Name: Zoltai Diána Order: Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy

Name: Zoltai Diána Order: 15607758 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.

EMILY SNOW Elemésztve Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013

A fordítás alapjául szolgáló mű: Emily Snow: Devoured Fordította Laik Eszter

1. fejezet – Hívott az öcsikéd. Háromszor. Tekintetem Tori sötét szemével találkozik, amikor felnézek a kezemben tartott levelekről. Három méterre ül tőlem, a közös konyhapultunk mög ött. Az én belevaló lakótársam, akit nég y éve ismertem meg , amikor meg mentett eg y beszívott főiskolás sráctól. Ujjaival ideg esen játszik eg y túlméretezett pálinkáspohár karimáján, valami rávésett, béna idézet fölött: „Szesztestvér: szexivé varázsolja a ronda csávókat is a 19. század óta”. Tori kellően ismeri ahhoz az öcsém, hog y tudja: valaminek történnie kellett. Seth nem fog csak úg y, a semmiért előkerülni. Július óta tartozik nekem kétezer dolcsival, ennek már fél éve. Utoljára szeptember leg elején beszéltem vele. Még a karácsonyi látog atását is e-mailben mondta le. Atyaég… Ez nem sok jót jelenthet. – Mondta, mit akar? – kérdezem a torkom köszörülve. Nekidőlök az acélajtónak, a biztonság i zárak sora keményen a hátamba fúródik. Vadul g yűrög etem a ropog ós borítékokat, és akaratlanul is salátát csinálok a Torinak érkezett számlákból meg a képeslapokból, amiket a Mexikóban vakációzó szülei küldtek. Túlság osan is ag g aszt a hír. Háromszor hívott. Tori meg rántja csupasz vállát, lepillant a pohárban lötyög ő italra, aztán eg y laza csuklómozdulattal leküldi. Üveg et nem látok, de tudom, hog y borsmentapálinkát iszik. Az árulkodó jel, a Hershey cukormentes csokiszirup üveg e ott van a telefonja mellett. A pálinka eg yébként is a pénteki esti belépőital nála. Amikor a főnökömnek szabad hete van, ami persze elkerülhetetlenül rám is átrag ad, hag yni szoktam, hog y Tori eng em is rábeszéljen eg y kis ivásra. Most még a g ondolatától is irtózom, hog y akár csak belenyaljak. Már íg y is érzem a mig rén szúrását a szokásos helyen, a két szemem között. – Csak annyit mondott, hívd fel – mondja Tori. De a hang jából hallom, hog y ug yanarra g ondol, amire én. Már megint mit művelhetett az anyám? Leg utóbb, amikor másfél éve Seth kétség beesve hívott, közölte velem, hog y anya meg próbálta meg ölni mag át. Tűztem haza az első g éppel Los Ang elesből csak azért, hog y kiderüljön: hazudott az öcsémnek és a nag yanyámnak, hog y íg y harcoljon ki eg y kis fig yelmet. Még most is élénken emlékszem, ahog y anya a naivitásomon meg a hülyeség emen nevet, hog y képes voltam hazarohanni. Ökölbe szorul a kezem.

– Bármikor kész vag yok örömet szerezni – mondta vaskos déli akcentusával. Aztán jó hosszan beleszívott a cig ijébe… ki tudja, mivel kereste meg a rávalót… és kifújta a füstöt a fejem fölött. Gondolatban próbálok visszatérni a jelenbe. Küldök eg y erőltetett mosolyt Tori felé, amivel senkit nem ejtek át, aztán meg kérdezem: – Elmész éjszakára? A válasz nyilvánvaló. Péntek este van, és bár csak a felsőteste látszik ki a pult mög ül, biztos lehetek benne, hog y talpig dög ös cuccban van. Hosszú, fekete, rag yog ó haj és smink, amitől Meg an Fox is sírva fakadna – kipipálva. Pánt nélküli vörös ruha, ami nem hosszabb, mint az én topom – kipipálva. Kilométer mag as sarkú, kurvás cipő – duplán kipipálva. – Bemeleg ítés Bennel, Stacyvel és Micah-val. Tökéletesen ívelt, koromfekete szemöldöke összehúzódik, amikor kinyitja a száját, hog y mondjon még valamit. Makacsul rázom a fejem, mire Tori összezárja az ajkát. Mindketten tudjuk, hog y nincs értelme eng em is hívnia. Nincs az a mézesmadzag , amivel ma kicsalog athatna a lakásból. Bármit akarjon is mondani Seth, jó eséllyel tönkre fog ja tenni az éjszakámat, és valószínűleg az év hátralévő részét is. Újra és újra csak nyelek, hog y enyhítsek valahog y a szám hirtelen támadt szárazság án. De nem seg ít. – Rendben – pattan fel Tori, és átnyúl a pulton a telefonjáért. – Csörg ök, hog y lemon… De én már lendülök is, és kikapom a Samsung Galaxyjét a kezéből. A levélhalmot az üres pohara mellé dobom a pultra. Izzadt tenyeremnek köszönhetően g yakorlatilag összerag adtak eg y köteg be. – Kérlek, ne. Túlság osan is szexin nézel ki ahhoz, hog y velem töltsd az éjszakát. Én… esküszöm, minden rendben lesz. Nem úg y fest, mint akit meg g yőztem, telt ajkát eg yetlen keskeny, vörös vonallá préseli össze. Visszacsúsztatom a telefonját a kezébe, és rákulcsolom az ujjait. Rag yog ó mosolyt bűvészkedek az arcomra, és a leg könnyedebb hang on, amit csak sikerül produkálnom, azt mondom: – Menj és érezd jól mag ad! Valamit mag yaráz tiltakozásképp, de alig veszek ki eg y-két szót belőle. Már a szobám felé tartok a keskeny közlekedőn, és majd összeroppantom a telefonom, amikor tárcsázom az öcsém számát. Seth a második csörg ésre felveszi. Azon ritka alkalmakkor, amikor beszélünk, mindig hag yja, hog y bekapcsoljon a hang postája, aztán öt-hat óra múlva visszahív.

Ez nagyon nem jó jel. – Minden oké? Tori mondta, hog y… – kezdek bele, miközben behúzódom a szobámba, és becsukom mag am mög ött az ajtót. – Hála istennek! – sóhajt, mielőtt folytathatnám. – Hol voltál, Si? És mi a francért nincs meg nekem ez a szám? Nem eg észen tíz másodperce beszélünk, és máris veszekszik velem. Levág om a túlméretezett táskám az ág yamra. A pénztárcám eg y alapozó és néhány tampon társaság ában kihullik a levendulaszínű lepedőre, pár darab lepotyog a padlószőnyeg re. Majd később összeszedem, pedig nem bírom a rendetlenség et. – Dolg ozom. És többször próbáltalak hívni erről a számról, csak nem vetted föl – közlöm. Nem hang zom mérg esnek, holott az vag yok, inkább mintha még én mag yarázkodnék. Mintha nekem kellene sajnálkoznom, amiért ő elérhetetlen. Gyűlölöm mag am a hang omért. – Sienna, a nag yiról van szó – mondja Seth. És ez, ez az a pillanat, amikor kővé dermedek az ág yam és az íróasztalom között ácsorog va. Úg y nézhetek ki, mint azok a trag ikus temetői szobrok otthon, Tennessee-ben. Úg y érzem, meg áll a szívverésem. Amikor Tori mondta, hog y Seth keresett, az első g ondolatom az volt, hog y meg int anyám csinált valami zűrt. A nag yanyám eszembe sem jutott, olyan erős, stramm, csodás asszony. Viszont hetvenkilenc éves. Próbálok valamit kinyög ni, bármit, de mintha eg y g ézízű g olflabda szorult volna a torkomba. Nag yi beteg ? Vag y?... Nem tudom mag am rávenni, hog y csak g ondoljak is arra a szóra. Még zihálok, amikor Seth súlyos sóhajjal kiböki: – A nag yi jól van, Si. Pontosabban fizikailag jól van. Még arra sem hag y időt, hog y meg könnyebbüljek, vag y ráüvöltsek, hog y a frászt hozta rám, és már mondja is a sztorit, mi történt. Olyan szavak ütik meg a fülem, hog y ingatlanárverés meg kilakoltatás. Új tulajdonos, valami szemétláda zenész Kaliforniából. Hétfőn tárgyalás. Ott kell lennem a nag yi miatt meg miatta. – Dolg oznom kell – motyog om. Tomas, a főnököm, a jelmeztár Michael Baye mást se mondog at, mióta felvett, mint hog y hányan lennének készek ölni azért, hog y vele dolg ozzanak. El sem tudom képzelni, mit szólna, ha szabadság ot kérnék bármi eg yéb okból, mint eg y temetés vag y eg y közeli családtag küszöbön álló kilakoltatása. Lehet, hog y kirúg . Vag y ami még rosszabb, olyan referenciát kapok tőle, hog y az életben nem találok többet

jelmeztáros melót. – Muszáj ott lenned – makacskodik Seth. – Nem lehet, mert… De már ott ülök a laptopom előtt, az online bankszámlám meg nyitva, eg y másik ablakban pedig eg y fapados lég itársaság fog lalási oldala. Bepötyög öm a hitelkártyám adatait eg y hétfői, kora reg g eli g éphez, közben olyan erővel harapdálom az alsó ajkam, hog y vér ízét érzem a számban. Le vag yok ég ve. A folyószámlámon lévő összeg felét – az összes spórolt pénzem felét – Torinál kell hag ynom a rezsire. És mielőtt letenném a telefont, már dobálom is a cuccaim a bőröndömbe, amit öt éve kaptam a nag yszüleimtől a tizennyolcadik születésnapomra. Dermesztő hideg van Nashville-ben. Mínusz eg y fok, és g yeng én havazik, amikor bevág ódom Seth lepukkant Dodg e Ram 1500-asába hétfő délután. Még is úg y izzadok, mintha aug usztus közepe lenne, és tetőtől talpig g yapjúba burkoltam volna mag am. Leng e tunikám, amit nag y műg onddal választottam ki a meg g yőző külső kedvéért, kényelmetlenül a bőrömre tapad, harisnyám lesodródott a térdemig . Az én hibám, hog y izzadság ban úszom. Los Ang elestől Nashville-ig nég y órát vég ig ideg eskedtem, hog yan fog om a nag yit meg g yőzni, hog y jöjjön el velem Kaliforniába. És minél többet g ondolkodtam rajta, annál inkább elbizonytalanodtam. A házat és a földet a nag ypapám adta neki ajándékba a hetvenes évek elején, anyám születése után. Nincs az az isten, hog y a nag yi lemondjon róla harc nélkül, még akkor sem, ha ig az, amit Seth mond: hog y már oda a ház. – Mit mondott a főnököd? – kérdezi az öcsém, amikor ráfordul az autópályára, aztán rátapos a fékre, hog y elkerüljön eg y ütközést. A Dodg e meg csúszik az úton, pördülünk eg yet, nekem a rémülettől elakad a léleg zetem is, de Seth visszanyeri az uralmat a kocsi fölött. Nem adja fel könnyen. Csak mered előre az útra, ahog y apánk szokta, amikor szar időben vezetett, és hüvelykujjával dörzsölg eti a kormányt – ebben is tisztára olyan, mint apa. Hasonlít is rá: sötétszőke haj, barna szem és bőr, amivel simán túltesz még rajtam is, aki pedig könnyen barnuló alkat vag yok. Az én hajam vörös, Tori csak amazonsörénynek hívja, és se apámra, se anyámra nem hasonlítok. Nem mintha bánnám. – A fenébe, Si, válaszolni is fog sz, vag y csak ülsz ott tátott szájjal? – förmed rám Seth. Sötét színű, szűk g yapjúszoknyám szeg élyét markolom, és meg vonom a vállam. – Karácsonykor és szilveszterkor is dolg oztam, úg yhog y nem szólhat semmit. Eg yébként is csak asszisztens vag yok. – Azt már nem teszem hozzá, hog y könyörög nöm kellett Tomnak a szabadság ért, és félreérthetetlenül tudtomra adta: rendezzem le mielőbb a családi drámát, és

húzzak vissza LA-be a hónap vég e előtt, vag yis két és fél hét múlva. – Az Echo Falls a 18 és 34 közötti nők körében a legkedveltebb sorozat. Van, aki a saját gyerekét is eladná, csak hogy itt dolgozhasson. Nem lesz túl nehéz találni valakit helyetted, aki jelmeztáros-asszisztensi karrierre vágyik – mondta Tomas, és beütögetett valamit az iPadbe, amit mindenhová magával visz. Soha nem vet rám egy pillantást sem, így nem is láthatta, hogy megijedtem, amikor a falhoz lökött egy újonnan beszerzett ruhaállványt. – Ne akard, hogy megtaláljam ezt az illetőt, Jensen. – Elrendezem két hét alatt, Tomas – ígértem. – Azt jól teszed. Sethnek ebből bármit is elmondani csak leveg őpazarlás volna. Fel sem fog ná, miért nem tudom leszarni a munkám, ha kedvem tartja, vag y eg yszerűen nem is érdekelné. Az öcsémet ismerve ez is, az is. – Van valami, amivel meg törölhetem az arcom? – kérdezem. Seth fejével a középső rekesz felé bök. – Ott van. Találok eg y csomag törlőkendőt eg y félig üres, harmincdarabos kondomos doboz és eg y üres üveg Jose Cuervo között. Mielőtt leállíthatnám mag am, balhézni kezdek. – Remélem, nem vag y olyan hülye, hog y vezetés közben iszol. Még csak tizenkilenc éves vag y és… – Ne kezdd ezt most, Si, jó? Nag yon rosszkor kezdesz baszakodni. Emlékeztethetném Sethet, hog y én vag yok az idősebb. Hog y a nag yanyánkat leszámítva én fog lalkoztam vele a leg többet az életben. Próbálhatnám meg g yőzni. De nem teszem. Helyette az arcom belsejét harapdálom, míg hánying erem lesz a fémes íztől, ami elönti a számat. Az előttünk haladó Ford Escort matricáit fig yelem. Dudálj, ha te is utálod az embereket. Hát, ez most stimmel. Csak tizenkét kilométer a távolság a reptértől a bíróság ig , de neg yvenöt percig tart az út a havazás meg a forg alom miatt. Seth meg én szótlanul bekkelünk ki majd’ minden percet, ahog yan általában szoktuk eg ymás társaság ában. Csak akkor szólal meg , amikor bekapcsolom a rádiót. Másfél percig hag yja, hog y szóljon a Black Keys-szám, aztán hirtelen elzárja. – Nem tudom ezt vezetés közben hallg atni – vakkantja. – Rendben. Miközben az arcom nedvesítem a törlőkendővel, és hátrafog om hosszú, vörös hajam, g ondolatban elátkozom mag am, hog yan lehettem annyira hülye, hog y kölcsönadtam neki. Nem hog y nag y ívben tesz rám, mióta beszálltam a kocsiba, de még csak meg sem említi a

pénzt. Valószínűleg nem is fog ja. Seth elég okos ahhoz, hog y tudja: előbb tolnám ki a saját szemem, mint hog y összevesszek vele. Van pár okom, miért jövök ide ritkán, de ebből az öcsikém a leg kisebb. Mire meg érkezünk a bíróság ra és meg találjuk a meg felelő termet, a tárg yalás a vég énél tart. Eg y pad két vég én ülünk, a terem hátsó részében. Seth szorosan összefonja a karját a mellkasán, és jég hideg tekintettel mered előre. Utálom, hog y ideg esítem, de nem tudok mit tenni. Előredőlök, állam szinte súrolja az előttem lévő pad támláját, és feszülten fig yelek, hog y miről beszélnek. Amennyire össze tudom rakni a hallottakat, ez már a második tárg yalás. Az új tulajdonos, akiről úg y döntök, a továbbiakban Seg g fejnek fog om nevezni, és az üg yvédje eg y hivatalos kilakoltatási vég zést próbál szerezni. A nag ymamám és Mr. Nielson (ő az üg yvédje, mióta az eszemet tudom) velük átellenben ül, a terem bal oldalán. Bár tudom, hog y nem kéne dühösnek lennem Seg g fejre, halálos pillantásokat lövellek felé. És méreg etnem sem kellene. Mivel háttal van nekem, lehang olóan keveset látok belőle, de azt ig en, hog y ug yancsak kidolgozott a teste. Akinek ilyen háta van, jó eséllyel istenien néz ki mindenütt. Sötét, kifog ástalan öltönye túlság osan is tökéletesen rajzolja ki minden porcikáját. Barna, kócos haja a nyakát simog atja. Hosszú ujjaival valami g yors ritmust dobol a mahag óniállványon mag a előtt. Én sem vag yok kistermetű, de ez a fickó minimum tíz centivel mag asabb nálam, vag yis leg alább százkilencven. És a feneke… Lefog adom az utolsó ezer dolláromba (és ha kell, még meg toldom eg y kis apróval is), hog y a mellette álló üg yvédnő is azt stírölné, ha tehetné. Vag y ha abba tudná hag yni a fickó bámulását öt másodpercnél hosszabb időre a kidüllesztett melle fölül. Ég ő arccal és vonakodva átnézek a terem túlsó oldalára, a nag yi felé. Ha Seth kiszúrja, hog y Seg g fejet bámulom, nem száll le rólam többet. És még meg is vádol, hog y az ellenség g el konspirálok. Összehúzom a szemöldököm, mert tudom, hog y Seth pontosan ezt mondaná. – Mr. Nielson, az üg yfelének tíz napja van, amíg a bíróság kiállít eg y tulajdonjog i vég zést – mondja a bíró a nag ymamám üg yvédjének olyan déli akcentussal, amely még azon is túltesz, amilyen nekem volt. – Azután a seriff fog anatosítja a kilakoltatást. A nag ymamám, amikor meg hallja a bíró szavait, leejti a vállát. Nielson felé kap eg y kis

támaszért, és olyan erősen rag adja meg a vállát, hog y a terem hátuljából is látom, a csuklója elfehéredik. Minden akaraterőmre szükség em van, hog y ne ug orjak fel a helyemről. Gyűlölöm ezt az eg észet. Gyűlölöm anyámat, mert lényeg ében az ő hibája, hog y íg y történt. Ig azam volt, amikor azt feltételeztem, hog y valami hülyeség et csinált. Anyám az oka, hog y a nag yanyám elveszíti az otthonát. Mindennek ő az oka, ami szarul alakul ebben a családban. Aztán vég et ér a tárg yalás. A nag yi rag yog ó kék szeme csodálkozva mered ránk, amikor meg fordul. Felénk indul, és elg yötört vonásai meg lág yulnak. A leg yőzöttek szomorú mosolyával néz rám. Csak eg yszer láttam korábban ezt a tekintetet. Keserűség et érzek a számban, amikor ráeszmélek, hog y ug yanezen a bíróság on történt. Mielőtt a nag yi csak eg y szót is szólhatna, mag amhoz húzom, és arcom beletemetem puha, szürke hajába, beszívva az ismerős illatokat, a vaníliáét és Chanel No 5 parfümét. – Kocsival jöttél? – kérdezem. Nem akarok neki semmit mondani az imént történtekről, leg alábbis itt nem… Nem bízom benne, hog y kordában tartanám az érzelmeim, ahog y talán a nag yi sem az övéit. Bólint eg yet a vállamon. – Akkor hazaviszlek. Lazítok az ölelésemen, közben nag yi válla fölött átbámulok Seg g fejre. Most már az oldalát látom, ami pont olyan rohadtul szexi, mint a háta. Mond valamit az üg yvédnőnek, mindketten nevetnek. A nő a fickó karjára teszi a kezét, melle még mindig kibug g yan a ruhából. Ha bárhol másutt lennénk, hang osan dühöng enék, hog y néz ki. A pasi valószínűleg most köszöni meg a munkáját. És ahog y elnézem, meg is fog ják ünnepelni ezt a könnyű g yőzelmet az idős asszony és a hasonlóan koros üg yvédje felett eg y kis piával meg eg y g yors numerával a nőnél. Épp kifelé indulunk, a nag yit terelg etem a kijárathoz, amikor a fickó felém fordul és rám néz. Eg ybefonódik a tekintetünk. Zöldesbarna és kék. Rag adozó és zsákmány. Most felemelkedik, és teljes mag asság ában láthatom. Összeszorul a mellkasom. Ig azam volt, az eg ész karosszéria úg y, ahog y van, eszelősen jó. És amikor úg y döntöttem, Seg g fejnek fog om hívni, túl elnéző voltam. Reménykedem, a nag yanyám nem érzi, hog y meg változott a szívverésem, vag y hog y elakad eg y pillanatra a léleg zetem. Csakhog y ez nem a szerelem-első-látásra típusú pillanat. Eg yáltalán nem az. Sokkal inkább az a perc, amikor a sors újra bepancsol a képembe. Miért van itt Nashville-ben, miért éppen ő? És miért ug yanabban a tárg yalóteremben, amelyikben én? Istenem, kérlek, add, hog y ne emlékezzen rám ez az ember. Eg y pillanatig biztos vag yok benne, hog y fog alma sincs, ki vag yok, és mindjárt vissza is fordul tereferélni Miss Cicissel. Mostanáig lányok tucatjait, százait tudhatta le. Semmit nem jelentek

neki. Csak én emlékszem kettőnk közül – g yőzködöm mag am. Aztán a felismerés lassú, állatias mosolya terül szét Lucas Wolfe képén. Úg y érzem, mintha eg yben elnyelne bármelyik pillanatban. Pontosan ug yanaz a vig yor, mint két éve, miután elutasítottam, hog y az ág yához bilincseljen, és mielőtt szó szerint azt mondta: takarodjak a picsába a házából.

2. fejezet Fásultan lépek ki a tárg yalóteremből a családom többi tag jával eg yütt. Úg y mozg ok, mint eg y robot. Gépiesen köszönetet mondok a nag ymamám üg yvédjének, amikor csatlakozik hozzánk, és meg kérdezi, hog y meg y a munka New Yorkban. Nem javítom ki, hog y Los Ang elesben dolg ozom, nem Manhattanben. Amíg Seth meg én várjuk a nag yit, aki a mosdóba ment, különösen csöndes vag yok – szinte letag lózott. – Beteg vag y? – kérdezi az öcsém, miközben a karjával az előtér szemközti falának támaszkodik. Teljes súlyával a falnak dől, és tekintetét a mosdó ajtajára szeg ezi, amikor meg kérdezi: – Si, valamin kiborultál, ig az? Sethre bámulok a hülye kérdése miatt, aztán meg rázom a fejem. A fél méterre lévő ivókút eg y maszatfoltjára szeg ezem a tekintetem, hog y ne kelljen az öcsém szemébe néznem. – Csak fáradt vag yok – mondom erőtlenül. Az ig azat meg vallva, alaposan meg is rog g yantam. Látni Lucast két év után, még ha csak eg y rövid pillanatra is – ettől mintha kiszippantották volna az erőm, és a helyét zűrzavar, csalódottság fog lalta volna el. És a meg alázottság , amelyről úg y hittem, már több hónapja meg szabadultam tőle. – Úg y nézel ki, mint aki beszívott – jelenti ki Seth. – Nincs semmi bajom, úg yhog y akadj le rólam. Van valami keménység a hang omban, ami meg teszi a hatását. Az öcsém nem kérdez többet, és eg y pillanattal később a nag yi is meg jelenik. Amint kiérünk a bíróság ról, Seth már az utolsó lépcsőfoknál bejelenti, hog y lepattan. – Délután óráim vannak – mag yarázza. Biztos lehetek benne, hog y kamuzik. Nyilván meg y, és piába fojtja a feszkót. A g yanakvásomat viszont nem ig azolja, ahog y a nag yi búcsúzkodik tőle, és meg köszöni a seg ítség ét. Peng eélesen hasít a mellkasomba a felismerés, amellyel most újra szembesülnöm kell, hog y Seth többet tudott arról, mi folyik a nag yi életében, mint én. Pár méterre állok tőlük eg yedül; a hópelyhek, amint finoman a bőrömhöz érnek, rög tön el is olvadnak. Az az érzésem, kihag ynak valamiből. Mint a kis vörös mostohag yereket, szó szerint. De ahog y meg fordul a fejemben, rög tön el is hesseg etem a g ondolatot. Mi vag yok én, eg y féltékeny tízéves?

– Lazíts eg y kicsit! – kiáltja felém Seth, amíg búcsút int, aztán kecses mozdulatokkal elsprintel a parkolóház felé, ahol a kocsiját hag yta. – Azt fog ok – mormog om az orrom alá. Rendbe jövök, ha lesz vég re pár nyug odt pillanat, hog y összeszedjem a g ondolataim a történtekről. Amint új nap kezdődik, és Lucas Wolfe ismét csak eg y kellemetlen emlék lesz. – Ha ilyen képet vág sz, íg y fog sz maradni – mondja a nag yi, akárcsak g yerekkorunkban, és nekem mindjárt felfelé kunkorodik a szám. – Mehetünk? Mindig irig yeltem a lelkierőt és a bájt, ami a nag yanyám mosolyában van. Az öreg , fekete Land Rover kulcsát a tenyerembe ejti, aztán rázárja az ujjaim. Kihúz eg y esernyőt a táskájából, és kinyitja. Jobbra fordul, abba az irányba, amerre az üg yvédje irodája van, és azt mondja: – Nielson azt szeretné, hog y beug orjak eg y stratég iai meg beszélésre. Biztos nem akarod efféle unalmas találkozóval tölteni az időd. Aztán bág yadt mosollyal hozzáteszi: – Nem mintha én akarnám… Lehet, hog y nem jövök elég g yakran haza, de a nag yanyám mindenkinél jobban ismerem. És most nyilvánvaló, hog y íg y adja tudtomra: nem akarja, hog y jelen leg yek, bármiről essék is szó közte és Nielson között. Nem akar bevonni. Izmaim összerándulnak. Nag yot nyelek, és összepréselem az ajkam, amitől remélhetőleg eng edelmes ábrázatot öltök. – Rendben. Akkor én… – Körbepillantok a hóesésben, míg a tekintetem meg akad eg y kávézó kétszintes épületén, épp átellenben a bíróság g al és Nielson irodájával. – Bekapok valamit Alice-nél. Majd fig yellek. – Pár perc – mondja a nag yi. – Sienna! – Ig en? – Nag yon boldog vag yok, hog y hazajöttél. Könnyek szurkálják a szemem sarkát. Próbálom visszatartani őket, miközben azt suttog om: – Én is. Annyi mindent szeretnék még mondani és tenni, de körülöttünk mindenütt emberek, akik a bíróság ra vag y az üg yvédi irodákba sietnek. Ha meg szólalok, kilencven százalék, hog y meg indul a szememből az áradat. Íg y hát vidáman integ etek a nag yinak, amíg távolodik.

Amint eltűnik Nielson irodájában, roskadtan átvonszolom mag am a szemközti kávézóba. Nem jártam itt már több éve, anyám jog i zűrjei óta, íg y hát feldob a látvány, hog y belül az eg ész helyiség Alice Csodaország ban-dizájnt kapott. A lakótársammal totálisan különbözőek vag yunk, de eg y közös pont még iscsak van az érdeklődésünkben: a fantasy-filmek és -könyvek, na meg … Johnny Depp. A nő a pult mög ött cifra díszítésű, bársonyból készült Őrült Kalapos fejfedőt visel, rám mosolyog , és elkiáltja mag át: – Csak menjen, üljön le, szívem. Rög tön meg y valaki. Hálásan bólintok, és kinézek eg y bokszot távolabb balra, ahonnan tökéletes rálátás nyílik Nielson irodájára, és közel van a kijárathoz is. A kávé mellé kettőt is rendelek a specialitásukból, a cheshire-i pitéből, aztán küldök eg y SMS-áradatot Torinak, ami enyhén szólva neurotikusra sikerül. Lucas Wolfe vette meg a házat. Ez a szarházi. A nagyanyám házát! Összefogott ellenem a világ. Mi a f-t csinál itt ez?! Tori??? A cipőmben olvadt hólé, és csak most jövök rá: úg y szét voltam esve, hog y elfelejtettem kivenni a csomag jaim az öcsém kocsijából. Ennek ellenére kizárólag Lucas Wolfe-ra tudok g ondolni. Nemcsak arra, hog yan próbálja most kitúrni a nag yit a házából, hanem arra is, hog yan rúg ott ki eng em a sajátjából két éve, azon a januári éjjelen. A g ondolataimba süppedve várom Tori válaszát, amikor közeledő lépésekre leszek fig yelmes. Telefonom a fűszertartók felé csúsztatom az asztalon, hog y helyet csináljak a pincérnőnek, ahová lepakolhat. Nag y és eg yáltalán nem nőies kéz borul az enyémre, g itározástól meg keményedett ujjak siklanak a csuklómra. Ismerős érintés, amitől akaratlanul is örömérzés árad szét a testemben. Elkapom a kezem Lucasétól, dühös vag yok a testemre a nyilvánvaló árulásért, közben leverek eg y porcelánedényt, amiben cukortasakok vannak. A cukor szétszóródik a linóleumon, ő felnevet. Mély, érzéki hang , mint valami zene. Összerándul tőle a g yomrom. Hirtelen hánying ert érzek. – Van itt eg y üres hely? – kérdezi, miközben az ülés másik részére mutat. – Ideg eneknek nincs – szűröm a fog aim között, és meg rázom a fejem. – Sajnálom. A választól nem zavartatva mag át becsusszan a bokszba. Kinyújtóztatja eszméletlen hosszú

lábát, vádlija az enyémet súrolja. Már nyitnám a szám, hog y tiltakozzam, amikor felemeli a kezét. – Mielőtt meg próbálnál átejteni, tudnod kell, hog y soha nem felejtek el eg y arcot sem. – Aztán g onoszul felhúzza a szemöldökét, és hozzáteszi: – Vag y testet. Kinek képzeli ez mag át? Hirtelen úg y érzem, muszáj nekiszeg eznem a kérdést: – Nem vag y hozzászokva, hog y nemet mondjanak, ig az? A hang om szinte üt, még eng em is meg lep. Ha bárki mással ülnék szemben, már kivontam volna mag am a társalg ásból. Lucasnak döbbenetes tehetség e van ahhoz, hog y fokról fokra felideg esítsen, lerombolva a visszafog ottság om, amíg eg észen durva leszek, és leg szívesebben felképelném. Elvig yorodik, fejét meg billenti, mintha nag yon behatóan tanulmányozna. – Ezt most komolyan kérdezed? Ajkam szétnyílik, és minden pórusomat forróság önti el. Felemelek eg y zacskó cukrot az asztalról, morzsolg atom a hüvelyk- és a mutatóujjam között, aztán leveszem a tekintetem Lucas zöldesbarna szeméről, és átnézek Nielson irodája felé. – Szexi, amikor ideg es vag y. – Nem vag yok az. – Szexi? Visszafordítom a fejem, és rábámulok. – Nem, ideg es. De biztos vag yok benne, hog y hallja a hang omban a remeg ést, és a lábam reszketését is érzi az asztal alatt. Szája cinikus mosolyra húzódik, ami eg yszerre dühítő és eszméletlenül érzéki. Ismét áram futkározik a testemben. Utálom mag am, amiért nem vag yok képes szimplán heves g yűlöletet érezni iránta. – Mondd el, miért vag y itt, Sienna – szeg ezi nekem halkan a kérdést. – Miért érdekel? Az asztalra könyököl, és az alkarjára támaszkodik. Ing ujja kicsit felcsúszik, épp annyira, hog y lássam jobb csuklóján a tetoválásokat: fekete, ötág ú csillag ok, körülöttük bonyolult, ősi szimbólumok. Ahog y összeszorítom a szemem, élénken látom mag am előtt a többi tetoválást a jobb karján és a tőrökkel teleszurkált szívet izmos mellkasa közepén. A Your Toxic Sequel minden rajong ója betéve ismerheti Lucas tetoválásait: néhány hónapja a Wicked Lambs dög ös énekesnőjével szerepeltek eg yütt valami rockmag azin címlapján, mindketten meztelen felsőtesttel, Lucas a nő háta mög ül előrenyúlva fog ta a kezébe a csaj mellét.

De nekem volt alkalmam testközelből is látni a tetkóit. Ajkammal kellett vég ig követnem a feszes testet beborító tekervényes mintákat, miközben ujjaival a hajamba túrt, és azt kérte, csókoljam, nyaljam még . Reszketek. Bárcsak a mínusz eg y fok miatt lenne. Lucas vég ül válaszol a kérdésemre, kizökkentve az emlékezésből. Utálom, hog y nem is akarok most elszakadni a kezem és a nyelvem érzéki emlékeitől. – Szóval tudni akarod, hog y mi a francért fog lalkoztat eng em, hog y itt vag y? Mert a közeledben lenni… Elhallg at eg y pillanatra, amikor a pincérnő az asztalhoz lép és leteszi a rendelésem. Lucas rávillantja a „vedd meg az albumom, és élvezz el rá” típusú, védjeg g yé lett mosolyát. A nő zavarba jön és elpirul, amikor meg kérdezi Lucastól, hozhat-e valamit. Összehúzom a szemöldököm. Ha most rendel, azt jelenti, hog y maradni akar, én viszont mielőbb szabadulni szeretnék. Húzzunk el innen, és vég ezzünk eg ymással. Szerencsére elküldi a pincérnőt. – Mi van a közelemben levéssel? – szeg ezem neki a kérdést, miután újra kettesben maradunk. Miközben a kanalat forg atom a kávéscsészében, nyelve heg yével meg érinti a felső fog sorát. Nem tudom, hog y most mosolyog -e vag y g rimaszol. És azt sem tudom, eg yáltalán miért izg at ez eng em. Meg szólal a mobilom a Tori hívásaihoz beállított cseng őhang on – eg y Taylor Swift-szám ez, amiről Tori eskü alatt vallja, hog y g yűlöli, közben ezt énekli reg g elenként a zuhany alatt, miután vég zett a fitneszg yakorlataival. A telefon felé nyúlok, de Lucas a kezem után kap, és ujjait az enyémek közé fűzi. – Ártasz a zenének – suttog ja, miközben ujjaim az ajkához húzza. – Azért jöttem ide, hog y zenéljek. – Nem árthatok semminek, ha nem látjuk többet eg ymást. – Komolyan g ondolod, hog y ez lehetség es, Sienna? Azt hiszed, olyan könnyű elhag ynod eng em? Akaratlanul összepréselem a fog aim. Tekintete elsötétül, nem szól semmit, de tudom, hog y mondana valamit. – Azt akarod mondani, ha én most felállok és elmeg yek, követni fog sz? Meg kell hag yni, ez nem az a kibaszott Lucas Wolfe, akit két éve meg ismertem. Lucas nem sieti el a választ. Inkább eg yenként vég ig csókolja az ujjaim, és nekem minden érintésétől összeug rik a g yomrom. Nyilvános helyen vag yunk, körülöttünk emberek, de mintha ezer éve csak mi ketten léteznénk.

– Nem, Sienna, nem fog lak követni. Csak azt szeretném tudni, ha most el akarsz menni, miért nézel úg y rám, mintha leg szívesebben itt helyben szorosan rám fonnád mag ad? – Lucas… – szólalok meg elg yötört hang on. A szanaszét heverő cukortasakokat bámulom az asztalon, mélyen beszívom a leveg őt, és alsó fog sorommal a felső ajkam kaparászom. Nem tudom, mit mondhatnék neki, de nem látszom g yeng ének. Amikor felnézek g yönyörű arcára, mosoly terül szét rajta. Mellkasom összeszorul. Már nem számítanak a szavak. Már tudja, hog y ő a vég zetem. Két éve tudja. – Abban a pillanatban, ahog y meg láttalak, meg íg értem mag amnak, hog y nem teszek veled ilyet ismét, Sienna – morog ja. Milyet nem tesz? Nem vezet meg ? Nem rúg ki az életéből búcsú nélkül? Már épp mag yarázatot kérnék, amikor meg látom, hog y nyílik Nielson irodájának az ajtaja, és a nag yi lép ki rajta. Hirtelen úg y érzem, én vag yok a leg rosszabb unoka a világ on, mert amíg itt Lucasszal beszéltünk, el is felejtettem, hog y valójában a nag yi miatt ülök a kávézóban. Elhúzom a kezem Lucastól, és a kelleténél kicsit nag yobb lendülettel dobom a telefonom a táskámba. – Azért vag yok itt, mert eg y szarházi kaliforniai zenész meg vette a nag yanyám házát. Nem tudom nem észrevenni, hog y eg y pillanatra élesebben veszi a leveg őt és a lába meg feszül az asztal alatt. – Értem – feleli. – Szóval most már érted, ha azt mondom, hog y baszódj meg , Lucas. Tekintetünk eg ymásba fúródik. Az övé g únyos, dühös, és még valamire emlékeztet... Olyan, mint amilyennek két éve láttam utoljára, amikor elmentem hozzá. De ezt leg szívesebben most észre sem venném, mert nem tudom kezelni azokat az érzelmeket, amelyeket előhoz bennem. – Csak eg yszer hallottalak ilyen keménynek, úg yhog y meg kell kérdeznem: a nag yanyád vag y kettőnk miatt mondod ezt? Kihúzom a lábam az övé közül, felállok, a pénzt félig az érintetlen cheshire-i pite tányérja alá csúsztatom, aztán azt motyog om: – Mindkettő. Úg y fel vag yok dúlva – érzelmileg , lelkileg és a fenébe, még fizikailag is –, hog y csak félig meddig fig yelek a nag yanyámra, amíg hazafelé autózunk. Hallom, ahog y arról kérdezg et, milyen volt a repülőút, meddig maradok Nashville-ben; aztán hallom mag am g épiesen válaszolni, hog y minden rendben volt, és addig maradok, amíg szükség es. Az eg ész

beszélg etésünk olyan, mint eg y ködös álom, Lucas hang ja pedig tisztán zeng a fejemben. Azzal piszkál, hog y ártok a zenének. Bármit jelentsen is ez. Talán az én ihletésemre ír valami depis számot, amiben a rocker nem kapja meg a csajt, vag y valami hasonló. Ha íg y nézem, ez nem tesz jót a zenéjének. Az eg yetlen dolog , amiben teljesen biztos vag yok, hog y azt kívánom: bárki más happolja el a nag yszüleim szeretett házát, csak ne Lucas leg yen az. Amikor a Land Roverrel ráfordulunk a felhajtóra, amely a házhoz vezet, ahol g yerekkorom nag y részét töltöttem, a g ondolataim Lucasról az aktuális problémákra terelem. – Miért nem említetted eddig a jelzálog ot? – kérdezem a nag yit csendesen. – Meg látog attál karácsonykor Los Ang elesben, akkor már tudnod kellett. A nag yanyám bűntudattal néz rám. – Azt hittem, rendbe tudom hozni a dolg okat. Vag y mit is beszélek… Még most is rendbe tudom hozni. Ha valamit nem akartam, hát akkor azt, hog y terheljelek valami nyomasztó dolog g al. – Jaj, nag yi… – Ne merj ilyen sajnálkozva beszélni velem, Sienna Jensen. Még mindig van idő, nincs veszve minden – szólal meg a nag yi acélkemény hang on. De a szemem sarkából látom, hog y az arca nedves. Támaszt keresve meg markolja az ülés karfáját. És valahog y sokkal apróbbnak tűnik, mint amekkorának néhány hónappal ezelőtt láttam. – Ig azad van. – Természetesen ig azam van – feleli. Közben viszont sóhajt. Mindketten tudjuk jól, hog y szinte már le is mondhatunk a környékről és a házról, amelyhez most odag ördülünk. Kevesebb, mint két hét múlva, kis szerencsével talán picit később a nag yi fedél nélkül marad. Nem vag yok hajlandó addig visszamenni Nashville-be, amíg nem oldódik meg a lakhatása. Félre fog om tenni a mag am problémáit, és a nag yanyám boldog ság áért fog ok harcolni. Még akkor is, ha az ellenfél, akivel meg kell küzdenem, mag a Lucas. Leállítom a motort, kihúzom a slusszkulcsot, és szemüg yre veszem a mi kis házunkat, amely korántsem mondható kunyhó méretűnek, sokkal inkább eg y hatalmas faház. Az elmúlt években már többször mondtam is a nag yinak: túl nag y neki ez az otthon, ideje volna lefűrészelni belőle. Most már bánom, hog y a hülye fejemmel ilyesmivel viccelődtem. – Érezd mag ad otthon, csillag om. Én felmeg yek és lepihenek kicsit, nem vag yok most önmag am – mondja a nag yi, amikor belépünk a fullasztóan meleg épületbe. Felakasztja a kabátját az előtérben, közben nem látja, ahog y meg ig azítom a blúzom g allérját. – A szoba ug yanolyan? – kérdezem, de alig hog y kimondom, leg szívesebben leharapnám a

nyelvem. Hog y lehet ilyen hülyeség et kérdezni? Valami fura hang ot ad ki mag ából, ami akár kuncog ás is lehet, de én ijedten összerezzenek. – A hátralévő pár hétre még ug yanolyan – mondja. – Akkor otthon fog om érezni mag am – felelem. A táskáim nélkül. Pusztán azért, mert nem voltam képes másra g ondolni a szexi rocksztáron kívül, aki ennek a háznak az új tulajdonosa. Csak reménykedhetem benne, hog y maradt még itt ruhám elcsomag olva a főiskolás meg a g imis éveimből. – Biztos vag y benne, hog y semmire nincs… – szólal meg a nag yi, de meg rázom a fejem, és a lépcsőfeljáróra mutatok. – Pihenj le. Minden rendben lesz. Csak tudnám, ha ennyire rendben van minden, miért érzem úg y, mintha valaki ug rálna a mellkasomon? Mialatt keresek a konyhában valami mirelit kaját – a nag yanyám a kényelem meg szállottja –, felhívom Sethet. Nem veszi fel, üzenetet kell hag ynom neki. „Halló, Seth, Sienna vag yok. A kocsidban hag ytam a táskáim. El tudod hozni mielőbb?” És mivel tudom, hog y morog ni fog , mert át kell autóznia a városon, még hozzáteszem: „Adok húsz dolcsit benzinre.” Aztán hívom Torit. Még az első csöng ést sem várja ki, már fel is kapja, és hadarni kezd. – Jaj, istenem, Sienna, hol voltál? Te nem nézel rá a telefonodra? Eg y órája próbállak elérni. Küldesz eg y ilyen SMS-halmot, aztán eltűnsz! – Eg y pillanatra elhallg at, mély léleg zetet vesz. Elképzelem, ahog y babrál valamelyik mütyürrel a sok közül, amelyek az íróasztalán veszik körül. Ha stresszlabdák nem volnának a világ on, Tori felrobbanna. Muszáj folyton valamivel elfog lalnia a kezét. A háttérben eg y orrhang ú nő mond neki valamit, mire Tori lepisszeg i, és azt mondja, majd akkor meg csinálja, ha Jenna, a felettese jóváhag yja. – Kérlek, kérlek, Sienna, mondd, hog y csak hülyéskedtél ezzel a Lucas Wolfe-dolog g al. Mondd, hog y csak szívatni akartál. – A vég ét már szinte suttog ja. – Nem. Nem volt vicc. Tényleg ő az. És bocs, hog y nem hívtalak vissza előbb, el voltam fog lalva… Elvörösödöm, ahog y visszag ondolok, Lucas hog yan akadályozta meg , hog y felveg yem a telefont, és ahog y az ajkával és a nyelvével meg érintette az ujjaim. Ahog yan kiszakított a valóság ból, és olyan messze repített tőle. Tori felnyög , ajtócsapódást hallok, aztán a cipősarka kopog ását. Amikor újra meg szólal, visszhang zik körülötte a tér – biztosan kiment a folyosóra. – Bocs, el kellett bújnom a sárkány elől. Szóval. Emlékszik rád? Elvég re két éve volt, és tulajdonképpen még csak nem is du…

– Emlékszik – szakítom félbe. Tori valami furcsa keverékét adja ki mag ából a nyög és meg a nyüszítés hang jának, mintha a kilátásoktól eg yszerre undorodna és jönne izg alomba. – Oké, mit mondott? Vag y inkább mit csinált? A rohadt életbe, mi a szart keres épp Nashvilleben? Bocs, hog y ezt mondom, de azért az ott még sem Los Ang eles. Mivel én is pont erre keresem a választ, Lucas mag yarázatát ismétlem el Torinak. – Zenélni jött ide. És úg y tűnik, épp a nag yanyám háza a meg felelő hely neki, ahol dekkolni akar. Tori olyan sokáig hallg at, hog y el kell vennem a fülemtől a telefont: nem szakadt-e meg a hívás. A drámai csend közben eg y tálcára rakom a csirkehúsos pitém és a kólát. Elindulok a tálcával a lépcsőn a hálószoba felé, ahol g yerekkoromban aludtam. Vég ül Tori belesuttog : – És tényleg ez van? Meg állok a lépcső tetején, nekitámaszkodom a korlátnak. Az eg yik énem alig bírja meg állni, hog y beavassam Torit, miképp hatott rám Lucas abban a kávézóban, és hog y a kettőnk közti vonzalom éppolyan erős és izg ató volt, mint annak idején. Aztán a másik énem arra int, ne beszéljek erről. Hát nem Tori volt, akinek kiüvöltöttem mag am az után a borzalmas éjszaka után? Nem beszélve arról, amikor rájöttem, hog y nem kellek többé a Your Toxic Sequel videóihoz, és azt hittem, vég e a karrieremnek. Ha elmondanám a leg jobb barátnőmnek, hog y akár a leg halványabb vonzalmat érzem Lucas Wolfe iránt, az első g éppel Nashville-be repülne, és meg próbálna észhez téríteni. – Sienna! – szólal meg Tori könyörg ő hang on. – Mi van még ? – Hát, meg mondtam neki, hog y baszódjon meg . – Ez valóban íg y volt, még ha azután hang zott is el, hog y Lucas szándékosan provokált. Hallom, ahog y Tori összeüti a tenyerét. – Basszus, Jensen! És ug ye, hog y nem is volt olyan nehéz! Huhh, semmit nem sejt. – Most rohannom kell, Si, de nag yon büszke vag yok rád, hog y nem hag ytad behálózni mag ad, és beszóltál neki. Hívlak este, vag y küldök üzit! Én viszont g yáva szarnak érzem mag am, amikor Tori leteszi. A hálószobába belépve óvatosan húzom be mag am mög ött az ajtót, nehog y felébresszem a nag yit. Az étvág yam mintha elillant volna; leteszem a tálcát a komód szélére. Meg nyug tató, hog y a nag yi pont úg y hag yta a szobám, amilyen a g imi és a főiskola alatt volt. Ug yanazok a bútorok, ug yanaz a rózsaszín-narancssárg a, hibiszkuszmintás ág ytakaró, a jókívánság -poszterek a falon és ug yanaz a kellemes almás-fahéjas illat, amely a Bath and Body

Works cég illatosítóinak köszönhetően beleng i az eg ész házat. De még ez a jó érzés sem képes elnyomni a mellkasomban lüktető fájdalmat. Mag zatpózba g ömbölyödöm az ág yon, arcom az öblítőillatú párnába fúrom, és hallg atom a nag y semmi keserű csendjét abban a házban, amelyet hamarosan elveszítek én is és a nag ymamám is. Csendes imák suhannak át az ag yamon, hog y elviselhető leg yen az elkövetkező néhány hét. Bírjam ki én is, akinek erősnek kell maradnom, és a nag yi is, aki elveszíti a leg barátság osabb otthont, amelyet valaha ismertem. De mindenekfelett azért imádkozom, hog y ne találkozzam soha többé Lucas Wolfe-fal.

3. fejezet Hog y elkerüljem Lucas Wolfe-ot, puszta ábránd marad. Nemcsak hog y kitölti minden g ondolatom, de hirtelen mindenütt ő bukkan fel – az iPodomon eg y random lejátszási listában valami elképesztő véletlen folytán; a Fuse TV műsorában eg y eg ész napot szentelnek a Your Toxic Sequel leg jobb videóinak; a helyi rádióban interjút ad – a hang ja olyan mély és meg hitt, mintha az éteren át valami brutális aktusba rántana bele. És a következő napon, nem eg észen huszonnég y órára rá, hog y az Alice kávézóban összefutottunk, Lucas ott áll a nag yi házánál. Észre sem veszem, hog y ott van, amíg meg nem hallom, hog y odakint beszél valakikkel. Eg y csillog ó, ezüst SUV – Cadillac – parkol a felhajtónál, mög ötte fehér teherautó, aminek az oldalára valami log ó van felfestve. Először nem is akarom Lucas tudtára adni, hog y itt vag yok. A nag yanyám elment üg yeket intézni, Lucasnak pedig , akárkikkel beszéljen is, úg y tűnik, nincs szándékában bejönni. Tompán hallom a hang okat, csak eg y-két mondattöredéket tudok kivenni. Ekkor borulok ki ig azán. „Ezt a részt itt lebontani…” „Ennek a helyére jön majd a hang stúdió…” „Eg yszerűbb ledózerolni az eg ész ócskaság ot, és úg y kialakítani, ahog y te akarod…” Eg y pillanatig alig kapok leveg őt, ahog y elképzelem, hog y g yerekkorom otthona darabokra hullik eg y hang stúdió miatt. Bár mindössze eg y kinőtt pizsama van rajtam, amit a szobámban a komód eg yik fiókjába találtam beg yömöszölve, a csupasz lábammal belebújok az öcsém eg yik jókora bakancsába. Mag amban átkozódva kivág tatok a hideg be a hang ok irányába. Lucas a kíséretével a ház mög ött van – nem rockerek vag y testőrök jöttek vele, mint akikkel Hollywoodban jár, hanem két fickó khakiszínű nadrág ban és melóspólóban, meg eg y sötét szemű, mag as nő, fekete-kék hajjal. Az elhang zottakat szaporán jeg yzeteli eg y tableten. Az asszisztense az, Kylie. Emlékszem rá, és neki is tudnia kell, ki vag yok, mert amikor a tekintetünk találkozik, eg y röpke, halk „ó!” hag yja el a száját, amely aztán széles vig yorra húzódik. Elkapom róla a tekintetem, mielőtt elérné, hog y még kínosabban érezzem mag am. Nem sok választ el attól, hog y teljesen elveszítsem a fejem, és ha már meg kell történnie, akkor Lucast szeretném elsőnek földbe döng ölni. – Még is mi a francot g ondolsz, mit művelsz itt, Wolfe? – üvöltök rá, mielőtt eg yáltalán

meg fordulhatna, hog y a szemembe nézzen. Amikor meg lát, pont olyan dermedten néz, mint Kylie. A pillanatnyi csendben alkalmam van meg állapítani, milyen hihetetlen jól néz ki a kék, koptatott farmerban, a nyomott mintás pólóban, hog y a szeme most inkább zöldes árnyalatú, mint barna, és hog y az izmai milyen g yönyörűen rajzolódnak ki még a bő póló alatt is. Miután visszanyeri mag abiztosság át és rám villantja a mosolyát, amitől bug yik hullanak le szerte a világ on, abbahag yom a fixírozását. – Tehát még itt vag y – szólal meg . Hang ja eg yszerre árul el meg lepetést és meg nyug vást. Nem vag yok benne biztos, hog y bármelyiknek is örülök. – Miért kellett volna elmennem? – Mert a bíróság ítélete szerint ez az ing atlan… – Még nem! – csattanok fel. Ökölbe szorítom a két kezem, amíg tízig számolok és felkészülök rá, hog y a szemébe nézzek. – Tehát a kérdés: mit csinálsz itt? Lucas már nyitná a száját, hog y válaszoljon, amikor az eg yik vállalkozó közbeszól: – Mr. Wolfe, kevés az időnk, ma délután még eg y másik… – kezd bele a fickó, de Lucas eg y sötét pillantással félbeszakítja. Te jó ég , még száztíz kilós csávók is elvesztik az önbizalmukat a közelében... Lucas odaint Kylie-nak: – Fejezd be velük. Nekem el kell intéznem valami szarság ot. Kylie még bepötyög pár jeg yzetet a tabletbe, aztán a felújítási meg átalakítási tervekről mag yaráz a két pasasnak, amivel teljesen kibeleznék a nag yi házát. Bocsánatkérően rám mosolyog , amikor elslisszol mellettem, talán mert tudja, mi történt a főnöke és köztem, és a játszma állása nem nekem kedvez. Hog y a francba tud valaki ennyire készség esen dolg ozni eg y olyan embernek, mint… Lucas? Micsoda hülye kérdés, Jensen, suhan át az ag yamon. Lucas lenyűgöző és tehetséges, és te is majdnem az ágyában kötöttél ki, mielőtt rájöttél volna, kicsoda valójában. Azok a g ondolatok, ig en, azok kavarnak össze, és azok miatt nem fog om tudni soha eleng edni Lucast. – Szóval én eg y szarság vag yok? – kérdezem hadarva. – Ne lég y nevetség es, Sienna. Tudod jól, mire g ondoltam. – Neked aztán van bőr a képeden, hog y ma idejöttél. Istenem, hát nincs szíved? Nem érdekel, hog y te vag y-e a jog szerinti tulajdonos vag y sem. Ha a nag yanyám hallotta volna, hog yan beszéltek a ház szétveréséről, teljesen összeomlana. Izmos karját összefonja a mellkasán, én is utánozom a mozdulatot, aztán meg próbálok nem beleszédülni, ahog y zöldesbarna szemével lassan vetkőztetni kezd.

Pontosan íg y nézett rám, amikor először találkoztunk néhány éve, az eg yik videójuk forg atásakor. Az All Over You a mai napig a kedvenc Your Toxic Sequel-számom. Minden alkalommal, amikor hallg atom Lucas karcos hang ján a szexi szöveg et, eszembe jut, hog yan részeg ített meg a pillantásával azon a forg atáson. – Olyan piros lettél, mint a cseresznye. A mellbimbód meg jó kemény – motyog ja. A karom automatikusan szorosabbra fonom mag am előtt. Elneveti mag át, aztán halkan folytatja: – Beindultál, amikor hallottál a rúdról a nappali közepén, ig az? Elakad a léleg zetem, ahog y elképzelem, hog y cérnatang ás, vékony lányok riszálják a feneküket a nag yanyám bútorai között. Teljesen nevetség es kép – ha Lucas tényleg betenne is eg y rudat a nappaliba, nyilvánvalóan nem a nag yi bútorai lennének már ott. Még is dühít a g ondolat. – Szórakozol velem? – kérdezem. Mielőtt eg yáltalán felfog hatnám, mi történik, már közelebb is lép, két karom szétfejti a védekező tartásból, és a mag asba emeli, finoman nekinyomva az alag sorba nyíló faajtónak. Orrom meg telik az illatával – Polo parfüm és izzadság finom keveréke –, ami elhomályosítja minden érzékemet. Szorosan hozzám simul. Olyan szorosan, hog y érzem, ahog y a farmerja varrása a combomba nyomódik. Amikor ajkával meg simítja a jobb halántékom, a léleg zetem akadozni kezd, és ami meg lepő: neki is. – Tényleg azt hiszed, olyan mocskos vag yok, hog y rudat teszek a nappaliba? – kérdezi Lucas, és meg emeli kicsit az arcom, hog y a tekintetünk eg ybefonódjon. Sötéten bámulok rá, kezem a vállára ejtem, ő elvig yorodik. – Ha jobban meg g ondolom, ne is válaszolj rá. – Miért nem várhat ez az eg ész – kérdezem. – Lucas, a nag yanyám majdnem nyolcvanéves. Ha valami történne vele, ha felizg atná mag át… – Mélyen beszívom a leveg őt, a tüdőm szinte szétrobban, mielőtt kifújom. Tétovázva felemeli a kezét, vég ig simít az arcomon, és azt kérdezi: – Tudod, mennyire kívánlak még akkor is, amikor ilyen zöld szarral vag y bepöttyözve? Eg y pillanatra összezavarodom, de aztán felmutatja két ujját, hog y nézzem meg . Leg szívesebben elsüllyednék, amikor rájövök, hog y elfelejtettem mag amról lemosni a korrektort, amit korábban felkentem. Amikor az arcom elé kapom a kezem, hog y eltakarjam, hirtelen meg rázza a fejét. – Ne! – szól rám, és én elkapom a kezét, amikor ismét az arcomhoz ér. – Tudod, mennyire szeretném érezni most az ízed? – Nem – motyog om. – Nem tudom.

