Nógrádi Értékekért (Kutatási eredmények a Karancs, a Medves és a Cerova vrchovina vidékén) Salgótarján, pp. 41-56.
AZ EMBER SZEREPE A TERMÉSZETI KÖRNYEZET ÁTALAKULÁSÁBAN A MEDVES-VIDÉK TERÜLETÉN1 Karancsi Zoltán2 Abstract In our century the change of natural environment becomes more and more intensive mostly due to different human activities. The most well-marked evidences of this process are the quarries, which brake the harmonic landscape with their huge man-made depressions. As far as the extension of the arable lands is limited and the aesthetic value of a landscape became important because of recreational purposes, the use of abandoned quarries is an up-today problem. Besides these purposes, the restoring of the ecological balance in nature protection areas is a very important goal. In this paper the author summaries the results of the research carried out in the Medves Region. We have studied the role of man in the change of natural environment, besides the temporal and spatial variation of anthropogenic influence on the landscape. The data collected during fieldsurveys were analysed by using different computer softwares and this data base was completed by archive maps and other archival researches. Most of our study site within the territory of Karancs-Nedves Nature Reserve is under agricultural and forestry influence, but the most important changes in geomorphology was caused by quarry operation. 1. Előzmények, célkitűzés Az emberi tevékenység természeti környezetre gyakorolt hatása egyre intenzívebbé válik napjainkban. Az antropogén felszínformálás a 19. század második felétől méreteiben már elérte, sőt felülmúlta a természetes felszínformálódást (Erdősi F. 1987). Ezért fontos, hogy a természetes folyamatok vizsgálata mellett a társadalom környezetre gyakorolt hatásait is megismerjük, a kedvezőtlen folyamatokat időben megállítsuk, vagy legalább lelassítsuk. Mivel az antropogén folyamatok jelentős része irreverzibilis, ezért gyakran bekövetkezik mind a felszín egyensúlyi viszonyainak, mind a bioszféra egészének bizonyos mértékű megváltozása. Az adatok feldolgozásában nagy segítséget jelentő számítástechnikai módszerek elterjedésével, a korábban heteket, hónapokat igénylő bonyolult számítási, térképszerkesztési feladatok megoldásának ideje töredékére csökkent. Ennek köszönhetően a hagyományos, leíró természetföldrajzot felváltotta a tájértékelő, környezetértékelő szemléletű természetföldrajz, amely egyidejűleg képes minden geofaktort figyelembe venni, ezáltal a legalkalmasabb a természeti környezetben felmerülő kérdések megválaszolására. A kutatás célja az volt, hogy a fellelhető forrásanyagok (térképek, légifotók, műholdkép, valamint a terület korábbi geológiai- és geomorfológiai vizsgálatai) alapján - figyelembe véve a területen folyó régészeti, néprajzi, történeti kutatások eredményeit is -, geoinformatikai módszerek segítségével megpróbáljuk rekonstruálni a területen az ember megjelenése óta bekövetkező környezetváltozást. 1 2
A tanulmány az F 025 976 számú OTKA pályázat támogatásával készült. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Földrajz Tanszék 1
A felszínt alakító természetes folyamatok mellett vizsgáljuk az antropogén tájalakítás minőségét és mértékét. Ebben a tanulmányomban összefoglalom a több éve folyó kutatások eredményeit (Karancsi Z. 1996/a, 1996/b, 1997/a, 1997/b, 1998/a, 1998/b, 1999/a, 1999/b). 2. Kutatási módszerek Az általunk Medves-térségnek nevezett kutatási területünk magába foglalja a Medves-fennsíkot, Közép-Európa legnagyobb, 13 km2 kiterjedésű (ebből 8 km2-es rész jut magyar területre) bazaltplatóját, és a hozzá kapcsolódó alacsonyabb térszíneket, melyekből bazaltcsúcsok emelkednek ki (pl. a Salgó 625 m, a Szilváskő 628 m). A vizsgált terület 32 km2 nagyságú. A változatos felszínű területen az 1960-as évekig szénbányászat, az 1980-es évek közepéig pedig a fokozatosan csökkenő jelentőségű bazaltbányászat hagyott maradandó nyomokat (1.ábra).
