FOGLALKOZTATÁSI CÉLÚ NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATA

FOGLALKOZTATÁSI CÉLÚ NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATA

Szükséglet- és igényfeltárás az OFA-ROP hálózat kialakításához

Debrecen, 2005. augusztus

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető..................................................................................................................................... 7 Nonprofit szervezetek a munkaerőpiacon ............................................................................. 9 1. Módszertani leírás .............................................................................................................. 18 1.1 A KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT MÓDSZERTANI ALAPVETÉSEI................................................... 18 1.2 A FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚK MÓDSZERTANI ALAPVETÉSEI ........................................ 19 2. A fókuszcsoportos interjúk összefoglalója ....................................................................... 21 2.1 AZ ÖNKORMÁNYZATOK ÉS A CIVIL SZERVEZETEK ........................................................... 22 2.2 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT ÉS A REGIONÁLIS HÁLÓZATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE .................. 28 3. Országos helyzetkép........................................................................................................... 35 3.1 TERÜLETI ÉS SZERVEZETI JELLEMZŐK ............................................................................. 35 3.2 SZAKMAI JELLEMZŐK ÉS CÉLOK ...................................................................................... 40 3.3 LEGJOBB GYAKORLATOK................................................................................................. 49 3.3.1 Szakmailag legjelentősebb projektek ...................................................................... 50 3.3.2 Pénzügyileg legjelentősebb projektek ..................................................................... 57 3.4 GAZDASÁGI JELLEMZŐK .................................................................................................. 59 3.5 HÁLÓZATOK ÉS KAPCSOLATI RENDSZEREK...................................................................... 63 3.6 HUMÁN ERŐFORRÁS ÉS INFRASTRUKTÚRA ...................................................................... 72 3.7 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ..................................................................................................... 88 4. Az Észak-magyarországi régió.......................................................................................... 91 4.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP................................................................................................ 91 4.1.1 Szervezeti jellemzők................................................................................................. 91 4.1.2 Szakmai jellemzők és célok...................................................................................... 92 4.1.3 Gazdasági jellemzők................................................................................................ 94 4.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek ........................................................................ 95 4.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra .......................................................................... 97 4.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ........................................................................... 101 4.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................... 101 4.2.2 Jövőkép.................................................................................................................. 103

4.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ........................................................................................... 104 4.3.1 Kapcsolatrendszer................................................................................................. 104 4.3.2 Hálózatok .............................................................................................................. 109 4.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................... 111 4.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT SZOLGÁLTATÁSI TERÜLETEI ÉS FORMÁI ................................. 114 4.5.1 A szervezetek működési nehézségei ....................................................................... 114 4.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások ....................................................................... 118 4.5.3 Az együttműködés formái ...................................................................................... 121 5. Az Észak–alföldi régió ..................................................................................................... 126 5.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP.............................................................................................. 126 5.1.1 Szervezeti jellemzők............................................................................................... 126 5.1.2 Szakmai jellemzők és célok.................................................................................... 126 5.1.3 Gazdasági jellemzők.............................................................................................. 128 5.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek ...................................................................... 128 5.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra ........................................................................ 129 5.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ........................................................................... 132 5.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................... 132 5.2.2 Jövőkép.................................................................................................................. 137 5.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ........................................................................................... 140 5.3.1 Kapcsolatrendszer................................................................................................. 140 5.3.2 Hálózatok .............................................................................................................. 145 5.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................... 148 5.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT SZOLGÁLTATÁSI TERÜLETEI ÉS FORMÁI ................................. 151 5.5.1 A szervezetek működési nehézségei ....................................................................... 151 5.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások ....................................................................... 158 5.5.3 Az együttműködés formái ...................................................................................... 161 6. A Dél–alföldi régió............................................................................................................ 167 6.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP.............................................................................................. 167 6.1.1 Szervezeti jellemzők............................................................................................... 167 6.1.2 Szakmai jellemzők és célok.................................................................................... 167 6.1.3 Gazdasági jellemzők.............................................................................................. 169 6.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek ...................................................................... 170 6.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra ........................................................................ 171

6.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ........................................................................... 173 6.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................... 173 6.2.2 Jövőkép.................................................................................................................. 175 6.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ........................................................................................... 176 6.3.1 Kapcsolatrendszer................................................................................................. 176 6.3.2 Hálózatok .............................................................................................................. 178 6.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................... 180 6.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT TERÜLETEI ÉS FORMÁI............................................................ 182 6.5.1 A szervezetek működési nehézségei ....................................................................... 182 6.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások ....................................................................... 186 6.5.3 Az együttműködés formái ...................................................................................... 191 7. A Közép-magyarországi régió......................................................................................... 196 7.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP.............................................................................................. 196 7.1.1 Szervezeti jellemzők............................................................................................... 196 7.1.2 Szakmai jellemzők és célok.................................................................................... 197 7.1.3 Gazdasági jellemzők.............................................................................................. 198 7.1.4 Humán erőforrás és infrastruktúra ....................................................................... 200 7.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ........................................................................... 202 7.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................... 202 7.2.2 Jövőkép.................................................................................................................. 207 7.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ........................................................................................... 209 7.3.1 Kapcsolatrendszer................................................................................................. 209 7.3.2 Partnerségi hálózatok ........................................................................................... 214 7.3.2 Hálózatok .............................................................................................................. 215 7.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................... 216 7.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT SZOLGÁLTATÁSI TERÜLETEI ÉS FORMÁI ................................. 219 7.5.1 A szervezetek működési nehézségei ....................................................................... 220 7.5.2 A hálózattak kapcsolatos elvárások ...................................................................... 221 7.5.3 Az együttműködés formái ...................................................................................... 223 8. A Dél-dunántúli régió ...................................................................................................... 226 8.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP.............................................................................................. 226 8.1.1 Szervezeti jellemzők............................................................................................... 226 8.1.2 Szakmai jellemzők és célok.................................................................................... 227

8.1.3 Gazdasági jellemzők.............................................................................................. 229 8.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek ...................................................................... 230 8.1.5 Humán erőforrás és infrastruktúra ....................................................................... 231 8.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ........................................................................... 234 8.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................... 234 8.2.2 Jövőkép.................................................................................................................. 235 8.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ........................................................................................... 236 8.3.1 Kapcsolatrendszer................................................................................................. 236 8.3.2. Hálózatok ............................................................................................................. 238 8.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................... 240 8.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT SZOLGÁLTATÁSI TERÜLETEI ÉS FORMÁI ................................. 242 8.5.1 A szervezetek működési nehézségei ....................................................................... 243 8.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások ....................................................................... 246 8.5.3 Az együttműködés formái ...................................................................................... 250 9. A Közép-dunántúli régió ................................................................................................. 256 9.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP.............................................................................................. 256 9.1.1 Szervezeti jellemzők............................................................................................... 256 9.1.2 Szakmai jellemzők és célok.................................................................................... 256 9.1.3 Gazdasági jellemzők.............................................................................................. 257 9.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek ...................................................................... 258 9.1.5 Humán erőforrás és infrastruktúra ....................................................................... 259 9.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ........................................................................... 263 9.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................... 263 9.2.2 Jövőkép.................................................................................................................. 265 9.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ........................................................................................... 266 9.3.1 Kapcsolatrendszer................................................................................................. 266 9.3.2 Hálózatok .............................................................................................................. 271 9.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................... 273 9.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT SZOLGÁLTATÁSI TERÜLETEI ÉS FORMÁI ................................. 280 9.5.1 A szervezetek működési nehézségei ....................................................................... 280 9.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások ....................................................................... 286 9.5.3 Az együttműködés formái ...................................................................................... 292 10. A Nyugat-dunántúli régió.............................................................................................. 300

10.1 REGIONÁLIS HELYZETKÉP............................................................................................ 300 10.1.1 Szervezeti jellemzők............................................................................................. 300 10.1.2 Szakmai jellemzők és célok.................................................................................. 301 10.1.3 Gazdasági jellemzők............................................................................................ 303 10.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek .................................................................... 304 10.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra ...................................................................... 306 10.2 PROJEKTTAPASZTALATOK ÉS TERVEK ......................................................................... 309 10.2.1 Sikerek és kudarcok............................................................................................. 309 10.2.2 Jövőkép................................................................................................................ 311 10.3 PARTNERSÉGI RENDSZEREK ......................................................................................... 313 10.3.1 Kapcsolatrendszer............................................................................................... 313 10.3.2 Hálózatok ............................................................................................................ 317 10.4 SZOCIÁLIS GAZDASÁG ................................................................................................. 318 10.5 AZ OFA-ROP HÁLÓZAT SZOLGÁLTATÁSI TERÜLETEI ÉS FORMÁI ............................... 321 10.5.1 A szervezetek működési nehézségei ..................................................................... 321 10.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások ..................................................................... 326 10.5.3 Az együttműködés formái .................................................................................... 332 Függelék ................................................................................................................................ 338

Bevezető Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) mint a Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) 3.2.3. komponensének („A helyi foglalkoztatási kezdeményezések hosszú távú fenntarthatóságához szükséges szakmai kapacitások kiépítése és megerősítése”) végső kedvezményezettje 2005 nyarán meghívásos közbeszerzési eljárást indított. A közbeszerzés egy szükséglet- és igényfelmérés elvégzésére irányult, amely a szociális gazdaságban érintett és érdekelt szervezetek, helyi foglalkoztatási projektek irányítását végző szakemberek helyzetére és szükségleteire vonatkozó szakmai szolgáltatásokhoz kapcsolódik. Az ajánlattételi felhívásban az OFA két feladatot fogalmazott meg a kutatással kapcsolatosan:

•

a ROP 3.2.2. komponenséhez („Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása”) kapcsolódó szervezetek igényeinek feltárása a szakmai támogatásra, a szakértői segítségnyújtásra és a képzésekre vonatkozóan,

•

valamint a szociális gazdaságban működő szervezetek számának és tevékenységeinek megismerése.

Az OFA a Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége (Szövetség) és a Revita Alapítvány közös szakmai ajánlatát találta a legjobbnak. A Szövetség több cikluson átívelő hálózatépítő munkát végez a foglalkoztatási célú civil szervezetek körében, a Revita Alapítvány kutatói tevékenységet folytat a nonprofit szektor foglalkoztatási szegmensében. A két szervezet további külső szakértők közreműködésével egy kétgenerációs kutatói műhelyt állított fel, amelyben egy szakmai és egy módszertani csoport kapott helyet. A szakmai csoportban felkészült, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező – országosan elismert – kutatók, a módszertani csoportban fiatal, kutatási és nonprofit gyakorlattal egyaránt bíró szociológus és szociálpolitikus szakemberek dolgoztak együtt. A kutatás egyik eleme az a kérdőíves felmérés, amelyben 301 foglalkoztatási célú nonprofit szervezet vezetője, szakmai programirányítója fejthette ki véleményét. A kutatás

másik részét a fókuszcsoportos interjúk képezték, amelyekbe a foglalkoztatási programokban sikeresen résztvevő önkormányzatok szakembereit, valamint a Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság (VÁTI) és a regionális fejlesztési

7

ügynökségek illetékes munkatársait vontuk be, ennek köszönhetően a vizsgálat teljes körűen lefedi a ROP 3.2.3. célcsoportjait. Az OFA által kezdeményezett kutatás végeredményben lehetővé teszi a ROP 3.2.3. komponens konkrét céljainak hatékony megvalósulását: •

a szociális gazdaság megszilárdulását és elterjedését szolgáló országos szakmai hálózat életre hívását,

•

a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek megerősítését,

•

valamint a szociális gazdasághoz kapcsolódó szolgáltatásrendszer kialakításét és működtetését.

Mindezek által növekedhet a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli munkahely-teremtés és foglalkoztatási kapacitás. A megerősödött szociális gazdaság munkaerőigénye reális alternatívát jelenthet a napjainkban tapasztalható nagyarányú munkanélküliségre, hiszen az ilyen típusú tevékenységek hozzáadott értéke az Európai Unió gazdaságának több mint 10%át képezi.

A Szövetség és a Revita Alapítvány kutatása hozzájárulhat ahhoz, hogy a

szolidaritásra, a méltányosságra és a piaci szabályok elveinek elfogadására épülő, a fenntartható fejlődést hosszú távon biztosító szociális gazdaság és a nonprofit szervezetek kapcsolatának magyarországi jellegzetességeit megismerjük.

8

Nonprofit szervezetek a munkaerőpiacon Frey Mária A tanulmány bevezetőjeként néhány gondolat a nonprofit szektor és a munkaerőpiac kapcsolódási pontjairól, az alábbi kérdések mentén: 1. Miért van szüksége a foglalkoztatáspolitikának a nonprofit szektorra? 2. Mennyiben vannak jelen a nonprofit szektorban a speciális munkaerő-piaci projektek kivitelezésére alkalmas szervezetek? 3. Hogyan tipizálható a tevékenységük? 4. Milyen kihasználatlan lehetőségek vannak a munkahely-teremtésre a nonprofit szektorban? 5. Milyen akadályai vannak a továbblépésnek? 6. Miért éri meg ezeken az akadályokon úrrá lenni, azaz: miből származnak a nonprofit szektor különleges előnyei a költségvetési és piaci szektorral szemben? Íme a válaszok. 1. Miért van szüksége a foglalkoztatáspolitikának a nonprofit szektorra? Foglalkoztatáspolitikai szempontból a nonprofit szektor kettős megközelítésben érdemel figyelmet: egyfelől mint munkáltatók, amelyeknek foglalkoztatói szerepe egyre nagyobb, másfelől, mint program-kivitelezők, amelyek munkavégzési lehetőséget biztosítanak a munkaerőpiacról kiszorult embereknek. Az előbbit a munkaerőpiac fő áramlatán belüli, az utóbbit a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli munkahelyteremtésnek tekinthetjük. A nonprofit szektor munkáltatói teljesítményéről 1993 óta gyűjt adatokat a Központi Statisztikai Hivatal, amelyek azt mutatják, hogy azóta folyamatosan növekszik a szektorban foglalkoztatottak száma. 1993-ban a nonprofit szervezetek csak alig 50 ezer főnek tudtak munkát biztosítani, 2003-ban viszont már 87 ezer embernek. Mivel ugyanebben az időszakban az általános munkaerő-piaci helyzetet a foglalkoztatás csökkenése, majd stagnálása jellemezte, a nonprofit szektor teljesítménye figyelemre méltó, még akkor is, ha a 87 ezer fő az összes foglalkoztatottnak csupán a 2,2%-át teszi ki. Az Európai Unióban a nonprofit szektor foglalkoztatási szerepvállalása ennél lényegesen nagyobb: 8-9 százalékos. A teljes munkaidős létszámban a növekedés mintegy kétharmados volt 1993-2003 között.

9

Ennek ellenére a nonprofit szektor ma is igen kis létszámmal látja el feladatait: 2003-ban az 53022 szervezetre csupán 63 ezer főállású, teljes munkaidős alkalmazott jutott, azaz egy szervezetre alig 1,2. Ráadásul ezek területi eloszlása is nagyon egyenetlen. A nonprofit szervezetek egynegyede a fővárosban található, ugyanakkor 500 faluban egy sincs közülük. Csak minden hatodik szervezetnek van főállású alkalmazottja, főleg a fővárosban, miközben csupán 8 százalékuk munkáltatója kerül ki községi szervezetekből. Azaz: a nonprofit szervezetek leginkább ott hiányoznak, ahol erre a legnagyobb szükség lenne. A nonprofit szervezetek fontos szerepet töltenek be abban, hogy helyi szinten összekapcsolják a kielégítetlen lakossági, közösségi szükségleteket a kihasználatlan munkaerő-forrásokkal, illetve új lehetőségeket tárnak fel a munkahely-teremtésre. Miért van erre szükség? •

Azért, mert a foglalkoztatási ráta Magyarországon meglehetősen alacsony (7-8%-kal elmarad az EU-tagállamok átlagától),

•

A munkanélküliségi ráta ugyan kedvezőbb a legtöbb fejlett piacgazdaságénál, ugyanakkor az inaktívak aránya aggasztóan magas.

•

A foglalkoztatáspolitikának jelenleg mintegy 600-700 ezer, a munkaerőpiachoz szorosabban-lazábban kötődő ember munkába helyezésére kell megoldást találnia, ami mennyiségileg is ambíciózus feladat, ráadásul nagy többségük hátrányos helyzetű.

•

Két társadalmi rétegnél a hátrányok halmozódása tapasztalható, ezek: a csökkent munkaképességű és fogyatékkal élő emberek, valamint a roma népesség. Kevésbé súlyos, de az átlagosnál rosszabb az elhelyezkedési esélye a fiataloknak, a kisgyermekes anyáknak és az 55 éven felülieknek. Van továbbá két jellemző, aminek a jelenléte az egyébként minden más szempontból foglalkoztatható embereket a munkaerőpiacon ugyancsak esélytelenné teszi: az alacsony iskolai végzettség, illetve a szakképzettség

hiánya,

továbbá

az,

ha

valaki

foglalkoztatási

szempontból

válságrégióban él. Az elmúlt tíz évben a munkanélküliség enyhítésében, a foglakoztatás bővítésében sajátos munkamegosztás alakult ki a három szektor között. A forprofit szervezetek a legkvalifikáltabb munkaerőt, illetve piacképes tudással rendelkező munkanélkülit válogatják ki és alkalmazzák. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat azon munkanélküliekre koncentrál, akik együttműködnek velük (regisztráltatják magukat), s akiket a Foglalkoztatási Törvény biztosította egyedi aktív eszközök segítségével tudnak képezni, átképezni, munkahelyhez

10

juttatni.

A

foglakoztatási

célú

nonprofit

szervezetek

többsége

ugyanakkor

a

munkaerőpiac, és így a társadalom perifériájára sodródott, hátrányos helyzetű (szakképzetlen, megváltozott munkaképességű, roma, regisztrálatlan tartós munkanélküli, stb.)

emberek

körében

vállal

és

végez

mással

nem

pótolható

szerepet

a

foglalkoztathatóság javítása és a foglalkoztatás bővítése terén. A szektor egyik prominens személyisége szerint ez konkrétan a következőket jelenti: „A piaci résekbe benyomulva munkahelyet teremteni a tartós munkanélkülieknek és a hátrányos helyzetű embereknek: erre a feladatra csak nonprofit szervezetek vállalkoznak és alkalmasak. A versenyszféra szereplői el sem tudják képzelni, hogy azért termeljenek, szolgáltassanak, hogy a nyereséget ne felhalmozzák, hanem más emberek megsegítésére fordítsák. Ezt a vagyon elherdálásának tekintenék”. 1 2. Mennyiben vannak jelen a nonprofit szektorban a speciális munkaerő-piaci projektek kivitelezésére alkalmas szervezetek? Kuti Éva a foglalkoztatási helyzet javítására, a turizmus fejlesztésére és a vállalkozások támogatására alakult egyesületeket, (köz-)alapítványokat és közhasznú társaságokat sorolja a gazdaságfejlesztő nonprofit szervezetek kategóriájába 2. A Bíróságok a rendszerváltás óta mintegy 1400 ilyen szervezetet vettek nyilvántartásba, de 2001-es adatok szerint 40%-uk nem működött. A települések több mint 90%-a nem számíthat nonprofit szervezetek közreműködésére a helyi gazdaság fejlesztésében és a munkahelyteremtésben. A megszűntek között a munkanélküliség enyhítésére létrejött szervezetek fordultak elő a legnagyobb számban. Ezért következhetett be, hogy miközben a KSH adatai szerint 1998-ban 206 volt a munkaerő-piaci orientációjú nonprofit szervezetek száma, 2001-ben már csak 114nek a tevékenysége irányult közvetlenül a foglalkoztatási helyzet javítására. Ennek az lehet az oka, hogy esetükben nemcsak a kudarc, hanem a siker is kockázati tényezőnek számíthat. A munkanélküliség csökkentéséért küzdő civil szervezetek elsorvadását sokszor éppen az okozza, hogy vezetőik állást találtak, és nem maradt idejük – és néha motivációjuk sem – a hajdani sorstársak érdekében végzett munkára. Ugyanakkor nemcsak a foglalkoztatási helyzet javítását fő tevékenységi területnek választó nonprofit szervezetek végeznek munkaerő-piaci jellegű feladatokat, hanem a

1 2

Rajki Tóth László Kuti Éva, 2003. Gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest

11

szociális területen működők, vagy egyes oktatási alapítványok is. Ezekből viszont sokkal több van. Az elmúlt években a foglalkoztatás-munkaügy területén feladatot vállaló nonprofit szervezetek legnagyobb állami szponzora és szakmai irányítója az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány volt. Az OFA működése során mintegy 800 munkaerő-piaci szolgáltatási, illetve helyi foglalkoztatás-fejlesztő projektet támogatott. Ennek révén jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a hazai civil szervezetek a foglalkoztatási feszültségek enyhítésében cselekvően részt tudjanak vállalni. Kezdeményezőként és támogatólag lépett fel a szektor megszerveződése, ernyőszervezetek alá rendeződése érdekében is. 1998 óta a Foglalkoztatási Törvény a megyei munkaügyi központok számára is lehetővé tette, hogy közvetlenül támogassanak olyan közhasznú szervezeteket, amelyek a tartós munkanélküliek, megváltozott munkaképességű személyek és pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítésére vállalkoznak. 2000-től pedig lehetőség nyílt arra, hogy bizonyos munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásához az Állami Foglalkoztatási Szolgálat külső, elsősorban a nonprofit szektorba tartozó szervezeteket is igénybe vehessen. Emellett ugyancsak 2000-ben bevezetésre került a munkaerő-piaci programok támogatása, amely módot ad arra, hogy az egyedi aktív munkaerő-piaci eszközöket egyidejűleg és egymásra épülve is alkalmazni lehessen. Az önkormányzatok számára is nélkülözhetetlenek a munkaerő-piaci orientációjú nonprofit szervezetek, különösen a közcélú munka szervezéséhez. A szektor megerősödéséhez Magyarország sok nemzetközi segítséget is kapott. Kiemelendők közülük az Európai Unió, továbbá kétoldalú kormányközi megállapodások keretében nyújtott támogatások, különösen az osztrák és a brit tapasztalatok megismeréséhez és alkalmazásához. Nemzetközi támogatási alapok (HEFOP, ROP, EQUAL, stb.) igénybevétele jórészt csakis a nonprofit szervezeteken keresztül lehetséges. 3. Hogyan

tipizálható

a

munkaerő-piaci

orientációjú

nonprofit

szervezetek

tevékenysége? A támogatások eredményeként kifejlődött a hazai nonprofit szektor munkaerő-piaci programjainak négy alaptípusa: •

az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó projektek,

•

a tranzitfoglalkoztatást nyújtó projektek,

•

a védett foglalkoztatást biztosító projektek,

12

•

és a tartós foglalkoztatási lehetőséget biztosító projektek.

Az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezetek az Állami Foglalkoztatási

Szolgálat

munkaképességű,

roma

látóköréből és

kikerült

pályakezdő

tartós

munkanélküliek,

munkanélküliek

megváltozott

felkutatását

és

egyedi

problémakezelését végzik, a munkaerő-piaci reintegráció szándékával. A tranzitfoglalkoztatási program a szakképzetlen munkanélküli fiataloknak nyújt iskolarendszeren kívüli szakképzést, melynek keretében a foglalkoztatás egyidejűleg cél és eszköz (munkaszocializáció). Az eddigi tapasztalatok szerint a programból kikerülő, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok 70%-ának sikerült munkába állnia. A védett foglalkoztatást vállaló nonprofit szervezetek a megváltozott munkaképességű embereket vonják be a foglalkozási rehabilitációba. A nonprofit szervezetek által megvalósított tartós foglalkoztatási projektek az alábbi fő elemekre épülnek: •

humán erőforrás-fejlesztés, munkára való alkalmassá tétel,

•

foglalkoztatás üzemi körülmények között és

•

a munkában maradást (szociális integrációt) segítő támogatás, szolgáltatás.

Háromféle módon teremtenek új munkahelyet: •

létszámbővítéssel a már létező szervezeteknél, a szükségletek növekedéséhez, vagy új szolgáltatások bevezetéséhez kapcsolódva,

•

új munkahelyek létrehozásával, új szolgáltató egységek beindításával,

•

új foglalkoztatási lehetőségek feltárásával a munkahely-teremtés számára.

E projektek a szociális gazdaság fejlesztésére irányulnak. Távlati céljuk, hogy a közpénzen elindított szociális vállalkozások idővel önfenntartóvá váljanak és így biztosítsák a résztvevőknek a visszatérést a nem támogatott munkák világába. 4. Milyen kihasználatlan lehetőségek vannak a munkahely-teremtésre a nonprofit szektorban? Mielőtt erre a kérdésre rátérnék, előbb arra kell magyarázatot adni, hogy miért kell keresni új megoldásokat a foglalkoztatás bővítésére? Nos azért, mert 1997 óta a gazdasági teljesítmények szerencsére látványosan nőnek, munkahelyek viszont alig teremtődnek. Még a 4-5%-os évi átlagos GDP-növekedés is csak legfeljebb a foglalkoztatottak számának 1-2%-os gyarapodásával párosul, ami jelzi, hogy a versenyképesség javítása mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaintenzív tevékenységek fejlesztésére is.

13

Az el nem végzett munkák köre szinte kiapadhatatlan. Ezek egyik fő területe a kommunális infrastruktúra: az árvíz- és belvízvédelem, a csatornázás-szennyvízrendszer kiépítése, a környezetvédelem, erdőtelepítés, szociális lakásépítés, városi rekonstrukció, faluszépítés, stb. Óriási feladatok, amelyek kimeríthetetlen tárházát képezik a természetes munkahelyteremtésnek, főleg férfiak számára. Annál is inkább, mert ezen a területen a transzformációs válság közepette úgy szűntek meg költségvetési munkahelyek, hogy az emberek munka nélkül, a feladatok pedig elvégzetlenül maradtak, ami sokszor okozott már nagy károkat (ld. az utóbbi évek árvizeit). Az e téren mutatkozó hiányosságok pótlása megkezdődött: partnerségi együttműködésben az önkormányzatokkal, minisztériumokkal, állami és magáncégekkel, kisvállalkozásokkal és a nonprofit szervezetekkel, amit folytatni kell. A másik nagy terület a személyi szolgáltatások fejlesztése, ahol az lehet a kívánatos cél, hogy az otthonteremtő munkából munkahely-teremtő otthon váljék. Miért van erre szükség? •

A szervezet munkaerőpiac összezsugorodott, a nem-regisztrált és nem-fizetett otthoni munkák köre jelentőse bővült.

•

A munkavállalás infrastruktúráját képező szolgáltatások egy része leépült, a kiesők helyébe gyakran megfizethetetlen árú magánszolgáltatók léptek.

•

Új szolgáltatási igények jelentek meg, a népesség öregedésével és rossz egészségi állapotával összefüggésben.

•

A növekvő nyugdíjkorhatár miatt az idősebb munkavállalók egyre kevésbé tudják vállalni idős szüleik és unokáik gondozását.

A 2000. évi időmérleg-felvétel adatai szerint a háztartások közel 40%-ában él tartós beteg és egyharmadában legalább egy kiskorú eltartott. Az otthoni gondozás kötelezettsége ezekben a családokban akadályát képezi a munkavállalásnak. Azoknak a személyi szolgáltatásoknak a kiépítése ugyanakkor, amelyekkel pótolhatók ezek a hiányok, forrását képezik a munkahelyteremtésnek. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 1996 óta támogat ilyen szolgáltatási projekteket, amelyek eddig mintegy 2000 főnek nyújtottak munkalehetőséget. 2003-2004-ben lezajlott egy Phare-projekt, a gyermekgondozási szabadságukat töltő és a 40 éven felüli inaktív nők munkaerő-piaci reintegrációjára, amely személyi szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezetekben biztosított állásokat a célcsoport tagjainak, szabaddá téve ezáltal a szolgáltatást igénybevevőket más területeken is a munkavállalásra. Összességében 816 főt vontak be a 17 projektbe, akik közül 353 főt sikerült elhelyezni a nyílt munkaerőpiacon, 27 fő

14

vállalkozó lett (emellett hárman főállásuk mellett váltottak ki vállalkozói igazolványt); 239 fő pedig a kísérleti alprojektben kapott munkavégzési lehetőséget. A három kimenet révén álláshoz jutottak együttes létszáma 619 fő volt, ami 75,9%-os átlagos elhelyezkedési aránynak felel meg. 3 5. Milyen akadályai vannak a továbblépésnek? Örömteli dolog, hogy Magyarországon is jelen vannak azok a munkaerő-piaci orientációjú nonprofit szervezetek, amelyek egyfelől kibővítik az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatási kapacitását, módot teremtve ezzel az egyéni problémák sokszínűségéhez igazodó, személyre szabott, és emiatt munkaigényes szolgáltatások biztosításához, másfelől helyi szinten összekapcsolják a kielégítetlen szükségleteket a kihasználatlan munkaerőforrásokkal. A továbbfejlődés útjában azonban vannak még akadályok. Ezek a következők: •

A szociális gazdaság, mint helyi foglalkoztatás-fejlesztési koncepció megvalósítása csak akkor teremthet önfenntartó munkahelyeket, ha fizetőképes kereslet is rendelődik hozzá. Ezek pénzügyi konstrukciói (pl. adókedvezmény a szolgáltatás igénybevevőinek munkahely-teremtés címén; szolgáltatási utalvány kedvezményes kibocsátása azon vállalatok számára, amelyek az ennek útján igénybevehető szolgáltatásokkal tehermentesítenék munkatársaikat otthoni kötelezettségeik alól) egyelőre hiányoznak.

•

Egyidejűleg határozott és ösztönző intézkedéseket kell hozni mind a szolgáltatást nyújtók, mind pedig az igénybevevők felé a szociális gazdaság keretében végzett szolgáltatások burjánzó feketepiacának legalizálására.

•

A munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó és helyi foglalkoztatás-fejlesztő nonprofit szervezetek területi elhelyezkedése rendkívül egyenetlen; a nagyobb városokban elegendő van belőlük, de a kis településeken alig egy pár létezik.

•

A nonprofit szektor szakmai felkészültsége, erőforrásokkal, infrastrukturális feltételekkel való ellátottsága nem éri el a kiegyensúlyozott működéshez szükséges szintet. Kevés a stabil, felkészült menedzsmenttel bíró szervezet; sok a túlélési problémával küszködő.

•

A szociális vállalkozásokkal szemben általános az értetlenség és bizalmatlanság.

3

Dr. Frey Mária: A HU0104-02. számú, a „Nők munkaerő-piaci reintegrációja” elnevezésű Phare program munkahelyteremtő hatása, FMM, 2005. február

15

•

Erős a szektorban a politikától való függőség.

•

Törvényünk már van a közhasznú szervezetekről, de még nem épült ki teljességgel a nonprofit szektor működéséhez szükséges jogi, pénzügyi, szakmai, módszertani feltételrendszer.

•

A Foglalkoztatási Törvény nem ismeri a projektfinanszírozást; a munkaerő-piaci programok támogatása nem más, mint többféle egyedi aktív eszközök kombinálása.

•

Továbbra is szabályozatlan az állami és önkormányzati feladatok átvállalásának a gyakorlata és a piac szereplőivel való együttműködés.

•

Egyidejűleg van jelen a szervezetek gyors felfutása és kényszerű visszavonulása, sőt sok esetben reális veszély a megszűnésük is; ezáltal az évek óta támogatott projektek fennmaradása esetlegessé válhat.

6. Miért éri meg ezeken az akadályokon úrrá lenni, azaz: miből származnak a nonprofit szektor különleges előnyei a piaci szektorral szemben? Az Európai Szociális Alap forrásainak felhasználása nélkülözhetetlenné teszi és egyben meg is erősíti a nonprofit szektort. Miért? Mert van néhány terület, ahol a nonprofit szervezetek alkalmasabbak a feladat ellátására, mint a forprofitok. Ilyenek a szociális gazdaság körébe tartozó tevékenységek: a házkörüli és személyi, a szociális és környezetvédelmi szolgáltatások, valamint a kultúra, sport és média területe. Miből származnak a nonprofit szervezetek különleges előnyei alkalmazottaik és a fogyasztók közötti bizalmi viszony létrejötte, a rugalmas munkaerő-felhasználás, továbbá az ingyenesen, vagy alacsony ráfordítással megszerezhető források tekintetében? Az alábbiakból: •

az érintettek részvételére épülő döntéshozatali struktúrából és demokratikus vezetésből, ami nemcsak a bizalmi viszonyt alapozza meg, hanem a szervezet küldetésével való azonosulást is,

•

a többes tulajdonosi struktúrából, ami a fogyasztók, alkalmazottak és gyakran a helyi önkormányzat részvételét garantálja a szervezet irányításában,

•

önkéntes munkások jelenlétéből,

•

szoros kapcsolat meglétéből a helyi önkormányzattal mind a szükségletek beazonosítása, mind pedig a források rendelkezésre bocsátása tekintetében,

16

•

a nonprofit szervezetek közötti együttműködésből, ami gyakran vezet un. második szintű kooperációk (ernyőszervezetek) létrehozásához, ellensúlyozandó a kis méretstruktúrából adódó hátrányokat,

•

az innováció és a kísérletezés melletti elkötelezettségből, mind a szolgáltatások választékát, mind pedig azok nyújtásának módját illetően.

E jellemzők kihasználásával a nonprofit szervezetek - még azok is, amelyek közfinanszírozásban nem részesülnek - képesek arra, hogy: •

zéró profit mellett is nyújtsanak szolgáltatásokat,

•

serkentsék a lakossági igények fizetőképes keresletté válását, továbbá - alacsony költségeiknek köszönhetően - növeljék fogyasztóik számát és ezáltal nettó foglalkoztatás-bővülést produkáljanak,

•

a kínálat differenciálásával és a költségek csökkentésével felszínre hozzák és formalizálják a rejtett szükségletek egy részét, amelyek enélkül az informális gazdaságban, vagy a családi keretek között végzett nem-fizetett munkák révén találnák meg fedezetüket.

Jelenleg számos nonprofit szervezetre jellemző, hogy kettős funkciót tölt be: egyfelől szociális és házkörüli szolgáltatásokat nyújt, másfelől a tartós munkanélküliek és más hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációjával foglalkozik. Ez alól a szervezetek többsége nem igen tud kibújni, főleg ha szorosan kötődik egy helyi közösséghez, amely egyrészről szenved bizonyos szolgáltatások hiányától, másrészről pedig a kihasználatlan munkaerő-kapacitásoktól. Erre a kettős szerepvállalásra gyakran késztetnek a közpolitikák is, mivel a tartós munkanélküliek foglalkoztatásához nyújtott támogatások többnyire az egyetlen lehetőséget kínálják a nonprofit szervezetek számára egy újfajta tevékenység beindításához.

17

1. Módszertani leírás Az OFA-ROP Hálózat kiépítését megalapozó szükséglet- és igényfeltárás három részből épül fel; teljes körűen lefedi a ROP 3.2.3 célcsoportját: •

egyrészről tartalmazza 301 foglalkoztatási célú nonprofit szervezet kérdőíves vizsgálatát,

•

másrészről magában foglalja a foglalkoztatási programokban kiemelkedően sikeres önkormányzatok fókuszcsoportos interjúval történő megkeresését,

•

valamint

a

VÁTI

és

a

Regionális

Fejlesztési

Ügynökségek

érintett

munkatársainak, ugyancsak fókuszcsoportos interjúval történő megkérdezését.

1.1 A kérdőíves vizsgálat módszertani alapvetései A szociális gazdaságban jelenleg érintett szervezetek számát csupán részleges listák adatai alapján lehet megbecsülni: számuk mintegy 250-500-ra tehető. A szükséglet- és igényfeltárás során 301 a szociális gazdaságban jelenleg, illetve – felvállalt tevékenységei, arculata alapján – potenciálisan érintett foglalkoztatási célú nonprofit szervezet megkeresésére került sor; így a minta nagymértékben lefedi a kutatás célcsoportját. A szervezetek kiválasztása az EU-Háló Partnerség Program – az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által rendelkezésünkre bocsátott listák által – kibővített adattárából történt. A mintavétel kvótás eljárással zajlott, melynek során külön figyelmet szentelünk a szervezetek nagyságának és tevékenységük fő irányának. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kérésének – miszerint az adatok régiós aggregálása szükséges – megfelelően a szervezetek kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy minden régió esetében matematikai-statisztikai értelemben kezelhető minta-elemszámok jöjjenek létre. A mintavételi eljárás jellegéből, valamint a célcsoport bizonytalan tulajdonságaiból következően a minta feltételesen tekinthető reprezentatívnak, vagyis eredményeink fenntartásokkal alkalmasak a célcsoport egészére történő általános következtetések levonására, azonban mindenképpen élő tendenciákat, folyamatokat jelölnek; ezt a célcsoport minta által történt nagyarányú lefedettsége még inkább alátámasztja. A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek megkeresése 2005. július 12-28. között személyesen, a tanácsadói hálózat részvételével történt. Ez a kérdezési technika biztosítja, 18

hogy a válaszadók a kitöltés során mind pontosabb, félreértésektől mentes válaszokat adhassanak. A szükséglet- és igényfeltárás során a szociális gazdaságban jelenleg, illetve potenciálisan érintett foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek vizsgálata a következő pilléreken alapult: •

a nonprofit szervezetek helyzetének feltárása (azaz hogyan épül fel, milyen jellemzői, lehetőségei, erősségei, gyengeségei vannak jelenleg ennek a szektornak),

•

viszonyulásuk a szociális gazdasághoz és tevékenységeihez, valamint a partnerség és együttműködés a nonprofit szervezetek életében,

•

megfogalmazott igényeik a kialakítandó ROP-OFA tanácsadói hálózattal kapcsolatban (különös tekintettel a képzési és szakmai támogatói szükségleteikre).

A kérdőívek adatainak feldolgozása SPSS programcsomag segítségével, kvantitatív módon,

adekvát

matematikai-statisztikai

módszerekkel

(különböző

információsűrítő

eljárásokkal, statisztikai becslési eljárásokkal, hipotézisvizsgálatokkal) történ. A matematikaistatisztikai értelemben releváns összefüggéseket, valamint különbségeket az ábrákban *-al jelöljük.

1.2 A fókuszcsoportos interjúk módszertani alapvetései Az szükséglet- és igényfeltárás során egy-egy fókuszcsoportos interjún vizsgáltuk néhány a munkaerő-piaci programjaikat tekintve kiemelkedően sikeres önkormányzat, valamint a VÁTI és a Regionális Fejlesztési Ügynökségek érintett munkatársainak véleményét. A fókuszcsoportos interjú széles körben használt kvalitatív interjútechnika, melynek során a célcsoport megfelelően kiválasztott tagjai – többnyire – két-háromórás közös beszélgetésen vesznek részt. A módszer előnye az egyéni mélyinterjús módszerekkel szemben a résztvevők egymással folytatott interakciója csoporthelyzetben. A találkozásokat un. moderátor vezeti, a csoportok legmegfelelőbb mérete 8-15 fő. Az önkormányzatok két oldalról is fontos szereplői a foglalkoztatási célú programoknak, valamint a szociális gazdaságnak: egyrészről potenciális pályázók, másrészről potenciális partnerek. Kutatásunkban néhány olyan önkormányzat érintett munkatársával készítettünk fókuszcsoportos interjút, amelyek az elmúlt évek során rendkívül sikeresen vettek részt foglalkoztatási célú programokban, nagy tapasztalattal, rálátással rendelkeznek e kérdésekre,

19

így jól használható ötletekkel segíthetik a kialakítandó OFA-ROP hálózat munkáját. A fókuszcsoportos interjúra 2005. augusztus 8-án Debrecenben került sor. A munkaerő-piaci programjaikat tekintve kiemelkedően sikeres önkormányzatok fókuszcsoportos interjúval történő vizsgálata a következő pilléreken alapult: •

a település munkaerő-piaci helyzetének legfontosabb ismérvei,

•

aktív munkaerő-piaci eszközök alkalmazása a településen,

•

nonprofit szervezetek helyzete, szerepvállalása a településen,

•

kialakult partnerségi formák, működésük, problémáik,

•

az ellátási szerződés feltételei – avagy milyen módon vehetnek át nonprofit szervezetek önkormányzati feladatokat,

•

a szociális gazdaság ismertsége, hazai elterjedésének lehetőségei.

Az elkészült szükséglet- és igényfeltárás keretében a VÁTI, valamint a Regionális Fejlesztési Ügynökségek részben a tervezésben, részben a programok koordinálásában érintett munkatársainak fókuszcsoportos interjúval történő megkérdezésére is sor került 2005. augusztus 9-én Budapesten. A fókuszcsoportos interjún résztvevő szakember munkahelyei az ország teljes területét lefedik. A VÁTI, valamint a Regionális Fejlesztési Ügynökségek érintett munkatársai tapasztalatainak, véleményének fókuszcsoportos interjúval történő vizsgálata a következő pilléreken alapult: •

a potenciális pályázók sikerességének kritériumai,

•

a potenciális pályázók jellemzése (mekkora a valós helyzet és az előbbiekben felállított kritériumok távolsága),

•

a projektek sikerességének kritériumai,

•

a pályázatok leggyakoribb problémái, hiányosságai,

•

ismeretek és tapasztalatok a szociális gazdaság témakörében,

•

a tanácsadói hálózat legfontosabb feladatai, kerete, működése,

•

miben látja a tanácsadói hálózattal az együttműködés lehetőségeit.

A fókuszcsoportos interjúk feldolgozása kvalitatív módon történt. A vizsgálat kérdőíve, valamint a fókuszcsoportos interjúk vázlatai a zárótanulmány Függelékében találhatóak.

20

2. A fókuszcsoportos interjúk összefoglalója A foglalkoztatási célú civil szervezetek önkormányzati és intézményi környezete Az OFA-ROP program intézményrendszerének kiépítésekor fontosnak tartottuk a lokális környezet nyitottságának, befogadó készségének vizsgálatát. Az új szolgáltatás megjelenése a régiókban körültekintő előkészítő, szükségletfeltáró, kapcsolatépítő tevékenységet igényel. A megjelenő szolgáltatás „piacán” ugyanis már régóta működő szervezetek (piaci tanácsadó, pályázatíró, menedzser szervezetek), meglévő intézményrendszerek, hálózatok (megyei és regionális fejlesztési ügynökségek, VÁTI regionális irodák, minisztériumi fejlesztő hálózatok, forrásközpontok, vállalkozói hálózatok) dolgoznak. A munkaerő-piaci intézményrendszer megyei és helyi szervezetei hasonló területen és célcsoport körében fejtik ki tevékenységüket, s az önkormányzatok, mint a területükön élő állampolgárokért felelős helyi hatóságok is úgy ítélik meg, a tartósan munka nélkül lévők körében a legtöbb munkát ők végezték az elmúlt időszakban (közcélú, közhasznú foglalkoztatás), s megítélésük szerint ez a közeljövőben is így lesz. A regionális partnerek közül különösen kettőnek a véleményére fókuszáltunk az OFA – ROP programot előkészítő szükségletfeltáró kutatások során: az önkormányzatokra és a regionális fejlesztési ügynökségekre. A két partner kiválasztását az indokolta, hogy mindkettő közvetlen megvalósítóként dolgozik a rendszerben, s az új szolgáltatás megjelenésével kapcsolatban az ő részükről fogalmazódott meg a legtöbb kérdőjel és kétely. Mivel az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy átfogó vizsgálatba kezdjünk a két említett körben, mégis szerettünk volna néhány kulcsfontosságú személlyel találkozni, s velük interjút készíteni, ezért a fókuszcsoportos interjú módszere mellett döntöttünk. Külön alkalmat teremtettünk az önkormányzati körnek (2005. augusztus 8. Debrecen), ahova az Észak-alföldi Régió néhány polgármesterét és a foglalkoztatási programokban aktív szervezőként résztvevő vezető munkatársát hívtuk meg. Törekedtünk arra, hogy kistelepülést képviselő szakértő éppúgy tagja legyen a fókuszcsoportos interjúnak, mint a középméretű, illetve a nagyvárost képviselő köztisztviselők, szakemberek. A másik fókuszcsoportos interjút a tervezésben és a projektek regionális szervezésében résztvevő VÁTI és Regionális Fejlesztési Ügynökségeken dolgozó munkatársaknak szerveztük (2005. augusztus 9. Budapest). 21

A nyári szabadság fő szezonja némiképpen korlátozta a szervezőmunkát, ennek ellenére igényes, tartalmas beszélgetésekre került sor, s számos problémára derült fény, amelynek ismerete mindenképpen hasznos a szerveződő szolgáltató hálózat munkatársai számára. A fókuszcsoportos interjúk során kerestük azokat a pontokat, ahol esetleges konfliktusok merülhetnek fel, illetve igyekeztünk körvonalazni az együttműködés lehetséges területeit is. A két fókuszcsoportos interjú esetében a célcsoporthoz igazodva más-más vizsgálati dimenziókat állítottunk. Az interjúk legfontosabb tapasztalásait ennek megfelelően különkülön ezekre a dimenziókra koncentrálva mutatjuk be. Mivel a résztvevők nem területei reprezentatív minta szerint kerültek be az interjúszituációba (a második esetben ez nem is lett volna megvalósítható), ezért regionális bontásra az információk elemzésekor nincs mód. Csupán olyan szempontokra, problémákra, lehetőségekre hívjuk fel a figyelmet az interjúk tapasztalatai alapján, amelyek a leendő szolgáltató irodák jövőbeli munkatársai alapján mindenképpen pontosítandók.

2.1 Az önkormányzatok és a civil szervezetek Az OFA-ROP Hálózat irodáinak működését nagymértékben meghatározza, hogy a régióban működő önkormányzatok milyen feladatokat vállalnak, milyen munkamódszerekkel dolgoznak, s milyen partnerségi rendszerekben gondolkodnak a munkanélküliek körében végzett tevékenységük esetében. A legfontosabb tapasztalatok összegyűjtésére négy témakört emeltünk ki, s a jelenlévőket kértük, valamennyire vonatkozóan osszák meg velünk tapasztalataikat: I.

Milyen a településen munka nélkül lévő célcsoport munkaerő-piaci állapota, s ehhez igazodva milyen programokat szerveznek?

II.

Milyen kapcsolatuk van az e téren tevékenykedő civil szervezetekkel? Milyen elvárásokat, kritikákat fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban?

III.

A szociális gazdaságra vonatkozóan milyen információkkal rendelkeznek, hogyan képzelik el annak kialakítását, működését?

IV.

Az OFA-ROP irodákkal kapcsolatban milyen elvárások fogalmazódnak meg, mit kérnének segítségként?

Természetesen valamennyi dimenzióval kapcsolatban számos részletező, kiegészítő, pontosító, továbblendítő kérdést fogalmaztunk meg – részletes interjúvázlatot mellékeljük –, most az összefoglalóban a fenti négy legfontosabb területre összegeztük a tapasztalatokat.

22

I. A munkavállalók és az önkormányzatok által szervezett foglalkoztatási programok A fókuszcsoportos interjúból kitűnik, hogy az önkormányzatoknak sem közép, sem hosszú távú stratégiájuk nincs a település foglalkoztatási helyzetének javítására vonatkozóan. Nem is igazán tartják feladatnak egy ilyen stratégia elkészítését, mert úgy ítélik meg, hogy az önkormányzat nem felelős a foglalkoztatásért, csupán a foglalkoztatás elősegítéséért, ami szerintük alapvetően két különböző dolog. Az állami és a piaci szektor felelőssége számukra egyértelmű, s az önkormányzat csak a legfontosabb „tűzoltómunkát” kell, hogy elvégezze ezen a területen. Az általuk szervezett lokális munkaerő-piaci programok ezért esetlegesek, a mindenkori stabilnak tűnő finanszírozáshoz igazodnak. Különösen a 10 000 fő alatti településeken említik problémaként, hogy hihetetlen teher, a törvényekkel nem összeegyeztethető kényszermegoldás, s nem is igazán a probléma kulcsa, hogy az önkormányzat a település legnagyobb foglalkoztatója. A törvényekkel nem összeegyeztethető, mivel az önkormányzat csak a kötelező feladaton

túli

szabad

forrásaival

kezdhet

vállalkozásba,

ahol

a

foglalkoztatás

megvalósulhatna, de a forráshiányos önkormányzatok többsége ilyen szabad forrással nem rendelkezik. A foglalkoztatási programok többsége pedig már a munkabérben is önerőt igényel, s az értelmes tevékenység eszköz, anyagszükséglete, szolgáltatási, szállítási háttere mind csupán az önerő igénybevételével teremthető meg. Az így szervezett programokat nem is tekintik az önkormányzati vezetők igazi megoldásnak, mert az időben és létszámban lehatárolt programok mindig csak egy szűk célcsoport számára teszik lehetővé a bemenetet a munkaerőpiacra. Minél inkább csökkennek a források, annál inkább szűkül a résztvevők köre, s még ebből az utolsó lehetőségből is tartósan kiszorul a munkavállalók többsége. Ha ez a kiszorulás tartós, a munkavégző képessége a munkaerőnek olyan mértékben leépül, hogy már a közhasznú, közcélú és közmunka végzésére sem tudja beemelni őt a foglalkoztatás szervező, mert demoralizálja társait a munkavégzés során. A települések morális válsága a munkavégzést illetően – a település vezetői szerint – már-már visszafordíthatatlannak tűnik. A piac válsága folyamatosan visszaszorítja a nyílt munkaerőpiacon való tevékenységet, jövedelemszerzést, a foglalkoztatási programok szűk kerete nem teszi lehetővé a folyamatos jövedelembiztosítást, s a passzív ellátások kiterjesztése (mind nagyobb arányban részesülnek munkanélküli, vagy szociális ellátásban az aktív kereső korúak), a minimális – vagy esetenként hiányzó távolság – a munkajövedelem és a passzív ellátás mértéke között a „dologtalanság kultuszát” élteti. A célcsoport – az elmúlt 15 év 23

egyre erősödő kényszereként, mivel a tartós frusztrációt oldani akarja – új morált alakít ki: arra lesz büszke, amit korábban szégyellt, hogy nincs munkája. A település vezetői ebből azt a következtetést vonják le, hogy ezzel a munkavállalói körrel már nem tudnak és nem is akarnak együttműködni. A kölcsönös elégedetlenség és a növekvő agresszió oldására sem eszközük, sem humánerőforrásuk nincsen, így csak a drasztikus megoldásokban hisznek. Javaslataikat ebbe az irányba fogalmazzák meg: a segély végérvényes megvonása, csak a munkavégzéssel juthasson az aktív keresőkorú személy munkához, vagy a segélyért cserébe állandó rendelkezésre állást várnak a munkavállalótól, hogy bármikor, bármilyen munkára „kivezényelhető legyen”. Az eszköztelenség, a szaktudás hiánya, az önkormányzatok magukra maradása a többgenerációs munkanélküliség problémájával

nem konstruktív,

hanem destruktív

stratégiákat alakít ki a legtöbb önkormányzati vezető fejében. Egy szűk kört még megpróbálnak a belső körben tartani a közhasznú, közcélú pályázatok és források segítségével (ők lesznek az önkormányzat szezonális munkásai, mint a konzervgyár szezonális munkásai, vagy a nagy mezőgazdasági termelők szezonálismunkásai), de a többségről lemondanak. A kimaradó célcsoport helyzetét reménytelennek tartják, sok esetben veszélyeztetőnek, a „szezonális munkás” belső kör munkamoráljára vonatkoztatva. „Látni kell, hogy sok embernek semmi esélye továbblépni, ráadásul ez az esélyegyenlőségi máz, ami mostanában van, csak ront a helyzeten. Nem állnak be a sorba, nem fogadják el a sorsukat, hanem várnak az egyenlő esélyekre.” A legtöbb önkormányzatnál megvalósult a szakirodalomból jól ismert jelenség „a szegények lefölöződése”, a még munkaképes kisebbség kiválasztása és szezonális kommunális feladatokon való foglalkoztatása, a mind kevésbé munkába vonható többséggel szemben. A településen végezhető kommunális feladatok mennyisége véges. Valamennyi munkavállaló foglalkoztatása ezekben a feladatokban nem megvalósítható. Annál is inkább nem, mert az önkormányzat által térítésmentesen a lakosok számára biztosított szolgáltatások túlzott kiterjesztése az állampolgári aktivitás visszaszorulását vonja maga után (nem teszi rendbe környezetét, mert „majd jönnek a közmunkások és megcsinálják, hiszen az én adómból adják nekik a segélyt!”), s a település lakóinak konfliktusmentes együttélését korlátozza (ki kinek dolgozzon ingyen és miért). A foglalkoztatási programok szervezésére még esetlegesen rendelkezésre álló kapacitások a bürokrácia útvesztőiben felemésztődnek. Egy személy munkába vonása „ki-bekörözése”, a végtelenül rugalmatlan bürokrácia megnehezíti még a bátrabban kezdeményezők helyzetét is. A szervezésre, adminisztrációra fordított energiák hozadéka pedig messze elmarad a 24

várakozások és a befektetések mögött. Így a legtöbb esetben a régi rutinok működnek az önkormányzati körökben. A rutinszerű működést akadályozza, s a tehetetlenség érzését növeli, hogy nagymértékben újratermelődik az alapiskolai végzettséggel nem rendelkező, szakmai tudást, tapasztalást nem szerzett, de az „új munkamorál szerint szocializált” fiatal, második, harmadik generációs munkavállalói réteg, akiknek munkaerő-piaci integrációja tűnik a legreménytelenebbnek a helyi vezetők számára. II. Az önkormányzat és a foglalkoztatási célú civilek A legtöbb önkormányzat nem tud olyan foglalkoztatási célú civil szervezetről a településén, amelynek kimondott célja, a tartósan munka nélkül lévők, fiatalok vagy más munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű személyek beillesztése a munka világába. Nem ismerik ezek lehetőségeit, s megítélésük szerint nincsenek olyan felkészült személyek/szervezetek, amelyek ebbe a munkába hatékonyan be tudnának kapcsolódni. A nonprofit szektorral szemben a vállalkozói körben hisznek, s arra várnak, hogy majd a piac lesz az, ami a munkavállalókat újra beemeli a jövedelemtermelők körébe. A civil szervezetekkel szemben a forráshiány, a ciklikusság a tevékenységben, a pályázatoktól való maximális függés, a szakmai garanciák hiánya fogalmazódik meg legfőbb kritikaként. A cselekvési teret a civilek számára inkább a tájékoztató, felvilágosító, közvetítő szerepben látják, amit önkéntes munkában is el lehet végezni, nem a konkrét foglalkoztató szerepben. „Tartsanak tájékoztatókat az iskolákban a végzősöknek, hogy hogyan induljanak a munka világában, végezzenek pályaválasztási tanácsadásokat.” „Szervezzék meg elsőként a diákmunkát, hogy bizonyítsanak a civilek, képesek ilyen típusú feladatokat is ellátni.„– mondja az egyik résztvevő. A civileket, mint új szolgáltató partnert fogadják, akiknek először meg kell dolgozni a már régóta feladatot ellátó szervezetek bizalmáért. „A civileknek kellene ajánlkozni, minta-szolgáltatást nyújtani, ami alapján az önkormányzat eldöntheti, hogy dolgozik-e velük, vagy sem.” Az önkormányzati szektor nem hisz a harmadik szektor erejében, lehetséges foglalkoztatói szerepében. A civilek által szervezett programok tevékenységi körét ugyanabban a mezőben tudja elképzelni (kommunális feladatok), mint ahol maga is szervezi ezeket a programokat. Nem látja értelmét a rendszer megkettőződésének, s a források szűkössége miatt – indokoltan, vagy indokolatlanul- versenytársat lát az induló kezdeményezésekben.

25

Az általános bizalomhiány a civil szervezetekkel szemben nem könnyíti az induló civil szervezetek munkáját. Úgy ítélik meg, a vállalkozó a saját tőkéjét, saját munkahelyét kockáztatja, ezért az általa vállalt feladatot nagyobb felelősséggel végzi, minden esetben új értéket teremt, s kitermeli a foglalkoztatottak bérét. A civil szervezetek pedig az állam pénzét költik, s a végzett munka piaci értéke másodlagos szempont, új értéket nem teremt, s az alkalmazottak státusza csak addig biztos, ameddig az állami vagy uniós pénzek tartanak. Csak lassan formálódik a gondolat, s még nem vált a mindennapi véleményalkotás és cselekvés részévé, hogy a civil szervezeteket is, mint vállalkozókat értelmezzék a lokális térben, amelyeknek éppúgy meg kell felelni a pénzügyi szabályoknak (lásd uniós pályázatok), mint a szakmai konkurencia által támasztott követelményeknek. Ezt a szemléletet ezekben a régiókban még valamennyi partnernek tanulnia kell a sikeres indulás és együttműködés érdekében. III. A szociális gazdaság és az önkormányzatok A szociális gazdaság az önkormányzatok számára a legtöbb esetben a szociális szolgáltatások körében végzett tevékenységre szűkül. A legtöbben nem ismerik a tartalmát, lehetséges működési formáit, s a térségben működő – ebbe a fogalomkörbe tartozó – tevékenységet sem azonosítják (pl. Kht. szerveződik és termékeket állít elő), hanem a vállalkozás egyik formájának tekintik. Bár a fogalom még nem igazán világos, azt már most tapasztalhattuk, hogy a kíváncsi várakozás mellett, mint minden újjal szemben komoly ellenérzés is megmutatkozik az önkormányzatokban a szerveződő szociális gazdasággal szemben. A nyilatkozók egy része úgy ítéli meg, hogy az önkormányzat „találna sok olyan munkát, ahol foglalkoztatni lehetne a munkanélkülieket, csak ehhez a segélyekre szánt pénzeket az önkormányzathoz kellene csoportosítani”, nem a „civilnek látszó” vállalkozásoknak kellene a pályázati pénzeket adni. A nyilatkozók másik fele azonban úgy ítéli meg, hogy ekkora munkanélküli létszámot nem tudna az önkormányzat folyamatosan foglalkoztatni. Szükségszerű tehát, hogy más foglalkoztatók is belépjenek, és feladatokat teremtsenek a munkavállalók számára. Abban viszont mindkét csoport egy véleményen van, hogy csak kommunális stílusú, tehát minimális szaktudást igénylő, alapvetően fizikai munkára koncentráló feladatokat lehet adni a meglévő munkanélküli csoportnak, mert mind tudásban, mind képességben komoly hiányok mutatkoznak, ami miatt minőségi munkát, szaktudást igénylő feladatokat, vagy magasabb munkateljesítményt nem lehet elvárni tőlük. (Nagy valószínűséggel ez tükröződik vissza

26

azokban a kezdeményezésekben is, amelyeket az önkormányzatok a „Küzdelem a munka világából való kirekesztődés ellen” c. PHARE programban megvalósítani terveznek. Jóllehet a források háromszorosa-négyszerese áll rendelkezésre a hagyományos közcélú, közhasznú, közmunkaprogramokban megszokott forrásoknak, a tervezett tevékenységek köre döntően mégis megmarad a parkgondozás körében, s a támogató szolgáltatások is többnyire csak a tréning/tanácsadásig jutnak. Igaz, megjegyzik, miért is lépnének tovább, hiszen a program végeztével úgysem tudnak majd elhelyezkedni a résztvevők. A szociális gazdasággal szembeni kérdőjeleket még az is szaporítja, hogy a kényszervállalkozások konkurenciaharcának világában hogyan tudnak majd ezek a közösségi vállalkozások alacsony munkateljesítményű személyekkel piacképes termékeket előállítani és a piacon maradni. Az önkormányzatok vezetői szerint túl sok idő és túl sok pénz kellene ezeknek a munkavállalóknak a munkaképesség javítására, a piacképesség elérésére, s ezt a forrást a munkanélküliek tömeges jelenléte miatt szükséges nagy volumenben nem fogják a programok rendelkezésére bocsátani. S végül, a munkanélküliek mindaddig, amíg egy-egy program ilyen komoly erőfeszítést igényel tőlük, viszonylag alacsony bérért, s a másik oldalon a passzív ellátó rendszerben erőfeszítés nélkül korlátlan ideig tudnak majd jövedelemhez jutni, nem lesznek motiváltak a szociális

gazdaságban

szervezett

programokban

való

aktív

részvételre.

Passzív

magatartásukkal kockáztatják majd az egész vállalkozás létét. Az önkormányzatok vezetői által megfogalmazott vélemények, úgy ítélem tipikusak. Minden változás a meglévő státusok, feladatok, források átrendeződésével jár. Az átrendeződés az utóbbi években a források szűkülését jelentette. A források szűkülése az ellátatlan feladatok mennyiségének növekedésével járt együtt, s ez feszültségeket indukált. A feszültségek csökkentésének kényszere destruktív stratégiákat hívott életre a legtöbb önkormányzat esetében. Már csak az volt látható, mi miért nem működik. Nem építeni akarnak – különösen nem a humánerőforrás terén –, mert örök félelmük jogos, hogy amit felépítenek, nem tudják fenntartani. Mindinkább igyekeznek feladataiktól megszabadulni, az eddigi vállalásaikat leépíteni, fölös problémáiktól menekülni, a velük szemben támasztott teljesíthetetlen elvárásokat (lokális munkapiac építése, szociális gazdaság kialakulásának támogatása) visszautasítani. Számukra ez nem kötelesség, nincs rá kapacitás. Ettől a szemlélettől, a feszültségeknek ettől a fokától komoly munka vezet a konstruktív stratégiák kidolgozásáig, s a reménytelennek tűnő élethelyzetektől az első, az együttműködést is erősítő sikerekig. Ebben a szemléletformálásban a most szerveződő hálózatnak komoly szerepe van.

27

IV. Javaslatok, szükségletek 1. Az önkormányzatok munkatársai számára szükségszerű lenne egy mentor stílusú foglalkoztatási tanácsadói rendszer, amely segíti az új szemlélet elsajátítását, s tanácsokkal támogatja az önkormányzatokat a középtávú foglalkoztatási terveik alakításában. 2. A lokális, vagy mikrorégiós középtávú tervek készítése elengedhetetlenül szükséges, hiszen a foglalkoztatás világában is célszerű lenne garantálni a programok egymásra épülését, mind időben, mind pedig a tevékenységek minőségében. A munka világába való visszavezetés – hasonlóan pl. a hajléktalan gondozáshoz – csak több állomáson, lépcsőfokon képzelhető el. Ezeknek a lépcsőfokoknak az eltervezése, megvalósítása, a munkavállaló számára a mindig továbblépés lehetősége nagy kihívás lenne a harmadik szektor számára. 3. A törvényben rögzített, közeljövőben készülő egyéni karriertervek mellé szolgáltatói, foglalkoztató hálózatok is szükségesek, hogy ne csupán az adminisztráció valósuljon meg, hanem a munkaerő integrációja is. A szolgáltatások szakembereinek képzése, hálózatba szervezése

a

szociális

gazdaság

működésének

elengedhetetlen

háttere.

Ennek

kialakításában nagy szerepet vállalhatnának a szerveződő irodák. 4. A

mintaprojektek,

sikeres

megoldási

modellek

hatékony

kommunikációja

az

önkormányzati kulcsszereplők felé, a közvetlen személyes kommunikáció a sikeres programokban résztvevőkkel, az egyéni motivációk felkeltése, fenntartása, az alternatív szervezeti formák és cselekvési módok megismertetése lenne az elsődleges feladat és elvárás a hálózat munkatársai felé. 5. A legfontosabb célcsoport az önkormányzat szakemberei szerint a pályakezdő fiatalok köre. Nekik, velük kellene elkezdeni felépíteni a szociális vállalkozások körét. 6. A hiányzó szakmunkás-kört lehetne újrateremteni ezekben a vállalkozásokban. 7. Új szervezetek indulásának segítése lenne az egyik nagy feladat, melyek koncentráltan vehetnék igénybe az indulókat terhelő információkat, munkajogi és szervezeti tudnivalókat, tapasztalásokat.

2.2 Az OFA-ROP Hálózat és a regionális hálózatok együttműködése A szervezés alatt álló hálózat sokat nyerhet a már meglévő hálózatok működésének tapasztalataiból mind a hálózati működésre vonatkozóan, mind pedig a civil szervezetekkel 28

való együttműködéssel kapcsolatban. A regionális hálózatok közül kiemelt szerepet kap a szükségletfeltárás során a regionális pályázatkezelő és menedzselő szervezetek köre, hiszen a szerveződő OFA-ROP Hálózatnak ugyanazzal a célcsoporttal, s ugyanazért a célért kell majd tevékenykednie, mint az előbb említette körnek. A regionális fejlesztési ügynökségek és a VÁTI központi és területi szervezeteinek képviselőit arra kértük, osszák meg velünk tapasztalataikat a fókuszcsoportos interjú során. Az interjú legfontosabb gondolatait négy téma köré szervezve igyekszünk bemutatni. I.

A non-profit szervezetekkel kapcsolatos tapasztalatok

II.

A most szerveződő szolgáltatással kapcsolatban felmerülő kérdések

III.

A szociális gazdaságra vonatkozó információk

IV.

A hálózati működéssel kapcsolatos tapasztalások és ajánlások

A fókuszcsoportos interjú – mint utólag megállapítható volt- egyszerre kettős célt is szolgált. A regionális hálózatok munkatársai elsőként hallottak részleteiben a szerveződő OFA-ROP Hálózatról, s mivel a program vezetője is jelen volt, így egy igen intenzív kétoldalú tapasztalatcsere kerekedett ki az interjúból. Másfelől viszont a strukturált kérdezés során felszínre kerültek olyan feladatok, új szempontok (ezeket a szervezés során mindenféleképpen figyelembe kell venni!), amelyek a programvezető számára is új megvilágításba helyezhetik a hálózat tervezett működésének egyes pontjait. I. A nonprofit szervezetekkel kapcsolatos tapasztalatok A szervezetekkel kapcsolatos tapasztalatok alapvető regionális különbségeket mutatnak. A dunántúli régiókban úgy tűnik – valószínű a források mértékével is összefüggésben – nagy profi szervezetek jelentkeztek be civil pályázóként az ügynökségekre. Szakembereik jól felkészültek, szakmai, pénzügyi menedzsmentjük mintaszerű. Az alföldi régiók (pl. DélAlföld) éppen az ellenkezőről számoltak be. Nagy bizonytalansággal, komoly tudáshiánnyal, alapvetően motiváltságra és szabad kapacitásra épülő pályázatok érkeztek, ahol a programfelelősnek sok munkájába került, míg működőképes program lett az eredeti ötletből. Mindkét terület képviselő egyetértettek abban, hogy a források bővülése további szabad kapacitások meglétét tételezi. Az új szervezetek elindítása, szakmai és pénzügyi stabilitásának megteremtése azonban nem kis feladat, melyhez az ügynökségek kisebb mértékben tudnak

29

segítséget nyújtani a folyó pályázatok menedzselése mellett. Ez a feladat tehát többnyire a most szerveződő hálózatra és munkatársaira vár. Sok a nyertes, egyszer próbálkozó pályázó, akik között számos az alkalom szülte szerencsevadász, de van néhány olyan szervezet is, amelyik segítséggel meg tudná valósítani terveit. Az ügynökségek munkatársai a nem nyert pályázatokat benyújtó szervezetekkel egyáltalán nem foglalkoznak. A projektgeneráló, szervezeterősítő feladat nagy vállalás a jelenlévő regionális szakértők szerint, mert a pályázati rendszer kiszámíthatatlansága, határidőbeli csúszása, sorozatos likviditási problémái között egy induló, tapasztalattal nem rendelkező szervezet nagy valószínűséggel elbukik. A jelenlegi tapasztalások szerint is van a pályázók körében egy negatív, pályázatellenes hangulat, mely szerint túl sok a befektetett energia a várható nyereséggel szemben, sokan – a még arra alkalmasnak ítélt szervezetek közül is- nem vállalták a kiszámíthatatlan körülmények közötti munkavégzést. Néhányan pedig az indulást követően léptek vissza a kezdeti nehézségeket tapasztalva, s a kilátástalan jövőt érzékelve. A kezdeti pályázati lelkesedés után az ügynökségek munkatársai megtorpanást érzékelnek, s a jelen helyzet egyszerre kedvező és kedvezőtlen hatású. Egyfelől a lelkesedésből írt, de a szakmai

kritériumoknak

nem

megfelelő

pályázatok

száma

csökkent,

másfelől

a

pályázatellenes hangulat sokakat visszatart, vagy a már megnyert pályázat oly mértékben leköti energiáit, kifeszíti forrásait, hogy további pályázatok írásán, feladatok vállalásán nem gondolkodik, pedig még sok pályázati forrás áll rendelkezésre. Valamennyi régióban magas azoknak a pályázóknak az aránya, ahol a pályázatokat nem a megvalósítók írják, hanem külső szervezetekkel íratják. Mivel a vállalkozók sikerdíjért dolgoznak még a nonprofit szervezetek esetében is (kérdés miből és hogyan fizetik meg ezeket), valamint kevésbé veszik figyelembe a szervezetek adottságait, mint a támogatás megítélését valószínűsítő szempontokat. A megvalósítás során így a szervezeteket számos meglepetés éri, s a nem vártkörülményekhez valóalkalmazkodás miatt módosítás módosítást követ, ami sok időbe telik, számos konfliktussal jár, s rontja az eredeti vállalások teljesítésének esélyét. A külső segítséget igénybevevő, ebbe a kategóriába tartozó szervezetek körét a jelenlévők minimum 60 %-ra becsülik. Felmerül a kérdés, vajon a pályázatírással kapcsolatban tartott végtelen számú képzés milyen mértékben hasznosul? Vagy az eredmény a megvalósított képzések minőségét tükrözi vissza? A nem várt körülményekhez való alkalmazkodáshoz tanácsadást a regionális ügynökség munkatársai csak korlátozott mértékben tudnak biztosítani. Az ő feladatuk többnyire a

30

már kidolgozott alternatívák működőképességének megítélése. Az új hálózat tehát komoly szerepet vállalhatna ezeknek az alternatíváknak a kidolgozásában a tanácsadás során. A legtöbb szervezetben komoly szakértelemhiány is mutatkozik. Pénzügyi, munkajogi, közbeszerzési, sőt esetenként konkrét szakmai területeken is. Ezeknek a szakembereknek a képzésében, továbbképzésében számos feladata lehetne a most szerveződő hálózatnak. Az egyik ilyen hiányterület a civil szervezetek marketing tevékenysége. Nem kidolgozott – a régiós jelenléthez elengedhetetlenül szükséges – civil marketingstratégia, pedig igen nagy szükség lenne rá. Komoly problémát jelent, hogy a pályázatok számos hibát rejtenek magukban. A nem világos pályázati kiírások, a pontatlan kitöltési útmutatók, közvetítő szervezetek újabb és újabb kiegészítő kérései, amelyek az eredeti kiírásokban nem voltak benne, a folyamatosan változó jogszabályi, intézményi és szakmai környezet komoly próbára teszi a megvalósítókat. Mindezek eredményeként a pályázók újra és újra mindig mindent megkérdeznek. A jelenlévők véleménye szerint még azt is, ami világosan le van írva. Bár a vita során kiderül, a leírtak többféle módon értelmezhetőek. Mivel nincsenek sztenderdek, ezért ki-ki a saját érdeke szerint értelmezi. Ebből számos konfliktus adódik. A támogatási szerződést a szerződést kötő felek nem értelmezik közösen, hanem mindegyik adottnak és természetesnek veszi a saját álláspontját. Tanácsadókat a szervezetek a legritkább esetben vásárolnak, többnyire csak akkor, ha a pályázat ezt kifejezetten előírja (pl. közbeszerzés, audit stb.), és a saját erőből történő problémamegoldás nem mindig bizonyul alkalmasnak. További probléma, hogy a jelenleg kiírt pályázatok mérete meghaladja a pályázók kapacitását. Ma Magyarországon kevés olyan nonprofit szervezet van, amely 100 milliós nagyságrendű pályázatot szakmai és pénzügyi szempontból – nem beszélve a várható likviditási nehézségekről – kifogástalan módon képes menedzselni. A szervezetek beleugrottak ezekbe a nagy pályázatokba, sok gond lesz a megvalósítás során, amit külső tanácsadó segítség nélkül nem tudnak majd kezelni. Végül nincsenek hatékony eszközök a projekt eredményeinek mérésére. Úgy tűnnek majd el a források, hogy alig valami látható marad utánuk. II. A most szerveződő szolgáltatással kapcsolatban felmerülő kérdések A regionális ügynökségek munkatársai az eltelt idő során megpróbáltak reagálni bizonyos szükségletekre, melyek a mindennapi munkavégzés során merültek fel. Részben a pályázók, részben a saját munkájukat megkönnyítendő tanácsadói rendszert működtetnek, s képzési 31

programot állítottak össze. Véleményük szerint a most szerveződő hálózat meg kell, hogy ismerje ezeket a kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a feladat ellátásának megkettőződése elkerülhető legyen. A tanácsadói tevékenységgel kapcsolatban felmerült a kompetencia kérdése: a pályázati rendszer működtetése során nem egy bejáratott rendszerről van szó. Számos egyedi kérdés merül fel, melynek megválaszolására csak a közvetítő szervezetek kaptak jogosítványt. Abban az esetben, ha a pályázó mellett két tanácsadó szervezet is tevékenykedik (egyik a közvetítő szervezet

részéről,

a

másik

az

OFA-ROP

Hálózat

részéről)

A

tanácsadók

véleménykülönbségéből adóan veszteségek érhetik a megvalósító szervezeteket. Ugyanakkor a centralizált pályázati rendszer szűk áteresztő-képessége korlátozza a feladatok időbeli teljesítését, s ezen tanácsadói tevékenységgel sem sikerül változtatni. Milyen területre vonatkozik tehát a tanácsadás, milyen formában valósul meg, s hogyan működik a terv szerint a tanácsadók koordinálása, kommunikációja? A régióban számos más hálózat működik, melyek a munka világában indítanak el kezdeményezéseket. Ilyen pl. az ICSSZEM által támogatott Regionális Szociális Referensi Hálózat, amely a tartósan munka nélkül lévő, szociális segélyben részesülő személyek munkaerő-piaci integrációjában kíván szerepet betölteni, vagy a kamarák égisze alatt működő vállalkozói tanácsadói hálózatok, amelyek a most induló, vagy más működő kis-és közepes méretű vállalkozásokat segítik (s mivel a szociális gazdaság is alapvetően vállalkozás, erre is érdemes figyelni). Milyen együttműködések alakultak ki ezekkel a hálózatokkal, s hogyan osztoznak majd a feladaton? Hol húzódnak a most szerveződő hálózat kompetencia határai? Ennek tisztázása a szolgáltatást igénybe vevők érdekében alapvető szükségszerűség. Milyen profilú munkatársakat kívánnak alkalmazni a szervezők munkatársként a most szerveződő hálózatban? Pályázati menedzser, tanácsadó, tréner, mentor, vagy milyen erősségekkel, szakmai héttérrel rendelkező személyek lépnek majd be?- hangzottak a további kérdések. III. A szociális gazdaságra vonatkozó információk A szociális gazdaságra vonatkozóan a jelenlévőknek is csupán csak hiányos elméleti ismereteik vannak. A foglalkoztatással kapcsolatban néhányan a közhasznú/ közmunka/ közcélú foglalkoztatás sajátosságaiból indulnak ki, és azonosítják a leendő szociális gazdasággal. Az ügynökségeken dolgozó fiatal kollégáknak nagyon kevés empirikus tapasztalatuk és a foglalkoztatáspolitikára, lokális munkaerő-piaci programokra vonatkozó 32

szakmai ismereteik vannak. Képzettségükből, s az eddigi felkészítésükből adódóan a pályázati menedzsmentet tekintik feladatnak, s nem is igazán értik a szakmai kérdéseket. Nincs még közös nyelv a foglalkoztatási célú civil szervezetek és a pályázatok menedzselésére kijelölt közvetítő szervezetek között. Ez felveti annak kérdését, hogyan tud majd szakmai kérdésekben az tanácsot adni, akinek a profilja alapvetően az eljárási rend betartása, betartatása? Hogyan újul majd meg a pályázatok keretein belül a szakma, teljesíti az innováció feladatait, ha a keretek elsődlegesen bürokratikusak, s csak másodlagosan szakmaiak? A legsürgősebb feladat tehát a foglalkoztatás nyelvének érthetővé tétele a partnerek körében, s erre épülhet rá a szociális gazdaságfogalmának a definíciója. Ellenkező esetben úgy járunk, mint a költő, aki nem rögzített betűkészlettel alkotta meg művét. IV. A hálózati működéssel kapcsolatos tapasztalások és ajánlások 1. A civil szervezetekkel kapcsolatos tapasztalások a hálózat munkatársaitól jussanak el a tervezőkhöz, hogy a most tervezés alatt álló pályázatok esetében ne kövessék el még egyszer azokat a hibákat, amelyekre már most fény derült. (pl. méret, biztosítékok köre, indikátorok, stb.). 2.

A leendő munkatársak szakmai felkészítése, összehangolt munkájára van szükség (pl. gyakornoki hetek eltöltésével egymásnál, vagy társszervezeteknél).

3. A folyamatos kapcsolattartás – az e-mail-es rendszer mellett rendszeres személyes találkozások (kitűnő példa erre. a Mobilitás, ahol minden munkatárs számára minimum havi egynapos munkaértekezlet tartanak). 4. Rugalmas tanácsadói rendszer működtetése (a tanácsadó egymaga nem ért mindenhez). 5. Nagyon sok terepmunka, mert az irodába a legritkább esetben mennek be a tanácsokat kérők. 6. A hasonló területen dolgozókkal folyamatos kapcsolattartás egy közösen aláírt munka és ütemterv szerint. A hasonló profilú szervezetekben ki kell választani egy-egy kontaktszemélyt, akivel rendszeres a kapcsolattartás. 7. Fontos a kiválasztás során a munkatársak hasonló mentalitása. Ez a későbbiek során megkönnyíti a munkavégzést. 8. Az informális rendezvények, csapatépítő tréningek hatékonnyá teszik a szervezet működését.

33

9. A munkatársaknak pontosan körül kell határolni a feladatait és a feladat teljesítésének mérhető kritériumokat kell állítani, s viszonylag szűk időközönként beszámoltatni. Ez nagyban növeli majd a szervezet hatékonyságát. 10. Rendszeres helyszíni megjelenés a programvezető részéről a regionális irodákban. Ezekből a találkozási alkalmakból sokszorosát gyűjti be információként a szervezet működéséről, mint a mindennapi jelentésekből. Összegzésként elmondhatjuk, hogy mindkét fókuszcsoport jó hangulatban, ugyanakkor igen élénk viták kíséretében zajlott. Ez is igazolja, hogy a hálózat egyik feladataként vállalt partnerségi programokra nagy szükség van, s a hozadéka ezeknek a rendezvényeknek nem mindennapos eredménnyel erősítheti a szociális gazdaság építésének, s a lokális munkapiac fejlesztésének folyamatát.

34

3. Országos helyzetkép Az OFA-ROP Hálózat tervezésének, kialakításának kiemelten fontos eleme a célcsoport ismerete, azaz a „ki/kinek” kérdése. A nonprofit szervezetek jelenlegi helyzetének, illetve arról kialakított véleményüknek megismerése alapvető jelentőséggel bír egy jó stratégia kialakításában: segítségével jól körülhatárolható ugyanis az a bázis melyről a stratégiában célként kitűzött mennyiségi és minőségi fejlődés, eredményes együttműködés elindul. Várakozásaik, értékelő folyamataik, élethelyzetük emellett alapvetően meghatározzák a tervezés irányát, valamint dinamikáját is. A tanulmány eme fejezetének célja a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek helyzetének bemutatása legfontosabb szervezeti, szakmai, gazdasági, hálózati és kapcsolati rendszer, valamint humán erőforrás és infrastruktúra szerinti jellemzőik alapján. A kirajzolódó helyzetkép országos szinten nyújt információkat a tekintetben, hogy a ROP 3.2.3 célcsoportjának tekinthető foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek milyen objektívan mérhető tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek összességében meghatározóak a tekintetben, hogy képesek-e helyi foglalkoztatási kezdeményezések hosszú távú fenntartására, melyek azok a szervezeti sajátosságaik, amelyek megfelelő kiindulási alapnak bizonyulnak, és mely területeken szükséges a további fejlődés.

3.1 Területi és szervezeti jellemzők A szükséglet- és igényfeltárás során 301, a szociális gazdaságban jelenleg, illetve – felvállalt tevékenységei, arculata alapján – potenciálisan érintett foglalkoztatási célú nonprofit szervezet megkeresésére került sor. A szervezetek kiválasztása során az Országos Foglalkozatási Közalapítvány kérésére arra törekedtünk, hogy minden régió esetében statisztikai értelemben kezelhető elemszámok jöjjenek létre. A mintába került szervezetek régiók szerinti megoszlása az 1. ábrán látható.

35

1. ábra A válaszadó szervezetek régiós megoszlása

A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek alapvető szervezeti tulajdonságainak feltérképezése során székhelyük, jogi formájuk, alapítási évük, hatókörük, valamint közhasznú minősítésük kerül jellemzésre. A ROP 3.2.3 célcsoportjának tekintett nonprofit szervezetek településtípus szerinti elhelyezkedését egyértelműen a megyeszékhelyeken történő jelenlét dominanciája (53,2%) jellemzi (2. ábra). Ez az eredmény összhangban van a nonprofit szervezetek körében korábban lezajlott kutatások megállapításával; egyben felhívja a figyelmet a nonprofit szektor területileg egyenlőtlen eloszlásának problémájára. A nonprofit szervezetek területileg egyenlőtlen megjelenése, a megyeszékhelyek dominanciája azt a problémát veti fel, hogy a nonprofit szervezetek által nyújtott hiánypótló – így az esetleges szociális gazdasághoz kapcsolódó - szolgáltatások így éppen ott nem, vagy kevéssé elérhetőek, ahol a nagyobb szükség lenne rájuk: azokon a kisebb települések, ahol az állam és a piac által szervezett szolgáltatások köre egyébként is rendkívül szűkös.

36

2. ábra A szervezetek székhely szerinti megoszlása az egyes régiókban* (%)

Országosan 4,7

Észak-Alföld 2,1 Dél-Alföld 0

0

44 42,2

Dél-Dunántúl 2,2 Közép-Dunántúl 0

0% főváros

24,0

0

31,1

24,4

0

megyeszékhely

0 0,0

50,0 22,0

10,0

64 20%

40% egyéb város

5

32,0

50

Nyugat-Dunántúl 2

17,5

17,5

60

Közép-Magyarország

14,6 0

18,8

64,6

0

24,5

10,2

65,3

Észak-Magyarország 0

1

17,9

23,3

53,2

60% község

80%

2 100%

ne m tudja/ne m válasz ol

A vizsgált nonprofit szervezetek településtípusok szerinti megoszlása matematikai értelemben eltérő a vizsgált régiókban. Az adatokat nyilvánvalóan befolyásolja a minta elemszáma, azonban emellett kirajzolódik a régiók néhány település-, valamint gazdaságföldrajzi jellegzetessége is: Közép-Magyarországon, valamint Dél-Dunántúlon az országos átlagnál kevésbé jellemző a központi településének (így a fővárosnak vagy a megyeszékhelyeknek) dominanciája: helyette mindkét esetben az egyéb városok, valamint Dél-Dunántúl esetében a községi szervezetek magas megjelenési aránya áll; ez az egyéb városok viszonylagos fejlettségét jelzi. A Közép-Dunántúl nagy történelmi hagyományokkal rendelkező városainak jelentőségét mutatja az egyéb városok kiemelkedően magas aránya a régióban. Észak-Magyarországon az elmúlt évek során ugyan nagymértékben emelkedett a várossá

nyilvánított

települések

száma,

a

mintában

mégis

alulreprezentáltak

a

megyeszékhelyeken kívüli városok. Ezzel szemben itt a legmagasabb a községi székhellyel rendelkező szervezetek részesedése, aminek okai a régió sűrű településhálózatában keresendők. A Nyugat-Dunántúlon az országos átlaghoz képest ugyancsak viszonylag magas a községi székhellyel rendelkező szervezetek aránya, míg az egyéb városi székhellyel rendelkezőké

rendkívül

alacsony;

ez

ugyancsak

összefüggésben

állhat

a

régió

településszerkezetével.

37

A vizsgált foglalkoztatási célú nonprofit szervetek abszolút többsége egyesület (53,9%); a második legjellemzőbb jogi forma az alapítvány (26,2%) (3. ábra). Más szervezeti formák – így a közalapítvány (3,7%), szövetség (4,3%), valamint a szövetkezet (0,3%) – aránya nem számottevő. A kht. (6,6%), mint nonprofit szervezeti forma a szervezetek bevételi lehetőségeinek jogi szabályozása miatt különösképpen megfelelő szociális gazdaság körébe tartozó helyi foglalkoztatási projektek működtetéséhez; azonban éppen ezen jellemzője miatt nonprofit volta vitatott a szektorban. A vizsgált Észak-alföldi, Dél-alföldi és Közép-magyarországi régiókban az egyesületi forma jellemzőbb lényegesen az országos átlagnál. 3. ábra A szervezetek jogi forma szerinti megoszlása (%)

0,3% 6,6%

4,3%

5,0% 26,2%

3,7% 53,9%

alapítvány

közalapítvány

egyesület

kht

szövetség

szövetkezet

egyéb

A vizsgált foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek között három olyan található, mely a 1800-as években jött létre; a legidősebb szervezet 1841-ben, a legfiatalabbat 2005-ben alapították. A szervezeteknek mindössze 13 százaléka alakult a rendszerváltás előtt, közel kétharmada (64,9%) 1990-2000 között, míg 22 százaléka az elmúlt 5 évben. A válaszadó szervezetek jelentős hányada jellemezhető – a helyi érdekek és értékek megjelenítése szempontjából a legeredményesebbnek tekinthető – lokális (23,3%), valamint kistérségi (24,3%) feladatellátással (együttesen 47,6%), míg megyei hatókörrel 29,7%-uk rendelkezik (4. ábra). A vizsgált szervezetek meglehetősen kis része nyújt elsősorban országosan (4,7%), illetve a nemzetközi színtéren (1,3%) szolgáltatásokat. A szervezetek szolgáltatásainak hatóköre és a szervezet székhelye között matematikai értelemben releváns összefüggés mutatkozik: a megyeszékhelyen működő szervezetekre az 38

átlagosnál lényegesen jellemzőbb a regionális, valamint a megyei, az egyéb városokban működőkre a kistérségi, míg a községi szervezetekre a kistérségi és lokális hatókör. Mivel a szolgáltatások eredményessége szempontjából kiemelkedően fontos a szolgáltató és a célcsoport közelsége, hiszen csak így biztosítható a szükségletek által meghatározott, partneri viszonyon nyugvó szakmai munka, valamint a helyi közösségek tevékenységének elismertetése, ezért szükségszerű, hogy tovább növekedjen a leginkább lokális szinten működő szervezetek hányada. A vizsgált közép-magyaroszági, dél-dunántúli, valamint közép-dunántúli szervezetek körében a legmagasabb a lokális, vagy kistérségi hatókörrel rendelkezők aránya, míg az észak-magyarországi, valamint dél-alföldi szervezetek abszolút többségét a megyei és regionális hatókör erős dominanciája jellemzi: e területeken még inkább lényeges a lokális kezdeményezések támogatása (Függelék 7. ábra). 4. ábra A szervezetek hatókör szerinti megoszlása (%)

4,7%

1,3% 23,3%

16,6%

24,3%

29,7% lokális

kistérségi

megyei

regionális

országos

nemzetközi

A szervezetek abszolút többsége közhasznú (54,5%), vagy kiemelten közhasznú (25,2%). A szakirodalomban viszonylagos egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a közhasznúság az esetek többségében valójában tartalom nélküli: a státusz megszerzésekor bizonyos formai követelményeknek ugyan meg kell felelni, ám e követelmények további megvalósulását már nem garantálja a törvény.

39

3.2 Szakmai jellemzők és célok A szervezetek szakmai jellemzőinek ismerete kiemelkedően fontos a stratégiai tervezésben. A szervezetek által felvállalt célcsoportok feltérképezése információkat nyújt arra vonatkozóan, hogy a vizsgált foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek által mely célcsoportok és milyen mértékben lefedettek, azaz mely - a szociális gazdaságban potenciális érintett – célcsoportok esetében várhatók nagyobb arányban, és az együttműködések mélyebb megalapozottsága okán sikeresebb együttműködések, és mely célcsoportok esetében szükséges a kapcsolatok további szélesítése. A mind sikeresebb helyi foglalkoztatási kezdeményezések működtetésének fontos előfeltétele, hogy a szervezetek tapasztalattal rendelkezzenek a foglalkoztatás segítésének közvetlen formáiban. Kiemelkedően lényeges tehát a szervezetek legfontosabb tevékenységi köreik - így a különböző munkaerő-piaci szolgáltatások, a munkanélküliek számára nyújtott kiegészítő, támogató szolgáltatások, a konkrét foglalkoztatás és a szervezeten kívülre irányuló szolgáltatások – alapján történő vizsgálata. A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek aktivitásáról nyújt képet a jelenleg futó projektek számának ismerete. A stratégiai tervezés szempontjából ugyancsak kiemelkedően lényeges, hogy a megkérdezett foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek mekkora pályázati potenciállal rendelkeznek, azaz mely pályázatokon és milyen arányban tervezik részvételüket. Ennek feltárása ugyanis információkkal szolgálhat arra vonatkozóan, hogy a potenciális célcsoport mekkora és milyen tulajdonságokkal rendelkező hányada válik feltételezhetően a Hálózat valós partnerévé. A megkérdezett szervezetek leggyakrabban felvállalt célcsoportjaik szerinti vizsgálata során egyértelműen kirajzolódik a foglalkoztatási célú nonprofit szektor munka világában betöltött szerepének fontossága (Függelék 3. táblázat). Jellemzően kiemelkedően nagy hányaduk tevékenysége terjed ki a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű rétegekre, nehezen mobilizálható csoportokra - így a tartós munkanélküliekre (49,2%), a hátrányos helyzetű családokra (48,2%), az etnikai kisebbségekre (41,2%), a megváltozott munkaképességűekre (40,9%), a nőkre (39,5%), a 40 év felettiekre (38,9%), és a nem diplomás pályakezdő munkanélküliekre (39,2%). Mivel Magyarországon – a más országokban tapasztalható modellekhez hasonlóan- a szociális gazdaság elsősorban az alacsony végzettségű, tartósan munkanélküliek foglalkoztatását hivatott fellendíteni, így e célcsoportok jellemzően nagyarányú ismerete a szociális gazdaság körébe tartozó helyi 40

foglalkoztatási programok felvállalásához, sikeres megvalósításához komoly alapot teremthet. A vizsgált nonprofit szervezetek a jelentkező szükségletnél lényegesen kisebb mértékben nyújtanak szolgáltatásokat azonban néhány - a munkaerőpiacra rendkívül nehezen integrálható - csoportnak, így a szenvedélybetegeknek (13,3%), a hajléktalanoknak (12,6%), illetve a menekülteknek (4,3%). Szükségszerű tehát az e célcsoportokat felvállaló foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek körének és szolgáltatásainak további szélesítése, támogatása. A leggyakrabban felvállalt célcsoportjukat tekintve lényeges eltérések tapasztalhatóak a hét régió vizsgálatba bevont szervezetei között: a régiók népességének szocio-demográfiai jellegzetességei, valamint a munkaerőpiac jellemzői általában összefüggést mutatnak azzal, hogy a szervezetek mely célcsoportoknak milyen mértékben nyújtják szolgáltatásaikat. Jellemzően elmondható, míg a fejletlenebb és kedvezőtlenebb munkaerő-piaci jellemzőkkel

rendelkező

területeken

sokkal

inkább

a

programok

hagyományos

célcsoportjának tekinthető alacsony végzettségűek, tartós munkanélküliek és az etnikai kisebbségek kerülnek mindinkább a középpontba, a gazdaságilag fejlettebb régiókban a szervezetek a hagyományos célcsoportok mellett az országos átlagnál nagyobb arányban foglalkoznak a fogyatékossággal élők, a szenvedélybetegek, a hajléktalanok és az állami gondozottak problémáival is. Természetesen ezt befolyásolhatja az adott régió foglalkoztatási célú nonprofit szektorának fejlettsége, differenciáltsága. Az előbbiekben felvázolt összefüggéshez képest az Észak-magyarországi régióban – gyakorlatilag egyetlenként – érdemi eltérés figyelhető meg. Ezen a területen potenciális célcsoportok egyikének felvállalása sem jellemzi a vizsgált szervezetek abszolút többségét. A régió szervezetei közül az országos átlagnál lényegesen nagyobb arányban vannak olyanok, melyek a fogyatékossággal élők számára (46,9%) nyújtanak szolgáltatásokat; e célcsoport a leggyakrabban említett a régióban. Annak ellenére, hogy a régió munkaerő-piaci helyzete a legkedvezőtlenebb hazánkban, a hátrányos helyzetű célcsoportok lakosságon belüli aránya pedig az országosan jellemzőnél lényegesen magasabb, az országos tendenciával mindössze közel azonos mértékben jellemző az etnikai kisebbség (40,8%), valamint a megváltozott munkaképességűek felvállalása (40,8%). A tartós munkanélkülieknek (34,7%), nem diplomás pályakezdő munkanélkülieknek (28,6%), valamint a nőknek (28,6%) szolgáltatást nyújtó szervezetek hányada az országosan jellemzőnél lényegesen alacsonyabb. Ebben a régióban a legmagasabb (28,6%) azoknak a vizsgált szervezeteknek az aránya, melyek a lakosság egyéb csoportjai számára nyújtanak szolgáltatásokat. 41

A Nyugat-dunántúli régióban a vizsgált szervezeteknek kimagasló hányada szolgáltat három hagyományosnak tekinthető célcsoport – tartós munkanélküliek (64%), etnikai kisebbség (62%), valamint hátrányos helyzetű családok (58%) – számára; emellett a szenvedélybetegek (22%), az állami gondozottak (24%), valamint a hajléktalanok (26%) az országosan jellemzőnél nagyobb arányú felvállalása is jellemző. Az országos átlagnál lényegesen

alacsonyabb

azonban

a

más

nonprofit

szervezetek

részére

(22%)

szolgáltatásokat nyújtó szervezetek aránya; e régióban a kialakítandó Hálózat mindenképpen hiánypótló szerepet tölthet be. A munkaerő-piaci jellemzőit tekintve kedvezőtlen helyzetű Észak-alföldi régió vizsgált szervezetei ugyancsak határozottan felvállalják a tartós munkanélküliek (64,6%), a hátrányos helyzetű családok (50%), a nők (50%) és a nem diplomás pályakezdő munkanélküliek (50%) segítését. A régió foglalkoztatási célú nonprofit szervezetei az országosan jellemzőnél lényegesen nagyobb arányban nyitottak a menekültek (10.4%) irányában; erre nyilvánvalóan hatást gyakorol az, hogy Debrecenben működik hazánk legnagyobb menekülttábora. A nonprofit szektor fejlettségét jelzi, hogy e régió vizsgált szervezeteinek kimagaslóan nagy aránya nyújt szolgáltatásokat más nonprofit szervezetek (50%) számára. A Dél-alföldi régió megkérdezett szervezetei körében a hátrányos helyzetű családok (52,5%) támogatása a legjellemzőbb. A vizsgált szervezeteknek az országos átlagnál lényegesen magasabb hányada szolgáltat szenvedélybetegek (20%), valamint - másodlagos célcsoportnak tekinthető - más nonprofit szervezetek (45%), önkormányzatok (10%), valamint érdekképviseleti szervek (20%) számára, míg az országosan jellemzőnél lényegesen kisebb hányaduk foglalkozik megváltozott munkaképességűekkel (30%), hajléktalanokkal (2,5%), állami gondozottakkal (5%), valamint etnikai kisebbségekkel (17,5%). Közép-Magyarországon a vizsgált szervezetek legalább fele nyújt szolgáltatásokat nem diplomás

pályakezdő

munkanélküliek

(56%),

tartós

munkanélküliek

(56%),

megváltozott munkaképességűek (60%), 40 év felettiek (56%), valamint nők (60%) számára. Az országban átlagosan jellemzőnél lényegesen nagyobb hányaduk nyitott e célcsoportok mellett a fogyatékossággal élők (44%), a hajléktalanok (24%), az önkormányzatok (28%), valamint más nonprofit szervezetek (44%) problémái iránt. Az ugyancsak kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzettel jellemezhető Dél-dunántúli régió szervezetei az Észak-alföldi régióbeliekhez hasonlóan határozottan felvállalják a tartós munkanélküliek (57,8%) problémáit. A roma népesség aránya viszonylag magas; a 42

jelentkező szükségletre érzékenynek bizonyul a régió nonprofit szektora: a szervezetek kiemelkedően nagy hányada tekinti célcsoportjának az etnikai kisebbségeket (57,8%). E két célcsoport dominanciája mellett azonban a válaszadó szervezeteket az jellemzi, hogy az országos átlagnál lényegesen kisebb arányban nyújtanak szolgáltatásokat a többi célcsoport jelentős részének, így a szenvedélybetegeknek (2,2%), a fogyatékossággal élőknek (15,6%), a megváltozott munkaképességűeknek (28,9%), a 40 év felettieknek (26,7%), a nőknek (28,9%), valamint a más nonprofit szervezeteknek (24,4%). Közép-Dunántúlon – az ott élő népesség szocio-demográfiai jellemzőinek, valamit a munkaerőpiac jellegzetességeinek megfelelően – az országosan átlagnál lényegesen alacsonyabb a tartós munkanélkülieket (36,4%), etnikai kisebbségeket (20,5%), a nőket (29,5%) valamint diplomás (18,2%) és nem diplomás (25%) pályakezdő munkanélkülieket felvállaló szervezetek aránya. A megkérdezett foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek sokkal inkább a megváltozott munkaképességűek (50%) és a fogyatékossággal élők (47,7%) részére szervezik szolgáltatásaikat. A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek által felvállalt tevékenységek között egyaránt helyet kaphatnak közvetlen foglalkoztatásra irányuló, valamint azt elősegítő tevékenységek

(foglalkoztatási

programok

kivitelezése,

munkaközvetítés,

közmunka

szervezése, közcélú munka szervezése, közhasznú munka szervezése tranzitfoglalkoztatás), fejlesztő, támogató munkaerő-piaci szolgáltatások, melyek a foglalkoztatást közvetve segítik elő (képzés, foglalkoztatási rehabilitációs programok, mentális segítségnyújtás, munkára felkészítő tréning, álláskeresési tréning, szociális támogatás, pályaválasztási tanácsadás, tanácsadás), valamint szervezeten kívülre, esetleg más szervezetek felé irányuló tevékenységek (módszertani segítség, kutatás, szakmai fórumok szervezése, képzés és tanácsadás, érdekvédelem) (5. ábra). Általánosan jellemző, hogy a válaszadó szervezetek között a munkaerő-piaci szolgáltatások támogató, fejlesztő formái, valamint a szervezeten kívülre, esetleg más szervezetek felé irányuló tevékenységek sokkal inkább elterjedtek, mint a konkrét foglalkoztatást magában foglaló programok. E jelenséget részben indokolja, hogy a nem közvetlenül foglalkoztatásra irányuló tevékenységek kevesebb finanszírozási és egyéb kockázattal járnak a szervezetek számára. Másrészről jelzi azt is, hogy a hazai foglalkoztatási célú nonprofit szektor jelentős részének még „nem alakult ki az arculata”. Fontos azonban megjegyezni, hogy az eredmények a különböző tevékenységek felvállalásának gyakoriságát jelzik, nem pedig azok a szervezetek szakmai munkájában betöltött fontosságát.

