ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY MUNKAÜGYI TÁRGYÚ KUTATÁSOK
KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ CZIKE KLÁRA – BARTAL ANNA MÁRIA
Nonprofit szervezetek és önkéntesek – új szervezeti típusok és az önkéntes tevékenységet végzők motivációi
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsaba 2004
BEVEZETÉS Ma a hazai foglalkoztatáspolitika egyik legnagyobb kihívása a foglalkoztatási színvonal növelése. Ennek egyik akadályának tartjuk, hogy
a foglalkoztatáspolitikában kevéssé és nem elég elterjedt módon sikerül érvényesíteni, alkalmazni az alternatív foglalkoztatási modelleket. Úgy gondoljuk, hogy az önkéntesség társadalmi elismerésének növelése, az Önkéntes Törvény megszületése egyfelől jelentős mobilizáló erőként hathat az alternatív foglalkoztatási formák elterjedéséhez. Másfelől növelheti a nonprofit szervezetek ma még viszonylag alacsonynak mondható foglalkoztatási potenciálját is. Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek és önkénteseik a kilencvenes évek közepe óta kettős elvárással élnek az állami, kormányzati intézmények – és különösen a foglalkozáspolitika – felé: egyészt teremtsék meg az önkéntes munkavégzéshez szükséges infrastruktúrát, hiszen az önkéntes alkalmazása pénzbe kerül (szervezési munka a szervezet számára, esetleges költségtérítés az önkéntes részére), másrészt stratégiai tervezéssel, célzott támogatásokkal, a közfigyelem felkeltésével, a civil és a piaci szektorral való együttműködés elősegítésével, koordinálásával vállaljanak aktív szerepet az önkéntesség társadalmi elismertetésében. Ezen elvárásoknak megfelelő foglalkoztatáspolitikai célok kidolgozásához és eléréséhez nagyban hozzájárulhatnak az olyan alapkutatások, amelyek a nonprofit szektor és szervezeteinek foglalkoztatásban betöltött szerepét vizsgálják és elemzik.
A KUTATÁS PROBLÉMAFELVETÉSEI 1. A gyakorlatban, és a kutatások során számos esetben felmerül, hogy a szervezetek, az önkéntesek, és a kutatók is más-más önkéntes definíciókkal dolgoznak. Az önkéntes munka, az önkéntesség megjelenése egy adott társadalomban a történelmi helyzetek, a politika, a vallás és a kultúra függvénye. Három jellemző tulajdonság általánosan is meghatározható1[1]: Önkéntes tevékenységet elsősorban nem anyagi ellenszolgáltatásért végeznek, de a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető. A tevékenység önkéntes. Az önkéntesség más személy vagy a társadalom hasznára irányul (bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is). 2. Általánosan elfogadott tényként tartják számon, hogy az önkéntesség elősegíti a társadalmi beilleszkedést valamint hozzájárul a szegénység, a kiilleszkedés csökkentéséhez, illetve jelentős foglalkoztatási potenciálokat is magában rejt.
1[1]
A kutatásban ezt az önkéntes definíciót használjuk.
3. Ugyanakkor ma még nagyon keveset tudunk az önkéntesség informális és formális jellegének határairól. Az adatok egy része szerint az önkéntesek száma növekszik, más adatok stagnálásról beszélnek. A gyakorlat szakembereinek egy része az önkéntesek számának csökkenését tapasztalja a saját területén, mások az önkéntesek számának emelkedését jelzik. Ebben a témakörben az amerikai, a nyugatés a kelet-európai összehasonlítások is meglehetősen vegyes képet mutatnak. Ezek az egymásnak ellentmondó kutatói és gyakorlati, valamint a hazai és a nemzetközi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az elemzések pontosítására, a kutatások egyfajta ’mélyítésére’ van szükség. Továbbá, foglalkoztatáspolitikai szempontból rendkívül fontos, hogy differenciálni tudjuk az úgynevezett informális és formális önkéntes munkák motivációit, és a kemény szociológiai adatok alapján megmutatkozó jellemzőket annak érdekében, hogy az önkéntes munka ösztönzése célzottan váljon lehetővé. 4. Szintén keveset tudunk az önkéntesek motivációiról. Számos kutatás (pl.: TAUSZ, 1997; TALYIGÁS, 2003) foglalkozott eddig az önkéntesek motivációival, azonban az önkéntességet egy egészként vizsgálták, és nem állítottak fel különböző típusokat a motiváció szerint. Az önkéntesek motiváció alapján három hipotetikus csoportot tudunk megkülönböztetni: a régi, az új és a vegyes típusú önkéntességet. A felvázolt típusok persze nem jelentik azt, hogy a régi típusú szervezeteknek leáldozott, munkájukra nincsen szükség. A társadalmi folyamatok és az értékváltozás nyomon követése azonban magyarázhatja az önkéntesek számával, és motivációival kapcsolatos egymásnak ellentmondó ismereteinket, és választ adhat az önkéntesség szerkezetén belül végbemenő változásokra. Úgy véljük, hogy e jellemzők feltárása és megértése nagyban hozzájárulhat az önkéntesség társadalmi elismertetéséhez, illetve ezzel összefüggésben foglalkoztatási szerepének erősítéséhez. 5. Nem elég csak „önmagában” az önkéntességet és jellemzőit vizsgálni, hanem - egy komplex megközelítés jegyében - az önkénteseket foglalkoztató szervezetek funkcionális elemzését is el kell végezni. A funkcionális elemzés fő célja annak feltárása, hogy miért, milyen célra jönnek létre a nonprofit szervezetek – jelen esetben az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek - és milyen hatással van működésük a társadalomra.