1. ábra. A kutatási terület Digitalizált (Integraph Microstation, ARC/INFO) topográfiai alaptérképeken és digitális domborzatmodellen (M: 10000; 25000), valamint Landsat TM műholdképen (Erdas Imagine 8.2) vizsgáltuk a terület felszíni adottságait. A referencia adatok alapján kijelölt tanulóterületek statisztikai elemzésével területhasznosítási térképet szerkesztettünk. A területet kezelő termelőszövetkezetek, és a földhivatalok adatai, levéltári feljegyzések, valamint archív és mai topográfiai térképek alapján a területhasznosítás változását is nyomon követhettük. Terepbejárásaink során vizsgáltuk a felhagyott kőbányák állapotát, a tájváltozás jellemző természetes folyamatai mellett kerestük az emberi tevékenység közvetett nyomait is. Nagy előnye a térinformatikai módszereknek, hogy a bedigitalizált adatokat rétegenként különkülön, vagy együtt, tetszőleges sorrendben jeleníthetjük meg, s a tematikus rétegek között új összefüggések állapíthatók meg.
2
3. Értékelés 3.1. Természeti−antropogén folyamatok Az árnyékolt domborzatmodellen (2. ábra) − a növényzetborítás zavaró hatása nélkül − jól tanulmányozhatók a felszínt alakító folyamatok. A hátravágódó eróziós völgyek főleg a fennsík K-i, meredekebb lejtőit szabdalják fel (pl. Gortva-völgy). Mivel hasonló eróziós folyamatok a fennsík Ny-i peremén is megfigyelhetők nem nehéz megjósolni, hogy idővel a ma még egységes fennsík feldarabolódik (Horváth G. 1997). A természetes folyamatokat az emberi tevékenység felerősítette azzal, hogy a termő-, és a legelőterületeket az őshonos erdőségek kiirtásával alakította ki. A védtelenné váló, többnyire legelőként hasznosított lejtőket, a csapadékvíz lineáris erózióval tagolta, az eróziós barázdákból eróziós árkok fejlődtek, megindítva az egységes felszín feldarabolódását. Ez a folyamat a lejtős térszíneken korábban kialakított szakszerűtlen tarvágások miatt ma is megfigyelhető. 3.2. Agrogén felszínformálás A terület legnagyobb részét az erdő- és a mezőgazdaság érintette. Régészeti adatok bizonyítják, hogy a területen megjelenő kelták már megművelték a földet (Dornyay B. 1926). A honfoglalás térségünkben 899 körül zajlott. Kezdetben a földrajzi térformákhoz és a növénytakaróhoz való alkalmazkodás, azok katonai és mezőgazdasági felhasználása volt jellemző (Patai P. 1954) (3/a. ábra). A 13. században a tatárjárás miatt elnéptelenedő puszták lassú benépesülése mellett a nagybirtokosok hatalmának megnövekedése kifejezésre jutott a nagyarányú várépítésben, amiket elsősorban a
2. ábra. A Medves-térség árnyékolt domborzati képe
3
várható újabb tatártámadások ellen emeltek, a helyben bányászott bazaltból. A térségben épített várakat – Somoskő, Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő – a Kacsics nemzetség építtette. (Makkai L. 1954). A török megjelenésekor (1552) a régi várak közül Baglyaskő és Zagyvafő már romok voltak s később sem épültek fel. A török elleni harcok és a hódoltsági időszak falvak egész sorát néptelenítette el (Bárna, Zagyvapálfalva a vele azóta összenőtt Andrásfalvával, Nemti, Somoskőalja), de még nagyobb a száma azoknak a helységeknek, amelyek ezekben az években végképp megsemmisültek (Nagy- és Kisarany, Zagyva, Szőrös, Salgó, Uzsa stb.) (Reiszig E. 1911). A hódoltság korában aránylag sok föld állt rendelkezésére, melyet a parasztság külterjes állattartásra használt. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a termőterületek nagy része parlagon hevert vagy erdő borította. A legelők feltörésével és erdőirtással hamarosan megsokszorozódott a szántóterület (3/b. ábra). Ennek hatására a hegységi vízgyűjtő területekről lefolyó víz mennyisége – eróziós tevékenysége – jelentősen megnövekedett, ami a síksági területek árvízszintjének emelkedését vonta maga után. 1729-ben Szluha Ferenc földbirtokos már az erózió okozta károk meggátlására is törekedett: – Helyszíni tapasztalata alapján elrendelte, hogy a termőtalaj vízmosások útján való elhordásának megakadályozása érdekében a szántóföldek felső és alsó végén mély barázdákat szántsanak, hogy „a hirtelen való eső a földekben mosást és kárt ne tehessen” (Szabó B. 1972). Salgó Tarján faluhoz tartozó rétek a falutól északra és délre a völgyben, a patak melletti 200-300 méter széles völgyrészletekben helyezkedtek el. A meggondolatlan erdőirtások következtében a tavaszi hóolvadások, záporok után szinte minden esetben bekövetkező árvizek a meredek, csupasz hegyoldalakról hihetetlen mennyiségű iszapot hordtak le, feltöltve a völgyeket. Korabeli leírásokból olvasható, hogy a Tarján-patak völgyében nem ritkák az olyan hárs- és fűzfák melyeknek csak ágaik látszanak ki az iszapos hordalékból, valósággal bokornak látszanak. A rétek eliszaposodtak, minőségük egyre romlott, ez volt elsődleges oka az állatállomány csökkenésének (3/c. ábra). A szántóföldek az esetek többségében a falu körüli domboldalakon és a keresztvölgyekben (Ponyi-, Diós-völgy, Baglyasalja) a rétekhez csatlakoztak, a fölöttük fekvő magaslaton pedig kopár legelőterületek húzódtak. Ez az elhelyezkedés a lehető legszerencsétlenebb, hiszen az erózió káros hatása nagymértékben érvényesülhetett3. A múlt század közepére Salgótarjánban a tényleges erdőterület rendkívül kicsi, az erdők minősége pedig gyatra. A falun végigvezető főútról csak kopár dombok látszottak, az e dombokon ma látható erdők a későbbi erdőtelepítés eredményei (Kaulfusz J. 1854). Az erdők hiánya miatt a vízgazdálkodásban is megbomlott az egyensúly. A lehulló csapadék gyorsan elfolyt, így azután források apadtak ki, patakmedrek váltak szárazzá, a talajvíz utánpótlás is rendszertelenné vált. A mezőgazdasági területek kialakítását a különböző korokban készült térképek erdőfoltjainak vizsgálatával követhetjük nyomon (4. ábra). Az első, e célra használható térképlap 1782-ben készült az I. katonai felmérés során. Ezen a vizsgált terület jelentős részét még összefüggő erdő borítja. A mezőgazdasági területeket erdőirtással a völgyekben, a településekhez közel alakították ki (4/a. ábra). A második térképvázlat erdőfoltjai Kreybig Lajos 1922-ben készített talajismereti térképéről származnak. Ekkora a hatalmas összefüggő ősi cser-, bükk- és tölgyerdőket az évszázados favágás megritkította, a tervszerűtlen irtások a legeltető állattenyésztés pedig teljessé tették a pusztulást. Siettette az erdők pusztulását a megyébe települt ipari üzemek (üveghuták, vaskohók, posztógyár) faigénye, s a 18. században még jelentős faépítkezés is. A 19. század második felében meginduló szénbányászat faigényét (talpfa, bányafa, fűtőfa) a bányák környékén lévő, medvesi erdőségek fedezték. Ugyanakkor már a 20-as években megfigyelhető – éppen a bányászat egyre növekvő faigénye miatt – az újratelepítés is (4/b. ábra). A kutatási területet kezelő termelőszövetkezetek az 1960-as évekig még próbálkoztak különböző kultúrnövények (burgonya, kukorica) termesztésével. A természetvé3
Salgótarján község telekkönyve; Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal iratai; a Nógrádi cs. kir. megyehatóság iratai 728/ 1852. NmL (Nógrád megyei Levéltár, Balassagyarmat).– In: Salgótarján története. 1972
4
delmi területek létrehozásával a területhasznosítás feltételei szigorodtak. Ezért, valamint a kedvezőtlen talajadottságok (sekély, gyakran bazaltmurvás, agyagbemosódásos barna erdőtalaj) miatt a hatvanas évektől a tsz-ek a jövedelmező erdőgazdálkodás mellett az állatállományuk részére takarmánynövényeket termesztenek.
