NAGY DÁNIEL NAGYNÉ RÁSKI ORSOLYA Megismerkedésünk első percében éreztem, hogy a házaspár – akikkel most beszélgetni fogok – hivatástudata és alázata a mesterségéhez példaértékű. A riport végére már tudtam, hogy a magyar nyelv sokszínűsége is kevés ahhoz, hogy érzékeltessem, ennek a két embernek a fent nevezett alázat és hivatástudat egyszerűen csak az élete.
88
Zelina György:– Mindig ilyen nyüzsgős az életük? Nagy Dániel:– Ez most egy nyugodt reggel. Ennél zaklatottabb, pörgősebb szokott lenni. – Ez a munkából vagy a család méretéből adódik? Nagyné Ráski Orsolya:– Egy kicsit mindkettőből. A boltban sok az elvégzendő feladat, ami nem csak a munkaidőben szövi át az életünket, és három gyerekünk is van. A lányunk 8, a fiúk 6 és 3 évesek. Nagy könnyebbséget jelent, hogy a szüleimmel egy ikerházban lakunk és Dani anyukájára is számíthatunk, de így is állandó pörgés az életünk. Dániel:– Ami a boltot illeti, szeretünk mi kiszolgálni, beszélni a vevővel, szívünkön viselünk minden egyes megrendelőt és az igényeit. Az ékszer és a leendő tulajdonos személye nagyon összefügg. A tervezés során sokat számít, amikor az ajándékozó mesél nekünk az ajándékozottról. Mi egy nagyon személyes szolgáltatást nyújtunk, melynek ékszer az eredménye. Ez lett a specialitásunk. – Ez tudatos Önöktől vagy művészet? Dániel:– Mostanra tudatossá vált. Ezek vagyunk. Nem tudnánk sima iparos munkát végezni. Hajt az ékszereink elismerésének vágya, és a megrendelők boldogsága, elégedettsége, így inkább választjuk a nehezebb vagy költségesebb utat a nagyobb siker és tartós értéket képviselő műalkotás reményében. Művészet? Láttam egy iskolában egy táblát, amin ez állt: „Az ember, aki a kezével dolgozik, az kézműves, aki a szellemét is beleteszi, tehát gondolkodik, az mester, és az, aki a lelkét is beleadja az a művész”. Ezzel tudok azonosulni. – Hogyan lettek ötvösök? Dániel:– Mindig is kreatív szakmát szerettem volna, de eleinte nem körvonalazódott, hogy ez manuális vagy valami virtuális dolog lesz. Korábban sportlövő voltam, így a katonaságnál a fegyvermesterség természetes feladat volt a számomra. Ekkor találtam ki, hogy fegyverek díszítésével, vésésével szeretnék foglakozni. A szüleim a fegyver részét kizárták az életemből, de beírattak ötvösnek. Először ezüstműves lettem, ami ritka szakterület és mára szinte ki is halt. Főleg gyertyatartókat, kancsókat, nagyobb tárgyakat készítettünk, amire jóval kisebb az igény, mint az arany tárgyak-
89
90
ra. Így lett az aranyművesség az én utam, de megtanultam olyan szerszámok és technikák használatát, ami az aranyműveseknek hiányzik az eszköztárukból. Az ezüstműves a nagy méretek miatt jobban érzi az anyag viselkedését, és így kis tárgyak esetén is jobban érzi a fémet. Orsolya:– Én már 14 éves koromban is ékszereket készítettem. Később elvégeztem egy tanfolyamot, ahol gyöngyökből, drótokból alkottunk új dolgokat, itt ismerkedtem meg közelebbről a szakmával. Az érettségi környékén édesanyám talált nekem egy ötvös iskolát, ahová fel is vettek, így az érettséginek és az egyetemi felvételinek már nem volt igazán tétje.
