Name: Beregszászi Éva Order: 9685 Köszönjük a vásárlást a szerz és a kiadó, valamint a terjeszt nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejl dni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
Rachel Van Dyken
EGYETLEN
ATHENAEUM
ATHENAEUM Budapest
Copyright © Rachel Van Dyken, 2013 Hungarian translation © Szilágyiné Márton Andrea, 2014
ISBN 978-963-293-374-0
elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft. www.ekonyv.hu
PROLÓGUS
– Hallasz eng em? Kiersten? Olyan közelr l szólt a hang ja! Talán ha becsukom a szemem, még valóság osabbnak t nik. Felé nyúltam, hog y meg érintsem, de csak a leveg t értem. Nem volt ott. Elment. Tehát tényleg meg történt. Párszor pislog tam, és meg próbáltam arra fókuszálni, ami ott volt el ttem. Hasonlított rá, de túlság osan messze állt t lem. Vajon miért fekszem a földön? – Gyere vissza hozzám! – Szája mozg ott, ahog y lassan beszélt. – Ne íg y, Kiersten. Ne íg y, kicsim. – Világ oskék szemében fellobbant a vág y. – Minden rendbe fog jönni. Meg íg érem. De nem jön rendbe. Tudtam. is tudta. Elment – én pedig hallucináltam. Elveszítettem életem szerelmét – a leg jobb barátomat. Hányszor tapasztalja meg az ember a veszteség érzését, miel tt mag a is meg hal? Miel tt felemészti belülr l a szíve fájdalma? Emlékek öntötték el az ag yamat – emlékek a szüleimr l, arról, ahog yan focizott, a cetlikr l, amiket nekem adott. Az els csókunk. Az utolsó eg yüttlétünk. És aztán a kórház. Nem kaptunk elég id t – és g y löltem Istent azért, mert mindenkit elvett t lem. Nem bírtam elviselni azt, hog y vég ül mindig én maradok ott, én vag yok az, akinek siratnia kell szerettei elvesztését. Utoljára nyúltam az arca után. Most az ujjaim meleg b rt érintettek. Az eg ész eg y álom volt. Mármint ha álom, akkor még érzékelhetem azt, hog y a mosolyától hog yan rag yog fel az eg ész szoba. Ajkai meg érintették a homlokomat. Lehunytam a szemem, és imádkoztam Istenhez, hog y eng em is emeljen mag ához. Mert tudtam,hog y abban a pillanatban, hog y felébredek, újra el kell búcsúznom, és most nem voltam biztos abban, hog y valaha is meg g yóg yulok-e az után az élmény után, hog y az a bizonyos két szó elhag yta az ajkaimat. Isten veled – bárki is találta ki ezt, ég jen a pokol örök tüzében!
1. FEJEZET A gyengeség csupán fájdalom, mely elhagyja a testet.
Három hónappal korábban KIERSTEN Újra és újra ug yanazt mantráztam, míg vég ül már azt hittem, elveszítem az eszem. Nem valóság . Ismét a rémálmom. Nem valóság . Az soha nem jó jel, amikor az ember a saját sikolyaira ébred. Lépések közeledtek, majd az ajtó kivág ódott és az ajtókeretben ott állt a lakótársam, akit alig pár órája ismertem. – Mondd, jól vag y? – Habozva lépett be, és összefonta a karját. – Sikoltozást hallottam. Ig en. Elmebeteg vag yok. Tiszta lappal akartam újrakezdeni, és mi jut nekem? Csillag os ötös, azért, hog y traumatizálom a lakótársamat, az eg yetlen barátság os embert, akivel a meg érkezésem óta a washing toni eg yetemen találkoztam. – Ööö, ig en. – Sikerült elérnem, hog y ne remeg jen a hang om. – Tudom, hog y fura, de még mindig vannak rémálmaim. – Hitetlenked arcát látva g yorsan hozzátettem: – De csak akkor, amikor nag yon ideg es vag yok. És amikor brutális gyógyszereket szedek, tettem volna hozzá leg szívesebben, de persze ezt a részt kihag ytam. – Ó! – Meg nyalta az ajkát, és kipillantott a folyosóra. – Akarod, hog y itt aludjak melletted, a földön? Szívesen meg teszem, ha félsz. Isten áldja azt a déli nag ylelk ség g el teli szívét! – Nem. – Elmosolyodtam. – Jól vag yok. Remélem, nem ijesztettelek meg . – Hát, nos… – Lisa leg yintett. – Amúg y sem szerettem azt a lámpát a szobámban. – A sikoltozásom miatt eltört eg y lámpa? – rezzentem össze. – Nem. – Lisa a fejét rázta. – Az esésem miatt tört el. Hajnali eg y órakor kiug rani az emeletes ág yból, úg y t nik, küzd sportnak is beillik. A f célpont a lámpa volt. Semmi g ond. – Felsóhajtott. – Nem szenvedett sokáig . Amint földet ért, összetört. Aztán még jobban, amikor elcsúsztam a játék mackómon, ami szintén leesett. De ez szuper, mert tompította az esésemet, íg y meg úsztam két kisebb lila folttal. Eltakartam az arcomat. – Szent ég ! Nag yon sajnálom!
– Ug yan, semmi g ond. Két lábon járó katasztrófahalmaz vag yok. – Felnevetett. – De ha azt tervezted, hog y eg ész éjjel sikoltozol, akkor inkább alszom melletted, a földön. A lámpag yilkos napjaimat mag am mög ött akarom tudni. Mosolyog va bólintottam. – Persze. Csak… nem szeretném, hog y… – Ne kérj már folyton bocsánatot! – Lisa mosolya meleg és hívog ató volt. – Ó, én meg alvajárni szoktam, szóval, ha arra ébredsz, hog y ott állok fölötted, kérlek, próbálj meg nem felpofozni. –H , érdekes eg y pár vag yunk. Elvett eg y takarót az ág yamról, és ledobta a padlóra. – Tudod, hog y van a reg isztrációkor a szobabeosztásnál az a kis „meg jeg yzések” rovat? – Ig en? – Tuti, hog y minket, diliseket mindig összeraknak. Ásítottam. – Kéne eg y párna – jelentette be Lisa. – Mindjárt jövök. Ne sikoltozz többet. Csukd be a szemed, és reg g el meg yünk pasivadászatra. Álmodj arról. – Pasik? – Ööö… – Lisa barna haját a füle mög é t rte. – Mármint ha nem a lányok érdekelnek. Vag yis nem g áz, ha a másik kapura játszol, csak mondom, hog y… – Nem, nem, nem. – Halk nevetés hag yta el ajkaimat. Lehet, hog y olyan vagyok, mint aki a másik kapura játszik? – Nem, ilyesmir l szó sincs. Csak még soha nem volt pasim. – Te szeg ény pára! – Vajon komolyan mondta? – És hog y élted túl? – Netflix, Johnny Depp, könyvek. Valahog y kibekkeltem. – Vállat vontam. – Hidd el, ha abban a városban n ttél volna fel, ahol én, te se jártál volna soha senkivel. – Ó, tényleg ? Miért? – Villámg yorsan felemelte a kezét, és kiszaladt a szobából. Amikor visszajött, nála volt a párnája. A földre hajította, és leült törökülésbe, majd ásított. – Rendi, folytathatod. – A pasik… – Bal oldalamra fordultam, hog y szembekerülhessek vele. – Azért nem jártam velük, mert a városunk olyan kicsi, hog y ha akár csak rossz irányba tüsszentettem, anyám még azel tt mondta, hog y egészségedre, miel tt a leveg kijött volna bel lem. Eg yszer kaptam eg y rossz jeg yet az ellen rz mbe, és rög tön bekerült az újság ba. – Mi? Miféle városban létezik ilyesmi? – Olyanban, ahol szó szerint dokumentálják, hog y f idényben hány személy látog at el hozzánk.
– F idényben? – kérdezte Lisa. – Turistaszezonban. Amikor az emberek borkóstolókra mennek. Tavaly ötszázan jártak nálunk, ami több mint ahányan az eg ész városban laknak. – Az ilyen információ mindig lehang ol – jelentette be Lisa. – Tehát nem voltak helyes fiúk? – A polg ármester fia helyes volt. – Ó, az szuper! – olvadozott Lisa. – Ig en, a focicsapat irányítója is pont ezen a véleményen volt. – És az is bekerült az újság ba? – Összeborzong ott. Fintorog tam és bólintottam. – Ig en. A rossz jeg yemmel eg yetemben. – Inkább a rossz jeg yet választottam volna. – Én is. – Felnevettem. Jó érzés volt, hog y valaki vég re eg yütt érez velem abban, hog y milyen baromira rossz, ha te vag y a fig yelem középpontjában. A feszültség lassan kiszállt a testemb l. – Nos, azonnal orvosolnunk kell ezt a helyzetet. – Meg nyalta az ajkát. – Én elég sok srácot ismerek. Leg alább tízzel találkoztam ma, az elig azításon. Az eg yiknek voltak tetkói. – Vág yakozóan felsóhajtott. – A tetkó a g yeng ém. – De a tetkó elfedi a b rödet – jeg yeztem meg . – És a tetkó örökre szól. Nem g ondolod, hog y ez tök g ag yi? – Ki vag y te? – pislog ott Lisa. – A kisvárosod láthatóan eg y szikla alatt helyezkedik el. – Ööö… – felnevettem. – Hát éppen ez az. – Hidd el, az eg yetlen oka annak, hog y nem kedveled a tetkókat, az, hog y még soha nem láttál olyan dög ös pasitestet, ami tele van velük. Rög tön meg g ondolod mag ad, ha meg látsz eg y ilyen kis édest elterülni eg y szuper pasi hasizmán. Mikor leg utóbb meg láttam eg y meztelen fels test , tetkós srácot, meg kérdeztem t le, vég ig nyalhatom-e a tetkóit. – És mit mondott? Lisa felsóhajtott. – „Ig en…” – Majd vállat vont. – Eg y hétig jártunk, majd otthag ytam, zöldell bb mez k után kutatva. – Nag yobb tetkót találtál? – Honnan tudod? – Hátravetette a fejét és felnevetett. – Arról voltam híres, hog y én vag yok a suli ribije, de ez jobb, mint ha eg yáltalán nem lettem volna híres semmir l. Nem voltam biztos benne, hog y mit g ondoljak err l, de inkább hallg attam, tekintve, hog y még életemben nem csókolóztam. Túlság osan is zavarban voltam, hog y beismerjem tapasztalatlanság omat, íg y csak vállat vontam.
– Nos, erre való az eg yetem. Ez mag a a tiszta lap, ug ye? – Ig en. – Lisa eg y pillanatra félrekapta a tekintetét. A mosoly elt nt az arcáról. – Mindeg y, aludnunk kell, ha holnap pasivadászatra akarunk menni. – Ig en. – Ismét ásítottam. – És kösz, Lisa, hog y benéztél. – Miféle lakótárs lennék, ha nem jönnék lóhalálában a seg ítség edre? – Olyan, aki nem g yilkol lámpákat és nem ébred fel kék foltokkal? – Az a nyamvadt lámpa – motyog ta. – Jó éjt, Kiersten. – Jó éjt.
2. FEJEZET Ha patkánynak látszik, patkányszaga van, és úgy beszél, mint egy patkány, akkor valószín leg egy rohadék patkány.
KIERSTEN – Neved? – A srác a reg isztrációnál fel se nézett, ujja meg állt eg y pillanatra az iPad felett. Hétkor ébredtem fel, íg y a korai, nyolc órás reg isztrációnál kerültem sorra. A hallg atói iroda el tt úg y sorakoztatták fel a padokat, mint eg y börtönben. Leg alább húsz fels s állt minden asztal el tt mappákkal és unott arckifejezéssel. – Kiersten – válaszoltam. Ing erülten felsóhajtott. – Több mint harmincötezer diák van ezen az eg yetemen. A teljes listát a keresztneved alapján böng ésszem át, Kiersten? – Bocsánat. Ööö… Rowe. Kiersten Rowe. Beg épelte. – Nos, Kiersten Rowe, úg y t nik, tizenkilenc kreditre vag y reg isztrálva és még nem tudod, mi lesz a f szakod. Ki ez itt? Eg y profilozó? – Pontosan. – Kicsit hátrad ltem, és meg köszörültem a torkom. Még mindig nem nézett fel. – Hm… – Keze g yorsan mozg ott a képerny n. – Jól van, az iskolai e-mail címedre elküldöm az órarendedet. – Letette az iPadet, és felkapott eg y mappát. – Az eg yetem térképe, a postafiókszámod, az iskolai e-mail címed, minden, amit tudnod kell, ebben a mappában van. Ha bármilyen kérdésed van, fordulj az ET-dhez. Reméltem, hog y az eg yetemi tanácsadóra g ondolt, mert ha valami másra, nem tudom, mir l beszélt. – Rendben. – Fog tam a mappát, amit az arcomba nyomott. – És a diákig azolványom? – Következ ! – Felemelte a fejét és újabb ing erült pillantást vetett rám. – Elnézést. – Maradtam a helyemen. – Hol kaphatom meg a diákig azolványomat? Válla kicsit meg ereszkedett.
– Nézd, Kiersten, pár száz diák áll itt el ttem, azt mondtam, minden, amit tudnod kell, a mappában van, szóval nézz bele a mappádba. Ha kérdésed van, fordulj az ET-dhez. Mi… – mag ára mutatott, majd rám – itt vég eztünk. Mi a franc baja van ennek? Nem tudtam eldönteni, hog y kellemetlenül érzem-e mag am, vag y csak dühös vag yok. Átkozódva a mellkasomhoz szorítottam a mappát és sarkon fordultam, de még eg y utolsó, meg semmisít pillantást vetettem rá. Nem csoda, hogy fejjel mentem eg y fának. Leg alábbis olyan volt, mintha fa lett volna. De eg y fa nem meleg . És nincs eg y, kett , három, nég y, öt, hat… Uramatyám, nyolc? Nyolc kocka a hasán! Most komolyan, tényleg kitapintom az illet nyolcas kockahasát? Ig en, istenem, meg is számoltam. Minden eg yes izmot meg érintettem. Szuper, a kezem még mindig szilárdan rásimult a srác hasára… Visszakaptam a kezem és lehunytam a szemem. – Csak nem a kockákat számoltad a hasamon? – Hang jában jókedv vibrált. Olyan volt, mint eg y filmsztáré, olyan, amit l az ember odatapad a tévéképerny höz. Mély volt, er s, és volt valami halvány akcentusa, amit nem tudtam beazonosítani. Brit? Skót? Beharaptam az alsó ajkam, és azon t n dtem, mit mondjak. Nos, innen nem volt menekvés. Bólintottam. – Ne harag udj, én csak… – Nem kellett volna odanéznem. Ha visszamehetnék az id ben… Fog almam sem volt róla, hog y eg yetlen pillantás tönkretesz. Mostantól hetekig bánni fog om, hog y ránéztem, eg yetlen okból kifolyólag . A szemében ott bújt meg a vég zetem. – Weston – nyújtotta feléma kezét. – És te? Nekem annyi. – Kiersten. – Még jobban mag amhoz szorítottam a paksamétát. A kezemre pislantott, majd a sajátjára. – Valami fert zésed van? – Tessék? Mi? Nem! – Valamilyen beteg ség ed van? – A keze még mindig kett nk között volt a leveg ben. A helyzet percr l percre eg yre kínosabb lett. Fogadd már el! – Ööö, nincs. – Jól van. – Elvette a kezét a biztonság os területr l, és hirtelen meg érintett, mármint meg érintette a mappámat, de meg esküdtem volna, hog y forróság ának minden hullámát
érzem. Lassan kiszabadította a kezemet – szinte lehámozta a mappáról. – Most pedig – mondta, és újra kinyújtotta a kezét –, hol is tartottunk? Mi a fene ütött belém? Nem mintha nem akartam volna kezet rázni vele. Csak eg yszer en zavarban voltam, szerettem volna elszaladni, és nem voltam biztos benne, hog y csak azért kedves hozzám, mert eg yszer en kedves, vag y… ó, rám férne eg y terápia. Meg köszörültem a torkomat, odanyújtottam a kezem, és kezet ráztam vele. Vig yora láttán azonban pánikba estem. Kezébe fog ta az enyémet, lepillantott összefonódó kezünkre, majd mormolt valamit. Szinte a veszteség érzete fog ott el, amikor vég ül eleng edte az ujjaimat. – Látod? – Visszaadta a mappámat. – Nem volt olyan nehéz, ug ye? – Nem. – Nag yot nyeltem, és visszanéztem a zsúfolt pázsitra. Komolyan képtelen voltam az arcába nézni, annyira jókép volt. Még soha életemben nem láttam ilyen jókép srácot. Persze, mag azinokban meg filmekben ig en, de … mag a volt az él , léleg z , két lábon járó szexualitás. És tekintve, hog y ezen a téren semmi tapasztalatom nincs, minden er mre szükség em volt, hog y ne felejtsek el leveg t venni. Szeme halványkék volt, haja aranysz ke, bár kissé hosszú, de a füle körül g öndör fürtökbe rendez dött. És a mosolya! Nos, a mosolya valószín leg eg ész hátralev életemben kísérteni fog . Lág y volt, és a g riberlik még inkább rontottak a helyzeten. Aztán ott volt az illata. Fahéj és még valami keveréke, amit nem ig azán tudtam meg fejteni, mi lehet. Rettent en zavart, hog y mennyire nem esett nehezére mosolyog ni, mintha a világ on minden rendben lenne, amikor pedig erre rácáfolt minden, amit belül éreztem. Kezet akart rázni velem, és meg akarta tudni a nevem, én viszont szerettem volna kikerülni ebb l a helyzetb l, újra a szobámban lenni, lehet leg eg y sarokban el re-hátra dülöng élve ülni mindaddig , amíg az antidepresszánsaim vég re rendesen hatni kezdenek. – Szóval… – mondta nevetve. – Akkor a kockáim meg érintését l eljutunk odáig , hog y szándékosan meg sértesz azzal, hog y nem fog sz kezet velem, majd odáig , hog y elkezdesz álmodozni. Nag yjából jól mondom? – Ó, istenem! – Lehunytam a szemem. – Bocsánat. Ez az els napom itt, és… ideg es vag yok. – Ez jól hang zott, eg yáltalán nem t nt úg y, mintha másodpercekre lennék eg y kisebb kiborulástól. – Seg íthetek? – De nem is ismerlek – böktem ki. – Dehog ynem. – Valahog y sikerült a karját a vállamra tennie. Visszafelé sétáltunk, a kolim felé. A francba. Íg y szokták a csajokat kihasználni. Pánikban kutattam át szememmel a pázsitot Lisa után, de sehol nem láttam. – Nem – mélyesztettem bele a cip sarkamat a földbe. – Ööö, meg kell találnom a
lakótársamat és a diákig azolványomat! El kell hoznom a diákomat. El ször persze meg kell keresnem az ET-met… – Úg y beszéltem, mint eg y eltévedt g yerek a parkban. Érdekes, mert általában íg y szoktam érezni mag am, elveszettnek, mintha eg y hiányzó kirakós darabkája lennék, ami elfelejtette, hog y a nag y eg ész játék része. A számkivetett, a mag ányos, a… – Az hiszem – mondta vig yorog va –, hog y azt mondtam, seg ítek neked. – Nem kell az a fajta seg ítség – suttog tam. – Hog y? – Meg állt, aztán nevetésben tört ki. – Szent ég , még a vég én beléd szeretek! A szívem a g yomromig süllyedt. Tovább nevetett, és közelebb húzott mag ához. Leg alább a nag ybátyámnak nem kell ag g ódnia amiatt, hog y fizetnie kell az eg yetemet. Biztos, hog y tíz percen belül elrabolnak. Mint az Elrabolva cím filmben, csak nekem nincs eg y tökös apám, aki utánam jönne, hog y meg mentsen. A szívem ismét összeszorult. – Nem fog lak kihasználni – mondta Weston. – Már ne harag udj, de te túl ártatlannak t nsz az én ízlésemhez képest, ami ismét bizonyítást nyert, amikor tévesen azt feltételezted, hog y szeretnék beférk zni a bug yidba. Az arcom láng olni kezdett. – Emellett… – Továbbsétáltunk. – Te els s vag y, én meg nem kezdek els sökkel, mármint nem járok velük. A fenébe, még csak nem is szoktam seg íteni nekik, de te majdnem fellöktél, és füg g etlenül attól, hog y mennyire tag adod, meg számoltad a kockákat a hasamon… – Én nem… – De ig en. – Sóvárog va felsóhajtott. – Láttam, ahogy mozog a szád: eg y, kett , három. Amúg y nyolc, nyolc kockám van. Sokat edzek. – Remek – mondtam a fog aim között sz rve a szavakat. – Ó, báránykám, ne lég y zavarban! – Meg állt és eleng edett. – Báránykám? – Ártatlan vag y. – Elmosolyodott. – És eltévedt. – Vállat vont és a koli felé mutatott. – Mint eg y kis bárány. – Nos, köszi, hog y elkísértél a koleszomig . – Elosontam mellette, de meg rag adta a csuklómat. – Nem akarsz beszélni az eg yetemi tanácsadóddal a diákod miatt? – De, máris beszélek az illet hölg g yel. – Kiszabadítottam mag am. – Nos, kösz… mindent. – Eg észen új értelmet adtam a „társadalmilag kínos” kifejezésnek. Meg nyalta telt ajkait és újra elmosolyodott. – Jól van, kérdezd meg a hölg yet.
– Jól van. – Hátraléptem, meg botlottam, majdnem elestem a saját lábamban, miközben próbáltam a hálótermek felé venni az irányt. Amint bent voltam, még mindig éreztem mag amon a tekintetét. Meg fordultam. Vig yorg ott. Integ ettem. Visszainteg etett. Ez most komoly? Miféle idétlen játék ez? Átkokat mormolva vég ig olvastam az információs táblát, és meg találtam az ET irodáját. Hatodik emelet. Hát persze. A lépcs sorhoz mentem, és lassan elindultam felfelé. Mire elértem a hatodikat, leg szívesebben elcseréltem volna a kártyámat eg y szundikálásra. A g yóg yszerem eg yik mellékhatása. Néha elálmosított. Néha olyan élénk álmaim voltak t le, hog y úg y éreztem, én vag yok Alice, aki Csodaország ba csöppent. Nag yot nyög ve kényszerítettem mag am, hog y elmenjek a folyosó vég éig . A 666-os szoba. Ez valami vicc, ug ye? Kétszer kopog tattam az ajtón. Az kivág ódott és az ajtóban ott állt mag a a fa… – Weston? – Báránykám. – Szélesebbre tárta az ajtót. – Miben lehetek a segítségedre?
3. FEJEZET Annyiban kellett volna hagynom.
KIERSTEN Hátraléptem pár lépést, hog y meg szemléljem az ajtó melletti számot. – Én… ööö… nincs itt az ET? Betörtél a hölg y szobájába? – Eg y… – Felemelte az ujját. – Kicsit sért , hog y azt g ondolod, hog y betörnék eg y hölg y szobájába azért, hog y bejussak. Hidd el nekem: én kopog ni szoktam, k ajtót nyitnak, én bemeg yek. Ez ennyire eg yszer . Hát persze, hog y ennyire eg yszer . – Kett – Két ujját emelte fel. – Az ET itt áll veled szemben. Úg yhog y g yere be, és elmag yarázom, hog yan is m ködik ez az diákig azolvány-dolog . Összeszorítottam az ajkam, keményen bólintottam, és bementem a helyiség be. Tiszta volt. Nem ezt vártam, tekintve, hog y miket olvasni a pasikról meg a hig iéniáról. – Szóval… – Weston odalépett az ág yához és leült. – Hadd lássam a beosztásodat, utána meg válaszolom a kérdéseidet. Még mindig próbáltam meg emészteni azt a tényt, hog y az ET-m. – Nem értem. Meg esküdtem volna, hog y az els sök ET-je n . – Nem-átalakító m tétem volt – mondta Weston fapofával. – Zavart g yermek voltam. – Vicces. – A szememet forg attam. – Ez most komoly? Lánykolit kértem, erre koedukált épületben helyeztek el, és most kiderül, hog y az ET-m eg y… – majdnem azt mondtam, hog y jókép srác, de nem hoztam még kínosabb helyzetbe mag am. – Szexisten. – Kimondta helyettem. – Tudom, vannak ilyen mázlisták. – Nag y sóhajjal kivett eg y vastag paksamétát a mappámból, és füttyentett. – Úg y t nik, kemény az órarended. Tizenkilenc kredit? És nincs f szakod? Pedig nem t nsz határozatlannak. Azt akartam mondani, hog y nem is ismer. Ig azából leg szívesebben felcsattantam volna. Mit tud az életemr l? A múltamról? Arról, hog y miért nem döntöttem el? Mintha érezte volna a dühömet, meg szólalt a mobilom: rápillantottam a képerny re. Jobob bácsi hívott. Akit én inkább Jo bácsinak hívok. Az utóbbi két évben viselte g ondomat. Azóta, hog y… azóta, hog y
minden meg történt. Kinyomtam a hívást. Jo bácsi meg rémülne, ha férfihang ot hallana a háttérben, és Weston nem t nt amolyan csendes típusnak. Nem, amolyan kérked típusnak t nt. A francba, olyan volt, mintha most is tornáztatná az izmait, bár nem lehettem biztos benne. Hosszú ujjú, fehér ing és sz k farmer volt rajta. – Szóval… – El vett eg y tollat és ráfirkantott valamit a papírra. – Az eg yetemi térkép lesz számodra az alfa és az ómeg a. Ne tévedj el, és este ne járkálj eg yedül, rendben? – Azt hiszem, menni fog . – Kivettem a kezéb l a papírt. – Diákig azolvány? – Ja, ig en. – Felállt, és zsebre dug ta a kezét. – Bekarikáztam az épületet a térképen. Mosolyog j szélesen majd a fotózásnál, Báránykám. Grimaszoltam. – Eg ész évben ez lesz a becenevem? – Szeretnéd, ha más néven szólítanálak? – suttog ta, és ajka olyan közel volt az enyémhez, hog y majdnem összeértek. – Ööö, nem, kösz. – Remeg ett a hang om. – Biztos vag y benne? – A számat bámulta. Eg y lépést hátraléptem, eg y lépést el re. – Azt hittem, nem jársz els sökkel. – Szó szerint sarokba szorított. Éreztem, hog y valami éles a hátamnak nyomódik. – Talán meg g ondolom mag am – jelentette ki, és államat meg billentve mag a felé fordította az arcomat. – Mindig is a vörös csajok voltak a g yeng éim. A szemem összesz kült. – Epersz ke vag yok. – Vörös. – Világ osvörös. Felsóhajtott. – Nem szívesen ábrándítalak ki, de a hajad vörös. Vörös vag y, nem világ osvörös, nem epersz ke. Fog add el, tedd mag adévá, szeresd. Mert iszonyatosan g yönyör vag y. Na jó, ez szinte volt. Meg nyaltam az ajkam, majd köszönetet mormolva kitértem az útjából, és elindultam az ajtó felé. – Nem felejtettél el valamit? – szólalt meg mög ülem a hang ja. – Nem. – Meg álltam. Keze a vállamra nehezedett. Lassan meg fordított, hog y szembenézzek vele, és odaadta a térképet és a mappát. – Tessék. Ne feledd, amit mondtam: éjjel ne járkálj eg yedül, és mosolyog j szélesen. – Meg próbálom.
– Ne csak próbáld. – Szorosabban markolta a mappát. – Lég y okos. Járjatok kettesével. Seg ítsetek eg ymásnak a barátaiddal. Ne ig yál meg furcsa szag ú italokat… – És ne menj be ideg en srácok szobájába, még akkor se, ha az illet az ET. Mosolya elt nt. – Touché. Kivettem a kezéb l a mappámat, és kimentem. – Használd a liftet! – kiáltott utánam. Szóval íg y ért fel el ttem. A piszok. Felnéztem. Valóban, volt eg y felirat, hog y merre kell menni a liftekhez. Odaléptem, meg nyomtam a g ombot, de nem voltam hajlandó visszanézni, pedig tudtam, hog y az ajtaja nyitva van, és még mindig eng em bámul.
4. FEJEZET Kínos helyzetbe hozni magam a bolygó legjobb pasija el tt? Pipa.
KIERSTEN – Merre jártál? – Lisa láthatóan ideg es volt elt nésem miatt, és kezét meg adóan az ég felé emelte. – Már mindenütt kerestelek! És Gabe sem talált sehol! – Gabe? – Bementem a szobába. Lisa a pamlag ra mutatott. – Gabe. – Gabe vag yok. – A fiú, akinek állig ér sötét haja volt, felém intett. Orr-piercing je volt és a karján annyi tetoválás, hog y azt hittem, elszédülök attól, ahog y a rajzok mozog tak. – Szia. – Biccentettem. – Nag yon örülök. És hog y kereshetett eng em Gabe, ha azt sem tudta, ki vag yok? – Facebook. – Lisa vállat vont. – Nyomoztam utánad, leszedtem a fotódat, az arcába nyomtam és… – Üvöltöttél – vág ott közbe Gabe. – Üvöltött. Szeret túlzásokba esni. A fejébe vette, hog y elraboltak tég ed. – Kábé ez történt – mormog tam. – Micsoda? – visított fel Lisa. – Bedrog oztál? – El rehajoltam, és kutatóan a szemébe néztem. – Bekávézott – jelentette ki Gabe. – Annyit ivott, hog y abba más már rég belehalt volna. – Ki rabolt el? – rag adta meg Lisa a karomat. – Én – szólalt meg eg y hang az ajtóból. – Ó, a francba, ez valami nyomkövet t tett rám, vag y mi van? Lisa szája elnyílt. Úg y t nt, hog y mindjárt elájul. Még Gabe is döbbentnek t nt. Na jó, Weston iszonyú jól néz ki, de nem annyira, hog y mindkét nemnek elálljon t le a szava. Sarkon fordultam. – Mit akarsz?
– Jaj, de kis érzékeny valaki! – Elvig yorodott. – Ezt nálam hag ytad. – Odaadta fekete Dooney & Bourke táskámat. – Nem néztem bele, csak hog y tudd. Ez a lehet ség eszembe sem jutott. A táskámban voltak a g yóg yszereim. Ha látta volna ket, biztos ideg beteg nek g ondol. Ki az, akinek g yóg yszerre van szükség e, hog y normális életet tudjon élni? Azt kívántam, bárcsak ne kellene szednem ket. – Ööö, kösz. – Próbáltam búcsúzó hang színt meg ütni. Weston azonban alaposan körülnézett a szobában, szeme minden részletet mag ába szívott, a sz nyeg színét l a falakéig , vég ül visszalépett a folyosóra. – Ó! – Felemelte a kezét. – Majdnem elfelejtettem. Weston kivett eg y filctollat a zsebéb l, és meg rag adta a kezem, miel tt visszadug hattam volna a zsebembe. Gyors mozdulatokkal felírt eg y telefonszámot a tenyerembe, és addig fújta, amíg meg nem száradt. Eg észen a lábujjaimig bizsereg tem a leheletét l. Azt hiszem, kicsit meg is inog hattam, de nem vag yok biztos benne, mert pár pillanatra kihag yott az emlékezetem. – Tessék. – Felemelte a fejét, és a szemembe nézett. – Arra az esetre, ha a bárányka nem találna haza. – Ez helyes. – Köszönöm. – Rám kacsintott és kisétált az ajtón. A szobára csend ereszkedett. Vállat vontam és Lisához fordultam. Szája nyitva volt, úg y t nt, él, de eg y halk nyög ésnél többre nem futotta részér l. Lehet, hog y szélütést kapott? Gabe felug rott a pamlag ról, az ajtóhoz rohant, majd becsapta. – A francba! – Gabe összecsapta a kezét és újra káromkodott. – A focimeccseken meg órán kívül még soha nem találkoztam vele. Mármint nem szokott szóba eleg yedni senkivel. Soha nem hag yja mag a mög ött a törtet kis kíséretét. – A törtet kíséretét? – A „törtet ” szót csak a Törtet k cím sorozat miatt ismertem eddig . Ez azt jelenti, hog y Westont mindig reng eteg en veszik körül? Fura, mert amikor én voltam vele, eg yedül volt. – az ET-nk. – NE MÁÁÁR! – Úg y t nt, Lisa mindjárt elájul. – Ó, le kell ülnöm, le kell ülnöm. Gabe, hozd a repül sót, azt hiszem, elájulok. Gabe a szemét forg atta. – Jó tudni, hog y is állok összehasonlításban az istennel szemben. – Még csak eg y atmoszférában sem vag y Weston Michelsszel. Michels? Miért olyan ismer s ez a név? – Kösz, uncsitesó.
– Szívesen. – Gabe az unokatesód? – kérdeztem. – Ó, ig en, Gabe az unokatesóm. – Leg yintett, és elkezdett lég z g yakorlatokat imitálni. Leg alább nem ideg en pasikat hoz fel hozzánk. Gabe széles vig yorral leült Lisa mellé. – Na jó, mir l maradtam le? – Leültem a pamlag ra és el rehajoltam. – Ez a Weston valami nag ykutya? Gabe felnevetett és a térdét csapkodta. – Ug ye, most szórakozol velem? Mondd, hol éltél te eddig ? – Bickeltonban. – Hol? – El rehajolt, mintha meg akarna vizslatni. Érthet en mondtam, nem? – Eg y kisvárosban. – Lisa meg fricskázta Gabe-et, majd ismét felém fordult. – Nem akarom elhinni, hog y nem tudod, kicsoda Weston. Ez komoly? Azt mondtad, nézel tévét. – Nézek is – mondtam védekez en. – Mármint a Netflixet nézem, meg olvasok mag azinokat, meg ilyenek, olyanokat, amik a sarki boltban kaphatók. – Szent ég , te az ötvenes években élsz – horkant fel Gabe. Rámeredtem. – Weston Michels. – Lisa beírta a nevét a telefonjába, majd átadta nekem. Tudhattam volna. Saját oldala volt az IMDb-n. Nem jó jel. Az a rohadt szórakoztatóipar. Lejjebb mentem az oldalon. És ott volt. A Forbes cikke kábé kétéves volt, akkortájt történt a baleset is. Akkoriban nem éltem túlzottan élénk társaság i életet. Mi több, alig emlékszem bármire is, maximum arra, amikor Jo bácsi meg fenyeg etett, hog y kiteszi a sz römet, ha nem jövök ki a szobámból. Rányomtam az ujjaimat a képerny re, hog y kinag yítsam a képet. Weston haja most hosszabb volt. Boldog abbnak, lazábbnak t nt a Forbes-fotón. Nag yot nyeltem, hog y elnyomjam a torkomban a szárazság ot és a következ képre pillantottam: Weston Michels és apja, Randy Michels, a világ eg yik leg g azdag abb embere. Akkor költöztek az Államokba, amikor Weston nyolcéves volt, ami meg mag yarázta az akcentusát. Tudtam, hog y brit! – Olyan, mint eg y hibrid – mondta Gabe és kivette a kezemb l a telefont. – Weston Michels kábé két hónap múlva hozzájut eg y többmilliárdos örökség hez. – Akkor miért az ET-nk? – t n dtem hang osan. – Ez a büntetése számos b ne miatt – mondta sóhajtva Gabe. – És ha az ember Randy Michels fia, akkor nem szokott csendben üldög élni. Az eg ész rohadt világ tudja, ki .
– Ki ? – ismételtem meg . – És mit követett el? – Meg er szakolt eg y lányt – mondta Gabe. – Leg alábbis ez a pletyka járja. A családja lefizette a lányt, hog y hallg asson. Akkoriban eg yütt jártak. A csaj kidobta, erre Weston meg er szakolta, vag y valami ilyesmi. Kicsit kuszák a részletek. – Gabe ásított. – Azt beszélik, hog y úg y volt, hog y Weston otthag yja az eg yetemet, de az apja biztos rávette, hog y mindenért vállalja a felel sség et. – Szóval… – Összefontam a kezem, próbáltam meg érteni. – Az ET-nk eg y állítólag os er szaktev ? Az eg yetem hog y eng edélyezhet ilyesmit? – Még is hog y? – szólalt meg vég re Lisa. – Az a srác eg y isten. Biztos vag yok benne, hog y a kis ribi csapdát állított neki. A helyében én tuti nem kockáztatnék ennyit. – De a g azdag fiúk g yakran szeretnek irányítani – mondtam. Elfog ott az ideg esség , ahog y eszembe jutott a beszélg etésünk Westonnal a szobájában. Szent isten, majdnem kihasználták a helyzetemet? Szorosabban mag am köré tekertem a pulcsimat. – Ez ismét azt bizonyítja, hog y pénzzel minden meg vásárolható. – Gabe elnyújtózott a pamlag on. – Weston az ET-nk, nem rúg ták ki a focicsapatból és állítólag eg ész hétvég én Malibun partizott. Szerintem tök jól elvan. – Na és a lány? – kérdezte Lisa. – Á, Lorelei? is jól elvan. Az incidens másnapján eg y másik sráccal csókolózott. Szóval ig en, mi ez az eg ész nemi er szak-dolog ? Talán nem ig az, bár én szívem szerint mag amnál hordanék eg y sípot. – Sípot? – ismételtem. – Olyat, amit akkor fúj meg az ember, ha meg akarják er szakolni? – Nem – rázta meg Gabe a fejét. – Olyat, amilyet kosármeccseken használ a bíró. Mondd, ez komoly? – Ig en? T n dve nézett rám. – Ag g ódom a lakótársad testi épség e miatt, Lisa. – Áh, nem lesz semmi g ond vele. – Jól van. – Gabe lehunyta a szemét, és örömtelen nevetést hallatott. – És amikor a nag y, csúnya farkas, más néven Weston Michels úg y dönt, hog y letámadja, még is mit fog csinálni? Elbújik? Nézz már rá! Gabe rám mutatott. Én léptem eg yet hátra. Lisa félrehajtotta a fejét, szeme vég ig pásztázta a ruhámat és a hajamat. Zavaromban fészkel dni kezdtem és a hajamat a fülem mög é t rtem. – Elcsúfíthatnánk. – Ujját vég ig húzta a pólómon és pislog ott. Elhesseg ettem a kezét és összefontam a karomat.
– Akkor le kéne borotválnunk a fejét. – Ezt Gabe mondta. Lisa bólintott. – És maszkot tehetnénk az arcára. – Meg lehetne csinálni – helyeselt Gabe. – Ööö, nem. – Még eg yet hátraléptem. – Nem lehetne. És ne ag g ódjatok miattam. Jól vag yok. – Ig en, ha beveszem a g yóg yszereimet és leg alább napi nyolc órát alszom, jól vag yok. Ökölbe szorítottam a kezem, hog y érezzem a pillanatnyi fájdalmat, ahog y a körmöm a tenyerembe mar. Ha érzek fájdalmat, akkor leg alább képes vag yok érzésekre, nem ig az? Néha muszáj volt emlékeztetnem mag am arra, hog y nem csak eg y él halott, hanem inkább eg y zombi vag yok. – Jól van. – Gabe felállt. Láthatóan lerázta mag áról a témát. – Olyan kilenc körül értetek jövök, rendben? – Kilenc körül? – kérdeztem. – Szia! – Lisa hátba vág ta Gabe-et, aki kisasszézott a szobánkból. Helyes srác volt, a mag a dark rockeres módján, és Lisának ig aza volt, azt hiszem. A tetoválás még sem olyan rossz dolog . Leg alábbis Gabe-en nem t nt annak. – Ne bámuld az unokatesómat! – mondta Lisa és odalépett mög ém. – tiltott g yümölcs, a hozzád hasonló csajokra csak ráhozza a rontást. Miel tt még nemet mondhatnál neki, simán eg y eg yéjszakás kalandban találnád mag ad, aztán másnap reg g el csókkal búcsúzna t led. – Ez vig asztaló – sóhajtottam. – Gyere! – Lisa meg rag adta a kezem. – Sok dolg unk van, ha az esti buli el tt ráncba akarjuk mag unkat szedni. És el kell mennem a diákig azolványomért. – Jól van, abban seg íthetek – mormoltam halkan. Eg y pillanatra eszembe jutott Weston ag g odalmas tekintete, amikor azt mondta, hog y mindenhová párban menjünk, és leg yek óvatos. A nemi er szakot elkövet ket ag g asztja mások testi épség e? Nem tette. Nem tehette , mert könnyedén kihasználhatta volna a helyzetemet, még sem tette. Seg ített nekem. Még is, a g ondolat ott kísértett… mi van, ha még is…?
5. FEJEZET Nehéz az élet – meghalni könny . Csukd be a szemed, és soha többé ne nyisd ki. Mi olyan nehéz ebben? Igazából semmi – csak baromi fájdalmas azoknak, akiket hátrahagysz.
WESTON Annyiban kellett volna hag ynom. Az orvosom elmondta volna, hog y olyan dolg okkal játszadozom, amiket el kellene felejtenem. Vég ül is, mondaná, mennyi id d van hátra? Rohadtul eleg em volt már abból, hog y folyton ezt mondog atta. Nevetség es. Már az apámnak is eleg e volt az orvosokból. És ig en, már nyolcévesen is eleg em volt bel lük, amikor elmondták, hog y Anya nem fog ja túlélni a m tétet. És tavaly meg int, a kórházban, ahol az öcsém nem tért mag ához többé a… a helyzetb l. Eg yesek szerint a családunk el van átkozva. Vég ül is nem lehet annyi hatalmad és pénzed, mint amennyi nekünk van, úg y, hog y ne leg yenek következményei. Kiskoromban, a vasárnapi iskolában a tanár azt mondta, hog y a trag édia néha azért következik be, hog y az embert valami arra emlékeztesse: számítania kell Istenre. Mennyire leg yek még bizalommal Isten iránt, mi? Hiszen mindent elveszítettem, és tavaly majdnem elveszítettem a jó híremet és a focikarrieremet, csak azért, mert nemet mondtam. Érdekes, soha senki nem beszél arról, hog y a pasikat is kihasználják. Ujjaim összeszorultak a telefonon. Meg volt a száma. Mennyire beteg es vag yok, mi? Most komolyan. Betörtem az iskola rendszerébe, és meg szereztem a számát. Szeg ény lány már íg y is azt hiszi, követem. Talán nem seg ítene a dolg on, ha felhívnám, és azt mondanám: „helló”. Lúzer. Abszolúte lúzer vag yok. Soha nem volt problémám azzal, hog y meg szerezzem a csajokat, s t, de tavaly óta kicsit félénkebb vag yok. A törtet kíséretem seg ített. Csak azért neveztem íg y ket, mert íg y sokkal men bbnek t nt az eg ész, mint amilyen valójában volt. Kopog tak az ajtón. Felálltam, de kinyílt, miel tt kinyithattam volna. David jött be, a mag a teljes százharminc kilójával, és az asztalra hajította a receptemet.
– Na, hog y állsz? – Fantasztikusan – hazudtam, és g yorsan eldug tam a cetlit, amire Kiersten számát írtam fel. – Jól érzed mag ad? – David el rehajolt, és a zseblámpával a szemembe világ ított, mint eg y tudós. Elhesseg ettem. – Jól. – Meg köszörültem a torkom és felálltam. Eg y pillanatra elszédültem. Ez volt a jutalom azért, mert túl g yorsan álltam fel. – Hol van James? – Elment. – David felsóhajtott, mintha belefáradt volna, hog y eg ymillió kérdést teszek fel. – Visszaér majd, mire el kell kísérnie edzésre. Tudsz menni, ug ye? A szememet forg attam. – Tudok menni. Nem vag yok részeg vag y ilyesmi. – Túl g yorsan álltál fel – mondta mag ának, majd el vette a noteszét, és felírt pár dolg ot. – Szédülsz mostanában? Van lég szomjad? Hm, az annak számít, hog y meg ismerkedtem eg y lánnyal? És ha elszédültem a parfümjét l? Davidnek milyen mag yarázata lenne erre? – Apám azért fizet, hog y seg íts abban, hog y épesz maradjak, nem azért, hog y dajkálj – feddtem meg . David szeme összesz kült. – Sápadt vag y. – A francba. – Meg dörzsöltem az arcomat. – Kaphatok eg yetlen normális pillanatot? Csak eg yet, amikor nem firkálsz a nyavalyás noteszedbe, és nem az apámról vag y a pénzr l vag y a jöv mr l beszélünk… David felemelte a kezét. – Értem. Ne harag udj, Wes. Rossz érzésem támadt. De persze meg int ing erült is lettem. Hónapok óta ilyen feszült vag yok, és tudom: az, hog y ráförmedtem Davidre, ismét eg y dokumentált esemény lesz az apámnak szóló jelentésben. Körülnézett a szobában. – Szép a szobád. – Nem kertelsz túl sokat – nevettem. – A szobám pont olyan, amilyennek lennie kell: tiszta és hívog ató. ET vag yok, te is tudod. – Ig en, én pedig a királyn – mondta David szárazon. – Ig en. – Felvettem a kulcsomat és a telefonomat. – Ma este bulizni meg yünk. – Többen? – Felhúzta a szemöldökét. – Ig en, mi. Te, James és én. Meg kell ismernem a koli többi diákját, és úg y nem fog menni, ha
összekuporodom a szobámban, mint valami beteg … – A szavak elakadtak a torkomban. Beleharaptam az ajkamba, meg vártam, amíg a szédülés újra elmúlik. – Meg yek edzésre. – Nem kellene… – Ez az eg yedüli, aminek örülhetek – csattantam fel meg int. – Nem fog om otthag yni a focit is, David. Írd le a kis noteszedbe és mondd meg az apámnak. A karrierem a foci. Túlság osan jó vag yok benne ahhoz, hog y feladjam. Csak azért maradtam az eg yetemen, hog y mindenki boldog leg yen, de most, hog y… – Meg int cserbenhag ytak a szavak. Nem akartam befejezni a mondatot, inkább csak meg ráztam a fejem. Úg y t nt, David meg érti. Rövid biccentéssel utánam jött, ki a szobából, és beszállt a liftbe. Muszáj lesz kiizzadnom mag amból a napi stresszt, de még inkább azért edzek, hog y ne g ondoljak arra a lányra, a szép szemével és a még szebb hajával. Hosszú volt a haja, majdnem a csíp jéig ért, és én csak arra tudtam g ondolni, milyen lenne, ha beletúrnék. volt az els lány, akinek hag ytam, hog y meg érintsen – Lorelei óta. Nem mintha arról lett volna szó, hog y meg érintett, inkább belém rohant. Mindeg y, meg sem rezzentem. Mi több: többre vág ytam. Láthatóan többre vág ytam, mivel az utóbbi órákban állandóan követtem. Talán nem íg y kellene folytatnom a dolg ot. A lift halk csiling eléssel meg állt. Daviddel kiszálltunk, az emberek bámultak, komolyan bámultak. Az ember azt hinné, mostanra már meg szoktam, de nem íg y van. Gy löltem. Mindig akarnak valamit t lem. Érdekes, mert odaadtam volna a fél karomat azért, hog y bármelyikük lehessek. Szívesen lennék annak a srácnak a helyében, aki az orrát piszkálja a nag ykapu mellett, vag y a szemüveg es, lapátfog ú csaj helyében is. Szívesen helyet cserélnék velük, és menekülnék, amíg lehet. Nem azért, mert g y löltem az életemet – nem, épp ellenkez leg . Nag yon is szerettem. A koli ajtaja kinyílt. Pár lány feltartotta a mobilját, valószín leg azért, hog y fotózzanak. Felsóhajtottam. Els sök. Röviden intettem nekik, majd továbbsétáltam. Ebben a pillanatban James csatlakozott hozzám és Davidhez. Néhány lány kuncog ott, ahog y elhaladt mellettem. Az eg yik, úg y t nt, mindjárt elájul. Ilyen az életem.
6. FEJEZET Bele a t zbe – vagy talán ki a t zb l és bele a… várjunk, nem emlékszem. A pokolba?
KIERSTEN – Kész vag y? – Lisa letörölt eg y kis szájfényt az ajkáról, és meg nézte mag át a tükörben. – Mert tudom, hog y én készen állok. Felnevettem. – Ig en, készen állsz. – Miniszoknya volt rajta, magassarkú és eg y rövid póló. Én aztán az életben fel nem vennék ilyen szettet. Jo bácsi meg ölne. Én is meg ölném mag am. Mármint, a csajok íg y szoktak bajba kerülni. – Jól van. – Meg fordult és összeráncolta a homlokát. – Nem jöhetsz íg y. – Miért? – Vég ig néztem az eg yenes szárú farmeremen és a csizmámon – fehér póló volt rajtam, a hajam pedig lófarokban. – Ez eg y buli. – Tudom. – Vállat vontam. – Van rajtam ruha. – Ig en. – Lisa hang ja nem volt túl bátorító. – De apáca sem vag y, és most kábé úg y nézel ki, mint eg y mag ántanuló. Mag ántanuló? Minden g yerek, akit ismertem, és mag ántanuló volt, teljesen normális volt. Basszus, a történtek után könyörög tem Jo bácsinak, hog y hadd leg yek mag ántanuló. Vég ig néztem mag amon, és újra vállat vontam. Durván dörömböltek az ajtón, és választ sem várva berontott Gabe. – A fenébe, uncsitesókám, ma arra játszol, hog y megfektessenek? Lisa elmosolyodott. Gabe rám pillantott. – Te meg úg y nézel ki, mint eg y els s tanító néni. Miért? – Nag yon humoros. – Nem viccelek. – Tréfásan fulladást imitált, miközben szemöldöke kérd n felszaladt. Nag y sóhajjal fordultam Lisa felé.
– Én ilyen ruhákban járok. Nem hordok rövid szoknyát és haspólót és… – Látod? Már az a tény is, hog y íg y nevezted ezt – a saját pólójára mutatott –, hog y haspóló… ez mindent elárul. – Mit? – Neked seg ítség kell. Gabe eg yetért en bólintott. – Gyerekek, nem én vag yok Hamupip ke. Gabe g onoszul vig yorg ott, közelebb hajolt és azt mormolta: – Hag yd el a cip d, ha mered! – Óóó, fel akarja emelni a cip d! – tréfálkozott Lisa. – Csizmám van – mondtam, és felemeltem a lábam, hogy meg mutassam a fényes, fekete b rt. – Mindeg y – mondta Gabe flörtöl s vállrándítással. – Ruhában vag y ruha nélkül, mindenképp dög ös vag y, de ha a helyedben lennék és a nyamvadt Weston Michels liheg ne a nyomomban, eg y kicsit meg dolg oztatnám a srácot. – Én ööö… – Szórakozottan babráltam hosszú lófarkamat, és belenéztem a tükörbe. Ig azuk volt. Olyan voltam, mint valami amis csaj. Rég ebben szerettem a divatot, de mostanában a dolg ok félig -meddig értelmetlennek t ntek. De leg alább ettem és zuhanyoztam – nem mintha ez Gabe-re és Lisára tartozott volna. Hatalmas mutatvány volt részemr l, hog y képes voltam ellátni mag am. – Jól van. – Forg attam a szemem. – Felveszek eg y másik pólót, de itt meg húzom a határt. Lisa elvig yorodott és összecsapta a kezét. – Rendben! Tíz perc múlva valóban kételkedni kezdtem abban a képesség emben, hog y tudok-e normálisnak látszani. A póló, amit Lisa adott, nem ért a nadrág om derekáig . Mi több, jó hat centi szélesség ben kilátszott a b röm. Próbáltam el reg örnyedni, de Gabe elkezdett Quasimodónak hívni, íg y kételkedni kezdtem a púpos küls el nyeiben. A partit a nag y el csarnokban tartották. A dolg ok itt nem fajulhatnak el nag yon, ug ye? Mármint az iskola eng edélyezte a bulit. Nem t nt úgy, hog y patakokban fog folyni a pia, vag y lesz, mondjuk, drog is. Jo bácsi fig yelmeztetett, hog y ha g yóg yszert szedek, ne ig yak semmit, amiben alkohol van. Úg y t nik, az kétszer olyan g yorsan meg hozza a részeg ség et. Mármint ha meg iszom eg y italt, a fejemen eg y lámpaburával fog om körbetáncolni az el csarnokot. Leg alább nem lennék olyan zavarban a pólóm hossza miatt. Abban a pillanatban, hog y beléptünk az el csarnokba, az emberek ránk bámultak. Nem az a
fajta nézés volt, mint amikor valami étel rag ad a fog aid közé; sokkal inkább tükrözött kíváncsiság ot. Talán Gabe miatt. Közelebb léptem hozzá, és Gabe átölte Lisát és eng em. – Ez Gabe-bel g yakran el fordul. – Lisa felnevetett, és játékosan belebokszolt Gabe bicepszébe. – Az emberek nem tudják eldönteni, hog y jókép -e vag y csak simán rült. – Kösz, Lisa. – Ahog y Lisát nézte, Gabe szeme összesz kült. Azt suttog ta a fülembe: – Csak hog y tudd: simán jókép vag yok. – Hát persze, hog y az vag y – mondtam leereszked n. Gabe hátravetette a fejét és felnevetett. Nem g ondoltam, hog y valaha is vonzódnék hozzá, de volt benne valami, ami olyan vig asztaló volt. Ha mondjuk, meg kérném, hog y vezesse vég ig a nég yórás utat Bickeltonig velem az éjszaka közepén, meg tenné, és útközben meg hívna eg y kávéra is. Még soha nem volt ilyen barátom. Jó érzés volt. – Nos… – Lisa a tömeg et fürkészte. – Hol van? – A titokzatos férfi? – kérdezte Gabe. Odament a puncsos tálhoz, és hozott nekünk eg y-eg y pohárral. – Nem. – Lisa továbbra is a tömeg et nézte. – Weston. Hol van? az ET, itt kell lennie. – Tényleg itt kell lennem? – szólalt meg mög öttünk eg y hang . – Azt g ondoltam, eg yszer en csak meg jelenek. Nem g ondoltam, hog y bárki is keres. A hang szórókból tomboló zene hallatszott, de ezenkívül mindenki csendben volt. Láttam az embereken, hog y próbálják kifülelni, mint mond, ahog y próbáltak kis csoportunk felé közeledni. Weston nem is fig yelt oda Lisára vag y Gabe-re. Csak eng em nézett. – Eljöttél. – Kénytelen voltam. – Kényszerítettük. – Lisa a szemét forg atta. Gabe nyílt vidámság g al fig yelte a társalg ást. Weston még mindig bámult. Gabe-nek láthatóan eleg e lett a suta helyzetb l, így mellém lépett és kinyújtotta Weston felé a kezét. – Szerintünk mag ántanuló volt, ezért nem szokott beszélg etni. – Rám mutatott. Éreztem, hog y az arcom láng olni kezd. – De pokolian édes, ezért itt tartjuk társaság nak. itt az unokatesóm. – Lisára mutatott. – És biztos vag yok benne, hog y te meg én közös KI-órára jártunk eg yszer. Weston elkapta rólam a tekintetét és Gabe-re nézett. Bólintott, majd er sen kezet rázott vele. – Ig en, azt hiszem, íjászatra. – A világ leg jobb kurzusa volt. – Gabe felsóhajtott.