Ajkát a halántékomhoz érinti, érdes ujjaival a bőröm ciróg atja, a léleg zetétől repkednek a hajszálaim, ahog y a hajamba szuszog . Remeg és fut vég ig a testemen, eg yszerre g yötrelmes és kellemes, hideg és forró. Összeszorítom a szemem. Lassan számolok tízig . Annyira szédülök, hog y csak hatig jutok. – Ha valami történik a nag yanyámmal miattad, meg öllek – próbálom a beszélg etést visszaterelni az eredeti medrébe, ami miatt most itt állok, és távol tartom mag am Lucastól. Kinyitom a szemem, amikor ajka eltávolodik a bőrömtől. Az arckifejezéséből ítélve mellbe vág ta a fenyeg etésem. – Ez mókás. Azt g ondoltam volna, te az a passzív típus vag y, de úg y látszik… – Hátradől, szabad utat hag yva nekem, és a karját újból összefonja mag a előtt. – Volt az a kis incidensünk, és te még mindig ki vag y bukva miatta. Ezek szerint még sem vag y annyira passzív, ig az? – Azt kérted, hog y odabilincselhess az ág yadhoz. Sajnálom, Wolfe, én nem vag yok eg y kibaszott kis játékszer, amivel azt teszel, amit akarsz. Felhorkan, aztán elfintorodik. Ahog y méreg et, abból arra következtetek, valami sértőt készül mondani. – Nem eg észen íg y zajlott a dolog . Azt mondtam, odabilincsellek az ág yhoz, és te nem eng edted. Szinte biztos vag yok benne, hog y sikítozni is kezdtél volna, ha nem kérlek meg , hog y menj el. – Húzz innen a francba. Szemét résnyire húzza össze. – Sienna, ez az én házam. És nem vag yok odabent. – Nem – rázom meg a fejem olyan erősen, hog y a lófarkam ide-oda ug rál a fejemen. Felemel eg y tincset vörös hajamból, játszadozik vele, közben a szemét le sem veszi az enyémről. Milyen intim mozdulat ez is, és én meg int érzem a g yomromban azt a nyomást. Elátkozom a testem, hog y minden körülmény ellenére annyira kívánja őt. – Nem meg kértél, hog y menjek el, hanem azt mondtad, húzzak a picsába a házadból – mondom fojtott hang on. Hátrébb lép. – Rendben, biztos vag yok benne, hog y ezt én nem úg y… A hang om most ötször erősebb, mint az előbb. – De ig en, úg y értetted. – Az a helyzet, hog y alábecsültelek. Rühellem Lucas talányait, és ma már teljes öt percet töltöttünk eg ymás társaság ában. – Mit értesz ezen?

– Eg ész idő alatt, amíg forg attuk az All Over Yout, olyan eng edelmes voltál… Szóval… a francba, Sienna, nem számítottam rá, hog y nemet mondasz arra a kurva bilincsre. Miért kell most felhoznia azt az éjszakát? Miért kell visszafordítania a g ondolataim, hog y felülkerekedjen rajtam a szívem? Tekintetem a földre szeg ezem, ahol nem látok mást, csak sarat az olvadt hó után, és halkan meg szólalok: – Nem kellene már menned? Visszafojtom a léleg zetem, amikor Lucas ismét kinyújtja a kezét, és hüvelykujját vég ig húzza az arcomon. – Biztosan ezt akarod? – kérdezi esdeklő hang on. Nem. Nem tudom, mit akarok, mert rohadtul összezavarsz bennem mindent. – Ig en – suttog om, miközben felemelem a fejem. – Azt akarom, hog y menj el. Leeng edi a kezét az arcomtól, néhány lépést hátrál, karját széles g esztussal az emelkedő felé lendíti, amin visszasétálhatunk a ház elé. Meg csikordul a fog am, és meg rázom a fejem. – Gondoltam, úg y helyes, ha előreeng edlek – mondja. Nem hang zik túl udvariasnak, inkább kemény és fenyeg ető. Néhány perccel ezelőtt még teljesen elvarázsolt a hang jával, a szavaival, a mozdulataival. Küld felém még eg y cinikus mosolyt, aztán hirtelen meg fordul, felsétál az emelkedőre, kezét vég ig húzza a faház oldalán. Próbálom kiverni a képet a fejemből, hog y ug yanezt teszi az ujjaival a bőrömön. Félúton meg torpan, és anélkül hog y meg fordulna, hátraszól. – Lehet, hog y úg y véled, eg y rakás szar vag yok, de soha nem jöttem volna ide úg y senkivel, hog y azzal felizg assam a nag yanyád. Minden kedden óraműpontosság g al meg y el itthonról. Ezzel eg yáltalán nem nyug tat meg , mi több, meg lehetősen ideg es leszek tőle. Zavar, hog y Lucas ismeri a nag yanyám időbeosztását, hog y mikor jöhet ide a házhoz anélkül, hog y meg zavarná a nyug almát, és eg yáltalán hog y tudja: a nag yi pontosan ug yanúg y szervezi minden keddjét. Meg várom, amíg mindkét jármű eltávolodik, csak utána meg yek be a házba. Amíg meg keresem a takarítóeszközöket, g ondolatok százai cikáznak át a fejemen, és szinte ég etnek belülről. De mindig ug yanarra lyukadok ki: hol lehet most a nag yi? Bárcsak azt mondhatnám, még mindig kellemesebb a nag yi hollétén törnöm a fejem, mint Lucas Wolfe-on, de sajnos nem íg y van.

Ha a nag yi valami olyasmit csinál, ami eng em is érint, nem valószínű, hog y elmondja. Mindig védelmezett, még ha ez azt jelenti is, hog y elhallg atja előlem az ig azság ot. Gyerekkoromban, amikor a szüleim veszekedtek, vag y anyura rájött a hiszti, a nag yszüleim jelentették a meg váltást. Halálra kényeztettek eng em is, Sethet is. Amikor tizenkét éves koromban a szüleim elváltak és anyám felszívódott, meg volt a lehetőség , hog y apámmal és az új feleség ével maradjunk. Szar eg y helyzet volt. Nem mintha bármi baj lett volna apámmal vag y Marg arettel, de Maine-be költöztek, Bar Harborba – több mint ezerhatszáz kilométerre. Szerencsére Seth nyolcéves kora dacára kellően önfejű volt. Meg mondta apámnak, hog y inkább kutyák tépjék szét, mint hog y Maine-be költözzön vele és Marg arettel. Ekkor léptek közbe anyai nag yszüleim. Apu az új feleség ével akart lenni, a nag yiék minket szerettek volna. És mi is ezt akartuk, mert az a hely leg alább ismerős volt. És mert nem számított, anyu hog yan bánt velünk, de reménykedtünk, hog y eg y nap visszatér. Ez volt az a mesés pillanat, amikor mindenki boldog volt, ellenség eskedés nélkül. Aztán három évvel később, amikor anyu meg jelent Nashville-ben az új férjével, beláttam, mekkora hülye voltam, amikor a visszatérésében reménykedtem. Most eg yszerűen csak tudni szeretném, hol a fenében jár a nag yanyám. És azzal is jó lenne tisztában lenni, mit tud még Lucas Wolfe a családom történetéről. Például tud-e valamit az anyámról, ha már a nag yiról ilyen átkozottul jól informált. Összeszorítom a kezemben a súrolószivacsot, a kis műanyag hurkok fájdalmasan beleállnak a tenyerembe, aztán nekiesem eg y szappanfoltnak a zuhanyozó üveg én. Mióta Lucas Wolfe pár órája elment, felváltva ig yekszem mag am elfog lalni vag y a takarítással, vag y valami idióta tévéshow-val a Netflixen. Nem mintha bármelyik is jó fig yelemelterelő lenne akár a Lucastémában, akár abban, vajon milyen keddi elfog laltság ai vannak a nag yinak. – Azért kellett iderohannom a táskáiddal, mert… – Amikor meg hallom a hang ot a hátam mög ött, majd’ kiug rom a bőrömből ijedtemben. Nyirkos tenyerem a mellkasomra tapasztom, mert a szívem épp ki akar szakadni a rémülettől. Aztán nég ykézláb meg fordulok, és az öcsémre nézek. – Nem tudsz kopog ni? Vag y cseng etni? – förmedek rá. – Akár meg is… – Micsoda? Akár meg támadhattál volna a szivaccsal? Az újság ok imádnák! „Beszart vörös csaj nekiment az eg yetemistának eg y ablakmosóval. Felfüg g esztett ítélet.” – Sethet nem izg atja különösebben, hog y a frászt hozta rám, csak vig yorog , mint eg y idióta. Némileg habozva elfog adom a kezét, amikor kinyújtja, hog y talpra seg ítsen. Az öcsém nem az a jól nevelt fajta,

íg y hát amikor ilyen illedelmes pillanatai vannak, ki kell használnom. – Nem perelnél be – jelentem ki, és nekitámaszkodom a mosdónak. Fél kézzel beletúr rövid szőke hajába, félrebillenti a fejét, és azt kérdezi: – Miért? – Mert lány vag yok. És le merem fog adni, ha be kellene ismerned, hog y eg y lány bánt el veled, mindjárt meg rog g yanna a férfiasság od. Ig azam van? – szeg ezem neki a kérdést diadalmasan vig yorog va. – Először mondasz rólam valami ig azat mennyi ideje is? Nég y éve? Mintha meg sem hallottam volna a g únyos meg jeg yzést, követem őt lefelé a lépcsőn. Mármár azt várom, majd lecsúszik a korláton, amit annyira szeretett kiskorunkban, de helyette csak leszalad. Felborítja a fog ast az előtérben. Eg yszerre g ug g olunk le, hog y felállítsuk. Ahog y a kabátokat szedeg etem a földről, elhatározom, hog y előhozakodom Sethnek azzal, amit Lucas mondott. Van rá esély, hog y az öcsém tud valamit a nag yiról, amit én nem, és reménykedem, hog y most nem akarja majd elaltatni a féltékenység emet amiatt, hog y kihag ynak valamiből. – Hová meg y a nag yi minden kedden? – kottyantom ki. Seth kíváncsian néz rám, és meg ereszt eg y félmosolyt. – Ööö, Si, én nem vag yok médium, tudsz róla? Mag amhoz szorítok eg y piros g yapjúkabátot, és mély léleg zetet veszek, mielőtt folytatnám. – A nag yiról beszélek. Eg yszerűen kíváncsi vag yok, hová meg y keddenként. Az öcsém jókedve mintha eg y pillanat alatt elillanna. A mosoly eltűnik az arcáról, összeráncolja a homlokát, válla meg feszül. Hirtelen feleg yenesedik, de most nem seg ít felállnom. – Honnan tudod, hog y minden kedden meg y valahová? – Hát… említett valamit a szokásos keddi elfog laltság áról a reg g elinél – füllentem, miközben felakasztom a kabátot a fog asra, és ig yekszem kerülni Seth tekintetét. Ahányszor meg látom ezt a sötét kifejezést a képén, tudom, csak pillanatok választják el attól, hog y elveszítse a fejét. Akármi ag g asztja is most, nem akarom az orrára kötni mellé még azt is, hog y Lucas itt járt reg g el. Lucas a szart is ki tudná verni az öcsémből, még csukott szemmel és összekötözött karral is. Seth valami morg ásfélét hallat, vég ig simít búzaszőke haján, aztán bemeg y az étkezőbe. Leül az antik asztalhoz, ahol minden este vacsoráztunk, és kihúzza a széket mag a mellett nekem is. Én visszatolom, és az asztal másik vég éhez ülök, épp vele szemben. – Feltételezem, hog y nem valami kellemes dolog ról van szó – mondom lassan. Seth eg yetértőleg meg rázza a fejét.

– Gondolod, hog y anyuhoz jár? Természetesen erre g ondoltam, csak reménykedtem, hog y Seth meg g yőz majd valami másról. Ehelyett annyira feldúlja a téma, hog y fülig elvörösödik és reszket. Kettőnk közül benne sokkal nag yobb a keserűség az anyánkkal szemben. Közben az is ig az, nem én voltam kettőnk közül, akit anyu kis híján meg g yőzött, hog y vig ye el a balhét az ő bűneiért. Aztán még is ott találtam mag am nyakig benne. És évekkel azután, hog y mindez meg történt, én voltam az, aki hag ytam, hog y még a börtöncellából is terrorizáljon. A kezem élével mindkét oldalon vég ig dörzsölöm az orrom. Úg y nézhetek ki, mint aki imádkozik, mert Seth drámaian mered előre, és mélyet sóhajt. – Tehát mit fog unk tenni? – szeg ezem neki a kérdést eltökélten. – Már nem kisg yerek, Si. Nem tehetünk semmit. – Te mindig olyan nag yképű seg g fej vag y, tudni szoktad, mi a teendő. – Nem fog om számon kérni rajta, hog y anyát látog atja-e, mert nincs rá bizonyítékom. Ha te akarsz, kérdezz rá, de tuti, hog y nem fog sz. Lecsapom a kezem az asztalra, és Sethre meredek. – És miért? – Ug yan már, Si. A saját árnyékodtól is meg ijedsz. A nag yi azért nem beszélt neked arról az átkozott jelzálog ról, mert meg akart kímélni. Emlékszel, hog y viselted anya tárg yalását? Tiszta ideg voltál, csak bólog attál, meg bámultál az öledbe… Meg rázom a fejem, és éles hang on vág ok közbe: – Köszönöm, de nincs szükség em személyiség analízisre. És erősebb vag yok, mint g ondolod. De érzem, hog y az arcbőröm szinte felg yullad, olyan forró. Ez ma már a második alakalom, hog y valaki otrombán az orrom alá dörg öli valamely neg atív tulajdonság om. A g yomrom helyén csomót érzek. Seth elhúzza a szája sarkát, és mondani készül valamit, de aztán meg g ondolja mag át. Hanyag ul meg vonja a vállát, és feláll. Hiába próbálja meg játszani, hog y nem különösebben izg atja a dolog , tudom, hog y nincs íg y – látom, hog y a kezét ökölbe szorítja. Amint kilép innen, már meg y is a konditerembe, hog y kieng edje a g őzt. Még mindig jobb, mintha kiborulna, és jól elpáholna valakit, mint tette azt nemeg yszer, miután anyát elítélték. Kész csoda, hog y nincs a fiatalkorúak börtönében. – A táskáid betettem a nappaliba – mondja, mialatt visszatolja a székeket a helyére. Nem néz rám, úg y folytatja. – Fig yelj, teg yél meg nekem eg y szívesség et. Ha a nag yi hazajön, mondd meg neki, lég y szíves, hog y hívjon fel.

Bólintok, és érzem, hog y ez alatt az őszinte kis beszélg etés alatt határozottan közel kerültünk eg ymáshoz. – Rendben, szólok neki. Te pedig vezess óvatosan. Forg atja a szemét, valamit mormog az orra alá, amiből csak annyit tudok kivenni, hog y nem meg kibaszott és anya. – Meg yek, körülnézek a környéken, hol vannak alkalmas… – Hang ja elhalkul, én pedig biccentek, mint eg y törött nyakú bólog atóbaba. Seth az ajtóhoz lép, de eg y pillanatra visszafordul. Vonásai most lág yabbak. – Autót kéne bérelned, vag y nem tudom... Csinálni valami jó dolg ot, ahelyett hog y eg ész nap itt dekkolsz. – Nem bánom, hog y itt kell lennem – hazudom. Seth meg rántja a vállát, mielőtt kilép. Amikor hallom, hog y beindítja a kocsi motorját, felvánszorg ok a lépcsőn. Befejezem a fürdőszoba takarítását, az elhasznált dörzsiszivacsokat bedobom a szemetesbe, aztán leöblítem hideg vízzel a porcelánra száradt mosószerfoltokat. Amikor kész vag yok, bemeg yek a hálószobámba, bemászom az ág yba, és mag amra húzom a narancssárg a-rózsaszín mintás paplant. Nekitámaszkodom az ág y vég ében felhalmozott párnáknak, kinyitom a laptopom, és meg nézem, mennyibe fájna, ha autót bérelnék az elkövetkező tizenhárom napra. Bárhog y utálom, el kell ismernem, Sethnek ig aza van abban, hog y jobb lenne kimozdulni – különösen hog y a nag yi folyton elmeg y itthonról, és nem akarja, hog y vele tartsak. Csupán pár száz dollár a kellemesebb napok érdekében. „Ez csak pénz – mondom mag amban. – Gyorsan kitermelem újra, és minden a rég iben lesz.” Aztán csendesen hozzáteszem. „Ha Tomas nem csinál száznyolcvan fokos fordulatot, és nem rúg ki.” Éppen az Enterprise Rent-A-Car nevét g épelem a böng észőbe, amikor a Facebook-profilom bal felső sarkában villog ni kezd a piros jel. Még akkor hag ytam meg nyitva a Facebookot, amikor Torinak küldtem eg y üzenetet. Valaki ismerősnek jelölt. Kylie Martin, Lucas fekete-kék hajú asszisztense. Szórakozik ez velem? „Rohadjon meg minden közösség i oldal”, mormog om, amikor mozdítom az eg eret, hog y elutasítsam a jelölést. De abban a pillanatban meg látom Kylie üzenetét is. Eg észen közel hajolok a laptophoz, hog y elolvassam. Helló, Sienna, Tudom, nyilván azt kívánod, hogy menjen át rajtam egy kamion, és vissza akarod utasítani a jelölésem, de kérlek, ne tedd. Tudok valamit, amivel megmenthetnéd a nagymamád házát. Mindössze azt kérem, áldozz rám pár percet.

Kylie Gondolkodás nélkül elfog adom a jelölését. No lám, ismerőse lettem az ellenség szorg os kis méhecskéjének.

4. fejezet Eg y órával azután, hog y elfog adtam Kylie jelölését, már alig bírok mag ammal. Nem küldött semmi választ, nekem viszont tudnom kell, mi az az ötlet, amivel meg menthetem a nag yi házát. Belülről harapdálom az arcom, aztán ráküldök eg y sort: „Elárulnád, hogyan?” Éles pittyenés jelzi körülbelül hét perc múlva, hog y új üzenet érkezett. Félredobom a fitneszmag azint, amibe meg próbáltam belefeledkezni, miközben piszok ideg es voltam Kylie rejtélyes üzenetétől, beledőlök az éjjeliszekrényre állított laptopomba, és összepréselem a fog aim, ahog y olvasom Kylie sorait a chat-ablakban. Kylie Martin: Hmm… Az a helyzet, olyasmit kell mondanom, amit személyesen volna jó. Ráérsz ma este? Várok eg y kicsit, mielőtt reag álnék, mert a jel mutatja, hog y még ír valamit. Kylie Martin: Mondjuk, hétkor felveszlek, aztán megdumálunk minden részletet egy vacsora mellett. Én állom. Ha akarod, válaszd ki a legdrágább bifszteket az étlapról, Lucas zsebére megy. Nem válaszolok azonnal, mert nem hag y nyug odni a g ondolat, hog y Lucas számlájára vacsorázzak, ez nekem olyan… Tudom, hog y nevetség esen hang zik, de még iscsak olyan szánalmas. Az asszisztense nyilvánvalóan eg y rakás üg yféllel mászkál üzleti ebédekre meg vacsorákra, és ott használja Lucas hitelkártyáját, ahol csak tudja. Semmiben nem fog különbözni, ha eng em visz el vacsorázni. Kivéve azt az ég bekiáltó tényt, hog y még is teljesen más lesz. Kylie Martin: Csak jelezz vissza egy órán belül, még hat előtt, oké? Az ág yam szélén ülve mélyen belesüppedek a matracba. Már eg ész kis g ödör keletkezett azon a helyen. Az rendben van, hog y az ág y öreg darab, de azért meg fog adom, hog y másnap futással kezdem a napot. Azt ug yanis anyag i fedezet híján nem eng edhetem meg mag amnak, hog y a teljes ruhatáram lecseréljem nag yobb méretű darabokra. Amíg a laptopom két oldalával babrálok, nem tudom levenni a szemem a képernyő alján sorakozó üzenetekről Kylie-tól, míg lassan összefolynak a szemem előtt a betűk, és csak kék-fekete-fehér kavarg ást látok mag am előtt.

Kylie tud valamit Lucasról, ami érvénytelenítené a kilakoltatást? De a francba, ha még tud is ilyet, miért játszaná ki a főnökét azért, hog y seg ítsen nekem? Évek óta dolg ozik Lucasnak, és én senkije nem vag yok. A mai délutánt leszámítva eg yetleneg yszer találkoztam vele, és akkor is csak pár szót váltottunk a hétköznapi semmiről. Aztán bevillan eg y másik lehetőség , szinte fejbe kólint. Baljós g ondolatok rohannak meg . Mi van, ha ez a meg hívás csak azt szolg álja, hog y kicsaljon a házból? Például Lucas és a két vállalkozó idejön ma éjjel, hog y kitalálják, hová húzzák fel a puccos épületet, aminek biztos, hog y nekikezdenek két hét múlva, és eldöntik, mennyit hag yjanak meg tűzifának a nag yi házából. Eg y ideg es szisszenés szalad ki a számon. „Miért nem mondhatod meg most rögtön?” – g épelem be a kérdést. Jó öt percig semmi válasz, de látom a kis ablakban, hog y Kylie ír. „Huhh, ez valami reg ény lesz”, mormog om mag am elé. Eg yre türelmetlenebbül várom a választ, ujjaimmal az eg éralátéten dobolok, és libabőrös leszek a hang tól, ahog y a fog aim csikorg atom. A fog csikorg atás a leg borzalmasabb neurotikus szokás a világ on. Még g yerekkoromban szedtem fel, amikor a szüleim házasság a g ajra ment, és nincs az a relaxációs technika vag y jóg ag yakorlat, ami képes lenne meg szabadítani tőle, vag y leg alább enyhíteni. Ez az ideg es szokás két éve meg őrjítette Lucas Wolfe-ot. „Ne csikorg asd a fog ad!” – szólt rám, amikor érdes kezével bejárta a testem, és én az érintésétől vonag lottam az extra méretű ág yában. Lehunyom a szemem, és átadom mag am az emlékeknek, amíg a pittyenő hang jelzi, hog y új üzenet érkezett, és ez visszaránt a jelenbe. Kylie Martin: Sajnálom, csak személyesen tudom elmondani. Ha nem kerül rá sor ma vagy holnap, késő lesz tenni bármit is. Lucas kezének emléke eg yszerre kiröppen az ablakon. Kylie tehát ultimátumot ad. Határidőt szab a közös vacsoránkhoz, ami nem hog y ideg esít, de eg yenesen dühít, és akkor még finoman fog almaztam. Másodéves főiskolás korom óta pontosan ezeket a korlátozásokat próbálom elkerülni, mert Prestonra, arra a fiúra emlékeztetnek, akivel eg ész főiskola alatt jártam, és meg próbált mindent meg szabni nekem. Ahog y Prestonra g ondolok, olyan erősen szorítom meg a laptop tetejét, hog y a képernyő színe meg változik az ujjaim nyomása alatt. Elhúzom a kezem, és a combom alá csúsztatom. Amikor Preston kiszállt a kapcsolatunkból, közölte, hog y füg g ő vag yok. Ahog y most visszag ondolok, tényleg az voltam.

Újra a képernyőre fig yelek, és próbálom elhesseg etni az érzelmeket, amelyeket Preston előhoz bennem. Nem szeretem őt. Tori meg esküszik, hog y soha nem is szerettem, csak a szüleim miatt kötöttem ki mellette, még is valami keserűség et érzek belül. Félreteszem az emlékeket a keserűség g el és a vereség tudattal eg yütt, aztán elküldöm Kylienak a választ: Nem szeretem, amikor diktálják nekem a feltételeket, és egy órát kapok arra, hogy hozzak meg egy döntést. Másodpercek múlva Kylie már lő is vissza: Ez csak egy vacsora, oké? Nem azt kértem, hogy hordd ki a kék hajú szerelemgyerekem, aztán költözz velünk Párizsba. Ahogy már írtam, tudok egy módot arra, hogyan mentsd meg a nagymamád házát, és neked egyszerűen csak… bíznod kell bennem. Ennél többet online nem tehetek. Lassan, körkörösen masszírozom az orrom tövét, ami sajnos semmit nem használ az átkozott mig rén ellen, közben fél kézzel g épelek. Csak két szót, de még ez is több percembe és próbálkozásba telik, míg nem hang zik úg y a fülemben, mintha eg y rinyálós idióta írta volna – akinek most érzem mag am. Mikor és hol? Elképzelem, ahog y Kylie elmosolyodik, bárhol leg yen most, mert a válasz rög tön bepottyan: Ez az! Aztán kisvártatva azt írja: A Fondüben. Szereted a fondüt? Amikor ig enlően válaszolok, ennyit ír: Szuper, akkor fondüzünk. Felveszlek hétkor, és ígérem, éjfélre hazadoblak. Figyelj, teljesen biztonságos randit ígérek, és nem megyek tovább a kelleténél. Akkor hamarosan! Még küldök két-három üzenetet Kylie-nak, hog y alkalmi ruha kell-e, vag y elég a hétköznapi; hog y hol parkoljon le úg y, hog y a nag yi ne lássa a kocsit, de eg yikre sem válaszol. Csak eg y vacsora, ahog y Kylie is mondta, de úg y érzem, muszáj jó benyomást tennem rá. Mintha a fondüzés közben dőlne majd el nála, méltó vag yok-e az információjára vag y sem.

Csattanásra riadok fel, ami a földszintről jön – a bejárati ajtó vág ódott be. A könyvespolc beleremeg , amikor felug rom az ág yról, és kis híján kitöröm a nyakam, amikor átesem eg y pár csizmán, amit a szoba közepén hag ytam. Az ablakhoz rontok. A nag yanyám Land Rovere parkol farral a ház felé úg y, hog y a nyitott csomag tartó minél közel leg yen a bejárathoz. Meg könnyebbülten sóhajtok. Torival épp elég betörési kísérletet éltünk át Kaliforniában, hog y óvatosság ra intsenek a hang osan bevág ódó ajtók. Eg y pillanattal később a nag yi kiabál fel az emeletre, hang jából érezni, hog y fáradt: – Sienna! – Itt vag yok! – kiáltom vissza, aztán belebújok a zöld papucsba, és kicsoszog ok az előtérbe. Amikor leérek az előszobába, a nag yi épp eg y adag bevásárlószatyrot cibál befelé, jól meg rakva élelmiszerrel. Gyorsan elszedem tőle a zacskókat, amiknek a füle már mély vájatot hag yott a csuklóján. Hálásan pillant rám. – Beszereztem neked ezt-azt, hog y ne halj éhen, mialatt itt vag y. A kedvenceid, és még főzni is fog ok! – mondja, de a hang ja mintha túlság osan is vidám volna. Onnan, ahol állok, tisztán belátni a SUV hátuljába. A csomag tartóban még leg alább eg y tucat bevásárlótáska tornyosul, nem beszélve arról, mi lehet a hátsó ülésen. A leveg ő a bordáim közé szorul. A nag yanyám épp a kilakoltatás küszöbén áll, és hamarosan be kell ruháznia eg y másik ing atlan bérletébe. Mindketten tudjuk, pillanatnyilag nem eng edheti meg mag ának, hog y feltöltse a házat a kedvenc kajáimmal. De nem szólok semmit, és nem is kezdem fag g atni, hol járt. Inkább jobb kézzel felkapom a szatyrokat, és a másikkal meg szorítom eg y picikét a nag yi kezét. – Köszönöm – mondom. Aztán olyan felszabadult és incselkedő hang on folytatom, amennyire csak tudom. – Jó rég nem főztél már, ig az? Eg y vag y két éve, mikor Seth még g imis volt. Nag yi halk kuncog ást hallat. – Többet is meg érsz ennél. Nem tudom, vajon ug yanezen a véleményen lenne-e, ha tudná, mennyire felkavar az az ember, aki immár a háza új tulajdonosa. – Én ezeket elpakolom, te pedig szépen lepihensz – rendelkezem a bevásárolt holmikra bökve, ellentmondást nem tűrő hang on. Közben nem fordulok felé; ha valamit nem szeretnék, hog y észreveg yen, az az árulkodó arcpír, ami Lucas g ondolatára mindig a leg rosszabb pillanatban jelentkezik. A nag yi most nem hajt el határozottan, mint máskor, csak hálásan motyog ja:

– Köszönöm, csillag om. Nem is tudom, hová lennék, ha te és Seth nem volnátok. Le sem tag adhatná, hog y fáradt, mert készség esen a nappali felé veszi az irányt. Olyan halkan mozg ok a konyhában, ahog y csak tudok, nehog y zavarjam. A szatyrok eg yhang ú kirámolása arra emlékeztet, amikor g imnazista koromban eg y üzletben árufeltöltőként dolg oztam. Vig yorog nom kell, mert beug rik, hog yan versenyeztünk a bevásárlókocsikkal a munkatársaimmal. Majd eszembe jut eg y még viccesebb kép, ahog y az Echo Falls forg atásán versenyzünk a g örg ős ruhaállványokra állva a másik jelmeztáros asszisztenssel, Vickie-vel. Ha ezt meg merném csinálni, Tomas fejre állna. Miután az utolsó tételt is elpakoltam a konyhaszekrénybe, a sütőóra dig itális kijelzőjére téved a tekintetem. 17 óra 45. Mindjárt találka Kylie-val, és meg van az esélye – ha nem is túl nag y –, hog y meg tudjam, mit kell tennem, hog y meg mentsem a nag yi házát. A nappaliba sietek, és közben már el is kiáltom mag am: – Fig yelj csak, elug rom eg y… – De elharapom a mondat vég ét. A nag ymamám a heverőn alszik, mellkasa emelkedik és süllyed, ahog y finoman szuszog va horkol. – ...találkozóra eg y barátommal – fejezem be suttog va. Amikor meg fordulok, tekintetem beleütközik eg y sűrűn telenyomtatott papírcetlibe, amely a földön hever a bejárati ajtó közelében. Lehajolok érte, felveszem, és kisimítg atom a g yűrődéseket rajta, miközben visszasétálok a konyhába. A konyhapulton fölé hajolok, hog y kisilabizáljam, mi van rajta, és ekkor az arcom fájdalmasan összehúzódik. Ez a nag yi bevásárlóexpedíciójának a blokkja. De nem az összeg miatt kezd hevesebben verni a szívem. Hanem a város és az állam neve miatt, ahol a hipermarket van. Bowling Green, Kentucky. Eg y órára Nashville-től. Félúton hazafelé Lexing tonból, ahol anyám ül a börtönben. A leg szívesebben erről az eg észről most nem is vennék tudomást, vag y dühöng eni kezdenék. A rohadt életbe, hányszor éltem már át ezt anyám dolg ai miatt! De most semmi mást nem érzek, csak szag g ató fájdalmat a mellkasomban, amíg apró, eg yenlő kis nég yzetekbe hajtog atom a papírfecnit. Kylie korán érkezik, a hatalmas, ezüst Cadillac SUV már háromneg yed hétkor meg áll a ház előtt. Gyorsan befejezem a sminkem. Kylie valószínűleg nem kapta meg az üzeneteim, mert félig a kocsifelhajtóra parkol, és már ug rik is ki az autóból. Ahog y szó szerint szökdécsel a ház felé és beér a mozg ásérzékelő lámpa hatósug arába, világ ítóan fehér anorákjában, a lazán fityeg ő, fehér kötött sapka alól kikandikáló kék-fekete hajával a pillecukor reklámemberkéje jut róla eszembe. Ennyire azért nincs hideg Tennessee-ben.

Kylie meg torpan a körkörös feljárón, felszeg i a fejét, és ekkor tekintete találkozik az enyémmel. Mosolyog és integ et, én pedig úg y érzem, tetőtől talpig elpirulok, hog y rajtakapott. Meg billeg etem felé az ujjaim válaszképp. Mi a francért ennyire barátság os, amikor nem is ismer? Aztán abbahag yja az integ etést, eltűnik a fedett verandán, és meg szólal a cseng ő. Ó, a francba! Meg kellett volna állítanom a nagyi miatt! Összerándul a g yomrom a g ondolatra, hog y a nag yi meg y ajtót nyitni, és szemtől szembe találja mag át Lucas asszisztensével. Lefékezek a lépcsőn. Már késő. Az alsó lépcsőfokról hallom, hog y Kylie áradozik a nag yinak, milyen szép a ház. De a nag yi eg yáltalán nem néz rá szúrósan, és nem kéri meg , hog y távozzon – ez meg lep. Ekkor jövök rá, hog y Kylie nem volt ott teg nap a bíróság on, a nag ymamám jó eséllyel soha nem találkozott még vele, és most, hog y alkalma nyílt rá, inkább el van bűvölve. Kylie dicséretére hevesen elpirul. A nő szirupos bájolg ása kiveri nálam a biztosítékot. – Ööö, nag yi, ez itt Kylie… – Képtelenség , hog y Lucas asszisztenseként mutassam be, szét is robbannék, ráadásul millió kérdést vonna mag ával. Küldök Kylie felé eg y lapos pillantást. – Eg y barátnő a g imiből! – fejezi be könnyedén a mondatom, eg y kis, kék tincset lazán a füle mög é simítva. Amikor a nag yi eg y pillanatra máshová néz, Kylie rám kacsint nag y, barna szemével. Vastag on ki van húzva kék szemceruzával, ami jól meg y a hajához. – Itt vag yok még pár napig a városban eg y kis vakációm előtt, és Siennával az interneten futottunk össze – mag yarázza. A nag yanyám szemöldöke lassan összehúzódik, ahog y próbálja felidézni, találkozott-e valaha Kylie-val. Látom rajta, ahog y kattog az emlékezete a bizonyítványosztók meg a tánc- és zong oraversenyek körül, de semmi nem ug rik be neki, úg yhog y finoman felhúzza a vállát, meg rázza a fejét, szürke hajtincsei az arca szélén ug rándoznak. – Nahát, ez nag yszerű, hog y beug rott Siennához – mondja Kylie-nak, aztán kék szemével kérdőn néz rám, aki még mindig az alsó lépcsőfokon állok. – Akarjátok, hog y főzzek valamit, vag y… – kezd bele, de g yorsan meg rázom a fejem. Jókora g ombóc formálódik a torkomban, és bár tudom, hog y nem kellene, attól, ahog y mereven rám néz, a Bowling Green-i blokk jut eszembe, amit addig hajtog attam, míg száz apró él rácsozta be a fecnit. Odafent van az emeleten, bedug tam eg y mag azin alá az éjjeliszekrényemen. Pedig nem kéne meg tartanom – oda kellett volna visszaejtenem, ahol találtam. Most valami kémnek érzem mag am, és akárhányszor meg pillantom azt a cetlit, vag y a nag yi meg kérdezi, főzzön-e valamit, kizárólag arra tudok g ondolni, hog y tényleg anyánál járt-e

délután. És addig fog ok ezen rág ódni, amíg nem tudok a nag yival beszélni róla. Meg felelő forg atókönyv szerint kell majd elé állnom, mert a nag yanyám eg yből bezárkózik, ha anyára terelődik a szó. Az anyám mindenkiből hajlamos efféle reakciót kiváltani. – Eg ész nap jöttél-mentél, úg yhog y pihenned kellene – nyög öm ki vég ül nehezen. Ráadásul Kylie-t piszkosul mag as költség térítéssel kényeztetik a munkahelyén, íg y hát elvisz ma vacsorázni, ig az, Ky? Kylie beharapja az ajkát – részben, hog y ki ne bug g yanjon belőle a nevetés azon, ahog y a piszkosul magast hang súlyoztam, másrészt hog y ne szóljon rám, hog y dug uljak már el, és hog y mellesleg nem Kynak hívják. Ehelyett felemeli a hüvelykujját, és azt mondja: – Siennának ig aza van. A főnököm tejben-vajban füröszt, és én élek is a lehetőség ekkel. – Aztán lepillant a karórájára, és picit meg vonja a vállát. – Lassan indulnunk is kéne, mert fog lalásunk van, és én éhen halok. – Én készen állok, ha te is – motyog om válaszképp, és lelépek az utolsó lépcsőfokról. Kylie kesztyűs keze közé fog ja a nag yiét, és őszintén rámosolyog . Nekem újra csak földbe g yökerezik a lábam, hog y miért ilyen kedves azzal az asszonnyal, akit a főnöke épp ki akar lakoltatni. – Nag yon örülök, hog y találkozhattunk, Ms. Previn, és köszönöm, hog y elrabolhatom eg y kicsit Siennát. Íg érem, hog y vig yázok rá! Tuti biztos vag yok benne, hog y ug yanezt mondta az exbarátom is, amikor értem jött a szalag avató előtt. Akkor éjszaka dumálta le rólam a bug yit és vette el a szüzesség em. Feszülten ig azg atom csónaknyakú, csokibarna ruhám szeg élyét. A nag yi összehúzza az orrát úg y, mintha elmerülne a g ondolataiban, és nag yon szeretne valamit mondani, csak nem mer vele előhozakodni. Vég ül csak ennyit bök ki: – Érezzétek mag atokat jól, lányok. De eszetekbe ne jusson inni, és úg y vezetni! Csak akkor ug rik be, mi volt ez a különös kifejezés nag yi ábrázatán, amikor már a Cadillacben ülünk tömény cig arettaszag ban, amit fenyőillatosító nyom el, és a biztonság i övet kattintom be éppen. A nag yinak és nekem különbözik a vezetéknevünk – az övé Previn, én Jensen vag yok az apám után. A nag yi meg sem említette a nevét Kylie-nak. Kedd este nincs tömeg az eleg áns fondüétteremben a Második sug árúton. Kylie-val eg y homályos zug ban ülünk le, eg y patkó alakú bokszba. Kibújik a kabátjából, alatta sztreccsnadrág ot és bő kardig ánt visel, amelyet szemüveg es bag lyok tarkítanak. Nem vag yok úg y oda ezekért a harsány színekért meg mintákért, mint Kylie – évek óta játszom a

g ondolattal, hog y átfestem a hajam, mert ez a vörös tarthatatlan –, de hozzá illik ez a stílus. A kabátját szorosan összeheng erg eti, és közénk csúsztatja, aztán meg kérdezi: – Nem a felszerelésem elemezg eted mag adban, ug ye? Érzem, ahog y a fülem elvörösödik. – Persze hog y nem. Miért is tenném? Fura képet vág , száját az orrához húzza, közben meg dörzsöli állát a mutató- és hüvelykujjával. – Hmm, nem is tudom… Talán mert ez a munkád. Én nemeg yszer azon kapom mag am, hog y akárhonnan hallok valami zenét, még a szabad időmben is rög tön elemezni kezdem. Például ami itt szól – hajol hozzám közelebb, mintha valami bizalmas dolg ot készülne meg osztani, íg y hát én is odahajolok –, az nag yon-nag yon szar. De hidd el, eng em eg yáltalán nem zavar, ha amolyan kekec jelmeztáros-meg jeg yzésekkel illeted az öltözködésem mag adban. Én történetesen ezt a stílust szeretem, ennyi. Már majdnem kikottyantom, hog y úg y általában mint jelenség et illetem mag amban meg jeg yzésekkel, de inkább belekortyolok eg y jó nag yot az ásványvizembe, hog y meg nedvesítsem a torkom, mielőtt a tárg yra térek. – Azt mondtad, Kylie, tudsz valamit, amivel meg menthetném a nag yanyám házát. Ez az eg yetlen oka, hog y elfog adtam a meg hívásod. Tehát? Miről van szó? – Eg y pillanatra elhallg atok, aztán hozzáteszem: – Mit tudsz Lucasról? Kylie kinyitja a hosszúkás étlapot, és mag a elé tartva bog arászni kezdi, közben a pereme fölött állandóan rám pillant. – Tudod, mit nem értek? Hog y a csodában tudtál ilyen jó formában maradni, miközben ilyen isteni kaják között nőttél fel? Mindent g rilleznek! Eg y hónapja jártam itt, és Lucasszal meg kellett előleg eztetnem a ruhapénzem, hog y lazább farmerokat vehessek. Meg kerüli a kérdést, de belemeg yek a játszmába, rendben. Leg alábbis eg y ideig . – Hová valósi vag y? – kérdezem kieg yensúlyozott hang on. Grimaszol eg yet, két kezét az étlap köré fonja, és valami furcsa szög ben meg hajlítja a laminált papírt, mielőtt vidáman kibökné: – Ó, Atlantába! Ó, Atlantába? Ahol a vaj, a bacon meg a pekándió nem hiányozhat eg yetlen háztartásból sem? Ezek után nem veszem be az áradozását az itteni kajákról még akkor sem, ha eg y ideje Los Ang elesben él. Hog y témát váltson, a g yerekkoromról érdeklődik, meg az iskoláról, ahova jártam, és hog y miket szerettem csinálni. Minden kérdésére udvariasan válaszolok, és a leg nag yobb

körültekintéssel kerülöm, hog y az anyám szóba jöjjön. Eg yre elnyűttebb vag yok, a percek csig alassúság g al vánszorog nak. Mire kihozzák az első fog ást és Kylie a jelenleg i munkámnál tart a kérdésáradattal, már nag yjából eleg em van a mellébeszéléséből. Hiszen annyi mesélnivaló lenne pusztán a stábról is, amit eg yébként eg yetértve ócskának tartunk. Tenyerem az asztalra fektetem, és meg köszörülöm a torkom. Lassan rám emeli a tekintetét, sötét szeme leg alább olyan hatalmasnak tűnik, mint a bag lyok a kardig ánján. – Kylie – szólalok meg olyan türelmes hang on, amennyire csak tudok. – Miért hoztál ide? Eg y brokkolidarabkát mártog at az asztal közepén álló sajtos tálkába, és felvonja a szemöldökét. Fig yelem, ahog y g ondosan forg atja a zöldség et a sajtban, hog y az szinte már elemeire hullik, közben a szívem eg yre nag yobbakat dobban, és arra g ondolok: rejteg et előlem valamit. – Kellesz Lucasnak – mondja, aztán meg rántja a vállát, és fújkálni kezdi, ami a brokkoliból meg maradt. Azt tudom, hog y Lucas vág yik utánam – ekkor mellbe vág eg y lehetség es ok, amiért Kylie találkozni akart velem, de délután még nem g ondoltam rá. Számításba veszek eg y rémes lehetőség et, és a kenyeret, amibe épp beleharapnék, az asztalra ejtem. – Te jóság os ég , ug ye, nem akarod forró fondübe tunkolni az arcom, vag y az ölembe önteni az eg észet, mert a főnököd a szeretőd, ug ye? – kérdezem élesen. Kylie felkapja a fejét, és üres tekintettel bámul rám. Heves mozdulatokkal próbálom mag am kiszabadítani a szűk bokszból és a szituációból is. Itt kell szépen hag yni a nőt, mielőtt kitörne a dráma. Ám ekkor hisztérikus nevetésben tör ki. Hát ez az. Az első dolg om holnap reg g el az lesz, hog y meg próbálok kapcsolatba lépni Lucasszal, és meg kérem, tartsa távol tőlem a nőt. Kylie a könnyeit törölg eti a nevetéstől, közben meg rag adja a kezem, és visszahúz a helyemre. A térdem meg merevedik, mozdulni sem tudok. Nincs más választásom, visszaülök. Úg y liheg ek, mintha lefutottam volna eg y félmaratont, közben Kylie-nak a nag y hahotája közepette vég re sikerül kipréselni mag ából a szavakat. – Ne-ne, ne menj el, csak amit mondtál… Öcsém, ez durva volt! Úg y értem, az ig az, hog y szeretem Lucast, de muszáj szeretnem, különben kapnék is a fejemre a szüleinktől. A szüleiktől? – Várj csak… hog y mi van? – motyog om. Rám mosolyog . – Ig en, ez van. Lucas húg a vag yok, de csak kicsivel fiatalabb nála.

Kezem automatikusan az arcom elé kapom, hog y leplezzem a zavarom. – Azt g ondoltam, hog y… de hát a vezetékneved Martin – nyög öm lassan, mert a torkomban mintha iszap g yűlt volna fel. Ekkor felemeli a bal kezét, az arcom elé tartja, hog y jól kivehessem a g yűrűsujja tövén körbefutó keskeny tetoválást. Meg forg atja a kezét mindkét irányba, íg y össze tudom olvasni az óang ol betűket: MARTIN. – Nyolc évvel ezelőtt történt, aznap, amikor tizennyolc éves lettem. Bradley Martinnak hívták, és a házasság unk kábé annyi ideig tartott, mint a szex a nászéjszakánkon. Éppolyan szörnyű is volt. Sajnálom, bébi, át kell értékelned a rólam alkotott képet… én nem az a fajta asszisztens vag yok. Hog y a fenébe nem vettem észre, kicsodája Kylie Lucasnak? Ig az, hog y nem sok helyzetben láttam őket eg yütt, de Lucas tényleg soha nem viselkedett vele másként, mint eg y asszisztenssel. Szerencsétlen hülyének érzem mag am, hog y mit feltételeztem róla. – Kylie, én annyira… tényleg … nag yon sajnálom… – kezdek bele, de leg yint eg yet, és szélesen mosolyog . – Ne viccelj már, semmi g ond, hidd már el! Amikor kételkedve pillantok rá, a szemét forg atva felsóhajt. – Fig yelj, ha ig azi elmebeteg feltételezéseket akarsz olvasni, nézd meg Lucas néhány rajong ói oldalának a bejeg yzéseit. Ezek az emberek a megveszekedett rajong ók, pontosan tudják, ki vag yok, és még is képesek lennének eg y kanál vízben meg fojtani. – Van még valami, amit tudnom kell? – kérdezem, és nag yot nyelek. A vig yora lassan ag g odalmas ábrázatba fordul. Mindig utáltam, amikor ilyet látok, mert ilyen után jó dolog nem következhet. Kylie lebiccenti a fejét, és leteszi mag a elé az evőeszközt. – Utálom a fondüt. Gyűlölöm – mondja vékony hang on. – De akkor miért akartad, hog y ide jöjjünk? Mehettünk volna máshová is. Én nem vag yok válog atós. Nem vag yok… – Ideg esnek viszont ideg es vag yok. És kiver a víz. Nem vag yok olyan naiv, hog y elhig g yem, az arcára hirtelen kiülő szég yenkezés annak köszönhető, hog y utálja az olvasztott sajtot. Nem, Kylie tartog at még valamit. Valamit, ami biztosan romba dönti ezt az estét mindkettőnk számára. – Mert nem én akartam idejönni, hanem ő. De miatta nem jöttél volna ide – motyog ja, miközben kinyújtja az ujját. A szívem kis híján kiug rik a helyéből. A boksz irányába fordulok, amerre Kylie mutat. Lucas ül ott.

Gyomrom összerándul, meg kell fog nom a hasam. Mit ül itt és sug ározza a rocksztár báját? Miért nem tudok sem mozdulni, sem g ondolkodni, sem beszélni tőle? Az eg yetlen dolog , amire képes vag yok, hog y összeszorítsam a g yomrom, és közben azt kívánjam, bárcsak sokkal kisebb vag y láthatatlan volnék. Lucas mag ához int eg y csinos kis barna pincérnőt, és a fülébe súg valamit. Amikor a nő feleg yenesedik, csábosan Lucasra mosolyog , bólint, a haját hátradobja, aztán meg y a dolg ára. Lucas nem is méltatja több pillantásra. Feláll, és lassan meg indul a mi asztalunk felé. Másodpercekig csak valami vörös ködöt észlelek mag am körül, amin át sem látok. Hát íg y cseszett ki velem Kylie és Lucas. Még mindig nem tudok meg szólalni, és forog velem a világ , amikor újra észlelem a látóteremben. Fölém mag asodik, zöldesbarna tekintetét az enyémbe fúrja, aztán pimasz mosoly terül szét helyes arcán. – Most vacsorázni fog ok veled, Sienna.

5. fejezet Nincs az pénz, hog y meg osszam Lucas Wolfe-fal az asztalom, különösen azután, ami leg utóbb történt, amikor belementem eg y közös vacsorába. Amint visszatér az élet a lábamba, felug rom, de mivel elég mag as vag yok, a térdem jól bevág om az asztallapba. Összerándulok a fájdalomtól, és íg y, meg alázóan g örnyedezve cikázik a tekintetem Lucas és a húg a között. Kylie még mindig lefelé bámul, nem bírja elviselni, ahog y nézem, de Lucas… Mindössze harminc centire áll tőlem, eg yenesen a szemembe néz, és elzárja előlem az utat, ahol kijöhetnék a bokszból. Nyug odt és elrag adó, sőt kedvét leli a helyzetben, szinte állati módon élvezi. Mindent meg testesít, amire vág yom és amitől félek. Sokkal nag yobb biztonság ban leszek, ha hazaérek, és el tudom majd felejteni, hog y valaha akartam őt, sőt ezt az eg ész estét. – Kérlek, vig yél haza a nag yanyámhoz – szólok Kylie-nak, minden eg yes szót külön hang súlyozva. Szürke az arcom a dühtől. Képes volt idecsalni azért, hog y Lucas aztán átvehesse az irányítást a vacsora fölött, és valószínűleg meg próbáljon majd meg g yőzni, hog y feküdjek le vele a vacsora után. De leg inkább mag amra vag yok dühös, hog y bedőltem ennek az eg észnek, és voltam olyan optimista, hog y elhig g yem: Kylie tényleg tud valami meg oldást a ház meg mentésére. Komplett idiótának érzem mag am. – Kylie, lennél szíves… – szólalok meg fojtott hang on. A körülöttünk ülők, akik eddig elmélyedtek az evésben és a beszélg etésben, most előredőlnek és felénk fig yelnek, hátha sikerül elcsípniük valamit abból, mi zajlik itt. El tudom képzelni, mi jár a fejükben. Összekaptak a szeretők? Vagy a fickó próbálja meggyőzni a nőjét, menjen már haza vele, mert az túl sok időt tölt a barátnőjével helyette? Próbálom mag ammal elhitetni, hog y semmi jelentőség e annak, ki mit g ondol, hiszen az életben nem látom többé ezeket az embereket, de közben eg yre jobban szég yellem mag am. A kezem eg ész belevörösödik, olyan erővel szorítom ökölbe – bárcsak az ujjaim között lenne Lucas nyaka, de nem valószínű, hog y erre valaha sor kerül. Jobb lenne, ha itt most mindjárt meg nyílna a föld, és elnyelne. – Ülj le, Sienna – szól rám Lucas mély hang on. Makacsul meg rázom a fejem, és mélyen beszívom a leveg őt. Eg yik kezemmel a boksz bőrülésének háttámláját markolom meg , a másikkal az asztal szélét.

– Eng edj ki, lég y szíves – mondom Lucasnak, amire vészjósló tekintet a válasz. – Addig nem, amíg meg nem hallg atod, mit szeretnék mondani. – Eleg et hallottam már tőled, Lucas, úg yhog y állj el az útból – szűröm a fog aim között. Fejét az enyémhez hajtja, olyan közel, hog y a léleg zete a fülem súrolja, és érzem a mentolillatot, ami a rág ózás után maradt a szájában. – Most kivételesen csináld meg , amit kérek, mielőtt elspriccelsz innen. Értetlenül bámulok Kylie-ra, aki elvörösödve mered a telefonjára. Lehet, hog y kutyául érzi mag át amiatt, amit velem tett, de rög tön ki is verem a fejemből ezt a g ondolatot. Ha kicsit is olyan, mint a testvére, akkor sokkal kevésbé izg atja az én önérzetem, mint ez az eg ész jelenet, meg a közönség ünk, amely meg próbál úg y tenni, mintha nem is érdekelné, mi zajlik épp. A nag yinak leadott műsorának sem lett volna szabad bedőlnöm, de mindig túl g yorsan szavazok bizalmat mindenkinek. – Ülj le, Sienna – ismétli meg Lucas a felszólítást. Lassan ereszkedem le a helyemre, közben szinte felnyársalom a tekintetemmel Lucast. Elég edett hang on dudorászik valamit az orra alá, mintha a „jó kislány” kifejezést hallanám, aztán mellém csusszan. Ahog y továbbsiklom a boksz ülésének kanyarulata felé, úg y jön ő is utánam, eg yre közelebb. Vég ül meg állok, mert már szinte Kylie ölében ülök. Most hát pontosan ott vag yok, ahol Lucas akarja, szorosan a feszes, forró teste mellett. Ha meghallgatom, mit akar mondani, utána szépen hazamegyek, és elfelejtem ezt az egész estét, biztatom mag am. Persze előbb eg y kicsit szívózik velem. És meg próbál rávenni, hog y dug jak vele. Csupa libabőr leszek. – Odakint leszel? – kérdezi Lucas Kylie-tól. Amikor ő ig ent mond, és látom, hog y menni készül, ajkam szétnyílik, és tiltakozásképp ing atni kezdem a fejem. Még ha elárult, akkor sem szeretném, hog y elmenjen. Ő ráng atott bele ebbe a szarba, hát akkor – milyen jog on pattan most meg ? – Nem mehetsz el – szólok neki mély hang on. Bűntudattal, szinte szomorúan mosolyog rám. – Bocsáss meg , Sienna, de ez a kettőtök üg ye. Utána én viszlek majd haza. Kinyújtja a kezét, hog y bátorítólag meg érintsen, de én ráütök, hog y vig ye onnan. Az eg yik koponyás bronzg yűrűjének éles pereme felsérti a hüvelykujjam. Fog aim közé kapom a sérült részt. – Kösz – motyog om. Nem mintha komolyan g ondolnám. Lucas meg köszörüli a torkát, Kylie bólint, aztán kislisszol a bokszból.

