Nonprofit szervezetek és önkéntesek új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi

ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY MUNKAÜGYI TÁRGYÚ KUTATÁSOK

CZIKE KLÁRA – BARTAL ANNA MÁRIA

Nonprofit szervezetek és önkéntesek – új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi Zárótanulmány

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsaba 2004

1

TARTALOM

A KUTATÁS PROBLÉMAFELVETÉSE A KUTATÁS HIPOTÉZISEI A KUTATÁS CÉLJAI A KUTATÁS MÓDSZEREI AZ ÖNKÉNTESSÉG MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA (CZIKE KLÁRA) 1. ELMÉLETI HÁTTÉR 2. A MAGYARORSZÁGI ÖNKÉNTESSÉGRŐL 3. AZ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓI AZ EMPIRIKUS KUTATÁS TÜKRÉBEN 4. A RÉGI ÉS AZ ÚJ TÍPUSÚ ÖNKÉNTES TEVÉKENYSÉGEK VÉGZŐINEK JELLEMZŐI AZ ÖNKÉNTESEKET FOGLALKOZTATÓ SZOCIÁLIS CÉLÚ NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATA (BARTAL ANNA MÁRIA) 1. ELMÉLETI HÁTTÉR 2. AZ ÖNKÉNTESEKET FOGLALKOZTATÓ SZOCIÁLIS CÉLÚ NONPROFIT

3 10 11 12 15 15 21 23 33 40 40 53

SZERVEZETEK JELLEMZŐI

3.

ÁLLAM-KÖZELI, A VÁLLALKOZÁS-KÖZELI, BÁZIS- KÖZELI ÉS ADOMÁNYÓZÓI

67

NONPROFIT SZERVEZETEK AZ ÖNKÉNTESEK FOGLALKOZTATÁSÁBAN

4. TIPIKUS SZERVEZETEK VALAMINT RÉGI ÉS ÚJ TÍPUSÚ ÖNKÉNTES

76

TEVÉKENYSÉGEK

A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE FELHASZNÁLT IRODALOM

2

79 88

A KUTATÁS PROBLÉMAFELVETÉSE Az Európai Közösség Foglalkoztatási Irányvonala három átfogó cél elérését tűzi ki a tagországok számára: a teljes foglalkoztatást, a munkavégzés minőségének és eredményességének javítását, illetve a társadalmi kohézió erősítését és a társadalmi integráció elősegítését. A három átfogó cél mellett további specifikus irányvonalakat jelöl meg a tervezet. E speciális irányvonalak többek között: az aktív és preventív programok a munkanélküliek és az inaktívak foglalkoztathatósága érdekében, a munkaerő kínálat növelése és az időskori aktivitás ösztönzése, a munka vonzóbbá tétele és a be nem jelentett munka legális foglalkoztatássá alakítása. A foglalkoztatáspolitikai célok kidolgozásához és eléréséhez nagyban hozzájárulhatnak az olyan alapkutatások, amelyek a nonprofit szektor és szervezeteinek foglalkoztatásban betöltött szerepét vizsgálják és elemzik (pl.FREY,2001;ZÁM és LUX, 2001). A magyar nonprofit szektor másfél évtizedes kutatása joggal nevezhető sikertörténetnek, hiszen a rendszeres statisztikai adatgyűjtések, illetve elemzések és tanulmányok feltárták a szektor méreteit, főbb jellemzőit valamint fejlődésének jellemző folyamatait. A kilencvenes évek vége óta – a magyar nonprofit szektor minőségi változásával egyidejűleg – a nonprofit működés egyre speciálisabb területei kerültek a kutatások és elemzések középpontjába. Ilyen speciális, új területnek számít a hazai nonprofit kutatások terén az önkéntesség, illetve a nonprofit szervezetek funkcionális vizsgálata. Interdiszciplináris jellegüknél fogva ezeknek a kutatási irányoknak az eredményei nemcsak a nonprofit szektor számára hasznosíthatók, hanem gyakorlati vonatkozásaikból eredően jövőbeni kormányzati stratégiák kialakításakor is figyelmet érdemelnek. 1. Az önkéntesség elméleti megközelítései és kérdésfelvetései Általában a nemzetközi szakirodalom az önkéntesség szerepét főként annak társadalomban (integráció, kiilleszkedés csökkentése), illetve gazdaságban (teljes foglalkoztatottság) betöltött szerepe mentén elemzi. A civil társadalommal foglalkozó kutatások (pl. PUTNAM, 2000) szerint az országok közötti, vagy az egyes országokon belüli régiós különbségeket elsősorban az úgynevezett társadalmi tőkének lehet tulajdonítani, amely - többek között például - az önkéntes tevékenységekben való részvételben nyilvánul meg. Ahol magas részvételt találtak az adott terület társadalmi mozgalmaiban vagy az önkéntesek számát illetően, ott más gazdasági, társadalmi mutatók is jobbnak bizonyultak. Ebből következően az állam, a kormányzati politika felé irányuló elvárás kettős: egyrészt teremtse meg az önkéntes munkavégzéshez szükséges infrastruktúrát, hiszen az önkéntes alkalmazása pénzbe kerül (szervezési munka a szervezet számára, esetleges költségtérítés az önkéntes részére), másrészt stratégiai

3

tervezéssel, célzott támogatásokkal, a közfigyelem felkeltésével, a civil és a piaci szektorral való együttműködés elősegítésével, koordinálásával vállaljon aktív szerepet az önkéntesség társadalmi elismertetésében. A gyakorlatban, és a kutatások során számos esetben felmerül, hogy a szervezetek, az önkéntesek, és a kutatók is más-más önkéntes definíciókkal dolgoznak. A 2001. évet az ENSZ az Önkéntesek Nemzetközi Évének nyilvánította. Nem kis problémát jelentett az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének az önkéntesség, és az önkéntességgel kapcsolatos alapfogalmak nemzetközi szintű definíciójának megtalálása. Az önkéntes munka, az önkéntesség megjelenése egy adott társadalomban a történelmi helyzetek, a politika, a vallás és a kultúra függvénye. Három jellemző tulajdonság azonban általánosan is meghatározható1: • Önkéntes tevékenységet elsősorban nem anyagi ellenszolgáltatásért végeznek, de a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető. • A tevékenység önkéntes. • Az önkéntesség más személy vagy a társadalom hasznára irányul (bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is). Az önkéntesség társadalmi funkciói Sokan hiszik, hogy az önkéntesség a középkorú, unatkozó középosztályi háziasszonyok tevékenysége. Az önkéntesség a kutatások és a nemzetközi tapasztalatok szerint azonban sokkal szélesebb korosztályokat és társadalmi rétegeket érinthet. A gyerekek szocializációja, oktatása, nevelése során például fontos cél, hogy később közösségük aktív tagjaivá legyenek. A fiatalok, pályakezdők szempontjából előnyös, ha első munkahelyi gyakorlatukat segítő környezetben végzik, ahol a felelősséget még mások viselik helyettük. A fiatalok körében növekvő tartós munkanélküliség tendenciáit figyelembe véve még nagyobb a társadalmi felelősség: sokan karrierjük első állomásaként passzivitásba kényszerülnek. Különösen fontos a nők munkaerőpiacra való vissza- és bekerülésének elősegítése. A nyugdíjas önkéntesek számára a magány, a passzivitás, a betegségekbe menekülés és az elszegényedés elkerülésének lehetősége jelenthet vonzást. Emellett egyre több piaci szervezet figyel fel arra, hogy szakembereinek önkéntes munkára való ösztönzése elősegíti az alkalmazottak kreativitásának, munkakedvének növekedését, felfogható az alkalmazottak sokoldalúvá tételének egyik állomásaként, javítja a cég közösségen belüli reputációját, növeli a vállalaton belüli munkamorált.

1

A kutatásban ezt az önkéntes definíciót használjuk.

4

Informális és formális önkéntes munkák Magyarországon először 1995-ben végeztek az önkéntességgel kapcsolatos felmérést. A Nonprofit Kutatócsoport adatai szerint az informális (nem szervezethez kapcsolódó) önkéntesek száma 1995ben meghaladta a 2 263 780 főt (ami akkor a felnőtt korú népesség 29%át jelentette). A formális szervezetekben önkéntes munkát végzők száma ugyanekkor 400 207 fő, a felnőtt korú népesség 5%-a volt. A formális önkéntes munkáról azóta is készültek felmérések, ezek szerint az önkéntesek száma 1995 óta folyamatosan csökken. A lakosság körében 1995 óta sajnos nem volt újabb felmérés, így azt nem tudjuk, hogy az informális önkéntesség esetében is elmondható-e ez a tendencia. Hivatalosan, szervezetekhez kapcsolódóan 2000-ben a Központi Statisztikai Hivatal (a szervezetek önbevallására építve) 400 000 önkéntes regisztrált. Az adatok egy része szerint az önkéntesek száma növekszik, más adatok stagnálásról beszélnek. A gyakorlat szakembereinek egy része az önkéntesek számának csökkenését tapasztalja a saját területén, mások az önkéntesek számának emelkedését jelzik. Ebben a témakörben az amerikai, a nyugat- és a kelet-európai összehasonlítások is meglehetősen vegyes képet mutatnak. Ezek az egymásnak ellentmondó kutatói és gyakorlati, valamint a hazai és a nemzetközi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az elemzések pontosítására, a kutatások egyfajta ’mélyítésére’ van szükség. A szervezeti statisztikák tanúsága szerint Magyarországon a nonprofit szervezetek 16,6 %-a (8 012 szervezet) foglalkoztat fő-, mellék-, és részállásban munkaerőt. Mivel a civil szervezetek megfelelő számban nem engedhetik meg maguknak a fizetett, bejelentett munkaerőt, céljaik megvalósítása érdekében megbízási szerződéses munkaerőt, vagy önkénteseket kell alkalmazniuk. A megbízásos szerződéses kifizetéseket tevő szervezetek száma 10 307, ami a szervezetek 21,4%-át jelenti. A szervezetek elég alacsony százaléka fizet valamilyen formában az elvégzett munkáért. Az adatok szerint tehát a szervezetek többségének céljai megvalósítása érdekében önkénteseket kell alkalmaznia. Úgy véljük, foglalkoztatáspolitikai szempontból rendkívül fontos, hogy differenciálni tudjuk az úgynevezett informális és formális önkéntes munkák motivációit, és a kemény szociológiai adatok alapján megmutatkozó jellemzőket annak érdekében, hogy az önkéntes munka ösztönzése célzottan váljon lehetővé. Az önkéntesség motivációi Számos kutatás (pl.: TAUSZ, 1997; TALYIGÁS, 2003) foglalkozott eddig az önkéntesek motivációival, azonban az önkéntességet egy egészként vizsgálták, és nem állítottak fel különböző típusokat a motiváció szerint.

5

Az önkéntesek motivációi alapján három hipotetikus csoportot tudunk megkülönböztetni: a régi, az új vagy modern és a vegyes típusú önkéntességet. A „világi” vagy „polgári” önkéntesség megjelenése Amerikában, Nyugat- és Kelet-Európában is a városiasodással és a polgárosodással párhuzamosan kapott egyre nagyobb társadalmi figyelmet. Az önkéntességnek ez a korai vagy ’régi típusa’ főként adományozáson, jótékonykodáson alapult. Ezeket a tevékenységeket akkor is, és jelenleg is főként a már családdal, és/vagy felnőtt gyermekekkel rendelkező, középkorú, vagy idősebb nők végzik, az alaptevékenységekhez a ruhaosztás, az ebédosztás, a különböző segélyprogramok, illetve a véradás tartozik. Számos önkéntes vallási indíttatásból, a szolidaritás, vagy más személyes érték mentén, a szegényebbeken való segítés szándékával végez önkéntes munkát. Ez az önkéntesség a korábbi társadalmi értékekhez kötődik, a szegényekről való középosztályi gondoskodáson, a humanitárius társadalmi szerepvállaláson, a szolidaritáson alapul. Tipikus példa erre a Vöröskereszt szervezete, amely mint nemzetközi mozgalom, Magyarországon 1881-ben jött létre, és a mai napig működik. A mozgalom az önkéntesek számának csökkenésével, illetve a fiatalok bevonhatatlanságával küzd mindenütt a világon. A hagyományos értékekhez kötődik a szintén nemzetközi United Way szervezet is, amely 1974 óta segíti Európában a rászorulókat adományaival, főként gyermekek, idősek, fogyatékosok támogatását vállalva fel. Az Amerikában alakult szervezet több mint 100 éves, így korát tekintve szintén a régi típusú szervezetek sorát gazdagítja. Európába kerülve azonban nagy átalakulásokon ment keresztül, fiatalos lendületet kapva, főként Kelet-Európában számos helyi szervezete alakult a rendszerváltást követően. A szervezet régi típusúsága miatt, mára sokhelyütt nehéz helyzetben van, önkénteseinek száma nem növekszik, sőt a helyi szervezetek működése is nehézkes. Ugyanebbe a csoportba sorolhatók, de ellenpéldát képeznek a szintén hagyományos értékeken alapuló kórházi önkéntes segítők (hospice-mozgalmak, egyéb ápolók). Felfutásuk oka, hogy a mai magyar társadalom egyik legégetőbb problémája az egészségügy, amelyben valamilyen módon (betegként vagy hozzátartozóként, illetve beteggondozóként) a társadalom egésze érintett, ezért ez a terület ma az egyik legdinamikusabban fejlődőnek számít Magyarországon az önkéntesség szempontjából. Ez a csoport átmenetet képez a három tipikusnak tekinthető önkéntesség felosztásban. A harmadik csoportot a ’modern’ önkéntesség jelenti, ahol már az új társadalmi értékek a meghatározók. A tudásalapú társadalmakban egyre nagyobb az értéke a szaktudásnak, a gyakorlati tapasztalatnak, a tudás megőrzésének, az élethosszig tartó tanulás elvárásának való megfelelésnek. Már nem egy életre választunk szakmát, és a választott szakma elméleti anyagának elsajátítása hosszú éveket vesz igénybe, melynek során gyakorlati tudásra nehéz szert tenni. Ennek következménye az a folyamat, amelyben számos fiatal önkéntes kapcsolódik be az önkéntes munkavégzésbe annak érdekében, hogy 6

tapasztalatokat, kapcsolatokat szerezzen, hiszen ennek hiányában nehéz megállnia a helyét egy gyorsuló és pénzközpontú világban. Nem elhanyagolható ebből a szempontból az Európai Unió önkéntességgel kapcsolatos támogatási rendszere sem, amellyel számos fiatal külföldön próbálhatja ki magát, mielőtt elkezdi felnőtt életét. Ebbe a típusba tartozó szervezet Magyarországon pl. a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, melynek egyik célkitűzése, hogy középiskolásokat csatornázzon be az önkéntes munkába. Ez a csoport motivációját tekintve érdekalapú, a szó pozitív értelmében, hiszen a fiatalokat elsősorban a tudás vágya, a kreatív, innovatív munka vonzza, és nem a jótékonyság polgári értékeken alapuló eszméje. A felvázolt típusok persze nem jelentik azt, hogy a régi típusú szervezeteknek leáldozott, munkájukra nincsen szükség. A társadalmi folyamatok és az értékváltozás nyomon követése azonban magyarázhatja az önkéntesek számával, és motivációival kapcsolatos egymásnak ellentmondó ismereteinket, és választ adhat az önkéntesség szerkezetén belül végbemenő változásokra. 2. A funkcionális elemzés és jelentősége - az önkénteseket foglalkoztató - nonprofit szervezetek vizsgálatában Az önkéntesség motivációinak kutatása azonban nem lehet teljes anélkül, ha nem tudjuk milyen jellemzőkkel írhatók le azok a szervezetek, amelyek önkénteseket foglalkoztatnak. A nemzetközi nonprofit szakirodalomban a kilencvenes évek elejétől a formális ismérveken (jogi, szervezeti forma, hatókör, szervezet nagyság, stb.) nyugvó szervezetleírások mellett egyre inkább előtérbe kerültek a nonprofit szervezetek funkcionális szempontú értelmezései (pl. EVERS és OLK, 1996; WALCHER, 1997; BADELT, 2002; ZAUNER, 2002). Anett ZIMMER (2002) szerint ennek a szemléletváltásnak az egyik magyarázata az, hogy az elsődlegesen empirikus irányultságú nonprofit kutatások erősen interdiszciplináris jellegűekké váltak, és ennek megfelelően a szervezetek társadalmi és politikai beágyazódása kapott hangsúlyt a strukturális és kvantitatív statisztikai elemzésekben is. A másik magyarázat pedig az, hogy az aktuális kutatások súlypontja a nonprofit szervezetek jóléti államban betöltött szolgáltatói szerepéről eltolódott a szervezetek civil társadalmi funkcióinak vizsgálata felé. Ezt a fajta szemléleti trendváltást tükrözi, hogy - a nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások (SALAMON, ANHEIER, 1996) eredményeit felhasználva - az Európai Közösség Bizottságának 1997-ben megjelent közleménye is már funkciók szerinti csoportosítást ad az alapítványokról és az önkéntes szervezetekről. Magyarországon a kilencvenes évek közepétől a nonprofit szektor egyre sokszínűbbé és heterogénebbé vált. A kutatásokban is mind erősebben felmerült annak az igénye, hogy a formális osztályozási szempontok felhasználásával, de azon túllépve, a szervezetek „gyakorlatközeli,” tényleges tevékenységének jellemzői alapján határozzák meg a szektor tipikus csoportjait (pl. KUTI, 1998; PAVLUSKA, 1999; SEBESTÉNY, 2002). 7

Mit kínál nonprofit szervezetek funkcionális megközelítése? A funkcionális szempontú megközelítések, csoportosítások a nonprofit szervezeteket a betöltött közös funkciók, illetve vállalt szerepeik szerint értelmezik. A funkció ugyanis a motivációk, célok teljesülését feltételezi. A szociológiában a funkcionalista megközelítésnek széles szakirodalma van (l.: PARSONS, LUHMANN). A funkcionalizmus három szempontból igyekszik megragadni sajátos tárgyát: a rész-egész, a rendszer és környezet, valamint az azonosság és a különbözőség viszonylatában. A nonprofit kutatások az utóbbi egy évtizedben egyre inkább interdiszciplináris megközelítésekkel operálnak annak érdekében, hogy minél árnyaltabban és „pozitívabban” írják le a nonprofit szervezeteket, amelyek az egyes intézményi kihívásokra (állam-piacközösség/társadalom) is adhatnak válaszokat. A nonprofit szervezetek funkcionális elemzésének fő célja tehát az, hogy a szektor mélyebb elemzéséhez, megismeréséhez járuljon hozzá (PAVLUSKA, 1999). A funkcionális elemzések legfőképpen a nonprofit szektor és szervezeteinek a társadalmi, a gazdasági és politikai szerepeit emelik ki. A nonprofit szervezetek társadalmi szerepét illetően minden elemző hangsúlyozza, hogy a szervezetek a demokrácia fontos intézményei: megjelenítik az autonóm, szabad cselekvés jogát, a civil társadalmi törekvéseket és a pluralizmust. Kezdeményezéseik és újításaik révén hozzájárulnak a társadalom formálásához, a társadalmi integrációs folyamatok megvalósulásához, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, valamint a harmonikus társadalmi élet megteremtéséhez, a társadalom szellemi gazdagodásához az által, hogy erősítik az állampolgári, öntudatot és a toleranciát. Gazdasági szerepeikben mérhető gazdasági teljesítményeket hoznak létre, megjelennek, mint foglalkoztatók és a redisztribúció fontos intézményei. Politikai szerepkörükben a hatalmi döntések befolyásolói, kontrolljai és jól működő társadalmakban számottevő aktorai. A nonprofit szervezetek funkcionális elemzéskor főként négy kérdésre keressük a választ: • miért, • milyen célra jönnek létre nonprofit szervezetek, illetve • milyen szerepekkel tudjuk azonosítani az ide sorolható szervezeteket, végezetül pedig • milyen hatással van működésük a társadalomra? A leíró jellegű, szektorspecifikus tevékenységek és funkciók szerinti megközelítések és csoportosítások előnye abban mutatható ki, hogy nagyon fontos, árnyalt információkat nyújtanak a nonprofit szervezetek társadalomban, gazdaságban, a kultúrában és nem utolsó sorban magában a szektorban elfoglalt szerepéről, jelentőségéről. A funkcionális jellegű csoportosítások továbbá azt a gyakorlati célt szolgálják, hogy megváltoztassák a politikai döntéshozatalban tetten érhető téves nézeteket, miszerint a nonprofit szektor egy homogén struktúra. Ezért a funkcionális elemzések a nonprofit szektort alkotó szervezetek 8

sokszínűségére és működésbeli sajátosságaira igyekeznek a figyelmet felhívni, melyeknek érvényesülniük kellene a jogi, gazdasági szabályozásokban és politikai döntéshozatalban is. A nonprofit szervezetek funkciói egy jóléti pluralista modellben Míg a kilencvenes évek első felében a nemzetközi szakirodalom a jóléti állam szerepének újradefiniálása jegyében az egyes szektorok (piac, állam, háztartások, nonprofit szektor) közötti feladatmegosztással foglalkozott, addig Magyarországon a rendszerváltást követően, a szociálpolitikai és közgazdaságtani elemzések középpontjában főként az állami és a piaci szektor jóléti ellátásokban betöltött 2 szerepvállalása és arányai álltak . Ez utóbbi talán nem véletlen, hiszen Magyarországon a háromszektoros gazdaság két tényezője, a valódi piaci és nonprofit szektor csaknem egyidőben, egymást feltételezve született újjá. A megszakított fejlődésű és csak részben szervesen intézményesült magyar nonprofit szektor ekkor még csak mint potenciális szereplő jelent és jelenhetett meg az elgondolásokban (BARTAL, 1998). Jól mutatja ezt, hogy a kérdések leginkább úgy merültek fel, hogy "állam helyett piac" vagy "állam helyett civil társadalom", és kevésbé úgy, hogy "állam és/vagy piac és/vagy civil társadalom". Magyarországon a három szektor viszonyáról vallott felfogások a harmadik évezred elején mintha tovább egyszerűsödtek volna. Egy jóléti pluralista modell kormányzati kidolgozása helyett, egy üzleti modell, a piaci és az állami szektor kapcsolatát megfogalmazó „public-private partnership” került előtérbe a magyar társadalompolitika alakításában. A jóléti pluralista koncepció, amely a kilencvenes évek óta NyugatEurópában társadalmi gyakorlattá vált négy szektor – az állam, a piac, a nonprofit szektor és az informális szektor (háztartások) – együttműködésére helyezi a hangsúlyt. Témánk szempontjából – az önkéntesség vizsgálatakor - a jóléti pluralista koncepció azért is érdemel figyelmet, mert nem a megszokott állam-piac-nonprofit trigonometriában gondolkodik, hanem beemeli ebbe a modellbe az informális szektort is. Az informális szektor egyrészt már nem(csak) mint a társadalmi jólét 2

A társadalom- és szociálpolitika "rendszerváltó" jellegét tekintve három elvi álláspont körvonalazódott a magyar szakirodalomban. Terjedelmi keretek miatt, nagyon leegyszerűsítve: az első álláspont szerint a szociálpolitika finanszírozásában az államnak továbbra is központi szerepet kell játszania és a jóléti szolgáltatások pluralizálása inkább kiegészítheti, mint kiválthatja az államot (FERGE, 1992) A második nézet (ANDORKA, KONDRATAS, TÓTH, 1995) a magyar jóléti rendszer reformját szorgalmazta, a jóléti ellátások szélesebb körű piacosítása mellett. A nézetek egy harmadik típusa egy szociálpolitikai vegyes rendszerben (piac – állam - nonprofit szektor) gondolkodott, bemutatva a nyugat-európai és az amerikai modellek közötti választás alternatíváit (KUTI, 1991; LÉVAI, SZÉMAN, 1993;). A három szektor kapcsolatát a jóléti szolgáltatások finanszírozásában és nyújtásában az előnyöket maximalizáló és a hátrányokat minimalizáló együttműködési mechanizmusban látták. Az elmúlt évtizedben a szociálpolitika gyakorlati megvalósulásában egyik nézet sem vált "tiszta" formájában uralkodóvá. A leglátványosabb változások az ellátások piacosításában – amely a Bokros-csomag idején kormányprogrammá is vált –, és a társadalmi biztonság rendszereinek segéllyel való felváltásában nyilvánultak meg. Ugyanakkor kevésbé látványosan, de bizonyos szolgáltatások (hajléktalan ellátás, idősgondozás) területén kialakultak az állami és nonprofit szereplők hatékony együttműködései.

9

fogyasztója, hanem egyik termelője és előállítója is, másrészt az a szféra ahonnan a civil társadalmi kezdeményezések elindulnak. A nonprofit szektor a jóléti pluralista modellben egyfajta intermedier területként van értelmezve, amely komplex kapcsolatok színtere azáltal, hogy összekapcsolja a jóléti háromszög többi elemét. A nonprofit szektor köztes jellege számos, különböző fejlődési folyamat és kapcsolat hatékonyságából ered, amelyek által a szektorok közötti határok áteresztőbbek és a közöttük lévő interakciók intenzívebbé vál(hat)nak. A hazai szakirodalmi elemzésekben kevés figyelmet kapott jóléti pluralista koncepciót három szempontból is érdemes részletesebb elemzés tárgyává tenni: 1. A jóléti pluralista koncepció egyik figyelemre méltó – egyben más modellektől eltérő – „teljesítménye”, hogy megvilágítja a szolgáltatások területén az újonnan belépő - különösen az informális szektorból rekrutálódó - szereplőket is, tehát nem egy statikus, hanem egy dinamikus állapotot próbál rögzíteni. 2. A kormányzat számára a jóléti pluralista koncepció – különösen a szociálpolitikai alternatívák választásakor - ráirányíthatja a figyelmet olyan politikai döntések meghozatalára, amikor többfunkciós intézkedéseket, szabályozásokat monitoringokat kell kialakítani, működtetni. Érdemes itt SVETLIK (1991) figyelemre méltó gondolatát idézni, mely szerint: „Az igaz kérdés a társadalompolitika számára (...) nem az, hogy egyik vagy másik szektort válasszuk, hanem az, hogy a gazdasági és társadalmi életben hogyan tudjuk őket a leghatékonyabban kombinálni.” 3. A jóléti pluralista koncepció törekszik a különböző szociális partnerek (szektorok), szerveződési formák cselekvési lehetőségeit és korlátait, illetve azt megmutatni, hogy ezek a szereplők miként tudnak egy társadalmi környezetben hálózatként viselkedni. Ebben a hálózati megközelítésben a családok, szomszédok és más informális elemek (szomszédság, önkéntesek) által kialakított kapcsolatok kitüntetett szerepet kapnak, mint a nonprofit szektorban formalizálódó törekvések „előfutárai”.

A KUTATÁS HIPOTÉZISEI A szakirodalomból leszűrhető tanulságok és a fentebb részletezett problémafevetésből kiindulva a kutatás számára az alábbi hipotéziseket tudjuk megfogalmazni: 1. A formális és informális önkéntességet mérő statisztikák ellentmondásai az önkéntesség sokféleségében és a különböző csoportok pontos definícióinak hiányában keresendők.

10

2. A szervezetekhez kötődő, formális önkéntesség – motivációi alapján – három típusa mutatható ki ma, az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében: a hagyományos, a vegyes, és az új típusú önkéntesség. 3. Ezek a különböző önkéntes-típusok közötti különbségek - szociológiai vizsgálatuk során - különböző „kemény adatokkal” írhatók le: más életkorúak és neműek, más élethelyzetben vannak, más motivációkkal rendelkeznék, más-más társadalmi csoportokat képviselnek. 4. Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek foglalkoztatási pontenciáljának kimutatására az „intézményi közelség”-elve (ZAUNER, 2002) alapján történő funkcionális csoportosítás ad kellő lehetőséget. 5. Statisztikailag jól megalapozott módszerekkel az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében legalább három típus – az államközeli, a vállalkozásközeli és a bázisközeli – modellálható. 6. Ezek a különböző típusú szervezetek más-más jellemzőket mutatnak az önkéntesek foglalkoztatása terén. Míg a bázis közeli szervezetekre leginkább az önkéntesek, addig a vállalkozás közeli nonprofit szervezetekre a fizetett fő- és mellékfoglalkoztatású alkalmazottak foglalkoztatása a meghatározó. Az államközeli nonprofit szervezeteknél „kvázi” önkéntes foglalkoztatás történik. 7. Végezetül, úgy véljük, a városi „bázisközeli” nonprofit szervezetek inkább az úgynevezett „modern önkéntességgel”, míg a községi szervezetek a „régi, hagyományos” típusú önkéntességgel jellemezhetők.

A KUTATÁS CÉLJAI Ma a hazai foglalkoztatáspolitika egyik legnagyobb kihívása a foglalkoztatási színvonal növelése. Ennek egyik akadályának tartjuk, hogy a foglalkoztatáspolitikában kevéssé és nem elég elterjedt módon sikerült érvényesíteni, alkalmazni az alternatív foglalkoztatási modelleket. Úgy gondoljuk, hogy az önkéntesség társadalmi elismerésének növelése, az Önkéntes Törvény megszületése egyfelől jelentős mobilizáló erőként hathat az alternatív foglalkoztatási formák elterjedéséhez. Másfelől növelheti a nonprofit szervezetek ma még viszonylag alacsonynak mondható foglalkoztatási potenciálját is. A fentiekből következően a kutatás egyik fő célja - a témához kapcsolódó elméleti keretek ismertetése után -, hogy elemezze és leírja az önkéntesség és az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek tipikus csoportjait. • Ennek a differenciálódásnak a megmutatásával egyrészt cáfolni kívánjuk azt a politikai döntéshozatalban gyakran tetten érhető téves felfogást, amely a magyar nonprofit szektort egy homogén

11

•

struktúraként (vagy csak közszolgáltatói, vagy csak civil/érdekérvényesítési szerepét kiemelve) kezeli. Másrészt azt kívánjuk megmutatni, hogy az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek mind szervezeti típusuk, mind önkénteseik tekintetében eltérő foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek és e jellemzőikből következően eltérő ösztönzőket igényelnek a foglalkoztatáspolitika részéről.

