szentlélek szólalt meg a j k á n és szinte maga a Szentlélek zengte az ő „citerája" által szüztiszta jegyesének dicséretét. Legyen szabad csak egy példát kiragadnom a sok közül, ahol így dicsőíti a Szűz Anyát: „Üdvözlégy, kerubok éneke, angyalok himnusza! Üdvözlégy az emberi nem békéje és öröme! Üdvözlégy gyönyörűséges Paradicsom! Üdvözlégy élet fája! üdvözlégy kegyelemnek és a halhatatlanságnak forrása! Üdvözlégy Szentlélek kiválasztott kútfeje!" A nagyhírű tudós tekintélye napról n a p r a növekedett. Habár mély alázatosságában azt vallotta: „Forrón óhajtom, hogy másoktól tanuljak; de a tanítás kötelességét vállalni nem merem," mégis szegényes k u n y h ó j a Edesszának szinte központjává lett. Sokszor messze földről is fölkeresték őt, akik hallották hírét; látni és hallani kívánták őt. Ilyen messzeföldről jött tanítványok hozták el Szent Bazil cezáreai érsek hírét Edesszába. Szent E f r é m buzgó imádsággal fordult Istenhez, m u t a t n a meg néki, tényleg olyan kiváló püspök-e Szent Bazil, mint ahogyan azt róla beszélik. Egyik látomásában Isten értésére adta neki, mikor egy fénylő tűzoszlopot látott, hogy ilyen lánglelkű oszlopa az Anyaszentegyháznak Szent Bazil. Bögtön erős vágy fogta el, hogy elmenjen és meglátogassa őt. Maga mellé vette egyik remetetársát, aki jól tudott görögül s éppen Vízkereszt ünnepének előestéjére érkeztek Cezáreába. Szent Bazil akkor a templomban tartózkodott. Szent E f r é m meghúzódott a templom egyik sarkában és onnan figyelte a szertartásokat. Amikor Szent E f r é m belépett a templomba, Szent Bazilnak Isten értésére adta, hogy a templom szögletében térdelő remete E f r é m , akiről tanítványai beszéltek neki. Bögtön archidíákonusát küldte érte; de Szent E f r é m Tevedésnek vélte a dolgot s nem tudta elgondolni, hogy Szent Bazil h o n n a n ismerheti őt? Csak mikor másodszor küldött érte, akkor ment Sz. Bazil elé, aki nagy szeretettel fogadta. Egész ottléte alatt Szent Bazil vendége volt. Közben E f r é m n e k különös kérése támadt. Arra kérte Szent Bazilt, hogy imádkozzék érte, mert szeretné, h a görögül is tudna beszélni. Bazilt meglepte a kérés, de alázattal teljesítette. Átmentek a templomba s ott imádkozni kezdtek. Szent Bazil imádságára Istentől megkapta Szent E f r é m a kegyelmet, hogy tökéle81

tesen értette a görög nyelvet. Szent Bazil most m á r csak azt kérte tőle, hogy pappá szentelhesse őt, de Szent E f r é m nem engedte; viszont azt m á r nem tudta megakadályozni, hogy diákonussá ne szentelje őt. Ha megvizsgáljuk, mi lehet ennek az oka, bizonyára abban találjuk, hogy a papi méltóságot annyira szentnek és magasztosnak, önmagát pedig annyira méltatlannak tartotta, hogy nem merfe magát pappá szenteltetni. A papságról szólva ugyanis igy nyilatkozott: „Ó bámulandó csoda, ó kimondhatatlan hatalom, ó félelmetes méltóság!..." „Méltó vagy — testvérem — a papi méltóságra? Arra törekedj, hogy annak tetszésére légy, aki téged kiválasztott, hogy tisztasággal és igazsággal, isteni bölcseséggel és tündöklő szüzességgel az ő katonája légy!" Élete vége felé nagy tanújelét adta a felebaráti szeretetnek is. Edesszában egy alkalommal nagy éhség tört ki. Szent E f r é m ekkor elhagyta lakóhelyét és minden idejét a szegények szolgálatában töltötte el. Neki jóllehet semmije se volt, mégis kezébe vette Edessza szegénygondozásának irányítását. Szavaival és írásaival megnyitotta a gazdagok szívét a szegények fölsegélyezésére. ,,Szerezzünk magunknak barátokat — írta ezzel az alkalommal — a hamisság mammonjából, szerezzünk védőnkül sok szegényt... Ők öntsenek lámpáinkba olajat, mint amilyenek az özvegyek és a szegények, akik a templomok bejáratánál ülnek, ezeket szeressük, ezeket segítsük." Majd más helyen így szól: „ . . . férfiak, kik Edesszában laktok, hozzátok ide igazságtok gyümölcseit, hogy ezeknek árából segélyezhessük a szegényeket és az árvákat, az özvegyeket és szűkölködőket, az utasokat és a nyomorgókat. Nagyobb az, aki ad, mint aki elfogad, amiként azt az Úrtól hallottátok. Bármit akar adni tehát közületek valaki is, tegye meg! Én pedig esküszöm néktek, hogy mindent a szegények között fogok kiosztani." Az istenszeretetben eltöltött munkás élet 373-ban végéhez közeledett. Szent E f r é m végignézve élete folyásán édesanyjának álmát látta beteljesedve, aki azt álmodta a n n a k idején, hogy E f r é m szájából egy hatalmas szőllőtő nőtt ki, amelynek ágai az égig értek, levelei pedig egeszen beborították a földet. Szent E f r é m maga magyarázta meg ezt tanítványainak röviddel halála előtt, a fürtök a beszédeket, a levelek pedig a himnuszokat jelentették. Hozzátette azonb a n : „Barmi ís volt, Isten a j á n d é k a volt." Isten ajándéka volt egyes életrajzírói szerint azt is, hogy megkapta Edesszában a csodatevés adományát is. A halálra el volt készülve, hiszen egy egész életet szánt erre. Sokszor szólt tanítványaihoz és a hívekhez is a halálról, sokszor intette őket, amit Ö maga meg is tett, hogy „a halál gondolatát üdvös állandóan ébren tartani." Több beszéde szólt az Úr eljöveteléről, amelyekben megható szavakkal könyörög a jó halál kegyelméért, Kedvelt imádsága ez volt: „Krisztusom, légy életem útja, mely Atyádhoz visz! Légy, Uram, Istennek Fia, életem útja és megvilágosítója!" A halál gondolata őt is félelemmel töltötte el, hiszen „nagy félelem és nagy titok megy ott végbe." Csodálatos volt lelkének nyugalma. 32

mellyel rábízta magát az isteni gondviselésre. Ezért kérte az Urat: „Jézusom, te ítéld meg Efrémet és a te ítéletedet ne add át másnak." „Mert akit Isten megítél, az még az ítéletben is irgalmasságot nyer." Közvetlen halála előtt írta meg végrendeletét, melyben lelkének egész szépsége domborodott ki. Az első gondolat, mely az olvasót megragadja, a hálaadás a hit kegyelméért, hogy a katholikus hitben élhetett, hiszen „boldog az, aki a kath. Egyházat választotta magának." A másik gondolat pedig alázatossága. Nem akarta, hogy templomba temessék el, mert „nem volna rendjén, hogy rothadással teljes férget Isten templomába, vagy az oltár alá temessenek." Ezért kérte a remetéket: „Ne temessetek a mártírok mellé, mert bűnös vagyok." Meghagyta, hogy temetése is egyszerű legyen. E r r e vonatkozólag kérte az edesszaiakat: „Kísérjetek ki zsoltárénekléssel és imádsággal és csekélységemért, legyetek szívesek, állandóan szentáldozatokat felajánlani." — „Mutassatok be szentmiséket halálom után minden nap és harminc napig emlékezzetek meg rólam. A halottak ugyanis az élők szentáldozatainak és megemlékezéseinek jótéteményeiben részesülnek," — „mert Krisztus papjai eltörülhetik azoknak vétkét, akik már elhaltak, a szentáldozatok és ajkaik imádsága által." Földi lakóhelyét könnyen fel tudta cserélni az örökkévalósággal, mert nem kötötte őt a földhöz semmi sem. Nyugodtan vallhatta halála előtt: „Erszénye sohasem volt Efrémnek és nem volt bofja és nem volt táskája, sem aranya, sem ezüstje; ezen a földön soha semmi vagyont nem szereztem és nem birtokoltam." Halála közelebbi körülményeiről nem emlékeznek meg életrajzírói. A görög Ménologion szerint 373 február 1-én költözött át az örökkévalóságba. Temetéséről is csak annyit tudunk, hogy mindenben úgy történt, ahogyan kérte. Az edesszaiak lelkében sokkal inkább élt Sz. Efrém iránti tisztelet, mintsem az ő akaratán változtatni mertek volna. Az isteni Gondviselés azonban másképen intézkedett; ő nem akarta, hogy Szent Efrém emléke teljesen a feledésbe merüljön. Isten nemsokára csodákkal dicsőítette meg alázatos szolgáját* szent életének híre egyre nagyobb lett a keresztény nép körében és egyre többen tapasztalták közbenjárásának erejét. Nemcsak a hívő nép, hanem a környék püspökei is szentként tisztelték őt és halála napját Edesszában ünnepként tartották. Egy ilyen alkalommal a szentbeszédet Nisszai Szent Gergely püspök mondotta, aki többek között így emlékezett meg Szent Efrémről: „Minthogy az év forgása úgy hozza, hogy ma Szent Efrémet dicsőítsük és magasztaljuk, ez viszont nem lehetséges anélkül, hogy az ő emlékét, mint a szeretet zálogát, ne a legnagyobb örömmel vegyük körül." Majd így nyilatkozik róla: „Vájjon helyesen cselekszünk-e, ha elhallgatjuk és az ismeretlenség csendjében hagyjuk azt, akiben maga az Úr parancsolta, hogy a nagy lelket dicsőítsük? Midőn ugyanis ennek a szent Atyának (Efrémnek) életét, mint világosságot és napnál tündöklőbb fáklyát lángra lobbantotta az egész világ előtt és példaképül elénk tárta, nem szabad, hogy feledékenységben hagyjuk és véka alatt rejtegessük, hanem inkább az Egyházban a legnagyobb gyertyatartóra 33