43

5. ábra Tevékenységi formák megjelenése (%)

tanácsadás

66,4

pályaválasztási tanácsadás

27,2 39,5

szociális támogatás álláskeresési tréning

33,9

munkára felkészítő tréning

38,5

mentális segítségnyújtás

55,5 29,6

rehabilitációs programok szakmai fórumok szervezése

53,8

módszertani tevékenység, kutatás

31,6

érdekvédelem

56,1

tranzitfoglalkoztatás

10

közhasznú munka szervezése

17,6

közcélú munka szervezése

7,3

közmunka szervezés

11,3

munkaközvetítés

27,2

foglalkoztatási programok

49,5

képzés

55,5 0

10

20

30

40

50

60

70

A szociális gazdaság körébe tartozó helyi foglalkoztatási projektek sikeres kivitelezésében és hosszú távú fenntartásában fontos szerepet játszik – az innovációra való nyitottság mellett - hogy az adott szervezet rendelkezik-e közvetlenül foglalkoztatásra irányuló tapasztalattal: lényeges kérdés annak meghatározása, hogy a vizsgált szervezetek hány százaléka nem végez egyáltalán foglalkoztatásra irányuló tevékenységet munkája során (6. ábra). A vizsgált nonprofit szervezetek közel harmada (33,9%) nem említett tevékenységei között ilyen jellegű szolgáltatást.

44

6. ábra A közvetlen foglalkoztatásra irányuló tevékenységet nem végző szervezetek aránya régiónként (%)

Országosan

33,9

Észak-Magyarország

53,1

Észak-Alföld

29,2

Dél-Alföld

37,5

Közép-Magyarország

24

Dél-Dunántúl

15,6

Közép-Dunántúl

47,7

Nyugat-Dunántúl

26

0

10

20

30

40

50

60

Az Észak-magyarországi régióban a vizsgált nonprofit szervezetek körében abszolút többségben vannak a közvetlen foglalkoztatási programot nem működtető (53,1%) szervezetek. E régióban a válaszadó szervezetek leggyakoribb tevékenységei köré (Függelék 2. táblázat) a képzés (59,2%), az érdekvédelem (53,1%), valamint a mentális segítségnyújtás (49%) tartoznak, azonban ezek tevékenységek nem tekinthetőek régióspecifikusnak: említési gyakoriságuk az országos átlagtól nem tér el érdemben. Gyakorlatilag valamennyi matematikai értelemben releváns régiós különbséget mutató tevékenység – így a foglalkoztatási programok kivitelezése, a munkaközvetítés, a közmunka, közcélú munka, közhasznú munka szervezése, a tranzitfoglalkoztatás, a módszertani tevékenység, kutatás, a szakmai fórumok szervezése, a munkára felkészítő tréning, a szociális támogatás, valamint a tanácsadás – esetén az országos átlag alatt marad a régió szervezeteinek említési átlaga. Közép-Dunántúlon is kiemelkedően magas a közvetlen foglalkoztatásra irányuló tevékenységet nem végző szerveztek (47,7%) aránya. Ebben a régióban az országos átlagnál jellemzőbb azonban több támogató, fejlesztő munkaerő-piaci szolgáltatás felvállalása: így komplex

foglalkoztatási

rehabilitációs

programok

működtetése

(40,9%),

mentális

segítségnyújtás (72,7%), a szociális támogatás (59,1%) biztosítása. A Dél-alföldi régióban a vizsgált szervezetek körében a közvetlen foglalkoztatásra irányuló tevékenységet nem végző szervezetek aránya (37,5%) az országos átlaggal közel megegyező. A régió vizsgált nonprofit szervezeteinek kiemelkedő része nyújt szervezeten 45

kívülre, esetleg más szervezetek számára szolgáltatásokat, így szervez szakmai fórumokat (67,5%), képzéseket (65%), illetve foglalkozik érdekvédelmi tevékenységgel (67,5%), valamint módszertani tevékenységgel és kutatással (37,5%). E régióban a támogató szolgáltatások esetében az adott tevékenységet felvállaló szervezetek országos átlagnál lényegesen kisebb aránya jellemző. A lehetséges tevékenységek két típusában különösen aktívnak mutatkoznak az Északalföldi régió vizsgált szervezetei. A régióban az átlagosnál lényegesen jellemzőbb közel valamennyi a szervezeten kívülre, esetleg más szervezetek számára nyújtott szolgáltatás – így a módszertani tevékenység, kutatás (50%), a szakmai fórumok szervezése (72,9%) és a tanácsadás (72,9%). A munkaerő-piaci szolgáltatások támogató, fejlesztő formái közül a gyakorlatorientált segítségnyújtás tevékenységei - így a munkára felkészítő tréning (47,9%), az álláskeresési tréning (50%), a pályaválasztási tanácsadás (41,7%) – jellemzőek kiemelkedő mértékben. Nyugat-Dunántúlon az országos átlagnál jellemzőbb a hagyományos foglalkoztatási programok – így közmunka (26%), a közhasznú munka (24%), valamint közcélú munka szervezése (16%). A támogató szolgáltatások közül a szociális támogatás nyújtó szervezetek aránya kiemelkedő (48%). Kevéssé jellemzik azonban a régiót a szervezeten kívülre, esetleg más szervezetek számára nyújtott szolgáltatások, ez pedig a szektor szervezeti, szakmai fejlődésének komoly gátja lehet. Közép-Magyarországon – a Nyugat-Dunántúli régióhoz (26%) hasonlóan – a vizsgált szervezetek közel negyede (24%) nem végez közvetlenül foglalkoztatásra irányuló tevékenységet. A régióban több támogató, fejlesztő munkaerő-piaci szolgáltatás – így a foglalkoztatási rehabilitációs programok (44%), munkára felkészítő tréning (56%), álláskeresési tréning (48%) országos átlagnál lényegesen nagyobb arányban történő felvállalása jellemző. Az átlagosnál ugyancsak nagyobb arányban jellemző a módszertani tevékenység, kutatás (44%) a régióban vizsgált szervezetek körében. A Dél-dunántúli régió ugyancsak a foglalkoztatási programok (68,9%) – főként hagyományosnak tekinthető közmunka (24,4%) és közhasznú munka (33,3%), valamint az újkeletű a tranzitfoglakoztatás (22,2%) – kiemelkedően magas arányával jellemezhető. Ebben a régióban a legkevésbé elterjedtek azonban a támogató, fejlesztő munkaerő-piaci szolgáltatások:

gyakorlatilag

valamennyi

ide

sorolható

tevékenység

választottsága

alacsonyabb az országos átlagnál. A vizsgált nonprofit szervezetek aktivitását méri a jelenleg futó projekttel nem rendelkező szervezetek aránya (7. ábra). 46

7. ábra A futó projekttel egyáltalán nem rendelkezők aránya régiónként* (%) Országosan

21,9

Észak-Magyarország

24,5

Észak-Alföld

16,7

Dél-Alföld

20

Közép-Magyarország

12

Dél-Dunántúl

15,6

Közép-Dunántúl

31,8

Nyugat-Dunántúl

28

0

5

10

15

20

25

30

35

A megkérdezett szervezetek átlagosan kicsit több mint ötöde (21,9%) tekinthető jelenleg inaktívnak; ez az arány a foglalkoztatási célú nonprofit szektorban a nonprofit szektor egészéhez hasonlóan a bejegyzett szervezetek tekintetében feltételezhetően ennél jóval magasabb (hiszen a minta alapját képező EU-Háló tanácsadói listába való bekerülés, illetve az együttműködés aktivitáson alapszik). Az országos átlagnál lényegesen magasabb az inaktív szervezetek aránya a Közép-dunántúli régióban (31,8%), kissé magasabb NyugatDunántúlon (28%), valamint Észak-Magyarországon (24,5%). Az átlagosnál kisebbnagyobb mértékben kedvezőbb aktivitási arány figyelhető meg a fejlett foglalkoztatási célú nonprofit szektorral jellemezhető Közép-magyarországi (88%), Dél-alföldi (80%), DélDunántúli (84,4%), valamint Észak-alföldi (83,3%) régiókban. A vizsgált nonprofit szervezetek országos átlagban 2,47 programot működtetnek párhuzamosan; az aktivitási aránynak megfelelően matematikai értelemben releváns különbség figyelhető meg a futó projektek régiónkénti átlagos számának tekintetében (Függelék 29. ábra). A legtöbb projektet Közép-Magyarországon (5,2), Észak-Alföldön (3,4), valamint Dél-Dunántúlon (2,5) működtetik a szervezetek. A régiók közötti matematikai értelemben releváns különbség a jelenleg aktívnak tekinthető szervezetek körében vizsgálva (az országos átlag a jelenleg aktív szervezetek körében 3,2) is megfigyelhető.

47

A foglalkoztatási projektek valamennyi futó projekthez viszonyított aránya országos átlagban 46%; ettől két régió tér el számottevő mértékben: értéke a Közép-dunántúli régióban a legalacsonyabb (38,9%), Dél-Dunántúlon (60%) pedig a legmagasabb. A válaszadó szervezetek pályázati terveiben a Nemzeti Civil Alapprogram működési pályázata (85%) fordul elő a leggyakrabban, melyet minisztériumok által kiírt országos pályázatok (80,1%) követnek (Függelék 5. táblázat). Az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz (63,1%), az NCA szakmai kollégiumaihoz (66,4%), más országos (65,4%), valamint regionális szervezetekhez (63,5%), illetve a munkaügyi központokhoz (61,5%) egyaránt a válaszadó szervezetek közel kétharmada kíván pályázatot benyújtani az elkövetkezendő két évben. A válaszadó szervezetek viszonylag nagy hányada tervezi HEFOP (58,1%), illetve ROP-pályázat (56,1%) beadását, figyelembe véve az európai uniós forrásokból finanszírozott pályázatok megírása, illetve megvalósítása során felmerülő szakmai és finanszírozási kihívásokat, kockázatokat. A PHARE előcsatlakozási alappal kapcsolatos relatíve alacsony (36,2%) pályázati kedv arra vezethető vissza, hogy a program magyarországi része lassan lezárul, hosszú távon a hazai szervezetek már nem számíthatnak rá. Az Európai Unió által finanszírozott projektek esetében a szervezetek által felhalmozott szakmai tudás, módszertani háttér önmagában – megfelelő partneri struktúra hiányában – nem elegendő a programok sikeres kivitelezéséhez. A kialakítandó hálózatnak ezért különösen fontos feladata a folyamatos szakmai tanácsadás mellett a partnerségi rendszerek, együttműködési hálózatok kialakítása és megerősítése. A régiók között érdemi különbségek mutatkoznak a különböző kiírókhoz pályázni szándékozó szervezetek arányát illetően. A fejlettebb foglalkoztatási célú nonprofit szektorral rendelkező területek – így az Észak-alföldi, a Dél-alföldi, a Középmagyarországi, valamint a Dél-dunántúli régiók – válaszadói a legtöbb kiíró esetében az országos átlagnak megfelelő, vagy annál fokozottabb pályázati aktivitást mutatnak. Az Észak-magyarországi régióban a kevesebb kockázatot jelentő hazai pályázatok népszerűbbek. Míg a Közép-dunántúli régió vizsgált szervezetei pályázati aktivitásukat tekintve a legtöbb esetben – beleértve az elsősorban uniós forrásból finanszírozott pályázatokat is – elmaradnak az országosan jellemzőtől, addig a Nyugat-dunántúli régió válaszadói elsősorban a hazai, országos kiírók, valamint a térségi kiírók pályázatait tekintve mutatnak lemaradást. A ROP, illetve a HEFOP esetében az országosan jellemzőnél érdemben magasabb hányada tervezi pályázatát az Észak-alföldi, a Dél-dunántúli, valamint a Közép-

48

magyarországi régió szervezeteinek, míg a dél-alföldi, valamint a nyugat-dunántúli válaszadók körében a PHARE népszerűbb az átlagosnál.

3.3 Legjobb gyakorlatok A kutatásban résztvevő szervezetek profiljának és tapasztalatainak minél alaposabb megismerése érdekében a válaszadók lehetőséget kaptak eddigi legsikeresebb projektjeik részletes bemutatására, mégpedig a szakmailag és pénzügyileg legfontosabbakat külön szemlélve. Az így kapott információk a fent említett szempontokon túl hozzásegítenek a szervezetek kapacitásának, a gyakorlatban hasznosított erőforrásaiknak felméréséhez is. Ebben a kérdésben ténylegesen megvalósult vagy folyamatban lévő programokról kell írni, így a szubjektivitás gyakorlatilag egyáltalán nem torzíthatja az adatokat, és a kérdéscsoport eredményeként egy afféle „best practice”, „legjobb gyakorlatok” – tár alakul ki. A szakmailag és pénzügyileg legjelentősebb projektek különálló leírása a szándékok szerint a kétféle „haszon” szétválasztására adott lehetőséget, azonban a szervezetek jelentős része nem akart vagy nem tudott ezzel élni. A jelenség magyarázata lehet a foglalkoztatási célú – azon belül a vizsgálatba bevont szervezetekre is jellemző – rövid múlt, hiszen néhány kivételtől eltekintve maximum 15, de általában 10 év alatti a nonprofit szervezetek fennállásának időtartama. Ennek folytán ugyanis a több éves megerősödési folyamat után alig pár év állt rendelkezésükre nagyobb volumenű projektek felvállalásához, tehát valóban gyakran előfordulhat a szakmailag és pénzügyileg legfontosabb projektek egybeesése. A mintaprojektek lekérdezése a legteljesebb információk megszerzése érdekében nyitott kérdések formájában történt, így a szervezetek képviselői viszonylagos szabadságot élveztek a válaszadásnál. A kutatás szempontjai a projektek legjellemzőbb sajátosságait vizsgálták, így azok kiíróját, pontos célját, a benne elvégzett tevékenységet majd a válaszadó szervezet által felvállalt tevékenységet, célcsoportját, teljes költségvetését, a szervezet részvételének módját, partnereit, végül a legjelentősebbnek választás indoklásával zárul a kérdéssor. A kutatás során ebben a két kérdéssorban a legnagyobb a nem válaszolók aránya: 25% körül ingadozik részkérdésenként, tehát a kutatásban résztvevő szervezetek egynegyede – természetesen előfordulhat jelentős projekttel rendelkező, de a választ megtagadó szervezet is – még nem vállalt fel szakmailag vagy pénzügyileg jelentősként értékelhető projektet. (Az eredmények értékelésénél ezt a tényt folyamatosan szem előtt kell tartani.) Ennek oka egyrészt kereshető a nonprofit szféra szervezeteinek egy részére jellemző inaktivitásban,

49

illetve abban, hogy e kérdéssor nyitott formában került a kérdőívbe, melynek sajátossága az alacsonyabb válaszadási arány.

3.3.1 Szakmailag legjelentősebb projektek A szakmailag legjelentősebb projekteket a kiírók szempontjából vizsgálva azonnal szembetűnő a kiíró intézmények sokszínűsége, mely a forrásfelhasználás örvendetesen differenciált voltára utal (8. ábra). 8. ábra A szakmailag legjelentősebbnek tartott projektek megoszlása kiírójuk szerint (%) 15,6

20,9

3 7,6

7

2,3

8,6

6,6 1,3 3,7

4,3

0,7 0,7

HEFOP PHARE NCA működési FMM NKÖM KVM más országos szerv (nem minisztérium) Munkaügyi Központ egyéb szervezetek

5,3

0,7 3,3

6,6

1,3 EQUAL OFA NCA szakmai kollégium ICSSZEM és elődintézményei OM más minisztérium regionális szerv megyei szervezetek, intézmények nt/nv

Legnagyobb arányban (15,6%) a Humán Erőforrás Operatív Program pályázatait jelölték meg a szervezetek, és ez a tény több fontos következtetést és megenged. A HEFOP pályázatainak első köre még most van megvalósulás alatt, tehát ezek a projektek egyetlen esetben sem lezárt programok. A HEFOP pályázati feltételei a korábban Magyarországon jellemző pályáztatási rendszer elvárásainál jóval magasabbak, így igazán fontos és jelentős eredmény, valamint a kutatásban résztvevő szervezetek tevékenységét dicséri, hogy ilyen nagy arányban rendelkeznek sikeres, már futó HEFOP pályázatokkal. A kiírók között másodikként (8,6%) jelenik meg az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, bizonyítva azt, hogy a HEFOP megjelenéséig a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek számára a foglalkoztatási programok megvalósításának a legfontosabb finanszírozói voltak. Ezen felül ismert tény, hogy az európai unió által finanszírozott pályázatok sikerességéhez komoly 50

referencia szükséges, így feltételezhetően a HEFOP-ot megjelölő szervezeteknek minden bizonnyal már volt sikeres OFA pályázata. 6 és 8% között van a következő intézmények megjelölésének aránya, mint a szakmailag legjelentősebb pályázat kiírója: PHARE (7,6%), NCA működési kollégiuma (6,6%), Munkaügyi Központ (6,6%). Ezek az eredmények is erősen rámutatnak arra a jelenségre, hogy egymás mellett, foglalkoztatási célú nonprofit szervezeteként dolgoznak nagy múltú, fontos tapasztalatokkal rendelkező európai uniós (PHARE) forrásokat felhasználó szervezetek, és fiatal, egyelőre az NCA működési támogatását legjelentősebbként megjelölő szervezetek. A különböző minisztériumok közül az ICSSZEM és elődintézményei bizonyultak a legnagyobb arányban (5,3%) a szakmailag legjelentősebb projektek finanszírozójának, míg a többi minisztérium gyakorlatilag elhanyagolható mértékben jelenik meg (FMM 0,7%, NKÖM 1,3%, OM 0,7%, KVM 0,7%, más egyéb minisztériumok összesen 4,3%). Forrásosztóként szerepelnek a különböző, nem állami országos, regionális és megyei szervezetek (3,7%, 1,3% illetve 2,3%), az EQUAL (3%), az NCA szakmai kollégiumai (3,3%), de egyik sem mondható domináns kiírónak. A kitűzött célt tekintve a szervezetek által szakmailag a legfontosabbnak ítélt projektekben a kiírók problematikájához hasonlóan sokszínű, de attól jóval nagyobb súlypontokkal jellemezhető kép alakul ki. (9. ábra) 9. ábra A szakmailag legjelentősebbnek tartott projektek megoszlása a projekt célja szerint (%) 4

20,6

8,3

1,3

6,3

27,9

2 4,7

5,3

2,3

munkaerőpiaci szolgáltatás közmunka munkaközvetítés szociális ellátás intézményfejlesztés közösségfejlesztés gyermek-program nt/nv

7

5,6

4

0 0,7

képzés, piacképes szakma biztosítása komplex munkaerőpiaci program - reintegráció munkahelyek megőrzése működés (NCA) területfejlesztés szabadidő-szervezés, kulturális program egyéb

A válaszadó foglalkoztatási célú szervezetek szakmailag legfontosabb projektjeinek közel egyharmada (27,9%) komplex munkaerő-piaci program, mely világosan jelzi a 51

foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek tevékenységének komplexitását, a szükséges eszközkombináció alkalmazását. Több más célkitűzés megjelenik emellett, azonban ezt a dominanciát egyik sem képviseli, közülük jelentősnek mondható, 6% fölötti arányban fordulnak elő a következő célok: képzés, piacképes szakma biztosítása (8,3%), amely rámutat a

foglalkoztatási

célok

megvalósításának

egyik

legfontosabb

eszközére,

és

az

intézményfejlesztés (7%). Érdekes megfigyelés, hogy a munkaközvetítés egyik szakmailag legfontosabb projektben sem önálló célkitűzés, hanem minden esetben beleolvad a komplex munkaerő-piaci programokba. A célkitűzés után a szakmailag kiemelkedő projektek fő tevékenységeit áttekintve a komplex programoknak megfelelő tevékenységek dominanciája tapasztalható. (10. ábra) 10. ábra A szakmailag legjelentősebbnek tartott projekt legfontosabb tevékenysége(i) (%) 35,5

képzés foglalkoztatás

21,3

tanácsadás

21,9 5,6

szervezetfejlesztés működtetés (NCA)

5

kutatás

4,7

mentorálás

13,6 10,6

közösségfejlesztés eszközbeszerzés

3

infrastruktúra fejlesztés

6,6 10

munkaerő-piaci szolgáltatás szociális ellátás

9

egyéb

15

0

5

10

15

20

25

30

35

40

A képzés (35,5%), foglalkoztatás (21,3%) és tanácsadás (21,9%) együttes kiemelkedése mellett nem jelenik meg hasonlóan erőteljesen egy tevékenységi forma sem. A legalacsonyabb arányban az eszközbeszerzés (3%), mint tevékenység van jelen, melynek 52

tulajdonképp a jelenléte sem egészen világos, hiszen szakmailag a legfontosabb projektekről van szó ebben a kérdéskörben. A projekt célját és teljes tevékenységi palettáját áttekintve szükséges végiggondolni azt, hogy a válaszadó szervezetek milyen feladatokat láttak el ezekben a szakmailag jelentő projektekben. (11. ábra) 11. ábra A szervezet által végzett tevékenység(ek) a szakmailag legjelentősebbnek tartott projektben (%) foglalkoztatás megvalósítása

15,6

munkaközvetítés

10

előkészítési szakasz lebonyolítása

7,3

utánkövetési szakasz lebonyolítása

7

operatív tevékenységek

30,2

szociális munka

12,3

képzés lebonyolítása, tréningek

31,9

kutatási tevékenység

3,3

működtetés (NCA)

3,7

egyéb

17,9

0

5

10

15

20

25

30

35

A szervezetek projekten belüli tevékenysége elsősorban a képzések lebonyolítására (30,2%) és az operatív teendők ellátására (31,9%) irányul, tehát elmondható, hogy az egyik leghangsúlyosabb programelem és a projekt lebonyolítása az esetek többségében a szervezetek feladata. Legkevésbé a kutatási tevékenység (3,3%) az, amelyet a szakmailag legjelentősebb projektekben a szervezetek felvállalnak. A válaszadó szervezetek által a szakmailag legfontosabb projektekben felvállalt célcsoportjait az 12. ábra mutatja be.

53

12. ábra A szakmailag legjelentősebbnek tartott projekt célcsoportja (%) 12,6

21,6

3,3 3 8

1

12 1,3

5,6

3,3

1

tartósan munkanélküliek pályakezdő fiatalok nagycsaládosok alacsony végzettségűek romák hajléktalanok civil szervezetek egyéb

1,7

10,6

8,3

5,3 1,3

megváltozott munkaképességűek hátrányos helyzetű fiatalok nők fogyatékkal élők szenvedélybetegek maga a szervezet (NCA) önkormányzat és intézményei nt/nv

E kérdésben a megszokott sokszínűség mellett kettős dominancia figyelhető meg: a tartósan munkanélküliek (12,6%) és a romák (10,6%) a két legfontosabb célcsoport, ami nem meglepő, hiszen a komplex munkaerő-piaci programok által megcélzott kör elsősorban közülük kerül ki. 8%, illetve a fölötti a hátrányos helyzetű fiatalok (8%) és a fogyatékkal élők (8,3%) megjelenése a szakmailag legfontosabb projektekben. A szakmailag jelentős projektek összköltségvetése a válaszadó szervezetek körében átlagosan 32 714 677 Ft. A hatalmas összeg indoka, hogy a megjelölt projektek között jó néhány többszáz milliós összköltségvetésű program is található. Az adatok realitásának megőrzése érdekében a két legnagyobb összértékű elemet nem vontuk be az átlagszámításba. Fontos szempont, hogy a válaszadó szervezetek milyen minőségben vesznek részt a projektekben. A felvállalt tevékenységekkel párhuzamosan alakul ez a kép, hiszen a szakmailag legfontosabb projektekben 68,1% főpályázóként vett részt, így nem meglepő, hogy a programok operatív feladatait és a képzési blokkot vezetik többségében. (13. ábra)

54

13. ábra A szervezet részvétele a szakmailag legfontosabb projektben (%)

20,3

11,6 68,1 főpályázó

partner

nt/nv

A partneri minőség mellett a projektek kapacitását, volumenét jellemzi az a partneri kör, mellyel a lebonyolítás során a válaszadó szervezetek együttműködtek. (14. ábra) 14. ábra A szervezet partnerei a szakmailag legfontosabbnak ítélt projektben (%) 14,3

24,9

1,3 13,6

6,3

15,3 7,3

3

14

közigazgatási intézmények piaci szervezetek más nonprofit szervezetek közigazgatási+piaci szervezetek közigazgatási+más nonprofit szervezetek piaci+más nonprofit szervezetek közigazgatási+piaci+más nonprofit szervezetek egyedül pályázott nt/nv

A kép rendkívül megosztott, több hasonlóan jellemző partnerségi struktúra is megjelenik. A szervezetek 15,3%-a a szakmailag legfontosabb projektjében egyedül pályázott, míg az összes többi válaszadó szervezet esetében egy vagy több partnerrel is együttműködött a megvalósításban. A potens partnerek közül kiemelkednek a közigazgatási intézmények, hiszen 14,3% csak közigazgatási intézménnyel pályázott közösen, 14% közigazgatási intézménnyel és nonprofit szervezettel egyaránt, 6,3% közigazgatási és piaci szervezetekkel,

55

7,3% pedig közigazgatási, piaci és nonprofit szervezettel együtt bonyolította le szakmailag legjelentősebb projektjét. Második leggyakoribb partnerként a más nonprofit szervezetek jelennek meg, a piaci szervezetekkel közösen pályázott programok pedig a legritkábbak. Ez utóbbi tény komoly kérdést vet fel a szociális gazdaság bevezetése és elterjesztése szempontjából. Amennyiben a nonprofit szervezetek komolyabb, rendszeres kapcsolatban lennének a piaci szervezetekkel a közös projektek partnersége kapcsán, egyrészt megtapasztalnák és elsajátítanák a szociális gazdaság megvalósításához szükséges szervezési, működési jellegzetességeket, valamint gyakorolnák a szociális gazdaság működtetése során majd mindenképp szükséges partneri kapcsolatokat. Így azonban meglehetősen kevés ilyen irányú tapasztalással rendelkeznek, ez pedig jelentősen megnehezíti a Hálózat számára a szociális gazdasághoz szükséges működési formák közvetítését. Annak indoklása, hogy miért a kiválasztott projekt a legfontosabb szakmai szempontból a válaszadó szervezetnek, nyitott kérdésben, bármilyen véleménynyilvánítást megengedve történt. A válaszokat csoportosítva a 15. ábra mutatja meg az indokokat. 15. ábra Miért ez a projekt szakmailag a legfontosabb? (%) 22,9

23,6

4,7

8 5,6

15,6

2 0,7

5

8

4

hatékony, hasznos, fontos program, nagy segítség a célcsoportnak komplex szolgáltatást nyújt megfelel a szervezet céljainak eddigi legnagyobb volumenű program a szervezet fenntartása szempontjából fontos sok tapasztalatot hozott referencia legitimációt teremteni modellprogram kihívás, előrelépés nt/nv

A válaszok ebben a kérdésben közel akkora változatosságot mutatnak, mint a korábbiakban, és itt is láthatók a domináns válaszok. Gyakorlatilag a válaszadó szervezetek egyharmada (22,9%) a projekt gyakorlati jelentőségét hangsúlyozva indokolta

56

választását: a bemutatott projekt rendkívül hatékony, hasznos program volt, a célcsoport számára nagy segítség. A válaszadók 15,6%-a már a szervezet céljának való megfelelést említette fel, amely a hosszú távú tervezés megjelenésére utal a nonprofit szervezetek körében. Az alacsonyabb arányban, de határozottan megjelenő válaszok között ismét a célcsoport és szervezeti szempont kettőssége ismétlődik: 8-8% azoknak az aránya, akik a projekt komplexitásával, illetve a szervezet számára kihívást, előrelépést jelentő jellegzetességével indokolták a szakmailag legfontosabb projekt kiválasztását. Meglepő módon a projekt referencia-értéke számít a legkevésbé ebből a szempontból a szervezetek számára.

3.3.2 Pénzügyileg legjelentősebb projektek Gyakori tapasztalat, hogy a válaszadó szervezetek a szakmailag legfontosabb projekteket ítélték meg a pénzügyileg legjelentősebbként is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt években az Európai Uniós projektekkel a pályázatok egy más minősége jelent meg, mely szakmailag és pénzügyileg is messze felülmúlja a korábbi magyarországi projekteket. A pályázat kiírója szerinti áttekintésben a szakmailag legfontosabb projektek esetében kapott kép majdnem teljes mértékben ismétlődik, a különbség elsősorban abban van, hogy majdnem minden kiíró alacsonyabban reprezentált az NCA működési kollégiumainak „javára”, amely ugyan így még mindig csak a második helyen van a Humán Erőforrás Operatív Programhoz képest. (16. ábra) 16. ábra A pénzügyileg legjelentősebbnek tartott projektek megoszlása kiírójuk szerint (%) HEFOP EQUAL PHARE OFA NCA működési NCA szakmai kollégium FMM ICSSZEM és elődintézményei NKÖM OM KVM más minisztérium más országos szerv (nem minisztérium) regionális szerv Munkaügyi Központ megyei szervezetek, intézmények egyéb szervezetek nt/nv

16,3

19,9

3 7

7,3

1,7

7

5,6 2

6

0,7

1 4,7 0,7

1 2,3

12,6

1,3

57

A kiírókkal párhuzamosan a pénzügyileg legfontosabb projektek kitűzött célja is az NCA működési kollégiumok, így a működési cél megvalósítása felé fordult, majdnem minden más cél arányának kis mértékű csökkenése mellett, de a legfontosabb ez esetben is a komplex munkaerő-piaci programok megvalósítása maradt. Nőtt a közmunka, az intézményfejlesztés, és a gyermekprogram megvalósítását célzó projektek említésének aránya a szakmailag legfontosabb projektekhez képest. (Függelék 22. ábra) Párhuzamos eredmények tapasztalhatók a pénzügyileg legjelentősebb projektek tevékenységeit tekintve, a korábbiakhoz hasonlóan a képzés, foglalkoztatás és a tanácsadás a domináns hármas, a képzés nagyobb arányú kiugrásával (34,9%). A további tendenciák is közel azonosak maradtak, részletesen megtekinthetők a Függelék 23. ábráján. A válaszadó szervezetek által a projektben saját hatáskörben végzett tevékenység ugyancsak nem változik számottevően a szakmailag jelentős projektek esetében mértekhez képest, a képzés lebonyolítása és az operatív tevékenységek végzése a legfontosabbak az egymáshoz viszonyított arányának megfordulásával: a pénzügyileg fontos programoknál hangsúlyosabb az operatív tevékenység (28,2%). (Függelék 24. ábra) A pénzügyileg legjelentősebb projektek célcsoportja esetében ismételhető a szakmai szempontok alapján kiválasztott projektek főbb tendenciája: a tartósan munkanélküliek és a romák a két legfontosabb célcsoport (az előbbi aránya kis mértékben csökkent, az utóbbié növekedett). Nőtt a megváltozott munkaképességűeket, az egyéb civil szervezeteket segítő és az NCA működési pályázatok miatt magát a szervezetet célcsoportnak értelmező projektek száma. (Függelék 25. ábra) A pénzügyileg legfontosabb projektek átlagos összköltségvetése alig magasabb a szakmailag kiemelt projektekénél, 33 326 036 Ft (A szakmai projektekhez hasonlóan ez esetben is kivettük az átlagszámításból a két legnagyobb értéket.) A projektben való részvétel minősége esetében a válaszadók többsége itt is főpályázó, valamivel csekélyebb mértékben, mint a szakmailag kiemelt projekteknél (66,8%) (Függelék 26. ábra) Az ezzel párban kezelhető partnerségi kérdésben sem alakult szinte semmilyen változás: nőtt pár százalékkal az egyedül pályázók aránya (19,3%), de ugyan olyan domináns maradt a közigazgatási intézmények partnerségében megvalósított projektek köre. (Függelék 27. ábra) A pénzügyileg legfontosabb projekt kiválasztásának indoklásakor a válaszok valamivel kisebb változatosságot mutattak az előbbi esethez képest. (17. ábra)

58

17. ábra Miért ez a projekt pénzügyileg a legfontosabb? (%) 22,9

29,9

11,6 7

28,6

legnagyobb költségvetésű projekt biztosítja a szervezet fennmaradását, működési költségeit egyéb részvevőknek ez volt a leginkább gyümölcsöző nt/nv

28, 6%-a válaszadó szervezeteknek a működési költségek biztosításával, a szervezet fenntartásához való hozzájárulásával indokolta a kiválasztott projekt pénzügyi jelentőségét, 22,9% pedig egyszerűen a költségvetés nagysága miatt találta ezt a legfontosabbnak.

3.4 Gazdasági jellemzők A szervezetek működésének megismeréséhez fontos lépés a fenntarthatóságukat befolyásoló gazdasági jellemzőik feltérképezése. A szervezetek finanszírozási alapjainak vizsgálata elsősorban a bevételekre koncentrálva történik, majd áttekintésre kerül a szervezetek tevékenysége során felmerülő főbb anyagi jellegű problémák köre. Konkrét számadatok elemzésére nem kerül sor, hiszen a nonprofit szektor magyarországi viszonylataiban általánosan ismert jelenség a hatalmas pénzügyi eszközökkel bíró és a kifejezetten szerény költségvetésű szervezetek egyidejű jelenléte, így átlagok számítása és abból következtetések levonása a valós kép erős torzítását eredményezte volna. A nonprofit szervezetek bevételeinek forrása rendkívül széles körű lehet. Nem elegendő azonban a bevételi oldalon említés szintjén megjelenő forrástípusok feltárása, szükség van annak meghatározására is, hogy hogyan alakul az egyes források nagysága az összbevétel függvényében. A 2004-es év költségvetésének bevételét 100%-nak tekintve részletezték a válaszadók a bevételi forrásaik fajtáit és arányait (18. ábra).

59

18. ábra A 2004. évi költségvetés bevételeinek összetevői (%)

2,5

5,4

5,8

5,7

6,6

2,8

7,3 8,0

Vállalkozói tevékenység Normatív költségvetési támogatás Támogatás piaci szereplőktől Tagdíj Saját tőke

54,5

Pályázati forrás Nem normatív költségvetési támogatás SZJA 1% Adományok

A bevételi források sokszínű volta világosan kitűnik az ábrából, mely tény arra enged következtetni, hogy a nonprofit szervezetek többségében ismerik és használják a fennálló forrásszerzési lehetőségeket. Azonban az egyes forrásokból származó bevételek nagysága az, amely valós képet ad a szervezetek finanszírozási struktúrájáról – így egyértelműen kimutatható a pályázati források dominanciája, mely a szervezetek bevételeinek 54,5%-át tette ki 2004-ben. A pályázatokból származó bevételek mellett említésre került nyolc egyéb (a táblázaton konkrétan megjelölt) forrástípus egyike sem éri el a 10%-os arányt országos viszonylatban, hat bevételi lehetőség 5 és 10% között mozogva még a bevételi források között számottevőnek, de a kutatásba bevont nonprofit szervezetek körében korántsem általánosnak mondható, kettő pedig a megjelenés ellenére (2-3% közötti értékek) gyakorlatilag elhanyagolható. Ez utóbbi jellemző részletezést kíván, ugyanis azt mutatja, hogy az SZJA 1%-ok a legkevésbé jelentős bevételi forrásai a nonprofit szervezeteknek annak ellenére, hogy az utóbbi évek országos szintű törekvései ezeket a legfontosabb források közé kívánták emelni. A költségvetési támogatások megjelenésének rendkívül alacsony aránya felhívja a figyelmet a nonprofit szervezetek tevékenységének egyik problémás pontjára: az önkormányzatok sok esetben köthetnének ellátási szerződést a szociális szolgáltatások ellátására nonprofit szervezetekkel, ezt mégsem teszik meg. Az országos viszonylatban a nonprofit szektorra jellemző „egy lábon állás” (a kifejezetten kockázatos pályázati bevételek 50% fölötti aránya és a további források elaprózódása) regionális viszonylatban is megfigyelhető (19. ábra). Ez a jelenség két 60

problémára hívja fel a figyelmet: a nonprofit szervezetek inkább pénz-felhasználók, mindsem termelők, másrészt a forrásbővítéshez szükséges kapcsolatok rendkívül nehézkesen épülnek ki. Mindkét tényező komoly kérdéseket vethet fel a szociális gazdaság elterjesztése kapcsán, hiszen kifejezetten termelői magatartásra van szükség a szociális gazdaság szervezésében, melyben ezek szerint a kutatásban résztvevő szervezeteknek nincs számottevő gyakorlata, a széles kapcsolati rendszer pedig elengedhetetlen a hatékony működtetéshez. 19. ábra A 2004-es költségvetés bevételeinek összetevői régiónként (%) Országosan 6,6 Észak-Magyarország 6,3 Észak-Alföld

6,9

Dél-Alföld

8,3

Közép-Magyarország Dél-Dunántúl

65,3 11,9

42,8

Nyugat-Dunántúl 4,8 20%

Vállalkozói tevékenység Normatív költségvetési támogatás Támogatás piaci szereplőktől Tagdíj* Saját tőke

2,15,8

5,1 6,7

4,53,8

14,5

40%

60%

4

3

9,9 6,3 8,2

52,1

8,8 3,81,6

12,6

10,3

59,8

8,6 7,6 5

3,3

62,2

Közép-Dunántúl 6,5

9,4

7,9 6,6

61,7

7,2

5,4 5,8 5,6

7,3

4,6 13,2

7,7

42,1

5

0%

8

54,5

7,7

4,9 6,5 5,3

80%

100%

Pályázati forrás* Nem normatív költségvetési támogatás* SZJA 1% Adományok

A bevételi forrásokat és azok arányát tekintve matematikailag csak néhány forrástípus esetében van releváns különbség az egyes régiók között. A pályázati források aránya minden régióban 50% körül mozog, Észak- és Dél-Alföld, valamint Dél-Dunántúl esetében emelkedik 60% fölé, és az Észak-magyarországi régióban a legkisebb (42,1%). Az országos szinten 5 és 10% között mozgó forrástípusok kapcsán említésre méltó kiemelkedés a Középdunántúli és a Közép-magyarországi régióban a nem normatív költségvetési támogatás aránya (14,5% illetve 12,6%), ugyanebben a két régióban a normatív költségvetési támogatás jelenléte (11,9%, 10,3%), valamint Észak-Magyarországon a tagdíjakból származó bevétel nagysága (13,2%). Az országosan 2 és 3% közötti részesedéssel bíró forrástípusok közül az 61

SZJA 1% csak az Észak-magyarországi régió esetében emelkedik érdemben e csekély érték fölé (4,6%), a piaci szereplőktől kapott támogatás Nyugat-Dunántúlon válik jelentősebbé (8,2%). A

kutatás

során

a

szervezetek

gazdasági

helyzetének

bemutatása

érdekében

feltérképezésre kerültek az egyes szervezetek tevékenysége során felmerülő finanszírozási nehézségek is. A szervezeti fenntarthatóságot a mindennapi működés szintjén befolyásoló speciális problémák részletes elemzése az egyes régiókra vonatkozó fejezetekben szerepel, országos szinten a főbb vonalak kerülnek bemutatásra két nagy csoportba sorolva: a nonprofit szervezetek fenntartása, illetve a projektek működtetése területén jelentkező nehézségek. Mindkettő esetében a szervezetek közel fele jelezte az adott problémák fennállását, országos viszonylatban 5% a köztük lévő különbség a fenntartási problémák „javára”.(20. ábra) 20. ábra Finanszírozási problémák az elmúlt két év során régiónként* (%) 48,2 53,5

Országosan

42,9

Észak-Magyarország

63,3

Észak-Alföld

50 50

Dél-Alföld

50 47,5 56

Közép-Magyarország 48,9

Dél-Dunántúl

80

55,6

45,5 50

Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

40

0

10

20

30

40

48,2

50

60

70

80

90

projektek működtetése területén szervezet fenntartása területén

E kérdés vizsgálata során jelentős szignikáns eltérés tapasztalható a régiók között, az egyes problématípusok említését és a kettő egymáshoz viszonyított arányát tekintve is. A szervezetek fenntartásával kapcsolatos problémák Észak- és Közép-Magyarország

62

esetében jelennek meg kiemelkedően (a szervezetek több, mint 60%-ánál, KözépMagyarországon a válaszadó szervezetek 80%-ánál), míg a Nyugat-dunántúli régió kutatásban résztvevő szervezeteinek alig 40%-a említi ezt. A projektek működtetése területén felmerülő problémák esetében jóval kisebb az ingadozás, Észak-Magyarország esetében közelíti meg a 40%-ot, a Közép-magyarországi régióban pedig az országos átlagtól valamivel több szervezet jelzett ilyen nehézségeket (56%). A két problématípus megjelenésének aránya országosan egyaránt megközelítőleg 50-50%, azonban 20%-ot meghaladó eltérés is előfordul: Észak-Magyarországon jóval több szervezeti fenntartási probléma van. Közép-Magyarország az, ahol mindkét problémacsoport az országos átlagot jelentősen meghaladva jelenik meg, így e régió részletes vizsgálatában az egyik legfontosabb kérdés a szervezetek problémáinak részletes kibontása lesz.

3.5 Hálózatok és kapcsolati rendszerek A nonprofit szektor működésének és hatékonyságának egyik legfontosabb tényezője a szervezetek

kapcsolati

hálója,

hiszen

messzemenően

befolyásolja

a

szervezetek

információhoz való hozzájutását, forrásszerző képességét és tevékenységének hatékonyságát. Magyarországon ez a jelenség annak általános érvényétől fokozottabban érvényesül, mégpedig a szektor rövid múltja miatt, hiszen így a kapcsolati háló nagysága és minősége még erősebben befolyásolja az említett működést meghatározó jellemzőket. A kapcsolati hálók kiépítettsége és megfelelő működése egyaránt fontos a szektoron belül és a szektorok között is. Az állami szektor intézményeivel való kapcsolat intenzitása és minősége elsősorban a szervezetek működési irányait tekintve lényegesek, hiszen a két szervezeti típus célcsoportja és célja nagymértékben átfedésben van: a helyi lakosság életében kívánnak pozitív változást elérni. Működésük hatékonyan kiegészítheti egymást, tekintve, hogy az állami intézmények biztosítani tudják a lakosság többségének az ellátási, szolgáltatási formákat, míg a nonprofit szervezetek köre a célcsoport azon részével érhet el eredményt, mely a merevebb közigazgatás számára mindig hozzáférhetetlen marad. Ehhez elsősorban a két szektor közötti kommunikáció és a kapcsolat partneri minősége szükséges, mely azonban a nonprofit szektor rövid múltja miatt általában még korántsem megfelelő. A nonprofit szervezetek számára a piaci szféra szereplőivel való kapcsolatok is fontosak és értékesek, hiszen szolgáltatóként mindketten ugyanabban a közegben vannak jelen, így tevékenységük összehangolásában és az együttműködésben mindkét oldalról egyaránt 63

érdekeltek. Elengedhetetlen a szociális gazdaság elterjesztése szempontjából is a piaci szervezetek ismerete, hiszen abban a versenyszféra szervezeteinek mentalitására, működési sajátosságaira is szükség van, így partnerként azt megtapasztalva sok minden átvihető a nonprofit szervezetek tevéeknységébe. A szektoron belüli együttműködés, kapcsolati háló fontossága több irányból is meghatározza egy nonprofit szervezet tevékenységének hatékonyságát és élettartamát. A partnerségi rendszerek a szektor fiatalsága miatt sok esetben az alapvető működést is befolyásolják, tekintve, hogy a szervezetek számára előírás a konzorciális összefogás a pályázati

rendszerek

kiírásaiban. A

megfelelő

partnerek

megtalálásában hatalmas

könnyebbséget jelent egy széles kapcsolati háló, hasonlóan az információk és tapasztalatok átadásának jelentőségéhez. Az állami szektor intézményei és a nonprofit szektor szervezetei közötti kapcsolat árnyalására felsorolt, provokatív célú, elsősorban pesszimista hangvételű, a nonprofit szervezetekre nézve negatív minősítést hordozó (a nonprofit szektor kutatásáról beszámoló szakirodalmakból származó) kijelentésekkel való egyetértés mutatta be a kutatásban résztvevő szervezetek véleményét e kérdésben (21. ábra). Összességében elmondható, hogy a válaszadó szervezetek nem látják pozitívan az állami és a nonprofit szervezetek viszonyát, egy dimenzió képez ez alól kivételt: a két szektor munkatársai között a válaszadók többsége nem látja általánosan érvényesnek a személyes ellentéteket. A pénzügyi ellenérdekeltség fennállását már többségében jellemzőnek tartják, ahogyan azt is, hogy az állami szektor intézményei gyakran „nem veszik komolyan” a civileket, és így más szerepet szánnak nekik, mint a szektor saját elképzelései. Leghangsúlyosabb problémaként a hatályos törvényekből fakadó probléma emelkedik ki: a kutatásban résztvevő szervezetek szerint azok nem motiválják kellőképp az állami szektor intézményeit a nonprofit szervezetekkel való együttműködésre. Kiemelendő, hogy minden kijelentés minősítése során nagyon sok bizonytalan állásfoglalás érkezett – egy kivétellel messze 20% fölötti semleges „is-is” választ adók aránya.

64

21. ábra Állásfoglalás az állami szervezetek és a nonprofit szektor kapcsolatára vonatkozó kijelentésekről (%)

Az állami szektor intézményei és a nonprofit szervezetek között gyakran merül fel pénzügyi 5,6 10 ellenérdekeltség

Az állami szektor intézményei és a nonprofit szervezetek munkatársai között gyakoriak a személyes ellentétek

25,6

17,9

Az állami szektor intézményei gyakran "nem veszik 2,7 10 komolyan" a civileket

27,9

23,6

A hatályos törvények számos területen nem motiválják az állami szektor intézményeit a 26,3 17,9 nonprofitokkal történő együttműködésre

Az állami szektor intézményei más szerepet szánnak a nonprofit szervezeteknek, mint amit azok fel 2,76,6 akarnak vállalni A nonprofit szervezetek jelentős része nem rendelkezik megfelelő humán erőforrás kapacitással az állami szektor intézményeivel közösen megvalósítandó, nagyobb volumenű projektekhez

12,3

0%

22,9

26,9

23,3

39,2

33,2

21,3

22,6

20%

40%

60%

3

7,3

27,2

15,3

3,7

11,6 6,6 9

37,5

27,2

24,3

32,2

23,3

80%

6

5,3

100%

Egyáltalán nem ért egyet Inkább nem ért egyet Is-is Inkább egyetért Teljesen egyetért ne m tudja/ne m válasz ol

Matematikailag kimutatható eltérés az egyes kijelentésekkel való egyetértésben a régiók között többször előfordul (Függelék 27. táblázat). A pénzügyi ellenérdekeltségre, a civilek „nem komolyan vételére” és a hatályos törvények okozta problémákra vonatkozó állítások esetén nem tapasztalhatók ilyen mértékű régiós eltérések, az átlagos értékek jellemzők mindenhol.

65

A személyes ellentétekre vonatkozóan, mely az országos átlagban a legkevésbé érvényesnek tartott probléma, Közép-Magyarországon nem jelent meg olyan szervezet, mely teljes mértékben egyet értett volna, tehát legkevésbé ebben a régióban tartják ezt jelentős problémának, az Észak-magyarországi régióban pedig az átlagtól jóval nagyobb mértékben látszik érvényesnek ez a jelenség az állami és a nonprofit szervezetek munkatársai között. Az állami szektor nonprofit szektorra vonatkozó és a szektor saját magáról alkotott feladat- és szerep- értelmezésének eltérése, mint probléma a Közép-dunántúli régióban kiugróan magas. Az Észak-alföldi régió speciális képet mutat: az országos átlagot egyaránt meghaladja a problémát érvényesnek érzők és az elutasítók aránya is. E tendencia oka egyfelől a hezitálók alacsony aránya (12,5% - e kérdésben ebben a legalacsonyabb érték), másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a régió szervezetei rendkívül megosztottak az állami szervezetek felől érkező szerep-elképzelések kérdésében. Hasonló, de kevésbé látványos a kép e kérdésben a Dél-alföldi régióban is. Közép-Magyarország, Dél-Dunántúl és főként Nyugat-Dunántúl a bizonytalan válaszadók rendkívül magas arányával (NyugatDunántúlon 42%) hívja fel magára a figyelmet, valamint jellemző még e régiókban a problémát elutasítók alacsony megjelenési aránya (- mely mégsem jár a problémát érvényesnek látók számának növekedésével.) Azzal, hogy a nonprofit szervezetek humán erőforrás kapacitásának hiánya értékelhető az állami intézményekkel való közös projektek megvalósításának akadályaként, szintén a Közép-dunántúli régió válaszadó szervezetei értenek egyet legnagyobb arányban (okot ad e véleményre az a jelenség, mely a szervezetek átlagos foglalkoztatotti létszámára jellemző: e régióban a legnagyobb (13,6%) az alkalmazottal egyáltalán nem rendelkezők aránya). Az Észak-alföldi régió szervezetei is az átlagost meghaladó mértékben jelezték egyetértésüket a problémával, míg az elutasítás, tehát a nonprofit szervezetek humán erőforrás kapacitását megfelelőnek tartók aránya az Északmagyarországi, a Dél-alföldi és a Dél-Dunántúli régiókban jellemző. Az állami szervezetekkel kapcsolatos kijelentéseket piaci szereplők viszonyában értelmezve feltérképezésre került a nonprofit szervezetek és a versenyszféra szereplőinek kapcsolatáról alkotott vélemény. (22. ábra)

66

22. ábra Állásfoglalás a piaci szervezetek és a nonprofit szektor kapcsolatára vonatkozó kijelentésekről (%)

Az piaci szektor szervezetei és a nonprofit szervezetek között gyakran merül fel pénzügyi ellenérdekeltség A piaci szektor szervezetei és a nonprofit szervezetek munkatársai között gyakoriak a személyes ellentétek

12,6

0%

22,9

15,9

8

5,66,6 5,6

27,2

28,9

21,6

A hatályos törvények nem teszik lehetővé a piaci szektor szervezetei és a nonprofit szervezetek 10,3 14,6 hatékony együttműködését A nonprofit szervezetek jelentős része nem rendelkezik megfelelő humán erőforrás kapacitással a piaci szektor intézményeivel közösen megvalósítandó, nagyobb volumenű projektekhez

24,3

31,6

25,9

A piaci szektor szervezetei gyakran "nem veszik 3,3 12,6 komolyan" a civileket

15,6

27,2

25,2

8

6,3

25,9

18,3

8

22,9

5,3

17,6

22,3

18,9

20%

40%

60%

80%

100%

Egyáltalán nem ért egyet Inkább nem ért egyet Is-is Inkább egyetért Teljesen egyetért nem tudja/nem válaszol

Az állami intézményekkel való kapcsolat minősítéséhez hasonlóan ez esetben is 20% fölötti a hezitálók aránya az egyes kijelentéseknél. Szintén párhuzamos, bár némileg enyhébb az eredmény, miszerint a felsorolt kijelentéseket a válaszadó szervezetek nagy többsége sajnos érvényesnek tartja – tehát a piaci-nonprofit kapcsolatokról alkotott vélemények is inkább pesszimista irányúak, azonban az állami-nonprofit kapcsolatokénál kevésbé. Ez esetben is a szektorok munkatársai közötti személyes ellentétek a legkevésbé hangsúlyos problémák és a legnagyobb arányban a partneri hozzáállást hiányolják a kutatásban résztvevő civilek: több, mint 50%-uk szerint „nem veszik komolyan” a piaci szektor szereplői a nonprofit szervezeteket. Kevésbé jelentősnek nyilvánították a hatályos törvények vagy a

67

nonprofit szervezetek humán erőforrás kapacitásának hiánya által okozott együttműködési nehézségeket és a pénzügyi ellenérdekeltséget. Szignifikáns regionális különbségek minden kijelentés esetén megfigyelhetők. (Függelék 28. táblázat) A piaci és a nonprofit szervezetek közötti pénzügyi ellenérdekeltséget az országos átlagtól fokozottabban érzik az Észak-magyarországi és a Közép-dunántúli válaszadó szervezetek, míg Közép-Magyarországon és Dél-Dunántúlon jóval kevésbé. A Nyugatdunántúli régióban senki sem vetette el teljes mértékben a problémát, ám az átlagosnál alig érezhetően többet jelezték. Az Észak-magyarországi régióban kapott nem meglepő eredmény a szociális gazdaság elterjesztésében komoly gondokat vetít előre: ebben a régióban a munkavállalói státuszok alacsony száma miatt sok a kényszervállalkozás, melyek hasonló profillal működnek, mint a nonprofit szervezetek a szociális gazdaságban fognak, azaz jelentős versenyhelyzetet és ellenérdekeltségeket fog szülni a jelenlegi helyzetet tovább fokozva. Az országos átlagban meglehetősen alacsony arányban problémának tekintett személyes ellentétek az Észak-magyarországi régióban látszanak fokozottan kirajzolódni, míg Dél-Alföldön alig jelennek meg, itt a válaszadó szervezetek pusztán 5%-a lát ilyen irányú nehézségeket, hasonlóan Közép-Magyarországhoz és Közép-Dunántúlhoz, ahol majdnem 80%-a a válaszadóknak nem ért egyet a probléma felvetésével. A piaci és a nonprofit szervezetek közötti partnerségi viszonyok értékelése érdekes képet fest néhány régióban. Az, hogy a piaci szervezetek „nem veszik komolyan” a civileket, kifejezetten és egyértelműen erős problémaként jelentkezik elsősorban a Középmagyarországi régióban, de szembetűnő az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régiók esetében is. A Dél-alföldi régióban jellemző ez a probléma a legkevésbé a válaszadó szervezetek szerint. A két szektor közti szoros együttműködés hiányának okát a nonprofit szervezetek humán erőforrásában látók aránya a Közép-dunántúli régióban a legnagyobb, valamint Nyugat-Dunántúlon is jelentős, az Észak-magyarországi régióban viszont meglepően magas azok aránya, akik határozottan elutasítják ezt a felvetést. Az állami és a piaci szektorral való kapcsolat mellett a működést és felvállalt tevékenységeket alapjaiban befolyásoló tényező az egyéb nonprofit szervezetekkel való kapcsolat minősége. Néhány lehetséges akadály felsorolásával és az akadályok jelenlétének, érzékelésének minősítésével a válaszadó szervezetek meghatározták azokat a pontokat, mely a nonprofit szervezetek tartós együttműködésének legdominánsabb kerékkötői. (23. ábra)

68

23. ábra A tartós együttműködések kialakulásának akadályai a nonprofit szektoron belül (%) "Kis civil" - "nagy civil" ellentét Generációs ellentétek Személyi ellentétek Pénzügyi ellenérdekeltségek

7,3

Az együttműködési képesség hiánya

8,3

A törvényi háttér hiányosságai A koordináció hiánya

7,0

Politikai ellentétek Versenytárs helyzet

18,9

24,3 10,6

0%

11,6 20%

25,2 40%

6,6 8,3

26,2

32,6

19,3

7,0 9,3

16,9

29,6

21,9

16,3

21,9 31,9 60%

8,6

11,3 6,6

22,6

29,2

21,9

15,3

16,9

27,9

25,6

13,6

6,3 8,3

17,3

25,6

20,9

21,6

11,3

5,62,0 9,3

24,6

25,9

32,6

10,0

16,6

29,2

20,3

12,6

8,0 10,6 13,3

80%

7,3 100%

Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagy mértékben Teljes mértékben nem tudja/nem válaszol

Kiemelkedően fontos és jelentős akadályként értékelték a válaszadó szervezetek a pénzügyi ellenérdekeltségeket és a versenytárs helyzetet, mely a források szűkösségére enged következtetni – amennyiben nem lenne nyilvánvaló tény az utóbbi évek pályázati tapasztalata, az elégtelen számú pályázatok és a nagy összegű maradványpénzek jelensége a pályáztatók többségénél. Szintén nagy arányban említik a szervezetek az együttműködési készségek és a koordináció hiányát, míg legkevésbé a generációs ellentéteket látják jelentősnek. A nonprofit szervezetek közötti tartós együttműködések kialakulásának akadályairól alkotott vélemények a pénzügyi ellenérdekeltségre vonatkozók kivételével régiónként jelentősen eltérőek; részletesen bemutatva e kérdés a Függelék 63-65. ábráin látható. A „kis civil” – „nagy civil” ellentét jelensége Közép-Magyarországon kiugróan magas a többi régióhoz képest, melynek hátterében az a tény állhat, miszerint a magyarországi viszonylatban nagy szervezetek székhelye szinte kivétel nélkül Budapesten van, így ott éleződhet ki ez a probléma a leginkább. Említésre méltó arányban jelezték erősítették meg ezt a problémát a Dél-alföldi válaszadó szervezetek is.

69

Az országos átlagban szinte elhanyagolható generációs ellentétek szította akadályok csak az Észak-alföldi és a Közép-magyarországi régiókban fokozódnak számottevő jelenséggé, míg Nyugat-Dunántúlon alig érzékelik. A személyes ellentétek láthatóan a keleti országrészben jelentenek komoly problémát, hiszen Észak-Magyarország, Észak- és Dél-Alföld szervezetei említik az országos átlagnál többen, míg Nyugat-Dunántúlon senki sem tartja érvényesnek a problémával teljes mértékben. Az együttműködési készség hiánya, mint akadály fennállását Közép-Dunántúlon érzékelik a legerőteljesebben, de Észak-Alföldön és Dél-Alföldön is meghaladja az átlagos mértéket a probléma felvetésének aránya. Nyugat-Dunántúlon némileg speciális helyzet áll elő: sem a problémát határozottan érzékelők, sem az elutasítók nincsenek többségben, leginkább meglévőnek, de nem túl nagy akadálynak érzik ezt a régió válaszadó szervezetei. A törvényi háttér hiányosságaiból adódó problémák Észak-Magyarország és KözépDunántúl

válaszadó

szervezeteinek

életében

jelentkezik

fokozottan,

míg

Közép-

magyarországon a kutatásban résztvevő szervezetek legnagyobb része meglévőnek, de nem túl nagy jelentőségű problémának ítélte meg a felvetést. Az együttműködési készségeket nem túl nagy arányban felemlítő Közép-magyarországi válaszadók a koordináció hiányát már sokkal inkább jelentősnek tartják, az országban messze első helyen állnak e tekintetben. A probléma a Közép-dunántúli régióban vetődik még föl erőteljesen. A politikai ellentétek a Közép-dunántúli és az Észak-magyarországi régiókban válnak jelentős, a nonprofit szervezetek együttműködését akadályozó tényezővé, míg legkevésbé a Közép-magyarországi régió szervezetei számolnak e jelenségről be, ott kiugróan magas a probléma meglétét maximálisan elutasítók (40%) és a csak kis mértékben érzők aránya (36%). A versenytárs helyzetről kialakított kép regionális viszonylatban a következőképp alakul. Az átlagnál sokkal nagyobb arányban Nyugat-Dunántúlon látják ezt a konfliktus forrást jelentősnek, valamint Dél-Alföld és Észak-Magyarország esetében emelkedik még ki a problémát jelentősnek tartók aránya. Legkevésbé Közép-Magyarországon és KözépDunántúlon jellemző a válaszadók szerint a versenyhelyzet a nonprofit szervezetek között. A szakmai hálózatok nonprofit szektor életében betöltött szerepének értékelésében nagymértékben megosztottak a válaszadó szervezetek: közel egyenlő arányban vannak a súlyukat jelentős (24,9%) vagy megfelelő mértékűnek (25,6%) (együtt: 50,5%), valamint inkább csekélynek (34,6%), vagy a hálózatokat befolyással egyáltalán nem rendelkezőknek (12,6%) ítélők (együtt: 47,2%) (24. ábra). A régiók között e kérdés tekintve nem mutatható ki 70

matematikai értelemben releváns különbség, a kirajzolódó tendenciák mégis azt engedik sejtetni, hogy a viszonylag fejlett foglalkoztatási célú nonprofit szektorral rendelkező régiókban – így a Dél-Alföldön, Dél-Dunántúlon, Közép-Magyarországon, valamint az Észak-Alföldön – nagyobb arányban ítélik inkább súlytalannak a hálózatok szerepét a szektor munkájában (Függelék 68. ábra). 24. ábra A szakmai hálózatok szerepének értékelése a nonprofit szektor munkájában (%)

0,0% 2,3% 12,6%

24,9%

jelentős mértékű megfelelő mértékű inkább csekély egyáltalán nincs, pedig szükséges lenne egyáltalán nincs, de nem is szükséges

34,6%

ne m tudja/nem válasz ol

25,6%

A hálózati együttműködés sikerességének három legfontosabb alapfeltétele között a válaszadó szervezetek munkatársainak döntő többsége említette a tagok közös érdekekeit és céljait (71,4%, első helyen: 47,8%) (Függelék 65. ábra). A megkérdezettek ugyancsak kiemelkedően nagy hányada ítélte fontosnak a partnerséget (45,5%, első helyen: 21,3%), közel negyedük a kölcsönös információcserét (26,6%, első helyen: 5%), valamint a szakmai kompetenciát (24,1% első helyen: 4,7%). Kiemelkedően fontos tehát, hogy a kialakításra kerülő Hálózat elősegítse a szervezetek tudásának és ismereteinek, valamint módszertani eszköztárának szélesedését, emellett lehetőséget teremtsen szektoron belüli és a szektoron kívüli szervezetek megismerésére, partnerségek kialakulására, mely előmozdítja az információcserét; így emelve a szektor szolgáltatásainak minőségét és mennyiségét. Az együttműködés sikerességének két legfontosabb kritériumát tekintve az ország különböző területein érdemi eltérés nem mutatkozik; harmadikként rangsorolt szempontként a kölcsönös információcsere, valamint a szakmai kompetencia mellett előfordul a kölcsönös segítségnyújtás, a közös lobbi tevékenység, valamint a részvételre való motiváltság is. 71

A válaszadó szerveztek abszolút többsége (71%) tagja valamely magyarországi hálózatnak; a leggyakrabban az EU-Hálót említették a válaszadók. Az „EU-Háló Partnerség Program”, mely a hazai foglalkoztatási célú nonprofit szervezeteket legnagyobb mértékben reprezentáló hálózat, 2002-ben indult. Működésével a hazai nonprofit szektor foglalkoztatási szegmensének olyan formális és informális hálózata alakult ki, melynek keretein belül partnerségi rendszerek váltak – válnak – működőképessé és egymást támogató, önsegítő rendszerré. Emellett – a nonprofit szektor foglalkoztatási szegmensében egyedüliként – megerősíti és fejleszti a szektorok közötti tényleges együttműködést is. A kisméretű, még nem tőkeerős és kevés tapasztalattal rendelkező szervezetek számára ezek a partnerségi rendszerek megteremtik a bekapcsolódás lehetőségét az Európai Uniós – magas minőségi követelményeket támasztó, komoly szakmai és pénzügyi hátteret igénylő programokba. A Háló működésének központi eleme a folyamatosság, a kialakuló kapcsolatokból származó információk felhasználása és megosztása, és olyan – a tagszervezeti igényeket kielégítő – ingyenes szolgáltatások biztosítása, melyek hozzájárulnak a szervezetek kompetenciáinak fejlesztéséhez, korlátozott erőforrásaik bővítéséhez, így munkájuk, szolgáltatásaik minőségi és mennyiségi javulásához.

3.6 Humán erőforrás és infrastruktúra A nonprofit szervezetek által felvállalható tevékenységek jellegét, mennyiségét és minőségét erősen meghatározza az, hogy milyen humán erőforrás kapacitással és infrastrukturális feltételekkel rendelkeznek. A nagyobb számú, széleskörű szakmai ismeretekkel bíró, rendezett, kényelmes körülmények között dolgozó alkalmazottakkal rendelkező szervezetek egyértelműen szélesebb tevékenységi kört tudnak felvállalni, több lehetőséget képesek kihasználni forrásaik bővítésére, hatékonyabban tudnak dolgozni a kevésbé kedvező feltételekkel bíró egyéb szervezetekhez képest. A nonprofit szervezetek eredendően sem az állami cégek biztonságával, sem a piaci cégek mozgásterével nem rendelkeznek, így munkájuk eredményességét és fenntarthatóságát alapjaiban határozza meg humán erőforrásuk és infrastruktúrájuk. Az egyes szervezetek által foglalkoztatottak összlétszáma feladatkörök szerint szakmai, gazdasági és operatív munkatársak csoportjára bontva a következő dimenziók szerint kerül elemzésre: státusz, korcsoportok, iskolai és szakmai végzettség, munkatapasztalatok, nyelvtudás.

72

A szervezetek infrastrukturális körülményei irodával való ellátottságuk, illetve a munka rugalmasságát és hatékonyságát elősegítő tárgyi feltételekkel való rendelkezésükkel jellemezhető. Az eredmények egyértelmű értelmezése érdekében szükséges jelezni, hogy mindkét kérdéscsoport esetén felmerül a válaszadást megtagadók által felvetett torzítás problémája. Elsősorban a humán erőforrásra vonatkozó részben jellemző, hogy egyes válaszadók a kérdések egy részét töltötték csak ki, így az átlagos foglalkoztatotti létszám nem minden esetben egyezik meg. Egyértelműen a legnagyobb arányú válaszadással jellemezhető kérdést tekintjük érvényesnek, így a továbbiakban az ettől eltérő átlagos létszámot kimutató kérdések elsősorban az arányokat tekintve adnak releváns információt. A vizsgálatban résztvevő nonprofit szervezetek által foglalkoztatottak átlagos létszáma 17,1 fő, azonban ez az érték az egyes régiókat tekintve jelentős eltéréseket mutat. (25. ábra) 25. ábra A szervezetek által foglalkoztatottak átlagos létszáma régiónként (fő)

Országosan

17,1

9,6

Észak-Magyarország

Észak-Alföld

21,4

Dél-Alföld

11,3

Közép-Magyarország

33

23,5

Dél-Dunántúl

Közép-Dunántúl

12,6

Nyugat-Dunántúl

15,2

0

5

10

15

20

25

30

35

73

A legalacsonyabb átlagos foglalkoztatotti szám az Észak-magyarországi régióban jellemző (9,6 fő), a legmagasabb, 20 fő feletti értékek Észak-Alföld (21,4 fő), Dél-Dunántúl (23,5 fő) és kiemelkedően Közép-Magyarország (33 fő) esetében tapasztalhatók. A nonprofit szervezetekről szóló szakirodalmakban jelzett tapasztalatokkal erősen szemben álló, meglepően magas eredmény (17,1 fő) egyik oka, hogy a foglalkoztatotti létszám alakulása rendkívül nagy szórást mutat. Országos viszonylatban tekintve a szervezetek 7,6%-ának nincs alkalmazottja, 11%-a 1 főt foglalkoztat, a maximum 10 fős foglalkoztatotti létszámú szervezetek aránya pedig majdnem eléri a 70%-ot (67,1%), tehát egyértelmű, hogy a nonprofit szervezetek jellemzően alacsony alkalmazotti létszámal bírnak. Előfordul azonban szélsőségesen nagy foglalkoztatotti szám is: öt esetben 100 és 200 fő között, egy esetben 300 fő felett van a szervezet munkatársainak száma, - ez nagymértékben megemeli az átlagos értéket. Regionális különbségek több esetben is kimutathatók. A foglalkoztatottal egyáltalán nem rendelkező szervezetek aránya a Közép-dunántúli régióban a legmagasabb, 13,6%, míg Észak-Magyarországon nem haladja meg a 2%-ot. Észak-Magyarország különleges képet mutat a humán erőforrás–ellátottság szempontjából, hiszen itt a legalacsonyabb a foglalkoztatotti létszám, viszont itt található a legkevesebb olyan szervezetet, melynek egyáltalán nincs foglalkoztatottja. A rendkívül magas, 100 fő fölötti alkalmazotti létszám eseti megjelenése

Észak-Alföldön,

Közép-Magyarországon,

Dél-

és

Nyugat-Dunántúlon

tapasztalható (régiónként 1-2 esetben). A szervezetek alkalmazottait feladatkörönként csoportosítva összehasonlításra kerül a szakmai, gazdasági és operatív munkatársak aránya. Országos átlagban a legmagasabb a szakmai munkatársak száma (6,9 fő), ezt követi az operatív (4,2 fő), majd a gazdasági munkatársak jelenléte (1,1 fő). (26. ábra) A gazdasági munkatársak feltűnően alacsony száma komoly működési nehézségeket vetít előre. Egyre több szervezet vállal ugyanis EU-s projekteket, melyek azonban a korábbiaktól nagyságrendekkel nagyobb költségvetéssel bírnak, így ennek következtében lényegesen nagyobb gazdasági munkatársi kapacitást igényelnek. Amennyiben a közeljövőben nem nő a nonprofit szervezetek által alkalmazott gazdasági munkatársak száma, több uniós projekt lebonyolítása erős valószínűséggel kudarccal fog végződni a gazdasági és költségvetési kérdések terhe miatt.

74

26. ábra A szervezet által foglalkoztatottak feladatkörük szerinti átlagos létszáma régiónként (fő) Országosan

6,9

Észak-Magyarország

4,8

1,1 0,9

Észak-Alföld

4,2

4,1 13,1

Dél-Alföld

5,2

Közép-Magyarország

1,8

6,1

Közép-Dunántúl

szakmai munkatárs

2

14

16

8,8

0,9

6,9 0

6,6

1,3

5,3

Nyugat-Dunántúl

2,7

0,8 1,6

6,6

Dél-Dunántúl

1,5

4,3 1

4

6

2,6 8

10

gazdasági munkatárs*

12

18

20

operatív munkatárs*

Érdemi regionális eltérések tapasztalhatók ezen a téren mind az átlagos számok nagyságát, mind az egyes feladatkörök megjelenésének arányát tekintve. Előbbi az átlagos foglalkoztatotti összlétszámmal párhuzamosan alakul, az arányok esetében azonban többször jelentkezik szembetűnő különbség. Az Észak- és Dél-alföldi régiókban nem borul fel szakmai és operatív munkatársak sorrendje, de az országos átlagnál jelentősen több szakmai, és arányaiban jóval kevesebb operatív munkatárs van. A Közép-magyarországi régióban megegyezik a szakmai és operatív munkatársak létszáma, és itt a legmagasabb a gazdasági munkatársak száma és aránya, a Dél-dunántúli régió pedig az egyetlen, ahol az operatív feladatokat ellátó alkalmazottak száma meghaladja a szakmai munkatársakét. A szervezetek foglalkoztatottainak státuszát vizsgálva nyolc különböző típusú alkalmazási formába sorolták be munkatársaikat a válaszadók, melynek konkrét, részletes számadatai a Függelék 6. táblázatáról olvashatók le. Országos viszonylatban átlagosan 6,3 fő dolgozik a szervezeteknél teljes munkaidős főállású alkalmazottként – ez az alkalmazási forma jellemző a legnagyobb arányban, gyakorlatilag a foglalkoztatottak több mint felénél. Regionális eltérés ebben a tekintetben erősen

megjelenik:

Dél-Dunántúlon

a

legmagasabb

(11,2

fő),

Dél-Alföldön

a

75

legalacsonyabb (2,4 fő) a teljes munkaidős főállású alkalmazottak száma. A Dél-Dunántúl mellett magas értéket képvisel ebben az alkalmazási formában az Észak-alföldi (9,3 fő), a Nyugat-dunántúli (7,4 fő) és a Közép-magyarországi régió (6,9 fő) is, ezzel párhuzamosan az említett régiókban a teljes munkaidős főállású alkalmazotti státusz a legjellemzőbb foglalkoztatási forma. A teljes munkaidőben, főállásban foglalkoztatottak többsége a szakmai munkatársak közül kerül ki (3,9 fő), ennek fele az operatív munkatársak száma (2 fő), és rendkívül alacsony a gazdasági alkalmazottak száma (0,4 fő). Régiók közötti látványos eltérés a szakmai munkatársakat tekintve Észak-Alföldön (7,4 fő) és Dél-Alföldön (1,4 fő) van, az operatív munkatársak száma a Dél-dunántúli régióban magas (5,4 fő – meghaladja a szakmai munkatársak számát), a gazdasági munkatársaké Közép-Dunántúlon feltűnően alacsony (0,1 fő) és Dél-Dunántúlon relatíve magas (0,8 fő) ebben a kategóriában. A részmunkaidős főállású alkalmazottak száma országosan átlagosan 1,2 fő, amely a harmadik legjellemzőbb alkalmazási forma az előbbiekben bemutatott teljes munkaidős főállású és az önkéntes státusz után. Regionális eltérések a foglalkoztatotti összlétszámmal párhuzamos különbségek mellett tapasztalhatók néhány esetben: Dél-Dunántúlon jelentősen alulreprezentált a részmunkaidőben foglalkoztatottak köre, míg Közép-Dunántúlon nagy arányban vannak jelen. Legkevésbé a gazdasági munkatársak esetében, a szakmai és operatív feladatkört ellátók között pedig egyenlő mértékben jellemző ez a foglalkoztatási forma. Regionális eltérések ebben a kérdésben csak néhány esetben mutathatók ki, lényeges azonban, hogy két régióban (Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl) a részmunkaidős alkalmazottak kategóriában dupla annyi operatív, mint szakmai munkatársat alkalmaznak. A mellékállásban alkalmazottak száma országos átlagban rendkívül csekély, 0,2 fő, azonban erős, statisztikai értelemben releváns különbség jelenik meg a régiók között. KözépMagyarországon az országos átlaghoz képest rendkívül magas, 1,9 fő a mellékállásban alkalmazottak száma, mely elsősorban az operatív munkatársak esetében jelentkezik. Lényeges jelenség, hogy Közép-Magyarország mellett pusztán két olyan régió van, ahol megjelenik a mellékállás, mint foglalkoztatotti státusz: Közép- és Nyugat-Dunántúl. A szerződéses megbízottak száma az országos átlagot tekintve 1 fő, mely a szakmai munkatársak alkalmazásában mutatkozik jellemzőnek. Statisztikailag kimutatható regionális eltérés megfigyelhető, a jelentősebb ezek közül az Észak-alföldi régió 3 fős szerződéses megbízotti száma. A vállalkozóként való alkalmazás nem számottevő mértékű, 0,4 fő az országos átlagot tekintve. Az operatív munkatársak között egyáltalán nem, inkább a szakmai munkatársak között jellemző ez a státusz. Regionális eltérés kimutatható, de rendkívül csekély mértékű 76

marad: a Közép-magyarországi régióban az átlagostól arányaiban több gazdasági munkatárs esetében jelenik meg ez az alkalmazási forma, az Észak-alföldi régióban pedig a szakmai munkatársakat tekintve érvényes hasonló tendencia. Az önkéntesek foglalkoztatása országos viszonylatban a második legjellemzőbb státusz a nonprofit szervezetek körében: átlagosan 3,4 fő dolgozik így, elsősorban szakmai munkatársként, legkevésbé gazdasági munkatársat találunk ebben a státuszban. Az országos átlagtól jóval több foglalkoztatott jelenik meg ebben a státuszban az Észak-magyarországi (4,5 fő), a Dél-alföldi (5,3 fő) és a Közép-dunántúli (4,4 fő) régiókban, - mindhárom esetben az jelenti a legdominánsabb alkalmazási formát az egyes régiók válaszadó szervezetei körében. Közhasznú, közcélú vagy közmunkás foglalkoztatott országosan átlagosan 1,1 fő, nem meglepő jellemzője ennek a kategóriának, hogy a gazdasági munkatársak között egyáltalán nem, leginkább az operatív munkatársak körében található meg ez az alkalmazási forma. Regionális különbség ebből a szempontból nem tapasztalható, egyedül azt fontos jelezni, hogy a Dél-alföldi régióban ilyen státuszban nem jelenik meg foglalkoztatott. A válaszadó szervezetek foglalkoztatottai között országos átlagban 0,3 fő az, akit nem tudtak besorolni az eddigiekben bemutatott alkalmazotti státuszokba, ez azonban az eltérő értelmezési keretekből is adódhat – például Magyarországon még mindig rendkívül bizonytalan az önkéntes munka definíciója. A kategóriákba be nem illesztett foglalkoztatottak között néhány szakmai és valamivel több operatív munkatárs volt, gazdasági egyik régióban sem. A szervezetek foglalkoztatottait korcsoportonként áttekintve meglehetősen homogén képet kapunk, ugyanis matematikai-statisztikai módszerrel alig néhány esetben lehet különbséget kimutatni az egyes régiók között az országos átlagokhoz képest. A kérdéskör részletes adatait a Függelék 7. táblázata mutatja be. A legtöbb alkalmazott a 41-50 év és a 25-30 év közöttiek csoportjából kerül ki: 3,4 fő, illetve 3,3 fő, ezt követi a 31-40 éve közöttiek csoportja 2,4 fővel, így elmondható, hogy a foglalkoztatottak kétharmada a középkorúak vagy a fiatalok közül kerül ki. A további korcsoportok átlagos száma azonban országosan mindig 2 fő alatt marad, legkevésbé, szinte egyáltalán nem jellemző a 62 évnél idősebbek alkalmazása (0,2 fő). A szakmai, operatív és gazdasági munkatársak közötti megoszlás korcsoportonként változó. A 24 év alattiak (1,4 fő) között gazdasági munkatársat egyáltalán nem, szakmait és operatívat pedig egyenlő arányban figyelhetünk meg, illetve van két erősen kiugró érték: 77

Közép-Magyarországon 3,9 fő ilyen korú alkalmazott van, gyakorlatilag teljes mértékben operatív munkatársként foglalkoztatva, Dél-Dunántúlon pedig 2,1 fő, főként szakmai munkatársként. A 25-30 év közöttiek nagy része szakmai munkatárs, de megjelenik a gazdasági munkatársak kategóriája is. A kiugró értékeket az előző korcsoportban feltűnő régiók képviselik újra, hasonló tendenciákkal és megoszlásokkal. A 31-40 év közöttiek inkább operatív munkatársak, gazdasági munkatárs jóval kevésbé van köztük. Kiemelendő ez esetben az Észak-alföldi régió, ahol 5,5 fő tartozik ebbe a korcsoportba, elsősorban szakmai munkatársként. A 41-50 év közötti csoportban valamivel több szakmai, mint operatív munkatárs van, ez a tendencia ismét Közép-Magyarország és Dél-Dunántúl esetében fordul meg. Az 51-60 év közötti korcsoport tagjai leginkább szakmai munkatársak, valamint kevesebb, de egyenlő arányban gazdasági és operatív feladatokat ellátó foglalkoztatottak. Számuk és arányuk feltűnően kevés a Dél-alföldi régióban és az átlagtól jóval nagyobb NyugatDunántúlon. A 62 évnél idősebb alkalmazottak között majdnem kizárólag szakmai munkatárs van, és országos viszonylatban operatív gyakorlatilag nincs. Számuk és arányuk Közép- és NyugatDunántúl esetében emelkedik enyhén az átlag fölé. A szervezetek foglalkoztatottainak legmagasabb iskolai végzettségét részletesen bemutatja a Függelék 8. táblázata. Az életkor szerinti vizsgálathoz hasonlóan semmilyen különösebb szignifikáns eltérés nem tapasztalható a régiók között az iskolai végzettség kategóriáját tekintve, az országos átlag jellemző mindenhol az összes foglalkoztatotti létszám arányában növelt vagy csökkentett értékekkel. A szektorról alkotott általános vélekedések ellenére kiemelkedően magas a főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkező alkalmazottak aránya: országos átlagban 5,5 fő, mely ebben a viszonylatban az összes foglalkoztatott több mint egyharmadát jelenti. Ennek felét sem érik el, de az egyéb végzettségektől magasabb szinten jelennek meg a szakközépiskolában és a gimnáziumban érettségizettek (2,4 fő, illetve 2 fő), az ettől alacsonyabb végzettségű munkatársak átlagos száma rendkívül alacsony (szakiskola, szakmunkásképző 1,7 fő, 8 általános 1,1 fő, 8 általánosnál kevesebb 0,1 fő). A szakmai, operatív és gazdasági munkatársak megoszlása az egyes végzettségi kategóriákban különböző. A diplomások között döntően a szakmai munkatársak vannak, kevesebb operatív, még kevesebb gazdasági munkatárs található ebben a szegmensben. Az érettségizettek esetében módosulnak az arányok: kiegyenlítődik az operatív és szakmai 78

munkatársak száma. A szakiskolát, szakmunkásképzőt végzettek között valamivel több szakmai, mint operatív munkatárs van, gazdasági egy sem, míg a 8 általánost vagy kevesebbet végzettek között inkább operatív munkatársak vannak, gazdasági egyáltalán nem. A szervezetek alkalmazottainak végzettségük jellege szerinti vizsgálatánál kifejezetten kértük, hogy a foglalkoztatottak minden szakmai végzettségét tüntessék fel a válaszadók, így végeredményben az ezt a kérdést bemutató táblázatban (Függelék 9. táblázat) az összes foglalkoztatotti létszám nem egyezik meg a humán erőforrásra vonatkozó első kérdés kapcsán kapottal. Az e kérdésben válaszlehetőségként felsorolt kategóriák nem fedik le teljes egészében a szervezetek alkalmazottainak végzettségi fajtáit, erre utal, hogy gyakorlatilag legnagyobb arányban az „egyéb” kategória került megjelölésre (a foglalkoztatottak negyedét sorolták ide, országos átlagban 3,3 főt). A végzettségek besorolása az eredmények alapján nem a gazdasági, hanem az operatív és a szakmai munkatársak esetében jelentett problémát. Szociális végzettségű a szervezeteknél foglalkoztatottak közül országos viszonylatban átlagosan 2,6 fő, akik elsősorban szakmai munkatársak, és soha nem gazdasági feladatokat ellátó alkalmazottak. Az itt megjelenő operatív munkatársak esetében matematikailag kimutatható regionális különbségek vannak, ugyanis a Közép-magyarországi régióban több munkatárs lát el szociális végzettséggel operatív, mint szakmai feladatokat – az országos átlag arányaival éppen ellenkező módon. Második leggyakoribb a pedagógusi, gyógypedagógusi szakma, országos átlagban 1,6 fő ilyen jellegű végzettséggel rendelkező foglalkoztatott van, melyből általában szakmai munkatársak kerülnek ki, gazdasági egyáltalán nem. Regionális eltérések ebben a végzettségi kategóriában egyik munkatársi forma esetén sem tapasztalhatók, azonban kiemelendő, hogy a Közép-dunántúli régióban az országos átlagnál sokkal több, 2,6 fő ilyen pedagógus végzettségű munkatárs van jelen. Hasonlóan jelentős a speciális végzettséggel nem rendelkező, általában érettségizett munkatársak száma: 1,7 fő országos átlagban, ők elsősorban operatív és szakmai munkatársak. Regionális különbségek az előző kategóriához hasonlóan nem jellemzőek, azonban Közép-Dunántúl ismét kiemelkedik, de az előzőekhez képest ellenkező előjellel: ebben a végzettségi kategóriában itt van a legkevesebb alkalmazott. 1 fő vagy ahhoz közeli az egészségügyi, közgazdasági és az egyéb pénzügyi végzettségű foglalkoztatottak országos viszonylatban tekintett átlagos száma, az előbbiből szakmai és operatív, az utóbbi kettőből érthető módon elsősorban gazdasági munkatársak kerülnek ki. Jelentős regionális eltérések egyik kategória esetében sem tapasztalhatók. 79

Rendkívül alacsony, 0,5 fő alatti a következő végzettséggel rendelkező alkalmazottak átlagos száma: marketing, pszichológia, jog, munkaügy és személyügy. Közülük főként szakmai, és sohasem gazdasági munkatársak kerülnek ki. Regionális különbségek kizárólag a marketing végzettségű operatív munkatársak esetében jelentkeznek: Közép-Magyarországon a számuk sokszorosa az országos átlagnak. Differenciált felmérésre került a szervezetek foglalkoztatottainak munkatapasztalata a munkatársak teljes munkaerő-piaci múltját megcélozva, hiszen fontos kérdés a humán erőforrás kapacitás szempontjából, hogy a munkatársak milyen gyakorlati tapasztalatokat és informális kapcsolatokat tudnak bevinni más szektorokból jelenlegi munkahelyükre. Az eredményeket teljes részletességgel a Függelék 10. táblázata tartalmazza. E kérdéscsoport esetén meglepő módon sehol nem találtunk matematikailag kimutatható eltérést a régiók között az országos átlaghoz viszonyítva. Egymást megközelítő arányban képviseltetik magukat a vizsgált nonprofit szervezetek munkatársai között a korábban közigazgatásban, illetve közalkalmazottként, valamint a korábban versenyszférában dolgozók: országos átlagban 4 fő és 3,3 fő. Ettől egyaránt jelentősen elmarad az eddig kizárólag nonprofit szervezetben dolgozók és a jelen szervezetet első munkahelyüknek mondhatók aránya (0,9 fő és 1,9 fő). A közigazgatásban szerzett tapasztalatok nagy arányú beemelése felvet néhány kérdést a jövőben felvállalandó új tevékenységek kapcsán humán erőforrás szempontból. A közigazgatás munkakultúrája nagy mértékben eltér attól, amely a szociális gazdaság szervezéséhez szükséges: innovatív és rugalmas működés, folyamatos kapcsolattartás a célcsoport, a partnerek és a megrendelők tagjaival egyaránt. A versenyszférában tapasztalatot szerzett munkatársak között kevesen vannak a gazdasági munkatársak, és közel egyenlő arányban a szakmai és operatív feladatokat ellátó alkalmazottak. A korábban közalkalmazottként, illetve közigazgatásban dolgozók közül nagyon sok szakmai munkatárs kerül ki, kevesebb operatív és gazdasági. Az eddig kizárólag nonprofit szervezetnél tapasztalatot szerzett és a jelenleg első munkahelyükön dolgozók között szintén általában egyenlő arányban szakmai és operatív, és kevesebb gazdasági munkatárs van. A szervezetek foglalkoztatottainak munkatapasztalatai az adott szervezeten belül eltöltött idő alapján is lényeges információkat adnak, azonban regionális eltérések ez esetben sem jellemzőek, így az országos átlaggal leírható az összes régió, természetesen a foglalkoztatotti összlétszám különbségeinek figyelembe vételével.

80

A munkatársak többsége, országos átlagban 3,3 fő 25 és 60 hónap közötti időtartamon belül, tehát hozzávetőlegesen 2,5 – 5 éve dolgozik az adott szervezetnél, többségük szakmai munkatársként. Ez a szám az ország munkaerő-piaci viszonyait, az általános munkabiztonságot és fluktuációt tekintve az átlagostól némileg pozitívabbnak mondható. 13 és 14 hónap közötti időtartamban az adott szervezet alkalmazásában álló foglalkoztatottak száma országos átlagban 2,2 fő, ez esetben szintén a szakmai munkatársak megjelenése dominál. 1,7 fő az országos átlaga a maximum 6 hónapja, illetve a 7-től 12 hónapja a szervezetnél dolgozók számának, köztük megközelítőleg hasonló a szakmai és operatív munkatársak jelenléte. Az öt évnél hosszabb ideje az adott szervezetnél dolgozók országos átlaga 2,7 fő, leginkább szintén szakmai munkatársakról van szó ebben a kategóriában is. Fontos tényező és országosan általános problémaként jellemző, sok esetben a lehetőségek teljes körű kihasználásának akadálya a munkatársak nyelvtudásának alacsony foka. A vizsgált szervezetek megjelölték, hogy a különböző feladatokat végző alkalmazottaik közül hányan rendelkeznek „használható” nyelvtudással, mely nem elsősorban vizsgával minősített, hanem gyakorlatban aktívan működő nyelvtudást jelent. Az eredményeket a 27. ábra mutatja be. 27. ábra A „használható nyelvtudással” rendelkezők átlagos aránya a szervezet által foglalkoztatottak között régiónként (%) Országosan

0,3

Észak-Magyarország

0,3

Észak-Alföld

0,4 0,4

Dél-Alföld

0,4 0,3

2,1 0,8 1,7 0,6 2,8 1,7 2,4

0,3

Közép-Magyarország Dél-Dunántúl

0,4

Közép-Dunántúl

0,3 0,4 0,3

Nyugat-Dunántúl

0

operatív munkatársak szakmai munkatársak

1,8 2,4 1,3 1,9 2,1 0,8

1

2

3

gazdasági munkatársak

81

Egyértelmű a szakmai munkatársak nyelvtudásának kiemelkedése, amelyben azonban matematikailag kimutatható szignifikáns eltérés nincs a régiók között, az országos átlag pedig 2,1 fő. Az országos átlagban második a használható nyelvtudással rendelkező operatív munkatársak száma (0,8 fő), azonban itt már jelentős eltérés tapasztalható régiónként: az Észak-alföldi régióban megegyezik, a Dél-alföldi régióban elmarad a száma a használható nyelvtudással rendelkező gazdasági munkatársak egyébként még kevésbé jelentős számától. A nonprofit szerveztek munkájuk során gyakran dolgoznak együtt külső szakértőkkel. A vizsgált szervezetek 53,2%-a nyilatkozott pozitívan ebben a kérdésben, jelentős régiós eltérés az átlagtól nem tapasztalható. (Függelék 38. ábra) Az állandó szakértők más-más természetű segítséget nyújtanak a szervezeteknek attól függően, hogy a piaci szférából, a közszférából vagy a tudományos szférából kerülnek ki. Az országos átlagot tekintve apró különbséggel legtöbbször a tudományos szférából, legritkábban a piaci szférából kerülnek ki az állandó szakértők. A régiók között azonban jelentős eltérés mutatkozik ebben a kérdésben, ezt a 28. ábra mutatja be. 28. ábra Az állandó szakértők átlagos száma régiónként (fő) 1,9 1,8 1,6

Országosan 0,8 1

ÉszakMagyarország

1,8 2,9 3

Észak-Alföld Dél-Alföld

2,4

0,4

KözépMagyarország

0,8

1,3 1,4 1,4

Dél-Dunántúl

1,6

Közép-Dunántúl

1,2

0 piaci szférából

1

2,4

1,9 2 1,9

0,9 1

Nyugat-Dunántúl

4,2

2,1 2

közszférából

3

4

5

tudományos szférából

82

Az Észak-magyarországi régió esetében az országos átlaghoz képest pontosan fordított a sorrend, Észak-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon az átlagostól arányaiban jóval több a közszférából kikerülő tanácsadók száma, míg Közép-Magyarországon és Dél-Alföldön kevesebb. A szociális gazdaság magyarországi elterjesztési lehetőségeihez rendkívül fontos információval szolgál az a tény, hogy a szervezetek saját megítélése szerint jelenlegi humán erőforrás

kapacitásuk

elegendő-e

új

tevékenységek

felvállalásához,

hiszen

a

fogadókészség és –képesség megléte feltétlenül szükséges a szociális gazdaság (illetve bármely más feladat) bevezetéséhez. Országos viszonylatban a szervezetek 62,1%-a nyilatkozott pozitívan e kérdésben, ezen belül 37,2%-uk egyértelmű igen választ adott. Az elutasítások között is kisebb a határozott nem választ adók aránya, mint a bizonytalanabb inkább nem válaszoké. Országosan tekintve tehát a vizsgált nonprofit szerveztek körében helye van az új tevékenységeknek, így a szociális gazdaságnak is, legalábbis a humán erőforrás kapacitás tekintetében. Regionális különbségek azonban erőteljesen megjelennek e kérdésben, melyeket a 29. ábra szemléltet. 29. ábra Van-e a szervezetnek szabad humánerőforrás kapacitása egy új tevékenység beindításához – régiók szerint (%) Országosan

24,9

37,2

Észak-Magyarország

19,9

24,5

49

Észak-Alföld

40

Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

24

32

15,9

24

5

11,1 0

31,8 26

2,1

4

22,2

26,7 22,7

27,3

12,5

20

2,7 4,1 2

14,6

20

24

28

Dél-Dunántúl

14,6

25

37,5

Közép-Magyarország

20,4

12

41,7

Dél-Alföld

15,3

2,3 14

4

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100 %

egyértelműen igen egyértelműen nem

inkább igen nt/nv

inkább nem

83

Az átlagostól méginkább pozitívan nyilatkoztak az Észak-magyarországi régió szervezetei, ahol az egyértelmű visszautasítások aránya elenyésző, itt tehát a legnagyobb a nyitottság az új tevékenységek felé. Ezzel ellentétben a Közép-dunántúli régió vizsgált szervezetei az országos átlaghoz képest kifejezetten elutasítóan álltak a kérdéshez, 31,8%-uk egyáltalán nem lát esélyt arra, hogy humán erőforrás kapacitása elegendő egy új tevékenység felvállalásához. A válaszadó szervezetek döntő többsége (81,4%) rendelkezik irodával; ez az érték az Észak-alföldi régió (96,8%) esetében még magasabb (Függelék, 44. ábra) Az országos átlagnál lényegileg kevesebb a vizsgált irodával rendelkező szervezetek hányada a Dél-alföldi (67,5%), valamint az Észak-magyarországi (73,5%) régióban. Ezek a különbségek részben jelezhetik a valós tendenciákat, de részben nyilvánvalóan a minta elemszámának korlátozott voltából adódnak. Az iroda átlagos alapterülete 80,4 m2; ettől három régió esetében figyelhető meg érdemi eltérés: a Közép-Dunántúlon ezen értéknek mintegy 57%-a (45,8 m2), a Dél-Dunántúlon azonban közel 1,34-szerese (107,9 m2), a Dél-Alföldön pedig 1,35-szöröse (108,8 m2) jellemző (Függelék 45. ábra). Országos viszonylatban a válaszadó szervezetek közel harmada ingyenesen használja más tulajdonában lévő irodáját (32,6%), míg 15,6 %-uk piaci áron, 15%-uk piaci ár alatt bérli (30. ábra). 30. ábra Az irodák használatának minősége régiónként (%)*

piaci áron bérli

15,6

Országosan

Észak-Magyarország 6,1 piaci ár alatt bérli

ingyenesen használja, de nem a szervezet tulajdona

17,5

Dél-Alföld Közép-Magyarország

8

44

32

16

36

0

32,5

10

22,5

17,5

0

0 16,7 4,2

37,5

12

17,3 3 26,5

12,2

32,7

22,4 25

Észak-Alföld

16,6

32,6

15

szervezet saját tulajdona Dél-Dunántúl nincs a szervezetnek külön irodája

17,8 8,9

Közép-Dunántúl

20,5

Nyugat-Dunántúl

12 4

11,4

36,4

9,1 34

13,3 4,4

15,6

40

20,5 2,3

24

16

60%

80%

10

nt/nv

0%

20%

40%

100%

84

A régiók között lényegi eltérés mutatkozik az irodák használatának minőségében: a kirajzolódó képet azonban jelentősen befolyásolja az irodával nem rendelkező szervezetek régiónként érdemben eltérő aránya. A Nyugat-Dunántúli, valamint a Dél-dunántúli szervezetek körében az országosan jellemzőnél némileg alacsonyabb az irodájukat bérlő szervezetek aránya; Dél-Dunántúlon elsősorban a tulajdonjoggal nem rendelkező, de az irodát ingyenesen használó; míg a NyugatDunántúlon a saját tulajdonnal rendelkező szervezetek magasabb aránya mellett. A saját irodával rendelkező szervezetek hányada a Közép-magyarországi régióban kiemelkedően magas (32%). A megkérdezett nonprofit szervezetek kicsit több mint a fele (56,8%) rendelkezik 15 fő alatti rendezvények megtartására alkalmas teremmel; arányuk a 16-50 fős rendezvények esetén átlagosan 26,9, az 51-nél több főt befogadó rendezvények esetében pedig 11,6%. A régiók között érdemi eltérés mutatkozik a 16-50, valamint az 51-nél több fő befogadására alkalmas teremmel való rendelkezés tekintetében (Függelék 47. ábra). 16-50 fős teremmel a szervezetek országosan jellemzőnél nagyobb hányada rendelkezik a Közép-magyarországi, a Dél-dunántúli, valamint a Nyugat-dunántúli régiókban. Legalább 100 fő elhelyezésének biztosítására alkalmas helyiséggel a vizsgált Közép-magyarországi szervezetek 28%-a büszkélkedhet. A célcsoporttal való kapcsolattartás szempontjából lényeges kérdés az iroda megközelíthetősége: a válaszadó szervezetek döntő többsége irodája elhelyezkedését (77,1%) jónak, vagy nagyon jónak ítélte (31. ábra). A régiók között érdemi különbség mutatkozik az iroda megközelíthetőségének megítélését tekintve; e különbség azonban az irodával nem rendelkező szervezetek mértékének különbözőségéből adódik. Az irodák megközelítőségének fizikai akadálymentesség szempontjából történő értékelésekor már nagyobb mértékben megoszlik a válaszadók véleménye: 30,5 %-uk nagyon, vagy inkább rossznak ítéli saját irodája helyzetét e tekintetben. A válaszadó szervezetek között mutatkozó érdemi különbség a csak irodával rendelkező szervezetek esetében is megmutatkozik. Különösen kedvezőtlenül vélekednek az Észak-alföldi, illetve az Északmagyarországi régióban működő szervezetek, különösen kedvezően pedig a Középmagyarországi és Dél-dunántúli szervezetek képviselői.

85

31. ábra Az iroda jellemzői a célcsoport által tömegközlekedés igénybevételével történő megközelíthetőség, illetve fizikai akadálymentesség* szempontjából (%) ORSZÁGOSAN fizikai akadálymentesség szempontjából

17,6 0,3

25,9

25,6

16,9

13,6

17,6 0,3

47,2

29,9

megközelíthetőség szempontjából 1,3 3,7 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG fizikai akadálymentesség szempontjából

14,3

26,5 26,5

30,6

34,7 22,4

megközelíthetőség szempontjából 26,1

12,2

24,5

0 0

ÉSZAK-ALFÖLD

20,8

29,2

fizikai akadálymentesség szempontjából

4,20

58,3

35,4

megközelíthetőség szempontjából 2,1 0

4,20

31,3

14,6

DÉL-ALFÖLD

20

12,5

15

fizikai akadálymentesség szempontjából

0 0

32,5 32,5

50

megközelíthetőség szempontjából 2,5 0 15

20

KÖZÉP-MAGYARORSZÁG

8

40

52

36

megközelíthetőség szempontjából 4 4 fizikai akadálymentesség szempontjából

40

48

24

16

DÉL-DUNÁNTÚL megközelíthetőség szempontjából 2,2 0

15,6 0 15,6 0

53,3

28,9

22,2

42,2

fizikai akadálymentesség szempontjából 4,4 15,6 KÖZÉP-DUNÁNTÚL

43,2

25

megközelíthetőség szempontjából 2,36,8 fizikai akadálymentesség szempontjából

24,2

15,2 9,1

30,3

22,7

0

21,2

0

NYUGAT-DUNÁNTÚL

6

0% nagyon rossz

inkább rossz

28

30

20 20%

inkább jó

14 2 14 2

46

34

megközelíthetőség szempontjából 22 fizikai akadálymentesség szempontjából

40% nagyon jó

60%

80%

nincs irodájuk

100% nt/nv

A megkérdezett foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek harmada (33,2%) rendelkezik székhelyén kívül egyéb telephellyel (Függelék 50. ábra). Észak-Alföldön közel fele a telephelyet a tulajdonlók aránya a bérlőkének. Az Észak-magyarországi, Dél-alföldi, illetve Közép-Dunántúli régiókban - nem ekkora mértékben – de ugyancsak a bérlők vannak többségben. A projektek fenntartásának, sikeres működtetésének alapfeltétele, hogy a szervezetek a mindennapi munkához megfelelő infrastruktúrával rendelkezzenek. A vizsgált szervezetek használati eszközökkel való ellátottságát a következők jellemzik (Függelék 17. táblázat): •

A szakmai munka szempontjából kiemelkedő fontosságú a számítógép: a válaszadó szervezetek kevesebb mint kétharmada (63,8%) rendelkezik minden legalább 6 órában dolgozó munkatársa részére személyi számítógéppel. Hordozható számítógépe a szervezetek 39,9%-ának van. 86

•

A pályázati információk elérése, valamint a kommunikáció szempontjából lényeges a modemes, vagy szélessávú Internet-csatlakozással való rendelkezés: a vizsgált szervezetek nagy aránya (78,4%) eléri a világhálót, a szakmai munka szempontjából azonban nyilvánvalóan szükséges e kör bővítése.

•

Ugyancsak viszonylag kedvező, de a munka sikerességének szempontjából tovább javítandó a szervezetek más kommunikációs eszközökkel való ellátottsága: 70,8 %uk rendelkezik mobiltelefonnal, 74,4%-uk vezetékes telefonnal, 71,8%-uk faxszal.

•

A legfontosabb irodai eszközökkel való ellátottság is hasonló képet mutat: szerveztek 80,4%-a rendelkezik lézer- vagy nem lézernyomtatóval; 71,1%-uk fénymásológéppel, 54,5%-uk szkennerrel, 22,3%-uk projektorral.

•

A vizsgált szervezetek negyedének van személyautója, közel ötödüknek egyéb nagyértékű gépjárműve (18,6%).

