november

Lámfalussy Hírmondó 2014-2015/ november

Október 23-ra emlékeztünk Tartalom Tartalom

Október 23-ra emlékeztünk 1. oldal

A 11.A osztály főszereplésével tartottuk iskolánkban a megemlékezést, majd este a lenti városi műsort. A szereplők ballonkabátba öltöztek, és a szívükben is felöltötték a forradalmi egyenruhát. Nemcsak szép volt az előadás, hanem megható, érdekes és hiteles is egyben.

Nyári táborok: Sporttábor 2. oldal Ökotábor 3. oldal Nyelvi tábor 4. oldal Összefogás a Lámfalussyban 5. oldal

kat, és úgy éreztük, nekünk is ott lett volna a helyünk. Az esti műsorban pedig még fényesebben világítottak a mécsesek… „Novemberben sírnak az utcák, novemberben sírnak az emberek. Novemberben Budán és Pesten nevetni nem lehet. Novemberben a Farkasréten halottak napi mise-csend fogad. Novemberben fehér virággal fedik a sírokat. Novemberben égnek a gyertyák. Kicsinyek, teltek, véznák és nagyok. Novemberben földig hajolnak a sötét kalapok…”

Segítettünk a gyengébbeknek 6. oldal Lámfalussyemléknap 7. oldal Töréspontok 7..oldal Coca-Cola Kupa 7. oldal Budapesti kirándulás 8. oldal

„Uram, nem látta Magyarországot? Tudom, nehéz a nyelve. Tudom, nehéz a szívem. Uram, nem látta Magyarországot?... Uram, nem látta Magyarországot? Ott ősz van, Kicsike kertjeinkbe Zörgő, száraz virágokat ültet Az Úr.”

Honvédelmi versenyen 8. oldal

Amikor bekapcsolták a Kossuth rádiót, amikor Marci a forradalom zászlaját lengette, amikor megszólalt a Mennyből az angyal, mi is az utcákra képzeltük magun-

„A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstől-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, szereted-e vagy sem. Egyek vagytok!" Mondai Ivett 1


Jeles napok

Nyári táborok

November 11. Márton napja: Szent Márton 316-ban született Pannóniában. E nap volt a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás leróvásának napja. A pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőket mondtak, és nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizve azt, tavasszal az állatok kihajtásánál használta. Dologtiltó nap volt. Tilos volt e nap mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Helyette lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessenek, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. A hiedeem szerint Márton az új bor bírája, mert ilyenkor már iható az új bor. E nap vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Időjárásjósló nap is: Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."

A „Lendületesen és tudatosan a megújulásért a Lámfalussyban" című TÁMOP- 3.1.4 pályázat keretében idén nyáron is három táborba jelentkezhettek az iskola tanulói: sporttáborba, ökotáborba és nyelvi táborba.

Kihasználva az egész héten át kitartó jó időt, ellátogattunk a közeli Aquaparkba, ahol csúszdáztunk az óriáscsúszdákon, strandröplabdáztunk, a fiúk és a bátrabb lányok pedig akár késő este is fociztak.

Szalai Veronika (12.A) idézte fel az sporttábori élményeket: A gyönyörű környezet és a tervezett programok előrevetítették a jó hangulatot és a sok pozitív élményt, ezért izgatottan vártam az indulás reggelét. A résztvevők között sok ismerős arccal találkoztam, de voltak olyanok is, akik szinte teljesen ismeretlenek voltak számomra. A tábor sok minden más mellett arra is lehetőséget adott, hogy jobban megismerjük egymást diáktársainkkal, tanárainkkal, és új barátságok szövődjenek. Az első Orfűn töltött napunk az egymással való ismerkedéssel, a szállásunk birtokbavételével és egy kis strandolással telt. A panzió minden igényt kielégítő volt, a szobák tiszták, tágasak az ellátás pedig bőséges és finom. A megérkezést követő napon megismerkedtünk a környék szépségeivel egy gyalogtúra keretében, aminek lezárásaként sárkányhajóztunk a Pécsi tavon. Az aktív programok előtt két délelőtt Dányi Józsi bácsi tartott érdekes előadásokat.