A kutatás további célja, hogy hozzájáruljon a foglalkoztatáspolitikai célok megvalósulásához, illetve reagáljon a nonprofit szervezetek kutatási igényeire az által, hogy • vizsgálja és feltárja az önkéntesség és az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek típusainak főbb jellemzőit, látens és manifeszt tulajdonságait.

A

KUTATÁS MÓDSZERTANA

A Központi Statisztikai Hivatal 2003-ban teljeskörű felvételt végzett a szociális célú nonprofit szervezetek körében. A 4008 szociális célú nonprofit szervezet közül 1671 szervezet (42%) nyilatkozott úgy, hogy foglalkoztat önkénteseket. A fenti adatokból is jól látható, hogy az önkéntes foglalkoztatás területén az egyik, ha nem a legdominánsabb területnek számít a szociális nonprofit szervezetek működése. Mivel a kutatásban jellemző sajátosságokat akartunk megmutatni, ezért nem minden tevékenységtípusra kiterjedő, hanem egy homogén jellemzőkkel leírható alapsokaságból indultunk ki. További szempont volt a szociális célú, önkéntesek foglalkoztató nonprofit szervezetek kiválasztásánál, hogy a hagyományos önkéntesség leginkább ezen nonprofit szervezetek körében figyelhető meg. Úgy véltük, hogyha ebben a körben sikerül kimutatni az új típusú önkéntességet is - tehát amikor az önkéntes elsősorban tapasztalatszerzés céljából végez önkéntes tevékenységet - akkor a tipizálás releváns, hiszen minden más tevékenységi területen jóval inkább találhattunk volna új típusú önkénteseket (pl. környezetvédelem, gazdasági tevékenységi kör, oktatás, stb.) Módszertanilag mind az önkéntesek, mind az önkénteseket foglalkoztató szervezetek tipizálása újdonságnak számít, ezért munkánkat egyben kísérletnek is szánjuk, amelyet a későbbiekben hasznos lenne egy teljeskörű mintán is igazolni. Jelen kutatás területileg és szervezetileg is rétegzett mintáját az 1671 szociális célú nonprofit szervezet jellemzői mentén állítottuk fel, melynek megoszlását a következő táblázat mutatja.

12

A kutatás mintájának jellemzői

főváros megyeszékhely város község Összesen

Alapítvány

Egyesület

Közalapítvány/ Közhasznú társaság3

Összesen

27 15 20 11 73

50 24 36 18 128

7 6 18 15 46

84 45 74 44 247

Meg kell jegyezni, hogy önkéntességet és az önkéntes munkát vizsgáló kutatások eddig az önkéntes szervezetek egy igen szűk és nagyon közismert csoportjára terjedtek ki (pl. Vöröskereszt, Hospice, stb.). A kutatás egyik fő célja volt a mintavétel során, hogy feltérképezzük az olyan szervezeteket és önkénteseiket is, amelyek eddig nem kerültek a kutatások figyelmének középpontjába (pl. vidéki községekben működő kis szervezetek). Postai kérdőíves megkérdezés során a kiküldött 247 szervezeti kérdőívből 104 érkezett vissza, melyből 96 kérdőív (39%) volt alkalmas számítógépes adatfeldolgozásra (ebből 15 szervezettel készítettünk strukturált mélyinterjút is). A szervezeti kérdőív négy nagy kérdéscsoportot ölelt fel: • Az első kérdéscsoportban az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek formális jellemzőit (alapítási év, szervezeti forma, másodlagos célok, alapítók, az alapítás motívumai, közhasznúság, szervezeti hatókör, foglalkoztatási helyzet, bevétel nagyság és bevételtípusok) vettük számba. • A második kérdéskörben a szervezetek nonprofit szektorral kapcsolatos és a saját szervezet működtetésének problémáira kérdeztünk rá azzal a céllal, hogy megmutassuk melyek azok a valódi nehézségek, amelyekkel az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezeteknek megítélésük szerint szembe kell nézniük, illetve hogy a különböző típusú szervezetek számára melyek a működést leginkább meghatározó és behatároló problématerületek. • A harmadik kérdéscsoport a szervezetek konkrét - mint a közszolgáltatói, az adományozói és vállalkozói – tevékenységét vizsgálta. Célunk ezzel az volt, hogy a hagyományos tevékenység-tipizálást meghaladva a szervezetek részletesebb, az önkéntes foglalkoztatást is meghatározó tevékenységi körét határoljuk be. • Végül a negyedik, legnagyobb kérdéskör a szervezetek önkéntességgel és az önkéntes foglalkoztatással kapcsolatos attitűdjére és szükségleteire kérdezett rá: a szervezet múltja az önkéntes foglalkoztatás terén, a foglalkoztatott önkéntesek tipikus jellemzői, milyen módon és A szervezeti megoszlásnál a civil-állami dimenziót akartuk lehatárolni, ezért kezeltük – a nonprofit statisztikáktól eltérően – egy kategória alatt a közalapítványokat és a közhasznú társaságokat. 3

13

mely területeken foglalkoztatnak önkénteseket, melyek az önkéntesek foglalkoztatásának főbb problémái, illetve mely tulajdonságokkal kell rendelkeznie az „ideális” önkéntesnek. Mindezen kérdések elemzése révén a szociális célú, önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek olyan jellemző tulajdonságait tárjuk fel, amelyek mind az alternatív foglalkoztatások terén, mind az önkéntesség módszertanának kidolgozásában hasznosítható eredményeket jelenthetnek. Módszertanilag a kutatás egyik újdonságának tartjuk, hogy a vizsgálat egyszerre irányult a nonprofit szervezetek és önkénteseik sajátosságainak vizsgálatára. Ezért a kutatás második szakaszában a válaszadó szervezetek közül véletlen mintaválasztás útján 56 szervezetet emeltünk ki, amelyek két-két önkéntesével, összesen 112 önkéntessel kérdőíves vizsgálatot is készítettünk (ebből 30 önkéntessel történt strukturált mélyinterjús felvétel, míg 82 önkéntes megkérdezése postai úton valósult meg). A szociális célú nonprofit szervezetek önkénteseit vizsgáló kérőív ugyancsak négy kérdéscsoportot tartalmazott: • A kérdések első köre az önkéntesek alapvető társadalomstatisztikai jellemzőinek feltárására irányult, úgymint: nem, életkor, családi és foglalkoztatási státusz, lakóhely. Ezen adatok felvétele azt a célt szolgálta, hogy a motivációkat össze tudjuk párosítani ezekkel az adatokkal annak érdekében, hogy a csoportok egymástól elkülöníthetőek legyenek • A második kérdéscsoport kérdései legfőképpen az önkéntesek szakmai életútjára vonatkoztak, mivel úgy gondoltuk, ezek alapján választ kapunk arra a feltevésünkre, hogy az önkéntesség a munkából és így a közösségekből való kiesést akadályozza, vagy a munkaerőpiacra való reintegrációt/integrációt segíti elő. • Az önkéntesség motivációra kérdező harmadik kérdéscsoport célja az volt, hogy az általunk hipotetikusan meghatározott – új típusú, régi vagy vegyes típusú – csoportosítás valódiságát igazoljuk, vagy elvessük, illetve megtudjuk, hogy az önkéntesek milyen elvek, értékek, célok mentén végeznek önkéntes tevékenységet. • Végezetül az önkéntes munka jellege kérdéskör azt a célt szolgálta, hogy tisztázzuk: az adott önkéntes milyen típusú tevékenységeket vállal el és végez szervezeteknél, vagy azok keretein kívül. A kérdőívek kódolását követően az adatokat SPSS Statisztikai Adatkezelő programba vittük fel, az elemzések alapjául szolgáló alaptáblák, kereszttáblák, valamint a szervezettípusok lehatárolására szolgáló homogenitás analízis is ebben a programban készültek.

14

AZ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA (CZIKE KLÁRA)

1. ELMÉLETI HÁTTÉR A korábbi önkéntességgel kapcsolatos kutatások kevésbé foglalkoztak azokkal az ellentmondásokkal, amelyeket az önkéntesek számának alakulásával kapcsolatosan, illetve a különböző motivációk feltérképezése során találtak. Az önkéntesek számának megítélésében számos szerző (illetve sok civil szervezet is) azon a véleményen van, hogy az önkéntesek száma mindenütt a világon csökken. A csökkenés indokául a társadalmi értékek megváltozását, az információs technológia vívmányainak (TV, számítógép, stb.) térhódítását szokás emlegetni (többek között PUTNAM, 2000). Ugyanakkor, ezzel szemben, az önkéntesek számának növekedése is számos kutató végkövetkeztetése. A növekedést érzékelő civil szervezetek, és a növekedést kimutató kutatók érvei között szokott szerepelni, hogy egyre jellemzőbb tendencia, hogy újfajta önkéntes tevékenységek jelennek meg, és az önkéntes tevékenységeket fiatalok, vagy pl. a forprofit vállalkozások munkatársai végzik, s ez hosszú távon az önkéntesek számának növekedését idézte elő. Az ellentmondások csak látszólag azok, ugyanis feltevésünk szerint az eredmények mindkét oldalon igazolhatók, két szempont figyelembevételével: 1. az önkéntesség nem homogén tevékenység, és 2. az önkéntesek nem képeznek homogén társadalmi csoportot, ahogyan ezt korábban feltételezni lehetett. „Általában a középkorú, magasabb végzettségű, stabil családi háttérrel rendelkezők vállalnak önkéntes munkát. A nyugdíjasok is kiveszik részüket, bár nem olyan mértékben, mint az feltételezhető lenne szabadidejüket tekintve.”4 „A legjobb adományozók a középkorú, 30 és 60 közötti emberek. A legjobb önkéntes segítők viszonylag fiatalabbak: a 18 és 50 közöttiek lényegesen nagyobb arányban végeznek önkéntes munkát, mint az idősebbek. A nők jobb adományozók, de kevésbé vállalnak önkéntes munkát, mint a férfiak.”5 „Több ezer önkéntesünk nagyobb részét a 60 év feletti nők adják.”6

4

Angyal Mária: Hogyan működjünk együtt önkéntesekkel, www.nonprofit.hu Lakossági adományok és az önkéntes munka. Nonprofit Kutatócsoport Egyesület-Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1995. 18.o. 6 Adányi László a Katolikus Karitász főtitkára, személyes közlés. 5

15

A legutolsó reprezentatív vizsgálat szerint - amelyet a Nonprofit Kutatócsoport végzett 1994-ben -, az önkéntesek motivációja általában a „segítségnyújtás öröme” volt, amelyet kiegészített az az általánosnak tekinthető meggyőződés, hogy a „gyerekeken, öregeken, súlyos betegeken segíteni erkölcsi kötelesség” (a szegényeken, menekülteken való segítés már kevésbé találtatott annak). A vizsgálat eredményeiben valószínűleg nagy szerepet játszottak a kilencvenes évek radikális társadalmi változásai, a nehéz helyzetek napvilágra kerülése, a szegénység hirtelen láthatóvá válása. Emellett a Nonprofit Kutatócsoport kutatásának célja nem feltétlenül a motivációk vizsgálata volt, így a zárótanulmány sem tér ki részletesen arra, hogy a különböző korcsoportok, illetve például a férfiak és a nők motivációiban találhatóak–e különbségek. (Annyi bizonyos, hogy az azóta eltelt 10 évben is nagy társadalmi változások zajlottak, érdemes volna tehát a kutatást megismételni, hogy láthatóvá váljanak e változások hatásai az önkéntes tevékenységekre.) Vizsgálódásunk szempontjából fontos R. D. PUTNAM 2000-ben megjelent Bowling Alone című munkája, amelyben a szerző egy tudományos módszerekkel, statisztikákkal alaposan alátámasztott számítási módszert dolgozott ki arra, hogy megvizsgálja, hogy a társadalmi változások milyen arányban hatottak az emberek civil társadalomban való aktivitására (pl. önkéntes tevékenységeikre), illetve hogy milyen százalékban csökkentették ezt a részvételt. Vizsgálódása során úgy találta, hogy számos ilyen ok fedezhető fel az utóbbi évtizedek amerikai társadalmának fejlődésében. Ezen okok közé sorolja az idő és a pénz egyénekre gyakorolt nyomását, a gazdasági nehézségeket, a családok szerepének változásait, a földrajzi mobilitást, a televízió és az elektronikus forradalom hatásait, a globalizációs hatásokat, a jóléti állam növekedését, a polgári jogok forradalmát, és az 1960-as évek társadalmi történéseinek befolyását. Számításai minden esetben statisztikákon, másodelemzéseken alapulnak, a vizsgálat végén körvonalazódott számok alapján becsüli meg az egyes történések százalékos arányát a társadalmi mozgalmakban, civil megmozdulásokban való részvétel csökkenésének egyes okaira vonatkozóan. Összefoglalva a lehetséges okokat, az alábbi ábrát rajzolja fel:

16

a1.ábra A civil megmozdulásokban való részvétel csökkenésének lehetséges okai az USA-ban 5%

10% 10%

50% 25%

egyéb

idő,pénz

mobilitás

Tv, elektronikus forradalom

generációs változások

forrás: Putnam 2000:284

A kötet empirikus igazolására jelent meg 2002-ben a Democracies in Flux című kötet, amely kiváló összefoglalását adja a társadalmi tőke európai és amerikai alakulásának, amelynek szerves részét képezik az önkéntességgel kapcsolatos megállapítások is. A kötetben számos ország elemzése található a civil megmozdulások és a bizalom alakulása, az önkéntesség mibenléte stb. szempontjából. A bizalom terminusának a társadalmi tőkéhez hasonló, jól körülírt változatai léteznek a társadalomtudományokban. A téma egyik legjelesebb feldolgozója SELIGMAN (2000), aki a bizalmat a szolidaritás fontosságával veti össze. A bizalom alapja lehet vallásosság (pl. Németország) vagy a család szentsége (pl. Japán). A szerző a bizalmat a durkheimi organikus szolidaritás modern formájának tekinti. A bizalom olyan általános értelemben vett csereüzlet, amely egyértelműen megkülönböztethető a speciális piaci csereüzlettől. Ha ez az általános csereüzlet jól működik egy társadalomban, akkor alapjául szolgálhat a bizalomnak és a szolidaritásnak. A M. MAUSS-féle ajándéktól és a LÉVYSTRAUSS-féle csereüzlettől az különbözteti meg, hogy a cserének nincs azonnal várható vagy időben ugyanattól a személytől később visszakapható jellege. SELIGMAN és PUTNAM is használják azt a példát, hogy a zsidó közösség temetési szertartásában 10 fő imája szükséges a halottól való búcsúhoz. Így az ima, melyet ‘odaajándékozunk’ egy ismeretlen temetésén, akit nincs ki eltemessen, olyan ‘kölcsönné’ válik, amely nem kapható vissza attól akinek adtuk. Ugyanakkor a közösség tagjaként biztosak lehetünk abban, hogy hozzánk hasonlóan lesznek majd mások, akik részt vesznek majd a mi temetésünkön.

17

LUHMANN (1979; 2000) kétféle bizalmat különböztet meg egymástól. A bizalom (trust) csak személyek felé lehetséges, míg a megbízhatóság (confidence) az intézményekben való bizalmat jelöli. A bizalom olyan fogalom, amely csak interperszonális kapcsolatokban értelmezhető. A bizalom kérdése akkor válik élessé, amikor egy személy úgy kerül bele egy szituációba, hogy a helyzetre közvetlen ráhatással nem rendelkezik, nincs lehetősége megérteni, felfogni, vagy ellenőrizni a másik ember cselekedetét. Ebben az esetben nincs tehát választási lehetősége, csak bizalma (SELIGMAN 2000). Ahol a civil élet és a civil kezdeményezés erős, ott az állampolgárok elköteleződnek közügyek mellett, de nem személyeskedéssel vagy patrónus-kliens viszonyban. A polgárok bíznak egymás cselekedeteinek tisztességében és abban, hogy kölcsönösen betartják a törvényeket. A vezetők ezekben a régiókban aránylag tisztességesek. Hisznek a kormányzatban és hajlandóak politikai ellenfeleikkel kompromisszumokat kötni. Az embereknek és vezetőiknek azonos kötelezettségeik és jogaik vannak. A társadalmi és politikai hálózatok horizontálisan és nem vertikálisan szervezettek. A közösség értékei közé tartozik a szolidaritás, a civil kezdeményezés, az együttműködés és az őszinteség. A kormányzat dolgozik. Ahol a civilitás gyenge, ott egy-két ember hoz döntéseket a közjót illetően, kevesek számára adatik meg, hogy a folyamatban részt vegyen. A politikai részvétel személyi függőségeken vagy magánérdekeken nyugszik, nem kollektív célok vezérlik. A szociális és kulturális megmozdulásokban való részvétel minimális. A magán kegy áll szemben a közösségi célokkal. A korrupció normaként elfogadott a politikusok körében is, akik a demokrácia alapelveivel kapcsolatosan meglehetősen cinikusan nyilvánulnak meg. A kompromisszumnak negatív felhangja van. A törvényeket - mindenkivel egyetértésben megszegik, de a mások törvénytelenségétől való félelmükben az emberek egyre szigorúbb szabályokat követelnek. E csapdában majdnem mindenki megéli a tehetetlenséget, a kisemmizettséget és boldogtalanságot. Mindent figyelembe véve nem meglepő, hogy a kormányzat ebben a helyzetben kevésbé hatékony, mint a civilségben fejlettebb közösségekben lenne (PUTNAM, LEONARDI 1993:113). A megbízhatóság az intézményi hatékonyságot növelő, javító feltétel. Ha a társadalom tagjai megbíznak abban, hogy a köztisztviselők nem élnek vissza a rájuk bízott egyéni (pl. személyes adatok) vagy közjavakkal (pl. közpénzek), akkor az ügyek intézése sima, gyors, és egyszerű lesz a hivatalokban. Hasonlóan, ha a bankkártyával való személyes és Internetes vásárláskor az egyéneknek van bizalmuk a rendszerben, akkor a vásárlás 18

gyors és egyszerű. Ebben az esetben a rendszer szereplői hisznek abban, hogy senki nem él vissza a helyzettel, az eladó nem fél attól, hogy a kártya hamis, a vevő pedig nem hiszi azt, hogy vásárláskor lemásolják a kártyáját és később visszaélnek vele. Ebben a rendszerben hatékony, gyors és olcsó a kereskedelem. Ha a bizalomnak ezek a formái nem működnek egy társadalomban, akkor csak azt lehet tudni, és abban lehet megbízni, amiről az egyénnek személyes relációin keresztül közvetlen tapasztalata van. Ebben az értelemben a trust típusú bizalom nem alapozza, hanem pótolja a confidence hiányát. Az ipari társadalomból az információs társadalomba való átmenet a Gemeinschaft-ból a Gesellschaft-ba való átmenethez hasonlítható (FUKUYAMA 2000). Akkor a mezőgazdasági társadalom alakult át iparivá, most az ipari társadalom válik információs társadalommá, ahol a fizikai munka szellemi munkává, a termék információvá, a termelés szolgáltatássá változik. E változás során átalakulnak a közösségek is. A modernitás előtti társadalomban a bizalom alapvető jelenség volt a közösség személyes kapcsolatrendszerében. A kapcsolatokban lehetett érzelmi intimitás, de nem ez volt a feltétele a bizalom fenntartásának (TÖNNIES 1983). A bizalomnak ez a formája a mai közösségekben már nem létezik, mert a bizalom szubjektívvé, átpszichologizálttá vált (LUHMANN 2000). A modern élet váratlan struktúrák és változó kondíciók tömege. A nagy társadalmi rendszerekben a bizonyosság és a bizalom egyaránt fontos tényező. Ha nincs bizonyosság, a társadalom tagjai elidegenednek egymástól, a kiilleszkedés (exclusion) nagy méreteket ölt. Ha nincs bizalom, akkor az egyén személyes tapasztalása, cselekvései átkerülnek a magánéletbe, a környezet és az együttműködések elenyésző szerephez jutnak. WEBERnél (1989) a modernitás lényege a racionális, hierarchikus tekintély társadalmat összetartó ereje volt. Mára ez megváltozni látszik, és a spontán, közösségi megmozdulások ennél jóval erősebb kötések létrehozására képesek. Bizalom híján egy társadalomban nincsenek prevenciós, csak korrekciós megoldások, csökken a köz érdeklődése a közös dolgok iránt, csökken az újítás, a reprodukció, a fejlődés szerepe. Az információs társadalmakban csökkent a bizalom az emberekben az állam, a politika, és a nagy társadalmi intézmények iránt, és ez - több szerző szerint is - a civil társadalom előtérbe kerülését eredményezte. A folyamat részben Kelet-Európában is megfigyelhető. Magyarországon részben a regisztrált civil szervezetek és szerveződések számának hirtelen növekedése láttatja a jelenséget, ugyanakkor e növekedés jelenkori stagnálása hívja fel a figyelmet egy ellenkező irányú folyamatra. A PUTNAM (2002) által szerkesztett kötet egyik szerzője, Peter A. HALL (2002) megállapítása szerint Nagy-Britanniában azért nem csökkent a 19

társadalmi tőke és ezzel együtt az önkéntesség, mert a közép- és felsőoktatás egyre szélesebb rétegek számára vált hozzáférhetővé (számos statisztika támasztja alá, hogy az önkéntes tevékenységet végzők nagyobb arányban találhatóak a magasabb iskolai végzettségűek körében). A másik ok, hogy a kormányzat ösztönző munkája eléggé kiterjedtnek tekinthető ezen a területen. Az általános bizalom, amely fontos a társadalmi tőke építéséhez és így az önkéntesség elterjedéséhez is, csökkent Nagy-Britanniában az utolsó 20-30 évben, de a civil szervezeti tagság nőtt. Hall elemzése szerint az angol nemzet kettéválasztható a társadalmi intézményekhez jól kapcsolódó, és kapcsolódni nem tudó csoportokra. A kapcsolódni nem tudó csoportok főként a fiatalok és az alacsonyabb végzettségű fizikai dolgozók csoportjai. A társadalom e két rétege közötti szakadék az ötvenes évek óta növekszik. Hasonló kérdés foglalkoztatja a kötet másik szerzőjét, Robert WUTHNOW-t, (2002) aki az amerikai társadalomról ír ebben a témakörben. Az ő felvetése, hogy a társadalmi tőkének híd szerepet kellene betöltenie a privilegizált és a marginalizált társadalmi csoportok között. Tanulmányában kifejti, hogy az önkéntesség a társadalmi tőke megnyilvánulásának egyik legjobban fejlődő módja. 1970-ben a felnőtt lakosság 26%-a mondta kérdésre válaszolva, hogy részt vesz adományozásban, vagy önkéntes munkában, 1990-ben már 46% vallotta magát adományozónak, vagy önkéntesnek. Ugyanakkor a civilség más formái, tehát pl. a szervezeti tagság valóban csökkent ugyanebben az időszakban. Hipotéziseink, és jelen kutatásunk eredményeivel cseng össze a szerző megállapítása, hogy az önkéntesség a Vöröskereszt típusú nagy szervezetek esetében csökken, míg a fiatalok, tanulók bevonása pl. a helyi közösségi feladatok ellátásába újabban nem okoz nehézséget (1985:27%, 1992: 55%). A munka világának változásai, az élethosszig tartó tanulás elve, a gyakorlati tudás előtérbe kerülése újra helyzetbe hozta az új típusú önkéntességet, amely tevékenység során a tudás az iskolarendszeren kívül válik megszerezhetővé. A fiatalok számára ugyanis a munka (legyen az fizetett, vagy önkéntes) az önfejlesztés részévé vált, és az önkéntesség nem feltétlenül jelent elsősorban altruista jótékonykodást. Ezen túl, az önkéntes tevékenységeknek ez a típusa könnyebbé teszi az egyik élethelyzetből a másikba (a gyermekek kirepülése vagy nyugdíjba kerülés alkalmával) illetve az egyik szakmából a másikba való átmenet időszakát is. Claus OFFE és Suzanne FUCHS (2002) tanulmánya a németországi társadalmi tőke fejlődéséről ad képet. Németországban is növekedést mutat az önkéntesek száma (1991-92:17%, 1994:27%). A német adatok szerint a férfiak önkéntesek inkább (ez Magyarországon is így van az utolsó adatok szerint, mert az egyesület, alapítványi vezetői 20

szerepek betöltői általában férfiak). Ugyanakkor a nők száma is szép számmal növekszik. A kötetben egyetlen tanulmány, a svéd helyzetelemzés számol be az önkéntesek számának csökkenéséről. Azonban azt tudjuk, hogy a skandináv országokban a jóléti állam fejlettsége, szerepvállalása okán jóval kevesebb civil kezdeményezést találunk mint Európa más országaiban, mivel az állami szerepvállalás kevesebb fehér foltot hagy a civilek számára pl. a szociális szektor működtetésében. 2. A MAGYARORSZÁGI ÖNKÉNTESSÉGRŐL Hazai adatokkal 2000-ig rendelkezünk ezen a területen (1. táblázat), és ezek az adatok is ellentmondanak egymásnak, és csak részben az egymástól eltérő elemzési szempontok miatt. Lehetetlen ugyanis, hogy az önkéntesek száma ekkora amplitúdóval változott volna az évek során. 1. táblázat Az önkéntesek által végzett munka értéke és mennyisége 1993-2000

1993 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Önkéntesek száma 418 739 506 142 400 206 381 221 379 393 313 000 400 000

Önkéntesek munkaórája 106,5 millió óra 39 millió óra 20,3 millió óra 19 millió óra n.a. 30 millió óra 35 millió óra

A munka értéke 14 milliárd Ft n.a. n.a. n.a. n.a. 12 milliárd Ft 18 milliárd Ft

forrás: KSH 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000

A Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint az informális (nem szervezethez kapcsolódó) önkéntesek száma 1995-ben meghaladta a 2 263 780 főt (a felnőtt korú népesség 29%-a). A formális szervezetekben önkéntes munkát végzők száma ugyanekkor 400 207 fő, a felnőtt korú népesség 5%-a. A formális önkéntes munkáról azóta is készültek felmérések, ezek szerint az önkéntesek száma 1995 óta folyamatosan csökken, némi növekedést tapasztalunk 1999 és 2000 vonatkozásában. A lakosság körében 1995 óta sajnos nem volt újabb felmérés, így azt nem tudjuk, hogy az informális önkéntesség esetében is elmondható-e ez a tendencia. Ugyanakkor, ha a szervezeti statisztikát nézzük, akkor az derül ki, hogy a szervezetek 16,6 %-a (8 012 szervezet) foglalkoztat fő-, mellék-, és részállásban munkaerőt. Mivel a civil szervezetek megfelelő számban nem engedhetik meg maguknak a fizetett, bejelentett munkaerőt, céljaik megvalósítása érdekében megbízási szerződéses munkaerőt vagy önkénteseket kell alkalmazniuk. A megbízásos szerződéses kifizetéseket 21

tevő szervezetek száma 10 307, ami a szervezetek 21,4%-át jelenti. A szervezetek elég alacsony százaléka fizet valamilyen formában az elvégzett munkáért. Az adatok szerint tehát a szervezetek többségének céljaik megvalósítása érdekében önkénteseket kell alkalmazniuk. A következő táblázat szerint az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság 48%-a végez önkéntes munkát a formális szervezetek valamelyikében, az informális önkéntes tevékenység 78%-os. 2. táblázat Nemzetközi adatok az önkéntesek munkájáról, 2000 Ország Egyesült Királyság Dánia Hollandia Németország Svédország Magyarország

Formális szervezetben Informálisan A felnőtt lakosság százalékában 48 % (1999) 78 % (1999) 28 % (1993) 31 % (1995) 32 % n.a. 34 % (14 év felett, 1999) n.a. 48 % (16 év felett, 1999) 52% (16 éves felett, 1999) 5 % (1995) 29 % (1995)

forrás: Az Önkéntesség és az állam szerepe c. konferencia záróanyaga, Utrecht. Nederlandse Organisaties Vrijwilligerswerk. 2000.

E táblázatból azonban nyilvánvaló, hogy az önkéntesek száma és munkája elég kis szerepet játszik Magyarországon más európai országokkal való összehasonlításban. (Az eredmények között szereplő országok között Lengyelország kivételével más kelet-európai ország nem szerepel, az e kérdésre adott válaszok között lengyel adatok sincsenek, így a keleteurópai régióra vonatkozóan ezekből az adatokból nem vonhatók le következtetések). Annyi azonban a lengyel adatokból7 is kiderül, hogy a civil szervezetek többsége - a magyarországi adathoz nagyon hasonlóan 47-63%-ban nem alkalmaz fizetett munkaerőt.

7

www.ngo.pl/base/stat/stateng.htm

22

3. AZ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓI AZ EMPIRIKUS KUTATÁS TÜKRÉBEN A kutatásnak ebben a felében 112 szociális civil szervezetben tevékenykedő önkéntessel készített kérdőívet dolgoztunk fel. A megkérdezettek 21,4%-a férfi, 88%-a nő. A korábbi kutatások megállapításai szerint a nők kisebb számban végeznek önkéntes munkát mint a férfiak, akik leginkább egyesületek, alapítványok kuratóriumában, elnökségében végeznek önkéntes tevékenységet. A nők hagyományos szerepeik okán azonban inkább a kliensekkel közvetlenül dolgozó szervezetekhez, illetve a szervezeten kívüli tevékenységekhez kapcsolódnak. Mivel a minta a szociális szektorban tevékenykedő szervezetek önkénteseiből tevődik össze, ezért egyértelmű, hogy a nők a mintában felülreprezentáltak. Örömteli ugyanakkor, hogy a megkérdezettek egyötöde férfi, hiszen a minta véletlenszerűen alakult így, tehát a kis esetszám miatt ugyan óvatosan, de kimondható, hogy a szociális területen dolgozó civil szervezetek önkénteseinek kb. egyötöde férfi. 3. táblázat Az adományozók és az önkéntes segítők felnőtt népességen belüli aránya nemek szerint

Nem Férfi Nő Együtt

Természet- Pénzbeli Önkéntes beni segítők Adományozók a felnőtt népesség %-ában 31 42 31 37 48 28 34 45 29

forrás: KSH 1993:18

A mintánkban szereplő adatok szerint az önkéntesek 36,6 %-a 26 év alatti (ez a határa az Európai Uniós pályázatoknak a fiatal korosztály tekintetében). A Nonprofit Kutatócsoport reprezentatív kutatása szerint a legjobb önkéntes segítőknek a 21 és 50 közötti korosztály tagjai tekinthetők. A mi mintánk szerint magas az önkéntesek száma a fiatalok körében és az idősek körében is. A táblázatból jól látható, hogy a 27-35 közötti korosztály kisebb aktivitású, valószínűleg ebben az időben a leggyakoribb a fiatal családok gyermekvállalása, ami átmenetileg nem teszi lehetővé az önkéntes tevékenységek végzését. Figyelemreméltó az időskori önkéntesség alacsony száma is, ami egyértelműen fejlesztendő területnek számít, hiszen az idős emberek elmagányosodásához, mentális és egyéb betegségeinek elszaporodásához vezet, ha a nyugdíjba vonulást követően nem kapcsolódnak közösségekhez, hanem hirtelen lesznek passzívvá a munka világában és ezen keresztül a társadalomban is.