3. ábra. Az emberi tevékenység által előidézett környezetváltozás A 4/c. ábra az 1966-os felmérés adatait tartalmazza. A vizsgált területen 1964-ben alakítják ki az első természetvédelmi területet (Salgói TVT.), és megkezdték – elsősorban a bazaltkúpok körüli, egyébként intenzív mezőgazdaságra alkalmatlan területen – a véderdők kialakítását. A szántóföldek közé beékelődő, keskeny erdősávoknak, mint ökológiai folyosóknak igen nagy szerepük volt a biológiai változatosság fenntartásában. Az 1988-as térképvázlat adatai alapján újabb, korábban kaszálórétekként hasznosított területeket erdősítettek (4/d. ábra). A Medves-fennsík nagyobb részét ma fátlan társulások borítják, amelyek fennmaradása csak az ember rendszeres beavatkozása (legeltetés, kaszálás) mellett képzelhető el. 5
4. ábra. A kutatási terület erdőterületeinek változása 1782-es (a), 1922-es (b), az 1966-os (c) és 1988-as (d) adatok alapján. A fennsík legelői juhlegeltetésre alkalmasak, bár időnként szarvasmarha-csordákat is hajtanak rájuk. A legeltetésnek is lehet azonban környezeti ártalma. Korábban pl. jellemző volt, hogy a karámmal körülkerített területet teljes kopárságig „lelegeltették”, elősegítve ezzel az állati eredetű taposás-erózió megjelenését. Szerencsére jelenleg ilyen típusú intenzív legeltetés már nincs a fennsíkon. A területen gazdálkodó termelőszövetkezet (Cered) adatai alapján, tanulóterületeket jelöltünk ki a műholdképen. A tanulóterületek statisztikai elemzésével (ERDAS) területhasznosítási térképet szerkesztettünk az 1992-es évre. A létrehozott területhasznosítási térképen öt kategóriát tudtunk elkülöníteni (kaszálórét, szántó, lombos erdő, fenyves erdő, kőbánya). A tematikus térkép hozzákapcsolható a 4. ábra sorozathoz, tartalmát tekintve az erdőterületek növekedésének kedvező tendenciáját bizonyítja. 3.3. Montanogén felszínformálás A 19. század második felében meginduló szénbányászat ugyan átalakította a táj képét, ugyanakkor kedvezően hatott az infrastruktúra fejlődésére. A bányászatnak köszönhetően rakodók, bányavasutak, sőt a nagyarányú betelepítések miatt új települések jöttek létre (Salgóbánya, Rónabánya). A 6
terület népesedési adatait vizsgálva is jól nyomon követhető a változás (Szvircsek F. 1997). Az 1850-es években regisztrált 1000 főnél kevesebb lakos 30 év alatt megtízszereződött (5., 5a ábrák). 55000 50000 45000 35000 30000 25000 20000
népesség száma
40000
15000 10000 5000
1995
1980
1970
1950
1941
1930
1910
1890
1870
1857
1850
1832
1825
1761
1699
1544
0
év
5. ábra. A Medves-térség népességének változása
50000 45000
30000 25000 20000 15000
népesség száma
40000 35000
10000
Salgótarján Zagyvapálfalva Somoskőújfalu Zagyvaróna Baglyasalja
5000 1995
1980
1970
1950
1941
1930
1910
1890
1870
1857
1850
1832
1761
1699
1544
Somoskő
1825
0
év
5a. ábra. A Medves-térség népességének változása településeként (A hiányzó adatok ellenére leolvasható az ábráról, hogy a vizsgált települések intenzív népességnövekedése az 1870-es években meginduló szénbányászatnak köszönhető. A településeket részben az 1950-es években, részben 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták). A bányaipar faigényét (talpfa, bányafa, fűtőfa) a medvesi erdőségek fedezték (Gajzágó A. 1962) Még nagyobb változás történt a felszín alatt, hiszen Salgótarján területének szinte egésze alatt elhagyott, letermelt bányamezők húzódnak. Az 1970-es évekig tartó szénbányászat után megmaradt meddőhányók mára beerdősültek. Az egykori bányavágatok beomlása miatt a felszínen gyakran süllyedékek, berogyások keletkeztek, melyek akár 4 m átmérőjűek és 2 méter mélységűek is lehetnek. Ezek a mezőgazdasági területeken, illetve a településeken okoznak komoly problémákat, az erdőterületeken nincs jelentőségük. Az alábányászás miatti legnagyobb felszakadások Szilváskőn tanulmányozhatók, melyek között van egy 13,5 m széles, 68,0 m összhosszúságú hasadékbarlang, valamint egy 8-10 m mély és 1-2 m szélességű, különleges mikroklímájú hasadék. Összehasonlítva a felszíni süllyedékek és az egykori bányavágatok földrajzi helyzetét a korreláció megállapítható4.
