FELSZÍNALAKTANI MEGFIGYELÉSEK A MEDVES-VIDÉKEN. Pintér Zoltán 1

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

FELSZÍNALAKTANI MEGFIGYELÉSEK A MEDVES-VIDÉKEN Pintér Zoltán 1 Felszínalaktani szempontból a Medves-vidék alapvetően két, egymástól jól elkülöníthető területre osztható. Az északabbi, „medvesi bazaltvidéknek” is nevezhető területen (ÉszakiMedves-vidék) a legmarkánsabb domborzati formák a kőzetminőséghez kötődnek: a bazaltborítás – és persze a pleisztocén kori erős kiemelkedés – következtében ott sorakoznak a kistáj legmagasabb pontjai, ez a rész átlagmagasságát tekintve is mintegy 100-150 m-rel a délebbi területek fölé magasodik. Ám az északabbi terület maga is kettős arculatú. Részét alkotja Magyarország legkiterjedtebb bazaltfennsíkja, a kistájnak nevet adó Medves-fennsík (vagy röviden Medves) és számos további apróbb-nagyobb bazaltkibúvás, valamint a köztük fekvő, üledékes kőzetekből felépülő, erősen tagolt dombvidék is. Ahol a felszínre ömlött bazalt nem védte meg a lazább kőzetanyagot a lepusztulástól, ott igen jelentős mértékű volt a terület eróziós átformálódása, különösen a Medves-fennsík irányába hátravágódó völgyfők kimélyülése volt nagyon erőteljes. Ezért itt találhatók az egész kistájon a legnagyobb szintkülönbségek a völgyvállak és a völgytalpak között. A Medves fennsíkját övező térszínből egy-egy kürtőhöz kötődően pontszerűen, többnyire kúpos formaként, vagy gerincszerűen, hasadékkitöltésként munkálódtak ki a magányos bazaltvulkáni előfordulások. Utóbbiak esetében – főként a Szilvás-kőn, de a Somlyón is – megfigyelhető, hogy e gerincek a fő tektonikai irányokat követik. Ez jellemzi azt a hosszú gerincet is, amely a Nagy-Szilvás-kő és Bagó-kő között, valamint a Bagó-kőtől tovább ÉK-i irányban ívelődik. Az egyenletes magasságú hegygerinc, melynek bazaltját a Nagy-Szilvás-kő és Bagó-kő között számos egykori kőbányában fejtették, kőzetminőséghez kötődő formaként jött létre a lepusztulás következtében. Eredetét tekintve vitatható a helyzet. Hasadékkitöltés jellegének ellentmondanak a bazalt alatt fekvő szénrétegek kibányászása során tapasztaltak, a jelentősen alábányászott területen ugyanis a bányajáratok nem keresztezték a feltételezett hasadékkitöltés bazaltját. Valószínűbb ezért, hogy a Bagó-kő a Nagy-Szilvás-kő csatornájából a bányászati szint felett kiágazó parazitaág végén ül. Ha ez így van, akkor a két pontot összekötő felszíni bazaltgerincet a parazitaág „kocsányának”, csatornájának kell tekintenünk. A bazaltgerinc a Bagó-kőtől ÉK-ies irányban ívesen folytatódik, és egy 545 m körüli magasságú pontban végződik el (1. sz. hely a térképvázlaton). A szomszédságából meredek lejtőkkel kiemelkedő pont környezetében nagyon sok a bazalttörmelék, és lejtőjén még kb. 460 m körüli magasságban (a Szilváskőpuszta felé vezető villanyvezeték vonala mentén) is szálban álló bazalt bukkan elő. Ez azt jelenti, hogy a bazaltkőzet legalább 80 m-es felszíni vastagságú, nyilván mélybeli folytatása is van, így e szakaszon hasadékkitöltés-jellegű. Ugyanígy tektonikai főirányban, egy ÉNy–DK-ies csapás mentén fekszik a Pécs-kő – Somlyó közötti vulkáni sorozat, melynél a kitörési centrumokat jelző vulkáni kúpok között hosszú gerincek is találhatók (2. hely). E fő csapásirányban elhelyezkedő gerincek nem estek az erózió áldozatául, jóllehet jelenleg nem borítja mindegyiket bazalt. Lehet, hogy az ellenálló kőzettest a málladékborítás alatt megtalálható. Ezt sejteti az a tény is, hogy pl. a Somlyótól ÉNy-i irányban húzódó Fánya-kő keskeny gerincét olyan lemezes elválású bazalt képezi, amely egy felszín alatti benyomulás kihantolódott maradványának tűnik. Elképzelhető, hogy e tektonikai vonal mentén időben és jellegében is eltérő tűzhányó-tevékenység játszódott le, melynek megnyilvánulási formái egymástól távolabb lévő vulkáni kúpok, esetleg azokkal összeköttetésben lévő hasadékkitöltések, ill. felszín alatti lávabenyomulások. 1