Voltunk a közeli Pécsett is, ahol a belváros nevezetességei után a Mecsextrém Kalandpark játékaival ismerkedtünk meg. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, minden tervezett program megvalósult a mi legnagyobb örömünkre. Felejthetetlen emlékek maradnak az esti szólózások, az erdei bobozás, a bikarodeó és a kötélpályák a mecseki kalandparkban, a sok strandolás, a vacsi utáni kosár- és focimeccsek. Az utolsó ott töltött esténken tábortüzet is raktunk, amelyen finom szalonnát sütöttünk. Ahogy teltek a napok, úgy kovácsolódott össze a kis társaságunk egy csapattá, amelyben tanár, diák együtt sportolt, játszott, szórakozott, és élvezte a tábor nyújtotta lehetőségeket. Az utolsó napon fájó szívvel vettünk búcsút Orfűtől, ahol idén ismét csodálatos napokat tölthettünk el. Engedjék, engedjétek, meg hogy ezúton is megköszönjem elsősorban a pályázat íróinak a lehetőséget, hogy egyáltalán megvalósulhatott a tábor, másodsorban a tábor szervezőjének és a kísérőtanároknak a szuper programokat és a jó hangulatot egész héten át, végül, de nem utolsósorban nektek, diáktársaim a sok szép közös emléket.

2


Jeles napok November 19. Erzsébet napja: Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231) A legenda szerint rózsává változott, mikor atyja kérdőre vonta a szegényeknek a kötényében vitt alamizsna miatt. Időjárásjósló nap is volt. Ha ezen a napon havaik, úgy mondták: Erzsébet megrázta pendelyét. Ez a nap az őszi munkák zárónapja. November 25. Katalin napja: Szent Katalin a házasságra vágyó lányok, a diákok, a tudósok, az egyetemek védőszentje, a fuvarosok, kerékgyártók, fazekasok és molnárok is tisztelték. A IV. században élt, hitéért mártírhalált halt. Időjárásjóslás is kötődik e naphoz: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog.” E naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódtak, pl a Katalin-ágból következettek a lányok férjhez menetelére.

Az ökotábori élményekről Orsós Annamária Kitti (11.A) mesélt:

ban az órán, amikor a német lányok próbáltak velük ismerkedni a táborban.

Hallottunk már Keszthelyről, Siófokról, Zamárdiról, Gyenesdiásról és a többi ismert balatoni üdülőhelyekről, de el sem tudtuk képzelni, hogy hol van Pálköve, az ökotábornak helyt adó kis település. Pálköve a Balaton rejtett kincse a Balatonfelvidék legnagyobb tölgyesében. Olyannyira rejtve volt, hogy időbe telt, míg megtaláltuk a szüleink által leírt úttörőtáborok emlékét őrző táborhelyet. A szállásunk egy árnyákos udvaron lévő faházakban és a galambházban volt. Irénke és Mónika néni félt is attól, hogy éjszakánként a fiúk lerepülnek a lányok faházához. Igazi retrohangulat volt, melyhez hozzájárult az étkezések napos rendszere, amihez a jelszó: „Naposcsibék, indulás az ebédlőbe!” volt. A tábortűz hiánya nem vette el a kedvünket attól, hogy késő estig énekeljük a kedvenc dalainkat Roland és Vera vezényletével.

Hála Ircsi néninek, mindennap jól elfáradtunk. Akár a négyórás túra a Káli-medence kőtengerében vagy a háromórás a Tihanyifélszigeten, megkoptatta és elszaggatta túracipőnket és szandálunkat. A Tapocaitavasbarlangban való csónakázás, a séta a Malom-tónál, a szentbékkállai kőtenger és Hegyestű bazaltkövének megmászása és az Afrika Múzeum dzsungele is emlékezetes marad. Bár a hajón majdnem megfagytunk, gyönyörű volt az elénk táruló látvány.

Jó hangulatot teremtettünk a parton a zenegép hatására, még a büfé dolgozóit is megtáncoltattuk.