– Ó, most már emlékszem. – Weston felnevetett. – Te voltál az, aki rál tt a tanárn re eg y nyíllal. – Mert a tanárn elutasított. – Gabe vállat vont. – Szexuális zaklatás. – Lisa köhög ést imitált. Gabe leg yintett és tovább beszélt. – Milyen volt az edzés? – A fociról beszél – suttog ta Lisa. – Olyan ez, mint amikor vég ig nézed, hog y a tekn sbébi hog yan talál el az óceánig . Vag y felfalják, mert semmit nem tud a sportokról, vag y szabadon kiúszik az óceánba, és rájön, micsoda kemény g yerek. – Jó. – Weston nem is nézett ránk. – Tudod, milyen az edzés – brutális. De a szezon jónak íg érkezik. – Szerinted idén meg lesz a kupa? – kérdezte Gabe. Láthatóan valóban érdekelte a válasz. – Istenem, a tekn s kiért a vízbe! – suttog ta Lisa a fülembe. – Ig en. – Weston tekintete az enyémbe mélyedt, majd bólintott Gabe felé. – Az edz reméli, hog y bajnokok leszünk. Miután tavaly veszítettünk Oreg onnal szemben, szeretnénk jóvátenni a dolg ot. – Nekem mondod? – sóhajtott fel Gabe. – Utálom a Kacsákat. – Zöld és sárg a, zöld és sárg a – kántálta Lisa mög ötte. – Eg y percig sem g ondolkozom majd azon, hog y orrba vág jalak-e, ha ezt még eg yszer meg hallom – morog ta Gabe. Lisa elvig yorodott. – Nos, én itt vég eztem. Meg láttam az eg yik srácot, akivel a reg isztrációnál találkoztam. Bejött és összenéztünk. Most pedig találkozom vele a táncparkett közepén. Mikor elment, Gabe azt mormolta: – Szereti kommentálni a saját életét. – Szuper. – Felnevettem. – Kellene neki zenei kíséret is mellé. – Ezt meg ne mondd neki! – Gabe meg rázta a fejét. – Még a vég én a beszéd mellett énekelni is akar. Íg y is több pontot veszítek az IQ-mból a társaság ában. A beszélg etés elhalkult. Weston még mindig nézett. Gabe vig yora eg yre szélesebb lett. Vég ül mormolt valamit arról, hog y alkohollal turbózza fel a puncsot és elment. Ami azt jelentette, hog y Weston a leg rosszabb ET az ET-k történetében. F leg akkor, ha nem g ond neki, hog y Gabe bármibe is alkoholt önt. – Sétáljunk eg y kicsit. – Felém nyújtotta a karját. Meg álltam és rábámultam a kinyújtott karjára, majd újra a szemébe néztem.
– Nem tudom, szabad-e. – Nem én tettem. – Nag yot nyelt, szeme eg y pillanatra lecsukódott, majd ismét rám meredt. – A nemi er szak? Biztos, hog y mostanra hallottál már róla. Hig g y nekem. Mi több, leg yen nálad amolyan nemi er szak-meg el z síp. – Van nálad ilyen? – Elkerekedett a szemem. – Hé, a pasikat is meg er szakolják. – Mosolya elt nt, majd benyúlt a zsebébe, és el húzott eg y sípot. – Ne felejtsd el, hog y mi a lényeg e annak, hog y van eg y ilyen sípod. – Mi? – Kézbe fog tam a piros sípot és meg szemléltem. Weston léleg zete az arcomat érte. – Fújd meg . – Mi? – Na jó, mindjárt elájulok. Az arca csak pár centire volt az enyémt l. – Meg kell fújnod… – Szélesen elvig yorodott. – A sípot. Tudod, hog y seg ítség et kapj. – Ó – mondtam akadozva. – Ig en. Kivezetett az el térbe. Szerencsém volt, hog y a kis beszélg etés után képes voltam eg yenesen járni. Fog almam sem volt, miért fig yelt fel rám, de még mindig meg volt az a sanda g yanúm, hog y ez nem jó dolog . Soha nem fog menni az, hog y a barátja leg yek – az az eshet ség azonban, hog y több leg yek, halálosan meg ijesztett.
7. FEJEZET Privát megjegyzés: ha egy lány mosolya elfeledteti veled a saját neved, marha nagy szarban vagy.
WESTON – Erre. – Meg rag adtam a karját, és vég ig vezettem az utcán. – Mesélj eg y kicsit mag adról, Kiersten. – Ez béna volt. Az els kérdésem annyira nem volt eredeti, hog y leg szívesebben orrba vág tam volna mag am. Ezt teszi az emberrel az els sök elig azítása. – Tizennyolc éves vag yok. – Nem, nem úg y értettem… – Meg fordultam és rájöttem, hog y zöld szemének átható pillantása belém mélyed. – Mármint ig en, örülök, hog y elmúltál tizennyolc, nem akarok bajba kerülni amiatt, hog y meg fog tam a kezed vag y ilyesmi. – Nos, nekem nem annak a típusú srácnak t nsz, aki fog ni szokta a lányok kezét. – Ig azad van. – Mély leveg t vettem. – De szeretem a kezeket, vag yis a tiédet szeretem, Bárányka. – Ez ig az volt. Szerettem a kezét. Minden eg yes porcikájából sütött az ártatlanság . Szinte rosszul voltam attól, hog y meg rontom, hog y kívánom. A „szinte” a kulcsszó. – És itt van ez a becenév. – Itt van – helyeseltem, és még er sebben meg szorítottam a kezét. Átsétáltunk a pázsiton, és némán vég ig mentünk a járdán. Ahog y elhaladtunk pár autó mellett, a csend még inkább ránk telepedett. Aztán vég ül a második utcai lámpa alatt meg állt és visszahúzta a kezét. – Nézd… – ideg esen eg yik lábáról a másikra állt, ártatlan szemével hol a földet, hol az arcomat nézte. – Nem tudom, mit akarsz elérni. Értékelem a seg ítség edet meg minden, de… Szórakozottan felvontam a szemöldököm. – De? – Én nem vag yok olyan lány – suttog ta. – Milyen? – Olyan. – Arca rózsás pírban ég ett. – Nem szoktam kavarni srácokkal. – Ja, olyan. – Elnevettem mag am a zavara láttán. – Én sem. – Tessék?
– Én sem kavarok srácokkal. Nem vag yok olyan. Szóval most, hog y ezt kitárg yaltuk, lehetünk barátok. – Én ööö… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert az eg yik csapattársam a világ lehet leg rosszabb id zítésével pont akkor haladt el mellettünk kocsival. – Michels! – kiáltott ki az ablakon. – Ma buli van a Kappában! – Dudált eg yet, majd elhúzott. – Barát? – kérdezte Kiersten. – Rosszabb – nevettem el mag am. – Csapattárs. – Megálltam és könnyedén meg érintettem a karját. – Van kedved elmenni eg y másik bulira? – Talán vissza kéne mennem a… – Gyere! – Közelebb húztam mag amhoz. – Csak pár percre. Bemutatlak néhány fels snek, kapsz eg y kis tejet, és éjfélre már az ág yadban leszel, betakarg atva. A szeme összesz kült. – Jó, majd eg yedül takarózhatsz be. Mármint nélkülem. Kiersten lepillantott a járdára. – Jól van. Harminc perc. És ne hidd, hog y nem használnám a sípomat. – Kérlek – suttog tam. – Amikor visszaadod, pontosan tudod majd, milyen érzés, ha az ajkad az enyémhez ér. Összerezzent. – Nem mondhatsz nekem ilyeneket. – Miért? – Állánál fog va mag am felé fordítottam az arcát. – Kényelmetlenül érzed mag ad t le? – Ig en – suttog ta. – Jól van – sóhajtottam. – Akkor majd csak g ondolok ilyesmikre és vág yakozóan nézek majd feléd id nként, rendben? Felnevetett. – Fel lem! Ha ez tesz boldog g á. – A sípok. – Bólintottam. – És a vörös hajú lányok. – Ismét a kezéért nyúltam. – A szüzek. – Érdekes módon az arcán mélyebb lett a pír, és a keze szorosabban fonódott az enyém köré. Elég jól tudok olvasni az emberekben. Ebben a pillanatban az eg ész vag yonomat tettem volna rá, hog y még soha nem csókolta meg senki. Ezért érezte mag át kényelmetlenül. – Sz z bárányka… – Felsóhajtottam. – Lehet, hog y feláldozlak az oltáron. – Nem szeretném, ha feláldoznának. – Soha nem tudhatod. – Pimaszul rámosolyog tam. – Lehet, hog y élveznéd. – Soha nem tudhatod. – Álmodozón felsóhajtott. – Lehet, hog y leszúrnálak.
– Ig azad van. – Felnevettem. – Most pedig menjünk. – Sok dolg unk van: találkozni kell pár emberrel, tejet kell inni, meg kell rontani eg y els st.
8. FEJEZET A dolgok soha nem olyanok, mint amilyennek t nnek. Soha.
KIERSTEN Még soha nem voltam diákszövetség i koliban. Csak onnan tudom, hog y milyen, mert a filmekben láttam: bulizó srácok, iszog ató diákok, a pázsiton szanaszét hever m anyag poharak. Nem ezt vártam, de tulajdonképpen rend volt. A zene hang os volt, de a tömeg döbbenetes. Mindenütt alkohol, mindenütt kaja, mindenki úg y volt öltözve, mint a filmsztárok, és minden eg yes srác úg y festett, mintha most lépett volna ki valamelyik mag azinból. – Srácok… – Weston a vállamra tette a kezét és el retolt. – Ez itt Kiersten. – Helló! – mormolták páran üdvözlésképpen, és rám mosolyog tak. Nem t ntek jelleg zetes sportolóknak. Mi több, nag y részük iszog atott és a fociról beszélg etett, míg a lányok vidáman az órákat tárg yalták meg . – Ó… – Weston meg rag adta a kezem. – Azok a srácok pedig , akik ott vannak… – Két elég nag ydarab pasi felé mutatott. Az eg yiknek fekete keretes szemüveg e és kecskeszakálla volt, a másik leg alább két méter mag as volt és hórihorg as. Mindketten a harmincas éveik közepén járhattak. – Nekem dolg oznak. Vag y az apámnak. Mindeg y. Valami g ondod van? Bárki zavar itt? Fuss feléjük a síppal, rendben? – Ööö, persze, de miért lenne itt bárkivel is g ondom? Valaki felnevetett mög öttem. – Friss hús. – Kell ennél többet mondanom? – nyög ött fel Weston. – Ez itt Drake. – Helló, Drake! – Nag yot nyeltem, és ig yekeztem, hog y ne kapjam el rag adozó tekintetét. Sötétbarna szeme és homoksz ke haja volt. Drake biccentett. – Mizu? Ezzel le is zárult a beszélg etés.
Weston eg y csomó embernek bemutatott, de eg yiküket sem ig azán érdekelte, ki és mi vag yok. Nag yrészt udvariasak voltak, de ennyi. Néhány újabb bemutatkozás után kivitt a konyhába. – Hozok neked eg y italt. – Ó, még soha nem ittam alkoholt – emeltem fel a kezem. – Tudom – nevetett Weston. – Éppen ezért te meg én eg yfajta küldetésen veszünk részt. Els kolis buli, els ital, els alkalom eg y fels ssel… – Jól vag yok íg y. – Meg ráztam a fejem, amint felém nyújtotta a poharat. – Nem, nem vag y jól. Még nem. Eg y korty, és utána boldog an halhatok meg . – A mosoly nem ért fel a szeméig , ahog y felém nyújtotta a poharat és várt. – Uh, az er szakos csordaszellem. Ug ye tudod, hog y te vag y a leg rémesebb ET, akivel valaha találkoztam? Vállat vont. A pohár alján a lötty sötét szín volt és rothadt banán szag át árasztotta. – Mi ez? – Sör. Eg y kortyot csak. Tessék. Befog tam az orrom. Felnevetett, de nem bántam. Keser banán- és penészíze volt, és eg y korty elég is volt bel le. Köhög tem, és visszaadtam a poharat. – Látod? – A mosolya rag adós volt. – Olyan szörny volt? – Rémes. – Belebokszoltam a karjába. – Mit mondtam? Nem kell sípolnod. Teljesen biztonság ban vag y velem. – Felnevetett és kicsit meg ing ott. Káromkodva meg rag adta a pultot. – Jól vag y? – léptem mellé. Elhúzódott t lem, és párszor pislog ott. – Ig en, jól, csak… el kell hoznom valamit Jamest l, rendben? Senki után ne menj fel az emeletre, és ne ig yál semmit, még vizet se. – Ig enis, uram – szalutáltam, hog y meg nevettessem. Ehelyett úg y festett, mint aki mindjárt elhányja mag át, majd lassan elindult kifelé a konyhából és mag amra hag yott. – Érdekes – szólalt meg mög öttem eg y n i hang pár perccel kés bb. – Te vag y az új projektje? Meg fordultam. – Projektje? A lány g yönyör volt. Vég telenül hosszú combján sz k fehér ruha feszült, fekete haja laza hullámokban omlott a mellkasára.
– Ig en, a projektje. – Elvett eg y pohár sört és beleivott. – Minden évben kiválaszt eg y els st. – Tényleg ? – Retteg és fog ott el. – Mit mondhatnék? Könnyen meg unja. Hidd el, karácsonyra már a nevedet sem fog ja tudni, és továbblép a következ lányra. Kitalálom: kisvárosi vag y? Ártatlan? A Weshez hasonló, hatalommal rendelkez srácok imádják az ilyesmit, de otthonra nem kéne neki, ha érted, mire célzok. Annyit összeszed, amennyit tud, és azokkal bulizik, akik ig azából mag asról tesznek rá is meg az életére is. Úg yhog y élvezd ki, amíg még lehet. Én aztán kiélveztem. – Nag yot kortyolt a söréb l és felnevetett. Ebben a pillanatban Weston lépett a helyiség be. Amint meg látta a lányt, meg esküdtem volna rá, hog y acsarkodni kezdett. – Mi. A. Franc? Te meg mit keresel itt, Lorelei? – Meg hívtak – dorombolta a lány. – Örülnöd kellene, hog y láthatsz. Jó sajtót jelent neked. Te meg én úg y dumálg atunk, mintha mi sem történt volna. Wes keze ökölbe szorult. – Pedig történt. – Ki mondja? – Lorelei hátravetette a fejét és felnevetett. – Épp meg ismerkedtem a kis barátn ddel. – Mi pedig épp indultunk. – Weston meg rag adta a karom, és közelebb húzott mag ához. – Ne feledd, mit mondtam, kis els s. – Lorelei még eg yszer vég ig nézett rajtam és kitáncolt a szobából. Mély leveg t vettem és követtem Westont, aki kivezetett a házból. A két pasi, akit korábban meg mutatott, pár méterrel lemaradt mög öttünk, ahog y ug yanazon az utcán sétáltunk visszafelé, amin idejöttünk. – Tudom, hog y nem ismersz. – Weston szavai olyan szárazak voltak, mintha minden örömöt kiszívtak volna a lényéb l. – De annak a lánynak egy szavát se hidd el. Z rös csaj. Fog almazzunk íg y. Tizenöt kilométeres körzetben sem közelíthetne meg eng em, nemhog y tizenöt méteren belül. – is itt tanul? – Nem. – Keser en felnevetett. – Eg y éve vég zett. A szüleink jóban voltak eg ymással. – Csak voltak? – Ig en. – Leszeg te a fejét, ahog y halkan káromkodott és az ajkába harapott. – Tavalyig , a történtekig . Még mindig azt hiszik, hog y meg tettem. Az sem sokat seg ít, hog y Lorelei kezd , feltörekv színészn . Eg yetleneg yszer láttam sikeres alakítását: amikor meg próbált börtönbe juttatni olyasmiért, amit nem is követtem el. – Sajnálom. – Összeszorult a szívem. Weston felsóhajtott.
– Ne sajnáld. Ami történt, meg történt, nem? – De ig en – mormoltam. – Nem érzem valami jól mag am. – Kicsit meg ing ott. – Azt hiszem, elkaptam valamit, úg yhog y szépen visszakísérlek a szobádba, és jó éjszakát kívánok. – Az eg észet kitervelted, ug ye? – ug rattam. Felnevetett. H , hog y felrag yog az arca, amikor boldog ! Azt szerettem volna, hog y miattam nevessen fel, annak ellenére, hog y tudtam, nevetség es vag yok. Alig ismertem a srácot, és amit tudtam róla, azt súg ta, hog y talán nem a leg meg felel bb emberrel vag yok eg yütt. – Kiersten? – Ig en? – A buli még mindig tombolt, mikor visszamentünk az épületbe és beszálltunk a liftbe. – Kösz. – Még is mit? – Lég zésem zihálónak t nt, ahog y a szeme pár másodpercre az ajkamra fókuszált, majd a liftajtó felé pillantott. – Azt, hog y hittél nekem. A kezéért nyúltam. Mit m velek? Meg szorítottam az ujjait. – Amíg nem adsz rá okot, hog y ne bízzak benned, addig hiszek neked. Ilyen az ember. – Vakon bízik vadideg enekben? – Másra fig yelt. Szeme elfelh södött és nag yon sápadtnak t nt. – Nem. – Vég ig mentünk a folyosón a szobámig . – Barátokat szerez és hisz nekik, amikor ig azat mondanak. – Kiersten… – mondta rekedten, és nekid lt az ajtónak. – Nem akarok a barátod lenni. – Ó! – Utáltam mag amat, hog y a g yomrom padlót fog ott. Olyan volt, mintha azt mondta volna, hog y utálja a karácsonyt és minden szerelmes reg ényt el akar tüntetni a Kindle-emr l. – Több akarok lenni – suttog ta, és éreztem az ajkairól jöv forróság ot, miközben beszélt. – Neked, azt hiszem, mindig is több akarok lenni. De… – Felsóhajtott és kinyújtotta a kezét. – Meg elég szem a barátság g al, mármint ha áll még az ajánlatod. Remeg ujjakkal a keze után nyúltam és meg ráztam. Mosolyától eg ész világ om felfénylett. Meg kérd jelezte eg ész korábbi létezésemet. Meg int elfog ott az a különös érzés, hog y fog y az id , vag y talán meg int elborít a sötétség . Próbáltam kiszabadítani a kezemet, de ott tartotta. Utálatos érzés, amikor elveszítem a kontrollt. Általában a g yóg yszerek seg ítenek, de ott és akkor olyan volt, mintha a szeme arra kért volna, hog y ug orjak bele a feketeség be vele. Nem
voltam biztos benne, hog y készen állok-e rá. – Nem lesz semmi baj – suttog ta. Kiszabadított eg y hajtincset a lófarokból és meg szemlélte. – Mir l beszélsz? – A leg els iskolai napodról. – Szomorú mosoly suhant át az arcán. – Még is mi másról beszélnék? – Ó, hát tudod… az életr l – tréfálkoztam. Szerettem volna, ha újra mosolyog . – Ig en. – Mosolya elt nt és nag yot nyelt. – Nos, szép álmokat, Kiersten. Gondolj majd rám. – És a nyolcas kockahasadra? – kérdeztem. Hátravetette a fejét és felnevetett. – H , na, erre szükség em volt! Köszi. „Barátom”. – Szívesen. – Nag y nehezen álltam csak meg , hog y ne érintsem meg a „barátomat”. – Szerintem te vag y életemben eddig a leg jobb barátom. – Nem mozdult. Ehelyett fig yelt, szeme minden eg yes részletet mag ába szívott, mintha attól félt volna, hog y elt nök. – Ez jó dolog , nem? – Bárcsak tudnám! – Vég ig mutatott a folyosón. – Hívog at a szobám, ahog y a reg g eli ötkor kezd d edzés is. Jó éjt!
9. FEJEZET Áldás? Átok? Ki tudta? De fogyott az id m.
WESTON A vécé fölé g örnyedtem. Felnyög tem, kiadtam mag amból az eg ész reg g elimet, ebédemet és vacsorámat és a fehérje-shake-et, amit az imént ittam meg . Utáltam hányni. Olyankor újra kisg yereknek éreztem mag am. Anya mindig ott volt mellettem, amikor beteg voltam. Most csak apám volt. És mindig másokat küldött mag a helyett, hog y elvég ezzék a piszkos munkát. Nem mintha nem szeretett volna, csak volt fontosabb dolg a is, mint az, hog y a fia rókázik. Örültem, hog y eg ész éjjel rosszul voltam. Azt jelentette, hog y még edzés el tt kiürül a szervezetemb l ez a cucc. Még a leg rosszabb napomon is jobb voltam, mint a srácok fele. Nem kellett volna annyira er lködnöm, f leg az újabb adag g yóg yszer után, de seg íteni akartam Kierstennek. Az ártatlanság a úg y hívog atott, akár a sötétség . A francba, szinte láttam a feje körül ott lebeg fekete felh t. Én is átéltem, s t, többet is. Néha a mosolya hamis volt, máskor pedig annyira ag g asztotta az, hog y mit g ondolnak mások, hog y leg szívesebben meg ráztam volna. Talán kívülr l nem íg y t nt, de a szeme, az, ahog y mindenre úg y fókuszált, mintha azzal, hog y túlság osan sokáig bámul valamire, valahog y felhívná mag ára a fig yelmet… Furcsa volt azt látni, hog y eg y olyan lány, aki fizikailag azt sug ározta mag ából, hog y nézz rám, íg y beg ubózik. Barátok? Na, nem. Talán én voltam a létez leg rosszabb g ondolat számára, a leg rosszabb barát az eg ész világ eg yetemben. A vég én úg yis összetöröm majd a szívét. Tudtam, hog y ezzel az er vel akár a lehet leg kevésbé fájdalmas is lehetne. Mivel láthatóan nulla volt az önkontrollom, a leg jobb barát leszek, aki valaha is volt. De romantikusan nem tudom elkötelezni mag am. Azt nem tenném meg vele. Vég ül is ott áll el tte még nég y boldog iskolaév, miközben nekem alig pár hónap múlva végem. Felvettem a mezemet, és felkaptam a kulcsomat. Utáltam g yalog menni edzésre. Reg g elenként mindig párás volt a leveg : az eg yetem épületei a Csendes-óceán partján álltak, vag yis ilyen korán mindig hideg volt.
Nag y sóhajjal meg álltam Kiersten szobája el tt, és becsúsztattam eg y levelet az ajtó alatt. – És íg y kezd dik a barátság – suttog tam. Talán tudok seg íteni neki abban, hog y kimásszon abból az átkozott g ubóból. Talán elég lenne ahhoz, hog y elmosolyodjak, amikor örökre távozom.
10. FEJEZET Talán a sötétség nem zárult körém, ahogy el ször feltételeztem. Talán úgy hívtam magamhoz, hogy nem is tudtam róla?
KIERSTEN Az ébreszt óra hang ja kiug rasztott az ág yból. Rög tön az jutott eszembe, hog y teg nap éjjel nem is voltak olyan borzalmasak a rémálmaim. Mi több: nem ébredtem fel sikoltozva. Szerettem volna felug rani a leveg be és meg köszönni Istennek. A g yóg yszert l hónapok óta voltak rémálmaim, de meg érte, ha a seg ítség ével kibírtam a másnapot. Lecsaptam az ébreszt t, és az ajtóhoz vonszoltam mag am. Hálás voltam, hog y Lisával közös lakrészt kaptam. Két másik lánnyal osztoztunk a konyhán és a nappalin, akik orvosi eg yetemre jártak. Íg y aztán olyan volt, mintha eg yedül laknánk. Nem néztek tévét, szinte alig ettek, és amikor meg kérdeztem t lük, fent vannak-e a Facebookon, csak rosszalló pillantásokat kaptam válaszul. Ásítottam és nekiálltam kávét f zni, amikor is Lisa tántorg ott ki a szobájából, káromkodva. – Még korán van! – Hét óra van. – Éppen ez az. – Vég ig futtatta kezét sz ke haján és leült az asztalhoz. – Merre jártál éjjel? Hazajöttem és te már aludtál. – Hát én ööö… – Lefog laltam mag am azzal, hog y a kávészemeket beleöntöttem a g épbe. – Westonnal voltam. Elvitt eg y másik buliba és… – Hééé! – hördült fel Lisa. – Eg y másik buliba? Hová? – A Kappába – mondtam. – NE mááár! – sikkantotta Lisa. – Ott vannak a leg jobb bulik! Oda csak fels söket hívnak meg ! Láttál valami dög ös pasit? Jó fejek voltak? Drog oztak? Úg y tudom, ott drog oznak is. Szent isten, és vissza fog sz menni? Vissza kéne menned egyáltalán? Szükség ünk van Gabe-re! – Befejezted? Lisa nag y leveg t vett és kétszer fújtatott, miel tt bólintott.
– Ig en, azt hiszem. – Jól van. – A kávég ép darálni kezdett. – Minden normálisnak t nt. Csak pár iszonyatosan szép ember evett és ivott… – Kihag ytam a Loreleir l szóló részt. – És? – Lisa közelebb húzódott az asztalhoz. – És aztán? Meg csókolt? A szerelemg yerekével vag y várandós? Feleség ül akar venni, és én lakhatok a g arázsotok felett? – Nem. – Felnevettem. – Minden kérdésedre nem a válaszom. Csak barát akar lenni. – Csak barát? – Lisa a szájához kapta a kezét. – Még hog y az eg yetem leg dög ösebb pasijával csak baráti kapcsolatban leg yél? Miért kezdek el ett l iszonyatosan viszketni? – Mert szeretnél bejutni a nadrág jába. Lisa felhorkantott. – Szivi, benne lennék a nadrág jában. Ennyire kétség beesett vag yok. De miért csak barát akar lenni? Miért nem több? – Nem szokott els sökkel járni – vontam meg a vállam. – Jaaa… – bólintott Lisa. – De pasi, te meg irtó csinos vag y. Ez eg yvalamit jelent. – Hog y te laksz a g arázsa fölött? – Jó lenne. – Lisa lebig g yesztette a száját és az ajtó felé pillantott. – Az meg mi? – Az ajtó? – Komolyan, ivott ez a csaj teg nap éjjel? – Köszönöm – forg atta a szemét Lisa. – Nem az. – Az ajtóra mutatott. – Az. Eg y darab papír hevert a földön. Az én nevem volt ráírva. Szent eg ek! Az én nevem, az g yönyör kézírásával! – Nyug i, biztos nincs benne antrax. – Lisa lehajolt és felemelte. – Olvasd el! – Az orrom alá dug ta. – Na, g yerünk! Kíváncsi vag yok! A kávéf z pityeg ett. Töltöttem eg y-eg y csészével, és elvettem t le a levelet. Amint leültem, szétnyitottam és olvasni kezdtem. Az emberek már nem írnak egymásnak leveleket… milyen kár, nem gondolod? Els nap. A küldetésed, ha hajlandó vagy elfogadni: szerezz két új barátot, mármint a lakótársadon és az unokatesóján kívül. Én sem számítok. Mosolyogj szélesen, és legalább egyszer jelentkezz az órán. Ebédnél találkozunk. Barátod – Wes. A mosolyom akkor sem lehetett volna szélesebb, ha direkt koncentráltam volna rá. Újra és újra átolvastam a levelet, és a szívem eg yre hevesebben vert a mellkasomban. Két év után ez volt az els reg g el, hog y nem a múltamon g ondolkoztam. Mi több: eg yszer sem g ondoltam a szüleim balesetére. Túl boldog és izg atott voltam, hog y bármi másra g ondoljak, mint arra,
hog y eg y srác írt nekem eg y levelet. – Na? – kérdezte Lisa. – Mit ír? – Férjhez meg yek! – MI? – visította Lisa. – Csak viccelek – mondtam nevetve, és felé nyújtottam a levelet. – Tessék. Wes írta. – Ó, szóval most már Wes! – Felszaladt a szemöldöke. – Ööö… – Félrenéztem. – Mármint Weston. – Értem – mormolta és olvasni kezdett. A mosolya eg yre szélesebb lett, ahog y az enyém is. Mire elolvasta, felnézett, és az izg atottság könnyei csillog tak a szemében. – Szerelmes levelet írt neked! – Inkább amolyan instrukciós irományt – h töttem le. – Láthatóan meg próbál kizökkenteni a mostani helyzetemb l. Kicsalog atni a csig aházamból. – Hát, tényleg olyan vag y, mint eg y remete. És a város, ahol feln ttél… – Elhallg atott. – Hog y is hívják azt a sziklát, ami alatt eddig éltél? Ahol csak eg y bolt van? Felsóhajtottam. – Bickelton. – Ja, ig en. Az. – Meg rázta a fejét. – Bújj ki a csig aházból, és élj! Úg y vélem, hog y Weston Michels is íg y g ondolja… – De… – Nem akartam bénának t nni, de a bizonytalanság g y zött, hang om remeg ni kezdett. – Miért pont én? – Miért nem te? – Az asztalra dobta a levelet. – Gyönyör vag y, és felkeltetted az érdekl dését. Kell, hog y leg yen rá más mag yarázat? – Mindig van mag yarázat – mag yaráztam. – Az olyan pasik, mint , nem szoktak csak úg y felfig yelni a mag amfajta lányokra. – A mag adfajta lányok miatt léteznek az olyan pasik, mint . – Lisa meleg en elmosolyodott. – Nem úg y látod mag ad, ahog y mások tég ed. Talán többet lát, mint te, amikor belenézel a tükörbe. Bármi is a mag yarázat, ne hajtsd el mag adtól. Próbálkozik, és ha én lennék a te helyedben, ma este hálát adnék érte a Jóistennek. Elmosolyodtam. – Talán meg is teszem. – Remek! – Gyorsan felállt és kinyújtózott. Valami meg csillant a pólója alatt – csak nem köldök-piercing ? – Most pedig indulás az els órára! – Ellejtett eg y táncot és beszaladt a szobájába, íg y mag amra maradtam a kávémmal és a levelemmel.
11. FEJEZET A gyógyszer szívás. Ha neked megy egy százhúsz kilós támadó ember? Na, az sokkal nagyobb szívás.
WESTON – Michels! – üvöltötte Jackson edz . – Hol jár az eszed ma reg g el? Összpontosíts már! Ig en. Összpontosítsak. Ne g ondoljak a vörös hajra, a rag yog ó mosolyra és arra, hog y milyen lenne az a mosoly, ha eg yenesen felém irányulna, és ha az a vörös haj ráomlana a kezemre és… – Michels! – A labda épp id ben pattant felém, hog y meg fog jam és befejezzem a játékot. Muszáj koncentrálnom, hog y Kiersten ne vonja el ennyire a fig yelmemet. Mi a fene ütött belém? Mire vég et ért az edzés, eg y életre eleg end horzsolást szedtem össze, ami nem annak a jele, hog y te vag y a leg jobb irányító. – Hol jártál ma? – kérdezte Brad, ahog y ledobálta a ruháit és beug rott a zuhany alá. – Nem itt – mormoltam és én is beléptem a zuhany alá. – Értem. – Felhorkant. – Jobb lenne, ha itt lennél, ha szeretnénk idén meg nyerni a kupát. Utáltam a jöv r l beszélni. Mi értelme van? Nyersen felé biccentettem. – Aha, ig azad van. Amint vég eztem a zuhanyozással, bementem az eg yik eg yetemi kávézóba és vettem eg y fehérjeturmixot. Még két óra, és viszontlátom Kierstent. Mostanra már biztos elolvasta a levelemet, íg y vag y dühös, vag y mosolyog . Reméltem, inkább mosolyog . Mi több, reméltem, hog y amikor felébred és elolvassa a levelet, örökre elfelejti, hog yan kell összehúzni a szemöldökét. *** – Ebéd. – Eg y adag ételt toltam Kiersten felé, és eg y pillanatig fig yeltem, ahog y undorral meg szemléli. – Enned kell. – Nem vag yok éhes. – Félretolta a tálcát, és összefonta a karját.
– Rossz volt az els néhány óra? Rám meredt. Felemeltem a kezem. – Akarsz beszélni róla? – Nem tudok. – Elpirult és körülnézett az étkezdében. Szinte mindenki úg y bámult ránk, mintha az imént jelentettük volna be, hog y örökbe fog adjuk Brad Pitt húsz g yereke közül az eg yiket. – Majd én elintézem. – Felsóhajtottam, és írtam eg y g yors SMS-t Jamesnek. Utálta, hog y fedeznie kell eng em, de az emberek íg y leg alább nem bámultak tátott szájjal. Néztem, ahog y James vég ig masírozik az étkezdén. A mobiljára nézett, savanyú képet vág ott, majd újság ját az asztalra hajította. Eg y másodperc múlva már felénk tartott, majd két-három lépés meg tétele után összeesett. Mindenki felkiáltott. – Na jó, vég re nem bámulnak ránk. – Bólintottam Kiersten felé. – Mi történt az órán? – Jól van? – mutatott Kiersten Jamesre. – Lement a cukra. – Eg y rövid pillanatra félrenéztem és meg köszörültem a torkom. – Szóval, mi volt az órán? – Nem kéne orvost hívni vag y ilyesmit? – El vette a mobilját. Meg rag adtam a csuklóját és meg ráztam a fejem. – Tíz perc és jobban lesz, vag y annyi id kell neki, amennyi id alatt elmeséled a sztoridat. – J-jó. – Folyamatosan Jamest bámulta, de leg alább beszélt. – Felemeltem a kezem az órán, de a prof leteremtett azért, mert kijavítottam. Összerezzentem. – És két új barátra is szert tettem. Elmosolyodtam. Kiersten viszont nem. – Mondjuk, hog y kicsit barátság osabbak, mint te vagy. Esküszöm, szinte láttam, hog y puszta kézzel fojtom meg ket! – Kik voltak azok? Hozzád értek? Bántottak? Meg ölöm ket, komolyan! Én… – Felálltam, és kapkodva körülnéztem az étkezdében, hog y látok-e szerelmesen bámuló idióta els söket. – Ülj le! – Lehúzott mag a mellé, és meg rázta a fejét. – Azt mondtam nekik, hog y van barátom, üg y lezárva. – Mármint van két lánybarátod. – A vér dübörg ött a fülemben. – Nem fiúbarátod. – Na és? – Kezét tehetetlen dühében a leveg be emelte. – k voltak az a két ember, akik közeledtek felém.
– Ebben biztos vag yok – mormoltam. – Wes? Wesnek nevezett. Most már boldog an halok meg . A leg több ember Wesnek szólít. Neki nem mondtam, hog y szólíthat íg y. Természetesnek t nt. Íg y írtam alá a cetlimet. Kezdtem ellág yulni. A mosolyom eg yre szélesebb lett, ahog y a szeme összesz kült. – Mi az? – kérdezte. – Semmi. – Meg rag adtam a kezét és meg csókoltam. – Csak örülök. – Annak, hog y nem sikerült teljesítenem a kis listádat? – Szó sincs arról, hog y „nem sikerült”. – Meg ráztam a fejem. – Meg próbáltad, és ez a lényeg . Ki kell lépned az alól a sötét felh alól. Orrcimpái kitág ultak, ahog y felkapta a táskáját és felállt. – Mennem kell. – Ülj le. – Nem. – Ül. – Lenyomtam a helyére, és lág yan a kezembe vettem az övét. Éreztem a csuklóján a pulzusát: dühösen, szabálytalanul vert a szíve. – Nem kérek elnézést. – Fog almam sincs, mir l beszélsz. – Az öcsémre emlékeztetsz. – Tessék? – Kóma. Meg halt – mag yaráztam. – Túll tte mag át. – Eg ek, köszi – mondta összeszorított fog akkal. Eltaszítottam mag amtól az öcsém sorsa miatti sötét g ondolatokat. Nag y nehezen sikerült. – Depressziós, tehetség es, szuper, a leg jobb ember a világ on… ilyen volt. És te… – te rá emlékeztetsz. Nem tudom, miért, de eg yszer en rá emlékeztetsz. Szóval ig en, eg y kicsit próbállak kizökkenteni, de szerintem te jól bírod. Mondd, hog y elég er s vag y ahhoz, hog y kibírd. – Nem ismersz eng em. – Kemény volt a hang ja. Olyan él volt benne, amit lányoktól nemig en szoktam hallani. – De ig en. – Te. Nem. Ismersz. Eleng edtem a kezét.
– Jobban ismerlek, mint g ondolnád. Nézd, nem szoktam masnival díszítve átnyújtani a véleményemet, nem is vag yok az a típus. Az, aki heteket vár, hog y vég re áttörje az összes védelmi vonaladat. Én más vag yok. Talán túl intenzív. De vonzódom hozzád – és szintén szólva, neked szükség ed van rám. – Nincs szükség em senkire – suttog ta. Úg y hang zott, mintha mag a is alig hitte volna el, nemhog y képes lenne meg g y zni róla bárki mást. – De van – mondtam. – És addig várok, amíg bele nem mondod a képembe, hog y ha ez kell ahhoz, hog y rájöjj. Ezzel felálltam a helyemr l és otthag ytam. Írom tovább a leveleket. Tovább próbálkozom azzal, hog y kizökkentsem. Talán ha meg menthetném – zihálva fújtam ki a leveg t… talán ha Kierstent meg mentem, akkor az öcsémet is meg mentem. Akkor nem tudtam meg menteni, de most sikerülhet.
12. FEJEZET Az ember tör djön a saját dolgával, nem? Mármint miért vagyok én az problémája?
KIERSTEN – Mit képzel ez mag áról, ki a fene ? – harsog tam a telefonba. Jo bácsi mélyet sóhajtott a vonal túloldalán. – Kedves fiatalembernek t nik, ráadásul ig aza is van. Szerettem volna a falhoz csapni valamit. El vettem még eg y g yóg yszert és elropog tattam a fog aim között. Keser volt, de nem érdekelt. Muszáj volt jobban éreznem mag am. Elméletben persze tudtam, hog y az antidepresszánst nem lenne szabad íg y szedni, de a placebohatás is elég volt – eg yel re. – Kiersten, csak jó barátként viselkedik. Te mindig nag yon is indulatos voltál. – Eg y napja ismerem! És mi van? Seg íteni akar nekem? Meg menteni? Csak ront az eg észen! – Hog yhog y? – kérdezte Jo bácsi nyug odt hang on. – Nekem úg y t nik, hog y lehúzza azt a tapaszt, amit az érzéseidre rag asztottál. Nem vag yok szakért , de nem lehet sokáig azon a szinten m ködni, amelyiken te tetted. Azért eng edtem meg , hog y eg y olyan eg yetemre járj, ami nég yórányi kocsiútra van, hog y leg yen szabadságod. Jusson eszedbe az eg yezség ünk. – Ig en, ig en. – Leültem az ág yra és felnyög tem. – „Szedd össze mag ad, vag y elhúzol és csókolom.” Nevetése meg nyug tatott. – Pontosan. Nem eg észség es módon próbáltál meg birkózni a g yászoddal. Már nem lenne szabad antidepresszánsokat szedned, nem lenne szabad olyan merevnek lenned. Az istenért, Kiersten, tizennyolc éves vag y! – Eg y skövület. – Gyerek vag y. – Szinte láttam, ahog y járkál a konyhában. – Élj! Menj el, ig yál meg eg y sört – de csak eg yet. Verd át a halált úg y, ahog y k nem tették. Rohanj át a szobádon. Csinálj valamit. Bármi jobb, mint a nyüves falat bámulni, ahog y azt az utóbbi két évben tetted! – Mi az, dr. Phil m sorát nézed? – kérdeztem.
– Talán. – Felnevetett. – A lényeg az, hog y élned kell. El ször adott eng edélyt valaki arra, hog y pontosan ezt teg yem. Mindig is azt éreztem, hog y azért kell szenvednem, mert k szenvedtek. Milyen ostobaság , nem ig az? De az ember ostoba lény. Kínozzuk mag unkat, hog y jobban érezzük mag unkat – én is ezt csináltam. Kínoztam mag am, mert ig azság talanság volt az eg ész. – Hag yd abba – morg ott Jo bácsi. – Tessék? – Hag yd abba a g ondolkodást. – Én nem… – De ig en. – Felsóhajtott és lehalkította a hang ját. – Szívem, a szüleid azt akarták volna, hog y mindenfélét csinálj, hog y rült dolg okat kövess el. k kockáztattak. Te kínzod mag ad, és az, hog y óvatos vag y, még nem véd meg a rossz dolg októl. És el is érkeztünk a probléma gyökeréig. Retteg tem. Úg y éreztem, muszáj mindent uralnom. Ha uralom azt, amit eszem, amit viselek, ahog y viselkedem, akivel beszélek, akkor meg kímélem mag am ug yanattól a sorstól. – Szerettek tég ed – mondta nyomatékosan. A szavak meg akadtak a torkomban. – Azt akarnák, hog y élj. Lenyeltem a torkomban g ombócként összeg y lt érzéseket. – De mi van, ha nem élek? Ha meg halok? – Éreztem, ahog y a sötétség kezd elborítani. Ültem az ág yamon, és a fejem a térdem közé szorítottam. Az orvos mindig azt mondta, hog y az ideg esség a depresszió eg yik formája. Soha nem hittem neki, de az utóbbi két évben az eg yetlen barátom az ideg esség és a depresszió volt. Talán ezért próbál Wes kizökkenteni. – Élj – mondta reszel s hang ján Jo bácsi. – Csinálj valami z rt. Tartóztassanak le. A francba is, kapjanak el, hog y drog ozol! Nevettem a túlzásán. – Csak szeretném tudni, hog y jól vag y-e. – Jól vag yok, Jo bácsi, hidd el. Tudod, hog y te vagy a leg rémesebb szül , ug ye? Felsóhajtott, majd felnevetett. – Vag y a leg jobb. Attól füg g , honnan nézed. – Az el bb azt mondtad, hog y drog ozzak. Hallg atott, majd íg y szólt: – Ne mondd meg a nag yanyádnak. – Vettem.
– Jól van, kölyök. – Majdnem lejárt az id nk, de soha nem beszélt sokáig . Nem ig azán volt beszédes típus, ezért a mai este döbbenetes volt. – Menj és csinálj valami ostobaság ot! – Kösz, hog y beszéltünk, Jo bácsi! – Ezért vag yok. Letettem és az ajtómra bámultam. Csináljak valami ostobaság ot? Rendben van. Valami rültség et fog ok elkövetni. Miel tt meg g ondolhattam volna mag am, kiviharzottam a szobámból, és vég ig rohantam a következ pár lépcs fokot Wes szobájáig . A szívem majd kiug rott a mellkasomból, ahog y bekopog tam eg yszer, kétszer, majd háromszor. – Pillanat – szólt ki Wes. Az ajtó kivág ódott. Mosolya valószín tlenül széles volt. – Vég ére jutottam a listámnak. – Tudom, már mondtad. – Én is összeírtam eg yet. – Dacosan felszeg tem az állam. – Komolyan? – Összefonta a karját és felnevetett: nag y, izmos testét az ajtókeretnek döntötte. – És mi van a te listádon? – Nem mondhatom meg . Összeszaladt a szemöldöke. – Meg kell mutatnom. – Jól van – mondta lassan. – Kicsit lehunyta a szemét és újabb szexi mosoly terült szét az arcán. – Akkor mutasd meg . A francba. Izzadtam. Nem tudok kibújni a b römb l. Joe bácsi rültség et kért? Meg adom neki. Lábujjheg yre álltam és ajkam vég ig húztam Wes száján. Olyan ideg es voltam, hog y az ajkam szó szerint remeg ett, amikor hozzáért az övéhez: amint összeértek, meg próbáltam visszahúzódni. De Wes meg rag adta az állam, ujjai közé fog ta, és közelebb húzott mag ához. – Nekem is van eg y listám. – Tényleg ? – Nehéz volt léleg ezni úg y, hog y ennyire közel volt. – Ig en. – Ajka ismét az enyémet érintette, és éreztem, hog y a nyelve nekinyomul ajkamnak, mintha át akarna törni a véd vonalamon, de tudtam: abban a pillanatban, hog y meg nyílok el tte, nem leszek képes tovább eltaszítani t, és ett l iszonyatosan meg ijedtem. – Nyisd ki. – Gyeng éden beleharapott a szám sarkába. – Nem okozok fájdalmat. De máris fájdalmat okozott: minden, a jelenlétében eltöltött pillanat olyan volt, mintha leöntenének eg y vödör vízzel. Nem tudtam, mit hig g yek, vag y hog y bízhatok-e benne. Lehet
bízni valakiben, aki ilyen g yönyör ? Ilyen tehetséges? Ilyen tökéletes? Keze az államról a vállamra vándorolt, aztán vég ig futott a karomon, íg y eg ész testemben meg borzong tam. Wes nyelve lág yan belebújt a számba. Leveg után kapkodtam. Ezzel minden eld lt. Szája lecsapott az enyémre, nyelve kóstolg atott és masszírozott. Én nyüszítettem, mély torokhang on nyög ött, és a keze a nyakam körül babrált. A következ pillanatban a szobájában találtam mag am, az ajtó becsapódott mög öttünk, és keze a csíp mön pihent. Felé nyomtam mag am; bár nem tudtam, mit akarok, de úg y éreztem, közelebb kell lennem hozzá. Wes elhúzódott, liheg etett a meg er ltetést l. Nag yot nyelt, meg fordult és azt mormolta: – Sajnálom. Sajnálja? Sajnálja, hog y meg csókolt? Az ajtó felé nyúltam, de abban a pillanatban, hog y kinyitottam, bevág ta. Háttal álltam neki, léleg zete forrón érte a nyakamat. Hamarosan az ajkai követték. Lehunytam a szemem. Olyan jó volt, ahog y meg érintett. Annyira íg y kellett lennie, hog y leg szívesebben felsikoltottam volna. Még soha nem éreztem mag am ennyire kiszolg áltatottnak eg y másik ember el tt. Még soha nem éreztem ekkora adrenalinlöketet, mint amikor a nyelve hozzáért az enyémhez, vag y amikor ujjai a csíp csontomat járták körbe. – Maradj – suttog ta rekedten. – Maradj itt velem. – A szobádban? – Nem. A tet n. – Felnevetett. – Ig en, a szobámban. És ha meg íg érem, hog y hozzád sem érek? – Nem ezt szokták mondani a pasik azel tt, miel tt elcsábítják a lányokat? Leg alábbis a filmekben. – Ez nem eg y film. – Ujja meg kocog tatta a kulcscsontomat, és aztán lassan vég ig haladt a pólóm elején és meg állt a szívemnél. – Csak érezni akarom a szívverésedet. Ennyi. Romantikus akart lenni vag y komolyan beszélt? Kezét le nem vette a mellkasomról, és éreztem, ahog y a teste az enyémnek nyomódik, ahog y visszahúz, mag a felé. – Kérlek… – Kirúg nak a suliból, ha… – Nem rúg nak ki – sürg etett. – Én vag yok az ET-d. Összevesztél a lakótársaddal. Csak a becsületedet védem, satöbbi. – De a lakótársam baromi jó fej, és sárba akarod taposni a becsületemet. Különben is, eg y aranyifjú vag y. – Aranyifjú? – Elvette a kezét. – Meg lehet, de nem veled. – Ig en, mert én annyira más vag yok, mi? Hányszor mondtad ezt csajoknak az utóbbi húsz évben? – Nyolcéves koromban kezd dött… – kezdte.
Felnevettem. Nem bírtam ki. – Komolyan. – Odafordult hozzám, íg y szembe találtam mag am vele. – Nem hazudok. Kellesz nekem. Annyira, hog y szinte biztos vag yok benne, hog y ha a mennybe jutok, akkor szentté avatnak. A szemem összesz kült. – A dolg ok valahog y… – Káromkodott és vég ig futtatta ujjait sötétsz ke haján. – A dolg ok jobbak, ha itt vag y mellettem. Teljesebbek. Érthet ebb l bármi is? – Azt hiszem. – Még nem tudtam bevallani mag amnak, hog y g yorsan zuhanok bele a szerelem nev sötét verembe. Még is hány napja ismerem? Kett ? – Eg yébként meg … – Felsóhajtott. – Te jöttél be az én szobámba, nem? – A nag ybátyám azt mondta, csináljak valami rültség et. Feltartotta a kezét. – Ha bármikor érzed a késztetést, én itt vag yok. Mi több, minden ötödik percben emlékeztetni fog lak erre a beszélg etésre, ha nem bánod. – Kösz. – Nag yot nyeltem, és zsebre dug tam a kezemet. – Aludnunk kéne. – Mi? Nem festjük ki eg ymás körmét és nem teszünk fel arcpakolást? Hátravetette a fejét és nevetett. – Lehet, hog y akkor kevésbé összpontosítanék arra, hog y a falnak lökjelek és ártatlanság od minden nég yzetcentiméterét el ne veg yem. Szóval ig en, ki kéne fessem a körmödet, és utána elképzelnem, hog y nem duzzadt ajkakkal és kócos, vörös hajjal állsz el ttem. Eg ek, de imádom a hajadat! – Odanyúlt eg y tincsért és felsóhajtott. – Talán ez rossz ötlet. – Hátrálni kezdtem. Wes meg rag adta a kezemet. – Jól van. A rossz ötletekt l mindig elevenebbnek érzem mag am. – És muszáj még elevenebbnek érezni mag ad, mint most? Elkomolyodott. Lepillantott a földre és azt suttog ta: – Fog almad sincs róla, mennyire.
13. FEJEZET Bárcsak tudná… de biztosan meggyilkolna álmomban. Inkább halnék az keze által, mintsem… áh, felejtsétek el!
WESTON – Na, csináljuk vag y sem? – váltottam témát. Az ajtóra pillantott, majd vissza rám, majd meg int az ajtóra. Meg hoztam helyette a döntést, bezártam az ajtót. El vettem eg y bokszeralsót és egy pólót, hog y abban aludjon. – Nincsenek fürd köpenyek ebben a remek épületben, de tiszta ruhát tudok adni, amiben alhatsz. Most pedig vetk zz! – Te-tessék? – Csak vicceltem. – Felnevettem, bár be kellett ismernem, némileg reménykedtem. – Ott van a fürd szoba. Menj, öltözz át, én is átvedlek, mire visszajössz. – Rendben. – Remeg ett a keze. Emlékeztettem mag amat, hog y küldjek Jo bácsinak eg y karácsonyi sonkát a jó tanácsért. Másrészt örültem, hog y elvezette hozzám Kierstent, de ha másik pasit keres meg , akkor tutira börtönbe kerültem volna. Akkor talán nem sonkát kéne küldeni… Üdvözl lapot? Ig en, eg y üdvözl lap jó lenne. Gyorsan levettem a pólómat, felvettem eg y edzéseken használt rövidnadrág ot és lefeküdtem az ág yra. Apám SMS-ben azt írta, hog y leg yek kedves Jameshez és Davidhez. Azt is akarta tudni, hog y hog yan hatnak az új g yóg yszerek. Annyira eleg em volt bel lük, hog y leg szívesebben a falhoz csaptam volna valamennyit. Reméltem, hog y Kiersten nem az a kíváncsi fajta, mivel a mosdó alatt ott sorakoztak a g yóg yszereim – nem mintha tudta volna, mik azok vag y hog yan hatnak. Még ha meg is nézte volna ket a neten, rádöbbent volna, hog y a g yóg yszerek fele még kísérleti stádiumban van. – Kész vag yok – szólt ki halkan a fürd szobából. Az ajtó kinyílt, bejött és lekapcsolta a lámpát. Szinte úszott a ruhámban, olyan b volt neki. Nem tehettem róla, de elmosolyodtam. Olyan iszonyúan szexi volt a rövidnadrág omban, hog y leg szívesebben nekirontottam volna és leráng attam volna róla.
Önuralom. Meg köszörültem a torkomat és meg simog attam az ág yat. – Nem harapok. – De nyalakodni szoktál. – Mindig . – Nehezemre esett, hog y a kezemet mag am mellett tartsam. Szinte viszkettek az ujjaim, hog y érte nyúljak és mag am felé húzzam. – Most viszont nem fog lak meg nyalni, Báránykám. – Mondja a farkas – énekelte, majd lassan odajött az ág yhoz és leült mellém. – Én nem szoktam ilyeneket csinálni. Mi több, csak azért csinálom, hog y bebizonyítsak valamit mag amnak és a nag ybátyámnak. – És mi lenne az? – Hog y tudok élni – mondta halkan. – Hog y nem haltam meg velük. – Velük? – Mag amhoz húztam. – Nem nag yon szoktam beszélni róla. Hacsak nem vag y orvos, aki óránként kétszáz dolcsit kér azért, hog y lefirkantson pár dolg ot eg y jeg yzetfüzetbe, és g yóg yszert írjon fel nekem. – Az eg ész teste meg feszült. – Nem mintha g yóg yszerezném mag am. Csak… – Kiersten? – Ig en? – Olyan volt a hang ja, mint aki mindjárt elsírja mag át. – Nem baj, ha az ember seg ítség et kér. Pár perc csend után, amikor már a kezem alatt éreztem, hog y lassabban ver a szíve, bátortalanul bólintott. – Kösz. – Szívesen. Most pedig vaduljunk meg és aludjunk. – Mint az öreg ek. – Felnevetett. – Ig en, pontosan, mint az öreg ek. – Mert ha még eg yszer hozzám bújik, elveszítem az eszem. – Jó éjt, Báránykám. – Jó éjt, Csúnya Nag y Farkas. – Ásított és szembefordult velem. – El re szólok, hog y rémálmaim szoktak lenni. – Semmi baj. Én meg horkolok. – Hazudsz? – Ig en. Felsóhajtott, és az ajkába harapott. Mennyire szerettem volna én lenni a fog ai helyén! – Eg yszer éjjel bepisiltem. Elkerekedett a szeme.