– Nag yon sajnálom – mormog ja közben, s még eg yszer visszapillant rám, mielőtt eltűnik, de én úg y teszek, mintha nem venném észre. Tudom, hog y g yerekes dolog , de eg y ilyen helyzetben nem sokra meg yek a felnőttség g el. Lucas újra meg köszörüli a torkát, hog y rá fig yeljek. Kihúzza számból a sérült ujjam, és meg csókolja. – Észbontó vag y – mormog ja. Van valami a hang jában – talán a szenvedély, ahog y az ajkát a bőrömhöz érinti –, amitől a lábujjam heg yétől a fejem búbjáig , a kócosra formázott vörös hajam leg felső száláig a jeg es borzong ás jár át. Szemem ideg esen rebben, és halkan elkezdek visszaszámolni húsztól. Nem tart semennyi ideig elmenni innen. Hívhatok eg y taxit, vag y urambocsá’, Sethet is. Jobb, ha nem maradok itt Lucasszal, mert éppúg y árt a lelkemnek, mint a családomnak. 17, 16, 15... De ha úg y meg yek el, hog y meg sem hallg atom, az g yeng eség nek látszik majd. Rájön, hog y képtelen vag yok a közelében lenni, hog y az énem eg y nag y része valójában mennyire nem képes ellenállni neki. És hiába is akarom azt hinni, hog y nem fog ja felhasználni ellenem, Lucas ug rik minden g yarlóság ra. 7, 6, 5... Nem, nem hag yom itt. Addig , amíg nem jövök rá… Ujjaival a fürtjeimbe túr, néhány hajtű kihullik az asztalra és az ülésre. Vörös tincsek esnek az arcomba és a vállamra, mindketten eg yszerre fojtjuk vissza a léleg zetünk. – Ez a kibaszottul csodás hajad… – motyog ja az ujjamat csókolg atva. Nyelve minden eg yes szótag nál a bőröm csiklandozza, kész g yönyörűség . – Mit akarsz tőlem? – Mindened – suttog ja, ahog y elejti a kezem. Ajkát a halántékomhoz érinti, úg y szívja be az illatom, én pedig hallg atom a léleg zetét, amitől eng em is átjár a forróság és az öröm. Felnyög ök. Ő is hasonló hang ot hallat. Aztán mámorosan meg szólal. – De most azt szeretném… ha nekem dolg oznál. Hátradől, és – merem állítani – profi módon teremt meg felelő távolság ot köztünk. Eg észen meg döbbenek, hog y az asztalon közben a sajtos- és a zöldség estálat már felváltotta a saláta. Annyira elmerültem a pillanatban Lucasszal, hog y észre sem vettem, mikor fordult eg yet a pincér. Ez a szemét alak képes újra és újra teljesen elterelni a fig yelmem. És amilyen nag y marha vag yok, hag yom is neki. Miért teszem ezt mag ammal? Lucas belemártja villáját az előtte álló salátába, aztán a szájába teszi a falatot. Fig yelmesen

tanulmányozom, ahog y lassú, eltökélt mozdulatokkal rág . Nyelve apró kis csettintéseitől szinte láng ba borulok, mert eszembe jut, hog yan játszott vele az előbb a bőrömön. Eg y ilyen eg yszerű dolg ot, mint az evés, képes a csábítás művészetévé varázsolni. Beharapom az alsó ajkam, amikor elképzelem, hog y ő harapja íg y a szám, a fog a közé szorítva. – Felajánlom Ms. Previn házát cserébe a… szolg álataidért. Tíz nap. Ez a feltételem. Eg yszerűen ki kell szolg álnod minden szükség letem. Utána személyesen írom alá az átruházási okiratot a nag yanyád nevére. Hag yom, hog y a szavai lassan leszivárog janak a tudatom mélyére, mint a sűrű szirup. Hadd járjon át a szég yen, míg teljesen ki nem szorítja a ködös vág yakozásokat, amelyeknek eg y perce átadtam mag am. – Én nem vag yok ilyen – suttog om, és elfordítom tőle a fejem, ne lássa, ahog y a könnyek utat törnek mag uknak az arcomon, elmázolva a sminket, amit olyan nag y műg onddal tettem fel. Lucas két ujja közé fog ja az állam, és mag a felé fordít. Szembe kell néznem vele. Gúnyosan, barátság talanul méreg et. Meg markolom a ruhám szövetét, hog y ne keverjek le neki eg yet. – Nem azt mondtam, hog y olyan vag y. Inkább az a fajta, aki meg dolg ozik azért, amit nag yon szeretne. Amit mond, milliószorosan felülmúlja Preston összes keg yetlen meg jeg yzését eg yüttvéve, amit azalatt kaptam tőle, amíg eg yütt jártunk. – Nem fog ok veled pénzért kúrni, Lucas. Nem is próbál meg állítani, ahog y eltökélten kifelé ig yekszem a bokszból. Három lépésre vag yok az asztaltól, próbálom leküzdeni a késztetést, hog y ne törjek ki könnyekben és üvöltve, amikor eg yszer csak meg szólal. – Nincs szó dug ásról. Hang ja olyan lág y és hideg , hog y beleremeg ek. Mintha eg y fuvallat söpört volna át a helyiség en. Óvatosan hátratekintek a jobb vállam fölött. Már eltolta mag a elől a salátát, a karját vég ig fektette az ülés háttámláján, invitálva, hog y üljek vissza. De az arckifejezése a leg meg lepőbb. A g úny már sehol, helyette csak menteg etőzést és komoly ig yekezetet látok. – Hog y mi van? A helyemre mutat, és azt mondja: – Ülj le, és beszéljük meg . Újabb utasítás, de most erősen fig yel rám. Pontosan tudja, ki nem meg yek ebből az étteremből úg y, hog y nem zártuk le ezt a beszélg etést. Szép nyug odtan visszamászom a bokszba, és úg y ülök le, hog y ezúttal szemben leg yünk eg ymással. Érzem mag amon vizslató tekintetét, miközben a villámat az ujjaim közt forg atom, és várom Lucas mag yarázatát.

Hag y pár pillanatot, hadd g ondoljam vég ig a lehetség es forg atókönyveket, amíg feszeng ek a helyemen. A cipőm orrával eg y kis staccato ritmust kopog ok a földön. Aztán mély léleg zetet vesz, és vég re belekezd. – Kylie elmeg y szabadság ra New Orleansba, és szükség em van eg y személyi asszisztensre a távollétében. – Személyi asszisztensre – ismétlem utána. Bólint, és olyan udvarias mosolyra húzza a száját, hog y biztos vag yok benne, ez neki már szinte fáj. Az udvariasság úg y áll Lucas Wolfe-nak, mint nekem az ag resszió. Kurva röhejes. – Ééés… – folytatja – természetesen olyan valakit szeretnék, akit már ismerek. Tég ed. Eng em. Ug yanazt a jelmeztáros lányt, akit eg yszer eltiltott attól, hog y a Your Toxic Sequelnek bármit dolg ozzon. Ug yanazt, aki eg yszer már leoltotta őt, amikor meg próbálta rávenni, hog y az ág yához bilincselhesse. Ug yanazt a nőt, akit nyilvánvalóan még mindig mag ához akar láncolni. – Azért akarod, hog y neked dolg ozzam, mert le akarsz velem feküdni – vetem oda. Élesen kifújom a leveg őt, és folytatom. – Hívhatsz asszisztensnek, vag y ahog y akarod, de a szexre meg y ki a játék. Miért nem kéred eg yszerűen azt, hog y dug jak veled? Előveszi azt a zavarba ejtő mosolyát, amitől úg y érzem, elment a józan eszem, hog y még mindig itt ülök vele. Ug yanaz a mosoly, aminek a hatására eg yszerűen nem tudom, miért nem vetem mag am azonnal a karjába. Amiatt, amit tenne veled, hallom az erőtlen kis hang ocska fig yelmeztetését a fejemben. Mindent akar majd, és a rohadt nagy semmit adja cserébe. – Már meg mondtam – feleli. – Ez a munka dug ásmentes verziója. – És hol jön a képbe a nag yanyám háza? – Nem világ os? Ez lesz a fizetésed. Tíz napig a szabályaim szerint játszol, és meg kapod a házat. Félrenyelem a vizet, amikor belekortyolok, és fuldokolva köpöm ki a markomba. Hozzám hajol, nyug talanul ráncolja az arcát. Amíg leveg ő után kapkodok, meg nyug tatom, hog y jól vag yok. Meg nyomkodom az orrom tövét, és próbálom teljes eg észében felfog ni a szavait. Azt akarja, hog y tíz napig dolg ozzam neki. Cserébe a nag yi házáért. Baszd ki. – Te kokózol? – szeg ezem neki a kérdést olyan kemény hang on, amilyet eddig még soha nem hallottam mag amtól. Szemöldöke felszalad a homloka közepére, szája szeg lete mosolyra kunkorodik. – Nem tartod ezt eg y kicsit valószínűtlennek? Üzletileg a leg nag yobb marhaság lenne, amit kitalálhatnék.

Meg ereszt eg y kis nevetésfélét, aztán rákönyököl az asztalra, kezét összekulcsolja, és meg támasztja rajta az állát. Szürke-fekete Henley felsőjének felcsúszik eg y kicsit az ujja, és látni eng edi bal csuklóján a tetoválást: eg y díszes tolvajkulcsot, amelyet tüskés indák fonnak körbe. Nag yon más, mint a csillag ok a jobb karján. – Csak eg y ház – mondja. Meg rándulok, épp csak eg y kicsit meg rezdül a testem. Reménykedem, hog y nem veszi észre. Belül viszont úg y érzem, mintha teljes erővel behúzott volna eg yet. Neki csupán eg y ház, de a nag yinak, Sethnek és nekem valami eg észen más. – Csak eg y ház – ismétlem utána. Hanyag ul felhúzza széles vállát, rakoncátlan fürtjei most a nyakát simog atják. Még most is, amikor íg y szemétkedik velem, leg szívesebben beletúrnék a hajába. – Csak pénz – teszi hozzá. – Jó sok – sziszeg em. – Eg y vag yon. – Nekem van belőle. A nag yanyád házának az árát eg y hónap alatt elköltöm partikra, ivászatra és táncoslányokra. Tulajdonképpen meg sem lepődöm, inkább valami undorféle árad szét bennem. Meg borzong ok, amikor eszembe jut, hog y Lucas eg y halom pénzt szórt el, amikor lakást vett eg y Candi nevű, szolizott rúdtáncos csajnak. – És mit nyersz te ezzel? – teszem fel a kérdést kimért hang on. – Ha nem akarsz szexet, miért az ajánlat? – Tudod, mit vettem észre veled kapcsolatban? – kérdezi, jól érzékelhetően témát váltva. Amikor nem felelek, folytatja. – Bosszantóan eng edékeny vag y másokkal, kivéve eng em. Ez most betalált. Meg van hát az oka, miért rúg ott ki két éve, és miért akarja most, hog y a szolg álatába álljak. Kihívást jelentek Lucas Wolfe-nak. – Azt akarod, hog y eng edelmeskedjem neked – motyog om, de mag am sem vag yok benne biztos, hog y sértetten vag y felizg ulva. – Ig en, és azt szeretném, ha készség esen tennéd – mondja. A szívem összevissza kalapál, belső védelmem kezd összeomlani. Nem mondok ellent, amikor közelebb húzódik hozzám, és a testünk összeér. Ujjaim a keze közé fog ja, csuklóm belső részét finoman masszírozza a hüvelykujjával. – Miért? – kérdezem alig hallhatóan. – Miért én, amikor akárki… – Tudni akarod az ig azat? – töri meg a csendet, és hirtelen visszarepít eg y két évvel ezelőtti pillanathoz, amikor az öltözőjében ug yanezt kérdezte. Lassan bólintok, ő a fejét az enyémhez hajtja, olyan közel, hog y a fülemen érzem forró ajkát. – Azóta akarom minden eg yes porcikád, mióta meg láttalak. Azt akarom, hog y halljam,

ahog y könyörög sz, ne küldjelek el. Nem kis erőfeszítésembe kerül, de próbálok szabályosan léleg ezni. Hátradőlök, hog y eg ymás szemébe nézhessünk. – És ha nemet mondok? Eleng edi a csuklóm, de nem húzódik el tőlem. – Akkor befejezzük a vacsorát, te elmész, és nem kell semmit tenned. – Csak épp nem kapom meg a házat. Nem fig yel a meg jeg yzésemre, már a pincéreknek osztja a sztármosolyt, akik kihozzák a következő fog ást, rákot és steaket. Abból ítélve, ahog y ránéznek, sejthető: tudják, kicsoda Lucas, és ő már jó ideje ezt az éttermet használja kétes kis üzleti tárg yalásaihoz. Alig szólnak pár szót, szemüket lesütik sürg ölődés közben – Lucas nyilvánvalóan jól meg fizeti őket, és otthag y pár autog ramos szalvétát, hog y minél kevesebbet zavarog janak, és panaszra se leg yen okuk. Csak tolog atom az ételt a tányéromon a villával, elment az étvág yam. Szeretnék már túl lenni ezen az eg észen, hazamenni és lezuhanyozni. Aztán kívülről hallom a saját hang om. – Tehát nem akarod, hog y lefeküdjek veled? Te jó ég , miért kell nekem még tovább fag g atnom? El kéne innen rohannom, és elvág nom ezt a beszélg etést. Minden, ami csak szóba jött ma köztünk, arra utal, hog y eszkortlány kell neki. Lucas g únyosan elhúzza a száját. – Nem kell fizetnem lányoknak azért, hog y lefeküdjenek velem, Sienna, és nem is veled kezdeném ezt el. Eg yszerűen azt szeretném, ha mellettem volnál tíz napig , és a seg ítség emre lennél mindenben. Jön a zenekar, feljátsszuk a leg utóbbi dalokat az új albumra, leforg atnak velem eg y dokumentumfilmet, és fellépek eg y közeli barátom partiján Atlantában. Szükségem van valakire, aki kézben tartja ezalatt a dolg okat. – És ez a személy éppen én vag yok, mert azt akarod, hog y a te kis… Előredől, és ujját a számhoz nyomja. Ösztönösen meg nyalnám az ajkam, helyette az ujját érintem a nyelvemmel. – …asszisztensem lég y – fejezi be helyettem. – És ig en, éppen te vag y az. Mindig is te voltál. Értem teszed meg , én átadom neked a szerződést a házról, és a nag ymamád nem lesz kilakoltatva. Én visszameg yek Kaliforniába, és mindenki boldog lesz. – És nem kérsz szexuális természetű szívesség eket? – kérdezem még eg yszer utoljára. Vág yakozón villantja rám a mosolyát, tudom, hog y most ellent fog mondani. – Fog unk dug ni, Sienna. Hidd el, ez már akkor elvég eztetett, amikor először meg láttalak. De ezúttal azért fog meg történni, mert te könyörög sz érte. És amikor ez a pillanat eljön, azt jelenti, készen állsz rá, hog y mindenestül átadd mag ad nekem.

Kihúzom mag am, határozottan visszacsusszanok a helyemre a bokszban, a tányéromat bámulom, és azt mondom: – Értem. Elém csúsztat az asztalon eg y összehajtog atott papírdarabot. Kinyitom, és elolvasom a g ondos kézírást: a neve, eg y telefonszám és eg y időpont. 21.00. – Az ajánlat holnap estig érvényes – mondja Lucas.

6. fejezet Lucas ultimátuma után nem marad sok meg beszélnivaló, íg y ismét jelzem, hog y haza szeretnék menni. Ezúttal nincs ellenvetése. Fig yelmesen nézem, ahog y kihúzza iPhone-ját a zsebéből, ujjai a fényes, sima felületen szántanak. Amikor az asztalra fekteti a telefont, kemény pillantást lövell rám. – Küldtem Kylie-nak eg y SMS-t, hamarosan itt lesz. Kylie valóban meg érkezik tíz perc múlva, hog y hazavig yen. Feszülten próbál cseveg ni velem, mialatt a Cadillac Escalade-et navig álja a lépésben haladó forg alomban a West End Avenue-n, de nekem nincs kedvem meg szólalni. Csak fordulna eg yet, és már el is járna a szája Lucasnak. Minden szó, ami elhag yja a számat, belekerülne a nevemmel ellátott képzeletbeli mappájába. Erre van most a leg kevésbé szükség em. Kylie ideg es sóhajjal benyomja a rádió g ombját, és eg y rockos szám süvít bele a SUV lég terébe, épp a g itárszóló közepénél. – Szólnál már valamit? Szórj átkokat a fejemre, vag y hordj el szemét kurvának, csak ne leg yél ilyen közönyös. Öng yújtó kattanását hallom, aztán cig aretta mentolos füstje csapja meg az orrom. Kissé túlozva köhög ni kezdek, bár dohányosok között nőttem fel, és én is átestem a Marlborokorszakon a g imiben. – A volt férjem csinálta ezt a hallg atásba burkolózást, mintha ott sem volnék, és rohadt ideg esítő volt – mondja Kylie szipákolva. Íg y leg alább van bennünk valami közös, mert Preston is ug yanezt csinálta, amíg randizg attunk. De ettől még nem kezdek fecseg ni. Arcom nekinyomom a hideg üveg nek, és eg ymáson karistolom alsó és felső fog sorom. – Fog almad sincs, Lucas mit meg nem tesz, amikor annyira akar valamit vag y valakit, amennyire tég ed – folytatja Kylie, amikor észreveszi, hog y nem áll szándékomban beszélg etni vele. Szóval az ő feladata volt, hog y beterelje a kis vöröset a bátyja karámjába. Csodás. Nem fog ja fel, hog y nem játékszer vag yok, amire Lucas kedve szerint ráteszi a kezét és használja? Hog y még az ajánlatával is olyasmivel játszik, ami számomra nag yon drág a? Kylie pont akkora barom, mint amennyire seg ítőkész Lucas.

Meg érkezünk a nag ymamám házához, de ahelyett, hog y Kylie ott állna meg , ahol értem jövet leparkolt, pont az ajtóban tesz ki. Mielőtt kiszállnék, meg rag adja a csuklóm. Próbálok szabadulni, de szorít a fog áson. Felkattintja a kocsi belső világ ítását, én félig elfordulok az ülésen, hog y ránézhessek. Kylie amúg y elbűvölően néz ki – ha nem is a klasszikus értelemben –, de most olyan elg yötörtek a vonásai, hog y húsz évvel idősebbnek látszik a koránál. Talán nem kellett volna ilyen elutasítónak lennem vele az úton. Aztán mindjárt el is nyomom mag amban a g ondolatot. Ez a második alkalom ma este, hog y úg y érzem, meg bántottam Kylie-t, és ha kicsit is hasonló mértékben sikerült, mint először, be fog pancsolni eg yet. – Fig yelj rám – szólal meg eltökélt hang on, de barna szemében nem látszik keménység . – Rendben, fig yelek. – Nem kellene, hog y kérdés leg yen számodra, meg teszed-e neki vag y sem, amit kér. Lehet, hog y Luke eg y faszfej, ezt én írom alá elsőként, de mocskosul sok pénzt fizet tíz napért, az biztos. Nem tudom, mi a meg állapodásotok tárg ya, és isten látja lelkem, nem is akarom tudni, de tuti, hog y meg éri majd neked. Eleng edi a kezem, aztán a ház felé int. – Nem vag yok kurva – szakad ki belőlem. – És semmi nem éri meg ezt az érzést. Kylie cinikus arckifejezéssel, lassan csóválja a fejét. – Az vag y, ami akarsz lenni. De tudod, ha kurva lennél, a bátyám nem veszteg etné rád az idejét. Okosabb ő annál, mint általában feltételezni szokták róla. Kylie szavai nem hag ynak nyug odni. Kezem felcsusszan a nyakamra, és feszülten dörzsölg etni kezdem rajta a selymes bőrt. Hüvelykujjam még mindig érzékeny ott, ahol Kylie g yűrűje felsértette – még mindig rajta érzem Lucas ajkának érintését –, de ez semmi ahhoz a szúráshoz képest, ami a torkomat bántja. Kylie vonakodva fordul felém. – Tudod, hog y találsz meg , ha valami kérdésed van, ug ye? – Meg van a számod – biztosítom. Kiszállok a kocsiból, és hag yom, hog y a fag yos februári leveg ő meg csípje a bőröm. A kipufog óg ázhoz kéményfüst veg yül – a nag yi beg yújtott. – Köszönöm, hog y hazahoztál – mondom Kylie-nak, aztán becsapom az ajtót. Nem fordulok vissza, hog y ránézzek, de hallom, ahog y az Escalade elhúz a feljáróról, és feldübörög benne valami dühödt heavy metal, amitől valószínűleg még a főút előtt beszakad Kylie dobhártyája. Még nem vag yok kész rá, hog y belépjek a házba. Homlokom eg y kicsit meg pihentetem a fából készült ajtón, és hag yom, hog y pár könnycsepp kig ördüljön, amíg összeszedem a

g ondolataim. Még is mi a franc történt? Mintha kívülről néztem volna vég ig ezt az eg ész estét, nem is a saját bőrömből. Talán holnap felébredek ebből az álomból, otthon találom mag am Los Ang elesben, és fig yelmeztetem mag am, hog y ideje betámolyog ni dolg ozni, mielőtt Tomas rohamot kap. De aztán meg hallom odabentről a tévé zaját – a nag yi a kedvenc valóság show-ját nézi. Érzem a hideg leveg őt a lábamon, ahol pár napja meg vág tam borotvával; összedörzsölöm a mutatóés hüvelykujjam, beleborzong va, ahog y a sérült bőrhöz érek – ez mind valóság os. Sóhajtva belépek a faházba, és becsukom mag am mög ött az ajtót. – Itthon vag yok! – kiáltom lelkesen, és bekukkantok a nappaliba. – Olyan a hang od, mint amikor randiról jöttél haza g imnazista korodban – tréfál a nag yi, és szélesen rám mosolyog . A foteljában üldög él a szoba túlsó vég ében. Mindent elkövetek, hog y boldog nak lásson, de ha kicsit közelebb ülne és rajta lenne a szemüveg e, kapásból lebuknék. – Jól telt az este Torival? Kicsikarok mag amból eg y nevetést. – Tori a lakótársam, nag yi. Kylie-val voltam. Nag yon fáradt vag yok a ma reg g eli korán keléstől, úg yhog y elmeg yek zuhanyozni, aztán olvasok még eg y kicsit. Szükség ed van valamire, mielőtt lefekszem? Meg köszörüli a torkát, a kék szemében csillog ó derű elhalványodik a mosolyával eg yütt. – Beszéltem az öcséddel. Csak eg y „ó”-t sikerül kinyög nöm. Vajon mondott valamit Seth a nag yinak arról, amiről szó esett ma köztünk? Ezek szerint épp Seth g ondolta meg mag át, hog y ne konfrontálódjunk a nag yival, és meg próbált eg y vallomást kiszedni belőle. A nag yi bólint. – Azt szeretné, ha holnap hármasban mennénk házat nézni. – „Ó”-t formázok a számmal. A nag yi szag g atottan teliszívja a tüdejét leveg ővel, aztán lenéz a kezére. – Azt feleltem, ha mindketten velem lesztek, elmeg yek. – Mindig veled leszünk, nag yi – válaszolom, és a lábam mag ától indul meg felé. Lehajolok hozzá, és hosszan meg ölelem. Adok eg y puszit az arcára, óvatosan, hog y ne kelljen a szemébe néznem. Nem akarom, hog y lássa a könnyeim. – Szeretlek, és bármi történjen, melletted leszek. – Én is melletted – suttog ja, és vég ig simít vörös hajamon. Úg y mászom fel a lépcsőn, mintha mázsányi súlyokat vonszolnék mag am után. A fürdőszobában leülök a zuhany alá, átkulcsolom a térdem, és hag yom, hog y a forró víz kimossa a g ondolatokat a fejemből, Lucasszal eg yütt, akinek már a neve g ondolatára is összeug rik a g yomrom.

El sem zárom a vizet addig , míg fuldokolni nem kezdek a forró g őztől. Aztán csak ülök ott némán, és hallg atom a csapból kipottyanó vízcseppek zenéjét a zománcon. Reszketve mászom be az ág yba, de közben az eg ész testem forrón láng ol. Ég ek a vág ytól. A kimondatlan szavaktól és a be nem vég zett mozdulatoktól, attól, ami köztünk ma Lucasszal esett. Valami olyasmi fűt belülről, amit korábban soha senkivel nem éltem át. Nem jön álom a szememre, mert a pillanatnyi meg nyug vás, ami a zuhany alatt belém költözött, már elillant. Most itt fekszem élettelenül, kínban vág yakozva eg y férfi után, aki nem tekint többnek eg y tárg ynál, amit elnyerhet. Másnap Tori üzeneteinek hang jára ébredek. Ag g ódik, mert nem hívtam, és nem is írtam, s attól fél, hog y Lucas prédája lettem. Felhördülök, milyen közel jár az ig azság hoz, aztán meg nyug tatom eg y e-mailben, hog y minden rendben. Sem Lucasról, sem Kylie-ról nem ejtek eg y szót sem, mert Tori van annyira hibbant, hog y háromezer kilométer távolság ból is ug rik az ilyen g ázos helyzetekre. Amint elküldöm a g ondosan meg fog almazott e-mailt, rög tön be is pottyan eg y újabb – Kylie Martintól. Csak eg yetlen sor. Sienna, nagyon sajnálom, amit tettem veled. K. Sokáig tart, míg kitalálom, mit válaszoljak. Még mindig mérg es vag yok – nem is csak mérg es, pokoli dühös – a teg napi húzása miatt, de ezzel eg yütt nem szeretném, ha rájönne, hog y még mindig fog lalkoztatnak a történtek. Ha ug yanis ő tudja, 99,9 százalék, hog y Lucas is értesülni fog róla. Vég ül küldök eg y rövid, de udvarias üzenetet. Ne aggódj, rendben vagyok. Kérlek, köszönd meg helyettem is Lucasnak a vacsorát. Mielőtt Kylie válasza befuthatna, lecsapom a laptopot, belebújok eg y sztreccsfarmerba, eg y bő pulcsiba, felkapom a kezembe a csizmám, és mezítláb leszaladok a földszintre. A nag yi már reg g elizik, g abonapehely és pulykabacon van előtte. Mellette pedig ott ül Seth. – Ööö, jó reg g elt – üdvözlöm az öcsém, aztán kétszer is ellenőrzöm a telefonomon, hány óra. Neg yed tíz. Nem hittem volna, hog y Sethnek eg yáltalán tudomása van a hajnali kettő és dél közötti órákról, de most rácáfolt. – Korán keltél. – Nem látszol feldobottnak, hog y találkozunk – mag yarázza rizspehellyel teli szájjal.

Baseballsapkában van, és eg y koptatott Abercrombie and Fitch pólóban. Rög tön a kollég ista fiúk jutnak eszembe a fősuliról, akik folyton szűk rövidg atyában és mokaszinban mászkáltak. – Pedig az vag yok – huppanok le eg y székre az asztal közepénél, míg tekintetem a nag yi és Seth között cikázik. Próbálok fejben előbányászni pár okot, vajon miért van itt Seth. Aztán eszembe jut, mit is mondott teg nap este a nag yi, mielőtt elvonultam a szobámba, és a homlokomra csapok. – Házkeresés? – kérdezem. Eg yszerre bólintanak. – Másnapos vag y, Si? – érdeklődik Seth, mialatt hátratolom a székem, hog y felhúzhassam a csizmát. A pillantásomtól védekezőleg felemeli mag a előtt a kezét. – Nem iszom – jeg yzem meg sötéten, aztán felrántom a csizmát a jobb, majd a bal lábamra. Átvillan az ag yamon, hog y felemleg etem neki az üres üveg José Cuervót a kocsija középső rekeszében, de a nag yi esdeklőn néz mindkettőnkre, úg yhog y visszaszívom, mielőtt kimondanám. Nincs szükség rá, hog y a nag yi felizg assa mag át csak azért, mert Sethet szívesen seg g be rúg nám. És persze nem is az öcsém az oka a rosszkedvemnek. Bár utálom beismerni, még mindig Lucas miatt vag yok beg őzölve. Minden erőfeszítés nélkül sikerült fölém kerekednie eg y közös vacsora után. Azt már el sem akarom képzelni, milyen hatással lesz a g ondolataimra, a testemre és a szívemre a beleng etett tíz nap alatt. Nem sok jót íg ér ez nekem. – Mi készen állunk, ha te is – mondja Seth a morzsákat söprög etve a pólója elejéről. Leg szívesebben a szemem forg atnám, de nem teszem. Helyette bűbájos mosollyal válaszolok: – Akkor indulhatunk. Ha az öcsém kora reg g eli felbukkanása meg lepett, akkor a bejelentésétől most a szívem is meg áll eg y pillanatra: előzetesen már meg beszélt találkozókat néhány ing atlannál, ami meg felelőnek tűnt. Rag aszkodik hozzá, hog y az ő kocsijával menjünk. Kitakarította, mióta leg utóbb ültem benne, de ig encsak állott szag terjeng benne. Gyanúsan olyan, mint a rum, a hányás és a McDonald’s szag ának keveréke. Remek. Nag yi is meg érezheti, mert erősen szimatol, de nem szól eg y szót sem. Amíg az első helyszín felé tartunk, próbálok Seth iskolai dolg airól cseveg ni, eltéríteni Sethet a szándékától, hog y rákérdezzen a nag yinál a keddi napirendjére. Seth elkapja a tekintetem a visszapillantóban, és amikor a Tennessee-i Titánokra terelem a szót, kérdő és dühös pillantásokat lövell felém. Pontosan tudja, hog y nem is érdekel a foci.

– Fejezd be – formázom némán a számmal. Elég nehéz lesz ez a mai nap a nag yinak, nem kell még azzal is tetézni, hog y előhozakodunk neki anyával. De mielőtt visszatérek Kaliforniába, beszélni fog ok vele. Nég yszemközt. Az első helyszínen a tulajdonos, eg y Tiffany Bernard nevű nő fog ad minket. Tökéletesen érzelem- és ráncmentes arcán ezerwattos mosoly fénylik. Amint kiszállunk Seth Dodg e Ramjéből, műkörmös kezét a nag yi felé nyújtja. Mrs. Bernard öt percig dicséri a házat, amelynek csodás keményfa padlója van, rendesek a szomszédok is, és nem kell lépcsőt mászni, azután a nag yit kérdezg eti a bérlés miértjéről. Ő zavartan mered mag a elé. – Nemrég elárverezték a házam – mondja remeg ő hang on. Mrs. Bernard mosolya nem változik, de a kellemes lég kör érzékelhetően hűvösebb lesz. Gyorsan meg mutatja a házból, ami még hátravan, alig hag y időt, hog y meg nézzük a szobákat. Vég ül meg köszönöm neki, hog y körbevezetett, és kérek tőle eg y példányt a bérleti szerződésből. A tulaj fag yos modora ellenére a nag yinak tetszik a ház, és az én nevemre is meg köthetjük a szerződést. Eg yetlen dolg ot vettem eddig hitelre, eg y használt 04-es Mercury szedánt, amit tavaly fizettem ki. Mrs. Bernard azonban rám villantja merev botoxmosolyát. – A honlapon elérhető a szerződésminta, drág ám – mondja mézesmázosan, és akkor jövök rá, hog y akár a kormányzót is felvonultathatnánk aláíróként, ez a nő akkor sem akarna tőlünk semmit. A nag yi meg köszöni a seg ítség ét, és azzal búcsúzik, hog y maradjanak kapcsolatban. Miközben visszasétálunk a furg onhoz, lemaradok eg y kicsit az öcsémmel. – Valami honlapon találtad ezt a helyet? – kérdem suttog va. – A Craig slisten – válaszolja érdesen. A következő két hely katasztrofális. Az elsőnél az ing atlanüg ynök g yakorlatilag leveg őnek nézi a nag yit, nem is nyújt neki kezet, csak nekem, és amikor közlöm vele, hog y nem mag amnak keresek házat, úg y néz a nag yanyámra, mint valami kínos meg lepetésre. A harmadik ing atlan eg y túlárazott lakás, ami állati húg yszag tól bűzlik. Seth, ahog y belép, azzal a lendülettel ki is hátrál, és a fejét rázza. – Na, ezt kurvára nem – morog ja az orra alá. A nag yi most túl feszült ahhoz, hog y leszidja a csúnya beszédért. A háznézés után az öcsémmel összedobjuk a tartalékainkat – pontosabban én ajánlom fel az enyémet, és abban bízom, hog y ő is meg toldja, mivel tartozik nekem –, s meg hívjuk a nag yit

eg y hang ulatos étterembe Franklinben, Nashville eg yik kertvárosában. A nag yi elmeséli, hog y lassan két éve, a nag yapánk halála előtt járt itt utoljára. Nem mosolyog , amikor beszél róla. Evés közben súlyos csend nehezedik mindannyiunkra. – John azt a házat ajándéknak szánta, amikor felépítette – mondja a nag yi, és nag yot nyel, mintha fájdalmas lenne kimondania: – Rebeccáért. Pompás munka lett, a leg jobb, amit valaha csinált. Híresség ek, sikeres countryzenészek is pénzt kínáltak érte, de az a mi otthonunk volt. Az életünk. – Nag yi… – szólalok meg , de torkomra forr a szó. Mag ára erőltet eg y rag yog ó mosolyt, és elmajszol eg y falatot. – De most, hog y már John sincs, Rebecca sincs, nem hiszem, hog y ez bármit is számítana. De ig enis számít, mindig is számítani fog . Nyomorultul érzem mag am, hog y a nag yinak keresztül kell mennie ezen. Mindent meg kellene tennem, hog y meg óvjam a meg próbáltatásoktól, ahog y ő is mindig meg védett eng em. Amikor hazaérünk és Seth is elmeg y, újra látszik rajta a kimerültség . Követem a tekintetemmel, amíg eltűnik a lépcsőn, aztán összerezdülök, amikor a hálószobaajtaja nyikorog va becsukódik. Tisztán visszhang oznak a fejemben Kylie teg nap esti szavai, amikor azt mondta: …A megállapodásotok… megéri majd neked. Mielőtt kihátrálhatnék belőle, és meg g ondolnám mag am, előhalászom a táskám mélyéről Lucas papírcetlijét, amit teg nap este adott, és kisétálok a ház elé, hog y a nag yi ne hallhassa majd, amit a telefonba mondok. A kocsifeljárón sétálva ideg esen csikorg atom a fog am, mialatt bepötyög öm Lucas számát. Tudom, hog y a cseng őhang ja a Your Toxic Sequel eg yik leg zúzósabb száma. Eg yik énem abban reménykedik, hog y nem veszi fel, vag y eg yszerűen nem vesz tudomást a hívásomról. Akkor leg alább elmondhatnám, hog y meg tettem minden tőlem telhetőt. A búg ás eg yszer csak meg szakad, Lucas a vonalban van. – Meg g ondoltad mag ad – suttog bele szexi hang on. Úg y érzem, mintha itt állna előttem, hevesen csókolna, és épp a csúcsra juttatna. Aztán feleszmélek. – Tíz nap? – kérdezem, és meg torpanok a nag yi eg yik kerti padja előtt. Lassan leereszkedem rá, mert ezekben a pillanatokban nem bízom benne, hog y meg tart a lábam. – Ig en – feleli Lucas. – Tíz nap és az én szabályaim. Reszketek, pedig jó nag y kötött kardig ánba bug yoláltam mag am. Szorosan mag am köré fonom a két karom. – Mikor kezdjek?

Lucas hosszasan hallg at, mielőtt válaszolna. Már-már kezdem azt sejteni, jobban meg g ondolta az ajánlatot, és lesöpörte az eg ész tervet az asztalról. Csikorg atom a fog am, aztán vég re meg szólal: – Kylie reg g el indul, úg yhog y a leg jobb lenne, ha holnap jönnél. Át kell íratnom az üg yvédemmel a szerződést. – Tehát nem próbálsz átverni a házzal? Felnevet, a vadság ától forróság önti el a testem. Még szorosabban ölelem át mag am. – Dög öljek meg , ha meg próbálnám. – Rendben – hallom a saját hang om, ahog y jóváhag yom. – Küldd el Kylie-nak SMS-ben az e-mail címed, hog y este átküldhessek neked néhány instrukciót g yakorlásképp. Most épp g itárt veszek a Gibsonnál. És mintha csak biztosítani akarna a holléte felől, vag y talán g únyos célzásként arra, hog y két éve eg y szál g itárral és a hang jával képes volt teljesen letag lózni a testem és az érzékeim, elpeng eti eg y – nem viccelek – Britney Spears-szám nyitóakkordjait. Ug yanaz a dal, ami meg szólalt akkor éjjel… Amikor beültem a kocsijába, hog y elmenjek vele, és sávot váltottam a rádión. Eg y-két percig elviccelődött rajta, aztán a szemét forg atva meg nyomott eg y g ombot, és visszaváltott a rockzenei adóra. – Bejön neked a pop? – kérdezte eg y oldalpillantással. Bólintottam. – Gondoltam. Fig yelj, eljátszom neked az összes ting litang li slág ert, amit csak meg álmodsz. És tényleg íg y is volt – lenyomott nekem eg y személyre szabott show-t, amíg ültünk tág as konyhája g ránitpultján, és csak akkor állt le eg y-eg y pillanatra, amíg a számba rakott eg y szem epret, vag y a sajátjába, vag y épp a combomon barang olt felfelé az ajkával. És azután… Nem sokkal később már eg y taxiban találtam mag am a zokog ástól rázkódva, dühösen fújva Lucasra is, mag amra is. – Instrukciókat küldesz g yakorlásképp? – kérdezem, miközben próbálom kisöpörni a fejemből a szexközeli élmény emlékeit. Könnyen visszazökkenek a jelenbe, mert hirtelen abbahag yja a peng etést, és hallom, hog y motyog valakinek valamit a Gibson-boltban. Már épp meg kérdezném, Kylie munkája ennyire összetett-e, hog y g yakorló instrukciókra van szükség hozzá, de aztán eszembe jut, mennyit utazott Lucas, és mennyi fellépése volt az elmúlt tíz év alatt. Ráadásul az eg yezség ünk alapja, hog y én eng edelmes vag yok, és pontosan azt csinálom másfél hétig , ami ő kér. – Ig en, azokat fog ok – mondja, és hallom a mosolyt a hang jában. – Tehát? Rendelkezésemre állsz? Leküzdve a félelmet, a büszkeség et és még valamit, amitől a szívem összevissza kalapál, az

utolsó porcikámig reszketve válaszolok: – Rendelkezésedre állok mindenben.

7. fejezet Lucas nem is vár estig , hog y elküldje a tennivalók listáját. Levele már ott van a postafiókomban pár órával azután, hog y elküldtem Kylie-nak a címem. A melléklethez Lucas írt pár sort is – ahog y olvasom, a mellem feszülni kezd és a bimbóm meg keményedik. Sienna, Ahogy ígértem, csatolva küldöm az instrukciókat. Tanulmányozd át őket, kérlek. Ne felejtsd el, miben maradtunk. Nem is tagadhatnám, mennyire várom az elkövetkezendő napokat. Már most elképzelem, milyen lesz az ízed, miután kimondtad, amire vágysz. Elképzelem, mit fogsz érezni, amikor benned leszek. Te már elképzelted? Lucas Gondolkodás nélkül visszaírok neki, és meg kérdezem, vajon a munkahelyi zaklatásra vonatkozó törvények alkalmazhatók-e abban az esetben is, ha az ember eg y nag yképű rocksztár mellé szeg ődik el. Mialatt meg nyitom a mellékletet, bepottyan a válasza. Miért? Fenyegetve érzed magad? Nem, abban az értelemben nem, ahog y ő g ondolja. Vonzódom Lucashoz – mindig is vonzódtam. És biztosan tudom, hog y nem lenne szabad utat eng ednem az érzelmeimnek, mert vele nincs esélye happy endnek. Még ha akarna is tőlem valamit a szexen kívül, lehetetlen lenne, hog y beteljesüljön: ott van a karrierje és a nők, akik folyamatosan körülzsong ják. Hát ez az, ami fenyeg ető és riasztó vele kapcsolatban. Meg döbbenek, amikor meg nyitom a mellékletet: Lucas „listája” eg y többoldalas, sűrűn teleg épelt Word dokumentum. Sóhajtva lehurcolkodom a laptoppal a földszintre, mag amhoz veszek eg y üveg ásványvizet és eg y almát a konyhából, aztán átteszem a székhelyemet a nappaliba. A dohányzóasztalra teszem a laptopot, ismét meg nyitom a dokumentumot. Gondosan átolvasom a teendőlistát szóról szóra. Ahog y haladok a szöveg ben, eg yre jobban elvörösödöm, vég ül már olyan forró a bőröm, hog y majd’ felg yulladok. Amikor Lucas azt mondta, rendelkezésére kell állnom, nem viccelt. „Pontban reg g el 8-kor jelentkezel nálam csütörtökön. Ott fog sz lakni körülbelül 10 napig ,

ahol én tartózkodom, beleértve a jelenleg i bérleményem és minden eg yéb hotelt a városon kívül is – olvasom fel suttog va a szavait. – Külön szobát biztosítok számodra.” Összeszorul a mellkasom, mert ekkor jövök rá, hog y időleg esen el kell búcsúznom a nag yitól. Az viszont elképesztő lesz, amikor visszatérek, emlékeztetem mag am, és elképzelem a nag yi arcát, amikor a kezébe csúsztatom a szerződést azzal, hog y nem kell többé ag g ódnia a kiköltözés miatt. „Mag addal kell hordanod eg y tabletet a jeg yzeteléshez, valamint biztosítok számodra eg y mobiltelefont is, amin minden esetben fog adnod kell a hívásaimat, és a lehető leg hamarabb reag álnod az üzeneteimre. Ezt a számod nem adhatod meg az ismerőseidnek.” Saját mobil és tablet?… De hát ez… hú! Hitetlenkedve rázom a fejem. „Amíg nekem dolg ozol, 7 órakor kell kelned, hacsak nem beszélünk meg mást.” A továbbiakban néhány információ az eg yenruhámról – ig en, kibaszott eg yenruha kell! Feketét kell hordanom, szintén fekete alsóneművel, amit nem eg észen értek, miért számít, ha eg yszer Lucas meg esküdött, hog y nem áll szándékában levetkőztetni, hacsak én nem könyörg ök neki. A következőkben a privát és a társaság i protokoll szabályait fekteti le. Mr. Wolfe-nak kell szólítanom, vag y… A szívem hevesebben kezd verni, ahog y átg örg etem a dokumentumot a következő oldalra, aztán suttog va motyog om: „uramnak”. Az utolsó, neg yedik oldalon a kívánalmakat kateg óriákba csoportosítva találom: Fizikai, lelki és verbális elvárások szintjén. A külső meg jelenésemre, a fig yelmemre és a nyilatkozati tilalomra vonatkoznak. Semmilyen körülmények között nem nyilatkozhatom a sajtónak és a paparazzóknak – nem mintha valaha láttam volna lesifotóst Nashville-ben, és soha nem is jutna eszembe meg keresni őket. A következő kateg ória címszavai alatt – Büntetés és fegyelmezés – eg y árva instrukció nem szerepel eg yetlen szón kívül, amitől izg alom cikázik vég ig a testemen: „Meg beszélendő”. „Az biztos, hog y nem fog elfenekelni, uram”, motyog om mag am elé. A két utolsó kateg ória dupla áthúzással szerepel: Szexuális tréning és Érzelmi tréning. Nag yon remélem, hog y ezeket valóban törölte is, mert szinte már azon jár az eszem, hog y mindez nem is volna ellenemre. Eg észen összezavarodnak a g ondolataim, és nedvesedni kezdek. Amikor visszaírok Lucasnak, és tudtára adom, hog y elolvastam az instrukciókat, és a leg jobb képesség em szerint követni is fog om őket, rájövök valamire, amitől majdnem elnevetem mag am. A leg utóbbi Your Toxic Sequel-albumon az utolsó szám címe: A tanítód. Emlékszem, amikor először hallg attam munkába menet eg y olyan rádióadón, ami a szöveg neg yedét kicenzúrázta. Én a maradéktól is belesüppedtem a kocsiülésbe. Elképzelem most Mr. Wolfe-ot, ahog y

vég ig meg y az instrukciók listáján, és A tanítód minden utalását kicseréli azokra a tételekre, amelyeket mag am előtt látok a képernyőn. Ug yanis minden, ami a listájában szerepel, benne van a dalszöveg ben is, és most azon töpreng ek, ki a fenének írhatta azt a számot eredetileg . Két óra múlva, amikor a nag yi felébred, előadom neki a füllentésem, hog y hová meg yek az elkövetkező tíz napban. Ittlétem alatt ez már a harmadik alkalom, hog y szándékosan hazudok neki. Harmadszor vag yok kénytelen valami Lucasszal kapcsolatos dolog miatt tisztesség telenül viselkedni azzal, akivel mindig eg yenes voltam. Pocsék érzés. De meg g yőzöm mag am, hog y a nag yanyám érdekében teszem, és még mindig jobb valami más hitbe ring atni, mint hog y félreértse az ig azság ot. Ug yanezt a módszert követem Torival is. Amint úg y döntöttem, hog y vég ig csinálom a meg állapodást Lucasszal, felhívtam a barátnőm. De amikor beleszólt a telefonba, ledermedtem. Mást se sulykol nekem, mióta meg érkeztem Tennessee-be, csak hog y kerüljem Lucast, mint a pestist, és az első dolog , amire rákérdezett, hog y meg int feltűnt-e „a szarházi”. Nem, válaszoltam akkor Torinak, de meg fog adtam mag amban, hog y amint hazarepülök Kaliforniába, minden kis részletbe beavatom majd. Akkor leg alább meg értethetem vele a motivációimat, nem íg y távolról, hézag osan kell mag yarázg atnom. – És biztos, hog y a főnöködnek máris szükség e van rád? – kérdezi a nag yi meg szakítva a g ondolatmenetem. Kék szeme szűk kis résén át várakozóan néz rám. Pár lépést előresietek, hog y ne kelljen állnom a tekintetét. Hag yom, hog y a hideg szél belecsapjon az arcomba, aztán folytatom a hantát. – Csak bő eg y hétre. A másik jelmeztáros lány nag yon lebeteg edett, muszáj beug ranom helyette. Íg y senki nem veszíti el a munkáját. Fél órát tartott, míg összetákoltam mag amban eg y sztorit, ami meg állja a helyét, és nem hullik elemeire akkor sem, ha Seth, leg yőzve a lustaság át, ez eg yszer nyomozati munkába kezdene. Miután kiag yaltam, mit fog ok mondani, még vag y háromneg yed órát g yakoroltam a tükör előtt, hog yan leg yek meg g yőző. Amikor már jól ment, felvetettem a nag yinak eg y közös esti séta ötletét. – Szég yen, hog y nincs nekik ott valaki, aki helyettesíteni tudna titeket – ing atja a fejét. – Teljesen normális dolog ez, nag yi – sietek meg nyug tatni. – Ez a jelmeztároskodás nag yon kényes munka, a főnököm meg … Hát, Tomas ilyen. Ne ag g ódj semmi miatt, rendben? Visszajövök, és seg ítek mindenben, mielőtt bármi történne is itt.

Néma „á”-t formáz a szájával, és meg értően bólog at. – Annyit seg ítesz mindenkinek, Sienna. Istenem, csak ne mondana ilyeneket, épp amikor az arcába hazudok! – Ig en, és ezt a leg önzőbb személynek köszönhetem, tudom – jeg yzem meg , és mélyen a fülemre húzom bojtos sapkám, mintha csak eltűnni akarnék alatta. A nag yi elpirul, és az arcán napok óta elterülő komor kifejezés lassan átadja a helyét valami más érzelemnek, ami talán eg yszerre szég yen és elég edettség . – Akarod, hog y kivig yelek a reptérre holnap re… – Nem! – vág om rá. Kék szeme elkerekedik, én ökölbe szorítom a kezem, és sokkal feg yelmezettebb hang on folytatom. – Korai járattal meg yek, a leg jobb, ha taxit hívok. – De hát az olyan drág a, nekem meg tényleg nem g ond… – Ne ag g ódj, a főnököm minden költség et fedez. – Még eg y hazug ság , most már nag yon eleg em van. A nag yi készség g el elhisz mindent, én pedig eg yre borzasztóbban érzem mag am, tehetetlen vag yok, és elveszett. Azon imádkozom minden erőmmel, hog y annak ellenére, hog y Lucas Seg g fej Wolfe-nak, a nag ymenő rocksztárnak fog ok dolg ozni, a nag yi össze ne rakja a részleteit ennek a zűrös történetnek, ami nem eg észen huszonnég y órán belül elkezdődik. Jó későn ülünk le vacsorázni a nag yival. Sethet is hívtam, de természetesen az utolsó pillanatban lemondta SMS-ben. Kylie azonban váratlanul betoppan. Az ig azat meg vallva hálás is vag yok érte, hog y meg szakítja a vacsorát. Én készítettem a sült csirkemellet és a párolt zöldség eket, de én vag yok a leg pocsékabb szakács, akit valaha ismertem. Nag yinak eg y méretes Valentin-napi édesség kosárkát hoz, nekem francia pezsg őt. – Tudod, mondtam, hog y a főnököm szabad hitelkártya-használatot biztosít – mondja Kylie, miközben reménykedve pillant rám, a tekintete csupa menteg etőzés. Válaszul meg biccentem a fejem. Aztán bájosan a nag yira mosolyog , és azt kérdezi tőle: – Nem baj, ha váltok pár szót Siennával? Íg érem, nem tartom fel soká. Nag yit sokkal jobban izg atja most a csokiba mártott eper, úg yhog y elhesseg et bennünket, én pedig mutatom Kylie-nak az utat a verandára. Rág yújt, és olyan mélyen szívja le a füstöt, mintha ez lenne életében az utolsó slukk, és bármelyik pillanatban beköszönthetne a világ vég e. – Istenem, ez a látvány csodálatos – mondja sóhajtva, miközben körbehordozza tekintetét az éjszakában. Keserűen rámosolyg ok. – Hát, ig en. Nem véletlenül akarta a bátyád olyan átkozottul. – Még ha hajlandó lemondani is

róla, csak hogy ott és akkor megkaphasson, ahol és amikor csak akar. Amikor látom, hog y Kylie meg hátrál, pimaszul hozzáteszem: – Tudod még g yorsabban is szívni? – Jövő héten leszokom, ezért is meg yek szabadság ra New Orleansba – mag yarázza, és rág yújt eg y következő cig ire. – Ne akard tudni, mit vet be idén a barátnőm, Heidi. Ne ítélj el érte. – Eszembe se jutna ilyesmi. Kylie lassít a cig ivel, amit éppen szív, eg yik kezét becsúsztatja színezett farmerja hátsó zsebébe, aztán reményteli, elfog ódott hang on meg szólal. – Remélem, már levettél a feketelistádról, vag y leg alábbis átkerültem a „szürkére”. – Ne dédelg esd a harag ot túl soká… – idézem a mondást, ami természetesen az én esetemben hazug ság , de eg yáltalán nem izg at, hog y rejteg etek valamit Kylie elől. Az ig azság ug yanis az, hog y még mindig dédelg etem a harag ot anyámmal szemben azon dolg ok miatt, amiket néhány éve a nag yszüleimmel, az öcsémmel meg velem tett, és ez talán soha nem is fog elmúlni. Még akkor sem, amikor Lucas átadja nekem a szerződést a házról. És a francba, még beszélnem is kell a nag yival arról, hog y anyához jár. Ha végeztem Lucasszal, íg érem mag amnak. Beszélek a nagyival, amint visszaszereztem a házat, és ha kell, elmegyek a börtönbe, és beszélek anyával is. Vag yis hag yom, hog y leereszkedjen hozzám, ahog yan azt valószínűleg ő képzeli. Már a g ondolattól is szorosan át kell ölelnem mag am, hog y ne reszkessek. Jó ideje nem találkoztam anyával; pár szóval is képes mélyen belém marni és lerombolni az önbecsülésem. Már tudom, hog y szörnyű g ondolat ezt a berozsdásodott kapcsolatot feszeg etni, és meg próbálni fig yelmeztetni, hog y tartsa távol mag át a nag yitól. Csak apámmal beszélek havonta eg yszer-kétszer, ő nekem az igazi szülő. – Ag g aszt tég ed valami – mondja Kylie. Próbálom kiűzni a fejemből a g ondolatokat, amelyek a hang ulatom mérg ezik, és Kylie felé fordítom a tekintetem. Meg értően fürkészi az arcom, ahog y lassan meg szívja a mentolos cig arettát. – Miért mondod ezt? – kérdezem. – Csikorg atod a fog ad. Most észre sem vettem. Vég ig simítok a nyelvemmel a sima fog felszíneken a számban, és sikerül abbahag ynom. – Ó… – Tönkreteszed a fog aid – mondja Kylie eg yütt érzőn. – Lehet, hog y Lucas vetetni fog veled eg y fog védőt. – Amint ez a mondat kicsúszik a száján, olyan vörös lesz a képe, mint a hajam. A cig aretta vég éhez érve két füstfelhőt ereszt ki lassan. Ha nem pirult volna el, nem is tulajdonítanék semmi jelentőség et annak, amit mondott, de

íg y… – Miért csinálja ezt? – kérdezem, utalva Lucas velem kapcsolatos birtoklási vág yára. Kylie nekitámaszkodik az eg yik oszlopnak, és összeráncolja az arcát, miközben mélyen a g ondolataiba merül. Kis idő múlva meg szólal. – Nem szoktam kérdezg etni, mit csinál a barátnőivel, vag y hog y… – Nem vag yok a barátnője. A személyi asszisztense leszek – vág ok közbe, és leg szívesebben hozzátenném: „akárcsak te”, még ha tisztában vag yok is vele, hog y Lucas tökéletesen más szerepet szán nekem, mint a húg ának. Hiszen biztosra mondta, hog y a feladatköröm túl fog ja lépni az asszisztensi teendőkét, és hog y én leszek az, aki könyörög ni fog azért, hog y ez meg történjen. – Ig en, tudom. Nézd, ha érdekelnek a g yarlóság ai, kérdezd őt mag át, senki nem ismeri saját mag ánál jobban. Lucas mag ánélete számomra a zűrös üg yek közé tartozik, ezt nyilván meg érted. Elképzelem mag am hasonló helyzetben, amint épp feltúrom Seth kocsijának középső rekeszét, és sűrűn bólog atni kezdek. – Szóval, miért jöttél? – teszem fel a kérdést eltökélve, hog y témát váltsak. – Több okból is. Először is sok szerencsét akartam kívánni, és elmondani, mennyire örülök, hog y meg teszed, amit vállaltál. Ahányszor eszedbe jutna, hog y kiszállsz, g ondolj arra, milyen boldog g á teszed őt – biccent fejével a ház belseje felé. Aztán eg y kis drámai szünetet tart, talán a hatás kedvéért, vag y hog y átg ondolhassam, mit mondott, esetleg mindkettőt eg yszerre. Nem akarok a szavain rág ódni, mert ha íg y tennék, azon őrlődnék, miért fig yelmeztet máris, hog y ne akarjak kiszállni. – Másodszor, azt akartam mondani, hog y vig yázz a zenekarral. Biztos, hog y találkozni fog sz velük újra, és be fog ják vetni mag ukat. A franc se tudja, mivel próbálkoznak majd, nem is érdekel, de ha bármi kellemetlenség et okoznak neked, csak dobj eg y üzenetet. Kylie sikeresen elérte, hog y úg y érezzem mag am, mint az első randijára készülő kislány, akit az anyukája fig yelmeztet: ne eng edje, hog y a rosszban sántikáló fiú meg fog ja a cicijét. Kedvesen rámosolyg ok, hog y tudassam vele, képes vag yok felismerni a ferde pillantásokat. – De mindenekelőtt emiatt jöttem – mondja, és a kezembe nyom eg y fehér kártyát, melyre kacskaring ós, dőlt betűs kézírással eg y cím van felírva. Nem g ondoltam volna, hog y valaki eg yáltalán ír még íg y. – Most már tudod, hová kell menned holnap. És leg alább most személyesen kérhetek bocsánatot a teg nap estéért. – Állával a ház felé bök. – Békekötési ajánlattal jövök, bár valószínűleg a nag ymamád odabent épp felönt a g aratra. Az a francia pezsg ő nagyon jó. A szüleimnek szoktam venni, akik lelkészek.

Lucas és Kylie szülei. Lelkészek. Hoppá. – A költség számlád terhére? – kérdezem, és meg próbálom palástolni a hitetlenkedésem afölött, amit mondott. Bólint, rövid, fekete-kék tincsei az arca körül táncolnak. – Hadd találjam ki: a New Orleans-i út is cég es költség re meg y. – A francba, hát persze. Azon kapom mag am, hog y Kylie-val eg yszerre nevetek a helyzeten, vele, aki lelkészek lánya és Lucas húg a – ug yanazzal a kék hajú csajjal, aki meg vezetett teg nap este, csak hog y seg ítsen Lucasnak elérni a célját. Tényleg nem tudom dédelg etni a harag ot vele szemben. Lucasnak… hatalma van az emberek fölött, amit nem sokan tudnak kezelni, de leg kevésbé mi ketten. – Hát rendben, köszönöm. Például hog y úg y érzem mag am, mint eg y tizennég y éves. De az ajánlatot is, persze. – És ezúttal komolyan is g ondolom. Feltett szándékom, hog y kicsit kiütöm mag am a pezsg ővel, amit hozott. Mert a holnapi nappal kezdődően, mialatt Mr. Wolfe nag y kedvteléssel folytatja majd asszisztensi trenírozásomat, én meg kezdem a visszaszámlálást, amíg a tizedik napon a kezemben tarthatom a szerződést a ház átruházásáról. És mindent meg teszek majd, hog y ellenálljak Lucasnak.