A fiúk nyelvtudása is sokat fejlődött, és átkozták magukat, miért nem figyeltek job-

Ökotáborról lévén szó, kísérleteket is végeztünk. Dávidnak és Jolinak köszönhetően összehasonlíthattuk a Tapolcai-tavasbarlang és a Balaton vizét. A kártyázás, a pókerparti, a röpizés, focizás, kajakozás, vízibiciklizés és pingpongozás is erősítette csapatunkat és Laci bácsi idegrendszerét. 3


Jeles napok

November 30. András napja: A keleti egyház védőszentje, az I. században élt. A néphit szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, az ilyen keresztet ezért andráskeresztnek nevezik. Ez a nap a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. Szent András napján a legény vagy leány egész nap böjtöl, csak 3 szem búzát és 3 korty vizet iszik, imádkozik, s akkor megálmodja, hogy ki lesz a párja. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett különböző praktikákat elvégezniük: - ha egy leánynak sikerült ellopni egy férfi fehérneműjét, azt a párnája alá téve, éjszaka megálmodta, ki lesz a férje. - gombócot főztek, minden gombócba beletettek egy férfinevet, s amelyik elsőnek jött a víz tetejére, az lett az illető férjének neve. - amely irányból hallották a kutyaugatást, abból az irányból várhatták leendő férjüket. - ólmot olvasztottak, majd azt vízbe öntötték, a megolvasztott ólom vízbeöntés utáni alakzata

Orsós Emília (11.A) arról beszélt, hogy milyen élményeket élt át az idegen nyelvi táborban: A lehető legvegyesebb társasággal indultunk. Féltem is, mi lesz velem 5 napig… Aztán ahogy elindult a busz, oldódott a hangulat, felbomlottak az ellentétek, és bátran mondhatom, hogy az 5 nap alatt meg is szerettük egymást. Imádtunk minden programot, soha senki nem duzzogott vagy elégedetlenkedett. Szép volt a kisbalatoni túra, ahol mindenki a saját bőrén tapasztalhatta a nagy igazságot: Aki éjjel legény, az nem biztos, hogy másnap bírni fogja a megerőltető, hosszú gyalogtúrát.

moziestek, a délutáni strandolások. Élmény volt Kristóf vezérletével Marcsi néni telefonját keresni a sötét udvaron. És még a hideg vizes zuhanyzásokat sem felejtettük el, furcsa is volt itthon a meleg víz.

Irodalomból is fejlődtünk: tanultunk egy paradicsomkaróhoz köthető hasonlatot fáradtság kifejezésére. Szeretettel emlékszünk a büfére a hűtőszekrény tetején: vízforraló, poharak és a három az egyben kávé. Mindez szükséges volt a napi induláshoz. Aztán a sümegi várban elszórakoztattuk a citerás bácsit, és ő egész idő alatt csak nekünk énekelt. Rész vettünk egy solymászbemutatón is. Még soha nem láttunk igazi sólymot vadászat közben, féltünk is, mikor a mi karunkra is rászállt. A Tapolcai-tavasbarlangban száguldottunk a csónakokkal. Volt, aki beszorult, volt, aki majdnem felborult, volt olyan, aki megelőzte az előtte lévő csónakot. A balatoni hajóút során négy nyelven is meghallgattuk a tudnivalókat a Balatonról. Zalakaroson kifogtuk a legrosszabb időt, de a hideg szélben és esőben is nagy mosollyal álltunk sorba a csúszdák tetején, és örömmel futottunk át a hullámmedencébe. Nemcsak ezek a vidám programok voltak felejthetetlenek, hanem a sötétedésbe nyúló foci- és röplabdameccsek, az esti éneklések, a hajnali főzőcskézések, a

Köszönjük Mónika, Irénke és Marcsi néninek, Gergely tanár úrnak a figyelmet, a sok türelmet, a jókedvet és a hatalmas szeretetüket! Ha egy októberi esős reggelen majd szomorúan bandukolunk az iskolába, vagy félünk egy dolgozattól, elég lesz majd félszavakkal visszahozni ezeket az emlékeket, és mindjárt erősebbek, jobb kedvűek leszünk. Köszönjük tanárainknak a bizalmat és a lehetőséget, az élményeket, melyeket sokáig fogunk őrizni szívünkben. Kis-Balázs Leila 4


„ Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot, örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.” (Márai Sándor)

