Maghar Akadémia
Németország a 11-15. században Szerző Deák Imre 2008. 02 24.
Dolgozatom Németország 11-15. századi történelméről szól.
      Dolgozatom elsÅ‘ részében a német társadalom fejlÅ‘désérÅ‘l Ã-rok, a különbözÅ‘ dinasztiák és néhány jelentÅ‘sebb uralkodó uralkodása alatt. Majd a birodalomi egyház fejlÅ‘désérÅ‘l, a német városokról, gazdaságról és kereskedelemrÅ‘l, végül pedig a keleti Német kolonizációról szólok pár szót. A dolgozatomban fÅ‘ként a Katus László A középkor története, valamint Orosz István Európa az érett és a kései középkorban cÃ-mű könyveket használtam fel.
     A Szász dinasztia kihalása után az 1024-es királyválasztó gyűlésen a Száli dinasztia tagjait választották uralkodóvá. A fejedelmek ekkor még a designatio (az elÅ‘d javaslata alapján az elÅ‘kelÅ‘k beleegyezésével a királyi nemzetség tagjai közül) elve alapján választották az uralkodót.[1] A száli királyok elÅ‘deik politikáját folytatták, de a kormányzásban családi birtokaik és az egyház mellett a nemesség alsóbb rétegeire, a kishűbéresekre és a ministerialisokra is támaszkodtak. A ministerialisok hűbéri függésben éltek, és eredetileg nem voltak szabadok, de udvari és katonai szolgálatukért birtokot kaptak.[2] A ministerialisok szolgálati birtokot kaptak, amit azonban nem örökÃ-thettek. Mivel szolga állapotukból eredÅ‘en uruk joghatósága alá tartoztak, ezért csak uruk parancsára vagy engedélyével házasodhattak, és uruk parancsára korlátozás nélkül voltak kötelesek hadba vonulni. Mivel jelentÅ‘sen függtek uruktól, ezért sokkal hűségesebbek voltak, mint a hűbéresek. Gyakran Å‘ket tették fontos tisztségekbe, ami azzal is járt, hogy a szabadok fölé kerültek.[3] A német királyság III. Henrik (1039-56) alatt élte virágkorát és az Ottók által kezdeményezett fejlÅ‘dés is ekkor ért a csúcspontjára. Henrik halála után kiskorú fia helyett régensek uralkodtak.[4] Ez idÅ‘ alatt a törzsi hercegek és fejedelmek hatalma megerÅ‘södött, és a birodalmi egyháznagyok is helyzetük megerÅ‘sÃ-tésére törekedtek. A hercegségek területén a királyi hatalmat a hercegek testesÃ-tették meg. Az uralkodó és a hercegek viszonyában viszont nem hűbérjogi elemek érvényesültek, hiszen a hercegek nem az uralkodótól származtatták hatalmukat, hanem a régi germán népjogból. IV. Henrik (1056-1106) miután 1065-benátvette a kormányzást a törzsi területeken lévÅ‘ koronabirtokokon kialakÃ-tott várkörzetekre akarta alapozni a hatalmát. Ezért a törzsi területeken várakat épÃ-ttetett és élükre saját embereit nevezte ki és ruházta fel a királyi hatalom érvényesÃ-tésével. Ezek a várnagyok (advocatus, vogt) általában a ministerialisok közül kerültek ki. Õgy szolgaszármazású személyek szabadok fölé kerültek és akár Ã-télkezhettek is felettük.[5] Ezek az intézkedések 1073-ban, Szászországban felkeléshez vezettek, mely 1075-ig tartott. Közben Rómában VII. Gergely (1073-85) pápa 1075-ben megtiltotta, hogy világi személy fÅ‘papot (püspököket vagy érsekeket) nevezzen ki. Ezzel a német uralkodók legfÅ‘bb hatalmi támaszát, a birodalmi egyházszervezetet támadta meg. Az elÅ‘kelÅ‘k nem nézték jó szemmel a király hatalma megerÅ‘sÃ-tésére irányuló lépéseit, ezért szövetkeztek a pápával, aki 1077-ben kiátkozta Henriket, ezzel alkalmat adott az elÅ‘kelÅ‘knek arra, hogy szembeforduljanak az uralkodóval. Akihez ultimátumot intéztek, miszerint ha egy éven belül nem oldoztatja fel magát, akkor leteszik, és új uralkodót választanak. Noha IV. Henrik feloldoztatta magát, a fejedelmek mégis ellenkirállyá választották Sváb Rudolfot. (Forchheim 1077).[6] (Csaknem 200 év után elÅ‘ször érvényesült a fejedelmek szabad királyválasztás elve). Az egyház körüli küzdelmek IV Henrik utódai alatt is folytatódtak. Fia V. Henrik (1106-25) 1122-benWormsban konkordátumot kötött II. Calixtus (1119-24) pápával. A megegyezés értelmében az egyházi tisztségekbe való beiktatás a pápa joga lett, mÃ-g a birodalmi hűbérbe való beiktatás az http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
uralkodóé. Németországban a püspökválasztást a klerikusok választották a császár megbÃ-zottainak jelenlétében. A felszenteléshez a császár beleegyezésére is szükség volt és a birodalmi hűbérekbe való beiktatás megelÅ‘zte az egyházi tisztségekbe való beiktatást. Burgundiában és Itáliában ez fordÃ-tva működött. A püspökök és érsekek a birodalom tisztségviselÅ‘ibÅ‘l a birodalom nagy hűbéresei, vagyis birodalmi egyházi fejedelmek lettek. Ennek alapján egyre inkább önálló érdekeik szerint viszonyultak a koronához. [7] V. Henrik halálával kihalt a száli dinasztia. A császár birtokait unokaöccse Stauf Frigyes örökölte.