A KUTATÁS HIPOTÉZISEI A szakirodalomból leszűrhető tanulságok és a fentebb részletezett problémafevetésből kiindulva az alábbi hipotéziseket tudtuk megfogalmazni a kutatás számára:
1. A formális és informális önkéntességet mérő statisztikák ellentmondásai az önkéntesség sokféleségében és a különböző csoportok pontos definícióinak hiányában keresendők. 2. A szervezetekhez kötődő, formális önkéntesség – motivációi alapján – három típusa mutatható ki ma az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében: a hagyományos, a vegyes, és az új típusú önkéntesség. 3. Ezek a különböző önkéntes-típusok közötti különbségek - szociológiai vizsgálatuk során - különböző „kemény adatokkal” írhatók le: más életkorúak és neműek, más élethelyzetben vannak, más motivációkkal rendelkeznék, más-más társadalmi csoportokat képviselnek. 4. Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek foglalkoztatási pontenciájának kimutatására az „intéményi közelség”-elve (ZAUNER, 2002) alapján törénő funkcionális csoportosítás ad kellő lehetőséget. 5. Statisztikailag jól megalapozott módszerekkel az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek körében legalább három típus – az államközeli, a vállalkozásközeli és a bázisközeli – modellálható. 6. Ezek a különböző típusú szervezetek más-más jellemzőket mutatnak az önkéntesek foglalkoztatása terén. Míg a bázis közeli szervezetekre leginkább az önkéntesek foglalkoztatása, addig a vállalkozás közeli nonprofit szervezetekre a fizetett fő- és mellékfoglalkoztatású alkalmazottak foglalkoztatása a meghatározó. Az államközeli nonprofit szervezeteknél „kvázi” önkéntes foglalkoztatás történik. 7. Végezetül, úgy véljük, a városi „bázisközeli” nonprofit szervezetek inkább az úgynevezett „modern önkéntességgel”, míg a községi szervezetek a „régi, hagyományos” típusú önkéntességgel jellemezhetők.
A KUTATÁS CÉLJAI A fentiekből következően a kutatás egyik fő célja - a témához kapcsolódó elméleti keretek ismertetése után -, hogy elemezze és leírja az önkéntesség és az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek tipikus csoportjait. Ennek a differenciálódásnak a megmutatásával egyrészt cáfolni kívánjuk azt a politikai döntéshozatalban gyakran tettenérhető téves felfogást, amely a magyar nonprofit szektort egy homogén struktúraként (vagy csak közszolgáltatói, vagy csak civil/érdekérvényesítési szerepét kiemelve) kezeli. Másrészt azt kívánjuk megmutatni, hogy a önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek mind szervezeti típusuk, mind önkénteseik tekintetében eltérő foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek és e jellemzőikből következően eltérő ösztönzőket igényelnek a fogalkoztatáspolitika részéről.
A kutatás további célja, hogy hogy hozzájáruljon a foglalkoztatáspolitikai célok megvalósulásához, illetve reagáljon a nonprofit szervezetek kutatási igényeire az által, hogy vizsgálja és feltárja az önkéntesség és az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek típusainak főbb jellemzőit, látens és manifeszt tulajdonságait.