– Nég yéves voltam. – Milyen nag y élmény lehetett! – Az volt – bólintottam. – A játék mackóm nem élte túl. – Trag ikus. Meg ráztam a fejem. – Mindig is elt n dtem: máshog y kellett volna csinálnom valamit, hog y meg mentsem a macimat? Nevetését l a szívem kihag yott eg y ütemet – mi több, jó nag yot bucskázott, miel tt ismét normális ütemben vert volna. – Kösz. – Mit köszönsz? – Elsimítottam eg y tincset porcelánfehér arcából. – Hog y jobban érzem mag am. – Én vag yok az ET-d… – Ez valószín leg nincs benne a munkaköri leírásodban. – Felnevetett. – És tudom, hog y a felvételi tájékoztatóban sem volt benne. Vállat vontam. – Most már benne van. Az új munkaköri leírásom az, hog y meg nevettesselek és el zzem a rossz álmokat. – Bárcsak íg y lenne! – Aludj. – Meg csókoltam a homlokát. – És ha máskor is csinálsz ilyen rültség et, ug ye, nem hag ysz majd ki bel le? – Dehog yis. Miért? – Szemhéja lecsukódott. – Ó, tudod, azért, mert bárkit meg ölök, aki csak hozzád ér. Nem tudom, csak nem szeretek beleg ondolni, hog y a tettestársad nélkül csinálj valami rültség et. – Rendi. – Jó éjt. – Jó éjt – suttog ta.
14. FEJEZET Talán nem álmodtam, mert életemben végre el ször átéltem az álmot.
KIERSTEN – Jó reg g elt, napfény! – szólalt meg eg y reszel s férfihang a fülemben. Felriadtam és majdnem összeütöttük a homlokunkat. Nem sokon múlott. Wes hátrah költ és felnevetett, kezét a tarkójára tette és felbámult a plafonra. – Nem volt rémálmod. – Nem volt rémálmom. – Wes eg yszer en nem fog ja fel, milyen elképeszt en új élmény átaludni eg y éjszakát úg y, hog y nem a saját sikoltásomra ébredek. Talán nem a g yóg yszerek mellékhatása volt. Talán csak én voltam az oka. Talán defektes vag yok. – Mész órára? – Ismét ásított. Az ág y melletti vekkerre pillantottam. – Két óra múlva kezd dik. Mennem kéne. – Két órába telik, mire elkészülsz? Én úg y g ondoltam, te a húsz perc alatt elkészül lányok kateg óriájába tartozol. Rácsaptam kemény hasára. – Ha tudni akarod, harminc perc alatt készülök el, de még azel tt szeretnék hazaérni, hog y Lisa ment csapatot küldene a keresésemre. Eg y pillanatig hallg atott, majd meg kérdezte: – Meg mondod neki, hol voltál? – Talán. – Én titokban tartom – mondta Wes. – A barátoknak vannak titkaik, nem? – De ig en. – Felálltam a matracról. Két éve nem aludtam ilyen jót. A lényem eg y része szívesen visszabújt volna még az ág yba, Wes karjának meleg ébe. Ehelyett bemasíroztam a fürd szobába, átöltöztem a teg napi ruhámba és felkaptam a kulcsom és a mobilom. – Ma ug yanakkor? – Rám kacsintott, és máris eg y szexi pasas hevert ott az ág yon. Hog y a fenébe tudtam aludni mellette? Íg y, hog y a teste ilyen közel volt az enyémhez? Biztosan rettent en kimerült voltam. Vag y kimerült voltam, vag y nem a pasikhoz vonzódom.
– Ööö, tanulnivalóm van. – A második napodon? – Felhúzta szemöldökét, majd elkomorodott. – Ó, értem, most jön a kerülés-sztori. Hadd tisztázzam veled miel bb. Nem szexeltünk, úg yhog y nem fog sz szég yenszemre kioldalog ni innen, nincs semmi g áz köztünk, és ha úg y fog sz kerülni, akár eg y pestisest, akkor a nyomodban fog ok járni. – Ez nem para. Vállat vont. Sikerült a szememet forg atni és elmosolyodni. Kinyitottam az ajtót és kislisszoltam. Elértem a lépcs ig úg y, hog y senki nem látott meg . Halkan lesiettem a szobámig , átvág tam a folyosón, azonban abban a pillanatban Gabe jelent meg a másik irányból. Arcán percr l percre eg yre szélesebb lett a mosoly. – Te kis rosszaság , eg ész éjjel nem voltál itthon? – Ööö… – Elkaptam a tekintetem, és a fülem mög é t rtem a hajam. – Elaludtam a könyvtárban. Felsóhajtott. – Eg yszer én is benyög tem ezt a kifog ást. A könyvtárat hajnali háromkor bezárják, és rkutyákkal szimatoltatják vég ig a termeket. – A francba. – Ó, és káromkodik is! – Gabe átkarolt, és vég ig sétált velem a folyosón a szobámig . – Valaki talán elindult lefelé a lejt n? Most g ond nélkül sikerült forg atni a szememet. Gabe meg állt, eleng edte a karomat, és eg yszer csak mindenütt ott volt az orra – a hajamban, a nyakamon, mindenütt. Annyira meg döbbentem, hog y esélyem sem volt reag álni. Gabe visszahúzódott. Öntelt vig yor terült el szép arcán. – Szex. Szexszag ot érzek rajtad. B ntudat öntött el. Próbáltam titkolni, de Gabe meglátta. Bólintott, majd ujjával meg kocog tatta a számat. – Lefog adom, hog y Michels volt az. Az arcom láng ra lobbant. – A szobájában? Elkezdtem a kulcsommal babrálni, majd sikertelenül próbáltam meg kinyitni az ajtót. Gabe meg rag adta a kezem, és nem eresztette el. – Csak fig yelmeztetlek. – Szemében kihunyt a csipkel d s fény. – Talán nem az a fajta srác,
akivel érdemes kezdeni leg els alkalommal… Most már nemcsak én pirultam el, hanem Gabe is. – Leg els alkalommal? – Kieg yenesedtem, és próbáltam lazának t nni. – Leg els alkalommal. – Káromkodott, majd a kulcsot a zárba illesztette. – Michels g azdag . Sok csaj bukik rá. A fenébe, még a nag yanyám is bukik rá. Csak… csak lég y óvatos. Az ilyen srácok nem szokták mag ukat elkötelezni. Eg yéjszakás kalandok jellemz ek rájuk. – Érdekes – mondtam felhorkanva. – Lisa is épp ezt mondta veled kapcsolatban. – Hé! – Elfordította a kulcsot, és kinyitotta nekem az ajtót. – Én nem játszom el az ártatlant, érted? Meg dug ok csajokat, k meg köszönik, én pedig útjukra eng edem ket. Mindkét fél elég edett, ennyi. Totálisan szinte vag yok velük abban, hog y mi és ki vag yok én… – És Michels nem az? – Michels titokzatoskodik. – Gabe káromkodott. – És tudom, hog y nem er szakolta meg azt a lányt. Csak mondom: lég y óvatos. Ennyi. – Óvatos? – Lisa álmos hang ja hallatszott a szobája ajtaja fel l, majd meg jelent eg y rövidnadrág ban és eg y pántos fels ben. – Kinek kell óvatosnak lennie? Könyörg tekintetet vetettem Gabe-re. Gabe b ntudatosan felsóhajtott. – Nekem. Durván berúg tam az éjjel, és majdnem elcsábítottam a lakótársadat. Lisa felsikoltott. Gabe elmosolyodott. – Na, ett l leg alább felébredtél. – Ne hozd már rám a szívbajt! – Rácsapott Gabe karjára. – Kiersten túlság osan tiszta a te vérednek! – Tudom, vag y nem tudom? – mormolta Gabe és rám kacsintott, miközben én némán köszönetet tátog tam felé. – Reg g eli. – A homlokomhoz nyomtam a kézfejem, és ujjaimat vég ig futtattam a hajamon. – Mi lenne, ha csinálnék nektek reg g elit? – Rendi. – Lisa ásított és nyújtózkodott. – Addig gyorsan lezuhanyozom. Miután Lisa kiment, Gabe felém fordult, és félrehajtotta a fejét. – Szóval ezt most reg g eli lakoma vag y eng esztel lakoma? – Zseniális. Rám vig yorg ott és a leveg be emelte a kezét. Kicsit úg y festett, mint Adam Levine fiatalabb kiadása, tetoválásaival, divatosan szakadt fehér pólójában és sz k farmerjében. – Mi az? – sz kült össze a szeme. – Semmi. – Éreztem, ahog y elpirulok. Hivatalosan is „big e” lettem. – Jól nézel ki. – Jól? – ismételte.
Bólintottam. – Jól? – A pultnak d lt, és összefonta a karját. – Hm, még soha nem mondták, hog y jól nézek ki. Biztos, hog y Michels nem zavarta össze az ag yadat az után az rületes éjszaka után, amikor is… – … beszélg ettünk és aludtunk – vág tam közbe. Gabe felhorkant. – Tényleg ? Összesen ennyi történt? Hm, nem is tudtam, hog y Michels meleg . – Nem az. – Elvig yorodtam, de szinte azonnal rájöttem, hog y rajtacsíptek. – Ig en? – Gabe meg bökött a könyökével. – És ezt honnan is tudjuk? – Ööö, izé, mert van eg y bizonyos hírneve. A szobában eg y ideig csend volt, amíg összekevertem a palacsintatésztát és bekapcsoltam a g ázt. – Jól csókol? – kérdezte Gabe. A serpeny kiesett a kezemb l, és nag y csattanással érkezett meg a padlóra. Gabe úg y nevetett, hog y leg szívesebben leszúrtam volna eg y villával. Tettetett ártatlanság g al emelte fel a kezét. – Csak kérdeztem. – Ig en. – Meg nyaltam az ajkam. – Jól csókol. De próbáltam feszeg etni a határaimat. Nem kezdte. Hanem én. – Szép. – Gabe kivette a palacsintatésztás tálat a kezemb l, és folytatta a kavarást, míg a h t höz mentem és kivettem a narancslevet. – Azt mondod, hog y a kardig án meg a frig id küls alatt eg y szexi kismacska bújik meg , aki mancsocskáival épp kifelé óvakodik? Úg y döntöttem, nem válaszolok, inkább meg töltöttem három poharat narancslével, és a serpeny be olajat spricceltem. – Akarsz vicces formájú palacsintát sütni és meg ijeszteni Lisát? – kérdezte Gabe. Láthatóan lezártuk az eng em érint témát. Nag yon hálás voltam érte. – Fél a palacsintától? – A Mickey eg eres palacsintától. – Szemében vidámság csillant meg . – Trag ikus élménye volt nég yéves korában Disneylandben. – Várj! – Felnevettem. – Lisa fél Mickey-t l? – Mickey beletüsszentett az arcába. Lisának leesett a herceg n -kalapja. Sírva fakadt. Iszonyú sokkoló – leg yintett – epizód volt. – Persze. – Meg fog tam a kanalat. – Rég en mindig sütöttem palacsintát a… – A hang om elhalt.
– Kinek? – kérdezte Gabe. – A családomnak. – Szuper. – Ejtette a témát, és elmentünk tányérokért, míg én a forró serpeny be folyattam a tésztát. Lisa akkor fejezte be a zuhanyozást, amikor az utolsó palacsintával is elkészültem. Gabe kuncog ott és a kezét dörzsölte. – Az élet apró örömei mindig felvillanyoznak. – Jó tudni. – Eg y palacsintát tettem Lisa tányérjára, és átadtam Gabe-nek. – Uncsitesó! – kiáltotta Gabe. – Valami különleg esség g el lepünk meg ! – Mmm. – Lisa mélyen, elismer en beleszimatolt a leveg be. – Palacsintaillatot érzek, ug ye? – Letette a tányért az asztalra, és kihúzta a székét. A tányérra pillantott. Eg y sikollyal hátralépett, feldöntötte a széket, majd a feneke hatalmas csattanással érkezett le a földre. – Klasszikus. – Gabe felém lendítette az öklét. Összeütöttük az öklünket. – A francba, ez a rohadt eg ér! – mondta Lisa a földön ülve. Gabe odament, hog y felseg ítse. Lisa elhesseg ette. – Lisa, ne duzzog j! – Nem duzzog ok. – Összefonta a karját. – Csak… palacsinta-sztrájkot tartok. Gabe felsóhajtott és letérdelt. – Felszeleteljem a palacsintádat, hog y ne hasonlítson eg érre? – Nem érdekel, mit csinálsz! – csattant fel Lisa. Gabe Lisa tányérjáért nyúlt, és meg semmisítette az eg érformát, majd visszaadta. – Látod? Mindjárt jobb. Lisa arcon csókolta, és meg eng edte neki, hog y felseg ítse. – Kösz, Gabe. – Csak eg y eg ér volt. – Még mindig emésztettem azt az információt, hog y Lisát eg y palacsinta rémisztette meg . – Eszedbe ne jusson! – fenyeg etett meg Lisa az ujjával. – Neked rémálmaid vannak, és a frászt hozod a lakótársaidra. Én meg utálom Mickey eg eret. Mindenkinek meg van a mag a keresztje. Erre ráhibázott. – Rémálmaid vannak? – Gabe felém fordult. – Nem csak a kisg yerekeknek vannak rémálmaik? – És nekem. – Lezöttyentem a helyemre. – Úg y t nik. – Bár teg nap este nem volt. Ezt nem osztottam meg velük. Ritkaság volt. Amint befejeztük az evést, küldtem Jo bácsinak eg y g yors SMS-t. Megcsókoltam egy srácot és túl sok palacsintát ettem ma reggel. Na, elég rült vagyok?
Azonnal válaszolt: Ez az én unokahúgom!
15. FEJEZET Bárki is találta fel a kísérleti gyógyszert, le kéne l ni – de lehet, hogy én vagyok a hibás. Igen. Felejtsük el. L jetek le egem.
WESTON – Mikor kezd dött a hánying er? – David meg tapog atta a homlokomat és elfintorodott. – Pár órája? Pár napja? Ellöktem a kezét és káromkodtam. – Azt hiszem, a jobb kérdés az lenne: mikor nincs hánying erem? Hidd el, már jobban vag yok, nem látod? – Szélesen rámosolyog tam és felálltam. Muszáj volt meg kapaszkodnom az asztalban pár pillanatra, mire vég re úg y éreztem, hog y képes vag yok eg yenes vonalban menni. David azonnal ott termett mellettem. – Ezeket a dolg okat fel kell jeg yeznünk, Wes. Te is tudod. Felnyög tem, és az ajtó felé indultam. – Ig en, tudom. Fél éve meg y ez íg y, és nem szívesen árulom el, de nem javult az állapotom. – Ez a hozzáállás káros, ezt te is tudod. Az orvos azt mondta… – Cseszd meg az orvosokat! – Ököllel belevág tam az ajtóba, hang om elvékonyodott a tehetetlenség t l. Hallottam David komor sóhaját. Már meg szoktam a sóhajtásokat. Tavaly mást sem hallottam. El ször apám sóhajtozott, mikor meg tudta, hog y a g yóg yszer az utolsó esélyünk. Aztán az edz m, amikor meg mondtam neki, hog y lehet, hog y nem fog om tudni befejezni a szezont, és vég ül az orvos, amikor azt mondta, hog y ötven százalék az esélyem. – Nézd. – Olyan borzasztóan száraz volt a szám! Többek között ez is a g yóg yszerek mellékhatása volt. Meg nyaltam a számat és felsóhajtottam. – Ne harag udj, nehéz napom volt. Hánying erem van, kicsit elhomályosult a látásom, és ma reg g el hánytam is. Csend. Hallom, ahog y surrog a tolla. – Még valami? – kérdezte. – Ig en. – Elvettem a kulcsomat az asztalról. – Elmeg yek itthonról, ne várj meg … – De…
– Kérlek! – könyörög tem. – Szükség em van arra, hog y normális dolg ok történjenek velem. – Rendben. – David halkan káromkodott. – Csak tartsd bekapcsolva a mobilod, és ha furán érzed mag ad, rög tön g yere vissza a koliba, rendben? – Ig en. – Kisasszéztam. Ig azából nevetség es ET voltam. Az eg yetem második napján harminc percet tartózkodtam a szobámban. Pedig akartam ezt az állást. Ez íg y nem ig az: szükségem volt rá. Ahog y a normális pillanatokra is. A dékán majdnem összecsinálta mag át, amikor apám nag y dérrel-dúrral berontott az irodájába. Még életemben nem voltam büszkébb. A leg több ember talán a leg rosszabbat feltételezte; hog y az el z év miatt fokoztak le az ETpozícióba. Hog y mi az ig azság ? Könyörög tem az állásért. Az edz dühös volt, de apám leg alább meg értette. Azt mondtam neki, hog y seg íteni akarok az új srácoknak, hog y tudják, mi a dörg és, de ig azából a lényeg az öcsém volt. Els éves volt, mikor meg halt, és nem akartam úg y itt hag yni ezt a világ ot, hog y ez még eg yszer meg történhessen bárki mással. Ezért álltam meg Kiersten emeletén. Nem voltam benne biztos, hog y visszaért-e már az óráról, de azért meg próbálhatom. Kétszer kopog tam az ajtaján és vártam. Némi csoszog ás és vitázás után az ajtó kinyílt. Gabe nyitotta ki, az unokatesó, aki talán a riválisom. Nem voltam biztos benne. Eg y percig tátott szájjal bámult rám, majd szélesen elvig yorodott. – Jól aludtál az éjjel? – Jobban, mint te. – Elmosolyodtam. – Kiersten? – Leckét ír. – A második napon? – Benyomakodtam mellette. Gabe felemelte a kezét. – Csak azt tudom, hog y azt mondta, van leckéje és a szobájában van. Csak két órája volt ma, mindkett reg g el. – Jó tudni, hog y nem én vag yok az eg yetlen, aki a nyomában van – morog tam. Gabe sunyi vig yora láttán ökölbe szorítottam a kezem és bekopog tam az ajtaján. – Kiersten? Szipog ás. Szipog ást hallottam, majd valami a földre zuhant. A francba is. Berontottam. H , meg várhattam volna, mire ajtót nyit! Meztelen volt.
Mármint nem teljesen meztelen, de baromira úg y t nt, mintha az lenne. Jóg anadrág ot és sportmelltartót viselt. Az én képemre pedig olyan széles vig yor ült ki, hog y biztos olyan voltam, mint akit meg szállt az ördög . – Hééé! – hallottam Gabe hang ját a folyosóról. Az orra el tt becsaptam az ajtót és bezártam. – Ó, most már biztonság ban érzem mag am – mormolta Kiersten, és felállt a jóg amatracról. – Komolyan mondom. Senkire nem lehet csak úg y rátörni az ajtót. – Nag yon örülök, hog y rád törtem. – Az ág yhoz léptem, levág tam rá mag am, és háttal a falnak támaszkodtam. – Folytasd. Nevetésben tört ki. – Nem. Közönség el tt nem. Jóg áztam, te perverz. – Úg y hallottam, hog y a nevemet kiáltod. Tévedtem. – Vállat vontam. –H , eg észen hat emelet távolság ból hallottad, mi? – Mit mondjak? Ég i ajándék ez a képesség . – Add hozzá a szuperhallást és a nyomkövetést, és ig azi pszichopata vag y. A vig yorom még szélesebb lett. Kiersten el retolta a csíp jét, és rátette a kezét. – Itt, el tted nem fog ok sportolni. – Akkor sportoljunk eg yütt. Szeme rémülten tág ra nyílt. – Ez aztán ritkamód feldobta az önbecsülésemet. – Nem, nem úg y értem. Menjünk el futni. – Te futsz? Meg ráztam a fejem és lassan beszéltem. – Én irányító vag yok. Persze, hog y futok. Elpirult és az arcához kapta a kezét. – Nem, úg y értem, edzésen kívül is jársz futni? – Te soha nem sportoltál, ug ye? Elmosolyodott és meg rázta a fejét. – Az edzésen nem csak er sítünk. Én edzésen kívül még két órát szoktam sportolni. Formában tart. Muszáj valahog y életben tartani azt a kockahasat… – Leszállsz err l a témáról valaha is? – Leült a padlóra és felsóhajtott. – Báránykám… – ug rattam. – Soha. – Jól van. Akkor… fussunk. – Szuper.
– Eg y feltétellel. – Fúúúj! – Lefelé mutattam a hüvelykujjammal. – Hé! – Hirtelen felállt. – Még nem is hallottad a feltételemet! – Rendben van. Öt másodperced van. – Türelmes vag y, ug ye? – Eg y… – Jól van! – Kiersten elvett eg y darab papírt az íróasztaláról, és a képembe vág ta. Már épp kimondtam volna, hog y kett , amikor a papír az ölembe pottyant. Felsóhajtottam, felemeltem, és olvasni kezdtem. Hogyan kell élni? – ez volt a címe. Szívem összeszorult a mellkasomban. Vajon tudomást szerzett rólam? 1. Megcsókolni egy jókép srácot. 2. Meztelenül úszni. 3. Meginni egy gyümölcsös italt, amiben olyan kis naperny van. 4. Kiolvasni a Büszkeség és balítéletet. 5. Megtanulni úszni. Meg álltam. – Nem tudsz úszni. Kiersten a földet bámulta, úg yhog y olvastam tovább. 6. Két igazi barátot szerezni. 7. Abbahagyni az antidepresszánsok szedését. Szóval eg yvalamiben ig azam volt. Depressziós, de miért? Miért lehet eg y ilyen tökéletes lány, mint Kiersten, depressziós? 8. Bungee jumpingolni. 9. Áfonyaszószt enni hálaadáskor és megpróbálni megenni a céklát. 10. Beleszeretni valakibe. 11. Elérni, hogy összetörjék a szívemet. 12. Valahogy beleszeretni valakibe. Seg íthetek neki! Ó, nem, mondjuk, nem mindeg yikben. Mármint nem szerethet belém. Azt nem eng edem meg . Nem lenne fair eg yikünkkel szemben sem, és Kiersten tizennyolc éves. Felsóhajtottam és félbehajtottam a papírlapot. – Nos? – Csavarg atta azt a g yönyör haját az ujja körül. – Mit g ondolsz? – Meg csináljuk! Az arca úg y g yúlt ki, akár eg y karácsonyfa. Miel tt rájöttem volna, mi történik, felém rohant
és a nyakam köré fonta a karját. Ööö, ha ez lesz a reakció arra, hog y eg y buta listában seg ítek neki, akkor veszek neki eg y saját, külön bejáratú szig etet, miel tt még … A g ondolat elhalt a fejemben. Ironikus módon. – Komolyan mondod? Nem béna? Nem vag yok béna? Arcon csókoltam. – Nem béna, és nem azt mondtam, hog y minden rültség ben a seg ítség edre akarok lenni? Bólintott. Eg y vörös hajtincs elszabadult, és g yengéden rásimult kipirult arcára. – Jól van. – Ismét arcon csókoltam. Nag yrészt azért, mert meg tehettem. – Azt hiszem, ezeknek a nag y részén hálaadásig túlleszünk. – Komolyan? – Abszolúte. – Seg ítettem neki felállni. – Mármint… eltekintve a beleszeretést l. Kiersten felnevetett. Istenem, de szerettem ezt a hang ot! – Hát ig en. Kockáztass vag y húzz haza! – Ez a beszéd! – Rákacsintottam, és visszatettem a papírt az asztalára. – Most pedig veg yél fel olyan pólót, amiben a srácok nem csorg atják utánad a nyálukat – drág ám, futni meg yünk.
16. FEJEZET Legalább az, hogy mellette futok, azt jelentette, hogy nem el le futok – ez azért fejl dés… nem?
WESTON Amikor Wes azt mondta, menjünk el futni, tévesen azt g ondoltam, kocog ni akar. Amolyan lassú kocog ásra g ondol, nem olyanra, ahol kiköpöd a tüd det is. Nem is beszélg etett közben. De izzadt. Gondolom, jó csere volt, f leg mivel póló nélkül futott. Azonban én biztos nem voltam szexi, ahog y lélekszakadva loholtam mellette. – Ug ye tudod, hog y most lehúzunk valamit a listádról? – kérdezte tökéletesen normális hang on. Oldalamba éles fájdalom hasított, miközben ziháltam. – Ó, ig en? És mit? – Le akarsz szállni az antidepresszánsokról. – Szóval te most… – Köhög tem. – Meg akarsz… – Szent isten, mindjárt elájulok. – Ölni? – Nem. – Felnevetett. Komolyan. Még is. Hog y. Kapott. Leveg t? – Kísérletek bizonyítják, hog y a komoly fizikai ig énybevétel, amely fizikai fájdalmat okoz, boldog ság hormonokat szabadít fel az ag yban, amelyek eg yaránt g yóg yítják a fizikai és a lelki fájdalmat. Olyan, mint eg y drog . A futás a leg g yorsabb és leg hatékonyabb módja, hog y ilyen hormonok szabaduljanak fel benned. Ha elkezdesz futni, g arantálom, hog y jobban fog od érezni mag ad, talán annyira, hog y még a g yóg yszerekr l is leszoksz. – Abbahag yta a futást. Hála az ég nek. Összeg örnyedtem és felemeltem a kezem. – Eg y perc szünetet kérek. Meg vereg ette a hátam és felnevetett. – A helyzet az, Kiersten, hog y a g yóg yszer nem rossz dolog . Azért van, hog y seg ítsen.
– Rémálmaim vannak t le. – Akkor aludj velem. – Gyeng ének érzem mag am miattuk. – Ismét kifújtam a leveg t. – Csak azért, mert rossz oldalról közelíted meg . Vártam a szokásos aranyköpését. Most komolyan, ez a srác eg y korábbi életében dilidoki volt? – Csak mert seg ítség re van szükség ed, hog y meg birkózz bizonyos dolg okkal, még nem vag y kevésbé er s. Az életben az ig azán g yeng e emberek azok, akik képtelenek beismerni, hog y seg ítség re van szükség ük. Képtelenek beismerni, hogy nem bírják tovább eg yedül. Gyeng ék. Azzal, hog y seg ítség et kérsz, hog y seg ítség et fog adsz el, azt ismered be, hog y g yeng e vag y, és ebben meg találod az er det. A világ g yeng éi azt g ondolják, hog y mindent tökéletesen tudnak, és ezt mások orra alá dörg ölik. Eg y pillanatra meg álltam és felnéztem. Fülig ért a szája. – Mikor lettél te ennyire okos? Wes vállat vont, miközben eg y izzadság patak futott vég ig az állkapcsán. – Sok terápia kellett hozzá. Nekem elhiheted. Nem járhatsz eg ész életedben terápiára úg y, hog y leg alább néhány jó tanácsot sem szedsz fel. Felhorkantam. – Láthatóan terapeutát kell cserélnem. – Remek, én vállalok új beteg et, és randiban kell nálam fizetni, úg yhog y fizess! – A barátok nem randiznak. Pislog ott, mert a szemébe sütött a nap, majd felnevetett. – Dehog ynem. Beleharaptam az ajkamba, és rendre utasítottam a szívemet, hog y ne bukfencezzen úg y a mellkasomban. – Ez nem volt rajta a listámon. – Mármint a randi. Vag y ig en? Elmosolyodtam. Nem tehettem róla. Iszonyatosan jól értett ahhoz, hog y az összes g ondosan felépített falamat lebontsa. – Ezen a hétvég én. Pénteken. Te meg én. Randi. Félrenéztem, próbáltam úg y tenni, mintha nem akarnék összevissza ug rálni boldog ság omban és belekiabálni az arcába, hog y „ig en”. Természetesen erre a srácra csak úg y rag adnak a csajok. Már csak azzal, hog y eg yütt sétálok vele, kivívom a n i populáció eg yedeinek rosszallását: furcsán bámultak rám vag y tátott szájjal méreg ettek.
– Rendben – mondtam halkan. – De csak mint barátok. – Kinyújtottam a kezem, hog y meg rázza. Bólintott, és két kis kezemet az övébe fog ta. – Leg alább most kezet fog sz velem. Pár napja meg voltam g y z dve róla, hog y meg kell mutatnom neked, hog y kell kezet fog ni – ahog y John Smith meg mutatta Pocahontasnak. – Vicces vag y. – Ug ye? – felnevetett, és elhúzta a kezem, íg y szinte majdnem eg ymáshoz ért a mellkasunk. – Izzadt vag yok. – Aha. – És… és büdös is. – H , mindjárt elijesztem! Wes közelebb hajolt, és meg szimatolta az arcomat. – A b römet szimatolod? Wes vállat vont. – Azt mondtad, büdös vag y. Próbálom bebizonyítani, hog y tévedsz. – Akkor nem vag yok büdös? – Nem… – Még mindig nem mozdította az arcát. Léleg zetem felg yorsult, amikor meg éreztem a nyakamon a léleg zetvételét. – Van szagod, de ez csak izzadság szag . És én éppenség g el szeretem az izzadság szag ot. – Ig azi úriember vag y. – Hang om lég iesnek és ideg ennek t nt. Ebben a pillanatban a fülem mög ötti b rt és az arcomat súrolták az ajkai. – Pontosan. Miel tt pofon vág hattam, vag y ellökhettem, vag y a szememet forg athattam volna, valami meg csörrent. Hátralépett, és el húzott eg y új, karcsú iPhone-t. – Mi az? Sután vártam, miközben a mosoly lehervadt az arcáról. – Nem, persze. Semmi g ond. Ig en, ööö… ott leszek. – Visszatette a mobilt a zsebébe, behúzta a cipzárt, és varázsütésre ismét jókedv volt. – Jól vag y? – Összefontam a karom. – Persze. Miért? – Elindult vissza, a suli felé vezet ösvényen. – Telefonhívás, szomorú arc… feszültség a hang odban. Ilyenek. – Ja. Az. – Wes nem nézett a szemembe, ahog y az ösvény utolsó métereit tettük meg . – Nem nag y üg y, kisebb dráma az apámmal, tudod, milyenek tudnak lenni a szül k. Néha pokolian felbosszantják az embert, csak azért, mert meg tehetik. Lefag ytam.
– Kiersten? – Wes meg érintette a vállam. – Mi a baj? Kinyitottam a szám, de csak leveg jött ki, és meg int rohanni kezdtem. Mert az utolsó alkalommal, amikor beszéltem a szüleimmel, összevesztünk, oltári nag y veszekedés volt, mert el akartam menni életem els bulijára másodikos g imnazistaként. – Kiersten! – szólt utánam Wes, de én csak futottam tovább, arra összpontosítva, ahog y a cip m csattog a betonon. Bal, jobb, bal, jobb. Muszáj volt távol kerülnöm t le. Felrohantam a hatalmas betonlépcs n, ami a koliba vezetett, vég ül leroskadtam a földre, és közben lehorzsoltam a térdemet. – A francba! – Vér csorg ott vég ig a lábamon, és tócsaként összeg y lt a cip mben. Könnyek ég ették a torkomat, és meg próbáltam meg akadályozni a hisztérikus zihálást. – Kiersten! – Wes azonnal ott volt mellettem, biztosan eg ész eddig mellettem futott. Letépett eg y darabot a pólómból, és rányomta a horzsolásra, majd id nként ráfújt és meg próbálta elállítani a vérzést. – Mi a fene volt ez? A szívrohamot hoztad rám. Mi több, még mindig a szívroham kerülg et. Mi a baj? Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de túlság osan keményen fog ott. Nem bírtam a szemébe nézni. – Mondj valamit. – Hang ja g yeng éd és rábeszél volt. – Tudom, hog y valami rosszat mondtam. Bólintottam. – A szül kr l? Meg int bólintottam. – Mi történt? – Meg haltak.
17. FEJEZET És a Legérzéketlenebb Pasi díját… Weston Michels kapja. Egy. Igazi. Seggfej. Vagyok.
WESTON Mit mondhattam volna erre? Mit lehet ilyenkor mondani? – Baleset történt. A halálra ritkán lehet felkészülni, tudod? – Meg rázta a fejét. Sajnos ebb l a szempontból nem volt ig aza. Fel lehet készülni rá, ezt els kézb l tudom, és azt is, hog y ez nem könnyíti meg , de ezt nem akartam elmondani neki. Nem volt meg felel a pillanat. – Közel álltál a szüleidhez? – Amennyire eg y g imis közel állhat hozzájuk. – Mi történt? Azt g ondoltam, biztos autóbaleset vag y valami váratlan trag édia vitte el ket. – Vízbe fulladtak. – Mi? – Leültem mellé a betonra. – Hog yan? – Búvárkodtak eg y barlang ban. – Felsóhajtott. – T lem eltér en szerettek kockázatot vállalni. Én tavalyig még a saját árnyékomtól is féltem. Felnevettem és átöleltem. – Floridában voltak, az eg yik kedvenc helyükön. Nem tudom, mi történt pontosan, de az biztos, hog y mindig óvatosak voltak. Soha eszembe nem jutott a kockázat, mert mindig olyan el vig yázatosak voltak. – Nag yon elhalkult a hang ja. – Iszonyatosan összevesztem velük telefonon. El akartam menni eg y bulira, k meg nemet mondtak. Azt mondtam nekik, hog y utálom és soha többé nem akarom viszontlátni ket. Basszus. – Három órával kés bb meg haltak. A testüket eg y barlang közepén, mérföldekre bent találták meg . A biztonság i köteleik cafatokban lóg tak, olyan volt, mintha félbetépték volna ket. A rend rség úg y g ondolta, hog y talán a dag ály el bb jött, mint a szüleim várták, íg y a kötél nekidörzsöl dött az éles szikláknak.
Kiersten elmorzsolt pár kósza könnycseppet. – El sem tudtam képzelni. Bele rülök, hog y tudom, hog y az utolsó pillanataikban elveszve bolyong tak eg y sötét, vizes lyukban. Ilyenkor nem lehet felmenni a felszínre. Olyan borzalmas… És semmit nem tehettem, hog y meg akadályozzam a halálukat. Kockáztatva, hog y felpofoz, vag y még rosszabb történik, meg nyaltam az ajkam és íg y szóltam: – Kiersten, szerintem rossz oldalról közelíted meg a történteket. – Éreztem, hog y az izmai meg feszülnek az érintésem nyomán. Olyan volt, mintha azt mondtam volna neki, hog y le fog om vadászni, és azt akarom, hog y fusson: teste minden eg yes porcikája elhúzódott és menekülésre készen állt. – Hallg ass meg – suttog tam. – A szüleid szerettek barlang okban búvárkodni, ug ye? – Ig en. – Hang ja er tlen volt és halk, de leg alább még mindig ott ült mellettem, nem pofozott fel és nem is rohant el. – És tudták, hog y ez milyen kockázattal jár? – Persze! – Hunyd le a szemed. – Tessék? Nem. – Próbált elhúzódni t lem, de én szilárdan tartottam. – Kiersten, csak hunyd be a szemed. Meg borzong ott, fújtatott eg yet, és azután lehunyta a szemét. – Fig yelj a hang omra – suttog tam a fülébe. – Képzeld el ezt a történetet máshog yan. A szüleid a telefonbeszélg etésetek után ideg esek, de nem ig azán feldúltak. Mármint hány éves voltál? Tizenöt? Minden tizenöt éves lány átmeg y ezen a korszakon. – Te honnan tudod? – Ebben a testben eg y tizenöt éves lány rejt zik. – Halkan belenevettem a fülébe. – És onnan tudom, mert korábban az ifjúság i központban dolg oztam. Hidd el, a tizenöt éves lányok ijeszt ek. Elernyedt a válla. – Szóval, leteszik a telefont, meg rázzák a fejüket, felsóhajtanak, és eg ymás kezét fog va vég ig sétálnak a teng erparton. Felveszik a felszerelésüket, kétszer is meg vizsg álják, mennyi leveg jük van, ellen rzik a köteleket és bemennek a barlang ba. Valami történik. Talán csak az elemek tökéletes vihara. A barlang olyan g yönyör volt, hog y eg yre beljebb és beljebb mentek, nem vették észre, hog y nem lesz elég leveg jük visszamenni. Vag y talán nem vették észre, hog y a kötelek már nem voltak a kifelé vezet út mentén meg er sítve. Hang osan zihált, ahog y folytattam a történetemet, és a hátát simog attam.
– Talán meg nézték, mennyi leveg jük van még , tudták, hog y nem tudják, merrefelé menjenek, íg y csak eg y irányba mentek. Talán meg fogták eg ymás kezét és beúsztak a sötétség be, és pontosan tudták, hog y pár perc múlva valószín leg elalszanak. De leg alább úg y alszanak el, hog y fog ják eg ymás kezét. Leg alább az utolsó g ondolatuk te voltál, a családjuk, és leg alább ott voltak eg ymásnak. Azt hiszem, én nem úg y tekintek a halálukra, ahog y te. Neked a halál kínszenvedés. Nekem pedig békesség . Talán rült vag yok, de én nem hiszem, hog y a szüleim, a tapasztalt búvárok, pánikba estek és szenvedtek volna. – Vállat vontam. – Úg y látom ket, hog y fog ják eg ymás kezét a sötétben, és mosolyog nak. Kiersten eg y ideig hallg atott. Hátrahúzódtam, hog y belenézzek a szemébe, de eltakarta az arcát, és mikor elhúzta az ujjait, nedvesek voltak a könnyekt l. Nem volt id m felkészülni az ölelésére. Olyan g yorsan hátradöntött a betonra, hog y csak annyit tehettem, hog y kitártam a karom és mag amhoz szorítottam. Ez volt az els ig azi ölelés, amit az öcsém halála óta kaptam. Ezt nem mondtam el Kierstennek, de abban a pillanatban, ahog y öleltem és vig asztaltam… a halál már nem t nt olyan borzasztónak. A jöv nem látszott olyan komornak. Mert ahog y Kiersten visszahúzódott… mikor összenéztünk, meg láttam a reményt.
18. FEJEZET Egy vadidegent ölelgetek és a karjai közt sírok? Na ne!
KIERSTEN Valószín leg azt g ondolta, bolond vag yok, de képtelen voltam elhúzódni. Az ag yam log ikusan azt súg ta, hog y rültség ilyen közel érezni mag am eg y sráchoz, akit alig ismerek. De az érzelmeim? Felemelte az összes lelki kofferemet, kinyitotta ket és kiszórta azt, ami már nem kell. A lényem eg y része dühös volt. De a másik része? A másik része még mindig úg y kapaszkodott Wesbe, mintha az életem füg g ne t le – a másik része szabad volt. Wesnek nag yjából öt perc alatt sikerült vég hezvinni azt, amit két év terápiának és vég telen mennyiség antidepresszánsnak nem sikerült. Seg ített meg bocsátani. Tudtam, hog y nem lehet ennyire könny , eg yszer en nem lehet. Tényleg csak máshog y kellett g ondolnom a történetre? A furcsa az volt, hog y minden, amit a szüleimr l mondott, telitalálat volt. Ig az volt. Elhitette velem a történetet, mert tényszer en tudtam, hog y a szüleim tényleg ilyenek voltak. – Kiersten? – mormolta Wes nedves arcomnak. Léleg zete leh tött; tet t l talpig meg borzong tam. – Jól vag y? Mélyet sóhajtottam. – Szerinted rült vag yok? Wes felnevetett. – Mindannyian rültek vag yunk eg y kicsit, ett l vagyunk emberek. A mellkasának d ltem. – Wes? – szólalt meg mög öttem eg y férfihang . Meg fordultam, és meg láttam azt a pasit, aki a múltkor ott volt a menzán. – David! – Wes felállt és felseg ített. – Minden rendben van? – Hog yne. – David meg köszörülte a torkát, és felhívott valakit a mobilján. – Jól van, uram. Ig en, éppen… futni volt eg y lánnyal. – David mosolya elhalványult. – Ig en, persze, hog y emlékeztetem rá, ig en. Köszönöm, uram… Elnézést, uram.
Wes eleng edte a kezem és összefonta a karját. – Nos, mit parancsolt a tábornok? David zsebre tette a mobilját. – Azt mondta, hog y ne felejtsd el a fontosság i sorrendet. Az eg észség ed, a foci, az iskola. És csak utána jönnek a barátok. Aú! Tehát utolsó helyre kerültem. – Rendben – bólintott Wes. – Köszönöm, David. Majd üzenek, ha kellesz. David ott maradt. Valami mély, morg ásszer hang tört fel Wes torkából. – Mi az? Most már követni is fog sz? – Ez a parancs. – David felsóhajtott és vállat vont. – Sajnálom, Wes. Az állásom forog kockán. Tudod, hog y meg y ez. – Tudom. – Wes halkan káromkodott eg y cifrát, és hozzám fordult. – Ne harag udj, Kiersten. Mennem kell. Úg y t nik, apámat ag g asztja a fontosság i sorrendem. – Feszült volt a mosolya. – Találkozhatunk ma este? Úg y t nik, néhány dolg ot még el kell intéznünk. – Nem tudom. – Elkaptam David helytelenít pillantását és a földre bámultam. – Ööö, azt hiszem, nem érek rá. Wes tehetetlenül összevonta a szemöldökét. – Gyere, Wes. – David a karjáért nyúlt. – Nem. – Wes nem mozdult. – Addig nem, amíg ig ent nem mond. – Wes, hag yd abba. A szül k fontosak. Ha apád azt akarja… – Apám két eg észség es fiút akar – mondta Wes jeg es hang on. – De csak én vagyok neki. Azt kapja, amit kap, és kész. Hétkor várlak a szobádnál. – Ma este nem jó – mondtam. – De holnap péntek van. Akkor randizunk, jó? – Jó. – Nag yot nyelt, a szín visszatért az arcába, állkapcsa láthatóan már nem volt olyan merev. Miért t nt hirtelen olyan g yeng ének? – Akkor péntek este. Néztem, ahog y elmeg y, és eg yre kíváncsibb lettem. Miért ilyen sápadt állandóan a focicsapat irányítója? És amikor belépett az árnyas fák közé, miért támaszkodott úg y Davidre, mintha el akarna ájulni? És ha rosszul van, mi a fenéért akart elmenni futni? A g ondolatok csak úg y cikáztak a fejemben, miközben visszafelé baktattam a szobámba. Már csak az hiányzott, hog y közel kerüljek eg y sráchoz, aki olyan jó érzéseket kelt bennem, mint Wes, csak azért, hog y aztán elszakítsák t lem, mert nem vag yok elég g é elöl az apukája fontosság i sorrendjében. Uhh.
Kinyitottam az ajtót és besasszéztam. – Mizu? – Gabe intett nekem, és átszörfözött néhány tévécsatornán. – Majd kés bb elég meg köszönnöd. – Mit köszönök meg ? – A fehérjeshake-et és a banánt a pulton, ami csak arra vár, hog y meg edd. Madárlesen voltam, és láttam, hog y idáig g yalog oltál. – Madárlesen voltál? – A szememet forg attam. – És milyen madarakat lestél meg , te természetbúvár? – A szürkéket – válaszolta Gabe faarccal. – A g alambokat? – A g alamb nem szürke. – Talán színvak vag y? – nevettem fel és meg ráztam a fejem. – Na jó, rendben. Akkor miért is leselkedtél a g alambok után? Gabe a pamlag párnáira hajította a tévé távirányítóját és felállt, kezét a feje fölé emelte, kivillantva a csíp jét l a mellkasa felé kanyarg ó újabb tetoválásait. – Mert ag g ódtam. – A madárpopuláció miatt? – Miattad – morog ta Gabe. – Tudom, hog y tetszik neked, csak… – Beharapta az alsó ajkát. – Valami nem tetszik benne, és te csak els s vag y. – Kösz a fig yelmeztetést. Leg közelebb, ha eg y lány fejest ug rik az ág yadba, majd én is el re fig yelmeztetem. Tudod, köszönetképpen amiatt, hog y ennyire védsz eng em. Gabe vállat vont és kiment a konyhába. – Amúg y is alá kell írniuk a kiadatási eng edélyt. – Undorító vag y. Felnevetett. – És, hol a shake-em? – Itt. – Meg fordult és meg rázta a hátsóját, aztán letottyant a földre. Nevetésben törtem ki, majd Gabe meg fordult és feltartotta eg yik ujját, miközben el halászta a mobilját, bekapcsolt valami zenét és meg fog ta a kezem. Meg szólalt Shane Harpert l a Rocketship. Körözve táncoltunk, és összedöccentettük a csíp nket. Gabe eleng edett és táncolt, odariszált a mosog ató fölötti bög rékhez, levett eg yet, majd folytatta a táncot, miközben összeturmixolta a banánt a fehérjeshake-kel. Beledug ta az ujját, meg nyalta, majd ug yanezt csinálta nekem is: kinyújtotta az ujját, hog y
nyaljam meg . Meg ráztam a fejem. Közelebb hajolt és azt suttog ta: – Csak eg y nyalintás. – Mondta a fels s az els snek. – Eg ybe még nem halsz bele. – Te vag y az a srác, akit a drog meg el z prog ramok elrettent példának hoznak fel, ug ye? Aki azt mondja, hog y ha eg yszer kipróbálod, attól még nem leszel füg g ? Gabe elvig yorodott. – Nos, Kiersten, attól félsz, hog y füg g ni fog sz t lem? – Jól van. – Lenyaltam a cukros keveréket az ujjáról. – Nag yon tetszik neked. – Tessék? – Hátraléptem, és meg kerültem, hog y elveg yem a bög rémet, de Gabe átkarolta a csíp met és visszahúzott. – Ismerem a lányokat. – Meg rázta a fejét és felnyögött. – Hidd el, jól ismerem ket, és semmivel nem tudlak eltántorítani. Abszolúte semmivel. Szerintem ha meg csókolnálak, még akkor is járna a fejedben. A francba, Kiersten, csak nég y napja ismered! Ha beleszeretsz, összetöri a kis szívedet, és aztán nekem kell majd összeszedeg etnem a darabjait, és valószín leg lefekszel majd velem, hog y jobban érezd mag ad, és amikor felébredsz, g y lölni fog od mag ad, és utána sorban jönnek majd a pasik, hog y kitöltsd azt az rt, amit hag yott az életedben. –H ! – A lényeg az – mondta és meg rag adta a csuklómat –, hog y mindez elkerülhet . Ne add neki oda mindenedet – addig ne, amíg nem vag y biztos abban, hog y is íg y fog tenni. Leráztam mag amról a kezét, és nag yot kortyoltam a shake-emb l. – Miért mondod el mindezt? Hiszen alig ismersz. Gabe felhorkant. – Éppen ez az. Alig ismerlek. De is. Az eg yetlen ember, aki most harcolni fog érted, az te mag ad vag y. Ne veszítsd szem el l a leg nag yobb szövetség esedet. Ne hag yd, hog y elvakítson eg y szép mosoly és eg y rag yog óan kidolg ozott test – még az enyém se. A szemöldököm felszaladt ekkora önbizalom hallatán. – Ne érts félre! – Gabe felemelte a kezét. – Iszonyatosan szexi vag y, de én soha nem szarnék a saját fészkembe. – Mi? – Ez bók volt. – Gabe elvig yorodott. – Az ember nem fekszik le az unokatesója leg jobb
barátn jével, vag y lakótársával, vag y olyan lányokkal, akik még nem ismerik elég g é önmag ukat. Mert ez nem lenne fair. És a vég én úg yis sírás lenne a vég e. – Úg y érzem, tapasztalatból beszélsz. – Félrehajtottam a fejem, hog y jobban láthassam átható tekintetét. Gabe káromkodásban tört ki és félrenézett. – Íg y van. És ennél többet nem is kell tudnod. Az a lány tönkretett eng em, Kiersten. És a francba is, odaadnám érte az eg ész világ omat, hog y újra és újra tönkretehessen, csak azért, hog y a világ a része lehessek. A nappali felé tereltem Gabe-et és leültem a pamlagra. – Mi történt? – Úg y t nik, én vag yok az a srác, akivel azért jár eg y csaj, hog y feldühítse a szüleit. Én vag yok az, akivel jár, miel tt befutna a több millió dolláros üzleti ajánlat. A kezéért nyúltam. – Gabe, sajnálom. – Ne sajnáld, évekkel ezel tt volt – mondta vállat vonva. – Rég túl vag yok rajta. – Majd ásított, a térdére csapott, felállt és az ajtó felé indult. – Ne feledd a kis beszélg etésünket. – A válla fölött visszanézett és elfintorodott. – És zuhanyozz le, pokoli büdös vag y. – Kösz. – A szememet forg attam. Meg állt az ajtónál. – Csatlakozhatok hozzád, ha mag ányos vag y és kell valaki, aki lecsutakolja a hátadat. Az ajtóra mutattam. – Szevasz, Gabe. Felnevetett és kiment. A lényem eg y része g y lölte, hog y ig aza van. Szinte láttam mag am, hog y pontosan ezt teszem: úg y kapaszkodom Wesbe, mintha az életem függ ne t le, és aztán belehalok, ha nem olyan lesz a vég e, amilyennek lennie kell. Nem veszíthetem el benne önmag am. Nem vag yok hajlandó. Meg ittam a maradék shake-et, és a fürd szoba felé indultam.
19. FEJEZET Nem ijedek meg – még nem. Miért nem hívott még vissza?
WESTON Tudtam, hog y nevetség es vag yok, hog y óra közben állandóan a telómat nézeg etem, hátha jött üzenet vag y volt nem fog adott hívás. Kiersten nem válaszolt nekem. És utáltam, hog y az ag yam abszolút nem m ködött, amikor meg próbáltam elméleteket g yártani arra, hog y miért is nem áll szóba velem. Az apám miatt? Vag y túl g yorsan haladtam túl sokat? A francba. A telefonom rezeg ni kezdett a kezemben. Na vég re! Rápillantottam az SMS-re. Még mindig áll a ma este? Nag y nehezen tudtam csak palástolni izg almamat. Akkora vig yor ült a képemen, hog y a professzorn biztos azt g ondolta, be vag yok tépve vag y pornóképeket nézeg etek, vag y ilyesmi. – Meg óhajt osztani valamit a többiekkel is, Mr. Michels? – A francba, észrevette. Meg köszörültem a torkomat és bólintottam. – Randim lesz. Páran suttog ni kezdtek körülöttem. Néhány csapattársam persze hátba vereg etett. A professzorn azonban nem lett ilyen vidám. A szemét forg atta és folytatta az órát. De én nem tudtam koncentrálni. Visszaírtam: Számolom a perceket. Mindent
elvesztettem,
amit
nag y
nehezen
a
létezésem
során
felépítettem
a
személyiség emben. Nem akartam h vös és tartózkodó lenni, olyan, aki halálosan ráér, mert én nem értem rá. És minden eg yes rohadt pillanatot meg akartam rag adni, amíg túl kés nem lesz. Remeg ett a kezem. Ismét meg néztem a mobilomat. Még eg y adag g yóg yszert be kell vennem, miel tt találkozom vele ma este. Ha kihag yom a következ órát, eg y órával el bb veszem be a g yóg yszert és lefekszem, akkor talán a randira rendbe jövök. Leg alábbis annyira, hog y ne hányjak bele abba a szép arcába. Tíz perccel kés bb kiléptem a teremb l és elindultam a koli felé.
20. FEJEZET Miért csak most jöttem rá, hogy még soha nem randiztam? Mit vegyek fel? Eszünk is valamit? Szent isten! Azt hiszem, rosszul leszek…
KIERSTEN – Szerinted jól néz ki? Tényleg ? – kérdeztem vag y huszadszor. Gabe a homlokára ütött és káromkodott. – Nyug odj már meg ! Anyám, most leg szívesebben leitatnálak. Ülj nyug odtan, mindjárt kész. Elvig yorodtam. Gabe ismét faarccal nézett rám, miközben vég ig húzta a vasalót a fehér blúzomon. – Ezt mag ammal viszem a sírba. – Mit? A fehér pólót? – kérdeztem ártatlanul. – Nem. – A szemét forg atta és kihúzta a vasalót. – A Martha Stewart-szint tudásomat. – Gabe tud varrni is – jelentette be Lisa, ahog y belépett a szobába és meg lóbált el ttem eg y nyakláncot. – Mi több, biztos vag yok benne, hog y ha meg kérnéd, hog y kössön neked eg y pulóvert, karácsonyra készen lenne. – Kösz, uncsitesó. – Gabe bemutatta a középs ujját, és felém hajította a blúzt. – Hé! – Elkaptam a leveg ben. – Nem lenne jó, ha a kezed munkája kárba veszne. – Több fiúhaverre van szükség em – morog ta Gabe, majd leült a pamlag ra, és belesóhajtott a tenyerébe. Lisa leveg után kapkodott. – Fel vag yok háborodva! Tudod, hog y én vag yok a kedvenced. Gabe összehúzta a szemöldökét. – Tudod, hog y lúzer vag y, ha a leg jobb barátod az unokatesód. – Óóó, Gabe! – Lisa kezét a mellkasára szorította. – Ez a leg szebb bók, amit valaha mondtak nekem. – Na jó. – Gabe összefonta a karját és felnyög ött, majd fejét nekidöntötte a pamlag nak. – Rám fér eg y cig i.