     1125 augusztusában rendezett mainzi királyválasztó gyűlésen a fejedelmek egyetértésével elÅ‘ször szabályozták a királyválasztás rendjét. A négy nagy törzsi-etnikai területet (Frankföld-Lotharingia, Szászország, Bajorország, Svábföld) tÃ-z-tÃ-z elÅ‘kelÅ‘ képviselte. A mainzi érsek megkérdezte a jelöltektÅ‘l, (Frigyes sváb, Lothar szász herceg és III. Lipót osztrák Å‘rgróf) hogy elfogadják-e a megválasztott személyt királyuknak. Stauf Frigyes viszont gondolkodási idÅ‘t kért, Ã-gy a fejedelmek nélküle döntöttek. A fejedelmek nem akartak nagy családi birtokkal rendelkezÅ‘ uralkodót, ezért nem Frigyest, hanem Lothar szász herceget választották királlyá III. Lothar (1125-37) néven. A Staufok nem fogadták el a döntést, ezért háborút indÃ-tottak III. Lothar ellen, aki a bajor Welfekkel szövetkezve békére kényszerÃ-tette a Frigyest. Lothar halála után birtokait a Welf Büszke Henrik örökölte, aki a királyválasztáson is indult.
     A királyválasztó elÅ‘kelÅ‘k most sem akartak kiterjedt birtokokkal rendelkezÅ‘ uralkodót, ezért most a Staufokat (1138-1254) támogatták. Stauf III. Konrád arra a szokásjogra hivatkozva, hogy egyetlen fejedelem sem birtokolhat két hercegséget, felszólÃ-totta Büszke Henriket, hogy az egyikrÅ‘l mondjon le. Henrik erre nem volt hajlandó, ezért mindkét hercegségétÅ‘l megfosztották. [8]A legjelentÅ‘sebb Stauf uralkodó I. Barbarossa Frigyes (1152-89) volt. Frigyes modern hivatalnokállamot akart létrehozni, és ehhez a pénzt az itáliai városok meghódoltatásával kÃ-vánta elÅ‘teremteni. A Welfeket, úgy nyerte meg, hogy átengedte nekik a bajor hercegséget, Szászországban pedig a királyi hatalom minden jogosÃ-tványáról lemondott. Frigyes Itáliai hódÃ-tása csak részleges sikerekkel jártak. Császárrákoronázását is csak katonai erÅ‘vel volt kénytelen keresztülvinni. Dél-Itália ellen pedig azért nem vonulhatott, mert serege megtagadta az engedelmessége, arra a hűbérjogra hivatkozva, hogy csak a római koronázásra kötelesek elkÃ-sérni (Römerzug).[9] Az észak-itáliai Lombard városok ligába tömörültek és 1176-ban Legnano mellett, legyÅ‘zték Frigyes seregeit. Aki németországi ellenfelei ellen fordult, és Welf Oroszlán Henriket, a leghatalmasabb herceget 1179-ben birodalmi bÃ-róság elé idézte. Mivel Henrik megtagadta tÅ‘le a fegyveres támogatást, ezért megfosztották hercegségeitÅ‘l és csak a családi birtokait tarthatta meg.[10] Mivel a német hűbéri jogrendszerben nem érvényesült a királyok háramlási joga, vagyis a nemesi családok kihaltával gazdátlanul maradt földeket nem lehetett birtokaikhoz kapcsolniuk, hanem egy év és egy nap elteltével újra el kellett adományozni.[11] Az allódiumot nőágról is lehetett örökÃ-teni a hűbéreket viszont csak férfiágon, de nem csak az elsÅ‘szülött fiú, hanem más, egyenes és oldalági férfi leszármazottak is. A primogenitura (elsÅ‘szülött fiú öröklési joga) a választófejedelmségek esetében viszont kötelezÅ‘ volt. Ebben az idÅ‘ben már bizonyos uralkodói intézkedések jogszerűsÃ-téséhez kellett a fejedelmek beleegyezése is. Õgy például a fejedelmek beleegyezése nélkül az uralkodó nem idegenÃ-thetett el birodalmi javakat.