Az eszközökkel való ellátottság tekintetében is érdemi régiós különbségek figyelhetőek meg; a kirajzolódó összképet azonban lényegileg befolyásolja az irodával rendelkező szervezetek nagyban eltérő aránya. Az átlagossal részben megegyező, részben kedvezőbb helyzet tapasztalható ÉszakAlföldön, Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon. A Dél-Dunántúli régió vizsgált szervezeteit a minden munkatárs részére rendelkezésre álló személyi számítógép tekintetében jellemzi lemaradás (48,9%); az Internet-csatlakozással rendelkező szervezetek aránya azonban ebben a régióban az országos átlagnál magasabb (84,4%). Az Észak-magyarországi régióban elsősorban az egyéb, a mindennapi munkát kevéssé befolyásoló irodai eszközökkel (így a projektorral, valamint szkennerrel) való ellátottság kedvezőtlenebb; az országos átlagnál némileg alacsonyabb az Internet-csatlakozással rendelkező szervezetek (72,6%) aránya is. A Nyugat-Dunántúli régióban az országosan jellemzőnél alacsonyabb a személyi számítógéppel (50%), a lézer- vagy nem lézernyomtatóval (72%), valamint az Internetcsatlakozással (72%) rendelkező szervezetek hányada. A legkedvezőtlenebb helyzet a mintába került dél-alföldi szervezetek esetében tapasztalható: gyakorlatilag valamennyi eszköz tekintetében lemaradás tapasztalható az országos átlaghoz képest; különösen fontos az Internet-csatlakozással rendelkező szervezetek (62,5%) arányának növelése.

87

3.7 Szociális gazdaság A kutatásban résztvevő foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek hozzáállása és véleménye a szociális gazdaság lehetséges tevékenységeiről részletesen az egyes régiók leírásában kerül bemutatásra, hiszen a régiók szervezeteinek sajátosságai és a szociális gazdaság létalapját adó helyi szükségleget minden esetben különbözőek. Országos viszonylatban a kutatás regionális eredményeinek nagyvonalú összefoglalása történik, egy magyarországi összkép felállítása érdekében, melyből azonban a régiók ismerete nélkül nem lehetséges következtetéseket levonni. A részletes adatok a Függelék 31.-34. táblázatában olvashatók. Az egyes szolgáltatások jelenlegi működtetésében óriási különbségek vannak. Amíg lakóházak őrzését és vidéki boltok üzemeltetését a szervezetek 1,3%-a végez csupán, addig szabadidős és kulturális programokat 62,8% szervez, és hasonló volumenű eltérések tapasztalhatók az egyes szolgáltatások szükségességének és felvállalási hajlandóságának kapcsán is. Az időseknek számára otthoni segítő szolgálatot és természetvédelmi területek gondozását országos átlagban a szervezetek 13,3%, illetve 12,3%-a végez, amely a többi tevékenység jelenlegi működtetését tekintve nem tartozik a magas arányok közé. Szükségesnek látja azonban mindkét szolgáltatást a válaszadók közel 80%-a, ennek ellenére 50%-uk egyáltalán nem szándékozik felvállalni ezt a szolgáltatást, és még 10%-uk sem tervezi. A testi vagy szellemi fogyatékosok otthoni segítő szolgálata, a gyermekfelügyelet és az audiovizuális szolgáltatások bevezetése az előző szolgáltatáshoz szinte teljes mértékben megegyező képet mutatnak, hiszen az abszolút számok valamivel magasabbak, de az arányok tökéletesen megegyeznek: kevesen (15,6%, illetve 15%) működtetik jelenleg, rengetegen szükségesnek látják, de mégis egyértelműen elutasítják e szolgáltatás felvállalását. A háztartási alkalmazotti munkák, a főzött étel házhozszállításának és a minőségi standardok monitorozásának felvállalása rendkívül alacsony arányú (7,6% és 6,3%), és a további vélemények ezzel párhuzamosak: nem is igazán tartják szükségesnek, és nem is akarják felvállalása a válaszadó nonprofit szervezetek ezeket a munkákat. A tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok korrepetálását többen, a szervezetek 21,9%-a végzi jelenleg is, 80%-ot meghaladja azoknak az aránya, akik szükségesnek látják, de mégsem éri el a szolgáltatás végzését tervezők száma a 10%-ot.

88

Problémás fiatalok számára szabadidő és sportprogramot a szervezetek majdnem 40%-a szervez, ettől jóval többen látják szükségesnek, a tervezett felvállalás pedig ez esetben több, mint 10%, és csak 30% körüli azoknak az aránya, akik egyértelműen elutasítják. A lakóházak őrzése, a vidéki boltok, a csatornázás és céltaxi járatok üzemeltetése a válaszadó szervezetek körében egyértelműen a legkevésbé „népszerű”: amellett, hogy nagyon kevesen foglalkoznak vele, igazán nem is látják szükségesnek, így nem is kívánnak a jövőben sem ilyen jellegű tevékenységet végezni (két esetben is 80% fölötti a teljes mértékben elzárkózók aránya). A szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés a leginkább elterjedt a kutatásban résztvevő nonprofit szervezetek körében: 62,8% foglalkozik már vele. Ezt a szolgáltatást tekintik a leginkább szükségesnek is, azonban ennek ellenére azok közül, akik eddig még nem foglalkoztak vele, nagyon kevesen tervezik ezt a jövőben (7,6%). Az elöregedett épületek felújítási, karbantartási munkálatait, az energia-megtakarító eljárások elterjesztését, a helyi közlekedés és a szelektív hulladékgyűjtés szervezését kevesen végzik már most (7%, illetve 9,6% között), és annak ellenére, hogy ehhez képest meglehetősen sokan szükségesnek tartják, ugyan olyan arányban egyértelműen el is utasítják e feladatok felvállalását. Áttekintve a szociális gazdaság lehetséges tevékenységeit világosan látszik, hogy a már jelenleg is felvállalt tevékenységeken kívül kifejezetten alacsony a fogadókészség a szervezetek részéről az új tevékenységekre. Még ha rendkívül szükségesnek tartják is az adott szolgáltatást a lokális környezetükben, akkor sem érzik úgy, hogy az ő feladatkörük lehetne annak megszervezése és lebonyolítása. Természetesen a kép régiónként rendkívül differenciált, így következtetéseket levonni és ajánlásokat tenni kizárólag régiós viszonylatban lehetséges.

89

90

4. Az Észak-magyarországi régió 4.1 Regionális helyzetkép 4.1.1 Szervezeti jellemzők

Az Észak-magyarországi régióban a kérdőíves felmérés folyamán 49 nonprofit szervezet jellemzőinek, célkitűzéseinek, szükségleteinek vizsgálata történt meg: 20 Borsod-AbaújZemplén, 17 Nógrád és 12 Heves megyéből (32. ábra). A régiók közül itt a legmagasabb azon szervezetek aránya (65,3%), amelyek székhelye a megyeközpontban található (Függelék 4. ábra), ez akkor jelentene problémát, ha a szervezetek hatóköre nem lépné túl a települések határát (lásd később). Jóllehet az utóbbi években Észak-Magyarországon is nagymértékben emelkedett a várossá nyilvánított települések száma, a mintában mégis alulreprezentáltak a megyeszékhelyeken kívüli városok (10,2%). Ezzel szemben itt a legmagasabb a községi székhellyel rendelkező szervezetek részesedése (24,5%), aminek az okai a régió sűrű településhálózatában keresendők. 32. ábra A válaszadók megyei megoszlása

Borsod-Abaúj-Zemplén

34,7%

40,8%

Heves Nógrád 24,5%

A megkérdezett szervezetek közül 28 egyesületként, 14 alapítványként, 4 pedig közhasznú társaságként működik, ezeken kívül egy-egy közalapítvány, szövetség és egyéb jogi formával rendelkező szervezet vett részt a kutatásban. A jogi forma szerinti megoszlás százalékos értékei statisztikailag nem mutatnak szignifikáns eltérést az országos adatokhoz képest (Függelék 1. táblázat). A régiós szervezetek közhasznú minősítés szerinti megoszlása szinte teljes mértékben megfelel az országos adatoknak (Függelék 9. ábra). Abszolút számokkal kifejezve 8 nem közhasznú, 27 közhasznú és 14 kiemelten közhasznú szervezet közreműködött a felmérésben. 91

A szervezetek hatókörének vizsgálata – ahogyan az előbbiekben utaltunk rá – főképpen azért nem mellékes, mert ezáltal kirajzolódhat egy bizonyos kép a foglalkoztatási célú programok területi lefedettségéről (Függelék 7. ábra). Ebből a szempontból a régió helyzete szerencsésnek mondható, mivel a mintában szereplő szervezetek 42,9%-a állította, hogy tevékenységüket megyei szinten szervezik, ezzel az egész országban a legmagasabb eredményt érték el. Nem mondható el ugyanez azonban a regionális hatókörrel rendelkező szervezetekről, amelyek részesedése (14,3%) kissé az országos átlag (16,7%) alatt marad. Mindez azért jelenthet problémát, mert a területi egységek statisztikai beosztása (NUTS) szerint egyre fontosabbá válnak a regionális kooperációk, amelyeket Észak-Magyarországon – az esetleges párhuzamos kapacitások miatt – vélhetően kissé nehezebben lehet majd működtetni.

4.1.2 Szakmai jellemzők és célok Az Észak-magyarországi régióban megkérdezett szervezetek tevékenységi köre csak kismértékben illeszkedik a foglalkoztatáspolitikai célokhoz (1. táblázat). 1. táblázat Az egyes tevékenységek felvállalása (%) Észak-Magyarország Országosan képzés foglalkoztatási programok kivitelezése munkaközvetítés közmunka szervezése közcélú munka szervezése közhasznú munka szervezése tranzitfoglalkoztatás érdekvédelem módszertani tevékenység, kutatás szakmai fórumok szervezése foglalkozási rehabilitációs programok mentális segítségnyújtás munkára felkészítő tréning álláskeresési tréning szociális támogatás pályaválasztási tanácsadás tanácsadás

59,2 36,7 14,3 4,1 4,1 8,2 4,1 53,1 14,3 46,9 22,4 49,0 28,6 32,7 34,7 20,4 46,9

55,5 49,5 27,2 11,3 7,3 17,6 10 56,1 31,6 53,8 29,6 55,5 38,5 33,9 39,5 27,2 66,4

A szervezetek nagyobb része jelezte, hogy valamilyen módon foglalkozik képzéssel és érdekvédelemmel, ez az adat nagyjából meg is felel az országos értékeknek. Jelentős még a 92

szervezetek feladatvállalása a következő témakörökben: mentális segítségnyújtás, tanácsadás, szakmai fórumok szervezése. Foglalkoztatási programok kivitelezésében csak alig több mint a szervezetek 1/3-a érdekelt. A többi szolgáltatásban a régió túlzott mértékben alulreprezentált, kiemeltük azokat a feladatokat, amelyeknél az országos átlag legalább kétszerese a régiós értéknek. Számos tevékenység esetében Észak-Magyarország érte el az utolsó helyezést: munkaközvetítés,

közhasznú

munka

szervezése,

tranzitfoglalkoztatás,

módszertani

tevékenység, kutatás, tanácsadás (Függelék 2. táblázat). A később kialakítandó OFA-ROP Hálózat

tanácsadóinak

mindenképpen

figyelmet

kell

fordítani

a

szervezetek

foglalkoztatáspolitikai motiválására, az ilyen jellegű programokba való bevonására, mivel az észak-magyarországi szervezetek 53,1%-a közvetlenül nem működtet foglalkoztatási programot. Hasonló jelenség figyelhető meg a célcsoportok felvállalásánál is, azaz a legtöbb esetben az egyes kategóriákra koncentráló szervezetek aránya nem éri el az országos átlagot (Függelék

3.

táblázat).

A

mintában

szereplő

szervezetek

fő

célcsoportját

a

fogyatékossággal élők alkotják, a 46,9%-os arány lényegesen nagyobb az országosnál (33,2%). A szervezetekkel tudatosítani kell, hogy ezen társadalmi csoport számára különösen fontos a munkaerő-piaci jelenlét, és hogy bevonásukra már léteznek is megfelelő eszközök. A szervezetek egy jól kivehető része foglalkozik hátrányos helyzetű családokkal, etnikai kisebbségekkel, megváltozott munkaképességűekkel és 40 év felettiekkel, ezek a célcsoportok szintén alkalmasak arra, hogy részvételükkel bővüljön a foglalkoztatáspolitikai tevékenységek köre. A régióban több olyan szervezet is működik, amelyek közvetetten próbálják kifejteni tevékenységüket, ezek célcsoportját a nonprofit szféra képviselői és az önkormányzatok alkotják. E szervezetek – kapcsolati hálójuk révén – alkalmasak lehetnek arra, hogy központi szerepkört töltsenek be a régió civil szektorában. A megkérdezett szervezetek 24,5%-a tekinthető jelenleg inaktívnak, vagyis nincs futó programja, ez az arány az országos átlagnál kissé magasabb (Függelék 30. ábra). A foglalkoztatási projekteknek az összes futó projekthez viszonyított aránya 45%, ami szinte teljes mértékben megfelel az országos átlagnak (Függelék 29. ábra). A stratégiai tervezés aspektusából kiemelkedően lényeges a szervezetek pályázási szándékainak, valamint motivációs tényezőinek a feltérképezése, amely részletesen a 3.2.2 fejezetben kerül kifejtésre.

93

4.1.3 Gazdasági jellemzők

Sok információt elárul a szervezetek életképességéről és programjaik fenntartható fejlődéséről a költségvetés bevételi oldalának elemzése (Függelék 52. ábra). Észak-Magyarországon a legnagyobb bevételi forrást a pályázati támogatások adják, de arányuk lényegesen elmarad az országos átlagtól, mi több ebben a régióban a legalacsonyabb (33. ábra). Ez a jelenség egyrészről azt engedi feltételezni, hogy az észak-magyarországi szervezetek némileg függetlenedni tudtak a szektorra jellemző folyamatos pályázási kényszertől. Másrészről arra is lehet következtetni, hogy benyújtott projektpályázataik nagyobb arányban végződnek negatív eredménnyel. További jelentős eltérés az országos és a régiós megoszláshoz képest a nem normatív támogatás és a tagdíjak aránya. Utóbbi azzal magyarázható, hogy az egyesületi formában működő szervezetek aránya (57,5%) némileg magasabb az országos átlagnál (53,8%). 33. ábra A 2004-es költségvetés bevételeinek összetevői (%)

Országosan

6,6

ÉszakMagyarország

6,3

0%

54,5

42,1

20%

Vállalkozói tevékenység Normatív költségvetési támogatás Támogatás piaci szereplőktől Tagdíj Saját tőke

40%

8

7,3

7,7 2,43 4,6

13,2

60%

5,4 5,8 5,6

80%

9,4

8,6

100%

Pályázati forrás Nem normatív költségvetési támogatás SZJA 1% Adományok

Gazdasági jellegű nehézségek felmerülhetnek a szervezet hosszú távú fenntartásában és/vagy a programok működtetésében (Függelék 56. ábra). Míg országosan a szervezeteknek hozzávetőlegesen a felét érinti mindkét probléma, addig az Észak-magyarországi régióban a szervezetek jobban meg tudják oldani a projektek adott időszakon keresztüli finanszírozását (42,9%), de a szervezet működési költségeinek előteremtése, ahogyan azt a későbbiekben is látni fogjuk, nem folyik teljesen zavartalanul (63,3%).

94

4.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek

A szervezetek kapcsolati rendszerét alapvetően három aspektusból lehet megvizsgálni: a nonprofit szektor-állami szereplők, a nonprofit szektor-piaci szereplők, valamint a nonprofit szektor belső viszonylatainak segítségével. Az állami intézményekkel kapcsolatos attitűdöket vizsgálni hivatott hat – a viszonyt negatívan jellemző – állítás közül néggyel a szervezetek 6070%-a egyetértett (Függelék 27. táblázat). Ez lényegében azt jelenti, hogy •

az illetékes állami szervezetek és a nonprofit szektor szereplői között gyakran adódik pénzügyi és szakmai ellenérdekeltség,

•

nem tekintik számottevő partnernek a civileket,

•

valamint

a

jogszabályi

háttér

nem

teremt

megfelelő

kereteket

az

együttműködésre. A leginkább kétértelmű reakció arra az állításra érkezett, miszerint „a nonprofit szervezetek jelentős része nem rendelkezik megfelelő humánerőforrással az állami szektor intézményeivel

közösen

megvalósítandó

nagyobb

volumenű

projektekhez”.

A

megkérdezettek az országos átlagnál nagyobb arányban nem értettek egyet ezzel a kijelentéssel, vagyis ezek a szervezetek (38,8%) egyértelműen az állami szerveket okolják az együttműködés elmaradásáért. A válaszadók 36,7%-a ezzel szemben úgy vélekedik, hogy saját személyügyi hiányosságaik is gátló faktorként értelmezendők. A személyes jellegű véleménykülönbségek akadályozó szerepe sem elhanyagolható, amelyet az igazol, hogy a régiós szervezetek 30,6%-a szerint gyakoriak a személyes ellentétek is, ez pedig az országos érték 1,7-szerese. Nagyban hasonló kijelentéseket kellett értékelniük a szervezeteknek a piaci szereplőkkel kapcsolatosan is (Függelék 28. táblázat). Az ellentétek korántsem olyan mértékűek, mint az állami szférával, de a civilek több mint 60%-a úgy véli a régióban, hogy a versenyszféra nem tekinti egyenrangú partnerének a nonprofit szektort. A félreértelmezett szerepkörökből adódó lehetőségekkel egyébként a civilek akár még élhetnének is, hiszen néhány ágazatban (pl. kutatás, képzés) versenyképes konkurenciaként felléphetnének a „mit sem sejtő” piaci szereplőkkel szemben. Másfelől egy pályázati forrásokat megcélzó vállalkozás igenis rá lehet szorulva a nonprofit szervezetek tapasztalatára és – nem utolsó sorban – konzorciumi partnerségére. Emellett a régióban az országosnál lényegesen többen (55,1%) vélekednek úgy, hogy a jogi környezet sem ad alkalmat az együttműködésekre. A válaszadók egy nem elhanyagolható hányada (42,8%) a piaci és a civil szférák között

95

feszülő pénzügyi ellenérdekeltséget is érzékeli. Ezeken kívül a szervezetek inkább úgy gondolják, hogy humánerőforrásuk mind számszakilag, mind minőségileg lehetővé tenné a kooperációt, és ezt a személyes ellentétek sem akadályozhatják meg, ugyanis csupán a megkérdezettek 16,3%-a panaszkodott ilyen jellegű problémákra. A szektoron belüli hosszú távú partnerségek életképességét nagyban befolyásolják a nonprofit szféra személyi körülményei, strukturális adottságai, valamint a szervezetek együttműködési képessége és hajlandósága (Függelék 62-64. ábrák). A régiós specifikumokat kiemelve megállapítható, hogy az észak-magyarországi szervezetek a konkurenciát és a pénzügyi ellenérdekeltséget tartják a partnerség legnagyobb gátjának (34. ábra). Egyfelől tehát a szektorban tevékenykedők már felismerték, hogy szükség van a szakmai hálózatokra, másfelől nem feltétlenül kívánnak a versenytársaikkal együttműködni. Ergo bekövetkezett az a felemás helyzet, amelyet a „koopkurenc” kifejezéssel szoktak illetni: ez magában foglalja a kooperáció szükségességét olyan szervezetek között, amelyek egyébként a forrásokért, a célcsoportért, a támogatókért folyó küzdelemben egymás vetélytársaiként vesznek részt a piaci folyamatokban. 34. ábra A tartós együttműködések kialakulásának fő akadályai Észak-Magyarországon VERS ENYTÁRS HELYZET Országosan Észak-Magyarország

11

11,6

10,2

12,2

12,2

38,8

22,4

7

16,6

29,9

23,9

4,1

PÉNZÜGYI ÉRDEKELTS ÉG Országosan Észak-Magyarország

0% egyáltalán nem

13,6

7,3

12,2

10,2

10%

kis mértékben

6,1 0

40,8

30,6

20% 30% 40%

közepes mértékben

8,6

16,9

27,9

25,6

50% 60% 70% 80%

nagy mértékben

90%

teljes mértékben

100 % nt/nv

A különféle személyi jellegű nehézségek megítélése sem felel meg egyértelműen az országos átlagnak. A kis méretű, alacsony forrásfelvevő-képességű, illetve a megerősödött, a komplex pályázatokhoz megfelelő humán erőforrást és pénzügyi önrészt felmutatni képes civil szervezetek közötti ellentéteket a régióban jelenlévő közepes mértékű problémának tartják. A megkérdezettek 40,8%-a hasonlóan vélekedik a generációs ellentétekről. A személyi ellentétekről viszont már 17 szervezet nyilatkozott úgy, hogy azok nagymértékben 96

vagy teljesen akadályozzák a hálózatépítést. Ennek némileg ellentmond, hogy az együttműködési képesség hiányát az országos átlagnál kisebb mértékben nevezték meg okként. Az ilyen jellegű nehézségek leküzdésében a későbbiekben sokat segíthetnek az OFAROP Hálózat műhelymunkái, workshopjai. A régiók közül Észak-Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya, akik a nonprofit foglalkoztatási szektorban a jogi háttér tökéletlenségeit kiemelkedő problémának tartják. Érdemes feltárni, hogy esetleg a megkérdezett szervezetek törvényi ismeretei hiányosak-e, illetve nyitottnak kell lenni a szervezetek részéről érkező módosítása javaslatokra. A belső és külső impulzusok nyomán létrejövő tartós együttműködések, partnerségi hálózatok effektivitására több tényező is hatást gyakorolhat, ezek közül kellett a válaszadóknak megjelölni a három legjelentősebbet (Függelék 29. táblázat). Az országos átlagnak megfelelően a közös érdekek és célok vezérlik a kooperációk működését (71,4%), amelyet 53,1%-kal követ a partnerség elve. Ezután viszont megváltoznak az értékek és a sorrend az országoshoz képest: Észak-Magyarországon a kölcsönös segítségnyújtás 26,5%-kal szerezte meg a harmadik pozíciót (az országos átlag 16,2%), a közös eredményeket pedig a régióban a szervezetek 22,4%-a tartja nagy horderejűnek (az országos átlag 11%). Megállapítható tehát, hogy a legfontosabb értékek a közös célért való küzdelem, az elért eredmények közös öröme és a kölcsönösség, a partnerség alapelve. A szervezetek 59,1%-a pozitívan értékelte a szakmai hálózatok funkcióját a nonprofit szektor munkájában (Függelék 68. ábra). A civil partnerség szerepét leginkább a hálózati tagsággal rendelkező szervezetek (77,6%) tudják hitelt érdemlően megítélni (Függelék 70. ábra). Ezen szervezetek 2/3-a szerint megéri belépni ilyen típusú hálózatokba, amelyekkel kapcsolatosan további részletek a 3.3.2 fejezetben olvashatók. 4.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra

Egy civil szervezet működőképességét és fejlődési pályáját nagyban meghatározzák a rendelkezésre

álló

munkatársak

száma,

végzettsége

és

tapasztalata,

valamint

az

infrastrukturális adottságok. Az észak-magyarországi szervezetek humánerőforrással a legkevésbé ellátottak hazánkban (Függelék 36. ábra). Mindenekelőtt a szakmai feladatot végző alkalmazottak száma (4,8 fő) marad el az országos átlagtól (6,9 fő). Ez nemcsak a programok lehetséges méretét, hanem minőségét is nagyban befolyásolhatja. A pénzügyi

97

tervezést és az ökonómiai stabilitást veszélyezteti, hogy a gazdasági munkaerő átlagos száma az 1-et sem éri el. Az operatív funkciókat ellátók száma (4,1 fő) elegendőnek tűnik, és a hazai átlagnak (4,2 fő) nagyrészt meg is felel. 35. ábra A szervezetek által foglalkoztatottak státuszok szerinti megoszlása

9,1%

4,5% 2,7% 40,9%

15,5%

27,3% önkéntes

teljes munkaidős

közhasznú/közcélú/közmunkás

részmunkaidős

vállalkozó

szerződéses megbízott

A szervezetek személyi struktúráját az önkéntesek túlsúlya jellemzi, alig több mint a foglalkoztatottak ¼-e dolgozik teljes munkaidőben a rendelkezésre álló adatok alapján (35. ábra). Viszonylag magas még a közhasznú, közcélú és közmunkás, valamint a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya, akiknél a munkahelyi lojalitás és a szervezetei identitás sokkal nehezebben alakulhat ki. Hasonló a helyzet a vállalkozókkal (átlagosan 0,5 fő) és a szerződéses megbízottakkal (átlagosan 0,3 fő). Összességében tehát a szervezetek munkaerőellátottsági viszonyai nem kielégítők, ami bizonytalanná teheti nemcsak a szervezetek, hanem célcsoportjaik, a civil szektor és a szociális gazdaság jövőjét is. A munkatársak életkor szerinti megoszlása viszont a már kellő munkatapasztalattal rendelkező munkaerő (31-50 év közöttiek) túlsúlyára enged következtetni (Függelék 7. táblázat). Pozitívumként jegyezhető meg, hogy mind a fiatal pályakezdők, mind a munkaerőpiacon már idősnek számító 51 éven felüliek is jelen vannak a szervezeteknél. Az előnyök sorát gyarapítja az a tény, hogy a munkatársak kb. 40-40%-a érettségivel, illetve diplomával rendelkezik (Függelék 8. táblázat), azaz látni kell, hogy a civil szektorban – jóllehet fizetések terén nem lehet versenytársa a piaci szférának – is megfelelő munkakörülményeket, rugalmas időbeosztást és ösztönző kihívásokat lehet teremteni, amelyek révén egyesülhet az önmegvalósítás és a tenni akarás érzése. A legtöbben szociális, pedagógusi és gazdasági végzettséget szereztek, de az országoshoz képest a speciális szakismerettel rendelkező munkatársak száma még mindig alacsony (Függelék 9. táblázat). 98

A foglalkoztatottak munkatapasztalata összetett képet takar: jelentős részük dolgozott már korábban a verseny-, illetve az állami szférában, mintegy 15%-uk pályakezdő és elenyészően kis hányaduk dolgozott jelenlegi munkahelye előtt kizárólag nonprofit szervezeteknél (Függelék 10. táblázat). Mindez azt jelenthetné, hogy a munkatársak nem rendelkeznek kellő gyakorlattal a civil munkavégzés terén, azonban az alkalmazottak több mint 40%-a már két évnél régebb óta dolgozik a nonprofit szférában, öt évet meghaladó civil múlttal pedig 16,9%-uk rendelkezik (Függelék 11. táblázat). A humánerőforrás főként számbeli hiányosságait látva nem meglepő, hogy az országos tendenciáknak megfelelően a szervezetek 49%-a külső szakértőket is bevon munkájába (Függelék 39. ábra), amelyek száma (3,6 fő) azonban ismételten elmarad a régiók összesített átlagától (5,3 fő). Különösen alacsony a tudományos szférából érkező szakmai segítségnyújtók száma, pedig az elméleti, módszertani kutatások sokat javíthatnának a szervezetek és a programok fenntarthatóságán. A humánerőforrás mellett fontos tényező az infrastrukturális ellátottság, amit az irodahelyiségre és annak felszereltségére koncentráló kérdések tárhatnak fel. Az irodával rendelkező

szervezetek

aránya

az

Észak-magyarországi

régióban

az

egyik

legalacsonyabb, mindössze 73,5%, jóllehet ez alapvető feltétele volna a folyamatos működésnek és a programirányításnak (Függelék 44. ábra). Az irodák átlagos mérete 66,7 m², ami 17%-kal kisebb az országos átlagnál (Függelék 45. ábra), de ez a foglalkoztatotti létszám ismeretében elegendő lehet. Az átlagos nagyságból kiindulva az is logikusnak tűnik, hogy az irodával rendelkező 36 szervezet mindössze 6,1%-a tud 51 fősnél nagyobb rendezvényt megszervezni, de 16-50 személyes eseményekre is csupán a válaszadók 18,4%-a képes. Lényegesen nagyobb a részesedése azoknak a szervezeteknek, amelyek irodája 15 fő befogadására alkalmas (49%), azonban mindhárom érték alacsonyabb az országos átlagnál (Függelék 47. ábra). Jelentős eltérések tapasztalhatók az irodahelyiségek használatával összefüggésben: mindössze 6,1% azok aránya, akik piaci áron bérlik az irodát, ez az országos átlagnak 39,1%-a (Függelék 46. ábra). Magasabb viszont azon szervezetek részesedése (22,4%), amelyek a szokásos árnál kevesebbet fizetnek a bérleményért. Még náluk is kedvezőbb helyzetben vannak, akik térítésmentesen használhatják egy más jogi vagy magánszemély tulajdonában lévő ingatlant. Gazdaságilag viszont mindenképpen az a hat szervezet a legerősebb, amelyek irodája saját tulajdonban van, arányuk azonban csak 3/4-e az országos átlagnak.

99

A célcsoportokkal való kapcsolattartás szempontjából nem mellékes az iroda közlekedésföldrajzi helyzete, elérhetősége, valamint fizikai akadálymentessége (Függelék 48. ábra). Az irodák

többsége

tömegközlekedési

aspektusból

lényegesen

jobb

színvonallal

jellemezhető, míg a válaszadóknak csupán 36,7%-a nevezte inkább vagy nagyon jónak az irodájuk fizikai megközelíthetőségét (36. ábra). Kisebb-nagyobb mértékben mindegyik válaszlehetőségben van hátrányos jellegű eltérés az országos átlagokhoz képest, összességében azonban főként a „nagyon jó” kategória vett fel kisebb, illetve az „inkább rossz” kategória nagyobb regionális értéket. 36. ábra Az irodák megközelíthetősége tömegközlekedéssel, illetve fizikai akadálymentessége (%) ORSZÁGOSAN megközelíthetőség szempontjából

1,33,7

29,9

13,6

fizikai akadálymentesség szempontjából

47,2

16,9

25,6

25,9

17,6

0,3

17,6

0,3

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG megközelíthetőség szempontjából

2 6,1 14,3

fizikai akadálymentesség szempontjából

0% nagyon rossz

34,7

30,6

22,4

24,5

20%

inkább rossz

26,5

40% inkább jó

nagyon jó

12,2 60%

26,5 80%

nincs irodájuk

100% nt/nv

A szervezetek fő telephelye mellett a válaszadók 26,5%-a jelezte, hogy egyéb ingatlant is igénybe kell venniük a háborítatlan munkavégzés érdekében. Ez – ahogyan az előbbi adatok alapján már várható volt – nem éri el az országos átlagértéket. Kisebb hányaduk a szervezetek saját tulajdonát képezi, míg nagyobb része bérelt helyiség (Függelék 49-50. ábrák). A dologi infrastruktúrához hozzátartoznak a különféle irodai és egyéb technikai eszközök (Függelék 17. táblázat). A mintában szereplő szervezet több mint 70%-a rendelkezik vezetékes és mobiltelefonnal, faxszal és nem lézer nyomtatóval, mintegy 2/3-uk pedig fénymásolóval, elegendő mennyiségű személyi számítógéppel továbbá szélessávú Interneteléréssel. Ezek alapján elmondható, hogy a szervezetek birtokában vannak azoknak az alapvető kommunikációs eszközöknek, amelyek egy programiroda működtetéséhez elengedhetetlenek (természetesen az adatok nem szolgáltatnak információt a tárgyak minőségéről). Néhány további eszköz, mint a hordozható számítógép, a projektor vagy a személygépkocsi

nagyban

hozzájárulhat

a

foglalkoztatottak

komfortérzetének

és 100

munkahatékonyságának emeléséhez, de ezek inkább csak olyan nagyobb szervezeteknél fontosak, amelyek például képzéseket tartanak, vagy rendszeresen vidéki szolgálati útra kell menniük. A legtöbb eszköz esetében az ellátottság az országos szint alatt marad, szignifikáns különbség mutatkozik többek között a modemes Internet-csatlakozás, a projektor, a lézernyomtató, a személyautó és a szkenner esetében.

4.2 Projekttapasztalatok és tervek 4.2.1 Sikerek és kudarcok

Az Észak-magyarországi régióban a megkérdezett szervezetek elsősorban a különféle megyei intézmények által meghirdetett pályázatokban vettek részt az országos átlagnál lényegesen nagyobb arányban (Függelék 4. táblázat). A régió 49 szervezetének mintegy 43%-a nyújtott be eredményesen pályázati anyagokat megyei intézményekhez, amely jelezheti a kiírók és a civil szervezetek közötti jó kommunikációs kapcsolatot. Hasonlóan nagymértékű aktivitást mutatnak a kutatásban részt vevő szervezetek a minisztériumok, a települési intézetek és az NCA működési pályázatainak terén. Az európai uniós pályázatokon az elutasított projekttervek aránya az EQUAL Közösségi Kezdeményezés kivételével nagyon alacsony (2. táblázat). Különösképpen igaz ez a PHARE előcsatlakozási alapra, vagyis a szervezetek rendelkeznek azokkal a szakmai, módszertani tapasztalatokkal, amelyek szükségesek az újonnan megnyílt források felvételére, nem érte őket felkészületlenül az európai uniós csatlakozás. 2. táblázat Szervezetek részvétele az európai uniós pályázatokon ROP pályázata HEFOP pályázata EQUAL pályázata PHARE pályázata

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

Észak-Magyarország 8,2 4,1 22,4 2,0 6,1 14,3 16,3 4,1

Országos átlag 8,3 9,9 28,6 14,3 5,3 14,3 24,3 21,3

Alapvetően kijelenthető, hogy az észak-magyarországi szervezetek, amelyek pályázati aktivitása összességében megfelel az országos átlagnak, mindenekelőtt a megyei és a

101

települési pályázatokon vettek részt sikeresen. Ez bizonyíthatja, hogy a lokális és térségi kapcsolati rendszerek jól működnek a régióban. Kivételt ez alól a megyei munkaügyi központok jelentenek, amelyek esetében az elutasított szervezetek aránya fele akkora, mint a sikeresen pályázóké. Ez ellentmond a régióban egyébként jellemzőnek tekinthető tendenciával, miszerint az eredményesen pályázó szervezetek aránya rendszerint lényegesen magasabb, mint azoké, amelyek nem nyertek. A háttérben esetleg szervezeti, személyi, partnerségi problémák húzódhatnak meg, lehetséges, hogy a munkaügyi központok által megpályáztatott, célcsoportcentrikus munkaerő-piaci szolgáltatásokat nem feltétlenül a kutatásban szereplő foglalkoztatáspolitikai célú nonprofit szervezetek végzik el. A futó projektek és ezen belül a foglalkoztatási célú projektek átlagos száma ÉszakMagyarországon 2,2, valamint 1 darab, ami éppen nem éri el az országos szintet (Függelék 29. ábra). Fontos, hogy a szervezetek mind területileg, mind célcsoportjaik tekintetében hosszú távon is bővítsék foglalkoztatási programjaik hatókörét. Ezzel szemben a szervezetek mintegy negyede egyáltalán nem rendelkezik futó projekttel (Függelék 30. ábra). A cél mindenképpen az, hogy ezek a szervezetek aktívan bekapcsolódjanak a hazai és az európai uniós pályázati rendszerbe, amit megkönnyíthet a folyamatos szakmai tanácsadás, illetve a különböző hálózatokhoz való csatlakozás. 37. ábra A szükségletfeltárások formáinak megoszlása a célcsoportokra és a pénzügyi fenntarthatóságra vonatkozóan CÉLCS OPORT S ZÜKS ÉGLETEI Országosan Észak-Magyarország

43,5 40,8

5 5,3 2 10,2

16,3 14,3

50,36,3 6,104,1

18,3 22,4

PÉNZÜGYI FENNTARTHATÓS ÁG Országosan Észak-Magyarország

0%

33,6 38,8

20%

5,6 7,6

8,2

9,6 4,313,3 8,2 2 2

40%

60%

34,8 40,8

80%

saját kutatás

külső szakértő

elemzések áttekintése

saját kutatás+elemzések áttekintése

saját kutatás+külső szakértő

elemzések áttekintése+külső szakértő

saját kutatás+külső szakértő+elemzések áttekintése

nem végzett, nincs válasz

100%

A szervezetek meglepően nagy arányban végeznek szükségletfeltárást egy-egy program kidolgozása során (Függelék 32. ábra). Matematikailag releváns különbség nem mutatható ki az észak-magyarországi és az országos adatok között, jóllehet az utóbbi kissé magasabb. A 102

célcsoport jellemzőit elsősorban saját kutatással próbálják feltérképezni a szervezetek, amelyet részben korábbi elemzések áttekintésével is kiegészítenek (37. ábra). A mintában szereplő szervezeteknek mindössze 2%-a bízza az igények felmérését teljes mértékben külső szakértőre, ami leginkább a financiális erőforrások hiányára vezethető vissza, míg ugyanis a saját kutatások főként az adott szervezet humánerőforrására épülnek, addig a külső szakértők szakmai díjazása igen magas lehet. A pénzügyi fenntarthatóság szempontjából lényegesen kevesebb szervezet végez vizsgálatokat, felméréseket, de ebben az esetben is nagymértékben támaszkodnak a saját kutatásokra. Éppen ezért célszerű lenne a szervezetek által megvalósított elemzéseket egy adatbázisban összegyűjteni és valamilyen formában hozzáférhetővé tenni, a jövőben pedig ágazatonként és/vagy megyénként közös kutatásokat szervezni. Ezáltal a szervezetek nem apróznák el humánerőforrásaikat, elegendő lenne a már meglévő elemzéseket áttekinteni, több időt és energiát fordíthatnának a konkrét programok megvalósítására, azaz növelhetnék hatékonyságukat.

4.2.2 Jövőkép

Érdemes összehasonlítani, hogy milyen kapcsolat áll fenn a korábbi és a jövőben tervezett pályázatok között (Függelék 4. és 5. táblázat). Európai uniós támogatásra a szervezetek 24,549%-a kíván pályázni. A PHARE előcsatlakozási alappal kapcsolatos relatíve alacsony arány arra vezethető vissza, hogy a program magyarországi része lassan lezárul, hosszú távon a hazai szervezetek már nem számíthatnak rá. Váratlan eredmény az előzmények ismeretében, hogy a régió szervezetei a korábbi viszonylagos sikertelenség ellenére – vagy éppen ezért – az EQUAL Közösségi Kezdeményezésre az országos átlagnál nagyobb mértékben szándékoznak pályázatot benyújtani (a rendelkezésre álló információk alapján ebben az európai uniós költségvetési periódusban Magyarországon nem lesz több EQUAL kiírás). Mivel ezek a programok pénzügyileg és szakmailag egyaránt nagy volumenűek, ezért szorgalmazni és támogatni kell a konzorciumok és a hosszú távú partnerségek létrejöttét mind az adott ágazaton, mind az adott régión belül. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előzményeként kialakított új térszerkezeti szintek (régió, kistérség) a korábbi pályázati ciklusokban nem játszottak nagy szerepet. A területi identitás fokozatos kialakulását és erősödését mutatja, hogy a potenciális pályázók látóköre kitágult a NUTS II. és a NUTS IV. szintek felé is (3. táblázat): az Észak-magyarországi

103

régióban a pályázási vállalkozó kedv a regionális intézmények esetében 71,4%, a kistérségi szervezeteknél pedig 46,9%, ráadásul mindkét érték meg is haladja az országos átlagot. 3. táblázat Korábbi és tervezett regionális és kistérségi pályázatok Észak-Magyarországon Pályázati tervek Regionális szervezetek által kiírt pályázat Kistérségi szervezetek által kiírt pályázat

18,4 10,2 6,1 0

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

71,4 46,9

Észak-Magyarországról a legtöbb pályázóra a Nemzeti Civil Alap regionális és szakmai kollégiumai számíthatnak, ugyanis a szervezetek több mint 80%-a mind működéséhez, mind speciális szakmai tevékenységéhez szeretne támogatást igénybe venni. A megkérdezettek mindkét esetben rendelkeznek előzetes pozitív tapasztalatokkal, vélhetően úgy gondolják, hogy ha nem is sok, de biztos pénz érkezhet ebből a forrásból. Mivel elsősorban a foglalkoztatási célú civil szervezetek vettek részt a kérdőíves felmérésben, ezért meglepőnek tűnik, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz a megkérdezetteknek mindössze 55%-a kíván pályázatot benyújtani. Ráadásul a korábbi pályázati tapasztalatok sem támasztják alá ezt a viszonylag alacsony potenciális szándékot, ugyanis

a

szervezetek

20%-a

szerzett

támogatást

az

Országos

Foglalkoztatási

Közalapítványtól, míg az elutasítottak aránya ennek csupán egytizede volt.

4.3 Partnerségi rendszerek 4.3.1 Kapcsolatrendszer

A

nonprofit

szervezetek

működési

hatékonyságát,

pályázatainak

eredményességét,

tevékenységének ismertségét és elismertségét alapvetően meghatározza, hogy milyen kapcsolatot tartanak fenn a különféle lokális, regionális és országos intézményekkel (Függelék 23-26. táblázatok). Általános trendként megállapítható, hogy a mintában szereplő szervezetek kapcsolati hálója az országos átlaghoz viszonyítva lényegesen kisebb hatókörű. Ez gyakorlatilag a kérdésben szereplő összes szervezetre és intézményre igaz (kivéve a helyi önkormányzatokat és a szakmai szövetségeket), több esetben statisztikailag is releváns eltérés mutatható ki (4. táblázat). A másik fontos megállapítás, hogy szakmai kapcsolatokat lényegesen több szervezet tud felmutatni, mint pénzügyi kontaktusokat. A 104

harmadik állítás, hogy a problémás és kényszerű relációk aránya a régióban elenyészően kicsi. 4. táblázat Pénzügyi, illetve szakmai kapcsolattal nem rendelkező szervezetek aránya Helyi önkormányzat Megyei önkormányzat Kisebbségi önkormányzat Kistérségi társulások Megyei Munkaügyi Központ Helyi munkaügyi kirendeltség Regionális Fejlesztési Ügynökség Kamarák Szakmai szövetségek Minisztériumok Tudományos intézmények Képző intézmények, cégek Egyéb vállalatok, vállalkozások Egyházak Teleházak Pártok

Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag Észak-Magyarország Országos átlag

Nincs pénzügyi kapcsolat 28,6 22,6 49,0 45,5 81,6 66,4 67,3 61,5 53,1 37,2 49,0 35,2 73,5 63,5 73,5 71,8 53,1 54,5 34,7 27,2 77,6 67,1 69,4 43,5 49,0 36,2 83,7 72,1 81,6 65,8 87,8 85,0

Nincs szakmai kapcsolat 14,3 15,6 44,9 36,5 63,3 50,5 57,1 44,5 44,9 25,9 42,9 22,6 55,1 48,2 57,1 59,5 30,6 29,9 26,5 22,6 71,4 52,8 40,8 26,6 40,8 28,6 73,5 57,5 71,4 53,8 85,7 82,7

A felsorolt intézmények alapvetően három – egymással több esetben átfedést mutató – csoportba sorolhatóak: lehetséges partnerek, szakmai tanácsadó intézmények és potenciális pályáztatók.

Legintenzívebb

kapcsolatot

a

helyi

önkormányzattal

ápolnak

a

megkérdezett szervezetek, mind annak gyakoriságát, mind minőségét figyelembe véve: gyakori és pozitív financiális kontaktus 22, gyakori és pozitív szakmai kapcsolat pedig 25 szervezetet jellemez. Ez jelzi, hogy a helyi önkormányzatok felismerték a civil szerveződések lokális közösségben betöltött társadalmi-gazdasági jelentőségét, és nagyfokú hajlandóságot mutatnak a velük való aktív együttműködésre. A megyei önkormányzatokat is hasonló

105

jelenségek jellemzik az arányok kismértékű eltolódásával. A megyei önkormányzatok legfontosabb szerepe ebben az esetben az lehet, hogy összefogja és ösztönzi a térségben jelenlévő civil szervezeteket. A helyi önkormányzatok mellett kiemelkedő jelentőséggel bírnak a minisztériumok egyrészt mint pályázati kiírók, másrészt mint szakmai tanácsadó intézmények. Esetükben azonban már az alkalmi és semleges kapcsolat dominanciája rajzolódik ki, emellett a problémás pénzügyi kapcsolatok terén jelentkező 6%-os arány azt jelezheti, hogy a pályázati pénzek kifizetése nem halad mindig bonyodalmak nélkül. A szakmai szövetségek jelentik a legfontosabb partnerségi lehetőségeket. Ebben az esetben alapvetően a szakmai kapcsolatok jó színvonalát kell megtartani, valamint a kölcsönös szakmai segítségnyújtás és az információs hálózatok hatókörét bővíteni. Ezeknek a szövetségeknek a pályázati potenciálja még igen magas, amit bizonyít, hogy a pénzügyi egymásrautaltság

nívója

(28,6%)

egyelőre

lényegesen

kisebb,

mint

a

szakmai

együttműködéseké (42,9%). Teljes mértékben ellentmondásosnak tűnik a régióban a megyei munkaügyi központok megítélése. Mint korábban már kifejtettük (3.2 fejezet), a munkaügyi központok sem a pályázati tapasztalatok terén, sem a későbbi elképzelésekben nem töltenek be elsőrangú szerepet, ezt azonban egyáltalán nem támasztják alá azok az adatok, amelyek a velük fennálló kapcsolatot jellemzik. Ugyanis a szervezeteknek mintegy 50%-a tart fenn rendszeres vagy alkalmi kapcsolatot az illetékes munkaügyi központtal, és az együttműködési tapasztalatok egyértelműen pozitívak, nehézségekről egyetlen szervezet sem számolt be. A későbbi sikeres szakmai tevékenység és kooperáció érdekében mindenképpen fel kell tárni megyei szinten a vélt vagy valós problémák okait és megoldási lehetőségeit. A munkaügyi központok és a helyi munkaügyi kirendeltségekre vonatkozó adatok megközelítőleg párhuzamba állíthatóak egymással. Hasonlóképpen nem teljesen tisztázott a háttere annak, hogy viszonylag sok szervezet ápol jó kapcsolatot vállalatokkal, vállalkozásokkal. Nem lehet teljes mértékben eldönteni, hogy ezek a cégek a nonprofit szektortól teljes mértékben függetlenül működnek, vagy esetleg a szektoron belül dolgozók által létrehozott szolgáltató társaságok. Szintén ellentmondásos, hogy az „egyáltalán nincs” válaszok aránya ebben az esetben releváns mértékben meghaladja az országos átlagot, ellensúlyozva ezzel az előbb említett pozitívumot. Mindenképpen hangsúlyt kell fektetni a kisebbségi önkormányzatokkal való intenzívebb kapcsolatokra. Mivel a foglalkoztatási célú programok igen jelentős részének a gyakran halmozottan hátrányos helyzetű roma lakosság alkotja a célcsoportját, ezért minél 106

hamarabb fel kell venni a kontaktust az őket képviselő helyi szervekkel. Ez ugyanis jelen pillanatban szinte teljes mértékben hiányzik, aminek az okai feltétlenül a helyi társadalmi viszonyokban keresendők. Az illetékes civil szervezeteknek érdemes tudatosítani közvetetten a kisebbségi önkormányzattal és közvetlenül az érintett lakossággal, hogy a programokban nekik is aktívan szerepet kell vállalniuk. Ez lehet az első lépés a kölcsönös bizalom kiépítésében, amelynek fogyatékosságait talán az igazolja a legjobban, hogy bárminemű pénzügyi kapcsolatot a szervezeteknek csupán a 14,3%-a tart fent a kisebbségi önkormányzattal, míg szakmai kapcsolattal a szervezetek 30,6%-a rendelkezik. Több tényező húzódhat annak a hátterében, hogy a kistérségi társulások és a megkérdezett szervezetek közötti kapcsolat esetén szintén elmaradnak az Északmagyarországi régió értékei az országos átlagtól. Egyik feltételezhető ok az lehet, hogy még mindig nem tisztázódott le teljes mértékben a tervezési-statisztikai és az önkéntességen alapuló kistérségek működési területe. A másik lehetséges akadály, hogy a régió kistérségi társulásai és a résztvevő önkormányzatok nem használják ki teljes mértékben az együttműködés adta lehetőségeket. Nem látták még be, hogy a kistérségben működő civil szervezetek megfelelő konzorciumi partnerek lehetnek egy-egy pályázat beadásakor. A harmadik nehézséget pedig az jelentheti, hogy az egy kistérségen belüli szervezetek nem állnak megfelelő formális és informális kapcsolatban sem egymással, sem más települési önkormányzatokkal. Szintén inkább a negatív példák sorát gyarapíthatja a regionális fejlesztési ügynökség. Meglepően kevés szervezet tart fent ezzel az intézménnyel kapcsolatot, jóllehet mind pályáztatóként, mind szakmai tanácsadóként jelen kell lennie a nonprofit szervezetek mindennapjaiban. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy a financiális kontaktusban álló szervezeteknek mindössze 10%-a tartja pozitívnak a viszonyt a regionális fejlesztési ügynökséggel, ugyanez az arány a szakmai kapcsolatok esetében is csak 22%, ami a többi – foglalkoztatási programok megvalósítása terén releváns – intézményhez képest mindenképpen alacsony értéket jelent. A kamarák elsősorban abban a tekintetben játszhatnak fontos szerepet a civil szervezetek életében, hogy összeköthetik a piaci-vállalkozói szférát a nonprofit szektorral. Ez főképpen azon szervezetek számára lehet lényeges, amelyek célcsoportját a mikro- és kisvállalkozások alkotják. Jelenleg a régió megkérdezett civil szervezetei és a kamarák között inkább csak alkalmi kapcsolatok léteznek. A tudományos, valamint a képző intézményekkel a szervezetek kapcsolati intenzitása túlzott mértékben elmarad az országos átlagtól, pedig ezek az intézetek lehetnének 107

hivatottak arra, hogy elméleti kutatásokkal és gyakorlati képzésekkel megalapozzák a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek hatékonyságát. Legcsekélyebb mértékben a teleházak, az egyházak és a pártok vesznek részt a civil szervezetek kapcsolati hálójában. Az első esetében ez azért jelent problémát, mert a teleházak – főként a kis településeken – információs bázisként szolgálhatnak, segítve például a munkanélküliek számára a munkahelykeresést. A vallási és ideológiai semlegességet tükrözheti, hogy a szervezeteknek mindössze 20%-a tart fent kapcsolatot egyházakkal és 10%-a pártokkal. A nonprofit marketing hazánkban még kevésbé alkalmazott és ismert eszköz a civil szervezetek működésében. Ennek célja a szervezet tevékenységének megismertetése a lehetséges célcsoportokkal, támogatókkal és a szélesebb közvéleménnyel. A nonprofit marketing egyik eszköze a médiával fenntartott kapcsolat, amelyet az Északmagyarországi régió civil szervezetei szinte egyáltalán nem alkalmaznak (Függelék 30. táblázat). Az országos értékekhez viszonyítva főleg a „kiemelkedően jó”, illetve az „egyáltalán nincs” kategóriák esetén találunk szignifikáns eltéréseket (38 ábra). Az északmagyarországi szervezeteknek csupán 1/7-e tart fent kiemelkedően jó kapcsolatot a lokális sajtóval, ami az országos átlagnak csupán a felét jelenti. Ahogyan tágul a média területi horizontja, úgy emelkedik azon szervezetek száma, amely egyáltalán nem létesített kontaktust az elektronikus vagy írott sajtó képviselőivel. Még ennél is megdöbbentőbb azonban, hogy a szervezetek alig ismerték fel az internetes megjelenési lehetőségek jelentőségét. Az Internet, mint a leginkább költséghatékony médium nagy könnyebbséget jelenthetne a korlátozott pénzügyi erőforrásokkal rendelkező szervezetek életében. Nem csak egyoldalú információbázisként kell értelmezni, hanem egy komplex kommunikációs eszközként, amely egyszerűsítheti a partnerkeresés folyamatát, ahol szakmai, jogi, pénzügyi segítség kérhető, ahol közzé lehet tenni a szervezetről híreket, írásokat és beszámolókat. Számos internetes civil portál működik már az országban, ahol a nonprofit szektorban tevékenykedők képviseltethetik magukat, ingyenesen linkeket és hosszabb-rövidebb híreket helyezhetnek el. A sajtóbeli jelenlétnek ezen formája tehát nem elsősorban pénz, hanem sokkal inkább szándék kérdése.

108

38. ábra A szervezetek kapcsolata a médiával INTERNETES PORTÁLOK 10,3

Országosan

8,2

Észak-Magyarország

21,3 10,2

26,2

30,9

14,3

11,3

61,2

6,1

ORS ZÁGOS ELEKTRONIKUS S AJTÓ Országosan 3,7 9,6

25,6

51,2

18,4

Észak-Magyarország

10

73,5

8,2

ORS ZÁGOS ÍROTT S AJTÓ Országosan

3 8,6

Észak-Magyarország 2

30,6

48,2

18,4

9,6

71,4

8,2

MEGYEI ÍROTT S AJTÓ 16,6

Országosan Észak-Magyarország

35,2

8,2

24,6

38,8

17,9

26,5

5,6

26,5

HELYI ÍROTT S AJTÓ Országosan

28,6

Észak-Magyarország

36,2

14,3

19,3

42,9

8,6

7,3

26,5

10,2 6,1

20,6

11

7,3

18,4

6,1

HELYI ELEKTRONIKUS S AJTÓ Országosan

26,6

Észak-Magyarország

14,3

0% kiemelkedően jó

jó

34,6

csekély

34,7

20%

26,5

40%

egyáltalán nincs

60%

80%

100%

nem tudja/nincs válasz

4.3.2 Hálózatok A tartós együttműködések, partnerségi hálózatok jelentősége egyrészről egy külső kényszer hatására növekedett meg, amely nem más, mint hazánk belépése az Európai Unióba és ezzel együtt a felülről jövő partnerségi igények (a horizontális és vertikális partnerség alapelve). Ehhez csatlakozott az a belső indíttatás, amely tudatosította a szervezetek munkatársaiban, hogy a feladatok, a felelősség és az információk megosztása hatékonyabbá teheti szakmai munkájukat. A hálózati együttműködések eredményességét több tényező determinálhatja, ezek közül kellett a megkérdezetteknek kiválasztani a három legfontosabbat (Függelék 29. táblázat). Az így kialakult országos, valamint régiós sorrend több kijelentés esetében különbözik egymástól (5. táblázat). Míg az első és második helyen lévő kritériumok régiós százalékos 109

értékei is alig különböznek az országostól, addig a harmadik és a negyedik helyezettek között elég nagy különbség tapasztalható. 5. táblázat A hálózati együttműködés sikerességének kritériumai Észak-Magyarország Országosan 1. 1. közös érdekek és célok 2. 2. partnerségek 3. 6-7. kölcsönös segítségnyújtás 4. 8. közös eredmények 5. 6-7. átlátható pénzügyi irányítás 6. 3. kölcsönös információcsere 7. 9. munkamegosztás 8. 4. szakmai kompetenciák 9-10. 12. az együttműködés széleskörű (el)ismertsége szakmaspecifikus információkhoz való 9-10. 14. folyamatos hozzájutási lehetőség 11. 11. informális kapcsolatok 12-15. 5. motiváltság a részvételre 12-15. 13. közös lobbi tevékenység 12-15. 15. egyszerű partnerségi struktúra 12-15. 16. szervezeti strukturáltság 16-17 10. demokratikus döntéshozatal 16-17. 18. folyamatos ellenőrzés, értékelés 18. 17. demokratikusan megválasztott vezetés

Észak-Magyarországon a kölcsönös segítségnyújtás 26,5%-kal szerezte meg a harmadik pozíciót (az országos érték 16,2%), a közös eredményeket pedig a régióban a szervezetek 22,4%-a tartja nagy horderejűnek (az országos érték 11%). Ezzel szemben országosan egyértelműen előbbre helyezik a kölcsönös információáramlásból, a motiváltságból és a szakmai kompetenciák összeadódásából származó előnyöket. Megállapítható tehát, hogy a legfontosabb értékek a közös célért való küzdelem, az elért eredmények közös öröme és a kölcsönösség, a partnerség alapelve. A sorrend középen többé-kevésbé megegyezik, az egyetlen jelentősnek mondható kivétel az, hogy az Észak-magyarországi régióban a nonprofit szervezetek valószínűleg nehezebben jutnak szakmaspecifikus információkhoz, így ennek jelentőségét nagyobbra értékelték, mint az ország több régiójában. A mezőny utolsó részében két jelentős eltérés mutatkozik meg: a motiváltság és a döntéshozatali demokrácia országosan 17,2%-ot, illetve 10%-ot ért el, miközben a régiós szervezeteknek mindössze 6,1%-a, illetve 4,1%-a tartotta relevánsnak ezeket a tényezőket.

110

A szakmai hálózatok szerepét 29 szervezet tartja jelentősnek vagy megfelelőnek a nonprofit szektor munkájában. Elsősorban az utóbbi válaszlehetőség esetén tapasztalható pozitív irányú eltérés az országos átlaghoz képest: a 36,7%-kal az Észak-magyarországi régió érte el a legmagasabb értéket (Függelék 68. ábra). A civil partnerség szerepét igazából a hálózati tagsággal rendelkező szervezetek (77,6%) tudják pontosan megítélni (Függelék 70. ábra). Ez a 38 szervezet hivatott eldönteni azt is, hogy megéri-e belépni ilyen jellegű szakmai hálózatokba (Függelék 71. ábra). A 2/3-os igenlő válasz, amely valamelyest magasabb az országos átlagnál, mindenképpen meggyőzheti a még „kívülálló” szervezeteket a csatlakozás fontosságáról és annak előnyeiről (Függelék 72. ábra).

4.4 Szociális gazdaság A szociális gazdaság egyesíti a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi vállalkozó kedvet. A civil szervezetek esetleges piaci tevékenységével összefüggő attitűdöket az alapján próbáltuk megragadni, ahogyan a megkérdezettek reagáltak a forprofit és a nonprofit szektor összefonódásával kapcsolatos kijelentésekre (Függelék 36-37. táblázatok). Az észak-magyarországi szervezetek válaszaiból az az alapvető tendencia rajzolódik ki, miszerint a nonprofit szervezeteknek meghatározott feltételek mellett igenis jelen kell lenni a piaci szereplők között. 6. táblázat Ellentétes eredmények két hasonló tartalmú kijelentés esetében (%)

A PIACI ÉS A NONPROFIT TEVÉKENYSÉG NEM ÖSSZEEGYEZTETHETŐ, KIZÁRJÁK EGYMÁST A NONPROFIT ÉS A PIAC ELLENTÉTES, ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN FOGALOM

ÉszakMagyarország Országos ÉszakMagyarország Országos

egyáltalán nem ért egyet

inkább nem ért egyet

is-is

inkább egyetért

teljesen egyetért

nt/nv

2,0

2,0

18,4

28,6

49,0

-

5,6

5,0

13,6

21,9

50,5

3,3

55,1

26,5

12,2

2,0

4,1

-

55,8

21,3

10,6

4,3

5,0

3,0

Egyetlen olyan állítás volt, amelyre teljes mértékben ellentétes válasz született (6. táblázat): „A piaci és a nonprofit tevékenység nem összeegyeztethető, kizárják egymást”, jóllehet tartalmilag szinte ugyanazt jelenti, mint „A nonprofit és a piac ellentétes, összeegyeztethetetlen fogalom”. Míg az előbbi állítás esetében a „nem ért egyet” és az „egyetért” válaszok aránya 1:19, addig a második kijelentésnél 9:1.

111

A civil szervezetek mindenképpen versenytársaiknak tartják az adott szegmensen belül a piaci szereplőket is. A piaci szolgáltatásokban való részvétel legnagyobb előnye, hogy általa gazdaságilag megerősödhet a szervezet, megszűnik az egyoldalú függőség a pályázatoktól, a szakmai tevékenység is tervezhetőbbé válik. Mindemellett a válaszadók hangsúlyozzák, hogy a fő profilt a nonprofit szolgáltatások adják, a piaci jelenlét csak a tevékenységi kör kiegészítéseként funkcionálhat (59,2%). A civil szervezetek kockázatvállalásának megítélése volt a legnehezebb a megkérdezettek számára, az Észak-magyarországi régióban az országos átlagnál (28,9%) hozzávetőlegesen 8%-kal többen vélekednek úgy, hogy a szociális gazdaság szereplői szintén bátran felvállalhatják a rizikót, jóllehet ezáltal esetleg célcsoportjaikat és saját helyzetüket is veszélyeztethetik. Nem áll összhangban egymással az, hogy a szervezetek mennyire tartják szükségesnek a szociális gazdasághoz tartozó tevékenységeket, illetve, hogy milyen mértékben vesznek részt ezekben a szolgáltatásokban (Függelék 31-35. táblázatok). Alapvetően a szolgáltatások három kategóriába sorolhatóak be: •

a szervezetek szerint fontos tevékenység, amellyel viszonylag jelentős részük foglalkozik is, legjobb példák a szabadidős és sportprogramok szervezése, a helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele vagy a problémás fiatalokkal való törődés;

•

a szervezetek többsége szükségesnek tartja, de nem kívánja felvállalni, ilyen például a gyermekfelügyelet, az elöregedett épületek felújítása vagy a csatornázás és csatornatisztítás;

•

a szervezetek nagy része nem tekinti relevánsnak, ezért a jövőben sem akar ilyen szolgáltatást nyújtani, mint például a céltaxi-járatok üzemeltetése vidéki településeken és azok között, lakóházak őrzése és portaszolgálata vagy a vidéki és városközponttól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése.

A legtöbb szolgáltatás esetében az Észak-magyarországi régióban alacsonyabb a szociális gazdaságban már tevékenykedő szervezetek aránya, mint az országos átlag. Egyáltalán nem üzemeltetnek például boltot és céltaxi-járatokat, ezek mellett itt a legkisebb a háztartási munkát végzők és az audiovizuális szolgáltatást nyújtók aránya, de nagyon alacsony többek között a házhozszállítást vagy a minőségi standardok monitorozását vállalók részesedése is, és ezt a jövőben nem is nagyon tervezik. Nem kevésbé fontos, hogy mely szolgáltatások terén várható a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek számának – akár az országosnál is – nagyobb mértékű bővülése. Az országban egyedül itt jelezte néhány szervezet, hogy tervezi lakóházak őrzését és 112

portaszolgálatát. A válaszadók nyitottnak tűnnek az új technológiák terjesztésére is, ezt bizonyítja, hogy 8,2%-uk vállalja audiovizuális szolgáltatások és új információs technikák bevezetését. A legnagyobb pozitív irányú változás a szabadidős és sportprogramok szervezése terén várható, ez azonban valójában nem eredményez nagyságrendi átalakulást, ugyanis a szervezeteknek már most is 69,4%-a folytat ilyen jellegű tevékenységet. Ezt tartják a legfontosabbnak is: a megkérdezettek 97,9%-a az „inkább szükség van rá” vagy a „nagy szükség van rá” választ adta. Szintén figyelmet érdemelnek azok a feleletek is, amelyekből kiderül, hogy vélhetően a financiális vagy a személyi erőforrások hiánya nem teszi lehetővé bizonyos funkciók felvállalását: ezeket a „nem tudná, de szeretné” kategória foglalja magába. A válaszok alapján egyértelműnek tűnik, hogy az idősek számára nyújtott otthoni segítő szolgálatot, továbbá a szelektív hulladékgyűjtést és újrafeldolgozást vállalnák fel a legtöbben, amennyiben ehhez a körülmények adottak volnának. Utóbbihoz megjegyzésként hozzáfűzhető, hogy a hulladék helyi szelekciója igazából nem igényel semmiféle anyagi vagy személyi ráfordítást – persze, ha az ily módon szétválogatott hulladékot az elszállítást követően nem kezelik külön, akkor az egész folyamat elveszíti az értelmét. A régió szervezeteinek szociális gazdaságban betöltött szerepéről és szerepfelfogásáról alapvetően az állapítható meg, hogy •

főleg a hagyományos szociális munkákban nyújtanak jelenleg és a jövőben is szolgáltatásokat;

•

ezek mellett a szervezetek 80-90%-a szerint elemi horderejű a természet- és a környezetvédelem;

•

sok esetben egyébként fontosnak tartott tevékenységeket nem akarnak felvállalni;

•

a kérdőívben felsoroltak jelentős részét inkább csak kismértékben tekintik szükségesnek.

Az adatok összességében arról árulkodnak, hogy az Észak-magyarországi régióban a szociális gazdaság jelentősége az országos átlagokhoz képest jelenleg még mindenképpen alulértékelt, és a szervezetek nagy része nem is tervez bekapcsolódni ebbe a szegmensbe. Ezért mindenképpen szükség van a szolidaritásra, a méltányosságra és a piac elveinek elfogadására épülő, a fenntartható fejlődést hosszú távon biztosító szociális gazdaság megszilárdulását és elterjedését szolgáló országos szakmai hálózat megteremtésére, a potenciálisan a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek megerősítésére, valamint a szociális gazdasághoz kapcsolódó szolgáltatásrendszer kialakítására és működtetésére.

113

Mindezek által növekedhet a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli munkahely-teremtés és foglalkoztatási kapacitás. A megerősödött szociális gazdaság munkaerőigénye lehet tehát az egyik

megoldás

az

európai

országokban

napjainkban

tapasztalható

nagyarányú

munkanélküliségre, hiszen az ilyen típusú tevékenységek hozzáadott értéke az Európai Unió gazdaságának több mint 10%-át képezi.

4.5 Az OFA-ROP Hálózat szolgáltatási területei és formái A kérdőíves felmérésben résztvevő összes nonprofit szervezet felvilágosítást kapott a közeljövőben induló OFA-ROP Hálózatról. A rövid tájékoztatás csak a kérdőív utolsó szakaszánál – az 58. kérdés előtt – történt meg, a kérdezőbiztos a következő szöveget olvasta fel: „A ROP 3.2.3 célja egy – a szociális gazdaság megerősödését és elterjedését szolgáló – országos szakmai támogató hálózat kialakítása, melynek keretében 6 régióban tanácsadói iroda felállítására kerül sor. A szakmai támogató hálózat legfőbb feladata egyrészről a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek megerősítése annak érdekében, hogy piacképes és közösségi igényeket kielégítő, hosszú távon is fenntartható szolgáltatásokat legyenek képesek nyújtani vagy termékeket előállítani. Másrészről olyan a szociális gazdaság területéhez kapcsolódó szolgáltatásrendszer kialakítása, működtetése a cél, amely a projektgazdák speciális és változó szükségleteire gyors, hatékony és célzott válaszokat képes adni.” Ez a minimális információ szükséges volt ahhoz, hogy a felkeresett szervezetek mindegyike tisztában legyen a kutatás egzakt célkitűzéseivel.

4.5.1 A szervezetek működési nehézségei

Annak érdekében, hogy a nonprofit szervezetek betölthessék a nekik szánt és az általuk felvállalható szerepet a szociális gazdaságban, ismerni kell azokat a megoldásra váró problémákat, amelyek megnehezítik a munkavégzésüket és csökkentik a hatékonyságukat (Függelék 41-43. ábra). Észak-Magyarországon a legkisebb problémát a munkatársak gyors cserélődése jelenti (39. ábra). Ez a jelenség két dologgal magyarázható: vagy viszonylag hosszú időn keresztül meg tudják tartani a szervezetek az alkalmazottaikat, vagy az új munkaerő gyorsan 114

be tud illeszkedni a szervezetek struktúrájába. Szintén könnyen áthidalhatónak tartják a munkatársak nem megfelelő képzettségét, amely ismét többféleképpen értelmezhető: vagy már eleve kvalifikált személyek dolgoznak a szervezeteknél, vagy a munkavégzéshez igazából nem szükséges magas iskolai végzettség. Közelebb juthatunk a dilemma feloldásához a foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettségéről szóló táblázat megtekintésével, amely elárulja, hogy a diplomás alkalmazottak átlagos száma 23,6%-kal kisebb az országos átlagnál (Függelék 8. táblázat). 39. ábra A legkevésbé és a leginkább problémásnak ítélt területek a szervezetek életében MUNKATÁRS AK GYORS CS ERÉLŐDÉS E 42,9

Országosan

30,6

Észak-Magyarország

9 6,6 11

69,4

18,4

6,124,1

MUNKATÁRS AK NEM MEGFELELŐ KÉPZETTS ÉGE 52,5

Országosan Észak-Magyarország

26,9

63,3

10,33,76,6

16,3

14,3 24,1

ALACS ONY FIZETÉS EK Országosan Észak-Magyarország

9,3 13,6 8,2 8,2

34,6 24,5

29,6 49

13 10,2

PÉNZÜGYI INS TABILITÁS Országosan

8,6 12,6

28,9

44,5

Észak-Magyarország

8,2 14,3

24,5

53,1

0% egyáltalán nem probléma nagy probléma

20%

inkább nem probléma nem tudja/nincs válasz

40%

60%

80%

4,7

100%

inkább probléma

A hazai trendeknek megfelelően a folyamatos működés és a tervezhetőség legnagyobb gátja a pénzügyi instabilitás, ezzel a problémával a szervezetek 53,1%-ának kell megküzdenie. Az állandó pályázati kényszer, az önfenntarthatóság hiányérzete a főállású alkalmazottak esetében a munkahelyek elvesztésétől való félelemmel párosul. Mindehhez az Észak-magyarországi régióban egy másik jelentős probléma is társul, nevezetesen az alacsony munkabér. Az országos átlaghoz képest kevésbé tartják problémásnak a munkatársak túlterheltségét, a megfelelő érdekképviselet, a szupervízió és a szervezetfejlesztés, valamint a speciális szakismeretek hiányát. Egyik esetben sem egyszerű feltárni a problémák okait és hátterét, nem lehet eldönteni biztosan, hogy például azért nem probléma az érdekképviselet hiánya,

115

mert a szervezetek elégedettek vele, vagy pedig azért, mert nem tartják szükségesnek. Az alkalmazottak terheltségi szintje a szektorban igen változó: a pályázatírás időszakában lényegesen többet, gyakran a munkaidőn túl is dolgozni kell, míg a programmegvalósítás fázisában a munkavégzés időben sokkal tervezhetőbbé válik. A szupervízió a hazai nonprofit szektorban még kevéssé bevett gyakorlat, ezért hiányát a szervezetek – főleg a kisebbek – nem is érezhetik problémának. A speciális szaktudás tekintetében a régió szervezetei inkább az országos átlag alatt helyezkednek el (Függelék 9. táblázat), emellett a nonprofit szférában szerzett munkatapasztalat sem feltétlenül kielégítő mértékű (Függelék 11. táblázat), így lehetséges, hogy a régió egyes szervezetei nem tartanak igényt az elmélyült szakmai ismeretekre. A humánerőforrás speciális tudásáról szóló helyzetelemzést további kérdések részletezik a kérdőívben (Függelék 12-16. táblázatok). Az észak-magyarországi szituáció a legtöbb esetben megegyezik az országossal, most csak a régió egyedi jellegzetességeire térünk ki. Az egyik ilyen megállapítás az lehet, hogy nagyon kevés esetben ítélik súlyosnak a felsorolt ismeretek tökéletlenségét. Az inkább kismértékű vagy közepes hiányosságok (például a jogszabályi háttérrel, illetve a pályázatírással kapcsolatos ismeretek nem kielégítő mértéke) pedig nem hátráltatják erősen a szervezetek működését, fejlődését. A szervezetek 59,2%-a teljesnek tekinti a munkaerő pszichológiai ismereteit, és 71,4%-a szerint a lélektani ismeretek hiánya egyáltalán nem is jelent gátló tényezőt (ezek az értékek a legmagasabbak a régióban), jóllehet ilyen végzettségű munkatárssal gyakorlatilag szinte alig rendelkeznek (Függelék 9. táblázat). Hasonlóan magas értékek jellemzik a konfliktuskezelési technikákat, vagyis vélhetően ezeknek is birtokában vannak a szervezetek. Összességében kimagasló a hiányosság az idegennyelvtudással kapcsolatosan. Azonban érdekes módon az összes régió közül itt a legmagasabb azon szervezetek aránya, amelyek szerint nem hátráltatja munkájukat ez a probléma. A régióban az adatok alapján a következő témákkal kapcsolatosan mutatkozhat képzési igény: számítógépes ismeretek, információk a Strukturális Alapokról, pályázatírás, nonprofit jog, pénzügyi-könyvelési technikák, vállalkozási és adózási ismeretek, érdekérvényesítési technikák, valamint kiegészítésképpen foglalkoztatáspolitika. A szervezetek működésében nemcsak humánerőforrás-problémák jelentkezhetnek, hanem úgymond költségvetési deficitek is (Függelék 57-58. ábrák). Egy civil szervezet életében általában a munkahelyek meg- és fenntartása okoz problémát, ennek megfelelően az észak-magyarországi szervezetek 73,5%-a szerint is a bérköltségek előteremtése a legnehezebb feladat. Ezzel szemben mindössze a szervezetek 28,6%-ánál komplikált az 116

irodabérlés költségeinek biztosítása, ami annak tükrében nem is meglepő, hogy csak három szervezetnek kell a piaci bérleti díjat megfizetnie, és 13 szervezet egyáltalán nem rendelkezik irodahelyiséggel (Függelék 46. ábra). A fennmaradó négy lehetséges költségprobléma (működési, képzési, reklám- és egyéb kiadások) megítélése országos viszonylatban inkább jónak mondható, de még így is a szervezeteknek nagyjából a fele nehezen tudja ezeket a költségeket előteremteni. Az egyes projektek során előforduló problémákra külön figyelmet kell fordítani (Függelék 18-20. táblázatok). A szervezetek 57,1%, illetve 55,1%-nak a szakmai programok elkészítése és a beszámolók megfogalmazása nem jelent problémát, ezek az értékek felülmúlják az országos adatokat, szakmailag a szervezetek tehát felkészültek, programjaik megalapozottak. A legsúlyosabb problémának egyértelműen a projektek hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága számít. A szervezeteken leginkább az segítene, ha a már egyértelműen eredményes, pénzügyileg és szakmailag is ellenőrzött programoknak nem kellene több alkalommal szigorú pályázati procedúrán keresztülmenniük. Természetesen ez nem az új és esetleg felkészültebb pályázók versenyből való kizárását jelenti, de folyamatos támogatás nélkül önmagukban a szervezetek életképtelennek tűnhetnek a szociális gazdaságban. Két további témakört lehet még kiemelni a felsoroltak közül: a közbeszerzési eljárások lebonyolítását és a minőségbiztosítást. Mindkettőt – a régió szervezeteitől szokatlan módon – a „nem tudja/nincs válasz” feleletek túlsúlya jellemzi (30,6% és 28,6%), amely arra enged következtetni, hogy a szervezetek gyakorlati megjelenése ezekben a kategóriákban nem jellemző, jóllehet nagyobb projektek esetén szükség lehet legalább egyszerűsített közbeszerzési eljárás lebonyolítására, valamint a minőségbiztosítás is egyre inkább terjed a szigorú európai uniós normáknak megfelelően. Az előbbiekben már megállapítottuk, hogy a pénzügyi fenntarthatóság jelenti a szervezetek életében a legkomolyabb nehézséget. A finanszírozási problémákat a megkérdezettek tovább részletezték, ami a korábbi kijelentésekkel összefüggésben némi ellentmondást eredményezett (Függelék 21-22. táblázatok). Egy kivételével ugyanis az összes felsorolt lehetőség esetében az országos átlaghoz képest igen jelentős volt azon szervezetek aránya, amelyek szerint ezek a pénzügyi faktorok nem jelentenek számukra gondot, például a pályázati támogatások időtartama országosan csupán 10,6%, a régióban viszont 22,4%-nál nem számít problémának. A tendenciát tovább erősíti, hogy rendre 15-20%-kal az országos átlag alatt van azoknak a szervezeteknek a részesedése is, amelyek súlyos problémának titulálták a kérdőívben megadott tényezőket (például a nonprofit szervezet önerejének a hiánya országosan 53,8%, a régióban 38,8%). Természetesen mindez nem azt 117

jelenti, hogy ebben a régióban nincsenek ilyen jellegű gondok, de a mértékük és a megítélésük mindenképpen eltér az országostól. A legnagyobb problémát a nonprofit szervezet önerejének és folyamatos fizetőképességének hiánya, az állami garanciák hiánya, valamint a programok utófinanszírozása jelenti.

4.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások

Az előző fejezetben feltárt problémáknak valamelyest összhangban kell lennie azokkal a szükségletekkel és elvárásokkal, amelyeket a leendő partnerszervezetek állítanak az OFAROP Hálózattal szemben (Függelék 75. ábra). Több olyan szolgáltatás van, amelyek esetében a „fontos” és a „kiemelkedően fontos” válaszok összesített aránya meghaladja a 70%-ot (40 ábra). Az adatok alapján az Észak-magyarországi régióban a jövőben – fontossági sorrendben – a következőkre várható igény: a „legjobb gyakorlat” megismertetése, pályázati tanácsadás és a szervezetek ellátása pályázati információkkal, szakmai partnerségek kialakulásának segítése, folyamatkövető tanácsadás, helyi fórumok szervezése, jogi tanácsadás, szakmai találkozók szervezése, képzések szervezése, partnerszervezeti adatbázis fenntartása. Megállapítható tehát, hogy a szervezetek elsősorban a tapasztalatcserére, az együttműködésre és pályázati projektek megvalósítására szeretnének hangsúlyt fektetni, és ezt várják el a tanácsadói hálózattól is. Meglepő, hogy több válaszadó jelezte más kérdéseknél a pénzügyi ismeretek hiányát és az egyéb a szervezetek életét akadályozó gazdasági jellegű nehézségeket, mégis a szolgáltatási igények meghatározásánál a pénzügyi tanácsadás nem került a legfontosabb szükségletek közé. Valószínűsíthető, hogy nem lesz különösebben szükség nyomtatási, fénymásolási és internetezési lehetőségekre, amely nagyobbrészt annak tudható be, hogy a szervezetek ellátottsága az ezekhez szükséges technikai eszközökkel kielégítő színvonalú (Függelék 17. táblázat). Emellett viszonylag mérsékelt igény várható internetes fórum működtetésére, ezt ugyanis az e-mail és a telefon sokkal hatékonyabban helyettesíti.

118

40. ábra A tanácsadó irodák szükséges szolgáltatásai az Észak-magyarországi régióban (%) Folyamatkövető tanácsadás

4,12 14,3

Helyi fórumok szervezése

24,1 14,3

„legjobb gyakorlat” (best practice) megismertetése Jogi tanácsadás Képzések szervezése Szakmai rendezvények szervezése

Szakmai találkozók szervezése A szervezetek ellátása pályázati információkkal

Módszertani segítség helyi szükségletek felméréséhez Kommunikáció biztosítása az Irányító Hatósággal Nyertes pályázatok utókövetése

Szervezetfejlesztés Internetes hírlevél működtetése

55,1 42,9

28,6

2

22

20,4

44,9

28,6

2

36,7

4,12 12,2

26,5

22,4

26,1

20,4

Nyomtatott hírlevél működtetése

8,2

0%

16,3 20,4

12,2 2

14,3

14,3 2

44,9

14,3 26,1

26,5 22,4

46,9 22,4

28,6

46,9

14,3

24,5

20%

40%

60%

2 10,20

14,3 2

44,9

34,7

2

42,9

38,8

30,6

8,2

32,7

32,7

6,1 12,2

4,1 8,2

22,4

44,9

4,14,1

2

16,3 2

26,5 20,4

18,4

22

10,2 2

28,6

30,6

28,6 2

30,6

24,5

38,8

6,1 8,2 2 8,2 6,1

2

55,1

6,1 8,2 12,2

2

53,1

49

6,1 6,1 12,2

Helyi foglalkoztatási ismeretek átadása

Partnerszervezeti adatbázis fenntartása

26,5

14,3

16,3

2 26,5

46,9

6,14,1 8,2

4,12

42,9

20,4

4,1

26,5

18,4

20,4

28,6

16,3

Ismeretek a Strukturális Alapokkal kapcsolatban

2

20,4

24,5

10,2

Internetes fórum működtetése

2

46,9

2

Internetezési lehetőség Szakmai partnerségek kialakulásának segítése

2

18,4

40,8

24,1 16,3

Rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítása Pénzügyi tanácsadás

2

32,7

59,2

226,1

Nyomtatási, fénymásolási lehetőség Pályázati tanácsadás

44,9

80%

egyáltalán nem fontos

inkább nem fontos

inkább fontos

fontos

kiemelkedően fontos

nem tudja/nem válaszol

2

100%

Az országos adatokkal összevetve az mondható el az Észak-magyarországi régióról, hogy a „kiemelkedően fontos” válaszok aránya számos esetben lényegesen alacsonyabb, míg a „fontos” kategória mellett sokkal többen döntöttek. Erre a jelenségre jó példát szolgáltatnak

119

az alábbi tevékenységek: módszertani segítség a helyi szükségletek felméréséhez, rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítása vagy a szervezetfejlesztés. A képzések tematikáját tekintve elmondható, hogy gyakorlatilag szinte bármilyen tárgykörben számíthatnak a szervezetek érdeklődésére, kiemelkedő azonban az igény a pályázatírással és az Európai Unió Strukturális Alapjaival kapcsolatos képzésekre (Függelék 47-49. táblázatok). A szervezetek képviselőinek 77,6%-a szerint mindenképpen szükség van pályázatírói ismeretek és praktikák átadására, ez a legnagyobb érték a többi régióhoz viszonyítva, de ha ehhez hozzászámoljuk az „inkább” szükséges válaszokat, akkor majdnem 100%-ot kapunk. Szintén az összesített pozitív válaszok alapján 80% feletti „szavazatot” kaptak a következő képzési témakörök: pénzügyi és könyvelési ismeretek, nonprofit jogi ismeretek, munkajogi ismeretek, EU-s ismeretek, lobbitechnikák, operatív és szervezői készségek fejlesztése. Mindezek mellett hosszabb távon még fontosnak tűnik a konfliktuskezelési technikák, a vállalkozási és az adózási ismeretek oktatása. Sajátos ellentmondás, hogy a válaszadók nagy része elégedetlen a munkatársak nyelvtudásával, mégis szinte a nyelvoktatásra tartanak legkevésbé igényt. 41. ábra A képzések akkreditált voltának fontossága (%)

Országosan ÉszakMagyarország

37,5

31,6

28,6

0%

20% nagyon fontos inkább nem fontos nem tudja/nem válaszol

16,6

36,7

40%

18,4

60%

80%

11,3

14,3

3

2

100%

inkább fontos egyáltalán nem fontos

Az igényelt képzési tematikák mellett a leendő OFA-ROP Hálózat oktatási tevékenységénél arra is figyelmet kell fordítani, hogy a potenciális szervezetek mennyire tekintik mérvadónak a kurzusok akkreditálását (41. ábra). Az adatok alapján kitűnik, hogy a régióban megkérdezettek 2/3-a nagyon vagy inkább fontosnak tartja, hogy az általa elvégzett tanfolyam országosan is elismert legyen, azonban a „nagyon fontos” válaszok aránya az összes régió közül itt a legalacsonyabb (Függelék 84. ábra).

120

4.5.3 Az együttműködés formái

Nem elég azonban csupán azzal tisztában lenni, hogy a szervezeteknek milyen szolgáltatásokra van szüksége, hanem azt is fel kell tárni, hogy milyen formában szeretnék igénybe venni a tanácsadást (Függelék 76. ábra). A megkérdezettek a legtöbb témakör esetén előnyben részesítették az egyéni konzultációkat, ilyenek a szakmai, pénzügyi, jogi, humánerőforrás és infrastrukturális kérdések, továbbá a projektek működtetéséhez kötődő feladatok (42. ábra). 42. ábra Az egyes szolgáltatásokhoz leghatékonyabbnak tartott tanácsadási formák S zakmai kérdések

36,7

Pénzügyi kérdések

49

Jogi kérdések Projektek előkészítéséhez kötődő kérdések

18,4

20,4

30,6 42,9

Infrastrukturális kérdések

30,6

Projektek elszámolásához kötődő kérdések

0%

20%

egyéni eseti

egyéni folyamatos

csoportos folyamatos

ne m tudja/ne m válasz ol

34,7 18,4

16,3

14,3 16,3 10,2 8,2 22,4

44,9 12,2 14,3

222 18,4 8,2

16,3 22,4

51

Projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések

8,2 20,4 2 44,9

53,1

Humánerőforrás kérdései

Projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések

32,7

14,3 24,5

26,5

40%

32,7 8,3

22,4

46,9

60%

80%

100%

csoportos eseti

Ezeken belül a jogi, a személyügyi és az infrastrukturális tárgykörökben elegendőnek tartják az eseti jellegű tanácsadást, a többi esetben nagyjából egyforma igény mutatkozik az eseti és a folyamatos szakmai jelenlétre. Legkevésbé a csoportos eseti megbeszélésekre lesz szükség, vélhetően azért, mert a rendszeres szakmai találkozók révén többet lehet tanulni egymás tapasztalataiból, hibáiból, sikereiből. A jövőben mindenképpen nagy jelentőséggel bírnak majd a rendszeresen megtartott kollektív tanácsadások a szakmai és a projekttel 121

kapcsolatos

ügyekben,

ezek

hozzájárulhatnak

a

szervezetek

egyik

legnagyobb

problémájának megoldásához, azaz a pénzügyi fenntarthatósághoz. A tanácsadók amellett, hogy rendszeresen felkeresik személyesen a partnerszervezeteket, telefonon vagy Interneten is tudnak majd információt szolgáltatni, amennyiben időközi probléma merül fel (Függelék 77. ábra). Az észak-magyarországi szervezetekről azt lehet elmondani, hogy az országos átlagnál nagyobb arányban tartanak igényt a kétcsatornás (telefonos és internetes) tanácsadásra (43. ábra). 43. ábra Telefonos, illetve internetes tanácsadási formák ajánlása (%) S zakmai kérdések Pénzügyi kérdések Jogi kérdések Projektek előkészítéséhez kötődő kérdések Humánerőforrás kérdései Infrastrukturális kérdések

30,6 26,5

32,7

4,1

26,5

6,1

26,5 22,2 32,7

28,6

36,7

28,6

30,6

34,7 10,2

59,2

40%

4,1 8,2

30,6

24,5

20%

32,7 34,7

18,4

44,9

Projektek elszámolásához kötődő kérdések

Egyik sem Telefonos tanácsadás nem tudja/nem válaszol

36,7

44,9

38,8

0%

42,9

40,8

Projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések

Projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések

26,5

60%

28,6

80%

4,1 2

100%

Internetes tanácsadás Mindkettő

A jelenlegi tendenciák szerint az internetes kommunikáció igénye kismértékben meghaladja a telefonosét, de a jövőben – a díjmentes online hangátviteli szolgáltatások terjedésével (pl. Skype) – ismét várható, hogy a „hangos” információszolgáltatás visszanyeri régi szerepét. Jelentős különbségek az egyes témakörök között nincsenek, egyedül a projekt eredményeinek elterjesztéséhez kapcsolódó kérdésekben lehet nagyobb szerepe az Internetnek.

122

Mivel az OFA-ROP Hálózat rendszeresen szervez majd képzéseket a civil szervezetek szakemberei számára, ezért nem mellékes, hogy a résztvevők milyen jellegű képzéseket tartanak hasznosnak (Függelék 80. ábra). A legnagyobb arányt – az országos tendenciának megfelelően – a több alkalommal megtartott, de egynapos képzések képviselik (44. ábra). A többi régióhoz képest kiemelkedően nagy azoknak a részesedése a megkérdezettek közül, akik szívesen részt vennének rendszeresen többnapos oktatáson is. 44. ábra A megfelelő képzések formái (%)

Országosan

18,3

8,3

Észak-Magyarország 4,16,1 0%

53,2

16,9 3,3

53,1 20%

40%

36,7 60%

80%

0 100%

egynapos képzés többnapos folyamatos képzés több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzés több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzés ne m tudja/ne m válaszol

Jóllehet az előbbi ábra alapján nagyfokú rugalmasságot feltételezhetnénk a szervezetekről, a képzési időponttal kapcsolatos feleletekből azonban egyértelműen kiderül, hogy a legtöbb válaszadó ragaszkodik a munkaidőben történő oktatáshoz (45. ábra), ráadásul az országos átlaghoz képest is jelentős a pozitív irányú eltérés (12,5%). Ennek ismeretében az Északmagyarországi régióban a vártnál valószínűleg nehezebb lesz megszervezni többnapos képzéseket. 45. ábra A megfelelő képzési időpont (%)

Országosan

10,3

67,1

Észak-Magyarország

hétköznap munkaidőben

20%

40%

hétköznap munkaidő után

3,7

6,1 12,2 2

79,6

0%

18,9

60% hétvégén

80%

100%

nem tudja/nem válaszol

Mindezek tekintetében az ország egyik legelmaradottabb és munkaerő-piaci szempontból leghátrányosabb helyzetben lévő régiójában a nonprofit szektor képviselőinek elméleti és gyakorlati tapasztalatai ellenére a szakmai továbblépéshez, a foglalkoztatáspolitikai

123

programok elterjesztéséhez, továbbá a szervezetek szociális gazdaságba történő intenzívebb bevonásához szükség és igény mutatkozik az OFA-ROP Hálózat kialakítására és szakértőik folyamatos tanácsadói tevékenységére.

124

125

5. Az Észak–alföldi régió 5.1 Regionális helyzetkép 5.1.1 Szervezeti jellemzők Az Észak-alföldi régióban 48 nonprofit szervezet alapvető tulajdonságainak, eddigi tapasztalatainak, jövőbeli terveinek és igényeinek a feltárása történt meg. Ezek közül 20 szervezet székhelye található Hajdú-Bihar, 17 Szabolcs-Szatmár-Bereg és 11 Jász-NagykunSzolnok megyében (Függelék 2. ábra). A településtípusonkénti megjelenés megoszlásában egyértelmű a megyeszékhelyek túlsúlya (64,6%), az egyéb városban és a községekben tevékenykedő szervezetek aránya (18,8% és 14,6%) ennek megfelelően kissé elmarad az országos átlagtól (Függelék 4. ábra). A jogi forma tekintetében kiemelkedő az egyesületek rendkívül magas hányada (64,5%), de az országos átlaghoz képest nagy a közalapítványok és a közhasznú társaságok részesedése (6,3% és 8,3%). Ezt az alapítványok alacsonyabb aránya ellensúlyozza, a többi régióhoz viszonyítva ez a legkisebb érték (Függelék 1. táblázat). A közhasznú minősítés szerinti besorolásban a régiós arányok többé-kevésbé megegyeznek az országos átlaggal, a mintában szereplő szervezetek több mint fele közhasznú (58,3%), míg további 27,1%-a kiemelten közhasznú (Függelék 9. ábra). A szervezetek földrajzi hatókörét figyelembe véve kiemelkedik a megyei, ezt követően pedig a kistérségi térszerkezeti szinten funkcionáló szervezetek száma (Függelék 7. ábra). További 9-9 szervezet szakmai tevékenységét helyi, illetve regionális szinten fejti ki. Amíg az előbbi aránya elmarad az országos átlagtól, addig az egész régiót munkaterületének tekintő szervezetek részesedése kismértékben, de meghaladja az országos átlagot. Ez a jövőre nézve mindenképpen előnyös, mert a pályázatok elbírálásánál egyre nagyobb előnyt élveznek azok a projekttervek, amelyek a hagyományosnak tekinthető megyei határokat átlépik.

5.1.2 Szakmai jellemzők és célok Az Észak-alföldi régióban megkérdezett szervezetekről megállapítható, hogy a munka világához kapcsolódó területeken országos viszonylatban is kifejezetten aktívnak mondhatók. A szervezetek 72,9%-a tanácsadással, illetve szakmai fórumok lebonyolításával foglalkozik, emellett sok szervezet képviselteti magát a foglalkoztatási programok 126

megvalósításában, az érdekvédelemben, a mentális segítségnyújtásban, a képzésben és az álláskereső tréningben. A szerveztek 50%-a elméletileg is megalapozza szakmai munkáját, azaz módszertani és kutatási tevékenységet is folytat. Az országos átlagtól csak néhány funkció esetében marad el a régió: a közcélú, közhasznú és közmunka szervezésében, valamint a szociális támogatásban. Legnagyobbak a pozitív irányú eltérések (az országos és a régiós adatokat egymáshoz viszonyítva nagyarányú különbség mutatkozik) a korábban már említett szakmai fórumok szervezése, a kutatás, a pályaválasztási tanácsadás, az álláskereső tréning, valamint a tranzitfoglalkoztatás terén (7. táblázat). Az OFA-ROP Hálózat szerepe a foglalkoztatáspolitika elméleti és gyakorlati szintjén egyaránt jó adottságokat felmutató régióban mindenekelőtt a sokoldalú szervezetek és programjaik összefogása lehet. 7. táblázat Az egyes tevékenységek felvállalása (%) képzés foglalkoztatási programok kivitelezése munkaközvetítés közmunka szervezése közcélú munka szervezése közhasznú munka szervezése tranzitfoglalkoztatás érdekvédelem módszertani tevékenység, kutatás szakmai fórumok szervezése foglalkozási rehabilitációs programok mentális segítségnyújtás munkára felkészítő tréning álláskeresési tréning szociális támogatás pályaválasztási tanácsadás tanácsadás

Észak-Alföld 60,4 54,2 35,4 6,3 2,1 16,7 14,6 60,4 50 72,9 33,3 58,3 47,9 50 37,5 41,7 72,9

Országosan 55,5 49,5 27,2 11,3 7,3 17,6 10 56,1 31,6 53,8 29,6 55,5 38,5 33,9 39,5 27,2 66,4

Ugyanezt, vagyis a foglalkoztatási tematika dominanciáját tükrözik a célcsoportokkal kapcsolatos eredmények is: a szervezetek 2/3-ának célcsoportját a tartós munkanélküliek képezik. Kiemelkedő még a hátrányos helyzetű családokkal, a pályakezdő állástalanokkal, a megváltozott munkaképességűekkel, az etnikai kisebbségekkel, nőkkel és a 40 év felettiekkel foglalkozók aránya – ezek a foglalkoztatáspolitikai szempontból legfontosabb csoportok. Az országos átlaghoz képest jelentős pozitív elmozdulást mutat a szenvedélybetegekre és a menekültekre koncentrálók aránya, vagyis ezeket a tevékenységéket az észak-alföldi szervezetek gyakrabban felvállalják, azonban ez nem mondható el a fogyatékossággal élőkkel 127

kapcsolatosan. Fontos megemlíteni, hogy majdnem a szervezetek fele közvetett módon, vagyis más nonprofit szervezeteknek nyújtott szolgáltatásokon keresztül is kifejti szakmai tevékenységét. A futó – és ezen belül is a foglalkoztatási – projektek tekintetében lényegi eltérés tapasztalható az országos átlagtól (Függelék 29. ábra). Az Észak-alföldi régióban jelenleg a szervezetek átlagosan 3,3 programot működtetnek, amelyeknek 42%-a foglalkoztatási célkitűzéssel rendelkezik. Az adatok alapján a régió felülmúlja az országos átlagot. A megkérdezettek 16,7%-a jelezte, hogy szervezetük egyáltalán nem vesz részt pályázati projektben, az inaktív szervezetek aránya tehát jelentős mértékben elmarad az országos értéktől. A jelenlegi és a jövőben tervezett projektterveket és pályázási szándékokat a 4.2 fejezet részletezi tovább.

5.1.3 Gazdasági jellemzők

Az észak-alföldi szervezetek 2004. évi költségvetése alapján egy jelentős különbség fedezhető fel az országos átlagokhoz viszonyítva: magas a pályázati források aránya (Függelék 52. ábra). Mindez azt jelenti, hogy egyrészt kiszolgáltatottabbak a helyi, megyei, regionális, országos és európai uniós kiíró szerveknek, másrészről viszont kevéssé vannak kiszolgáltatva a helyi, területi politikai erőviszonyoknak. A későbbiekben látni fogjuk (4.1.5 fejezet), hogy a szervezetek relatíve sok alkalmazottat foglalkoztatnak, illetve a legtöbb irodával is rendelkezik, ami arra enged következtetni, hogy sikeresek a pályázati források megszerzésben. Ezek alapján nem meglepő, hogy a szervezetek fele nézett már szembe pénzügyi problémákkal a programok finanszírozása vagy a szervezet fenntartása során, ezzel többé-kevésbé az országos átlagot képviselik (Függelék 56. ábra).

5.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek

A nonprofit szektor működését alapvetően befolyásolja, hogy milyen viszonyban áll a köz- és a versenyszférával. Az Észak-alföldi régióban a legtöbb válaszadó a jogszabályi, törvényi hiányosságokat tartja az állami együttműködés legfőbb gátjának (Függelék 27. táblázat). A másik alapvető probléma, hogy az állam más szerepet szán a civileknek, mint amit azok fel tudnak és akarnak vállalni, és nem is tartja igazán partnernek őket. Meglepő módon a szervezetek 54,2%-a saját humánerőforrásuk hiányosságait jelölte meg akadályként, 128

jóllehet a későbbiekben látni fogjuk, hogy itt a legmagasabb a foglalkoztatottak átlagos létszáma (4.1.5 fejezet). Nem elhanyagolható a pénzügyi ellenérdekeltségre hivatkozók aránya sem (54,2%), nem jelentősek azonban a személyi ellentétek (14,6%). Az országos átlaggal összevetve elmondható, hogy a régióban alacsonyabb az „is-is” válaszok aránya, amely arra utalhat, hogy a szervezetekben karakteres kép él az állami és a civil szervezetek közötti kapcsolatról. Lényegesen kisebbek a problémák a piaci és a nonprofit szereplők között (Függelék 28. táblázat). A válaszadók a legnehezebben áthidalhatónak azt tartják, hogy a versenyszféra nem veszi komolyan a civil szektort. Az országosnál nagyobb mértékben okolják a jogszabályi háttér rendezetlenségét és a pénzügyi ellenérdekeltséget. Mindössze a megkérdezettek 12,6%-a panaszkodott személyes jellegű problémákra. A nonprofit szektoron belüli együttműködések sikerességét több tényező befolyásolhatja, amelyekről szintén nyilatkoznia kellett a kutatás résztvevőinek (Függelék 62-64. ábrák). A legtöbben a konkurenciát és a pénzügyi ellenérdekeltséget tekintik nagy problémának (40% feletti érték). Nem teljesen egyértelmű a megítélése a „kis civil” – „nagy civil”, a személyi ellentéteknek, továbbá az együttműködési hajlandóságnak. Az első két esetben a „közepes mértékben” válaszok dominálnak, a kooperációnál azonban teljes mértékben megoszlanak a vélemények a két véglet között: a válaszadók 35,5% nem vagy kis problémának tartja az együttműködés hiányát, 39,6%-a viszont nagy szerepet tulajdonít neki. Az OFA-ROP Hálózat közvetítő szerepe feloldhatja ezt az ellentmondásos szituációt. Legkevésbé a generációs és a politikai ellentétek, valamint a törvényi háttér hiányosságai jelentkeznek a régióban, mint a tartós partnerségeket megnehezítő faktorok. A civil hálózatokról további információkat a 4.3.2 fejezetben olvashatunk.

5.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra

Az Észak-alföldi régióban találhatók a humánerőforrással legjobban ellátott szervezetek az országban: a foglalkoztatottak átlagos létszáma 17,3 fő, ezen belül kiemelkedően magas a szakmai munkatársak aránya (75,7%), ez pedig mindenképpen hozzájárulhat a programok alapos megtervezéséhez és pontos kivitelezéséhez (Függelék 36. ábra). Használható nyelvtudással is főként a szakmai munkatársak rendelkeznek (Függelék 37. ábra).