kell helyeznünk, hogy mindenkinek világosodjék, akik szerte a nagy világon ebben a házban vannak; akik pedig belőle világosságot nyertek, dicsérjék és dicsőítsék a mennyei Atyát." Konstantinápoly főpüspöke, Aranyszájú Szent János is megemlékezik róla. Egyik beszédében így szól Szent E f r é m erényeiről és életszentségéről: „Hol van a nagy E f r é m , a lanyhák buzdító]a, a nyomorgók vígasztalója, az ifjak fegyelmezője, a b ű n b á n ó k vezére és tanítója, az eretnekek félelmetes ellenfele, az erények példaképe, a Szentlélek lakóhelye és temploma?" *

Keresztény őseink n y o m á n mi se rejtsük véka alá az Egyház eme tündöklő csillagát, hanem a szent Unióért való m u n k á n k b a n élete legyen számunkra állandó buzdító példa, közbenjárása pedig m u n k á n k n a k hathatós segítsége!

HÁTRÁLTATJÁK-E A KORSZERŰ REFORMOK AZ UNIÓT? Irta: MIKLÓSVÖLGYI JÓZSEF.

Pár hónappal ezelőtt a Keleti Egyház hasábjain (VII. évf. 2. sz.) rövid értekezés jelent meg „Reformgondolatok az Eucharisztia kultuzsa körül" címen, amely talán merésznek látszott a felvetett gondolatnál fogva, mégis napirendre térni alig lehet fölötte, mivel az ilyen és ha sonló reformok szele itt suttog körülöttünk, ha ínég nyiltan nem is foglalt mindenütt helyet. Nem a reformok (helyes, vagy helytelen voltáról szeretnék értekezni; arra nem egy ember illetékes. Ott az Egyháznak kell állást foglalni. A kérdésnek csak egyik, legvitatottabb oldalát teszem vizsgálódás tárgyává, amely minden reformnál, vagy reformtörekvésnél felvetődik: mit szólnak hozzá a keletiek, akiknek egykor egyesülniök kell a katholikus egyházzal, „hogy mindnyájan egyek l e g y e n e k . . " (Ján. 17, 21). Erről az oldalról vizsgálva a kérdést, mindjárt le kell szögeznünk az alapvető princípiumot: korszerű és életdiktálta reformok miatt a keletiek egyáltalán nem vethetik el az unió lehetőségét. Mindenki előtt tudott dolog, hogy az élő szerv mindig fejlődik; hiszen ez lényegéhez tartozik. Már pedig, hogy a katholikus egyház bármelyik ága él, azt külön bizonyítani nem kell; elegendő Krisztus két ígérete: „A pokol kapui sem vesznek erőt rajta" (Máté, 16, 18.) és „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig." (Máté, 28, 29.) A reform sem egyéb, mint'fejlődés; de hogy e fejlődés ne vadhajtás legyen, az Egyház mindig őrködött, s a rosszindulatú relformokat mindig visszaszorította, sőt radikálisan végzett velük nemcsak a dogmák terén (anathama), hanem a rítus terén is (respondetur: negatíve). A fejlődés sohasem letérés az útról, nem vadhajtás. Ha mégis azzá lenne, van kertész (püspök, zsinat), ki a helyes irányt mutatja, helyes fejlődésre szorítja. 34

Különben is a reformok hozzátartoznak az Egytházhoz: az az intézmény ez, mely örökké modern, mindig együtt halad a korral és együtt is haladt alapításától kezdve. Mindig szolgálatába tudta állítani a korok találmányait, és eszméit, Iha azok az örök. céllal: a lelkek üdvével összhangban állanak. Áttérve a szertartások tárgyalására, ott is minden időben találkozunk hivatalos helyről kiindult reformokkal. És e reformok ellen sohasem emelte fel szavát senki, sőt úgy üdvözölték azokat, mint régen szükséges dolgokat, Nézzük az egyházi élet tűzhelyét, a szentmisét. Mennyi változáson ment ez keresztül születésétől fogva. Egyes állomásai: az apostoli mise., Sz. Jakab liturgiája, Sz. Bazil liturgiája, Aranyszájú Sz. János liturgiája. Köztudomású, hogy a római mise is az apostoli miséből fejlődött és igen sok változáson ment át, míg mai formájához eljutott. Sőt már a schizma előtt is reformálódott, de senkinek sem jutott eszébe, hogy a miseforma változtatásáért a pápákat, vagy zsinatokat megvádolja. Vagy nézzük a kath. Egyház böjti fegyelmét, a breviáriumot, ünnepeit: mindmegannyi reformálva nem is egyszer. És vájjon a reformok miatt a lelkek |milliói sdhizmába vagy eretnekségbe mentek? Korántsem! Sőt óhajtották a reformot és üdvözölték, mint olyat, ami régen szükséges. A pápák és püspökök szükségesnek, a lelkek üdve érdekében válónak látták, nem féltek hát egyes kérdésekhez hozzányúlni. (A trienti zsinat az igazi reformokat hozta.) Ha tehiát reformokról, ész- és korszerű reformokról van szó, ha kissé idegenkedünk is tőlük, elvből hátat fordítani azoknak sohasem szabad. Hiszen mi, görögkatholikusok is élő tagjai vagyunk az élő egyháznak, így bizonyos kérdésekben megcsontosodni nemcsak hogy nem léhet, de nem is szabad. És pedig azért nem, mert mindez a lelkek érdekében van. Itt pedig az első és legfontosabb élv: „Egy sem, veszett el azok közül, kiket nekem adtál." És csak azután a terjesztés! És valljuk be őszintén, nem egyszer a reformok hiánya miatt fordít háiat nem egy hívő, ha nem is az egyháznak, de a görög szertartásnak! Viszont: ha bizonyos kérdésekben megváltoztatnék álláspontunkat, a hívők sem akadnának fönn, sőt talán még jó néven is vennék azt. Csak egy igen kevéssé ismert történelmi tényt említek: Magyarországon még Pázmány idejében is áldoztak két szín alatt a világiak. )De mert ezt bizonyos okok nehézkessé tették, áttértek az egy szín alatti áldozásra; s ma ott állunk, hogy a latin szertartású világi ihívők egyáltalán nem kívánják a kétszín alatti áldozást. Ismételten ¡hangsúlyozom: nem lényegbe vágó újításokra gondolok, csak inkább olyanokra, amelyek a modern pasztorációt praktikusabbá, korszerűbbé teszik. ; Ilyen újításoktól ,akik benn vannak Szent Péter h a j ó j á n belül, idegenkedni senki, de legfeljebb alig valaki fog. De hátra van még a másik nagy, sőt mondhatnám nagyobb probléma: Mit fognak szólni ehhez a görögkeletiek? Tagadhatatlan, erre is tekintettel kell lennünk, különleges helyzetünknél fogva. Hiszen az unió legilletékesebb munkáiéinak kell lennünk