[12] A szász és a bajor hercegségeket Frigyes kénytelen volt újra hűbérbe adni, viszont szétbontotta Å‘ket sokkal kisebb területi egységekre, és azokat több nemesnek osztotta szét. (Ekkor került a Wittelsbachok birtokába Bajorország) Õgy a törzsi hercegségek 1080 után Svábföld kivételével lassan átalakultak hűbéres területi fejedelmekké, mely már nem az etnikai határokhoz igazodott.[13] A császár Bajorországról 1156-ban leválasztotta Ostmarkot és babenbergi Jasomirgott Henriknek adományozta, ezzel biztosÃ-totta országát a magyar támadásoktól. Különleges kiváltságokat is adományozott, miszerint a hercegnek csak a http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
szomszédos területek ellen kellett hadakoznia, csak akkor kellett a király szolgálatára mennie, ha Å‘ Bajorországban hÃ-vja össze hűbéreseit, és a hercegség leányágon is örökölhetÅ‘, gyermektelenség esetén pedig az utolsó birtokos szabadon rendelkezhet vele.[14] I. Frigyes nem mondott le SzicÃ-liáról, ezért fiát a késÅ‘bbi VI. Henriket (1190-97). Öröklését azonban nem sikerült keresztülvinni. (1194 Henrik meghódÃ-tja SzicÃ-liát). Henrik halála után kettÅ‘s királyválasztásra került sor. (Mivel fia Frigyes még csak három éves volt). Az észak német fejedelmek Welf Ottót választották királlyá, mÃ-g a Stauf pártiak Sváb Fülöpöt. A belháborúból Ottó került ki gyÅ‘ztesen. A pápa kezdetben támogatta, de amikor Ottó a pápai területeket támadta, szembefordult vele és II. Frigyest (1212-50) Németországba küldte. Frigyes Francia szövetségeseivel 1214-es bouvines-i csatában legyÅ‘zte az Angol- Welf szövetséget, Ã-gy egyedüli német uralkodóvá válhatott. II. Frigyes uralkodási ideje legnagyobb részét SzicÃ-liában töltötte. A német királyságot fiára, Henrikre bÃ-zta.[15] Ebben az idÅ‘ben kezdÅ‘dött a rendiség kialakulása. ElsÅ‘ként az egyház szervezÅ‘dött renddé és 1220-ban kapott birodalmi szintű közös testületi kiváltságokat. Az egyházi mintájára a világi fejedelmek is kaptak kiváltságokat 1231-ben. (Statutum in favorem principum). Ezzel fejedelmeket elismerték tartományaik önálló uralkodójának. Mind az egyházi, mind a világi fejedelmek megkapták birtokaik összes királyi felségjogát. A birodalmi curia 1231-ben megerÅ‘sÃ-tette a fejedelmeket jogaik gyakorlásában, azt is kimondta, hogy a rendeleteket és az új jogokat a tartományok nemeseinek a beleegyezésével hozhatnak.[16] A tartományi hatalom kiépÃ-tésében a fejedelmek legfontosabb munkatársai a ministerialisok lettek. A birodalmi városok területi fejedelemségek lettek, a többi város pedig képviselÅ‘i útján beleszólhatott a tartományok ügyeibe. A valódi rendi képviselet nem birodalmi, hanem tartományi szinten valósultak meg. A tanácskozásaik a Reichstag (birodalmi gyűlés) mintájára üléseztek. Méghozzá úgy, hogy a grófok és a szabad urak külön üléseztek az alsóbb nemesség és lovagság képviselÅ‘itÅ‘l.[17] II. Frigyes 1250-ben halt meg. Fia Konradin 1254-es halála után a fejedelmi, nemesi csoportok vették át a hatalmat, amivel a birodalom a rendek konglomerátumává vált.
