Negyed évszázada a Kárpát-medencei magyarság szolgálatában Rákóczi Szövetség ( )

1

Negyed évszázada a Kárpát-medencei magyarság szolgálatában Rákóczi Szövetség (1989-2014)

2

3

Negyed évszázada a Kárpát-medencei magyarság szolgálatában Rákóczi Szövetség (1989 – 2014) A könyv anyagát összeállította Mátyás Zoltán Lektor Lukács Ferenc, Csáky Csongor A kiadvány szerkesztésében közreműködtek Bajnóczi Gábor, Czenthe Miklós, Krupi Bernadett, Kun Ferencz, Martényi Árpád, Nagy Domonkos, Pálinkás Barnabás Tördelőszerkesztő Grafikus Hertelendy Anna Felelős kiadó Dr. Halzl József

A kiadvány a Rákóczi Szövetség megbízásából készült, 2014-ben Kiadás éve 2014 isbn 978-963-08-9239-1

Előszó Negyed század tömör összefoglalását, számadását tartalmazza a kiadvány a Rákóczi Szövetség tevékenységéről, a legendás kezdetektől a meghatározó Kárpát-medencei méretű civil szervezeti státust betöltő napjainkig. A Szövetség indulása az 1989-es rendszerváltás időszakára tehető, amikor az azt átható felfokozott társadalmi hangulatban egy maroknyi lelkes felvidéki kötődésű ember fontosnak tartotta kifejezni és a nyilvánosság elé tárni a korábban tabunak számító határon túlra szakadt felvidéki magyarság ügyét. A téma pillanatok alatt maga köré gyűjtötte azokat a nagyszerű embereket, akik felemelve a zászlót, a megnyíló lehetőségekkel élve úgy döntöttek, hogy II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem neve alatt megalapítják a Rákóczi Szövetséget, azok szolgálatára, akiket a 20. század történelme elszakított a hazától. Az ügy iránti tiszta, valódi lelkesedés és felelősségérzet, igazi alulról építkező civil szervezkedés indította útjára a mára az egész Kárpát-medencét átszövő és behálózó Szövetséget. Az alapítók tenni akaró vágya és

őszintesége lerakta azokat a fundamentumokat, amelyekre építeni lehetett a jó ügyekben való cselekvő összefogás jegyében a határokon átívelő magyar-magyar emberi és intézményi kapcsolatokat, barátságokat. Mindehhez a Gondviselés alkalmas zászlóvivőket rendelt, megfontolt, elveiben és hitében rendíthetetlen vezetővel. Az elmúlt negyed század története az összefoglalás szerint a célok helyes meghatározásáról, a fontossági sorrendek gondos felállításáról, a lényeg megragadására való törekvésről és az erőforrások felelős felhasználásáról tesz tanúságot. Huszonöt év szorgos hétköznapjai után mintegy húszezer taggal, közel száznyolcvan Kárpát-medencei helyi, és több mint százkilencven középiskolai szervezettel rendelkezik a Rákóczi Szövetség. Különböző korosztályoknak az óvodásoktól az egyetemistákig, a történelem és irodalom szakos tanárokat fő partnerének tekintve olyan programlehetőségeket igyekszik teremteni a Szövetség éves rendszerességgel, amelyek értéket őriznek és teremtenek a Kárpát-medencei magyarság részvételével.

4

5

A megalakulás 1988-1989

„Cum Deo pro patria et libertate. -

Istennel a hazáért és a szabadságért.”

6

7

8

9 A Rákóczi Szövetség létrejöttét általában – és helyesen – az 1989-es évre datálják, ám tudni kell, hogy az alapgondolat egy 1988 májusában megrendezett Csehszlovákiai Magyar Kultúra és Tudomány című konferencia alkalmával merült fel. Ezen a rendezvényen olyan személyek vettek részt, akik különböző formában (pl. Honismereti Kerékpártúra), aktívan tevékenykedtek a csehszlovákiai magyar kultúra megőrzéséért, vagy legalábbis figyelemmel követték az ottani magyar lakosság helyzetét. Tették ezt, mivel maguk is részben vagy teljesen az egykor Magyarországhoz tartozó területről származtak. A konferencián így összegyűlt egy számottevő csoport, s rögtön meg is született az ötlet, hogy jöjjön létre egy szervezet, amely – először még baráti kör formájában – összefogja ezeket az embereket. A listára gyorsan föl kerültek az ötletet támogató nevek. A szóbeli egyeztetéseket konkrét lépések követték, így ugyanezen év októberében már egy ülés keretében döntöttek az akkor még a Csehszlovákiai Magyar Kultúra Baráti Kör nevet viselő szervezet létrehozásáról. Ennek első mozzanata volt az, amikor a Hazafias Népfront Országos Székházának földszinti klubtermében találkozót szerveztek a leendő tagok. Arról, hogy kik tevékenykedtek a kezdeti időkben, álljanak itt Czenthe Miklós szavai, aki maga is kiemelkedő szerepet játszott a szervezet megalakulásában: „az elnök Dobossy László professzor volt, az idősebb generáció elismert képviselője, a cseh és francia nyelv professzora, a közép-európai népek közeledésének híve. Utóbbihoz tartozik, hogy a velünk együtt alakult Amicus körnek is ő volt az elnöke, ami érdekes perszonáluniót jelentett. Akik a kör alakításában, az első időszakban aktívak voltak: Göndöcs László, a Tanárképző Főiskola tanára, losonci származású, a katolikus Prohászka ifjúsági mozgalom hajdani tagja, Teleki Pál munkatársa. Kun Ferencz alelnök mindenes, akinek kapcsolatteremtő és szónoki képessége, széles gesztusai meggyőzőek voltak. Simén András, a felvidéki honismereti kerékpártúrák oszlopos tagja, a klubmozgalmak ismert alakja, nagy szlovákiai ismeretséggel bíró szervező tehetség. Balázs György néprajzos, ugyancsak a honismereti kerékpartúra mozgalom fontos résztvevője. Jómagam, aki az első három évben szervezőtitkárként és mindenesként működtem. Selmeczi Elek, aki a Rákóczi Hírvivőt szerkesztette. Vígh Károly történész, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke, a szlovákiai magyar kérdés komoly szakértője. Szabó Andor, az 1945 után Felvidékről kitelepítettek markáns, kissé kisgazda típusú képviselője.” A teljesség igénye nélkül, a felsoroltakon kívül bekapcsolódtak a munkába a következő személyek is: B. Kiss Tamás, Bodnár Mónika, Filep Tamás, Fóth Károly, Firon András, Fried István, Garai István, Izsák Lajos, Kis Péter, Kovács László, Pénzes Éva, Sándor László, Szoláry Henriette, Szarka László, Torday Ferenc, Tóth László, Tóth Istvánné, Virághalmy Lea és dr. Wieber Józsefné. E neveket feltétlenül meg kell említeni a kezdeti idők kapcsán. Az 1988. október 7-i gyűlésen a fent nevezettek eldöntötték, hogy a szervezetet 1

Czenthe Miklósnak a Szövetség 20 éves jubileumának alkalmára írt összefoglalója. Kézirat.

10

11 kettős cél érdekében hozzák létre. Egyrészt, hogy tájékoztassák a honi közvéleményt a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, másrészt, hogy segítséget nyújtsanak az ottani kulturális munkához. Ugyanitt döntöttek egy szervezőbizottság felállításáról, melynek első feladatául a felvidéki magyarság aktuális helyzetének megismerését, valamint a lehetséges kapcsolatok, források feltérképezését jelölték meg. Emellett a Baráti Kör tagjai a csehszlovákiai magyarság helyzetéről szóló irodalmat összegezték, előadásjegyzéket készítettek, valamint kérdőívek segítségével próbálták kialakítani a leendő szervezet programját. A következő, 1988. december 8-i ülésén a jelenlévők már arról vitáztak, hogyan lehetne a Baráti Kör tevékenységi körét Kárpátaljára is kiterjeszteni, ám ez több problémát is felvetett. Többek között az ország Szovjetunióhoz való tartozása okozta a fennakadást, így a tagoknak erről a kérdésről a kezdeti időszakban nem sikerült dönteniük, ám a későbbiekben ez a problémakör folyamatosan szóba került. Az alakuló szervezet híre futótűzként terjedt, és ennek hatására megérkeztek az első adományok is. B. Kiss Tamás jóvoltából a Közgáz Társadalomtudományi Klub termet és 10.000 forintos támogatást ajánlott fel. A szervezők következő problémája így az anyagi támogatások kapcsán jelentkezett, amikor is saját bankszámlát kellett nyitniuk ezek kezelésére. Ehhez pedig bejegyzett szervezetre volt szükség, ami felvetette a szervezeti forma megválasztásának kérdését is. Az említett problémák megoldása mellett további feladatként a különböző magánszemélyekkel és szervezetekkel való kapcsolatfelvételt jelölték meg az aktivisták. Így 1988. december és 1989. január hava lázas szervezkedéssel telt. Tennivaló volt elég, hiszen az említett problémák mellett az újonnan létrehozott szervezőbizottságoknak meg kellett alkotniuk az alapszabályt, ebben főként Zsitek István működött közre. Sok egyéb teendő is akadt, hiszen szinte a semmiből kellett létrehozni a szervezetet. Fontos megemlíteni azt is, hogy az intézmény jogi ügyeit főként Mezey András látta el. S hogy mennyire komolyan vették vállalt munkájukat a fent említett személyek, az abból is látszik, hogy a még be nem

jegyzett egyesület már a szerveződési időszak alatt részt vett az aktuális, a csehszlovákiai magyarságot érintő ügyekben, programokban. Így elmondható, hogy az egyesület már akkor működött, amikor még létre sem jött. Az alakuló szervezet pénzügyeinek átláthatósága és kezelése miatt indokolt volt egy alapítvány létrehozása, amely megkönnyítette a különböző támogatások elérését, és amely a pénzügyi infrastruktúráját biztosította (és biztosítja a mai napig is). Ennek alapítólevelét ugyancsak a szervezőbizottság készítette elő B. Kiss Tamás felbecsülhetetlen értékű közreműködésével. Az adminisztrációs és egyéb tevékenységek mellett az aktivisták megbeszéléseket folytattak más, hasonló célú szervezetekkel. Ezek közül a legfontosabbak: Amicus Kör, Erdélyi Szövetség, Kárpátaljai Magyarok Köre, Kisebbségvédelmi Egyesület, Klubtanács, Forrás Kör, Prágai Sörlovagrend, Forrás Kör és Rakpart Klub. Egy 1989. március 7-én keltezett irat a március 20-i alakuló közgyűlés tervezett programját írja le. Az iratban olvasható az új egyesület elnevezésével kapcsolatos vita, amelyre itt érdemes bővebben is kitérnünk, annál is inkább, mert több érdekes névjavaslat is felmerült benne. Az irat különlegessége, hogy a választható nevek mellett pro és kontra érvelés is olvasható, és néhol furcsának tűnő gondolatmeneteket is lejegyeztek. A szervezet első megnevezéseként a Csehszlovákiai Magyar Kultúra Baráti Köre címet jelölték meg, és az idézett iraton is ez szerepelt először. Ennek előnyeként a lojális, pontos és „megnyugtató hangzását” említik. Hátrányaként lejegyzik, hogy hosszú és bonyolult, valamint hogy nem lehet jól rövidíteni, s e miatt már történtek elírások a sajtóban. Megjegyzendő, hogy miután a szervezet felvette a Rákóczi Szövetség nevet, ezt a címet eleinte mintegy alcímként és köriratként is használták azért, hogy mindenki számára világossá váljon, mi a szervezet fő tevékenysége. A Felvidéki Társaság is igen találó név, hiszen egyszerű, kifejező és pontos. Ám, hogy miért nem ezt választották, érdemes idézni az iratot: „a Felvidék elnevezés terhelt az irredentizmus vádjával, első hallásra ilyen dolgokra utal, így Csehszlovákiában ez vörös posztó”. Felmerült az a lehetőség is, hogy valamely híres felvidéki személyiség nevét vegyék fel, így ötletként említik a Szalatnay Társaság nevet. E név esetében a következőket írták: „Előnye: Szalat2 Ezt

az állítást bizonyítja, hogy 1989. március 2-án – tehát még az alakuló közgyűlés előtt – a szervező tagok részt vettek a Václav Havel bebörtönzése elleni tiltakozáson, ahol felolvasták a Kör levelét, és ezt eljuttatták a Csehszlovák Nagykövetséghez is.

12

13 nay Rezső a polgári humanista hagyományt felhasználva egész életében rendületlenül ápolta a felvidéki gondolatot, nem kompromittálta magát sem balra, sem jobbra, valamint magyar hangzású neve van. Hátránya: A Csehszlovákiából elszármazottakon kívül mások nem ismerik Szalatnay munkásságát, az ő számukra ezt meg kell magyarázni, tehát nem ugrik be rögtön a Társaság jellege, célja.” Utolsóként a Rákóczi Szövetség név bukkan fel. Mellette szóló érvként kiemelik, hogy a fejedelem neve utal a magyar nemzeti és függetlenségi hagyományokra, s tisztelete rendkívül erős a Felvidéken, „sírja máig egyik legjelentősebb zarándokhelyünk Kassán”. Hátrányként azt jegyezték föl, hogy a Rákóczi nevet már sokféleképpen használták, pl. utcák, terek, intézmények esetében, s ezért nem lenne elég egyedi. Az alapító tagok e csekélynek mondható hátrány fölött szemet hunyva, a szervezetet mégis a fejedelemről nevezték el. A március 20-i alakuló közgyűlésre elkészült az alapszabály kézirata és az alapítvány alapítólevele is. Az előbbi irat részletes ismertetése elengedhetetlen, ugyanis ebből a dokumentumból lehet pontosan megtudni, hogy a Szövetség milyen célokat tűzött ki maga elé, ezeket milyen feladatok elvégzésével kívánták elérni, milyen szervezeti felépítést vázoltak fel. Az alapszabály rögzítette azt is, hogy a Rákóczi Szövetség milyen pénzügyi forrásokból táplálkozott. Sorra véve ezeket, a már említett célok mellett, a Szövetség támogatni kívánta mindazokat, akik a csehszlovákiai magyar kultúrával vagy a felvidéki magyarsággal kapcsolatban „tudományos, művészeti, tömegtájékoztatási és bármilyen egyéb 3 Eleinte

Rákóczi Társaság alakban szerepelt. Szövetség (A Csehszlovákiai Magyar Kultúra Barátainak Köre) – ALAPSZABÁLY.

4 Rákóczi 5

Uo.

tevékenységet végeznek”. A Szövetség további célja, hogy „fölkeltse a fiatalabb nemzedék tagjainak érdeklődését a Szövetség céljai iránt és bevonja őket azok megvalósításába”. Ezzel kapcsolatban 1989. április 10-i keltezéssel és A Rákóczi Szövetség céljai címmel megjelent egy értesítő is. Mivel ez az irat nemcsak a szervezet céljairól ad leírást, hanem segítségével megismerhetőek az alakuló közgyűlés fontosabb mozzanatai is, érdemes teljes egészében közölni: „A Szövetség alakuló közgyűlésén vezetőséget választottunk, Alapítvány létesítéséről szavaztunk és Alapszabályt fogadtunk el. Három döntő mozzanat tette lehetővé zászlóbontásunkat. Mindenekelőtt azok a nagy erejű politikai és társadalmi változások segítették, amelyek egy Szabad és Demokratikus Magyarország lehetőségeit hordozzák, amit szívből kívánunk másoknak és magunknak is. Azután egy hiányérzet hozott össze bennünket. Egy hiányérzet, amit több mint negyven esztendő megalkuvóan szemérmes, hamis politikája szült. Szinte sorsára hagyva a nemzettestről leszakított magyarságot, értük sem jó szót, sem könnyet nem ejtett. A harmadik mozzanat talán személyesebb, a visszahúzó érzések mozgatták. Jelenlegi tagságunk nyolcvan százalékának szülőföldje a Felvidék. Nem vagyunk párt, nem szándékozunk a politikai harc első vonalába kerülni, de azt bevallottan vállaljuk, hogy egyfajta figyelőszolgálatot látnánk el, a csehszlovákiai magyarok sorsa érdekében. Tapasztalatainkat feltárjuk és a mindenkori nyilvánosság megítélésére bízva közzétesszük. Ez a gondolat alapszabályunkban így szól: »Az egyesület célja, hogy folyamatosan tájékoztassa a honi közvéleményt a csehszlovákiai magyarság életének eseményeiről, s ébren tartsa a közérdeklődést, az odaáti magyarság sorsa iránt.« Nem több, de nem is kevesebb. Hozzátesszük, hogy amikor a szeretetünk és figyelmünk a csehszlovákiai magyarokra tekint, ugyanolyan tapintattal és érdeklődéssel fordulunk a Felvidéken velük együtt élő szlovák nép társadalmi és emberi

14

15 problémáira is. Az együtt kiküzdött boldogulás, szép ajándék lenne a már letűnt generációk emlékének, az együtt élő jelenkornak és talán lelkesítené az ezután jövőket is. Utolsó gondolatként, teljes szívvel és erővel kívánunk munkálkodni a csehszlovákiai magyar kultúra feltárásán és bemutatásán, ami kitörülhetetlen nyomot hagyott a múltban és jelentős értékeket teremt ma is, a közel 700.000 ott élő magyar fáradozásaiból és tehetségéből. Arra szegődtünk, hogy ezt szolgáljuk, segítsük. Ezúton üdvözölünk minden hozzánk csatlakozót, határon innen és túl, köszöntünk minden együtt érzőt. Honfitársi üdvözlettel a RÁKÓCZI SZÖVETSÉG nevében: (az elnökség tagjai és a tisztviselők).” Az első Alapszabály kapcsán feltétlenül ki kell térni az abban rögzített szervezeti felépítésre és a megnevezett pénzügyi forrásokra is. Központi szervként jött létre a közgyűlést, a választmányt és ideiglenesen a szervezőbizottság is. Ezeken kívül egy ellenőrző bizottság, szakmai és munkacsoportok, helyi csoportok és ifjúsági csoportok felállításáról döntöttek az illetékesek. Az alakuló közgyűlésen megtörtént a tisztviselők megválasztása is. A Szövetség első elnöke Dobossy Lászlót, elnökhelyettesekként pedig Göndöcs Lászlót és Kun Ferencet bízták meg. Czenthe Miklós és Szabó Andor ügyvezető titkári kinevezést kapott. Pénzes Éva, Simén Éva és Balázs György szervezőbizottsági tagságot vállalt. A Szövetség a megalakulása előtt és után is több forrásból kapott kisebb-nagyobb anyagi támogatást. Ezek közül a legfontosabbak az állami és társadalmi szervek, szervezetek támogatásai, a pártoló tagok juttatásai, a tagdíjak és egyéb bevételek. A Rákóczi Szövetség és a politika viszonyáról már esett szó. Az Alapszabályban rögzítésre került, de a vezetőség is több alkalommal kijelentette, hogy nem kíván egyik politikai párthoz sem tartozni, ám a kapcsolattartás és az együttműködés lehetőségét nem zárták ki. Ezt bizonyítja egy 1989. december 3-án megjelent értesítő is, amely a Szövetség és a Magyar Demokrata Fórum kapcsolatát tárgyalta. A nemzeti ügyek, ezen belül is a magyar kisebbségi problémák tekintetében nézőpontjaik, céljaik egyeztek és az inkább jobboldali, nemzeti beállítottságú ellenzéki párttal emiatt, valamint kölcsönös segítségnyújtás reményében keresték a kapcsolatot. Leszögezték: „a Rákóczi Szövetség a Magyar Demokrata Fórummal önzetlen, nemzeti alapon történő együttműködést folytat. Ebben tehát az MDF-el nem mint politikai párttal, hanem mint nemzeti mozgalommal lép érintkezésbe. A R.

Sz. szorgalmazza, hogy az MDF határozottan támogassa a határon túli magyarsággal foglalkozó szervezeteket […] a művelődési feltételek megteremtésében (állami-társadalmi pénzforrások, intézmények, szervezetek: helyiség, telefon, fénymásolás…)”. A továbbiakban az értesítő a két szervezet november 29-i találkozójáról számolt be, ahol az MDF részéről Lezsák Sándor elnökségi tag, a Rákóczi Szövetség részéről Czenthe Miklós ügyvezető titkár, Balázs György szervezőbizottsági tag és Timkó Éva tag jelent meg. A megbeszélésen több megegyezés is született, ezek közül a legfontosabbak: az MDF segítséget ígért ügyeleti helyiség és telefon biztosításában és egyéb működési feltételek megteremtésében. A felek megegyeztek abban, hogy nemzetpolitikai kérdésekben konzultálni fognak, főleg jogsértések esetén, amikor is az MDF súlyánál fogva valószínűleg hatékonyabban léphet fel. Ezeken kívül közös rendezvények szervezését irányozták elő, amit megkönnyített az a tény is, hogy a Rákóczi Szövetség tagjai közül többen az MDF tagjai voltak. A megbeszélések után még néhány évig a kapcsolat a két szervezet között megmaradt, majd különböző okok miatt fokozatosan elgyengült és megszűnt. A kezdeti időszakban a Rákóczi Szövetség legfontosabb döntéshozó szerve a választmány volt. Azt, hogy ez kikből állt és mi volt a feladata, jól meghatározza az Alapszabály 6. § 1. cikkelye: „A választmány a szervezőbizottság tagjaiból és a közgyűlés által választott legföljebb huszonöt tagból áll. Jogosult dönteni a Szövetséget érintő minden olyan kérdésben, amely nem tartozik a közgyűlés kizárólagos vagy a Szövetség más szervének és tisztségviselőjének a hatáskörébe. Tevékenységéről köteles beszámolni a közgyűlésnek”. A választmány első feladataként megválasztotta a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány Kuratóriumának tagjait. Erről az április 20-i gyűlésükön született döntés, ahol tagnak választották B. Kiss Tamást, Csik Ibolyát, Kiss Gy. Csabát, Molnár Imrét és Vásárhelyi Juditot is. A szervezet gyűlésein készült jegyzőkönyvek alapján képet lehet alkotni a Rákóczi Szövetség vezetőségi köreiben uralkodó hangulatról és a felmerült problémákról. A felszólalók sokszor saját élményeikről számolnak be, ezek pedig jól példázzák milyen körülmények között kezdték meg működésüket, ezért is érdemes lehet néhányat közülük szó szerint idézni. Ilyen például Jeszenszky Géza felszólalása az augusztus 23-i gyűlésen, amikor a csehszlovákiai alkotmánymódosítás felvidéki magyar oktatást érintő passzusáról beszélt. „A csehszlovák politika régi receptet vett elő, a reciprocitás elvét. […] A jelenlegi szlovák vezetés ezt az elvet akarja bevezetni, azt hajlandó az ottani magyarok számára biztosítani, ami az itteni szlovákok számára őszerintük biztosított. Ha egy szlovák iskola sincs Magyarországon, akkor egy magyar iskola se legyen Szlovákiában. […]” Hites Kristóf ugyanezen a gyűlésen elhangzott beszéde talán egy külön tanulmányt érdemelne. A bencés szerzetes elmesélte életútját, kiemelve azokat a tevé6A

teljesség igénye nélkül: Szabó Andor, Balázs György, Vígh Károly, Jeszenszky Géza, Kiss Gy. Csaba, Czenthe Miklós, Hábel György.

16

17 kenységeit, amelyeket a felvidéki magyarságért tett – javarészt emigrációban, az Egyesült Államokban. A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke részletesen számolt be megpróbáltatásairól, például hogy hogyan tanította titokban magyarul a felvidéki gyerekeket, miért kellett emigrálnia, és hogy miként szenvedte el a szlovák–magyar ellentétet az amerikai kontinensen is. Az első elnök, Dobossy László egy 1989. szeptember 19-i felszólalásában is érdekes élményekről számol be: „Három mozzanatot hadd mondjak el a magyarországi szlovákok helyzetéről]. Hivatalos ügyben egyszer a Csehszlovák Kulturális Központban voltam, ahol éppen az igazgató és a követség kultúrtanácsosa tárgyalt. Az igazgató, amikor bemutatott, azt mondta: »Prof. Dobossy je nás clovek. Pred nim mozeme hovorit.« [Dobossy prof. a mi emberünk, előtte szabadon beszélhetünk]. Arról volt szó, hogy a magyar állam által fenntartott magyarországi szlovák iskolákba hogyan juttassanak el különféle anyagokat a magyar kormány tudta nélkül, hogy ne merüljön fel viszonzásképp a szlovákiai magyar ügy. Meghívtak egyszer a békéscsabai Slovensky Klubba. Készültem, hogy helyes szlovák nyelven adjak elő, de néhány mondat után megszólalt egy atyafi: »Nem lehetne inkább magyarul?«. Ez a hazai szlovákság nyelvi állapota. [Nagy nevetés!]. 1983. májusában Prágában voltam Kafer Istvánnal együtt egy nemzetközi konferencián. Odajön az ebéd után a tegnapi Panoráma-adás egyik hőse, aki a magyarok elszigetelődését fejtette ki hülye módon [Rudolf Chmel], és a következő nyilatkozatot tette: »Mi tudjuk, hogy a magyarok milyen korszerű nemzetiségi politikát folytatnak. De, ha mi kiirtjuk a mi magyarjainkat, de hagyunk mutatóba belőlük, és számukra olyan nemzetiségi politikát csinálunk, hogy leborul előtte az egész világ! Nem akarok arra kitérni, hogy az 1946–47-es lakosságcsere teljesen megsemmisítette a hazai szlovákságot, és az evangélikus egyház térvesztése is hátrányos volt számunkra. Ezek jól jellemzik a szlovák nemzetiség, szórvány ügyét.” Az ehhez hasonló felszólalások teszik olvasmányossá a választmány gyűlésének jegyzőkönyveit, ám mindenről a terjedelem szabta határok miatt nem lehet beszámolni. Az első évet és a Rákóczi Szövetség következő időszakának terveit – ezzel együtt pedig jelen fejezetet is – jól összegzi Kun Ferenc év végi beszámolójának kapcsolódó részlete: „[…] immár egy esztendeje egy olyan Szövetségnek vagyok tagja, amelyik választott célja szerint egy nemzeti kisebbségért dolgozik, a szlovákiai magyarságért. De ezt úgy teszi, és még inkább úgy kívánja tenni, hogy soha egyetlen rossz mozdulatot a szlovák nép ellen nem tettünk, sőt feltett szándékunk a Szlovakisztikai csoportunk megerősítése, a párbeszéd fölerősítése, a szlovákokkal való lehetséges együttműködés minden helyzetben. Ez nemes út lenne a Szövetség előtt és beleillene abba a hagyományos magyar történelmi képbe, hogy szívesen vállalunk kezdeményezéseket a Duna medencében. És miért ne legyen a Rákóczi 7

Kun Ferenc 1989-i év végi beszámolója. Kézirat.

Szövetség az, aki elsőként lépné át az árnyékát ezekben a kérdésekben? 1. Vállaltuk a honi közvélemény tájékoztatását a Csehszlovákia magyarság életéről: ebben döntő fordulat lesz az a pillanat, amikor is megjelenik önálló lapunk a Felvidéki Hírvivő, ami jóllehet a Szövetség híreinek lapja, de a dolog természete szerint mindig-mindenkor a Felvidékkel kapcsolatos. 2. Vállaltuk az odaáti kisebbség kulturális és közművelődési tevékenységének segítését is. Ez a támogatás esetenként anyagi segítséget jelent, erről azért nem szólnék, mert az alapítvány ügyeinél esik szó gondolom mindezekről, itt csak jelzésszerűen megemlítem, különféle pályázatokat irtunk ki, amelyek a Felvidéki magyar kultúrnívót erősítik és emelhetik. Aktív, tevőleges részvételeinkről szólhatok a Felvidéki Színházművészet, festészet, zene és irodalom megjelenítéséről és segítéséről. 3. Vállaltuk, hogy rendszeres kapcsolatot tartunk az odaát élők szervezeteivel. Itt külön elmondanám, hogy ebben a kérdésben a Szövetség egyetlen Felvidéki politikai szerveződés programját sem építette be kizárólagossággal. Segítségünk, szolgálatunk az ott élő magyarságnak szól, függetlenül attól, hogy hogyan szavaznak majd június 8-án. […] 4. Eldöntöttük erős, karakteres szakcsoportok felállításának a tervét, ahol mindenki megélheti speciális adottságát, egyetlen kérdéskörhöz kötődő affinitását, jó kedvét és szakértelmét egyszerre olyan minőséget teremtve, ami a Szövetség jó hírét növelheti.” A fentebb idézett pontokba szedett főbb eseményekből jól látszik, hogy az irány kijelölése megtörtént, ám, hogy ennek mennyire sikerült megfelelni, az következő évtizedek vizsgálata után derülhet ki.

18

19

Alapítvány, célalapok és a ’90-es évek eleje „Az oly sok nagy mozgalom legfőbb oka most és mindig - az ősi törvények szégyenletes eltörlése...”

20

21

Alapítvány, célalapok A Rákóczi Szövetség létrejöttével egy időben az alapító tagok egy alapítvány létrehozásáról döntöttek, melynek feladatául a felvidéki támogatások pénzügyi és egyéb infrastruktúrájának megteremtését és üzemeltetését tűzték ki. Ez annál is inkább indokolt volt, mert jól tudták, egy ilyen nonprofit szervezet pénzügyleteinek átláthatósága alapozza meg a támogatók bizalmát. Emellett pedig, a tevékenységek és ezek finanszírozásának változatossága, valamint a befolyó támogatások sokszínűsége is kellően indokolta A Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány bírósági bejegyzését, melyre 1990. szeptember 27-én került sor. Az alábbiakban ennek az alapítványnak a rövid ismertetése olvasható az első – 1989. március 20-án elfogadott – Alapító Okirat, valamint a Szervezeti és Működési Szabályzat (továbbiakban: SZMSZ) alapján. Az alapító okirat az alapítvány céljaiként a következőket jelöli meg: „Támogassa: – a csehszlovákiai magyarság társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének figyelemmel kísérését, az ott keletkező magyar tudományos, művészeti alkotások számon tartását; mindezt a szoros történelmi kapcsolatok által indokolt mértékben a kárpátaljai magyarságra vonatkoztatva is. – az ott élő magyar, esetenként a többségi nemzetekhez tartozó, amatőr és hivatásos tudományos kutatók, művészek, együttesek számára magyarországi előadások, találkozók, kiállítások szervezését; a csehszlovákiai magyarság kérdéseivel foglalkozó hazai értelmiségiek munkáját; – az egyéni és csoportos cserelátogatásokat, tanulmányutakat, az odaáti magyarsággal való kapcsolattartást.” A fentieket érdemes kiegészíteni az SZMSZ-be foglaltakkal is, melyben további célkitűzésként áll a „(...) a felvidéki és kárpátaljai magyar közösségek támogatása, sajátos gondjaik megoldásának elősegítése. Az alapító szövetség szándékainak megfelelően támogatni kívánja:

– az említett régióban élő magyarság önazonosságának megőrzését, – a fejlődését és megerősödését célzó kezdeményezéseket, – az anyanyelv- és anyanyelvi hitélet őrzésére, ápolására, személyi- és tárgyi feltételeinek javítására irányuló törekvéseket, – társadalmi-, politikai-, gazdasági és kulturális életének figyelemmel kísérését az ott létrehozott magyar tudományos-, irodalmi-, és iparművészeti alkotások, építmények, emlékhelyek számontartását, megőrzésük elősegítését, – a határon túli magyarság íróinak, művészeinek és más értelmiségi rétegeinek, a hivatásos- és műkedvelő művészeti együtteseinek előadásait, találkozóit, kiállításait, az említettek kulturális szervezeteivel és más intézményeivel való szoros kapcsolatot, valamint e problémákkal foglalkozó hazai értelmiségiek munkájának segítését, – egyéni, csoportos cserelátogatások, tanulmányutak, emléklátogatások és túrák szervezését – üdülések, csereüdülések szervezését, ösztöndíjak alapítását, oktatási- és tanulmányi segélyek juttatását, – hazai irodalmi művek, szakkönyvek, iskolai könyvek, folyóiratok, napilapok gyűjtését, rendezését és azoknak a régióban élő magyarság részére eljuttatását, – a magyar nemzetiség gazdasági megerősítését célzó kezdeményezések támogatását. – a szlovák-magyar kapcsolatépítést szolgáló programok szervezését és támogatását.” Az alapítónak – vagyis a Szövetségnek – joga volt kinevezni az alapítvány hattagú kuratóriumát és közülük kijelölni az elnököt, de ezzel együtt joga volt őket visszahívni is. Az alapítvány döntéshozó szerveként működő Kuratóriumnak kötelessége volt évente beszámolnia az alapítónak. Az alapítvány bevételeinek alapvetően két fontos jellemzője volt: – lehettek célmegkötésesek (bizonyos személy részére, valamely program finanszírozására vagy célcsoport számára), vagy célmegkötés nélküliek. – az adományozó jellege szerint: „közületek” (konzorciumok, állami- vagy magánvállalatok, civil szervezetek vagy más alapítványok stb.), vagy magánszemélyek (amelyek lehettek magyarországiak vagy külföldiek egyaránt). A befolyó pénzek igazságos elosztásáért és átláthatóságáért az alapítvány egy célalapos rendszert alakított ki, amely napjainkig jellemzi működését. Ennek három fő szegmense volt és van jelenleg is. Először is a törzsalap, amely országos projektek finanszírozását és az alapítvány járulékos költségeit hivatott fedezni. Továbbá a szakalapok, melyeket valamely speciális célok vagy szakmák érdekében alakítottak ki. Végül pedig a városi célalapok, amelyek szorosan követték és követik a mai napig is Szlovákia etnikai térképét. Az alábbiakban a célalapok felsorolása olvasható a jelenlegi elnevezésükkel: Dunaszerdahely és Vidéke Polgári

22

23 Társulás, Érsekújvár és Vidéke Célalap, Regio Philek (Fülek), Galánta Régió Alapítvány, Gúta és Vidéke Polgári Társulás, Pongrácz Lajos Társaság – Ipolyság, Kassai Polgári Társulás, Rákóczi Szövetség Baráti Köre – Királyhelmec, Komárom és Vidéke nem beruházási alap, Lévai Városi Célalap, Losonc és Vidéke Célalap, Nagykapos és Vidéke Társulás, Néva Társaság (Nagykürtös), Nagymegyer és Vidéke Polgári Társulás, Nyitra és Vidéke nem beruházási alap, Párkány és Vidéke Kulturális Társulás, Pozsonyi Városi Célalap – Posonium Polgári Társulás, Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás, Rozsnyó és Vidéke Alapítvány, Somorja és Vidéke Kulturális Társaság, Szenc és Vidéke Társulás, Szepsi és Környéke Társulás, Rákóczi Szövetség Baráti Köre – Tornalja és Vidéke Polgári Társulás, Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás, Rákóczi Baráti Társaság Zselíz. A Kuratóriumnak kötelessége volt évente tájékoztatni a Rákóczi Szövetség vezetőségét az Alapítvány ügyeiről. 1992 februárjában készült egy nagy összefoglaló áttekintés, amely az Alapítvány két éve címet viseli, és amelynek segítségével rekonstruálni lehet egyebek mellett a beérkezett és kifizetett támogatásokat. Ezeknek részleteibe nincs értelme belemenni, viszont néhány adatot feltétlenül közölni kell ahhoz, hogy átfogó kép alakulhasson ki az Alapítvány és mellette a Szövetség életének korai szakaszáról. Igen fontos tény, hogy már az első években jelentős támogatások folytak be az alapítvány számlájára. Ezt a rendelkezésre álló összeget használták fel a felsorolt célalapok támogatására. E két év alatt 101 ösztöndíjat osztottak ki, 76 esetben finanszíroztak valamilyen kiadványt, rendezvények vagy szervezetek támogatására 203 esetben került sor, kifizették az adminisztrációs költségeiket, valamint helyükre jutatták a célzott támogatásokat.

1990-es évek elejének fontosabb mozzanatai, az ifjú szövetség képe Minden szervezet programfüzetét erősen befolyásolja az anyagi források mennyisége, nagysága. A Rákóczi Szövetség esetében is elmondható, hogy az alakulás után, bár megkezdődött a pénzbeli támogatások gyarapodása, mégis az első két év a lehetőségek felméréséről, a mozgástér feltérképezéséről szólt inkább. Programok tekintetében elmondható, hogy a Szövetségnek egyértelmű célja volt, hogy az addig létező, felvidéki magyarsággal kapcsolatos programokat felkarolja és összefogja. Ilyenek voltak például a korábban nagy jelentőséggel bíró felvidéki-honismereti kerékpártúrák, amelyekről már szó esett, valamint a különböző művelődési táborok és egyéb rendezvények. Erről a Szövetség a Rákóczi Hírvivő elődjében, a Felvidéki Hírvivő hasábjain a következőképp nyilatkozott: „A Rákóczi Szövetség Ifjúsági és túraszervezési csoportjának tagjai ez elmúlt években felvidéki honismereti kerékpártúrákon és művelődési táborok1 Felvidéki

Hírvivő 1990. 1. évf. 1. szám. 8. old. (1990. május)

ban ismerkedtek meg a csehszlovákiai magyar klubmozgalommal, ifjúsági klubokkal, s léptek kapcsolatba és kötöttek életre szóló barátságokat felvidéki fiatalokkal. Ezeket a már évek óta meglévő spontán kapcsolatokat ápolja és szervezi tovább ifjúsági és túraszervező csoportunk 1989 óta.” Az alakulást követő két év tevékenységét bemutatni igencsak nehézkes, hiszen a szervezetnek alig néhány önálló rendezvénye volt, mégis a Rákóczi Hírvivőben megjelenő eseménynaplók oldalakat tesznek ki. Ennek oka, hogy a Szövetség szoros együttműködésben volt minden hasonló célú szervezettel, s minden olyan megmozdulást aktívan támogatott, amely a felvidéki magyarság ügyével foglalkozott. Emellett pedig a vezetőség képviselte a Szövetséget minden olyan rendezvényen, amely a szervezet céljaival összefüggött, s minden lehetőset megragadtak arra, hogy akár előadások, akár újságcikkek formájában is népszerűsítsék a Rákóczi Szövetséget. Lényegében a fent említettek folytán került kapcsolatba a Rákóczi Szövetséggel Halzl József is, akinek a jelentőségéről a későbbiekben esik majd szó. Az 1990-es évek elejének fontosabb felvidékkel kapcsolatos kérdéseiben, problémák megoldásában egyre gyakrabban vett részt a szervezet. Többek között kiemelhető a Mária Valéria híd újjáépítésének kérdésében betöltött szerep, valamint a borsi Rákóczi-kastély felújítási munkálatainak anyagi és egyéb támogatása. Kisebb saját rendezvényeiken, mint pl. a Nyílt Fórum a Szlovákiai Magyarság Helyzetéről (1989. okt. 24.) valamint a Szalatnai Rezső Emlékest (1989. nov. 17.) stb., a Szövetség a felvidéki kisebbség helyzetére próbálta meg felhívni az anyaországiak figyelmét, hiszen e régió magyarságával szemben tanúsított közömbösség megtörése egyik legfontosabb célkitűzésük volt. Ebben az időszakban szervezet már megkezdte hosszadalmas, egyik mai napig is tartó munkáját: a szlovákiai magyar ifjúság támogatását a legkülönbözőbb formákban. Már a korai években kialakult egy fajta rend, mely szerint a fiatalabb tanulókat táboroztatták és/vagy kirándulásokra vitték: a középiskolások részére különböző pályázatokat írtak ki, felsőbb tagozatúak számára pedig szakmai gyakorlatokat szerveztek több magyarországi nagyvállalatnál (főként az MVM-nél). Kulturális, művelődési programokban is bővelkedtek ezek az évek – többnyire közös szervezésű programok révén. Ezek közül a legfontosabbak: a Szentendrei Nyelvi Tábor, a főiskolás tábor, a Somodi Művelődési Tábor, az Esztergomi és Győri Anyanyelvi Tábor, valamint az autóbusz túrák (a CSEMADOK-kal közös szervezésben). A fent említetteken kívül, számtalan esten, konferencián, vagy egyéb rendezvényen adtak elő a Szövetség tagjai, tanulmányokat jelentettek meg a felvidéki magyarság helyzetéről Magyarország vezető lapjaiban, értekeztek kormányszervekkel és civil szervezetekkel a kisebbségi ügyek előmozdításáról. Mindent összevetve, bár igencsak aktív évek voltak ezek, mégsem lehet egységes koncepciót találni a Rákóczi Szövetség tevékenységében.

24

25 Ez betudható egyrészt a szervezet fiatalságának, letisztulatlanságának, másrészt pedig a nagypolitika és ezzel együtt a támogatások képlékenységének is. Az induló évek történetéhez hozzá tartozik az is, hogy a szervezeten belül körvonalazódott egy törésvonal az idősebb és a fiatalabb tagság között. Előbbieknek nagy része a lakosságcserék kárvallottjai voltak, ilyen indíttatásból pedig a Szövetség révén az áttelepítések elszenvedőit akarták kárpótolni. Velük szemben a fiatalabb generáció állt, akik számára szintén fontos volt a kitelepítések ügye, mégis inkább a jelen problémáira és a jövő építésére akarták a Szövetség figyelmét terelni, bár ismét meg kell említeni, hogy a fiatalok sem utasították el teljesen a kárpótlások kérdéskörét. A kitelepítettek ügyében folyamatosan tárgyaltak az érintett kormányszervekkel, valamint nagyszabású találkozókat szerveztek az elszenvedők részére, ahol a kínálkozó lehetőségekről tájékoztatták az abban érintetteket. A hangsúly mértékének kérdése viszont több jelentős konfliktusnak volt az okozója, ám szerencsére ez nem volt befolyással a Szövetség hosszú távú működésére. A megalakulástól kezdve a Rákóczi Szövetség segítségével az Alapítvány folyamatosan fejlődött, bővült és vállt a felvidéki magyar kisebbség számára az egyik legjelentősebb szervezetté. Érzékelhető ez a növekedés a tagság létszámában, a rendelkezésre álló anyagi források bővülésében – ez főleg Halzl József tevékenysége nyomán –, tovább virágzott a szervezet nemcsak a már említett alapítványi célalapok kiépítése révén is. A Rákóczi Hírvivő elődjeként megjelent a Felvidéki Hírvivő első száma is, amely a mai napig juttatja el a széles közönséghez a Szövetség és az Alapítvány üzenetét, legfrissebb híreit.

, 2014. január 24. évfolyam 1. szám

ég lapja A Rákóczi Szövets

23. évfo lyam 2. szá m, 2013. június

ivo„

Rákóczi H

A Rákó czi Szöv etség la

Rákóczi Hírv ATKOZÁ SI SIKE RES A BEIR PRO GRA M helyszínen 4897 elsős, 182 GLO RIA VIC TIS

Történelem, irod ünn epség

alom,

SÉG, 2013 RÁKÓC ZI SZÖVET dez vények Meg valósult ren BÚC SÚZ UNK – Víg h Kár oly KAR ÁCS ON YI AG OK AJÁ NDÉ KCS OM az ovis ok Idé n is örü ltek

RÁKÓC ZI KLU B 2013, 2014

BEIRATKO ZÁSI PR OGRAM Partium és Délv idék MEGVA LÓ RENDEZ SULT VÉNYEK Vezetőké pző, Cultura Nostra DÍJAT KA PTUNK A díj kö zös érde m, ügy szol gálatába egy jó n ESTERHÁZ Megem Y EMLÉKÉÉRT lékezése k országsz er te SZERVEZE TI Szer veze ÉLET teink FELVIDÉK MAGYA RŐL KITELEPÍTE ROK EM TT LÉKNAP Megem JA lékezés a Magya rság Há zában DIÁKUTAZ TATÁS Március tól június ig

I. szá m

nyelv írja éd a szöveget, a beesz ” szövi a szellem t.

„A

írvivo„

2014 .

SÉG RÁKÓCZI SZÖVET MTE RVE 2014-E S PRO GRA em ber ig Jan uár tól dec

pja

2 013

II. szám.

ÚT A Z I SKOLÁB A

A helyi szervezetek rövid története

26

27 A Rákóczi Szövetség helyi szervezeti kialakulásának kezdeit már a megalakuláskor is tetten lehet érni, hiszen a kezdeti létszámnövelésnek is ez volt a célja. Igaz, akkor a körülményekhez képest ismerősök és kérdőívek által kereste a szervezet a kapcsolatot a lehetséges tagokkal, mára már széles körben, szervezett, rendszerezett módon főként a fiatalsággal lépett érintkezésbe a Rákóczi Szövetség. Elmondható, hogy a Szövetségnek már az induláskor célja volt, hogy a határon túli gondolathoz közel állókat − elsősorban a felvidéki és kárpátaljai ügyekben érintetteket − gyűjtse maga köré. Szintén észlelhető, hogy a kezdeti tagság, de akár a mostani is különböző módon kapcsolódik a határon túli magyarsághoz. Az első szervezetek is gyakorlatilag ennek a nyomvonalán jöttek létre. Először olyan településeken alakultak meg helyi szervezetek, mint Bonyhád, Bátaszék, illetve más olyan térségekben, ahol jelentősebb számú kitelepített él. Itt olyan helyi szervezetek emelték magasba a zászlót, amelyek nem feltétlenül jegyeztették be magukat a bíróságon, viszont laza együttműködésben voltak a Rákóczi Szövetséggel. Ezen alapszik annak a hálózatnak az építése, amely ma odáig jutott, hogy több mint 380 fölötti a helyi szervezetek száma. E mellett kialakult a helyi szervezeteknek egy másik típusa is, amely a névadóhoz, II. Rákóczi Ferenchez köthető. Olyan települések mint Köröm, Sárospatak, Gyömrő, Oroszlány ahol a Rákóczi-kultusz megragadható és kiemelhető volt, egymás után bontakoztak ki a Rákóczi Szövetség helyi szervezetei. Ezek nyomán a szervezetépítés elsősorban az anyaországban, Felvidéken és Kárpátalján folyt, és ezzel párhuzamosan épült ki a felvidéki alapítványi célalaphálózat is. Ezektől független a Felvidék különböző településein az idő előrehaladtával szépen, folyamatosan jelentek meg újabb és újabb szervezetek, olyan helyeken például, mint Udvard, Madar és mások. Ezekben a helyi szervezetekben főként felnőtt emberek gyűltek össze asztali- és baráti társaság keretében, akik úgy gondolták, hogy azonosulni tudnak a Rákóczi Szövetség céljaival, szellemével, s maguk is részt akartak vállalni a legkülönbözőbb módon a szervezet kitűzött gondolatainak elérésében. Ez az örvendetes tény persze azzal járt együtt, hogy a Szövetség taglétszáma rohamosan nőtt, hiszen ahol egy helyi szervezet létrejött, ott általában minimum tíz embernyi tagsággal lehetett számolni. Ilyen módon bővült a Szövetség, amely a kötet írásakor már közel állt a húszezerhez. A vezetőségnek és Halzl József elnök úrnak a kezdetekben ezek mellett további tervei és elképzelései voltak, amelyek már a fiatalság felé irányultak. Ez tetten érhető már a Szentendrei Főiskolás Tábor esetében is, amelyről tudni kell, hogy megelőzte az elnök úr kapcsolatát a Rákóczi Szövetséggel. Ő maga később, a Szövetség elnökeként is fontosnak tartotta azt, hogy az egyetemisták legkülönbözőbb szervezeteit erősítse, olyanokat, amelyek akkor még nem tartoztak a Rákóczi Szövetséghez. Közismertek azok a történetek is, amikor Halzl úr mint a Magyar Villamos Művek

elnöke telefonon fölvette a kapcsolatot a temesvári, kolozsvári, kassai, pozsonyi és a nyitrai diákszervezetekkel, és megkérdezte őket, hogy miben segíthet, mire van szükségük a munkájukhoz. Ilyen indíttatással és felhasználva az elnök úr szakmai ismeretségét a Szövetség akülönböző egyetemeken meglévő klubokat támogatta, de sok esetben újak létrehozásában is tevékenykedett. Ilyen alapokon nyugszik az egyetemisták helyi szervezete a Kárpát-medence minden pontján. A 2005-ös évtől kezdődően a felsoroltak mellett egy olyan irány indúlt el, amely már a középiskolás réteget célozta. A középiskolai diákok megszólításának fontosságát ismerte el a Szövetség ekkor, hiszen ez a korosztály áll abban a korban, amikor is az identitás a legmarkánsabban kialakul és egyben a legkönyebben formálható. Ezzel együtt ők azok, akik nemsokára belépnek az egyetemek kapuin, és bizony nem mindegy, hogy milyen élményben részesülnek, mit tudnak a határon túli magyarságról, s ugyanennek a korosztálynak a határon túli képviselői milyen ismeretekkel rendelkeznek az anyaországról. Ezért elindult egy olyan szervezeti bázis létrehozása, amely már a középiskolásokra épült. Diákok és tanárok egyaránt beléphettek ezekbe a szervezetekbe. Elmondható, hogy 2005, a kezdeményezés elindítása óta sikerült 188 Kárpát-medencei középiskolában ezeket a Rákóczi szervezeteket létrehozni. Ezek rendszerint úgy jöttek létre, hogy a Szövetség képviselői minden esetben felkeresték az iskolákat, azok igazgatóit, akikkel tudatták, hogy ez egy civil kezdeményezés, amelyhez diákokat szeretnének toborozni. Egyrészt azzal a céllal, hogy a helyi civil összefogást erősítsék, másrészt pedig, hogy ebben a középiskolás korban a civil ügyek felé, a jó ügyekben cselekvő összefogás felé tereljék a gyerekek gondolatait, s ebbe a határon túli magyar-magyar kapcsolatokat is belecsempésszék. Szerencsés módon ezek a szervezetek is szépen, folyamatosan gyarapodtak, a Rákóczi Szövetség pedig próbálta központilag is tartalommal megtölteni a életüket azáltal, hogy az aktuális programokban a lehetőség szerint bekapcsolta őket. Ennek nyomán alakultak ki újabb és újabb rendezvények, mint például a Középiskolás Vezetőképző, a Sátoraljaújhelyi Tábor s a már részben meglévő eseményeket, mint pl. a Cultura Nostra, Gloria Victis, Diákutaztatási Programokat és egyebeket tovább erősítette ezeknek a helyi szervezeteknek a becsatlakozása. Ezek mellett, amikor a Rákóczi Szövetség rendelkezett egy megfelelő anyagi háttérrel, akkor egy belső pályázati rendszerrel igyekezett ösztönözni és bátorítani a helyi szervezetek arra, hogy helyben is szervezkedjenek, s ha ezekhez támogatásra volt szükségük, akkor ezek a pályázati lehetőségek a rendelkezésükre álltak. Ennek kerete általában évi 100.000 forint volt szervezetenként. Külön büszkeség a Szövetség számára, hogy a helyi szervezeteknek gyakorlatilag 6−7000 középiskolás tagja van, akiket minden évben újra és újra megszólít. A cél pedig az, hogy olyan rendszer épüljön ki, melyben a középiskolából kikerülő diák tovább léphet egy egyetemista vagy településeken működő helyi szervezetbe. Alább néhány felsorolás és grafikon hivatott stauálni a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteinek nagyságrendjét.

28

29

A 2013-as helyi- és ifjúsági szervezetek:

1

45

Egyházgelle

Vajas Balázs

46

ELTE-BTK

Ribling Tamás Száraz Dénes

47

Érsekújvár

Helyi szervezet

Vezető neve

48

Érsekvadkert

Pálmai Róbert Henrik

Abaúj-Encs

Karsai Attila

49

Észak-Bánát

Pozsár Tibor

2

Ada

Pintér Éva

50

Esztergom

Horváth István dr.

3

Ajka

Héjássy János

51

Farkaslaka

András Irma

4

Államigazgatási Főiskola

Nyárádi Ferenc

52

Feketeardó

Rezes Géza

5

Alsóbodok

Hajtman Béla

53

Felsővadász

Zsiros Gábor

6

Arad

Horváth Levente

54

Felsőzsolca

Csáki István

7

Aszód

Hőnig Antal

55

Fony

Sándor Béla

8

Bábolna

dr Faragó István

56

Fülek

RNDr. Tomolya Róbert

9

Bácsföldvár

Ragács Ervin

57

Gödöllő

Tóth Tibor

10

Bácska

Fekete András

58

Gönc

Varga József László

11

Baja

Tarján Levente

59

Gyergyószentmiklós

Selyem Antónia

12

Baktalórántháza

Molnár István

60

Gyimes

Tankó Imre Szabolcs Szende Márta

13

Balatonfüred

Beneda Lászlóné

61

Gyömrő

14

Balogvölgye

Homoly Erzsébet

62

Gyöngyös

Szabó Ferenc

15

Barcs

Egervári Fülöpné

63

Győr

Szabó József

16

Bátaszék

Bencs Vilmos

64

Háromszék

Már István

17

Bátyú

Ilnicki Gizella

65

Hidasnémeti

Panyuscsik Jánosné

18

Bedegkér

Márkus Adrienn

66

Ipolybalog

Balog Gábor

19

Békéscsaba

Takács Péter

67

Ipolymente

Papp Andrea

20

Beregszász

Szabó Éva

68

Izsa

Tárnok Balázs

21

Beregszász járási

Pándy-Szekeres Dávid

69

Kalocsa

Feke Gyula dr.

22

Bodrogköz

Nagy Dezső

70

Kalotaszeg

Antal István

23

Bódvaszilas

Meleg Attila

71

Karcag

Spisák Dezső

24

Bonyhád

Páll Gábor

72

Kassai Kikelet Ifjúsági Fórum

Mátyás Flórián

25

Bótrágy

Tóth András

73

Kazincbarcika

Dr. Tamás Gyula

26

Bölön

Sikó Imre

74

Kecskemét

Palotás Gábor

Dohány Csaba

75

Keszthely

Vozár Péterné

76

Kétbodony

Holes Imre

77

Kisbér 

Jónás Csaba

27

Budaörs

28

Budapest

29

Budapesti Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK

Horváth Dániel

30

Budapesti Károli Gáspár Református Egyetem BTK

Zila Gábor

78

Kiskunfélegyháza

Mester Ernő

31

Budapesti Kaszás Attila Diákkör

Stubendek Attila

79

Kisvárda

Dr. Kriveczky Béla

32

Budapesti Márton Áron Szakkollégium

Aliszpahity Aurél

80

Kolozsvár

Vízi Előd

33

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Daubner Lóránt

81

Komárom

Nemes Andrásné

34

Budapesti Perényi Zsigmond Kárpátaljai Diákkör

Balla Gyula

82

Komáromi Selye János Egyetem

Dolník Attila

Komló

Hoppa József dr.; Közösségek Háza

35

Buzita

Mohňanskỳ József

83

36

Csetfalva

Gergely István

84

Köröm

Tóth Tibor

37

Csíkszereda

Kovács Judit

85

Lenti-Lendva

Tótiván Endre

38

Csoltó

Kozsár Erzsébet

86

Lepsény

Budai László

39

Csurgó

Simon Mihály

87

Lónya

Nagy Ernő

40

Debrecen

Lovas Márton Levente dr.

88

Madar

Cseh Vilmos

41

Debreceni Márton Áron Szakkollégium

Kész Attila

89

Magyarberkesz

Ladányi Emmánuel

42

Drávaszög-Eszék

Andócsi János

90

Magyarfenes

Püsök Sarolta

43

Dunakeszi

Kárpáti Zoltánné

91

Magyarkanizsa

Pósa Károly

44

Eger

Herman István id.

92

Marosvásárhely

Benedek Zsolt

30

31 137

Szekszárd

Andorka Gábor

138

Szentendre

Makkay Lilla

139

Szentpéter

Novák Róbert

140

Szerencs

Fazekas Lászlóné

141

Szigetvár

Vida József

142

Szikince

Ambrus Erika

143

Szilágysomlyó

Erdei János

144

Szolnok

Dr. Kovács Sándorné

145

Szolyva

Szokolova Henrietta

146

Szombathely

Csehi József

147

Tállya

Pekó József

148

Tapolca

Rohály János

149

Tardoskedd

Dr. Tóth Szilvia

150

Tarpa

Varga Ferenc

151

Tata

Vas József Antal

152

Tatabánya

Makláry-Szalontai Csaba

153

Temesvár

Valdman Kinga

154

Temesvári Egyetemi és Líceumi Szervezet

Török Zalán

155

Thököly Evangélikus Kör

Arató Lóránd

156

Tiszaföldvár

Németh László

157

Tiszakécske

Tamás Andrásné

158

Tiszaszalka-Vámosatya

Szász József

159

Tiszaújlak

Stefán Sándor

160

Tokaj

Kovács Zoltán

161

Tótfalu

Faragó Zoltán

162

Tótkomlós

Majláth Imre

163

Történelem Tanár Szervezet

Koltay András

164

Udvard

Molnár Béla

PPKE-BTK

Hámori Péter

122

Romhány

Hajdú István

165

Ungvári Nemzeti Egyetem Rákóczi Ferenc Tudományos Történelmi Társaság

Hajdú Szabolcs

123

Sajósenye

Takács István

166

Vágsellye

Csizmadia Károly

124

Salánk

Kész Barnabás

167

Várpalota

Szabó Pál Csaba

125

Salgótarján

Csépányi-Istók Zoltán

168

Vaskút

Makrai Béláné Zelinka Erzsébet

126

Sárospatak

Tamás Edit dr.

169

Veszprém

Katona János

127

Sátoraljaújhely

Szajkó Gábor

170

Visk

Balázs István, ifj. Ötvös Sándor

128

Siófok

Pap László

171

Zalaegerszeg

Paál István

129

Sopron

Kovács Máté

172

Zenta

Pataki Tibor

130

Süttő

Polhammer László

173

Zirc

Holecz Tibor

131

Szécsény

Balla Tibor

174

Zombor

Cselenák Kornél

132

Szeged

Haág Zalán István

175

Zugló - Rákos Mezeje

Dr. Tamássy Bíró Magda

133

Szegedi Egyetem

Détár Imre

93

Marosszentgyörgy

Csorba Árpád István

94

Mezőkaszony

Márkus Miklós

95

Mezővári

Izsák Tibor

96

Miskolc

Benke István

97

Miskolc-Görömböly

Brogli Bálint

98

Mosonmagyaróvár

Fazekas Zoltán

99

Nagybánya

Nagy Zoltán

100

Nagykanizsa

Farkas Tibor

101

Nagykapos

Gabri Rudolf

102

Nagykér

Kottlík László

103

Nagyölved

Antala Éva

104

Nagyréde

Balázs József

105

Nagyvárad

Nagy József Barna

106

Neszmély

Benkő Ferenc

107

Nyíregyháza

Dalmay Árpád

108

Ócsa

Jarádik Béla

109

Ó-Komárom

Benyó Péter

110

Oroszlány

Nagy Csaba Ákos

111

Pácin-(Nagykövesd)

Barati Attila

112

Pápa

Goór Judit

113

Pásztó

Bottyán Zoltán

114

Pécs

Vázsonyi Ottó

115

Pécsi Tudományegyetem

Barkóczi Csaba

116

Perbete

Ölveczky Elemér

117

Piliscsaba

Újházy András

118

PKE

Márkos István

119

Pozsonyi Selye János Klub

Bábi Zsuzsanna

120

PPKE-ÁJK

121

134

Szegedi Márton Áron Szakkollégium

Kanyári József

„Külön büszkeség a Szövetség számára, hogy gyakorlatilag 6-7000 középiskolás

135

Székelyudvarhely

Hegyi Sándor

tagja van, akiket minden évben újra és újra megszólit. A cél pedig az, hogy

136

Székesfehérvár

Végh Alajos 

olyan rendszer épüljön ki, ahol a középiskolából kikerülő diák tovább léphet egy egyetemista vagy településeken működő helyi szervezetbe.”

32

33

Ifjúsági szervezet

Vezető neve

40

Dunaszerdahelyi Szabó Gyula Szakközépiskola

Klőr Levente

1

Alsóbodoki Magyar Tannyelvű Vállalkozói Magán Szakközépiskola

Hajtman Béla

41

Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium

Zirig Ferenc

2

Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium

Péterfi Gábor

3

Aszódi Petőfi Sándor Gimnázium, Gépipari Szakközépiskola és Kollégium

Erdélyi Sándorné, Baginé Oláh Ildikó

4

Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium

Zentai József

5

Balassagyarmati Mikszáth Kálmán Szakközépiskola

Czibulya Márk

6

Balassagyarmati Szent Imre Gimnázium

Zoljánszki László

7

Balatonfüredi Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Balatonfüredi Széchényi Ferenc Tagintézménye

Müller Péter János

8

Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont

Keserű Sándor

9

Bátaszéki II. Géza Gimnázium

Wernerné Győri Andrea

10

Bátorkeszi Magán Szakközépiskola (Hidaskürt)

Rácz Kálmán

11

Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium

Almási István, Boros Árpád

12

Békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium

Sándor-Keresztély Ferenc

13

Biharkeresztesi Bocskai István Gimnázium

Zsigmond Miklós

14

Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium

Fauszt András

15

Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium

Turócziné Pesty Ágnes

16

Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium

Kardos Gergely

17

Budapesti Ady Endre Gimnázium - Vágtató Hippók

Farkas Zoltán

18

Budapesti Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium

Molnár Zsolt

19

Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium

20

Budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium

Csordás János

21

Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

Kasza Gabriella

22

Budapesti Kempelen Farkas Gimnázium

Horváth Tamás

23

Budapesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola

42

Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium

Szuprics Tamás

43

Egri Eventus Üzleti, Művészeti Középiskola

Szénási Ferenc Gyula

44

Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium

Fajcsák Hédi

45

Egri Szent Lőrinc Szakközépiskola

Lukács János

46

Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium

Juhász Tamás

47

Erdőszentgyörgyi Szent György Iskolaközpont

Agyagási Ágota

48

Érsekújvári Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola

Forró László

49

Érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium

Dózsa Roland

50

Eszéki HMOMK Gimnáziuma

Andócsi János

51

Esztergomi Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola

Mihályi Gergő

52

Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium

Bánhidy Vajk

53

Füleki Gimnázium

Tomolya Róbert

54

Galántai Kodály Zoltán Gimnázium

Bergendi Mónika

55

Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium

Takácsné Elek Borbála

56

Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium

Gombos Viktor

57

Gútai Nagyboldogasszony Magyar Tannyelvű Nyolcéves Egyházi Gimnázium

Galo Vilmos

58

Gyergyószentmiklósi Batthyányi Ignác Technikai Kollégium

Selyem Antónia

59

Gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceum

Székely Álmos

60

Gyimesfelsőlöki Római Katolikus Szent Erzsébet Gimnázium

Ambrus István

61

Gyömrői Teleki László Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola

Forgács Attila

Gönczi Károly

62

Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium

Tóth Sándor

63

Győri Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

Máté Eszter

64

Győri Kazinczy Ferenc Gimnázium

Németh Tibor

65

Győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium

Molnár Krisztina

66

Győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ

Németh József

24

Budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium

Jenei Miklós

25

Budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium

Bednár Brigitta

26

Budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum

Dr. Horváth László

27

Budapesti Szent Benedek Óvoda, Általános Iskola és Két Tanítási Nyelvű Gimnázium

28

Budapesti Szent István Gimnázium

Kalmár Miklós, Sándor Miklós

67

Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium

Fodor György

68

Gyulai Hunyadi János Ifjúsági Szervezet (Karácsony János Katolikus Gimnázium)

Bukodi István

69

Hajdúdorogi Szent Bazil Görög Katolikus Gimnázium

Szolnoki Tibor

Hatvani Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola

Kiss György

29

Budapesti Szent Margit Gimnázium

Szafranszky Laura

30

Budapesti Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola

Majzik Éva Rita

31

Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium

Vágó Sándor

70

32

Csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola

Molnár Levente

71

Hidaskürti Magán Szakközépiskola

Mahely Gábor

33

Csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium

Kolumbán Magdolna

72

Hódmezővásárhelyi Eötvös József Ifjúsági Szervezet

Kis Orsolya Petra

Hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium

Dopsa Alexander Révész Ferenc

34

Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma

Peleskey Miklós Pál

73

35

Diószegi Magán Szakközépiskola

Mgr. Takács Attila

74

Ipolysági Állami Gimnázium

36

Dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola

Homoly Éva; Haris Belucz Szilvia

75

Ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola

Molnár Margit

37

Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magán Gimnázium

Simon Beáta

76

Kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola

Szabó Anikó

38

Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola

Saláth Bernadett

77

Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium

Várszegi Ágnes

39

Dunaszerdahelyi Műszaki Szakközépiskola

Nagy Erzsébet

78

Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium

Csukáné Soós Andrea

34

35

79

Kapuvári Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium

Hanusovszky-Licskai Anikó, Biró Péter

120

Nagymegyeri Magán Szakközépiskola (Hidaskürt)

Krajčirik Ildikó

80

Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum

Magyar Vita

121

Nagymuzsalyi Középiskola

Jakab Erika

81

Kassai Márai Sándor Gimnázium

Elek Erika

122

Nagyszalontai Arany János Iskolaközpont

Mészár Julianna

82

Kassai Szakkay József Szakközépiskola

Válent Katalin

123

Nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum

Fleisz Judit

83

Keszthelyi Asbóth Sándor Térségi Szakközépiskola

Híz György

124

Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Takács Zoltán

84

Királyhelmeci Gimnázium

Dobos Gábor

125

Nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium

Jakab Gábor Zoltán

85

Kisbéri Bánki Donát Szakközépiskola

Kemény Péterné

126

Nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnázium

Vincze Zsolt

127

Nyírbátori Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium

Markovics Katalin

128

Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium

Máté Zoltán

129

Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium

Suta György

130

Ócsai Bolyai János Gimnázium

Horváthné Gyovai Melinda

131

Ógyallai Építőipari Szakközépiskola

Kalácska Erzsébet

132

Ózdi József Attila Gimnázium

Kankulya László

133

Pannonhalmi Bencés Gimnázium

Schilde René

134

Pápai Református Kollégium Gimnáziuma

Goór Judit

135

Párkányi Gimnázium

Himmler György

136

Pásztói Gárdonyi Géza Iskola

Baloghné Kanyó Mária

137

Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma

Lovas István

138

Pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola

Baracs Nóra

139

Pécsi Szent Mór Iskolaközpont

Ádám Dóra

140

Piliscsabai Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola

Kovács Márton

141

Putnoki Serényi Béla Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola

Deme Zsolt

142

Rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium

Majercsik Mária

86

Kisgejőci Egry Ferenc Középiskola

Pankotay Erika

87

Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti és Informatikai Szakképző Iskola

Andrási Endréné

88

Kolozsvári Báthory István Líceum

Váradi Éva

89

Kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum

Vajnár János Zsolt

90

Komáromi Kultsár István Ügyviteli - Gazdasági Szakközépiskola

Klemen Teréz

91

Komáromi Marianum Egyházi Gimnázium

Balogh Árpád, Madarász Róbert

92

Komáromi Selye János Gimnázium

Elek József

93

Komlói Nagy László Gimnázium

94

Kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium

Pálinkó Gábor

95

Lenti Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola

Simon Márta

96

Lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium

Kluch János, Kissné Dolník Beáta

97

Makói József Attila Gimnázium

Galó Dániel

98

Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum

Benedek Zsolt

99

Marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum

Benedek Zsolt

100

Marosvásárhelyi Református Kollégium

Benedek Zsolt

101

Mezőörsi Magyar Műhely ÁMK Gimnázium

Rehák József

102

Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola

Gálfi Dezső

103

Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskola

Molnár Péter

104

Miskolci Avasi Gimnázium

Nyíri Zoltán

105

Miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium

Ötvös Lajos

143

Rozsnyói Safárik Gimnázium

Laco Árpád

106

Miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium

Lóczi Tamás

144

Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium

Remeczki Imre

107

Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola

Kocsis István

145

Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma

Szatmári Emília

108

Miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola

Fellegvári Zoltán, Molnár Tünde

146

Sátoraljaújhelyi Szepsi Laczkó Máté Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium

Szajkó Gábor

147

Sátoraljaújhelyi V. István Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

Szajkó Gábor

148

Segesvári Mircea Eliade Főgimnázium

Tóth Tivadar

149

Siófoki Perczel Mór Gimnázium

Antal Miklós

150

Somorjai Madách Imre Gimnázium

Horváth László

151

Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium

Kovács Máté

152

Soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola

Czibur Lászlóné, Schweizer Kornél

153

Szabadkai Oláh Balázs Ifjúsági Szervezet – Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium

Nagy Tibor

154

Szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium

Kituljak Eszter

155

Szászrégeni középiskolák

Csorba Árpád István

109

Miskolci Lévay József Református Gimnázium

Molnár János

110

Mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola és Középiskola

Stipkovitsné Katona Ágnes

111

Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola

Vántus Karolina

112

Munkácsi Szent István Líceum

Pfeifer Anita, Szemák-Neubauer Mária

113

Nagybányai Németh László Líceum

Nagy Zoltán

114

Nagyberegi Református Líceum

Kovács András

115

Nagyenyedi Bethlen Gábor Líceum

Kónya Mária

116

Nagykaposi Energetikai Szakközépiskola

Magyar Enikő

117

Nagykaposi Gimnázium

Eszenyi Adél

118

Nagykaposi Magán Szakközépiskola

Bálint Annamária

119

Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Corvin Mátyás Magyar Ábrahám Margit, Tóth Szimona Tannyelvű Gimnázium

37

156

Szászrégeni Lucian Blaga Technologia Liceum

Balla Botond

157

Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Ács-Muhi Csilla

158

Szécsényi Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola

Lénárt László

159

Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum

Kormányos László

160

Székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium

Sipos István

161

Székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium

Fodor S. Sándor

162

Székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kiss Gergely Református Kollégium

Hegyi Sándor

163

Székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola

Szakács Paál István

164

Székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola

Trinfa Pálma

165

Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium

Kovács Enikő

166

Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium

Pollermanné Fata Ilona

167

Szekszárdi Garay János Gimnázium

Kasó Zoltán

168

Szenci Magyar Tannyelvű Gimnázium és Vállalkozói Középiskola

Kontár Zsuzsanna

169

Szentendrei Ferences Gimnázium

Nagy István

170

Szentendrei Református Gimnázium

Kiss-Székely Zoltán

171

Szigetszentmiklósi Batthyányi Kázmér Gimnázium

Kiss Jolán

172

Szilágysomlyói Simion Bárnutiu Gimnázium

Erdei János

173

Szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközépiskola és Szakiskola Jendrassik György Tanintézet

Halászné Gerényi Mária

174

Szolnoki Magán Gimnázium

Dr. Kovács Sándorné

175

Szolnoki Széchenyi István Gimnázium

Hegedűs Zsuzsanna

176

Szombathelyi Bolyai János Gimnázium

Kukor Ferenc

177

Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium

Pap Péter

178

Tatabányai Árpád Gimnázium

Kántor Péter, Fazekas József

179

Tatabányai Mikes Kelemen Szakközépiskola

László Andor

180

Temesvári Bartók Béla Líceum

Balla Tamás

181

Tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum

Józan Erzsébet

182

Tornaljai Gimnázium

Vincze Norbert

183

Tótkomlósi Jankó János Általános Iskola és Gimnázium

Gyivicsánné Majláth Ágnes

184

Váci Piarista Gimnázium

Futó Béla

185

Várpalotai Thuri György Gimnázium

Szvitek Miklós

186

Veszprémi Padányi Bíró Márton Gimnázium

187

Zalaegerszegi Ady Endre Gimnázium

Majer Csenger

188

Zalaegerszegi Apáczai Csere János Gimnázium

Ruisz Rita

189

Zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Illés Csaba Kollégium

190

Zselízi Comenius Gimnázium

Gubikné Harmati Mária

Rákóczi Szövetség Helyi- és ifjúsági szervezetei 2013-ban

36

39 38

1

0,17%

258

288

325

347

356

1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 232

60

7

2,68%

119 138 158 184 208

45 317 404 696 555 710 1004 2784 861 1157 1223 1707 2123 1777 1389

11

8,21%

99

Szervezetek száma 89

25

18,59%

85

Új belépők száma 185 123 294 192 158 197 366 364 138 254

21

14,09%

Horvátország

Egyéb

Összesen 8

2

1

356 992

300

36

43

19051 5%

2%

0%

0%

169 292 586 778 936 1133 1499 1863 2001 2255 2344 2661 3065 3761 4316 5026 6030 8814 9675 10832 12055 13762 15885 17662 19051

Helyi szervezetek statisztikája Felvidék Kárpátalja Délvidék Magyarország

Erdély

Szervezetek száma

219

52

59

15

Taglétszám

10786

2579

4315

Taglétszám %

57%

14%

23%

Taglétszám

109

55,85%

0,41% Szervezetek száma

Taglétszám %

Szórvány Horvátország Délvidék Kárpátalja Felvidék Erdély Magyarország

40

41 Alább példaként néhány aktívabb helyi szervezet éves beszámolója olvasható:

A Rákóczi Szövetség Bábolnai Szervezete 2012. évi tevékenységünk bemutatása 1. Zoboralja Kiemelt testvérkapcsolatot ápolunk a Zoboralján (Szlovákiában) és Aknaszlatina környékén (Kárpátalján) élő magyar közösségekkel. Megmaradásukat iskoláik támogatásával, anyagi segítséggel, csereprogramokkal erősítjük. Idei évben a gímesi iskolalátogatás keretében a vízkereszti koncerten (2012. január 6.) és a tanévzárón (2012. június 24.) tudtunk részt venni, ahol ajándékkönyvekkel és az Év Diákja Díj átadásával kedveskedtünk a tanulóknak. 2. Oroszlányi testvérkapcsolat Határon belüli testvérkapcsolatunk az oroszlányi helyi szervezettel áll fenn. 3. Májusi közgyűlés Ez év májusában (05.03.) szervezetünk közgyűlést tartott, melynek napirendje a következő volt: 1. az elnök és az ügyvivő beszámolója a 2011. év zárásáról 2. elnökség létrehozása és megválasztása 3. működési rend elfogadása 4. 2012. évi tagdíjak meghatározása, 2011. évi elmaradt tagdíjak rendezése 5. 2012. évi program megbeszélése, 6. 2013. évi 15. évforduló eseményeinek előzetes tervezése 7. adategyeztetés, tagsági lista frissítése. 4. Összetartozás Napja 2010-ben állítottuk fel tagjaink és az adakozók adományaiból az Összetartozás Emlékművét. Ezzel a Rákóczi Szövetség Bábolnai Szervezete közfeladatot is magára vállalt és lát el, továbbá ismeretterjesztő tevékenységet is végez. Idei évben díszvendégünk Csáky Pál politikus-közíró és Dráfi Mátyás színművész volt, lehetőség volt a személyes beszélgetésre is az ünnepséget követő könyvbemutatón. 5. Hagyományőrző Gála Immár hagyományos, október második szombatján rendezett kulturális programunk, amellyel a bábolnaiak igényes kikapcsolódását, a civil kapcsolatok erősítését segítjük elő határon túli művészek meghívásával. A közösség erősítését szolgálta „Égig Érő Fa” (Magyar Hagyományért) Díjunk megalapítása is, mellyel minden évben egy hely/anyaországi hagyományőrző tevékenységét is elismerjük. Idén a köbölkúti VADVIRÁG Néptánc Együttes és posztumusz Mátray Magdolna helybeli népi iparművész, a népművészet mestere volt díjazott. Ezúton is köszönjük a programjaink lebonyolításához nyújott támogatást! Bábolna, 2012. december 31. Dr. Faragó István elnök

A Rákóczi Szövetség csíkszeredai helyi szervezetének 2012-es évi beszámolója A 2012-es esztendőben fennállásának 10 éves jubileumát ünnepelte meg egy farsangi bál keretén belül. Fergeteges hangulat, jelmezek kavalkádja, jókedv és kacagás töltötte be 2012. február 15-én a Sapientia EMTE csíkszeredai karainak menzáját. A 10 legeredetibb jelmez viselője értékes ajándékokkal gazdagodott. Az est fénypontja a bál és bálkirálynő választás és a közös táncuk volt. Ezt követte a tombola sorsolás. Az öt szerencsés értékes könyvjutalomban részesült. A szervezet 2012-ben is részt vett a március 15-i városi ünnepségen és koszorúval tisztelgett az 1848-as szabadságharc emlékére. A szervezet 2012. április 18-án ünnepelte meg a költészet napját. A Sapientia EMTE hallját kávéházzá alakítottuk át, az asztalokra verseskötetek és gyertyák kerültek megteremtve a meghitt hangulatot. Az arra járóknak lehetőségük volt magyar költők verseit olvasni, megzenésitett versek hangzottak el miközben a versíró pályázatunkra beérkezett alkotásokra szavazhattak a diákok. A szavazóknak nehéz dolguk volt, hiszen 34 vers közül kellett kiválasztaniuk a három legjobbat. Minden szavazót teával jutalmaztunk. Az esti műsor 20:00 órától kezdődött, melynek keretében szavalatok és megzenésített versek hangzottak el az egyetem diákjainak előadásában. Az est fénypontja a díjak átadása volt, amikor minden pályázatunkra benevező diákot oklevélben és a legjobb öt vers szerzőjét értékes könyvjutalomban részesítettük. 2012 áprilisában került sor a tavaszi műhelytáborunk megszervezésére, melyen a Rákóczi Szövetség kolozsvári szervezete is részt vett. A tábor helyszínéül Csíkmadarast választottuk. A csapatépítő játékok mellett az aktuális terveinket is sikerült átbeszélnünk. Szeptember 8-án csapatunk Honismereti Túrán vett részt a Gyimesekben. Meglátogattuk Nagy- Magyarország legkeletibb vasúti őrházát, amely a 17. században épült Rákóczi vár tövében helyezkedik el. A várhoz vezető meredek lépcsőket megmászva az 1000 éves határt is beazonosítottuk. Átkelve a Tatros hídján meglátogattuk a Kontumáci templomot, amely a Gyimes vidék legrégebbi templomának számít, ennek egyik faláról a Rákóczi jelmondatát olvashattuk le (Cum deo pro patria et libertate). A túra következő állomását egy gyimesi Tanya képezte, ahol lehetőségünk nyílt lovagolni. A szervezet őszi műhelytáborát szervezte meg október 12 és 14. között a csíkszeredai Turul panzióban. A táborban 15 személy vett részt, akik között természetesen a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzata is képviseltette magát. Az érdekes programok mellett a Rákóczi Szövetséget is bemutattuk az új tagoknak, minden

42

A rendezvény célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a népi hagyományaink őrzésének fontosságára, és ezáltal buzdítsa a fiatalokat, hogy vegyenek részt minél több táncházban.

43 résztvevő oklevélben és könyvjutalomban részesült. A műhelytábor kitűnő alkalomnak bizonyult arra, hogy egy hatékony csapatot kovácsoljunk össze. A szervezet egyik legsikeresebb rendezvényét, a Fonót 2012 decemberében rendeztük meg. A rendezvény helyszíne a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ebédlője volt. A résztvevők egy székelykapun léptek be, ahol székely leányok főtt kukoricával, almakompóttal, kaláccsal köszöntötték a vendégeket. A helyszín berendezése az 1950-es évekbeli székely gazda házához hasonlított, melyben a falu asszonyai fonni ülnek össze. Miután a közönség helyet foglalt egy mese vette kezdetét. Egy régi székely család szobája került reflektorfénybe, ahol a gazda és a gazdasszony várta a fonóasszonyokat. Miután az asszonyok és leányok, megérkeztek, népdalokat kezdtek énekelni. A legények, akik a falu összes fonóházát meglátogatták, nemsokára megérkeztek, régi székely viccekkel szórakoztatták egymást. Mint minden fonóból, ebből sem maradhatott ki a tánc, a csíkcsobotfalvi hagyományőrzők segítségével a résztvevőket is bevonták a mesébe, felkérték őket egy közös táncra. Az est végén a fonóasszonyok elbúcsúztak a házigazdától, a mesélő befejezte történetét nyugodalmas jó éjszakát kívánva. A színdarab után táncház vette kezdetét. A rendezvény célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a népi hagyományaink őrzésének fontosságára, és ezáltal buzdítsa a fiatalokat, hogy vegyenek részt minél több táncházban.

A Rákóczi Szövetség Gyergyószentmiklósi Helyi Szervezetének 2012-es tevékenységei A 2012-es évben bővelkedett a helyi szervezet a különböző eseményekben és rendezvényekben. Januárban a Városi Könyvtárral együtt szerveztük meg a Magyar Kultúra Napját, ahol az ifjúsági szervezet tagjai szavaltak. Februárban a Batthyány Ignác Technikai Kollégium diákjai a második Batthyány Bált szervezték meg, az előadáson az ifjúsági szervezet tagjai Heltai Jenő Naftalin című darabját mutatták be, majd este a bálon nyitótáncként a palotást táncolták. Márciusban rész vettünk Budapesten a vezetőképzőn, majd a városi március 15-i ünnepségen szavaltunk, és fogadtuk a szekszárdi diákokat, akik Anderkó Gábor vezetésével Erdélyben jártak. Március végén Egerben vettünk részt a K. E. R. I. -ben szervezett Magyar-magyar rendezvényen, ahol az egész Kárpát-medencéből voltak résztvevők. Áprilisban „Rákóczi nyomában” jelszóval kirándultunk Sárospatak – Sátoraljaújhely – Kassa – Eperjes – Tarnó – Krakkó – Czestochowa – Érsekúj-

vár – Lőcse – Eger útvonalon. Jártunk a Rákóczi várban, Széphalomban a Kazinczy-emlékhelyen, a Kassai Dómban, Márai Sándor és Rákóczi fejedelem emlékhelyén, a Caroffa tábornok által kivégzettek emlékművénél, Bem apó sírjánál, a wawelben, a czestochowai kegyhelyen, Thököly Imre sírjánál és Lőcsén a Jókai és Mikszáth regények helyszínén. Ez a kirándulás igazi történelemóra volt fiataloknak és időseknek egyaránt. Májusban a somorjai Híd kórus tagjaival utaztunk a csíksomlyói búcsúra. Júniusban a Trianoni gyásznapra emlékeztünk Gyöngyösön az ideillő versekkel és énekekkel. Még a vakáció előtt az ifjúsági szervezet tagjai egy erdélyi kiránduláson vettek részt – Marosvásárhely – Torda – Tordai sóbánya útvonalon, illetve Kolozsváron a Házsongárdi temetőben felkerestük a híres személyiségek nyughelyét is, így Szenci Molnár Albert, Apáczai Csere János, Dsida Jenő, Kós Károly, Jósika Miklós sírját. Júliusban részt vettünk a Sátoraljaújhelyen szervezett Magyar Diák és Tanár Találkozón és a Gyöngyösön szervezett történelemtanár táborban. Októberben a vértanúk emléknapján diákjaink szavaltak a városi ünnepségen. A B. Y. diákcsoportja részt vett Hevesen az Eötvös József Református Gimnázium és Általános Iskola meghívására egy közös október 23-i emlékezésen. Egy másik csoport diák pedig Budapesten a Gloria Victis rendezvényein vett részt. Barabás Emőke pedig a temetőben tartott városi ünnepségen szavalt, ahol a Hargita megyei 56-osokra emlékeznek minden évben. Idén felkérte Bíró Sándor református lelkész a szervezetünket, hogy vegyen részt aktívan a reformáció napi ünnepségen, így október 31-én este a református templomban szavalt Barabás Emőke és Len Henrietta. December 5-én a városnapok keretében szerveztük meg a Városi Könyvtárban a Lapok a magyar történelemből című előadásunkat, ahol az egri „KERI” diákjai eger 1552-es viadalára, a gyergyói diákok a nándorfehérvári csatára emlékeztek, ezen kívül Arany-balladák és Tinódi Lantos Sebestyén Egerről szóló éneke is elhangzott. December 7-én pedig az ifjúsági szervezet 18 tagja vett részt a Városnapok alkalmából szervezett dísztanácsülésen. Úgy érzem, hogy igen hatékony és eseménydús esztendőt zárhattunk.

44

45

Interjú „Sok munka van, de sok az öröm is!”

„A futó ellenségnek aranyhidat kell verni.”

46

47

Beszélgetés Halzl Józseffel Hogyan

Rákóczi Szövetséggel? Hol hallott először róla? került kapcsolatba a

Czenthe Miklós, aki a Rákóczi Szövetségben a fiatalságot képviselte, tudomást szerzett arról, hogy én – a Rákóczi Szövetségtől függetlenül – valami olyasmit szervezgetek, ami illik a Szövetség célkitűzései közé. A városmajori egyházközség káplánjával, Hajnal Róberttel közösen elhatároztuk, hogy a plébánia fiataljait megpróbáljuk a nemzeti értékrend irányába terelni. Mivel apám Felvidéken született, és ma is élnek ott rokonaim, ezért volt affinitásom a határon túli témához. Ennek nyomán rendeztük meg a Csehszlovákiai Magyarság Hat Évtizede elnevezésű rendezvényt, amely a hittanra járó fiatalok részére szólt, és amely nagy sikert aratott. Lényegében ez alapozta meg azt a sok éves munkát, amely következett. E rendezvény sikerének híre elterjedt, így hallhatott Czenthe Miklós is az itt folyó tevékenységről. Az ő buzdítására, már nemcsak az egyházközség, hanem az egész ország figyelmét szerettem volna felhívni a fent említett nemesi célokra, s erre kiváló lehetőséget biztosított a frissen megalakult Rákóczi Szövetség, akkori nevén: a Csehszlovákiai Magyar Kultúra Baráti Köre. Így 1989 őszén magam is beléphettem a Rákóczi Szövetség tagjai közé. Ekkor még nem vállaltam semmilyen tisztséget. A Szövetség elnökének Dobossy László lemondása után kértek fel, amikor már a Magyar Villamos Művek vezérigazgatói posztját töltöttem be. Úgy gondolták, állásomból adódóan e mellé az ügy mellé tudom állítani az MVM vezetőségét és további támogatásért tudom megszólítani nemcsak azt a társadalmi réteget, melyben én mozgok, hanem a nagy cégeket is. Ez így is történt, és ezeknek a támogatásoknak köszönhetően kezdődhetett meg a szervezetépítés és a programok bővítése. Ehhez kapcsolódik a következő kérdésem: milyenek voltak az elnökké választásának körülményei? Miután Czenthe Miklóssal a kapcsolat kialakult, fokozatosan részt vettem

egyre több tevékenységben, s amikor Dobossy László önszántából, öregségére hivatkozva visszalépett, az alapítók több dolog miatt választottak meg engem elnökké. Úgy gondolták, hogy az Antall-kormánnyal való kapcsolataim – mivel én az MDF alapító tagja voltam –, valamint a gazdasági életben betöltött szerepem miatt a Szövetség hasznára válhatok. Ezek mellett pedig a városmajori közösségnek szervezett tevékenységem is mutatta, mennyire elkötelezett vagyok ez ügyben. Ugyanakkor szerencsés voltam, hogy az MVM-el kapcsolatos munkámban tudtam egy kis időt teremteni a Szövetség részére. Annak

ellenére, hogy

megőriznie a

Ön

is

MDF-tag

volt, hogyan sikerült mégis

Rákóczi Szövetség pártfüggetlenségét?

Tőlem/tőlünk semmiféle párttevékenységet nem vártak el. Példaként említeném a minden évben megrendezett ’56-os ünnepségünket. Erre az ünnepélyre általában meghívtuk a pártok vezetőit, volt alkalom, amikor Horn Gyulát is, nem jött el. 1993-tól kezdve, ez az ünnepség az egyik legnagyobb ünnepélye lett a programnaptárnak, amelybe bevontuk a határon túli fiatalokat is, akik nagy számban megjelentek a rendezvényen. Másfelől pedig, nemcsak meghívtuk őket, hanem két illusztris helyen: a Műszaki Egyetem aulájában és a Bem téren felszólalási lehetőséget is biztosítottunk képviselőiknek. Talán nem tudod, de ‚93-ban az aulában egy Szász Jenő nevű fiatalember tartott beszédet, akit később tanulmányaiban támogattunk, és innen indult a mi kapcsolatunk vele. Rajta kívül sok más fiatal is volt akik később szerepet vállaltak a közéletben. Olyan év is volt, amikor az ‚56-os megemlékezésünkön román vagy szlovák fiatalemberek is részt vettek. Ez még a ’90-es évek elején volt divatos, később ez a szokás elhalványult. Két évvel ezelőtt viszont meghívtuk a szlovák egyetemisták 20 fős küldöttségét, amit a pozsonyi magyar diákok szerveztek meg, nem szólaltak föl, de eljöttek, itt voltak és jól érezték magukat. A lényeg azonban az, hogy a politika mindenütt jelen volt/van, azonban különösebb feszültséget nem okozott számunkra. Amikor Ön kész

Rákóczi Szövetség szervezetként működött. Az a

élére került, lényegében már egy eredeti célkitűzések mellé milyen

más célokat szeretett volna beemelni, esetleg szeretett volna-e a különböző célok közötti hangsúlyon változtatni?