129

A vizsgált régióban – mint az ország legtöbb térségében – a teljes munkaidős főállású alkalmazottak száma a legmagasabb, akiknek a munkáját viszonylag nagy számú részmunkaidős alkalmazott segíti (46. ábra). Országos összehasonlításban kiemelkedő a szerződéses megbízottak és a vállalkozók aránya (Függelék 6. táblázat), amely arra enged következtetni, hogy lényegesen több munkaerőre volna szükség a szervezeten belül, de ennek adó és járulékos költségeit vélhetően sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem tudják és/vagy nem akarják felvállalni. Meglepően alacsony azonban az önkéntesek száma, a jövőben érdemes lenne a régióban nagyobb hangsúlyt helyezni erre a területre, ehhez azonban a törvényességi keretek megismerésére, értelmezésére és pontosítására is szükség van az önkéntességgel kapcsolatos attitűdök folyamatos változása mellett. Ahogyan a tevékenységi körök elemzéséből már kiderült, a szervezetek kis hányada vesz részt közhasznú, közcélú és közmunka szervezésében, ami a humánerőforrásuk szerkezetében is nyomon követhető, az Észak-Alföldön az egyik legalacsonyabb ugyanis az ilyen jellegű foglalkoztatás. A humánerőforrás régiós adatainak elemzéséből kiderül, hogy az észak-alföldi szervezetek nagymértékben támaszkodnak a várhatóan hozzájuk hosszú távon is ragaszkodó, szakmailag képzettebb főállású munkaerőre. 46. ábra A foglalkoztatottak státuszok szerinti megoszlása (%)

8,6%

7,5%

1,7%

10,9% 53,4% 17,2% teljes munkaidős szerződéses megbízott részmunkaidős önkéntes vállalkozó kö h ú/kö élú/kö

ká

A megkérdezett szervezetek munkaerejének nagy részét a 25-50 év közöttiek adják (Függelék 7. táblázat), ellenben a legfiatalabb és az idősebb korosztályok túlságosan alulreprezentáltak, pedig a nonprofit foglalkoztatási szektor reprezentánsai akár szakmailag is hitelesebbé válnának, ha a most még hiányzó korcsoportok is nagyobb arányban képviseltethetnék magukat.

130

A foglalkoztatottaknak átlagosan 52%-a szerzett főiskolai vagy egyetemi diplomát, ennek valamivel több mint a fele az érettségizettek aránya, alacsonyabb végzettséggel azonban a munkatársaknak csak elhanyagolható hányada rendelkezik (Függelék 8. táblázat). A szervezetek dolgozóinak többsége szociális végzettségű, emellett jelentős arányban dolgoznak a korábban egészségügyi és pedagógiai képzésben részesülők is (Függelék 9. táblázat). A gazdasági végzettségűek átlagos száma 2,1, ami elegendőnek tűnik a szervezet gazdasági életének koordinációjához, valamint a projektek pénzügyi tervezéséhez és megvalósításához. A jelenlegi munkatársak többsége már dolgozott a köz- vagy a versenyszférában (Függelék 10. táblázat), számukra a társadalmilag fontos célok megvalósításának lehetősége és a rugalmasabb munkaidő lehet vonzó a nonprofit szektorban. A régió szervezeteinél alacsony a pályakezdők aránya, ennél is kisebb azoknak az aránya, akik korábban kizárólag civil

szervezetnél

dolgoztak.

A munkatapasztalat

hosszáról

kijelenthető,

hogy

a

foglalkoztatottak 43,1%-a már két évnél régebb óta dolgozik a nonprofit szférában, de az 1-2 éves civil gyakorlattal rendelkezők aránya is 27,6% (Függelék 11. táblázat). Összességében tehát az látható, hogy a civil szektor munkája az Észak-Alföldön mind minőségi, mind mennyiségi szempontból kellőképpen megalapozott, ezért meglepő, hogy a szervezetek több mint fele igénybe vesz külső szakértőket, ráadásul az országos átlagnál lényegesen többet (Függelék 38-39. ábrák). A főállású munkatársak nagy számából kiindulva nem meglepő, hogy az Észak-alföldi régióban a legmagasabb az irodával rendelkező szervezetek aránya (ez alól mindössze 2 szervezet kivétel), a helyiségek mérete (76,9 m²) kicsit elmarad az országos átlagtól. Ennek valószínűleg az is oka, hogy a szervezetek 25%-a piaci áron bérli az irodáját, így nem lenne gazdaságos a szükségesnél nagyobbat igénybe venni. További 16,7% a piaci ár alatt jut hozzá az irodájához, míg a szervezetek több mint 1/3-a ingyenesen használhatja az ingatlant. Az országos értékekhez viszonyítva azonban alacsony a saját tulajdon aránya. Amíg a válaszadók 2/3-a azt állította, hogy irodahelyiségük alkalmas maximum 15 fős rendezvények megtartására, addig alig több mint negyedük tudna ennél nagyobb eseményt megrendezni, az 51 főnél többet befogadni képes szervezetek aránya pedig alig több mint fele az országos átlagnak. Megközelíthetőség szempontjából gyakorlatilag az összes válaszadó jónak ítélte meg a szervezete székhelyét, ami egyedülálló az országban, ez nem mondható el azonban a fizikai akadálymentességről, ebben az esetben a jó és rossz válaszok aránya nagyjából 50-50% (Függelék 48. ábra). Központi irodájuk mellett a szervezetek fele rendelkezik egyéb – 131

nagyobbrészt bérelt, kisebb részt saját – telephellyel, mindkét adattal az országos rangsor élmezőnyében helyezkedik el a régió (Függelék 49-50. ábrák). Nem feltétlenül elegendő azonban a munkavégzéshez a megfelelő irodahelyiség, vannak olyan eszközök, amelyek hiánya alapvető fennakadásokat okozhat egy nonprofit szervezet életében (Függelék 17. táblázat). Az egyik legfontosabb a számítógép: a szervezetek 77,1%a minden legalább hat órában dolgozó munkatársuk részére tud számítógépet biztosítani. A kommunikációhoz és az információk gyors eléréséhez szükséges a mobil és/vagy vezetékes telefon, a fax valamint az Internet: a szervezetek kommunikációs eszközökkel való ellátottsága kielégítőnek mondható, egyelőre azonban még túl magas a modemes – vagyis lassabb – Internet-csatlakozással rendelkezők aránya. Meglepően sok szervezet rendelkezik személyautóval (37,5%) és hordozható számítógéppel (41,7%). Összességében a szervezetek technikai eszközökkel való felszereltsége jónak mondható.

5.2 Projekttapasztalatok és tervek

5.2.1 Sikerek és kudarcok

Az elmúlt két év pályázati tapasztalatait összegezve a nyert és nem nyert adatok egymáshoz való viszonyából, valamint az országos átlagokkal való összehasonlításban a régió két igen karakteres eltérést, jellegzetességet mutat (Függelék 4. táblázat). Az EU-s pályázati források tekintetében, valamint a hazai – különböző térszerkezeti szinteken kiírt – pályázatok aránya és sikeressége esetén szignifikáns eltérés mutatható ki. Az európai uniós pályázatoknál figyelhető meg igen magas pályázati arány mind a HEFOP, mind a ROP kiírások esetén. A matematikai értelemben vett releváns különbség az országos átlaghoz viszonyítva azt jelzi, hogy az adott régió nonprofit szervezetei felkészültnek és érettnek tartották magukat az igen magas minőségi elvárásokat támasztó EUs pályázatok beadásához. Ezek a szakmai projektelképzelések feltételezik az erős partneri struktúrák meglétét, a szakmai előzményeket és a megfelelő módszertani hátteret, valamint a pénzügyi tervezéssel kapcsolatos ismereteket. A szervezetek többsége nyilván azokra a projekttapasztalatokra támaszkodott, amelyeket a korábbi évek során hazai és más előcsatlakozási pályázatok során szerzett meg. Az EU-Háló Partnerség Program során nyert

132

gyakorlat alapján megerősíthető, hogy a régióban igen sok azon foglalkoztatási célú szervezetek száma, amelyek több éves projekttapasztalatokkal rendelkeznek a munka világához kapcsolódó területen. 8. táblázat A régió pályázati statisztikái az elmúlt két évben ROP és HEFOP pályázatok esetén főpályázóként, illetve partnerként (pályázó szervezetek száma/összes régiós szervezet száma, %) Észak-Alföld ROP pályázata HEFOP pályázata

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

16,7 20,8 33,3 20,8

Országos átlag 8,3 9,9 28,6 14,3

Az igen magas pályázati vállalkozó kedv, a szervezetek szakmai önképe ugyanakkor nem minden esetben megalapozott. Igen nagy eltérés figyelhető meg a ROP-os és HEFOPos pályázatokra beadott nyert, illetve nem nyert sorai között (8. táblázat). Amíg a ROP-os pályázatoknál az elutasított pályázatok százalékos aránya magasabb, addig a HEFOP-os pályázatok esetén ez az arány kedvezőbben alakul. Az adatokkal megerősített korábbi tapasztalatainkra támaszkodva megállapítható, hogy a HEFOP esetében a feltételezett szakmai nívó nem alaptalan. A munka világához kapcsolódó Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) pályázatai korábban már több ciklust megéltek ebben a régióban, és sikeres, módszertanilag kiérlelt projektek megvalósítását tették lehetővé. Az EQUAL Közösségi Kezdeményezések nyertes pályázóinak aránya mindössze negyede a nyertes szervezetekének a vizsgált régióban. Ezek a források méretüknél, partnerségi követelményeiknél fogva nem csak a szakmai ismereteket, hanem az együttműködési hálózatok meglétét, azok minőségét is feltételezik. Ezeknek a rendszereknek a kiépítetlensége, illetve hiánya is magyarázhatja a sikertelenséget. Az persze kérdés, és további vizsgálódást igényel, hogy a pályázatok elutasítása mögött milyen tényezők állnak (korántsem bizonyos, hogy a szakmai szempontok játszották a legfontosabb szerepet a döntések során, a pályázatok minősége és a források mértéke, ezek egymáshoz viszonyított aránya érzékletesebb képet mutatna). További következtetések levonására csak akkor adódik lehetőség, ha – a hazai forráselosztások gyakorlatához hasonlóan – már rendelkezünk megfelelő EU-s projektmegvalósítói gyakorlattal (a sikeres projektmegvalósítók eredményesebben jutnak majd további forrásokhoz is). A hazai – különböző térszerkezeti szinteken kiírt – támogatások igen megosztott, vegyes képet mutatnak az adott régióban mind az országos átlagokhoz, mind a többi régióhoz képest. Az országos átlaghoz képest pozitív eltérés mutatkozik a megyei 133

munkaügyi központok által kiírt és a regionális pályázatok esetén. A nonprofit szektor regionális szereplői igen nagy arányban és igen jó eredménnyel pályáznak mindkét esetben. Negatív irányvonal tapasztalható a települési, megyei, illetve országos (nem minisztériumi) szervezetek által kiírt pályázatok megvizsgált értékei alapján, a részvételi arányok az országos átlagnál alacsonyabb értékeket mutatnak, a régióban megkérdezett szervezetek sereghajtói a mezőnynek (9. táblázat). A kistérségi szinten kiírt pályázatok esetén az „élvonalba” tartozik a régió, azonban az 5% körüli értékek a nyert és a nem nyert pályázatok esetén rendkívül negatív tendenciákat feltételez, főként akkor, ha szemügyre vesszük a pályázott és nem nyert kategória 4,2%-os – országos átlaghoz képest is igen magas – értékét. 9. táblázat Az elmúlt két évben hány alkalommal pályázott főpályázóként, illetve partnerként, valamint nyert-e az egyes térszerkezeti szinteken kiírt pályázatokon? (pályázó szervezetek száma/összes régiós szervezet száma, %) Észak-Alföld Más nem minisztériumok által kiírt országos pályázat Regionális szervezetek által kiírt pályázat Megyei Munkaügyi Központ által kiírt pályázat Megyei szervezetek által kiírt pályázat Kistérségi szervezetek által kiírt pályázat Települési szervezetek által kiírt pályázat

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

25 16,7 20,8 8,3 45,8 12,5 18,8 10,4 6,3 4,2 33,3 12,5

Országos átlag 29,6 15,9 15,3 6,3 34,9 8,9 27,9 6,6 5 1,7 37,9 8

Az összetett képnek több valószínűsíthető oka is lehet. Az első ok a pályázatok kiírói attitűdjeinek alakulása. A megemlített térszerkezeti szinteken (települési, kistérségi, megyei, illetve országos, nem minisztériumi) kiírt pályázatok számaránya ugyanis a többi régióhoz képest jóval alacsonyabb, legalábbis a munka világához kapcsolódó civil szervezetek pályázati lehetőségeinek esetén. A másik ok a pályázói attitűdök alakulása. A régió szervezetei inkább olyan országos (az NCA szakmai kollégiumaira beadott pályázatok az Észak-alföldi régióban jóval meghaladják az országos átlagot, és a legnagyobb értéket mutatják a „pályázott és nyert kategóriában” – 35,4%), illetve EU-s pályázatokat adnak be, amelyek kifejezetten szakmaspecifikusak (a nonprofit szektor foglalkoztatási ágazatát érintik), s nem a helyi közösségi színterekhez kapcsolódó stratégiákra építenek. Ennek köszönhetően nem is függnek annyira a helyi döntésektől, politikai játszmáktól, ugyanakkor nem is

134

kapcsolódnak be a helyi partnerségi hálókba. A függetlenség okozta nyereség a réven azonban könnyen elveszíthető a vámon. Nem tudjuk, melyik attitűd erősebb (az elemzés szempontjából nem is ez az elsődleges tényező), de azt kijelenthetjük, hogy ezek a tendenciák kiváltképpen károsak mind az állami, mind a nonprofit szektorra nézve, főként akkor, ha a helyi közösségi kezdeményezésekre, valamint a szociális gazdaság kiépítésére gondolunk, ahol kiemelt szerephez kell, hogy jusson a helyi partnerségek kialakítása, megerősítése és megtartása egyaránt. Érzékelhető eltérés mutatkozik a megyei szervezetek által kiírt megpályázott és megnyert arányok esetén az országos, illetve a többi régióhoz képest. A legalacsonyabb érték az Észak-alföldi régióban mutatkozik a „pályázott és nyert” kategóriában (18,8%), illetve a második legrosszabb átlagot is itt tapasztaljuk az országos összehasonlításban a „pályázott és nem nyert” kategóriában (10,4%) (Függelék 4. táblázat). A legnagyobb kudarcot nem a szakmai inkompetencia hordozza (hiszen az adott régió pályázó szervezetei az EU-s pályázatok esetén megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkeznek az országos átlaghoz képest), hanem az állami és nonprofit szektor foglalkoztatási ágazata közötti együttműködési rendszerek hiánya, főként ott, ahol a szociális gazdaság és a helyi foglalkoztatási kezdeményezések ezt a legjobban igényelnék. A futó projektek tekintetében – az összes, illetve a foglalkoztatási projekt tekintetében egyaránt – pozitív eltérés tapasztalható az országos átlagtól (Függelék 29. ábra). Az Északalföldi régióban kimutatott átlagos darabszám az összes futó projekt esetén az élmezőnyhöz tartozik (Észak-Alföld 3,3 db, országos átlag 2,5 db), szintén kedvező pozíciót foglal el a vizsgált térség a foglalkoztatási projektek területén (1,4 db) a régiós összehasonlításban, és meghaladja az országos átlagot is (1,1db). A futó projekttel nem rendelkezők arányát tekintve megfigyelhetjük (Függelék 30. ábra), hogy a futó projektek élmezőnyét alkotó régiókhoz (Közép-Magyarország, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl) hasonlatosan az Észak-Alföldön is alacsonyabb azon szervezetek száma, amelyek nem rendelkeznek jelenleg is működő projekttel (47. ábra). A futó projektek összehasonlító adataiból, valamint a működő projekttel nem rendelkező adatok együttes olvasatából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Észak-alföldi régióban nagy arányban vannak jelen az aktív szervezetek, ezek között is az olyanok, akiknek az átlagosnál jóval több működő projektjük van, az országos adatokhoz képest kedvező, ennek ellenére még mindig magas az inaktív szervezetek aránya. Ez az előnyös szervezeti összetétel rendkívüli lehetőségeket hordoz a szektoron belüli partnerségi, együttműködési rendszerek kialakítása tekintetében. Ugyanis azok a szervezetek, akik 135

több projektet működtetnek egyszerre, a résztevékenységek, részfeladatok elvégzésére szakmai konzorciumokat alkothatnának a korlátozott erőforrásokkal bíró szervezetekkel, esetenként enyhítve ezzel igen nagy leterheltségű munkatársaik szabadidő problémáin. 47. ábra A futó projekttel egyáltalán nem rendelkezők országos átlaghoz viszonyított aránya a 4 vizsgált régióban (%)

Országosan

21,9

Észak-Alföld

16,7

Dél-Alföld

20

Közép-Magyarország

12

Dél-Dunántúl

15,6

0

5

10

15

20

25

Hazánk EU-s csatlakozása óta egyformán megváltozott a pályázatok minőségi és mennyiségi elvárásrendszere. A projektek költségvetésének nagysága, a partnerségi rendszerek megléte, az összetett, magas szintű szakmai elvárások a pályázatok mindegyikénél evidencia, ezzel együtt azonban még a legnagyobb tapasztalatokkal és legstabilabb pénzügyi háttérrel (a legstabilabb szó csak a szektoron belül értelmezhető, a szektorok között már nem ugyanazzal a jelentéstartalommal bír) rendelkező szervezet számára sem kivitelezhetőek önállóan. A még működő – korlátozott erőforrásokkal rendelkező – szervezetek kitűnő partnerei lehetnének a nagyobb szervezeteknek a megfelelő részfeladatok ellátásának tekintetében.

A

bizonyos

funkciók

betöltésére

specializálódó

szervezetek

olyan

együttműködési rendszereket alakíthatnak ki, amelyek jelentősen javítják a szektor életesélyeit, s elősegítik a professzionális kooperációk létrejöttét az állami és a piaci szektorral egyaránt. A szociális gazdaság meghonosításában a helyi közösségek – így a civil szektor – részvételére is igen nagy feladat hárul. Csak abban az esetben lehet megteremteni a kiegyensúlyozott szolgáltatási rendszereket (mind a szociális gazdaság, mind a helyi foglalkoztatási kezdeményezések terén), ha abban a helyi szervezetek is feladatot vállalnak és kapnak, s egyaránt részesülnek a megvalósítói felelősségből, illetve a pénzügyi eszközökből is.

136

A több éve vegetáló szervezetek önálló projektmegvalósításra – a megváltozott pályázati mezőben – már nem képesek, azonban az általuk felhalmozott szakmai tudás, a helyi sajátosságok ismerete, az informális hálózatokban való részvételük, mindennapi jelenlétük, s nem utolsó sorban motivációjuk olyan előnyöket rejt magában, amelyeknek a megtartásával komoly előnyökre tehet szert a hazai nonprofit szektor. Az Észak-alföldi régióban – a hálózatépítés során – éppen ezért kiemelt szerepet kell szánni a szektoron belüli együttműködésre, a korlátozott erőforrásokkal bíró, illetve a stabilabb szakmai, pénzügyi háttérrel rendelkező szervezetek közötti partnerségek kialakítására. A szükségletfeltárások tekintetében a régió vezető pozíciót foglal el (Függelék 32. ábra). A célcsoport szükségleteinek feltérképezése céljából a szervezetek 87,5%-a végzett valamilyen felmérést, a pénzügyi fenntarthatóság szempontjából ez az arány 77,1%. A célcsoport igényeinek feltérképezése céljából készült saját kutatások és elemzések áttekintése (Függelék 33. ábra) a legmagasabb értéket mutatja a régióban (a szervezetek 75,1%-a alkalmazza együtt vagy külön-külön ezt a két módszert). Összességében megállapítható, hogy a fejezetben vizsgált régió komoly erőforrásokat fordít a programokhoz szükséges feltárásokra, amelynek minőségét jelen tanulmány ugyan nem vizsgálta, azonban az adatokból megállapítható, hogy az Észak-alföldi régióban felismerték a jelentőségét és fontosságát a szükségletek feltérképezésének.

5.2.2 Jövőkép Az Észak-alföldi régió nonprofit szervezeteinek terveiről kaphatunk képet, ha megvizsgáljuk, milyen típusú pályázatokat akarnak beadni a következő két évben (Függelék 5. táblázat). Az adatok elemzése során fontos visszacsatolnunk az elmúlt két év során beadott (nyert és nem nyert) pályázatokat részletező táblázatra (Függelék 4. táblázat), s meg kell vizsgálnunk, vannak-e összefüggések az elmúlt két évben tapasztaltak és a jövőre vonatkozó tervek között. Az elmúlt két évben beadott pályázatoknál megfigyelt tendenciák a jövőkép vizsgálatánál is visszaköszönnek. Az EU-s pályázati források tekintetében, valamint a hazai – különböző térszerkezeti szinteken az elkövetkező két évben pályázni szándékozók esetén szignifikáns eltérés mutatható ki, ami megerősíti a korábban leírtakat. Az európai uniós pályázati szándékoknál megfigyelhető igen magas százalékos arány a HEFOP esetén (10. táblázat). A statisztikai értelemben vett releváns különbség az országos átlaghoz viszonyítva azt jelzi, hogy az adott régió nonprofit szervezetei továbbra is ezeket a

137

forrásokat részesítik előnyben (a szervezetek 72,9%-a pályázni akar a következő két évben HEFOP-os kiírásra!). A megkezdett HEFOP-os projektek esetén fellépő jelenleg is tetten érhető nehézségek és akadályok sem szegték kedvét és szándékát a szervezeteknek, ami jelzésértékű. A nehézségek ellenére is vállalható teher a magas szakmai tartalom, a komplikált finanszírozhatóság. 10. táblázat A következő 2 évben EU-s forrásokra pályázó szervezetek százalékos aránya Észak-Alföld

Országosan

Regionális Operatív Program

62,5

57,5

Humán Erőforrás Operatív Program

72,9

59,5

Más a helyzet a ROP-os pályázatok esetén. Mivel ebben az esetben az elutasított szervezetek aránya nagyobb a nyertesekénél, így a pályázatok megvalósítási tapasztalatainak hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a bizonytalanságból adódóan nem akkora a későbbiekre tervezett pályázói kedv. A ROP-os pályázatok jelentős késésben vannak, a beindított HEFOPos pályázatok esetén felmerülő problémákat folyamatos civil érdekegyeztetés kíséri, szoros az együttműködés a kezelő szervekkel és az Irányító Hatósággal, s ez érezhetően javítja a kialakult kritikus helyzetet. Egyértelmű, hogy a ROP-os pályázatok során felmerülő szakmai kérdésekre, érdekegyeztetésre ebben a régióban nagyobb figyelmet kell fordítania az OFA-ROP hálózatnak. A PHARE források megszerzésének lehetőségeit a még hátralévő programperiódusban mindenképpen ki akarják használni a szervezetek (Észak-Alföld 37,5%, országos átlag 37,2%), jóllehet a korábbi pályázatok megvalósítása során kedvezőtlen tapasztalatokat is szerezhettek. Ennek ellenére a szervezetek többsége a HEFOP-os pályázatokra koncentrál, s erőforrásait lekötik ezek a pályázatok. A régióban igen nagy figyelmet kell szentelnie a segítő hálózatnak a partnerségi rendszerek, együttműködési hálózatok kialakítására és megerősítésére. Enélkül ugyanis a jelenleg stabilabb erőforrásokkal bíró szervezetek is működési bizonytalanság perifériájára szorulhatnak, mert önállóan nem lesznek képesek összetett, helyi potenciálokra támaszkodó programok, kezdeményezések lebonyolítására. A felhalmozott szakmai tudás, a módszertani háttér önmagában – megfelelő partneri struktúra hiányában – nem elegendő a fenntartható fejlődéshez, ezek elvesztése azonban súlyos károkat okozhat a nonprofit szektor foglalkoztatási ágazatának regionális helyzetében.

138

Egyes hazai – különböző térszerkezeti szinteken meghirdetésre kerülő – támogatások esetén igen alacsony a tervezett pályázatok aránya az adott régióban mind az országos, mind a többi régióhoz képest (Függelék 5. táblázat). A települési, megyei, illetve az országos (nem minisztériumi) szervezetek által kiírt pályázatokon való részvételi arány alacsony értékeket mutatott (9. táblázat), ennek ellenére a szervezetek nem kívánnak felhagyni a pályázati források megszerzésével. Többször említettük, hogy a régió civil szervezetei leginkább a pályázati forrásokra támaszkodnak, ennek köszönhető a töretlen pályázói kedv. Két típusnál ennek ellenére is komoly eltérést figyelhetünk meg a régió adatainak összehasonlítva az országos átlaggal. A megyei munkaügyi központok esetében pozitív (több mint húsz százalékos eltérés mutatkozik az országos átlagtól, valamint a régiós érték az Észak-Alföldön a legmagasabb), a települési pályázatok esetén negatív kapcsolat figyelhető meg a jövőtervezés kapcsán (11. táblázat). 11. táblázat A következő 2 évben hazai (nem minisztériumi) forrásokra pályázó szervezetek (%) Észak-Alföld

Országosan

Más országos szervezetek

62,5

65,4

Regionális szervezetek

60,4

63,8

Megyei Munkaügyi Központ

85,4

61,8

Megyei szervezetek

54,2

59,1

Kistérségi szervezetek

39,6

41,2

Települési szervezetek

41,7

56,5

Az Észak-alföldi régióban figyelmet kell fordítani arra, hogy a települési szinten nagyobb hangsúly helyeződjék a szektorok között a kapcsolati rendszerekre (informális, partnerségi stb.), azok kialakítására, megerősítésére és megtartására. Külön vizsgálódást érdemel ennek a problémakörnek elemzése az adott régióban. Rá kell mutatni a pontos okokozati összefüggésekre, hogy a helyi együttműködési szinteken akadálymentes legyen a kooperáció. A szektorok közötti partnerségek tekintetében már a jó gyakorlatok is megmutatkoznak. A megyei munkaügyi központokkal kialakított kapcsolatok – amennyiben a beadott és beadni kívánt pályázatok adataiból indulunk ki – pozitív tendenciát mutatnak (11. táblázat). Érdemes ezeket az együttműködéseket megvizsgálni, és rámutatni arra, milyen követhető – a szektorok közötti kapcsolatokba beépíthető – gyakorlatok, együttműködési elemek alakultak ki a civilek és a megyei munkaügyi központok között. 139

5.3 Partnerségi rendszerek A partnerségi rendszerek vizsgálata kiemelt fontosságú tényező mind a nonprofit szektoron belül, mind a szektorok között. Ugyanis ezek az együttműködési struktúrák – illetve ezek hiánya – a projektek szakmai és pénzügyi fenntarthatóságának gyökerét képezik. A téma természetesen nem új keletű, aktualitását pedig számos körülmény is alátámasztja, táplálja. Olyan terület, amely a nonprofit szféra minden szereplőjét egyaránt érinti, beszéljünk akár „kis” civilről, akár „nagy” civilről, területi, ágazati, szolgáltatói vagy éppen kliens-célú nonprofit szegmensről (arról nem is szólva, hogy az előbb említett területek az esetek többségében még át is fedik egymást). A téma jelentőségét a szektor úttörői már a kilencvenes években felismerték, számos helyi kezdeményezés, országos érdekképviseleti építkezés indult meg (kitűnő példaként említhetjük a civilek között a „zöldek” hálózatépítő eredményeit). A partnerségi rendszerek, együttműködési hálózatok jelentőségére napjainkban már nem csak a szektoron belül, hanem a szektorok között is figyelmet kell fordítanunk. A szociális gazdaság és a foglalkoztatás-fejlesztés területén sincs ez másként. Ezeken a területeken kifejezetten nagy jelentősége van a helyi szereplők közötti kapcsolatok mennyiségi és minőségi mutatóinak egyaránt. A helyi kapcsolati hálók fejlesztésére igen nagy figyelmet kell fordítani, még abban az esetben is, ha már vannak előzmények, működőképes, jó gyakorlatok. Megfelelő partnerségi rendszerek (szektorok közötti, helyi motivációkon, valamint közös célokon és érdekeken alapuló tartós együttműködések) híján teljesen bizonytalanná válik a civil szervezetek működése.

5.3.1 Kapcsolatrendszer

Az előző fejezetben már több utalás is tetten érhető, amely a partnerségi struktúrák hiányára utal. Az Észak-alföldi régióban a szervezetek pénzügyi, illetve szakmai kapcsolatainak jellegét vizsgálva szignifikáns eltérés mutatkozik az országos átlagokhoz képest a pénzügyi és szakmai kapcsolatok hiányában (Függelék 23-26. táblázat). Ez a tendencia elsősorban az önkormányzati szereplőkkel való kapcsolatok tekintetében mutatkozik meg (12. táblázat), ami különösképpen aggályos, hiszen a szociális gazdaság területén éppen ebben a kapcsolati rendszerben szükségszerű az együttműködés.

140

12. táblázat Pénzügyi és szakmai kapcsolatokkal nem rendelkező szervezetek aránya (%) az önkormányzati struktúrák esetén

Helyi önkormányzat Megyei önkormányzat Kisebbségi önkormányzat Kistérségi társulások

Észak-Alföld Országos átlag Észak-Alföld Országos átlag Észak-Alföld Országos átlag Észak-Alföld Országos átlag

Nincs pénzügyi kapcsolat 29,2 22,6 54,2 45,5 70,8 66,4 62,5 61,5

Nincs szakmai kapcsolat 20,8 15,6 45,8 36,5 58,3 50,5 52,1 44,5

A többi régióval való összehasonlításból néhány esetben kiemelkednek az adatok, mind a pénzügyi kapcsolatok, mind a szakmai kapcsolatok teljes hiányának vizsgálata során. Ha ezekhez az értékekhez hozzáadjuk a semleges, alkalmi kapcsolatok adatait (tulajdonképpen ezek a kategóriák csak csekély mértékben térnek el a zéró kapcsolattól), akkor még szembetűnőbbek a hiányos partneri struktúrák ezen a területen. A helyi önkormányzatok szakmai kapcsolatát vizsgálva a két érték (egyáltalán nincs 20,8%; semleges, alkalmi kapcsolat 22,9%) összege 43,7%-ot tesz ki. Ugyanebben a megközelítésben a megyei önkormányzatoknál 70,8%-os átlag figyelhető meg (szakmai egyáltalán nincs 45,8%; szakmai semleges, alkalmi 25%), a kisebbségi önkormányzatoknál a két adat összege 75% (szakmai egyáltalán nincs 58,3%; szakmai semleges, alkalmi 16,7%), a kistérségi társulások esetén pedig ez az érték 70,1% (szakmai egyáltalán nincs 52,1%; szakmai semleges, alkalmi 18,%). Ha ehhez hozzátesszük, hogy a pénzügyi kapcsolatok ilyen típusú vizsgálata esetén (egyáltalán nincs kapcsolat plusz semleges, alkalmi kapcsolat) még inkább zavarba ejtő adatokat kapunk (Függelék 23. táblázat). A lokális stratégiák kialakítására és megvalósítására teljesen alkalmatlan a jelenlegi helyzet az Észak-alföldi régióban. Ahhoz, hogy a helyi foglalkoztatás-fejlesztési kezdeményezések, a szociális gazdaság szolgáltatásainak kiépítése kialakulhasson, illetve a mostani kezdeményezések megerősödhessenek, mindenféleképpen szükséges az önkormányzati szervezetek és a nonprofit szervezetek közötti kapcsolatok megerősítése. Biztató lehet azonban, hogy mind a pénzügyi, mind a szakmai kapcsolatok vizsgálatánál igen alacsony azon értékek aránya, ahol a kényszerű, problémás az együttműködés. Alkalmas eszköz lehet ebben az esetben is, ha a közös műhelymunkák kiemelt témája azon

141

önkormányzati és civil együttműködések vizsgálata, ahol gyakori és pozitív tapasztalatok jellemzik a kooperációt. A piaci és nonprofit szektor kapcsolati viszonyában némileg kedvezőbb a helyzet az Észak-alföldi régióban (Függelék 24. és 26. táblázat). A kamarákkal kialakított kooperációk aránya – mind a pénzügyi, mind a szakmai kapcsolatok tekintetében – ugyan kifejezetten alacsony értékeket mutat (13. táblázat), azonban lényegesen előnyösebb a szituáció az egyéb vállalatokkal és vállalkozásokkal kapcsolatosan. 13. táblázat Pénzügyi és szakmai kapcsolatokkal nem rendelkező szervezetek aránya (%) a piaci szereplők tekintetében

Kamarák Egyéb vállalatok, vállalkozások

Észak-Alföld Országos átlag Észak-Alföld Országos átlag

Nincs pénzügyi kapcsolat 70,8 71,8 39,6 36,2

Nincs szakmai kapcsolat 66,7 59,5 33,3 28,6

Érdekes jelenség, hogy az országos átlagnál mind azon szervezetek aránya nagyobb, amelyeknek egyáltalán nincs kapcsolata piaci szereplőkkel, mind azoké, amelyek gyakori és pozitív kontaktust tartanak fenn (gyakori pozitív pénzügyi kapcsolat országos átlag: 22,3%; Észak-alföld: 27,1%, illetve pozitív, gyakori szakmai kapcsolat országos átlag: 26,9%; ÉszakAlföld: 29,2%). Ez utóbbi mindenesetre korántsem tekinthető egyértelműen kedvező tendenciának, mivel arra nézve nincsenek megbízható adatok, hogy milyen arányú azon piaci kapcsolatok száma, amely nem kötődik semmilyen módon a szervezethez, s szigorúan csak üzleti szempontok alapján választja partnerként a vállalkozói vagy vállalati szolgáltatót. A kényszerű problémás kapcsolatok vizsgálata során kiderül, hogy a régió nonprofit szervezetei esetén minden esetben alacsony értékeket figyelhetünk meg (Függelék 23-26. táblázat). Egyedüli kivételt a minisztériumok jelentik, a szervezetek valamelyest kiszolgáltatottnak érezhetik magukat az állami intézményekkel, mint pályázati kiírókkal szemben. A helyi és a megyei munkaügyi központokkal, valamint a regionális fejlesztési ügynökségekkel fenntartott kényszerű, problémás – pénzügyi és szakmai – kapcsolatok aránya nem mutat túlságosan magas értéket (maximum értéke 6,3%). Azok a civil szervezetek, akik pénzügyi vagy szakmai kapcsolatba kerültek az előbb említett intézményekkel, az országos értékeknél magasabb átlagokat tükröznek, ha a gyakori, pozitív kapcsolatokat értékeljük, sőt, az országos átlaghoz viszonyított adat a regionális fejlesztési ügynökség esetén kiemelkedő a többi régióhoz képest (14. táblázat). 142

14. táblázat A regionális fejlesztési ügynökségekkel kialakított szakmai kapcsolat jellege: a gyakori, pozitív kapcsolat legalacsonyabb, legmagasabb értékének és az országos átlagnak a kiemelésével (%)

Regionális Fejlesztési Ügynökség

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag

egyáltalán nincs

semleges, alkalmi

55,1 43,8 42,5 76,0 5,6 59,1 38,0 48,2

26,5 20,8 32,5 16,0 35,6 27,3 14,0 24,9

Szakmai kapcsolat kényszerű, problémás

gyakori, pozitív

nt/nv

8,2 31,3 10,0 4,0 17,8 11,4 20,0 15,6

8,2 2,1 10,0 4,0 6,7 22,0 8,0

2,0 2,1 5,0 4,4 2,3 6,0 3,3

A szakmai segítő rendszereknek, hálózatoknak mindenképpen érdemes lenne ezeket a pozitív

civil

visszajelzéseket

figyelembe

venni,

s

a

kialakult

jó

kapcsolatokat

továbbfejleszteni a régióban. A fejlesztési ügynökségek komoly szakmai segítséget nyújthatnak (s munkájukban viszonosan arra is számíthatnak), kiemelt partnerek lehetnek a regionális hálózatok kialakításában és fenntartásában, ugyanis a központi szervezeti, intézményi rendszerrel ellentétben ők is hasonló regionális fejlesztési célok, érdekek és értékek mentén szervezik a munkájukat, mint a régióban működő civil szervezetek. Amennyiben stabil – szektorok közötti – együttműködések jönnek létre az adott régióhatárokon belül, és ezek láthatóvá is válnak az országos, központi struktúrák mellett, az a regionális fejlesztési ügynökség, aki erre komoly hangsúlyt fektet, jelentősen megerősítheti pozícióit. A politikai pártok tekintetében meglehetősen csekély a civil szervezetekkel fenntartott kapcsolat a régióban (Függelék 26. táblázat). Mind pénzügyi, mind szakmai területen nem mutatható ki gyakori, pozitív kapcsolat, s azoknak a civil szervezeteknek is igen magas az aránya, akik egyáltalán nem tartanak fenn semmilyen kapcsolatot politikai párttal (91,7%). Az egyházakkal kialakított kapcsolatok tekintetében jelentős mértékű pozitív eltérés mutatkozik az országos átlagtól a gyakori pozitív pénzügyi és szakmai kapcsolatok területén (Függelék 26. táblázat). A nonprofit marketing hazánkban még kevéssé alkalmazott és ismert eszköz a civil szervezetek működésében. Ennek célja a szervezet tevékenységének megismertetése a lehetséges célcsoportokkal, támogatókkal valamint a szélesebb közvéleménnyel. A nonprofit marketing egyik eszköze a médiával fenntartott kapcsolat, amelyet az Észak-alföldi régió civil szervezetei kevéssé alkalmaznak (Függelék 30. táblázat).

143

Az országos értékekhez viszonyítva főként a „kiemelkedően jó” kategória esetén nem találunk szignifikáns eltéréseket, csupán a helyi elektronikus sajtó esetén (48. ábra). Pozitív tendencia, hogy szinte egyáltalán nincs válaszhiány, a szervezetek tehát teljes mértékben tisztában vannak a médiumokkal kialakított kapcsolatokkal. 48. ábra A szervezetek kapcsolata a médiával INTERNETES PORTÁLOK Országosan

10,3

Észak-Alföld

12,5

26,2

21,3

30,9 29,2

25

11,3

33,3

ORSZÁGOS ELEKTRONIKUS SAJTÓ Országosan 3,7 9,6 Észak-Alföld 4,2

25,6

51,2

16,7

14,6

10

64,6

ORSZÁGOS ÍROTT SAJTÓ Országosan 3 8,6

30,6

48,2

29,2

Észak-Alföld 4,2

9,6

66,7

MEGYEI ÍROTT SAJTÓ Országosan

16,6

35,2

24,6

Észak-Alföld

16,7

35,4

25

17,9

5,6

22,9

HELYI ÍROTT SAJTÓ Országosan

28,6

Észak-Alföld

19,3

36,2

31,3

8,6

16,7

39,6

7,3

12,5

HELYI ELEKTRONIKUS SAJTÓ Országosan

26,6

Észak-Alföld

33,3

0% kiemelkedően jó

jó

csekély

20%

20,6

34,6

12,5

35,4

40%

egyáltalán nincs

11

60%

80%

16,7

7,3 2,1

100%

nem tudja/nincs válasz

A helyi és a megyei médiákkal fenntartott kapcsolatok esetén statisztikai értelemben releváns különbségek figyelhetők meg az „egyáltalán nincs” kategóriáknál: az országos átlagokhoz képest jóval magasabb értékeket figyelhetünk, minden esetben közel másfélszerese az „egyáltalán nincs” válasz az Észak-alföldi régióban. Ellenben több esetben a régió értékei meghaladják az országos átlagot pozitív értelemben is, a különbséget elsősorban a régió „nem tudja/nem válaszolt” feleletek alacsony előfordulása adja. A lokális média szerepe kiváltképpen fontos a szociális gazdaság és a foglalkoztatásfejlesztés területén, hiszen a helyi társadalmak és közösségek informálása nélkül nehezen végezhető olyan tevékenység, amelyet a hosszú távú fenntarthatóság érdekében integrálni kell 144

a helyi közösségek mindennapjaiba. Ezért a régióban hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a szervezetek nagyobb arányban alakítsanak ki a média téren szakmai kapcsolatokat. A lokális mezőben erősíteni kell a civil szektor jelenlétét, az írott és elektronikus sajtóban való megjelenés lehetőségét. A „kiemelkedően jó” és a „jó” szakmai együttműködés adatai azonban azt jelzik (az országos átlaghoz képest nincsenek jelentős eltérések), hogy léteznek már jó gyakorlatok, kedvező tapasztalatok, alapvetően tehát nem a helyi média fogadókészsége hiányzik a kapcsolati rendszerekből, hanem a civil szervezetek aktivitása. Ahhoz azonban, hogy ez megváltozzon, nem elegendő a megfelelő technikák, módszerek elsajátítása, ezzel egy időben szükség van a média bevonására is. Az internetes portálokkal fenntartott kapcsolatok esetén is meglehetősen nagy az „egyáltalán nincs” kategória aránya. Az Észak-magyarországi régió 61,2%-os értéke után az Észak-alföldi régióban a legnagyobb az arány ebben a kategóriában 33,3%-os értékkel. Az Internet, mint a leginkább költséghatékony médium, nagy könnyebbséget jelenthetne a korlátozott pénzügyi erőforrásokkal rendelkező szervezetek életében. Olyan komplex kommunikációs és információs eszköz, amely mindenki számára elérhető. Meg kell jegyezni azonban, hogy megfelelő infrastruktúra hiányában számos szervezetnek fel kell még zárkóznia, hogy élni tudjon ezekkel a lehetőségekkel. Ehhez azonban már megfelelő pályázati források (kedvezményes Internet hozzáférés, honlapkészítés, eszközbeszerzés) állnak rendelkezésre, így ez sem lehet hosszabb távon gátló tényező a szervezetek részére. A technikai hozzáférés már kevéssé jelent akadályt, mint a korábbiakban, inkább az attitűdök megváltoztatására lenne szükség az internetes média-eszközök tekintetében.

5.3.2 Hálózatok A tartós együttműködések, partnerségi hálózatok jelentőségéről már korábban szó esett. Kétségkívül ez a legfontosabb eleme a fenntartható, jól működő helyi struktúráknak, éppen ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az elméleti, szakmai síkon prioritásként emlegetett, a mindennapokban pedig gyakran elfeledett területre. A korábbi években kialakult versengő modellek betokozódni látszanak, miközben a hazai és nemzetközi környezet egyaránt megváltozott. A források és lehetőségek tekintetében egyaránt javultak hazánk pozíciói az EU-s csatlakozást követően, de az együttműködő modellek elterjedése egyelőre várat magára. A horizontális és vertikális partnerségek kialakításával kapcsolatban már megfogalmazódni látszanak az igények a nonprofit szektoron belül, mára már nem csupán

145

külső kényszerként érzékelik és kezelik a szervezetek (elsősorban a komplex, EU-s projekteket megvalósítók esetén van ez így). Ezeket a kezdeménycsírákat erősíteni és terjeszteni kell, továbbá láthatóvá, megfoghatóvá kell tenni a partnerségi struktúrákban rejlő előnyöket, a kockázatok kiküszöbölésére alkalmas technikákat is. A megfogalmazódott hálózati sikerkritériumok tekintetében az Észak-Alföldön nem mutatkoznak releváns eltérések az országos átlagtól (Függelék 29. táblázat). A közös érdekek és célok, a partnerségek, illetve a kölcsönös információcsere hármasának fontossági besorolása teljesen egyezik az országos átlaggal, és a többi válaszlehetőségnél sem jelentkezik túlságosan nagy eltérés (15. táblázat). 15. táblázat A hálózati együttműködés sikerességének kritériumai Észak-Alföld Országosan 1. 1. közös érdekek és célok 2. 2. partnerségek 3. 3. kölcsönös információcsere 4. 4. szakmai kompetenciák 5. 9. munkamegosztás 6. 5. motiváltság a részvételre 7. 6-7. átlátható pénzügyi irányítás 8. 6-7. kölcsönös segítségnyújtás 9-12. 10. demokratikus döntéshozatal 9-12. 13. közös lobbi tevékenység szakmaspecifikus információkhoz való 9-12. 14. folyamatos hozzájutási lehetőség 9-12. 16. szervezeti strukturáltság 13-16. 8. közös eredmények 13-16. 11. informális kapcsolatok 13-16. 17. demokratikusan megválasztott vezetés 13-16. 18. folyamatos ellenőrzés, értékelés 17-18. 12. az együttműködés széleskörű (el)ismertsége 17-18. 15. egyszerű partnerségi struktúra

A sorrendben lényegi különbség mutatkozik a munkamegosztás és a szervezeti strukturáltság tekintetében, amelyeket az Észak-alföldi régióban előrébb soroltak, míg országos átlagban fontosabbnak ítélték a közös eredményeket, valamint a kooperációk szakmai hírnevét és megbecsültségét. Észrevehetőbb azonban a differencia az abszolút értékek vizsgálatánál: két kivételtől – a közös érdekektől és céloktól, illetve a szakmaspecifikus információktól – eltekintve minden esetben 15%-nál nagyobb az eltérés az országos átlag és a régiós értékek között. Kiemelkedő a különbség a munkamegosztás

146

esetében, ugyanis míg országos átlagban csupán 10,7%-os értéket ért el ez a kategória, addig az Észak-Alföldön 25%-ot. A szakmai hálózatok megítélése meglehetősen összetett képet mutat. Érezhető a hálózatok jelenléte, valamint azok pozitív hatásai, azonban ez a szektor megítélése szerint még mindig nem elegendő. A jelentős és megfelelő mértékű kategóriák aránya az országban összesen 50,5%, a régióban pedig mindössze 43,8%, ezenfelül még mindig magas azon szervezetek aránya, akik szerint csekély a szerepe a szakmai hálózatoknak, ami arra enged következtetni, hogy a kapcsolati rendszerek szükségszerűsége teljesen egyértelmű, a hálózat nyújtotta szolgáltatásokon viszont még van mit javítani. Mind országos átlagban, mind az Észak-Alföldön a szervezetek 1/8-a állította, hogy a hálózatok szerepét egyáltalán nem érzi meghatározónak a nonprofit szektor munkájában, és a jövőben is elképzelhetőnek tartja tevékenységét tartós együttműködések nélkül. Erre a viszonylag magas arányra két válasz adódik: ezek a szervezetek vagy nem tagjai egyetlen szakmai hálózatnak sem, vagy elégedetlenek azok munkájával és funkcióival, nem érzik az ebből adódó előnyöket. Az OFA-ROP Hálózat mindenképpen segíthet abban, hogy ez az inkább negatív hozzáállással jellemezhető csoport a jövőben minél kisebb legyen, esetleg el is tűnjön (49. ábra). 49. ábra A szakmai hálózatok szerepének értékelése a nonprofit szektor munkájában

Országosan

24,9

Észak-Alföld

16,7

0%

25,6 27,1

20%

34,6

12,6 2,3

39,6

40%

60%

12,5 4,2

80%

100%

jelentős métrékű megfelelő mértékű inkább csekély egyáltalán nincs, pedig szükséges lenne egyáltalán nincs, de nem is szükséges nem tudja/nem válaszol

Országos összehasonlításban az Észak-alföldi régióban a második legmagasabb a szervezetek hálózati tagsága (85,4%), és azoké a szervezeteké, akik szerint érdemes csatlakozni (79,2%). A hálózati identitás tekintetében az Észak-alföldi régió vezető

147

helyet foglal el, ami az ilyen irányú kezdeményezések pozitív fogadókészségét jelzi (Függelék 70-71. ábrák).

5.4 Szociális gazdaság A fejezetben – leíró jelleggel – rögzítjük a régióra vonatkozó megfigyeléseinket a szociális gazdasághoz tartozó szolgáltatások tekintetében. Emellett a nonprofit szervezetek forprofit szektorhoz

való

viszonyulását

kifejező

attitűdöket

is

mértük,

amelyek

fontos

magatartásformákat jeleznek a témakörrel kapcsolatban. Nem áll összhangban egymással az, hogy a szervezetek mennyire tartják szükségesnek a szociális gazdasághoz tartozó tevékenységeket, illetve, hogy milyen mértékben vesznek részt ezekben a szolgáltatásokban (Függelék 31-35. táblázatok). Alapvetően a szociális gazdasághoz tartozó szolgáltatások három kategóriába sorolhatóak be: •

a szervezetek szerint fontos tevékenység, amellyel viszonylag jelentős részük foglalkozik is,

•

a szervezetek többsége szükségesnek tartja, és fel is kívánja vállalni az adott szolgáltatásai területet

•

a szervezetek többsége szükségesnek tartja, de nem kívánja felvállalni az adott szolgáltatásai területet

A régióban elterjedt – a szociális gazdaság körébe sorolható – szolgáltatások közé csak néhány sorolható. Ezek olyan tevékenységek, amelyek a hazai civil szervezetek „klasszikusai”, jól bevált gyakorlatokkal, kialakult módszertani háttérrel, széles körű tapasztalatokkal. Ezek azok a szolgáltatások, amelyeknek mind a szükségességét, mind a felvállalását pozitív tendenciák jellemzik. A kialakított gyakorlatok megfelelő szakmai hátteret biztosítanak ezen szolgáltatások további terjedésére és fenntartására egyaránt. Általában ezek a szolgáltatások azok, amelyeket a hazai nonprofit szektor magáénak érzi (ez megmutatkozik az országos átlagban, illetve a régiós eloszlásokban is). Az alábbi szolgáltatási területek sorolhatóak ide: •

tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálása (27,1% foglalkozik már vele),

148

•

problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése (50% foglalkozik már vele),

•

szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés (64,6% foglalkozik már vele),

•

audiovizuális szolgáltatások, új információs technikák bevezetése (22,9% foglalkozik már vele) – ez a legmagasabb arány az összes régió közül.

Vannak olyan szolgáltatási típusok, amelynek szükségességét a régió civil szervezetei fontosnak ítélik meg, és a jövőben foglalkozni is akarnak e területekkel. Alapvetően olyan szolgáltatási formák ezek, amelyek a hagyományos – hazai előzményekkel és tapasztalatokkal bíró – szociális munka területéhez sorolhatóak. A régió civil szervezetei felfedezték a rést az önkormányzati és piaci szolgáltatások között, „fantáziát látnak” ezek elindításában. A lehetőségek fontolgatásánál több szempont is szerepet játszhat. A társadalom széles rétegei nem tudják megfizetni a piac által kínált magas szintű szolgáltatásokat, azonban az önkormányzatok által működtetett túlterhelt, sok esetben elégtelenül működő (vagy hátrányos helyzetű kistelepüléseken semmilyen módon sem működő) ellátó rendszerekben már csalódtak. Az alábbi szolgáltatási területek sorolhatóak ide: •

otthoni segítségnyújtás idős emberek számára (12,5% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását),

•

otthoni segítség testi vagy szellemi fogyatékkal élőknek (10,4% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását),

•

háztartási alkalmazotti munkák (14,6% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását),

•

gyermekfelügyelet (18,8% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását).

Vannak olyan szolgáltatási típusok, amelynek szükségességét a régió civil szervezetei inkább vagy nagyon fontosnak ítélik, de ennek ellenére nem kívánnak foglalkozni ezekkel a formákkal. Ide sorolhatóak azok a szolgáltatások, amelyeket jelenleg „szektoridegennek” éreznek a civil szervezetek (a piaci tevékenységek közé a hazai szituációban könnyebben besorolhatóak, min a civil szférába, azonban a piaci szereplők számára már csak kevéssé vagy egyáltalán nem éri meg ezekkel foglalkozni). Az alábbi szolgáltatási területek sorolhatóak ide: •

lakóházak őrzése, portaszolgálat,

149

•

vidéki, vagy a városközpontoktól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése,

•

főzött étel, vásárolt áruk házhozszállítása,

•

elöregedett épületek felújítása, komfortosítása,

•

helyi közlekedés megszervezése, könnyebbé tétele,

•

szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás,

•

csatornázás, csatornatisztítás,

•

minőségi standardok betartásának monitorozása,

•

energia-megtakarító eljárások elterjesztését, főként háztartások körében.

Létezik még – a régió szempontjából – atipikusnak mondható két szolgáltatás. Az országos átlaghoz képest magasabb arányú azon szervezetek száma, akik céltaxi-járatok üzemeltetését vállalnák vidéki településeken és között (fel is tudja vállalni és tervezi is: országos átlag 2,3%; régiós átlag 4,2%), valamint azon szervezetek, akik természetvédelmi területek gondozását tervezik (fel is tudja vállalni és tervezi is: országos átlag 5%; régiós átlag 8,3%). Régióspecifikumként kell kiemelni, hogy a szervezetek állításai alapján nem található olyan szolgáltatási típust, amelyet nem tekintenek relevánsnak a szervezetek, és a jövőben nem is akarnak ilyen szolgáltatást nyújtani. Éppen ezért az Észak-alföldi régióban célszerű olyan – hazánkban, a nonprofit szervezetek körében még nem elterjedt – innovatív, kísérleti programokat elindítani, amelyek a szociális gazdasághoz köthető. A civil szervezetek esetleges piaci tevékenységével kapcsolatos attitűdöket az alapján próbáltunk megragadni, ahogyan a megkérdezettek reflektáltak a civilek piaci szereplésére irányuló állításokra (Függelék 36-37. táblázatok). Az Észak-alföldi régióban – hasonlóan az ország többi térségéhez ellentétes eredmények születtek két hasonló tartalmú állításra: „A piaci és a nonprofit tevékenység nem összeegyeztethető, kizárják egymást”, illetve „A nonprofit és a piac ellentétes, összeegyeztethetetlen fogalom”. Míg az előbbi állítás esetében az „egyetért” válaszok aránya 79,2%, addig a második kijelentésnél mindössze 16,7%. A többi válaszból azonban egyértelműen kirajzolódik az a tendencia, miszerint a civil szervezeteknek bizonyos feltételek között van létjogosultsága a piaci jelenlétre. Ezáltal ugyanis gazdaságilag megszilárdulhat a szervezetek pozíciója, kevésbé lesznek függőségi viszonyban a pályázati kiíróktól és forrásoktól. Lényeges azonban, hogy a legtöbben csak a fő tevékenység kiegészítéseként tudják elképzelni a piaci szolgáltatásokat. A szervezetek

150

negyede vélekedik úgy, hogy egy nonprofit szervezet a piaci körülmények között nem lehet versenyképes, ez az egyik legmagasabb érték az országban. Másfelől várható, hogy a nonprofit szervezetek olyan ágazatokban is megjelennek, ahol a piaci szereplők egyértelmű konkurenseivé válhatnak, tehát vélhetően nemcsak a szolgáltatásokkal még lefedetlen szegmensekbe kívánnak betörni. Az Észak-alföldi régióban ezért valószínűsíthető, hogy a szociális gazdaságban, amely egyesíti a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi vállalkozó kedvet, egyre nagyobb szerephez jutnak a szakmailag és a jövőben esetleg pénzügyileg is megerősödő nonprofit szervezetek.

5.5 Az OFA-ROP Hálózat szolgáltatási területei és formái A mintában szereplő civil szervezetek mindegyikét tájékoztattuk a működését hamarosan megkezdő OFA-ROP hálózatról. A rövid ismertetést csak a kérdőív utolsó szakaszánál – az 58. kérdés előtt – osztottuk meg a megkérdezettel. A kérdezőbiztos az alábbi szöveget olvasta fel: „A ROP 3.2.3 célja egy – a szociális gazdaság megerősödését és elterjedését szolgáló – országos szakmai támogató hálózat kialakítása, melynek keretében 6 régióban tanácsadói iroda felállítására kerül sor. A szakmai támogató hálózat legfőbb feladata egyrészről a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek megerősítése annak érdekében, hogy piacképes és közösségi igényeket kielégítő, hosszú távon is fenntartható szolgáltatásokat legyenek képesek nyújtani vagy termékeket előállítani. Másrészről olyan a szociális gazdaság területéhez kapcsolódó szolgáltatásrendszer kialakítása, működtetése a cél, amely a projektgazdák speciális és változó szükségleteire gyors, hatékony és célzott válaszokat képes adni”. Ez a minimális információ szükséges volt ahhoz, hogy a felkeresett szervezetek mindegyike tisztában legyen a kutatás pontos céljával.

5.5.1 A szervezetek működési nehézségei

Az Észak-alföldi régióban megkérdezett civil szervezetekről alkotott kép a megvizsgált adatok ismeretében az országos átlaghoz képest kedvezőnek mondható (Függelék 41-43. ábra). Itt is, mint az ország összes régiójában a pénzügyi instabilitás és az alacsony bérek

151

okozzák a legnagyobb problémát. A bérhelyzet negatív megítélése ellenére a munkatársak cserélődése nem okoz nehézségeket (a válaszadó szervezetek képviselője szerint: egyáltalán nem probléma 47,9%, inkább nem probléma 41,7%). Az alacsony béreket némiképp kedvezően befolyásolhatják a – szektorra jellemző – rugalmasan kialakított munkarendek, a szupervízió és a szervezetfejlesztés gyakorlata, még akkor is, ha bizonyos szervezeteknél a hektikus munkaintenzitás miatt fellépő szabadidőhiány esetenként leterheli a dolgozókat: a munkatársak leterheltségét a szervezetek 58,3%-a ítélte problémásnak. A szervezetek általános helyzetére vonatkozó válaszokat három nagyobb csoportba sorolhatjuk. A pozitív megítélésű – vagyis a hiányosnak nem mondható területek közé az alábbiak tartoznak az Észak-alföldi régióban (százalékos sorrendben): •

az alacsony fluktuáció,

•

a munkatársak képzettsége,

•

az érdekképviselet, a szupervízió, a szervezetfejlesztés gyakorisága (ennél a változónál óvatosan kell értelmeznünk a kapott értékeket, ugyanis az alacsony létszámú – egy-két fős – munkavállalói létszámnál, illetve a főállású foglalkoztatást nem folytató szervezetek esetén nincs is szükség ezekre a módszerekre),

•

speciális szakismeretek,

•

megfelelő érdekképviselet.

50. ábra A legkevésbé és a leginkább problémásnak ítélt területek a szervezetek életében (%) MUNKATÁRSAK GYORS FLUKTUÁCIÓJA Országosan

42,9

Észak-Alföld

30,6

47,9

9 41,7

6,6

11 2,1 6,3 2,1

PÉNZÜGYI INSTABILITÁS Országosan

8,6

12,6

Észak-Alföld

8,3

14,6

0%

44,5

28,9 22,9

20%

40%

egyáltalán nem probléma

inkább nem probléma

nagy probléma

nem tudja/nincs válasz

4,7

47,9

60%

6,3

80%

100%

inkább probléma

152

Az egyetlen semleges megítélésű a szabadidő hiánya (a szabadidő és a munkatársak leterheltsége közötti látszólagos ellentmondást a hektikus munkaintenzitás okozza). Árnyaltabb képet kapunk akkor, ha megvizsgáljuk a legkevésbé és a leginkább problémás területeket a szervezetek életében, s ezeket összevetjük az országos átlaggal (50. ábra). A leginkább problémás terület a pénzügyi stabilitás, ami a költségvetési bevételek ismeretében (4.1.3 fejezet) nem is meglepő; az arányok többé-kevésbé az országos átlagot reprezentálják. Az Észak-alföldi régióban a legkisebb problémát a munkatársak fluktuációja okozza, egyáltalán nem jelent problémát a szervezetek 47,9%-a esetén. Ha ehhez hozzáadjuk az „inkább nem probléma” kategóriát (41,7%), meglepően pozitív visszajelzést kapunk a régióban megkérdezett szervezetek munkaerőforrásának fluktuációjáról és alkalmazkodási képességéről, ami sokkal jobb az ország többi régiójában tapasztaltakhoz képest. Az Észak-alföldi régióban megkérdezett civil szervezetek munkájának sikerességét befolyásoló humánerőforrás-tényezők vizsgálata alapján kijelenthető, hogy a szervezetek válaszainak többsége az országos átlaghoz közeli értékeket mutat (Függelék 12-16. táblázat). Ellentmondásos válaszok a hiányosság mértéke és a hátráltatás ténye között nem mutathatóak ki. A régióban legkevésbé a szakmai tapasztalatok hiánya, a pénzügyi, könyvelési, vállalkozási, adózási, jogi és számítógépes ismeretek hiányossága okoz gondot a munkatársak számára. Ezek többségénél a százalékos értékek mesze az országos arányok felett vannak, Mind a hiányosságok, mind a hátráltató tényezők esetén a legkedvezőbb adatok figyelhetőek meg az országban a számítógép és programjainak használatában (nincs hiányosság: 66,7%, nem hátráltat 64,6%). A régióban leginkább az idegennyelvtudás hiánya okoz gondot. Ezen a területen mutatkozik meg a legnagyobb eltérés az országos átlagtól negatív irányban. Bár ez az összes régióban aggályos terület, az Észak-Alföldön magas a súlyos kategóriákat megjelölő válaszok aránya (18,8%), eszerint nem csak a hiányosságot, hanem ennek következményeit is rendkívüli módon érzik a válaszadó szervezetek. Az összes kategória közül ebben az esetben a legalacsonyabb a „nincs hiányosság” és „nem hátráltat” válaszok aránya (14,6% és 16,7%). Másrészről látni kell, hogy egy lokálisan tevékenykedő szervezet mindennapi munkáját nem akadályozza túlságosan az idegennyelvtudás tökéletlensége, csak bizonyos pályázatok megírásakor és külföldi tapasztalatok megismerésében van ennek jelentősége. A régióban kevésbé, de még mindig inkább problémás terület a lobbitechnikák ismerete. Az

153

érdekérvényesítés hiányosságát összesen a válaszadók 39,6%-a nevezte közepesnek vagy súlyosnak. Jellemző a vizsgált, de a többi régióra is, hogy a válaszok elsősorban a „nincs” és a „kismértékű” lehetőségekre érkeztek: több esetben kiugróan magas azon megkérdezettek aránya, akik szerint nincs hiányosság, és mindemellett látványosan sokan kismértékű hiányosságot vélnek felfedezni az adott területen, ami csupán enyhén hátráltatja is a szervezet működését. Ilyenek például a pályázatírásban szerzett tapasztalat, a helyi foglalkoztatási tendenciák

ismerete,

a

Strukturális

Alapokhoz

kötődő

ismeretek

vagy

a

konfliktuskezelési technikák – ezek még azok a területek, amelyeket szintén érdemes bevonni a képzési tematikába. Sajátos a megítélése az Európai Unióhoz kapcsolódó ismereteknek: a többi kategóriához viszonyítva alacsony azoknak az aránya, akik szerint nincs probléma ezen a területen, és a szervezetek fele úgy véli, hogy kismértékű hiányosságokkal kell megküzdenie az EU-s ismeretek terén, azaz ezt a területet is lehet még javítani. A civil szervezetek életében jelentkező költségproblémák vizsgálata során kiderült, hogy az Észak-alföldi régióban komoly gondot okoz a pénzhiány (Függelék 57-58. ábra). Az országos átlagértékeket több esetben meghaladó, és a legmagasabb értékeket mutató adatok a régióban vannak, amennyiben a negatív tendenciákra fordítjuk figyelmünket. A bérköltségek előteremtése a legnagyobb probléma a régióban (nagy problémát okoz 43,8%). Csupán 6,3%-os azon szervezetek aránya, akik számára egyáltalán nem jelent ez gondot. Ez azt jelenti, hogy még azok a szervezetek is ilyen akadályokba ütköznek, akik már nagyobb projekttapasztalatokkal rendelkeznek. Valószínű, hogy a 2005-ben – a régióban nagy arányban – elindított HEFOP-os programok központi finanszírozása során fellépő problémák (a szerződéskötések elhúzódása, az előlegek határidőn túli kifizetése stb.) okozzák mindezt. Az országos összehasonlítás során ebben a régióban tapasztalhatjuk a legmagasabb értéket a bérproblémák terén. A saját humánerőforrás képzési költségének előteremtése sem egyszerű a szervezetek életében. Fontos azonban megjegyezni, hogy ebben a régióban a humánerőforrás szakismeretei terén jól állnak a civil szervezetek, elképzelhető, hogy jóval nagyobb a költségráfordítási igény ezen a területen. Emellett javítani kellene az egyéb működési, valamint a reklámköltségek előteremtésének lehetőségein is. Az irodabérlés költségeinek előteremtésének nehézsége nem egyértelmű, mivel amellett, hogy a válaszadók 60,5%-a szerint ez nem vagy inkább nem jelent problémát, addig a többi régióhoz viszonyítva is elég magas (25%) azoknak az aránya, akiknek ez komoly gondot okoz. Ez annak is betudható, hogy meglehetősen magas azon szervezetek aránya, 154

amelyek piaci áron bérlik irodahelyiségüket. Hasonló a helyzet iroda működési költségeinek előteremtésével, a megkérdezettek 50-50%-a nem tartja problémának, illetve problémának tartja. A projektek során előforduló lehetséges problémák az országos összehasonlításában az Észak-Alföldön több pozitív tendenciával találkozunk (Függelék 18-20. táblázat). Ezek főként azok a szakmai ismeretek, amelyek a projektek előkészítéséhez, tervezéséhez és végrehajtásához kapcsolódnak. A projektek kivitelezésének magas szintű megvalósítása – az erről árulkodó magabiztosság – mindenképpen megerősíti a korábban már ebben a régióban megfigyelt szakmai felkészültséget. A pályázati információkhoz való hozzájutás, a partnerszervezetek megtalálása, a szakmai program elkészítése, pénzügyi tervezése az ehhez szükséges beszámolók elkészítése, valamint az eredmények elterjesztése egyáltalán vagy inkább nem jelent problémát (az említett területek mindegyikénél a legmagasabb érték figyelhető meg az „egyáltalán nem probléma” válaszarányainál, a legmagasabb érték a régióban 79,2% a pályázati információkhoz való hozzájutás esetén). A partnerszervezetek és a pályázati információk megtalálásánál figyelhető meg a legnagyobb eltérés az „egyáltalán nem probléma” válaszok aránya esetén, mindez utalhat a szakmai kooperációk megfelelő működésére (Hiba! A hivatkozási forrás nem található.. táblázat).

Hozzáférés a pályázati információkhoz

Partnerszervezetek megtalálása

16. táblázat A projektek során előforduló lehetséges problémák (%)

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag

egyáltalán nem probléma 46,9 64,6 50,0 44,0 46,7 47,7 44,0 49,5 46,9 79,2 52,5 40,0 66,7 61,4 66,0 60,5

inkább nem probléma 34,7 25,0 40,0 32,0 35,6 27,3 34,0 32,6 40,8 10,4 15,0 32,0 22,2 18,2 18,0 21,9

inkább probléma 16,3 8,3 5,0 8,0 13,3 13,6 8,0 10,6 10,2 8,3 30,0 20,0 8,9 11,4 8,0 13,0

nagy probléma 2,0 2,1 2,5 12,0 4,5 10,0 4,3 2,0 2,1 4,0 2,3 6,0 2,3

nt/nv 2,5 4,0 4,4 6,8 4,0 3,0 2,5 4,0 2,2 6,8 2,0 2,3

A közbeszerzési eljárások lebonyolítása gondot okoz a régióban, azonban ez inkább országosan előforduló civil jelenség, nem Észak-alföldi specifikum. A közbeszerzés még viszonylag új, speciális szakmai ismereteket feltételező terület, megfelelő pénzügyi források birtokában ez a szolgáltatás megrendelhető a piaci szereplőktől is (a szervezetek többségének

155

csak eseti jelleggel kell lefolytatni közbeszerzési eljárást, a szolgáltatás igénybevételének figyelembevételével mérlegelnie kell a szervezetnek, hogy saját munkatársát továbbképzi-e ezen a szakterületen. Az Észak-alföldi régióban megkérdezett szervezetek működése során fellépő problémák egy része pénzügyi jellegű. A szektort átitató pénzhiány a régióban is megfigyelhető, az átlagtól csak kis mértékű negatív elmozdulást mutat, azonban ellentmondásos kapcsolat van az előbbi megfigyelés és a pénzügyi tervezés között. A financiális negatív tendenciák (pénzügyi fenntarthatóság) és pozitív irányvonalak (pénzügyi tervezés) ellentmondó képet mutatnak (17. táblázat).

A támogatás idejének lejárta után a projektek pénzügyi fenntarthatósága

Pénzügyi tervezés

17. táblázat Egymásnak ellentmondó tendenciák az Észak-alföldi régióban inkább nem probléma

inkább probléma

nagy probléma

nt/nv

Észak-Magyarország

egyáltalán nem probléma 36,7

26,5

28,6

8,2

-

Észak-Alföld

43,8

39,6

12,5

4,2

-

Dél-Alföld

37,5

27,5

30,0

2,5

2,5

Közép-Magyarország

24,0

32,0

36,0

4,0

4,0

Dél-Dunántúl

33,3

33,3

17,8

11,1

4,4

Közép-Dunántúl

36,4

31,8

18,2

6,8

6,8

Nyugat-Dunántúl

34,0

36,0

18,0

8,0

4,0

Országos átlag

35,9

32,6

21,9

6,6

3,0

Észak-Magyarország Észak-Alföld

14,3 10,4

8,2 12,5

42,9 41,7

28,6 33,3

6,1 2,1

Dél-Alföld

12,5

25,0

20,0

40,0

2,5

Közép-Magyarország

8,0

8,0

28,0

48,0

8,0

Dél-Dunántúl

4,4

13,3

31,1

44,4

6,7

Közép-Dunántúl

9,1

13,6

38,6

22,7

15,9

Nyugat-Dunántúl

10,0

8,0

38,0

42,0

2,0

Országos átlag

10,0

12,6

35,2

36,2

6,0

A régió civil szervezeteinek válaszai alapján a partnerszervezetek megtalálásának megítélése egyáltalán nem jelent problémát (64,6%), ami kedvező hatást gyakorolhatna a pénzügyi fenntarthatóságra például egy tőkeerős piaci partner vagy egy szolgáltatásait felajánló civil szervezet. Az adatokból viszont az tűnik ki, hogy semmilyen kedvező effektus nem érzékelhető a projektek pénzügyi fenntarthatóságára. Igen hasonló arányokat figyelhetünk meg a régió és az országos átlag esetén is, ha a pénzügyi fenntarthatóságot vizsgáljuk (nagy probléma: Észak-Alföld 27,1%, országos 30,2%). A piaci szereplők és a helyi önkormányzatok partneri struktúrája nélkül a szektor önmagában nem lesz képes arra, hogy fenntartható rendszereket hozzanak létre, és azokat működtesse is. A partnerségi

156

struktúrák megléte a civil szervezetek között viszont megkönnyíti a szektorok közötti együttműködési rendszerek kialakulását. Az Észak-alföldi régióban kifejezetten nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a szektorok közötti kooperációk teret nyerjenek. A projektek pénzügyi finanszírozhatósága általános problémát jelent az országban, ezt a kedvezőtlen tendenciát csak erősíti, hogy hazánk EU-s csatlakozását követően kiírt, s azóta elindított projektek (elsősorban az Európai Szociális Alap forrásaiból finanszírozottak) többsége komoly finanszírozási gondokkal küzd. A kedvezményezett nonprofit szervezetek jelentős hányada a működésképtelenség határára sodródott – ez egyértelműen kivehető a projektek finanszírozhatóságát vizsgáló táblázatokból (Függelék 21-22. táblázat). A régióban működő nonprofit szervezetek válaszaiból egyértelműen kimutatható, hogy a megváltozott projektfinanszírozási rendszerek és módszerek – az ország többi régiójához hasonlóan – itt is éreztetik kedvezőtlen hatásukat. A szervezetek hitelképességének, a pályázatok időtartamának és az állami pénzügyi garancia tekintetében az Észak-alföldi régióban kialakult helyzet aggályosabb, mint az ország többi területén (18. táblázat).

157

Állami pénzügyi garanciák hiánya

Pályázati támogatások időtartama*

A nonprofit szervezet hitelképességének hiánya

18. táblázat A projektek finanszírozhatósága, fenntarthatósága szempontjából előforduló legsúlyosabb problémák az Észak-alföldi régióban Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag

egyáltalán nem probléma 12,2 4,2 7,5 4,0 15,6 6,8 8,0 8,6 22,4 8,3 10,0 4,0 6,7 4,5 14,0 10,6 12,2 2,1 7,5 6,7 2,3 4,7

inkább nem probléma 8,2 12,5 2,5 11,1 13,6 4,0 8,0 22,4 14,6 30,0 15,6 29,5 16,0 19,3 8,2 4,2 7,5 8,9 9,1 6,0 6,6

inkább probléma 20,4 18,8 30,0 48,0 13,3 27,3 28,0 24,9 42,9 41,7 35,0 32,0 46,7 31,8 24,0 36,5 22,4 25,0 30,0 28,0 26,7 31,8 26,0 26,9

nagy probléma 53,1 58,3 35,0 44,0 60,0 36,4 52,0 49,2 12,2 33,3 22,5 56,0 28,9 22,7 38,0 28,9 57,1 62,5 42,5 64,0 55,6 47,7 56,0 54,8

nt/nv 6,1 6,3 25,0 4,0 15,9 8,0 9,3 2,1 2,5 8,0 2,2 11,4 8,0 4,7 6,3 12,5 8,0 2,2 9,1 12,0 7,0

Ezen a területen tapasztalható elégtelenségek nem a pénzügyi és szakmai ismeretek hiányából

származnak.

Amíg

nem

válnak

rugalmasabbá

és

átláthatóbbá

a

projektfinanszírozási rendszerek, amíg az állam és a nonprofit szektor jelenlegi viszonya, a szektor megítélése a jelenlegi, amíg a piaci szereplők távol maradnak a helyi humánerőforrás projektektől, amíg nem alakulnak ki helyi kooperációk, a helyzet nem változik, esetleg kritikusabbá válik, addig machinálós keresztfinanszírozásból (minden pénzügyi szabályt áthágva) kénytelenek megoldani mindennapi problémájukat a – most még – megmaradni képes civil szervezetek.

5.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások Ahhoz, hogy a működését hamarosan megkezdő OFA-ROP Hálózat regionális irodája az Észak-Alföldön is hatékonyan működjön, szükség van azon helyi civil szervezetek igényeinek

158

feltárására, amelyek elsősorban a szociális gazdaság területén dolgoznak vagy kívánnak a jövőben dolgozni), illetve tevékenységük meghatározó eleme a munka világához köthető. 51. ábra A tanácsadói irodáktól elvárt szolgáltatások

Folyamatkövető tanácsadás 2,1 18,8

39,6

Helyi fórumok szervezése 2,1 2,1 16,7

47,9

„legjobb gyakorlat” (best practice) megismertetése 2,1 4,2

37,5

16,7

Nyomtatási, fénymásolási lehetőség Pályázati tanácsadás

22,9

22,9 8,3 14,6

2,1

14,6

10,42,1

33,3 20,8

2,1

41,7

31,3

12,5

2,1

37,5 27,1

33,3

A szervezetek ellátása pályázati információkkal 6,3 6,3

2,1

33,3

45,8

Szakmai találkozók szervezése 2,1 14,6

Rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítása

27,1

41,7

Szakmai rendezvények szervezése 4,2 10,4

2,1

43,8

25

Képzések szervezése 6,3

2,1

29,2

47,9

Jogi tanácsadás 4,24,2

4,2

35,4

29,2

50

2,1

52,1

2,1

12,5

22,9

2,1

Pénzügyi tanácsadás 2,1 4,2 10,4

43,8

37,5

2,1

Módszertani segítség helyi szükségletek felméréséhez 2,1 4,2 10,4

41,7

39,6

2,1

Kommunikáció biztosítása az Irányító Hatósággal 4,2 10,4 8,3

25

Nyertes pályázatok utókövetése 4,2 10,4 Internetezési lehetőség

18,8

Szakmai partnerségek kialakulásának segítése

16,7

Internetes hírlevél működtetése 2,18,3 Internetes fórum működtetése

25

29,2

20,8

29,2

22,9 16,7

12,5

Helyi foglalkoztatási ismeretek átadása 4,2 2,1 14,6 Nyomtatott hírlevél működtetése 6,3 Ismeretek a Strukturális Alapokkal kapcsolatban 6,3 Partnerszervezeti adatbázis fenntartása 4,2

0%

16,7

20%

12,5 2,1

43,8

2,1

33,3

31,3

25

37,5

39,6

27,1 29,2

27,1 45,8

40%

60%

2,1 2,1 10,42,1

37,5 33,3

2,1 2,1

39,6 37,5

29,2 18,8

16,7

27,1

22,9

4,2

27,1

37,5

Szervezetfejlesztés 2,1 12,5

4,2

47,9

80%

egyáltalán nem fontos

inkább nem fontos

inkább fontos

fontos

kiemelkedően fontos

ne m tudja/ne m válasz ol

4,2 2,1

100%

A régióban található foglalkoztatási célú civil szervezetek aránya az országos átlaghoz képest magasabb. Ezen a területen szerzett szakmai ismereteik, tapasztalataik kitűnő alapot biztosítanak arra, hogy a helyi foglalkoztatási kezdeményezések kialakításában, a szociális gazdaság térnyerésében részt vegyenek. 159

A tanácsadói irodáktól elvárt szolgáltatási igények (51. ábra) pontosan tükrözik az Északalföldi régióban tevékenykedő foglalkoztatási célú civil szervezetek helyzetét. A hiányterületek olyan problémák jelenlétét mutatják, amelyek akut problémákból gyökereznek. Idetartoznak a megnyert, hiánypótlás alatt álló, ROP-os pályázatok, főként azok, ahol a főpályázó civil szervezet. Az elhúzódó szerződéskötések, a hiánypótlások, az eddigi pályázói gyakorlatnál jóval magasabb szintű szakmai és pénzügyi elvárásokkal kapcsolatban jeleztek vissza a civil szervezetek. A legégetőbb probléma a szervezetek ellátása pályázati információkkal, ami látszólag ellentmondásban áll az előzőkben leírtakkal, de inkább azt bizonyítja, hogy a civil szektor továbbra is „információéhes”, hiszen elsősorban a pályázatokból tartja fenn magát. A pályázati források viszonylagos függetlensége fontos tényező, azonban a „több lábon állás” filozófiája már komolyan áthatja a szervezeteket, hiszen korábbi tapasztalataik alapján már tudják, hogy az egyirányú elköteleződés az egyfajta típusú források veszélyes, kiszámíthatatlan helyzeteket idézhetnek elő. Emellett fontos a szakmai kommunikáció lehetőségének a megteremtése többek között az Irányító Hatósággal, a szakmai intézményekkel és egyéb szervezetekkel, amelynek eszközei sokfélék lehetnek A szakmai találkozók, rendezvények szervezése, szektoron belüli és szektorok közötti partnerségek kialakulásának elősegítése, valamint egy partnerszervezeti adatbázis fenntartása mind kiváló alkalmat biztosítanak a bizalmi rendszerek kialakulásának, s javíthatják, hatékonyabbá tehetik az információáramlást is. 52. ábra Mennyire tartja fontosnak, hogy akkreditált legyen a képzés? Országosan

37,5

Észak-Alföld

31,6

39,6

0%

20%

16,6

29,2

40%

nagyon fontos inkább nem fontos nem tudja/nem válaszol

60%

22,9

80%

11,3 8,3 0,0

100%

inkább fontos egyáltalán nem fontos

Az OFA-ROP Hálózattal kapcsolatos kérdések között szerepelt az is, hogy mennyire fontos, hogy a tanácsadói hálózat által szervezett képzések akkreditáltak legyenek. A válaszok nagyjából az országos átlagot tükrözik. Az Észak-alföldi régióban megkérdezett szervezetek

160

megosztottak ebben a kérdésben, azonban az országos átlaghoz képest inkább fontosnak tartják az akkreditációt (52. ábra).

5.5.3 Az együttműködés formái Az OFA-ROP Hálózat által nyújtott képzési tematika összeállításánál sokat segíthet a szervezetek elvárásainak ismerete (Függelék 47-49. táblázat). Az adatok leginkább az országos adatokat reprezentálják, azoktól csak néhány esetben tapasztalható eltérés. Várhatóan a legnagyobb igény a pályázatírással kapcsolatos ismeretekre fog mutatkozni, erre ugyanis a megkérdezettek 87,5%-a szerint van szükség. Ezt követi a lobbitechnikák átadása 83,3%-kal, de nem maradhatnak le az oktatási palettáról a különféle jogi, gazdasági és pszichológiai ismeretek sem. A többi régióhoz képest kiemelkedő (39,6%) azok aránya, akik mindenképpen részt vennének nyelvi képzésen. Vélhetően viszont kisebb lesz az érdeklődés a számítógépes ismeretek iránt, ami már korábban – a hiányosságok és problémák vizsgálatából – is kiderülhetett. Ahhoz, hogy az adott régióban az együttműködések sikeresek legyenek, a felmérések alapján kiválasztott és összeállított képzési tematikákban meg kell találni azt a szolgáltatási formát, amelynek az alkalmazásával a képző a legjobban alkalmazkodik az igénybevevő elvárásaihoz. Emellett persze figyelembe kell venni, hogy a képzési költség keretein belül maradva,

milyen

területeken

van

leginkább

szükség

a

legköltségesebb,

egyéni

szükségletekhez igazodó tanácsadásra. Több olyan terület van, ahol egyértelműen kiderül az egyéni tanácsadás igénye. A szakmai, jogi és pénzügyi kérdésekben a válaszadó szervezetek legfontosabbnak az egyéni eseti tanácsadást tartják, de nem elhanyagolható az egyéni folyamatkövető konzultáció jövőbeli szerepe sem (53. ábra). A csoportos eseti és folyamatos kapcsolattartást a projektek előkészítéséhez, működtetéséhez, illetve a projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések esetén kérnek válaszadók. Megosztott a kép abban a tekintetben, hogy mely forma a legalkalmasabb az infrastrukturális és a humánerőforrással

kapcsolatos

kérdések

megvitatására.

A

csoportos

tanácsadás

mindenképpen azzal az előnnyel járhat, hogy a szervezetek képviselői tanulhatnak egymás hibáiból, sikereiből, tapasztalataiból.

161

53. ábra Az egyes szolgáltatásokhoz leghatékonyabbnak tartott tanácsadási formák az Északalföldi régióban

41,7

Szakmai kérdések

29,2

Pénzügyi kérdések

56,3

Jogi kérdések

54,2

Projektek előkészítéséhez kötődő kérdések

Humánerőforrás kérdései

Infrastrukturális kérdések

Projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések

Projektek elszámolásához kötődő kérdések Projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések

0%

20,8

37,5 18,8

31,3

8,3

35,4

41,7 27,1

20%

egyéni eseti

egyéni folyamatos

csoportos folyamatos

nem tudja/nem válaszol

6,3

18,8 4,2 22,9

6,3

18,8

35,4

4,2

25

22,9

6,34,2

25

8,3

33,3

40%

22,9 2,1

27,1 27,1

20,8

20,8

10,4 8,34,2

14,6 14,6 12,54,2

25

12,5

10,4 14,6 4,2

60%

80%

100%

csoportos eseti

A költséghatékonyság, a rugalmas időbeosztás, a távoli elérés szempontjából mindenképpen érdemes megvizsgálni, melyek azok a területek, ahol az Észak-alföldi régióban megkérdezett szervezetek képviselői szerint használható a telefonon, valamint az Interneten keresztül nyújtott tanácsadási forma (54. ábra). A két lehetőség közül inkább az utóbbira kell helyezni a hangsúlyt, mivel a felállításra kerülő hálózat regionális irodáiban a 2-3 munkatárs leterheltségét is figyelembe kell venni, akik számára a mindennapi munkavégzést nehezítené a folyamatos telefonos tanácsadás. Ezt a módszert csak ott kell alkalmazni, ahol feltétlenül nélkülözhetetlen. Az adatok azt mutatják, hogy az internetes tanácsadás a civil szervezetektől sem idegen, ez nemcsak pontosabb, hanem rugalmasabb formája is az információ átadásának. A

162

költségtakarékosság érdekében pedig érdemes megfontolni olyan – ingyenesen hozzáférhető – hangátvételre alkalmas eljárások alkalmazását, amelyek kitűnően helyettesíthetik a telefont (pl. SKYPE). Az ilyen, és hasonló – könnyen elsajátítható és kezelhető – kommunikációs eljárások a szervezetek közötti kapcsolattartás költségeit is jelentősen lecsökkenthetik. 54. ábra Internetes, illetve telefonos tanácsadási formák ajánlása (%) az Észak-alföldi régióban Szakmai kérdések 2,1 Pénzügyi kérdések 6,3 Jogi kérdések

35,4

37,5

37,5 45,8

20,8

4,2

37,5

12,5 6,3

33,3

16,7 4,2

Projektek előkészítéséhez kötődő kérdések 4,2

43,8

27,1

18,8

6,3

Humánerőforrás kérdései 4,2

41,7

29,2

16,7

8,3

Infrastrukturális kérdések 6,3 Projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések 2,1 Projektek elszámolásához kötődő kérdések Projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések

0% Egyik sem Telefonos tanácsadás nem tudja/nem válaszol

22,9

47,9

35,4

39,6

37,5

35,4

20%

40%

14,6 8,3 20,8

14,6

60,4

14,6 8,3

60%

20,8

80%

6,3 4,2

100%

Internetes tanácsadás Mindkettő

A mindennapos, sok esetben akut kérdések esetén még mindig a telefon élvez kismértékű előnyt az Internettel szemben (szakmai, pénzügyi kérdések). A kérdéses esetekben persze az internetes hang- és adatátvitel még mindig nem váltja ki a telefont, azonban erre a kommunikációs formára érdemes hangsúlyt helyezni. Ezt alátámasztja az a régióban megfigyelhető pozitív tendencia, hogy az Internetes eszközöktől egyáltalán nem idegenkednek a válaszadó civilek. A projektek eredményeinek elterjesztése esetén a megkérdezettek 60,4%-a jelölte meg a világhálót, mint leginkább ajánlott eszközt a tanácsadásra (mindamellett a disszemináció lehetséges csatornái közül napjainkban egyre nagyobb teret nyer az Internet).

163

A képzések időtartamára és rendszerességére vonatkozó válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzést (70,8%) tekintik a válaszadó civil szervezetek képviselői a legalkalmasabb formának az oktatásra (az országos átlag ennél a választípusnál 53,2%), vagyis a rendszeres időközönként, például havonta megszervezett, tematikájában összehangolt egynapos képzésekre van leginkább szükség az Észak-alföldi régióban (55. ábra). 55. ábra Megfelelő képzési időtartamok az Észak-alföldi régióban

Országosan

18,3

Észak-Alföld

12,5 2,1

0%

8,3

53,2

16,9

70,8 20%

40%

3,3

10,4 4,2 60%

80%

100%

egynapos képzés többnapos folyamatos képzés több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzés több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzés nem tudja/nem válaszol

Az Észak-Alföldön lényegesen magasabb az országos átlagnál (67,1%) azoknak a válaszadóknak az aránya, akik a munkaidőben történő képzéseket preferálják (87,3%), és igazából sem a munkaidő letelte után, sem hétvégén nem szeretnének oktatási programokon részt venni (56. ábra). Ezt az OFA-ROP Hálózat képzési szerkezetében mindenképpen figyelembe kell venni. 56. ábra Megfelelő képzési időpont az Észak-alföldi régióban

Országosan

10,3

67,1

Észak-Alföld 20%

40%

hétköznap munkaidőben hétvégén

3,7

6,3 8,3 4,2

81,3

0%

18,9

60%

80%

hétköznap munkaidő után nem tudja/nem válaszol

100%

Az Észak-alföldi régió hazánk legelmaradottabb régiói közé tartozik, ahol ráadásul nagyok a megyeszékhelyek és a vidék közötti fejlettségbeli és munkaerő-piaci diszparitások. Ezért mindenképpen olyan komplex foglalkoztatáspolitikai programokra van szükség, 164

amelyek regionálisan próbálnak javítani a társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak életkörülményein. A régió szervezetei már rendelkeznek tapasztalatokkal az ilyen típusú projektekben, de az OFA-ROP Hálózat segítő koordinációja hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek a szervezetek intenzívebben bekapcsolódjanak a szociális gazdaságba.

165

166

6. A Dél–alföldi régió 6.1 Regionális helyzetkép 6.1.1 Szervezeti jellemzők A

Dél-alföldi

régióban

40

nonprofit

szervezet

alapvető

jellemzőinek,

működési

tapasztalatainak, jövőbeli terveinek és igényeinek feltárása történt meg. Ezek közül 15 szervezet székhelye található Csongrád, 10 Bács-Kiskun és 15 Békés megyében. A településtípusonkénti megjelenés megoszlásában, az országos tendenciához hasonlóan, egyértelmű a megyeszékhelyek dominanciája (60%), az egyéb városban és a községekben tevékenykedő szervezetek aránya sem tér el lényegesen az országos átlagtól (Függelék 4. ábra). A jogi forma tekintetében az egyesületek meglehetősen magas hányaddal bírnak (62,5%), ez kilenc százalékkal haladja meg az országos átlagot, és ez a régió az, ahol közalapítvány nem szerepelt a mintában,. míg szövetkezet, az országban egyedüliként, 2,5%ban. A közhasznú minősítés szerinti besorolásban a régiós arányok többé-kevésbé megegyeznek az országos átlaggal, a mintában szereplő szervezetek több mint fele közhasznú, míg további 20%-a kiemelten közhasznú (Függelék 9. ábra). A régióban a vizsgált szervezetek 17,5%-a szakmai tevékenységét helyi, 12,5%-a kistérségi, 42,5%-a megyei szinten fejti ki (Függelék 7. ábra). Míg az előbbi kettő aránya egy kicsit elmarad az országos átlagtól, addig a megyét munkaterületének tekintő szervezetek részesedése 13%-kal meghaladja az országos átlagot. A kistérségi hatókör rovására figyelhető meg a megyei munkaterülettel rendelkező szervezetek túlsúlya, ez a jövőre nézve nem feltétlenül előnyös, mert a pályázatok elbírálásánál egyre nagyobb előnyt élveznek azok a projekttervek, amelyek a hagyományosnak tekinthető megyei határokat átlépik, és regionális szinten cselekednek, vagy a lokalitáshoz közel eső kistérségi szinten valósulnak meg.

6.1.2 Szakmai jellemzők és célok A

Dél-alföldi

régióban

megkérdezett

szervezetekről

megállapítható,

hogy

foglalkoztatáspolitikailag országos viszonylatban is kifejezetten aktívnak mondhatók (19. táblázat). A szervezetek 72,5%-a tanácsadással, 67,5%-a szakmai fórumok szervezésével foglalkozik, emellett minden második szervezet képviselteti magát a foglalkoztatási 167

programok megvalósításában. Jelentős arányban vesznek részt a képzések szervezésében és lebonyolításában. Csupán a szervezetek 37,5%-a folytat módszertani és kutatási tevékenységet is, amely ugyan magasabb az országos átlagnál, ám mégis alacsonynak mondható a tevékenység fontosságát ismerve. Az megfigyelhető, hogy az országos átlagnál magasabb a képzési programot megvalósító és az érdekvédelemmel foglalkozó civilek aránya, illetve a szakmai fórumok szervezése, hiányosságnak tűnik azonban, hogy a komplex foglalkoztatáspolitikai projektekhez szükséges mentális segítségnyújtás, munkára felkészítő tréning, álláskeresési tréning, szociális támogatás, pályaválasztási tanácsadás rendkívül alacsony értékeket mutat. 19. táblázat. A vállalt tevékenységek (%) képzés foglalkoztatási programok kivitelezése munkaközvetítés közmunka szervezése közcélú munka szervezése közhasznú munka szervezése tranzitfoglalkoztatás érdekvédelem módszertani tevékenység, kutatás szakmai fórumok szervezése foglalkozási rehabilitációs programok mentális segítségnyújtás munkára felkészítő tréning álláskeresési tréning szociális támogatás pályaválasztási tanácsadás tanácsadás

Dél-Alföld 65 50 15 5 15 7,5 67,5 37,5 67,5 17,5 40 20 22,5 27,5 22,5 72,5

Országosan 55,5 49,5 27,2 11,3 7,3 17,6 10 56,1 31,6 53,8 29,6 55,5 38,5 33,9 39,5 27,2 66,4

A szervezetek több mint felének a célcsoportját a hátrányos helyzetű családok képezik. Kiemelkedő még a nőkkel és a 40 év felettiekkel, nonprofit szervezetekkel foglalkozók aránya, ám a foglalkoztatáspolitikai szempontból legfontosabb csoportok közül nem szerepelnek jelentős arányszámmal a tartós munkanélküliek, a megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők, az etnikai kisebbség tagjai. Fontos hangsúlyozni, hogy a szervezetek alig kevesebb, mint fele közvetett módon, vagyis más nonprofit szervezeteknek nyújtott szolgáltatásokon keresztül is kifejti szakmai tevékenységét. Ugyanakkor szükséges megjegyezni, hogy majd minden célcsoportnál alacsonyabbak a százalékos értékek az országos átlagnál, vagy a körül mozognak, vagyis nincs speciálisan 168

dél-alföldi nonprofit tevékenységi profil. Csak a szenvedélybeteg célcsoport haladja meg jelentősen a többi régió átlagát, ezt a célcsoportot rendkívül nehéz (re)integrálni a munkaerőpiacra, ezért lényeges, hogy a nonprofit szervezetek potenciális célcsoportként kezeljék őket és foglalkozzanak velük. Az adatok alapján elmondható, hogy a gazdaságilag fejlettebb régiókban a szervezetek az országos

átlagnál

nagyobb

arányban

foglalkoznak

a

fogyatékossággal

élők,

a

szenvedélybetegek, a hajléktalanok problémáival, míg a fejletlenebb és kedvezőtlenebb munkaerő-piaci

jellemzőkkel

rendelkező

területeken

sokkal

inkább

a

programok

hagyományos célcsoportjának tekinthető alacsony végzettségűek, tartós munkanélküliek és az etnikai kisebbségek kerülnek a középpontba. A futó és ezen belül a foglalkoztatási projektek tekintetében lényegi eltérés tapasztalható. Az országos átlagtól eltérően, feltűnően alacsony értékeket mutatnak ezek a mérőszámok (Függelék 29. ábra). A minta alapján a Dél-alföldi régióban jelenleg a szervezetek átlagosan kettőnél kevesebb programot működtetnek, és átlagosan minden öt szervezetből négy valósít meg olyan programot, amely rendelkezik foglalkoztatáspolitikai célkitűzéssel. A megkérdezettek 20%-a jelezte, hogy szervezetük egyáltalán nem vesz részt pályázati projektben, az inaktív szervezetek aránya tehát kismértékben elmarad az országos átlagtól. A jelenlegi és a jövőben tervezett projektterveket és pályázati szándékokat az 5.2 fejezet tovább részletezi.

6.1.3 Gazdasági jellemzők

A dél-alföldi szervezetek 2004. évi költségvetése alapján két jelentős különbség fedezhető fel az országos átlagokhoz viszonyítva: nagyon magas a pályázati források aránya (57. ábra). Nagyon alacsony a Nyugat-, Közép-dunántúli és a Közép-magyarországi régióhoz viszonyított normatív (költségvetési és nem költségvetési) támogatás aránya (Függelék 52. ábra). Mindez azt jelenti, hogy kiszolgáltatottabbak a helyi, megyei, regionális, országos és európai uniós kiíró szerveknek, és még nehezebb megoldani a pályázatoknál felmerülő önerő kérdését. Ezek alapján nem meglepő, hogy a szervezetek fele nézett már szembe pénzügyi problémákkal a programok finanszírozása, és alig kevesebb, mint fele a szervezet fenntartása során.(Függelék 56. ábra).

169

57. ábra. A 2004-es költségvetés bevételeinek összetevői

Országosan

6,6

Dél-Alföld

8,3

54,5

8 62,2

0%

20%

4 3,31,7

40%

Vállalkozói tevékenység Normatív költségvetési támogatás Támogatás piaci szereplőktől Tagdíj* Saját tőke

7,3 2,8 5,4

60%

5,6 8,8 3,81,6

80%

100%

Pályázati forrás* Nem normatív költségvetési támogatás* SZJA 1% Adományok

6.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek

A nonprofit szektor működését alapvetően befolyásolja, hogy milyen viszonyban áll a köz- és a

versenyszférával.

A

Dél-alföldi

régióban

a

legtöbb

válaszadó

a

pénzügyi

ellenérdekeltségeket és a nem kellő motiváltságot tartja az állami együttműködés legfőbb gátjának (Függelék 27. táblázat). Nem érezték problémának a szervezetek saját humánerőforrásuk hiányosságait, szintén nem jelentős probléma számukra a jogi szabályozás hiánya, illetve nem érzik azt, hogy más szerepet szánna nekik az állami szféra. A kérdőív kérdéseire adott válaszok alapján nincs jelentős probléma a piaci és a nonprofit szereplők között (Függelék 28. táblázat). A válaszadók kevésbé voltak bizonytalanok ebben a viszonyrendszerben, a leginkább problémás helyzetnek azt tartják, hogy a versenyszféra „nem veszi komolyan” a civileket. Az országosnál nagyobb mértékben hivatkoznak a humánerőforrás hiányosságaira, a vállalkozáshoz értő szakember hiánycikk a nonprofit szférában. Az országos átlagban meglehetősen alacsony arányban problémának tekintett személyes ellentétek a Dél-Alföldön sem játszanak jelentős szerepet. A nonprofit szektoron belül a források szűkössége miatt a versenytárs helyzetet és az ebből következő pénzügyi ellenérdekeltségeket tekintik nagy problémának (15%-22,5%). A koordináció hiányát a válaszadók 10 százaléka érezte problémásnak, erre megoldást nyújthat a felállítandó OFA-ROP Hálózat. Legkevésbé a generációs ellentétek, valamint a törvényi háttér hiányosságai jelentkeznek a régióban, mint a tartós partnerségeket megnehezítő faktorok.

170

6.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra

A Dél-alföldi régióban találhatók az Észak-magyarországi régió után a legkevesebb munkatárssal rendelkező szervezetek az országban: a foglalkoztatottak átlagos létszáma 11,3 fő, és ezen belül is nagyon alacsony a szakmai munkatársak aránya (46,3%), ez megnehezítheti a programok alapos megtervezését és pontos megvalósítását (Függelék 36. ábra). A vizsgált régióban – az ország többi térségétől eltérően – az önkéntesek aránya a legmagasabb (63%), akiknek a munkáját a teljes munkaidős alkalmazottak koordinálják, segítik (27%). A részmunkaidős alkalmazottak száma viszonylag alacsony, 6% (58. ábra). Figyelemre méltó az önkéntesek nagy száma, a jövőben érdemes lenne a fizetés nélkül is dolgozni, segíteni hajlandó emberek munkáját fokozottabban kihasználni, ehhez azonban a törvényességi keretek további pontosítására is szükség volna, illetve olyan kedvezmények biztosítására, amelyek még inkább motiválnának az önkéntes munkára.. Ahogyan a tevékenységi körök elemzéséből már kiderült, a szervezetek kis hányada vesz részt közhasznú, közcélú és közmunka szervezésében, ami a humánerőforrásuk szerkezetében is nyomon követhető, itt a legalacsonyabb ugyanis az ilyen jellegű foglalkoztatás. 58. ábra. A foglalkoztatottak státuszok szerinti megoszlása (%)

1% 29%

63% teljes munkaidős

szerződéses megbízott

1% 6% részmunkaidős

önkéntes

vállalkozó

A megkérdezett szervezetek munkaerejének nagy részét a 31-40 év közöttiek adják (Függelék 7. táblázat), de valójában nincs jellemző korosztály az alkalmazottak között, ellenben a legfiatalabb és az idősebb korosztályok túlságosan alulreprezentáltak, pedig a nonprofit foglalkoztatási szektor reprezentánsai akár szakmailag is hitelesebbé válnának, ha a most még hiányzó korcsoportok is nagyobb arányban képviseltethetnék magukat. A foglalkoztatottaknak átlagosan 34,6%-a szerzett főiskolai vagy egyetemi diplomát, 61% a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg alacsonyabb végzettséggel a 171

munkatársak elhanyagolható hányada rendelkezik (Függelék 8. táblázat). A szervezetek dolgozóinak többsége pedagógus végzettségű, ezt a képzési programok magas aránya indokolja, emellett jelentős arányban dolgoznak a korábban egészségügyi és szociális képzésben részesülők is (Függelék 9. táblázat). A gazdasági végzettségűek átlagos száma 1,2, ami kevésnek tűnik a szervezet gazdasági életének koordinációjához, valamint a projektek pénzügyi tervezéséhez és megvalósításához. A jelenlegi munkatársak többsége már dolgozott vagy a köz-, vagy a versenyszférában (Függelék 10. táblázat), csak kis százalékuk pályakezdő (16%). A pályakezdőkhöz képest is elenyésző azoknak az aránya, akik korábban is kizárólag civil szervezetnél dolgoztak (2,2%). A megszerzett munkatapasztalat hosszát elemezve kijelenthető, hogy a foglalkoztatottak 34,1%-a már két évnél régebb óta dolgozik a nonprofit szférában, de az 1-2 éves civil gyakorlattal rendelkezők aránya is 30% (Függelék 11. táblázat). Összességében tehát az látható, hogy a civil szektor munkája a régióban humánerőforrás szempontjából mind minőségileg, mind mennyiségileg kellőképpen megalapozott, s mivel itt vesznek egyik legnagyobb mértékben igénybe a szervezetek külső szakértőket, a projektek háttere biztosított. A szakértők nagyobb része – az országos átlaghoz hasonlóan – főképpen a tudományos életből érkezik (Függelék 38-39. ábrák). A főállású munkatársak csekély arányát tekintve nem meglepő, hogy a Dél-alföldi régióban a legalacsonyabb az irodával rendelkező szervezetek aránya (67,5%), az irodák átlagos mérete ugyanakkor magasan felülmúlja az országos átlagot (108,8 m²). Ennek valószínűleg az az oka, hogy jelentős a helyigényes képzési programok aránya. 17,5%-a szervezeteknek, piaci áron bérli irodáját, 17,5% piaci ár alatt, míg a szervezeteknek csak 10%-a rendelkezik saját tulajdonú irodával (ez a legalacsonyabb érték országosan). Míg a válaszadók fele állította, hogy irodahelyiségük alkalmas maximum 15 fős rendezvények megtartására, addig csupán negyedük tudna ennél nagyobb eseményt megrendezni, az 51 főnél többet befogadni képes szervezetek aránya csak 12,5%, amely másfél százalékkal haladja meg az országos átlagot. Megközelíthetőség szempontjából csak 2,5% ítélte meg telephelyét rossznak, a fizikai akadálymentesség ennél rosszabb megítélést kapott: csak 40% tartotta elfogadhatónak (Függelék 48. ábra). Központi irodájuk mellett a szervezetek 27,5%-a rendelkezik egyéb – nagyobbrészt bérelt, kisebb részt saját – telephellyel (Függelék 49-50. ábrák). A munkavégzéshez a megfelelő irodahelyiségen túl szükségesek olyan eszközök, amelyek hiánya alapvető fennakadásokat okozhat egy nonprofit szervezet életében (Függelék 17. 172

táblázat). Az egyik legfontosabb a számítógép: a szervezetek 62,5%-a minden legalább hat órában dolgozó munkatársuk részére tud számítógépet biztosítani. A kommunikációhoz és az információk gyors eléréséhez szükséges a mobil és/vagy vezetékes telefon, valamint az Internet; ezeket figyelembe véve a szervezetek kommunikációs eszközökkel való ellátottsága nem hagy kívánni valót maga után. Egyelőre azonban még túl magas a modemes, vagyis lassabb Internet-csatlakozások aránya. Meglepően sok szervezet rendelkezik nagy értékű műszaki eszközzel (27,5%). Összességében a szervezetek technikai eszközökkel való felszereltsége jónak mondható.