23

2.ábra Az önkéntesek életkori megoszlása a mintában (esetszám)

12 41 26

7

26

26 év alatt

27-35 év

36-45 év

46-60 év

61 év felett

4.táblázat Az adományozók és az segítők felnőtt népességen belüli aránya életkor szerint Életkor -20 21-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71Együtt

Önkéntes Természetbeni Pénzbeli segítők Adományozók A felnőtt népesség %-ában 31 40 31 34 45 34 40 46 38 40 47 33 35 47 26 28 45 21 21 41 11 34 45 29

forrás: KSH 1993:19

A mintánkban található önkéntesek iskolai végzettsége kiegyensúlyozottnak tekinthető, mivel egyharmad-egyharmad-egyharmad tartozik a 8 általánost, a középiskolát és a felsőfokú képesítést szerzettek csoportjába. A reprezentatív mintában ez az arány az egyetemet, és főiskolát végzettek felé tolódik el, bár nem jelentősen. Mintánk a foglalkozási státuszok tekintetében már nagyban eltér a reprezentatív eredményektől, elsősorban amiatt, hogy az csak a felnőtt, azaz 18 éven felüli lakosság véleményét összesíti, míg a mi mintánkban jelentős a középiskolás tanulók száma is.

24

3.ábra Az önkéntesek és foglalkozási státuszuk (esetszám)

34

42

23

4

Alkalmazott GYES/GYED/ápolási díj Munkanélküli Tanuló

4

41

Vállalkozó Háztartásbeli Nyugdíjas

A település tekintetében a mi mintánkba véletlenszerűen került önkéntesek többsége városokban lakik (76,8%), amellett, hogy a szervezeti mintavételnél kiemelt fontosságú volt, hogy a községek is bekerüljenek a mintába. Ez több okból is így van, részben a források elsősorban a városokba koncentrálódnak, ezért a civil szerveződések is itt jegyeztetik be magukat, másrészt az informális önkéntesség jóval nagyobb hányadot képvisel a községekben, ezért nehéz tulajdonképpen „tetten érni”. A reprezentatív kutatás eredményei is hasonló arányú következtetésekre jutottak. 5.táblázat Az önkéntesek és lakóhelyük Település Megyeszékhely/főváros Város Nagyközség Község Összesen

Esetszám 45 41 9 17 112

Százalék 40,2 36,6 8,0 15,2 100,0

A kutatás során nagy hangsúlyt fektettünk olyan kérdések feltételére is, amelyek a korábbi kutatásokban nem, vagy csak ritkán szerepeltek. Így került be a mi kérdőívünkbe az „Első önkéntes tevékenység éve” illetve az „Első önkéntes tevékenység kapcsolódása szervezetekhez” elnevezésű kérdés is. Az első kérdés esetében a mintában jól látható, hogy az önkéntességet általában 35 év alatt már elkezdik azok, akik számára ez fontos, akár a jótékonyság, akár az ismeretszerzés szempontjából. Ez az adat felhívja a figyelmünket arra, hogy az oktatásnak nagyon nagy szerepe lehet a társadalmi integráció és a társadalmi tőke fejlesztésében.

25

6.táblázat Az első önkéntes tevékenység éve Életkor 17 év alatt 18-35 36-45 46-60 61 felett Összesen

Esetszám 45 40 16 9 2 112

Százalék 40,2 35,7 14,3 8,0 1,8 100,0

Az adatok szerint az első önkéntes tevékenység a minta majd’ 80%-a esetében szervezethez kapcsolódva történt. Ez összhangban van azzal a korábbi állításunkkal, hogy a mintánk nagy része városi önkénteseket összesít, akik minden korábbi kutatás eredménye szerint is általában kapcsolódnak szervezetekhez, az informális önkéntesség inkább a községekre jellemző. Az első önkéntes tevékenység típusát firtató kérdéseinkre adott válaszok szerint az önkéntes tevékenységek meglehetősen heterogén skálán mozognak. 4. ábra Az első önkéntes tevékenység típusa (említések száma)

8

Több válasz

23

Egyéb

27

Szakmai tevékenység Kuratóriumi/elnökségi/fb tagság

18

12

Véradás

24

Ételosztás, ruhaosztás 0

5

10

15

20

25

30

A válaszok szerint az önkéntesek 87,5%-a egyesület tagja. A mintának mindössze 17%-a dolgozik alkalmazottként civil szervezetben.

26

A válaszoló önkéntesek számos fórumról értesültek az önkéntesség lehetőségéről. 7. táblázat Az önkéntességgel kapcsolatos információ forrása Információforrás családi hagyomány barátok civil szervezet média iskola több válasz Összesen

Esetszám 29 30 23 6 22 2 112

Százalék 25,9 26,8 20,5 5,4 19,6 1,8 100,0

A válaszok szerint, a családi hatás és a kortársak hatása ugyanakkora mértékben információforrás, valamint az iskola és a civil szervezetek is fontos ösztönzőnek számítanak. A média szerepe meglehetősen alacsony, amit interjúalanyaink is több esetben kiemeltek, azaz a TV-ben, rádióban, újságokban megjelenő hirdetések inkább negatív hatásúak, illetve kevés bennük a ténylegesen használható információ. Főként fiatalok véleménye volt, hogy az önkéntes munkalehetőségek meglehetősen korlátozottak, és a lehetőségekről való információk hozzájuk nem jutnak el megfelelő mértékben. A válaszadók által megjelölt motivációk alapján saját kategóriákat képeztünk az önkéntesség típusára vonatkozóan. A válaszadásnál 8 lehetőség közül lehetett választani, ezek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

szegényeken való segítés tapasztalatszerzés vallás, hit fontossága kihívás, szakmai fejlődési lehetőség erkölcsi kötelesség a szabadidő hasznos eltöltése új barátok szerzése közösséghez tartozás

A régi típusú önkéntesség motivációinak a fenti elméleti keret felvázolása után az alábbiakat tekintettük: • • • •

szegényeken való segítés, vallás, hit fontossága erkölcsi kötelesség közösséghez tartozás

27

5.ábra Az önkéntes tevékenységek típusai a motiváció alapján (esetszám)

nincs válasz

vegyes 12

40 35 30 25 20 15 7 10 5 0

38 régi

13

19 inkább új

inkább régi 23

új

Az új típusú önkéntesség motivációinak felvázolása után az alábbiakat tekintettük: • • • •

a

fenti

elméleti

keret

tapasztalatszerzés kihívás, szakmai fejlődési lehetőség a szabadidő hasznos eltöltése új barátok szerzése

Inkább régi típusnak tekintettük, ha a válaszok többségben régi típusú értéket választottak, és inkább újnak tekintettük, ha a válaszadás során az új típusú válaszok kerültek többségbe. A vegyes típusban ugyanolyan arányban találunk régi és új típusra utaló válaszokat. Az eredmények alapján jól látható, hogy a mintában a régi típusú önkéntesség (45,5%) képviselői vannak többen, hiszen ahogyan a bevezetőben említettük, mégis csak a szociális szektorban tevékenykedő civil szervezetek önkénteseiről van szó. Emellett azonban az új típusú önkéntesség is kimutatható, mégpedig 37,5%-os arányt képviselve. A vegyes csoport mindössze 12%-ot tesz ki a mintában. Ezek az adatok tehát mindenképpen igazolják azt a feltevésünket, hogy többféle önkéntesség létezik, hiszen egyértelmű, hogy más módon kell toborozni és másfajta tevékenységet kell kínálni annak, aki a

28

szegényeken való segítést tekinti elsődleges célnak, mint annak aki a tapasztalatszerzés fontossága miatt vállal önkéntes munkát. A jelenlegi önkéntes tevékenység típusa kérdésre az alábbi válaszokat kaptuk: 6. ábra A jelenlegi önkéntes tevékenység típusa (esetszám) 15

21

5

18

22

31

Ételosztás, ruhaosztás

Véradás

Kuratóriumi/elnökségi/fb tagság

Szakmai tevékenység

Egyéb

Több válasz

Az ábrából jól látható, hogy az önkéntes munka elég sokféle formája jelent meg. A mintában szereplő válaszadók mindössze 4,5%-a ad vért, amely ellentmond annak a hiedelemnek, hogy aki civil szervezetekben aktív, az általában vért is ad, és fordítva. Ugyanakkor az első önkéntes tevékenység kérdezésekor a véradók száma a minta 10,75-át jelentette, ami jelentheti, hogy a véradás kismértékben belépés a civil világba. A kérdések kidolgozásánál arra is kíváncsiak voltunk, hogy az önkéntesek mennyire keresik önkéntes közvetítéssel foglalkozó szervezetek segítségét az önkéntesként való elhelyezkedés során. Arra a kérdésre, hogy „Felvette-e a kapcsolatot az Önkéntes Központ Alapítvánnyal, vagy más közvetítő szervezettel”, a válaszadók 27,7%-a válaszolt igennel. Ez azt jelenti, hogy az önkéntesként való elhelyezkedés nagyobbrészt (72,3%) saját erőből történik, illetve a nagyobb, ismert szervezetek megkeresésén keresztül. Megkérdeztük a válaszadókat, hogy részesültek-e a tevékenység megkezdése előtt képzésben, hiszen az önkéntes munkavégzésnek írott és íratlan szabályai vannak, az önkéntes és az önkéntes tevékenységet kínáló szervezet között szerződésnek kell létrejönnie, amelynek tiszta elvárásokat, felelősségi köröket, jogokat kell tartalmazniuk. A válaszadók 35,7%-a válaszolt igennel, 51,8% nemmel, és 12,5% nem válaszolt a feltett kérdésre. Megállapítható, hogy az önkéntes tevékenységek végzéséhez a szervezetek még nem tudnak képzéseket is csatolni, vagy úgy gondolják, hogy a tevékenység végzéséhez nincsen szükség képzésre.

29

Az elismerést firtató kérdéseinkre a válaszadók 89,5%-a mondta azt, hogy a szervezete munkatársaitól kapott elismerést, jó szót, oklevelet, kitüntetést munkájáért. A válaszadók 82,1%-a elismerést a közösség tagjaitól is kapott, az előzőkhöz hasonló módon. A válaszadó önkéntesek 86,6%-a vont be családtagot, barátot, ismerőst az önkéntességbe. A kérdőív utolsó negyedében arra kértük az önkénteseket, hogy becsüljék meg, hány önkéntes dolgozik ma Magyarországom, milyen korcsoport végez inkább önkéntes munkát, az önkéntesek inkább nők, vagy inkább férfiak, illetve milyen típusú munkákat lehet végezni? 7.ábra Az önkéntesek száma Magyarországon az önkéntesek becslései szerint (az önkéntesek becslései szerint)

40 35

37

30 25

21

20

22

15 10 6

5 0

1-10 ezer fő

10 - 100 ezer fő 100 -500 ezer fő

500 ezer fő felett

Az ábra alapján látható, hogy a minta 37%-a szerint 10 000 alatti az önkéntesek száma. A statisztikai adatok szerinti érték valahol 400 000 és 500 000 közé tehető, ezt a számot csak nagyon kevesen gondolták valósnak. Úgy tűnik tehát, hogy az, aki önkéntes tevékenységet végez, még mindig megszállottnak, elhivatottnak vagy szentnek számít, és a társadalomnak ez a sztereotípiája jelenik meg az önkéntesek identitásában is.

30

8. táblázat Az önkéntesek Magyarországon a leginkább… (önkéntesek becslései szerint) Korcsoport Nincs válasz 14-18 évesek 19-30 évesek 31-60 évesek 61 év felettiek Több válasz Összesen

Esetszám 2 2 24 53 10 21 112

Százalék 1,8 1,8 21,4 47,3 8,9 18,8 100,0

A válaszadók egyértelműen a 31-60 évesek tevékenységének gondolják az önkéntességet, pedig a minta 35,7%-a 26 év alatti fiatal! 9.táblázat Az önkéntesek neme Magyarországon (az önkéntesek becslései szerint) Nem Nincs válasz Férfi Nő Nem jellemző Összesen

Esetszám 2 11 96 3 112

Százalék 1,8 9,8 85,7 2,7 100,0

A válaszadók a nőket gondolják inkább önkénteseknek, ami részben azért lehet, mert a szociális szektorban a kliensekkel dolgozók többsége nő, és az önkéntesek látókörében inkább ők vannak. Ugyanakkor érdekes, hogy a statisztikai adatok szerint az önkéntesek körében még mindig a férfiak vannak túlsúlyban a kuratóriumi/elnökségi tagságok következtében. Ha azt a kereszttáblát nézzük meg, amely a nemek szerint csoportosítja ezeket a válaszokat, akkor azt találjuk, hogy a férfiak többsége is a nők számát becsüli nagyobbra az önkéntesek kötött. 10.táblázat Az önkéntes munka lehetséges típusai (az önkéntesek felsorolása szerint) Típus Nincs válasz Régi Új Vegyes Összesen

Esetszám 46 40 2 24 112

Százalék 41,1 35,7 1,8 21,4 100,0

Az új típusú kategóriába osztályozásunk szerint azok a tevékenységek kerültek, amelyek szaktudást is igényelnek, illetve a szaktudás megszerzésére irányulnak, vagy nem elsősorban az embereken való segítés vágya motiválja őket, így:

31

• • • • •

Szemétszedés Kortárs egészségnevelés (kábítószer, alkohol, stb.) Saját szakmához kapcsolódó szakmai segítségnyújtás (pl. könyvelés, kutatás, ápolás, kommunikáció, stb.) Állatgondozás Programok szervezése

A régi típusba azok a tevékenységek kerültek, amelyek a klasszikus jótékonysági feladatok ellátásával voltak kapcsolatosak, így: • a ruhaosztás, • a beteglátogatás és ápolás, • az ételosztás, • a véradás, stb. A táblázat szerint a régi típusú munkák még mindig népszerűbbek, és jobban előtérben vannak mint az új típusúak.

32

4. A

RÉGI ÉS ÚJ TÍPUSÚ ÖNKÉNTES TEVÉKENYSÉGEK VÉGZŐINEK JELLEMZŐI

Kor szerinti megoszlás A kor vizsgálatakor két változóval is ellenőrizhetjük a régi és az új típusokhoz kapcsolódó kutatási hipotézisünket, az egyik, az önkéntesek motivációi alapján osztályozza a válaszokat, a másik változó az önkéntes munkavégzés típusa szerint végzi el ezt a kategorizációt. 8.ábra Az önkéntes tevékenységek típusa az önkéntesek motivációja alapján (esetszám) 40 35

36

30 27

25 20 17

15 10 5 0

10 7

4 Régi típusú motiváció Régi típusú tevékenység

Új típusú motiváció Új típusú tevékenység

5

5

1

Vegyes motivációk Vegyes típus

A fenti ábra alapján egyértelmű, hogy a régi típusú motivációval rendelkező önkéntesek régi típusú tevékenységeket, míg az új típusú motivációval rendelkezők új típusú tevékenységeket végeznek inkább. A vegyes motivációs típusban a tevékenységek is vegyesen jelennek meg. A következő ábra alapján jól látható, hogy a fiatal korosztály (26 év alatt) inkább új típusú, míg a 27 év felettiek inkább régi típusú önkéntes tevékenységet végeznek.

33

9.ábra Az önkéntes tevékenység típusai életkoronként (esetszám) 25

23 20

17

17

15

10

10

10

8

8

8

5

4 2 0

26 év alatt

1

1

27-35 év

36-45 év

régi

új

1 46-60 év

1

1

61 év felett

vegyes

A két fenti ábrából jól látható, hogy a két különböző változó nagyjából hasonló eredményeket mutat a korcsoportok összehasonlítása során, mely szerint a fiatalabb korcsoportokban (26 alatt) az önkéntesek inkább új típusú önkéntes tevékenységeket végeznek (a minta több mint felében), azonban az élethelyzetek változásával, a kor előrehaladtával a tevékenységek a régi típusúak felé tolódnak el. Ez a megállapítás igaz a motiváció szerinti és a tevékenységek szerinti kategorizáció alapján is. A kategória szerint képzett vegyes csoportok minimális nagyságrendet képviselnek, tehát a két fő csoportot egymástól egyértelműen el lehet különíteni.

34

10.ábra Az önkéntes tevékenységek típusa és az önkéntesek motivációi alapján képzett kategóriák (esetszám)

40 35

36

30 27

25 20 17

15 10 5 0

10 7

4 Régi típusú motiváció Régi típusú tevékenység

Új típusú motiváció Új típusú tevékenység

5

5

1

Vegyes motivációk Vegyes típus

A két változó vizsgálatakor látható, hogy a régi típusú motivációval rendelkező önkéntesek általában régi típusú tevékenységeket végeznek (72%), míg az új típus motivációival bíró csoportok inkább az új típusba sorolható tevékenységeket végzik (53%). Továbbra is igaz, hogy a mintában túlsúlyban a régi típusú tevékenységeket végzők, és így az ezzel a motivációval rendelkezők vannak, hiszen a felmérés mintájául a szociális szektor civil szervezetei szolgáltak.

35

Nemek szerinti megoszlás 11.ábra Az önkéntesség motivációjának vizsgálata az önkéntesek neme szerint (esetszám) 45

43

40

36

35 30 25 20 15

15

10 5 0

9

7 2 Régi

Új

Vegyes

Férfi

Nő

A 11.ábrából jól látható, hogy a mintában szereplő férfiak is inkább régi típusú motivációkkal rendelkeznek, ennek oka valószínűleg az, hogy a minta a szociális civil szervezetek önkénteseit vizsgálta. A nők hagyományos szerepeik okán is, inkább a régi típusú motivációk birtokában végeznek önkéntes tevékenységeket. 11. táblázat Az önkéntesség tevékenységeinek vizsgálata az önkéntesek neme szerint (esetszám, %) Motiváció Régi típusú tevékenység Új típusú tevékenység Vegyes tevékenység Összesen

Férfi 9 13 (54,1 %) 2 24 (100 %)

Nő 49 (55,7 %) 29 10 88 (100 %)

Összesen 58 42 12 112

Ha az önkéntes tevékenységek típusa szerint vizsgáljuk a nemek arányát, akkor nagyjából ugyanezt az összefüggést találjuk.

36

Iskolai végzettség szerinti megoszlás 12.táblázat Az önkéntes tevékenységek típusa az önkéntesek motivációi alapján, iskolai végzettség szerint (esetszám, %) Iskolai végzettség 8 általános és alacsonyabb Szakmunkásképző Érettségi Főiskola, egyetem Összesen

Régi 13

Új 23

Vegyes 5

Összesen 41

2 16 19 50

1 14 13 51

0 3 3 11

3 33 35 112

A 8 általánossal rendelkezők közötti új típusú motivációk száma azért ilyen magas (23 fő, 56 %), mert a mintában a középiskolába járó fiatal korosztály felülreprezentált, ahogyan azt az alábbi táblázat is mutatja: 13.táblázat A megkérdezettek iskolai végzettsége és kora (esetszám) Iskolai végzettség 8 általános és alacsonyabb Szakmunkásképző Érettségi Főiskola, egyetem Összesen

26 alatt 28

27-35 0

36-45 6

46-60 4

61 felett 3

Összesen 41

0 9 4 41

0 5 2 7

1 8 11 26

1 11 10 26

1 0 8 12

3 33 35 112

Egyébként az előbbi táblázat adatai szerint az iskolai végzettség alapján nem lehet az új és a régi típusú motiváció szerint csoportokat alkotni, mivel általában minden végzettségi kategóriában nagyjából azonos számú önkéntes jelenik meg az új és a régi típusban. 14. táblázat Az önkéntes tevékenységek típusa az önkéntesek által végzett tevékenységek alapján, iskolai végzettség szerint (esetszám, %) Iskolai végzettség 8 általános és alacsonyabb Szakmunkásképző Érettségi Főiskola, egyetem Összesen

Régi 17

Új 17

Vegyes 7

Összesen 41

3 17 21 (60%) 58

0 15 10 42

0 1 4 12

3 33 35 (100 %) 112

37

A táblázat adatai szerint nagyjából a motivációk vizsgálatához hasonló eredményeket kapunk, érdekes adat, hogy a főiskolát, egyetemet végzettek között a régi típusú tevékenységeket 60%-ban inkább végeznek az önkéntesek. Családi állapot szerinti jellemzők 15.táblázat Az önkéntesek motivációs típusai családi állapotuk szerint (esetszám, %) Családi állapot Egyedülálló, nőtlen, hajadon Házas Elvált Özvegy Összesen

Régi 9

Új 36 (73,4)

Vegyes 4

Összesen 49 (100 %)

28 (66,6) 7 6 (66,6) 50

9 5 1 51

5 0 2 11

42 (100 %) 12 (100 %) 9 (100 %) 112

16.táblázat Az önkéntesek tevékenységi típusai családi állapotuk szerint (esetszám, %) Családi állapot Egyedülálló, nőtlen, hajadon Házas Elvált Özvegy Összesen

Régi 14

Új 27 (55,1)

Vegyes 8

Összesen 49

31 (73,8) 5 8 (88,8) 58

9 5 1 42

2 2 0 12

42 12 9 112

Mindkét táblázatból hasonló eredmények olvashatóak le, azaz az önkéntesek között inkább új típusú motivációval rendelkeznek, és így új típusú tevékenységeket is végeznek a nem családos önkéntesek, míg ugyanez igaz a régi típusú motivációkra és tevékenységekre a családos illetve az özvegy családi állású önkéntesek esetében. Az elváltak csoportja mindkét típusban ugyanolyan nagyságrendben vesz részt. 17.táblázat Az önkéntesek motivációs típusai gyermekeik száma szerint (esetszám, %) Gyermekek száma Nincs Egy Kettő Három vagy több Összesen

Régi 11 9 11 19 (73 %) 50

Új 36 (70,6) 7 4 4 51

38

Vegyes 4 1 3 3 11

Összesen 51 (100 %) 17 (100 %) 18 (100 %) 26 (100 %) 112

18.táblázat Az önkéntesek tevékenységi típusai családi állapotuk szerint (esetszám, %) Gyermekek száma Nincs Egy Kettő Három vagy több Összesen

Régi 17 10 13 18 (69,2 %) 58

Új 26 (51 %) 6 4 6 42

Vegyes 8 1 1 2 12

Összesen 51 (100 %) 17 (100 %) 18 (100 %) 26 (100 %) 112

A táblázatok szerint tehát, minél nagyobb családban élnek az önkéntesek, minél több gyermek iránt vállalnak felelősséget, annál inkább régi típusú motivációkkal rendelkeznek az önkéntes munka területén. A gyermektelen/fiatal csoport inkább új típusú motivációkkal bír, tapasztalatot szeretne gyűjteni, tanulni vágyik, kihívásokat keres. Ugyanez igaz, ha a tevékenységeket csoportosítjuk régi és új kategóriákba.

39

AZ ÖNKÉNTESEKET FOGLALKOZTATÓ SZOCIÁLIS CÉLÚ NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATA

(BARTAL ANNA MÁRIA) Az önkéntesség motivációinak kutatása azonban nem lehet teljes anélkül, hogyha nem tudjuk milyen jellemzőkkel írhatók le azok a szervezetek, amelyek önkénteseket foglalkoztatnak. Ehhez az elemzéshez az elméleti keretet a jóléti pluralizmus koncepciójában véljük megtalálni. Az önkéntesség és az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek vizsgálatakor a jóléti pluralista koncepció azért érdemel figyelmet, mert nem a megszokott állam-piac-nonprofit trigonometriában gondolkodik, hanem beemeli ebbe a modellbe az informális szektort is. Ebben az értelmezésben az informális szektor egyrészt már nem(csak) mint a társadalmi jólét fogyasztója, hanem egyik termelője és előállítója is, másrészt ez az a szféra ahonnan a civil társadalmi kezdeményezések elindulnak. Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek vizsgálatakor felhasználjuk a formális és funkcionális megközelítés adta metodológiai lehetőségeket is. A nemzetközi nonprofit szakirodalomban a kilencvenes évek elejétől a formális ismérveken (jogi, szervezeti forma, hatókör, szervezet nagyság, stb.) nyugvó szervezetleírások mellett egyre inkább előtérbe kerültek a nonprofit szervezetek funkcionális szempontú értelmezései. Anett ZIMMER (2002) szerint ennek a szemléletváltásnak az egyik magyarázata az, hogy az elsődlegesen empirikus irányultságú nonprofit kutatások erősen interdiszciplináris jellegűekké váltak, és ennek megfelelően a szervezetek társadalmi és politikai beágyazódása kapott hangsúlyt, a strukturális és kvantitatív statisztikai elemzésekben is. A másik magyarázat pedig az, hogy az aktuális kutatások súlypontja a nonprofit szervezetek jóléti államban betöltött szolgáltatói szerepéről eltolódott a szervezetek civil társadalmi funkcióinak vizsgálata felé. 1. ELMÉLETI HÁTTÉR A nonprofit szervezetek funkciói egy jóléti pluralista modellben. A jóléti pluralizmus koncepció abban az értelemben, ahogy a klasszikus – főként közgazdaságtani megközelítésű - nonprofit elméletek (például WEISBROD közjavak, HANSMANN bizalom, JAMES kínálati vagy SALAMON interdependencia - elmélete) a nonprofit szektorral kapcsolatosan állást foglalnak8, nem nevezhető „valódi” nonprofit elméletnek. A nyolcvanas évek közepétől kezdődően, a főként angol és német nyelvterület interdiszciplináris megközelítésű kutatásainak középpontjában inkább a jóléti szolgáltatásokban résztvevő intézmények elemzése és rendszerezése állt, és a nonprofit szervezetekkel csak, mint „másodlagos” kérdéssel foglalkoztak. Míg az amerikai harmadik szektorról szóló 8

Lásd bővebben: BARTAL, A.M. (1999): Nonprofit alapismerete kézikönyve, Ligatura, Budapest

40

kutatások kizárták a háztartások által megjelenített informális szférát elemzéseikből, addig az „európai” elméletek mintegy újra felfedezték a háztartási szektort, sőt ezen keresztül jutottak el a nonprofit szektor szerepének vizsgálatához. A jóléti pluralista koncepció azzal az igénnyel lép fel, hogy társadalomtudományi megközelítésben, a rendszerelmélet eredményeit felhasználva • meghaladja a szektoriális nézőpontok korlátozottságát9, • bemutassa az intézmények pluralitását és a köztük létrejövő „kapcsolati hálót”, és • felvázolja a jóléti pluralisztikus megközelítések és stratégiáinak lehetséges útjait.10 Adalbert EVERS és Thomas OLK (1996) jóléti pluralista koncepciójukban abból indultak ki, hogy a jólét termelése11 a piac, az állami intézmények, a háztartások és a civil/nonprofit szervezetek összjátékaként valósítható meg. Az egyéni és kollektív jólét azonban nem egyszerűen csak a rendelkezésre álló jóléti erőforrások (jószágok, társadalmi tőke, idő) függvénye, hanem inkább ezen erőforrások mobilizálásához szükséges preferenciáktól és képességektől függ. A jólét növelése két különböző, mikro- és makro-dimenzióban mozgó cselekvést igényel. Mikroszinten az egyéni képességeket és cselekvési stratégiákat a jóléti terméket előállító szervezetek saját logikájával és szelektivitásával kell összekapcsolni, míg makroszinten a jólét növelése a négy különböző jóléti szektor (állam-piacnonprofit és informális szektor) újrakombinálása által biztosított esélyeket jelenti, egy önirányított élethelyzet kialakításához. A jóléti pluralizmus négy aktora képviseli a jóléti termelés négy szintjét, amelyek jellemzője az, hogy saját intézményi logikájukat követik, megvannak a saját specifikus hozzáférési követelményeik, erősségeik és gyengeségeik. A négy aktor által megjelenített négy szektor,

Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a nonprofit szektor jellegét és szerepét illetően két nézet bontakozott ki az elmúlt időszakban a szakirodalomban. Az egyik, az optimistább és dominánsabb nézet (lásd, pl. SALAMON et al and Ass., 1999; SALAMON, SOKOLOWSKI, LIST, 2003; ANHEIER,GLASIUS, KALDOR, 2001) a harmadik szektor gyors intézményesülését ünnepelte, amely a szolgáltatások nyújtásában a kormányzat alapvető partnere és a civil társadalom megjelenítőjévé vált. A másik, szkeptikus és kevésbé domináns nézet (lásd, pl. KRAMER, 2000; WEISBROD, 1998) szerint a neokonzervatív kormányzati politikák által elindított privatizációs folyamatok jelentősen hozzájárultak az állami, a piaci és nonprofit szektor közötti határok elmosódásához és kölcsönös függés kialakulásához. Vajon van-e értelme még szektorokról beszélni, ha az elmúlt másfél évtizedben ezek a határok egyre átjárhatóbbakká és homályosabbakká váltak? KRAMER (2000) szerint: a szervezetek szektorokba rendezése inkább elméleti konvencióvá lett, és amit a gyakorlatban egyre nehezebb a maguk valódi tisztaságában igazolni (ANHEIER, SEIBEL, 1990). Másfelől a szektorok közötti megkülönböztetés – különösen a közszolgáltatások nyújtásakor nagyon gyakran elfedi a legfontosabb kérdést, nevezetesen: „kinek és milyen szolgáltatást kellene kapnia”. 10 EVERS, A., OLK, TH. (1996) Wohlfahrtspluralizmus – Analytische und normativ-politische Dimensionen eines Leitbegriffs. In.: Wohlfartspluralismus. Vom Wohlfartsstaat zur Wohlfahrtsgesellschaft (Hrsg.: Evers, A., Olk, Th.) Westdeutscher Verlag, Opladen S: 12-18.o. 11 EVERS és OLK véleménye szerint a jólét egy fogyasztási folyamat végterméke, amelynek során javak, szolgáltatások, idő és energia bevetésével, felhasználásával objektíven és szubjektíven észlelhető szükséglet kielégítés történik. 9

41

hierarchikusan és horizontálisan is rendezett, mint ahogy azt a következő táblázat mutatja. A piac intézménye az egyidőben jelentkező kereslet és kínálat közötti koordinációs mechanizmus, amely lehetővé teszi az eladók és vevők közötti kapcsolatok felállítását. A verseny, mint az intézmény legfőbb cselekvés koordináló elve, megadja az egyéni, választási szabadság lehetőségeit. A piacnak jellegéből fakadóan két deficitje van: egyrészt az egyenlőtlenségek egyik eredője, másrészt ennek a szektornak az intézményeiben a nem monetarizálható szükségletek nem érvényesíthetők. Az állami szektor, mint közszolgáltató, célja a társadalompolitikai kritériumok – az egyenlőség és a biztonság - alapján történő elosztás, szolgáltatás, finanszírozás, valamint támogatás megszervezése. A szektor intézményei által megjelenített hierarchia az irányíthatóság, a kiszámíthatóság maximumát biztosítja. A szektor deficitje abból következik, hogy az univerzalizáló és standardizáló szolgáltatással figyelmen kívül hagyja a kisebbségi igényeket, korlátozza az egyéni rendelkezési szabadságot és gyengíti az önsegítési motívumok érvényre jutását. Az informális szektor bázisát a családok, a háztartások és a társadalmi hálózatok (szomszédságok, rokoni, baráti, stb. kapcsolatok) alkotják. Ezek fő jellemzője, hogy személyes részvételen nyugvó, viszonossági kapcsolatokon alapulnak. Ennek a reciprocitási elvnek azonban az a hátránya, hogy a szabadság, az egyenlőség és az egyenlő részvállalás értékeit nem tudja figyelembe venni. A nonprofit szektor a modellben rugalmas, mobilis struktúraként van értelmezve. A szerzők a szervezeteket egyrészt úgy interpretálják mint szociális szolgáltató szervezeteket, másrészt mint a társadalmi integráció lényeges elemét. A szektor jellegzetességeinek leírásakor felhasználják a keresleti, kínálati modellek, valamint az interdependencia elmélet fontosabb eredményeit. Megjegyzendő, hogy a nonprofit szervezetek gazdasági szerepét csak a saját tagok számára nyújtott jóléti termékek előállítására korlátozzák, illetve csak az egyesületeket tekintik a szektor domináns, szervezeti megjelenítőjének.