Pintér Zoltán főiskolai adjunktus ELTE TFK Földrajz Tanszék, 1055 Budapest, Markó u. 29-31.

1

Pintér Zoltán: Felszínalaktani megfigyelések…

1. ábra. A Medves-vidék vázlata

A bazaltos terület déli határa a Somlyó és a bárnai Nagy-kő közötti képzeletbeli vonal mentén húzható meg, ettől a vonaltól délre (Déli-Medves-vidék) ismert felszíni bazaltkibúvások már nincsenek. A részben kőzettani, részben tektonikai okok miatti alacsonyabb helyzet e délebbi területet egységesebbé teszi. A táj felszínalaktani képét elsősorban a lepusztulási folyamatok alakították ki, melyek azonban teljes mértékben igazodtak a szakaszosan és főként a legfiatalabb időszakokban lezajlott kéregszerkezeti 2


mozgások megszabta főirányokhoz. Ennek kapcsán az egész Medves-vidék – a Medvesfennsík kivételével – néhány fő folyóvölgy által Ny–K-i irányban egymástól jól elkülöníthető, de ÉNy–DK-i irányban hosszan elnyúló területrészekre osztható, elsősorban a Tarján-patak és Zagyva határolta szélesebb, valamint a Zagyva és a Bárna-patak határolta keskenyebb területsávokra. Érdekes megfigyelni, hogy a folyóvölgyek jelezte tektonikai irányok a terület északi részén uralkodóan ÉÉNy–DDK-i vagy ÉNy–DK-i csapásirányban húzódnak (ld. Zagyva vagy Bárna-patak völgye), de a tektonikai vetővonaltól délre sok esetben szinte nyugat-keletiessé változnak, melynek okát a fiatal szerkezeti bezökkenések szolgáltatják. A Déli-Medves-vidék szerkezeti okokra visszavezethetően É–D-i irányban három, egymástól magasságilag és morfológiailag elkülönülő felszínű területsávra osztható. A bazaltos területhez közvetlenül csatlakozó legészakibb sáv egy Nyírmedpuszta – Mátraszele déli faluvége – Kazár – Vizslás vonalon létrejött fővető határolta magasabb, emiatt eróziósan igen erőteljesen felszabdalt dombsági térszín. Ettől délre egy alacsonyabb, a folyóvölgyek mentén helyenként völgymedencékké szélesedő, különböző mértékben lezökkent alacsony dombsági zóna következik. Végül a terület legdélibb dombsági részén egy jellegzetesen délies kibillenésű rögcsoportsorozat található, mely mindenütt meredek oldalakkal szakad le a szintén tektonikus részmedencékre tagolható, tágas Zagyva-síkra. Hogy a szerkezeti folyamatok milyen aprólékosan tagolták, darabolták fel a felszínt, mutatja az is, hogy az egyébként eléggé széles völgytalpú Zagyva-síkból mélyebbre süllyedt rögök is kiállnak, ilyen pl. a Nemti vasútállomásánál található Nagy-halom. A Déli-Medves-vidék dombsági részein különösen a mellékvölgyhálózat kialakulásának kérdése vethet föl több érdekes problémát. A ma már döntő részben eróziós völgyhálózat hihetetlen mértékben felszabdalta az erózióval szemben kevésbé ellenálló, lazább üledékes kőzetekből álló dombvidéket. A legnagyobb kimélyülésű mellékvölgyek völgytalpai elérik a vízadó rétegeket, így e völgyek – különösen alsó szakaszaikon – állandó vízfolyásokkal is rendelkeznek. A mellékvölgyek döntő része azonban szárazvölgy, melyeknek kialakulása – Magyarország ugyanilyen jellegű dombsági területeihez hasonlóan – az éghajlatváltozásoknak és a szerkezetképző mozgásoknak megfelelően szakaszosan zajlott le. A Medves-vidék a Zagyva felső szakaszának vízgyűjtőterületét alkotja, így eróziós kiformálódása a Zagyva alsó völgyszakaszainak fejlődéséhez, az erózióbázis helyzetéhez és az esésviszonyok változásaihoz kötődött. Különösen a Zagyva nagybátonyi és a tari áttöréses szakaszainak fejlődése, azok átréselése változtathatta meg az erózióbázis szintjét és élénkíthette a Medves-vidék eróziós folyamatait. A szerkezeti eredetű változások ilyen szakaszossága, valamint a pleisztocén-holocén csapadékosabb időszakok szabták meg a dombság völgyhálózatának ritmusos formálódását. Érdekes sajátossága a mellékvölgyek legtöbbjének, de különösen a jól fejlett, nagyobb vízgyűjtő területű vízmosásrendszereknek, hogy az eredetileg kialakult eróziós-deráziós völgyvonalukban később, egy intenzív völgyfejlődési szakaszban függőleges falú szurdokok vagy horhosok fejlődtek ki, melyek minden átmenet nélkül függőleges falakkal övezett völgyfőkkel végződnek. Ezeknek a talán „kettős völgytalpú” vagy „szurdokos” völgyeknek is nevezhető formáknak a kialakulása az éghajlat nedvesebb, csapadékosabb időszakaihoz köthető, amikor is e szurdokvölgyek a fővölgyek irányából intenzív hátravágódással és kimélyüléssel fejlődtek ki a korábbi eróziós völgytalpon. Bár a folyamatnak az éghajlat szárazabbá válásával hirtelen vége szakadt, a szurdokok éles formáinak eróziós lepusztulásához a posztglaciális kezdete óta még nem állt elegendő idő rendelkezésre.

