Népi kultúra a 20. századi magyar magaskultúrában Javasolt szakirodalom: • Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. • Voigt Vilmos−Ortutay Gyula−Katona Imre: A folklorisztika és a folklorisztikai kutatás története. In: Voigt Vilmos (szerk.): A magyar folklór. Budapest, Osiris Kiadó, 1998. 38−67. • Voigt Vilmos: A folklorizmusról. Debrecen, 1990. (Néprajz Egyetemi Hallgatóknak) Alapfogalmak: * folklorizáció (népivé válás) = Az értelmiségiek által létrehozott magaskultúra elemeinek megjelenése a népi kultúrában. Példák: Petőfi-versek folklorizálódása, Boccaccio-történetek folklorizálódása, az erdélyi fejedelmi udvat táncainak megjelenése a néptáncok között, a nagy stílusirányzatok (gótika, reneszánsz, barokk) elemeinek megjelenése a népművészetben stb. A nép egész tudatvilágára kiterjedhet. * folklorizmus (népiesség) = A hagyományos népi kultúra elemeinek megjelenése a magaskultúrában (pl. irodalomban, műzenében, műépítészetben stb.), valamint a mindennapi életben (pl. politikai természetű folklorizmusjelenségek). Csak irányzatokhoz, alkotókhoz kapcsolódik. * neofolklorizmus = A hagyományos folklór elemeinek megváltozott funkcióban, például egy anvantgárd esztétika jegyében történő átvétele, a megunt művészeti formák népi elemekkel való frissítése (pl. József Attila-versek, Bartók zenéje, a szórakoztatóipar részévé lett jazz zene eredetileg a négerek népzenéje volt stb.). I. Népi kultúra a XX. századi magaskultúrában (folklorizmusjelenségek) 1. A népművészet a magaskultúrában • Gyarmathy Zsigmondné Hóry Etelka (1843–1910) − néprajzi gyűjtő, író Tevékenysége nyomán országos figyelem irányul a kalotaszegi népviseletre. Az 1885ös országos, majd az 1896-os ezeréves kiállításon kalotaszegi szobát rendez be. Az uralkodóház tagjai (Rudolf trónörökös) is vásárolnak, nyomukban a főnemesség és a nagypolgárság. Népművészeti mintákat gyűjt a Kalotaszegen, gondoskodik a népi hímzés iskolákban való taníttatásáról. Bánffyhunyadi háza kulturális központ lesz, művészek, írók, újságírók sokasága fordul meg itt. Maga is regényeket, elbeszéléseket, egyéb szépirodalmi műveket ír, ezekben ábrázolja a népéletet is. • Malonyai Dezső (1866–1916) A magyar nép művészete. I–V. 1907–1922. – Nagyszabású vállakozás: a sorozat máig a magyar népművészet legterjedelemesebb nyomtatott adattára. – Az első kötet kalotaszegi, a második székelyföldi anyagot tartalmaz. – Nem volt etnográfusi előképzettsége, a néprajzosok sokat bírálták (művészi megközelítés, idillikus parasztéletet ábrázol, nem hiteles stb.), értékeit jobbára elhallgatták.