– És hogyan ismerkedtek meg? Dániel:– Egy helyen tanultunk, és az elméleti órákon egy padban ültünk. – Rögtön szerelem volt? Dániel:– Kezdetben csak barátként tekintettünk egymásra, de jött egy pillanat – talán egy jel –, amikor úgy éreztük, egymásra találtunk, és innentől kezdve biztosak voltunk a dolgunkban. Az iskolában nem egy szakirányra jártunk, így ritkán találkoztunk. Szerintem ez egy kozmikus szerelem, ami azóta is szárnyal. – Ez lenne a titok? Dániel:– Két titok van. Az egyik, hogy az ember, barátként is illeszkedjen, a másik pedig a felismerése annak, hogy ez nem egy egyszeri elérhető cél, hanem hosszú távú dolog. Rájöttem milyen szerencsés vagyok és értékelem azt, amim van. Hogy teljes legyen a kép, a gyerekeket sem lehet kihagyni, hiszen ők jelentik az élet igazi értelmét. – Érzik a környezetükben, hogy ezek az értékek kihaló félben vannak? Dániel:– Látunk negatív példákat, de én bízom abban, hogy nincs minden veszve. Felületes lett a világ, sokkal inkább a pénz és az érvényesülés dominál. A technikai fejlődéssel, a távolságok leküzdésével szűkül a világ. A testvéremnek brazil felesége van és Londonban élnek. Ez 200 évvel ezelőtt kivitelezhetetlen lett volna. Az így születő gyermekeknek nincsenek gyökerei, és a keveredő kultúrákban sokkal nehezebben találják meg a tradíciókat és más alapokat, melyekre az értékítéletük épülhetne. Orsolya:– Mindennek a gyökerét a családban látom. A baj az, hogy az emberek elválnak és „mozaik” családok jönnek létre. Az ilyen családból való gyerekeknek ez lesz a minta, amit továbbvisznek, hisz számunkra ez a természetes. Én egy szeretetteljes családban nőttem fel, ahol evidens volt, hogy a szülők együtt gondolkodtak és cselekedtek. Ezt láttam és ezt tudom továbbadni a gyerekeinknek. Számomra fontosak a tradíciók. Amíg nem voltak gyerekeim, nekem a fát a Jézuska hozta és ez egy csodálatos varázslat volt, amihez ragaszkodtam. Most ugyanezt szeretném a gyerekeimnek átadni. – Szakmailag sokat konzultálnak egymással? Dániel:– Nagyon sokat, folyamatosan. – A közös munka miatt adódik nézeteltérés Önök között? Dániel:– Csak kritika, amit el is várunk egymástól. – Hogyan készül egy személyre szóló ékszer? Dániel:– Sokkal többről van szó, mint egy szimpla vásárlásról. Például egyszer levélben megkeresett minket egy spanyolországi hoteligazgató, mert eljegyzési gyűrűt szeretett volna készíttetni a párjának. Néhány levélváltás után meghívott minket Madridba, hogy találkozzunk. Hosszasan beszéltettük a hölgy külleméről, személyiségéről, szokásairól, ízléséről, kapcsolatuk fontos állomásairól, hogy tényleg megismerhessük őket. A következő napot a kézművességéről híres Toledóban
91
töltöttük rajzolással, ötleteléssel, és megszületett a kettejük szerelmét szimbolizáló gyűrű végleges terve. Hazatérve többször is elkészítettük az ékszert, mire minden részletében tökéletes lett. A maximalizmusra való törekvésem miatt sohasem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, mindig találok valami kivetnivalót a munkámban. Ez a tökéletességre való törekvés mindig egy lépéssel előbbre hajt, inspirál. Ha technikailag nem jó az ékszer, akkor újra el kell készíteni, hiszen ez hosszú távra tervezett tárgy, bírnia kell az időt, kényelmesnek, szépnek kell maradnia, hogy akár generációk is örökölhessék. Az elkészült gyűrűvel újra repülőre szálltunk, mert az úr nem tudott titokban elszökni a párjától, így inkább ismét meghívott minket Madridba. A második kiutazásunk már egy kötetlenebb, laza, baráti látogatásra sikeredett. Nagyon boldog volt, hiszen az általunk készített ékszerben megtalálta azt a személyességet, egyediséget, amit annyira keresett. Egy idegen ember számára „csak” az érdekes formatervezés tűnik föl, de ők ketten látták, megtalálták a személyes és lelki tartalmat. Ettől személyes a dolog. A legnagyobb öröm a visszajelzés volt, amikor útban hazafelé zokogva hívott fel a menyasszony, hogy megköszönje a munkánkat. Nagyon meglepődtem, de elégedettséget és örömet érzetem. Az esküvőjükön is részt vettünk, és köszönetképpen – mivel hobbi szinten fényképezek – végigfotóztam a 3napos eseményt. Az egész egy barátság alapú adok-kapok dologgá vált. Azáltal, hogy számos nemzetközi díjat nyertünk és olyat nyújtunk, amit máshol nem nagyon lehet megtalálni, mára egészen sok nemzetközi kapcsolatra tettünk szert.
92
– Ha nem ismerik meg személyesen az urat és általa a hölgyet, lehet, hogy másként készül el a gyűrű? Dániel:– Ez nagyon sok általunk készített ékszerre igaz. Azt szoktuk mondani, hogy személyes kedvenceket alkotunk. Mivel sokat konzultálunk a megrendelőkkel, annyira személyes tárgyakká válnak az elkészült darabok, hogy félreteszik a korábbi ékszereiket és az újak kiemelt szerepet töltenek be az életükben. Ez számunkra nagy öröm. Ezért tudjuk beletenni azt a pluszt, ami az utóbbi években a védjegyünkké vált. Nekünk ez sokkal többet számít, mint a profit: ez hoz „tűzbe” minket, nekünk ez nem egy iparos munka.