     1254 után a Német Birodalomnak 1273-ig nem volt legitim uralkodó. Az 1257-es kettÅ‘s királyválasztást követÅ‘en az uralkodó választásának elve vált általánossá. Ekkor formálódott ki a fejedelmekbÅ‘l álló királyválasztó kollégium, amit az 1356-os aranybulla szentesÃ-tett. A királyt hét választófejedelem a mainzi, trieri kölni érsekek és a pfalzi (rajnai) palotagróf, a szász herceg, a cseh király és a brandenburgi Å‘rgróf.[18] Szintén ebben az idÅ‘ben foglalták Ã-rásba az egyes fejedelemségekben a helyi szokásjogot. A 13. század elején megjelent Szásztükör (Sachsenspiegel) mely részletes leÃ-rást ad a hierarchikus felépÃ-tésű hadipajzsrendszerrÅ‘l. (Heerschildordnung) Hadipajzsnak nevezték a királyt megilletÅ‘ kontingenst. A rendszer mindenkinek kijelölte a helyét, ezeknek a szinteknek a határait csaknem lehetetlen volt átlépni. Magasabb szinten levÅ‘ nem fogadhatott el hűbért alacsonyabb szinten állótól. A király is csak a legfelsÅ‘bb szintekkel érintkezhetett. Az elsÅ‘ pajzs a királyé volt, a második az egyházi fejedelmeké, a harmadik a világi fejedelmeké. Å•k közvetlenül a király hűbéresei voltak, köztük az volt a különbség, hogy a világi fejedelem kaphatott hűbért egyházitól, egyházi viszont nem kaphatott világitól. A negyedik szinten az egyházi és világi fejedelmek hűbéresei a grófok, lovagok álltak. Az ötödik pajzs a közönséges nemeseket illette, a hatodik pedig a ministerialisokat. A rendszer legalján az egypajzsosok álltak, akik senkinek nem adhattak hűbért, és egymaguk vonultak hadba. A délnémet szokásjogot az 1275-ben keletkezett Svábtükör (Schvabenspiegel) foglalta össze, melyen érzÅ‘dött a római jog hatása is.[19]
     Az 1273-as birodalmi gyűlésen a kiterjedt családi birtokokkal rendelkező Ottokár cseh király helyett a közepes vagyonú sváb grófot, Habsburg Rudolfot (1273-91) választották uralkodóvá. Hatalomra jutása után Rudolf a cseh király ellen http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
fordult, és visszaszerezte a korábban Ottokár által elfoglalt Ausztriát, Stájerországot és Szlavóniát. 1281-es Nürnbergi birodalmi gyűlésen megszerezte a fejedelmek hozzájárulását a birtok megtartásához. Õgy a Habsburgok jelentÅ‘sen gyarapÃ-thatták családi birtokaikat, de a birodalom keleti határain, ami nem sértette a birodalom központjában levÅ‘ német fejedelmeket. Viszont a választók már a Habsburgoktól is kezdtek tartani, ezért Rudolf halála után nem fiát, hanem Nassaui Adolfot (1292-98) választották meg. Å• is serényen gyarapÃ-totta a birtokait, de ehhez nem szerezte meg a birodalom elÅ‘kelÅ‘inek a jóváhagyását, ezért elűzték. Majd mégis Habsburg Albertet (1298-1308) választották királlyá, aki bÅ‘vÃ-tette a fejedelmek kiváltságait. 1308-ban saját unokaöccse ölte meg. A választók ekkor Henriket, Luxemburg grófját választották meg uralkodóvá. VII. Henrik (1308-13). A Habsburgokhoz hasonlóan keleten épÃ-tette ki családi hatalmát. Legnagyobb eredménye az volt, hogy a cseh királyságot (a Premysl-ház 1308-as kihalása után) megszerezte fia számára. 1313-as halála után azonban nem fiát, hanem IV. Lajos (1314-47) bajor herceget választották királlyá, akit a Luxemburgok is támogattak. A Habsburgok II. Albertet választották királlyá, amivel polgárháború tört ki. A háborút Lajos nyerte meg (1322 Mühldorf). A Habsburgok feletti gyÅ‘zelmet jelentÅ‘sen segÃ-tette, hogy a svájci kantonok fellázadtak az Å‘ket függésbe kényszerÃ-tÅ‘ Habsburgok ellen, és 1315-ben Morgartennél legyÅ‘zték a Habsburg seregeket. Majd a kantonok szövetséget kötöttek (Eidgenossenschaft), melyhez a többi kanton is csatlakozott. Majd hódÃ-tásba kezdett és számuk 13-ra emelkedett. A Burgundi hercegekkel is háborúba keveredett, majd le is gyÅ‘zte Burgundiát. A kantonok szabadságát a Habsburgok 1499-ben fogadták el. Lajos uralkodása alatt zajlott le a pápa-császár küzdelem utolsó szakasza. Az avignoni pápával szemben azt hangsúlyozta, hogy a megválasztás révén nem csak német király, de császár is lett, az egyházi ügyekben pedig a zsinatot és nem a pápát illeti a döntés joga. 1327-ben Itáliába vonult, de nem járt sikerrel.