– Leszoktál – énekelte Lisa. – Jó, akkor rám fér némi alkohol. – Már nem iszol. Gabe olyan kétség beesetten nézett rá, hog y felnevettem. Felállt, és kiment a konyhába. Vízcsobog ást hallottam, majd káromkodást. – Ne is tör dj vele – Lisa Gabe felé intett. – Nem olyan dühös, mint amilyennek t nik. Nekem elhiheted. – Hazug ság ! – kiáltott ki Gabe a konyhából. – Most pedig … – Lisa a pólómra mutatott. – Vetk zz! Gabe sokat dolg ozott rajta, én pedig azt szeretném, hog y jól nézzen ki a szoknyával. – Ööö… – meg ráztam a fejem. – Gabe a konyhában van, alig pár méterre. Majd a szobámban átöltözöm. – Tekintsd úg y, mintha meleg lenne. Hidd el, észre sem fog ja venni. – Lisa eg yüttérz n bólintott. Újabb káromkodás a konyhából. Szeg ény Gabe. – Jól van. – Gyorsan levettem a pólómat, és odanyúltam a fehér blúzért, amit Lisa felém nyújtott. Lassan beg omboltam és odaálltam Lisa elé, hog y meg szemlélhessen. Volt eg y helyes, világ osbarna-fehér csíkos miniszoknyám, ami minden formát kiemelt és eg y fehér, vég ig g ombos blúzom, amely lazán körülölelte a csíp met. Lelki szemeim el tt rémesen néztem ki, de a Lisa arcán felrag yog ó mosoly azt mutatta, hog y tévedek. – A fenébe is! – szólalt meg Gabe mög öttem. Meg pördültem. Gabe vig yorg ott. – Ó, és eg yébként nem vag yok meleg , és természetesen vég ig néztem. – A végignéztem szót olyan rag adozós fog csattog tatással ejtette ki, hog y eg y lépést hátraléptem. – Gabe, ne ijesztg esd már! – feddte meg Lisa. – Most pedig , Kiersten, vedd fel a nyakláncot és a mag assarkút, és készen is vag y. Meg tettem, amit kért, majd meg álltam el ttük és g yorsan meg pördültem. Gabe el rehajolt, a lábára könyökölt, ahog y súlyát a lábára helyezve felállt. – Nem. Csere. – Mi? Miért? – elkámpicsorodtam. – Nem néz ki jól? – Lisa, azt akarod, hog y elveg yék az ártatlanság át? – Meg rázta a fejét, és úg y járt körbe, mint tig ris leend áldozatát. – A blúz még csak nem is kivág ott! Vég ig beg ombolta, az istenért! – ellenkezett Lisa. – Na persze – acsarg ott Gabe. Miel tt ráeszméltem volna, mi történik, Gabe felém nyúlt, és két ujját eg yenesen a két fels
g ombomra helyezte. – A srác az este minden eg yes percében azon fog ag yalni, hog y mennyi id be telik az összes g ombot kig ombolni a blúzán. – A szoknya viszont jó. – Lisa keményen állta a sarat. – Ig en. – Gabe keze a szoknyámra tévedt, és lejjebb húzta. – Akár a második b re is lehetne, mindent kiemel, és tudod, hog y milyenek a pasik. Lisa a szemét forg atta. Én azonban szobormereven álltam. – Meg akarja majd érinteni a lábadat. Meg akarja majd… – Gabe! – Lisa felállt, és odajött hozzánk. – Most a srácról beszélsz? Vag y mag adról? – Nem én akarok bejutni a bug yijába! – üvöltötte Gabe. – Ööö, én is itt vag yok – mondtam halkan. Gabe fel-alá járkált el ttem. – Róla beszélek. Mi van, ha meg érinti? Mi van, ha Kiersten nem találja a sípját és… – Te aztán remek apa leszel eg y napon – jelentette ki Lisa. – Most pedig elég , vág d el a köldökzsinórt, eg yszer s mindenkorra. Mondd neki, hog y csinos, és eng edd útjára. Gabe összefonta a karját és lebig g yesztette a száját. Én vártam Lisával eg yütt. Vég ül Gabe káromkodott eg yet, és a szemembe nézett. – Nag yon csinos vag y. – Köszönöm! – Lassan odamentem hozzá, és arcon csókoltam. – Ez nag yon sokat jelent nekem. – Lisa – mondta Gabe halálosan komoly hang on. – Hagyj minket mag unkra eg y kicsit. – De… – Azt kértem, hag yj mag unkra! – Jól van. – Lisa átcsörtetett a szobájába, kettesben hag yva minket. – Tudod, hog y kell felpofozni eg y pasit? – kérdezte Gabe, és meg fog ta a kezemet. – Ha közel húzlak mag amhoz, tudod, hog y kell beletérdelni az ág yékomba? Hog y hová kell térdelned? Gyorsan felemeltem a térdem, amire Gabe meg botlott és hátralépett, majd elmosolyodott. – Ez szép volt. – Még valami, apu? – nevettem. Felmordult, és ismét közelebb húzott. – Ha meg próbál meg érinteni, ha bármi olyasmit csinál, amit nem akarsz, fújd meg azt a nyavalyás sípot és hívj. Nem érdekel, hány óra van, érted? Felsóhajtottam, és bólintottam.
Gabe eleng edett. – Miért védesz ilyen vehemensen? Nem is ismersz. – Leültem a kanapéra, vártam, hog y Wes mikor jön értem. – Fog almam sincs. – Gabe leült mellém, és karját a kanapé háttámlájára tette. – Eg yszer en nem tudom elviselni a g ondolatot, hog y bajod essen. És ha addig kell bizonyg atnom, amíg belekékülök, akkor sem azért, mert féltékeny vag yok. Hanem… rossz érzésem van a sráccal kapcsolatban. – A kismadaraknak is meg kell tanulni repülni, Gabe – csaptam a térdére. – És bíznod kell az ítél képesség emben. Wes eddig ig azi úriemberként viselkedett velem. – Ig en, tudom. – Gabe meg szorította az orrnyerg ét. – De nem tartod furcsának? A sleppjét? Azt, hog y ET? Még is miért lett ET? Meg kérdeztem pár fels st. Korábban szóba sem került a posztra, és senki nem hajlandó beszélni róla. És az eg ész foci-dolog … az eg yik haverom szerint összeesett az edzésen. Mi van, ha drog ozik vag y valami ilyesmi? – Ezt er sen kétlem. – Meg ráztam a fejem, képtelen voltam elhinni. – Szerintem csak kimerült. Te sosem vag y kimerült? Gabe csak eg y kis id után válaszolt. – Talán. Azért lég y óvatos. – Huszadszor mondom el – énekeltem. – Az leszek. Amint kopog tattak az ajtón, a szívem olyan hevesen kezdett el verni, mintha ki akarna ug rani a mellkasomból és a földön akarna landolni. Lisa kirohant a szobájából, kecsesen átug rotta az útjába kerül asztalt, majd meg állt az ajtó el tt, meg ig azította a haját és kitárta az ajtót.
21. FEJEZET Egy év óta el ször akartam élni – minden nyamvadt napomat azzal akartam tölteni, hogy lássam, hogyan ébred fel reggelenként Kiersten. A francba is, én akartam lenni az els , akit reggel megpillant. A valóság néha kiábrándító tud lenni.
WESTON Nem tudom, mit g ondoltam, mi lesz rajta – de nem az volt. Rövid szoknyát, fodros blúzt és mag assarkút viselt, olyat, amit l eg y pasi leg szívesebben meg érintette volna a lábát. Pedig én nem vag yok lábfetisiszta. – Nag yon… – Nag yot nyeltem. – …g yönyör vag y. Hallottam, hog y Gabe felmordul Kiersten mög ött. Láthatóan még mindig nem a rajong óm. Mag amban meg jeg yeztem, hog y a hét további részében valamikor meg kell nyernem mag amnak. Inkább, mint hog y minden alkalommal a morg ását hallg assam, valahányszor bókolok annak a lánynak, aki tetszik. Ó, a fenébe! Kezdtem beleszeretni. És ezt a luxust nem eng edhettem meg mag amnak. Meg int a szoknyájára néztem és a lábára, meg a tökéletesen édes csíp jére. A francba. – Készen vag y? – A hang om úg y cseng ett, mint eg y mutáló kamaszé. – Persze. – Meleg en elmosolyodott, és meg rag adott valami pántosat, amir l azt feltételeztem, hog y táska. Vag y táska, vag y feg yver. Kinyújtottam a karom, és az ajtóhoz kísértem. – Meg van a sípod? – kérdeztem. – Ig en. – A mobilod? – Ig en. – A listád? Meg állt és a szemembe nézett. – Hidd el, nem kell seg ítened benne. Eg észen biztos, hog y én is…
– Hag yd abba! – Eg yik ujjamat az ajkához érintettem. – Meg küzdünk a listával, de ne feledd: azt mondtam, csak néhányban tudok seg íteni. Az a szerelem-dolog olyasvalakire vár, aki kiérdemelheti a szívedet. Felnevetett. – Honnan tudod, hog y jó szívem van? Meg álltam, és tenyeremet a mellkasára tettem: éreztem, ahog y eg észség es szívverése lüktet az ujjam alatt. Szinte éreztem, hog y az én szívemért dobog , hog y meg er sítse. Visszahúztam a kezem, és láttam, hog y elpirult. – Jó a szíved. Er sen ver, bár biztos vag yok benne, hog y kihag yott eg y ütemet, amikor meg érintettelek. – Nag yon vicces. – Félrenézett. – Onnan tudom, hog y jó szíved van… – sóhajtottam fel és kinyitottam az ajtót –, hog y abban a pillanatban, hog y meg ismertelek, harcolni akartam érte. Hallg atott. – Innen lehet tudni, hog y valakinek jó szíve van-e. – Ha háborút akarsz indítani érte? – Felnevetett. Láthatóan meg próbált felvidítani. – Nem. – Felsóhajtottam. – Ha azt akarod, hog y miattad dobog jon. Muszáj lesz kevésbé pörg snek lennem. Ha íg y folytatom, sikítva fog menekülni el lem, és nem szerettem volna, ha kificamítja a bokáját abban a dög ös mag assarkúban. – Ez az én kocsim. – A fekete Porsche Cayenne-re mutattam, és kinyitottam el tte az ajtót. Ez volt az eg yetlen olyan kocsim, ami nem volt annyira eg zotikus, hog y mások leg szívesebben szíven szúrtak volna érte. A tizenhatodik szülinapomra szerettem volna eg y kisteherautót. Apám eg y Mercedest vett nekem, olyat, amivel a politikusok járnak: még g olyóálló üveg e is volt. A Cayenne-t én mag am vettem, a leg els nap, amikor hozzáférhettem a vag yonkezel i alapomhoz. Kiersten hallg atott. Gyorsan átszaladtam az én oldalamra, és beug rottam a kocsiba. Vég ig futtatta kezét a b rülésen, szeme beitta a kocsibels minden eg yes részletét. Érdekes, évekkel ezel tt ilyesmi eszembe se jutott volna, de most? Most már értettem. Mert soha nem tudhatod, hog y melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel mag adba minden eg yes emléket? A mostanit is: a nap kezdett lemenni, íg y ferdén besütött a kocsiba, át Kiersten vörös haján, amely ett l úg y t nt, mintha rag yog na. Felsóhajtottam. Felém fordult. – Mit csinálsz?
– Bámulok – válaszoltam szintén. – Azt hiszem, ennyivel tartozol nekem, f leg mivel vég ig tapog attál, amikor leg el ször találkoztunk. A kezébe rejtette az arcát. – Nem is ig az! – Kedves hang ját tompította a keze, amely még mindig az arca el tt volt. – Ööö, de ig en. – Elindítottam a kocsit. – Mag ammal viszem a sírba, ne ag g ódj. – A francba is, nem szabad ilyen meg jeg yzéseket tennem. Meg néztem az órámat: remélhet leg az I-5-ös úton nem lesz nag y a forg alom. Nem szerettem volna kihag yni a leg els állomásunkat. – Na? – A biztonság i övét babrálta. – Hová meg yünk? – Bung ee jumping olni – válaszoltam faarccal. – Rajta van a listádon, nem? Szeme elkerekedett, ahog y a szoknyájára pillantott, majd ismét rám. – Nem nézek oda. Íg érem. Gyeng éden g yomron vág ott. – Jól van, jól van – nevettem. – Csak ne üss meg . Randizni meg yünk. – Ig en, ezt tudom. – Akkor… – Kikanyarodtam az els kijáraton. – B ven elég ennyit tudnod, nem? Évek óta nem randiztam lánnyal. Ott voltak az edzéseim és az a tény, hog y Lorelei nem volt hajlandó nyilvános helyre menni velem, hacsak nem valami trendi eseményre – rég nem voltam randizni. – Mindjárt ott vag yunk. – A következ nél balra fordultam, és vég ig hajtottam a mag ánúton. Tudtam, hog y valószín leg fog alma sincs róla, merre járunk, és a g ondolat felizg atott. Persze azért nem akartam, hog y meg rémüljön. – Meg van még a sípod? – Miért? – Rám pillantott. – Szükség em lesz rá? – Nem. – Felnevettem. – Csak kérdeztem. – Azért viszel be az erd be, hog y meg ölj? – Ööö, nem. Felléleg zett. – Ha meg akarnálak ölni, akkor nem tudatom mindenkivel, hog y randira viszlek. Biztos vag yok benne, hog y Gabe cs re töltött feg yverrel, vág tatva jelenne meg a sarkon abban a pillanatban, hog y nem üzensz neki, hog y minden rendben van veled. Kiersten felnevetett. – Azt hiszem, ez tényleg íg y van. Imádtam a nevetését. Kezdtem bedilizni – eg y vág yakozó, sóvárg ó, beg yóg yszerezett, rült alakká kezdtem válni. Leparkoltam a kocsival, és leállítottam a motort.
– Még is mit… – Szállj ki a kocsiból – mondtam kedvesen. – És megmutatom. A Washing ton-tónál voltunk, eg y eldug ott, elszig etelt pontján, ami a családom tulajdona volt. Senki nem zavarhatott meg minket, semmi rültség nem jöhetett közbe. Csak ketten voltunk. Hála istennek. Azt mondtam Jamesnek és Davidnek, hog y ha meg jelennek, kirúg atom ket. Dühösek voltak, de vég ül belementek, mikor azt mondtam, hog y leg alább ellen rizhetik azt, hog y merre járok, és milyenek az életfunkcióim az apám úg ynevezett szakért it l kapott rémiszt orvosi kütyükön keresztül. – És most? – Kiersten összefonta a karját és kinézett a tóra. Ideg esnek t nt. Szeme ide-oda cikázott a víz és a sziklás part között, mintha nem tudta volna, mit nézzen. Láthatóan bármit, csak eng em ne. – Eg yes – mondtam. – Tessék? – Felkapta a fejét. – Eg yes. – A kezéért nyúltam, és mag amhoz húztam. – Az eg yes tételt lehúzhatjuk a listádról. Összehúzta a szemöldökét, majd rádöbbent, és elkerekedett a szeme. – Ó, nem! Nem, már csókolóztunk, az már meg volt. Én… – Sss. – Az ajkamba haraptam, és biztattam mag am, hog y csak lassan ízlelg essem Kierstent. Ezzel nem bizonyítani akartam valamit. Meg akartam mutatni neki, hog y milyen, ha ig azán meg csókolják. – Ha jól emlékszem, az els tétel ez volt: „meg csókolni eg y jókép srácot”. – Ig en, de… – Én meg változtatom. Az összes srác azt akarja, hogy eg y lány csókolja meg t. De te? Te meg érdemled, hog y kapd a csókot, ne pedig add. Ez nem íg y m ködik. Úg yhog y kinevezem mag am a jókép srácnak, és meg fog lak csókolni. Úg y meg csókollak, hog y mindent elfelejtesz, azt kivéve, hog y az ajkam az ajkadon van. – Kihúztam s r , vörös haját az arcából, meg kocog tattam az állát, majd az ujjamat vég ig húztam az arcán, és könnyedén hátrahajtottam a fejét. – Úg y ízlellek meg , ahog yan meg érdemled, hog y meg ízleljenek. Alsó ajka meg remeg ett. – Annyira meg nehezítem neked, hog y elfelejtsd az els csókot, hog y soha többé nem akarsz majd mással csókolózni. Amikor az a srác, akibe beleszeretsz, meg csókol, jobban teszi majd, ha lekörözi az én csókomat – mert ha nem teszi, akkor nem a meg felel a számodra. Mert én nag yon jó munkát fog ok vég ezni, és azt akarom, hog y az a srác, aki majd kiérdemel tég ed, akié a szíved lesz, aki a tenyerében fog ja tartani a szíved… azt akarom, hog y olyan érzések fog janak el, ha vele vag y, amiket velem csak kapiskálsz. Érted, amit mondok, Kiersten?
Hang om rekedt volt. Eg yáltalán nem akartam ezt mondani. Nem akartam búcsúcsókká változtatni még azel tt, hog y ig azán meg ismertük volna eg ymást. De ilyen érzésem támadt, erre abban a pillanatban rájöttem. Valószín leg nem én leszek az a srác. Hideg leszek, halott, a földben fekszem majd, Kiersten pedig meleg lesz és élni fog . Nag yot nyeltem és ujjheg yemmel az ajkához értem. – Azt akarom, hog y meg mozduljon a föld. Kezemet a nyakához érintettem, meg simog attam lág y b rét, és még közelebb húztam mag amhoz, amíg ajkunk csak eg y léleg zetnyire volt eg ymástól. – Ilyen vag yok én. – Lassan szájon csókoltam, ajkammal simog attam alsó ajkát, tapog attam, nem toltam, íg y amikor válaszolt, pontosan tudta, mennyire kell el retolnia az ajkát, hog y a csókunk teljes leg yen. – Eg y jókép srác – mondtam mosolyog va a szájának –, aki meg próbál meg csókolni eg y nag yon szép, nag yon g yönyör , arra érdemes lányt. – Kezem a mellkasára siklott, nem azért, hog y letapizzam, hanem hog y meg érintessem azt, amire annyira vág ytam. Szíve vadul vert a kezem alatt. – Én vag yok, és ezennel lehúzzuk az eg yes tételt a listádról. És most nem beszélek tovább… Elállt a léleg zete, ahog y a szám összetalálkozott az övével, olyan g yeng éden, hog y szinte alig értek össze – de összeértek. Ajka nedves volt. Vég ig nyaltam ajkai találkozását, széttoltam, és lassan hag ytam, hog y meg ízleljen. Belenyomtam a nyelvemet a szájába, és imádtam, ahog y a teste az er sebb nyomásra meg feszült. Felnyög ött, és átkarolta a nyakamat. Seg ítettem neki, és keményebben mag amhoz húztam. Kezem a hátára helyeztem, és meg próbáltam elérni, hog y teljes súlyával nekem d ljön. Még soha nem éreztem er sebben azt, hog y élek, mint amikor ez a lány, ez a tökéletesen ideg en lány, akit csak pár napja ismertem meg , a közelemben volt. Szinte már elhittem, hog y az szívverése az enyém, miközben a nyelve eg yütt táncolt az enyémmel. Növeltem a nyomást, kezembe fog tam az arcát. Ajkamat vég ig futtattam a nyakán, és meg érintettem a füle mög ött. Forró csókokkal halmoztam el a nyakát, majd mikor elvettem az ajkam, h vös leveg t fújtam a csókok helyére. A fenébe is, leg szívesebben beleharaptam volna. Újra és újra meg akartam ízlelni, addig , amíg nem marad több er m – de hát épp ez az… Mindig van id korlát, nálam mindig van vészjelz . Lassan szétváltunk, de mindketten liheg tünk. Kinyitotta a száját, de ujjamat az ajkára tettem. – Jöhet a randink következ része? – Nem akartam, hog y meg tárg yaljuk a csókot, ahog yan a leg több lány tenné, nem akartam, hog y zavarban leg yen t le. Ezért témát váltottam. F leg azért, mert nem akartam, hog y kínosan érezze mag át, és azért is, mert jelent s izg almat éreztem a testem bizonyos pontjain, és erre nem akartam felhívni a fig yelmét. Önuralmam eg y
tizenhárom éves fiúéval volt eg yenl . Minden er mre szükség em volt, hog y ne leg yek önz , ne döntsem neki a kocsimnak, és ne emeljem fel azt a rövid szoknyát, miközben a kezem… Na ig en. Meg ráztam a fejem. A csók láthatóan rám is hatott. Azt akartam, hog y Kiersten számára a randi romantikus leg yen. Azt mondtam neki, hog y azt akarom, hog y meg változzon a világ a. Azt nem vártam, hog y az enyém is meg változik. – A randink következ része? – Elmosolyodott. Arca piros volt. – Úg y érted, nem csak azért hoztál ide, hog y csókolózzunk? – Ig en. – Elvig yorodtam. – Nem. – Átkozódva vég ig szántottam a hajamon. – Na jó, mindkét vádpontban b nös vag yok. Rendben. szintén szólva leg szívesebben eg ész éjszaka csókolóznék veled, de a csókolózásnak mindig az a vég e, hog y… – Ölelkezünk? – Pajkosan rám kacsintott. – Ig en. – Felnevettem, és elkaptam a tekintetem. – Sok-sok összetapadó ölelkezés a vég e. – Akkor… – Visszanézett a kocsira. – Beszállunk vagy sem? – Nem. – A zsebembe nyúltam, és el húztam eg y kend t. – Bíznod kell bennem. – Tudhattam volna, hog y a csókig vársz, és csak utána ölsz meg . – A jó sorozatg yilkos el ször elcsábít, csak aztán öl meg . – Felsóhajtottam. – Adj nekem két percet, hog y elkészüljek, és mehetünk is. – Rendben. Bekötöttem a szemét. Meg lóbáltam a kezem az arca el tt, hog y meg bizonyosodjak róla, nem lát, majd visszafutottam a Cayenne-hez.
22. FEJEZET Igaza volt. A világom megfordult. Bekerültem az övébe. Nem tudom, szándékosan történt-e.
KIERSTEN Miért csinálják ezt az emberek? Miért integ etnek bele az arcodba, hog y meg bizonyosodjanak róla, hog y nem látsz? Hiszen láttam a mozdulatot, ahog y integ et. Helyes volt. És szintén szólva szükség em volt eg y pillanatra, hog y eg yedül leg yek. Az a csók… Felsóhajtottam, és kicsit hátrabillentem a cip mben. A csókjai nem adtak… hanem tönkretettek. Nem is tudtam, hog yan lehet más csók az övéhez fog ható. De eg yvalamit tudtam. Nem akartam kísérletezg etni. Nem akartam meg tudni. Még is azt éreztem, hog y csak tréfál velem, amikor azt mondta, hog y „az a srác, akié a szíved lesz”, és „az, akihez majd hozzámész”… Mi a fenéért veszi ki mag át állandóan az eg yenletb l? A lényem bizonytalan része azt feltételezte, hog y nem vag yok az esete, és fiatal vag yok. És ig az, Weston népszer fociisten, én pedig csak eg y els s vag yok, aki még azt sem tudja, mire szakosodjon. H , most aztán fejen talált a valóság ! – Mehetünk? – Elölr l szólalt meg a hang ja. – Azt hiszem. – Ig yekeztem nem ideg esen beszélni, pedig ideg es voltam. Ha még eg yszer meg csókol, lehet, hog y elájulok, és belezuhanok a tóba. Remélhet leg Wes tud úszni, különben még vízbe fúlok. – Nyisd szét a tenyered. – Lég yszi, ne leg yél az a típusú srác, aki szerint poén pókot vag y kíg yót adni eg y lány kezébe, hog y sikoltozzon. Meleg kéz ért az arcomhoz, és meg érintette az alsó ajkamat. – Nem hazudhatok, Kiersten. Azt akarom, hog y sikoltozz, de ne úgy. Eg észen biztosan ne úg y. Ezt úg y értette, ahog y g ondolom? Mindeg y, éreztem, hog y arcomat elönti a forróság . – Bízol bennem? – kérdezte Wes. – Ig en. – Akkor nyisd szét a tenyered. Meg tettem.
Valami nehezet helyezett a kezembe. Be volt csomag olva, íg y tapintásra nem tudtam meg mondani, mi az. Talán könyv? A kend t levették a szememr l. Lepillantottam. Eg y könyv volt. Leg alábbis azt g ondoltam. – Nyisd ki – sürg etett. Ahog y lehámoztam a kék csomag olópapír réteg eit, Wes mög ém lépett, és a fülembe suttog ott. – „Kínos, rendkívül kínos ez a tudat, hog y olyan embernek vannak lekötelezve, akinek jóság át nem viszonozhatják.”{1} A csomag olópapír leesett. A Büszkeség és balítélet volt, számozott példányszámú kiadásban. – Te. Te nekem adtad… – Mr. Darcyt – suttog ta Wes a fülembe. – Mint látod, kívülr l meg tanultam néhány sort is, hog y elalélj. – Ha még eg yszer idézed, a karjaidba omlok, jó? – kérdeztem liheg ve. Még mindig a csodálatos kötés könyvet nézeg ettem. – Jót tenne a büszkeség emnek. – A fülemet harapdálta, és keze a nyakamra tévedt, a vállamat masszírozta. – De nem ok nélkül Büszkeség és balítélet a címe. Hozzáfordultam és átöleltem. – Nag yon köszönöm. – A leg jobb els randis ajándék, amit valaha kaptál? – kérdezte elhúzódva. – Az eg yetlen els randis ajándék, amit valaha kaptam – kuncog tam. – A fenébe. – Félrehajtotta a fejemet, és a szemembe nézett. – Akkor jobban kell teljesítenem. – Tanuld meg kívülr l az eg ész könyvet, akkor tárg yalhatunk. – Tényleg ? – Ajka g onosz mosolyra g ördült. – Tudod, hog y csodag yerek voltam, nem? A zong orázás és a zene terén. Apám majdnem a zenetanulásra akart rávenni, nem pedig a focizásra. Fotog rafikus memóriám van. Úg yhog y ne állíts ilyen kihívások elé, hog y tanuljam meg kívülr l Jane Austent. Lehet, hog y annyira fog ok unatkozni, hog y meg tanulom. Elnevettem mag am, és ismét meg öleltem. Imádtam az illatát, azt, amilyen érzést a b re keltett a b römön. Nem is akartam arra g ondolni, hog y eg yszer lediplomázik. Rosszul voltam a g ondolattól. – És jöhet a randi utolsó része. – Meg rag adta a kezem, és visszavezetett a kocsihoz. – Készen állsz? – Persze. – A könyvet az ölembe tettem, óvatosan, nehog y leessen. Csalódottan fig yeltem, ahog y visszahajtottunk az iskolához. Leg szívesebben kiug rottam volna a saját ablakomon, amikor meg álltunk a koli el tt és Wes
elkísért az ajtómig . Meg g ondolta mag át? Zavartan azt mondtam mag amnak, hog y butaság ennyire izg ulni, f leg azok után, amiket eddig tett. Nevetség es! Hiszen nem is járunk! – Szóval… – Átkarolta a vállamat. – A listádon az is ott áll, hog y „két ig azi barátot szerezni”. Nos, szerintem már három barátod is van, itt vannak az orrod el tt. A fenébe! – mondta, és meg rázta a fejét. – Marha jól meg y nekem ez a listásdi. Hang osan felnevettem, ahog y kinyílt az ajtó és ott állt Gabe és Lisa. Lisa kuncog ott, és kitárta a karját. – Isten hozott a randid további részében! – Ti tudtátok? – Mag amhoz szorítottam a könyvemet és elmosolyodtam. – Hát persze! – Lisa karon fog ott, és betuszkolt a nappaliba. – Persze Gabe-nek csak azután mondtam el, hog y te elmentél, ezért ilyen elkínzott a külseje. Szánakozó mosolyt villantottam a pamlag on ül Gabe-re, aki a szemét forg atta. Még mindig farmer és fehér póló volt raja, miközben Lisa eg y bombajó ruhát viselt. – Na jó, itt az id ! – Lisa összecsapta a kezét, és elt nt a konyhában. – Szóval ez amolyan dupla randi? – Oldalba böktem West, aki felnevetett, és cinkosan nézett Gabe-re. – Nevessetek csak – morg ott Gabe. – Miért van, hog y én az unokatesómmal randizok, neked meg jut? – Meg int Weshez beszélt. – Úg y t nik, Kierstennek nem esett baja. – A csókot leszámítva – mondtam a t lem telhet leg nag yobb komolyság g al. Gabe szemöldöke felszaladt, ahog y vég ig mért, majd lassan odafordult Weshez. – Kösz. – Wes felém bólintott. – Behajítasz az oroszlán barlang jába csak azért, mert tettem neked eg y szívesség et. Elvig yorodtam. – Rajta volt a listáján – mag yarázta Wes. – Amiben seg ítek neki. – Rajta voltál a listáján? – Ööö… Közéjük álltam, és letettem a könyvemet az asztalra, óvatosan, hog y ne csattanjon nag yot. – Azt hiszem, azt írtam, hog y „meg csókolni eg y jókép srácot”. – Helló! – Wes kinyújtotta a kezét. – Jókép Srác vag yok. És akkor te mi vag y? Gabe meg rázta a fejét, és nevetésben tört ki. – Nyilván nem vag yok jókép , de teg nap Kiersten azt mondta, hog y „jól nézek ki”. – Aúúú! – nyög ött fel Wes. – Ig en. Olyan ez, mint mikor altatás nélkül kasztrálsz eg y kutyát. Még csak nem is volt semmi el jele, eg yszer en csak azt mondta, „hé, jól nézel ki”. – Még mindig próbálsz mag adhoz térni utána? – kérdezte Wes.
– Szerintem a héten még összeszedek pár ribit, hog y bebizonyítsam. – Gabe félig komolyan meg vonta a vállát. – Meg látjuk. – A férfiak állatok – mondta Lisa, és visszajött a nappaliba. – Na jó, van csoki, g yümölcsös ital és mozi. Még valami? – Szerintem ennyi elég . – Wes átkarolt, és mag ához húzott. Észrevettem, hog y Gabe fig yel minket, de nem féltékenyen. Inkább ag g odalmasan, ami miatt én is ag g ódni kezdtem. Ahog y a pamlag felé léptünk, Wes meg ing ott eg y kicsit. – Hé – fog tam meg a karját. – Jól vag y? – Jól. – De meg int sápadt volt. – Csak… használhatom a fürd szobát? – Persze – szólalt meg Lisa. – Bármelyikünk szobáján keresztül bemehetsz. Közös a fürd , úg yhog y tök mindeg y. – Szuper, köszi. – Felállt a pamlag ról, még mindig kissé bizonytalanul állt a lábán, és elindult a szobám felé. – Jól van? – kérdezte t lem Lisa. – Biztos, hog y csak fáradt – hazudtam. Én is kíváncsi voltam arra, hog y eg y százkilencveneg y centis, tökéletesen eg észség es irányító miért fest hirtelen úg y, mint aki eg ész éjszaka meg állás nélkül ivott. – Mindjárt jövök. – Gabe felpattant, és eg yenesen Wes után ment. – Ajjaj! – mormolta Lisa. – Ez soha nem jelent jót.
23. FEJEZET Gyorsan fogyott az id m. Éreztem abból, hogy elkezdett bizseregni a kezem, abból, hogy a szívem vadul vert – miért lett hirtelen olyan pokoli nehéz rádöbbenni arra, hogy ilyen közel a vég? Talán azért, mert Kiersten miatt újnak éreztem magam – mintha egy új kezdet várna rám.
WESTON Meg rag adtam a mosdó szélét, és azt hajtog attam g ondolatban, hog y muszáj mag amban tartanom a g yomrom tartalmát Meg szólalt a mobilom. David. Meg nyomtam a mell zés g ombot, és nekiálltam a szokásos lég z g yakorlataimnak. Nem eg észség es, ha pánikba esem. Ki és be, ki és be. Visszatartottam a léleg zetem, és meg kockáztattam eg y újabb tükörbe nézést. A telefonom újra meg szólalt. Most James hívott. Ideje a következ g yóg yszeradag nak. Ig en, mintha szerettem volna még több g yóg yszert beszedni, amit l még szarabbul érzem majd mag am, ami valószín leg elrontja a randimat is. Jól vagyok, üzentem nekik, és a mobilt a zsebembe csúsztattam. Kinyújtottam a karom, meg fog tam a mosdót, és az orromon át vettem a leveg t, ahog y hol er södött, hol g yeng ült az émelyg és. A karácsony el tti utolsó g yóg yszeradag elvileg a leg er sebb, az orvos utolsó mentsvára. Csak attól féltem, hog y többet árt, mint használ. Ha tovább kell szednem, képtelen leszek focizni. És futni. És élni. Tök beteg en fog ok feküdni eg y ág yon, ahol összefolynak majd a napok, amíg vég ül eg yszer majd nem ébredek fel. – Hé! – Valaki belökte az ajtót. Gabe eg yenesen besétált, és becsukta mag a mög ött az ajtót. – Te meg mi a francot csinálsz? – Ne most, Gabe.
– Dehog ynem most! – Meg rag adott a pólómnál fog va, ami nem volt túl okos húzás, tekintve, hog y leg alább tizenöt centivel voltam mag asabb nála, de mindeg y. Túl g yeng e voltam ahhoz, hog y tör djek vele. – Mi a fenét szedsz? Oxit? Metet? Felnevettem. Nem azért, mert humoros volt, hanem mert eg y pillanatra azt kívántam, bárcsak drog problémám lenne. A fenébe is, mennyire szánalmas már ez, mi? – Nem. – Az ajkamba haraptam. Az émelyg és kezdett múlni, és ismét elkezdtem érezni a vég tag jaimat. – Semmi ilyesmit. – Jobban teszed, ha nem szórakozol Kierstennel! – Gabe eleng edett, és belecsapott azt ajtóba. – Esküszöm, hog y meg öllek, ha bántani mered! – Csak a barátja szeretnék lenni. Komolyan. – Hazudtam. Többet akartam. De az ember nem mindig kapja meg azt, amit akar. A hánying er ismét teljes er vel söpört vég ig rajtam, fájdalmamban kétrét g örnyedtem. Esküszöm, úg y éreztem, mintha kést forg atnának meg a g yomromban. – Várj, eg y pillanat… – Haver! – Gabe a hátamra tette a kezét. – Mi a baj? Influenzás vag y, vag y mi? – Vag y mi… – mondtam összeszorított fog g al. – Jól vag yok, csak… néha vannak rosszulléteim. – Ez volt a leg több, amit hazug ság nélkül mondhattam. – Úg y érted, ideg rendszeri rosszulléteid? – kérdezte Gabe. – Ig en, olyasmi. – Bocs. – Káromkodott. – Csak… ez a lány fontos, érted? Ne kérdezd, hog yan vag y miért tudom, hog y az, de eg yszer en fontos. Van benne valami. Törékeny és nem akarom, hog y szórakozz vele csak azért, mert iszonyú jól néz ki, érted? – Esküszöm – pokolian fájt, de kieg yenesedtem –, hog y nem szórakozom vele. Seg íteni akarok, és a barátja akarok lenni. – A barátok nem csókolóznak eg ymással. Kényszeredetten felnevettem. – Úg y beszélsz, mint . Gabe nem nevetett velem. Remek, meg int feldühítettem. – Nézd! – Összefontam a karom, és meg próbáltam bármire koncentrálni, kivéve a g yomromban és a mellkasomban érzett fájdalmat. – Tetszik nekem az a lány. Nem fog om bántani. A francba, mi több: többé hozzá sem érek. Nem veszem el a szüzesség ét. Nem teszek betarthatatlan íg éreteket. – Honnan tudjam, hog y hihetek neked? – Mondok valamit. – Átkaroltam, és kinyitottam az ajtót. – Bízz meg bennem, és ha olyasmit teszek, ami komolyan feldühít tég ed, vag y eltolom a dolg ot, akkor laposra verhetsz. Rendben
van? Gabe hallg atott, majd kezet nyújtott. – Nag y élvezetet fog majd okozni, hog y jól fenéken billentselek. – Nag y kár, hog y erre nem lesz alkalmad. – Meg ráztam a kezét. Ebben a pillanatban Lisa lépett be az ajtón. – Ööö, minden rendben van? – Persze. – Gabe meg szorította a kezem. – Csak a sportról beszélg ettünk. Lisa felhorkant. – Jól van. Elkezdjük vég re azt a filmet? – Hog yne. – Eleng edtem Gabe kezét. Röviden bólintott felém. Mikor visszamentünk a szobába, Lisa a kanapé eg yik vég ében ült, Gabe pedig mellé üg yeskedte mag át, íg y a kétüléses szófa nekem és Kierstennek maradt. Leg alább jól fog vég z dni ez az este. Lisa meg nyomta a lejátszás g ombot a távirányítón. – Várjatok! – kiáltottam, és felemeltem a kezem. Meg rag adtam a poharakat, amiket Lisa behozott, és eg y kis naperny t húztam el a zsebemb l. Mosolyog va belepotytyantottam Kiersten italába. – Eg y g yümölcsös ital, naperny vel. – Van nálad több is? – érdekl dött Lisa. Felnevettem. Vég re kicsit lenyug odtam most, hog y a randi jól haladt, és Kiersten meg ismerte a tervemet. – Hog yne. – Nag yjából öt, különböz szín naperny t pakoltam ki a dohányzóasztalra. – Jól van, most már kezd dhet a film. – Köszönöm. – Kiersten ajka a fülemet súrolta, amit l már a f cím alatt pokolian meg kívántam. – Ig yunk életem leg jobb els randijára, a naperny mre, a csókomra és a könyvemre. Ahog y haladsz ezzel a listával, eg y hét múlva már semmi dolg unk nem lesz. Összeszorult a g yomrom. Jaj, ne! Még is mit képzeltem? Lassabban kell haladnom. Meg vontam a vállam, és odasúg tam neki: – Nos, a többi feladat jóval nehezebb. Eg y ideig eltarthat. – Részemr l rendben. – A kezemért nyúlt, és nem eng edte el. Felnéztem. Gabe intenzíven fig yelt minket, szeme összesz kült, ahog y lepillantott Kiersten kezére, majd vissza az arcomra. Úg y éreztem, két t z között vag yok. Szerettem volna járni Kierstennel.
Normális helyzetben lepattintottam volna Gabe-et, és g ondolkodás nélkül a hálószobámba penderítettem volna a lányt. De most? Szerettem volna dédelg etni az érzést, amit ujjheg ye keltett az enyémen, mert biztos voltam benne, hog y néhány hónap múlva… nem lesz meg ez a luxusom.
24. FEJEZET Gy lölöm azt, hogy mennyire szeretem. Majdnem annyira, mint ahogy azt gy lölöm, hogy képtelen vagyok mindig ott lenni vele. Túl gyorsan és túl mélyre zuhanok. Valaki kapjon el, állítson meg, mondja, hogy meg rültem! Egek, csak ne reménykedjek nagyon.
KIERSTEN Hivatalosan két hónapja ismerkedtem meg Wesszel. Az els randink óta majdnem minden nap találkoztunk ebédnél, és leg alább hetente kétszer néztünk filmet nálunk. Ig azából mindenütt ott volt. Állandó kelléke lett az életemnek. Olyan állandó, hog y az emberek már nem bámultak meg : szinte már elvárták a jelenlétét. Eg yvalamit nem tudtam meg érteni: azt, hog y folyamatosan veszít a súlyából. Még mindig jókép volt, de az izmai valahog y szálkásabbnak t ntek, állvonala még kitüremked bb lett. Mikor szóba hoztam, eg y nevetéssel elhesseg ette ag godalmam, és azt mondta, hog y nag yon fárasztóak az edzések. – Hányadik fejezetnél tartunk? – Wes letette meg szokott asztalunkra az ebédjét, és belekortyolt a vizébe. Elvig yorodtam. – Az utolsónál. – Ne már! – Mag ához ölelt. – Szuperjó munkát vég eztünk. Alig ötven nap kellett hozzá, hog y kiolvassuk a könyvet. – Tudod, mit jelent ez? – Ajkamba haraptam, és még közelebb húzódtam hozzá, vég ig húzva székemet a földön. – Mit? – Közelebb hajolt, és játszani kezdett eg y hajfürtömmel. Istenem, szinte rög eszméje volt a haj, vag y lehet, hog y csak a vörös haj. Nem tudtam, melyik, de mindig úg y érintette meg , mintha a hajam bármikor kihullhatna vag y elt nhetne. Eltoltam a kezét. – Azt jelenti, hog y ha befejeztük, szükség ünk lesz eg y másik könyvre. Szerintem jöhetne
A mansfieldi kastély vag y… – Hang om elhalt. Wes elsápadt, nem nézett többé a szemembe, és az ételét piszkálta. – Mi a baj? – Meg nyalta az ajkát, és úg y túrta szét a salátát a tányérján, mintha nem lenne biztos benne, hog y meg enni akarja vag y meg kínozni. – Nem kell többet olvasnunk. Mármint tudom, hog y vannak más barátaid is, és minden ebédnél olvasunk és… – Hag yd abba! – A szemét forg atta, és meg int azt a szexi mosolyát rag yog tatta rám, amit már annyira meg szoktam. – Csak bosszankodom A mansfieldi kastély miatt. Nem ig azán tetszik a történet. Mi lenne, ha valami mást választanál és a hálaadás utáni szünet után kezdenénk el? – Rendben. – Mikor rám nézett, elmosolyodtam, de mosolyom üres volt. Éreztem, hog y nem ért el a szememig . – Mondd, jól vag y? – Persze – mondta szinte túl g yorsan, ahog y még eg y hamis mosolyt villantott rám és meg köszörülte a torkát. – Csak szünet el tt még sok a dolg om, érted? – Ó! – Próbáltam nem túl csalódottnak t nni. – Értem, ig en, nekem is elég sok a leckém. – A lecke és az edzés között… – Árnyék vet dött az arcára. – Nem tudom… Neked is vannak nehéz napjaid, ug ye? – Ig en. – Kinyújtottam a kezem, és a karjára helyeztem. – Mindenkinek vannak. Jó tudni, hog y nem vag y tökéletes. – Távol vag yok a tökéletest l. – A kezemért nyúlt, és meg csókolta. – Ööö, eg y szívesség et szeretnék kérni t led. – Rendben. – Fészkel dni kezdtem a székemen, hirtelen félni kezdtem attól, hog y arra kér, hog y soha többé ne találkozzunk, vag y csináljunk valami rültség et, és kezdjünk el járni, amit vég ül is nem most el ször javasolna. Eg y hónapja játékosan arra bátorított, hog y randizzak valakivel. Az orra el tt becsaptam az ajtót, majd a délután további részében mást sem tettem, csak bocsánatot kértem. Ig en, túlreag áltam, de meg bántott. A pasik nem mind ilyen ostobák, ug ye? Nem látja, hog y tetszik nekem? Úg y értem, sokkal jobban, mint ahog y én tetszem neki? Ökölbe szorítottam a kezem az ölemben, és vártam az elkerülhetetlent. – Meg tennéd, hog y a hálaadás szünetét velem és az apámmal töltöd? Nag yon nem ezt vártam. – Mi? – Semmi, felejtsd el. – A tálcájáért nyúlt, és felemelkedett, de meg rag adtam a csuklóját. – Wes, nem mondok nemet, csak eg yáltalán nem ezt vártam. – Ig en? – Remeg ett a keze: vag y ideg es volt, vag y bujkált benne valamilyen beteg ség . – Mit vártál? – Ó, tudod… hog y meg próbálsz eg y újabb randit összehozni nekem, amivel meg bántasz.
Wes hang osan felnevetett, felhívva mag ára a menzán körülöttünk lev k fig yelmét. – Ig en. Azt hiszem, én meg tanultam a múltkor a leckét. Nem? Vállat vontam. – A francba. – Hang osan felsóhajtott, és meg fog ta a kezem. – Tudod, hog y kedvellek, csak… – „Nem járok els sökkel”. – Ideg esen meg köszörültem a torkomat. – És nem akarom, hog y Gabe fenéken billentsen. – Kérlek! – A szememet forg attam. – Mintha képes lenne rá! Szeme elfelh södött, majd újabb szívdög leszt mosolyt villantott rám. – Mondok én valamit. – Közelebb hajolt. – Járni fogunk. – Tessék? – Két hétig . – Elmosolyodott, és felemelte két ujját. – Két hétig az enyém vag y. Járni fog unk, fog juk majd eg ymás kezét – többet, mint most. – Hüvelykujját vég ig húzta az ujjperceimen, ahog y kutatón a szemembe nézett. – A második hét vég én majd rájössz, hog y nem vag yok olyan jó fej, mint hiszed, és zöldebb mez kre vándorolsz. Összehúztam a szemem. – Van benne csapda? – Persze, hog y van. – Felnevetett, és meg szorította a kezem, ahog y közelebb hajolt. – Az els hétre haza kell jönnöd velem. Az a hálaadás-heti szünet, és aztán… – Felállt, ellökte székét az asztaltól, és letérdelt elém. – Aztán pedig meg kell íg érned, hog y te leszel a partnerem a vég z sök bálján. Leesett az állam. Lehetség es, hog y Weston Michels – a fociisten, a híresség , mag a a meg testesült dög össég – ott térdel el ttem, és nemcsak arra kér, hog y ismerkedjem meg az apjával, hanem arra is, hog y leg yek a partnere a vég z sök bálján? – Kicsit kényelmetlen ám íg y térdelni. Felnevettem és felseg ítettem, majd átkaroltam a nyakát. – Ig en! Ig en! Ig en! – Várj, ez akkor most ig en? – Wes meg pörg etett, majd valami olyan szokatlant csinált, hog y majdnem észre sem vettem. Úg y csókolt meg , mintha tényleg járnánk. Az els randink óta nem érintett meg . Ajka röviden súrolta az enyémet, majd keményebben, ahog y talpra állított és karját a csíp m köré kulcsolta. Könnyedén feltett az asztalra, és két kezébe fog ta az arcomat. – Köszönöm.
– Mit? – kérdeztem liheg ve. – Hog y ig ent mondtál. – Teljesen komolyan mondta. Arcán ug yanaz az árnyék ült, mint korábban. Meg érintettem sima állát. – Tényleg nehéz napod van, ug ye? Összeszorította az ajkát, és röviden bólintott. Gondolkodás nélkül a nyaka köré fontam a karomat, és amilyen er sen tudtam, mag amhoz szorítottam. – Azt hiszem, a sztár-irányítónak is lehetnek nehéz napjai, ameddig … – meg vártam, hog y elhaljon a hang om. – Ameddig meg íg éri, hog y meg osztja ket a kockafej els ssel, akivel folyton eg yütt lóg . – Nem vag y kockafej. – Szájon csókolt. – Gyönyör vag y. – Ismét meg csókolt. – Szexi. – És újra. – Gyönyör a hajad… – Mi ez a nag y hajmánia? – Belenevettem a nyakába, és ujjai a tenyerembe csusszantak. – A haj értékes. – Vállat vont és leseg ített az asztalról. – Ennyi. – A haj és a szív – mormoltam. – Furcsa rög eszmék, de rendben van. A dög össég ed miatt eng edélyezek némi huncutság ot. – Milyen keg yes t led! – Felnevetett, és meg csókolta a kezem. – Most pedig eg yünk, miel tt elindulsz a következ órára. Aztán csomag olás. Haza kell vinnem eg y els st erre a hétre. Azt hiszem, nem fog lehervadni az arcomról ez a mosoly. Soha.
25. FEJEZET Igen, Gabe meggyilkol majd álmomban.
WESTON Meg néztem a mobilom. Eg y óra telt el. Gondoltam, Gabe már biztos meg jelent a szobánál, hog y üvöltözzön velem, hozzám vág jon tárg yakat vag y orrba verjen. Minimum eg y ronda üzenetet vártam arról, hog y nem tartom be az íg éreteimet. Kopog tattak az ajtón. Mosolyog va nyitottam ki, azt várva, hog y eg y nag y ököl indul meg az állkapcsom felé. Azonban az ajtóban David és James állt. Huh. Inkább az orrba verés. – Hog y alakul a napod? – kérdezte James. Nevetség esnek és g épiesnek t nt a kérdése. – Fantasztikusan. Van partnerem a vég z s bálra. – Általában nehezedre esik partnert szerezni? – nevetett David. – Nem – morog tam. – De ez a lány különleg es. James eg yik lábáról a másikra állt. – Nem akarok kellemetlen témát felhozni… – Akkor ne hozd fel! – csattantam fel. – De… – folytatta James – g ondolod, hog y okos húzás ezen a ponton belevonni eg y lányt az életedbe? A m tét napjáig nem vag y hajlandó eg yetlen vizsg álaton sem részt venni. Fog almad sincs róla, mi zajlik a testedben, és eg y ártatlan lányt akarsz beleráng atni ebbe? – Nézd… – Szinte éreztem, hog y csikorog nak a fog aim. – Ez nem a te dolg od. Úg yhog y maradj ki bel le! – De, az én dolg om. – James félrehajtotta a fejét. – A dilidokid vag yok. Apád azért vett fel, hog y üg yeljek a jó közérzetedre. – Apám azért vett fel, mert nem akarta, hog y bekattanjak és öng yilkos leg yek, akárcsak az öcsém. Nem az orvosom vag y, és biztos, hog y a barátom sem. Azt teszem, amit akarok – az eng edélyeddel vag y anélkül. David felsóhajtott. – Wes…
– Szükség ed van még valamire? David káromkodva el húzta a jeg yzetfüzetét. – Csak dokumentálnom kell, hog y érzed ma mag ad. Ismered a dörg ést. Meg kapod a g yóg yszereket, amik eg y vag yonba kerülnek, és amiket az Élelmiszer-és Gyóg yszeripari Bizottság még nem vizsg ált be, és nekünk mindent dokumentálni kell. Nem azért csinálom, hog y tég ed kínozzalak. Nem vag yok az orvosod, ellenben a barátod vag yok, és azóta vag yok a test röd, hog y elhajítottad a leg els labdát, úg yhog y az isten szerelmére, áruld el, hog y érzed mag ad! Pokoli b ntudatom támadt. Davidnek ig aza volt. is vég ig csinálta velem az eg észet. Csak íg y bírtam ki azt, hog y James a közelemben leg yen. David szinte családtag volt, én meg úg y bántam vele, mintha a kutya szájából ráng attam volna el . – Bocsáss meg – mormoltam. Hang om rekedt volt az érzelmekt l. Felsóhajtottam, és sorolni kezdtem a tüneteimet. – Kezd elzsibbadni a bal lábam. Nem tudom, hog y amiatt van-e, hog y fellöknek az edzésen, vag y a g yóg yszerek mellékhatása. Majdnem minden reg g el hányok, de a mellkasom nem fáj annyira, mint rég en, és lassan kezdenek múlni a rémálmok. Nem érzem mag am levertnek, csak ideg esnek. Mintha Isten kezében lenne eg y hatalmas stopperóra, és csak arra várna, hog y meg nyomja a vége g ombot. – Nag yon jó. – James meg köszörülte a torkát, és meg nyomta a g ombot a diktafonján. Nem tudtam, hog y felveszi, de mindeg y is. David, meg szüntetve a köztünk lev távolság ot, meg érintette a karomat. – Köszönöm, Wes. Hag yunk, hog y nyug odtan csomag olj. Biztos vag y benne, hog y te akarsz vezetni? – Ig en. – Elvig yorodtam: eszembe jutott Kiersten és az izg alma. – Mag ammal viszem a barátn met. James mélyet sóhajtott, de David elmosolyodott és azt mondta: – Jól teszed. – Kösz. Mire kimentek, érzelmileg olyan állapotba kerültem, hog y bárkivel összeverekedtem volna, aki csak eg y szót szól hozzám. – Hé, ezek a fickók zaklatnak? – kérdezte Gabe. Belépett a szobámba, rög tön azután, hog y James és David elment. – Állandóan – nyög tem fel. – Kérlek, üss meg , leg yünk túl rajta. Gabe b ntudatos arcot vág ott. Jaj, ne!
– Beteg vag y? – kérdezte halkan. – Mennyit hallottál? – Képtelen voltam ránézni. Nem ment. Ha ránézek, elveszítem az önuralmam, és leg szívesebben orrba verném saját magam azért, hog y úg y b g ök, mint eg y csecsem . – Azt tudom, hog y az eg yik dilidoki, a másik pedig azt mondta, hog y valamilyen g yóg yszereket szedsz, amikt l rosszul vag y, és valami m tétr l is szó volt. Eltelt pár másodperc. A fenébe is, nem mondtam el senkinek. Nem akartam, hog y bárki is tudja, mert normálisnak akartam érezni mag am, még akkor is, ha ez az utolsó sz, amit a földön töltök. – Ig en, cimbi. – Ajkamba haraptam, még mindig nem néztem a szemébe. – Beteg vag yok. – Mennyire? – Gabe leült az íróasztal melletti székre. Láttam, hog y rug dossa a padlót. Nem tudtam, hog y ideg esség b l vag y csak zavarában, mert még mindig g yáva nyúlként a földet néztem. – Nag yon. – Elcsuklott a hang om. A fenébe. – És jobban leszel? Örömtelenül felnevettem, vég ül ráemeltem a tekintetem. – Fog almam sincs. Nég y hét múlva kiderül. – Mi lesz nég y hét múlva? – Kíváncsi alak vag y, tudod? Elvig yorodott, és vállat vont. Felsóhajtottam, és meg ráztam a fejem. – A m tétem. És ha nem sikerül, vag y meg halok m tét közben, akkor… azt hiszem, mindannyian lehúzhatjuk a rolót. – Szóval akkor rendben leszel? Rendbe jössz? – Mi az, hog y „rendbe”? – Felnevettem. A nevetésem túl hang osnak t nt a néma szobában. – Ha a haldoklás azt jelenti, „rendben leszek”, akkor ig en. Rendben leszek. Ha azt jelenti, hog y még élek pár hónapot, miközben a testemet lassanként ellopják t lem a beteg sejtek, akkor ig en. Rendben, rendben, rohadtul rendben leszek. – A kezemmel meg töröltem az arcomat és felnyög tem. – Kiersten nem tudja, ug ye? – kérdezte Gabe. – Dehog yis. Nem. – Ne mondd meg neki. – Tessék? – Felkaptam a fejem. – Biztos vag y benne, hog y ez jó ötlet? – Csak meg ijesztené, f leg mivel vég ül úg yis rendben leszel, nem? – Mag abiztos mosolyt
villantott rám. – Képes vag y leg y zni. Életemben el ször mondta ezt nekem valaki. Eddig mindenki csak ag g ódott. David a tüneteim, apám a depresszió miatt, de senki, még az orvosom sem mondta azt, hog y elég er s vag yok ahhoz, hog y leg y zzem. Röviden bólintottam, próbáltam nem elb g ni mag am és azt mondtam: – Ig azad van. Leg y zöm. – Vag y én g y zlek le tég ed – nevetett Gabe. – Nemcsak azért, mert összetöröd Kiersten szívét, hanem mert meg halsz a vég z s bál után. Most komolyan. Még neked is el kell ismerned, hog y ez nag yon g áz. – Ig en, nos… – Lerúg tam a cip met és led ltem az ágyra. – Kedvelem Kierstent. Szeretnék vele lenni, de sajnos nem sok id m van. Az id luxus, tudod? Az emberek nem is tudják, milyen szerencsések. Van fog almad róla, mennyire feldühít, ha olyan hülyeség ekr l beszélnek, hog y nem ízlik az ebédjük vag y ócska a kávéjuk? Szívesen ennék pocsék kaját és innék vacak kávét életem vég éig , ha lehetne életem. Érted? – Ig en – mondta Gabe halkan. – Nem mondom, hog y tudom, min mész keresztül, de el tudom képzelni, hog y mennyire g áz lehet, hog y tudod, hog y lehet, hog y már nem élheted át még azokat a szar dolg okat sem, amiket az élet eléd hoz, pedig leg alább itt lennél, leg alább… – Élnék – fejeztem be. – Leg alább élnék. – Akkor élj most! – provokált Gabe. – Csókold meg azt az els st, akir l olyan meg g y z en mondtad, hog y semmit nem érzel iránta! – Ezt tervezem. – Olyan szélesen mosolyog tam, hog y fájt. – Jó szöveg . – Gabe felnevetett. – Nyug i, tudom, merre van a kijárat. – Gabe? – kérdeztem, amint elérte az ajtót. Meg fordult és várt. – Kösz, hog y meg hallg attál. Tisztelg ett. – Akkor is fenéken billentelek, ha összetöröd a szívét. – Nyug i. Azt hiszem, fog ja összetörni az enyémet. – Mib l g ondolod? – Összefonta a karját, és nekid lt az ajtófélfának. – Mert a vég én már nem fog ok tudni mit adni neki, amit érdemes lenne. – Tég y meg mag adnak eg y szívesség et. – Gabe ellépett az ajtótól. – Ezt hadd döntse el Kiersten a vég én. Ne te. Bólintottam. Ig en, ez menni fog . Ennyivel tartozom neki, még ha beledög lök is. Elmosolyodtam a kétértelm ség en. Gabe búcsút intett, és elment. Ki hitte volna, hog y Gabe-nek van szíve is? Vag y hog y ilyen
mély érzés ? Ebb l is az derül ki, hog y mir l marad le az ember az életben, ha nem fig yel oda. Keress és találsz. Viselkedj seg g fejként, és csak saját képmásod néz vissza a tükörb l.