42

20. táblázat A jóléti pluralizmus szereplői és jellemzőik INTÉZMÉNY A JÓLÉTI

PIAC

ÁLLAM

PIACI SZEKTOR ÁLLAMI SZEKTOR

TERMELÉS SZEKTORAI

A CSELEKVÉS-

Verseny

Hierarchia

KOORDINÁCIÓ ELVE

A KÍNÁLATI OLDAL Vállalkozások

Államigazgatás

AKTORAI

A KERESLETI OLDAL AKTORAI

Fogyasztó, vásárló

Állampolgár

ÉRINTKEZÉSI

Fizetőképesség Pénz

Legális polgári igényjog Jog

Választási szabadság

Egyenlőség

Jólét

Biztonság

SZABÁLY

CSERE-MÉDIUM A FŐ VONATKOZTATÁSI ÉRTÉK

JÁRULÉKOS JÓSZÁG KRITÉRIUM

AZ INTÉZMÉNYEK DEFICITE

• egyenlőt• a kisebbségi szükségletek lenség elhanyagolás • a nem a monetarizál • rendelkezési ható szabadság következmé korlátozottsá nyek ga tagadása • az önsegítési motívumok elbátortalanít ása

KÖZÖSSÉG

CIVILTÁRSADALOM

INFORMÁLIS SZEKTOR/

NONPROFIT SZEKTOR/

A HÁZTARTÁSI TERMELÉS SZEKTORA

INTERMEDIER TERÜLET

Személyes elkötelezettség

Önkéntesség

Családok (szomszédságok , további rokoni, vállalati, baráti kapcsolatok) A közösség tagja (család, nemzet) Beleszületés, kooptálás Értékmegőrzés, figyelem Reciprocitás, altruizmus

Egyesületek

Személyes részvétel • a választási szabadság korlátozása a morális kötelezettség révén • a nem-tagok kizárása

Egyesületek tagjai Rászorultság Argumentálás, kommunikáció Szolidaritás

Társadalmi és politikai aktivitás • egyenlőtlen részesedés a teljesítménye kből és jószágokból • professzionalizálódási deficit • management és a szervezeti struktúra redukált hatékonysága

Forrás: EVERS, A., és OLK, T., 1996. 23.o.

A jóléti pluralista modellben a nonprofit szektor tehát, egyfajta intermedier terület, és amely a komplex kapcsolatok színtere az által, hogy összekapcsolja a jóléti háromszög többi elemét. Szervezeti céljaiban, 43

irányítási elveiben és cselekvési racionalitásaiban a többi három jóléti aktor elemeiből épül fel, és jellegzetes módon „felveszi” a többi aktor valamilyen szerepét. Ez a különleges „kevert jelleg” adja a nonprofit szervezetek hibrid karakterét, és ebből vezeti le a jóléti pluralizmus koncepció a szervezetek különlegességét is. 12.ábra A jóléti pluralizmus modellálása

(piac)gazdaság

állam

form ális

köz "interm edier" terület nonprofit szektor

informális

m agán

háztartások

Forrás: EVERS, 1988.

EVERS (1995) a nonprofit szektor köztes jellegét számos, különböző fejlődési folyamat és kapcsolat hatékonyságából eredezteti, amelyek által a szektorok közötti határok áteresztőbbek és a közöttük lévő interakciók intenzívebbé vál(hat)nak. Így például: a nonprofit szektor és az állam közötti kapcsolatok vizsgálatában inkább a kooperáció kap kitüntetett figyelmet, és kisebb hangsúly jut az állammal szembeni autonómiára. A piaci intézményekkel való interakció hatása - EVERS szerint megmutatkozik egyrészt abban, hogy a nonprofit szervezetek management-építése egyre inkább piaci jellemzőket vehet és vesz fel. Másrészt abban, hogy a nonprofit szervezetek vállalkozásaik révén versenyhelyzetbe kerülnek a piaci szereplőkkel, amely verseny erősen visszahat a szervezetek küldetésére, missziójára. Az informális szektorban megjelenő, szolidaritáson alapuló, kollektív vagy szubkulturális igények igen gyakran a nonprofit szektorban nyernek formalizált teret. Mindezek a nonprofit szektort a civil társadalom és a nyilvánosság képviseletével ruházzák fel. Az informális és a nonprofit szektor közötti interakció a társadalmi szolidaritást, a demokrácia és a társadalmi igazságosság érvényesülését van hivatott kifejezni. Mely faktorok határozzák meg a nonprofit szektor és szervezeteinek fejlődési útját és specifikus jellegét? EVERS és OLK (1996) szerint ebben a 44

nonprofit szektor és szervezetei által történő erőforrás-mobilizálás (jószágok, társadalmi tőke, idő) mikéntjének van meghatározó szerepe. Ez azon múlik, hogy a nonprofit szervezetek - az intermedier helyzetből következően - azokat az erőforrásokat, amelyeket az államtól (pl. támogatások), piac (pl. vállalkozási bevétel), és az informális szektorból (pl. társadalmi tőke) nyernek, össze tudják–e kapcsolni a saját kompetenciáikkal és cselekvési stratégiáikkal. Az a mód, ahogy az egyes nonprofit szervezetek ezekkel az erőforrásokkal, kívülről jövő hatásokkal, befolyásokkal bánnak, illetve ezeket miként alakítják, meghatározza a szervezetek fejlődéstörténetét és „karrierjét” is. Mindez szektor szinten úgy értelmezhető, hogy a nonprofit szektor mennyiben tudja az erőforrásadó szektor saját logikájával és intézményi szelektivitásával összekapcsolni a maga cselekvési logikáját és szelektivitását. A szektorok közötti kapcsolatok kvalitatív kialakítása egyfajta igazodási magatartásokat indít el, méghozzá két különböző dimenzióban. Egyfelől az erőforrást adó partner (szektor) érdeke, hogy a nonprofit szektor teljesítménypotenciálját úgy használja ki, hogy a jóléti pluralizmusban elfoglalt szerepét erősítse (például az idősellátás során megvalósuló kihelyezett szolgáltatás, amit nonprofit szervezetek látnak el, olyan állami közfeladat teljesítése, amelyért normatív támogatást kapnak a szervezetek). Másfelől viszont, a nonprofit szektor (és szervezetei) szempontjából az a lényeges, hogy kompetenciáikat és cselekvési stratégiáikat úgy igazítsák partnerükhöz, hogy a szükséges erőforrásokat biztosítani tudják tevékenységük ellátásához és egyben saját preferenciáikat és függetlenségüket is megőrizzék. A nonprofit szektor és a különböző „társadalmi” partnerek (szektorok) között kialakuló kapcsolatok megmutatására EVERS (1995) három alapvető mintát különböztet meg: a szektorok közötti asszimilációt, a kiilleszkedést (exklúziót) és a konfliktuális együttműködést. A nonprofit szektor és szervezeteinek az állammal vagy a piaccal kapcsolatos asszimilációja mindig akkor következik be, ha a szervezet „nonprofit” funkcióját veszély fenyegeti, és ennek következtében egy másik szektor cselekvés-logikákájára szorul. Ez olyan esetekben fordul(hat) elő, amikor a „küldetés” helyett egy szervezet nemintézményesített céljai értékelődnek fel. Ezekben az esetekben a nonprofit szervezet nem tud többfunkciós intermedier szervezetként működni, hanem „felveszi” az állami, vagy a nyereségorientált intézmények tulajdonságait. Így például az állami a támogatásoktól való függés a nonprofit szervezet túlbürokratizálódásához vezethet. Ez a szervezetnek éppen azt a rugalmasságát és innovációs készségét ássa alá, ami megkülönbözteti az állami intézményektől. Vagy olyan vállalkozási formává válik - álcázott nonprofitként -, melyben minden cél és eszköz arra irányul, hogy minél hamarabb alkalmazkodjon a helyi piachoz, ami pedig a civil társadalmi kezdeményezéseket szoríthatja háttérbe. A kiilleszkedés (exklúzió) a fentebb ismertetett minta másik oldalát jelenti. Amikor a nonprofit szervezetek társadalmi szerepe összeférhetetlennek bizonyul az állami és piaci szervezetekével, akkor sok 45

szervezet számára a tiltakozás vagy a defenzív önszervezés vállalása marad. E két ok következtében a szervezetek elesnek az állami és a piaci szektor erőforrásaitól. Az ilyen szervezetek küldetésük betöltéséhez külső erőforrások hiányában - nagyrészt a társadalmi szolidaritáson, vagy az egyéni altruizmuson alapuló motívumokra lesznek utalva, ami főként az informális szektorból jövő adományokban, hozzájárulásokban és önkéntes munkában mutatkozik meg. Az „exklúzíós ellenkultúrában” való megmaradás EVERS szerint szintén negatív értékelésű, mivel az autonómia sohasem realizálható totálisan, hanem csak relatíve. A nonprofit szektor és az állam, mint társadalmi partner között az ideáltipikus kapcsolati minta - a “third party government” téziseire támaszkodva - a konfliktuális kooperáció. Mit jelent ez az első pillantásra egymásnak ellentmondó szókapcsolat? A kooperáció azt jelenti egyrészt, hogy az állam és a nonprofit szervezetek közötti együttműködési formák a szolgáltatás - ellenszolgáltatás formájában alakulnak ki. Másrészt jelenti azt, hogy a nonprofit szervezetek teljesítményét állami oldalról elismerik, ami legitimálja a további támogatásokat, valamint a nonprofit szervezetek az állami hozzájárulásokat mint szubvenciókat fogadják el, melyek hozzájárulnak a szervezetek önfenntartási költségeihez és a céljaik teljesítéséhez. Ez a szektorok közötti „társadalmi szerződés” fontos követelménye a mind újabb és újabb társadalmi innovációk létrejöttének. EVERS (1995:165) szerint egy jóléti pluralista modellben a harmadik szektor társadalmi partnerként való elismerése nem maradhat meg az állam, a piac és a nonprofit szektor szembeállításának hagyományos keretei között, mivel annak társadalmi és demokratikus tartalmából következően újszerű konfliktusok kiinduló pontjaivá válhat. Ezért a kooperatív feladatmegosztás dimenziói mellett figyelembe kell venni az állam és a nonprofitok céljai közötti konfliktusokat is. Gesa WALCHER (1997) a jóléti pluralizmus koncepció elméleti alapvetései alapján megkísérli a nonprofit szektor és szervezeteinek szektorok közötti és belüli szerepeit modellálni. Meg kell jegyezni, hogy a funkcionális elemzés során a nonprofit szervezetek inter- és intraszektoriális (szektorok közötti és szektoron belüli) szerepei csak teoretikusan választhatók szét, mivel a gyakorlatban ez a két szerep egymást feltételezve, egymást alakítva adja meg a szervezetek szerepkészletét. WALCHER két tézisből indul ki. Az egyik a nonprofit szektor „sokfunkcióssága”, amely azokból a különböző tulajdonságokból és szervezeti célokból vezethető le, amiket a nonprofit szervezetek az állammal, a piaccal és a háztartásokkal közösen megosztanak. A másik tézis pedig az, hogy a nonprofit szervezetek az egyes funkciókat az állam, a piac és a háztartások által szolgáltatott erőforrások függvényében töltik be. Az erőforrások iránya akkor garantált, ha az ezzel támogatott funkció az erőforrás szolgáltató szervezeti céljainak is megfelel. Az így kialakuló komplex erőforrás-hálózatban a külkapcsolat a meghatározó, a vezető paraméter. Másképp fogalmazva: a jóléti pluralizmusban a nonprofit

46

szektor legfőbb szerepe a szektor külkapcsolataiban nyert erőforrás közvetítése. 13. ábra A nonprofit szektor funkció a jóléti pluralizmusban

A Harmadik Szektor funkciói

A külkapcsolatok kialakítása

Erőforrások előállítása

Állam Piac

Asszimiláció Asszimiláció Kooperáció Kooperáció

allokatív: Az állam és a allokatív: Az állam és a piac hiányosságainak piac hiányosságainak kiegészítése kiegészítése

Nonprofit szervezetek

Háztartások

integratív: A Civil Society integratív: Aszociális Civil Society stabilizálása, és stabilizálása, szociális és politikai aktiválás politikai aktiválás

Erőforráshasználat vagy kizárás

Forrás: WALCHER (1997:24)

A funkcionális modellálás a nonprofit szektor két intraszektoriális szerepét emeli ki: az allokatív és az integratív szerepet. Az allokatív funkció abban nyilvánul meg, hogy a nonprofit szektor kiegészíti az állam és a piac hiányosságait, míg az integratív funkciót a civil társadalom stabilizálásában és társadalmi, politikai aktivizálásban határozza meg a modell. A nonprofit szektor interszektoriális – külkapcsolatokban megnyilvánuló – funkciói e teoretikus értelmezésben, a már korábban leírt, asszimilációban és konfliktuális kooperációban nyilvánulnak meg. Összegezve: a jóléti pluralizmus koncepció teoretikus újdonságát abban látjuk, hogy egyfajta alternatív nézőpontot ad a hagyományos szektoriális nézőponttal szemben. Az intermedier, vagy köztes szféra újrafogalmazásával ez a modell a gazdasági és társadalmi szerveződések hálózati összefüggéseire12 irányítja a figyelmet. KRAMER (2000:16) alapján 12

A szociológiában mind nagyobb teret nyerő hálózatelemzés kitüntett vizsgálati területe a hálózatban megjelenő (tranzakciós, kommunikációs, határokat átmetsző, instrumentális, tekintély és hatalmi) viszonyok illetve ezek tartalmának, valamint a hálózatban megjelenő pozíciók és az ebből adódó struktúrák elemzése.

47

a jóléti pluralista koncepció alkalmazásának - a társadalompolitika és a kutatás számára kínálkozó - előnyeit a következőkben foglalhatjuk össze. 1. A jóléti pluralista (vagy a politikai gazdaságtan által használt mix-) koncepció lényege, hogy az államot - mint egyetlen olyan aktort, ahol finanszírozás és a szolgáltatás nyújtása nem elkülönült korrigálja a tekintetben, hogy többszereplőssé teszi ezt a folyamatot, kapcsolatot. A jóléti állammal foglalkozó számos összehasonlító tanulmány - a közszolgáltatások területén - még mindig az állami prioritásról szól annak ellenére, hogy a nonprofit szervezetek sokfajta szerepet játszanak a közpolitikák megvalósításában. 2. A jóléti pluralista koncepció további figyelemre méltó – egyben más modellektől eltérő – „teljesítménye”, hogy megvilágítja a szolgáltatások területén az újonnan belépő - különösen az informális szektorból rekrutálódó - szereplőket is, tehát nem egy statikus, hanem egy dinamikus állapotot próbál rögzíteni. 3. A kormányzat számára a jóléti pluralista koncepció – különösen a szociálpolitikai alternatívák választásakor - ráirányíthatja a figyelmet olyan politikai döntések meghozatalára, amikor többfunkciós intézkedéseket, szabályozásokat monitoringokat kell kialakítani, felállítani. Érdemes itt SVETLIK (1991:11) figyelemre méltó gondolatát idézni, mely szerint: „Az igaz kérdés a társadalompolitika számára...nem az, hogy egyik vagy másik szektort válasszuk, hanem az, hogy a gazdasági és társadalmi életben hogyan tudjuk őket a leghatékonyabban kombinálni.” 4. A jóléti pluralista koncepció törekszik a különböző szociális partnerek (szektorok), szerveződési formák cselekvési lehetőségeit és korlátait, illetve azt megmutatni, hogy ezek a szereplők miként tudnak egy társadalmi környezetben hálózatként viselkedni. Ebben a hálózati megközelítésben a családok, szomszédok és más informális elemek (szomszédság, önkéntesek) által kialakított kapcsolatok kitüntetett szerepet kapnak, mint a nonprofit szektorban formalizálódó törekvések „előfutárai”. 5. Végül a jóléti pluralista koncepció elősegítheti a vitát, újabb kutatásokat indukálhat a négy szektor funkcionális felelősségéről és lehetőségeiről, előnyeiről és hátrányairól. Ezen előnyei mellett számos kritika is megfogalmazható a jóléti pluralista koncepcióval szemben. A jóléti pluralista koncepció bírálói egyrészt „a szektorok egymással helyettesíthetőségét” kérdőjelezik meg. Ramesh MISHRA (1996) ezzel kapcsolatosan megállapítja, hogy a szociális ellátás formái nem tekinthetők egymás puszta helyettesítőinek, mivel meg kell különböztetni az állam jóléti szolgáltató szerepét a jóléti szabályozó szerepétől. Véleménye szerint a jóléti pluralisták nagyon gyakran összemossák e két szerep- és feladatkört, amikor a szolgáltatások "privatizációjáról" beszélnek. Másrészt a teória kritikusai az egyéni

48

fogyasztók szabad választásának „abszolutizálását” vonják kétségbe. A Lester SALAMON és Helmut ANHEIER (1996) nevével fémjelzett "társadalmi eredet" teória első tézise, hogy a választás - a közszolgálatok igénybevételekor az egyes szektorok között - nem egyszerűen az egyéni fogyasztók szabad döntésétől függ, mint azt a közgazdaságtani elméletek eredményeit felhasználó jóléti pluralista koncepciók feltételezik. Sokkal valószínűbbnek tűnik - véli SALAMON és ANHEIER -, hogy ezeket a választásokat a történeti fejlődés előzményei befolyásolják és ezek a tényezők pedig szignifikánsan determinálják az egy adott időben és helyen elérhető lehetőségek skáláját. Úgy véljük, hogy a koncepció további vitatatható kérdése, hogy EVERS és OLK a „szektor-használatban” a háztartások bevételi szerkezetét, az egyéni preferenciákat és kompetenciákat tartják döntőnek, és implicite feltételezik a tudatos, a különböző szektorok szolgáltatásairól maximálisan informált egyéni fogyasztói magatartást. Ez egy olyan kérdés, amelyet a további empirikus kutatásoknak kell tisztázniuk. A jóléti pluralizmus koncepció egy leíró, szituatív nézőpontra koncentrál anélkül, hogy vizsgálná azt, ami egy partnerség kvantitatív, illetve a kapcsolatok kvalitatív létrejöttéhez vagy létre nem jöttéhez vezet. Nem ad választ arra sem ez a modell, hogy a kapcsolatok kialakításában melyik „társadalmi partnernek” van definíciós hatalma, azaz melyik szereplő és mikor domináns a kapcsolatok létrejöttében. Mindezek ellenére a modell nagy előnyének tartjuk a hálózati szempontú megközelítést. A kapcsolati hálózatok elemzése a szociológiában egyre nagyobb teret nyer, és úgy gondljuk, ez a módszer a nonprofit szektor és szervezeteinek kutatásában is olyan eredményeket hozhat, amelyek hozzájárulhatnak a szektor társadalompolitikai szerepének mind differenciáltabb, mind mélyebb értelmezéséhez, valamint hatékonyabb társadalmi szerepvállalásának elősegítéséhez. Mit kínál a nonprofit szervezetek funkcionális elemzése? A funkcionális szempontú megközelítések, csoportosítások a nonprofit szervezeteket a betöltött közös funkciók, illetve vállalt szerepeik szerint értelmezik. A funkció ugyanis a motivációk, célok teljesülését feltételezi. A funkcionális elemzéskor főként négy kérdésre keressük a választ: miért, milyen célra jönnek létre nonprofit szervezetek, illetve milyen szerepekkel tudjuk azonosítani az ide sorolható szervezeteket, és végezetül pedig milyen hatással van működésük a társadalomra. A nonprofit szervezetek funkcionális elemzésének fő célja az, hogy a szektor mélyebb elemzéséhez, megismeréséhez járuljon hozzá (PAVLUSKA, 1999:63). A funkcionális elemzések legfőképpen a nonprofit szektor és szervezeteinek társadalmi, gazdasági és politikai szerepeit emelik ki. A nonprofit szervezetek társadalmi szerepét illetően minden elemző hangsúlyozza, hogy a szervezetek a demokrácia fontos intézményei: megjelenítik az autonóm, szabad cselekvés jogát, a civil társadalmi törekvéseket és a pluralizmust. Kezdeményezéseik és újításaik révén hozzájárulnak a társadalom formálásához, a társadalmi integrációs 49

folyamatok megvalósulásához, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, valamint a harmonikus társadalmi élet megteremtéséhez, a társadalom szellemi gazdagodásához az által, hogy erősítik az állampolgári, öntudatot és a toleranciát. Gazdasági szerepeikben mérhető gazdasági teljesítményeket hoznak létre, megjelennek, mint foglalkoztatók és a redisztribúció fontos intézményei. Politikai szerepkörükben a hatalmi döntések befolyásolói, kontrolljai és jól működő társadalmakban számottevő aktorai. A nonprofit szervezetek funkcionális értelmezése és csoportosítása kiindulhat egyfajta teoretikus, és egy úgynevezett gyakorlatközeli megközelítésből. A cél azonban mindkét esetben azonos: miként lehetne ezt a heterogén, sokfunkciós szektort és szervezeteit a maga teljességében jellemezni, a társadalmi gazdasági környezetben betöltött szerepeiket minél differenciáltabban feltárni. Az Európai Közösség Bizottságának 1998-ban megjelent Közleménye a eredményeit nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások13 felhasználva, ugyancsak funkciók szerinti csoportosítást adott az alapítványokról és az önkéntes szervezetekről. Eszerint: “a legtöbb önkéntes szervezetet és alapítványt (…) olyan szervezeteknek tekinthetjük, amelyek a következő funkciók valamelyikével (vagy esetleg több funkcióval is egyszerre) rendelkezik”14: • szolgáltatások nyújtása, gondoskodás – a tagoknak, ügyfeleknek különböző jellegű szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, • képviselet – olyan szervezetek tartoznak ide, amelyek különböző módszerekkel és akciókkal hatást próbálnak gyakorolni (egy ügy vagy egy csoport érdekében) a közpolitika, vagy a közvélekedés megváltoztatásának érdekében, • önsegítés vagy kölcsönös segítségnyújtás – az ebbe a csoportba azok a szervezetek tartoznak, amelyeket a közös érdekkel vagy szükséglettel rendelkező egyének hozták létre abból a célból, hogy kölcsönösen segítsék, támogassák egymást, • forrás és koordináló szervezeteket úgynevezett „köztes testületeknek” is nevezik, mivel „határfelületet képeznek a szektor és az állami hatóságok között az által, hogy koordinálják az egyes szervezetek vagy a szektor egészének tevékenységét. Ez a fajta „szervezetsemleges”, gyakorlatközeli és jogrendszertől független megközelítés lehetőséget nyújt arra, hogy az Unióban a nemzetenként eltérő formális tulajdonságokkal rendelkező szervezeteket egységes értelmezési kategóriák alatt tudják kezelni. A nonprofit szervezetek gyakorlatközeli, strukturális-funkcionális csoportosítását használja BADELT (2002) legújabban megjelent „Nonprofit szervezetek kézikönyvében”. Úgy véli, hogy a formális kritériumok, mint 13 SALAMON, L.-ANHEIER, H.: Social Origins of Civil Society: Explaining the Nonprofit Sector CrossNationally. The Johns Hopkins University, Baltimore, 1996. 14 Az Európai Közösség Bizottságának Közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában. Európa Ház, Budapest, 1998. 23-24.o.

50

például a szervezeti forma, a szervezeti nagyság, stb. és a relatívabb társadalmi, politikai beágyazódás szempontjai mellett egy institucionalista (szervezeti, intézményi közelséget vizsgáló) megközelítéssel direktebben Ez a ragadható meg a nonprofit szektor számos szervezettípusa.15 funkcionális megközelítés abból indul ki, hogy a nonprofit szervezetek a különböző társadalmi részrendszerek (politika, egészségügy, jogrendszer, stb.) kapcsolódási pontjain állnak. Sikeres működésük egyik fontos feltétele egyfajta nyitottság, vagy pontosabban, egyfajta kapcsolódási képesség kialakítása az „(intézményi) rendszer” többi szereplőjével. Ezt a fajta kapcsolódási képességet nagyban befolyásolja az, hogy miért, milyen célból jöttek létre és milyen szerepe(ke)t akarnak betölteni az adott társadalmi mikro- vagy makro-környezetben (a szektoron kívül), illetve magán a szektoron belül. Az intézményi rendszer többi szereplőjével kialakított kapcsolódási képesség lehet direkt, de kialakulhat különböző kényszerek hatására indirekt módon is. Mindezek alapján ZAUNER (2002) – a gyakorlatból levezetve - a nonprofit szervezetek, mint intézményi szereplők három típusát különbözteti meg: az államhoz/közigazgatáshoz közelálló (verwaltungsnahe), gazdaságközeli (wirtschaftsnahe), és a bázisközeli (basisnahe) nonprofit szervezeteket. Magyarországon a kilencvenes évek közepétől a nonprofit szektor egyre sokszínűbbé és heterogénebbé vált. A kutatásokban mind erősebben felmerült annak az igénye, hogy a formális osztályozási szempontok felhasználásával, de azon túllépve, a szervezetek gyakorlatközeli, tényleges tevékenységének jellemzői alapján határozzák meg a szektor tipikus csoportjait. KUTI Éva (1998:141) szerint például a magyar nonprofit szektorban a szervezetek a domináns tevékenység és az általuk elsődlegesen betöltött funkciók alapján hét típusba sorolhatók: adományosztó, adománygyűjtő, szolgáltatásokat nyújtó, érdekvédelmi, felhalmozási célú, önsegélyező jellegű, társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek és korábbi állami igazgatási tevékenységet „átvállaló” köztestületek. Ezek jellemzőit a szerző leírása alapján a következőkben foglalhatjuk össze: • Az elsődlegesen adományosztó és adománygyűjtő nonprofit szervezetek többsége alapítványi formában működött és működik ma is. Az olyan a nyugati nonprofit gyakorlatban általánosnak számító - klasszikus adományosztó alapítványok, amelyek alaptőkéjük hozadékából élnek, Magyarországon viszonylag ritkák. Forrásaikat tekintve, ma az adományosztó alapítványok három altípusát különböztethetjük meg. Az egyik altípusba tartozik az a néhány "gazdagnak" mondható alapítvány, amelyeket főként külföldi támogatásokból finanszíroznak. A másik altípust azok az adományosztó alapítványok jelenítik meg, amelyek fő feladata az állami támogatások társadalmasított elosztása. (Ma már ezek egy része közalapítványként, részben továbbra is magánalapítványként működik.) Az adományosztó alapítványok 15

BADELT, Ch.: Handbuch der Nonprofit Organisation. Strukturen und Management. SchafferPoeschel Verlag, 2002. 4.o.