[20] A választófejedelmek 1338-ban nyilatkozatot tettek közzé, mely szerint a megválasztott király pápai ellenÅ‘rzés nélkül gyakorolhatja hatalmát.[21] Mivel politikailag megerÅ‘södött, ezért Å‘ is ki akarta terjeszteni a Wittelsbachok fennhatóságát Tirolban és Karintiában (a legyÅ‘zött Habsburgok rovására), valamint az Alsó-Rajna térségben, ami viszont az Å‘si Luxemburg birtokokhoz közel volt. Ezért a fejedelmek 1346-ban ellene fordultak és kimondták a trónfosztását. Új uralkodóvá Luxemburgi IV. Károlyt (1346-78) választották (mivel Lajos 1347-ben, betegségben meghalt nem tört ki belháború). Károly hatalmának központjává Prágát tette, mivel a jól kormányzott Csehországban stabil hatalmi bázisa volt. Kisebbik fiát, Zsigmondot Máriával a magyar trón örökösnÅ‘jével házasÃ-totta össze. Családi pozÃ-cióit Ã-gy a birodalom határain kÃ-vül is igyekezett erÅ‘sÃ-teni. A birodalom határain belül pedig megszerezte Sziléziát, Brandenburgot és Lausitzot. Németországban hatalma erÅ‘sÃ-tése érdekében a birodalmi egyházat császári ellenÅ‘rzés alá akarta vonni. Véleménye szerint a politikai fÅ‘hatalom a császárt illette meg. A fejedelmek támogatását igyekezett megszerezni, ezért 1356-ban kiadott aranybullájában rendezte és szabályozta a királyválasztás gyakorlatát. Az egyhangú szavazattal szemben a többségi szavazat elvét részesÃ-tette elÅ‘nyben. Csak a hét választónak volt kizárólagos joga uralkodót választani. Amelyik választó nem jelent meg a választáson az nem élhetett szavazati jogával. A kollégium a választás eredményét harminc napon belül volt köteles kihirdetni, és ha a mainzi érsek mégsem hÃ-vná össze a választófejedelmeket, akkor azoknak maguktól is kötelesek voltak elmenni és megtartani a választást. Az Aranybulla a választás sorrendjét is meghatározta. ElÅ‘ször a trieri és kölni érsekek, majd a cseh király, a pfalzi palotagróf, a szász herceg, a brandenburgi Å‘rgróf és végül a mainzi érsek. A választói méltóság örökletes jellegű, ha a család kihalna, az uralkodónak kötelessége új családot beiktatni. Az Aranybulla még azért is fontos, mert hallgat a pápa császárválasztásban játszott szerepérÅ‘l, a pápai igényeket nem veszi figyelembe.
Károly 1378-as halála után fia Vencel lett a király. Uralkodása kezdetén fellángolt a fejedelmek és a városok harca. A városok birodalmi jogállást szerettek volna elérni, amiért Vencel is ellenük fordult. Viszont a fejedelmi territoriális törekvéseknek is szeretett volna gátat szabni. A városokat a fejedelmekkel közösen katonai erÅ‘vel verte le. MÃ-g a fejedelmekkel szemben apja politikáját http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
követte és elismerte az avignoni pápát, aki megengedte, hogy a három egyházi választófejedelmet a király beleegyezésével lehessen beiktatni tisztségükbe. Ez a lépés 5:2 arányú szavazati többséget jelentett, ezért a rajnai választó kezdeményezésére 1400-ban letették Vencelt és Pfalzi Ruprechtet választották uralkodóvá. Ruprecht 1410-es halála után nem Vencelt, hanem az öccsét, Zsigmondot választották uralkodóvá. A birodalmi nemességet maga mellé akarta állÃ-tani és 1422-ben a német lovagság egészét közös szintű birodalmi kiváltságokban részesÃ-tette. Zsigmond 1422-es nürnbergi és 1427-es frankfurti birodalmi gyűléseken egységes birodalmi adó és pénzrendszert akart bevezetni, melybÅ‘l zsoldossereget kÃ-vánt létrehozni. Ezen terveit a Reformatio Sigismundi cÃ-mű Ã-rásában is megfogalmazta. A Reformatio Sigismundi 16 cikkelyében elképzeléseket vázolt fel a belsÅ‘ béke megteremtésére, a pénzrendszer és az igazságszolgáltatás átalakÃ-tására vonatkozóan. Ezen feltevéseit Zsigmond az 1434-es frankfurti birodalmi gyűlésen ismertette, de az egymást keresztezÅ‘ rendi érdekek