6.2 Projekttapasztalatok és tervek 6.2.1 Sikerek és kudarcok Az elmúlt két év pályázati tapasztalatait összegezve a nyert és nem nyert adatok egymáshoz való viszonyából, valamint az országos átlagokkal való összehasonlításban (Függelék 4. táblázat) a régió civil szervezeti jellemzően kevés forrást nyertek el a ROP és HEFOP pályázatain, átlagosan teljesítettek az EQUAL kiírásokon, de kiugróan eredményesek voltak a kifutóban levő PHARE pályázatain (20. táblázat). Az európai uniós pályázatoknál megfigyelhető az igen alacsony pályázati arány mind a HEFOP, mind a ROP kiírások esetén. A Dél-alföldi régió civil szervezeteinek hosszú távú működésük érdekében fel kell készülniük, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell majd tenniük a ROP és HEFOP pályázati források megszerzése érdekében. Ezek a pályázati kiírások szigorú feltételeket szabnak a pályázókkal szemben, de tekintve azt, hogy a szervezetek 37,5%-a hasonlóan szigorú elvárásokkal működő PHARE programot valósított meg, illetve 20%-uk OFA projekteket működtetett és így számottevő tapasztalatot halmozott fel, nem lehet gond a pályázati háttérrel. A szervezetek többsége támaszkodhat azokra a projekttapasztalatokra, amelyeket a korábbi évek hazai és más előcsatlakozási pályázatai során szerzett meg. A releváns különbség a beadott pályázatok tekintetében az országos átlaghoz viszonyítva azt jelzi, hogy a régió nonprofit szervezetei mégsem tartották magukat felkészültnek és érettnek az igen magas minőségi elvárásokat támasztó EU-s pályázatok beadásához.

173

20. táblázat. Az elmúlt két évben a régiós szervezetek hány alkalommal pályáztak főpályázóként, illetve partnerként, valamint nyertek-e az EU-s pályázatokon. (pályázó szervezetek száma/összes régiós szervezet száma, %) Dél-Alföld ROP pályázata HEFOP pályázata EQUAL pályázata PHARE pályázata

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

7,5 10 12,5 12,5 7,5 12,5 37,5 17,5

Országos átlag 8,3 9,9 28,6 14,3 5,3 14,3 24,3 21,3

A különböző térszerkezeti szinten kiírt pályázatokat megvizsgálva kijelenthető, hogy a mintába került dél-alföldi szervezetek mindenekelőtt a nem minisztériumi országos pályázatokon, kistérségi és települési pályázatokon vettek részt sikeresen (21. táblázat). A kistérségi és települési pályázatok magas száma azt is mutathatja, hogy bár alacsony a partnerségi kapcsolatok aránya a régióban, azok nagyon hatékonyan működnek. 21. táblázat. Az elmúlt két évben a régiós szervezetek hány alkalommal pályáztak főpályázóként, illetve partnerként, valamint nyertek-e az egyes térszerkezeti szinteken kiírt pályázatokon. (pályázó szervezetek száma/összes régiós szervezet száma, %) Dél-Alföld Más nem minisztériumok által kiírt országos pályázat Regionális szervezetek által kiírt pályázat Megyei szervezetek által kiírt pályázat Kistérségi szervezetek által kiírt pályázat Települési szervezetek által kiírt pályázat

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

37,5 10 17,5 7,5 25 5 10 2,5 40 5

Országos átlag 29,6 15,9 15,3 6,3 27,9 6,6 5,0 1,7 37,9 8

A futó projektek és ezen belül a foglalkoztatási célú projektek átlagos száma a Délalföldi régióban 1,9, valamint 0,8 darab, ami jócskán alatta marad az országos szintnek (Függelék 29. ábra). A szervezetek ötöde egyáltalán nem rendelkezik futó projekttel (59. ábra). A cél mindenképpen az, hogy ezek a szervezetek aktívan bekapcsolódjanak a hazai és az európai uniós pályázati rendszerbe, amit megkönnyíthet a folyamatos szakmai tanácsadás, illetve a különböző hálózatokhoz való csatlakozás.

174

59. ábra. A futó projekttel egyáltalán nem rendelkezők aránya (%)

Országosan

21,9

Dél-Alföld

20

19

19,5

20

20,5

21

21,5

22

22,5

A szükségletfeltárások tekintetében a régió az utolsó helyet foglalja el mind a célcsoport igényeinek feltérképezése céljából végzett elemzéseknél, mind a pénzügyi fenntarthatóságot vizsgáló kutatásoknál.(Függelék 32. ábra). A célcsoport szükségleteinek feltérképezése céljából a szervezetek 75%-a végzett valamilyen felmérést, a pénzügyi fenntarthatóság szempontjából ez az arány csupán 50%. A célcsoport igényeinek feltárása céljából készült elemzések áttekintése (Függelék 33. ábra) a legmagasabb értéket mutatja országos szinten (a szervezetek 12,5%-a végez ilyet). Összességében

megállapítható,

hogy

a

vizsgált

régió

nem

fordít

komoly

erőforrásokat a programokhoz szükséges kutatásokra, a Dél-alföldi régióban a civil szervezetek pillanatnyilag még nem ismerték fel a jelentőségét és fontosságát a szükségletek feltárásának.

6.2.2 Jövőkép A Dél -alföldi régió nonprofit szervezeteinek terveiről képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk, milyen típusú pályázatokat akarnak beadni a következő két évben (Függelék 5. táblázat). Az európai uniós pályázati szándékoknál megfigyelhető igen magas százalékos arány a HEFOP és a ROP esetén. (50%-60%). Az elmúlt két évben megvalósult projektek szerkezeti összetételéhez viszonyított különbség azt jelzi, hogy az adott régió nonprofit szervezetei ezeket a forrásokat részesítik előnyben a jövőben hosszú távú fennmaradásuk és a szakmailag nívós programok megvalósulása miatt. A megkezdett HEFOP-os projektek esetén fellépő jelenleg is tetten érhető nehézségek és akadályok sem szegték kedvét és szándékát a szervezeteknek, a nehézségek ellenére is vállalható teher a magas szakmai tartalom, a nehezen 175

finanszírozhatóság. Hasonló a helyzet a ROP-os pályázatok esetén. Bár a ROP-os pályázatok jelentős késésben vannak, szoros az együttműködés a kezelő szervekkel és az Irányító Hatósággal, s ez érezhetően javítja a kialakult kritikus helyzeteket, a szervezetek pedig abban bíznak, hogy ezek csak a kezdeti nehézségek. A PHARE esetén a pályázói kedv a következő két évben továbbra is meghaladja az országos átlagot. Ebben közrejátszhatnak a korábbi pályázatok megvalósítása során szerzett kedvező tapasztalatok. A hazai – különböző térszerkezeti szinteken meghirdetésre kerülő – támogatások esetén átlagos a tervezett pályázatok aránya az adott régióban mind az országos, mind a többi régióhoz képest.

6.3 Partnerségi rendszerek 6.3.1 Kapcsolatrendszer A partnerségi rendszerek megléte, működése meghatározza a nonprofit szervezetek működési hatékonyságát, pályázatainak eredményességét, tevékenységének ismertségét és elismertségét Itt a kérdőív a különféle lokális, regionális és országos intézményekkel fenntartott pénzügyi, szakmai kapcsolatok gyakoriságára, minőségére kérdezett rá. A Dél-alföldi régióra vonatkoztatva megállapítható, hogy a mintában szereplő szervezetek kapcsolati hálója az országos átlaghoz viszonyítva kisebb hatókörű vagy átlagos, az átlagot meghaladó kapcsolatrendszer – a teleházakat kivéve – egy specifikus intézménnyel kapcsolatban sem mutatható ki. A másik fontos megállapítás, amely talán nem meglepő, ismerve a pályázati források erős központi elosztását, hogy a szakmai kapcsolatok lényegesen gyakoribbak, mint a pénzügyiek. Nagyon lényeges a partnerségi viszonyok elemzése kapcsán, hogy a problémás és kényszerű relációk aránya a régióban az országos átlagnál egy kissé magasabb, de nem jelentős mértékű, csak egy esetben haladja meg a tíz százalékot a szakmai kapcsolatoknál, mégpedig a minisztériumok esetében (12,5%). A Dél-alföldi régióban a szervezetek pénzügyi, illetve szakmai kapcsolatainak gyakoriságát, minőségét vizsgálva (Függelék 23-26. táblázat) szignifikáns eltérés mutatkozik az országos átlagokhoz képest, a pénzügyi és szakmai kapcsolatok alacsonyabb vagy legfeljebb átlagos szinten mozognak. Ez a tendencia megmutatkozik a lokális szereplőkkel: helyi önkormányzatokkal, megyei önkormányzatokkal való kapcsolatok tekintetében (22.

176

táblázat), ami különösképpen aggályos, hiszen a szociális gazdaság területén éppen ebben a kapcsolati rendszerben szükségszerű az együttműködés. 22. táblázat. Pénzügyi és szakmai kapcsolatokkal nem rendelkező szervezetek aránya (%) az önkormányzati struktúrák esetén

Helyi önkormányzat Megyei önkormányzat

Dél-Alföld Országos átlag Dél-Alföld Országos átlag

Nincs pénzügyi kapcsolat 30 22,6 52,5 42,5

Nincs szakmai kapcsolat 22,5 15,6 37,5 36,5

Ha ezekhez az értékekhez hozzászámítjuk a semleges, alkalmi kapcsolatok adatait, akkor még szembetűnőbbek a hiányos partneri struktúrák ezen a területen. A helyi önkormányzatok szakmai kapcsolatát vizsgálva a két érték (egyáltalán nincs 22,5%; semleges, alkalmi kapcsolat 25%) összege 47,5%-ot tesz ki. Ugyanebben a megközelítésben a megyei önkormányzatoknál 67,5%-os átlag figyelhető meg (szakmai egyáltalán nincs 37,5%;

szakmai

semleges,

alkalmi

30%).

Biztató

azonban,

hogy

a kisebbségi

önkormányzatoknál és a kistérségi társulások esetén ez az érték az országos átlag alatt van, amely reményt adhat a későbbi helyi együttműködések kialakulására.(Bár ezek az adatok még mindig szomorú képet festenek a partnerségek működéséről, hiszen a térségbeli civilek 62,5%-ának nincs kapcsolata a kisebbségi önkormányzattal, és 57,5%-ának nincs kapcsolata, vagy csak alkalomszerűen kistérségi társulásokkal.) Ezek alapján megállapítható, hogy lokális stratégiák kialakítására és megvalósítására csak akkor alkalmas a jelenlegi helyzet a Dél-alföldi régióban, ha a helyi, megyei önkormányzatokat

a

jelenleginél

erőteljesebben

vonnák

be

a

civilek

a

partnerkapcsolatokba, és a kistérségi társulásokkal, kisebbségi önkormányzatokkal pedig tovább erősödne a jelenlegi kapcsolat. Ahhoz, hogy a helyi foglalkoztatás-fejlesztési kezdeményezések, a szociális gazdaság szolgáltatásainak kiépítése kialakulhasson, illetve a mostani

kezdeményezések

megerősödhessenek,

mindenféleképpen

szükséges

az

önkormányzati szervezetek és a nonprofit szervezetek közötti kapcsolatok megszilárdulása. Biztató lehet azonban, hogy mind a pénzügyi, mind a szakmai kapcsolatok vizsgálatánál igen alacsony azon értékek aránya, ahol a kényszerű, problémás az együttműködés. A piaci és nonprofit szektor kapcsolati viszonyában némileg kedvezőbb a helyzet a Dél-alföldi régióban (Függelék 24. és 25. táblázat). A kamarákkal kialakított kooperációk aránya – mind a pénzügyi, mind a szakmai kapcsolatok tekintetében – átlagos értékeket mutat. 177

Az országos átlagokhoz viszonyítva jobb a helyzet az egyéb vállalatokkal és vállalkozásokkal kialakított gyakori és pozitív kapcsolatok adatait vizsgálva (gyakori pozitív szakmai kapcsolat országos átlag: 26,9%; Dél-Alföld: 32,5%). A politikai pártok tekintetében – az országos tendenciákhoz hasonlóan – nagyon alacsony a civil szervezetekkel fenntartott kapcsolat a régióban (Függelék 26. táblázat). Mind pénzügyi, mind szakmai területen nem mutatható ki gyakori, pozitív kapcsolat, s azoknak a civil szervezeteknek is igen magas az aránya, akik egyáltalán nem tartanak fenn semmilyen kapcsolatot politikai párttal. Az egyházakkal kialakított kapcsolatok tekintetében negatív eltérés mutatkozik az országos átlagtól a gyakori pozitív pénzügyi és szakmai kapcsolatok területén (Függelék 26. táblázat). A lokális média szerepe fontos igazán a nonprofit szervezetek kapcsolataiban a foglalkoztatáspolitika területén, hiszen szükséges a helyi társadalmak és közösségek információval való ellátása a szervezetek tevékenységéről, fontos elfogadtatni a civil szférát a társadalmi szereplőkkel, mert a megvalósított programokat be kell építeni a helyi közösségek mindennapjaiba. A médiával fenntartott kapcsolatot vizsgálva kijelenthető, hogy a Délalföldi régió civil szervezetei helyi írott sajtó szintjén, a többi régióhoz viszonyítva, átlagos mértékben szerepelnek (Függelék 30. táblázat), míg némi elmaradás tapasztalható az elektronikus sajtóban való megjelenésben. Az

internetes

portálokkal

fenntartott

kapcsolatok

esetén

a

„jó

szakmai

együttműködés, időről-időre hírt adnak tevékenységünkről” válaszkategóriában 32%-os aránnyal szerepel a régió, amelynél csak a Közép-magyarországi régió jelzett magasabb értéket. A szervezetek talán felismerték a világháló nagyfokú költséghatékonyságát, és nem becsülik le a vele elérhető célközönség nagyságát. Olyan komplex kommunikációs, információs eszköz, amely mindenki számára elérhető lenne, ha az összes szervezet tudná biztosítani magának a megfelelő infrastruktúrát.

6.3.2 Hálózatok

Kétségkívül ez a legfontosabb eleme a fenntartható, jól működő helyi struktúráknak, éppen ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az elméleti, szakmai síkon prioritásként emlegetett, a mindennapokban pedig gyakran elfeledett területre. A megfogalmazódott hálózati sikerkritériumok tekintetében a Dél-alföldi régióban nem mutatkoznak releváns eltérések az országos átlagtól (Függelék 29. táblázat). A partnerségek, közös érdekek és 178

célok, illetve a szakmai kompetenciák hármasának fontossági besorolása teljesen egyezik az országos átlaggal, és a többi válaszlehetőségnél sem jelentkezik lényegi eltérés, csak a motiváltságot a részvételre hangsúlyozták a régió szervezetei az országos átlagnál nagyobb mértékben (országos:17%-Dél-alföldi régió:27%) A szakmai hálózatok megítélésében (60. ábra) megfigyelhető a hálózatok megléte, működésük pozitív hatásai, de ez a mintában szereplő civilek megítélése szerint még mindig nem elegendő. Az „inkább csekély” és az „egyáltalán nincs” kategóriák aránya az országban összesen 47,2%, a régióban pedig 55%, ez meglehetősen markánsan jelzi az elégedetlenséget a régióban működő szakmai hálózatokkal szemben. Ugyanakkor egy szervezet sem jelentette azt ki a régióban, hogy nincs szükség szakmai hálózatok jelenlétére, működésére, ez mindenképpen azt jelzi, hogy a civilek felismerték a hálózatba szerveződés előnyeit, csak egy részük még nem találta meg a megfelelő formát. A Dél-alföldi régióban a második legalacsonyabb (60%, Függelék 70. ábra) a hálózathoz már csatlakozottak százalékos aránya (csak a Dél-dunántúli régióban alacsonyabb ez az érték), és itt értékelik legkevésbé fontosnak a csatlakozást egy esetleges szakmai hálózathoz (40% válaszolta azt, hogy érdemes hálózathoz csatlakozni, Függelék 71. ábra). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a régióban nagy munkát kell a jövőben fordítani a hálózatok elismertségének növelésére, tapasztalt, széleskörű megbecsültséggel rendelkező tanácsadók segítségével és a hálózati infrastruktúra növelésével.

60. ábra. Szakmai hálózatok szerepének értékelése (%)

Országosan Dél-Alföld

24,9 17,5

0%

25,6

34,6

27,5

20%

40%

12,63,3 0

45

60%

10 0

80%

100%

jelentős métrékű megfelelő mértékű inkább csekély egyáltalán nincs, pedig szükséges lenne egyáltalán nincs, de nem is szükséges nem tudja/nem válaszol

179

6.4 Szociális gazdaság Az az országosan tapasztalható tendencia, hogy nem áll összhangban egymással az, hogy a szervezetek

mennyire

tevékenységeket,

illetve,

tartják hogy

szükségesnek milyen

a

szociális

mértékben

gazdasághoz

vesznek

részt

tartozó

ezekben

a

szolgáltatásokban, a régióban is teljes egészében megfigyelhető (Függelék 31-35. táblázatok). A régióban elterjedt – a szociális gazdaság körébe sorolható – szolgáltatások közé csak néhány tartozik. Általában ezek a szolgáltatások azok, amelyeket a hazai nonprofit szektor magáénak érzi (ez megmutatkozik az országos átlagban, illetve a régiós eloszlásokban is). Az alábbi szolgáltatási területek sorolhatóak ide: •

gyermekfelügyelet (17,5% a szervezeteknek foglalkozik már vele),

•

problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése (40% foglalkozik már vele),

•

szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés (65% foglalkozik már vele),

•

természetvédelmi területek gondozása (10% foglalkozik már vele).

A következő kategóriába azok a szolgáltatási típusok tartoznak, amelyeknek szükségességét a régió civil szervezetei fontosnak ítélik meg, és a jövőben foglalkozni is akarnak ezekkel a területekkel. A régió civil szervezetei felfedezték a rést az önkormányzati és piaci szolgáltatások között, „fantáziát látnak” ezeknek az elindításában. A lehetőségek fontolgatásánál több szempont is szerepet játszhat. A társadalom széles rétegei nem tudják megfizetni a piac által kínált magas szintű szolgáltatásokat, azonban az önkormányzatok által működtetett túlterhelt, sok esetben elégtelenül működő (vagy hátrányos helyzetű kistelepüléseken semmilyen módon sem működő) ellátó rendszerekben már csalódtak. Az alábbi szolgáltatási területek sorolhatóak ide: •

problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése (15% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását),

•

szelektív hulladék gyűjtés és újrahasznosítás (15% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását),

•

természetvédelmi területek gondozása (12,5% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását),

180

•

energia-megtakarító eljárások elterjesztése, főként a háztartások körében (20% vállalja és tervezi a szolgáltatás beindítását).

Az országos átlaghoz hasonló arányú azon szervezetek száma, akik tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálását vállalnák (fel is tudja vállalni és tervezi is: országos átlag 8,3%; régiós átlag 7,5%), valamint azon szervezetek, akik háztartási alkalmazotti munkák elvégzését tervezik (fel is tudja vállalni és tervezi is: országos átlag 6,6%; régiós átlag 7,5%). Vannak olyan szolgáltatási típusok, amelynek szükségességét a régió civil szervezetei inkább fontosnak ítélik, de ennek ellenére nem kívánnak foglalkozni ezekkel a formákkal. Az alábbi szolgáltatási területek sorolhatóak ide: •

lakóházak őrzése, portaszolgálat,

•

vidéki, vagy a városközpontoktól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése,

•

főzött étel, vásárolt áruk házhozszállítása,

•

helyi közlekedés megszervezése, könnyebbé tétele,

•

audiovizuális szolgáltatások, új technikák bevezetése

•

céltaxi-járatok üzemeltetése

•

csatornázás, csatornatisztítás,

•

minőségi standardok betartásának monitorozása.

Ki kell emelni, hogy a szervezetek állításai alapján két olyan szolgáltatási típus is található, amelyet nem tekintenek relevánsnak a szervezetek, és a jövőben nem is akarnak ilyen szolgáltatást nyújtani: otthoni segítségnyújtás idős emberek számára, otthoni segítségnyújtás testi vagy szellemi fogyatékkal rendelkezőknek. A nonprofit szervezetek piaci szerepvállalására irányuló kérdésre adott válaszok elemzésekor egyértelműen kirajzolódik az a tendencia, miszerint a Dél-alföldi régióban a civil szervezeteknek bizonyos feltételek mellett van létjogosultsága a piaci jelenlétre. A pénzügyileg instabil civil szervezetek úgy érzik ugyanis, hogy gazdaságilag megszilárdulhat pozíciójuk, kevésbé lesznek függőségi viszonyban a pályázati kiíróktól és forrásoktól. Meglepő azonban a többi régió válaszaihoz viszonyítva, hogy a legtöbben nem csak a fő tevékenység kiegészítéseként tudják elképzelni a piaci szolgáltatásokat. A szervezetek fele vélekedik úgy, hogy egy nonprofit szervezetnek akár fő profilja is lehet piaci vállalkozás megvalósítása. Ezt a vélekedést támasztja alá az a mutató is, miszerint a civil

181

szervezet piaci körülmények között versenyképes lehet (72,5%), ez több mint 17%-kal magasabb az országos értéknél. Ez alapján várható, hogy a nonprofit szervezetek olyan ágazatokban is megjelennek, ahol a piaci szereplők versenytársaivá válhatnak, a Dél -alföldi régióban tehát valószínűsíthető, hogy a szociális gazdaságban, amely egyesíti a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi célokért mozdulni akaró vállalkozó kedvet, egyre nagyobb szerephez jutnak a szakmailag és a jövőben esetleg pénzügyileg is megerősödő nonprofit szervezetek.

6.5 Az OFA-ROP Hálózat területei és formái A mintában szereplő civil szervezetek mindegyikét tájékoztattuk a működését hamarosan megkezdő OFA-ROP hálózatról. A rövid ismertetést csak a kérdőív utolsó szakaszánál – az 58. kérdés előtt – osztottuk meg a megkérdezettel. A kérdezőbiztos az alábbi szöveget olvasta fel: „A ROP 3.2.3 célja egy – a szociális gazdaság megerősödését és elterjedését szolgáló – országos szakmai támogató hálózat kialakítása, melynek keretében 6 régióban tanácsadói iroda felállítására kerül sor. A szakmai támogató hálózat legfőbb feladata egyrészről a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek megerősítése annak érdekében, hogy piacképes és közösségi igényeket kielégítő, hosszú távon is fenntartható szolgáltatásokat legyenek képesek nyújtani vagy termékeket előállítani. Másrészről olyan a szociális gazdaság területéhez kapcsolódó szolgáltatásrendszer kialakítása, működtetése a cél, amely a projektgazdák speciális és változó szükségleteire gyors, hatékony és célzott válaszokat képes adni”. 6.5.1 A szervezetek működési nehézségei A Dél-alföldi régióban vizsgált civil szervezetekről alkotott kép a minta adatainak ismeretében az országos átlaghoz képest kedvezőnek mondható (Függelék 41-43. ábra). Az ország egészéhez hasonlóan a pénzügyi instabilitás és az alacsony bérek okozzák a legnagyobb problémát. A szervezetek általános helyzetére vonatkozó válaszokat három nagyobb csoportba sorolhatjuk. A pozitív megítélések közé az alábbi területek tartoznak a Dél-alföldi régióban: •

a munkatársak képzettsége,

•

az alacsony fluktuáció,

182

•

szupervízió, szervezetfejlesztés gyakorisága.

A semleges megítélések közé az alábbi területek tartoznak: •

speciális szakismeretek hiánya,

•

az érdekképviselet.

A negatív megítélések közé az alábbi területek tartoznak: •

alacsony fizetések,

•

pénzügyi instabilitás.

•

szabadidő hiánya

•

munkatársak leterheltség.

A leginkább problémás terület a pénzügyi instabilitás– amely a szervezeteket országosan sújtja –nem haladja meg az országos átlagot, a válaszok aránya 42,5%. A vizsgált régióban a legkisebb problémát a munkatársak nem megfelelő végzettsége okozza, ez egyáltalán nem jelent nehézséget a szervezetek 57,5% számára. Ez alapján meglepően pozitív visszajelzést kapunk a régióban megkérdezett szervezetek munkaerőforrásának képzettségi megítéléséről. Megnyugtatóan pozitív értékeket mutat a szupervízió, szervezetfejlesztés hiányánál megfigyelhető válaszok aránya (egyáltalán nem probléma 32,5%). Óvatosan kell kezelnünk ezt az adatot az alacsony szervezeti létszámok miatt, azonban a magas válaszarány még így is megállja a helyét még a piaci szektoron belül is. A Dél-alföldi régióban megkérdezett civil szervezetek munkájának sikerességét befolyásoló humánerőforrás-tényezők (Függelék 12-15. táblázat) vizsgálata alapján kijelenthető, hogy a szervezetek válaszainak többsége az országos átlaghoz közeli értékeket mutat, mindössze kismértékű eltérések figyelhetők meg. A régióban legkevésbé a pályázatírásban szerzett tapasztalat hiánya, a pénzügyi, TBjogi, munkajogi, könyvelési, illetve az adózási ismeretek hiányossága okoz gondot a munkatársak számára. A pályázatírói ismeretek az országos átlag felett vannak, közel 8%os az eltérés az országos átlaghoz viszonyítva (Függelék 14. táblázat). A pénzügyi, könyvelési, illetve adózási ismeretek összehasonlításánál is kedvezőbbek a regionális értékek az országosnál.

183

A Dél-alföldi régióban leginkább a nonprofitokkal kapcsolatos jogi ismeretek hiánya és a vállalkozói ismeretek alacsony volta okozza a gondot. Ezen a területen mutatkozik meg a legnagyobb negatív előjelű eltérés az országos átlagtól. Általában véve az összes régióban aggályos területek ezek, de a régióban ezek nem csak a hiányosságok, hanem a válaszok alapján hátráltatják is a munkát a válaszadó szervezeteknél. A civil szervezetek életében jelentkező költségproblémák (Függelék 57-58. ábra) vizsgálata során kiderült, hogy a Dél-alföldi régióban komoly gondot okoz a pénzügyi instabilitás. A bérköltségek előteremtése a legnagyobb probléma a régióban (nagy problémát okoz 30%). Csupán 10%-os azon szervezetek aránya, akik számára egyáltalán nem jelent ez gondot. Ebből az szűrhető le, hogy még azok a szervezetek is ilyen akadályokba ütköznek, amelyek már nagyobb projekttapasztalatokkal rendelkeznek. Szintén nagy gondot okoz – országos összevetésben is – az irodabérlés költségeinek előteremtése (nagy problémát jelent: Dél-Alföld 25%, országos 17,3%). Ez az ország több régiójában is nehézségként jelentkezik, a régiók között hasonló érték Észak-Alföldön figyelhető meg. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy a Dél-alföldi régióban a szervezetek csupán 10%-a rendelkezik saját tulajdonú irodával. Az iroda működési költségeinek előteremtéséhez kapcsolódó nehézségek szintén országos átlagon feletti értéket mutat (nagy probléma: Dél-Alföld 20%, országos 19,3%). Az iroda alapterülete átlagosan ebben a régióban a legnagyobb, ez jócskán, 20 négyzetméterrel haladja meg az országos átlagot (79,1m²). A saját humánerőforrás képzési költségének előteremtése nem jelent nagy problémát megjelölt válaszok tekintetében. Fontos azonban megjegyezni, hogy ebben a régióban a humánerőforrás szakismeretei terén jól állnak a civil szervezetek, az eddigi válaszok alapján a szervezetek meg vannak elégedve munkerejük minőségével, így elképzelhető, hogy nincs szükség nagyobb költség-ráfordításra ezen a területen. A projektek során előforduló lehetséges problémák az országos összehasonlításában a Dél-Alföldön több pozitív tendenciával találkozunk (Függelék 18-20. táblázat). Ezek főként azok a szakmai ismeretek, amelyek a projektek előkészítéséhez, tervezéséhez és végrehajtásához kapcsolódnak. A projektek kivitelezésének magas szintű megvalósítása – az erről árulkodó magabiztosság – mindenképpen megerősíti a korábban már ebben a régióban megfigyelt szakmai felkészültséget. A pályázati információkhoz való hozzájutás, szakmai program elkészítése, pénzügyi tervezése, az ehhez szükséges beszámolók elkészítése, valamint az eredmények elterjesztése egyáltalán vagy inkább nem jelent problémát a régióban. A szakmai beszámolók elkészítésénél, és a jogszabályi ismereteknél 184

figyelhető meg pozitív eltérés az „egyáltalán nem probléma” válaszok aránya esetén (23. táblázat). 23. táblázat. A projektek során előforduló lehetséges problémák

Jogszabályi háttér ismerete

Szakmai beszámolók készítése

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Országos átlag

egyáltalán nem probléma 55,1 52,1 52,5 40,0 53,3 52,3 48,0 51,2 28,6 37,5 40,0 24,0 31,1 29,5 38,0 33,2

inkább nem probléma 30,6 35,4 27,5 32,0 26,7 25,0 32,0 29,9 40,8 43,8 30,0 28,0 28,9 31,8 36,0 34,9

inkább probléma 12,2 8,3 15,0 24,0 11,1 9,1 2,0 10,6 26,5 18,8 25,0 40,0 31,1 20,5 10,0 23,3

nagy probléma 2,0 4,2 2,5 4,4 4,5 12,0 4,7 4,1 2,5 4,0 6,7 9,1 12,0 5,6

nt/nv 2,5 4,0 4,4 9,1 6,0 3,7 2,5 4,0 2,2 9,1 4,0 3,0

A közbeszerzési eljárások lebonyolítása gondot okoz a régióban, azonban ez inkább országosan előforduló civil jelenség, nem Dél-alföldi civil specifikum. A közbeszerzés még viszonylag új, speciális szakmai ismereteket feltételező terület, megfelelő pénzügyi források birtokában ez a szolgáltatás megrendelhető a piaci szereplőktől is és a legtöbb civil ezt professzionális szakemberre bízza (a szervezetek többségének csak eseti jelleggel kell lefolytatni közbeszerzési eljárást, a szolgáltatás igénybevételének figyelembevételével mérlegelnie kell a szervezetnek, hogy saját munkatársát továbbképzi-e ezen a szakterületen). A

Dél-alföldi

régióban

megkérdezett

szervezetek

működése

során

fellépő

legjelentősebb problémák pénzügyi jellegűek. A pénzügyi fenntarthatóság megítélése az országos tendenciákba simul, a szektort átitató pénzhiány a régióban is megfigyelhető, az átlagtól

csak

kis

mértékű

negatív

elmozdulást

mutat.

A

projektek

pénzügyi

finanszírozhatósága általános problémát jelent az országban, ezt a kedvezőtlen tendenciát csak erősíti, hogy hazánk EU-s csatlakozását követően kiírt, s azóta elindított projektek (elsősorban az Európai Szociális Alap forrásaiból finanszírozottak) többsége komoly finanszírozási gondokkal

küzd.

A

kedvezményezett

nonprofit

szervezetek

jelentős

hányada

a

működésképtelenség határára sodródott – ez egyértelműen kivehető a projektek finanszírozhatóságát vizsgáló táblázatokból (Függelék 21-22. táblázat). A régióban működő nonprofit szervezetek válaszaiból egyértelműen kimutatható, hogy a megváltozott

185

projektfinanszírozási rendszerek és módszerek – az ország többi régiójához hasonlóan – itt is éreztetik kedvezőtlen hatásukat, de a szervezetek a Dél-alföldi régióban az országos átlagtól eltérően nem érzik nagy problémának, hanem csak az „inkább probléma” kategóriába sorolták a válaszadók (24. táblázat). A régió civil szervezeteinek válaszai alapján a partnerszervezetek megtalálásának megítélése egyáltalán nem jelent problémát (71%), annak ellenére – vagy éppen amiatt –, hogy országosan itt a legkevesebb a partneri kapcsolatok aránya. 24. táblázat. A projektek finanszírozhatósága, fenntarthatósága szempontjából előforduló legsúlyosabb problémák a Dél-alföldi régióban (%)

Saját tőke hiánya Állami pénzügyi garanciák hiánya

inkább nem probléma 0

inkább probléma 32,5

nagy probléma 52,5

nt/nv

Dél-Alföld

egyáltalán nem probléma 10

Országos átlag

4,3

9,6

26,9

54,5

4,7

Dél-Alföld

7,5

7,5

30

42,5

12,5

Országos átlag

4,7

6,6

26,9

54,8

7

5

A szervezetek hitelképességének, önerejének és az állami pénzügyi garancia tekintetében a Dél-alföldi régióban hasonlóan nehéz helyzet rajzolódik ki a kérdőív válaszai alapján, mint az ország többi területén. Ezen a területen tapasztalható elégtelenségek nem a pénzügyi és szakmai ismeretek hiányából származnak. Amíg nem válnak rugalmasabbá és átláthatóbbá a projektfinanszírozási rendszerek, amíg nem változik meg az állam és a nonprofit szféra jelenlegi viszonya, a szektor aktuális megítélése, amíg a piaci szereplők távol maradnak a helyi humánerőforrás projektektől, amíg nem alakulnak ki helyi kooperációk, amíg a helyzet nem javul (esetleg még kritikusabbá válik), addig a pénzügyi szabályokat áthágva kénytelenek megoldani mindennapi problémájukat a – most még – megmaradni képes civil szervezetek. Nem véletlenül van nagy igény nemcsak a régióban, hanem országos szinten is pénzügyi képzések szervezésére (62. ábra).

6.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások Az előző fejezetben leírt problémák egzakt megismerése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a tervezett OFA-ROP Hálózat regionális irodája a Dél-alföldi régióban is hatékonyan működjön, ezekhez a problémákhoz kapcsolódóan kell megismerni azon civil szervezetek elvárásait, amelyek a szociális gazdaság területén dolgoznak (vagy ezen a területen kívánnak a későbbiek során dolgozni), illetve tevékenységük a munka világához köthető. 186

A tanácsadói irodáktól elvárt szolgáltatási igények (61. ábra) pontosan tükrözik a Délalföldi régióban tevékenykedő foglalkoztatási célú civil szervezetek helyzetét. A szolgáltatási igények közül kiemelkedik három terület: pályázati tanácsadás, a kommunikáció biztosítása az Irányító Hatósággal, a szervezetek ellátása pályázati információkkal. A legfontosabb szolgáltatási terület a régió civil szervezetei számára a pályázati információk hiánytalan átadása. Ez nem lehet meglepő egy olyan térségben, ahol a nonprofitok több mint fele nézett már szembe finanszírozási problémákkal, és ahol a költségvetés a pályázati forrásokon alapul. Másik jelentős probléma az Irányító Hatósággal való kommunikáció biztosítása (kiemelkedően fontos 42,5%). Az elhúzódó szerződéskötések, a hiánypótlások, az eddigi pályázói gyakorlatnál jóval magasabb szintű szakmai és pénzügyi elvárásokkal kapcsolatban jeleztek vissza a civil szervezetek. Ugyanakkor kétséges lehet, hogy mennyiben tudja magát elfogadtatni a tanácsadói iroda a már működő érdekvédelemmel foglalkozó szervezetek mellett. Ezt követően kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetni a szakmai találkozók szervezésére (a fontos és a kiemelkedően fontos válaszok aránya 82,5%), pénzügyi tanácsadásra, képzések szervezésére. Várhatóan a jövőben nem mutatkozik igény fénymásolási, nyomtatási és internetezési lehetőségek megteremtésére, illetve rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítására, ezekben az esetekben ugyanis az „egyáltalán nem fontos” vagy „inkább nem fontos” válaszok aránya legalább 50%.

187

61. ábra. Elvárt tanácsadói szolgáltatások a Dél-alföldi régióban

He lyi fórumok sz e rve z é se

7,5

22,5

„le gjobb gyakorlat” (be st practice ) me gisme rte té se

7,5

25

Ké pz é se k sz e rve z é se

40 37,5

Sz akmai találkoz ók sz e rve z é se A sz e rve z e te k e llátása pályáz ati információkkal

Pé nz ügyi tanácsadás

Kommunikáció biz tosítása az Irányító Hatósággal Nye rte s pályáz atok utóköve té se

5

32,5

Inte rne te s fórum működte té se He lyi foglalkoz tatási isme re te k átadása Nyomtatott hírle vé l működte té se

27,5

30

35

20

5 12,5

Partne rsz e rve z e ti adatbáz is fe nntartása

22,5

52,5 22,5

0%

20%

15

25

5 5

17,5

7,5

15

7,5

35

60%

7,5

25

30

27,5

40%

5

20

15

40

25 30 25

20

22,5

5

12,5 10 5

25

32,5

5 12,5

Isme re te k a Strukturális Alapokkal kapcsolatban 2,55

17,5

40

20

10

15

5 10

22,5

27,5

7,5 5

42,5 17,5

30

17,5 22,5

20

15

Inte rne te s hírle vé l működte té se 2,57,5

5 5

32,5

12,5

12,5

5 7,5

5

40

30

27,5

Sz akmai partne rsé ge k kialakulásának se gíté se 2,57,5 Sz e rve z e tfe jle sz té s

5

10

15

27,5

15

5 5

Inte rne te z é si le he tősé g

40

62,5

22,5

Módsz e rtani se gítsé g he lyi sz üksé gle te k fe lmé ré sé he z

7,5

35

27,5

5

Re nde z vé nye k me gtartására alkalmas te re m biz tosítása

32,5

47,5

12,5

5

52,5

27,5

Pályáz ati tanácsadás 2,512,5

12,5

10 7,5 7,5 5

37,5

32,5

5

30

25

Sz akmai re nde z vé nye k sz e rve z é se 2,5 15 Nyomtatási, fé nymásolási le he tősé g

25

30

15

5

7,5 20

22,5

22,5

35

Jogi tanácsadás 2,5 2,5

25

25

17,5

22,5

Folyamatköve tő tanácsadás 2,5

80%

egyáltalán nem fontos

inkább nem fontos

inkább fontos

fontos

kiemelkedően fontos

ne m tudja/ne m válasz ol

7,5

100%

Jellemző képet mutat a civil szervezetek által igényelt képzések összetétele a dél-alföldi régióban (62. ábra). Összességében véve óriási igény mutatkozik a képzések iránt a nonprofit szférában, érdektelenség csak a nyelvi és számítástechnikai kurzusok iránt nyilvánult meg, ami talán annak tudható be, hogy a szervezetek az eddigi időszakban már szert tettek olyan munkatársakra, akik értenek az informatikai, multimédiás eszközökhöz, így ilyen téren nincsenek vagy csak kismértékű hiányosságaik vannak.

188

62. ábra. Képzési igények a Dél-alföldi régióban Munkajogi ismeretek

7,5

TB jogi ismeretek

10

25

12,5

22,5

Pszichológiai ismeretek Pénzügyi, könyvelési ismeretek

10

S zámítástechnikai ismeretek

5

Nyelvi ismeretek Operatív, szervezői készségek fejlesztése

30

17,5

Inkább

22,5 22,5

47,5 35

22,5

20

60 30

Mindenképp

60%

5 5 2,5

50

40%

5

10

30

35

2,5

7,5 22,5

45

20%

2,5 2,5

40

15

2,5

40

40

15

0% Inkább ne

50

47,5

EU-s ismeretek 2,5 12,5

Semmiképp sem

30

22,5

A sikeres pályázatíráshoz szükséges ismeretek 2,5

20

52,5

37,5

17,5 5

7,5

42,5

Lobbitechnikák 0 5

15 5 12,5

37,5

20 10

5

47,5

12,5

A nonprofit szervezetekkel kapcsolatos jogi 5 szabályozás megismertetése

Adózási ismeretek

47,5

5 10

Vállalkozási ismeretek 5

Konfliktuskezelési technikák

25

5

80%

100%

nem tudja/nem válaszol

Jogi (munkajogi, TB-jogi) ismeretek képzése iránt szintén nem mutatkozik nagy érdeklődés a régióban (5-5% mondja azt, hogy mindenképpen legyen ilyen képzés), ez annak köszönhető, hogy a szervezetek napjainkra már felismerték, hogy a projektek eredményes lebonyolítása érdekében mindenképpen alkalmazni kell munkaügyben, egyéb ügyintézésben járatos munkatársat, aki a saját szakterületén belül állandóan képzi magát, így háttérbe szorul továbbképzésének igénye. Hasonlóan csekély érdeklődés mutatkozik a pszichológiai képzés iránt, ebben az adatban megint azt láthatjuk, hogy a szervezetek inkább alkalmazzák a speciális szaktudással rendelkező pszichológust, akinek továbbképzése a szakmán belül más csatornákon már megoldott, mintsem hogy meglévő munkatársaikat képezzék tovább. A pszichológiai képzés országos adatok alapján sem népszerű a civil 189

szervezetek között, csak 15,9%- a válaszadóknak mondta azt, hogy mindenképpen szükség van rá, így ez a legalacsonyabb arányszám a képzések sorában. A pályázati források miatt, amelyek meghatározó módon biztosítják a szervezetek fennmaradását, a munkatársak megtartását, a Dél-alföldi régióban meghatározó az igény a sikeres pályázatíráshoz szükséges ismeretek oktatása, átadása iránt (inkább és mindenképp szervezzen: 95%) ez tökéletesen illeszkedik az országos arányhoz (90,1%). Szükségtelen újra hangsúlyozni a pályázati rendszer jelentette pénzügyi instabilitás hatását a nonprofit szervezetek működésére, a szükségesnek tartott képzések összetétele megmutatja az igényt a gyakorlati tudásra a forrásszerzés terén és a permanens problémának mutatkozó pénzügyi ismeretek terén. Ennek megfelelően a vizsgált régióban meghatározó szükséglet nyilvánul meg a lobbitechnikák tudásanyagának átadása iránt (inkább és mindenképp szervezzen: 87,5%), pénzügyi ismeretek oktatása iránt, mit és hogyan lehet megtenni az elnyert

pályázati

pénzekkel,

hogy

kiküszöbölhetővé

váljon

az

önerő

hiányából,

adminisztrációs, bürokratikus nehézségekből fakadó finanszírozási nehézség (inkább és mindenképp szervezzen: 82,5%). A vállalkozási ismeretek (inkább és mindenképp szervezzen: 80%) iránti igény már azt mutatja, hogy a civil szervezeteknek szükségük van olyan tudásanyagra, amely képessé teszi őket arra, hogy egy esetleges szociális vállalkozást vezetni tudjanak, megállják a helyüket az időnként rendkívül nagy elvárásokat támasztó magyar piaci szférában. Az OFA-ROP Hálózattal kapcsolatos kérdések között szerepelt az is, hogy mennyire fontos, hogy a tanácsadói hálózat által szervezett képzések akkreditáltak legyenek. A válaszok eltérnek az országos átlagtól. Az Észak-alföldi régióban megkérdezett szervezetek megosztottak ebben a kérdésben, azonban az országos átlaghoz képest inkább kevéssé tartják fontosnak az akkreditációt. (63. ábra) 63. ábra. Mennyire tartja fontosnak, hogy akkreditált legyen a képzés? (%)

Országosan

37,5

Dél-Alföld

22,5

0% nagyon fontos

inkább fontos

31,6 25,0

20%

40%

inkább nem fontos

16,6 22,5

60% egyáltalán nem fontos

11,3 27,5

80%

2,5

100%

nem tudja/nem válaszol

190

6.5.3 Az együttműködés formái Nem elég csupán azzal tisztában lenni, hogy a szervezeteknek milyen szolgáltatásokra, képzésekre van szükségük, hanem azt is meg kell tudni az előzetes igényfelmérés során, hogy a találkozások milyen formáját részesítik előnyben. A megkérdezettek a legtöbb témakör esetén az egyéni konzultációkat tartották leghatékonyabbnak, ilyenek a pénzügyi, jogi, humánerőforrás és infrastrukturális kérdések, továbbá a projektek működtetéséhez, elszámoláshoz kötődő feladatok (64. ábra). Emellett persze figyelembe kell venni, hogy a képzési költség keretein belül maradva, milyen területeken van leginkább szükség a legköltségesebb, egyéni szükségletekhez igazodó tanácsadásra. 64. ábra. Az egyes szolgáltatásokhoz leghatékonyabbnak tartott tanácsadási formák a Dél-alföldi régióban (%) S zakmai kérdések

60

Pénzügyi kérdések

32,5

Projektek előkészítéséhez kötődő kérdések Humánerőforrás kérdései

45

5

50 50,0

Projektek elszámolásához kötődő kérdések

17,5

0%

15

20%

egyéni eseti

egyéni folyamatos

csoportos folyamatos

n e m tu dja/n e m válasz ol

30

10 10

15 12,5

22,5

15 12,5

20 2,5

20

12,5 15 2,5 22,5

27,5

40%

2,5

25

27,5

12,5 12,5

Projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések

15 5 5

10

37,5

Infrastrukturális kérdések

Projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések

17,5 12,5 5 5

65

Jogi kérdések

17,5 2,5

35

20

25

60%

80%

17,5

100%

csoportos eseti

Az egyes szolgáltatásokhoz a válaszadók többnyire elegendőnek tartják az eseti tanácsadást, a folyamatos egyéni tanácsadás jelentősebb igénye (20%) csak a szakmai és a projektek elszámolásához kapcsolódó kérdéseknél merül fel. A régióban legkevésbé a csoportos folyamatos megbeszélésekre lesz szükség, vélhetően azért, mert a rendszeres

191

szakmai találkozók hatékonyságában, legalábbis a kérdőívben felvetett szolgáltatások területén, nem bíznak. A jövőben mégis eredményes lehet majd a rendszeresen megtartott kollektív tanácsadás a szakmai és a projektekkel kapcsolatos ügyekben, ez költséghatékony tanácsadási forma és nagyban elősegíti a kapcsolati háló megerősödését a civil szférában. A dél-alföldi szervezetekről azt lehet elmondani, hogy az országos átlagnál nagyobb arányban tartanak igényt a kétcsatornás (telefonos és internetes) tanácsadásra. A mindennapos, gyors választ igénylő kérdések esetén még mindig a telefon élvez előnyt az Internettel szemben (szakmai, projektek megvalósításához kapcsolódó kérdések). 65. ábra. Telefonos, illetve internetes tanácsadási formák ajánlása a Dél-alföldi régióban (%) S zakmai kérdések 0

7,5

35

37,5

20

Pénzügyi kérdések 0

35

27,5

30

7,5

Jogi kérdések 0

32,5

30

27,5

10

Projektek előkészítéséhez kötődő kérdések 0 Humánerőforrás kérdései 2,5

30

25

27,5

25

Infrastrukturális kérdések 2,5 Projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések 0 Projektek elszámolásához kötődő kérdések 0 Projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő 0 kérdések

0% Egyik sem Telefonos tanácsadás nem tudja/nem válaszol

35 20

20

27,5

15

37,5 37,5

20

50

20%

15

30

40 37,5

7,5

40%

7,5

37,5

60%

30

80%

2,5 5 12,5

100%

Internetes tanácsadás Mindkettő

Rossz tapasztalataik vannak a civil szervezeteknek az internetes kapcsolattartással kapcsolatban: az elküldött e-mailek nem érkeznek meg, nem olvassák el őket, a probléma elévül mire választ kaphatna rá a szervezet stb. Telefonon ezzel szemben lehet alkalmazni az évek során elsajátított kommunikációs stratégiákat, illetve Magyarországon jelentős szerepe van a személyes kapcsolattartásnak a túlságosan is személytelennek tartott elektronikus levelezéssel szemben. Jelentős szerepe az Internetnek, a válaszok alapján, egyelőre csak a 192

projektek eredményeinek elterjesztéséhez kapcsolódó témákban lehet. Biztató lehet az a tendencia, hogy az internetes eszközöktől egyáltalán nem idegenkednek a válaszadó civil szervezetek (65. ábra). A képzések időtartamára és rendszerességére vonatkozó válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzést (45%) tekintik a válaszadó civil szervezetek képviselői a legalkalmasabb formának az oktatásra (az országos átlag ennél a választípusnál 53,2%), vagyis a rendszeres időközönként, tematikájában összehangolt egynapos képzésekre van leginkább szükség a Dél-alföldi régióban. Nagyon fontos megjegyezni azt a tényt, hogy az intenzív egynapos képzést a válaszadók harminc százaléka venné szívesen, itt az országos átlag 18,3 %. Érdemes lenne megfontolni, hogyha módszertanilag megoldható, a megvalósuló képzéseknél a munkatársakat kevésbé leterhelő egynapos, intenzív kurzusokat lehetne szervezni, nem elhanyagolva természetesen azt a tényt, hogy a tapasztalatok szerint hatékonyabb, több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzést a válaszadók többsége preferálta. (66. ábra) 66. ábra. Megfelelő képzési időtartamok a Dél-alföldi régióban

Országosan Dél-Alföld 0%

8,3

18,3 30

20%

53,2 12,5 40%

16,9 45 60%

3,3

10 2,5 80%

100%

egynapos képzés többnapos folyamatos képzés több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzés több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzés n e m tu dja/n e m válasz ol

A Dél-Alföldön lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál azoknak a válaszadóknak az aránya, akik a munkaidőben történő képzéseket preferálják (52,5%), s a többi régióhoz viszonyítva meglepő módon, a hétvégén megvalósuló képzéseket a válaszadók több mint negyede tartaná megfelelőnek (67. ábra). A Dél-dunántúli régióban figyelhető meg csak ehhez hasonló „altruizmus”, ott a munkaidő után és hétvégén megvalósuló képzések aránya az összes válaszhoz viszonyítva 45,5% – az általunk vizsgált régióban 42,5% – míg a többi régióban és országosan is 30% alatt marad ez a mutató. A Dél-alföldi régióban ez a

193

százalékos adat annál is inkább meglepő, mivel a korábbiakban nagyon súlyos problémaként jelölték meg a szervezetek a munkatársak leterheltségét és a szabadidő hiányát! Összességében mégis a szervezetek több mint fele a munkaidőben lebonyolításra kerülő képzéseket tartja elfogadhatónak, amely a civil szervezetek munkatársainak leterheltségét ismerve teljesen érthető. Ezen igények figyelembe vétele elengedhetetlen az OFA-ROP Hálózat képzési szerkezetének kialakításakor. 67. ábra. Megfelelő képzési időpontok a Dél-alföldi régióban (%)

Országosan Dél-Alföld 0% hétk öznap munk aidőben

10,3

67,1

15

52,5

20%

40%

hétk öznap munk aidő után

60% hétvégén

18,9 27,5 80%

3,7 5 100%

nem tudja/nem válaszol

A Dél-alföldi régió kutatásba bevont foglalkoztatáspolitikai célú civil szervezetei hasonló problémákkal küzdenek, mint az ország más régióiban működő egyesületek, alapítványok. Az EU-s elvárásoknak és a korszerű munkaerő-piaci követelményeknek megfelelően olyan komplex foglalkoztatáspolitikai programokra van szükség a térségben, amelyek regionális szinten próbálnak javítani a társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak életkörülményein. A régió szervezetei még mindig nem rendelkeznek elég tapasztalattal az ilyen típusú projektekben, hiányzik a komplex projekteknek megfelelő tudásanyag, az információk áramlása, a partnerség megteremtése, a szektorok közötti kooperáció tökéletlensége szintén létező probléma a régióban, ezekre nyújthat megoldást egy jól működő, valós szerepet betöltő szakmai támogatói hálózat.

194

195

7. A Közép-magyarországi régió 7.1 Regionális helyzetkép 7.1.1 Szervezeti jellemzők

A közép-magyarországi alminta az összes megkérdezett szervezet 8,3%-át adja, s mint ilyen, a legkisebb almintát képezi e vizsgálatban. Települési szerkezetében is teljesen eltér mind a többi régiótól, mind az országos átlagtól, hiszen a mintába került szervezetek 44%-a található a fővárosban, 32% pedig egyéb városban, s a községek is viszonylag nagy arányban, 24%-ban képviseltetik magukat. Megyei szinten működő szervezetek e mintában nem találhatóak. A városok túlsúlya miatt a minta alapvetően homogénebbnek tekinthető, mint az országos átlag, ugyanakkor a községek szervezetei sajátos csoportot képeznek, s mint a későbbiekben látható, gyakran eltérnek a városi szervezetek jellemzőitől – ez a településszerkezeti összetétel lehet a magyarázata az elemzés során gyakran tapasztalt ellentmondásoknak. A közép-magyarországi almintában mind az alapítványok, mint az egyesületek felülreprezentáltak az országos átlaghoz képest (Függelék 1. táblázat), ellenben nem találunk sem közalapítványt, sem szövetséget, sem szövetkezetet, s a kht-k aránya is alacsonyabb az országos átlagnál, így a szervezetek jogi formáinak megoszlása is erősíti az előbbiekben már említett homogenitást. A szervezetek hatókörét tekintve, amely alapvetően a különböző foglalkoztatási programok területi lefedettségéről ad információt, szintén sajátos képet kapunk a régiós mintáról: az országos átlagot és a többi régiót is meghaladóan magas a lokális hatókörű szervezetek száma, ugyanez mondható el a kistérségi és az országos hatókörűekről is, míg a megyei és a regionális hatókörű szervezetek aránya sokkal kisebb, mint országos viszonylatban. Mindez azért jelenthet problémát, mert a területi egységek statisztikai beosztása (NUTS) szerint egyre fontosabbá válnak a regionális kooperációk, s az ezekből adódó lehetőségek és kényszerek felismerése fontos lépés a civil szervezetek fejlődésében. Ez a megoszlás szintén a régiós minta sajátos településszerkezetével magyarázható, az országos szervezetek nagy aránya pedig a főváros közelségéből, koncentrációs jellegéből adódik. A homogenitást tovább erősíti a szervezetek státuszának vizsgálata: a mintába került szervezetek közül összesen 4% nem rendelkezik közhasznú

196

minősítéssel, 68% közhasznú, 28% pedig kiemelten közhasznú státuszt tudhat magáénak, míg országos átlag szerint 19,3% nem kapott ilyen minősítést.

7.1.2 Szakmai jellemzők és célok

A régiós mintába került szervezetek elsősorban a foglalkoztatási célú szakmai tevékenységeket vállalják fel, amelyeket három fő csoportba oszthatunk. A tevékenységek első csoportjába a képzés és a foglalkoztatási programok, illetve rehabilitációs programok kivitelezése tartozik, amelyek a foglalkoztatási hálón kívül rekedt csoportok segítését, munkaattitűdjeinek megváltoztatását tűzik ki célul. A második csoportba a munkaközvetítés, illetve ehhez kapcsolódóan álláskeresési és munkára felkészítő tréningek szervezése tartozik, amely tevékenységek az elhelyezkedési problémák leküzdését szolgálják. Harmadsorban szakmai fórumok szervezését és a szakmai érdekvédelem felvállalását említhetjük, amelyek a közös fellépés és a hálózatokba való szerveződés felé mutató örvendetes kezdeményezésnek tekinthetőek. A tevékenységi körhöz szorosan kapcsolódóan elemezzük a megcélzott csoportok megoszlását is, amely szintén eltéréseket mutat az országos átlaghoz képest. A diplomás és nem diplomás pályakezdő munkanélküliek a szervezetek felénél képeznek célcsoportot (48% - 56%), a fogyatékossággal élők is a szervezetek majdnem felénél nyertek említést (44%), e mellett a tartós munkanélküliek (56%) és a megváltozott munkaképességűek (60%) képezik a tevékenységek

ügyfeleit.

Az

országos

átlagnál

magasabb

arányban

foglalkoznak

hajléktalanokkal is, ez nyilvánvalóan a fővárosi hajléktalan koncentrációból következik, amelyet a civilek is érzékelnek és próbálnak kezelni. Hasonlóan magas a részesedése az önkormányzatokra összpontosító szervezeteknek is: a települési önkormányzatokkal való kapcsolatok minél szélesebb skálája mindenképpen fontos terület a foglakoztatási programok sikerességének tekintetében. Az adatokból világossá válik, hogy a régió szervezetei elsősorban a foglalkoztatáspolitikai szempontok szerint jelölte meg célcsoportjait, azokat a nagyobb társadalmi egységeket figyelembe véve, amelyek az országos célkitűzések alanyai is egyben. A szakmai munka és a szervezet működésének hatékonysága a futó projektek számával mérhető, ezek alapján a régió magasan kiemelkedik az országos átlaghoz képest: átlagosan 5,2 futó projekt közül (országos átlag 2,5) 2,2 kifejezetten foglalkoztatási célú projektet visznek, (országos átlag 1,1). Csak 12%-uk nem rendelkezik semmilyen futó projekttel. A

197

Közép-magyarországi régió szervezetei tehát számában és jellegében is több tevékenységet végeznek, mint az országos átlag, és célkitűzéseiknek megfelelően fontos szerepet

szánnak

a

foglalkoztatási

programoknak,

lehetőségeiket,

szakmai

kompetenciájukat és humán tőkéjüket tehát jobban ki tudják használni az általuk kitűzött cél érdekében.

7.1.3 Gazdasági jellemzők

Ha a régió szervezeteinek forrásait vizsgáljuk, megállapítható, hogy bevételeik legnagyobb részben pályázati forrásokból származnak, ugyanakkor az országos átlagnál nagyobb mértékben rendelkeznek normatív és nem normatív költségvetési támogatással, kisebb mértékben pedig saját vállalkozói tevékenységükből származó jövedelemmel, saját tőkével, piaci szervezetek által adományozott bevételekkel, tagdíjakkal, és adományokkal is (68. ábra). Ebből kirajzolódik, hogy a régió szervezetei nagyobb mértékben függnek mind a pályázati forrásoktól, mind a különböző szintű állami támogatásoktól, mint az országos átlag, amely jelenség a szervezetek nagyobb mértékű függőségi viszonyára utal. A későbbi

elemzések

azt

mutatják,

hogy

az

állami

szervekkel

való

kapcsolatuk

problematikusabb és sokszor ölt kényszerű jelleget – e jelenség magyarázata a financiális függőség és kiszolgáltatottság e tényezőiben rejlik. 68. ábra A 2004-es költségvetés bevételeinek összetevői a Közép-magyarországi régióban és országosan (%)

Országosan 6,6

KözépMagyarország

54,5

5

0%

8

59,8

20%

Vállalkozói tevékenység Normatív költségvetési támogatás Támogatás piaci szereplőktől Tagdíj* Saját tőke

40%

7,3 2,8 5,4

10,3

60%

5,6

12,6 1,3 0,5 2,15,8

80%

100%

Pályázati forrás* Nem normatív költségvetési támogatás* SZJA 1% Adományok

198

A régió szervezetei szintén az országos átlagot meghaladóan panaszkodtak finanszírozási problémákról mind a projektek működtetése területén (56%), mind a szervezet működtetése terén (80%). Ez egyrészt az előbb említett függőségi viszonyból adódik, másrészt annak is köszönhető, hogy mivel több feladatot látnak el a foglalkoztatási tevékenységek terén, arányosan több problémájuk is akad e programok finanszírozhatóságával kapcsolatban, de magyarázhatja az a tény is, hogy hosszú távú programokra nehéz forrásokat találni, így egy sikeres program túlélése is veszélybe kerülhet, s ezt a szervezetek sérelemként, munkájuk nem megfelelő megbecsüléseként értékelhetik. Erre rímelnek azok az eredmények is, amelyek azt mutatják, hogy a szervezetek ritkábban készítenek előzetes szükségletfeltárást és finanszírozhatósági vizsgálatokat egy-egy projekt beindítása során, az előzetes tervezés tehát valószínűleg csökkentené az ilyen jellegű problémákat. A szervezetek életében a következő költségek jelentenek az országos átlagnál nagyobb problémát (Függelék 58. ábra): •

bérköltségek előteremtése (76%),

•

az iroda működési költségeinek előteremtése (64%),

•

saját humán erőforrás képzésének költségei (76%),

•

a munkához kapcsolódó egyéb költségek előteremtése (80%). A régió szervezetei tehát fontosnak látják a munkatársak megfelelő bérezését és

szakmai továbbképzését, ami azt mutatja, hogy a szervezetek erősen támaszkodnak a humánerőforrásra, és lehetőség szerint fejlesztik is azt. A projektek során a legnagyobb problémát a régió szervezetei számára a közbeszerzési eljárások lebonyolítása (68%), a lobbytevékenység (68%), a pénzügyi fenntarthatóság (84%) és a támogatás lejárta után a projektek későbbi fenntarthatósága jelenti (76%). A legkisebb problémát a pályázati információkhoz való hozzáférés (24%), a szakmai beszámolók készítése (24%), és az eredmények közzététele (16%) okozza. A projektek során tehát nem szakmai okokból, a nonprofit ismeretek vagy a szakmai hozzáértés hiányából adódnak gondjaik, hanem abból, hogy a rendelkezésre álló források nem elég szélesek, és a bevételek nagysága kiszámíthatatlan, amely mind a közép- és hosszú távú tervezést, mind a munka eredményességét megnehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi.

199

7.1.4 Humán erőforrás és infrastruktúra

A régióban a teljes munkaidős főállású alkalmazottak száma körülbelül megegyezik az országos átlaggal, annak kétszerese viszont a részmunkaidős főállású alkalmazottak száma (Függelék 6. táblázat). A mellékállású alkalmazottaknál ez az arány még szembeötlőbb: az országos átlaghoz (0,2 fő) képest kilencszer több (1,9 fő) ilyen alkalmazottal rendelkeznek. Kétszer annyi vállalkozót foglalkoztatnak (0,8 fő), és az egyéb munkatársak száma is mintegy ötszöröse az országos átlagénak (1,7 fő). Feladatkörük szerint a szakmai és az operatív munkatársak száma megegyezik (6,6 fő), a gazdasági munkatársaké pedig átlagosan 1,8 fő, amely kiemelkedik az országos mezőnyből. A munkatársak életkorát vizsgálva (Függelék 7. táblázat) elmondható, hogy 50 év alatti munkatársaik száma minden életkori kohorszban meghaladja az országos átlagot, míg az e kornál idősebbek száma kisebb (Függelék 8. táblázat). Ez összességében azt mutatja, hogy a régió szervezetei nemcsak több, hanem alapvetően fiatalabb munkatársakkal dolgoznak (különösen jellemző ez a 40 év alatti életkori csoportokra). A foglalkoztatottak alapvetően magasabb számából következően az iskolai végzettség szerinti átlagos létszámok is minden kategóriában magasabbak, mint az országos átlag. 8 általánosnál kevesebb végzettséggel rendelkező munkatársak csak az operatív munkában vesznek részt, a 8 általánost végzettek is szinte csak e munkaterületen tevékenykednek. A szakiskolát végzettekre is ez a tendencia fedezhető fel, s bár szakmai tevékenységet is végeznek, kevesebb, mint feleannyian csak, mint országosan ez jellemző. A szakközépiskolai végzettségűek mindhárom tevékenységi körben dolgoznak, operatív munkatársként azonban kétszer annyian, mint szakmai vagy gazdasági szerepkörben. Az érettségizett szakmai és operatív munkatársak száma is több mint kétszerese az országos átlagnak, gazdasági tevékenységet azonban csak feleannyian végeznek közülük. A diplomások leginkább a szakmai munkával foglalkoznak, kisebb részük végez gazdasági tevékenységet és operatív jellegű munkát is. Gazdasági területen tehát szakközépiskolai vagy főiskolai/egyetemi (feltehetőleg szakirányú) végzettséggel rendelkezők dolgoznak, ami nagyobb felkészültséget tételez fel a szervezet az adminisztrációs és gazdasági feladatok ellátásánál, a szakmai munkát pedig elsősorban diplomások vagy érettségizettek látják el. E képet árnyaltabban látjuk, ha a végzettség jellegét is figyelembe vesszük (Függelék 9. táblázat): a szakmai munkatársak leginkább szociális vagy pedagógus végzettségűek, a gazdaságiak kizárólag közgazdasági vagy pénzügyi végzettséggel rendelkeznek, míg az

200

operatív munkatársak végzettsége szélesebb skálán mozog, ami lehetővé teszi a szakterületek eltérő ismereteiből és nézőpontjából adódó különbségek kiaknázását. A szervezetek munkatársai az országosnál nagyobb tapasztalattal rendelkeznek a nonprofit szférában, a használható nyelvtudással rendelkezők száma pedig elsősorban az operatív munkatársak körében kiemelkedő. A humán erőforrás leterheltsége azonban sokkal nagyobb, mint országosan: új projektek beindításához csak 52%-uk tudna humán kapacitást felszabadítani (az országos átlag 62,1%) (Függelék 37-40. ábra). A régió szervezeteinek 96% rendelkezik irodával, amelynek átlagos mérete 90,7 négyzetméter. Az irodát az átlagosnál nagyobb arányban bérlik (8% piaci áron, 36% a piaci ár alatt), 16% ingyenesen használja, kiemelkedően magas (32%) azonban a saját irodával rendelkezők aránya. Csak a szervezetek 4% nyilatkozott úgy, hogy nincs irodája a működéshez. Szintén magasabb azoknak az aránya, akik irodájukat rendezvények megtartására is alkalmasnak ítélik, mind kisebb, mind nagyobb rendezvények tekintetében (Függelék 44-47. ábra). Ezek az ingatlanok mind megközelíthetőség, mind fizikai akadálymentesség szempontjából jobbak az országosnál, sőt a régió szervezeteinek egyéb telephellyel való ellátottsága is kiemelkedik az országos mezőnyből (Függelék 48-50. ábra). Ez feltétlenül azt mutatja, hogy a régió szervezeteinek ingatlannal való ellátottsága és annak feltételei jobbak az országos viszonyoknál. Ezt a képet erősíti az is, hogy szinte minden használati eszközzel jobban el vannak látva, mint más régióbeli társaik (25. táblázat). 25. táblázat A szervezetek használati eszközökkel való ellátottsága (%) Minden legalább napi 6 órában dolgozó munkatársuk részére személyi számítógéppel* Modemes Internet csatlakozással* Szélessávú Internet csatlakozással* Notebookkal, laptoppal* Mobiltelefonnal* Faxszal* Projektorral* Lézer nyomtatóval* Személyautóval* Egyéb (nem lézer nyomtatóval) Fénymásológéppel* Vezetékes telefonnal* Szkennerrel* Egyéb nagyértékű gépjárművel* Egyéb nagyértékű műszaki eszközzel*

Közép-Magyarország

Országosan

64

63,8

36 92 52 92 92 20 84 16 80 84 92 80 24 16

35,5 63,8 39,9 70,8 71,8 22,3 62,1 24,9 65,8 71,1 74,4 54,5 18,6 19,9

201

A régió szervezeteinek nemcsak a sokszorosítást lehetővé tevő és közlekedési eszközökkel való ellátottsága nagyobb, mint az országos átlag, hanem a modern hírközlésben rejlő lehetőségek kihasználását lehetővé tevő eszközökkel (Internet) is. Ez utóbbi nagyon fontos mind a civil hálózatokba való bekacsolódás, mind a nonprofit marketing szempontjából, hiszen a szakmai partnerekkel és a médiával való kapcsolattartás nemcsak a szervezetek, hanem a civil szféra egészének jobb működését szolgálja.

7.2 Projekttapasztalatok és tervek

7.2.1 Sikerek és kudarcok

Az elmúlt két év pályázati tapasztalatait összegezve a pályázatok számát, valamint a nyert és nem nyert adatok egymáshoz való viszonyát, illetve azoknak az országos átlagtól való eltérését tekintve (Függelék 4. táblázat) a Közép-magyarországi régió igen karakteres eltérést, jellegzetességeket mutat. Mind az Európai Uniós, mind a hazai – különböző térszerkezeti és intézményi szinteken kiírt – pályázatok tekintetében a régiós mintába került szervezetek eltérnek az országos átlagtól. Az EU-s pályázatok tekintetében elmondható, hogy a ROP által kiírt pályázatokat összességében nagyobb arányban pályázták meg, mint az országos átlag, ugyanakkor feleannyi pályázat volt sikeres, és több, mint kétszerannyi sikertelen, mint az országos érték megfelelő számai (4%-24%). Ez a pályázati forrás ebben a tekintetben egyedülálló, hiszen a többi EU-s pályázatnál a nyertes és vesztes pályázatok aránya is meghaladja az országos átlagot, ami azt mutatja, hogy a pályázati kedv, a benyújtott pályázatok száma – a szakmai ismeretek, az információhoz való hozzáférés miatt – nagyobb, ám a ROP-os pályázatok esetében némileg túlértékelt. A Humán Erőforrás Operatív Program által kiírt pályázatoknál már magasabb a nyertes pályázatok aránya, mint a veszteseké (36% - 24%), az EQUAL Közösségi Kezdeményezések-pályázatok és a PHARE-pályázatok esetében azonban ismét jóval több vesztes, mint nyertes pályázattal találkozunk (8%-20%, illetve 32%-48%). Ez feltételezhetően annak tudható be, hogy ezek a forrásuk méretüknél fogva nemcsak megfelelő szakmai ismereteket, hanem együttműködési hálózatok meglétét is kívánják, ám ezek kiépültsége még nem megfelelő a pályázatok sikerességéhez. Az EU-s forrásokhoz benyújtott

202

pályázatok magas száma azt jelzi, hogy egyrészt a régió szervezetei rendelkeznek azokkal a magas szintű szakmai ismeretekkel, projekttapasztalatokkal, amelyek e pályázatokhoz elengedhetetlenek, így bátrabban próbálják kihasználni a forrásteremtés nemzetközi lehetőségeit, ugyanakkor a szektorbeli együttműködések, partnerhálózatok kiépítetlensége – és más, feltáratlan okok – akadályozzák az ilyen jellegű, méretüknél és az általuk nyújtott lehetőségeknél fogva igen jelentős források elérhetőségét. Hasonlóan magas arányban pályáztak a hazai alapokhoz is: mind az OFA, mind az NCA működési pályázatán az országos átlagot meghaladó mértékben pályáztak; érdekes adat, hogy az NCA valamely szakmai kollégiuma által kiírt pályázatokon azonban kevesebb alkalommal nyertek és többször veszítettek, mint azt az országos átlag mutatja. A minisztériumok által kiírt országos pályázatokon több vesztes, míg más, nem minisztériumok által kiírt országos pályázatokon az országos átlaghoz képest több nyertes pályázatot adtak be. A közép-magyarországi foglalkoztatási célú szervezetek tehát az országos források tekintetében szakmai téren elsősorban az Országos Foglalkoztatási Közalapítványra, működési költségeik előteremtésénél pedig a Nemzeti Civil Alapra számítanak. A Közép-magyarországi régió szervezetei mind más régiókhoz, mind az országos átlaghoz viszonyítva kevesebb alkalommal éltek a regionális szervezetek által kiírt pályázatok nyújtotta lehetőséggel, ráadásul ekkor is sikertelenebbnek mutatkoztak az országos átlagnál. A megyei szintű pályázatoknál a pályázási arány körülbelül egybeesik az országos értékkel, az ilyen szervekhez benyújtott pályázatok azonban kevésbé eredményesek. Kistérségi szervezetekhez benyújtott pályázataik közül egy sem volt sikeres, a sikertelenek száma pedig két és félszerese az országos átlagénak. A települési szervetekhez benyújtott pályázataik azonban az összesített régiós értékeknél jóval nagyobb arányban jártak pozitív eredménnyel. Ezen adatok elgondolkodtatóak, hiszen a hazai civil szervezetekre általában jellemző probléma, hogy a szervezetek elsősorban nem a helyi társadalomnak, hanem a helyi hatalmi eliteknek akarnak megfelelni, s társadalmi legitimitásukat is „köd üli meg”, s ez a tendencia nem kedvez annak az egyébként kívánatos folyamatnak, amely révén a civil szféra valóban a társadalom részét képezné, küldetésének és helyének minden oldalról legitimált és biztos tudatában. Összességében elmondható, hogy a Közép-magyarországi régió mintába került szervezetei leginkább az Európai Uniós, az országos, illetve a települési – tehát a makroés a mikroszintű – forrásokra támaszkodnak költségeik fedezése érdekében, a mezoszintű lehetőségekkel kevésbé szívesen élnek. Ez azt mutatja, hogy sem a kistérségi együttműködés, sem a régión belüli partnerkapcsolatok felé nem mutatnak erős hajlandóságot, 203

kapcsolataikat elsősorban helyi szinten bontakoztatják ki, szakmai tudásukat pedig az országos szintű források elérésére érdekében szívesebben mozgósítják. Ezt a bizonyos fokig individuális hajlamot a későbbi adatok is alátámasztják. A jelenleg futó projektekkel kapcsolatban elmondható, hogy a Közép-magyarországi régió mind a többi régióval, mind az országos átlaggal összehasonlítva jelentősen kiemelkedik a mezőnyből (69. ábra): mind az összes futó projekt számában, mind a foglalkoztatási célú projektek számában mintegy kétszer többet működtet, mint az országos átlag (országos átlag: 2,5-1,1, Közép-Magyarország: 5,2-2,2). Ilyen magas számokat az országban egyetlen régió sem ért el, s e sikernek az oka elsősorban a fővárosi szervezetek felülreprezentáltságában keresendő. Hasonlóan a futó projektekkel egyáltalán nem rendelkező szervezetek száma e régióban a legalacsonyabb: 12% az országos 21,9%-os átlaghoz viszonyítva. E kiemelkedően magas arány azt mutatja, hogy a Közép-magyarországi régióban működő foglalkoztatási célú szervezetek sokkal jobban kihasználják mind a szervezeti formából, mind a főváros közelségéből fakadó lehetőségeiket, illetve szakmai kapacitásukat, a működő szervezeteknek csak alig egytizede nem végez effektív munkát a célkitűzésként megjelölt területen (míg ez az arány a Közép-Dunántúlon például 36,4%).

69. ábra A futó projektek és a foglalkoztatási projektek átlagos száma szervezetenként az egyes régiókban* (db)

Országosan

2,5

1,1

Észak-Magyarország

2,2

1

Észak-Alföld

3,3

1,4

Dél-Alföld

1,9

0,8

Közép-Magyarország

5,2

2,2

Dél-Dunántúl

2,5

1,5

Közép-Dunántúl

1,8

0,7

Nyugat-Dunántúl

0,8

0

1

1,5

2

foglalkoztatási projektek

3

4

5

6

összes futó projekt

204

Azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes szervezetek mennyire készítik elő egy-egy program kidolgozását, vagyis végeznek-e valamilyen jellegű szükségletfeltárást, hiszen az tudatos tervezésről, a reális szükségletek, valós kereslet iránti érzékenységről tesz tanúságot (70. ábra). Meglepő módon a Közép-magyarországi régió az, amely az összes régió viszonylatában a legkevésbé végez ilyen jellegű feltáró munkát: országos átlagban a mintába került szervezetek 79,7%-a végzett szükségletfeltárást, míg e régióban csak a szervezetek 68%-a. Országosan is elmondható, hogy a megkérdezett szervezetek a projektek kidolgozása során a célcsoport igényeit jobban figyelembe veszik, mint azt, hogy az adott tevékenység pénzügyileg fenntartható legyen (ezt utóbbiról országos átlagban csak a szervezetek 62,1%-a végzett kutatást). Ez mindenképpen a szervezetek körüli financiális bizonytalanságnak tudható be, illetve annak a ténynek, hogy hosszú távú programokra nehéz forrást találni – az általános tendencia ezért a felé mutat, hogy egy-egy program beindítása az elsődleges cél, a jövőbeni fenntarthatóság pedig a körülményektől (a szakmai kompetencián kívül a kiírt pályázatoktól és azok sikerességétől) függ. 70. ábra A célcsoport igényeinek feltérképezése céljából készülő szükségletfeltárás(ok) formáinak aránya a Közép-magyarországi régióban és országosan* (%) saját kutatás

külső szakértő

elemzések áttekintése

Országosan

43,5

KözépMagyarország

48

5 5,3

16,3

50,36,3

18,3

saját kutatás+elemzések áttekintése saját kutatás+külső szakértő elemzések áttekintése+külső szakértő saját kutatás+külső szakértő+elemzések áttekintése nem végzett, nincs válasz

0%

20%

8 0 12

40%

60%

404

24

80%

100%

205

A célcsoport igényeire irányuló szükségletfeltárások mélyebb vizsgálatából kitűnik, hogy a Közép-magyarországi régióban a megkérdezett szervezetek nagyobb arányban támaszkodnak mind saját kutatásukra, mind külső szakértő bevonásával készült vizsgálatokra, ugyanakkor ezek együttes alkalmazása ritkábban fordul elő, mint az országos átlagban. Mivel a külső, felkért szakértő általában igen jelentős összegekért végez ilyen jellegű vizsgálatokat, valószínűsíthető, hogy e szervezetek szélesebb anyagi bázisukra támaszkodva használják ki az általuk nyújtott lehetőségeket, és saját humán erőforrásukra is szívesebben hagyatkoznak. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy e régió szervezeteiben dolgozó munkatársak mind iskolai végzettségükben, mind szakmai végzettségükben messze felülmúlják az országos átlagot, így valószínűleg a szervezetek átlagosan erősebb saját humán tőkére támaszkodhatnak a projektek kidolgozásánál. Az országos átlaghoz viszonyított alacsonyabb szükséglet-feltárási arány annak is betudható, hogy a szervezetek e célból nem tekintik át a már meglévő elemzéseket, illetve az országosnál nagyobb arányban egyáltalán nem végeznek igényfeltáró kutatást. Ez a jelenség vagy abban gyökerezik, hogy e szervezetek az országosnál aktívabb munkájuk során jobban tisztában vannak az elérni kívánt célcsoport szükségleteivel, vagy annak tudható be, hogy e szervezetek általában kevésbé kereslet-centrikusan alakítják ki programjaikat. 71. ábra A tervezett tevékenység pénzügyi fenntarthatósága szempontjából (fizetőképes kereslet) készülő szükségletfeltárás(ok) formáinak aránya a Közép-magyarországi régióban és országosan* (%) saját kutatás

külső szakértő

elemzések áttekintése

Országosan

33,6

5,6 7,6

9,6 4,313,3

34,8

saját kutatás+elemzések áttekintése saját kutatás+külső szakértő elemzések áttekintése+külső szakértő saját kutatás+külső szakértő+elemzések áttekintése nem végzett, nincs válasz

KözépMagyarország

0%

28

20%

8

8

40%

16

40

60%

32

80%

100%

206

Ugyanez a tendencia figyelhető meg a financiális háttérre irányuló szükségletfeltárásoknál is (71. ábra), bár az országos átlagnál kisebb mértékben támaszkodnak saját kutatásokra, viszont nagyobb mértékben veszik igénybe külső szakértő segítségét, amelyet az elemzések áttekintésével ötvöznek. Azt mondhatjuk tehát, hogy e szervezetek inkább használnak másodlagos forrásokat abból a célból, hogy egy-egy program pénzügyi fenntarthatóságát megvizsgálják, valószínűleg azért, mert szélesebb körű tapasztalatok és saját munkájuk eredményességének tudatában ennek kevésbé érzik szükségét.

7.2.2 Jövőkép

A vizsgált régió szervezetei nemcsak a jelenleg futó pályázatok, hanem a jövőbeni pályázati tervek tekintetében is kiemelkednek az országos mezőnyből. A Regionális Operatív Programhoz, az EQUAL-hoz, és a PHARE-hoz benyújtandó pályázatot tervezők aránya enyhén meghaladja az országos átlagot, ugyanakkor a régiók tekintetében a középmezőnyben helyezkedik el (előzetes információk szerint az elkövetkező időszakban hazánkban nem lesz új EQUAL kiírás). A HEFOP tekintetében a pályázati szándék aránya az összes válaszadó között már jóval meghaladja az országos átlagot: az országos 59,5%-hoz képest 84% szeretne e forráshoz hozzájutni. Az országos pályázati terveket vizsgálva az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz is e régióban tervezik legnagyobb arányban pályázat benyújtását, s ez az arány (a már beadott pályázatoknak megfelelően) mind az országos átlagot, mind a többi régiót meghaladja. Ha a már benyújtott, sikeres pályázatok számát és a pályázati tervek arányát összehasonlítjuk, kiderül, hogy a szervezetek elsősorban azokhoz a forrásokhoz szeretnének leginkább hozzájutni, amelyeknél nagyobb arányban voltak sikeresek, mint sikertelenek: ezek a HEFOP, az OFA és a nem minisztériumok által kiírt országos pályázatok forrásai. Ez azt mutatja, hogy a pályázók úgy gondolják, múltbéli sikereik a jövőbeni boldogulás garanciái lehetnek, ugyanakkor semmilyen más forrásszerzési lehetőséget nem hagyhatnak ki, még akkor sem, ha az elmúlt években bizonyos (pl. ROP-os) forrásoknál nem jártak akkora sikerrel. Ez a „több lábon állás” jó példája, amely a közép- és hosszú távú foglalkoztatási projekteket működtető szervezeteknél alapvető túlélési stratégia is. Az országos átlagnál lényegesen nagyobb arányban szándékoznak a jövőben – az eddigi körülbelül 50%-os sikertelenségi arány ellenére is – a NCA valamely szakmai kollégiumához pályázni – ennek okát az adhatja, hogy a tevékenységi kör szoros behatároltsága miatt e

207

foglalkoztatási célú szervezetek felismerték az állami szervekhez való (esetlegesen kényszerű) kötődés tényét, valamint az együttműködés szükségességét is, így e forrásokat a jövőben nagyobb mértékben szándékoznak kihasználni. 26. táblázat Előző évi pályázatok sikeressége és a jövőbeni pályázati tervek (%) KÖZÉPMAGYARORSZÁG

ORSZÁGOS ÁTLAG

PÁLYÁZAT KIÍRÓJA

pályázat sikeressége *

sikeres sikertelen sikeres HEFOP sikertelen sikeres EQUAL sikertelen sikeres PHARE sikertelen sikeres OFA sikertelen sikeres NCA működési pályázat sikertelen sikeres NCA szakmai kollégium sikertelen sikeres Minisztériumok sikertelen sikeres Más országos szervezetek sikertelen sikeres Regionális szervezetek sikertelen Megyei munkaügyi sikeres központ sikertelen sikeres Megyei szervezetek sikertelen sikeres Kistérségi szervezetek sikertelen sikeres Települési szervezetek sikertelen Regionális Operatív Program

8,3 9,9 28,6 14,3 5,3 14,3 24,3 21,3 22,6 10,6 61,8 15,3 21,3 15,9 56,1 23,9 29,6 15,9 15,3 6,3 34,9 8,9 27,9 6,6 5 1,7 37,9 8

pályázat sikeressége *

tervezett pályázat**

57,5 59,5 25,2 37,2 61,1 85 66,4 81,4 65,4 63,8 61,8 59,1 41,2 56,5

sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen sikeres sikertelen

4 24 36 24 8 20 32 48 36 16 72 16 20 28 56 28 44 12 8 16 40 20 24 12 0 4 60 16

tervezett pályázat**

60 84 28 44 84 88 84 84 84 64 72 56 60 80

* pályázó szervezetek száma/összes szervezet száma, ** pályázást tervező szervezetek száma/összes szervezet száma

Regionális és megyei szervezetekhez az országos átlagnak – és a már benyújtott pályázatok számának – megfelelően szeretnének pályázni, míg a kistérségi és települési szervezetek által kiírt pályázatok iránt az országos átlagot meghaladóan nagy az érdeklődés. A kistérségi szervezetek pályázatai annyiban különlegesek, hogy lokális együttműködésre épülő projektek támogatására is lehetőség van, ami egy-egy kistérség munkalehetőségekkel, illetve 208

foglalkoztatási alternatívákkal gyérebben ellátott társadalmának új lehetőségeket teremthet – a lokális partnerség iránti érdeklődés növekedése a Közép-magyarországi régióban igen örvendetes tény (26. táblázat).

7.3 Partnerségi rendszerek 7.3.1 Kapcsolatrendszer

Mind a hazai, mind a nemzetközi kutatások kimutatták, hogy a nonprofit szervezeteknél általánosságban a működési hatékonyság, a pályázatok eredményessége, tevékenységeik ismertsége és elismertsége alapvetően a különféle lokális, regionális és országos intézményekkel fenntartott kapcsolatháló függvénye (Függelék 23-26. táblázatok). Az Anheier-Glasius-Kaldor-féle globális civil társadalom-kutatócsoport vizsgálatai azt is megmutatták, hogy a civil szervezetek hálózatokba rendeződése és ezzel együttes jelentősége lokális, regionális és nemzetközi szinten is egyre nagyobb mértéket ölt. Érdekes tapasztalat, hogy a régió szervezetei az országos átlagnál szignifikánsan nagyobb arányban rendelkeznek kényszerű, problémás kapcsolatokkal, és az országosnál kisebb arányban vannak gyakori és pozitív kapcsolataik. Ugyanakkor egyáltalán nem említettek negatív viszonyt a megyei önkormányzatok, a Regionális Fejlesztési Ügynökség és a pártok tekintetében, és az egyházakkal való pénzügyi kapcsolataikat sem jellemi a kényszerűség. A kutatás eredményei szerint általánosságban elmondható, hogy a megkérdezett szervezetek a Közép-magyarországi régióban az országos átlagnál kevesebb kapcsolattal rendelkeznek mind a helyi, mind a kisebbségi önkormányzatok, mind a kistérségi társulások, mind a Regionális Fejlesztési Hivatal, mind a kamarák, illetve az egyházak és pártok tekintetében, jobban kötődnek azonban a vállalkozásokhoz, teleházakhoz, szakmai

szövetségekhez,

minisztériumokhoz,

valamint

tudományos

és

képző

intézményekhez. Ez azt mutatja, hogy inkább azokkal a szervekkel ápolnak kapcsolatokat, amelyekhez elsősorban szakmai téren kötődnek, s amelyek szervezeti és professzionális fejlődésüket segítik elő, mint azokhoz, amelyekhez alapvetően pénzügyi kapcsolat fűzi őket. Ez a tény a régiós minta szervezettségi és fejlettségi színvonaláról ad fontos információkat, hiszen e tendenciák az országos átlaghoz képest magasabb szintű tevékenységet és

209

kapcsolathálót feltételeznek, s ezt az a tény is alátámasztja, hogy szakmai kapcsolataik jóval szélesebb skálán mozognak és számosabbak, mint a pénzügyiek. A szervezeteknek egyébként alapvetően ez utóbb említett helyi önkormányzatokkal van a legtöbb, leggyakoribb kapcsolata, s bár ez a kapcsolat mind pénzügyi, mind szakmai tekintetben gyakrabban problémásabb, mint az országos átlag, összességében ugyanakkor mégis inkább pozitívnak mondható. Ez egyrészt a financiális ráutaltsággal, másrészt a helyi társadalommal való kétoldali kapcsolatokkal magyarázható: a helyi önkormányzat valójában a lokális önigazgatás központjaként működik, felvállalva az egész közösség érdekképviseletét, míg a civil szervezetek bizonyos, a közösséget érintő feladatokat átvállalhatnak, amivel szintén a helyi közösség érdekeit szolgálják. Örvendetes tény, ha ezt az egymásrautaltságot a helyi önkormányzatok is felismerik, és a civil szektorral partnerkapcsolatot tételeznek fel (bár a hazai kutatások e tekintetben egyelőre borúlátóbbak). A megyei önkormányzatok tekintetében a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a szervezetek több mint felének (52%) nincs e szervekkel pénzügyi kapcsolata, s ha van is, inkább alkalmi, semleges jellegű (20%), ritkábban gyakori és pozitív (16%), s a válaszadók 12%-a nem tudta eldönteni a kapcsolat jellegét, vagy nem válaszolt, ami igen magas arányt jelent. Ezen adatok tükrében úgy tűnik, a szervezetekre nem jellemző, hogy a megyei önkormányzatoktól akár financiális tekintetben függnének, akár gyakori közös projektkapcsolatban lennének. Szakmai kapcsolataik is hasonló képet mutatnak, s ami sokat mondó, hogy egyszer sem jelöltek meg kényszerű viszonyt – ha van tehát valamilyen kapcsolatuk, inkább pozitívnak mondható. A kisebbségi önkormányzatokkal pénzügyi tekintetben a szervezetek 72%-nak semmilyen kapcsolata sincs, s akiknek van, egyenlő arányban alkalmi, semleges (12%), mint problémás (8%), vagy pozitív (4%). Szakmai tekintetben 52%-nak van a kisebbségi önkormányzatokkal valamilyen kapcsolata, de ez túlnyomó részben (36%) alkalmi, ritkábban (8%) problémás és csak

elenyésző

mértékben

pozitív

(4%).

Ez

azt

mutatja,

hogy

a

kisebbségi

önkormányzatokkal a civilek kevés kapcsolattal rendelkeznek, s ezek inkább semleges vagy negatív tapasztalatot eredményeztek mind pénzügyi, mind szakmai téren, így nem igazán tekinthetők egymás komoly partnereinek. A kistérségi társulásokkal a megkérdezett szervezeteknek hasonló, ritka és inkább semleges kapcsolata van (a szervezetek 38%-nak van pénzügyi és 48%-nak szakmai kapcsolata e lokális társulásokkal), gyakrabban számoltak be azonban pozitív viszonyról, mint kényszerű kapcsolatokról. Ez az adat akkor válik érdekessé, ha figyelembe vesszük azt, hogy

210

a vizsgált szervezetek 28%-a kistérségi hatókörrel rendelkezik – némiképp furcsa tehát, hogy a kistérségi társulásokkal való viszonyuk ilyen gyenge. A megyei munkaügyi központokkal, mint a foglalkoztatási kérdések megyei szakmai szervezeteivel a mintába került szervezeteknek 64%-a áll pénzügyi kapcsolatban, ebből 36% gyakori és pozitív kapcsolatról nyilatkozott, ellenben az országos átlagot négyszeresen meghaladja azok száma, akik kényszerű és problémás viszonyról számolt be (12%). Szakmai kapcsolatról természetesen többen, a szervezetek négyötöde számolt be, de a kényszerűség ténye ugyanolyan arányban áll fenn. Ez mindenképpen elgondolkodtató adat, mivel a gyakorlatban a munkaügyi központok rendelkeznek a legtágabb lokális szintű statisztikákkal, információkkal a munkavállalók köréről, így az együttműködés javítása mindkét fél számára nagyon fontos lenne akkor, ha a különböző programok hatékonyságának növelése a távlati cél. A helyi munkaügyi központokkal már gyakoribb és pozitívabb viszonyt tapasztalhatunk, szakmai téren a szervezetek fele értékelte pozitívan az együttműködésüket. Mint már említettük, a Regionális Fejlesztési Hivatallal, amely e térségi szinten a legfőbb fejlesztési koordinátor szerepét játssza, a mintába került szervezeteknek csak 24%-a áll kapcsolatban, ez azonban általában semleges, alkalmi, vagy kifejezetten pozitív viszony. A partnerség e formája a közeljövőben valószínűleg fejlődésnek fog indulni, hiszen e központok jelentőségüknél fogva kiemelt partnerei lehetnek a lokális-regionális fejlődést előmozdító civil szervezeteknek. A két fél eddigi távolságtartása alapvetően a regionális szemlélet újszerűségéből adódhat, a kapcsolat meggyökerezése és a közös érdekek felismerése jelentős előrelépést hozhat az együttműködésben mind a forrásteremtés, mind a projektek tervezése és kivitelezése szempontjából. A különböző szakmai szövetségekkel a szervezetek az országos átlagnál gyakoribb és pozitívabb kapcsolatban vannak, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy e szövetségek elsősorban a fővárosban összpontosulnak, így a velük kialakított kapcsolatok személyesebbek és élőbbek lehetnek. E kapcsolatok természetüknél fogva inkább szakmai, mint

pénzügyi

jellegűek,

a

megkérdezettek

csupán

8%-a

nem

tart

fenn

az

érdekszövetségekkel szakmai viszonyt, úgy tűnik tehát, hogy a civilek felismerték az érdekképviseletből fakadó előnyöket, és viszonylag jól ki is használják azokat. A minisztériumokkal kapcsolatban – a vizsgálat eredményeit figyelembe véve – hasonló kép bontakozik ki: az országos átlagot és a többi régiót is magasan meghaladja a kapcsolatot fenntartók aránya (pénzügyi kapcsolatról a szervezeteknek csak 12%-a, szakmai kapcsolatról csak 4% nem számolt be). Ez mindenképpen a közép-magyarországi szervezetek legmagasabb szintű döntéshozókkal való szoros kapcsolatára utal, amely 211

önmagában örvendetes ténynek minősül, hiszen a minisztériumokkal való partneri viszony nemcsak a foglalkoztatási célú szervezetek, hanem az egész civil szféra státuszára kihatással lehet. Annál szomorúbb, hogy a szervezeteknek csaknem egyharmada kifejezetten kényszerű, problémás viszonyról számolt be – és nemcsak pénzügyi, hanem szakmai szinten is, amely azt mutatja, hogy szakmai kérdésekben a szektor nem feltétlenül fogadja el az állami intézkedéseket, ugyanakkor a pénzügyi forrásoktól való függése korlátozza függetlenségét, önállóságát, és általában nehézkessé teszi azt, hogy egyenrangú félként ismertessen el. A tudományos, valamint a képző intézményekkel a szervezetek kapcsolati intenzitása magasan meghaladja az országos átlagot, s e tény azért örömteli, mert ezek az intézetek lehetnének hivatottak arra, hogy elméleti kutatásokkal és gyakorlati képzésekkel megalapozzák a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek hatékonyságát. 27. táblázat A szervezetek médiával való kapcsolatának jellege (%)

helyi elektronikus sajtó

KözépMagyarország

24

28

28

20

-

Országos átlag

26,6

34,6

20,6

11

7,3

megyei írott helyi írott sajtó sajtó

nt/nv

KözépMagyarország

36

24

36

4

-

Országos átlag

28,6

36,2

19,3

8,6

7,3

KözépMagyarország

16

12

20

48

4

Országos átlag

16,6

35,2

24,6

17,9

5,6

országos internetes országos elektronikus portálok írott sajtó sajtó

kiemelkedően kevéssé van jó szakmai egyáltalán jó szakmai szakmai együttműködés, nincs együttműködés, együttműködés, időről-időre szakmai gyakran adnak de már adtak adnak hírt kapcsolat hírt hírt

KözépMagyarország

12

12

44

24

8

Országos átlag

3

8,6

30,6

48,2

9,6

KözépMagyarország

8

24

36

24

8

Országos átlag

3,7

9,6

25,6

51,2

10

KözépMagyarország

20

36

28

8

8

Országos átlag

10,3

21,3

26,2

30,9

11,3

212

Ha a régió szervezeteinek a médiával való kapcsolatát vizsgáljuk, általánosságban elmondható, hogy az országos átlagnál jobb szakmai együttműködésnek vagyunk tanúi mind az írott, mind az elektronikus sajtó területén, szinte minden térségi szinten. Az írott sajtóval való együttműködés fontossága nyilvánvaló, hiszen bizonyos rétegeket (például az időseket) csak ezen az úton érhetnek el, láthatnak el információval. Az elektronikus sajtóval való együttműködés szoros volta viszont mindenképpen jelentős előrelépés a globalizáció korában, hiszen a nonprofit szervezetek marketingje (tevékenységük, célkitűzéseik megismertetése az általuk elérni kívánt célcsoporttal, a lehetséges hazai és nemzetközi partnerekkel és a széles közvéleménnyel) a jövőben egyre nagyobb mértékben alapul majd a felgyorsult hírközlési technikai lehetőségekre. Hosszú távon a nonprofit marketing lehet az egyik leghatékonyabb eszköze annak, hogy a civil szféra helyi- s össztársadalmi beágyazódását elősegítsük, s ez nemcsak a szektor hatékonyabb működését, énképének megszilárdulását eredményezheti, hanem szélesebb értelemben véve az egész civil társadalom, az önszerveződés, az érdekképviselet erősödését is. Helyi szinten mind az írott, mind az elektronikus sajtóval a megkérdezett szervezeteknek szakmailag szoros együttműködésben dolgoznak: míg az előbbivel a szervezetek egyötöde nem tart fenn kapcsolatot, az írott sajtóval csak 8%-uknak nincs valamilyen viszonya. Ha e mellett azt is figyelembe vesszük, hogy a szervezetek több mint fele gyakori híradásról számol be, nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak a szervezetek próbálják meg a helyi sajtó előnyeit kihasználni (közvetlenebb, személyes kapcsolat az olvasóval, lokális kötődésekből fakadó előnyök, kisebb horderejű eseményekről szóló információnyújtás lehetősége), hanem a helyi média is érdeklődik és tájékoztat a civil szektor életéről. A megyei sajtóval Budapest egyedülálló szerepe miatt a szervezeteknek nincs olyan szoros kapcsolata, mint az ország más régióiban tevékenykedő társaiknak: az országos 17,9%-os átlaghoz képest a régió szervezeteinek mintegy 48%-ának nincs semmilyen szakmai kapcsolata a megyei sajtóval. Éppen ellenkező a helyzet az országos sajtóval kapcsolatban, hiszen az országos átlag szerint a szervezetek körülbelül fele nem ápol szakmai kapcsolatokat e médiumokkal, míg a Közép-magyarországi régió mintába került szervezetei közül 76%nak van ilyen jellegű, bár kevésbé szoros viszonya, s ez is az elektronikus forma javára. Még szembetűnőbb a különbség, ha az internetes portálokat vesszük szemügyre: úgy tűnik, e régió szervezetei szinte maximálisan kihasználják a technikai eszközök adta lehetőségeket (csak 8%-uk nem él az Internet adta kapcsolattartással), míg országosan ez az átlag 30,9%, Észak-Magyarországon pedig 61,2%. Ez annak is köszönhető, hogy e szervezetek sokkal jobban el vannak látva internetes csatlakozási lehetőséggel, mint más 213

régióbeli társaik, sőt a széles sáv előnyeit is nagyobb mértékben élvezik – ennek köszönhetően jobban ki tudják használni a marketingnek e lehetőségét, s így – a szakmai fejlődésre, valamint a partneri kapcsolatokon alapulva közös forrásszerzésre is – megnövekednek az esélyeik. Ez példaértékű kell, hogy legyen országos viszonylatban is.