26. FEJEZET Szent isten! Pulykát fogok enni Randy Michels jelenlétében. Jobob bácsi dob egy hátast!
KIERSTEN – Micsoda, letérdelt eléd? – visította Lisa, ahog y rült módon vég ig vág tázott a szobán. – És te mit léptél? – Természetesen ig ent mondtam. – Felnevettem, és újabb ruhákat dobáltam a b röndömbe. Nem ig azán voltam biztos abban, hog y mit akarok elvinni, mit akarok felvenni. Jo bácsi teljesen odavolt, mikor elmondtam neki. Annyira boldog volt, hog y vég re olyasmit csinálok, ami élethez hasonlít, hog y a telefon másik vég én sírva fakadt. Mikor felhívtam erre a tényre a fig yelmét, kijelentette, hog y eg y bog ár repült a szemébe. Aha, novemberben. Az is seg ített a dolg on, hog y Jo bácsi évek óta istenítette Randy Michelst. Bácsikám szig orúan arra utasított, hog y mindenképp menjek hozzá Weshez. Még azt is felajánlotta, hog y elfurikáz minket Veg asba. Ig en, az enyém a leg jobb fej nag ybácsi a világ on. Ezzel senki nem szállhat vitába. Jo bácsi és a nag ynéném hatalmas ünnepség et szerveztek a család többi tag jával. A „Pulyka-napon” felhívnak majd Skype-on, hog y mindenkit üdvözölhessek. – Én totál beparáztam volna. – Lisa hang os sóhajjal az ág yamra d lt. – Mármint most is parázok, pedig nem is eng em hívott meg . – Ig en. – Kihúztam Lisa feneke alól eg y pólót, majd összehajtog attam és a b röndömbe tettem. – Weston Michelsszel jársz. – Ismét felkacag ott, majd felug rott az ág yán. – Úristen! Mondd, lefe… – Ilyet ne is mondj! – mutattam fenyeg et en az arcába. – Csak csókolóztunk, eg yszer – nem, kétszer. – Mi? Kétszer? – Meg esküdtem volna rá, hog y a sikolya még a téli álmot alvó alaszkai medvéket is felébresztette volna. – És nem is mondtad? – Én tudtam – szólalt meg Gabe az ajtóból. Rám kacsintott és vállon vereg etett, ahog y elhaladt mellettem.
– Nag y seg ítség vag y, Gabe, köszönöm – mondtam sötéten. Lisa duzzog va összefonta a karját. – Mindenki tudta, csak én nem? – Nem, Gabe csak meg látott reg g el a szég yenséta közben, és téves következtetéseket vont le. Muszáj volt tisztáznom vele a történteket, különben a leg rosszabbra g ondolt volna, hiszen, lássuk be, Gabe-r l van szó. – Ig az. – A többi már történelem. Lisát láthatóan kielég ítette a válasz, mert két perccel kés bb már mosolyg ott. – És jól csókol? – Muszáj ezt most meg tárg yalni? – panaszkodott Gabe. – Várjátok meg , amikor már nem vag yok a szobában. – Akkor t nj el! – vont vállat Lisa. – Nem meg y. – Gabe félretolta Lisát, hog y leülhessen az ág yra. – Muszáj elbúcsúztatnom a kedvenc csajomat. Fig yelmeztetnem kell a szokásos dolg okra: tudod, hog y mi jár a pasik fejében és hog y miért nem szabad semmilyen körülmények között este tizeneg y után filmet nézni az ellenkez nem bármely tag jával. – Mi? – Abbahag ytam a ruhák hajtog atását. – Miért nem? – A szex miatt. – Gabe vig yorg ott. – A vizsg álatok kimutatták, hog y a tesztoszteron az eg ekbe szökik horrorfilmek nézése közben. Eg y kis horror, éjszaka, némi érintkezés, és barátom, máris jön a csecsem sírás és a kilátástalan jöv . Lisa eltátotta a száját. –H , te hol jártál, amíg a mi sulinkban felvilágosítás-óra volt? – A játékosok ismerik a játékot, nem? – ug rattam Gabe-et. – Csak a sztárok ismerik. – Csókot dobott nekem, és pacsira emelte a kezét. Lisa belecsapott. Én a szememet forg attam. – Mi az? – vont vállat Lisa. – Gabe ezen a téren igazán tehetség es. – És te ezt honnan tudod? Az unokatesód. Vag y elfelejtetted? – Eg y családban nincsenek titkok – bólintott Lisa. – És az is seg ít, hog y a lányszövetség ben eg yt l tízig terjed skálán osztályozzák a pasikat. Na, kitalálod, Gabe hány pontot kapott? – Ötöt? – húztam fel a szemöldököm. Gabe csúnyán nézett rám. – Tizeneg yet. – Lisa hang jában büszkeség cseng ett. – Külön pontértéket állapítottak meg
miatta. – Lehet, hog y eg y napon én leszek az elnök. – Gabe mindkett nkre rávillantotta önelég ült mosolyát, majd vállon vereg ette mag át. – Nem tudom, miért, de úg y érzem, g ratulálnom kell neked azért, mert eg y ribanc vag y. Miért helytelen ez az érzés? – Ujjammal meg kocog tattam az államat. – Ja, ig en, mert tényleg helytelen. Eg y szép napon úg yis utolérlek. – Soha – rázta meg a fejét Gabe. – Eg y játékos a szabályok szerint játszik, ismeri a játékot, minden lehetség es stratég iát és kivitelezési módot ismer. Utolérni eng em olyan lenne, mintha Chuck Norris meg halna eg y kaszkad rjelenet közepén. Ööö, nem fog bekövetkezni. Akarod tudni, hog y miért? Mert Chuck Norris ig azi keményfiú. – Csak nem hasonlítottad a szexuális képesség eidet Chuck Norris karatetudásához? – kérdeztem. – Eg y és ug yanaz – vont vállat Gabe. Meg ráztam a fejem, és az éjjeliszekrényen álló órámra pillantottam. – A fenébe! Mindjárt itt van! Gyorsan, g yorsan! Mindent össze kell pakolnom! – Mindent? – nézett körül Gabe a szobában. – Azt tervezed, hog y odaköltözöl? Lisa válasza eg y tasli volt. Gabe morog va felpattant, és elkezdte bepakolni a ruháimat a b röndjeimbe. Elcsíptem, hog y majdnem az ébreszt órámat is eltette. Ez most komoly? – Meg van! – Lisa ráült a b röndre, míg Gabe becipzározta. – Imádlak titeket! – áradoztam, és mindkett t mag amhoz öleltem. Gabe úg y simog atta meg a fejem, mintha tizenkét éves lennék, Lisát pedig láthatóan a sírás kerülg ette. Az ember azt hihetné, hog y még sosem jártam eg y pasi házában sem. Ja, várjunk. Tényleg nem. Valaki kopog ott. Lisa kirohant a szobámból, és ahog y átvág ott a nappalin, beütötte a karját a kanapéba, de vég ül kinyitotta az ajtót. – Szia, Lisa! – vig yorg ott rá Wes, és eg y papírpulykát nyomott a kezébe. – Mag am csináltam. – Lisa mög é kukkantott. – A barátn m készen van? Lakótársam szó szerint nekid lt az ajtónak, és kezét a homlokához emelte. Gabe-nek biztos újra kell majd élesztenie. – Hallg ass, reménytelen szívem! – mondta Lisa délies, vontatott tájszólással. – Szivi, itt a pasid, és rendben van, rendben van, rendben van. – Bocs. – Gabe meg rag adta Lisa vállát és elhúzta West l. – Ma elfelejtette bevenni a g yóg yszereit. – Semmi g ond – nevetett Wes, és rám nézett. Én visszanéztem rá.
Meg állt az id . Na jó, talán nem állt meg , de valamilyen oknál fog va a szívem meg sz nt dobog ni, ahog y szándékosan lassan elkezdett lépkedni felém. El ször a keze ölelte át a csíp met. Aztán a szája rátalált az enyémre. Aztán én következtem az elolvadásban. Gabe és Lisa füttyög ött, de nem érdekelt. Karomat Wes nyaka köré kulcsoltam, és mag amhoz húztam. Az enyém. Az enyém két héten át, bármit is jelent ez. a pasim. – Készen áll az emberem? Elmosolyodott és meg puszilta az orrom. – Készen áll az els söm? – Ez övön aluli ütés volt! – morog tam. – Muszáj volt kimondani. – Felsóhajtott, és homlokon csókolt. – Hozom a b röndödet. Lisa felsóhajtott, Gabe pedig karon fricskázta, ahog y Wes átjött a nappaliba hatalmas b röndömmel. – Ug ye, tudod, hog y nem azt kértem, hog y költözz össze velem? – tréfálkozott. – Eg y lánynak mindenre fel kell készülnie! – kelt Lisa a védelmemre. – És ki tudja, mire képes a seattle-i id járás! Wes meg adóan felemelte eg yik kezét, majd az ajtó felé biccentett. – Menjünk. rült apám már vár ránk. – Indulás! – Leveg be ütöttem az öklömmel, majd elköszöntem Gabe-t l és Lisától. Hamarosan meg ismerem a világ leg g azdag abb emberét. Szuper. Mi baj lehetne?
27. FEJEZET Szent isten! Hazaviszek egy lányt. Valaki rakjon tüzet – mert a pokol hivatalosan is befagyott.
WESTON – Ideg es vag y? – kérdeztem, ahog y befordultunk a Fauntleroy Wayre Seattle belvárosában. Ez az út csak tizenkét házzal büszkélkedett a kis, kapuval körülzárt közösség ben, vag yis nag yon komoly mag ánterületünk volt. Meg esküdtem volna rá, hog y apám mindenhová kamerákat szereltetett fel, még az utca vég ébe is, hátha valami g yanús alak meg akar lesni minket pancsolás közben. Nem mintha meg leshetett volna, mert elég fa és bokor vette körül a házat ahhoz, hog y ig azi privát kúria lehessen, nem beszélve arról, hog y saját, több mint fél mérföldes mag án-teng erpartunk volt. Már ha eg y sziklás teng erpartot annak lehet nevezni. De minden évben hozattunk homokot a trópusokról. Hog y rendes teng erpart leg yen. – Eg y kicsit – vallotta be Kiersten. Felsóhajtott és kinézett az ablakon. – És, melyik ház a tiétek? – Minden, amit az utcának ezen a felén látsz, eg észen a vízig – az a miénk. – Mi? – A f épület, két kisház, pár teniszpálya, eg y mesterség es tó, és aztán az a ház, ott… – A terület távoli vég ébe mutattam, ahog y a kapu kinyílt, meg könnyítve, hog y Kiersten odalásson. – Ott lakik Ómama, amikor meg látog at minket. – Ómama? – Nag yi – javítottam ki mag am. – Bocs, anyám száz százalékban holland volt, úg yhog y amíg kicsi voltam, a nag yimat Ómamának hívtuk. Kiersten elnevette mag át, majd élesen beszívta a leveg t, ahog y a második, a f épület felé vezet kapu is kinyílt. Áthaladtam rajta és meg próbáltam elképzelni, milyen lehet az szemével látni ezt az eg észet. Több mint öt és fél nég yzetkilométer, bár nem a világ leg nag yobb kúriája, de tiszta üveg , éles szög ekben, íg y a nap átsüt rajta. A ház fehér volt és az eredeti, 1927-es tég laházból a felújítás után az építészek álma lett. Pontosan tizenhét lépcs fok vezetett fel a hatalmas, nég y
és fél méter mag as tölg yfaajtóhoz, és épphog y leállítottam a kocsit, amikor meg jelent az inas és kinyitotta Kiersten ajtaját. – Hölg yem, már vártuk önt. – Ronald. – Felé biccentettem. Ronald rám nevetett. Még nyolcvankét évesen is olyan er volt, akivel számolni kellett. Nem is ig azán az inasunk volt, mivel húsz évvel ezel tt nyug díjba vonult, de apámnak nem volt szíve elküldeni, és most üdvözölte a vendég einket, f zte a sört az eg yik kis házban, ahol apám meg eng edte neki, hog y lakbér fizetése nélkül lakjon, és ig azából miatta m ködött a ház az anyám halála óta. – Mr. Weston! – Ronald rácsapott a vállamra, és magához ölelt. – Olyan rég nem láttam, hog y van? Tudta, hog y beteg vag yok. De soha nem viselkedett velem másképp. Nem volt hajlandó beszélni róla – ezt meg értettem –, az életéb l már mindenki elment. Az öcsémmel nag yon szoros volt a kapcsolata. Nag yon a szívére vette Tye halálát, és tudtam, hog y az én halálomtól a szíve vég leg meg sz nne dobog ni. – Jól, remekül – hazudtam és viszonoztam az ölelést. – Apa itthon van? – A dolg ozószobában vár. – Ronald elmosolyodott és kétszer tapsolt. A személyzet két tag ja futott le a lépcs n, hog y felvig ye a holminkat. Kinyújtottam a kezem Kiersten felé. – Készen állsz rá, hog y meg ismerkedj az apámmal? – Szent isten! – Kezét a farmerjébe törölte, miel tt odanyújtotta nekem. – Úg y érzem, mintha mag ával az elnökkel ismerkednék meg , vag y ilyesmi. Hátravetettem a fejem és felnevettem. – Hidd el, ez inkább a „vag y ilyesmi” kateg ória. Apám nem olyan ijeszt . Meg íg érem. – Láttam rajta, hog y nem hisz nekem. Eg yre tág abbra nyitotta a szemét, ahog y beljebb és beljebb mentünk a házban. Az el csarnokból hídszer folyosó vezetett eg yenesen a nappaliba. A hatalmas, zárt erkélyr l csak úg y zúdult be a napfény. Jobbra fordultunk, és bementünk a dolg ozószobába. – Apa? – szólaltam meg . – Itt vag yok. Meg csókoltam Kiersten homlokát, majd meg rag adtam a kezét, és bevezettem a nag y dolg ozószobába. Európai stílusban volt berendezve: mahag óniborítású falakkal és hozzáill könyvespolcokkal. Apa nag y íróasztala mög ött ült, és brandyt iszog atott.
– Kicsit korai még inni, nem, Apa? – tréfálkoztam. Szeme összesz kült, majd felnevetett. – Ig en, nos, az imént rúg tam ki Alfredet, úg yhog y azt hiszem, szabad innom. – Tessék? – Alfred évek óta volt apám leg közelebbi tanácsadója. – És miért? – Sikkasztásért. Meg köszörültem a torkom, és Kiersten felé biccentettem. Apa leg yintett. – Biztos, hog y most tudósít róla a CNN. – Meg kocog tatta az íróasztalát, és eg y lapos tévésképerny ereszkedett le a nyug ati falból. És valóban, amint a készülék bekapcsolt, a híradó a botrányról tudósított. – Nos hát… – Apa lekapcsolta a tévét. – Ki ez a bájos tünemény? – Kiersten. – Kiersten kinyújtotta a kezét. – Örülök, hog y meg ismerhetem, uram. – Uram? – Apám szemöldöke összeszaladt. – Talán nyolcvanévesnek látszom? – Ööö, nem. – Kiersten bizonytalanul apára mosolyg ott. – Randy. – Szeme felrag yog ott. – Hívhatsz Randynek, csak apának ne hívj. Szívrohamot kapok t le. Még nem tudom elképzelni, hog y ez itt eg yszer letelepedjen. – Rám mutatott és meg borzong ott. – Szeg ény alig képes mosni mag ára vag y bekötni a cip f z jét. – Csodálatos. – A szememet forg attam. – De f zni tudsz, ig az? – Randy keresztbe fonta a karját. – Mármint ezért hoztad ide a lányt, nem? Hog y f zze a hálaadás-napi vacsorát. Tudtam, hog y viccel. Kiersten azonban nem tudta. Tág ra nyílt szemmel, sápadtan bámult apámra, és eltátotta a száját, majd ismét becsukta. Némi pánik tükröz dött a szemében, ahog y rám nézett. Uralkodtam a vonásaimon, ahog y Apa is. – Én ööö… – Kiersten eleng edte a kezem, és haját a füle mög é t rte. Rájöttem, hog y ezt akkor szokta csinálni, amikor ideg es. Kezdett meg rémülni. – Abszolúte össze tudok ütni valamit. Nem íg érem, hog y olyan íze lesz, mint amit meg szokott, de ig yekezni fog ok. Édes eg y bog ár volt. – Mit mondtál, hol szedted fel? – kérdezte Apa, figyelmen kívül hag yva Kiersten válaszát. – Az eg yetemen. – Okos lány. – Tudom. – Átöleltem Kierstent. – És kedves is – emelte ki Apa, majd meg kerülte az íróasztalát. – És ki merem mondani…
hog y g yönyör . – Mindezekkel pontosan tisztában vag yok. Ezért is loptam el. – Okos vag y. – Apa felnevetett, és Kierstenre kacsintott. – Drág a lányom, nem kell f znöd, csak tréfáltam. Manapság csak a tréfálkozás maradt nekem, mióta Wes sosincs itthon, az öccse pe… – Apa elsápadt. – Az öccse pedig már nincs velünk, mint ahog y, g ondolom, már te is tudod. Úg yhog y g yakran vag yok mag ányos. Bocsáss meg, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. – Semmi g ond. – Kiersten meleg en elmosolyodott, és meg vereg ette Apa karját. Apa szemöldöke felszaladt, ahog y a karját nyújtotta neki. Kiersten elfog adta, és olyan rag yog ó arccal nézett fel rá, mintha lenne a világ közepe. – Nos… – Apa meg köszörülte a torkát, és ig yekezett mag ához térni. – Mi lenne, ha szépen kipakolnátok és West elküldenénk, hog y hozzon valamit inni? Remélem, tudod, hog y az eg ész szünet idején szívesen látunk. Szeretjük a látog atókat, és ha bármire szükség ed van, majd én üg yelek rá, hog y Melda… – Elhallg atott és felkiáltott. – Melda! – Ig en, uram. – Melda jelent meg : illedelmes volt, mint mindig . volt Ronald feleség e, szintén id sebb volt, de a világ eg yetem leg jobb szakácsn je. – Nos, Melda… – Apa rámutatott, majd ismét Kiersten felé fordította fig yelmét – majd tesz róla, hog y minden vág yad teljesüljön. Forró csokoládé? Kávé? – Kávé – bólintott Kiersten. – Forró csoki soha. – Fiam – szólított meg apám. – Keress eg y ug yanilyet, csak leg yen huszonöttel id sebb, és tárg yalhatunk. Kiersten összehúzta a szemöldökét. – Eg y ug yanilyet? – Eg y ug yanilyen g yönyör hölg yet, mint te vag y. – Apa eleng edte Kiersten kezét, ismét meg csókolta, majd felém biccentett. – Azt hiszem, nem happollak el tovább, és hag yom, hog y a fiam körbevezessen. Majd én hozom az italokat. – Köszönöm. – Kiersten arca felderült. Apa meleg en ránk mosolyg ott, majd elment. – Imádom – mondta Kiersten, amint Apa hallótávolságon kívül került. – Ahog y mindenki más is a világ on – nevettem. – Nem… – Kiersten kezét a karomra tette. – Apukád csodálatos. Szerencsés vag y, hog y melletted van. Hidd el, én bármit meg tennék azért, hog y… nos, hiszen tudod. Nag yon szerencsés vag y. Nem ig azán. Vag yis ig en, marha szerencsés vag yok, hog y van eg y szuper apám. Még szerencsésebb vag yok, hog y apámnak eg y rakás pénze van, annyi, hog y a leg jobb g yóg yszereket tudja meg venni nekem, de szerencsés? Nem ig azán éreztem mag am annak.
Most nem, amikor el ször és utoljára vezetem körbe Kierstent a házunkban. Tudtam, hog y g ondolkodnak a n k: ag yában meg indulnak a kis fog askerekek, és máris karácsonyokat, szülinapokat, szokásos ünnepeket képzel el. S t, még szilvesztert is. Még senkinek nem mondtam, de amikor eszembe jut… az újév, nem tudom elképzelni, hog y meg érem. Olyan, mintha eg y árnyék lennék, aki már nem létezik, de eg y bizonyos távolság ból még is fig yel. A szomorú az volt az eg észben, hog y amint meg láttam apámat és Kierstent eg yütt, mag am el tt láttam Kierstent évek múlva, ahog yan még mindig bájosan meg ismerkedik a leend apósával, és ez belemart a szívembe. Majdnem azt hittem, újabb émelyg és fog el, de az eg észet mag am okoztam mag amnak, mert meg int eszembe juttatta, hog y mi mindenr l fog ok lemaradni. És nem az olyan butaság okról van most szó, mint a foci vag y az, hog y idén meg szerezzük-e a kupag y zelmet. Hanem Kierstenr l. És ett l még inkább küzdeni akartam. Ahog y Gabe is mondta. Képes vag yok rá. Le tudom g y zni. Az biztos, hog y meg próbálom. A múltban soha nem volt nag y késztetésem arra, hog y focizzak vag y jól tanuljak. De leg y zni a rákot Kierstenért? Ig en. Meg küzdök miatta a démonokkal, a bennem lev sötétség g el, a beteg ség g el. Meg küzdök azzal a rohadt dag anattal. És élni fog ok. Mert biztos voltam benne, hog y a következ évet úg y akarom meg élni, hog y ez a lány ott van a karjaimban.
28. FEJEZET A szavak nem elegend ek ezen a ponton. Na jó, tudtam, hogy milliárdos, de… minden olyan normálisnak és csodálatosnak t nt. Úgy érzem, bármelyik pillanatban beüthet a mennyk . Mégis miért érzem ezt?
KIERSTEN A „túláradó” szó a közelében sem jár annak, hog y leírja, mit is éreztem. Volt saját fürd szobám, jacuzzival, padlóf téssel, törülköz meleg ít vel és lapos képerny s tévével. És még sorolhatnám. Még Jo bácsit is felhívtam Facetime-on, hog y mindent meg mutathassak neki. Úg y kapkodott leveg ért ámulatában, ahog y azt el re sejtettem. Hamarosan Jo bácsi, a nag ynéném és a két kutyájuk tátott szájjal bámulták az iPhone képerny jét, ahog y lassan körbeforg atva meg mutattam nekik a fürd szobát. H , de béna, levideózom valakinek a fürd szobáját! Mintha eg y rült, elvakult rajong ó lennék. – Odaköltözhetek? – kérdezte Jo bácsi. San néni tréfásan mellbe döng ölte, míg Jo bácsi felnevetett és még eg yszer meg kérdezte. A kutyák ug attak. Nag yon hiányoztak. Váratlanul elöntöttek az érzelmek. Még is hol jártam én az utóbbi két évben? Bezárkóztam a szobámba, hog y g yászoljak, míg eg ész vég ig eg y család várt rám az ajtó el tt. – Jól vag y? – kérdezte Jo bácsi, amikor levettem a Facetime-ról és a telefont a fülemhez szorítottam. – Ig en – sóhajtottam. – Csak nag yon hálás vag yok nektek. Szeretlek titeket. – Mi is szeretünk, kölyök. Most pedig tedd le a telefont, és csinálj eg y csomó fotót, hadd g yönyörködjek, rendben? – Rendben. – Felnevettem és elköszöntem, letettem és körbejártam a hatalmas lakosztályt. Volt eg y deszkaburkolatos erkélye, amelyr l a Pug et Sound teng erszorosig el lehetett látni. Emellett nag yobb volt, mint az otthoni házunk öt szobája eg yütt. Hatalmas, túlság osan is mag asra tornyozott ág y állt benne, és biztos voltam abban, hog y ha csettintek az ujjammal, bekapcsol eg y iPod. Kopog tattak az ajtón, amely kitárult.
– Még jó, hog y nem öltözködés közben voltam – tréfálkoztam, amikor Wes belépett. – A fenébe! – Elvig yorodott. – Reméltem, hog y úg y leplek meg , hog y észre sem veszed. – Okos. Felém lépett. – Szerintem is. Ismét a víz felé fordítottam a fig yelmem. Olyan szép volt a kilátás, és bár hálaadás volt, még sem volt túl hideg odakint. Wes az eg yik erkélyszékbe ült, majd meg ütög ette a térdét. Én meg ráztam a fejem. Elmosolyodott. Tényleg csak ennyi kellett. Eg y mosoly, és elolvadtam, teljesség g el a b vkörébe vont. Nag y sóhajjal – csak hog y mutassam, mennyire nem értek eg yet manipulációjával – az ölébe ültem, és a mellkasának d ltem. – Köszönöm – suttog ta a hajamba néhány néma perc után. – Köszönöm, hog y velem jöttél. – Szerintem én tartozom köszönettel. – Az övébe kulcsoltam a kezemet. – És kösz, hog y két hétre a pasim lettél. Meg feszült. – Mi az? Két hetet mondtál, nem? – Meg böktem a bordái alatt. – Mármint odavetettél nekem eg y csontot, nem? Íg y van? – Nem. – Meg fordított az ölében. – Nincs csont, sem szánalomból randira hívás. Kellesz nekem… – Keze g yeng éden simog atta az arcomat, ujjai súrolták a b römet, majd visszahúzta, mintha az érintés túl sok lenne neki. – Nag yon kedvellek. – Akkor… a két hét még tárg yalási alap? – tréfálkoztam. Nag yot nyelt, a szemembe nézett, mintha kutatna valami után. – Mondok valamit… – Hang ja meg tört. – Annyi id t adok neked, amennyim csak van. – Amennyid csak van. – Néztem az arcát, próbáltam kideríteni, vajon miért mondta ezt. – Úg y tervezed, hog y nem lesz túl sok id d? Eg yenesen átnézett rajtam. Mintha kísértetet látott volna, arca sápadt lett, szeme könnyes. – Persze – válaszoltam g yorsan. – Amennyi id d csak van. – Meg íg éred? – Elkapta a fejét, és kinézett az óceánra. – Meg íg éred nekem? – Meg íg érem. – Jól van. – Mosolya visszatért, és arcon csókolt. – Akkor menjünk vacsorázni. Biztos, hog y Apa éhes, és neked hosszú napod volt. Kés bb meg nézünk eg y filmet, jó? – Jól hang zik. – Leug rottam az öléb l, de nem eng edtem el a kezét: ezt valamiért fontosnak éreztem. Fontosnak éreztem, hog y annyiszor érinthessem meg , ahányszor lehet. rültség nek t nik, nem? Sürg et érzés fog ott el, hog y mellette leg yek – úg y, mintha bármelyik pillanatban
elt nhetne. H , ki is itt a bizonytalan? Szám ztem a g ondolatot, és meg fog adtam mag amban, hog y nem fog om túlag yalni. Wes tetszik nekem, én tetszem neki, és hivatalosan több mint két hetünk van. Tudtam, hog y túl g yorsan haladunk, de Wes nag yon tetszett nekem, és a szívem mélyén sejtettem, hog y ez az eg ész év nem lesz eleg end . Belehalok ebbe a nyárba, ha leg alább eg yszer nem találkozhatom vele. Ki hitte volna? Talán járhatnék nyári eg yetemre csak azért, hog y a közelében lehessek – mármint ha addig nem un rám. *** A vacsora simán lezajlott. Ha a „simán” azt jelenti, hog y nem tudtam, melyik villát kell a salátához és melyiket a lazachoz használni. Eg y adott ponton Mr. Michels, vag y Randy, mert azt kérte, hog y íg y hívjam, meg mutatta, hog y melyik eszközt használjam: felemelte a leveg be, majd belevág ta az ételbe. Eg yszer en imádtam Wes apját. Meg volt benne Wes humoros oldala, de még mindig visszafog ottnak t nt. Mire vég et ért a vacsora, pukkadásig ettem mag am. – És most… – Randy hátratolta a székét. – Búcsút mondok nektek. Holnap pulykát eszünk, én pedig focit fog ok nézni. – Ámen – mondta Wes. – Ööö, Wes, beszélhetnénk eg y percre? – Persze. – Wes eltolta a székét az asztaltól, és apja után ment az el csarnokba. Nem hallottam, hog y mit beszélnek, de az eg yik pillanatban úg y t nt, mintha Randy ellen rizné Wes pulzusát. Furcsa. Úg y t nt, vitatkoznak, aztán Randy káromkodott, és meg tapog atta az orrnyerg ét, majd elment. Wes összegörnyedt, ahog y nekid lt a falnak: nem er sen, de annyira, hog y láttam, milyen feldúlt. – Minden rendben van? – kérdeztem halkan, ahog y odaléptem mög é. Szeme vég ig járt a házon, mintha utoljára az emlékezetébe akarná vésni. – Ig en. Apa-fiú beszélg etés. Fociról meg ilyenekr l. – Wes vállat vont. – Nem nag y üg y. Hé… – újabb szívdög leszt mosolyt villantott rám. – Gyere, nézzünk meg eg y filmet! – Szuper. Mikor azt mondta, mozizzunk, azt hittem, úg y érti, a nappaliban. Nem pedig a moziteremben. Pattog atott kukoricával és hátradönthet székekkel. Mostantól kezdve ha eszembe jut a mennyország , ez a kép villan majd be. Wesszel üldög élni a privát mozitermünkben, a házában, és fog ni a kezét. – Mindeg y, milyen filmet, de karácsonyi filmnek kell lennie. – Kattintg atott az Apple TV-n. –
Te döntesz. – Miért karácsonyi? – Imádom a karácsonyt. – Vállat vont. – És lehet, hog y idén karácsonykor nem leszek itt, leg alábbis nem ebben a házban, úg yhog y g ondoltam, jó lenne karácsonyi filmet nézni. – Akkor hol leszel? – Ó, vannak más házaink is a környéken, apám hang ulatától füg g , hog y melyikben leszünk éppen. – Jaj, ez rémes lehet – ug rattam. – Ez az én keresztem. Most pedig válassz. – Odaadta a távirányítót, és kezét összefonta a tarkóján. – Akkor választom… – kattintg attam – ezt. Pislog va nézte a képerny t. – Ug ye viccelsz? – Azt mondtad, bármelyik karácsonyi filmet és azt is mondtad, hog y én választhatom ki. – Ez a Miki eg eres karácsonyi rajzfilm. – A kedvenc karácsonyi filmem. Mi az, meg szeg ed az adott szavad? – Tényleg te vag y az én kis báránykám, tudod? A kis ártatlan, azt várja, hog y karácsonykor Miki eg eret nézzen a tévében. – Odanyúlt és meg simog atta az arcom. – Mondd, hog y nem szabad bepiszkolni ezt a tisztaság ot… itt és most. – Nem szabad – mondtam eg yszer en. Nem tör dtem a zsibong ással a fejemben, amint ujjai vég ig futottak az arcomon. Felsóhajtott és hátrad lt. – Jól van. A Bárányka beszél, a Nag y és Gonosz Farkas pedig hallg at rá. – Mert ennek íg y is kell lennie. – Nekid ltem Wesnek, és elhúztam a karfát, hog y rendesen, ig azából nekid lhessek. – És aztán a Bárányka kísértésbe hozza a Farkast – mondta Wes mély hang on. – És a Farkas felülemelkedik a kísértésen – mondtam. – A Farkas szereti a kísértéseket. – A Farkas szeretné meg nézni a filmet. – A Báránykának abba kell hag ynia a beszédet, miel tt a Farkas elhallg attatja a fog ával. Olyan széles volt a mosolyom, hog y szinte nem láttam ki a fejemb l. Felnevettem és elfordultam t le. – Hag yd abba! – Nem s r n hallom ezt a bizonyos kifejezést. Mit is jelent?
– Nemet jelent. – Ellöktem a kezét, amely a csíp mön pihent, és felemelte a pólóm, hog y meg érintse a puszta b rt. – Hm, mit jelent a „nem”? – Azt jelenti… Hirtelen elindult a film. Wes lehajolt és belesuttog ta a fülembe: – Meg mentett az Eg ér.
29. FEJEZET Ott kellett volna hagynom. Ehelyett elálltam az utat, olyan lehetetlen helyzetbe hoztam magam, amelyb l már nem lehetett csak úgy kisétálni. Túl kés volt, túl korán volt, mindegy, az id nem az én oldalamon állt, és Kiersten sem az én oldalamon fog állni. Akkor nem, ha megmondom neki.
WESTON Az els tizenöt perc után a karjaimban aludt. Lehunytam a szemem, nem azért, mert fáradt voltam, hanem mert íg y volt normális. Szinte el tudtam képzelni, hog y normális. Hazahoztam a barátn met az ünnepekre, unatkoztunk, meg néztünk eg y filmet, és elaludt. De nem volt normális. Meg néztem az órámat. Muszáj lesz az újabb g yóg yszereket beszednem, bármennyire is fájdalmas ezt a g yönyör lányt eleng ednem – ideje volt lefeküdnöm. Kezembe fog tam eg y hajtincsét, és meg szemléltem, az ujjaim között csavarg attam. Nem rög eszmém volt a haj, hanem inkább az volt a rög eszmém, ami eg yedivé tette t. A vörös haja, a mosolya, a nevetése, az, ahog y ellökte mag ától az embereket – az, ahog y eng em közel eng edett mag ához. A fenébe. Nekem vég em, teljesen vég em. Hamarosan meg tudja. Meg kell mondanom neki. Már csak eg y meccs van hátra, és az edz utána a kispadra fog ültetni. Azt mondta, már nem játszom úg y, ahog y rég en. Ezzel nem vitázhattam. Úg y nem, hog y mindennap, minden edzésen hánytam. Tudtam, hog y cserbenhag yom a csapatot, de jobb volt az eg ész csapattól elköszönni, mint hag yni, hog y laposra verjék ket, vag y még rosszabb történjen: hog y bármelyikük sérüljön amiatt, hog y már nem tudom összeszedni mag am. Nem g ondoltam arra, hog y az edz felhívja az apámat, vag y apám meg mondja neki, hog y beteg vag yok. – Beteg ? – kérdezte az edz . – És jobban lesz?
Apám nem mondott semmit, mert nem tudta, ahog y én sem tudtam, és ahog y az orvosok sem tudták. Apa meg int összeveszett velem. Azt akarta, hog y legalább azt nézessük meg , hog y csökkente a dag anat mérete. Én nem akartam tudni. Ki a franc akarná? Eg y rohadt dag anat furakodik eg yre közelebb a szívemhez, veszélyesen közel, és azt akarják tudni, hog y vajon növekszik-e? A francba is. Nem. Inkább élek tudatlanság ban, mint hog y látnom kelljen az ultrahang on azt a szörnyeteg et a mellkasomban. Ha a g yóg yszerekt l nem csökken, akkor esélyes, hog y m tét közben meg halok, vag y túlélem, és aztán eng ednek el. Apa nem tudta, de err l meg akartam kérdezni az orvosokat. Miért akarnám túlélni a m tétet? Hog y pár hónap múlva fájdalmak közepette haljak meg ? Lehet, hog y emiatt g yávának számítok. Általában g yávának is éreztem mag am. F leg ahog y eg yre közeledett a m tétem napja. Még három hetem volt a D-napig . Még három hetem volt vag y meg mondani Kierstennek az ig azat, vag y összetörni a szívét. Mi a fenét g ondoltam, hog y nekiadjam a lehet leg több id met, amennyi maradt? A szeme felcsillant. Tudtam, hog y azt g ondolja, ez eg y nag y íg éret. Basszus, csak ennyit adhattam neki. Az id volt a leg nag yobb kincs számomra, és én minden id met nekiadtam. Mert kezdtem beleszeretni. Mert fontos volt nekem. Mert szerettem volna adni neki valamit, amir l majd eszébe jutok, még akkor is, ha ez az emlék eg yszer majd meg fakul. Az id … micsoda szörny , ijeszt szó.
30. FEJEZET Azt kívántam, bár el tudnám felejteni az álmaimat… Bár minden éjszaka vele lehetnék! Pedig már azt hittem, vége a rémálmoknak.
KIERSTEN Sikoltozva ébredtem. És olyan okokból, amikbe most nem szívesen mennék bele, nemhog y meg tárg yaljam ket az ag yam log ikus felével, amely általában jó döntéseket hoz, felmentem Wes szobájához. Amint felemeltem a kezem, hog y kopog jak, az ajtó kitárult. Én pedig álmélkodva bámultam csodálatos kockahasára. Sóhajtottam? Ig en. Az ajkamba haraptam, nehog y vig yorog jak, mint a vadalma? Abszolúte. Jól meg néztem, és a rémálmom hivatalosan is feledésbe merült. – Jobban vag y? – Wes ujjával felemelte az állam, hog y lássa az arcomat. – Honnan tudod, hog y nem voltam jól? – kérdeztem álmosan. Felsóhajtott és kinyitotta az ajtót, hog y bemehessek. – Hallottam a sikolyaidat. – Ó! Lepillantottam ökölbe szorított kezére, és máris elfog ott a b ntudat. Zavar öntött el és hátraléptem. Kezét a csíp mre tette, és felemelt a leveg be. Eg y másodperc múlva az ág yán feküdtem. – Ig azán, semmi g ond. Ne harag udj. Nem akartalak felébreszteni. A rémálomnak vég e és… – Meg próbáltam felállni az ág yról, de szilárdan tartott a karjaiban. Wes csókot lehelt a homlokomra. – Nem hag ytad, hog y befejezzem. – Szexin rám mosolyg ott. – Épp a szobád felé indultam, hog y leg y zzem a szörnyeket, amik az ág yad alatt rejt znek. – Mi az, most már sárkányokat is lekaszabolsz? – Err l álmodtál? – Mag ához húzott, összeért a mellkasunk. – Sárkányokról? – Jó lett volna. – Meg borzong tam a karjaiban. – Sokszor álmodom a halálról, a szüleim
haláláról. Fulladoznak, és én nem tudom elérni ket. Mindig kés n érkezem. Wes még szorosabban fog ta a csíp met, érezhet en g yorsabban szedte a leveg t. Meg nyalta az ajkát, és meg csókolta a homlokomat. – Az id szemét dolog , ug ye? Felnevettem. – Ig en, az. – Ha meg tettem volna ezt, meg tettem volna azt, meg tehettem volna amazt… – Káromkodott. – Az élet tele van ezzel a hárommal. – Hárommal? – Ha meg tehetném, meg kellett volna tennem, meg tehettem volna. – Wes ujjával vég ig simított az állkapcsomon. – Az emberi természet sajátja azt feltételezni, hog y valamilyen szinten irányíthatjuk azt, ami velünk történik, de a helyzet az… hog y az élet zajlik, és néha elkésünk. A fenébe, néha meg túl korán érkezünk. Néha rossz döntést hozunk, néha viszont jót. Az emberek akkor mondják ezt a három dolg ot, ha a dolg ok nem jó irányba mennek. Amikor jó irányba mennek, akkor nem kérd jelezik meg saját tetteiket. Akkor kérd jelezik meg , amikor a dolg ok pokolivá válnak. Ez még eszembe sem jutott. – Leélheted íg y akár az eg ész életedet. Azt g ondolhatod, hog y eg y parányi irányításod még is van az olyan dolg ok fölött, amik fölött pedig nincs hatalmad. Nem arra koncentrálsz, hog y mit kellett volna meg tenned. Koncentrálj arra, hog y mit tehetsz meg most. – És mit tehetek meg most? – kérdeztem zihálva. – Meg csókolhatod a totálisan szexi és bölcs pasidat… – Meg csókolta az orrom. – Meg eng edheted neki, hog y lekaszabolja a sárkányokat. – Ajka az arcomhoz vándorolt. – És tudhatod, hog y ebben a pillanatban nem a „meg tehettem volna, meg kellett volna tennem, meg tehetném” zónában élsz. Pontosan ott vag y, ahol a világ eg yetem szerint lenned kell. – Az ág yadban? – mosolyodtam el. – Nem. – Ajka az enyémhez ért. – A karjaim között. Ahog y ajka az enyémhez nyomódott, sziszeg ve kifújtam a leveg t. Minden olyan meleg és életteli volt benne. Kezemet nekinyomtam a mellkasának, jó volt a b rét az ujjaim alatt érezni. Hátrad lt, lehunyta a szemét és káromkodott, kezét a mellkasához szorította, mintha a ment öve lenne, mintha az érintésem valahog y meg változtatná a világ át. – Érezlek – suttog ta. – Olyan jó érzés, hog y itt van a kezed. – Kinyitotta a szemét, de nem hasonlított Wesre. Olyan volt, mintha önmag a kísértete lenne, mintha nem ott lenne velem, hanem valahol nag yon messze. – Bárcsak eg észében itt lehetnék neked! – Eg észében? – Kezemet a vállára csúsztattam, és közelebb húztam. – Azt mondod, félember
vag y? Habozott, majd vállat vont. – Nem, csak jó lenne, ha teljesen a tiéd lehetnék, csak a tiéd. Jó lenne, ha újrakezdhetném. – Újrakezdhetnéd? – Elhúzódtam t le, és hátrad ltem. – Nem te papoltál az imént a hármas zónáról? – De ig en. – Felnevetett. – Köszi, okostóni. – Eg y párna landolt az arcomon, miel tt meg akadályozhattam volna. Ellöktem és felültem, Wes pedig ug yaníg y tett. – Csak azt mondom… – Felsóhajtott, mintha a világ súlyát cipelné a vállain –, hog y bárcsak mindent veled tapasztalnék meg leg el ször és leg utoljára. – A fenébe. – Felsóhajtottam. – Nem én voltam az els els s, akit meg csókoltál? – Ha tudni akarod… – T n dve elmosolyodott. – Te voltál. – Küldetés teljesítve. És remélem, én leszek az utolsó els s is. – Ujjammal a mellkasára böktem, mire felnyög ött és ismét felém hajította a párnát. – Az els , az utolsó, az eg yetlen. – Alsó ajkába harapott. – A kedvencem. – Ó, h , biztosan azt akarod, hog y ma este csak szépeket álmodjak. Nem spórolsz a kakaóval. – Csak minden lehet ség et számba veszek. – Ó, ig en? – Mi a baj? – Mag ára mutatott. – Nem vag yok elég jó álom-anyag ? – Wes Point. – Felemeltem eg y ujjamat. Elnevette mag át, hátrált, majd rám ug rott, visszanyomott a párnára és az ág yra, majd fölém mag asodott. – Mi van, az álmomból rémálom lesz? Elkomorodott. – Hog y érted ezt? – Mi van, ha te vag y az álomban, és tég ed nem tudlak elérni? – Csukd be a szemed. – Tessék? – Csak csukd be. – Jól van. – Eleg et téve a kérésének, becsuktam a szemem és vártam. Ajka a fülemet csiklandozta, ahog y suttog ni kezdett. – Valahányszor lecsukod a szemed, mindeg y, hog y hol vag yok én, vag y te hol vag y, azt akarom, hog y ez jusson eszedbe. – Ujjait az enyémbe kulcsolta, és kezemet keményen nekinyomta saját mellkasomnak. – Bárhol is vag yok, bármit is csinálok, élek vag y halok, fiatal
vag yok vag y öreg , a szívem mindig a tiéddel lesz. Minden dobbanás, amit az ujjaiddal érzel… – ujjaival dobolt a mellkasomon, eg yszer, kétszer, háromszor –, minden dobbanás tég ed hív. Te viszonzod a hívást. Mi íg y beszélünk, íg y kommunikálunk, köt dünk eg ymáshoz, íg y osztozunk eg ymáson. Íg y élünk – Kiersten, mi íg y élünk. Talán eljön majd a nap az életedben, amikor a szívednek az enyém helyett kell majd dobognia – de ha én nem tudok továbbmenni, neked akkor is tovább kell menned. Ahog yan talán eljön a nap az én életemben, amikor ug yanezt meg teszem helyetted. De a vég én eg yikünknek meg kell tennie. – Ismét dobolt eg yet. – Úg yhog y ne félj attól, hog y kifog yunk az id b l – mert nekünk saját id nk van. Nem tudtam meg szólalni, azok után, amit mondott, nem. Wes könnyedén meg nyug tatott, emellett meg tanított nekem valamit. Irányítsd azt, amit tudsz, szeresd, amit tudsz, és a többi, nos… a többi csak a többi. Nem tudom elérni a szüleimet? Ujjaimmal doboltam Wes mellkasán. Éreztem West, és ig aza volt. Nekünk saját id nk van, saját… életünk. – Aludj – mormolta Wes. – Kifárasztottalak a butaság aimmal. – Nem ig az! – ásítottam. Wes felnevetett és szájon csókolt. – Nag yon is ig az. Most pedig azt akarom, hog y csukd be a szemed, amíg én a karjaimban tartalak és rködöm. – rködsz? – A g onosz sárkányok miatt! – ug ratott. – Nyug i, nem hag yom, hog y sárba tapossák az erényedet. – Értem – kacag tam fel. – Mert a sárkányok err l híresek. – Soha ne bízz eg y hüll ben. – Ööö, szerintem a sárkány nem is ig azán hüll . – Dehog ynem, az. – Elfordította a testemet, íg y kiskifli-nag ykifli pózba kerültünk. – Akárcsak a dinoszauruszok. Nekem elhiheted, vég z s vag yok. – Biztos nem szuper-vég z s vag y? – ismét ásítottam. – Aludj. – Eg y ideig a fülemet harapdálta, majd felsóhajtott, amit l az eg ész testem libab rös lett. Ig en, na, íg y el tudok aludni, ha íg y ér hozzám. Szemhéjam elnehezedett, miközben továbbra is csókolg atta a nyakamat. Aztán eng edélyt adtam a testemnek, hog y elmerüljön az álomban – Wes karjaiban.
31. FEJEZET Úgy t nik, unalmas vagyok… Király.
WESTON Nem tudtam, mi a kiábrándítóbb: hog y néhány óra leforg ása alatt Kiersten kétszer is elaludt a társaság omban, vag y az a tény, hog y épp csókolg attam, mikor leg utóbb elaludt. Eg yértelm volt, hog y nem alszik jól. Rákérdezett az id re – a mi közös id nkre. Láthatóan tetszett neki a g ondolat. Képtelen voltam hazudni mag amnak – nekem is tetszett. Valahog y minden állandónak t nt, annak ellenére, hog y semmi nem volt az. Kicsit elfordultam t le, és a plafont bámultam. Azt a plafont, amelyet eg ész életemben bámultam. Lág y sóhaj röppent el Kiersten ajkairól, ahog y álmában meg fordult, és karját átvetette a mellkasomon, kiszorítva bel lem a szuszt. A fenébe, ez a lány aztán kemény baleg yenest tudna bevinni, ha akarna. – Wes… – mormolta Kiersten álmában, feje eg yik oldalról a másikra csuklott. Eg y másodperc múlva ismét er sen mag amhoz szorítottam. Nem voltam biztos benne, hog y a b ntudat emészt-e vag y a beteg ség : ig azából ez is, az is. Valamiért eg yre jobban belém szeretett, pedig nem adtam mást, csak önmag amat. Nem hazudtam, nem akartam elérni, hog y lefeküdjön velem, leg alábbis nem szexuális értelemben – életemben el ször történt meg , hog y ig azán önmag am voltam. Remek id zítés, g ondoltam. – Wes! – Kiersten ajka meg találta meztelen vállamat. Ezzel az er vel le is szúrhatott volna. Éreztem azt a csókot, azokat az ajkakat, nedves nyelve úg y mozg ott fel-le a testemen, mintha heroint nyomtak volna belém. Soha nem drog oztam, de úg y g ondoltam, pontosan ilyen érzés lehet. Kiersten lába meg mozdult, a lábam közé helyezte. A fenébe. Innen nem szabadulok. Eg ész éjszakán át szenvednem kell, eg ész éjszaka rám lesz tapadva,
és semmilyen meg könnyebbülés nem vár. Na jó, most már pontosan tudom, mit érezhet eg y heroinfüg g . Szerettem volna eg y lövést, mag amba akartam szívni Kierstent, de tudtam, hog y ha én hozom meg ezt a döntést helyette, a vég én megg y löl. Nem érdekel, mit mondanak a csajok, eg yetlen ártatlan lány sem meg y bele úg y egy kapcsolatba, hog y eg yszeri alkalomnak g ondolja. Hacsak nem eg y ribancról van szó. Mindig az örökkévalóság ot várják el t led. Tudtam, hog y ezt az eg yet nem tudom meg adni. – Aludj! – Ismét meg csókoltam a homlokát, és olyan er sen szorítottam mag amhoz, ahog y csak tudtam. *** – Ébreszt , mosolyg ós szép jó reg g elt! – suttog tam Kiersten hajába. Úg y festett, mint Cousin Itt{2} észbontó verziója. Vörös haja szétterült a párnámon, a karomon, az arcomon, az arcán. Olyan volt, mintha a haja önálló személyiség lenne, saját irányítószámmal, amely képtelen a saját személyes terén belül maradni. Én pedig imádtam. Széthúztam a vörös loknikat, és rátaláltam eg y szemre. – Hát itt vag y. Összehúzta a szemét. – Mi az, még mindig nem korán kel típus vag y? – kérdeztem. Nem g ondoltam, hog y ez lehetség es, de olyan sz k résnyire húzta össze a szemét, hog y már azt hittem, becsukta. Még jobban széthúztam a hajfüg g önyt. Két szem. Meg van! Tehát nem vak. – Miért bámulsz rám úg y, mintha most fedezted volna fel a g ravitációt? – Most fedeztem fel – vig yorog tam. – Remélem, jó lesz. – Te vag y az. – Tessék? Felsóhajtottam. – Még mindig túl korán van a g únyos célzásaimhoz és a csodálatos aranyköpéseimhez, mi? – Játékosan meg leg yintettem a párnával. – Kelj fel, Báránykám, Farkas éhes, és leg alább öt órája pisilnie kell. – Miért nem mentél ki pisilni? – Mert eg y nindzsa, aki a barátn m képét vette fel, eg ész éjszakára túszul ejtett a saját ág yamban. – A két lába felé biccentettem, amely összeg abalyodott az én lábammal. – Nem szólva arról, hog y kíg yószer szorítása olyan édes volt, hog y kénytelen voltam veszteg
maradni. – Wes! – Kiersten hirtelen felült. – Ne harag udj! Általában nem vag yok eg y… – Rag adós típus? – tippeltem. Meg int összehúzta a szemét. Elt n dtem, hog y most azért veszítek-e pontot nála, mert könnyen meg y az ébredés. Még nem vettem be a g yóg yszereimet, f leg azért, mert fizikailag mozdulni se tudtam, íg y szerettem volna minden boldog ság ot mag amba szívni, és inkább társalog tam eg y emberrel, mint a vécécsészével. – Ne merészelj rag adósnak nevezni! – Felnyög ött, és kezével eltakarta az arcát. – Bocs, hog y eg ész éjszakára az ág yhoz szög eztelek. Elvig yorodtam, és meg nyaltam az ajkamat. – Rosszabb halálnemet is tudnék mondani. Mint mikor az orvos a saját m téti módszerét próbálja ki rajtad. Csak amikor hozzád ér, elvérzel és meg áll a szíved. Nincs újrakezdés, nincs még eg y esély. – Jól vag y? – Kiersten meg érintette a vállamat. Észre sem vettem, hog y elbambultam. Valószín leg az a tény zavart meg , hog y a kezembe adták az edzésen a pólómat, ug yanakkor újabb néhány héttel közelebb kerültem a m tétemhez – nem beszélve arról, hog y meg jött az életkedvem. Az ok azonban, amiért szilárdan meg vetettem a lábam a földön, ott állt, ott léleg zett mellettem, a fenébe is. – Remekül – daloltam. – De muszáj lesz kimennem a mosdóba, úg yhog y nag yra értékelném, ha hosszú, szexi lábadat kibog oznád az enyémb l. Mi több, nag yra értékelném, ha mag amra hag ynál a… Kétség beesett sóhaj rebbent el Kiersten ajkairól. – A vécével – fejeztem be. – Csak ennyit kérek. – Jól van. – Felnevetett és teljesen elhúzódott t lem. Évek óta nem éreztem mag am ilyen elveszettnek és mag ányosnak. Ideg esít volt beleg ondolni, hog y eg yetlen embernek ilyen hatalma van felettem. – Mi lenne, ha te a másik fürd szobában készül dnél, és nemsokára találkoznánk odalent, hog y elköltsünk eg y szuper reg g elit? – Rendben. – Kiersten lassan lépkedett a hatalmas sz nyeg en, amely lefedte szobám keményfa padlóját. – Wes? – fordult meg . Meg álltam, kezem az ajtó g ombján volt, amely a szobából nyíló fürd szobába vezetett. – Ig en? – Köszönöm. – Világ ospiros lett az arca. – A teg nap éjszakát. Azt, hog y el zted a szörnyeket
és… – Szívesen. Ig azából az én dolg om az, hog y meg védjelek. – A „dolg om” – ez olyan, mintha kényszer lenne. – Nem – ellenkeztem. – Az, hog y a „dolg om”, azt jelenti, hog y valamilyen szinten a lényem része. Tudod, mint amikor valaki azt mondja: „Helló, Rick vag yok. Portás.” – Elmosolyodtam. – Én azt mondhatom: „Helló, Weston vag yok, és szörnyeket pusztítok el azért, hog y a nag yon szexi barátn m éjszaka tudjon aludni.” – Ez béna. – Nevetése a meg felel pontokon érintett meg , ezért azt éreztem, ideje lenne kimennem a mosdóba. Leg szívesebben ott maradtam volna lecövekelve, lehet leg úg y, hog y Kiersten rajtam fekszik. – Nem, h sies – ellenkeztem. – Most pedig készül dj, vár a fahéjas tekercs. Láthatóan csak ennyit kellett mondanom. Szeme elkerekedett, és vég ig rohant a folyosón. Jó tudni, hog y szeret reg g elizni. Ez akár kenyértöréshez is vezetett volna kett nk között. Utálom, ha eg y csaj nem hajlandó elfog yasztani a nap leg fontosabb étkezését. Mintha nem lenne tudatában, hog y ez milyen fontos. Én nag yrészt onnan tudtam, hog y ha nem ettem, a g yóg yszereim szétmarták a g yomromat. Becsuktam és bezártam mag am mög ött az ajtót, és kinyitottam a mosdó alatti kisszekrényt. Tizenöt üveg , mindeg yiken a nevem. A fenébe is, azt kívántam, bár lehetnék drog os. Az a fajta, aki oxit és morfint lop, hog y betéphessen. Ig en. A fájdalomcsillapítókhoz hozzá sem nyúltam. Annyira eltompították az érzékeimet, hog y eg yszer en nem érte meg , és nem voltak fájdalmaim. Az orvos szerint seg ítenek az ideg esség leküzdésében. Az orvos láthatóan még nem hallott a testmozg ásról. Az oxi csak annyit tett velem, hog y ig azi zombivá változtatott, és csak abban voltam biztos, hog y a filmbeli zombiknál rémesebben és ijeszt bben festek. Felpattintottam az els doboz tetejét, a kezembe pottyantottam a g yóg yszert, és meg ráztam a fejem. Er s kis ribanc ez. Azért neveztem el ribancnak, mert olyan kicsike volt, hog y az ember azt hinné, nem sokat tud ártani. Nag y tévedés. Mikor leg el ször bevettem, eg y teljes hétig rosszul voltam. Úg y kiszáradtam a sok hányástól, hog y kórházba kellett mennem. Most már tudom, hog y kell bevenni. A hányás elleni g yóg yszeremmel eg yütt, ami az esetek hatvan százalékéban hatásos volt, aztán pedig be kell venni a hatalmas, fehér g yóg yszert – a speciális kemo bog yót, amit külön nekem g yártottak. Még ötfélét kellett bevennem, de el bb ennem kellett. Gyorsan beug rottam a zuhany alá, fog at mostam és felöltöztem, mindezt tizenöt perc leforg ása alatt. Meg néztem az órámat. Kiersten is valószín leg most készül dik. Nem akartam, hog y lássa,
amint beveszem a g yóg yszereimet – nem szívesen hazudtam volna a szemébe, amikor meg kérdezi, hog y miért veszek be eg y szekérderéknyi, a szivárvány minden színében pompázó pirulát. A zsebembe tuszkoltam ket, és fig yelmeztettem mag am, hog y ne felejtsem el bevenni ket reg g eli után. Ha elfelejtem… nos, akkor a szünet vég éig nem sok hasznomat veszi bárki is, nem szólva arról, hog y még eg y napot nem véd a szemét dag anat ellen, ami íg y csak n het… és szívesen meg szabadultam volna attól a g ondolattól, hog y csápjaival lassan körbefonja a szívemet.