miatt nem valósulhatott meg. 1431-es nürnbergi birodalmi gyűlésen törvényt hozatott, hogy minden háborúskodást be kell fejezni. Bátyja 1419-es halála után megszerezte Csehországot is. De csak a huszitákkal vÃ-vott hosszú háború majd megegyezés után sikerült konszolidálnia hatalmát1436-ban. 1437-es halála után Zsigmond vejét II. Albertet (1437-39) választották királlyá. Albert nem sokat törÅ‘dött a német ügyekkel, hanem saját tartományaiban kellett hatalmát elismertetnie. Halála után unokaöccse III. Frigyes (1439-93) lett a német uralkodó. Viszont helyzete bizonytalan volt, mert II. Albert fia, V. László életben volt és Frigyes nem tehette rá a kezét Cseh és Magyarországra. Helyzete 1457-tÅ‘l kezdett javulni, ugyanis V. László ebben az évben meghalt, de Csehországban, 1458-ban Podjebrad Györgyöt a kelyhesek vezérét választották uralkodóvá. Magyarországon pedig Hunyadi Mátyás lett az uralkodó. A Habsburgok a Luxemburgok mintájára a birodalom határain kÃ-vül igyekeztek területeket szerezni. Mivel a költséges háborúkat nem engedhették meg maguknak, ezért elÅ‘nyös házassági szerzÅ‘déseket kötöttek.[22] Frigyes Miksa nevű fiát 1477-ben összeházasÃ-totta a Burgundi királyság örökösnÅ‘jével, Máriával. Merész Károly 1477-es halálával Burgundia a Habsburgok birtokába került. A franciákkal viszont két háború után sikerült elismertetniük németalföldi uralmukat.[23] Az 1487-es nürnbergi birodalmi gyűlésen a mainzi érsek azt javasolta, hogy a birodalmi gyűlés három kollégiuma, (a választófejedelmek, a birodalmi lovagok, és a birodalmi városok) zártan tartsa megbeszéléseiket. Ezzel az uralkodó befolyásolási kÃ-sérleteit akarták kivédeni, vagyis az uralkodó nélkül akartak dönteni. Mivel ezeket a javaslatokat III. Frigyes nem fogadta el, ezért nem valósultak meg. III. Frigyest fia I. Miksa (1493-1519) követte a trónon. Miksa saját császári adminisztrációt igyekezett létrehozni, valamint a rendek bevonásával egy birodalmi kormányt. Az 1495. évi wormsi birodalmi gyűlésen létrehozták az állandóan ülésezÅ‘ Birodalmi Kamarai BÃ-róságot (Reichskammergericht), melynek székhelye 1527-ig Frankfurt lett, tagjai pedig 8 nemes és 8 jogi szakértÅ‘ voltak. Az egész birodalomra érvényes adó beszedését (gemeine pfennig) is elrendelték, de az adó tényleges beszedésére viszont nem került sor, mert hiányzott az ehhez szükséges birodalmi hivatalnokrendszer. Ezen a gyűlésen hirdették meg az örök tartományi békét és megtiltották a magánháborúkat.[24] Az 1498-ban megújÃ-totta az udvari tanácsot és kancelláriát. Fiát 1496-ban összeházasÃ-totta a spanyol királyi pár leányával (Å•rült) Johannával. A spanyol trónörökös halála után I. Ferdinánd spanyol király majd a Habsburgokat teszi meg örökösévé. Az 1500. évi augsburgi birodalmi gyűlésen a rendek bevonásával birodalmi kormányt hoztak létre. A kormány húsz fÅ‘bÅ‘l állt (melyeket a rendek választottak) és a székhelye Nürnberg volt. A birodalmi kormány azonban 1502-ben feloszlott. Ekkor Miksa ún. birodalmi körzeteket hozott létre (összesen hatot, melybÅ‘l kimaradtak a választófejedelemségek és a Habsburg birtokok). A birodalmi körzetek feleltek a jogrend és a béke betartásáért, valamint a birodalmi hadsereg felállÃ-tásáért. Élükön egy egyházi és egy világi elÅ‘kelÅ‘ ún. kapitány állt, akiket az adott tartomány rendjei választottak. 1512-ben a választófejedelemségeket és a Habsburg birtokokat is besorolták a birodalmi körzetekbe, melyeknek száma Ã-gy 10-re emelkedett. (Csehországot nem sorolták be, mert az akkoriban Jagelló uralom alatt volt.[25]
     A birodalmi egyház kezdetben a Császárok hatalmának legfőbb támasza volt. A reformpápák viszont 1073-tól le akarták http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