Azt tudom mondani, hogy elég hamar egyik fő célkitűzésünké vált a magyar iskolaügy a szomszédos országokban. Éreztük, tudtuk akkor és ma is, hogy itt dől el minden. Nekem ezt családi példák is mutatták. Mindezt több lépcsőben építettük föl. Már a városmajori időkben különböző formában foglalkoztunk

48

49 a fiatalsággal, majd az egész ügy a szentendrei főiskolás táborral és az ’56-os ünnepéllyel vett mélyebb lendületet. Ezek a programok voltak a Rákóczi Szövetség ifjúsági irányultságát meghatározó rendezvények, amelyek később tovább bővültek, gondolok itt a középiskolás táborra, az általános iskolások táborára. Ezekre épülve 2004-ben kezdődött meg az a bizonyos Beiratkozási Program, amely az elején nagyon szerény keretek között valósulhatott meg. Először csak Felvidék szociálisan hátrányosabb helyzetben levő régiója kapta meg ezt a támogatást, majd később kiterjesztettük az egész Felvidékre, három éve pedig már eljutott a program Erdélybe, Partiumba és Délvidékre is. Mi szerettük volna azt elérni, hogy egy olyan kampány induljon el, melynek elsősorban fölvilágosító jellege van. Ehhez társult az anyagi támogatás, s a kettő együttesen kellene, hogy eredményezze a magyarság fennmaradását ezeken a területeken. Lényegében e programok által próbáljuk meg a fiatalság lelkébe a magyarságot belecsepegtetni. Ugyancsak ennek céljából nekiálltunk, hogy azokban a középiskolákban és egyetemeken, ahol sikerült erre partnereket szerezni, megalakítsuk a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteit – ami később nagy sikertörténetnek bizonyult. Utána jött el ennek a programnak a betetőzése: amikor már kormányzati segítséggel próbáltuk ezeket az iskolai ifjúsági szervezeteket arra biztatni, hogy építsenek kapcsolatot határon túli magyar iskolákkal. Ezt szolgálja a március 15-i program, az október 23-i diákutaztatási program, a június 4-i Trianonnal kapcsolatos ifjúsági rendezvény. Ez egy ún. „innen-oda, onnan-ide”, tehát határokon átívelő „nemzeti újraegyesítési folyamat”, és úgy gondoljuk, hogy ez talán a Szövetség legfontosabb tevékenysége. Mindezek mellett megmaradtak azok a tevékenységek is, amelyek hagyományosak voltak: a Rákóczi-kultusz köré épülő programjaink, valamint az Esterházy János megemlékezések és egyebek. Milyennek jellemezné a Szövetség kapcsolatait a hasonló típusú szervezetekkel a ’90-es években? Azt tudom mondani, hogy az 1990-es évek elejére kialakult egy olyan együttműködés, melyben négy szervezet vett részt: a Rákóczi Szövetség, mint felvidéki, egy kárpátaljai magyarokkal foglalkozó szervezet, az Erdélyi Szövetség és a délvidéki magyarokat tömörítő Hunyadi Szövetség. Ezek közül a legtöbb fokozatosan eltűnt, de mi megpróbáltunk mindegyikkel a kapcsolatot fenntartani, együttműködni. Legutóbb Erdélyben és Kárpátalján is fokozatosan kiépültek a helyi szervezeteink. Miben látja a ’90-es évek legnagyobb nehézségeit? Az egyik probléma az volt, hogy a vezetők ambíciójához képest a kormányzat részéről elvárható támogatás ami anyagilag is segítettte volna a szerveze-

tet csak részlegesen teljesült. Kétségtelen, hogy ez a szervezet mindig többet szeretett volna csinálni, mint amit a pénzügyi források lehetővé tettek. Ilyen szempontból elmondható, hogy az Antall–Boross kormány idején és a 1998– 2002 közötti, illetve a 2010-től tartó Fidesz kormány idején is jobb támogatásban volt része és jelenleg is van a Szövetségnek, mint a szocialista kormányok időszakában. Amikor kevesebb volt az erkölcsi és anyagi támogatás, akkor a teljesítmény is kisebb volt. Ettől függetlenül olyan politikai beavatkozás, amely teljesen leültette volna a Szövetséget, nem volt. Tehát azt kell, mondanom, hogy minden korszakban kisebb vagy nagyobb mértékben, de volt operatív együttműködés és támogatás az állam részéről. Kétségtelen, hogy ezeknek a támogatásoknak a minősége, mennyisége akkor volt nagyobb, amikor Magyarországnak olyan kormánya volt/van, amely a magyar kisebbség ügyét a programjának homlokterébe állította. Melyek

azok a legfontosabb események, amelyek a legnagyobb siker-

nek könyvelhetők el a

’90-es években?

Talán azok a rendezvények, amelyek előkészítették és meghatározták a tevékenység főirányát, vagyis azoknak a programoknak a létrehozása, beindulása, amelyek azt szolgálták, hogy az ifjúságot megnyerjük a nemzeti ügy számára. A ’90-es évek pedig azok az esztendők, amikor kialakultak az állandó jelleggel megrendezett programjaink, melyek a fent említett célt szolgálták/szolgálják. 1994-ben hírdettük meg először a március 15-i Diákutaztatási Programot. Azóta ez minden évben megvalósul oly módon, hogy az anyaországból Felvidékre, Kárpátaljára, Délvidékre, tehát innen kifelé utaznak a diákok. Akkor döntöttük el, hogy nem annyira a múltnak a bemutatása, dicsőítése a fő feladatunk. Úgy gondoljuk, március 15-vel kapcsolatban nem azon van a hangsúly, hogy mi ezt a napot mennyire szeretjük, hanem azon, át akarjuk-e adni az ifjúságnak azokat az eszményeket és szellemiséget, amit a ’48-as forradalom képvisel. A legtöbb rendezvény a ’90-es években indult el, s ekkor orientálódtunk a kisebbségi magyar oktatás felé is. Ez először a nyugati magyarság támogatásából valósulhatott meg, de az évtized végére eljutottunk oda, hogy ez a támogatás egyre hangsúlyosabban a civil társadalom aktivitására alapozódott, kiegészülve a mindenkori magyar kormány segítségével. Tehát, a mai koncepció magvait a ’90-es években vetettük el. Melyek voltak a 2000-es években a Szövetség legfontosabb anyagi forrásai? Az anyagi forrásoknak a mennyisége, összetétele jelentős hul-

50

51 lámzást mutatott. Azt lehet mondani, hogy 1998–2002 között, az első Fidesz kormány idején, az előző korszakhoz képest az állami források megnövekedtek. Állami támogatásokon kívül pedig további támogatások reményében az MVM konzorciumának minden tagjával igyekeztünk kisebb-nagyobb mértékben kapcsolatot fenntartani. Szerencsére a leváltásom után maradtak a vállalatnál olyan emberek, akikkel sikerült kapcsolatban maradni, és akiket sikerült megnyernünk az ügyünknek. Az MVM csoportjából mint főtámogatókat, mindenképp szeretném kiemelni a MAVIR-t, ERBE-t és a MOL-t, mely cégek/szervezetek minden évben jelentős összeggel támogatták a tevékenységünket, ezen felül sikerült támogatóként megnyerni több más energetikai céget is ügyünknek. És a nyugati magyarok támogatása? Ezt is hullámzónak jellemezném, de azért volt/van fix pont. Például, az egyik civil szervezet, amelyik az Egyesült Államokban működik, minden évben támogatott és támogat ma is bennünket. Igazából a nyugati kapcsolataink ma sem olyan intenzívek, hogy ebből komoly támogatás létrejöjjön, de jelen vannak azért a támogatók sorában. Például Németországból egy támogatónk évente tízezer euróval segít bennünket. Ezeknek a támogatásoknak a kialakulása általában véletlenszerű, nyilván részben a szakmai kapcsolataink révén, másfelől pedig a sors hoz össze bennünket. Ha

jól tudom, akkor a magyarországi civil társadalom is egyre aktí-

vabb az

Önök támogatásában. Így van?

Igen, ez többféle módon történik. Először is van ez a hosszú évek óta létező 1%-os akció, amely által minden évben, változóan több-kevesebb pénz érkezik a számlánkra. Ezen kívül magán emberek támogatnak, sőt olyan eset is előfordult, hogy a Csepeli Erőmű mint vállalat évente, az igazgatója pedig mint magánszemély, negyedévente támogatott bennünket. A civil szférára épülő önkormányzatok is a támogatóink közé kerültek. Az önkormányzati támogatás akkor merült föl először, amikor 2004-ben elindult ez a bizonyos Beiratkozási Program. Azóta támogatnak bennünket minden évben növekvő összeggel, amelyet elsősorban a már említett programra szánnak. Lényegében ugyanez a jellemző napjainkra is, bár ismét ki kell emelnem, hogy vannak hullámzások, részben politikai okokból, illetve gazdaság helyzetéből adódóan is. Az idő folyamán az éves program-naptár egyre sűrűsödött és a Szövetség egyre aktívabban van jelen a határokon túl . H ogyan fogadták ezt a szomszédos országok kormányai ?

Abból indulok ki, hogy a szomszédos országok a magyarság ügyét nem favorizálják, ők egy asszimilációs folyamatot szeretnének. Különböző negatív döntésekkel a törvényhozás oldaláról befolyásolják ezt a folyamatot. Le kell szögeznünk, hogy különbségek vannak országok között. Példaként említhetném Szlovákiát, ahol a Szövetség által elindított Beiratkozási Programot igencsak negatívan ítélték meg, de nyílt konfrontációra nem került sor. A szlovák kormány ebbe a folyamatba úgy avatkozott be, amikor ez a rendszer indulóban volt, közölték, hogy ezt ilyen formában nem fogadják el. Nem tartják legálisnak azt, hogy egy másik állam, ilyen szinten avatkozzon be a belügyeikbe. Ezért, ha a magyar állam ehhez mégis ragaszkodik, akkor a szlovák állam ezt a pénzt 90%-os adóval fogja súlytani és lényegében ellehetetleníti a programot. Ez 2003-ban történt, amikor az MSZP-kormány tulajdonított túl nagy jelentőséget az esetnek. A helyzet kompromisszummal oldódott meg. Szlovákiában létrehoztak egy alapítványt ahová átutalhatták azt a pénzt, amelyet a különböző kerületekben működő magyar iskolák megkaphatnak. Ez így el is indult és működött is 2010-ig, amikor a magyar állam visszaállította az eredeti elképzelést, ami abból állt, hogy a szülők direkt módon, pályázati úton kapják meg ezt a támogatást. Ez az anyagi juttatás igényelhető óvodás kortól egészen a középiskola befejezéséig. Ma pedig várjuk, hogy a szlovák kormány milyen módon reagál erre. Egyelőre azt tudom mondani, hogy olyan drasztikus fellépés, amely megakadályozta volna ennek a rendszernek a működését, nem volt. A rendszerváltás után rendre alakultak meg a kissebségi pártok szerte a Kárpát-medencében. Milyen volt a viszonya a Rákóczi Szövetségnek ezekkel a pártokkal? A Rákóczi Szövetség egy civil szervezet és mint ilyen, elsősorban más civil szervezetekkel kívánt és kíván kapcsolatot kialakítani, hiszen csak így lehetséges egyéni szintre vinni az együttműködést. Mint konzultációs partner, örömmel fogadtunk minden politikai pártot, s minden olyan együttműködést, amely a kitűzött céljainkat szolgálhatja. Azt nem szeretnénk, hogy valamely politikai pártnak a szócsöve legyünk. Ez a politikai pártokhoz az általános hozzáállás. Magyarország és Szlovákia egyszerre csatlakozott az Európai Unióhoz. Milyen új lehetőségek nyíltak ezáltal a Szövetség számára? A Szövetség tevékenységére közvetlen befolyást nem gyakorolt. Mi inkább azt gondoltuk, hogy az egyes pártok, kormányok a nemzetiségi problémát az EU hatására majd másképp fogják kezelni. Azt vártuk, hogy az EU-ba való belépés pozitív irányba fogja befolyásolni a kisebbségiek életét, jogait – ez sajnos nem következett be.

52

53

Volt olyan elvárás, hogy az Uniós csatlakozással majd több figyelem hárul a magyar kisebbségek helyzetére? Igen! Vártuk és várjuk is. Nyilván nem lehet eldönteni, hogy ezek a várakozások miért nem teljesültek. Az egyik lehetőség az, hogy a téma prezentálásának módja, hatása, színvonala nem megfelelő és emiatt nem voltak reakciók, vagy ez a kérdés egyszerűen nem érdekli az EU-t. Melyek azok a programok a Rákóczi Szövetség rendezvényeinek palettáján, amelyek Ön szerint a leginkább szolgálják a magyar identitás fennmaradását. Itt most nem a Beiratkozási Programra gondolok, erre annak kivált jelentősége miatt egy külön kérdésben szeretnék kitérni. A Beiratkozási Programon kívül, a másik fő terület a széleskörű, minél intenzívebb civil társadalmi kapcsolatrendszer kialakítása. Úgy gondoljuk, hogy a magyar identitás megőrzése, továbbadása családoknál, közösségeknél nagymértékben befolyásolható, ha egy intenzív kapcsolat alakul ki minden szinten az anyaország és a határon túli magyar közösségek között. Ezért rendezünk a legkülönbözőbb fiatal korosztályok részére több programsorozatot, amelyek végül is – a tapasztalatom szerint – nagyon hatékonyan szolgálják kapcsolatrendszerek létrejöttét. A cél, hogy kapjanak olyan impulzusokat, amelyek megerősítik őket magyar identitásukban. Ez egy óriási feladat. Kezdve a nemzeti ünnepek megünneplésétől, az iskolai Rákóczi szervezetek létrehozásáig mind, mind ezt a célt szolgálják. Utóbbinál kiemelendő az önszerveződésre való nevelés, hiszen ez lényegesen fontos egy régió magyar identitásának hosszú távú megőrzésében. A már annyit emlegetett Beiratkozási Programra is térjünk ki, hiszen ez önmagában is annyira jelentős, hogy érdemes külön pontban foglalkoznunk vele. Melyek voltak az előzményei? Hogyan valósult meg? Melyek a céljai? Mennyire hatékony? Már a kezdet kezdetén kialakult a Rákóczi Szövetségben az a gondolat, ha mi valamit tenni akarunk a határon túli magyarságért, akkor a legfontosabb feladat az ifjúság nevelése és nemzeti identitásuk fejlesztése. Kérdés az, hogy ezt a célt hogyan tudjuk szolgálni. A megalakulás utáni 2-3 évben elsősorban nyugati barátaink javasolták és anyagi támogatással is segítették az ad hoc ajándékadásokat, amelyek elsősorban könyvek voltak, melyeket el kellett juttatni a magyar ajkú gyerekek számára. Ez elindult, nem különösen szervezetten, de tükrözte azt a

szándékot, hogy a fiatalokkal foglalkozni akarunk. Ezen kísérletezések után, az Antall-kormány idején már azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne egy olyan rendszert kialakítani, ami hatékonyan szolgálja a magyar iskolaválasztás ügyét. Már a ’90-es évek elején, amikor elindultak az ifjúsági rendezvényeink, - elsősorban a Győri Anyanyelvi Táborra, valamint a Szentendrei Főiskolás Táborra gondolok - a magyar nyelvű oktatás propagálása jelen volt. Az igazán döntő fordulat azt követően kezdődött, hogy a szervező bizottság munkájának eredményeként 2002-ben elindult az oktatás-nevelési támogatás. Az Antall-kormány idején létrejött parlamenti döntés értelmében minden olyan gyermek, aki magyar iskolába iratkozik, tanulmányi időszakának teljes egészében, a középiskola befejezéséig rendszeres ösztöndíjat kap, melynek nagyságát évi 20.000 forintban állapítottak meg. Ehhez még hozzájött egy ún. tanszertámogatás is. Ez a juttatás minden magyar iskolába járó gyereket megilletett. Mikor ez a törvény realizálódott, akkor a mi gondolataink is fölgyorsultak és végül 2004-ben elindítottuk azt a Beiratkozási Programot, mely ma is a nevét viseli. Ennek az a lényege, hogy minden magyar iskolába járó gyermek megkapja a már említett anyagi támogatást. Miután ezt a programot elindította a magyar állam, azon gondolkodtunk, még mit lehetne ehhez hozzátenni. Arra jutottunk, hogy egy olyan új elemet kell bevinni ebbe a koncepcióba, amely tovább ösztönzi a beiratkoztatási időszak előtt álló magyar szülőket a magyar iskola választására. Az a meggyőződésünk, hogy ezt az ügyet nem akkor kell elkezdeni, amikor a beiratkozások folynak, hanem már azt megelőzően amikor a szülő meghozza döntését, tudatában legyen annak, hogy mi az, amire számíthat, egyáltalán melyek az előnyei általánosságban a magyar iskolának. Civil támogatással egy kísérleti programot vezettünk be, mérlegelve a helyzetet, azt határoztuk el, hogy csak a Felvidékre, s annak is csak egy részére terjesztjük ki ezt a programot. Gyakorlatilag azokat a településeket vettük célba, ahol szociálisan hátrányban élők nagy mennyiségben előfordulnak. Nem számítottuk bele azokat a régiókat, ahol a gazdasági helyzet és a magyarok szociális helyzete jobb, ezért a program csak a zoboraljai szórványterületeket, illetve a közép- és kelet szlovákiai régiókat érintette. Ezeken a helyeken hirdettük meg a pályázatot, s igyekeztünk a kampány munkában személyesen is részt venni. Ez a dolog, miután jól bevált és sikeres volt, 2004ben tovább bővült, s ekkor már egész Szlovákiát lefedtük. A legfrissebb fejlemény pedig az, hogy ezt a programot tavaly már elkezdtük, de idén bontakozott ki igazán a Partiumban és a Délvidéken is.

54

55 A program abból áll, hogy először megpróbáljuk beszerezni azoknak a gyerekeknek az adatait, akiket meg akarunk szólítani. Ez nem könnyű feladat, van, ahol ez könnyebben megy, pl. kisebb településeken, ám nagyobb városokban ez sokkal nehezebb. Lényegében ezzel a munkával indul a program, amelyben segítségünkre vannak a partnerszervezeteink, így könnyebb és hatékonyabb a megszólítandók körének felderítése. Ezek a családok karácsonykor megkapják az első impulzust, ami abból áll, hogy minden gyermek, aki szerepel a felkutatottak listáján, kap egy szép karácsonyi ajándékot. Ez az ajándék opció mintegy 12-13.000 csomagot jelent, ami mellé csatolunk egy levelet, melyben a magyar iskolába való jelentkezés előnyeit 12 pontban foglaltuk össze. Ezt az ajándékcsomagot a levéllel minden szülő megkapja, általában az óvoda által rendezett karácsonyi ünnepség részeként. Utána jön a második fölvonás, az ősz folyamán, amikor már a ténylegesen iskolába beíratott gyermekeknek ünnepélyes keretek között átadjuk az ösztöndíjat. Igyekszünk ezt eseménnyé tenni, az adományozók résztvételével - akik néha jeles közéleti személyiségek - így azok pozitív visszajelzést és kedvet kapjanak a további támogatáshoz. Milyen sikereket könyvelhettek el eddig a program kapcsán? A sikert nehéz megítélni, mert itt gyakorlatilag két dolgot kell mérlegelni. Egyik az, hogy mennyivel változott az előző években beíratott iskolások száma az új évhez viszonyítva, de ez önmagában nem ad képet a sikerességről. Azt is nézni kell, hogy az abban a régióban lakó gyerekek hány százaléka iratkozott magyar iskolába és hány százaléka szlovákba. Hiszen, ha a létszám csökken és ugyanakkor az arányszám növekszik, akkor még mindig sikeresnek nevezhető a tevékenység. Ráadásul a demográfiai mutató irányát is tudomásul kell venni, ha az még csak nem is jó, a magyarság pozíciójának szempontjából mind a két szám fontos. Ilyen tekintetben mi azt látjuk, hogy amióta a teljes Szlovákiára kiterjesztettük ezt a programot, azóta kb. egyensúlyban vagyunk (kis hullámzásokkal), vagyis az előző évi pozíciókat sikerült megtartani, nem javítani talán, de megtartani. Ez azért fontos, mert ha megtartjuk a pozíciókat az arányszámhoz viszonyítva a szlovák beiratkozásokhoz képest ez jobbnak számít. Továbbá akkor nevezhető sikeresnek a program, ha a következő két dolog közül legalább az egyik bejön: az első a számok növekedése – ez idáig egyszerű, a második pedig, hogy az adott régióban az iskolába beíratott gyerekek száma mennyi volt, illetve az arányszáma növekedett-e (mármint a szlovákhoz viszonyított magyar iskolások száma). Ebből a szempontból azt lehet elmondani, hogy miközben a demográfiai folyamat negatív eredményt mutatott (amit a legutóbbi népszámlálás is bizonyít), nem tartott lépést ezzel

a magyar iskolások beiratkozásának száma kb. 5 év alatt egy szinten maradt – ezért a program sikeresnek nevezhető. Itt pedig még nem beszéltünk azokról a tényekről, melyeket nem lehet mérni, pl. milyen hatással van egy szülőre, hogyha dobpergés kíséretében Magyarországról érkeznek hozzájuk emberek, bíztatják őket és kezükbe adnak egy borítékot. Azt érezzük, hogy ennek mindenképp pozitív hatása van. A szlovákiai példák alapján jutott eszünkbe az a gondolat, hogy ki kellene próbálni a programot Erdélyben és Délvidéken is. Ez már részben meg is valósult, Romániában gyakorlatilag a Partiumra terjesztettük ki, melyet már a második éve rendeztünk meg, ugyanazzal az eljárással, ahogyan Felvidéken is. Partiumban ezt a körzetet úgy alakítottuk ki, hogy arra a térségre fókuszáltunk, ahol az asszimilálódás szempontjából rosszabb a helyzet. Nyilvánvaló volt, hogy nem a Székelyfölddel kell kezdeni, hanem inkább a szórvánnyal, ahol sokkal inkább indokolt a tevékenység a magas asszimilálódás miatt. Úgy néz ki, hogyha az anyagi támogatásaink stabilak maradnak, akkor ez folytatódhat, és tovább bővülhet akár a Mezőségre, vagy a Délvidék más településeire is. A program anyagi támogatása elsősorban a civil szférából érkezik, de az állam is részt vesz benne. Ezen kívül óriási pénzgyűjtő munka folyik a Szövetségben, amely elsősorban az állami cégek felé irányul. Fontos kiemelni az önkormányzatokat is, amelyek nagy számban (tavaly szám szerint 235 önkormányzat) támogatták ezt a programot. Még verejtékesen küzdünk, de talán nem lesz ez a szám kisebb az idén sem. Sok munka van, de sok az öröm is!

56

„...vérünket és javunkat szomjazó ellenségünk kegyetlensége

igáját másként nyakunkból ki nem vethetjük, hanem egybekapcsoló közönséges karokkal.”

57

PROgRamOK

58

59

Rendezvények A Rákóczi Szövetség eltökélt szándékának bizonyítéka a hihetetlenül gazdag éves eseménynaptár. A rendezvények sokoldalúsága, célközönségének változatossága pedig arról tanúskodik, hogy nemcsak szándék, hanem jelentős munka is meghúzódik a háttérben. A központi iroda stábja évről évre bizonyítja rátermettségét, hiszen tudjuk, hogy milyen óriási feladat ennyi program adminisztrációs munkáját elvégezni, különösen a mai túlbürokratizált viszonyok között. Fontos fölhívni rájuk az olvasó figyelmét most, amikor a Szövetség rendezvényei kerülnek bemutatásra azért, hogy ne merüljenek feledésbe azoknak az embereknek az áldozatos munkája sem, akik nélkül ez a tömérdek rendezvény biztosan nem jöhetett volna létre. Az alábbiakban az események tematikusan lettek csoportosítva, ahol pedig lehetséges volt, ott a rendezvény előtörténete is bemutatásra került. Az események együttes ismertetése kiemelten fontos lehet, s egyúttal kiváló lehetőséget teremt arra, hogy statuálja a Rákóczi Szövetség sikerességét. Jelen írásban az események múlt időben kerültek bemutatásra. Azonban tudni kell, hogy közülük valamennyit a Szövetség napjainkban is megszervezi és lehetőség szerint a jövőben is folytatni szeretnék ezeket a már hagyományossá vált programokat. A rendezvények leírása Kuli János munkájára alapszik, hiszen 2010-ben az ő összefoglalójának köszönhetően jelent meg egy több eseményt átfogó kiadvány sorozat. Az esetek többségében ezeknek a szó szerinti idézése a szerző engedélyével történt. Az elmúlt években a Rákóczi Szövetség minden lezajlott rendezvény után egy rövid beszámolót készített, így dokumentálva az eseményeket. A kötetben az aktualizálás kedvéért ezekből minden rendezvény esetében megtalálhatók a legfrissebb 2013-as beszámolók.

Emlékünnepségek 1. Nemzeti összetartozás napja Az 1920. június 4-i esemény a XX. századi magyar történelem, de talán a magyar nép létének egyik legnagyobb csapása, amelyet ma is szenved. Közismert, a trianoni békeszerződés aláírásának napja ez, amely szétszaggatta az országot. Ezért, − ezt némileg ellensúlyozni próbálván − 2010. május 31-én a magyar Ország�gyűlés június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjaként határozta meg. Az ezen a napon tartott megemlékezések alkalmából a Kárpát-medence számos pontján

évente kerültek megrendezésre különböző események, amelyekbe hivatástudatából kifolyólag szintén bekapcsolódott a Rákóczi Szövetség. Az emléknap rendezvényeiben lényegében kétféleképpen vett részt a Szövetség. Egyrészt bekapcsolódott és társszervező volt a kormány által rendezett különböző megemlékező rendezvényekben, másfelől pedig saját, önálló programokat szervezett, vagy szervezett át a megemlékező ünnepségeknek megfelelően. Ilyen például a Diákutaztatási Program, amelynek részeként az addig meglévő alkalmakon kívül június 4-én is sort kerítettek diákutaztatásra, így Kárpát-medencei középiskolák több ezer diákja látogathatott el határon túlra. Az eseményt ismét csak meghirdetett pályázatok segítségével bonyolították le, s az anyagi támogatás mellett a kapcsolatfelvételben is szerepet vállalt a Szövetség. A feltétel egyszerű volt: az iskoláknak olyan települést kellett választaniuk célállomásul, amely a történelmi Magyarországon található, de az aktuális politikai határokon túl van. E program bővebb ismertetésére, valamint a többi utazási alkalom felsorolására később kerül sor. Az erre az alkalommal szervezett rendezvények nem merültek ki a kormány által szervezett programokban való együttműködéssel és a diákutaztatásokkal. Évente ezen a napon a Szövetség a Kárpát-medence különböző pontján csomagot adott át az iskolakezdés előtt álló óvodás gyerekeknek, amivel a magyar iskolaválasztás fontosságára kívánják felhívni a figyelmet. Ez részben összefügg a Beiratkozási Programmal, amelyről szintén később esik majd szó. Szükséges megemlíteni, hogy ugyancsak erre a napra esik és részben kapcsolódik a rendezvénysorozatokhoz a Felvidéki séták valamint a Délvidéki utazások elnevezésű programok. A program összetettsége miatt a következőkben egy-egy kiragadott, 2013-as beszámoló kerül bemutatásra. 1.1. A Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium beszámolója A Szent Benedek Gimnázium négy napra Székelykeresztúrra látogatott az 1

Az emlékbizottság tagjai: Martényi Árpád elnök, tagok: Izsák Lajos, Jeszenszky

Géza, Molnár Imre, Horváth Árpádné, Gerencsér Balázs.

60

61 Orbán Balázs Gimnáziumba. A jelenlévők részt vettek a város szélén szervezett Sóstói Fesztiválon, meglátogatták a Gyárfás kúriát, benne Petőfi Sándor körtefáját, emlékszobáját és megtekintették Segesvár városát és várát is. A két gimnázium közösen emlékezett meg június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján a trianoni békediktátumról. Az iskolák növendékei maguk által fogalmazott köszöntőt mondtak, Isten áldását kérve a magyar nemzetre. Együttlétük mottója volt: ,,mert elválaszthatnak, de szét nem szakíthatnak”. 1.2. A pécsi Bálicsi Integrációs Nevelési-Oktatási Központ beszámolója A résztvevők felvidéki körútjának első állomása Somoskő volt, majd egy órás sétát tettek az Aggteleki Cseppkőbarlangban. A második napon ismerkedhettek meg testvériskolájuk, a Tornai Alapiskola igazgatójával, néhány tanárával és diákjaival. Utána közösen megemlékeztek a tornai várban a trianoni békeszerződés aláírásának napjáról. A túra végeztével elbúcsúztak a vendéglátóktól és megígértették velük, hogy meglátogatják őket Pécsett. 1.3. Az egri Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény beszámolója Az iskola diákjai Rimaszombatba utazhattak a Tompa Mihály Alapiskolába. A márciusi időjárási helyzet sajnos nem tette lehetővé azt, hogy a diákok a rimaszombati, valamint az iskolai megemlékezésen előadhassák ünnepi műsorukat. Június első hetében azonban sikerült pótolni a látogatást. A vendéglátó iskolát már több mint két évtizedes kapcsolat fűzi az egri középiskolához. A két intézmény vezetése kölcsönösen fontosnak tartotta azt, hogy a kapcsolat minden korosztályt érintsen. Sor került az igazgatók találkozójára is, illetve lehetőség nyílt a nyári szabadegyetem programjának előkészítésére, ahol az iskolák oktatói előadóként vesznek majd részt.

2. Felvidékről kitelepítettek emléknapja A Beneš-dekrétumok 143 rendelete a második világháború után a Csehszlovákia jogállamiságát volt hivatott megalapozni, amelyekből 13 rendelet a csehszlovák nemzetállamiságot irányozta elő. Ez utóbbi rendeletek szolgáltattak jogi alapot ahhoz, hogy sokszor akár az alapvető emberi jogok földbetiprásával, lakosságcserével megteremtsék azt a képzelt ideált, amely bár szerencsére

nem valósult meg, mégis a felvidéki magyarság egyik legnagyobb traumája lett. Jogi alapot keresve és a kollektív bűnösség elvét követve 75.000 magyart háborús bűnösként elítéltek és utasítottak ki az országból, majd a lakosságcsere következményeként pedig újabb tömegek, több mint 76.000 felvidéki magyar kényszerült elhagyni lakóhelyét. Sajnos ezek még csak a magyarság szempontjából a legsúlyosabb események, a II. világháború után viszont további más atrocitások is jelen voltak a kisebbségi magyarság életében. Fontos még megjegyezni, hogy ezek a dekrétumok Szlovákiában még mindig életben vannak, sőt, 2007-ben törvényben megerősítették annak ellenére, hogy számos pontja egyértelműen ütközik az Európai Unió Alapjogi Chartájával... A Magyar Országgyűlés 2012. december 4-én ellenszavazat nélkül fogadta el azt törvényt, mely szerint minden év április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Ezen a napon az ország, valamint Szlovákia több pontján is különböző, ezzel kapcsolatos események kerültek megrendezésre, amelyekbe természetesen rögtön bekapcsolódott a Rákóczi Szövetség is. Ezen alkalomból két pályázatot hirdettek meg. Az egyik a Szövetség Kárpát-medence helyi és ifjúsági szervezeteinek szólt, melynek célja, hogy minél több helységben és iskolában emlékezzenek meg a Beneš-dekrétumok magyar elszenvedőiről. A második pályázat főként középiskolás és egyetemista fiatalok számára írtak ki, amelynek felhívására önálló alkotó- és kutatómunkákat készítettek a versenyzők. A projektek elkészítése során a diákok remélhetőleg mélyebb betekintést nyerhettek, majd kutatásuk befejeztével bemutathatták a megszületett munkákat, amelyek a Felvidékről kitelepített emberek sorsát és életútját tárgyalta. Ezek mellett, 2012-től kezdődően minden évben április 12-én a Rákóczi Szövetség gálaestet rendez, amelyen a kulturális műsorok megtekintése mellett az egybegyűltek közösen emlékezhettek meg a kitelepítésről. A programok sikerét fémjelzi a gálán résztvevők és a pályázatot benyújtók magas száma, amely egyben arra is készteti a Rákóczi Szövetséget, hogy a jövőben is tovább folytassa ezt a rendezvényt. 2.1. Beszámoló a 2013. április 12-én tartott Felvidékről Kitelepített Magyarok Emléknapjról „A felvidéki magyarság kálváriájának nevezte Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár az 1947-ben kezdődött kitelepítéseket. Pénteken, április 12-én Budapesten egy gála keretében történt a megemlékezés, amelyen felvidéki művészek, középiskolások alkotta kórus és néptáncosok műsora mellett dokumentumfilm, történelmi előadás is volt. A Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból elüldözött, Magyarországra telepített több mint százezer magyar emberről emlékeznek meg Budapesten, a Magyarság Házában (Szentháromság tér 6) április 12-én.

62

63 Halzl József, a rendezvényt szervező Rákóczi Szövetség elnöke azt mondta: nagy öröm számunkra, hogy ezt a régóta óhajtott emléknapot megrendezhetjük és ebből meríthetnek erőt. Célként jelölte meg, hogy az európai normáknak megfelelő elbánásban részesüljenek a felvidéki magyarok, közlése szerint a Szövetség szeretne továbbra is ennek jegyében munkálkodni. A legutóbbi népszámlálási adatokra utalva kiemelte: nemcsak a rosszat szabad látni, 48 olyan település van, ahol a magyarság létszámaránya növekedett. Répás Zsuzsanna a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján, a 66 évvel ezelőtti történteket felidézve azt mondta: a békés egymás mellett élést elutasítva a keresztény tolerancia és az európai humanizmus útját hagyta el a kollektív bűnösség elvét meghirdető egykori csehszlovák vezetés. Kitelepítés, kényszermunkára hurcolás, munkatáborok, vagyonelkobzás, a reménytelenség

évei következtek − sorolta a helyettes államtitkár, hozzátéve: mindeközben a felvidéki magyarság szellemi vezetője, Esterházy János fogságban sínylődött. Répás Zsuzsanna úgy fogalmazott: ami ekkor történt, az a felvidéki magyarság kálváriája volt. Ugyanakkor azt kérte, induljanak ki abból, hogy „a 21. századra még csaknem félmillió magyar nemzettársunk él a Felvidéken”, és a reménytelenség évei után elindulhatott az építkezés. Megalakult a mai is országos erejű Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete), újraindulhattak a magyar iskolák, a felvidéki magyarság az őt ért csapás után újra magára talált, megerősítette és továbbadta kultúráját, nem hagyta el anyanyelvét − mutatott rá Répás Zsuzsa, hangsúlyozva: a felvidéki magyar értelmiség meg tudott újulni, és évek óta tartja ugyanazt a szintet a magyar iskolába beíratott gyermekek száma. A helyettes államtitkár kiemelte: sok minden azonban a mai napig nem került még a helyére, és a Beneš-dekrétumok emberiség- és Európa-ellenes cikkelyei „eltörlésért kiáltanak”. Szlovákia a saját alkotmányával, a külföldön élő szlovákokra vonatkozó gyakorlatával szemben fellép a kettős állampolgárság ellen. Szlovákia ma a 101 éves Tamás

Ilonka felvidéki tanítónő ellen lép fel. „Mindannyian tudjuk, hogy ez tévút” közölte. Répás Zsuzsanna úgy fogalmazott: a kitelepítettek ügyében egyaránt várják a méltányos választ, a méltó főhajtást, és a múlt miatti megkövetést. Kiemelte, Pozsony és Budapest közeledését eredményezné, ha megtalálnánk a közös hangot, ami mi más lehetne, mint az emberiesség, a keresztény erkölcsiség, egymás tisztelete és a békés egymás mellett élés. Répás Zsuzsanna szerint ki kell mondani: „mi soha nem tartjuk helyesnek a másik megvetésének, megalázásának hatalompolitikáját”. Kijelentette: alapvető emberi elvárás a diszkrimináció tilalma, az alapvető emberi jogok biztosítása. Az igazság kimondása, az áldozatok megkövetése szükséges a meghurcoltak becsületének helyreállítása végett, illetve annak nyomatékosítására, hogy az üldöztetés útjára soha többet ne lépjen senki. Fontos tudatosítani azt is a felvidéki magyarság tagjaiban, hogy nem önmagukban állnak, hanem a magyar nemzet közösségének fontos részei − mondta. (mti) A megemlékezésen nagyon sok újat feltáró visszaemlékezést mondott Skultéty Csaba a SzER nyugdíjazott külpolitikai szakértője, a csehszlovák áttelepítési bizottság 1946-ban volt összekötője, publicista, valamint értékes történelmi áttekintést nyújtott Simon Attila felvidéki történész a kitelepítést dokumentáló film kiegészítéseként. A Gálaest kulturális műsorában fellépésükkel igen nagy sikert arattak: Agócs Gergely tárogatós, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus iskola zenekísérettel bemutatkozott énekkara és szólistái, a Mátyusföldről áttelepítettek utódjaiból toborzott Bátaszéki Felvidéki Néptánc Egyesület, akik magas művészi színvonalon, valóban magukénak érezve tolmácsolták Zoboralja és Mátyusföld hagyományos dalait, táncait és zenéjét, − látszott rajta Juhász Sándor, Zselízen élő koreográfus keze nyoma. A műsorvezető Erdélyi Claudia volt. A koronát az egész ünnepélyre a pozsonyi SZŐTTES Kamara Néptáncegyüttes tette fel. Műsorukban bemutatták a Fonóbeli dalok, játékok és táncok a Zoboraljáról, A komáromi megyercse utcai szekeres gazdák indulója és csárdás a zenekar előadásában, valamint A „miskolci csárdában” gömöri táncokat: a vasvári verbunkot, az ügyes forgatású és verekedős pásztorbotolót, s a nagyon gazdag, sokszínű, sokrétű minden néző vérét megpezsdítő csárdást. Volt is aztán olyan taps, hogy az együttes négy órán keresztül tartó hazafelé utazása során is állandóan szólt a jókedvű dal. A est befejezését jelentő fogadáson a zsúfolt házat jelentő mintegy kétszáz néző is magával vitte a jó hangulatot. Köztük járkálva, a rendezésre és a műsorra vonatkoztatva a dicséretnek magas fokú megnyilvánulását hallottam, és ehhez én is teljes szívvel csatlakozom, számomra bizonyította a szülőföld kultúrájához ragaszkodás magas fokát, a hűséget − számolt be a Felvidék.ma-nak. Az emléknaphoz kapcsolódva a Rákóczi Szövetség korábban irodalmi és történelmi pályázatot hirdetett magyarországi és határon túli középiskolásoknak, főiskolásoknak és egyetemistáknak, ennek díjátadóját is pénteken − a rendezvény keretében – tartották.”

64

65

3. Esterházy János Emlékünnepség Esterházy János (született: 1901. március 14. Nyitraújlak, meghalt: 1951. március 8. Mírov, Csehszlovákia) az egyik legfontosabb XX. századi magyar mártírsorsú politikus volt. Politikai pályafutását az 1920-as évek derekán kezdte, ekkor még a Népszövetség keretein belül, majd az 1935-ös csehszlovákiai választások után bekerült a parlamentbe, ekkor már az Országos Keresztény Szocialista Párt − később Egyesült Magyar Párt − elnökeként. Ilyen tisztségében a nevezett parlamentben évtizedeken át folyamatosan küzdött Szlovákia és Kárpátalja autonómiájáért, amit a többségi cseh politikusok már akkor sem néztek jó szemmel. A II. világháború után koholt vádak alapján, de lényegében a magyarság üldözésének hangoztatása, s ezzel együtt az autonómia melletti politizálását ürügyként felhasználva, egy év kényszermunkára ítélték Szibériába. 1947-ben a szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítélte, de csak két évvel később adták át a szovjet hatóságok a csehszlovák fél számára. Az átadás után az elnöki kegyelem enyhített halálos ítéletén, melynek következtében Esterházy végül életfogytiglani börtönfogságot kapott. Az ítélet szerint a vád a fasizmussal való vélt együttműködés volt, ám a bírák konkrét bizonyíték hiányában ítélték őt el. Csehszlovákia több börtönében is raboskodott, majd 1957ben a morvaországi Mírov börtönében vesztette életét. A Szövetség az általa létrehozott Esterházy Emlékbizottsággal közösen, 1991 óta minden év márciusában egy emlékünnepség keretében emlékezik meg a politikusról. A rendezvény célja Esterházy emlékének ápolása és példájának széleskörű ismertetése a magyar társadalomban. E rendezvény keretében Esterházy János Szép utcai emléktáblájának megkoszorúzása után az Emlékbizottság minden évben emlékérmet adott át olyan személynek vagy intézménynek, amely jelentős munkát végzett a felvidéki magyarságért, vagy Esterházy János szellemi örökségének megőrzéséért, ismertetéséért.

1995: Duray Miklós és egykori munkatársai (csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága) 1996: pozsonyi Esterházy János Közművelődési Klub (Scheniererné Wurster Ilona), Popély Gyula történész, Tóth László író 1997: 1. sz. Esterházy János Cserkészcsapat 1998: Stelczer Elemér, Molnár Imre történész 1999: Pröhle Henrikné Samarjay Éva, Balassa Zoltán történész 2000: Halzl József, Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (Mónus Ferenc) 2001: Magyar Koalíció Pártja (Bugár Béla), František Mikloško szlovák kereszténydemokrata politikus, Lénárt Károly atya 2002: Lazarovics Ernő 2003: Erdélyi Géza ref. püspök, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Szülőföldön Magyarul Társulás (a 10 éves Város- és Vidéke Célalaphálózat) 2004: Frideczky János, a Pozsonyi Kaszinó alapítója, komáromi Selye János Kollégium 2005: Burián László katolikus pap, Hetényi József, Esterházy rabtársa

Az Esterházy Emlékérmeket eddig az alábbi személyek/ intézmények vehették át 1991: Esterházy-Malfatti Alice grófnő, Hites Kristóf OSB 1992: Janics Kálmán történész, CSEMADOK egykori bebörtönzött vezetői: Lipcsei Gyula, Krausz Zoltán, Mészáros Gyula és Hajdú László 1993: Ébert Tibor író, a Komáromi Jókai Színház társulata 1994: Nagy János szobrászművész, Mayer Judit irodalmi szerkesztő

2006: Kassai Thália Színház, Búcs község 2007: Magyar Tannyelvű Vállalkozói Magán Szakközépiskola, Alsóbodok, illetve a csehországi Mírov község 2008: Pázmáneum Polgári Társulás, Remény című folyóirat 2009: Cservenka János és az általa alapított hidaskürti Középfokú Magán Szakintézet és Magán Kereskedelmi Akadémia, illetve a Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa

66

67

2010: CSEMADOK, illetve Kovalcsik Cirill ferences atya 2011: Felvidéki Diákhálózat 2012: Dolník Erzsébet, Komáromi Selye János Gimnázium 2013: Boldoghy Olivér, Pozsonyi Magyar Galéria 3.1. Beszámoló a 2013. március 10-én tartott Esterházy János Emlékünnepségről A Rákóczi Szövetség Esterházy Emlékbizottsága idén is megrendezte hagyományos emlékünnepségét a mártír sorsú felvidéki politikus, gróf Esterházy János tiszteletére, aki ebben az évben lenne 112 éves. 2013. március 10-én számos szervezet képviseltette magát és rótta le tiszteletét a Szép utcában. Reggel tíz órakor, a Szép utcai Esterházy Emléktábla előtt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos az ünneplő tömeggel elénekelt a Himnuszt. Ezt követően Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és beszélt többek között a Szép utcai emléktábláról és az épületről, amelyen elhelyezték a táblát. Beszédét követően Ősi Barnabás, a Rákóczi Szövetség munkatársa elszavalta Ady Endre a Tűz csiholója című versét. Az ünnepi beszédet Koltay András, a Rákóczi Szövetség elnökségének tagja tartotta. A koszorúzás nyitányaként a kórus előadta Szokolay Sándor Ima rontás ellen című művét. Koszorút küldött a rendezvényre saját nevében Orbán Viktor Miniszterelnök. Az MSZP nevében Szabó Vilmos országgyűlési képviselő helyezte el koszorúját. A rendezvényen többek között a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Magyar Közösség Pártja, a Történelmi Szociáldemokrata Párt a Kéthly Anna Alapítvánnyal, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a felvidéki célalapok, a MAZSIK, felvidéki települések képviselői, valamint a Szövetség helyi szervezetei képviseltették magukat. A Rákóczi Szövetség és annak Esterházy János Emlékbizottsága nevében Halzl József, Csáky Csongor, Koltay András, Hertelendy Anna és Horváth Árpádné helyezték el a megemlékezés virágait. A Szép utcai megemlékezést a Szózat zárta, amelyet a tömeg a kórussal együtt énekelt. Az ünnepség a ELTE Múzeum körúti Bölcsészettudományi Karán folytatódott, ahova az ünneplő tömeg gyalogosan érkezett. A kórus a Himnusszal köszöntötte az érkező vendégeket, majd Martényi Árpád bemutatta a kórust és méltatta az előző napi, Mátyás-templomban adott koncertjüket. Szavait követően Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára mondott ünnepi

beszédet. Szólt Esterházy munkásságáról, áldozathozataláról, és hangsúlyozta az európai összefogás fontosságát. Beszélt a közelmúlt nemzetközi eseményeiről, amelyek szerinte közelebb hozták Európát, és nem megosztják, hanem összekovácsolják a nemzeteket. Beszédét követően Boldoghy Olivér vehette át az Esterházy Emlékérmet, amit a Szövetség elnökségének javaslatára az Emlékbizottság, a felvidéki magyarság szolgálatáért és a magyar állampolgárság felvételének nyílt vállalásáért adományozott. Tokár Géza, felvidéki újságíró, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője méltatta a színész elszántságát és lankadatlan kitartását a magyar ügy mellett, amely nem csökkent még akkor sem, amikor megvonták tőle szlovák állampolgárságát. A másik kitüntetést a Pozsonyi Magyar Galéria kapta, melyet a galéria művészeti vezetője, Kalita Gábor vett át. A laudációra Hrubík Béla, a CSEMADOK korábbi elnöke tolmácsolásában került sor, aki kiemelte a galéria kultúrára gyakorolt pozitív hatását, és felidézte, hogy a galéria mennyi mindennel járult hozzá Esterházy János kultuszának fenntartásához, kiemelve a felvidéki alkotókörök szerepét. A díjak átadása és a laudációk között a kórus előadásai színesítették a programot, valamint Krupi Bernadett, a Rákóczi Szövetség munkatársa, elszavalta Magyari Lajos, erdélyi költő Nem a fenyők című költeményét. Zárszóként Martényi Árpád meghívta az ünneplőket a megemlékezést záró állófogadásra, és felkérte a közönséget, hogy a kórussal együtt énekeljék el a Szózatot. A program lebonyolításában az iroda részéről közreműködtek: Krupi Bernadett, Ősi Barnabás, Pálinkás Barnabás, Csáky Csongor, Rozgonyi Péter, Hertelendy Anna.

Ifjúsági rendezvények 1. Anyanyelvi táborok (Győr, Szentendre, Esztergom, Baja) Az anyanyelv a nemzeti identitás egyik legfontosabb pillére, amelynek ápolósa kiemelten fontos a nemzeti öntudat megőrzésében. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Rákóczi Szövetség különös hangsúlyt fektet a kisebbségben élő magyar diákok − főként általános iskolások − anyanyelvének ápolására. Erre a legjobb módot anyanyelvi táborok szervezésében látták, amelyre már a kezdetektől három helyszínen került sor. Nem újszerű rendezvény ez,

68

69 hiszen már 1984-ben Győrött Szabó József megszervezte az első Nemzetközi Anyanyelvi Tábort, amelynek rendezését a Rákóczi Szövetség 1993-ban megalakuló helyi szervezete fokozatosan átvette, s azóta is minden évben vendégül látja a Kárpát-medence különböző országaiban élő kisiskolásokat. A nyugat-magyarországi helyszín mellett a Rákóczi Szövetség Esztergomban (ennek előzményeként 1990−1993 között Szentendrén) és Baján is fennállása óta minden évben lebonyolította ezeket a táborokat. Előbbi helyszínen a felvidéki és kárpátaljai szórványban élő diákokat fogadtak, Baján a délvidéki, elsősorban Zombor környéki gyerekeket látták vendégül minden évben. A program céljait a rendezvény szervezői egyértelműen megnevezték: ● lehetőséget biztosítani a szórványhelyzetben élő, különösen a szociálisan is rászoruló kárpátaljai, cseh- és morvaországi, felvidéki, illetve délvidéki gyermekek számára a magyar nyelv intenzív tanulására, valamint a magyar történelem, irodalom és kultúra mélyebb megismerése. ● egy olyan módszertani anyag, illetve tematika kidolgozásának előmozdítása, mely a határon túli oktatásban az általános iskolai korosztály számára alkalmas lehet a magyar mint idegen nyelv tanítására. ● alkalmat adni a bölcsészettudományi és tanárképző kar hallgatói számára, hogy a gyermekekkel való foglalkozás révén szakmai gyakorlatokra tegyenek szert. ● ápolni és erősíteni a magyarság nemzettudatát. Alább következik a három helyszín történetének rövid összefoglalása. 1.1. Szentendrei Anyanyelvi Tábor 1989-ben Csík Ibolya, a Rakpart Klub Klubtanács vezetőségi tagja találkozott Bilics Évával, a rahói Magyar Anyanyelvi Klub vezetőjével, aki segítségét kérte olyan rahói és környékbeli magyar anyanyelvű vagy vegyes házasságokból származó gyerekek anyanyelvi neveléséhez, akik magyarul nem tanulhatnak. Csík Ibolya, valamint a Rákóczi Szövetség ifjúsági titkára, Balázs György és irodavezetője, Simén András a Felvidéki Honismereti Kerékpártúrákról ismerték egymást. Az első tábor tényleges megszervezése Balázs Györgyre és Simén Andrásra hárult. Az anyanyelvi táborra vonatkozó felkérést nem lehetett visszautasítani: előző évben mindketten jártak a szentendrei „Petőfi Kör” – hivatalos nevén Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület – kárpátaljai kirándulásán, ahol meghatározó élményeket szereztek Ungvárról, Viskről, a Vereckei-hágó vidékéről. Az utazás során kialakult személyes kapcsolatok révén megpróbálták minden téren segíteni a kárpátaljaiakat: Dupka György, a Kárpáti Kiadó szerkesztője kérésének eleget téve történelemkönyveket szereztek azon kárpátaljai középiskolák számára, amelyekben ekkor vált lehetővé a magyar történelem oktatása

(Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskola, Beregszászi 8. számú Középiskola, Beregszászi 11. számú Ipari Szakiskola, Csapi 2. számú Középiskola, Csomai középiskola, Eszenyi középiskola, Gáti középiskola, Kaszonyi középiskola, Nagydobronyi középiskola, Péterfalvi középiskola, Szürtei középiskola, Ungvári 10. számú Zalka Máté Középiskola, Vári középiskola, Viski 2. számú Középiskola). Az anyanyelvi táborok létrehozásának fontosságát elsősorban az indokolta, hogy 1988-ig Kárpátalján nem léteztek magyar nyelvű óvodák. Bár a magyar falvakban az óvónők többsége magyarul szólt a gyerekekhez, ez nem pótolhatta a szakszerű anyanyelvi óvodai nevelést. A városi óvodákban a nyelvileg vegyes csoportokban erre sem volt lehetőség. Az első hivatalosan is magyar óvodák 1989-ben nyíltak a területen. Azokban a járásokban, ahol tömbben éltek magyarok, 1945 után hamarosan folytatódott az oktatás az elemi iskolákban. Ezek zömükben az Ungvári, a Munkácsi, a Beregszászi járás magyarlakta falvai. Azokon a helyeken, ahol szórványban élnek a magyarok, nem alakult ki semmilyen intézményes anyanyelvű oktatás, még az olyan városokban, falvakban sem, ahol jelentős volt a magyar lakosság lélekszáma. Nem szerveztek anyanyelvű oktatást a Nagyszőlősi járás görög katolikus falvaiban sem, mivel itt a lakosságot vallási alapon ukránnak nyilvánították. Az orosz nyelv oktatásának alacsony hatékonyságára hivatkozva 1953-ban a színmagyar Nagydobronyban orosz oktatási nyelvű osztályt nyitottak a magyar tannyelvű iskolán belül magyar gyerekek számára. Ezzel fokozatosan kezdtek megjelenni Kárpátalján az ún. internacionalista iskolák, amelyekben egy igazgatóság alatt két, sőt helyenként három nyelven oktattak; az ilyen iskolák nem magyar nyelvű osztályaiba is rendszerint magyar gyerekek jártak. Az ilyen iskolákban az orosz iskolák tanterve szerint tanítottak, csak az ukrán nyelv és irodalom helyett magyar nyelvet és irodalmat oktattak. A magyar falvakban létrehozott internacionalista iskolák nem magyar osztályaiba különböző kedvezményekkel, illetve a könnyebb boldogulás ígéretével csábították a gyerekeket, pontosabban a szülőket: pl. évről évre ezek az osztályok kerültek a délelőtti első váltásba, a magyar osztályok pedig a másodikba; ide helyezték a legjobb tanárokat; a jobban felszerelt tantermekben tanulhattak; az ide járó gyerekek előnyt élveztek az úttörő- és más táborok beutalóinak elosztásánál stb. A magyar nyelvű iskolák száma évekig szinte változatlan maradt. A lassú fejlődés csak a 80-as évek végén kezdődött meg. A politikai változásoknak köszönhetően a Felső-Tisza-vidékén élő magyarok körében is beindulhatott a magyar nyelv fakultatív oktatása. Az 1991/92-es tanévben a Técsői, a Rahói és a Huszti járásban 965 tanuló végezhette magyar nyelven tanulmányait, 433

70

71 gyerek pedig fakultatív órák keretében tantárgyként tanulta a magyar nyelvet. Közvetlen előzményként még megemlítendő, hogy Balázs György és Simén András a felvidéki minta nyomán megszervezte a Kárpátaljai Honismereti Kerékpártúrát. Harminchárman kerekeztek végig Csaptól Aknaszlatináig, érintve Ungvárt, a Nevickei várat, Munkácsot, Borzsovát, Nagydobronyt, Beregszászt, Nagyszőlőst, Visket, Técsőt, Husztot, s eközben találkoztak jeles kárpátaljai magyar személyiségekkel, Dalmay Árpáddal, Szöllősi Tiborral, Zombori Istvánnal és Zseliczky Józseffel. Az anyanyelvi tábor szervezése főként Simén Andrásra maradt, aki nagyszerű szervezőkészségről tett akkor tanúbizonyságot. A kárpátaljaiak részéről a szervezés meglehetősen bonyolult volt, meghívó leveleket kellett írni minden gyerek számára, engedélyeket kellett beszerezni stb. Az első táborba még csak kárpátaljai gyerekeket hívtak meg a szervezők, majd kiterjesztették a meghívást csehországi szórványban élő családok gyerekeire is, ebben nagy segítséget kaptak a Csehországi Magyarok Egyesületétől, illetve harmadik évben már Délvidékről is érkeztek gyerekek. Az első tábor Szentendrén, a Petőfi Egyesület székházában volt, a tanárok pedig az épület szomszédságában lakó Balázs Györgynél kaptak szállást. A második és harmadik tábor az izbégi Parktábor (olvasótábor) szebb napokat megélt, akkorra már meglehetősen rossz állapotban lévő épületeiben, de csodálatos természeti környezetben, a Bükkös patak partján volt. Negyedik évben már a szervezők nem vállalták az izbégi tábor mostoha körülményeit, s az Építéstudományi Intézet szentendrei telephelyén, a Duna parton lévő csónakház körüli épületekben és sátrakban laktak a diákok és tanárok egyaránt. Az akkori viszonyokra figyelemmel, mivel a határon csak roppant körülményesen lehetett átjutni, azt a megoldás tűnt célszerűnek, ha a gyerekek hos�szabb időtartamra, három hétre jönnek, s két hetet szentendrei családoknál, egy hetet pedig a nyelvi táborban töltenek. (A második évtől már csak egy hetet töltöttek családoknál, a következő héten pedig táboroztak.) Mindvégig az a szándék vezérelte a szervezőket, hogy a gyerekek családoknál is legyenek, igazi anyanyelvi környezetben, lehetőleg velük egykorú gyerekekkel együtt élve úgy tanulják a nyelvet, annak minden apró fordulatát, hogy szinte észre sem veszik. Ez alatt is majd minden nap találkoztak velük, leányfalui strandolást szerveztek számukra, elvitték őket a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, ahol különféle foglalkozásokat tartottak nekik a múzeumpedagógusok. Budapestre utaztak, s megmutatták nekik az Országházat, a budai Várat, a Hősök terét és a múzeumokat. Minden csoporttal eljutottak Pannonhalmára is, valamint a Dunakanyarba, Visegrádra és Esztergomba! A Honismereti Kerékpártúrán megismert felvidéki barátaik között megkeresték azokat, akik a nyitrai tanárképző főiskolára jártak, illetve már végeztek magyar vagy tanítói szakon, s ők – néhányuk nyári pedagógiai gyakorlatként

– a kárpátaljai, csehországi, délvidéki kisebbségben, szórványban élők sorsát nagyon is átérezve foglalkoztak nagy türelemmel a gyerekekkel. Az anyanyelvi tábor legfőbb támogatója a Rákóczi Szövetség által létrehozott alapítvány, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány [ma Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány] volt. Az alapítványhoz írott pályázatban a szervezők a következőképpen fogalmazták meg célkitűzéseiket: „A Rákóczi Szövetség Ifjúsági és Honismereti Csoportja pályázatát a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány pályázati kiírása III. témakörére nyújtja be. Csoportunk az 1989-ben szervezett Kárpátaljai Honismereti Kerékpártúra során szerteágazó kapcsolatokat épített ki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi szervezeteivel. E túránk során – melyen felvidéki fiatalok is részt vettek – Ungvártól Aknaszlatináig jutottunk el, a szervezésben a KMKSZ vezetői (Fodó Sándor, Dupka György, Dalmay Árpád, Balla D. Károly, Vári Fábián László és mások) és tagjai sokat segítettek. Nem jutottunk el akkor a szórvány magyarság legkeletibb településeire: Rahóra, Kőrösmezőre, Gyertyánligetre, Tiszabogdánfalvára. 1990 tavaszán a KMKSZ rahói szervezetének felkérését kaptuk Bilics Évától, a helyi vezetőtől: szervezzünk nyáron anyanyelvi tábort a rahói és környékbeli 10–14 éves iskolás gyerekek részére. A rahói és környékbeli gyerekek nem részesülnek magyar nyelvi oktatásban, óvodától kezdve ukrán-orosz nyelven tanulnak mindent. Tavaly vezették be egy rahói általános iskolában a fakultatív magyar nyelv tanítását. Ez különösen a vegyes házasságból való gyerekeknél hátrányos, egyfajta keveréknyelven beszélnek – ha beszélnek egyáltalán magyarul. Szüleikben egyre inkább nő az igény a magyar nyelven folyó oktatásra, s elmondásuk szerint ezt a helyi ukrán-ruszin vezetők is támogatják. Kérésükre 25 fő 10–14 éves iskolás gyermek és három kísérő tanár részvételével szervezünk tábort, elképzeléseink szerint Szentendrén. A tábor időpontja: 1990. augusztus hó, három hét. 1. hét: Szentendrén családoknál (részben a helyi Karitász segítségével), 2. hét: nyelvi tábor a Petőfi Egyesület székházában, nyelvtanárok, pedagógiai főiskolások segítségével, 3. hét: szentendrei családoknál. A tábor célja: részben családi környezetben a mindennapi élet kifejezéseit, szavait megtanulva, részben nyelvtanárok segítségével a nyelvhelyesség, kiejtés, szép magyar beszéd terén kívánunk eredményt elérni, felhasználva a Magyarok Világszövetsége nyelvkönyveit, módszereit. Másik elképzelt célunk indukálni egy olyan módszertani anyag, tematika kimunkálását, amely alkalmas a magyar mint idegen nyelv iskolai tanítására a határon kívüli területek magyar származású iskolásai számára. Ilyen kész tematika alapján pl. Rahón már szeptembertől tanítható lenne a magyar nyelv!

72

73 A rahói csoport számára dunakanyari, budapesti programokat kívánunk szervezni (Szentendre, Visegrád, Esztergom, Budapest, Városliget, Vár, Nemzeti Múzeum stb.) a hétvégekre.” A gyerekek fogadásához a szervezőknek meg kellett szólítaniuk a szentendreieket, s ez a Nagycsaládosok Egyesületének szentendrei tagjain keresztül (Hargitai László, Kákossy Lajos, Szuromi Imre) és a katolikus egyház mellett működő Karitász segítségével (Écsi Gábor káplán nagyszerű hozzáállásával) mindig zökkenőmentesen ment a szervezők felhívása a Szentendre és Vidéke című lapban jelent meg: Európa közepe „Futónak bolond akad itt / uszítja népre népeit.” (Zselicky József) „A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rahói szervezetének meghívására a Klubtanács szervezésében heten Szentendréről Európa közepén jártunk. Európa közepe Kárpátalján van, Rahótól mintegy 15 km távolságra, délre. Még a monarchia idején állították fel az obeliszket, amelynek latin felirata ezt mai napig is tudatja. Európa közepén ruszinok, ukránok, magyarok élnek. Európa közepén a Tisza csodálatos, szűk völgyben kanyarog, hűséges kísérője egyik felén a vasút, másikon az országút. Európa közepén az elmúlt négy és fél évtized alatt a magyarok gyakran hallhatták: ukránul beszéljen, aki ukrán kenyeret eszik. Európa közepén a Kárpátok hegyvonulatai a házak tövénél kezdődnek, a napfényben havas hegycsúcsok szikráznak. Európa közepén lassan elfelejtik anyanyelvüket a rahói, terebesfehérpataki, gyertyánligeti, kőrösmezei s környékbeli magyarok. Európa közepe minden évszakban kitűnő kirándulóhely, a havasok félnapi járással elérhetők. Európa közepén az idősebbek – a nagyszülők – még tisztán, helyesen beszélnek magyarul, magyar iskolákba jártak, templomaikban magyarul hirdették az Igét. Európa közepétől 3–4 km-re még ma is vasfüggöny, műszaki zár szab ketté falut, templomától, temetőjétől megfosztva az egyik felet, s mindkettőt rokonaitól, felebarátaitól. Európa közepén a közép korosztálybéli magyarok bár érthetően, de sok hibával beszélnek anyanyelvükön: ragokat, végződéseket tévesztenek, mondatszerkesztésük hibás. Európa közepén, a vasfüggöny s műszaki zár által elkerített Tisza medrében a korábbi híd árva, csupasz pillére meredezik. 45 éve nem köt össze falut, sem partokat, sorsokat, embereket. Európa közepén a gyerekek nagy része (a vegyes házasságokból származók többsége) egyféle keveréknyelven beszéli a magyart, beszédüket nehezen érteni. Európa közepén a magyaroknak nincs magyar nyelvű óvodája, iskolája. Faluk-városok, utcák-terek, intézmények nevét ukránul olvassák. Európa közepén a magyaroknak egyre nő az igénye az anyanyelvük használatára. Európa közepén a magyar kezdeményezéseket ma már ukránok, ruszinok részéről is segítő szándék övezi.

Európa közepén, Rahón és Kőrösmezőn is megalakult a KMKSZ helyi szervezete. Rahón ma még csak fakultatív módon, de magyarul is tanulhatnak a gyerekek. Rahón a magyarok kábeltelevíziós társaságot alakítottak, hogy a magyar televízió adásait is venni tudják. A rahói, kőrösmezei, gyertyánligeti, terebesfehérpataki magyarok gyermekeiket az anyaországba szeretnék küldeni nyáron, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, magyar családoknál tölthessenek egy-két hetet, magyarságuk megerősödjön, anyanyelvi tudásuk gyarapodjék. Felhívással fordulunk a szentendrei családokhoz, iskolákhoz, nyári táborokat szervező intézményekhez: Augusztus második felében 25 kárpátaljai iskolás gyerek (10–14 évesek és 3–4 kísérő) fogadását szeretnénk megszervezni. Kérjük elsősorban hasonló korú gyerekes családok jelentkezését, akik egy-két hétre családonként egy-két gyerek itt-tartózkodását biztosítani tudják. Egy hétig anyanyelvi tábort szervezünk a gyerekeknek, ehhez táborozási lehetőséget (lehetőleg ellátással) keresünk Szentendrén vagy közvetlen környékén.” Apró lépéseket terveztünk, a családoknál eltöltött két hét és az azt követő egyhetes anyanyelvi tábor ennél többet nem adhatott. De adott szeretetet, törődést és odafigyelést, közösségi élményeket, egész életre szólóakat. Az első tábort még három követte Szentendrén. Az esztergomi váltást az okozta, hogy egyrészt a szentendrei családok fogadókészsége kezdett megcsappanni, másrészt táborozásra alkalmas helyet is nehezen találtunk. A tábor alatt 30–40 gyerek és a kísérő tanárok, fogadó tanárok (összesen kb. 10 fő) elszállásolására, a napi foglalkozásokra alkalmas épületeket kell érteni, ahol az étkezéseket is meg lehet oldani, leginkább főzni, merthogy az volt a legolcsóbb lehetőség. Esztergomba pedig azért települt át a tábor négy év után, mert az egyik szervező, Bencze László az ottani Kolping iskolába került oktatónak, s a Duna-parti Kolping táborban kapcsolata révén kiváló elhelyezést és ellátást sikerült szerezni. Az esztergomiak kezdettől fogva nagyon pártolták a tábor ügyét. 1.2. Esztergomi Anyanyelvi Tábor Az esztergomi anyanyelvi táborba – a szentendrei táborral való jogfolytonosság okán – Kárpátalja legkeletibb részéről, a Tisza forrásvidékén sorjázó településekről (Bocskó, Gyertyánlilget, Kőrösmező, Rahó és Tiszabogdány), illetve Beregszászból, továbbá Csehország magyar szórványaiból (Prága, Brünn és Ostrava), valamint 1997-ig a Délvidékről (Szabadka, Újvidék, Zenta, Belgrád) érkeztek kisdiákok. 1998-tól a Délvidék helyett a Felvidékről, Rozsnyó térségéből és Zoboraljáról jönnek. A szervezésben kárpátaljai viszonylatban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rahói szervezete, később a rahói Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub, csehországi vonatkozásban a Cseh- és

74

75 Morvaországi Magyarok Egyesülete, délvidéki relációban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, illetve az Újvidéken megjelenő Magyar Szó szerkesztősége, végezetül felvidéki viszonylatban a Rozsnyó és Vidéke Alapítvány, illetve a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub segített. A Klub tagjai részére a közreműködés egyúttal szakmai gyakorlatot is jelentett. Az előbb említett partnerszervezetek a kisdiákok nyelvtudását, tanulmányi eredményeit, magatartását és szorgalmát, valamint szociális helyzetét mérlegelve állítják össze a Rákóczi Szövetség által előzetesen megadott létszámadatok alapján a táboroztatásra javasolt gyermekek névsorát. A helyi szervezők a gyermekek regisztrációja során minden szükséges adatot rögzítenek, s még olyan lényeges információkat is figyelembe vesznek, mint az esetleges allergia, illetve gyógyszerérzékenység vagy -igény. Ezt követően segítenek a csoportok Esztergomba történő utazásának megszervezésében, ideérve szükség esetén a vízum beszerzését is, végezetül az utazás lebonyolításában. A táborozás folyamán a tanulás, játék és sport elemeit ötvöző programokon vesznek részt a gyerekek. • Nyelvóra – melynek keretében a nyelvhelyesség, nyelvhasználat, kiejtés, összességében a szép magyar beszéd elsajátítását gyakorolják. Lényeges törekvés az otthoni (tovább) tanulás iránt motiváció felkeltése bennük, hiszen egy hét alatt nem lehet átütő sikert elérni, ellenben rendszeres gyakorlás révén mind magasabb szintre fejleszthetőek a nyelvi készségek. • Kézműves foglalkozás – melynek keretében kézügyességet fejlesztő gyakorlatokat űznek: rajzolnak, bábut készítenek, gyurmáznak, gyöngyöt fűznek, karkötőt fonnak, agyagedényt és vázát készítenek, üveget és levelet festenek, gipszfigurát készítenek, amit száradás után kifestenek. • Csoportos foglalkozás – melynek keretében verseket, énekeket, meséket tanulnak, táncházat szerveznek, illetve egy színdarabot gyakorolnak, amit a tábor végén adnak elő. • Szabadidős foglalkozás – melynek keretében reggelenként tornáznak, sporteseményeket (futball bajnokság), strandolásokat, kirándulásokat és túrázásokat szerveznek. A futballmérkőzésen a táborlakók és táborvezetők („felügyelők”) is rendszeresen összemérik ebbéli tudásukat. • Kulturális program – melynek keretében Magyarország történelmi, kulturális értékkel bíró helységeit (Budapest, Esztergom, Szentendre és Visegrád) és műemlékeit, jelentős múzeumait, illetve különleges természetvédelmi területeit keresik fel; színházi előadást, koncertet látogatnak, valamint részt vesznek Esztergom város ünnepi programsorozatán. Itt, a Szent István napokon megcsodálhatják a régmúltat idéző vásárt, a fából vagy kerámiából készült játékokat, edényeket, a régi viseletet idéző ruhákat. Minden évben megnézik a tűzijátékot, amely felejthetetlen élményt jelent számukra.

Élménybeszámolók, visszaemlékezések „Nem unatkoztunk. Azt az egyet biztosan nem. Az az egy hét, amit mi, csehországi, szlovákiai és kárpátaljai gyermekek közösen a Duna-parti Esztergom városában töltöttünk a Rákóczi Szövetség szervezte anyanyelvi táborban, tele volt eseményekkel és élményekkel, amelyekre mindig szívesen visszaemlékezünk. Esztergomi tartózkodásunk alatt szerencsénk volt, mert éppen abban az időben, augusztus 17-én és 18-án rendezték meg a városban az Európa Napokat, s Józsi bácsi elintézte, hogy az érdekes eseményeknél mi is jelen lehessünk. Az első nap először a felvonulóknak integettünk egy negyed órán át, amiért cserébe egy pólót kaptunk. Azután megtekintettük az Esztergom testvérvárosaiból érkezett művészi csoportok fellépéseit a városközpontban felállított színpadon. A fellépések és a műsor mindannyiunknak nagyon tetszett. A másnapi program még érdekesebb volt. Mindjárt a reggeli után ellátogattunk a magyar nemzeti ünneppel, az augusztus 20-i Szent István nappal összefüggésben megrendezett régi kézműves mesterségek bemutatójára. Megnéztük, hogyan kovácsolták egykoron a vasat, hogyan készült régebben a papír, vagy miképpen fonták a kosarakat. A lányok, de persze nemcsak ők, megnézhették, hogyan lehet hálót fonni, s hogyan szövik a vásznat. Mindebben számunkra az volt a legnagyobb, legizgalmasabb élmény, hogy majdnem minden tevékenységet ott helyben mi is kipróbálhattunk. Egy egész délelőttön át nagyon jól szórakoztunk, és a bemutató többünknek annyira tetszett, hogy még délután is visszatértünk a kézművesekhez. Az esti órákat ismét a téren töltöttük. A szabadtéri színpadon egymást váltották a művészi csoportok, például a szomszédos Ausztriából egy fúvószenekar játszott. A legnagyobb élményt azonban a Légy jó mindhalálig című zenés darab, musical jelentette, amelyből az esztergomi iskolák tanulói adtak elő részleteket. Rendkívül szép volt, mindannyian nagyon élveztük az előadást, főleg az utolsó, Légy jó mindhalálig című dalt, amelyet a közönség együtt énekelt a színészekkel – daltól zengett az egész tér. Ugyancsak tetszett és szintén nagy sikert aratott a Maskarás Céh Hajó című előadása. Az egész darabot három gólyalábon álló színész, egy női karakter és néhány fáklyát, illetve egy fahajót hordozó önkéntes a közönségből adta elő. A darabban a gyerekeknek a két főhős végső harca, párviadala tetszett. A két gólyalábas színész egy-egy fáklyát tartott a kezében. Ezeket, illetve a petróleumba mártott gólyalábakat meggyújtották, ami igen hatásos volt, s így történt meg a végső leszámolás. A háttérként szolgáló zene is nagyon szép volt és illet a darabhoz. Táborhelyünkön, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium sporttelepén, amely az esztergomi Prímás-szigeten terül el, kitűnő lehetőségünk volt a mindennapi sportolásra, mozgásra, amit főleg a kisebbek fogadtak örömmel. Táborunk vezetői, Vasik János és Kicsindi Enikő, a Rákóczi Szövetség munka-

76

77 társai, illetve a többiek nemcsak játszottak velünk, hanem városnézésre is elvittek. Megismerkedhettünk Esztergom nevezetességeivel, elsősorban a nemzeti műemléknek számító bazilikával, amely méltóságteljesen trónol a Duna felett. Megnéztük a lebombázott Mária Valéria hidat is, s nem értettük, miért nincs még mindig felújítva, hiszen jó útként szolgálhatna a két Duna-part között. Így az embereknek nem kellene hajóval átjárniuk a másik oldalra, ha találkozni akarnak, hiszen ez eléggé körülményes. Olykor a városban is ebédeltünk, vacsoráztunk, vagy csak fagyiztunk. Úszni, fürödni sajnos csak két ízben voltunk, mert a táborvezetők szerint nem volt többre idő. Kár. Számomra még az is érdekes volt, hogy a kárpátaljaiak többsége eléggé gyengén beszélt magyarul, bár érteni értették a nyelvet. Ugyanakkor ők minden reggel templomba jártak, míg mi, többiek, csak vasárnak voltunk misén. Talán jó lett volna ezekről a dolgokról is többet beszélgetni a táborban, akárcsak Magyarországról, a magyar történelemről, kultúráról. A táborozás végén címeket, telefonszámokat cseréltünk, hogy továbbra is tarthassuk a kapcsolatot, levelezhessünk. Én is hoztam magammal két kárpátaljai címet.” Kokes Zoltán, prágai gimnazista (1998) Közreműködők a teljesség igény nélkül, a szentendrei és esztergomi táborokban: A tábor szervezői és foglalkozásvezetői: Ábrahám Gyula, Árpásy Miklós, Bajzák Viktória, Balázs György, Baráth Annamária, Beck László, Beck Mónika, Bencze László, Bódis Kornélia, Boros Anikó, Borsos Mária, Brutovsky Gabriella, Czimer Gábor, Csáky Zita, Csizmadia Gabriella, Csizmadia Mária, Dankó Aliz, Elek Erika, Fábrik Katalin, Fekete Gábor, Földes Katalin, Fülöp Veronika, Gaal Borbála, Gyurcsek Tamás, Hertelendy Anna, Hoffmann Dóra, Horváth Rita, Hriczo Ágnes, Iszlay Zsuzsa, Káplóczky Beáta, Katona Adriána, Kicsindi Enikő, Király Ágnes, Kósa Judit, Kosztolányi Éva, Kosztolányi Júlia, Kovács Bernadett, Kovácsné Bana Eszter, Kovács László, Kővári Dénes, Ludik Péter, Mécs Marianna, Mécs Miklósné, Megyesi László, Menyhárt Árpád, Nagy Éva, Nagy István, Nagy Zoltán, Nyeste Mária, Ondrusek Edit, Orbán Ildikó, Papp Andrea, Petres Sándor, Pintér Zoltán, Reiter Anikó, Rozsnyák Andrea, Salgó Gabriella, Sallai Csilla, Sallai Krisztina, Schaffer Rita, Simén András, Sipos Imréné, Szász Laura, Szoláry Henriett, Szolgay Zsolt, Tar Katalin, Tóth Lívia, Turzai Edit, Ulicsák Nándor, Vágó György, Vasik János, Vékás Anna, Vékony Mihály, Vörös Éva, Zdarova Elza Kárpátaljai szervezők és kísérő tanárok: Bilics Éva, Birosz Marika, Glagola Teréz, Lendyel József, Lendyel Júlia, Nagy Éva, Pachir Anna, Papariga Éva, Riman Gréta, Romanyuk Renáta, Schleiher Veronika, Szenek Olga

Csehországi szervezők és kísérő tanárok Becske Katalin, Blahut Erzsébet, Cséfalvi Ildikó, Csémi Tamás, Kolár Edit, Puska Mónika, Smékál Magda, Strasrybka Judit Felvidéki szervezők és kísérő tanárok Balázs Katalin, Brutovszky Gabriella, Himmler György, Lőcse Mária, Nagy Adrianna, Palcsó Attila, Papp Andrea, Prékopp Ivett, Zelinski Éva Délvidéki szervezők és kísérő tanárok Cibula Julianna, Horváth-Militicsi Csilla, Varga Mária Szentendrei segítők, támogatók Écsi Gábor, Hargitai László, Kákossy Lajos, Kiss György, Szuromi Imre Esztergomi segítők, támogatók Besey László, Deák András, Horváth István, Koditek Pál, Mécs Miklósné, Pifkó Péterné, Török József Támogatók • Budapest Főváros Önkormányzata • Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány • DÉMÁSZ • ÉMÁSZ • Építéstudományi Intézet • Esztergom Város Önkormányzata • Gyermek és Ifjúsági Alapprogram • Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Közép-Magyarországi Regionális Ifjúsági Tanácsa • Illyés Gyula Alapítvány • Illyés Közalapítvány • „HÓD” Honismereti Túraegyesület • Honvédelmi Minisztérium • Központi Ifjúsági Alap • Mocsáry Lajos Alapítvány • Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium • Nemzeti Alapítvány • Nemzeti Civil Alapprogram • Pannonhalmi Apátság • Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület

78

„Eleinte nagyon izgultam, amikor még itt sem voltam. El kellett válnom a szüleimtől. Az út nagyon jó volt. Néztem a természetet, mert egyre szebb lett, főleg Magyarországon.”

79 1.3. Bajai Anyanyelvi Tábor A bajai anyanyelvi tábor előkészítése tavasszal kezdődik, a Rákóczi Szövetség szervezői ekkor lépnek kapcsolatba a megcélzott Zombor környéki régió településeinek iskoláival. A megállapodás értelmében átlagosan 6–7 alsó tagozatos, általában a 3. és 4. osztályba járó gyermeket fogadunk egy-egy településről. Sok esetben ez egész osztályok érkezését jelenti, mert több településen ekkora magyar tanítási nyelvű osztályokkal működik az iskola. Az egy korcsoportba tartozó, 50–60 magyarul beszélő gyermek önmagában is nagy szó a résztvevők számára. A tábor folyamán a gyermekek részére olyan – az évek folyamán csak minimális mértékben módosuló – programot állítottunk össze, melyben egyensúlyban vannak az oktatási, a kulturális és a szabadidős elemek. A jobb hatásfok érdekében a kisdiákokat négy csoportba osztjuk be. Minden csoport élére egy bajai tanítónő kerül, aki egész nap a csoportjával marad – társadalmi munkában vállalva ezt a megbízatást. A csoportok az oktatási programok során mondókákat, verseket tanulnak, magyar általános iskolai olvasókönyvből gyakorolnak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt, és egy színdarabot is bemutatnak. A kulturális programelemek keretében Baja érdekességeit, nevezetességeit feltáró városnézés, a dunai hajókirándulás és a gemenci erdőben történő kisvasutazás – az ottani oktatási programokkal egybekötve – szintén felejthetetlen élményt jelent ezeknek a háború pusztította Jugoszláviában felcseperedő gyermekeknek. Csakúgy, mint a Kossuth-nóta elsajátítása, mely sajnos – s ez szinte minden évben tapasztalható – sokak számára ismeretlen a tábor kezdetén. Külön megemlítendő Figura Ede előadóművész kifejezetten ilyen korú gyermekeknek összeállított műsora, melyet a gyermekek minden évben nagy örömmel hallgatnak. A szabadidős részben – a foglalkozások mellett – közösen sportolnak, játszanak, fürdenek. Különös élményt jelent a híres bajai halászlé nagy bográcsokban történő elkészítése, illetve a tábor utolsó estéjén tartott, s kellemes szórakozást jelentő gyermekdisco.

Művelődési Központban megrendezett második anyanyelvi táborba 63 délvidéki diák és 11 kísérő tanár érkezett Bácskertesről, Bezdánból, Doroszlóról, Gombosról, Kuláról, Nemesmiliticsről és Conoplyáról, Szilágyiról, Telecskából és Zomborból. 2004. július 3–7. A Pro Iuventute Alapítvánnyal együttműködve a Szent László Általános Művelődési Központban megrendezett harmadik anyanyelvi táborba 55 délvidéki diák és 12 kísérő tanár érkezett Bezdánból, Doroszlóról, Dusnokról, Érsekcsanádról, Gombosról, Kuláról, Kupuszináról, Nemesmiliticsről és Csonoplyáról, Szilágyiból, Telecskából és Zomborból. 2005. július 2–6. A Tisza István Baráti Társasággal együttműködve a Szent László Általános Művelődési Központban megrendezett negyedik anyanyelvi táborba 52 délvidéki diák és 9 kísérő tanár érkezett Bácskertesről, Bezdánból, Doroszlóról, Gombosról, Kuláról, Nemesmiliticsről és Csonoplyáról, Szilágyiról, Telecskából és Zomborból. 2006. július 1–5. A Tisza István Baráti Társasággal együttműködve a Szent László Általános Művelődési Központban megrendezett ötödik anyanyelvi táborba 48 délvidéki diák és 8 kísérő tanár érkezett Bácskertesről, Bezdánból, Doroszlóról, Gombosról, Kuláról, Nemesmiliticsről és Csonoplyáról, Szilágyiból és Zomborból. 2007. június 30.–július 4. A Tisza István Baráti Társasággal együttműködve a Szent László Általános Művelődési Központban megrendezett hatodik anyanyelvi táborba 50 délvidéki diák és 8 kísérő tanár érkezett Bácskertesről, Bezdánból, Doroszlóról, Kuláról, Nemesmiliticsről és Csonoplyáról, Szilágyiról és Zomborból.

A tábor rövid története 2002. augusztus 5–10. A Pro Iuventute Alapítvánnyal együttműködve a Petőfi-szigeti Ifjúsági Táborban megrendezett első anyanyelvi táborba 57 délvidéki diák és 8 kísérő tanár érkezett Bácskertesről, Bezdánból, Csókából, Doroszlóról, Gombosról, Nemesmiliticsről és Csonoplyáról, Oroszlámosról, Rábéról, Szilágyiról és Zomborból.

2008. június 21–25. A Tisza István Baráti Társasággal együttműködve a Szent László Általános Művelődési Központban megrendezett hetedik anyanyelvi táborba 56 délvidéki diák és 11 kísérő tanár érkezett Bácsgyulafalváról, Bácskertesről, Bezdánból, Csonoplyáról, Doroszlóról, Gombosról, Kuláról, Nemesmiliticsről, Szilágyiról és Zomborból. Az idei évben a Palóc Társaság által meghirdetett történelmi versenyen győztes magyarkanizsai csapat 4 felső tagozatos tagja is részt vett – jutalomképpen – a táborban.

2003. június 23–27. A Pro Iuventute Alapítvánnyal együttműködve a Szent László Általános

2009. június 26.–július 1. A Tisza István Baráti Társasággal együttműködve a Szent László Általános

80

81 Művelődési Központban megrendezett nyolcadik anyanyelvi táborba 48 délvidéki diák és 7 kísérő tanár érkezett Bácsgyulafalváról, Bácskertesről, Bezdánból, Csonoplyáról, Doroszlóról, Kuláról, Nemesmiliticsről, Szilágyiról és Zomborból. A Palóc Társaság által rendezett történelmi versenyen első helyezést elért bácstopolyai csapat 3 felső tagozatos tagja is részt vett a táborban. 2010. június 26–29. A Tisza István Baráti Társasággal együttműködve a Szent László Általános Művelődési Központban megrendezett kilencedik anyanyelvi táborba 59 délvidéki diák és 9 kísérő tanár érkezett Bezdánból, Csantavérből, Doroszlóból, Gombosból, Kulából, Kupusinából, Magyarkanizsáról, Nemesmiliticsről, Szilágyiból, Telecskából és Zomborból. A felvidéki Palóc Társaság által szervezett történelmi verseny díjnyertes csapatainak tagjai idén is részt vettek a táborban. Élménybeszámolók, visszaemlékezések Klem Valéria, Hózsa-Gál Gizella, Gombárovity Katalin, Bogyó László és Kőműves Zoltán tanárok beszámolója A tábort szervező Maruzsa Zoltán közvetlen, áldozatkész munkájának eredményeként minden iskolában (Bezdánban, Doroszlón, Gomboson, Szilágyin, Zomborban) zökkenőmentesen zajlott a felkészülés. Mindannyiunk munkáját megkönnyítette az egyszerű, gyors telefonos elérhetőség. Kifogástalannak találjuk a tábor helyszínét, a bajai Petőfi-szigetet. A vízközelség, a strandolási lehetőség, a zöldövezet, a kollégiumi feltételek felülmúlták a gyermekek elvárásait. Számunkra pedig megnyugtató volt, hogy állandó kapcsolatban lehettünk diákjainkkal, a gondjukat viselhettük a szülők megnyugtatására, miközben csodálattal szemléltük a táborbéli nevelőik magas színvonalú, szeretetteljes munkáját. Élveztük hasznunkra váló szakmai tanácsaikat és tapasztalataikat. A gyermekek érdeklődését és igényeit tökéletesen kielégítő, választékos program dinamikája senkinek sem volt megterhelő, ellentétben az ételadaggal, amely véleményünk szerint a kelleténél bőségesebb volt. A tábori élet családias légkörben, gördülékenyen zajlott, köszönve rátermett, csodálatos táborvezetőinknek, akik lehetőséget adtak arra is, hogy megteremtett kapcsolatunk, együttműködésünk hosszú távú és eredményes legyen. Szívből reméljük és kívánjuk Maruzsa Zoltán és munkatársai tevékenységének további sikereit. A Rákóczi Szövetségnek hálánkat fejezzük ki ittlétünkért és reményeinket, hogy a Délvidék is védőszárnyai alá kerül.