4
Azok a felszíni bemélyedések amelyek nem korrelálnak a bányavágatok térképével a fennsík peremein helyezkednek el. Ezek a negatív formák részben a meredek keleti oldalon a gravitáció miatt megcsúszó kőzetblokkok mögött jöttek létre, részben a kőbányákkal terhelt nyugati oldalon a talaj és a kőzetrétegek mozgása (szoliflukció, suvadás) eredményeképpen alakultak ki. 7
A Medves-fennsík alatti egykori szénbányászat közvetett módon is hat a felszínre, a vecseklői Tsz bánya feletti területen, a már nem üzemelő vágatok „összeroskadásának” eredményeként keletkező felszíni repedések mentén, a rétegek tektonikus elmozdulása miatt a levegővel érintkező szenes összletben öngyulladás indult be. Ez a lassú égés több hónapon keresztül tartott, s csak a szenes réteg betemetődésével fejeződött be. A bazalt bányászatát 1878-ban kezdték meg a Nyerges-hegyen (6. ábra). A kőbányászat a legintenzívebb környezet-átalakító emberi tevékenység. A külszíni bányászat a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban is érezteti hatását. A külfejtések megsemmisítik, illetve megváltoztatják az eredeti geomorfológiai viszonyokat, földtani szerkezeteket valamint az ehhez kapcsolódó felszínalatti vízrendszert, illetve az élővilágot. A bányaudvarokban sajátos mikroklíma alakul ki, aminek következtében a kialakuló új „antropogén” ökotópok lényegesen különböznek a természetestől.
6. ábra. A Medves-térség bazaltbányái Az ember tehát nagy teljesítményű technikai eszközeivel jelentős területeken nemcsak döntő exogén erővé, hanem a másodlagos ökotóp viszonyok alakítójává is vált. (Erdősi F. 1966, 1987). Gajzágó Aladár (1962) szerint kezdetben a tulajdonosok a kőbányák állapotával keveset törődtek. Ésszerűtlen művelésre vall a meddő helytelen elhelyezése is, mely akadályává vált a bazalt kitermelésének, ekkor a szükségletek kielégítésére újabb bányákat nyitottak.
8
Az 1980-es évek közepére a piaci igények fokozatos megszűnése miatt, illetve a természetvédelem közbelépésének köszönhetően a Medves térségének összes Magyarország területére eső bazaltbányáját bezárták. Azóta a terület legnagyobb környezeti problémáját ezek a felhagyott külszíni bányák jelentik. Sajnos rekultivációs terv egyik helyen sem készült (illetve mára már elkészültek néhány bánya rekultivációs tervével, de pénzhiány miatt azok megvalósítására még nem került sor), a bányák több mint egy évtizede érintetlen állapotban vannak, csupán megindult rajtuk a növényzet spontán visszatelepülése. A felhagyott bányaudvarok illegális szemétlerakó helyekké váltak, amelyeket néhány éve természetvédők kitakarítottak. A használaton kívüli bányák (pl. Eresztvény, Középbánya) egykor meredek fala előtt, a lejtős tömegmozgásoknak köszönhetően, törmeléklejtők alakultak ki. A meredek bányafalon, a vulkáni kőzet felszínén kialakult üledékes rétegeket a bennük mozgó víz fellazítja, gyakran csuszamlási pályák, felszíni berogyások jönnek létre. A bányafalak előtt kialakuló törmeléklejtők természetes rézsűként elősegítik a vegetáció visszatelepedését. Terepbejárásaim során a bazaltbányákban végzett alapvető morfometriai méréseken kívül megfigyeltem, majd tipizáltam az exkavációs- és az akkumulációs formákat (7-8. ábra) (Szabó J. 1993, Dávid L. 1999).