51

•

•

•

harmadik altípusába azok a sok kisebb-nagyobb (magán)alapítványok tartoznak, amelyek egy-egy közintézmény (leggyakrabban iskola, bölcsőde, óvoda, idősek otthona) támogatására jöttek létre. Lényegében a funkciójuk az, hogy a lakosságtól és a piaci szektorból származó adományokat a közszolgálatok finanszírozására hasznosítsák. Az adománygyűjtő alapítványok - amelyek sokkal gyakoribbak a magyar nonprofit szektorban, mint az adományosztó alapítványok - az alapítótól évenkénti támogatásra, illetve egyéb adományokra alapozzák működésüket. Céljuk egy-egy konkrét intézmény, ügy, vagy valamely meghatározott cél elérése, és ennek érdekében több szállal is kapcsolódnak az állami, önkormányzati szervezetekhez, intézményekhez. Az elsődlegesen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek között a legváltozatosabb nonprofit szervezeti formákat találjuk: alapítványi, egyesületi és a közhasznú társasági formákat. Tevékenységük három fő területre koncentrálódik, úgymint: − az államtól átvállalt közfeladatok ellátása (például: alap- vagy középfokú oktatás, stb.) − a társadalmi problémák kezelése (például: munkanélküliség), valamint − speciális réteg-igényeket kielégítő szolgáltatások (például: rekreációs szolgáltatások). Az érdekvédelmi, az önsegélyző és társadalmi érintkezést szolgáló klubjellegű szervezetek többsége főként egyesületi formában működik. Elsődlegesen saját tagjaik érdekeivel és céljaival összhangban tevékenykednek. A társadalmi integrációban szerepük nélkülözhetetlen az által, hogy a társadalmi igények fontos indikátorai. A magyar nonprofit szektor közel felét ezek a szervezetek teszik ki.

SEBESTÉNY István (2001) legutóbbi tanulmányában az eddig alkalmazott formális és funkcionális megközelítéseken túl, de azok felhasználásával, egy több dimenzió mentén kialakított osztályozási rendszert – nonprofit prízmát – dolgozott ki a nonprofit szervezetek funkcionális csoportosítására. A nonprofit prízma a következő dimenziókon keresztül vizsgálja a nonprofit szervezetek funkcionális jellegzetességeit: • Ki? (kik alapították a szervezetet és milyen formában működik) • Mit? (milyen tevékenységet folytat) • Kinek? (milyen sokaság érdekeit, igényeit tartja szem előtt) • Hogyan? (milyen eszközökkel kívánja az adott célt elérni) • Miért? (milyen cél elérésére törekszik). Az e kérdésekre adott legjellemzőbb válaszok alapján SEBESTÉNY olyan ideáltípusokat határol le csoportosításában, melyekkel a nonprofit szektor szervezeteinek többsége leírhatóvá válik. Hét ilyen „ideáltípust” különböztet meg: önkiszolgáló, csoportkiszolgáló, közkiszolgáló, többcélú közszolgáló, adományosztó és üzleti szervezeteket. E teoretikus jellegű, funkcionális csoportosítás célja az, hogy lehetőséget adjon: „bizonyos kérdéseket ne a szektorral, hanem annak egy jól körülhatárolható szeletével kapcsolatban vessünk fel, illetve a 52

nonprofit szektorban „elhelyezkedő” szervezetek felépítését, motivációját, működési mechanizmusát, tényleges tevékenységét és nem utolsósorban problémáit jobban megérthessük.”16 Összegezve megállapíthatjuk: a leíró jellegű, szektorspecifikus tevékenységek és funkciók szerinti csoportosítások előnye, hogy nagyon fontos, árnyalt információkat nyújtanak a nonprofit szervezetek társadalomban, gazdaságban, a kultúrában és nem utolsó sorban magában a szektorban elfoglalt szerepéről, jelentőségéről. A funkcionális jellegű csoportosítások azt a gyakorlati célt szolgálják, hogy megváltoztassák a politikai döntéshozatalban tetten érhető téves nézeteket, miszerint a nonprofit szektor egy homogén struktúra. Ezért a funkcionális elemzések a nonprofit szektort alkotó szervezetek sokszínűségére és funkcionális sajátosságaira igyekeznek a figyelmet felhívni, melyeknek érvényesülniük kellene a jogi, gazdasági szabályozásokban és politikai döntéshozatalokban is. A funkcionális csoportosítások alkalmazásának az a hátránya, hogy a csoportba sorolás kritériumai statisztikailag nehezen megragadhatók, a típusok közötti határok elmosódóak és erősen támaszkodnak a kutató szektorismeretére és tapasztalataira. Ebből következően a funkcionális elemzések mindaddig „hátrányban lesznek” – a gyakorlati alkalmazás terén - a formális elemzésekkel szemben, míg két lényeges problémára választ nem adnak. Ez a két probléma pedig nem más, mint a verifikálhatóság és az operacionalizálás, azaz, hogy milyen módszereket használunk a csoportok megalkotásakor, illetve milyen kritériumok alapján végezzük el a csoportosításokat, valamint ezt követően statisztikailag mi jellemzi az egyes csoportokat. Az alább ismertetendő kutatásban ezen problémák megoldására mutatunk be egy kísérletet azzal a szándékkal, hogy egyfelől a nonprofit szektor bizonyos szervezeteinek tevékenységét és szerepét jobban megérthessük, másfelől további vizsgálatokat, vitákat indítsunk el a témában, hangsúlyozva, hogy ez csak az egyik lehetséges megközelítése a nonprofit szervezetek funkcionális jellemzésének és csoportosításának.

16

SEBESTÉNY I.: A nonprofit szektor funkcionális megközelítése - a nonprofit prízma. Statisztikai Szemle, 4-5.sz. 2001. 339.o.

53

2. AZ ÖNKÉNTESEKET FOGLALKOZTATÓ SZOCIÁLIS CÉLÚ NONPROFIT SZERVEZETEK JELLEMZŐI

A visszaérkezett és az értékelhető kérdőívek alapján a kutatásban résztvevő, önkénteseket foglalkoztató szociális célú 96 nonprofit szervezet az alábbi megoszlást mutatta település- és szervezettípus szerint: 21. táblázat A vizsgálatban résztvevő szervezetek megoszlása településés szervezettípus szerint (esetszám)

Alapítvány Egyesület Közalapítvány/ Közhasznú társaság Összesen

Főváros 7 19 0

Megyeszékhely 1 9 0

Város 9 16 10

Község 5 9 11

Összesen 22 53 21

26

10

35

25

96

A minta domináns csoportját tehát a városi egyesületek képviselték. A minta további jellegzetességének tekinthető, hogy – az alapsokasághoz képest - alulreprezentáltak a fővárosi és megyeszékhelyen működő közalapítványok/közhasznú társaságok, illetve a megyeszékhelyen található alapítványok, míg a községi közalapítványok/közhasznú társaságok felülreprezentáltaknak mutatkoznak. A továbbiakban állításainkat e 96 szervezet sajátosságai alapján tesszük meg. 14. ábra A vizsgálatban résztvevő szervezetek alapítói (esetszám)

11

17

68

csak magánszemély

önkormányzat is

cég, nonprofit szervezet, egyéb

A szociális célú nonprofit szervezetek mind 1994-re, mind 2002-re vonatkozó vizsgálata (BOCZ,2004) szerint a szervezetek többsége (1994ben 76, 2002-ben 69%) alapítványi formában működött (a társas 54

nonprofitok aránya a két vizsgált évben 24 és 31% volt). Megállapítható tehát, hogy az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek mintája – szervezeti megoszlás tekintetében – eltér a makrostatisztikai adatoktól. Alapítóik tekintetében a mintában szereplő, az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezeteket (14. ábra) a civil jelleg jellemezte, mivel a 96 szervezetből 68-at (71%) csak magánszemélyek alapítottak. 17 szervezetnél (18%) jelent meg az önkormányzat társalapítóként, míg 11 szervezetet (11%) vállalatok és nonprofit szervezetek hoztak létre. A vizsgált, önkénteseket foglalkoztató szociális célú, nonprofit szervezetek egyik fő jellegzetességének tekinthető, hogy 35%-ának működése legalább másfél évtizedre tekint vissza, míg a szervezetek 65%-át 1995 után alapították. Az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek ezen mintáját többségében tehát olyan szervezetek alkotják, amelyek legalább már három éve, de kevesebb, mint 10 éve működnek (15. ábra). 15. ábra A vizsgálatban résztvevő szervezetek alapítási év szerinti megoszlása (esetszám) 35

33

30 25

23

20 16

15

15

10 5

6 3

0 1989 előtt

19891991

19921994

19951997

19982000

2001

Alapítás előtt a szervezetek több mint háromnegyede (73 szervezet) mérlegelte a szervezeti forma választását, és többségük leginkább az elvégzendő feladathoz keresett megfelelő működési formát. További jellegzetessége a mintának, hogy a szervezetek több mint fele (59 szervezet) települési hatókörű volt, azaz egy (34 szervezet) vagy több település (25 szervezet) érdekében tevékenykedett. Országos hatókörű szervezetként 22 szervezet működött, míg egy intézményt vagy településrészt 12 szervezet, és további 3 szervezet vallási, etnikai csoportokat támogatott. 55

Tevékenységük társadalmi hasznosságát jelzi, hogy 54 (56%) szervezet közhasznú, 26 (27%) szervezet pedig kiemelkedően közhasznú szervezetként látta el tevékenységét. A minta egyhatoda nem rendelkezett közhasznú státusszal. A makrostatisztikai adatok szerint a szociális célú szervezetek 56%-a volt közhasznú és 13%-a kiemelkedően közhasznú szervezet (BOCZ, 2004). E tekintetben tehát a mintában résztvevő szervezetek között a kiemelkedően közhasznúak dominánsabban képviseltetik magukat. Mint az alábbi táblázat mutatja, az önkénteseket foglalkoztató szociális célú szervezetek legjellemzőbb tevékenysége az ingyenes szolgáltatások nyújtása. Ezt követik a természetbeni adományozások és az önkéntesek foglalkoztatása. 22. táblázat A vizsgált szervezetek jellemző tevékenységei (esetszám) Tevékenység Ingyenes szolgáltatások nyújtása Fizetős szolgáltatások nyújtása Természetbeni adományozás Pénzbeli adományozás Önkéntesek foglalkoztatása Vállalkozási tevékenység

Jellemző 75 26 57 23 56 12

Nem jellemző 21 70 39 73 40 84

Ez a fajta tevékenység-szerkezet ara utal – mint majd a későbbiekben is látjuk –, hogy a vizsgált szociális célú szervezetek leginkább olyan feladatokat látnak el, amelyek az állami, önkormányzati szociális ellátó rendszer kijavítását, kiegészítést jelentik. Ebben a szerepkörben igen erős hangsúlyt kap az önkéntes munka révén a perszonalizáció, a személyes és ingyenes szolgáltatások, valamint az adományozás, jótékonyság. A tevékenységek szervezettípus szerinti jellemzői azt mutatták, hogy: • ingyenes szolgáltatásokat leginkább az egyesületek és a közhasznú társaságok nyújtottak, • fizetős szolgáltatásokat leginkább a közhasznú társaságok, • természetbeni adományozást leginkább az alapítványok és az egyesületek, • pénzbeni adományozást leginkább az alapítványok és az egyesületek, • míg vállalkozási tevékenységet döntően a közhasznú társaságok folytattak. A mintában szereplő alapítványokra tehát az adományozás, az egyesületekre az (ingyenes) szolgáltatások nyújtása és adományozás volt inkább a jellemző. A szolgáltatói és a vállalkozói tevékenység a közhasznú társaságoknál koncentrálódott, míg a közalapítványok ingyenes szolgáltatásokat és természetbeni adományozás terén működtek.

56

Mint az alábbi táblázat adatai alapján látható, a szervezetek tevékenysége elsősorban célcsoport-orientált volt. Ez a célcsoport-oreintáltság a minta jellegzetességéből eredt. A szociális célú nonprofit szervezetek közül a társas nonprofit szervezetek jelentős része érdekképviseleti, érdekérvényesítő funkciókat tölt be, vagy a tagok számára szervez speciális programokat, nyújt szolgáltatásokat. Az alapítványok pedig leginkább anyagi vagy természetbeni hozzájárulásokkal segítik a különböző társadalmi csoportokat, intézményeket. 23. táblázat A vizsgált szervezetek tevékenységének igénybevevői

(esetszám) Tevékenység Ingyenes szolgáltatások nyújtása Fizetős szolgáltatások nyújtása Természetbeni adományozás Pénzbeli adományozás Önkéntes munka

célcsoport 27

tagság 12

bárki 12

intézmény 8

vegyes 17

Összesen 75

8

4

6

2

6

26

24

8

8

3

14

57

14

3

6

0

0

23

15

11

17

9

4

56

Figyelemre méltó egyrészt, hogy az önkéntes munka igénybevevői köre kevésbé koncentrált, mint az más tevékenységek esetében látható. Másrészt, mind a természetbeni adományozás, mind az önkéntes munka terén az intézmények számottevő igénybe vevői a szervezetek által nyújtott támogatásoknak. Elmúlt évi bevételeik tekintetében a vizsgált szervezetek igen változatos megoszlást mutattak. Az átlagos bevétel 850 ezer és 2,2 millió forint között szóródott, ami a szervezetek közel egyharmadára volt jellemző. A mintát alkotó szervezetek többsége (70%-a) az átlagos vagy átlag alatti bevétellel rendelkező szervezetek közé tartozott. Átlag alatti bevétellel 37, míg átlag felettivel 27 szervezet rendelkezett. Ez utóbbiak, a makrostatisztikai adatok szerint is, a szektor elitjét alkotják, és mint a 16. ábra is mutatja, a minta felső egynegyedét alkotó és a többi - átlagos vagy átlag alatti bevétellel rendelkező - szervezet között „szakadék-szerű” távolság van. Nagy bevételű szervezetek legfőképpen két csoportból kerültek ki: az egyesületek közel 20%-a (10 szervezet) és a közhasznú társaságok 88%-a (7 szervezet) tartozott ide.

57

16. ábra A vizsgált szervezetek bevételnagyság szerinti megoszlása (esetszám) 20 18

18 16 14

14

15

12

12

10 8

8

8

6

7

7 5

4 2 0 50 ezer 50-200 Ft alatt ezer Ft között

200500 ezer Ft között

5001millió Ft között

1-5 5-10 10-30 30-50 50 millió millió Ft millió Ft millió Ft millió Ft Ft felett között között között között

A vizsgált, önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek többsége vagy pályázati bevételekből, vagy magán és vállalati adományokból szerezte bevételeit. 24. táblázat A vizsgált szervezetek megoszlása domináns bevételi forrásaik szerint (esetszám) Bevételtípus Normatív támogatás és a saját tevékenység bevétele Saját és vállalkozási tevékenység bevétele Pályázati bevételek Nonprofit szervezetek támogatása és az SZJA 1%-a Magán és vállalati adományok

Szervezetszám 12 14 31 13 26

Ugyanakkor a bevételek aránya ott volt a legmagasabb, ahol a magas volt a normatív támogatások aránya, és legalacsonyabb ott, ahol a nonprofit szervezetek támogatása és a személyi jövedelemadó felajánlások képezték a domináns bevételi forrást. Itt kell megjegyezni, hogy a szociális célú nonprofit szervezetek állami költségvetésből származó bevételei (normatív támogatás és állami alapokból származó pályázati bevételek) 2002-re jelentősen nőttek, míg a magánadományokból és gazdálkodási tevékenységből származó bevételek

58

pedig csökkentek. Továbbá, a szociális célú nonprofit szervezetekre – mint a szektor egészére – is jellemző a bevételek rendkívül aránytalan megoszlása (BOCZ,2004). A mintában szereplő szervezetek alacsony professzionalizációját mutatják, és a problémafelvetésben tett megállapítást – miszerint a nonprofit szervezeteknek céljaik megvalósításához önkénteseket kell alkalmazniuk – támasztják alá a vizsgált szervezetek foglalkoztatási adatai. A mintát alkotó szervezetek több mint fele, tevékenységének ellátásához csak önkénteseket alkalmazott. 17. ábra A vizsgált szervezetek foglalkoztatási jellemzői (esetszám)

nincs szakember; 5

csak főállású szakember; 13 csak mellékállású szakember; 8

csak önkéntes; 56

fő és mellékállású szakember; 14

Ezek a tevékenységek részben a szervezetek működtetésével kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátását, részben pedig a konkrét cél megvalósítását, a „misszió” teljesítését jelentik. A foglalkoztatási potenciállal rendelkező 35 szervezet közül - mint a 17. ábra is mutatja –, 13-nál csak főállású, 8-nál csak mellékállású, 14-nél pedig fő- és mellékállású munkakör is található. A részletesebb vizsgálatok szerint: • a főfoglalkozású munkakörök maximális száma 5, átlaga 1,7; • a mellékállásban betöltött munkakörök maximális száma 3, átlaga 0,98 a mintában. • Az a 35 szervezet, amely fő- vagy mellékállásban is foglalkoztatott, összesen 94 munkakört tartott fenn. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden ilyen szervezetre 2,7 szakember jutott. 2000-ben – a Központ Statisztikai Hivatal adatai szerint - a szociális célú nonprofit szervezetek 13%-a foglalkoztatott főállású teljes idejű munkatársat, ami a településfejlesztési szervezetek (19%) után a második

59

legnagyobb arányú foglalkoztatási potenciált jelentette a szektorban. Egy szervezetre 2000-ben, átlagosan 12 főfoglalkozású jutott, amivel a szociális célú nonprofit szervezetek – az összes nonprofit szervezet körében – a negyedik, legjelentősebb foglalkoztatónak számítottak. A mintában ez, a szervezetenként egy-két, maximum három fő-, vagy mellékállású foglalkoztatás azonban csak az igazán nagy – 10 és 50 millió forint, vagy a fölötti – bevétellel rendelkező szervezetekre volt jellemző. Az átlag alatti bevétellel rendelkező szervezetek kizárólag önkéntesekkel, az átlagos bevételű szervezetek pedig önkéntesekkel és mellékállású foglalkoztatottakkal látták el a szervezet működtetésével kapcsolatos feladatokat. Nem volt jellemző a vizsgált szervezetekre, hogy kihelyezték volna – különösen az adminisztratív feladatok ellátását – különböző vállalkozásokhoz, hiszen ezek majdnem ugyanannyiba kerülnek, mint egy mellékállású foglalkoztatás. További érdekes adalékokkal szolgál a vizsgált szervezetek foglalkoztatási stratégiáját illetően az, hogyha megnézzük, melyek azok a munkakörök, amelyekben a leggyakoribb a fő – és mellékfoglalkoztatás. 18. ábra A fő- és mellékfoglalkoztatások gyakorisága a vizsgált szervezeteknél (esetszám)

24

főállású mellékállás

11 10

10

10

10

7 4 2

jogász

könyvelő

management

3

pénzügyi, számviteli munkatárs

tevékenységnek megfelelő szakember

A fenti ábrán jól látható, hogy főfoglalkoztatásban leginkább – a szervezet alapvető működtetéséhez legszükségesebb – a tevékenységének megfelelő és a szervezet pénzügyi adminisztrációját ellátó szakembert foglalkoztatnak. A mellékfoglalkoztatás leggyakrabban a könyvelő és a jogász esetében

60

valósul meg. Figyelemre méltó, hogy a foglalkoztatottal rendelkező szervezetek közel egyharmada a szervezet tevékenységének megfelelő szakembert is csak mellékállásban tud alkalmazni. A mintában szereplő 96 szervezet közül 51 szervezet átlagosan 7,6 éve foglalkoztatott önkénteseket, míg 26 szervezet átlagosan 2,2 éve és 19 szervezet átlagosan 13,2 éve. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a „tényleges” önkéntes munka a szociális célú szervezetek körében rendszerváltozás után vette kezdetét és valójában a kilencvenes évek második felében lett igazán elterjedt. Sőt azt is állíthatjuk – a szervezetek alapítási évét is figyelembe véve -, hogy a kilencvenes évek második felében létrejött szervezetek már tudatosan építették szervezetük működésébe az önkéntes munka alkalmazását. Az alábbi ábra, amely az önkéntes foglalkoztatás átlagos idejét és a múlt évben foglalkoztatott önkéntesek számát mutatja, ugyancsak ezt támasztja alá. Az ábra alapján az is látható, hogy a legnagyobb önkéntes bázissal azok a szervezetek rendelkeznek, amelyek a kilencvenes évek közepe óta foglalkoztattak önkénteseket. 19. ábra A vizsgált szervezetek jellemzői az önkéntesek foglalkoztatásának átlagos ideje és múlt évi száma szerint

13,2

14,0 12,0 10,0 8,0

Múlt évben hány önkéntest foglalkoztattak Foglalkoztatás időtartamának átlaga

6,0 4,0

1200 1000 7,6 800 600

1161

400

2,2

495

2,0 0,0

1400

198

200 0

A vizsgált szervezetek önkénteseiket a „klasszikus módon” találják meg: vagy önkéntes jelentkezés útján, vagy a szervezet a tagságból (ez utóbbi az egyesületek magas számával is magyarázható a mintában). Sem az informális kapcsolatok, sem a toborzás nem volt jellemző az önkéntesek kiválasztására a vizsgált szervezeteknél. Az önkéntesek alkalmazásának jellege figyelemre méltó trendet mutat (20. ábra). Az elmúlt három évet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szervezetek egyre nagyobb számban, rendszeresen tudták önkénteseiket foglalkoztatni, míg az időszakos foglalkoztatás nem

61

változott, és csökkent az önkéntesek alkalmankénti foglalkoztatása. A fentiekkel összefüggésben megállapíthatjuk, hogy a vizsgált szervezetek több mint fele, egyfajta tudatos önkéntes foglalkoztatási stratégiával rendelkezik, ami alapján igazolva látjuk azt, hogy a kilencvenes évek közepe óta a magyarországi önkéntes foglalkoztatás aktivitása fokozatosan nő. 20. ábra A vizsgált szervezetek megoszlása az önkéntesek foglalkoztatásának jellege szerint (az említések számában) 100 90 80 70

47

46

26

28

16

15

2001

2002

52

60 50 40 30

28

20 10

11

0

alkalmanként

időszakosan

2003

rendszeresen

A vizsgált szociális célú szervezetek leggyakrabban rendezvényeiknél, a szervezet működtetésénél adódó feladatok ellátásában, illetve a már említetett személyes szolgáltatásoknál foglalkoztatják (21. ábra). Szignifikáns különbség volt kimutatható a szervezettípus és az önkéntesek foglalkoztatásának módja között. Eszerint: • az alapítványok leginkább a jótékonysági és adománygyűjtő rendezvényeknél, illetve a szervezet működtetésénél, • az egyesületek leginkább a szervezet működtetésénél, a személyes szolgáltatások terén, valamint az önkéntes szakmai végzettségének megfelelő tevékenységeknél, • a közhasznú társaságok leginkább a szolgáltatások, valamint a rendezvényeknél, • míg a közalapítványok a rendezvényeknél és a szervezet működtetésénél foglalkoztatták önkénteseiket. Ez utóbbit „kváziönkéntes” foglalkoztatásnak is nevezhetjük, hiszen az önkormányzatok munkatársai igen gyakran „önkéntes” munkában

62

végzik a kezelését.

közalapítványok

adminisztratív,

pénzügyi

ügyeinek

Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy 2000-ben a szociális célú nonprofit szervezetek 71%-a rendelkezett önkéntes segítőkkel. Adminisztratív területen a szervezetek 85%-a, adománygyűjtésnél a szervezetek 69%-a, míg az alaptevékenységhez köthető szolgáltatásoknál a szervezetek 81%-a vette igénybe önkénteseik munkáját. 21. ábra Mire veszik igénybe a vizsgált szervezetek önkénteseik munkáját? (az említések számában) Rendezvények esetén

74

Szervezet működtetésével kapcsolatban

61

Szolgáltatásoknál

57

Végzettségüknek megfelelő munkákban

47

Akcióknál

47

Jótékonyság esetén

44

Adományozásnál

44

A kérdőíves megkérdezés alapján arra kértük a szervezeteket, hogy jellemezzék jelenleg foglalkoztatott önkénteseiket. Az eredmények szerint a vizsgált szervezetek 60%-ának inkább női és főként középkorú, valamint 40%-ának inkább foglalkoztatott státus jellemzi önkénteseit. A motiváció szempontjából a szervezetek 44%-ában a szervezet céljai iránt érintett, 22%-ában pedig a szervezet munkája iránt érdeklődő önkéntesek tevékenykednek. Mindezek alapján a vizsgált szervezetek megítélése alapján önkénteseik a következő tipikus jellemzőkkel írhatók le: • inkább nők, • akik főként középkorúak, • inkább foglalkoztatottak, mint tanulók vagy nyugdíjasok, • érintettek a szervezet céljaiban, és • érdeklődnek a szervezet munkája iránt, valamint • inkább a jótékonyság vezérli őket az önkéntes munkában, mint a hasznos időtöltés vagy a tapasztalatszerzés.

63

22. ábra A vizsgált szervezetek önkénteseinek tipikus jellemzői (az említések százalékában)

inkább férfiak tapasztalatszerzés

60%

inkább nők

50%

hasznos időtöltés

főként fiatalok (14-29 éves)

40% 30%

jótékonyság vezérli őket

20%

főként középkorúak (30-59 éves)

10% 0%

a szervezet munkája iránt érdeklődők

főként időskorúak (60 felett)

a szervezet célja tekintetében érintettek

tanulók

nem foglalkoztatottak

foglalkoztatottak

gyesen-gyeden lévők

nyugdíjasok

Ugyanakkor az „ideális” önkéntes legfontosabb tulajdonságainak megjelölésekor a szervezetek által felvázolt önkéntes-kép egy modern, főként az elköteleződésre és a pozitív személyiségjegyekre teszi hangsúlyt. A vizsgált szervezetek szerint az „ideális önkéntes” öt legjellemzőbb tulajdonságának sorrendje a következőképpen alakul: • elkötelezettség a szervezet iránt, • jó kommunikációs képességek, • érdeklődés az önkéntes munka iránt, • érintettség, • megnyerő személyiség. Mint az alábbi ábra is mutatja, az önkéntes képzettségét és tapasztaltságát a szervezetek csak ezek után tartják fontos tulajdonságnak. Alacsony említettséget kaptak az olyan sajátos kritériumok mint a vallásosság, az önkéntes jó szociális, vagy családi státusa.

64

23. ábra Az „ideális” önkéntes tulajdonságai a vizsgált szervezetek megítélése szerint (említések száma)

65

legyen elkötelezett a szervezet iránt

63

jó kommunikációs képességekkel rendelkezzen 51

legyen érdeklődő az önkéntes munka iránt 42

legyen érintett a szervezet céljaiban 38

legyen megnyerő személyiségű a településen éljen

31 25

rendezett családi körülmények között éljen 20

legyen az önkéntes munkában képzett 17

legyen tapasztalt az önkéntes munkában a szervezet központjához közel lakjon

14 10

legyen vallásos, hívő 6

jó anyagi körülmények között éljen egyedülálló legyen

2

Végezetül azokról a problémákról kell szót ejtenünk, amelyeket a szervezetek a nonprofit szektor működésében és az önkéntes munka szervezésében véleményeztek. A nonprofit szektor és szervezeteinek működésében a leginkább első helyen említett probléma – mind szektor szinten és a saját szervezet esetében is - a szervezet anyagi bázisának megteremtése volt. Gyakran jelent problémát a szervezeteknek a gazdálkodással kapcsolatos szabályozások változásai, míg a jogi szabályozás – a szervezetek megítélése szerint – többször okoz gondot általában és a saját szervezet életében is. A szervezet működtetését szektor szinten gyakoribb problémának tartották, mint a saját esetükben, ahol „csak” többször kellett nehézségekkel szembe nézniük. A szektoron belüli érdekérvényesítést néha, míg a szektoron kívüli érdekérvényesítést kevésbé tartották problematikusnak. Legkevésbé gondnak a más szektorok keltette versenyhelyzetet tartották a vizsgált szervezetek. Ez utóbbi abból is fakadhat, hogy a mintában résztvevő szervezetek közül igen kevés nyújt olyan szolgáltatást, ahol más szektorbeli szervezetek is megjelennének versenytársként. Összességében megállapítható, hogy a vizsgálatban résztvevő önkénteseket foglalkoztató szervezetek nehézségei - a nonprofit működés területén – három problémakörre koncentrálódnak: • a szervezetek anyagi helyzetének megteremtése, • a gazdálkodás és a jogi szabályozások változásai, valamint

65

•

a szervezet működtetésének problémái.

Az önkéntes munka szervezése terén – mint az alábbi ára is mutatja – a mintában szereplő szervezetek leginkább az önkéntes munka társadalmi elismerését tartották problematikusnak. Ezt követi az önkéntes munka szervezéséhez szükséges erőforrások hiányának, majd a továbbiakban az önkéntesek elegendő számának, elkötelezettségének és hozzáértésének említése. Ez utóbbi problémacsoport annak fényében értékelendő, hogy a mintában szereplő szervezetek elenyésző száma említette, hogy tartott volna önkénteseinek felkészítést, vagy tanfolyamot. 24. ábra A vizsgált szervezetek problémái az önkéntes munka szervezésekor (az említések számában)

Nem megfelelő az önkéntesmunka társadalmi elismerése

41

A szervezeteknek nincs elég erőforrásuk az önkéntesmunka szervezésére

32

Nehéz elegendő számú önkéntest találni

A szervezetek nehezen tudják foglalkoztatni önkénteseiket

20 0%

általában

18

29

Nehéz megtartani az önkénteseket

10%

9 10

20%

saját szervezet esetében

41 45

12

11

22

Nehéz hozzáértő önkéntest találni

40

10

11

28

48

8

54

4

62

4

30%

32

5

19

34

Nehéz elkötelezett önkénteseket találni

14

9

40%

mindkettő

50%

60%

70%

80%

90%

100%

egyik sem

Összességében úgy tűnik tehát, hogy az önkéntes munka szervezésében jelentkező problémák egyrészt társadalmiak, másrészt a szervezetek önkéntes munkával kapcsolatos elvárásai és tennivalói közötti feszültségből erednek. Ez utóbbi terén még sok munka vár a szervezetekre, hogy leküzdjék a fenti ellentmondást, valamint aktívan részt vegyenek az önkéntes munkával kapcsolatos társadalmi problémák megoldásában.