A KUTATÁS MÓDSZEREI A Központi Statisztikai Hivatal 2003-ban teljeskörű felvételt végzett a szociális célú nonprofit szervezetek körében. A 4008 szociális célú nonprofit szervezet közül 1671 szervezet (42%) szervezet nyilatkozott úgy, hogy foglalkoztat önkéntest. A fenti adatokból is jól látható, hogy az önkéntes foglalkoztatás területén az egyik, ha nem a legdominánsabb területnek számít a szociális nonprofit szervezetek működése. Mivel a kutatásban jellemző sajátosságokat akartunk megmutatni, ezért nem minden tevékenységtípusra kiterjedő, hanem egy homogén jellemzőkkel leírható alapsokaságból indultunk ki. További szempont volt a szociális célú, önkéntesek foglalkoztató nonprofit szervezetek választásánál, hogy a hagyományos önkéntesség leginkább ezen nonprofit szervezetek körében figyelhető meg. Úgy véltük, hogyha ebben a körben sikerül kimutatni az új típusú önkéntességet is - tehát amikor az önkéntes elsősorban tapasztalatszerzés céljából végez önkéntes tevékenységet - akkor a tipizálás releváns, hiszen minden más tevékenységi területen jóval inkább találhattunk volna új típusú önkénteseket (pl. környezetvédelem, gazdasági tevékenységi kör, oktatás, stb.) Módszertanilag mind az önkéntesek, mind az önkénteseket foglalkoztató szervezetek tipizálása újdonságnak számít, ezért munkánkat egyben kísérletnek is szánjuk, amelyet hasznos lenne egy teljeskörű mintán is igazolni. Meg kell jegyezni, hogy önkéntességet és az önkéntes munkát vizsgáló kutatások eddig az önkéntes szervezetek egy igen szűk és nagyon közismert csoportjára terjedtek ki (pl. Vöröskereszt, Kórházi Önkéntes Segítők Alapítvány, Otthon Segítünk Alapítvány, Hospice, stb.). A kutatás egyik fő célja volt a mintavétel során, hogy feltérképezzük az olyan szervezeteket és önkénteseiket is, amelyek eddig nem kerültek a kutatások figyelmének középpontjába (pl. vidéki községekben működő kis szervezetek). Jelen kutatás területileg és szervezetileg is rétegzett mintáját az 1671 szociális célú nonprofit szervezet jellemzői mentén állítottuk fel. Postai kérdőíves megkérdezés során a kiküldött 247 szervezeti kérdőívből 104 érkezett vissza, melyből 96 kérdőív (39%) volt alkalmas számítógépes adatfeldolgozásra (ebből 15 szervezettel készítettünk strukturált mélyinterjút is). A szervezeti kérdőív négy nagy kérdéscsoportot ölelt fel:
Az első kédéscsoportban az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek formális jellemzőit (alapítási év, szervezeti forma, másodlagos célok, alapítók, az alapítás motívumai, közhasznúság, szervezeti hatókör, foglalkoztatási helyzet, bevétel nagyság és bevételtípusok) vettük számba. A második kérdéskörben a szervezetek nonprofit szektorral kapcsolatos és a saját szervezet működtetésének problémáira kérdeztünk rá azzal a céllal, hogy megmutassuk melyek azok a valódi nehézségek, amelyekkel az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezeteknek megítélésük szerint szembe kell nézniük, illetve hogy a különböző típusú szervezetek számára melyek a működést leginkább meghatározó és behatároló problématerületek. A harmadik kérdéscsoport a szervezetek konkrét - mint a közszolgáltatói, az adományozói és vállalkozói – tevékenységét vizsgálta Célunk ezzel az volt, hogy a hagyományos tevékenység-tipizálást meghaladva a szervezetek részletesebb, az önkéntes foglalkoztatást is meghatározó tevékenységi körét határoljuk be. Végül a negyedik, legnagyobb kérdéskör a szervezetek önkéntességgel és az önéntes foglalkoztatással kapcsolatos attitűdjére és szükségleteire kérdezett rá: a szervezet múltja az önkéntes foglalkoztatás terén, a foglalkoztatott önkéntesek tipikus jellemzői, milyen módon és mely területeken foglalkoztatnak önkénteseket, melyek az önkéntesek foglalkoztatásánák főbb problémái, illetve mely tulajdonságokkal kell rendelkeznie az „ideális” önkéntesnek. Mindezen kérdések elemzése révén a szociális célú, önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek olyan jellemző tulajdonságait tárjuk fel, amelyek mind az alternatív foglalkoztatások terén, mind az önkéntesség módszertanának kidolgozásában hasznosítható eredményeket jelenthetnek. Módszertanilag a kutatás egyik újdonságának tartjuk, hogy a vizsgálat egyszerre irányult a nonprofit szervezetek és önkénteseik sajátosságainak vizsgálatára. Ezért a kutatás második szakaszában a válaszadó szervezetek közül véletlen mintaválasztás útján 56 szervezetet emeltünk ki, amelyek két-két önkéntesével, összesen 112 önkéntessel kérdőíves vizsgálatot is készítettünk (ebből 30 önkéntessel történt strukturált mélyinterjús felvétel, míg 82 önkéntes megkérdezése postai úton valósult meg). A szociális célú nonprofit szervezetek önkénteseit vizsgáló kérőív ugyncsak négy kérdéscsoportot tartalmazott: A kérdések első köre az önkéntesek alapvető társadalomstatisztikai jelemzőinek feltárására irányult, úgy mint: nem, életkor, családi és foglalkoztatási státusz, lakóhely. Ezen adatok felvétele azt a célt szolgálta, hogy a motivációkat össze tudjuk párosítani ezekkel az adatokkal annak érdekében, hogy a csoportok egymástól elkülöníthetőek legyenek A második kérdéscsoport legfőképpen az önkéntes szakmai életútjára vonatkoztak, mivel úgy gondoltuk ezek alaján választ kapunk arra a feltevésünkre, hogy az önkéntesség a munkából és így a
közösségekből való kiesést pótolja, vagy a munkaerőpiacra való reintegrációt/integrációt segíti-e elő. Az önkéntesség motivációra kérdező harmadik kérdéscsoport célja az volt, hogy az általunk hipotetikusan meghatározott – új típusú, régi vagy vegyes típusú – csoportosítás valódiságát igazoljuk vagy elvessük, illetve megtudjuk, hogy az önkéntes milyen elvek, értékek, célok mentén végez önkéntes tevékenységet. Végezetül az önkéntes munka jellege kérdéskör azt a célt szolgálta, hgy tisztázzuk: az adott önkéntes milyen típusú tevékenységeket vállal el és végez szervezeteknél, vagy azok keretein kívül. A kérdőívek kódolását követően az adatokat SPSS Statisztikai Adatkezelő programba vittük fel, az elemzések alapjául szolgáló alaptáblák, kereszttáblák, valamint a szervezettípusok lehatárolására szolgáló homogenitás analízis is ebben a programban készültek.