7.3.2 Partnerségi hálózatok

A szakmai hálózatok szerepének értékelésénél az előző eredményeknek némileg ellentmondóan (hiszen a szakmai szövetségekkel a régió szervezetei szoros kapcsolatokat ápolnak) a megkérdezetteknek csak 40% értékeli úgy, hogy e hálózatok szerepe jelentős vagy megfelelő mértékű, 44% szerint inkább csekélynek mondható, és 16% véleménye szerint nincs is ilyen, pedig szükség lenne rá (72. ábra). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a szakmai hálózatok megítélése nem egyértelmű, de a szervezetek több mint fele nincs megelégedve munkájukkal, annak ellenére, hogy e szervezetek tevékenységét nyomon követik. 72. ábra A szakmai hálózatok szerepének értékelése a nonprofit szektor (%)

Országosan

KözépMagyarország

24,9

16

0%

25,6

24

20%

34,6

12,6 2,3 0

44

40%

60%

16

80%

0

100%

jelentős métrékű megfelelő mértékű inkább csekély egyáltalán nincs, pedig szükséges lenne egyáltalán nincs, de nem is szükséges ne m tudja/ne m válasz ol

214

Figyelembe véve azokat a kritériumokat is, amelyeket a hálózati együttműködés feltételeiként a régió szervezetei megjelöltek, a következő képet kapjuk: 75% szerint a közös érdekek és célok, 41,7% szerint a partnerségek, a kölcsönös információcsere, illetve 20,8% szerint a közös lobbi-tevékenység lehet a sikeres szakmai hálózat működésének letéteményese. E szempontok valójában kifejezetten érdekképviseleti és érdekérvényesítő szerepkört szánnak a szakmai hálózatoknak, amely alapja a kölcsönösség és a partnerség, ez a szemlélet pedig megegyezik mind az uniós elvárásokkal, mind a nemzetközi tendenciákkal. Jelenleg egy ilyen jellegű szakmai hálózat működése a közös források iránti kiélezett versenyből és az ebből fakadó kiszolgáltatott helyzetből (is) adódóan még nem reális elképzelés, de az iránta való igény megjelenése feltétlenül örvendetesnek mondható. A régió szervezetei az országos átlagot (71,1%) messze meghaladóan (96%-ban) tagjai ilyen hálózatoknak, és 68%-uk úgy gondolja, érdemes is hozzájuk csatlakozni. Ez az adat megerősíti az előbbi kijelentést, hiszen ez a vélemény a jelenlegi viszonyok jövőbeni pozitív módosulásának reményét hordozza.

7.3.2 Hálózatok

A tartós együttműködések, partnerségi hálózatok jelentősége egyrészről egy külső kényszer hatására növekedett meg, amely nem más, mint hazánk belépése az Európai Unióba és ezzel együtt a felülről jövő partnerségi igények (a horizontális és vertikális partnerség alapelve). Ehhez csatlakozott az a belső indíttatás, amely tudatosította a szervezetek dolgozóiban, hogy a feladatok, a felelősség és az információk megosztása hatékonyabbá teheti szakmai munkájukat. A hálózati együttműködések eredményességét több tényező determinálhatja, ezek közül kellett a megkérdezetteknek kiválasztani a három legfontosabbat (Függelék 29. táblázat). Ezek közül a vizsgált régióban a partnerségek (41,7%), a kölcsönös információcsere (41,7%), és a közös érdekek és célok (75%) vezették a listát, azt mondhatjuk tehát, hogy a régió szervezetei számára – az országos tendenciának megfelelően - a legfontosabb értékek a hálózati együttműködés sikeressége szempontjából a partnerség, a kölcsönösség és a közös érdekek és célok felismerése. A szakmai hálózatok szerepét a nonprofit szektor munkájában országosan átlagosan nagyobb mértékűnek ítélték, mint a vizsgált régióban: 44%-uk szerint inkább csekély, 12% pedig úgy nyilatkozott, hogy nincsenek ilyenek, pedig szükség lenne rájuk (Függelék 68. ábra). Figyelembe véve azt, hogy e régi szervezetei szorosabb kapcsolatban vannak a szakmai

215

szervezetekkel ( 96%-uk jelezte, hogy tagja valamilyen hálózatnak, Függelék, 70. ábra), mint az országos átlag, elképzelhető, hogy rossz tapasztalataik miatt értékelték azok szerepét csekélynek. Ugyanakkor az országos átlagnál többen, mintegy 68% véli úgy, hogy érdemes e hálózatokhoz csatlakozni – ezt azt mutatja, hogy elvben ezek szerepét elismerik, csak gyakorlati munkájukat nem tartják megfelelőnek (Függelék 71. ábra).

7.4 Szociális gazdaság A szociális gazdaság fogalma nemcsak hazánkban, de a nemzetközi szakirodalomban is csekély múlttal rendelkezik, még fogalma is viták kereszttüzében formálódik. Bár az elnevezések sokszínűsége szembeötlő, ezek tartalma már – a szociális gazdaság különböző aspektusait érintően – kevésbé diverzifikált, sőt, e tekintetben jelentős egyetértés mutatkozik a kutatók és elemzők között. Egyesek megfogalmazása szerint a szociális gazdaság olyan kezdeményezések terjedésének köszönhető, amelyek pozitív gazdasági eredményeket hozó piaci megközelítést alkalmaznak, ugyanakkor nonprofit jellegűek, és az ökológiai, kulturális és ideológiai vonatkozások mellett elsősorban a szociális és munkaerő-piaci kirekesztés ellen harcolnak. Mások szerint bár nincsen pontos definíció, a szociális gazdaság olyan innovatív partnerkapcsolatokon és menedzsment-technikákon alapuló rendszer, amely a szociális gazdasági szerveződések számára lehetővé teszi, hogy az állami törvényhozási és pénzügyi struktúrák széles skáláján belül sikeresen működhessenek. A „svéd definíció” szerint a szociális gazdaság koncepciója olyan szervezett tevékenységeket takar, amelyek elsődleges célja a közösség építése, amelyek demokratikus elveken működnek, és szervezetileg függetlenek a közszférától is. E gazdasági tevékenységeket elsősorban egyesületek, szövetkezetek, alapítványok és hasonló csoportok végzik. Azt, hogy a megkérdezett szervezetek hogyan viszonyulnak a szociális gazdasághoz, egyrészt attitűdjeik, másrészt az általuk nyújtott szolgáltatások skáláján mérhetjük le (Függelék 31-37. táblázat). A piaci és a nonprofit tevékenységet a megkérdezettek 80%-a tartja összeegyeztethetőnek, ami némileg magasabb, mint az országos átlag (72,4%), ugyanakkor egy csekély hányaduk (a kérdés megfogalmazásától függően 8, illetve 12%) ezzel nem ért egyet. Ha a két fogalom összeegyeztethetőségére kérdeztünk rá, ez az arány némileg csökkent, csak 72% volt, ami jól mutatja az elmélet és a gyakorlat közötti zavarodottságot. Abban a tekintetben, hogy milyen jellegű piaci tevékenységet végezhetnek a nonprofitok (csak olyat-e, amely hiánypótló szerepet tölt be a piaci vállalkozások alkotta szférában), már

216

megosztottabbak a vélemények: 60%-uk elutasítja azt a gondolatot, hogy a nonprofitok piaci szerepét csak bizonyos területekre kellene korlátozni, 28% pedig bizonytalan a kérdésben (csak 8% ért egyet e kijelentéssel). A szervezetek 80% egyetért azzal, hogy a piaci tevékenység stabilabbá teszi a nonprofitokat, és nem volt olyan szervezet, amely ezt az elvet elutasította volna. Némileg kevesebben értettek egyet azonban azzal, hogy e szerep gazdasági szempontból kifejezetten előnyös volna, mivel növelné az önfenntartás lehetőségét, 8% nem is ért egyet ezen értékterhelt kijelentéssel. 12% úgy gondolja, hogy egy nonprofit soha nem lehet versenyképes a piacon, 60% viszont bízik e szervezetek versenyképességében – a kép tehát itt is megosztott, s ez a megosztottság tovább nő, ha a gyakorlati kérdések felé közelítünk. Azzal kapcsolatban, hogy a szervezetek életében a piaci tevékenység milyen szerepet töltsön be, már csak a válaszadók 24%-a gondolja úgy, hogy a piaci szerepkört nem csak melléktevékenységként lehet űzni, 52% viszont e mellett foglal állást. Nyilvánvaló tehát, hogy bár elméletben elfogadják a piaci tevékenység lehetőségét, ezt a szervezeti élet csak egy részéként tartják elképzelhetőnek, valószínűleg attól való félelemben, hogy a piaci gondolkodás térhódítása kiszoríthatja a civil szellem lényegét, az önkéntes segítő szándékot és a szolidaritást. A kockázatvállalással kapcsolatban hasonló megoszlással találkozunk: 30% érzi úgy, hogy más piaci szereplőkhöz hasonló kockázatot is felvállalhat egy nonprofit szervezet, 52% viszont úgy gondolja, hogy nem kockáztathatnak a piaci viszonyokra jellemző módon. Az attitűdök vizsgálatából tehát azt a következtetést szűrhetjük le, hogy elviekben a szervezetek nagy része egyetért a szociális gazdaság legitimitásával, de a gyakorlatba való átültetés során megválaszolandó kérdések, dilemmák merülnek fel. Van ugyanakkor egy csekély hányad, amely kifejezetten elutasítja a piaci tevékenység gondolatát, és elképzelhetetlennek tartja a nonprofitok számára a piaci életbe való bekapcsolódást, még akkor is, ha ez bizonyos előnyökkel (anyagi függetlenség, hosszú távú

tervezés

lehetősége)

is

együtt

járna.

Ez

az

attitűd

elképzelhető,

hogy

információhiányból és tapasztalatlanságból táplálkozik. A megkérdezett szervezeteknek a szociális gazdaság körébe tartozó szolgáltatásaival kapcsolatban elmondhatjuk, hogy – egy kivételtől eltekintve – az országos átlagnál, és gyakran az összes régiónál magasabb arányban jellemző, hogy a megjelölt tevékenységeket felvállalták és a szolgáltatásokat működtetik. Ez alapvetően annak a jele kellene, hogy legyen, hogy a Közép-magyarországi régió szervezetei nyitottabbak a piaci tevékenységre, általában véve a szociális és gazdasági tevékenységek ötvözésében rejlő lehetőségekre, s e tekintetben az ország más részeihez képest élen járnak. E képet némiképp 217

árnyalja, ha figyelembe vesszük azt is, hogy bár összességében a különböző tevékenységek iránti szükségletet nagyobb mértékben ismerik el, mint tagadják, ez utóbbiak aránya az országos átlaghoz képest mégis jóval magasabb. Azok a tevékenységek, amelyeket a megkérdezett szervezeteknek több, mint 20% jelenleg is folytat, a következő, elsősorban szociális jellegű és programszervezési szolgáltatások: •

Otthoni segítségnyújtás idős emberek számára

24%

•

Otthoni segítség szellemi vagy testi fogyatékosok számára

24%

•

Tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok korrepetálása

32%

•

Problémás fiatalok szabadidős- és sportprogramjainak szervezése

52%

•

Szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés

68%

•

Helyi közlekedés megszervezése

24%

•

Minőségi standardok betartásának monitorozása

24%.

Vannak olyan tevékenységek, amelyeket a legkevésbé akarnak felvállalni, és amelyekre véleményük szerint a legkevésbé is van szükség, mivel ezeket hagyományosan és egyre nagyobb mértékben a piaci szféra látja el. Ezek: •

Lakóházak őrzése, portaszolgálat (60% szerint szükségtelen, 92% nem vállalja fel)

•

Vidéki boltok üzemeltetése (60% szerint szükségtelen, 92% nem vállalja fel)

•

Főzött ételek, vásárolt áruk házhoz szállítása (48% szerint szükségtelen, 76% nem vállalja fel).

Ugyanakkor bizonyos szolgáltatásokat inkább szükségesnek tartanak, felvállalásukat azonban nem tartják feladatuknak – ezek elsősorban az építőipar területére, illetve a korszerű környezetvédelmi eljárásokra koncentrálódnak: •

Elöregedett épületek felújítása, komfortosítása (64% szerint szükséges, 64% nem vállalja fel)

•

Szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás (72% szükségesnek látja, 76% nem vállalja fel)

•

Csatornázás, csatornatisztítás (56% szükségét látja, és 92% nem vállalja fel)

•

Energia-megtakarító eljárások terjesztése a háztartásokban (60% szerint szükséges, 68% nem vállalja fel).

218

Azok a tevékenységek, amelyek jövőbeli felvállalását kifejezetten tervezik, s ezek aránya az országos átlagot is messze meghaladja, az egyre gyakoribbá váló gyermekfelügyeleti szolgálat megszervezésén túl a lokális közlekedés javítását és az építőipart célozzák meg. Ezek a következők: •

Gyermekfelügyelet (20%, országos átlag: 9,6%)

•

Elöregedett házak felújítása (16%, országos átlag: 2,7%)

•

Helyi közlekedés megszervezése (12%, országos átlag 3,7%)

•

Céltaxi járatok üzemeltetése (8%, országos átlag 2,3%).

Összességében úgy tűnik tehát, hogy a szervezetek egy része kifejezetten érdeklődik a szociális gazdaság iránt, egyre többen terveznek piaci tevékenységet is az eddigi nonprofit tevékenység mellett, a tervbe vett szolgáltatások pedig a lokális közösség segítését szolgálják.

7.5 Az OFA-ROP Hálózat szolgáltatási területei és formái

A kérdőíves felmérésben résztvevő összes nonprofit szervezet kapott felvilágosítást a közeljövőben induló OFA-ROP Hálózatról. A rövid tájékoztatás csak a kérdőív utolsó szakaszánál – az 58. kérdés előtt – történt meg, a kérdezőbiztos a következő szöveget olvasta fel: „A ROP 3.2.3 célja egy – a szociális gazdaság megerősödését és elterjedését szolgáló – országos szakmai támogató hálózat kialakítása, melynek keretében 6 régióban tanácsadói iroda felállítására kerül sor. A szakmai támogató hálózat legfőbb feladata egyrészről a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek megerősítése annak érdekében, hogy piacképes és közösségi igényeket kielégítő, hosszú távon is fenntartható szolgáltatásokat legyenek képesek nyújtani vagy termékeket előállítani. Másrészről olyan a szociális gazdaság területéhez kapcsolódó szolgáltatásrendszer kialakítása, működtetése a cél, amely a projektgazdák speciális és változó szükségleteire gyors, hatékony és célzott válaszokat képes adni.” Ez a minimális információ szükséges volt ahhoz, hogy a felkeresett szervezetek mindegyike tisztában legyen a kutatás egzakt célkitűzéseivel.

219

7.5.1 A szervezetek működési nehézségei

Annak érdekében, hogy a nonprofit szervezetek betölthessék a nekik szánt és az általuk felvállalható szerepet a szociális gazdaságban, ismerni kell azokat a megoldásra váró problémákat, amelyek megnehezítik a munkavégzésüket és csökkentik a hatékonyságukat (Függelék 41-43. ábra). A Közép-magyarországi régió szervezetei számára a legnagyobb problémát a munkatársak túlterheltsége, az alacsony fizetések, a szabadidő hiánya és a pénzügyi instabilitás jelenti, míg legkevésbé a munkatársak nem megfelelő képzettségét, gyors cserélődésüket és a szervezetfejlesztés hiányát tartják problémának. Az adatokból világosan kitűnik, hogy e szervezetek stabil, elkötelezett és szakmailag felkészült és fejlődésre alkalmas gárdával dolgoznak, akik azonban túlságosan le vannak terhelve, és munkájukat nem eléggé fizetik meg. Számukra a legnagyobb gond a személyi kérdéseken túl a már többször említett pénzügyi finanszírozással van kapcsolatban, mivel az instabilitás miatt nem képesek hosszút távú programokat fenntartani, illetve bár fontosnak tartják a munkatársak szakmai képzését, ennek finanszírozása is gyakori nehézségeket okoz. A humánerőforrás speciális tudásáról szóló helyzetelemzést további kérdések részletezik a kérdőívben (Függelék 12-16. táblázatok). A régió erőteljes szakmai és szervezeti felkészültségének specifikumát tovább erősíti az, hogy legnagyobb hiányosságukat a vállalkozási ismeretekben, az EU-s ismeretekben, a strukturális alapokhoz kötődő ismeretekben, illetve az idegen nyelvtudásban látják, és – ez utóbbit kivéve – e szempontokat úgy is érzékelik, mint amelyek jelentős mértékben hátráltatják munkájukat. Legkevésbé pénzügyi, könyvelési és adózási, valamint a nonprofit szervezetek jogi szabályozásával kapcsolatos ismeretek, a szakmai tapasztalatok hiánya, illetve az operatív, szervezői készségek hiánya jelent számukra problémát, s nyilván ezeket érzékelik a legkevésbé hátráltató tényezőnek. Ezen adatok azt támasztják alá, hogy a szóban forgó szervezetek nem

a

szervezet

mindennapi

kapcsolatban

érzékelnek

kapcsolatban,

amelyek

ügyeivel

nehézségeket, alapvetően

a

(fenntartás, hanem már

jól

adózás,

olyan

programtervezés)

speciális

működő

készségekkel

szervezet

további

hatékonyságnöveléséhez járulhatnak hozzá. A működő projektek során a régió szervezetei egybehangzóan azok pénzügyi fenntarthatóságára panaszkodtak leginkább, e mellett a közbeszerzési eljárások lebonyolítása és a lobbytevékenység okoz számukra kiemelkedő nehézségeket (Függelék 18-20. táblázat). Ez utóbbi különös figyelmet érdemel: az állami szervekkel való szoros kapcsolatuk

220

nyilvánvalóan szükségessé teszi a személyes viszonyok ápolását, illetve a más szervezetekkel való együttes fellépést, úgy tűnik azonban, e téren a régió szervezetei jelentős problémákkal küszködnek, a közbeszerzési pályázatok pedig, mint a nagy volumenű projektek anyagi bázisa szintén kihívás elé állítják a szervezeteket, s e készségek elsajátítása talán enyhíthetné a hosszú távú tervezésből adódó gondokat is. Ha a projektek finanszírozhatóságának problémáját tovább boncolgatjuk (Függelék 21-22. táblázat), érdekes tapasztalatokkal gazdagíthatjuk az eddigi képet, mivel a megkérdezett régiós

szervezetek

az

országos

átlagnál

jóval

magasabb

arányban

tartják

problematikusnak a jelenlegi finanszírozási rendszert az összes megkérdezett szempont szerint. Különösen a nonprofitok hitelképességének hiányát, a saját tőke hiányát, az állami pénzügyi garanciák hiányát és a programok utófinanszírozását érzékelik problémásnak, ám ettől csak némileg marad el az önerő hiányából, a pályázati támogatások időtartamából, a késleltetett kifizetésekből és a nem megfelelő pályázati kiírásokból fakadó problémák említési aránya. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy e régió szervezetei, akik szakmailag és strukturálisan felkészültnek tekinthetőek a foglalkoztatás területén működő programokra, az egész jelenlegi finanszírozási rendszert elhibázottnak látják, hiszen működésük során minden aspektusából csak hátrányokat szenvednek el.

7.5.2 A hálózattak kapcsolatos elvárások

Az előző fejezetben feltárt problémáknak valamelyest összhangban kell lennie azokkal a szükségletekkel és elvárásokkal, amelyeket a leendő partnerszervezetek állítanak az OFAROP Hálózattal szemben (Függelék 75. ábra). A régió szervezetei az irodai szolgáltatásokat kivéve (nyomtatási, fénymásolási lehetőség, rendezvényekhez alkalmas terem biztosítása, internetezési lehetőség) minden egyéb szempont szerint 50%-nál magasabb arányban jelölték a „fontos” és a „kiemelkedően fontos” kategóriákat, így e szolgáltatások szükségessége megalapozottnak tekinthető (Függelék 38-41. táblázat). Az irodai jellegű szolgáltatások iránti alacsony igény nyilvánvalóan a szervezetek magas technikai ellátottságával magyarázható, az OFA-ROP közép-magyarországi irodájának tehát e szempontokra kevésbé kell ügyelnie. Kiemelkedően nagy arányban tartják azonban a szervezetek szükségesnek a folyamatkövető tanácsadást, a legjobb gyakorlat megismertetését, szakmai rendezvények és találkozók szervezését, pályázati tanácsadást, pályázati információkkal való ellátást, valamint képzések és helyi fórumok szervezését (28. táblázat). E szempontok hangsúlyozása azt

221

mutatja, hogy a tervezett irodától elsősorban olyan szolgáltatásokat várnak, amelyek egyrészt a szervezetek személyes fejlődését, működésük hatékonyabbá tételét segítik elő, másrészt a közös érdekképviselet, a közös szakmaiság hangsúlyozásával a hálózatokba tartozás előnyeit nyújtják a foglalkoztatási célú szervezeteknek. 28. táblázat Példák a tanácsadó irodák legszükségesebbnek ítélt szolgáltatásai közül (%)

Folyamatkövető tanácsadás*

Helyi fórumok szervezése*

A legjobb gyakorlat” (best practice) megismertetése*

Képzések szervezése

egyáltalán nem fontos inkább nem fontos inkább fontos fontos kiemelkedően fontos nem tudja, nem válaszol egyáltalán nem fontos inkább nem fontos inkább fontos fontos kiemelkedően fontos nem tudja, nem válaszol egyáltalán nem fontos inkább nem fontos inkább fontos fontos kiemelkedően fontos nem tudja, nem válaszol egyáltalán nem fontos inkább nem fontos inkább fontos fontos kiemelkedően fontos nem tudja, nem válaszol

KözépMagyarország 4 20 40 36 4 24 36 36 12 48 40 24 44 32 -

Országos átlag 2,3 6 17,3 35,9 32,9 5,6 3,7 8 22,9 37,2 23,6 4,7 1 4 16,3 34,6 37,2 7 1 5 18,9 37,2 32,6 5,3

A képzési igényekkel kapcsolatban a szervezetek jelezték azokat a területeket, ahol az előzőekben hiányosságokról számoltak be, ugyanakkor olyan képzésekre is nagy igényt támasztanak, amelyek által közvetített tudásnak az elmondottak szerint birtokosai. A vállalkozási ismeretek, a nonprofit szervezetekkel kapcsolatos szabályozás megismerése, a lobbytevékenység, az operatív szervezői készségek megismertetése, illetve a sikeres pályázatíráshoz szükséges ismeretek átadása iránti igényüket jelezték az alakuló irodával szemben, ugyanakkor jóval kisebb arányban jelölték be – az előzőekben hátráltató hiányosságként jelölt EU-s ismereteket és a nyelvtanfolyamokat is. Az OFA-ROP középmagyarországi irodája ezen ismereteket azonban valószínűleg sikerrel adhatná át, és semmiképpen nem tanácsos a képzési programból való teljes kihagyásuk.

222

A megkérdezettek 88%-a számára fontos vagy inkább fontos, hogy a jövőbeni képzések akkreditáltak legyenek, mérvadónak tekintik tehát, hogy a képzés országosan is elismert legyen (Függelék 83-84. ábra). Ez lényegesen magasabb arány, mint az országos átlag (73. ábra). 73. ábra A képzések akkreditált voltának fontossága (%)*

Országosan

37,5

KözépMagyarország

31,6

16,6

52,0

0%

20%

36,0

40%

nagyon fontos inkább nem fontos nem tudja/nem válaszol

60%

11,3

12,0

80%

100%

inkább fontos egyáltalán nem fontos

7.5.3 Az együttműködés formái

Nem elég azonban csupán azzal tisztában lenni, hogy a szervezeteknek milyen szolgáltatásokra van szüksége, hanem azt is fel kell tárni, hogy milyen formában szeretnék igénybe venni a tanácsadást (Függelék 76. ábra). Kivétel nélkül miden megjelölt kérdésben az egyéni tanácsadást tartják számukra kedvezőbbnek, bár a szakmai kérdésekben a csoportos folyamatos, a projektek eredményeinek elterjesztését érintő kérdésekben pedig a csoportos eseti tanácsadást is elképzelhetőnek tartják. A pénzügyi, jogi, infrastrukturális és projekt elszámolási kérdésekkel kapcsolatban kifejezetten az egyéni eseti tanácsadást részesítik előnyben. A tanácsadók amellett, hogy rendszeresen felkeresik személyesen a partnerszervezeteket, telefonon vagy Interneten is tudnak majd információt adni, amennyiben időközi probléma merül fel (Függelék 77. ábra). Az internetes tanácsadási forma elsőbbségét szakmai kérdésekben, a projektek előkészítéséhez kapcsolódó kérdésekben, a humán erőforrás kérdéseiben,

a

projektek

működtetéséhez

kapcsolódó

kérdésekben,

és

azok

223

eredményeinek elterjesztését érintő kérdésekben ismerik el, a pénzügyi és jogi kérdésekben azonban inkább a telefonos tanácsadási formát részesítik előnyben. 74. ábra A megfelelő képzési időpontok (%)

Országosan

10,3

67,1

KözépMagyarország

4

76

0%

20%

40%

18,9

60%

20

80%

hétköznap munkaidőben

hétköznap munkaidő után

hétvégén

nem tudja/nem válaszol

3,7 0 100%

A képzési formákat figyelembe véve a Közép-magyarországi régió mintába került szervezetei leginkább a több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzést részesítik előnyben. Egyenlő arányban tartják elképzelhetőnek a több napos, folyamatos, illetve a több alkalomból álló, több napos képzéseket is (74. ábra), és hétköznap munkaidőben vagy hétvégén tudnának a képzéseken részt venni – a hétköznap, munkaidő utáni alkalmak elutasítása a túlzott leterheltség következménye, amit az irodának feltétlenül figyelembe érdemes vennie (Függelék 79-82. ábra). A Közép-magyarországi régió több szempontból egyedülálló helyzetben van. Ennek fő oka, hogy egy „globális city” jellegű főváros és agglomerációja, valamint egy vidékies karaktereket magán hordozó, inkább városhiányos megye kissé „erőszakos” integrációjával jött létre. Ez nagymértékben befolyásolja a régió demográfiai és munkaerő-piaci helyzetét, amely egy sajátos dichotómiaként jellemezhető. A működését hamarosan megkezdő OFAROP Hálózat Közép-magyarországi irodájának ebből kifolyólag elsősorban a régióban fellelhető gyakran nagymértékben eltérő foglalkoztatási problémák megoldására, valamint az eltérő célcsoporttal és tevékenységi körrel rendelkező nonprofit szervezetek partnerségi rendszereinek létrehozására és/vagy megerősítésére kell helyeznie a hangsúlyt.

224

225

8. A Dél-dunántúli régió 8.1 Regionális helyzetkép 8.1.1 Szervezeti jellemzők

A kérdőíves vizsgálat keretében a Dél-dunántúli régió területéről 45 foglalkoztatási célú nonprofit szervezet nyújtott információkat jelenlegi tevékenységéről, terveiről, az együttműködés lehetőségeiről. A régió három megyéje között egyenletes megoszlás tapasztalható, mindegyik megyéből 15–15 kérdőív válaszainak elemzésére nyílt lehetőség. Más vidéki régiókhoz hasonlóan a Dél-dunántúli régióban is a megyeszékhelyeken (42,2%) található meg legmagasabb számban a szervezetek székhelye, ami azonban 10 százalékponttal alacsonyabb az országos átlagértéktől, s a legalacsonyabb a hat vidéki régió sorában. Az átlagosnál magasabb arányban szerepelnek Baranya, Somogy és Tolna megyék kis- és középvárosai (31,1%), valamint a községi jogállású települések (24,4%). A szervezeteknek a településkategóriák közötti relatíve egyenletesebb megoszlására a régió jelentős részének aprófalvas, elaprózott településszerkezete adhat magyarázatot (Függelék 4. ábra). A dél-dunántúli szervezetek tevékenységükkel legnagyobb számban a kistérségek (40%) szintjére koncentrálnak, 1,6-szeresen meghaladva az országos részarányt. Az átlagosnak megfelelő a helyi kezdeményezések (24,2%) részesedése, míg a megyei szervezetek (22,2%) szerepe alacsonyabb az országosnál, mivel más régiókkal szemben a Dél-Dunántúlon nem érvényesül akkora mértékben a megyeszékhelyek dominanciája. Az egész régióra kiterjedő hatókörrel bíró szervezetek részesedése csak a fele az országosnak, míg mellettük egy-egy országos és nemzetközi szinten is funkcionáló szervezet székhelye van a régióban (Függelék 7. ábra). Elmondható tehát, hogy a régióban az átlagosnál elaprózottabb a szervezetek területi megoszlása, ami a régió átlagosan kisebb méretű településstruktúráját és egyes térségek

kedvezőtlen

elérhetőségi

viszonyait,

viszonylagos

elzártságát

is

tükrözi,

megnehezítve a szervezetek közötti munkamegosztást, miközben egyértelműen a hálózatban való együttműködést sürgeti. Pozitív jelenségként emelhető azonban ki, hogy a szervezetek szűkebb hatóköre együtt jár azzal is, hogy a térségen belül könnyen elérhetőek a lakosság számára, ezáltal sokkal inkább lehet és kell is alkalmazkodniuk a térség sajátos viszonyaihoz, valamint a helyi közösségek igényeihez.

226

A régió vizsgálatba vont szervezeteinek jogi forma szerinti megoszlása hasonlóan alakul az országos viszonyokhoz. A legmagasabb arányban az egyesületek képviseltetik magukat a szervezetek felével (51,1%), míg a második legnagyobb arányban az alapítványok szerepelnek 24,4%-os részaránnyal, ami csak csekély eltérést mutat az országos viszonyokhoz képest. Alacsonyabb számban, viszont az országos átlagnál magasabb arányban működnek közalapítványok, közhasznú társaságok és szövetségek, amelyekből egyaránt három-három található a régióban, további két szervezet pedig az egyéb kategóriába sorolta be magát (Függelék 1. táblázat). A régió foglalkoztatási célú nonprofit szervezeteit a közhasznúság alapján csoportosítva két eltérés tapasztalható az országos helyzettel összehasonlítva. Míg a közhasznú szervezetek részesedése megfelel az országos viszonyoknak, a nem közhasznúak magasabb arányban (28,9%) képviseltetik magukat, a kiemelten közhasznú szervezetek aránya (15,6%) pedig tíz százalékponttal elmarad az országos átlagértéktől (Függelék 9. ábra).

8.1.2 Szakmai jellemzők és célok

A szervezetek konkrét tevékenységi körének és jövőbeni fejlesztési céljainak ismerete elengedhetetlen abból a szempontból, hogy megtudjuk, a tanácsadói hálózatnak mely szakmaterületekre kell majd kiterjednie. A Dél-Dunántúlon a foglalkoztatás segítésének közvetlen formái közé tartozó tevékenységi körök között a legtöbbször a foglalkoztatási programok kivitelezése és a tanácsadás szerepel (68,9%), mellettük az országosnál magasabb a képzés és a munkaközvetítés részaránya is (57,8 és 35,6%). A Dél-dunántúli régióban az országosnál magasabb a munkanélküliségi ráta és a munkanélküliek belső szerkezeti megoszlása is több szempontból kedvezőtlenül alakul (figyelembe véve a munkanélküliség időtartamát, a munkanélküliek végzettség és életkor szerinti megoszlását). Ez tükröződik vissza a régióban működő szervezetek által felvállalt tevékenységek vizsgálatakor is. Az országos átlagot kétszeresen meghaladja azoknak a szervezeteknek az aránya, akik közmunka és közhasznú munka szervezésével is foglalkoznak, miközben 8-12 százalékponttal alacsonyabb azoké, akik álláskeresési tréninget szerveznek, pályaválasztási tanácsadást nyújtanak. A munkához jutás nehézségeit, a munkalehetőségek szűk körét támasztja alá az a tény, hogy az országos érték kétszeresét is meghaladja a tranzitfoglalkoztatással szolgáltatások

foglalkozó

gyakorlatilag

szervezetek

mindegyike

részaránya.

elmarad

az

A

támogató,

országostól.

A

fejlesztő

módszertani

227

tevékenységet, kutatást és szakmai fórumok szervezését felvállaló szervezetek csekéllyel az országos átlag alatti részesedését szélesebb hatókörű megyei és regionális szervezetek alacsony száma is magyarázza (Függelék 2. táblázat). A közvetlen foglalkoztatásra irányuló tevékenységet egyáltalán nem végző szervezetek aránya a legalacsonyabb a régiók sorában, még az országos átlag (32,9%) felét sem érve el (15,6%), vagyis a régióban magasabb arányban koncentrálnak a gyakorlat kérdéseire. A munkanélküliek fentebb említett szerkezeti megoszlása kihatással van a foglalkoztatást segíteni kívánó szervezetek által megcélzott társadalmi csoportok körére is. A dél-dunántúli szervezetek a kérdőívben szereplő 17 célcsoport közül mindössze kettőben mutattak magasabb értékeket az országosnál, a tartós munkanélküliek és az etnikai kisebbség esetében (57,8–57,8%), amelyek a válaszok alapján is szoros kapcsolatban állnak egymással. A régió munkaerőpiacán súlyos problémaként jelentkezik a cigány kisebbséghez tartozó munkanélküliek magas száma, az azonban mindenképp pozitív jelenség, hogy a szervezetek ilyen magas arányban keresik a velük való együttműködést a foglalkoztatás szintjének stabil emelése érdekében. A nőkkel és a 40 év felettiekkel célzottan foglalkozó szervezetek részesedése ezzel szemben 13-15 százalékponttal alacsonyabb. A régió szervezetei által felvállalt célcsoportok között az országos értékektől jóval kisebb arányban vannak jelen a pályakezdők, s főként a diplomás pályakezdők. A vizsgálatban részt vevő szervezetek szintén az országos átlagnál alacsonyabb mértékben vállalnak fel olyan, speciális feltételeket igénylő csoportokat, mint a fogyatékossággal élők, a megváltozott munkaképességűek, a szenvedélybetegek, a hajléktalanok és a menekültek (Függelék 3. táblázat). A felmérés következő pontja azt kívánta feltárni, hogy mekkora a jelenleg inaktívnak tekinthető szervezetek aránya. A régió vizsgálatban résztvevő szervezeti közül a jelenleg is futó projekttel egyáltalán nem rendelkezők aránya mindössze 15,6%-ot ért el, ami 6,3 százalékponttal kedvezőbb (alacsonyabb) érték, mint az országos átlag (Függelék 30. ábra). Az egyes szervezeteknél aktuálisan futó projektek átlagos száma megfelel az országos átlagnak (2,5 db), a Dél-Dunántúlon párhuzamosan futó projektekből 1,5 kifejezetten foglalkoztatási célú volt, ami viszont meghaladja az országos értéket. Vagyis a régió foglalkoztatási célú nonprofit szervezetei az átlagosnál magasabb arányban koncentrálnak saját szakmaterületükre (Függelék 29. ábra).

228

8.1.3 Gazdasági jellemzők

A vizsgált szervezetek gazdasági helyzetének feltárása alapvetően a bevételi források megoszlását és a gazdálkodás során fellépő finanszírozási problémákat figyelembe véve történt meg. A nonprofit szervezetek költségvetésének forrása rendkívül sok helyről származhat, azonban az utóbbi időben meghatározó tényezővé váltak a pályázatokkal elnyerhető támogatások. A szervezetek bevételeinek döntő részét országosan is a pályázati források jelentik, a Dél-Dunántúlon azonban még inkább kiemelkedő azok jelentősége kétharmados (65,3%) részarányt elérve (10,8 százalékponttal meghaladva az országos), ami a sikeres pályázati tevékenység mellett rámutat az egyéb bevételek szűkösségére is. A pályázati források magas aránya komoly problémát vethet fel, hiszen azokban nagyon alacsony a relatíve „szabadon” felhasználható pénzek aránya, ami nem teszi lehetővé az átcsoportosítást. A szervezetek egy része vállalkozói tevékenységet is végzett, jellemző, hogy 7,4%-os részesedésével ez volt a szervezetek második legjelentősebb bevétele, a pályázati források alig több mint egytizedével, a régiók sorában a második legmagasabb arányt elérve. Megjegyzendő, hogy a vállalkozói bevételek szintén nem nevezhetők stabil, tervezhető bevételnek. A nem normatív költségvetési támogatások összege (6,9%) meghaladta a normatív költségvetési támogatásokét (5,3%), miközben mindkettő aránya elmaradt az országos értékektől. A támogatások tehát nem jelentenek igazán meghatározó tételt a szervezetek költségvetésében, ami kedvezőtlen, hiszen ezek viszonylagosan biztos bevételnek tekinthetők. Az egész régió gyengébb gazdasági eredményei is megmutatkoznak abban, hogy a piaci szereplőktől érkező támogatások (1,9%), a személyi jövedelemadó egy százalékából érkezett felajánlások (1,1%), a befizetett tagdíjak (1,8%) és adományok (4,5%) részesedései mind elmaradnak az országos értékektől. Nincs ez másként a szervezetek saját tőkéjének esetében sem (Függelék 52. ábra). Azt azonban nagyon fontos kijelenteni, hogy a déldunántúli szervezetek azok, aki a pályázati és vállalkozási tevékenységük révén a legtöbb plusz bevételhez tudtak hozzájutni. Az elmúlt két év során az országos viszonyoknak megfelelő arányban fordultak elő finanszírozási problémák a projektek működtetésében a Dél-Dunántúlon (48,9%), míg a szervezetek fenntartása területén már több probléma jelentkezett, ez a válaszok 55%-ában szerepelt, csekéllyel meghaladva az országos értéket (Függelék 56. ábra).

229

8.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek

A kérdőíves vizsgálat kitért a nonprofit szektor kapcsolatrendszerének vizsgálatára az állami szektorral, a piaci szereplőkkel és a szektoron belüli partnerekkel vagy vetélytársakkal, amelyben természetesen elsősorban a konfliktusforrások felkutatása, az együttműködést akadályozó tényezők megismerése volt az elsőszámú szempont. A dél-dunántúli válaszadók a feltett kérdések többségében a konfliktusforrásokat kevésbé érzik olyan jelentős problémának, mint amiről a válaszok országos összesítése tanúskodik. A konfliktusforrások fontossági sorrendje viszont szinte minden esetben megfelelt az országos rangsornak. Az állami és a nonprofit szektor viszonyában elsősorban azt emelték ki a megkérdezettek, hogy az állam intézményei nem a jelentőségüknek megfelelően tekintenek a nonprofit szervezetekre (62,2%). Ehhez hozzájárulnak a jelenleg érvényben lévő törvényi szabályozások is, amelyek nem motiválják az állami intézmények és a nonprofitok együttműködését (60%), s gyakran más szerepet szánnak központilag a nonprofit szervezeteknek, mint amilyen célokat azok maguk elé kitűztek (57,8%). Természetesnek tekinthető, hogy a pénzügyi források allokációjában is felmerülhetnek érdekellentétek, amivel azonban a válaszadóknak még a fele sem értett egyet. A megkérdezettek 40%-a azonban azzal is egyetértett, hogy a nonprofit szervezetek jelentős része (35,6%) nem tud akkora humánerőforrás kapacitást felmutatni, hogy állami intézményekkel együttműködve nagyobb volumenű közös projektet hajtson végre (Függelék 27. táblázat). A nonprofit szektor jelentős része piaci szereplőként is meg kell, hogy állja a helyét, többségében azonban a piacnak a profitorientált vállalkozásoktól eltérő szegmenseit fedik le, ami kevesebb konfliktust feltételez. A Dél-Dunántúlon az átlagosnál sokkal kevésbé tartották jelentősnek a piaci és nonprofit szereplők között feltételezett konfliktusforrásokat. A pénzügyi ellenérdekeltség előfordulásával csak a válaszadók negyede értett egyet, míg személyes ellentétekről csak a szervezetek 15%-a számolt be. A szervezetek 45%-ának (országosan 56%) egyezett abban a véleménye, hogy a piaci szereplők sem veszik elég komolyan a nonprofit szervezeteket, nem ismerik el őket egyenlő partnerként. A válaszadók egyötöde teljes mértékben egyetértett azzal, hogy a nonprofit szervezetek nem rendelkeznek megfelelő humánerőforrás kapacitással a piaci szereplőkkel való eredményes együttműködéshez (Függelék 28. táblázat). A nonprofit szervezetek egymás közötti viszonyában már sokkal erőteljesebben jelentkezett egymás vetélytársaként való számontartása, hiszen gyakran a tortának ugyanazon

230

szeletén kell osztozkodniuk, ami akadályokat gördíthet egy jó, az együttműködésekre koncentráló kapcsolatrendszer kialakulása elé. A válaszadók 40%-a értett egyet azzal, hogy versenyszituáció és pénzügyi ellenérdekeltség áll fenn a hasonló profilú szervezetek között (országosan 45%). A folyamatos információcsere akadályaként az országos helyzethez hasonlóan a megkérdezettek mintegy harmada említette meg az együttműködés képességének és a megfelelő koordinációnak a hiányát. Az együttműködés személyes okaira visszavezethető konfliktusokra szintén kevés példát találhatunk, a Nyugat-Dunántúl után ebben a régióban említették a legalacsonyabb arányban (Függelék 62. ábra). A nonprofit szervezetek által létrehozott szakmai szervezetek jelentőségét a DélDunántúlon értékelték a legalacsonyabb szinten. Ugyan a válaszadók 28,9%-a (az országos átlagot meghaladó mértékben) értékelte megfelelőnek a hálózatban részt vevők száma és az abban folyó együttműködés intenzitása alapján, a hálózati kapcsolatok szintjét még kielégítőnek tartó szervezetek már csak további 11,1%-ot tettek ki, miközben 44,4% a partnerségi rendszerek nem megfelelő intenzitásáról, további 13,3% pedig azok teljes hiányáról számolt be. Annak ellenére, hogy a vélemények ilyen elszomorító képet festenek a régióról, a szervezetek közül ugyanolyan arányban találunk olyanokat, akik tagjai valamelyik szakmai hálózatnak, mint országosan, sőt a megítélésük is kedvezőbben alakul annál, ami országosan tapasztalható, annak ellenére, hogy az együttműködések szintje ma még nem megfelelő, mindenképp érdemes csatlakozni hozzájuk. Elmondhatjuk tehát, hogy a déldunántúli szervezetek összességében egyértelműen a hálózati kapcsolatok kiszélesítése és intenzívebbé tétele mellett állnak ki. A kérdéssel kapcsolatban további részletek a 7.3.2 fejezetben olvashatóak.

8.1.5 Humán erőforrás és infrastruktúra

Annak ellenére, hogy a Dél-dunántúli régió szervezeteinek többsége lokális, illetve kistérségi hatókörrel működik, az egy szervezetre jutó alkalmazottak száma (23,5 fő) közel másfélszeresen meghaladja az országos értékeket (Függelék 35. ábra). Az alkalmazottak által betöltött feladatkörök között a kérdőív három csoportot különített el, szakmai, gazdasági és operatív munkatársakra bontva a foglalkoztatottak körét. A dél-dunántúli szervezetek sajátosságának tekinthető, hogy az alkalmazottak több mint felét (54,3%) az operatív munkatársak teszik ki, ami a régiók között messze a legmagasabb érték. Elsősorban ennek

231

köszönhető, hogy a szakmai munkatársak aránya alacsonyabb (37,6%), abszolút értékben azonban nem tekinthető jelentősnek az elmaradás (6,9 és 6,1 fő) (Függelék 36. ábra). A foglalkoztatottak 60%-a teljes munkaidőben dolgozik (a szakmai munkatársak 81%-a), ami magasabb az országos átlagnál (47%), miközben minden más foglalkoztatási forma esetében alacsonyabb arányokról beszélhetünk. Abszolút értékben az egy szervezetnél dolgozó személyek átlagos száma még az önkéntesek (3,6 fő), valamint a közhasznú, közcélú és közmunkás foglalkoztatottak (1,9 fő) kategóriában haladta meg az egy főt (Függelék 6. táblázat). Az alkalmazottak életkor szerinti megoszlása megközelítően megfelelt az országos viszonyoknak, a legnagyobb számban a 30 év alatti (5,8 fő) és a 41-50 év közötti korosztály képviselteti magát (5,7 fő). A fiatalabb korcsoportban egyértelműen a szakmai munkatársak voltak többségben. Valamivel magasabb az átlagosnál a 31-40 év közöttiek száma (4,4fő), míg nyugdíjas korú foglalkoztatottak csak szakmai munkakörben voltak (Függelék 7. táblázat). A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti csoportosításában természetesen a diplomások átlagos száma a legmagasabb (öt fő), azonban a Dél-Dunántúlra jellemző sajátosságként figyelhető meg, hogy a diplomások részesedése az átlagosnál alacsonyabb, miközben a nyolc általános iskolai osztályt (2,5 fő), valamint a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát (3,7 fő) végzettek részaránya meghaladja az országos értékeket. Megvizsgálva a munkatársak végzettségét szakmacsoportok szerint, azt tapasztaljuk, hogy a szakmai munkatársak között a szociális (2,2 fő), a pedagógiai (egy fő), valamint a közgazdasági és pénzügyi végzettséggel rendelkezők száma a legmagasabb, s nem éri el átlagosan az egy főt a speciális végzettséggel nem rendelkezők száma. Az operatív munkatársak körében nem lehetett hasonló sorrendet felállítani, mivel a döntő többségük (5,7 fő) az egyéb kategóriába sorolódott, amelyek nem hozhatóak közvetlen kapcsolatba a szervezetek tevékenysége során felmerülő feladatok ellátásával (Függelék 9. táblázat). Egyedül a Dél-dunántúli régióra jellemző jelenség, hogy a foglalkoztatottak több mint fele (8,4 fő) a versenyszférából nyergelt át a nonprofit szférába, ugyanakkor a közszférából érkezők száma alacsonyabb, különösen az operatív munkatársak körében. Az ország régiói között az alkalmazottak nyelvismerete tekintetében elsősorban az operatív munkatársak körében

tapasztalhatóak

szignifikáns

különbségek.

A

„használható

nyelvtudással”

rendelkezők aránya a Közép-magyarországi régiót követve a Dél-Dunántúlon a második legkedvezőbb (1,3%). A Dél-dunántúli régió szervezetei különböző tevékenységeinek végzése során 57,8%-ban vettek igénybe külső szakértőket is. Az állandó szakértők közül átlagosan 2,4 fő érkezett a tudományos, 1,9 fő a köz- és 1,6 fő piaci szférából. 232

Amint azt a vizsgálat korábbi eredményei bemutatták, a Dél-Dunántúlon az országos átlagot jelentősen meghaladja a szervezetek átlagos mérete. Ennek megfelelően egy új tevékenység beindításához kedvezőbb feltételek állhatnak rendelkezésre a szabad humánerőforrás kapacitás megléte révén, amivel a válaszadók 40%-a egyértelműen egyetértett, további 26,7%-uk is inkább egyetértett ezzel, miközben csak 11,1% volt azok aránya akik szigorúan elzárkóztak ettől a kijelentéstől, összességében valóban kedvezőbb viszonyokat bemutatva, mint ami országosan jellemző (Függelék 40. ábra). A következő kérdéscsoport a szervezetek infrastrukturális hátterét tárta fel. A déldunántúli szervezetek 82,2%-a rendelkezett irodával, ami 0,8 százalékponttal haladta meg az országos átlagot, tehát gyakorlatilag megfelelt annak. Az irodák átlagos mérete igen kedvezően alakult, hiszen a 107, 9 m²-es átlagterület 27,5 m²-rel túllépi az országos átlagot. Az irodák 40%-át a szervezetek ingyen használták, ám nem állt a tulajdonukban. Piaci áron bérelték az irodák 17,8%-át, míg 8,9%-ban a piaci ár alatt sikerült helységet szerezniük. Saját tulajdonú irodával a szervezeteknek mindössze 15,6%-a rendelkezett, miközben 13,3%-uknak egyáltalán nem volt irodája. Az irodák viszonylag nagy átlagos méretének és megfelelő belső kialakításának köszönhetően az irodával rendelkező szervezetek 60%-ának áll lehetőségében 0–15 fős rendezvény lebonyolítása, 16–50 fős rendezvényt már csak 31,1%-ban tudnak megrendezni, míg 50 fő feletti befogadóképességgel bíró terem az irodák 15,6%-ában áll rendelkezésre (Függelék 47. ábra). A dél-dunántúli szervezetek rendezvények lebonyolítására alkalmas termekkel összességében jobban el vannak látva, mint ami országosan tapasztalható, különösen az 50 fő feletti kapacitású termek estében (arányuk az országos arány 134%-a). A központi irodáján kívül a szervezetek 28,9%-ának volt további telephelye, amelyek 63%-a saját tulajdonban állt. Az irodák tömegközlekedési eszközökkel való megközelíthetősége a szervezetek megítélése szerint 53,3%-ban nagyon jónak nevezhető, miközben mindössze egyetlen

szervezetnél

számoltak

be

rossz

elérhetőségi

viszonyokról.

A

fizikai

akadálymentesítés szempontjai azonban még korántsem érvényesülnek megfelelő mértékben, az irodák egyötöde estében rosszak vagy nagyon rosszak a mozgáskorlátozottak önálló közlekedésének lehetőségei (Függelék 48. ábra). A szervezetek irodatechnikai eszközökkel való ellátottsága összességében az országos viszonyoknál kedvezőbben alakult, informatikai és távközlési háttér bizonyos szegmenseiben voltak tapasztalhatóak kedvezőtlenebb viszonyok. A legalább napi hat órában dolgozó munkatársak 48,9%-ának állt rendelkezésére csak számítógép az országos 63,8%-kal szemben, ugyanakkor a notebookkal rendelkező szervezetek száma már magasabb volt (44,4 és 39,9%). A kevésbé korszerűnek tekinthető modemes Internet csatlakozással ellátott irodák 233

aránya a legmagasabb volt az országban (53,3%), miközben a szélessávú Internet eléréssel rendelkezők aránya a második legalacsonyabb volt (57,8%). A vezetékes telefonnal rendelkezők aránya az országosnak megfelelően alakult (75,6%), az irodai mobiltelefonok száma viszont elmaradt attól 62,2%. Az országos átlagnak megfelelő vagy annál kedvezőbb arányban rendelkeztek a szervezetek faxszal (75,6%), projektorral (33,3%), lézer nyomtatóval (62,2%), fénymásoló géppel (73,3%), szkennerrel (55,6%), személyautóval (28,9%) és egyéb nagy értékű gépjárművel (20%).

8.2 Projekttapasztalatok és tervek 8.2.1 Sikerek és kudarcok

A dél-dunántúli foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek által az elmúlt két évben kifejtett pályázati tevékenység összesítése alapján kijelenthető, hogy a régióban előnyben részesítették az országos szervezetek és a megyei munkaügyi központok által kiírt pályázati programokat, míg a regionális, kistérségi és települési szervezetek által meghirdetett pályázatok aránya az eddigiekben alacsonyabb volt, eredményesen szerepeltek a különböző országos és megyei szintű pályázati rendszerekben. A ROP, HEFOP, PHARE és OFA pályázatain az országos átlagnál magasabb arányban vettek részt, s közöttük a győztes pályázatok részesedése is kedvezőbb volt az országosnál (Függelék 4. táblázat; 29. táblázat). 29. táblázat Szervezetek részvétele az európai uniós pályázatokon a Dél-Dunántúlon ROP pályázata HEFOP pályázata EQUAL pályázata PHARE pályázata

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

Dél-Dunántúl 8,9 6,7 37,8 13,3 4,4 13,3 26,7 17,8

Országos átlag 8,3 9,9 28,6 14,3 5,3 14,3 24,3 21,3

Sikeresség tekintetében a legjobb eredményeket a szervezet a megyei munkaügyi központok (64,4% a sikeres és 2,2% a sikertelen pályázatok részesedése), a települési (28,9– 4,4%) és megyei szervezetek (24,4–4,4%) pályázatain értek el, amelyek esetében egészen csekély volt a sikertelen pályázatok száma, sőt a csekély számban megpályázott kistérségi források estében nem is beszélhetünk elutasított beadványról. Jelentős negatív mérlegről csak

234

az EQUAL pályázatok és a nem minisztériumok kezelésében lévő országos pályázatok esetében lehet beszélni. A programok kidolgozása során a program jövőbeni eredményességnek megalapozásához a régió szervezeteinek 82,2%-a végzett szükségletfeltárást a megcélzott célcsoportban (ami számos pályázat esetében kötelezően előírt követelmény). A programok fenntarthatósági vizsgálatát pénzügyi szempontból már kevesebben végezték el (64,4%), de még így is elmondható, hogy mindkét esetben magasabb arány tapasztalható, mint az országos érték. A szervezetek ebben a régióban támaszkodtak a célcsoportok igényeit feltáró vizsgálatok során a leginkább saját kutatásaik eredményeire (57,8%), 8,9%-ban dolgoztak külső szakértő bevonásával és 6,7%-ban támaszkodtak korábbi elemzések eredményeinek áttekintésére. A kereslet jelenlétének feltárásában is a Dél-Dunántúlon volt a legmagasabb a saját kutatási eredmények aránya (44.4%), azonban amellett, hogy több olyan program volt, amely előtt egyáltalán nem végeztek megalapozó felméréseket, a külső szakértők is magasabb számban végeztek megrendelésre kutatásokat.

8.2.2 Jövőkép A jövőbeni pályázati aktivitás vizsgálatánál is hasonló eredmények születtek, mint a már korábban megpályázott kiírásokat meghirdetett intézmények esetében. A legnépszerűbbnek a minisztériumok és a Nemzeti Civil Alap működési kollégiuma által meghirdetett pályázatok bizonyultak (82,2%). Az országos átlagnál magasabb arányban jelentek meg a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai (főként a HEFOP), az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (66,7%) és a munkaügyi központok (73,3) pályázati kiírásai a tervek között (Függelék 5. táblázat). Az Európai Unió által preferált NUTS II. és NUTS IV. területi szintek szerepe látszik erősödni abban a jelenségben, hogy a korábban elhanyagolható regionális és kistérségi szervezetek által kiírt pályázatok az eddigi eredmények alapján meglepően magas arányban szerepelnek a tervek között (30. táblázat). 30. táblázat Korábbi és tervezett regionális és kistérségi pályázatok a Dél-Dunántúlon Pályázati tervek Regionális szervezetek által kiírt pályázat Kistérségi szervezetek által kiírt pályázat

Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert Pályázott és nyert Pályázott és nem nyert

8,9 4,4 4,4 -

57,8 42,2

235

8.3 Partnerségi rendszerek 8.3.1 Kapcsolatrendszer

A nonprofit szervezetek sikerességének egyik alapvető feltétele a médiában való megjelenés, ami által egyre szélesebb körben válik ismerté tevékenységük. A legszorosabb kapcsolatot természetesen a helyi médiával sikerült kialakítani, annak is elsősorban az írott változatával, amelyekkel a szervezetek 42,2%-nak kiemelkedően jó együttműködése alakult ki. A megyei írott sajtó szerepe sem sokkal marad el a helyi írott és elektronikus sajtóétól. Mind a helyi és mind a megyei sajtóval jobb kapcsolatokról számoltak be a dél-dunántúli szervezetek, mint az országosan jellemző. 75. ábra A szervezetek kapcsolata a médiával a Dél-Dunántúlon INTERNETES PORTÁLOK Országosan

11,1

26,7

26,7

17,8

17,8

Dél-Dunántúl

11,3

30,9

26,2

21,3

10,3

ORSZÁGOS ELEKTRONIKUS SAJTÓ 10

51,2

Országosan 3,7 9,6

25,6

Dél-Dunántúl 4,4 8,9

26,7

53,3

Országosan 3 8,6

30,6

48,2

Dél-Dunántúl 4,44,4

40

6,7

ORSZÁGOS ÍROTT SAJTÓ 9,6 6,7

44,4

MEGYEI ÍROTT SAJTÓ Országosan Dél-Dunántúl

17,9

24,6

35,2

16,6

4,44,4

24,4

35,6

31,1

5,6

HELYI ÍROTT SAJTÓ Országosan Dél-Dunántúl

19,3

36,2

28,6

8,9

31,1

42,2

8,6 7,3 8,9

8,9

11

7,3

HELYI ELEKTRONIKUS SAJTÓ Országosan Dél-Dunántúl

kiemelkedően jó

jó

csekély

20%

20

33,3

35,6

0%

20,6

34,6

26,6

40%

egyáltalán nincs

60%

80%

2,2 8,9

100%

nem tudja/nincs válasz

236

Az országos írott és elektronikus sajtó érdeklődésére elsősorban az országos jelentőségű, de legalább regionális szintű programok számíthatnak, így a szervezeteknek csak 10-15% számolhat be folyamatos, vagy legalább időszakos együttműködésről az országos sajtó valamely képviselőjével. Az utóbbi években számottevően megnövekedett az internetes sajtó jelentősége, ami alacsonyabb költségek mellett nyújt lehetőséget relatíve több információ hosszú távon is elérhetővé tételéhez. A felmérés idején azonban még csak a szervezetek 17,8%-a rendelkezett kiemelkedően jó és ugyanannyi jó együttműködéssel valamelyik szakmai internetes portál szerkesztőségében, ugyanakkor 26,7% egyelőre semmilyen internetes kapcsolattal nem rendelkezett. Felmerülhet lehetőségként egy saját weboldal létrehozása is, aminek a széles körben való megismertetése hosszabb időt vehet igénybe, azonban a szervezet programjairól könnyen elérhető tájékoztatást adhat (32. ábra). A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek mindennapi munkájuk során együtt kell, hogy működjenek társulásaival,

a

területileg

illetékes

területfejlesztési

és

szakmai

szervekkel,

tudományos

önkormányzatokkal,

intézményekkel,

különböző

azok civil

kezdeményezésekkel. A kapcsolatok jellege alapvetően kétféle lehet: a minisztériumok, megyei munkaügyi központok elsősorban a pénzügyi kapcsolatok révén, míg a szervezetek nagyobb hányada elsősorban a szakmai kapcsolatok révén igazán fontos. A kapcsolatok intenzitását ezért szakmai kapcsolatok alapján célszerű összehasonlítani. A kapcsolatok gyakorisága, a jól kiépült együttműködések száma a 16 felsorolt lehetséges partner közül mindössze a kamarák, az egyházak és a teleházak esetében volt alacsonyabb, mint országosan. A legintenzívebb kapcsolatok a megyei munkaügyi központokkal (64,4%) és még inkább azok kirendeltségeivel alakultak ki (77,8%). Szintén a szervezetek több mint felének volt gyakori kapcsolata a helyi önkormányzatokkal (64,4%) és a képző intézményekkel, cégekkel (53,3%). Ezeken túl a gyakori kapcsolatok aránya legalább másfélszeresen meghaladta az országost a megyei önkormányzatok, a tudományos intézmények és a kisebbségi önkormányzatok esetében. Ez utóbbiak a kifejezetten a cigány kisebbséget megcélzó képzési programokban megkerülhetetlen partnerek, különösen fontos lehet szerepük a cigány népesség legmagasabb részarányával jellemezhető Sellyei és Siklósi kistérségekben. Mindenképp fontos lenne segíteni a kapcsolatok elmélyülését, hiszen az általuk jobban ismert célcsoport a szokványostól eltérő igényeket fogalmaz meg, és speciális szolgáltatásokat igényel. Ugyanakkor a cigány önkormányzatok voltak azok, akikkel a leginkább problémás a kommunikáció felvétele, a szervezetek egyötöde ezért csak kényszerűségből lép velük kapcsolatba. A második legtöbb probléma a kapcsolattartásban a helyi önkormányzatokkal volt, ami azonban a kontaktusok magas száma miatt nem ítélhető jelentősnek. Egyáltalán nem 237

említettek meg kapcsolatot a szervezetek 80%-a a pártokkal, 66,7%-a a kamarákkal és az egyházakkal, 62,2%-a a teleházakkal és a 53,3%-a a tudományos intézményekkel (Függelék 23-26. táblázat).

8.3.2. Hálózatok

A sikeres hálózati együttműködést leginkább befolyásoló kritériumként a régió szervezetei a közös érdekeket és célokat (71,1%), a partnerségek létrejöttét (44,4%), a kölcsönös információcserét (35,6%) és a szakmai kompetenciák meglétét (17,8%) említették. Egyaránt a szervezetek

15,6%-a

hivatkozott

a

demokratikus

döntéshozatalra,

a

kölcsönös

segítségnyújtásra, a részvételben való motiváltságra és az együttműködés széleskörű elismertségére (Függelék 29. táblázat). A régiók közül a Dél-Dunántúlon működő szervezetek közül a harmadik legmagasabb arányban értékelték a szakmai hálózatokban való együttműködést jelentős mértékűnek a nonprofit szektor munkájában, ugyanakkor az elégedettek aránya mégis ebben a régióban volt a legalacsonyabb 40%-kal, mivel a válaszadók 44,4%-a inkább csekélynek ítélte a szervezetek közötti kommunikációt. A válaszok tanúsága szerint a szervezetek 13,3%-a semmilyen hálózatépítésről nem tudott beszámolni, holott a saját bőrükön is érzékelik annak hiányát (Függelék 68. ábra). A szervezetek hálózati tagsága a valóságban megegyezett az országos értékekkel, abból tehát, hogy a szervezetek összességében mégis negatívabban ítélték meg annak szintjét, arra enged következtetni, hogy a jelentősebb igény mutatkozik a régióban a hálózatépítésre (Függelék 70. ábra). A hálózatépítés eddigi tapasztalatait a résztvevők 66,7%-a pozitívan értékelte, 4.4%-uk nem tudta eldönteni, hogy az azzal együtt járó előnyök, vagy hátrányok voltak jelentősebbek, 28,9%-uknak pedig nem voltak ilyen irányú tapasztalatai, vagy egyéb okból kifolyólag nem adott választ. Egyértelműen elutasító választ senki nem adott a hálózatépítésre vonatkozóan, tehát alapvetően jó fogadtatásra lelhetnek az ilyen irányú kezdeményezések a régióban. Ennél kedvezőbb mutatókkal az országban egyedül az Észak-alföldi régió rendelkezett, a DélDunántúlon a fő feladatot az együttműködésekből eddig teljesen kimaradt szervezetek bevonása jelenti. Országos szinten a szervezetek 31,6%-át kereste meg valamelyik szakmai hálózat a csatlakozás lehetőségével, míg 62,1%-uknak nem volt ilyen irányú tapasztalata, 6,3%-uk pedig nem adott választ. Ennek tükrében kedvezőnek tekinthető, hogy a szervezetek 28,9%-a

238

jelezte csatlakozási szándékát (gyakorlatilag a megkeresettek 91%-a), miközben a nemmel válaszolók aránya csak 53,5%-ot ért el (Függelék 73-74 ábra). Természetesen árnyaltabb kép kapható a hálózatban való együttműködések sikerességéről, ha pontosan megnézzük, hogy milyen szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá az azokhoz csatlakozó szervezetek. A hálózatok által nyújtott szolgáltatások között a legmagasabb arányban a szakmai rendezvények (64,5%), találkozók (64,1%) szervezése, pályázati információk terjesztése (59,8%), szakmai partnerségek létrejöttének elősegítése (59,1%), partnerszervezeti adatbázis fenntartása (54,2%) és internetes hírlevél működtetése (53,5%) szerepelt. A hálózati együttműködés alapvető kritériumainak megítélése a Dél-Dunántúlon és hazánk egészét tekintve hasonlóan alakult, mindkét esetben ugyanazok a kritériumok foglalták el, ugyanabban a sorrendben négy legelőkelőbb helyezést. Minden régióban fölényesen a hálózatok elsőszámú ismertetőjegyeként említették a közős érdekek és célok meglétét (71,1% a Dél-Dunántúlon és 72,4% országosan), majd másodsorban a partnerséget (44,4 és 45,5%) és harmadikként a kölcsönös információcserét (35,6 és 26,6%). Igazán számottevő eltérésről gyakorlatilag csak a kevésbé fontos ismérvek esetében beszélhetünk (31. táblázat). 31. táblázat A hálózati együttműködés sikerességének kritériumai Dél-Dunántúl Országosan 1. 1. közös érdekek és célok 2. 2. partnerségek 3. 3. kölcsönös információcsere 4. 4. szakmai kompetenciák 5-8. 10. demokratikus döntéshozatal 5-8. 6-7. kölcsönös segítségnyújtás 5-8. 5. motiváltság a részvételre 5-8. 12. az együttműködés széleskörű (el)ismertsége 9-10. 15. egyszerű partnerségi struktúra 9-10. 6-7. átlátható pénzügyi irányítás szakmaspecifikus információkhoz való 11. 14. folyamatos hozzájutási lehetőség 12. 8. közös eredmények 13-14. 9. munkamegosztás 13-14. 13. közös lobbi tevékenység 15. 11. informális kapcsolatok 16-17. 17. demokratikusan megválasztott vezetés 16-17 16. szervezeti strukturáltság 18. 18. folyamatos ellenőrzés, értékelés

239

8.4 Szociális gazdaság

A kutatás következő részében a nonprofit szervezetek piaci szerepvállalása és a meglévő munkaerő kapacitásoknak a szociális gazdaságban való hasznosulása került górcső alá. A válaszadók fele a piaci és nonprofit tevékenységeket élesen elkülönítette egymástól, s nem tartotta szerencsésnek ugyanazon szervezet tevékenységében, míg további 22,2% nehezen összeegyeztethetőnek tartotta őket. Mindeközben összesen 9% volt azoknak a szervezeteknek a részesedése, akik legalább részben összeférhetőnek tekintették a profitorientált megközelítést felvállalt feladataik ellátásával. A dél-dunántúlihoz hasonló értékek voltak tapasztalhatóak az ország másik öt régiójában is, egyedül a Nyugat-Dunántúlon voltak ettől eltérő tapasztalatok, ahol a szervezetek közül kétszer annyian tekintették összeegyeztethetőnek a piaci és nonprofit tevékenységeket. A válaszok 42,2%-a szerint a nonprofit szervezetek csak kiegészítő tevékenységként vállalkozhatnak, s csak 22,2% nem értett egyet ezzel. Ugyanakkor azzal már a többség (71,1%) nem értett egyet, hogy a piacorientált vállalkozások és a nonprofit szervezetek teljesen elkülönülnének egymástól, egyetlen olyan válaszadó sem volt, aki egyetértett volna azzal, hogy a nonprofit szervezeteknek a piaci vállalkozások által el nem látott területekre kellene koncentrálniuk. A válaszadók 68.9%-a egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy a nonprofit és a piac ellentétes, összeegyeztethetetlen fogalmak lennének. Annak ellenére, hogy a piacorientált és nem piacorientált tevékenységek között éles különbséget tettek a szervezetek, azt a válaszok 70%-ában elismerték, hogy a piaci tevékenység gazdaságilag stabilabbá teszi a nonprofitok pozícióját, s hozzájárulhat ahhoz, hogy megnövekedjen az önfenntartó szervezetek aránya. A válaszadók harmada nem tudta biztosan eldönteni, hogy egy nonprofit szervezet felveheti-e a versenyt a piacon működő vállalkozásokkal. Azok közül azonban, akik nem semleges választ adtak, nagyobb arányban voltak azok, akik szerint egy nonprofit szervezet ugyanolyan versenyképes lehet, mint bármely vállalkozás. Megoszlottak a vélemények abban a tekintetben is, hogy egy nonprofit szervezet mennyire működhet vállalkozó szellemben, vállalhat-e akkora kockázatokat, mint egy piaci szereplő. A válaszadók 40%-a nem tudott döntést tenni a kérdésben, míg a 35,6% szerint ugyanolyan rizikót kell vállalniuk, mint ami a piaci viszonyok között jellemző (Függelék 36-37. táblázat). A szociális gazdaság megítélésének vizsgálata három szempont alapján történt meg. Az első szempont az volt, hogy jelenleg a szervezetek milyen arányban látnak el feladatokat a fő

240

profiljukhoz részben kapcsolódó tevékenységi körökben. A második szempont az volt, hogy a megkérdezettek szerint milyen igények merülnek fel a saját működési körzetükben a tevékenységek kapcsán, szükség van-e arra, hogy további szervezetek vegyék fel feladatkörükbe azokat. Harmadrészt a vizsgálat kiterjedt arra is, hogy a válaszadók – amennyiben még nem foglalkoznak vele – felvállalnák-e a későbbiekben a meghatározott tevékenységi köröket. Összehasonlítva a vizsgált nonprofit szervezeteknek a szociális gazdaságban való szerepvállalását a Dél-dunántúli régió és az ország szintjén, meglehetősen vegyes képet kaphatunk. A tevékenységek közül közel fele-fele arányban osztoznak meg azok, ahol a régió szervezeteinek aktivitása nem éri el, illetve meghaladja az országos aktivitási szintet. Természetesen megvannak a Dél-Dunántúlnak azok a jellegzetes problémái, amelyek sokkal nagyobb odafigyelést érdemelnek, ugyanakkor akadnak olyanok is, amelyek ebben a régióban egyáltalán nem okoznak problémát. A szervezetek a legmagasabb arányban a következő tevékenységekkel foglalkoznak már jelenleg is: gyermekfelügyelet (26,7%), tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok korrepetálása (22,2%), természetvédelmi területek gondozása (20%), otthoni segítségnyújtás idős emberek számára (17,8%). Jelentős szükséglet mutatkozik még jelenleg a régióban a következő szolgáltatások kialakulására, szélesebb körben való elérhetőségére a szervezetek megítélése szerint: szabadidős és kulturális programok szervezése (57,8%), természetvédelmi területek gondozása (57,8%), szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás (55,6%), problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése (53,3%), otthoni segítségnyújtás idős embereknek (51,1%). (Függelék 31-35. táblázat). Ezzel szemben nagyon kevés szolgáltatás esetében és nagyon alacsony arányban fogalmazódott meg, hogy nincs szükség további kapacitások kiépítésére. Ezek között a legmagasabb értékekkel szerepeltek: rossz megközelíthetőségű településeken, településrészeken boltok üzemeltetése (22,2%), lakóházak őrzése, céltaxi járatok üzemeltetése nehezen megközelíthető vidéki településekre és minőségi standardok betartásának monitorozása egyaránt 13,3%-kal, valamint a helyi közlekedés átszervezése, hogy az kedvezőbb feltételeket nyújtson a bejárók számára és audiovizuális szolgáltatások, új információs technológiák bevezetése (8,9-8,9%). A vizsgálatba foglalt 19 tevékenység hiányát mindössze egy esetben (szabadidős és kulturális programok szervezése) nem érezték akkora problémának a dél-dunántúli válaszadók, mint azt az országos válaszok jelezték. Számos szolgáltatás hiánya és igénye az elaprózott településszerkezet, gyakran elöregedő falvak, rossz elérhetőségi viszonyok okozta problémák meglétére vezethető

241

vissza (közlekedési nehézségek megoldása, elöregedett épületek felújítása, étel és áru házhoz szállítása). A hiányzó szolgáltatások közül nem tartja felvállalhatónak, vagy nem akarja felvállalni a szervezetek 75,6%-a rossz megközelíthetőségű területen bolt üzemeltetését és lakóházak őrzését.

Szintén

nemmel

válaszolt

csatornatisztításra

(71,1%),

háztartási

a

szervezetek munkák

többsége

ellátására

a

csatornázásra

(64,4%),

céltaxi

és

járatok

üzemeltetésére, a helyi közlekedés átszervezésére (62,2–62,2%), a házhozszállításra, új információs technikák bevezetésére, minőségi standardok betartásának monitorozására és energiahatékony eljárások terjesztésére a háztartások körében (56,6-56,6%). A következő szolgáltatások körét a régió szervezeteinek egy jelentős köre szívesen felvállalná, azonban a megfelelő körülmények hiánya nem ad lehetőséget erre. A legfontosabb ilyen tevékenységek köre: otthoni segítség testi vagy szellemi fogyatékkal élőknek (26,7%), elöregedett épületek felújítása és komfortosítása, szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás, valamint természetvédelem alatt álló területek gondozása (egyaránt 20%-kal). A jövőre vonatkozó konkrét és megvalósítható tervek között a legmagasabb arányban kerültek megemlítésre a következő szolgáltatások: problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjának

megtervezése

(11,1%),

tanulási

nehézségekkel

küzdő

fiatalok

korrepetálása, gyermekfelügyelet, szabadidős és kulturális programok szervezése (8,9-8,9%), otthoni segítségnyújtás idős embereknek, szelektív hulladékgyűjtése és újrahasznosítás (6,76,7%). Meg kell azonban jegyezni, hogy a legsúlyosabbnak ítélt hiányosságok körében elenyésző – sőt az esetek többségében nulla – az újonnan bevezetni kívánt szolgáltatások száma, aminek elsőszámú oka, hogy azok többsége jelentősebb erőforrásokat, illetve szélesebb körű összefogást igényel (Függelék 31-35. táblázat).

8.5 Az OFA-ROP Hálózat szolgáltatási területei és formái

A kérdőíves vizsgálat gerincét a közeljövőben, az OFA-ROP 3.2.3 programjának keretében kialakítandó hálózattal kapcsolatban konkrétan felmerülő, gyakorlati szempontú kérdések alkották, amelyek azt térképezték fel, hogy melyek azok a tényezők, amelyeket mindenképp figyelembe kell venni egy eredményes és hosszú távon is fenntartható szolgáltatásrendszer kialakításakor.

242

8.5.1 A szervezetek működési nehézségei

Az elmúlt években a nonprofit szektorban bekövetkezett bővülési folyamat arról tanúskodik, hogy a társadalmi cselekvésben ezeknek a szervezeteknek egyre stabilabb pozíciója alakul ki, ugyanakkor a dinamikus növekedési folyamat maga után vonta a szektor differenciálódását is. Ennek megfelelően a szervezetek által ellátandó feladatok, a szervezetek mérete, földrajzi elhelyezkedése, stb. alapján különböző nehézségekkel kell szembenézniük. A szervezetek működési nehézségeinek feltárása a hatékony együttműködés előfeltétele. Általános megközelítésben elmondható természetesen, hogy a tervezhető finanszírozás megoldása állítja a legnehezebb feladat elé a szervezeteket, hiszen a források nem mindig a kellő időpontjában állnak rendelkezésre, s a gyakran pályázati forrásokból származó bevételek felhasználhatósága nem teljesen felel meg a szervezetek aktuális szükségleteinek. Országosan és a Dél-Dunántúlon egyaránt a pénzügyi instabilitást említették a szervezetek a legjelentősebb problémának. Második helyen mindkét esetben a bérek alacsony szintje állt, ami negatív irányba befolyásolja a munkatársak motiváltságát. Ugyan ezek semmiképp nem tekinthetők szakmaspecifikus kérdéseknek, azonban meg kell jegyezni, hogy a pénzügyi nehézségek számos más probléma kialakulásával is összefüggésben állnak az esetek többségében. Mintegy 45%-ban okozott nehézséget a munkatársak túlterheltsége, illetve a szabadidő hiánya és tervezhetetlensége. Mivel a szervezetek elsőszámú bevételi forrását a pályázatok során elnyert támogatások jelentik, nem tehetik meg azt, hogy kihagyjanak egyegy jó pályázati lehetőséget, amelyek lereagálása „állandó készenlétet” követel meg. Az új munkatársak megválasztása lehet az a tényező, amely legkevésbé függ a külső tényezőktől (többnyire van elég szabad munkaerő a térségben, akik közül ki lehet választani a legalkalmasabbat, a legtöbb új kompetenciával rendelkezőt), így a munkatársak nem megfelelő képzettsége és gyors cserélődése mindössze a szervezetek 18-26%-ában okozott problémát (33. ábra). Az egyes alkalmazottakkal szemben kevés kritikát fogalmaztak meg a szervezetek vezetői, azonban a projektek kapcsán felmerülő problémák egy része rámutat a szervezetek humánerőforrás hiányosságaira. A projektmenedzsment során a legnagyobb arányban említett humánerőforrással kapcsolatos probléma – akárcsak országosan – a megváltozott szabályozások között a közbeszerzési eljárások lebonyolítása (51,1%) és a lobbi tevékenység folytatása volt (48,9%). Természetesen a projektmenedzsment során felmerülhetnek igények további olyan speciális szakismeretekre, amelyeknek nem lehet

243

minden esetben szakértője az egyes szervezeteknél (35,5%). A mindennaposnak tekinthető feladatok ellátásában a pénzügyi tervezés lebonyolítása a szervezetek 28,9%-ában jelentett problémát (11,1%-ban nagy problémát), a jogszabályi háttér ismeretének hiányát 37,8%-ban említették. Sokkal kevésbé okozott gondot a szakmai programok (20%), beszámolók (15,5%) elkészítése, vagy az eredmények elterjesztése, közzététele (Függelék 18. táblázat). 76. ábra A három legkevésbé és leginkább problémásnak ítélt terület a Dél-Dunántúlon MUNKATÁRS AK NEM MEGFELELŐ KÉPZETTS ÉGE

15,6 2,24,4

35,6

42,2

Dél-Dunántúl

9,3 4 7

29,6

50,2

Országosan

S ZUPERVÍZIÓ, S ZERVEZETFEJLES ZTÉS HIÁNYA Országosan

29,2

30,9

Dél-Dunántúl

26,7

33,3

6,3 9,6

23,9

2,26,7

31,1

MUNKATÁRS AK GYORS CS ERÉLŐDÉS E

11,1 8,9

15,6

37,8

26,7

Dél-Dunántúl

8,6 6,3 11

32,6

41,5

Országosan

S ZABADIDŐ HIÁNYA Országosan

6,3 6,74,4

40

31,1

17,8

Dél-Dunántúl

20,3

35,9

25,2

12,3

ALACS ONY FIZETÉS EK 9

Országosan Dél-Dunántúl

13,3

29,2

35,2

14

22,2

35,6

17,8

12,6 11,1

PÉNZÜGYI INS TABILITÁS Országosan Dél-Dunántúl

15,6

28,2

43,2

5

11,1 11,1

28,9

46,7

2,2

8

0% egyáltalán nem probléma nagy probléma

20%

40%

inkább nem probléma nem tudja/nincs válasz

60%

80%

100%

inkább probléma

A projekt lebonyolítása kapcsán felmerülő problémákat alapvetően két csoportra bonthatjuk. Egy részük a projektmenedzsmentet ellátó személy/személyek információ- és

244

kompetenciahiányának köszönhetően alakul ki, míg a másik problémát a pénzügyi forrásoknak a nem megfelelő időben, nem megfelelő mennyiségben való rendelkezésre állása okozza. A finanszírozhatóság kérdését a szervezetek ebben az esetben is a szakmai feladatok okozta nehézségek elé helyezték. Az első helyre a projekteknek a támogatások idejének lejárta utáni pénzügyi fenntarthatóságot sorolták (75,5%-ban probléma). A szervezetek kiadásainak szerkezetében (34. ábra) az országos viszonyokhoz hasonlóan a legtöbben a bérköltségek előteremtését említették súlyos problémaként (35,6%), 77. ábra A szervezetek életében jelentkező költségproblémák előfordulása (%) BÉRKÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE

12

Országosan

15,6

Dél-Dunántúl

14,3

24,9

17,8

17,8

34,9

14

35,6

13,3

AZ IRODA¨ÉRLÉS KÖLTSÉGEINEÀ ELŐTEREMTÉSE*

42,2

Országosan

14,6

44,4

Dél-Dunántúl

8,3

17,3

17,6

13,3 6,7 15,6

20

AZ IRODA MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGEINEK ELŐTEREMTÉSE*

19,6

Országosan

22,6

13,3

Dél-Dunántúl

27,2

28,9

26,7

19,3 17,8

11,3 13,3

SAJÁT HUMÁNERŐFORRÁS KÉPZÉSÉNEK KÖLTSÉGE

14,6

Országosan

21,9

32,2

17,8

40

17,8

Dél-Dunántúl

22,9 15,6

8,3 8,9

MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE Országosan Dél-Dunántúl

10,6 8,9

18,6

31,9

17,8

35,2

40

3,7

31,1

2,2

REKLÁMKÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE

14

Országosan

19,6

17,8

Dél-Dunántúl 0%

30,2

22,2

10% 20%

24,4

30% 40% 50% 60% 70%

28,2

8

26,7

8,9

80% 90%

100 %

egyáltalán nem probléma

inkább nem probléma

inkább probléma

nagy probléma

nt/nv

Ugyancsak jelentős számban jelölték meg a saját humánerőforrás képzéséhez szükséges források megszerzését. A pályázati pénzekből az irodabérlés és az iroda működési költségei kevésbé terhelték meg a szervezetek gazdálkodását. Betudható ez annak is, hogy azok jelentős 245

részben finanszírozhatóak pályázati forrásokból, illetve több szervezetnek kedvező feltételek mellett van lehetősége irodabérlésre. Miközben az irodabérlés költségeinek előteremtését 22,3%-ban jelezték problémaként (országosan 25,6%-ban), addig az iroda működési költségeinek előteremtése kétszer akkora arányban ütközött nehézségekbe. A projektek pénzügyi fenntarthatósága szempontjából előforduló problémák döntő részét a Dél-Dunántúlon az országosnál súlyosabb problémaként említették, aminek oka a szervezetek gyengébb anyagi hátterében keresendő. A kérdőív a témakörben a nyolc lehetséges problémát sorolt fel, amelyek közül hatot a szervezeteknek több mint a fele nagy nehézségként kezelt, így ebben az esetben célszerű azokra a szervezetekre koncentrálni, amelyeknek

gyakran

megoldhatatlannak

látszó

finanszírozási

feladatokkal

kell

szembenézniük. Alapvető probléma a szervezetek tőkehiánya, ami a pályázati projektek utófinanszírozásában (84,4%), az önerő előteremtésében (73,3%) és a pályázati pénzek késleltetett kifizetéseiben (71,1%) nyilvánul meg. Mindegyik esetben legalább tíz százalékponttal értékelték jelentősebbnek a problémát a dél-dunántúli szervezetek. Mindössze két esetben tapasztalhatóak országos és régiós szinten megközelítően hasonló értékek, az állami pénzügyi garanciák hiánya (54,8-55,6%) és a pályázati támogatások időtartamának esetében (28,9-28,9%). A válaszok elsősorban a szervezetek általános tőkeszegénységére mutattak rá, ami az országosnál szélesebb körben okoz problémát (Függelék 21-22. táblázat).

8.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások

Az előző fejezet által ismertetett problémás területek alapvetően már előrevetítették, hogy az OFA-ROP Hálózattal szemben a leendő partnerszervezetek milyen igényekkel fognak fellépni. A lehetségesként felsorolt szolgáltatások között voltak olyanok, melyeket a régió szervezeteinek közel háromnegyede is fontosnak tartott. Négy olyan szolgáltatás is volt, ahol a „nagyon fontos” válaszok aránya meghaladta a 40%-ot, amelyek az említések gyakoriságának csökkenő sorrendjében a következők voltak: kommunikáció biztosítása az irányító hatósággal, szervezetek ellátása pályázati információkkal, pályázati tanácsadás, partnerszervezeti adatbázis – tehát elsősorban a pályázati tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások közül kerültek ki (35. ábra).

246

78. ábra A tanácsadó irodák szükséges szolgáltatásai a Dél-Dunántúlon (%) Folyamatköve tő tanácsadás 2,2 4,4 15,6 He lyi fórumok sz e rve z é se 6,7 6,7 „le gjobb gyakorlat” (be st practice ) me gisme rte té se * 2,2 2,2

17,8

Ké pz é se k sz e rve z é se 2,28,9

24,4

22,2

Sz akmai re nde z vé nye k sz e rve z é se 4,4 2,2 Nyomtatási, fé nymásolási le he tősé g

31,1

26,7

20

Pályáz ati tanácsadás 4,4 11,1

17,8

Re ndez vé nye k me gtartására alkalmas te re m biz tosítása

24,4

26,7

Nyomtatott hírle vé l működte té se

22,2

Partne rsz e rve z e ti adatbáz is fe nntartása 4,44,4 17,8

20%

4,4 24,4

26,7

33,3

31,1

35,6

22,2

20

28,9

31,1 42,2

60%

4,4 8,9

11,1 8,9

26,7

22,2

4,4

8,9

28,9

33,3

40%

6,7

6,7

33,3

44,4

22,2

4,4 8,9

31,1

33,3

26,7

0%

13,3 6,7

13,3 13,3 11,1

28,9

26,7

8,9 15,6

Isme re te k átadása a Strukturális Alapokkal kapcsolatban 2,2 2,2

24,4

24,4

13,3

8,9 11,1

8,9

53,3

Sz e rve z e tfe jle sz té s 2,2 4,4 17,8

He lyi foglalkoz tatási isme re te k átadása

6,7

6,7

42,2

24,4

Inte rne te s fórum működte té se 2,2 4,4

6,7

42,2

17,8

20

Inte rne te s hírle vé l működte té se 2,2 2,2

33,3

48,9

33,3

Kommunikáció biz tosítása az Irányító Hatósággal 4,4 2,213,3

Sz akmai partne rsé ge k kialakulásának se gíté se 2,2 0

6,7

35,6

28,9

8,9 4,4 15,6

Inte rne te z é si le he tősé g

35,6

44,4

17,8

13,3 13,3

Nye rte s pályáz atok utóköve té se 4,46,7

6,7

6,7 11,1 11,1

31,1

Pé nz ügyi tanácsadás 2,2 4,4 13,3 Módsze rtani se gítsé g a he lyi sz üksé gle te k fe lmé ré sé he z .

37,8

28,9 15,6

Sz akmai találkoz ók sz e rve z é se 4,4 2,2 17,8 A sz e rve z e te k e llátása pályáz ati információkkal 2,2 0

8,9

33,3

22,2

6,7

35,6

24,4

20

6,7

26,7

35,6

20

Jogi tanácsadás 2,2 2,2

37,8

33,3

80%

egyáltalán nem fontos

inkább nem fontos

inkább fontos

fontos

kiemelkedően fontos

ne m tudja/ne m válasz ol

8,9 8,9

100%

A „fontos” és a „nagyon fontos” válaszok együttes aránya meghaladta továbbá a 60%-ot számos olyan szolgáltatás esetében, ami a hatékony információcserét segíti, mint pl. internetes hírlevél működtetése, legjobb gyakorlat megismerése, helyi fórumok és szakmai rendezvények rendezése, stb. Olyan kiegészítő tevékenységek, mint nyomtatási, fénymásolási és internetezési lehetőségek biztosítása kevésbé tekinthetők fontosnak, azonban mint kiegészítő tevékenységek hasznosak lehetnek. Az egyes szolgáltatások fontosságának megítélése a válaszok országos összesítésében is nagyon hasonló eredményeket mutat,

247

gyakran csak árnyalatnyi különbségek figyelhetők meg, ha az adatokat diagramon hasonlítjuk össze (Függelék 75. ábra). 79. ábra Képzési igények a tanácsadói hálózattal szemben országosan és a Dél-Dunántúlon (%) MUNKAJOGI ISMERETEK Országosan

5

18,6

47,5

21,3

7,6

Dél-Dunántúl

5

18,6

47,5

21,3

7,6

TB JOGI ISMERETEK Országosan

5,6

25,2

43,5

17,3

8,3

Dél-Dunántúl

5,6

25,2

43,5

17,3

8,3

PSZICHOLÓGIAI ISMERETEK Országosan

7

32,9

35,5

15,9

8,6

Dél-Dunántúl

7

32,9

35,5

15,9

8,6

PÉNZÜGYI, KÖNYVELÉSI ISMERETEK Országosan

4,3 13,6

Dél-Dunántúl 4,3

13,6

41,5

35,9

41,5

35,9

4,7 4,7

VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK Országosan

4,3 16,3

46,5

26,2

6,6

Dél-Dunántúl

4,3 16,3

46,5

26,2

6,6

A NONPROFIT SZERVEZETEKKEL KAPCSOLATOS JOGI SZABÁLYOZÁS MEGISMERTETÉSE Országosan

2,3 10

39,2

44,2

4,3

Dél-Dunántúl

2,3 10

39,2

44,2

4,3

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ISMERETEK Országosan Dél-Dunántúl

13,3

0% Semmiképp sem

Inkább ne

Inkább

29,6

30,9

19,3

7

29,6

30,9

19,3

7

20%

40%

Mindenképp

60%

80%

100%

nem tudja/nem válaszol

A szervezetek humánerőforrásában mutatkozó hiányosságok kapcsán megemlítésre kerültek olyan speciális ismeretek, amelyekre a szervezeteknél nagy szükség és hiány mutatkozott. Ilyenek voltak lobbitechnikák, a speciális pénzügyi és jogi ismeretek. A kérdőívben felsorolt 14 lehetséges képzési tárgy közül csak az adózási, nyelvi és 248

számítástechnikai ismeretekre mutatkozó igény nem haladta meg az 50%-ot. Az öt legjelentősebb kereslet csökkenő sorrendben a következő tudásanyag megismerésére jelentkezett: sikeres pályázatíráshoz szükséges ismeretek (86,5%), nonprofit szervezetekkel kapcsolatos jogi szabályozás megismerése (83,4%), lobbitechnikák (80%), operatív, szervezői készségek fejlesztése (77,7), pénzügyi, könyvelési ismeretek (77,4%) (79. ábra és 80. ábra). 80. ábra Képzési igények a tanácsadói hálózattal szemben II. (%) KONFLIKTUSKEZELÉSI TECHNIKÁK

5,3 18,3

Országosan

8,9

Dél-Dunántúl

17,8

39,9

30,6

6

35,6

31,1

6,7

LOBBITECHNIKÁK Országosan

3,3 9

Dél-Dunántúl

4,44,4

8

40,5

39,2

11,1

37,8

42,2

ADÓZÁSI ISMERETEK

Dél-Dunántúl

42,2

17,8

24,4

4,411,1

18,6

26,9

33,9

6 14,6

Országosan

NYELVI ISMERETEK

20

Dél-Dunántúl

26,7

28,9

13,3

8

20,9

26,6

30,6

14

Országosan

11,1

OPERATÍV, SZERVEZŐI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Országosan

3,7 13

Dél-Dunántúl

4,4 8,9

29,9

46,2

33,3

44,4

7,3 8,9

A SIKERES PÁLYÁZATÍRÁSHOZ SZÜKSÉGES ISMERETEK

24,3

Országosan Dél-Dunántúl

4,44,4

3,7

61,5

28,6

48,9

37,8

4,4

EU-S ISMERETEK

Dél-Dunántúl

6,7 15,6

0% Semmiképp sem

Inkább ne

Inkább

40,5

36,5

11

Országosan

20% Mindenképp

28,9

35,6

40%

60%

80%

7,6 13,3

100%

nem tudja/nem válaszol

249

A jövőben tervezhető képzésekre vonatkozó igények megismerése mellett a vizsgálat kitért arra is, hogy az azokban résztvevő szervezetek mennyire tekintik fontosnak, hogy a kurzusok az Országos Képzési Jegyzék által elismertek legyenek. A Dél-Dunántúlon a szervezetek 71,1%-a fontosnak, azon belül 42,2%-a nagyon fontosnak, tartotta, hogy a képzések akkreditáltak legyenek, s mindössze 11,1% gondolkodott úgy, hogy a szervezet számára nem a papír, hanem a tudás megszerzése fontos (81. ábra).

81. ábra A képzések akkreditált voltának fontossága (%)

Országosan

37,5

Dél-Dunántúl

31,6

42,2

0%

20%

16,6

28,9

40%

nagyon fontos inkább ne m fontos ne m tudja/ne m válaszol

60%

15,6

80%

11,3

11,1

3

2,2

100%

inkább fontos e gyáltalán ne m fontos

8.5.3 Az együttműködés formái

A szervezetek igényeinek megismerése után igen fontos szempont az igénybe vehető szolgáltatások legmegfelelőbb formájának megtalálása. Általános jelenségként ismerhető fel, hogy a megkérdezettek köre országosan és a Dél-dunántúli régió esetében egyaránt az egyéni konzultációt, azon belül is az egyéni eseti konzultációt tekintette a tanácsadási formák közül a leghatékonyabbnak. Érthető okokból különösen a pénzügyi és jogi kérdésekben volt magas az egyéni tanácsadás részaránya (70% felett), de a projekt eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések kivételével mindenütt 50% feletti volt a részesedése. A folyamatos egyéni kapcsolattarás a projektekhez kapcsolódó előkészületi munkák, a projektek elszámolása és egyéb pénzügyi kérdések esetén lehet fontos (egyaránt 31,1-31,1%). A projekt eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések mellett a humánerőforrással kapcsolatos témában tekintették a szervezetek hatékonynak a csoportos tanácsadást, ám a folyamatos

250

csoportos tanácsadást olyan alacsony arányban választották, hogy feladatait részben workshop-ok szervezésével lehetne helyettesíteni, ahol mindenki ismertetheti az általa elért eredményeket, és közösen, szakértő bevonásával beszélhetnek a problémákról. (82. ábra). 82. ábra Az egyes szolgáltatásokhoz leghatékonyabbnak tartott tanácsadási formák (%) SZAKMAI KÉRDÉSEK

39,2

Országosan

24,3

42,2

Dél-Dunántúl

16,3

24,4

17,6

17,8

2,7

15,6 0

PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK

53,2

Országosan

29,6

42,2

Dél-Dunántúl

9 5,3 3

31,1

20

6,70

13

7 3,7

15,6

6,7 4,4

JOGI KÉRDÉSEK

59,1

Országosan

17,3

55,6

Dél-Dunántúl

17,8

PROJEKTEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK Országosan

26,6

20,6

31,1

Dél-Dunántúl

28,2

21,9

31,1

22,2

2,7

13,3 2,2

HUMÁNERŐFORRÁS KÉRDÉSEI Országosan

37,2

16,3

Dél-Dunántúl

35,6

17,8

28,9

14,3 3,3

33,3

13,3 0

INFRASTRUKTURÁLIS KÉRDÉSEK

44,2

Országosan

14,3

46,7

Dél-Dunántúl

21,3

20

11,6

17,8

8,6

11,1 4,4

PROJEKTEK MŰKÖDTETÉSÉHEZ KÖTŐDŐ FELADATOK, KÉRDÉSEK Országosan

35,2

Dél-Dunántúl

35,6

19,9

17,6

22,2

24,6

2,7

20

2,2

20

PROJEKTEK ELSZÁMOLÁSÁHOZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

23,3

49,2

Országosan

31,1

40

Dél-Dunántúl

13 22,2

12 2,7 4,42,2

PROJEKTEK EREDMÉNYEINEK ELTERJESZTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK Országosan Dél-Dunántúl

0%

egyéni eseti

egyéni folyamatos

csoportos eseti

10,3

24,3 20

31,2

13,3

20%

28,6

35,6

40%

csoportos folyamatos

28,9

60%

80%

5,6 2,2

100%

nem tudja/nem válaszol

Az információk gyorsabb továbbítása révén fontos szerep hárulhat a távközlés eszközeire. A válaszadóknak csak egy nagyon csekély része zárkózott el az internetes és telefonos tanácsadási formáktól, az elutasítás azonban ezekben az esetekben sem volt teljes körű, csak a

251

jogi, pénzügyi és humánerőforrás kérdésekről gondolta azt néhány szervezet, hogy azok tárgyalásához nem nyújtanak megfelelő csatornát. 83. ábra Telefonos, illetve internetes tanácsadási formák ajánlása (%) SZAKMAI KÉRDÉSEK

0,3

Országosan Dél-Dunántúl

0

39,9

26,2

46,7

17,8

29,9

3,7

35,6

0

PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK Országosan

1,3

32,9

Dél-Dunántúl

2,2

28,9

37,2

23,6

33,3

33,3

5 2,2

JOGI KÉRDÉSEK

0,7

Országosan Dél-Dunántúl

4,4

42,2 42,2

28,6

23,3

22,2

28,9

5,3 2,2

PROJEKTEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK Országosan

1

Dél-Dunántúl

0

41,2

24,9

29,2

55,6

20

3,7

24,4

0

HUMÁNERŐFORRÁS KÉRDÉSEI Országosan Dél-Dunántúl

2

40,5

23,9

2,2

37,8

26,7

26,9

6,6

28,9

4,4

INFRASTRUKTURÁLIS KÉRDÉSEK Országosan Dél-Dunántúl

1,7 0

44,5

20,9

51,1

23,3

15,6

9,6

26,7

6,7

PROJEKTEK MŰKÖDTETÉSÉHEZ KÖTŐDŐ FELADATOK, KÉRDÉSEK Országosan

1

Dél-Dunántúl

0

29,2

41,2

24,9

24,4

51,1

24,4

3,7 0

PROJEKTEK ELSZÁMOLÁSÁHOZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

0,3

Országosan Dél-Dunántúl

0

31,6

36,9

26,6

26,7

46,7

4,7

22,2

4,4

23,6

4,7

PROJEKTEK EREDMÉNYEINEK ELTERJESZTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

0,7

Országosan Dél-Dunántúl

0

0% Egyik sem

Internetes tanácsadás

20%

Telefonos tanácsadás

61,8

9,3

60

17,8

40%

60%

Mindkettő

20

80%

2,2

100%

nem tudja/nem válaszol

252

Az országos és a régiós adatok meglehetősen közel járnak egymáshoz abból a szempontból, hogy a szervezetek melyik kommunikációs formát vennék szívesebben igénybe. A Dél-Dunántúlon valamivel népszerűbb az internetes tanácsadás, mint országosan. A csak egyik kommunikációs csatornát igénybe vevők között pedig közel kétszeres az Internetre szavazók aránya, a válaszadók harmada-ötöde a telefonos és internetes tanácsadási formát is kívánatosnak találta. Mindent összevetve a célcsoport tagjai az internetes szolgáltatást szívesebben vennék igénybe, amelynek előnyei, hogy bármikor feltehetjük rajta keresztül a kérdéseinket, egyszerre több személyhez is eljuttathatunk információkat és nincs akkora költségigénye. Azokban az esetekben azonban, mikor sürgősen szükség van valamilyen információra (pl. pénzügyi kérdések esetében), mindenképp a telefonos tanácsadás kerülhet előtérbe. Míg a projekteredmények megismertetéséhez a válaszadók 60%-a egyértelműen az Internetet venné igénybe (83. ábra). A Dél-Dunántúlon az országos tendenciáknak megfelelően a megkérdezettek körében a több alkalomból álló, alkalmanként azonban csak egy napot igénybe vevő képzések a legnépszerűbbek. Azoknak az aránya, akik az egynapos képzéseket részesítenék előnyben alig haladta meg a válaszadók egyötödét, és a több egységre bontott képzéseknek még a többnapos képzések esetében is jobb volt a megítélése (84. ábra). 84. ábra A megfelelő képzési formák megoszlása a Dél-Dunántúlon (%)

Országosan

18,3

Dél-Dunántúl

8,3 8,9

22,2

0%

53,2

20%

16,9

51,1 40%

60%

3,3

13,3 4,4 80%

100%

egynapos képzés többnapos folyamatos képzés több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzés több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzés nem tudja/nem válaszol

A munkatársak továbbképzésére a szervezetek többségében (64,4%) csak hétköznap munkaidőben nyílik lehetőség, ami azonban megközelítően megfelel az országos viszonyoknak. Az országosnál alacsonyabb azok aránya, akik meg tudják oldani a munkavégzés utáni időpontot (6,7%), míg hétvégi képzésekre az országosnál magasabb

253

arányban vállalkoznának (22,2%). A válaszok alapján egyértelműen arra következtethetünk, hogy egy közös megegyezéssel kiválasztott hétköznapi napon, munkaidőben van lehetőség több alkalomból álló, azonban hetente csak egy napot igénybe vevő képzések lebonyolítására (85. ábra). 85. ábra A megfelelő képzési időpontok megoszlása a Dél-Dunántúlon (%)

Országosan

10,3

67,1

Dél-Dunántúl

6,7

64,4

0%

20%

40%

60%

18,9 22,2

6,7

80%

hétköznap munkaidőben

hétköznap munkaidő után

hétvégén

nem tudja/nem válaszol

3,7

100%

Konklúziók: •

A dél-dunántúli szervezetek az országosnál magasabb arányban koncentrálnak kistérségi és lokális szintekre.