8. fejezet Nem alszom jól. Ideg es vag yok az előttem álló napok miatt, íg y aztán nem kerül különösebb erőfeszítésembe otthag yni a kényelmes ág yat hajnali ötkor. Sokkal inkább lelki, érzelmi okok miatt nehéz összeszednem mag am. Szép lassan bevetem az ág yat, vég ig simítom a rózsaszínnarancssárg a mintás paplant, amikor ráterítem a lepedőre. „Jézus isten, Jensen, kapd már össze mag ad!” – motyog om mag amban, és mindkét kezemmel meg markolok eg y adag szövetet, aztán szépen visszahajtog atom. Tisztára úg y viselkedem, mintha utoljára látnám a nag yi házát, és nem tíz kilométerrel odébb kellene mennem. Eg y olyan helyre, ahol azt kell tennem, amit elvárnak, de még is... Elindítok eg y internetes rádiót, kicsattintom a bőröndöm zárját, és nekilátok az unalmas feladatnak, hog y a fog asokról leszedeg essem a ruháim, és g ondosan elcsomag oljam őket. Pakolás közben külön rakom a fekete holmikat. A fodros szoknyájú, fekete miniruhám, ami csak eg yszer volt rajtam. A bokanadrág om, eg y feszes, fekete kardig ánt és a csipkés szélű trikóm. A tunikám, amit a meg érkezésemkor viseltem, és a tízcentis sarkú cipőt, amiben, Tori meg esküszik rá, isteni a lábam. Nekem kétség eim vannak, hog y tényleg jól áll-e, mivel a 182 centit verdesem, ha ez van rajtam. Bekészítem a szénszürke, g yapjú ceruzaszoknyám is, de kötve hiszem, hog y Lucas eg yáltalán tudomást vesz róla. A laptopból lág yan szivárg ó zene átvált eg y másik dalra – eg y rég ebbi, szerelmes-szexis balladára a Your Toxic Sequeltől: Crave It. A helyzet olyan abszurd, hog y ideg esen elmosolyodom. „Kitartok, míg vágyakozva kéred”, énekli Lucas Wolfe. Vele dúdolom a számot, míg bizserg és járja át a testem, érzem a szúrást a mellbimbómban és a combom között, fájdalmas és élvezetes eg yszerre. „Tíz nap, motyog om. Gug g olva is kibírom tíz napig .” Kibattyog ok a fürdőszobába, és kibújok a spag ettipántos felsőből meg a rövidnadrág ból, ami éjszaka volt rajtam. Ahog y leveszem, hüvelykujjam hozzáér a szűk kis sort nyirkos belsejéhez, és meg remeg ek. „Tomasnak több mint tíz hónapja dolg ozom.” Tomas persze eg y kopaszodó kis ürg e, aki folyton cirkuszol meg tör-zúz. Lucas Wolfe eg y rockisten, aki még eg y internetes rádión keresztül is eléri a hang jával, hog y spontán benedvesedjen tőle az ember. Lucas Wolfe eg y észbontó, dühítő, meg kerülhetetlen pasi, aki…

A mag áénak akar. Homlokom a zuhanyozó falának nyomom, meg támasztom mag am az alkarommal, és hag yom, hog y a víz vég ig verje a testem, először jég hideg en, aztán tűzforrón, hog y a bőröm szinte felsikít tőle. De el sem jut a tudatomig eg yik érzés sem. Minden g ondolatom Lucasra összpontosul, a mai napra és a többi kilencre: vajon a várakozásom szerint alakulnak-e a dolg ok. Még mindig Lucasra g ondolok, amikor ujjam odacsusszan nedves hajlatomhoz, és kitapog atja feszesre duzzadt csiklóm. A léleg zetem elakad eg y pillanatra, ahog y vég ig húzom két ujjam az érzékeny kis testrészen, aztán finoman dörzsölni kezdem, le-föl. Simog atom és körözg etek az ujjbeg yemmel. Előre-hátra, körbe-körbe. Térdem meg rog g yan, halkan nyöszörög ni kezdek. Aztán elhúzom az ujjaim a csiklómról, kettőt becsusszantok a nyílásba, és mozog ni kezdek. Csípőm nekiütődik a csempének, elképzelem Lucas érintését, amint keményen markolja a fenekem, és lefelé nyomja, hog y minél mélyebbre tolhassa a farkát a szűk nyílásban. Fog aim a csuklómba mélyesztem, hog y fel ne zokog jak. Ahog y elképzelem az arcát, amint az enyém fölé hajol, izzadt tincseit, amint nyirkos bőrömhöz érnek, ráérzek a ritmusra, ujjaim eg yre g yorsabban siklanak bennem előre-hátra. Eg yre vadabbul és keményebben, aztán elélvezek. De eg yáltalán nem vag yok elég edett vele. Meg rog g yanva kapom el a zuhanyozó kapaszkodóját. Most, hog y ezen túlestem, könnyebben g yőzöm meg mag am: ellen tudok majd állni neki. Nem fog om hag yni, hog y a szerinte elkerülhetetlennek tartott forg atókönyv szerint alakuljanak a dolg ok. De a hülye fejemmel még akkor is rajta ag yalok, amikor küldök Torinak eg y üzenetet. Eg y vadiúj kis hazug ság ot, és meg int olyasvalakinek, aki számít. Hali, még élek. És még mindig immúnisan Lucas vonzerejére. Még mindig… na, hát érted. Hívlak, amint van valami, most elég zűrös minden. Hiányzol. A bokanadrág ot veszem fel, a kardig ánt és a trikót – minden fekete, ahog y kérte. De a ruha alatt piros fehérnemű van rajtam. A nag yanyám rag aszkodik hozzá, hog y reg g elit készítsen, de az ig azat meg vallva eg y cseppet sem vag yok éhes. Nyomaszt a hazudozás. És ahányszor csak eszembe jut az elkövetkező másfél hét, összeszorul a g yomrom. Ahog y közeledik az idő, eg yre nő bennem a feszültség , már émelyeg ni is kezdek. 6.02.

– Hag ytam pár ruhát a szekrényben a visszajövetelemig , ne add őket a seg élyszervezetnek, jó? – Próbálom eg y kicsit feldobni az étkezőasztal felett lebeg ő borús hang ulatot, de elég erőtlenre sikeredik. A nag yi őszinte mosolyától szeme sarka apró ráncokba szalad. Kylie-nak ig aza volt: mindent meg ér, hog y ilyen derűsnek lássam az arcát. – Szóval, akkor biztosan visszajössz – feleli, és belekortyol a kávéjába. Nem tudom nem észrevenni a meg könnyebbülést a hang jában. Arca kisimul, amikor a mosoly eltűnik róla. Most ébredek rá: a nag yi azt akarja, hog y hazajöjjek – nemcsak pár napra, örökre. Az énem eg y nag y része szintén ezt akarja, ha mindenen túl vag yunk. Meg köszörülöm a torkom. – Semmi sem tarthat vissza. Mindent rendbe teszünk majd. Elneveti mag át. – Ha az elhatározással itt rendbe lehetne tenni valamit, már nem is lenne semmi g ondunk, csillag om. Még eg y dolg ot ki kell találnom, mialatt Lucasnak dolg ozom: mit mondok majd a nag yinak, amikor felbukkanok a tulajdonjog -átruházási szerződéssel, és meg mentem a helyzetet. Kis híján hang osan felnyög ök, amikor ráeszmélek, hog y ez újabb hazug ság okat jelent, és még mélyebbre áshatom el mag am nag yi előtt. 6.37 – Elhatározással és reménnyel háborúkat nyertek – válaszolom, és a nag yi újra elmosolyodik, éppúg y, ahog y kiskoromban, amikor titkos álmaimat osztottam meg vele. Míg anyám letörte a vág yaim, addig a nag yanyám táplálta őket. Még ha nem hitt is bennük, akkor sem adta soha a tudtomra. – Ig en, azt hiszem, ig azad van. Sokkal inkább, mint gondolnád, mert ezt most megteszem érted, és sikerülni fog. Újra az órára nézek – 6.45. A taxisofőr hitetlenkedve néz, amikor bemondom, hog y Green Hillsbe, a város eleg áns neg yedébe meg yünk. Különösen, hog y a nag yi őelőtte kívánt szerencsés repülést. Azt mondom a sofőrnek, hog y még be kell ug ranom a barátaimhoz, és ők fog nak kivinni a reptérre. Nem is tudom, miért érzem szükség ét, hog y mag yarázkodjam. Amikor a kocsi a fényűző saroképület bejáratához g ördül, összeráncolom a homlokom, mert a házat mag as kapu zárja el a külvilág tól. Szerencsére Lucas g yorsan reag ál a kaputelefonon.

– Sienna – szólal meg halkan, és én elpirulok. – Ig en, én vag yok – felelem. Eg y kilóg ó kis cérnaszálat bámulok a fekete nadrág omon, mert a taxisofőr sokatmondó tekintetet villant rám a visszapillantó tükörben. Eg y pillanattal később a kapu halk zúg ással kinyílik, és a kocsi beg ördül rajta. Az épület lenyűg öző – három emelet tég lából, a hátsó kertet mag as kerítés veszi körbe. Kevés dolog maradt meg a fejemben azokból az időkből, amikor nag yapámnak seg édkeztem az építészirodában, de azt bizton állíthatom, hog y ez a ház európai stílusú. És valószínűleg többet ér, mint amennyit én eg ész életemben keresni fog ok, beleértve azt a házat, amit Lucas nekem íg ért, ha az nem is kifejezetten az enyém. Vonakodva adom ki a kezemből a neg yven dollárt, amit a taxis elkér – a bankszámlám erősen kivérzett –, de aztán mély léleg zetet veszek, és ismét azzal nyug tatom mag am: ez csupán pénz. Csak hát az én számból ezek a szavak nem eg észen úg y hang zanak, mint a Lucaséból. Nyolc óra nég y perckor nyomom meg a cseng őt. Meg lepetésemre Lucas üg yvédje nyit ajtót – a férfi a bíróság ról. Kíváncsi vag yok, Miss Cicis is odabent van-e. Nag yon remélem, hog y nincs itt, mert nem vag yok most abban a hang ulatban, hog y rög tön ahhoz asszisztáljak, hog yan tolja Lucas arcába a mellét. – Court Holder vag yok, és ön bizonyára Ms. Jensen – üdvözöl szívélyesen az üg yvéd, miközben kezet fog velem, aztán becsukja mög öttem az ajtót. – Sokat hallottam már önről – mondja, mire meg dermedek. Mi a csodát hallhatott rólam Court Holder? Már a g ondolattól is kiver a víz, hog y Lucas velem kapcsolatos részleteket osztott meg az üg yvédjével. Eg yre csak azt mantrázom a fejemben, hog y nem sarkon fordulni és elcseszni most mindent. Megéri. – Jó tudni, hog y Lucas, akarom mondani, Mr. Wolfe pozitívan nyilatkozik a munkatársairól – felelem erőltetett mosollyal. Court aprócska nevetést hallat, aztán a bőröndömért nyúl. Ujjaim eg y pillanatra a tenyeréhez érnek, amikor kiveszi a kezemből a fog antyút. Keze eg észen puha, g ondosan manikűrözött körmökkel – épp az ellentéte Lucas kérg es kezének. Miközben a lépcső aljánál elhelyezi Coach bőröndömet – melynek már ug yancsak elnyűtt a barna bőrszeg élye –, elmag yarázza, hog y a házaspár, aki délutánonként jár ide takarítani, be fog ja majd tenni abba a hálószobába, amelyet Lucas kijelöl számomra. Aztán int, hog y kövessem, és keresztülvezet a házon. – A szerződés készen áll az aláírásra – mag yarázza, és én rábiccentek. – Ön természetesen a kézjeg yével nyug tázza majd, hog y eg yetért Ms. Wolfe-Martin teendőinek átvételével a távolléte idejére, majd Lucas kezdeményezni fog ja a Mrs. Previn otthonára vonatkozó ing atlanátruházást. A szerződés rendkívül… eg yszerű. – De mintha a leveg őben maradna eg y

kimondatlan szó, és én csendesen motyog va ki is ejtem: Nagyvonalú. Rendkívül nag yvonalú. Kíváncsi vag yok, a meg állapodásban vajon szó esik-e azokról a speciális kívánalmakról, amelyeket Lucas teg nap este küldött át nekem. Az eng edelmesség re vonatkozó kötelesség emről, hog y a házért cserébe mindenben készség esen a rendelkezésére kell állnom, és a közös meg eg yezésünkről az érzelmek és a szex tárg yában, miszerint azokra g arantáltan csak akkor kerül sor, ha én kérem, tehát nem kell tartanom Lucas szándékaitól. Miközben Court udvariasan, ám még is kissé kíváncsian vizslat, meg nyug odva konstatálom, hog y a szerződés semmit nem tartalmaz a fentiek közül. Meg könnyebbülés árad szét bennem. Miközben Courttal a ház hátsó része felé sétálunk, alkalmam nyílik körülnézni, hog y hol fog ok az elkövetkező leg alább pár nap alatt tartózkodni. A leg több szobában fotók és díjak sorakoznak a falakon, a nappaliban pedig eg y óriási kép, melyen eg y alacsony, öltönyös ember áll a Your Toxic Sequel tag jai között. Ott van a Wicked Lambs énekese, Cilla Craig is. Átölelik eg ymást Lucasszal. Nem ez az első alkalom, hog y eg yütt látom őket eg y fotón, még is összeszorul a g yomrom. – A producerük? – kérdezem Courttól meg torpanva a fotó előtt. Úg y döntök, nem veszek tudomást a féltékenység ről, ami eg y másodperce döfött belém. Szög letes állát előrenyújtva Court kijavít. – A lemezkiadó igazgatója. Ez itt az ő háza, és én az ő jog ásza vag yok természetesen. Hang jából kihallatszik, milyen elképesztő büszke mag ára, mint olyan szakemberre, aki képes kezelni a kilakoltatási üg yektől a szórakoztatóipari jog i üg yvitelig mindent. Még az is meg fordul a fejemben, hog y esetleg hátba kéne vereg etnem, vag y lag ymatag on összeérintg etnem a tenyerem taps g yanánt, de aztán lebeszélem mag am, és a kezem kényelmetlen szög ben az oldalamhoz zárom. Ez a jog ász fog ja intézni a ház átírását, ha teljesítettem az eg yezség ünket Lucasszal. Ha valami nem lenne jó, hát az biztosan, hog y hirtelen felindulásból szórakozni kezdjek vele, és elszúrjam az eg ész rohadt procedúrát. Inkább bűbájos mosollyal jeg yzem meg : – Gyönyörű ez a ház. – Én felül lakom. A Tudor-lakrészben – közli leereszkedő modorban. Lucas eg y dolg ozószobában vár ránk. A helyiség kétszer akkora, mint a leg nag yobb iroda, amit életemben láttam. Nag y belmag asság ú, fényes bambuszpadlós szoba. Lucas pedig kiköpött rocksztár: bozontos, sötét hajával, tépett farmerban és eg y rég i Pink Floyd-pólóban – még is sokkal többet sug ároz ennél. Ahog y ül az L alakú íróasztala mög ött összekulcsolt kézzel, eg yáltalán nem tűnik

slamposnak. Tökéletesen feg yelmezett. Hirtelen bizserg és fut vég ig rajtam, és azt kívánom, bárcsak eng em tartana a keze között. – Nyolc óra tíz perc – jelenti be Lucas, és feláll. – Abban maradtunk, hog y nyolc órára lesz itt. Óvatosan előbbre lépek. Aztán még eg yet, míg a combom hozzá nem ér az íróasztalhoz. Lucas szemébe nézek, és meg szólalok: – Elnézést, Lu… Mr. Wolfe. A taxi eg y kicsit később vett fel. Zöldesbarna szeme eg y pillanat alatt méreg zöldbe fordul. – Tomas Costának is ilyen kifog ásokkal szokott jönni? – kérdezi vészjósló hang on. Te jóság os ég , tudja a főnököm teljes nevét? Beszélt Tomasszal? Mit derített még ki rólam? – Attól, hog y zenész vag yok, még ug yanolyan elvárásaim vannak az alkalmazottaimmal szemben, mint mindenki másnak. Talán kicsit több is. Világ os? Bólintok. – Ig en – válaszolom suttog va, és amikor felszalad a homlokáig a szemöldöke, csendesen hozzáteszem: – Mr. Wolfe. Rám villantja a mosolyát, mintha csak el akarna fog yasztani reg g elire, aztán int Courtnak, aki hátrébb várakozik fig yelmesen, és próbál tökéletesen blazírt képpel a semmibe meredni, eg y pontra kettőnk közé. – Aláírhatjuk – közli Lucas. Court előveszi a dokumentum három példányát eg y drág a olasz bőr aktatáskából, amely a fekete bársonykanapé mellett áll az íróasztallal szemben. Aztán odalép hozzánk, és átnyújt eg y példányt Lucasnak, eg yet pedig nekem. Vég ig meg y a szerződés pontjain, és elmag yaráz minden szakkifejezést. Lucas elmélyülten hallg atja, holott valószínűleg már százszor elolvasta. Hál’ istennek, csak eg y-két oldal az eg ész, és ahog y sejtettem, eg yetlen sort kivéve semmi nem utal benne az instrukciókra, amelyeket Lucastól kaptam. Ezzel eg yütt meg könnyebbülten sóhajtok fel, mivel Courtnak fog alma sem lehet, hog y az „eng edelmes” és a „szabályok” szavaknak milyen jelentőség ük is van ebben a meg állapodásban. Már épp odakanyarítom a keresztnevem az aláírásra kijelölt vonalra, amikor az utolsó betűnél, az A-nál meg akadok. Felpillantok Courtra és Lucasra. Lucas várakozóan fig yel, Court homloka ráncokba szalad. – Valami probléma van a meg fog almazással?... Meg rázom a fejem, és a kezemmel is nemet intek. – Nem, nem, semmi g ond, csak… – Nyelvemmel meg nedvesítem hirtelen kiszáradt ajkam, aztán újra lenézek az asztalra, az előttem heverő papírra. – Szeretnék meg bizonyosodni róla, hog y a nag yanyám nem tud meg ebből semmit.

– Talán seg ítene, ha felnézne, miközben beszél – mondja Lucas meg értő, de erős hang on. Parancsolón. Lassan felemelem a tekintetem. Lucas kényelmesen hátradől, zöldesbarna szemével behatóan fig yeli minden mozdulatom. – Szeretném, ha szavát adná, hog y a meg állapodásból semmi nem jut vissza a nag yanyámhoz vag y az üg yvédjéhez, Richard Nielsonhoz – jelentem ki öntudatosan, amitől Lucasnak elég edett vig yor ül ki az arcára. Court valamit hebeg ni kezd, úg yhog y Lucas határozottan átveszi a válaszadás jog át. – Bár Courtot köti az üg yvédi titoktartás, én előrelátóan aláírattam vele eg y szerződést. Bízzon bennem, ha Court meg akarja tartani a praxisát és a fejősteheneit, kibaszottul üg yelni fog a dolg ára. Az üg yvéd ideg es nevetést hallat, ami inkább elnyomott köhintésre emlékeztet, én pedig odaírom a teljes nevem a vonalra. Aztán a másik két példányra is, Lucas és Court szintén. Észre sem veszik, hog y közben óvatosan odasétálok a kanapéhoz, és leülök a közepére. Sutyorog nak valamit eg y-két percig , aztán Court jelzi, hog y mennie kell. – Meg beszélés eg y üg yféllel eg y óra múlva – mag yarázza, míg a dupla szárnyú ajtó felé siet. Lucas erőltetetten rámosolyog , és int neki, hog y menjen. A Court mög ött becsukódó ajtóról Lucasra nézek. Kissé meg illetődött vag yok, és bizalmatlan, zöldesbarna szeme pillantásától szinte izzik az arcom. Az íróasztala elejének támaszkodva áll. Meg köszörüli a torkát. – Hát, úg y néz ki, akkor az enyém vag y – mondja, és belém fúrja a tekintetét. Aztán oldalra billenti a fejét, meg vonja a vállát, és hozzáteszi: –Tíz napra biztosan. – Nem kell úg y nézned, mintha… – Meg nyalom az ajkam, és próbálom a meg felelő szavakat meg találni, mit is érzek pillanatnyilag . Lucas lassú mag abiztosság g al keresztülsétál a szobán, aztán épp mellettem áll meg , és eg yenesen a szemembe néz. – Hog yan nézek rád? – szeg ezi nekem a kérdést. Felém nyúl, érzem, hog y az erő kiszalad a testemből, amíg várom a pillanatot, hog y a bőrünk összeérjen, és elkerülhetetlenül felszikrázzon a leveg ő, ahog y ilyenkor mindig szokott. De hiába várok, nem történik semmi. Nem ér az arcomhoz. – Halljam, mit akartál mondani – ismétli meg nyomatékkal a kérdést. Dühösen nézek rá. – Úg y nézel, mint amikor két éve azt mondtad, hog y a mag adénak akarsz. Zsebre dug ja mindkét kezét, és ellép tőlem. Meg nyalja az ajkát, én meg szúrást érzek a

mellkasomban, majd a g yomromban. – Tévedsz, Sienna. – Felhúzom a szemöldököm, jelezve, hog y folytassa. – Azt mondtam, muszáj, hog y az enyém leg yél, és ez azóta sem változott. Kivéve, hog y most eltökéltem: keresztül is viszem a szándékom. Jobban akarlak, mint valaha. – Majd, mintha semmi különöset nem mondott volna, éppenség g el olyan izg atót, hog y beleszédülök, az ajtóhoz meg y. – Gyere, meg mutatom, hol fog sz aludni, amíg itt vag y.

9. fejezet A földszinti szobám csak néhány helyiség re van az irodától, és majdnem kétszer akkora, mint a hálószobám a nag yinál. Akárcsak a többi helyiség a házban, ez is bambuszpadlós, és citromos tisztítószer illatát érezni a leveg őben. Annyiban különbözik csak a ház többi részétől, hog y a mennyezet sátortetős, felülvilág ítós. Lucas elmag yarázza, hog y ez a kiadóig azg ató eg yetemista korú lányának a szobája, s közben beteszi a csomag jaimat a szekrénybe. Rag aszkodott hozzá, hog y ő hozza ide őket a ház elülső részéből, mert ig yekszik a házvezetőnőt és a férjét a lehető leg kevesebb kéréssel zaklatni. Amikor leálltam vele vitatkozni, hog y képes vag yok mag am is áthozni a cuccaimat, átható és rideg pillantással válaszolt. Ettől füg g etlenül határozottan odanyúltam a bőröndért. – Még az első nap felén sem vag y túl, Sienna – mondta, majd kikapta a bőröndöt a kezemből, és meg indult vele a szoba felé. Ha nem vag yok a sarkában, meg sem hallottam volna, amit hozzátesz. – És máris meg akarlak büntetni a késésért, úg yhog y ne szórakozz velem. Próbálom elfelejteni, hog y a hang jából áradó felsőbbrendűség től eg észen elzsibbadtam – nem is tudom, hog y az izg atottság tól vag y a felháborodástól –, aztán meg köszörülöm a torkom és meg kérdezem: – És hol vannak ők, mialatt te a házukban tartózkodsz? – Jelentsen akárkit is az ők. Leül a kanapéra az ág y mellett. – Artie Morg an és az új feleség e Írország ban vakációzik, a lányuk pedig az eg yetemen van. A Vanderbiltre jár. Nem mondhatnám, hog y fel vag yok dobva ettől: olyasvalakinek a szobájában dekkolok, aki akár ismerheti is az öcsémet. Már mozdulnék, hog y leüljek, de Lucas lassan ing atni kezdi a fejét. – Erről ne is álmodj. Dolg od van, Sienna, nem a feneked fog od mereg etni. Mag amban morg olódva visszabattyog ok vele a plüsskanapés irodába. – Állj meg ott! – rendelkezik Lucas eg y, az íróasztal előtti pontra mutatva. Elég edettnek látszik, hog y eg yetlen zokszó nélkül eng edelmeskedem. – Olvastad az instrukciókat, ug ye? – érdeklődik, miközben az eg yik fiókjában kotorászik valami után. Feg yelmezetlen tincsei az arcába hullanak, ami már-már sebezhető külsőt kölcsönöz neki, ujjaim szinte bizsereg nek, hog y meg érintsem a homlokát és az arcát, ahol a haja birizg álja. – Betűről betűre – felelem.

– Jól van – nyug tázza Lucas. – Ezek itt a tieid. – Átnyújt eg y Best Buy táskát, én érte nyúlok és elveszem. Az ujjunk heg ye összeér, amitől a piheszőrök a karomon és a tarkómon rög tön ég nek merednek. A fig yelmem teljesen leköti a táska tartalma – eg y mobil és eg y Samsung tablet –, úg yhog y nem fog lalkozom túl sokáig a testem e futó kis reakciójával. – Az enyémek? – Eg y házat adok neked – válaszolja pléhpofával. – Ne kísértsd a szerencséd. – És most akkor mit kell tennem? – kérdezem. Elvig yorodik. Ó, hát itt vag yok neki kéznél, ahog y akarta, és most rohadtul élvezi. Átkozom mag am, hog y két éve felfedtem előtte a félénk természetem, és én hülye, kellett aztán keménykednem, hog y felhívjam mag amra a fig yelmét. Amikor újra elkapom a pillantását – az arcom fájdalmasan meg vonag lik a látványától –, mosolya felszívódik. Fejével a bőrkanapé felé int. – Ülj le oda, és vedd ki azokat a kurva evőpálcikákat a hajadból. Leereszkedem a fenekemre, és kihúzom a szép ezüst hajtűket vörös fürtjeim közül. A kusza tincsek kiszabadulva a vállamra omlanak. Lucas eg y pillanat alatt mellettem terem, fölém mag asodik. Keze az arcom előtt lebeg , épp, mint az előbb, mintha ujjheg yével mindjárt vég ig simítana a fürtjeimen, aztán beletúrna – vég ül összeszorítja a kezét. – Nem érintelek meg – íg éri. – Semmilyen fizikai kontaktust nem kezdeményezek, amíg csak te mag ad nem könyörög sz érte. – Talán nem fog om meg tenni – provokálom. – Talán vég ig csinálom ezt a tíz napot úg y, hog y nem adok rá esélyt. Tisztában vag yok vele, hog y keg yetlen, amit teszek, de eg yszer csak azon kapom mag am, hog y a vállam mög é dobom a hajzuhatag ot, és ujjaimat belefúrva fésülg etem, mintha csak ki akarnám bog ozni a rakoncátlan tincseket. Érzem, hog y Lucas meg dermed. Motyog valamit mag a elé, amiből csak annyit tudok kivenni, hog y „vörös” és „seg g ed”. És talán csak képzelem, hog y valami „elfenekelést” is említett a kettő között. Hirtelen nekibátorodom, és továbbmeg yek. – Azt mondtad, mindenkinek eng edelmeskedem, kivéve tég ed, szóval, lehet, hog y… – Nincs „lehet, hog y” – szűri a fog a között. – Mire elmész innen… ha én elküldelek… eng edelmes kiskutya leszel, és az eg yetlen, akire hallg atni fog sz, én leszek. Mit ért azon, hog y ha elküld? Rá akarok kérdezni, de közben nag y léptekkel le-föl járkálva mag yarázni kezd az elkövetkező napok ránk váró teendőiről. Holnap fotózás lesz eg y mag azin számára. Holnapután eg y stáb érkezik Los Ang elesből, őt fog ják filmezni, a mag ánéletéről lesz

szó. Eg y dokumentumfilmet csinálnak a rock and roll jövőjéről. Ez lesz a neg yedik napon, vasárnap meg … Eg y pillanat: a neg yedik napon? Amikor közbeszólok, hog y nem keverte-e össze a napokat, meg rázza a fejét. – Ne szakíts félbe. – Összeharapom a szám belsejét, Lucas már-már lág yan néz rám. – De hog y válaszoljak a kérdésedre, amikor teg nap kora reg g el elfog adtad az ajánlatom, arra jutottam, rendes leszek veled, és meg jutalmazom valamivel a döntésed. Nahát, ez váratlan. Összekoccintom a fog aim az állkapcsomat jobbra-balra mozg atva, hog y ne lássa rajtam, mennyire meg lepett, hog y szabad időről is g ondoskodott a munkanapjaim során. Irtó hálás vag yok, mert ez azt jelenti, hog y lesz eg y napom a nag yival, ha akkor haza tudok menni. – Nem vag yok totál szemétláda, Sienna. Azért valamelyest érdekel, mi van veled, hog y boldog vag y-e vag y sem… és mindig is érdekelni fog . Gombócot érzek a torkomban, és kinyög ök eg y köszönömöt. Aztán hirtelen meg változik a hang ulat, Lucas felhúzza a szemöldökét, szinte g únyosan szólal meg . – És mostantól nincs több közbeszólás, különben tényleg meg büntetlek. – Már nyitnám a szám, hog y meg szólaljak, amikor felemeli a mutatóujját és leállít. – Istenem, mikor fog od már meg érteni? Nem, nem fizikai büntetésre g ondoltam, mert ez meg követelné, hog y… Amikor biccentve meg adja az eng edélyt, hog y beszéljek, válaszolok: – Hog y meg érints. – És az eg yetlen módja, hog y ezt meg tehessem, az az, hog y… – Én kérjem. Rám villantja mosolyát, aztán lépésről lépésre felvázolja a vasárnapot követő napok prog ramjait. A kilencedik nap összefog lalása lesz mindannak, amit tanultam, a tizedik napon pedig ad eg y kis értékelést. Hog y miről, az nem világ os. – Hog y semmit nem szúrtál el, vag y – húzza fel g onoszul a szemöldökét – hog y nag yon is ig yekeztél. Oké, rendben. – Most ismételd el, amiket mondtam – rendelkezik. A neg yedik napig felsorolom, bár tudom, hog y kihag ytam fontos részleteket, de azután teljesen összezavarodom. – Ööö… nem emlékszem. – Verbális g yakorlat – emlékeztet, mire elpirulok. – Sajnálom, Lucas.

Nem Mr. Wolfe-nak vag y uramnak szólítottam, ahog y kérte, de ahelyett, hog y kijavítana, most elnézi a hibát. Talán a mai nap még csak a bemeleg ítés. – Akkor most próbáljuk meg újra – mondja, és előhúz eg y sötét színű anyag ból készült szövetcsíkot ug yanabból a fiókból, ahonnan a Best Buy táskát vette ki. – Ezzel itt. – Átadja a kendőt a kezembe úg y, hog y a bőrünk ne érintkezzen. – Bekötött szemmel? – kérdezem. – Ig en, bekötött szemmel. – De hát nem fog ok látni, és akkor… – Nem kell látnod ahhoz, hog y beszélni tudj vag y hallj, nem ig az? Már amiatt is tiszta hülyének érzem mag am, hog y tiltakozni próbálok, vég ül is ig aza van. Ezekhez tényleg nincs szükség em a szememre. Eg yik kezemből a másikba ejteg etem a szövetet, és meg kérdezem: – És azt akarod, hog y most rög tön felteg yem? – Mi másért adtam volna oda? – vakkantja Lucas érdesen, és a mutatóujjával csavarintva jelzi, várja, hog y vég rehajtsam, amit kért. Tétovázva az arcom elé tartom a kendőt, aztán a szememhez érintem. Meg remeg ek, milyen puha az érintése, milyen veszélyes. Míg ülök a sötétség be zárva, feszülten fig yelek, mialatt Lucas elismétli a teendőket. Amikor befejezi, rákérdez, mi lesz a dolg unk a hetedik napon, és én eg yetlen pontban sem hibázom el. – Szerda: a forg atócsoporttal Atlantában a g yerekkorod helyszínének bemutatása és eg y interjú a szüleiddel. Még tesztel eg y-két kérdéssel, én remekelek mindenben. Eg ész idő alatt, amíg beszél hozzám, valahog y felfokozottan érzékelek mag am körül mindent. Minden mozdulatát, minden apró kis zörejt. Vég ül már a térdembe kell vájnom a körmöm, mert minden ideg vég ződésem bizsereg ni kezd. Mire meg válaszolom Lucas utolsó kérdését, a hang om is remeg . Hosszan hallg at, de érzem, milyen közel van a teste az enyémhez. Érzem a Polo parfüm őrjítő illatát. Elvörösödöm. – Vedd le a maszkot, Sienna – mondja különös hang on. Eg y pillanattal később, miután lecsúsztattam a szememről a szövetet, és az a nyakamon nyug szik, mint eg y puha, hajlékony nyakék, kék szemem Lucasra emelem. Meg érinti a nyaka tövét, és összehúzza a szemöldökét. Amikor zöldesbarna szemébe nézek, látok benne valamit, amitől a g yomrom még kisebb csomóba ug rik össze. Vág yat és elmondhatatlanul erős sóvárg ást.

A hang ulat meg változik a szobában, amikor rájövök, hog y Lucas akar eng em, most azonnal. – Sienna? – kérdezi szinte suttog va. Szemem csukva, kihúzom mag am. – Ig en… uram. – Van jog osítványod, ug ye? – Miért kér… – Eg y szót – mondja. – Ez eg y eg yszavas válasz. – Ig en. – Helyes. Akkor nem kell a napod hátralévő részét a hivatalban töltened. Az kibírhatatlan hely. – Ó – felelem, és kinyitom a szemem. Nyirkos tenyérrel kisimítom az arcomból a hajam. Tudom, hog y akar még valamit mondani. A testem még mindig bizsereg a bekötött szemmel meg tapasztalt élménytől, ez volna a leg alkalmasabb idő, hog y Lucas bevallja, amit szeretne. Pár másodperc múlva azonban úg y dönt, hog y elküld. – Elmehetsz. – Elmehetek? – Be kell köttetnem veled újra a szemed, és úg y elismételnem, hog y meg értsd? Menj. Meg remeg ek, és eg y pillanatra összezavarodom attól, milyen nyers lett a hang ja. Sehol a barátság os piszkálódás, amit azalatt használt, míg a memóriám hiányosság aiért dorg ált meg , aztán a fejembe verte a napi teendőket. Most mintha… én lennék a leg ellenszenvesebb ember, akivel valaha találkozott. – Nem, uram, nincs szükség a kendőre – válaszolom némi g únyos éllel a hang omban, aztán mereven felállok, és ellépkedek Lucas mellett, eg yenesen az üveg es ajtó irányába. A hang ból, ahog y a lába mozdul a padlón, és ahog y finoman meg köszörüli a torkát, tudom, hog y fig yeli a távozásom. Meg állít, mielőtt átlépném az irodával szomszédos nappali küszöbét. – Kylie hag yott itt neked eg y listát az alsó szinten lévő irodában. Ezúttal csak bólintok. Jókora g ombóc van a torkomban, nem hiszem, hog y képes lennék ismét „uramnak” szólítani anélkül, hog y ne törne szilánkokra a hang om, és ne áradna belőle a csalódottság . Fog csikorg atva szorítom a Best Buy táskát, és úg y teszek, ahog y kérte. Nem is tudom, miért vag yok ilyen feszült. Mag amhoz veszem a laptopom a hálószobámból, s a Lucastól kapott új telefonnal és tablettel eg yütt meg keresem, hol a lépcső, ami levezet az alsó szintre. A konyhában találom meg . Lesietek, és érzem, hog y erre jóval hűvösebb van. A mellbimbóm meg keményedik a vékony

kardig án alatt. Ez az eg ész szint alag sor lehetett eg ykor, de a vállalkozó, aki az átépítést csinálta, épp olyan eleg ánssá varázsolta, mint az eg ész házat. Amikor elhaladok eg y zong oraszoba mellett, a Lucas-féle csapás okozta csalódásom elillan és beslisszolok. Soha nem játszottam úg y, mint anyám kiskorában – előadóművész szeretett volna lenni, mielőtt meg ismerte apámat és hozzáment –, de évekig tanultam. Anyáról való kevés kellemes emlékem közül való, ahog y ott ül a Steinway előtt, amit nag yapámtól kapott g yerekkorában. Vezette az ujjaim a meg felelő billentyűkön, s meg tanított eg y vacak kis nyolcvanas évekbeli dalt, a Take On Me-t. Húsz perc múlva persze már ordított velem, hog y félhang okat játszom eg észek helyett, és apám meg tiltotta, hog y még eg yszer az életben tanítani próbáljon, de amíg csináltuk, jó móka volt. Hirtelen azon kapom mag am, hog y ezt a nyolcvanas évekbeli kis dalocskát játszom. Elhúzom a kezem a billentyűkről, tenyeremet fekete nadrág omhoz dörzsölöm. A zong oraszobából kijövet meg találom Kylie irodáját. Hag yott eg y hosszú listát arról, miket jó, ha tudok: például a rajong ói mail-címet és a belépéshez szükség es jelszót, ahol a Lucasfanoknak válaszolni lehet. Aztán találok eg y hitelkártyát eg y rátűzött cédulával: Költs kedved szerint! (Nem viccelek!) Miután mag amhoz vettem Kylie feljeg yzéseit, újra ott találom mag am a zong oraszoba bejáratánál, befelé bámulva. Az a Steinway zong ora, ami a családomé volt, eg yike volt azon tárg yaknak, amiket a nag yi akarata szerint eladtunk, hog y fedezni lehessen anya bíróság i költség eit.

10. fejezet – Van valami elképesztően szexi abban, hog y milyen kibaszott lassan vezetsz – mormog ja Lucas, én meg harapdálni kezdem belülről a számat. A vezetést általában terápiás tevékenység nek használom. Soha nem szállok metróra Los Ang elesben, mert bármilyen időig ényes vag y kiszámíthatatlan is a kocsikázás, azalatt össze tudom szedni a g ondolataim, és kiszellőztetem a fejemből a napi feszültség et. Néha úg y érzem az autóban, ez az eg yetlen hely, ahol teljesen ura lehetek az életemnek. Lucasszal eljutni A pontból B-be azonban kész g yötrelem. – Akarod, hog y odalépjek? – kérdezem előrebámulva. – Inkább azt akarom, hog y hag yd abba a fog csikorg atást – hallom a piszkálódást mély hang ján a leg hátsó ülésről. Rag aszkodott hozzá, hog y a harmadik üléssorra üljön, mert ott „nyug odtan” írhat zenét. – Lépésben haladunk. Kiborító – szűröm a fog am között. Aztán vonakodva hozzáteszem: Mr. Wolfe. Nem említem meg , hog y Kylie jeg yzeteiben eg yértelműen az állt: jön majd eg y kocsi Lucasért, ami elviszi a fotózásra. És azt sem, hog y hallottam, amikor ma reg g el lemondta a fuvart, mialatt én kávét főztem mag amnak. Vag y hog y szerény véleményem szerint csak azért furikáztatja mag át velem, hog y szívathasson. Hog y elbukjak. Hog y meg kísértsen. Tétován felemelem a tekintetem, és a visszapillantó tükörben meg keresem a zöldesbarna szempárt, amely eg ész éjjel kísértett álmomban. Ma mintha csalódott lenne, és fáradt. – Tessék? – kérdezek vissza. – Hag yd abba! A fog csikorg atást – mordul fel Lucas. Különben? Megfenyítesz? Mély leveg őt veszek, és már-már kimondom a cinikus g ondolatokat, de aztán még sem teszem, mert emlékeztetem mag am, hog y Lucasnak fontos ütőkártya van a kezében. Ráadásul füg g etlenül az íg érettől, hog y nem nyúl hozzám eg y ujjal sem, hacsak nem én kérem, pontosan tudom, nem kell hozzám érnie ahhoz, hog y meg büntessen. Ezt többször bizonyította annál, mint hog y emlékeztetnem kellene rá mag am. Meg nedvesítem az ajkam, és szorosabban markolom a kormányt, hog y ne reszkessen a kezem. Az út hátralevő részén a nyelvem mozg atom előre-hátra a két fog sorom között, hog y ne csikorg assam.

Amikor meg érkezünk a színhelyre – eg y retró stílusú falatozó Nashville szívében, melyet eg ész napra kibéreltek a fotózáshoz –, Lucas meg köszörüli a torkát, és meg állít, mielőtt kinyitnám az ajtót. Hátrafordulok, és a szemébe nézek. Beletúr sötét, kócos hajába, lág yan rám mosolyog , amivel rög tön felébreszti védelmi reakcióim, és szaporább ritmusra serkenti a pulzusom. – Nézd… én…. nem vag yok túl jó ebben, ha mások is ott vannak. Hát, a szég yen nem jellemző épp Lucas Wolfe-ra, úg yhog y alaposan meg hökkenek. Ez az ember ezrek előtt szokott fellépni, és most azt mondja, hog y nem képes előttem fotózkodni? Furcsa. – Úg y érted, azt akarod, hog y idekint maradjak? A g yeng édség hirtelen eltűnik az arcáról, és g únyos g rimasz veszi át a helyét. – Jaj, ne leg yél már ilyen savanyú, Sienna! Nálad van a hitelkártya, amit Kylie itt hag yott, nem? – De ig en – felelem. – Több mint hét nap van még hátra. Úg y öltözködsz, mint eg y tanító néni, és mivel rajtad keresztül közvetlenül rólam is képet alkotnak… szóval, teg yél valamit ez üg yben. – Jelmeztáros vag yok. – Aki úg y öltözködik, mint eg y huszonhárom éves tanító néni. – Mert huszonhárom éves vag yok. – És az asszisztensem, aki beleeg yezett, hog y azt teszi, amit mondok. És most épp azt kérem, hog y veg yen mag ának olyan ruhákat, amik illenek a szerepéhez. És ne mondd nekem, hog y nem vag y rá képes, mert tudom, hog y elképesztő jó vag y abban, amit csinálsz – mondja. Aztán sokatmondóan felhúzza a szemöldökét, előredől, és a térdére támaszkodik. – A dolog ug yanis úg y áll, hog y eg yetlen dolog ra késztetsz erősen, ha rád nézek: fog nék eg y vonalzót, rádöntenélek eg y íróasztalra, és… Befog om a fülem, és elkiáltom mag am. – Meg csinálom! – Erősen szorítom a fülem, mintha ki akarnám zárni a fejemből a képet, ami épp befurakszik az ag yamba. Minden alkalommal, amikor azt g ondolom, fejlődtem valamit a g ondolatelterelésben a Lucasszal való szex témájában, ő szétzúzza az eg észet eg y tekintettel vag y eg y-eg y mondattal, és az izg alom remeg ései futnak vég ig a testemen. Bizonytalanul elhúzom a két kezem a fülemről, és meg kérdezem: – Mit g ondolsz, mennyi ideig fog tartani? Meg vonja a vállát. – Eg ypár óra, vag y talán több.

– Klassz – válaszolom száraz hang on. Ha észrevette is, hog y nem szólítottam Mr. Wolfe-nak vag y uramnak a kis párbeszédünk alatt, nem teszi szóvá. Várakozóan néz rám a kocsiból, míg rájövök: arra vár, hog y kinyissam neki az ajtót. Hét nap. Holnaptól számítva. Meg kerülöm a kocsit, kinyitom neki a Cadillac ajtaját, ő rám kacsint és kiszáll. Ahog y elmeg y mellettem, teste súrolja az enyémet. Csak eg y apró érintkezés, csuklója a köldökömhöz ér, válla súrolja a fejem, vörös tincseim eg y pillanatra hozzátapadnak V nyakú pólójához – de ez elég ahhoz, hog y mindketten meg torpanjunk. Próbaképpen előbbre mozdulok. Állkapocsizmai meg feszülnek, aztán átnyúl fölöttem, hog y becsapja az ajtót. Anélkül szólal meg , hog y rám nézne. – Amikor vásárolsz… ne felejtsd el, hog y eg y rocksztár asszisztenseként kell öltözködnöd, és azt sem, hog y eg y félhivatalos születésnapi partira is meg yünk, amikor Atlantában leszünk. És ha még eg yszer meg látom, hog y eg y ilyen fos kardig ánnal takarg atod a tökéletes tested, elég etem azt a g öncöt. Ellépked mellettem, és eltűnik a falatozóban. Nem kísérem a tekintetemmel. Meg rog g yanva nekitámaszkodom az ajtónak, amit az előbb meg érintett, és lehunyom a szemem. Arról fantaziálok, mi történt volna, ha az ajkunk összeér. Feltámadt volna bennem mindaz, amit két éve lezártam. Mialatt vásárolg atok a trendi kis boltokban és vintag e butikokban, amelyek miatt Nashville belvárosa olyan népszerű, g ondolataim ide-oda cikáznak Lucas, a mai feladatom, az elkövetkező hét nap és a ház visszaszerzése között. És eszembe jut a kaliforniai életem. Nem tudom meg állni, hog y ne játsszam el a g ondolattal: vajon másképp lenne ma minden, ha két éve nem állok ellen Lucasnak, amikor majdnem eg yütt töltöttük az éjszakát? Én is más lennék? A vonzalmam eg y szempillantás alatt alakult ki iránta: elakadt a léleg zetem, belezsibbadtam, szinte fájdalom járta át a testem. Beszippantott a zenéje, hang ja mintha leszag g atta volna rólam a burkokat, és eg yenesen az elevenembe hatolt még akkor is, ha táncoslányokról, partikról, eg yéjszakás kalandokról énekelt. Lucas vonzalmát irántam nyilvánvalóan az keltette fel, hog y általában nehezen mondtam nemet. Kivéve neki, de túlság osan is meg szállott volt ahhoz, hog y erre időben rájöjjön. Szúrást érzek a tarkóm táján, meg billentem a fejem mindkét oldalra, hog y eg y kicsit

kilazítsam. Abba kell hag ynom ezt a fejfájdító kérődzést a múlton. El kell felejtenem Lucas Wolfe-ot, ezt az eg észet, és továbblépni. Eg yszerűen el kell… – Sienna? – csendül fel eg y női hang . Felpillantok eg y fekete, szűk farmerról, amit épp a kezemben szorong atok, és eg y türkizre és rózsaszínre festett, tüskés hajú, szájpiercing es lány áll előttem. Elbambulok eg y pillanatra, meg próbálom elhelyezni, honnan ismerhetem. Ahog y közeledik, úg y válik élesebbé az arca. Elképzelem piercing nélkül, szőke, Jennifer Aniston-szerű, tépetten nyírt frizurával és rózsaszín g olfpólóban. Szám automatikusan mosolyra húzódik. Ashley odaront, és szorosan meg ölel. Aztán hátradől, és visítva kiált fel. – Nahát, csajszi, mióta nem láttalak! Leg alább… hát, nég y vag y öt éve? Mi csinálsz most, taná… – Jelmeztáros asszisztens vag yok az Echo Falls forg atásán – válaszolom, mielőtt meg kérdezhetné, tanár lettem-e. Eg yébként meg mi baj lenne azzal? Önkéntelenül ig azg atni kezdem mag amon a tunikám, mintha ez bizonyára meg tenné a hatását, hog y profibbnak tűnjek. Épp most, amikor a főnököm eg y vonalzóval akar elfenekelni, és eg y rég i barátnőm azt feltételezi, hog y azzal töltöm a napjaim: elsősök fejébe próbálom beleverni az összeadást. Szépen vag yunk. – Ó, basszus – mondja Ashley, és nem törődve az eladólány csúnya pillantásával, ledobja a ruhaköteg et, amit a kezében tart, eg y próbababa karjára. – Kurvára g yűlölöm azt a sorozatot – teszi hozzá a szemét forg atva. – Én is – felelem vig yorog va. – Mióta vag y itt? Lepillantok eg y vállfára, és meg vonom a vállam. – Csak eg ypár hete. Szívesség et teszek eg y ööö… barátomnak, meg a nag yanyámnak is seg ítek pár dolog ban. – Mi van vele? – Amikor elmondom, hog y a nag yi jól van, Ashley oldalra billenti a fejét, úg y bólog at. – És anyukád? A meg szég yenülés ismerős bizserg ésétől lehajtom a fejem, de nag y nehezen leküzdöm, hog y meg hátráljak. Amikor anyám és a férje belevág ott, hog y receptre felírható g yóg yszerekkel kezdjenek bizniszelni, Ashley nag ybátyját is bevonták. Ashley, azt hiszem, soha nem szívta mellre – soha nem kedvelte különösebben a nag ybátyját, és most sem említette meg az esetet –, még is utálom, hog y rákérdezett az anyámra. Nekem aztán bárki elhiheti: ha az ember anyját lesittelik az állam leg nag yobb drog üg ylete miatt, és húszmérföldes körzetben beköpi az összes dílert, van mitől félni és zavarba jönni,

amikor valaki utána érdeklődik. – Jól van – mondom kimérten. Ashley mormog valamit az orra alá eg yütt érzőn. – A szüleid még mindig csinálják azt a bárt? – érdeklődöm, és ő színpadiasan kifújja a szeméből színes fürtjeit. – Ja-ja. Azt g ondoltam, milyen állat lesz majd rárepülni arra a rakás ing yen piára, de az apám eg y nyomorult rabszolg ahajcsár. – És mint eg y jelre, meg szólal Ashley mobilja. Kihúzza a rózsaszín farmerja zsebéből. – Mint mindig , hív a munka. Esküszöm, apám mint valami ag ybajos mániákus… Fig yu, nekem most muszáj fizetnem és rohannom, de ha este ráérsz… Beletúr oldaltáskájába, és átad eg y piros-fekete szórólapot. Eg y Your Toxic Sequel-számokat feldolg ozó zenekar hirdetése, amely Ashley szüleinek a bárjában, a Broadway Avenue-n lép fel. Kis híján meg fulladok, úg y félrenyelek. Ashley felsikkant, és összecsapja a tenyerét. – Ó, persze, eg y YTS-rajong óval állok szemben, mi? Imádom őket. A barátom játszik a tribute-ban, nag yon barók! Szinte jobbak, mint az eredeti. Gyere, ha tudsz! Akkor ott találkozunk! – Felkapja a ruhákat a próbababáról. – Facebookon meg találsz, ha ma este nem tudnál jönni! – kiáltja még vissza. Nem sokkal később én is kifizetem, amiket kiválasztottam. A szórólapot g ombócba g yűrve bedobom a bevásárlószatyor aljába. – Épp elég kijut nekem most a Your Toxic Sequelből – motyog om félhang osan. Első sorba szóló jeg y és backstag e-belépő a leg menőbb rocksztárhoz, akit valaha ismertem. Eg y órával később Lucas képén az ajnározott sztár elég edettség e terül szét, mialatt visszaautózunk Green Hillsbe a házhoz, íg y hát nem is panaszkodik amiatt, hog y kétszer annyi ideig tart az út, vag y hog y kis híján beleszaladok eg y furg onba előttünk, amelyiknek a hátulja zsúfolásig van rag asztg atva kisg yerekes és állatos képekkel. – Ezek dug ni is a fényképezőg épükkel szoktak – mormog om mag am elé. – Hog y micsoda? – kérdez vissza Lucas. – Semmi lényeg es, Mr. Wolfe – felelem. Természetesen amint belépünk a házba, azonnal látni akarja a ruhákat, amiket vettem. Meg fájdult a fejem az eg ész napos bóklászástól, úg yhog y a szobám felé intek, és Lucas követ. Ledobom a szatyrokat az ág yra, én meg lehuppanok a szélére. – Ug ye, nem fog sz Richard Gere-t játszani, és mindent felpróbáltatni velem? – Gőzöm nincs, milyen filmről beszélsz, Sienna – mondja Lucas vig yorog va, aztán meg indul

felém az ajtóból. Lepillant a szatyrokra, és elfintorodik. – Ennyi? Bólintok. – Ahhoz képest, hog y eg ész nap ruhákkal játszadozol, nem vettél mag adnak túl sokat. Az arcom és a nyakizmaim meg rándulnak a sértésre. – Én nem játszadozom a ruhákkal, Lucas. Dolg ozom velük. – De a hang om elcsuklik, ahog y meg inog az önbizalmam. Védekezőleg felemeli a kezét. – Hé, nem is úg y értettem. Csak azt g ondoltam… – Eg y pillanatra elhallg at, meg rog yasztja kicsit a térdét, íg y arca közelebb kerül az enyémhez. – Te sírsz? Nag yot nyelek. – Nem. Hosszan kifújja a leveg őt, mentolos lehelete meg simítja enyhén nyirkos arcomat. – Balhézok és veszekszem veled, arra nem szólsz semmit. Meg eresztek eg y viccet a munkádról, és elsírod mag ad? – kérdezi lág yan. Hát, leg alább elismeri, hog y bunkó. Keresztbe fonom a karom a mellkasomon, és meg vonom a vállam. Lucas leül az ág y vég énél álló kanapé karfájára, és eng em néz. Várakozásteljesen vizslat, a rám nehezedő fig yelemtől a torkom mélyéről bizonytalan hang kúszik elő. – Én csak… – kezdek bele, de félbeszakít. – Ne próbálj hazudni nekem – mondja szig orúan. Amikor úg y néz rám, mint most, komoly, zöldesbarna szemével, amitől úg y érzem, bármit elmondhatok neki, nem fog ja meg rázni – nos, ilyenkor képtelenség lenne hazudni. – Anyám mondta mindig , hog y játszadozom a ruhákkal. Vag yis talán még mindig íg y mondja, a francba. – Meg rántom a vállam, és nyersen meg jeg yzem: – Van eg ypár anyucis sztorim. Lucas oldalra billenti a fejét. – Fog adni mertem volna – mondja. Összehúzom a szemöldököm, mire íg y folytatja. – Az anyám soha nem rajong ott azért, amit csináltam. Hálaadáskor elviccelődik rajta, a barátai azt hiszik, Kylie és én démonoknak áldozunk. De soha nem éreztette velem, hog y ne lenne fontos az, amit én imádok. Ha íg y tenne… hát, nem hiszem, hog y sok közöm lenne még hozzá, akármennyire szeretem is. Szívesen rávenném Lucast, hog y beszéljen még erről, hiszen ez az első alkalom, hog y beavat az életébe a zenélésen és a hírnéven túl, de a fejével az ideig lenes ág yamra szórt szatyrok felé biccent. – És most mutasd meg , miket vettél mag adnak. – Hang ja most lág y, bátorító. Újabb bizonyság a annak, milyen rejtélyes is Lucas, a hang ulata pillanatonként változik. Kész őrültség

vonzódni valakihez, aki ennyire kiszámíthatatlan. Felcsusszanok teljesen az ág yra, hog y közelebb leg yek a kanapéhoz. Mélyen beszívja, majd kifújja a leveg őt, én felemelem a fejem, vörös hajszálaim szálldosnak. Lucas meg dermed, arca csak eg y-két arasznyira van az enyémtől, és lassan közelít. Telt ajka enyhén szétnyílik, mintha csak másodpercek választanák el attól, hog y mag ához húzzon és azt mondja, picsába az íg érettel, amit tett, és mag áévá teg ye a szám. – Mi van? – szólalok meg halkan, és teljes valómmal önkéntelenül közelebb húzódom hozzá. Lucas feláll, távolabb lép, és leg nag yobb meg döbbenésemre csalódottság árad szét g yönyörű képén. – Ne csinálj ilyeneket, az van – mordul fel. Két kézzel vég ig simítok a hajamon, összefog om az eg észet, aztán hag yom, hog y szabadon ráomoljon a vállamra. – Elképesztő ideg esítő vag y – szólalok meg , de éppolyan frusztráltan, mint Lucas eg y pillanattal ezelőtt. Akár tetszik, akár nem: mag amon akarom érezni az ajkát és a karját, ahog y szorosan átfonja mindenem. – Próbálj valakivel eg yütt élni, akinek ilyen nehéz ellenállni – feleli, és meg kerüli az ág yat, hog y szemben lehessen velem. – Meg mutatod vég re, mit vettél? Miközben előveszem a ruhákat, minden mozdulata és leveg ővétele fájdalmasan hasít belém. Elismerően motyog a rocker stílusú szereléseken, ujjai közé veszi és kitapintja az anyag át a feszes pólóknak, a vintag e csipketopoknak és a bőrdzsekinek, amit kihalásztam mag amnak. Ahog y eg yenként meg érinti a ruhadarabokat, és óvatos mozdulatokkal forg atja őket a kezében, elképzelem, amint ujjai a testem ciróg atják. Benyúlnak mélyen az övem alá, lefejtik fekete nadrág om, aztán széttárják a lábam, a combomon kezdenek játszani, és az ujjait követi majd az ajka. Úg y néz rám, hog y tudom: ug yanezen jár az esze. Elfordítom róla a tekintetem, aztán elkezdem összehajtog atni a ruhákat, és szép szabályosan felstószolom őket. Épp a második farmernál járok, amikor papírcsörg ést hallok. Lucas a Your Toxic Sequel tribute-zenekar piros-fekete szórólapját tartja a mutató- és a középső ujja között. Ahog y felé mozdulok, hátralép és elhesseg et. Szívem a torkomban dobog , fig yelem, amint kihajtog atja a papírt. Ahog y vég ig fut a szemével a sorokon, eg yre szélesebbre húzódik az önelég ült vig yor a képén. Miután kisimítg atja a ráncokat és g ondosan összehajtog atja a szórólapot, a ruhakupac tetejére hajítja. – Ma este a sofőröm leszel, Sienna.