35

nemcsak egyéni ambíciók folytán, ihanem Róma kívánságára is. így a fenti ellenvetés valóban nem ok nélkül való. Azonban úgy érzem: ez a kérdés nem bír oly nagy fontossággal, mint első pillanatra látszik. Két gondolat az, amely ezt a nagynak látszó kérdést egyszerűbbé teszi. Az első: A katholikus egyház, a zöldelő ág, mi vagyunk. S ennélfogva, ha helyes reform-utakon járunk, tulajdonképen nem is szabadna e kérdésnek felvetődni, hogy: mit szólnak hozzá . . .? Hiszen, ha állandóan ezt kérdeznők, akkor nekünk kellene azon az abszurd gondolaton töprengenünk, hogy miként legyünk keletiek . . . ? Ezt a gondolatot pedig jmár eleve ki kell vetnünk magukból örökre! És h a mindig ezen gondolkoznánk, hogy imit szólnak hozzá a görögkeletiek, és aszerint akarnánk rendezni egyházi és fegyélmi életünket, akkor szakállt kellene a papoknak növeszteniök, fátyolos kukuliont kellene hordaniok, a szentmisénél kialakult szokásokat meg kellene változtatnunk, megint csak énekes misét kellene mondanunk; egyszóval az lenne a helyzet, hogy igen sok eddigi jó szokásnak fordítsunk hátat, mert h a nem, az az unió rovására megy . . . A másik gondolat: Sokan közülünk óriási tévedésben vannak a görögkeleti egyház életét illetőleg. Azt gondoljuk, hogy a görögkeled egyház még ma is ott yan, ahol Cerulárius Mihály idejében, vagy a flórenci unió korában volt, azaz, nem fejlődött semmit és nekünk kell bizonyos kérdésekben őket megközelítenünk. Akik csak legy kissé is ismerősek a helyzettel, azok tisztában vannak azzal a ténnyel, jhogy a keleti egyház is, igen sok kérdésben fejlődésen, reformokon ment át, s ezáltal közelebb került Nyugatihoz, a nyugati egyházhoz, a nyugalti kultúrához, a nyugati civilizációhoz. Sőt az orthodox egyház nem egy nagy fia nagy nyugati egyetemeken szívta magába nemcsak a theológiát, amit hinni, hanem olyan dolgokat is, amit látni is kellett. És ezt természetesen haza vitte s ott szórta szét a látottakat és hallottakat, s így az orthodox egyház is belekerült úgy dogmú jvai, mint tágabb értelemben vett liturgiájával is a nyugati kultúra magával sodró áramába, s az orthodox egyház is júgy érzi, hogy csak úgy állhat meg, ha a modern életbe illeszkedik. És így akaratlanul is, már megtette az első lépéseket az egyesülés felé. Ahol az orthodox vallás államvallás, vagy legalább is az állam által támogatott vallás volt, ez kétszeresen áll. Gondoljunk csak Románia, Bulgária, Szerbia és Görögország orthodox egyházára! Mennyire modernizálódott mindenütt. Nem régen olvastam, hogy valamelyik ibuígár kolostor a hétvégi kirándulók ezrei előtt nyitotta meg kapuit: valóságos szállodává alakult át. Nem a modernizálódásnak a jele ez? Sőt! A keleti egyház szertartásainak pazar pompája, szívbemarkoló zenéje, bizánci stílusfejlődése csak ott tudott igazán kifejezésre jutni, ahol ennek anyagi alapjai is megvoltak; mert államvallás lévén, anyagi helyzeténél fogva tudott pártfogója és buzdítója lenni a művészeknek is. És így egyáltalán nem íhúzta be kapuit a modern eszmék előtt, s szolgálatába állította a kultúra és civilizáció gyümölcseit. Az a görögkeleti egyház, amely m a épp úgy tanítja, mint mi, hogy az oltár és ambon, illetve

36

szószék felszerelései közé a mikrofon és megafon is odatartozik: együtt haladt a korral és bizonyságát a d j a annak, ihogy maga sem zárkózik el a korszerű és szükségkívánta, nem dogmákat érintő reformoktól; a dogmákat pedig mi is, kik a reformokat bizonyos szempontból óhajtjuk, teljesen érintetlenül hagyjuk. Hogy mennyire nem vethetnek az orthodoxok szemünkre semmit némely kultusz-reform miatt, annak igazolására a következőket mondom: mi fiatalabbak nem egyszer voltunk abban a helyzetben, hogy közelről láthattuk azt, mennyire máskép végeznek egyes szertartásokat pl. a budai szerb, a pesti görög, román, vagy orosz orthodox templomban, és láttuk, hogy mennyire érvényesült itt is az „ahány ház, annyi szokás" igazsága, ami magyarra fordítva körülbelül azt jelenti, hogy más a szláv, más a bizánci, és isimét más a román szertartás. (Gondoljunk csak a szentmise befejező részére az ószláv misét követő mi szentmisénkre, s a Miksa szász herceg által ismertetett szigorúan vett bizánci liturgiára, ahol a nép elbocsátása után consummálja a pap a Szentséget 1 ). Mindent egybevetve bátran felvethetjük ismét a kérdést: Hátráltathatják-e a (korszerű reformok az uniót? De a feleletet is megadhatjuk: az unitusok által behozott észszerű reformok egyáltalán nem lehetnek akadályai az uniónak; mert ihiszen fentebb láttuk, hogy maguk az orthodoxok is nem egy reformmal, sőt változtatással járultak ahhoz, hogy a valamikor egységes bizánci szertartás minden országban máskép alakuljon. Ha nem is tartozik ez értekezés keretei közé, de föl kell vetni a kérdést: Mi hát akkor az akadálya annak, hogy a mindenki részéről hőn óhajtott unió jegyre késik? Az az érzésem, hogy igen sokunk véleményét fejezem ki, ha azt mondom, hogy az unió akadálya legelsősorban a politikai hatalom szava! Amint emberi gőg volt az, ami milliókat vitt szakadásba: emberi gőg volt az, ami megakadályozta százmilliók (újra egyesülését, és akadályozza ma is! Tudjuk nagyon jól, hogy a „minden oroszok cárja" volt az, aki egyetlen intézkedésével máról-holnapra hét milliónyi katholikus hívő aktív életét fojtotta meg, illetve tette tönkre! Hány uralkodó mondta ki azt, hogy „az egyház feje én vagyok?" És ez elég volt ahhoz, hogy zsinatokon szakadjanak el még jobban a keresztények milliói a katholikus egyháztól! Az uniónak egy másik igen nagy akadálya az előítélet és befolyásolás. Mi, kik a lelkek vezetésével foglalkozunk, hányszor és hányszor tapasztaltuk azt, hogy nem egy protestáns konverziójának számtalan esetben volt akadálya az előítélet és főképen a befolyásolás! Igen kevés volt az olyan, aki le mert számolni a következményekkel, mint Newmann, a nagy angol konvertita, és lett buzgó katholikussá! Tudjuk nagyon jól, hogy hány protestáns jár szentmisére, hány J

) Cikkírónk túlértékeli a különben elég jelentéktelen különbségeket, melyek a sczertartás egységét n.ein érintik, mint ahogy nem érinti a latin szertartás egységét pl. az, hogy kehelybontásra csengetnek-e vagy nem. Szerk.

37

k é r i s z e n t j e i n k k ö z b e n j á r á s á t , h á n y v a n k ö z ö t t ü k b u z g ó Szűz Máriatisztelő, de m i d ő n a végső k ö v e t k e z t e t é s t kell l e v o n n i u k : m e g t o r p a n n a k , s m a r a d m i n d e n a régiben. É p e n így t u d j u k azt is, h o g y az u n i ó n a k o d a á t az o r t h o d o x o k n á l is v a n n a k m u n k á l ó i , v a n n a k , a k i k i m á d k o z n a k az egyesülésért, s készítik elő az u n i ó r a a t a l a j t , de m a g u k s z e m é l y é b e n az egyesülésre lépni m é g m i n d i g f á z n a k v a g y f é l n e k ! P e d i g egy ú t t ö r ő m u n k á s u n i ó j á n a k llenne oly h a t á s a , m i n t s o k évi szóval való m u n k á l k o d á s á n a k ! B i z o n y á r a ott is a k c i ó b a lép a b e f o l y á s o l á s . . . : Amit a protestánsok konverziójáról m o n d o t t u n k , v a l a h o g y áll a s c h i z m a t i k u s o k u n i ó j á r ó l is: az első u n i ó n a k , a f l ó r e n c i u n i ó n a k és m i n d e n ú j u n i ó s t ö r e k v é s n e k d e r é k b a t ö r ő j e a b e f o l y á s o l á s volt. ,Nem a m e g g y ő z ő d é s és j ó a k a r a t h i á n y z o t t , (hány túloldali törekvésről adott h í r t a Keleti E g y h á z is) h a n e m a b á t o r s á g ! É s ott kísért az á l l a n d ó r é m : „ m i t f o g n a k m o n d a n i az e m b e r e k ? " É s h a n i n c s unió, e n n e k a n e m a r e f o r m o k t ó l v a l ó h ú z ó d o z á s az o k a , h a n e m igen s o k esetben a „duritia cordis"! E z é r t kell h á t v a l ó b a n az u n i ó s t ö r e k v é s e k ifőfegyverévé az i m á d s á got tenni, és s z ü n t e l e n ü l i m á v a l o s t r o m o l n i az eget és „ m i n d n y á j u n k egyesítéséért k ö n y ö r ö g n ü n k az Ú r h o z ! "

