Egy segítő hang (Képmás Családmagazin 2010/november) Szöveg: Váczi Éva Kép: Hrabovszki Viktor
Személyes válságainkban néha nagyon magányosnak érezzük magunkat. Néha hosszú ideig egyedül birkózunk problémáinkkal, és eszünkbe sem jut, hogy segítséget kérhetünk. Akár emberi segítséget is, hiszen néha egy jó mondat vagy kérdés segít hozzá a megoldáshoz. Az ország számos pontján működik lelki elsősegély telefonszolgálat, melyet – anonimitásunkat megőrizve – bármikor felhívhatunk.
Ágostonné Nagy Zsuzsanna 71 éves. Oroszlánrésze volt abban, hogy a békéscsabai S.O.S. Lelkisegély Szolgálat 1989-ben elindulhatott: - A nyolcvanas évek végén a helyi önkormányzat egészségügyi osztályának vezető-helyettese voltam. – meséli. Az egyik pályázat sikerének köszönhetően indult el 1989 szeptemberében a békéscsabai telefonos lelkisegély-szolgálat. 18 segítővel, éjjeli szolgálatként kezdtünk. Ugyanekkor írtam levelet a szegedi postának is, ők elengedték a hívások díját. A 66-os és a 68-as körzetben ma is él az ingyenesség.
- Mi motiválta Önt arra, hogy segítő foglalkozású legyen? - Szerettem volna átadni a saját tapasztalataimat, meglátásaimat, ezekkel segíteni. Aranyszabály a telefonos segítés során, hogy soha nem szabad tanácsot adni. Az érzelmekre kérdezünk rá, ezekkel dolgozunk, rávezethetjük a hívót, hogy megtalálja önmagában, a saját életére leginkább megfelelő megoldást. Aki minket felhív, anonimitásban marad. Nem tudjuk, ki van a vonal másik végén, csak azt, férfi-e vagy nő.
- Mennyire lehet megismerni az embert a hangból? - A hang érzelmeket közvetít, a hívó azzal mondja el azt is, amit nem mond ki. Vannak néma
hívások is. Ilyenkor a segítségkérőt meg kell próbálni szóra bírni. Megvárni, hogy elkezdjen bízni. Hisz aki hozzánk fordul, gyakran már annyi érzelmi sérülést gyűjtött össze, hogy erősen megrendült a bizalma mindenben és mindenkiben. Néha a hívónak csak arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa. Tanácsot sem vár. Ekkor ennek a feladatnak kell megfelelni. Az anonimitás egyébként rengeteget segít, jobban megnyílnak az emberek, tudják, nincs tétje, később senki nem él vissza az általuk elmondottakkal. Gyakran féltve őrzött családi titkok kerülnek így felszínre.
- Mennyire terheli meg ez a munka azt, aki segíteni próbál? - Ügyeletet csak addig szabad vállalni, amíg el tudom hagyni a kinti világot és a benti dolgokat sem hozom haza. Míg a telefon mellett ülök, egyedül vagyok, de egyébként nem hagynak magamra. A segítők számára minden héten stábmegbeszélést tartanak, ahol mindenki elmondhatja gondját, baját. Egyéni és csoportos szupervízióra is lehetőség van, valamint személyes konzultációra a lelkisegély szolgálat vezetőjével, évente kétszer. Én 2009-ben hagytam abba az aktív szolgálatot, de amíg segítő voltam, addig sem jelentett problémát a töltekezés. Alapvetően nyitott, jó kedélyű ember vagyok. Ha valami nyomaszt, beszélgetni szeretnék, hívom a húgomat, a barátnőimet. Gyakran járunk színházba, hangversenyre. Az utcában, ahol lakom, 5 családdal vagyok „integetős” viszonyban. Ehhez a munkához nagyon fontos az érett, segíteni akaró személyiség.
- Legnagyobb sikere a 20 év segítői pálya során? - Felhívott egyszer egy kislány.„Beszedtem 100 tablettát, apuét, anyuét” – mondta. „Milyen tablettákat?” – kérdeztem. „Nem tudom” – válaszolta. „Szédülsz?” „Nem szédülök.” „Tudod, hol van a legközelebbi rendelőintézet?” „Tudom.” „Akkor futás!” A beszélgetés nem tartott tovább 3 percnél, mégis életet mentett. Másnap a kórházból felhívta a szolgálatot ugyanez a kislány, hogy megköszönje. *
Kónya Gizella, 38 éves, 10 évig volt telefonos segítő.
A szegedi főiskolára jártam, ahol szociális munkás végzettséget szereztem. Az egyetem után családterápiás, később szupervízor képzésen is részt vettem. Anyukám az egészségügyben dolgozott mindig, így számomra egyértelmű volt a választás, az odafordulás a telefonos lelkisegély-munka felé. Két ember találkozik és beszélget, ez a munka lényege. Van, hogy nagy beszélgetés lesz a dologból, van, hogy rövid ideig tart, s az is lehet, csak később fordul át bizalmasabb társalgásba, sokadszori megkeresésre. Támasz vagyok a másik ember számára, a figyelmemmel, az odafordulásommal vagyok jelen. A segítő mindig a saját személyiségével dolgozik, fontos, hogy eközben teljesen ki tudja zárni a külvilágot.
Mikor alkalmas valaki segítőnek? - Amikor viszonylag nyugodt időszak van az életében, nem nyomják a gondjai. Kell tehát az élethelyzeti alkalmasság, az alapvető személyiségbeli alkalmasság; vagyis a nyitottság, a másik ember felé mutató segítő attitűd, illetve, hogy a segítő önmaga felé is nyitott és őszinte legyen. Előfordul ugyanis, hogy a beszélgetés során olyan dolgokra döbben rá, melyek saját lelkében is megoldatlanok, ezt mi „vakfoltnak” hívjuk.
- Tud-e arról, hogy konkrétan megmentette valakinek az életét? hogy konkrétan az életét? - Sajnos nagyon kevés visszajelzés érkezik hozzánk, ami a munka anonim jellegéből is fakad. Olyan emberről tudok, aki a beszélgetésünk hatására húzta le a WC-n a gyógyszert. A lelkisegély szolgálat elsődleges célja mindenképpen az öngyilkosság megelőzése. Aki ezt fontolgatja, mindig jelzi valamilyen módon a környezete felé, kérdés, hogy a környezet tud-e reagálni erre. Mindig van egy utolsó beszélgetés, ezért mindent komolyan kell venni. Azt is, ha valaki azt mondja, lenyelek egy marék gombot. Az is jelzés, hogy ha valaki folyamatosan depressziós és egyszer csak azt látod, ki van virulva. Az öngyilkossági gondolatokat fontolgató ember számára akkorának látszik a probléma, hogy sem megkerülni, sem megoldani nem tudja. Fontos viszont tudni, hogy ezt adott állapotában, adott megküzdési képességeinek birtokában látja így. Ha viszont szembe mer nézni a helyzettel és segítséget kér, adott esetben a telefonos szolgálatét, ebben már benne rejlik a fejlődés lehetősége is.
- Mit kap vissza az ember a segítséget kérőktől? ember a segítséget kérőktől? - Rengeteget. Annak a csodáját, hogy egy ember, akiről nem tudok semmit, felhívja a szolgálatot és megnyílik: adja a bizalmát, adja a fájdalmát. Nem tudtam és nem is akartam soha távol tartani magam a hívó problémájától, gyakran megérintett.