3


2. ábra. A Medves és környékének felszínalaktani térképe (szerk. Pintér Z.) 1= stabil lejtők; 2=csuszamlásveszélyes lejtők; 3=magasabb (300 m) tetőfelszín; 4=alacsonyabb tetőfelszín; 5=magasabb (300 m) hegygerinc; 6=hegyhát, völgyközi hát; 7=lejtőpihenő; 8=hegytető; 9=nyereg; 10=ártéri sík; 11=eróziós vízmosás; 12=eróziós árok; 13=meredek falú patakmeder; 14=mély (20 m) eróziós völgy; 15=lapos, széles eróziós völgy; 16=eróziós-deráziós völgy; 17=deráziós völgy; 18=deráziós fülke; 19=település

4


Érdekes a mellékvölgyek torkolati helyzetének és a fővölgyeknek a viszonya. Ezek az – alsó szakaszukon „szurdokos” – mellékvölgyek ma széles és teljesen kitöltött völgyszájjal a fővölgyek korábbi – a fővölgyek újabb kori völgytalpi bevágódása miatt ma már teraszmaradványoknak tekinthető – völgytalpi szintjére nyílnak, mely szintekbe csupán az állandó vízfolyással bíró mellékvölgyek vágtak fiatalos, de ma még völgytalp nélküli csatlakozó medervonalakat. A ma már egyértelműen eróziós mellékvölgyhálózat helyenként és szakaszonként a főként pleisztocén kori deráziós felszínformálódási folyamatok hatására kialakult térszínekből is megőrzött részleteket. Ez különösen a mellékvölgyek völgyfőiben tapasztalható: szinte csaknem mindegyikük lapos, tál alakú deráziós fülkéből, teknőből veszi kezdetét. Különleges helyzetet foglal el a völgyek sorában a mátranováki Száraz-völgy (3. hely), mely két szempontból – egyrészt felszíni formakincsét, másrészt völgyfejlődését tekintve – is részletesebb vizsgálódást érdemel. A völgy a Zagyva és a Bárna-patak közötti ÉNy–DK-i csapásirányú, keskeny völgyközi háton, a fővölgyekkel azonos szerkezeti irányt követve jött létre, tengelye nyilvánvalóan tektonikus alapvetésű. ÉNy-i folytatásában – enyhe nyugatias ívet követve – a Péter-völgy húzódik tovább a völgyközi dombság belseje felé. A Szárazvölgy az egész Medves-vidék eróziósan legkevésbé átalakult, leginkább deráziós kiformálódást mutató völgye, széles, teknőszerű, völgytalp nélküli felső völgyszakasszal. Alsó fele a Bárna-patak völgye felől csupán az utóbbi időkben kezdett eróziósan átformálódni, itt tengelyében egy sekély eróziós árok képződött. Valószínűsíthető, hogy formakincsének ilyetén alakulása szorosan összefügg a környék jellegzetes szerkezeti fejlődésével. A Zagyva, ill. a