32. FEJEZET Soha nem tudok megszabadulni a gondolattól – Wes jókép , teste észveszejt en csodás, én pedig egész éjszaka a karjaiban aludtam. Ó, egek, még lehet, hogy a nyálam is kifolyt álmomban. Ennyit arról, hogy azok után is a pasim akar lenni, miután úgy csüngtem rajta, mint egy tizenkét éves Justin Bieber-rajongó. Juhé!
KIERSTEN A konyhába menet kétszer is eltévedtem. El ször balra mentem jobb helyett, másodszor pedig mag ához vonzott a középs lépcs sor, ahol családi képek lóg tak. Wes és az öccse eg ymás mellett álltak. Szinte ikreknek t ntek. A szívem összeszorult eg y kicsit, mikor arra g ondoltam, milyen lehet öng yilkosság miatt elveszteni a testvéredet. Valószín leg minden eg yes beszélg etést, minden eg yes pillanatot bánsz, amikor valami mást mondhattál volna, és talán meg változtathattad volna a dolg ok vég kimenetelét. Meg borzong tam, és a lépcs sor rossz oldalán mentem le, ami a f hálószobába vezetett. A fenébe. Vég ül visszamentem a lépcs n, és ismét lementem a túloldalon, ahol éreztem a konyhából áradó fahéjillatot. Ig en, meg tudnám szokni azt az életet, amit Wes él. Friss fahéjas tekercs illatára ébredni, miután eg y kúriában töltöttem az éjszakát. Ig en, az élet pedig nehéz: a srácnak fog alma sincs róla, milyen szerencsés. Nevetés hang ja szállt a konyhából. Úg y éreztem, meg zavarhatok valamit, íg y nag y torokköszörülés közepette léptem be. Wes a sarokban állt Meldával, és mindketten a fahéjas tekercset cukrozták és tréfálkoztak. A konyha étellel volt tele. Bárhová is néztem, a g ránitpulton különféle dobozokban, tányérokon, ezüsttálcán, tálakban, edényekben állt az ennivaló. A csudába is, mi lesz itt, hálaadás-napi parti? – Kiersten? – g örbítette felém az ujját Wes. – Gyere ide. Mosolyog va odamentem hozzá, és meg álltam el tte. Ajkamhoz emelte cukros ujját és azt
suttog ta: – Nyisd ki. Nem ig azán voltam olyan helyzetben, hog y nemet mondhassak. A g yomromat mardosta az éhség . Kinyitottam a számat. Az ujjával cukormázat kent rá, majd a nyelvem köré fonódott és lenyalog attam róla a cukormázat. A szeme elsötétült, ahog y elhúzta az ujját, majd ajkát az enyémhez érintette. Hallottam, hog y valaki meg köszörüli a torkát, de ig azából csak az a tény érdekelt, hog y Wes ajka az enyémhez nyomódott. Kávé- és cukoríze volt. H , mit nem adnék, ha minden reg g el ezzel az ízzel a számban ébredhetnék…! – Khm – mondta ismét Melda. Szétrebbentünk. Éreztem, hog y t zpiros lesz az arcom. Wes beleharapott az alsó ajkába, és ártatlanul pillantott Meldára. – Bocsánat, csak Kiersten olyan malacul eszik. Seg ítettem neki lemosakodni. – Szóval a mai fiatalok íg y nevezik. – Melda felhúzta a szemöldökét, ahog y meg kavarta a maradék cukormázat és ráfolyatta a többi tekercsre. – Már csak eg yetlen szabályom van a hálaadásra. – Mi az? – kérdeztem és eg y tekercsért nyúltam. – Maradjatok távol a konyhától. – Elmosolyodott, és szeme körül csibészesen összeszaladtak a szarkalábak. – Az ifjú Wes folyton elbújt a szekrényben, aztán pedig rám ijesztett. Tavaly újra meg próbálta, és elejtettem az eg ész tepsi pulykát. – A fény elt nt a szeméb l, összedörg ölte a kezét, és meg nyalta az ajkát. – Trag ikus vég et ért az a madár. – Wes meg rázta a fejét, és mag ához ölelte Meldát. – Meg íg érem, hog y jól viselkedünk. – Te! – Melda meg bökte Wes mellkasát, láthatóan elfelejtette szomorúság át. – Maradj távol ett l a helyiség t l. Majd hívlak, ha szükség van rád, addig is próbáld meg elfog lalni mag ad. Wes rám nézett. – Hm, azt hiszem, van valami, amivel elfog lalhatom mag am. Biztos, hog y én voltam az a valami. Nem mintha bántam volna. Wes kinyújtotta a kezét, én pedig meg rag adtam, mintha ment öv lett volna. Melda meg rázta a fejét, és eg y tekercsekkel teli tálat nyújtott át Wesnek. – Tessék. Most pedig menjetek fel a reg g eliz be, és fog yasszatok eg y kis fehérjét és narancslevet. Kett töknek el készítettem a svédasztalt, úg yhog y nem lesz indokod visszajönni ide. – Melda tényleg mindenre g ondolt – kacag tam fel. – A hálaadás a kedvenc ünnepe. Nem akarja, hog y elrontsam. – Wes kézen fog ott, és
bevezetett eg y nag y terembe, amely nem az volt, ahol el z este ettünk. – Ez pedig a reg g eliz . A helyiség keleti oldala csupa ablak volt. A nap már felkelt, de meg értettem, hog y miért itt reg g eliznek a háziak. Csodálatos volt és meleg , mint eg y meleg ház. – Narancslevet? – szólalt meg mög ülem Wes. – Kérek. – Odamentem az asztalhoz, és leültem az ablakkal szemben. – Nos. – Wes összedörzsölte a kezét. – Készen állsz újabb tételeket lehúzni a listádról? Belekortyoltam a narancslevembe, és majdnem elsírtam mag am. Az édes íz és a g yümölcspép tökéletes keveréke volt. – Bung ee jumping olni fog unk hálaadáskor? – Nem. – Wes beleharapott eg y fahéjas tekercsbe. – Meztelenül fog unk úszni. Félrenyeltem a narancslevet. – Természetesen ezt fényes nappal nem lehet. Vég ül is mit szólna hozzá Melda? El ször az úszólecke, másodszor a meztelenkedés. – Félek meg kérdezni, hog y mi jön harmadszor. – Nem mertem ránézni, nehog y elveszítsem az önuralmam. El tte még soha nem csókoltam meg senkit. – Kiersten – dorombolta Wes, ajka közel volt a fülemhez. – Komolyan azt mondod, hog y nem tudod, mi jön a meztelenkedés után? Ó. Szent. Eg ek. Valaki nyisson ablakot. Keze vég ig simított a karomon, és mély hang on belenevetett a fülembe. Testem meg feszült az ideg esség t l és a várakozástól, ahog y a keze felvándorolt a vállamon és meg fog ta a nyakamat, közelebb húzva mag ához, íg y vég ül ajkunk majdnem összeért. – Áfonyaszósz. – T-t-tessék? – Meg ráztam a fejem. – Az jön a meztelenkedés után? Wes szeme felrag yog ott. – Természetesen úg y értem, hog y mi jön a listádon. Vag y talán kihag ytam néhány köztes tételt? – Ujjaival meg kocog tatta az ajkát. – Talán összekavarodtam, de szinte biztos vag yok benne, hog y azt még nem pipáltad ki. Meg ráztam a fejem, képtelen voltam meg szólalni. – Akkor meg eg yeztünk. – Rendben. – Hang om rekedt volt. – Úszás. Meztelenül. Áfonyaszósz. – Ú.M.Á. – Szuper. Mint eg y kód. Wes hátrad lt és újabb ételt lapátolt a szájába. – Pontosan. – Belenyúlt a zsebébe, és tekintete eg y pillanatra elfelh södött, majd kihúzott valamit és a kezében tartotta.
Az ökölbe szorított kezét néztem. Furcsa. Elfordítottam a fejem és kinéztem Pug et Soundra. – Nos… – Wes mindkét keze üres volt, ahog y rátámaszkodott a székem karfájára, keze a vállamat masszírozta. – Mit szólsz még eg y reg g elihez és aztán eg y úszáshoz? – Hideg lesz a víz? – kérdeztem, mint eg y ötéves, aki nem akar úszóleckét venni. – F tött medencénk van – válaszolta Wes. – Eg yébként pedig én is ott leszek. Majd felmeleg ítelek. – Ha meztelenek leszünk, akkor talán nem kéne melegítg etni eg ymást. – Biztos vag y te ebben? – Keze meg állt a vállamon. A csudába is, mit mondhattam volna? – Ez a Vadonbeli Els Lecke, a meztelen testek összedörzsölése, hog y meleg et idézzenek el – én ööö… – Még jó, hog y nem a vadonban vag yunk – nevettem, és próbáltam meg szüntetni a szexuális feszültség et, amit l leg szívesebben meg fordultam volna és rávetettem volna mag am. – Szerintem nag y kár. – Wes elvette a kezét a vállamról. Majdnem rázuhantam a tányéromra, de szilárdan tartottam mag am. – Adjak eg y fürd ruhát? Hozok neked eg yet, ha szeretnéd. Nem is akartam beleg ondolni, honnan van plusz n i fürd ruha ebben a házban. – Sok bulink van, sokan itt hag yják a fürd ruháikat. Mindeg yik tiszta, ezt meg íg érhetem. – Ig en. – Nag yot nyeltem. – Akkor kérek szépen eg yet. Talán öt percig volt távol, majd visszajött eg y fehér bikinivel. Talán csak nem ez volt az utolsó darab? Összehúztam a szemem. Wes elvig yorodott. – Még is mire vársz? Vedd fel. – Takar ez eg yáltalán valamit? – A lényeg es részeket. – Felém nyújtotta. – Gyerünk, élj már eg y kicsit! Kikaptam a kezéb l. – Ha meg halok kih lésben… – Lehetetlen. – Wes vállat vont. – Csak akkor, ha éjszaka akarsz úszni a Soundban, de ezt nem tanácsolom, mivel eg y hatalmas tintahal szerint csudajó lakhely. – Értettem. – Említettem már, hog y utálom a halakat? Vag y azt a tényt, hog y azért nem mentem soha búvárkodni a szüleimmel, mert retteg ek a vízt l? Talán ezért voltak a rémálmaim rosszabbak, mint másoknak. Nem tudtam elképzelni, hog y vízbe fulladjak. Retteg tem t le. Mióta hároméves koromban beleestem a medencébe, a közelébe se tudtam
menni anélkül, hog y ne g yeng üljön el a térdem. Nos, Wes hamarosan rájön, hog y miért szerepel ez a listámon, íg y akár el is mondhatom neki, miel tt beleug rok a vízbe és bolondot csinálok mag amból. Kimentem a fürd be, és remeg kézzel levetk ztem, majd felöltöttem a fehér bikinit. A fels kis háromszög ei épphog y takarták a melleimet, és az alsó hátulja mindössze eg y csíknyi volt, amit az elöl lev háromszög höz vékony pánt er sített. Szent ég , úg y festettem, mint eg y prosti. Ez a cucc inkább eg y sztriptíztáncosn höz illik. A porcelánmosdónak d ltem, és párszor mély leveg t vettem. Képes vag yok rá. Meg teszem. A lista felén már túl vag yunk. – Szedd össze mag ad, Kiersten! – Bámultam mag am a tükörben: s r , g öndör vörös hajam a hátam közepéig ért. Zöld szemem rémülten bámult vissza rám, mintha a bens m könyörg ött volna, hog y ne csináljam vég ig . – Képes vag yok rá! – ismételtem meg , még mindig a mosdókag ylóba kapaszkodva. – Meg teszem. – Nag y nehezen elléptem a mosdótól, és kinyitottam az ajtót. Ahog y vég ig mentem a folyosón, folyamatosan remeg tem. Mire elértem a verandát és a medencéhez kivezet ajtót, a kezem úg y reszketett, mintha drog os lennék, aki alig várja a következ szúrást. – Képes vag y rá – suttog tam ismét, és kinyitottam az ajtót. Azonnal hideg leveg csapott meg . Kinek is volt a zseniális ötlete novemberben úszni? Ja, ig en, az enyém. Vacog ó fog akkal odamentem a medence széléhez, és majdnem szívrohamot kaptam, amikor Wes meg érintette a vállamat. – Készen állsz? – kérdezte. Nem. Nag yot nyeltem, és röviden bólintottam. Meg ért mosollyal, meleg en átölelt. Teste tüzelt az enyémhez érve: csak a fürd ruha választott el minket, és szintén szólva pokolian meg rémített, hog y arra vág ytam, semmi ne leg yen közöttünk, hog y azt akartam, odabújhassak hozzá, hozzá és senki máshoz. Szinte elfelejtkeztem a medencér l, a rémületr l. – Ne félj – suttog ta a hajamba. – Vig yázok rád. – Meg íg éred? – Meg íg érem, hog y nem hag ylak eg yedül beleesni, eg yedül nem. Nem hag ylak meg fulladni, nem eng edem el a kezed, csak akkor, ha készen állsz rá, és még akkor sem fordítok neked hátat, amíg ismét nem vag y szilárd talajon. – Rendben. – Tényleg ? – Hátralépett. – Ig en. Csak g yorsan csináljuk. – Ó, ez zene minden férfi füleinek. – Hang osan felnevetett, és seg ített belépni a medencébe.
33. FEJEZET Fogalma sincs róla, hogy mit m vel velem… a gyógyszerem, a gyógyírem, a mindenem. Bárcsak a szív képes lenne így meggyógyulni – valaki más lélegzete által!
WESTON – Tessék. – Seg ítettem neki a hatalmas medencébe vezet els lépcs fokon. A medence szinte vég telennek t nt: els pillantásra olyan volt, mintha eg yenesen a Soundba torkollna, ahelyett, hog y eg y szép kis szikláig tartana, ahol a jacuzzi van. – Ez meleg . – Kiersten beledug ta a lábát, és felnézett rám. Életemben nem láttam még ilyen szexi mosolyt az arcán. Reményked volt, teljesség gel meg bízott bennem és kett nkben. Akkor meg kellett volna mondanom neki. Hog y nem vag yok az a h s, akinek g ondol. Nem, valami fontosat titkoltam el el le, ami miatt én lettem a g onosztev ebben a történetben. De a fenébe is, én a h s akartam lenni. Gabe szavai szinte üldöztek. Ne mondd meg neki! A hang ja ott cseng ett a fejemben, eszembe juttatva, hog y muszáj hag ynom, hog y Kiersten mag a hozza meg a döntéseit. Hog y mikor beüt a mennyk , saját házában keressen menedéket, ne az enyémben. Tégy meg magadnak egy szívességet. Ezt hadd döntse el Kiersten a végén. Ne te. Kiersten nem volt olyan, mint a többi lány: valószín leg nem menekülne el t lem. Nem, rám rag adna. Még rosszabbul érezném mag am a jöv m miatt, és vég ül meg g y lölne azért, mert elvettem t le a választás jog át. Én nem… – Wes? – Kiersten két kezébe fog ta az arcomat. – Hol jársz? – Bocs. Gondolkodtam. – Próbáltam rámosolyog ni, és leléptem a második lépcs fokra. – Jól van, menj tovább. Kiersten meg szorította a kezem, de lejjebb lépett. – Látod? – Eg y kis vizet fröcsköltem szét a kezemmel. – Látod, milyen finom? – Rálépett az utolsó lépcs fokra, íg y a víz a csíp jéig ért. A fenébe is, nag yon jól állt neki az a fürd ruha. A múltam eg y része tényleg visszatér, hog y kísértsen. Úg y viselkedtem, mint eg y önz
seg g fej, de hetek óta azon t n dtem, milyen is lenne fürd ruhában. Annak a rag yog ó b rnek minden nég yzetcentiméterét látni akartam. Látni akartam, ahog y a napfény visszatükröz dik a hajáról. A haldoklónak nem lehet még eg y utolsó kívánság a? Még a halálsoron lev feg yenceknek is jár eg y utolsó vacsora – az enyém Kiersten volt. – Gyere! – Elúsztam és eng edtem, hog y a víz átmossa a mellkasomat. Kellemesen meleg volt, huszonöt fokos, majdnem, mint eg y hatalmas jacuzzi. Kiersten káromkodott, majd felém indult, a víz a melléig ért. Tudtam, hog y ig azi pasiként viselkedem, de csak bámultam, és hirtelen olyan féltékeny lettem a vízre, amely meg érintheti t azokon a helyeken, ahol én soha, hog y káromkodtam és félrenéztem. – Wes? – Kiersten meg rag adta a karom. – Nag yon félek, és mint mondtam, a lehet leg g yorsabban túl akarok lenni rajta. – Ó, ne mondd ezt, odalesz az eg óm. – Jól van. – Még jobban vacog ott a fog a. – Nag yon várom… – úg y t nt, mint aki a kivég z osztag felé meg y – … hog y elkezdjük, úg yhog y nem lehetne, hog y… ússzunk? – Dehog ynem. – Elmosolyodtam. – Els lecke… – Ig en? – Lebeg j. – Nem meg y. – Mindenki tud lebeg ni a vízen. – Én nem tudom, hog y kell. Felsóhajtottam és a szemébe néztem. – Bízol bennem? Lassan bólintott. – Jól van, akkor d lj hátra. Érzed a kezem? Nem engedem, hog y meg fulladj, és amúg y sem elég mély hozzá ez a medence. D lj hátra, lazíts, és g ondolj valami szép dolog ra. – Túlság osan retteg ek ahhoz, hog y g ondolkodni tudjak. – Teste merev volt, amint nekid lt a kezemnek, de lebeg ni kezdett. – Most ezután mit fog sz csinálni? – Hang ja halkabb volt, még jobban liheg ett, de ott, a karjaim között bízott bennem. – Felfallak a szememmel. Vég ig néztem a b rödet, az emlékezetembe vésem, elteszem az ag yam A világ legszebb lánya rekeszébe. Addig fog lak, amíg készen nem állsz arra, hog y eleng edjelek, és aztán, amikor már mag adtól lebeg sz a vízen, tovább fog lak nézni, tovább fog lak kívánni, tovább vág yom utánad, amíg bele nem kell ug ranom a Soundba. Teste elernyedt a karjaimban.
Eleng edtem. Nem mozdult, csak tovább lebeg ett. – Szólj, ha majd eleng edsz. – Rendben. – Felnevettem. – Akkor most eleng edlek, jó? Meg feszült, és elkezdett süllyedni, ahog y teste összeg örnyedt. Meg rag adtam, miel tt elsüllyedt volna, és a karomba vontam. – Az els leckét a félelemb l kapod. – Tessék? – Kezét a mellkasomnak nyomta. – Tizenöt másodpercig lebeg tél saját mag adtól, amikor is azt mondtam, hog y el fog lak eng edni. Amint kimondtam, hog y eleng edlek, felkészültél arra, hog y elsüllyedsz – az ag yad cserbenhag yott, vag yis a tested cserbenhag yott. Kiersten elfintorodott és félrenézett. – Szóval cserbenhag ytam saját mag am. – Ig en. Becsukta a szemét, és összefonta a karját. – Értem, amit mondasz. Csak nem tudom, hog y irányítsam. Valahányszor vizet vag y medencét látok, remeg ni kezdek. Meg ijedek, az jut eszembe, hog y ug yanaz fog történni velem is, ami a szüleimmel. Ig en, tudom, hog y log ikátlan, de a félelem attól még ott van. – A félelem… – Széthúztam a karjait, és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel. – A félelem az, amit l úg y érezzük, élünk. A félelem miatt sz külnek össze a véredényeink, és aztán az amig dala, az ag yunk eg y apró, mandula alakú része jeleket küld az ideg rendszerünknek. A jel azt mondja, hog y küzdj vag y menekülj. – Szerintem menekülj – nevetett fel örömtelenül Kiersten. – Na persze. – Közelebb húztam mag amhoz. – Íg y akadályozzuk meg , hog y felfaljanak minket a vadállatok. Szükség ünk van a küzdj vag y menekülj rendszerére a testünkben. El tudod képzelni azt, hog y félelem nélkül élj a világ ban? – Mind meg halnánk. – Pontosan. – Nevettem. – Az emberek leug ranának az épületek tetejér l, mert azt hinnék, tudnak repülni. Úg yhog y szerintem a félelem nem rossz dolog . – Várj. – Meg próbált a mellkasomnak d lni, ahog y mag am után húztam a medence mélyebb vég e felé. – Most mit csinálsz? Nem tudok úszni, tudod? – Tudom – suttog tam. – De én tudok. – De… Nem is fig yeltem rá.
– A félelem a szövetség esed lehet. Képes vag y valamire úg y, hog y közben félsz. – Hog y közben félek? – Ig en. – Addig úsztam, amíg a lábam nem kezdett el sajog ni, és folyamatosan a karomban tartottam. – Például én félhetek attól, hog y meg csókoljalak, vag y attól, hog y elveszítelek. Félhetek attól, hog y ha lehunyom a szemem, te többé nem leszel itt, a karjaimban, de ez nem jelenti azt, hog y nem fog lak úg y ölelni, mintha soha nem akarnálak eleng edni. Az él bizonyítéka vag yok annak, hog y a félelemmel teli élet – az ig azi élet. Rendületlenül haladsz el re, meg küzdesz a démonaiddal, mész tovább. A félelem meg próbál meg bénítani, meg akadályozni, hog y el rejuss. Meg állítja a sikert, meg állítja a fejl dést – amikor félve csinálsz valamit, még mindig eléred a céljaidat, csak ezt úg y viszed vég hez, hog y tudod, hog y az életedben lev Mount Everestet mászod éppen meg . A szüleid meg haltak. – Összerezzentem. Nem akartam érzéketlennek t nni. De folytattam. – Úg yhog y te is meg halhatsz. Élesen beszívta a leveg t, amit l majdnem eleng edtem, mert elkezdett hadakozni ellenem. – Meg halhatsz úg y, hog y átmész a zebrán. Még mindig harcolt. – Félrenyelheted Melda csodás pulykáját és meg fulladhatsz. Könnyek g y ltek a szemébe. – Eng edheted, hog y a félelmeid irányítsanak tég ed, de te is irányíthatod a félelmeidet. Eg y pillanatra se hidd el azt a hazug ság ot, hog y nincs választásod. Kiersten remeg ett a karjaimban, ujjai úg y markolták a bicepszemet, hog y kis körmei csaknem a húsomba vájtak. – Na és te? – kérdezte rémült hang on. – Te mit l félsz? Mi a leg nag yobb félelmed? Félre kellett volna néznem. Hazudnom kellett volna. Sok mindent tehettem volna, kivéve azt, amit tettem. – Hog y úg y halok meg , hog y nem éltem ig azán. Hog y úg y hag yom itt ezt a világ ot, hog y tudom, hog y annak a lánynak, aki miatt a leg inkább szeretnék élni – nélkülem kell tovább élnie. Szeme elkerekedett. – Ez azért eg y kicsit túlzás. – Hé, lehetne rosszabb is. Félhetnék például a vízt l. – Seg g fej! – felnevetett, és lassan elkezdte kihúzni a karját az enyémb l. – Mozg asd a lábad – sürg ettem. – Az úszás ösztönös dolog : mozg asd a lábad, és eng edd, hog y a kezeddel fent tartsd a fejed. – Meg mutattam neki, hog y tapossa a vizet, majd
kieng edtem a testét a szorításomból. – Nem süllyedek! – kiáltotta, és vidáman csapkodta körülöttem a vizet. – Nem süllyedek! – Két másodperc múlva ismét rám tapadt. – Jól van. – Fuldokoltam, ahog y a nyakam köré fonta a karjait. – De most én süllyedek. – Ó! – Visszahúzódott, és meg kapaszkodott a medence szélében. – Hát ez… – Ig azi adrenalinlöket volt. Szent ég , ez olyan, mintha betéptünk volna. – Szemem kitág ult az izg alomtól. – Köszönöm, Wes. – A fenébe, soha nem tudom meg unni, ahog y a nevem elhang zik az ajkairól. – Köszönöm, hog y nem g ondoltad azt, hog y rült vag yok. – Ó, eg y kicsit mind rültek vag yunk, nem? – De ig en. – Felsóhajtott. – Különösen mi ketten. – Most meg csókollak – fig yelmeztettem, és szám lecsapott az övére. Nyelvünk összefonódott, és visszahúztam mag ammal, háttal a víznek, miközben lába a csíp m köré kulcsolódott. Ahog y melle a mellkasomnak nyomódott, a testem életre kelt. Tehetetlenül felnyög tem, és a fürd ruhája pántja után nyúltam, azt mondog atva magamnak, hog y nyug odtan lehetek az, aki voltam, az, aki g ondolkodás nélkül mag áévá tenné ezt a lányt. De haboztam. Kezem meg állt a pántok felett, mintha elfelejtettem volna, hog yan kell fél kézzel kihámozni eg y lányt a fürd ruhájából. – Wes? – hallottam apám hang ját. – Kint vag ytok, g yerekek? Káromkodtam. Gyeng éden eltoltam Kierstent, és meg fog tam a kezét, majd hátrakiáltottam. – A medencénél. Apa meg kerülte a sarkot és mosolyg ott, arcán meg értés suhant át. – Ööö, remélem, nem zavartam meg semmit. – Eg yáltalán nem – mondtam túlság osan is g yorsan. – Jól van. – Nevetett. – Ööö, beszélnem kell veled valamir l, Wes. Telefonáltak az iskolából és… – mög ém nézett, Kierstenre. – Tudod mit? Majd kés bb meg beszéljük. Mi lenne, ha elmennétek eg yet kávézni? Felvettem a hálaadásnapi parádét DVD-re, ha esetleg meg akarnátok nézni. – Ig en! – kiáltott fel Kiersten mög öttem. – Évek óta nem láttam a parádét! – Remek. – Apa elmosolyodott, és azzal a mindentudó tekintetével nézett rám, ami azt jelzi: el ne rontsd a hülyeség eddel. Én visszamosolyog tam rá, azzal a mosollyal, amivel a fiúk emlékeztetik az apjukat arra, hog y már feln ttek, és nem g yerekek. – Menjünk. – Meg rag adtam Kiersten kezét, és meg csókoltam. – Majd kés bb úszunk meztelenül.
34. FEJEZET Elment a szép eszem? Wes megtanít úszni, én pedig szó szerint rávetem magam a medencéjükben. Ó, egek, mégis mi lesz akkor, ha majd bungee jumpingolunk? Lehet, hogy zuhanás közben nekiállok lehámozni a ruháit.
KIERSTEN Átöltöztem és lementem, hog y találkozzam Wesszel, de még nem ért le. Már délután eg y óra volt. Melda mindent el készített a nég y órai estebédhez, ami azt jelentette, hog y volt még pár óránk kettesben. Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hog y évek óta nem láttam a parádét. Mindig eg yütt néztem a szüleimmel, és mióta meg haltak, az eg ész értelmetlennek t nt. Mi több, minden értelmetlennek t nt. Különös: ahog y kiléptem sötét, önz kis világ omból, rájöttem, hog y milyen nevetség es is volt a viselkedésem. A duzzog ás nem hozza ket vissza. A sírástól nem érzem mag am jobban. A szobában bujkálástól nem múlik el a fájdalom. De az élet – az élet volt a meg ment m, ahog y Wes is. Szinte a saját életvezet m lett – csak attól féltem, hog y túlság osan hamar zuhanok túlság osan mélyre ahhoz, hog y visszataláljak a saját utamra. Elhesseg ettem a g ondolatot – tetszünk eg ymásnak, csak ez volt a fontos. Ha túl messzire nézek a jöv be, akkor mindig túlag yalom a dolg okat. Vég ül is csak tizennyolc éves vag yok. Nem akarok férjhez menni. Szent isten! Máris a házasság on töröm a fejem? Na látjátok? Ezért kellenek a lányoknak lánybarátn k, hog y ráncba szedjék ket. Átfutott az ag yamon, hog y felhívom Lisát, de Lisa minden volt, csak nem a józan ész hang ja. Valószín leg még Veg asba is elvinne, ha szépen meg kérném. Kezem a telefon fölött babrált. De amint elég bátorság ot g y jtöttem, hog y felhívjam Gabe-et, a telefon felvillant.
Gabe volt. – Szia – mondtam. – Épp fel akartalak hívni. A nappali pamlag ján vártam, hog y Wes felbukkanjon, és a hajtincseimet csavarg attam. – Hát persze, aha – mondta Gabe nevetve. – Csak azért hívlak, hog y meg bizonyosodjak róla, hog y még életben vag y. Hallottam, hog y úszni voltál. – Hog yhog y? – tátog tam. – Az csak neg yven perce volt! – Valaki pasija felhívott, hog y elmesélje Kiersten kalandjait. – Szinte láttam mag am el tt Gabe kárörvend vig yorát. – És azt akarta, hog y én leg yek az els , aki g ratulál a bátorság odért. – Az úszáshoz nem kell bátorság – nyafog tam. – Kábé ötévesnek érzem mag am. – Én tizennég y éves koromig csak karúszóval mentem a vízbe – mondta Gabe szárazon. – Amit tettél, ahhoz nag y bátorság kellett. – Tizennég y? – ismételtem. – Aprócska cápafóbiám volt. – Eg y úszómedencében? – Most nem rólam van szó – váltott témát Gabe. – Hog y alakul a tündérmese, Hamupip ke? – Nag yon jól. – Boldog an sóhajtottam a telefonba. – Wes tökéletes, tényleg tökéletes. Jól érzem mag am. Túl jól, mintha valami rossznak kéne most már történnie, érted? Gabe hosszan hallg atott. – Gabe? – Ig en, itt vag yok. – Halkan káromkodott. – Csak g ondolkozom. Fig yi, most mennem kell, de tég y meg mag adnak eg y szívesség et. Ne ag yalj túl sokat. Csak élvezd, hog y teljesen a tiéd a világ leg g azdag abb huszoneg y éves pasija, és élvezd ki a pillanatokat, amiket eg yütt töltötök. – Mi? – Érted… – Gabe meg köszörülte a torkát. – Miel tt újra elkezd dik a suli. – Ja, ig en, jöv héten már suli van. Majdnem elfelejtettem, köszi, hog y eg y kis el karácsonyi vidámság ot hoztál az életembe. – Eg yszer a plázában én voltam Mikulás eg yik kismanója. – Van rólad fotó? – Eg y trag ikus t zeset során az összes elég ett – a szobámnak csak az a része láng olt fel. Ig azán különös. – Felnevetett. – Menj, érezd jól mag ad, hétf n találkozunk, jó? – Jó. – Ó, és ne feledd: Lisával elmentek ruhát vásárolni a vég z s bálra. Odalesz, ha elfelejted. – Rendi. Wes lépett a szobába. Letettem a telefont, és túl kés n jöttem rá, hog y el sem köszöntem
Gabe-t l. – Pletykafészek. – Összehúztam a szemöldököm, de Wes ártatlanul a leveg be emelte a kezét. – Gondoltam, örülnél még eg y szurkolónak a csapatodban, ennyi. – Arca kissé beesettnek t nt. Sötét karikákat vettem észre a szeme alatt. – Jól érzed mag ad? – kérdeztem, és meg érintettem a homlokát. – Persze. – Mosolya feszült volt. – Wes – szóltam rá. – Komolyan? Felsóhajtott. – Jól vag yok. Nem száz százalékban, de a jó hír az, hog y a délután további részét evéssel és filmnézéssel töltjük, kés bb pedig örvendezhetek némi meztelenkedésnek, úg yhog y van miért élnem. – Szóval csak két dolog miatt vag y életben? A kajáért és a szexért? – Nag yjából ig en, bár csak a kaja miatt élek… a szex miatt élni, az olyan… – Olyan g abe-es? – kérdeztem. – Touché. – Elvig yorodott, és a földre pillantott, kezét a zsebébe dug ta. – Én már nem vag yok olyan srác, Kiersten, ezt tudnod kell. A fenébe is. – Meg nyalta az ajkát, és rám villantotta azt a szexi mosolyát, amit l mindig elolvadok. – Bár még mindig olyan lennék! Akkor talán nem állandó izg almi állapotban mászkálnék a házban. Éreztem, hog y zavaromban elpirulok. Wes kétség beesett sóhajjal felemelte az államat, és röviden szájon csókolt. – Nag yon kedvellek, ug ye tudod? Bólintottam, nem nag yon tudtam meg szólalni, mert igazából azt szerettem volna meg tudni, hog y miért nem olyan srác többé. Mi több, van valami baj velem, ami miatt defektes vag yok? Miért nem akar lefeküdni velem? Én nem voltam benne biztos, hog y készen állok rá, csak szerettem volna tudni, hog y kívánatos vag yok-e ilyen szempontból, mármint számára. – Ne nézz íg y rám – sóhajtotta Wes. – Az önuralmam most nem épp az eg ekben szárnyal. Mi több, lehet, hog y ma éjjel be kell zárnom a szobád ajtaját és jó messzire kell hajítanom a kulcsot. Nem az a baj, hog y nem kívánlak. – Meg fog ta a kezem, és meg csókolta a csuklóm belsejét. – Az a baj, hog y túlság osan is kívánlak. Túlság osan is fontos vag y nekem – úg yhog y fog add el a tényt, hog y rossz jel lenne, ha most rádöntenélek az asztalra, vag y nekinyomnálak a falnak. A fenébe is, napok óta csak ez jár a fejemben. Te a pulyka mellett. – Kacsintott és átkarolta a vállamat. – Kívánlak, de rendesen kell vég ig csinálnunk. És momentán az eg ész túl új nekem. Érted? – Persze – füllentettem, mert még mindig nem jutottam túl a sokkon, amit a kép okozott: meg én az asztalon, a pulyka mellett. Meg rült? Megráztam a fejem, felnevettem, és követtem
a moziterembe. – Parádé. – Hozzám vág ott eg y párnát. – Hozd Pétert, a pulykát. – Felemeltem a kezem, hogy adjon eg y pacsit, de ehelyett mag ához húzott eg y ég et csókra. – Csókolózni… – Felsóhajtott. – Sokkal jobb, mint pacsizni. – És kivételesen… Bárány eg yetért – ug rattam. – Farkas nag yon örül, hog y a Bárány elismeri bölcsesség ét. Most pedig üljön le, miel tt a Farkas ráug rik. – Már ülök. – A kis szerény. Azt hiszem, szeretek basáskodni. – Basáskodj csak, és hamarosan kiderül, mennyire tetszik az, ha a szerény kis báránykád pofon vág . – És meg nyomom a lejátszás g ombot – mormolta Wes.
35. FEJEZET Muszáj volt tönkretennie – muszáj volt szóba hoznia Tye-t – képtelen volt uralkodni magán… egyszer az életben szeretnék egy normális ünnepet, amikor nem emlékeztetnek állandóan arra, hogy a ház minden rohadt ajtaján a Halál kopogtat.
WESTON – Azt mondtam, nem akarok beszélni róla – morog tam, és meg próbáltam elhúzni Apa mellett. Miért hozza most szóba? A vacsora hihetetlen volt, Melda annyira boldog volt, hog y nem veszekedtünk az asztalnál, hog y pityerg ett, miközben leszedte az edényeket. Az els hálaadás volt, amikor úg y fejeztük be az étkezést, hog y nem estünk eg ymás torkának. Vég ül is, Tye hálaadás hétvég éjén lett öng yilkos. Holnap lesz eg ész pontosan eg y éve. Azt mondta, van az eg yetemen még néhány elintéznivalója, és azt a néhány mérföldet kocsival tette meg . Úg y volt, hog y másnap vásárolni meg yünk Meldával. Melda ig azi rajong ója volt a fekete pénteki{3} nag y kiárusításoknak. Tye-t a szobájában találták meg . Kezében eg y doboz g yóg yszer. A boncolási jeg yz könyv szerint hihetetlen mennyiség Xanax és alkohol volt a szervezetében. Eg yszer en leállt a lég zése. A rekeszizma képtelen volt elég g é meg emelni a tüdejét ahhoz, hog y léleg ezni tudjon. Amikor meg jöttek a ment k, még abban reménykedtek, hog y meg tudják menteni. Azon az éjszakán a kórházban halt meg . Gy löltem a kórházakat. – Nézz rám, ha hozzád beszélek! – Apám öklével az asztalra csapott, könnyek g y ltek a szemébe. – Nem veszíthetlek el tég ed is! – Maradni akarok. – A francba is, Wes! – Meg tapintotta az orrnyerg ét. – Ha még eg y meccset lejátszol, az meg ölhet! Ug ye, ezt te is felfog od?
– A szavamat adtam Kierstennek. – De Kiersten lány! – kiáltotta Apa. – Majd túl lesz rajta! Honnan tudod eg yáltalán, hog y tég ed kedvel, és nem a pénzedet meg a jó küls det? Persze, most kedvel. Minden lány álmával ajándékoztad meg , de mi lesz akkor, ha tudomást szerez a beteg ség edr l? Mi lesz akkor, ha rájön, hog y már nem vag y benne a csapatban? Mit g ondolsz, mi fog történni? Veled marad, és fog ja majd a kezed? Vag y felszedi az eg yik csapattársadat, hog y vele hentereg hessen? Soha életemben nem akartam ennyire meg ütni az apámat. – Ne beszélj íg y róla! – vág tam vissza. – Te nem ismered Kierstent úg y, ahog y én. – Fiatalkori szerelem. – Apám meg rázta a fejét. – Nem érted meg , Wes? Nem Kierstenr l van szó. Ag g ódom érted. Ag g ódom, hog y összetöri a szívedet. Ag g ódom és ag g ódom. Nem veszíthetem el mindkét fiamat. – Meg tört a hang ja. – Mindent elvesztettem, belehalnék, ha tég ed is elveszítenélek. Összpontosíts – összpontosíts arra, hog y jobban leg yél, ne pedig arra, hog y beletemetkezz ebbe a lányba. Bevetted már a g yóg yszereidet? Az utolsó g yóg yszerem már Texas méret lyukat ég etett a zsebembe. Gyorsan bólintottam, majd vállat vontam. – Itt van az utolsó a hétvég ére és aztán hétf n elkezdem az utolsó kört. Apa felsóhajtott. – Csak ne hag yd, hog y a g yóg yulásod útjába álljon, fiam. Élned kell, nem bírnám ki, ha… – Hang ja ismét meg tört. – Valamit meg kell értened, Apa – mondtam keményen. – Lehet, hog y nem maradok életben. – Ne, ne mondd ezt! Nem vag yok hajlandó elhinni. Az orvosok szerint… – Az orvosok szerint van esély rá, hog y rendbe jövök. Az orvosok azonban még soha nem álltak szemben ilyen ag resszív dag anattal. Lehet, hog y már rég kés . Érted? Csak… ne tég y rám ekkora terhet, hog y élnem kell – amikor a valóság épp az ellenkez jét mutatja. Pokolian küzdeni fog ok, hog y addig maradhassak itt, ameddig lehet, de ne varrd a nyakamba még a b ntudatot is – mintha a küzdelem nem lenne elég . A szobában s r , feszült csönd állt be. Akkor apám olyasmit tett, amit Tye halála óta soha. Beleroskadt a székébe, és könnyekben tört ki. Reszketett a válla, és szívszorító hullámokban tört rá a zokog ás. Gyomrom összeug rott, ahog y odamentem hozzá és a kezemet a vállára tettem. Meg rag adta a kezemet és tovább sírt. – Ez nem fair. – A rák ritkán fair – mormoltam. – És soha nem kaptunk íg éretet arra, hog y az élet fair. – Annak kellene lennie. – Apa… – Meg tört a hang om. – Az élet nem fair, de élni? Élni mennyei. Élni ajándék. Minden
ajándék más – minden út különbözik –, valamiért ez a mi utunk, és minél el bb elfog adjuk ezt, annál hamarabb abbahag yjuk a sírást és kezdünk el élni. – Mikor lettél te ilyen okos? – A könnyein keresztül felnevetett. – Az a sok terápiás óra, amire rákényszerítettél – és Apa, néha meg kell járni a poklot, hog y eljuss a mennyország ba. – Az ajtóra néztem. – Annyira vészes? – Tessék? – Annyira kedveled? – Nem. – Nag yot nyeltem. – Szeretem.
36. FEJEZET Lassanként elkezdtem a mosolyáért élni, az érintéséért, mindegy, miért. A fenébe, ha felém intett, a szívem még mindig cigánykereket vetett.
KIERSTEN – Nem akarom elhinni, mit m velünk – morog tam és a földre ejtettem a fürd ruhám alsóját, majd behunytam a szemem. Bátorság . Bátornak kell lennem. – Nem lopom el az erényed, úg yhog y amiatt ne ag g ódj. – Wes rám nevetett a medencéb l és szétfröcskölt eg y kis vizet. – És elfordulok, amíg lassan lejössz a lépcs n. Bár nem fog ok hazudni, nag yon élénk a képzel er m, úg yhog y amíg bejössz a medencébe, lehet, hog y álmodozni fog ok. – Nem vag y beteg es – tréfálkoztam. – Eg yáltalán nem vag yok beteg es. Gyönyör , eg yszer en g yönyör . – Tessék? – Bocs, korán kezdtem – mondta. – Most pedig ig yekezz! – Basszus. – Ó, Bárány, ne beszélj csúnyán – ug ratott Wes. – Nag yon rossz kislány vag y, amikor kilépsz a komfortzónádból. – Na jó, jövök befelé. – Elfordultam. – Víz csobog ását hallottam, ahog y odaléptem a medence széléhez és a földre ejtettem a törülköz met. A hold kirajzolta Wes testét. Tökéletes formájú hátáról szólt minden szerelmes dal – a híres színészek azért edzettek, hog y ilyen testük leg yen. Gyönyör volt: a víz a csíp jéig ért. Lejjebb néztem. Fantasztikus. Na jó, a víz nem sokat bíz a képzel er re, ha eg yenesen a hold alatt állok meg . A biztonság kedvéért vég ig sétáltam a medence szélén, és ott mentem be, ahol a hold eg y kis árnyékot vetett. Nem kockáztathattam, hog y Wes meg lásson, bár nem mintha szég yelltem volna a testemet vag y ilyesmi. De ig en, ez eg y kicsit sok volt: meztelenül lenni a medencében valakivel. Ha Lisa lett volna, akkor is féltem volna. A meleg víz nag yon jó érzéseket keltett bennem. Ideg esebb voltam, mint korábban, minden
sokkal él bbnek, érzékenyebbnek t nt. Lassan odamentem, ahol Wes állt, és lekuporodtam, íg y a víz a vállamig ért. Nemcsak hog y eg y nap alatt másodszor g y ztem le a vízt l való félelmeimet, de eg yáltalán semmi ruha nem volt rajtam. – Milyen érzés úg y lenni, ahog y a Jóisten meg teremtett? – kérdezte Wes anélkül, hog y rám pillantott volna. – Furcsa. – Majd meg szokod. – Vállat vont, és elfordult. Visszafojtottam a léleg zetemet. – Miért nem veszel leveg t? Kifújtam a leveg t. – Még mindig félsz? – kérdezte. Vonásait ag g odalom ráncolta. – A vízt l? – Körülnéztem. – Eg y kicsit. T led? Nag yon. – Meséljek neked kínos sztorikat mag amról, hog y eg y csepp vonzódás se maradjon köztünk? Meg teszem, ha kell. Nem akarom, de… Felnevettem és vártam. – Jól van. Tízéves koromban leug rottam a tet nkr l, mert repülni akartam. A medencében landoltam, úg yhog y nem volt olyan nag y üg y, és apám vég ig nézte az eg észet. Különben is, az öcsém provokált. Az is az provokációja volt, hog y meg eg yek eg y leg yet. – És meg tetted? – Mit? – Meg etted a leg yet? – Kett t is. Azt mondta, az els nem volt elég nag y, íg y választott még eg yet. – H ! – Meg szorítottam a kezét: még mindig eg y kicsit ideg es voltam. – Úg y t nik, sokat piszkáltak amiatt, mert te voltál az id sebb. – Elég sokat piszkáltak, de mindent újra átélnék, ha… – Hang ja meg tört. – Ha alkalmam lehetne arra, hog y elmondjam Tye-nak, hog y szeretem. Eleng edtem a kezét és ujjaimat a hátának nyomtam, masszíroztam, próbáltam vig aszt nyújtani, bár nem voltak meg hozzá a meg felel szavaim. – Ezért akartam, hog y eljöjj… mármint eredetileg . Veled er snek érzem mag am… rültség , ug ye? Tye fekete pénteken lett öng yilkos – ennek a napnak kett s értelme van számomra. Néha elt n döm, hog y szándékosan csinálta-e. Hog y azért választotta-e azt a napot, mert benne van a „fekete” szó, vag y azért, mert az volt anyám születésnapja, és Anya már pár éve a föld alatt pihen. Azt hiszem, ezt soha nem fog om meg tudni. –H ! – piheg tem. – A fekete péntek akkor nektek szívás. Felnevetett. – Ig en, mondhatni. Persze nem mindig esik fekete péntekre, de Tye éppen aznap lett
öng yilkos, úg yhog y mindeg y, ha az adott id pont eg y héttel arrébb van… akkor is utálom. – Köszönöm, hog y mindezt elmondtad nekem. – Gondolkodás nélkül mag amhoz húztam és átöleltem. A testünk akár fel is robbanhatott volna abban a pillanatban, hog y összeért. Illettünk eg ymáshoz. Minden eg yes részünk. A szemébe néztem, és tudtam: az. az, akivel minden pillanatomat eg yütt akarom tölteni. örökre szól. – Köszönöm, hog y hajlandó voltál eljönni – és azt is, hog y a barátn m vag y. Nem érzem azt, hog y meg érdemelnélek tég ed – vag y hog y ezt meg érdemelném. – Ujjaink összekulcsolódtak, ahog y közelebb húzott mag ához. – A fenébe is, tudom, hog y ezt nem érdemlem meg . – Az élet nem az érdemekr l szól. – Lehunytam a szemem és felsóhajtottam. – Nem te szoktad mindig ezt a bölcsesség et hang oztatni? Elmosolyodott. – Ha kivárjuk, amíg meg érdemlünk valamit, akkor nagyon sokáig kell várnunk – vontam vállat. – Inkább maradok annál a ténynél, hog y soha nem érdemlek meg semmit – ett l még nem leszek rossz ember. S t, még hálásabb leszek mindenért, amit kapok. – Én is hálás vag yok – suttog ta Wes. – Hálás vag yok érted. Hálás vag yok Istennek, hog y vag y nekem. Talán lehet, hog y Isten még is észrevett eng em. – Fejét az ég felé fordította. – Ebben a pillanatban hiszek abban, hog y fontos vag yok neki. – Miért? Wes a szemembe nézett. – Mert nekem adott tég ed. Elakadt a léleg zetem, ahog y Wes ajka az arcomat súrolta, majd az államat, szememet, orromat és vég ül az ajkamat. – Ez életem leg jobb hálaadása. Belesóhajtottam a szájába. – Jöv re kénytelenek leszünk felülmúlni. Keze er sebben kezdte el szorítani a karomat, és nekinyomott a medence oldalának. – Íg érd meg nekem! – Íg érjem meg , hog y jöv re felülmúljuk? – Íg érd meg , hog y történjen bármi, a jöv évi hálaadásod jobb lesz, mit az idei. – Tekintete élénk volt, szeme rag yog ott a holdfényben. Nem ig azán tudtam, mi okozta ezt a hirtelen viselkedésváltozást. Lassan bólintottam. – Meg íg érem. Enyhült a szorítása.
– Bocs, nem akartam teljesen rád hozni a frászt. – Tessék? Nem is… A víz alá nyomtam a fejét, és teljes er mb l a medence sekély vég e felé ig yekeztem, úg y, hog y meg rag adtam a medence szélét. Még nem voltam elég jó úszó ahhoz, hog y eg yedül is menjen. Már majdnem elértem, amikor a keze a csíp mhöz ért. Ujjai véletlenül súrolták a mellemet. Meg merevedtem. Olyan volt, mintha nem is venne leveg t, ahog y lassan meg fordított a karjaiban, hog y szembenézzek vele. Éhes pillantása testem minden porcikáját vég ig járta. Félig kint voltam a vízb l. Szent isten, most mit teg yek? – Ha nem akarnék olyan nag yon feljutni a mennybe… – Szomorúan elmosolyodott, és eleng edett. – Gyere, nézzünk meg eg y filmet. – Nincs több meztelen úszás? – Ha továbbra is meztelenül úszkálunk, nem tudom betartani az íg éretemet. – Wes káromkodott, és távolabb úszott, a víz mélyebb vég e felé. – Ó, ig en? – Csíp re tettem a kezem, szinte élveztem, hog y ilyen nehezére esik uralkodnia mag án. – Ig en. Szóval, ha öt másodpercen belül nem szállsz ki ebb l a nyamvadt medencéb l, akkor kihasználom a helyzetet, hog y a fal mellett vag y, és aztán meg utálnálak azért, hog y az els alkalomnak ilyen hamar vég e lett. Elpirultam. Majd kiiszkoltam a medencéb l – nag yon zavarban voltam, de közben izg almat is éreztem. – Jó döntés! – szólt utánam, ahog y felemeltem a törülköz met, és elindultam felöltözni. *** Azt mondtam mag amban, hog y nevetség es csak azért Wes karjaiban tölteni az éjszakát, hog y ne leg yenek rémálmaim, íg y felkészültem a lefekvésre, és meg íg értem mag amnak, hog y meg próbálok eg yedül elaludni és nem úg y viselkedni, mint eg y csecsem . Épp a sarokba halmoztam fel a díszpárnákat, amikor valaki bekopog ott. Elhajítottam az utolsó párnát, és odamentem az ajtóhoz. Résnyire nyitottam csak ki, és meg láttam West: felül meztelen volt, alul pedig csak eg y pizsamanadrág volt rajta. – Bárányka? – Fejét félrehajtotta, akár eg y rag adozó. – Farkas – mondtam tárg yilag osan.