66

3. AZ

ÁLLAM-KÖZELI, VÁLLALKOZÁS-KÖZELI, BÁZIS-KÖZELI ÉS AZ ADOMÁNYOZÓI

NONPROFIT SZERVEZETEK AZ ÖNKÉNTESEK FOGLALKOZTATÁSÁBAN

Az elméleti háttérben bemutatott funkcionális megközelítések közül úgy véltük az intézményi közelség alapján differenciáló funkcionális csoportosítással tudjuk leginkább jellemezni a szociális célú önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek foglalkoztatásban betöltött szerepét. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyrészt ez egy kísérlet a funkcionális csoportosítások módszertani igazolására, másrészt az alább leírt következtetések csak az adott mintára vonatkoznak. Az intézményi közelséget vizsgáló strukturális-funkcionális megközelítés elsősorban abból a rendszerelméleti paradigmaváltásból indul ki, amely a rendszer és környezet különbségeit és kapcsolatait vizsgálja (ZAUNER, 2002). A rendszer-környezet-differenciálás annyiban jelent egy új analitikai dimenziót, hogy áthidalja a részek egyenlőtlenségéből eredő problémát és a különböző részrendszerek differenciálására nyújt lehetőséget. Hogyan vonatkoztatható ez az általános teoretikus megközelítés a nonprofit szervezetekre? Egyfelől, a nonprofit szervezetek gyakran társadalmi részrendszerek kapcsolódási pontjain állnak (politika, egészségügy, jogrendszer, stb.). Sikeres működésükhöz egyfajta nyitottság, pontosabban a kapcsolódás képessége szükséges a többi, meghatározó rendszerkörnyezethez, vagy ahogy EVERS írta, a szociális partnerekhez. Például ezt bizonyítják egyes nonprofit szervezetek azon fejlődési folyamatai, amelyekben egy szigorú, egyvonalú környezeti orientációt - a támogatóktól és/vagy kliensektől - egy differenciált, több szintet integráló perspektíva vált fel. Másfelől a nyereségorientált vállalkozásokra éppúgy, mint a nonprofit szervezetekre is érvényes, hogy a túlélést biztosító kapcsolódó képességet a belső viszonyok kiegyensúlyozása révén próbálják meg elérni. A szervezetek egy belső komplexitást alakítanak ki, amely lehetővé teszi, hogy minél komplexebb kapcsolatokat alakítsanak ki környezetükkel. Az elmúlt évtizedekben az általános rendszerelméletet újabb kihívások érték. Olyan új kulcsfogalmak jelentek meg az elemzésekben mint az önszerveződés, önmeghatározás és ezek gyakorlati következményeként, az empirikus kutatások az élő rendszerek autonómiáját kezdték el vizsgálni. LUHMANN, aki ezt a koncepciót a szociális rendszerek szintjére adaptálta, az elméleti változás következményeit így fogalmazta meg: “Az általános rendszerelméleten belül ez a második paradigmaváltás érdekes átértékelődéseket hív elő, úgy mint a kivitel és irányítás iránti érdeklődést amikor az autonómia környezeti stabilitássá válik, a tervezést az evolúció, a strukturális stabilitást a dinamikus stabilitás váltja fel.” (LUHMANN 1984:27)

Mindezek alapján az intézményi közelséget vizsgáló funkcionális megközelítés tehát abból indul ki, hogy a nonprofit szervezetek a különböző társadalmi részrendszerek kapcsolódási pontjain állnak. Működésük egyik fontos feltétele egyfajta kapcsolódási képesség kialakítása az „(intézményi) rendszer” többi szereplőjével. Ezt a fajta kapcsolódási képességet nagyban befolyásolja az, hogy miért, milyen célból jöttek létre és milyen szerepe(ke)t akarnak betölteni az adott társadalmi mikro-, vagy makrokörnyezetben (a szektoron kívül), illetve magán a szektoron belül. Az intézményi rendszer többi szereplőjével kialakított kapcsolódási képesség lehet direkt, de kialakulhat különböző kényszerek hatására indirekt módon is. Mindezek alapján ZAUNER (2002) – a gyakorlatból levezetve - a nonprofit szervezetek, mint intézményi szereplők három típusát különbözteti meg: az államhoz/közigazgatáshoz közelálló (verwaltungsnahe), gazdaságközeli (wirtschaftsnahe), és a bázisközeli (basisnahe) nonprofit szervezeteket. ZAUNER szerint ezek a funkcionális típusok különböző jellemzőkkel írhatók le: • Az állam/közigazgatás környezetében számos szociális, kulturális, oktatási célkitűzésű nonprofit szervezet található. E nonprofit szervezeteknek többé-kevésbé erős a kötöttsége az állami/közigazgatási szervezetekhez, ami nemcsak a finanszírozás (támogatások, ellátási szerződések) szintjén, hanem szervezeti és személyzeti szinteken (alapítók) is megfigyelhető (lásd például: közalapítványok, közhasznú társaságok). Feladatellátásuk során ezek a szervezetek gyakran szembesülnek olyan problémákkal, melyeket a közigazgatás nem tud megoldani, de nem is hagyhat figyelmen kívül. Így tehát, az ebbe a csoportba tartozó szervezetek egyrészt az állami törekvések „nonprofitosított” megjelenítői, másrészt olyan közfeladatok ellátására szerződött szervezetek, amelyek az állami közszolgáltatói funkciókat kiegészítik vagy korrigálják. • A gazdaság-közeli nonprofit szervezetek egyik jellemzője, hogy költségvetésük túlnyomó részét a klienseknek nyújtott szolgáltatás és/vagy a vállalkozásokból eredő bevételei és esetleg normatív kormányzati/önkormányzati támogatások teszik ki. Ilyen szervezeteket főként a közhasznú társaságok, illetve nagyobb alapítványok és egyesületek körében találhatunk. Másik jellemzője az ide tartozó szervezeteknek, hogy mind működésükben, mind szervezeti felépítésükben a „monetáris” jelleg a meghatározó. Noha korrigálhatják vagy helyettesíthetik az állami közfeladatok ellátását, esetükben a nonprofit forma választását erős racionális (főként gazdasági és adózási) szempontok befolyásolják. • Jellegüknél fogva a legheterogénebb szervezeti csoportot a bázis-közeli nonprofit szervezetek alkotják. A tagság- és bázisközeli nonprofit szervezetek közé tartoznak a karitatív szervezetek, az érdek- és szolidaritáscsoportok és a széles tömegeket integráló kulturális, szabadidős nonprofit szervezetek. E szervezetek legfőképpen olyan

68

szolgáltatásokat és tevékenységeket fejtenek ki, amelyek a tagságra irányulnak és csak tagok vehetnek igénybe, valamint ezeket a szolgáltatásokat és tevékenységeket az önkéntességre alapozva látják el. A kutatásban - a fentebb ismertetett elméleti alapvetések alapján - a homogenitás analízis módszerével kíséreltük meg az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek mintájában a három, különböző intézményi közelségű nonprofit szervezetek csoportját lehatárolni. A homogenitás analízis során a következő klaszterképző szempontokat találtuk: • A szervezetek bevételi struktúrája (Itt kell megjegyezni, hogy a minta egyik fő jellegzetessége volt, hogy a szervezetek többségének alig volt egynél több forrásból származó bevétele.) • szervezettípus, • jellemző tevékenységi körök. A vizsgálat egyik számottevő eredményének tartjuk, hogy a mintában sikerült differenciálni a szakirodalomban felvázolt – vállalkozás-közeli, bázis-közeli és állam-közeli - típusokat, amelyek rendelkeztek mindazon jellegzetességekkel, amit a hipotetikus elemzések leírtak. Ugyanakkor a szociális célú, önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek mintájában még egy jól körülírt csoport volt differenciálható. Ezt a csoportot adományozói csoportnak neveztük el, amely átmenetet képez az intézményi közelség és a KUTI (1998) által leírt domináns tevékenységi típus között. Az alábbi táblázatban a szociális célú, önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek mintája alapján megtalált négy típus sajátos tulajdonságait mutatjuk be. A csoportosítás két végpontjára – klasszikus nonprofit lehatárolások alapján – a vállalkozás-közeli és az állam-közeli, míg a kettő közé inkább az informális szektorhoz közelálló bázis-közeli és adományozói nonprofit szervezetek csoportját helyeztük. Mint a táblázat alapján látható a legnagyobb számú csoportot a mintában – a domináns szervezeti forma tekintetében – a leginkább homogén összetételű bázisközeli szervezetek alkotják. Őket követik számszerinti megoszlás tekintetében – a domináns szervezeti forma tekintetében viszonylag heterogén összetételű - adományozói, majd az állam-közeli jellemzőkkel rendelkező szervezetek csoportja. Legkisebb számú csoportot a vállakozásközeli nonprofit szervezetek alkották a vizsgált mintában. Mindez arra enged következtetni, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek többsége inkább az informális szektor felé rendelkezik erős kapcsolódási képességekkel. Gyengébb ez a kapcsolódási képesség az állami szektor felé, és a szervezetek egy igen kis csoportjának vannak piaci jellegű affinitásai.

69

25. táblázat A vállalkozás-közeli, a bázis-közeli, az adományozói és az államközeli nonprofit szervezetek jellemzői a vizsgált szervezetek körében Klaszterképzó szempontok

Domináns szervezeti forma

Bevételi struktúra jellegzetessége Ingyenes szolgáltatások Fizetős szolgáltatások Természetbeni adományok Pénzbeli adományok Vállalkozási tevékenység Múlt évi bevétel nagysága Közhasznúság Foglalkoztatási jellemzők Foglalkoztatott önkéntesek átlagos száma (és szórás) Önkéntesek foglalkoztatásának átlagos ideje

Vállalkozásközeli nonprofit szervezetek (n=14) közhasznú tásaság

Bázis-közeli nonprofit szervezetek

Adományozói nonprofit szervezetek

Állam-közeli nonprofit szervezetek

(n=33) egyesület

(n=25) leginkább alapítvány és némely egyesület

(n=20) leginkább közalapítvány és némely egyesület

normatív támogatás és vállalkozási bevételek nem jellemző

pályázati bevételek

magán/ vállalati adományok és az szja 1%-a jellemző

pályázati bevételek és magán/vállalati adományok jellemző

nem jellemző

jellemző jellemző nem jellemző

leginkább jellemző nem jellemző

leginkább jellemző nem jellemző jellemző

nem jellemző

jellemző

leginkább jellemző jellemző

leginkább jellemző a minta átlaga feletti kiemelkedően közhasznú (69%) fő- és mellékfoglalkoztatás és némely önkéntes 7 fő (6,19)

nem jellemző

nem jellemző

jellemző

a minta átlaga közhasznú (59%)

a minta átlaga alatti közhasznú (20%)

a minta átlaga vagy az alatti közhasznú (73%)

önkéntes és egy-két fő mellékfoglalkoztatás 21 fő (31,04)

csak önkéntes foglalkoztatás 13 fő (11,51)

önkéntes és egy-két főfoglalkoztatás 16 fő (24,7)

5,2 év

7,5 év

8 év

7 év

Megállapíthatjuk, hogy kutatási hipotéziseinknek megfelelően, az intézményi közelség alapján történő funkcionális elemzés jól

70

differenciálja az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezeteket. Igazolva látjuk azon hipotézisünket is, hogy a bázis közeli szervezetekre leginkább az önkéntesek foglalkoztatása, addig a vállalkozás közeli nonprofit szervezetekre a fizetett fő- és mellékfoglalkoztatású alkalmazottak foglalkoztatása a meghatározó. A négy csoport önkénteseinek tipikus jellemzői – mint az alábbi ábra is mutatja – számos közös elemet tartalmaz, de kimutathatók bizonyos eltérések is. 25. ábra A négy funkcionális csoport önkénteseinek jellemzői hasznos időtöltés vezérli őket 70 tanulók

tapasztalatszerzés vezérli őket

60

főként középkorúak (30-59 éves)

nem felkészültek

50 inkább nők

40

főként időskorúak (60 felett)

30 a szervezet célja tekintetében érintettek

20

nyugdíjasok

10 -

településen élők

gyesen-gyeden lévők

főként fiatalok (14-29 éves)

foglalkoztatottak

minimálisan felkészültek

nem foglalkoztatottak

jótékonység vezérli őket

képzettek a szervezet központjához közel lakók

a szervezet munkája iránt érdeklődők szakemberek

vállalkozás-közeli bázis-közeli adományozói államközeli

A vállalkozás- közeli szervezeteknél – jellegükből fakadóan – kevésbé jelenik meg a szervezet céljában való érintettség, ugyanakkor önkénteseiket képzettebbnek tartják mint más csoportok, mivel főként szakemberek segítségét igénylik. Figyelemre méltó, hogy a középkorú női önkéntesek mellett ez a csoport foglalkoztatja a tanulói korosztályt önkéntesként. A bázis-közeli szervezetek önkéntesei hozzák a minta tipikus önkénteseinek – a településeken élő, főként középkorú nők – tulajdonságait, akiket leginkább jellemez a szervezet céljai iránti elkötelezettség. Az adományozói nonprofit szervezeteknél a települési kötődés a legmagasabb arányú, illetve ebben a csoportban jelennek meg markánsan

71

azok az önkéntesek, akiket a jótékonyság vezérel, valamint a nyugdíjasok, mint önkéntesek. E csoport önkénteseit – a felkészültség tekintetében - sajátos kettősség: a szervezetek közel azonos arányban ítélik őket „minimálisan felkészültnek” és „képzettnek” az önkéntes munkát illetően. Az állam-közeli szervezetek is viszonylag alacsony arányúnak ítélték meg önkénteseik érintettségét a szervezet céljai iránt. Ugyanakkor – a többi csoporthoz képest – itt értékelték legmagasabbra az önkéntesek érdeklődését a szervezet munkája iránt. Érdemes felfigyelni arra, hogy ebben a csoportban a legmagasabb a foglalkoztatotti státusszal rendelkező önkéntesek aránya. Hasonlóan sok közös elem, de szervezet-specifikus sajátosságok is kimutathatókká válnak, ha megnézzük mely területen alkalmazzák önkénteseiket a vállalkozás-, a bázis-, az állam-közeli és az adományozói nonprofit szervezetek. 26. ábra A négy funkcionális csoport önkénteseinek alkalmazási területei Jótékonyság esetén 90 80 70

Rendezvények esetén

60

Adományozásnál

50 40 30 20 10 0

Végzettségüknek megfelelő munkákban

Szolgáltatásoknál

Szervezet működésével kapcsolatban

Akcióknál

vállalkozás-közeli bázis-közeli adományozói állam-közeli

Az ábra alapján az olvasható le, hogy a bázis- és az állam-közeli szervezetek közel azonos arányban és azonos területeken alkalmazzák önkénteseket: rendezvények szervezésénél, szolgáltatásoknál és a szervezet működtetésénél. Egy pontban tér el csak a két csoport - ami a szervezetek sajátos jellegéből fakad -, ez pedig az, hogy az akcióknál leginkább a bázis-közeli szervezetek támaszkodnak önkénteseik munkájára.

72

A legszélesebb tevékenységi körben az adományozói szervezetek alkalmazzák önkénteseiket. További jellegzetessége ennek a csoportnak, hogy a szervezetek jellegéből fakadóan az önkéntesek alkalmazásának súlypontjai a jótékonysági és adományozási tevékenységek felé húznak. A vizsgált mintában - a többi típustól - leginkább a vállalkozás-közeli szervezetek mutatnak eltérést az önkéntesek alkalmazása terén. Egyrészt itt a legszűkebb az önkéntesek alkalmazása, és ebből kifolyólag döntően két fő területre koncentrálódik: a rendezvényekre és a szakképzettségnek megfelelő munkára. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a professzionális önkéntes munka alkalmazása ebben a csoportban a legelterjedtebb. Az általános elemzésből már kiderült, hogy 2001- és 2003 között leginkább az önkéntesek rendszeres foglalkoztatása vált dominánssá vizsgált a szociális célú, önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében. 27. ábra Az önkéntesek rendszeres foglalkoztatásának trendje a négy funkcionális csoportban (az említések százalékában) 65

vállalkoz ás-közeli

60 55

bázisközeli

50

adomány ozói

45 40

2001

2002

2003

államközeli

Az önkéntesek rendszeres foglalkoztatásának növekedése mind a négy csoport esetében kimutatható, ugyanakkor sajátos csoport-jellemzőket is megállapíthatunk. Önkénteseiket rendszeresen legnagyobb arányban az adományozói szervezetek foglalkoztatták mind a három vizsgált évben. Az állam-közeli szervezetek körében önkénteseik rendszeres foglalkoztatása 2002-2003 között indult meg. A bázis-közeli szervezetek nagy számú önkénteseiket inkább alkalmanként és időszakosan foglalkoztatták. A vállalkozás-közeli szervezeteknél 2001-ben az önkéntesek rendszeres, 2002-ben az alkalmi volt a döntő és 2003-ban újra visszatértek a trendhez.

73

Végezetül az önkéntes munka szervezésének problémáit kell megvizsgálnunk a mintában szereplő szociális célú szervezetek négy tipikus csoportjában. Ez esetben is találunk egyezéseket, de csoport specifikus különbségeket is. Mind a négy csoportban az egyik legjelentősebb probléma az önkéntes munka társadalmi elismerése. Érdemes arra felfigyelni, hogy ezt legnagyobb arányban az állam-közeli szervezetek tartották problémának. Itt ismételten utalnunk kell arra, hogy ezeknél a szervezeteknél egy „kvázi-önkéntes munka” folyik, mivel sok helyen az önkormányzati dolgozóknak munkaköri kötelességük ezen közalapítványok ügyeinek vitele. 28. ábra Az önkéntes munka szervezésének problémái a négy funkcionális csoportban (az említések százalékában)

Nehéz elegendő számú önkéntest találni 60 50

Nehéz megtartani az önkénteseket

40

Nehéz elkötelezett önkénteseket találni

30 20 10 0

Nem megfelelő az önkéntesmunka társadalmi elismerése

Nehéz hozzáértő önkéntest találni vállalkozás-közeli bázis-közeli adományozói állam-közeli

A szervezetek nehezen tudják foglalkoztatni önkénteseiket

A szervezeteknek nincs elég erőforrásuk az önkéntesmunka szervezésére

Az adományozói csoporthoz tartozó szervezetek számára a legfőbb problémát az anyagi és humán erőforrások hiánya jelenti, ami megnehezíti az önkéntes munka szervezését. Talán ebből kifolyólag a szervezetek számára az önkéntesek megtartása okoz még nehézséget. Mint az előbbiekből is kiderül a tipikus önkéntes – a településen élő, főként középkorú nők – mellett ezek a szervezetek nyitottak a nem foglalkoztatottak és nyugdíjasok önkéntesként való alkalmazására. A bázis- közeli csoportban az elegendő számú önkéntes megtalálása okozza leginkább a problémát. Itt utalnunk kell arra, hogy ebben a csoportban az önkéntesek rekrutációs köre igen zárt, hiszen főként a 74

szervezetek tagjai közül kerülnek ki önkénteseik. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy itt jelentkezik – a többi csoporthoz képest – leginkább problémaként az önkéntesek foglalkoztatásának kérdése. Ezzel függhet össze – mint a fentebb ismertetett eredményekben már leírtuk -, hogy a bázis-közeli szervezetek csak alkalmaként és időszakosan tudják önkénteseiket foglalkoztatni. Végezetül a vállalkozás-közeli szervezetek az önkéntes foglalkoztatás terén leginkább a hozzáértő, elkötelezett és elegendő számú önkéntes hiányát tartják problémának. Noha önkénteseiket ez a csoport jellemezte leginkább hozzáértőnek, de itt volt a legalacsonyabb az elkötelezett önkéntesek aránya is a mintában, illetve azt is láthattuk, hogy ebben a csoportban foglalkoztatták az elmúlt évben a legkevesebb önkéntest. Összességében megállapíthatjuk, hogy az önkéntes foglalkoztatás terén jelentkező problémák olyan csoport-specifikus sajátosságokat tártak fel, amelyek egyrészt felhívják a figyelmet a különböző szervezeti elégtelenségekre, másrészt a különböző típusú szervezetek önkéntes foglalkoztatási stratégiáinak meghatározásában, kidolgozásában jól alkalmazhatók.

75

4. TIPIKUS SZERVEZETEK,

VALAMINT RÉGI ÉS ÚJ TÍPUSÚ ÖNKÉNTES MUNKÁK

A kutatási eredmények eddigi bemutatása alapján rendelkezésünkre állnak az önkéntesek motivációit, az önkéntes munka típusait jellemző kategóriák, valamint az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek intézményközeli funkcionális megközelítésének főbb csoportjai. Mindezek alapján a kiinduló hipotézisünk az volt, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek mintájában az egyes intézményközeli szervezettípusokban eltérőek lesznek a foglalkoztatott önkéntesek motivációi és eltérőek lesznek az önkéntes munka típusai is. Ennek vizsgálatára a mintában 68 szervezet, és a hozzájuk kapcsolódó 75 önkéntes adatai álltak értékelhetően rendelkezésre. Az alacsony számú minta nem alkalmas arra, hogy teljes értékű következtetéseket vonjunk le, de bizonyos összefüggések felmutathatók. A kutatásban a régi típusú önkéntesség motivációinak tekintettük elsősorban a szegényeken való segítést, amely gyakran vallási vagy erkölcsi indíttatású volt, és meghatározó elemként mutatkozott meg benne a közösséghez való tartozás érzése. Az új típusú önkéntesség motivációban úgy találtuk nagy szerepet játszik a tapasztalatszerzés, a kihívás, a szakmai fejlődés lehetősége, a szabadidő hasznos eltöltése és új barátok szerzése. Vegyes típusúnak neveztük az önkéntesség motivációit, ha ugyanolyan arányban találtunk régi és új típusú válaszokat. Mindezek alapján az önkéntesség motivációinak különböző típusai az alábbiak szerint volt jellemző az egyes szervezeti csoportokra: • A régi típusú önkéntesség motivációi legdominánsabban az adományozói típusú nonprofit szervezeteknél foglalkoztatott önkénteseknél jelent meg. Ezt jól magyarázza az, hogy az e csoportba tartozó szervezetek önkénteseinél jelent meg markánsan a jótékonysági elv, illetve a tipikus önkénteseken – a 30-59 éves településen lakó nőkön – kívül a nyugdíjasok, mint jellemző korcsoport. Az állam-közeli szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesek motivációi is inkább a régi típushoz álltak közel. • Az új típusú önkéntesség motivációi legjellemzőbben a bázisközeli szervezetek önkénteseinél volt kimutatható. Ez némiképp ellentmondott várakozásainknak, mivel úgy véltük, hogy az új típusú önkéntesség motivációi a vállalkozás-közeli szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesekre lesz jellemző. E várakozásainkat az támasztotta alá, hogy a vállalkozás-közeli szervezetek önkénteseiket képzettebbnek tartották mint más csoportok, és főként szakemberekként jellemezték őket. A középkorú női önkéntesek mellett ennél a csoportnál jelent meg a tanulói korosztály önkéntesként.

•

A vegyes típusú önkéntesség motivációi leginkább a bázisközeli szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesekre volt jellemző, de az adományozói szervezetek önkénteseinek közel negyede is felmutatott ilyen típusú motivációkat. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a bázis-közeli szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesek hozták legmarkánsabban a minta tipikus önkénteseinek – a településeken élő, főként középkorú nők – jellemzőit, akik körében a legmagasabb volt a szervezet céljaiban való érintettség.

Mint az előző fejezetben láthattuk a mintában az önkéntes munka elég sok formája jelent meg. Ahogy a motivációkat, úgy az önkéntes munkákat is - jellegük szerint - három csoportba soroltuk. Régi típusú önkéntes tevékenységek közé azokat a tevékenységek tartoztak, amelyek a klasszikus jótékonysági feladatok ellátásával voltak kapcsolatosak. Az új típusú kategóriába pedig azok a tevékenységek kerültek, amelyek szaktudást is igényelnek, illetve a szaktudás megszerzésére irányulnak. Végezetül vegyes típusú önkéntes tevékenységnek tartottuk azokat, ahol mindkét fentebb jellemzett tevékenységforma nem elkülöníthetően jelent meg. A fentiek alapján az önkéntes tevékenység különböző típusai az alábbiak szerint volt jellemző az egyes szervezeti csoportokra: • A régi típusú önkéntes tevékenység, a klasszikus jótékonysági feladatok, az adományozói szervezetként meghatározott csoportra volt dominánsan jellemző. Mindezek alapján úgy látjuk, hogy mind az önkéntes tevékenység, mind a minta szervezeti csoportosítása módszertanilag megfelelő volt. Mint a fentebb bemutatott ábrán is láthattuk ezek a szervezetek legfőképpen adományozásnál és jótékonysági feladatoknál veszik igénybe önkénteseik munkáját. • Az új típusú önkéntes tevékenység leginkább az állam-közeli szervezeteknél volt kimutatható. Az államközeli szervezetek közé zömével a közalapítványok és néhány egyesület tartozott. Ezek a szervezetek főként önkénteseik szaktudására tartanak igényt, amelyet leginkább rendezvények esetén vagy a szervezet működtetésével kapcsolatosan vesznek igénybe. • A vegyes típusú önkéntes tevékenység markánsan a bázis-közeli szervezetekre volt jellemző. Ennek okát abban látjuk, hogy ezt a csoportot megjelenítő egyesületek tevékenysége igen változatos képet mutat. Egy részük fontos érdekérvényesítő, érdekképviseleti funkciókat tölt be, míg másik részük társas igényeket, civil aktivitásokat jelenítenek meg. Itt kell megjegyezni, hogy a vállalkozás-közeli szervezetek kis száma miatt tipikus tevékenységet nem tudtunk kimutatni, de az ezekben a szervezetekben folyó önkéntes tevékenység inkább a vegyes típushoz állt közelebb.

77

Megállapíthatjuk tehát, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú szervezetek különböző szervezeti típusaihoz jól lehatárolhatóan és jellemezhetően különböző, de egyben tipikusnak tekinthető és csak az adott szervezettípusra jellemző önkéntes tevékenységek párosulnak. Ezeket a megállapításokat mindenképpen szükséges lenne egy nagyobb mintán megerősíteni. Nagyon óvatosan az is megfogalmazható – amely szintén további igazolást igényel – hogy a különböző motivációjú önkéntesek „megtalálják” a maguk szervezeteit, ahol társadalmi státuszuknak, életkoruknak, személyiségüknek, indíttatásuknak megfelelő önkéntes munkát végezhetnek.

78

A

KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE

A Központi Statisztikai Hivatal 2003-ban teljeskörű felvételt végzett a szociális célú nonprofit szervezetek körében. A 4008 szociális célú nonprofit szervezet közül 1671 szervezet (42%) szervezet nyilatkozott úgy, hogy foglalkoztat önkéntest. A kutatásban – területileg és szervezetileg rétegzett mintaválasztás után - postai úton 247 szervezet kérdeztünk meg, amely megkérdezésből 96 értékelhető kérdőív érkezett vissza. Az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek mintája az alábbi jellemzőkkel volt leírható: • A minta domináns célcsoportját a városi szervezetek alkották. E tekintetben a minta eltért a makrostatisztikai adatoktól, mivel 2002-ben is a szociális célú szervezetek többsége alapítványi formában működött. • Alapítóik tekintetében a civil jelleg jellemezte a mintába tartozó szervezeteket, mivel többségüket magánszemélyek alapították. • A szervezetek többsége legalább már három éve, de kevesebb, mint 10 éve működött. • Többségük az elvégzendő feladathoz keresett szervezeti formát és több mint felük működésének hatóköre egy vagy több településre terjedt ki. • A szociális célú szervezetektől eltérően a mintában dominánsabban képviseltették magukat a kiemelkedően közhasznú szervezetek. • A vizsgált szervezetek tevékenység-szerkezetére jellemző volt, hogy olyan feladatokat láttak el, amelyek az állami, önkormányzati szociális ellátó rendszer kijavítását, kiegészítést jelentik. Ebben a szerepkörben igen erős hangsúlyt kapott az önkéntes munka révén a perszonalizáció, a személyes és ingyenes szolgáltatások, valamint az adományozás, jótékonyság. • A mintában szereplő alapítványokra az adományozás, az egyesületekre (ingyenes) szolgáltatások nyújtása és adományozás volt inkább a jellemző. A szolgáltatói és a vállalkozói tevékenység a közhasznú társaságoknál koncentrálódott, míg a közalapítványok ingyenes szolgáltatásokat és természetbeni adományozás terén működtek. • A szervezetek tevékenysége elsősorban célcsoport-orientált volt. Ez a célcsoport-orientáltság a minta jellegzetességéből eredt. A szociális célú nonprofit szervezetek közül a társas nonprofit szervezetek jelentős része érdekképviseleti, érdekérvényesítő funkciókat tölt be, vagy a tagok számára szervez speciális programokat, nyújt szolgáltatásokat. Az alapítványok pedig leginkább anyagi vagy természetbeni hozzájárulásokkal segít különböző társadalmi csoportokat, intézményeket. • A mintát alkotó szervezetek többsége (70%-a) az átlagos vagy átlag alatti bevétellel rendelkező szervezetek közé tartozott. Nagy bevételű szervezetek legfőképpen két csoportból kerültek ki: az egyesületek közel

79

20%-a (10 szervezet) és a közhasznú társaságok 88%-a (7 szervezet) tartozott ide. • Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek többsége – a minta szerint - vagy pályázati bevételekből, vagy magán és vállalati adományokból szerezte bevételeit. A bevételek aránya ott volt a legmagasabb, ahol a magas volt a normatív támogatások aránya, és legalacsonyabb ott, ahol a nonprofit szervezetek támogatása és a személyi jövedelemadó felajánlások képezték a domináns bevételi forrást. • A mintát alkotó szervezetek több mint fele, tevékenységének ellátásához csak önkénteseket alkalmazott. A fő és mellékfoglalkozású alkalmazás csak az igazán nagy – 10 és 50 millió forint, vagy a fölötti – bevétellel rendelkező szervezetekre volt jellemző. Az átlag alatti bevétellel rendelkező szervezetek kizárólag önkéntesekkel, az átlagos bevétellel rendelkező szervezetek pedig önkéntesekkel és mellékállású foglalkoztatottakkal látták el a szervezet működtetésével kapcsolatos feladatokat. • A mintában szereplő 96 szervezet közül 51 szervezet átlagosan 7,6 éve foglalkoztatott önkénteseket, míg 26 szervezet átlagosan 2,2 éve és 19 szervezet átlagosan 13,2 éve. Az adatok arra engedtek következtetni, hogy a „tényleges” önkéntes munka a szociális célú szervezetek körében rendszerváltozás után vette kezdetét és valójában a kilencvenes évek második felében lett igazán elterjedt. Legnagyobb önkéntes bázissal azok a szervezetek rendelkeznek, amelyek a kilencvenes évek közepe óta foglalkoztattak önkénteseket. • Az elmúlt három évet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szervezetek egyre nagyobb számban rendszeresen tudták önkénteseiket foglalkoztatni, míg az időszakos foglalkoztatás nem változott, és csökkent az önkéntesek alkalmankénti foglalkoztatása. A vizsgált szervezetek több mint fele, tehát egyfajta tudatos önkéntes foglalkoztatási stratégiával rendelkezett, ami alapján is igazolva láttuk, hogy a kilencvenes évek közepe óta a magyarországi önkéntes foglalkoztatás aktivitása fokozatosan nő. • A vizsgált szociális célú szervezetek leggyakrabban rendezvényeiknél, a szervezet működtetésénél adódó feladatok ellátásában, illetve a már említetett személyes szolgáltatásoknál foglalkoztatták önkénteseiket. A makrostatisztikai adatok szerint a szociális célú szervezetekre 2000-ben az volt jellemző, hogy adminisztratív területen a szervezetek 85%-a, adománygyűjtésnél a szervezetek 69%-a, míg az alaptevékenységhez köthető szolgáltatásoknál a szervezetek 81%-a vette igénybe önkénteseik munkáját. • A szervezetek tipikus önkéntese inkább középkorú foglalkoztatott nő volt, aki érintett volt a szervezet céljaiban és érdeklődött a szervezet munkája iránt és leginkább a jótékonyság motiválta az önkéntes munkában. • A szervezetek „ideális” önkéntes legfontosabb tulajdonságainak megjelölésekor egy modern, főként az elköteleződésre és a pozitív

80

személyiségjegyekre tették a hangsúlyt. Az ideális önkéntes öt jellemző tulajdonsága: az elkötelezettség, a jó kommunikációs képesség, érdeklődés az önkéntes munka iránt, érintettség a szervezet céljai tekintetében és a megnyerő személyiség voltak. • A vizsgálatban résztvevő önkénteseket foglalkoztató szervezetek nehézségei - a nonprofit működés területén – három területre koncentrálódnak: a szervezetek anyagi helyzetének megteremtése, a gazdálkodás és a jogi szabályozások változásai, valamint, a szervezet működtetésének problémái. • Végezetül a szervezeteknek az önkéntes munka szervezésében jelentkező problémái egyrészt társadalmi eredetűek voltak, másrészt a szervezetek önkéntes munkával kapcsolatos elvárásai és tennivalói közötti feszültségből eredtek. A kutatási hipotézistől eltérően a mintában – az intézményi közelség elve alapján – nem három, hanem négy funkcionális csoportot sikerült elkülöníteni a bevételi struktúra, a szervezettípus és a jellemző tevékenységi körök mentén: A vállalkozás-közeli nonprofit szervezetek alkották a legkisebb számú csoportot a mintában, ami arra enged következtetni, hogy az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek csak igen kis csoportjának vannak piaci jellegű affinitásai. Ebben a csoportban a domináns szervezeti forma a közhasznú társaság volt, a szervezetek tipikus bevételei normatív támogatásból és vállalkozási bevételekből származtak. Leginkább jellemző volt a vállalkozás-közeli szervezetekre, hogy fizetős szolgáltatásokat nyújtanak és vállalkozási tevékenységet folytatnak. A szervezetek többsége kiemelkedően közhasznú szervezet volt, és múlt évi bevételeik a minta átlaga felettinek mutatkoztak. A fő- és mellékfoglalkoztatás erre a csoportra volt leginkább jellemző. Önkénteseiknél kevésbé jelent meg az érintettség, ugyanakkor képzettebbnek tartották őket, mint más csoportok. A középkorú női önkéntesek mellett ez a csoport foglalkoztatta a tanulói korosztályt önkéntesként. Az önkéntesek alkalmazási területe a vállalkozás-közeli szervezeteknél mutatkozott a legszűkebbnek, amely döntően két területre koncentrálódott: a rendezvények szervezésére és a szakképzettségnek megfelelő munkára. Az elmúlt három évben önkénteseik időbeli foglalkoztatása eléggé változatos volt. A vállakozás-közeli szervezetek az önkéntes foglalkoztatás terén – az önkéntes munka társadalmi elismerése mellett - a hozzáértő, elkötelezett és elegendő számú önkéntes hiányát tartották a legfőképpen problémának.