Kovács Dániel beszámolója Engemet Kovács Dánielnek hívnak és nagyon sokat jelentett nekem ez, hogy eljöhettem ebbe a táborba. Eleinte nagyon izgultam, amikor még itt sem voltam. El kellett válnom a szüleimtől. Az út nagyon jó volt. Néztem a természetet, mert egyre szebb lett, főleg Magyarországon. Megérkeztünk. A kollégium nagyon szépnek bizonyult, mert az is, főleg Sugovica partjai. Ott sok mindent csináltunk. Játszottunk, ugráltunk, tanultunk. Előadásra is készültünk. Én nem izgultam, de azt gondolom, a miénk lett a legócskább. Most már vége mindennek, egypár program és kész. Alszunk, és megyünk másnap haza. Mikor indultunk, ideges voltam, de bezzeg most maradnék száz évig is. Nekem ez a tábor nagyon tetszett, és várom a következőt. Az oroszlánosi Barta Krisztina beszámolója 5-én, hétfőn érkeztünk a táborba. Hétfőn reggel, mikor anyukám kikísért a busz elé, sírt és nekem is könny csordult a szemembe. Én személy szerint először járok Magyarországon és határon kívül is. Mikor megérkeztünk, megkaptuk a kulcsokat. Mi öten alszunk egy szobában, Brigitta, Andrea, Beáta és Noémi, na meg én. Andrea, Noémi meg Brigitta alul. Beáta és én az emeleten alszunk. Első napon bemutatkoztunk egymásnak, és megismerkedtünk a vezetőnkkel, akit Réka tanárnőnek szólítunk. Utána elmentünk a játszótérre. Másnap megfürödtünk a Duna egyik mellékfolyójában. Szerdán reggeli után Rózsa tanárnő szólt nekem, és mentünk a bajai rádióba. Először voltam ilyen stúdióban. Kérdezték, hogyha jövőre is lesz ilyen tábor, akkor eljövünk-e? Természetesen igent mondtam. Azt is kérdezték, hogy otthon magyarul beszélünk-e. Igen. Ennyi volt a stúdióban. Mikor visszamentünk a táborba, ott az előadó teremben volt az előadás, Figura Ede énekes-verses előadása volt. Ez nagyon vicces és érdekes volt. Csütörtökön voltunk bevásárolni. Vettem két dezodort, egy nőit és egy férfit. Egy csomag színes ceruzát, egy füzetet, egy rejtvényfüzetet, és egy kis robotot a testvéremnek, négy képeslapot, anyámnak és apámnak, nagymamámnak és nagytatámnak, és a két nagynénémnek. Voltunk sétahajókázni a Dunán. Vacsorára kaptunk vacsora mellé dinnyét is. Vacsora után volt egy előadás, amin meséltünk, verseltünk. Baja nagyon szép város, de Oroszlámos nagyon hiányzik. Tábor nagyon jó volt, és ha lehet, jövőre is eljövök. Bajusz Viktor eléménybeszámolója Az én nevem Bajusz Viktor. A Rákóczi Szövetség táboráról fogok írni. Nekem az tetszett a legjobban, hogy lehetett fürdeni, tetszett a kisvasút és a hajókázás. A strandolás sok élményt hozott, és jókat lubickoltunk. A foci is nagyon tetszett, és nagyokat védtem. A sétálás is nagyon tetszett, mikor az

82

83 emlékművön mászkáltunk. A szoba nem valami szép volt, de mi nagyon igyekeztünk rendet tartani. És ezzel véget ért a fogalmazásom. Szombathelyi Endre beszámolója Nekem ez a tábor nagyon tetszik. Szerintem a foglalkozások érdekesek nagyon. Tetszett a séta a belvárosban, a fagyi, a fürdés is. Az éneklés is érdekes, a játszótér nagyon szép. Figura Ede előadása is jól megnevettetett. Akkor tetszett még a sétahajókázás. Jól ízlett a halászlé és a többi étkezés is. A könyvtár is szép volt és nagy. Juhosi Ferenc bácsi előadása érdekes volt. Én szerintem szép volt a négy nap és az ötödik is szép lesz. Szeretnék máskor is eljönni ide Bajára, a táborba. Ábrágyi Mónika beszámolója Hétfőn érkeztem Csonoplyáról, Ábrágyi Mónikának hívnak, és 9 éves vagyok. Zöld csoportban vagyok, a tanító nénim Éva néni. Nekem nagyon tetszett a fürdés, a fagyizás, tanulás és a játék. Csütörtökön hajókáztunk esőben a Sugovicán és a Dunán, pénteken vonatoztunk a Gemenci erdőben és utána mentünk játszótérre és volt gyerekdiszkó. Szombaton utaztunk haza. Új barátokat is szereztem, kár, hogy vége a tábornak. 2012-es bajai anyanyelvi tábor szakmai beszámolója A Rákóczi Szövetség 11. alkalommal szervezte meg anyanyelvi táborát Baján. A program célja a hátrányos helyzetben, a nyugat-bácskai szórványban élő magyar gyermekek nyári táboroztatása volt. A tábor előkészítése 2012. május végén indult, amikor kapcsolatba léptünk a Nyugat-Bácska magyarok lakta településeinek iskoláival. Ebben a zombori Magyar Polgári Kaszinó titkára, Cselenák Kornél is segítséget nyújtott. A táborban iskolánként 4-6 gyermeket láttunk vendégül Bácskertesről, Bezdánból, Doroszlóról, Gombosról, Nemesmiliticsről, Szilágyiról, Kuláról, Bácsgyulafalváról, valamint Zombor városából. A településekről 1-2 kísérő jött a gyermekekkel, aki végig velünk töltötték az 5 napot, és szükség esetén a szervezők munkáját segítették. A kapcsolatfelvétel és az egyeztetések eredményeképpen Baján 54 általános iskolás diák és 12 kísérő tanár vett részt a táborban. A tábor folyamán igyekeztünk a gyermekek részére olyan rendezvénysorozatot összeállítani, melyben egyensúlyban vannak a kulturális, a szabadidős és az oktatási programok. Szerencsére ennek megvalósításában semmilyen körülmény nem hátráltatott bennünket. A foglalkozásokon a jobb hatásfok érdekében a kisdiákokat négy csoportba osztottuk be. Minden csoport élére egy bajai tanítónéni került, akik napi 10 órában a csoportjukkal maradtak − vállalva az ezzel járó megterhelést. A csoportok az oktatási programok során mondókákat, verseket

tanultak, magyar általános iskolai olvasókönyvből gyakoroltak, kézműves foglalkozásokat tartottak. A kedd esti bemutatóra egy kis színdarabbal készültek, amely főleg a magyar népmesékből jól ismert történeteket dolgozott fel. A foglalkozások mellett szintén csoportokban sportoltak, játszottak. Az egyik kísérő tanárnő csoportos táncórákat tartott, amikor már az idő annyira lehűlt, hogy ki lehetett menni az épületből. Július 1-én (vasárnap), a gyermekeket a szervezők a bajai belvárosi római katolikus Plébániatemplom reggeli szentmiséjére vitték el. A kulturális műsorok között szerepelt Figura Ede előadóművész – kifejezetten ilyen korú gyermekeknek összeállított – műsora, melyet a gyermekek (és a tanító nénik is) nagy örömmel hallgattak. Ebben az évben Simon Viktor zenetanár foglalkozása is gazdagította a programot: ’48-as katonadalokat tanított a gyerekeknek, amelyet zongorával kísért. Kedden sor került a hagyományos bajai halászlé megízlelésére is, amit a kisdiákok örömmel fogadtak. A tábor zárásaként átadásra kerültek a Rákóczi Szövetség által felajánlott ajándékok: sapka, nyakba akasztó és toll, egy névre szóló emléklap. A foglalkozást vezető tanítónénik köszönetképpen egy-egy szép csokrot kaptak. Hertelendy Anna, szervező A bajai anyanyelvi tábor közreműködői voltak A tábor szervezői és foglalkozásvezetői Batízfalvi Anett, Bosnyák Imréné Éva néni, Bundság Rózsa, Földváriné Berberovics Judit, Hertelendy Anna, Hodován/Maruzsa Mária, Hortiné Nagy Réka, Keszeics Marianna, Koprivanacz Istvánné Tünde, Kovács Bernadett, Maruzsa Zoltán, Mayerné Márity Teréz, Mülbacher Imréné Marika, Nagy Zsombor, Nánási Éva, Sajti Kornélia, Simon Viktor, Tüske Gabriella, Virág Tibor Délvidéki szervezők és kísérő tanárok Ádor Andrea, Balla Ibolya, Benedek Jolán, Blazsevity Hargita, Bogyó László, Busity Valéria, Éter Bettina, Fodor István, Gombárovity Katalin, Hegedűs Erika, Hodovány Éva, Horváth Franciska, Horvát Teréz, HózsaGál Gizella, Juhász Györgyi, Kanizsai Ilona, Kiss Katalin, Klem Valéria, Kocsis Szuzanna, Kolár Ibolya, Kolecsányi Marina, Kormányos Ilona, Kovács Zoltán, Kőműves Zoltán, Körmöczi Gyöngyi, Krizsán Valéria, Lovász Márta, Marásek Magda, Mélity Mária, Mészáros Ágota, Molnár Rózsa, Pesti Erzsébet, Pribella Ágnes, Resz Antónia, Ripli-Littvay Katalin, Siklósi Bogyó Mária, Siklósi Zoltán, Smit József, Süveg Melinda, Szabó Irén, Szabó Márta, Szabó Szilvia, Szenn Lídia, Szűcs Éva, Turkál Marianna, Vencel Piroska, Wölfl Angéla, Zárity-Pósity Ibolya, Zsigó Péter

84

85

A bajai anyanyelvi tábor eddigi támogatói voltak: • Illyés Közalapítvány • Konrad Adenauer Alapítvány • NCA Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma • Tisza István Baráti Társaság

Középiskolás rendezvények 1. Történelmi vetélkedők 1.1. Gloria Victis A Gloria Victis a Rákóczi Szövetség egyik legfontosabb és legrégebbi, de ezzel együtt egyik legösszetettebb rendezvénye. Bár jelen írásban a középiskolás rendezvényekhez sorolták be, azonban tudni kell, hogy a több napos programokon általában főiskolások is nagy számban vettek részt. A program alapvetően az 1956-os forradalom emléke köré csoportosul, ezért a többnapos rendezvénynek október 23-a a csúcspontja. Az emlékezetekben méltán felidézett, az elnyomó kommunista rezsim ellen harcoló ifjúság kiváló példát állít a ma fiatalságának arról, hogyan lehet összefogni és küzdeni egy közös cél érdekében. Ami az ‚56-osoknak a szabadság volt, az a mai fiatalok számára az összetartozás és identitás megőrzése lehet. Ilyen elgondolással 1993 óta minden évben határon túli és anyaországi fiatalok ezrei vesznek részt a három napos rendezvény valamely mozzanatában. A Gloria Victis alapvetően három részre tagolódik: – Az 1956-os ünnepségsorozat A rendezvény nem is kezdődhetne máshol, mint a Műegyetemen. Az 1956-os események október 22-én este az egyetemisták gyűlésével, valamint a lengyel szimpátiatüntetéssel és fáklyás felvonulással indúlt el. A „Műegyetem 1956” alapítvánnyal, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen megszervezett ünnepségen nemcsak az anyaországi, hanem a határon túli diákképviselők is lehetőséget kaptak a felszólaláshoz. A rendezvényt minden évben jeles közéleti személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel és így közösen rótták le a jelenlevők kegyeletüket az ‚56-os mártírok emléktáblája előtt. Ezt követte

a késő délutáni fáklyás felvonulás, amely az egyetemisták útvonala mentén a Műegyetemtől a Bem térig tartott. A másnapi Bem téri megemlékezések szintén lehetőséget biztosítottak arra, hogy a fiatalok képviselői a forradalmárok helyén állva beszédeikkel ismét meggyőzzék az összegyűlt tömeget felelősségvállalásukról, összetartozásukról és egymással szembeni szolidaritásukról. Az ünnepség hagyományosan esti hangversennyel zárult. – Ifjúsági találkozó A Rákóczi Szövetség a Gloria Victis rendezvény keretében évente több mint ötszáz határon túli fiatal részére rendezte meg az ifjúsági találkozóját. Az ‚56os rendezvényeken kívül ismerkedő est, filmvetítés, előadások, városnézés, múzeumlátogatások és ifjúsági kerekasztal-beszélgetések tarkították a diákság programját, amelyek által a jelenlévők elmélyíthették kapcsolataikat, valamint tudomást szerezhettek más régióban, de ugyancsak kisebbségben élő társaik társadalmi helyzetéről, térségeiknek problémáiról. Ezek mellett, a program további kitűzött céljai révén a fiatalok ismereteket szerezhettek történelmi, kulturális, társadalmi, Európai Uniós, illetve a kisebbségi jogok témakörökből. A felsoroltakhoz csatlakoztak az 1956-os szabadságharc által közvetített értékek is, amelyeknek nemcsak megismerésére, de gyakorlására is lehetőséget biztosítottak a szervezők. – Középiskolás történelmi vetélkedő A történelmi vetélkedő első alkalommal 1996-ban került megrendezésre Tatabányán a Rákóczi Szövetség helyi szervezete által. A következő évben már Budapesten, a Műegyetem épületében szervezték meg, amelyre a Kárpát-medence magyar középiskolái mind meghívást kaptak. Az első forduló rendszerint a középiskolák otthonában zajlott, amikor is az előre meghatározott történelmi témát, − amely általában az aktuális évhez valamilyen módon mindig kapcsolódott − egy esszé formájában kellett kifejteniük a háromtagú csapatokba tömörülő gyerekeknek. A legjobb 60 dolgozat szerzőit a második forduló lebonyolítására minden évben október 22-én látta vendégül a Budapesti Műszaki Egyetem. Ekkor már szóban, majd írásban is bizonyítaniuk kellett tudásukat a diákoknak, mindezek után pedig részt vettek a már bemutatott, 1956-os emlékünnepségeken. A 10 legjobban teljesítő csapat részére már 23-án rendezték meg a döntőt. A tét mindig nagy, hiszen a Szövetség az első öt csapatot mindig értékes jutalomkirándulásban részesítette, amelynek célállomása eddig valamelyik Lajtán túli vagy horvátországi történelmi nevezetesség volt.

86

87

A háromnapos találkozóra valamennyi szomszédos országból érkeztek magyar középiskolások és egyetemisták. 2013ban összesen 1311 Kárpát-medencei magyar fiatal vett részt a találkozón: köztük 551 egyetemista és 680 középiskolás.

88

89

A rendezvény története 1993 Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére első alkalommal nagyszabású ifjúsági ünnepséget rendeztek a „Műegyetem 1956” Alapítvány és a Rákóczi Szövetség szervezésében a Műegyetemen. A két szervezet hitvallása szerint 1956-ot, az évszázad legnagyobb magyar teljesítményét az ifjúság adta a világnak, melyet a nemzettudat organikus részévé téve szeretnének a mai magyar ifjúság közkincsévé, de egyúttal a közép-európai népek szolidaritásának forrásává is emelni, ezért meghívták a határon túl élő magyar és a szomszédos népek ifjúságának képviselőit is. Az október 22-i emlékünnepségen négy-ötezren, főként diákok, vettek részt, közülük legalább ezerötszázan a Felvidékről és Erdélyből jöttek, de szép számmal érkeztek Kárpátaljáról is, továbbá a Délvidékről, Horvátországból és Szlovéniából. Az ünnepségen a kormány képviseletében Für Lajos honvédelmi, Latorcai János ipari és kereskedelmi, Surján László népjóléti és Szabó Iván pénzügyminiszter jelent meg. Az 1956-os eseményekre Szabó Iván és Mécs Imre országgyűlési képviselő – mindketten egykori műegyetemi hallgatók – emlékezett vissza, majd Rubovszky Péter történész tartott rövid elemző értékelést. A Műegyetemen történtekre Halzl József, akkor ötödéves gépészmérnök hallgató egykorú naplója alapján tekintettek vissza. Az ünnepség záróakkordjaként a hazai, határon túli magyar és nem magyar fiatalok egy-egy képviselője szólt 1956 ma is érvényes tanulságairól. Ezt követően az ünneplő közönség a Műegyetem rakpart – Szent Gellért tér – Bartók Béla út – Móricz Zsigmond körtér – Villányi út vonalon fáklyás menetben a Szent Imre Római Katolikus templomhoz vonult. Útközben, a Móricz Zsigmond körtéren megkoszorúzták a Magyar Demokrata Fórum által felállított ’56-os emléktáblát. A templomban a történeti egyházak ökumenikus köszöntői után Mindszenty József hercegprímás – a múlt rendszerben szándékosan torzított és gyalázott – 1956-os beszédéből hangzottak el részletek Bánffy György színművész előadásában, majd a Baár-Madas Gimnázium énekkara, Almássy László orgonaművész, végezetül Csűri Lajos fiatal kárpátaljai hegedűművész előadása következett. Másnap, október 23-án a határon túli magyar fiatalok számára a Műegyetem Auditórium Maximum termében Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnökének köszöntőjét követően Surján László népjóléti miniszter idézte fel egykori emlékeit, és foglalta össze 1956 ma is érvényes tanulságait. Este a Kereszténydemokrata Néppárt székházában zenés összejövetelt szerveztek.

Október 24-én a Zugligeti Szent Család templomban Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője celebrált ifjúsági és diák misét. A templomkertben tartott szeretetvendégségen Halzl József október 23-a ürügyén a kockázatvállalási készségről beszélt, kiemelve a szülőföldön maradás fontosságát. 1994 Október 22-én második alkalommal tartottak nagyszabású ifjúsági emlékünnepséget, melyre mintegy kétezer határon túli fiatal jött el. A műegyetemi ünnepség keretében – melyen a határon túli magyar fiatalok képviselője is felszólalt – avatták fel a Budapesti Műszaki Egyetem hat, a forradalom alatt hősi halált halt hallgatója emlékét megörökítő emléktáblát. Ezt követte a történelmi események útvonalán haladó fáklyás felvonulás a Bem szoborhoz, ahol Horváth Gyula színművész szavalata után koszorúzási ünnepséget rendeztek. Az emlékünnepség a Szent István Bazilikában tartott orgonahangversennyel és a Budapesti Tanárképző Főiskola kórusának előadásával zárult, melyet megelőzően Bitskey Tibor szavalta el Petőfi Sándor Magyar vagyok című költeményét. Másnap Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője a Zugligeti Plébániatemplomban ünnepi szentmisét, Bencze Márton unitárius püspök-helyettes és Németh Géza református lelkipásztor az Unitárius Templomban protestáns istentiszteletet celebrált. 1995 Az ünnepségsorozatot október 21-én este Halzl József nyitotta meg. Másnap délelőtt, a szentmisét és istentiszteletet követően a diákok a Magyar Nemzeti Múzeumot látogatták meg, minek során a Szent Koronát is megtekintették. A műegyetemi ünnepségen, melyre a Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és a Délvidékről közel kétezer diák érkezett, a határon túli magyar ifjúsági szervezetek képviselői is emlékbeszédet mondtak. A Bem szobornál magyar politikai pártok vezető személyiségei mellett számos határon túli ifjúsági szervezet is elhelyezte az emlékezés koszorúit. A Várba történő fáklyás felvonulás után a Szentháromság téren felavatták a hajdani műegyetemi diákszálló falán elhelyezett emléktáblát, melynél Katona Tamás történész, az I. kerület polgármestere mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség a Mátyás templomban zárult. Október 23-án délelőtt a Műszaki Egyetemen mintegy 20 ifjúsági szervezet részvételével tartott találkozó keretében lefektették a Kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezetek közti szorosabb, formális és informális együttműködés alapjait, valamint megjelölték a tartalmi célkitűzéseket, egyúttal megbeszélték a következő évre vonatkozó konkrét feladatokat.

90

91

1996 Az immár hagyományossá váló és lassan végleges formát öltő október 22-i műegyetemi emlékünnepségen a Szkéné Színház és a Műegyetemi Zenekar is fellépett. Bíró Péter rektor ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a Műegyetem volt a 40 évvel ezelőtti forradalom bölcsője, ’56 Pilvax kávéháza. A Bem téren Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke emlékeztetett az akkor békésnek indult diákfelvonulásra, amely erőt, s nem erőszakot kívánt mutatni. Ezt követően mintegy negyven politikai, ifjúsági és társadalmi szervezet helyezte el az emlékezés koszorúját. Végül fáklyás menetben a Várba vonultak, majd a Mátyás templomban részt vettek az 56-os emlékmisén, amelyen megszentelték a Széni téri forradalmárok emlékzászlóját. A hivatalos program mellett a hétszázötven-nyolcszáz meghívott fiatal a Nemzeti Múzeumban megtekinthette a Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából rendezett millecentenáriumi kiállítást is. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc 40. évfordulójára tekintettel az ünnepségsorozat kibővült egy 1956 témakörében meghirdetett történelmi vetélkedővel, valamint a forradalom ihlette versek gyűjteményéből rendezett szavalóversennyel. A történelmi vetélkedőt a Rákóczi Szövetség Tatabányai Szervezete kezdeményezte és szervezte, melyen nagy számban vettek részt magyarországi és felvidéki középiskolák csapatai. Összesen 168 csapat jelentkezett a felhívásra, a beküldött feladatlapok kiértékelését követően 33 csapat – 1 erdélyi, 1 délvidéki, 15 felvidéki, 1 kárpátaljai és 15 magyarországi – kapott meghívást a középdöntőbe. A döntőt, melynek zsűrijében – mások mellett – az elnöki tisztséget ellátó Kósa László és Mórocz Károly foglalt helyet, október 20-án rendezték meg Tatabányán. Az első helyezett Érsekújvári Magyar Tannyelvű Gimnázium csapata – a MÜTF Alapítvány legjobb határon túli csapatnak járó különdíja mellett – egy háromnapos balatoni, míg a második Leőwey Klára Gimnázium – a városi önkormányzat legjobb hazai csapatnak felajánlott különdíját elnyerve – és a harmadik Gervay Mihály Postai és Gazdasági Szakközépiskola csapata egy felvidéki jutalomutazáson vehetett részt. Wéber Éva Zsófia pécsi diák a legfelkészültebb versenyzőnek járó Alfadat Press különdíjban részesült. A Magyar Írószövetség védnöksége mellett rendezték meg október 21-én a szavalóverseny középdöntőjét a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban és a Kodolányi János Intézetben, melyen több mint száz oktatási intézmény helyi selejtezőn győztes diákja vett részt. A felhívásra csaknem 800 középiskolás diák jelentkezett, közülük 150-en a Délvidékről, Erdélyből, a Felvidékről és Kárpátaljáról. A

Műegyetem dísztermében másnap megtartott döntőbe 24-en – közülük heten a szomszédos országokból – jutottak. Végül Zámbori Soma, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákja végzett az első helyen, második helyezett Lépes Anikó, a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja, míg harmadik helyezést a kárpátaljai Varga Melinda ért el, aki a Bereg-vidéki Magyar Kulturális Szövetség képviseletében indult a versenyen. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke a zsűri elnökeként értékes díjakat adott át a győzteseknek. 1997 Az október 22-i ünnepély a hagyományoknak megfelelően – a forradalmat elindító műegyetemi diáknagygyűlés évfordulóján – a Műegyetemen kezdődött, ahol Kollár Lajos, a „Műegyetem 1956” Alapítvány elnöke mondott ünnepi beszédet. A hallgatók nevében Mészáros Gábor emlékezett azokra, „akik fel merték emelni a szabadság zászlaját.” A Rákóczi Szövetség által a szomszédos országokból meghívott fiatalok képviselői is méltatták 1956 jelentőségét. Ezt követően a történelmi útvonalon az ezer főt meghaladó közönség fáklyákkal és zászlókkal a Bem szoborhoz vonult, ahol Horváth Sándor színművész, a Rákóczi Szövetség választmányának tagja elszavalta a Szózatot és Fáy Ferenc Missa Hungarica című, 1956-ra emlékező versét. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke visszatekintett a Szövetség által kezdeményezett ünnepségek történetére, vázolta a kezdeményezés célját, és kifejtette 1956 mai üzenetét. II. Rákóczi Ferenc szavait idézve elsősorban a mindenkire kiterjedő erkölcsi megújulást, a széles körű összefogást, a viszálykodások megszüntetését hangsúlyozta, egyúttal hangot adott azon reményének, miszerint 1956 valódi értékének megfelelően épül be a nemzettudatba. Sógor Csaba erdélyi református lelkész, a Magyarok Világszövetsége Világifjúsági Fórumának elnöke a mai ifjúság szemszögéből idézte fel és értékelte 1956 emlékét. Az ünnepség koszorúzással záródott, amelyen részt vettek a Kárpát-medencei magyar főiskolai ifjúsági szervezetek, a Rákóczi Szövetséggel együttműködő magyarországi ifjúsági szervezetek, a Műegyetem ifjúsága, azok a magyarországi és határon túli magyar középiskolák – amelyek bejutottak a történelmi vetélkedő középdöntőjébe – valamint egyes magyarországi parlamenti pártok. Az ünnepséget ismerkedési est követte, ahol a határon túli magyar főiskolai szervezetek és a magyarországi ifjúsági szervezetek képviselői találkoztak egymással. Ebben az évben Hontalanság évei címen a felvidéki magyarság 50 évvel ezelőtti, a kollektív bűnösség elvének érvényesítésével megvalósított jogfosztásával, deportálásával és a lakosságcserével foglalkozó egyéni pályázatot hirdetett meg a Rákóczi Szövetség. Minden középiskolás diáknak családtagjai vagy ismerősei személyes élménye alapján kellett feldolgoznia a megadott témát.

92

93 Október 23-án hirdetett eredményt a zsűri, amelyen a beérkezett 42 írásmű közül a legjobbakat jutalomban részesítette. A csapatvetélkedő téma-meghatározása ugyanezen elképzelés jegyében fogant, azonban időkerete a középkori magyar királyság bukásáig tolódott ki. A felvidéki magyarság történelme a mohácsi vésztől napjainkig címen a Kárpát-medencei egészében meghirdetett történelmi vetélkedőre több mint 60 csapat nevezett be, főként Magyarországról és a Felvidékről. Az október 22-i középdöntőből 12 csapat került a másnapi döntőbe, közülük 8 csapat a Felvidékről, 4 csapat Magyarországról. A zsűri elnöke Vígh Károly történész, a Rákóczi Szövetség alelnöke, tagjai Jeszenszky Géza történész, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke, Hegyi László, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Molnár Imre történész, a Rákóczi Szövetség alelnöke és Szarka László történész, kuratóriumi tag volt. A szóbeli vetélkedő műsorvezetője Scherer Zsolt volt. 1998 Az október 22-i hagyományos műegyetemi emlékünnepély, miként a fáklyás felvonulás is, ez évtől vált a hivatalos állami protokoll részévé. Részt vett az ünnepségen, emlékbeszédet mondott, majd a hősi halált halt műegyetemi hallgatók emléktáblájánál koszorú elhelyezésével rótta le kegyeletét Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor magyar és az ekkor Magyarországon tartózkodó Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök, valamint Pokorni Zoltán oktatási miniszter. Jerzy Buzek méltatta 1956 világtörténelmi jelentőségét és azt a hatást, amit a forradalom a lengyel társadalomban kiváltott. Bánffy György egy rövid szavalattal, Sinkovits Imre a Szózat elszavalásával, a műegyetemi szimfonikus zenekar pedig Beethoven Egmont nyitányának hagyományos előadásával járult hozzá az ünnepség méltóságához. Záró aktusként egy-egy, a Rákóczi Szövetség által felkért felvidéki, erdélyi román és erdélyi magyar, valamint vajdasági magyar fiatal osztotta meg gondolatait 56-ról. Ezt követően a közönség fáklyákkal a Bem szoborhoz vonult, ahol Halzl József rövid köszöntője és Tolcsvay Béla énekszáma után Németh Zsolt, a Fidesz – Magyar Polgári Párt alelnöke mondott ünnepi beszédet. Bitskey Tibor szavalatát követően Balás Piri László elevenítette fel 56-os emlékeit, majd egy diák a kárpátaljai magyar főiskolások üdvözletét tolmácsolta. Ezután a magyar parlamenti pártok képviselői, továbbá Duray Miklós, a Magyar Koalíció tiszteletbeli elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviselője, a Magyarok Világszövetsége részéről Sógor Csaba, a Magyar Ifjak Világfóruma elnöke, valamint a magyarországi és a határon túli ifjúsági szövetségek képviselői, a Rákóczi Szövetséggel évek óta kapcsolatban álló

magyarországi középiskolák küldöttsége, különböző 56-os szervezetek, végül a határon túli magyarság támogatására létrejött magyarországi társadalmi szervezetek, az Erdélyi Szövetség, a Hunyadi Szövetség, a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség vezetői helyezték el koszorúikat. Este a Műegyetemen a szlovákiai Kor-Zár együttes adott hangversenyt a diákoknak magyar költők megzenesített verseiből. Az ez évi középiskolás történelmi vetélkedőt az 1848-as forradalom 150. évfordulójára tekintettel e témakörben hirdették meg úgy a csapatok, mit az egyéni pályázók számára. Az utóbbi esetben oly módon, hogy bizonyos szempontok alapján kellett az 1848-as és 1956-os eseményeket összehasonlítani. A szóbeli döntő zsűrijében elnökként Katona Tamás történész, továbbá Gavlik István (Kossuth Szövetség), Kedves Gyula történész-muzeológus (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Molnár Imre történész, Nagy Kálmán nyugalmazott huszárezredes és Tamás Edit történész (Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma), valamint a titkári feladatokat ellátó Simon Attila középiskolai tanár foglalt helyet. A műsorvezető Sunyovszky Szilvia volt, a korabeli dallamokat a Jánosi-együttes (Jánosi András, Túri András, Pálfi Zsolt) szólaltatta meg. A vetélkedőt Török Sándor néptáncos és Szász Péter, a Mátyásföldi Lovas Egylet tagja tette színesebbé. Október 23-án délután a Rákóczi Szövetség fogadást adott a diákcsoportokat felkészítő tanárok számára, melyen elhatározták, hogy a történelmi vetélkedők hagyományát folytatják és a hatékonyabb szervezés előmozdítása végett az Oktatásügyi- és Ifjúságszervező Csoport munkájába bekapcsolódnak az egyes régiókat képviselő tanárok is. 1999 Az október 22-i emlékünnepélyt, amely az előző év óta immáron az állami ünnepségsorozat részét képezi, jelenlétével megtisztelte Pokorni Zoltán oktatási és az ünnepi beszédet mondó Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter. Az ünnepségen nyolcszázötven vendég vett részt a szomszédos országokból, amihez még azok a diákcsoportok járultak, amelyek csak erre a napra érkeztek Magyarországról és a Felvidékről. Az ünnepség ebben az évben is a szomszédos országokból érkező diákcsoportok képviselőinek rövid felszólalásával végződött. Az ünneplők ezt követően fáklyás menetben a Bem szoborhoz vonultak, ahol rövid kulturális program után a parlamenti pártok, a hazai és határon túli ifjúsági szervezetek, társadalmi szervezetek, magyarországi és határon túli középiskolák koszorúztak. A határon túli ifjúság nevében Szabó Ödön, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség elnöke mondott ünnepi beszédet. Október 23-án a Rákóczi Szövetség az Országos Gyermek- és Ifjúsági

94

95 Parlamenttel együttműködve ifjúsági konferenciát szervezett a Műegyetemen. A konferencia keretében Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke tartott előadást, majd pedig ifjúságpolitikai alapítványi és kommunikációs fórumon a témában érintett legfontosabb állami és civil szervezetek képviselői beszéltek tevékenységükről, a határon túli magyar ifjúság érdekében végzett munkájukról. A rendezvény a magyarországi és a határon túli ifjúsági szervezetek vezetői számára adott fogadással zárult. Az egyéni pályázatot 1956-os témakörben írták ki, amelyre 40 komoly egyéni kutatómunkára épülő dolgozat érkezett be. A bíráló grémium tagjai Balás Piri László, Fónay Jenő, Kasánszky Gergely, Kecskés Mária és Molnár Imre voltak, a titkári teendők ellátását Nagy Zsombor vállalta. A zsűri döntése értelmében Sándor Tamás, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium diákja végzett az első helyen, míg a határon túlról Erdei Árpád szilágysomlyói diák bizonyult a legjobbnak. A középiskolás történelmi vetélkedő témája ebben az évben az Osztrák-Magyar Monarchia részvétele az I. világháborúban, a történelmi Magyarország felbomlásának folyamata, a forradalmak kora és a trianoni békediktátum (1914– 1920) volt. A majdnem 300 pályázatot benyújtó csapat közül 60 – köztük 9 erdélyi, 7 felvidéki, 3 kárpátaljai és egy délvidéki – jutott be a középdöntőbe. A döntő zsűrijében mint elnök Katona Tamás történész, valamint Balla Tibor hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Romsics Ignác történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Szarka László történész, Vígh Károly történész (Rákóczi Szövetség alelnöke) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A műsorvezető Scherer Zsolt volt, a katonadalokat a Jánosi-együttes (Jánosi András, Túri András, Pálfi Zsolt) és Berecz András énekes szólaltatta meg. A versenyeket szervező Oktatási- és Ifjúságszervezési Csoport a kísérő tanárok számára fogadást adott, ahol a további együttműködés kérdéseiről is tárgyaltak. 2000 Az október 22-i Műegyetemi ünnepséget – melyen mintegy ezerháromszáz, túlnyomó többségében határon túlról érkezett fiatal vett részt – díszvendégként megtisztelte Mádl Ferenc köztársasági elnök. Az ünnepi beszédet Pokorni Zoltán oktatási miniszter mondta, míg a határon túli fiatalok nevében Diósi Viola délvidéki diák emlékezett 1956-ra. A műegyetemi ünnepség után a hagyományos fáklyás felvonulása következett a Bem térre, ahol a magyarországi és határon túli politikai pártok, magyar ifjúsági szervezetek és iskolák, valamint a magyarországi civil szervezetek képviselői koszorúztak. Fellépett a Városmajori Gimnázium Angelika leánykara, Vass Levente erdélyi diák ünnepi beszéde után Telekes Péter felvidéki diák olvasott fel részleteket Albert Camus A magyarok vére című művéből.

A rendezvénysorozat új eleme volt az elsősorban főiskolások és egyetemisták részére megrendezett Köztársaság-napi Fesztivál, melynek társszervezője az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament (OGYIP) volt. A fesztivál a történelmi visszatekintés mellett a kortárs művészeteket és szellemi irányzatokat, a társadalmi-gazdasági változásokat bemutató előadásokkal várta az érdeklődőket. Az előadók között szerepelt Szabó Tibor (Határon Túli Magyarok Hivatala), Józsa László (Vajdasági Magyar Szövetség), Szabó László (Ifjúsági és Sportminisztérium), Ríz Ádám (Oktatási Minisztérium), valamint Lázár Ervin író, Tőkéczki László történész és Lengyel László közgazdász-politológus. A fesztiválhoz kötődött az a futball-torna is, amelyen a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Márton Áron Szakkollégium mellett valamennyi nemzetrész (Délvidék, Erdély, Felvidék, Kárpátalja) csapata indult. A Rákóczi Kupát kiélezett küzdelem után a Márton Áron Szakkollégium válogatottja nyerte Kárpátalja és Erdély előtt. Az este folyamán a Rákóczi Szövetség és az OGYIP a Műegyetemen fogadást adott a határon túli diákszervezetek és a magyarországi ifjúsági szervezetek vezetői részére. A fogadáson megjelent és pohárköszöntőt mondott Halzl József és az Ifjúsági és Sportminisztérium képviseletében Szabó László helyettes államtitkár. Az ez évi egyéni pályázatot Élő múltunk 56 címmel írta ki a Rákóczi Szövetség, melynek értelmében riportot kellett készíteni egy 1956-os eseményekben részt vevő személlyel. A benyújtott pályaművek közül a Csapody Tamás (ELTE Trefort Gyakorló Gimnázium), Kontúr István Budapesti Műszaki Egyetem) és Rubovszky Péter (Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium) történészekből álló zsűri döntése értelmében az első helyen Törőcsik Tamás szolnoki (Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakképző Iskola), a második helyen Zalai Péter budapesti (Szent István Gimnázium), a harmadik helyen Lehrmann György péceli (Bókay László Humán Két Tannyelvű Gimnázium és Középiskola) diák végzett. A csapatvetélkedő számára megjelölt témakör a Millennium évében nem lehetett más, mint a keresztény magyar állam megszületése. A felhívás Géza fejedelem uralkodásának kezdetétől Szent László haláláig foglalta magában a korai Árpád-kor történetét. A vetélkedő iránt mindent eddigit meghaladó érdeklődés mutatkozott, összesen 1400 csapat jelentkezett a Kárpát-medence különböző országaiból, majd az írásbeli teszt alapján (rendhagyó módon) a legjobb 111 – köztük 3 délvidéki, 22 erdélyi, 10 felvidéki és 3 kárpátaljai – csapat kapott meghívást az írásbeli középdöntőbe. A döntő zsűrijében Balás Piri László, Négyesi Lajos hadtörténész (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem), Thoroczkay Gábor történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Vígh Károly történész (Rákóczi Szövetség alelnöke) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A vetélkedő moderátora Kosaras Péter Ákos volt.

96

97 Jutalomképpen a vetélkedő első három csapata a következő évben egy felvidéki vártúrán, a negyedik és ötödik csapat, valamint az egyéni pályázat első három helyezettje egy hasonló magyarországi utazáson vehetett részt. A Rákóczi Szövetség a vetélkedő felkészítő tanárai részére a Magyar Kultúra Alapítvány központjában, a Várban fogadást adott, amit a Magyar Borok Házában borkóstolással fűszerezett látogatás egészített ki. 2001 A Műegyetemen tartott október 22-i ünnepségen, melyen ezerötszáz diák vett részt Magyarországról és a szomszédos országokból, Pálinkás József oktatási miniszter mondott ünnepi beszédet, majd a határon túli magyar ifjúság egy képviselőjeként a Marosvásárhelyi Diákszövetség elnöke, Enyedi Lajos szólalt fel. A fáklyás felvonulás után – amelyen több határon túli iskola testületileg transzparensekkel vett részt – koszorúzási ünnepséget tartottak a Bem szobornál, melyen a határon túli magyar ifjúság nevében az ünnepi köszöntőt Őri Péter, a Szlovákiai Magyar Ifjúsági Közösség elnöke mondta. Este a Műegyetemen a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok adtak komolyzenei hangversenyt a diákok részére. Az egyetemisták és főiskolások október 22-én a Sacra Corona történelmi játékfilmet tekintették meg, melyre a főszereplőkkel együtt eljött Koltay Gábor rendező is. Másnap az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamenttel közösen rendezett fesztiválon Gál Kinga (Határon Túli Magyarok Hivatala) és Halzl József tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a státustörvényről, majd Tőkéczki László történész elemezte az 1956-os forradalmat. Az egyéni pályázatot ebben az évben Parázs a hamu alatt (A forradalom utórezgései 1956. novembere és 1957. márciusa között), illetve A magyar nép lóg most a fákon (Megtorlások a forradalom után) címen írták ki. A benyújtott pályamunkák közül a tavalyival azonos összetételű zsűri Puchert Dóra (Kazinczy Ferenc Szakközépiskola, Komló) dolgozatát ítélte a legjobbnak. A történelmi csapatvetélkedő témája az 1932 és 1945 közti, két totalitárius rendszer fenyegetettségében és a kisantant országai által beszorított, egyre szűkülő mozgástérrel rendelkező Magyarország történelmét ölelte fel. A zsűriben elnökként Salamon Konrád főiskolai tanár (Eötvös Loránd Tudományegyetem), valamint Varga Ákos középiskola tanár (ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium), Vígh Károly történész (Rákóczi Szövetség alelnöke) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. Az első három csapat délvidéki jutalomutazásban részesült a következő évben. Ennek során megtekintették Eszék, Szabadka, Újvidék és Zenta óvárosát, valamint a péterváradi erődöt, Savoyai Jenő vadászkastélyát és a Kopácsi Rét Természetvédelmi Parkot.

2002 Az október 22-i műegyetemi ünnepség, melyen több mint ezer diák vett részt, a hagyományoknak megfelelően az egyetem aulájában kezdődött, amelyen köszöntőt Boross Péter volt miniszterelnök, ünnepi beszédet Kovács Kálmán informatikai miniszter mondott. A határon túli magyar fiatalok nevében Majláth Béla, a Vajdasági Ifjúsági Tanács elnöke mondott beszédet. A fáklyás felvonulást követően a Bem téri ünnepségen Pomogáts Béla, a Rákóczi Szövetség Alapítványának kurátora és a határon túli magyar ifjúság nevében Bakk Jutas, a Temesvári Magyar Diákszervezet elnöke emlékezett. Közreműködött a miskolci Lévay József Református Gimnázium kórusa, Márai Sándor Mennyből az angyal című versét Fehér László beregszászi kisdiák szavalta el. Koszorúztak egyes magyarországi pártok és határon túli politikai szervezetek, valamint a magyarországi társadalmi szervezetek és ifjúsági szervezetek, továbbá a határon túli magyar középiskolák és diákszervezetek. Október 22-én délelőtt az egyetemisták és főiskolások a Magyar Nemzeti Múzeum állandó tárlatait tekintették meg. Másnap fórumot rendeztek számukra a Műegyetemen, melyen Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnöke és Halzl József tartott előadást. Az 1956 és következményei történetét feldolgozó egyéni pályázaton az immáron évek óta változatlan összetételű zsűri ez évben – sorrendben – Szabó Tünde jászberényi, Máté András budapesti és Kolumbán Katalin sepsiszentgyörgyi diák dolgozatát ítélte a legjobbnak. A történelmi vetélkedő témáját a Rákóczi-szabadságharc kezdetének következő évben esedékes 300. évfordulójára figyelemmel az ezt megelőző korszaknak szentelték, miáltal a középkori magyar királyság bukása után három részre szakadt ország majd másfél évszázados történelmének ismeretéről kellett számot adni. A mohácsi vésztől a vasvári békéig címen meghirdetett vetélkedőre közel 800 csapat jelentkezett, melyből a bejutott 60 helyett ténylegesen 58 csapat – köztük 3 délvidéki, 3 erdélyi, 6 felvidéki és 2 kárpátaljai – érkezett meg a középdöntőre. A döntő zsűrijében az elnöki tisztséget betöltő Pálffy Géza történész (MTA Történettudományi Intézet), valamint Hausner Gábor hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Mészáros Kálmán hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Papp Sándor történész (Szegedi Tudományegyetem), Vígh Károly történész (Rákóczi Szövetség alelnöke) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A műsorvezető Kosaras Péter Ákos volt. Az ez évi vetélkedő első hat, illetve az első három egyéni pályázó, továbbá a 2001. évi vetélkedő negyedik és ötödik helyezett csapata egy – a következő évben megvalósuló – felvidéki jutalomutazáson vett részt. Ennek során a

98

99 Mezőkövesd – Zsóri fürdő – Felsővadász – Vizsoly – Sárospatak – Sátoraljaújhely – Borsi – Kassa – Podolin – Késmárk – Lőcse – Szepesgörgő – Igló – Jászó – Szárdellő völgy – Krasznahorka – Rozsnyó – Fülek – Somoskőújfalú útvonalon szinte valamennyi magyar vonatkozású emlékhelyet, várat, templomot és egyéb nevezetességet felkerestek.

nész (Eszterházy Károly Főiskola, Eger), illetve Mészáros Kálmán hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Ságvári György muzeológus (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Vígh Károly történész (Rákóczi Szövetség alelnöke) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A műsorvezető Kosaras Péter Ákos volt. A vetélkedő első öt csapata a következő évben egy kárpátaljai jutalomutazáson vehetett részt.

2003 2004 Az október 22-i műegyetemi megemlékezésen az ünnepi beszédet Kovács Kálmán informatikai miniszter mondta, a határon túli magyar ifjúság képviseletében Seres Zoltán, a Marosvásárhelyi Diákszövetség elnöke mondott köszöntőt. Ezt követően a résztvevők fáklyákkal a Bem szoborhoz vonultak, ahol koszorúzási ünnepségen vettek részt. Koszorúztak a magyar parlamenti pártok, társadalmi és ifjúsági szervezetek, beleértve a határon túli szervezeteket is. Az ünnepségen közreműködött a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Általános Iskola kórusa és Varga Lívia fiatal lévai színművésznő. Az ünnepi beszédet Nagy Gáspár író mondta, a határon túli magyarság nevében köszöntőt mondott Szakszon Norbert, a Pozsonyi Diákhálózat elnöke. Este a Műegyetem Dísztermében a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok adtak nagysikerű hangversenyt. A főiskolások és egyetemisták október 22-én délelőtt Ordódy György, a Duna TV munkatársa közreműködésével 1956-os filmeket néztek meg. Másnap a kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját, különös tekintettel az oktatásügyre, Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke ismertette előadásában, a vajdasági magyarság helyzetét Józsa László vázolta, míg Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az erdélyi magyarság kérdéseit taglalta egy székelyföldi magyar polgármester szempontjából. A rendezvénysorozat záró programja a Márton Áron Szakkollégiumban tartott zenés táncmulatság volt. Az egyéni pályázatot illetően ez évben 1956 egyik tanújával interjút vagy a forradalom sajtójából összeállítást kellett készíteni. A zsűri a beérkezett pályamunkát alapján – sorrendben – Mátó Zsolt (Dunaújváros), Törtei Renáta (Budapest) és Demeter Ágota-Dorottya (Marosvásárhely) diákok felkészültségét találta a legkiemelkedőbbnek. A csapatvetélkedőt a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára tekintettel II. Rákóczi Ferenc és kora, Magyarország története a vasvári békétől a szatmári békéig (1664–1711) és a kuruc emigráció Mikes Kelemen haláláig (1761) címmel hirdették meg, melyre 600 csapat jelentkezett. A középdöntőbe jutott 60 csapat közül 1 érkezett a Délvidékről, 3 Erdélyből, 13 a Felvidékről és 4 Kárpátaljáról. A szóbeli döntő zsűrijében mint elnök Zachar József törté-

A közel ezer határon túli fiatal részvételével megtartott október 22-i műegyetemi ünnepségen Mádl Ferenc köztársasági elnök emlékezett a Műegyetemről elindult 1956-os forradalomra, majd Molnár Károly rektor mondott beszédet. A határon túli magyar ifjúság képviseletében Majláth Béla, a Vajdasági Magyar Ifjúsági Tanács elnöke köszöntötte a részvevőket. A hagyományos útvonalon lezajlott fáklyás menetet követően a Bem téren Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke mondott ünnepi beszédet, a határon túli magyar ifjúság részéről Fitos András, a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub elnöke köszöntötte a részvevőket. Közreműködött Fehér László beregszászi diák, valamint a somorjai Híd Vegyeskar. Ezt követően magyarországi parlamenti pártok, a Rákóczi Szövetséggel együttműködő civil szervezetek, a határon túli ifjúsági szervezetek, valamint a középiskolák képviselői helyezték el koszorúikat. A koszorúzás után a határon túli magyar fiatalok részt vettek a forradalom lángjának fellobbantásán a Kossuth téren, majd a nap záró programjaként meghallgatták a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenyét a Műegyetem Dísztermében. A határon túli magyar főiskolások és egyetemisták október 22-én délelőtt Mészáros Márta Temetetlen halott című filmjét nézték meg, másnap pedig Jeszenszky Géza Miért nem győzhetett 1956 forradalma, valamint Bod Péter Ákos Az Európai Unió politikája című előadását hallgatták meg. A kísérő programok közé tartozott a jelenlévő diákszervezetek vezetőinek találkozója, amelynek során állásfoglalást fogadtak el a határon túli magyar ifjúságot érintő kérdésekről. Ebben a diákszervezetek kiálltak a kettős állampolgárság ügye mellett, javasolták a kedvezménytörvény maradéktalan érvényesítését az egész Kárpát-medencében, és hitet tettek a magyar népcsoportok autonómiája mellett. Az egyéni pályázat témáját A forradalom tanúja környezetemben címen írták ki, melynek győztese a székelyudvarhelyi Demeter Ágota Dorottya lett. A történelmi vetélkedő témaköre az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverését követő neoabszolutizmus és az Európa centrumterületeihez reális felzárkózást ígérő dualizmus korszakát vette vizsgálat alá, címe – sokat sejtetően – Az első Unió – Magyarország Európa élvonalában.

100

101 Magyarország története Világostól a világháborúig (1849–1914) volt. 120 csapat nyújtotta be pályázatát, melyből 59 – köztük 1 délvidéki, 5 erdélyi, 17 felvidéki és 7 kárpátaljai – jutott a középdöntőbe. A szóbeli döntő zsűrijét az elnöki pozíciót elvállaló Szabó József János hadtörténész (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem), ifj. Bertényi Iván történész, Pollmann Ferenc történész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) és Kuli János (titkár) alkotta. A vetélkedő moderátora Mészáros Kálmán volt. A vetélkedő első öt csapata – a következő évben – egy erdélyi jutalomutazáson vett részt. A Szatmárnémeti – Nagybánya – Máramaros – Zilah – Kőrösfő – Kolozsvár útvonalon számos magyar vonatkozású történelmi nevezetességet volt alkalmuk megtekinteni, valamint a Szilágyság és Mezőség tájegységeiről behatóbb ismereteket szerezniük. A középiskolai vetélkedő tanárainak részére ebben az évben is fogadást adtak a Műegyetem Oktatói Klubjában, míg a diákok egymás közötti kapcsolatépítésének célját szolgálta az október 21-én és 22-én az Újvár Klubban rendezett zenés est. 2005 Az október 22-i ünnepségen, melyet jelenlétével megtisztelt Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Vajna Zoltán, a „Műegyetem 1956” Alapítvány elnöke és Molnár Károly rektor mondott köszöntőt, majd Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere mondta el ünnepi beszédét. Ezt követően a határon túli fiatalok nevében Hadnagy László, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke, valamint a BME Hallgatói Önkormányzat nevében Dibó Zoltán mondott köszöntőt. 1956 emlékét idézte fel Márai Sándor Mennyből az angyal című költeménye, amelyet Ferenczy Csongor színművész szavalt el, amit Pintér Gábor előadásában Illyés Gyula Haza a magasban című költeménye követett. A rendezvényt egyenes adásban közvetítette a Duna Televízió. A közvetítés kezdete előtt Halzl József interjút adott a televízió riporterének, Mucsányi Jánosnak, melyben – a határon túli fiatalok részvételének fontosságát kiemelve – bemutatta a Gloria Victis történetét. Az idén mintegy kétezer-ötszázan vettek részt a hagyományos fáklyás felvonuláson, illetve az azt követő Bem téri ünnepségen. Ugron Gáspár főtitkár köszöntötte az egybegyűlteket, majd Jónás Csaba révkomáromi színművész ismét elszavalta Márai Sándor Mennyből az angyal című versét. A határon túli fiatalok nevében Krúzs Judit, a kassai Kikelet Egyetemi Diákszervezet elnöke beszélt, majd a nyitrai Konstantin Egyetem vegyeskórusa adta elő Kodály Zoltán Esti dal című művét. Az ünnepség fő szónoka Erdélyi Géza felvidéki református püspök volt, aki saját 1956-os élményeit osztotta meg a közönséggel. Bárdos Lajos Boldogasszony című művének előadása után koszorúzás következett,

melynek során magyarországi pártok, ifjúsági szervezetek és iskolák, határon túli magyar középiskolák és ifjúsági szervezetek, végül a Rákóczi Szövetség és a „Műegyetem 1956” Alapítvány helyezték el az emlékezés koszorúit. Az e napi ünnepség záróeseménye ezúttal is a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hagyományos hangversenye volt a Műegyetem Aulájában. A főiskolások és egyetemisták október 22-én délelőtt megnéztek a Tükörcserepek és az Oly távol, messze van hazám című, ’56-os eseményeket feldolgozó filmeket. Este táncos mulatságon vettek részt a Márton Árok Szakkollégiumban. Másnap Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere Árvíz és autonómia Székelyföldön, Gál Gábor, a Magyar Koalíció Pártjának képviselője A felvidéki magyarság aktuális kérdései címmel tartott előadást számukra. A csapatvetélkedő ez évi témája a középkori magyar királyság szédítő magasságból feneketlen mélységbe hulló utolsó évszázadának története, címe „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. A középkori magyar királyság tündöklése és bukása (1437–1526) volt. A 146 beérkezett feladatsor alapján a bejutott 60 csapatból ténylegesen 56 – köztük 2 délvidéki, 4 erdélyi, 13 felvidéki és 4 kárpátaljai – jelent meg a középdöntőn. A döntő zsűrijében az elnöki tisztséget betöltő Bertényi Iván történész, tanszékvezető egyetemi tanár (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Draskóczy István történész, egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Tringli István történész, tudományos főmunkatárs (MTA Történettudományi Intézet), Schmidtmayer Richárd történész-régész (Kuny Domokos Múzeum, Tata) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A vetélkedő műsorvezetője Mészáros Kálmán volt. A vetélkedő első öt csapata – a következő évben megvalósult – felvidéki és dél-lengyelországi ajándékutazásban részesült. Ennek során részletes városnézés keretében megismerték Kassát és Krakkót, valamint Wadoviczében meglátogatták II. János Pál pápa szülőházát, továbbá a hazafelé vezető úton megtekintették Árva várát és Zakopanét. 2006 A hagyományos október 22-i műegyetemi emlékünnepséget ebben az évben a Műegyetem előtti rakparton tartották meg, minthogy az egyetem rektora nem engedélyezte az Aulában történő megrendezését. Az ünnepségen Sólyom László köztársasági elnök köszöntötte az egybegyűlteket, az ünnepi beszédet Hajtó Ödön, a Magyar Mérnökkamara alapító elnöke mondta. A határon túli magyar ifjúság hagyományos köszöntőjét Hódosy Szabolcs, a Pozsonyi Diákhálózat alelnöke tartotta. Ezt követően az ünneplő közönség a hagyományos útvonalat követve fáklyás menetben a Bem térre vonult. Ugron Gáspár főtitkár köszöntője után Kalász

102

103 Márton, a Magyar Írószövetség elnöke mondott ünnepi beszédet. A határon túli magyar ifjúság nevében a Vajdasági Ifjúsági Tanács elnöke, Majláth Béla osztotta meg gondolatait 1956-ról. Jónás Csaba felvidéki fiatal előadóművész elszavalta Márai Sándor Mennyből az angyal című versét. Az ünnepségen, mely a politikai és társadalmi szervezetek, magyarországi és határon túli iskolák és Rákóczi szervezetek koszorúzásával zárult, közreműködött a somorjai Híd Vegyeskar. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok – némileg rendhagyó módon – előző nap estéjén adtak nagysikerű hangversenyt. A főiskolás-egyetemista találkozóra mintegy ötszázötven erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, valamint cseh- és horvátországi magyar fiatal érkezett. Október 22-én délelőtt a Szabadság vihara című filmet tekintették meg. Másnap délelőtt Bod Péter Ákos volt ipari miniszter és jegybank elnök a magyar gazdaság helyzetéről és perspektíváiról tartott előadást, majd Halzl József osztotta meg ’56-os élményeit a hallgatósággal, végezetül az érdeklődőket megajándékozta az 50. évforduló alkalmából kiadott naplójával. A csapatvetélkedő témáját az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlékezve hirdették meg. Azonban nemcsak az október 23. és november 4. közti szűken vett eseményeit, hanem annak nemzetközi viszonyokat is vizsgáló előzményeit, a kommunista párt hatalomátvételét, majd az 1950-es években a totalitarizmus és terror révén megvalósított hatalomgyakorlásának történetét is felölelte. Címe, utalva a korszak félelem jellemezte atmoszférájára, Azok a sötét ’50-es évek, avagy a «csengőfrász» korszaka volt. A beérkezett 189 pályázat értékelése után a 73 középdöntőbe jutott csapatból végül 66 – köztük 5 délvidéki, 5 erdélyi, 11 felvidéki és 4 kárpátaljai – jelent meg. A szóbeli döntőben a zsűri elnöke Botlik József történész, egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), tagjai Maruzsa Zoltán történész, egyetemi oktató (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Nagy István középiskolai tanár (Szentendrei Ferences Gimnázium) és Simándy Irén történész-könyvtáros (Országos Széchenyi Könyvtár) voltak. A műsorvezető Mészáros Kálmán volt. A vetélkedőn legjobban szerepelt öt csapat – a következő évben realizálódott – horvátországi tanulmányútra kapott meghívást, minek során Kórógy, Szentlászló és Eszék felkeresése után Zágrábot, majd a Mária Terézia 1778-ban tett adománya révén 1918-ig magyar territóriumot képező Fiumét, továbbá Abbáziát és Pulát tekintették meg. 2007 A hagyományos műegyetemi emlékünnepélyt, visszatérve a tradíciókhoz, ismét a Műegyetem Aulájában rendezték meg. Az emlékünnepély Molnár Károly rektor köszöntőjével kezdődött, majd Sólyom László köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet, amelynek keretében kiemelte 1956 világ-

történelmi jelentőségét. A „Műegyetem 1956” Alapítvány képviseletében Hajtó Ödön, a Magyar Mérnökkamara alapító elnöke az ’56-os veteránok nevében szólt a részvevőkhöz, végezetül a műegyetemi HÖOK elnöke és a határon túli magyar ifjúság képviseletében Kali István marosvásárhelyi diák mondott nagy tetszéssel fogadott beszédet. Az ünnepség után a mintegy ezerötszáz részvevő fáklyás menetben a hagyományos útvonalon a Bem térre vonult, ahol Ugron Gáspár főtitkár köszöntője után Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke méltatta 1956 jelentőségét. Jónás Csaba felvidéki fiatal előadóművész nagy tetszést aratva szavalta el Márai Sándor Mennyből az angyal című versét. A határon túli magyar ifjúság nevében Bucsi Edina, a Pozsonyi Diákszervezet képviselője szólt a megjelentekhez. Közreműködött a győri Prohászka Ottokár Gimnázium kórusa, Csorba János vezetésével. A program záróeseménye a koszorúzás volt, ennek során politikai és társadalmi szervezetek, magyarországi és határon túli iskolák és Rákóczi szervezetek helyezték el koszorúikat. Este a sok éves hagyományt követve a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok részesítették feledhetetlen zenei élményben a publikumot. A főiskolások első este zenés ismerkedési esten vettek részt, október 22-én délelőtt a Szabadság, szerelem című filmet tekintették meg, amely a visszajelzések alapján nagy tetszést aratott körükben. Másnap Szerencsés Károly történész 1956-ról és annak hatásairól, majd Csaba László közgazdász a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről és feltételezett jövőjéről tartott előadást. A történelmi vetélkedő témája ebben az évben Batthyány Lajos születésének 200. évfordulójához kötődve a felvilágosult eszméket képviselő II. József trónra lépésétől a reformkorszak végéig ívelő korszak történetét foglalta magában, címe Széchenyi, Kossuth, Batthyány (Reformkori törekvések 1780–1847) volt. A felhívásra 93 csapat küldte be pályázatát, melyből 62 – köztük egy délvidéki, 3 erdélyi, 10 felvidéki és 2 kárpátaljai – jutott a középdöntőbe. A szóbeli döntő zsűrijét az elnöki tisztséget betöltő Gergely András történész, egyetemi tanár (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Bona Gábor történész, tanszékvezető egyetemi tanár (Miskolci Egyetem), Dobszay Tamás történész, egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem) és a titkári teendőket ellátó Nagy István gimnáziumi tanár (Szentendrei Ferences Gimnázium) alkotta. A vetélkedő moderátora Mészáros Kálmán volt. Az első öt helyen végzett csapat a következő évben ausztriai jutalomutazáson vehetett részt, melynek során Grazot, Bécset és Salzburgot látogatták meg. 2008 A hagyományos műegyetemi ünnepségen Péceli Gábor rektor köszöntőjét köve-

104

105 tően Sólyom László köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet, majd Erdélyi Tímea Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el. A „Műegyetem 1956” Alapítvány üdvözletét Hajtó Ödön adta át az egybegyűlteknek, majd Varga Miklóstól hallgathatták meg a Himnusztöredéket. Az ünnepségen felszólalt az EHK elnöke, Bohák András is, a határon túli magyar ifjúság hagyományos köszöntőjét pedig Zachar Pál, a Pozsonyi Diákhálózat elnöke mondta el. A fáklyás felvonulást követő Bem téri ünnepségen Ugron Gáspár Gábor főtitkár köszöntötte az emlékező közönséget, ezt követően Halmos László Ünnepi alkalmakra című négyszólamú művét hallgathatták meg a somorjai Híd Vegyeskar gyönyörű előadásában. Ünnepi beszédet Jókai Anna Kossuth díjas író mondott. Az ünnepség Giuseppe Verdi Nabucco című operájából a Babilóniában sínylődők kórusával és Antonin Dvorak Új világ című szimfóniájának részletével folytatódott, majd a határon túliak nevében Katona Tibor nagyváradi fiatal köszöntötte a megemlékezőket. Ezt követőn Wass Albert Üzenet haza című versét hallhatták Jónás Csaba gútai színinövendék előadásában. Végezetül egyes magyarországi és határon túli magyar pártok, magyarországi és határon túli magyar szervezetek, intézmények, diákszervezetek, hallgatói önkormányzatok, középiskolák, illetve a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteinek és ifjúsági helyi szervezeteinek képviselői helyezték el – a székelyudvarhelyi Boróka táncegyüttes látványos népviseletbe öltözött tagjainak segédletével – koszorúikat a Bem szobor talpazatánál. Este a Weiner-Szász Kamaraszimfonikus koncertjét élvezhették. A zenekar fellépése a Gloria Victis rendezvényen hagyománnyá vált; minden évben vastapssal díjazzák a fiatalok a kiváló előadást, mely méltóképpen járul hozzá az ünnepségsorozathoz. Az ifjúsági találkozó főiskolások-egyetemisták számára meghirdetett programsorozata október 21-én a LivingRoom-ban rendezett zenés-táncos mulatsággal kezdődött. Másnap délelőtt a Szabadság tér 56 című filmet tekintették meg. Október 23-án délelőtt Németh Zsolt, a Parlament Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke és Kun Miklós történész – 1956 fehér foltjai címmel – tartott előadást. Az egyetemisták között jelen volt 10 pozsonyi szlovák nemzetiségű hallgató, akiket a Rákóczi Szövetség azzal a szándékkal hívott meg, hogy a feszültté vált magyar-szlovák politikai légkörben kifejezésre juttassa barátságát a szlovák ifjúsággal és elkötelezettségét a két nép sorsközössége iránt. A történelmi vetélkedőt ebben az évben a Hunyadi Mátyás trónra léptének 550. évfordulója alkalmából meghirdetett reneszánsz emlékév okán „A Hunyadiak kora és a magyarországi reneszánsz” címmel tette közzé a Rákóczi Szövetség. Az 1440 és 1490 közti, méltán a magyar történelem egyik csúcspontjaként értékelt korszakkal foglalkozó pályázati felhívásra 281 csapat jelentkezett,

melyből 71 – köztük 2 délvidéki, 5 erdélyi, 16 felvidéki és 2 kárpátaljai – jutott be a középdöntőbe. A szóbeli döntő zsűrijében elnökként C. Tóth Norbert történész (Magyar Tudományos Akadémia – Szegedi Tudományegyetem – Magyar Országos Levéltár Medievisztikai Kutatócsoport), valamit B. Szabó János történész (Budapesti Történeti Múzeum), Négyesi Lajos hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Schmidtmayer Richárd történész-régész (Kuny Domokos Múzeum, Tata) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A vetélkedő moderátora Mészáros Kálmán volt. Az első öt helyezett csapat a következő évben egy prágai kiránduláson vett részt, s az odafelé vezető úton Pozsony történelmi negyedét (vár, óváros) is megtekintették. A vetélkedő végeredményének ismertetésekor adták át a Rákóczi Szövetség Rákos mezeje tagszervezete és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Hagyományőrzői által a 20. századi magyar és közép-európai történelem egykoron feledésre ítélt vagy tudatosan eltorzított kiemelkedő személyeinek vagy meghatározó eseményeinek bemutatását szolgáló, első alkalommal kiírt pályázat jutalmait. Műfaji meghatározás (elbeszélés, esszé, értekezés, tanulmány vagy interjú) alapján két témakörben hirdettek pályázatot: 1. A 20. század egy kiemelkedő politikai szereplőjének küzdelme és sorsa a negyvenes és ötvenes években (Bethlen István, Esterházy János, Gérecz Attila, Kovács Béla, Márton Áron, Nagy Imre Pongrátz Gergely, Tóth Ilona vagy mások), 2. A Katyn-i tragédia emléke és a lengyel nemzettudat (Kik tudtak róla, kik emlékeztek, kik és hogyan vezették félre a világ közvéleményét. Hogyan jelenik meg a történelmi esemény Andrzej Vajda filmjében). A pályázatra 13 magyarországi középiskolás és 5 határon túli egyetemista dolgozata érkezett be. 2009 A műegyetemi ünnepségen Sólyom László köztársasági elnök tartott ünnepi megemlékezést, majd Hajtó Ödön, a „Műegyetem 1956” Alapítvány kuratóriumi elnöke szólt a közönséghez. A határon túli magyar ifjúság nevében Orosz Őrs, a prágai Ady Endre Diákkör alelnöke mondott nagy tapssal kísért beszédet. A mintegy ezerötszáz főt számláló hagyományos fáklyás menetet követő Bem téri ünnepség Ugron Gáspár Gábor főtitkár köszöntő szavaival vette kezdetét, majd a székesfehérvári Kodály Zoltán Gimnázium Vegyeskarának előadásában Bárdos Lajos Régi táncdal című művét hallgathatták meg. Halzl József a műegyetemi ifjúság tagjaként átélt 56-os emlékeit osztotta meg a jelenlevőkkel, valamint Széchenyi István szavait idézve mutatott rá a cselekvő összefogás fontosságára. Frédéric Chopin Forradalmi Etűdjét Lovász Bálint, a Somorjai Művészeti Alapiskola növendékének lenyűgöző zongorajátéka keltette életre, amit Krupi Bernadett, Budapesten tanuló nagykaposi

106

107 egyetemista megható szavalata (Tollas Tibor: Szegedi ballada) követett. A határon túli magyar ifjúság nevében Tiffán Csaba temesvári diák szólt az ünneplő közönségez, rámutatva az 1956-os nemzedéket felnevelő szülők és nagyszülők elhivatottságára: „Vajon tudunk-e olyan példát és nemzeti hősiességet, megmaradást mutatni gyermekeinknek és unokáinknak, mint amilyen példát mutattak apáink és nagyapáink nekünk?” Farkas Ferenc Pataki diákdalok című, a székesfehérvári Kodály Zoltán Gimnázium Vegyeskarának előadásában elhangzó darabját követte a koszorúzás. Este a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok immár komoly hagyományra visszatekintő koncertjét élvezhették a diákok. Az ifjúsági találkozó főiskolások-egyetemisták számára meghirdetett programsorozat október 21-én a Közgáz klubban rendezett zenés-táncos mulatsággal indult. Másnap délelőtt megtekintették A mások élete című, számos díjjal elismert német filmet. Október 23-án délelőtt Bogár László közgazdász és Bánffy György színművész előadását hallgatták meg. A történelmi vetélkedő ez évi témája Kálvin János születésének 500. évfordulójára emlékezve a Hitviták kora: Reformáció és katolikus megújulás a három részre szakadt Magyarországon (1517–1699) volt. A 135 beküldött feladatlap kiértékelését követően a legeredményesebb 64 helyezett kapott meghívást a középdöntőbe. Közülük 56 csapat vett részt a vetélkedőn, 43 Magyarországról, 7 Felvidékről, 5 Erdélyből és egy Kárpátaljáról. A szóbeli döntő zsűrijében mint elnök Balázs Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem), valamint Csepregi Zoltán történész, a Budapesti Evangélikus Teológia rektora, Molnár Antal történész, egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Pordán József nyugdíjas középiskolai tanár (Tatabányai Árpád Gimnázium) és Kuli János (titkár) foglalt helyet. A vetélkedő műsorvezetője Mészáros Kálmán volt. Az első öt helyezett csapat egy erdélyi kirándulást nyert. A vetélkedő eredményhirdetésével összekötve adták át a Rákóczi Szövetség Rákos mezeje tagszervezete és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Hagyományőrzői által az 1956-os emlékek és élmények ébrentartására, a fiatalok forradalom és szabadságharc iránti személyes kötődése elmélyítése céljából másodízben kiírt pályázat jutalmait. A pályaművek szerzőinek alkalmuk volt egy pályázati szemináriumon kutatási eredményeik ismertetésére is. A műfaji (interjú, portré, esszé vagy tanulmány, illetve személyes ihletettség alapján írt vers vagy novella) megkötöttséggel meghirdetett témák a következők voltak: 1. Egy vihartépett élet. (Az 1956-os forradalom egy résztvevőjének vagy a 20. század egy nemzeti politikusának, illetve a helyi közösségi célokat aktívan képviselő személyiségnek bemutatása. Például Apor Vilmos, Esterházy János, Gérecz Attila, Hegedűs László, Kovács Béla, Kovács Imre, Márton Áron,

Mindszenty József, Nagy Imre, Pongrátz Gergely, Tóth Ilona vagy egy kevésbé ismert magyarországi, kárpátaljai, erdélyi, felvidéki, illetve délvidéki magyar személyiség.) 2. Harcban az ország területi épségéért. (Nemzeti küzdelmek, helyi ellenállás a behatoló ellenséges csapatok ellen 1919–1920-ban). A pályázatra 16 – 6 középiskolás és 10 egyetemista, ebből 5 a határon túlról – érett és kimunkált dolgozat érkezett be. Az értékelést egy három magyartanárból és két 56-os politikai elítéltből álló zsűri végezte, melynek elnöki tisztségét Mádi Jenő, a POFOSZ elnöke vállalta. A vetélkedőre érkező felkészítő tanárokat október 22-én, az írásbeli forduló időpontjában Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte, kérve őket, hogy osszák meg tapasztalataikat és észrevételeiket a versennyel kapcsolatosan, egyúttal valamennyi tanárt megajándékozta Márai Sándor Ajándék a végzettől kötetével. 2010 A „Gloria Victis” a Rákóczi Szövetség 18 éves múltra visszatekintő rendezvénysorozata, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének adózik, ezért megrendezésére minden évben október 21-23.-án kerül sor. A rendezvénysorozat az egyik legnagyobb szabású magyarországi találkozó a Kárpát-medencei magyar fiatalság számára, a Rákóczi Szövetség a közös emlékezés által kívánja erősíteni a résztvevő Kárpát-medencei magyar fiatalok nemzeti összetartozás tudatát, a több országban élő magyar nemzet egységének erősítését. A háromnapos találkozón valamennyi szomszédos országból vendégül látunk magyar középiskolásokat és főiskolásokat, egyetemistákat. Ebben az évben összesen 467 fő főiskolást és egyetemistát és az egy napra érkező középiskolásokkal együtt 623 fő középiskolást. Az ifjúsági találkozóra érkező fiatalok Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről és a Magyarországról érkeztek, míg az 1 napra érkező diákok közül 8 busz Felvidékről (Ipolyság, Léva, Zselíz, Dunaszerdahely, Párkány, Gúta, Révkomárom, Érsekújvár, Ógyalla, Nagykapos, Királyhelmec, Kassa, Rozsnyó, Nagymegyer). A rendezvény két részből tevődik össze: egy Kárpát-medencei középiskolás történelmi vetélkedőből, valamint egy ifjúsági találkozóból, ahol határon túli és magyarországi főiskolások-egyetemisták számára biztosítja nem csak a határokon átnyúló kapcsolatok kiépítését, hanem előadásokkal a szakmai ismeretek fejlesztését is. A két eseményt a nagyszabású október 22-i ünnepségsorozat kapcsolja össze. Az ifjúsági találkozó keretében ebben az évben egy előadót köszönthettünk a rendezvényen, Jókai Anna írónőt. A Rákóczi Szövetség Gloria Victis Kárpát-medencei középiskolás történelmi vetélkedője 2010 tavaszán 15. alkalommal került meghirdetésre. Az évente

108

109 más-más témakörben meghirdetett vetélkedő tekintettel a trianoni békediktátum 90. évfordulójára az alábbi címet kapta - „Trianon: a fegyverszünettől a hadba lépésig (1918-1941)”. A három fordulóból álló vetélkedő meghirdetésére március 15-én került sor. A jelentkezők háromfős csapatokat alkotva egy tesztsor kitöltésével, valamint egy történelmi esszé megírásával nevezhettek. Összesen 111 három fős középiskolás csapat jelentkezett a vetélkedőre (66 Magyarország, 12 Erdély, 22 Felvidék, 5 Kárpátalja, 6 Délvidék). A beküldött dolgozatok alapján a legjobb 60 csapat kapott meghívást a második fordulóra, amelyet a Rákóczi Szövetség egy háromnapos ifjúsági találkozó és 1956-os emlékünnepség keretében Budapesten, a Műegyetemen rendezett meg, hagyományosan október 21. és 23. között. A meghívott 60 három fős csapatból 58-an vettek részt a vetélkedő írásbeli fordulóján október 22-én és ennek eredménye alapján a legeredményesebb tíz csapat került be az október 23-i szóbeli döntőbe. Az írásbeli ideje alatt találkozóra került sor a felkészítő tanárokkal, akik elmondhatták észrevételeiket és tapasztalataikat. A találkozón jelen volt Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke. A döntőben neves szakemberekből álló zsűri előtt – Raffay Ernő, Maruzsa Zoltán, Illésfalvi Péter, Kovács László - számos igényes feladat révén dőlt el a vetélkedő végső sorrendje. Valamennyi döntőbe és középdöntőbe jutott csapat értékes könyvjutalomban, a legjobb öt csapat tagjai, valamint a felkészítő tanáraik egy Szepességbe és Dél-Lengyelországba vezető kirándulást nyertek el, amelyre 2011 tavaszán kerül sor. A vetélkedő eredményhirdetésével összekötve kerültek átadásra a zuglói Rákos mezeje Rákóczi szervezet és a POFOSZ közösen kiírt irodalmi és történelmi pályázatának díjai. A pályázaton Kárpát-medencei egyetemisták és középiskolások vettek részt, akik pénz és könyvjutalomban részesültek. Az október 22-i ünnepségsorozat nyilvánvalóan az ifjúsági találkozó leglátványosabb, de egyértelműen legfontosabb része is. 1956-ban az egyetemista fiatalok éppen ezen a napon indították el megmozdulásukkal a forradalmat, éppen ugyanezen az útvonalon vonultak fel tömegesen a Bem szoborhoz. A Gloria Victis Kárpát-medencei Történelmi Vetélkedő és Ifjúsági Találkozó célja, hogy ezt a hagyományos útvonalat és ezeket a forradalmi eseményeket elevenítse fel a mai fiatalokban, közülük is külön kiemelve a határon túli ifjúságot, akik valószínű, hogy az iskolában nem kaptak teljes értékű tájékoztatást az 1956-os eseményekről. Ezért is különösen fontos éreztetni a mai fiatalsággal, hogy 1956. október 22-én döntő szerepet játszott az események alakulásában az ifjúság.

Az ünnepségsorozat 4 fő részből tevődött össze: - A Műegyetem központi épületében megszervezett ünnepség, melyet jelenlétével és felszólalásával idén is megtisztelt Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr és Kövér László, az Országgyűlés elnöke is. (A Műegyetem 1956 Alapítvánnyal és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen szervezve.) A határon túli magyarság nevében Tóth Tímea, a Diákhálózat elnöke mondott beszédet. - Fáklyás felvonulás a Műegyetemtől a Bem térig. A Bem téren 1956-ban a műegyetemisták szolidaritásukat fejezték ki Lengyelországgal, ennek emlékére szolgál a fáklyás felvonulás. A felvonulás megszervezése hagyományosan a Rákóczi Szövetség feladata. A menet 16 óra 30 perckor indult útnak, élen a Műegyetemi Ifjúság és a Rákóczi Szövetség koszorújával. A felvonulás útvonala: Műegyetem – Alsó-rakpart – Bem rakpart – Bem tér. - Bem téri koszorúzási ünnepség. A Bem térre érve a csaknem 1500 fős ünneplő közönség Bem József szobra ellőtt tisztelgett az 56-os forradalom hősei előtt. Az ünnepi műsor a Himnusz közös eléneklésével és Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagjának köszöntő szavaival vette kezdetét, majd a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ Kórusának előadásában Bujdosó népdalcsokor című összeállítását hallgathatta az ünneplő közönség. Ezt követően Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, irgalmas rendi szerzetes tartotta meg ünnepi beszédét. Az idei megemlékezésen, a határon túli magyar ifjúság nevében Vizi Előd erdélyi magyar fiatal szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte a nemzeti egység fontosságát, 1956 titkát, amely a mának is üzen, hiszen az akkori fiatalok ezen a napon érezhették először a szabadságot, szembe mertek szállni egy olyan hatalommal, amely az egész világ előtt legyőzhetetlennek tűnt. „Csak törpe nemzet feledhet hős nagyságokat, csak törpe nép feledhet ős erényeket, az igaz eljár ősei sírjához, s gyújt régi fényénél új szövétneket.” A koszorúzási ünnepség első része a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ Kórusának előadásában elhangzó Tartini: Stabat Mater darabjával zárult, majd kezdetét vette a koszorúzás. A koszorúzás keretében az egyes magyarországi és határon túli magyar pártok, szervezetek, intézmények, diákszervezetek, hallgatói önkormányzatok, középiskolák, illetve a Rákóczi Szövetség helyi és ifjúsági helyi szervezeteinek képviselői tisztelegtek az 56-.os ifjúság emléke előtt és helyezték el az emlékezés koszorúit és virágait Bem tábornok szobránál. A koszorúzó emlékünnepséget a Szózat közös eléneklése zárta.

110

111 2011 A „Gloria Victis” a Rákóczi Szövetség 18 éves múltra visszatekintő rendezvénysorozata, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének adózik, ezért megrendezésére minden évben október 21-23.-án kerül sor. A rendezvénysorozat az egyik legnagyobb szabású magyarországi találkozó a Kárpát-medencei magyar fiatalság számára. A Rákóczi Szövetség a közös emlékezéssel kívánja erősíteni a résztvevő Kárpát-medencei magyar fiatalok nemzeti összetartozás érzését, A háromnapos találkozóra valamennyi szomszédos országból érkeznek magyar középiskolások és egyetemisták. Ebben az évben összesen 1015 Kárpát-medencei magyar fiatal vett részt a találkozón, 526 egyetemista és 489 középiskolás. Az ifjúsági találkozóra érkező egyetemisták Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről és Magyarországról érkezte. A középiskolások közel fele a történelmi vetélkedőre érkezett képviselve, az egész Kárpát-medencét, másik része október 22-i 1956-os emlékünnepségre érkezett a Felvidék magyar középiskoláiból, a következő városokból:Ipolyság, Léva, Zselíz, Dunaszerdahely, Párkány, Gúta, Révkomárom, Érsekújvár, Ógyalla, Nagykapos, Királyhelmec, Kassa, Rozsnyó, Nagymegyer. A rendezvény két részből tevődik össze: egy Kárpát-medencei középiskolás történelmi vetélkedőből, valamint egy ifjúsági találkozóból, ahol külhoni és magyarországi egyetemisták számára biztosított nem csak a határokon átívelő kapcsolat építés, hanem előadásokkal a szakmai ismeretek fejlesztését is. A két eseményt a nagyszabású október 22-i 1956-os emlékünnepség sorozat kapcsolja össze. Az ifjúsági találkozó keretében 2011. október 22-én délelőtt levetítésre került az „Erdély 1956 c. dokumentumfilm. Megtisztelte jelenlétével a főiskolásokat a rendező, Páskándiné Sebők Anna, beszélt a film létrejöttéről és céljáról. Október 23-án délelőtt két előadót köszönthettünk a rendezvényen: Ötvös István történészt és Takaró Mihály irodalomtörténészt. A Rákóczi Szövetség 2011-ben 16. alkalommal hirdeti meg Kárpát-medencei középiskolások számára Gloria Victis elnevezésű történelmi vetélkedőjét. Az évente más-más témakörben meghirdetett vetélkedő idén II. Rákóczi Ferenc és kora (1676-1735) címmel került meghirdetésre március 15-én. A vetélkedőre háromfős csapatokban jelentkezhettek a diákok egy tesztsor kitöltésével, valamint egy történelmi esszé megírásával. Összesen 112 dolgozat érkezett be a június 17-i határidőig, ezek közül a legjobb 60 csapat kapott meghívást a második fordulóra, amelyet a Rákóczi Szövetség egy háromnapos ifjúsági találkozó és 1956-os emlékünnepség keretében Budapesten, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen rendezett meg idén is október 21. és 23. között.

A második fordulóba bejutott 60 csapat október 22-én írásbeli fordulón mérte össze tudását, és ennek eredménye alapján a legeredményesebb tíz csapat jutott tovább az október 23-i szóbeli döntőbe. A döntőben neves szakemberekből álló zsűri előtt, számos igényes feladat révén dől el a vetélkedő végső sorrendje. A zsűri elnöke Mészáros Kálmán történész, a Hadtörténeti Intézet munkatársa volt, a zsűri további tagja volt Oláh Tamás, Seres István és Kis Domokos Dániel. Az október 22-i írásbeli fordulóra meghívott 60 csapat közül 31 magyarországi, 15 felvidéki, 7 erdélyi, 6 kárpátaljai és 3 délvidéki középiskolát képviselt. Valamennyi középdöntőbe és döntőbe jutott csapat értékes könyvjutalomban részesült, a legjobb öt csapat tagjai, valamint a felkészítő tanáraik egy Délvidékre és Belgrádba vezető kirándulást nyertek. Az október 22-i ünnepségsorozat nyilvánvalóan az ifjúsági találkozó leglátványosabb, de egyértelműen legfontosabb része is. 1956-ban az egyetemista fiatalok éppen ezen a napon indították el megmozdulásukkal a forradalmat, éppen ugyanezen az útvonalon vonultak fel tömegesen a Bem szoborhoz. A Gloria Victis Kárpát-medencei Történelmi Vetélkedő és Ifjúsági Találkozó célja, hogy ezt a hagyományos útvonalat és ezeket a forradalmi eseményeket elevenítse fel a mai fiatalokban, közülük is külön kiemelve a határon túli ifjúságot, akik valószínű, hogy az iskolában nem kaptak teljes értékű tájékoztatást az 1956-os eseményekről. Ezért is különösen fontos éreztetni a mai fiatalsággal, hogy 1956. október 22-én döntő szerepet játszott az események alakulásában az ifjúság. Az október 22-i ünnepségsorozat eseményei: • A Műegyetem központi épületében megszervezett ünnepség, melyet jelenlétével és felszólalásával megtisztelt Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter úr, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke és Sólyom László köztársasági elnök úr. (A Műegyetem 1956 Alapítvánnyal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és Magyar Köztársaság Kormányával közösen szervezve.) A határon túli magyarság nevében Mátyás Flórián, a KIKELET Kassai Ifjúsági Közösség elnöke mondott beszédet. • Fáklyás felvonulás a Műegyetemtől a Bem térig: A Bem téren 1956-ban a műegyetemisták Lengyelországgal fejezték ki szolidaritásukat, ennek emlékére szolgál a fáklyás felvonulás. A fáklyás felvonulás megszervezése hagyományosan a Rákóczi Szövetség feladata. A menet 16 óra 20 perckor indult útnak, élen a Műegyetemi Ifjúság Koszorújával, illetve a Rákóczi Szövetség koszorújával. A felvonulás útvonala: Műegyetem – Műegyetem rakpart – Szent Gellért rakpart – Döbrentei u. – Lánchíd u. – Fő u. – Bem rakpart – Bem tér. • Bem téri koszorúzási ünnepség: A Bem térre érve a csaknem 1500 fős ünneplő közönség Bem József szobra ellőtt tisztelgett az 56-os forradalom hősei előtt. Az ünnepi műsor a Himnusz közös eléneklésével és Erdélyi Claudia, a

112

113 Magyar Televízió Ma reggel című műsorának műsorvezetőjének köszöntő szavaival vette kezdetét, majd a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara Liszt Ferenc: Magyar ünnepi dal c. művét adta elő. Ezt követően Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke tartotta meg ünnepi beszédét. Az ünnepi műsor Márai Sándor Mennyből az angyal című versével folytatódott Jónás Csaba, felvidéki előadóművész előadásában. Az idei megemlékezésen a határon túli magyar ifjúság nevében Tóth Péter-Attila, a Temesvári Magyar Diákszövetség tagja szólt az egybegyűltekhez. A koszorúzási ünnepség első résznek zárásaként a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara Wolf Péter: Ave Maria és Kodály Zoltán: Esti dal c műveket adta elő, majd kezdetét vette a koszorúzás. A koszorúzás keretében az egyes magyarországi és határon túli magyar pártok, magyarországi és határon túli magyar szervezetek, intézmények, diákszervezetek, hallgatói önkormányzatok, középiskolák, illetve a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteinek és ifjúsági helyi szervezeteinek képviselői tisztelegtek az 56-.os ifjúság emléke előtt és helyezték el az emlékezés koszorúit és virágait Bem tábornok szobránál. A koszorúzó emlékünnepséget a Szózat közös eléneklése zárta. 2012 A „Gloria Victis” a Rákóczi Szövetség immár 20 éves múltra visszatekintő rendezvénysorozata, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének adózik, ezért megrendezésére minden évben október 21-23. között kerül sor. A Rákóczi Szövetség a közös emlékezéssel kívánja erősíteni a résztvevő Kárpát-medencei magyar fiatalok nemzeti összetartozás érzését. A háromnapos találkozóra valamennyi szomszédos országból érkeztek magyar középiskolások és egyetemisták. Ebben az évben összesen 1332 Kárpát-medencei magyar fiatal vett részt a találkozón, 542 egyetemista és 790 középiskolás. Az ifjúsági találkozóra érkező egyetemisták Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről és Magyarországról érkeztek, a középiskolások harmada a történelmi vetélkedőre érkezett, az egész Kárpát-medencét képviselve, másik részük október 22-i 1956-os emlékünnepségre érkezett a Felvidék magyar középiskoláiból, a következő városokból: Ipolyság, Léva, Zselíz, Dunaszerdahely, Gúta, Révkomárom, Érsekújvár, Ógyalla, Nagykapos, Királyhelmec, Kassa, Rozsnyó, Nagymegyer. Az ifjúsági találkozó keretében 2012. október 22-én délelőtt levetítésre került a „Vörös kesztyűk” c. filmdráma, amely a hazai mozikban való bemutatás előtt került levetítésre, és az erdélyi szászok 1956-os meghurcolásának állít művé-

szi fokon emléket. A filmet a Gloria Victis rendezvény korábbi szervezője, Venczel Endre, az Anjou Lafayette munkatársa bocsátotta térítésmentesen a Rákóczi Szövetség rendelkezésére. Eközben a történelmi vetélkedőre érkezett középiskolások felkészítő tanárainak az „1956-os Pesti Srác Alapítvány” gondozásában lévő „Beszélő plakátok” című kiállítást a tervező, Székely Kornél mutatta be, aki aznap minden érdeklődőt szívesen végigvezetett a tárlaton. Az október 22-i ünnepségsorozat nyilvánvalóan az ifjúsági találkozó leglátványosabb, de egyértelműen legfontosabb része is. 1956-ban az egyetemista fiatalok éppen ezen a napon indították el megmozdulásukkal a forradalmat, éppen ugyanezen az útvonalon vonultak fel tömegesen a Bem szoborhoz. A rendezvény célja, hogy ezt a hagyományos útvonalat és ezeket a forradalmi eseményeket elevenítse fel a mai fiatalokban, közülük is külön kiemelve a határon túli ifjúságot, akik valószínű, hogy az iskolában nem kaptak teljes értékű tájékoztatást az 1956-os eseményekről. Ezért is különösen fontos éreztetni a mai fiatalsággal, hogy 1956. október 22-én döntő szerepet játszott az események alakulásában az ifjúság. Az október 22-i ünnepségsorozat eseményei: • A Műegyetem központi épületében megszervezett ünnepség, melyet jelenlétével megtisztelt Mádl Dalma asszony, Sólyom László köztársasági elnök, Hende Csaba honvédelmi miniszter és Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke. (A Műegyetem 1956 Alapítvánnyal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és Magyar Köztársaság Kormányával közösen szervezve.) A határon túli magyarság nevében Stubendek Attila, a budapesten tanuló felvidéki egyetemistákat tömörítő Kaszás Attila Diákkör elnöke mondott beszédet. • Fáklyás felvonulás a Műegyetemtől a Bem térig: A Bem téren 1956-ban a műegyetemisták Lengyelországgal fejezték ki szolidaritásukat, ennek emlékére szolgál a fáklyás felvonulás. A fáklyás felvonulást 20. alkalommal szervezte meg a Rákóczi Szövetség. A menet 16 óra 15 perckor indult útnak, élen a Hende Csaba honvédelmi miniszterrel, a Műegyetemi Ifjúság Koszorújával, illetve a Rákóczi Szövetség koszorújával. A felvonulás útvonala: Műegyetem – Műegyetem rakpart – Szent Gellért rakpart – Döbrentei u. – Lánchíd u. – Fő u. – Bem rakpart – Bem tér. • Bem téri koszorúzási ünnepség: A Bem térre érve a csaknem 2000 fős ünneplő közönség részvételével 17 órakor a Himnusz eléneklésével vette kezdetét a Bem téri ünnepség, amely hagyományosan a Műegyetemről induló fáklyás menet záró rendezvénye. Az ünnepség moderátora Erdélyi Claudia volt, az általa felkonferált szónokok beszédeit a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kórusának művei szőtték át. A megemlékezés főszónoka Kozma Imre atya, a Magyar Mátrai Szeretetszolgálat elnöke volt. A határon túli magyar ifjúság gondolatait Hlavaty Katalin, a Marosvásár-

114

115 helyi Magyar Diákszövetség vezetője tolmácsolta. Az erdélyi diáklány a magyar érdekek melletti bátor kiállásra bíztatott, az elődeink által kivívott szabadság megélésére. A rövid megemlékezés után kezdetét vette a koszorúzási ünnepség. Az emlékezés és kegyelet koszorúit magyarországi és határon túli pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek, intézmények, diákszervezetek, hallgatói önkormányzatok, középiskolák, továbbá a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteinek képviselői helyezték el Bem József szobra előtt. Köztük elsőként Hende Csaba honvédelmi miniszter úr , őt követte Szőcs Géza a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében, Dr. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, politikai pártok képviselői, végül dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. Az ifjúsági találkozó október 23-án délelőtt két előadással zárult. Elsőként Békés Csaba történészt, az MTA főmunkatársát hallhatták az egyetemisták, aki a magyarországi 1956-os eseményeket helyezte el a nemzetközi diplomácia tükrében. Ezt követően Pozsgay Imre tartott előadást a Kádár rendszerről és az 1989-es fordulatról, azokban betöltött szerepéről. A rendezvényt 60 önkéntes segítette a szállásokon és a programhelyszíneken. A rendezvény helyszínét a BME, a résztvevők szállítását a BKV Zrt., az étkezést a BME Goldmann Étterem, a szállást a Rubin Hotel, a Hotel Platanus és a Hotel Griff Junior biztosította: köszönjük együttműködésüket! 2013 A háromnapos találkozóra valamennyi szomszédos országból érkeztek magyar középiskolások és egyetemisták. Ebben az évben összesen 1311 Kárpát-medencei magyar fiatal vett részt a találkozón: köztük 551 egyetemista és 680 középiskolás. Az ifjúsági találkozón részt vevő egyetemisták Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről és Magyarországról jöttek. A középiskolások harmada a történelmi vetélkedőre érkezett az egész Kárpát-medencét képviselve, másik részük az október 22-i 1956-os emlékünnepségre jött a Felvidék magyar középiskoláiból, a következő városokból: Dunaszerdahely, Fülek, Gúta, Ipolyság, Kassa, Komárom, Léva, Nagykapos, Nagymegyer, Rimaszombat, Rozsnyó, Somorja, Tornalja, Zselíz. Idén először nagyszámú szlovák és kisebb lengyel diákcsoport is együtt ünnepelt a magyar fiatalokkal. Az ifjúsági találkozó keretében 2013. október 21-én a Szent Margit Gimnázium színháztermében a komáromi Teátrum Színház előadásában A rebellis című történelmi játékot tekinthették meg a vetélkedőre érkező középiskolások és kísérőtanáraik. Másnap délelőtt levetítésre került a „Szőkés” című játékfilm, amely a 60 éve bezárt recski munkatáborban történteket dolgozza föl. A filmet Gyarmathy

Lívia rendezőnő bocsátotta térítésmentesen a Rákóczi Szövetség rendelkezésére. A filmvetítés előtt a történelmi hátteret M. Kiss Sándor történész ismertette, a film után Gyarmathy Lívia válaszolt az egyetemisták kérdéseire. Eközben a történelmi vetélkedőre érkezett középiskolások a 2. fordulós feladatlapot írták, felkészítő tanáraik Halzl Józseffel, a Rákóczi Szövetség elnökével találkoztak kötetlen beszélgetés keretében. Az október 22-i ünnepségsorozat az ifjúsági találkozó legfelemelőbb része. 1956-ban az egyetemista fiatalok éppen ezen a napon indították el megmozdulásukkal a forradalmat, ugyanezen az útvonalon vonultak fel tömegesen a Bem szoborhoz. A rendezvény célja, hogy ezt a hagyományos útvonalat, és ezeket a forradalmi eseményeket elevenítse fel a mai fiatalokban, közülük is külön kiemelve a határon túli ifjúságot, akik iskoláikban nem feltétlenül kaphattak teljes értékű tájékoztatást az 1956-os eseményekről. Ezért is különösen fontos éreztetni a mai fiatalsággal, hogy 1956. október 22-én döntő szerepet játszott az események alakulásában az ifjúság. Az október 22-i ünnepségsorozat eseményei: ● A Műegyetem központi épületében megszervezett ünnepség, melyet jelenlétével megtisztelt Sólyom László köztársasági elnök, Rétvári Bence államtitkár, Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, Hoffmann Tamás, a XI. kerület polgármestere. A határon túli magyarság nevében Bóna Zoltán, felvidéki Diákhálózat elnöke mondott beszédet. ● Fáklyás felvonulás a Műegyetemtől a Bem térig: A Bem téren 1956-ban a műegyetemisták Lengyelországgal fejezték ki szolidaritásukat, ennek emlékére szolgál a fáklyás felvonulás. A fáklyás felvonulást 21. alkalommal szervezte meg a Rákóczi Szövetség. A menet 16 óra 30 perckor indult útnak a Rákóczi Szövetség koszorújával. A felvonulás útvonala: Műegyetem – Műegyetem rakpart – Szent Gellért rakpart – Döbrentei u. – Lánchíd u. – Fő u. – Bem rakpart – Bem tér. ● Bem téri koszorúzási ünnepség: A Bem térre érve a csaknem 2000 fős ünneplő közönség részvételével 17.30 órakor a Himnusz eléneklésével vette kezdetét a Bem téri ünnepség, amely hagyományosan a Műegyetemről induló fáklyás menet záró rendezvénye. Az ünnepség moderátora Erdélyi Claudia volt, az általa felkonferált szónokok beszédeit a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kórusának művei szőtték át. A megemlékezés főszónoka Csáky Pál, felvidéki író-politikus volt. A határon túli magyar ifjúság gondolatait Zsámbok Eduárd, a Rákóczi Szövetség Kolozsvári Helyi Szervezetének tagja tolmácsolta. A rövid megemlékezés után kezdetét vette a koszorúzási ünnepség. Az emlékezés és kegyelet koszorúit magyarországi és határon túli pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek, intézmények, diákszervezetek, hall-

116

117 gatói önkormányzatok, középiskolák, továbbá a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteinek képviselői helyezték el Bem József szobra előtt. Köztük elsőként Kumin Ferenc államtitkár a miniszterelnökség nevében, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevében Csallóközi Zoltán, Haraszti Attila a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nevében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkársága nevében Morvay Levente, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nevében dr. Ambrus Sándor Csaba jogi és humánpolitikai igazgató, politikai pártok, társadalmi szervezetek képviselői, végül a Rákóczi Szövetség koszorúját helyezte el dr. Halzl József elnök, Martényi Árpád alelnök és Csáky Csongor főtitkár. Az ifjúsági találkozó október 23-án délelőtt két előadással zárult. Elsőként Szerencsés Károly történészt hallhatták az egyetemisták, majd Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alapító tagja szólt a résztvevőkhöz. Mindketten 1956 szerepét és helyét igyekeztek bemutatni a magyar és világtörténelem áttekintésében.