Egység és a keleti egyházak. A keresztények egységétől meszszebb állanak a protestáns felekezetek, de éppen rengeteg ágra való szakadásuk miatt élénkebb legjobbjaikban a vágy, az igaz Egyházzal való egyesülésre. Közelebb vannak az egységhez a szakadár keleti egyházak, amelyek Oroszországban, Kisázsiában, a Balkánon 150 millió lélekkel állanak az igaz Egyház k a p u j á b a n , csak éppen nem lépik át a küszöböt. A pápák legújabban is a legnagyobb becsüléssel nyilatkoznak róluk, mint XI. Pius is: „A részek, melyek az aranytartalm ú szikláról leszakadtak, maguk is aranyat tartalmaznak. A keleti kereszténység oly tiszteletreméltó szentséget őriz, hogy nemcsak minden tiszteletet, hanem teljes rokonszenvet érdemel." Mégis nehezen h a j l a n a k a szakadárok az Egyházzal való kibékülésre, mert van érvényes papságuk és hét szentségük s amellett liturgikus

38

életük és a szakadárság hosszú évszázadaiban lelkiségük nagyon elkülönült Rómától s a pápaság gondolatától. Az egységért való imánk irányuljon a Szentlélekhez, ki az Egyház szíve, a legméltóságosabb Oltáriszentséghez, mely az egység forrása és biztosítéka, végül a Szűz Anyához, az egység kedvelőjéhez s őréhez, kit a keletiek is nagyon tisztelnek. Becsüljük meg a keletiek szertartásait, bár azok nekünk szokatlanok. Hazánkban a keleti részek visszatérésével nagyon emelkedett a szakadárok száma s azért az egyesülésért való mozgalom nagyon időszerű a Szent Miklós uniósszövetségben. A mozgalom lapja a Keleti Egyház (Miskolc). Állítsuk be jobban ezt a gondolatot az egyházközségek és szervezetek imaszándékaiba, a betegek pedig a j á n l j á k érte szenvedéseiket. (A Szív, 1941. febr. 8.)

KRÓNIKA Győr új püspöke. Breyer István öröke ú j főpásztort kapott. XII. Pius pápa Ö Szentsége dr báró altorjai Apor Vilmos gyulai apátplébánost győri püspökké nevezte ki. A pápa Ö Szentsége kegyes és apostoli bölcsesége a n y á j á é r t lankadatlan szeretettel és buzgalommal fáradozó jó pásztort tüntette ki s emelte a pásztorok pásztorának rangjára. Dr. báró Apor Vilmos 1892-ben született s az áldozópapi rendet 1915-ben vette föl. Kétévi káplánkodás után a nagyváradi latin szert, szeminárium prefektusa és a nagyváradi hittudományi főiskolán az alapvető dogmatika tanára, m a j d hamarosan gyulai plébános lett. 1930-ban a mindenszentekről nevezett csolti apáti címet nyerte el. A csonka nagyváradi egyházmegye életében mint zsinati vizsgáló, könyvbíráló, a vigilantia tagja, a nyugdíjintézet tanácsnoka, az „ ő r s z e m " c. lap szerkesztője s az Unió Cleri pro Missionibus tanácsnoka vett élénk részt. Életrajza egyetlen szóból áll: Dolgozott! Ott és úgy, ahol és ahogy a szükség kívánta. Zajtalan, de annál mélyebbre ható lelkipásztori tevékenységét jutalmazta -a hívó szó: „mivel a kevésben hű voltál hozzám, sokat bízok rád!" Fölszentelése február 24-én abban a gyulai róm. kath. plébániatemplomban fog megtörténni, melynek oltáránál 22 éven át imádkozott híveiért s amelynek szószékéről ugyanennyi időn át hirdettte a tevékeny szeretet evangéliumát. Győrött március 2-án inthronizálják. Jelszava: Crux firmát mitem, mitigat fortém. (A kereszt a szelidet erősíti, az erőst szelídíti.) Az ú j apostolutód személyéhen a SZEMISZ hódolattal üdvözli ú j védnökét, az uniós m u n k a ú j támogatóját. — UNIÓS NAP MAKÓN. J a n u á r 19-én a két szertartású katholikus .egyházközségek A. C. szervezetei rendezésében uniós nap volt Makón. Délelőtt az összes vallásos egyesületek közösen járultak a szentáldozáshoz s azt a Szentatya szándékára, Kelet visszatéréséért ajánlották fel. A szervita atyák kápolnájában egész napos szentségimádás volt az uniós gondolat jegyében. Este pedig a belvárosi katholikus körben uniós estet tartottak, melyen a közönség a termet zsúfolásig megtöltötte s a város katholikus értelmisége is nagy számmal megjelent. Az uniós estet dr. Csepregi Imre prelátus, plébános nyitotta) meg. A katholikus polgári fiúiskola énekkara egy-

házi énekekből összeállított hangképsiorozatban mutatta be a latin szertartású liturgikus év felépítését. A görög szertartású liturgikus esztendő hasonló ismertetése következett a gör. kath. iskolások énekbemutatójával. Az éneksorozatot dr. Rohály Ferenc vezette be s liturgikus! gondolatmenetét ismertette. Kerek György k. tanító pedig a „Te benned örvendez" eléneklésével zárta be. P. Ángyán M. Fülöp szervita házfőnök ünnepi előadást tartott: „Krisztus megtépett köntöse" címmel. Befejezésül a gör. kath. kör ifjúsága Elefont Mária: „Élő kőszál" c. darabját mutatta be Oláh Kornél s. lelkész rendezésében.

39

— NYÍREGYHÁZA A GÖR. KATH. PÜSPÖKSÉGÉRT. Dudás Miklós dr. hajdudorogi görögkatholikus püspök — mint 'i napilapok közölték — közölte a város vezetőségével, hogy a püspökség végleges székhelyéül Nyiregyházát választotta és ezt az elhatározását a vallás- és közoktatásügyi miniszter tudomásul vette. A város vezetősége örömmel fogadta a bejelentést és elhatározta, hogy a püspöki p i l ó t a céljaira telket adományoz. Ezen a telken a püspöki palotán kívül kononoki lakásokat, gimnáziumi internátust és kápolnát építenek. Az eddigi püspöki palotát szemináriummá alakítják át. A város egyúttal elhatározta, hogy az első görögkatolikus püspökről, Miklósy Istvánról utcát nevez el. — Az építkezéshez szükséges telket a város m á r ki is jelölte a Sóstó-fürdő felé vezető út mentén, a város egyik legszebb p o n t j á n 1500 n.-öl terjedelemben. Közvetlen szomszédságban kis szeminárium és középiskolai intern á t u s épül kápolnával, mellette pedig az állami liceum és a tanítóképző akadémia. A város az 1942—43. évi költségvetés terhére 140.000 pengőt vesz föl az építkezések támogatására, 100.000 P-t pedig a múlt évi háztartási fölöslegből bocsátott a püspök rendelkezésére. — K E L E T I NAP A FERENCESEKNÉL. A Gör. kath. Szemle í r j a : A budapesti Hermina-úti ferencesek templomában Kozsek Jenő h i t t a n á r bensőséges hangulatban Lefolyt keleti napot rendezett. A hívek és az iskolás növendékek impozáns tömege előtt végzett görög szertartású énekes mise evangéliuma u t á n Tótin Pál h i t t a n á r tartott szentbeszédet arról a szeretetről szólva, mellyel elszakadt testvéreinket v á r j u k vissza. Mise u t á n a zuglói mezőgazdasági középiskola ifjúsága ünnepi gyűlést tartott, melyen Simon László IV. éves növendék a keletiek elszakadásának történetéről tartott előadást, m a j d Tótin Pál beszélt az uniós feladatokról.