választani a világi hatalomról. A pápaságnak hosszú küzdelem után sikerült ellenÅ‘rzése alá vonni a német püspökválasztásokat. A XIII. század közepére ezek a püspökségek a pápa és a császár rivális politikai érdekeik összeütközésének voltak szÃ-nhelyei. A püspökök megválasztásakor nem az, számÃ-tott hogy az illetÅ‘ alkalmas-e a méltóságra, hanem az, hogy az egyház hűséges hÃ-ve. Tehát az egyházi politikában a világi politika húzódott meg.[26] Arra azonban vigyáztak, hogy a megválasztottak ne okozzanak túl nagy kárt, ezért az egyházmegyéket ténylegesen az ún. pápai legátusok irányÃ-tották. Å•k szabadon szóltak bele a püspökségek ügyeibe vizitációkat rendelhettek el, és küldötteket nevezhettek ki, akik a püspököt megpróbálták kézben tartani. Tehát egy alkalmatlan püspök esetén is az egyházmegye adminisztrációja rendben folyt. A püspöknek csak annyi dolga volt, hogy búcsúkban részesÃ-tse a templomokban adakozókat, rendezte a plébániák és kegyuraik viszonyát, valamint elrendelje a túl nagyra nÅ‘tt plébániák megosztását. A 13. századtól általános érseki helynököket neveztek ki, akik minden rutinmunkát elvégeztek, de a felszentelés és bérmálás munkáját a püspöknek kellett elvégeznie (vagy helyette, ha az alkalmatlan volt, akkor a szomszédos püspöknek, esetleg a pápai legátusnak). A püspökség ügyei szinte magától mentek, melyet a pápai legátus ellenÅ‘rzött. Az érseki helynökök kiválóan képzett hivatalnokok voltak, melyek megakadályozták, hogy politikai kérdésekben a püspök az egyház érdekei helyett a saját érdekei szerint döntsön. [27]
     Az 1254-73-as nagy interregnum idején a városok, hogy érdekeiket megvédjék városszövetségeket hoztak létre. Ezek a szövetségek fÅ‘leg regionális jellegűek voltak, de néha több tartományra is kiterjedhettek. Ilyen volt az 1161-ben alapÃ-tott Hanza vagy az 1254-ben alakult Rajnai városszövetség. Ezek célja a belsÅ‘ béke megteremtése volt. Néhány uralkodó együttműködött a szövetségekkel, de a városok azonban nem tudtak tartósan a királyra támaszkodni, sÅ‘t néha éppen a király pénzügyi követelései ellen jött létre szövetség. IdÅ‘nként még városháborúkra is sor került, melyekbÅ‘l a fejedelmek kerültek ki gyÅ‘ztesen. A kisebbek betagolódtak a területi uralom szervezetébe, s csak a nagyobb városok tudtak önállóak maradni és a fejedelmekkel egyenrangú ún. birodalmi városként, működni tovább. A városszövetség mintájára a kisebb nemesség is hozott létre hasonló szövetségeket. A legjelentÅ‘sebb városszövetség a Hanza volt. Ezek a városok kereskedelmi szövetségben voltak egymással, melyben minden város megÅ‘rizte autonómiáját, de szükség esetén közös katonai erÅ‘vel is megvédték gazdasági érdekeltségeiket. FÅ‘ként az Északi és Balti tengert uraló Dániával szemben került sor háborúkra. [28] KözvetÃ-tÅ‘ kereskedelmet folytattak Kelet és Nyugat-Európa közt. A keleti német katonai terjeszkedéssel egyidÅ‘ben terjeszkedett a Hanza is. A meghódÃ-tott területeken a Hanza szövetség hozott létre új városokat. A kereskedÅ‘ polgárság már akkor megtelepült keleten, mikor azok katonai meghódÃ-tása még be sem fejezÅ‘dött. A keleti kereskedelem központja Lübeckben volt, mely 1230 körül szövetkezett a nyugati kereskedelem központi városával, Hamburggal. Ezzel az Északi-tengerre is kiterjesztették kereskedelmi érdekeltségeiket.[29] A Hanza legfontosabb nyugati központja Brügge volt, mÃ-g keleten a novgorodi központon keresztül aknázták ki Oroszország kereskedelmét. Viszont Brügge és Novgorod maguk nem voltak Hanza-városok. A szárazföldi Németországgal pedig az Elba és az Odera folyók mentén kereskedtek. KeletrÅ‘l fÅ‘leg nyerstermékekkel látták el a nyugati országokat, nyugatról viszont posztót, gyapjút és sót szállÃ-tott. Az Anglia és Flandria közti gyapjúkereskedelmet is ellenÅ‘rizte. LegfÅ‘bb keleti kereskedelmi cikkeik a fa, só, prém, kátrány, hal, méz és búza volt. Nyugatról pedig fÅ‘ként gyapjú posztó és bor volt. Ezek a cikkek valamennyi Hanza tengerparti városban halmozódtak, majd onnan elégÃ-tették ki a környék lakóit. A Hanza kereskedelemi volumene elérte a mediterrán kereskedelem volumenét.