A rendezvény támogatói (1993–2009) Intézmények – önkormányzatok Vállalatok – cégek ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪

Balassi Intézet Belügyminisztérium Budapest Főváros I. kerületi Önkormányzata Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzata Budapest Főváros XI. kerületi Önkormányzata Dorog Város Kulturális Alapítványa Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Határon Túli Magyarok Hivatala Honvédelmi Minisztérium Illyés Közalapítvány Lakitelek Alapítvány Magyarok Világszövetsége Magyar Cserkészszövetség Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Előkészítő Intézet

▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪

Népjóléti Minisztérium Oktatási Minisztérium Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda Polgári Magyarországért Alapítvány Politikai Foglyok Országos Szövetsége Szülőföld Alap ABB Kft. Ars Hungarica Bt. Bakonyi Erőmű Rt. Budapesti Elektromos Művek Rt. Budapesti Erőmű Rt. Budapesti Közlekedési Központ Rt. Caffé Reklám Csepeli Erőmű Kft. Dunamenti Erőmű Rt. EON-DÉDÁSZ Rt. EON-TITÁSZ Rt. ERBE Energetika Mérnökiroda Kft. Erőkar Rt. Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. Fővárosi Gázművek Fővárosi Távfűtőművek Magyar Államvasutak Rt. Magyar Villamos Művek Rt. Mátrai Erőmű Rt. MAVIR Rt. MOL Rt. NOVOPRINT Rt. Olajterv Rt. OVIT Bt. Paksi Atomerőmű Rt. Pannonpower Rt. Pécsi Erőmű Rt. Siemens Rt. System Consulting Kft. Szerencsejáték Rt. Tiszai Erőmű Rt. Vértesi Erőmű Rt. Videoton Rt. VOLÁN Rt.

118

119 1.2. Cultura Nosra A Rákóczi Szövetség és a Pannonhalmi Főapátság 2001 óta hirdeti meg Cultura Nostra címmel történelmi vetélkedőjét középiskolások számára. A versenyen Kárpát-medencei magyar középiskolások vehetnek részt, 3 fős csapatokban képviselve iskolájukat. Évenként kétezerre tehető a vetélkedőre jelentkezett tanulók száma és több százra a felkészítő történelemtanároké. A háromfordulós verseny első része az interneten zajlott, majd a második fordulóba továbbjutók 15-20 Kárpát-medencei helyszínen, írásban mérték össze tudásukat. A verseny döntőjére rendszerint Pannonhalmán került sor a legeredményesebb tíz csapat részvételével. A döntőbe került csapatokat és tanáraikat egy immár hagyományossá vált nyári jutalomúton látták vendégül a szervezők. A résztvevők az utazás keretében a Pannonhalmi Főapátságban megtekinthették a különböző gyűjteményeket és az időszaki kiállításokat, illetve részt vehettek orgonahangversenyen is. Bábolnán felülhettek a híres arab lovakra, Tihanyban és környékén a Balaton szépségeit fedezhették fel. A kirándulást herendi porcelánfestés és veszprémi látogatás is gazdagította. A Cultura Nostra 2013-as döntőjének beszámolója A Rákóczi Szövetség és a Pannonhalmi Bencés Főapátság immár XII. alkalommal rendezte meg közös együttműködéssel a Cultura Nostra történelmi vetélkedőt. A vetélkedő két fordulóból és egy döntőből áll. A döntőbe a második fordulóban a legjobban teljesítő 10 csapat került be, akik szokás szerint a Kárpát-medence különböző városainak középiskoláiból érkeztek. A csapatokat, mint mindig, 3-3 diák alkotta, akiket felkészítő tanáraik is elkísértek. A döntőre a Pannonhalmi Bencés Főapátság Viator Étterem- és Rendezvényközpontjában került sor 2013. március 22−24 között. Az eseményen Halzl József és Rozgonyi Péter képviselték a Rákóczi Szövetséget. A vetélkedő gáláján rövid köszöntőt mondott Várszegi Asztrik bencés főapát. Beszédében méltatta a versenyt és résztvevőit, majd köszöntötte a zsűri tagjait, a rendezvény vendégeit, támogatóit, valamint Dr. Halz Józsefet, a Rákóczi Szövetség elnökét. A bencés főapát szavai után Dr. Halz József köszöntötte a vendégeket, majd néhány szóban beszélt a Cultura Nostra történelmi vetélkedőn keresztül a Rákóczi Szövetség munkájáról és a Kárpát-medencében betöltött fontos szerepéről. Az ünnepi köszöntők befejezése után került sor az eredményhirdetésre és egyúttal az oklevelek, valamint az ajándékok átadására. Mind a tíz, döntőbe jutott csapat kapott jutalmat a Rákóczi Szövetségtől, valamint a Bencés Főapátságtól. Az első helyezett csapat, amely a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Szakközépiskolából érkezett, egy igen különleges ajándékban is részesülhetett.

A Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója, dr. Simon Attila személyesen adott át egy Herendi porcelán vázát, díszcsomagolásban. A díjátadó gála végén a vetélkedő döntőjének főszervezője, Dénes Tamás köszönetet mondott mindenkinek a részvételért, támogatásért és segítségéért. Egyúttal köszönetnyilvánításképpen a Bencés Főapátság nevében ajándékot adott át a zsűri tagjainak, mellyel egy időben a Rákóczi Szövetség is megajándékozta különlegesen szép, történelmi képekkel díszített naptáraival a döntő prominens vendégeit. A díjkiosztó gálát követően a díszvendégek, a tíz csapat, s felkészítő tanáraik, valamint a rendezvényszervezők felvonultak az étterembe, ahol vacsorát fogyaszthattak el közösen az apátság jóvoltából, az esemény ünnepi lezárásaként. Budapest, 2013.03.26.

2. Középiskolás rendezvények 2.1. Középsikolás Vezetőképző A Rákóczi Szövetség 2001 óta szervezi meg a középiskolás helyi szervezetek vezetői számára a Középiskolás vezetőképző elnevezésű programot. Az évente két alkalommal megrendezésre kerülő esemény célja, hogy a résztvevő hallgatóságot felvértezzék jó vezetési erényekkel, buzdítsák őket a további munkára, s nem utolsó sorban pedig arra, hogy teret biztosítsanak a Kárpát-medence valamennyi országából érkező diákságnak az ismerkedéshez, találkozáshoz, ahol személyes kapcsolataik elmélyítésével a jövőben majd az összetartozást erősíthetik. A kéttagú diákcsoportokat és kísérőtanáraikat a hosszú hétvége folyamán rendszerint egy hotelben látták vendégül. A rendezvények során eddig a kulturális programok mellett a jelenlevők hasznos előadásokat hallhattak a szakmáikban elismert, neves személyektől. A témák palettája változatos, de azok mindig arra ösztönözték a középiskolás vezetőket, hogy felelősségvállalással és helyes értékrenddel építsék a magyar öntudatot iskolájukban. A 2013-as őszi Középiskolás vezetőképző beszámolója A Rákóczi Szövetség középiskolai ifjúsági szervezetei számára 12. alkalommal szervezete meg 2013. október 4-6. között Kárpát-medencei Középiskolás Vezetőképző rendezvényét Budapesten, a Rubin Hotelben. A vezetőképzőre 141-en érkeztek, 47 középiskolából, a Kárpát-medence valamennyi országát képviselve. Iskolánként két diák és egy tanár vehetett részt az eseményen, aminek központi témáját ezúttal is az érték és ifjúság képezte. A megnyitón Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Pozsgay Imre tartott előadást, bemutatva a hallgatóságnak a rendszerváltozás történéseit. Az előadást követő vacsora után a diákok először

120

121 közös ismerkedős játékokon vehettek rész, majd 5 csoportban kezdtek neki a hétvégi csoportmunkának. A tanárok részére Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára által vezetett beszélgetés, ismerkedés zajlott. Az est hátralévő részében a szálloda wellness szolgáltatásit vehették igénybe a résztvevők. A vezetőképző másnapján Gloviczki Eszter, orvos, „A szerelem biokémiája” címmel tartott előadása hiánypótlónak bizonyult a vezetőképző és sok diák életében. Őt követte Szatmáriné dr. Balogh Mária „Érzelmi intelligencia és vezetés” című előadása, amely a civil szektorban tevékenykedő vezetők helyes magatartásformáit közvetítette a résztvevők felé. Délután Kisida Elek, orvosprofesszor osztotta meg gondolatait „Értelmes élet” című előadásában arról, hogy miért és hogyan érdemes élni. Wittner Mária 1956-os, személyes élményekkel teli előadása zárta a délutánt. Este a Nemzeti Színházban a Beregszászi Színház Liliomfi előadását tekintették meg a résztvevők, majd autóbuszos éjszakai budapesti városnézéssel ért véget a nap programja. A rendezvény utolsó napjának reggelén Michael Duffy, ír szerzetes mutatott be római katolikus szentmisét. Reggelit követően Benkő Szabolcs és barátainak felemelő komolyzenei koncertje, majd Halzl József és Csáky Csongor köszönt el a résztvevőktől. Ezután Halzl József hosszan dedikálta az érdeklődőknek 1956-os Naplóját. 2013. október 8. 2.2. Sátoraljaújhelyi középiskolás tábor A program a 2000-es években indult el, ami összefüggött az ország fennállásának ezredik évének ünneplésével. A Rákóczi Szövetség berkeiben ennek jegyében született meg az a gondolat, hogy egy jelképes helyen kerüljön megrendezésre egy olyan tábor, ahol a Kárpát-medence magyar ajkú középiskolásaiból minél több jelen lehet, és ahol az összetartozás, a szellemi értékek és a nemzeti öntudat formálása a szórakozás és kikapcsolódás mellett mind kellő mértékben helyet kaphat. A sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária méltó helyszíne lett ennek a tábornak, hiszen a maga méltóságteljessége és üzenete is már színvonalat adhatott a rendezvénynek. A résztvevők magas száma és a program egy hetes hos�szúsága méltán megteremtette a feladatot a rendezők számára, amelyben egyrészt biztosítaniuk kellett az anyagi hátteret másrészt pedig a jelenlevők érdemi és szellemi tartalommal kellett kitöltsék az ott eltöltött napokat. Az alábbiakban az egy hetes tábor programjainak rövid bemutatása olvasható. Az elmúlt több mint egy évtizedben számos előadás és rendezvény tarkította a táborozók életét, amelyeknek részletes bemutatására itt nincs lehetőség, de talán a csoportokba szedett leírások által érzékeltethető, hogy milyen értéke van ennek a tábornak.

A tábor minden évben nyitóünnepséggel kezdődött, amelynek keretében ezen a monumentális helyszínen neves közéleti személyek mondhattak ünnepi beszédet. Ezt általában történelmi előadások szokták követni, amelyek kiemelten fontosak voltak a határon túli hallgatóság számára, hiszen legtöbbjüknek nem, vagy csak érintőlegesen tanították a magyarság történelmét. Az előadások általában egy tematika köré csoportosultak, amelyeket mindig a területen jártas, neves történészek mutattak be. A szellemi terhelést kirándulásokkal kívánták ellensúlyozni a szervezők, amelyek során számos a helyszínhez közeli történelmi nevezetességet látogathattak meg a résztvevők. Az esték általában kulturális programokkal zárultak, amelyeknek szintén megvolt a maguk sajátossága az által, hogy egy előre felkért csoport saját tájegységének népi hagyományát, néptáncát, szokásait és kultúráját mutathatta be. A felsorolt programokat sporttevékenységek, filmvetítések, koncertek és kötetlen beszélgetések egészítették ki, amelyek szintén tovább gazdagították élményekkel a jelenlevők hetét. A rendezvény záró akkordja mindig a Szent Korona fogadalomtétel szokott lenni, melynek során az egybegyűltek végigjárták a Kálvária stációit, majd a Himnusz eléneklése után ünnepélyes fogadalmat tettek. Az azokban a pillanatokban megszülető érzés mindig méltó zárása volt a tábornak. A tábor története 2000. június 26.–július 2. A sátoraljaújhelyi Piarista Kollégium a Millennium évében első alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok Találkozója a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 318-an vettek részt, s amelynek jelmondata Rendületlenül! volt. A program – miként történt már erre utalás – a Millennium jegyében alakult ki. Kedd délelőtt ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét a találkozó. Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere, Báthory János, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnök-helyettese és Pécsváradi Botond, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés kulturális tanácsnoka köszöntőjét követően megkoszorúzták a Magyar Kálvária egyes stációit. Ezt követően Kállay Emil piarista tartományfőnök felszentelte az Anyák terét, majd ökumenikus imával és az országzászló felvonásával zárult a megnyitó. Délután Széphalmon Kazinczy Ferenc sírjánál tisztelegtek, ahol Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke és Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar író mondott emlékbeszédet. Visszatérve Sátoraljaújhelyre megtekintették Tavaszy Noémi grafikusművész – a Piarista Kollégium gótikus folyosóján elhelyezett – kiállítását, majd csoportokra osztva városnéző körútra indultak. Este a Kassai Thália Színház vendé-

122

123 gelőadásában megnézték Ratkó József Segítsd a királyt! című darabját. Szerdán külön buszokkal egész napos kiránduláson vettek részt a Zemplénben, melynek során felkeresték Kossuth Lajos szülőfaluját, Monokot, valamint a különleges kultúrtörténeti jelentőséggel bíró Vizsolyt, ahol a református felekezetű Károli Gáspár fordításában 1590-ben megjelent az első teljes, magyar nyelvű Biblia. Este a Kormorán együttes Magyar rapszódia című előadását nézték meg. Csütörtökön Kupa Mihály, a Zempléni Településszövetség elnöke köszöntőjét követően a Jókai Mór Általános Iskola István, a király című rockopera feldolgozását nézték meg. Délután történelmi túra keretében a Magas-hegyre mentek, ahol egy lovas íjász bemutatót is megnéztek. Este Nagy Csilla népdalénekes és a TÉKA együttes, valamint a Romano Suno Hagyományőrző Cigánytánc együttes műsorát élvezhették. Péntek délelőtt a diákok számára kispályás labdarúgás formájában sportversenyeket rendeztek. Ezzel párhuzamosan a tanárok az Ungvár pincében egy kedélyes hangulatú borkóstoláson vettek részt. Délután az egyes csoportok vidám jelenetek közepette mutatkoztak be egymásnak. Este a Kálvária bejáratánál a Kaláka együttes zenélt. Az előző nap elkezdődött sportprogramok szombat délelött befejeződtek, majd ünnepélyes eredményhirdetésen Kádas Mihály országgyűlési képviselő adott át a díjakat. Délután folytatódott az egyes csoportok bemutatkozása. Este felekezetek szerinti istentiszteletet követően Papp Gábor művészettörténész Angyali korona, szent csillag címmel tartott lebilincselő előadást a Szent Koronáról. A Szent Korona fogadalomtételt követően tartották meg a búcsúestet a Várhegy-üdülőben. Vasárnap a záróünnepségen Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő és Szamosvölgyi Péter polgármester méltatta az egy hetes találkozót. A határon túlról érkezett diákok és tanárok felmerülő költségeit pályázati forrásból és adományokból biztosították, míg a magyarországi résztvevők költségeit a megyei közgyűlések, illetve Budapest vállalta. Minden vendéget egy kis ajándékcsomaggal leptek meg, melyben egy, a hét honfoglaló törzs egyikét jelképező kitűző (amelynek alapján a csoportokat is kialakították), a Magyar Kálváriát ábrázoló plakett és a történetét bemutató füzet volt. A tábor fővédnöke Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Pokorni Zoltán oktatási miniszter, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének örökös tiszteletbeli elnöke és Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke volt. Védnöke Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő, Kádas Mihály országgyűlési képviselő, Soós Győző országgyűlési képviselő, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke, Laczkó Károly, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés alelnöke, Komporday Zoltán, a Magyarok Világszövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke, Kupa Mihály, a

Zempléni Településszövetség elnöke és Márton Mihály, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke volt. A tábort az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatala, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés, a Zempléni Településszövetség, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, a Mecénás Alap, a Hollóházi Porcelángyár és a Kossuth Lajos Művelődési Központ támogatta. 2001. július 6–13. A Piarista Kollégium ez évtől a Rákóczi Szövetséggel közösen második alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen több mint 300-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Bartis Ferenc-idézet volt: „Maradjon meg a kő kőnek, maradjon meg Erdély Erdélynek.” Szombat délelőtt ünnepélyes megnyitóval kezdődött a tábor, melyen Sátoraljaújhely polgármesterének köszöntője után Rogán Antal, a Fidelitas elnöke és a Fidesz országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. A diákok látogatást tettek II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában, Borsiban, ahol Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntőjét követően Hajdú Jenő, a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság elnöke ismertette a kastély történetét és helyreállításának terveit. Felkeresték Széphalmon Kazinczy Ferenc sírját is, ahol Jelenits István piarista szerzetes emlékezett a „széphalmi remete” magyar nyelv megújítása érdekében végzett tevékenységére. A régmúlt magyar történelmének egy-egy elfeledett fejezetéről Szántai Lajos művelődéstörténész és Kiszely István antropológus tartott előadást. Aktuálpolitikai vonatkozásban Grúber Károly a státusztörvényről tartott nagy érdeklődéssel övezett előadást. A gondolatokban gazdag programok közé kitűnően illeszkedett a diákcsoportok látogatása, bemutatkozása a Bodrogközi Napok rendezvénysorozaton, valamint a Magas-hegyre vezető történelmi túra és lovas íjász bemutató. Az események emellett a sportpályákon is zajlottak, s a színházban vastaps jutalmazta a Valahol Európában című musical bemutatóját, valamint a csíkszeredai Hargita táncegyüttes fellépését. A jó hangulatról az erdélyi Szentegyházából érkezett Hüpörcsös együttes táncházzal egybekötött bemutatója, Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai, illetve helyi zenekarok fellépése gondoskodott. A tábor a hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel zárult. 2002. július 5–11. A Rákóczi Szövetség és a Piarista Kollégium harmadik alkalommal rendezte meg

124

125 Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen mintegy 300-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Mécs László-idézet volt: „Boldog a nép, amely örülni tud.” A programsorozat összeállítói figyelemmel voltak a Kossuth Lajos Emlékévre. Szombaton délelőtt ünnepélyes megnyitóval kezdődött a tábor, amit Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai, illetve a székelyudvarhelyi Mezőgazdasági Középiskola diákjainak előadása, valamint Nagy Csaba tárogatóművész játéka tett meghitté. Szamosvölgyi Péter polgármester köszöntőjét követően Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke mondott ünnepi beszédet, majd megkoszorúzták a Magyar Kálváriát, s méltóságteljesen felvonták az Országzászlót. Délután megismerkedtek Sátoraljaújhely nevezetességeivel, majd a felekezetek szerinti istentiszteletet követően este ismét Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai, illetve a Hegyalja néptáncegyüttes előadásában gyönyörködhettek. A résztvevők vasárnap Budapestre kirándultak, ahol megnézték a Parlamentet, a Hősök terét, a Budai Várat és Millenáris parkot. Hétfőn Borsiban II. Rákóczi Ferenc szülőházánál jártak, ahol Szabó Mihály polgármester és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke megemlékező szavai után koszorú elhelyezésével emlékeztek a nagyságos fejedelemre. Délután, visszatérve Sátoraljaújhelyre, történelmi túra keretében a Magas-hegyre mentek, ahol egy lovas íjász bemutatót követően táncház nyújtotta vigalomban vettek részt. Kedd délelőtt kispályás labdarúgótornát és úszóversenyeket szerveztek, délután pedig a Piarista Kollégium könyvtárában meghallgatták Szántai Lajos művelődéstörténész A magyarság sorskérdései a múltban, a jelenben és a jövőben című előadását. Este a Kossuth Lajos Művelődési Központban megnézték Bereményi Géza gróf Széchenyi István életútját feldolgozó filmdrámáját, a Hídembert. Szerda délelőtt a döntőkkel befejeződtek a sportversenyek, délután a hagyományos Szent Korona fogadalomtételt is magába foglaló záróünnepség után a Ghymes együttes adott búcsúkoncertet. A tábor védnökei Kállay Emil piarista tartományfőnök és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke voltak. A tábort az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés, az Illyés Közalapítvány, a Piarista Diákszövetség, a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat, Sátoraljaújhely Város Önkormányzata és a Kossuth Lajos Művelődési Központ támogatta. 2003. július 11–17. A Rákóczi Szövetség és a Piarista Kollégium negyedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 215-en vettek részt, s amelynek

jelmondata egy Szepesi Bódog-idézet volt: „…legyen ez zarándokhelye minden magyarnak…” A programok a Deák Ferenc emlékév jegyében formálódtak. Szombat délelőtt ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét a hivatalos program. Wittner Mária ’56-os elítélt és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára ünnepi beszédét követően megkoszorúzták a Magyar Kálvária egyes stációit. Délután Széphalomra látogattak, ahol Kazinczy Ferenc sírjánál Bartis Ferenc költő mondott emlékező beszédet. Este Maradnak az igazak címmel Paholcsek Bálint, Petrás Mária, Simó József és Cs. Szabó István színművészek vendégjátékával Wass Albert-estet szerveztek. Vasárnap II. Rákóczi Ferenc fejedelem szülőfaluját, Borsit keresték fel, ahol felekezetek szerinti istentiszteletet követően Szigeti László, Szlovákia oktatási államtitkára és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet, majd megkoszorúzták a nagyságos fejedelem mellszobrát. Délután sportversenyeket rendeztek, a lányok számára kosárlabdát, míg a fiúk számára kispályás labdarúgást. Este a Bikini, valamint két sátoraljaújhelyi zenekar, a 37-es és a Cairo együttes szabadtéri koncertjét élvezhették. Hétfőn délelőtt befejeződtek a sportversenyek. Délután Szántai Lajos művelődéstörténész Szent őseink nyomában maradva címmel előadást tartott. Ezt követően egy történelmi túra keretében megmászták a Magas-hegyet. Este táncházat tartottak. Kedden egész napos kiránduláson vettek részt, megtekintették Tokaj és Sárospatak történelmi nevezetességeit, valamint a híres borospincéket. Szerdán Molnárfi Tibor történész A Szent Korona és a magyar nép történelmi küldetése, Zorkóczy Miklósné iparművész A Kárpát-medence népviselete egy hazában, valamint Papp Gábor művészettörténész Angyali korona, szent csillag címmel tartott előadást. A tábor a Magyar Kálvárián tartott hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel zárult. 2004. július 9–15. A Rákóczi Szövetség – ez évtől egyedüli szervezőként – ötödik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 300-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Bartis Ferenc-idézet volt: „Maradjon meg az Ember Embernek, maradjon meg a Magyar Magyarnak.” A programok ebben az esztendőben a Balassi Bálint Emlékévhez kapcsolódtak. Szombat délelőtt az ünnepélyesen megnyitón Sátoraljaújhely polgármesterének köszöntőjét követően a Magyar Kálvária bejáratánál Pálinkás József, a Fidesz kulturális tagozatának elnöke mondott ünnepi beszédet, majd Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai énekeltek gyönyörű dalokat. Ezt követően helyezték el az emlékezés koszorúit. Az Anyák terén Damjanovics József görög

126

127 katolikus esperes méltatta az anyák szerepét a nemzet életében, majd a Szent István kápolnánál Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára szólalt fel. Délután Széphalomra mentek, ahol Kazinczy Ferenc emlékcsarnoka előtt Bartis Ferenc költő, az Összmagyar Testület elnöke mondott emlékbeszédet, majd ezt követően megkoszorúzták a „széphalmi remete” sírját. Az esti színházi előadáson a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium diákjai, valamint Dévai Nagy Kamilla és Krónikásai műsorát láthatták. Vasárnap reggel az erdélyi, felvidéki és magyarországi diákok és tanárok elindultak a Felvidékre, azonban a délvidékiek és a kárpátaljaiak nem tarthattak velük, mert a szlovák határon nem kelhettek át. Először Doboruszkát látogatták meg, ahol tisztelegtek Dobó István egri várkapitány sírjánál, majd megtekintették a római katolikus templomot, s részt vettek egy szentmisén. Ezután Nagykapos nevezetességeivel ismerkedtek meg: Erdélyi János költő, irodalmár emléktáblájával és domborművével, Mécs László költő mellszobrával, Dobó István mellszobrával és a Szent István szoborral. A magyar Közösségi Házban megnézték az Erdélyi János Emlékszobát, egyúttal bepillantást nyertek a Ház tevékenységébe. Ezt követően Nagyszelmencre látogattak, ahol a valóságban szembesültek a 2. világháború végkifejlete során megállapított csehszlovák–szovjet határvonal történetével. Az önkényes, minden megfontoltságot nélkülöző esztelen döntés kettészelte a települést, így a magyarok által lakott falu egy része ma is Szlovákiához, másik része pedig Ukrajnához tartozik. A helyiek felállítottak egy félbevágott székelykaput, amely szimbolikusan fejezi ki a szétszakítottság fájdalmát. A diákok és tanárok részt vettek a Fesztivál a határon elnevezésű, Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára által megnyitott kulturális rendezvénysorozaton, amelyen fellépett a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes, a csángó énekeket előadó gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium diákcsoportja, valamint Dévai Nagy Kamilla énekművész és a Krónikás Iskola énekcsoportja. Nagyszelmenc után II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szülőhelyére, Borsiba látogattak, ahol gyopáros koszorút helyeztek el és végigjárták az éppen felújítás alatt lévő kastélyt. A felvidéki kirándulásról visszatérve a Cserkészház udvarán éjfélig tartó könnyűzenei koncertet hallgattak meg. Hétfőn délelőtt lehetőség adódott sportversenyekre nevezni és kissé lazítani. Délután Jókai Anna írónő tartott előadást Ember a III. évezredben címmel, amit kötetlen formájú beszélgetés és könyvdedikálás követett. Az előadás után a Magas-hegyre mentek libegővel, ahol gyönyörködve szemlélték a Zempléni-hegység panorámáját. Utána íjászverseny következett, minek során mindenki kipróbálhatta ügyességét a honfoglaló eleink egykoron Európa-szerte rettegett fegyverével, a visszacsapódó reflexíjjal való bánásmódban. A gulyáságyúból ízletes babgulyást fogyasztottak, majd a

székelyudvarhelyiek vezetésével különféle néptáncokat tanultak. Kedden Sárospatakra indultak, majd a vár és a Rákóczi-pince megtekintése után hajóra szálltak és a Bodrogon lehajóztak Tokajba, ahol egy kis városnézés után kóstolót kaptak a híres tokaji borokból. Ezután a város főterén megnézték a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes műsorát és meghallgatták Antal Tibor énekét. Szerda délelőtt fakultatív jellegű sportversenyeken indulhattak, délután pedig meghallgatták Hargitay András úszóvilágbajnok, az Emberfia Alapítvány elnöke előadását a Szent Korona eszmeiségéről. Este a Magyar Kálvárián tartott, a hagyományos Szent Korona fogadalomtételt magába foglaló záróünnepségen vettek részt, melyről mindenki egy emléklapot kapott. 2005. július 8–13. A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 203-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Szemlér Ferenc-idézet volt: „Fogd kezén az Ifjúságot.” Első alkalommal képviseltették magukat a Rákóczi Szövetség helyi ifjúsági szervezetei (Érsekújvár, Komárom, Ipolyság, Kassa, Gyergyószentmiklós, Ada, Szolnok, Szentendre) is. Szombat délelőtt a Magyar Kálvária bejáratánál tartották az ünnepélyes megnyitót, melyen a város polgármesterének köszöntője után Döbrentei Kornél költő és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség színvonalát a budapesti Turul együttes műsora emelte. Délután Széphalomra látogattak, ahol Kazinczy Ferenc sírjánál Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke mondott emlékbeszédet, majd ezt követően koszorú elhelyezésével rótták le kegyeletüket. Este az erdőszentgyörgyi Bodor Sándor színjátszó kör sziporkázó előadásában nézhették meg Rejtő Jenő Aki mer, az nyer című három felvonásos vígjátékát. Vasárnap, a felvidéki nap keretében először Borsiba látogattak, ahol II. Rákóczi Ferenc szülőházát tekintették meg, illetve koszorú elhelyezésével emlékeztek a nagyságos fejedelemre. A nagykaposi szentmise után a kettévágott Nagyszelmencre utaztak. Délután a vendégek és vendéglátók közös kulturális programon vettek részt, melyen a budapesti Turul együttes és a gyimesfelsőloki Kesice néptáncegyüttes lépett fel. Este a szászrégeni Titán, a budapesti Just Dream és a sátoraljaújhelyi 37-es együttes könnyűzenei koncertjeit élvezhették. Hétfőn Bartis Ferenc költő tartott előadást, ezt követően történelmi túra keretében a Magas-hegyre mentek. A gulyáságyúból felszolgált vacsora elköltését követően a gyimesfelsőloki Kesice néptáncegyüttes műsorát nézhették meg. Kedden Sárospatakra kirándultak, a vár és a Rákóczi-pince megtekintése

128

129 után hajóra szálltak, és a Bodrogon lehajóztak Tokajba, ahol egy kis városnézés után kóstolót kaptak a híres tokaji borokból. Ezután a város főterén megnézték a budapesti Turul együttes műsorát. Szerda délelőtt sportversenyek zajlottak, délután pedig A Szent Korona misztériuma, tana és időszerű kérdései címmel Kocsis István író tartott érdekfeszítő előadást. Az esti záróünnepség a Szent István kápolna előtti hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel ért véget. 2006. július 7–13. A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 240-en vettek részt, s amelynek jelmondata egy Wass Albert-idézet volt: „A víz szalad, a kő marad.” A program a Magyar Kálvária alapításának 70., valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója jegyében szerveződött. Emellett külön megemlékeztek Bartis Ferencről, a nemrég elhunyt erdélyi költőről, aki több alkalommal tisztelte meg jelenlétével a tábort. Szombat délelőtt a Magyar Kálvárián Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára ünnepélyes keretek között nyitotta meg a tábort. Az ünnepségen közreműködött a csókai Rákóczi Férfikórus, Koltay Gábor filmrendező és hagyományőrző lovas huszárok csapata. Délután Széphalomra kirándultak, ahol lerótták tiszteletüket Kazinczy Ferenc sírjánál. Este, vacsora után a Latabár színházban bemutatkozó programot szerveztek, amely kitűnő alkalmat teremtett az ismerkedésre az egyes régiókból érkező diákok számára. Vasárnap a római katolikus szentmisét, illetve a református istentiszteletet követően a Felvidékre utaztak. Borsiban II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szülőházát, míg Kassán, a Szent Erzsébet dómban síremlékét látogatták meg. Este Szíki Károly színművész, színi igazgató rendezésében In memoriam címmel Bartis Ferenc költőre emlékeztek. Hétfőn délelőtt sportvetélkedőkön vehettek részt a fiatalok, a lányok a strandröplabda, a fiúk pedig a labdarúgás terén mérhették össze felkészültségüket. Eközben a tanárok és az érdeklődő diákok számára rendhagyó történelem órát szerveztek. Délután libegővel felmentek a Magas-hegyre, ahol megtekintették a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc autentikus viseletében pompázó huszárok bemutatóját. Az érdekes műsor után derűs hangulatú, gulyáságyúból mért ízletes vacsora következett. Este a tábor helyszínén könnyűzenei koncert várta az érdeklődőket, fellépett a sátoraljaújhelyi 37-es és a Kárpátia együttes. Kedd délelőtt Sárospatakra kirándultak, ahol megtekintették a várat, a Rákóczi-pincét és a Református Kollégium épületét. Délután a helyi termálfürdőben fürdőztek, majd este, vacsora után az 1956-os forradalom és szabadságharc

50. évfordulójára emlékezve megnézték a közel 100 halálos áldozatot követelő mosonmagyaróvári sortűzről Erdélyi János és Zsigmond Dezső közös rendezésében forgatott Vérrel és kötéllel című dokumentumfilmet. Szerdán, reggeli után folytatódtak a sportversenyek, majd délután Molnár V. József néplélekrajz kutató Kárpáthaza című előadását hallgatták meg. Este a hagyományos Szent Korona fogadalomtétel után a székelyudvarhelyi Boróka táncegyüttes adta elő A vásárban című táncjátékot. 2007. július 7–13. A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 220-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Bartis Ferenc-idézet volt: „És mégis élünk.” Szomorúan kell megjegyezni, hogy a Délvidékről vízumproblémák, míg Kárpátaljáról adminisztratív akadályok nehezítették, illetve tették lehetetlenné az adai és a munkácsi diákok és tanárok részvételét. Vasárnap a római katolikus szentmise és a református istentisztelet után Szepesi Bódog piarista tanár, az emlékmű-együttes megálmodója tiszteletére emléktáblát avattak a Papsor egyik épületén, melyen korábban már volt egy emléktábla, ám az idők folyamán – akarva-akaratlan – az enyészet áldozatává vált. A táblaavatási beszédet Szajkó Gábor, a Rákóczi Szövetség Sátoraljaújhelyi Helyi Szervezetének vezetője mondta. Ezt követte a Magyar Kálvária bejáratánál tartott ünnepélyes megnyitó, melyen Szamosvölgyi Péter polgármester köszöntőjét követően Kövér László, a Fidesz Választmányának elnöke, Wittner Mária ’56-os elítélt, a Fidesz országgyűlési képviselője és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára mondott ünnepi beszédet. Délután a Ronyva patak partján felállított Trianon emlékkövet avatták fel, melyen Hörcsik Richárd, a Fidesz országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. Ezt követően II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére, Borsiba látogattak, ahol megkoszorúzták a nagyságos fejedelem mellszobrát. Nagytarkányban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákcsoportja adott elő színvonalas kulturális műsort. Hétfőn délelőtt futballtornát, illetve – első alkalommal – Bartis Ferencről elnevezett versmondó versenyt rendeztek. Délután libegővel a Magas-hegyre mentek, a vacsorát követően pedig Eperjes Károly színművésszel találkoztak. Kedd délelőtt Sárospatakra utaztak, megtekintették a várat, a Református Kollégium épületét és a Szent Erzsébet templomot. Délután a helyi termálfürdőben strandoltak, este pedig táncházat szerveztek a Kossuth Lajos Művelődési Központban. Szerda délelőtt folytatódott a kispályás futballtorna és a versmondó verseny,

130

131 amit végül Kulich Anna, egy 12 éves gútai kisdiák elsöprő fölénnyel nyert meg. Délután hegyközi kirándulásra indultak, melynek során Kazinczy Ferenc széphalmi sírjának megkoszorúzását követően felkeresték a füzérradványi Károlyi-kastélyt, a füzéri várat, végezetül kisvonattal Kőkapura utaztak. Csütörtökön Molnár V. József néplélek kutató A Szent Korona és a Turulnász, Varga Tibor jogtörténész a Szentek országa, Sacra Pannonia címmel tartott élvezetes előadást. A találkozó a Szent István kápolna előtt tett, a lelki megújulást szolgáló hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel záródott. A rendezvény fővédnöki tisztét Orbán Viktor volt miniszterelnök vállalta, aki levélben köszöntötte a találkozó résztvevőit. 2008. július 4–10. A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei középiskolás táborát, amelyen 260-an vettek részt, s amelynek jelmondata egy Hamvas Béla-idézet volt: „Egyesülni csak az egységben lehet.” Aggodalomra okot adóan kell megjegyezni, hogy vízumproblémák miatt második éve nem tudtak jönni Kárpátaljáról, és hasonló okok miatt csökkent a délvidékiek száma is. A program Szent István halálának 970. évfordulója, az ennek tiszteletére épített Szent Korona alakú kápolna 70 évvel ezelőtti felszentelése, Hunyadi Mátyás trónra léptének 550. évfordulója, valamint az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásokra történő megemlékezés jegyében formálódott. Szombaton, az ünnepélyes megnyitón Sátoraljaújhely polgármesterének köszöntőjét követően Beke Albert irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, Bauer Edit szlovákiai európai parlamenti képviselő, aki e programot anyagilag is támogatta és Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára mondott ünnepi beszédet. Beke Albert hitvallása szerint magyar az, akinek Trianon fáj, majd külön szólt az elszakított területeken magyar nyelven tanító pedagógusokhoz, akiknek munkáját a végvári vitézek hősiességéhez hasonlította. Bauer Edit a magyar nyelv megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. A Szent István kápolna alapkőletételének 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Gubala Róbert esperes és Damjanovics József esperes-parókus mondott emlékbeszédet. Gubala Róbert Szent István történelmi hagyatékának megismerését és a keresztény erkölcsi megújulást jelölte meg sürgető feladatként. Damjanovics József a család megtartó erejét és ebben az anyák szerepét emelte ki. A fiatalokat pedig a legszentebb hivatás, az anyaság vállalására bíztatta. Az ünnepség fényét

a csókai Rákóczi Férfikórus fellépése emelte. A Magyar Kálvária zarándokútján Nagy Csaba tárogatóművész szép játéka tette még magasztosabbá az egyes stációk koszorúzását. Este a Bodrogközi Napok keretében Pácin településen megnézték a Rákóczi él című rockoperát a Kecskés együttes előadásában, ahol fellépett még a Hóvirág és a Regélő együttes is. Vasárnap a felvidéki nap keretében a nagykaposi Magyar Ház segítőkészségét, vendégszeretetét élvezték. A nagykaposi református istentiszteletet és a dobóruszkai római katolikus szentmisét követően a kettészelt Nagyszelmencre látogattak. Visszafelé Borsiban megtekintették II. Rákóczi Ferenc szülőházát, s koszorú elhelyezésével tisztelegtek a fejedelem emléke előtt. Este a sátoraljaújhelyi 37-es együttes és a szászrégeni Titán együttes adott könnyűzenei koncertet. Hétfőn délelőtt sportversenyeket szerveztek, minek révén a lányok a strandröplabda, a fiúk pedig a labdarúgás terén mérhették össze képességeiket. Eközben a tanárok az Ungvár pincébe látogattak egy kedélyes hangulatú borkóstolásra. Délután az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásokra emlékeztek. A Matúz Gábor és Siklósi Beatrix rendezte Hóhér vigyázz! című film megtekintése után annak főszereplője, az 1956 után halálra ítélt Wittner Mária beszélt a forradalomról, a halálraítéltekről, emberi sorsokról és az erkölcsi felelősségről. Este a gyergyószentmiklósi Hóvirág néptáncegyüttes és amatőr színjátszókör Tréfás történetek Mátyás király életéből című produkcióját nézhették meg. Kedden Sárospatakra utaztak, ahol megtekintették a várat, a Református Kollégium épületét és a Szent Erzsébet templomot. Délután a helyi termálfürdőben lubickoltak. Szerdán folytatódtak a sportversenyek, a kispályás labdarúgás kiélezett küzdelemsorozatában végül a nagykaposi diákok bizonyultak a legjobbnak. Széphalmon megkoszorúzták Kazinczy Ferenc sírját, majd megtekintették a Magyar Nyelv Múzeumát. Itt hangzottak el Kállai Eszter, a Szépen, emberül, magyarul mozgalom elindítójának és szervezőjének lélekemelő szavai. A Hunyadi Mátyás emlékévre tekintettel Szántai Lajos művelődéstörténész Mátyás király és az örök igazság címmel tartott előadást. Hargitay András, az Emberfia Alapítvány elnöke a Szent Koronáról beszélt. Sajnos az eső nem tette lehetővé, hogy búcsúzás gyanánt felzarándokoljanak a Szent István kápolnához, de a nagytemplomban megtartott s a hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel végződő ceremónia emelkedett hangulata mégis méltó zárása volt az együttlétnek. 2009. július 3–9. A Rákóczi Szövetség tizedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok a Magyar Kálvárián elnevezésű Kárpát-medencei

132

133 középiskolás táborát, amelyen 250-en vettek részt, s amelynek jelmondata a Nemzeti ima egy sora volt: „Hiszek Magyarország feltámadásában.” A program a Kazinczy Ferenc Emlékévhez idomult. Az elmúlt 10 év jelentős eredménye gyanánt kell megemlíteni, hogy az emlékmű-együttes, köszönhetően a nemes szándékú adakozóknak és a Nemzeti Civil Alapprogram pályázati támogatásának, ma már szinte eredeti állapotában várja az ide érkezőket. A jubileumi találkozót a szervezők igyekeztek színvonalában is emlékezetessé tenni. Szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg a tábort, melyen a város polgármesterének köszöntőjét követően Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus püspök, Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára és Szeredi Kálmán főszervező mondott ünnepi beszédet. Orbán Viktor volt miniszterelnök levélben köszöntötte a táborozókat. A korábbi gyakorlat helyett ebben az évben a Magyar Keresztúton járták végig a Magyar Kálvária stációit, amit Szíki Károly színművész, Nagy Csaba tárogatóművész és a Turul együttes előadása varázsolt felejthetetlenné. Este Wass Albert és Szeleczki Zita levelezéséből Hontalanság hitvallása címmel összeállított zenés irodalmi estet adott elő Szíki Károly és a Turul együttes. Utána a Boróka néptáncegyüttes fergeteges előadása szórakoztatta a publikumot. Vasárnap a Felvidékre kirándultak, azonban Kassán rendkívül kellemetlen meglepetésben volt részük. II. Rákóczi Ferenc sírjánál nem tiszteleghettek, mivel a nyári turistaszezonban „véletlenül” zárva volt a kripta és a múzeum is. Hazafelé jövet Borsiban a nagyságos fejedelem szülőházánál helyezték el koszorúikat. Este a sátoraljaújhelyi Retrock együttes koncertjét élvezhették. Hétfő délelőtt sportprogramokat szerveztek, illetve Szíki Károly színművész elnökletével a Mécs László – Radnóti Miklós versmondó versenyt rendezték meg. Délután Papp Lajos szívsebész Szívvel lélekkel című lélekemelő előadását hallgathatták meg. Ekkor látogatta meg és köszöntötte a találkozó résztvevőit Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. Este a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes által vezetett táncházzal zárult a nap. Kedden Széphalomba, a Magyar Nyelv Múzeumába látogattak, ahol Fehér József, a Kazinczy Társaság elnökének köszöntőjét követően meghallgatták Nyíri Péter igazgató-helyettes A magyar nyelvújítás, valamint Kiss Endre József református lelkész-teológus, könyvtáros Kazinczy 250 éve címmel megtartott, anyanyelvünk ápolásának, őrzésének fontosságát egyként hangsúlyozó előadását. Délután a Hegyközbe kirándultak, s megnézték a füzéri várat és a füzérradványi Károlyi-kastélyt. Szerdán délelőtt folytatódtak a sportversenyek. Délután Woth Imre, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke A magyar Szent Korona az aranyműves szemével című előadását hallgatták meg. Ezt követően megnézték Jelenszky

István Égi élő igazság című filmjét, amit a rendező kommentárja tett szemléletesebbé. A találkozó a hagyományos Szent Korona fogadalomtétellel ért véget. A tábort a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat és Sátoraljaújhely Város Önkormányzata támogatta. 2010 A 6 napos tábor a Trianon jegyében telt el, ahol 215 középiskolás diákot és tanárt láttunk vendégül. A megnyitó ünnepségen Szamosvölgyi Péter Sátoraljaújhely polgármestere, a Felvidékről Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök köszöntötte a találkozó résztvevőit. A Rákóczi Szövetség részéről dr. Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára mondott köszöntő beszédet. A Magyar Kálvária bejáratánál megtartott megnyitó után a diákok a stációkat végigjárva és egy-egy koszorút elhelyezve a Magyar Kálvárián folytatták a megemlékezést. A Kálvárián Pataki Tibor, a zentai gimnázium igazgatója mondott egy rövid beszédet, majd a Rákóczi Szövetség nevében Szajkó Gábor és Kovács Bernadett helyezett el egy koszorút. A délután folyamán a diákok Széphalomba kirándultak, ahol elhelyeztek egyegy koszorút Kazinczy Ferenc sírjánál, majd az este folyamán a város főterén megtekintették a „8KOR Színház” „Valahol aláírtak valamit” című előadását, amely nagy sikert aratott. A második nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen a résztvevők nagy része megjelent, majd a Nagykapos Magyar Ház társszervezésében látogatást tettek a táborlakók Borsiban, Leleszen, Vékén, Nagyszelmencen és a Nagykaposon. Az egész napos kirándulás után Sátoraljaújhelyen a görög katolikus templomban a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes lépett fel. Hétfőn délelőtt került sor a Versmondó versenyre, illetve a kispályás foci bajnokságra, amin csak három csapat indult. A versmondó versenyen összesen 9 fő vett részt, de a nézőközönség elég nagy volt. Helyezettek: 1. Volter Teodóra Zselíz – Comenius Gimnázium; 2. Czávodczky Szabolcs Kassa – Márai Sándor Gimnázium; 3. Bucz Magor Budapest – Szent István Gimnázium. Professzor dr. Raffay Ernő „Trianon” című előadására a délután folyamán került sor, az a vacsora után levetítésre került Koltay Gábor „Vérző Magyarország” című filmje a Művelődési Központ színháztermében. A keddi napon meglátogatták a sárospataki nagykönyvtárat és a Rákóczi-várat. A délelőtti kirándulás után pedig Popély Gyula „Felvidék Trianon előtt és után” című előadását élvezhették a résztvevők. Az esti kikapcsolódásról a Retrock Együttes gondoskodott. Szerda délelőtt a sportversenyek folytatása elmaradt, mivel nem voltak jelent-

134

135 kezők, illetve a résztvevőknek ingyen kipróbálhatták a magashegyi libegőt. Délután több előadásra is sor került, először Kilyén Ilka színművésznő „A szép magyar nyelv” című előadását, majd dr. Bakos Batu előadását hallgathatták meg, melyre a Piarista Templomban került sor, ahol a Szent Korona másolatát is megtekinthették. Zárásként pedig a akik szerettek volna Szent Korona fogadalomtételt tehettek. Az este folyamán egy helyi középiskolás színtársulat „Hotel Mentol” című előadását láthatták, amely nagyon nagy sikert aratott. Az est zárásaként a színház után egy rövid búcsúestet tartottunk, ahol még lehetőségük nyílt a diákoknak a beszélgetésre. 2011 A 12. alkalommal megrendezett találkozóra Magyarországról 97 fő, Felvidékről 74 fő, Erdélyből 53 fő, Kárpátaljáról 18 fő érkezett. A táborban idén 12. alkalommal vett részt a Boróka Néptáncegyüttes. Összesen a szervezőkkel együtt 251 fő tartózkodott a táborban. Az érkezés napján a szálláshely elfoglalására és a csoportok találkozására került sor. 8 csoportba 30-31 tanár és diák került, minden csoportban igyekeztünk magyarországi és határon túli részt vevőket is beosztani. Minden csoport élén csoportvezető állt, aki a programhelyszínekre kísérte a csoportját. A szombati megnyitó ünnepségen Dankó Dénes, Sátoraljaújhely alpolgármestere, Dr. Orosz Atanáz görög katolikus püspök és Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit. A Magyar Kálvária bejáratánál megtartott megnyitó után a diákok a stációkat végigjárva, és egy-egy koszorút elhelyezve a Magyar Kálvárián folytatták a megemlékezést. A Kálvárián Bajnóczi Gábor, a Rákóczi Szövetség munkatársa köszöntötte immár hivatalosan a részt vevőket, majd az ünnepi szónokok koszorút helyeztek el. A délután folyamán a diákok Széphalomba kirándultak, ahol elhelyeztek egyegy koszorút Kazinczy Ferenc sírjánál. Az este utolsó programja az IDIOT SIDE együttes koncertje volt a főtéren, amin fakultatív volt a részvétel. A második nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd a Nagykapos Magyar Ház társszervezésében látogatást tettek a táborlakók Borsiban, Dobóruszkán, Nagyszelmencen és Nagykaposon. Az egész napos kirándulás után Sátoraljaújhelyen a piarista templomban a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes lépett fel. Hétfőn délelőtt került sor a sport délelőttre (asztalitenisz – 25 indulóval, foci – 5 csapattal, körmérkőzésekkel) és a versmondó versenyre. A versmondó versenyen összesen 18 fő indult, nagyszámú nézősereg előtt adva elő a kiválasztott verset. Dr. Raffay Ernő „Trianon” című előadására a délután folyamán került sor, majd a vacsora után Művelődési Központ színháztermében levetítették Dézsy

Zoltán: „Ügynökök a paradicsomba mennek” című filmet. A keddi napon meglátogatták a sárospataki nagykönyvtárat és a Rákóczi-várat. A délelőtti kirándulás után pedig Mihályi Molnár László „Felvidék ma” című előadását élvezhették a résztvevők. Az esti kikapcsolódásról a Retrock Együttes gondoskodott. Szerda délelőtt a csoportvetélkedő zajlott, a célállomás a libegő volt, ill. ott, valamennyi résztvevővel el készült a csoportkép is. Délután két előadás volt: először Kiss Dénes „A magyar ősnyelv törvényei és titkai”, majd Csomor Lajos „Őfelsége, a Magyar Szent Korona” című előadását hallgathatták meg. Az este folyamán átadásra került a versmondó verseny győzteseinek jutalma, meghallgattuk a legjobb szavalatokat, majd Szajkó Gábor főszervező ünnepélyesen bezárta a Találkozót. Ezt követően a „8KOR Színház” „Kiáltó szó” című előadását láthatták. Az est zárásaként eredményhirdetésre és díjkiosztásra került még sor. 2012 A XIII. Magyar Diákok és Tanárok Találkozója a Magyar Kálvárián középiskolás tábort nagy várakozás előzte meg, hiszen jelentős változások álltak be a tábor életében. A rendezvény más helyszínre költözött, a város felett emelkedő Várhegy Üdülőbe, ami a szervezők reményei szerint jobban egyben tartja a táborozókat, jobb lehetőséget biztosít az együttlétre, mint a városi kollégiumi szállás. Másrészt az elmúlt években kialakult gyakorlaton igyekezett változtatni a szervezői csapat, a dohányzás és alkoholfogyasztás jelentős mértékű csökkentésének tervével, hiszen a Rákóczi Szövetség ezen a rendezvényén is értéket próbál közvetíteni a fiatalságnak, és ennek vannak viselkedési és morális határai. A szervezői csapat már június 30-án, szombaton a helyszínre utazott, hogy megfelelő időben elő tudjon készülni a vendégek fogadására. Megtörtént a szobabeosztás ellenőrzése, a kiplakátolás, a regisztráció előkészítése, stb. A vendégek regisztrációja vasárnap, 13 órától kezdődött: a jelenléti ív aláírása, a csapat és szoba beossztás kézhezvétele, ajándékok (póló, toll, Kálvária füzet, emlékplakett, programfüzet) átadása. A résztvevők ezután elfoglalhatták szálláshelyüket, majd a 17 órakor kezdődő megnyitóig használhatták a medencét, ami a 35 fokos hőségben meglehetősen üdítő volt. Az ünnepélyes megnyitóra 17 órakor került sor. Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármesterének szavait Kracson Norbert önkormányzati képviselő tolmácsolta. Ünnepi beszédet Vakles Attila, királyhelmeci görög katolikus esperes mondott, aki arra kérte a fiatalokat, hogy ez a hét a megmaradás hete legyen számukra, mert „magyarnak lenni jó! De csak úgy maradunk meg, ha keresztény, nemzeti értékeket komolyan vesszük és ezekre az alapokra építünk!” A Rákóczi Szövetség nevében Bajnóczi Gábor

136

137 szervező köszöntötte a diákokat és a tanárokat. Az este további részében a kárpátaljai Credo verséneklő együttes adott szabadtéri koncertet, a csoportok találkoztak, valamint a tanároknak tartottak a szervezők eligazítást. Az estét a foci EB döntője zárta. Hétfőn a Magyar Kálváriára kirándultak a résztvevők, ahol csoportban járhatták végig a Kálváriát, majd a közös fotót követően a hegyen ebédeltek meg. Délután Sátoraljaújhely belvárosát tekintették meg, majd gyalogosan tértek vissza a szállásra, ahol a medence hűsítette a diákokat, nyugtatta meg a kedélyeket. Délután majdnem egy órás késéssel tartotta meg előadását Sólyom Ferenc, aki magát Miskolci Ráró néven illet: Élő rovásírás c. előadása felvezetés volt és kedvcsináló lett volna a másnapi rovásíró versenyre. Vacsora után a Boróka Táncegyüttes vezetésével táncház volt, majd közös népdaléneklés alakult ki. Az estét – mint a továbbiakat is, – fakultatív esti ima zárta a kápolnában. Kedd délelőtt kerültek megrendezésre a foci és asztalitenisz versenyek, valamint 10 órától a versmondó verseny, 13.30-tól a rovásíró verseny. Délután előbb Kisida Elek, ny. egyetemi tanár tartott előadást Értelmes élet címmel, majd őt követte Takaró Mihály irodalomtörténész előadás Száműzött magyar irodalom címmel, ami nagy hatást gyakorolt a diákokra és tanárokra egyaránt. Este a sárospataki diákok Kavecsánszky Ádám vezetésével előadták „Őrizd a lángot” c. műsorukat, amit a hallgatóság a felkelő hold fényében vastapssal köszönt meg. Az estét remek szervezésű tábortűz tette teljessé. Szerdán a hagyományos felvidéki kirándulás vette kezdetét Borsi – Dobóruszka – Nagyszelmenc – Nagykapos útvonalon és Széphalom megtekintését is belevéve. Néhány tanár kolléga megjegyezte, hogy nem is tudták, hogy milyen kulturális gazdagság rejlik ezen a vidéken. A délután további része fürdőzéssel telt. Fél 8-tól Kű Lajos vezető tartott előadást, amiben beszámolt élete meghatározó történéseiről, valamint jelenlegi kezdeményezéséről: egész Kárpát-medencét átfogó összmagyar ifjúsági focibajnokságról. 10 órától a nagy szél miatt csak visszafogott tábortűz volt, játékkal, énekléssel. Csütörtökön szintén kirándulás volt, ezúttal Sárospatakra ment a csapat vonattal. A Református Nagykönyvtár és a Rákóczi-vár megtekintése az intézményvezetők nagylelkűségének köszönhetően ingyenes volt. A diákok nagy figyelemmel hallgatták a tárlatvezetőket és a tanári kiegészítéseket. Délután a Sátorelő Íjász Klub tartott bemutatót a régi magyar harcászatról, majd minden eszközt ki/fel lehetett próbálni. A programpont nagy népszerűségnek örvendett. Este a RetNewRock együttes adott koncertet, ami bár kissé nehezen indult, végül közös nagy énekléssel zárult. Péntek volt az utolsó teljes nap. Három csoportban látogatást tettek a résztvevők a tábor felé magasodó Várhegyen, ahol Ringer István régész, az ásatások irányítója mutatta be Sátoraljaújhely valamikor várának romjait. A tikkasztó

hőségben ezután az erdei akadálypályán folytatódott a program csapatvetélkedővel: az előadásokról, kirándulásokról voltak kérdések, népdalt kellett énekelni, végül a medence volt az utolsó állomás, ahol 1 és 2 forintos érméket kellett kiszedni a medence aljáról. A jó hangulatú fürdőzés közben két fordulós számháború is zajlott a táborban. 17 órától pedig Maruzsa Zoltán történész tartott előadást a Trianoni békediktátumról, aki megnyerte a diákokat és a tanárokat egyaránt. Vacsorát követően került sor a tábor ünnepélyes zárására. A sportvetélkedők eredményének kihirdetése után az egész héten tartó csapatvetélkedők eredményhirdetése is megtörtént. Szajkó Gábor búcsúzott el a résztvevőktől, majd a Himnusz éneklése közben levontuk a lobogót. Mielőtt átvonult volna a csapat a tábortűzhöz, a Boróka Táncegyüttes tíz perces műsorral búcsúzott. A tábortüzet Varga Gábor és Nyakas Gergely diákok tartották kézben: minden csapat készült műsorral, énekkel, tánccal. A tábortüzet a „Szellő zúg távol” ének zárta. 2013 Óriási érdeklődés mellett és nagy sikerrel került megrendezésre a XIV. Magyar Diákok és Tanárok Találkozója a Magyar Kálvárián elnevezésű középiskolás tábor a Rákóczi Szövetség szervezésében. Az eredetileg 300 főre tervezett tábor a rengeteg jelentkezőnek és a Szövetség vezetőségének döntése alapján a létszám 373 főre nőtt. A Kárpát-medence valamennyi régióját képviselték diákok és tanárok, összesen 62 olyan középiskolából, ahol a Rákóczi Szövetségnek ifjúsági szervezete működik. Magyarországról huszonnégy iskola 149 képviselője, Felvidék tíz iskolájából 51-en, Kárpátaljáról hat középiskolából 37-en, Erdélyből és Partiumból 20 középiskolából 124-en, míg Délvidékről hárman érkeztek Sátoraljaújhelyre. Idén először – a varsói magyar nagykövetséggel közös szervezésben – a lengyelországi Legnicából kilenc vendég is a tábor részese lehetett. A szlovákiai és romániai érettségik miatt a tábor két héttel később valósult meg, hogy a végzős diákok utoljára részt vehessenek a rendezvényen (melynek népszerűsége a jelek szerint töretlen), valamint az érettségiztetésben részt vevő kísérőtanárokra is csak így lehetett számítani. Ennek eredményeképpen nem az első turnus volt a Rákóczi Szövetségé az üdülőben idén nyáron, s a tábori helyszín átadás-átvétele, valamint a regisztráció nagyobb fegyelmet igényelt, melyet a résztvevők izgatottan, de a legnagyobb rendben megoldottak. Az ünnepélyes megnyitón a Rákóczi Szövetség részéről Csáky Csongor főtitkár köszöntötte a résztvevőket és kiemelte, hogy a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának egyik alapja a személyes találkozások, kapcsolatok építése, melyet ez a tábor egyik fő feladatának tekint. Ezek után Marosi István, a

138

139 beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola lelkésze és Popovics Béla kárpátaljai történész köszöntötte a diákokat és tanárokat. A vacsora után a kisgejőci Kikelet Együttes esti verséneklő előadása zárta a megnyitót. A hétfői nap középpontjában Kassa állt. A teljes tábor nyolc autóbusszal utazott a felvidéki városba, és a rossz idő ellenére felejthetetlen programban volt része. Idegenvezetők segítségével bejárták a belvárost, megtekintették a dómot, a Márai-házat, Márai Sándor és Esterházy János szobrát, és a Rodostói-házat. A városban eltöltött idő után ökumenikus istentiszteleten vett részt a tábor, melyet Oremus Zoltán, a kassai magyar református gyülekezett lelkipásztora, Vakles Attila görög katolikus lelkész és Szabó Ervin bihari római katolikus plébános mutattak be. Este Szondi Miklós rovásírás-kutató előadása után a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes táncosainak vezetésével éjfélig ropták a táncot a diákok és tanárok. Kedden került sor a hagyományos sport- és szellemi versenyekre. Idén kispályás fociban, kosárlabdában, asztaliteniszben, valamint versmondó és rovásírás versenyen mérkőzhettek a jelentkezők. Ebéd után, de még a focibajnokság döntője előtt került sor Kiss Norbert, ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár előadására, Magyar ifjúság a világban címmel. A focibajnokság győztese – az elmúlt évekhez hasonlóan – a székelyudvarhelyi Eötvös Gimnázium és az iskola néptánccsoportjából kinövő Boróka táncos fiaiból alakult Boróka FC lett. Késő délután Ringer István történész mutatta be a tábor helyszínétől egy rövid sétára található sátoraljaújhelyi várat, majd a napot a sárospataki „8kor” Színház pódiumműsora zárta. Szerdán került sor a hagyományosnak tekintett Felvidéki Napra, melynek keretében Borsiba, a Rákóczi-kastélyba, Dobóruszkára, Dobó István, egri várkapitány sírjához, Nagyszelmencre, a „kettévágott faluba” és Szirénfalvára látogattak a táborozók. Délután, úton hazafelé Széphalomban, a Magyar Nyelv Múzeumában hallgathattak megy egy előadást a diákok és megkoszorúzták Kazinczy Ferenc sírját. Az estét már a táborban Dr. Kisida Elek orvosprofesszor Értelmes élet című előadása zárta. Csütörtökön Sárospatakra kirándultak a tábor résztvevői, ahol megtekintették a Református Kollégium Múzeumát és a Rákóczi-várat. Délután Raffay Ernő történész tartott előadást Trianonról, majd a Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészeti Iskola Felsőzsolcai Tagintézmények Fúvószenekarának koncertjét hallgathatták meg a diákok. Ezután a Ketel vezér Egyesület tartott hagyományőrző fegyveres bemutatót a kuruc kort idézve. Az estét a Danger Close fiatal rockzenekar koncertje tette felejthetetlenné. Pénteken a tábor tagjai kirándulást tettek a Magyar Kálváriára, melynek bejáratánál Németh Zsolt, külügyi államtitkár és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte őket. A délután folyamán csapatvetélkedőn és akadályversenyen vehettek részt a diákok, majd Kiss Endre József, a Sárospataki Református Könyvtár igazgatója tartott előadást A Könyvesház titkai címmel.

A búcsúesten sor került a versenyek és vetélkedők nyerteseinek jutalmazására, valamint minden csapat bemutatta az előző napokban titokban gyakorolt előadását, melyek műfaja a kis színdarabtól a táncokig sok mindent felölelt. Ezután hajnalig tartó buli és tánc kezdődött. Szombat reggelre már csak a reggeli és a könnyes búcsú maradt. A középiskolás táborok előadói, vendégei (2000–2009) Bartis Ferenc, Báthory János, Bauer Edit, Beke Albert, Damjanovics József, Dévai Nagy Kamilla, Dobos László, Döbrentei Kornél, Eperjes Károly, Fehér József, Grúber Károly, Gubala Róbert, Hajdú Jenő, Halzl József, Hargitay András, Hörcsik Richárd, Jelenszky István, Jelenics István, Jókai Anna, Kádas Mihály, Kállay Emil, Kállay Eszter, Kiss Endre József, Kiszely István, Kocsis Fülöp, Kocsis István, Kocsis L. Mihály, Kövér László, Kupa Mihály, Molnár V. József, Molnárfi Tibor, Nyíri Péter, Pálinkás József, Papp Gábor, Papp Lajos, Pécsváradi Botond, Rogán Antal, Szabó Mihály, Szamosvölgyi Péter, Szántai Lajos, Szigeti László, Szíki Károly, Szőcs Judit, Ugron Gáspár Gábor, Varga Tibor, Wittner Mária, Woth Imre, Zorkóczy Miklósné.

3. Diákutaztatási Program A program célja, hogy a középiskolás fiatalság megmozgatásával azok tapasztalatokat szerezzenek a Kárpát-medence valamely másik országában és egyben az utazó és a fogadó felek együtt töltsék el a nemzeti ünnepi megemlékezéseket. A rendezők kifejezetten örülnek, amikor azt látják, hogy határokon átívelő barátságok születnek meg, hiszen ez a jelenség is a program egyik nem titkolt célja. Mindegyik utazás költségét a Szövetség magára vállalta, ezt pedig pályázatok útján kapták meg a jelentkező középiskolák. Voltak olyan utazások is amelyekre csak a Szövetség helyi szervezetei pályázhattak, de számos olyan lehetőség is akadt, amikor a Kárpát-medence bármely magyar tannyelvű iskolája kérvényezhette a támogatást. Ezek mellett voltak olyan utaztatások, amelyek önállóak voltak, és voltak olyanok, amelyek másik rendezvénnyel voltak egybekötve, mint például a Glora Victis. Fontos még kiemelni, hogy a Szövetség nemcsak anyagi támogatásban részesítette a középiskolákat, hanem segítette a fogadó felek megtalálásában is. Alább ezeknek az utazásoknak a felsorolása és rövid ismertetése olvasható, alkalmanként csoportosítva: Március 15.: Az 1994-óta minden évben meghirdetett pályázatra a Kárpát-medence bármely magyar tannyelvű középiskolája jelentkezhetett. Egyetlen feltétele mindig az volt, hogy a célállomás ne az iskola országa legyen. Az utóbbi évek összesített statisztikája talán sikeresen érzékelteti mennyire jelentős ez a program is a Rákóczi Szövetség naptárában: általában 50 körül mozog a

140

141 jelentkező iskolák száma, amely körülbelül 2000 diákot jelent évenként. A diákok anyagi támogatásához járult hozzá minden évben a Szövetség 200.000 forintal.

3.1. A program története 1994

Június 4.: Mint ahogy a dátum is mutatja, az utaztatás ebben az esetben összefüggött a Nemzeti Összetartozás Emléknapjával. Ennek részletei a fentiekben már olvasható, ezért csak azt szükséges megemlíteni, hogy a 2011-ig visszanyúló program pályázatának szabályai és a támogatottság mértéke, valamint milyensége teljesen megegyezik a március 15-i diákutaztatáséval. Október 23.: Ebben az esetben diákutaztatási szempontból két részre bomlik a rendezvény. Egyfelől a Gloria Victis keretében évente több ezer határon túli diák látogatott a fővárosba, hogy részt vegyen a közös megemlékezéseken. Ezeknek a diákoknak az utazási költségeit teljes mértékben a Szövetség állta. Másfelől, az előző alkalmakhoz hasonlóan a középiskolák ismét pályázhattak arra, hogy valamely határon túli település diákjaival közösen üljék meg az 1956-os forradalom emlékünnepségeit. Felvidéki séták: A 2006 óta megrendezésre kerülő esemény elsősorban magyarországi középiskoláknak szólt, de egyharmad arányban részt vettek felvidéki diákok is, szintén azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tartós barátságok születhessenek. A félévente megrendezésre kerülő túrákon általában a három megszokott útvonal valamelyiket járták be. Ezek: Borsi – Kassa – Szepesség – Krasznahorka; Komárom – Zoboralja – Bányavárosok – Bajmóc – Trencsén; Csallóköz – Pozsony – Trencsén. Minden alkalommal más-más magyarországi régió középiskolásainak bevonásával zajlott, így mindig újdonság lehetett ez a kirándulók számára, akiknek száma általában 100 és 150 fő között mozgott. Partiumi kirándulás: Ez az esemény kifejezetten a Rákóczi Szövetség olyan helyi szervezeteinek szólt, amelyek Magyarországon vagy Délvidéken működtek. 2012 óta 45-45 diák utaztatására nyílt eddig lehetőség. A kirándulások céljai mindig a Partium kiemelt történelmi jelentőségű helyszínei voltak. Az utazásokkal a Szövetség egyrészt mintegy honorálta a helyi szervezetek tagjainak eddigi munkáját, másrészt lehetőséget biztosított az ismerkedéshez, s ezzel együtt tovább bátorították őket a jövőbeli együttműködésre. Délvidéki utazás: Szintén hasonló az előző kiránduláshoz. Itt is a Rákóczi Szövetség középiskolás szervezeteinek tagjai lettek megszólítva, hogy együtt töltsenek el egy hétvégét Délvidéken. Ebben az esetben Nándorfehérvár érintésével a régió fontosabb magyar vonatkozású történelmi nevezetességeit látogatták meg a résztvevők. Az utaztatás célja és lebonyolítása ugyancsak hasonló a partiumi kiránduláshoz.

A Rákóczi Szövetség – a hagyományteremtés szándékától vezérelve – első alakommal hirdette meg a Március 15-i Diákutaztatási Programot, melynek keretében 28 iskola, illetve ifjúsági szervezet mintegy 1500 tanulója utazott a határon túlra. Kovács György tanár beszámolója A Verebély László Technikum 42 diákja és 4 tanára 1994. március 13. és 16. között Erdélyben járt a Rákóczi Szövetség jóvoltából. Iskolánk az ipar számára erősáramú technikusokat képez. Diákjaink többsége olyan családokból származik, amelyeknek a megélhetése attól a nagyipartól függ, amelyik most vívja – nem túl sikeres – harcát a túlélésért. Tapasztalataim alapján állíthatom, diákjaink többségét ezért sokkal jobban érdeklik a mindennapok materiális körülményei, mint a nemzet alapvető sorskérdései. Egy deklarációs szintig a fiatalok azonosulnak magyarságukkal, de ezen túl, különösen, ha kényelmetlenséggel jár, nem hajlandók semmilyen áldozatot vállalni a nemzeti közösségért. Egy öt éve megjelent – és visszhangot kiváltó – cikkemben (Irtsuk-e az erdélyi menekülteket?) leírtam azt a pusztítást, amit negyven év tudatos politikája okozott. Azt, hogy az átlag magyarországi középiskolás diákok tudatából egyszerűen hiányoznak a határon túli magyarok. Akkor még úgy véltem, a rendszer megváltozása látványos sikereket ér el ebben a kérdésben is. Azt hittem, elegendő az igazságot kimondani. Egy percig se hittem, hogy lesznek olyan erők, amelyek – most más jelszavakkal, de ugyanolyan céllal – érdekeltek a tudatlanság fenntartásában a határontúliakkal kapcsolatban. Ügyes és céltudatos tevékenységük következtében ma nemcsak hogy nem növekedett az átlagpolgár affinitása a felvidéki, erdélyi vajdasági magyarok iránt, de valami zavar, nyugtalanság és a felelősségtől való menekülés érzése hatalmasodott el a lelkében. Az útról hazatérve kíváncsian faggattam a diákokat és tanártársaim, vajon mi változott bennük a látogatás után. Sokakkal beszélgettem, és 9 diák már írásban is válaszolt kérdéseimre. A busztúrán résztvevők közül mindössze 11 fő járt már Romániában, ebből azonban le kell vonni azt a 6 diákot, aki Erdélyből érkezett, hogy kiegészítő tanfolyamon szerezze meg nálunk a technikusi képesítőt. A résztvevők többségét a turista kíváncsisága vezette, „tudtam, hogy híres városok, szép tájak vannak arrafelé” – írja egyikük. Az oda- és visszautazás során szinte mindannyiukat megdöbbentették a határon lévő állapotok, pedig odafelé „csak” két, visszafelé négy és fél órát vára-

142

143 koztunk. „Úgy éreztem, mintha csempésznek vagy valami bűnözőnek néztek volna. Akkor kezdtem csak elhinni, hogy valóban nem túlzás, hogy a román hatóságok utálnak minket.” Az érintett városok inkább csalódást okoztak. „Hihetetlenül leromlott minden, a régi épületek. Az újak meg már eleve olyanok, mintha romnak építették volna őket. Az erdélyi városok lehet, hogy régen szépek voltak, látszik rajtuk, de ma csúnyák” – fogalmazza meg tapasztalatait egy elsős tanuló. A székelyudvarhelyi fogadtatás a legtöbbjüket meglepte: „Elcsodálkoztam – így egy negyedikes –, hogy hajnali két órakor érkeztem oda társaimmal, mégis mindenki teljes készültségben várt bennünket.” „Meglepett a kedvesség, sőt szeretet vendéglátóink részéről. Mintha régi barátok vagy rokonok lettünk volna… Az a meggyőződésem, hogy csak a politikusok nagyítják fel ezt erdélyi magyarság ügyet, az úton fokozódott. Alig találkoztam magyarral a városokban, amelyeken keresztüljöttünk. És több mint meglepő volt aztán, hogy sok száz kilométerre Pesttől egyszerre ennyi magyart találunk, akik azért kedvesek, mert az anyaországból jöttünk. Ekkor döbbentem rá, hogy valóban létező ez a probléma.” Mindenkiben pozitív emléket hagyott az ottani fiatalokkal való találkozás. Tetszett a közösségi életük. Az, „hogy az Udvarhelyi Fiatal Fórum lehetőséget biztosít az ottani fiataloknak, hogy együtt lehessenek, találkozhassanak, jól érezhessék magukat.” Barátságok születtek, sőt, még ennél is szorosabb érzelmek: „Másnap a búcsú pillanatai kicsit fájdalmasak voltak, de a lánnyal címet cseréltünk. Azóta írt nekem, én meg telefonon párszor már felhívtam őt” – vallja meg egyikük. A március 15-i ünnepség a többségnek maradandó élményt nyújtott. Volt ugyan olyan, aki az időre panaszkodott, volt, akinek túl hosszúnak tűnt, de a legtöbben egyetértenek azzal a társukkal, ki azt írta: „A március 15-re rendezett ünnepség nagyon megindító volt. Nem hittem volna, hogy ennyi ember fog eljönni. Azt hiszem, ott, Székelyudvarhelyen ünnepelnek úgy március 15-én, ahogy kell.” Egyik kollégám szerint, ő ezen a napon érezte át először azt, hogy magyar. Addig csak tudta, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. A résztvevők, egyetlen kivétellel, mind szeretnének visszatérni. Sokan azt sajnálják a legjobban, hogy rövid ideig tartott a kirándulás. A Rákóczi Szövetség kezdeményezését nagyon jónak tartjuk. A lehetőséget erre az útra köszönjük. Sokat segített azon, hogy diákjaink számára ne legyen „csak térkép e táj.” Sok lélekben sikerült tévhiteket eloszlatni. Az írás elején említett egykori cikkemben megállapítottam: „Egy örményországi örménynek nem kell magyarázni, hogy a karabahi örmény is örmény. Ezzel szemben egy magyarországi magyar az erdélyi vagy felvidéki magyarral kapcsolatban már nem biztos, hogy tudatában van egy ilyen azonosságnak. Gyerekeink […] vagy nem tudják, hogy magyarok, vagy ha tudják is, nem érzik át.”

Azt hiszem, ez most, negyvenvalahány honfitársam esetében valamit változott. És ez a Rákóczi Szövetség érdeme. 1995 A Rákóczi Szövetség második alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 41 iskola, illetve ifjúsági szervezet közel 2100 tanulója utazott a határon túlra. A budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium beszámolója Előzmények. Tavaly a Rákóczi Szövetség rendezésében Török Péter Pál tanár úr szervezésével március idusán néhány, élményekben nagyon gazdag napot tölthettünk Erdélyben, Székelyudvarhelyen. Tanárok és diákok egyaránt tanulságosnak tartottuk az ott töltött napokat és a város rendezte ünnepséget. Magyarságtudatunk erősödött, s megtapasztalhattuk, hogy mások milyen áldozatok árán élik meg a magyar néphez való tartozásukat. Felkészülés. Tájékozódás és előzetes ismeretszerzés gyanánt az alábbi feladatokat kaptuk: 1) Nézzetek utána Kárpátalja legfontosabb adatainak (területe, főbb városai, folyói, hegyei, ásványkincsei, lakossága, etnikai – magyar, román ruszin, ukrán – összetétele)! 2) Melyik országhoz tartozott Kárpátalja történelme során? 3) Milyen vármegyékhez tartozott Kárpátalja? 4) Gyűjtsetek adatokat: a) Kik a rutének? b) Milyen vallásúak? c) Mikor települtek ide? d Ki volt Perényi Zsigmond? (fogadó iskola névadója) 5) Gyűjtsetek minél több szláv jövevényszót (15–20)! 6) A következő városokat, nevezetesebb helyeket szeretnénk megtekinteni, ebből szeretnénk, ha felkészülnétek: Beregszász, Nagyszőlős, Huszt, Munkács, Ungvár, Vereckei-hágó. Első nap. 1995. március 14-én, kedden, fél nyolc körül, nagy készülődések közepette, több mint 40-en indultunk útra Kárpátalja felé. Az idő és a reggel elég fáradt és álmos volt, ezért, hogy életre keljünk, Mészáros Árpád (Árpi bá’) – iskolánk két diákjának édesapja –, aki a szülők nevében elkísért minket a kirándulásra, egy játékot szervezett. A kérdések az utazásunkkal kapcsolatos helyszínek, személyek és tárgyak körül forogtak. Helyes válasz esetén zsetont nyerhettünk, melyet csokoládéra és üdítőitalra válthattunk be. Magyarországon megtekintettük a máriapócsi Könnyező Madonna templomát,

144

145 ahová II. János Pál pápa is ellátogatott. Majd Tákoson és Csarodán régi templomokban gyönyörködhettünk, melyek sok érdekességet és szépséget tartogattak számunkra. Majd a határhoz érve megpróbáltunk Beregsuránynál, egy kisebb átkelőhelynél átkelni, de ez az ukrán határőrök „jóvoltából” nem sikerült, így kénytelenek voltunk egy nagy kitérővel Záhonyig felmenni. A határhoz az esti órákban érkeztünk, a tervezettnél sokkal később. Ráadásul az átkelés is hosszan tartott, mert az ukrán határőröknek éppen akkor támadt kedvük pihenni, s így öt órát kellett várakoznunk. Komótos átkelésünk után, fáradtan, Nagyszőlős felé vettük az irányt, ahová éjjel, majdnem éjfélkor érkeztünk meg. Vendéglátóink nagy szeretettel és türelemmel vártak ránk kb. 8 óráig. Így az eredeti tervtől eltérően az iskolában kellett éjszakáznunk egy előadóteremben. Néhány közelben lakó vendéglátó családot azonban felköltöttek az éjszaka közepén, akik több diákot elszállásoltak. Tehát első napunk így fejeződött be, valaki az előadóterem kemény padlóján, szőnyegeken, vagy jobb esetben hálózsákban, valaki viszont meleg ágyban töltötte az első éjszakáját Kárpátalján. Második nap. Reggel 8 órakor indultunk a nagyszőlősi Perényi Zsigmond iskola elől a régi ferences templomba. Itt Riskó Mariann tanárnő, az iskola igazgatóhelyettese – aki pár éve idegenvezető volt  elmesélte a templom, valamint a ferencesek és a város kapcsolatának történetét. A templomot valamikor raktárnak használták, de nagy munkával sikerült rendbe hozni. Sajnos az eredeti faorgonát már nem sikerült rendbe hozni, pedig Európa egyik legnagyobbja lehetett, mert barbárok ellopták a sípokat és csak a házát hagyták meg. Azután elmentünk megnézni a Nagyszőlősön lévő régi várromot és egy kis ferences kápolna romjait, amelyek egy kis dombon voltak. Következő állomásunk a Tiszánál volt, ahol kacsáztunk a vízen. Fél tizenkettőre visszamentünk az iskolába, és részt vettünk ünnepségükön. Rövid megemlékezés volt, de látszott rajta, hogy teljes szívvel csinálták a helyi gyerekek. Hallhattuk a 12 pontot, és elmesélték, mi történt Budapesten és Nagyszőlősön. Utána megnéztük a huszti várromot. Épp naplementében érkeztünk oda és a nap gyönyörűen megvilágította a düledező falakat. A várrom megnézése után a családokhoz mentünk, ahol az egész estét átbeszélgettük, majd fáradtan nyugovóra hajtottuk fejünket. Harmadik nap. Reggel 7 órára tűztük ki az indulást. Búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd Munkácsra indultunk. Az utat vetélkedővel tettük élvezetesebbé. A várost körülbelül fél 10 körül értük el. Úgy terveztük, hogy egy órát töltünk itt, így röviden megtekintettük a főtéren levő nagytemplomot és a vele szemben levő Rákóczi-házat, amiben jelenleg festőiskola üzemel, így nem mehettünk be. Mindezek után megnéztük a város szélén lévő Rákóczi-várat, ami épp felújítás alatt állt. A rövid városnézés után elindultunk a Vereckei-hágó felé. Útközben meg-

kóstoltunk egy kénes vizű forrást, ami mindenkinek nagyon ízlett. 12 körül megpillantottuk a „csúcsot.” Fél órás gyönyörködés a panorámában, hógolyózás és a Lenin-szobor megdobálása után szerettünk volna haza indulni, de 10 perc után kiderült, hogy a busz a forgolódás közben elakadt a hóban. A helyzet ekkor még nem látszott olyan komolynak, így a csapat nagy része elkezdte kiásni különböző deszkákkal és faágakkal a buszt. Mivel így sem mozdult, megpróbáltuk megtolni, ami szintén eredménytelennek bizonyult. Helyzetünk kezdett elbizonytalanodni, amit még az is rontott, hogy eltört a busz differenciál műve. Ezzel együtt az összes reményünk is elszállt. Ekkor egy-két tanár elindult, hogy a legközelebbi faluból segítséget hozzon. Addig megvacsoráztunk, és türelmesen vártuk a „felmentést”, ami úgy este 8 körül egy katonai teherautó formájában meg is érkezett. De sajnos ez a megoldás sem volt tartós, mert fél kilométer vontatás után már a teherautó sem bírta tovább. Kénytelenek voltunk belátni, hogy nincs menekvés, az éjszakát a közben már roncs buszon kell töltenünk. Negyedik nap. Utazásunk negyedik napja, a ráadás, már éjszaka megkezdődött. Éjjel ugyanis, úgy egy óra felé elkezdett a busz fűteni. Két órán keresztül járt a motor. A fűtés behozta az összes füstöt, amit a busz kiokádott, mindenki felébredt és fulladozott a rossz levegőben. De legalább meleg lett. Hajnali két órakor Mészáros Árpád bácsi és Szabó Tibor tanár úr elindultak a 12 kilométerre levő faluba, hogy mentőbuszt hívjanak. Délelőtt 9 órakor Konta és Babics tanár urak elindultak kenyeret vásárolni. Ez sikerült is nekik, bár a bolt a faluban hetente kétszer 4 órára nyitott ki. A kenyeret elosztották. Miközben a tanárok távol voltak, elkezdtünk teát főzni hóból, Bednárik tanár úr segítségével, egy kölcsönkért vödörben. A tea három órán keresztül készült, az íze borzalmas volt, de a meleg lé mindenkinek jól esett. Időközben két autó is arra vetődött, mindkettő beragadt a hóba, nekünk kellett kitolni őket. Megérkezett a felmentő sereg, vagyis a mentőbusz, és persze rég nem látott tanárunk és Árpi bá’. Mindenki nagy örömmel fogadta őket, de amikor megláttuk, hogy a másik busz is beásta magát a hóba, lelohadt lelkesedésünk. Háromnegyed egytől próbáltuk meg kiásni és kitolni a buszt, de végül is csak este hatkor egy lánctalpas buldózer tudott kihúzni minket 30 dollárért, amit Árpi bá’ adott nekik. Az egész társaság határtalan örömöt érzett, hogy végre hazaindulhatunk. Beszálltunk a buszba, ahol javában fűtött a sofőr, és el is indultunk fergeteges sebességgel. A határon csak egy órát kellett várnunk. Magyarországra hazajött velünk a régi busz sofőrje is. Budakeszire szombat hajnali négy órára érkeztünk meg, ahol a szülők könnyes szemmel vártak minket. Összegezve a kárpátaljai utazást, mindenki nagyon jól érezte magát, eltekintve a Vereckei-hágótól, amire azonban mindnyájan szívesen és vidáman gondolunk vissza.