40

— KÁRPÁTALJAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG ALAKULT UNGVÁRON. Az alakuló közgyűlést j a n u á r 26-án tartották Kozma Miklós kormányzói biztos, Sztojka Sándor püspök és IIniczky Sándor dr. p. protonotárius, főtanácsadó részvételével. A társaság föladatait Kozma Miklós kormányzói biztos ismertette s ez a k á r p á t a l j a i és rutén népi kultúrális érdekek szolgálata: a ruténség önálló népi gondolatának, népi öncéluságának, sajátos kult ú r á j á n a k és nyelvének szolgálata nyilt és egyenes úton, politikai és kultúrális mellékcélok nélkül. A társaság zárt létszámú lesz 35 taggal. Az eddig meghívottak névsorában a t u d o m á nyos szakosztálynál többek között Hodinka Antal és Illés József dr. egyetemi t a n á r o k s Kontratovics Irén főesperes nevével találkozunk. A művészeti és n é p r a j z i szakosztály tagjai között ott v a n n a k Gerevich Tibor és Ortutay Gyula egyetemi tanárok, a rutén nyelvi és irodalmi szakosztály tagjai között pedig Boksay Emil (szerkesztőbizottságunk tagja), Bonkáló Sándor egyet, tanár, Ilniczky Sándor p. protonotárius, ungvári nagyprépost nevével találkozunk. Teleki Pál gróf miniszterelnök 5000, H ó m a n Bálint vallásés közokt. miniszter 2000, Kozma Miklós kormányzói biztos 1000 pengővel, a magyar rádió és a Hangya központ 5—5000 pengővel járultak hozzá a társaság megalapításához. Az adminisztratív költségek túlnyomó részét Kozma Miklós korm. biztos vállalta magára. Az alakuló gyűlés a társaság elnökévé Hodinka Antal dr. egyetemi tanárt, ügyvezető alelnökévé Kontratovics Irén főesperest választotta meg. A ruténség tudományos és kultúrélete évszázadok óta szoros kapcsolatban van a k á r p á t a l j a i gör. kath. egyház életével. Az ú j társulat vezetőségében ugyanazok a nevek szerepelnek, kik a magyarországi gör. kath. életnek is élvonalában állottak. Ez mind egyúttal záloga a n n a k is, hogy az úlji társulat uniós törekvéseinek is hathatós támogató szerve lesz.

— SZÉPIRODALMI LAP UNIÓS SZAMA. AZ Uj Magyar Szalon c. szépirodalmi folyóirat február 1-i száma kedves meglepetést szerzett a keleti egyház és az unió barátainak. „Görög szertartású római kath. Egyház" cím alatt K r a j n y á k Gábor dr. budapesti gör. kath. kanonok-parochus tollából érdekesen megírt ismertető cikket közöl, mely a lapnak majdnem egész számát betölti s melyet húsz remek illusztráció kísér. A cikk a latin és görög szert. kath. egyház közötti egyezések és különbözőségek ismertetése után a görögkatholikusság uniós föladataira tér rá. „Ezen miszszióját — m o n d j a a cikk — azáltal munkálja, hogy keleti szertartásnak, fegyelmének és liturgiáinak megőrzésével és ápolásával egységben maradt az elszakadás előtti keleti egyházzal, a hitegységnek, az erkölcsnek s római pápa primátusának s főségének megvallásával pedig változatlanul engedelmes leánya az Anyaszentegyháznak. És mivel a keleti egyházszakadás nem járt azz>al a nagy lelki eltávolodással, mely a szakadásokat általában jellemezni szokta, nagy reménye a keresztény világnak, hogy a visszatérés gondolatát talán nem is olyan sokára meg fogja érlelni a lelkekben." Ismerteti ezután a gör. kath. egyház magyarországi történelmi szerepét; Gyula vezér és Sarolta fejedelemasszony hittérítő tevékenységét, a veszprémvölgyi görög 'apácák kulturális működését, a hajdudorogi egyházmegyét és a budapesti balparti egyházat s ennek templomát, s ezzel kapcsolatban a budapesti eucharisztikus kongresszus uniós szerepét. Kr-ajnyáik Gábor dr. és az Uj Magyar Szalon kétségkívül igen értékes szolgálatot tettek az unió ügyének a cikk és a hozzácsatolt szép képek közlése által. — AZ ANGLIKÁN-ORTHODOX BARÁTKOZÁS ismét megélénkült. Január havában Charol gibraltári anglikán püspök Belgrádban >a szerb orthodox pátri-arkánál tett látogatást, onnan Athénbe utazott Görögország egyházi fejének látogatására.

— A MUNKÁCSI GÖR. KATH. EGYHÁZMEGYÉBEN Kontratovics Irén, Simsa Andor, Ivancsó István és Kabóczay Rezső szsz. tanácsos esperes-lelkészek tb. főespe'resekké neveztettek ki. Csurgovics György tanító-, Dunda E r n ő dr. tanítónőképző int. igazgató és Punykó János szsz. jegyző szentszéki tanácsosok lettek. A ROMÁN GÖR. KATH. SAJTÓT Északerdély elvesztése sok erőforrástól fosztotta meg. Hogy ezt a veszteséget könnyebben kiheverje, Baian János dr. lugosi püsipök elrendelte, hogy minden p a p j a fizessen elő a Cultura Crestina c. folyóiratra, az Unire-a című egyházi lapra és az Unirea Poporului c. néplapra. A kiadóhivatalok az. e. m. papi előfizetők névsorát közölni fogják — ellenőrzés végett — <1 püspöki főhatósággal. Megengedte a püspök, hogy az egyházközségek külön is megrendeljék ezeket a lapokat. (A fiókegyházak is.) A kántoroktól elvárja a püspök, hogy legalább az Unirea Poporului-t járassák. A papokat elkötelezi a püspök, hogy intelligens híveiket személyesen keressék föl s fizettessenek velük elő az Unireá-ra s a Cultura Crestina-re. — A ROMÁN PAPSÁG FIZETÉSÉT, mint az Unirea írja, egy j a n u á r 20-án megjelent rendelettel újból szabályozták. A lelkészek és tanítók kezdő fizetését az ú j rendelkezés 6000 leubara állapítja meg (180 pengő). Házassági segélyképen a nősülés akalmával két havi fizetésnek megfelelő összeget kapnak, szülési segélyképen a fizetés, egy havi összege jár. — KELETI MISSZIÓK. Az athéni „Ekklesia" közlése szerint (jan. 25.) az amerikai missziós szervezetek a kínai, indiai és afrikai missziók részére 1939 november 1. és 1940 júl. 1. között több mint 9.000 dollárt gyűjtöttek, mely összeggel mintegy 4000 missiziós állomást támogattak. A lap szerint az amerikai szervezetek m á r több mint 4.5 millió dollárt fordított tak missziós célokra.

41

IRODALOM EGY KÖNYV MARGÓJÁRA (Prot. Lyubo Vlacsics, Jedini Iszusz Chrisztosz jeszte Glava Crkve Szvoje —Egyedül Jézus Krisztus az ő egyházának feje, Szarajevó, 1940. 62 old. A Sz. Száváról nevezett szerb-pravoszláv szarajevói egyesület kiadása.) E napokban kaptam ezt a könyvet, amely a pápaság, >a pápai primátus és a pápai csalatkozhatatlanság kérdését határozott ellenséges kritikával tárgyalja. A címlapon jelzi, hogy irodalmi források alapján írta a szerző. Ezen kijelentése után elvárnék, hogy pro és contra felvonúltatja az irodalom idevágó értékesebb műveit, azonban csak a következő öt műre hivatkozik: Allics, La catedra di Pietro, Napoli, 1850.; Desanctis, II Papa, Osservazioni dottrinale e storiche, Firenze, 1864.; Dölinger, Lehrbuch der Kirchengeschichte, 1845.; Die Papstfabeln des Mittelalters, München, 1863.; A. Kirjejev (orosz), Zur Unfehlbarkeit des Papstes, Leipzig, 1869. és T. Szeredinszky (orosz), Papa rimszkij a szabor vszelenszkij (A római pápa és az egyetemes zsinat) Riga, 1897. — A források m u t a t j á k a kort, amely fölött már régen elrohantak az események és a tendenciát, amely a könyvet megjelentette. A kérdések, amelyeket tárgyal, nem újak. Ki a pápa? Ki az egyház feje? Vájjon Krisztus állított-e valakit maga helyébe a földön? Vájjon Péter apostolt helyettesévé és az egyház fejévé tette-e? Itt azon idézeteket tárgyalja végig, amelyeket a kath. theológia a tétel bizonyítására felsorakoztat. — Vájjon Péter apostol életében úgy működött-e, mint az egyház feje? Vájjon az apostoloik elismerték-e őt Krisztus helytartójának és az ő fejüknek? Vájjon a szentatyák és egyháztanítók elismerték-e Péter apostol elsőségét? Majd a római theologia és a pápák viszonyát fejtegeti s igyekszik bizonyítani, hogy a theologusok a szeníatyák műveiből hamisan idéztek. Ezután a pravoszláv és a római egyház szertartási könyveinek egyes helyeit sorakoztatja fel a pápa ellen. — A X. fejezetben a zsinatok összehívásának s a pápai követek elnöklésének kérdésével foglalkozik. Kérdi, vájjon a római pápák jóváhagyták-e az első hét egyetemes zsinat döntéseit? Következtetésképen megállapítja, hogy az egyetemes egyházban a legfőbb hatalom, bíráskodás és törvényhozói jog az egyetemes zsinatot illeti meg. A XII. fejezetben történelmileg igyekszik igazolni, hogy milyen úton ragadták magukhoz a római pápák az egyházban a főhatalmat. Ez a látszólag kis mű minden sorában a történelmi és irodalmi alátámasztással harcol a pápaság ellen. Modorát m á r a Genfi „Theologiae eleniticae" (1689.) III. 217. oldaláról vett és Nagy Szent Gergelynek tulajdonított és a könyv Ijelmondatául választott idézet is elárulja: „Ego fideliter dico, quod quisque se universalem episcopum vocat, vei vocari desiderat, in elatione sua Antichristum praecurrit, quia superbiendo se caeteris praeponit." Befejezésül megállapítja, hogv a vatikáni zsinattal az unió reménve is szertefoszlott, mert a pápának csalhatatlan tekintéllyé való emelése természetszerűleg maga után vonja a más vallásúakfoal szemben való türelmetlenséget. Bizonyításul Persone „Praelectiones theol." című művéből idéz, hogy a vallási türelmetlenség gonosz és abszurd dolog — tolerantia religiosa est impia et absurda. A nagy világháború és a forradalmak előtt Oroszország volt az összes elszakadt keletieknek protektora és ahol erre szükség volt. ő lépett fel nevükben. Épen ezért írtam meg az 1938-iki aucharisztikus világkongresszus alkalmából: „A pápaság az orosz-orthodoxia tükrében' 1 c. művemet, hogy ezt a szerepét világosan lássuk és hogy meggyőzzem az uniós kérdések iránt érdeklődőket, hogy az unió kérdésében másod-, sőt harmadrendüek lettek a régi dogmatikai vitás pontok (pl. a Filioque), mert a kérdés súlypontja a pápai primátus és az infallibilitás kérdésére helyeződött át.