– Átveszi a lelket az ékszer? Orsolya:– Szerintem feltétlenül, sőt hordozza. Csak saját magamból tudok merítkezni. Azokat az ékszereket, amiket hordok, valamilyen különleges apropó kapcsán mind a férjem készítette és számomra ettől különlegesek. Ez lenyomata egy eseménynek, kornak, egy érzésnek, egy gondolkodásnak. Több régi arisztokrata család rendelt tőlünk Magyarországon ékszereket azért, hogy maradjon utánuk valami örökség. Ez nem lehet bármi, ennek egy eszenciának kell lenni, és feltétlenül róluk kell, hogy szóljon. Ezek nagyon szép feladatok. – Jól érzékelem, hogy megszeretik a megrendelőt? Orsolya:– Akinek a lelkével és személyiségével heteken át foglalkozunk, az mindenképpen a gondolataink részévé válik, és kötődünk hozzá. Most volt egy fia-
93
talember az üzletben, nem én vettem fel a rendelést, nem volt semmi információm, de rá kellett hangolódnom a hölgynek a stílusára, akinek az ékszert szánta. A végén mégis nagyon jól sikerült. A vevők általában élménydúsan, elégedetten távoznak, mert átragad rájuk a lelkesedésünk. Beavatjuk őket, és tényleg a maximumot adjuk magunkból, ezt pedig értékelik, mert nagyon ritka jelenség. Mások vagyunk, mint egy sima ékszerüzlet, ezt biztosan mondhatom.
94
– Mások, mint más emberek. Dániel:– Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt években világszerte 54 különböző díjat nyertünk. Ezek a versenyek nem a pénzjutalomról szólnak. Olyan, mintha az ember hobbiból, saját költségén ralizna, és ha jól összetöri az autót, iszonyatos költségei vannak vele, ha pedig nyer, kap egy oklevelet. A versenyek során újabb és újabb technikát próbálunk és fejlesztünk ki, így a vevőinknek is különlegesebb ékszereket tudunk készíteni. Így fejlesztjük magunkat. A nyertes művek – inspirációként a megrendelőinknek és magunknak is – a boltunkban vannak kiállítva. A világon az ékszerek 99%-a gépi munka eredménye, öntik, préselik őket. Ezek a tömeggyártott termékek többnyire leírhatók egy 2 dimenziós rajzzal. Lehet, hogy érdekes a formájuk, de oldalról nézve őket, alig van némi kiterjedésük. Mi másként gondolkodunk. Az egyik legfontosabb eleme a munkánknak, hogy eleve 3 dimenzióban képzelünk el egy-egy új darabot. Ezeknek a megtervezése különleges gondolkodásmódot igényel, és így is embert próbáló feladat. Van úgy, hogy egy gyűrű minden nézetének kitalálása, megrajzolása, heteket is igénybe vesz. Nagy könnyebbség, hogy a számítógépes technológia ebben is segít. Személyre szóló tárgyakat próbálunk készíteni rejtett személyes szimbólumokkal, jellemzőkkel, fordulatokkal, amitől a megrendelőnek érdekessé, egyedivé, és a legfontosabb, hogy sajátjává válnak. A világ legmagasabb kategóriájú, értéktartó anyagaiból próbálunk valami szépséget, esztétikumot hordozó eredményt – művészeti tár-
gyat – létrehozni, ami nem pillanatnyi örömöt hordoz, hanem kiemelt tárggyá válik. Tartós értékeket alkotunk. Magyarországon ezt nem tudjuk megfizettetni. Itthon mindezt szenvedélyből, ugyanannyiért gyártjuk, mint mások a tömegékszert. Külföldön szerencsére más a helyzet. Amikor megpillantják az ékszereinket, nem tudunk olyan magas árat mondani, hogy nekik hitelessé váljon. Utoljára Orsi tárgyával Dubaiban abszolút első helyen végeztünk egy nemzetközi versenyen. Az ár, amit ott az araboknak számítottunk kb. 30 szorosa volt az itthoninak. Én kényelmetlenül éreztem magam, mert úgy gondoltam magas árat kérek, de ott még azt is kevesellték. Ebben a kettősségben mozgunk folyamatosan. Pillanatnyilag itthonról jön a megrendeléseink nagy része, de ezekből alig lehet megélni. Az arany ára nagyon felment, az embereknek nagyon nincs pénzük a luxusra, mi pedig egy luxus-szolgáltatást nyújtunk, luxus kategóriájú ékszereket próbálunk értékesíteni. Ezt egy felkészülési szakasznak érezzük, ha majd külföldön megvetjük a lábunkat, akkor új alapokra tudjuk helyezni a munkásságunkat. Reméljük rövidesen, megteremtjük azokat az élet- és munkakörülményeket akár magunk, akár a velünk dolgozók számára, amiről álmodunk, és amely a munkáink minőségét és színvonalát tükrözi. – Nos, ha eddig kételkedtem volna abban, hogy a tárgyaknak lelkük van, Önöket hallva most már biztos vagyok benne. Dániel:– Örülök, hogy sikerült valamit átadnom másoknak.
Nagy Dániel és Nagyné Ráski Orsolya ékszertevező, ötvös Splendor - Ékszer
[email protected] www.splendor.hu A borítón és a cikkben szereplő fotók és ékszerek a Splendor - Ékszer tulajdonát képezik. Felhasználásukhoz, másolásukhoz semmilyen formában sem járulunk hozzá.
95