•

A szétszórtabb földrajzi elhelyezkedés megkövetel a hálózatépítést.

•

Magas az egy szervezetre jutó alkalmazottak száma, különösen az operatív munkatársaké.

•

A szervezetek kiemelt célcsoportja a tartós munkanélküliek és cigányság.

•

Jelentős a régióban a köz-, közhasznú és közcélú munkák szerepe.

•

A szervezetek a legmagasabb arányban koncentrálnak a gyakorlati szempontokra.

•

Kiemelkedő szerepe van a szervezetek bevételei közt a pályázati forrásoknak.

•

Az

országosnál

lényegesen

gyengébb

anyagi

háttér

áll

a

szervezetek

rendelkezésére. •

A szakmai hálózatok kiépültsége a legalacsonyabb a régióban, azonban az azokhoz való csatlakozásra jelentős igény mutatkozik.

•

A kialakítandó hálózat nyújtotta képzések, tanácsadások iránt szinte minden szakmaterületen jelentős kereslet mutatkozik.

•

Kiemelkedően fontosnak tartják a szervezetek a pályázatokhoz kapcsolódó információk és kompetenciák szélesebb körű megismerését.

254

255

9. A Közép-dunántúli régió 9.1 Regionális helyzetkép 9.1.1 Szervezeti jellemzők A kutatásban résztvevő foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek 14,6%-a tartozik a Középdunántúli régióba, megyénként tekintve 5,6% Fejér, 4% Komárom-Esztergom és 5% Veszprém megye részesedése. Ezek az értékek országos viszonylatban átlagosként jellemezhetők (Függelék 1-2. ábra). A válaszadó szervezetek székhelye a Közép-dunántúli régióban az országos képtől teljesen eltér, hiszen 50-50%-os a megyeszékhelyen és az egyéb városban működő szervezetek aránya, míg községi egyáltalán nem fordul elő – ez utóbbi jelenség kizárólag ebben a régióban tapasztalható (Függelék 4. ábra). Ez az országban a nonprofit szervezetekre általában jellemző képet mutatja be: többségük a megyeszékhelyen vagy a fővárosban működik, legalacsonyabb a községekben székelő szervezetek száma. Ezek az arányok ebben a régióban kiélezetten érvényesülnek. A jogi forma szerinti besorolás az országos átlagnak megfelelő. Egyetlen kisebb eltéréssel: szövetkezet nem volt a válaszadó szervezetek között (Függelék 1. táblázat). Ehhez hasonlóan a tevékenység hatókörének meghatározása sem hoz az országosan jellemzőtől különböző eredményt, egyetlen kivétellel: e régióban országos hatókörű szervezet nincs a kutatásban résztvevők között (Függelék 7. ábra). A közhasznúságot vizsgálva látható, hogy az országos átlagtól némileg magasabb a kiemelten közhasznú szervezetek száma, de ez az eltérés sem számottevő (Függelék 9. ábra).

9.1.2 Szakmai jellemzők és célok A szervezetek fő tevékenységeit áttekintve a Közép-dunántúli régió több ízben is jelentős eltéréseket mutat az országos átlagokhoz képest, elsősorban a legdominánsabb tevékenység tekintetében: míg országosan a tanácsadás messze a leggyakrabban felvállalt szolgáltatás, addig a Közép-dunántúli régióban ezt messze megelőzi (72,7%) a mentális segítségnyújtás, mely országos viszonylatban megközelítőleg a szervezetek fele által végzett tevékenység. Domináns tevékenység az országos átlaghoz hasonlóan a képzés, az érdekvédelem és a

256

tanácsadás is, emellett a szociális támogatás jellemző majdnem 60%-os arányban, mely országosan csak 40% körüli. A Közép-dunántúli régió válaszadó szervezetei a legkevésbé (2,3%) a közcélú munka szervezését vállalják fel, illetve 10% alatt marad a tranzitfoglalkoztatást, közmunka és közhasznú munka szervezését végző szervezetek aránya(Függelék 2. táblázat). A szervezetek által megcélzott csoportok hangsúlyai az országos átlagokhoz képest jelentősen eltérő: meglepő módon a tartósan munkanélküliek nem tartoznak a főbb célcsoportok

közé,

munkaképességű

a

közép-dunántúli

személyekkel

szervezetek

foglalkoznak.

Szintén

elsősorban jelentős

megváltozott

arányban

felvállalt

célcsoportként vannak jelen a régióban a fogyatékkal élők és a hátrányos helyzetű családok – ez utóbbi kör országosan is hasonló arányban fontos célcsoport. (Függelék 3. táblázat) A szakmai tevékenység kapcsán jelentős információt közvetít a régió szervezeteiben a futó projektek átlagos száma. Közép-Dunántúlon mind a futó, mint a foglalkoztatási projektek száma az országos átlag alatt marad, részletes adatok ebben a kérdésben a 8.2.1 fejezetben találhatók (Függelék 29. ábra). A szervezetek rövid távú céljai gyakorlati szempontból a pályázati tervek mentén értékelhetők. Az országos összképhez képest Közép-Dunántúl a kevésbé aktív régiók közé tartozik, azonban előfordul néhány olyan kiíró szervezet, ahol gyakorlatilag ebben a régióban a legnagyobb az érdeklődés. Ennek részletes leírása a 8.2.2 fejezetben olvasható (Függelék 5. táblázat).

9.1.3 Gazdasági jellemzők A válaszadó szervezetek gazdasági jellemzői elsősorban finanszírozási oldalról kerültek áttekintésre. A 2004-es költségvetés bevételi oldalát vizsgálva, azt 100%-nak tekintve jelölték meg forrásaikat a kutatásban résztvevők és állapították meg azok arányát. Országos viszonylatban a pályázati forrás egyértelműen a legfontosabb bevételi fajta, ez hasonlóképp jellemző minden régióban, azonban Közép-Dunántúl az egyik (Észak-Magyarország a másik) olyan régió, ahol a pályázati források aránya az összbevételekben 50% alá csökken, majdnem 40%-ig. Ezt „kompenzálva” az országos átlagtól fokozottabban jelenik meg a normatív és nem normatív költségvetési támogatás, mindkettő ebben a régióban a legmagasabb! A régiók összességét tekintve a saját tőke részaránya is a magasabb értékek közé tartozik (Függelék 52. ábra).

257

A bevételek részletes vizsgálata mellett a szervezetek gazdasági helyzetében felmerülő problémákra is hangsúlyt kell helyezni. Ez a témakör teljes részletességgel a 8.5.1 fejezetben kerül kifejtésre, de a felmerülő nehézségek csoportosíthatók a szerint, hogy a szervezetek fenntartását, illetve a projektek működtetését érintik-e elsősorban. Az országos arányokat tekintve a két probléma-csoport előfordulása gyakorlatilag azonos, a szervezetek felét érinti mindkettő.

Közép-Dunántúlon

a

fenntartási

problémák

az

országos

jellemzőkkel

párhuzamosan alakulnak, míg a projektek működtetésével kapcsolatos gondokra az átlagosnál kevesebben panaszkodnak (Függelék 56. ábra).

9.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek A nonprofit szervezetek számára rövid múltjuk, likviditási nehézségeik, valamint a bonyolult, gyorsan változó jogszabályi háttér miatt nagyon fontos a partnerségi rendszerek fenntartása, a hálózati kapcsolatok használata, értve ez alatt a közigazgatási és piaci szervezetek felé irányuló viszonyokat, és a nonprofit szektoron belül kialakult rendszereket is. A közigazgatási intézményekkel való kapcsolatról a kutatásban résztvevő szervezetek inkább pesszimistán nyilatkoztak, elsősorban a hatályos törvények hiányosságait okolva az együttműködés hiánya miatt, személyes ellentéteket azonban nem tartanak jellemzőnek. Ezt a véleményt a Közép-dunántúli régió válaszadói is támogatják, mindkét szélső véleményt az átlagosnál nagyobb arányban erősítik meg (Függelék 27. táblázat). A piaci szervezetekkel való kapcsolat minőségét a közigazgatási szervezetek felé irányulónál pozitívabban, de összességében szintén negatívan ítélik meg a kutatásban résztvevő szervezetek országos viszonylatban. A megkeresett válaszadók leginkább abban látják a problémát, hogy a piaci szféra szereplői nem veszik komolyan a nonprofit szervezeteket, legkevésbé ez esetben is a személyes ellentétek megjelenését vetették fel. A Közép-dunántúli régió szervezeteinek véleménye ezzel tökéletesen megegyezik. (Függelék 28. táblázat) Mindkét irányban, tehát a közigazgatási és a piaci szervezetek felé is a Közép-dunántúli régióban az átlagosnál fokozottabban jelezték a válaszadók azt a problémát, hogy a nonprofit szervezetek nem megfelelő humánerőforrás kapacitása az oka nagymértékben annak, hogy nem tudnak együttműködni más szektorok szervezeteivel. A saját szektoron belüli kapcsolati hálók, a más nonprofit szervezetekkel való együttműködés nehézségeinek okaként a válaszadó nonprofit szervezetek a versenyhelyzet

258

és a pénzügyi ellenérdekeltség fennállását emelik ki, legkevésbé pedig a generációs ellentéteket említik. A Közép-dunántúli régió szervezeteinek véleménye jelentősen eltér az országos átlagtól ebben a kérdésben: sem versenyhelyzetet, sem a pénzügyi ellenérdekeltséget nem értékelik olyan mértékben komoly problémaként, mint a régiók többsége. A hangsúly ezek helyett az együttműködési készség és a koordináció hiányára helyeződik, illetve fokozottan érvényesülnek ebben a régióban a nonprofit szervezetek között a politikai ellentétek (Függelék 62-64. ábra). A hálózati kapcsolatok és az együttműködés nehézségeinek vizsgálata után felmerül a kérdés, hogy milyen az a hálózat, mellyel a nonprofit szervezetek meg lennének elégedve: milyen elméleti és gyakorlati jellemzői vannak. A hálózati együttműködés alapkövének országos viszonylatban a partnerségek és a közös érdekek és célok elveit választották a kutatásban résztvevő szervezetek, legkevésbé a folyamatos ellenőrzést és értékelést tartják fontosnak egy jól működő hálózatban. A Közép-dunántúli régió szervezetei a közös érdekek és célok fontosságát megerősítik, ám a partnerségek jelentőségét már jóval kevésbé, helyette nem egy másik elv emelkedik ki, hanem több erősödik meg az országos átlaghoz képest: az informális kapcsolatok, a közös eredmények és főként a motiváltság a részvételre (Függelék 29. táblázat). A szakmai hálózatok jelenlegi szerepét országos viszonylatban a válaszadó szervezetek 25%-a látja jelentős mértékűnek, ugyanennyi megfelelőnek. A Közép-dunántúli régió ebben a kérdésben a hálózatok szerepét jelentősnek tartók arányában tér el: az országos átlagtól jóval többen, illetve az országban ebben a régióban a legnagyobb arányban vélekednek így (Függelék 68. ábra). E határozott véleménynek némileg ellentmond az a tény, hogy a Középdunántúli régió válaszadó szervezeteinek 70,5%-a tagja valamely hálózatnak, ami országos viszonylatban nem magas érték – még az országos átlagot sem éri el (Függelék 70. ábra) .

9.1.5 Humán erőforrás és infrastruktúra A Közép-dunántúli régióban a szervezetek által foglalkoztatottak átlagos száma erősen az országos átlag alatt marad, ha nem is a legalacsonyabb a régiók között: 12,6 fő. Ez a szám viszonylag egyenlően oszlik meg a szakmai és az operatív munkatársak között, és az átlagostól arányaiban jóval kevesebb gazdasági munkatársat foglal magába. A szervezetek humán erőforrásai státuszainak helyzetképét vizsgálva (Függelék 6. táblázat) teljes munkaidős főállású munkatársak tekintetében a Közép-dunántúli régió szervezetei minden esetben az országos átlag alatti átlagértékeket mutatnak. A 259

részmunkaidős főállású alkalmazottak esetében kedvezőbb a kép, különösen az operatív munkatársakat illetően: a régiós összesített arány meghaladja az országos értéket. A mellékállású szervezeti alkalmazottak átlaga megegyezik az országos értékkel, és ezzel kiemelkedik a régiók sorából. A szerződéses megbízottak átlagos létszáma elmarad az országos átlagtól, a szakmai munkatársak aránya alacsonyabb, a gazdaságiaké magasabb, mint országosan. A vállalkozó munkatársak átlagos létszáma is alatta marad az országos értéknek, az önkéntesek átlagos létszáma azonban magasabb, különösen a szakmai munkatársak körében, az operatív munkatársak átlagos létszáma azonban csak negyede az országos értéknek. A közhasznú, közcélú és közmunkás munkatársak átlagos létszáma alig ötöde az országos értéknek, valamint az egyéb formában alkalmazott munkatársak létszáma mindössze 0,1 fő, s ezek az alkalmazottak is szakmai téren tevékenykednek a régióban. Az életkor vizsgálata alapján (Függelék 7. táblázat) elmondható, hogy a 24 év alatti foglalkoztatottak átlagos létszáma elmarad az országos átlagtól, ahogyan a 41-50 év közötti alkalmazottaké is. A 25-30 év közötti munkatársak átlagos létszáma 3,9 fő, mely az országos érték feletti nagyságot képvisel. Különösen a szakmai munkatársak esetében emelkedik ez a kategória. A 31-40 év közötti alkalmazottak létszáma mindössze 0,2-del haladja meg az országos értéket, s ez is a szakmai munkatársak körében jelent magasabb létszámot. Az 51-61 év közötti alkalmazottak esetében a létszám valamelyest az országos érték alatti, elsősorban amiatt, hogy az operatív munkatársak jelenléte kevéssé jellemző a régióban, míg a 62 évnél idősebb munkatársak létszáma meghaladja az országos átlagot, és „éllovasnak” számít (a Nyugat-dunántúli régióval együtt) országos viszonylatban. Alapvetően azonban inkább a fiatalok, ezen belül is a 25 és 40 év közötti munkatársak jelenléte jellemzi a Középdunántúli régiót. Az alkalmazottak iskolai végzettség szerinti csoportosítását vizsgálva (Függelék 8. táblázat) kiderül, hogy a Közép-dunántúli régióban nincsen 8 általánosnál kevesebbet végzett munkatárs, és a 8 általánost végzett munkatársak átlagos létszáma is elmarad az országos értékektől. A szakiskolai, szakmunkásképző végzettséggel rendelkezők létszáma is alatta marad az országos értéknek, bár csekély a különbség közöttük. Szakmai munkatársak esetében azonban a régiós átlag alig harmada az országos értéknek. Legmagasabb végzettségként szakközépiskolai érettségivel átlagosan fele annyi munkatárs rendelkezik, mint országos viszonylatban, s ez a legalacsonyabb érték a régiókat vizsgálva. A gimnáziumi érettségivel rendelkező alkalmazottak átlagos létszáma is a legalacsonyabb a régiók között, és jóval elmarad az országos értéktől. A főiskolai, egyetemi diplomával rendelkezők átlagos 260

létszáma a legmagasabb a régió szervezeteinél foglalkoztatottak között, s az országos átlagtól alig marad el ez az érték. A foglalkoztatottak végzettségét vizsgálva (Függelék 9. táblázat) elmondható, hogy a szociális végzettségű alkalmazottak átlagos létszáma 0,6-del alacsonyabb az országos értéknél. A különbség elsősorban a szakmai munkatársak körében jelenik meg. Az egészségügyi végzettségűek kisebb mértékben felülreprezentáltak a foglalkoztatottak körében az országos átlaghoz képest. Ez még inkább elmondható a pedagógus, gyógypedagógus végzettségűekről, hiszen a szakmai munkatársak közötti magasabb átlagos létszámuk miatt statisztikailag az országos értéknél egyel több ilyen alkalmazott tevékenykedik a Középdunántúli régió szervezeteinél. A közgazdász és pénzügyi végzettségűek átlagos létszáma azonban alatta marad az országos értéknek. A szakmai munkatársak között egyik esetben sem volt példa ilyen végzettségű alkalmazottra. A marketing, pszichológiai és jogi végzettségű munkatársak átlagos létszáma megfelel az országos átlagértékeknek, míg a munkaügyi, személyügyi végzettségű munkatársak átlagos régiós létszáma a hazai átlag alatti. A speciális végzettség nélküliek létszáma a Közép-Dunántúlon kevesebb, mint fele az országos szervezeti átlaglétszámnak, az egyéb végzettségű munkatársak létszáma is az országos átlagérték alatti, s a különbség ebben az esetben is a szakmai végzettségű alkalmazottaknál jelenik meg. A dolgozók munkatapasztalat alapján történő csoportosítása (Függelék 10. táblázat) során elmondható, hogy azok átlaglétszáma, akiknek az illető szervezet az első munkahelye, alig harmadát jelentik az országos átlagnak. A szakmai és operatív munkatársak körében nagy különbség mutatkozik a régiós és az országos értékek között. Azok átlagos létszáma, akinek már volt más munkahelye, de korábban is kizárólag nonprofit szervezeteknél dolgozott, valamivel az országos átlag felett van, és ugyanez mondható el a munkatársakról, akik korábban dolgoztak már közalkalmazottként, illetve közigazgatásban, - elsősorban a szakmai alkalmazottak körében magas átlagos létszámuk. Azon alkalmazottak átlagos létszáma, akik korábban dolgoztak már versenyszférában, 0,3-del elmarad az országos átlagtól. Az adott szervezetnél eltöltött idő hossza alapján történő besorolás alapján a Középdunántúli régióban a 0-6 hónapja, a 7-12 hónapja és a 13-24 hónapja alkalmazott munkatársak esetében is megállapítható, hogy átlagos létszámuk elmarad az országos értéktől. (11. táblázat) Egyedül a 25-60 hónapja foglalkoztatott munkatársak létszáma haladja meg a magyarországi értéket, mely egyben a legmagasabb értékkel bíró kategória a régióban is. A régebben, mint 60 hónapja a szervezetnél dolgozó munkatársak átlagos létszáma 0,7 fővel elmarad az országos átlaglétszámtól. A különbség a legtöbb esetben a szakmai munkatársak 261

esetében jelent meg. Elmondható, hogy a kisebb tapasztalattal rendelkező munkatársak szervezetenkénti átlagos létszáma alulreprezentált a Közép-dunántúli régióban. A humán erőforrás mennyiségi és minőségi jellemzői mellett az infrastrukturális ellátottság is erősen behatárolja a szervezetek mindennapi működésének kapacitását. KözépDunántúlon a válaszadó szervezetek 77,3%-ának van irodája, mely érték némileg az országos átlag alatt marad. (Függelék 44. ábra) Az irodával rendelkezők esetében mért átlagos irodaméret ettől még negatívabb képet mutat: a legalacsonyabb, 45,8 m2 az irodák átlagos nagysága – ez a második legalacsonyabb értéktől is 20 m2-el elmarad. (Függelék 45. ábra) Az iroda használatának minősége már nem tér el, sőt szinte teljes mértékben megegyezik az országos arányokkal: leginkább ingyenesen használják a más valaki tulajdonában lévő ingatlanokat. (Függelék 46. ábra) Az irodák átlagos méretének vizsgálata után nem meglepő, hogy minden rendezvény-nagyság esetében az országos átlag alatt marad az azokat befogadni képes szervezetek aránya; ami inkább elgondolkodtató, hogy a legkisebb átlagos irodaméret ellenére nem ez a régió jelezte a legnagyobb problémákat a rendezvények befogadásának ügyében. Ez arra enged következtetni, hogy az irodaméretek esetében jelentős különbségek vannak a szervezetek között: vagy nagyobb, vagy egészen szűk irodák jellemzőek, kevesebb a közepes méretű irodahelység. (Függelék 47. ábra) Országos viszonylatban az irodák megközelíthetőségét kifejezetten kedvezőnek jellemezték a szervezetek a célcsoport szempontjából, a fizikai akadálymentesség már nagyobb arányban jelent problémát, de még mindig alapvetően megfelelő. E két vélemény tökéletesen megegyezik a Közép-dunántúli régió szervezetei által kinyilvánítottal. (Függelék 48. ábra) Ahogyan országos viszonylatban alacsony arányban rendelkeztek a szervezetek irodával a Közép-dunántúli régióban, úgy érvényes e tendencia az egyéb telephelyek tekintetében is (Függelék 49. ábra), illetve annak tulajdonviszonyában is: a régióban a szervezetek 27,3%ának van egyéb telephelye, melyet többségében bérelnek. (Függelék 50. ábra) Érdekesen alakul a szervezetek eszköz-ellátottsága a Közép-dunántúli régióban (Függelék 17. táblázat). A személyi számítógéppel való rendelkezés az országos arányoknak megfelelő, 60% fölötti. A szélessávú Internet csatlakozással való ellátottság meghaladja az országban átlagosan jellemző értéket, míg mobiltelefonnal majdnem 15%-al alacsonyabb arányban rendelkeznek az országos átlagnál. A fax, fénymásológép és vezetékes telefon ellátottság az országos viszonyoknak megfelelően jellemző ebben a régióban, míg szkennerrel kiemelkedően nagy aránya rendelkezik a válaszadó szervezeteknek.

262

9.2 Projekttapasztalatok és tervek 9.2.1 Sikerek és kudarcok A szervezetek pályázatainak vizsgálata rámutat néhány régió-specifikus sajátosságra. A Függelék 4. táblázata arról tanúskodik, hogy a Közép-dunántúli régióban a ROP pályázatok igen csekély arányt képviselnek a beadott pályázatok között (a legkevesebbet a régiók között). A vizsgált szervezetek esetében a sikertelen pályázatok is elmaradnak az országos átlagtól (kevesebb mint fele a részesedésük), mindössze az Észak-magyarországi régió adatai múlják alul. A PHARE pályázatok aránya közel 10%-kal elmarad az országos aránytól. Fontos megemlíteni, hogy a megyei munkaügyi központok által kiírt pályázatok részaránya az országos értéknek mindössze harmadát éri el, s ez a legalacsonyabb a régiók között. Néhány pályázati kiírás jobban preferált a Közép-Dunántúlon, mint az ország más régióiban. Ide sorolható az NCA működési pályázata, a települési szervezetek által kiírt (ebben a két esetben mindössze csak Közép-Magyarország képvisel magasabb értéket), valamint az egyéb európai uniós pályázatok. Az országosnál magasabb arányt képvisel a nem minisztériumok által kiírt országos pályázatok aránya. Összességében elmondható, hogy a Közép-dunántúli régió megvizsgált szervezetei esetében a beadott pályázatok mennyisége elmarad az országos átlagtól, azonban az elutasított pályázatok aránya is kisebb. Tehát kisebb pályázati aktivitás, magasabb eredményességgel jellemezhető. 86. ábra A futó projektek és a foglalkoztatási projektek átlagos száma szervezetenként országosan és a Közép-dunántúli régióban (db) 3,3

Országosan

1,5 1,8

Közép-Dunántúl

0,7

0

0,5

1

1,5

foglalkoztatási projektek

2

2,5

3

3,5

összes futó projekt

A projektek vizsgálata is alátámasztja ezt a tényt, hiszen a régióban szervezetenként futó és a foglalkoztatási projektek száma megközelítőleg fele az országos értékeknek. (86. ábra) Regionális

összehasonlításban

pedig

csak

a

Nyugat-magyarországi

régió

értékei

263

alacsonyabbak a szervezetekre jutó átlagos futó projektek számát tekintve (Függelék 29. ábra). 87. ábra A futó projekttel egyáltalán nem rendelkezők aránya országosan és a Közép-dunántúli régióban (%)

Országosan

21,9

Közép-Dunántúl

31,8

0

5

10

15

20

25

30

35

A projekttel nem rendelkező szervezetek aránya is a Közép-Dunántúlon a legmagasabb, mintegy 10%-kal magasabb az országos átlagnál (87. ábra), de kiemelkedik a régiókhoz viszonyítva is (Függelék 30. ábra). Felmerülhet a kérdés, hogy miért marad el a régió a pályázatok tekintetében, illetve miért ilyen alacsony a futó projektek aránya a szervezetek körében. Az OFA-ROP Hálózat aktív tanácsadójának feladata a régióban tapasztalható relatív pályázatírói passzivitás okainak

feltárása, valamint ezen a területen a felzárkóztatást elősegítő tényezők előremozdítása, a pályázati kapacitás kiaknázása és bővítése. A régió vizsgálatba bevont szervezeteinek többsége a programok kidolgozása során végzett felméréseket, mind a célcsoportok szükségleteire, mind a tevékenység pénzügyi fenntarthatóságára irányulva. Ebben a tekintetben a Közép-Dunántúl értékei az országos átlagnál valamelyest magasabb értéket mutatnak (Függelék 32. ábra). A szükségletfeltárások formái azonban mutatnak néhány sajátosságot az országos viszonyokhoz képest. A 88. ábra arról tanúskodik, hogy míg a célcsoport igényeinek feltérképezése céljából készülő szükségletfeltárások esetében a saját elemzések aránya alacsonyabb az országos átlagnál, a külső szakértők, illetve az elemzések áttekintése, valamint ezek együttes alkalmazása teljesen hiányzik a vizsgálatokból. A saját kutatás, a külső szakértő és az elemzések áttekintése – tehát a legteljesebb körű vizsgálati forma – azonban közel háromszoros mértékben van jelen a szükségletfeltárásokban.

264

88. ábra A célcsoport igényeinek feltérképezése és a tervezett tevékenység pénzügyi fenntarthatósága szempontjából (fizetőképes kereslet) készülő szükségletfeltárás(ok) formáinak aránya országosan és a Közép-dunántúli régióban (%) saját kutatás

CÉLCS OPORT IGÉNYEI

külső szakértő 43,5

Országosan

5 5,3 16,3

5 6,3

18,3

elemzések áttekintése saját kutatás+elemzések áttekintése saját kutatás+külső szakértő elemzések áttekintése+külső szakértő saját kutatás+külső szakértő+elemzések áttekintése nem végzett, nincs válasz

A

pénzügyi

Közép-Dunántúl

38,6

15,9

9,1

18,2

18,2

PÉNZÜGYI FENNTARTHATÓS ÁG Országosan

Közép-Dunántúl

33,6

27,3

0%

fenntarthatóság

5,6 7,6 9,6 4,3 3,3

(fizetőképes

6,8 4,5 11,4 9,1 6,8

20%

40%

kereslet)

60%

34,8

34

80%

szempontjából

100%

készülő

szükségletfeltárások esetében már árnyaltabb kép mutatkozik, hiszen a régióban is megjelenik a külső szakértők, valamint az elemzések áttekintésének felhasználása (88. ábra). Ebben a viszonylatban is megjelenik a komplexebb szükségletfeltárás magasabb részaránya – külső szakértő bevonása a saját kutatásokat, illetve az elemzések áttekintését kiegészítve, valamint mindhárom forrás együttes alkalmazása. Ennek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a megvizsgált Közép-dunántúli szervezetek – különösen a célcsoportok igényeit illetően – megalapozottabb, körültekintőbb szükségletfeltárásokat végeznek, mint az ország többi régiójában.

9.2.2 Jövőkép A vizsgált szervezetek jövőbeni terveit illetően az előbbiekhez hasonló sajátosságokat lehet felfedezni, vagyis viszonylagos passzivitás figyelhető meg a Közép-dunántúli régió esetében. Mindez abban mutatkozik meg, hogy a pályázati tervek kiírók szerinti csoportosításában a Közép-Dunántúl szervezetei a jelentős számú, országos átlag alatti értékeket mutató régiók közé tartozik. Az egyes kiírók szerint vizsgálva a régióra adódik a második legkisebb

265

összátlag – egyedül a Nyugat-dunántúli régió rendelkezik alacsonyabb értékkel (Függelék 5. táblázat). Két pályázati kiíró esetében a minimumértéket is ez a régió képviseli. Egyetlen esetben – az egyéb hazai pályázatok viszonylatában – adódott a Közép-Dunántúlnál a legmagasabb érték. Megállapítható, hogy a Közép-Dunántúl kutatásba bevont szervezeteinek elsődleges profilja a mentális segítségnyújtás és emiatt pályázati célkitűzései elsősorban nem a foglalkoztatás témaköréhez kötődik. Így a közeljövő feladata az, hogy a jelenleg viszonylagosan

szerény

foglalkoztatási

célú

pályázati

szerepvállalásuk

alapjai

megteremtődjenek.

9.3 Partnerségi rendszerek 9.3.1 Kapcsolatrendszer A Közép-dunántúli régió vizsgált szervezeteinek pénzügyi és szakmai kapcsolatait illetően elmondható, hogy változatos kép tárul elénk, attól függően, hogy melyik szegmenst vizsgáljuk. A megkérdezett szervezetek helyi önkormányzatokkal való pénzügyi kapcsolata gyakoribb, mint országos viszonylatban. Ez a kapcsolat a megkérdezettek 6,8%-a esetében tekinthető kényszerűnek, problémásnak (valamelyest alacsonyabb a 8,0%-os országos átlagtól), a jellemzőbb azonban a gyakori és pozitív kapcsolat (a Közép-dunántúli régió esetében a szervezetek felénél, míg az országosan 43,9%-ánál jellemző). Szakmai téren kevésbé erős a függés, mint a pénzügyi kapcsolat esetében; az alkalmankénti kapcsolat aránya 27,3%, míg az országos átlag 20,6%. Ebben az esetben is kedvezőek a tapasztalatok, hiszen a kényszerű és problémás kapcsolatok aránya 4,5%, mely alig több mint fele az országos aránynak(Függelék 23. táblázat). A megyei önkormányzatokkal való pénzügyi kapcsolatra már nem mondhatóak el ezek a megállapítások, ebben az esetben inkább a kapcsolat hiánya a jellemző. A vizsgált szervezetek közel 60%-ának egyáltalán nincs kapcsolata a megyei önkormányzatokkal (az országos arány 45,5%), azonban 15,9%-uk gyakori és pozitív kapcsolatban van velük, míg kényszerű, problémás viszonyra nem volt példa a régióban. A szakmai kapcsolatok aránya is elmarad az országos átlagtól – a szervezetek 43,2%-ának nincs kapcsolata a megyei önkormányzatokkal, míg országosan 36,5% ez az arány. Ebben a viszonylatban már vannak

266

kényszerű, problémás tapasztalatok is és ezek aránya közel kétszerese a magyarországi átlagnak. A kisebbségi önkormányzatokkal igen csekély a kapcsolattartás mind pénzügyi, mind szakmai téren. A pénzügyi téren a régió szervezetei 81,8%-ának nem volt kapcsolata a kisebbségi önkormányzatokkal (országosan 66,4% az arány), a többi szervezet esetében is jórészt csak semleges, alkalmi kapcsolat jött létre. A vizsgálatba bevont szervezetek több mint kétharmada (a régiós arány 68,2%, míg az országos 50,5%) egyáltalán nem rendelkezett szakmai kapcsolattal a kisebbségi önkormányzatok irányába. A semleges, alkalmi kategória aránya meghaladja az országos értékeket, azonban kényszerű, problémás kapcsolatra nem volt példa. A kistérségi társulásokkal a szervezetek háromnegyedének nincs pénzügyi kapcsolata, s ez az arány jelentősen meghaladja az országos átlagot – 61,5%-ot. Szakmai szempontból vizsgálva is magasabb arány (47,7%) arányt kapunk a kapcsolat hiányára, mint országos összehasonlításban (44,5%), azonban a régiós átlagok zömében megfelelnek az országos viszonyoknak. A megyei munkaügyi központokkal a vizsgált szervezetek több mint fele (52,3%) nem volt pénzügyi kapcsolatban, míg országos viszonylatban ez az arány alig haladja meg az egyharmadot (37,2%). Ennek betudhatóan a megkérdezett szervezetek mindössze 22,7%-a számolt be gyakori pozitív kapcsolatról, s ez az országos átlag (37,9%) alig több mint felét teszi ki. Hasonlóan a pénzügyi kapcsolathoz, szakmai téren is jelentős a kapcsolat hiánya a megkérdezett szervezetek és a megyei munkaügyi központok között – 36,4% az aránya a Közép-dunántúli régióban és 25,9% országos szinten. A semleges, alkalmi kapcsolatok aránya is magasabb a régióban – 25%, mely közel 10%-kal meghaladja az országos átlagot (17,9%). Mindebből az következik, hogy gyakori, pozitív kapcsolatok aránya alacsonyabb (38,6%), mint magyarországi vetületben (48,8%). (Függelék 24. táblázat) A helyi munkaügyi kirendeltségek felé irányuló pénzügyi kapcsolatok szinte teljesen egybeesnek a megyei munkaügyi központok jellegzetességeivel (a vizsgálat során a kapcsolattal nem rendelkező szervezetek aránya a régióban 54,5%, míg országosan 35,2%). Jelentősebb különbség a gyakori, pozitív kapcsolat esetében jelenik meg – a régió vizsgált szervezeteinek 25,%-a, országosan 38,5%-a jellemezte így a pénzügyi együttműködést a helyi munkaügyi kirendeltségekkel. Szakmai téren is csökkenő tendenciák tapasztalhatóak a régiós és az országos adatok között – a kapcsolat hiánya a szervezetek közel harmadánál áll fenn (országosan 22,6%), gyakori, pozitív kapcsolatot a szervezetek 38,6%-a jelzett (országosan 48,8%). 267

A regionális fejlesztési ügynökségekkel való kapcsolatok pénzügyi oldala jórészt hiányzik, hiszen a szervezetek 79,5%-a (országosan 63,5%-a) nem tart fenn financiális kapcsolatot az ügynökségekkel. Az országos átlag közel fele az alkalmi pénzügyi kapcsolattal rendelkező szervezetek aránya. A szakmai kapcsolat (a vizsgált szervezetek 59,1%-a nem rendelkezik ilyennel az ügynökségek felé) is kisebb mértékben van jelen az országos átlagnál (48,2%). A kamarák irányába kiépült pénzügyi kapcsolatok aránya is alatta marad az országos átlagnak, a szervezetek 79,5%-a nem rendelkezik kapcsolattal (országosan 71,8%). A régió és az országos adat közötti megközelítőleg 10%-os különbség a szakmai kapcsolatok esetében is megfigyelhető. A szakmai szövetségek esetében a Közép-Dunántúl értékei általában mind a pénzügyi, mind a szakmai kapcsolatokat illetően hozzávetőleg megegyeznek az országos átlagokkal. Azonban a pénzügyi kapcsolatokat illetően meg kell jegyezni, hogy a kapcsolattal nem rendelkező szervezetek aránya 7%-kal magasabb az országos átlagnál, míg a szakmai kapcsolatok esetében 2% a különbség. Mindkét esetben magasabb a gyakori, pozitív kapcsolatok regionális aránya az országosnál; financiális tekintetben 22,7% a vizsgálatban részt vett ide tartozó szervezetek aránya, míg országosan ez az érték 19,6%. Szakmai kapcsolat esetében pedig 47,7% a Közép-dunántúli arány, a 37,2%-os országos arányhoz képest (Függelék 25. táblázat). A minisztériumokkal való pénzügyi kapcsolat tekintetében valamelyest alacsonyabb a kapcsolattal nem rendelkező szervezetek aránya. Azonban a gyakoribb, pozitív kapcsolatok aránya több mint 11%-kal magasabb az országos átlagnál. Szakmai téren mintegy 5%-kal magasabb a kapcsolattal nem rendelkező szervezetek aránya a Közép-dunántúli régióban (22,6%), mint országos viszonylatban. Ebben az esetben is magasabb a pozitív, gyakori kapcsolatok részesedése a vizsgált szervezetek körében és a kényszerű, problémás kapcsolatok aránya fele az országos átlagnak. A tudományos intézményekkel fennálló pénzügyi kapcsolatokra jellemző, hogy a vizsgált szervezetek 81,8 százaléka nem rendelkezett ilyen kapcsolatokkal (ez az arány 14%kal magasabb az országos átlagnál), és jóval kisebb a pozitív, gyakori kapcsolatot fenntartó szervezetek aránya (2,3% a Közép-Dunántúlon, 7,3% országosan). A szakmai kapcsolatokat illetően is meglehetősen korlátozottak az együttműködések, hiszen a kapcsolatokkal nem, vagy csak alkalmilag rendelkező szervezetek aránya együttesen meghaladja a 80%-ot. A pozitív, gyakori kapcsolattartás a vizsgált szervezetek 13,6%-ánál fordult elő, mely alig 3%kal elmarad az országos átlagtól. 268

A képző intézmények felé irányuló pénzügyi kapcsolatokra is hasonló megállapításokat lehet tenni, mert a kapcsolatok hiánya és alkalmi kontaktusok együttesen a szervezetek háromnegyedére jellemző, s ez mintegy 10%-kal meghaladja az országos arányt. Gyakori és pozitív kapcsolattal a megkérdezett szervezetek 20,5%-a jellemezhető, mely mindössze 3%kal kevesebb, mint az országos átlag. A szakmai vetületet illetően elmondható, hogy a kapcsolatok szorosabbak, bár az országos arányokat nem éri el a gyakori, pozitív kapcsolatot fenntartó szervezetek aránya (közel 3%-kal elmarad tőle). A kapcsolatot nem, alkalmilag, illetve gyakran fenntartó vizsgált szervezetek aránya esetében is alig 4% különbség van a Közép-Dunántúl magasabb értékeinek javára. Az egyéb vállalatok, vállalkozások vonatkozásában a pénzügyi kapcsolatok hiánya a régiót tekintve alig 2%-kal nagyobb mértékű az országos átlagnál. Az alkalmi kapcsolatok aránya már magasabb (a régióban 34,1%, országosan 26,6%), emiatt a gyakoribb, pozitívabb kapcsolatok részesedése 18,2%, az országos 22,3%-hoz képest. A szakmai kapcsolatok aránya kevésbé jellemzi a vizsgált szervezeteket, melyeknél megfigyelhető hogy közel 16,5%-kal magasabb a kapcsolatokat egyáltalán nem, vagy csak alkalmilag igénybe vevő szervezetek aránya. A gyakori és pozitív kapcsolatokkal rendelkező szervezetek aránya 6,4%-kal elmarad az országos értéktől(Függelék 26. táblázat). Az egyházakkal való kapcsolatok pénzügyi téren meglehetősen korlátozottak, a régió megkérdezett szervezeteinek háromnegyede nem került kapcsolatba az egyházakkal, illetve 18,2%-uk csak semleges, alkalmi kapcsolatot tart fenn. Az előbbi 3, utóbbi 8%-kal haladja meg az országos átlagot. A gyakori és pozitív kapcsolatok aránya kevesebb, mint harmada az országos aránynak. A szakmai kapcsolatot vizsgálva ugyanez jellemző a gyakori kontaktusra, azonban itt a régiós arány csak töredéke az országosnak (régiós arány 2,3, országos arány 14,0%). A semleges, alkalmi kapcsolatok közel kétszer akkora mértékben részesednek a szervezetek egyházakkal való kapcsolataiból a régióban, mint az országban. A teleházak felé irányuló pénzügyi kapcsolatok közül a gyakori kapcsolat (2,3%) csak alig harmada az országos aránynak. A vizsgált szervezetek háromnegyede nem tartott fenn kapcsolatot teleházakkal. Szakmai kapcsolatot a szervezetek kétharmada (65,9%) nem alakított ki és a gyakori, pozitív kapcsolattartás részesedése is (11,4%) az országos (17,9%) alatt marad. A pártokkal való kapcsolattartásra az a jellemző, hogy többségében (az országos átlagnak megfelelően több mint 84%-ban) nincsen financiális kapcsolat a vizsgált szervezetek részéről. A szakmai kapcsolatot vizsgálva 3%-kal kisebb az országosnál azoknak a szervezeteknek az aránya, akik nem tartanak fenn kapcsolatot. Ki kell emelni a kényszerű és problémás 269

kapcsolatok országos átlagot (1,%) négy és félszeres mértékben meghaladó arányát, s emellett a Közép-Dunántúlon gyakorinak, pozitívnak minősülő kapcsolat nem is fordult elő. A megvizsgált szervezetek médiával való kapcsolatát illetően elmondható, hogy a helyi

elektronikus sajtóval a szervezetek közel 34,1%-a kiemelkedően jónak minősítette, mely több mint 7%-kal magasabb értéket jelent az országos átlagnál, és a szervezetek csak 4,5%ának nincs semmilyen kapcsolata ebben az irányban (az országos átlag 11,%) (Függelék 30. ábra). A helyi írott sajtóval is jobb a szakmai együttműködése a szervezeteknek, mint országos átlagban. A vizsgált szervezetek 27,3%-a említette, hogy kiemelkedően jó kapcsolata van a helyi írott sajtóval. A jó szakmai együttműködésről a szervezetek közel fele (45,5%) említette meg, s ez majdnem 10%-kal meghaladja az országos arányt. A helyi elektronikus sajtóval ellentétben, itt a szervezetek 11,4%-a nem volt kapcsolatban az írott helyi sajtóval (országosan 8,6%). A megyei írott sajtót illetően már nem ilyen kedvező a helyzet, hiszen kiemelkedően jó szakmai együttműködés csak a vizsgált szervezetek 9,1%-a tartott fenn, mely 7,5%-kal elmarad az országos aránytól. Kevésbé szoros szakmai együttműködésről és a kapcsolat hiányáról a Közép-Dunántúl szervezeteinek országos átlagot meghaladó százaléka számolt be. Az országos írott sajtóval az országos átlagot (8,6%) meghaladó mértékben jó a szakmai együttműködése a megkérdezett szervezetek 13,6%-ának. A szervezetek több mint fele (52,3%) egyáltalán nem volt szakmai kapcsolatban az országos írott sajtóval, mely több mint 4%-kal magasabb a magyarországi átlagnál. A többi részesedés az országos átlagnak megfelelően alakul. Az országos elektronikus sajtó esetében régiós szinten a kiemelkedően jó és a jó szakmai együttműködés meghaladja az országos átlagot. A szervezetek 34,1%-a kevésbé tart szakmai kapcsolatot az országos elektronikus médiákkal, s ez közel 10%-kal meghaladja az országos átlagot, de a kapcsolatot nem tartó szervezetek aránya nem éri el az 50%-ot (a régiós átlag 47,7%, az országos 51,2%). Az internetes portálok esetében jobb a Közép-dunántúli szervezetek helyzete, hiszen a kiemelkedően jó, jó és a kevésbé szoros együttműködés aránya is meghaladja az országos részesedést. A kapcsolatot nem kiépített szervezetek aránya több mint 10%-kal az országos érték (30,9%) alatt marad. A Közép-dunántúli régió vizsgálatba bevont szervezeteinek kapcsolatrendszereit úgy lehet jellemezni, hogy a helyi önkormányzattal szoros pénzügyi kapcsolatban vannak, míg szakmai téren nem ilyen domináns az együttműködés. A megyei és kisebbségi önkormányzatok, a 270

kistérségi társulások felé kiépült kapcsolatok kevésbé szorosak, mint az országosan jellemző. A megyei munkaügyi központok és a helyi munkaügyi kirendeltségek esetében ennél is kisebb

mértékű

együttműködés

alakult

ki.

A

régió

megvizsgált

szervezetei

a

minisztériumokkal szorosabb pénzügyi együttműködést mutatnak, míg szakmai téren nincs ilyen mértékű kontaktus. A tudományos- és képző intézményekkel, az egyéb vállalatokkal, vállalkozásokkal, az egyházakkal, a teleházakkal és a pártokkal való kapcsolattartás kevéssé jellemző, mint országos szinten. Tehát a kapcsolatok nem túl szorosak, a régió szervezetei

körében ritkábbak az együttműködések pénzügyi és – különösen – szakmai téren, s ezek az együttműködések is főként a helyi önkormányzatok és a minisztériumok irányába alakultak ki. A médiákkal való kapcsolattartás is elsősorban helyi szinten kiemelkedően jó, az országos írott és elektronikus médiákkal országos mértéket felülmúló az együttműködés. Érdekes módon azonban az írott sajtót illetően a megyei szint háttérbe szorul az előbbiekhez képest. Jellemzően azonban az internetes portálokkal való kapcsolattartás magasabb az országos átlagnál.

9.3.2 Hálózatok

A hálózatok sikerességének vizsgálata során kiderült, hogy a Közép-dunántúli régió mutatja – a Nyugat-dunántúli régió mellett – a legnagyobb szélsőségeket ebben a tekintetben. A Közép-dunántúli régió megkérdezett szervezetei szerint a közös érdekek és célok, az informális kapcsolatok, a részvételi motiváltság és az együttműködés széleskörű elismertsége járulnak hozzá leginkább a sikerességhez (a régiók között maximumértéket képviselnek). Emellett a közös eredmények, a folyamatos ellenőrzés, értékelés és a szervezeti strukturáltság voltak az országos átlaghoz képest felülreprezentáltak a régióban. A

partnerségeket, az egyszerű partnerségi struktúrákat, a demokratikusan választott vezetést, a munkamegosztást és a kölcsönös segítségnyújtást a vizsgált régióbeli szervezetek legkevésbé tartják prioritásnak az országos átlaghoz képest (a régiók között minimumértéket képviselnek). Emellett az országos részesedéshez képest alulreprezentált volt a demokratikus döntéshozatal, a kölcsönös információcsere, a szakmai kompetenciák, az átlátható pénzügyi irányítás, a szakmaspecifikus információkhoz való folyamatos hozzájutási lehetőség, valamint a közös lobbi tevékenység. Tehát a közös érdekeket és célokat, az informális kapcsolatokat, a részvételi

motiváltságot és az együttműködés széleskörű elismertségét tartják a Közép-Dunántúlon a hálózati sikeresség alapelemének (Függelék 29. táblázat).

271

89. ábra A szakmai hálózatok szerepének értékelése a nonprofit szektor munkájában országosan és a Közép-dunántúli régióban (%)

Országosan Közép-Dunántúl 0%

24,9

25,6

36,4

34,6 25

20%

40%

12,6 2,3 25

60%

11,4 2,3

80%

100%

jelentős mértékű megfelelő mértékű inkább csekély egyáltalán nincs, pedig szükséges lenne egyáltalán nincs, de nem is szükséges ne m tudja/ne m válasz ol

A régió vizsgált szervezetei a szakmai hálózatok szerepét az országos átlag feletti

mértékben tartják jelentős, illetve megfelelő mértékűnek a nonprofit szektor munkájában – együttesen közel kétharmaduk adta ezt a választ. (89. ábra) Az országos átlagnál kisebb mértékben nyilatkozták azt, hogy csekély vagy semmilyen szerepe sincs a hálózatoknak, és hasonlóan a magyarországi válaszokhoz, senki sem tartotta szükségtelennek jelenlétüket (Függelék 68. ábra). Az előbbi válaszok születhettek annak ismeretében, hogy a régió megkérdezett szervezeteinek 70,5%-a tagja valamilyen hálózatnak (ez az arány alig marad el az országos értéktől) (Függelék 70. ábra). 90. ábra Érdemes-e hálózathoz csatlakozni – országosan és a Közép-dunántúli régióban (%)

Országosan Közép-Dunántúl 0%

58,1

11

50

20%

13,6

40%

érdemes hálózathoz csatlakozni nem érdemes hálózathoz csatlakozni

60%

6,8

2

28,9 29,5

80%

100%

nem tudja eldönteni nt/nv

Ennek a ténynek valamelyest ellentmond, hogy a vizsgált szervezeteknek a Középdunántúli régióban pontosan fele gondolta úgy, hogy érdemes hálózathoz csatlakozni (országos viszonylatban a szervezetek 58,1%-a tartotta ezt érdemesnek). (90. ábra) Ebben a régióban a legnagyobb az aránya azoknak a szervezeteknek, melyek nem tartják érdemesnek a hálózathoz csatlakozást (Függelék 71. ábra). Tehát a szervezetek a régióban a szakmai 272

hálózatok szerepét fontosnak tartják, azonban vonzóbbá kell tenni a hálózatokhoz való csatlakozást, a felsorolt előnyök, elvárások függvényében.

9.4 Szociális gazdaság A Közép-Dunántúlon a megkérdezett szervezetek arra az állításra, hogy „a piaci és a nonprofit tevékenység nem összeegyeztethető, kizárják egymást”, az országos átlagnál (50,5%) nagyobb mértékben értettek egyet (59,1%) (Függelék 36. táblázat). Ennek valamelyest ellentmond, hogy a következő kérdéssel – „a piacon csak olyan téren van helye a nonprofitoknak, ahol piaci vállalkozások nem működnek” – a szervezetek 59,1%-a egyáltalán, közel harmada pedig inkább nem értett egyet (ez az adat előbbi esetében mintegy 13%-kal, utóbbinál közel 5%-kal haladja meg az országos arányt). Az „is-is” választ adók aránya szűk harmada az országos részaránynak és egyetlen szervezet sem akadt a régióban, mely teljesen egyetértett volna az állítással. Azzal a felvetéssel, hogy „a piaci tevékenység gazdaságilag stabilabbá, erősebbé teszi a nonprofitokat”, a megkérdezett Közép-dunántúli szervezetek 6,8%-a egyáltalán nem értett egyet, s ez az arány több mint kétszerese az országos 3,0%-os átlagnak. Érdekes azonban, hogy „inkább nem” attitűd (tehát kevésbé határozott elutasítás), nem jelent meg a válaszok között. „Inkább igen” válasz azonban a megkérdezett szervezetek harmada részéről érkezett, s ez kismértékben meghaladja az országos átlagot. A teljesen egyetértők köre azonban mintegy 3%-kal szűkebb, mint az országos átlag (58,5%). Arra a megállapításra, hogy „egy nonprofit szervezet soha nem lehet versenyképes a piacon” a szervezetek 43,2%-a mondott nemet, s ez jelentősen meghaladja az országos átlagot (32,2%). Érdekes, hogy a teljesen egyetértők köre a szervezetek 11,4%-át foglalja magába, mely meghaladja a 8,6%-os országos arányt. Jellemzően az egyértelmű állásfoglalások jelennek meg a válaszokban. A „nonprofit szervezet csak kiegészítő jelleggel végezhet piaci tevékenységet” állítással a vizsgált szervezetek 18,2%-a egyáltalán nem értett egyet, s ez három százalékkal haladja meg az országos átlagot. Az inkább egyetértők aránya is magasabb a 11,8%-os magyarországi átlagnál. A felvetéssel teljesen egyetértők tábora hozzávetőleg 4,1%-kal elmarad az országos adattól. Hasonlóan az előző felvetésekhez, a hezitálók (is-is választ adók) aránya itt is alacsonyabb – mintegy fele az országos részesedésnek.

273

A Közép-Dunántúl válaszadó szervezeteinek kevesebb mint kétharmada (61,4%) „a nonprofit és a piac ellentétes, összeegyeztethetetlen fogalom” állítással egyáltalán nem értett egyet. Ez jelentősen meghaladja az országos átlagot, melynek 55,8% volt a részesedése a vizsgált szervezetek körében (Függelék 37. ábra). „A piaci tevékenység kifejezetten előnyös a nonprofit szervezetek számára, hiszen nőhet az önfenntartók aránya” állítás esetében a válaszadó szervezetek attitűdje eltér a már bemutatott hasonló megállapítástól. A vizsgált szervezetek országos átlagnál kisebb része nem értett egyet egyáltalán ezzel a felvetéssel és „inkább nem” attitűdre ebben az esetben volt példa. Ellenben igen magas az inkább vagy teljesen egyetértők aránya – összességében megközelíti a 80%-ot, míg országosan 70% alatt marad arányuk. Arra a megállapításra, hogy „nem illik a nonprofit képbe a piaci tevékenység”, a szervezetek fele egyáltalán nem értett egyet, s ez megfelel az országos aránynak (50,8%). Az állítással egyetértők együttes aránya kisebb, mint az országos érték, így elmondható, hogy ezzel a megállapítással kevésbé értenek egyet a Közép-Dunántúl szervezetei, mint az ország egész területén átlagolva. A következő állítást – „egy nonprofit szervezet nem kockáztathat a piaci viszonyok között jellemző módon” – hozzávetőlegesen a szervezetek fele utasította el összességében, mint országos összehasonlításban (28,9%). Az „inkább egyetért” attitűd viszont kétszer akkora részarányt képviselt a régióban (43,2%), mint egész Magyarországon. A teljesen egyetértők aránya azonban ismételten alacsonyabb az országos részesedésnél. Elmondható tehát, hogy a vizsgált szervezetek a régióban úgy ítélik meg, hogy a piaci és a nonprofit tevékenység kevésbé egyeztethető össze (a kontrollkérdésnél ellenben már inkább összeegyeztethető), azonban mégis vannak olyan piacorientált területek, melyeket a nonprofit szervezetek is felvállalhatnak (akár versenyképesen is), azonban jórészt csak kiegészítő jelleggel. Ennek oka nem az, hogy a piaci tevékenység nem illik a nonprofit szervezetekről kialakult képbe, hanem hogy a szervezetnek nem szabad sokat kockáztatnia. A szociális gazdasággal kapcsolatos kérdések esetében szintén változatos kép tárul elénk a régió szervezeteit illetően. Az idős emberek számára való otthoni segítségnyújtással a vizsgált Közép-dunántúli szervezetek 11,4%-a foglalkozik, ez az arány az országos átlag alatt van, melynek nagysága 13,3%. A szervezetek több mint fele (52,3%-a) azonban úgy gondolja, hogy nagy szükség van erre a tevékenységre – országosan 49,8%-uk vélekedik így. A felvállalást illetően azonban megállapítható, hogy közel kétharmaduk nem kívánja (a régiós arány 61,4%, az országos 53,8%), több mint 15%-uk (a régiós arány 15,9%, az országos 20,3%) pedig nem tudja felvállalni (Függelék 31. táblázat). 274

A

testi

vagy

szellemi

fogyatékossággal

élők

számára

nyújtott

otthoni

segítségnyújtással a Közép-dunántúli szervezetek negyede foglalkozik, ez az érték az országosnál jelentősen magasabb részesedést mutat (15,6%). A vizsgált szervezetek kétharmada úgy gondolja, hogy nagy szükség van erre a tevékenységre (az országos átlag 53,2%). Kevesebb, mint felük (a régiós arány 43,2%, az országos 52,2%) nem akarja, míg közel negyedük nem tudja (a régiós arány 22,7%, az országos 18,9%) felvállalni ezt a feladatkört. A szervezetek 4,5%-a tervezi a tevékenység felvállalását, ez valamivel több, mint fele az országos aránynak.

A háztartási alkalmazotti munkák (mosás, főzés, takarítás, stb.) végzése a megkérdezett szervezetek 13,6%-át érintik, míg országosan jóval alacsonyabb ennek mértéke ( 7,6%). A szervezetek majdnem kétharmada gondolja úgy, hogy inkább és nagy szükség van erre a szolgáltatásra, országosan ez alig haladja meg az 50%-os részesedést a vizsgált szervezetek körében. Azonban a szervezetek 63,6%-a nem akarja felvállalni ezt a tevékenységet – ez alacsonyabb az országos átlagnál. 13,6%-uk szeretné felvállalni, azonban nem tudja (az országos arány 9,0%).

A gyermekfelügyelet tevékenységgel a Közép-dunántúli régióban a megkérdezett szervezetek 13,6%-a, míg országosan 15%-uk foglalkozik. 11,4%-uk úgy gondolja, hogy egyáltalán nincs szükség rá (országosan csak 5,3% vélekedik így). Az „inkább nincs rá szükség” válasz esetében fordított volt a helyzet – a régió vizsgált szervezeteinek 4,5%-a volt ezen a véleményen, országosan a 15,9%-uk. Az inkább és nagy szükség van válaszokat a régió szervezeteinek több mint 80%-a jelölte be, országosan ez az arány alig haladja meg a 70%-ot. A Közép-Dunántúlon a szervezetek 59,1%-a nem akarja, 22,7%-a pedig nem tudja felvállalni és a szolgáltatás felvállalását tervező szervezetek aránya fele az országosnak.

A tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálásával a vizsgált Középdunántúli szervezetek 20%-a foglalkozik, s ez megfelel az országos aránynak. A szervezetek több mint 60%-a nem akarja (országosan 47,2%), 13,6%-a pedig nem tudja felvállalni a tevékenységet. (Függelék 32. táblázat)

Problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése kapcsán meg kell jegyezni, hogy a megkérdezett szervezetek 63,6%-a azt mondja, hogy nagy szükség van erre a tevékenységre, s ez arány meghaladja az 55,1%-os országos átlagot. 18,2%-uk azonban úgy gondolja, hogy egyáltalán, illetve inkább nincs szükség erre a tevékenységre (országosan nem egészen fele ennek aránya). A vizsgált szervezetek 40,9%-a nem akarja a tevékenységet felvállalni, országosan csak 33,2%-uk vélekedik így. A szervezetek 9,1%-a nem tudná, de

275

szeretné felvállalni a szolgáltatást, s ugyanennyi azon szervezetek aránya is, melyek tervezik a tevékenység felvételét.

A lakóházak őrzése, portaszolgálat esetében mindössze 2,3% a tevékenységet végző szervezetek aránya a vizsgált körben, de ez is csaknem kétszerese az országos átlagnak. Arányaiban több szervezet gondolja azt, hogy egyáltalán vagy inkább nincs szükség a szolgáltatásra. 86,4%-uk jelezte azt, hogy nem akar foglalkozni a tevékenységgel. 2,3%-a a szervezeteknek nem tudná, de szeretné felvállalni a szolgáltatást, de jelenleg nincs olyan szervezet amely tervezné a tevékenységgel való foglalkozást.

Vidéki, vagy a városközponttól távol eső körzetekben boltok üzemeltetésével a vizsgált közép-dunántúli szervezetek 2,3%-a foglalkozik, míg országosan csak a szervezetek 1,3%-ára jellemző ez a tevékenység. Ennek ellenére a szervezetek több mint egyharmada gondolja úgy, hogy inkább nem szükséges ez a fajta szolgáltatás (országosan 24,3%-uk vélekedik így) és 5%-kal kevesebb szervezet gondolja azt, hogy nagy szükség van rá. A felvállalással kapcsolatos attitűd az országos viszonyokat tükrözi. A régióban egyetlen szervezet sem tervezi a tevékenység felvállalását.

Főzött étel, vásárolt áruk házhozszállítása csak a Közép-Dunántúl szervezeteinek 4,5%ára jellemző. A szervezetek az országosnál nagyobb arányban gondolják azt, hogy egyáltalán nincs szükség erre a tevékenységre, azonban 5%-kal több szervezet véli úgy, hogy nagy szükség van rá. Kevesebb szervezet gondolja azt, hogy inkább szükség van erre a szolgáltatásra, mint országos összehasonlításban. A vizsgált szervezetek közel 80%-a nem akarja (országosan 70,4%), és 4,5% szeretné, de nem tudná felvállalni a tevékenységet (országosan 10,0%). A szolgáltatás felvállalását arányaiban kevesebb szervezet tervezi, mint magyarországi viszonylatban (Függelék 33. táblázat).

Szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés a vizsgált szervezetek háromnegyedének tartozik a profiljába (országosan alig 63%-ának). Egyetlen szervezet sem gondolja úgy, hogy egyáltalán nincs szükség erre a tevékenységre. Mintegy 10%-kal többen gondolják úgy, hogy nagy szükség van erre a szolgáltatásra. Az országos átlagnál 3%-kal kevesebb szervezet tervezi a tevékenység felvállalását – tehát a szolgáltatók köre kevésbé bővíthető.

Elöregedett épületek felújítása, komfortosítása a Közép-dunántúli régióban az országos átlag alig több mint negyedére jellemző. A szükségességet illetően a régió nem mutat jellegzetességeket. A felvállalás kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy a szervezetek közel 73%-a nem akarja a tevékenységet felvállalni – országosan 68,4% ez az arány. Tehát ez

276

a tevékenység viszonylag messzebb áll a Közép-Dunántúl szervezeteitől, mint országos viszonylatban. Helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele a

vizsgált szervezetek 9,1%-ának sajátja (az országos átlag 8,6%). Több mint 10%-kal nagyobb az aránya azoknak a szervezeteknek, melyek azon a véleményen vannak, hogy nagy szükség van erre a tevékenységre (az országos átlag 32,9%). Viszont 14%-kal kevesebb szervezet (a régióban 54,5% a részesedése) nyilatkozta azt, hogy nem akarja felvállalni a szolgáltatást és hozzávetőleg 10%-kal több szervezet szeretné, de nem tudja felvállalni a tevékenységet, mint országos összehasonlításban. Emellett mintegy kétszer annyi szervezet lehetősége megvan a tevékenység felvállalására és tervezik is azt, mint országos szinten. ..... Audiovizuális szolgáltatások, új információs technikák bevezetése nagyobb arányban jellemzi a vizsgált régiót (20,5%), mint az országos (15,6%) összehasonlításban. Mégis az országos átlagnál 3%-kal több szervezet véleménye szerint egyáltalán nincs rá szükség, ennek ellenére a szervezetek közel fele (45,5%-a) úgy gondolja, hogy inkább szükség van rá, bár kevesebb szervezet tartja nagyon szükségesnek. A szervezetek közel 56,8%-a nem akarja felvállalni (országosan 61,1%), és valamivel nagyobb arányban (6,8%) tervezik a felvállalását a szolgáltatásnak, mint országos szinten (5,0%). Céltaxi-járatok üzemeltetése vidéki településeken és között tevékenység a régió vizsgálatba bevont szervezeteinek 4,5%-át érinti, valamivel nagyobb arányban, mint országos viszonyításban (3,7%). Ennek ellenére többen tartják a régióban teljesen, vagy inkább szükségtelennek és kevesebben gondolják azt, hogy inkább vagy nagy szükség lenne erre a szolgáltatásra. A közép-dunántúli szervezetek 65,9%-a, tehát 8%-kal kevesebben gondolják azt, hogy nem akarják felvállalni, mint országos kitekintésben. Majdnem 16%-uk pedig szeretné felvállalni ezt a szolgáltatást, de nem tudja. A szelektív hulladék-gyűjtés és újrahasznosításban részt vevő szervezetek aránya 4%kal magasabb, mint országos összehasonlításban (9,6%), mégis több mint kétszer annyi szervezet szerint egyáltalán nincs erre szükség. Azok aránya is alacsonyabb, akik szerint nagy szükség van rá. Arányaiban több szervezet nem is akarja felvállalni, közel egyharmad azon szervezetek aránya a régióban a magyarországi értékekhez képest, melyek nem tudnák, de szeretnék felvállalni a tevékenységet. Mégis 10% fölötti a szolgáltatás felvállalását tervező szervezeteknek, mint országos szinten.

277

Természetvédelmi területek gondozása a szervezetek közel 16%-át érintik a KözépDunántúlon, mely meghaladja az országos átlagot (12,3%). Ebben az esetben is az országos értéknél (7,6%) magasabb azoknak a szervezeteknek az aránya a régióban (11,4%), melyek szerint egyáltalán nincsen szükség a szolgáltatásokra. A régióban több mint felük (54,5%-uk) viszont úgy gondolja, hogy nagy szükség van rá. Majdnem kétharmaduk (65,9%-uk) nem akarja felvállalni a tevékenységet (országosan mindössze 59,1%-uk). 6%-kal kevesebben mondják azt a régióban, hogy nem tudnák, de szeretnének foglalkozni vele. Az országos aránynak fele az a kör, amely fel tudja és tervezi is a tevékenység felvállalását.

Csatornázás, csatornatisztítás hasonló mértékben részesedik a Közép-dunántúli régió szervezeteinek tevékenységei közül, mint az országos viszonylatban. A szervezetek harmada úgy gondolja, hogy egyáltalán vagy inkább nincs rá szükség, míg országosan a megkérdezett szervezetek 26,3%-a vélekedik így. Emellett az országos értéknél 6%-kal kevesebb szervezet válaszolta a régióban azt, hogy inkább szükség van rá. A közép-dunántúli szervezetek háromnegyede nem akarja felvállalni a szolgáltatást (országosan 81,1%), 9,1%-uk pedig szeretné felvállalni, de nem tudja (országosan 5,0%). (Függelék 35. táblázat)

Minőségi

standardok

betartásának

monitorozása

a

Közép-dunántúli

régió

megkérdezett szervezeteinek 9,1%-át érinti (országosan 4,7%-át). 6%-kal több szervezet gondolja úgy, hogy nagy szükség van rá. Kevesebb szervezet szeretné felvállalni, mint országosan, de nem tudja. A többi kérdésre adott feleletek nagyjából megfelelnek az országos viszonyoknak.

Energia-megtakarító eljárások elterjesztése, főként háztartások körében tevékenység nagyobb arányban van jelen a Közép-Dunántúl szervezetei között (13,6%), mint országosan (7,0%). Arányaiban véve valamivel több szervezet gondolja úgy a régióban, hogy egyáltalán, vagy inkább nincs szükség a szolgáltatásoknak erre a körére. Majdnem 3%-kal több szervezet úgy véli, hogy nagy szükség van erre a szolgáltatásra. A szervezetek háromnegyede nem akarja felvállalni a tevékenységet, és az országosnál kisebb az aránya azoknak a szervezeteknek, melyek szeretnének ezzel a szolgáltatással foglalkozni. A fejezet konklúziójaként a Közép-dunántúli régió vizsgálatba bevont szervezeteinek

szociális gazdasággal kapcsolatos attitűdjét a következő főbb szempontok alapján lehet összefoglalni: •

A Közép-Dunántúl szervezetei tehát az idős emberek számára való otthoni

segítségnyújtást fontosnak tartják, azonban kevésbé foglalkoznak vele jelenleg és a jövőben sem perspektivikus számukra ez a szolgáltatás.

278

•

A testi vagy szellemi fogyatékkal élők számára biztosított otthoni

segítségnyújtás a szervezetek jelentős részénél már felvállalt feladat, így ennek bővítését nem igazán lehet remélni. •

A háztartási alkalmazotti munkák (mosás, főzés, takarítás, stb.) esetében magasabb részesedést tapasztalunk az országos értékekhez képest, ennek ellenére a szervezetek körében még van igény ennek a tevékenységnek a felvállalására.

•

A gyermekfelügyelet és a tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok

korrepetálása nem túl népszerű tevékenység a szervezetek körében, s ez a jövőképre is rányomja bélyegét. •

A problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezését fontosnak tartják a Közép-dunántúli szervezetek, azonban kevéssé kívánják felvállalni a szolgáltatást.

•

A lakóházak őrzése, portaszolgálat, valamint a főzött étel, vásárolt áruk

házhozszállítása esetében a szervezetek nem tanúsítanak túl nagy érdeklődést a szolgáltatás iránt, de ez megfelel az országos összképnek. •

Hasonló a tapasztalat a vidéki, vagy a városközponttól távol eső körzetekben

boltok üzemeltetésének esetében, hiszen a tevékenységet folytató szervezetek aránya csekély, mégis kétszerese az országos átlagnak, a további bővítés nem perspektivikus. •

A szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés igen jelentős arányt képvisel a szervezetek tevékenységében és a fontosnak is tartják, azonban kevéssé bővíthető a szolgáltatók köre.

•

Elöregedett épületek felújítása, komfortosítása meglehetősen messze áll a régió megkérdezett szervezeteitől.

•

Helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele már annál inkább perspektivikusnak tekinthető a jövőképet illetően.

•

Audiovizuális szolgáltatások, új információs technikák bevezetése magasabb arányban van jelen a régió szervezetei között, azonban a tevékenység kiterjesztése korlátokba ütközhet.

•

Céltaxi-járatok üzemeltetése vidéki településeken és között szolgáltatásról elmondható, hogy viszonylag magas azon szervezetek aránya, melyek fel szeretnék vállalni a tevékenységet, azonban nem tudják.

279

•

A szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás a szervezetek egy jelentős részénél már jelen van és még lehet számítani a tevékenység kiterjedésével.

•

A természetvédelmi területek gondozása nem mondható perspektivikusnak a jövőben a Közép-Dunántúlt illetően.

•

Csatornázás, csatornatisztítás tevékenység esetében bár nem tartják túl fontosnak a szervezetek, mégis az országos átlagnál magasabb a szolgáltatás felvállalását tervezők száma.

•

Minőségi standardok betartásának monitorozása magasabb mértékben jellemzi a régió szervezeteit, feltehetően azonban csak korlátozottan bővíthető a tevékenység alkalmazása.

•

Energia-megtakarító eljárások elterjesztése, főként háztartások körében tevékenység magasabb mértékben van jelen a közép-dunántúli szervezetek körében, azonban a szolgáltatás kevéssé bővíthető a jövőben.

9.5 Az OFA-ROP Hálózat szolgáltatási területei és formái 9.5.1 A szervezetek működési nehézségei A szervezetek működési nehézségeinek sorában először a munkatársak nem megfelelő

képzettségét vizsgálva kiderül, hogy a Közép-Dunántúli régió szervezetei számára ugyanolyan mértékben jelent problémát, mint országos szinten. Ezen belül azonban majdnem 10%-kal magasabb a részesedése azoknak a szervezeteknek, melyeknek egyáltalán nem okoz problémát ez a fajta nehézség (91. ábra) (Függelék 41. ábra). Ugyanez mondható el a

megfelelő érdekképviselet hiányáról is, tehát egybecseng a régiós arány az országossal. A munkatársak túlterheltsége kevésbé jelent problémát a régióban, mint országos kitekintésben. Mintegy 6%-kal magasabb azoknak a szervezeteknek az aránya, melyeknek egyáltalán vagy kevéssé jelent problémát ez a nehézség. Az alacsony fizetések a régióban szintén kevéssé jelentenek problémát, mint országos szinten, azonban fontos megjegyezni, hogy ez is csak a Közép-dunántúli szervezetek negyedét érinti(Függelék 42. ábra). A pénzügyi instabilitás problematikája azonban már szignifikáns eltérést mutat az országos értékekhez képest. A Közép-Dunántúl szervezeteinek negyede

nem küzd financiális instabilitási nehézségekkel, s ez a legkedvezőbb aránynak tekinthető régiós összehasonlításban.

280

91. ábra A szervezet munkájában megjelenő esetleges problémák országosan és a Középdunántúli régióban (%) MUNKATÁRSAK NEM MEGFELELŐ KÉPZETTSÉGE*

Köz é p-Dunántúl

10,3 3,76,6

26,9

52,5

O rsz ágosan

9,1 2,3 9,1

18,2

61,4

MEGFELELŐ ÉRDEKKÉPVISELET HIÁNYA

18,2

15,9

45,5

Köz é p-Dunántúl

10 6,6

23,6

23,3

36,5

O rsz ágosan

11,4

9,1

15

7,6

MUNKATÁRSAK TÚLTERHELTSÉGE*

11,4

15

25

31,8

15,9

Köz é p-Dunántúl

36,5

26,9

14

O rsz ágosan

ALACSO NY FIZTETÉSEK* O rsz ágosan Köz é p-Dunántúl

13,6

22,7

38,6

11,4

13,6

13

29,6

34,6

13,6

9,3

PÉNZÜGYI INSTABILITÁS

Köz é p-Dunántúl

2,3

38,6

34,1

15,9

9,1

4,7

445,2

28,9 12,6 O rsz ágosan 8,6

SZABADIDŐ HIÁNYA* O rsz ágosan Köz é p-Dunántúl

13

25,6

13,6

22,7

6

18,3

37,2

11,4

13,6

38,6

SPECIÁLIS SZAKISMERETEK HIÁNYA

11,4

22,7

15,9

36,4

Köz é p-Dunántúl

6 7,3

27,6

27,6

31,6

O rsz ágosan

13,6

MUNKATÁRSAK GYORS CSERÉLŐDÉSE*

30,6

42,9

O rsz ágosan

13,6 2,3 13,6

56,8

Köz é p-Dunántúl

9

6,6 11 13,6

SZUPERVÍZIÓ , SZERVEZETFEJLESZTÉS HIÁNYA

30,9

O rsz ágosan

0%

egyáltalán nem probléma

38,6

25

Köz é p-Dunántúl

30,9

20%

inkább nem probléma

40%

60%

inkább probléma

22,3

6,6 9,3

20,5

4,5 11,4

80%

nagy probléma

100%

nt/nv

281

A szabadidő hiánya sem jelent olyan mértékű problémát a régióban, mely felülmúlná az országos viszonyokat. A speciális szakismeretek hiánya azonban már nem mutat kedvező képet a régió tekintetében, a szervezetek alig több mint fele számára nem jelent gondot, míg országosan megközelíti a 60%-ot az ezen a téren nehézségekkel nem küzdő szervezetek aránya (Függelék 43. ábra). A munkatársak gyors cserélődése is valamelyest nagyobb mértékben

okoz

problémát

a

közép-dunántúli

szervezeteknek,

mint

országos

összehasonlításban. A szupervízió, szervezetfejlesztés hiánya kevéssé jelent nehézséget a régió szervezeteinek, mint magyarországi átlagban. A szervezetek humánerőforrás problémái között fel lehet sorolni különböző területeken megjelenő hiányosságokat. Először a munkajogi ismeretek hiányossága kapcsán kell megjegyezni, hogy a hiányosságok mértéke jelentősebbnek mondható, mint országos viszonylatban, azonban súlyosnak egyik szervezet sem minősítette a problémát. Majdnem fele a szervezeteknek azt jelezte, hogy nem hátráltatja a sikerességet ez a tény, de a közepes mértékű probléma ebben a viszonylatban is magasabb volt, mint az országos átlag (Függelék 12. táblázat). A TB-jogi ismeretek hiányosságának mértéke megfelel az országos viszonyoknak, a sikerességet valamelyest nagyobb mértékben befolyásolja negatívan, de súlyosnak egy szervezet sem mondta a hiányosságot. A pszichológiai ismeretek hiányossága nem jelent

jelentősebb problémát a Közép-Dunántúlon, és a versenyképességet is kevéssé rontja az országos átlaghoz képest. A pénzügyi, könyvelési ismeretek hiányossága nem kedvezőtlenebb, mint hazai léptékben és a versenyképességet sem hátráltatja kimagaslóan. A vállalkozási ismeretek hiányossága nem tekinthető jellemző problémának, s a versenyképességet még kevésbé hátráltatja a Közép-Dunántúl szervezetei esetében. (Függelék 13. táblázat). A nonprofit szervezetekkel kapcsolatos jogi ismeretek hiányossága közepes és súlyos minősítést nagyobb arányban kapott, mint az országos értékelés során, és mindez komolyabban kihat a versenyképességre is. Az adózási ismeretek hiányossága nem jelent nagyobb problémát a szervezeteknek, mint magyarországi átlagban. A versenyképességről ugyanezt lehet elmondani. A pályázatírásban

szerzett tapasztalat hiányosságának mértéke sem éri el az országos átlagot, s nem is hátráltatja olyan mértékben a szervezetek versenyképességét (Függelék 14. táblázat) .Az EU-s

ismeretek hiányossága nem jellemző a régióban, ennek folytán a versenyképességet csak kisebb mértékben hátráltatja. A szakmai tapasztalatok hiányossága sem jelent különösebb problémát a Középdunántúli régió szervezetei számára, mint az országos átlagban. A versenyképességre sem fejt 282

ki jelentősebb negatív hatást. A helyi foglalkoztatási tendenciák ismerete kulcsfontosságú a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek számára, illetve a szociális gazdaság hatékony működtetésének is alapfeltétele ez a típusú tudás a szervezeteken belül. Az országos átlagtól nagyobb arányban jelennek meg olyan szervezetek, ahol egyáltalán nincs hiányosság ebben a kérdésben, de több a bizonytalankodók aránya. A hátráltatás foka ennek megfelelően alakul: a szervezetek felének nem jelent a kérdés problémát, illetve többen hezitálnak. (Függelék 15. táblázat) A strukturális alapokhoz kötődő ismeretek a szervezetek finanszírozási és forrásszerzési tevékenységéhez elengedhetetlenül szükséges, és ez irányú hiányosság a szervezetek jó részénél különböző mértékben, de felmerül. A probléma súlyát érzékelve a válaszadók jelzik is a hátráltató hatást. A lobbitechnikák ismerete és alkalmazása a nonprofit szervezetek életében is rendkívül fontossá vált. Ebben már a szervezetek nagy többsége bevallottan hiányt szenved, de mégsem érzik a hiány nagyságával arányosan hátráltató tényezőnek ezt az állapotot. A számítógépes ismeretek tekintetében a Közép-dunántúli régió szervezetének humán erőforrása szinte teljesen problémamentes, súlyos hiányosságként egyetlen szervezet sem jelezte ezt az ismeretet a régióban. Úgy tűnik azonban, hogy az a kevéshiányosság, ami tapasztalható, mégis megjelenik hátráltató tényezőként (Függelék 16. táblázat). Az idegennyelvtudás hiányossága már sokkal jelentősebb nehézség e régióban, a szervezetek egyik legnagyobb arányban jelzett hiányossága. Az operatív, szervezői

készségek hiányossága kismértékben hátráltatja a szervezetek tevékenységét, s ez komolyabb problémának tekinthető, mint országos viszonylatban. A versenyképességet azonban nem rontja le ilyen nagymértékben. A konfliktuskezelési technikák hiányossága sem jellemző a vizsgált szervezeteknél, ennek folytán a versenyképességre sem hat olyan nagy mértékben, mint országos mértékben. A finanszírozási problémák vizsgálata kapcsán a bérköltségek viszonylatában látszik, hogy országos szinten a szervezetek csak alig több mint negyedének nem okoz különösebb gondot a költségek fedezése. (92. ábra) A Közép-Dunántúl vizsgált szervezetei jobb helyzetben vannak – régiós összevetésben a legjobb helyzetben – de még így is a szervezetek 50%-ának problémát jelent a bérköltségek fedezése (Függelék 57. ábra) .

283

92. ábra A szervezetek életében jelentkező költségproblémák előfordulása országosan és a Közép-dunántúli régióban (%) BÉRKÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE*

12

Országosan

14,3 25

Közép-Dunántúl

24,9 11,4

34,9 20,5

14

29,5

13,6

AZ IRODABÉRLÉS KÖLTSÉGEINEK ELŐTEREMTÉSE*

42,2

Országosan

14,6

52,3

Közép-Dunántúl

8,3

17,3

17,6

9,1 9,1 9,1

20,5

AZ IRODA MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGEINEK ELŐTEREMTÉSE*

19,6

Országosan

22,6

27,2

31,8

Közép-Dunántúl

25

19,3 22,7

11,3

9,1 11,4

A SAJÁT HUMÁNERŐFORRÁS KÉPZÉSÉNEK KÖLTSÉGE*

14,6

Országosan

21,9

25

Közép-Dunántúl

32,2 25

22,9 29,5

8,3

13,6 6,8

MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE* Országosan

10,6

18,6

31,9

Közép-Dunántúl

11,4

18,2

34,1

35,2

3,7

34,1

2,3

REKLÁMKÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE* Országosan Közép-Dunántúl 0%

14

19,6

15,9

18,2

30,2 38,6

28,2 15,9

8 11,4

10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90%

100 %

egyáltalán nem probléma

inkább nem probléma

inkább probléma

nagy probléma

nt/nv

Az irodabérlés költségeinek, az iroda működési költségeinek (e kétfajta költség előteremtése a régió szervezeteinek több mint felének nem jelent problémát), a saját

humánerőforrás képzésének költségeinek előteremtése egyaránt kedvezőbb képet mutat a Közép-dunántúli régióban, mint országos viszonylatban. (Függelék 58. ábra) A munkához kapcsolódó egyéb költségek és a reklámköltségek előteremtése az országos átlagnak megfelelően alakul. Összességében véve a Közép-dunántúli régió vizsgált

284

szervezetei a többi régió szervezeteihez képest jobb anyagi helyzetben vannak, több esetben (bérköltségek előteremtése, az iroda működési költségeinek finanszírozása, a saját humánerőforrás képzési költségeinek biztosítása) a költségek előteremtése a legkevésbé jelent gondot nekik. A szervezetek projektjei során felmerülő problémák közül a partnerszervezetek

megtalálása valamivel nagyobb gondot jelent a Közép-Dunántúlon, mint országos méretekben (Függelék 18. táblázat) A jogszabályi háttér ismerete azonban már a régió szervezeteinek országosnál nagyobb részének jelent gondot (annak ellenére, hogy a jogi végzettségű alkalmazottak aránya megfelelt az országos értékeknek). A szakmai program elkészítése azonban kisebb nehézséget jelent a vizsgált régió szervezetei számára. A pénzügyi tervezés okozta problémák a régióban nem haladják meg az országos mértéket. A közbeszerzési eljárások lebonyolítása kevéssé problémás a régió szervezeteinek munkája során, mint hazai viszonylatban. A lobbitevékenység még kevésbé jelent akadálynak a szervezetek számára a Közép-Dunántúlon, mint az országban átlagosan. (Függelék 19. táblázat) A pénzügyi fenntarthatóság az országoshoz hasonló képet mutat a régióban. A szakmai

beszámolók készítésére is ugyanez mondható el. A folyamatos szakmai tanácsadás hiánya összességében véve nem akadályozza jobban a projektek megvalósítását a régióban, mint országos viszonylatban, de a régióban az országosnál 10%-kal kevesebb szervezet mondta azt, hogy inkább nem tartja problémának ezt a tényezőt. A pénzügyi beszámolók készítése nem jelent olyan nagy problémát a közép-dunántúli szervezeteknek, mint országosan, annak ellenére, hogy a közgazdász és pénzügyi végzettségűek átlagos létszáma alatta marad az országos átlagértéknek. Összességében véve a speciális szakismeretek hiánya sem okoz jelentős nehézséget a szervezeteknek a régióban, mint az országban átlagosan. A minőségbiztosítás sem jelent kifejezetten problémát a szervezetek projektjei során, azonban meg kell jegyezni, hogy közel egyharmaduk nem tudott, illetve nem kívánt válaszolni a kérdésre (Függelék 20. táblázat). Az eredmények elterjesztése, közzététele összességében véve az országoshoz hasonló mértékben jelent problémát a szervezetek projektjei

során.

A

támogatás

idejének

lejárta

után

a

projektek

pénzügyi

fenntarthatósága kevésbé problémás a Közép-dunántúli régióban, mint országos kitekintésben. A támogatás idejének lejárta után a projektek szakmai fenntarthatósága még kisebb mértékben akadályozza a vizsgált szervezetek munkáját a régióban. A projektek finanszírozhatósága, fenntarthatósága során a nonprofit szervezet

hitelképességének hiánya a beérkezett válaszok alapján vegyes képet mutat, de 285

összességében véve nem jelent nagy problémát a szervezetek számára (a finanszírozással kapcsolatos eddigi tapasztalatok is ezt támasztják alá) (Függelék 21. táblázat). A nonprofit

szervezet önerejének hiánya kapcsán ugyanez mondható el a Közép-dunántúli régióról. A nonprofit szervezet folyamatos fizetőképességének hiánya (saját tőke) problémára érkezett régiós válaszok is az előbbi feltételezést támasztják alá. Az állami pénzügyi garanciák hiánya már nem mutat ilyen kedvező képet, hiszen a szervezetek közel harmada minősítette inkább, közel fele pedig nagy akadálynak ezt a problémát a régióban, bár együttesen ezek aránya is az országos részesedés alatt van (Függelék 22. táblázat). A pályázati támogatások időtartama esetében az országos aránynál kevesebb régióbeli szervezet nyilatkozta azt, hogy egyáltalán nem probléma, összességében mégis kedvezőbb a megítélése. A nem megfelelő pályázati kiírás egyértelműen kisebb problémát jelent a középdunántúli szervezeteknek, mint az országos összesítésben. A megrendelő részéről

késleltetett kifizetések hozzávetőlegesen az országosnak megfelelő mértékben jelentenek problémát, de kevesebb szervezet tartja komoly akadályozó tényezőnek. A programok

utófinanszírozása összességében véve problémát jelent a szervezetek számára, és csak 4,5%uk mondta azt, hogy inkább nem probléma számukra.

9.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások A hálózati tanácsadó irodák szükséges szolgáltatásaira vonatkozóan (93. ábra) a

folyamatkövető tanácsadást arányaiban véve a szervezetek döntő többsége (közel 90%) tartja inkább vagy kiemelkedően fontosnak (valamivel nagyobb arányban, mint országosan). (Függelék 75. ábra) A helyi fórumok szervezését azonban majdnem 10%-kal kisebb fontosságúnak ítélik meg, mint az országos összevetésben. A legjobb gyakorlat („best practice”)

megismertetése valamivel kisebb arányban elvárás a hálózattól a régióban, mint országos viszonylatban, de ez is megközelíti a válaszok 90%-át. A jogi tanácsadás régiós és országos viszonylatban is 90% feletti fontosságot kapott. Ezen belül a Közép-Dunántúlon nagyobb jelentőségűnek ítélik meg a fontosságát. A képzések szerepe valamelyest kisebb jelentőségű az országosnál, de így is 85% feletti a tevékenységet valamilyen mértékben fontosnak tartók részaránya a válaszokon belül.

286

93. ábra A tanácsadó irodák szükséges szolgáltatásai a Közép-Dunántúli régióban (%) Folyamatkövető tanácsadás Helyi fórumok szervezése „legjobb gyakorlat” (best practice) megismertetése* Jogi tanácsadás Képzések szervezése

Szakmai találkozók szervezése A szervezetek ellátása pályázati információkkal

3,34,3 15,3

30,2

13 15,3

39,2

13,3

Pénzügyi tanácsadás

3,76,6

Kommunikáció biztosítása az Irányító Hatósággal Nyertes pályázatok utókövetése

4

Szakmai partnerségek kialakulásának segítése 1,7 2,3 Szervezetfejlesztés Internetes hírlevél működtetése

23,3

3,7 11,6

Helyi foglalkoztatási ismeretek átadása

4 10,6

Nyomtatott hírlevél működtetése

7,3

Ismeretek átadása a Strukturális Alapokkal kapcsolatban 1,36 Partnerszervezeti adatbázis fenntartása

35,2 23,6

5

27,6

4,3

27,2

28,6

30,9

44,9

27,9

60%

6 6

13,6 5,3

23,3

28,6

40%

5,6

18,6

33,9

6,6

13,3 6,3

14,6

33,2

24,9

20%

25,9

32,9

21,9

5 8,6

34,9

18,3

5,3 4,3

26,6

23,3

26,9

3,3 15,6 2,3

0%

35,5

37,2

17,9

Internetes fórum működtetése

17,3

28,6

19,6

3 9

5

41,5

22,6

25,6

4,7

21,3

25,6

3,37,6

9,6 5,6

4,7

38,2

13

22,9

Internetezési lehetőség

12,3

34,6

17,3

5,3 11

4,7

36,5

25,9

15,3

5 6,3

35,9

53,2

16,9

9

5,3

42,2

27,9

2,7 9,3 2,3

32,6

21,9

22,9

27,6

Rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítása

Módszertani segítség a helyi szükségletek felméréséhez.

39,2

16,6

5

27,6

37,2

18,9

15

Nyomtatási, fénymásolási lehetőség Pályázati tanácsadás

36,5

4,7 7

37,2

23,9

2,34,7

23,6

34,6

16,3

14

5,6

32,9 37,2

22,9

3,7 8

Szakmai rendezvények szervezése 1,3 2,3

35,9

17,3

2,3 6

80%

8,3 6

100%

egyáltalán nem fontos inkább nem fontos inkább fontos fontos kiemelkedően fontos nem tudja/nem válaszol

287

A szakmai rendezvények szervezése mind országos, mind régiós szinten nagy fontosságot kapott a szükséges szolgáltatások felsorolásánál (90% feletti fontosságuk). A

nyomtatás, fénymásolási lehetőségek biztosítása egyaránt 50% körüli részesedéssel bír, vélhetően azért, mert a szervezetek jelentős része már rendelkezik ilyen lehetőségekkel. A

pályázati tanácsadás fontossága is 90% feletti arányban szerepel a válaszok között. A középdunántúli és országos vélemények erősen korrelálnak egymással. A szakmai találkozók

szervezése hasonló képet mutat fontosság alapján, mint az előző kategória. A KözépDunántúlon azonban kevesebb szervezet (a negyedük) tartja kiemelkedően fontosnak. A

szervezetek pályázati információkkal való ellátása szintén fontos (90% feletti érték) elvárás a hálózattal kapcsolatban. A rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítása nagyobb elvárás a hálózat irányába a Közép-dunántúli régióban, mint országos átlagban. A pénzügyi tanácsadás szerepe pedig valamelyest országos szinten magasabb, de mindkét szinten 80%-ot meghaladó a fontossága. A módszertani segítség biztosítása a helyi szükségletek felméréséhez 80% feletti fontosságot kapott a megkérdezett régiós szervezetektől, mely alig marad el az országostól. Az Irányító Hatósággal való kommunikáció biztosítása szintén hasonló jellegű, mint az előző elvárás – 80% feletti fontossággal bír országos és régiós szinten egyaránt. A nyertes pályázatok utókövetését régiós szinten kevéssé tartják fontosnak, mint országosan, de a Közép-Dunántúl esetében is megközelíti a 80%-ot. Az internetezési lehetőséget a régióban megkérdezett szervezetek 60%-a tartotta fontosnak, s ez az arány kismértékben meghaladja az országos átlagot. A szakmai

partnerségek kialakulásának segítése 95%-ot meghaladó mértékben kapott fontosságot országos szinten, régiós szinten 90% alatt marad aránya. A szervezetfejlesztés régiós és országos szinten is 90% körüli mértékben fontosnak tartott szolgáltatás a tanácsadó irodák irányába. Az internetes hírlevél és fórum működtetése mindkét esetben 80% feletti értéket kapott. A nyomtatott hírlevél működtetése kisebb jelentőséget kapott elsősorban a régiós válaszokat tekintve – a Közép-Dunántúlon alig haladta meg a 60%-os részesedést. A helyi foglalkoztatási ismeretek átadása hasonló részesedéssel bír országosan és régiós szinten egyaránt (80% feletti érték), de a közép-dunántúli szervezetek magasabb arányban tartották kiemelkedően fontosnak. A Strukturális Alapokkal kapcsolatos ismeretek

átadása meghatározó fontosságú mindkét területi szinten (95% körüli érték). A partnerszervezeti adatbázis fenntartása a Közép-Dunántúlon igen egyértelmű fontosságot kapott, hiszen minden szervezet kiemelkedően fontosnak, illetve fontosnak tartja. Ez arra utal,

288

hogy a partnerszervezetek ismerete, esetleges kapcsolatok kiépítése prioritást élvez a

régióban. 94. ábra Képzési igények a tanácsadói hálózattal szemben országosan és a Közép-dunántúli régióban I. (%) M UNK AJO GI ISM ERETEK K özép-Dunántúl 2,3

22,7

45,5

5

18,6

47,5

O rszágosan

29,5 21,3

0 7,6

TB JO GI ISM ERETEK K özép-Dunántúl 2,3

29,5

O rszágosan 5,6

47,7

25,2

18,2

43,5

17,3

2,3 8,3

PSZICH O LÓ GIAI ISM ERETEK K özép-Dunántúl O rszágosan

6,8

29,5

7

40,9

32,9

20,5

35,5

15,9

2,3 8,6

PÉNZÜGYI, K Ö NYVELÉSI ISM ERETEK K özép-Dunántúl 4,5 O rszágosan 4,3

18,2

43,2

13,6

4,5

29,5

41,5

35,9

4,7

VÁLLALK O ZÁSI ISM ERETEK K özép-Dunántúl

25

9,1

O rszágosan 4,3

47,7

16,3

46,5

13,6 4,5 26,2

6,6

A NO NPRO FIT SZERVEZETEK K EL K APCSO LATO S JO GI SZABÁLYO ZÁS M EGISM ERTETÉSE K özép-Dunántúl 2,3 9,1

45,5

O rszágosan 2,3 10

38,6

39,2

4,5

44,2

4,3

SZÁM ÍTÁSTECH NIK AI ISM ERETEK K özép-Dunántúl O rszágosan

34,1 13,3

0%

31,8

29,6

20%

semmiképp sem

inkább ne

mindenképp

nem tudja/nem válaszol

30,9

40%

60%

20,5 19,3

80%

4,5 7

100%

inkább

Az OFA-ROP Hálózat lehetséges képzéseivel kapcsolatban megvizsgált igények (94. ábra) közül a munkajogi ismeretek oktatására vonatkozóan a szervezetek háromnegyede 289

támogatná a megszervezését. Országosan valamivel alacsonyabb ez az arány (Függelék 47. táblázat). TB jogi ismeretekre vonatkozó képzés néhány százalékkal lenne csak kevéssé támogatott. A régiós arány az előbbihez hasonlóan alakul országos összehasonlításban. A pszichológiai ismeretekkel kapcsolatos képzés nagyobb arányban támogatott a KözépDunántúlon, mint országosan. A pénzügyi, könyvelési ismeretekkel kapcsolatos képzés támogatottsága már 80% körüli, s az országos arány valamelyest meghaladja a régiós értéket. A vállalkozási ismeretek esetében már szignifikáns eltérés mutatkozik az országos támogatottság javára, ebben az esetben a régió értéke szerényebb támogatást jelez. A

nonprofit szervezetekkel kapcsolatos jogi szabályozás ismertetése hasonló arányban támogatott régiósan és országosan is, s ez meghaladja a 80%-ot. A számítástechnikai

ismereteket illetően alig haladja meg az 50%-ot a támogatottság mindkét területi szinten. Ennek hátterében az áll, hogy a számítógép és az azzal kapcsolatos alapvető felhasználói ismeretek ma már szinte nélkülözhetetlenek. (Függelék 48. táblázat) A konfliktuskezelési technikákkal foglalkozó képzés nagy támogatottságot élvez (a régió vizsgált szervezetei között magasabbat, mint országosan), mely azt bizonyítja, hogy a szervezetek felismerték a jelentőségét a szervezetfejlesztéssel kapcsolatos módszertani alkalmazások előnyeit. (95. ábra) A lobbitechnikák megismerésére nyitottak a szervezetek, és bár a régiós támogatók aránya alacsonyabb az országosnál, aránya mégis meghaladja a 80%-ot. Adózási

ismeretekkel kapcsolatos képzésre a szervezetek mintegy felének van igénye mind országos, mind pedig regionális szinten. A nyelvi ismeretek bővítésére irányuló képzést csak a szervezetek mintegy 40%-a várja a Hálózattól, így elmondható, hogy ennek szerepe alárendelt. Operatív, szervezői

készségek fejlesztése iránt nagyobb igény mutatkozik – a szervezetek 80%-a igényelné egy ilyen jellegű képzés megszervezését. A sikeres pályázatíráshoz szükséges ismeretekre pedig a lehető legnagyobb szükség van – 90% körüli a támogató szervezetek aránya. Az EU-s ismereteknek is meglehetősen nagy igény mutatkozik a szervezeteknél, a régiós szervezetek közel 80%-a szerint a Hálózat servezzen ilyen jellegű képzéseket.

290

95. ábra Képzési igények a tanácsadói hálózattal szemben országosan és a Közép-dunántúli régióban II. (%) KO NFLIKTUSKEZELÉSI TECHNIKÁK Köz é p-Dunántúl

40,9

11,4

9,1

39,9

18,3

O rsz ágosan 5,3

34,1

4,5

30,6

6

34,1

4,5

LO BBITECHNIKÁK 43,2

Köz é p-Dunántúl 2,3 15,9

8

40,5

39,2

O rsz ágosan 3,3 9 ADÓ ZÁSI ISMERETEK

O rsz ágosan

18,6

26,9

33,9

14,6

6

11,4

22,7

34,1

25

Köz é p-Dunántúl 6,8

NYELVI ISMERETEK Köz é p-Dunántúl O rsz ágosan

26,6

30,6

14

4,5

20,5

22,7

38,6

13,6

20,9

8

29,5

4,5

OPERATÍV, SZERVEZŐI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Köz é p-Dunántúl 6,8 11,4

47,7

O rsz ágosan 3,7 13

29,9

46,2

7,3

A SIKERES PÁLYÁZATÍRÁSHO Z SZÜKSÉGES ISMERETEK Köz é p-Dunántúl 4,54,5

27,3

O rsz ágosan 24,3

28,6

59,1

4,5

61,5

3,7

EU-S ISMERETEK Köz é p-Dunántúl O rsz ágosan 4,3

0%

13,6

36,4 36,5

11

20%

40%

60%

semmiképp sem

inkább ne

inkább

mindenképp

36,4

9,1

40,5

7,6

80%

100%

ne m tudja/ne m válasz ol

Arra a kérdésre, hogy a képzések akkreditáltak legyenek-e, a szervezetek 72,7%-a válaszolt úgy, hogy fontos lenne. Bár arányaiban véve kevesebb szervezet gondolta úgy, hogy nagyon fontos ez a tény, mégis nagy jelentőséget kell tulajdonítani a képzések akkreditáltságának. (96. ábra)

291

96. ábra A képzések akkreditált voltának fontossága országosan és a Közép-dunántúli régióban (%)

Országosan

37,5

Közép-Dunántúl

31,6

29,5

0%

20%

nagyon fontos inkább nem fontos

43,2

40%

16,6

11,3

20,5

60%

80%

6,8 0,0

100%

inkább fontos egyáltalán nem fontos

ne m tudja/ne m válasz ol

9.5.3 Az együttműködés formái Az egyes kérdések kapcsán különböző tanácsadási formákat választhattak a szervezetek. A

szakmai kérdések esetében a csoportos folyamatos tanácsadási formát tarják a vizsgált szervezetek a leghatékonyabbnak (Függelék 43. táblázat). Pénzügyi kérdésekben az egyéni eseti tanácsadást tekintik célravezetőnek a Közép-Dunántúlon. Jogi kérdésekben megoszlanak a vélemények, de a régiót illetően, az országoshoz hasonlóan itt is az egyéni eseti lett leghatékonyabbnak tartott tanácsadási forma (97. ábra) (Függelék 76. ábra). A projektek előkészítéséhez kötődő kérdésekben (az országostól eltérően) szintén az egyéni eseti tanácsadási formát tekintik a leghatékonyabbnak (Függelék 44. táblázat). A

humánerőforrással kapcsolatos kérdésekben a csoportos folyamatos tanácsadás tűnik a szervezetek számára a legcélravezetőbbnek. Az infrastrukturális kérdésekben nagy arányban – az országos egyéni eseti tanácsadás ellenére – a csoportos folyamatos tanácsadást tartják a legeredményesebbnek. A projektek működtetéséhez kötődő feladatok, kérdések esetében a szervezetek közel kétharmada az egyéni eseti tanácsadást preferálja a KözépDunántúlon. Ugyanezt az eredményt adja a projektek elszámolásához kötődő kérdések köre, valamint a projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdések. Tehát a személyesebb (a szervezet tevékenységével kapcsolatos) kérdésekben az egyéni eseti tanácsadást, a publikusabb – elsősorban technikai jellegű

– kérdésekben pedig a

csoportos folyamatos tanácsadást részesítik előnyben a Közép-dunántúli régió szervezetei.