42

így látta már ezt Szolovjov Vladimír, a konvertita nagy orosz filozófus is, aki nyugodt, világos és kérlelhetetlen logikával tárta honfitársai elé a pápaság kérdését és az orosz pravoszlávia útját. A történelmi fordulat révén az orosz-orthodoxia szerepét a szerb-pravoszlávia kívánja betölteni, amit a könyv így fejez ki: ,,A felvilágosodás és a szabadság korában a mi népünknek jutott, hogy sokszor keserű kelyhet ürítsen ki, amelyet Vatikánváros jól felfegyverzett ágensei n y ú j t a n a k neki. Az őspravoszláv szerb nép azonban kész állandóan éber szemmel őrséget állni a szent pravoszlávia mellett, amely nemzeti létünknek és életünknek egyedüli a l a p j a és védelme. Ez, mondhatnók, hogy a hivatalos hang, de épen hivatkozott könyvemmel szemben megnyilatkozott egy íjiózan, megértést kereső vélemény is. Egyik kiváló jugoszláv theologiai folyóirat szerkesztője, aki magasabb rangú papi személyiség is, hozzám intézett soraiban, szószerint ezeket állapítja meg: „Művének tartalma tárgyilagosan van előadva s az állapotok bő áttekintéssel és tanulságosan megvilágítva. Alapos és megokolt fejtegetéseit és nézeteit nagy érdeklődéssel olvastam. Fáradozásáért a jó Isten jutalmazza." Higyjük, imádkozzunk és dolgozzunk érte, hogy ez a testvéri felfogás és megértés egyre szélesebb hullámgyűrűkben terjedjen. Eljön m a j d a történelmi belátás is, amikor a nemzeti élet védelmét nem a pravoszláviában fogják ikeresni az egyháztól elszakadt népek, de erre az időre készülni kell! Ma még az ú j nacionalizmusok nem kedveznek az uniónak. Meg kell ismernünk a pápaság körül forrongó vita anyagát. Tudós unionistáinknak ki kell hámozniuk a nyugati ellenséges irodalomban elszórt rágalmak (amelyeket Kete1ten is átvettek) történelmi magvát és megvilágítani az összefüggő szövegekből kitépett idézeteken alapuló okoskodás helytelenségét. Az ismertetett mű is pl. argumentumként idézi III. Ince pápa Mique-nél található beszédének egy mondatát, amellyel a csalatkozhatatlanságot kívánja megdönteni. („Propter causam vero fornicationis Ecclesia Romana potest dimittere Romanum Pontificem. Fornicationem non dico carnalem, sed spirituálém . . . id est propter infidelitatis errorem.") Foglalkozzunk tehát ezzel a kérdéssel mennél mélyebben és mennél szélesebb történelmi alapon, mert különösen napjainkban egyre világosabbá lesz előttünk XIII. Leó pápa szavainak igazsága („Praeclara gratulationis"), hogy h a az egyházról, főképen pedig a pápaságról szóló katholikus tanításban elszakadt testvéreinkkel egyszer megegyeznénk, — a többi dogmatikai és fegyelmi különbségek könnyen megoldhatókká válnának. 1 ) * Simon Árkád: Krisztus a te példaképed. Budapest, Szent István Társulat. 1940. Hatvannyolc kitűnő exhartáció az igazság után vágyódó, szépséget szomjazó, kísértésekkel küzdő diák-lelkek számára, szívvel-lélekkel, mély tudással, az i f j ú lélek ismeretével és nagynagy szeretetével megírva. A vallásos életet ünnepi valaminek szeretik éreztetni az emberrel. Simon Árkád tudja, hogy iaz emberek legtöbbje az ünnepi ruhával az ünnepi érzést is leveti s ve-

le az üdvösség gondját is. Beleoltja hát a tülekedő munkás életre készülő i f j ú b a a tudatot, hogy a legtöbb emberi élet jelentéktelen apró események láncolata, de örök célunk megszenteli ezeket a jelentéktelenségeket s jelentőségre emeli. Megtanítja az ifjú lelket mindenben Istent keresni, Krisztus szolgálatába állítani az élet hétköznapjait. Hittanárok, hitoktatók részére igen értékes, de olvasmánynak is elsőrendű. (fej)

1

) A kérdés tanulmányozásának megkönnyítése céljából, legalább is bő előtanulmányként a j á n l j u k e cikk írója „A pápaság az orosz orthdoxia tükrében" c. művéneik elolvasását, amelynek még meglévő példányait — az ügy érdekében •— önköltségi áron alul (i.50 P) bocsátja az érdeklődők rendelkeszésére. — Szerk.

43

* Az új „Görögkatolikus Szemle" első két száma — j a n u á r 12-i és 26-i kelettel — most jutott el a magyar gör. kath. közönséghez. A lap továbbra is a Magyar Görögkatholikusok Országos Szövetségének tulajdona és hivatalos közlönye, élén főszerkesztőként dávidházi Medvigy István kir. kúriai bíró, felelős szerkesztő és kiadóként továbbra is! Gróh István dr. budapesti ügyvéd jegyzi, a XIII. évfolyam 1. száma mégis őrségváltásról beszél. „Munkájukat — m o n d j a a lap 1. szama a lap régi gárdájára vonatkoztatva — a jövőben sem nélkülözheti társadalmunk." „Nem nélkülözhetjük azokat a szellemi erőket sem, akik eddig, különböző okok miatt, távol állottak a Szemlétől. De nem nélkülözhetjük társadalmunknak azt a részét sem, amelyik sohasem olvasta >a Szemlét, vagy csak újabban kapcsolódott ki a Szemle olvasói közül. 1 ' Az ú j lap tehát az erők összefogásának talaján veti meg lábát s ezzel már is rokonszenvessé teszi magát. De még inkább azzá teszi nagyon csínos kiállítása és változatos, magas színvonalú tartalma. Az ú j évfolyam Dudás Miklós dr. hajdudorogi püspök iránytjelző vezércikkével indul, hogy „megteremtse a magyar gör. kath. társadalom egységét s az egységes társadalom ú t j á n biztosítsa a közös célkitűzések megvalósítását." Az első szám a mi külön uniós szempontunkból is jeles tartalmú. Szép részleteket hoz Dudás Miklós püspöknek, a Szemisz orsz. elnökének a budapesti uniós napon tartott előadásából. Külön cikkben foglalkozik a hajdudorogi egyházmegyében a folyó évtől kötelezően elrendelt uniós imanyolcaddal, rovata van a kath. ifjúsági mozgalomnak, van gazdag hitéleti és erkölcsnevelö része. A cikkek alatt Rohály Ferenc és Papp György dr. olvasóink előtt is jócsengésű nevel mellett ú j nevekkel is találkozunk. Minden jel arra mutat, hogy az ú j Gör. kath. Szemle a gör. kath. magyarságnak erőteljes, magasszínvonalú s iránytadó sajtóorgánuma lesz. (kj.)