7. ábra. Exkavációs (kimélyítéses) és akkumulációs (felhalmozásos) bányaforma típusok: A: bányaudvar, B: bányafal, C: fejtési pillér, D: kőborda, E: kőpad, F: kőtömb, G: törmeléklejtő (törmelékkúp), H: eróziós barázda, I: időszakos tavakkal kitöltött mélyedés, J: másodlagos törmeléklejtő (törmelékkúp), K: meddőhányótető (plató), L: meddőhányólejtő. 9
8. ábra. Montanogén felszínformálás A mérési adatok rendszerezésével – Prakfalvi Péter és Holló Sándor geológusok kiegészítéseit figyelembe véve – elkészítettem a terület bazaltbánya-, valamint bazalt meddőhányó-kataszterét (1-2. melléklet). 3.4. Urbanogén hatás A kommunális hulladék megjelenése jelenleg a folyóvizekben okozza a legnagyobb problémát (pl. Zagyva − Zagyvaróna). A települések egyáltalán nem kielégítő csatornázottsága miatt még ma is jelentős mértékű a szennyvizek élővizekbe juttatása. A Tarján-patakot Salgótarján beépítésével a föld alá kényszeríttették, ezzel csökkentették a patak közvetlen szennyeződésének lehetőségét. A szigorúan védett, igen nehezen megközelíthető Gortva-völgyben is megtalálhatók az emberi tevékenység nyomai. A vízesés mellett egy rossz állapotú betongát látható, melyet a szénbánya vízellátása érdekében építettek, valamint a patak medrét több, részben már „bekérgeződött” traktor abroncs „terheli”. A bányászat következtében keletkezett tavak is meglehetősen szennyezettek5. Az egykori Rónafalu közelében fekvő ún. Tehenesi-tavat ma már nem kezeli senki, de a helybeli lakosok fürdenek benne, s mivel partján élnek társadalmi életet, ezért igen szennyezett. A másik nagy bányatóban, Középbányában is fürdenek nyáron, az állapotok hasonlók. Sajnos mindkét bányató autóval is elérhető, ami fokozza káros terhelésüket. Egyébként is túl sok gépkocsi jár a fennsíkon, különösen a Medves laposa környékén. Főként a fát, gombát és szedret gyűjtők járnak fel a Medvesre autókkal, gyakran letérve a már kitaposott utakról, károsítva így a vegetációt. Ipari eredetű az egyik legnagyobb veszélyforrás a Salgótarján belterületén összehordott salakhegy. Az egykori acélgyár kohósalakján − ami önmagában is veszélyes sugárforrás − savas ülepítőtavakat hoztak létre, amelyekből az elszivárgó mérgező vegyületek bejutva a talajvízbe, közvetlenül veszélyeztetik a város ivóvízbázisát. A természetes környezet átalakulását az úthálózat kiépítésével is elősegítette az ember.
5
A Medves-térségben az ELTE TK Földrajz Tanszékének munkatársai végeztek vízkémiai vizsgálatokat. 10
Elvégeztük a Medves-térség úthálózatának tájökológiai szempontú értékelését (Karancsi Z. 2000). Megvizsgáltuk milyen ökológiai szerepe van a terület különböző minőségű útjainak, melyek jelentős része földút (9. ábra).
9. ábra. A Medves-térség úthálózata Azok többnyire multifunkcionálisak, vagyis gyalogos kirándulók mellett autósok, motorosok, biciklisek, túra-lovasok is használják. A „legforgalmasabb” szakaszain az erőteljes használat miatti lepusztulási folyamatok (pl. taposás-erózió) figyelhetők meg. A terület lejtőkategória térképét felhasználva, tematikus térképeket szerkesztettünk az erózióveszélyes útszakaszokról (10. ábra). Kutatási területünk úthálózatán folyamatban van egy méréssorozat lebonyolítása a felszín talajtömörödöttségének vizsgálatára. A taposás-erózió kialakulásának és fennmaradásának okai között a növényzet is fontos szerepet játszik, ennek részletes vizsgálata azonban egy későbbi tanulmány témája lesz. Mivel a változatos természeti környezet csak megfelelő állapot esetén jelenthet vonzerőt a megélénkülő idegenforgalom számára, szükséges, hogy a természetvédelem mellett az itt élők és az itt turistaként megfordulók szemléletében is történjen változás, s természeti környezetük védelme belső igényként jelentkezzen.