Felhördülök, mire kérdőn rám pillant. Mag amra erőltetek eg y mosolyt, és kinyög öm: – Ezt biztos, hog y nem, Mr. Wolfe. – Nem kérés volt. – Lucas rám kacsint, mintha csak emlékeztetne a teg nap aláírt szerződésünkre, aztán hozzáteszi: – Szóval, az leszel.

11. fejezet Amikor néhány másodperccel később meg fordul és elindul kifelé a szobámból, szorosan összefont karral a sarkában vag yok. – Miért nem maradunk inkább itt? – szeg ezem neki a kérdést, amíg átsétálunk az irodába. Lucas ledobja mag át a bársonykanapéra. – Elpirultál – jelenti ki, és zöldesbarna szeme nevetősen sandít rám. Nag yot nyelek. – Ne válts témát – válaszolom hevesen, és leülök a padlóra, a hátam a kanapénak vetve. Hátrapillantok rá, úg y kérdezem: – Miért akar olyasvalaki, mint te, meg nézni eg y tributezenekart? Miért nem maradsz itthon, és nézel, mit tudom én, YouTube-videókat saját mag adról? Lucas lefeg yverzően szexin elmosolyodik. Ekkor veszem észre, hog y az eg yik keze csak eg y arasznyira van a vállamtól, szinte a hajamhoz ér. Visszatartom a léleg zetem. – Azt hiszem, szívnom kell eg y kis friss leveg őt – mondja, de én meg rázom a fejem. – Kimerült vag y, nézd csak meg , már el is feküdtél. – Meg yünk – válaszolja. Összehúzza a szemét, de a vig yor nem tűnik el az arcáról. – Hacsak nincs valami más oka annak, hog y itt szeretnéd tölteni az éjszakát. Valami olyan terv, amelyben szerepel a nyelvem… – Lucas… – szólok rá fig yelmeztetőleg , ő pedig beharapja az alsó ajkát, ami rög tön odavonzza a fig yelmem. Felül, átlendíti hosszú lábát az ág y mellé, és lebámul rám. – Kössünk kompromisszumot. Gyűjts be valami vacsit kettőnknek, és amikor visszaérsz, kitaláljuk, hog y mit csináljunk. Akár el kell temetnem mag amban a… – Meg yek is – vág om rá, és talpra ug rom. Gyorsan elhúzom a csíkot az irodából, mielőtt esélyt adnék neki, hog y részletesen ecsetelje, mit művelne a testemmel, ha kimondanám ma éjjel a bűvös szót. Mire közel fél óra múlva visszatérek, Lucas már felöltözött, készen arra, hog y elinduljunk Ashley szüleinek bárjába. Becsületére váljék, tökéletesen valósította meg a rejtőzködést. Az az érzésem, ez a nashville-i nyug almának köszönhető, amit Los Ang elesben nincs módja élvezni. Amíg az All Over You videóját forg atták, mindennaposak voltak az incidensek a rajong ó lányokkal (meg fiúkkal), akik mindent meg tettek, hog y a közelébe férkőzzenek a bandatag oknak. Nem beszélve a

meg veszekedett Your Toxic Sequel-fanekről, akik a forg atás alatt a stúdió előtt táboroztak, hog y olykor vethessenek eg y pillantást Lucasra vag y a többi srácra. Most Lucas a szokásos farmerjában van, de bakancs helyett eg y old-school Converse csukába bújt. Az összes tetoválását eg y Henley póló takarja g ondosan, borzas haját pedig bő, kötött sapka alá rejtette. És az orrán… szemüveg . Okoska-fazon. Lecövekelek az iroda ajtajában a látványtól. Ember nincs a földön, aki ennyire szexin nézne ki okoska-szemüveg ben. – Á, jelmezkölcsönzőből? – érdeklődöm, mire felkapja a fejét. Elvig yorodik, amitől nekem is mosolyog nom kell. – A szemüveg re értem. Int, hog y menjek beljebb, én pedig eng edelmesen közelebb meg yek, és leteszem a műanyag tányért az étellel az íróasztalra. Amikor kellően közelről vehetem szemüg yre, el kell ismernem, hog y ez a szemüveg , becsszóra, a leg szexisebb cucc, amit valaha láttam rajta. Felnevet. – Nem kölcsönzőből. Eg y rövidlátó pipitől. – Úg y nézel ki, mint eg y… stréber rocker. Oldalra billenti a fejét, meg emészti, mit mondtam az imént, aztán a nyelve heg yére harapva elnyom eg y újabb vig yort. – Nem csinálsz fotókat, hog y aztán elküldd a paparazzóknak, ug ye? – cukkol. – Csak ha nem azért nézel íg y ki, hog y a barátnőm barátját alázd. Ug ye, nem? Eg y pillanattal később már fölém mag asodva áll, tekintetéből képtelenség bármit is kiolvasni. – Soha nem bántanám meg a rajong óimat. Ők az oka annak, hog y itt vag yok, és nem Atlantában pusztítom az ag yam valamivel. De hog y válaszoljak a kérdésedre… A tributezenekarok a g yeng éim. – Miért? – kérdezem. – A Goog le a barátunk – kacsint rám, aztán odébb lép, és széles mozdulattal az ajtó felé lendíti a karját. – És most öltözz fel. A ruhák az ág yadon. Már mozdulok is, hog y vég rehajtsam, amit kér, aztán jég g é dermedek. Mit művelek én? Ez az első alkalom, hog y kiad nekem eg y utasítást, és az elmém már automatikusan eng edelmeskedik is. Meg riaszt a felismerés. – Azt akarja, hog y én is felöltözzem, Mr. Wolfe? – kérdezem cukros mosolyt erőltetve az arcomra, amikor kimondom a nevét. Beharapja az alsó ajkát, és kifúj a nyakamból eg y rakoncátlan tincset. – Istenem, bárcsak… Ug ye, azon jár az eszed? Még csak három napja kezdtük, de már meg akarod adni mag ad.

Szavai ellenére a hang jában eg y cseppnyi g únyos célozg atás sincsen. Inkább felhívás táncra, ig en, de íg érettel teli. Addig hátrálok, míg nekiütközöm az íróasztalnak. Meg markolom az asztallap peremét, és kihúzom mag am. – És ha ig en? – suttog om elfúlva. Elg ondolkodik, majd olyan pillantást vet rám, amitől forróság örvénylik vég ig rajtam. – Ebben az esetben nem is tudom, hog y jól meg dug nálak-e, vag y elfenekelnélek azokkal ott. – Fejével az asztal túlsó vég én heverő márkajelzéses dobverőkre bök. – Talán mindkettő. Esetleg odakötöznélek eg y székhez, és addig nyalnálak, amíg mozdulni, g ondolkodni és léleg ezni sem bírsz már. – És utána? – Még hét nap hátravan – emlékeztet. – Annyi mindent taníthatok még neked, annyi mindent csinálhatunk, és azután… A szemem forg atom, de nem is tag adhatnám, milyen erővel hatott rám, amit mondott és ahog y nézett. Be kellene tiltani, hog y a férfiaknak ilyen delejes, ellenállhatatlan vonzerejük leg yen. – Kösz, meg vag yok nélküle. – Pillanatnyilag . – Nem, hanem… Ha húsz év múlva meg kérdeznék, ki kezdeményezte a csókot, akkor sem tudnám meg mondani. Olyan hirtelen jött az eg ész, léleg zetelállító és mindent felemésztő. Lucas nyelve becsusszan a számba, vég ig simítja vele felső és alsó ajkam körvonalát – eg yszer, kétszer, azután harmadszor és még eg yszer. Hang osan felnyög ök, a fenekemmel meg kell támaszkodnom az íróasztalon, mert a lábam olyan erősen remeg . Lucasból eg yszerre tör fel sóhajtás és valami dühös hang , aminek a hatására átlépem a határt. Két kezem nekinyomom a mellkasának, meg markolom a pólója jó puha anyag át, érzem a szöveten át a bőrét, aztán meg rag adom őt, és mag amra húzom. Csuklóját átkulcsolva tartja a feje fölött, annyira komolyan veszi, hog y nekem kelljen kérnem, hog y hozzám érjen. Ajkam könnyedén nyílik szét, ahog y nyelvével kutakodni kezd belül. Alul már nedves vag yok. Nyög décselve hozzádörzsölöm a testem az övéhez. De a keze még sem mozdul. Érints meg. Érj hozzám. A francba, Lucas, érints már meg vég re! De még nem tudom rávenni mag am, hog y kimondjam a szavakat. Még nem. Amikor elhúzza a száját az enyémtől, finoman meg rag adom a fog ammal az alsó ajkát, és visszatartom. Összerezdül, ahog y a fog am lág yan belemélyed a puha húsba, mielőtt

eleng edem. – Harapós vag y, kis vörös? Nem is hittem volna! Tudja, hog y g yűlölöm, amikor vörösnek hív, de mintha tudná, hog y túlság osan is felizg atott most ahhoz, hog y szóvá teg yem. – Lucas – motyog om a szám az övéhez nyomva, aztán hirtelen nekibátorodva meg csókolom a felső ajkát, majd határozott állát. Beszívom alsó ajkát, és finoman szopog atni kezdem. – Hmmmm? Hátradőlök, és belenézek zöldesbarna szemébe. – Tényleg elkerülhetetlen ez… nekünk? Kezemet lefelé csúsztatom a mellkasán. – Attól a naptól fog va, hog y meg láttalak. A szánk még eg yszer összeér. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hog y ne nyaljam meg az ajkam, amikor elhúzódik. – Öltözz át. Ne zuhanyozz, és hag yd a hajad kieng edve. És ne is ábrándozz róla, hog y mag adhoz nyúlj. – Nem fog ok – íg érem, bár semmire sem vág yom jobban, mint hog y visszavonuljak a hálószobámba, és befejezzem, amit Lucas elkezdett, vag y ami még jobb volna: meg kérném, hog y vig yen át, és fejezze be ő mag a. Már fordulnék is ki az irodából, amikor hirtelen eszembe jut valami. Hátrapillantok, és olyan halkan kérdezem Lucast, hog y én is alig hallom a saját hang om. – Hog y létezik, hog y emlékeztél rám? Hog yhog y, amikor annyi nővel voltál már azóta? – Azért, mert te vag y közülük az eg yetlen, akivel még nem. Néhány perccel később a hálószobámban a ruháim fölött állva meg vonom a vállam, aztán átbámulok a fürdőszobába, a zuhanyfülkére, aminek a használatától el vag yok tiltva. Azt hiszem, elég edett vag yok a válaszával. Mielőtt kilépnék a szobámból, leeng edem a hajam. Ashley szüleinek a bárja, ami Világ ítótorony névre hallg at, már dug ig tömve van, amire Lucasszal meg érkezünk. Amikor a nag ydarab, vörös szakállas ajtónálló közli, hog y várnunk kell, én már indulok is vissza a Cadillachez, de Lucas meg rázza a fejét a kocsinál. – Most eng edjen be. Persze, könnyű neki rendelkezni. Semmi mást nem csinált azóta, hog y kiszálltunk az autóból, mint a farmerja hátsó zsebébe süllyesztette a kezét, és a földet bámulta, hog y ne ismerjék fel. Eg yébként ig aza volt, amikor esküdözött, hog y senki nem fog ja meg ismerni: árad belőle a félszeg ség , ami tökéletes ellentéte a valódi Lucasnak, és bosszantóan emlékeztet saját

mag amra. – Kész színész vag y – sziszeg em, amikor visszaindulok a bejárathoz, mag ammal vonszolva Lucast. – Mr… Félbeszakít, és meg fenyeg et valamivel, amiben biztos vag yok, hog y be is fog ja tartani. – Csak mondd ki, és esküszöm, a következő pillanatban betuszkollak a kocsiba, és jól elverem azt a tökéletes kis feneked. A hajam hátradobom a vállam mög é, a szemébe nézek és elvig yorodom. – Uram. – Bárcsak mindenkivel ilyen szarkasztikus és bosszantóan mag abiztos lennél – jelenti ki, miközben visszasétálunk az ajtónállóhoz. Vörösszakáll a szemét forg atja, amikor meg lát, és oldalra rántja az állát. A leg jobb Lucasalakításomat hozva csípőre teszem a kezem. Nincs elég fény ahhoz, hog y a pasas észreveg ye, milyen ideg esen matatok az ujjaimmal fekete farmerom szövetén. – Személyes meg hívásom van a… – kezdek bele, amikor meg pillantom jó néhány méterre Ashley apró alakját a táncparketten. Mély leveg őt veszek, azután, basszus: – Hé, Ash! Fig yelj csak! – ordítok teli tüdőből. Jó sokan meg fordulnak és rám bámulnak, de az üvöltés meg teszi a hatását. Ashley átverekszi mag át a tömeg en, és kidug ja a fejét az ajtón. Barátság talanul pillant az őrre, ami a két ajakpiercing jének köszönhetően halálos fenyeg etésnek is beillik. – Ne leg yél faszfej, Nicky, jó? Velem van. Nicky kelletlenül rápecsétel a kezünkre, aztán a hatalmas test félreáll az ajtóból, hog y bemehessünk Lucasszal. Szívesen rávillantanék eg y g yőztes mosolyt, de eg y apró siker miatt azért még nem örülök korán. Körülöttünk több száz Your Toxic Sequel-rajong ó hullámzik, izzadt testek préselődnek eg ymáshoz. Felpillantok Lucasra. Szemét még mindig lesüti, de minden az arcára van írva. A mennyekben jár éppen ennyi ember között, akik mind azért jöttek, hog y leróják a tiszteletet a zenekarának. – Huhh, ne etesd a rocksztárt este kilenc után – szűröm a fog am között halkan, íg y csak Lucas hallhatja az utalást a Szörnyecskék eg y mondatára. Szélesen elmosolyodik. Ashley meg találja az eg yetlen üres asztalt a bár hátsó részében, és odavezet minket. – Csüccs le itt, mindjárt jövök és… – Nem iszom, kösz – mondom, és Ashley kétkedve pillant rám. – Sofőr vag yok. – Sam Adams – mondja Lucas képtelenül mély hang on, ami olyan röhejesen erőltetettnek hang zik, hog y önkéntelenül horkantásszerű nevetést hallatok. Lucas sötéten villantja rám a

szemét. – Klassz – feleli Ashley mosolyog va. Eg y picit előbbre hajol, és oldalra billenti a fejét, hog y jobban lássa Lucas arcát. Amikor Lucas közelebb préseli az állát a mellkasához, Ashley összehúzza a száját, aztán odébbáll. – Ez nem fog működni – jelzem Lucasnak, és ő rám pillant. – Hát, nem. Általában nem szokott. Érzem, ahog y kezd meleg em lenni, közben Lucast fürkészem. Eg yik pillanatban még arról beszél, hog y nyug almat akar, a következőben meg már sóvárog az imádat után, ami az ő világ a. Ettől szinte szédülök. Amikor összeszedem a bátorság om és elmondom neki, elmosolyodik. – Csak elég nyug almat akartam, hog y befejezhessem a szóló projektem, és most már… – Hang ja elakad, ujjaival eg y szív körvonalát kezdi követni, amit valaki belevésett az asztalba. Ahog y közelebbről szemüg yre veszem, látom, hog y a közepébe a Love Hurts szavakat vésték. – És most már mi van? – kérdezem. Felkapja a tekintetét, és alig fog ja vissza a hang ját, úg y válaszol. – Az elmúlt pár napban írtam vag y két-három albumra elég számot. – Á… értem. Még mindig a szív körvonalán játszik az ujja, amikor meg szólal. – Nem, nem hiszem, hog y érted. Hirtelen eleg em lesz ezekből a rébuszokból, és témát váltva visszaterelem a beszélg etés fonalát jövetelünk céljára. – Szóval, miért kockáztatod eg y tribute-zenekar fellépéséért, hog y felismerjenek, és rád vessék mag ukat a rajong ócsajok? – Nem kerestél rá, mi? Meg rázom a fejem. – Nem kaptam rá közvetlen utasítást, uram. Mosoly terül szét az arcán, a fejét hátradobva nevet fel. Az ilyen lendületes mozdulataitól mindig szétárad bennem a forróság . – Jézusom, Sienna, kiakasztó vag y. Te szórakozol velem. – Visszanyeri az önfeg yelmét, mélyen belesüpped a székbe, aztán a tekintetével eg y távoli, bizonytalan pontra mered. – Nem eg y nag y sztori. Amikor g imis voltam, Sinjin Fields, Wyatt McCrae meg én csináltunk eg y borzalmas zenekart, amivel feldolg ozásokat játszottunk. De vég ül ennek köszönhetően fedeztek fel minket. Minket és Cillát. Cilla. Miért érzem mindig , hog y belém hasít a féltékenység , amikor meg hallom ezt a nevet? Nevetség es, hiszen még csak nem is találkoztam vele – annyit tudok róla, hog y Lucas barátja.

Hog y mit jelent itt pontosan a barátság , nem vag yok benne biztos, de abban sem, hog y eg yáltalán tudni akarom. – Szóval, azért vag y itt, hog y felfedezd Ashley barátját? Meg vonja a vállát, aztán kijavít. – Azért vag yok itt, mert értékelem, amit csinálnak. – Összehúzza a szemöldökét. – De el kell ismernem, hog y kibaszott jók, és azt sem bánom, ha néhány szerződésemen szerepel majd a nevük. Eg y pohár érkezik Lucas elé az italával, és amikor felnéz, tekintete Ashley kíváncsi pillantásába ütközik. – Tudtam, hog y te vag y – suttog ja Ashley izg atottan. Lehuppan a mellettem lévő székre, pont szemben Lucasszal. Elbűvölve fig yelem, ahog y kis híján elcsöppen a nyála, és szeme g yakorlatilag világ ít a félhomályban. – Már az előtt tudtad, vag y csak az után, hog y kihallg attad az imént, hog y miről beszélünk? – érdeklődik Lucas, és eg y hatalmasat kortyol a sörébe. Ashley természetes barnaság a pirosba fordul, de aztán g yorsan visszanyeri a mag abiztosság át. – Bocsánat, de ez… Öreg em, basszus, te tényleg Lucas Wolfe vag y! Itt ülsz velem szemben a szüleim bárjában, én beszarok, esküszöm! – Amikor Ashley kimondja a nevet, olyan áhítatosan suttog ja, hog y előcsalja Lucas bug yinedvesítő mosolyát. Aztán Ashley odafordul hozzám, és vádló hang on reklamál. – Nem is mondtad, hog y ismered! – A főnököm – közlöm bug yután. – Az a munkád, hog y bárokba jársz vele este tízkor? Jelmeztáros akarok lenni. Rossz munkát választottam, én… – Beharapja alsó ajkát, és Lucasra pillant. – Ug ye, játszol ma? – Várjunk csak, ő most… – kezdek bele, de Lucas fig yelmeztetőleg rám pillant. – Naná, hog y játszom – válaszolja Lucas. Nincs más választásom, mint hog y én is átnyomulok a sarkukban a tömeg en a bár elülső része felé, ahol a színpadon a banda épp a Lucky You’re Wastedet játssza. Ashley lábujjheg yen ug rál türelmetlenség ében, hog y mikor fejezik már be. Amikor vég e a számnak, integ etni kezd a basszusg itárosnak. A srác Ashleyhez lép, odahajol, és eg y kísérletet tesz a csókra, de Ashley meg rázza a fejét, túl izg atott most ahhoz, hog y a barátjával fog lalkozzon. Távolabbról látom, hog y hevesen mag yaráz valamit a fiúnak, és felém mutog at. A g itáros szeme kikerekedik – esküszöm, leg alább az eredeti méretének háromszorosára nő. Amikor túlteszi mag át a hitetlenkedésen, hátrameg y a színpadon eg y kis tanácskozásra a

banda többi tag jához. Eg yik pillanatban tisztán hallom, ahog y eg yikőjük azt mondja: „hát hog y a francba ne, bazmeg ?!” A tömeg ekkor már őrjöng , nem értik pontosan, mi zajlik a színpadon, és attól tartanak, már a búcsúra készül a zenekar. De ekkor a frontember visszaballag a mikrofonhoz. Elmosolyodik, és remeg ő hang on úg y konferálja fel Lucast, hog y ennél jobban el sem találhatná, mi kell neki: – És most, emberek, üdvözöljétek a Kurvára Ig azi Lucas Wolfe-ot! Eg y pillanatig senki nem fog ja fel teljesen, mi történik, morajlás, sug dolózás hullámzik vég ig a tömeg en. De ahog y Lucas keresztülhasít a színpadon, elkéri a frontembertől a g itárt és tisztelettudóan meg hajtja a fejét, a zavart sutyorg ás néma döbbenetbe fordul. Lucas bemondja az All Over You címét, aztán belecsap az észbontó g itárintróba. Nicky, a mog orva kétajtós szekrény, meg eg y másik kidobóember, akit Ashleyék rendfenntartásra alkalmaznak, meg indul a színpad felé, de a Lucas-fanek most nem akarják lerohanni az istenüket. Mindenkit mag ával rag ad a zene, ahog y eng em is. Annyira el vag yok varázsolva, hog y beletelik eg y kis időbe, míg észreveszem, hog y Lucas az eg yik sornál messzire kinéz a színpadról, a terem bal oldala felé, és tekintetével eng em keres. Úg y érzem, eg yedül vag yok a zsúfolt bárban. Amikor a feszültség től csikorg atni kezdem a fog am, Lucas szeme vékony csíkká szűkül, és ing atni kezdi a fejét. Mély leveg őt veszek, és az eg yetlen dolog g al terelem el a fig yelmem, amivel tudom: éneklem a tömeg g el eg yütt a dalt – a szöveg et, ami túlontúl is ismerősen szól arról az eg yéjszakás kalandról. Lucas csak bámul tovább, én meg észre sem veszem, milyen nyirkos lett a fekete csipkebug yim. A bug yim, amit Lucas saját kezével érintett meg és készített ki nekem, hog y veg yem fel.

12. fejezet Amikor másnap reg g el pontban hétkor felkelek, már vag y húsz YouTube-videó kering a neten Lucas fellépéséről. És nem hülyéskedek, már meg jelentek halálos fenyeg etések is a Your Toxic Sequel hivatalosnak mondott rajong ói oldalán annak „a vörös picsának” címezve, akinek Lucas teg nap a dalt énekelte. Mindezt azért tudom, mert Tori átküldte a linkeket eg y rakás e-mail és SMS kíséretében. Épp eleg et ahhoz, hog y leg szívesebben meg szüntetném a Facebook-profilom, és meg változtatnám a telefonszámom, leg alábbis addig , amíg visszameg yek Los Ang elesbe. Újra cseng a mobilom, a hálószobám meg tölti a szakítós Taylor Swift-szám dallama. Felnyög ök, és eltorzult arccal veszem le a hang erőt, de aztán úg y döntök, hog y bassza meg , és fog adom a hívást. Torinak még simán aludnia kellene – Kaliforniában reg g el fél hat van –, úg yhog y furdal a lelkiismeret, hog y folyton kinyomom. – Szia – szólok bele olyan nyug odtan, amennyire csak tudok. – Sienna… Láttam a képeket rólad és Lucas Wolfe-ról – közli Tori monoton hang on. – Miért vannak ezek az interneten? – Én… – Oké, most jön, hog y nyug odtnak kell maradnom. Tekintetem a laptopomra siklik, ahol elnémítva pereg a teg napi Lucas Wolfe-fellépés eg yik videója. Hirtelen belém nyilall, hog y ezeket a felvételeket a meg veszekedett Lucas-rajong ókon kívül bárki láthatta, akinek internetkapcsolata van és akár eg y nyomorult anonim profil mög é rejtőzik. Eg yszerre átérzem, mekkora szerencse, hog y Tomas, a főnököm médiasznob, aki nem olvas pletykalapokat. Semmi szükség em rá, hog y ez visszajusson hozzá, pláne, hog y én most elvileg Nashville-ben g ondoskodom a nag yiról. – Kavarsz vele? – kérdezi Tori. – Nem, én… De mellkasomban valami nyomást érzek, kezem ökölbe szorítom, és masszírozni kezdem a szívem táját. Mi van, ha a nag yanyám látja ezt, és ug yanazok a kérdések fog almazódnak meg benne, mint Toriban? Szó szerint rámenne a szíve. – Sienna, mondj valamit – esedezik Tori. – Én… dolg ozom neki – vallom be. És éppúg y, ahog y számítottam rá, a leg jobb barátnőm hang osan kifakad. Pontosan emiatt

nem mondtam el neki eddig a Lucas-dolg ot. – De mióta? Miért? Sienna, ez az ember a nag yanyád házát készül meg szerezni! Hog y dolg ozhatsz neki? Miért kellene neki dolg oznod? – Az isten szerelmére, fog d már be eg y pillanatra, hadd g ondolkozzam! – kiáltok fel. Hallom a vonal túlsó vég én, ahog y élesen leveg ő után kap, és rög tön szörnyen érzem mag am, amiért leug attam. Eg yszer sem emeltem fel még a hang om Torival, mióta ismerem. Eg yáltalán senkinek nem mondtam még ilyesmit, Lucas Wolfe-ot kivéve. – Tori… sajnálom – suttog om. Kissé kábultan szólal meg . – Tulajdonképpen eg yszerre vag yok kiakadva és kellemesen meg lepve, hog y rám óbég attál. Sienna, mi zajlik ott valójában? Kérlek… A leg jobb barátnőd vag yok. Könnyek g ördülnek vég ig az arcomon, míg beszámolok Torinak, bár nem tudnám meg mondani pontosan, miért sírok: a netre felkerült képek és videók miatt, vag y mert olyan nehéz meg küzdeni Lucas közelség ével, és ez még el is fog tartani pár napig . Semmit nem hallg atok el, Lucas szexuális szokásait kivéve, és amikor a vég ére érek, Tori addig ismételg eti, hog y „huh”, amíg rá nem szólok, hog y már meg fájdul tőle a fejem. – Te vag y a leg … önzetlenebb és leg fantasztikusabb ember, akit ismerek. Ezt meg tenni, és épp vele! Nem tetszik, ahog y Tori hang ja azt sug allja: Lucas milyen ócska alak. De a francba, az sem tetszik, hog y rög tön ug rom, hog y a védelmére keljek – még is meg teszem. – Nem olyan rossz ember, hidd el – mondom teljesen meg g yőzőn. – Ó. Atya. Ég . Az jut eszembe, hog y talán már újabb cikkek is kikerültek rólam meg Lucasról, úg yhog y pánikszerűen frissítem a Goog le-keresést. – Most miért mondod ezt íg y? – Beleszerettél! Őbelé! Tori szájából úg y hang zanak ezek a szavak, mintha eg yszerre vádolna meg átkozna. Bárcsak inkább valami újabb pletykát talált volna. Nem vag yok szerelmes Lucasba. Őrülten vág yom rá, ig en, de nem vag yok szerelmes bele. Határozottan nem. – Ez nevetség es, nem is ismerem elég g é ahhoz, hog y beleszeressek. – Akkor viszont ő a leg nag yobb létező f… – Tori mondatának a közepébe belepittyeg a telefonom. Elhúzom a fülemtől, hog y meg nézzem, ki hív. A szívem a torkomban dobog , és meg dermedek, amikor látom, hog y Seth az. Istenem, ez nem jelenthet jót.

– Fig yelj, Seth keres, visszahívlak – mondom bizonytalanul Torinak, aki ideg es sóhajtást hallat. – Ajánlom is, különben odarepülök Nashville-be este. Komolyan beszélek, elköltöm a repjeg yre a lakbérünket, és hajléktalanok leszünk, de frankón a körmödre nézek – fig yelmeztet. Felnevetek, de elég erőltetetten. – Íg érem – válaszolom, aztán sóhajtva meg nyomom a telefonon a g ombot, hog y fog adjam Seth hívását. Már azelőtt dühöng és szitkozódik, hog y köszönhetnék neki. – Képes voltál hazudni a nag yinak, csak hog y elmehess baszni azzal a szemétládával, aki meg vette a házat? – Seth, én… De nem hag y szóhoz jutni. – Undorító vag y. Sokkal inkább, mint anya, csak nem vallod be, ug ye? De ne ag g ódj… Sosem lesz akkora hír, amit csinálsz, hog y eljusson a nag yihoz, és az hétszentség , hog y én nem fog om neki elmondani. És ha szerencsés vag y, a pasas… Szívem majd kiug rik a helyéből, amikor eg yszer csak hosszú ujjak húzzák ki a kezemből a telefont. Amikor Lucasra pillantok, összerezdülök. Bár nem tudok leolvasni semmit az arcáról, látom rajta a dühöt, a testtartása elárulja. Felug rom az ág yról, amikor a füléhez emeli a telefont, de kurtán meg rázza a fejét, jelezve, hog y üljek vissza. Két kezem ökölbe szorítom az oldalam mellett, és eng edelmeskedem. – Ha van valami mondanivalója, nekem mondja, ne Siennának – szól a telefonba vészjósló hang on. Hallom, ahog y Seth keresi a szavakat, de Lucas nem hag yja meg szólalni. – Leszarom, ki mag a. Úg y viselkedett és beszélt Siennával, mintha a seg g éből húzta volna elő, úg yhog y ez nekem is szólt. Már épp nyitnám a számat, amikor Lucas keményen rányom a hívás vég e g ombra, és visszaadja a telefont. – Nem kellett volna ezt csinálnod – szólalok meg halkan, de mélyen belül fájdalmasan ég et valami. Meg akart védeni. Lucas Wolfe a védelmemre kelt. – Nem kellett volna ott ülnöd és hag ynod, hog y íg y beszéljen veled – mordul fel Lucas, és leföl járkál. – Az öcséd, ig az? A kis g izda g örcs a nag y szájával a bíróság ról? Észre sem vettem, hog y Seth eg yáltalán szólt ott valamit Lucashoz. Lenézek az ölemre, aztán a kezemre. – Mérg es volt – mondom alig hallhatóan.

– Ez nem ok arra, hog y úg y beszéljen veled, mint eg y felmosórong g yal. – Teli van velünk az internet – vitatkozom. – Ott vag yunk mindenhol a múlt éjszaka miatt. Felnézek rá, hog y lássam a reakcióját. A helyes arcon semmi nyoma érzelemnek, a zöldesbarna szem nem árulkodik semmiről. De ahog y meg vonja a vállát, abból tudom: őt is meg érintette a dolog , és már meg bánta, hog y eg yáltalán rám nézett, miközben énekelt. – Nem nag y üg y – morog ja. – És ne válts témát. Az öcsédről beszéltünk, aki ocsmányul beszél veled. – Biztosan… – Azt akarom mondani, Seth majd túljut a mérg én, de fog almam sincs, hog yan védhetném meg olyasvalakitől, mint Lucas. Sethnek pár szóval is sikerült leg yilkolnia az önbecsülésem. Lucas letérdel elém, alkarjával kétoldalt letámaszkodik mellém, hog y szinte súrolja a csípőm. Fejét lehajtja, közel az ölemhez. Hasamat fájdalom járja át. Ujjaim belefúrom az ág ytakaróba, de leg szívesebben Lucas kemény hátizmaiba vájnám őket. És azt szeretném, ha az ő ujjai is az én bőrömre tapadnának, de ezt nem mondhatom neki. – Hívd vissza, és állj ki mag adért – utasít. Meg rázom a fejem, hosszú hajam az arcát söpri, amikor felnéz rám. – Nem – suttog om. – Meg kell tenned eg y nap. Állj ki mag adért az öcséddel és az anyáddal szemben. Nem kell, hog y lenyeld a szemétség eket. Nem tartozol senkinek mag yarázattal. Talpra emelkedik, és már-már szomorúan néz le rám zöldesbarna szemével. – Ma van az első forg atási napja a dokumentumfilmnek, és van eg ypár stúdiómunkálat, amit meg kell csinálnom. Veg yél ki szabadnapot. – De… – Veg yél ki szabadnapot – rendelkezik. – Nem tudok… Nem várhatod el tőlem, hog y kibírjam a közeledben, amikor ilyen eszeveszetten kívánlak, miközben te nem akarod. És most – most tényleg azt hiszem, meg értettem, miért bátorít annyira, hog y kiálljak mag amért. Lucas Wolfe azt g ondolja, ha szembeszállok azokkal a dolg okkal és emberekkel, akiknek és amiknek eddig hag ytam, hog y leg yűrjenek, akkor eng edni fog om, hog y meg hódítson. Az a szomorú, hog y kezdem azt g ondolni: talán ig aza van. Lucas, ahog y íg érte, eg ész nap távol van, ezalatt én meg válaszolom a rajong ók leveleit. De meg érzem a hiányát, még azalatt is, amikor eg y órát beszélek telefonon Torival, aki merev részeg és kiborítóan jókedvű. Pár perccel éjfél előtt bevonszolom mag am az ág yba. El akarok

merülni abba a csodálatos álomvilág ba, ahol nem kell Lucasnak könyörög nöm, hog y érjen hozzám. Ahol úg y játszik a testemmel – és én az övével –, hog y közben eg y árva szót sem szólunk. Álmaimban csak g yönyörteljes sóhajok vannak. Csak a zihálásunk hallatszik, és a szívünk kalapál vadul. Aztán úg y alakul, hog y a fantáziáim beteljesedésére még várni kell. A Steinway zong ora felszűrődő hang jára ébredek nem sokkal éjjel eg y óra után. Felveszek a pólómra eg y rövid kis pamutköntöst, és követem a hang okat a ház leg alsó szintjéig . Az alsó lépcsőfoktól már hag yom, hog y a füstszag vezessen. Mindig utáltam a fű szag át, Prestonra emlékeztet, meg azokra az emberekre, akik ott lóg tak anyám házában tinédzserkoromban. Önkéntelenül elfintorodom. Lucas nem néz fel, amikor benyitok a zong oraszobába, de tudom, hog y észlelte a jöttömet: háta kieg yenesedik, válla meg feszül. Nekitámaszkodom az ajtófélfának, hallg atom a zenét, és nag yot kortyolok a pillanatból. Felsőteste meztelen, csak eg y farmer van rajta, a nadrág dereka mélyen a csípőjén fut körbe. Lucas Wolfe mindenütt csupa izom, tetoválás, és kimondhatatlanul szexi, eng em még is a zenéje ránt mag ával. Lecsupaszít. Aztán felfal. És én hag yom. A különbség csak az az álmokhoz képest, hog y most valóság osan itt van, és ha vég e a zong orajátéknak, a hús-vér Lucas Wolfe-fal kell szembenéznem, nem azzal a g yeng e pótlékkal, amit az éjjeliszekrény-fiókomban tartok, vag y amit az ujjaim jelentenek. Lucas kicsit leereszti a vállát, amikor leüti az utolsó akkordokat. Valamit felír eg y ütöttkopott füzetbe, átolvassa párszor a jeg yzeteket, aztán rám emeli álmos tekintetét. Sötét, kócos hajának eg y fürtje előrehull hívog atva, hog y menjek közelebb, és érintsem meg . – Nem hívtalak – mondja rekedten. – Mit akarsz? – Én… nem tudtam, hog y zong orázol is – mondom halkan. Istenem, hová lett a hang om? A lélekjelenlétem? Mi a francért hullok szét apró darabokra, amikor ennek az embernek a közelében vag yok? – A Goog le a barátunk. Úg y érzem, felg yullad a testem, de amikor meg fordulok, hog y elmenjek, Lucas halkan meg szólal. – Maradj. Nem akartam… Miközben az eg yik énem szeretné kihasználni a hang jában bujkáló sebezhetőség et, a másik emlékeztet a meg állapodásunkra. A rendelkezésére kell állnom még öt napig . És most azt akarja, hog y vele leg yek. Óvatosan felé lépkedek.

Érzem a járólap hideg ét a csupasz talpam alatt, és azt kívánom, bár ki se másztam volna az ág yból. Meg állok a zong ora mellett, és összefonom a karom a mellkasomon. – Meddig lesz rám szükség ed? – kérdezem. Meg int valamit ír a jeg yzetfüzetbe – úg y látom, g yorsírással lejeg yzett dalszöveg –, de ajka lassan mosolyra húzódik, amitől az a kellemetlen remeg és lepi meg a g yomrom. Felfog ja, hog y ez az apró kis g esztus mit tesz az akaraterőmmel? Természetesen tisztában van vele. – Ameddig kell – feleli. – Mihez? Felvonja a szemöldökét, oldalra billenti a fejét, és jó eg y percig tanulmányoz, mielőtt újra játszani kezd. Ug yanaz a dal, mint az előbb, de most meg változtatja a hang nemet, és lassabban is játssza. Most kísértetiesen és nyug talanítóan hang zik. Néhol énekel is hozzá. A dalszöveg en még csiszolni kell, de az ő hang ján ez a leg izg atóbb dal, amit életemben hallottam. Arról énekel, hog y ég ve kell hag yni a lámpákat, és most azonnal szerelmeskedni kell – úg y érzem, ez felhívás táncra, és csak nekem szól. Torkom eg y pillanat alatt kiszárad. Felpillant rám, amikor vég e van. – Na? Lucas kidolg ozott hátizmai meg feszülnek. – A vég e nem jó – motyog om. – Túl felszabadult. Inkább… – Előrehajolok és leütök néhány akkordot. – …íg y. – Te zong orázol? – A Goog le a barátunk, Wolfe. Hirtelen felpattan, a falhoz csúsztatja a zong oraszéket, és szinte g únyosan a zong ora felé mutat. – Játszd el újra. Nem vitatkozom. Túl fáradt vag yok, feszült, és semmi mást nem szeretnék jobban, mint visszamenni az emeletre és bebújni az ág yamba. Az álmaimat akarom, ahol nincsenek kérdések, ehelyett állok a billentyűzet előtt, és lejátszom újra az iménti akkordokat. – Még eg yszer. Lassabban. És most csukd be a szemed. Úg y teszek, ahog y kéri. Amikor meg csap a Polo parfüm illata, elhibázok eg y hang ot. – Ilyen, amikor azt mondod, feküdjek le veled, aztán kiszalajtasz Cheetosért, hog y kúráld vele a betépős éhség et, ig az? – kérdezem mag as, bizonytalan hang on. Felnevet. Esküszöm, érzem a száját a bőrömön, pedig nem ér hozzám sehol. – A Cheetos szar. És tudod, mit kell tenned, ha azt akarod, hog y szexeljünk – emlékeztet.

Meg csikordítom a fog am, kezem lecsúsztatom a billentyűkről, amitől borzalmas hang ok törnek elő a hang szerből. Hátrapillantok Lucas zöldesbarna szemébe. – Mivel nincs rám szükség e, Mr. Wolfe, lefekhetek? – Kurvára nem. Nézd, Sienna… Csak ki kell mondanod azokat a szavakat. – És pontosan mik volnának azok? Arcát az enyémhez hajtja, szája olyan közel van az ajkamhoz, hog y csak eg y leheletre vag yunk a csóktól. Attól, hog y széttépjük eg ymást. Az elkerülhetetlentől, amit annyit emleg etett már. – Teg yél mag adévá, Lucas – mondja vontatottan a kiejtésem utánozva, amennyire csak tudja. – Ezt fog od mondani az első alkalommal, amikor baszunk. A nevem. Csak annyit, hog y Lucas. Csakhog y a helyzet az, hog y a leg utóbbi és eg yetlen alkalommal, amikor a g yeng eség em miatt meg hátráltam az elkerülhetetlen előtt, ő elküldött. És nem fog om hag yni, hog y ezt még eg yszer meg teg ye. – Baszd meg , Lucas. Nem jön zavarba. Azt a beképzelt ábrázatot ölti mag ára, amitől leg szívesebben pofán vág nám. De inkább idióta módon lábujjheg yre emelkedem, és a szám hozzápréselem az övéhez. Nyelve az ajkam közé furakodik. Még mindig nem akar hozzám érni, íg y hát azt suttog om: – Kérlek… a kezed… Azt akarom, hog y mostantól meg érints. Amíg uralkodom mag amon, addig biztonság ban vag yok. Mondogasd ezt magadnak. Nem fog ja a tenyerébe az arcom, nem érinti meg a hajam, semmi romantikus mozdulat. Inkább kalandozni kezd a testemen, keményen meg markolja a mellem, aztán elindul lefelé, és vég ig követi a csípőm hajlatát. Fél kézzel meg rag adja a derekam, másik kezét a lábam közé csúsztatja, szétfeszíti a combom, és tenyerét a bug yimhoz nyomja. Aztán elhúzza a száját az enyémtől. – Baszd meg , te tiszta nedves vag y! – mondja. – A mag amévá akarlak tenni az összes létező módon, és tudom, hog y te is azt akarod, hog y benned leg yek. Mondd ki. – Nem. Ujjai heg yével vég ig simít a nyirkos részen a bug yimon keresztül, mire felsóhajtok, és érzem, hog y a lábam reszketni kezd. Ig aza van. Nag yon is jól mondja, hog y mit akarok, annyira, hog y fizikai fájdalmat érzek, de nem fog om beadni a derekam. – Nem lehet. – Biztos vag y benne? – kérdezi, és amikor bólintok, kiadja az utasítást: – Fordulj vissza, és

játssz. Ug yanazt, mint az előbb, és ne hag yd abba. Arra számítok, hog y a kezét elveszi a testemről, amikor a billentyűkhöz érek, de nem. Az első akkordnál járok, amikor félrehúzza a bug yimat, becsúsztatja ujját a nyirkos szövet alá, és nedves szeméremajkam kezdi simog atni. Három ütem után bedug ja az eg yik ujját. Zihálni kezdek, amikor a fülembe duruzsol: – Nem. Állsz. Le. Becsúsztatja a másik ujját is, szétfeszíti őket, aztán összenyomja, újra és újra, amitől láng ba borul a testem. Hallom mag am, ahog y felkiáltok, ő eg yre g yorsabban és keményebben mozg atja a kezét. Előre és hátra. Esküszöm, belehalok, vag y már bele is haltam. Szinte biztos, mert az életben még soha nem éreztem ilyet. Lucas súlyos léleg zetét érzem a hajamban, amikor jobban előrehajolok, és a fenekem erősen hozzányomom a testéhez. Iszonyú kemény. Olyan kibaszott nag y és kemény, hog y dörzsölni kezdem mag am a kezéhez. Eg y pillanattal később, amikor érdes hüvelykujját hozzányomja duzzadt csiklómhoz és körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdi, elélvezek. Rákönyökölök a billentyűzetre, meg támaszkodom az alkaromon, fenekem a leveg őben. Nem tudok tovább játszani, de nem hiszem, hog y ez Lucast eg y fikarcnyira is érdekelné most. Száját szűk vonallá préselve bámul rám, én pedig csak arra tudok g ondolni, hog y érezni akarom az ajkát és a nyelvét. És az én ajkam rajta. – Lucas, én akar… – Menj lefeküdni, Sienna. Óvatosan kihúzza az ujjait. Meg borzong ok, ahog y a kéj még eg y hulláma átjárja a testem. Úg y érzem, meg perzselődöm, de sikerül feleg yenesednem. – Nem – felelem. – Jó, akkor próbáljuk meg eg y számodra ismerősebb módon: húzz innen a picsába kifelé. Dolg oznom kell, és ahog y már korábban mondtam, kurvára ártasz a zenének. Valami éles szúrás hatol a mellkasomba. Pontosan tudja, mit kell mondania, hog y szarrá alázzon. Szeretném közölni vele, hog y ő volt az a seg g fej, aki az előbbi műsort kezdte, de elharapom a szavakat. Úg yis csak ellenem fordítaná őket, és emlékeztetne a meg állapodásra, a képembe nyomva az átruházási okiratot. A kezemet ökölbe szorítva tartom az oldalam mellett, és ig yekszem kifejezéstelen arccal meg szólalni. – Jó éjszakát, Mr. Wolfe. Amikor kijövök a szobából, érzem, hog y a bug yim még mindig félre van csúszva. Hirtelen biztos leszek benne, hog y amíg Lucas közelében vag yok, újra és újra eltol majd mag ától, aztán visszaránt. Lassacskán emészt fel, míg semmi nem marad belőlem.

13. fejezet Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöm, hog y forg olódom az ág yban, és g yűlölöm mag am, aztán azt kívánom, bárcsak Lucas mellettem volna a lepedőn. Vag y rajtam. Amikor a telefon ébresztője meg szólal reg g el hétkor, kikecmerg ek az ág yból, és beslattyog ok a fürdőszobába. Levetkőzöm, bemászom a zuhany alá, kinyitom a csapot, és olyan forró vizet eng edek mag amra, amilyet csak bírok. Fejem a csempének támasztva állok a vízzuhatag alatt. A forró víz kellemetlen, már ég et, de seg ít a hánying errel járó fejfájást elűzni. Tökéletesen tiszta fejre lesz ma szükség em, hog y fog lalkozhassam Kibaszott Lucas Wolfe üg yeivel. Mi a francot g ondoltam, amikor azt kértem tőle az éjjel, hog y érjen hozzám? Frusztráltan a zuhanyfülke falába öklözök. Fájdalom nyilall a kezembe, de nem törődöm vele. Most jobban izg at, ahog y csöpög ősre olvadtam teg nap Lucas kezétől – szó szerint. És g yűlölöm, hog y a testem már csak a g ondolatára is íg y reag ál – benedvesedem, felizg ulok, és eg y idióta vag yok, mert hag yom, hog y kedvére játszadozzon a testemmel és a g ondolataimmal. A víz már hideg , a fürdőszoba pedig eg y g őzfürdő, amikor kilépek a zuhany alól. Vastag törülközőt csavarok mag amra, amikor észreveszem, hog y villog a Lucas-féle telefon, amit a mosdó szélén hag ytam. Üzenet, éjjel háromkor küldte. Találkozók eg ész nap. Ébressz fel. Pontban 8-kor. 8.12 van. Ó, hog y az a kurva élet. Felnyög ök, berohanok a szobámba, felkapok eg y rövidnadrág ot és eg y pólót, aztán felszaladok a lépcsőn a szobához, ahol Lucas alszik. Az ajtó csukva, hallom, hog y eg y rég i Seether and Amy Lee-szám szól halkan az iPodján. Jól illik most az állapotomhoz, amilyen sebzettnek érzem mag am Lucastól. Még léleg zetet venni is nehezemre esik, ha eg yütt vag yunk. Meg szorítom az ajtóg ombot, habozom eg y pillanatig , és próbálom összeszedni a g ondolataim. Öt napom van hátra, és ebből hármat a városon kívül, jövésmenéssel fog unk tölteni. Ha nem tartok ki, mindent elszúrok. Kinyitom az ajtót és belépek. Az összes takaró le van dobálva eg y fekete halomba az ág y vég énél. Lucas hason fekszik, a matrac teljes szélesség ében elterpeszkedve, és meztelen. Teljesen meztelen. Visszatartom a léleg zetem, és lábujjheg yen keresztülmeg yek a szobán. Úg y állok fölötte, mint eg y kukkoló, ráadásul az ébresztés időpontja, amit világ osan meg írt az üzenetben, majdnem fél órája elmúlt. De hát istenem, nem tudok betelni vele, milyen g yönyörű, amikor alszik. Tökéletesen látok minden tetoválást a hátán, a kezem vég ig futtatom fölöttük a leveg őben, ahog y eg yenként

szemüg yre veszem őket. A kedvencem eg y stopperóra, közepén a Szív Királynővel, aki g onoszul mosolyog . Soha nem láttam még ehhez hasonló tetoválást, biztos, hog y valami története van. Eg y zenésztárshoz van köze talán, vag y eg y lányhoz, akivel szakított. Meg mag yarázná, miért ilyen faszfej a vele töltött idő felében. Belesóhajt a párnaheg yekbe, aztán azt mormog ja: – Tartsd íg y a szád, feléd fordulok. Ijedten feleg yenesedem, de elkapja a csuklóm, és mag ára ránt. Ha eddig forróság ot éreztem a bőrömön, most veszélyesen közel kerülök a spontán öng yulladáshoz. A farkán ülök, ami keményen a fenekemhez nyomódik – éppolyan kemény, mint teg nap a zong oraszobában. Most viszont nem tol el mag ától. Szívem a torkomban dobog , testhőmérsékletem sebesen emelkedik. – Feküdj mellém – mondja Lucas, arcom lág yan a tenyere közé fog ja, és a mag áéhoz húzza, míg vég ül már csak néhány centire van tőle. – Miért? – Mert szeretném tudni, milyen volna veled, Sienna. Mintha az örökkévalóság ig maradnánk íg y – eg ymás szemébe bámulva, míg én szétterpesztett lábbal ülök rajta. Felfog ta, hog y eg y csípőmozdulatra vag yok attól, hog y meg törjem a fog adalmam? Hog y most, amikor hozzám ér, ujjai a hajamba túrnak és teste forrón feszül az enyémnek, én létezni is alig bírok? Hazug lennék és g yáva, ha nem ismerném be, milyen csodálatos érezni őt, milyen természetes, ahog y a szívdobbanása a mellkasomon rezonál. – Seg g fej voltam az éjjel – szólal meg vég ül. Jobb oldalon vég ig simítja az arcom, érintése pillekönnyű ciróg atás. L betűt rajzol rám, mintha márkajellel látna el. A szemébe nézek. – Íg y kéred a bocsánatomat? – Nem – sóhajtja, és elhúzza nag y kezét az arcomról, a vállamra csúsztatja, vég ül a derekamra. Ezzel lezárja a köztünk lévő teret, és amikor eg y kicsit meg emelkedik, hog y kényelmesebben helyezkedjen el, összerándulok. – Áhh, ig en. Bocsánatot kérek, hog y szemétláda voltam. Csak eg yszerűen… kiborít, ahog y szórakozol velem, Sienna. Kiborít, ahogy szórakozol velem, mondja a meg testesült kiszámíthatatlanság . Szemem a plafon felé fordítom, és felnyög ök, hog y ezt nem hiszem el. Alsó ajkam lág yan a fog ai közé veszi, és mag ához húzza. – Nem kell elrontani az elkövetkező öt napot – jelenti ki, és két oldalról meg markolja a farpofám. Visszafojtom a torkomból előtörni készülő nyög ést. Számos módját el tudom képzelni, hog y civilizáltan töltsük el a hetet, és a leg több ebben – vag y hasonló – pozitúrában valósulna meg , azzal a különbség g el, hog y nem lenne köztünk textil, csak a verítékünk folyna

össze. – Pedig el fog romlani, ha eg yfolytában azt teszed velem – motyog om az elmúlt éjszakai eseményre utalva. Elneveti mag át, amitől forró bizserg és cikázik vég ig a testemen. – Meg adhatnád mag ad most azonnal. – Miért nem lehet simán csak szex? Miért kell ennek ilyen komplikáltnak lennie? A plafont bámulja. Sokáig csendben fekszünk mindketten, aztán Lucas felkönyököl, és lenéz rám. Sötét hajfürtjei a szemébe hullanak, én önkéntelenül odanyúlok, hog y félresimítsam őket. Elkapja az ujjaim, és eg yenként vég ig csókolja őket. – Mert nem eg yszerűen csak szexet akarok tőled, Sienna. Azt akarom, hog y eng edelmeskedj nekem. Mindenben. Teljesen a mag aménak akarlak, és eltökélt szándékom, hog y meg is kapjalak. – És mi történik, ha meg kapod, amit akarsz? – kérdezem alig hallhatóan. Már számtalanszor elmondta, mennyire kellek neki, mennyire akarja mindenem, de még soha nem beszélt arról, mi történik azután. Oldalra billenti a fejét, és szomorúan elmosolyodik. Haja újra a szemébe hullik, de most nem nyúlok oda. Szívbemarkolóan, túlság osan szép látvány most ahhoz, hog y összetörjem a pillanatot eg y ilyen mozdulattal. Miattam csinálja. – Jobb, ha most felkelek – mondja. Kényszeredetten meg fordulok, és kimászom az ág yból, kezem ökölbe szorítva várom, hog y elmondja a mai napra szóló terveket. – Tízre a stúdióban kell lennem, úg yhog y menj és öltözz fel. Újabb feladat, de leg alább nem kell eg ész nap itt penészednem a házban és a rajong ói emailekre válaszolnom. A teg napi nap ug yancsak durva volt, ha beleg ondolok, hog y az e-mailek többség ében a fanek őrjöng ve követelték a választ, ki volt az a pipi, akivel levideózták a bárban. Az elmúlt tizenöt percnyi meg hittség ellenére most úg y vig yorog , mint a tejbetök. Összecsikordul a fog am, amikor cukros mosollyal válaszolok: – Ig enis, Mr. Wolfe. – A fog ad – fig yelmeztet. Abbahag yom a csikorg atást. Amikor az ajtóhoz érek, eg y oktávval mélyebb hang on meg szólal. – Amit kérdeztél, hog y mi történik, ha eg yszer meg kaplak… Szívem kihag y eg y ütemet, vag y talán kettőt is, és hátranézek rá. – Ig en? – Meg tartalak, ahog yan két éve kellett volna. Bólintok bizonytalanul, hog y mit kellene mondanom erre, vag y g ondolnom róla. Amíg elérem a lépcsőt, minden erőmmel próbálom Lucas szavait kiverni a fejemből, hog y ne kísértsenek eg ész nap.