44

* Pázmánys Hodoegus. Methode und B,edeutung, von Dr. Matthias E r dős, Professor der Theologie. — Esztergom, 1941; Druck von Gustav Buzárovits. Magyar szerző német nyelvű műve Pázmányról, a nagy bíboros-érsek működéséről, jelentőségéről, különösen pedig az „Isteni Igazságra Vezérlő Kalauz . . ."-zal kapcsolatos kérdésekről. A m u n k a jellegét és jelentőségét főképen az a körülmény szabja meg, hogy német nyelven, íródott s így a mostani, megélénkülő magyar-német szellemi együttműködés idején kedvező körülmények között ismerteti meg a német (és más, németül olvasó) szakkörökkel és érdeklődő közönséggel a 17. századi nagy magyar egyházi vezérférfiú, író, államférfi m u n kásságát és főművét. Ebből a szempontból tekintve a 105 oldalas, nagy tudományos aparátussal, kimerítő forrástanulmányok alapján írt értekezést igen sikerültnek kell t a r t a n u n k és némikép sajnáljuk, hogy csak a Kalauz taglalására szorítkozott s nem ismertette Pézmány remek prédikációit. Igaz, a m u n k a célkitűzése ezt nem engedte ,mivel a szerző elsősorban P. vitairatainak, főképen a Kalauznak a protestantizmus ellen irányuló érveit taglalja, tekintve azonban a témakörben való otthonosságát, talán szerét ejti még annak is, hogy rámutasson, német nyelven, Pázmánynak, az egyházi szónokok sajátos erényeire és eredetiségére. Itt is éppen a Kalauz eredetiségének sokat vitatott kérdése az, amelyről a m u n k a egyik legérdekesebb fejezete szól. Ez magyar irodalmi szempontból is általános figyelmet igényelhet, midőn az egész idevágó irodalom ismertetése után rámutat az „eredetiség" követelményeinek egyedül jogosult értelmére a katholikus hitvédelmi művekkel kapcsolatban és Fraknói megállapításaitól eredeztetve a tévedéseket, megállapítja, hogy Pázmány műve lényegében független Bellarmin munkáitól. Fejtegetései ei részben egy meggyökeresedett tévedést igazítanak helyre.

A nagy gonddal készült (de sajtóhibáktól nem teljesen mentes) munka a protestánsok elleniratait is ismerteti, megállapítja a Kalauz fölényes győzelmét és minden oldalról megvilágítja jelentőségét, horderejét, értékét. Komán Andor. * (.sászárnőm parancsára. SzántaySzémán István dr. uniós regénye méltó feltűnést keltett a katholikus irodalom ismerői és kedvelői között. Az illusztris szerzőhöz intézett igen sok elismerő levél mellett a sajtókrónika is minden oldaláról a legkedvezőbben nyilatkozik a könyv felől. Az Egyházi Lapok egyebek mellett a következőket írja: „Ha megfontoljuk, hogy az

unió kérdésével tudományos alapon csak kevesen foglalkoznak, viszont nogyon is időszerű ennek a kérdésnek minél szélesebb körű ismertetése — rögtön megértjük ennek az érdekfeszítő meséjü és mindenkit lebilincselni tudó könyvnek igazi szándékait és fontos hivatását: felfigyelteti az unió ügyére azokat is, akik tudományosan nem foglalkozhatnak vele. — Egy ismert nevű prelátus a következőleg nyilatkozott a könyvről: „Oly értékes, oly ijió, hogy nem tudtam letenni, míg iá végére nem értem. Megrázó könyv, megrázó volt az akkori világ is." — A nagyértékű irodalmi mű >a szerzőnél (Miskolc, Hunyadi-u. 3.) kapható.

F I G Y E L Ő A MILÁNÓI KATHOLIKUS EGYETEM „KELETI HETE" 1940-BEN Olaszból; ORSZÁGH JÓZSEF Folytatás és vége. A keleti szerzetességről. P. Piacidus de Meester O. S. B. a római görög kollégium liturgia-tanára a bizánci szerzetességről adott elő. A bizánci szerzetességben nincs különválasztva az aszkézis különböző formája, hanem mint a karthauziaknál vagy kamalduliaknál, m i n d n y á j a n egyenlők, bár különböző néven. A keleti szerzetesség kiemelkedő törekvése a szigorú, elmélyülő szerzetesi életre irányul s némileg a régi anachoréták életére emlékeztet s integrális szerzetességnek volna nevezhető. Ettől az eszménytől tehát teljesen külön állanak az olyan elfajulások, mint a vándorbarátok, kolostoron kívül álló aszkéták stb. intézménye, mint amelyek a szegénység, engedelmesség és testvériség elvével merőben ellenkeznek. Másik jellemzője a h á r mas osztályozás: az aszkéta kötelességek különböző adagolása: a rászoforok, a kisebb öltözetű barátok és a nagyobb vagy angyali öltözetűek fokozatai, kiket egyazon rend keretében is az öltözetek különbözősége különböztet meg egymástól. A szerzetesség csúcsát .ez a harmadik csoport éri el, a másik kettőn levőket azonban nem kényszerítik erre.

45

A kánonilag fölállított kolostorok élén a koinobiarcha áll, kit archimandritának vagy hegumennek is hívnak. Önállóan igazgat s csak a hely püspökének van alárendelve, ritkábban az érseknek vagy pátriárkának. A pátriarka különben a kolostorokkal szemben a stauropegia néven ismert előjogokat élvezi. A kolostorfőnök mellett tanács is működik, bizonyos dolgokban azonban a szerzetesek összességével is tanácskoznia kell. A kolostorok különböző módozatok szerint egyesülhetnek is. Van úgy, hogy kisebb kolostorok alárendelik magukat valamely nagyobbnak és főnökük s a többi külön kolostorban élő szerzetesek között bizonyos kapcsolat keletkezik. Előfordul azonban, hogy egymástól függetlenek maradnak ugyan, de a szabályok egysége vagy egyéb kapocsnál fogva mégis egymáshoz tartozókn a k tartják magukat, a kolostor főnöke mintegy elnökükké lesz. Végül létrejönnek egyszerű szövetkezések is, mint az Athosz-hegyi kolostoroknál tapasztalható. Végül az athoszi szerzetesi élet rajzával zárta az előadó értékes fejtegetéseit. Az olasz katholikusok és a keresztény Kelet. Este 9 órakor Merello István, a monreáli érseki káptalan kanonokja az olasz katholikusok uniós m u n k á j á t rajzolta meg színes előadásban. A Lavitrano bíboros elnöklete alatt működő „Olasz egyesület a keresztény Keletért" m á r egy évtized óta fejti ki áldásos tevékenységét, egyre jobban terjedve. Működését az egyházi törvények és a tényleges szükség irányítják. F o kozza az i m a h a d j á r a t erejét a szent egységért s ezzel kapcsolatban az előadó fölveti egy külön uniós ünnep évenkénti megtartásának gondolatát. Az imiónak nem rituális vagy theologiai akadályai vannak, hanem sokkal inkább intellektuális, szociális és politikai okai. Ezért különleges feladat hárul a katholikusokra, főleg a keleti szertartásuakra úgy Olaszországban, mint azon kívül, hogy az Actio Catholica módszere szerint segítségére siessenek az egyháznak. Itt nem hitetlenekkel kell tárgyalniok, hanem testvéreikkel. Liturgikus ének-előadások fejezték be ezt a napot is. A sz. Kereszt és Krisztus szenvedéseinek himnuszát mutatták be a grottaferratai énekesek. Április 13-án ismét bizánci liturgia vezette be a napot, most Papes János magyarázataival kísérve. Délután felolvasták a pápa őszentsége levelét, melyben a keleti hét résztvevőire áldását küldte. Tisserant bíboros, a Keleti Szent Kongregáció titkára, táviratban üdvözölte a kongresszust. Az előadások sorát ezen a napon Giannini Amadeo szenátor nvitotta meg. Előadásának címe: Egyház és nemzet Kelet-Európában. Az egyház és nemzet azonosítása, mint az államfő egyházi ügyekbe való beavatkozásának burkolt megnyilatkozása m á r Konstantinápolyban kezdetét vette, mégpedig jóval a keleti egyháznak a nyugatitól történt elszakadása előtt. A beavatkozás fokozatosan erősödött ugyan, s csak nagyon lassan, de a konstantinápolyi pátriarka jogai mégis egyre jobban kisebbedtek, míg végre a fejlődés iránya a pátriárkák akarata ellenére is autokephal egyházak alakulásához vezetett. Az orthodoxia nem tudta megtartani egyetemes jellegét s szervezetében, liturgiában és politikai befolyás tekintetében mindinkább nemzetivé vált. Az egyház és nemzet azonosításának tipikus eseteit bemutatván, áttér a világháborút követő idők keleti egyházi viszonyaira. Foglalkozott az orosz egyház keletkezésével, m a j d a finn, észt, lett és litván egyházak ismertetése után megállapította, hogy a konstantinápolyi „ökumenikus" pátriarka alá már' alig tartoznak egyházak. Fölemlítette végül azokat a kísérleteket, melyek a