11
10. ábra. A Medves-vidék úthálózatának minősítése lejtésviszonyok alapján. IRODALOM Belitzky J. 1973: Nógrád megye története I. 896–1849. Salgótarján Dávid L-Karancsi Z. 1999. Analysis of antropogenic effects of quarries in a hungarian basalt volcanic area. 2nd International Conference of PhD Students. University of Miskolc pp. 91100. Dornyay B. 1926: Adatok Salgótarján és vidéke őskorához.– Salgótarján, 8.p. Erdősi F. 1966. A bányászat felszínformáló jelentősége. − Földrajzi Közlemények, 14. 4. pp. 324343. Erdősi F. 1987. A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében. – Akadémiai kiadó, Budapest Gajzágó A. et al. 1962. A salgótarjáni iparvidék – Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum kiadv. Gazdag L. 1964: Nógrád megye térképei.– Balassagyarmat Horváth G-Karancsi Z. (et.al.) 1997. A Medves – Földrajzi Értesítő, XLVI. évf. 3-4. Jakab S. 1974: Nógrád megye története IV. 1944–1962.– Salgótarján Karancsi Z.-Mucsi L. 1996/a. Az antropogén környezet-átalakítás vizsgálata egy határmenti természetvédelmi területen. A határon innen-határon túl nemzetközi konferencia (1996. szept. 46.) kiadványában pp. 216-221. Karancsi Z.- Mucsi L. 1996/b. Geoökológiai vizsgálatok a Medves-régió területén. Budapest (tanulmány, az FKI cikkpályázatán nyertes kézirat) Karancsi Z.-Mucsi L. 1997/a. Human impact on the Medves region, N-Hungary. Zeitschrift für Geomorphologie VIII. pp. 247-253. Karancsi Z. 1997/b. Changing land use around Salgótarján. ACTA Geographica Szegediensis – Tomus XXXV. 1994-95. pp. 101-109. 12
Karancsi Z. 1998/a. Történeti áttekintés Salgótarján térségének antropogén eredetű környezetváltozásáról. Geográfus doktoranduszok I. országos konferenciájának kiadványában. In: A társadalmi-gazdasági aktivitás területi-környezeti problémái (szerk: Tóth J., Wilhelm Z. 1996.) JPTE Pécs, pp. 372-386. Karancsi Z. 1998/b. Az ember környezet-átalakító tevékenysége a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területén. Geográfus doktoranduszok II. országos konferenciájának kiadványában, Budapest (1997. November) 21-22. pp.133-142. Karancsi Z.-Mucsi L.: 1999/a. Az emberi tevékenység hatása a Medves-régió területén. Magyar Tudomány, 44. 9. pp.1140-1147. Karancsi Z.: 1999/b. A mezőgazdasági táj változása a Medves-térségben. A táj változásai a Kárpátmedencében. A II. tájtörténeti konferencia (Nyíregyháza, 1998. November 4-6.) kiadványa, Gödöllő pp. 241-246. Karancsi Z-Horváth G. 2000. A Medves-térség úthálózatának tájökológiai szempontú értékelése. A táj változásai a Kárpát medencében konferencia (Gödöllő, 2000. június 28-29.) kiadványába leadva. Kaulfusz J. 1854: Nógrádi erdők. – Gazdasági Lapok Makkai L. 1954: Nógrád megye története 1848-ig. – In: Genthon I. (szerk.): Nógrád megye műemlékei. pp. 35–83. Bp. Mocsáry A. 1826: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és satisztikai esmertetése I-II. Pest Molnár P–Szomszéd I. 1970: Nógrád megye története III. 1919–1944. Salgótarján Patai P. 1954: Nógrád megye régészeti emlékei. – In: Genthon I. (szerk.): Nógrád megye műemlékei Reiszig E. 1911: Nógrád vármegye története 1867-ig.– In: Borovszky S. (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. 13. Nógrád vármegye Bp. Szabó B–Horváth I. 1969: Nógrád megye története II. 1849–1919. Salgótarján Szabó B. et al. 1972: Salgótarján története.– Salgótarján Szabó B. 1972: Salgótarján a kapitalizmus uralkodóvá válásának időszakában 1848-1918.– In: Salgótarján története. Szabó J. 1993. A társadalom hatása a földfelszínre (antropogén geomorfológia). In: Borsy Z. (szerk.): Általános természeti földrajz. − Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 500-518. Szvircsek F - Cs. Sebestyén K .(szerk.) 1997. Salgótarjáni új almanach. − Nógrádi Múzeumok Baráti Köre, Salgótarján, pp. 31-34.
13