– Azt hittem, félni fog sz. – Meg köszörülte a torkát, és el re-hátra himbálta mag át. – Úg yhog y azért jöttem, hog y felajánljam összebújási szolg álataimat. – Komolyan? – kérdeztem nevetve. – Milyen nemes t led. – Szerintem is. – A földre pillantott, és nekid lt az ajtófélfának. – Ig azából csak veled akartam tölteni az éjszakát… mindjárt éjfél van, és ig azából… nem akarok eg yedül ébredni, f leg nem fekete pénteken. Kinyitottam az ajtót, és beeng edtem. – Szabályok… – köszörültem meg a torkomat. – Kiskifli-nag ykifli. És te leszel a nag y. – Eng edjenek ki! Eng edjenek ki! – Nevetett, és úg y tett, mintha az ajtóhoz akarna rohanni, de meg állítottam és a mellkasának d ltem. – Íg érd meg . – A kezemet vég ig futtattam az izmain, és benyúltam a pizsamanadrág jába. Meg ing ott és felém d lt. – Bármit meg íg érek, ha folytatod azt, amit most csinálsz. – De g yeng e – meg ráztam a fejem. – De vonzódó. – Félrehajtotta a fejét. – Olyan nehéz… nemet mondani rá. – Akkor mondj ig ent – kacsintottam rá a vállam felett, és beug rottam az ág yba. – Áruld el, mikor lett bel led ilyen csábító démon? – A vörös hajam miatt van. – Felsóhajtottam, és oldalra fordultam. – Tényleg amiatt van. – Wes a hajam után nyúlt, és csavarg atni kezdett eg y tincset az ujjai között. – Hiányozni fog a hajad. – Azért, mert levág atom? – kérdeztem. – Nem, csak hiányozni fog , hog y nem fojtog at minden reg g el a hajzuhatag od. Fog almad sincs, milyen izg ató arra ébredni, hog y mindenütt a te illatodat érzem. Nem tudtam, mit mondjak erre. – Kényelmetlen helyzetbe hoztalak – mondta Wes félénken. – Ne harag udj, tudod, hog y állok saját mag am meg rendszabályozásával. Kezemet a fejem alá tettem. – Semmi g ond. A szobában csend lett. Wes a hátára feküdt, és felbámult a mennyezetre. Lég zése eg yenletes volt és valahog y hang os. Ismét észrevettem a szeme alatti sötét karikákat, amiket most jobban meg szemléltem. A b re nem a szokásos aranyfényben játszott, hanem sápadt volt, mintha kiszívta volna a városiak vérét és újabb áldozatra lenne szükség e. – Wes! – Meg nyaltam az ajkam. – Hazudnál nekem? – Tessék? – Olyan g yorsan fordult meg , hog y majdnem összekoccant a fejünk.
– Csak válaszolj. – Nem. – Gyorsan elkapta a tekintetét. – Mondd, jól vag y? Orrcimpái kitág ultak, lenézett, majd válla összeg örnyedt, mintha valami mázsás súlyt cipelne. – Kérdezd meg ezt a vég z s bál után. – Tessék? Miért pont azután? Vállat vont. – Nem hazudhatok neked, úg yhog y kérdezd meg a vég z s bál után. Akkor majd elmondom. – Elmondod, hog y néha miért t nsz makkeg észség esnek, máskor pedig miért vag y olyan, mintha alig tudnál meg állni a lábadon? – Mindent elmondok. – Hang ja rekedten cseng ett. – Meg íg érem. – Rendben. – Nem voltam meg elég edve, távolról sem. Talán cukorbeteg , vag y valami hasonló baja van? A fenébe, tudtam, hog y állnak a pasik a beteg ség hez, f leg ha olyanok, mint a bácsikám. Hatalmas a büszkeség ük, és lehetség es, hog y Wes csak zavarban van miatta. Izmos karja átölelte a vállamat, ahog y mag ához húzott. – Ideje a kiflizésnek, Báránykám. – Eddig csak veled feküdtem kiskifli-nag ykifliben. – Jól van – suttog ta a fülembe. – Azt akarom, hog y mindent el ször velem élj át… íg y meg ölhetem azt, akivel másodszorra éled majd át. – Csak els ket akarok. Bal kezét vég ig futtatta a csíp mön. – Én is. – Jó éjt, Wes. – Jó éjt, kicsi báránykám.
37. FEJEZET Az id túlságosan is gyorsan repül – a testem érzi, a lelkem gy löli, és a szívem minden egyes napon megszakad.
WESTON A Kierstennel töltött hétvég e életem leg jobb hétvég éje volt. Pénteken nem ig azán volt kedvem semmihez, csak szomorkodtam. Eg ész nap filmeket néztünk és pattog atott kukoricát ettünk. Szombaton meg int úsztunk, és vasárnap seg ítettem neki összerakni az órarendjét a tavaszi szemeszterre. Még mindig azon t n dött, mire szakosodjon. Azt mondta, vég re választani akar, hog y túl leg yen rajta. Azt g ondolta, hog y legyen valami olyasmi, aminek van célja – célt akart az életében. Ezért nem hibáztattam, íg y hallgattam, és hag ytam, hog y kiválassza azt az alapképzést, amire úg yis szükség e lett volna. Mire elérkezett a hétf , tudtam, hog y az id múlása nem nekem kedvez. Elkezdtem szedni az új g yóg yszereimet, és a kezelés kezdete óta nem voltak ilyen er s hánying er-rohamaim. David és James is ag g ódott, f leg mivel még eg y meccs várt rám, miel tt hivatalosan is elköszönök a csapattól. Kiersten még soha nem látott játszani. Mindig a csapat, a rajong ók kedvéért játszottam – és az apáméért meg Tye-ért. Néha még mag amért is. Soha életemben nem játszottam még eg y lány kedvéért. Ez különleg es alkalom volt, és jól akartam teljesíteni, ami azt jelentette, hog y állandóan edzenem kellett volna, miközben pedig csak hányni és aludni akartam. Az ételek teljesen elvesztették az ízüket. Mi több, hónapról hónapra eg yre rosszabbul voltam. Kiersten nyilván nem tudta, de valahányszor evett, meg próbáltam elképzelni, milyen íze lehet az adott ételnek. Próbáltam emlékezni arra, milyen íze van a pulykának vag y a cukornak. Az, hog y ilyesmikre koncentráltam, csak leg yeng ített. Milyen béna már eg y százkilencveneg y centis, százkilós sráctól, hog y feldúlt amiatt, mert nem képes érezni a pulyka ízét? Letöröltem az izzadság ot a homlokomról, és még eg yszer meg emeltem a súlyt. Tony szokás szerint fig yelt, amikor az edz mög énk lépett, és átvette a helyét.
– Készen állsz rá? – kérdezte, ahog y még eg yszer meg emeltem a súlyt. – Ig en. – Összeszorítottam a fog am, ahog y letettem a súlyt. – Menni fog . – Mmm, rendben. – Az edz félrenézett, és meg törölte a szemét. – És ha tehetek valamit… – Még nem haltam meg , edz . – Tudom. – Könnyes lett a szeme. Ó, a francba! Csíp re tettem a kezem és felsóhajtottam. Elkaptam a tekintetem arról az emberr l, akinek az ösztöndíjamat köszönhettem, aki fig yelt, amikor még a BHS-ben játszottam mint neg yedéves. Mi ketten eg yütt meg jártuk a poklot is, és biztos vag yok benne, hog y olyan volt ez neki, mintha eg y családtag ját veszítené el. Onnan tudtam, mert én is íg y éreztem. A csapatom volt a családom. A fivéreim voltak. Ag g ódtam értük, eg yütt küzdöttem, eg yütt ettem velük. Eg y csapat voltunk, és g y löltem a g ondolatot, hog y nélkülem folytatják tovább. Gy löltem azt, hog y nem fog om tudni felajánlani támog atásomat akkor, ha lediplomáznak, vag y elfog lalják els állásukat, vag y meg nyerik a kupag y zelmet, amire azóta vág ytunk, hog y az Oreg on tavaly ellopta t lünk. – Nag y harcos vag yok – mondtam vég ül, és rendületlenül néztem az edz t. – És g y zni fog ok. – A pokolba is, hát persze! – Az edz odasettenkedett hozzám, és eg yenesen az arcomba nézett. – Az már eg yszer biztos, hog y leg y zöd ezt az izét és büszke leszek még rád, hallod? – Kristálytisztán hallom, uram. – Visszanyeltem a torkomat fojtog ató könnyeket. – Jól van. – Meg vereg ette a hátamat. – Ez a beszéd! Most pedig irány a zuhanyzó! Ahog y visszament az irodájába, meg törölte az arcát, és becsapta mag a mög ött az ajtót. – Csak szerintem érzelmes az edz az utóbbi napokban? – szólalt meg mög öttem Tony. Nem tudtam, mennyit hallott. – Ó, szerintem csak ideg es a meccs miatt. – Hátba csaptam. – Hallottad az edz t. Irány a zuhanyzó! – Kiabáltam a csapatommal, valószín leg most utoljára. A meccs holnap lesz, kedden. És eg y ideig ez lesz az utolsó meccsem.
38. FEJEZET Jobban akarom t, mint bármi mást… nem szakosodhatok Weston Michelsre? Mert bármikor szívesebben választanám t, mint a kineziológiát!
KIERSTEN – Vedd már fel azt a rohadt pólót! – mondta ismét Gabe és felsóhajtott. – Elkésünk. Éreztem, hog y arcomat a zavar hulláma önti el, ahogy átbotorkáltam a szobámba és felvettem a pólót. Wes csapata, ez volt rányomtatva pirossal, és a feliratot hatalmas szívek vették körül. Miért csinálta ezt vajon Gabe? Nem értettem, miért kell felvennem. De Gabe rag aszkodott hozzá, azt mondta, ez amolyan vég z s hag yomány, és Wes büszke lesz, ha meg látja a nevét. Azt mondta, ezzel bátorság ot öntök belé. Még mindig lerag adtam annál a g ondolatnál, hog y eg y Weshez hasonló srácnak bármihez is bátorság ra van szükség e, de mindeg y. Eg yébként úg y éreztem, Gabe mostanában állandóan dühös rám, csak azt nem értettem, miért. – Jobb? – Kisétáltam a szobámból, és g yorsan körbeforog tam. Nike cip , divatosan szakadt farmer és a póló volt rajtam. Hajam lófarokba kötve, és az arcomra rá kellett festenem Wes számát – a 32-est, lila és arany színekben. – Szuper. – Gabe ki-be nyitog atta az öklét. – Na? Ez volt olyan bonyolult? – Rád hallg atni? – Meg riszáltam a csíp met. – Mindig bonyolult. – Én is imádlak. – Gabe a szemét forg atta. – Most pedig szedd össze a vackaidat, mennünk kell. – Rácsapott a fenekemre, és az unokatesóját hívta. – Húzd ide a hátsód, Lisa, vag y isten eng em úg y seg éljen… – Jövök! – Lisa kivág tatott a szobájából. Mivel Gabe épp szünetet tartott az rült lányok üg yében, belement, hog y elvisz eng em és Lisát a meccsre – de csak akkor, ha Lisa jól viselkedik, és nem t nik el valami pszichopata pasival. Lisának viharosabb múltja lehetett, mint g ondoltam, mert Gabe mindig irtóra ag g ódott miatta és a pasik miatt. Meg néztem a mobilom. Wes már biztosan bemeleg ít. Azért küldtem neki eg y SMS-t. Hajrá, 32-es!
– Menjünk! – Az ajtóhoz futottam, az izg alomtól boldog an. Még soha nem voltam eg yetemi meccsen, és tudtam, hog y Wes népszer – elég csak ránézni. De a tény, hog y a washing toni eg yetemen volt a sztár-irányító? Ig en, na, ez a nem mindeg y. Gabe azt mondta, hog y az ESPN rög zíti a meccset, mert majd a Pumákkal fog nak játszani. Nag y ellenfelek. Úg y t nik, még mindig nem tudnak mag ukhoz térni a pár évvel ezel tti Rózsakupa fiaskójából – leg alábbis Gabe szerint. Követtük a tömeg et a stadionba. A leveg ben elektromosság zizeg ett. Mindenütt kamerák és emberek. Enyhe kifejezés volt az, hog y túláradó. Nem vártam, hog y ilyen lesz. A fények elvakítottak, és hirtelen nag yon ag g ódni kezdtem Wesért. Mindig is ilyen körülmények között játszott? Hog yhog y nem kapott még ideg összeomlást? Gabe meg rag adta a kezem, és a helyünkre kísért. Wes nag yon közel a pályához szerzett nekünk ül helyet, hog y jól lássuk a játékosokat. Még mindig a diákoknak fenntartott szektorban ültünk, de a semminél ez is jobb volt. – Ott van! – visította Lisa, és a pályára mutatott, ahog y Wes eg y labdát dobált eg y sráccal. – Szent ég , te aztán jó hatással voltál a srácra. – Lisa meg rázta a fejét és füttyentett. – Iszonyatosan jól néz ki. Mondd el, hog y csókol, légyszi, Kiersten! – Meg rag adta a pólómat, és mag a felé húzott. – És én még azon g ondolkodtam, hog y közétek üljek! – Gabe leült közénk, és Lisa kinyújtotta rá a nyelvét. – Bocsáss meg az unokatesómnak – sóhajtott Gabe. – Túlság osan rég óta szing li. – És ez vajon kinek a hibája? – kérdezte Lisa. – Csak a jó híredet védem – vág ott vissza Gabe. Felnevettem, és meg vereg ettem Gabe karját. – Kösz, hog y rávettél, hog y felveg yem ezt a pólót. Gabe röviden bólintott, és Wesre mutatott. – Nézd, minket fig yel. Gyorsan állj fel, hog y lássa a pólódat! Felálltam, és a pólóm közepére mutattam, ahol a szívek és Wes száma voltak. Jó lett volna, ha szól a srácnak, akivel passzolg atott, hog y nem fig yel, mert a labda mellkason találta. – Zseniális! – nevetett Gabe. – Tég y mag adnak eg y szívesség et, Kiersten, csak ülj eg y helyben az eg ész meccs alatt. Nehog y még ag yrázkódást kapjon. Ajkamba haraptam, hog y ne mosolyog jak úg y, mint eg y holdkóros – nem sikerült. Vég em volt, örökre az övé voltam. És azt akartam, hog y mindenki meg tudja. A kommentátor hang ja szólalt meg a hang szórókban, ahog y a játékosok elkezdtek felsorakozni.
Mire lejátszották a himnuszt, kész ideg roncs voltam. Az utolsó milliméterig lerág tam a körömlakkomat, és lassan a körmömnek álltam neki, amikor Gabe meg rag adta a jobb kezem és a combja alá tette, íg y g yakorlatilag rajta ült. – Na jó, most már én kezdek ideg es lenni miattad, pedig ma este józannak kell lennem, úg yhog y az isten szerelmére, hag yd már abba a fészkel dést! – Jól van. – Párszor mély leveg t vettem, és a pályára kifutó játékosokra koncentráltam. Jól ismertem az amerikai focit. Mármint nem voltam ig azi szakért , de eleg et tudtam ahhoz, hog y tudjam, mikor mi történik. A csapat kezd rúg ást visz vég hez, majd visszafut, és eljön az id , amikor a védelem következik: akkor Wes kifut a pályára, lenyom pár playt és meg nyeri a meccset. Ennyi. A csapat bevitte a kezd rúg ást, és ebbe belesajdult a szívem. Hog y fog ok még eg y meccset kibírni, ahol Wes a pályán van? A kezem meg moccant Gabe lába alatt. Gabe káromkodott, a zsebébe nyúlt, és eg y csomag rág óg umit nyomott a képembe: – Rág j. Seg ít, hidd el nekem. Mohón bekaptam a rág ót, és úg y kezdtem el rág ni, mintha az életem füg g ne t le. – Jól van. – Gabe elvette a rág ó papírját. – Próbáld meg nem leharapni a nyelved. Wes soha nem bocsátaná meg , ha nem tudna rendesen csókolózni veled. Belevág tam a könyököm az oldalába, de a szememet le nem vettem a meccsr l. A védelem kifutott a pályára. Wes g yorsan meg fordult, és intett felém. Semmi baja. Úg y látszik, hog y semmi baja. Minden rendben lesz.
39. FEJEZET Tudtam, hogy valami baj van, amikor elhomályosult a látásom. Leráztam magamról az érzést, és tovább játszottam. Muszáj volt nyernem. Valamiért azt gondoltam, hogy ezt a meccset a rákkal vívom: ha veszítek, mindent elveszítek. Muszáj volt nyernem. Muszáj.
WESTON Ismét meg ráztam a fejem, és eloszlott a jobb szemem el l a homály. A g yóg yszernek több mellékhatása volt, mint g ondoltam. A centerrel meg beszéltem a következ játékban alkalmazott taktikát. Trükkös meg oldás volt, ami elég kockázatos a meccs kezdetén, de szerettük volna lesöpörni a Pumákat. A fenébe, g y löltem a Pumákat. A Huskyk g y lölték ket. Még a színeiket is g y löltem. – Mehet? Áttörés! – Középre futottam, és bemondtam: – Piros 29-es, balra, piros 29-es, balra, vig yázz, kész! A labda a kezembe pattant. Hátramaradtam, mintha hosszú dobásra készül dnék, majd úg y tettem, mint aki jobbra dob, miközben balra futottam. Tony blokkolt el ttem, öt yard… tíz… tizenöt. Eg y sorjátékos meg próbálta meg rag adni a könyökömet, de átug rottam, és vég ig rohantam a húszyardos vonalon. – Szép futás! – Tony hátba vereg etett. A látásom meg int elhomályosult, de most nem múlt el az érzés. A francba és meg int a francba. Meg próbáltam meg rázni a fejem, de továbbra sem tisztult ki a kép. Láttam az alakokat, de csak homályosan. Minden homályos volt, de a labdát még láttam, és a lég zésem normális volt. Folytatni fog om. Muszáj. Könnyen pontot szereztünk, és meg kezd dött életem leg nehezebb meccse. Valahányszor meg ráztam a fejem, eg yre rosszabbul láttam. Mire eljött a neg yedik neg yed, úg y éreztem mag am, mint aki meg ivott eg y eg ész üveg tequilát. A látásom nem volt éles, és olyan borzalmas volt az eg yensúlyom, hog y minden egyes lépéshez koncentrálnom kellett. Olyan nag y el nyben voltunk, hog y az edz levitt a pályáról, hog y a másodrang ú irányító is hadd szerezzen eg y kis tapasztalatot. Azt hiszem, látta, hog y kezdek fáradni. Ültem a padon, és
úg y tettem, mintha er sen a játékra koncentrálnék, ami nem volt eg yszer , mivel csak a látásomat elhomályosító foltokra tudtam g ondolni. Nem jó. Úg y éreztem, mintha közeleg ne a mig rén, de nem voltam biztos benne. Talán túlhajtottam mag am. A jó hír az volt, hog y a meccs már le volt játszva, úg yhog y ez nem számított. Leg szívesebben lefeküdtem volna, hideg borog atással a homlokomon – erre vág ytam és arra, hog y Kierstent átöleljem, de tudtam, hog y ha ilyen állapotban látna, rájönne, hog y valami baj van. Ma este lesz a vég z s bál – nem voltam benne biztos, hog y ott tudok-e lenni. Ittam még pár korty vizet, és lehunytam a szemem, azt remélve, hog y a pihenés jót tesz. Eltelt még néhány perc, az edz odajött hozzám, és vállon vereg etett. – Akarod az utolsó playt? Tudtam, miért kérdezi. Még eg y utolsó play, miel tt komor jöv m vég leg elsötétül. is azon t n dött, hog y vajon lesz-e még alkalmam labdát látni. Fekete foltokkal vag y foltok nélkül, muszáj vég ig csinálnom. Reszket lábbal felálltam, és a rajong ók ujjong ása közepette kimentem a pályára. A fenébe is, de fog hiányozni! Hiányozni fog az érzés, ahog y kiszaladok a pályára, a pezsg izg alom. Felsóhajtottam, meg fordultam, és meg láttam, hog y Kiersten állva kiabál. Pislog tam, a látásom épp annyira tért vissza, hog y lássam, amint eszeveszetten integ et. A pólóján eg y szív volt. A fenébe, fog alma sem volt róla, miféle bátorítást nyújt nekem, de Gabe-nek volt. Csókot küldtem neki, majd biccentettem Gabe felé. Meg esküdtem volna rá, hog y Gabe azt üvölti: – Táncoltasd meg ket! Felnevettem, és reszket lábbal bementem a pályára, hog y bemondjam a taktikát. Már nyertünk, szóval ez csak parádézás volt. Kamu játékot mondtam be, hog y a másik csapatból valaki bemozduljon a labda meg indulása el tt, és úgy döntöttem, ug yanazt a taktikát alkalmazom, amit a Boise State pár évvel ezel tt a Fiesta kupa meg nyerésekor. Ahog y azt g yanítottam, haraptak a horog ra, és íg y öt yard el nyt szereztünk. Szívem vadul vert a mellkasomban. Minden olyan súlyosnak t nt, mintha valaki rám csapta volna eg y zong ora fedelét. Néhányszor mély leveg t vettem, és bemondtam a playt. – Babakék, babakék, BSU, vig yázz! – Mikor hátraléptem, meg botlottam, azt hiszem, rosszul léptem. Nem voltam benne biztos, de ez a kis szünet elég volt arra, hog y meg lássam, hog y eg y sorjátékos eg yenesen felém indul. De elkéstem. Látásom elhomályosult, majd elborított a teljes sötétség – éreztem, hog y zuhanok. Utolsó emlékem az volt, hog y meg sem mondtam Kierstennek, hog y szeretem, és ez g áz, pedig tudnia kell – lehet, hog y meg halok, lehet, hog y épp haldoklom, és az utolsó g ondolat, az utolsó szó, ami az ajkamra jött, az volt, hog y „Kiersten”.
40. FEJEZET Van olyan, hogy az ember szíve megszakad a mellkasában? Azt hiszem, az enyémmel ez történt…
KIERSTEN – Valami baj van. – Gabe meg rag adta a kezem, és figyelte, hog y Wes hog yan botladozik ki a pályára. Úg y futott, mint aki részeg . Talán csak produkálni akarta mag át, poénkodni akart. Meg vontam a vállam. – Nem lépne pályára, ha valami baj lenne. Gabe felhorkant. – Akkor nem tudod, milyenek a pasik. – A feje fölött integ etett, hog y felhívja mag ára az edz fig yelmét. – A francba! – Az ülések felé tolt, és kiug rott a pályára, majd az edz felé rohant. Még mindig próbáltam rájönni, mi a fene baja van, amikor meg láttam. A labda kiesett Wes kezéb l. Meg ing ott, majd összeesett. Meg esküdtem volna rá, hog y az eg ész stadion elnémult, amikor felsikoltottam. Lisa a karjaiba vont, és rémülten nézte Gabe-et, aki az edz t szidta. Az edz a pálya felé rohant, a játékosok zavartan néztek össze. És abban a pillanatban tudtam, hog y Wes hazudott. Ez nem lehet cukorbeteg ség . Nem lehet. Valami baj van, és nem mondta el nekem. Nem lehet csak úg y elájulni a pályán. Hiszen Wes er s, nem? Eg észség es, nem? Visszafojtott léleg zettel néztem, ahog y orvosok szaladnak be a pályára. Imádkoztam. Er sen imádkoztam, hog y Wes meg mozduljon, hog y lássam, ahog y az ujjai dobolnak a füvön, hog y ug orjon fel a leveg be, és kezdjen nevetni, hiszen az eg ész csak eg y rossz tréfa volt. Csak akkor jöttem rá, hog y sírok, amikor Lisa adott eg y zsebkend t a táskájából. – Jól van, ug ye? – kérdeztem rekedten. – Ug ye? Csak fáradt? Vag y kiszáradt? – Persze. – Lisa meg szorította a kezem. A ment autó szirénájának hang ja hallatán majdnem meg haltam.
Képtelen vag yok rá. Képtelen vag yok itt állni és várni. Rohanni kezdtem. Rohantam, amilyen g yorsan csak tudtam, átug rottam a korláton, és ott termettem Gabe mellett. Ahog y Wes felé rohantam, Gabe elkapott. Aztán még eg y kar zárult körém. Úg y zokog tam Randy Michels mellkasán, mintha az apám, mintha a ment övem lett volna. Minden er mmel belekapaszkodtam. És mi volt a furcsa? is úg y ölelt át, mintha én pedig az ment öve lettem volna. – Rendbe fog jönni – suttog ta Randy. – Ig azi harcos, érted? Harcos, ezt ne feledd el! – Bólintott, ádámcsutkája az arcomnak feszült. – Nem olyan, mint az öccse, Isten nyug tassa a lelkét. Wes er s. Olyan, mint az anyja. – Randy felsóhajtott. – Gyere, elviszlek a kórházba. Eg yik oldalról Randy, másik oldalról Gabe kezét markoltam, miközben csattog tak a fényképez g épek. Leg szívesebben üvöltöttem volna, de lehajtott fejjel lépkedtem lefelé a pályáról, a kamerák és a rajong ók kiáltásainak kereszttüzében. Tudni akarták, mi a baj. Tudni akarták mindazt, amit én is szerettem volna. Csak nem tudtam a válaszokat. A testem eg yfajta sokkban volt úton a kórház felé, és nem bírtam abbahag yni a reszketést. Dühös voltam, mert úg y t nt, Gabe tudja, mi történik, én viszont nem. Még Randyn is azt láttam, hog y számított rá, hog y Wes összeesik. Miféle apa az, aki számít arra, hog y a fia elájul a pályán? – Gyere. – Gabe karon fog ott, és beléptünk az Eg yetemi Kórház privát szárnyába. – Stabil az állapota? – kérdezte Randy, miután a n vért l meg tudtuk, hog y melyik kórterembe kell mennünk. A n vér meg állt és leeresztette a kórlapot. Rám pillantott, majd Randyre nézett. – Családtag ok – mondta Randy. – Mindketten családtag ok. – Értem. – Ide-oda járt a tekintete közöttünk. – Stabil az állapota, de veszélyesen reag ált a leg utóbbi g yóg yszercsoportra. Mint ön is tudja, ezek a g yóg yszerek még csak kísérleti stádiumban vannak, nem tudhattuk, hog y milyen hatással lesznek rá. Szerencse, hog y nyilvános helyen volt, íg y abban a pillanatban, hogy elájult, a seg ítség ére siettek. Ha a szobájában lett volna, vag y… – Elég volt – vág ott közbe Randy eg y leg yintéssel. – Most pedig szeretnénk bemenni hozzá. – De… – Most – mondta Randy lág yan. – Szükség e van a családjára. – Ig en, uram. – A n vér elállt az útból, és sietve vég ig ment a folyosón, hóna alá csapva a kórlapot. Utáltam, hog y Wes neve már ott állt az ajtón. Utáltam, hog y kórházban vag yok. Meg álltam
az ajtóban, és halkan meg kérdeztem: – Mi az, amit nem tudok? Randy nag yot nyelt, és Gabe-re pillantott. Mi a fenéért nézett Gabe-re? Gabe káromkodott, és a szoba felé intett. – Hadd mondja el neked . Én nem vag yok hajlandó ilyen hírt közölni. Ilyen hírt – ismételtem újra és újra a fejemben. Ez meg mit jelentsen? Összeszorult a szívem. Úg y éreztem, a g yomromban többkilós kövek vannak, még is beléptem a szobába. Wes infúzióra és EKG-ra volt kötve, de ett l eltekintve olyan volt, mint máskor – szinte eg észség esnek t nt. Kinyitotta a szemét. Felnyög ött és meg kérdezte: – Nyertünk? – Sokkal – nevetett Gabe. – Bár a színjáték nélkül meg lettünk volna. – Színjáték? – kérdezte Wes zavaros hang on. – Szent isten! Kiersten! Hol van? Meg kell mondanom neki! Meg kell… – Hang ja elhalt, amikor kiléptem Gabe mög ül. Könnyek folytak le az arcomon – nag y valószín ség g el elmosták a festéket. Láttam, hog y Wes elkomorodik. – Hag yjatok mag unkra eg y kicsit – suttog ta. Apja biccentett felém, majd homlokon csókolta West, és Gabe-bel eg yütt kiment. rült, feszült csend maradt utánuk. – Nos – mondtam remeg hang on. – Túl vag yunk a vég z s bálon. Wes nem válaszolt. Nem érdekelt. Csak örültem, hog y léleg zik. Leültem az ág ya szélére, és ölembe tettem a kezem. – Meg íg érted, hog y mindent elmondasz. Nincs több hazug ság , nincs több titkolózás. Meg borzong tam, és a szemébe néztem. Könnyel telt meg . Wes pislog ott párszor, majd lehunyta. – Beteg vag yok. – Erre rájöttem. – Az ajkamba haraptam. – Mennyire? – Ezt mindig meg kérdezik, tudod? – Felnevetett. – Mennyire vag y beteg ? Eg yt l tízig terjed skálán? Meg fog sz halni? Hánying ered van? Osztályozd a hánying ert. – Ismét felnevetett. – Báránykám… a farkas nag yon beteg . – Annyira, hog y a farkast meg l tték, de csak felszíni a sebe? – kérdeztem reménykedve. – Monty Python. – Felnevetett. – Klasszikus, és hogy a kérdésedre válaszoljak: nem, nem felszíni a sérülés. – Ó! – Ajkamba haraptam, hog y ne b g jem el mag am, de íg y is meg indultak a könnyeim. Hát
nem tudja? Az övé vag yok. az enyém. Hog y teheti Isten ezt velem? Hog y veheti el az eg yetlen dolg ot, amire számítok? Folyamatosan összedörzsöltem a kezem – szinte a nyers húsig dörzsöltem volna, de Wes meg rag adta, mag ához húzott, és meg simog atta az arcomat. – Rákos vag yok. Meg nyílt alattam a föld. Fuldokolni kezdtem. Fuldokoltam, mindig is ett l féltem – csak most nem víz vett körül, hanem leveg . Nem kaptam leveg t, képtelen voltam g ondolkodni. Az az eg y szó: rák. Amit l mindenki retteg . Ennek a szónak olyan hatalma van, hog y képes elpusztítani eg y embert, azonban a rák soha nem eg y pillanat alatt pusztít. Mindig lassan. Mindig kínok közepette. Úg y éreztem, a szívem meg sz nt dobog ni. Próbáltam beszívni a leveg t, de nem jött. – Hé, hé! – Wes a mellére húzta a fejem, és felsóhajtott. – Semmi baj. Nincs semmi baj. Csak a sokk. Semmi baj. Léleg ezz. Úg y t nt, a testemnek eg y ilyen eg yszer dolog hoz is t le kellett eng edélyt kérni – hog y léleg ezzek. Pár nyug tató léleg zetvétel után meg kérdeztem az elkerülhetetlent. – És meg g yóg yulsz? – Meg akarok g yóg yulni – mondta a hajamba. Hirtelen leveg ért kapkodtam. Minden értelmet nyert. A hajam iránti rög eszméje, a titokzatos meg jeg yzések arról, hog y már nem lesz velem, hog y annyi id t akar velem tölteni, amennyit lehet. Éreztem, hog y fojtog at a sírás. Nem tudtam visszafog ni mag am. – Nem! Nem! Nem! – Öklömmel belecsaptam a matracba, miközben szorosan mag ához ölelt. – Ennél több id d van, Wes! A francba is! Több id d van! Íg érd meg ! Íg érd meg , hog y ez nem a búcsú! Íg érd meg , Wes! Íg érd meg ! Valaki átölelt, de nem Wes volt az. Lezökkentem a földre a karjaiban. El ször a tetoválásokat láttam meg – Gabe. Gabe volt az. – Szedd össze mag ad – suttog ta. – És hag yd t beszélni. Pár perc múlva hazaviszlek, rendben? Bólintottam. Nem meg yek haza. Biztos, hog y nem tág ítok Wes mell l. De azért bólintottam. Gabe eleng edett, és ismét kilépett a szobából. – Nem halhatsz meg – mondtam remeg hang on. Wes elmosolyodott. – Nem akarok. – Miért estél össze? Meg simog atta a matracot, íg y ismét leültem. Ig yekeztem, hog y ne törjek ki hisztérikus
zokog ásban. – Apám g azdag . Mit mondhatnék? Ez az utolsó hetem a kísérleti g yóg yszerekkel a m tétem el tt. Felkaptam a fejem. – M tét? – Ig en. Eltávolítják a dag anatot. – És hol? – Ez jó jel, nem? Ha eltávolítják, meg sz nik a rák! – A szívem körül. – Ó, istenem! – Lehunytam a szemem, és újabb könnyek szántottak vég ig az arcomon. – És ööö… – Szipog tam. – Mit g ondolnak, eg yáltalán ki tudják szedni? Wes el rehajolt, és hüvelykujjával letörölte néhány könnycseppemet. – Ó, báránykám, ne sírj! – Kezébe fog ta a kezem, és meg szorította. Hog y lehet dag anata, amikor eg észség esnek látszik? – Most ötven százalék esélyem van. Nem tudják, hog y teljes eg észében ki tudják-e szedni, de mivel olyan közel van a szívemhez, ha túl közel kerülnek, belehalhatok. Ha nem szedik ki, akkor meg halok. Nem bírtam meg szólalni, ezért csak belenéztem kristályosan kék szemébe, és imádkoztam, hog y sz njön meg ez a rémálom. – Mondd… – Wes meg nyalta az ajkát, és az ujjait babrálta. – Mondd, velem maradsz? – Rémálmaid vannak? – Viccelni próbáltam, de a könnyeim csak folytak. – Ig en – mondta elfúló hang on. – Rémálmaim. Szükségem van eg y páncélos lovag ra, hog y el zze ket. – Meg küzdök velük – suttog tam. – Meg védelek, lekaszabolom a sárkányt, és a kastélyban fog ok várni rád. – Meg íg éred? – Elmosolyodott, szeme tele volt könnyel. – Teljes szívemb l. – Szeretem a szívedet. – Belesóhajtott a hajamba. – A szívemet és a hajamat, ug ye? – A mellkasára tettem a kezem. – A szívedet és a hajadat – ismételte. – Tég y meg nekem valamit. – Akármit – suttog tam. – Bármi is történik a következ napokban, íg érd meg, hog y a vég ére jutsz a listának. – Wes… – Íg érd meg – mondta szig orúan. Lehunytam a szemem, és a forró könnyek ismét eleredtek. – Meg íg érem. – Jól van. – Kifújta a leveg t. – Jól van.
41. FEJEZET Egész éjjel szorosan magamhoz öleltem. Kés bb, vagy amikor Gabe bejött, azt mondtam neki, hogy rzöm Kierstent. Gabe vigyorogva közölte, hogy hoz pár tiszta ruhát. Egy éve nem szúrtam volna ki ezt a srácot a tömegben – most pedig úgy éreztem, a legjobb barátom. És mindezt annak a lánynak köszönhetem, aki itt alszik a karjaim közt.
WESTON Nem voltak rémálmaim, és hajnali ötkor, amikor a n vér ismét bejött, úg y éreztem, meg int a rég i vag yok. Eltekintve a tényt l, hog y el rébb hozták a m tétemet. Alig öt nap múlva meg csinálják. Ami azt jelentette, hog y jelent sen korlátozódott a Kierstennel tölthet id m. Hat nap múlva talán halott leszek, és ha nem leszek az, talán kómában fekszem vag y hazaküldenek meg halni. Azt mondtam Gabe-nek, hog y küzdeni fog ok, és akartam is, de nehéz volt optimistának lenni. Nag yon nehéz. Újra és újra azért imádkoztam, hog y Isten mentsen meg . Nem azért, mert annyira fontos lett volna nekem a saját életem – Kierstené volt fontos. Nem tudtam aludni, íg y mire Gabe meg érkezett eg y sporttáskával, éberen vártam a kávét – bármit, csak azokat a rohadt g yóg yszereket ne, amiket lenyomtak a torkomon. – Még alszik? – kérdezte Gabe suttog va, amikor bejött. – Mint eg y hulla. – Nem vag y poénos, öreg em. – Gabe hang ja elcsuklott, ahog y leült, és arcát a kezébe temette. – Nag yon nem. – Túl korai? – nevettem. – Én nem… – Gabe meg nyalta az ajkát és rám nézett. – Annyian vannak, akik sokkal inkább meg érdemlik a rákot, érted? Ez bosszant. Miért eng edi Isten, hog y a hozzád hasonlók… akik el tt fényes jöv áll… miért ti lesztek rákosok, miközben a tömeg g yilkos él és virul a börtönben, ahol ing yen nézheti az HBO-t? Nem értem.
– Nem tudom, haver. – Felsóhajtottam. – Nem tudom meg mag yarázni. Azt hiszem, eg yszer en ilyen az élet. Senkinek nem íg ér semmit. Ezért ilyen becses. – Nekem kellett volna rákosnak lennem – suttog ta Gabe olyan halkan, hog y szinte alig hallottam. – Gabe? – Mi van? – horkant fel. – Tudod te eg yáltalán, miféle életet éltem én? Tudsz a drog okról? A szexr l? A csajokról? Hog y loptam, hog y betéphessek? A francba is, nekem kellett volna rákosnak lennem. Leg szívesebben… – Elcsuklott a hang ja és elkapta a tekintetét. – Szívesen lennék a helyedben. Csak azt akartam, hog y tudd. Ha Isten azt mondaná, hog y ez a büntetés azért az életért, amit eddig éltem, a helyedbe lépnék. Kértem t, a francba is, könyörög tem neki a múlt éjszaka, és tudod, mi történt? Semmi. Néma csend. – Élj jobb életet! – csattantam fel. – Csináld jobban. Lég y jobb. Ne hag yd, hog y kárba vesszen az életem! Ha ehhez az kell, hog y eng em feláldozzanak, akkor leg yen. Csak ne eng edd, hog y tég ed tönkreteg yen. Hag yd, hog y meg újítson. Gabe szipog ott. Láttam, hog y nem sok kell neki, és összeomlik. A fenébe is, én eg ész éjszaka íg y éreztem mag am. Pokolian fájt mag amba fojtani a könnyeket, er snek lenni, amikor életem szerelme, aki itt feküdt mellettem, sírt álmában. – Hog y van a kedvenc beteg em? – Az ápolón belépett a szobámba, és felvette a kórlapot. – Készen állsz az MRI-re? Nem. Dehog y állok készen. Nem akartam tudni az ig azat. Meg kértem ket, hog y ne közöljék velem. Nem akarom tudni, ha meg fog ok halni. Nem akartam a vereség tudatával bekerülni a m t be. – Persze. Csak hadd ébresszem fel Csipkerózsikát. Gabe talpra ug rott. – Odakint leszek. Kiersten biztos éhes lesz. – Gabe! – szóltam utána. Meg fordult. – Ig en? – Eg y szívesség et kérnék t led. – Bármit. – Teg yél meg valamit a szerelmemért. – Elmosolyodtam, és meg nyaltam az ajkam. – Nag yon dühös lesz, de íg érd meg , hog y meg teszed. Gabe felnevetett. – Máris tetszik az ötlet.
– Kés bb elmondom a részleteket. Holnapra id zítettem, rendben? – Jól hang zik. – Gabe intett, majd kiment, én pedig lehajoltam, és szájon csókoltam Kierstent. – Mmm – nyög ött fel. Ismét meg csókoltam. Kinyitotta a szemét. – Mondd, hog y csak rossz álom volt, Wes. – Nem rossz álom volt, csak nem épp a kedvencem. – Kisimítottam a haját az arcából, és lehunytam a szemem, ahog y vég ig futtattam rajta az ujjaimat. – Bármennyire is imádom, hog y idetapadsz rám, ez a kedves n vér, aki itt áll, el fog vinni az MRI-vizsg álatra. – Ó! – Kiersten kissé bizonytalanul ug rott talpra, majd zsebre dug ta a kezét. – Valószín leg rémesen nézhetek ki. Le kéne zuhanyoznom. – Gabe hozott neked tiszta ruhát. – Az ajtó felé biccentettem. – Apámnak van eg y lakosztálya a kórház privát részleg ében. Te és Gabe ott alhattok és lezuhanyozhattok, jó? Gondolom, itt akarsz lenni és… – Nem mozdulok mell led – fog adkozott. Éppen ett l féltem. Én leszek az, aki elmeg y, és … maradni fog . – Jól van. – Ásítottam és rákacsintottam. – Nemsokára meg van a vizsg álat, és aztán meg tárg yalhatjuk, hog y én vag yok a világ leg rosszabb pasija, mert kihag yom az öreg diák-bált. Kiersten erre elmosolyodott, majd kiment a szobából. – Gyönyör a barátn d. Az ápolón re néztem, és nem érdekelt, hog y rültnek hisz-e, azt mondtam: – Feleség ül venném, ha tehetném. A n vérke elmosolyodott, és meg simog atta a karom. – Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta, Vég, azt ig azából úg y érti, hog y Kezdet. *** Az MRI-vizsg álattól mindig is retteg tem. Világ életemben g y löltem, de e pillanatban nem sok választásom volt. Ahelyett, hog y arra koncentráltam volna, hog y ne mozog jak, Kierstenre g ondoltam. Elképzeltem, milyen lenne harmincévesen. Még mindig ilyen lenne a mosolya? Nag y pocakja lenne, mert várandós? A fenébe is, azt akartam, hog y t lem leg yen az. Keményen az ajkamba haraptam. Muszáj volt mozdulatlannak lennem, de leg szívesebben ökölbe szorítottam volna a kezem. Üvölteni akartam. Látomásaim folytatódtak: láttam id s asszonyként, ahog y a verandán ül és a férje kezét fog ja. Nem is tudtam, miért kínzom íg y mag am. A pokolba is, három hónapja ismerem, de ez nem az a fajta azonnali szerelembe esés
volt, amely kamasz- és eg yetemi éveimet jellemezte. Tudtam, hog y az ig azi. Talán ez volt Isten vég s ajándéka számomra – az ig az szerelem. Mire vég et ért az MRI-vizsg álat, az arcomat könnyek áztatták. Abban a pillanatban, hog y mozog hattam, letöröltem a könnyeket, hog y ne veg yék észre. Utoljára akkor sírtam, amikor Tye meg halt. Érdekes, hog y mit hoz ki a halál az emberekb l. Három hónappal ezel tt készen álltam rá. Három hónappal ezel tt elfog adtam a sorsomat. De most? Most mindennél jobban szerettem volna Kiersten történetének részese lenni, nem csupán eg y fejezet, hanem az eg ész nyamvadt könyv. Csak nem tudtam, mi is a terv. Azt tudtam, hog y ez rajta kívül álló dolog . Talán ez volt a leg ijeszt bb az eg észben. Az életben az ember valamilyen szinten mindig irányítani tudja az érzelmeit vag y a döntéseit, de ha a rákról van szó? Annyit tudsz irányítani, hog y miként reag álsz rá. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte az el bbi n vér. Világ ossz ke haja volt, szinte áttetsz . B re hófehér, de nem t nt fakónak. Nag yon csinos volt, bár nem tudtam volna meg mondani, hány éves lehet. Talán harminc? Neg yven? Zavartnak t nhettem, mert meleg kezét a homlokomra tette. – Rosszul vag y? – Nem. Elnézést. – Felnevettem. – Csak, biztosan furán hang zik, de nem tudom meg ítélni, hog y mag a hány éves lehet. Mosolya még szélesebb lett. – Az ember annyi id s, amennyinek érzi mag át, nem? – De ig en. – Én iszonyatosan öreg nek éreztem mag am. F leg a ma reg g eli g yóg yszerek után. Leg alább már nem kellett semmit lenyelnem. Nem, eg yenesen az ereimbe pumpálták ezeket a csodás kis g yóg yszereket. Mázlista vag yok. – Weston! – Hang ja éles volt. – Minden rendben lesz. – Meg fog ta a kezem és meg simog atta. Rápillantottam a névtáblájára. Angela. Illett hozzá. Amúg y is inkább ang yalnak látszott, mint ápolón nek. – Köszönöm, Ang ela. Zavartan nézett rám. A névtáblájára mutattam. Felnevetett. – Ezek az okos eg yetemista fiúk… – Mit mondhatnék? – Rámosolyog tam, miközben visszaseg ített az ág yamba. Neg yveneg y vag y neg yvenöt lehet. Ehhez fog ok rag aszkodni. Nag yjából annyi id s lehetett, mint anyám, korai halálakor. Neki is sz ke haja volt. Valószín leg ezért viselkedtem ilyen holdkórosan. Elt n dtem, hog y vajon a g yóg yszerek miatt van-e, miattuk vag yok-e érzelmesebb a szokottnál.
– Aludj! – parancsolta Ang ela, miután visszajött. – Én pedig felébresztelek, ha meg érkezik a jövend belid. Nem bírtam meg szólalni. Bár értékeltem a n vér optimizmusát, süket fülekre talált. Már kezdtem érezni, ahog y a hideg bekúszik a vég tag jaimba – mintha eljött volna értem a halál, és én semmit sem tehetnék, csak várnám mindent felemészt meg jelenését. – Istenem – mondtam elfúló hang on. – Tudom, hog y az utóbbi években nem sokat beszélg ettünk. Mi több, mikor Tye öng yilkos lett, azt mondtam neked, hog y g y löllek. – Ismét káromkodtam, és meg szorítottam az orrnyerg emet. – A saját életem már nem érdekel, csak íg érd meg , hog y Kierstennel minden rendben lesz. Ha nem élem túl… ha mag adhoz szólítasz, add meg , hog y Kierstennel minden rendben leg yen. nem mehet vég ig azon az úton – nem érdekel, ha meg is kell büntetned eng em, Istenem. Ha Kierstenre szenvedés várna, add nekem azt a szenvedést. Ha össze fog törni a szíve, törjön össze az enyém. Kérlek, Istenem… kérlek. – A g yóg yszer, amit Ang ela adott, hatni kezdett, és álomtalan álomba süllyedtem, miközben az ima ott visszhang zott a fejemben.
42. FEJEZET Három hónapja nem lettem volna elég er s ahhoz, hogy mindezen keresztülmenjek. Most? Úgy éreztem, én vagyok a Hihetetlen Hulk – fognám a kezét, együtt harcolnánk, és a végén még mindig fognám a kezét.
KIERSTEN – Most ag g ódjak, hog y eg y szót sem szóltál, mióta beültünk a kocsiba? – kérdezte Gabe. Meg ráztam a fejem. – Nem, csak g ondolkodom. – Ja. A n k meg a g ondolkodás. Az soha nem okoz g ondot az emberi fajnak. – De humoros vag y! – A szememet forg attam, és meg rag adtam a kezét. – Gabe? – Ig en? – Meg szorította a kezem. – Köszönöm. – Mint barát teljesítem a kötelesség emet. Tekintsd penitenciának számos b nömért. – Felnevetett. Láttam, hog y meg próbálja enyhíteni annak komolyság át, amit csinál. Nem tudtam, miért van szükség e rá, hog y állandóan lehúzza saját mag át. De íg y volt. – Ez már túlmeg y a barátság on. – Meg szorítottam a kezét, majd eleng edtem. – De azért érdekelne. Hová meg yünk? Szeretnék ott lenni, amikor Wes mag ához tér. Gabe elvig yorodott. – Ne ag g ódj azzal a szép kis fejeddel. Wes ezt már rég óta kitervelte. Mi több, a terv úg y szólt, hog y Lisa és én is leg yünk ott. De jobb lesz íg y. Wes meg kért, hog y videózzalak majd le. – Hog y videózz le? – ismételtem. Retteg és bujkált a hang omban. – Még is mit? Gabe csak vig yorg ott tovább. Úg y harminc perccel kés bb meg álltunk eg y rég i híd mellett, Seattle-t l északra. – Gyerünk, rag yog j! – Gabe összecsapta a kezét és biccentett. – Ez történelmi pillanat. – Rossz érzésem van. – Nyug i, nem valami ízléstelen tréfa lesz. Ezt Wesért csinálod. – Gabe rám mutatott, majd
odament a hídhoz, ahol néhányan valamiféle szerkezetet állítottak fel. Jaj, ne! Jaj, ne, ne, ne! – Kiersten – mondta Gabe. – Ez a Seattle Bung ee stábja. k fog nak üg yelni arra, hog y minden biztonság i el írásnak eleg et teg yünk, és hog y ne placcsanj szét a földön. – Milyen meg nyug tató – morog tam. – Nyug alom! – Eg y srác, aki még nálam is fiatalabbnak t nt, felnevetett és hátba vág ott. – Nekünk ez a munkánk. Állandóan ezt csináljuk. Még senkinek nem esett baja. Bár eg y csaj eg yszer hányt. De hé, amíg fejjel lefelé vag y, addig nem lesz g áz. Izzadó tenyérrel, sután bólintottam. Hevedereket osztottak ki, sisakokkal és karabinerekkel eg yütt. Ó, eg ek, komolyan meg fog om csinálni? Reszketve hag ytam, hog y a csapat rám er sítse a hevedert, és összekössenek Gabe-bel. Úg y remeg tem, hog y reszketett az ajkam. Gy lölöm a mag asság ot. Leg alább úg y félek t le, mint a vízt l. Mi a francért írtam fel arra a buta listára? Lehunytam a szemem, és nem voltam hajlandó lenézni. – Nézz rám! – parancsolta Gabe. Kinyitottam a szemem, miközben Gabe átölelt. – Wes meg kért, hog y mondjak meg neked valamit. – Gabe szeme könnyes lett. – Azt mondta, hog y bármilyen akadállyal is nézel szembe… – Hang ja meg remeg ett. – Bármennyire is félsz… még mindig dönthetsz úg y, hog y harcolsz. Hog y átsétálsz a t zön – azt mondta, tedd meg úg y, hog y közben félsz. Bólintottam, és nem mertem meg szólalni. Torkomat úgy fojtog atták az érzelmek, hog y alig kaptam leveg t. – Wes azt mondta, nem adja fel – és neked sem kellene. – Nem adom fel – fog adtam meg . – Nem adom meg . – Ez a beszéd! – Gabe meg puszilt. Érdekes, hog y az eg yik fiú a lelki társam lett, a másik pedig a leg jobb barátom az eg ész világ on. – Eg y – suttog ta Gabe. – Kett … Úg y mag amhoz szorítottam, hog y alig kaptam leveg t. – Három. Súlytalanul ug rottunk le a szikla szélér l. Teljesen súlytalanul. Nem tudtam, hog y sikítok-e, a szám nyitva volt, és aztán a kötél visszarántott. Visszahúzott, majd ismét zuhantunk. Aztán valami különös dolog történt. Nevetni kezdtem. Aztán sírni. Aztán ismét nevetni.
Meg tettem, úg y, hog y féltem. Leg y ztem a félelmemet, és csak azért, mert Wes hitt bennem annyira, hog y el re noszog asson – ahog y én is el re noszog attam t. Nem akarta, hog y még eg yszer visszamenjek arra a sötét helyre – soha többé. És én sem fog om neki meg eng edni többé. – Köszönöm – suttog tam Gabe fülébe, ahog y a stáb visszahúzott minket. Gabe két kezébe fog ta az arcomat. – Ami köztetek van, az eg yszeri és meg ismételhetetlen – harcolj meg érte, kislány. Harcolj meg érte utolsó léleg zetvételig . Ne bánj meg semmit, jó? – Jó. *** Nevettem, amikor Gabe átadta a telefont Wesnek. Nyilván sikítottam – borzalmas hang ja volt, muszáj volt nevetnem. Szeg ény Gabe, utána biztosan napokig cseng ett a füle. – Klasszikus. – Wes nevetett, majd köhög ni kezdett. Meg érintettem a karját, és elvig yorodott. – A g yóg yszert l pocsékul érzem mag am, de nyug i, jól vag yok. – Gabe, meg tennéd, hog y ööö… – Lisa amúg y is üzent. Eltévedt a kórházban. Ha nem keresem meg , ráug rik az eg yik dokira, és annak nem kéne meg várni a következményeit. – Tisztelg ett, majd kilépett a szobából. – Meg csináltam! – vig yorog tam. Wes mag ához ölelt. Feltettem a lábam a kórházi ág yra, és a fejem a mellkasára hajtottam, oda, ahol a szíve dobog ott. Különös: hallottam, hogy ver: eg észség esen, er sen. Rátettem a kezem a mellkasára és dobolni kezdtem rajta. – Mit csinálsz? Felemeltem a fejem, és eg észen halványan rámosolyogtam Wesre. – Ó, csak élvezem az eg yütt töltött id t. Szája rátalált az enyémre, aztán lovag lóülésben ráültem, és a földre hajítottam a kabátomat. Wes átfog ta a nyakamat, és közelebb húzott mag ához. A g yóg yszerek miatt g yeng e volt, de még is olyan élettelinek, olyan meleg nek t nt. – Gy zni fog sz ebben a harcban – suttog tam az ajkainak. Felsóhajtott, és keményen meg csókolt. – Gy zök is. – Hallg ass ide! – Hátrad ltem és meg fog tam az arcát. – Ne add fel. Én sem teszem, szóval te se add fel. Rendben? Ez nem a vég .
Wes káromkodott. – Muszáj, hog y felkészülj arra, ha… – Nem – vág tam közbe, és arcon csókoltam. – Erre nem is g ondolok. Tudod, miért? – Miért? – Eg y zseniális ember eg yszer azt mondta nekem, hogy amikor azt mondod mag adnak, hog y nem tudsz meg csinálni valamit, vag y leg alábbis fenntartod a lehet ség ét, akkor a tested elkezdi meg adni mag át a vereség nek. Mert a test ilyen g yeng e. Az ag yad azt mondja neked, hog y nem fog sikerülni, ezért elkezdesz süllyedni… – Hm, ismer sen hang zik. – Én elkezdtem süllyedni – mag yaráztam, és hüvelykujjammal meg dörzsöltem Wes arcát. – Azért süllyedtem, mert azt mondtam mag amnak, hog y fuldoklom. – Én nem fuldoklom. – És nem is süllyedsz. – Szájon csókoltam. – Te lebeg sz a vízen, ahog y én lebeg tem. Neked eg y kicsit tovább kell a vízen lebeg ned, mint a legtöbb embernek, de meg íg érem, hog y a vég én meg éri. – És a vég én meztelenül fog unk úszni? – kérdezte Wes félrehajtott fejjel. Hátravetettem a fejem, és felnevettem. Jó érzés volt tréfálkozni vele. – Abszolúte. Reng eteg szer fog unk meztelenül úszni. – A kedvencem. – Ajka meleg volt a nyakamon. Homorítottam, miközben vég ig csókolta az állkapcsom ívét. Rád ltem, és olyan keményen meg csókoltam, ahog y tudtam. Beszélg etve és csókolózva aludtunk el. Valahányszor felébredtem, meg csókoltam, és valahányszor elaludtam, a nyakamat, a hajamat csókolg atta és mesélt. Kés bb Lisa és Gabe jött be, és úg y döntöttünk, hogy ha elfog laljuk mag unkat valamivel, akkor nem fog unk a jöv n morfondírozni. El ször rablórömit játszottunk, aztán meg néztünk pár karácsonyi filmet, és közben pattog atott kukoricát ettünk. El ször Lisa aludt el, aztán Gabe, majd én. Utoljára arra emlékszem, miel tt a szemem lecsukódott, hog y az ápolón nag yon dühös lesz, ha bejön a szobába. Gabe elnyújtózott eg y székben. Lisa a családtag ok számára felállított hever n terült el, én pedig Wesen feküdtem. Mosolyog va aludtam el. Barátok. Leg jobb barátok. Vannak leg jobb barátaim és ott van nekem Wes. Ujjaimmal kitapog attam a szívverését, és ez a kádencia mély álomba ring atott.