A KUTATÁS EREDMÉNYEI 1. AZ ÖNKÉNTESSÉG MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA A korábbi önkéntességgel kapcsolatos kutatások kevésbé foglalkoztak azokkal az ellentmondásokkal, amelyeket az önkéntesek számának alakulásával kapcsolatosan illetve a különböző motivációk feltérképezése során találtak. Az önkéntesek számának megítélésében számos szerző (illetve sok civil szervezet is) azon a véleményen van, hogy az önkéntesek száma mindenütt a világon csökken. A csökkenés indokául a társadalmi értékek megváltozását, az információs technológia vívmányainak (TV, számítógép, stb.) térhódítását szokás emlegetni (többek között PUTNAM, 2000). Ugyanakkor, ezzel szemben, az önkéntesek számának növekedése is számos kutató végkövetkeztetése. A növekedést érzékelő civil szervezetek, és a növekedést kimutató kutatók érvei között szokott szerepelni, hogy egyre jellemzőbb tendencia, hogy újfajta önkéntes tevékenységek jelennek meg, és az önkéntes tevékenységeket fiatalok, vagy pl. a forprofit vállalkozások munkatársai végzik, s ez hosszú távon az önkéntesek számának növekedését idézte elő. Az ellentmondások csak látszólag azok, ugyanis feltevésünk szerint az eredmények mindkét oldalon igazolhatók, két szempont figyelembevételével: 1. az önkéntesség nem homogén tevékenység, és 2. az önkéntesek nem képeznek homogén társadalmi csoportot, ahogyan ezt korábban feltételezni lehetett. A régi típusú önkéntességre jellemző motivációnak az alábbiakat tekintettük:
szegényeken való segítés, vallás, hit fontossága erkölcsi kötelesség közösséghez tartozás Az új típusú önkéntesség motivációinak az alábbiakat tekintettük: tapasztalatszerzés kihívás, szakmai fejlődési lehetőség a szabadidő hasznos eltöltése új barátok szerzése Az önkénteseket a kutatási célok szerint motivációk és választott tevékenységek alapján három csoportba soroltuk (régi, új, vegyes), ahol a legjelentősebb különbséget a régi és az új típus elkülöníthetőségében találtuk. Eszerint az alábbi állítások igazak: Önkéntesség típusa
Korosztály Nem Iskolai végzettség Családi állapot Gyermekek száma
RÉGI
ÚJ
35 felett Inkább nők Magasabb végzettségűek házasok
26 alatt Nem jellemző Nem jellemző
Gyermekesek (minél több gyermek, annál inkább ez a kategória)
Egyedülálló, hajadon, nőtlen gyermektelenek
Önkéntes programok tervezése A nonprofit szektor a kutatás eredményei alapján hatékonyabban tervezheti önkéntes programjait, hiszen tudni fogja, hogy mely korcsoportnak, foglalkozási csoportnak milyen önkéntes tevékenységek vonzóak a leginkább, illetve hogy ezeket a tevékenységeket a különböző adatokkal leírható társadalmi csoportok milyen motivációkkal végzik. E tudás alapján pontosabbá, átláthatóbbá, költség-hatékonyabbá tehető az önkéntes menedzsment (toborzás, kiválasztás, programok, feladatleírás, értékelés, eredmények mérése, stb. Egyértelmű tehát, hogy 26 és 35 éves kor között, amikor a legtöbben abbahagyják az iskolát és családot alapítanak, csökken az önkéntes tevékenységet végzők száma, tehát a programokat mindenképpen a 26 alatti (az új típus esetében), illetve 35 feletti (a régi típus) korosztály számára kell célozni. A nők hagyományos szerepeik okán inkább a jótékonysági, kliensekkel közvetlenül foglalkozó, tradicionális
önkéntes munkákat kedvelik, míg a férfiak inkább szeretik a kihívást, tanulási lehetőséget kínáló önkéntes tevékenységeket. Az iskolai végzettségnek eredményeink szerint nincs akkora hatása az önkéntes munkára, mint azt korábban gondoltuk, az valószínűleg igaz, hogy az önkéntesek többsége a magasabb végzettségű társadalmi csoportokból kerülnek ki. Eredményeink alapján mindössze annyi mondható, hogy az önkéntes programok tervezésénél nagy hangsúlyt nem kell helyezni az iskolai végzettség szempontjának figyelembevételére akár új, akár régebbi típusú önkéntes munkát tervezünk, mert mindkettőre egyaránt igaz, hogy a magasabb iskolai végzettségűekre kell számítanunk. Az eredmények azt is mutatják, hogy a régi típusú munkavállalás az egyetemet, főiskolát végzettek körében magasabb, de ez csak annak köszönhető, hogy az új