81

A vállalkozás-közeli szervezetekben folyó önkéntes munka inkább a vegyes típushoz állt közelebb, és az e szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesek motivációi ugyancsak a vegyes típusba tartoztak. A bázis-közeli szervezetek alkották a minta legnagyobb csoportját, ami az mutatja, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek többsége inkább az informális szektor felé rendelkezik erős kapcsolódási képességekkel. A csoport domináns szervezeti formája az egyesület volt, és a szervezetek tipikus bevételei pályázatokból származtak. A bázis-közeli szervezetekre volt leginkább jellemző az ingyenes szolgáltatások nyújtása. A szervezetek több mint a fele közhasznú szervezet volt, és múlt évi bevételeik a minta átlaga körül alakultak. Feladataik ellátására főként önkénteseket foglalkoztattak egy-két fő-, vagy mellékállású alkalmazás mellett. Önkénteseik hozták a minta tipikus önkénteseinek – a településen élő, főként középkorú nők – jellemzőit, akiknek körében a legmagasabb volt a szervezet iránti elkötelezettség. Önkénteseik munkáját leggyakrabban rendezvények szervezésénél, szolgáltatásoknál és akcióknál veszik igénybe. Nagy számú önkénteseiket az elmúlt három évben alkalmanként és időszakosan foglalkoztatták. A bázis-közeli szervezeteknek - az önkéntes munka társadalmi elismerése mellett – leginkább az elegendő számú önkéntes megtalálása okozza a problémát. A vegyes típusú önkéntes tevékenység markánsan a bázis-közeli szervezetekre volt jellemző és önkénteseik motivációi leginkább az új típusú önkéntes motivációkkal voltak jellemezhetőek. Az adományozói szervezetek közé a minta közel egynegyede tartozott, ami szintén a szervezetek informális szektor felé való kapcsolódására utal. Domináns szervezeti formának ebben a csoportban az alapítványok számítottak, de némely egyesület is ide volt sorolható. A szervezetek tipikus bevételei magán/vállalati adományokból és az szja 1%ból származtak a múlt évben. Az adományozó szervezetek jellemző tevékenysége a természetbeni adományok nyújtása volt. A szervezetek alig egy ötöde volt közhasznú szervezet, és múlt évi bevételeik a minta átlaga alatt alakultak. Tevékenységük ellátásához csak önkénteseket foglalkoztattak. Önkénteseikre az erős települési kötődés volt a jellemző és ebben a csoportban jelentek meg markánsan azok az önkéntesek, akiket a jótékonyság vezérelt, illetve itt volt a legmagasabb arányú – a többi csoporthoz képest – a nyugdíjas önkéntesek aránya. A legszélesebb tevékenységi körben az adományozói szervezetek alkalmazták önkénteseiket, melynek súlypontjai a jótékonysági és adományozási tevékenység felé mutattak. Önkénteseiket, legnagyobb

82

arányban, rendszeresen ezek a szervezetek foglalkoztatták az elmúlt három évben. Az önkéntes munka társadalmi elismerése mellett - az adományozó szervezetek számára - az anyagi és a humán erőforrások hiánya és ebből kifolyólag az önkéntesek megtartása jelentette a problémát. A régi típusú önkéntes tevékenység, a klasszikus jótékonysági feladatok az adományozói szervezetként meghatározott csoportra volt dominánsan jellemzi. Önkénteseik motivációiban pedig ugyancsak a régi típusú önkéntesség motivációi mutatkoztak a legtipikusabbnak. Az állam-közeli szervezetek közé a minta alig egyötöde tartozott, ami arra utal, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú szervezetek kapcsolódása gyengébb az állami szektor felé. A csoport domináns szervezeteit a közalapítványok alkották, de ide tartozott néhány egyesület is. A szervezetek tipikus bevételei pályázatokból és magán/vállalati adományokból származtak. Tevékenységük széles körű volt az ingyenes szolgáltatásoktól a vállalkozási tevékenységig. A szervezetek közel háromnegyede közhasznú szervezet volt, és múlt évi bevételeik a minta átlaga és az alatt alakultak. Tevékenységük ellátásához leginkább önkénteseket és egy-két főfoglalkoztatásút alkalmaztak. Önkénteseikre az alacsony elkötelezettség, de magas érdeklődés volt a jellemző. Ugyanakkor ebben a csoportban volt a legmagasabb a foglalkoztatotti státusszal rendelkező önkéntesek aránya. Az állam-közeli szervezetek önkénteseik munkáját rendezvények szervezésénél, szolgáltatásoknál és a szervezet működtetésénél veszik igénybe. Az önkéntesek rendszeres foglalkoztatása 2002-2003 között indult meg ezeknél a szervezeteknél, azt megelőzően az alkalmi foglalkoztatás volt jellemző. Az önkéntes munka nem kellő társadalmi elismerését az állam-közeli szervezetek tartották a leginkább problematikusnak. Az új típusú önkéntes tevékenység az állam-közeli szervezetekre volt a legjellemzőbb, míg önkéntesik motivációja többségében a régi típushoz állt közelebb. Az önkénteseket a kutatási célok szerint motivációk és választott tevékenységek alapján három csoportba soroltuk (régi, új, vegyes), ahol a legjelentősebb különbséget a régi és az új típus elkülöníthetőségében találtuk. Eszerint az alábbi állítások igazak:

83

Önkéntesség típusa

Korosztály Nem Iskolai végzettség Családi állapot Gyermekek száma

RÉGI

ÚJ

35 felett Inkább nők Magasabb végzettségűek Házasok

26 alatt Nem jellemző Nem jellemző

Gyermekesek (minél több gyermek, annál inkább ez a kategória)

Egyedülálló, hajadon, nőtlen Gyermektelenek

Önkéntes programok tervezése •

•

A nonprofit szektor a kutatás eredményei alapján hatékonyabban tervezheti önkéntes programjait, hiszen tudni fogja, hogy mely korcsoportnak, foglalkozási csoportnak milyen önkéntes tevékenységek vonzóak a leginkább, illetve hogy ezeket a tevékenységeket a különböző adatokkal leírható társadalmi csoportok milyen motivációkkal végzik. E tudás alapján pontosabbá, átláthatóbbá, költség-hatékonyabbá tehető az önkéntes menedzsment (toborzás, kiválasztás, programok, feladatleírás, értékelés, eredmények mérése, stb.) A különböző típusú nonprofit szervezetek az önkéntes menedzsment területén eltérő stratégiákat kell, hogy kialakítsanak. Ezeket a szervezetek ma még a „csinálva tanulás” módszerével valósítják meg, és kevés szervezetre jellemző a professzionális önkéntes munka szervezése. Kutatási eredményeink szerint a különböző típusú szociális szervezetek általában a középkorú, főként foglalkoztatott nőket foglalkoztatják önkéntesként, ugyanakkor vannak olyan speciális sajátosságok, amelyek csak bizonyos szervezetekre jellemzőek pl: az adományozói szervezetek nyitottabbak a nyugdíjasok, míg a vállalkozás-közeli szervezetek az fiatalok és a szakképzettebbek felé. Úgy véljük ezeket a sajátosságokat az önkéntesek toborzásnál jobban és tudatosabban kellene kihasználniuk a szervezeteknek.

Egyértelmű tehát, hogy 26 és 35 éves kor között, amikor a legtöbben abbahagyják az iskolát és családot alapítanak, csökken az önkéntes tevékenységet végzők száma, tehát a programokat mindenképpen a 26 alatti (az új típus esetében), illetve 35 feletti (a régi típus) korosztály számára kell célozni. A nők hagyományos szerepeik okán inkább a jótékonysági, kliensekkel közvetlenül foglalkozó, tradicionális önkéntes munkákat kedvelik, míg a férfiak inkább szeretik a kihívást, tanulási lehetőséget kínáló önkéntes tevékenységeket. Az iskolai 84

végzettségnek eredményeink szerint nincs akkora hatása az önkéntes munkára, mint azt korábban gondoltuk, az valószínűleg igaz, hogy az önkéntesek többsége a magasabb végzettségű társadalmi csoportokból kerülnek ki. Eredményeink alapján mindössze annyi mondható, hogy az önkéntes programok tervezésénél nagy hangsúlyt nem kell helyezni az iskolai végzettség szempontjának figyelembevételére akár új, akár régebbi típusú önkéntes munkát tervezünk, mert mindkettőre egyaránt igaz, hogy a magasabb iskolai végzettségűekre kell számítanunk. Az eredmények azt is mutatják, hogy a régi típusú önkéntes munka vállalása az egyetemet, főiskolát végzettek körében magasabb, de ez csak annak köszönhető, hogy az új típusban eleve nagyobb számban képviseltetik magukat azok, akik még a köz-, vagy a felsőoktatásban vannak, így hivatalosan alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek mint a régi típusba sorolt válaszadók. A családi állapotra vonatkozó kérdéseink eredménye, hogy a régi típusú programok önkéntesei nagy valószínűséggel házasok, míg az új típusú programok önkéntesei egyedülállóak. A gyermekek számát firtató eredményeink azt mutatják, hogy érdemes olyan önkéntesekkel számolni a régi típusú programok indításánál, akik gyermekesek, akár a sokgyermekesek táborát képviselik, így eszerint célozhatók az önkéntes tevékenységek időintervallumai, rendszeressége. •

•

A foglalkoztatáspolitika szempontjából elemi fontosságú, hogy a szakma betekintést nyerjen az önkéntes tevékenységek funkcióiba, hiszen ezen keresztül képet kaphat – és így a későbbiekben programokba illeszthetővé válhat – az önkéntes tevékenység munkanélküliség csökkentő, és munkaerőpiacra integráló szerepe. A különböző típusú önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek eltérő cselekvés- és támogatáspolitikát igényelnek. Ezt igazolja például, hogy kutatási adataink szerint a „legerősebb” foglalkoztatási potenciállal a vállalkozás-közeli nonprofit szervezetek rendelkeznek, ugyanakkor itt a legszűkebb az önkéntesek alkalmazási területe. Ezeknél a szervezeteknél, tehát az önkéntesek foglalkoztatását kell erősíteni. Az adományozói és a bázis–közeli szerveetek esetében pedig épp fordított a helyzet, mind amellett, hogy ezek a szervezetek még az anyagi és humán erőforrások hiányával is küzdenek. Az ilyen típusú szervezetek esetében – úgy véljük – egy komplexebb, foglalkoztatáspolitikai, valamint nonprofit menedzsment erősítő stratégiákra van szükség.

Az emberek személyes csatornákon keresztül jóval többen jutnak álláshoz, mint azt gondolnánk. Interjúalanyaink kapcsolatainak (ismerős, barát) több mint 40%-a az önkéntes munkához kapcsolódóan épült ki. Több szerző mutatta ki, hogy a weberi hatalomfajtákon kívül (gazdasági, szimbolikus,

85

politikai) létezik egy negyedik is, a társadalmi hatalom, amelyet leginkább az egyének személyes kapcsolati hálói testesítenek meg, és amelyet a társadalomtudományban hosszú ideje társadalmi tőkének is hívnak. Minél több ilyen kapcsolódása van az egyénnek a társadalom hálózataival, annál jobb az életminősége, annál könnyebben kapcsolódik a munka világához is. Egyes kutatások szerint (az USA-ban 60%, Hollandiában a felnőtt lakosság egyharmada) a sikeres álláskeresést informálisan, és nem munkaügyi szervezetekhez vagy más támogatókhoz kapcsolódva bonyolítja le. Mivel a nagyobb kapcsolati hálók inkább a magasabb végzettségűekre, a magasabb presztízsű társadalmi csoportokra jellemzőek, így ezek a csoportok folyamatosan gyakorolják a piacgazdasághoz való kapcsolódást. Az alacsonyabb végzettséggel, így alacsonyabb presztízsű munkalehetőségekkel, homogénebb társadalmi kapcsolatokkal rendelkezők az állami támogatásokhoz való hozzáférésben szereznek jártasságot, és nehéz a megszokott passzív foglalkoztatáspolitikai eszközökről aktív eszközökre váltani támogatásukkor. Az önkéntesség prevenciós és korrekciós eszközrendszert egyaránt kínál: ösztönzése és állami támogatása prevenciós segítő lehetőség a társadalom veszélyeztetett rétegei számára a munkához való kapcsolódás megőrzésére, az informális kapcsolatok szélesítésére, heterogénabbá tételére. Másodsorban korrekciós lehetőség is a munka nélkül eltöltött idő lerövidítésére, a munka világába való lassú, egyénre szabott visszatérésre. Kutatásunk során azt találtuk, hogy a mintánkba nagyon kevesen, mindössze 4 fő (3,6%) munkanélküli került a véletlen kiválasztás során. Ez a szám megegyezik a gyesen, gyeden lévők arányával, pedig tudjuk, hogy a kisgyermekesek vállalnak a legkevésbé önkéntes munkát (az ő ösztönzésük a nők munkaerőpiacra való visszatérését segítené elő). Ez tehát mindenképpen azt jelenti, hogy van teendő ezen a területen, hiszen társadalmi haszna mindenképpen volna a hátrányos helyzetű, leszakadó csoportok társadalmi integrációja szempontjából, és emellett még költségvetési megtakarítást is eredményezne. „Rengeteg pluszt ad, és nagyon sokat lehet tanulni belőle az emberekkel való kapcsolatteremtés területén.” „Az önkéntesség a civil társadalom sajátja kell legyen. Magyarországon ez a folyamat a kezdetén jár. Talán pozitív változást lehetne elérni azzal, ha tudatosítanánk az emberekben azt, hogy az önkéntességnek nem csupán a segített fél a nyertese, hanem közvetve maga a segítő is.”

86

„Jó, ha az életemben mindig jelen van az önkéntesség is a munka és a pénzkereset mellett. Edzi szellemem, lelkem, képességeim.” „Nehéz önkéntes munkát találni, ha nem vagy vallásos, vagy nem akarsz konkrét szervezethez kapcsolódni.” „A civil szervezetek keressék a kapcsolatot az aktív nyugdíjasokkal!”

•

Az oktatáspolitika számára egyértelművé válhat, hogy a fiatalok önkéntes tevékenysége mekkora és milyen erőt képvisel, ezzel igazolható lesz az az elmélet, miszerint a köz- és felsőoktatásban reagálni kell az új típusú önkéntesség által felvetett szükségletekre.

Nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatáspolitikai célok az oktatáspolitika támogatása nélkül nehezen valósíthatók meg, új szemlélet, új ismeretek csak e két terület szoros együttműködésével kerülhet a köztudatba. Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy az önkéntesség eszméjének terjedése ellen ható jelenlegi köz- és felsőoktatásban mégis vannak olyan fiatalok, akik mindenfajta „ellenszolgáltatás” (felvételi plusz pontok, kreditek, stb.) nélkül is tevékenykednek ezen a területen. Bár saját számukat alulbecsülik, mégis jelentős számban vannak jelen a jelenleg ismert 400 000 fő önkéntes között (mintánk szerint kb. egyharmada az összes önkéntes számának). Ha ezek a fiatalok ösztönzést kapnának a nemzetközi minták szerint az önkéntes/közösségi tevékenységekben való részvételre, akkor a nyitottságuk, később a társadalmi integrációval, az idegenekkel, a kisebbségekkel, vagy a szegényekkel kapcsolatos attitűdjeik inkább épülhetnének tapasztalatokra, konkrét tudásra, mintsem előítéletekre, sztereotípiákra. Az önkéntesség az Európai Unióban jelenleg kiemelten támogatott tevékenység, segítségével ösztöndíjakat lehet kapni külföldre, ahol sokak tanulhatnak meg más nyelveket saját anyagi ráfordítás nélkül is. „A mai napig nem is tudtam, hogy léteznek konkrét önkéntes szervezetek, és emiatt úgy érzem, hogy valamilyen úton-módon jobban kellene lobbizniuk az iskolákban! Ahogy a környezetemből kiderült, sok ember lenne hajlandó pl. a lakóterülete környékén szemetet szedni, mert a helyzet az, hogy siralmas ahogyan a város kinéz. A lényeg az, hogy valakinek el kellene indítania ezt a programot, és ezek után az emberek szerintem már maguktól tudnának hasonlót szervezni ezeket a gyűjtéseket. Szerintem erre nagyon nagy szükség lenne.” (középiskolás interjúalany)

87

FELHASZNÁLT IRODALOM Adni=Kapni (2001), Szociális- és Családügyi Minisztérium. Budapest A harmadik szektor (1991) Kutatócsoport. Budapest.

(szerk.:

Kuti

Éva-

Marschall

Miklós)

Nonprofit

Jeffrey C. ALEXANDER (ed., 1998): Real Civil Societies - Dilemmas Institutionalization. London: SAGE Studies in International Sociology 48.

of

ANGELUSZ Róbert-TARDOS Róbert (1998): A kapcsolathálózati erőforrások átrendeződésének tendenciái a 90-es években. Társadalmi Riport. TÁRKI. Budapest. 234-255. Christian BADELT (2002): Handbuch der Nonprofit Organisation. Strukturen und Management. Schaffer-Poeschel Verlag. BARTAL Anna Mária (1998): Elméleti kihívások és gyakorlati válaszok a nonprofit szektorban. Ph.D. értekezés. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet. Budapest. BARTAL Anna Budapest.

Mária

(1999):

Nonprofit

alapismeretek

kézikönyve,

Ligatura,

BARTAL ANNA MÁRIA, CZIKE Klára (2003): Mit érdemes tudni... a nonprofit szervezeteknek a nonprofit kutatásokról, www.nonprofitkutatas.hu/letölthető anyagok BÍRÓ Endre (2002): Nonprofit szektor analízis. NOSZA projekt, EMLA Egyesület BOCZ János (1997): Önszerveződésből civil társadalom. Társadalmi Szemle 12. BOCZ János (2004): Szociális célú nonprofit szervezetek Magyarországon 1994-ben és 2002-ben. Központi Statisztikai Hivatal, Társadalomstatisztikai Füzetek 41. Jean L. COHEN-Andrew ARATO (1992): Civil Society and Political Theory. The MIT Press. Cambridge, Massachusetts and London. England. CZIKE Klára (2001): Önkéntesség számokban. ESÉLY/6. CZIKE Klára (2003): Számokba rejtve - A civil társadalom Magyarországon 19892001. Doktori disszertáció. Budapest. Egymás jobb megértése felé: Tanulmányok az állam, az önkormányzatok, és a nonprofit szervezetek viszonyáról Magyarországon (1997). A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány. Budapest.

88

Adalbert EVERS (1988): Eltolódások a jólétimixben, In: Társadalmi rétegződés (szerk.: Andorka, R., Hradil, S., Peschar, J.) Aula Kiadó, Budapest, 1995. 605632.o. Adalbert EVERS (1992): Soziale Bewegungen und soziale Ordnung im Konzept des Wohlfartsmix, Forschungjournal Neue Soziale Bewegungen, 4. S.49-58. Adalbert EVERS (1995): Part of the welfare mix: The third sector as a intermediate area, Voluntas, vol.6. No. 2. pp:159-182. Adalbert EVERS, Thomas OLK (Hrsg.) (1996): Wohlfartsstaat zur Wohlfartsgesellschaft, Opladen.

Wohlfartspluralismus:

Vom

Adalbert EVERS, Ivan SVETLIK (eds.)(1993): Balancing pluralism: New welfare mixes in care for the elderly, Avebury, England. Félmillió véradás évente, Népszabadság, 2004. június 14. Peter FLORA (1986): Növekedés a határokig. in.: Társadalmi rétegződés (szerk.: Andorka-Hradil-Peschar), Aula Kiadó. Budapest. FREY Mária (2001): Nonprofit szervezetek a munkaerőpiacon. OFA, Budapest. FREY Mária: A nonprofit szektor foglalkoztatási szerepvállalásának lehetőségei és korlátai. In.: Foglalkoztatást elősegítő munkaügyi kutatások (szerk.: Pongrácz László) OFA Kutatási Évkönyv I. OFA, Budapest. FREY Mária-GERE Ilona (2001) Növekedés és foglalkoztatás. In.: Foglalkoztatást elősegítő munkaügyi kutatások (szerk.: Pongrácz László) OFA Kutatási Évkönyv I. OFA, Budapest. Francis FUKUYAMA (1997): Bizalom. Európa Könyvkiadó. Budapest. Francis FUKUYAMA (2000): A Nagy Szétbomlás. Európa Könyvkiadó. Budapest. Ernest GELLNER (2000): Trust, Cohesion, and the Social Order. In.: Gambetta, Diego (ed.): Trust: Making and Breaking Cooperative Relations. Department of Sociology, University of Oxford, chapter 9. Pp. 142-157. (www.sociology.ox.ac.uk/papers/gellner142-157.pdf) GYEKICZKI Tamás (1994): Társadalmi hálózatok szerveződései. Szociológiai Szemle. 4. 97-118.

és

a

munkaerőpiac

civil

Peter A. HALL (2002): Great Britain: The Role of Government and the Distribution of Social Capital. In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 21-57.

89

Ralf M. KRAMER (1987): Öntevékeny szervezetek és szociális szolgáltatások, In: A harmadik szektor (szerk.: Kuti Éva, Marschall Miklós) Nonprofit Kutatócsoport, 1991. 123-130.o. Ralf M. KRAMER (2000): A third sector in the third millennium? Voluntas, vol.11. No.1. pp.1-23. KUTI Éva (1998): Hívjuk talán nonprofitnak…. Nonprofit Kutatócsoport. Budapest. KUTI Éva (1996): A nonprofit szervezetek szerepe a kilencvenes évek magyar társadalmában és gazdaságában. Közgazdasági Szemle, október. Lakossági adományok és önkéntes munka (1995), KSH. Budapest. LENGYEL György - SZÁNTÓ Zoltán (szerk.) (1998): Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája, Aula Könyvkiadó. Budapest. LÉVAI Katalin (szerk.) (1997): Civil a pályán. Helyi Társadalomkutató csoport. Budapest. Niklas LUHMAN (1979): Trust and Power. John Willey and Sons. New York. Niklas LUHMANN (1984): Soziale Systeme. Grundriss einer allgemeinen Theorie, Frankfurt. Niklas LUHMANN (1990): Die Wissenschaft der Gesellschaft, Frankfurt. Marcel MAUSS (1925): Essay on the Gift. Norton. New York. Ramesh MISHRA (1996): A jóléti állam a „válság” után, In: Az új jobboldal és a jóléti állam (szerk.: Bujalos István, Nyilas Mihály.) Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Malgorzata OCHMAN-Pavel JORDAN (1997): Az önkéntesség, mint értékes szervezeti erőforrás. Johns Hopkins University Institute for Policy Studies. Baltimore. PAVLUSKA Valéria (1999) A nonprofit szektor. JPTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet, Pécs. Robert D. PUTNAM-Robert LEONARDI-Raffaella Y. NANETTI Democracy Work. Princeton University Press. Princeton.

(1993):

Making

Robert D. PUTNAM (2000): Bowling Alone - The Collapse and Revival of American Community. Simon and Schuster. New York. Robert D. PUTNAM (ed.) (2002): Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford.

90

Robert D. PUTNAM (ed.) (2003): Better Together. Restoring the American Community. Simon&Schuster. New York. Lester M. SALAMON.-Helmut K. ANHEIER (1996): Social origins of civil society: Explaining the nonprofit sector cross-nationally, Working Pappers of the Johns Hopkins Comparative Nonprofit Sector Project. No.22. The Johns Hopkins University, Baltimore. SEBESTÉNY, István: (2001): A nonprofit szektor funkcionális megközelítése - a nonprofit prízma. Statisztikai Szemle, 4-5.sz. Adam B. SELIGMAN (2000): The Problem of Trust. Princeton University Press. Princeton, New Jersey. Daniel SIEGEL-Jenny YANCEY (1992): A civil társadalom újjászületése. The Rockefeller Brothers Fund, Budapest. TAUSZ Katalin – VÁRNAI Györgyi (1996) (szerk.): Rejtőzködő jelen. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület. Budapest. Ferdinand TÖNNIES (1983): Közösség és társadalom. Gondolat. Budapest. Claus OFFE – Susan Fuchs (2002): A decline of Social Capital? In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 189-243. Gesa WALCHER (1997): Funktionsbestimmungen des Dritten Sectors, Arbeitspapiere des Bereichts Politik und Gesellschaft, Osteuropa-Institut der Freien Universitat Berlin, Heft 14. S:1-33. Max WEBER (1989): A politika mint hivatás. Medvetánc Füzetek. Budapest. Burton A. WEISBROD(ed) (1998): To profit or not for profit: The commercial transformation of the nonprofit sector, Cambridge University Press, New York. Robert WUTHNOW (2002): The United States: Bridging the Privileged and the Marginalised? In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 59-102. ZÁM Mária - LUX Judit (2001): A munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek kapcsolatai, OFA, Budapest Anette ZIMMER (2002): Dritter Sektor und Soziales Kapital, Diskussionspapiere zum Nonprofit Sektor, Nr. 19. Januar, S.1-24.

Münsteraner

ALFRED ZAUNER (2002): Über solidaritat zu Wissen. Ein systemtheoretischer Zugang zu Nonprofit Organisationen In: Handbuch der Nonprofit Organisation. Strukturen und Management (Hrsg: Christoph Badelt) Schaffer-Poeschel Verlag, S: 153-180.

91

Dokumentumok Egyetemes nyilatkozat az önkéntességről. LIVE 90 Párizsi konferencia dokumentuma. Önkéntesség és társadalmi fejlődés. Egyesült Nemzetek Közgyűlése. A Társadalmi fejlődésről és más kezdeményezésekről szóló világ csúcstalálkozó eredményének végrehajtására összehívott közgyűlés különleges ülésszakának előkészítő bizottsága (2000. Április 3-14.) Az önkéntesség és az állam szerepe. A konferencia zárótanulmánya. Nederlandse Organisaties Vrijwilligerswerk. Uthrecht, 2000. Május 8. A szociális fejlődéssel foglalkozó 1995-ös Koppenhágai Csúcstalálkozó vállalásainak megvalósulása Magyarországon. Civil jelentés az ENSZ 2000-ben tartandó Koppenhága+5 rendkívüli ülésszakára. Szociális Szakmai Szövetség. 2000. Budapest. Statisztikák Nonprofit Nonprofit Nonprofit Nonprofit Nonprofit Nonprofit Nonprofit Nonprofit

szervezetek szervezetek szervezetek szervezetek szervezetek szervezetek szervezetek szervezetek

Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon

1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000.

92

KSH. KSH. KSH. KSH. KSH. KSH. KSH. KSH.

Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest.

MELLÉKLETEK

93

KÉRDŐÍV AZ ÖNKÉNTESEK LEKÉRDEZÉSÉHEZ

Azonosító Kedves Válaszadó! A kérdőívet azért állítottuk össze, hogy megállapíthassunk, milyen típusú önkéntesség az, amely a leginkább jellemző a magyarországi önkéntesekre, annak érdekében, hogy az önkéntességet a későbbiekben népszerűsíteni tudjuk, illetve a civil szervezetek számára támpontokat adjunk az önkéntes programok beindítására, továbbfejlesztésére. Ehhez kérjük az Ön segítségét. A válaszadás természetesen önkéntes. A kutatást az OFA (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány) támogatásával végezzük.

1.

Nem

Férfi

Nő

2.

Életkor

3.

Családi állapot

1. 2. 3. 4. 5.

4.

Gyermekei száma

5.

Iskolai végzettsége

1. 8 általános, vagy kevesebb 2. szakmunkásképző 3. érettségit adó középiskola 4. főiskola, egyetem

6.

Foglalkoztatási státusz

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

7.

Foglalkozása

8.

Település:

egyedülálló nőtlen/hajadon házas elvált özvegy

alkalmazott vállalkozó (egyéni, Bt., Kft.) GYES/GYED/ápolási díj, stb. háztartásbeli munkanélküli nyugdíjas tanuló

1. megyeszékhely 2. város 94

3. nagyközség 4. község 9.

Első önkéntes tevékenység éve

10. Első önkéntes tevékenység

11. Első önkéntes tevékenység típusa

12. Tagja-e civil szervezetnek?

1. szervezethez kapcsolódóan 2. szervezeti kereteken kívül 1. ételosztás, ruhaosztás 2. véradás 3. kuratóriumi/elnökségi/felügyelőbizottsági tagság valamilyen civil szervezetben 4. szakmai tevékenység (a személy végzettségéhez, készségéhez kapcsolódóan) 5. egyéb, éspedig: igen

nem

13. Ha igen, milyen típusú civil szervezetnek tagja?

1. Alapítvány 2. Egyesület (kör, klub, társaság, szövetség, társadalmi szervezet stb.) 3. Közhasznú társaság 4. Közalapítvány 5. Köztestület 6. Nonprofit szervezet intézménye

14. Alkalmazásban vagy bármilyen más munkaviszonyban áll e- civil szervezettel?

igen

nem

1. a családunkban hagyomány az önkéntesség 2. barátoktól hallottam a lehetőségről 3. civil szervezettől hallottam a lehetőségről 4. médián keresztül szereztem az információt 5. egyéb, éspedig:

15. Kitől szerzett tudomást az önkéntességről?

16. Jelöljön be három szempontot az önkéntességgel kapcsolatosan, amelyek Önt arra indították, hogy önkéntes tevékenységet végezzen!

95

3. 4. 5. 6.

szegényeken való segítés tapasztalatszerzés vallás, hit fontossága kihívás, szakmai fejlődési lehetőség

7. erkölcsi kötelesség 8. a szabadidő hasznos eltöltése 9. új barátok szerzése 10. közösséghez tartozás 11. egyéb, éspedig: ………………………….. …………………………. 17. Jelenleg milyen önkéntes tevékenységet végez? Kérjük írja le részletesen!

1. hetente 2. havonta

18. Jelenleg milyen rendszerességgel végez önkéntes tevékenységet?

1. alkalmanként 2. rendszeresen 19. Szervezethez kapcsolódva, vagy szervezeten kívül végez jelenleg önkéntes tevékenységet? 20.

Az önkéntes tevékenység típusa

21. Felvette-e a kapcsolatot az Önkéntes Központ Alapítvánnyal, vagy más önkénteseket közvetítő szervezettel?

szervezethez kapcsolódva szervezeten kívül

1. ételosztás, ruhaosztás 2. véradás 3. kuratóriumi/elnökségi/felügyelőbizottsági tagság valamilyen civil szervezetben 4. szakmai tevékenység (a személy végzettségéhez, készségéhez kapcsolódóan) 5. egyéb, éspedig: igen a szervezet neve: ……………………..

nem

A következő kérdésekre csak akkor válaszoljon, ha a 21. kérdésre igennel felelt! Ha nemmel felet, ugorjon a 27. kérdésre! 22.

Ők ajánlottak-e Önnek konkrét

96

igen

nem

szervezetet, ahol önkéntes munkát végezhet? 23.

Felkereste-e az ajánlott szervezetet?

24. Végez-e (végzett-e) önkéntes igen munkát annál a szervezetnél, A szervezet neve: ahová az ÖKA vagy más szervezet kiközvetítette?

igen

nem

nem Miért nem kereste fel a az ajánlott szervezetet? ‰ az ajánlott önkéntes tevékenység nem volt számomra megfelelő ‰ a szervezetnél tapasztalt fogadtatás miatt ‰ magánéleti változások miatt ‰ egyéb okok miatt, éspedig: ……………………….. ………………………..

25. Mennyire felelt meg a fogadó szervezet az elképzeléseinek? 26. A fogadó szervezet tudott-e konkrét tevékenységet ajánlani?

1 2 3 4 5 6 (1=egyáltalán nem, 6=teljes mértékben) igen

nem Ön szerint miért nem? …………………….. ………………………

A következő kérdések a szervezetre vonatkoznak, ahol Ön önkéntes munkát végez.

27. Hogyan fogadta a szervezet mint önkéntest?

‰ nagyon nyitottak, felkészültek voltak ‰ nagyon nyitottak voltak, de kevésbé felkészültek ‰ bizonytalan volt a fogadtatás ‰ fogalmuk sem volt, mit keresek ott ‰ egyéb: ……………………………………….

97

28. Tájékoztatták-e Önt az önkéntesség mibenlétéről, mielőtt megkezdte munkáját?

29. Részesült-e a tevékenység kezdete előtt képzésben? 30.

Segítette-e a képzés az önkéntes munkavégzést?

igen Mennyire tartotta megfelelőnek ezt a tájékoztatást? 1 2 3 4 5 6 igen

nem

igen, mert: ……………………………… ……………………………… ……………………………… ……………………………… ……………………………… ………………………………

31. A szervezet erőfeszítései az önkéntesekkel kapcsolatos munkában 32. Önkéntes munkája során kapott-e elismerést a befogadó szervezet munkatársaitól?

nem

nem, mert: …………………………… …………………………… …………………………… …………………………… …………………………… …………............................

1 2 3 4 5 6 (1=gyakorlatilag nincsenek erőfeszítéseik 6=mindent megtesznek az önkéntesek érdekében) igen, éspedig:……… ………………………. ………………………. ………………………. ………………………. ……………………….

nem Ön szerint miért nem? …………………………. …………………………. …………………………. …………………………

33.

Önkéntes munkája során kapott-e elismerést közösségétől, ismerőseitől?

igen, elismerés módja: nem …………………………………. Ön szerint miért nem? …………………………………. …………………………. ………………………………… ………………………… …………………………

34.

Önkéntes munkája során volt-e lehetősége másokat önkéntes munkára ösztönözni?

igen 1. családtagot 2. barátot, ismerőst 3. idegeneket, mivel ez a munkám

nem

fő

35. Ön szerint szervezetekhez kapcsolódva hány ember végez önkéntes tevékenységet Magyarországon?

98

36. Ön szerint milyen korcsoport végez önkéntes tevékenységet ma Magyarországon a leginkább?

1. 2. 3. 4.

14-18 évesek 19-30 évesek 31-60 évesek 61 év felettiek

37. Ön szerint férfiak, vagy nők végeznek inkább önkéntes tevékenységet Magyarországon?

Inkább a férfiak

Inkább a nők

38. Ön szerint milyen önkéntes munkákat lehet végezni ma Magyarországon?

39. Ön miért végez önkéntes munkát?

40. Olyasmi, amit nem kérdeztünk meg, de szeretne elmondani az önkéntességgel kapcsolatosan:

Köszönjük válaszait! Bartal Anna Mária Czike Klára Kutatók KÉRJÜK A KÉRDŐÍVET AZ ALÁBBI CÍMRE VISSZAJUTTATNI SZÍVESKEDJENEK 2004. ÁPRILIS 15-IG: CZIKE KLÁRA BUDAPEST MARGIT KRT. 44. 1027

99

KÉRDŐÍV AZ ÖNKÉNTESEKET FOGLALKOZTATÓ NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATÁHOZ Azonosító:……….. A szervezet neve:…………………………………………………………………………… Címe:…………………………………………………………………………………………… A kitöltő neve és elérhetősége:…………………………………………………………... 1.A szervezet alapítási éve.............. 2. Milyen szervezeti formában működik? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1. Alapítvány 2. Egyesület (kör, klub, társaság, szövetség, társadalmi szervezet stb.) 3. Közhasznú társaság 4. Közalapítvány 5. Köztestület 6. Nonprofit szervezet intézménye. 3. Melyek a szervezet legjellemzőbb tevékenységi területei. Kérjük a megfelelő

tevékenységi területekhez tegyen egy x jelet! elsősorban

01 - kultúra 02.- vallás 03.- sport 04 – szabadidő, hobbi 05 – oktatás 06 – tudományos kutatás 07 – egészségügy 08 – szociális ellátás 09 – polgárvédelem, tűzoltás 10 – környezet-, természetvédelem 11 – településfejlesztés, lakásügy 12 – gazdaság- és vállalkozásfejlesztés 13 – jogvédelem, érdekvédelem 14 – bűnmegelőzés 15

–

adományosztó alapítvány, egyesületi szövetség 16 – nemzetközi kapcsolatok 17 – szakmai, munkaadói és munkavállalói szervezet 18 – politikai szervezet 19 - egyéb, éspedig:

100

másodsorban

harmadsorban

4. Ki(k) alapítottá(k) a szervezetet? Több válasz is lehetséges, kérjük, a megfelelő

válaszokat karikázza be!

1. hazai magánszemélyek, akik a szervezet céljai iránt különösen elkötelezettek vagy érintettek voltak, 2. olyan hazai magánszemélyek, akik (egy település vagy tevékenység) ismert vagy elismert szereplői 3. önkormányzati, kormányzati szervezet(ek), parlament (törvénnyel), 4. hazai cég(ek), vállalat(ok), vállalkozások, 5. más, hazai nonprofit szervezetek, 6. egyházak, 7. külföldi magánszemélyek, 8. külföldi szervezetek 9. egyéb........................................................................................................... 5. Az alapítás előtt mérlegelték-e a különböző szervezeti formák előnyeit és hátrányait? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1. igen, éspedig………………………………………………………………………………………………………. 2. nem, éspedig………………………………………………………………………………………………………. 6. Milyen szempontok befolyásolták az adott szervezeti forma választását? Kérjük a

megfelelő választ karikázza be!

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

az elvégzendő feladatnak ez felelt meg szervezetépítési megfontolások jogi, eljárási megfontolások alapján adókedvezmények. anyagi, gazdasági, gazdaságossági megfontolások nem volt más lehetőség egyéb......................................................................................................................

7. Mi a szervezet közhasznúsági státusza? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1. közhasznú 2. kiemelkedően közhasznú 3. nem közhasznú 8. Milyen a szervezet hatóköre? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1 2 3 4 5 6 7

-

egy intézményt, egy intézmény dolgozóit érinti, a település egy részére, egy lakókörzetre vonatkozik, a település egészét érinti, több településre, egy megyére, az egész régióra épül, az ország egészére terjed ki, egy vallási, felekezeti vagy etnikai csoportot érint, tekintet nélkül a területi hovatartozására, egyéb: ……………………………………………………………………………………………..

101

9. Fontosnak tartják-e, hogy ismerjék a nonprofit szektorral kapcsolatos jogi, szabályozási kereteket? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1. igen, mert………………………………………………………………………………………………………………. 2. nem, mert………………………………………………………………………………………………………………. 10. Van-e olyan vezetőjük, munkatársuk akinek munkaköri vagy önként vállalt feladata a jogi, szabályozási változások nyomon követése? Kérjük a megfelelő

választ karikázza be!

1. igen, éspedig…………………………………………………………………………………………………………… 2. nem 11. Rendelkezik -e a szervezet saját fő- vagy mellékállású munkatárssal? Kérjük a

megfelelő helyre tegyen egy x jelet!

főállású 1. 2. 3. 4. 5. 6.

mellékállású

könyvelő pénzügyi, számviteli munkatárs jogász, jogi tanácsadó a tevékenységnek megfelelő szakember management egyéb....................………………

12. Amennyiben nem rendelkeznek fő-vagy mellékállású munkatárssal, akkor kivel végeztetik az ilyen típusú feladatokat? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1. 2. 3. 4.

önkéntes munkatársakkal megbízási szerződés alapján szakemberekkel a feladatra szakosodott magáncégekkel (Bt, Kft) egyéb módon...................................................................……………………………………….

13. Véleményük szerint általában milyen problémák jelentenek gondot a nonprofit szervezetek működésében? Kérjük rangsorolja ezeket 1-7ig, ahol 1=leginkább,

2=inkább, 3=gyakran, 4=többször, 5=néha, 6=kevésbé, 7=legkevésbé

…

a szervezetek működtetésével (szakemberek, önkéntesek, munkatársak megtalálásával) kapcsolatos problémák

… a szervezetek anyagi bázisának megteremtésével kapcsolatos problémák … a szervezetek gazdálkodásával kapcsolatos problémák … a szervezetek jogi, eljárási szabályozásának problémái … a szektoron belüli érdekérvényesítés, kapcsolattartás … a szektoron kívüli érdekérvényesítés (az állami, önkormányzati, pici, szereplőkkel) … az állami, önkormányzati, profit orientált szervezetekkel való verseny az adott tevékenységi területen 8. egyéb...................................................................................................................

102

14. Saját szervezetük életében milyen problémák okoznak gondot? Kérjük

rangsorolja ezeket 1-7ig, ahol 1=leginkább, 2=inkább, 3=gyakran, 4=többször, 5=néha, 6=kevésbé, 7=legkevésbé

… a szervezetek működtetésével (szakemberek, önkéntesek, munkatársak megtalálásával) kapcsolatos problémák

… a szervezetek anyagi bázisának megteremtésével kapcsolatos problémák … a szervezetek gazdálkodásával kapcsolatos problémák … a szervezetek jogi, eljárási szabályozásának problémái … a szektoron belüli érdekérvényesítés, kapcsolattartás … a szektoron kívüli érdekérvényesítés (az állami, önkormányzati, piaci szereplőkkel) … az állami, önkormányzati, profit orientált szervezetekkel való verseny az adott tevékenységi területen 8. egyéb:................................................................................................................... 15. Mennyire tartják fontosnak, hogy a nonprofit szektor problémáival foglalkozzanak akár helyi vagy magasabb szinteken? Kérjük a megfelelő választ

karikázza be! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

fontosnak tartják és aktívan részt is vesznek benne, fontosnak tartják, mert érvényesíteni tudják elképzeléseiket, fontosnak tartják, mert ez befolyásolja szervezetük életét is, nem tartják fontosnak, mert a saját helyzetükön úgy sem tudnak változtatni, nem tartják fontosnak, mert úgy sem számít a véleményük, nincs rá idejük, egyéb:…………………………………………………………………………………………………………………….

16.

Milyen

tevékenység

válaszlehetőségeket húzza alá!

jellemző

szervezetükre?

1. ingyenes szolgáltatások nyújtása (eü., szociális, oktatási, információs) 2. fizetős szolgáltatások nyújtása (eü., szociális, oktatási, információs) 3. adományozás természetben 4. adományozás pénzben 5. önkéntesek foglalkoztatása 6. vállalkozási tevékenység 7. egyik sem jellemző

103

Kérjük

a

megfelelő

igen

nem

igen

nem

igen igen igen igen igen

nem nem nem nem -

17. Kik vehetik igénybe a szervezet által nyújtott ellátásokat, szolgáltatásokat?

Kérjük a megfelelő helyre tegyen egy x jelet! Elsősorban a szervezet tevékenységének célcsoportjai

1. 2. 3. 4. 5.

Elsősorban a szervezet tagsága

Bármely magánszemély

Intézmények, szervezetek

ingyenes szolgáltatások fizetős szolgáltatások természetbeni adományok pénzbeli adományok önkéntes munka

18. Mennyi volt a szervezet múlt évi bevétele? Kérjük a megfelelő választ karikázza

be!

1. 50 ezer forint alatt 2. 50-200 ezer forint között 3. 200-500 ezer forint között 5. 500-1 millió forint között 6. 1-5 millió forint között 7. 5-10 millió forint között 8. 10- 30 millió forint között 9. 30-50 millió forint között 10. 50 millió forint felett 19. Honnan, milyen forrásból származott az elmúlt évben bevételük? Kérjük becsülje

meg, hogy az összes bevételt tekintve az egyes bevételi lehetőségek hány százalékot jelentettek? Bevételi forrás 1. Normatív kormányzati támogatás 2. Normatív önkormányzati támogatás 3. Kormányzati pályázati támogatás 4. Önkormányzati pályázati támogatás 5. 1% támogatás (SZJA) 6. Adományok magánszemélyektől 7. Adomány üzleti vállalkozásoktól 8. Hazai alapítványi, egyesületi, stb. támogatás 9. Alaptevékenységből származó bevétel 10. Vállalkozási tevékenységből származó bevétel 11. Külföldi forrásokból származó bevétel 12. Egyéb forrásokból, éspedig.....................................................

%

20. Milyennek ítéli szervezete gazdasági lehetőségeit? Kérjük a megfelelő választ

karikázza be! 1. fejlődőnek 2. stagnálónak 3. hanyatlónak

21. Véleménye szerint szervezete tevékenysége területén? Kérjük a megfelelő választ karikázza be! 1. ismert 2. általában ismert 3. eléggé ismert 4. kevésbé ismert 5. egyáltalán nem ismert

mennyire

ismert

működési

22. Hány éve foglalkoztatnak önkénteseket?..........................éve 23. Hány önkéntest foglalkoztatott az elmúlt évben szervezetük?..............fő 24. Általában milyen módon találják meg önkénteseiket? Kérjük a megfelelő választ

karikázza be! 1. 2. 3. 4. 5.

önkéntes jelentkezés alapján, felhívás, toborzás alapján, informális úton, a szervezet tagságából, egyéb:…………………………………………………………………………………………………………………….

25. Miként jellemezné önkénteseik többségét? Kérjük minden kategóriában

lehetőleg egy válaszlehetőséget húzzon alá! 1. nem szerint 2. életkor szerint 3 foglalkoztatási helyzet szerint 4. települési helyzet szerint 5. indíttatás szerint

6. felkészültség szerint

1. inkább nők

2. inkább férfiak

3. nem jellemző (egyforma arányban) 1. főként 2. főként középkorúak 3. főként időskorúak 4. kifejezetten fiatalok (30-59 évesek) (60 év felett) egyik sem (14-29 évesek) jellemző 5. főként nem 6. 1. főként 2. főként 3. főként 4. főként foglalkoztatottak kifejezetten tanulók foglalkoztatottak nyugdíjasok gyesen, gyeden lévők, (leszázalékoltak, egyik sem jellemző háztartásbeliek munkanélküliek) 1. főként a szervezet 2. főként a településen 3. főként más 4. kifejezetten központjához közel lakók lakók településen lakók egyik sem jellemző 3. főként a 1. főként a 4. főként a 2. főként a 5. főként 6. jótékonyság/ szervezet szabadidő szervezet tapasztalatkifejezetten egyik sem Jótékonykodás célja hasznos munkája iránt szerzés az jellemző vezérli őket tekintetében eltöltése érdeklődők önkéntes érintettek Vonzza őket munkában 1. nem 2. minimális 3. képzettek 4. szakemberek 5. kifejezetten rendelkeznek felkészültséggel egyik sem felkészültséggel rendelkeznek jellemző

26. Milyen időszakban foglalkoztattak önkénteseket az elmúlt három évben? Kérjük

lehetőleg egy válaszlehetőséghez tegyen x jelet! Rendszeresen (pl. hetente többször, havonta)

Időszakosan (pl. ősszel, télen, ismétlődő rendezvények)

Alkalmanként (egyszeri akciók)

2003 2002 2001 27. Milyen tevékenységekben veszik igénybe önkénteseik segítségét? Kérjük

lehetőleg egy válaszlehetőséghez tegyen x jelet! Tevékenység

1. Általában

2. Gyakran

3. Néha

4. Nem jellemző

1. adományozásnál (pl. ruhaosztás, ebédosztás, véradás) 2. jótékonysági munkánál (pl. segélyprogramok) 3. rendezvényeknél (pl. szervezés, kisegítés) 4. akcióknál (pl. szervezés, felvilágosítás) 5. a szervezet működtetésével kapcsolatos munkáknál (pl. jogi, gazdasági feladatok) 6. szolgáltatásoknál (pl. egészségügyi, oktatási, szociális, informatikai, stb.) 7. az önkéntes szakmai végzettségének megfelelő tevékenységeknél (pl. tanácsadás, felmérés, vizsgálat) 28. Tartottak –e önkénteseiknek felkészítő tanfolyamot? 1. igen 2. nem 3. egyéb………………………………………………………………………………………………………………………. 29. Ön szerint milyen problémák vannak általában, illetve saját szervezetük esetében konkrétan, az önkéntes munka szervezésével? Kérjük a megfelelő helyre

tegyen x jelet!

106

Problémák

1. Általában

2. Saját szervezetük esetében

1. nehéz elegendő számú önkéntes(eke)t találni 2.nehéz elkötelezett önkéntes(eke)t találni 3. nehéz a szervezet feladataihoz megfelelően hozzáértő önkéntes(eke)t találni 4. a szervezeteknek nincs elég erőforrásuk az önkéntes munka szervezésére 5.a szervezetek nehezen tudják foglalkoztatni önkénteseiket 6. nem megfelelő az önkéntes munka társadalmi elismerése 7. nehéz megtartani az önkénteseket 30. Ön szerint milyen tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen az “ideális önkéntes”. Kérjük a megadott szempontok közül válassza ki az Ön szerint leginkább

megfelelő lehetőséget és karikázza be a megfelelő számokat!

1. legyen fiatal (14-29 éves) 2. legyen középkorú (30-59) éves 3. legyen aktív idős (60 év felett) 4. legyen tanuló 5. legyen foglalkoztatott 6. legyen nyugdíjas 7. legyen munkanélküli 8. legyen háztartásbeli 9. legyen gyesen, gyeden lévő 10. a településen éljen 11. a szervezet központjához közel lakjon 12. legyen személyesen is érintett a szervezet céljaiban, tevékenységében, 13. legyen elkötelezett a szervezet iránt 14. legyen érdeklődő az önkéntes munkát illetően 15. legyen az önkéntes munkában képzett 16. legyen tapasztalt az önkéntes munkában 17. legyen vallásos, hívő 18. legyen megnyerő személyiségű 19. jó kommunikációs képességekkel rendelkezzen 20. jó anyagi körülmények között éljen 21. egyedülálló legyen 22. rendezett családi körülmények között éljen Két önkéntesük neve és elérhetőségei: …………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………… Köszönjük, hogy válaszaival segítette munkánkat!

107

INTERJÚKÉRDÉSEK SZERVEZETEKHEZ 1. Milyen szempontok alapján választottak szervezeti formát, ki javasolta, miként döntöttek tudatosan vagy nem tudatosan mérlegelték az egyes szervezeti formák előnyeit vagy hátrányait? (Tudatos választásnak az, amikor felmerült a szervezetalapítás, tudták, hogy milyen tevékenységet akarnak végezni és ehhez keresték a legtöbb előnyt nyújtó szervezeti formát. Nem tudatos választás pl. hogy (sok esetben) rábízták ezt egy ügyvédre mert így könnyebb volt, vagy ennek a megalapítása járt a legkevesebb adminisztrációval, vagy ehhez volt elég pénzük 2. Megfelelő-e a mai tevékenységükhöz a jelenlegi szervezeti forma adta jogi gazdálkodási keretek? Ha igen miért, ha nem, miért? 3. Mennyire vesznek részt általában nonprofit ügyekben? (ez jelentheti azt, hogy valamely hálózat, nagyobb szövetség tagjai, stb. Részt vettek -e most a Nemzeti Civil Alapprogram elektori választásain? Egyáltalán érdekli -e őket az, hogy a "szektor " sorsa - jogi, gazdasági, finanszírozási szabályozása - miként alakul vagy erre nincs idejük, a céljukat akarják teljesíteni (ez sem kis dolog!), de csak "használják" a nonprofit forma adta előnyöket és szenvednek a hátrányaitól? 4. Ugyanez helyi szinten: mennyire tartják fontosnak, hogy a helyi civil életben részt vegyenek, legyen beleszólásuk az önkormányzati civil ügyekbe? Alakítani akarják-e ezt vagy csak csendben munkálkodni?

INTERJÚKÉRDÉSEK ÖNKÉNTESEKHEZ 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Miért gondolja fontosnak az önkéntes munkát? Mennyire tudatos döntés ez az életében? Mennyire családi indíttatású mindez? Kapcsolatainak hány %-a származik ebből a közegből? Miben segíti az életben az, hogy önkéntes munkát végez? Régimódi, vagy újfajta dolognak érzi az önkéntességet? Különböző életszakaszaiban végzett-e önkéntes munkát, vagy változott-e, hogy milyet? (18 év alatt, 18-gyermekvállalásig, gyermekvállalástól a gyermekek kirepüléséig, utána) 8. Segíti-e az önkéntes munka a munkatapasztalatok fejlődését, munkahelytalálást, üzleti fejlődést?

KUTATÁSI TÁJÉKOZTATÓ A Pázmány Péter Katolikus Egyetem által 2003. novemberében elnyert pályázat megvalósítói Bartal Anna Mária és Czike Klára kutatók voltak. Kutatásukat 2004. novemberében fejezték be. Kutatásuk a „Nonprofit szervezetek és önkéntesek – új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi” címet viseli, melyben az alábbi hipotézisek igazolására törekedtek: 1. A formális és informális önkéntességet mérő statisztikák ellentmondásai az önkéntesség sokféleségében és a különböző csoportok pontos definícióinak hiányában keresendők. 2. A szervezetekhez kötődő, formális önkéntesség – motivációi alapján – három típusa mutatható ki ma az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében: a hagyományos, a vegyes, és az új típusú önkéntesség. 3. Ezek a különböző önkéntes-típusok közötti különbségek - szociológiai vizsgálatuk során - különböző „kemény adatokkal” írhatók le: más életkorúak és neműek, más élethelyzetben vannak, más motivációkkal rendelkeznék, más-más társadalmi csoportokat képviselnek. 4. Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek foglalkoztatási pontenciáljának kimutatására az „intézményi közelség”-elve (ZAUNER, 2002) alapján történő funkcionális csoportosítás ad kellő lehetőséget. 5. Statisztikailag jól megalapozott módszerekkel az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében legalább három típus – az államközeli, a vállalkozásközeli és a bázisközeli – modellálható. 6. Ezek a különböző típusú szervezetek más-más jellemzőket mutatnak az önkéntesek foglalkoztatása terén. Míg a bázis közeli szervezetekre leginkább az önkéntesek foglalkoztatása, addig a vállalkozás közeli nonprofit szervezetekre a fizetett fő- és mellékfoglalkoztatású alkalmazottak foglalkoztatása a meghatározó. Az államközeli nonprofit szervezeteknél „kvázi” önkéntes foglalkoztatás történik. 7. Végezetül, úgy véljük, a városi „bázisközeli” nonprofit szervezetek inkább az úgynevezett „modern önkéntességgel”, míg a községi típusú önkéntességgel szervezetek a „régi, hagyományos” jellemezhetők. A kutatás az alábbi eredményeket hozta: A kutatási hipotézistől eltérően a mintában – az intézményi közelség elve alapján – nem három, hanem négy funkcionális csoportot sikerült elkülöníteni a bevételi struktúra, a szervezettípus és a jellemző tevékenységi körök mentén:

A vállalkozás-közeli nonprofit szervezetekben folyó önkéntes munka inkább a vegyes típushoz állt közelebb, és az e szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesek motivációi ugyancsak a vegyes típusba tartoztak. A bázis közeli szervezetek alkották a minta legnagyobb csoportját. A vegyes típusú önkéntes tevékenység markánsan a bázis-közeli szervezetekre volt jellemző és önkénteseik motivációi leginkább az új típusú önkéntes motivációkkal voltak jellemezhetőek. Az adományozói szervezetek közé a minta közel egynegyede tartozott. A régi típusú önkéntes tevékenység, a klasszikus jótékonysági feladatok az adományozói szervezetként meghatározott csoportra volt dominánsan jellemző. Önkénteseik motivációiban pedig ugyancsak a régi típusú önkéntesség motivációi mutatkoztak a legtipikusabbnak. Az állam-közeli szervezetek közé a minta alig egyötöde tartozott, ami arra utal, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú szervezetek kapcsolódása gyengébb az állami szektor felé. Az új típusú önkéntes tevékenység az állam-közeli szervezetekre volt a legjellemzőbb, míg önkénteseik motivációja többségében a régi típushoz állt közelebb. Az önkénteseket a kutatási célok szerint motivációk és választott tevékenységek alapján három csoportba soroltuk (régi, új, vegyes), ahol a legjelentősebb különbséget a régi és az új típus elkülöníthetőségében találtuk. Eszerint az alábbi állítások igazak: Önkéntesség típusa

Korosztály Nem Iskolai végzettség Családi állapot Gyermekek száma

RÉGI

ÚJ

35 felett Inkább nők Magasabb végzettségűek Házasok

26 alatt Nem jellemző Nem jellemző

Gyermekesek (minél több gyermek, annál inkább ez a kategória)

110

Egyedülálló, hajadon, nőtlen Gyermektelenek