„Koncentrálnom kell”, g yőzködöm mag am, amikor kinyitom a hálószobámból nyíló g ardrób ajtaját. Akkor fog ok Lucas mondatán g ondolkodni, ha már nem lesz elvég ezni való munka. Mély leveg őt veszek, és belépek a g ardróbba. Mivel Lucas nem mondta meg pontosan, mit fog unk csinálni a stúdióban, eg y vintag e stílusú pöttyös ruhát választok. Édes darab – amikor pár napja levettem a polcról, rög tön Kylie jutott eszembe. Sokkal inkább az ő stílusa, mint az enyém, úg yhog y csinálok is eg y képet mag amról a fürdőszobatükörben, és átküldöm neki a fotót. Aztán feldobok eg y minimálsminket, és leeng edem a hajam. Nem azért, mert Lucas mindig azt mondja, hag yjam a hajam szabadon. Természetesen nem. Amíg várom, hog y Lucas szóljon, ránézek a Facebookra. Van eg y üzenet Toritól. Na jó, három üzenet. Nag yjából ug yanarról szól mindeg yik – ne szexelj Lucasszal! –, de az utolsótól nevetnem kell. Itt minden tőle telhetőt meg tett Tori, és átalakította az eg yik e-képeslapot, amit akkor szokott küldeni, amikor Tomas szemétkedik a munkahelyen. Edward kori nőt fog dos rajta eg y biciklikormány-bajszú férfi, a felirat íg y szól: Szexuális célú kísérletei könnyen végződhetnek azzal, hogy összetörik egy gitár a fején. Megbeszélés szerint más testrész is szóba jöhet. Felnevetek, és küldök eg y g yors választ. Vigyázz magadra. Remélem, jól vagy. Iszonyúan hiányzol, te csodás csajszi, és köszi még egyszer, hogy meghallgattál tegnap. Már épp mozdítom az eg eret, hog y bezárjam az ablakot, amikor bepottyan a chaten eg y üzenet. Kylie az. Kylie Martin: Tetszik a ruha! Látom, Lucas elküldött vásárolni. Rendesen bánik veled? Én: Azonkívül, hogy ugráltat és eltökélt szándéka, hogy ágyba vigyen? Nem is, hanem hogy megtartson, teszem hozzá g ondolatban. Kylie Martin: Ellettem volna anélkül is, hogy tudomást szerezzek a másodikról. Bosszúsan felhorkanok. Azt kérdezte, hog yan bánik velem a bátyja. Komolyan g ondolta, hog y visszatartok bármit is csak azért, mert vélhetően maximálisan tisztában van Lucas

g yarlóság aival? Kylie Martin: Nézd a jó oldalát – öt nap, és újra ott leszek, te végzel a munkával, ÉS át tudod adni a nagymamádnak a szerződést, amiben visszakapja a házat. A legsimább bombaüzlet, amit valaha összehoztak, nem? Nem, ez sajnos tévedés. Nag yon, nag yon nag y tévedés. Hog y is lehetne sima úg y, ha Lucas közelében vag yok, és az érzelmeimmel mintha őrült kötélhúzást játszanának? Nem tudom, Lucas mindig ilyen uralkodó típus volt-e, vag y csak azóta, hog y híres lett. Volt valaha olyan pillanat az életében, amikor nem volt ennyire határozott? De ettől füg g etlenül eg y dolg ot biztosan tudok: a nag yi az eg yetlen személy az életemben, akiért kiteszem mag am ilyesminek. Még a saját házamért sem mentem volna bele efféle meg állapodásba, annyi fizikai és érzelmi g yötrelemmel jár. És még öt napunk van hátra. Én: Igen, tényleg egyszerű. Kylie Martin: Rohannom kell. Mondd meg Lucasnak, azt üzenem, hogy viselkedjen rendesen, már amennyire tőle telik. Írj vagy hívj, ha szükséged van bármire! Kylie ki is jelentkezik, mielőtt meg kérdezhetném Lucas meg szállott tervéről, hog y teljesen az övé leg yek, de ha feltehetném is a kérdést Kylie-nak, nag y valószínűség g el nem tudna rá válaszolni. Kylie ig yekszik éppúg y távolság ot tartani a bátyja őrültség eitől, mint én az öcsém… minden üg yletétől. Már attól meg dermedek, hog y Sethre, a teg nap történtek utáni veszekedésre g ondolok. Meg markolom a telefont, és azt fontolg atom, felhívjam-e vag y sem. Már három számot be is nyomok, de vég ül a nag yit hívom. A hang postája kapcsol be. „Szia, nag yi, már pár napja nem beszéltünk. Csak azt akartam, hog y tudd, g ondolok rád és szeretlek. Hamarosan találkozunk, jó?” Sóhajtva pillantok le a telefonra. Aztán kopog ást hallok az ajtón, és Lucas bekiált: – Indulás, Sofőr! Mivel épp vicces kedvemben vag yok, Tori e-képeslapját átküldöm Lucas privát mailjére. A rockzene élőben zúzós, és többnyire sötét helyeken hullámzanak rá összepréselődő testek, de amikor meg érkezünk a stúdióhoz, rá kell jönnöm, hog y ez itt most eg észen más lesz. A Music Row stúdió csupa fény, és luxustechnikát vonultat fel. Lucas érkezik elsőnek a

bandából, valószínűleg a pontosság mániája miatt. Közli a csinos, szőke asszisztenssel, hog y eg y privát szobában szeretnénk várni. A lány azután érdeklődik, kérünk-e valami frissítőt. Lucas eg y üveg ásványvizet kér, én eg y kólát. Abból ítélve, ahog y a cérnavékony asszisztens rám néz, attól tartok, még az életben nem hallott szénhidráttartalmú italról, de aztán bólint, és elsasszézik az italokért. Gyűlölöm, hog y Lucas milyen hatással van a nőkre, de azt is éppúg y utálom, ahog y lopva a csaj fenekére pillant, amikor az elhúz. – Szép – mondom. Nyilván hallja a szarkazmust a hang omban, mert elmosolyodik. Ez az a féloldalas mosoly, ami mindig úg y betalál nálam. – Nem ig azán. Viszont a te fenekedért rajong ok. Írhatnék róla eg y dalt. – Nem láttad még fedetlenül, nyilván emlékszel. Kajánul rám néz, és meg jeg yzi: – Mindent a kéznek. Kisimítok eg y g yűrődést a ruhámon, és belesüppedek az eg yik bőrfotelba. Keresztbe kulcsolom a bokám. Lucas a farzsebébe süllyesztett kézzel áll, és minden mozdulatomat lesi. Minden rezdülésem, minden léleg zetvételem. Még akkor is úg y néz rám, mintha a fog ával készülne letépni a bug yim, amikor Cérnaszál kisasszony meg érkezik az italokkal. Nekem eg y Diet Coke-ot nyújt, és már el is fog adnám, amikor Lucas meg rázza a fejét: – Miss Jensen normál kólát kért – mondja. – De… Lucas a fejét ing atja, félbeszakítva Cérnaszálat, aki csak áll eng edelmesen, kezét összekulcsolja mag a előtt, és várja, hog y Lucas mondja, amit akar. Hog y utasítsa valamire. – Menjen el érte a boltba, ha kell. A nő úg y bámul rám, mintha kavics lennék a tízcentis sarka alatt, aztán eg y rag yog ó mosolyt villant Lucas felé. – Azonnal hozom, Mr. Wolfe. – Elsiet, de ezúttal Lucas nem néz utána. – Muszáj mindig dirig álnod? – Ez nem dirig álás volt, csak… – A hatalmad fitog tatása? – Ne leg yél ilyen kis szarkasztikus dög , Sienna. Normál kólát kértél, ő meg diétásat hozott. – De nem kell, hog y helyettem beszélj. – Akkor tanuld meg , hog yan állj ki mag adért. Te jó ég , az nem okozott g ondot, hog y nekem rög tön az elején beszóltál, hog y basszam meg , de mindenki mással… Elfordul, én eg y felfeslett kis cérnaszálra szeg ezem a tekintetem a ruhám szeg élyén. A szívem összevissza kalapál – g yorsabban, mint múlt éjjel vag y akár ma reg g el. Várok eg y kicsit, míg lelassul, aztán visszafojtom a léleg zetem, hog y ki tudjam nyög ni:

– Azért, mert meg rémítesz, Lucas. Jobban, mint bármi más. Ebben a pillanatban ug yanis eljutottam arra a pontra, hog y nem akarom meg nyerni ellene a vesztes csatát. Lucas izmos válla reszket. Beletelik eg y percbe, míg rájövök, hog y nem dühében. Nevet rajtam. – Meg rémítelek? Felfog tad, mit teszel velem, Sienna? Hog y mit tettél két éve? – kérdezi, és szembefordul velem. Lassan ing atom a fejem, mert nem tudom, mit válaszoljak erre. Közelebb jön, meg rag ad és mag ához húz, szinte ég et a teste. Kezem a farmerjához húzza, kemény farka fölött nekinyomja a durva szövetnek. – Ó – motyog om ellág yulva. Tekintetem a kezem és Lucas szeme között ug rál, amelyből árad a kívánság és vág yakozás. Testem azonnal reag ál, mellem bizsereg ni kezd, arcom elönti a pír, és ellenállhatatlan késztetést érzek, hog y belökjem Lucast a fotelba, mag amba fog adjam azt a keményet, amíg ki nem elég ül a vág yakozása. Aztán emlékeztetem mag am, hog y nyilvános helyen vag yunk, ahol soha nem viselkednék íg y. És arra is, ha most rög tön hozzáfog nánk, még az is kevés lenne. Többet akarok Lucasból. Mindig is több kell majd. Kezem eg y kicsit rászorítom, amíg át nem suhan káprázatos arcán a fájdalommal veg yes vág yakozás. Eltol mag ától, aztán elkeseredetten beletúr sötét hajába. – Persze nem fog tad fel, mennyire veszélyes vag y számomra – mondja. Szerencsére alig hog y kimondja, kezdenek feltünedezni a zenekar tag jai, mert nem ig azán tudtam volna erre mást reag álni, mint hog y teljesen kiadom mag am. Követem a stúdióba Lucast, aki úg y rendelkezik, várjak a kontrollszobában a hang mérnökkel és a filmes felvételvezetővel. Felhúzza a szemöldökét, mint aki már várja, hog y vitatkozni kezdjek, de nem teszem. Most személyre szóló produkcióban lehet részem attól az embertől, akinek a hang jától még úg y is elkábulok, ha eg y rossz rádióállomás adásán átszűrve hallom. Nincs más hely a világ on, ahol szívesebben lennék most, mint itt. Még akkor sem lennék képes innen elmenni, ha elküldene. Amikor belép az üveg ajtón az audioszobába, hallom, hog y Sinjin, a dobos cinikusan meg jeg yzi: – Csettintesz eg yet, és elélvez, mi? Lucas sötéten pillant Sinjinre, lekapja a g itárját az állványról, és hűvösen mond valamit a többieknek. A hang mérnök bekapcsolja a hang ot a fülkében, és még épp halljuk a vég ét Lucas mondatának:

– …őt, és eg yenként töröm el a kibaszott csontokat az ujjaitokban. Elég nyilvánvaló, hog y az „őt” rám vonatkozott. Valószínűleg fig yelmeztette őket, hog y tartsák mag ukat távol tőlem, amíg itt vannak, mert ideg es nevetés fut vég ig a bandán. Kicsit reménykedem benne, hog y Lucas majd vontatottan, súlyos déli nyelvjárásban közli velük: „Sienna az enyém!” – de nem teszi. Kétség telenül túl sok True Bloodot nézek. Amíg átdobja a g itárja pántját a vállán, Wyatt McRae hallat eg y „ccc”-t. – A vöröskékért nem vag yok oda – mondja, és a tekintetünk találkozik. Úg y vig yorog oldalra billentett fejjel, mint a szemét macska, amelyik bekapta a kanárit. Hirtelen úg y érzem, mintha az eg ész banda – Lucast kivéve – a hang mérnökkel és a felvételvezetővel eg yütt eng em bámulna. Mintha arra várnának visszafojtott léleg zettel, hog y felrobbanjak a nyomás alatt, és beismerjem, hog y le akarom tépni Lucas ruháit. Tényleg le akarom, csakhog y ezt nekik nem kell tudniuk. Lucasnak a leg kevésbé. Még nem. – De eg yébként édes az asszisztensed – mondja Wyatt Lucasnak, aztán rám kacsint. A körmömmel a tenyerembe vájok, és arra jutok, nem hag yom annyiban: most rög tön beléjük kell fojtanom minden aljas meg jeg yzést. Ezek között a fickók között úg y érzem, csak eg y vag yok Lucas dug ipajtásnői közül. – Ahelyett, hog y meg próbáltok felhúzni, jobban tennétek, ha a zenére koncentrálnátok. Elvég re Mr. Wolfe ig encsak be van táblázva. Lucas önelég ülten elmosolyodik, és eg y oldalpillantással Wyattre néz. – Haver, azt hiszem, a Vörös épp azt közölte veled, hog y baszódj meg . Hallottad, rajta! – Kylie jól betanította – mormog ja Wyatt, újabb barátság talan pillantást kiváltva ezzel Lucasból. A hang mérnök azután érdeklődik, elkezdhetik-e. Lucas biccent eg yet, és az operatőr, aki bent van velük a hang szig etelt helyiség ben, feltartja a hüvelykujját. Léleg zet-visszafojtva fig yelem, hog yan alakul át Lucas azzá a férfivá, akiért mindent meg tettem két éve. Mag abiztos, tehetség es és domináns, de most nem rémít meg úg y, mint eg ykor. Rám mosolyog , ettől picit összeszorul a mellkasom és a g yomrom, aztán a kamerába néz, és azt mondja: – Ez Lucas Wolfe és a Your Toxic Sequel, most eg y kis exkluzív ízelítőt kaphattok a neg yedik stúdióalbumunkról. Szóljon a Bilincsek! Ekkor úg y érzem, mozdulni sem tudok. Talán túl sokat képzelek mag amról, és hülyeség az

eg ész, de 99 százalékig biztos vag yok benne, hog y ez a dal rólam szól, konkrétan arról az éjszakáról, amit majdnem Lucasszal töltöttem. Nem durva a szöveg , és semmi kényeset nem emleg et, de most azt érzem, lemeztelenedem. Lucas időnként meg keresi a pillantásom, tekintete csordultig telve a vág g yal, éppúg y, ahog y a privát szobában is láttam rajta – tudom, hog y meztelenül akar látni. – Hallotta, amit kérdeztem, Miss Jensen? – szólal meg mellettem eg y hang . Lassan fordítom oda a fejem, és a felvételvezető himlőhelyes arcát látom. Várakozóan néz rám. – Nem mesélne valamit a kapcsolatukról Lucasszal? – Nincs köztünk kapcsolat – válaszolom. Aztán meg g ondolom a dolg ot, és hozzáteszem: – Az asszisztensét helyettesítem, amíg távol van. A pasas úg y néz rám, mint g yerekkoromban anyám, amikor elnézte valamelyik hantámat. Robbanni tudnék tőle. – Én a romantikus kapcsolatukról beszélek. – Nincs romantikus kapcsolatunk – vitatkozom. Még eg y „szeg ény, hülye kislány” pillantás. Az iPadre bök az asztalon. – Csak meg néztem az életrajzát. Dolg ozott az All Over You forg atásán 2010-ben, ig az? És most meg az Echo Falls-szériában, nem? Amikor bizonytalanul bólintok, felhúzza az orrát. Utálom ezt a fickót, minden, amit csinál, az anyámra emlékeztet. – Otthag yta a munkáját, és ekkora utat tett meg , hog y Lucas asszisztensét helyettesítse? – kérdezi. – Én… – Tudja, akik nézik majd ezt a filmet, ölni tudnának érte, hog y eg y kis bepillantást kaphassanak, hog yan alakult a kapcsolatuk Lucasszal. Elnézek az audioszoba irányába, Lucas még énekel. Visszhang oznak bennem a szavai, amelyeket nem sokkal ezelőtt mondott. „Tanuld meg , hog yan állj ki mag adért.” Kihúzom mag am, és a leg acélosabb pillantást lövellem a felvételvezetőre, amit csak produkálni tudok. – Nashville-ből jöttem, Kylie Wolfe jó barátnőm, és Lucas fizet a munkámért. Ha e között a három adat között nem találja meg az összefüg g ést, akkor valószínűleg rossz szakmát választott. Ha valami konkrétumot akar a film nézői elé tárni, hát tessék: Lucas Wolfe nem az esetem. Gondolja, ezzel tud valamit kezdeni? Csak azután ver ki a víz, hog y elnézést kérve elhag yom a kontrollszobát, és kisietek a csípős hideg be.

14. fejezet Tíz perc múlva meg yek vissza a stúdióba, amikor az arcom már eg észen dermedt a hideg től, úg y kifújta a februári szél. Ujjaim olyan merevek, hog y alig tudom elfordítani az ajtóg ombot. Amikor belépek a kontrollszobába és leülök a helyemre, Lucas felpillant rám a Wyatt-tel meg Callal folytatott beszélg etésből. Attól, ahog y rám néz, rög tön elfelejtem az arcom meg a kezem dermedtség ét. Ug yanaz a pillantás, mint ma reg g el a hálószobában. Gondolataim rög tön visszaug ranak, mit is mondott akkor. „Megtartalak, ahogyan két éve kellett volna.” Eg yre hevesebben önt el a pír, amikor látom, hog y Lucas képén határozott, mag abiztos vig yor terül szét, vag yis pontosan tudja, mire g ondolok. Ha nem választana el minket most eg y vastag üveg , talán lenne valami bosszantóan érzéki meg jeg yzése is, amitől meg int csak meg kérdőjelezném, miért nem adtam még oda neki mag am. – Felvesszük még eg yszer, amint Sin visszajön – jelenti be a hang mérnök a hátam mög ött, eszembe juttatva, hog y nem vag yok eg yedül a kontrollszobában. – Jól hang zik – válaszolom, és lenézek az ölemre. Sinjin pár perc múlva visszatámolyog , lehuppan a dobok mög é, és jelzi, hog y készen áll. Amíg újra felveszik a Bilincseket, a telefonomon játszom, vig yorg ó malacokra lövöldözök csúzliból béna madarakkal, közben meg próbálok nem tudomást venni róla, hog y a felvételvezető már lukat bámul a profilomba. A fickó eg y árva szót nem szólt hozzám azóta, hog y visszajöttem – semmi kétség , hog y most már meg van róla g yőződve: ordas nag y kurva vag yok –, de tudom, hog y szívesen kiszedne még információkat belőlem Lucasról és rólam. Meg könnyebbülök, amikor a fig yelme pár perc múlva visszatér a zenekarhoz. Lucas eg yszer csak, a második szakasz közepén határozottan félbeszakítja a játékukat. Keményen markolja a g itárját, kinéz a kontrollszobába, és beletúr kócos, barna hajába. – Ez íg y szar. Eg y rakás szar. A hang mérnök a szemét forg atja, de nem hiszem, hog y Lucas észreveszi – túlság osan is leköti most, hog y sötét pillantásokat lövell Sinjin felé, én meg csak pislog ok, hog y mi zajlik itt a Your Toxic Sequelnél. – Menjünk neki még eg yszer – javasolja a hang mérnök, és jó sok g ombot bekapcsol mag a előtt a keverőpulton, amint Lucas jelzi, hog y eg yetért.

A banda nég yszer fut neki, mire vég re elkapják a dalt. Összerezdülök, amikor Wyatt kis híján a falhoz vág ja a g itárt, és hang osan közli: – Húzok innen a picsába, mielőtt szétrúg om a falakat. – Aztán kiviharzik az audioszobából meg a stúdióból, hang osan bevág va mag a mög ött az ajtót. A hang mérnök is meg a felvételvezető is bekukkant az audioszobába, hog y beszéljenek a zenekar többi tag jával, íg y hát kihasználom a lehetőség et, hog y ránézzek a mobilomra. Eg y nem fog adott hívás Sethtől és eg y a nag yitól. Bár kerestem őt korábban, átcikázik rajtam az ijedség , amikor a hívásinfót tanulmányozom a kijelzőn. Tudja, hog y hol vag yok? Elmondta neki Seth, mi került fel teg nap a netre? Eg y kissé zavartan újra kikóvályg ok a kontrollszobából, és a folyosón sétálva felhívom a hang postámat. Seth üzenete rövid és meg lepő módon csupa kedvesség . „Nem iktathatsz ki örökre, Sienna. Hibáztam. Seg g fej vag yok. Beszéljünk, jó? Csak te és a nag yi vag ytok nekem, kérlek, hívj vissza.” Aztán meg hallg atom a nag yanyám üzenetét – a hívásomra reag ál, és azt kéri, hívjam vissza, amikor nem túl zűrös a munka. „Úg y örülök, hog y hamarosan visszajössz”, mondja még az üzenete vég én. Nem említi Lucast vag y a képeket meg a videókat, nekem pedig eg y nag y kő g ördül le a szívemről. Eg yelőre. Már épp készülök Sethet tárcsázni, amikor másképp döntök. Ha beszélek az öcsémmel, nyug odtan szeretnék könnyíteni a lelkemen, és nem eg y olyan stúdióban fog om ezt meg tenni, ahol a mondataim eg y részét esetleg a rockbandák jövőjét tag laló dokumentumfilmből hallom majd vissza. Épp elhaladok a privát szoba mellett, amit Lucasszal kaptunk, amikor odabentről sóhajtozást hallok, és meg torpanok. Amikor mozdulnék tovább, eg y kéz durván meg szorítja a karom. Összerezdülve pördülök meg a teng elyem körül, és Sinjinnel találom mag am szembe. Eleng edi a karom, és felemelve meg mozg atja a két kezét, mintha azt jelezné, nincs nála feg yver. Aztán elvig yorodik. – Kémkedni csúnya dolog – mondja. – De ha csatlakozni akarsz Wyatthez meg a kis szőke cicishez, biztos vag yok benne, hog y meg eng edik, vörös haj ide vag y oda. Cérnaszál és Wyatt tehát odabent van. Nem akarok meg lepettnek látszani ettől, még is az vag yok, különösen ha beleg ondolok, hog yan nézett a csaj Lucasra. Ez a privát szoba nyilván a szex Mekkája a stúdióban. Odébb lépek eg yet a szoba ajtajától, és még eg yet, hog y leg yen eg y kis távolság köztünk Sinjinnel.

– Meg vag yok anélkül is, köszi – mondom, és indulnék tovább. Sinjin azonban a tenyerével a falnak támaszkodik közvetlenül az arcom mellett, és meg állásra kényszerít. Izmaim meg feszülnek, eltolom a kezét, és meg yek tovább a kijárat irányába. Sinjin jön utánam. – Nag yon ismerős vag y nekem, tudod-e? Ellenállok a késztetésnek, hog y meg adjam mag am, inkább összeszorítom a két kezem és a fog aim. – Biztos vag yok benne, hog y sok lánnyal találkozol a munkád során, vörösekkel is. Ha a nag yanyám hallaná, milyen jég hideg most a hang om, meg feddene, hog y milyen udvariatlan vag yok. De nem tudom meg állni. Van valami Sinjinben, ami nag yon irritál, és mindig is volt. Amikor az All Over You forg atásán dolg oztam, próbáltam olyan távol tartani mag am tőle, amennyire csak lehetség es volt, de teljesen elkerülni természetesen nem tudtam. Gyűlöltem, ahog y rám néz, a g únyos meg jeg yzéseit meg a durva pillantásait, amikor bevittem eg y-eg y új váltás ruhát az öltözőjébe. Akkor meg rémített, de ma százszor erősebb a késztetés, hog y lerázzam. Meg tolom a kijárati ajtót, és mélyet szippantok a friss leveg őből. Sinjin a sarkamban van, oldalra billenti a fejét, és méricskél. Nem szól semmit, én átfog om mag am a két karommal. – Nyilván millió lánnyal találkoztál, akik úg y néznek ki, mint én – mondom neki, de közben nem is értem, miért érzem úg y, hog y mag yarázkodnom kell. Sinjin a fejét ing atja, és önelég ülten vig yorog . – Nem, nem hiszem, hog y íg y lenne. Nem dug tál te velem? Vag y a többiekkel, mielőtt Lucasszal elkezdtétek? Hog y mellette lettél volna, arra nem emlékszem, mert nála ezek nem tartanak túl soká, ha érted, mire g ondolok… – Nem – szűröm a fog am között, aztán meg keményedik a hang om. – Azt g ondoltam, hog y évek óta ug yanaz a személyi asszisztense. – Ezt mondta? Hog y a személyi asszisztense vag y? A farka közelében kell tartanod a szád, mi? Próbálkozik, hog y kicsikarjon belőlem valami választ, és istenemre, valami súlyosat akar. Amikor semmit nem mondok, elneveti mag át. Vadul, harsog ón, hog y még a közeli parkolóból is átnéz eg y nő, felhúzva a szemöldökét. Sinjin odaordít neki. – Mit bámulsz, dag adt lotyó? Még ilyen távolság ból is látom, ahog y a nő arca céklavörösre vált. Beug rik a kocsijába, a g ázra lép, ideg esen tekeri el a kormányt.

– Faszfej vag y – mondom Sinjinnek, aztán elfordulok tőle, hog y visszamenjek az épületbe. Eg ész halkan motyog ni kezd valamit, amitől meg torpanok. Lassan felé fordulok, és döbbenten látom, hog y rázkódik a nevetéstől, tetovált kezével rövid, szőke hajába túr, és énekel. Rosszul és hamisan. Nem, ez a pasas nem eg yszerűen faszfej. Valami komoly zűr van vele, és a fejemben a hang ok üvöltve fig yelmeztetnek, hog y húzzak a francba, minél távolabb tőle, és menjek vissza Lucashoz. Nyug almat erőltetve mag amra a stúdió bejáratához lépek, és hang osan kopog ok, hog y a biztonság i őr beeng edjen. Amíg az odaér, meg fordulok, hátamat az ajtónak nyomom, és Sinjint fig yelem. Döbbenten látom, hog y könnyek szántanak vég ig az arcán. A nevetés helyett most vadul zokog . Szánalomból talán, vag y szimpla hülyeség ből nem tudom meg állni, hog y közelebb ne menjek hozzá. Ekkor látom, hog y a felső ajka peremén izzadság g yöng yözik, és a reszketés sem a hideg től van. Teljesen ki van ütve, totál elszállt. Nem sűrűn voltam drog osok közelében, ezért eltart eg y ideig , míg rájövök, miről van szó. – Ne érj hozzám, te ribanc – sziszeg i, és elrántja a fejétől a kezét. Eg y csomó hajszál marad benne. Nem is akartam. Még mindig biztonság os távolság ra vag yok tőle, az ajtó közelében. Újra bedörömbölök a súlyos acélon. – Akarod, hog y seg ítsek beme… Sinjin felém lendül, és talán reflexből, vag y annak köszönhetően, hog y túl sok ketrecharcot néztem Torival meg közös barátunkkal, Micah-val, könyökömmel az orrába verek, térdemet pedig keményen a g yomrába küldöm. Hátratántorodik, lebámul a kezét beborító vércseppekre, a másikkal szorosan átfog ja a g yomrát. Aztán összehányja mag át és az aszfaltot. Vég re kinyílik mög öttünk az ajtó. A következő félóra nyomasztóan és kaotikusan telik. Callnak és Wyattnek vég ül sikerül meg g yőzni Sinjint, hog y feküdjön le a stúdió hátsó részében, közben Lucas elintéz eg y csomó telefonhívást. Eg y idő után kislisszolok a Cadillachez, és meg iszom a kávét, amit a közeli, sarki kisboltban sikerült beszereznem. A g ondolataimba merülve épp azon töpreng ek, mi lehet Sinjinnel, amikor valaki kopog tat a kocsiajtón. Kis híján meg fulladok, ahog y ijedtemben félrenyelem a kávét. Odafordulva Lucas ijesztő ábrázatát látom, azt mutog atja, hog y szálljak ki az Escalade-ből. Amint a lábam leteszem a járdára, mag ához húz, állát finoman a fejemhez nyomja, és beszívja az almaillatú dezodorom

illatát. Azóta használom ezt a fajtát, amióta az eszemet tudom. Annyira nem jellemző ez a mozdulat Lucasra, és olyan meg nyug tató, hog y lág yan nekidőlök feszes testének, és ujjaim közé fog om pólója puha anyag át. – Sienna, azt szeretném, ha visszamennél Green Hillsbe, és ott várnál meg a házban – mondja mély hang on, közben kezével a hátam közepét simog atja. – Biztos vag y benne? Érzem, ahog y bólint, fürtjei a homlokom tetejét birizg álják. – Van eg ypár dolog , amit el kell intéznem Sinjinnel kapcsolatban. Vég ig fut rajtam a hideg attól, ahog yan kiejti, hog y „eg ypár dolog ”. De nem vitatkozom, pedig millió kérdés és ag g odalom feszít belül. – Meg yek – válaszolom. Lucas hátradől eg y kicsit, arcom kérg es ujjai közé fog ja, és ajkát a halántékomhoz érinti. Hosszú ideig íg y marad, majd eleng ed, és g yeng éden betuszkol az Escalade-be. Amikor a tekintetünk találkozik, a szemében tükröződő félelemtől meg bénulok. Retteg a barátja miatt. Még akkor is remeg ek, amikor belépek a házba és aktiválom a riasztót, de azért felhívom Sethet. Miután láttam Sinjint darabokra hullani, és emlékszem, hog y kölyökként mennyi hasonló dolg on ment keresztül Seth, ez a leg alkalmasabb idő, hog y beszéljünk. Ráadásul Lucasnak ig aza van. Annyi mindent kell meg beszélnem az öcsémmel, és amíg ezen nem leszek túl, semmi mást nem fog ok tudni csinálni. Seth hang ja elg yötört az ag g odalomtól. – Sienna, én… – Nem, most hallg ass eg y kicsit. Nem nyomhatod rá azokra a frusztrációd, akik törődnek veled, úg y, hog y esélyt se adsz nekik a mag yarázatra. Mellesleg nem tartozom mag yarázattal neked, ahog y te sem akarsz bizonyg atni előttem semmit. Belém g ázoltál anélkül, hog y halványlila g őzöd lett volna, mi zajlik éppen. Ha leg alább meg kérdezel, talán elmondhattam volna, amit tudni akarsz. – Nézd, én… Ismét félbeszakítom. – Még nem fejeztem be. Ha még eg yszer úg y beszélsz velem, ahog y teg nap, nag yon seg g be rúg lak, Seth. Mennyire ki vag y akadva azon, hog y mit tett veled anya, hog y hog yan beszélt veled Jeremy és az a sok ember, akiket odahordtak, és te még is ug yanazt a hang nemet használod. Közben itt vag yok én, tökéletes ellentéte Sethnek. Már attól összerezdülök, ha valaki határozottabban néz rám.

– Sajnálom, Sienna. – Seth, nem szeretném, ha azok az elcseszett lúzerek lennénk, akiket ők csináltak belőlünk – motyog om halkan. Nem akarok olyanná válni, aki eg y mozdulattal feláldozza a szeretteit, csak mert az könnyebb. Az anyám ezt csinálta az öcsémmel, a nag yival és velem, és még több évvel később is szenvedünk tőle. Mindhárman össze vag yunk törve még mindig . Seth súlyosan beszívja, majd kifújja a leveg őt. Mintha percek vag y órák telnének el, holott csak pár másodperc. – Én sem – feleli. – Tehát mit teg yünk? – kérdezem. – Istenem, bárcsak meg mondhatnám. De becsületszavamra, eg y darab szarnak érzem mag am amiatt, amit mondtam. Soha nem lett volna szabad íg y beszélnem veled. Én… szeretlek. – Szent ég , mi most eg y nyálas Hallmark képeslapot szöveg ezünk meg ? – kérdezem, és Seth felnevet. Amikor abbahag yja a nevetést, hang ja komolyra fordul. – Elmondod, mit csinálsz Wolfe-fal? Kérlek. – Jobb, ha nem tudod – felelem őszintén. – Jó, akkor csak annyit hadd kérdezzek: van valami köze a házhoz? – Ig en. És nem is. Úg y kezdődött, hog y csakis a házhoz van köze, és most… Nem vag yok teljesen biztos benne, mi is ez most. Az eg yetlen dolog , amit biztosan tudok, az az, hog y nem számít, mennyire boldog nak tettetem mag am az elkövetkező öt napban, leg belül belehalok, mert el kell majd eng ednem. El kell hag ynom Lucast. Biztos vag yok benne, hog y az öcsém fejében a leg rosszabb feltételezések fordulnak meg , de miután párszor meg köszörüli a torkát, azt mondja: – Akkor meg vag yok g yőződve róla, hog y jó okkal teszed, amit teszel. A helyeslésnek valószínűleg ez a leg nag yobb foka, amit tőle várhatok, de jelenleg ez is meg teszi. Az az érzésem, ha az öcsémmel meg akarunk szabadulni minden nyomasztó terhünktől, akkor az anyánk előtt kell róluk beszélnünk. És ha erre sor kerül, akkor nem hátrálunk meg , és mag unkkal visszük a nag yit is. Íg y anya vég ül mag yarázatot adhat, miért g yőzte meg a nag yit, hog y veg yen fel hat számjeg yű jelzálog hitelt a házra, és hozza ki őt óvadékkal a börtönből, hog y aztán hátat fordítson neki és lelépjen a városból. Miért próbálta meg g yőzni Sethet, hog y azt vallja: ő árult drog ot, nem

anya. Ig azi családeg yesítés lenne, sok-sok könnyel és g yűlölettel teljes. Lucas halálosan kimerültnek látszik, amikor hazaér. Én épp a rajong ói leveleket válaszolom meg . Nem merem Sinjinről kérdezg etni, íg y nem tartóztatom fel sokáig a lenti, kisebb irodában. Eg y óra múlva azonban küld eg y üzenetet, hog y menjek a felső irodába. Szótlanul ácsorg ok az ajtóban, ujjaimmal a szépen meg munkált díszlécen babrálok, mialatt várom, hog y Lucas mondjon valamit. Bármit. Feláll, az íróasztal elé sétál, és jelzi, hog y menjek közelebb. Odalépek hozzá, de hag yok vag y harminc centit köztünk. – Sin beleeg yezett, hog y visszamenjen a rehabilitációra – mondja. Lehunyom a szemem, és látom mag am előtt Sinjin vad tekintetét, amikor utánam jött. Nem hiszem, hog y elérhette volna a célját, nem volt olyan állapotban, de még most is riasztó beleg ondolni: kellően be volt tépve ahhoz, hog y meg próbáljon bántani. – Ennek nag yon örülök. Go... g ondolod, hog y… rendbe jön? – kérdezem halkan. Lucas termetes alakjával nekitámaszkodik az íróasztalnak, és feszülten meg vonja a vállát. – Már volt ott korábban. Minden alkalommal, amikor eg y turnéra vag y eg y albumra készülünk. És ez most előírás, úg yhog y ki tudja… Mellkasom fájdalmasan összeszorul, kezem a számhoz emelem. – Jaj istenem, Lucas. Annyira sajnálom. Ezért g yűlölöm a drog okat és azokat, akik terjesztik, mint a cukorkát. Millió darabra szag g atnak szét családokat, és Sinjin olyan Lucasnak, mintha a testvére lenne. Tíz éve zenélnek eg yütt, tizennyolc éves koruk óta, de már sokkal rég ebben barátok. Nem akarom, hog y ez a kapcsolatuk vég ét jelentse. – Nekem kellene sajnálkoznom, Sienna, amiatt, amit mondott neked. Hog y abba a szemét helyzetbe hozott tég ed. Kylie fig yelmeztetett, hog y Sin újra ráállt a szerre, de nem vettem komolyan, mert ő azt mondta, jól van. – A leg jobb barátod – jeg yzem meg . – És seg ítség re van szükség e. Kísérletképpen, mintha még mindig nem volna benne biztos, elfog adhatja-e a kérésem, hog y meg érintsen, szorosan a keze közé fog ja az enyém, és felemeli. Lehunyja a szemét, ajkához érinti az ujjaim, és lág yan vég ig csókolja őket. – Ig en, az. A leg rég ebbi barátom, de cafatokra akartam tépni, amikor rájöttem, hog y kettesben van veled odakint – mondja birtoklási vág ytól fűtött, kemény hang on. – Tényleg nem mondott semmi bántót – hazudom. – Azonkívül hozzá vag yok szok… – Ha most azt mondod, hog y hozzá vag y szokva, hog y íg y viselkedjenek veled, esküszöm,

hog y idefektetlek az íróasztalra, és beváltom azt az íg éretem a dobverőkkel. Léleg zetem elakad eg y pillanatra, Lucas erősebben szorítja a kezem, kicsit szenvedélyesebben. – Felhívtam az öcsémet – motyog om, míg a kezem kihúzom az övé közül, és lejjebb csúsztatom a testén. – Állj – fig yelmeztet, és meg rag adja a csuklóm. Ajka csak pár centire van az enyémtől. Előrenyújtom a nyakam, hog y összeérhessen a szánk, de elhúzza a fejét. – Meg mondtam neki, hog y nem tűröm el, hog y úg y kezeljen, mint a kapcarong yát. Azt is mondtam neki… Lucas felsóhajt, finoman eltol mag ától, és az arcát dörzsöli. Elmélyülten fig yelem. Mi járhat most a fejében? Mindent meg adnék, hog y eg yszer eg y pillanatig olvashassak azokban a szövevényes g ondolataiban. – Hihetetlen. Hazajövök életem szó szerint eg yik leg mocskosabb napja után, és te eng edelmes vag y és… Kemény a farka. Látom a körvonalát, ahog y nekifeszül a farmernak, és nem is próbálja elrejteni. – Akarja, hog y távozzak, uram? – kérdezem. – Gyere csak ide, Sienna – mormog ja. Szófog adóan közelebb meg yek, míg a testünk g yakorlatilag szikrákat vet, mert az elektromos mezőink találkoznak. – Térdelj le. Tudom, hová vezet ez. Tudom azt is, ha meg teszem, csak pár lépésre leszek attól, hog y kimondjam a szavakat, amelyekkel Lucas meg kísértett még az első közös napunk előtt. De most már eljutottam arra a pontra, hog y teljesedjen be, aminek be kell. Hog y az övé leg yek, még ha ki kell is eg yeznem azzal: meg adtam mag am. Hog y elismerjem, a kémiának kettőnk között elkerülhetetlenül működnie kell. Óvatosan a padlóra ereszkedem, először csak fél térddel érintve a bambuszparkettát. Nem kerüli el a fig yelmem, ahog y Lucas meg borzong , amikor a tekintetem találkozik az övével. Várakozón fig yelek a következő utasítására. Ujjait vég ig futtatja az arcom körvonalán, g yeng éden meg ciróg atja a halántékom, a két orcám, az ajkam. Aztán alulról meg támasztva az állam felemeli a fejem, míg az eg észen hátrabiccen, és a hajam a fenekem súrolja. – Olyan kibaszottul g yönyörű vag y – suttog ja, mielőtt rám hajol, hog y birtokba veg ye az ajkam. A nyelvem beszívja, és elszánt macska-eg ér (vag y farkas-bárány) harcba kezd vele a szájában. Felemelem a kezem, hog y meg érintsem az arcát, de keményen rám mordul, hog y tartsam a

hátam mög ött. Összekulcsolom hátul. Lucas a mellemhez nyúl, meg markolja mindkettőt, majd masszírozni kezdi, és ujja közé csípi a mellbimbóm. Hevesen, esdeklőn zihálok, amikor hol a nyelvét csúsztatja a számba, és a felső ajkam szopog atja, hol érzékeny mellbimbóm csavarg atja, hol a ruhám húzza félre, hog y felkutassa a nedvesség et a combom között. Ujjaival szétfeszíti a nyílást, de a bug yimat nem húzza le. Nyöszörög ve szorítom össze a szemem. Úg y érzem, a leg kisebb ing erre elélvezek, elég eg y pillantás is. Összecsikordítom a fog am. Büntetésképp Lucas elhúzza a kezét és a száját. Összerázkódom, testem tűzforrón reszket. Lassan kinyitom a szemem. Farka előremered, és az arcom súrolja. Bár nem kaptam tőle utasítást, de kidug om a nyelvem, és a számba veszem a makkját. A nyakszirtemnél a hajamba túr, és elhúzza a számat a testétől. – Csodálatos vag y. Annyira jó – mondja, miközben a hátam simog atja. – Most tanulni fog sz, Sienna. Bólintok, készen állok rá. Vág yakozom rá. Sóvárg ok. Lassan mutatja meg , amit vár. Hog yan nyeljem be teljes hosszában, miközben ő sóhajtozva körözg et a hajamban a kezével. Hog yan használjam a fog aim, amit annyira szeret, éppen csak hog y hozzáérintve a felszínéhez. Hog yan őrül meg attól, hog y az ajkam közé szorítom a farkát, miközben a nyelvem forg atom rajta, míg csak bele nem élvez a számba. Amikor meg történik, már készülnék, hog y leüljek a fenekemre, ám ő meg rázza a fejét, és keményen felszólít: – Maradj pontosan íg y. Most ő ereszkedik térdre óvatosan, állatias mozg ással a hátam mög é lopakodik, fog a közé szorítva lehúzza a bug yim a térdemig . Reszketek, és meg halok az érintéséért. Keze jó meleg , a durva felszín ellenére eg észen finom, amikor szétválasztja vele a combom. Aztán a nyelve kemény heg yével a nyílásomat tárja fel. – Istenem, micsoda édes ízed van – sóhajtja elismeréssel, miközben a nyelvétől remeg és fut vég ig a testemen. Felhördülök a g yönyörűség től. Ahog y ott maradok, érzékeny térdem alatt a kemény padlóval, hátam mög ött összekulcsolt kézzel, körmeim a tenyerembe vájva és borzong va; ahog y ott térdelek Lucas fenyeg etését hallva, hog y elfenekel, ha csak meg mozdulok – már tudom, hog y kész vag yok mindent mag amévá tenni abból, ami ő. Még ha azt kockáztatom is ezzel, hog y összetörik a szívem.

15. fejezet A hatodik napra virradó reg g el kész őrület. 6.30-kor arra ébredek, hog y üzenet érkezik a Lucastól kapott telefonomra. Testem még mindig édesen sajog az éjszaka g yönyörétől, amikor sorozatosan a csúcsra juttatott a szájával és a kezével. Az oldalamra heng eredek, felkapom a telefont az éjjeliszekrényről arra számítva, hog y valami izg atóan szexi szöveg et találok rajta. Csakhog y az üzenetet nem Lucas küldte, hanem a húg a. Helló, bébi, milyen e-mailre küldetted a visszaigazolást Lucas atlantai járatfoglalásáról? Nem látom a levelek között, és aggódom. Tulajdonképpen fel is húzhatnám mag am, amiért a hátam mög ött ellenőriz, közben viszont g őzöm sincs, miről beszél. Küldök eg y g yors válasz-SMS-t, amiben meg kérdezem, miről van szó. Tizenöt másodperc múlva már rezeg is a készülék a kezemben. – Oké, mondd, hog y csak viccelsz, és a saját e-mailedre küldték a visszaig azolást – mondja Kylie olyan hang on, mintha félig még aludna. És mintha csak meg erősítené a feltételezésem, jó hang osan beleásít a telefonba. Lelököm mag amról a jó meleg takarót, kiülök az ág y szélére, és meg mozg atom a lábujjaimat. Túl korán van nekem ilyesmikhez. Mivel a következő napok elég húzósak lesznek, arra g ondoltam, kihasználok minden alvásra fordítható időt, erre tessék, Kylie-val cseveg ek valami járat-visszaig azolásról. – Nem, nem küldtek semmit. Honnan kellett volna tudnom, hog y fog lalkoznom kell a dolog g al? Bár ahog y hang osan kimondom, rájövök, tényleg g ondolhattam volna rá, hog y ellenőrizzem a fog lalást. Azt hiszem, én vag yok a világ leg rosszabb asszisztense, ug yanis az elmúlt öt napban semmi mással nem tudtam fog lalkozni azon kívül, hog y milyen szexuális vonzalmat érzek a főnököm iránt. Valahol még az eredeti célomról is meg feledkeztem, miért mondtam helyből ig ent Lucas munkaajánlatára. Vissza akarom kapni a nag yi házát. Kylie ug atásszerű hang ot hallat. Hallom a vonal túlvég éről, hog y az ág y nekikoccan a falnak, és eg y mély férfihang mormog valamit. – Aludj tovább – suttog ja Kylie, és brutálisan rászorítja a kezét a telefonra. Aztán újra hozzám szól: – Elnézést, csak aaaa… – Karbantartó – seg ítem ki, és elfojtok eg y horkanást.

– Ja, ig en, a karbantartó. Sienna, ez g áz. Fig yelmeztetnem kellett volna, hog y odaírtam az instrukciót a járatfog lalásról a lista… Rápillantok a teendőlistára, amit az éjjeliszekrényen tartok, és g yorsan átfutom. Eg y szó sem esik benne az atlantai járatról. – Nem írtad bele – mondom mag abiztosan. Kylie kétség beesetten felnyög , én pedig mag am előtt látom, ahog y beletúr kócos, kék-fekete hajába. – Volt eg y szörnyű álmom erről, elhiszed? Kivert a jeg es veríték, amikor felébredtem, olyan borzalmas volt. Most mit csináljunk? A meg oldás eg yszerűnek tűnik, de miután bekapcsolom a g épem és meg nyitok pár ablakot, hog y járatot keressek, meg értem, hog y miért hívott Kylie az ideg összeomlás küszöbén. Ez tipikusan az a teljesen elcseszett helyzet, amikor röhög het rajtam a világ eg yetem, ug yanis eg yetlen szabad hely nincs a járatokon arra a napra. – Akkor kocsival kell elvinnem – jelentem ki. Nincs más meg oldás. Meg adom mag am a g ondolatnak, hog y Lucas öt órán át bámul majd a kocsiban, és ideg esít Nashville-től Atlantáig . Valószínűleg beveti majd minden bűverejét, hog y felizg asson, benedvesítsen és az őrületbe kerg essen, míg vezetek, és ez nem is lesz túl nehéz neki. Kylie sóhajt, és az álmos hang ú fickó mellette – a karbantartó – nyög eg yet. Az ág y újra nyikorog , de úg y csinálok, mintha nem is hallanám. – Nem lesz boldog tőle – suttog ja Kylie. Hallom a csoszog ását eg y pillanattal később, aztán autóduda tülköl és sziréna zúg fel a háttérben. Azt is hallom, ahog y Kylie meg szívja a cig arettát: kiment dohányozni. – Úg y értem, azok után, ami teg nap történt Sinjinnel. Nag yon nyelek. Wyatt és Cal, a Your Toxic Sequel g itárosai átjöttek teg nap este eg y kis ivászatra. Úg y tűnt, hog y eg yikük sincs nag yon piás hang ulatban, de aztán valami borzalmas ég etett szeszt küldtek mag ukba, eg yik pohárral a másik után, mintha a világ vég ét várnák. Én távol tartottam mag am a tivornyától, elvonultam a másik szobába, és úg y csináltam, mint aki munkába temetkezik. Eg észen addig , amíg Lucas nem szólt, hog y fuvarozzam el Wyattet és Calt eg y sztriptízbárba, ahol valami cimboráikkal találkoznak. Amint kitettem őket, Cal már el is tűnt a klubban, de Wyatt félrevont. – Látom, hog y néz rád Lucas… Ne merd kihasználni, oké? Alávág a közös zenélésünknek, hog y dug sz vele. Én nem tudok lányokat meg ütni, de ismerek olyan tyúkokat, akik szívesen elintéznek a kedvemért. Lucas készülő szólóalbumáról Wyatt nyilván nem sokat tud, vag y ha ig en, akkor csak nem említette. Próbáltam a lehető leg meg g yőzőbben mosolyog ni, a g yeng eség jele nélkül.

– Tényleg ? Fenyeg etsz, hog y meg veretsz valami csajjal eg y olyan dolog miatt, amiről csak képzeleg sz? Ti, rockerek, annyira érzékenyek vag ytok – sandítottam rá a sötétben. – És nag yon védjük a karrierünket – helyeselt Wyatt, miközben kihalászta a személyijét a pénztárcájából, és odasétált a klub ajtajához. Aztán eg y pillanatra még visszafordult, és azt mondta: – Jó mulatást Atlantában! – Sienna, hé! Sienna! Hallod, amit mondok? – kérdezg eti Kylie, és visszaránt a jelenbe. – Ja, ig en, itt vag yok. Felhívom közvetlenül a repülőteret. Mindjárt visszaszólok, jó? Helló! – darálom eg y szuszra, és leteszem, mielőtt Kylie újra ideg eskedhetne. De vég ül Kylie menti meg a napot két órával azelőtt, hog y Lucas felkelne. Sikerül eg y mag áng épet bérelnie, és el is küldi a visszaig azolást a privát e-mailemre, másolatba beteszi Lucasnak is. Amikor meg látom az árát, liheg ni kezdek. Ez az összeg jó három-nég y hónapig fedezné minden költség ünk Torival. De amikor Lucas hív, hog y reg g elizzünk eg yütt, eg yáltalán nem látszik ideg esnek a meg változott terv vag y az összeg miatt. Szemben ülök le vele a konyhában, és kávét iszom. Ő friss g yümölcsöt eszik, és közben intenzíven bámul. Lejjebb csúszom a székemen, és kezem az arcomhoz nyomom. – Miért néz íg y rám, Mr. Wolfe? – kérdezem. A hang om alig hallatszik, szinte suttog ok. A szájába csusszant eg y falat sárg adinnyét, ajkán nedvesen csillog az édes rag acs. Keresztbe teszem hosszú lábam, és meg próbálom a combom összeszorítva elfojtani a vág yakozást. – Emlékszel, amikor epret ettem rólad? – kérdezi. Elönt a pír, és a számhoz emelem a kávém, hog y óriásit kortyoljak belőle. A forró ital leg ördül a torkomon, nyelvemmel a fog aim dörzsölöm. Miért kell most íg y felizg atnia? Miért, amikor hamarosan indulnunk kell Atlantába? – Azon jár az eszem, hog y te teljesen nyug odtan ülsz – folytatja vág ytól csillog ó szemmel –, én pedig meg mártom az ujjaimat és a g yümölcsöket abban a g yönyörűség es testedben. Meg kóstollak. A rabja lettem az ízednek, Vörös. Érzem mag amban mélyen a lüktetést, felemelkedem a helyemről, és azt mondom: – Hadd találjam ki: és ezt csak az után tervezed velem, hog y kimondtam azt a szót, ig az? – Te kibaszott okos lány vag y, Sienna. Lucas eg ész úton mélázik a kisg épen ülve, amíg Georg iába érünk – az út vég et is ér, mielőtt ig azán elkezdődne, Nashville olyan közel van Atlantához. Oldalra fordulva ül, elfog lal két helyet is, és elmélyülten ír valamit a jeg yzetfüzetébe. Valahányszor felpillant rám, meg billenti a fejét, úg y tanulmányoz.

Azon kapom mag am, hog y kifúrja az oldalam a kíváncsiság , mit irkálhat, főleg ha rólam vag y rólunk van szó benne. Szeretném tudni, miféle g ondolatok cikáznak át az ag yán, valahányszor rám néz. Annyi mindent szeretnék tudni Lucas Wolfe-ról, hog y eg ész beleszédülök, és a szívverésem is vadul vág tázni kezd tőle. Hog y elüssem az időt, a telefonomon játszom valami monoton tég lapakolós alkalmazást. Rendre elveszítem a játékot már az első szintnél, mert Lucas annyira leköti a g ondolataimat. Amikor a kisg ép landol és mi nekikészülődünk a kiszállásnak, vég re tudomást vesz a létezésemről. Fölém hajolva fél kézzel meg érinti az arcom, és elsimítja a hajam a halántékomról. Ujjheg g yel beletúrok borzas, barna hajába. Ajkával vég ig simít az arcomon, aztán meg áll eg y pillanatra, hog y birtokba veg ye a szám. – Ez eg yre durvább lesz – sóhajtja. – Micsoda? – A közeledben lenni annak tudatában, hog y bármikor az enyém lehetnél… még sem dug hatlak vag y ízlelhetlek meg , amikor csak kedvem tartja, mert olyan hektikus napok előtt állunk. Az ujjai becsusszannak az ajkam közé. Előre-hátra mozg atja őket, én finoman összébb szorítom a fog am, ahog y tanította, hog yan csináljam a farkán. – Ott lesz nekünk a hotel – mondom, és kitapintom az erekcióját. Tompa nyög ést hallat, kezem eltolja a testétől, két karom összefog ja a fejem fölött. – Ig azad van, az mindig ott lesz. Az enyém vag y, Sienna. Bár még ki kell mondanom a szándékom és vég leg meg pecsételnem az üg yünk, hallom mag am, amint halkan azt válaszolom: – Ig en. Amikor kilépünk a jetből, limuzin vár ránk – az első, amelyikbe öt évvel a szalag avatóm óta beülhetek –, és elvisz bennünket a Four Seasons hotelbe. Láthattam ug yan, mit művelnek Lucas rajong ói Los Ang elesben és a Világ ítótorony bárban Nashville-ben, az semmi nem volt ahhoz képest, ami itt, a szülővárosában fog adja. – Ug ye, eg yetértesz, hog y szükség ed lenne eg y testőrre? – kérdezem, amíg rajta leg eltetem a szemem a limóban. Eg yik lábam felhúzza az ölébe, és a vádlim kezdi masszírozni a fekete csizmám hosszú szárán át. Beharapom a szám, hog y ne kezdjem csikorg atni a fog am, mire Lucas úg y mosolyog rám, hog y máris érzem a g yomromban a g ombócot. – Tudok mag unkra vig yázni – jelenti ki. Elhiszem minden szavát, de azért felhúzom a szemöldököm. – De ha ettől jobban érzed mag ad, a hotel g ondoskodik biztonság i szolg álatról.

Ismered a Szuperelit mag azint? Persze hog y ismerem – az ország eg yik leg hírhedtebb pletykalapja, és én, bűnös lélek, néha meg veszem mag amnak. Bólintok, mire Lucas íg y folytatja: – Kiszivárog tatták, hog y a városban vag yok. Fog adni mernék, hog y ug yanaz a mag azin, amelyik elsőként tette fel a netre a videót rólunk, amikor Lucas a Világ ítótoronyban énekelt. Amikor rákérdezek, elneveti mag át. – Van ott eg y szerkesztő, akivel rég ebben g yakran… összefutottam – mondja vállat vonva. – Mondanom sem kell, imád minden Lucas Wolfe-üg yet, főleg azokat, amik jól bekavarnak az életembe. Huhh… Persze, hát miért is ne lenne eg y exdug ipajtása a Szuperelit szerkesztőség ében? Amikor meg érkezünk a Four Seasons hotelhez és kiszállnék a kocsiból, Lucas visszahúz az ölébe. Ráhúzza a fejemre az eg yik bő kötött sapkáját. Az arcom ég ő rózsaszínbe borul, amikor halkan meg szólal: – Nem akarok több pletykát látni rólad és rólam a neten. – Besimítja a hajam a kötött sapka alá, meg bizonyosodva róla, hog y minden eg yes tincs el van rejtve a kíváncsi tekintetek elől. A mozdulat annyira intim, hog y beleremeg ek. – A sajtónak ne nyilatkozz – rendelkezik. – Ig en, Mr. Wolfe. – Mondd ki a nevem még eg yszer. – Mr. Wolfe. – Nem ezt. – Lucas – suttog om. Aztán olyan éhesen csókol meg , hog y leg szívesebben ott helyben letépném mag unkról a ruhát. – Istenem, dalba tudnám önteni, ahog yan ezt mondtad. – Úg y, ahog y a fenekemet is? – Minden részedet – mondja szívbemarkoló hang on. Még eg yszer meg szorítja a mellem, aztán jelez az ablakon a sofőrnek, hog y készen áll kiszállni és szembenézni a rajong ókkal. Szobánk a leg felső szinten van, az elnöki lakosztályt kaptuk meg . Elakad a léleg zetem, amikor belépünk. Lenyűg öző a látvány: márványpadló, pompás bútorok. Lehuppanok a kihúzható kanapéra, melyet a síkképernyős tévével szemben helyeztek el, és széles, lezser mosolyt villantok Lucasra. – Te szent ég , nem hiszem, hog y valaha is képes lennék hozzászokni mindehhez! – cukkolom. Lehajol, keresg él valamit a minibárban, aztán meg találja, amit akart: eg y hatalmas doboz Red Bullt. Feleg yenesedik, és nekitámaszkodik a közeli íróasztalnak.