típusban eleve nagyobb számban képviseltetik magukat azok, akik még a köz-vagy a felsőoktatásban vannak, így hivatalosan alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek mint a régi típusba sorolt válaszadók. A családi állapotra vonatkozó kérdéseink eredménye, hogy a régi típusú programok önkéntesei nagy valószínűséggel házasok, míg az új típusú programok önkéntesei egyedülállóak. A gyermekek számát firtató eredményeink azt mutatják, hogy érdemes olyan önkéntesekkel számolni a régi típusú programok indításánál, akik gyermekesek, akár a sokgyermekesek táborát képviselik, így eszerint célozhatók az önkéntes tevékenységek időintervallumai, rendszeressége. A foglalkoztatáspolitika szempontjából elemi fontosságú, hogy a szakma betekintést nyerjen az önkéntes tevékenységek funkcióiba, hiszen ezen keresztül képet kaphat – és így a későbbiekben programokba illeszthetővé válhat – az önkéntes tevékenység munkanélküliség csökkentő, és munkaerőpiacra integráló szerepe. Az emberek személyes csatornákon keresztül jóval többen jutnak álláshoz, mint azt gondolnánk. Interjúalanyaink kapcsolatainak (ismerős, barát) több mint 40%-a az önkéntes munkához kapcsolódóan épült ki. Több szerző mutatta ki, hogy a weberi hatalomfajtákon kívül (gazdasági, szimbolikus, politikai) létezik egy negyedik is, a társadalmi hatalom, amelyet leginkább az egyének személyes kapcsolati hálói testesítenek meg, és amelyet a társadalomtudományban hosszú ideje társadalmi tőkének is hívnak. Minél több ilyen kapcsolódása van az egyénnek a társadalom hálózataival, annál jobb az életminősége, annál könnyebben kapcsolódik a munka világához is. Egyes kutatások szerint (az USA-ban 60%, Hollandiában a felnőtt lakosság egyharmada) a sikeres álláskeresést informálisan, és nem munkaügyi szervezetekhez vagy más támogatókhoz kapcsolódva bonyolítja le. Mivel a nagyobb kapcsolati hálók inkább a magasabb végzettségűekre, a magasabb presztízsű társadalmi csoportokra jellemzőek, így ezek a csoportok folyamatosan gyakorolják a piacgazdasághoz való kapcsolódást.
Az alacsonyabb végzettséggel, így alacsonyabb presztízsű munkalehetőségekkel, homogénebb társadalmi kapcsolatokkal rendelkezők az állami támogatásokhoz való hozzáférésben szereznek jártasságot, és nehéz a megszokott passzív foglalkoztatáspolitikai eszközökről aktív eszközökre váltani támogatásukkor. Az önkéntesség prevenciós és korrekciós eszközrendszert egyaránt kínál: ösztönzése és állami támogatása prevenciós segítő lehetőség a társadalom veszélyeztetett rétegei számára a munkához való kapcsolódás megőrzésére, az informális kapcsolatok szélesítésére, heterogénabbá tételére. Másodsorban korrekciós lehetőség is a munka nélkül eltöltött idő lerövidítésére, a munka világába való lassú, egyénre szabott visszatérésre. Kutatásunk során azt találtuk, hogy a mintánkba nagyon kevesen, mindössze 4 fő (3,6%) munkanélküli került a véletlen kiválasztás során. Ez a szám megegyezik a GYES-en, GYED-en lévők arányával, pedig tudjuk, hogy a kisgyermekesek vállalnak a legkevésbé önkéntes munkát (az ő ösztönzésük a nők munkaerőpiacra való visszatérését segítené elő). Ez tehát mindenképpen azt jelenti, hogy van teendő ezen a területen, hiszen társadalmi haszna mindenképpen volna a hátrányos helyzetű, leszakadó csoportok társadalmi integrációja szempontjából, és emellett még költségvetési megtakarítást is eredményezne. „Rengeteg pluszt ad, és nagyon sokat lehet tanulni belőle az emberekkel való kapcsolatteremtés területén.” „Az önkéntesség a civil társadalom sajátja kell legyen. Magyarországon ez a folyamat a kezdetén jár. Talán pozitív változást lehetne elérni azzal, ha tudatosítanánk az emberekben azt, hogy az önkéntességnek nem csupán a segített fél a nyertese, hanem közvetve maga a segítő is.” „Jó, ha az életemben mindig jelen van az önkéntesség is a munka és a pénzkereset mellett. Edzi szellemem, lelkem, képességeim.” „Nehéz önkéntes munkát találni, ha nem vagy vallásos, vagy nem akarsz konkrét szervezethez kapcsolódni.” „A civil szervezetek keressék a kapcsolatot az aktív nyugdíjasokkal!”