43. FEJEZET A legtöbb ember úgy hal meg, hogy a felét sem éli meg annak, amit én az utóbbi néhány hónapban megtapasztaltam. Hihetetlen. Hihetetlen életem van. Úgy ébredtem fel, hogy hálásnak éreztem magam. Még a rákért is. Úgy ébredtem, hogy hálás vagyok.
WESTON Felnevettem, amikor Kiersten felnyög ött a karjaimban. Eljött az id , hog y meg kapjam az utolsó adag g yóg yszeremet. Még eg y utolsó koktélt akartak adni a másnapi m tétem el tt. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte Ang ela, ahog y feltette a tiszta folyadékot az infúziós állványra. – Mint eg y rocksztár – hazudtam. Hánying erem volt és szédültem. Ang ela felnevetett. – Eg észség esnek és er snek t nsz. – Mosolyog va el vette a sztetoszkópját, és a mellkasomra nyomta. – A szívhang jó. Valamilyen oknál fog va Ang ela er t adott nekem. Összevonta a szemöldökét, majd elvette a sztetoszkópot, és kezemet a mellkasomra nyomta. Lehunyta a szemét, és meg esküdtem volna rá, hog y sírva fakadt. Remek. Kezdek hallucinálni a g yóg yszerekt l. A nyelvemet duzzadtnak éreztem a számban. A torkomra mutattam. Ang ela azonnal elvette a kezét és valami mást is beletett az infúziómba. A duzzadás fokozatosan meg sz nt. – Anafilaxia. – Vállat vont. – A g yóg yszereknek van eg y ilyen hatása, de most, hog y epinefrin került a szervezetedbe, képes leszel leg y rni. – Epi-micsoda? – Puccos szó az antiallerg én g yóg yszerekre. – Kacsintott. – És sajnálom. rület az eg ész. A szíved… a ritmusa er sebb, mint teg nap, ezért nyomtam a kezem a mellkasodra. Nag yon különös. – Vállat vont. – Mindeg y, g ratulálok, Weston. Ez az utolsó g yóg yszeradag od. – Nem tetszik az utolsó szó.
Ang ela meleg en elmosolyodott. – Ne feledd, amit mondtam: néha a vég csak a kezdet. – Köszönöm, Ang ela. Még eg yszer biccentett, majd kiment. Kiersten haját bámultam, fig yeltem, ahog y az ujjaim köré tekeredett. A hajtincsek között aranyló szálak voltak. Lehunytam a szemem, és ajkamhoz emeltem, hog y érezzem a b römön a selymesség ét. – Meg int fura vag y, és a hajamat szag olg atod – mondta Kiersten álmos hang on. – Nem vag yok fura – ellenkeztem. – Nag yon fura – szólalt meg Gabe a székb l. – Vég ignéztem az eg észet, és elég g é rosszul vag yok t le. – Ez romantikus, a fenébe is! – kiáltotta Lisa. – Na és? Ti talán ébren voltatok, amíg a n vér beadta nekem a g yóg yszeremet és úg y döntöttetek, csak színlelitek az alvást? – N vér? – Gabe körülnézett. – Hol van? – Most ment ki. – Az infúziómra mutattam, ami még mindig csöpög ött a testembe, és csípett, ahog y vég ig haladt a vénáimon. – Fura. – Lisa meg vakarta a fejét. – Én nem láttam senkit, de… – De… – vág ott közbe Gabe. – A Bosszúállókon kétszer is elaludtál. Nem bízhatunk az ítél képesség edben, nem tudod, mikor robban épp fel valami az orrod el tt. – Kösz, uncsitesókám. – Lisa hozzávág ta a dzsekijét. – Akkor… – Hozzám és Kierstenhez fordult. – Mit fog unk ma csinálni? – Nem tudom, Vész, te mit akarsz csinálni? – Ug yanazt, amint minden éjjel, Bunkó. Meg hódítjuk az eg ész világ ot!{4} – kiáltotta Kiersten a karjaim közül. Gabe úg y elkezdett nevetni, hog y azt hittem, menten kiesik a székb l. Az én nevetésem köhög ésbe fulladt, míg Lisa úg y bámult ránk, mintha elment volna az eszünk. – Mi van, nem ismered Bunkót és a Vészt? – ug ratta Gabe. – Miféle g yerekkorod volt neked? – Olyan, amiben nem voltak rajzfilmek – vont vállat Lisa. – Akkor meg is eg yeztünk. – Összedörzsöltem a kezem. – Bunkó és a Vész-maraton! – És hog y szerezzük meg az epizódokat? – Kiersten ül helyzetbe tornászta mag át. – A YouTube-ról – vontam vállat. – És ha elfelejtetted volna: az apám Randy Michels. Pár telefonhívással mindent el tud intézni.
Kiersten a szemét forg atta. – Jól van, de miel tt átvesszük a világ uralmat, én lezuhanyozom. – Én is. – Lisa felug rott. – Én is? – kérdeztem. Kiersten meg paskolt. – Csak a m téted után meztelenkedhetsz. – Ó, én pedig már azt hittem, hog y boldog g á akarsz tenni. – Úg y tettem, mint aki elszomorodik, és Gabe elismer en az ujját mutatta. – Kutyából nem lesz szalonna… – mondta Lisa a leveg be. – Nemsokára jövünk, srácok. – Kiersten meg rag adta Lisa kezét, és kimentek, kettesben hag yva Gabe-bel. – Mi miért nem voltunk soha barátok? – kérdeztem pár percnyi csend után. Gabe felnevetett. – El ször is: én nem sportolok, körülötted meg mindig ott volt a slepped, amir l most azt g ondolom, hog y leg inkább a rákhoz volt köze és semmi máshoz. – Ig en. – Összefontam a karom. – Az eg yik a dilidokim volt, a másik a test röm, aki g yerekkorom óta mellettem van – mindketten attól féltek, hog y ha mag amra hag ynak, elfelejtem bevenni a g yóg yszereket vag y kinyírom mag am, ahog y az öcsém is. – Miért lettél eg yetemi tanácsadó? – kérdezte Gabe. – Az öcsém meg halt. – Meg nyaltam az ajkam. – A rohadt eg yetemi tanácsadója azt mondta, hog y eg y ideje már g yanakodott Tye-ra. Azt mondta, soha nem vett részt semmilyen közös tevékenység ben, és folyton bezárkózott a szobájába. De nem szólt senkinek – azt g ondolta, semmi köze hozzá. Folyton az járt a fejemben, hog y ha én eg yetemi tanácsadó lennék, akkor seg íthetnék meg menteni eg y els st. – Felnevettem. – Arra persze nem számítottam, hog y beleszeretek eg ybe. Gabe velem nevetett. – A szerelemre soha nem számít az ember. – Na és te? – Most komolyan err l dumálunk? – Gabe meg vakarta a tarkóját, és kinézett az ablakon. – Azt hiszem, ig en. – Én nem szoktam szerelmes lenni… már párkapcsolatokba se meg yek bele. Már nem. – Rossz élmények? – Mondhatni, ig en. – Gabe elharapott eg y káromkodást. Majd hosszan kifújta a leveg t. – De ez nem jelenti azt, hog y nem ismerem fel, ha az arcomba bámul. Kiersten szerelmes beléd.
– Remélem is. – Bizonytalannak éreztem mag am, ezért nem néztem Gabe szemébe. – Mert én is szerelmes vag yok belé. Nem rültség ? – Nem nag yobb rültség , mint az, hog y ma reg g el magadban beszéltél. Nem beszéltem mag amban. Miért az én hibám, hog y túlság osan álmosak voltak, hog y észreveg yék: bejött ide eg y ápolón ? A g yóg yszerekt l nem volt olyan hánying erem, mint szokott lenni. Ez jó jel, nem? – Hozok valami kaját. Mi lenne, ha lezuhanyoznál, hog y a barátn dnek leg yen kedve melléd feküdni? – Gabe szemöldöke összeszaladt. – És hozok eg y kis kávét is. – Rendes vag y – nevettem. Gabe kiment. Meg akartam nyomni a n vérhívót, de ebben a pillanatban Ang ela lépett a szobába. – Seg ítség kell? – Ig en. – Elmosolyodtam. – Szeretnék lezuhanyozni és azon t n dtem… nem lehetne, hog y ma ne a kórházi ruhám leg yen rajtam? Most, hog y a gyóg yszer a szervezetemben van, csak várnom kell a m tétet, nem ig az? – De, ig az. – Ang ela rám kacsintott. – Szerintem a doktor úr farmert és fehér pólót írt fel neked. Meg könnyebbülten felsóhajtottam. – Köszönöm. – Szívesen. Most pedig készítsünk fel a jövend belid fog adására. – Folyton ezzel fog ug ratni, ug ye? – év dtem. – Szeretem, amikor az emberek kijelentenek dolg okat az életükr l. Ha azt akarod, hog y a feleség ed leg yen, meg fog történni. Tudom, bután hang zik, de csodálom a hited. Nem csak a hitedet önmag adban, de másokban is. Ez csodálatra méltó, és tudnod kell – a hitet valahog y mindig észreveszik. Akárcsak az önzetlenség et – mindig észreveszik, mindig meg jutalmazzák, és soha nem szabad készpénznek venni. Elmosolyodtam, bár eg y kicsit zavart voltam. Ez a n vér nem semmi fig ura. Elég sokat voltam már kórházban, de még soha nem találkoztam olyannal, aki ennyire bátorító lett volna. Eg yszer en jól éreztem mag am t le. Úg y éreztem, hogy a helyes úton járok. Nem nézett rám lesajnálóan, ahog y az orvosok, akik tudják, hog y utoljára látnak tég ed. Talán ezért is kedveltem. A szemében remény és vidámság csillog ott, mintha tudna valami óriási titkot, amit hamarosan én is meg tudok. ***
A napot ág yban töltöttük. Mind a nég yen. Nem mondom, vicces volt. Ahog y íg érték, lehettem farmerben és pólóban, ami meg könnyítette, hog y átöleljem Kierstent úg y, hog y ne meztelenkedjek a többiek el tt. Kiersten beült a lábam közé, és a mellkasomnak d lt. Id nként éreztem, hog y az ujjai a mi kádenciánkat dobolják a lábamon, mintha emlékeztetne arra, hog y a saját életünket éljük, a mi ritmusunkban. Hog y az id a miénk. A YouTube-on meg talált Bunkó és a Vész utolsó részének felénél besétált az apám, és mög ötte néhány ember jött. Mit csinál vajon? – Gondoltam, éhesek vag ytok. – Elmosolyodott, és elállt az útból, miközben a mög ötte lev k elkezdték kipakolni azt, amit én mag am királyi svédasztalnak neveznék. – Ez csak nem… – Gabe eg y hatalmas lazacfilére mutatott. – Anthony’s Catering . – Apa büszkén bólintott. – Szolg álatotokra. – A világ . Leg jobb. Kajája. – Gabe tátott szájjal, éhesen nézte az ételt. Mennyei illata volt. A francba is. Adósa vag yok apámnak. Mindenki kapott eg y kis m anyag poharat, és Apa el vett eg y üveg jég be h tött pezsg t. – Nem pártolom a kiskorúak alkoholizálását. – És tényleg nem pártolta. Amikor eg yszer rajtakapott, hog y bulizom, két hónap szobafog ság ot kaptam. – De azt g ondoltam, mondjunk tósztot a fiamra, Wesre. Kiersten meg szorította a lábamat. Minden pohárba pezsg került. Tudtam, hog y már csak eg y órát ehetek és ihatok, utána a m tét miatt tilos, ezért elvettem a poharat. – Álmodj szépeket, ébredj felüdülten, és állj készen a m tétre. A fiamra, a harcosra, a h sre! – Apa a leveg be emelte poharát. – Csirió! – mondta mindenki eg yszerre. Én azonban nem tudtam meg szólalni. Bámultam az apámat. a bátor, nem én. Vég ig nézte a fia és a feleség e halálát, és most az eg yetlen vérrokona életment m tétre készül. Én? Bátor? Ug yan. Mindig az a bátor, aki hátramarad, aki melletted küzd. Könny átesni eg y m téten: az ember elalszik. Az én harcom majdnem vég et ért: azt mondom a testemnek, hog y harcoljon, és aztán hag yom, hog y az orvosok teg yék a dolg ukat. De az harcuk? Vég ig néztem a barátaim és az apám arcán – az harcuk csak most kezd dik. – Köszönöm, Apa. – Felé emeltem a poharam és belekortyoltam. – Köszönök mindent. – Fiam, rettent en büszke vag yok rád. Apám soha nem mondott nekem ilyet, nemhog y eg y szobányi ember el tt. Még eg yszer bólintott, majd kiment a kórteremb l. Gabe talpra ug rott, és kirohant a szobából. Tudtam, hog y a saját démonaival harcol, ezért
nem hibáztattam érte. Valószín leg csak eg yedül akart lenni eg y kicsit. – Eg yünk? – kérdezte Lisa meg törve a csendet. – Éhen halok. – Felálltam az ág yról, és elkezdtem összerakni mag amnak eg y tányér kaját. Gabe visszatért, de eg y szót sem szólt g yors kirohanásáról. A kaja hihetetlen volt. Pukkadásig ettem mag am. Lassan hét óra lett. Nem ettem többet, ittam eg y kis vizet, és lefeküdtem az ág yra, mag amhoz húztam Kierstent kiskifli-nag ykifli pózba. – Jól van, Lisa – mondta Gabe és meg rag adta Lisa kezét. – Azt hiszem, ez a jel arra, hog y elmehetünk. – Elvig yorodott. – Viszlát holnap, cimbi. – Összeütöttük az öklünket, és kikísérte Lisát a szobából. – Félsz? – kérdezte Kiersten. – És te? – Én kérdeztem el bb. Felnevettem, a haját a füle mög é t rtem, és azt suttog tam: – Félve csinálom vég ig .
44. FEJEZET Valamiért nem féltem… különös volt. Furcsa béke ereszkedett a szobára, és én nem tudtam magyarázatot adni rá.
KIERSTEN – Sajnálom. – Wes meg csókolta a homlokomat. Szembefordultam vele. – Mit? – Azt mondtam, seg ítek a listán lev dolg okban. – Felnevetett és meg rázta a fejét. – „Hog yan kell élni”… a fenébe is, azt hittem, hog y tudod a titkomat. Vállat vontam. – Mindenkit érnek halálok az élete során, nem? Mindannyian szenvedünk a sötétség t l… csak az enyém más volt, mint a tiéd. – De nem kevésbé súlyos. – Wes meg érintette az arcom. – Azért sajnálom, hog y nem mentünk vég ig rajta teljesen. Elhúzódtam t le. – Az áfonyaszószról beszélsz? Mert az hálaadáskor meg volt. – Nem. – Az ajkába harapott. A többir l. – Hm… – Azóta volt a zsebemben a lista, hog y Wes kórházba került. A papír összeg y r dött, és jobb napokat is látott már. Óvatosan szétnyitottam, és meg mutattam neki. – Mindent kipipáltunk a listán. Minden tétel át volt húzva, kivéve azt, amir l tudtam, hog y Wes arra céloz. – Van eg y tollad? Zavartan rám nézett, majd a tálcájához nyúlt, ahol am bát játszott Gabe-bel, és átadta a tollat. Érzelmek fojtog atták a torkomat, ahog y óvatosan áthúztam a Beleszeretni valakibe tételt, majd az Elérni, hogy összetörjék a szívemet pontot is. Wes mélyen beszívta a leveg t, ahog y a tollam meg állt az utolsó sor fölött. Most bekarikáztam. Valahogy beleszeretni valakibe. Eg y könnycsepp folyt le az arcomon, és a papírra csöppent.
Wes mag a felé fordította az arcomat, és két kezébe fog ta. – Szeretlek, Kiersten. – Én is szeretlek – mondtam elszorult torokkal. – Annyira, hog y fáj. Tényleg fáj. Lehunyta a szemét, és homlokát az enyémnek döntötte. – Eg y napon hozzám jössz feleség ül. – Ó, tényleg ? – kérdeztem a könnyeimen keresztül. – Ig en. – Elmosolyodott. – Fél térdre ereszkedem majd, és meg kérem a kezed. Nem vag yok eg y türelmes srác, úg yhog y két évet adok neked a suliból, két évet, és nem többet. – Mi van, ha nem akarok várni két évet? Kinyitotta a szemét. – Mi van, ha most akarom? Wes könnyedén felnevetett. – És Jobob bácsikád levadásszon eng em? Köszönöm, inkább nem… – Jól van, eg y év. – Szemem összesz kült a néma kihívástól. – Jöv ilyenkor… – suttog ta Wes. Bólintottam. – És ig ent fog sz mondani nekem. – És utána mindig eg yütt leszünk. – Lehunytam a szemem, és emlékezetembe véstem, milyen érzés a kezembe fog ni az arcát. – És három gyerekünk lesz. – Nég y – javított ki. – A páros számokat válaszd. – És ott fog unk lakni… – Ahol csak akarunk. – De be kell fejeznem az iskolát. – Felsóhajtottam, és arcon csókoltam. – Annak ellenére, hog y te k g azdag vag y, be kell fejeznem az iskolát – kiválasztottam, mire szakosodom. – Tényleg ? – Wes felült. – Miért nem mesélted? – Meg lepetés volt. – Elnevettem mag am a könnyeim közepette. – Tudni akarod, mi az? – Tanár? – találg atott. – Nem. – Rúdtáncos? Felnevettem. – Az is választható? – Választható lehetne. – Beteg ápoló – suttog tam. – Ápolón akarok lenni. Az onkológ iai osztályon akarok dolg ozni. Seg íteni akarok az embereknek, ahog y te is seg ítettél nekem. Seg íteni akarok nekik
meg szabadulni a rémálmoktól, a sötétség t l. Meg akarom menteni ket, úg y, ahog y te meg mentettél eng em. – Éreztem, hog y újabb könnyek folynak le az arcomon. – Te vag y a vég zetem – és soha többé nem leszek a rég i. Ez a leg nag yobb ajándék, amit valaha kaptam. Letörölte a könnyeimet. – A vég zeted? – Ig en, mert seg ítettél el zni a démonjaimat, és seg ítettél új sorsot alakítani nekem. És ezt soha nem fog om tudni meg hálálni neked. – Ezért lesz nég y g yerekünk, nem pedig három – suttog ta Wes. Felnevettem és átkaroltam a nyakát. – Szeretlek. – Én is szeretlek… a világ leg nag yobb ajándéka az, hog y veled lehetek, és mindez azért, mert azon a leg els napon vég ig tapog attál. – Én nem is… – Csitt, Báránykám. – Wes ajka az enyémhez ért. Nyelvének pezsg íze volt. Teljes odaadással viszonoztam a csókot. A csók nem a vég volt, hanem a kezdet. Közös életünk kezdete. Addig csókolóztunk, amíg az ajkam teljesen meg nem duzzadt. Minden ízemet vég ig kóstolta, még sem volt hajlandó elfog adni azt, amit leg inkább neki akartam adni – mag amat. Azt mondta, szeretne reg g elenként valamit, amiért érdemes felkelni. Hag yjam rá, hadd használja a szexet indokként arra, hog y miért ne haljon meg . Muszáj volt nevetnem az érvelésén. Aztán a nevetés halk liheg éssé és csendes sóhajokká szelídült, ahog y keze bejárta a testemet, a mellemet csókolg atta, a karomat, az ujjaimat, még a combomon is vég ig húzta a kezét, és úg y csókolta a térdhajlatomat, mintha az is különleg es fig yelmet érdemelne. Felnyög tem, mikor szája visszatért a számhoz, és beletúrtam sötétsz ke hajába. Nyelvünk táncolt, szánk összefeszült, ajkunk összenyomtuk, testünk olyan közel volt eg ymáshoz, amennyire a ruha eng edte. Úg y aludtam el, hog y a szája a számon volt. Úg y aludt el, hog y ölelte a csíp met. Mikor felébredtem, elkezdtem a visszaszámolást addig a napig , amíg hozzá nem meg yek ehhez a fiúhoz. Eg y év múlva ilyenkor. Jöv december ötödikén már Mrs. Kiersten Michels leszek.
45. FEJEZET Anyámról álmodtam. Hosszú, sz ke hajáról és boldog, kék szemér l. Olyan gyönyör volt! Megkérdezte, hogy félek-e. Azt mondtam, nem. A piros hintában ültünk, amit Apa a hatodik szülinapomra vett nekem. Anya ajkához emelte a kezemet, megcsókolta az ujjaimat, és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Valamiért hittem neki. Miel tt elt nt, kezét a mellkasomhoz nyomta, és lehunyta a szemét.
WESTON – Wes – mormolta Ang ela – Ideje felkelni, kedves. El kell készítenünk. Ásítottam, bólintottam, és felébresztettem Kierstent. Miel tt kiment volna, pár percig még kapaszkodott belém. Még látni fog om, miel tt betolnak a m t be, és tudtam, hog y el fog menni átöltözni, mert a m tét leg alább tízórás lesz. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte Ang ela, mint mindig . – Jól. – Összehúztam a szemem. – Különös. Anyámról álmodtam. Mag a nag yon hasonlít rá. – Tényleg ? – Félrehajtotta a fejét. – Gondolom, g yönyör volt, ezért ezt bóknak tekintem. Felnevettem, majd Ang ela rám adta a kórházi köntöst. – Ó, az volt, nekem elhiheti. Amint rajtam volt a köntös, Ang ela ismét bekötötte az infúziót, és szédülés elleni g yóg yszert adott. Gyorsan zajlottak az események. Apám bejött, hog y meg öleljen. Majd Lisa lépett be eg y játék mackóval és eg y lég g ömbbel. Elvettem az ajándékot és meg öleltem. A csapattag ok nem tudták, hog y m tenek. A tanáraim sem. De az edz m tudta, íg y nemig en lepett meg , mikor b g ve belépett a kórterembe. Meg jártuk eg yütt a poklokat. Szürreális volt eg y százharminc kilós sorjátékost sírni látni – olyan húsz évvel ezel tt a Florida State-nél játszott. Meg rázta a fejét, és meg fog ta a kezem. – Ha ezt leg y zöd, akkor eng edem, hog y játssz a kupamérk zésen.
Felnevettem és meg szorítottam a kezét. – Jól teszi, ha eng edi. Vég ül is én vag yok a sztár-irányítója. – Az vag y. – Felnevetett, és meg vereg ette a kezem. – Viszlát, ha felébredtél! – Ha felébredtem – ismételtem, miután kiment a szobából. Nem sokkal utána Gabe jelent meg . Némán leült. – Jól vag y, haver? – kérdeztem. – Ezt nem nekem kéne kérdeznem? – Még mindig nem volt hajlandó rám pillantani. – Gabe… – Kértem Istent, hog y inkább én leg yek rákos. Még mindig azt kívánom, hog y bár meg adta volna. Te túl jó vag y, öreg em. Te nem… én csak… – Szitokáradat zúdult ki bel le, ami még eng em is meg lepett. – Az ag yam még mindig képtelen felfog ni. – Ne próbálkozz tovább – sóhajtottam fel. – És ne feledd, amit mondtam: eng edd, hog y meg változtasson. – Három éve vag yok tiszta. – Gabe el re-hátra hintázott a székben. – Most fordult el velem el ször, hog y meg kísértett, hog y mindent eldobjak. Túl nag y a fájdalom, és közben önzésnek érzem, hog y mag amra g ondolok. Én nem vag yok olyan er s, mint te. – De az vag y – érveltem. – Tudom, hog y az vag y. – Kösz. – Gabe felállt, és odajött hozzám. – Kösz, hog y a barátom vag y. – Nos, Lisa lefizetett… – tréfálkoztam. – Jó tudni, hog y még meg van a humorod, öcsisajt. – Gabe belebokszolt a vállamba, és olyan er sen meg ölelt, hog y pár másodpercig nem kaptam leveg t. – Taccsra teszed ezt a rákot, vag y én vadászlak le, vetted? – Vettem. Gabe kifelé indult, amikor utána szóltam. – Gabe? – Ig en? – Leszel a tanúm? – A tanúd? – Ig en. Háromszázhatvanhat nap múlva feleség ül veszem Kierstent. Leszel a tanúm? – Te aztán jól bevásároltál. – Felnevetett. – És err l Kiersten is tud? – Természetesen. Kiersten szeret eng em. – Ig en, tudom. – Gabe ismét felnevetett. – Viszlát a túlparton, öreg em. Tíz perc múlva Kiersten lépett be.
Fehér ruha volt rajta. – Bocs. Ennyi id alatt csak ezt tudtam szerezni. – Hiszen rajtad… – Menyasszonyi ruha van. – Felnevetett. – Gondoltam, ez majd inspirál tég ed eg y kicsit, mert szükség ed van rá. Íg y majd rólam álmodhatsz, fehér ruhában – arról, hog y kihámozol abból a fehér ruhából… arról, hog y ig ent mondok, amikor megkéred a kezem… ig ent mondok mindezekre. – Gyere ide. – Felé nyújtottam a kezem. Eg y pillanat múlva már a karjaimban volt, és fejét a mellkasomra hajtotta. – Szeretlek, Báránykám. – Én is szeretlek, Farkas. – Elpityereg te mag át. – Te vag y a kedvencem. – Milyen kedvenced? Kiersten reménykedve pillantott rám. – Mindenben a kedvencem. Te vag y a kedvencem. Annyi minden van a világ on, ami a kedvencem lehetne, de te nyertél. Mind közül te nyertél. –H , ez ám a dicséret! – Elmosolyodtam, és beletúrtam a hajába. – Mit szeretsz jobban? – ug ratott. – A hajam vag y a szívem? – Miért csak két lehet ség em van? Ne hag yd ki a lábad, a nevetésed, azt, ahog yan az ajkadba harapsz, miközben g ondolkodsz, azt, ahog y érzem a léleg zetvételedet az arcomon, a reg g eli hang odat, az ízedet, a három szepl t az orrodon, a s r szempilláidat, a kedves szellemedet, a határozott lelkedet – miért álljunk le a hajadnál és a szívednél? Hog y várhatod el t lem, hog y válasszak? Amikor leg jobban azt szeretem benned, hog y – te vag y. Láttam, hog y ig yekszik nem sírni. Arca kipirult, szemét elhomályosították a könnyek. – Én. Szeretlek. Tég ed. – Eg yenesen a szemébe néztem. – Ez nem a vég . – Tudom – helyeselt. – Itt bent tudom. – Kezét a mellkasomra tette. – És itt is tudom. – Elvette a kezét, és a saját mellkasára tette. – Pihenj jól, Wes, és ne feledd, hog y várni fog lak, amikor felébredsz. Bólintottam. – Itt az id . – Újabb ápolón jött be, akit nem ismertem. Szomorúan rámosolyg ott Kierstenre, majd kikísérte. Ebben a pillanatban Ang ela lépett be. – Jól van, kedvesem. – Ang ela kezébe fog ta az arcomat. – Ideje szépen aludni menni, és amikor felébredsz – volt beteg ség , nincs beteg ség . Zavartan bámultam rá. Bámultam, és meg esküdtem volna rá, hog y az anyámat látom. Párszor pislog tam, és meg ráztam a fejem. – Köszönöm – mondtam vég ül. – Mag a fantasztikus ápolón .
– Eg yvalamit ne feledj. – Meg rag adta az ág yamat és elkezdte kifelé tolni. – Mit? – kérdeztem, ahog y eg y pillanatra meg állt. – Talán nem látod életed kirakójának minden eg yes darabját – talán nem látsz minden lépést, amit a nag y sakkjátékos lép –, de ne feledd, hog y teljes mértékben uralkodik a sakktábla felett. Eg yes bábukat kiütnek vag y ellépnek velük, hog y helyet csináljanak az újaknak. Máskor azért történnek meg dolg ok, mert a világ , amiben élünk, olyan, amilyen. De vég ül minden jóra fordul. Szép íg éret, nem ig az? Jó tudni, hog y mindennek oka van, ug ye? A rákbeteg ség ednek is oka van – talán azzal, hog y rákod van, meg mented három leg jobb barátod életét. Ha nem lettél volna beteg , vajon meg ismerted volna ket? Ha nem lettél volna beteg , vajon rátaláltál volna életed szerelmére? Talán a dolg oknak nem az élet tökéletesség ében van értelme, hanem a káoszban. Felállt, és vég ig tolt a folyosón. Szavai eg ész vég ig nem hag ytak nyug odni. Ahog y beg urítottak a m t be, a keze után nyúltam. Er sen meg szorította a kezemet. És aztán, amikor meg kaptam az altató injekciót, jobbra pillantottam, ránéztem a bal kezére… g y r sujján eg y g y r volt. Az a g y r , amit apám az anyámnak adott, aki azt a halála napjáig viselte… Kinyitottam a szám, hog y meg mondjam, de hirtelen elnehezültek a szemeim, és mosollyal az arcomon mély álomba merültem.
46. FEJEZET Tíz óra? Mit csináljak én tíz órán át? Imádkozzak? Imádkoztam. Próbáltam nem sírni, és Gabe azzal próbált felvidítani, hogy kínos történeteket mesélt Lisa gyerekkoráról – nem segített, de azért megpróbálta.
KIERSTEN Öt óra elteltével az rület határán voltam. Azt mondták, a m tét tíz-tizenkét órát is eltarthat. Randy azt mondta, hog y ha az orvosok az els órában kijönnek, az nem jó hír. Az azt jelenti, hog y nem m thet , de Randy nag yon bizakodott, íg y miután eltelt az els két óra, eg y kicsit meg könnyebbültem. Meg int az órára pillantottam. Dél volt. Öt órára elvileg visszakapom West, újra a karjaimban lesz. Fájdalmai lesznek, de leg alább élni fog . Lehunytam a szemem, és a csókjaira összpontosítottam. Gabe a karomra csapott. Felnéztem. Eg y orvos jött felénk, leszeg ett fejjel. Túl korai. Ne! Ne! Tudtam, hogy még túl korai ahhoz, hogy bármit is közöljön velünk. Szívem elnehezült, majd vadul verni kezdett, amint meg szorítottam Gabe kezét és vártam a hírt. Az orvos elmosolyodott, amikor Randy felállt. A mosoly jót jelent, nem? Mély leveg t vettem. Biztosan meg éreztem volna, ha Wes szíve megsz nik dobog ni. Tudtam volna a lelkem mélyén – még mindig velünk volt, velünk kellett, hog y leg yen! – Rettent különös… – Az orvos meg rázta a fejét. – Befejeztük a m tétet. – Mi a különös? – kérdezte Randy. – A fia dag anata. – Az orvos láthatóan nehezen formálta a szavakat. – Amikor pár napja meg néztük, akkora volt, mint a tenyerem. – Felemelte a kezét. – Valahog y az utóbbi pár napban eg y kis szilva méretére zsug orodott. – Hog y mi, micsoda? – Randy többször is pislog ott. Láttam, hog y azon ig yekszik, hog y ne sírja el mag át. – A rák meg sz nt – mondta az orvos lassan. – Azon az eg y helyen volt csak, közel a szívéhez, de m thet volt. Komplikációmentesen eltávolítottuk a tumort. A fia… – Az orvos hang ja
meg remeg ett és reszket en felléleg zett. – A fia, ha Isten is úg y akarja, matuzsálemi kort érhet meg . Gabe átölelt, ahog y hálás zokog ással a mellkasának d ltem. – Mikor mehetünk be hozzá? – kérdezte Randy rekedten. – Még alszik. – Az orvos elmosolyodott. – Nem tudom, hog y vég ül a g yóg yszerek hatottak-e vag y csoda történt. Tizenöt éve dolg ozom az onkológiai mellkasi m tétek specialistájaként, de még soha életemben nem láttam ilyet. Meg vizsg áljuk majd a fia által szedett g yóg yszereket, hog y mi az a kombináció, amely az ilyen vég stádiumos tumort összezsug orítja. – Rendben van. – Randy kezet nyújtott, és az orvos meg rázta. – Köszönöm. Köszönök mindent. – Én köszönöm. – Az orvos biccentett és elment. Alig láttam a könnyeimen keresztül. Gabe eg ész testében remeg ett. Azt hittem, sír, de aztán felnéztem. Úg y nevetett, hog y azt hittem, el fog ájulni. – Mi ütött beléd? – Nekid ltem Gabe-nek. – Az a szemét meg íg értette velem, hog y én leszek a tanúja. – Gabe még jobban nevetett. – Képes volt életben maradni… – Gabe meg törölte a szemét – … hog y szmoking ban láthasson. Csatlakoztam a nevetéséhez. Lisa felállt a székéb l, és meg fog ta a kezem. Meg könnyebbülés, csak ezt éreztem. Meg könnyebbültem, mert Wes rendbe jön, mert eg yütt leszünk. Csak nag y nehezen álltam meg , hog y ne rohanjak be a m t be és vessem rá mag am. Életben volt. Életem szerelme várt eng em. Atyaisten. Eg y év múlva férjhez meg yek. Most én kezdtem el nevetni.
47. FEJEZET Kierstenr l álmodtam, aki menyasszonyi ruhában volt. Én ott vártam az oltárnál, pedig felém lépkedett. Aztán az agyam el reugrott az id ben, és egymás kezét fogva néztük az udvaron játszó gyerekeinket. Aztán még el rébb ugrottam, és láttam, ahogy ráncos kezünk összefonódik, mikor látjuk, hogy újabb dédunokánkat segítik a világra. Az én életem – az én jöv m. Ez maga volt Kiersten.
WESTON Amint mag amhoz tértem, leg el ször apámat pillantottam meg . Színtiszta csodálattal az arcán hajolt az ág yam fölé. Abban a pillanatban, amint meg láttam anyám jeg yg y r jét Ang ela ujján, tudtam, hog y rendbe fog ok jönni. Teljes bizonyosságg al tudtam, hog y csak el fog ok aludni, aztán pedig felébredek, és elkezdem az új életem – új kezdet vár. Hol Apa, hol Kiersten arcát láttam mag am el tt. Nem tudom, meddig aludtam. Eg yszer aztán a szemem már nyitva maradt. Meg próbáltam ráfókuszálni valamire – bármire. Vég ül meg láttam eg y másik arcot. Apám mosolyától meg fájdult a mellkasom, vag y lehet, hog y a m tétt l fájt. Nem tudtam, fizikai vag y érzelmi-e a fájdalom – nem is érdekelt. Fájt – a fájdalom pedig azt jelentette, hog y élek. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte apám. – Mint eg y ig azi irányító. – A hang om még mindig rekedt volt a torkomon ledug ott cs miatt, de nem bántam. Beszélni akartam. A beszéd azt jelentette, hog y mindezt nem álmodtam. Minden léleg zetvétel pokolian fájt, de tovább lélegeztem. Azt mondtam mag amnak, hog y ilyen fájdalmak közepette kiváltság lesz léleg ezni életem vég éig – tudva, hog y minden eg yes leveg vétel ig azi ajándék. Apa felnevetett. – Eg ek, azt hiszed, az edz eng edi, hog y játssz a kupameccsen? – Ha eljön a kupameccs ideje – javítottam ki. Meg próbáltam meg köszörülni a torkomat, hog y
újra a meg szokott hang omon szólalhassak meg . – Az edz meg íg érte, hog y játszhatok. – Kacsintottam. – Hol vannak a többiek? – Szerettem volna eg y kicsit kettesben lenni veled… – Apa meg köszörülte a torkát. – Hog y beszélhessek a fiammal. Nég yszemközt. Hog y tudjam, hog y mindez valódi. Hog y tényleg itt vag y és már nem a m t ben. Mondták az orvosok, hog y mit derítettek ki? Bólintottam. – A dag anat összezsug orodott. – Fiam, a dag anat a neg yedére zsug orodott, még pedig nég y nap alatt. Nem tudtam meg szólalni sem. Az eg yik ápolón csodának nevezte, míg az orvos a g yóg yszernek tulajdonította a hatást. Azt hiszem, soha nem fog om meg tudni, minek köszönhetem, hog y élek – a lényeg , hog y élek. – Hihetetlen, ug ye? – mondtam. – Kész csoda. – Apa meg simog atta a kezem. – Szeretlek, Wes. – Én is szeretlek, Apa. Felállt, majd az ajtóban meg állt. – Tényleg eg y év múlva meg n sülsz? – Ig en. – Nem tudtam meg állni, hog y ne vig yorog jak. Meg esküdtem volna, hog y a szívem kihag yott eg y ütemet. Apa meg rázta a fejét, és felnevetett. – Rendben van, akkor azt hiszem, jobb, ha meg ismerkedem a lány családjával. Pár másodperc múlva Kiersten rohant be a szobába. Nag y, piros t zg olyóhoz hasonlított, ahog y felug rott az ág yamra – üg yelve, hog y ne érjen a mellkasomhoz, hiszen csak most volt a m tétem. Ajkát az enyémre nyomta, és pár percig csókolt, majd elhúzódott t lem. – Íg y kell ezt csinálni, Wes! – Vannak dolg ok… – t rtem vörös haját a füle mög é –, amikért érdemes harcolni. Eg y ápolón lépett be és meg nézte a kórlapomat. – Hol van Ang ela? – kérdeztem. Az ápolón furcsán nézett rám. – Ang ela? – Ig en, a másik ápolón , aki seg ített nekem. Sz ke haja van és szép arca… – Hm. – Az ápolón letette a kórlapot, és elmosolyodott. – Ezen az osztályon nem dolg ozik Ang ela nev n vér, én leg alábbis nem tudok róla. A kórlapod szerint elég komoly g yóg yszereket kaptál. A hallucináció teljesen normális, amikor ilyen mennyiség g yóg yszer van a szervezetedben, Weston. Azért értesítem a doktor urat a mellékhatásról, hog y feljeg yezze. – Kedvesen rám mosolyg ott, majd kiment a szobából.
– Ang ela? Ki az? – kérdezte Kiersten. – Nem hinném, hog y bármit is hallucináltam. Meg mondtam neked, hog y feleség ül veszlek, nem? Bólintott. – És meg íg érted, hog y menyasszonyi ruha lesz rajtad? Újabb bólintás. – És meztelenség . Meg esküdnék rá, hog y meztelenség r l is szó volt. Kiersten a szemét forg atta. – Ig en, sok meztelenség r l. – De Ang elára te sem emlékszel? – kérdeztem. – Eg yáltalán nem. – Vállat vont. – Talán a képzeleted játszott veled, vag y eg yszer en van eg y rang yalod. Csókolóztunk, aztán kopog tattak. Eg y ápoló eg y tálca ételt hozott, mög ötte pedig ismer s mosolyt és sz ke hajat láttam. – lenne az? – mutatott rá Kiersten. Ang ela intett felénk, kilépett a kórteremb l, és beszállt a liftbe. Amint az ajtó csukódni kezdett, rám kacsintott. – Szent isten! Kiersten meg kocog tatta a vállamat. – Ki volt ez? Felsóhajtottam, és mag amban meg köszöntem Istennek, hog y hányféle módon képes csodát tenni. – Hadd meséljek neked az anyámról.
48. FEJEZET
Két hónappal kés bb
A francba is, pokoli ideg es voltam. Az orvos szerint korlátozott terhelés mellett játszhatok, de azt sem g ondolta, hog y eg y eg ész meccset kibírok. Még is ki játszik azután, hog y felnyitották a mellkasát? Még is, úg y éreztem, makkeg észség es vagyok. A m tétem után két héttel elkezdtem edzeni, lassan, és hamarosan ismét eg észség esnek éreztem mag am. Nem volt több hánying er, se semmi más. Életben voltam, és istenem, mennyire hálás voltam érte! Intettem Kierstennek. A lelátón ült a nag ybátyjával és a nag ynénjével. Apám és Jobob rettent en jóban lettek az utóbbi néhány hónapban. rültség , de a Kiersten és az én oldalamon meg lév g yász valahog y összehozta ket. Jobobnak nag yjából eg y hét kellett, hog y túljusson a meg illet döttség i fázison. Két hét múlva már ug ratta apámat, mi persze szakadtunk a nevetést l. Jó érzés volt nevetni. Még jobb érzés volt Apát nevetni látni. Apa is intett nekem az oldalvonalról, és Gabe-re mutatott, aki Lisa mellett ült eg y hatalmas transzparenssel, amin ez állt: Hajrá, Wes! Piros bet kkel. És eg y hatalmas szív fog lalta keretbe a bet ket. A m tétem és a rákkal való küzdelmem híre olyan g yorsan terjedt, ahog y sejtettük. Miután több Skype-interjúm volt a Jó reggelt, Amerikával és Anderson Cooperrel, nem is szólva az ESPNr l, alig volt id m a bajnokság ra g ondolni és arra, hog y vajon mit is fog ok csinálni a félid ben. Oreg onnal játszottunk. Meg int. Ezt az oltári mákot! A Kacsák jók voltak, de mi még jobbak. Ismét elhajítottam a labdát, és kinyújtóztattam a karomat a fejem fölött. Ez volt a BCSbajnokság . A játékra kellene g ondolnom, arra, hog y ne találjanak el a labdával, arra, hog y nyerünk – de csak rá tudtam g ondolni. – Mehet? – kérdezte Tony, és utoljára elhajította a labdát. – Persze – nevettem. – Fel led? – Ma kacsát vacsorázunk. – Két ujjal rám mutatott, majd hátravetette a fejét, és diadalkiáltást hallatott. A lelátókon az emberek a zöld-sárg át éltették. Tudtam, hog y Gabe dühös lesz. Szeg ény, nála jobban senki nem utálta a Kacsákat, bár a pontos okát eg yikünknek sem volt
hajlandó elárulni. A kommentátor meg szólalt a hang osbemondóban. Érdekes, hog y mikor leg utóbb a pályán voltam, azt hittem, vég e az életemnek. Pedig … csak akkor kezd dött. Az els két neg yed eg yfajta kábulatban telt el. Fej fej mellett haladtunk, és kimerültem. Az edz párszor meg próbált lecserélni, de nem hag ytam neki. Nag yon jól játszottam, és szerettem volna mag am után húzni a csapatomat. Nem hag yhattam cserben ket, most nem. – Biztosan bírod? – kérdezte Apa, amint meg szólalt a félid t jelz cseng . – Ig en. – Meg nyaltam az ajkam. – Eg ész életemben erre vártam. Apa a zsebébe nyúlt és átadta nekem a dobozt. – Fald fel ket! – Ha mindenki helyet fog lalt, különleg es bejelentést teszünk – szólalt meg a kommentátor a hang osbemondóban. A pálya közepére sétáltam a lelátón lev k éljenzése és ujjong ása közepette. Még a Kacsák szurkolói is felálltak. Amint meg fordultam, rájöttem, hog y miért. A tömeg felém es oldalán mindenki Én Wes Michels feliratú pólót visel. Túlság osan meg döbbentem ahhoz, hog y bármit is mondjak. A kiáltások hang osabbak lettek. Meg hajoltam, és levettem a sisakomat. Ideg esen meg köszörültem a torkomat, majd a mikrofonhoz léptem. – Köszönöm – mondtam rekedten. – Nem sejtitek, hog y mennyit jelent a támog atásotok nekem, a családomnak és a csapatomnak. – Újra meg köszörültem a torkomat. – Szeretlek titeket. Mindenkit, de van valaki… aki különleg es, és akivel most azonnal beszélnem kell. Kiersten? – A tömeg hang osabban éljenzett. – Kiersten, lejönnél ide? Kiáltások és biztatások közepette a szerelmem lejött a lelátóról, és átvág ott a pályán. – A csudába is – szóltam bele a mikrofonba. – Ug yanolyan g yönyör vag y, mint amikor leg el ször meg láttalak. Vörös arca ug yanolyan szín volt, mint a haja, ahogy meg tette az utolsó néhány lépést a pálya közepe felé. – Báránykám… – kezdtem. A szemét forg atta, de láttam, hog y boldog . Próbáltam leküzdeni az izg almat és az ideg esség et, amit most éreztem, most, hog y vég re a mag aménak mondhatom majd t. – A szívem szó szerint összetört, amikor meg ismertelek. – A tömeg elhallg atott. – Lassan mérg ezett valami, ami felett nem volt hatalmam – eg yesek szerint kész csoda, hog y itt állok, mások szerint a g yóg yszerek seg ítettek. – Meg rag adtam Kiersten kezét. – De én tudom az ig azat. Kiersten szemöldöke összeszaladt.
– Amikor meg ismertelek – valahog y meg g yóg yítottál. Kívülr l g yóg yítottál meg befelé. Eg yütt leg y ztük a félelmeket, tanultunk, nevettünk és szerettünk. Esküszöm rá, hog y a szívem mag asabbra szárnyalt az utóbbi hónapokban, mint eddig eg ész életemben. A szívem azért kerek eg ész, mert te úg y döntöttél, meg osztod velem a tiéd, és ez az oka annak, hog y nem fél térdre ereszkedem, hanem teljesen letérdelek el tted… – Letérdeltem elé, és meg rag adtam a kezét. – És azt mondom: köszönöm. Köszönöm, hog y meg mentetted az életem, hog y annyira szeretsz, hog y a tiéd lehetek, és köszönöm, hog y az er t jelentetted nekem, amikor nekem nem volt. Szeretném azt g ondolni, hog y a szívünk összeforrt örökre – de mivel ez jog ilag nem ig azi házasság kötés, lenne számodra eg y kérdésem. Az eg ész stadion eg y emberként fojtotta vissza a léleg zetét. – Hozzám jössz feleség ül? Hadd leg yek én a leg boldog abb ember a világ on! – Kinyitottam a dobozt, elé tárva anyám g y r jét. Azt, amit akkor láttam utoljára, amikor a m tétem el tt becsuktam a szemem. Háromkarátos antik g yémánt solitaire g y r volt, amelynek belsejébe A szívemet a szívedért szavak voltak belevésve. Apa azt mondta, hog y amikor belevéste, csakis Anya iránt érzett szerelme járt az eszében. Soha nem g ondolt arra, hog y ezek a szavak mélyebb jelentést is hordozhatnak majd mindannyiunk számára. Talán, csak talán, minden okkal történt. Talán nem léteznek véletlenek. Nag yot nyeltem, és vártam Kiersten válaszát. Kiersten felsikoltott, karját a nyakam köré fonta, íg y hátraestem. Az ajka meg találta az enyémet. Meg ízleltem ajkait és felmordultam. – Ez ig ent jelent? – Ez azt jelenti, hog y mi a fene tartott ennyi ideig? – Játékosan mellbe bokszolt, majd elkapta a tekintetét, ahog y könnyek folytak vég ig az arcán. – Szeretlek, Wes Michels. – Ó, ig en. Elvig yorodott és a pólójára mutatott. – Tetszik? – Imádom. – Én Wes Michels – suttog ta és ismét szájon csókolt. – Odaadtam volna neked az enyémet, de… – Midet? – kérdeztem összezavarodva és még mindig átölelve tartottam. – A szívemet… – Alsó ajka meg remeg ett. – Odaadtam volna neked – hog y meg mentselek. Bármit meg tettem volna. – Azért még elfog adom.
– Tessék? – A szívedet – suttog tam. – Még elfog adom, ha áll az ajánlatod. Az eg észet akarom, a törött darabjait is, a cserepeket, amik már nem illenek össze. Teljesség ében akarom – teljesség ében akarlak. Szükség em van rád. – A tiéd. – Még szorosabban átölelte a nyakamat, a karjaim közé vetette mag át, és lábát a csíp m köré kulcsolta. Az operat rök eg észen meg vadultak körülöttünk, minden szög b l próbálták filmezni bennünket, és aztán, pontosan a terveim szerint, a Beneath Your Beautifullal összhang ban meg kezd dött a t zijáték. –H ! – Kiersten nag y leveg t vett, és hátravetette a fejét, amint felpillantott az ég re. – Nem aprózol el semmit, ug ye? – Hiszen Michels vag yok – kacsintottam rá. – Na, g yerünk, nyerjük meg azt a meccset! Veszíthettünk volna, és akkor is boldog lettem volna. Szerencsére nem íg y lett. A zöld-sárg a nem nyert. Gabe szinte örömkönnyek-közeli állapotba került, de aztán elkezdett szitkozódni, ezért elvezettük a többi szurkoló mell l. Meg rag adtam Kiersten kezét, és meg csókoltam. Eg yszer en csak haza akartam vinni. Hog y kineveztek a leg értékesebb játékosnak? Semmit nem jelentett. Az NFL-fejvadászok jelenléte? Nem volt fontos. De Kiersten? ig en. volt a mindenem. Korán eljöttem. Elköszöntem a kameráktól, a fényt l, a hírnévt l – csak rá vág ytam. És a sötét folyosón, ahog y kifelé ballag tunk a stadionból, és éreztem anyám g y r jét az ujján, tudtam, hog y most kezd dik életem hátralev része.
AJÁNLÁS
Jobob bácsi, amikor eszembe jutsz, amikor meg hallom a neved, a bátor szó jut eszembe rólad. A következ szó? H s. Az utána következ ? Béke. Te mag ad vag y a béke, ig azi harcos vag y, él példája annak, hog y mindennapi életemben milyen próbálok lenni. Rendkívül csodálom a bátorság odat. Nem hag ytad, hog y mag ával rántson a rák: ahelyett, hog y hag ytad volna, hog y lehúzzon, arra használtad, hog y másokat felemelj általa. Szavakkal nem lehet kifejezni, hog y milyen hatással vag y az életemre. Drág a anyósomnak, aki meg küzdött a mellrákkal, szemébe nézett a halálnak és nem hátrált meg – szeretlek. Monicának – csajszi, sikerülni fog . Le fog od g y zni, aztán pedig leülsz eg y pohár vörösborral eg y jó könyv mellé. Mindenkinek, aki elveszített valakit a rák elleni harcban, mindenkinek, aki harcban áll a rákkal – az orvosoknak, a családoknak, azoknak, akik lelki társukat temették el. A szívem veletek van. Ez a könyv… ez a könyv nektek szól.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Leg el ször is köszönöm Istennek. Ez a történet nem jöhetett volna létre, ha az keg yelme nem sug ározza be életemet. Miatta vag yok képes nap mint nap arra, amire képes vag yok. Ahog y azt sokan tudják, Jobob bácsikámnak vég stádiumos rákja van. Ezt a könyvet neki ajánlom és mindazoknak, akiknek életére hatással volt ez a beteg ség . Remélem, hog y ha barátaikkal és családjukkal keresztülmennek ezen a beteg ség en, ez a könyv seg ít a g yászban és a g yóg yulásban, még ha csak eg y keveset is. Nag yon köszönöm a Grand Central Publishing nak nem csupán azt, hog y eg yéb könyveim közepette meg eng edték, hog y meg írjam ezt a könyvet, de azt is, hog y eg ész vég ig támog attak. Lauren Plude, hihetetlen szerkeszt vagy, eg yszer már mondtam, de újra elmondom, kiváltság veled és a GCP csapatával eg yütt dolg ozni. Laura Heritag e, köszönöm, hog y MIKÖZBEN terhes voltál, rülten sok szerkeszt i órát áldoztál rám és seg ítettél abban, hog y sikerrel járjak. Komolyan? Eg y rocksztár vag y. Meg tiszteltetés, hog y a barátomnak mondhatlak. Utcai csapatom és tesztolvasóim! Imádlak titeket! Ti voltatok azok, akik el ször olvasták a könyvet. Nem tudom, mihez kezdenék állandó támog atásotok és bátorításotok nélkül, amit a Facebookon t letek kapok. Szinte a második családom vag ytok. Mint mindig , akár tetszik a könyv, akár nem – írjanak véleményt. Minden vélemény számít. A könyv els KÉTHETI bevétele a nag ybátyám orvosi számláit fog ja fedezni. Kés bbi bevételemet pedig a Make a Wish alapítványnak adományozom. Kérem, terjesszék a könyv hírét családtag jaik és barátaik között. Ha tetszett, beszélg essenek róla, ha nem tetszett, de ismernek valakit, akinek seg íthet, kérem, adják tovább. Köszönöm, hog y elolvasták! Mint mindig , friss híreket kaphatnak rólam, ha követnek a Twitteren: @RachD. Facebook-elérhet ség em: Rachel Van Dyken Author.
Honlapom: www.rachelvandykenauthor.com.
A SZERZ R L
Rachel Van Dyken a New York Times és a USA Today rég ensség -kori és kortárs szerelmes reg ényeinek mestere. Amikor épp nem ír, meg található a Starbucksban, ahol a következ reg ényén t n dik, miközben az Oltári v legényt nézi. Idahóban él férjével és horkoló boxerjükkel, Sir Winston Churchillel. Nag yon érdekli olvasóinak véleménye! Követhetik az írásban a www.rachelvandyken.com oldalon.
TARTALOM
Prológus 1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet 7. fejezet 8. fejezet 9. fejezet 10. fejezet 11. fejezet 12. fejezet 13. fejezet 14. fejezet 15. fejezet 16. fejezet 17. fejezet 18. fejezet 19. fejezet 20. fejezet 21. fejezet 22. fejezet 23. fejezet 24. fejezet 25. fejezet 26. fejezet 27. fejezet 28. fejezet 29. fejezet 30. fejezet 31. fejezet 32. fejezet 33. fejezet 34. fejezet 35. fejezet
36. fejezet 37. fejezet 38. fejezet 39. fejezet 40. fejezet 41. fejezet 42. fejezet 43. fejezet 44. fejezet 45. fejezet 46. fejezet 47. fejezet 48. fejezet Ajánlás Köszönetnyilvánítás A szerz r l
1 Jane Austen: Büszkeség ás balítélet. Szenczi Miklós fordítása. 2 Az Addams Family sorozat egyik karaktere. Hosszú haja van, amely eltakarja az egész testét, így az arca nem látszik. Ennek ellenére napszemüveget és keménykalapot visel. – A szerk. 3 A hálaadást követ els péntek. Az Egyesült Államokban hagyományosan ezzel a nappal kezd dik a karácsonyi bevásárlás,hatalmas akciókkal, tülekedéssel. – A szerk. 4 Utalás a Warner Bros. nagy siker Animánia cím sorozatára, amelynek alsorozata a Bunkó és a Vész címen ismert nálunk. A két kísérleti egér,a butácska Bunkó és a zseniális Vész minden éjjel világhódító terveket sz – hiába. – A szerk.