Összefogás a Lámfalussyban A szeptember 13-i árvíz a Lámfalussyiskolát sem kímélte. A Petőfi utat, az iskolaudvart és az épületet is elöntötte a víz, 3040 cm magasságig. Amikor vasárnap reggel megérkeztünk diáktársainkkal és tanárainkkal együtt, hogy rendbe tegyük az épületet, döbbenten álltunk a sárral borított udvaron és a folyosón a bokáig érő vízben. Előző nap ennél is magasabb volt a vízszint. Vödrökkel, lapátokkal mertük a vizet az osztályokból, tornaszertárból, könyvtárból, konditeremből. Segítettek a szülők közül is, és volt, aki a szüretre sütött kalácsot hozta el nekünk ebédre. Sejtettük már, hogy az alsó szinten nagyon nagy a kár, mert minden elázott. A tanítás az emeleten és az óvodaépületben folytatódott. Hálásak lehetünk az iskolavezetésnek, hiszen így zavartalanul folyt a tanítás, és nem szükséges szombatonként pótolni a hiányzó órákat.

ket, szekrényeket, rend lett az udvaron, megszépült újra az alsó folyosó. A szakiskolás tanulók közül nagyon sokan dolgoztak a felújításon. És igazgató úrnak igaza lett: az árvíz után három héttel új élet kezdődhetett az iskolában, minden a helyére került. Valóra vált az, amiben először hinni se mertünk. Köszönet ezért az iskolavezetésnek, pedagógusoknak, felnőtt dolgozóknak, a tanulóknak, akik sokat dolgoztak mindezért.

„Az első napon vakoltam az osztályfőnököm édesapjával, s közben jókat beszélgettünk. Utána szegélyeztem, fugáztam és festettem Sabján tanár úrral. Padokat, ablakokat, ablakkereteket is festettünk Huzián tanár úr vezetésével.” (Mátrai Dániel) Másnap ki kellett vinni a termekből a bútorokat, a könyvtárból a még menthető könyveket. A szakiskolás tanulók és iskolánk felnőtt dolgozói felszedték a tönkrement műpadlót, lambériát, leverték az elázott falakat. Igazgató úr azt mondta, hogy az október 6-i ünnepséget már a megszokott rendben fogjuk tartani. Csak reménykedni tudtunk, hogy igaza lesz, mert akkora volt a káosz. És elkezdődött az újjáépítés: a falakra vakolat és festék került, lerakták az új műpadlókat, lassan eltűntek a hulladékkal teli konténerek, cipeltük a padokat, széke-

„Napi hét órát dolgoztunk, de megérte!” (Bogdán István) „A helyreállítási munkák során falat festettünk, vakoltunk, minden munkából kivettük a részünket, ahol csak szükség volt ránk. Nagyon jól éreztük magunkat munka közben. Sokszor elfáradtunk, de meglett az eredménye. Amikor befejeztük, nagy dicséretet kaptunk a tanároktól is.” (Horváth Roland) Kulcsár Petra 5


„Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.” (J.R.Ward)

„Elmentek már a madarak, a fecskék. Csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.” (Wass Albert)

Segítettünk a gyengébbeknek A Kolping Támogató és Foglalkoztató Központ Lenti és a Fehér Bottal a Kerka Mentén Együtt Egymásért Egyesület második alkalommal megrendezett „A fogyatékosság nem akadály - játék határok nélkül" rendezvény megnyitóján, bemutatkozó műsorán és programjain két megyéből és Szlovéniából 12 intézmény, szervezet vett részt. A 11. A osztály köszöntötte a résztvevőket, és a következő beszéddel mutatták be közösségüket: „Ha meghallom, hogy 11.A, azonnal eszembe jut 19 szemtelenül fiatal diák, 19 mosolygós arc, 19 vicces történet. 19 gyerek, aki lassan megtanulja, hogyan kell felnőtté válni. Egy olyan osztály, mely közösséggé érett, egy társaság, mely megtanult küzdeni egymásért, sőt néha egymással is, egy igazi kis család, ahol mindenkinek megvan a maga feladata.

legnagyobb erősségünk, a mosolyunk, a jókedvünk, amit senki nem vehet el tőlünk, pedig sokan próbálkoztak már. Szeretném, ha napközben minél több lehetőségünk lenne arra, hogy jobban megismerjük egymást.” „Eleinte tartottunk egy kicsit ettől a naptól, de nagyon jó volt ott lenni. Tisztelet az ilyen embereknek, akik minden bajuk ellenére is próbálják jól érezni magukat.” (Bóka Márton) „Padokat, asztalokat pakoltunk, zsíros kenyeret kentünk, innivalót szolgáltunk fel. Kipróbálhattuk, milyen érzés az, ha vakon, bekötött szemmel rábízzuk magunkat valakire, aki vezet bennünket.” (Torma Loretta) „Megtapasztalhattuk, hogy milyen hátrányos helyzetű emberekkel beszélgetni, odafigyelni rájuk, eltölteni velük az időt. Egy idősebb csoport olyan nagyszerű produkciót mutatott be, hogy mi, fiatalok is megirigyelhetnénk.” (Szücs Anita) „Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem beteg embereknek. A közös tánc is jó volt velük, látszott az arcukon, mennyire örülnek.” (Orsós Annamária Kitti) „Arra is rájöttem ezen a napon, hogy igenis muszáj segítenünk az olyan embereken, mint ők. Ezzel erősítjük őket, és megmutatjuk, hogy összetartozunk.” (Kámán Dániel)

Van, aki vigyáz ránk, van, aki fegyelmez, van, aki, egész nap viccet mesél, van olyan, aki egész nap eszik, vagy legalábbis mindig az evésre gondol, van, aki, egész nap énekel, aki egyfolytában telefonál, aki állandóan pletykál, de olyan nincs, aki egész nap szomorú lenne, mert mi mindig vidámak vagyunk. Ez az egyik

„Bekötött szemmel lépcsőztem a fehér bot és társam segítségével, majd krumplit hámoztam, gombot varrtam.” (Léránt Merci) „Egy kedves nénivel beszélgettem, és látszott rajta, hogy sugárzik róla a szeretet és a boldogság, mert szebbé tettük a napját.” (Borsos Veronika) Szalai Veronika 6


Kányádi Sándor: Egyszer majd szép lesz minden Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet hidd el, szerelmünk levetkőzi.

Lámfalussy-emléknap A nap eseményei megemlékezéssel és koszorúzással kezdődtek. A csapadékos idő miatt az iskola tanulói a tornateremben gyülekeztek, ahol egy verses-zenés összeállítást hallgattak meg. Ezután került sor az osztályok közötti versenyre, mely több részből állt. Minden osztály négy csoportot hozott létre.

Úgy állunk majd a fényben, mint a virágzó ágak, büszkén viseljük szégyen nélküli koronánkat. Sötétben sem kell félnünk, útjaink beragyogja hajdani szenvedésünk virrasztó teleholdja. Jobbágy Károly: „Mondják, a himnuszt énekelték úgy indultak a puskatűznek, s a könnygáz meg a tűzzel telt ég sem riasztotta vissza őket. Csorgott a könnyük. Talán sírtak. Csorgott a vérük. Belehaltak. Diákok voltak. S ők csinálták a dicsőséges forradalmat!”

Az első csoport részt vett a „Lámfalussy, szeretlek!” című vetélkedőn a tornateremben. Hatfős csoportokban oldották meg a feladatokat, melyek között keresztrejtvény, képrejtvény, villámkérdések, Ki kicsoda? stb. szerepeltek. A második csoport Kovács Tünde okl. környezetmérnök előadását hallgatta meg Újrahasznosítás A-Z-ig címmel. Az előadás után egy 13+1 kérdésből álló totót kellett kitölteniük a hallottak alapján.

„Töréspontok-kamaszok hullámhosszán” Ezzel a címmel tartott előadást iskolánk tanulóinak Köbli Tamás római katolikus plébános, mentálhigiénés szakember. Dramatikus játékokkal ébresztett rá minket a mindennapi élet problémáira, azok megoldási lehetőségeire. Előadását minket érintő kérdéskörökre építette: lelki egészség, krízis, szeretet és szeretethiány, az elismerés és érintés szerepe életünkben. Megismerkedhettünk a minőségi idő vagy a szeretetnyelv fogalmával és fontosságával.