1
2. A nemzeti építészet megteremtésének kísérlete • Lechner Ödön (1845–1914) A nemzeti szecesszió legjelentősebb építésze (stilizált virágdíszes ornamentika). Tervezett épületek: budapesti Iparművészeti Múzeum (gúnyneve: „cigánykirály palotája“), budapesti Posta- és Takarékpénztár (Hold utca), kecskeméti Városháza. – Lechner stílusában tervezett épületek a századelőn: marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota (Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték) Kós Károly (1883–1977) Az autentikus népi díszítőművészet elemeinek építészeti felhasználására törekszik. Építészeti művei: zebegényi templom, budapesti Állakert épületei (pl. a madárház), sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Wekerle-lakótelep Kispesten, kolozsvári ún. „kakasos templom“ a Mócok útján, marosvásárhelyi munkás lakóépületek stb. 3. A népzene- és a népdal a magaskultúrban • Vikár Béla (1859–1945) 1895-től használ fonográfot népköltészeti gyűjtésre • Bartók Béla (1881–1945) 1905–1906-tól gyűjt népzenét: szlovák, román, magyar, arab (1913), török (1934) Művei: Magyar népdalok (1906, Kodállyal – népdalfeldolg. gyűjtemény), Székely balladák (1908), A magyar népdal (1924 – összefoglaló tanulmány), Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje (1934). Román folklór: Cântece populare româneşti din Comitatul Bihor (1913), Die Volkmusik der Rumänien von Maramureş (München, 1923) Kodály Zoltán (1882–1967) 1905–1925 között gyűjt intenzíven Művei: Népdalok (erdélyi magyarság) (1925 – az első korszerű népzenei kiadvány), Nagyszalontai gyűjtés (1924, Szendrey Zsigmonddal közösen; a Magyar Népköltési Gyűjtemény c. sorozat utolsó kötete), A magyar népzene (1937, In.: A magyarság néprajza; később önállóan bővítve is), Magyar Népzene Tára (1951–1966 között öt kötetet szerkeszt) „Csodálatos és hihetetlen, hogy 1858-ig, mikor a Barcsait fölfedezték, senki sem sejtette, hogy ilyen is van. Pedig akkor már évtizedek óta kutatták és ismertették a népköltést. Erdélyi János 1848-ban pár sort tudott csak közölni a Kőműves Kelemenből. Pedig ha hetven évvel később annyian tudták végig, hányan tudhatták még akkor! Mondták volna szívesen, ha kérdezte volna valaki. De a magyar nép úgy élt a műveletebb réteg tőszomszédságában, mint egy idegen világrész. […] Budapestről Párizsba rövidebb volt az út, mint Kászonújfaluba. […] Én is előbb jutottam el Párizsba, mint Kászonba. De még elég jókor megtudtam, hogy itt is van annyi keresnivalónk, mint ott.” (Kodály Zoltán: Népzene c. cikke, 1927. – idézi: Faragó J. 2003.) → A népzene és a népdal bekerül a művelődési életbe (hangversenytermek, színház, rádió), az iskolai oktatásba.
2
→ A magyar népdalról és népzenéről kialakított képet Bartók és Kodály munkássága határozta meg alapvetően. Kallós Zoltán (szül. 1926., Válaszút) Mindenekelőtt népdal- és balladagyűjtő, múzeumalapító, az erdélyi és magyarországi táncház-mozgalom egyik megalapozója. Munkásságának jelentősége, hogy kitágította mind a gyűjtés földrajzi körét, mind az ismert dallamok és szövegtípusok körét. Könyvei: Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Szabó T. Attila gondozásában. Bukarest, 1970. (később több kiadása); Új guzsalyam mellett. Éneklettem én özvegyasszon Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa hetvenhat esztendős koromban Klézsén Moldvában. Lejegyezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Kallós Zoltán. Bukarest, 1973.; Ez az utazólevelem. Balladák új könyve. Budapest, 1996.
A táncházmozgalom Javasolt irodalom: Sebő Ferenc: Amiben még elsők vagyunk a világon. Takács Éva beszélgetése Sebő Ferenccel. Székelyföld VIII. 2004. 10. 83–94. Sebő Ferenc: Lajtha és a táncházmozgalom (http://regi.hagyomanyokhaza.hu/files/00000420.pdf) − (A rögzítés médiumainak kérdéséről is!) - Az 1970-es évek első felében alakul ki. Esztétikai és ideológiai vonatkozású mozgalom. Az táncház-magatartás jellemzői: Hitelességre való törekvés: - élő kapcsolat a zenészekkel, táncosokkal, énekesekkel; állandó gyűjtés - a koreográfia mellőzése
A műfolklór jellemzői A hitelesség látszata, műfolklór – pl. állami népi együttesek (pl. Maros Népi Együttes), a Röpülj páva-mozgalom, pávakörök (= a televízió versenyműsora), a Gyöngyösbokréta-mozgalom (= színpadra vitt paraszttánc, dal) Újonnan felfedezett gyűjtőterületek és - A „klasszikus” néprajzi területek (pl. műfajok – A táncházmozgalom elindulása Székelyföld, Belső-Erdély stb.) ismert új tájegységek (Mezőség, Kalotaszeg, táncainak koreografált változatai Gyimes, később Moldva) táncainak és tánctípusainak felfedezésével történik– pl. Martin György, Kallós Zoltán, Sebő Ferenc gyűjtései Esztétikum keresése Gyakran népies giccsbe hajlik (pl. koreografált táncok, műdal stb.) A táncház az élet része: az önmagáért való Idegenforgalmi produkció, szórakoztatás parasztművészet (vö. herderi eszmék) – A (pl. színpadra állított népszokások, kultúra integrált jellegének szem előtt tévéműsorok stb.)