Az oktatáspolitika számára egyértelművé válhat, önkéntes tevékenysége mekkora és milyen erőt igazolható lesz az az elmélet, miszerint a köz- és reagálni kell az új típusú önkéntesség szükségletekre.
hogy a fiatalok képvisel, ezzel felsőoktatásban által felvetett
Nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatáspolitikai célok az oktatáspolitika támogatása nélkül nehezen valósíthatók meg, új szemlélet, új ismeretek csak e két terület szoros együttműködésével kerülhet a köztudatba. Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy az önkéntesség eszméjének terjedése ellen ható jelenlegi köz- és felsőoktatásban mégis vannak olyan fiatalok, akik mindenfajta „ellenszolgáltatás” (felvételi plusz pontok, kreditek, stb.) nélkül is tevékenykednek ezen a területen. Bár saját számukat alulbecsülik, mégis jelentős számban vannak jelen a jelenleg ismert 400 000 fő önkéntes között (mintánk szerint kb. egyharmada az összes önkéntes számának). Ha ezek a fiatalok ösztönzést kapnának a nemzetközi minták szerint az önkéntes/közösségi tevékenységekben való részvételre, akkor a nyitottságuk, később a társadalmi integrációval, az idegenekkel, a kisebbségekkel, vagy a szegényekkel kapcsolatos attitűdjeik inkább épülhetnének tapasztalatokra, konkrét tudásra, mintsem előítéletekre, sztereotípiákra. Az önkéntesség az Európai Unióban jelenleg kiemelten támogatott tevékenység, segítségével ösztöndíjakat lehet kapni külföldre, ahol sokak tanulhatnak meg más nyelveket saját anyagi ráfordítás nélkül is. „A mai napig nem is tudtam, hogy léteznek konkrét önkéntes szervezetek, és emiatt úgy érzem, hogy valamilyen úton-módon jobban kellene lobbizniuk az iskolákban! Ahogy a környezetemből kiderült, sok ember lenne hajlandó pl. a lakóterülete környékén szemetet szedni, mert a helyzet az, hogy siralmas ahogyan a város kinéz. A lényeg az, hogy valakinek el kellene indítania ezt a programot, és ezek után az emberek szerintem már maguktól tudnának hasonlót szervezni ezeket a gyűjtéseket. Szerintem erre nagyon nagy szükség lenne.” (középiskolás interjúalany)
Az önkéntességgel szolgáltat adatokat.
kapcsolatos
törvény
előkészítéséhez
is
A törvény előkészítése kutatásunk befejezésekor már lezárult, így ehhez konkrét adatokkal már nem tudtunk hozzájárulni. 2. Az önkénteseket szervezetek vizsgálata
foglalkoztató
szociális
célú
nonprofit
Az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek mintája az alábbi jellemzőkkel volt leírható: A minta domináns célcsoportját a városi szervezetek alkották. E tekintetben a minta eltért a makrostatisztikai adatoktól, mivel 2002-ben is a szociális célú szervezetek többsége alapítványi formában működött.
Alapítóik tekintetében a civil jelleg jellemezte a mintába tartozó szervezeteket, mivel többségüket magánszemélyek alapították. A szervezetek többsége legalább már három éve, de kevesebb, mint 10 éve működött. Többségük az elvégzendő feladathoz keresett szervezeti formát és több mint felük működésének hatóköre egy vagy több településre terjedt ki. A szociális célú szervezetektől eltérően a mintában dominánsabban képviseltették magukat a kiemelkedően közhasznú szervezetek. A vizsgált szervezetek tevékenység-szerkezetére jellemző volt, hogy olyan feladatokat láttak el, amelyek az állami, önkormányzati szociális ellátó rendszer kijavítását, kiegészítést jelentik. Ebben a szerepkörben igen erős hangsúlyt kapott az önkéntes munka révén a perszonalizáció, a személyes és ingyenes szolgáltatások, valamint az adományozás, jótékonyság. A mintában szereplő alapítványokra az adományozás, az egyesületekre a (z ingyenes) szolgáltatások nyújtása és adományozás volt inkább a jellemző. A szolgáltatói és a vállalkozói tevékenység a közhasznú társaságoknál koncentrálódott, míg a közalapítványok ingyenes szolgáltatásokat és természetbeni adományozás terén működtek. A szervezetek tevékenysége elsősorban célcsoport-orientált volt. Ez a célcsoport-orientáltság a minta jellegzetességéből eredt. A szociális célú nonprofit szervezetek közül a társas nonprofit szervezetek jelentős része érdekképviseleti, érdekérvényesítő funkciókat tölt be, vagy a tagok számára szervez speciális programokat, nyújt szolgáltatásokat. Az alapítványok pedig leginkább anyagi vagy természetbeni hozzájárulásokkal segít különböző társadalmi csoportokat, intézményeket. A mintát alkotó szervezetek többsége (70%-a) az átlagos vagy átlag alatti bevétellel rendelkező szervezetek közé tartozott. Nagy bevételű szervezetek legfőképpen két csoportból kerültek ki: az egyesületek közel 20%-a (10 szervezet) és a közhasznú társaságok 88%a (7 szervezet) tartozott ide. Az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek többsége – a minta szerint - vagy pályázati bevételekből, vagy magán és vállalati adományokból szerezte bevételeit. A bevételek aránya ott volt a legmagasabb, ahol