146

147 Utóélet. Vasárnap épp közös iskolai mise volt Budakeszin. Sok diákkal, tanárral ott találkoztunk először az indulás óta. Nem voltak biztosak abban, hogy megérkeztünk. Örültek, örültünk a viszontlátásnak. Ettől kezdve se szeri, se száma nem volt azoknak, akik élménybeszámolót követeltek tőlünk. Mindenkit kielégíthetetlen vágy hajtott, hogy mindent megtudjon kalandos utunkról. Már ekkor azt mondtuk, hogy inkább egyszerre mondanánk el együtt a történteket, fényképekkel „megerősítve.” Elkezdődött a szervezkedés. A helyi Szent László Közösségi Házat találtuk alkalmasnak erre. Így két héttel az érkezés után meg is tartottuk az élménybeszámolót. Sőt a segítőnk, aki nélkül nem is tudjuk, mire mentünk volna, Árpi bá’ felajánlotta, hogy töltsük a Prohászka Napok egyik estéjét zsámbéki pincéjénél, vidám emlékezéssel, vetélkedővel. Még kint a vendéglátókkal folytatott beszélgetések során merült fel az ott lévő tanárokban annak a lehetősége, hogy mi szívesen vendégül látnánk őket valamikor, még a tanév folyamán. Hazaérkezésünk után ezt elmeséltük igazgatónknak, aki áldását adta a dologra, de jelezte, hogy anyagilag nem, csak erkölcsileg tud segíteni. Azt mondta, ha megoldjuk az utaztatásukat, akkor vendégül láthatjuk őket a Prohászka Napokra (május 4–6.), s valószínűleg elintézné, hogy együtt megnézzük a Padlás című musicalt. Vannak ötleteink azokra a napokra, melyeket együtt töltenénk, csak hát az utaztatás! Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha mi nyernék a kiutazást, és felajánlanánk az utazásukra. Ezt mindannyian, gyerekek és tanárok nagyszerű és egyetlen megoldásnak találtuk, és ennyiben is maradtunk. Reménykedve várjuk majd az eredményhirdetést. Kárpátaljai benyomások – felnőtt szemmel Igyekszünk benyomásainkat egyesével, gondolatjelekkel leírni, hiszen így értek minket is, és bár külön jelentéktelennek tűnő dolgok, együtt azonban nagy hatást tettek ránk a kirándulás folyamán. – A határátkelés mutatja, Keletnek tartunk. Az embereket nemigen érdekli az idő. A hatósággal arrafelé nem lehet vitatkozni. A pénz beszél. A korrupció hatalmas méreteket öltött, a feketekereskedelemmel együtt. Reméljük, Magyarország nem erre tart. – A fogadtatást Nagyszőlősön a „gyezsurnij” tiszt kezdte. Nagyon lelkesen segített telefonálni – nem nagy sikerrel. Később megtudtuk, ott a telefonvonalak is elég kuszák, rendezetlenek. Bár ezekben a szövevényekben is kiismerik magukat egyesek. Lehet, hogy ők  a gazdagok  szeretik a „zavarost”? – A ferences misszió mutatja, kicsi a világ. Anyaországi magyarokkal találkozunk. Sőt érettségi óta egyszer látott osztálytársába botlik egyikünk. Gyakorló éveit tölti itt. Valami magával ragadta. Nem csodáljuk. Tihamér atya volt esztergomi ferences prefektus. Kedvesek, készségesek, természetesek.

– Fogadónk, Riskó Mariann, kedvességével pillanatok alatt belopja magát szívünkbe. A családok „támadásait” alig tudjuk visszaverni. Egyre többen jönnek értünk, bár álmukból keltették fel őket. Az óra úgy egy felé járhatott. – Reggelire vártunkban bepillantást nyerünk az ottani testnevelés órába. Eszünkbe jut sok nyavalygásunk, hogy kicsi a termünk. Nekik az sincs. Nem nyavalyognak, csinálják a dolgukat. – Egy találka időpontjának megbeszélése kapcsán megkérdeztük, milyen idő szerint igazodjunk hozzájuk. Nehézségekkel szemben is megtartották a mi időszámításunkat. – Rövid városnézés. Mariann a vezetőnk. Nagy rutinnal és meleg szívvel tart előadást a városról, annak híres embereiről, templomairól, romjairól. Kedvessége szemlátomást a gyerekekre is nagy hatással van. – Az ünnepség meghatóan kedves, és bár minden magyar érzelmű odavalósi ott van az udvaron, a meleg szavak, a közös éneklés családiassá teszik a megemlékezést. – Mi is megtaláljuk szállásadóinkat, a Tegze családot. Együtt laknak szülők és gyermekeik, Hajnalka és József, sőt Jóska családja is (felesége és gyermeke). Jóska nagypapája két kezének munkája szinte az összes szekrény. Nagyon bőséges és ízletes ebédet kaptunk. Szerencsére a család is leült velünk étkezni, beszélgetni. Miután leszedték az asztalt, még ott maradtunk, és szinte észre se vettük, már indulnunk kellett a kirándulásra. Miről is beszélgettünk több mint egy órát? Róluk, életükről, küzdelmeikről, mindennapjaikról, gondjaikról. Rólunk, a magyarországi viszonyokról. Meglepően tájékozottak. Jó volt nézni a sok magyar könyvet, sorozatokat a polcokon, mindegyik generáció polcán. Igényesen válogatott könyvek. Talán a mi lakásainkban sincsenek ilyenek. Az esti beszélgetés alatt már előkerült a „szakma” is. Ekkor tudtuk meg, hogy vérbeli pedagógus családdal van dolgunk. Nagypapa technika, papa technika, mama matematika-fizika, Jóska magyar-technika szakos tanár, Hajni még „csak” napközis. Kiderült, hogy Jóska az ottani cserkészcsapat vezetője. Ekkor már nem is volt meglepő, hogy ilyen hamar feloldódtunk a családban, mintha már régről ismernénk őket. De szívesen beszélgetnénk még egy kicsit velük! Jóskának megígértük, hogy segítünk a szervezésben az itteni cserkész parancsnokkal, hogy megvalósulhasson álma: 1996 Szentiván éjén a Kárpátok 110 csúcsán 1100 cserkész máglyát gyújtson. – Heuréka! Megtaláltuk a konvertibilis fizetőeszközt. A Delmát. Megéri a pénzét. Valóban. Egy literes Rasputin vodkáért cserélik. Ez komoly? Nem lehet igaz! De, sajnos az. Tompulnak az agyak… – Munkács. Találkoztunk szemtől-szembe (színről-színre?) a maffiával. „Megkértek”, hogy tegyük el a fényképezőt. Hát persze, hogy szívesen eltettük.

148

149 – Több ellenőrzési, áteresztő, dugót keltő pontot elhagyva felértünk a hőn áhított Vereckei-hágóra. Nem csoda, hogy Árpád nem ment tovább, ma is így döntene. – „Életben maradni” – hangzott szinte azonnal, ahogy a busz bennakadt a hóban. Valaki jó viccnek szánta. Akkor még nevettünk rajta. Később fogyott a humorérzékünk. – Embert, barátot próbáló volt az összezártság, az egymásra utaltság. Átéreztük törékenységünket, fogyatékosságainkat. Tanulságos volt, okultunk belőle, többek lettünk. – Újra Magyarföldön. Átérezhettük azt a nyugalmat, amit a kémfilmekben láthattunk, mikor visszatér a vasfüggöny mögül. Azt hisszük, ez az érzés hasonló lehetett a mienkhez. Ritkán örülünk így hazánknak. 1996 Bécser Róbert a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárának beszámolója 1996. március 15-én Esztergomból elindult 20 gimnazista lány és fiú a Dobó Katalin Gimnáziumból – közöttük két tizenkét éves kislány is, a nyolcosztályos gimnázium másodikos növendékei – és 18 fiú a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumból. A Dobó Gimnáziumból főleg énekkarosok jöttek, Gallyasi Géza énektanár kísérte őket, további kísérő volt az iskola történelemtanára is. A reggeli nyolcórás komppal keltünk át a Dunán Pilismarótnál (Szobra). Utunkat Letkés felé vettük, ahol a szalkai határon hagytuk el hazánkat. Innen Párkány 12 km-re fekszik, így rövid buszozás után eljutottunk első célállomásunkra. A gimnázium épülete előtt vártuk, hogy Léva felé induljunk. Az út további részén kísérőnk a gimnázium tanára, Himmler György volt, és az iskola III. C osztálya, akik egy külön busszal haladtak előttünk. Megemlékezésünk első állomása Nagysalló volt (kb. 11 órakor értünk oda), ahol az 1848–49-es emlékműnél a Dobó Gimnázium egyik növendéke Petőfi A nép nevében című versét, majd Milkovits Pál Babits Mihálytól Petőfi koszorúi című költeményét szavalta el, továbbá a párkányi gimnázium egyik tanulója felvázolta a nagysallói csata előzményeit és lefolyását. A megemlékezést az emlékmű megkoszorúzásával és a Himnusz, majd a Kossuth-nóta éneklésével zártuk. Nagysallóból továbbhaladva Lévára értünk, ahol megtekintettük a várat. Ezután közösen elsétáltunk a főtérig, itt háromnegyed óra szabadidő állt a rendelkezésünkre. Egy órakor indultunk Bény felé. Ide háromnegyed kettőkor érkeztünk, a program szerint megtekintettük az Árpád-kori templomot, ahol a falu „kulturális mindenese” ismertetett meg bennünket a templom és a helység történetével. Majd átsétáltunk a rotundába, és megcsodáltuk a henger alakú

belső tér akusztikáját. A Ferences Gimnázium énekkarosai elénekelték a Salve Reginat, ami itt sokkal jobban hangzott, mintha a szabadban adták volna elő. Ünnepi körutunk utolsó állomása Kéménd volt. Délután három órakor kezdődött a temetőben a koszorúzási ünnepség a kéméndi csata emlékművénél. A község polgármestere és a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője emlékezett meg az egykori csatáról. A pompás idő ellenére sajnos a községből igen kevesen gyűltek össze a megemlékezésre. A beszédek és szavalatok után az önkormányzat, a lakosság és csoportunk képviselői megkoszorúzták az emlékművet. A Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. A tavalyi hagyományhoz híven bőséges estebéddel – gulyás, ásványvíz, cipó – fogadott bennünket a polgármester a Művelődési Házban. A finom ebéd után elbúcsúztunk a község első emberétől és a velünk utazó párkányi gimnazistáktól is, mivel innen egyhuzamban tettük meg az utat Komáromig. Itt úgy gondoltuk, hogy illó lenne tisztelegni Jókai és Klapka szobra előtt. A Klapka téren meglepően nagy megemlékező tömeggel találkoztunk, így csak gondolatban tisztelegtünk az emlékmű előtt, majd átsétáltunk a Jókai szoborhoz, ahol bezárt kapuk fogadtak minket, a koszorúinkat kénytelenek voltunk a kerítés kapuján hagyni. A hídon keresztül, kb. hét órakor tértünk vissza hazánkba. A csoport tagjai azon kívül, hogy lerótták tiszteletüket a haza szabadságáért vívott szellemi és fizikai harcok hősei előtt, új ismeretségeket köthettek a határainkon túli és határainkon belüli diákokkal, és ez még felejthetetlenebbé tette egynapos kirándulásukat. Az egész csoport nevében köszönöm a Szövetségnek ezt a felemelő, bennünk hazafias érzéseket erősítő élménysorozatot. 1997 A Rákóczi Szövetség negyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében – a rendelkezésre álló dokumentumok alapján – 13 iskola mintegy 500 tanulója utazott a határon túlra. Táncsics Mihály Gimnázium diákjainak beszámolója Előzmények. Ugyan ki ne nézett volna őrültnek, ha jutalomként ezt az utazást ajánljuk azoknak, akik az 1995–1996-os tanév végén 1956 emlékére rendezett történelmi és szavalóversenyre jelentkeztek? Pedig így történt. A fiatalság a társadalomnak az a rétege, amely szereti a váratlan, gyors lehetőségeket. Pénteken egyetlen szünetben eldöntöttük: utazni akarunk, pályázni fogunk. Kedd délután mindennel elkészültünk. Aztán várakozás: vagy igen, vagy nem. Már egy hét is eltelt a Rákóczi Szövetség döntése óta, és még mindig semmi. Éppen egy erdőkertesi szavalóversenyre próbáltunk, mikor az igazgató

150

151 úr Varga Krisztina üzenetét hozta: „Zsuzsa, azt mondták, mehet a dolog. Hívd vissza Pestet, Te tudod, miről van szó!” Telefon – és aztán a próbának vége – diadalordítás – 2 nap múlva pedig minden biztos. Hajrá: Munkács! Szűk 2 hét készülődés, szervező munka, és máris elérkezett március 14-e. Olyan vidékre indultunk, ahol a buszsofőrön kívül közülünk senki nem járt! Kárpátalja – Ruszinszko – Padkárpátyja – Ukrajna, ahogy tetszik, a valamikori Kárpát-medencei kapuban. Első nap. Reggel 7.15-kor beszálltunk – a többi gimis diák irigykedő pillantásától (hiszen nekik tanítás volt), na meg persze búcsúzó integetéseitől kísérve – a kisvárosunkban külsejéről csak „buboréknak” vagy „Bartos busznak” nevezett járműbe. Gyakorlatilag egész napunkat ebben a mikrobuszban töltöttük. Mindössze kétszer álltunk meg rövid lábnyújtóztatásra az egyre tavasziasabbá váló időben. Meg is jegyezték néhányan: „Ugyan, minek kellett kabátot, sapkát, sálat hozni.” Egy igazi meglepetést jelentő nevezetességet láttunk kis hazánkban az országút mentén: a muhi csata emlékére emelt kereszteket. Záhony előtt hiába próbálkoztunk fél órán át Tilda néninek tett ígéretünket teljesíteni: nem sikerült telefonálni. Mindig foglaltat jelzett. Talán éppen rólunk beszélgetett valakivel. Van köztünk olyan diák is, aki most látta először a Tiszát. Most aztán volt rá ideje bőven, bár mindössze egy pontból bámulhatta szőke folyónkat, ugyanis kb. 2 órát álltunk a határt jelentő hídon. Közben megkezdődött az odaátiakkal való ismerkedésünk. A magyar vámosok kérésének eleget téve magunkkal vittünk mintegy 25 km-en keresztül egy Kisvárdán középiskolás kárpátaljai lányt, aki megszokhatta ezt a szórakozást. Jókedvűen és türelmesen énekelgetett, beszélgetett velünk, miközben a friss útlevél-tulajdonosok alig várták az újabb pecsétet. És lássatok csodát: időközben a buszba szerelt mobiltelefonon Tilda nénit is elértük. Végül öt óra tájt elindultunk a lassú hullámvasúton. A határon túli első és végigkísérő élményünk ugyanis ez volt: rendkívül rossz, elhanyagolt utak és az útjelzőként fehérre meszelt törzsű fák. Hely-, nyelvismeret és Tilda néni útmutatása ellenére beletelt vagy fél órába, míg a Rákóczi Kör kis klubját megtaláltuk. Rákóczi-kastélyról senki nem akart tudni. Talán rosszul kérdeztük, bár az útikönyvből tanult Fehér Ház sem bizonyult jobbnak 200 m-re a helyszíntől. Szomorú, hogy a helybéliek is inkább csak festőiskolaként ismerik ezt az épületet. Aztán a meglepetés: nem Tilda néni várt ránk, hanem a szállásadó házias�szonyok és a Kör két idősebb férfitagja. Üdvözlés, bemutatkozás után „kiválasztottak” bennünket, s mivel közös esti sétát nem ajánlottak, mindenki hazaindult. (2–2 fő aludt egy helyen.) Az otthoniak talán erőn felül is kitettek magukért. A vendéglátást több helyen éjszakába nyúló beszélgetés követte. Második nap. Reggel végre – bár este újra telefonon is – személyesen is

üdvözölhettük és névnapján köszönhettük a Kör elnökét: Vaszócsik Lászlóné Tilda nénit. Valóban örökmozgó, örökké információt osztó, örök pedagógus, aki másfél napon át lelkes házigazdánk volt. A Rákóczi-kastély pár termét – köztük a Munkácsy Emlékszobát – valamint az udvart (emléktábláival) megtekintve indultunk a kisbuszunkkal a várba. Nagy élmény volt Tilda nénit hallgatva ez az ismerkedés. A felső udvaron egy Magyarországról érkezett, pécsi egyetemista csoporttal találkoztunk, akik saját szervezésben kirándultak itt. Ők is meghallgatták, mit köszönhet ez az épület a 10 éve alakult Körnek. Ezután ebédelni mentünk a város több mint 300 éves éttermébe, a fennállása óta mindig csillagnak nevezett, sok embert látott vendéglátóhelyre. Most, sajnos, rajtunk kívül senki sem ebédelt. Reggel még azt hittük, lesz időnk próbálni, átöltözni, de már csak fölvettük a Kör néhány tagját és a koszorúkat, és máris a Latorca-partra indultunk. Több szász ember gyűlt már össze az 1849. április 22-i csata emlékművénél, ahol szép lassan elkezdett esni az eső. Az ünnepély hasonló volt az itthon megszokottakhoz, csak mi izgultunk egy kicsit jobban. Gajdos Olga, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége helyi elnöke vezetésével folyt a megemlékezés, amelyet egy munkácsi cserkész kislány kezdett egy Csanádi-verssel, majd négyen is rövid beszédet mondtak: a munkácsi polgármester-helyettes, Cicak Vaszil Ivanovics és a magyarországi Fidesz-képviselő, Németh Zsolt mellett a helyi ruszinok egyik tagja is. Végül a mi kis műsorunk következett (Horváth Zsuzsanna rövid üdvözlő beszéde után két szavalat: Petőfi Európa csendes és Kecskés Béla Vérré válni, és 3 dal: Ha én rózsa volnék, Gábor Áron rézágyúja, Nemzeti dal) Az ünnepséget koszorúzás zárta. Itt találkoztunk a Kör és a II. Rákóczi Ferenc 11 osztályos munkácsi iskola helyettes vezetőjével, a már hagyományosan részt vevő vajai iskolaigazgatóval és polgármesterrel, három Celldömölkről itt dolgozó férfival (akik külön megköszönték ittlétünket) és nagy örömre egy pár évvel ezelőtt Zánkán csoportunk egyik tagjával együtt nyaraló Munkács környéki lánnyal. Ezután Kárpátalja legrégibb, csodálatosan renovált pravoszláv kolostorát és templomát is megnéztük. Szomorú és megható élménye itt töltött két napunknak: úgy tűnik, semmire nincs pénz, az emberek egyre szegényebbek, egyre több a kolduló gyerek és a kéregető felnőtt is – és mindenkinek nem tudtunk adni –, de a hit, a vallás erősödik. Csak templomokat építenek. Este kis klubbeli beszélgetés után két felnőtt kísérőnk: Vaszócsik Lászlóné és Kosztyu Győző kíséretében elmentünk a munkácsi discoba, ahol rajtunk kívül alig voltak. Mi így is jól éreztük magunkat, és egy kis keresgélés után (nem mindenki emlékezett jól a lakcímre) épségben visszaértünk. Harmadik nap. Reggel még az ég is megsiratott minket. 7 órakor Tilda néni

152

153 és Czipf Béla társaságában a Vereckei-hágóra indultunk. A táj szépségén kívül két ízben más is megállásra kényszerített. Megnéztük a perecsényi Rákóczi-kastélyt, és Miatyánkot imádkozva emlékeztünk Szolyván a „málenkij robot” halottaira. És végre-végre mégis kiragyogott a nap, a 37 kanyarulatú szerpentin végén elérkeztünk a hófödte hágóra. Kicsit döbbenetes volt az ugyan szerény, de mégis álló 1939-es ukrán emlékmű mellett a magyar hiánya. Aztán a hó, hó, hó – még szállingózni is kezdett. Aztán a hegytető – és nézz nyugatra, nézz keletre, itt vakító nap, gyönyörű hegyek-völgyek, zöld fenyők, ott borúsabb és havas még minden. Istenem, de jól választott Árpád apánk! Szép vagy te, Kárpát-medencei ország! Felemelő érzés volt. Köszönjük. És irány lefelé. Nem a besenyők vagy az ukránok üldöznek, még kevésbé az itteni ruszinok, csak hajt az idő. Ungváron rövid séta: a vár és a skanzen, ahol persze a legnagyobb az iskola és a két kert közt álló padok. Fél ötkor már ott is állt kedves kis „buborékunk” Csapnál a hivatal előtt, de korai volt az örömünk. Kamionok mögött már 9 óra múlt, mire a magyar határtól telefonálhattunk: épségben hazamegyünk. Próbáltuk ezt elmondani a Rákóczi Szövetség készenléti telefonszámának is, de úgy látszik, más valaki fontosabb dolgot közölt velük. Így csak másnap tudathattuk a megnyugtató hírt: megérkeztünk. Addig azonban hajnali 4-ig előttünk állt az út. Eljött velünk a hó és Béla bácsi. Úgy látszik, mindenki jól érezte magát, felfrissült a határ után, mert senki sem aludt. Énekeltünk, beszélgettünk, rengeteg viccet meséltünk. Voltak, akiknek a helyén az utolsó pillanatban mások léptek be (féltették őket a szegénységtől, az ukrán maffiától, illetve egy valaki megbetegedett) – ők csak sajnálhatják, hogy nem voltak velünk. A visszaemlékezés legalább olyan hangulatos, mint a kirándulás. Megnéztük a videofelvételt, fényképeket, nekiálltunk megtervezni a video-bevezetőt, a beszámolót – közben majszoltuk a Béla bácsitól kapott kekszet. Egyetlen dolog hiányzott igazán: nem találkoztunk munkácsi fiatalokkal (az egy-egy családnál lévők kivételével). Sebaj, majd legközelebb! Mert hiszünk abban, hogy kis vagy kibővült csapatunk nyáron újra együtt lehet. Köszönjük. 1998 A Rákóczi Szövetség ötödik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját. A programra vonatkozó dokumentáció – feltehetően az iroda ez évben történt költözése során – elkallódott, csupán 2 csoport kiutazásáról van biztos információnk. 1999 A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 20 iskola közel 1000 tanulója utazott a határon túlra.

Ferences Gimnázium diákjainak beszámolója Mint a szentendrei Ferences Gimnázium diákjai, idén is átrándulhattunk a határon, és Ipolyságon vehettünk részt a március 15-i ünnepélyen. Gimnáziumi éveink során – mivel már negyedikesek vagyunk – voltunk Komáromban, Tornalján, most érdeklődéssel készültünk a hajdani Hont vármegyei székhely meglátogatására. Délelőtt 10-re megérkeztünk az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumba. Mivel ott aznap is tanítás volt, nem találkozhattunk azonnal az ottani diákokkal. Városnéző sétára vezettek bennünket, melynek során megnéztük a múzeumot. Bizony, szegényesnek találtuk, de a lelkes fiatal igazgató, Pálinkás Tibor igen érdekesen beszélt munkájáról. Megtudtuk, hogy ő az egyetlen magyar múzeumigazgató a Felvidéken. Pénzt alig kapnak munkájukhoz, így nyaranta egyetemisták, magyarországi régészek jönnek Ipolyságra, hogy ingyen segítsenek az ásatásban. A régi, szép premontrei monostor rendbe hozása, a leletek mentése, rendszerezése rengetek munkát jelent. Mi csak ámultunk, mert ilyen lelkesedés, önzetlenség „szellemével” ritkán találkozik az ember. Délben ebéddel vendégelt meg az iskola, ezt követte az ötödik óra után az ünnepély. Az iskolai énekkar főleg 48-as dalokból adott szép összeállítást, s mi azon álmélkodtunk, hogy egy 147 fős iskolából 35-en énekkarosok. Nálunk bizony nincs ennyi csengő hang, vagy az „odaadás szelleme” hiányzik? Mi a tanítás végeztével „elhúzunk” egyéni programjaink után, ki marad szívesen énekkari próbákon? Az énekkart egy jelenet követte, rövid és frappáns. Hálóingben és mezítláb megjelent a történelem „szelleme”, s felelevenítette egy értetlenül hallgató takarító lánynak a 48-as eseményeket. Szegény szellem mindent elkövetett, hogy egyfős hallgatóságát megnyerje: elmondta a 12 pontot, a Nemzeti dalt. Aztán eltűnt. A lány felvette seprűjét, vödrét, s menet megjegyezte: „I like hungarian history, but I don’t understand anything.” Ez a jelenet a szó szoros értelmében szellemes volt… A mi csoportunk három néptánccal és egy verssel járult hozzá az ünnepélyhez. Utána az Ipolysághoz közeli Palástra látogattunk el. Könyveket vittünk a magyar iskolának. (Természetesen az ipolyságiaknak is.) Megnéztük a százéves palásti templomot, amelyet Palásthy Pál püspök építtetett. Megcsodáltuk az 1730-ban épült Palásthy-kastélyt, most restaurálják, és magyar katolikus iskola fog működni benne. Utolsó tulajdonosa, egy német báró ezzel a feltétellel ajándékozta a falunak, amikor 1990-ben, a rendszerváltozáskor visszakapta. Megint egy szellem. A nagylelkűség „szelleme.” Elmesélték nekünk azt is, hogy milyen nevezetes történelmi esemény színhelye Palást. Itt ütközött meg 1552. augusztus 10–11-én a királyi sereg Ali budai pasával. Kétnapi ádáz harc után a törökök győztek, foglyul ejtették a magyar sereg vezéreit: Erazmus von Teuffelt és Sforza Pallavicinit. Hősi halált halt Sbardellati Ágoston váci püspök, az utolsó magyar főpap, aki fegyverrel a kezében halt meg

154

155 a nemzetért. Tiszteletére kis kápolna áll azon a helyen, és a csatateret Dali-réteknek nevezik. Mélyszántáskor még most is előkerül egy-egy fegyverdarab. A török időket más emlék is idézi: a falu határában áll egy kereszt. Ott húzták karóba a törökök a falu bíróját, Koncz Ambrust. Egy megölt török adószedő gyilkosát követelték a falun, s ha nem kerül elő, fölégetik Palástot. A bíró magára vállalta a tettet, s megmentette a falut. Az önfeláldozás, a patriotizmus „szelleme”… Ipolyságra visszatérve fél négykor részt vettünk a városi ünnepélyen, ide is csatlakoztunk egy verssel (Wass Albert Üzenet haza). Rengeteg jó műsorszám volt, versek, citerazenekar, városi énekkar, a gimnázium énekkara, alapiskolák kisdiákjai népdalokkal, és érződött, hogy mindezt szívvel-lélekkel csinálják, örömük telik benne. A lelkesedés „szelleme” másként mutatkozik meg, mint a gépies produkció. Esteledett már, mikor az ünneplő közönség az ipolysági temetőbe vonult, s itt a Megbékélés kapujánál koszorúzás volt. Mi is elhelyeztük koszorúnkat, megnéztük Jármay Ármin honvédtiszt sírját és több első világháborús katonasírt. Mindenütt lobogtak a gyertyák. A kegyelet, az emlékezés „szelleme” ide is nagy tömeget vonzott. Nagyon gazdag volt ez a nap, igazi március 15-e. Megéreztük, mit jelent magyarnak lenni a Felvidéken, magyarul szólni nyilvánosan, szabadon örülni, ünnepelni. Ottani magyar testvéreink megerősítették bennünk is a hazaszeretet „szellemét.” Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek! 2000 A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 34 iskola mintegy 1100 tanulója utazott a határon túlra. Varga Csilla, a Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola diákjának beszámolója Iskolánk, a győri Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola eredményesen vett részt a Rákóczi Szövetség pályázatán, s így jutottunk el ingyenesen testvériskolánk és a város március 15-i ünnepségére. Mintha a győri Volán is megérezte volna a jelentőségteljes alkalmat, vadonatúj, ragyogó busszal érkezett az elegáns sofőr. Mi is ünneplőben voltunk, a 35 lány és fiú. Magunk készítettük a kokárdát, amelyet a nap folyamán többször cserélgettünk kabátról le, blúzra/zakóra rá, majd újra vissza, ahogy a helyszínek kívánták. A határ előtt ugyan tanakodtunk egy kicsit, hagyjuk-e látható helyen, de az egyik fiú határozottan és egyenesen kimondta: „Ezzel jöttünk, ezzel megyünk!” A határon egyébként nem áthaladtunk, hanem szinte átrepültünk, annyira gyors és névleges volt az ellenőrzés. Tíz óra után már békésen ballagtunk a Nagymegyeri Szlovák és Magyar

Tannyelvű Kereskedelmi Akadémia és Magyar Tannyelvű Gimnázium sokunk számára jól ismert épülete felé. Testvériskolánkkal csaknem tíz éve tartjuk a kapcsolatot, hol Megyeren, hol nálunk, de évente találkozunk történelmi vetélkedőkön, s újabban a Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola Alapítvány jóvoltából egynapos, ingyenes történelmi kirándulásokon is. Fél 11-kor kezdődött az iskolai ünnepély, amelyen a magyar tannyelvű osztályok küldöttei vettek részt. Nem lehetett ott mindenki, hiszen folyt a tanítás. Volt tanulók műsorát hallgattuk meg, szintetizátorral, hangszeres zenével kísért szólóéneket, verseket. „Itt minden másképpen hangzik” – fogalmazta meg később valamelyikünk. Valóban mélyebb volt a szavak értelme, mikor a szülőföld és a haza iránti hűségről, a megmaradás feladatáról szólt vers és ének, a Himnusz helyett pedig a Nemzeti dal Illés-féle feldolgozása hangzott el. Jólesett látni címerünket a háromszínű selyemzászló közepén. Az ünnepség után ebédet kaptunk, majd szabadidő következett. Mindenki ment, ahova akart, halsalátáért, elszakadt harisnya helyett újért a boltba, Mátyás király vagy a kitelepített és deportált nagymegyeriek emlékművéhez, esetleg csak sétálgathatott nyugodt, csendes utcákon. Másfél óra múlva az I. G osztály szépen feldíszített termében millenniumi történelmi háziversenyen vettünk részt. Az első két helyezett jön majd hozzánk április 13-án vetélkedni. Varga tanár úr ismertette az iskoláink számára meghirdetett pályázatok eredményeit: két történelmi és egy grafikai pályamű érdemelte meg a továbbjutást. Fél öt előtt már a református temetőben gyülekeztünk Szeghy Zsigmond 48-as honvéd sírja közelében. Itt tartotta Nagymegyer városa az egyik ünnepi megemlékezést (a nagyszabású másnap este volt), amelyen megjelent a pozsonyi magyar nagykövetség és a Rákóczi Szövetség kiküldöttje, a Csemadok több helyi tisztségviselője, a polgármester, a református lelkész és a katolikus plébános, testvériskolánk igazgatónője és sok helybéli ember. Először Siska Brigitta győri tanuló mondott verset, majd a magyar nagykövetség kiküldöttje, a helyi Csemadok alelnöke és a református lelkész mondott beszédet a sírnál. Sokunkat megragadott, amikor a tiszteletes úr Ady Endre szavait idézte: „Négy-öt magyar összehajol.” Így ünnepelték hajdanán ő és egyetemista társai Prágában március 15-ét. Ezután következett a koszorúk elhelyezése, köztük testvériskolánké és a mi „Rendületlenül…” feliratú babérkoszorúnk, amelyet égő mécsessel együtt tettünk le a sírra. Eközben iskolánk alkalmi énekkara ’48-as dalokat adott elő. Felerősödve hallatszott az utolsó szám, a debreceni huszárnóta befejezése: „Szabadságért a csatában harcolni, Háromszínű magyar zászlót diadalra juttatni.” A Himnuszt már együtt énekelte mindenki. Átvonultunk ezután a katoli-

156

157 kus temetőbe a másik honvédsírhoz. Koszorú és mécses került erre is. Lassan beesteledett, búcsúznunk kellett. Egy helybeli idős ember szavaira emlékszem: „Jöjjenek jövőre is, hiszen nem vagyunk mi olyan messze!” Valóban nem, lélekben pedig elég közel. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy ennek megtapasztalását lehetővé tette számunkra. 2001 A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 32 iskola mintegy 1100 tanulója utazott a határon túlra. Maczkó Dóra, Rubinstein Tamás, Védő Erika és Vérten Andrea a Vajda Péter Gimnázium diákjainak beszámolója Immár harmadjára ünnepelhettük a Rákóczi Szövetség segítségével Erdélyben március 15-ét. Eredeti úti célunk Kárpátalja volt, de ez az árvíz miatt meghiúsult. Március 14. Reggel 7 órakor izgatottan gyülekeztünk gimnáziumunk parkolójában. Szokás szerint késésben voltunk, ennek ellenére első megállónk egy szarvasi üzlet volt: egyesek úgy gondolták, hogy még kiegészíthetik hátizsákjuk tartalmát. A határt Méhkeréknél léptük át, ahol szinte már régi ismerősként üdvözöltek minket, így rövid várakozás után átengedtek minket. Akik még nem jártak Nagyszalontán és nem láthatták az Arany János Múzeumot, azoknak most lehetőségük nyílt erre. Itt megtekinthető a költő dolgozószobájának berendezése, köztük a fotel, amelyben meghalt, valamint személyes tárgyai, pipagyűjteménye. Ez a kiállítás a Csonka-toronyban található, amely a hajdani vár egyetlen maradványa. Következő állomásunk a Medvék barlangja volt. Ez a cseppkőbarlang nevét onnan kapta, hogy amikor 1975-ben felfedezték, rengeteg barlangi medve csontmaradványát találták meg. Itt részt vettünk egy félórás barlangi túrán, ahol nem volt magyar idegenvezetőnk. Az egyik cseppkőhöz egy legenda fűződik, mely szerint ez egy medve, ami beszorult egy járatba. Délután 5 óra körül megérkeztünk Dévára, a kolostorba, ahol a „Magyarok Nagyasszonya” Gyermekotthon, Kollégium és Iskola működik. A gyerekek, mint mindig, nagy örömmel fogadtak bennünket. Fölmentünk a várba, amely az 1848–1849-es szabadságharc idején a honvédek kezébe került. Innen fantasztikus kilátás nyílik a városra és a Kenyérmezőre, ahol 1479-ben Kinizsi megverte a törököket, s ahol Bem serege elvonult a szabadságharc idején a győztes piski csata felé. Vendéglátóink vacsorát is készítettek nekünk, majd átmentünk Szászvárosba, a ferencesek ottani kolostorába, ahol jelenleg az óvodás korú gyermekek nevelésével foglalkoznak. Itt kaptunk szállást. Két nagy

teremben aludtunk közel harmincan a földre rakott matracokon. Hatalmas párnacsatát rendeztünk alvás helyett. Március 15. A korai kelés után megreggeliztünk, majd elindultunk a Páring hegységbe Hátszeg és Petrozsény érintésével. Felültünk a felvonóra, ami 1700 méter magasra viszi fel az érdeklődőket. A fél órás út során teljesen átfagytunk a jéghideg szélben. A turistaházban magyar házigazdáink forró teával vártak bennünket. A csoport nagy része a 20 centis hóban csúszkált, egy kis csoport viszont arra vállalkozott, hogy megmássza a Kis-Páringot és megnézze a történelmi Magyarország határát. A hegymászás után elindultunk a vajdahunyadi ünnepségre, amit a Kultúrközpontban rendeztek. A köszöntő után meghallgattuk Orván Viktor és a román miniszterelnök üzenetét az erdélyi magyarsághoz. A dévai gyerekek műsorához, ami a szabadságharc minden mozzanatát felelevenítette, mi is csatlakoztunk. Rövid búcsú után visszaindultunk a szállásunkra, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Március 16. Reggeli után búcsút vettünk Szászvárostól. Utunk Torockó felé vezetett, ahol egy néprajzi múzeumot tekintettünk meg, és a Fő téren megkóstoltuk a falu forrásának vízét. A templom kapuján észrevettük az előző napi ünnepségre invitáló meghívót. Következő úti célunk Torda volt, amely a Tordai-hasadékról híres, és arról, hogy Petőfi Sándor 1849. július 21-én itt látta utoljára családját. Megnéztük a város sóbányáját, ami mára turistalátványosság lett. A határ előtti utolsó megállónk Kolozsvár volt. Megnéztük Mátyás király szülőházát és lovas szobrát, ami a Fő téren áll. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Petőfi-emléktáblánál 15-én elhelyezett koszorúkat másnap még a helyükön találtuk. Fáradtan, de jó hangulatban, vidáman utaztunk hazáig. Útközben a három nap felejthetetlen élményeiről beszélgettünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tette számunkra a határon túl, dévai barátaink körében ünnepelni március 15-ét. 2002 A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 51 iskola mintegy 1600 tanulója utazott a határon túlra.

Grunda Mariann és Kovács Rita, a Szent Imre Katolikus Gimnázium diákjainak beszámolója 2002. március 15-én kora reggel indultunk Nyíregyházáról Ukrajnába. A beregsurányi határnál keltünk át, így első állomásunk Beregszász volt.

158

159 Sofőrünk minden nevezetességhez fűzött egy kis történetet, így az út kellemesen telt. Ilyen volt például a Bene-szikla, amely arról nevezetes, hogy egy szerelmes pár vetette le róla magát, akik nem lehettek egymáséi. A másik érdekes népi nevezetesség a Borzsa folyóhoz kötődött, mely szerint akkor vesz el egy legény egy csúnya lányt, ha ez a folyó visszafelé folyik. Ez meg is történt, amikor a Tisza egyik áradása alkalmával visszaduzzasztotta a folyót. Menet közben érintettük Salánkot, mely település kútjáról híres, amelyből a néphagyomány szerint Rákóczi is ivott. Megcsodáltuk a buszból a csetfalvai fatemplomot és elhaladtunk a tiszabecsi határátkelőnél. Néhány fénykép erejéig megálltunk a Millennium idején készült turul szobor előtt. Délután, ottani idő szerint 14 órára megérkeztünk Técsőre, ahol a Hollósy Simon Gimnázium igazgatója, Ambrus Pál és kedves kollégái szeretettel fogadtak bennünket. Részt vettünk az iskolában rendezett ünnepségen és elhelyeztük koszorúnkat a Kossuth-szobornál, ahol emlékünnepséget szervezett a város. Az ünnepség után Ambrus tanár úr javaslatára buszba szálltunk és elutaztunk Európa földrajzi középpontjára. Ide elkísért maga az igazgató úr és néhány tanár is. Természetesen nem maradt el a fényképezés sem. Megcsodáltuk a sebesen zúgó Tiszát és a beleömlő kis hegyi patakokat. Itt-ott még hófoltokat is találtunk. Persze nem bírtuk ki, hogy a sebes folyású, hideg patakban ne pancsoljunk egy kicsit. A fiúknak kedve támadt a fenséges havasok megmászásához és egy jó kis hó csatához, de erre sajnos idő hiányában nem volt lehetőség. A Tisza-völgyben visszafelé haladva sofőrünk, aki Kárpátaljáról származott Magyarországra, így jól ismerte a helyi viszonyokat, szokásokat, hagyományokat, újabb történeteket mesélt a Perényi-kastélyról, a huszti várról. 18 órára értünk vissza Técsőre, ahol mát vártak a gimnázium tanulói, ugyanis családok fogadtak be aznap éjszakára bennünket. Végtelen szeretetüket és jóságukat mutatja, hogy szerényebb körülmények között élve is megosztották velünk mindenüket. Többünket zavarba hozott önzetlenségük, nagylelkűségük. 16-án reggel 8.30-kor találkoztunk az iskola előtt és vendéglátóinkkal együtt, új élményekkel, barátokkal gazdagodva kirándultunk tovább a szlatinai sóbányába. Útközben Bedőházánál megcsodáltuk a csigalassúsággal közlekedő ukrán vonatokat. Érdekesek voltak a helyi románság falvai. Házaik palotákkal vetekedtek. Megtudtuk, hogy zöldség-gyümölcstermesztéssel és kereskedelemmel foglalkoznak, és ez jövedelmez ilyen szépen. Érdekes volt, hogy a palotákban nem laknak minden esetben, gyakran csupán státusszimbólumok ezek az épületmonstrumok. A sóbánya 300 m mélyen volt a föld alatt és Európa hírű szanatóriumként üzemel légúti problémával küszködő betegek számára. Amíg azon ámultunk, hogy hogyan keletkezhetett a természet e csodája, érdekes alakokat véltünk felfedezni a sófal természetes szennyeződéseiben. Létrehoztak egy kis kápol-

nát is a föld alatt, amelynek érdekessége volt, hogy több felekezetnek megfelelően alakították ki a kápolna díszítését. Így találhatóak benne a nyugati és a keleti egyháznak megfelelően református, római katolikus, görög katolikus és ortodox jelképek is. Természetesen nem maradhatott el a fotózás sem. Vis�szafele Técsőn még megtekintettük az Osztrák–Magyar Monarchia alatt épült tiszai hidat, ami Romániába vezetne át. Ha az utóbbi évek félelmetes áradásai nem vitték volna el a felét. Nagy élmény volt egy másik hídon is átsétálni, mert függőhidat nemigen látunk és próbálunk ki itthon. Utunkat Munkácson tett látogatással folytattuk. Megostromoltuk Zrínyi Ilona híres várát, és sikerrel be is vettük. Megtekintettük a szépen felújított műemlék helytörténeti kiállítását, és sétáltunk a város központjában, ahol láttuk Munkácsi Mihály mellszobrát, szülőházának helyét jelző táblát és a Rákóczi-házat. Elutaztunk a Schönborn-vadászkastélyhoz, amely több nevezetességet is tartalmaz. Ablakainak száma állítólag megegyezik a napok számával, a szobáinak száma pedig a hetek számával egy évben. Este 18 órára érkeztünk meg Rátra, ahol egyik kedves osztálytársunk szülei a szívüket és lelküket is belefőzték finom vacsoránkba. Igazán nagyon hálásak vagyunk nekik! Este játékokkal és daltanulással csaptuk agyon az időt. Ebben segítségünkre volt iskolánkban korábban végzett volt diákunk, Bíró Zsuzsanna, aki Ráton lakik és lelkes szervezője a nyári magyarságismereti táboroknak, amelyeket iskolánk tanárai patronálnak, felkarolva a helyi magyar gyerekeket. Zsuzsi megtanította nekünk a kárpátaljai magyarok himnuszát is. A szállásnak nagyon örültünk, mert végre együtt aludhattunk, amit már nagyon vártunk a meghitt, nagycsaládi hangulat kedvéért. Persze senki ne gondoljon semmi rosszra, a fiúk a plébánián aludtak Levente tanár úrral, mi lányok pedig a közösségi házban tanárnőékkel. 17-én reggel részt vettünk a szentmisén, és lelkiekben is gazdagodva hálásan búcsúztunk kedves vendéglátóinktól, akik még útravalót is csomagoltak számunkra. Utunk utolsó állomása, Ungvár következett, ahol megcsodáltuk a várat és benne a Kárpátok élővilágát bemutató kiállítást, amely természetrajzi, néprajzi és hangszer gyűjteményből állt. Feri bácsi, a múzeum dolgozója lelkesen kalauzolt bennünket. A Skanzen igazi csemegéket kínált a hegyvidéki építészet történetéből, ahol 13 járás jellegzetes házai pompáztak teljes épségükben berendezési tárgyaikkal. Elámultunk a görög katolikus székesegyház hatalmas ikonfalától, és az utolsó órában elköltöttük apró ajándékokra szeretteinknek néhány kis grivnyánkat. 15 órakor indultunk haza. A határon szerencsére nem kellett sokat várakoznunk és így 17 óra előtt már otthon is voltunk. Igaz nagyon elfáradtunk, de új élményekkel, ismeretekkel, barátokkal lelkiekben gazdagon várjuk a viszontlátogatást. Bízunk abban, hogy a técsői iskola a jövőben testvériskolaként szin-

160

161 tén igényli ennek a kapcsolatnak az ápolását, elmélyítését. Szeretnénk megköszönni mindazoknak az áldozatos munkáját, akik lehetővé tették számunkra ezt a kirándulást, és kérjük munkájukra Isten kegyelmét, áldását. Bízunk további önzetlen támogatásukban. 2003 A Rákóczi Szövetség tizedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 40 iskola mintegy 1200 tanulója utazott a határon túlra. Kukor Ferenc a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium szakvezető tanárának beszámolója Miután a Rákóczi Szövetség által meghirdetett pályázat sikerességéről tudomást szereztünk, lefoglaltuk az autóbuszt, véglegessé tettük az utazók névsorát, megkötöttük az utazási biztosításokat, s tájékoztattuk a résztvevőket a várható programról. 2003. március 15-én reggel fél hétkor indultunk Szombathelyről 36 diák és 6 pedagógus részvételével. A Csorna-Rajka útvonalon fél kilenckor érkeztünk a határátkelőhöz. Itt egy váratlan akadály miatt az egész küldetésünk veszélybe került: az előttünk álló két szerb busz utasait tételes vámvizsgálat sújtotta, s beláthatatlan idejű várakozást jósoltak a határőrök. Szerencsénkre az előttünk álló – a csallóközi ünnepségekre induló – fehérvári kórus buszához megérkezett Mézes Rudolf galántai titkár, aki nekünk is segített az átjutásban. A kényszerű várakozás alatt tanulóink számára rövid ismertetést adtunk a Felvidék történetéről, elcsatolásáról, a felvidéki magyarság sorsáról, hányattatásairól, a mai állapotokról, a szlovák–magyar viszonyról, valamint a pozsonyi Petőfi-szobor történetéről. A váratlan közjáték miatt éppen 11 órára érkeztünk Pozsonyba, a központi ünnepség helyszínére, a Medikus-kertbe, ahol már várt minket a szenci testvériskola csoportja. A csípős hideg ellenére szépszámú ünneplő gyülekezett a helyszínen a letakart szobor előtt – a többség kokárdával. Az ünnepi szónokok közül hallhattuk a pozsonyi polgármester, Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter, Kiss Péter anyaországi kancelláriaminiszter és Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes beszédét. Utóbbi kifejezte reményét, hogy az „ártó szándékok” okozta csonkítások, s a nemkívánatos indulatok miatti meggyalázások után a Petőfi-szobor végre biztonságos helyre került, s a felvidéki magyarság méltó körülmények között emlékezhet az 1848-as forradalomra, melynek Pozsony volt egyik fő színhelye. A beszédek után került sor a Petőfi-szobor leleplezésére. Néhányunk szá-

mára, akik az alkotást még Pozsonyligetfaluban, előbbi helyén láttuk megcsonkított, magyarellenes feliratokkal „ellátott” állapotban, megható pillanat volt a felújított szoborral való találkozás. Az ünnepség koszorúzással zárult. Iskolánk tanulói és tanárai is elhelyezték koszorújukat a somorjai HÍD vegyeskar szép felemelő éneke alatt. Koszorúnk felirata a következő volt: „Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért” Végül közösen elénekeltük a Himnuszt – szívmelengető s egyben torokszorító érzéssel. Az ünnepség után átadtuk március idusát idéző kis ajándékainkat szenci barátainknak, majd a testvériskola egy részével együtt folytattuk utunkat. Először Görföl Jenő barátunk, a felvidéki Pro Patria Honismereti Szövetség titkárának vezetésével a szomszédos Szent András temetőben Kolmár Józsefnek, Petőfi barátjának síremlékét tekintettük meg, majd az ebéd következett, ahol a szlovák tulajdonos szinte zavarba ejtő figyelmességgel fogadott minket. Délután a pozsonyi óvárosban folytattuk utunkat, ahol a ’48-as forradalomhoz és a magyarság ezeréves történetéhez kötődő emlékeket kerestük fel. Az érintett színhelyek: • a Mihály kapu, az egyetlen megmaradt pozsonyi óvárosi kapu; • a diéta volt épülete, ahol 1848-ig ülésezett a magyar országgyűlés, jelenleg felújítás alatt áll; • az Óvárosháza reneszánsz udvarán Rómer Flóris ’48-as honvédtiszt, művészettörténész szobra; • a Prímáspalota (Hefele Menyhért Szombathely főépítésze által tervezett épület) – az áprilisi törvények szentesítésének színhelye, Görgei Artúr tábornok, majd a „bresciai hiéna”, Haynau táborszernagy főhadiszállása; • az Academia Istropolitana – a Mátyás által épített egyetem épülete; • a Szent Márton dóm – a Szombathely szülöttének szentelt koronázó templom, a Pálffyak, valamint Pázmány Péter nyughelye; • pillantás a pozsonyi várra, a Szent Korona egykori őrzési helyére, gróf Batthyány Lajos, Perczel Mór és Gasparich Kilit raboskodásának helyszínére. A zord időjárás ellenére diákjaink nagy kedvvel és érdeklődéssel vettek részt a pozsonyi programokon. Többségüket megérintette a hely szelleme és az ünnepség hangulata. Nagy várakozással tekintenek szenci diáktársaik április végi szombathelyi háromnapos kirándulása elé, ahol ők fogadják és látják el a felvidéki diákokat. Úgy gondoljuk, hogy a március 15-i közös ünneplés és az emlékhelyek látogatása során gazdagodott diákjaink szakmai tudása és érzelemvilága, összetartozás- és identitástudata.

162

163 Mindezekhez Rákóczi Szövetség anyagi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges volt. Ezúton mondunk köszönetet a Szövetségnek a támogatásért, személyesen Halzl József elnök úr jószándékáért és Maruzsa Zoltán irodavezető úrnak a koordinációért. Reméljük, együttműködésünk – iskolánk felvidéki cserekapcsolata révén – tovább folytatódik. 2004 A Rákóczi Szövetség tizenegyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 34 iskola mintegy 1200 tanulója utazott a határon túlra. Szabó Ferenc, a Vak Bottyán János Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola tanárának beszámolója Március 14-én egy csoport diákkal és tanárainkkal elindultunk Tornaljára, hogy a határon túli magyarokkal együtt emlékezhessünk a március 15-i forradalom és szabadságharc eseményeire. Fél hétkor volt a gyülekező a „Bottyán” előtt. Miután a nemzeti színű zászló és az ajándékkönyvek is a buszon voltak, elindultunk. A buszon odafelé még visszafogott volt a hangulat. Mindenki ült a helyén, és igyekezett ébren maradni. Szerencsénk volt, hogy a határon csak minimális időt kellett várakozni. Tornalján volt az első megálló, ahol a Magyar Házat látogattuk meg. A kis pihenő után a tornaljai gimnáziumba mentünk, ahol – vasárnap lévén – nem volt tanítás. Ennek ellenére több diák, tanáraik és a portás bácsi is szeretettel fogadott minket. Az iskolában tett látogatás után szendvicsekkel és üdítőkkel ellátva indultunk Betlérre. Útközben egy élelmiszerboltnál is megálltunk, ahol mindenki megvehette az ajándékokat a családtagoknak és ismerősöknek. Miután megrakodott szatyrokkal mindenki visszatalált a buszhoz, ténylegesen elindultunk Betlérre. Célunk a betléri kastély megnézése volt. Egy órára értünk oda és a meglepetés erejével hatott ránk, hogy míg itthon verőfényes napsütés van, addig a betléri parkot még hó borítja. Szerencsétlenségünkre a kastély csak két órakor nyitott ki. Mindenki nyugtalanul várakozott, és kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen lehet az a múzeum, amire megéri ennyit várakozni. Nem kellett csalódnunk. A kastély szinte teljesen sértetlen állapotban maradt meg az utókor számára. A berendezések szépen restauráltak, a tárgyak különlegesek és szépek voltak, a benti hőmérséklet pedig alacsonyabb, mint a kinti. Teremről teremre járva más és más korszak és stílus rejtelmeibe tekinthettünk be. Voltak itt fürdőszobák, vitrinek, fegyverek, festmények, kitömött hazai és egzotikus külföldi állatok is. Egyszóval nagyon érdekes volt. A kastély megnézése után visszaindultuk Tornaljára, ahol négy órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött az ünnepség, ahol az iskolánkat az

ünneplő ruhás diákokon kívül két népviseletbe öltözött diák is képviselte. A mise után a Zoltán-kúria előtti ünnepségre mentünk. Itt az iskola néhány tanulója, név szerint Perczel Krisztina, Uhrinyi Zita, Szén Gabriella, Kovács Lehel és Laczkó Andor énekelt és szavalt a városi ünnepség részeként, melyet a helyiek nagy szeretettel fogadtak. A város polgármestere, Dubovszky László gyönyörű tájszólással elmondott, idézetekkel díszített beszéde után az énekkar aláfestő énekével megkezdődött a koszorúzás, ahol iskolánk tanárai és diákjai egyaránt megkoszorúzták a szabadságharc emlékére emelt kopjafákat. Az ünnepség véget ért, és a lelkes kis csapat ismét megrohamozta a buszt, amely addigra a jókedv főhadiszállása lett. Útban hazafelé ismét meglátogattuk a Magyar Házat, ahol mindenki felfrissülhetett egy kicsit. A hazafelé vezető út pedig merőben más volt, mint az ide utazás. Az addigra egymással megbarátkozó diákok egész úton közösen énekelték hol a szabadságharc legszebb nótáit, hol a mai hazai nagy slágereket. Mindenki feloldódott és egy kicsit büszke is volt arra, hogy a határainkon túli magyarokkal együtt emlékezhettünk arra a forradalomra, amelyre az egész magyar nemzet büszke lehet. Mert bár a határok most még elválasztják a magyarságot, de egykor egy nemzet voltunk és a szívünkben még most is összetartozunk. 2005 A Rákóczi Szövetség tizenkettedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 56 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra. Hőnig Antal, a Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium tanárának beszámolója Ragyogó napsütésben indultunk útnak 2005. március 15-én Rimaszombatba, hogy együtt ünnepelhessük az ottani magyarokkal dicsőséges forradalmunk évfordulóját. Elég volt nyolc órakor indulnunk, mert a távolság nem olyan nagy, s így az egy napos út kényelmesen megtehető volt. Már harmadik alkalommal vettünk részt az elmúlt 7–8 év során a Rákóczi Szövetség szervezésével és segítségével ilyen utazáson, de először európai uniós ország polgáraként. Éppen ezért kíváncsian s némi aggodalommal is vártuk, vajon tényleg elfogadják-e a határon úti okmányként a személyi igazolványokat, vagy pedig igazak azok a mendemondák, amelyek arról keringenek, hogy a szlovák határőrök kötözködnek, még mindig útlevelet kérnek. Kellemesen csalódtunk: mindössze 4–5 percet várakoztunk, s utána indulhattunk a kijelölt program megvalósítására. Első állomásunk Fülek volt. Kb. egy órai tartózkodásunk alatt körbejártuk a várost. Megcsodáltuk a város fölött méltóságteljesen magasodó várromot,

164

165 melyet egykor iskolánk névadója, Petőfi Sándor is felkeresett nevezetes felvidéki körútja során, melyről több részletben számolt be a korabeli sajtó hasábjain. Tanulóinkat elsősorban az döbbentette meg, hogy a vár 1681 után már semmiféle szerepet nem játszott a magyar történelemben, mert az akkori birtokos, Thököly Imre felrobbantatta, nehogy az osztrákok kezére kerüljön. Beköszöntünk a Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba is azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy koszorúnkat helyezzék el az iskolájukban szervezett megemlékezéskor, mert nekünk tovább kell mennünk. Szép, tiszta időben szemlélhettük a mi vidékünknél már itt-ott „domborúbb” tájat, madártávlatból megtekintettük Losoncot is, s keleti irányba fordulva Rimaszombatot vettük célba. Dél tájban értünk a gyönyörű Rima-parti városba, a Rima-parti Athénba. A Tompa térhez közel leparkoltunk, s gyalog indultunk el vendéglátó iskolánkba, a Református Egyház Magyar Tanítási Nyelvű Tompa Mihály Gimnáziumába, ahol finom ebéddel vártak minket. Az ebédet szervezett városnézés követte, melynek során a gimnázium igazgatója, Molnárné Pelle Beáta asszony kalauzolt minket a városban. Utunk elsőként egy kis mellékutcába vezetett, ahol egy igazi gyöngyszem, egy pici ház húzódik meg elbújva a város zaja elől, amelyben egykor Petőfi Sándor is szállásra talált. Ez az a hely, ahol eddig az évig a rimaszombatiak a március 15-i megemlékezéseket tartották. Ezeknek a meghitt ünnepségeknek a hangulatát őrizzük mi is 1997-ből, illetve 2000-ből. Innen a Főtérre mentünk, ahol megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított középületeket. Megnéztük a város szülöttének, Blaha Lujzának a mellszobrát, amely a katolikus templom baloldali része mellett van felállítva. Meghallgattuk annak történetét, miképpen kapták vissza Mária Terézia jóvoltából a rimaszombati katolikusok a templomukat – ehhez képest eléggé megmagyarázhatatlan, hogy „hálából” miért éppen Heródiásként örökítették meg az uralkodót az oltárképen? –, s kellett a reformátusoknak új templomot építeni a tér sarkán. (A látogatás idején a nagyböjti időszak miatt az oltárkép takarva volt.) Megtekintettük a téren az 1. világháborús hősi emlékművet, amelyen az 1997-ben rákerült festéknek már nyoma sincs, s örömmel nyugtáztuk, hogy a református templom kertjében felállított millecentenáriumi emlékmű elől eltűnt az emlékművet takaró újságosbódé, s azt is jó érzés volt látni, hogy a „Rendületlenül” feliratot megörökítő márvány emléktáblát kicserélték újra, s ezt már nem törték össze vandál és barbár kezek. A református templomot belülről is módunk volt megtekinteni. Igazgató asszony a legfontosabb tudnivalókat elmondta, amelyből most két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az az emléktábla a templom egyik belső falán, amellyel a gályarabságra hurcolt prédikátoroknak állítanak emléket, hiszen egy részük erről a vidékről került ki, s csak kevesen tértek vissza közülük. A másik pedig

a Szíjjártó István városi polgárnak emléket állító szerény névtábla a templom orgonája alatt, amely erősen kirí a puritán református hagyományokból. Az ismertetés szerint a gyülekezet azért állított emléket derék polgárának, mert a templom építésekor alaposan kivette a részét az adományozásból. A templom és a vele együtt készült egyéb épületek összköltsége 20 és 25 ezer rénes forint között volt. Amikor Szíjjártó Istvántól adományt kértek, ötszáz rénes forintnyi adományt írt a papírra. A gyűjtők azt hitték, hogy az ötvenes szám helyett tévesen került az ötszázas szám az adományozott összeghez, s figyelmeztették, hogy valószínűleg egy nullányi tévedés történt. Akkor Szíjjártó István megerősítette őket eme hitükben, s nagyvonalúan odakanyarított még egy nullát az összeg végére. Így aztán az egész építkezés egyötödét állta egyedül ez a derék polgár, melyet be is fizetett a református egyház kasszájába. A hivatalos városnéző séta után egy órányi szabad program következett. A tanulók már maguk keresték és találták meg azt az épületet, melynek falai között egykor Mikszáth Kálmán is tanult néhány évig, s amelyről a rendszerváltozás előtt azt hittem, hogy annyi régi épület példájaként erre is az enyészet és a lebontás vár. Ma már kezdek bízni benne, hogy a belváros sarkán található épület mégiscsak megmarad – magyar kulturális emléknek. A hivatalos ünnepség délután fél ötkor kezdődött. Hogy nem előbb, annak az az oka, hogy Szlovákiában ez a nap munkanap. Az emberek ilyenkor szabadulnak munkahelyükről, s igyekeznek az ünnepségre, de már nem a megszokott helyre! 2004. május 29-én, a Tompa téren – barátjának, Tompa Mihálynak szobrával átellenben, a tér túlsó szélén – életnagyságú bronzszobrot emeltek a magyarság lánglelkű költőjének, Petőfi Sándornak. Annak a Petőfinek, akit a rimaszombati születésű Tompa Mihály mellett egyetlen közéleti elismerése köti a városhoz: 1845-ben, éppen május 29-én, ebben a városban tiszteletbeli táblabírává választották a költőt. Bensőséges, meghitt ünnepségnek lehettünk részesei. A gyülekezés ideje alatt fúvószenekar oldotta a várakozás feszültségét népdalokkal és ’48-as dalokkal. Majd az ünnepség kezdetén egy helybeli gitáros az ünnepséghez illő saját szerzeményét adta elő. A „hivatalos” szónok méltatta az ünnepet, elsősorban a városhoz és környékéhez kapcsolódó egykori eseményeket idézte meg. A Tompa Mihály Gimnázium egyik tanulója Juhász Gyula-verset mondott, mi pedig Frajna András nevű tanulónk előadásában Győry Dezső Petőfi Gömörben című versével kedveskedtünk az ottaniaknak, hiszen azon túl, hogy a vers Rimaszombat nagyszerű helytállását méltatja, a vers szerzője maga is a város szülötte. Közben öröm volt körbetekinteni a téren. Úgy gondolom, soha nem látott tömeg gyűlt össze az ünnepre, amely egy szűk mellékutcából a város második főterének számító Tompa térre került, s ezáltal azonnal nyilvános városi ünnepséggé is előlépett. Egyik diákunk, Vrabély Tamás 10. D osztályos tanuló az alábbi sorokat vetette papírra az utazásra emlékezve: „Nagyon meglepőd-

166

167 tem, amikor megláttam azt a rengeteg embert, aki az ünnepségre jött. Hihetetlen volt számomra, hogy Szlovákiában ilyen sokan részt vesznek egy magyar nemzeti ünnepen. Nem csak öregek voltak, hanem fiatalok is sokan.” Az ünnep fénypontja a koszorúzás volt. Nagyon sokan koszorúztak: intézmények, civil szervezetek egyaránt. A koszorúzás alatt a fúvószenekar ’48-as dalokat játszott, köztük a Kossuth-nótát is. Iskolánk nevében mi is koszorúztunk. (Koszorúnkat Hőnig Antal tanár és Kurucz Eszter 11. D osztályos tanuló helyezte el a szobor talapzatánál.) S talán ez a rész volt az ünnepség legmeghatóbb pillanata: az egész tér árnyékban volt, csupán a Petőfi-szoborra sütött rá a nap, s kiragyogott Petőfi a napfényben a térből, mint Sobri Ilonka a kórusból. Az ünnepség után azonnal visszaindultunk. Ismét idézek Vrabély Tamás tanulónk leveléből: „Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert gazdagabb lettem azzal, hogy megismertem: hazámon kívül milyen lehet egy ünnepség. Ezt a napot szívesen megismételném!” Tegyük hozzá: mi is. Mégpedig annak reményében, hogy Petőfi és Tompa barátsága közelebb hozza egymáshoz a két középiskolát hosszú távon is. Az első lépéseket ehhez is megtettük. Ehhez már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy pillanatok alatt két autóbusznyi jelentkező volt, amikor elkezdtük szervezni az utat, pedig csak ott propagáltuk, ahol feleségemmel tanítunk. A többi osztályban történő hírverésre nem volt időnk. 2006 A Rákóczi Szövetség tizenharmadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 53 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra, illetve egy határon túli iskola látogatott Magyarországra. Tar jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatójának beszámolója 2000-ben fogalmazódott meg először a tantestületben és jómagamban is a vágy, hogy határon túli magyar nyelvű iskolával legyen testvériskolai kapcsolatunk. Az északkeleti és keleti határ közelsége miatt nyitottak voltunk mind Erdély, mind pedig Kárpátalja felé. A nyíregyházi gyülekezet lelkészeitől kértem segítséget 2002-ben, hogy ajánljanak egy, lehetőleg evangélikus iskolát. Sztankó Gyöngyi lelkésznő erdélyi kapcsolatai révén jutottunk el az egyházi kézbe visszakerülő, kétszáznegyven tanulót oktató székelykeresztúri iskolához. Mi felajánlottuk, hogy szívesen várjuk őket, és elmondtuk azt is, hogy hasonlóképpen örömmel látogatjuk meg a tizenegyezer lakosú színmagyar város egyházi oktatási intézményét. Szombatfalvi József unitárius esperes vezetésével ötfős delegációt láthattunk vendégül négy napra. Ez alatt módunk volt megbeszélni a kapcsolattartás kereteit; ekkor döntöttünk arról, hogy nemzeti ünnepeinket együtt ünnepeljük.

Így jutottunk el március 14-én Székelykeresztúrra tizennyolc diákkal és négy tanárral. Idén már második alkalommal ünnepeltük együtt március 15-ét. Délben istentisztelettel indult a nap programja a székelykeresztúri unitárius templomban. Mintegy ötszáz anyaországi vendég vett részt az ünnepségen. Itt találkoztunk az unitárius egyház, a város és a városi intézmények vezetőivel. Diákjaink félórás, igényes kulturális műsorral készültek – ugyancsak második alkalommal –, melynek keretében énekeltek, verset mondtak, illetve szemelvényeket olvastak fel irodalmi művekből, mindezt pedig a korra jellemző képekkel színesítették. Ezután az ünneplők serege a város főterére vonult, fúvós zenekar kíséretében. Számtalan magyar zászlót lengetett a szél, és mindenki kokárdát viselt. Rengeteg koszorú – köztük a miénk is – került a Petőfi-szobor talapzatára. Este istentisztelettel zártuk a napot a református templomban. Milyen segítséget tud nyújtani a nyíregyházi gimnázium a testvérintézménynek? Mindenekelőtt abban tudunk nekik segíteni, hogy kapcsolatuk legyen az anyaországgal. Talán ez a legfontosabb. A magyar nyelvű szépirodalomnak nagyon örülnek. Terveink között szerepel a diák-csereprogram, amelyben három-négy tanuló tölthetne néhány hetet nálunk, a mi diákjaink pedig náluk. Ezt pedagógusainknak is felajánlottunk; ők az óralátogatás mellett a tanórákon taníthatnának is a fogadó intézményben. Ezen kívül évente egy közös csendes-hetet szervezünk, amelyen a két intézmény diákjai és tanárai együtt vehetnek részt a napindító és napzáró áhítatokon, illetőleg az egyéb programokon, ahol természetesen alkalom nyílik a jóízű beszélgetésekre is. Tavaly mi voltunk Vargyason egy nomád táborban, legközelebb pedig májusra tervezünk egy szatmár-beregi tábort az erdélyi gyerekekkel. Tekintettel arra, hogy ők nagyon nehéz körülmények között élnek, eddig minden alkalmat igyekeztünk finanszírozni. Nekik sokszor még az is gondot jelent, hogy egy magyarországi út útiköltségeit magukra vállalják. Szeretnénk ezt továbbra is biztosítani számukra. S hogy mi mit kaphatunk tőlük? Magyar létünkre magyarságot tanulhatunk, diákjaink tiszta gondolkodást, az erdélyi ember mentalitását. Erre kiváltképp fogékonyak voltak a mi tanulóink. Volt egy kislány, aki három tanulónkat hívott meg vacsorára, annyira összebarátkozott tavaly a mieinkkel. 2007 A Rákóczi Szövetség tizennegyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 57 iskola több mint 2000 tanulója utazott a határon túlra. Varga Zoltán, a Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanárának beszámolója 2007. március 15-én a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 40 tanulója – köztük én is – kiránduláson vettünk részt Eszéken, ahol a Horvátországi Magyar Oktatási és Közművelődési Köz-

168

169 pont vendégei voltunk. A nemzeti ünnep mellett ez a Központ napja is már öt esztendeje, melyet ünnepi műsorral és sportversenyekkel ünnepelnek. Reggel fél hatkor indultunk az iskola elől és 8 óra körül érkeztünk meg Eszékre. Az intézmény igazgatója, Kovácsevity Anna és Andócsi János tanár úr üdvözöltek bennünket, majd az eszéki diákokkal együtt megtekintettük az iskolát, amelyet 1999-ben adtak át. Nagyon tetszett mindenkinek a szép, új épület. 9 órakor kezdődött az ünnepi műsor, melyet az igazgató asszony nyitott meg, majd a Magyar Köztársaság konzulja beszélt az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc jelentőségéről. Az ünnepi műsorban versekkel, jelenetekkel, dalokkal, népi tánccal idézték fel a jeles eseményeket. Egy kis szünet után kötetlenebb program keretében a Központ tanulói mutatták be tudásukat: az óvodások és az alsó tagozatosok énekeltek, táncoltak, a nagyobbak pedig színdarabokat adtak elő. Nagy élményt nyújtott a gimnazista színjátszókör előadása. A műsor végén a szabadkai népszínház művésze Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című művéből adott elő részletet. Az ünnepség után a Központ tornatermében focimeccsen mérte össze tudását a szigetvári és az eszéki iskola csapata, ám ezúttal is, immár harmadszor, az eszéki fiúk bizonyultak jobbnak, talán jövőre meg fog törni a jég. Ebéd után Andócsi János tanár úr vezetésével megtekintettük Eszék óvárosát, majd a Dráva partján átsétáltunk a Péter-Pál székesegyházhoz is, amelynek hatalmas tornyai már messziről látszottak. Gyönyörűnek találtuk Eszék városát, de még mindig sok helyen látszottak a honvédő háborúban elszenvedett támadások nyomai. Az idő fantasztikus volt, a kabátjainkat a buszban hagyhattuk, gyönyörűen sütött a nap. Akik három éve is voltak ezen az eszéki iskolai kiránduláson, mondták, hogy akkor még hógolyóztak is! Délután négy órára autóbuszunk Csúzára vitt bennünket, itt részt vettünk Ács Gedeonnak, Kossuth Lajos tábori lelkészének sírjánál tartott koszorúzáson. A sírnál Varga György csúzai református lelkész beszélt Ács Gedeonról, aki követte Kossuth Lajost az emigrációba, majd a kiegyezés után visszatért és haláláig Csúza református lelkésze volt. Mi is elhelyeztük az emlékezés virágait e kiváló magyar ember sírján. Ezután a csúzai kultúrotthonba mentünk, ahol Kossuth Lajos domborműve előtt is tartottak egy ünnepséget. Itt az Alfalusi Vegyeskar és két szavaló adott ünnepi műsort, majd Pasza Árpád, az eszéki Központ magyartanára, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnöke ünnepi gondolatait hallhattuk Kossuth Lajosról és a magyarság összetartozásáról. Este tíz órára értünk Szigetvárra. egy hosszú nap után, de rengeteg élménnyel gazdagodva. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy együtt ünnepelhettünk március 15-én az eszéki tanulókkal és a csúzaiakkal. Bízunk benne, hogy még a tavas�szal mi is be tudjuk mutatni Szigetvár nevezetességeit eszéki vendéglátóinknak.

2008 A Rákóczi Szövetség tizenötödik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 47 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra. Totiván Endre, a Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola igazgatójának beszámolója A Rákóczi Szövetség Lenti-Lendvai helyi szervezete és a Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola köszönetet mond a benyújtott pályázat támogatásáért, amit 2008. március 13-án megvalósítottunk. Előtte hetekkel felvettük a kapcsolatot a Szlovéniában lévő Lendvai Kétnyelvű Középiskolával. Az iskola igazgatóhelyettese, Hajdinyák Szilvia rokonszenvesen fogadta ajánlatunkat. Megbeszélésre került a március 15-i nemzeti ünnep közös megrendezése. Az ünnepséget gyönyörű körülmények között, a Makovecz Imre tervezte Művelődési és Promóciós Intézet Hangversenytermében rendezték meg. A szlovén és a magyar himnusz elhangzása után egy szlovén diák az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot méltatta (szlovén és magyar nyelven), ezután következett az általunk összeállított műsor. Műsorunkban felelevenítettük a forradalmi eseményeket, megemlékeztünk a résztvevőkről. A szavalatok mellett néptáncosaink verbunkkal idézték fel a toborzások hangulatát. Petőfi szellemét pedig nem csak a Nemzeti dal című verssel hoztuk vissza, hanem megszólaltattuk gitárkísérettel a Kormorán tiszteletadó dalát, s „a költő visszatért.” Nagy sikere volt a magyar műsornak, a kollégák és az igazgatóhelyettes is gratulált hozzá. Javasolták, hogy a továbbiakban is maradjon meg szép hagyománynak és építsük, bővítsük kapcsolatainkat. A műsor után a magyar csoport (diákok, tanárok) fogadáson és egy kötetlen beszélgetésen vett részt, ahol órákig tapasztalatcserék történtek. Az igazgatóhelyettes a magyar csoportnak bemutatta az iskola épületét, ami igen modern, korszerű, három éve került átadásra. Lendva nevezetességeinek megtekintése után Csáktornya-Letenye felé indultunk haza. Az útvonal idegenforgalmi, történelmi nevezetességeit megtekintettük: Muraszombaton a múzeumot, illetve Csáktornyán a Zrínyi-várat. Úgy értékeljük, hogy mindkét részről a tanulóifjúság és a tanárok számára is fokozta a magyarságtudatot, megismertük a határon túli diákok mindennapjait, kultúrájukat és egyben jó alkalom volt a további kapcsolatok felvételére is, illetve kiépítésére. A történelmi identitástudat minden résztvevőben erősödött. Szeretnénk a kapcsolatot március 15-e közös megünneplésén kívül is további összejövetelekkel, rendezvényekkel bővíteni. 2008. április 8-án, a Reneszánsz Emlékév keretében közös történelmi vetélkedőt szervezünk Lentiben a két ország általános és középiskolás tanulóinak.

170

171

172

173 2009 A Rákóczi Szövetség tizenhatodik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 52 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra. Sáhoné Varga Katalin, a Lengyel József Gimnázium tanárának beszámolója Gimnáziumunk már több éven keresztül sikerrel pályázott a diákutaztatási programra, hogy elutazhasson a szomszédos országokba, hogy együtt ünnepelhessük március 15-ét. Mivel több éven keresztül a szlovákiai Léván töltöttük az ünnepet, az idén egy régi kapcsolatunkat elevenítettük fel, a felsőőri magyar tanítási nyelvű gimnáziummal. Négy évvel ezelőtt már jártunk itt egy csoporttal, akkor is találkozhattunk az itt tanuló magyar diákokkal, ezért is döntöttünk az ausztriai gimnázium mellett. A gimnáziumuk érdekessége, hogy nemcsak német, magyar, hanem horvát nyelvű osztályaik is vannak. Az osztrák gimnáziumban az ott tanító tanárok elmondása szerint nagyon nagy igény van a magyar nyelv oktatására, hiszen sok szülő gondol arra, hogy gyermekének tudnia, ismernie kell a magyart, hogy szót értsen a szomszéd néppel. Manapság, amikor nincsenek határok az Európai Unión belül, bárki szabadon utazhat, ott telepedhet meg, ahol akar, de fontos nyelveket beszélnie, hogy megértethesse magát. Így az ausztriai gimnázium számára is fontos a magyar kapcsolat, hogy a gyerekek gyakorolhassák a nyelvet. Az itt tanuló diákok között egyre több, aki nem magyar származású, nem magyar anyanyelvű, idegen nyelvként tanulja a magyart. A városban, Oberwartban, sok a magyar anyanyelvű polgár, de nyelvüket többnyire a valláson keresztül őrizték meg. A gimnáziumban Őze Géza tanár úr vállalta a szervezést, ő történelmet tanít. Az iskolában központi ünnepséget nem tarthatnak, hiszen nemcsak magyarok vannak, hanem osztrák és horvát nemzetiségű diákok is, ezért történelem órán szokott megemlékezést tartani, így örült a mi megkeresésünknek. A mi diákjaink is örömmel készültek a találkozásra, önként vállalták, hogy műsort készítenek. Már az utazást is több levélváltás előzte meg, hiszen Őze tanár úr a lehető legjobb megoldást kereste a fogadásunkra. A gimnázium mellett van a zeneiskola, aminek gyönyörű és nagy koncerttermét kérte el a közös ünneplés idejére. A mi gyerekeink több héten át készültek a találkozásra, gyakorolták a műsort, izgatottak voltak, hogy vajon mit szólnak majd az ausztriai magyarok az előadáshoz. A felkészülő diákok között akadt olyan is, aki már négy évvel ezelőtt is járt Oberwartban, így ők még izgatottabbak voltak, találkoznak-e ismerőssel. Magát az utazást úgy kellett időzítenünk, hogy a diákok iskolában legyenek, ezért szerveztük az utazást péntekre, amikor még mindenki az iskolában tartózkodik. Erre az utazásra elkísérte iskolánkat a helyi Rákóczi Szövetség és Millen-

niumi Alapítvány elnöke, Nagy Csaba, a szövetség egyik nagy támogatója, az Oroszlányi Szolgáltató Rt. vezérigazgatója, Lazók Zoltán, valamint az oroszlányi városi televízió két képviselője. Ők egy kisfilmet is készítettek az utazásunkról. Mivel kissé messze van tőlünk Oberwart, ezért reggel korán indult küldöttségünk. Négy órás buszút után, 11 órakor érkeztünk meg Ausztriába. Ott már nagyon vártak bennünket. A zeneiskola valóban nagyon szép volt, alkalmas egy ünnepség megtartására. A megbeszélt időpontban megérkeztek a szomszédos gimnáziumból a magyar nyelven beszélő, illetve tanuló diákok. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az iskola horvát anyanyelvű igazgatója is köszöntött bennünket, megnézte műsorunkat, amiből nem sokat érthetett így. Először a helyi diákok beszéltek németül és magyarul március 15-e eseményeiről, kiemelve azt, hogy ez a forradalom a bécsivel együtt a polgári átalakulásért folyt. Kitértek a szabadságharc néhány eseményére, majd elbukására. Ezután következett a mi közel fél órás műsorunk. Ennek nagy részét narráció, versrészlet töltötte ki, de igyekeztünk egy kis mozgással és sok zenével színesíteni az előadást, így nem is maradt el a siker. Nagyon tetszett a helyieknek, amit készítettünk, így igazi ünnepi hangulatot varázsoltunk Felsőőrbe. Ezt fokozta az ausztriai gimnázium énektanárnőjének kedvessége, aki két magyar dalt tanított és gyakoroltatott be a diákjaival, és ezt közösen énekeltük magyar és osztrák gyerekekkel. Ezután csak a mi részünkre a város történetét mondták el, megismertettek bennünket a legfontosabb tudnivalókkal. Majd kötetlen beszélgetés következett. Iskolánk küldöttsége még egy kedves meghívást kapott, a város református lelkésze, Gúthy tiszteletes látott vendégül bennünket. Egy nagyon érdekes történelmi sétán vehettünk részt. A tiszteletes a templomhoz és a közösségi házukhoz vezetett bennünket, közben a városról mesélt. A templomban egy nagyon komoly történeti áttekintést kaptunk a templom és a közösség történetéről. Gúthy úr szerint a vallás segítette át a magyarokat abban, hogy megőrizhessék identitásukat, és a mai napig gyakorolhassák anyanyelvüket. A közösségért és a közösséggel végzett munka adja azt az örömöt, hogy tehettek valamit a magyarság fennmaradásáért. Ennek a közösségnek van egy másik nagyon fontos elfoglaltsága, magyar nyelvű színjátszó csoportjuk működik, ahol magyarul nem beszélők is magyarul játszhatnak. Óriási sikerrel visznek színre különböző darabokat, amiknek elsősorban közösségformáló szerepük van. Miközben egy kis uzsonnát fogyasztottunk, a tiszteletes mesélt arról a munkáról, amit itt végeznek. Ő is nagyon örült látogatásunknak, hiszen kicserélhettük tapasztalatainkat. A beszélgetés végeztével autóbuszos városnézésen vettünk részt a lelkész úr vezetésével, aki a város temetőjébe is elvitt bennünket, majd ezután elbúcsúzott tőlünk.

174

175 Nagyon jól éreztük magunkat ezen a tanulságos és hasznos rendezvényen, ezért köszönjük a lehetőséget, hogy együtt ünnepelhettünk ausztriai magyarokkal, barátokat szerezhettünk. 2010 A Rákóczi Szövetség tizenhetedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 55 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra, illetve egy határon túli iskola látogatott Magyarországra. Bottyán Zoltán, a Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium tanárának beszámolója A Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium diákjai már nyolcadik alkalommal élnek a Rákóczi Szövetség Március 15-i Diákutazási Programja nyújtotta lehetőséggel, hogy az elszakított területeken élő társaikkal együtt ünnepeljék a nemzeti és állami egység és szabadság ünnepét. Ebben az évben, Trianon 90. évfordulójának évében a zentai gimnázium fogadókészségével élve utazásaink során először indultunk Délvidékre. Március 12-én reggel hideg, szeles időben indultunk Pásztóról Szabadkára. A mintegy 300 kilométeres út tervezésekor számításba vettük a szerb határon gyakori hosszas várakozást is. Útközben három 45 perces előadás hangzott el: az első a szerbek magyarországi betelepülésének történetéről, a második a pánszlávizmusról, a szerbek magatartásáról az 1848-as magyar szabadságharc idején, illetve a Vajdaság létrehozásáról, végül a harmadik a Délvidéknek a legutóbbi időkig Jugoszláviaként ismert államalakulathoz történt csatolásáról és az itt élő magyarok 20. századi sorsáról. A közbeiktatott szünetekkel így értünk a röszkei határra, ahol nagy meglepetésünkre és örömünkre alig negyed órát kellett várakoznunk a magyar és szerb oldalon egyaránt. Hamarosan kiderült, hogy mégis csak egy további 20 perces várakozás után folytathatjuk utunkat, mert egy fontos diplomáciai konvoj elhaladását kellett biztosítani. Majd csak Szabadkán tudtuk meg, hogy Sólyom László és kísérete volt. Déltájban érkeztünk a palicsi tóhoz, ahol a kellemetlen, télies időjárás ellenére háromnegyed órát töltöttünk. A hatalmas park, a fenséges tó, a szeces�sziós pavilonok sora, nem utolsósorban a változatos köztéri szobrok így is élményszámba mentek, a nyári sokadalmat meg könnyű volt ideképzelni. Szabadkán Mészáros Zoltán levéltáros és történész volt kalauzunk. Ebéd után mintegy két órás városnézésen ismertetett meg a délvidéki magyarság egykori kulturális központjának nevezetességeivel: Komor Marcell és Jakab Dezső

Szerbia hét csodája közé „beszavazott” városházával (sajnos, csak kívülről!), vele szemben pedig a város meghatározó építészének, Raichle J. Ferencnek a Nemzeti Kaszinójával, egy utcával odább pedig ugyanezeknek a művészeknek ugyancsak egymásra néző nevezetes alkotásaival, a Raichle J. Ferenc tervezte egykori Főgimnáziummal (ennek volt 18 éven át igazgatója Kosztolányi Dezső édesapja, és innen csapták ki tiszteletlen magatartása miatt a későbbi költőt) és az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított, de tulajdonjogi viták miatt veszélyeztetett állapotban lévő zsinagógával. Megcsodáltuk a gyönyörű Raichle-palotát, melyből a mester családjával eladósodva Szegedre költözik, a valamikori vár helyére épült ferences kolostort és templomot, a püspöki székesegyházat és palotát, s megtekintettük Csáth Géza vitatott hitelességű szülőházát is. Várostörténeti sétánk érdekes helyszíne volt az a tér, ahol Szabadka négy korszaka találkozik: a 18. század előtti falusias, a Mária Terézia-kori barokk, a millenniumi szecesszió és a Tito korabeli szocialista építkezés. Utolsó látnivalónk a Népkör szépen restaurált épülete, homlokzati falában üvegablak mögött Kossuth Lajos bronz portréjával. Sajnos, koszorúzásra itt nem volt lehetőség, így csak főhajtással tisztelegtünk szabadságharcunk vezére előtt. Tudós kalauzunktól elköszönve rövid, pihentető szabad program után indultunk első napunk legmegrázóbb helyszínére, a zentai úti temetőbe. Sok-sok kérdezősködés és keresés után a temető két, egymással átlósan ellentétes és eldugott sarkában bizony nehezen találtuk meg előbb az olasz Paganini József honvéd tüzérszázados gondos restaurálást érdemlő sírját, majd az 1944–45ös magyarellenes tömeggyilkosság áldozatainak szemétgödörből kialakított, a tavaly látott szolyvait idéző döbbenetes emlékművét. A katonasírnál a Kossuth-nótával és Rákóczi Szövetség feliratú nemzeti színű zászlócskákkal tisztelegtünk, az áldozatok emlékművénél pedig a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk a sebzett Turult (melyet mi inkább hamvaiból feltámadó Főnixnek akartunk látni) és a bukovinai székelyek emléktábláját. Fárasztó első nap és a még hátra lévő mintegy 50 kilométer megtétele után érkeztünk Zentára, ahol már csak a szállás elfoglalására, a vacsorára és pihenésre vágytunk. Az elszakított országrészekben mindig szerencse, ha nemzeti ünnepünk hét vége közelébe esik, mert ott március 15. nem ünnepnap, s ezt a hétvégével a legkönnyebb áthidalni. Így történt ez most Zentán is. A legmagyarabb délvidéki várost Czabafy Ágnes, a zentai Wass Albert Követői Asztaltársaságának elnöke mutatta be csapatunknak. A városnézést rövidre kellett fognunk, mert a napot a nemzeti emlékhelyeknek és a közös ünneplésnek szenteltük. Koszorút és nemzeti színű zászlókat helyeztünk el a zentai csata Tisza-parti emlékművénél, majd fennebb az 1944–45-ös magyar áldozatok impozáns kopjafájánál, mely ugyanúgy szemétgödörre emlékeztető környezetben áll, mint a szabad-

176

177 kai. Nem véletlen, hogy Zentán kultusza alakult ki Wass Albertnek – mondta itt vezetőnk, Czabafy Ágnes, mikor elvezetett a Magyarországon ideiglenes állampolgárságra méltatott nagy író zentai kopjafájához. Az ünnepi megemlékezések sora délelőtt 11 órakor Moholon kezdődött. Innen hazatérve ebéd, majd szabad időtöltés következett. Délután négy órára a temető 48-as obeliszkjénél gyülekeztünk, ahol a város vezetői jelenlétében a zentai gimnázium igazgatója és az általános iskola diákjai emlékeztek, illetve adtak március 15-öt idéző ünnepi műsort. A 48-as emlékműtől mindös�sze pár méterre emelkedik Zenta 1944–45-ös áldozatainak emlékoszlopa. A zentai diákokkal együtt mindkettőnél elhelyeztük koszorúnkat, illetve feliratozott zászlócskáinkat. Este hat órakor már a Városháza előterében gyülekeztünk, ahol Batthyány Lajos bronz emléktáblája előtt került sor a gimnazisták színvonalas ünnepi műsorára és az újabb koszorúzásra. A Városháza közönsége innen egyenesen az átellenben lévő színházterembe vonult, ahol Širkova Anikó polgármesterasszony és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség, egyben a képviselő-testület városszerte népszerű elnöke mondott ünnepi beszédet, majd a Gödöllő Táncegyüttes fergeteges műsora adott ízelítőt a 48 lendületét idéző magyar virtusból. A termet zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal hálálta meg az ünnep emelkedettségéhez illő, erőt és hitet adó műsort. Jó volt ezen az estén a zentaiakkal ünneplő magyarországi diáknak, a Rákóczi Szövetség tagjának lenni. Az ünnepség után a késő estébe nyúló baráti beszélgetéssel zártuk a napot. Vasárnap reggel haza utunkban is szép élmények vártak ránk. Magyarkanizsa helyett ugyanis Tóthfalu felé vettük az irányt, ahol felkerestük a Rákóczi Szövetség támogatásával a helybeliek által a 48-as szabadságharc emlékére emelt szép bronz Turul-szobrot. Az egyik templomba tartó lakos félrehúzott, és a Turulra mutatva a fülembe súgta: „Az szent állat! Az édesanyám mondta!” A szentségről különben a talapzat templomra néző felirata is gondoskodik, melyet a Himnusz eléneklése után a feliratról hiányzó résszel kiegészítve csoportosan hangosan el is ismételtünk: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.” Most már valóban hazafelé indultunk. Magyarkanizsán kirakodóvásár volt. Elköltöttük maradék dénárjainkat, s a Tisza-parthoz mentünk, hogy megszemléljük a helyet, mely a „tiszavirágzás” egyik utolsó menedéke, míg el nem tűnik, mint a Hortobágyról a délibáb. A határnál még egyszer magunk elé engedtük Sólyom László elnök úr kocsisorát, s meg se álltunk hazáig. Másnap, 15-én már együtt ünnepeltünk az itthoniakkal.