Bárna-patak völgymedencéinek bezökkenése előtt a Péter-völgy és a Száraz-völgy konzekvens, összefüggő, DK-i irányba lejtő egységes völgyet képezhetett, azonban a Jánosakna térségében létrejött jelentős kimélyülésű és kiterjedésű zagyva-völgyi süllyedék felől egy eróziós völgyület hátravágódott és ezt az egységes völgyet a közepén kettévágta, majd felső szakaszát (a mai Péter-völgyet) magához vonzotta. A szinte vízgyűjtőterület nélkül maradt alsó szakasz (a mai Száraz-völgy) ettől kezdve csak igen gyenge eróziós formálódást szenvedett, a laza üledékanyagokon – főképp a völgy bal oldalán – inkább a lejtős tömegmozgások, kisebb csuszamlások, talajkúszások, illetve az areális lejtőleöblítés voltak a fő felszínformáló folyamatok. A két völgy egymáshoz viszonyított helyzete ma nagyon érdekes képet mutat: a Szárazvölgy széles, tál alakú völgyfője mintegy 20 m-es relatív szintkülönbséggel, éles peremű meredek lejtővel magasodik a Péter-völgy torkolati völgysíkja fölé. Különösen figyelemre méltó a Száraz-völgy és a Bárna-patak völgye között húzódó vízválasztó gerinc is, mely jellegzetesen aszimmetrikus lejtőkkel rendelkezik: a Száraz-völgy irányába tömegmozgásos jelenségek formálta enyhe, homorú lejtőkkel, míg a tektonikus Bárna-völgy felé meredek, ám csak kezdetleges eróziós felárkolásokat mutató lejtőkkel ereszkedik le. Hogy a Száraz-völgy eróziós fejlődése miért nem volt olyan intenzív, mint a többi dombsági völgyé, azt főként a lejtésviszonyok indokolják: völgyfője 260 m-en, torkolata 235 m körül van, így kb. 2 km-nyi szakaszra jut ez a 25 m-nyi esés. Érdekes megfigyelésre ad lehetőséget a Nemti-patak állandó, de csak igen gyér vízhozamú vízfolyással rendelkező völgye is, mely ma átlagosan 100 m, sőt helyenként azt is meghaladó szélességű völgytalppal rendelkezik. A patak mai vízhozamához képest a völgy túlságosan jól fejlett, már a völgyfő közelében kimélyült, de kis esésű, emiatt (is) vizenyős, igen jellegzetes vízkedvelő növényzettel. Érdekes a völgy vízgyűjtőterületének aszimmetriája is. Míg a jobb parti, tehát a pataktól északra eső völgyoldalon – amely abban az alacsonyabban maradt zónában helyezkedik el, melynek vonalában a Zagyva – Bárnai-patak – Kazár-patak völgymedencéi keletkeztek – szinte kivétel nélkül állandó vízfolyás nélküli, de 5