a magas volt a normatív támogatások aránya, és legalacsonyabb ott, ahol a nonprofit szervezetek támogatása és a személyi jövedelemadó felajánlások képezték a domináns bevételi forrást. A mintát alkotó szervezetek több mint fele, tevékenységének ellátásához csak önkénteseket alkalmazott. A fő és mellékfoglalkozású alkalmazás csak az igazán nagy – 10 és 50 millió forint, vagy a fölötti – bevétellel rendelkező szervezetekre volt jellemző. Az átlag alatti bevételű szervezetek kizárólag önkéntesekkel, az átlagos bevételű szervezetek pedig önkéntesekkel és mellékállású foglalkoztatottakkal látták el a szervezet működtetésével kapcsolatos feladatokat. A mintában szereplő 96 szervezet közül 51 szervezet átlagosan 7,6 éve foglalkoztatott önkénteseket, míg 26 szervezet átlagosan 2,2 éve és 19 szervezet átlagosan 13,2 éve. Az adatok arra engedtek következtetni,
hogy a „tényleges” önkéntes munka a szociális célú szervezetek körében rendszerváltozás után vette kezdetét és valójában a kilencvenes évek második felében lett igazán elterjedt. Legnagyobb önkéntes bázissal azok a szervezetek rendelkeznek, amelyek a kilencvenes évek közepe óta foglalkoztattak önkénteseket. Az elmúlt három évet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szervezetek egyre nagyobb számban rendszeresen tudták önkénteseiket foglalkoztatni, míg az időszakos foglalkoztatás nem változott, és csökkent az önkéntesek alkalmankénti foglalkoztatása. A vizsgált szervezetek több mint fele, tehát egyfajta tudatos önkéntes foglalkoztatási stratégiával rendelkezett, ami alapján is igazolva láttuk, hogy a kilencvenes évek közepe óta a magyarországi önkéntes foglalkoztatás aktivitása fokozatosan nő. A vizsgált szociális célú szervezetek leggyakrabban rendezvényeiknél, a szervezet működtetésénél adódó feladatok ellátásában, illetve a már említetett személyes szolgáltatásoknál foglalkoztatták önkénteseiket. A makrostatisztikai adatok szerint a szociális célú szervezetekre 2000-ben az volt jellemző, hogy adminisztratív területen a szervezetek 85%-a, adománygyűjtésnél a szervezetek 69%-a, míg az alaptevékenységhez köthető szolgáltatásoknál a szervezetek 81%-a vette igénybe önkénteseik munkáját. A szervezetek tipikus önkéntese inkább középkorú foglalkoztatott nő volt, aki érintett volt a szervezet céljaiban és érdeklődött a szervezet munkája iránt és leginkább a jótékonyság motiválta az önkéntes munkában. A szervezetek „ideális” önkéntes legfontosabb tulajdonságainak megjelölésekor egy modern, főként az elköteleződésre és a pozitív személyiségjegyekre tették a hangsúlyt. Az ideális önkéntes öt jellemző tulajdonsága: az elkötelezettség, a jó kommunikációs képesség, érdeklődés az önkéntes munka iránt, érintettség a szervezet céljai tekintetében és a megnyerő személyiség voltak. A vizsgálatban résztvevő önkénteseket foglalkoztató szervezetek nehézségei - a nonprofit működés területén – három területre koncentrálódnak: a szervezetek anyagi helyzetének megteremtése, a gazdálkodás és a jogi szabályozások változásai, valamint, a szervezet működtetésének problémái. Végezetül a szervezeteknek az önkéntes munka szervezésében jelentkező problémái egyrészt társadalmi eredetűek voltak, másrészt a szervezetek önkéntes munkával kapcsolatos elvárásai és tennivalói közötti feszültségből eredtek. A kutatási hipotézistől eltérően a mintában – az intézményi közelségelve alapján – nem három, hanem négy funkcionális csoportot sikerült elkülöníteni a bevételi struktúra, a szervezettípus és a jellemző tevékenységi körök mentén: A vállalkozás-közeli nonprofit szervezetek alkották a legkisebb számú csoportot a mintában, ami arra enged következtetni, hogy az önkénteseket foglalkoztató nonprofit szervezetek csak igen kis
csoportjának vannak piaci jellegű affinitásai. Ebben a csoportban a domináns szervezeti forma a közhasznú társaság volt, a szervezetek tipikus bevételei normatív támogatásból és vállalkozási bevételekből származtak. Leginkább jellemző volt a vállalkozás-közeli szervezetekre, hogy fizetős szolgáltatásokat nyújtanak és vállalkozási tevékenységet folytatnak. A szervezetek többsége kiemelkedően közhasznú szervezet volt, és múlt évi bevételeik a minta átlaga felettinek mutatkoztak. A fő- és mellékfoglalkoztatás erre a csoportra volt leginkább jellemző. Önkénteseiknél kevésbé jelent meg az érintettség, ugyanakkor képzettebbnek tartották őket, mint más csoportok. A középkorú női önkéntesek mellett ez a csoport foglalkoztatta a tanulói korosztályt önkéntesként. Az önkéntesek alkalmazási területe a vállalkozás-közeli szervezeteknél mutatkozott a legszűkebbnek, amely döntően két területre koncentrálódott: a rendezvények szervezésére és a szakképzettségnek megfelelő munkára. Az elmúlt három évben önkénteseik időbeli foglalkoztatása eléggé változatos volt. A vállalkozás-közeli szervezetek az