Németh Tibor igazgató beszámolója a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulóinak és a gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség diákszervezetének a 2011. március 14-én a szlovákiai Somorján tett látogatásáról A Kazinczy Ferenc Gimnáziumnak közel három évtizedes múltra vis�szatekintő testvériskolai kapcsolata van a somorjai Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnáziummal, melyet még iskolánk egykori tanára, a maga is somorjai születésű Z. Szabó László hívott életre. A két intézmény kapcsolatát az anyanyelvi versenyek alapozták meg, melyre számos más rendszeres program épült. Évente kétszer, mindkét helyszínen októberben, illetve májusban közös diák- és sportnapi rendezvényeken vettek részt a két iskola tanulói. Minden évben szerveztünk valamilyen közös vetélkedőt. Évekig évi két idegen nyelvi versenyt tartottunk angol és német nyelvből, kölcsönösen meghívtuk egymást irodalmi – történelmi vetélkedőkre is. A Comenius csereprogram keretében pedig a két iskola tanulói különböző közös programokon vettek részt: biológiai-környezetvédelmi programon Győrben, illetve 15 kazinczys tanuló ismerkedhetett a csallóközi Árpád-kori templomok történetével, kulturális értékeivel. A két iskola tantestülete továbbra is évenkénti közös kiránduláson találkozik. Előző tanévtől az iskolák egy-egy osztálya közös magyarországi majd csallóközi kirándulásokon vesznek részt. A két iskola cserekapcsolatát az elmúlt tanév végén új alapokra helyeztük. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az eddig megszokott anyanyelvi versenyekhez - a Szép Magyar Beszéd és a Kazinczy Anyanyelvi Tábor - , a sportnapokhoz, vetélkedőkhöz kötődtek a cserelátogatások, hanem az egész tanévet átölelő, közös rendezvénysorozatot terveztünk. Ennek első programja a közös tantestületi kirándulás volt a Somló hegyére, ahol újabb személyes, baráti kapcsolatokat alakítottunk ki a somorjai kollégákkal. Októberben Széchenyi születétének 200. évfordulóját ünnepelte a két iskola diáksága közös történelmi vetélkedővel Győrött, majd a vetélkedőn résztvevő csapatok közös nagycenki kiránduláson ismerkedtek a Széchenyi család történetével. Még ebben a hónapban iskolánk tanulói és tanárai sportnap keretében többféle sportágban mérkőztek meg Somorján az ottani diákokkal. Mivel a két iskola diákjai évek óta részt vesznek az intézmények nemzeti és más ünnepein is, ebben az évben is a március 15-i nemzeti ünnep méltó megünneplése volt a legfontosabb közös esemény. A tanév eleji megbeszélésen eldöntöttük, hogy ebben a tanévben változtatunk az ünneplés eddigi rendjén. Eddig az iskolák külön-külön készítettek emlékműsort és azt a diákok egymás intézményeiben is előadták. Most arra vállalkoztunk, hogy egyetlen közös műsort állítunk össze és azt adjuk elő a két iskolában. Ez persze jóval nagyobb

178

179 és összehangoltabb műsort igényelt. A somorjai kollégák, Trencsik János igazgató úr, Óváry Péter igazgatóhelyettes úr és Kovács László tanár úr műsortervvel érkezett Győrbe, ahol Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna éa Justinné Ládi Etelka kolléganőkkel elkészítették a közös produkciót, melyet aztán - számos igazítás, korrekció után – mindkét intézményben a kijelölt diákok elkezdtek tanulni. Először Győrben került sor az iskolai ünnepélyre. A somorjai tanulók március 11-én pénteken kora reggel érkeztek. Az evangélikus Öregtemplomban tartott iskolai ünnepélyt egy egész délelőttös közös műsorpróba előzte meg. A somorjaiak 8 tanulóval szerepeltek a műsorban, amely közös irodalmi összeállításból, valamint iskolánk tanulóifjúságának énekes produkcióiból állt. A somorjai tanulók a közös műsor keretében gitár- és zongorakísérettel énekelték a Nemzeti dalt, nagyon nagy sikert aratva. A műsor után a somorjai tanulók iskolánk Z.Szabó Lászlóról elnevezett könyvtárával ismerkedtek meg, ezután pedig közös ünnepi ebéd következett. Március 14-én viszonoztuk a látogatást és részt vettünk az ottani műsorban. A versmondókon kívül az iskola énekkarosai, valamint a felkészítő kollégák és a gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség tagjai mint meghívott vendégek érkeztek Somorjára. A Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulóifjúsága számára rendezett iskolai megemlékezésen is a közös produkció játszotta a főszerepet, s ez a – hagyományainkban rendhagyónak látszó - kezdeményezés itt is nagyon nagy sikert aratott. A két igazgató megköszönte az iskola tanulóinak a szép közös emlékező műsort, majd ünnepi ebéden vettünk részt. Ezután a kazinczysok a somorjai iskolával ismerkedtek. Trencsik János igazgató úr méltatta iskolája különleges szerepét a szlovákiai magyar értelmiség nevelésében, hiszen a szlovák tudomány és közélet számos kimagasló egyénisége végzett e falak között, többek között Bugár Béla is, akinek a nevét tanulóink is ismerték. Sőt, a somorjai szereplők között üdvözölhettük Bugár Béla lányát is, aki maga is a Madách Imre Gimnázium tanulója. Ezután a kazinczys küldöttség a somorjai tanulókkal kiegészülve kirándulásra indult. Mivel tavaly részletesebben Pozsonyt tekintették meg a diákok, ebben az évben úgy döntöttünk, hogy a szépen felújított dévényi várban töltünk hosszabb időt. A vár, amely a Duna és a Morva, a kétszínű vizű folyók találkozásánál egy hatalmas sziklaszirten áll, lenyűgöző látványt nyújtott. A várba a 16. században kimélyített várárok feletti hídon és a lépcsőkön jutottunk fel, ahol még láthatók a 13. századból származó őrtorony romjai is. Innen gyönyörködtünk a környékre nyíló panorámaszerű kilátásban. Természetesen a vár történetének részletes ismertetése után mindenki Adyt idézte, a hazánkba nyugatról az „új időknek új dalaival” Dévénynél érkező költőt. A kirándulás végén számba vettük még az év elején megbeszélt programok

tanév végére eső részét. A győri közös sportnapon kívül a tervezett testvérosztályi kapcsolat jegyében szlovákiai látogatást és kirándulást beszéltünk meg, melyet a somorjai diákok majd a következő tanév elején viszonoznak. Ez a közös ünneplés nem az első és reméljük, nem is az utolsó az iskolák közös, három évtizedes történetében. Az idei közös márciusi megemlékezésnek az volt a külön érdeme, hogy első ízben készítettünk közös műsort, melyet két helyszínen adtunk elő és mindkét ünnepségen jelen voltak az intézményünkben alakult Rákóczi Szövetség helyi csoportjának tagjai is. Nagyon jó érzés volt, hogy az ünnepségen résztvevő tanulókkal együtt ők is megtapasztalhatták a közös történelem, a közös múlt, a közös gyökerek összetartó erejét.

A Svetits katolikus gimnázium kilencedikes diákjainak élménybeszámolója a 2012. március 15-én Nagyváradra tett látogatásuk alkalmából Március 15-én reggel 8 órakor nagy izgalommal indultunk Nagyváradra. A román határt átlépve Szabó Ervin atya várt minket, és elkalauzolt a városba. A Római Katolikus Bazilika mellett a Kanonok soron parkoltunk le autóbuszunkkal. Ezután a bazilika gyönyörű parkján keresztül sétáltunk át a Szent László Líceumba, a fogadó pedagógusokhoz és diákokhoz. Megtekintettük az iskola kápolnáját, gyóntató helységét, majd felkészültünk a műsorunkhoz. Váratlanul ért bennünket, hogy a gödöllői premonteri gimnázium diákjai is odaérkeztek, előadásunk után. Meghallgattuk a nagyváradi diákok műsorát is. Érdekes volt számunkra, hogy március 15-e náluk nem nemzeti ünnep, hanem ugyan olyan tanítási nap, mint a többi. A tanulók mégis készültek erre az ünnepre egészen az első osztályosoktól a tizenkettedikesekig. Azt tapasztaltuk, hogy az általános iskolások zöld, a középiskolások pedig fekete mellényt viseltek, zsebén az iskola címerével egyenruha gyanánt. A megemlékezés után megtekinthettük az iskola múzeumát, majd megvendégeltek minket. Ezután a történelemtanár úr és a hittantanárnő vezetésével városnéző sétára indultunk. Először az Ady Endre Emlék Múzeumot tekintettük meg, majd a Sebes-Kőrös hídján át a Szent László templomba érkeztünk. Itt Ervin atya mesélt a templom történetéről és a látnivalókról. Ezután utunk a Fekete-sas Palotába vezetett. Itt a napfény által megvilágított festett üvegekben és a boltíves mennyezetben gyönyörködhettünk. A Nemzeti Színházhoz érve a történelem tanár úr története alapján megismerkedtünk ezen építészeti remekkel. Tovább sétálva a Petőfi szoborhoz értünk, itt kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk el talapzatához, miközben elénekeltük a Nemzeti dalt.

180

181

Városnéző sétánkat a Római Katolikus Bazilika megtekintésével és a Katolikus Püspöki Palota körbejárásával zártuk. A kincstár csodálatos tárgyain elmerengtünk. A vendéglátóinktól és Ervin atyától búcsút vettünk, majd Nagykárolyba utaztunk. Terveink szerint a Károlyi kastélyt kívülről tekintettük volna meg, de szerencsénkre a felújítás befejeződött, így belülről is ámulhattumk szépségén. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a korabeli bútorok, ruhák, képek és egyéb használati tárgyak. Szívet melengető volt, hogy a kastélyban is tartottak március 15-i megemlékezést. Este hét után Kaplonyba buszoztunk, ahol a Szent Antal templomot és a Károlyi család kriptáját tekintettük meg. Kaplonyi Laura családja „terülj-terülj” asztalkámmal várt minket. Élménydúsan, bár kissé elfáradva új tapasztalatokkal és új barátokkal gazdagodva este fél tíz körül értünk haza. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy egy életre szóló élményhez juttatott minket az utazási lehetőséggel. A fentieket a csatolt képek is igazolják. Peleskey Miklós és Molnár Sarolta beszámolója a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma küldöttségének 2013. március 14-15-i kolozsvári útjáról Iskolánk küldöttsége a Rákóczi Szövetség március 15-i utaztatási programja támogatásával 39 diákkal és 9 tanárral 2013. március 14-én délután indult Debrecenből Kolozsvárra, hogy a Kolozsvári Református Kollégium diákjaival és tanáraival közös programok szervezésével együtt ünnepelje az 184849-es forradalom és szabadságharc eseményeit. A diákok kiválasztásában a Rákóczi Szövetség tagsága, az iskolai versenyeken, pályázatokon, diákkörökben való részvétel, valamint a határon túli magyar iskolák megsegítésére szervezett élelmiszer- és pénzadomány gyűjtésében mutatott kiemelkedő munka játszott elsődleges szerepet. Velünk tartott a testvériskolai kapcsolat révén nálunk cserediákként vendégeskedő két kolozsvári diák is. A kellemetlen hideg és esős idő ellenére utunk mindvégig zökkenőmentes volt. Útközben megpihentünk a Királyhágón, ahol élveztük a szép kilátást, majd az erdélyi tájak, az út mentén magasodó és távolabbi hegyek látványában gyönyörködve folytattuk utunkat. A tervezett időben érkeztünk Kolozsvárra, ahol a Kollégium diákjai és tanárai vártak, fogadtak bennünket. Megérkezés után az első program a táncház volt, amelyen a Harmadik zenekar szolgáltatta a talp alá valót. Itt találkoztunk a Gödöllői Református Gimnázium küldöttségével, akik hozzánk hasonlóan érkeztek Kolozsvárra. A táncház élmény volt tanárnak, diáknak egyaránt. Sokan itt ismerkedtek

meg a magyar néptánc alaplépéseivel, és nagyon jól érezték magukat. Egyedi, utánozhatatlan, ősi kultúrát őrzünk. Ennek a néptánc, a népdal, tökéletes példája. Közösségkovácsoló ereje minket is elért. Azt hogy az első pillanataink Kolozsváron ilyen felszabadultak, örömtelik legyenek, köszönhetjük a táncnak, és a Harmadik zenekarnak. Szállásunk a Bethlen Kata Diakóniai Központban volt. Szállodai körülmények, vidám hangulat, kellőképpen fáradt diákság, aki megpróbál harcolni az elalvással, de a napi élmények mesélése, felelevenítése miatt ez nehezen ment. Az első kép, amit reggel az ablakon kitekintve láttunk, az a behavazott táj. A továbbiakban is egész nap szállingózott a hó, hideg volt és fújt a csípős szél, de azon kívül, hogy fáztunk, semmi bajunk nem volt. Bőséges reggeli után a nap kezdetén megtekintettük a Farkas-utcai templomot, az előtte álló Szent György szoborral. Lenyűgözött minket egyszerű pompájával. A Kolozsvári Református Kollégiumban folytattuk látogatásunkat, ahol megismerkedtünk az épülettel, annak történetével, híres diákjaival. Az ottani iskola diákjaival és tanáraival közösen jártuk be az ősi épületet. Ezt követően közös megemlékezésen vettünk részt a gödöllői, és kolozsvári diákokkal. Mind a három iskola műsorral készült. Felemelő élmény volt számunkra a diákokkal és tanárokkal tele Díszteremben egymást látni, hallgatni az ünnepi hangulatban. Éneklés, versek, a Nemzeti Dal, és a Szózat közösen a kolozsvári kórussal. A közös, megható ünnepségünk után a Szent Mihály templomba mentünk. Együtt vonultunk hosszú sorban magyar zászlóval az élen. A főtérre érve láttuk, hogy mások is, más gyülekezetek, iskolák jönnek ugyanígy, lobogóval a kezükben. Csodás élmény volt látni a templomba igyekvők hadát. Ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, ahol a katolikus, református, evangélikus és az unitárius egyház is képviseltette magát. Az ünnepi beszédek közötti szünetekben az egyesített kórus énekelt. A templomi istentisztelet után a gyülekezet magyar, székely és Árpád-sávos zászlók tömegével vonult át Petőfi Sándor emléktáblájához. Itt további megemlékezések, beszédek hangzottak el. Az ünnepség végén pedig Kolozsvár városi önkormányzata, hazafias szervezetek és román képviselők után iskolánk küldöttsége is lerótta kegyeletét a költő előtt, elhelyezte koszorúnkat az emléktábla alatt. Az egyre zordabbá váló időjárás miatt ebéd után nem volt kötelező program a Házsongárdi Temető meglátogatása, mégis sokan döntöttek úgy hogy elmennek. A temetőt végigjárva Reményik Sándor, Dsida Jenő, Kós Károly, Brassai Sámuel, Tótfalusi Kiss Miklós sírjánál és Apáczai Csere János jelképes oszlopánál emlékeztünk. Alternatív programként megcsodáltuk az iskola melletti ház pincéjében berendezett kalotaszegi galériát, ahol Essig József vezetett minket körbe, majd filmvetítésre került sor.

Diákutaztatási Program 182

„A kirándulás emléke

„Nagyon jól érez-

183

„Hiszek egy Istenben,

mély benyomást tett

tük magunkat ezen a

Hiszek egy Hazában,

ránk. Jó volt együtt lenni

tanulságos és hasznos

Hiszek egy isteni örök

határon túli magyar

rendezvényen, ezért

igazságban,

testvéreinkkel, ismer-

köszönjük a lehetősé-

Hiszek Magyarország

kedni, beszélgetni velük,

get, hogy együtt ünne-

feltámadásában.”

megosztani velük közös

pelhettünk ausztriai

gondjainkat és örömein-

magyarokkal, barátokat

ket. Egy olyan ünnepen

szerezhettünk.”

2006 2005

vehettünk részt közösen,

„Az addigra egymással

amely mindnyájunké, az

2007

egész nemzeté, minden magyaré.”

2011 2013

ők nagyon nehéz körülmények között élnek, eddig minden alkalmat

megbarátkozó diákok egész

igyekeztünk finanszí-

úton közösen énekelték hol

rozni. Szeretnénk ezt

a szabadságharc legszebb

továbbra is biztosítani

nótáit, hol a mai hazai nagy

számukra.

slágereket. Mindenki felol-

S hogy mi mit kap-

Szigetvárra. egy hos�-

dódott és egy kicsit büszke

hatunk tőlük? Magyar

szú nap után, de rengeteg

is volt arra, hogy a hatá-

létünkre magyarságot

élménnyel gazdagodva.

rainkon túli magyarokkal

tanulhatunk, diákjaink

Köszönjük a Rákóczi

együtt emlékezhettünk arra

tiszta gondolkodást, az

Szövetségnek, hogy együtt

a forradalomra, amelyre

erdélyi ember menta-

ünnepelhettünk március

az egész magyar nemzet

litását.Erre kiváltképp

15-én az eszéki tanulókkal

büszke lehet. Mert bár a

fogékonyak voltak a mi

és a csúzaiakkal. Bízunk

határok most még elvá-

tanulóink. Volt egy kis-

benne, hogy még a tavas�-

lasztják a magyarságot, de

lány, aki három tanulón-

szal mi is be tudjuk mutatni

egykor egy nemzet voltunk

kat hívott meg vacsorára,

Szigetvár nevezetességeit

és a szívünkben még most

annyira összebarátkozott

eszéki vendéglátóinknak.”

is összetartozunk.”

tavaly a mieinkkel.”

„Este tíz órára értünk

2010

„Tekintettel arra, hogy

A Rákóczi Szövetség márciu 15-i Diákutaztatási Programjának 20 éve (1994-2013) 184 185

186

187 Maradt még idő egy kis sétára a városban, Kolozsvár nevezetességeinek – köztük Mátyás királyunk szobrának és születési helyének – megtekintésére is. A vacsorát követően a vendéglátóinktól búcsút véve, Kovács Tibor nagytiszteletű úr elbocsátó és utunkra áldást kérő imádsága után vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. Útközben az aggasztó hazai időjárási viszonyokról érkező hírek mellett azért jókedvvel meséltük élményeinket. A kirándulás emléke mély benyomást tett ránk. Jó volt együtt lenni határon túli magyar testvéreinkkel, ismerkedni, beszélgetni velük, megosztani velük közös gondjainkat és örömeinket. Egy olyan ünnepen vehettünk részt közösen, amely mindnyájunké, az egész nemzeté, minden magyaré. Kolozsvári barátainkkal és a kolozsvári magyarokkal együtt, kokárdával a szívünk felett, magyar és székely zászlókkal a kezünkben vonulhattunk és ünnepelhettünk együtt – egy életre szóló élményt szereztünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy támogatta utazásunkat! Farkas Bence beszámolója az ócsai Bolyai János Gimnázium március 14-ei diákutazásáról Idén március 14-én Zentán voltunk kiránduláson ahol március 15-e alkalmából testvériskolánkat, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumot látogattuk meg. Reggel 8 órakor indultunk, terveink között szerepelt Palics és Szabadka megtekintése, de az időjárás „közbeszólt”. (Az utazás nem tartott sokáig, csak a határnál kellett várnunk egy keveset.) Zentán nagy szeretettel vártak bennünket (és egy kis félreértés miatt majdnem indulhattunk is volna haza, pontosabban Győrbe, egy nemzetközi matematika versenyre, hisz az ottani diákok oda mentek, minket is fel akartak ültetni – ismeretlenül − a buszra). Miután tisztáztuk a helyzetet, kaptunk egy kis bemutatót az iskoláról, annak célkitűzéseiről, szerepéről az újvidéki térségben, és az eddig elért eredményeikről, majd alkalmunk volt beülni egy-egy zentai tanórára is. Mikor elegendő mennyiségű tudást gyűjtöttünk, elindultunk a ’48-as emlékhelyhez. Az idegenvezetőnk mesélt egy keveset ’48 és Trianon zentai vonatkozásairól, a város nevezetességeiről, majd a helyi temetőben felállított emlékműnél koszorúzás és fényképezés következett. Rövid sétánk után visszamentünk az iskolába, ahol finom ebéd várt. Miután mindenki jóllakott, elbúcsúztunk, és – az idő miatt tervünket módosítva − elindultunk Szegedre. Itt a vezetőnk, Horváthné Gyovai Melinda helyismeretét „kihasználva”, megnéztük a város nevezetességeit és ’48-as emlékhelyeit, bár az időjárás megpróbált elrettenteni, de az esőben is belefért egy Tisza-parti séta is. Emellett még a dómot is sikerült megtekintenünk,

csak sajnos a toronyból a nagy szél és estő miatt alig lehetett valamit látni. A belváros bejárása után egy kávézóban pihentük ki magunkat, majd miután megtaláltuk a buszt, a hazaút csendes beszélgetéssel, kártyázással, majd hangos énekléssel telt, így észre se vettük és már itthon is voltunk. Év

Diákutaztatási program Március 15.

Június 4.

Összes résztvevők száma Október 23.

1994

1.450

1.450

1995

2.050

2.050

1996

330

330

1997

455

455

1998

60

60

1999

960

960

2000

1.088

1.088

2001

1.056

1.056

2002

1.557

1.557

2003

1.264

1.264

2004

1.511

1.511

2005

1.793

1.793

2006

1.699

1.699

2007

1.597

1.597

2008

1.535

1.535

2009

1.523

1.523

2010

1.752

1.752

2011

1.594

1.594

2012

1.908

889

1.139

3.936

2013

2.783

2.486

1.713

6.982

Összesen

27965

3375

2852

34192 fő

4. Egyetemisták részére szervezett programok Elöljáróban szükséges elmondani, hogy a középiskolásokénál kevesebb rendezvény indokolt a felsőoktatásban tanuló fiatalok számára. A hangsúly − a nemzeti identitástudat kiépítésén van − általános és középiskolás korban érdemes elkezdeni, s ekkor lehet igazán alakítani is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kell a főiskolásokkal foglalkozni. Igenis kell, sőt lényegében ők állnak az előtt a feladat előtt, amit minden magát magyarnak valló ember számára kötelesség volna megtenni azért, hogy a magyarság jelenlegi helyzetének tudatában, lehetőségei szerint, cselekedjen a nemzet megmaradásáért. A rövid

188

189 bevezető után ismertetésre kerül a Szentendrei Főiskolás Tábor története, amely kizárólag a középiskolát végzett fiatalok számára szól, valamint felsorolásra kerülnek azok a rendezvények is, amelyekbe szintén szép számban bekapcsolódnak az egyetemisták. 4. 1. Szentendrei Főiskolás Tábor Az egyik legrégebbi és alkalmanként legnépesebb rendezvény a Rákóczi Szövetség huszonöt éves történetében. 1989 óta évente (egy alkalomtól eltekintve: 2002, Budapest) került megrendezésre Szentendrén az Energiagazdálkodási Intézet üdülőtelepén, azzal a céllal, hogy tábora, találkozási helye legyen a Kárpát-medence magyar egyetemistáinak. A rendezvény azért nevezhető egyedinek, mert a szervezők lehetőséget biztosítottak a fiataloknak, hogy a tábor során előadó, általában neves közéleti személyeket, írókat, publicistákat, történészeket ne csak meghalgassák, hanem személyesen is megismerkedhessenek velük, kötetlen beszélgetések formájában feltehessék kérdéseiket. Ilyen lehetőséggel évente 80−100 fiatal élhetett, akik természetesen a Kárpát-medence bármely régiójából érkezhettek. Ezek a programok adták mindig a tábor gerincét, de nem szabad elfeledkezni arról a számtalan kulturális, szabadidős, sporttevékenységről sem, amelyek által a szervezők minden évben kiegészítették, teljessé tették a résztvevők hetét. Ez által megélhették a fiatalok azokat az élményeket, amelyekből merítve nemzeti öntudatuk sosem halványulhat el. Azok közül a rendezvények közül, amelyeken hagyományosan főiskolások is részt vehetnek talán a legfontosabb a Gloria Victis. A program az 1956-os forradalomhoz kapcsolódván természetszerűen az egyetemistákat is megszólítja. Meg kell még említeni a Diákutaztatási Programot is, amelyeken a Szövetség egyetemi szervezeteinek bevonása által szintén szép számban szoktak részt venni idősebb diákok. Ezeken kívül a különböző megemlékező ünnepségeken is részt vettek főiskolások, de a többi rendezvényen már csak általános iskolás vagy középiskolás diákok. A tábor története 1989. szeptember 11–16. A Rákóczi Szövetség a hagyományteremtés szándékától vezérelve első alkalommal szervezte meg a határon túli magyar egyetemi és főiskolai hallgatók találkozóját. Az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében megrendezett első Szentendrei Főiskolás Táborba 21 felvidéki magyar főiskolás érkezett, akik a Csehszlovákia különböző egyetemein működő magyar ifjúsági klubokat (Brünni Kazinczy Ferenc Ifjúsági Klub, Nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub,

Pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub, Prágai Ady Endre Ifjúsági Klub) és a Kassai Magyar Tannyelvű Ipari Középiskola diákjait képviselték. Az egyhetes táborban a fiatalok jeles magyar közéleti személyiségekkel találkozhattak. Az erdélyi származású Bodor Pál újságíró (Magyar Nemzet) A romániai magyarság helyzete, Pomogáts Béla irodalomtörténész A kisebbségi magyar irodalom helyzete, Czenthe Miklós történész, a Rákóczi Szövetség tisztségviselője A Rákóczi Szövetség céljai és tevékenysége, Halzl József A Magyar Demokrata Fórum helyzete és célkitűzései, Péter László (Magyar Szocialista Munkáspárt) A magyar nemzetiségi politika céljai és kilátásai, Fényi Tibor Az SZDSZ programja és nemzetiségi politikája, Lengyel László közgazdász-politológus A magyar gazdaság kibontakozásának lehetőségei és politikai feltételei, Nagy Gáspár A Bethlen Alapítvány, Tirts Tamás (Fidesz) A Fidesz célkitűzési, nemzetiségi politikája, Dragon Pál (Független Kisgazdapárt) A Kisgazdapárt története és jövőbeli célkitűzései, Czakó Gábor író A társadalom fejlődését meghatározó értékek, Molnár Imre történész Keresztény ifjúsági mozgalmak Csehszlovákiában a két világháború között, Kamarás István szociológus A katolikus ifjúsági közösségek helyzete Magyarországon címmel tartott előadást. A találkozót izgalmas szellemi vetélkedővel és a szentendrei Ferences Gimnázium diákjainak erdélyi költők verseiből összeállított műsorával gazdagították, a végén pedig Almásy László Attila orgonaművész adott hangversenyt a városmajori templomban, majd ezt követően találkoztak a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület tagjaival. A kelet-közép-európai kommunista rendszerek végleges erodálódását, illetőleg az egykori „baráti kapcsolatok” megszűnését jelezte az a – 20 év távlatából teljességgel abszurdnak tűnő, de akkor valóságot jelentő – mozzanat, miszerint a nyitrai főiskolások egy csoportját – miután az intézmény vezetői tudomást szereztek a hallgatók részvételéről a táborban – feltételesen kizárták a főiskoláról. A retorzió végrehajtását csak az akadályozta meg, hogy novemberben a „bársonyos forradalom” elsöpörte a csehszlovák kommunista hatalmat. Visszaemlékezésében plasztikusan ábrázolja az akkori események hátterében meghúzódó komor valóságot dr. Somogyi Alfrédné, Varga Laura. „1989. szeptember 11-én, hétfőn, négyen, tanítóképzős barátnők – a Juhász Gyula Ifjúsági Klub, azaz a JUGYIK tagjai – indultunk Szentendrére, a Barackvirág utcába. Később még két csoporttársnőnk csatlakozott hozzánk. Érdekes módon a brünni magyar diákok (a Kazinczy Ferenc Diákklub tagjai) fogadtak minket. Hamarosan megjöttek a prágaiak, az Ady Endre Diákkör (AED), a pozsonyiak, a József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) és a városmajoriak is. Az első előadást Bodor Pál tartotta, majd videóztunk (Egészséges erotika, Szörnyek évadja). A hét folyamán számos más előadót is meghallgattunk: Pomogáts Béla a határon túli magyar irodalomról, Czenthe Miklós a Rákóczi Szövetségről,

190

191 Halzl József a Magyar Demokrata Fórumról, Fényi Tibor a Szabad Demokraták Szövetségéről, Lengyel László a magyar gazdaságról, Nagy Gáspár a Bethlen Gábor Alapítványról, Dragon Pál a Kisgazdapártról, Tirts Tamás a Fideszről, Molnár Imre a magyar–szlovák kapcsolatokról tartott előadást. A legnagyobb élmény pénteken várt minket a városmajori nagytemplomban meghallgatott orgonahangverseny után. A kistemplomban fiatalokkal találkoztunk és beszélgettünk az Istenről, hitről. Ez volt az a pillanat, amikor megéreztük a „szabadság ízét.” Sajnos, nálunk abban az időben még azt is titkolni kellett, ha templomba ment az ember. Még a legjobb barátnőmmel is csak suttogva beszélgettünk Istenről… Most már nehéz elképzelni, de ahhoz, hogy édesanyám egyik pedagóguskollégáját elbocsássák az iskolából, elég volt annyi, hogy templomban volt az esküvője. Otthon nem tudták, hogy hol töltöttem ezeket a napokat, mivel szüleim úgy sejtették, hogy Nyitrán vagyok, és rendesen elkezdtem a főiskolai tanévet. Mikor hazaértem, utólag már persze elmondtam, hogy hol voltam és milyen élményekben volt részem. Édesapám már akkor jelezte, hogy ha ez kiderül, nem lesz könnyű dolgom a nyitrai főiskolán. Hétfőn érkeztem meg Nyitrára, ahol már várt egy üzenet: Gál Tibor tanár úr előtt kell megjelennünk. Mivel csodával határos módon hazafelé jövet a határőr, nem pecsételte le az útlevelünket, mi úgy gondoltuk, elhiszi majd, hogy csak egy napig tartózkodtunk külföldön. Úgy is kezdtük nála, hogy csak hétfőn voltunk Magyarországon, tankönyveket venni. De ezzel nem elégedett meg, bekérette az útlevelünket, mint valami állami hatóság, sőt később még a szüleinket is behívatta a főiskolára. Számunkra világos volt, hogy a táborban való jelenlétünk volt az igazi probléma. Amikor Gál tanár úr egy-egy alkalommal „vallatott”, el is mondta, hogy ő tudja, hogy mi hol voltunk, s ez nem méltó egy pedagógusi pályára készülő fiatalhoz. Külön-külön hallgatott ki minket, de nem vallottuk be, hogy hol is voltunk. Bár felkínálta a lehetőséget, hogy ha „bemártjuk” azt, aki kiküldött minket, akkor mi megmenekülhetünk a főiskoláról való kidobástól. Igen, mert volt valaki, aki tájékoztatott minket arról, hogy lesz ez a diáktábor, és biztatott is arra, hogy részt vegyünk rajta. Ez az ember – ma már ki merem jelenteni – László Béla tanár úr volt. Már diákként is éreztük, hogy a két megnevezett tanárunk között nem volt felhőtlen a viszony. Eszközökké lettünk egy ideológiai alapokon nyugvó hatalmi viaskodásban. Az idő László Béla tanár urat igazolta, aki akkor is kiállt magyarságáért, és az elmúlt 20 évben nem fordított köpönyeget, másoktól eltérően… A szeptember közepén kezdődött meghurcolásunk bő egy hónapig tartott. Ennek a „hihetetlen boszorkányüldözésnek” egy emlékezetes pontja volt, amikor fegyelmi bizottság elé citáltak minket, és a főiskola vezetői, az „elvtársak”, mindenképpen vallomást akartak kicsikarni tőlünk. Sokszor szorongattak

azzal, bizonyíték van a kezükben arról, hogy mi egy hétig Magyarországon voltunk. Az országos vámhivataltól, vagy a belügyminisztériumból megkapták a vámnyilatkozatunkat – mondták. Ez lett volna a bizonyíték. Végül 1989. október 25-én, a többiekhez hasonlóan, kaptam egy iratot, hogy mivel nem voltam a főiskolán szeptember első napjaiban, és távollétemet nem tudtam igazolni, ezért feltételesen kidobnak a tanárképző főiskoláról. A korábbi egy hónap sem volt könnyű, de a következő három hét igazán nehéz volt. Damoklész kardjaként lebegett fölöttünk a főiskolai tanulmányaink vége, pedagógusi pályánk szertefoszlása. Majd jött 1989. november 17-e, a csehszlovákiai bársonyos forradalom. S az azt következő napok meghozták az ideológiai fordulatot és a mi ügyünk „politikai felhangját” éppen ez igazolja. 1990 áprilisában vonta vis�sza a főiskola a mi feltételes kicsapásunkról szóló határozatot. De már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Még a barátok között is megváltozott a bizalmi viszony és semmit nem mertünk őszintén megbeszélni úgy, mint korábban. A veszély és a meghurcolás elmúlt. A főiskolát befejeztem, ma is tanítok. Visszagondolva a 20 évvel ezelőtti eseményekre, a legrosszabb az volt, hogy egy számunkra különleges élményt jelentő, a szabadság ízét megcsillantó tábor miatt itthon hazudnunk kellett. Védeni és elhallgatni valami olyat, ami jó volt, s amit inkább el kellett volna mondanunk a többieknek is. Istennek útjai és a Tőle való fordulatok valóban kiismerhetetlenek. Egy évvel később, 1990 őszén ismét ott voltunk Szentendrén. Ekkor már László Béla tanár úrnak, mint dékánhelyettesnek az aláírása volt azon a papíron, amit igazolásként kaptunk tőle, ha netán valaki megint megkérdezné, hogy hol voltunk szeptember első napjaiban. Hát fordult a világ… Szentendre nem csak ezt az „ideológiai” élményt adta nekem, hanem még egy személyes élményt is. A kálváriánk hírét minden szlovákiai magyar diákklub regisztrálta. 1989 októberében elkezdődött egy „szervezkedés” a nyitrai lányok megmentése érdekében, vagy legalább a velünk való szolidaritás kifejezésére, a prágai, a brünni és a pozsonyi magyar diákok is tesznek majd valamit. Ezt a „szervezkedést” is elmosták a november 17-i események. Ama bizonyos „szervezkedés”, majd pedig a forradalom hevében megismerkedtem egy Pozsonyban tanuló diákkal, a JAIK akkori elnökével, aki két évvel később megkérte a kezemet. Így elmondhatom, hogy az 1989-es szentendrei tábornak, s az azt követő kálváriának (is) köszönhetem majd 20 éves boldog házasságomat és négy szép gyermekemet.” A tábort a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület és az Energiagazdálkodási Intézet támogatta. 1990. szeptember 1–9. A Rákóczi Szövetség második alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főis-

192

193 kolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre közel 70 erdélyi, felvidéki és kárpátaljai főiskolás és egyetemista érkezett. A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összeomlását követően a magyarság identitástudata újraértelmezésének, illetőleg határokon átívelő lelki újraegyesítésének lényegesen kedvezőbb feltételei alakultak ki, s immáron a táborban való részvétel sem vont maga után olyan szankciókat, mint a tavalyi évben. A táborban Lengyel László közgazdász-politológus A magyar gazdaság talpra állításának esélyei és feltételei, az együttműködés lehetőségei a szomszédos országokkal, Bácskai Erzsébet pszichológus Önismeret, társismeret, azonosságtudat, Püspöki Nagy Péter történész Szent István államszervezési elvei, Bolberitz Pál teológus A Magyar Katolikus Egyház legújabb kori története, különös tekintettel a második világháború utáni korszakra, Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt főtitkára A kereszténydemokrácia helyzete és jövője Európában és Magyarországon, Für Lajos történész, honvédelmi miniszter Magyarország katonapolitikai koncepciója, Katona Tamás történész, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Az 1848–49-es magyar szabadságharc és a nemzetiségek, Käfer István történész Szlovák–magyar problémák, Molnár Imre történész Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből, valamint Jeszenszky Géza történész, külügyminiszter Magyarország külpolitikája, különös tekintettel a magyar nemzeti kisebbségek helyzetére címmel tartott előadást. A kulturális programok keretében Bánffy György színművész A magyar nyelv századai címmel irodalmi összeállítást adott elő. Záró program gyanánt Almásy László Attila orgonahangversenyét élvezhették a fiatalok a városmajori templomban, majd ezt követően találkoztak a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület tagjaival. A tábort a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület és az Energiagazdálkodási Intézet támogatta. 1991. szeptember 1–8. A Rákóczi Szövetség harmadik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre 60, felerészben erdélyi, felerészben felvidéki főiskolás és egyetemista érkezett. A találkozón a Kárpát-medencei, különösen a határokon kívül rekedt s kisebbségi létbe kényszerített magyarság aktuális problémáit taglaló előadásokat, illetőleg fórumokat tartottak. Ebben az évben – első ízben – a határon túlról is jöttek előadók. A Felvidékről Duray Miklós A csehszlovák belpolitika aktuális kérdései magyar nézőpontból, Öllös László Nemzetiségi politika Csehszlovákiában és Tóth Károly Kisebbségi politizálás lehetőségei és alternatívái, míg a Délvidékről Sinkovics Péter A jugoszláviai válság és annak magyar vonatkozásai címmel tartott előadást. Hazai vonatkozásban Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi

miniszter A magyar ipar szerkezeti átalakításának lehetőségei és problémái, a szomszédos országokkal történő gazdasági együttműködés kérdései, Horváth Balázs a határon kívüli magyarok ügyeivel megbízott tárca nélküli miniszter A határon túli magyarság aktuális problémái, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Magyarország környezetvédelmi politikája, a nemzetközi együttműködés lehetőségei és problémái, különös tekintettel a szomszédos országokra, Csurka István író, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke A diktatúrából a demokráciába történő átmenet problémái Közép- és Kelet-Európában, Czakó Gábor író A remény, Raffay Ernő történész, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára A 20. század magyar történelmének sorsfordító eseményei, Göndöcs László, a Rákóczi Szövetség főtitkára Az egyén és közösség az önépítkezés szakaszában, Keresztfalvi Péter A keresztény ember társadalmi elkötelezettsége, valamint Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke Az 1990. évi csehszlovák népszámlálás magyar szemmel címmel tartott előadást. A városmajori templomban Almásy László Attila adott orgonahangversenyt, majd ezt követően a fiatalok találkoztak a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület tagjaival. A tábor utolsó napján pedig Egerbe kirándultak, mely egy kedélyes borkóstolóval zárult. A tábort a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület, az Energiagazdálkodási Intézet és a Fővárosi Távfűtőművek támogatta. 1992. augusztus 30.–szeptember 5. A Rákóczi Szövetség negyedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre hozzávetőleg 60 erdélyi és felvidéki főiskolás és egyetemista érkezett. A táborban Lengyel László közgazdász-politológus A magyar gazdaság esélyei és a szomszédos országokkal való együttműködés perspektívái, Szabó Iván ipari miniszter A gazdasági átalakulás és az új iparpolitika kihívásai, Tölgyessy Péter alkotmányjogász, a Szabad Demokraták Szövetsége elnöke Magyarország a rendszerváltás után ellenzéki szemmel, Németh Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője A Fidesz fő célkitűzései, a szomszédos országokban élő magyarságra irányuló kisebbségpolitikája, Csorba Béla tanár, költő, néprajzkutató A vajdasági magyarság helyzete, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége politikai célkitűzései, Surján László népjóléti miniszter A kereszténydemokrácia céljai, helyzete és perspektívái, Szarka László történész Kisebbségpolitika itthon és a szomszédos országokban, Kálmán Attila művelődési és közoktatásügyi államtitkár A magyar közoktatás helyzete, az anyaország feladatai a szomszédos országok magyarsága oktatási igényeinek kielégítésében, Knízner István A budapesti világkiállítás koncepciója és előkészületi munkái, Raffay Ernő történész, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára A magyar– román kapcsolatok története napjainkig, Jeszenszky Géza történész, külügyminiszter

194

195 A magyar külpolitika eddigi eredményei és aktuális feladatai, Pajor-Gyulai Károly mérnök-közgazdász, kormányfőtanácsos Az anyaország közreműködési lehetőségei a szomszédos országok magyarlakta régióinak gazdasági fejlesztésében, végezetül Lipp László római katolikus pap – ismertebb nevén László atya – A kereszténység mint társadalomszervező erő címmel tartott előadást. Halzl József elnök és Göndöcs László főtitkár részvételével egy bemutatkozó fórumot is tartott, melyen a megjelent diákszervezetek képviselői ismertették tevékenységüket. A kulturális programok keretében Budapesten megtekintették a Duna Művészegyüttes folklór műsorát. A táborozás végén Almásy László Attila adott orgonahangversenyt a Mátyás templomban, amit a városmajori templomban búcsúest követett, ahol a vendégek a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület tagjaival is találkoztak. Az utolsó napon a Vértesi Erőmű Rt. dunántúli autóbusz-kirándulást szervezett a résztvevőknek. 1993. szeptember 4–11. A Rákóczi Szövetség ötödik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre mintegy 60 erdélyi és felvidéki főiskolás és egyetemista érkezett. A találkozón Hegedűs Lóránt református püspök Új életstílus, Lengyel László közgazdász-politológus A magyar gazdasági helyzet és annak perspektívái, különös tekintettel közép- és kelet-európai kapcsolatainkra, Jeszenszky Géza történész, külügyminiszter A magyar külpolitika időszerű kérdései, különös tekintettel a szomszédos országokkal való kapcsolatra, Boross Péter belügyminiszter Magyarország belső biztonsága, különös tekintettel bizonytalan környezetünkre, Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere A magyar külkereskedelem időszerű kérdései, Czakó Gábor író A dolgok rémuralma, Katona Tamás történész, miniszterelnökségi politikai államtitkár Görgey és a tavaszi hadjárat, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke A Fidesz politikai célkitűzései, különös tekintettel a magyar nemzeti kisebbség ügyére, Halzl József elnök A Rákóczi Szövetség az ifjúságért, Vígh Károly történész Horthy Miklós történelmi alakja, Molnár Imre történész Magyarságkép – jövőkép, Kubasek János Kőrösi Csoma Sándor nyomában a Háromszéktől a Himalájáig (Zarándokúton Nyugat-Tibet ösvényein), Für Lajos történész, honvédelmi miniszter Magyarország honvédelmi koncepciója, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európa bizonytalan helyzetére címmel tartott előadást. Az előadók átfogó tájékoztatást adtak a hazai közélet legfontosabb eseményeiről. A hagyományoknak megfelelően Almásy László Attila orgonahangversenyét követően a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület vendégül látta a fiatalokat. Az utolsó napon a Balatonra kirándultak.

1994. szeptember 4–9. A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre közel 60 erdélyi és felvidéki főiskolás és egyetemista érkezett. Rövidített időtartamban jelen volt a Pozsonyi Teológiai Főiskolán tanuló felvidéki magyar diákok egy csoportja is. A táborban Orbán Viktor, a Fidesz elnöke A Fidesz helyzete és célkitűzései, Lábodi László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke A kisebbségi kérdés elméleti vonatkozásai, Lengyel László közgazdász-politológus, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója Gazdasági és politikai helyzet a szociál-liberális koalíció kezdetén, Szarka László történész Szlovák kérdés a párizsi békeszerződés előtt 1919-ben, Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselője Az 1989. évi politikai események mai szemmel, Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke A kereszténydemokrácia esélyei Közép-Európában, Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke A Független Kisgazdapárt kisebbségi politikai programja, különös tekintettel a tervezett alapszerződésekre, Németh Géza Szekták a Felvidéken és Erdélyben címmel tartott előadást. Csoóri Sándor író, költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Tabajdi Csaba politikai államtitkár nemzetstratégiai kérdésekben fejtették ki véleményüket. A szlovákiai választási koalíció létrejöttének körülményeit a három felvidéki magyar párt vezetői: Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke, Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke és A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke ismertették. A hagyományokhoz híven a tábor záró eseménye a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület tagjaival való találkozó volt, amit Almásy László Attila orgonahangversenye követett. 1995. szeptember 4–9. A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre mintegy 60 erdélyi és felvidéki főiskolás és egyetemista érkezett. A Halzl József elnök által megnyitott találkozón Lengyel László közgazdász-politológus, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója Hazánk gazdasági helyzete – jelen és jövő, Péterfi Ferenc közösségfejlesztő szakértő Közösségfejlesztés, közösségépítés, civil társadalom, Für Lajos történész, a Magyar Demokrata Fórum elnöke A magyarság 20. századi sorsfordulói, Waszlavik László rockzenész A legjobb zene a magyar, Pálfy G. István újságíró A tömegkommunikáció helyzete Magyarországon, Pécsi L. Dániel A civil kezdeményezések helyzete Közép-Európában, visszhangjuk az Európa Tanácsban, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Polgári Szövetség, Miklós György Nacionalizmus, Pozsgay Imre volt államminiszter, politológus Szerveződő pártszövetségek, Ottlik

196

197 Károly protokollszakértő Viselkedéskultúra, Bauer Béla szociológus Ifjúság a lokalitásban – elmélet és gyakorlat, Tamás László A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ifjúságpolitikája – ifjúságpolitika Romániában, Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó politikai államtitkára Cserbenhagyás vagy érdekvédelem?, Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke Nemzeti Szövetség Magyarországon, Szőcs Géza erdélyi költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség korábbi alelnöke „Magyarország 2014-ben” címmel tartott előadást. A határon túli és magyarországi ifjúsági szervezetek vezetői ez alkalommal is találkoztak, minek során behatóan megtárgyalták az ifjúságot érintő aktuális kérdéseket. Almásy László Attila némileg rendhagyó módon nem Budapesten, hanem a szentendrei Péter-Pál templomban adott orgonahangversenyt. Az utolsó napon Szentendre – Visegrád – Esztergom útvonalon autóbusz-kiránduláson vettek részt a tábor résztvevői. 1996. szeptember 1–7. A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre 80 határon túli diák érkezett. A találkozón Dobozi György, az Energiagazdálkodási Rt. vezérigazgatója energetikai kérdésekről beszélt, majd Szabó Iván, a Magyar Demokrata Néppárt elnöke Kormány a mérlegen félidőben, Stumpf István politológus Magyarország belpolitikai helyzete politológus szemmel; a választói magatartás várható tendenciái 1998-ig, Solymosi Lászlóné Partnerség a civil szférában, Lengyel László közgazdász-politológus Látszik-e az alagút vége?, Bagi Gábor történész-muzeológus A magyar külpolitika értékelése, Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere Az út rögösségéről, mely a szentendrei táborból a székelyudvarhelyi polgármesteri székbe vezet, Bauer Béla szociológus Gondolatok az Igazi Mao című film „margójára”, Franka Tibor újságíró A magyar sajtó helyzete, Mohay Tamás néprajztudós Magyarság és Mária-tisztelet – A csíksomlyói búcsú képekben; Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkára Belpolitikai vihar a román–magyar alapszerződés körül – helyzetkép a parlament ülése után, Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának helyettes vezetője Kereszténydemokrácia és nemzet, Sunyovszky Szilvia színművész Hivatástudat és értékrend, Fekete György belsőépítész, volt helyettes államtitkár A Magyar Örökség (Díj), Molnár Imre történész Küldetéstudat ezer év magyar szentjeinek életében, Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter A román–magyar alapszerződés és annak nemzetközi megítélése, Pusztaszeri László történész A magyarság eredete és a honfoglalás, végezetül Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Van alternatíva? címmel tartott előadást.

A programot a Szentendrei Skanzen megtekintését is magába foglaló kirándulások, továbbá éjjeli filmvetítések tették színesebbé, melyek során a vizuális kultúra iránt fogékony fiatalok több neves magyar filmrendező, így Sára Sándor Feldobott kő, Bódy Gábor Psyché, Gothár Péter Megáll az idő, valamint Márton István Budapest Orfeum című alkotását tekinthették meg. Szeptember 3-án együtt nézték meg a román–magyar alapszerződés elfogadása miatt összehívott rendkívüli parlamenti ülésről sugárzott televíziós közvetítést. Némileg rendhagyó módon a budapesti Wekerle-telepi Szent József kórus adott koncertet a szentendrei Péter-Pál templomban. 1997. augusztus 31.–szeptember 5. A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre több mint 50 határon túli diák érkezett. A tábor programjának ebben az évben is kiemelkedő eseménye volt a meghívott parlamenti pártok képviselőinek előadása. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Magyar polgárok határon innen és túl – A Fidesz-MPP külpolitikai elképzelései, Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke 7 milliós ország lesz Magyarország? – Az MDF népesedéspolitikai elképzelései, Szabó Iván, a Magyar Demokrata Néppárt elnöke Ígérgetés vagy felelős politizálás – Mit tervez az MDNP egy korszerű Magyarország megteremtéséért, Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke Ifjúság és kereszténydemokrácia, Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője Az FKGP stratégiája a határon túli magyarság kérdésében, míg a Magyar Szocialista Párt képviseletében Ring Éva, a Határon Túli Magyarok Hivatala közigazgatási főtanácsosa Az „új arcú magyarok” szellemi öröksége címmel tartott előadást. A Szabad Demokraták Szövetségét Horn Gábor országos ügyvivő képviselte. A pártok vezető tisztségviselői mellett értékes szakelőadások is elhangzottak. A tábor immáron hagyományos vendége, Lengyel László közgazdász-politológus, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója Mozgástér vagy kényszerpálya című előadásában a gazdasági kibontakozás esélyeit vizsgálta, s ezen belül azt elemezte, hogy a magyarországi gazdasági fejlődés milyen lehetőségeket nyújt a határon túli magyar fiatalok érvényesülésére. Kaltenbach Jenő ombudsman A nemzeti és etnikai kisebbségek jogvédelme – Az országgyűlési biztos szerepe napjaink Magyarországán című előadásában a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó s Közép-Európában egyedülálló ombudsmani intézmény funkcióját ismertette. Kulcsár Szabó Ernőné, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkatársa A határon túli magyarság magyarországi oktatásfinanszírozási lehetőségei című előadásában a határon túli magyar fiatalok anyaországi továbbtanulási kilátásairól adott áttekintést. Lázár Ervin író a szülőföld szeretetéről tartott személyes hangvételű előadást.

198

199 A Rákóczi Szövetség vezetői találkoztak a magyar ifjúsági szervezetek vezetőivel, s ennek során megbeszélték az együttműködés további lehetőségeit. Minden este gazdag kulturális programválaszték biztosította a kikapcsolódást. Horián Viktor, a Pozsonyi Színművészeti Főiskola növendéke színi előadásában Eugene Ionescu Meghalt a király című darabját nézték meg. A Bendő együttes népzenei műsorral, míg a KOR-ZÁR együttes megzenésített versekkel lépett fel. Fábry Sándor humorista önálló estet adott. A tábor hagyományos befejezéseként Almásy László Attila orgonaművész városmajori templomban adott hangversenye, majd a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület által rendezett fogadás szolgált. 1998. augusztus 29.–szeptember 5. A Rákóczi Szövetség tizedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre 70 határon túli diák érkezett. A jubileumi tábort annak fővédnöke, Habsburg György nagykövet nyitotta meg. A pártok vezető személyeivel való találkozás során Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, a Fidesz külpolitikai szaktekintélye, Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke, Bánk Attila és Horváth Béla, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselői, Szent-Iványi István, a Szabad Demokraták Szövetsége és Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt külpolitikai szakértője fejtette ki véleményét aktuálpolitikai, a határon túli ifjúságot fokozottan érdeklő és érintő kérdésekben. A szomszédos országok (Jugoszlávia, Románia, Szlovákia) bemutatását követően adódott lehetőség a határon túli magyar politikai pártok, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (A. Nagy László és Csáky Pál) képviselőivel való beszélgetésre. A politikai jellegű témák mellett komoly hangsúlyt helyeztek a gazdasági és energetikai problémákra is. Lengyel László közgazdász-politológus, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója Gazdasági és politikai alternatívák, Zarándy Pál, az ETV Erőterv Rt. igazgatója Közép-Kelet-Európa energetikai rendszerének átalakulása, Heil Péter, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője A Phare-program Közép-Kelet-Európában címmel tartott előadást. Mindamellett Befektetői szemmel a régióban címmel olyan meghívottakkal szerveztek kerekasztal-beszélgetést, akiknek cégei a szomszédos országokban jelentős befektetések felett diszponálnak (Akzo-Nobel, Külkereskedelmi Bank, MOL, Pannonplast). A Rákóczi Szövetség vezetői külön konzultációt is folytattak az egyes régiókból idelátogató diákcsoportokkal.

A kötetlen programok tekintetében több vetélkedő mellett a fiatalok egy roppant izgalmas fociológiai beszélgetést is folytathattak Kun Ferenczcel, a Rákóczi Szövetség alelnökével és Bene Ferenccel, a ’60-as és ’70-es évek legendás válogatott labdarúgójával. Számos nívós kulturális esemény emelte a tábor színvonalát, így a Pannónia Klezmer, a Greenfields, a Bendő és a NonSens koncertje, szlovákiai magyar költők megzenésített versei a KOR-ZÁR előadásában, Fellner Gréti önálló estje, valamint Kovács Botond orgonahangversenye. 1999. augusztus 29.–szeptember 5. A Rákóczi Szövetség tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre 50 határon túli diák érkezett. „A magyarság túlélési esélyei az évezredfordulón” elnevezéssel meghirdetett táborban a nemzet jövőjét alapvetően befolyásoló kérdéseket – mint a demográfia, a globalizáció, a határon túli magyarság helyzete – vették vizsgálat alá. Ezek több szempontú megközelítése, átfogó értelmezése érdekében Jelenits István piarista szerzetes A katolicizmus szerepe az ezredfordulón, Tőkéczki László történész Értékek és eszmék a fogyasztói társadalomban, Vértes András közgazdász A globalizáció hatása a magyar gazdaságra, Szörényi Szabolcs A számítógép a 21. században, Réz András esztéta Az ördög évszázada, Hidy Péter szociológus A magyar kultúra elterjesztésének eszközei a 21. században címmel tartott előadást. A tradíciókhoz híven számos jeles közéleti szereplő is ellátogatott a táborba, így Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja tiszteletbeli elnöke, akik a határon túli magyarság szempontjából vizsgálták a túlélés esélyeit. Chikán Attila gazdasági miniszter ezúttal nem (csak) politikusi minőségben, hanem közgazdász professzorként tartott előadást, majd folytatott beszélgetést a diákokkal. A rendkívül hasznos információkat nyújtó pályázatírási és szervezetfejlesztési tréningek mellett több kulturális rendezvény, így a KOR-ZÁR és a NonSens koncertje színesítette a programot. Szeptember 3-án az egyetemisták és főiskolások Kőszegre utaztak, ahol csatlakoztak az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament és a Kor-Határ Alapítvány által Fesztivál a határon címmel megszervezett nagyszabású ifjúsági találkozóhoz, amelyen mintegy 800 magyarországi fiatal társaságában vehettek részt a sokszínű programsorozaton. 2000. augusztus 28.–szeptember 5. A Rákóczi Szövetség tizenkettedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre mintegy 70 határon túli diák érkezett.

200

201 Az „Orient Expressz” címet viselő tábor programja a Millennium évében rendkívül összetett volt. A főiskolások a határon túli magyar politikai pártok vezetői közül Csáky Pállal, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesével, Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével és Kovács Miklóssal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével folytathattak az aktuális problémákat számba vevő beszélgetést. Szakmai – történelmi, filozófiai, esztétikai és etikai – vonatkozásban Keresztes Lajos történész Európai potyautasok – a magyarok mint hívatlan vendégek a politikai Európában, Molnár Gusztáv Geopolitikai törésvonalak a Kárpát-medencében, Kömlődi Ferenc médiafilozófus Az intelligens média felé, Réz András esztéta Kultúrpláza – plázakultúra és Móra Veronika Génmanipuláció címmel tartott előadást. Az országbemutató sorozat keretében Mehmet Basaran, a Köprü – Híd főszerkesztője Az Oszmán Birodalom után, Attatürk és a modern Törökország, Csíkhelyi Lenke történész A bolgár ortodoxia, Sárdi Károly kül- és biztonságpolitikai szakértő Ausztria 20. százada, Takács Ferenc A német gazda(g)ság, Olasz György A francia nemzetfelfogás, Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ főosztályvezetője Magyarország új arca címmel tartott előadást, valamint egy szerb táncházat és egy ősmagyar kultúrát ismertető előadást is rendeztek. Külön színt képviselt Kun Ferencz és Bánki Dodó Fociológia, Ekler Dezső és Vadász György építészmérnökök Botránykő?!, Nemere István író A 21. század története és Szendrő Szabolcs A Börzsönytől a Himalájáig címmel meghirdetett beszélgetése. A Szülőföld ösztöndíjról Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója, Ríz Ádám, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője és Szabó Zoltán, a Selye János Szakkollégium ügyvezetője tartott ismertetést. A kétségkívül hasznos információkat adó pályázatírási tréningek mellett minden este változatos kulturális műsor – a Bananas, a KOR-ZÁR és a NonSens koncertje, Szűcs Enikő performance műsora, Homorodi Cili és Kerekesi Éva sztepp bemutatója – egészítette ki az ismeretterjesztő, gondolatébresztő előadásokat.

világhoz való alkalmazkodás és az exponenciálisan növekvő információáradat következményeihez – több tudományág, különösen az orvostudomány, a pszichológia, a néprajztudomány és az esztétika módszerével közelítettek. E témakörben Léder Rózsa szakpszichológus A magyar lelkiállapot a fiatalok körében, Szili Ilona szakpszichológus Egész-ség, lelki és testi problémák összefüggései az orvostudomány szemszögéből, Erőss László pszichológus Szcientológia – vallás vagy üzletelés a lélekkel?, Huncsik Péter pszichológus A pszichodráma lehetőségei az interetnikus konfliktusok megoldásában, Andrásfalvy Bertalan néprajztudós A hagyományos magyar népi műveltség értékei (A lélek ápolása a magyar nép hagyományos kultúrájában), Szabó Ottó festőművész Lélek és művészet, Czakó Gábor író Bűn az élet?, Szarka Miklós misszióvezető Vallásos-e és hogyan vallásos a mai ember? és Réz András esztéta Új evolúció címmel tartott előadást. A lélektani természetű előadások mellett a határon túli ifjúságot különösen érdeklő státusztörvény ügyével, valamint a határon túli felsőoktatás ügyével is foglalkoztak. A státusztörvény végrehajtása és nemzetközi háttere című fórumon Eiselt György, a Belügyminisztérium informatikai és távközlési helyettes államtitkára, Jakab András, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöki főtanácsadója és Halzl József elnök fejtette ki véleményét. Ehhez kapcsolódóan Dobos Ferenc, a Balázs Ferenc Intézet kutatási igazgatója Melyik felén kenjük meg a vajas kenyeret? (A státusztörvény hatása a határon túli magyarok közéleti értékrendjére) címmel tartott előadást. A határon túli magyar intézményfejlesztési elképelések című előadás keretében Zsigmond Barna, az Oktatási Minisztérium Nemzetközi és Határon Túli Felsőoktatási Fejlesztési Programiroda igazgatója és Ulicsák Szilárd, a Határon Túli Magyarok Hivatala irodavezetője ismertették a kormányzati koncepciót. A fiatalok az előadások mellett egy egész napot felölelő önismereti és kommunikációs tréningsorozaton, valamint egy visegrádi kirándulással egybekötött vetélkedőn vettek részt, mely utóbbin különböző, játékos formában feladott készség- és képességfejlesztő gyakorlatot kellett megoldaniuk. Az esti kulturális programok tekintetében a felvidéki KOR-ZÁR együttes verseket megzenésítő és a Sándor Kvartett komolyzenei koncertje említendő meg.

2001. augusztus 28.–szeptember 2. A Rákóczi Szövetség tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében, melyre 55 határon túli diák érkezett. A „Lélekbulvár” elnevezésű tábor programjának centrumában egy mindig aktuális téma: az ember, s azon belül is az emberi lélek állt. A lélek rejtelmeinek feltárásához – különösen korunk kihívásaihoz, vagyis az egyre gyorsuló

2002. augusztus 26–31. A Rákóczi Szövetség tizennegyedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, ezúttal – mivel az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjének privatizációja előrehaladott állapotba jutott – rendhagyó módon Budapesten, a Római-parti Kempingben. A táborba mintegy 70 határon túli diák érkezett. A tábor programjának tengelyében egyfelől az új kormányzat elképzeléseinek, illetve a határon túli magyarság törekvéseinek megismerése, másfelől az

202

203 aktuális gazdasági, gazdaságpolitikai kérdések megvitatása állt. Szalay Gábor, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára a Széchényi-tervről, annak jövőjéről, az új kormány ezzel, illetőleg a szomszédos országok magyarságát érintő célkitűzéseivel kapcsolatos elképzeléseiről, valamint a regionális gazdasági együttműködés lehetőségeiről, Hernádi Zsolt, a MOL elnöke a társaság Kárpát-medencei célkitűzéseiről, hosszú távú terveiről, míg Betegh Sándor, a Danubius Hotel vezérigazgatója saját cégének példáján keresztül a Kárpát-medencei léptékben zajló magyar beruházásokról és ezek gazdaságföldrajzi következményeiről tartott előadást. A határon túli magyarság vonatkozásában Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke kárpátaljai helyzetelemzést adott, míg Hamberger Judit, a Teleki László Alapítvány munkatársa a felvidéki magyarság helyzetét ismertette a népszámlálás után, különös tekintettel a szlovák– magyar viszony alakulására. Aktuális társadalmi kérdéseket illetően Kucsera Tamás bemutatta a határon túli ifjúsági szervezetek Magyar Ifjúsági Konferenciában betöltött szerepét, amit szakmai vita követett. Potápi Árpád országgyűlési képviselő, a Székely Szövetség elnöke a Magyarországon működő civil szervezetek általános ismertetését követően vázolta szervezetének ténykedését. Halzl József elnök a Rákóczi Szövetség célkitűzéseiről, ezek megvalósításáról szólt. Koltay Gábor filmrendező a média, a televíziózás mai magyar közéletben játszott szerepéről tartott előadást. A fiatalok az összetartás-tudatot és a csapatszellemet erősítő játékos vetélkedő mellett Benkő Szabolcs és a Sándor Kvartett komolyzenei hangversenyét, a Los Bastrados együttes közismert slágereket felvonultató koncertjét hallgatták meg. 2003. augusztus 25–31. A Rákóczi Szövetség tizenötödik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, mely visszatért Szentendrére. A Pap-szigeti Kempingbe 80 határon túli diák érkezett. A tábor tematikája a politika – közélet, gazdaság, média és sport rendezőelve mentén formálódott ki, minek során az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket, a távközlési piac jövőbeni alakulását, a közszolgálati híradás állapotát, magyar vállalatok Kárpát-medencei befektetéseit és a sport fontosságát vették górcső alá. A politika – közélet témakörben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a rendezvény nyitóelőadásában a parlament Kárpát-medencei magyarság érdekében kifejtett tevékenységét foglalta össze, melyben az Európai Unióhoz történő csatlakozás után esedékes nemzeti vízum kérdésének pozitív megoldását és a kettős állampolgárság rendezését említette meg. Benyhe István, a Duna TV kommunikációs igazgatója Magyarország szomszédos országokhoz fűződő külpolitikai viszonyait fejtegette, mellyel kapcsolatban legfontosabb kérdés-

ként az merült fel, hogy milyen politikai stratégia alkalmazásával lehet biztosítani a szomszédos országokban élő magyarság megmaradását, és ezzel együtt megoldást találni nehéz helyzetére. Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes a Magyar Koalíció Pártjának a Szlovák Köztársaság kormányában betöltött szerepét elemezte. A státusztörvény oktatási programjának felvidéki vonatkozású reformjairól Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára – aki a kormányzat határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját is összefoglalta – és Duka Zólyomi Árpád, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese fejtette ki véleményét. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a szomszédos országokba szóló vízumkényszer lehetőségéről pedig Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével – aki kitért a kettős állampolgárság kérdéseire is – és Kovács Miklóssal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével – aki egyúttal a kárpátaljai magyarság helyzetéről is átfogó képet adott – folytattak a résztvevők beszélgetést. Kőnig Sándor, az Apáczai Közalapítvány elnöke a határon túli magyar oktatásügy támogatását végző közalapítvány tevékenységéről adott tájékoztatást. Bacsó Nándor ügyvezető igazgató a Héra Alapítvány, míg Halzl József elnök a Rákóczi Szövetség munkáját mutatta be. A gazdaság témakörében a korábbi évek hagyományait követve a szomszédos országokkal folytatandó gazdasági együttműködésben érdekelt cégek képviselői ismertették eredményeiket, terveiket. A magyar gazdaság helyzetét, irányát Varga Mihály volt pénzügyminiszter, az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának elnöke értékelte. Magyar nagyvállalatok a határon túl címmel Bogsch Erikkel, a Richter Gedeon vezérigazgatójával, Kapolyi Lászlóval, a System Consulting elnökével, Hantosné Honi Judittal, az OTP Bank főosztályvezetőjével folytattak kerekasztal-beszélgetést. A távközlési piac kilátásairól Doros Béla, a Matáv igazgatója és Szalay-Bobrovniczky Kristóf, az Euroweb vezérigazgatója adott prognózist. A közszolgálati híradással és tájékoztatással, illetőleg a magyarországi médiahelyzettel kapcsolatban Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke, Pekár István, a Duna TV elnöke és Rákay Philip, a HÍR TV műsorvezetője műhelytitkokat is megosztva adott átfogó képet. Bayer Zsolt újságíróval kötetlen jellegű beszélgetést folytattak a diákok. A Kárpát-medencei magyar sport helyzetéről Gergely András világbajnok vízilabdázóval és Orosz Csaba olimpikon kenussal folytathattak beszélgetést, akik – mindketten felvidéki származásúak lévén – nem csak a sportsikerek okozta eufóriáról, hanem a kisebbségi lét árnyoldalairól is hiteles képet festettek. A gazdag szakmai programot sokrétű kulturális program egészítette ki, melynek keretében Almásy László Attila adott orgonahangversenyt a szentendrei Péter-Pál templomban, valamint megtekintették Rudolf Péter és Kapi-

204

205 tány Iván Üvegtigris című filmvígjátékát. Noha a délszláv polgárháborút egy magyar önkéntes szemével bemutató Chico című film vetítése technikai vis maior miatt elmaradt, a film főszereplőjével, Eduardo Rózsa Floressel hosszú beszélgetést folytattak, aki érzékelhető közelségbe hozta a film legapróbb részleteit is. Az utolsó este a Lean Dubh együttes lépett fel. A táborban a Rákóczi Szövetség, valamint a határon túli egyetemi ifjúságot képviselő szervezetek (Erdélyből az Országos Magyar Diákszövetség, Felvidékről a Diákhálózat, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete, Vajdaságból a Vajdasági Magyar Diákszövetség,) vezetői megbeszélést folytattak az együttműködés helyzetéről és aktuális politikai kérdésekről. A négy érintett diákszervezet közös állásfoglalásban mondott köszönetet a tábor megszervezéséért, és reményüket fejezték ki a tekintetben, hogy a kedvezménytörvény módosítása után az érintett családok közvetlenül kapják meg a törvény alapján nekik járó oktatás-nevelési támogatást. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy újrainduljon az Apáczai Közalapítvány által kezdeményezett, de időközben megfeneklett ösztöndíj-program a határon túli magyar főiskolások részére. 2004. szeptember 1–5. A Rákóczi Szövetség tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, immáron a Pap-szigeti Kempingben, melyre 80 határon túli diák érkezett. A tábor tematikáját Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozása határozta meg, minek következtében a Kárpát-medencei magyarság politikai, gazdasági, kulturális helyzetét és mentális állapotát kívánták elemezni az új kihívásokat rejtő helyzetben. A jeles közéleti személyiségek és szakemberek által tartott előadások politikai, gazdasági és kulturális tárgycsoportba voltak sorolhatók. A bel- és külpolitikai tárgyú előadások tekintetében Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke az Európai Unióban érvényesítendő magyar nemzetstratégiáról fejtette ki nézeteit. Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára az uniós támogatási formákról és e források lehívásának lehetőségeiről adott ismertetést. Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára az informatika hihetetlen felértékelődéséről, az Internet és mobilkommunikáció robbanásszerű fejlődéséről, a Kárpát-medencei „digitális honfoglalásról” fejtette ki véleményét. A határon túli magyarság perspektíváját a csatlakozás kapcsán Bauer Edit, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselője és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke elemezte. A gazdasági jellegű kérdéseket illetően Tolnay Lajos, a Magyar Alumínium

Rt. elnöke, Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek Rt. kereskedelmi igazgatója, valamint Galácz Ábel, a MOL Rt. Elnöki Titkárságának vezetője tartott előadást a Kárpát-medencei magyar befektetésekről. Ezen előadások keretében megvitatták a határon túli hallgatók nagyvállalatoknál végezhető szakmai gyakorlatának eshetőségét is. Szintén ehhez a területhez kapcsolódott Both János, az Új Kézfogás Közalapítvány titkárának a határon túli vállalkozásfejlesztésről nyújtott tájékoztatása. A kulturális szegmensben Klaus Weigelt, a Konrád Adenauer Alapítvány elnöke a kereszténység jelentőségéről, Európa formálódásában betöltött szerepéről, Czakó Gábor író pedig a magyar nyelv és európai kultúra összefüggéseiről tartott előadást. A szakmai előadásokat kulturális programok egészítették ki. A tábor első estéjén a korábbi évekhez hasonlóan a Benkő kvartett adott kamarakoncertet. Megtekintették Koltay Gábor Trianon – melyet követően alkalom adódott a rendezővel való kötetlen társalgásra – és Fekete Ibolya Chico című filmjét. A szabadidős programok vonatkozásában több, egymás megismerését szolgáló vetélkedőt szerveztek. Osztatlan sikert aratott a Kavalkád táncegyüttes tábort záró népi táncháza. A rendezvény záróaktusát a Halzl József elnök által moderált s Barthel-Rúzsa Zsolt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke részvételével megszervezett ifjúsági kerekasztal-beszélgetés képezte, amelyen az ifjúsági szervezetek civil társadalomban betöltött szerepének és lehetőségeinek megvitatását követően a határon túli magyar diákszervezetek közös zárónyilatkozatot fogadtak el, melyhez felkérték a jelen nem lévő határon túli ifjúsági szervezetek csatlakozását is. A tábort a Konrad Adenauer Alapítvány és a Hírközlési és Informatikai Minisztérium támogatta. 2005. augusztus 29.–szeptember 3. A Rákóczi Szövetség tizenhetedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, immáron a Pap-szigeti Kempingben, melyre 86 határon túli diák érkezett. A tábor megrendezését ebben az évben különleges izgalom övezte, hiszen a Pap-szigetet is fenyegette az augusztusban levonult dunai árhullám, amely éppen a kezdőnapon érte el tetőzését. A kemping tulajdonosainak áldozatos munkája eredményeként sikerült megmenteni a területet az árvíztől. Igaz, hogy az első napokat homokzsákok és földmunkagépek társaságában kellett eltölteni. A tábor témája ez évben a magyar nemzetstratégia a Kárpát-medencében volt. A neves előadók más-más megközelítésben mutatták be az anyaországi és határon túli magyarok nemzetstratégiáját, a magyar közösségek, régiók egymáshoz és a többségi társadalmakhoz való viszonyát.

206

207 Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke a Magyarországon uralkodó gondolkodásmód és a nemzetstratégiai és kisebbségpolitikai vízió korlátait ismertette, kitérve arra a felelősségre, amit a mindenkori magyar kormány visel az elszakított nemzetrészekkel szemben. Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke az Európai Unió és Magyarország kapcsolatrendszeréről, illetőleg a magyar–magyar kapcsolatok európai dimenzióiról fejtette ki véleményét. A környező államok viszonylatában az ukrajnai kisebbségpolitikáról Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, a romániai kisebbségpolitikáról Veress Emőd, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke, a szerbiai kisebbségpolitikáról Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, a horvátországi kisebbségpolitikáról Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnöke tartott előadást. Az előadók igyekeztek bemutatni a határon túli magyar politikai szervezetek működésének feltételrendszerét és a magyar közösségek érdekében végzett tevékenységét. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, a Pécsi Tudományegyetem professzora történelmi dimenzióba ágyazottan vizsgálta a magyarság megmaradásának és etnográfiai jellegzetességeinek legfőbb kérdéseit. Szarka László történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a kisebbségi magyar közösségek önkormányzati modelljeiről tartott előadást. Veress László, a Duna Televízió Kuratóriumának tagja a közszolgálati média és a határon túli magyarság kérdéskörével ismertette meg a hallgatóságot, melyben a határon túli régiókról szóló tájékoztatással kapcsolatban rámutatott a magyarországi sajtó felelősségére. Barthel-Rúzsa Zsolt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke és Ugron Gáspár Gábor főtitkár a Nemzeti Civil Alapprogram szomszédos országokban élő magyar kisebbségek számára biztosított pénzügyi támogatási lehetőségeiről tartott közös előadást. A kisebbségpolitika ügyét felkaroló civil szervezetek vonatkozásában Halzl József elnök a Rákóczi Szövetség határon túli magyar kisebbségek érdekében végzett sokoldalú tevékenységéről adott tájékoztatást. Civil szervezetek a határon túli magyarságért címmel egy olyan kerekasztal-beszélgetést szerveztek, melyen az e területen működő legfontosabb társadalmi szervezetek vezetői, következésképpen Lipcsey Ildikó, az Erdélyi Szövetség elnöke, Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke és Pecze Ferenc, a Hunyadi Szövetség elnöke vettek részt. Az ifjúsági szervezetek vezetői pedig Ugron Gáspár Gábor főtitkár moderálásával ifjúsági kerekasztal-beszélgetést tartottak, mely alkalmat adott az egyes régiók problémáinak megbeszélésére, illetve a hatékonyabb együttműködéshez szükséges ötletek kigondolására. A kiegészítő programok keretében Ugron Gáspár Gábor főtitkár az augusztusi székelyföldi árvíz során szerzett személyes tapasztalatait osztotta meg, amit

a katasztrófa sújtotta területeken készített, s kivetítőn vetített képekkel illusztrált. Emellett egy drogprevenciós filmet is megnéztek, amely után alkalom adódott a megdöbbentő élmények beszélgetés formájában való feldolgozására. A kulturális és szórakoztató programok tekintetében a tradicionális, egymás megismerését szolgáló vetélkedők mellett a Benkő Kamaraegyüttes adott szintúgy komoly hagyományokra visszatekintően nagy tetszést kiváltó koncertet, illetve a fiatalok egy Szentendre és a budapesti Batthyány téri kikötő közti, a Rákóczi Szövetség által bérelt rendezvényhajóval megtett sétahajózáson vettek részt. A tábort a Konrad Adenauer Alapítvány támogatta. 2006. augusztus 28.–szeptember 2. A Rákóczi Szövetség tizennyolcadik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, a Pap-szigeti Kempingben, melyre 76 határon túli diák érkezett. A tábor tematikája a politika – közélet, gazdaság és civil társadalom problémái mentén alakult ki. Az előadók tudományterületük, illetőleg politikai értékviláguk aspektusából vizsgálták az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket, a magyar nagyvállalatok Kárpát-medence egészére kitekintő gazdaságpolitikai stratégiáját, valamint a civil szervezetek tevékenységét. A civil társadalom szervezkedését, a civil szervezeteket illetően Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti vezetője Németország rövid történelmi és a német civil szféra működésének áttekintése után az Alapítvány magyarországi polgári társadalom kialakításában játszott szerepét mutatta be, minek során személyes tapasztalatairól is beszélt. Halzl József elnök és Ugron Gáspár Gábor főtitkár a Rákóczi Szövetség Kárpát-medence egészét felölelő tevékenységéről adtak tájékoztatást, ismertetve rendezvényeit, az oktatási-nevelési támogatás lényegét, s határokon átívelő kapocs szerepét. Örömmel számoltak be az új helyi szervezetek nagyszámú megalakulásáról. A politika – közélet témakörében Martonyi János volt külügyminiszter előadásában a magyar külpolitikáról és a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről adott elemző körképet. A magyar külpolitika és érdekérvényesítés elemzéséhez sajátos hátteret adott a felvidéki magyarverés, amellyel kapcsolatban a magyar külpolitika lehetőségei és fogyatékosságai is megmutatkoztak. Az egyik nap programja budapesti látogatás okán rendhagyóan alakult. Először a Magyar Nemzeti Bankban Járai Zsigmond hivatalban lévő és Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök tartott gondolatébresztő előadást a magyar gazdaság helyzetéről, a politika és a gazdaság szoros kapcsolatáról és az euró bevezetésének folyamatáról. Ezt követően az Országház épületét tekintették meg, majd a delegációs teremben Kishegyi Viktória, Szili Katalin házelnök munkatársa köszöntőjét követően Balog Zoltán, a Magyar Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke tartott előadást a Kár-

208

209 pát-medence kisebbségi és emberjogi helyzetéről. Ugyanitt Csáky Pál, Szlovákia emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős volt miniszterelnök-helyettese, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökhelyettese Szlovákia választások után kialakult belpolitikai viszonyairól adott átfogó helyzetelemzést, melyben külön kitért a magyarokat ért legújabb atrocitásokra. A gazdasági jellegű kérdések tekintetében Bacskó Mihály, a Magyar Villamos Művek stratégiai igazgatója az állami kézben lévő energetikai nagyvállalat stratégiájáról, működéséről tartott diagramokkal és grafikonokkal is illusztrált előadást. Ferenc I. Szabolcs, a MOL kommunikációs igazgatója az egyik legsikeresebb nagyvállalat közép-európai terjeszkedésének folyamatát ismertette. Szubjektív hangvételű és lebilincselően érdekes volt Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója Katasztrófák nyomában című, fényképekkel is illusztrált előadása, aki a magyar karitatív szervezetek és a segélymunkások áldozatos munkáját mutatta be a különböző, katasztrófa sújtotta területeken (Indonézia, Sri Lanka, Pakisztán, New Orleans, Székelyföld). Előadása érzékletes képet adott az egyes kultúrák eltérő világszemléletéről, katasztrófákhoz való viszonyulásáról. A kulturális és szabadidős programok keretében a fiatalok Dietz Ferenc polgármester városháza dísztermében tartott köszöntőjét követően egy idegenvezető szakszerű irányításával szentendrei városnéző sétán vettek részt. Meghallgatták a Benkő Kamaraegyüttes komoly hagyományokra visszatekintő koncertjét. Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára emlékezve megnézték Makk Károly Magyar Requiem című filmjét, amely sajátos aspektusból, egy börtöncella lakóinak sorsán és visszaemlékezésein keresztül mutatja be a forradalom felemelő és embert próbáló pillanatait, valamint az azt követő megtorlásokat. Emellett megtekintették még Nimród Antal Kontroll című alkotását, amely egy föld alatt dolgozó ellenőrcsoport különös, sokszor szürrealitásba hajló világát ábrázolja. Az ismerkedést szolgáló programpontok, így a vetélkedők, a Batthyány térről induló sétahajózás és az utolsó napon a csapatépítést kifejezetten előmozdító paintball-játék, amin 8 fős csapatokra osztva mérték össze „harci” tudásukat, általános tetszést arattak. A tábort a Konrad Adenauer Alapítvány támogatta. 2007. augusztus 20–25. A Rákóczi Szövetség tizenkilencedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, a Pap-szigeti Kempingben, melyre 100 határon túli diák érkezett. A tábor tematikája a politika – közélet, gazdaság és civil szervezetek csomópontjai mentén jegecesedett ki, minek következtében az aktuális, elsősorban a Kárpát-medencében élő magyarságot érintő politikai, gazdasági és kulturális kérdéseket vitatták meg. A civil szervezetek vonatkozásában Halzl József elnök a Rákóczi Szövetség

tevékenységét vázolta, míg Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti vezetője – hasonlóan a tavalyi esztendőben tartott előadásához – bemutatta a német alapítványt, hitet tett a fiatal generációk összefogásának és a társadalmi önszerveződés fontossága mellett, majd a boldogulás előmozdítását szolgáló civil szervezetek létrehozásának jelentőségét hangsúlyozta, egyúttal a civil szervezetek számára létező támogatási rendszer minél teljesebb körű felhasználását javasolta. A politika – közélet témakörében Szigeti László, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja oktatásügyi alelnöke a felvidéki – a magyar óvodáktól egészen a magyar felsőoktatásig ívelő – oktatás helyzetéről nehézségeiről, lehetőségeiről adott átfogó tájékoztatást. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikai főtanácsadója a megújuló nemzetpolitika elveiről és intézményrendszeréről, valamint az ennek keretében igénybe vehető támogatási lehetőségekről szólt. Hrubik Béla, a CSEMADOK elnöke a felvidéki magyar kulturális szervezet történetéről és tevékenységéről adott összefoglalást. Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke az akut válság jegyeit mutató magyar politikai viszonyokat elemezte, miközben nem egy politikusról találó portrét festett, majd kiemelte a civil szervezetek erősödésének fontosságát. Csepeli György szociológus, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közpolitikai igazgatója az értelmiség, elit szerepét mutatta be a társadalomban. A gazdasági ügyek vonatkozásában Tolnay Lajos, a Magyar Alumínium Művek elnöke a magyarországi kohászat múltjáról és jelenéről, Magyarország gazdasági lemaradásának okairól beszélt, majd az elcsatolt országrészekben történő magyar befektetések fontossága mellett érvelt, melyek – vállalatok létrehozása révén – többek között a magyar nyelv megőrzését is szolgálják. Tringer Ágoston, a Magyar Villamos Művek kommunikációs igazgatója Magyarország energiagazdálkodásáról, a globális felmelegedésről és annak hatásairól, valamint a megújuló energiaforrásokról beszélt. Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója Katasztrófák nyomában címmel a tavalyi esztendő sikere után ismét vetítéssel egybekötött érdekfeszítő előadást tartott a világ különböző részein történt újabb katasztrófákról. A kulturális és szórakoztató programok keretében az augusztus 20. tűzijáték megtekintését a hatalmas vihar meghiusította. A szentendrei polgármesteri hivatalban tett látogatáson Dietz Ferenc polgármester és Kun Csaba alpolgármester köszöntötte a fiatalokat, majd fakultatív programként sétát tehettek Szentendre történelmi belvárosában. Egy nagyobb szabású kirándulás révén megtekintették Visegrádot, ahol megismerhették a királyi palota és a város történetét. A Benkő Kamarazenekar ismételten nagy sikerű komolyzenei koncertet adott, melyre Kun Csaba alpolgármester is ellátogatott, valamint fellépett a Leann Dubh, egy kelta-magyar folklór zenét játszó zenekar is. Mindemellett kipróbálhatták vezetési tudásukat egy ügyességi quadpályán és célzási képességüket a nyíllövés során.