46

Dodekanesosnak Olaszországhoz való csatolása óta a dodekanesosi autokephal egyház létesítésére történtek. Ismerteti a kopt, különösen az abesszíniai kopt egyház helyzetét s végül rámutatott a katholikus egyház egyetemességét kidomborító helyzetre, mely megőrizte latin vagy keleti rítusát is, míg az orthodoxia azon az úton van, hogy tisztán nemzetivé válva, politikai eszközzé alacsonyul. Olaszország albánjairól kellett ezután előadást tartani Papas Gajean dr.-nak, ki azonban a tiranai m ű velődési kongresszusra volt kénytelen utazni. Előadásának kivonatát azonban az II Bolettino nvomán mi is közreadjuk. Albániának Olaszországgal történt egyesítése két közös sorsú népet kapcsolt össze. Itáliába az albánok magva akkor terjedt át, mikor Scander-bég, Castriota György halála után egy csapat nemes harcos olasz földön talált menedéket, magával hozván hellén szertartását is. Kapcsolatuk azonban eredeti hazájukkal megmaradt és erősítője volt a katholikus érzésnek Albániában. Olaszország kapcsolata sohasem szűnhetik meg a törökök által egykor leigázott albánok felé. Keleti katholikusok és disszidensek. Különleges érdeklődés kísérte Croce Izidor grottafetratai archimandrita (apát) előadását. Az elszakadtak között elterjesztették azt a balvéleményt, hogy a ¡kath. egyház lényegileg latin. Maga az a tény azonban, hogy kebelében számos keleti csoport is van, m á r megcáfolja ezt a tévhitet. Az Egyház katholikus voltát méginkább kiemeli 'a szertartások többfélesége, mint azt a római pápák ismételten is megállapították. Statisztikai adatokkal megállapítja, hogy a kath. egyház (kebelében ötféle keleti rítus van: alexandriai, antiochiai, örmény, bizánci és káld szertartás. A szerinte 180 milliót kitevő disszidenssel szemben az egyesültek száma is több mint 8 millió. Az 55.000 főnyi olasz-görögkatholikus csoport méltán büszke rá, hogy legrégebben tartozik a katholikus egyházba, mert annak mindig része volt előbb tisztán »az olasz-görögökkel, m a j d később az olasz-albánokkal kiegészítve. Majd a maroniták csatlakoztak m á r a XII. században. Sokan a firenzei zsinat után tértek vissza. Legutolsó, de igen reményteljes csoport a malankároké, kiknek visszatérése most folyik. A visszatérésekben az egyházi kormányzat mellett nagy rész jut a világinak is. Ahol ez akadályokat nem csinál, a visszatérés sokkal gyorsabb és szilárdabb. Az elszakadtak ellatinosodástól féltik a kath. csoportokat. Elég azonban a Szentszék magatartására utalnunk s arra a tényre, hogy keleti rítusok fenntartása érdekében ¡a Szentszék hány intézményt tart fenn Rómában és azon kívül is. Végül a keleti szert, katholikusok közvetítő szerepét emeli ki az unió m u n k á j á b a n . Rámutat az unió gazdasági akadályaira is. Mikor egyes csoportok az Egyház kebelébe visszatérnek, templomaik, egyéb anyagi javaik az orthodoxoknál maradnak, a katholikusoknak mindent ú j r a kell építeniök. Ebben segíteni kell őket s ezt teszi is tőle telhető mértékben az olaszországi egyesület a keresztény keletért. Felsorolja az uniós intézményeket s rámutat, hogy milyen hatással vannak azok a kereszény kelet disszidenseire, kik m á r nemcsak névleg orthodoxok, hanem ténylegesen is.

47

Lavitrano bíboros beszéde. A szépsikerű keleti hetet Lavitrano bíboros beszéde zárta be. A szívek egyesülésére van szükség -— mondotta — erre irányul a legfőbb pásztor szándéka is, ki mindenki felé kitárja kezeit, hogy keblére vonja. A keleti szakadás fájdalmas sebét az Oltáriszentségben közöttünk élő Ür Jézus t u d j a begyógyítani. Az »a tény azonban, hogy maga az Ür Jézus imádkozott érte', bizonysága, hogy ennek az egységnek el kell jönnie. Megható az a hang, ahogy a keleti egyház egyes képviselői a római egyházról beszélnek s őszinte vágyukat fejezik ki, hogy a közös anya kebelére visszatérhessenek. Az aggodalmaskodókkal és megtévesztettekkel szemben erőteljesen hangsúlyozza, hogy az Egyház nem kívánja a szertartásoknak egységét, de annál inkább a lelkek egyesülését. Megemlíti a pápák uniós tevékenységét XIII. Leótól XI. Piusig. A római egyházzal m á r egyesült keleti testvéreknek kell az egyesülésre vezérlő m u n k a élharcosainak lenniök. Kísérje őket Mária segítsége! Gemelli atya, az egyetem rector magnificusa mondott néhány köszönő szót. Az esti befejező ülésen Ferrero di Cavallerleone Károly, a Keleti Kongregáció officiálisa a keletiek missziós tevékenységét ismertette. A térítés munkája» A cél érdekében azt a szükségszerűséget fejtegette, hogy a katholikusok az elszakadtakkal való minden érintkezésükben a katholicizmusban beteljesült egyetlen igazság mélységes átérzéséből induljanak ki, velük szemben szerető megértést tanúsítsanak. A katholicizmus apostolainak tudniok kell, hogy az uniós munkában olyan területeken működnek, hol
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Telefon: 57-98. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. sa=

48

tam reddere per Sacram Unionem cum Occidente intendebmt. In synodo anno 1431-o habita vidimus pri mum, sub cius concilii innfluxu scripsit librum egregium de unitate Ecclesiae. Legatione Eugenii IV. ConstanHnopolim proficiscitur ad Graecos in concilium unionisticum invitando». Nexus eius cum Oriente ex hoc tempore continuus atque constans manebat. Concilio FerrariaeFlorentino intererat, sed modus agenda patrum dissimilis et rei unionisticae difficultatem afferens ei valde diplicebat. Expúgnala Constantinopoli edit librum inscriptione: „Unitis et pax in. fide", quo propter unitatem fidei proprietates nationalitatis retineri posse docemur. Anno 1454-o miserabili ex mandato Summi Pontificis Romani actiones diplomaticas habuit -ad debeilandos christiani nominis inimicos. Mortem simili missione obiit. Vita eis documento est, ut basis S. Unionis firma atque solida tantummodo consensus et concordia mentis, non vero rationes politicae esse possint! Et ideo nos quoque vias mutuae cognitionis ac aestimationis munire et sequi tenemur! ((Stephanus Szántay-Szémán dr. archipresbyter, praelatus Suae Sanctitatis dom. Miskolc.) Sanctus Ephracm Syrns unus est e patribus maximis Orientis. Orationes et hymni eius in officiis Ecclesiae turn Orient ilis, turn Occidentalis pariter inveniuntur. Anno 306-O natus est; aetate iuvenili in solitudinem se recepit et exemplar eremitarum atque monachorum factus est, quos etiam in scriptis suis saepe admonitionibus instruit. In urbe Nisibis 20 annos et

verbis et w perfectionem ac virtutes vitae christiiriae praedicabat. Persecutionibus regis Sapur Edessam petivit, ubi cum haereticis fortiter certavit. Miles ardeos fuit unitatis Ecclesiae, cultus vi vidi Eucharistiae et B. M. Virginis. Seipsum indignum habuit ordini presbyteratus et ideo S. M. Basilius t i n t u m diaconum ordinäre potuit. Post vitam sanctam exemplaremque die 1-a Februarii anni 373. mortuus est. Benedictus XV. papa b. m. titulo „Doctoris Ecclesiae" decoravit. Retardentne conatus reformativi liturgici temporibos his iniroducti rem Unionis? Scriptor negat introductiones reformationum liturgicarum ad tempus adaptarum retardare Orientales schismaticos a S. Unione. Nam Ecclesia catholica est Organismus vivus ac vitalitate plenus, qui temporibus semper progressus facit. Historia ritus S. Missae sit satis argumenti de evolutione et progressu in Ecclesia. Memorari potest disciplina jejuni, breviarii, festorum fori, quae non semel reformabantur. Etiam Ecclesia schismatica Orientalis discessit a Caerulario et per theologos in Occidente doctos aliquo modo etiam accedit ad similitudinem Occidentis. Retard-atio et defectus progressus et&nim regressus esset! Si impedimenta S. Unionis política, spiritualia atque alia 'imovere et superare valeamus, innovationes quaedam introductae pure liturgicae necessitatibus temporum accomoditaél Unionem Ecclesiarum Orientis et Occidentis impediré non poterunt. (Nicolaus Miklósvólgyi-)