– Meg fog od szokni. Beletelhet eg ypár hónapba, de mire nekivág unk az idei turnénknak, profi leszel. Nem tudom, hog yan reag áljak erre a célozg atására, úg yhog y kibököm az első dolg ot, ami az eszembe jut. – Turnézik idén a Your Toxic Sequel? Lepattintja a Red Bull fémdobozának fülét, és benyakalja az energ iaital felét, mielőtt meg szólalna. – Ja, meg yünk. – Meg issza az italt, közben vég ig eng em bámul, eg yértelmű választ várva, hog y velük tartok-e. Aztán összepréseli a kiürült dobozt, g ombócba g yűri, és behajítja az ajtó melletti szemetesbe. – Beszélünk, ha visszajöttem. Összeráncolom a homlokom, és tenyérrel rátámaszkodom az előttem álló dohányzóasztalkára. – Elmész? Bólint, azután a fején át lehúzza a pólóját. Kinyúlok, hog y elkapjam, amikor odahajítja nekem. Benne maradt az enyhe izzadság és Polo parfüm keveredő illata, ami eg észen elbódítja az érzékeim. Meg szokásból szép szabályosan összehajtog atom az ölemben a puha ruhadarabot, mielőtt a kanapé karfájára terítem. Hirtelen kiver a víz, mert ug yanazt a pillantást látom Lucastól, mint azon a két évvel ezelőtti éjszakán, amikor kirúg ott. – Lucas… Minden rendben? – kérdezem bizonytalanul. Aztán támad eg y rémisztő g ondolatom, és nag yot nyelek. – Sinjinnel nincs baj? Nem említette azóta a barátját, hog y Wyatt és Cal beug rott hozzánk Nashville-be, és nem tudom, nem rossz híreket kapott-e róla. Nehézkes, g örcsös mozdulatokkal betuszkolja a telefonját a zsebébe, és bólint. – Hamarosan rendbe jön. – Ellöki mag át az íróasztaltól, és leül a kis dohányzóasztalra velem szembe. Ajkam épp hog y csak szétnyílik, amikor kezem a keze közé fog ja, és kérg es hüvelykujjával finoman ciróg atni kezdi a csuklóm belsejét. – El kell intéznem valamit a városban, de nem leszek oda soká. Elleszel itt addig ? – Ig en – válaszolom eg ész halkan. Ösztönösen előredőlök, ajkammal vég ig követem az álla körvonalát, miközben érzem, hog y szívem vadul dörömböl a mellkasomban a léleg zetét hallva, ami hirtelen akadozni kezd. Nem tudom meg állni, hog y eljátsszam a g ondolattal, mit válaszolt volna, ha azt kérem, maradjon velem. Gyorsan átöltözik és elindul, az ajtóban meg íg éri, hog y újra itt lesz, mielőtt észrevenném, hog y elment. Nem bánom, hog y eg yedül maradok, leg alábbis eg y kis ideig , mert íg y leg alább

meg csodálhatom az atlantai kilátást az erkélyünkről, és alaposan meg nézhetem az elnöki hálószobát. Hazudnék, ha nem vallanám be mag amnak, mennyire izg atott vag yok, hog y kipróbálhassam Lucasszal az extra méretű, baldachinos ág yat. Miután veszek eg y ráérős fürdőt – közben leborotválom a lábam és meg mosom a hajam –, bebug yolálom mag am eg y hatalmas köntösbe, amit a szálloda készített oda, aztán felkucorodom a szófára. A következő eg y órában elintézem a telefonhívásaimat és meg válaszolom az e-maileket – a sajátjaimat és Lucaséit is. A nag yi meg könnyebbül, hog y hallja a hang om. – Minden rendben veled? – kérdezi. – Ig en, jól vag yok és… – kezdek bele, de elakadok, amikor meg hallom, hog y szipog . – Nag yi, mi történt? – Rebecca – válaszolja. Meg kövült arccal hallg atom, közben le-föl járkálok, mert képtelen lennék most nyug ton ülni. A nag yi elmeséli, hog yan keveredett anyám verekedésbe a többi börtönlakóval, miután ellopott eg y pár cipőt. Érzem, ahog y a keserűség és a szég yen szétárad bennem. A nag yi elmondja, hog y anyát elvitték a meg yei kórházba, mert meg kell műteni. – Ug ye, rendbe jön? – kérdezem, de inkább csak a nag yi iránti szeretetből. – Ott tartják még eg ypár napig , aztán a beteg szobában őrzik majd, ha visszakerül. De nem értem, miért veszi el más cipőjét, Sienna. Tettem pénzt a számlájára. Annyit, amennyit csak… Meg dermedve szorong atom szabad kezemmel a fürdőköpenyem. Tehát nem kell a nag yi elé állnom a kérdéssel anyával kapcsolatban. Most felfedte, hog y látog atja őt, és nekem minden porcikám azt kívánja, bárcsak én szenvednék helyette. A nag yi elhallg at. Hallom, hog y csendesen sír, és valami nyikorog is a háttérben. Biztosan ág yban van. Beleöklözök a kanapéba. – Nag yi, nem állhatok le kiabálni veled, hog y látog atod anyát. És nem is vitatkozhatok, mert nincs jog om hozzá, de kérlek szépen, könyörg ök, ne eng edd, hog y továbbra is kihasználjon. Néhány éve, amikor anyám dobbantott a városból, a fejvadászok két nappal azután kapták el, hog y a nag yi háromszáz dolláros óvadékát elkobozta a bíróság . Ha a nyomorult anyámat csak neg yvennyolc órával korábban elkapják, a nag yi nem kerül ebbe a helyzetbe. És miután anya átverte a nag yit, meg próbálta rávenni Sethet, aki akkor még csak kamasz volt, hog y veg ye mag ára a vádat helyette – még úg y is, hog y a nag yi anya mellett állt. A nag yi az ő jó szívével és alázatosság ával százszor jobbat érdemelne anyámnál. Akárcsak Seth és én mag am is. És bármennyire g yűlölöm bevallani, a papánknál is jobbat érdemlünk. Mert azok a kéthetenkénti telefonhívásai vag y a kényszeredett ünnepi látog atásai körülbelül annyit értek, mint amikor a hajléktalan odaköszön nekem a Los Ang eles-i kávézó előtt, ahová Tomas szalajt ki minden reg g el kávéért.

Mélyet sóhajtok, és arra jutok, kimondom a nag yinak, amit g ondolok. – Többet érdemelsz nála. – Tudom – feleli visszafojtva a zokog ást. – Nag yon nehéz most minden, a ház meg Rebecca miatt. Azt sem tudom, élek-e vag y halok. – Ne ag g ódj, hamarosan otthon leszek, és mindent meg oldunk. Esküszöm. – Nag yon nehéz – mondja még eg yszer. – Le kell feküdnöm, szívem. Holnap reg g el meg yek vissza anyádhoz a kórházba, és a saját orvosomhoz is időpontom van. De csillag om, tég ed nag yon szeretlek. – Én is szeretlek. Amikor leteszem a telefont, már a padlón ülök a kanapé mellett, és g ondolkodni is alig bírok, mert a látásomat elhomályosítja a fejfájás. Íg y talál rám Lucas, arcom a tenyerembe temetve, és dühödten csikorg atva a fog am. – Ne csi… – kezd bele, de aztán hirtelen visszatartja a leveg őt, keresztülsiet a márványpadlós előtéren, és eg y pillanat alatt a nappaliban terem. Arcom erős, érdes keze közé fog ja. – Mi a csoda történt? – Jól vag yok… – Sienna – szól rám fig yelmeztetőleg , és amikor felpillantok rá, felfedem előtte könnyáztatta arcom. Letelepedik a kanapé elé, szorosan mellém. Már-már komikus, milyen g yámoltalan ilyenkor, amikor a könnyeimmel kellene kezdenie valamit, de aztán a karjába von. Lucas Wolfe, a leg szig orúbb fickó, akit valaha ismertem, hag yja, hog y belezokog jak makulátlan fehér pólójába, és összekenjem még a tetoválásait is a felázott sminkemmel. – Anyámat meg verték a börtönben – szipog om. Meg fog ja a két vállam, finoman eltol mag ától, épp csak annyira, hog y a szemembe nézhessen, és kifürkéssze, mire g ondolok. A homlokát ráncolja, és összedörzsöli az ajkát. – Az az érzésem, nem vag y nag yon elkeseredve attól, hog y anyádnak ellátták a baját. Felnevetek a könnyeim közt, és vég ig húzom a kézfejem az arcomon. – Hát nem. Évek óta érett a dolog . Csak… – Apró, elfojtott hang ot hallatok, és Lucas újra a hajamba temeti arcát, miközben a tarkóm ciróg atja. Ettől biztonság ban érzem mag am. – Mindent elmondhatsz nekem, Sienna. – A nag ymamámról van szó. Anyám szörnyen viselkedett vele, és a nag yi még is folyton állja az újabb és újabb rúg ásokat. Eg yszerűen fáj. Rohadtul fáj. Lucas azt motyog ja, meg érti, de hallom, ahog y akadozik a hang ja. Mintha valami kimondatlanul maradna kettőnk között. Hag yja, hog y kisírjam mag am, meg hallg atja minden panaszom anyámról. Mintha g át

szakadna át: elmondok neki mindent, áthág va a randizás összes, nag ykönyvbe fog lalt szabályát. Amikor határozottan kijelenti, hog y le kell feküdnöm, és betesz az elnöki hálószoba baldachinos ág yába, majd bemászik ő is mellém, a kimondatlan szavak eg yszeriben világ ossá válnak előttem – pusztán attól, ahog y rám néz. Amikor a nag yiról beszéltem neki, hog y hog yan kell elviselnie az újabb és újabb rúg ásokat, valójában mag amról beszéltem.

16. fejezet Másnap reg g el Lucasszal az oldalamon ébredek, karját védelmezőn a derekamra fonja. Vonakodva kibújok az öleléséből, és feltornázom mag am ülő helyzetbe. Átadom mag am a szemem között lüktető fájdalomnak. Lucas szeme felpattan, riadtan néz, és összeráncolja a homlokát, amikor látja az arckifejezésem. – Jól vag y? – kérdezi, és elfojt eg y ásítást, miközben oldalára g ördülve kimászik az ág yból. Bólintok, Lucas rápillant az éjjeliszekrényen álló dig itális órára. Amikor észreveszi, hog y 9.29 van, hang osan felnyög , és beletúr kócos, barna hajába. – Bassza meg , elaludtunk. Ez az ára a… Lesimítom rendetlenkedő fürtjeim, és meg nyalom kiszáradt ajkam. Eg y pillanatra elfeledkezem a fejfájásról, feltérdelek, és szembenézek Lucasszal. – Minek az ára? – Tényleg akarod tudni? – Ig en – válaszolom halkan, és rásandítok, míg a halántékom masszírozom. – Őszintén. Lehajol, és tenyerével meg támaszkodva az ág ymatracon addig araszol felém, míg az arcunk szinte összeér. – Ez az éjszaka volt veled az első. A szemöldököm összehúzódik. – De nem szeretkez… Meg köszörüli a torkát, és félbeszakítva a mondatot meg rázza a fejét. – Nem szoktam éjszakázni. Elakad a léleg zetem. – Soha? Lucas a mutató- és hüvelykujja közé veszi az alsó ajkam, és lassan bólint. – Már nag yon rég óta. Eg észen mostanáig – mondja. – És most öltözz fel, mielőtt meg szeg em az íg éretem, és benned töltöm a reg g elt. Istenem, csak ne mondana ilyeneket, és ne várná el utána, hog y úg y töltsem el a napot, mintha minden teljesen szokványos lenne. Hog y is lehetne bármi szokványos, amíg ilyeneket mond, hog y én vag yok neki az első? Azért eg y g yors kis mosolyra futja tőlem, amikor kimászom az ág yból, és meg indulok a fürdőszoba felé. Szerencsére a fejfájást elűzi a zuhany, de a csobog ó forró víz semmi ahhoz képest, ahog y Lucas felspannolt érzelmileg és fizikailag .

Már fel van öltözve, mikor kijövök a zuhany alól. A kanapén ül, és eg y újabb Red Bullt dönt mag ába éppen. – Meg látog atjuk ma a szüleimet – jelenti be, és elmosolyodik, miközben zöldesbarna szemével vég ig mér. Szorosabbra húzom mag amon a köntöst, és bizonytalanul ránézek. – Az első éjszaka velem, most pedig bemutatkozás a szülőknél. Meg rázza a fejét és felnevet. – Tudom! Mi mással lephetlek meg ? – A számból vetted ki a szót – felelem szárazon, és tekintete automatikusan az ajkamra szeg eződik. Különös g ondosság g al válog atom össze a ruháim: eg y hosszú ujjú fekete csipketopot, eg y szűk fekete szoknyát és a nag yon mag as sarkú alkalmi cipőm. – Olyan jól nézel ki, hog y leg szívesebben beléd kóstolnék – suttog ja Lucas meg torpanva, amikor a hálószobából kifelé jövet találkozom vele. Kihúzza a hajtűket a fürtjeim közül, és mélyen beletúr az almaillatú tincsekbe. – Mmmm… sokkal jobb íg y. Az eg yütt alváson kívül semmi mást nem említett az előző éjszakával kapcsolatban, én meg most nem hozakodom elő az elcseszett családomról folytatott bensőség es beszélg etésünkkel. Inkább nekidőlök és felsóhajtok, amikor érzem, hog y a szívverése a mellkasomban visszhang zik. – Akár be is hajig álhatnám a hajtűim az utazótáskám mélyére – panaszkodom mosolyog va. Elmosolyodik, oldalra billenti a fejét, amitől a haja előrehullik. Odanyúlok, hog y elsimítsam, de ő meg rag adja a kezem, és csókolg atni kezdi a csuklóm belső oldalát. Közben veszedelmes pillantást villant rám. – Erre már az első napokban rájöhettél volna. Amikor kijövünk a lakosztályból és beszállunk a liftbe, összekulcsolja ujjait az enyémekkel. Nem nézek a szemébe, de nincs is rá szükség . A mozdulat és a szavai mindent elmondtak. Amikor nyílik a liftajtó és kilépünk a hallba, rög tön eleng edi a kezem. Eg yből belebotlunk a minden lében kanál dokumentumfilmesbe, akivel a stúdióban már találkoztam két napja. Szaporán tájékoztatja Lucast, mik a tervek a mai napra. Eng em fürkésző tekintettel és előzékenyen üdvözöl, mást aztán nem is mond. Amikor odébb sétálok és bepötyög ök valamit a Samsung tabletbe, hog y ne kelljen felnéznem, óhatatlanul az jár az eszemben, hog y ez a dokumentumfilm nem lesz túl realista. Még azt is eg yeztetik Lucasszal, hog yan viselkedjen a szüleivel.

Találkozni a szülőkkel, hm… Beharapom az ajkam, és küldök Kylie-nak eg y üzenetet, hog y mire számítsak. Tudom, hog y ezt már korábban is meg kérdezhettem volna tőle, de pár napja a Lucasszal kapcsolatos érzéseim még meg sem közelítették azt, ami most dúl bennem. Valami történt kettőnk között – éppúg y, ahog y előre íg érte. Nem akarok hülyét csinálni mag amból a családja előtt, vag y olyan szörnyű benyomást kelteni, amit aztán soha nem töröl ki semmi a fejükből. Ma este ug yanis arra készülök, hog y elfog adjam az ajánlata másik részét. A nag yi házának meg mentésén kívül – amiről nyug odtan kijelenthetem, hog y immár sikerült vég hezvinnem – már nag yon rég nem kívántam semmi mást ennyire, mint hog y Lucasé leg yek. Jelez a telefonom, rápillantok Kylie üzenetére. Figyu, a szüleim imádnak mindenkit. A volt férjem is kedvelték, szóval ha akarsz, akár meztelenül rohangálhatsz náluk az udvaron, akkor is bejössz majd nekik. Eg y pillanattal később küld még eg y üzenetet. De azért ne rohangálj meztelenül az udvaron. Hirtelen meg könnyebbülök, és elfog adom Lucas kezét, aki beseg ít a limuzinba, ami bevisz minket Atlantába. Eg y kicsit hosszabban időzik a keze az enyémen, hüvelykujja heg yével vég ig simít a csuklómon. Elvörösödöm. Elbámulok a meszesség be, és arra vág yom, bárcsak ne húzta volna el a kezét. A dokumentumfilmes előredől, lassan mosoly terül szét sápadt képén, de Lucas leoltja eg y pillantással. Az operatőr mászik be utoljára a limóba. Lucas és a filmes a kocsi eg yik szélén ül, én a másik oldalon az operatőrrel, tehát én leszek látható a filmben, aminek eg yébként, mint meg tudtam, Rock on the Roads lesz a címe. Eg ész idő alatt, míg Lucas arról beszél, hog yan nőtt fel Atlantában, rám szeg ezi a tekintetét, nem néz a kamerába. – A középiskolában első évben baseballoztam, eg yesvédő voltam. – Az ablakon át jobbra meg mutatja az iskolát. Meg lepődöm, mert eg y eg yházi mag áng imnázium. – Eltalálta a tököm eg y labda, és a dolog nag yon g yorsan vég et ért – forg atja a szemét az operatőr nag y örömére. – Hog yan jött a képbe a zene? Mit mondanál, mi volt a leg nag yobb hatással rád? Lucas a g ondolataiba mélyed, bár nekem az az érzésem, csak meg játssza. Ezeket a kérdéseket már riporterek százai tehették fel neki, több helyszínen, mint azt össze tudná számolni. – Apám. Ő nag y Metallica-rajong ó volt. Én… ööö… Sinjinnel és Wyatt-tel csináltam eg y Metallica tribute-zenekart rég es-rég en – mondja Lucas. Metallica. A meg lepődéstől felhúzom a szemöldököm. Lucas meg vonja a vállát és mosolyog .

„A Goog le a barátunk” – formálja a szájával. A limuzin lassít, már csak lépésben haladunk, ami előírás a lakóneg yedben. Eg y barna-fehér, földszintes ház előtt állunk meg . A nő, aki vidáman mosolyog va kisiet az elülső verandára, Kylie kicsinyített mása, leszámítva a színes hajat. – Remélem, főztél! – kiáltja Lucas, amikor kilép a kocsiból, és a mamája leszalad elénk a lépcsőn. – Tudod, hog y ig en – mondja túláradó érzelmekkel. Amikor meg öleli Lucast, szorosan mag ához vonva és arcát a mellkasához szorítva, azt vag y szintén előre meg beszélték a dokumentumfilmessel, vag y Lucas olyan sűrűség g el látog at haza, mint én. Hajlok a második verzióra, és kíváncsi lennék, miféle múltja lehetett itt. A nyilvánvaló vonzalma az anyja iránt és a csodálat, amellyel az apjáról beszélt a limóban, nem nag yon eng ed másra következtetni, mint hog y imádja a szüleit. Amikor mindenki benyomul Wolfe-ék szűkös nappalijába, Lucas anyja rög tön a fiához fordul a kérdéssel: – Kylie hol van? – Aztán rám pillant, amikor leülök a zong oraszékre, és összehúzza a szemöldökét. – A hotelben? – Sürg ős dolg a akadt Kaliforniában – mondja Lucas könnyedén. Rám kacsint. – Ne ag g ódj, mama, húsvétra itt lesz. Belülről harapdálom az arcom, hog y elnyomjam a mosolyg ást. Lucas g eorg iai akcentusa varázsütésre eltűnik, miközben az anyjával beszél, később majd eg y kicsit cukkolom is vele, ahog y ő tette az én akcentusom miatt, amikor először találkoztunk. Ráadásul valahog y irtó szexinek érzem, hog y lassan huszonkilenc éves lesz, de nem árulja be a húg át, hog y az New Orleansba ment mulatozni eg y kicsit a… karbantartóval. Mrs. Wolfe éppolyan kedves és elbűvölő nő benyomását kelti, mint Kylie. Természetes könnyedség g el beszél a kamerába, amikor a g yerekeivel büszkélkedik. Lucas apja a felvétel felénél bukkan fel. Átizzadt g olfpólót visel, de meg ölel, amikor Kylie alkalmi helyetteseként mutatkozom be. – Nem küldött abból a pezsg őből, ug ye? – suttog ja a fülembe, mire én elmosolyodom. Wolfe-éknál jókedvű és szívélyes a hang ulat, de ahog y telnek a percek, eg yre inkább visszahúzódom. Miközben Lucas és a szülei beszélg etését fig yelem, többször emlékeztetnem kell mag am, hog y van eg y nag yanyám, és hog y a nag yszüleim éppolyan csodálatosak voltak, mint bárki más szülei. Vég ül valahog y sikerül meg tartóztatnom mag am a féltékenység től. – Lucas nem okoz túl sok g ondot? – érdeklődik az édesanyja, és beletelik eg y másodpercbe, mire föleszmélek, hog y nekem címezte a kérdést. Belenézek barna szemébe, és meg mozdul

alattam a föld, mert a mosolyból, ami benne bujkál, nyilvánvaló, hog y tudja: van valami a fia és köztem. Meg köszörülöm a torkom, és előhozakodom a leg jobb válasszal, ami eg y ilyen zavarba ejtő szituációban eszembe jut: – Napjában leg alább tízszer elmondja, hog y a Goog le a barátunk. A kicsi szobában mindenki felnevet, aztán a filmes Lucas néhány nag y port felvert kijelentésére tereli a beszélg etést, hog y mi a szülei véleménye ezekről. Amikor néhány órával a meg érkezésünk után szedelőzködni kezdünk, Mr. és Mrs. Wolfe is meg ölel búcsúzásképp, majd mag ukhoz szorítják a fiukat. – Mielőtt elfelejtem – szólal meg Lucas anyja, meg állítva a fiát, mielőtt az beszállna a limuzinba. – Sam találkozni szeretne veled. Azt mondta… – Már elintéztük – feleli Lucas kurtán, már-már nyersen. Anyja nem észrevételezi, de tisztán látom, hog y g ondterhelten összehúzza az arcát, amikor a fia még eg yszer meg öleli. Akárki leg yen is Sam, fog adni mernék, hog y ő az eg yik, aki visszatartja Lucast attól, hog y rendszeresen hazajárjon. Amikor meg szabadulunk a stábtól és kettesben maradok Lucasszal a limóban, az ölébe invitál. Kicsit túl lelkesen mászom át az üléseken, és helyezem át a fenekem hozzá. Ahog y meg vonag lom az érintésétől, két kezét meg forg atja a leveg őben, és elmosolyodik. – Azt szeretném, ha később meztelenül csinálnád rajtam ug yanezt – súg ja ellenállhatatlan hang on, és meg rag adja a fenekem. – Mikor később? – nyög ök fel, amikor ajka meg találja a nyakam. Vég ig futtatja nyelve heg yét a kulcscsontomon, és a csókok közt azt suttog ja, milyen csodálatos az ízem. – Mikor később? – szeg ezem neki újra a kérdést. Lucas felnyög , finoman eltol az öléből úg y, hog y újra szemtől szemben lássuk eg ymást. – Nem fog soká tartani az ebéd Cillával, és akkor… Meg dermedek, amikor kimondja a nevet. Szavait innentől elmosódottan hallom, hirtelen csak kusza összevisszaság nak hatnak. Elhúzódom tőle, két karommal szorosan átölelem mag am. – Nem tudtam, hog y Cilla Craig Atlantában van. Minden erőfeszítésem ellenére jól kivehető hang omban az ag g odalom. Kibaszott féltékenység . Lucas benyúl a két karom alá, meg fordít, hog y háttal leg yek neki, és újra az ölébe húz. Ciróg atni kezdi a mellem, ujjaival a bimbót izg atja, aztán kicsit meg csavarja, épp csak annyira,

hog y vég ig fusson rajtam az édes borzong ás. – Ezért vag yunk itt – mondja, miközben simog at és a nyakam csókolg atja. – A dokumentumfilmen kívül az eg yetlen ok, hog y Atlantába jöttem, az Cilla holnapi születésnapi partija. – Ó – válaszolom kurtán. Lucas nem veszi észre, mennyire feldúlt vag yok, mire meg érkezünk az étteremhez, vag y hog y milyen ernyedten tartom a kezem az övében, amikor bevezet az épületbe. Leg szívesebben visszaszívnám az ajánlatom, hog y meg érinthet, még akkor is, ha tudom, hog y hülyeség lenne, és felesleg es – innentől eg yszerűen visszautasítaná. Bár reménykedem benne, hog y Cilla szépség e csak a Photoshopnak és a MAC kozmetikumoknak köszönhető, éppolyan rag yog ó szépség benyomását kelti élőben, mint a mag azincímlapokon és a zenei videókban. Lucas úg y mutat be, mint Kylie helyettesét, Cilla biccent és futólag rám mosolyog . Cillának az a fajta erős, szexi hang ja van, amitől minden fej feléje fordul, ha felnevet. Bud Lig htot rendel és sajtburg ert, bár eg yik sincs az étlapon. – Hog y van Shannon és Daniel? – kérdezi, és belekortyol a sörébe. Amikor Lucas nevetve válaszol, rájövök, hog y Shannon és Daniel a szülei keresztneve. – Épp most jövök tőlük, úg yhog y ug orj csak be szépen hozzájuk, amíg a városban vag y. Cilla rákacsint. – Elég hülye vag y, ha azt hitted, hog y kihag yom anyukád sütijét. Összehúzom a szám, mert eszembe jut, Lucas még az előtt állt fel, hog y induljunk, mielőtt meg kóstolhattam volna valamelyik édesség et, amivel az édesanyja kínált. Cilla nem sok szót veszteg et rám, inkább Lucasszal beszél, de eg yszer csak átdobja a vállán tintafekete sörényét, és rám néz. – Szóval, Pirospaprika, hog y futottatok össze Lucasszal? Nem is g ondoltam volna, hog y Kylie eg yáltalán tudja, mi az, hog y szabadság . Elképesztő, mit összedolg ozik a csaj. Te jó ég , ez eng em lepirospaprikázott! Érzem, ahog y elvörösödöm a dühtől. Leg szívesebben átnyúlnék az asztalon, és úg y pofán vág nám, hog y eltűnne a képéről a lag ymatag vig yora. Már épp eg y kemény visszaszólásra készülök, amikor Lucas meg szólal helyettem. – Sienna az eg yik videóm forg atásán dolg ozott pár éve. Eg yébként jelmeztáros Los Ang elesben. – Klassz – mondja Cilla, de nem úg y néz ki, mint aki íg y is g ondolja. Én meg örülök, hog y soha nem kellett Wicked Lambs-videón dolg oznom. Az ebéd hátralévő részében kényelmetlenül lassan vánszorog az idő. Nehezemre esik minden másodperc, amit azzal töltök, hog y Lucast és Cillát fig yelem. Nevetg élnek, és olyan összhang

van köztük, hog y a g yomrom is összeug rik tőle. Hol eg y kis kopást bámulok a padlón, hol eg y foltot az eg yik pincérnő keményített, fehér kötényén – bármit, ami eltereli a fig yelmem róluk. Vég ül elnézést kérek, kimeg yek, és kicsit hosszabban időzöm a mosdóban a kelleténél, mielőtt újra látnom kéne őket. Mikor visszameg yek, Lucas éppen fizet. Cilla rám mosolyog . – Épp meg hívtam Lucast… és persze tég ed is, hog y g yertek el és… – Ó, én nem, köszönöm – vág ok közbe, mert nem akarom még hallani sem a mondandója vég ét. Lucas zöldesbarna szeme összeszűkül, de én kerülöm a pillantását, és elnézek a távolba. Leszarom, mit g ondol. Némán és feszes testtartásban ülünk a limóban az ülés két szélén, míg visszag ördülünk a hotelbe. De abban a pillanatban, hog y belépünk a lakosztály ajtaján, Lucas mag ához ránt, két kezem felemeli a fejem fölé, nyelvével szétfeszíti a szám olyan erővel, hog y meg rog g yan a térdem. Vadul, mélyen csókol – szinte belesajdul az ajkam. Aztán óvatosan eltol mag ától. Az íróasztal melletti székre mutat, és közömbös hang on utasít. – Ülj le oda, Sienna. – Nem, nem fog ok… – Ülj. Le – ismétli meg . Iszonyú dühös vag yok, remeg ek, de lassan leereszkedem a székre, fenekemmel az ülés peremén eg yensúlyozom. Abban a pillanatban, ahog y Cilla neve elhag yja Lucas száját, meg szorítom a karfákat. Azt akarja tudni, miért voltam olyan udvariatlan vele. Meg vonom a vállam. – Őszintén beszélj, világ os? Még is mi a faszt g ondoltál? Elfordítom a fejem, amíg válaszolok, mert nem bízom benne, hog y kontrollálni tudnám az érzelmeim. – Úg y nézett át rajtam, mintha a kapcarong ya lennék. – És úgy nézett rád, ahogy én szoktam, teszem hozzá mag amban. Félek a közös múltatoktól. Félek a Cilla-időszaktól, és nem akarom, hogy együtt legyetek. Nem beszélem ki neki minden félelmem, de visszatartani sem akarom. Összeszorítom a szemem, és akadozva azt mondom: – Arra g ondoltam, hog y én milyen pokolian akarlak. Két keze közé fog ja az arcom, újra szájon csókol, ami őrjöng ő vág yat g erjeszt bennem. – Ne mondd nekem, hog y Cilla veszélyt jelent neked – motyog ja az ajkam közé. Bólintok, ő a hajamba túr, torkából reszelős nyög és szakad fel. – Teljesen meg őrjítesz, Sienna. Ő az eg yik leg jobb barátom, eg yütt nőttünk fel. De ő nem te. Soha, míg világ a világ , nem lesz az.

Olyan jó hallani ezt, hog y a nyaka köré kulcsolom a karom. – Akarlak – ismétlem meg . – Szeretném, ha én lennék az, akire szükség ed van. – Ezt addig nem hiszem el, míg teljesen meg nem nyug szol, és amíg nem leszel eg észen bizonyos benne – fig yelmeztet Lucas, de én a testéhez dörzsölöm mag am. – Hag yd abba, különben most tényleg meg büntetlek. Meg fog om a kezét, és a combom közé nyomom. Állam az ujjai közé fog ja, arcom mag a felé fordítja, hog y a szemünk összekapcsolódjon, kék a zöldesbarnába. Felsóhajt, eg y kicsit eltol mag ától, aztán kibújik a pólójából. Léleg zet-visszafojtva fig yelem, beiszom a látványát a kidolg ozott, tetovált mellkasnak és karnak, miközben ő hosszú csíkokra tépi a puha pólószövetet. – Te mit csi… – Hallg ass, és vetkőzz le. Olyan g yorsan vetkőzöm, hog y elcsodálkozik. Közelebb jön, a hotel eg yik törülközőjét a székre dobja. – Ülj le – mondja, és én lerog yok a székre. Elém térdel, de amikor odanyúlok, hog y meg simítsam a haját, elkapja a csuklóm, és odakötözi a szék karfájához. Elakad a léleg zetem. Fenyeg etően rám néz, aztán a másik csuklóm is odakötözi a másik karfához. Szétfeszíti a lábam úg y, hog y teljesen feltárul előtte mindenem, majd a két bokám is a szék lábaihoz kötözi. – Lucas, én… Ujjait a számra nyomja, és fejét az enyémhez érinti. Tekerg ek a széken, kezemmel a leveg őt markolászom. Mintha eg y örökkévalóság ig tartana, amíg nyal, harapdál és szív. Amikor már közel járok hozzá, hog y elélvezzek, és vadul vonag lom előre-hátra a széken, csípőm újra és újra a szája felé tolva, abbahag yja. – Meg yek, telefonálok eg yet, el kell intéznem valamit – suttog ja, miközben eloldoz, de úg y, hog y közben vég ig futtathassa érdes ujjait a leg érzékenyebb pontjaimon. A csuklóm belső részén… a combomon… a mellem alatt. – Nem nyúlsz mag adhoz, míg visszajövök, értetted? – rendelkezik. Bólintok, míg seg ít talpra állnom. Fél kézzel szétnyitja a combom, és becsúsztatja eg yik ujját. – Meg értetted? – kérdezi újra nyersen. – Ig en… Lucas. Amint kilép a lakosztály ajtaján, duzzog va elvonulok a fürdőszobába.

17. fejezet – Nag yon sokáig voltál bent, Si – töpreng el hang osan Lucas jól rám ijesztve, amikor kicsoszog ok a fürdőszobából kicsit később. A szívemhez kapom a kezem, és nekidőlök az íróasztalnak, úg y bámulok át a szobán rá. Azon a széken ül, ahová nem eg észen eg y órája lekötözött, és csendesen peng eti a g itárját. Forróság önti el a testem, mert nem tudok nem arra g ondolni, hog yan izg atott a szájával. Hog yan fig yelmeztetett, hog y nem élvezhetek el. És hog y milyen vág yakozásban, a befejezetlenség kínjával hag yott itt. – Csak tisztálkodnom kellett a… – Kielég ítetted mag ad. Nem kérdezi, kijelenti. Mielőtt bármilyen szellemes válasz eszembe juthatna, kikottyantom: – Mert nem akartad befejezni. Lucas lepillant a g itárjára, és kipeng eti rajta a kezdő hang jait eg y ismerős dalnak, amely mindkettőnknek nag yon sokat mond. Kiszárad tőle a torkom. Az All Over You az. Ug yanaz a dal, amivel ez az eg ész kezdődött kettőnk között két éve. – Ezt szeretnéd most, Sienna? Hog y befejezzem? Hog y a mag amévá teg yelek teljesen? – kérdezi feszülten. – Ig en – suttog om. – Az enyém vag y? Bólintok, mert képtelen vag yok meg szólalni, s tenyeremmel meg támaszkodom a hátam mög ött az asztalon. – A tiéd vag yok. Lucas felemelkedik, a g itárt az ág y oldalának támasztja. Most csak rám fig yel. Áram futkározik a testemben, mintha minden sejtem elektromosság g al töltődne fel, miközben ő lassú léptekkel közeledik. Kezét lassan lecsúsztatja a derekamon, mintha nem tudna betelni az érintésemmel. A csípőmön meg állapodik, hosszú ujjaival összefog ja köntösöm puha anyag át. Mag ához ránt, olyan közel, hog y szinte érzem a mentolos rág ó ízét, ami nemrég a szájában volt. – Bízol bennem? – motyog ja a számba. Amikor nem válaszolok, mert bizonytalan vag yok, mit kéne felelnem, szexi hang szakad fel a torkából, és azt mondja: – Fordulj meg . – Miért? Hog y elfenekelhess, mint eg y g yereket? – szeg ezem neki a kérdést, felidézve

mag amban ezt a rég i fenyeg etését. Van eg y kis g únyos él a hang omban, amitől Lucas szája lassan mosolyra húzódik. Istenem, miért néz ki ilyen eszelősen jól, ilyen tökéletesen, és még is bűnös módon veszedelmesen? – Eg yáltalán nem úg y, ahog y eg y g yereket – íg éri. Reszketve az asztal felé fordulok, és ráhajolok, alkarom és kezem ráfektetem az asztallapra. Lucas mög ém lép, elsimítja a hajam a nyakamról, s én mélyeket léleg zem, ahog y ajka nyoma szinte beleég a bőrömbe a jobb lapockámtól a balig . Őrültség lenne letag adni, hog y van bennem eg y csepp félelem is, de a többi érzés, ami homályosan, részeg ítőn és csodálatosan szétárad bennem, elnyomja a félelmet. – Csináld még ezt, meg őrülök érte – zihálom. Elvesztem a fejem tőle. Elevenen meg perzsel. – Azt akarom, hog y meg őrülj értem – nyög i. – Akarom minden… – …eg yes részem – fejezem be helyette, és hátrapillantok rá még épp időben, hog y lássam, ahog y szélesen elmosolyodik. – Ig en, kurvára íg y van. Leveszi rólam a fehér köntöst, meztelen vag yok. Olyan puhán érint meg az ujjaival, mint eg y tollpihe, amikor kicsit elhúzza a csípőm az asztaltól, és a hátam lejjebb nyomja, íg y most a fenekem felfelé mered. – Meg szállottja vag yok a testednek. Neked – suttog ja vég ig húzva ujjai heg yét a bőrömön, amely még mindig eg y kicsit nedves a zuhanytól. Vég ig simítja a csípőm, a combom. Letérdel mög ém, én riadtan hátrapillantok. – Bízz bennem – mondja, mielőtt meg csókolja a derekam. Aztán óvatosan szétnyitja a combom, és elrendezi a földön a két lábfejem úg y, hog y jókora nyílás tátong a két lábam között. Míg feláll, testével futólag vég ig súrolja az enyémet. Felnyög ök. – Lucas… Tenyerével rácsap a bal farpofámra, ug yanazzal a kezével, amellyel olyan g yönyörűen játszott a g itáron még pár perce. Nem üt akkorát, hog y meg sebezzen, de elég csípőset ahhoz, hog y meg remeg jek. A fájdalomtól. A várakozástól. A vág ytól. A büntetés még két ütésből áll, a fenekem mindkét felére eg y-eg y, aztán meg csókolja a nyakszirtem. Hátam meg feszül. Érzem, hog y eg y pillanatra meg áll. – Biztos vag y benne, hog y akarod még , Sienna? – Jobban, mint bármit.

A sötét kendő eg yszer csak eltakarja a szemem. Hirtelen csupaszon, vakon, csodásan kezdem érzékelni a világ ot mag am körül. Látszólag türelmesen várom, mi következik, de belül a szívem vadul dörömböl. Léleg zetem apró, szag g atott sóhajokban szakad ki belőlem. – Kérlek… Eg yik kezét vég ig futtatja a karomon, ujjait az enyémek közé fűzi, aztán szembefordít mag ával. – Muszáj benned lennem. Azt akarom, hog y… – Hang ja elfúl, de én lassan bólog atok, és olyan szorosan hozzányomom a testem az övéhez, amennyire csak lehetség es. Nem kell eg y szót sem szólnia, mert pontosan tudom, mit szeretne tőlem Lucas Wolfe. És én elég erős vag yok, hog y meg adjam neki. Amikor kimondom a szavakat, érzem, ahog y az öröm hullámai elöntenek. – Kérlek… Lucas… Eg yszerre hang zom szég yenlősnek és mag abiztosnak. Belekapaszkodom, amikor könnyedén meg emel és felcsúsztatja a fenekem az asztalra. Az eg yik énem majd’ meg hal azért, hog y láthassa az arckifejezését – vajon elsötétült az a zöldesbarna tekintet, vag y inkább állatias örömmel fúródik belém? –, ug yanakkor élvezem, ahog y érzékeim kiélesednek. Bőröm bizsereg ni kezd eg y-eg y ponton, mielőtt hozzám érne, mintha csak meg jósolná a következő mozdulatát. Két kezét becsúsztatja a combom közé, érdes ujjai szétterülnek selymes bőrömön. Aztán lassan felfelé mozdul, és érzem, hog y eg y – nem is, két – ujját bedug ja, és matatni kezd a nedvesség ben. Két térdem összerándul. Ő újra szétnyitja, és elhelyezkedik a lábam között. Összecsikordítom a fog aim, hog y ne nyög jek fel, jobb mellemen apró bizserg ést érzek, ahog y meg érint valamivel. Eg y pillanatra meg lepődöm, elakad a léleg zetem. Aztán mozg atni kezdem a csípőm a kezén. Ujjait mélyen benyomja és kihúzza, addig kényeztet, míg a hátam ívbe feszül és felkiáltok: – Kérlek! Alig ismerem fel a saját hang om, Lucas kurtán felnevet. Eg y másodperccel később meg kapom az édes feloldozást, amit pár órája meg tag adott tőlem. – Olyan kurvára g yönyörű vag y… és csak az enyém – motyog ja a bőrömre hajolva. Azért imádkozom, hog y még nag yon messze leg yen a befejezéstől. Vég ül leveszi a szememről a kendőt. Sebesen pislog ok, míg a szemem meg szokja a fényt. Amikor meg állapodik rajta a tekintetem, ujjait a szájához húzza. Izg atóan meg nyalja őket, eng em ízlelg etve. Felsóhajtok és előrenyúlok, hog y meg érintsem őt, de elkapja az ujjaim, és

azokat is csókolni-ízlelni kezdi. Amikor a kezem a farkához húzza, kicsit tétovázom. Mi van, ha meg int csak izg atni akar, és szeretkezésről nincs is szó. Mi van, ha nem akar… Bólint eg yet, és rászorítja a kezem a vesszőjére. – A tiéd vag yok, Sienna – mondja. Amikor visszafojtom a léleg zetem és még jobban rászorítok, újra bólint. – A tiéd. Le-föl mozg atom a kezem a farkán, aztán még g yorsabban és szorosabban, amíg fel nem nyög . Eg y pillanatra eltolja mag át tőlem, aztán úg y néz rám, ami már önmag ában elég ahhoz, hog y elélvezzek, hozzám se kell érnie. Két oldalról meg rag adja a fenekem, fölemel az íróasztalról, és eg yetlen léleg zetelállító lökéssel betolja a farkát. Mintha fordulna eg yet a szoba. Meg borzong , amikor mindenütt fokozom a szorításom rajta – két karom a nyaka köré fonom, lábam feszesen kulcsolódik a csípőjére, belül szorítom a vesszőjét. Hátam hirtelen a falnak nyomódik, érzem, hog y hosszú, vörös hajam a fenekem csiklandozza. Újra bevezeti a farkát, aztán meg emel úg y, hog y szétváljunk. Aztán felfelé lendíti a csípőjét. Újra bennem van. Kint. Bent. A fog aim csikorg atom, és nyöszörg ök. – Óóóó, Lucas… – Aztán még eg y bizserg ető érintés, most a bal mellemen. – …újra el akarok menni, nag yon. – Még nem, amíg nem mondom, addig nem – rázza meg a fejét, amitől haja az arcomba hullik. Aztán ajkát az enyémhez préseli. Érzem a Red Bull meg a mentolos rág ó ízét, meg a sajátomat is. Nyelve és farka eg yszerre dolg ozik mohón és kíváncsian, amíg eg észen elvesztem az eszem. Amíg könyörög ni nem kezdek neki. Aztán kieng edi a hajam, ami az arcunk közé hullik, bőrünkre tapad. Kezét közénk préseli, mutató- és hüvelykujjával dörzsölni kezdi a csiklóm. – Most – motyog ja. Pár másodperccel később hang osan felkiáltok, lábam összeszorítom a testén. Zuhanok és emelkedem. Keményen. Gyorsan. Minden értelemben.

Eg y pillanattal később reszketve szorítja a tenyerét izzadt derekamra. Bennem marad, úg y cipel át a fürdőszobába. Amikor szétválik a testünk, vég ig csókolja az ujjaim heg yét. Tekintete eg y pillanatra sem szakad el az enyémtől. Még akkor sem, amikor meg nyitja a zuhanyt, és lemossuk eg ymás testét, kézzel és szappannal simog atva a bőrünket. Még akkor sem, amikor meg törölg etjük eg ymást. – Az enyém vag y – mondom, és ő bólint. – Miért nem próbáltál velem eg yszer sem kapcsolatba lépni? – súg ja Lucas sokkal később, amikor már szembefordulva fekszünk az ág yban, szorosan átölelve eg ymást, mintha vég et érne a világ , ha csak eg y percre is elszakadnánk a másiktól. Most beszél először úg y a két évvel ezelőtti dolg okról, az All Over You forg atásán történtekről, hog y nincs a hang jában semmi g úny. Hirtelen kényelmetlennek találom a fekvést, feltámaszkodom, lábam hozzádörzsölöm a vádlijához. – Őszintén? – kérdezem, és felidézem, amikor Lucas meg jelent az ajtóban eg y nappal azután, hog y azt mondta, húzzak a picsába a házából. Tori fog adta, és túlság osan is lelkesen olvasott be neki helyettem. – Ig en, az ig azat. Nag yot nyelek és bólintok. – Nem akartam újabb sérülést – felelem. – Úg y értem, eg yszer már közölted, hog y nem akarsz eng em. Meg rémített, amit mondtál, mert… – Sajnálom. – Kezem a kezébe veszi, és mindkettőnk ujjait nyalog atja. – Olyan rohadtul sajnálom, hog y meg bántottalak. Annyi érzelem van most a hang jában, hog y fájdalmasan összeszorul tőle a torkom. Miért kellett ezt felhoznia? Miért most? Összeszorítom a szemem, hog y visszatartsam a könnyeim, mire Lucas meg csókolja az eg yik szemzug om, ahol az előtörő cseppek már ég etik a bőröm. – Rendben – mondom, aztán mély leveg őt veszek, amikor újra ránézek. Lassan ing atja a fejét, arca eltorzul. – Nem, nincs rendben. Már két éve az enyém lehettél volna, ha nem vag yok olyan… Torkomba g ombóc szorul, kis híján fuldoklom, de vég ül kinyög öm: – Ha nem vag y milyen? Lucas szomorúan elmosolyodik.

– Olyan kibaszott hülye. Átkarol, a nyakamnál fog va finoman az arcához húz. Szájával kikutatja az enyémet forrón és követelőn. Felsóhajtok, amikor szétválasztja az ajkam a nyelvével, és becsusszan. – Atyaisten, mit műveltél te velem? – motyog ja, miközben leg ördül rólam, a hátára fordul, és hosszú karját a feje fölé nyújtja. – Fog almad sincs, ig az? Amikor meg rázom a fejem, folytatja. – Soha nem akartam még senkit íg y védelmezni, mint tég ed. Soha nem akartam még … – Meg remeg , lehunyja a szemét eg y pillanatra. – …ennyire valamit, pedig annyi minden el tud romlani… – Én sem – válaszolom, de Lucas úg y néz rám, mintha nem értettem volna meg . Aztán, mintha eg y örökkévalóság ig tartana, Lucas belebámul a sötétség be. Meg ijeszt, amikor ilyen, jobban szeretem, ha meg érint, ha beszél hozzám. – Ig ent mondtam. Tulajdonképp én vag yok a leg g aládabb g roupie a világ on – szólalok meg , hog y kicsit feldobjam a hang ulatot. Van hatása, mert Lucas hang osan felnevet, és rám bámul. – Ig en, tényleg ig ent mondtál, de nem vag y te g roupie. Soha nem voltál. – Újra kívánlak – suttog om, és arcán átsuhan a vág yakozás. – Mondd ki, amit kell. – Kérlek, Lucas… És ismét összeg abalyodunk jó szorosan, eg ymás testét felkutatva, ízlelg etve. Csak később találom meg azt a tárg yat – amikor Lucas már alszik, halkan horkol, és én eg yedül maradok a fényűző hotelszoba csendjében –, ami a kezében volt, amikor a mellem izg atta. Eg y fekete-piros peng ető.

18. fejezet A hétórás ébresztő másnap reg g el is kútba esik, mert mindketten elalszunk. Valamivel kilenc után a hotel telefonjának csörg ésére ébredünk. Álomittasan keresztülmászom Lucason, meg remeg ek, amikor elkapja a csípőm. Rámosolyg ok helyes arcára, elsimítom a hajam, amikor a szemembe hullik, és felveszem a telefont. Női hang üdvözöl hideg en. – Kylie? Mivel őt helyettesítem, nyilván munkaüg yben keresi valaki Lucast. – Ig en? – szólok bele. – Add Lucast, Sam vag yok. Sam. Formálg atom a nevet a számmal, és próbálom felidézni, vajon hol hallottam már ezt. Amikor Lucas meg rag adja a vállam, és kérdőn néz rám, hirtelen beug rik. Ezt a nevet mondta az édesanyja, mielőtt eljöttünk tőle. A név, amelynek puszta említésétől ideg esen feszült meg Lucas minden izma. Eg y nő. Beharapom az ajkam, és erősen szorítom a kag ylót. Úg y érzem, csak másodpercekre vag yok attól, hog y összeroppanjak. – Sajnálom, de… – Ne próbálkozz be ezzel, hog y sajnálod, de rossz szobát kértem. Beszéltem anyátokkal, ő mondta, hog y ott vag ytok, úg yhog y add át neki azt a rohadt telefont – mondja Sam szárazon. Amikor nem ug rom rög tön, hog y teljesítsem a parancsát, eg y pillanatra eltűnődik. – Várjunk csak… Kylie? Ki a franc vag y te? Ezt már visítva mondja. Hátradőlök, és elhúzom a fülemtől a kag ylót, mielőtt újra rákezdi. Lucas most már ül az ág yban, és kifejezéstelen arccal bámul a telefonra. – Sam az – mondom reménykedve, hog y előcsalok valami reakciót Lucasból. Amikor semmi nem történik, csak ül tovább ug yanúg y, és bámulja a kag ylót, mint eg y időzített bombát, kiráz a hideg , és meg fag y bennem a vér. Most már szeretném tudni, ki ez a Sam, pont úg y, ahog y ő is kíváncsi az én kilétemre. Lucas kiveszi a telefont a kezemből, és leg alább olyan erővel rag adja meg , mint én szorong attam pár perccel ezelőtt. Csak épp Lucas talpig elvörösödik és remeg . – Menj ki – rendelkezik. Nincs keg yetlenség a hang jában, és semmilyen eg yéb érzelem, még is bódultan csusszanok ki az ág yból és bújok bele a fürdőköntösbe, amit a földre dobtam az éjjel.

– Hívj, ha szükség ed van valamire – mondom g yámoltalanul, és még visszafordulok, hog y eg y pillantást vessek rá, mielőtt kimeg yek. Amikor behúzom a hálószoba ajtaját mag am mög ött, azon töpreng ek, talán el kéne mennem valahová a lakosztályból, amíg Lucas telefonál. Aztán inkább lekucorodom az extra méretű kanapéra a nappaliban, és felhúzom a mellkasomhoz a térdem. Felkapom a távirányítót a dohányzóasztalról, bekapcsolom a tévét, és próbálok a tőlem telhető leg jobban koncentrálni az első felbukkanó műsorra – valami ócska talk show eg y nőről meg öt hapsiról, akik a g yereke szóba jöhető „apjai”. „Kent, te nem vag y a kis Madison ap…” – kezd bele a műsorban a vendég , de nem tudok másra fig yelni, csak Lucas és Sam beszélg etésére a másik szobában. – Meg mondtam, hog y ne keress, amíg itt vag yok – mordul fel Lucas, aztán hosszú csend jön, majd meg szólal: – Tényleg ? Te viccelsz velem, vag y mi a fasz? Rányomok a hang erőg ombra, hog y elnyomjam Lucas hang ját, de nem sokat seg ít. Minden töredéktől, ami kivehető Lucas szavaiból, mintha erős marok szorítaná össze a mellkasom. – Nem teheted ezt velem! – kiabálja. De mit? Mi a fenét tesz vele a nő? Aztán csend van eg y ideig . Meg játszom, mintha nag yon érdekelne a nő az óriási, lapos képernyőn, aki eg y újabb neg atív DNS-teszt felett pityereg . Úg y teszek, mintha eg yáltalán nem hallg atóznék. – …senki, csak… – Elhallg at, és hallom, ahog y hörg ésszerű hang szakad fel a torkából. – Küldök neked pénzt. Küldök, amit csak akarsz, de nem várhatod el, hog y életem vég éig ezt csináljam. Összerezdülök. Lucasnak valami zűrös üg ye van Sammel? Aztán még rémesebb g ondolat cikázik át a fejemen: drog üg y, mint Sinjinnek? Vadul csikorg atom a fog am. Aztán hallok valamit, amitől meg remeg ek. – Te elmebeteg kurva, néha azt kívánom, menj el hozzájuk, és leg yél túl rajta! Kikhez kell elmenni? Min kell túllenni? Aztán valami ismétlődő csapkodás hang ját hallom, majd a vízcsapok zubog ását a fürdőszobában. Még jobban mag amhoz húzom a lábam, zúg a fülem, és azt kívánom, bárcsak belesüllyedhetnék eg észen a kanapéba, és eltűnhetnék eg y időre. Amikor közel eg y óra múlva Lucas előjön a fürdőszobából, vérfoltos törülköző van a csuklójára tekerve. – Lucas… mi történik itt? – kérdezem halkan. Leül a kanapé másik felére. – Csak valaki, akivel… – Összehúzza mag át, arca eltorzul. – …eg yütt zenéltem rég en. Kék szemem nem tudom levenni a véres kezéről, homlokom fájdalmasan összeráncolom.

– Valami nag yon durva zene lehetett az. – A leg rosszabb – mondja. Aztán halványan rám mosolyog , és közelebb int mag ához. – Gyere ide. Amikor habozom, felsóhajt, és két kézzel beletúr nedves hajába. A törülköző lehullik a csuklójáról a szőnyeg re, és előbukkan eg y csúnya vág ás a csuklóján. Könyörg őn néz rám, mintha nem is önmag a lenne. Forog ni kezd velem a világ . – Dühös vag y. És meg sebezted mag ad. Lehet, hog y kicsit el kéne mennem, és hag ynom, hog y… Átkulcsol a karjával, és finoman az ölébe húz. Mindketten nehezen léleg zünk, tág ra nyílt szemmel bámuljuk eg ymást, aztán elsöpri a hajam az arcomból. – Leszarom, mi van a kezemmel, Si. És nem akarom, hog y elmenj bárhová. Ajkát az enyémre nyomja, belém fojtva minden kérdésemet, amit feltettem volna. Úg y csókol, mintha élete utolsó ételét érintené a szájához, mintha soha nem ízlelt volna még azelőtt. Pedig az éjjel nag yon sokszor meg tette. Ép kezének eg yik ujja becsusszan az ajkunk közé, aztán a számba, és én finoman ráharapok a heg yére. Amikor elhúzódom, beletelik eg y percbe, hog y összeszedjem a bátorság om. – Nincs baj? – kérdezek rá vég ül, ideg esen dörzsölg etve tenyeremmel a fehér bársonyköntöst. – Most már nincs. Eg y perccel később Lucas feláll, én a lábammal átkulcsolva csüg g ök rajta, és visszacipel a hálószobába. Meg rettenek, amikor észreveszem az összetört telefont. A földön hever, az éjjeliszekrény mellett, és amikor halkan felnyög ök a láttán, Lucas bocsánatkérőn néz rám. – Ki kell majd fizetnünk – mag yarázkodik. Nyilván nem érti, hog y eg yáltalán nem a hotelnek okozott kár izg at… éppenség g el millió másik ug yanilyen készüléket vehetne, ha akarna. Inkább az fog lalkoztat, mi oka volt rá, hog y apró darabokra törje. Ag g aszt, hog y mit mondott neki Sam – a nő, aki árt a zenének –, amitől Lucas elvesztette a fejét. Lucas letesz az ág yra, én a fejtámlához húzódom, és meg remeg ek, amikor határozott mozdulattal lerántja rólam a köntöst. – Észbontó vag y – mondja, miközben lassan fölém kerül, s minden mozdulata érzéki és szenvedélyes. – Lucas? – szólítom meg , és ő meg csókol. Kétszer körbesimítja nyelvével az ajkam, mielőtt visszakérdez. – Hmmmm?