3
tartása (pl „táncházas” öltözet, lakáskultúra, zenei ízlés, viselkedés stb.) Elméleti megalapozottság (Bartók. Béla, Kodály Zoltán, Martin György stb.) Az etnikus jegyek keresése: a folklór mint a A szocializmus internacionalizmusa nemzeti identitás kifejezője (etnikus jegyek nélküli néprajz) és osztálytartalma (a folklór „a népé”) - fiatal értelmiségiek kultúrája - a szórakozni vágyó „középosztály” kultúrája - A kommunizmus idején az ideológiai - A hitelesség látszatát az államhatalom ellenállás szimbolikus kifejezője (Vö. az elviseli, sőt támogatja (pl. Megéneklünk RTV magyar műsorát, a Kalákát Románia, Tavasz a Hargitán stb. megszüntetik, a táncháztalálkozókat fesztiválok) betiltják, a magyarországi gyűjtőket meghurcolják stb.) - kultúrpolitikai aktivitás: = beépíteni a mai - apolitikus jelleg, szórakoztató szándék kultúrába a folklórt (pl. István a király → műfajok ötvözete: rockopera + popzene; Kaláka együttes (megzenésített versek); transzcendens „világzene”; lakáskultúra (építkezés, bútor, használati tárgyak) stb. 4. A nép az irodalomban - Cél: esztétikai értékteremtés, művészi ábrázolás • Móricz Zsigmond (1879–1942) - a naturalisztikus népábrázolás (pl. Sárarany, novellák) • Szabó Dezső (1879–1945) - az avantgárd stílus a népábrázolásban (Az elsodort falu); parasztromantika • Tamási Áron (1899–1966) - szürrealista népábrázolás (drámák, novellák) • Nyírő József (1889–1953) - a romantikus népszemlélet továbbélése (pl. a természettel harmóniában élő ember jósága, küzdeniakarása, az „örök falu”, népi humor) – Kötetei: Jézusfaragó ember (novellák, 1924), Havasok könyve (novellák, 1936), Uz Bence (regény, 1933) stb. - megfilmesítések: Szőcs István: Emberek a havason (1942) 5. Az erdélyi társadalom népi alapokon történő megreformálásának kísérletei: a falumunka és a falukutató mozgalmak - Az első világháború után a fiatal értelmiség a faluban keresi a társadalmi és nemzeti megújulást az új államkeretek között. Eszmei alap: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Makkai Sándor (Magunk revíziója, 1931) népiség felfogása. - Elfordulás a húszas évekre jellemző irodalomközpontúságtól, a romantikus szemlélettől (pl. történelmi regények). Erős szociográfiai érdeklődés, társadalomkutatás: pl. földhiány, gazdasági válság, kivándorlás, egyke, népegészségügy, szellemi elmaradottság stb.