210

211 Halzl József elnök összehívott egy kerekasztal-megbeszélést a táborban résztvevő szervezetek képviselői számára. Ennek során a Kárpát-medencében élő magyar kisebbség nehézségeiről és problémáiról, valamint a magyar nyelvű oktatás fontosságáról esett szó. Az utóbbival kapcsolatban a diákszervezetek vezetői elkötelezték magukat a Rákóczi Szövetség beiratkozási programja mellett, amit egy nyilatkozat elfogadásával tettek közzé. 2008. szeptember 1–6. A Rákóczi Szövetség huszadik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, a Pap-szigeti Kempingben, melyre 75 határon túli diák érkezett. A tábor tematikája a politika – közélet, gazdaság és civil szervezetek aktuális kérdései mentén formálódott ki. A civil szervezetek vonatkozásában Halzl József elnök a Rákóczi Szövetség programjáról beszélt, kitérve az oktatás-nevelési támogatás lényegére. Hans Kaiser budapesti irodavezető a Konrad Adenauer Alapítvány rendeltetéséről adott ismertetést, mellyel kapcsolatban leginkább az keltette fel az érdeklődést, hogy milyen tevékenységi kört képes támogatni, illetőleg miként lehet vele kapcsolatba lépni. Ugron Gáspár Gábor főtitkár szintén a Rákóczi Szövetség tevékenységét vázolta. A politika és közélet aktuális témáit illetően Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter a határon túli magyarok helyzetéről, az előttük feltornyosuló problémahalmazról szólt. Szabó Gyula mezőörsi plébános a római katolikus egyház és a kommunista párt kapcsolatáról, az állambiztonsági szolgálat egyházba történő beépüléséről, valamint az ennek következtében kialakult, mindmáig ható személyi összefonódásokról osztotta meg levéltári kutatásokon alapuló ismereteit. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, illetve Hrubík Béla, a CSEMADOK elnöke a délvidéki, illetve felvidéki magyarság helyzetéről tartott előadást. Rókusfalvy Pál pszichológus egy közösség emlékezetében rögzült s hagyománnyá váló élmények és szokások összességéről, valamint ezek jövőképet formáló hatásáról fejtette ki gondolatait. Az egyik nap programja – hasonlóan a tavaly előttihez – budapesti látogatás miatt rendhagyóan alakult. Először a Magyar Tudományos Akadémia épületét tekintették meg, ahol a Felolvasóteremben Pálinkás József elnök köszöntette a fiatalokat. Ezt követően az Országház épületébe mentek át, ahol körbevezették őket, majd Németh Zsolt, a Parlament Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke adott helyzetelemzést aktuális külpolitikai kérdésekről. Magyarország gazdaságának időszerű kérdéseiről Varga Mihály volt pénzügyminiszter, a Fidesz alelnöke adott általános látleletet, míg a magyar nagyvállalatok helyzetéről, kilátásairól Tolnay Lajos, a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. vezérigazgatója, majd Tringer Ágoston,

a Magyar Villamos Művek kommunikációs igazgatója tartott előadást. Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója Katasztrófák nyomában címmel a tavalyi és tavaly előtti előadásai sikerére tekintettel ebben az esztendőben is izgalmas tudósítást adott a világ különböző részein történt újabb katasztrófákról. A kulturális és szórakoztató programok tekintetében Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere immáron több éves hagyományra visszatekintően a városházán fogadta a diákokat, majd a jubileumi évforduló alkalmából a határon túli magyarság érdekében végzett sokoldalú munkája elismeréseként egy díszoklevelet ajándékozott a Rákóczi Szövetség számára. Ezt a kis ünnepséget egy városfelfedező vetélkedő követte, aminek következtében megismerhették a város páratlan gazdagságban fellelhető műemlékeit. Ebben az évben a résztvevők különösen gazdag kínálatot lelhettek a művészés dokumentumfilmek tárházában. A filmestek keretében az 1956-ban halálra ítélt Wittner Mária megrendítő hitelességgel beszélt a forradalomról, a megtorlásról, emberi sorsokról és az erkölcsi felelősségről, majd megtekintették a Matúz Gábor és Siklósi Beatrix rendezésében róla készített Hóhér, vigyázz! című dokumentumfilmet, melyet követően beszélgettek a film tanulságairól. Találkozhattak és beszélgethettek Koltay Gábor filmrendezővel is, majd megnézték a Wass Albert életútját feltárni hivatott Adjátok vissza a hegyeimet című alkotását. Megtekintették továbbá Andrzej Wajda Katyn című, az 1940-ben meggyilkolt lengyel tisztek sorsát felidéző megrendítő történelmi filmdrámáját, valamint a Márai Sándor adaptáció alapján Sipos József rendezésében forgatott Eszter hagyatéka című játékfilmet. Mindezeket kiegészítve az ismerkedési est játékos vetélkedője mellett kipróbálhatták quad járgányon való vezetési tudásukat és nyilazási képességüket. A szervezők a tábor 20. születésnapjáról születésnapi tortával és pezsgővel emlékeztek meg, de az ünnepség fénypontja kétségkívül a Benkő Kamarazenekar immár hagyományossá váló feledhetetlen hangversenye volt. A tábort a Konrad Adenauer Alapítvány és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. 2009. augusztus 24–29. A Rákóczi Szövetség huszonegyedik alkalommal rendezte meg a Szentendrei Főiskolás Tábort, a Pap-szigeti Kempingben, melyre 75 határon túli diák érkezett. A tábor tematikája a politika – közélet, történelem és gazdaság aktuális kérdései mentén alakult ki. Az aktuális politikai és közéleti témák keretében Göncz László, a Szlovéniai Országgyűlés egyetlen magyar képviselője a Mura-vidék jellegéről, történelméről és jelenéről, valamint a szlovéniai kisebbségvédelem sajátosságairól osztotta meg gondolatait. Szabó Vilmos, a Külügyminisztérium államtitkára Magyarország külkapcsolatairól, az e vonatkozásban felmerülő problémákról

212

213 és ezek lehetséges megoldásairól beszélt. Balogh András, a Nyári Főiskolás Tábor számára 1989 és 2001 között otthont adó Energiagazdálkodási Intézet vezetője e 12 év történetére tekintett vissza a házigazda szemszögéből, minek során intézetének működését és profilját is bemutatta. Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a politika és vallás kapcsolatát vizsgálta. Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője a média világába engedett betekintést. Martonyi János volt külügyminiszter, a Nézőpont Intézet elnöke az Európai Unió keretei között a határon túli magyarság érdekében megvalósult magyar külpolitika céljait és eszközeit értékelte. Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodavezetője a határvonalak megszűnéséről, a Páneurópai Piknikről és a szabadság fontosságáról fejtette ki – több esetben személyes élményeivel is átszőtt – véleményét. Andócsi János, a Rákóczi Szövetség Eszéki Helyi Szervezetének vezetője a horvátországi magyarság helyzetéről adott áttekintést. Somogyi László történészprofesszor Burgenlandi székelyek és a mátyusföldi kabarok a nyugati végeken. Avarkori székely helyneveink a Keleti-Alpok hágóinál, Árpádoké meg az Óperenciás tengernél címmel tartott előadást. Bauer Edit szlovákiai és Sógor Csaba romániai európai parlamenti képviselő az Európai Unió elméletben létező és gyakorlatban megvalósuló kisebbségpolitikájáról osztották meg tapasztalataikat. Kövér László, a Fidesz frakcióvezető-helyettese aktuálpolitikai témákat illetően fejtette ki véleményét. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a kárpátaljai magyarság helyzetéről nyújtott áttekintést. Boross Péter volt miniszterelnök a rendszerváltozás óta eltelt időszak nagy ívű összefoglalását adta. A gazdaságot érintő kérdésekben Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója a nagyvállalat stratégiájáról tartott előadást. Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója a korábbi évek sikere alapján Katasztrófák nyomában címmel ez évben is ismertette a világ különböző részein történt katasztrófákat. A kulturális és szórakoztató programok keretében felkeresték a gödöllői királyi kastélyt, melyet idegenvezetéssel tekintettek meg. A Szentendrei Polgármesteri Hivatalban tett látogatás során Kun Csaba alpolgármester köszöntötte a fiatalokat, majd egy rövid előadásban ismertette a város történetét. A filmesteken ebben az évben is bő és tartalmas választék várta a fiatalokat. Megtekintették a Marian Cosma román kézilabdázó meggyilkolását feldolgozó Szíven szúrt ország című magyar fikciós dokumentumfilmet, továbbá egy rövid dokumentumfilmet a Páneurópai Piknik létrejöttéről és a határátlépés utolsó áldozatáról, valamint a Keményffy Tamás rendezésében forgatott Mázli című, egy kis magyar zsákfalu illegális olajvezeték-megfúrásból származó hirtelen meggazdagodásának és az ezzel járó, emberi kapzsiságon alapuló bonyodalmait színre vivő magyar–német–francia játékfilmet, valamint Fonyó Gergely Cseh Tamásról készített (emlék)filmjét. Mindezeket kikerekítve a fiatalok ismé-

telten próbára tehették quad vezetési képességüket és csocsó játéktudásukat. A tábort a Konrad Adenauer Alapítvány és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. 2010 A Rákóczi Szövetség hagyományaihoz híven, idén augusztusban immár 22. alkalommal rendezte meg Szentendrei Főiskolás Táborát. A Szövetség céljai között szerepel a határon túli fiatalok társadalmi szerepvállalásának elősegítése, nemzeti önazonosságuk erősítése, a társadalomról való gondolkodás kereteinek tágítása, valamint a már létező és új kapcsolatok elmélyítése, ápolása. Ennek a közösségteremtő tevékenységnek köszönhetően idén is közel 100 egyetemista és főiskolás érkezett a szentendrei „Pap-szigetre”, a Kárpát-medence minden tájáról, Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, Kárpátaljáról és Magyarországról. Megérkezésük estéjén, augusztus 23-án került sor a tábor hivatalos megnyitójára, ahol Dr. Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a Benkő Kamarazenekar élvezetes hangversenyén vehettek részt, amelyen Mozart, Haydn és Dvorak darabok közkedvelt dallamai csendültek fel. A borkóstolóra kínált borok megízlelése után kisebb csoportokba tömörülve ismerkedtek tovább a fiatalok. Kedden, a reggelit követően, Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi vezetőjének előadása nyitotta a napot, aki kiemelte a fiatalok társadalomban betöltött szerepének fontosságát. Bod Péter Ákos közgazdász élvezetes előadással tette érthetővé a fiatalok számára a gazdasági élet buktatóit. Délután dr. Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter beszélt a rendszerváltozást követő külpolitikai helyzetről és annak dilemmáiról. Pozsgay Imre - mint élő történelem - vetítette elénk a magyarországi helyzetet 1990ből, majd Dr. Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának „29 pont” című élvezetes előadása következett. A vacsorát követően Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnökének előadását hallgathatták meg a diákok, akik kérdésekkel és észrevételekkel szólaltak fel, hangot adva véleményüknek a felvidéki helyzettel kapcsolatban. Sólyom László, volt köztársasági elnök előadása nem kisebb érdeklődésre adott számot. Az elnök diplomatikus hangvételű érvelése a nemzetközi konfliktusok elkerüléséről, valamint a kulturális nemzet fogalmának fontosságáról szólt, miközben személyes tapasztalatait és emlékeit is megosztotta a hallgatósággal. Szerdán Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára előadását hallgatták meg, aki tájékoztatóval szolgált a kettős állampolgárság megszerzéséről és az új magyar kormány nemzetpoliti-

214

215 kának fő céljairól. A délután folyamán Kántor Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet munkatársának élvezetes előadása következett, majd a Trianoni Békeszerződés évfordulójához kapcsolódva professzor dr. Raffay Ernő történész tartott lehengerlő előadást, melyet a táborlakók nagy érdeklődéssel hallgattak. A szerdai napra Lukács Csaba a Magyar Nemzet újságírója tette fel a koronát. Érzékletes előadásával Észak- Korea és a kapitalista nyugat közötti kontrasztot mutatta be. Személyes élményeiről és tapasztalatairól mesélt, mondandójának pedig a magával hozott fényképekkel adott nyomatékot és bizonyságot. Csütörtökön a fiatalok felkeresték Szentendre alpolgármesterét, Kun Csabát, aki a Városháza dísztermében fogadta őket. Röviden bemutatta a város múltját, beszélt jelenéről, és a jövőbeni fejlesztésekről, amelyek megvalósításáért minden lehetőt megtesznek. Az előadást követően a saját szemükkel is meggyőződhettek a város méltán emlegetett szépségéről – mediterrán hangulatot árasztó utcái behálózzák az egész belvárost. Az ebédet követően dr. Hatos Pál előadását hallgathatták meg. A Balassi Intézet feladatairól az Intézet főigazgatója dr. Richly Gábor oktatási igazgatóval együtt érkezett, aki bekapcsolódott az oldott hangulatú beszélgetésbe. Az őket követő Gál Gábor, a Most-Híd Párt képviselőjének előadása felkorbácsolta a hangulatot. A diákok nem fukarkodtak a kérdésekkel, melyek főleg a párt megalakulásának okait firtatták és a jövőbeli tervekre vonatkoztak. Szarka László történész, a Selye János Egyetem dékánja „Kisebbségi pártok többségi demokrácia” címmel tartotta meg előadását. Az előadások sorát Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke zárta. A vacsora után filmvetítés következett. Egy nemrégiben forgatott és nagy port kavart filmet, a Bűn és büntetlenséget nézhették meg. A vetítést követően a film rendezői tartottak közönségtalálkozót, ahol beszéltek a forgatás körülményeiről, a személyes benyomásaikról, és a koncepcióról, amely szerint megalkották a filmet. Novák Tamás történész és Skrabski Fruzsina őszintén feltárta véleményüket és aggodalmaikat, amelyek a forgatás során felmerültek, és beavattak mindenkit az alapötlet megszületésének körülményeibe is. Pénteken délelőtt érkezett dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki előadásában kiemelte a Magyar Kormány új nemzetstratégiájának fontosságát és megosztotta a hallgatósággal a határon túli magyar kisebbség helyzetének javítására irányuló elképzeléseit is. Előadása élénk vitára sarkallta a jelenlevő főiskolás és egyetemista fiatalokat, akik szintén kifejtették a magyar kisebbség jelenlegi helyzetét érintő személyes tapasztalataikat és véleményüket. A délelőtt folyamán a diákszervezetek vezetői dr. Halzl Józseffel, a Rákóczi Szövetség elnökével ültek le egy képzeletbeli kerekasztal mellé, ahol barátságos beszélgetés keretén belül tárgyalták meg a jövőre vonatkozó terveiket és megállapodtak egy közös nyilatkozat főbb pontjaiban.

A résztvevő diákok visszajelzései is megerősítik azon meggyőződésünket, hogy a Főiskolás Tábor az idei évben is nagymértékben hozzájárult a résztvevő diákszervezetek és diákszervezeti vezetők együttműködésének erősítéséhez, a fiatalok szakmai fejlődéséhez, a társadalomról való gondolkodás kereteinek a bővítéséhez. 2011 A Rákóczi Szövetség hagyományaihoz híven, idén augusztusban immár 23. alkalommal rendezte meg Szentendrei Főiskolás Táborát. A Szövetség céljai között szerepel a határon túli fiatalok társadalmi szerepvállalásának elősegítése, nemzeti önazonosságuk erősítése, a társadalomról való gondolkodás kereteinek tágítása, valamint a már létező és új kapcsolatok elmélyítése, ápolása. Ennek a közösségteremtő tevékenységnek köszönhetően idén is közel 100 egyetemista és főiskolás érkezett a szentendrei „Pap-szigetre”, a Kárpát-medence minden tájáról, Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, Kárpátaljáról és Magyarországról. Megérkezésük estéjén, augusztus 22-én a szervezőkkel közösen csoportokban ismerkedtek a résztvevők egymással, elmondták honnan jöttek, mivel foglalkoznak, mit várnak a tábortól és az élettől. A közel egy órás ismerkedést a Benkő Kamarazenekar élvezetes hangversenye követte, amelyet idén is érdeklődéssel hallgattak a diákok. A zenekar fellépése után a Duna parton tábortűz mellett ismerkedéssel, énekléssel múlatták az időt a fiatalok. Kedden, a reggelit követően Dr. Halzl József elnök köszöntötte a résztvevőket, majd Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi vezetőjének előadása nyitotta a napot, aki kiemelte a fiatalok társadalomban betöltött szerepének fontosságát. Délután dr. Rétvári Bence, államtitkár úrral és Gaál Gergely, az IKSZ elnökhelyettesével együtt folytatott beszélgetést a diákokkal a keresztény értékrendről, a KDNP ifjúsági tagozatáról és a kettős állampolgárság kérdésköréről. Ezután Wetzel Tamás, miniszteri biztos tartott előadást a diákoknak a kettős állampolgárság felvételéről és gyakorlati kérdéseiről. 16.00 órától Dr. Kövér László, házelnök úr előadását hallgathatták meg a diákok. A Házelnök kiemelte, szükséges lenne tudatosítani a szomszédos országokban, hogy inkább partnerként gondoljanak ránk a Közép-Kelet Európában felmerülő stratégiai kérdésekben, mint ellenségként. Véleménye szerint szükséges, hogy az Országgyűlés létrehozzon egy olyan intézményt, mely képviseli és összefogja a világ magyarságát. Az este folyamán levetítésre került Bokor Attila „56 csepp vér” című filmje, amely nagy sikert aratott a diákok körében.

216

217 Szerdán Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárának előadását hallgatták meg, aki tájékoztatóval szolgált a kettős állampolgárság megszerzéséről és az új magyar kormány nemzetpolitikának fő céljairól. Kora délután a résztvevők meghallgathatták még Bács Zalán, az MVM Zrt. stratégiai vezérigazgató-helyettes úr előadását, a Magyar Villamos Művek jövőbeli terveiről. A délután folyamán a fiatalok felkeresték Szentendre alpolgármesterét, dr. Török Balázst, aki a Városháza dísztermében fogadta őket. Röviden bemutatta a város múltját, beszélt jelenéről és a jövőbeni fejlesztésekről, amelyek megvalósításáért minden lehetőt megtesznek. Az előadást követően a saját szemükkel is meggyőződhettek a város méltán emlegetett szépségéről – mediterrán hangulatot árasztó utcái behálózzák az egész belvárost. A városnézés után dr. Stumpf István alkotmánybíró tartott előadás az Új Magyar Alkotmányról. Az este folyamán a tábor résztvevői a Szentendrei Ferences Gimnáziumban vettek részt egy nagyon jó hangulatú moldvai táncházon. Csütörtökön délelőtt az előadók között köszönthettük dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat, aki előadásában kiemelte Magyarország új nemzetstratégiáját és a kettős állampolgárság jelentőségét. A délelőtt folyamán sor került még Koszorús László országgyűlési képviselő úr előadására, aki a telekommunikáció lehetőségeiről tartott jó hangulatú előadást a diákoknak. Az ebédet követően Szalai Annamária, a Nemzetközi Média és Hírközlési Hatóság elnökének előadását hallgathatták meg. Őt követte Berényi József, az MKP elnökének előadása, majd Bogár László közgazdász következett. A csütörtöki napra Lukács Csaba a Magyar Nemzet újságírója tette fel a koronát. Személyes élményeiről és tapasztalatairól mesélt, mondandójának pedig a magával hozott fényképekkel adott nyomatékot és bizonyságot. A pénteki napot a diákok ismerkedéssel, majd Parlament látogatással és egy budapesti hajókirándulással nyugtázták. A résztvevő diákok visszajelzései is megerősítik azon meggyőződésünket, hogy a Főiskolás Tábor az idei évben is nagymértékben hozzájárult a résztvevő diákszervezetek és diákszervezeti vezetők együttműködésének erősítéséhez, a fiatalok szakmai fejlődéséhez és a társadalomról való gondolkodás kereteinek a bővítéséhez. 2012 Idén 24. alkalommal került megrendezésre a Kárpát-medencei Főiskolás Tábor a szentendrei Pap-szigeten. A rendezvényre meghívást kapott az összes elcsatolt területen működő aktív diákszervezet, amellyel a Rákóczi Szövetség szorosan együttműködik.

A résztvevők a délutáni óráktól kezdve érkeztek, majd a regisztráció után elfoglalták a szállásukat, majd átvonultak az előadóterembe. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnökének köszöntője után a rendezvényt Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának igazgatója lelkesítő beszéde nyitotta meg. Előadásában elsősorban a civil összefogás fontosságát hangsúlyozta. A nap további része az ismerkedés jegyében telt. Az egyetemisták tábortűz köré gyűltek, mindenki a saját régiójára jellemző népdalokat mutatott be. Rendhagyó történelem órával kezdődött a tábor második napja, Dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök előadásával, vesszőt téve oda, ahol Hans Kaiser által boncolgatott téma abbamaradt. Magyarország szerepe az európai egyensúlyban került megvitatásra, mely globális áttekintést nyújt a múlt század eseményeiről, és azok következményeiről napjainkban. Második felvonásként Dr. Takaró Mihály új aspektussal világított rá irodalmi és oktatási szempontból az előző rendszer kártékony hozzáállására az aktuális középiskolai tanításra. Délutáni sziesztaként a résztvevő 21 diákszervezet vezetői kerekasztal beszélgetésen vettek részt Dr. Halzl Józseffel, a Rákóczi Szövetség elnökével, magukra vállalva egy nyilatkozatot, azon közös nevezőkkel, melyek összekötik az elszakított régióinkat. A délelőttöt és délutánt összekötve az aktuálpolitika került terítékre. Répás Zsuzsanna helyette-államtitkár asszony számolt be a magyar állam nemzetpolitikájáról, majd Dr. Pásztor István mutatta be a vajdasági magyarság sikeres tevékenységét, pozitív példával szolgálva más határon túli érdekképviseleti szervezeteknek. Észak – dél pólusként a következő előadó felvidéki képviselő volt, Őry Péter személyében. Tapasztalatait megosztva, konklúzióként az egyéni kezdeményezés fontosságát emelte ki. Az estét Benkő Szabolcs és zenekarának lenyűgöző előadása zárta. Már nyitás előtt, korán reggel a gödöllői kastély dísztermében várta a szentendrei tábor résztvevőit Gémesi György, Gödöllő város polgármestere a tárlatvezetés előtt. Az állandó kiállítás gazdagságát bizonyította, hogy megtekintése az egész délelőttöt kitöltötte. A táborhelyre visszaérkezve, az ebéd utáni csendes pihenőt fakultatívan a medencénél tölthették a diákok. Majd felocsudván a nyári hőségből, késő délután Csomós Miklós előadására látogattak el az egyetemisták. Budapest főpolgármester-helyettese a fővárost európai nagyvárosként helyezte el a világban, kitérve az ebből következő kultúrpolitikájára és közművelődési lehetőségeire. Utána Dr. Csaba László közgazdász igyekezett leszámolni a közszájon forgó negatív véleményekkel Magyarország gazdasági helyzetéről. Kifejtette az állam kedvező kilátásait és hangsúlyozta, hogy joggal illethető stabil jelzővel annak

218

219 gazdasága. Ezt követően, a szellemi igénybevételt kompenzálta az esti táncház Dunai Bence vezetésével, méltó befejezéseként a napnak. Csütörtök délelőtti vendégelőadó Pozsgay Imre egyetemi tanár volt. A hét vezérvonalát fölvéve, a rendszerváltozásról, az előtte való, a párttól független szervezkedésekről és kezdeményezésekről beszélt személyes élményei alapján. Ezzel aláhúzta a tábor egyik fő mondanivalóját, hogy a civil összefogás szerepe elengedhetetlen egy ideális társadalomban. Majd Gyurgyík László demográfus, szociológus ismertette a főbb mutatóit a felvidéki magyar népességnek. Összefésülve a XX. század eredményeit jól érthető áttekintést adott a hallgatóknak az egyes demográfiai hullámvölgyekről. Délután ismét Magyarországra fókuszáltak az előadások. Budai J. Gergő, az Invitel Távközlési Zrt. jogi és szabályozási vezérigazgató-helyettese és Koltay András, a Médiatanács tagja elemezte a média lehetőségeit és helyzetét az országban. Az előadás kérdések láncát eredményezte, amit csak az idő hiánya szakított félbe. A következő egy óra már átlépett a gazdasági témakörbe. Ferenc I. Szabolcs, a MOL kommunikációs igazgatója a vállalat szerepéről és mozgásteréről beszélt. Továbbá arról, hogy a vállalatnak fontos szerep jut a Kárpát-medencei együttműködésben és nem utolsó sorban munkahelyeket teremt határon innen és túl egyaránt. A tábor utolsó előadójaként Zichy László, pszichológus tette tiszteletét. Dinamikus beszédében társadalmi igazságtalanságról és visszaélésről szólt, amelyek valószerűsége a papír hasábjain csupán krimiként hatnak ránk. A nap ötödik, a hét tizennegyedik előadása után a hét koronájaként sétahajózni mentek a résztvevők Szentendre és Budapest között. A főváros esti fényeiben ékszerdobozként ragyogott, mely mindenki szívét megdobogtatta. A pénteki nap hazánk tájainak bebarangolásával és néprajzunk közelebbi megismerésével kezdődött a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A táborozó egyetemisták kisebb csapatokba rendeződve felfedezték Magyarország tájegységeire jellemző építészetet, a falusi környezetet és a hajdani életmódot. Az egyes tájakat bemutató házakban a diákok betekintést nyerhettek a különböző mesterségek rejtelmeibe: kipróbálhatták a kovácsműhely szerszámait, a mézeskalács készítést vagy akár megfigyelhették a szélmalom működését. A skanzeni séta és a közös ebéd után a diákok Budapest felé vették az irányt. Első megállóként a Terror Háza Múzeumba látogattak el. Az állandó kiállítás a magyar történelem totális diktatúráinak berendezkedéseibe kalauzolta el a fiatal egyetemistákat, így teljes keretet adva az idegen megszállás kezdetétől a végéig. A történelmi betekintés után a Hősök terén található látnivalók sokaságai között átvonultak a diákok a Városligetbe, ahol a fűben leheveredve megpi-

henhettek, hiszen a nap még tartogatott számukra egy programot. A főiskolás tábor zárásaképp fergeteges zenés, táncos mulatság vette kezdetét, amely közös énekléssel záródott. Másnap a diákok szomorúan bár, de rengeteg élménnyel távoztak, biztosítva társaikat, hogy hamarosan mindenképp találkoznak. 2013 Idén huszonötödik alkalommal került sor a Szentendrei Főiskolás Táborra, melyre a Rákóczi Szövetség egyetemi városokban működő Helyi Szervezetei mellett meghívót kaptak az aktív határon túli diákszervezetek képviselői is. Augusztus 26-án, hétfőn délután a regisztrálást követően Halzl József elnök úr nyitotta meg ünnepélyes keretek között a Jubileumi XXV. Szentendrei Főiskolás Tábort. A megnyitó után Gál Gábor a felvidéki Híd-Most párt politikusa, parlamenti képviselő tartott előadást a felvidéki magyarság helyzetéről, melyet élénk vita követett az egyetemisták aktív részvételével. Ezután Tóth Ferenc dandártábornok, országos polgári védelmi főfelügyelő tartott előadást a magyar katasztrófavédelem helyzetéről és a határon átnyúló feladatokról és kezdeményezésekről. A vacsora után sor került az ünneplésre is, Auguszt József cukrászmester jóvoltából egy óriási „születésnapi” tortával, melynek felvágása után egy pohár borral is koccintottak a jelenlévők. Kedden Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár tartott előadást a civil társadalomban rejlő értékekről. Délelőtt került sor Őry Péter az MKP alelnökének előadására is. Ebéd után Ugron Gáspár alelnök rövid köszöntője vezette fel Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Kövér László az Országgyűlés elnökének előadását. Vacsora után Benkő Szabolcs vezette vonósnégyes kamarakoncertje kalauzolta át az egyetemistákat egy igen megrázó filmvetítésre. Andrzej Wajda Katyń filmjét Szalai Attila műfordító, diplomata rövid előadással vezette fel, ezzel körbejárva a világháborús Lengyelország helyzetét. Szerdán Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkáras�szony előadása nyitotta a sort, mely elsősorban a külhoni támogatások bemutatására és a nemzetpolitika aktuális helyzetére koncentrált. Délelőtt került sor Szász Jenő a közelmúltban alakult Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének előadására is, melyben az Intézet céljairól és feladatairól hallhattak az egyetemisták, akik hozzászólásaikkal és észrevételeikkel igen aktívan bekapcsolódtak a diskurzusba. Ebéd után került sor Mihály Erzsébet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásfinanszírozási igazgatójának előadására, melyben a külhoni diákok pályázati lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Nógrádi György egyetemi tanár, biztonságpolitikai szakértő előadása volt a tábor egyik legsi-

220

221 keresebb pontja, hisz A Világ 2013-ban címmel megtartott előadása után a feltett kérdések alig akartak abbamaradni. A délutáni előadássorozatot Csáky Pál felvidéki író-politikus, az MKP elnökségi tagjának előadása zárta. Este táncház kerekedett az előadóteremből: Szente János a Bartók Táncegyüttes tanárának segítségével a fiatalok belekóstolhattak széki, kalotaszegi és somogyi néptáncokba, melyhez a talpalávalót Kővári Péter és bandája húzta. Csütörtökön reggeli után G. Fodor Gábor politológus, a Századvég stratégiai igazgatójának a belpolitikai helyzetet elemző előadásával indult a nap, mely után a kérdések és hozzászólások oly mértékben érkeztek a hallgatóság köréből, hogy a program felborulásával és méretes csúszással fenyegetett. A következő előadó A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatóasszonya volt, aki a teátrum múltjával, jelenével és a jövőben vállalt hivatásával foglalkozott. A délelőtt zárásaként köszöntötte a tábor résztvevőit Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány Magyarországi irodájának vezetője, akinek személyében nemcsak egy előadót, hanem a tábor főtámogatóját is köszönthették a jelenlévők. Délután zajlott Halzl József és a jelenlévő diákszervezetek részvételével egy kerekasztal-beszélgetés, mely a Kárpát-medencei magyarság jövőjéről szólt. A tábor résztvevői ekkor képviselőket választottak, akik megfogalmazták a XXV. Szentendrei Főiskolás Tábor résztvevőinek Nyilatkozatát, melyet a résztvevők egyhangúan elfogadtak. Késő délután került sor Nyakas Szilárd tévés újságíró, szerkesztő előadására Közéleti kommunikáció címmel. Az estét hangulatos sétahajózás tette felejthetetlenné; a külhoni és magyar főiskolások a Dunáról gyönyörködhettek Budapest szépségében. Péntek délelőtt Kópiás Bence az infókommunikációért felelős államtitkárság képviselőjeként tartott előadást, utána Forrai Tamás a jezsuita rend magyarországi tartományfőnöke beszélt az egyetemistákhoz és főiskolásokhoz a kereszténység szerepéről a mai világban. Az ebédre már a Budai Várban került sor, mert a tábor résztvevői hivatalosak voltak a Magyarság Házában Weöres Sándor műveiből összeállított verses délutánra. A késő délutánt a Magyar Nemzeti Galéria két tárlatának megtekintésével tölthették a fiatalok, ugyanis a Galéria vezetősége ingyen látta vendégül a főiskolás tábor tagjait az intézményben. Az estét és a tábort az előző évek hagyományait követve búcsú buli zárta. Szombaton élményekkel és új barátságokkal gazdagodva indulhatott haza mindenki. A nyári főiskolás táborok előadói, vendégei (1989–2009) Almásy László Attila, Andócsi János, Andrásfalvy Bertalan, Bácskai Erzsébet, Bacskó Mihály, Bacsó Nándor, Bagi Gábor, Balog Zoltán, Balogh András, Bánffy György, Bánk Attila, Bánki Dodó, Baráth Etele,

Barthel-Ruzsa Zsolt, Basaran Mehmet, Bauer Béla, Bauer Edit, Bayer Zsolt, Bene Ferenc, Benyhe István, Betegh Sándor, Bod Péter Ákos, Bodor Pál, Bogsch Erik, Bolberitz Pál, Borókai Gábor, Boross Péter, Both János, Chikán Attila, Czakó Gábor, Czenthe Miklós, Csáky Pál, Csepeli György, Csete Örs, Csíkhelyi Lenke, Csorba Béla, Csoóri Sándor, Csurka István, Dietz Ferenc, Dobos Ferenc, Dobozi György, Doros Béla, Dragon Pál, Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós, Eduardo Rózsa Flores, Eiselt György, Ekler Dezső, Erőss László, Fábry Sándor, Fekete György, Fellner Gréti, Fényi Tibor, Ferenc I. Szabolcs, Franka Tibor, Für Lajos, Galácz Ábel, Gergely András, Göncz László, Göndöcs László, Habsburg György, Halzl József, Hamberger Judit, Hantosné Honi Judit, Hegedűs Lóránt, Heil Péter, Hernádi Zsolt, Hidy Péter, Horn Gábor, Horváth Balázs, Horváth Béla, Hrubík Béla, Huncsik Péter, Jakab András, Jakab Sándor, Járai Zsigmond, Jelenits István, Jeszenszky Géza, Józsa László, Kádár Gyula, Käfer István, Kaiser Hans, Kálmán Attila, Kaltenbach Jenő, Kamarás István, Kapolyi László, Katona Tamás, Kasza József, Keresztes K. Sándor, Keresztes Lajos, Keresztfalvi Péter, Knízner István, Koltay Gábor, Kondor Katalin, Kovács Botond, Kovács Miklós, Kömlődi Ferenc, Kőnig Sándor, Kövér László, Kubasek János, Kucsera Tamás, Kulcsár Szabó Ernőné, Kun Csaba, Kun Ferencz, Lábodi László, Lányi Zsolt, Lázár Ervin, Léder Róza, Lengyel László, Lezsák Sándor, Lipcsey Ildikó, Lipp László, Lukács Csaba, Markó Béla, Mártha Imre, Martonyi János, Miklós György, Milován Sándor, Mohay Tamás, Molnár Gusztáv, Molnár Imre, Móra Veronika, Nagy Gáspár, A. Nagy László, Nemere István, Németh Géza, Németh Zsolt, Olasz György, Orbán Viktor, Orosz Csaba, Ottlik Károly, Öllös László, Pálfy G. István, Péterfi Ferenc, Püspöki Nagy Péter, Pajor-Gyulai Károly, Pálinkás József, Pásztor István, Pecze Ferenc, Pécsi L. Dániel, Pekár István, Péter László, Pomogáts Béla, Potápi Árpád, Pozsgay Imre, Pusztaszeri László, Püspöki Nagy Péter, Raffay Ernő, Rákay Philip, Réz András, Ring Éva, Ríz Ádám, Rókusfalvy Pál, Sárdi Károly, Semjén Zsolt, Sinkovics Péter, Sógor Csaba, Solymosi Lászlóné, Somogyi László, Stumpf István, Sunyovszky Szilvia, Surján László, Szabó Gyula, Szabó Iván, Szabó Ottó, Szabó Vilmos, Szabó Zoltán, Szalay Gábor, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Szarka László, Szendrő Szabolcs, Szent-Iványi István, Szigeti László, Szili Ilona, Szili Katalin, Szőcs Géza, Szörényi Szabolcs, Tabajdi Csaba, Takács Ferenc, Tamás László, Tirts Tamás, Tolnay Lajos, Torgyán József, Tóth István Zoltán, Tóth Károly, Tőkéczki László, Tölgyessy Péter, Törzsök Erika, Tringer Ágoston, Ugron Gáspár Gábor, Ulicsák Szilárd, Vadász György, Varga Mihály, Veress Emőd, Veress László, Vértes András, Vígh Károly, Waszlavik László, Weigelt Klaus, Wittner Mária, Zárándy Pál, Zsigmond Barna.

222

223

5. Tanártáborok A Rákóczi Szövetség nagy figyelmet fordított a határon inneni és túli irodalom- és történelemtanárokra is. Nem véletlen ez, hiszen a szervezet céljaihoz szorosan kapcsolódik ezen szaktanárok órai tevékenysége. Ez a két tantárgy az, amelyek által igazán megteremthető és építhető a gyerekek identitástudata. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony sok múlik rajtuk. Fontos az, hogy képesek legyenek megszerettetni diákjaikkal a magyar nép történetét, kultúráját, irodalmát. Jelentős ez a rendezvény a határon túli tanárok körében. Köztudott, hogy a többségi kormányok oktatási referensei országonként milyen siralmas, sokszor nevetséges módot és helyet biztosítanak a magyar nyelv és történelemtanítás számára. A tananyag belátás szerinti oktatása és az órákon kívüli tevékenység létfontosságú. Ilyen célból a Rákóczi Szövetség évente két tábort szervez, egyet történelemtanárok, egy másikat pedig irodalomtanárok részére. 5.1. Kárpát-medencei történelem tanárok tábora A Rákóczi Szövetség különös figyelmet fordít a Kárpát-medence magyar tannyelvű középiskoláiban foglalkoztatott történelemtanárokra. Számukra rendezték meg 1998 óta minden évben, mintegy nyári egyetemként ezt az eseményt, amely egy helyen biztosít lehetőséget a képzésre és a találkozásra is. A tábort 1998 és 2004 között a Pannonhalmi Bencés Főapátság, 2005 óta a mátrafüredi Vadas Jenő Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakközép Iskola látta vendégül. A program kiemelt célja, hogy az oda látogató tanárok olyan speciális képzést kapjanak, amelyek által elsajátíthatják a legújabb pedagógiai módszereket, valamint hogy ismereteket szerezhessenek a történelemkutatás legújabb állásáról, s tapasztalatcseréik által betekintést nyerhessenek a környező országok oktatási rendszereibe. Mindezek mellett természetesen, minden évben filmvetítések, kirándulások és koncertek oldják a hangulatot és teszik emlékezetessé a tábort. A tábor története 1998. július 27–30. A Rákóczi Szövetség Oktatási és Ifjúság-szervezési Csoportja a hagyományteremtés szándékától vezérelve Magyar szolidaritás és történettudat a Kárpát-medencében elnevezéssel első alkalommal hirdette meg a hazai és határon túli magyar középiskolai történelemtanárok találkozóját. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban megrendezett táborba 70 tanár – a Délvidékről 11, Erdélyből 8, a Felvidékről 14 és Magyarországról 37 – érkezett.

A négynapos konferenciát a vendéglátó Bencés Gimnázium nevében Pintér Ambrus bencés szerzetes nyitotta meg. A konferencián a magyarországi közoktatás helyzetéről, perspektíváiról, a hazai pedagógiai kezdeményezésekről, a történet- és földrajztudomány aktuális kérdéseiről, időszerű témáiról, a történelemoktatás nevelésben és identitásformálásban betöltött szerepéről, valamint a mártíromságot is vállaló Márton Áron gyulafehérvári püspök és Esterházy János felvidéki politikus életművén keresztül a személyiség társadalomalakító szerepéről Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely elnöke, Kálmán Attila pedagógus, iskolaigazgató, Papp Kornél történész, Patrubány Miklós, a Magyarok Világ-szövetségének elnökhelyettese és Molnár Imre történész tartott előadást. Az új kormány filozófiájáról, konkrét terveiről és lehetőségeiről, valamint a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, a kisebbségi létbe szorult magyarok politikai fellépésének eredményeiről és nehézségeiről pedig Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke kötetlen beszélgetés keretében adott tájékoztatást. A hallgatók emellett megvitatták azt is, hogy Magyarország és a szomszédos államok várható európai integrációja milyen kihívásokat rejt magában és milyen feladatokat von maga után. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnökének tájékoztatását követően a tanárok részletekbe menően vitatták meg a Gloria Victis történelmi vetélkedő eddigi tapasztalatait és jövőbeli terveit, mellyel kapcsolatban elhatározták, hogy a vetélkedőt ebben az évben az 1848-as forradalom 150. évfordulójára tekintettel hirdetik meg. A konferencia végén a tanárok egy kezdeményezést fogadtak el, mely kettős, részben a pedagógusra, részben az érintett országok kormányára, művelődési minisztériumára vonatkozó ajánlást tartalmazott: A pedagógust illetően: életvitelével, személyes tapasztalatával kell példát mutatnia; • ismernie kell a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság, Horvátország, Szlovénia, Őrvidék 20. századi történetét is; tanítványaival keresse fel a Kárpát-medence magyar történeti, irodalmi helyeit; állítson követendő példaképet történelmünk, földrajzunk, irodalmunk alakjaival diákjai elé.A magyar és szomszédos kormányokat illetően: • a magyar nyelvterület minden részén a történelmi hűséghez igazodó magyar történelem-, magyar nyelv- és irodalomtankönyvet és szöveggyűjteményt, illetve a Kárpát-medence földrajzát bemutató könyvet kell a magyar

224

225 diákok kezébe adni, az oktatás minden szintjén. A szemléltető eszközökről, tankönyvekről való gondoskodás az érintett kormányok feladata; • serkenteni kell a középiskolai magyar tagozatok létrehozását az elszakított nemzetrészek köz-ponti településein; • a tehetséggondozásnak azokat a formáit kell támogatni, amelyek a gyermeket nem szakítják el a szülőföldjétől. A külhoni ösztöndíjak esetén fennáll annak a veszélye, hogy a tanuló nem tér haza; • Magyarországon is szorgalmazni kell a szomszédos országok – részben a határon kívüli magyar, részben a román, szlovák stb. népek – irodalmának és művészetének megismerését; • az egész Kárpát-medencére kiterjedő tanulmányi versenyeket kell szervezni. Az oktatásnak ez a formája hozzájárulna a felnövekvő magyarság újraintegrálódásához és a nemzeti öntudat fejlődéséhez. Hasonló jelentősége van a táboroknak, kirándulásoknak, megemlékezéseknek, amelyek segítenek megismertetni múltunkat, nemzeti értékeinket; • nagyobb hangsúlyt kell fektetni a történelemoktatására, hiszen ez az emberiség kollektív emlékezete. Tanítását nem szoríthatják háttérbe a modern és praktikus tantárgyak. A vendégek természetesen megismerhették a pannonhalmi apátság történetét, és megtekinthették az apátsági múzeumot, illetve egy győri városnéző kiránduláson vettek részt. Az utolsó este a Jánosi együttes játszott Rákóczi- és 1848-as nótákat a hallgatóság számára. A rendezvényt az Illyés Közalapítvány, a Konrad Adenauer Alapítvány és a Pro Iuventute – A Jövőért Alapítvány részesítette támogatásban. 1999. július 19–22. A Rákóczi Szövetség második alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelem-tanár tábort Pannonhalmán, mely ez évben az Örökség és Esély címet viselte, s amelyen több mint 120 történelemtanár vett részt. A négynapos konferenciát a vendéglátó Bencés Gimnázium nevében Pintér Ambrus bencés szerzetes nyitotta meg. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Nemzeti kultúra – regionalitás – politika cím nyitóelőadásában a nemzeti közösség jellegét, minőségét meghatározó tényezők összefüggéseit taglalta. Laki Ilona, a Földrajztanárok Egyletének elnöke, vezető szaktanácsadó (Fővárosi Pedagógiai Intézet) A térképekben rejlő lehetőségek a földrajz- és történelemtanításban című előadásában a történet- és földrajztudomány újszerű kérdéseiről, aktuális témáiról adott tájékoztatást. Keresztes Lajos történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) A Trianonhoz vezető út, a magyar kisebbség helyzete az elmúlt 80 évben című előadásában az 1920-ban meghozott békediktátum előzményeiről, valamint az utódállamokban kisebbségi létbe kényszerített magyar-

ság történetéről adott átfogó ismertetést. Kojanitz László közoktatási főreferens (Oktatási Minisztérium) A középiskolai oktatás helyzete Magyarországon, az Oktatási Minisztérium stratégiája című előadásában a magyarországi közoktatás állapotáról, lehetséges irányvonalairól, a hazai pedagógiai kezdeményezésekről tájékoztatott. Hermann Róbert történész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) Haditervek a szabadságharcban című előadásában az 1848–1849. évi szabadságharc hadi eseményeinek komplex összefoglalását nyújtotta. Göőz Lajos földrajztudós (Wolverhamptoni Egyetem). A megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségei a Kárpát-medencében című előadásában a jövő egyik legfontosabb kérdésköréről, az alternatív energiaforrásról beszélt. A magyar kormány külpolitikai koncepciójáról, terveiről, illetve a határon túli magyarság aktuális problémáiról Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára adott tájékoztatást. Ezt követően fórumot tartottak a vázolt témák megvitatására, különös hangsúlyt helyezve az oktatás kérdéseire. Sajnos a meghívott és nagy érdeklődéssel várt szlovák miniszterelnök-helyettes, Csáky Pál végül nem tudott eljönni a rendezvényre. A Rákóczi Szövetség elnökével, Halzl Józseffel folytatott beszélgetés során a tanárok megismerhették az Illyés Közalapítvány és a Rákóczi Szövetség tevékenységét, utóbbi keretében a Kárpát-medencei léptékű Gloria Victis történelemi vetélkedő eddigi tapasztalatait és jövőbeli terveit. Emellett a találkozón, élve a lehetőséggel, bemutatkozott a társszervezőként jelen lévő Földrajztanárok Egylete, melyről Laki Ilona elnök, a Történelemtanárok Egylete, melyről Miklósi László elnök, valamint a nemrég alakult Apáczai Közalapítvány, melynek szándékairól és pályázati lehetőségeiről Csete Örs irodavezető tartott ismertetést. Mindamellett a tábor hatékonyan szolgálta a kapcsolatépítés és szervezetfejlesztés ügyét is. Ennek fontos eredménye, hogy megállapodás jött létre egy olyan bizottság működtetésére, amely a Rákóczi Szövetség Oktatási- és Ifjúságszervezési Csoportja koordinációja mellett előkészíti a Gloria Victis történelmi vetélkedőket és a történelemtanárok részére szervezett pannonhalmi táborokat. A meghívottak megismerhették a pannonhalmi apátság történetét és megtekinthették az apátsági múzeumot, illetve egy veszprémi városnéző kiránduláson vettek részt. Az utolsó este Berecz András és az Egyszólam együttes játszott magyar nótákat és adott elő meséket a hallgatóságnak. A rendezvényt az Illyés Közalapítvány és a Pro Iuventute – A Jövőért Alapítvány támogatta. 2000. július 24–27. A Rákóczi Szövetség harmadik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei

226

227 magyar történelem-tanár tábort Pannonhalmán, mely ez évben a Millenniumi Számvetés címet viselte, s amelyen 160 történelemtanár – 80 határon túli és 80 anyaországi – vett részt. A négynapos konferenciát a vendéglátó Bencés Gimnázium nevében Pintér Ambrus bencés szerzetes nyitotta meg. A konferencia előadásai két tárgycsoportba sorolhatók. Részint – amint ezt a cím is sugallja – a magyar államiság ezer éves fennállásának – a történettudomány, valamint a régészet, antropológia és szociálpszichológia megközelítésével élő – áttekintésére, különös figyelmet fordítva a sorsfordulókra, részint pedig a közelmúlt s a rendszerváltás eseményeinek feltárására törekedett. A történelmi tárgyú előadások körében Éry Kinga régész (Magyar Nemzeti Múzeum) Az első ezredforduló magyarsága című előadásában a keresztény magyar állam európai konstellációba helyezett megszületését vázolta. Henkey Gyula antropológus A mai magyarság etnikai, embertani képe című előadásában a magyar nép antropológiai jellegzetességeit, összetevőit, illetve főbb típusait mutatta be. Tamás Edit történész-muzeológus (Magyar Nemzeti Múzeum Sárospataki Rákóczi Múzeuma) Lorántffy Zsuzsanna – Erdély fejedelemasszonya című előadásában I. Rákóczi György erdélyi fejedelem református oktatási intézmények – különösképpen a sárospataki kollégium – patronálása révén a magyar művelődéstörténetben kiemelkedő helyet elfoglaló feleségének életútját ismertette. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Nemzeti stratégia az oktatásban: a Klebelsberg-korszak tanulságai című előadásában a sokáig elítélően kezelt s a kultúrfölény elmélettel kapcsolatban kizárólag negatív megközelítésben tárgyalt vallás és közoktatásügyi miniszter oktatás modernizálását célként kitűző koncepcióját és – az iskolaépítés révén mindmáig ható – gyakorlati tetteit mutatta be. Kun Miklós történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) A szovjet jelenlét Kelet-Európában a 2. világháború befejeződésétől a rendszerváltásig című előadásában a szovjet terjeszkedés mozgatórugóit, berendezkedésének és uralmi formájának egyedi jegyeit, valamint gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyainak főbb jellemzőit foglalta össze, minek során kitekintést adott a bipoláris nemzetközi rendszer folyamataira is. Bertényi Iván történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) A Szent Korona története című előadásában a magyarság – számtalan hányattatást elszenvedett – szakrális szimbólumának történetét vázolta. Takács Imre művészettörténész (Szépművészeti Múzeum) A magyar művészet 1000 éve című előadásában az egyes művészeti területeket koronként meghatározó stílusirányzatok nagy ívű összefoglalását adta. A közelmúlt és jelen kérdéseit feszegető témák vonatkozásában Kopp Mária

orvos-pszichológus (Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézet) A magyar lelkiállapot című előadásában az 1992-ben készült kutatás nyomán kialakult átfogó helyzetképet ismertette. Ennek során az esélyteremtés egyéni, közösségi és populációs szintjeinek jellemzőit, valamint az esélyteremtés színtereit: az egyes életszakaszokkal, a társas kapcsolatok minőségével, a közösségi viszonyokkal, a kultúrával, vallással kapcsolatos esélyteremtési lehetőségeket; a leszakadó társadalmi helyzet, elsősorban a cigány/roma népesség esélyerősítésének kérdéseit; a munkával kapcsolatos védés veszélyeztet tényezőket; a televízió nézés, az Internet-használat hatásait; a negatív élet-eseményekkel való megbirkózás lehetőségeit vizsgálták. Boross Péter volt miniszterelnök A rendszerváltozás tíz éve című előadásában mélyreható összegzést nyújtott a létrejött új politikai rendszer fény- és árnyoldalairól. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke A határon túli magyar politika korszakváltásai a rendszerváltás után című előadásában a magyarországi kormányok és határon túli magyar politikai szervezetek viszonyát vizsgálta. Rókusfalvy Pál pszichológus (Testnevelési Egyetem) Magyar küldetés: a nemzet múltja, jelene, jövője című előadásában történetfilozófiai alapon nyugvó analízist adott a magyarságról. A programot egy vidám hangulatú vetélkedővel fűszerezett ismerkedési est, Magyarország történelmi borvidékeit borkóstolás révén bemutató előadás, a Kor-Zár együttes koncertje, valamit egy pápai városnézés tette színesebbé. A rendezvényt az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Pro Iuventute – A Jövőért Alapítvány támogatta. 2001. augusztus 14–18. A Rákóczi Szövetség negyedik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelemtanár tábort Pannonhalmán, mely ez évben A történelemtanítás útjai a Kárpát-medencében címet viselte, s amelyen 130 történelemtanár vett részt. A négynapos konferenciát a vendéglátó Bencés Gimnázium nevében Pintér Ambrus bencés szerzetes nyitotta meg. A konferencia előadásai három tárgycsoportba sorolhatók. Egyfelől programjának gerincét – miként azt a cím is tükrözi – a középiskolai oktatást és történelemtanítást érintő módszertani témájú előadások képezik. Emellett viszont a magyar történelem vitatott vagy eleddig kevés publicitást kapott eseményeinek új kutatási eredményeken nyugvó bemutatása, valamint fontos aktuálpolitikai tartalommal bíró témák is teret kaptak. Új elemnek tekinthető az elmélyültebb közös munkát lehetővé tevő szemináriumok, szekcióülések beiktatása a programba, melyek öt tárgycsoportban (Informatika a történelemoktatásban, Szemléltető eszközök használata, Állampolgári ismeretek, Forráshasználat és

228

229 szellemtörténet, A történelemtanítás regionális problémái) voltak választhatóak. A módszertani jellegű előadások körében Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Történelem a pártos tudomány című előadásában a történettudomány diszciplináris jegyeit, más tudományágakhoz, illetve a politikai hatalomhoz fűződő viszonyát taglalta. Ennek során állította, hogy a történettudomány – lévén mindig valamilyen tartós struktúrához (pl. emberi közösség, egyház) kötődik – nem független és nem objektív. Rókusfalvy Pál pszichológus (Testnevelési Egyetem) Identitástudat a történelemtanítás és az Európai Közösséghez történő csatlakozás tükrében című előadásában az egyén és közösség önazonosság-tudatának, múlttal kapcsolatos (ön)reflexiójának alakulását az oktatás révén kapott/elsajátított történelmi ismereteinek – mellyel kapcsolatban a legfontosabb feladatot a keresztény magyarságtudat kialakításában látta – összefüggésrendszerében vizsgálta. Kaposi József főosztályvezető-helyettes (Oktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési és Értékelési Főosztály) A középiskolai oktatás helyzete Magyarországon című előadásában nemzetközi összehasonlításban mutatta be a magyar oktatás eredményeit és problémáit. Szitó Imre iskolapszichológus (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Tanulási és tanítási stratégiák című előadásában a pedagógusok számára fontos készségfejlesztési és didaktikai ismereteket osztotta meg hallgatóságával. Az MTA Kisebbségkutató Intézetével együttműködve két – egy teljes napot felölelő –előadássorozat hangzott el. Miként lehetne összehangolni a magyar történelem oktatását a kisebbségi magyar tannyelvű iskolákban? címen Jakab György (Budapest), Sós Kálmán (Beregszász) és Tóth Lajos (Szabadka) arra keresett választ, hogy lehetséges-e összmagyar szempontokat érvényesíteni az egyes régiók oktatási tematikájában. A 20. századi kisebbségi magyar történelem. A Kisebbségkutató Intézet tankönyvtervezete című előadásban Szarka László, Szesztay Ádám és Göncz László a magyarországi és határon túli magyar történelem összehangolásáról és egy kisebbségtörténeti tankönyv koncepciójáról szólt. A történelmi tárgyú előadások vonatkozásában Keresztes Lajos történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Kérdőjelek a Barbarossa körül című előadásában a 2. világháború egyik legfontosabb kérdését, a III. Birodalom és a Szovjetunió konstruktív együttműködésének felbomlását és hadiállapotba kerülését, illetve a német hadműveleti tervvel kapcsolatos rejtélyeket világította meg. Kiszely Gábor történész Fejezetek az állambiztonság történetéből 1956–1990 című előadásában a belbiztonsági szolgálatok újjászervezését, irányítását, szervezetét, működési mechanizmusát, valamint a társadalom teljes behálózására irányuló törekvését ismertette. Csete Örs közíró-fotográfus Arcok és sorsok – ’56 fegyveresei című előadásában a forradalom pillanat-képeit villantotta fel. Csontos János közíróval, publicistával (Magyar Nemzet) A nemzeti újság-írás lehető-

ségei címen és tárgykörben folytattak kötetlen beszélgetést a résztvevők. A programot egy felfokozott hangulatú vetélkedővel kombinált ismerkedési est, Magyarország történelmi borvidékeit borkóstolás révén bemutató előadás, Koltay Gábor Sacra Corona című filmjének vetítése, a Kor-Zár együttes koncertje, valamit egy komáromi városnézés tett teljessé. A rendezvényt az Illyés Közalapítvány, a Konrad Adenauer Alapítvány és a Pro Iuventute – A Jövőért Alapítvány támogatta. 2002. július 22–26. A Rákóczi Szövetség ötödik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelem-tanár tábort Pannonhalmán, mely ez évben a Hullámtérben – A magyar 20. század címet viselte, s amelyen 113 történelemtanár – 6 délvidéki, 19 erdélyi, 15 felvidéki, 11 kárpátaljai, 1 horvát-országi és 61 magyarországi – vett részt. A konferencia keretében részint az 1. világháború kirobbanásától a kelet-közép-európai kommunista diktatúrák összeomlásáig tartó „rövid” 20. század magyarságot érintő sorskérdéseit taglalták, részint pedig a rendszerváltozás révén kialakult új politikai konstelláció aktuális kérdéseit fejtegették neves történészek és közéleti személyiségek. Az előadók elsődlegesen azokat a meghatározó jelentőségű világpolitikai eseményeket igyekeztek – a legújabb kutatási eredményekre támaszkodva – bemutatni, amikor a nagyhatalmi politika döntő befolyást gyakorolt a voltaképpen mindvégig kényszerpályán mozgó Magyarország sorsának alakulására. A négynapos konferenciát a vendéglátó Bencés Gimnázium nevében Pintér Ambrus bencés szerzetes nyitotta meg. A konferencia előadásai három tárgycsoportba sorolhatók: A történelmi tárgyú előadások keretében Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) A magyar eszmetörténet és az európai gondolat című, a tárgyalt évszázad egészét átfogó eszmetörténeti előadásában a releváns európai és magyar eszmeáramlatok érintkezési felületeiről, azonosságairól és különbözőségeiről értekezett. Ravasz István alezredes, hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) A világháború 1914–1945 című előadásában a kellő történelmi távlatból szemlélve már nem is az olyan abszurd elméletet képviselte, miszerint a század két nagy világégése tulajdonképpen egyetlen, koherens világháború volt. Bodonyi Ilona történész (Rendőrtiszti Főiskola) A Benes-dekrétumok helye a felvidéki magyarság sorsában című előadásában az 1945. április 5-én elfogadott kassai kormányprogram által deklarált kollektív jogfosztás megvalósítása révén a csehországi és szlovákiai magyarság életére mindmáig kiható problémát elemezte. Kun Miklós történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) A Sztálin-kultusz Magyarországon című előadásában a

230

231 kommunista hatalomátvétel technikáját, majd a kiformálódott szovjet totalitarizmus speciális jegyeit – különös tekintettel a vezér-elvre – mutatta be. Kiszely Gábor történész (Terror Háza Múzeum) A Terror Háza című előadásában az intézmény létrejöttéről és a történeti muzeológia eszközeivel bemutatott korszakról beszélt. Balás-Piri László Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke 1956 – az élő forradalom című, személyes élményeit is ismertető előadását dokumentumfilm-vetítéssel tette szemléletesebbé, s ez által az oktatásban jól használható történelmi filmekre is felhívta a figyelmet. A napjaink aktuális problémáihoz kapcsolódó előadások keretében Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára A határon túli magyarság támogatásának kormányzati politikája című előadásában az új kormányzat koncepcióját, illetve gyakorlati lépéseit vázolta. Tombor András, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója a hazai elitképzés lehetőségeiről, annak első eredményeiről és a határokon átívelő programokról beszélt. Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke és Meszlény László, a Duna Televízió hírigazgatója Európai-e a magyar média? című közös előadásában a magyar média helyzetét, aktuális kérdéseit és az európai tömegtájékoztatással való kapcsolatait mutatta be. A Hídember vetítése után Bereményi Gézával, a film rendezőjével magáról a filmről, illetőleg a történelmi film jövőjéről beszélgettek a résztvevők. A Gloria Victis középiskolás történelmi vetélkedőről Pordán József történelemtanár (Tatabányai Árpád Gimnázium), a Rákóczi Szövetség Oktatási és Ifjúságszervezési Csoportjának tagja tartott ismertetést. Ennek kapcsán döntés született arról, hogy a jubileumi évfordulóra (1703–2003) figyelemmel a jövő évben a vetélkedő témája a Rákóczi-szabadságharc lesz, amely egyúttal kitűnő alkalommal szolgál a Rákóczi-kultusz ápolására, illetve széles körben terjesztésére. A programot egy kellemes hangulatú, játékos történelmi vetélkedővel kombinált ismerkedési est, a Kor-Zár és a Mistral együttes koncertje, továbbá egy keszthelyi városnézés egészítette ki. 2003. július 28.–augusztus 1. A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelemtanár tábort Pannonhalmán, mely A hagyományos értékek válsága címet viselte, s amelyen 88 történelemtanár – 9 délvidéki, 31 erdélyi, 15 felvidéki, 2 kárpátaljai, és 31 magyarországi – vett részt. A szakmai fórum, melynek előadásai két részre bonthatók, részint a napjainkban tetten érhető általános értékválság és értékvesztés lehetséges okaira, a modern politika és hagyomány kapcsolatrendszerére, az értékválság és történelem összefüggéseire, valamint az építészet területén megmutatkozó tradicionális értékhiányra keresett választ, részint pedig a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára tekintettel az akkori események eleddig nem

kellőképpen feltárt vagy publikált részleteit, illetve a fejedelem tetteit motiváló rejtett mozgatórugókat vizsgálta. A négynapos találkozó kezdetén a vendéglátó Bencés Gimnázium nevében Pintér Ambrus bencés szerzetes köszöntötte a hallgatóságot. Az értékek és történelem témakörben Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Értékváltások a magyar eszmetörténetben című nyitóelőadásában a magyar politikai gondolkodást a múltban és jelenben meghatározó értékekről, valamint ezen értékek – belátáson vagy kényszeren alapuló – módosulásáról beszélt. Molnár Antal eszmetörténész (Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézet) Történelem és a hagyomány című előadásában a tradíciók, normák, szokások jelentőségét, közösségformáló és megtartó szerepét elemezte. Mezei Balázs filozófus (Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézet) Értékválság és történelem című előadásában hasonló elvi alapvetéssel az értékek relativizálódásának és a közösség hanyatlásának összefüggéseit fejtegette. Földesi Margit történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) A megszállók szabadsága – A 2. világháborút lezáró békék című előadásában a nagyhatalmak érdekazonosságon alapuló döntési mechanizmusát, illetve ennek következményeként az 1947. évi párizsi békeszerződés – magyar vonatkozásban a trianoni békediktátumot visszaállító – rendelkezéseinek mélyebb összefüggéseit vizsgálta. Lánczy András filozófus (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem) Modern politika és hagyomány című előadásában a tradíció, illetve modern politikai gondolkodás és cselekvés nyílt és rejtett összefüggéseit világította meg. Gerle János Ybl-díjas építész A hagyományos értékek válsága az építészetben című előadásában a tradícióktól elszakadó, új kifejezési formákat kereső építészeti koncepciókat mutatta be. Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Információ? Tudás? Élet? című előadásában a vallás szemszögéből közelítette meg az információs társadalom alapkérdéseit. Gyurkovics Tibor íróval Skizofrén történelem címmeghatározás alatt kötetlen formában beszélgethettek a résztvevők. A Fekete Ibolya rendezésében forgatott Chico vetítését követően a film főszereplőjével, Eduardo Rózsa Floresszel beszélgethettek a tanárok. A Rákóczi-szabadságharc témakörébe tartozó előadások keretében R. Várkonyi Ágnes történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Hagyomány és korszerűség – Rákóczi iskolapolitikája című előadásában a fejedelem kulturális és oktatási téren kifejtett tevékenységének kevésbé ismert részleteit mutatta be. Mészáros Kálmán hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) 300 éve kezdődött a Rákóczi-szabadságharc – A szabadságharc tisztikara című előadásában a szabadságharc kirobbanásának mozzanatait, majd a tisztikar összetételét ismertette, illetőleg a tisztek feltárására irányúló kutatás fontosságát hangsúlyozta. A Rákóczi Szövetség munkájáról és rendezvényeiről Halzl József elnök tartott előadást.

232

233 A program jó hangulatát Sándor György humorista írásaiból történt felolvasás, győri városnézés és a Kor-Zár együttes koncertje biztosította. A rendezvényt az Apáczai Közalapítvány és az Oktatási Minisztérium támogatta. 2004. július 26–30. A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelem-tanár tábort Pannonhalmán, mely ez évben A felmentett végvár – Fejezetek hazánk és Európa közös történetéből címet viselte, s amelyen 95 történelemtanár – 7 délvidéki, 17 erdélyi, 24 fel-vidéki, 2 kárpátaljai, 1 horvátországi és 44 magyarországi – vett részt. A konferencia tematikáját Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozása határozta meg, annak történelmi vonatkozásait kívánta részletesebben megvizsgálni, s a legújabb kutatási eredmények felhasználásával – a teljesség igénye nélkül – áttekintést adni Magyarország és Európa közös történelméről az államalapítástól a csatlakozásig. Elsődlegesen azon történelmi korszakokra fókuszált, amikor a kapcsolat különösen intenzív, vagy Magyarország számára meghatározó jelentőségű volt. A témaválasztás egyik célja egy reálisabb „Európa-kép” kialakítása, a magyar történelem európai keretek közé illesztése volt. A négynapos konferenciát a vendéglátó Bencés Főapátság nevében Hortobágyi Cirill bencés perjel nyitotta meg. A program egy képzelt időutazásra hívta a hallgatókat az Árpád-kortól egészen a csatlakozási tárgyalások menetéig, minek következtében az előadók kronologikus sorrendben villantották fel a magyar és európai történelem jelentős kapcsolódási mozzanatait. Az előadások sorozata Varga Csaba jogfilozófus (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Méltónak a sorshoz, alkalmasabb küldetésre? Szellemünk és tudományunk állapotáról című előadása kezdődött, amelyben áttekintést adott Magyarország jelenlegi helyzetéről, az uniós csatlakozás okozta kihívásokról a szellem területén. Szovák Kornél történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a Kárpát-medencében honra lelt magyarság keresztény népek közösségébe való beilleszkedésének folyamatát vázolta. Pálffy Géza történész (MTA Történettudományi Intézet) A Magyar Királyság Európában a 16–17. században: Kísérlet „a két pogány közt” szemlélet modernizálására című előadásában a Habsburg-dinasztia vezetésével létrejött közép-európai monarchia szerepét értékelte. Adott róla egy lényegesen árnyaltabb és objektívebb képet, mint ami a marxista történetszemlélet következtében a közvélekedésben kialakult. Mészáros Kálmán hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) A Rákóczi-szabadságharc szerepe az európai politikában című előadásában a szabadságharc külpolitikai összefüggéseit elemezte, melynek mozgásterét az összeurópai konfliktust jelentő spanyol örökösödéi háború, illetve a baltikumi hegemóniáért folyó északi háború határozott meg. Pelyach István történész

(Szegeti Tudományegyetem) Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és Európa című – az értékelőlapok tanúsága szerint a konferencia legsikeresebb – előadásában a „Népek tavasza” forradalmi és a konvencionális hatalmi politika elveit továbbra is érvényesítő Európa és Magyarország kapcsolatát mutatta be. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Hazánk és Európa a dualizmus idején című előadásában Magyarország egyik legdinamikusabb korszakáról adott áttekintést. Ravasz István alezredes, hadtörténész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) Magyarország a világháború (1914–1945) korában című előadásában a szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig tartó „egy világháború” koncepcióját vázolta fel. Szerencsés Károly történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Magyarország és Európa 1945–1990 között című előadásában a Magyarország szovjet megszállása következtében kialakult és szinte azonnal totalitarista jelleget öltő hatalmi berendezkedést, az 1956-os forradalmat, a Kádár-rendszert és a rendszerváltozás folyamatát ismertette. Mivel Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke sajnos más irányú halaszthatatlan elfoglaltsága miatt az utolsó pillanatban lemondta részvételét. Szerencsés Károly előadása – a hallgatóság legnagyobb örömére – mind időtartamában, mind pedig a tárgyalt korszakot tekintve jelentősen túllépett az eredetileg tervezettnél és egy kötetlen és jó hangulatú beszélgetésbe torkollott. Az előadásokhoz kapcsolódóan nézték meg Koltay Gábor Trianon című dokumentumfilmjét, amelyet a legsikeresebb kiegészítő programnak választottak. Halzl József elnök összefoglaló ismertetést adott a Rákóczi Szövetség helyzetéről és tevékenységéről, bemutatta annak munkáját, egyúttal a határon túli magyarság helyzetével kapcsolatos párbeszédre sarkallta a hallgatóságát. A programot egy vidám hangulatú történelmi vetélkedővel vegyes ismerkedési est, Kátai Zoltán énekmondó és a Kor-Zár együttes szokásos koncertje, valamit egy komáromi kirándulás tett színesebbé, minek keretében előbb megtekintették a Monostori erődöt, majd – sajnos vízum hiányában a délvidéki és kárpátaljai tanárok nélkül – rövid révkomáromi városnéző sétát vehettek részt. A konferencia megvalósulását az Apáczai Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók Titkársága és az Oktatási Minisztérium támogatta. 2005. július 25–29. A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelem-tanár tábort, immáron az új helyszínen, Mátrafüreden, mely ez évben A közös barakk. Kárpát-medencei magyar sors a vasfüggöny mögött (1945–1990) címet viselte. A 74 történelemtanár – 3 délvidéki, 23 erdélyi, 15 felvidéki, 12 kárpátaljai, 1 horvátországi és 20 magyar-országi – vett részt.

234

235 A konferencia a közép-európai kommunista államok fennállása alatt a Kárpát-medencei magyarság helyzetével foglalkozott, különös hangsúlyt helyezve a határokon túli régiókban élő magyar kisebbségek sorsára, a szomszédos kommunista államok sajátos „magyar és kisebbség politikájára.” A témaválasztás az elmúlt 40 év reálisabb történeti értékelését, valamint ennek az iskolákban érintőlegesen oktatott témakörnek alaposabb megismerését kívánta előmozdítani. A négynapos konferenciát Halzl József elnök és Ugron Gáspár főtitkár, illetve a vendéglátó Vadas Jenő Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola nevében Vasas Joachim igazgató nyitotta meg. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Világmegváltásból nyomorúság című nyitóelőadásában a marxizmus általános jellemzését követően a korszak eszmetörténeti vonatkozásait ismertette. Ezt követően Halzl József elnök és Ugron Gáspár főtitkár tartott a Rákóczi Szövetségről ismertetést. Kun Miklós történész (Károli Gáspár Református Egyetem) Szovjet jelenlét Közép-Európában című előadásában a Vörös Hadsereg megszállásáról és az ezt követő kommunista hatalomátvételről, a szovjet rendszer exportálásáról, jellemző ismérveiről, valamint kisebbségpolitikájáról beszélt. Kiss Réka történész (Magyar Tudományos Akadémia) Sztálin legjobb tanítványa – A Rákosi-rendszer című előadásában a 2. világháború befejeződése és az 1956os forradalom közti korszakról, majd ezt folytatva Szerencsés Károly történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Pozitív beletörődés – A Kádár-korszak Magyarországon című előadásában a rendszerváltozásig adott áttekintést. A határon túli magyarság történetét Stefano Bottoni történész (Universita di Bologna) Az integrációtól a kirekesztésig – A romániai magyar kisebbség társadalomtörténete 1944–1989, Simon Attila történész (Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja) A Csemadok megalakulásától a Független Magyar Kezdeményezésig – A pártállam és a szlovákiai magyarok 1948–1989, Brenzovics László történész (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász) A kárpátaljai magyarság története 1944–1991 és Szerbhorváth György szociológus, kritikus, újságíró Tengerre, (vajdasági) magyar! – A vajdasági magyarság helykeresési és önértelmezési kísérlete a titói Jugoszláviában címen tartott előadásában mutatta be. Bárdi Nándor történész (Teleki László Intézet) Migráció és reintegráció – A határon túli magyar társadalmak átalakulása a kilencvenes években című előadásában a kisebbségi léthelyzetbe szorult magyarság legfontosabb dilemmáját feszegette: a jobb élet reményében elvándorlás a szülőföldről, vagy a kényszerű körülmények közti otthonmaradás. Czakó Gábor író a rendszerváltozással kapcsolatos szubjektív gondolatait osztotta meg hallgatóival, melyet egy kötetlen beszélgetés követett. A konferencia témájához illeszkedően nézték meg Mészáros Márta Temetetlen halott című filmjét. A programot egy könnyed hangvételű történelmi vetélkedővel kiegészített

ismerkedési est, a Kor-Zár együttes szokásos záró koncertje, valamit egy egri városnézés, illetve Recski Nemzeti Emlékparkban tett látogatás tett teljessé. A rendezvényt a Nemzeti Civil Alapprogram és a Paksi Atomerőmű támogatta. 2006. július 24–28. A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelemtanár tábort Mátrafüreden, mely ez évben az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából Dicsőség a legyőzötteknek – Az 1956-os forradalom emléke és üzenete címet viselte, s amelyen 68 történelemtanár – 2 délvidéki, 16 erdélyi, 6 felvidéki, 11 kárpátaljai, 1 horvátországi és 32 magyarországi – vett részt. A négynapos konferenciát Halzl József elnök és a vendéglátó Vadas Jenõ Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola nevében Vasas Joachim igazgató nyitotta meg. Megemlítendő, hogy mint minden modernkori történés, így az 1956-os forradalom és szabadságharc esetében is számos vitatott kérdés, nyitott pont létezik, ami sokféle, olykor diametrálisan eltérő véleménynek enged teret. A szervezés során fontos szempont volt, hogy történészek, kutatók és korabeli résztvevők egyaránt legyenek a meghívott előadók között. Az előadások során nyilvánvalóvá vált, hogy 1956 nem holt történelem, hanem a velünk élő múlt egy igen fontos része. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Magyar történelem és egyetemes történelem 1956 című nyitóelőadásában a 2. világháború után létrejött kétpólusú nemzetközi rendszer sajátosságait, legfőbb konfliktusait, majd 1956 két párhuzamos, de nemzetközi vetületben egymással számos vonatkozásban összefüggő eseményét, a budapesti forradalmat és a szuezi válságot elemezte. Kahler Frigyes jogtörténész, bíró (Veszprém Megyei Bíróság) A forradalom megtorlása című előadásában kutatási eredményeit felhasználva ismertette az ellenforradalommá minősített eseményekben szerepet vállaló forradalmárokkal szemben lefolytatott büntetőperek jellegét és az önkényes – számos esetben halállal, életfogytiglani vagy rendkívül hosszú börtönbüntetés kiszabásával végződő– ítéleteket, valamint a Kádár-rezsim berendezkedését, s a társadalomra nehezedő represszió mértékét. M. Kiss Sándor történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Sortüzek a forradalom és szabadságharc idején című előadásában a legtragikusabb – többek között a Parlament előtti, a mosonmagyaróvári, a salgótarjáni – sortüzek okairól, körülményeiről és áldozatairól adott számot. Halzl József elnök A Műegyetem 1956-ban című előadásában, melyet napló formájában is megörökített, személyes élményeiről számolt be. Magyarics Tamás történész (Magyar Külügyi Intézet) A magyar forradalom és a nagyhatalmak című előadásában a nemzetközi összefüggéseket s a nagyhatalmak magyarországi eseményekhez saját érdekeiket szem előtt tartó viszonyulását taglalta. Balás-Piri László Mi történt velünk 1956-ban című

236

237 előadásában fejtette ki gondolatait és emlékeit, egyúttal próbálta meghatározni 1956 jellegét és jelentőségét. Ötvös István (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) A magyar társadalom útja a forradalomig című előadásában a kommunista hatalomátvétel utáni társadalmi és politikai folyamatokat vette vizsgálat alá, melyben kitért a diktatúra félelemmel telített atmoszférájára. Az 1956-os szerepéért halálra ítélt Wittner Mária saját élményeit osztotta meg a résztvevőkkel. A tábor programjának fontos eleme volt Erdélyi János Vérrel és kötéllel című, a mosonmagyaróvári sortüzet bemutató dokumentumfilmjének vetítése, melyet Szeredi Kálmán értő kommentálásában nézhettek meg a tanárok. A programot az első esti ismerkedési est, a siroki várlátogatás és a ZS.E.B együttes fellépése tett színesebbé. A rendezvényt a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. 2007. július 23–28. A Rákóczi Szövetség tízedik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelemtanár tábort Mátrafüreden, amelyen 82 történelemtanár – 6 délvidéki, 17 erdélyi, 5 felvidéki, 19 kárpátaljai, 1 horvátországi és 34 magyarországi – vett részt. Az esemény ünnepélyes megnyitóján, melyen részt vett Ugron Gáspár főtitkár is, Halzl József elnök felidézte a tábor történetét, és összefoglalta a rendezvény célkitűzéseit, eredményeit. Megemlítette, hogy az elmúlt tíz év alatt közel 1000 résztvevő számára sikerült lehetőséget biztosítani színvonalas történelmi előadások meghallgatására, személyes kapcsolatok létesítésére. Hangsúlyozta, hogy a Rákóczi Szövetség és a történelemtanárok kapcsolatának elmélyítése sok esetben kiindulópontja volt középiskolai Rákóczi-szervezetek létrehozásának. Halzl József köszönetet mondott és emléklapot adott át Kasánszky Gergelynek, Kosaras Péter Ákosnak, Mészáros Kálmánnak és Petri Zsoltnak, akik kezdeményező szerepet játszottak az eddigi találkozók létrehozásában, programjuk összeállításában. A Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskola igazgatója, Vasas Joachim rövid felszólalásában örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Szövetség intézményükben tartja meg a találkozót. A konferencia előadásai három tárgycsoportba oszthatók. A szakmai programok egy része – tekintettel gróf Batthyány Lajos születésének 200. évfordulójára – a reformkorral, az első miniszterelnök politikai pályaképével és utóéletével foglalkozott. Urbán Aladár történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Batthyány Lajos miniszterelnöksége az alkotmány védelmében című előadásában az áprilisi törvények jogi értelmezésével, valamint az uralkodó által szentesített törtvényekhez és a jogelvekhez mindvégig ragaszkodó politikus személyének elemzésével foglalkozott. Bona Gábor történész (Miskolci Egyetem) Batthyány Lajos és a 48-as honvédsereg című előadásában

kiemelte a magyar honvédség megszervezésének problémáit, a szervezet, felépítés, irányítás, felszerelés és utánpótlás nehézségeit, s természetesen kitért a hadi eseményekre is. Dobszay Tamás történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Batthyány Lajos a reformkorban és a miniszterelnök utóélete című előadásában a historiográfia oldaláról közelítve egy átfogó személyiségrajz, életút bemutatására törekedett. A szakmai előadások másik része a magyar történelem vitatott eseményeit dolgozta fel. Pálffy Géza történész (MTA Történettudományi Intézet) Mi változott meg Magyarországon Mohács után? A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában című előadásában a korszak fejleményeit új megközelítés révén értelmezte. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) A polgári Magyarország öröksége című előadásában a polgári értékrend, élet-vitel és erkölcs kérdéseit járta körül. Földesi Margit történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) A második világháborút lezáró békék című előadásában a győztes hatalmak ambivalens jelleget öltő érdekazonossága és ütközése révén létrejött szerződés körülményeit ismertette. Szerencsés Károly történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Pozitív beletörődés – A Kádár-rendszer fény-kora című előadásában a hetvenes évek életképeit, hangulatát idézte, és következményeit érzékel-tette. Kovács Emőke történész (Károli Gáspár Református Egyetem) Műsorpolitika és filmcenzúra a Kádár-korszakban című előadásában a diktatúra, propaganda és filmművészet összefüggéseit mutatta be. A közelmúlt vagy jelen kérdéseit taglaló előadások tekintetében Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere Viaskodás Trianon örökségével – Az Antall-kormány szomszédsági politikája című előadásában a kommunista rezsimek összeomlása következtében kialakult új politikai konstellációról, valamint a határon túli magyarságért nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuló felelősségvállalásról beszélt. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd Az őszi budapesti események büntető perei című előadásában az egy évvel korábbi, a jogállamiságot alapjaiban megrengető budapesti eseményekről beszélt. A programot egy borkóstolóval fűszerezett könnyed hangvételű ismerkedési est, Szabó Anna mesemondó estje, Goda Krisztina Szabadság, szerelem és Pesty László Megsebzett ünnep című filmjének vetítése, valamint egy egész napos kirándulás – Csesztve, Balassagyarmat, Szécsény és Hollókő érintésével – egészített ki. A rendezvényt a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. 2008. július 21–26. A Rákóczi Szövetség tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelemtanár tábort Mátrafüreden, mely A visegrádi országok társadalmi ellenállása a szocializmus évtizedeiben – 1956, 1968, Szolidaritás címet viselte, s amelyen 80 történelemtanár – 4 délvidéki, 17 erdélyi, 8 felvidéki, 7

238

239 kárpátaljai, 1 horvátországi és 37 magyarországi, valamint 1 lengyel – vett részt. A konferenciát Halzl József nyitotta meg, köszöntötte a rendezvény régi és új vendégeit, s utalt a tábor céljára, korábbi tapasztalataira, majd röviden szólt a civil szervezet tevékenységéről, hangsúlyozva az ifjúság érdekében végzett munkát. Az elnök megnyitó szavai után a rendezvénynek helyet adó intézmény igazgatója, Vasas Joachim köszöntötte a tanárokat. Tőkéczki László történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) megnyitó előadásában a magyar nemzeteszméről, a magyar társadalom történelmi törésvonalairól és azok torzulásairól beszélt. Salamon Konrád történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Pártok a koalíciós időszakban és pártok 1956-ban, illetve Az 1956-os forradalom és a középfokú oktatás című előadásában – Izsák Lajos váratlan megbetegedése miatt tartott két előadást – a bipoláris nemzetközi rendszer 1945 és 1956 közötti időszakának magyar politikatörténeti összefüggéseiről szólt, valamint vázolta a 20. századi történelem tanításának nehézségeit. Kovács István történész (MTA Történettudományi Intézet) Lengyel–magyar kapcsolatok a szocializmus idején című előadásában a 19. és 20. századi lengyel és magyar történelem összefüggéseit mutatta be, külön fókuszálva a kommunista uralmi formával szembeni társadalmi ellenállás speciális lengyel formájára. Molnár Imre történész Esterházy János és a személyével kapcsolatos konfliktusok forrásai a visegrádi országokban című előadásában a felvidéki politikus két világháború közti csehszlovákiai, majd 1939 után a Szlovákiában rekedt magyarság érdekében kifejtett tevékenységét, a 2. világháború utáni perét és elítélését, majd a rehabilitációjával kapcsolatos nehézségeket ismertette. Pozsgay Imre, a rendszer-változás folyamatában meghatározó szerepet játszó személy, ma politológus (Debreceni Egyetem) Rendszerváltás közelről című előadásában a magyar rendszerváltás lehetséges forgatókönyveiről, illetve ténylegesen megvalósult menetéről osztotta meg emlékeit a résztvevőkkel, amit kötetlen beszélgetés követett. Szabó Gyula mezőörsi plébános Kire építsük a jövőt: a tanúságtevőkre vagy a megalkuvókra? (A katolikus egyház és az állambiztonság) című előadásában a magyar katolikus egyház és az állambiztonsági szolgálat összefonódásait feltáró kutatási eredményeit ismertette. Simon Attila történész (Fórum Intézet, Somorja; Selye János Egyetem, Révkomárom) A csehszlovákiai magyarok 1968-ban című előadásában az 1968-as csehszlovákiai eseményekről, azok előzményeiről és nemzetközi összefüggéseiről beszélt, kitérve a magyar kisebbség magatartására, szerepvállalására is. Engelmayer Ákos néprajzkutató, műfordító, volt varsói nagykövet Lengyelország és a Szolidaritás című előadásában a lengyel szolidaritás eseményeiről, annak szerveződéséről és az azt követő megtorlás részleteiről adott áttekintést. Botlik József történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Az 1956-os forradalom hatása

Kárpátalján című előadásában az újjáalakuló Csehszlovákia által 1945-ben a Szovjetuniónak „önként” átengedett Kárpátalja helyzetéről, a szovjet megszállás és berendezkedés következményeiről, valamit a régió – s elsődlegesen az ott élő magyarok – 1956-os magyar forradalomhoz való viszonyulásáról szólt. Rókusfalvy Pál pszichológus (Testnevelési Egyetem) Hagyomány és jövőkép című előadásában a gyermeklélektani fejlődésről, az értékek nevelésben betöltött szerepéről, illetve a hagyomány jövőképet formáló hatásáról beszélt. Szerencsés Károly történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) 1956 és következményei című előadásában a forradalom leveréséről, a megtorlásról, majd a Kádár-korszak emberképének mibenlétéről, s ennek máig tartó kihatásairól szólt. A rendezvény zárásaként az 1956-ban halálra ítélt Wittner Mária beszélt a forradalomról, a halálraítéltekről, emberi sorsokról és az erkölcsi felelősségről. Előadása után megnézték a Hóhér vigyázz! című filmjét. A találkozó folyamán 74 történelemtanár megszövegezett és elfogadott egy nyilatkozatot, egyúttal megalakították a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei történelemtanár szervezetét. A programpontok közé egy tánctanár vezetésével megvalósított ismerkedési est, Andrzej Wajda Katyn címû filmjének vetítése, valamint egy Nógrád megyei kirándulás tartozott. A kirándulás során a drégelyi várat, Rétságot, a Mindszenty József kényszerlakhelyéül kijelölt Felsőpetényt, a Werbőczy István féle Tripartitum születésének helyszínét, Alsópetényt, végezetül a romhányi csata emlékművét keresték fel. A búcsúesten a felvidéki Kor-Zár zenekar adott koncertet. A rendezvényt a Nemzetközi Visegrádi Alap és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. 2009. július 20–25. A Rákóczi Szövetség tizenkettedik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei magyar történelemtanár tábort Mátrafüreden, mely a 20. évfordulóra tekintettel a rendszerváltás témakörét ölelte fel, s amelyen 112 történelemtanár – 8 délvidéki, 15 erdélyi, 12 felvidéki, 21 kárpátaljai, 1 horvátországi és 45 magyarországi, valamint 9 lengyel és 1 cseh – vett részt. A rendezvényt Csáky Csongor, a tábor szervezője és Vasas Joachim, a tábornak helyet adó iskola igazgatója nyitotta meg. Csáky Csongor köszöntötte a résztevőket, majd röviden bemutatta a Rákóczi Szövetséget, összefüggésben az ifjúsággal, az oktatással és a magyar identitás megőrzésével. Szarka László történész (Selye János Egyetem, Révkomárom) A kisebbségi magyar közösségek helye és szerepe a rendszerváltásban című előadásában elsősorban a magyar kisebbségek szempontjából közelítette meg a Kárpát-medence országaiban végbemenő politikai rendszerváltás folyamatát. Előadása végén mérleget próbált vonni az elmúlt 20 év kisebbségi politikájának eredmé-

240

241 nyei és árnyoldalai között. Kun Miklós történész (Károli Gáspár Református Egyetem, CEU) A Kreml és a kelet-európai rendszerváltás című előadásában a mamutbirodalom megroggyanását, majd az uralma alá tartozó kelet-közép-európai térségben a politikai fordulatot lehetővé tevő összeomlásának folyamatát világította meg, minek folyamán kitért az események nemzetközi összefüggéseire. Csaba László közgazdász (CEU) Átmenet – de hová? Általános feladatok és magyar sajátosságok című előadásában a szocialista hiánygazdaság akut válságának bemutatása után az elmúlt 20 esztendő komplex gazdaságtörténeti elemzésével szolgált, melyben bemutatta a keleti blokk összeomlását kiváltó gazdasági tényezőket, illetve a leglényegesebb gazdaság-politikai döntések eredményeit és káros következményeit. Balogh László politológus (Eötvös Loránd Tudományegyetem) A társadalmi modellváltás közös és egyedi vonásai Kelet-Közép-Európában című – a komparativizmus módszerét alkalmazó – előadásában a kommunista uralmi formák összeomlásának pillanatában, vagyis a kiindulási állapotban a lényegét tekintve azonos gazdasági és politikai jegyeket hordozó társadalmak rendszerváltozás utáni fejlődési útjait vázolta. Szaniszló Ferenc újságíró, külpolitikai szakértő (ECHO TV) Panoráma című előadásában a bipoláris nemzetközi rendszer felbomlásáról és a kialakulóban lévő új világrend irányairól beszélt. A lengyel vendégek számára Konrad Sutarski filmrendező, költő, a budapesti Lengyel Múzeum igazgatója Lengyelként Magyarországon címen tartott előadást. Bíró Zoltán író, az MDF első elnöke 1989 és Magyarország című előadásában osztotta meg gondolatait a rendszer-váltás időszakáról és az abban játszott szerepéről. Szűrös Mátyás, a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltója és első (ideiglenes) elnöke Magyarország köztársasági elnöke voltam című előadásában szintén a rendszerváltás időszakáról és saját szerepéről beszélt. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke Rendszerváltás, ahogyan én látom című előadásában egyrészt az egykori események alakulásában a legbefolyásosabb vállalatvezetők egyikeként játszott szerepét elevenítette fel, majd a visegrádi folyamatot elemezte, végül pedig az egyesülési szabadság révén lehetővé vált civil szervezetek tevékenységét értékelte, minek során hangsúlyozottan utalt a 20 éves Rákóczi Szövetségre, illetve 20 év távlatából visszatekintett az 1989-es célkitűzésekre és azok megvalósulására. Tölgyessy Péter alkotmányjogász-politológus, a Szabad Demokraták Szövetsége egykori elnöke A magyar politika elmúlt 20 éve című előadásában a rendszerváltozás okait,folyamatát, a lehetséges politikai alternatívákat, majd a szabadon választott kormányok tevékenységét mutatta be. Jan Malicki lengyel politológia professzor (Varsói Egyetem) Szolidaritás és földalatti mozgalmak Közép- és Kelet-Európában című előadásában elsősorban a lengyel ellen-állás, második társadalom és a lengyel rendszerváltás eseményeiről beszélt. Miként előadásából, amit Molnár Mirjam tolmácsolt, kiderült, Jan Malicki Lech Walesa

közvetlen munkatársa és a lengyel szamizdat irodalom vezéralakja volt az 1980as években. Rudolf Kucera cseh történelem-politológia professzor (Károly Egyetem) Csehszlovákia és a rendszerváltás című előadásában a bársonyos forradalom folyamatát vázolta, de a lényegi csomópontokat megragadva kitért a közép-európai viszonyok alakulására is. Előadását Csémy Tamás, a budapesti Cseh Nagykövetség főmunkatársa fordította. Juraj Marušiak szlovák politológus, intézetigazgató (Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézet) Az 1989-es év Szlovákiában című előadásában a bársonyos forradalom mozzanatait szlovák szempontból közelítette meg, majd néhány gondolat erejéig beszélt Csehszlovákia felbomlásáról és az önálló Szlovákia létrejöttéről. Előadását egy nagykéri történelemtanár fordította. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) 20 év után? című előadásában a közép-európai térség népeiről, nemzeteiről, azok egymáshoz való viszonyáról beszélt. Vázolta a Magyar Demokrata Fórumban játszott politikai tevékenységét, illetve a politikával való szakításának okait, és konkrét pontokat említve bírálatot fogalmazott meg az elmúlt 20 év magyar külpolitikáját illetően. A tábor első napján Szabó Rubinka és Cseh-Szombathy Orsolya tordasi néptáncosok mutattak be moldvai táncokat, majd a közönség bevonásával kiváló hangulatot teremtettek. A jó hangulat nem hagyott alább a Vinum Primatis borbemutatójával és kóstolójával sem. Levetítették Florian Henckel von Donnersmarck A mások élete című, 2007-ben Oscar-díjat nyert filmjét. Az utolsó napon megvalósított kirándulás során megtekintették a kisnánai középkori várat, majd Egerben, a Városháza dísztermében Szeleczki János alpolgármester fogadta a résztvevőket, és mutatatta be számukra a város nevezetességeit, amit egri belvárosi séta követett. Ez után Szilvásváradra látogattak. A találkozó „Rendszerváltó retró házibulival” ért véget. A rendezvény megvalósításához a Rákóczi Szövetség második ízben nyert pályázati támogatást a Nemzetközi Visegrádi Alaptól. Emiatt vált lehetővé, hogy a Szövetség valamennyi visegrádi államból előadókat és résztvevőket hívjon meg. 2010 A Kárpát-medence magyar történelemtanárinak 13. alkalommal szervezett tábort a Rákóczi Szövetség 2010. július 19-24. között Mátrafüreden, a Mátra Erdészeti Szakközépiskolában. A rendezvény megszervezésénél igyekezett alkalmat biztosítani a 115 résztvevő történelemtanárnak arra, hogy a 20. századi Közép-Európa történelmének folyamatait és eseményeit minél sokoldalúbban és árnyaltabban, a meghívott előadók segítségével ismerje meg. A tábor emellett lehetőséget biztosított a résztvevők közötti emberi és intézményi kapcsolatok kialakítására, a Kárpát-medencei magyar történelemoktatás problémáinak megismerésére és megvitatására, valamint segíteni kívánta a tanárok

242

243 magyar identitásának megerősítését, ezen keresztül is segítve a Kárpát-medencei magyar történelem oktatását. A rendezvénynek az idén 15 lengyelországi résztvevője is volt, akik valamennyien munkájukkal, iskolai kapcsolataikkal a lengyel-magyar barátságot is szolgálják. A lengyel vendégek részvétele elsősorban a lengyel-magyar barátság elmélyítésében és a visegrádi együttműködés szolgálatában zajlott, mint ahogyan a tábor cseh és szlovák előadóinak meghívása is. A rendezvénynek Magyarországról 50, Kárpátaljáról 15, Lengyelországból 15, Erdélyből 14, Felvidékről 10, Délvidékről 9, valamint Horvátországból és Csehországból egy-egy résztvevője volt. A történelemtanár táborban 26 előadó tartott előadást, köztük két cseh és két lengyel egyetemitanár. A rendezvényt július 19-én Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a vendégeket, ismertette velük az összejövetel célját és a Szövetség tevékenységét. Az elnök mellett a tábornak helyet adó intézmény igazgatója, Vasas Joachim is üdvözölte az egybegyűlteket. A megnyitó előadást Pröhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára tartotta, összefoglaló képet adva a térség külpolitikai kapcsolatairól, lehetőségeiről, kiemelve a visegrádi együttműködésben rejlő lehetőségeket. A tábor első napja ismerkedési esttel egybekötött borkóstolóval zárult, ahol Csizmadia András, a Magyar Bor Akadémia rendes tagja mutatta be a magyar borvidékek pincészeteit és azok borait. A tábor második napjának előadásai a trianoni békediktátumhoz kapcsolódó előzményeket és következményeket más-más szempontok alapján járták körül. A témában előadást tartott Raffay Ernő a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, Zeidler Miklós az ELTE adjunktusa, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, a Corvinus Egyetem tanára, Szabó József János hadtörténész a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, valamint Szabó Pál Csaba a Szegedi Tudomány Egyetem oktatója. Az este folyamán Benkő Szabolcs, a győri konzervatórium igazgatója kvartettjével komolyzenei koncertet adott. Ezt követően levetítésre került a Biszku Béláról készült Bűn és bűntelenség című film, majd a rendező, Novák Tamás beszélt a film készítéséről és bemutatásának körülményeiről. A tábor harmadik napján Takaró Mihály irodalomtörténész nyitotta meg az előadások sorát, aki a 20. századi magyar irodalomról Száműzött magyar irodalom címmel tartott előadást a. A következőkben Rudolf Kučera cseh politológus, a prágai Károly Egyetem tanára tartott előadást az Osztrák-Magyra Monarchia nemzetiségeiről. Őt Ján Rychlík, szintén a prágai Károly Egyetem tanára, tanszékvezetője követte, aki a Monarchia szétesésének okairól, elsősorban csehszlovák megközelítésből beszélt. Ján Rychlíket elkísérte Mátrafüredre Miroslav Michela, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, a téma szlovák

szakértője. Délután Szerencsé Károly az ELTE docense, a 20. századi magyar határkérdésekről tartott előadást, Földei Margit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense a Tiso-féle Szlovák Államról, lengyel nyelvű előadást tartott Konrad Sutarski a budapesti Lengyel Múzeum és Archívum igazgatója, valamint Kovács István történész, polonista, a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokról tartott előadást lengyel és magyar nyelven. l. Az esti programot Kelemen Csaba, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze szolgáltatta zenés, verses előadásával. Csütörtökön, a rendezvény negyedik napján Ewa Fogelzang, a Krakkói Egyetem tanára lengyel nyelven a magyarság 20. századi sorskérdéseiről, Magyarics Tamás történész, a magyar Külügyi Intézet igazgatója, a közép-európai külpolitikai helyzetképről tartott előadást. Lengyel László közgazdász-politológus, a Pénzügykutató Zrt. igazgatója az aktuális gazdaságpolitikai helyzetképről beszélt. Renata Zawistowska a Krakkói Egyetem tanára a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos kutatásiról és a témában megjelent könyvéről értekezett. Előadást tartott Kántor Zoltán is, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Külügyi Intézet munkatársa a kettős állampolgárság témájában. A rendezvényre meghívott parlamenti frakciók képviselői parlamenti elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni az előzetesen tervezett nemzetpolitikai kerekasztal beszélgetésen. Este Duna György Sándorné, a gyöngyösi Borpalota Kft. ügyvezető igazgatója tartott előadást a térség szőlőtermeléséről, borkóstolóval egybekötve. A rendezvény utolsó napján szentendrei és visegrádi kirándulást tartalmazott a program. Szentendrén, a városházán Kun Csaba alpolgármester köszöntötte a vendégeket, majd a történelmi városrész és a skanzen meglátogatására került sor. Ezt követően Visegrádra látogatott a csoport, este pedig Mátrafüreden zenés búcsúesttel zárult a tábor. A résztvevők valamennyi költségét (szállás, ellátás, programok, utazás) a Rákóczi Szövetség magára vállalta. 2011 Az idén 14. alkalommal rendezte meg a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei Történelemtanár Táborát július 18. és 23. között. A rendezvény helyszínét a gyöngyösi Károly Róbert Diákhotel biztosította. A tábornak 118 résztvevője volt a következő megoszlásban: Magyarországról 52, Erdélyből 21, Felvidékről 11, Délvidékről 11, Kárpátaljáról 9, Horvátországból 1, valamint Lengyelországból 10 és Csehországból 3 fő. A rendezvényen a szakmai előadások minden évben más-más téma köré szerveződnek. Az idén II. Rákóczi Ferenc és a közép-európai szabadságeszme képezte a fő témát. A tábornak a szakmai továbbképzés mellett célja volt, hogy a különböző országrészekből érkezett történelem szakos tanároknak lehetőséget biztosítson arra, ismerjék meg mind a magyarországi, mind a szomszédos

244

245 országok oktatási rendszerét, színvonalát. Az egyhetes együttlét során a résztvevők között szoros emberi, szakmai és intézményi kapcsolatok alakultak ki. Ezt igyekeztek szolgálni a rendezvény kulturális és szórakoztató programjai is. Az egyhetes rendezvénynek 24 előadója volt: Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke, Magda Sándor a Károly Róbert Főiskola rektora, Faragó László Gyöngyös polgármestere, Boross Péter volt miniszterelnök, Lukács Csaba újságíró, Mészáros Kálmán hadtörténész, Peter Kónya az Eperjesi Egyetem rektor-helyettese, Gebei Sándor történész, Takaró Mihály irodalomtörténész, Renata Zawistowski a Krakkói Egyetem tanára, Seres István történész, Rudolf Kučera cseh történész, Nagy Csaba tárogató művész, Szűrös Mátyás volt köztársasági elnök, Kisida Elek orvos, Csaba László közgazdász, Thaisz Miklós az Oktatási Államtitkárság főtanácsadója, Czigány István hadtörténész, Kaszás Mária a Vasárnapi Iskola Alapítvány vezetője, Szilágyi Andor filmrendező, M. Kiss Sándor történész, Körmendy Béla a Tóth Ilona Alapítvány elnöke, Käfer István történész, Gémesi György Gödöllő polgármestere, Nyeste Pál piarista szerzetes. A tábor a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósult meg. Július 18-án, hétfőn a rendezvényt Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke nyitotta meg. Beszédében kifejezte örömét a nagyszámú résztvevő okán, összefoglalta a rendezvény célját. A megnyitó ünnepségen Faragó László gyöngyös polgármestere másodikként köszöntötte a résztvevőket, aki kifejezte örömét, hogy a város adhat otthont a rendezvénynek. A polgármester bejelentette, hogy a rendezvény céljaira való tekintettel a város eltekint az idegenforgalmi adó megfizetésétől. A megnyitó ünnepségen Magda Sándor a Károly Róbert Főiskola rektora is köszöntötte a résztvevőket a házigazda szerepében. A tábor megnyitó előadását Boross Péter volt miniszterelnök tartotta, aki a magyar nemzet történelemének értékeiről beszélt. Ezt követte Lukács Csaba a Magyra Nemzet újságírójának előadása a különböző diktatórikus országokban szerzett élményeiről, fényképes vetítéssel színesítve. Az este jó hangulatú ismerkedéssel telt kosaras Péter Ákos szervezésében. Július 19-én, kedden, a rendezvény másnapján délelőtt Mészáros Kálmán hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet munkatársa tartott előadást a szatmári békéről, majd Peter Kónya az Eperjesi Egyetem rektor-helyettese a felső-magyarországi bányavárosok történetéről adott elő. A délután a Károly Róbert Főiskola vendéglátásában telt, aminek keretében bemutatták a főiskolát, a kutató központokat, majd a taspusztai központban jó hangulatú vacsorára és borkóstolóra került sor. Július 20-án, szerdán Gebei Sándor történész, a Debreceni Egyetem tanárának előadásával vette kezdetét a nap, aki a Rákóczi szabadságharc közjogi részét elemezte. Ezt követően Takaró Mihály irodalomtörténész beszélt a mai

irodalomoktatás helyzetéről, illetve Rákóczi Ferenc személyének az irodalomban történő megjelenéséről. Délután Renata Zawistowska lengyel történész adott elő elsőként II. Rákóczi Ferenc lengyel kapcsolatairól. A lengyel előadót Seres István turkológus követte, aki a Rákóczi szabadságharc időszakát és az azt követő éveket a török kapcsolatok szempontjából elemezte. Ez után Nagy Csaba tárogatóművész előadásával folytatódott a délután, aki a Rákóczi kor zenéjéről beszélt tárogató muzsikával színesítve előadását. Az esti program részeként Szűrös Mátyás volt köztársasági elnök az új magyar alkotmányról foglalta össze gondolatait, majd Benkő Szabolcs a győri zeneművészeti iskola igazgatója és kvartettje adott koncertet. Június 21-én, csütörtökön Kisida Elek sebész főorvos tartott magával ragadó előadást az emberi felelősségről, életstratégiáról, valós értékekről. A főorvost Csaba László közgazdász akadémikus követte, aki aktuális gazdasági kérdésekről fejtette ki gondolatait. Délután Thaisz Miklós az oktatási Államtitkárság főtanácsosa adott tájékoztatást a készülő közoktatási törvényről, előadását kiemelt figyelem követte. Ezt követően Rudolf Kučera, a prágai Károly Egyetem tanára tartott előadást a koraújkor cseh és magyar történelmének párhuzamairól és különbözőségeiről. Cigány István hadtörténész előadása következett ezután, aki a szabadságharc szerepéről és nemzetközi összefüggéseiről adott elő. A program része volt Kaszás Mária a Vasárnapi Iskola Alapítvány vezetőjének bemutatkozása, aki az alapítvány munkájáról beszélt a szórvány területeken, arra biztatva a résztvevőket, hogy csatlakozzanak az önkéntesek sorába. Az esti program részeként az 1956-os mártír szigorló orvos Tóth Ilona személyéről és a róla készülő filmről adott beszélt Szilágyi Andor filmrendező, M. Kiss Sándor történész, Körmendy Béla a Tóth Ilona Alapítvány elnöke. Csütörtök délután a lengyel vendégek külön programját képezte a Hollókői kirándulás, ahol betekinthettek a magyar népművészetbe Július 22-én, pénteken kirándulással telt a nap, két autóbusz közreműködésével . Elsőként Gödöllőre érkezett a csoport, ahol Gémesi György polgármester köszöntötte őket a városházán. Innét Tóth Tibor a gödöllői Rákóczi helyi szervezet vezetőjének segítségével a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilikába látogattak, majd innét a gödöllői kastélyba. a kastély megtekintése után ebédre került sor még Gödöllőn, majd Vácra utazott a csoport. Vácon a Piarista Gimnáziumban Nyeste pál igazgató piarista szerzetes pap köszöntötte a résztvevőket. A gimnázium dísztermében Käfer István történész a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora tartott előadást a magyar –szlovák történelemről, kiemelve a Rákóczi szabadságharc időszakát. Az előadást követően Nyeste Pál idegenvezetésével tekintették meg a város nevezetességeit. Az este Gyöngyösön jó hangulatú nótázással telt. Július 23-án, szombaton a délelőtti órákban hosszas búcsúzkodást követően indultak haza a résztvevők.