nagyon széles, teknőszerű, deráziós folyamatok formálta völgyek nyílnak, addig a bal partról – a Medves-vidék már említett legdélibb és kiemeltebb (Kőbánya-hegy 384,5 m), aszimmetrikusan kibillent rögcsoportja felől – hosszabb „szurdokos” eróziós völgyek érkeznek. A Nemti-völgy két oldalán tehát egész más a mellékvölgyek jellege, melynek alapvető oka a szerkezeti mozgásokból következő kiemeltségben, valamint a kőzetminőségi különbségekben kereshető. A patakvölgy csapásirányban szinte folytatását képezi a Bárnapatak rövid, nagyjából ÉK–DNy-i irányú szakaszának (4. hely), és e vízrendszertől a Zakotyahegy északi előterében ma is csupán egy keskeny és mindössze 250 m körüli magasságú gerinc választja el. A széles, jól fejlett Nemti-völgy képe azt sugallja, hogy az Ős-Bárna-patak a legutolsó szerkezeti mozgások (a Zagyva Nemti–Mátramindszent köztti völgymedencéjének besüllyedése) előtt még a mai Nemti-patak völgyszakaszán keresztül folyhatott le. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Kazár-patak bal oldali mellékvölgyrendszerében, a Mizserfai- és az abból kiágazó, ma már szárazvölgynek tekinthető Körtevölgy esetében (5. hely) is. Itt a patak vízrendszere – amely szintén a mai csapadékviszonyokkal nem indokolható fejlettséget mutat – és a Zagyva tektonikus völgye között a vízválasztó egy még az előzőben említettnél is keskenyebb, élesebb, 265 m-t alig meghaladó gerincen fut. A Zagyva a vízválasztónál az eddigi nagyjából ÉNy–DK-i irányból hirtelen szinte Ny-K-i irányúvá válik a Jánosaknai-völgymedence irányába. A mai szerkezetmorfológiai kép alapján tehát valószínűsíthető, hogy az Ős-Zagyva a Körte-völgy – Kazár-patak vonalát használta a Jánosaknai-völgymedence bezökkenése előtt, és új helyét csak annak kialakulása után foglalta el. Érdekes felszínalaktani képet láthatunk a Bárna-patak völgyében is, mely több különböző. eltérő jellegű szakaszra tagolható. Felső szakasza, mely tektonikus alapvetésű, szűk, ma is bevágódó, a már említett nyírmedi vetővonaltól délre a Kócs-völgynek is nevezett széles völgymedencében folytatódik. E völgymedencétől északra veszi fel a Bárna-patak a bal oldali Tótgyőr-patakot. A két patak összefolyásának szegletében, a Bárnai-völgy völgysíkján egy érdekes aszimmetrikus kiemelkedés érdemel figyelmet, a Dongó-domb (6. hely), mely a bal parti Hegyesd legdélibb, lealacsonyodó nyúlványának tekinthető, gerince – követve a Hegyesd lejtésirányát – lassan ereszkedik le a Bárna völgysíkjának szintjére. Különlegességét az adja, hogy a Hegyesd hosszú konzekvens hegylejtőjének eme utolsó szakaszát a Tótgyőr-patak, ill. a Bárna-patak lefűrészelték, létrehozva ezzel egy nagyon jellegzetes, aszimmetrikus lejtőkkel határolt, különálló, völgytalpi helyzetű kiemelkedést, egy valóságos eróziós szigethegyet, a Dongó-dombot. Végezetül röviden meg kell említeni, hogy a Medves-vidék északabbi területeinek jól ismert antropogén felszínformálódásához hasonlóan jelentős e legdélibb területek emberi tevékenység okozta átformálódása is, mely nagyobb mesterséges vízfelszíneket (pl. Mizserfaivíztározó, Homokterenyei-tó) és mocsaras térszíneket (pl. jánosaknai mocsárvidék), valamint meddőhányókat, ma is sebhelyként meredező vagy éppencsak helyreállított külszíni fejtéshelyeket hozott létre. Ez az emberi hatásra bekövetkezett felszínformálás legnagyobb részben a barnakőszén-bányászathoz köthető, de a Nemti környéki tűzállóagyagok és a riolittufa bányászata is jelentős felszíni változásokat eredményezett. Mindezek részletes felszínalaktani feldolgozása még a jövő feladata. ___________________________ E tanulmány a teljesség igénye nélkül, a Karancs–Medves térségének csak egy kisebb részét érintve, csupán néhány megfigyelést összegezve készült. A terület vizsgálata, bejárása folytatódik, és e folyamatos tevékenység végén egy részletesebb, az egész területet érintő felszínalaktani munkát óhajtunk készíteni. Az eddigi megfigyeléseket összegezve már 6


elkészült a terület 1:25 000 méretarányú felszínalaktani térképe, melynek finomítása, helyszíni pontosítása folytatódik. Meg kívánjuk még jegyezni, hogy a terepi felvételezésekbe bevontunk és a továbbiakban is be kívánunk vonni közép- és főiskolai diákokat is, akik a tapasztaltakat maguk is kisebb pályamunkákban dolgozták fel, és az e témában született pályamunkáikkal több versenyen (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Földtani Örökségünkért) kiemelkedő sikerrel szerepeltek, díjakat nyertek. A tanulmány az OTKA támogatásával készült. Témaszám: T 017 824.

7

FELSZÍNALAKTANI MEGFIGYELÉSEK A MEDVES-VIDÉKEN. Pintér Zoltán 1

Recommend Documents