292

97. ábra Az egyes szolgáltatásokhoz leghatékonyabbnak tartott tanácsadási formák országosan és a Közép-dunántúli régióban (%) SZAKMAI KÉRDÉSEK

Köz é p-Dunántúl

22,7

29,5

6,8

17,6 2,7

16,3

24,3

39,2

O rsz ágosan

0

40,9

PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK

0

22,7

11,4

22,7

43,2

Köz é p-Dunántúl

9 5,3 3

29,6

53,2

O rsz ágosan

JO GI KÉRDÉSEK

0

20,5

22,7

20,5

36,4

Köz é p-Dunántúl

7 3,7

13

17,3

59,1

O rsz ágosan

PROJEKTEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK O rsz ágosan

9,1

31,8

9,1 6,8

16,3

28,9

14,3 3,3

43,2

Köz é p-Dunántúl

2,7

21,9

28,2

20,6

26,6

HUMÁNERŐFORRÁS KÉRDÉSEI O rsz ágosan

37,2

Köz é p-Dunántúl

38,6

13,6 0

40,9

6,8

INFRASTRUKTURÁLIS KÉRDÉSEK

Köz é p-Dunántúl

18,2

47,7

15,9

18,2

11,6 8,6

21,3

14,3

44,2

O rsz ágosan

0

PROJEKTEK MŰKÖDTETÉSÉHEZ KÖTŐDŐ FELADATO K, KÉRDÉSEK O rsz ágosan

35,2

19,9 65,9

Köz é p-Dunántúl

2,7

24,6

17,6

9,1 6,80

18,2

PROJEKTEK ELSZÁMOLÁSÁHOZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK 49,2

O rsz ágosan

61,4

Köz é p-Dunántúl

12 2,7

13

23,3 20,5

9,1 9,1 0

PRO JEKTEK EREDMÉNYEINEK ELTERJESZTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK O rsz ágosan Köz é p-Dunántúl

0% egyéni eseti csoportos folyamatos

24,3

31,2

10,3 45,5

20%

6,8

40%

egyéni folyamatos

5,6

28,6 25

60%

0

22,7

80%

100%

csoportos eseti

ne m tudja/ne m válasz ol

293

Komoly kérdést vet fel a szakmai tanácsadás területén a nem személyes, hanem az elektronikus

(telefonos

és

internetes)

kommunikációs

csatornákon

keresztüli

szolgáltatás, mégpedig a szervezetek infrastrukturális ellátottsága miatt. Azonban a korábbiakban ismertetett, kifejezetten pozitív kép miatt nem meglepő, hogy a válaszadó szervezetek rugalmasan álltak a kérdéshez, és viszonylag nyitottnak bizonyultak a telefonos és internetes tanácsadás kapcsán. (98. ábra) A Közép-dunántúli régió

szervezeteinek véleménye gyakorlatilag megegyezik az országos átlaggal. Olyan kérdéskör, melyben sem a telefonos, sem az internetes tanácsadást nem tartják megfelelőnek a válaszadó szervezetek, egyedül a projekteket érintő kérdésekben fordulnak elő, de rendkívül kis százalékban. Mindkét tanácsadási formát többségében támogatják a szervezetek a következő kérdésekben: projekt előkészítését érintő kérdések, a humán erőforrás kérdései, projektek működtetéséhez kötődő feladatok. Jellemző, hogy ezekben a kérdésekben ha nem mindkettőt, akkor inkább az internetes tanácsadás preferálása jellemző.

Szakmai kérdések esetén a szervezetek vagy kizárólag az internetes, vagy mindkét tanácsadási formát elfogadták. Pénzügyi kérdésekben hasonló a helyzet, de növekszik a telefonos tanácsadást egyedül megfelelőnek tartók aránya. Jogi kérdéseket egyértelműen újra leginkább Interneten vitatnának meg, míg a projektek előkészítéséhez kötődő kérdések már mindkét forma megfelel, ahogyan a humán erőforrást érintő kérdések esetén is. Az infrastrukturális kérdéseket kevesen vitatnák meg telefonon, a projektek működtetéséhez és elszámolásához kötődő feladatok viszont ismét jóval nyitottabb kérdésként jelentkeznek: a telefonos és internetes tanácsadás egyaránt elfogadható a Közép-dunántúli szervezetek számára. A projektek elterjesztéséhez kötődő kérdések esetében kiemelkedően magas azoknak az aránya, akik az Internetet érzik e kérdés megvitatásához a legalkalmasabbnak.

294

98. ábra Telefonos, illetve internetes tanácsadási formák ajánlása országosan és a Közép-dunántúli régióban (%) SZAKMAI KÉRDÉSEK O rsz ágosan 0,3 Köz é p-Dunántúl 0

29,9

3,7

38,6

0

26,2

39,9

22,7

38,6

PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK O rsz ágosan 1,3 Köz é p-Dunántúl 0

23,6

37,2

32,9

25

34,1

38,6

5 2,3

JO GI KÉRDÉSEK O rsz ágosan 0,7 Köz é p-Dunántúl 0

23,3

28,6

42,2

0

27,3

27,3

45,5

5,3

PROJEKTEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK O rsz ágosan 1 Köz é p-Dunántúl 0

29,2

24,9

41,2

0

45,5

15,9

38,6

3,7

HUMÁNERŐFORRÁS KÉRDÉSEI O rsz ágosan 2 Köz é p-Dunántúl 0

26,9

23,9

40,5

2,3

40,9

20,5

36,4

6,6

INFRASTRUKTURÁLIS KÉRDÉSEK O rsz ágosan 1,7 Köz é p-Dunántúl 0

23,3

20,9

44,5

4,5

36,4

15,9

43,2

9,6

PROJEKTEK MŰKÖDTETÉSÉHEZ KÖTŐDŐ FELADATO K, KÉRDÉSEK O rsz ágosan 1 Köz é p-Dunántúl 2,3

41,2

24,9

29,2

31,8

29,5

3,7

36,4

0

26,6

4,7

PROJEKTEK ELSZÁMOLÁSÁHOZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK O rsz ágosan 0,3 Köz é p-Dunántúl 0

36,9

31,6

36,4

27,3

36,4

0

PRO JEKTEK EREDMÉNYEINEK ELTERJESZTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK O rsz ágosan 0,7

61,8

9,3

Köz é p-Dunántúl 2,3

59,1

9,1

0%

Egyik sem Telefonos tanácsadás

20%

40%

60%

23,6 29,5

80%

4,7 0

100%

Internetes tanácsadás Mindkettő

ne m tudja/ne m válasz ol

295

Az OFA-ROP Hálózattól kapott képzések hatásossága és hatékonysága erősen függ a képzések megfelelő célzottságától, értve ezt a képzések gyakoriságára és munkaidőhöz viszonyított helyzetére is. A Közép-dunántúli régióban az országos átlaghoz hasonló vélemény mutatkozik e kérdésben, kisebb hangsúly-eltolódásokkal (99. ábra). 99. ábra A megfelelő képzési formák a Közép-dunántúli régióban (%)

Országosan

18,3

Közép-Dunántúl

22,7

0%

8,3

53,2

6,8 20%

45,5 40%

16,9 18,2

60%

80%

3,3 6,8 100%

egynapos képzés többnapos folyamatos képzés több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzés több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzés nem tudja/nem válaszol

A Közép-Dunántúl szervezetei zömében több alkalomból álló, alkalmanként egynapos

képzéseket fogadnának szívesen. Az országos viszonyokhoz képest alacsonyabb azoknak az aránya, akik többnapos folyamatos képzésen vennének részt leginkább, és magasabb azoké, akik egynapost, és akik több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzést szeretnének a Hálózat szolgáltatásai között. A válaszadó szervezetek számára a leginkább megfelelő képzési időpont hétköznap, munkaidőn belül van, ez az országos átlagtól jócskán elmarad. Ebben a régióban sokkal

többen jelezték azt, hogy a hétköznap munkaidő utáni órák, illetve a hétvégék felelnének meg a leginkább (100. ábra). Ez a kérdés a Hálózat Közép-dunántúli irodája számára

komoly kérdést vet fel, hiszen egyértelműen látszik, hogy ebben a régióban az időkeretek rendkívül rugalmas kezelésére, illetve eltérő igények kielégítésére kell felkészülni, amennyiben el akarnak jutni a célcsoport lehető legtöbb képviselőjéhez.

296

100. ábra A megfelelő képzési időpont a Közép-dunántúli régióban (%) Országosan

10,3

67,1

Közép-Dunántúl

20%

3,7

20,5

2,3

25

52,3

0%

18,9

40%

60%

80%

hétköznap munkaidőben

hétköznap munkaidő után

hétvégén

nem tudja/nem válaszol

100%

A Közép-dunántúli régió megvizsgált szervezeteinek legfontosabb jellemzői: •

A fő tevékenységet és a legfontosabb célcsoportot tekintve is nagymértékben eltérnek az országos átlagtól: a mentális segítségnyújtás és a megváltozott munkaképességűek felvállalása jellemző.

•

Országos összehasonlításban itt a legmagasabb a költségvetési támogatás aránya.

•

A beadott pályázatok mennyisége elmarad az országos átlagtól, míg az elutasított pályázatok aránya kisebb, tehát az alacsonyabb pályázati aktivitás magasabb eredményességgel

párosul.

A

régió

szervezeteinek

pályázatai

nagyfokú

koncentrációt mutatnak. •

Megalapozottabb, körültekintőbb szükségletfeltárásokat végeznek.

•

A kapcsolatokat elsősorban a helyi önkormányzatok és a minisztériumok irányában tartják. A médiákkal való kapcsolattartás helyi szinten, illetve az országos írott és elektronikus médiákkal jónak mondható.

•

A hálózatok szerepét fontosnak tartják, azonban erősíteni kell az együttműködés során a közös érdekeket és célokat, az informális kapcsolatokat, a részvételi motiváltságot és az együttműködés széleskörű elismertségét, melyet a hálózati sikeresség alapelemének tartanak.

•

A szervezetek szerint a piaci és a nonprofit tevékenység kevésbé egyeztethető össze, azonban vannak olyan piacorientált területek, melyeket a nonprofit szervezetek is felvállalhatnak, de jórészt csak kiegészítő jelleggel.

•

Pénzügyi téren viszonylag kedvező helyzetben vannak a szervezetek, azonban a humánerőforrások tekintetében vannak hiányosságok. 297

•

A hálózattal kapcsolatos elvárások tekintetében szinte csak a technikai jellegű szolgáltatások nem kaptak preferált szerepet.

•

A képzések tekintetében elsősorban a jogi jellegű ismeretek átadását igénylik.

•

A szervezet belső tevékenységével kapcsolatos kérdésekben az egyéni eseti tanácsadást, a publikusabb, technikai jellegű kérdésekben a csoportos folyamatos tanácsadást részesítik előnyben a szervezetek.

•

A telefonos tanácsadással szemben az esetek többségében az internetes formát preferálják, de összességében mindkettőt tekintve megvan a fogadókészség.

•

A képzési tematika tekintetében viszonylag egyöntetűek az elvárások, annak formájában viszont nagy változatosságú igényekkel élnek a szervezetek.

298

299

10. A Nyugat-dunántúli régió 10.1 Regionális helyzetkép 10.1.1 Szervezeti jellemzők Az elkészült szükséglet- és igényfeltárás során a Nyugat-dunántúli régióban 50, a szociális gazdaságban jelenleg, vagy potenciálisan érintett nonprofit szervezet megkérdezésére került sor: 18 Győr-Moson-Sopron, 19 Zala, 13 Vas megyében (32. ábra). 101. ábra A válaszadók megyei megoszlása

Győr-MosonSopron

26,0%

Zala Vas

36,0%

38,0%

A régió válaszadó szervezeteinek közel kétharmada (64%) megyeközponti székhellyel rendelkezik; ez érdemben magasabb az országosan jellemzőnél (53,2%) (Függelék 4. ábra). A megyeszékhelyek dominanciája – főként, ha a szervezetek tevékenységének hatóköre nem lép túl a város határain – azt a problémát veti fel, hogy a nonprofit szervezetek által nyújtott hiánypótló szolgáltatások éppen ott nem, vagy kevéssé elérhetőek, ahol a nagyobb szükség lenne rájuk. Az országos átlaghoz képest viszonylag magas a községi székhellyel rendelkező szervezetek aránya (22%) is, míg az egyéb városi székhellyel rendelkezőké rendkívül

alacsony (10%, az országos átlag 23,3%); ennek okai a régió településszerkezetében keresendők. A régió vizsgált szervezetinek közel harmada alapítványi formában működik (32%), ez

magasabb az országosan jellemzőnél (26,2%) (Függelék 1. táblázat). Az átlagosnál kevésbé népszerű jogi forma az egyesületi (országosan: 53,8%, a régióban: 30%). A vizsgált szervezetek közel ötöde „egyéb”-ként aposztrofálta önmagát, ez főként a nonprofit jelleggel működő cigány kisebbségi önkormányzatok mintában történő megjelenéséből következik. Az országos jellemzőnél ugyancsak népszerűbb forma a szövetség (8%).

300

A régióban – a szolgáltatások eredményessége szempontjából legkedvezőbb – lokális

vagy kistérségi hatókörrel rendelkező szervezetek aránya 46%; ez nem tér el érdemben az országos átlagtól (47,6%) (Függelék 7. ábra). A országosan jellemzőnél lényegesen – mintegy 10 százalékponttal – magasabb azonban a tevékenységüket regionálisan végző szervezetek hányada (26%). A válaszadók ugyancsak kicsit több mint negyede (26%) szolgáltat megyei, 2%-uk országos szinten. A vizsgált Nyugat-dunántúli szervezetek relatív többsége közhasznú (44%), közel harmaduk kiemelten közhasznú (30%), míg közel negyedük nem közhasznú (24%); ez az országos átlagtól nem mutat érdemi eltérést (Függelék 9. ábra). 10.1.2 Szakmai jellemzők és célok A szervezetek szakmai jellemzőinek és céljainak minél szélesebb körű ismerete kiemelkedően fontos a stratégiai tervezésben. A vizsgált nyugat-dunántúli szervezetek körében az országosan jellemzőnél (33,9%)

alacsonyabb a közvetlenül foglalkoztatásra irányuló tapasztalattal nem rendelkező szervezetek (26%) hányada. 32. táblázat Az egyes tevékenységek felvállalása (%) Nyugat-Dunántúl Országosan 38 Képzés 55,5 46 foglalkoztatási programok kivitelezése* 49,5 32 munkaközvetítés* 27,2 26 Közmunka szervezése* 11,3 16 közcélú munka szervezése* 7,3 24 közhasznú munka szervezése* 17,6 8 tranzitfoglalkoztatás* 10 52 Érdekvédelem 56,1 22 módszertani tevékenység, kutatás* 31,6 52 szakmai fórumok szervezése* 53,8 34 foglalkozási rehabilitációs programok 29,6 62 mentális segítségnyújtás* 55,5 48 munkára felkészítő tréning* 38,5 32 álláskeresési tréning 33,9 48 szociális támogatás* 39,5 26 pályaválasztási tanácsadás 27,2 80 tanácsadás* 66,4

A régióban az átlagosnál érdemben magasabb a hagyományos foglalkozatási

programokat – így közmunkát (26%), közhasznú munkát (24%), valamint közcélú munkát 301

(16%) – szervezők hányada; az ilyen jellegű gyakorlat a szociális gazdaság körébe tartozó helyi foglalkoztatási projektek sikeres kivitelezésében és hosszú távú fenntartásában kiemelkedően fontos szerepet játszik (32. táblázat). Ugyancsak az általában jellemzőnél

jobban elterjed a támogató szolgáltatások több formája, így a szociális támogatás (48%), a mentális segítségnyújtás (62%), valamint a munkára felkészítő tréning (48%). Kevéssé

jellemző azonban néhány a szervezeten kívülre, más szervezetek számára nyújtott szolgáltatás - így a módszertani tevékenység, kutatás (22%), valamint a képzés (38%). A Nyugat-dunántúli régióban a vizsgált szervezeteknek kimagasló hányada szolgáltat három hagyományosnak tekinthető célcsoport – tartós munkanélküliek (64%), etnikai

kisebbség (62%), valamint hátrányos helyzetű családok (58%) – számára; emellett a szenvedélybetegek (22%), az állami gondozottak (24%), valamint a hajléktalanok (26%) az országosan jellemzőnél nagyobb arányú felvállalása is jellemző (33. táblázat).

33. táblázat Az egyes tevékenységek felvállalása (%) Nyugat-Dunántúl Országosan diplomás pályakezdő munkanélküliek 30 27,9 nem diplomás pályakezdő munkanélküliek 46 39,2 tartós munkanélküliek* 64 49,2 Szenvedélybetegek 22 13,3 fogyatékossággal élők* 32 33,2 etnikai kisebbség* 62 41,2 állami gondozottak 24 15,3 hajléktalanok* 26 12,6 megváltozott munkaképességűek 38 40,9 Menekültek 6 4,3 hátrányos helyzetű családok 58 48,2 40 év felettiek 44 38,9 Nők 46 39,5 nonprofit szervezetek 22 35,9 Önkormányzatok 16 16,6 érdekképviseleti szervek 10 13,6 Egyéb 10 16,6 Az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb azonban a más nonprofit szervezetek részére (22%) szolgáltatásokat nyújtó szervezetek aránya; e régióban a kialakítandó Hálózat mindenképpen hiánypótló szerepet tölthet be. A stratégiai tervezés aspektusából kiemelkedően lényeges a szervezetek pályázási szándékainak, valamint motivációs tényezőinek a feltérképezése, mely részletesen a 9.2.2 fejezetben kerül kifejtésre.

302

10.1.3 Gazdasági jellemzők A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek jellemzői feltérképezésének kiemelkedően fontos elemét képezi költségvetésük bevételi oldalának elemzése, hiszen fontos információkkal szolgál a szervezetek pénzügyi stabilitásáról és végső soron életképességükről. A Nyugat-dunántúli régióban – az országos tendenciákhoz hasonlóan – pályázati

források adják a bevételek legnagyobb hányadát (52,1%) (102. ábra). 102. ábra A 2004-es költségvetés bevételeinek összetevői (%)

Országosan 6,6

54,5

Nyugat4,8 Dunántúl 0%

52,1

20%

Vállalkozói tevékenység Normatív költségvetési támogatás Támogatás piaci szereplőktől Tagdíj* Saját tőke

8

7,3 2,8 5,4

9,9 6,3 8,2

40%

60%

5,6

4,9 6,5 5,3

80%

100%

Pályázati forrás* Nem normatív költségvetési támogatás* SZJA 1% Adományok

Az országos tendenciáktól való érdemi eltérés egy forrás esetén figyelhető meg: míg a régió vizsgált szervezetei bevételük átlagosan 8,2%-át kapják piaci szereplőktől, ez az arány országos viszonylatban mindössze 2,8%. A szervezetek bevételeinek átlagosan legalább 5%-át jelenti a normatív költségvetési támogatás (9,9%), a nem normatív költségvetési támogatás (6,3%), az adományok (6,5%), valamint a saját tőke (5,3%). A szervezetek, valamint projektjeik működtetése során felmerülhetnek finanszírozási problémák; ezek nagyban befolyásolhatják mind a szektor foglalkoztatást segítő tevékenységre irányuló kapacitását, mind a munka sikerességét (Függelék 56. ábra). A Nyugat-dunántúli régióban – az országos átlaggal megegyezően – a szervezetek közel fele (48,2%) szembesült az elmúlt két esztendőben a projektek működtetése terén

finanszírozási problémával. A szervezet fenntartását tekintve 40%-uk számolt be nehézségekről; ez kevesebb az átlagosan jellemzőnél (53,5%), azonban nyilvánvalóan

összefüggésben lehet a jelenleg inaktív, valamint irodával nem rendelkező szervezetek országosnál magasabb régiós arányával.

303

10.1.4 Hálózatok és kapcsolati rendszerek A nonprofit szektor működését és hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a szervezetek kapcsolati hálója, melyet alapvetően három aspektusból lehet megvizsgálni: a nonprofit szektor és az állami szereplők, a nonprofit szektor és a piaci szereplők, valamint a nonprofit szektor belső viszonylatainak segítségével. A potenciális partnerekkel való kapcsolatok jellegét jól jelzik a velük kapcsolatos attitűdök. Az állami szektorral kapcsolatosan 6 negatív tartalmú állítás került megfogalmazásra (Függelék 27. táblázat). A Nyugat-dunántúli régió válaszadóinak döntő többsége három állítás esetében fejezte ki egyetértését: •

A hatályos törvények számos területen nem motiválják az állami szektor intézményeit a nonprofitokkal történő együttműködésre (58%),

•

az állami szektor intézményei és a nonprofit szervezetek között gyakran merül fel pénzügyi ellenérdekeltség (56%),

•

valamint az állami szektor intézményei gyakran nem „nem veszik komolyan” a civileket (52%).

A régió válaszadóit az országosan jellemzőnél lényegesen nagyobb bizonytalanság

jellemzi az állami szektor intézményeivel kapcsolatban megfogalmazott állítások tekintetében. A nem válaszolók országosan átlagosan tapasztalható 3-9 %-os arányával szemben ebben a régióban 14-18 %-os válaszhiányok voltak jellemzőek. Két állítás kapcsán is előfordult, hogy a nem válaszolók, valamint az is-is választ adók kiemelkedően magas hányadának köszönhetően a régiós kép érdemben eltért az országosan jellemzőtől. A „Az állami szektor intézményei más szerepet szánnak a nonprofit szervezeteknek, mint amit azok fel akarnak vállalni” kijelentést esetében az is-is választ adók aránya (42%) közel kétszerese az átlagosnak (24,3%), a nem válaszolók hányada pedig attól 10 százalékponttal magasabb; ezzel párhuzamosan az inkább egyetértők országosan jellemző 60,4%-os arányához képest ebben a régióban hányaduk 40%-ot tesz ki. A „Nonprofit szervezetek jelentős része nem rendelkezik megfelelő humán erőforrás kapacitással az állami szektor intézményeivel közösen megvalósítandó, nagyobb volumenű projektekhez” állítás esetében hasonlóképpen alakul a helyzet: az is-is (26%) választ adók, valamint a válaszhiányok (16%) átlagosnál érdemben magasabb hányada mellett az inkább, vagy egyáltalán nem egyetértők (18%), illetve a inkább, vagy teljesen egyetértők (40%) országosan jellemzőnél alacsonyabb aránya figyelhető meg.

304

A válaszadók relatív többsége „Az állami szektor intézményei és a nonprofit szervezetek munkatársai között gyakoriak a személyes ellentétek” (44%) állítás esetében úgy vélekedett, hogy az egyáltalán nem, vagy inkább nem jellemző. A piaci és a nonprofit szektor kapcsolatára vonatkozóan 5 negatív tartalmú állítás került megfogalmazásra (Függelék 28. táblázat). Összességében a válaszadók piaci

szektorral kapcsolatos attitűdjei az állami szektorhoz kötődőekhez képest kedvezőbbek. A bizonytalanok (is-is választ adók) aránya országos viszonylatban is meglehetősen magas (21,6-27,2%), azonban ebben a régióban

- az állami szektor esetében tapasztalhatóhoz

hasonlóan – még magasabb (26-38%). A bizonytalanok nagy aránya mellett a válaszadók relatív többsége inkább, vagy teljes

mértékben egyetért a következő állításokkal: •

A

nonprofit

szervezetek

jelentős

humánerőforrás-kapacitással

a

része

piaci

nem

szektor

rendelkezik

megfelelő

szervezeteivel

közösen

megvalósítandó, nagyobb volumenű projektekhez (50%, is-is választ adók aránya: 26%) •

a piaci szektor intézményei gyakran nem „nem veszik komolyan” a civileket (48%, is-is választ adók aránya: 38%).

•

valamint a hatályos törvények nem teszik lehetővé a piaci szektor szervezetei és a nonprofit szektor hatékony együttműködését (44%, is-is választ adók aránya: 30%).

A válaszadók relatív többsége (46%) kisebb-nagyobb mértékben elutasítja azt az állítást, hogy a „Piaci szektor szervezetei és a nonprofit szervezetek munkatársai között gyakoriak a

személyes ellentétek”; a bizonytalanok aránya ez esetben is 30%. A szektoron belüli együttműködések lehetséges akadályainak megítélését tekintve is az országos átlagnál lényegesen kisebb arányban alkottak véleményt a Nyugat-dunántúli

régió válaszadói: míg országos viszonylatban a nem válaszolók aránya 6,6-11,3% között mozgott, addig ebben a régióban 20-34% között ingadozott (Függelék 62-64. ábra). Az országosan jellemzőnél egy esetben fogalmaztak meg lényegileg markánsabb véleményt

e

régió

képviselői:

a

„versenytárs

helyzetet”

a

nonprofit

szektor

együttműködésének komoly akadályozójaként látja döntő többségük (58%). A válaszadók

relatív többsége nagy mértékben vagy teljes mértékben akadályként látja a „pénzügyi ellenérdekeltségeket” (38%, nem válaszolt: 26%), valamint a „kis civil – nagy civil ellentétet” (30%, nem válaszolt: 34%) is.

305

Egyáltalán nem, vagy kis mértékben ért egyet a megkérdezett nyugat-dunántúli szervezetek relatív többsége azzal, hogy „generációs ellentétek” (46%, nem válaszolt: 32%), valamint „személyi ellentétek” (46%, nem válaszolt: 32%) gátolnák a közös munkát. Rendkívül megosztottak a „politikai ellentétek”, valamint „a törvényi háttér

hiányosságai” akadályozó tényezőként való értékelésében: ez esetekben az egyáltalán nem, vagy kismértékben, a közepes mértékben valamint a nagymértékben vagy teljesen választ adók hányada között nincs számottevő különbség. Az „együttműködési képesség hiányát”, valamint a „koordináció hiányát” a válaszadók abszolút többsége (40, illetve 42%) közepes mértékben értékeli akadályozó tényezőnek. A vizsgált nyugat-dunántúli szervezeteknek – az országosan jellemzőnél (71,1%)

lényegesen kisebb hányada – mindössze 48 %-a tagja valamelyik hazai szakmai hálózatnak (Függelék 70. ábra). Az országos átlagnál (24,9%) nagyobb arányuk tartja azonban a szakmai hálózatok szerepét tekintélyesnek (32%), míg 24%-uk szerint csekély jelentőséggel bírnak, 14%-uk úgy vélekedik, hogy a hálózatok semmiféle befolyással nem rendelkeznek, pedig nagy szükség lenne a munkájukra. (Függelék 68. ábra). A hálózati együttműködés sikerkritériumairól a 9.3.2. fejezetben lesz szó. 10.1.5 Humánerőforrás és infrastruktúra A szervezetek pályázati kapacitását, munkakultúráját, munkájuk minőségét és sikerességét érdemben meghatározza a munkatársak száma, végzettsége, korösszetétele, tapasztalata, valamint a szervezet rendelkezésére álló infrastruktúra. A vizsgált Nyugat-dunántúli nonprofit szervezetek által foglalkoztatottak átlagos

létszáma (15,2 fő) az országosan jellemzővel (17,1 fő) közel megegyező, ezen belül a szervezetek szakmai munkatársak átlagos létszáma 6,9, a gazdasági munkatársaké 1, az operatív munkatársaké 2,6 fő. Leginkább a szakmai munkatársak közül kerülnek ki a használható nyelvtudással rendelkezők (2,1 fő), számuk teljes mértékben megegyezik az országos átlaggal. A szervezetek foglalkoztatottainak státuszát áttekintve tapasztalható, hogy az országos átlagtól is nagyobb arányban jellemző ebben a régióban a teljes munkaidős főállású alkalmazotti forma (7,4 fő), elsősorban a szakmai munkatársak körében, míg gazdasági munkatársat alig találunk e kategóriában. Említésre méltó még a régióban a közhasznú

306

foglalkoztatottak száma (2,1), illetve a többi kategóriához képest magas az önkéntesek száma is. A Nyugat-dunántúli régió válaszadó szervezetei által foglalkoztatottak korösszetétele nagyobb részben az országos átlagokhoz képest kiegyenlítettebben alakul: a két szélső kivételével minden korcsoport hasonló arányban van jelen, 2,1 és 2,8 fő közötti értékekkel, legmagasabb a 41-50 év közöttiek száma. A munkatársak végzettségét tekintve megállapítható, hogy a megkérdezett szervezetek munkatársainak 46%-a rendelkezik főiskolai vagy egyetemi diplomával, emellett további 34,8% szerzett érettségit, vagyis a nonprofit szféra vonzó lehet a magasabban kvalifikált munkaerő számára is. Az országos átlagtól a régió értékei jelentősebb mértékben csupán a szakiskolát és szakmunkásképzőt végzettek tekintetében térnek el, érdekes módon ezek a személyek főként a szakmai munkatársak körét gyarapítják, ezt a funkciót a magasabb végzettségűek segítségével vélhetően eredményesen be tudják tölteni. A nyugat-dunántúli szervezetek humánerőforrásának jelentős része – az országos tendenciáknak megfelelően – szociális területen képezte magát, de kiemelkedő az egészségügyi és pedagógusi végzettséggel rendelkezők aránya is. A gazdasági végzettségű munkatársak aránya elmarad az országos átlagtól, ezáltal a programok és pályázatok pénzügyi megalapozottsága komoly problémákba ütközhet. Szintén nagy segítséget jelenthetne a mindennapi munkavégzés során egy-egy jogi képesítésű foglalkoztatott, aki szaktudásával hozzájárulhatna bizonyos TB-, munkajogi vagy egyéb – a nonprofit szervezetekkel kapcsolatos – jogi kérdések tisztázásához. A Nyugat-dunántúli régió mintában szereplő szervezeteinél a munkatársak 1/3-1/3 arányban korábban már dolgoztak a verseny-, illetve a közszférában, számukra a rugalmas időbeosztás és a tenni akarás vágya vonzhatta a civil szektorba. A pályakezdők száma (2,3 fő) országos viszonylatban magasnak számít, ellenben meglehetősen alacsony azoknak a száma

(0,7 fő) és aránya, akik már ezelőtt is csak nonprofit szervezetnél dolgoztak. Ez alapján feltételezhetnénk, hogy a szervezetek humán tőkéje nem rendelkezik kellő civil munkatapasztalattal, de erre rácáfolnak a következő adatok: a foglalkoztatottak 55,3%-a

legalább 2 éve dolgozik a nonprofit szférában, ezen belül 36,8% minimum 5 éve. A pályakezdők elhelyezkedését támogató programok terjedésének köszönhetően egyre magasabb a pályakezdők aránya is, jóllehet az országos átlagot még mindig nem éri el. A Nyugat-Dunántúlon a szervezetek fele veszi igénybe külső szakértő segítségét, érdekes módon főképpen a közszférából, ami – tekintve, hogy elvileg egy köztisztviselő

307

pénzért tanácsadói tevékenységet nem végezhet – egy sajátságos kapcsolati viszonyt feltételezhet. A vizsgált Nyugat-Dunántúli szervezetek 82%-a rendelkezik irodával (Függelék 44. ábra), melynek átlagos mérete 76,5 m2 (Függelék 45. ábra); mindkét érték az országos átlaggal (81,4%, illetve 80,4 m2) gyakorlatilag megegyező. A régió válaszadó szervezetei körében az országosan jellemzőnél némileg alacsonyabb az irodájukat bérlő szervezetek hányada (16%, az országos átlag 30,6%), a saját

tulajdonnal rendelkező szervezetek magasabb aránya (24%) mellett (Függelék 46. ábra). A szervezetek relatív többsége (34%) – az országos tendenciához hasonlóan – ebben a régióban is ingyenesen használ egy nem a tulajdonában lévő helyiséget (34%). A megkérdezettek 50%-a rendelkezik 0-15 fő befogadására alkalmas teremmel. 16-50 főt befogadni képes helyiséggel 32%-uk bír; arányuk magasabb az országosan általában jellemző értéknél. Az iroda célcsoport által történő megközelíthetőségét a nyugat-dunántúli szervezetek 80%-a jónak vagy nagyon jónak ítéli; ez nem tér el érdemben országosan jellemzőtől. Az iroda megközelíthetőségét a fizikai akadálymentesség szempontjából megosztottabbak a szervezetek: összesítve a válaszadók 58%-a minősítette inkább vagy nagyon jónak irodájuk elérhetőségét a testi fogyatékkal élők számára, s csupán 6%-uk ítélte nagyon rossznak a helyzetet – mindez országos viszonylatban jónak mondható. Az egyéb telephellyel rendelkezők aránya a második legmagasabb az országban (38%), ezen belül a többség saját ingatlannal rendelkezik, kisebb részük pedig más szervezettől bérel. A végzés potenciális hatékonyságáról az irodák felszereltsége is sokat elárulhat. Megdöbbentő adat, hogy a régióban a szervezeteknek mindössze 50%-a tud minden

legalább napi 6 órában dolgozó munkatársuk részére számítógépet biztosítani – ez alapvetően megkérdőjelezi a szervezet effektív működését. A probléma jelentőségét alátámasztja, hogy az országban a nyugat-dunántúli szervezetek tartják legfontosabbnak a számítógép használatának lehetőségét a közeljövőben felállítandó OFA-ROP Hálózat esetében (Függelék 41. táblázat). Ennek ellenére a válaszadók 42, illetve 60%-a állította, hogy irodájukban modemes vagy szélessávú Internet-elérhetőség áll a rendelkezésükre, ráadásul az országosnál nagyobb arányban (44%) rendelkeznek hordozható számítógéppel, ami hozzájárulhat a rugalmasabb – akár otthoni – munkavégzéshez is. A szervezetek több mint 2/3-a rendelkezik vezetékes és/vagy mobiltelefonnal és faxszal, vagyis a kommunikációs eszközökkel való ellátottság elegendőnek tűnik. A szervezetek tőkeerősségét is bizonyíthatja,

308

hogy 36%-uk személygépkocsival is rendelkezik, ennek főként a rendkívül elaprózott településszerkezetű Zala megyében lehet nagy jelentősége.

10.2 Projekttapasztalatok és tervek 10.2.1 Sikerek és kudarcok A kutatás során a foglalkoztatási célú nonprofit szervezeteknek a különböző pályázati források megszerzése során szerzett tapasztalataira is kíváncsiak voltunk. Az elmúlt két évben főpályázóként vagy partnerként benyújtott pályázatok arányát vizsgálva (Függelék 4. táblázat) a Nyugat-dunántúli régió vizsgált szervezeteinek a következő jellemzői figyelhetőek meg: a felsorolt pályázati lehetőségek közel felénél nincs, több esetben pedig kedvezőtlen irányú

eltérés tapasztalható az országos arányoktól, vagyis ezek a szervezetek az országos átlagnál kisebb aktivitást mutatnak az érintett pályázatokon. Az ország összes többi régiójához hasonlóan a régiós mintában szereplő nonprofit szervezetek is jelentős arányban (48%) vettek részt az NCA működési pályázatain, igaz, ez az arány érezhetően alacsonyabb, mint az országos átlag (61,5%). Eltérés figyelhető meg az országos tendenciáktól abban a tekintetben is, hogy a Nyugat-Dunántúlon nem az NCA működési pályázata szerepel az első

helyen, a pályázó szervezetek arányát tekintve, hanem a minisztériumok által kiírt országos projektek (54%). Nincs nehéz dolgunk, ha olyan pályázati forrást keresünk a Nyugat-dunántúli régióban, ahol jelentősen kisebb pályázati aktivitást tapasztalunk, mint az országos átlag. A már említett NCA működési pályázata mellett ide tartoznak a települési szervezetek által kiírt pályázatok: a régióban vizsgált szervezeteknek mindössze alig több mint negyede (28%) adott be sikeresen ilyen jellegű pályázatot, miközben az országos arány 37,9%. Ezzel az aránnyal Nyugat-Dunántúl a régiók között az utolsó helyet foglalja el. Azt sem mondhatjuk, hogy a

sikeresen pályázók száma azért alacsony, mert sok sikertelen pályázatot nyújtottak be, ugyanis a sikertelenül pályázók aránya is itt a legalacsonyabb az összes régió között (2%), értéke mindössze negyede az országos átlagnak. Hasonlóan jelentős eltérést tapasztalunk a többi régióval és az országos adatokkal összehasonlítva az egyéb európai uniós pályázatok tekintetében. A vizsgált szervezeteknek mindössze 2 %-a számolt be arról, hogy sikeresen pályázott ilyen forrásokra, miközben a Közép-Dunántúlon ugyanez az érték 11,4%. A

PHARE pályázatok esetében ugyancsak jellemző, hogy a Nyugat-dunántúli régióban vizsgált szervezetek kisebb aktivitást mutattak a beadott pályázatok tekintetében: mindössze a 309

szervezetek 14 %-a nyújtott be sikeres pályázatot, miközben az országos átlag 24,3 %. Végül érdemes megemlíteni, hogy a kérdőívben lehetőségként szerepelt az egyéb hazai pályázat kategóriája is, hogy azok a pályázatok is helyet kaphassanak, amelyek név szerint nincsenek felsorolva. A Nyugat-dunántúli régióban azonban az ilyen forrásokra pályázók aránya is

rendkívül kicsi: az országos átlaghoz (13%) képest jóval kevesebben 6% nyújtottak be ilyen pályázatokat. Jóval kevesebb olyan pályázati forrást tudunk felsorolni, ahol a nyugat-dunántúli szervezetek az országos átlaggal megegyező, vagy nagyobb aktivitást mutattak. A

HEFOP pályázatok ebbe a csoportba tartoznak, hiszen a régiós átlag (32%) lényegében megegyezik az országos átlaggal (28,6%), a sikertelen pályázatok esetében valamivel nagyobb az eltérés (20 illetve 14,3%). Összességében elmondható, hogy a Nyugat-dunántúli régióban megkérdezett szervezetek pályázati aktivitása több forrás esetében jelentős eltérést mutat a többi régióhoz képest: jellemzően átlag alatti a pályázati aktivitás, néhány esetben pedig igen jelentős az eltérés, így az NCA működési pályázata, a települési szervezetek által meghirdetett, illetve a PHARE pályázatok esetében. Átlagosnál nagyobb aktivitást alig találunk, a HEFOP és a regionális szervezetek által kiírt pályázatok esetében pedig a régió előnye minimális az országos átlaghoz viszonyítva. A Nyugat-dunántúli régióban az országos átlagnál (21,9%) némileg magasabb a

jelenleg inaktívnak tekinthető, azaz futó projekttel nem rendelkező válaszadó szervezetek (28%) aránya (Függelék 30. ábra). A szervezetek jelenleg átlagosan 1,5 programot

működtetnek; ez elmarad az általában jellemzőtől (2,5) (Függelék 29. ábra). A foglalkoztatási programok összes futó projekthez viszonyított aránya (53,3%), viszont magasabb az országos átlagnál (46%); ez a szervezetek nagyobb fokú specializáltságát jelzi. A projektek sikeréhez illetve esetleges kudarcához jelentős mértékben járulhat hozzá az, hogy a program kidolgozása során készült-e szükségletfeltárás, illetve hogy milyen

módszereket alkalmaztak ennek során. Ebben a tekintetben nagyon kis eltérést figyelhető meg az egyes régiók között, a Nyugat-Dunántúlon a megkérdezettek 80 %-a állította, hogy végzett szükségletfeltárást célcsoport szükségleteinek feltérképezése céljából (Függelék 32. ábra), miközben az országos átlag 79,7%. Az adott projekt keretében végzendő tevékenységek pénzügyi fenntarthatóságának vizsgálata tekintetében országos viszonylatban valamivel nagyobb eltérések figyelhetőek meg, azonban a Nyugat-dunántúli szervezetek körében tapasztalt érték (58%) ez esetben is közel esik az országos átlaghoz (62,1%). 310

Országos viszonylatban már nagyobb eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy az egyes régiókban milyen módszereket alkalmaztak a szükségletfeltárás elkészítése során, mind a célcsoport igényeinek megismerésére, mind a pénzügyi fenntarthatóság feltérképezésére irányuló vizsgálat esetében. Az igények felmérése kapcsán (Függelék 33. ábra) a mintában szereplő nyugat-dunántúli szervezetek azonban az átlagosan jellemzőhöz nagyon hasonló

mértékben alkalmazták a különböző módszereket a szükségletfeltárások során. Országosan és a többi régióban is a saját kutatás a leggyakrabban alkalmazott módszer, ebben a régióban ezt az esetek 40 %-ában alkalmazták. Több más területhez viszonyítva viszont

kimondottan magas a külső szakértők által segített felmérések aránya, az esetek egytizedében került sor ilyen szakértők bevonására. A pénzügyi fenntarthatóság vizsgálata kapcsán (Függelék 34. ábra) is megfigyelhető, hogy az országos átlagnak megfelelő

arányban alkalmaztak saját kutatásokat, ám itt a külső szakértők szerepe nem kiemelkedően nagy a szükségletfeltárásban. Utóbbi megfigyelés éppen ellentétes a többi

régióban tapasztalható tendenciákkal, a legtöbb helyen ugyanis a feladat sajátos jellege miatt rendszerint gyakrabban igénybe veszik külső szakértők segítségét is.

10.2.2 Jövőkép

A mintában szereplő nyugat-dunántúli szervezetek fentebb bemutatott szerény aktivitása miatt különösen érdekes kérdés, hogy miként képzelik el a jövőbeli tevékenységüket, milyen forrásokra tervezik építeni működésüket az elkövetkező években (103. ábra). Az adatok alapján elmondható, a régióban felkeresett szervezetek tervei nagy vonalakban követik az

országos tendenciákat, ugyanakkor néhány markáns eltérés is megfigyelhető. A hasonlóságok között a legfontosabb, hogy a Nyugat-Dunántúlon is ugyanazokat a forrásokat tekintik a legfontosabbnak a jövőben, mint az ország többi részén. Így az NCA működési

kollégiumok és a minisztériumok által meghirdetett pályázatokra a szervezetek döntő többsége szándékozik pályázni mind a régióban, mind pedig országosan. A további fontos források tekintetében is több egyezést találunk a Nyugat-dunántúli régiós és az országos tervek között. A regionális szervezetek, a Megyei Munkaügyi Központok, a megyei szervezetek, a ROP és a HEFOP forrásai játszanak különösen fontos szerepet a pályázati tervekben a Nyugat-Dunántúlon és az országban egyaránt.

311

103. ábra Pályázati tervek kiírók szerint országosan és a Nyugat-dunántúli régióban (%) 56,1 58 58,1 60

Regionális Operatív Program Humán Erőforrás Operatív Program 24,6 22

EQUAL

36,2

PHARE

50 63,1 60

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány NCA működési kollégiumok

85

76

NCA szakmai kollégiumok

54

66,4

Minisztériumok

76

Más országos szervezet

80,1

65,4

52

63,5 62 61,5 62 59,1 56

Regionális szervezetek Megyei Munkaügyi Központ Megyei szervezetek Kistérségi szervezetek

40,9

32

Települési szervezetek

48

56,5

30,6 24 26,6 24

Egyéb hazai intézmény Egyéb európai uniós intézmény

0

10

20

Nyugat-Dunántúl

30

40

50

60

70

80

90

Országos

Mint említettük, van néhány jellemző eltérés is az országos adatoktól. A régió legjellemzőbb sajátossága a terveket tekintve is az, hogy több forrás esetében az átlagosnál

jóval kevesebb szervezet tervezi pályázat benyújtását, és alig találunk olyan forrást, ahol a tervezett pályázati aktivitás érdemben meghaladja az átlagot. Így például a kistérségi és települési szervezetekhez a régióban vizsgált szervezetek mindössze 32, illetve 48 százaléka tervez pályázatot beadni, miközben az országos adatok 40,9 illetve 56,5 százalék. Az NCA szakmai kollégiumok és a más országos szervezetek esetében is kisebb aktivitást mutatnak a nyugat-dunántúli szervezetek még a tervek szintjén is, mint az ország többi részén. Az

egyetlen kivételt a PHARE források jelentik, amire a régió szervezeteinek fele szeretne pályázni a jövőben, szemben az országos 36,2 százalékkal. Ez eredmény egyrészt azért meglepő, mert a régió szervezetei a felmérés szerint eddig nem mutattak kiemelkedő érdeklődést ezen források iránt, másrészt pedig a PHARE mint előcsatlakozási alap szerepe a jövőben jelentősen csökken, sőt lassan teljesen megszűnik. 312

10.3 Partnerségi rendszerek 10.3.1 Kapcsolatrendszer

A nonprofit szektorban tevékenykedő szervezetek számára sikeres működés egyik alapfeltétele a kapcsolatok kiépítése és ápolása a pályázatok kiíróival, a jelentős gazdasági szereplőkkel, társadalmi szervezetekkel, tehát mindazokkal, akikkel munkájuk során akár szakmai kapcsolatba, akár pénzügyi kapcsolatba kerülhetnek. A foglalkoztatási célú szervezetek

esetében

különösen

fontos

lehet,

hogy

minden

olyan

intézménnyel,

vállalkozással, társadalmi szervezettel élő kapcsolatot alakítson ki, amely aktív szereplője a munkaerőpiacnak, illetve bármilyen formában bevonható oda. Ennek megfelelően fontosnak találtuk, hogy a vizsgálat során felmérjük az érintett

nonprofit szervezetek kapcsolati hálóját. A jobb átláthatóság kedvéért a kapcsolatokat jellegük szerint két csoportra osztottuk, így megkülönböztettünk pénzügyi és szakmai jellegű kapcsolatokat (Függelék 23-26. táblázat). A 34. táblázat azt mutatja, hogy a mintában szereplő szervezetek mekkora hányada nem rendelkezik egyáltalán kapcsolatokkal az adott körben. Az első pillantásra is jól látható, hogy az országos átlaghoz viszonyítva a nyugat-dunántúli

szervezetek mind a pénzügyi, mind pedig a szakmai kapcsolatok terén jobb helyzetben vannak, sokkal szélesebb kapcsolati hálóval rendelkeznek. A pénzügyi kapcsolatokat vizsgálva szembeötlő, hogy a különböző szintű önkormányzatokkal a nyugat-dunántúli szervezetek az országos átlagnál élénkebb kapcsolatot alakítottak ki. Ebben a régióban is nagyon kevés (16%) azon szervezetek aránya, amelyeknek egyáltalán nincs pénzügyi kapcsolata, hiszen a partnerség kialakítására az egyik kézenfekvő lehetőség azzal a településsel együttműködni, ahol a nonprofit szervezet tevékenykedik. Ugyanakkor

a

különböző

közigazgatási,

önkormányzati

szintekkel

kialakított

kapcsolatokban nem önmagában az önkormányzat mérete, a két fél fizikai közelsége határozza meg a kapcsolat intenzitását. Ezt jelzi az a tény, hogy a kistérségekkel kialakult pénzügyi kapcsolatok jóval lazábbnak tekinthetők, mint a megyei szintűek. A magyarázat részben leolvasható a szervezetek székhely szerinti megoszlását bemutató ábráról (Függelék 4. ábra), ahol jól látható, hogy a Nyugat-Dunántúlon a mintában szereplő szervezetek közel kétharmada a megyeszékhelyekhez kötődik, az egyéb városok és községek aránya jóval kisebb ennél. Szintén magyarázatul szolgálhat az a tény, hogy a pénzügyi források tekintetében jelenleg a kistérségek helyzete jelentősen rosszabb, mint akár a településeké, akár a megyéké. A pályázatok elenyésző részét írják csak ki ezek a kistérségi társulások, így 313

természetes, hogy a vizsgált szervezetek is ritkábban kerülhetnek velük kapcsolatba, legalábbis pénzügyek kapcsán. 34. táblázat Pénzügyi, illetve szakmai kapcsolattal nem rendelkező szervezetek aránya (%) Helyi önkormányzat Megyei önkormányzat Kisebbségi önkormányzat Kistérségi társulások Megyei Munkaügyi Központ Helyi munkaügyi kirendeltség Regionális Fejlesztési Ügynökség Kamarák Szakmai szövetségek Minisztériumok Tudományos intézmények Képző intézmények, cégek Egyéb vállalatok, vállalkozások Egyházak Teleházak Pártok

Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl g Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan Nyugat-Dunántúl Országosan

Nincs pénzügyi kapcsolat 16 22,6 32 45,5 55 66,4 56 61,5 32 37,2 26 35,2 52 63,5 60 71,8 56 54,5 36 27,2 62 67,1 28 43,5 36 36,2 54 72,1 58 65,8 64 85

Nincs szakmai kapcsolat 14 15,6 22 36,5 34 50,5 46 44,5 22 25,9 16 22,6 38 48,2 40 59,5 38 29,9 30 22,6 52 52,8 22 26,6 24 28,6 42 57,5 48 53,8 64 82,7

Alapvetően foglalkoztatási célú nonprofit szervezetekről lévén szó, magától értetődik, hogy jó kapcsolatok kiépítésére törekszenek a Megyei Munkaügyi Központokkal, illetve

a helyi munkaügyi kirendeltségekkel. Ezt részben megmutatkozik az adatokban is, hiszen például a helyi munkaügyi kirendeltségekkel mindössze a vizsgált szervezetének egynegyedének nincs semmiféle pénzügyi kapcsolata. Ha kiemeljük azokat a további intézményeket, amelyekkel a mintában szereplő szervezeteknek szoros pénzügyi kapcsolata alakult ki, meg kell említenünk a minisztériumokat, amelyek a pályázati források jelentős része felett rendelkeznek, illetve a képző intézményeket, valamint a vállalatokat,

314

vállalkozásokat is. A másik oldalon találjuk azokat a partnereket, akikkel pénzügyi szempontból nagyon laza kapcsolat alakult csak ki. Ide tartoznak mindenek előtt a pártok, de a tudományos intézményekkel és a kamarákkal sem nevezhető szorosnak az együttműködés, legalábbis a pénzügyek terén. A szakmai kapcsolatokról minden magyarországi régió esetében elmondható, hogy azok a pénzügyi kapcsolatokkal összehasonlítva jóval élénkebbek. A legfontosabb és a legkevésbé fontos partnerek sorrendje ugyanakkor nem sokat változik, itt is kiemelt szerep jut a helyi

önkormányzatoknak,

a

Megyei

Munkaügyi

Központoknak

és

munkaügyi

kirendeltségeknek, valamint a képző intézményeknek és a vállalkozásoknak. A legkevésbé aktív kapcsolatok ebben a tekintetben is a pártokkal, a kistérségi társulásokkal, a teleházakkal és az egyházakkal alakult ki. Míg a pénzügyi kapcsolatok terén talán érthető, hogy a

tudományos intézmények nem szerepelnek a legjelentősebb partnerek között, az már hiányosságként értékelhető, hogy szakmai kapcsolatban is mindössze a szervezetek kevesebb mint fele áll ezekkel az intézményekkel. A projektek megalapozása szempontjából mindenképpen előnyt jelenthetne a kapcsolatok szorosabbra fűzése. Ugyanez

elmondható a Fejlesztési Ügynökségekről is, a jelenleginél szorosabb együttműködésnek számos hozadéka lehetne a nonprofit szervezetek számára, de az ügynökségek számára is. Az erősebb szakmai kapcsolatok mindkét fél számára jobb rálátást biztosíthatnának az adott régió problémáira, az Ügynökségek esetében ez hozzájárulhatna a pályázati rendszer olyan irányú átalakításához, ami a források hatékonyabb felhasználását eredményezné. A kapcsolatok másik összetevője a szervezetek ismertsége a szélesebb közönség

körében, de leginkább a lehetséges célcsoportokban illetve a potenciális támogatók között. Az ismertség hosszú távon rendkívül fontos eleme a nonprofit szervezetek működésnek,

ám ennek felismeréséig még viszonylag kevés szervezet jutott el, az ún. nonprofit marketing még gyermekcipőben jár. Az adatok alapján (Függelék 30. táblázat) ez a megállapítás ugyanúgy igaz a Nyugat-dunántúli régióra, mint az egész országra. A régió adatait összevetve az országos eredményekkel (104. ábra) látható, hogy a médiával fenntartott kapcsolat tekintetében nincs jelentős területi eltérés. A mintában szereplő nonprofit szervezetek elsősorban a helyi írott és elektronikus sajtóval, illetve ezzel szinte megegyező mértékben a megyei írott sajtóval keresik a kapcsolatot, a megkérdezettek döntő többsége szerint, ha nem is kiváló, de elfogadható szintű együttműködés már kialakult. A helyi, és a megyei sajtó felé fordulás természetes jelenség, hiszen a szervezetek jellemző működési területei is ezek. Mint fentebb is láttuk, a kapcsolatépítés során mind pénzügyi mind pedig

szakmai szempontból a helyi és megyei szinttel kialakuló együttműködés a legfontosabb 315

jelenleg, ezen kapcsolatok kiépítésében és erősítésében megfelelő eszközt jelent a médiának ez a része. Ha az országos sajtóval való szoros kapcsolattartást nem is kérhetjük számon a nonprofit szervezetektől, az olcsó és sokak által elérhető internetes eszközök szinte teljes mellőzése

meglepő lehet. A Nyugat-dunántúli régióban a helyzet az adatok tanúsága szerint ebből a szempontból az országosnál is rosszabb. A Nyugat-Dunántúlon a megkérdezetteknek mindössze 38%-a állította, hogy az internetes portálok nyújtotta lehetőségeket legalább csekély mértékben kihasználják, míg országosan ez az arány közel 52%. 104. ábra A szervezetek kapcsolata a médiával INTERNETES PORTÁLOK Országosan

10,3

21,3

Nyugat-Dunántúl 0 10

26,2

28

30,9

11,3

26

36

ORSZÁGOS ELEKTRONIKUS SAJTÓ Országosan 3,7 9,6

25,6

Nyugat-Dunántúl 2 4

51,2

30

10

34

30

ORSZÁGOS ÍROTT SAJTÓ Országosan 3 8,6

30,6

Nyugat-Dunántúl 0 12

48,2

32

9,6

28

28

MEGYEI ÍROTT SAJTÓ Országosan

16,6

Nyugat-Dunántúl

35,2

22

24,6 36

17,9

18

6

5,6 18

HELYI ÍROTT SAJTÓ Országosan

28,6

Nyugat-Dunántúl

36,2

26

32

26,6

34,6

19,3 20

8,6 7,3 6

16

HELYI ELEKTRONIKUS SAJTÓ Országosan Nyugat-Dunántúl

22

0% kiemelkedően jó

jó

csekély

20,6

38

20%

40%

egyáltalán nincs

11

20

60%

10

80%

7,3 10

100%

nem tudja/nincs válasz

316

10.3.2 Hálózatok A nonprofit szektoron belüli tartós együttműködések, partnerségi hálózatok kialakulásának, illetve működésének jelentősége az elmúlt időszakban megnövekedett: egyrészről az uniós források felől alapkövetelményként megfogalmazott partnerségi igények, másrészről a nonprofit szektorban dolgozók belső indíttatása okán, amely tudatosította a szervezetek dolgozóiban, hogy a feladatok, a felelősség és az információk megosztása hatékonyabbá teheti szakmai

munkájukat.

Megfelelő

partnerségi

rendszerek

(szektorok

közötti,

helyi

motivációkon, valamint közös célokon és érdekeken alapuló tartós együttműködések) híján teljesen bizonytalanná válik a civil szervezetek működése. A Nyugat-dunántúli régióban megkérdezett foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek

48%-a tagja valamely hazai szakmai hálózatnak; ez jelentősen elmarad az országban átlagosan jellemző értéktől (71,1%). A hálózati tagsággal rendelkező szervezetek abszolút többsége úgy vélekedik, hogy érdemes hálózathoz csatlakozni (76,9%).

A hálózati együttműködés sikerességének legfontosabb alapfeltételei között a válaszadók döntő többsége mind országos (72,4%), mind pedig régiós szinten (72,5%) a

közös érdekeket és célokat említette (35. táblázat). A második leggyakrabban említett kritérium szintén megegyezik a régiós és az országos eredmények alapján: a partnerségnek kiemelt szerepet tulajdonítottak a megkérdezettek. Ugyanakkor az eredmények itt már nagyobb eltérést mutatnak, hiszen a Nyugat-dunántúli szervezetek 55%-a számára fontos kritérium a partnerség, míg ezt országosan csak 45,5 százalék említette. A harmadik legfontosabb sikerkritérium esetében pedig már jelentős különbséget találunk: a NyugatDunántúlon a szakmai kompetenciák kerültek a harmadik helyre (42,5%). Országosan ezt jóval kevesebben (24,1%) említették, ami önmagában nem alacsony érték, ám a kölcsönös

információcsere ennél valamivel nagyobb arányt (26,6%) képvisel. Hogy a régiós és az országos adatok között ennek ellenére nincs jelentős eltérés, azt jól mutatja, hogy a kölcsönös információcsere a Nyugat-dunántúli régióban is a siker negyedik leggyakrabban említett alapfeltétele lett 22,5 százalékkal.

317

35. táblázat Hálózati együttműködés sikerességének első, második és harmadik helyen választott kritériumai (%)

Partnerségek közös érdekek és célok demokratikus döntéshozatal egyszerű partnerségi struktúra kölcsönös információcsere demokratikusan megválasztott vezetés szakmai kompetenciák átlátható pénzügyi irányítás informális kapcsolatok közös eredmények szakmaspecifikus információkhoz való folyamatos hozzájutási lehetőség Munkamegosztás kölcsönös segítségnyújtás közös lobbi tevékenység motiváltság a részvételre folyamatos ellenőrzés, értékelés szervezeti strukturáltság az együttműködés széleskörű (el)ismertsége

NyugatDunántúl

Országosan

55,0 72,5 12,5 12,5 22,5 7,5 42,5 22,5 7,5 2,5

45,5 72,4 10 6,9 26,6 3,1 24,1 16,2 9 11

-

7,2

10,0 17,5 12,5 2,5

10,7 16,2 8,3 17,2 2,1 4,8

-

8,6

10.4 Szociális gazdaság A piaci tevékenység és a nonprofit szektor sokak számára összeegyeztethetetlen fogalmak, a felmérés során azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy a leginkább érintettek, a nonprofit szektorban dolgozók miként vélekednek erről a kérdésről. A kérdőívben két különböző módon megfogalmazott állításra, (a piaci és a nonprofit kizárja egymást/összeegyeztethető) alapvetően egymást megerősítő válaszok érkeztek (Függelék 36-37. táblázat). Az állítással, miszerint a két tevékenység nem zárja ki egymást az országos adatok szerint a válaszadók 50,5% teljesen egyetértett, további 21,9% pedig inkább egyetértett. Az országos mintában az állítás megfordításával, vagyis hogy a két fogalom összeegyeztethetetlen, a válaszadók 55,8%-a egyáltalán nem értett egyet, további 21,3%-a pedig inkább nem értett egyet. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy az érintettek egyértelműen elvetik azt a

véleményt, hogy szervezeteiknek választani kellene a piaci és a nonprofit tevékenység között. A Nyugat-dunántúli régióban a válaszokból kirajzolódó kép nagyrészt hasonló, azonban a piaci tevékenységre irányuló befogadó magatartás itt valamivel visszafogottabban

318

jelenik meg, hiszen mindössze a megkérdezettek 38%-a értett teljesen egyet azzal, hogy a két tevékenység nem zárja ki egymást. Az ebben a kérdéscsoportban felvetett további attitűd-állítások nagyrészt a fent vázolt eredmények finomítására szolgáltak, és az eredmények a legtöbb esetben megerősítették a korábbi eredményeket. Az olyan sarkosan megfogalmazott kérdésre, miszerint nem illik a

nonprofit képbe a piaci tevékenység a többség elutasítóan válaszolt, bár a Nyugatdunántúli régió esetében az elutasítás itt sem olyan éles, az országos átlagnál többen hajlottak arra, hogy legalább részben egyetértsenek az állítással. Az olyan kijelentések esetén viszont, mint hogy egy nonprofit szervezet csak kiegészítő jelleggel végezhet piaci tevékenységet, a válaszadók rendkívül megosztottak voltak mind országos adatok szerint, mind pedig a Nyugat-Dunántúlon. A piaci szolgáltatásokban való részvétel legnagyobb előnye, hogy általa gazdaságilag megerősödhet a szervezet, megszűnik az egyoldalú függőség a pályázatoktól, a szakmai tevékenység is tervezhetőbbé válik. Mindemellett a válaszadók véleménye szerint a fő tevékenységnek továbbra is a nonprofit szolgáltatásoknak kell maradniuk, a piaci jelenlét csak ennek kiegészítőjeként lehet jelen. Összességében tehát a Nyugat-dunántúli régióban megkérdezettek alapvető kérdésekben nem képviseltek más álláspontot, mint amit az országos adatokból kiolvashatunk, vagyis nem utasítják el a piaci

és a nonprofit szféra együttélését, ám ezt a véleményüket valamivel óvatosabban fogalmazták meg, mint a többi régióban. A két tevékenységtípus együttélésének és keveredésének legjobb példája a szociális gazdaság, hiszen ez egyesíti a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi vállalkozó kedvet. Felmérésünk során arra is választ kerestünk, hogy a mintában szereplő szervezetek jelenleg milyen mértékben vesznek részt a szociális gazdaság körébe tartozó tevékenységekben, mennyire tartják szükségesnek ezek létét, és ha jelenleg nem is folytatnak ilyen tevékenységet, felvállalnák-e (Függelék 31-35. táblázat). Ha a jelenleg is folytatott tevékenységet vizsgáljuk, országos összehasonlításban a Nyugat-dunántúli régió nonprofit szervezetei szinte minden tevékenységi forma esetében a legkevésbé aktívak. Mindössze három esetben, az audiovizuális szolgáltatások, új információs technikák bevezetése, a főzött étel, vásárolt áru házhozszállítása és tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok korrepetálása kapcsán látjuk azt, hogy a régió szervezetei – ha minimális mértékben is – de az országos átlagnál aktívabbak. Minden más esetben azt mutatják a felmérés eredményei, hogy a régió szervezetei az országos átlagnál jóval kisebb

arányban végeznek a szociális gazdaság körébe tartozó tevékenységet. Példaként felhozhatjuk a szabadidős és kulturális programok szervezését, amivel országos szinten a 319

mintában szereplő szervezetek 62,8%-a foglalkozott, ugyanakkor a Nyugat-Dunántúlon ez az arány mindössze 38%. Ebben a tevékenységtípusban vesznek részt messze a legtöbben a régióban, jelentős számban ezen kívül csak a tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok korrepetálásával (24%), problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezésével (22%) és audiovizuális szolgáltatásokkal (16%) foglalkoznak. Egyáltalán nem foglalkoznak viszont

a

Nyugat-Dunántúlon

csatornatisztítással,

lakóházak

megkérdezett őrzésével,

nonprofit

illetve

szervezetek

minőségi

standardok

csatornázással, betartásának

monitorozásával. A viszonylag csekély részvétel a szociális gazdasághoz kötődő tevékenységben nem

jelenti ugyanakkor azt, hogy nem is tartják szükségesnek ezeket a tevékenységeket. A legtöbb esetben az országos tendenciáknak megfelelően nyilatkoztak a megkérdezettek egyegy tevékenység kapcsán, és több esetben az országos átlagnál jóval nagyobb arányban

értettek egyet az adott tevékenység szükségességével, ha maguk alig foglalkoznak is vele. Jó példa erre az otthoni segítségnyújtás idős emberek számára, amire a régióban válaszolók 64%-a szerint nagy szükség van, ám mindössze a szervezetek 8%-a foglalkozik ezzel ténylegesen. Ugyanezekből a válaszokból arra is következtethetünk, hogy a közeljövőben milyen

tevékenységi formák felfutása várható. A Nyugat-dunántúli régió esetében ilyesfajta növekedésre a korábban leírtak miatt igen sok területen van lehetőség, ennek megfelelően a válaszok több esetben is jelentős jövőbeli változásokra utalnak. Az idősek és testi, valamint szellemi fogyatékkal élők otthoni segítését például a válaszadók döntő többsége szükségesnek tartja, miközben jelenleg a szervezeteknek csak 8-10%-a vállal fel ilyen feladatokat. A harmadik kérdéscsoport a Nyugat-dunántúli régió esetében különösen érdekes, hiszen éppen arra keresi a választ, hogy azok a szervezetek, amelyek nem vesznek részt a szociális gazdasághoz kapcsolódó tevékenységekben, mivel indokolják távolmaradásukat. Az első válaszlehetőség egyszerűen arra utal, hogy a vizsgált szervezet nem kíván az adott tevékenységgel foglalkozni, és ilyen tervei sincsenek. Bizonyos tevékenységek esetén minden régióban igen magas arányban kaptunk a kutatás során ilyen válaszokat. Jellemzően ezt jelölték meg a mintában szereplő szervezetek, mikor a csatornázásról, csatornatisztításról, vagy lakóházak őrzéséről, portaszolgálatról esett szó. A Nyugat-dunántúli régióban azonban a mintában szereplő szervezetek egyetlen tevékenységi forma kivételével nem, vagy legalábbis az országos átlagnál kisebb mértékben vállalták fel ezt a véleményt. A távolmaradás okaként jellemzően inkább a külső akadályozó tényezőket jelölték meg, vagyis saját bevallásuk szerint szeretnének ilyen tevékenységeket folytatni, ám nincs rá lehetőségük. 320

10.5 Az OFA-ROP Hálózat szolgáltatási területei és formái A felállítandó OFA-ROP Hálózat szempontjából az egyik legnagyobb kihívást azon területek megtalálása jelentheti, ahol az adott régió nonprofit szervezetei a legtöbb problémával kénytelenek szembenézni, és ahol a szerveződő Hálózat a legnagyobb, leghatékonyabb támogatást képes nyújtani. A következő fejezet célja ezeknek a pontoknak a minél szélesebb körű feltérképezése. 10.5.1 A szervezetek működési nehézségei A megkérdezett szervezetek életében előforduló lehetséges problémák közül (105. ábra) a Nyugat-dunántúli régióban – az országos helyzethez hasonlóan – a pénzügyi instabilitás a

legjelentősebb; a megkérdezettek kétharmada tartotta ezt inkább vagy nagy problémának. Érthető, hogy a financiális problémák, a források kiszámíthatatlansága nagymértékben hátráltatja minden szervezet tevékenységét, ugyanakkor a Hálózat működése ezen a területen előreláthatólag csak kis mértékben, illetve közvetett módon, a pályázati források sikeresebb elérésén keresztül hozhat változást. Ezzel szoros összefüggésben a megkérdezettek jelentős része szerint (64% százalék szerint jelent valamilyen mértékben gondot) a bérek alacsony volta is a legfontosabb működést nehezítő tényezők közé sorolható, ami

megnehezíti

a

jelentős

szakmai

tapasztalattal

rendelkező

munkavállalók

alkalmazását. A további eredmények jól jelzik azt is, hogy nem pusztán a pénz hiánya jelent problémát a szervezetek működésében, hiszen az előző értékekhez nagyon hasonló arányban állították a szervezetek képviselői, hogy a szabadidő hiánya akadályozza a hatékonyabb működést, a megkérdezettek több mint fele panaszkodott erre. Nyilvánvalóan összefügg ezzel a

munkatársak túlzottnak tartott leterheltsége (közel 50% tekinti valamilyen mértékben problémának), és az is világos, hogy mindez nem független a korábban említett pénzügyi

problémáktól, hiszen az anyagi források megteremtése a szervezeteknél dolgozók munkaidejének jelentős részét teszik ki.

Jelentős szerep juthat ugyanakkor a Hálózatnak néhány további probléma megoldásában. A fentebb említetteknél kisebb mértékben ugyan, de érzékelhetően nehézséget jelent a megkérdezettek szerint a megfelelő érdekképviselet (38%) és a speciális

szakismeretek hiánya (2%). Jóval kisebb gondot jelent ugyanakkor a szupervízió,

321

szervezetfejlesztés hiánya, valamint a munkatársak nem megfelelő képzettsége és gyors cserélődése.

105. ábra A szervezet munkájában megjelenő esetleges problémák a NyugatDunántúlon és országosan (%)

MUNKATÁRSAK NEM MEGFELELŐ KÉPZETTSÉGE*

14

12

8

32

34

Nyugat-Dunántúl

10,3 3,76,6

26,9

52,5

O rsz ágosan

MEGFELELŐ ÉRDEKKÉPVISELET HIÁNYA O rsz ágosan

36,5

Nyugat-Dunántúl

38

14

16

22

10

10 6,6

23,6

23,3

MUNKATÁRSAK TÚLTERHELTSÉGE* O rsz ágosan

14

Nyugat-Dunántúl

14

20

14

32

20

7,6

15

36,5

26,9

ALACSO NY FIZTETÉSEK* O rsz ágosan

9,3

13,6

34,6

29,6

13

Nyugat-Dunántúl

10

12

36

28

14

PÉNZÜGYI INSTABILITÁS O rsz ágosan

12

40

26

14

8

Nyugat-Dunántúl

4,7

44,5

28,9

8,6 12,6

SZABADIDŐ HIÁNYA*

16

30

26

24

Nyugat-Dunántúl 4

6

18,3

37,2

25,6

13

O rsz ágosan

SPEC IÁLIS SZAKISMERETEK HIÁNYA

18

22

Nyugat-Dunántúl

27,6

27,6

31,6

O rsz ágosan

6 7,3 18

34

8

30,6

9 6,6 11

MUNKATÁRSAK GYO RS CSERÉLŐ DÉSE*

42,9

O rsz ágosan Nyugat-Dunántúl

34

28

12 4

30,9

30,9

22,3

30

28

22

SZUPERVÍZIÓ , SZERVEZETFEJLESZTÉS HIÁNYA O rsz ágosan Nyugat-Dunántúl 0%

egyáltalán nem probléma

inkább nem probléma

20%

40%

inkább probléma

16 60%

8 80%

nagy probléma

6,6 9,3 18 100%

nt/nv

322

A fentebb említett legjelentősebb problémák közül a szükségletfeltárás során külön is megvizsgáltuk a szervezetek működését befolyásoló humánerőforrás-tényezőket illetve a finanszírozási problémát jelentő tényezőket. Az előbbi eredmények is jól mutatják, hogy miközben a megkérdezettek általában elégedettek a nonprofit szervezetnél dolgozók

képzettségével (jelentős részben diplomás munkavállalókról van szó), ugyanakkor a speciális szaktudás területén meglévő hiányosságokat többnyire komoly akadályként értékelték. A Függelék 12-16. táblázatai részéletesen megmutatják, hogy az egyes speciális területeken milyen mértékűnek tartják a megkérdezettek a hiányosságokat, és hogy ezek a hiányosságok mennyiben befolyásolják negatívan a szervezet munkáját. A Nyugat-dunántúli régióban az országos adatokhoz hasonlóan kiemelkedik a kategóriák közül a nyelvtudás

hiánya. A magyar társadalom egészét érintő probléma láthatóan a nonprofit szervezeteket sem kerüli el, és elmondhatjuk, hogy a nyugati határ mentén fekvő régióban az országos átlagnál (16,9%) is súlyosabbnak érzik a helyzetet (24%). Mindez több tényező eredmény is lehet, egyrészt ebben a régióban a munkaerőpiaci szereplők számára az idegen (elsősorban német) nyelv ismerete sokkal fontosabb, mint az ország más részein, másrészt maguk a szervezetek számára is több lehetőség nyílik együttműködésre, pályázatok benyújtására a határon túli partnerekkel. Jól láthatóan körvonalazódik a szakismereteknek egy olyan csoportja, amely elsősorban a pályázati források felkutatásához és elnyeréséhez kapcsolódik. Ide tartoznak az Európai

Uniós ismeretek (a közepes és súlyos hiányosságokat tapasztalók aránya 24%), a Strukturális Alapokhoz kötődő ismeretek (28%), a lobbitechnikák (28%) és pályázatírásban szerzett tapasztalatok (22%). Ezeken a területeken a megkérdezettek a többi kategóriához képest jelentős hiányosságokról számoltak be. Várakozásainknak talán némileg ellentmondva az olyan, a mindennapi munka során lényeges szakismeretek, amelyek a joghoz, a TB-ismeretekhez, vállalkozói, adózási és pénzügyi kérdésekhez kapcsolódnak, nem szerepelnek a leginkább problémaként értékelt hiányosságok között. Arra következtethetünk mindebből, hogy a megkérdezett szervezetek többsége ezeket a kérdéseket vagy házon belül, vagy külső szakértők bevonásával sikeresen megoldja. Érdekesen árnyalja az eddig bemutatott képet az a kérdéssor, amely arra vonatkozott, hogy a felsorolt hiányosságok mennyiben hátráltatják a munkájukban a szervezeteket. Alapvető eltéréseket nem tapasztalhatunk, itt is az idegennyelv-tudás magasan a

legjelentősebb hátráltató tényező. A válaszok azt is megerősítik, hogy a pályázáshoz szükséges ismeretek (EU-s ismeretek, Strukturális Alapok ismerete, lobbitevékenység,

323

pályázati tapasztalatok) kapcsán nem csak nagy mértékű az ismerethiány, de ezek a hiányosságok problémát is jelentenek a munka során. Az ismeretek hiánya mellett a másik kiemelkedő problémát a financiális problémák jelentik, az ezzel kapcsolatos részletes eredményeket a 106. ábra mutatja.

106. ábra A szervezetek életében jelentkező költségproblémák előfordulása (%) BÉRKÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE*

12

Országosan

14,3

8

Nyugat-Dunántúl

24,9

16

34,9

20

14

34

22

AZ IRODABÉRLÉS KÖLTSÉGEINEK ELŐTEREMTÉSE*

42,2

Országosan

30

Nyugat-Dunántúl

16

14,6

8,3

8

14

17,3

17,6 32

AZ IRODA MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGEINEK ELŐTEREMTÉSE*

19,6

Országosan

22,6

16

Nyugat-Dunántúl

10

27,2 24

19,3 30

11,3 20

A SAJÁT HUMÁNERŐFORRÁS KÉPZÉSÉNEK KÖLTSÉGE*

14,6

Országosan Nyugat-Dunántúl

6

21,9 16

32,2 34

22,9 22

8,3 22

MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE* Országosan

10,6

Nyugat-Dunántúl

4 8

28

14

19,6

18,6

31,9

35,2 50

3,7 10

REKLÁMKÖLTSÉGEK ELŐTEREMTÉSE* Országosan Nyugat-Dunántúl

6 0%

8

30,2 34

10% 20%

28,2 40

30% 40% 50% 60% 70%

8 12

80% 90%

100 %

egyáltalán nem probléma

inkább nem probléma

inkább probléma

nagy probléma

nt/nv

324

Kiugróan

magas

arányban

(50%)

mondták

a

megkérdezett

nyugat-dunántúli

szervezeteknél, hogy a munkához kapcsolódó egyéb költségek előteremtése komoly nehézséget okoz. Hasonló mértékben (40%) gondolják úgy, hogy a reklámköltségek, a

disszeminációra fordítható összegek előteremtése nagy problémát okoz; ez országos viszonylatban is kiemelkedően nagy arány. Nincs viszont eltérés az országos adatoktól a

bérköltség előteremtése tekintetében, hiszen a válaszadók harmada tekinti ezt komoly problémának, további 20% pedig inkább problémának. Szintén illeszkednek az országos tendenciákhoz az irodabérlés kapcsán kapott értékek, ezen a területen jelezték a válaszadók a

legkevesebb problémát. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy nyugat-dunántúli szervezetek döntő többsége rendelkezik saját irodával vagy ingyenesen használja azt (Függelék 46. ábra). A humán erőforrások és a finanszírozás kapcsán felmerülő problémák mellett a projektek

kivitelezése során adódó nehézségek vizsgálatára fektettünk különös hangsúlyt a helyzetfeltárás során. A kérdőíves vizsgálat során gyűjtött adatokból (Függelék 18-20. ábra) kiderül, hogy ezen a területen a legjelentősebb problémát a fenntarthatóság jelenti. A fenntarthatóság különböző aspektusai közül is kiemelkedik a pénzügyi fenntarthatóság kérdése, amit a Nyugat-Dunántúlon az országos átlagnál valamivel többen, a megkérdezettek 38%-a tekinti nagy problémának. Ha ehhez hozzászámítjuk azokat is, akik ezt inkább problémának tekintik, kiderül, hogy vizsgált szervezetek 84%-a számára a pénzügyi alapok megteremtése ezen a területen gondot okoz már a projektek közben is. Nagyon hasonló válaszokat kaptunk akkor, amikor a projekt befejezése utáni pénzügyi

fenntarthatóságról érdeklődtünk, a válaszadók 80%-a ebben az esetben is inkább problémákról számolt be. Ezzel szemben mindössze fele ennyien (38%) gondolják úgy, hogy támogatási idő lejárta után a projekt szakmai fenntarthatósága is nehézséget okoz a számukra. Általában is elmondható, hogy a válaszadók véleménye szerint a szakmai jellegű

feladatok tekintetében jóval kevesebb problémával kell szembenézniük. Ezt mutatja többek között, hogy a szakmai programok elkészítése a válaszadók több mint fele számára

egyáltalán nem jelent gondot, és a szakmai beszámolók elkészítését sem tartják igazán nehéz feladatnak. Ez egyrészt arra utalhat, hogy a megkérdezettek alapvetően megfelelőnek tartják saját szakmai felkészültségüket, másrészt jelezheti, hogy a projektek szakmai elvárásait nem tartják teljesíthetetlennek. A pénzügyi beszámolók elkészítése a jelek szerint valamivel komolyabb problémát jelent, de így is válaszadók közel fele (44%) számára ez

egyáltalán nem jelent problémát. Az OFA-ROP hálózat szempontjából különösen érdekes eredmény, hogy a pályázati információkhoz való hozzájutással a megkérdezettek 325

kétharmada elégedett, és ha kisebb mértékben is, de ugyanez elmondható a partnerszervezetek megtalálásáról is, 44% számára ez egyáltalán nem jelent problémát. Ennél valamivel nagyobb, bár távolról sem megoldhatatlan problémát okoz a folyamatos

szaktanácsadás hiánya (32% számára egyáltalán nem probléma), ezen a területen a tanácsadói hálózat számára mindenképpen vannak feladatai. Visszatérve a projektek során előforduló lehetséges problémákhoz, több esetben is visszaköszönnek a fentebb már érintett területek, így a speciális szakismeretek hiánya (összesen 46% számára jelent valamilyen mértékben nehézséget). Ennek a problémakörnek egyik részét képezhetik a közbeszerzési eljárások során fellépő problémák, a megkérdezettek fele mondta azt, hogy ez gondot okoz számára. Szintén említésre került már a szakismeretek kapcsán a sikeres lobbitevékenységgel kapcsolatos ismeretek hiánya, ezt ebben a kérdéskörben is megerősítették a válaszadók (36% számára jelent problémát), hasonlóan a disszeminációs tevékenységhez, ez a megkérdezettek 32%-ának okoz

nehézséget. A projektek pénzügyi fenntarthatóságának kérdését tehát a szervezetek döntő

többsége a legkomolyabb problémák közé sorolja, ezért a vizsgálat során részletesebben is megvizsgáltuk ezt kérdést. A régiós eredmények (Függelék 21-22. táblázat) szinte teljes mértékben egybeesnek az országos tendenciákkal és nagyon plasztikusan mutatják,

mekkora problémát okoznak ezek a kérdések a nonprofit szervezetek számára. Több esetben elmondható, hogy gyakorlatilag minden megkérdezett számára egyértelműen nehézséget okoz az adott kérdés, így a válaszadók több mint 90%-a számára inkább

problémát vagy komoly problémát jelent a programok utófinanszírozása, illetve az önerő hiánya, előbbi esetben a Nyugat-Dunántúlon egyetlen válaszadó sem mondta például, hogy ez nem jelent problémát. Ennél nem sokkal kevesebben tartják komoly hátráltató tényezőnek a többi általunk felvetett lehetséges problémát, így a késleltetett kifizetéseket, a

saját tőke, a hitelképesség, illetve az állami pénzügyi garanciák hiányát. Mindössze a pályázati támogatások időtartama kapcsán nyilatkoztak úgy többen (összesen 30%), hogy nem vagy csak kisebb mértékben jelent gondot a szervezet számára. 10.5.2 A hálózattal kapcsolatos elvárások A szervezetek működése során felmerülő problémák után vizsgáljuk meg azt is, hogy a problémák megoldásában milyen módon tartják elképzelhetőnek az OFA-ROP Hálózat

részvételét. Az eredményekből (107. ábra) rögtön látszik, hogy a felkeresett szervezetek döntő

326

többsége a felvetett lehetőségek mindegyikére nyitott, elképzelhetőnek, sőt a legtöbb esetben egyenesen kívánatosnak tartja az együttműködést. 107. ábra A tanácsadó irodák szükséges szolgáltatásai a Nyugat-Dunántúlon (%) Folyamatkövető tanácsadás

04

Helyi fórumok szervezése

04

„legjobb gyakorlat” (best practice) megismertetése*

02

Jogi tanácsadás Képzések szervezése Szakmai rendezvények szervezése

Szakmai találkozók szervezése A szervezetek ellátása pályázati információkkal

30

6

16

26

12

22

Kommunikáció biztosítása az Irányító Hatósággal

22

Nyertes pályázatok utókövetése

22

Szervezetfejlesztés Internetes hírlevél működtetése Internetes fórum működtetése Helyi foglalkoztatási ismeretek átadása Nyomtatott hírlevél működtetése Ismeretek átadása a Strukturális Alapokkal kapcsolatban Partnerszervezeti adatbázis fenntartása

32

0%

16

20 24

44 16

28

20%

20

40%

60%

14

16 16

44

18

18

16

16

26

26

18

16

20 24

24

16 16

24 30

22

18

18 14

36

0 6 10

20

32

36

18

2 12

18

18

32

18

14

26

26

12

16

30

30

22

0 12

2

34 22

0 16

0

18

32

16

06

14

22

26

14

Internetezési lehetőség

14

50 22

16 14

38

26

22 6

10

30

30

16

14

14

18

16 14

36

38

20 16 02

18 32

20

22

Módszertani segítség a helyi szükségletek felméréséhez.

Szakmai partnerségek kialakulásának segítése

36

20

0

20

32

22 38

14

26

26

02 14

Rendezvények megtartására alkalmas terem biztosítása Pénzügyi tanácsadás

26

20

26

16

34

30

Nyomtatási, fénymásolási lehetőség Pályázati tanácsadás

28

18

18

80%

egyáltalán nem fontos

inkább nem fontos

inkább fontos

fontos

kiemelkedően fontos

ne m tudja/ne m válasz ol

100%

327

Jól megkülönböztethető ugyanakkor a jövőbeli szolgáltatások két csoportja aszerint, hogy a válaszadó szervezetek nagyon fontosnak vagy kevésbé fontosnak tartják azok megvalósítását. Az első, jóval nagyobb csoportot azok a szolgáltatások alkotják, amelyek esetében

egyértelmű igény fogalmazódott meg a megkérdezettek részéről. Bár a korábbi kérdésekre adott válaszokból az derült ki, hogy a megkérdezett szervezetek inkább nem tartják problémának a pályázati információkhoz való hozzájutást, illetve a pályázati partnerek

megtalálását, itt a válaszokból mégis az derül ki, hogy az ilyen jellegű szolgáltatásokra jelentős az igény. A partnerszervezeteket összegyűjtő adatbázis létrehozását a válaszadók

44%-a tartja kiemelkedően fontos feladatnak, és még ennél is nagyobb arányban (50%) mondták azt, hogy a Hálózat egyik kiemelten fontos feladata kell, hogy legyen a nonprofit

szervezetek pályázati információkkal való ellátása. Több más olyan szolgáltatás szükségessége is megfogalmazódott a vizsgálat alapján, amelyek lényege a különböző szervezetek összefogása, az információk áramlásának megkönnyítése. Ide sorolható például a szakmai találkozók és rendezvények szervezése, az előbbit a megkérdezettek 38%-a, utóbbit 36%-a tartja kiemelten fontos feladatnak, de ugyanilyen arányban tartják fontosnak a szakmai partnerség kialakításának elősegítését is. Az országos adatokat vizsgálva korábban már láthattuk, hogy ebben a régióban lényegesen alacsonyabb a más

nonprofit szervezetek számára szolgáltatást nyújtók aránya, a kialakítandó tanácsadói hálózat szerepét ezért is tarthatják fontosnak a kapcsolatok kialakításában és ápolásában. A kiemelkedően fontosnak tekintett szolgáltatások egy másik része a projektek

megismeréséhez, a sikeres pályázatok megírásához és a projektek sikeres kivitelezéséhez kapcsolódik. A pályázati információk már említett közvetítése mellett nagyon fontos elvárásként fogalmazódott meg a kommunikáció biztosítása az Irányító Hatósággal (32% szerint kiemelkedően fontos feladat), általában a pályázati tanácsadás (30%), a helyi

szükségletek felméréséhez nyújtott szakmai segítség (30%), a folyamatkövető tanácsadás (34%) és a legjobb gyakorlat megismertetése. Ettől a csoporttól tematikusan elkülönül ugyan, ám szintén a kiemelten fontos szolgáltatások közé tartozik még a képzések szervezése, erről a későbbiekben még részletesen szó lesz. A kérdőívben felvetett lehetőségek egy másik, jóval kisebb, ám a válaszok alapján szintén markánsan elkülönülő csoportját alkotják azok a szolgáltatások, ahol a megkérdezettek nem tartják igazán fontosnak a tanácsadó hálózat részvételét. A felmérés eredményeiből az olvasható ki, hogy a vizsgált szervezetek a Nyugat-Dunántúlon nem tartják a Hálózat 328

feladatának a nyomtatási, fénymásolási lehetőségek és az Internet hozzáférés biztosítását, illetve a többi szükséges szolgáltatáshoz képest kevesebben mutattak érdeklődést rendezvények

megtartására

alkalmas

termek

biztosítása

iránt.

Különösen

a

sokszorosításra és az Internetes csatlakozásra vonatkozó válaszok megerősítik a felmérés korábbi eredményeit, melyek szerint a megkérdezett szervezetek jelentős része számára elérhetők ezek a ma már alapvetőnek és nélkülözhetetlennek tekinthető szolgáltatások. A sokak által a kiemelkedően fontos szolgáltatások közé sorolt képzésekkel szembeni

elvárások részleteire is kíváncsiak voltunk a vizsgálat során (108. ábra és 109. ábra). Nem tartozik a meglepő eredmények közé, hogy a válaszadók 60%-a mindenképpen igényt tartana a sikeres pályázatíráshoz szükséges ismereteket nyújtó képzésre. Szintén összhangban van a korábbi eredményekkel, hogy az EU-s ismeretek és a

lobbitechnikák kapcsán – amelyek esetében a megkérdezettek komoly hiányosságokról számoltak be – fontosnak tartják képzések szervezését. Szintén összhangban van a korábban leírtaknak az az eredmény, amely szerint a megkérdezettek közül sokan tartanak igényt olyan képzésekre, amelyek a szervezet működtetése során szükséges speciális szakismereteket biztosíthatja. Ide tartoznak általában a nonprofit szervezetekkel kapcsolatos jogi szabályozás megismerése (48% mindenképpen szeretne ilyen képzést a régióban), a munkajogi ismeretek (36%), a pénzügyi, könyvelési

ismeretek. Bizonyos ellentmondás tapasztalható viszont a korábban leírtakkal az idegen nyelv oktatása kapcsán: míg a nyugat-dunántúli válaszadók jelentős része korábban a munkát nehezítő tényezők egyik legfontosabbikaként jelölte meg a nyelvtudás hiányát, addig a képzések kapcsán kevesen, mindössze 4% tartotta ezt kiemelten fontos feladatnak. Ezt az ellentmondást feltehetően úgy oldhatjuk fel, hogy feltételezzük, a megkérdezettek bár

fontosnak tartják a nyelvtudás megszerzését, ám nem tekintik a tanácsadói hálózat feladatának a képzés megszervezését, ezt az érintetteknek más módon, egyénileg vagy az iskolarendszeren belül kell megoldaniuk. Ezzel szemben a számítástechnikai képzésben

komoly szerepet szánnának a válaszadók a tanácsadói hálózatnak, hiszen 36%-uk mindenképpen igényt tartana ilyesfajta oktatásra.

329

108. ábra Képzési igények a tanácsadói hálózattal szemben I. (%) MUNKAJOGI ISMERETEK

5

Országosan Nyugat-Dunántúl

18,6

47,5

08

21,3

38

7,6

36

18

TB JOGI ISMERETEK

5,6

Országosan Nyugat-Dunántúl

25,2

43,5

0 12

36

17,3 28

8,3

24

PSZICHOLÓGIAI ISMERETEK

7

Országosan

2

32,9

35,5

20

36

4,3 13,6

41,5

Nyugat-Dunántúl

15,9 22

8,6

20

PÉNZÜGYI, KÖNYVELÉSI ISMERETEK Országosan

Nyugat-Dunántúl0

8

4,7

35,9

44

36

12

VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK Országosan Nyugat-Dunántúl

4,3 16,3

46,5

0 10

26,2

56

20

6,6 14

A NONPROFIT SZERVEZETEKKEL KAPCSOLATOS JOGI SZABÁLYOZÁS MEGISMERTETÉSE Országosan 2,3 10 Nyugat-Dunántúl

02

39,2

44,2

42

4,3

48

8

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ISMERETEK

29,6

Országosan Nyugat-Dunántúl

2 10

0%

30,9

32

20%

19,3

36

40%

60%

Semmiképp sem

Inkább ne

Inkább

Mindenképp

7 20

80%

100%

nem tudja/nem válaszol

330

109. ábra Képzési igények a tanácsadói hálózattal szemben II. (%) KONFLIKTUSKEZELÉSI TECHNIKÁK Országosan Nyugat-Dunántúl

5,3 18,3

39,9

6

30,6 34

0 12

36

3,3 9

39,2

18

LOBBITECHNIKÁK Országosan Nyugat-Dunántúl

2 8

40,5

8

38

30

22

ADÓZÁSI ISMERETEK

6 14,6

Országosan Nyugat-Dunántúl

33,9 28

08

18,6

26,9 28

36

NYELVI ISMERETEK

14

Országosan Nyugat-Dunántúl 2

34

36

8

20,9

26,6

30,6

4

24

OPERATÍV, SZERVEZŐI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Országosan Nyugat-Dunántúl

3,7 13 06

7,3

29,9

46,2 54

22

18

A SIKERES PÁLYÁZATÍRÁSHOZ SZÜKSÉGES ISMERETEK Országosan Nyugat-Dunántúl

24,3 02

3,7

61,5

28,6 30

8

60

EU-S ISMERETEK Országosan Nyugat-Dunántúl 02

0%

11

40,5

36,5 40

20%

46

40%

60%

Semmiképp sem

Inkább ne

Inkább

Mindenképp

7,6 12

80%

100%

nem tudja/nem válaszol

331

Végül a felmérés során kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyire tartják fontosnak az érintettek, hogy a meghirdetett képzések akkreditáltak legyenek (110. ábra). Az adatokból kitűnik, hogy a nyugat-dunántúli válaszadók ezt a szempontot kiemelten fontosnak tartják, hiszen több mint felük nagyon fontosnak tartja, hogy a képzés rendelkezzen akkreditációval, és csak 8%-uk nem tekinti ezt lényegesnek.

110. ábra A képzések akkreditált voltának fontossága régiónként (%)

Országosan

37,5

Nyugat-Dunántúl

31,6

52,0

0%

20%

nagyon fontos inkább nem fontos nem tudja/nem válaszol

16,6

24,0

40%

60%

4,0 8,0

11,3

12,0

80%

100%

inkább fontos egyáltalán nem fontos

10.5.3 Az együttműködés formái

Az OFA-ROP Hálózattal tevékenységével kapcsolatban megfogalmazódott igényeknek csak egyik, bár mindenképpen fontos részét teszik ki a különböző képzések. Hasonlóan lényeges szerepet játszanak majd a Hálózat működésében a különböző tanácsadási formák, ezért fontos, hogy megismerjük az ezzel kapcsolatban megfogalmazódott elvárásokat is. A következőkben elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az érintettek milyen formában vennék igénybe a Hálózat által különböző témakörökben megvalósítandó tanácsadói tevékenységet. A különböző szolgáltatásokhoz tartozó tanácsadási formák egyik lehetséges csoportosítási módját mutatja a 111. ábra. Az eredmények alapján a tanácsadási formák között különbséget tehetünk abban a tekintetben, hogy az érintettek az egyéni vagy a csoportos formákat

részesítenék előnyben. Megfigyelhető, hogy általában pénzügyi kérdésekben és konkrétan a projektek elszámolásához kötődő kérdésekben a válaszadók döntő többsége (86 illetve 84 százaléka) igényt tart az egyéni tanácsadásra. Érthető módon ezen belül a projekt elszámolása kapcsán az eseti tanácsadásnak lehet nagyobb szerepe, míg az általános pénzügyi tanácsokra folyamatosan szükség van.

332

111. ábra Az egyes szolgáltatásokhoz leghatékonyabbnak tartott tanácsadási formák (%) SZAKMAI KÉRDÉSEK

Országosan

39,2

Nyugat-Dunántúl

42

24,3

16,3 32

17,6 10

2,7

8

8

9

5,3 3

PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK

53,2

Országosan

29,6

44

Nyugat-Dunántúl

42

60 8

JOGI KÉRDÉSEK

59,1

Országosan

54

Nyugat-Dunántúl

17,3

13

24

10 2 10

7 3,7

PROJEKTEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

Országosan

26,6

20,6

28,2

44

Nyugat-Dunántúl

8

21,9

20

18

2,7 10

HUMÁNERŐFORRÁS KÉRDÉSEI

Országosan

Nyugat-Dunántúl

37,2

16,3

28

12

28,9

14,3 3,3

36

16

8

INFRASTRUKTURÁLIS KÉRDÉSEK

44,2

Országosan

Nyugat-Dunántúl

14,3

28

21,3

11,6

26

6

30

8,6 10

PROJEKTEK MŰKÖDTETÉSÉHEZ KÖTŐDŐ FELADATOK, KÉRDÉSEK

Országosan

19,9

35,2

10

42

Nyugat-Dunántúl

17,6

24,6

16

2,7

24

8

PROJEKTEK ELSZÁMOLÁSÁHOZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

23,3

49,2

Országosan

12 2,7

16

68

Nyugat-Dunántúl

13

4 4

8

PROJEKTEK EREDMÉNYEINEK ELTERJESZTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

Országosan

Nyugat-Dunántúl

0%

egyéni eseti

egyéni folyamatos

csoportos eseti

10,3

24,3 36

20%

31,2

28,6

8

32

40%

60%

csoportos folyamatos

14

80%

5,6 10

100%

nem tudja/nem válaszol

333

Domináns szerep jut ezen kívül az egyéni tanácsadásnak szakmai kérdésekben (74%), azon belül is az eseti tanácsadásnak (42%), hiszen a megkérdezettek sok esetben egészen konkrét kérdésekben szeretnék kérni a Hálózat képviselőinek véleményét, amire a csoportos forma kevésbé alkalmas. Hasonló a helyzet a jogi kérdések esetén, a konkrét problémákra itt is egyénekre szabott megoldást szeretnének az érintettek, amire az egyéni formák esetében (78%) több lehetőség adódik. A speciális, adott helyzetre szabott válaszok igénye miatt itt az eseti tanácsadás igénye még markánsabban fogalmazódott meg (54%). A kérdések másik csoportjában – ha nem is jelenthetjük ki, hogy a csoportos tanácsadási formákra nagyobb igény mutatkozik, mint az egyénire – a válaszadók érezhetően nagyobb

része fogadja el a közös konzultációs formákat. Egyedül a humánerőforrással kapcsolatos kérdések esetén láthatjuk azt, hogy a csoportos formákat előnyben részesítenék a megkérdezettek (52%). További három kérdés esetben mondhatjuk azt, hogy a csoportos tanácsadási formákat is elfogadják a vizsgált nonprofit szervezetek. A projektek eredményeinek terjesztése kapcsán a válaszadók 46%-a inkább ezt a formát részesítené előnyben, a projektek működtetéséhez kötődő feladatoknál ez az arány 40%, míg a

projektek előkészítése során 38%. Nem csak ebben a csoportban, de az összes többi kérdés esetén is elmondható, hogy az érintettek inkább az eseti tanácsadásra tartanak igényt, feltehetően a konkrét kérdéseikre keresnek választ, egyedül az infrastrukturális kérdések kapcsán figyelhetjük meg azt, hogy a folyamatos egyéni tanácsadást többen választanák, mint az esetit. A tanácsadási formákat vizsgálva a felmérés arra is választ keresett, hogy az internetes és

telefonos tanácsadás közül melyikre mutatkozik nagyobb igény. A lehetséges válaszok között szerepelt az is, hogy a kettő közül egyiket sem venné igénybe a megkérdezett, ám az adatokból látható (112. ábra), hogy ezt a lehetőséget a Nyugat-Dunántúlon senki nem választotta, mint ahogy országosan is csak nagyon kevesen, tehát az igény az ilyesfajta

szolgáltatásra mindenképpen jelen van a nonprofit szektorban. Abban már van bizonyos eltérés a kérdések között, hogy az internetes vagy a telefonos segítségnyújtást részesítenék-e előnyben, ám az jól látható az egész ábrát áttekintve, hogy az viszonylag új, mindössze néhány éves múltra visszatekintő internetes forma is teljes mértékben polgárjogot nyert, markáns elutasítására sehol nem találunk példát. Ez olyannyira igaz, hogy ma már a kérdések

többségénél a tanácsadásnak ezt a formáját többen látnák szívesen, mint a hagyományosnak tekinthető telefonos módszert.

334

112. ábra Telefonos, illetve internetes tanácsadási formák ajánlása (%) SZAKMAI KÉRDÉSEK

0,3

Országosan

Nyugat-Dunántúl

0

3,7

29,9

26,2

39,9

6 10

24

60

PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK

1,3

32,9

0

36

Országosan

Nyugat-Dunántúl

23,6

5

46

8

10

28,6

23,3

37,2

JOGI KÉRDÉSEK

0,7

Országosan

Nyugat-Dunántúl

42,2

0

22

58

8

5,3 12

PROJEKTEK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK Országosan

1

Nyugat-Dunántúl

0

41,2 32

24,9

29,2

40

18

3,7 10

HUMÁNERŐFORRÁS KÉRDÉSEI Országosan Nyugat-Dunántúl

2

26,9

23,9

40,5

0

16

64

10

6,6 10

INFRASTRUKTURÁLIS KÉRDÉSEK Országosan Nyugat-Dunántól

1,7 0

54

9,6

23,3

20,9

44,5

28

4

14

PROJEKTEK MŰKÖDTETÉSÉHEZ KÖTŐDŐ FELADATOK, KÉRDÉSEK Országosan

1

Nyugat-Dunántól

0

41,2

24,9

29,2

56

26

6

3,7 12

PROJEKTEK ELSZÁMOLÁSÁHOZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

0,3

Országosan

Nyugat-Dunántól

0

36,9 34

31,6

26,6

42

14

4,7 10

PROJEKTEK EREDMÉNYEINEK ELTERJESZTÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KÉRDÉSEK

61,8

0,7

Országosan

Nyugat-Dunántúl

Egyik sem

Internetes tanácsadás

80

0

0%

9,3

20%

Telefonos tanácsadás

40%

23,6 2 8

60%

Mindkettő

80%

4,7 10

100%

nem tudja/nem válaszol

335

Különösen igaz ez a projektek eredményeinek elterjesztéséhez kötődő kérdéseknél, ahol a

válaszadók 80%-a választaná az Internetet. Hasonlóképpen meggyőző az Internet fölénye a humánerőforrással kapcsolatos és a szakmai kérdésekben, de jelentős a különbség a telefonos tanácsadással összehasonlítva a jogi, infrastrukturális és a projektek működtetéséhez kapcsolódó kérdésekben. Úgy tűnik viszont, hogy általában a pénzügyi kérdésekben és a

projektek elszámolásához kötődő kérdésekben a többség ma is inkább a telefonos tanácsadást választaná. Mindez valószínűleg arra utal, hogy a sokszor azonnali választ igénylő kérdésekben a megkérdezettek többsége még mindig jobban bízik a hagyományos, közvetlen kapcsolaton alapuló kommunikációs formákban. Végül arra is választ kerestünk a felmérés során, hogy milyen formában tartják a

leginkább megfelelőnek a megkérdezettek számára szervezett képzéseket. A kérdések részben arra vonatkoztak, hogy milyen hosszúak lehetnek ezek a képzések (113. ábra). A válaszadók döntő többsége egyetértett abban, hogy az alkalmanként hosszabb, több napon át tartó képzések kevésbé hatékonyak és nehezebben illeszthetők be munkarendben. A

legtöbben (56%) úgy gondolták, hogy a képzéseknek ugyan hosszabbnak kell lenniük, mint egy nap, ám ezt több alkalommal, egy-egy napos részekre osztva kell megvalósítani.

113. ábra A megfelelő képzési formák régiónként (%)

Országosan

18,3

Nyugat-Dunántúl

22 0%

8,3

53,2

8 20%

16,9

56 40%

60%

10 80%

3,3

4 100%

egynapos képzés többnapos folyamatos képzés több alkalomból álló, alkalmanként egynapos képzés több alkalomból álló, alkalmanként többnapos képzés nem tudja/nem válaszol

Szintén fontos kérdés a szervezetek szempontjából, hogy ezeket a képzéseket a hét mely napjain tarthatják meg anélkül, hogy komoly fennakadást okoznának a munkában (114. ábra). A Nyugat-Dunántúlon csakúgy, mint országosan a válaszadók döntő többsége (64%) gondolta úgy, hogy hétköznap, munkaidőben is meg tudják oldani a részvételt ezeken a

336

képzéseken, míg közel egynegyedük szerint hétköznap munkaidő után a legalkalmasabb időpont az ilyen rendezvényekre.

114. ábra A megfelelő képzési időpont régiónként (%)

Országosan Nyugat-Dunántúl 0%

10,3

67,1

8

64

20%

40%

60%

18,9 24 80%

hétköznap munkaidőben

hétköznap munkaidő után

hétvégén

nem tudja/nem válaszol

3,7 4 100%

337

Függelék

338