4
- Társadalmi aktivitás: szociálpolitikai irányultság – (Vö. József Attila röpirata: Ki a faluba! – 1930.) − Közösségközpontú szemlélet, értelmiségi hivatástudat. • Erdélyi Fiatalok – református főiskolások és folyóiratuk (1930–1940 között). – Szerkesztője és ideológusa: László Dezső (1904–1972) - legfontosabb eredményük a falukutatás és falumunka • Balázs Ferenc (1901–1937) - Unitárius lelkész, író, költő. A népi társadalom anyagi és erkölcsi megújulásáért küzdő erdélyi értelmiség jelképes alakja. - Angliai és amerikai tanulmányút, majd világutazás után tér haza. Utazásairól írja a Bejárom a kerek világot (1923–1928) c. könyvét. - 1930–1937 között az aranyosszéki Mészkő lelkésze. Egy új, eszményi társadalom megvalósítása érdekében falufejlesztő tervet dolgoz ki (gazdasági fejlesztés, szövetkezeti mozgalom, népfőiskola, népnevelő erkölcstan, színjátszókör és dalárda stb.) Ideológiai céljai: függetlenedni a világpiactól, a falusi életforma és a sokoldalú természeti ember eszményítése, természet és társadalom összhangjának keresése. Céljait részben sikerül megvalósítani: szövetkezet, népfőiskola, dalárda, színjátszó csoport stb. - Halála előtt, 1936-ban megírja A rög alatt című emlékiratát, amiben összefoglalja népnevelő erkölcstanát, tragikus küzdelmét: „Lenni kevesek megértettje, többek kovásza, sokak testében tövis”. • Venczel József (1913–1972) szociológus és köre - Katolikus ifjúság: a pápai szociális enciklikák alapján (Rerum novarum – 1891; Quadrogesimo anno – 1931) keresik a megoldást. Erőteljesen hat rájuk a keresztényszocializmus társadalomelmélete: a romániai magyar kisebbségi társadalom egy közösség, hivatásrendekbe kell tömörülni (pl. értelmiség, falvak népe, városi munkásság) és egymás javára munkálkodni. - A Hitel (1936–1944) című szociológiai szakfolyóirat. – Tárgy: az erdélyi falu problémáinak tudományos feltárása. - Venczel József kötete: Az önismeret útján. (Bukarest, 1980. – posztumusz, gyűjteményes tanulmánykötet) - Külső szellemi hatás, módszertan: Dimitrie Gusti „monografikus szociológiája”, a román falukutató mozgalom. • A népi írók (szociográfiai irodalom) - Cél: valóságábrázolás, tényfeltárás - Magyarországon: Erdei Ferenc (Magyar falu, Magyar tanyák), Féja Géza (Viharsarok), Szabó Zoltán (Cifra nyomorúság), Kovács Zoltán (Néma forradalom) stb., Illyés Gyula: Puszták népe, Kiss Lajos: A szegény ember élete (1939) stb. - Erdélyben: Bözödi György: Székely bánja (1938) → A Székelyföld gazdaságitársadalmi leromlásáról ír benne. 6. A népi kultúra mint áru (kereskedelem, turizmus stb.)
5
- A hagyományos népi kultúra tárgyi értékei a modern világban gazdasági értékké válnak. − Pl. a „nepperek” („felhajtók”) felvásárolják és pénzért értékesítik a hagyományos falu/város tárgyi értékeit. - A hagyományos népi kultúra szelelmi értékei is eladhatókká lesznek: pl. népzenészek, népi előadóművészek profitorientáltan lépnek fel rendezvényeken. - A néprajz mint turisztikai látványosság (pl. Váci utca, Budai Vár, Korond, Körösfő stb.) gazdasági haszonforrássá lesz. A népi kultúra hangsúlyosan van jelen a reklámokban (pl. faluturizmus, vendéglátóipar stb.) - A néprajzi giccs megjelenése (pl. építkezésben, belső lakásberendezésben stb.) részben ugyancsak gazdasági okokkal magyarázható. - A népi kultúra fontos szerephez jut a lokális közösségi identitásépítésben (pl. falvak honlapjai, falumonográfiák stb.) II. A népi kultúra tudományos kutatásának irányzatai, módszerei a XX. században 1. A 19. századi romantikus népi kultúra-kép továbbélése - A szemlélet lényege az ősiségkeresés, az archaikus kultúrelemek iránti romantikus lelkesedés. A figyelem kizárólag a kereszténység előtti pogány hagyományvilág kutatására, a keleti gyökerek feltárására irányul, az egyéb művelődéstörténeti összefüggések kutatása háttérbe szorul. - Ilyen értelmezési keretben kutaták például a következő erdélyi néprajzi jelenségeket: - ősi istenalakok (pl. Babba Mária) és pogány kori hiedelemlények; - a díszítőművészet egyes motívumai, jelképei: pl. fejfák és egyéb sírjelek, székelykapuk jelképvilága, templomok külső és belső freskói, használati tárgyak (pl. sótartók, lóporszaruk, kályhacsempék) díszítményei stb. - a csíksomlyói pünkösd hajnali napvárás rítusai stb. - egyéb vallásos népszokások (pl. betlehemes játék, óévbúcsúztatás, farsangi játék, Szent János napi angyalozás stb.) 2. A pozitivista (leíró) módszer és tudományeszmény a 20. században - Cél: leírás, extenzív gyűjtés, hagyomány- és értékmentés a megörökítés révén - Módszerek: a) empirikus adatgyűjtés, majd rendszerezés b) leíró jellegű bemutatás (az értelmezés háttérbe szorul) c) a kutatás végső célja a monografikus jellegű feldolgozás (tájegységi, műfaji monográfiák, kézikönyvek, szótárak stb.) - Fontosabb kézikönyvek, szótárak A magyarság néprajza I–IV. Budapest, 1933–1937. Magyar Néprajz I–VIII. Budapest, 1988– - Tartalma: I.: táji-történeti tagolódás, tudománytörténet, II–IV.: anyagi kultúra, V–VII.: szellemi kultúra (folklór), VIII. társadolomnéprajz Magyar Néprajzi Lexikon I–V. Budapest, 1977–1982 - A népi kultúra hagyományos megjelenési formáit tükrözi, kb. az 1900 körüli állapotot. Felöleli a magyar néprajz teljes területét. - A címszavak után könyvészetet találunk.
6
Magyar Népzene Tára I–XI. Budapest, 1951–2011. Szerk. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Domokos Mária stb. (nem lezárt sorozat!) - Bartók és Kodály 1913-as terve alapján megvalósult sorozat. - Az első öt kötet az emberélet fordulóihoz valamint a naptári év ünnepeihez kapcsolódó, azaz alkalomhoz kötött dalokat közöl. A 6. kötettel kezdődött el a típusokba rendezett strófikus dallamok közreadása. Magyar Néprajzi Atlasz I–IX. Budapest (1988 után). Szerk. Barabás Jenő. - kartográfiai módszer - A népi kultúra reprezentatív elemeit térképlapokon mutatja be a nyelvterület egészén, helyi előfordulásokban, sematikus jelekkel. – Tájegységeket, néprajzi csoportokat reprezentáló kutatópontjai vannak. 620 térképlap van a kiadványvban. Módszere: kartográfiai módszer. - Kb. 1900 körüli állapotokat tükröz. - Első terve 1933-ból. Az 1959 után folytatott anyaggyűjtés során 420 kutatópontról (ebből 160 az elcsatolt területeken) többmillió adat, 30–40 ezer fénykép és rajz gyűlt össze. - Módszertana vitatott: pl. a reprezentativitás kérdése, a kultúra változása stb. – Előnye: összevethetőség, tárgyszerűség stb. Magyar Népmesekatalógus I–IX. b) Műfaji monográfiák - pl. kötetek az erdélyi tájak népművészetéről (Dr. Kós Károly–Nagy Jenő– Szentimrei Judit) - pl. Kallós Zoltán (szül. 1926.) szöveg- és dallamközlései (Balladák könyve, 1970.) c) Leíró jellegű tanulmányok, adatfeltárás - Pl. Faragó József (1922–2004) munkássága (Balladák földjén, Ismét a balladák földjén, Ószékely népballadák, Csángómagyar népballadák stb.) - Hangoztatott hitvallása: „Egy feltárt adat képes megdönteni a legtetszetősebb elméletet.” 3. Pszichologizáló irányú kutatások: szimbólumelemzések - Kiindulópont: a népi kultúra egy belső pszichikai valóság tárgyiasult szimbóluma. * Róheim Géza (1891–1953) - A freudi pszichoanalitikus irányzat képviselője. - Fontosabb munkái: Magyar néphit és népszokások (1925); A bűvös tükör (1984, válogatás a tanulmányaiból) * Lükő Gábor (1909–2001) → A szimbolikus világkép kutatása: a magyar lélek „formáinak” a keresése. - Főműve: A magyar lélek formái. Budapest, 1942. 4. A népi vallásosság kutatása - Összetett módszerekkel (néplélektan, művelődéstöténet, egyháztörténet stb.) történik. * Bálint Sándor (1904–1980) - A magyar vallási néprajz megalapozója.
7
- Fontosabb munkái: Karácsony, húsvét, pünkösd (1973); Ünnepi kalendárium. I–II. (1977); Búcsújáró magyarok (1994, társszerző: Barna Gábor) 5. A funkcionalista módszerek és szemlélet - Szemléletei lényege: A társadalom és a kultúra kultúra a részek összefüggésének rendszerében létezik. Vizsgálja a belső kapcsolódásokat, valamint a kultúra viszonyát a külső környezethez. - Alapfogalom: a funkció. (Bronisław Malinowski brit etnológus fogalma). A funkcionalista kutatók figyelme a részek egymásra hatása és a társadalmi jelenségek összetett, egymás általi meghatározottságára irányul. - A módszer egyik legjelentősebb magyar képviselője Gunda Béla (1911−1994), aki 1943−1949 között a kolozsvári néprajzi tanszék professzora volt. Funkcionalista szemléletet érvényesítő munkái: A funkcionalizmus kérdése a néprajzban (Kolozsvár, 1945.); Munka és kultusz a magyar parasztságnál (Kolozsvár, 1946). 6. Az antropológiai szemlélet a néprajztudományban - Irányzatok: angolszász szociálantropológia, kulturális antropológia, történeti antropológia, vizuális antropológia stb. - Fő irányelvei: a) komplex kultúrafelfogás: a kultúra összetett egész, minden hozzátartozik; b) holisztikus kultúrakutatás: a jelenségek csak egymással való összüggésükben vizsgálhatók, nem önmagukban (pl. szellemi és anyagi kultúra nincs egymás nélkül); c) a terepmunka fontossága: nincs érvényes tudományos tapasztalat megfigyelés nélkül; d) mikroantropológiai vizsgálatok: csak kisközösségeket lehet megvizgálni és elemezni, óvakodni kell az általánosításoktól (→ nem írnak „monográfiákat”); e) kulturális relativizmus: mindent a saját kontextusában kell értelmezni, nem pedig külső szempont (pl. esztétikai relevancia, ideológiai elváráshorizont stb.) alapján értékelni. - Fő kutatási területek: identitásvizsgálatok, etnicitás kérdése, mentalitás, migráció stb. * A vizuális antropológia - Kutatási tárggyá a látvány válik, aminek összetett, antropológiai értelmezését igyekszik megvalósítani. A látvány-jelenségek komplex vizsgálatába bevonja a modern technikai eszközöket (pl. fényképezőgép, kamera). - Kunt Ernő (1948–1994) a magyar vizuális antropológiai kutatások megalapozója (pl. miskolci tanszék). Munkái: Az utolsó átváltozás (1987); Az antropológia keresése (2003 – posztumusz tanulmánykötet) 7. Formalista irányzatok - Irányzatok, módszerek: szemiotika, strukturalizmus, orosz formalizmus - A 20. század középső harmadában hatottak a leginkább. - Lényegük: a) formai vizsgálatok a tartalom rovására b) főleg szöveges műfajokra, díszítőművészetre stb. alkalmazható (társadalmi megnyilvánulásokra kevésbé)
8
- Egy nagy előd és műve: V. J. Propp: A mese morfológiája (1928) – Fő tétele: szerkezetileg minden varázsmese egytípusú, azaz csak „egyetlen mese” van. (Narratológiai vonatkozásban nemcsak a népi epikumokra alkalmazható, hanem pl. a populáris kultúrára is.) 8. A legújabb irányzatok, módszerek - dekonstrukció és hermeneutika - kulturális ökológia - kognitív irányzatok III. A néprajzkutatás és -oktatás mai intézményes keretei - néprajzoktatás az egyetemeken (Budapest, Szeged, Debrecen, Pécs, Kolozsvár) - társaságok, egyesületek (Magyar Néprajzi Társaság – Budapest, Kriza János Néprajzi Társaság) - intézetek (MTA Néprajzi Kutatócsoport – Budapest; Folklór Intézet – Kolozsvár) - múzeumok néprajzi anyaga (Magyar Néprajzi Múzeum – Budapest, Székely Nemzeti Múzeum – Sepsiszentgyörgy, Csíki Székely Múzeum, Kézdivásárhelyi Múzeum stb.) - időszaki kiadványok (Ethnographia – Budapest, 1890-től; Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyvei – Kolozsvár, 1990-től)
9