Az osztályok előzetes feladatként kapták, hogy újrahasznosítható anyagokból készítsenek tárgyakat. Miután a zsűri értékelte a munkadarabokat, látványos kiállítást rendeztünk belőlük az iskola folyosóján. A harmadik csoport „városportyára” indult. A célállomás a „Göcsej kincsei, az erdő és a fa” címet viselő erdészet-, fűrészipar-és vasúttörténeti állandó jellegű kiállítás volt. A séta során különböző feladatokat kellett megoldani. A feladatok megoldása után a zsűri értékelt. Minden aktív résztvevő jutalomban részesült, füzetet és tollat kapott. Az első három helyezett osztály külön jutalomban is részesült. A 3. helyezett egy tortát, a második egy gyümölcskosarat, az első helyezett osztály tagjai pedig egy ebédet kaptak ajándékul iskolánk éttermében. Simon Viktória

Coca-Cola Kupa A középiskolások kispályás labdarúgó bajnokságának őszi fordulóját október 21-én rendezték meg a Lenti TE pályán kilenc csapat részvételével, öt csapat képviselte iskolánkat. A lámfalussys lányok az első és harmadik helyet, a fiúk pedig a második, harmadik és ötödik helyet szerezték meg. Oklevelet és emléklapot kaptak a versenyzők, a díjazásra az áprilisi forduló után kerül sor. Gratulálunk a sikerhez! Soós Tímea 7


Budapesti kirándulás Ferenc pápa: ez a boldog élet 10 titka 1.Élni és élni hagyni 2. Adjuk át magunkat másoknak!

Szeptember 27-én a biztonságos közlekedés szakkör keretén belül budapesti kiránduláson vettünk részt. A kirándulásunk fő célja a Közlekedési Múzeum megtekintése volt. Ahhoz, hogy a kiállítást részletesen végignézzük, több időre lett volna szükség. Nagyon sok régi, érdekes autót, kerékpárt, motort, mozdonyt, vasúti modellt, repülő csodákat láttunk. Ezután ellátogattunk a Tropicariumba. Tetszett, ahogy az ember feje fölött siklottak át a cápák, ráják.

3. Higgadt, békés életvezetés

Láthattunk a szivárvány minden színében pompázó halakat, hüllőket, madarakat és egyéb egzotikus állatokat. Sétát tettünk a Hősök terén. Szerencsénkre ezen a napon volt a turizmus világnapja is. Egy budapesti iskolásokból álló néptánccsoport tartott bemutatót, a táncosok a téren sétálgató emberek közül többeket is táncba vittek, köztünk minket is. A nap végén egy kis shoppingolásra is volt idő. Az egész nap jó hangulatban telt. Még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szalai Edit

4. Egészséges viszonyulás a szabadidőhöz, pihenéshez 5. A vasárnap szabadnap, a családok napja 6. Méltóságot adó munkát adjunk a fiataloknak! 7. A természet tisztelete és óvása 9. Tiszteljük mások hitét! 10. Tegyünk a békéért!

Honvédelmi versenyen A megyei honvédelmi versenyt szeptember 10-én rendezték meg 12 középiskolás csapat részvételével. Iskolánkat Horváth Erik, Kovács Krisztián, Magyar Levente és Pap Zoltán képviselték, a 12. A osztály tanulói. Kitartásukért és helytállásukért jutalmul az előkelő 4. helyet szerezték meg. A feladatok sokszínűek voltak, és nem bizonyultak egyszerűnek: kötélpályán kellett végigküzdeni magukat, 2500 méteres erőltetett futásban vettek részt, de szerepelt a feladatok közt Airsoft célbalövés, légpuskalövészet, gránáthajítás, mocsárjárás vagy fegyveröszszerakás és fegyverek szétszerelése is. Elsősegély-nyújtási feladatokat is kaptak, kvíz kérdésekre kellett válaszolniuk. Igazán emberpróbáló küzdelem volt, és ti megálltátok a helyeteket! Gratulálunk!

Az iskolaújság szerkesztői: Tóth Benjámin, Mondai Ivett, Pap Zoltán, Kulcsár Petra, Soós Tímea, Szalai Veronika, Szalai Edit, Simon Viktória, Kis-Balázs Leila Újságunk az „Innovatív iskolák fejlesztése” „Lendületesen és tudatosan a megújulásért a Lámfalussyban” című, TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0830 azonosítószámú pályázat keretében készült.

Pap Zoltán 8

november

Recommend Documents