– Fog sz róla beszélni? Eltol mag ától épp csak annyira, hog y jól lássa az arckifejezésem. – Sienna – sóhajt fel, és rajtam átfut a rémület. – Majd ha készen állsz rá? – Ig en, amikor készen állok. De most hag yjuk ezt, jó? – Amikor eg yetértésem jeléül bólintok, szája félmosolyra húzódik, de zöldesbarna szeme nem mosolyog . Aztán beváltja az íg éretét az eperevéssel kapcsolatban – a minihűtő jóvoltából. És ebben az ág yban vég re az is meg adatik neki, hog y meg bilincseljen. A hasamra fordítva hatol belém, előre-hátra hullámzik bennem, míg nyüszíteni nem kezdek a g yönyörtől. Miután kétszer is a mag áévá tesz, mag ához húz, és a lapockáim közé nyomja ajkát. – Nem tudok betelni veled. Soha nem fog ok tudni betelni – motyog ja enyhén kábultan. Hátam meg feszül, és felsóhajtok. – Én sem. És ebben az ág yban kell szembenéznem azzal is: beleszerettem Lucas Wolfe-ba. A nap nag y részét ág yban töltjük, elbóbiskolunk a tévéműsor felett, és meg beszélünk mindent: a zong orák és Lucas g itárg yűjteménye iránti rajong ásomtól eg észen az anyámmal való konfliktusig . Elmesélem, anyám hog yan zúzta szét a családot az elmúlt években. – Előbb-utóbb úg yis beszélned kell vele, Si – mondja Lucas, miután kibököm, hog y több mint eg y éve nem léptem vele kapcsolatba. – Fog ok – válaszolom, de Lucas nem úg y néz ki, mint akit meg g yőztem. – Addig akarsz várni, amíg ki nem eng edik, és eg yszer csak ott áll majd az ajtódban? Körbeforg atom a szemem, és meg markolom a takaró sarkát. – Fog ok vele beszélni. Ha Lucas nem hajlandó beszélni a Sammel kapcsolatos dolg okról, akkor nem várhatja el, hog y én mindent kitereg essek. Mosolyt erőltetek az arcomra, és g yorsan témát váltok, mielőtt még tönkretennénk a nap hátralévő részét. – Na, elég az én családomból, most én kérdezek. – Rajta. – Miért költöztél Nashville-be? Lucas kifúj eg y rakoncátlan tincset az arcomból, és elhúzza a száját, mielőtt válaszolna. – Kiég tem. Szart se tudtam írni. Jobban mondva semmire nem voltam képes. Kellett eg y kis leveg őváltozás. – Tudtad, hog y a nag yanyám házára teszel ajánlatot? – kérdezem, és a tőrökkel teliszurkált

szívre fektetem a kezem a mellkasán. Lucas rekedten felnevet. – Nem, Kylie találta nekem. Csupán annyit mondtam, hog y Nashville-ben akarok élni, a többit ő intézte. Vég ig húzom az ujjam heg yét az eg yik tőr körvonalain, összevonom a szemöldököm, és eg y kicsit felülök, hog y lássam a reakcióját. – Millió másik hely van a világ on, és te épp Nashville-t választottad? Bólint, és most rajtam a sor, hog y elnevessem mag am. – Hát ez jó. Lehajtom a fejem a mellkasára, és élvezem, ahog y keze vég ig simít a hátamon, majd a hajamba túr. Eg y darabig csendben fekszünk, hag yjuk, hog y az éjjeliszekrényen álló rádióból áradó Stone Sour-szám betöltse a szobát, aztán halkan meg szólalok. – És most, hog y nem fog sz Nashville-ben lakni, mihez kezdesz? Felemel eg y hosszú, vörös tincset a hajamból, ami a vállára hullott, és ujjai között játszik vele. – Visszameg yek veled LA-be. – Vég e felé jár a tíz napom, Mr. Wolfe? – cukkolom. – Mindketten tudjuk, hog y több lesz, mint tíz nap, Sienna. Nem, én nem tudtam. Fog almam sem volt, mibe sétálok bele, amikor aláírtam a szerződést Lucasszal. Ennek ellenére bólintok, mert képtelen vag yok meg szólalni, akkora g ombóc van a torkomban. – Szörnyű, hog y íg y van, de… – pillant a vállam fölött az órára, és én követem a tekintetét. 19.45. – Cilla születésnapi partija – motyog om, és Lucas meg erősítésképp meg vonja tetovált vállát. – Sokkal szívesebben maradnék veled az ág yban. De már fel is kelt, és a fürdőszoba felé tart. A partiruhám a leg szexibb darab, ami valaha rajtam volt. Csipkés, rövid, fekete ruha kivág ott háttal. Amikor Lucas meg lát benne, szeme elsötétül, míg vég ül a zöld csillog ás eg észen barnába fordul, és meg íg éri, hog y ma éjjel ezzel a ruhával fog kikötözni a baldachinos ág y nég y oszlopához. Minden ideg szálam meg feszül már a g ondolatra is. Amikor bevallom neki, milyen hatást váltott ki az íg érete, lecsúsztatja rólam a ruhát a csípőmön, majd a térdemen keresztül, míg az a földre hullik. – Most rög tön meg akarlak baszni – motyog ja, és meg markolja a fenekem. Fejét lehajtva homlokát a bug yim csipkéjéhez nyomja, lábam reszketni kezd. Forró csókjaival lassan halad

felfelé a vádlimon, és amikor a tekintetünk találkozik, tudom, hog y elvesztem. Jó félórás késéssel rohanunk le a lépcsőn a kocsihoz, ami odakint vár ránk.

19. fejezet Cilla huszonnyolcadik születésnapi partiját eg y eleg áns atlantai nig ht clubban rendezik, ahol a vendég ei közül rög tön felismerek néhányat a Fuse TV-ből meg az iPodom lejátszási listája előadóiból. Lucas szorosan mellettem marad, amíg elveg yülünk a barátai között – csupa rocker, akik istenként tekintenek rá. – Ez Gavin Cooley – mutatja be Lucas a Dark Fiction frontemberét. Ez eg y metálzenekar, amit akkor szoktam hallg atni, amikor valami erősítőg yakorlatot csinálok, és teljesen ki akarom készíteni mag am. Gavin jól meg mustrál, a lábam kissé túl sokáig bámulja, úg yhog y én is visszabámulok, és tüskés szőke hajától a csizmája orra heg yéig jól vég ig mérem. Lucas meg köszörüli a torkát, és sötét pillantást lövell Gavinre, miközben szorosabban átfog ja a csípőm. Gavin leg urít eg y pohár italt, aztán fleg ma mosoly ül ki az arcára. – Szóval te vag y Lucas új barátnője? A csaj a YouTube-ról? – kérdezi súlyos déli akcentussal. – Kylie helyettese vag yok, amíg ő távol van – javítom ki, és a pasas szemöldöke felszalad a homlokáig , mintha a nevetést próbálná visszafojtani. – Komolyan? Hát akkor mondjátok meg Kynak, hog y üdvözlöm, oké? Lucas oldalra billenti a fejét, és g yorsan biccent. – Úg y lesz. Amikor Gavin odébbáll, hog y felkutassa a ma esti randialanyát, felpillantok Lucasra, és összeráncolom az orrom. – Csak azt ne mondd, hog y ő és Kylie… – kezdek bele, de Lucas felhorkan, és meg rázza a fejét. – Nem, bepróbálkozott pár éve, de Kylie jól elküldte az anyjába. Aztán valaki Lucas nevét kiáltja jó sok töltelékszóval körítve, és ahog y mindketten meg fordulunk, látjuk, hog y a Wicked Lambs g itárosa integ et a fényesen meg világ ított bárpult felől. – Gyere, Mickey és én rég i haverok vag yunk – mondja Lucas. Mindenki más el lenne varázsolva, hog y ennyi zenész veszi körül, de rám nincs hatással. Kizárólag Lucasra koncentrálok. Jól játszom a szerepem, szorosan mellette vag yok mint személyi asszisztens, de közben jobban vág yom rá, mint bármi másra. Amikor meg g yőződik róla, hog y eg y pillanatra senki nem fig yel ránk és mag unk vag yunk, Lucas becsal eg y sötét sarokba, vadul meg csókol, és a bal fülcimpámat kezdi szopog atni.

Elakad a léleg zetem, ahog y becsúsztatja az ujját a lábam közé, kis híján elvesztem az uralmat a helyzet fölött. – Hamarosan – íg éri, miközben az arcom bekötött kezébe fog ja, és én lág yan belenyög ök a tenyere tövébe. Amikor újra csatlakozunk a tömeg hez, Cilla új barátja, eg y feltörekvő ohiói banda g itárosa kiszúrja Lucast. Én elhúzódom eg y kicsit tőle, és rámosolyg ok, mire összeráncolja a homlokát. – Jól vag y? – kérdezi hevesen és védelmezőn. – Mosdó… – válaszolom, Lucas bólint, aztán ujjai eg y kicsit tovább időznek a kezemen. Átölelem mag am a karommal, miközben utat török a forg atag ban és a lármában a női mosdóhoz, a klub hátsó részébe. Amikor elhaladok eg y üres terem mellett, eg yszer csak hosszú körmű ujjak kulcsolódnak a csuklómra, eg y kéz beránt a terembe, és a falhoz passzíroz. Cillára számítok – az este nag y részében spiccesen riszálja körbe a seg g ét, és kilencvenes évekbeli szörnyű slág ereket énekel –, íg y hát meg lepődöm, amikor eg y másik arc úszik be a látóterembe. Gyönyörű látvány – hennavörös haj, pixie-frizura, szív alakú arc –, de ez a fajta szépség a leg több nőre jellemző itt. Ami ig azán meg hökkent, az a hatalmas, szürke szeme. Tekintete vadul rebben ide-oda. Ijesztő. A szívverésem felg yorsul. – Szóval te vag y Lucas új lotyója? – sziszeg i a fog a között, és teljes testsúlyával nekem dől. Bár túl sokat nem ér vele, tekintve, hog y csontsovány. – A személyi asszisztense vag yok – ismétlem a dumát, amit mindenkivel meg etetek itt ma este, füg g etlenül attól, hog y ez mennyire ig az vag y hihető. A szürke szemű nő kinyitja a száját, hog y mondjon valamit, arckifejezése eg y pillanatra kitisztul a dühtől, mint aki meg értett valamit, majd ismét elkékül. – Szóval te vag y a ma reg g eli ribanc a telefonból, mi? Mélyet szippantok az orromon át. – Sam? – szakad ki belőlem. Gúnyosan elvig yorodik, és biccent. – Ig en, Sam vag yok, és ha még eg yszer a közelébe mész, esküszöm, hog y lezúzlak. Esküszöm az élő Istenre, hog y… Soha nem nyomtam még diszlájkot valakire kapásból úg y, hog y ne ismerném meg jobban, de Sam most az első lett a sorban. Elvörösödöm, és hátrébb lököm. Meg tántorodva eg yensúlyozik a mag as sarkú csizmájában, úg y bámul rám. – Na, mit fog sz csinálni? – lendülök ellentámadásba. – És ki a franc vag y te eg yáltalán? Tisztára eg y trash realityben érzem mag am ettől a nőtől, olyanban, mint amilyet ma reg g el néztem a tévében, amíg Lucasszal veszekedtek. A g yomrom is felfordul tőle.

– Tönkre fog om tenni – íg éri Sam kihúzva mag át, amennyire csak tudja. A második kérdésemre nem válaszol, helyette rám villantja hófehér fog ait. – És tég ed is lenyomlak, mint a bélyeg et. Ismét visszatér a retteg és, amit akkor éreztem, amikor Lucas beszélt vele telefonon. Keményen a hatalmába kerít, és most lehetetlennek látom, hog y elűzzem. Ki a franc ez a nő? És mit tud Lucasról, amivel olyan durva választ kényszerített ki tőle? Ami feljog osítja, hog y eng em fenyeg essen? – Tartsd mag ad távol tőlem – tolom félre az utamból. Meg int elkapja a karom, körmét most mélyen a bőrömbe vájja. Ebben a pillanatban valami elkattan nálam. Most én préselem a falnak olyan erővel, hog y csattan a tarkója. Még csak meg sem lepődik. Eszelősen felnevet, jobbra-balra ing atja a fejét, és meg szólal: – Gőzöd nincs, kivel beszélsz, te ribanc. – Hé! – hallatszik eg y kiáltás. Mindketten felkapjuk a fejünket, az ajtóban Cilla áll összeszűkült szemmel, mindkét kezében eg y-eg y pohár. – Mi a faszt csináltok ti itt? – Eg yik kezével meg érinti a headset fülhallg atóját, és belesuttog ja: – Biztonság i szolg álat! Már-már arra számítok, hog y Cilla eng em akar kivitetni a két smasszerrel, akik eg y-két perccel a hívás után meg is jelennek, de ehelyett Samnek címezi, hog y baszódjon meg , és pusztuljon innen. – Még mindig sokfelé szopsz a lemezeladások érdekében, Cilla? – sziszeg i Sam. Cilla oldalra billenti a fejét, és fag yos pillantást lövell Samre. – Belőttél valamit? – pillant Sam vénájára, aztán felhúzza a vállát. – Hülye kérdés, mi? Sam felhorkan, és tesz eg y lépést Cilla felé. – Tényleg baszakodni akarsz velem? – Rohadtul nem ijedek meg tőled, te ribanc, úg yhog y csak rajta – morog ja Cilla. Eg y pillanattal később, amikor meg érkeznek a biztonság i emberek, Cilla hátrébb lép, és Sam felé int. Tehetetlenül fig yelem, ahog y leg urítja az eg yik italt, és azon morg olódik, milyen inkompetens a biztonság i szolg álat, amelyet felbérelt. Sam eg y utolsó pillantást küld felém, lerázza mag áról a szekásokat, aztán elhordja mag át. Utánabámulok, és a karomon hosszú körmei helyét masszírozom. Összerezdülök, amikor eg y kéz lág yan meg érinti a vállam. Amikor meg fordulok, Cilla áll a hátam mög ött, a két poharat eg y kézben tartja, ajkát keskeny, rózsaszín vonallá préseli. – Jól vag y? – kérdezi, és én meg rázom a fejem. – Tudod, nem rajong ok érted túlzottan, mert

Lucasszal vag y, de azt senki nem érdemli meg , hog y ilyen Samantha-félékkel keveredjen konfliktusba – szűri a fog a között. – Isten tudja, Lucasnak mit kellett kiállnia miatta. Ahog y Lucas nevét kiejti, az mindent elmond kettőjük viszonyáról. Meg merevedem. – Szerelmes vag y belé – mondom, és Cilla bólint. – Az isten szerelmére, ne nézz rám ilyen menten-pityerg ős ábrázattal, Paprika. Azt is elfelejti, hog y a világ on vag yok, amikor te mellette vag y, azonkívül én vag yok a leg jobb barátja. Én eg yszerűen csak… Cilla vag yok neki – mondja kesernyésbe forduló szájízzel, amikor saját nevét kiejti. – Én is szeretem. Cilla válla meg rázkódik, amikor elneveti mag át. A földre bambul, és jobbra-balra ing atja a fejét, mintha meg szánt volna amiatt, amit mondtam. – Hát akkor mindig nézz a hátad mög é, mert Sam… Huhhh. – De hát kicsoda ő Lucasnak? Cilla szép arcán látszik, hog y meg lepődik a kérdésen, de aztán g yorsan visszarendeződnek a vonásai. – Sam Lucas volt feleség e, bébi. Cilla mag amra hag y, hog y mehessek vég re a mosdóba, de olyan szétesett vag yok, hog y a vécét vég ül nem is használom, csak hideg vizet lötykölök az arcomra, amivel jól szétkenem a sminkem. Bámulom mag am az összespriccelt tükörben, meg rag adom a mosdópult szélét, és próbálom összeszedni a g ondolataim. Sam Lucas volt feleség e. Lucas valamikor nős volt – és ezt a tényt már többször elfelejtette nekem meg említeni, beleértve a ma reg g elt is. Ehhez még a vele kapcsolatos kutakodásaim sem vezettek el, de még az állandó hülye szöveg e a Goog le a barátunkkal sem seg ített. Amikor képes vag yok újra szép nyug odtan léleg ezni, és íg y szembenézni a barátai tömeg ével, kilépek a mosdóból. Amikor kifordulok a sarkon, mag as, feszes test állja el az utam. Összecsikordítom a fog am, ahog y felpillantok az arcára. – Részemről mehetünk – motyog om. Nem szól rám, hog y ne csikorg assam a fog am, nem is veszekszik velem. Valami átfut az arcán – talán a vereség vag y a bűntudat jelei –, és kurtán bólint eg yet. – A kocsi már vár. A visszaút a Four Seasonsbe ismét azokkal a fájdalmasan csendes percekkel telik, amelyektől minden meg tett méter után jobban összeszorul a szívem. Lucas kifog ástalan maszkot visel

mag án, de ahányszor eg y utcai lámpa fénye vég ig pásztáz a kocsi belsején, látom, hog y eg yik arcizma vészjóslóan meg -meg feszül. Holott én lehetnék dühös. Lucas eg yetleneg yszer sem említette, hog y van eg y exfeleség e, különösen, hog y eg y ilyen elbaszott, ideg beteg fúria, mint Sam. Ig az, nem is osztott meg velem semmit az életéről a zenén kívül. Miközben a lifttel emelkedünk a lakosztály felé, és a fémkaszni két széléhez húzódva állunk, szörnyű érzés kerít hatalmába. A szobába lépve a kanapéra dobom a táskám. A teljes tartalma kiszóródik, de erre most nag y ívben teszek. – Ülj le – rendelkezik Lucas, de én a kezem morzsolg atva meg rázom a fejem. Állva maradok a dohányzóasztal másik vég énél, és Lucasra meredek. – Miért nem említetted nekem? – szeg ezem neki a kérdést. – Miért nem mondtad Samet? – Ülj le – ismétli meg . – Miért? Hog y meg etess velem még több kamut? – Hog y… kérlek. És én eng edelmeskedem. Részben mert a lábam túlság osan reszket ahhoz, hog y meg tartson, részben mert tudom, hog y ez a beszélg etés soha nem fog meg történni, ha nem teszem meg , amit kér. Előredőlök a széken, várom, hog y mondjon valamit – bármit. – Elbasztam – mondja, belőlem meg kiszakad eg y meg tört hang , valahol a zokog ás és a nyög és között. – Ennyit tudsz mondani? Nem érzed, hog y be kellett volna avatnod? Hog y sokkal inkább tőled hallottam volna, mint eg y elmebeteg nőtől a leg jobb barátod születésnapi partiján? – Ujjaim ösztönösen a felkaromra kulcsolom, ahol a Sam körme ejtette seb még mindig csúnyán sajog . Lucas vég ig dörzsöli arcát, és lerog y elém a dohányzóasztal szélére. – Tönkre fog tég ed tenni, ha velem vag y – mondja szenvtelen hang on, amivel előcsalja a g únyos énem. – Ig en, és mivel? Halálra karmol? – Amikor Lucas rám emeli barna tekintetét, zihálni kezdek, olyan elkínzottan és dühösen néz. – Tudok mag amra vig yázni, Lucas! Épp te voltál az, aki azt mondtad, álljak ki mag amért, és… – Sienna! – vág a szavamba. – Nem tudlak… – Olyan g yötrelmesen sóhajt, hog y a szívem összeszorul tőle. Lucas elkapja a tekintetét az arcomról, és lebámul a szőnyeg re. – El kell menned. Úg y érzem, mintha hirtelen minden meg szakadna bennem. Lucas kerüli a tekintetem. – Mi a francról beszélsz? – nyög öm ki vég ül. – Elbocsátalak. Teljesítetted a szerződésben fog laltakat – mondja.

Felug rom a kanapéról, de erős kezével elkapja a vállam. Meg markolom az ing ét, és közelebb húzom őt mag amhoz. – Nem. Nem. Még két napom hátravan. Lucas, mondd el, mi folyik itt – esdeklem. Aztán hirtelen bevillan valami, amit az anyja mondott teg nap délután. – Amikor meg érkeztünk teg nap Atlantába és elmentél valahová, akkor Samhez mentél, ig az? Arckifejezése mindent elárul. Mélyen beszívom a leveg őt, de mintha jég be fag yna a tüdőm. – Nem arról van szó, amit g ondolsz – szólal meg vég ül. – Akkor mondd el, miről van szó. – Távol kellett tőled tartanom. El sem tudod képzelni… A g ondolat, hog y tég ed esetleg … Aztán elhúzódik tőlem, és feláll. Minden mozdulatát követem a szememmel, ahog y le-föl járkál a tévé előtti szűk területen. – Sienna, kérlek, menj el – mondja vég ül. Amikor meg rázom a fejem, beletúr sűrű, sötét hajába, és mély, érdes hang on szakad ki belőle: – Atyaég , Sienna, húzz már el, jó? Tiéd a ház. Meg csináltad. Tűnj el, mielőtt rád hívom a biztonság i őröket. Most eg yáltalán nem azt a Lucast hallom, akit ismerek. Eg yáltalán nem úg y hang zik, mint bárki, akit valaha ismertem. Szívem hevesen kalapál, miközben lassan felemelkedem, és teszek eg y bizonytalan lépést felé. Az előszoba felé hátrál, és a fejét ing atja. – Szóval húzzak el, mi? – kiáltom neki, és könnyek g ördülnek vég ig az arcomon a bőrömet perzselve. – És mi van azzal a sok szar dumával, hog y meg tartasz, Lucas? A hazug ság okkal, hog y én vag yok az első? – Kaptál tőlem eg y házat. Kurvára nem tartozom mással – mondja. A hang ja olyan hideg és éles, mintha eg y kés vág na a g yomromba. De nem vag yok hajlandó íg y befejezni. Már nyitom a szám, hog y vitába szálljak vele, ám ekkor hátat fordít. Két kezét az oldala mellett ökölbe szorítja – ug yanazt a kezét, amellyel olyan bensőség esen ért hozzám néhány órával ezelőtt. – A portás elintézi a járatod Nashville-be. Ne találjalak itt, mire holnap visszajövök. Olyan erősen reszketek, hog y nem tudok meg szólalni. Zihálva átfog om mag am. Mire szavak jönnének a számra, már késő. Lucas elment, becsapta mag a mög ött az ajtót. Rácsapta mindarra, ami kettőnk közt történhetett volna.

20. fejezet – Máris repülök Atlantába! – jelenti ki Tori dühösen immár harmadszor az elmúlt tizenöt percben. Csak bámulom a repülőjeg yet a dohányzóasztalon, néhány arasznyira tőlem. Félig kilóg eg y borítékból, jól látom rajta a járat adatait. Elnyomom mag amban a borzong ást. – Minek? Pár óra múlva indul a járatom Nashville-be – mondom erőtlenül. – Hog y ne leg yél eg yedül, Si. Felülök, behúzódom a kanapé sarkába, ruhaujjammal meg törlöm a szemem. Meg köszörülöm a torkom, és összerezdülök, hog y milyen fájdalmasan ég et ott belül. – Rendben leszek. Tori hang osan kifújja a leveg őt. Hallom, ahog y dühödten csavarg at-nyomorg at valamit a vonal túlsó vég én – eg y vadonatúj stresszlabda, nyilván. – Nem hívtál volna fel, ha rendben lennél. Ez ig az. Annyira ig az, hog y vészesen közel kerülök ahhoz, hog y újra összeomoljak. Miután az elmúlt éjjel órákat töltöttem azzal, hog y a kanapén ülve szorosan átfog tam mag am, nehog y darabokra hulljak, nem sokkal éjjel három után elaludtam. Eg észen addig eg y kis részem abban bízott, Lucas vissza fog jönni a hotelbe. Eg észen addig azt hittem – bár alig láttam a feldag adt szememtől, és nyelni is alig tudtam a felmaródott torkom miatt –, még mindig van ideje, hog y rendbe hozza a dolg okat. Ehelyett reg g el hétkor a portás ébresztett. Középkorú nő állt az ajtóban, aki kedves mosollyal átadott eg y borítékot. Nemcsak a jeg yet találtam benne, de eg y csekket is Lucastól, amit ug yanazzal a precíz kézírással töltött ki, mint amivel arra a papírdarabra írt a nashville-i fondüétteremben. Ekkor hívtam Torit. Fel kellett hívnom, mert használt és olcsó árucikknek éreztem mag am. Mert eg yedül voltam. – Jól leszek – krákog om vég ül, amitől Tori sóhajt eg yet. A leg jobb barátnőm hallg at pár pillanatig – biztos vag yok benne, hog y rög tön szentség elni kezd, de vég ül csendesen szólal meg . – Akarod, hog y odamenjek Nashville-be? – kérdezi, de én valami tiltakozásféle hang ot adok ki. – Semmiből nem áll kivennem eg y kis szabadság ot, hog y seg ítsek neked, ug ye, tudod jól? Lassan bólintok.

– Ig en, tudom. És nag yon szeretlek is emiatt. De ez olyan dolog , amit nekem kell vég ig csinálnom, és… Amikor a hang om meg bicsaklik, Tori fejezi be helyettem a mondatot. – Eg yedül. Nem eg észen eg y perc múlva befejezzük a beszélg etést, és szavamat adom Torinak, hog y amint a g épem földet ért Nashville-ben, felhívom. Aztán vetek még eg y utolsó pillantást a hotelszoba ajtajára, lecsusszanok a kanapéról, mag amhoz veszem a borítékot a repülőjeg g yel és a csekkel. Más talán elfog adná Lucas pénzét – csillag ászati összeg ről írta a csekket, leg alábbis amennyire én látom –, és lelépne vele, de én nem. Apró darabokra tépem a csekket – minden tépés mélyen a mellkasomba hasít –, aztán szétszóróm a darabkákat, és nekikészülődöm a hazaindulásnak. Eg yedül. Amikor meg érkezem Nashville-be nem sokkal 14.30 után, felhívom a bankom, és kiderül, hog y mindössze 750 dollár maradt a számlámon. Mivel még nem állok készen a nag yanyámmal való találkozásra, az összeg felét leteszem biztosítékként az autókölcsönzőnél eg y kis kocsiért. – 150 dollárt visszakap, amikor visszahozza a kocsit – mag yarázza a srác unott hang on a Hertz pultja mög ött. Ujjával a bérleti szerződés hátoldalának apró betűs részére bök. – Ha meg akarja hosszabbítani a kölcsönzést, ezt a számot kell hívnia. Csak arra vag yok képes, hog y bólintsak, aztán remeg ő ujjakkal átveszem tőle a papírokat. Táskám a vállamra emelem, aztán kimeg yek, hog y meg keressem a kocsit. Eg y kis Mazda 3-as az, ami g yorskajától, izzadság tól és g umióvszer szag ától bűzlik. Amikor kihajtok a reptérről, bekapcsolom az autórádiót, és a leg g ag yibb popadót üvöltetem, hog y véletlenül se lephessen meg Lucas Wolfe hang ja, amíg vezetek. Nem sírtam, mióta reg g el eljöttem a Four Seasons hotelből, őszintén szólva nem is tudom, maradt-e még eg yáltalán könnyem. De azt tudom, hog y a hang jától most összeomlanék. Mindent előhozna bennem. Ahog y becsapott, és én voltam olyan hülye, hog y elhig g yem: mi minden lehet még belőlünk. Lucas hang jától kénytelen lennék szembenézni a ténnyel: épp akkor ért vég et minden köztünk, amikor rájöttem, hog y beleszerettem. Két órán át autókázom, nem tudom, hová mehetnék, mit csinálhatnék. Nag yon is ismerős az érzés, hog y kihasználtak. Anyám g ondoskodott róla, hog y felvérteződjem ezzel a tudással az évek során. Ez az árulás most még is sokkal rosszabbnak tűnik, pedig csak néhány napot töltöttem Lucasszal. A leg szomorúbb, hog y azon kapom mag am: reménykedem benne, hog y ez talán csak eg y

rossz álom. Szeretnék felébredni belőle, kinyitni a szemem, és meg csókolni őt. Azt akarom, hog y Lucasé lehessek még eg y kicsit. Amikor a telefonom meg szólal, nem is nézek oda, ki keres, csak felveszem. Kylie sírását hallom, amikor a fülemhez emelem a készüléket. – Kérlek, mondd, hog y nem csinálta ezt – zokog ja. Eg y pillanatra meg dermedek, és fejfájás hasít a koponyám közepébe. Majdnem lesodródom az útról, a mög öttem jövő rátenyerel a dudájára. – Miért számít ez? – kérdezem Kylie-t feszülten. – Hag yja, hog y az a nő uralkodjon felette. Ellenőriztem: 250 ezer dollárt küldött neki ma reg g el, aztán felhívtam és… A maradék józanság om is elúszni látszik, torkom összeszorul. – Sam? – kérdezem rekedten. Élénken emlékszem a nő szavaira Cilla partiján az éjjel, és a veszekedésükre Lucasszal teg nap reg g el. Meg próbáltam kiverni a fejemből az eg észet, de Kylie most szép lassan visszahoz mindent. Gyűlölöm ezt az eg észet. – A nőnek van valami ütőkártyája Lucas ellen. Halvány, kibaszott fog almam sincs, mi az, de meg fenyeg ette. Nem akarja, hog y boldog leg yen. Az a nő… Most már pontosan tudom, kicsoda Sam. Ő a Szív Királynő a stopperóra közepén. Sam dirig ál Lucasnak, íg y hát neki dirig álnia kell mindenki másnak, ahog y nekem is. A bódultság maradéka is elillan belőlem, mellkasomban keg yetlen fájdalom. Lehúzódom eg y benzinkútnál, és fejem a kormányra hajtom. – Kylie, visszahívlak – suttog om. Ő csak beszél, esdekel, hog y ne teg yem le, aztán elhúzom a telefont a fülemtől. Kinyomom, majd teljesen kikapcsolom a készüléket. Vég ül újra elerednek a könnyeim, vég ig perzselik az arcom, és a vállam rázkódni kezd. Miután az éjszakát eg y lepukkant találkamotelben töltöm g yötrelmes önsajnálatban, elindulok a nag yihoz. Felhívtam, mielőtt eljöttem a motelből, és beadtam neki eg y újabb mesét, hog y épp visszaértem Los Ang elesből, íg y hát számít az érkezésemre. A verandán vár rám, nedves a szeme. Össze kell szednem minden erőm, hog y ne sírjam el én is mag am. Abbahagyni a bőgést! – fig yelmeztetem mag am. Már a szart is kisírtad magadból. – Hát visszajöttél – mondja a nag yi, és rög tön mag ához ölel. Ledobom a táskákat a padlóra, beszívom a nag yi vanília- és Chanel-illatát, aztán bólintok. – Csak pár napra. Arcom két keze közé fog ja, jeg yg yűrűi hideg en nyomódnak a bőrömhöz. Szomorúan szólal meg :

– Bárcsak tovább lehetne. – Bárcsak – mondom halkan. Ez alatt az út alatt döbbentem rá, mennyire szeretnék hazajönni Nashville-be, és örökre itt maradni. Amikor a nag yi után bemeg yek a fahéjillatú házba, ahová a leg szebb g yerekkori emlékeim kötnek, szorosabban markolom meg a táskáim. Elbuktam. Elbuktam a próbálkozással, hog y visszaszerezzem neki a házat, ahog yan a szívem épség ét sem sikerült meg őriznem. De amikor bemeg yünk a nappaliba, és leülünk eg ymás mellé az öreg bőrkanapéra, a nag yi még mindig mosolyog – szelíd, keserédes derűvel. – A leg jobb, ha eg yenesen meg mondom, hog y az új tulajdonos, Mr. Wolfe vég ül is nem költözik Nashville-be. Rendkívül nag yvonalúan felajánlotta, hog y visszaadja a házat. – Meg lepetést színlelve leveg ő után kapkodok, mire a nag yi szorosabban átfog ja a vállam. – Tudom, hog y hol voltál, Sienna. Meg hűl az ereimben a vér, lassan hátradőlök, és meg szég yenülve a nag yi szemébe nézek. – Micsoda? – Amikor anyádat teg nap meg látog attuk, Seth elmondta. Ne lég y dühös rá. Csak próbált meg nyug tatni, de őszintén szólva… – Istenem, nag yi – szólalok meg , de ő összeszorítja eg yik kezét, a másikkal pedig meg emeli az állam. – Minden rendben, Sienna. Nem, semmi nincs rendben. Távolról sem. Aztán kívülről hallom mag am, ahog y apránként mindent elmesélek neki. Bizonyos részleteket kihag yva, persze, de a nag yi fig yelmesen csüg g minden szavamon. Hang om tele van lelkesedéssel, mindent élővé varázsolok, és elég edettség et sug árzok. Amikor a vég ére érek, a nag yi szorosabban átfog , éppúg y, ahog y g yerekkoromban, amikor anyám bántott. Nem tesz föl kérdéseket, bár tudom, hog y ott motoznak a fejében, mint ahog y annak is tudatában van, hog y sokkal több történt köztünk Lucasszal. – Te és Seth vag ytok a két leg nag yszerűbb dolog az életemben. – Tudom, nag yi. Nem tudom, mi lenne velünk nélküled – motyog om, és szorosan meg markolom a kardig ánját, minteg y kapaszkodót keresve. Késő este, amikor kitörlöm a Facebook-fiókom, Lucastól jön eg y üzenet az e-mailemre. Amíg olvasom, az arcom harapdálom belülről, hog y ne fakadjak sírva és ne csikorg assam a fog am. Sienna, Sajnálom, hogy még egy tisztességes magyarázattal sem tudtam előállni. Talán azért, mert soha nem akartam magyarázgatni előtted a tetteim, és nem is éreztem, hogy kellene. Tudom, hogy miközben

próbáltalak megvédeni, megbántottalak. Tudom, hogy azt kívánod most, bárcsak pusztulnék el. Szörnyen sajnálom. Lucas Már épp törölném az üzenetet – mit seg ítene, ha visszaírnék –, de aztán azon kapom mag am, hog y g épelem a választ. Pár sor, ami éppolyan rövid, mint az övé, de sokkal velősebb, mint amit én kaptam tőle. Kedves Lucas, Neked ezekben a napokban valamikor ki kell állnod magadért. Nem számít, mi az, amivel valaki sakkban tart. Amikor megteszed, képes leszel majd elfogadni, hogy vannak emberek, akik szeretnek. Amikor megteszed, talán képes leszel azt is elmondani nekem, miért úgy védtél meg, hogy sötétségben tartottál és ellöktél magadtól, ahelyett hogy közelebb vontál volna. Sienna Nem olvasom vissza ötvenszer, ahog y még néhány hete tettem volna. Csak rányomok a küldés g ombra.

21. fejezet Az első héten, miután visszatértem Los Ang elesbe, abba az életbe, amiről úg y g ondoltam, én teremtettem mag amnak, még mindig várom, hog y Lucas felbukkanjon az ajtóban, ahog y két évvel ezelőtt tette azok után, hog y kirúg ott. De nem kerül elő, próbálok hát továbblépni, ha összetört szívvel is. Szívem ug yan csupa seb, de tudom, hog y sokkal erősebb lettem, mint azelőtt voltam. Sokkal inkább önmag am vag yok. Csakhog y még ezzel a felismeréssel is kivitelezhetetlennek tűnik, hog y elkerüljek mindent, ami rá emlékeztet. Folyton belebotlom – a Your Toxic Sequel új albumát hirdeti eg y plakát a busz oldalán, vag y eg y címlapról bámul rám eg y veg yesbolt mag azinállványáról. A nashville-i fotózás képei. Pár hete levettem eg y másik mag azint a polcról, és az arcával találtam mag am szembe – de már különösebben nem is izg atott. Amikor pedig Micah – közös barátunk, aki eg yre g yakrabban bukkan fel nálunk, hog y találkozzon Torival – eg y komplett Your Toxic Sequel-playlistet indít el a bulinkon, amin Tori huszonneg yedik születésnapját ünnepeljük, már annyira immúnis vag yok Lucasra, hog y meg sem rezdülök. – Keg yetlen nag y ez a szám – mondja Micah önelég ült mosollyal, míg az All Over You dübörög apró nappalinkban. Meg vonom a vállam, és eg y kilóg ó cérnaszálat csippentek össze a pánt nélküli ruha szeg élyén, amit Toritól kaptam kölcsön. Úg y nézek ki benne, mintha eg y ing et vettem volna fel, de ő meg esküdött az ég re, hog y istenien áll. – Az – mondom szenvtelen hang on. Tori nem ennyire közönyös Micah választását illetően. Félrehúzza a fiút, sötét szeme vadul villog , ahog y rásziszeg . – Ne próbáld itt Lucas Wolfe szarheg yeit lejátszani, Micah Daniel, különben íg érem, hog y… Micah seg ítség ére sietek, g yorsan közéjük préselődöm, és bár Tori több mint tízcentis sarkakon áll, íg y is mag asabb vag yok nála. Visszafog ott mosollyal lenézek rá. – Ez az eg yik leg jobb daluk – mondom. Micah kicsit túl g yorsan helyesel. Eg yütt érzőn pillantok rá, ahog y elslisszol. Hiszen nem tudja, mi van a háttérben, és hog y Tori miért cseszteti. Nem Micah hibája, Lucas rúg ott ki.

Lila körmű ujjammal Torira bökök, és összeszűkült szemmel rászólok. – Ne keménykedj vele, oké? Meg tudom vívni a mag am harcait, de ez – pillantok a hang falakra kapcsolt iPod irányába – biztosan nem tartozik azok közé. Tori leesett állal bámul rám. Hallom, ahog y a két kezét ideg esen összedörzsöli. Most tutira eg y stresszlabda után sóvárog , és amint vég e a bulinak, feltúrja az éjjeliszekrénye fiókját eg y újért. – Nag yon tökös lettél – mondja vég ül, és a csodálkozást bizonytalan mosoly váltja fel az arcán. – Nem is tudom, hog y most meg kellene-e puszilnom, vag y jól lefejelnem. – Hog y te milyen ékesszóló vag y – cukkolom, aztán kinyújtja a nyakát, és eg y puszit nyom az arcomra. – És részeg is. Gyere. Kézen fog om, és visszavonszolom a parkett közepére, már amennyire g yorsan követni tud a tűsarkain. Amikor elveg yülünk a barátaink között, miközben Lucas énekel mocskos és szexi íg éretekről, úg y döntök, jól érzem mag am. Tori szülinapi partija után könnyedébben folytatódik az élet. Sokkal könnyebben tudok koncentrálni, mint addig . Sokkal jobban üg yelek a részletekre a munkámban. Ettől aztán Tomas is elnézőbb, ha oltog atni kezdem – kedvesen, persze –, amikor nekem esik. Tori már nem ag g ódik. És Lucas sem bukkan fel az ajtónkban – nem mintha még számítanék rá. Két hónappal azután, hog y visszajöttem Kaliforniába, eg y nap a munkából hazaérve eg y levél vár otthon Kylie-tól. Először a levélkupacra akarom dobni, amivel a hétvég én tervezek fog lalkozni, aztán sóhajtok eg yet. Szép kartonborítékban küldte, óvatosan nyitom fel, nehog y eltépjem a piros tintával, dőlt betűkkel írt címzést. Amikor kihúzom a g ondosan összehajtog atott levelet, valami kihullik még mellőle, és a padlóra szálling ózva írással felfelé földet ér. Eg y nevemre kiállított csekk 6800 dollárról. Bal alsó sarkába Kylie eg y közleményt big g yesztett: 8 x 24 óra, 25 dollár/óra. Köszönöm. – Mi ez? – kérdezi Tori, aki közben kicsoszog ott a hálószobájából. Már felöltözött, és nem kell sokáig találg atnom, hog y rájöjjek, Micah-val van randija. A csekket bámulom, ujjaim közt a vékony papírt dörzsölg etem. – Kylie Wolfe küldött pénzt a Lucasnak vég zett munkámért. – Aztán apránként felolvasom hang osan a levelet is. – „A meg próbáltatásaidért”. Ezt a részt átug rom: Istenem… Sienna, keress már meg. Küldj egy üzenetet FB-n, vagy hívj, vagy valami. És ne légy olyan öntudatos, hogy nem váltod be ezt a csekket. Megdolgoztál érte, és ha tíz napon belül nem veszik le a

számlámról, személyesen viszem el a nagymamádnak. Tori a pulthoz sétál, és felül a tetejére. A lábát lóg ázva kérdezi: – És úg y g ondolja, hog y ezzel ki van eg yenlítve a bátyja szemétség e? Anyám, vissza kéne küldened ezt a szart, és meg írnod, hog y kösz, nem. – Beváltom – felelem határozottan. Nem azért, mert pénzéhes vag yok, vag y ilyesmi, hanem mert ez az összeg eleg endő ahhoz, hog y elmenjek oda, ahová mennem kell. Tori a szemét forg atja, de nem szól semmit. Eg ypár óra múlva, amikor túl vag yok a vacsorán és csináltam eg y videóra pár szívatós hasizomg yakorlatot – fantasztikus változást kezdek észlelni a hasamon –, behúzódom a szobámba. Harminc másodperc alatt sikerül reaktiválnom a reg isztrációimat minden közösség i oldalon, közben már tárcsázom is Kylie számát. – Kylie? – szólok bele a telefonba, amint felveszi. Meg könnyebbült sóhajt hallat. – Már azt hittem, elfelejtettél – mondja, és a hang jából túlság osan is kicseng a mosolya ahhoz, hog y el tudja titkolni. – Pedig én hordom ki a kék hajú szerelemg yereked, és eg yütt szökünk meg , emlékszel? Másnap reg g el Tomast kellőképp sokkolja, amikor beadom a felmondásom az Echo Fallsnál. iPadjét leteszi mag a elé az íróasztalra, hog y fig yelmét teljesen az üg ynek szentelhesse. Lebámul a hivatalos levélre, amit azután írtam meg teg nap, hog y Kylie-val beszéltem telefonon. Ahog y hallg attam, milyen lelkesedéssel beszél a zenei szcénáról New Orleansban, ahol jelenleg él, meg erősítette az elhatározásomat, hog y búcsút intsek a jelmeztáros melónak a tévésorozatnál, és mag ának Kaliforniának is. Azt csinálhatom, amit szeretnék, bárhol. És ez a bárhol, ahol lenni szeretnék, Tennessee, azon belül is Nashville. – Mindössze két hetet adsz! – jelenti ki Tomas hevesen. Hang ja visszaránt a jelenbe, lassan bólintok. – Íg y szokás. – Most jön a leg zűrösebb rész az eg ész rohadt sztoriban, a leg több átöltözés, erre te két hetet adsz. – Vannak olyan jelmezesek, akik az anyjukat is eladnák ezért a munkáért. Hidd el, találni fog sz mást. Még hallom, ahog y közli, hog y ne jöjjek be holnap, és a fejemhez vág ja, hog y ha valaki referenciát kérne rólam, meg fog ja mondani, mekkora önző picsa vag yok, és milyen inkompetens a munkában.

Hátra sem pillantok, otthag yom, miközben beszél, de hallani mindent hallok. Este elmeg yünk Torival vacsorázni, és miközben előadom a terveim, szívszorítóan sírva fakad. – Nem vag yok hülye – szipog ja. – Csak hát… Ki fog ja nézni, ahog y borsmentapálinkát nyakalok péntek este, és ki fig yelmeztet, hog y ne bújjak be mindenki ág yába? Ettől úg y felnevetek, hog y félrenyelem a kólát. – Stacy keres mag ának helyet, ahol dekkolhat – mondom eg y közös barátnőnkkel előhozakodva, akivel Tori g yakran jár bulizni. Mintha eg y szelepet zártak volna el rajta, Tori abbahag yja a sírást, és összeráncolja a homlokát. – Huhh, ez nem túl jó ötlet. Stacynek minden éjszakára más pasija van. Lehet, hog y inkább beszerzek eg y kiskutyát lakótársnak. Vag y eg y barátot, mint például Micah. Neki leg alább hatalmas farka van. De talán inkább a kiskutya – mosolyodik el. Mindenképp elköltöztem volna, akármit szól is hozzá Tori, de íg y, hog y tudom, az áldását adja rá, sokkal könnyebb minden. Többször is meg próbálom felajánlani Torinak a pénz eg y részét, amit Kylie küldött, de mindannyiszor visszautasítja. – Nem, nem, ehhez a pénzhez sok vér, veríték és könny tapad. Amikor rámeredek, a szemét forg atja, és meg eng edőn azt mondja: – Na jó, sok veríték meg könny, de akkor is te dolg oztál meg érte. Aznap, amikor búcsút intek kis lakásunknak és Kaliforniának, az öcsém bukkan fel kora reg g el az ajtóban a szokásos g alléros pólójában és baseballsapkájában. Még este érkezett, hog y seg ítsen a költözködésben, de rag aszkodott hozzá, hog y eg y közeli hotelben szálljon meg . – Biztos, hog y itt akarod hag yni ezt a helyet? – kérdezi, miközben széles vig yor terül el a képén. – Meg tudnám szokni, hog y ide járjak látog atóba. Felmordulok és leintem. – Áhh, nem is akarom tudni, mit műveltél éjszaka. Seth Torira kacsint, aki a kanapén szipog . – Neked meg mi bajod van? Tori sötét pillantást lövell az öcsémre, és meg törli az orrát eg y papír zsebkendővel. – Ne leg yél seg g fej, Seth. – Aztán hozzám fordul. – Miért van itt meg int? Felnevetek. – Viselkedj rendesen. – De Tori szúrósan néz Sethre, aki épp kiszolg álja mag át eg y kekszesdobozba túrva a konyhapultnál.

Néhány óra múlva már minden be van pakolva az öreg Mercurybe, és Seth türelmetlenül vár a volán mög ött. Másnapra biztos teli leszek kék-zöld foltokkal, Tori ug yanis nem bírja abbahag yni a szorong atásomat és a búcsúöleléseket. – Annyira fog sz hiányozni – motyog ja a mellkasomon, amikor már hetedszer vag y nyolcadszor ölel meg . Kihasználom az alkalmat, hog y becsúsztassak háromezer dolcsit a farzsebébe: ez kéthavi részem a rezsiköltség ből. Elhúzódik, és kiveszi a pénzt a zsebéből. Összepréseli az ajkát, csípőre teszi a kezét, aztán meg próbálja visszapasszolni a pénzt. Meg rázom a fejem. – Két nappal ezelőtt azt mondtad, hog y rendben van – közlöm vele. Amikor felhúzza a szemöldökét, mintha a leg nag yobb hazug ság ot hallotta volna tőlem, bólintok. – Amikor vacsorázni mentünk Micah-val, és olyan szépen összenéztetek. Azt mondtam, idézem: kifizetek kéthavi rezsit, erre te azt mondtad, hog y rendben. – Ó, te ravasz, nyomorult céda! – nevet fel Tori a könnyeit törölg etve. Eg yszer csak azt veszem észre, hog y én is ug yanazt teszem. – A másikra való odafig yelés szép erény, barátném. Gug lizz csak rá.

Epilógus Az életem Nashville-ben jobb, mint amilyenről valaha is álmodtam. A nag yinál lakom, és találkozg atom azokkal a barátaimmal, akikkel nem beszéltem anya letartóztatása óta. Például Ashleyvel, aki vég ig vonszol a barátja tribute-zenekarának fellépésein. Anyát nem látog atom, de tudom, hog y eg yszer elkerülhetetlen lesz. Randizom is, és néha becsúszik eg y eg yéjszakás kaland. Bár eg yikőjük sem olyan, mint ő, azért boldog vag yok. Nem fűz testi vag y lelki kötelék azokhoz a fiúkhoz, akikkel ág yba bújok eg yszer-kétszer. Vállalkozásba kezdtem saját üg yfelekkel, személyi konzulensként. Ruha- és jelmeztanácsadással fog lalkozom zenei videóknál, konkrétan countryzenei műfajban, de nag yon szeretem csinálni. Minden alkalommal, amikor felkérést kapok valakitől, kiderül, hog y Kylie ajánlott. Meg kell hag yni, ért az üzlethez. Torival mindennap beszélek telefonon, de nem felejtem el, hog y Kylie-val is érintkezzünk néhány naponta telefonon vag y chaten. Mindig millió kérdése van a munkámról, a nag yiról meg Sethről. Én pedig az új fiújáról kérdezg etem, akit eg y díjátadó afterpartyján ismert meg , és miatta változtatta meg a hajszínét. Úg yhog y most tűzpiros meg szalmaszőke lett, amit ki nem állhatok. Hang osan nevet, amikor eg yenesen meg mondom neki, hog y úg y néz ki, mint az eg yik Spice Girl. Eg yszer sem hozza szóba Lucast vag y Samet, és én nem kérdezem róluk. Aztán július közepén eg y fülledt este, amikor a nag yi bing ózni meg y, SMS-t kapok Kylie-tól kilenc előtt öt perccel, hog y kapcsoljam be a tévét. Meg írja azt is, melyik csatornát nézzem. Alul eg y bannerfelirat fut a képernyőn, ami Lucas Wolfe szólóvideójának premierjét hirdeti. A telefonom meg rezdül a kezemben. Újabb SMS Kylie-tól. Nézd meg azt a nyomorult videót. Csak a kedvemért, kérlek. Ez az a pillanat, amikor komolyan fontolóra veszem, hog y meg változtatom a telefonszámom, de aztán a szemem forg atom, és betelepszem a nag yi tévéfoteljába. Pontban kilenckor elkezdődik a videó, ami nag yon különbözik minden eddig i Your Toxic Sequel-kliptől. Szinte költői. Lucas eg y ablakpárkányon ül bekötött szemmel. De nem mozog a szája az ének alatt,

csak nag yméretű kártyákat tart fel a leveg őbe. Beletelik néhány percbe, míg felismerem a dalt. Eg y szomorú, szexi ballada, a címe Tíz nap. Az a zene, amit eg yütt írtunk Lucasszal akkor éjjel, amikor a zong orára kellett hajolnom. Kell még néhány másodperc ahhoz is – mivel hirtelen átnedvesedik rajtam a vékony pamutbug yi, és ez elvonja a fig yelmem –, hog y rájöjjek: a kártyákon a betűk valójában nem is betűk, hanem számok: tíztől eg yig visszafelé. És vég ül azt is felfog om, hog y a számok, amelyeket a dal minden második vag y harmadik soránál a mag asba emel, eg y csakis nekem szóló üzenetre utalnak a dalban. Lucas elképesztő húzása, hog y íg y lépjen kapcsolatba velem. Néma csendben hallg atom vég ig a dal hátralévő részét, mag amban ismételve minden sort, mint eg y kirakós darabjait. És ahog y a zene lüktet a fülemben, mintha ezer selyemszalag fonódna a szívem köré, és szorítaná össze eg yre jobban. 8. De talán most azt mondod, 7. pusztuljak, ahol vag yok, 6. szemét voltam, mikor épp 5. bíztál bennem. Van még két 4. napod hátra, íg y hát most 3. őszintén kérem, hog y meg bocsáss. 2. Csak… A g yomromba belenyilall a sóvárg ás és a szorong ás ismerős keveréke, miközben várom, hog y felemelje az utolsó kártyát, az üzenet hiányzó darabkáját. A rég i, g yeng e énem azt súg ja, kapcsoljam ki most rög tön a tévét, és felejtsem el Lucast, mert csak újabb fájdalmat okozhat. Aztán leintem mag amban ezt a hang ot. Elakad a léleg zetem, amikor a zene vég et ér és Lucas leveszi a kendőt a szeméről. Felemeli az utolsó kártyát, de csak csend következik. Fáradtnak tűnik, mintha hetek óta nem aludt volna. Mellkasom fájdalmasan összeszorul. Vig yáz mag ára eg yáltalán? A bejárati ajtó meg remeg . Valaki keményen dobol a fán, g yorsuló tempóban, ritmusosan. Hirtelen élénken bevillan a kép hónapokkal ezelőttről a bíróság ról – ahog y Lucas dobolt ujjaival az asztalon. Keresztülszántok a szobán, olyan vadul harapdálom belülről az ajkam, hog y kiserken a vérem. Abban a pillanatban, hog y az ajtóra vetem mag am és az feltárul, a tekintetem zöldesbarna szemébe fúródik, és Lucas befejezi a dalt. „…Mondd, hog y ami történt, nem azt jelenti még ”, énekli. Érdes kezét az arcomhoz emeli, hog y vég ig simítsa, én pedig reszketek.

Újra visszatér az ösztönös késztetés, hog y csikorg assam a fog am. Nem dorg ál meg miatta. Még csak észre sem veszi. – Mit keresel itt, Lucas? – kérdezem. Hang om halk és védtelen. – Van még két napod – mondja keményen. – És te elbocsátottál. – Te pedig aláírtál eg y szerződést. Azonkívül eg y bazi nag y idióta vag yok. Szavaitól elakad a léleg zetem. Az ajtó szélét markolom, olyan erővel szorítom, ahog y csak bírom. Még is hog y g ondolja, hog y visszatáncol az életembe többhónapnyi szünet után? Hog y g ondolja, hog y?... – Nem adom fel – motyog ja Lucas. A karjába von, mielőtt bármit válaszolhatnék, és szorosan meg ölel. Először nem is tudom, mit teg yek vag y mit mondjak, mert még mindig annyira jó a karjában. Csak állok ott az ajtóban lecsüng ő karral, és a testemben már nem bízhatom. Aztán Lucas meg int elmondja. És meg int. Az az ember, aki eg yszer már kirúg ott a házából, aki minden kanyarnál ellök mag ától, most azt mondja, nem akar eleng edni. Nem, hog y nem fog eleng edni. Vég ül felnézek rá. Sötét haja a szemébe hullik, de kifújja a tincseket. Léleg zete az arcom súrolja. – Fájt, amit tettél, Lucas. Azt akartad, hog y a tiéd leg yek csak azért, hog y utána azt mondhasd, basszam meg – vág om hozzá keményen, fojtott hang on. – És most újra akarsz. Még közelebb húz mag ához, már mindenütt őt érzem mag am körül. Szíve éppolyan vadul kalapál, mint az enyém. Meg markolom a pólója szélét. – Mindig is akartalak. Csak időbe tellett, míg félresöpröm az útból azt a mocskos akadályt, ami visszatartott. – Samet? Bólint. – Ha te mellettem vag y, meg próbál majd tönkretenni. Eng em is és tég ed is, mert tudja, hog y szeretlek. Ezt tudnod kell. És azt is tudnod kell, hog y amit ellenem tartog at… Meg rázom a fejem, és tenyerem a szájára tapasztom – részben mert nem hiszem, amit mond, részben mert meg akarom őrizni ezt a pillanatot. Szeret. Ez a dög Lucas Wolfe szeret eng em. Elhúzom kezem a pólójától. – Rohadj meg , Lucas – sóhajtom. – Tudom, hog y dühös vag y, és tudom, hog y nehéz lesz, de azt szeretném, ha meg próbálnád. Ha túljutnál a szemétség eimen, és adnál eg y esélyt. Tudnom kell, hog y újra számítok neked

valamit. Nem érdekel már Sam, sem a csontvázak a szekrényben. Ezek leg yőzhető dolg ok. Csak azt tudom, hog y ő most itt van. A karjában tart. Meg érint. Az övé vag yok. A szívem szorító piros selyemszalag ok lassan meg lazulnak és a földre hullnak. Szabad vag yok. – Sok minden történhet abban a két napban, amivel tartozom neked – mondom, és arcom a pólójába fúrom. Összeszorítom a szemem. Beszívom az illatát. – De ig azad van. Eg y idióta vag y, ha azt hitted, hog y volt csak eg y pillanat is, amikor nem szerettelek. – Én is szeretlek, Sienna.

Copyright © Emily Snow 2012 All rights reserved. Hungarian translation © Laik Eszter, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN 978-963-383-120-5 Felelős kiadó Kepets András Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez, digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli.