Németország
„Annyi piac, amennyi lehetséges, annyi állam, amennyi szükséges.” Alfred Müller-Armack
Dr. Dombi Ákos (
[email protected])
I. A szociális piacgazdaság II. A német gazdaságpolitika intézményi sajátosságai III. A német gazdaságpolitika ciklusai
A német modell: a szociális piacgazdaság • Gyökerek: ordoliberalizmus + keresztény emberkép • Értékportfolió: verseny, teljesítményelv, öngondoskodás, társ.-i szolidaritás, társ.-i partnerség, egyéni szabadság
• Az állam és a piac viszonya • Rendszerszabályozás v. folyamatszabályozás • Az egyes részpolitikákkal szembeni sajátos követelmények: – Versenypolitika: szabad piaci verseny kikényszerítése (fúziókontroll, kartell- és monopólium ellenesség stb.)
– Szociálpolitika: 1. az öngondoskodás előzze meg a szolidaritást 2. a transzferek szelektívek, az öngond. visszaállítását segítsék
– A munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolat szabályozása: alá-fölé rendeltség helyett mellérendeltség
– Monetáris politika: a nemzeti fizetőeszköz értékállósága
1
A német gazdaságpolitika intézményi sajátosságai 1. Nagy a tagállamok és a szövetség egymásrautaltsága a politika terén (német föderalizmus jellegzetessége) – a tagállamok és a szövetség viszonyát a hatalmi kompetenciák szerinti differenciálódás jellemzi. – a Szövetségi Tanács (Bundesrat) vétó-játékos szerepe
2. A szövetségi költségvetés az összes adóbevétel kevesebb mint felével rendelkezik. (német föd. jellegzetessége) 3. A monetáris politika mindig is kívül esett a szövetségi kormány hatáskörén. (rendszerszabályozás, nemzetközi int.) 1.+2.+3. → A szövetségi kormánynak viszonylag kicsi a mozgástere és a szuverenitása a gazdaságpolitika terén.
Németország, mint Európa „beteg embere” Válságtünetek a 90-es évek végén: – – – –
Lassú növekedés A keleti tartományok elmaradó felzárkózása Magas munkanélküliség ( > 4.000.000 fő) Növekvő államadósság, államháztartási egyensúlytalanság
A problémák gyökere: túlterebélyesedett szociális állam, rugalmatlan munkaerőpiac, magas adóterhelés
Mi a válság valódi oka: A globalizáció és a szociális piacgazdaság ellentéte
Eltávolodás a szociális piacgazdaságtól
„vissza az erhardi alapokhoz” „vissza a szociális piacgazdasághoz” Agenda 2010: drasztikus munkaerő-piaci és szociálpolitikai reformok (2003-2005)
A német gazdaságpolitika az elmúlt évtizedben A gazdaságpolitika ciklusai
A politika ciklusai
1. A világgazdasági válságot megelőző évek (2005-2008) 2. Német válságkezelés (2008-2009) 3. Németország az Euró-zóna válságában (2010- )
1. Második nagykoalíció (CDU/CSU-SPD, 2005-2009) 2. Fekete-sárga koalíció (CDU/CSU-FDP, 2009-2013) 3. Harmadik nagykoalíció (2013 - )
2
Az Európa beteg embere meggyógyul (A világgazdasági válságot megelőző évek: 2005-2008)
Föderalizmus-reform Cél: Entflechtung („kibogózás”) Föderalizmus-reform I. (2006) A Szövetségi Tanács hozzájárulását igénylő törvények 50-60 %-ról 40 %-ra csökkennek
Föderalizmus-reform II. (2009) Szigorú adósságszabály - a tartományok költségvetése nem lehet deficites 2020 után - szövetségi szinten 2016-ot követően a hiány nem haladhatja meg a GDP 0.35 %-át
Költségvetési stabilizáció Az adórendszer versenyképességi szempontok szerinti átalakítása fogyasztási adók ↑ vállalatok adóterhelése ↓
Küzdelem a kreatív könyvelés és a transzferárazással szemben Forrás: Eurostat (saját ábra)
Mérleg • A 2. nagykoalíció folytatta a visszatérést a szociális piacgazdaság alapjaihoz • Eredmények: 2. nagykoalíció gazdaságpolitikája
Agenda 2010
külpiaci tényezők
stabil, robosztus makrogazdasági pálya – Németország újra Európa „erős embere” – A válságtünetek megszűntek
• Kötelező interregnum vagy az „új lehetőség koalíciója”?
3
Versenyképesség-javulás vagy belső leértékelés?
Forrás: AMECO
Unit Labour Cost (ULC): munkabér/(hozzáadott érték/foglalkoztatott)
Forrás: Eurostat
Válságkezelés (2008-2009)
„Bankok államosítása, semmittevés támogatása, autók leselejtezése: a kormány válságkezelő intézkedései részben megkérdőjelezhetőek és költségesek – de eredményesek.” Spiegel: Zweites Wunder (2010)
4
Pénzügyi rendszer stabilizálása Vészjósló jelek már 2007-ben (IKB Deutsche Industriebank, Sachsen Landesbank, Hypo Real Estate)
Intézkedések 2008 szeptembere után: – Garancia a bankbetétekre – Pénzügyi stabilizációs alap (2008 - ) (SoFFin, Sonderfonds Finanzmarktstabilizierung) 400 mrd € - garancia-vállalás a bankok kötelezettségeire 80 mrd € - bankok feltőkésítése, kockázatás eszközeik átvállalása Az önkéntesség és a büntetés sajátos keveréke
– Német Gazdasági Alap (2009-2010) (Wirtschaftsfond Deutschland) Cél: a vállalati szektor finanszírozását/hitelezését elősegítni Keretösszeg:115 mrd €
– „Bad-bank” törvény Cél: banki mérlegek tisztítása
Reálgazdaság stimulálása • Konjunkturpaket I-II keretösszeg: 80 mrd € adócsökkentés/-kedvezmények, infrastrukturális beruházások , roncsautó-prémium, Kurzarbeitgeld meghosszabítása
• Roncsautó-prémium (Abwrackpraemie) 2500 € támogatás új, környezetkímélő autóra
• Kurzarbeitgeld meghosszabítása A mechanizmus: „…ha egy vállalat megrendelései átmenetileg csökkenek, és úgy dönt, hogy az elbocsátás helyett inkább részmunkaidőben foglalkoztatja alkalmazottait, akkor az alkalmazottak bérének csökkenését a munkaügyi hivatal részben kompenzálja.”
• Vállalatok szanálása: pl. Opel
A stabilizációs politika értékelése • A kínálatorientációs és a keynesi eszköztár keveréke • Magyarázat: 1. Pragmatizmus (heterodox válságkezelés) 2. Kormánykoalíció összetétele Bankmentő csomag (SoFFin) Vállalatok szanálása (pl. Opel) Konjunktúra csomag
CDU/CSU
SPD
kötelező tőkeinjekció (részleges államosítás) elutasítása
bankok megbüntetése
elutasítja adócsökkentés, infrastrukturális beruházások
igenli államosítás, kiadásnövelés
• Mérleg: a kezdeti hezitálást követően a német válság-kezelés gyors, jelentős mértékű és eredményes volt
5
Németország az Euró-zóna válságában (2010 - ) „A német gazdasági gépezet tisztességes vasból és acélból készült, nem subprime válságból, CDO-ból és egyéb pénzügyi fondorkodásból” The Economist: Unbalanced Germany (2009)
• Feltételes válságkezelés: a gazdaságpolitika alapvetése változatlan (kínálatorientációs gazdpol. & államháztartás stabilizációja)
• 2010-től kettős cél: 1. A válságkezelésből való exit-stratégia megvalósítása 2. Az Euró-zóna válságának menedzselése
• Az Euró-zóna szuverén adósságválsága (mentőcsomagok): 2010 máj.: Görögország (110 mrd €) 2010 dec.: Írország (85 mrd €) 2011 máj.: Portugália (78 mrd €) 2012 feb.: Görögország (130 mrd €) 2012 júl.: Spanyolország (pénzügyi segítség a bankszektornak, max 100 mrd €) 2013 márc.: Ciprus
AZ ADÓSSÁG-VÁLSÁG ÉS GYÖKEREI
6
Jelentős belső egyensúlytalanság
A belső egyensúlytalanság okai I.: Túlzott tőkebeáramlás a GIIPS országokba → Túlzott hitel expanzió (belső felhasználás)
Forrás: Lane (2012)
A belső egyensúlytalanság okai II.: az ár- és költségalapú versenyképesség romlása
Forrás: Neményi-Obláth (2012, 603.o.)
7
A Válság első hulláma: A globális pénzügyi válság begyűrűzése Kettős nyomás a bankrendszeren: 1. Az európai bankok érintettsége Pénzügyi válság → Strukturált finanszírozású termékek (CDO) piaca összeomlik → Európai bankok jelentős kitettsége → Banki mérlegek romlanak (óriási veszteségek)
2. Hitelportfolió minősége romlik 2a. Reálgazdasági válság → Munkanélküliség növekszik → Nem teljesítő hitelek aránya nő 2b. Reálgazdasági válság → Ingatlanbuborék kipukkadása → A hitelek fedezete romlik & nem teljesítő hitelek aránya nő
Kettős nyomás az államháztartásokon: 1. Bankok kimentése 2. Munkanélküliség, recesszió tompítása
A válság második hulláma: Az európai adósságválság (okok) • A magánadósságok államadóssággá konvertálódtak a bankmentő akciók során (Írország, Spanyolország) • Súlyosbodó recesszió (Spanyolország, Görögország) • A válságot megelőző prociklikus fiskális politika (Görögország, Portugália) • Árazási sokk (befektetői pánik) (GIIPS országok) „Miközben az euróövezet első öt évében gyakorlatilag nem árazott a piac országkockázatot … a válság kitörését követően a GIIPS-országok árazása olykor egyértelműen túllőtt a reális indokolható mértéken.” (Neményi-Oblath 2012, 611.o.)
ÁLLAMADÓSSÁG/GDP
(Forrás: AMECO)
Belgium Germany Ireland Greece Spain France
2007 84 65 25 107 36 64
2008 2009 89 96 67 75 44 64 113 130 40 54 68 79
2010 97 83 91 148 62 83
2011 99 80 104 170 70 86
2012 101 81 117 157 86 91
2013 102 78 124 175 94 93
2014 102 76 121 177 100 96
Change 18 11 96 70 64 31
Italy
103
106
116
119
121
127
133
135
32
Netherlands Austria Portugal Slovenia Finland UK USA Japan
45 60 68 23 35 44 64 183
58 64 72 22 34 52 73 192
61 69 84 35 44 67 86 210
63 72 94 39 49 78 95 216
66 73 108 47 49 84 100 230
71 74 124 54 54 89 103 237
74 74 129 72 57 91 105 244
74 80 127 80 60 92 106 244
28 20 58 57 25 48 41 61
8
VÁLSÁGNARRATÍVA ÉS VÁLSÁGKEZELÉS
Centrum-országok
Periféria-országok
Válság-narratíva
a periféria országok a hibásak, mivel a gazdaságpolitika nem szabott gátat a termelékenységnövekedést túlzott mértékben meghaladó bérnövekedésnek
a centrum országokat vádolják, mivel azok – véleményük szerint – belső leértékelést hajtottak végre nyomott bérdinamikájukkal és így tisztességtelen módon jutottak versenyelőnyhöz
Válság-kezelési stratégia
költségvetési kiigazítás és a periféria egyoldalú áldozatvállalása
közös felelősségvállalás és a növekedés serkentése
Mit profitált a német gazdaság a periféria 2008 előtti túlfogyasztásából, illetve az adósságválságból? Megnövekedett kereslet a német export iránt Pénzpiaci pánik → Menekülés a minőségbe → Német állampapírok kamata történelmi mélyponton → 10-20 mrd € megtakarítás évente
Németország hozzáállása a válságkezeléshez • 2011végéig: Nincs kijegecesedett stratégia – Elutasítás a társadalom részéről „Verkauft doch eure Inseln, ihr Pleite-Griechen ... und die Akropolis gleich mit!” (Bild, 2010.10.27.)
– (Bel-)politikai szempontok előnyben részesítése – Hezitálás, vonakodás „Európa Angela Merkel kancellárasszony szavain csüng, amelyek azonban szórványosak és gyakran csak a válságtanácskozások előestéjén válnak ismertté.” (Jeffrey Sachs)
– Belső leértékelés & költségvetési megszorítás diktátuma – Transzferuniótól való félelem (eddigi tényleges kiadás 730 millió €)
• 2012-től fordulat: Van stratégia! – Fiskális unió német design szerint egyéni felelősségvállalás, gazdaságpolitikai koordináció, nominális célok automatikus szankciókkal társítva, szabályalapú gazdasági kormányzás
– Továbbra is merev elzárkózás a közös felelősségvállalástól (pl. az euró-kötvényektől, az ECB végső hitelezői szerepkörének kiterjesztésétől)
9