önkéntes foglalkoztatás terén – az önkéntes munka társadalmi elismerése mellett - a hozzáértő, elkötelezett és elegendő számú önkéntes hiányát tartották a legfőképpen problémának. A vállalkozás-közeli szervezetekben folyó önkéntes munka inkább a vegyes típushoz állt közelebb, és az e szervezeteknél foglalkoztatott önkéntesek motivációi ugyancsak a vegyes típusba tartoztak. A bázis közeli szervezetek alkották a minta legnagyobb csoportját, ami az mutatja, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú nonprofit szervezetek többsége inkább az informális szektor felé rendelkezik erős kapcsolódási képességekkel. A csoport domináns szervezeti formája az egyesület volt, és a szervezetek tipikus bevételei pályázatokból származtak. A bázis-közeli szervezetekre volt leginkább jellemző az ingyenes szolgáltatások nyújtása. A szervezetek több mint a fele közhasznú szervezet volt, és múlt évi bevételeik a minta átlaga körül alakultak. Feladataik ellátására főként önkénteseket foglalkoztattak egykét fő vagy mellékállású alkalmazás mellett. Önkénteseik hozták a minta tipikus önkénteseinek – a településen élő, főként középkorú nők – jellemzőit, akiknek körében a legmagasabb volt a szervezet iránti elkötelezettség. Önkénteseik munkáját leggyakrabban rendezvények szervezésénél, szolgáltatásoknál és akcióknál veszik igénybe. Nagy számú önkénteseiket az elmúlt három évben alkalmanként és időszakosan foglalkoztatták. A bázis-közeli szervezeteknek - az önkéntes munka társadalmi elismerése mellett – leginkább az elegendő számú önkéntes megtalálása okozza a problémát. A vegyes típusú önkéntes tevékenység markánsan a bázis-közeli szervezetekre volt jellemző és önkénteseik motivációi leginkább az új típusú önkéntes motivációkkal voltak jellemezhetőek.
Az adományozói szervezetek közé a minta közel egynegyede tartozott, ami szintén a szervezetek informális szektor felé való kapcsolódására utal. Domináns szervezeti formának ebben a csoportban az alapítványok számítottak, de némely egyesület is ide volt sorolható. A szervezetek tipikus bevételei magán/vállalati adományokból és az szja 1%-ból származtak a múlt évben. Az adományozó szervezetek jellemző tevékenysége a természetbeni adományok nyújtása volt. A szervezetek alig egy ötöde volt közhasznú szervezet, és múlt évi bevételeik a minta átlaga alatt alakultak. Tevékenységük ellátásához csak önkénteseket foglalkoztattak. Önkénteseikre az erős települési kötődés volt a jellemző és ebben a csoportban jelentek meg markánsan azok az önkéntesek, akiket a jótékonyság vezérelt, illetve itt volt a legmagasabb arányú – a többi csoporthoz képest – a nyugdíjas önkéntesek aránya. A legszélesebb tevékenységi körben az adományozói szervezetek alkalmazták önkénteseiket, melynek súlypontjai a jótékonysági és adományozási tevékenység felé mutattak. Önkénteseiket, legnagyobb arányban, rendszeresen ezek a szervezetek foglalkoztatták az elmúlt három évben. Az önkéntes munka társadalmi elismerése mellett - az adományozó szervezetek számára - az anyagi és a humán erőforrások hiánya és ebből kifolyólag az önkéntesek megtartása jelentette a problémát. A régi típusú önkéntes tevékenység, a klasszikus jótékonysági feladatok az adományozói szervezetként meghatározott csoportra volt dominánsan jellemzi. Önkénteseik motivációiban pedig ugyancsak a régi típusú önkéntesség motivációi mutatkoztak a legtipikusabbnak. Az állam-közeli szervezetek közé a minta alig egyötöde tartozott, ami arra utal, hogy az önkénteseket foglalkoztató szociális célú szervezetek kapcsolódása gyengébb az állami szektor felé. A csoport domináns szervezeteit a közalapítványok alkották, de ide tartozott néhány egyesület is. A szervezetek tipikus bevételei pályázatokból és magán/vállalati adományokból származtak. Tevékenységük széles körű volt az ingyenes szolgáltatásoktól a vállalkozási tevékenységig. A szervezetek közel háromnegyede közhasznú szervezet volt, és múlt évi bevételeik a minta átlaga és az alatt alakultak. Tevékenységük ellátásához leginkább önkénteseket és egy-két főfoglalkoztatásút alkalmaztak. Önkénteseikre az alacsony elkötelezettség, de magas érdeklődés volt a jellemző. Ugyanakkor ebben a csoportban volt a legmagasabb a foglalkoztatotti státusszal rendelkező önkéntesek aránya. Az állam-közeli szervezetek önkénteseik munkáját rendezvények szervezésénél, szolgáltatásoknál és a szervezet működtetésénél veszik igénybe. Az önkéntesek rendszeres foglalkoztatása 2002-2003 között indult meg ezeknél a szervezeteknél, azt megelőzően az alkalmi foglalkoztatás volt jellemző. Az önkéntes munka nem kellő társadalmi elismerését az állam-közeli szervezetek tartották a leginkább problematikusnak.
Az új típusú önkéntes tevékenység az állam-közeli szervezetekre volt a legjellemzőbb, míg önkéntesik motivációja többségében a régi típushoz állt közelebb.