246

247 A lengyel résztvevők számára a tolmácsolást az egész hét folyamán Zofia Lang a Lengyel Magyar Társaságok Országos Föderációjának főtitkára biztosította. A cseh nyelvű előadás fordításáról és a tolmácsolásról Csémy Tamás, a Budapesti Cseh Nagykövetség tanácsosa végezte. 2012 A Kárpát-medencei történelemtanárok táborát 15. alkalommal rendezte meg a Rákóczi Szövetség 2012. július 16. és 21. között Gyöngyösön, a Károly Róbert Diákhotelben. A rendezvényen 140 történelemtanár vett részt, közülük 69-en Magyarországról, 23-an Erdélyből, 13-an Felvidékről és ugyanennyien Kárpátaljáról, Délvidékről 9-en, Horvátországból 2-en valamint Lengyelországból 11-en. A tábor központi témája - Visegrádtól Visegrádig. A magyar történelem nagy pillanatai. - címet kapta, ennek megfelelően került összeállításra a rendezvény szakmai programja, illetve ennek megfelelően választották ki a program 20 előadóját. A tábor többes célt tűzött maga elé, egyrészt hogy a különböző országrészekből érkező történelemszakos tanárok megismerjék mind a magyarországi, mind a szomszédos országok oktatási rendszerét, színvonalát, más részt szakmai továbbképzést kívánt biztosítani a résztvevők számára, illetve megpróbálta elősegíteni, hogy a résztvevő tanárok között emberi, iskoláik között pedig intézményi kapcsolatok alakuljanak ki. A rendezvény a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósult meg. Július 16-án a rendezvény kora esti megnyitóján Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke és Ugron Gáspár Gábor, a Szövetség alelnöke köszöntötték a tábor résztvevőit, kifejezve örömüket a résztvevők nagy számáért. A Szövetség képviselőinek megnyitó beszédeit követően Magda Sándor, a Károly Róbert Főiskola rektora köszöntötte a tanárokat és röviden bemutatta a tábor helyszínét biztosító Károly Róbert Főiskolát és a Diákhotelt. A megnyitót követően Molnár Imre történész, a varsói magyar követség tanácsosa tartott átfogó előadást a lengyel-magyar kapcsolatok történetéről. Kitért Esterházy János személyére, akinek sorsán keresztül jellemezte a visegrádi országok huszadik századi történelmét is. Az este, a vacsorát követően, a mátrai borvidék bemutatásával, illetve a gyöngyösi Borpalota Kft. borainak kóstolásával folytatódott Dunai György Sándorné vezetésével. A rendezvény második napján délelőtt két előadásra került sor. Elsőként Németh Zsolt külügyi államtitkár köszöntötte a résztvevőket, majd előadásában kitért a visegrádi államok politikájára, a szomszédságpolitikára, illetve nemzetpolitikai kérdésekre. Az államtitkár előadását követően Takaró Mihály irodalomtörténész mutatta be a Horthy korszakot. Délután Oborni Teréz történész Báthory István személyéről és korszakáról tartott nagy ívű előadást a hallgatóságnak, majd Kónya Péter az Eperjesi Egye-

tem rektor-helyettese, történész a koraújkori Közép-Európa rendiségéről beszélt. Késő délután az előadások sora Bogár László közgazdász előadásával zárult. A vacsorát követően levetítésre került A mások élete című film. A tábor harmadik napján Zichy László pszichológus kezdte meg az előadások sorát. Zichy László széles témákat átfogó előadásában a huszadik és huszonegyedik századi magyar és közép-európai népek közötti összefogás lehetőségeit mutatta be. Második előadóként Tőkéczki László egyetemi tanár, történész beszélt a 19. és a 20. századi nemzet fogalmáról. A délután folyamán elsőként Gyurgyík László felvidéki szociológus mutatta be a szlovákiai, illetve más Kárpát-medencei országok népszámlálási eredményeit, tendenciáit, különös tekintettel a magyar nemzetiségre vonatkozó adatokra. Gyurgyík előadása után Rácz György történész a középkori visegrádi találkozóról adott összefoglaló képet előadásában, majd C. Tóth Norbert történész Luxemburgi Zsigmondról és koráról adott elő. Az este folyamén előbb Gecse Géza történész mutatta be Bizánctól Bizáncig című könyvét, majd levetítette az Aspektus előadás sorozat keretében készített filmjét, mely a trianoni téma oktatására keresi a választ. Ezt követően Szomolányi Attila a Linum Alapítvány vezetője és munkatársai mutatták be és vetítették le a Nemzetközi Visegrádi Alap legsikeresebb programjairól készített filmjüket. A rendezvény negyedik napja a lengyel Piotr Stachurski előadásával kezdődött. A lengyel előadó a középkori visegrádi együttműködést elemezte. Őt Zsoldos Attila középkorász, történész követte, aki az Árpád-kor diplomácia kapcsolatait mutatta be a dinasztikus házasságokon keresztül. Délután Raffay Ernő előadására került sor, aki az 1920 előtti szabadkőművességről tartotta előadását. Ez után Simon János politológus aktuális közép-európai témákról, majd Turcsány Péter író a két világháború közötti felvidéki magyar irodalomról tartotta meg előadását. A lengyel vendégek a napot Hollókői látogatással töltötték. Este komoly zenei koncert színesítette a programot. A történelemtanár tábor záró napján július 20-án, pénteken Egerbe kirándultak a résztvevők, ahol elsőként a városházán Habis László polgármester köszöntötte a tanárokat, majd az egri bazilikában orgona koncertet hallgathattak. A koncert után, az ebédet követően, az Eszterházy Károly Főiskola rektora, Hauser Zoltán köszöntötte a tanárokat a főiskola kápolnájában és mutatta be számukra a főiskola nemrégiben felújított épületét. A délután további részében szabad program keretében ismerhették meg a tanárok Eger nevezetességeit. A társaság este visszautazott Gyöngyösre, ahol búcsúesttel zárult a rendezvény.

248

249

2013 A Kárpát-medencében magyar nyelven történelmet oktató általános és középiskolai tanárok részére július 22−27. között 16. alkalommal szervezett tábort a Rákóczi Szövetség. A rendezvény célja hagyományosan a szakmai továbbképzés és a kapcsolatok erősítése volt a résztvevő pedagógusok között. A tábor minden évben más-más témát mutat be. Idén a visegrádi országok vallási kapcsolatai a középkortól napjainkig képezte az előadások központi témáját. A rendezvénynek a gyöngyösi Károly Róbert Diákhotel adott otthont immár harmadik alkalommal, amelyen 121 fő vett részt, közülük 66-an Magyarországról, 17-en Felvidékről, 20-an Erdélyből, 9-en Kárpátaljáról és 9-en Délvidékről. A tábort július 22-én Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Helgertné Szabó Ilona a Károly Róbert Főiskola rektora, illetve Magda Sándor korábbi rektor nyitották meg. A hivatalos megnyitó után Tőkéczki László történész, az ELTE tanszékvezetője előadásában a közép-európai vallási és nemzeti kapcsolatok, viszonyok történetéről adott áttekintést. A tábor nyitónapjának estje borbemutatóval és borkóstolóval összekötött ismerkedéssel telt. A borok világában való kalauzolást Dunai György Sándorné, a gyöngyösi Borpalota vezetője tartotta. A rendezvény második napján Mészáros Kálmán a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa Miért éppen Borsi? Tények, talányok, tévedések II. Rákóczi Ferenc születéséről címmel tartott új kutatási eredményeket bemutató előadást. Mészáros Kálmánt Szögi László, az Egyetemi Könyvtár főigazgatójának A Trianon utáni egyházigazgatás változásai a Kárpát-medencében című előadása követte. Délután Gőzsy Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem oktatója mutatta be előadását Állam és egyház viszonya Mária Terézia és II. József idején címmel. Őt követte Peter Kónya történész, az eperjesi egyetem rektorhelyettese, aki a Sáros megyei peregrinusokról beszélt. A délután utolsó előadója Bogár László közgazdász volt. Az este Turcsány Péter Át a lelkek szorosán (A funtineli boszorkányok) című vetítéssel egybekötött előadásával ért véget. A tábor harmadik napján Varga Szabolcs, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatója A katolikus továbbélés és a reformáció kezdetei a Dél-Dunántúlon és Szlavóniában a 16. században címmel tartotta előadását. Majd Takaró Mihály irodalomtörténész Magyar kultúra tegnap, ma, holnap című előadását hallgathatta meg a publikum. A délután folyamán előbb Bagi Dániel, a Pécsi Tudományegyetem docense, Szentkultusz Kelet-Közép-Európában címmel, majd Balogh Margit, MTA BTK TTI, tudományos főmunkatársa, Lehetőségek és zsákutcák. Szentszéki képviseletek Kelet-Közép-Európában 1945 után címmel adott elő. A nap utolsó előadását Pozsgay Imre tartotta. Este filmvetítésen vehettek részt az érdeklődők. A találkozó negyedik napján az előadások sorát Balogh Judit, a Miskolci

Tudományegyetem oktatója nyitotta, Az erdélyi fejedelemség vallási sokszínűsége című előadásával. Őt Seres István, turkológus Józsa pátertől Avram pópáig. Tábori papok a kuruc korban című előadása folytatta. Délután Romhányi Beatrix, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára Vallási Sokszínűség és missziók Közép-Európában a XIII−XIV. században. „Eretnekek, szakadárok, zsidók, muszlimok, pogányok.” című előadására került sor elsőként, ezt követte Molnár Imre, A lengyel egyház szerepe a kommunista Lengyelországban című előadása, majd Szabó Gyula atya, A római katolikus egyház Magyarországon a kommunista diktatúra éveiben című előadása zárta a programot. Este Bekő Szabolcs kvartettjének komolyzenei koncertje szórakoztatta a résztvevő tanárokat. A rendezvény zárónapján Hoffmann Rózsa, köznevelésért felelős államtitkár látogatott el a rendezvényre, aki előadásában összefoglalta a köznevelés legfontosabb céljait, illetve oktatáspolitikai eredményekről számolt be a tanároknak. Az államtitkár előadása után a tábor résztvevői a recski emlékparkba látogattak, majd innen Egerbe, ahol a Kereskedelmi Középiskolában az ebédet megelőzően Habis László, Eger polgármestere, Ballagó Zoltán az Egri Tankerület igazgatója és a házigazda Vasas Joachim iskolaigazgató üdvözölte a történelemtanárokat. A délután egri városnézéssel telt, majd Gyöngyösön búcsúesttel zárult a tábor. 2013. augusztus 5. A történelemtanár táborok előadói (1998-2009) Balás-Piri László, Balogh László, Baranyi Károly, Bárdi Nándor, Bereményi Géza, Bertényi Iván, Bíró Zoltán, Bodonyi Ilona, Bona Gábor, Boross Péter, Botlik József, Stefano Bottoni, Brenzovics László, Csaba László, Csete Örs, Csontos János, Dobszay Tamás, Duray Miklós, Eduardo Rózsa Flores, Engelmayer Ákos, Éry Kinga, Földesi Margit, Gaudi-Nagy Tamás, Gerle János, Göncz László, Göőz Lajos, Greschik Gyula, Gyurkovics Tibor, Halzl József, Hegedűs Attila, Henkey Gyula, Hermann Róbert, Jakab György, Jeszenszky Géza, Kahler Frigyes, Kálmán Attila, Kaposi József, Keresztes Lajos, Kiss Gy. Csaba, Kiss Réka, M. Kiss Sándor, Kiszely Gábor, Kojanitz László, Kondor Katalin, Kopp Mária, Korzenszky Richárd, Kovács Emőke, Kovács István, Rudolf Kucera, Kun Miklós, Laki Ilona, Lánczi András, Magyarics Tamás, Jan Malicki, Juraj Marusiak, Mészáros Kálmán, Meszleny László, Mezei Balázs, Miklósi László, Molnár Antal, Molnár Imre, Németh Gábor, Németh Zsolt, Ötvös István, Pálffy Géza, Papp Kornél, Patrubány Miklós, Pelyach István, Pintér Ambrus, Pordán József, Pozsgay Imre, Ravasz István, Rókusfalvy Pál, Salamon Konrád, Simon Attila, Sós Kálmán, Konrad Suturski, Szabó Gyula, Szabó Tibor, Szabó Vilmos, Szaniszló Ferenc, Szarka László, Szerbhorváth György, Szerencsés Károly, Szesztay Ádám, Szitó Imre, Szovák Kornél, Szűrös Mátyás, Takács Imre, Tamás Edit, Tombor András, Tóth Lajos, Tőkéczki László, Tölgyessy Péter, Urbán Aladár, Varga Csaba, R. Várkonyi Ágnes, Wittner Mária.

250

251

5.2. Kárpát-medencei irodalomtanárok tábora A Rákóczi Szövetség nyári rendezvényei között 2013-ban először szerepelt a Kárpát-medencei Magyar Nyelv és Irodalom Tanárok Találkozója, amelyre Balassagyarmaton került sor. A rendezvénynek mintául a történelemtanárok tábora szolgált. A tábor fő célja a szakmai továbbképzés, illetve, hogy a különböző országokból érkező irodalom szakos tanároknak lehetőséget biztosítson arra, hogy megismerjék mind a magyarországi, mind a szomszédos országok oktatási rendszerét, színvonalát. Az egyhetes együttlét során a szoros személyi, szakmai és intézményi kapcsolatok kialakulását a rendezvény szakmai, kulturális és szórakoztató programjai biztosították. A 2013-as év beszámolója A Rákóczi Szövetség nyári rendezvényei között 2013-ban először szerepelt a Kárpát-medencei Magyar Nyelv és Irodalom Tanárok Találkozója, amelyre Balassagyarmaton került sor július 29. és augusztus 2. között. A találkozón 68-an vettek részt, közülük 57-en Magyarországról, 7-en Erdélyből, 3-an Kárpátaljáról és egy fő Felvidékről. A rendezvény előadásainak helyszíne a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma volt. A találkozó megnyitóján részt vett Boross Péter korábbi miniszterelnök, Medvácz Lajos Balassagyarmat polgármestere, Lengyel Ágnes a Palóc Múzeum igazgatónője, Ballagó Zoltán a Klebersberg Intézményfenntartó Központ képviseletében és Csáky Csongor a Rákóczi Szövetség főtitkára. A megnyitó után Boross Péter tartott előadást a magyarság történelmi és irodalmi értékeiről. Az első este borbemutatóval és táncházzal kísért ismerkedéssel telt. A rendezvény másnapján az előadók sorát Vekerdy Tamás pszichológus nyitotta, aki Gyerekek és iskola – ma címmel tartott élvezetes előadást. Ezt követte Balázs Géza nyelvész A magyar nyelv a 20. században címmel. Délután a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról beszélt Filep Tamás Gusztáv, akit Jókai Anna írónő érzelmes előadása követett. A nap utolsó előadását Turcsány Péter író tartotta Magyar kánon, nemzeti irodalmunk újjászületése címmel. A találkozó harmadik napján Kun Ferencz nyitotta az előadók sorát, aki a meseirodalomról ennek keretében pedig Sebők Zsigmondról adott elő. Ezt követően Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit. A szövetség elnökének köszöntője után Takaró Mihály irodalomtörténész adott elő Irodalmi kánon és kultúra címmel. Délután Czakó Gábor Eredeti magyar nyelvtan címmel, majd Tóth László felvidéki költő Arcok és csomópontok a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalomból címmel tartotta meg előadását. A nap utolsó előadását Csallóközi Zoltán tartotta, aki a

Kárpát-medencei magyar szoborsorsokról beszélt és vetített dokumentumfilmet. Este a találkozó résztvevői a helyi Szalézi Templomban Molnár Ottó orgonaművész koncertjén vehettek részt. A rendezvény negyedik napján Raátz Judit az ELTE oktatója a szövegértés fejlesztésről adott elő elsőként. Ezt követte Takaró Mihály Tormay Cécile előadása. Délután előadott Nyakas Szilárd Közéleti kommunikáció címmel, Adamikné Jászó Anna nyelvész, a retorika mai világáról, majd Kiss Gy. Csaba Kárpátoktól az Adriáig – magyar írók útirajzait követve címmel. Az utolsó előadást Csáky Károly tartotta Nógrádi tájakon címmel. Este a résztvevők balassagyarmati városnézésen vehettek részt. A rendezvény utolsó napján irodalmi kirándulásra került sor a történelmi Nógrád megyében Kovács Ferenc balassagyarmati tanár vezetésével, mely érintette Szklabonyát, Alsósztregovát, Hollókőt, Csesztvét és Horpácsot.

6. Beiratkozási program Talán az egyik legjelentősebb és leghatékonyabb rendezvény a Szövetség történetében. Látva az utóbbi évtizedekben a határon túli magyar iskolák létszámának drasztikus csökkenését, a Szövetség eltökélte, hogy e folyamat ellen felveszi a harcot. Mint ahogy az már a Halzl Józseffel való beszélgetésből fentebb kitűnik, a program már a 2002-es évben a maga módján beindult, de a mai formája csak 2004-től létezik. A bevont régiókról azt érdemes tudni, hogy az első években először csak a Felvidéken és ott is csak a szociálisan hátrányosabb megyékben indították el a programot, majd ezt folyamatosan bővítvén kiterjedt Szlovákia teljes magyar lakta területeire, napjainkban pedig a munka már ott tart, hogy Partium és Erdély szórványterületeire is elért a Beiratkozási Program „keze”. A célközönség természetesen az iskolai beiratkozás előtt álló gyerekek és szüleik, ez utóbbiakat kellett meggyőzni minden évben arról, hogy magyar tannyelvű iskolába írassák be gyerekeiket. A program két mozzanatból tevődik össze. Első körben karácsony előtt minden magyar anyanyelvű végzős óvodás gyerek egy ajándékcsomagot kapott, amelyhez a szülők részére egy levél is társult. Ebben a levélben a Szövetség 12 pontban foglalta össze a magyar iskola előnyeit, ugyanakkor fogadalmat tett arra, hogy az újonnan beiratkozott kisiskolásokat a szervezet anyagilag is támogatni fogja. Ez a csomag évente több mint 13 ezer gyermekhez jutott el, amely szám a támogatók kitartásának és az áldozatos munkának köszönhetően folyamatosan nőtt. Ezt követte minden évben a már magyar iskolába beiratkozott kisdiákoknak szánt ösztöndíjak átadása. A Szövetség mindig arra törekedett, hogy ezt az eseményt a lehetőségek szerint ünnepélyessé tegyék az iskolák, ezért tisztségviselői minden esetben a helyszínen képviselték a Szövetséget és alkalmanként a támogatók is ellátogattak ezekre a rendezvényekre.

252

253

254

255 A program sikerességéről röviden annyit, hogy amíg a legfrissebb népszámlálási adatok szerint a régiók lakossága általánosan csökkent, addig a magyar iskolák létszámának szintje valamelyest stabilizálódott.

és iskolák képviselői vettek részt. Azon családok részére, akik az ünnepségeken valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni, a Szövetség, felvidéki együttműködő partnereinek közreműködésével a szeptemberben megvalósított második átadási forduló során adta át az ösztöndíjakat.

6.1. A program eredményei 2005/2006-os tanév A támogatási akció első évében Szövetségünk abból indult ki, hogy a 2005/2006-os tanévben a demográfiai tényezőket is figyelembe véve előreláthatólag 4000-4200 kisgyermek kezdi meg tanulmányait valamely magyar iskola első osztályában a Felvidéken. A források korlátozott összege miatt Szövetségünk nem tudta felvállalni, hogy minden első osztályba iratkozó magyar kisdiákot ösztöndíjban részesítsen, ezért úgy döntött, hogy elsősorban a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű, illetve a szórványosodás jeleit mutató régiók kisdiákjait kívánja támogatni. Ezekben a régiókban ugyanis különösen felértékelődik a támogatás, mint a magyar iskolába történő beiratkozás motiváló tényezője. A támogatott régiók járások szerint a következők voltak: Pozsony, Pozsony-vidéke, Szenc, Vágsellye, Nyitra, Losonc, Nagykürtös, Rimaszombat, Nagyrőce, Rozsnyó, Kassa, Kassa-vidék, Tőketerebes, Nagymihály. Ehhez járul még néhány további város – Galánta, Somorja, Léva, Zselíz, Ipolyság – ahol az átlagosnál magasabb a nem magyar iskolába járó magyar nemzetiségű diákok számaránya. 2005. januárjában minden érintett felvidéki általános iskolához és óvodához, valamint a Rákóczi Szövetséggel a beiratkozási program végrehajtásában évek óta szorosan együttműködő 25 felvidéki Város és Vidéke Célalaphoz eljutattuk a beiratkozási támogatásra való pályázati felhívást és adatlapot. A felhívás a felvidéki Új Szó című napilap 2005. január 19-i számában is megjelent. A Rákóczi Szövetség által támogatni kívánt, és a felhívásban is megjelölt régiókból és városokból csaknem 2000 elsős kisdiák pályázott az ösztöndíjra. Az adatlapok feldolgozását és véglegesítését követően a Célalapok segítségét kértük ahhoz, ellenőrizzék, hogy a hatókörükbe tartozó iskolákból beérkező pályázatokat beküldő diákok ténylegesen beiratkoztak e az adott alapiskola első osztályába. Továbbá felkértük az érintett célalapokat, hogy tegyenek konkrét javaslatot a támogatás átadásának helyszínére és időpontjára, illetve méltó, ünnepélyes előkészítésére. Az átadási ünnepségek 2005. május 27. és 2005. június 24. között kerültek megrendezésre, összesen 38 iskolai ünnepség keretében, Pozsonytól egészen Nagykaposig. A rövid kultúrműsorral színesített ünnepségeken a Rákóczi Szövetség vezető tisztségviselői, munkatársai, a Rákóczi Szövetség által felkért közéleti személyiségek, ifjúsági szervezet-vezetők, valamint a Célalapok

A 2005. évi beiratkozási ösztöndíj akció azon felül, hogy látványosan demonstrálta a magyarországi civil társadalom jelentős részének szolidaritását a felvidéki magyarság iránt, ezen belül a magyar iskola ügye iránt, érzékelhetően hozzájárult a magyar iskolába beiratkozó diákok számának és számarányának növekedéséhez. A 2005/2006-os tanévben a magyarországi adományozók közreműködésével összesen 1950 felvidéki kisdiáknak oszthattuk ki a 10 000 Ft értékű ösztöndíjat. Figyelemre méltó eredménynek számít, hogy azokban a régiókban, ahol a rendelkezésre álló pénzforrás figyelembe vételével az akciót meg tudtuk valósítani, a magyar iskolába beíratott diákok száma a Szlovákiában is tapasztalható kedvezőtlen demográfiai tendenciák ellenére 3,87%-kal növekedett, e mellett pedig 0,69 %- kal növekedett a magyar diákok számaránya is az összes beíratott diákhoz képest. Ezzel szemben azokban a járásokban, ahol a családok nem részesültek beiratkozási ösztöndíjban, a magyar iskolába beíratott diákok száma 2,39 %-kal, míg számarányuk az összes beíratott diákhoz képest 3,58 %-kal csökkent. 2006/2007-es tanév A 2006/2007 évi beiratkozási ösztöndíj akció újdonsága volt, hogy a Rákóczi Szövetség felvidéki partnerszervezeteivel együttműködve a gyűjtési akciót a Felvidékre is kiterjesztette azzal a céllal, hogy az ott összegyűjtött pénzek segítségével akciónkat a Felvidék azon régióiban is megvalósíthassuk, ahol a beiratkozási ösztöndíj felajánlására forráshiány miatt az előző évben nem volt lehetőség. Az új kezdeményezéssel a Szövetség ismételten rá szerette volna irányítani a figyelmet arra, hogy a kedvezménytörvényben foglalt oktatás-nevelési támogatást hasonlóan a többi szomszédos országhoz, Szlovákiában is közvetlenül a családokhoz kellene eljuttatni. A 2005/2006-os tanévben az előző évhez hasonlóan a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű, illetve a szórványosodás jeleit mutató régiók kisdiákjait teljes körűen támogattuk, ezen felül azonban a támogatottak körét a nagycsaládosok és a más településre beutazó kisdiákok vonatkozásában Szlovákia többi régiójára is kiterjesztettük. A pályázati folyamat az előző évben kialakított gyakorlatnak megfelelően zajlott. Az ösztöndíjak átadása két átadási forduló keretében valósult meg. Az átadási ünnepségek első fordulójára 2006. június folyamán került sor 23 helyszínen, míg a második átadási forduló 2006. szeptember-október folyamán valósult meg 16 felvidéki helyszínen. A kezdeményezés második évébe össze-

256

257 sen 1856 arra jogosult kisdiákot tudott Szövetségünk támogatásban részesíteni. Az átadási ünnepségeken a Rákóczi Szövetség vezető tisztségviselői, munkatársai, a Rákóczi Szövetség által felkért ifjúsági szervezet-vezetők, valamint a Célalapok és iskolák képviselői vettek részt. Egyes ünnepségeken jeles közéleti személyiségek is megjelentek, így pl. Lévai Anikó, Orbán Viktor volt miniszterelnök felesége és Náray Szabó Gábor, a pénzgyűjtésben nagy aktivitást kifejtő Professzorok Batthyány Köre elnöke és felesége. Bár a Szlovákiában is tapasztalható és 2006-ban jelentősen felgyorsult demográfiai lejtmenet következtében két év alatt valamelyest csökkent a magyar iskolába beíratott diákok létszáma, ugyanakkor a 2006. évi beiratkozási program eredményességét mutatja, hogy a csökkenés mértéke nem érte el az 5%-ot azokban a régiókban, ahol a beiratkozási ösztöndíj akciót teljes körűen megvalósítottuk, míg azokban a régiókban, ahol az akció forráshiány miatt nem, vagy csak részlegesen valósult meg, a csökkenés mértéke meghaladta a 11%-ot. 2007/2008-as tanév Az 2007-2008-as tanévre vonatkozó beiratkozási ösztöndíj akció feltételei megegyeztek az előző évivel. A Rákóczi Szövetség a Város és Vidéke Célalapokkal valamint az óvodákkal és iskolákkal együttműködve 10.000 Ft egyszeri beiratkozási ösztöndíjat ajánlott fel az iskolaköteles gyermekek családjai részére. Az akciót változatlanul teljes körűen valósítottuk meg az Ipolyságtól keletre lévő országrészben, ezen kívül a nyugati országrészben a szórványvidékeken élőknek és néhány veszélyeztetett városban élő családoknak ajánlottunk fel az ösztöndíjat. A többi régióban ösztöndíjban részesülhettek a nagycsaládosok (ahol az iskolaköteles gyermek mellett még legalább további 2 gyermeket nevelnek), valamit azok a családok, ahol a gyermeknek naponként más településre kell beutaznia ahhoz, hogy magyar iskolába járhasson. Törekedtünk arra, hogy az ösztöndíj ajánlatot személyesen vagy levél útján közvetlenül partnereink közreműködésével eljuttassuk az érintett szülőknek. Az akció forrását ebben az évben is túlnyomórészt a magyarországi civil szervezetek, alapítványok és magánszemélyek teremtették meg adományaikkal, de növekvő számban jöttek adományok a nyugati világban élő magyaroktól és a felvidéki magyar közösség tagjaitól is. Mivel a 2006 évi tapasztalatok azt mutatták, hogy a szeptemberi átadási időpont több szempontból is alkalmasabb, így 2007-ben Szövetségünk az ösztöndíjátadások nagy részét az őszi időszakban szervezte meg. A nyár folyamán így mindössze hét helyszínen került sor az ösztöndíjak átadására, míg az ősz folyamán, szeptember és október hónapokban, összesen 41 helyszínen szervezte meg a Szövetség, együttműködő partnereinek közreműködésével, a beiratkozási ösztöndíjak átadásának ünnepségeit.

Összesen tehát 1 819 család részére adtuk át 48 helyszínen közösségi ünnepségek keretében az általuk megpályázott ösztöndíjat. Az átadási ünnepségeket az iskola diákjainak rövid kultúrműsora színesítette. A kezdeményezés adományozói közül ellátogatott egy-egy átadásra többek között Jeszenszky Géza, Magyarország volt külügyminisztere, továbbá Kovács Raymund, Budapest XVI. Kerületének alpolgármestere, illetve Dobos László, Karcag város alpolgármestere is. 2008 Vágsellye, Alsóbodok, 2008. június 23. A beiratkozási programunk támogatási-ösztönző rendszerének részét képező iskolás oktatás-nevelési támogatások idei átadásának első helyszíneire a Rákóczi Szövetség képviseletében Dr. Halzl József és Kiss Péter látogatott el. Vágsellyén a Feketeházy János Magyar Házban került sor az ösztöndíjak átadása, ahol Dohányos Katalin a Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatónője köszöntötte a meghívottakat. Őt követően Dr. Halzl József szólt a megjelent elsős gyermek szüleihez, majd Kiss Péter tájékoztatást adott a támogatási szerződésről és lebonyolította az ösztöndíjátadást. Vágsellyén a helybéli, valamint a sókszelőcei magyar iskolába beíratott gyermekek szülei vehették át a támogatásokat, összesen 19-en. A Szövetség képviselői délután a zoboraljai régió magyar iskoláiba jelentkező gyermekek szülei számára Alsóbodokon a Magyar Tanítási Nyelvű Magán Szaktanintézetben megszervezett ünnepségen vettek részt. A község igazgatónőjének ünnepélyes megnyitója után rövid kultúrműsor következett, majd a Szövetség képviselői szóltak a megjelent szülőkhöz. A rendezvényt a pozsonyi Diákhálózat elnöke Zachar Pál, valamint a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub elnöke Juhász Zsuzsa is megtisztelte jelenlétével. Juhász Zsuzsa az ifjúsági szervezetek nevében köszöntötte a szülőket és gratulált nekik a gyermekük számára megválasztott helyes úthoz. A megjelent két egyetemista ifjúsági szervezet vezetői átadták a Rákóczi Szövetség képviselőinek a tagjaiktól összegyűjtött támogatásukat (JAIK-DH 5 600.- SK, JUGYIK 1 500.- SK). Zoboralján összesen 21, a magyar iskolába íratott gyermek szülei részesültek támogatásban. Bús Anna és Tóth Klára a Nyitra és Vidéke Célalap képviselői, valamint Ladányi Lajos és Paulisz Boldizsár a Szaktanintézet vezetői segítették a rendezvény megszervezését. Nagyszelmenc, Vaján, Nagykapos, 2008. szeptember 08. A Nagykapos és környéke régióból a 2008/2009-es iskolai tanévben 144 elsős gyermek családja nyújtotta be támogatási igényét az oktatás-nevelési támogatásra. Az ösztöndíjak átadására a korábbi évekhez hasonlóan három helyszínen ünnepélyes keretek között került sor.

258

259 Nagyszelmencen a helyi családokon túl a kaposkelecsényi, a dobóruszkai, a szirénfalvi családok vették át az ösztöndíjat, összesen 20-an. Hack László igazgató közreműködésével valamennyi érintett család megkapta a támogatást. Vajánban a református általános iskolában összesen 38 ösztöndíjat adtunk át a vajáni, a deregnyői, a csicseri, a nagyráskai, az abarai, valamint a mokcsamogyorósi családoknak. Krajnyík Edit az elsősök osztályfőnöknőjének ünnepi köszöntője után a Rákóczi Szövetség képviselői röviden ismertették a program lényegét, majd átadták az ösztöndíjakat. A pályázó családok közül ketten halasztást kértek egy szülő pedig szlovák iskolába íratta gyermekét, ezzel szemben azonban újabb négy család jelezte, hogy gyermekét magyar iskolába íratta. Nagykaposon az Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában került sor az ösztöndíjak átadására. Hornyák Barnabás az iskola újonnan megválasztott igazgatójának ünnepi köszöntője után a Rákóczi Szövetség képviselői szóltak a megjelentekhez, majd sor került az ösztöndíjak kiosztására. Itt a nagykaposi, a bési, a budaházi, a mátyóci családok vehették át az ösztöndíjakat, összesen 86-an. A nagykaposi ösztöndíjak kiosztása után rövid megbeszélésre került sor Hornyák Barnabással az iskola új igazgatójával, Gabri Rudolffal, valamint Lakatos Deniszával, aki a Hídaskürti Magán Szaktanintézet nagykaposi kirendeltségének igazgatónője. Hornyák Barnabás jövőbeli terveit ismertette, amihez kérte a Rákóczi Szövetség és a nagykaposi célalap segítségét. Lakatos Denisza elmondta, hogy az új középiskola hiánypótló szerepet tölt be Nagykaposon, amit az is bizonyít, hogy 28 gyerekkel indították el az első tanévet. Az igazgatónő szintén kérte a Rákóczi Szövetség támogatását. Mindhárom helyszínen Gabri Rudolf és a Magyar Ház egyik munkatársnője segítette munkánkat. A Rákóczi Szövetséget Krupi Bettina és Kiss Péter képviselték. 2009 Ipolybalog, Lukanénye - 2009. szeptember 16. A nagykürtösi járás elsőosztályos magyar iskolásainak 2009. szeptember 16-án, két helyszínen Ipolybalogon és Lukanényén adták át a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíjait. A Szövetséget mindkét helyszínen Halzl József elnök és Csáky Csongor képviseleték. A házigazdai, illetve a szervezői feladatokat Z. Urbán Aladár célalap vezető látta el. Ipolybalogon az Ipolyi Arnold Alapiskolában az ipolybalogi, az ipolykeszi, az ipolynagyfalusi, az ipolyhidvégi a szécsénkei, valamint az ipolynyéki és a kőkeszi gyermekek szülei jelentek meg. Az átadási ünnepség rövid műsorral vette kezdetét, majd Urbán Aladár köszöntötte a megjelenteket átadva a szót a Szövetség elnökének, aki az iskolaválasztás felelősségéről és a közügyekre való odafigyelés fontosságáról beszélt. Az ünnepségen részt vett az iskola igazgatónője, Skabella Rózsa

és Balogh Gábor a helyi Rákóczi szervezet vezetője, korábbi polgármester. Ipolybalogon összesen 20 kisdiák szülei vették át az ösztöndíjat. A lukanényei alapiskolában a lukanényei elsősök mellett az apátújfalui, a dacsókeszi, a csábi, a varbói, az óvári és a zsélyi elsősök vehették át ösztöndíjukat. Lukanényében összesen 11 elsős kisdiák részesült ösztöndíjban. Tekintettel a község és a vidék sajátos helyzetére – nyelvhatár, évekig kizárólag szlovák iskola működött – az ösztöndíj összeg itt 20 000 forint volt, és az idei 9 második osztályos diák is ösztöndíjban részesült újra, egy korábbi ígéret alapján. A lukanényei ösztöndíjátadáson a Szövetség képviselői és Urbán Aladár mellett jelen volt az iskola tantestülete, valamint a Kuzma Zoltán lukanényei és Jámbor László apátújfalui polgármester. Az ünnepségen Halzl József elnök mellett beszédet mondott Lukanénye és Apátújfalu polgármestere is, melyben a magyar iskolaválasztás helyességét és fontosságát emeleték ki. Kassa – 2009. szeptember 9. A Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíját, a kassai 21 elsős kisdiák szülei 2009. szeptember 9-én vették át, a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Az ösztöndíj átadási ünnepségen jelen volt Lévai Anikó, mint a Rákóczi Szövetség támogatója, Havasi Péter a Kassa és Vidéke Célalap Vezetője, Pulen Lajos az Ipari Iskola volt igazgatója, valamint a Rákóczi Szövetség képviseletében Kovács Bernadett és Csáky Csongor. Az ünnepség résztvevőit Hanesz Angelika, az iskola igazgatóhelyettese köszöntötte, majd Lévai Anikó kedveskedett a kisdiákoknak egy mesével, illetve gratulált a szülőknek iskolaválasztásukhoz. Lévai Anikó egy taneszközökből álló csomagot adott át az osztályfőnöknek, a kisdiákoknak pedig egy-egy könyvet. Az ünnepségen Havasi Péter beszédében a magyar iskola előnyeit és értékét hangsúlyozta, valamint megköszönte a Rákóczi Szövetség beiratkozási támogatását, a kassai szülők nevében. Csáky Csongor röviden ismertette a beiratkozási program lényegét, kiemelve, hogy az ösztöndíj szimbolikusan sok magyar ember kézfogását tartalmazza. A felszólalásokat követően átadásra kerültek az ösztöndíjak Pulen Lajos közreműködésével. Az idei kassai elsős diákok közül 3-an olyan családból származnak, ahol valamelyik szülő szlovák nemzetiségű és magyarul nem beszél. Hanesz Angelika szerint mindez mutatja, hogy sokszor a szülők a magyar iskolában rejlő többletet keresik, ami egyben számukra is elismerés. Az ösztöndíj átadó ünnepséget megelőzően a Rákóczi Szövetség képviselői 25-30 gimnazistával találkoztak, akiket tájékoztattak az idei központi rendezvényekről. Bátorították őket, hogy vegyenek részt a mátrafüredi

260

261 vezetőképzőn, kapcsolódjanak be a novemberi felvidéki séták programba és lehetőség szerint jöjjenek el a Gloria Victis ünnepségre is. Hanesz Angelika és Fazekas Anikó tanárnők ígéretet tettek arra, hogy az iskolai szervezet dokumentációját a jövő héten rendbe teszik és postán elküldik, az új tagok jelentkezési lapjával együtt. 2010 Kürt, Szőgyén – 2010. november 11. 2010. november 11-én, a kürti és a szőgyéni alapiskolákban adták át a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíjait, a magyar iskolakezdő diákoknak. Az eseményeken jelen volt Tata város alpolgármestere Robozné Schőnfeld Zsuzsanna és munkatársa Ozsgyáni Zsuzsanna. A Rákóczi Szövetség képviseletében Csáky Csongor vett részt az eseményeken. A kürti alapiskolában az igazgatónő Bogdányi Irén köszöntője után a kürti és a füri alapiskola elsős diákjainak műsorára került sor, majd Szabó Dezső az Érsekújvári Célalap vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Robozné Schőnfeld Zsuzsanna alpolgármester asszony, bátorító beszédében a szülők iskolaválasztásához gratulált és a támogató, gondoskodó szándékról beszélt. Kürtön 15 helyi elsős és 5 füri kisdiák vette át az ösztöndíjat. A szőgyéni alapiskolában a tatai önkormányzat kérésére, tekintettel a célra felajánlott adományukra (250 000 Ft) és a hosszú időre visszatekintő testvér települési kapcsolataikra második körben megkapta az ösztöndíjat az a 8 tanuló is, aki első körben 2010. szeptember 23-án a régióban alkalmazott elv szerint kimaradt az ösztöndíjátadásból. A tataiaknak köszönhetően mind a 12 szőgyéni iskolakezdő ösztöndíjban részesült. Szőgyénben Szabó Melinda igazgató és Szarka Andrea igazgatóhelyettes, valamint Konterman László alpolgármester is jelen volt az ünnepségen. A diákok műsorral kedveskedtek az ünnepélyes ösztöndíjátadáson. A kürti és a szőgyéni ösztöndíjátadással az érsekújvári és a párkányi célalap területén befejeződött az ösztöndíjak átadása. Nyitra – 2010. június 8. A zoboralji magyar települések 13 iskolakezdő diákjának 2010. június 8-án adták át a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíját Nyitrán, a Zoboralji Kulturális és Információs Központban. Az ösztöndíjátadó ünnepségen megjelent mind a 13 érintett család, valamint jelen volt Ladányi Lajos a központ igazgatója, Paulisz Boldizsár az alsóbodoki magán szakközépiskola igazgatója, Tóth Klára a zoboralji kulturális központ irodavezetője, Zilizi Zoltán célalapvezető, illetve a gimesi alapiskola igazgatóhelyettese. A Rákóczi Szövetség képviseletében Halzl József elnök és Csáky Csongor vett részt, valamint Toma János Balatonfüredről, aki közbenjárt a város önkormányzatának 135 000 forintos támogatásáért.

Az ünnepséget Zilizi Zoltán nyitotta meg, majd Halzl József elnök köszöntötte a résztvevőket elmondva az ösztöndíj üzenetét, a magyar iskola szerepét és felhívta a szülők figyelmét a választási részvétel fontosságára. Toma János a balatonfüredi önkormányzat és a saját nevében beszélt örömét kifejezve a magyar iskola választásáért. Ladányi Lajos felszólalásában szintén a magyar iskola és a magyar közösség megmaradását hangsúlyozta. A 13 iskolakezdés előtt álló zoboralji kisdiák családjai, a térség különösen veszélyeztetett helyzetére való tekintettel, 20 000 forintos beiratkozási ösztöndíjban részesültek. 2011 Nagykapos, Vaján – 2011. október 10. A nagykaposi célalap területén a magyar iskolakezdők részére 2011. október 10-én került átadásra a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíja. A három átadási helyszínen a nagykaposi Magyar Házban, a vajáni Református Alapiskolában, valamint a nagykaposi Erdélyi János Magyar Alapiskolában összesen 140 iskolakezdő vette át a támogatást. A házigazda a helyi célalap vezetője Gabri Rudolf volt mindhárom helyszínen, a Rákóczi Szövetség részéről Krupi Bernadett és Csáky Csongor volt jelen, illetve Szajkó Gábor, a Szövetség tanácsadó testületének tagja, a sátoraljaújhelyi helyi szervezet vezetője. A nagykaposi Magyar Házban a főként a cigányszármazású szülők vették át ösztöndíjat, míg Vajánban két csoportban a református iskola diákjainak szülei, illetve a környező falvak elsősorban cigány iskolakezdőinek szülei. A református iskolába járó szülőkhöz intézett beszédében Csáky Csongor hangsúlyozat az ausztráliai magyar református gyülekezetek támogatását. A nagykaposi Erdélyi János Magyar Alapiskolában felvételeket és riportokat készített a Duna Televízió stábja. 2010-ben a célalap területén 123 diák kezdte meg az iskolát, 2011-ben 140-en. Az iskolakezdők közel 70% cigányszármazású volt. Csallóközaranyos – 2011. november 15. A Komárom és Vidéke Célalaphoz tartozó csallóközaranyosi és ekeli magyar alapiskolák 35 elsős diákja 2011. november 15-én vette át szülei kíséretében a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíját. Az ösztöndíjak átadására a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskolában került sor ünnepélyes keretek között. A házigazda szerepét Hortai Éva célalap vezető látta el. Az eseményen jelen volt Csallóközaranyos polgármestere Varjú Éva is, valamint Csallóközaranyos testvértelepülésének, Ács nagyközségnek alpolgármestere Rohonczi József, a program támogatójaként. A Rákóczi Szövetség képviseletében Halzl József elnök és Csáky Csongor vett részt, akiket elkísért az ösztöndíjátadásra Toma János, a balatonfüredi helyi szer-

262

263 vezet tagja, mint támogató, a balatonfüredi önkormányzat megbízásából is. Az ünnepséget Hortai Éva nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket, majd a csallóközaranyosi alapiskola igazgatónője Várady Kornélia mondott beszédet, megköszönve a Rákóczi Szövetség támogatását és az ügy érdekében végzett munkáját. Ezt követően az iskola diákjainak műsorára került sor, majd Halzl József elnök köszöntötte a szülőket. Beszédében a magyar iskolaválasztás érveinek hangsúlyozása mellett kitért a márciusi előrehozott parlamenti választások fontosságára, és a részvételre biztatta a szülőket. Az ösztöndíjak átadásában a Szövetség képviselői mellett közreműködött Ács alpolgármestere és Toma János is, gratulálva a szülők döntéséhez. Az ünnepség végén Csallóközaranyos polgármestere Varjú Éva mondott köszönetet az ösztöndíjakért. Csallóközaranyoson valamennyi érintett átvette az ösztöndíjat. 2012 Léva – 2012. október 30. A Lévai Célalap területének 17 magyar iskolakezdője 2012. október 30-án vehette át ünnepélyes keretek között a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíját, a lévai Juhász Gyula Alapiskolában. Az eseményen a Szövetséget Halzl József elnök és Csáky Csongor főtitkár képviselte. Az ösztöndíj átadási ünnepségre az iskola „Tök jó nap” rendezvénye keretében zajlott. Az iskola néptánccsoportjának, illetve az elsős diákok műsorát követően Andruska Csilla, az alapiskola igazgatónője köszöntötte a megjelenteket. Az igazgatónő köszöntője után Halzl József elismerését fejezte ki az iskolában folyó magas szintű szakmai munkáért, majd megköszönte az elsős diákok szüleinek a helyes és bátor iskolaválasztást. Az ünnepélyes részt követően Andruska Csillával történt beszélgetéséből kiderült, hogy a lévai magyarság rendkívül megosztott és személyi konfliktusok terhelik. Rövid látogatás keretében a Szövetség képviselői megtekintették a Reviczky Társaság gondozásában lévő magyar házat, ahol Wirth Jenő célalap vezetővel folytattak megbeszélést. Losonc – 2012. október 25. A Rákóczi Szövetség a losonci Kármán József Alapiskolában október 25-én ünnepélyes keretek között adta át a Losonc és Vidéke Célalap 31 magyar iskolakezdőjének beiratkozási ösztöndíját. Az ünnepségen a házigazda iskolaigazgató és célalap vezető Csúsz Péter köszöntötte a jelenlévő szülőket és diákokat. Ezt követte az iskola színjátszóinak előadására került sor. A Rákóczi Szövetség képviseletében Csáky Csongor vett részt az eseményen, aki beszédben ismertette az ösztöndíj célját és üzenetét. A Szövetség képviselője beszédében hangsúlyozta az magyar iskolakezdők számára vonatkozó pozitív tendenciákat, és utalt a közeli füleki gimnazisták

sikerére a Gloria Victis Kárpát-medencei történelmi vetélkedőn. Az ösztöndíjakat Csúsz Péter igazgató adta át a Szövetség képviselőjével, külön-külön gratulálva a szülőknek döntésükért. A losonci ösztöndíjátadással összekötve a Rimaszombati Célalaphoz tartozó Détér és Rimasimonyi teleüléseken is átadásra került az iskolakezdők ösztöndíja pótlólag. Détéren 3, Rimasimonyiban pedig 5 elsős kisdiák szülei vették át a támogatást.

A Beiratkozási Program keretében ösztöndíjban részesült gyerekek számának évenkénti és területi megoszlása

Év

Beiratkozási program

Résztvevők száma

Partium

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Felvidék 1.812 1.840 1.950 1.819 1.925 2.215 2.357 3.285 3.400 3.500

Délvidék

790 1.315

318

1.812 1.840 1.950 1.819 1.925 2.215 2.357 3.285 4.190 5.133

Összesen

2.4103

2.105

318

26.526 fő

264

265

A különböző rendezvényeken résztvevő személyek összesített táblázata

Év

Diákutaztatás

SAUH* Vezetőképző Felvidéki

összes

séta

Partiumi

Délvidéki

Rendezvény

kirándulás

utazás

összes

1994

1450

1450

1995

2050

2050

1996

330

330

1997

455

455

1998

60

60

1999

960

960

2000

1088

318

1406

2001

1056

300

1356

2002

1557

300

1557

2003

1264

215

1479

2004

1511

300

1811

2005

1793

164

1957

2006

1699

70

1769

2007

1597

220

1817

2008

1535

252

148

2009

1523

231

105

135

1994

2010

1752

222

207

137

2318

2011

1594

256

232

224

2306

2012

3936

273

230

186

89

53

4767

2013

6982

371

267

270

98

94

8082

összesen

34192

3492

1189

952

187

147

40159

*SAUH = Sátoraljaújhelyi Tábor

1935

266

A 2013-as év rövid beszámolója

267

Szeptember 3-án Kassán, a Márai Sándor Alapiskolában veszi kezdetét a Rákóczi Szövetség Beiratkozási Programjának keretében a magyar iskolakezdők ösztöndíjainak átadása. Az ösztöndíjakat szeptember és december között több mint 100 felvidéki, 50 partiumi és 30 délvidéki magyar településen tervezi átadni ünnepélyes keretek között a Szövetség. Az előzetes beiratkozási adatok szerint megállapítható, hogy nem csökken a magyar iskolakezdő gyermekek száma az előző évekhez képest Szlovákiában. A Rákóczi Szövetség 2004-ben kezdődött Beiratkozási Programjának keretében minden felvidéki magyar iskolakezdőt ösztöndíjban kíván részesíteni. A felvidéki tapasztalatokra alapozva a Rákóczi Szövetség programját az idei évben kiterjesztette a partiumi Bihar megye mintegy 1400, illetve a Délvidék 31 szórványtelepülésének közel 350 magyar iskolakezdőjére, tekintettel a térségekben tapasztalható asszimilációs folyamatokra. Az ösztöndíj értéke 10 ezer forint, amit támogatási szerződés keretében vehetnek át az iskolakezdők szülei. A program célja, hogy ráirányítsa a magyar családok figyelmét a magyar iskolaválasztás fontosságára és helyességére. A Beiratkozási Program minden év decemberében veszi kezdetét az óvodások megajándékozásával, illetve a szülők levél útján történő megszólításával, amelyben a magyar iskola előnyeire, az ott megszerezhető többlettudás lehetőségére, valamint a magyar közösség megmaradása és a magyar iskolaválasztás közötti összefüggésre hívják fel a szülők figyelmét. A Beiratkozási Program mögött nagyszabású társadalmi összefogás jött létre. A támogatók között több száz magyarországi önkormányzat, civilek, közéleti személyiségek és alapítványok sorakoztak fel. A Rákóczi Szövetség arra törekszik, hogy az egyes ösztöndíj-átadási ünnepségeken a program támogatói is jelen legyenek és ebben a formában is kifejezzék szolidaritásukat és bátorításukat a gyermeküket magyar iskolába írató családokkal.

268

269

7. Húsz éves a Rákóczi Klub A Klub 1993-ban alakult meg Czenthe Miklós, a Rákóczi Szövetség alapító tagja javaslatára. Eleinte budai kocsmákban jöttünk össze, ahol egy-egy pohár bor mellett beszélgettünk „világmegváltó” terveinkről. Hamarosan ez a Klub lett a budapesti tagok találkozóhelye, létszámában is gyarapodott, már tervezett programjaink is voltak: útibeszámolók, emlékek felidézése stb. Ne felejtsük el, hogy a Rákóczi Szövetség is egy, a szintén budai Angelika Cukrászdában rendszeresen összejáró felvidéki asztaltársaságból alakult ki! Elnökünk, Halzl József felismerte a Klub jelentőségét, kapcsolatain keresztül elintézte, hogy az Energiagazdálkodási Intézet (EGI, Bem rakpart 34-35.) éttermében jöhettünk össze kulturált körülmények között. Így aztán 1994-től 1998-ig ez volt a Klub otthona. Az igaz, itt bort nem mértek! Az EGI privatizációja tette szükségessé új helyszín keresését, választásunk a Magyarok Világszövetségének székházára, a Magyarok Házára (Semmelweis utca 1−3.) esett. Ebben az időszakban ez volt a nemzeti-keresztény érzelmű civil szervezetek találkozóhelye. Centrális helyzete, jó közlekedési kapcsolatai, kulturált programjai és előadótermei alkalmassá tették arra, hogy 2011-ig itt működjön a Klub. 2011-ben a Szövetség bővítette Szász Károly utcai irodáját, így az alkalmassá vált 40−50 fős csoportok befogadására is. 2012-től kezdve így a Klub hazatért, azóta a klubnapjait a Központi Irodában tartja és kényelemben, tartalomban és szervezésben sokat köszönhet az iroda dolgozóinak, munkatársainknak. A Klub programja az volt, hogy aktuálpolitikával, pártpolitikával nem foglalkozunk, viszont a napirendre vett témákkal, az egyes előadásokkal erősítjük összetartozásunkat, magyarságtudatunkat és szélesítjük tudásunkat a legfontosabb történelmi és szociológiai kérdésekben. Így választottuk ki klubnapjaink témáit és előadóit. A Klub rendszeresen tartotta összejöveteleit, klubnapjait: minden hónap első szerdáján jöttünk össze. Célszerűségből figyelembe vettük, hogy nyáron és a karácsonyi ünnepkörben ne legyen klubnap, így a tavaszi szemeszter februártól májusig, az őszi szeptembertől decemberig tartott: 8 hónap, 8 összejövetel évente. Ez azt jelenti, hogy a 20 év alatt 160 klubnap volt! Nem kis teljesítmény sem előadóknak, sem hallgatóknak, sem a szervezőknek. Mi is csak így visszatekintve tudjuk ezt értékelni. A Klubban foglalkoztunk Trianon következményeivel, az elcsatolt területeken élő magyarság mindennapi gondjaival, a határon túli magyar irodalommal és kul-

túrával, a kisebbségi sors problémáival, az asszimiláció kérdéseivel és a lassítását szolgáló megoldásokkal. Szövetségünk két eszményképe: II. Rákóczi Ferenc és Esterházy János is rendszeresen szerepelt programjainkban, megemlékeztünk évfordulójaikról, megismerkedtünk életük és példájuk részleteivel is. A Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmából a 8 év alatt klubnapjaink keretében végigkövettük a szabadságharc eseményeit és megismertük hőseit neves előadókon keresztül. Előadóink neves szakemberek: történészek, szociológusok, politikusok, írók, költők, irodalmárok, zenetudósok – hogy csak egynéhányat említsünk − voltak az egész Kárpát-medencéből, akik megtiszteltetésnek tartották a Klubban szerepelni. Ezúton is köszönjük nekik, hogy megtisztelték közösségünket! 2004-től kezdve egy sorozat indult, ahol határon túli magyar (magyar többségű) települések mutatkozhattak be a klubban. 20 település adott számot a mindennapok magyar életéről és jövőbe vetett hitéről. Ezeket a bemutatkozásokat az alapítványunkra épülő Célalap Hálózat helyi aktivistái szervezték, kitűnően. A klubnapok mindig egy aktuális tájékoztatóval kezdődtek, ahol a jelenlévők megismerhették a Szövetség tevékenységét és eredményeit, valamint a közeli időszak rendezvényeit. Ezt mindenki nagyon hasznosnak tartotta, mert így képet kaptak a Szövetség munkájáról és be tudtak kapcsolódni a programokba. Az év végi utolsó klubnap mindig teadélután volt, ahol – valóban egy csésze tea mellett adventi hangulatban – az elmúlt év tapasztalatait értékeltük és terveztük a következő évi előadásokat. Mindig fél évre (szemeszterre) terveztünk, a meghívóba is mindig négy hónap programját írtuk be. Ezt előre kellett ugyan szervezni, de a klubtagok is jobban tervezhették programjaikat és részvételüket a klubnapokon. A hosszú időszak alatt – hozzávetőlegesen – 500 fő fordult meg klubnapjainkon, a „törzsgárda”, azok, akik szinte mindig jelen voltak, 50-60 fő. A klubtagok igényének és a lehetőségeknek megfelelően nyaranta kirándulásokat is szerveztünk, hogy emlékhelyeket keressünk fel, emlékezzünk nagyjainkra és történelmünk kitüntetett eseményeire, valamint erősítsük a közösséget. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a budapesti tagságnak tényleges találkozóhelye lett a Klub, hangulata mindvégig baráti és bensőséges volt, választott témái és vállalkozó előadói hozzájárultak szellemi és lelki gyarapodásunkhoz. Ezt nem szabad abbahagyni!

270

271

A Rákóczi Klub kirándulásai

2000. 06. 10. 2001. 06. 09-10. 2002. 06. 01-02. 2003. 06. 15. 2004. 06. 02. 2005. 07. 02. 2006. 10. 28-29. 2007. 07. 14. 2007. 09. 22. 2009. 05. 23. 2011. 04. 29. 2011. 06. 18. 2012. 05. 15.

Pozsony-Dévény Kassa-Sátoraljaújhely-Borsi Rimaszombat-Gömörország Borsi (Rákóczi 300.) Budapest, Cinkota – Laky-múzeum Gyömrő (Rákóczi 300.) Kassa (Rákóczi 100.) Olmütz-Mirov (Esterházy 50.) Pozsony-Máriavölgy (Esterházy 50.) Gyöngyös- Tarnaörs Nagymajtény-Szatmár (Rákóczi 300.) Köröm Romhány

A kirándulások célja a magyar emlékhelyek megismerése, a Szövetség két eszményképe, II. Rákóczi Ferenc és Esterházy János szellemiségének ápolása, a Szövetség tagszervezetei közötti kapcsolat erősítése és a klubtagság összekovácsolása. Rendszerint a helyi szervezet fogadta és kalauzolta a csoportot. A kirándulásokon 20−40 fő vett részt.

A Rákóczi Klubban bemutatkozott határon túli magyar települések: 2003. Deáki 2004 Léva 2005 Somorja, Dunaszerdahely 2006 Nagykapos, Zselíz 2007 Érsekújvár, Ipolyság 2008 Párkány, Szenc 2009 Gúta, Révkomárom 2010 Rozsnyó, Nagymegyer 2011 Rimaszombat, Fülek 2012 Királyhelmec, Galánta 2013 Kassa, Kőrösfő (Erdély)

A települést általában a helyi Rákóczi-szervezet vagy a területi Célalap szervezésében mutatták be helytörténészek, pedagógusok, szociológusok. Sokszor a helyi polgármester is megtisztelte a Klubot. Legtöbb esetben a polgárok és a diákok még műsorral is színesítették a településükről kialakítandó képet.

272

273

A Rákóczi Szövetség Gazdálkodása 1989-2013

274

275 Minden kezdet nehéz. Különösen az, ha egy szervezet tevékenységéhez elengedhetetlenül szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. Kezdetben maguk a szervezők, a Rákóczi Szövetség - ezen könyvben több helyen is megnevezett – megalapítói és a lelkes, Felvidékhez kötődésű szimpatizálok befizetéseikkel, azonnali tagdíjaikkal tették lehetővé a működést. Magánszemélyektől és alapítványoktól kért és kapott támogatás fedezte az újságok, a folyóiratok, fénymásolások, a terem- és egyéb bérletek, költségeit. Túrákra, táborokra is ezek a juttatások adtak lehetőséget. Néhány adat az első öt év gazdálkodási lehetőségeiről. 1989.-ben az összbevétel 233.000 forint, az összes kiadás 115.000 forint volt. 1990.-ben a bevétel 364.000, a kiadás 297.000 forint volt. 1991-1992. évi bevételek összege 4.688.000 forint volt, a kiadások összege 3.263.000 forint volt. Ebből a felvidéki oktatásra és továbbképzésre 52.2000, ifjúsági támogatásra és honismereti tevékenységre 726.000, kulturális tevékenységre 97.200, a Rákóczi Hírvivőre 700.000 forint jutott. Az 1993-1994. évben jelentkezett az első állami költségvetési támogatás, évenként mintegy 3.300.000 forint összegben. Tagdíj-bevétel 182.000 és 226.000 forint volt. A Rákóczi Szövetség helység gondjai 1996. év nyarán oldódtak meg. Első lakcíme a főtitkár, Göndöcs László lakása volt. Következett a VI. kerületi Ó utcai MDF barak, majd a XII. kerület Szoboszlai utcai TIT székház után a XIII. kerületi Radnóti utcai lakás,(székhely) ahonnan a Főváros (Demszki főpolgármester) kiköltöztetett. Az utolsó előtti elhelyezkedés az Energia-gazdálkodási Intézetben volt. 1996. júniusában a Rákóczi Szövetség alapítványa, a CSSZMKA megvásárolta és a Szövetség részére bérbeadta a jelenleg is székhelyként használ, 1027 Budapest, Szász Károly 1. IV.l. sz alatti helyiségeit. ( A Rákóczi Szövetség az addigi eredményes tevékenységeként 2008.-ban megvásárolta a szomszédos lakást, amelyet felújíttatott és az előzővel együtt a mai napig is használ.) Vidéken 8 kisértékű irodai ingatlana van a Szövetségnek A jubileumi könyv előző fejezeteinek kezdő sorai a Rákóczi Szövetség felvidéki – mindig beleértve a Kárpátaljaiakat is - magyarsággal kapcsolatos rendezvényekről szólnak. Azután ahogy a Szövetség munkája fokozatosan kiterjedt az egész Kárpát-medencére, tevékenységéhez egyre több emberi munkára és anyagiakra volt igény. A Szövetség központi irodájában negynegyed évszázad alatt sokan és jól dolgoztak, elkötelezett hívei a határon túli magyarság ügyének. Az alkalmazotti munkakörben tevékenykedőket sok diák szabadidejében segítette az irodában és a rendezvényeken egyaránt. Jelenleg, 2014-ben az irodában tíz alkalmazott dolgozik. A Szövetségben több mint 20 éve díjmentesen végzi vállalt feladatát elnöke, Halzl József és pénzügyi titkára, Lukács Ferenc. Az egyre bővülő programok és rendezvények költségigényét azok minősége,

mennyisége, az azokon résztvevők száma határozza meg. Az utazási-, szállás és étkezési költségek és a rendezvények egyéb helyszíni költségei igen jelentősek. Meghatározóak a rendezvényekhez és a működéshez szükséges könyvek, kiadványok, nyomtatványok és egyéb tájékoztatási anyagok beszerzésének költségei is. A költségek tervezhetősége a sokrétű, szerteágazó tevékenység miatt nehéz. A Szövetség közhasznú tevékenységének ellátásához, programjainak és rendezvényeinek sikeres lebonyolításához, valamint a működési feltételeinek biztosításához szükséges anyagiakat (költségfedezetet) minden évben több forrásból igyekezett megteremteni. Ezek jelentős részét többnyire pályázati úton elnyert támogatások révén érte el. A forrásteremtéshez az állami költségvetésen kívül nagyban hozzájárultak a gazdasági szervezetek, alapítványok, önkormányzatok, a magánszemélyek adományai, valamint a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából eredő forintok. Érkeztek adományok külföldről, pl. Kanadából, Ausztráliából és kaptunk adományt európai parlamenti képviselőktől is.

A vállatoktól és az intézményektől kapott támogatások általában a Szövetség céljainak, vagy adott esetben egy-egy konkrét rendezvényének megvalósításához pénzben érkeztek, valamint költségátvállalások formájában jelentkeztek. Mindezzel nagyban hozzájárultak az adott program eredményes lebonyolításához. A Szövetség pénzeszközeit banki folyószámlán tartja. Megtakarításait és a célszerinti felhasználásig tartalékolt összegeket kamatozó betétszámlán, illetve értékpapírokba helyezi el. Ez utóbbival jelentős többlet-bevételt érhet el, amely pl. a megnövekedett oktatás-nevelési támogatások és diák utaztatások fedezetéül szolgálnak. Az oktatás-nevelési támogatások és a Visegrádi alap befizetéseire külön bankszámlát nyitott a Szövetség. A Szövetség a pályázati úton elnyert támogatások, valamint az önrész felhasználásáról, illetve a támogatási szerződés teljesítéséről szakmai beszámolót és pénzügyi elszámolást köteles a megjelölt határidőben és módon benyújtani a támogató részére. A költségvetési támogatások felhasználását a költségek felmerülését igazoló, eredeti bizonylatokat záradékkal kell ellátni és azokon a még külön kért adatokat is fel kell tüntetni. A fenti szöveges részben elmondottakat - a jobb érzékelhetőség érdekében a 25 év hatalmas anyagából kiragadva - két évet számokban, táblázatokban is bemutatjuk. A költségfedezet és felhasználása 2006. és 2012.- évben az alábbiak szerint alakult.

276

277

Bevételek (ezer forintban) Központi költségvetésből Önkormányzatoktól Vállalatoktól Oktatás-nevelés (külön könyvelve) Alapítványoktól Magánszemélyektől Személyi jövedelemadó 1%-a Tagdíj Visegrádi alaptól Értékpapírok árfolyamnyeresége Egyéb Vállalkozási tevékenységből Összesen Költségek (ezer forintban) Működési Ingatlanok[3] Gépjárművek Bank Bér és járulékok Rendezvények[4] Egyéb Vállalkozási tevékenység Összesen

2006 21.132 1.249 50.336 [1] 17.600 2.958 6.508 4.211 278 0 10.888 512 430 116.102

2012 129.560 12.941 42.690 [2] 0 1.950 6.063 2.922 447 7.615 33.119 126 16.331 253.764

2006 14.903 899 1.872 479 9.171 56.059 995 66 84.544

2012 22.326 6.691 2.111 2.859 26.429 157.785 1.732 7.358 227.291

Az éves bevételek és költségek egyenlege az eredmény:

31.558

26.473

A Rákóczi Szövetség saját tőkéje az év utolsó napján:

204.540

317.867

[1] Erőművektől 10.7, MVM-től 10, OTP-től 10, Egyéb 12 millió forint érkezett. [2] Erőművektől 8.5, MVM-től 14, OTP-től 3, MFB 4, Szerencse játéktól 5, Alumínium V.-tól 3, MET-től 1.7, Egyéb 12.1 millió forintot kaptunk. [3] A Szász Károly utcai iroda helyiségeiben 2012-ben felújítási munkára volt szükség és a rezsi költségek a vidéki ingatlanoknál is jelentkeznek. [4] A rendezvények költségei között szereplő helyi szervezetek költségeinek fedezete az 1 %-ból befolyt összeg, amelyet a Szövetség a pályázati igény

alapján kiegészít. 2006-ban 51, 2012-ben 87 szervezet kapott támogatást. Az igényelhető összeg (általában) 100.000 Ft.

Az Oktatás-Nevelési Támogatás programjának támogatása különösen is fontos a Szövetség részére – a jelenlegi határon túli magyar nyelvű oktatás fennmaradása érdekében. Ezen tevékenység az utóbbi két évben kiterjedt az egész Kárpát-medencére. Így költségei a korábbiaknak kétszeresére emelkedtek, az átlagos évi húsz millió forintról több, mint negyven millió forintra nőttek. Az oktatás-nevelési támogatásra évenként befolyt összegek nem fedezik az igényelt beiratkozási ösztöndíjakat, ezért azokat a Szövetség a szükséges mértékig kiegészíti. Az így kimutatott költségek nem tartalmazzák a Szövetség szervezési, utazási, bér- és egyéb költségeit, ennek nagyságrendje meghaladja a kettő millió forintot. Ez utóbbi megállapítás valamennyi rendezvényre vonatkozik. A Rákóczi Szövetség örömmel veszi, ha a határon túli magyar iskolákba minél több kisiskolás kezdi meg tanulmányait. Indokolt az egy főre jutó ösztöndíj jelentős emelése. A 2006. és a 2012.-évi rendezvények és azok költségeinek tételes bemutatása. A bemutatandó kettő év között öt év telt el és ez alatt a rendezvények, illetve a programok száma csaknem megkétszereződött, külön-külön táblázatban látható az azokra fordított forint összegek nagysága. (Itt kell megemlíteni, bár nem rendezvény, hogy az évek során a nagyvállalatoktól kapott, rendeltetés-szerűen még használható, komplett számítógépeket szállítottak a Szövetség dolgozói a határon-túli magyar szervezeteknek, elsősorban oktatási intézményeknek. Ugyanez történt nagymennyiségű, elsősorban szépirodalmi kiadványok, könyvek esetében is, Ezek becsült összértéke meghaladja a 25 millió forintot.) A Rákóczi Szövetség Ellenőrző Bizottságának beszámolója a Rákóczi Szövetség 2012. évi működéséről A Rákóczi Szövetség Ellenőrző Bizottsága a Szövetség 2012. május 30-án tartott tisztújító közgyűlése óta egy ülést tartott, amelyre 2013. április 5-én került sor. Az EB-hoz érkezett egy megkeresés azzal kapcsolatban, hogy Munkácson magyar diákokat vertek meg. Annak ellenére, hogy nem a Szövetség rendezvényén történt az eset, és nagy valószínűséggel nem a Szövetség tagjai a sértettek, a Bizottság elítéli a történteket. Az EB az ülésén áttekintette a Szövetség 2012. évi működéséről és gazdálkodásáról szóló dokumentumokat. Ezek közül különös jelentőséggel vette figyelembe a Szövetség 2012. évi szakmai beszámolóját, továbbá a Szövetség, mint kettős könyvvitelt vezető közhasznú társadalmi szervezet közhasznúsági jelentését, ennek részét képező 2012. évi mérlegét és eredmény kimutatását, a Szövetség által a 2012. évben kapott költségvetési támogatásokról és azok -felhasználásáról szóló kimu-

278

279 tatást, végül a 2012. évben kapott további támogatásokról szóló összegzéseket. Az EB a vizsgálódása során a gazdálkodás-pénzügyi és a szakmai kérdéseket tekintette át. Ezekkel kapcsolatban megállapítja, hogy a Szövetség 2012. évi szakmai beszámolója a szervezet életének tárgyévi történéseit, a Szövetség határon belüli és túli szervezeti fejlődését, a szakmai programok bővülését, a helyi szervezetek rendezvényeit, a 2012. évi felvidéki és partiumi beiratkozási program főbb eredményeit részben kronologikus sorrendben, részben tematikus csoportosításához hűen részletezi. Az EB megállapítása szerint a nehezedő anyagi és támogatási körülmények, valamint a gazdasági válság dacára a Szövetség 2012-ben is gazdag és sokrétű programsorozatot valósított meg, aktív társadalmi kapcsolatokat ápolt a magyarországi és határon túli partnerszervezetekkel, valamint a szervezetépítés tekintetében is jelentős eredményeket ért el, így teljes körűen eleget tesz a Szövetség Alapszabálya szerinti célkitűzéseknek, egyúttal megfelel a közhasznú minősítésnek. Az EB különösen nagyra értékeli a Szövetség a magyar oktatás és nevelés céljából folytatott tevékenységének 2012-ben történt kiterjesztését a Partiurnra, és 2013-ban a Délvidékre. Számszaki szempontból a Szövetség 2013. április 27-én, Budapesten megvalósuló Közgyűlés elé terjesztendő 2012. évi beszámolót és annak közhasznúsági mellékletét az EB áttekintés után rendben lévőnek, a szúrópróbaszerű ellenőrzés a Szövetség egyéb pénzügyi dokumentumaival egyezőnek, és azoknak megfelelően találta. Az EB tudomásul vette dr. Lukács Ferenc pénzügyi titkár nyilatkozatát, miszerint a Szövetség a 2012-ben kapott költségvetési támogatásokkal határidőre rendben elszámolt. A fentiek alapján az EB a Szövetség 2012. évi szakmai beszámolóját, mérlegét és eredmény kimutatását, valamint a közhasznúsági mellékletet a T. Közgyűlésnek elfogadásra javasolja, tekintve, hogy azok megfelelnek a közhasznú szervezetekre vonatkozó jogszabályoknak, a pénzügyi-számviteli előírásoknak és a Szövetség Alapszabályban megfogalmazott szakmai elvárásoknak. Minderre figyelemmel az EB a Szövetség 2012. évi tevékenységét jog- és célszerűnek minősíti. Budapest, 2013. április 19. Az Ellenőrző Bizottság nevében: Dr. Pálmány Béla EB elnök sk.

280

281

Archontológia

282 A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG TISZTSÉGVISELŐI ÉS IRODAI DOLGOZÓI A KEZDETEKTŐL

Elnökök: Dobossy László (1989-1990) Dr. Halzl József (1990-) Elnökhelyettesek: Dr. Göndöcs László (1989-1990) Kun Ferencz (1989-1991) Selmeczi Elek (1990-1991) Tiszteletbeli elnök: Dobossy László (1990-?) Dr. Püspöki Nagy Péter (1989-1991) Dr. Jeszenszky Géza (1993-?) Alelnökök: Kun Ferencz, (1997-2011) Martényi Árpád (2011-) Molnár Imre (1997-1998) Dr. Nátafalussy Lajos (1995-1997) Selmeczi Elek (1991-1996) Dr. Soóky Dezső (1991-1995) Szabó József (1997-2011) Dr. Tamáska Péter (1993-1995) Dr. Ugron Gáspár Gábor (2011-) Vígh Károly (1991-1998-2011) Főtitkárok: Csáky Csongor (2011-) Dr. Göndöcs László (1991-1993) Hegyi László (1997-1998) Molnár Imre (1993-1997) Dr. Ugron Gáspár Gábor (2002-2011) Ulicsák Szilárd (1998-2001) Pénzügyi titkárok: Dr. Lukács Ferenc (1993-) Szamosi Elemér (1991-1993) Vass Rózsa (1989-1991)

283

Ügyvezető titkárok: Dr. Balázs György (1990-1991) Czenthe Miklós (1989-1991) Szabó Andor (1989-1990) Szervező titkárok: Czenthe Miklós (1991-1995) Hegyi László (1995-1997) Izsák Lajos (1993) Simén András (1993-1997) Szarka László (1993-1995) Szervezőbizottsági tagok: Dr. Balázs György (túraszervezés, 1989-1991) Bikki István (érdekvédelem, 1990-1991) Dr. Cornides István (érdekvédelem, 1990-1991) Filep Tamás (kisebbségi tudomány, 1989-1991) Dr. Göndöcs László (kapcsolattartás, 1990-1991) Hamvai Árpád (ifjúság, honismeret, 1990-1991) Horváth László (könyvellátás, 1989-1991) Käfer István (szlovák kultúra, 1989-1991) Pénzes Éva (1989-1991) Simén András (adattár-gyűjtemény, 1989-1990) (ifjúság, honismeret, 1990-1991) Soóky Dezső (politika, 1990-1991) Szabó Andor (helyi szervezetek, 1990-1991) Takács Sándor (érdekvédelem, 1990-1991) Vígh Károly (kisebbségi jogvédelem, 1989-1991)

Elnökségi titkárok: Biíró Albert Schweier Krisztián Szervezeti titkárok: Martényi Árpád Dr. Ugron Gáspár Gábor Ifjúsági titkárok Dr. Balázs György (1991-1997) Dr. Koltay András (2008-2011)

Maruzsa Zoltán (2002-2008) Petri Zsolt (1998-2001) Reiter Anikó (2001-2002) Vasik János (1997-1998) Elnökségi tagok: Bíró Albert Csáky Csongor Csáji Attila Ébert Tibor Dr. Göndöcs László Hegyi László Horváth Sándor Dr. Jeszenszky Géza Koltay András Kun Ferencz Dr. Lukács Ferenc Makláry Szalontai Csaba Németh Zsolt Pécsi L. Dániel Sasvári Szilárd Stelczer Elemér Schweier Krisztián Szarka László Választmányi tagok: Albert Gábor B. Kiss Tamás Balla Gyula Balogh Ssándor Bába Iván Dr. Bársony Jenőné Beke Sándor Bikki István Bodnár Mónika Boross Zoltán Dr. Bottlik József Dr. Cornides István Csáky Csongor Czenthe Miklós Dr. Czinege Imre Csáji Attila

Csáky Csongor Csík Ibolya Dányi Dezső Dobos Ferenc Dr. Dobozi György Ébert Tibor Földi FEerenc Fried István Fülöp Zsolt Gergely Lajos Halász Péter Hamvai Árpád Hábel György Herczeg Géza Dr. Horváth István Horváth Sándor Dr. Izsák Lajos Dr. Jeszenszky Géza Karanyicz Árpád Kicsindi Enikő Kiss Gy. Csaba Király Péter Kónya Kálmán Kovács László Kun Ferencz Lakner Zoltán Dr. Lukács Ferenc Luzsica Lajos Major Zoltán Malatinszky István Martényi Árpád Maruzsa Zoltán Dr. Mezey András Molnár Imre Németh Zsolt Neumann Tibor Pécsi L. Dániel Ríz Ádám Rövid Éva Dr. Salga Attila Simén András Stelczer Elemér

284 Szabó Andor Szabó József Szabó Zoltán Szabó Zsolt Szarka László Szent-Iványi Ágnes Szőke István Takácsné Olasz Irén Dr. Tamáska Péter Thirring Viola Varga Béla Varga György Varga Imre Vas József Vásárhelyi Judit Virt István Wieber Józsefné Ellenőrző bizottság: Bakay Árpád Csík Ibolya Dányi Dezső (bizottság elnöke: 1993-1994) Deák Sándor Dr. Dobozi György Dohanics László Fehérné Tamás Judit Foitl Károly Gútay Gyula György Hamvai Árpád Hegyi László Kasánszky Gergely Korompay Győző Malatinszky István Mészáros Kálmán Dr. Mezey András (bizottság elnöke: 1990-1993) Nagy Csaba Őry Péter Dr. Pálmány Béla (bizottság elnöke: 2002-) Pénzes Éva Petik Zoltán Pongrácz Györgyné

285 Sándorfi György Szabó Iván Tamás Judit Thirring Viola Tóth Tibor Wieber Józsefné Zöld Ferenc (bizottság elnöke: 1989-1990) Etikai bizottság: Baka János Gerencsér Balázs Hercegh Géza Kosaras Péter Ákos Lados Balázs Mészáros Kálmán Major Zoltán Nagy Szabolcs Nagy Zoltán Péter Pluzsik Tamás Polgárdy Géza Prácser László Radenkovits Péter Spisák Dezső Szabó Lilla Thirring Viola Török Bálint Váradi Vilmos A Rákóczi Szövetség Központi Irodájának munkatársai a kezdetektől a teljesség igénye nélkül Ambrus Sándor Bajnóczi Gábor Bede Hédi Erzsébet Biró Albertné Csáky Csongor Dulinné Kelemen Piroska Ébert Yvon Gaál Borbála Gál Éva

Horváth Tünde Hertelendy Anna Horváthné Kmoskó Mária Homoly Erzsébet Kicsindi Enikő Dr. Kiss Péter Kovács Bernadett Kópé Ildikó Kosik Júlia Kővári Dénes Krupi Bernadett Kuli János Kun Adrienn Dr. Lukács Ferenc Maruzsa Zoltán Dr. Moskoláné Bányay Judit Nagy Domonkos Nagy Zoltán Orbán Ildikó Dr. Ősi Barnabás Pálinkás Barnabás Pálinkás Csilla Petri Zsolt Petrovay László Rákóczi Krisztián Rozgonyi Péter Máté Puskás Barbara Rövid Éva Simén András Somorjai-Dörfleinr Richard Sólyom Viktória Szabados Henrietta Szabó Piroska Szeőke Géza Tormáné Gasparics Andrea Ulicsák Szilárd Vékás Anna

A Rákóczi Szövetség Tanácsadó Testülete

Magyarország: Gerencsér Balázs Nagy Csaba Szajkó Gábor Tölli Balázs Felvidék Erdélyi Géza Hecht Anna Madarász Róbert Őry Péter Erdély Benedek Zsolt Hargitai Tamás Ványolós István Kárpátalja Brenzovics László Kovács Miklós Kristofóri Olga Délvidék Pósa Károly Horvátország Andócsi János Esterházy János Emlékbizottság Gerencsér Balázs Horváth Árpádné Izsák Lajos Jeszenszky Géza Martényi Árpád (bizottság elnöke) Molnár Imre Stelczer Elemér

286

287

A Rákóczi Szövetség névjegye

A Szövetség elérhetőségei: Székhely Telefon Fax Bankszámlaszámunk Adószám E-mail cím Honlap

H-1027 Budapest, Szász Károly u. 1. 00 36 1 201 3067, 00 36 1 212 3854 00 36 1 212 8891 OTP Budapest, V. ker. 11705008-20119193 19719029-1-41 [email protected] www.rakocziszovetseg.org

A Szövetség Elnökségének tagjai: Elnök Dr. Halzl József Alelnökök Dr. Ugron Gáspár Gábor, Martényi Árpád Főtitkár Csáky Csongor Pénzügyi titkár Dr. Lukács Ferenc További elnökségi tagok Bíró Albert Dr. Koltay András Szalontay-Makláry Csaba Sasvári Szilád

Tartalom Előszó

3

A megalakulás 1988-1989 5 Alapítvány, célalapok és a ’90-es évek eleje

19

A helyi szervezetek rövid története

25

Interjú, Beszélgetés Halzl Józseffel 46 PROgRamOK, Rendezvények 58 A Rákóczi Szövetség Gazdálkodása

273

Archontológia 281

288