Németország szárazföldi kereskedelme nem volt annyira jelentÅ‘s, mint a tengerparti városoké. A Rajna menti városokban a kereskedelmet a folyó tartotta fenn, melyet az Itália és Németalföld közti átmenÅ‘ forgalom éltetett. A Rajna menti városok honosÃ-tották meg a birodalomban a városi civilizációt. Minden fontosabb http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
Rajna menti kereskedelmi központban jelen volt az ipar, ami nem haladta meg a regionális szintet. A Rajna vidék legfontosabb kiviteli cikke a bor volt, melyek a folyó völgyében termÅ‘ szÅ‘lÅ‘bÅ‘l készÃ-tettek. [30]
A délnémet városokban viszont a környék bányáinak kiaknázása évén a középkor végére jelentÅ‘sen felerÅ‘södött az ipar. A legfontosabb bányák Csehország és Tirol területén voltak megtalálhatók. A Duna remek kereskedelmi kapcsolatokat biztosÃ-tott a Fekete tenger környéki népekkel. Viszont a Balkánon uralkodó politikai zűrzavar minden kereskedelmi tevékenységet meghiúsÃ-tott. Õgy a Duna inkább Ausztria és Bajorország közti kereskedelmet szolgálta. Ekkor emelkedtek ki a hatalmas vagyonnal rendelkezÅ‘ Fuggerek a többi augsburgi kereskedÅ‘ közül.[31]
     A 11. és 14. század közt nagy német terjeszkedést tapasztalhatunk kelet felé. Ennek a terjeszkedésnek három formája volt.
ElsÅ‘ esetben (Drang nach Osten) a német nyelv terjedése, a német uralom terjedésével párhuzamosan haladt. Ez a folyamat délen nagyjából a mai Ausztria területén ment végbe. A szláv lakosság csak a Dráva folyótól délre maradt meg. Északon a katonailag meghódoltatott, de nyelvileg még nem integrált területeken párhuzamosan folyt a pogány szláv lakosság keresztény hitre térÃ-tése, politikai szervezet kiépÃ-tése és a német lakosság tömeges betelepÃ-tése. A ritka szláv népesség beleolvadt a német betelepülÅ‘k tömegébe és teljesen elnémetesedett. Ebben a folyamatban nagy szerepe volt a területen hűbérbirtokot kapott lovagoknak és kolostoroknak. A királyi hatalom eleinte nem avatkozott bele, mert az uralkodókat jobban érdekelte a gazdagabb nyugati és déli területek.
A terjeszkedés második formáját (Ostbewegung) azon területek képviselték, melyeket katonailag meghódÃ-tottak, de nem végeztek tömeges betelepÃ-téseket, hanem csak a nemesség és a városi polgárság telepedett le, a lakosság többségét adó parasztság megÅ‘rizte anyanyelvét. Ilyen terület volt, a Baltikum, ahol a lett és litván parasztok a lovagok szolgái lettek, de nyelvileg nem asszimilálódtak. Ezeken a területeken a Német Lovagrend végzett hódÃ-tó tevékenységet, akiket Mazóviai Konrád herceg hÃ-vott be a pogány porosz törzsek meghódÃ-tására. Az 1230-as évektÅ‘l folytattak hadjáratokat kelet felé, mÃ-g 1242-ben Alexandr Nyevszkij le nem gyÅ‘zte Å‘ket a Csud -tavi jégcsatában. Ekkor az addig meghódÃ-tott Baltikum déli részén a lovagrend Marienburg központtal létrehozta önálló lovagrendi államát.[32]
A keletre terjeszkedés harmadik formája a már keresztény keleti államok területére való betelepülés volt. (Ostseidlung) FÅ‘leg Lengyel- Cseh- és Magyarország területére vándoroltak a német nyelvű lakosok. FÅ‘leg a helyi földesurak kezdeményezték a németek betelepülését, hogy Å‘k népesÃ-tsék be a még feltöretlen földeket. A telepÃ-tések tervszerűen zajlottak, néha kisebb csoportokban, falvanként néha nagyobb tömegekben városként. Õgy jöttek létre a németjogú falvak és városok ezrei. A települések lakói magukkal hozták azokat a jogokat is, melyek Németországban már beváltak. Ezek a telepesek a hozzájuk képest elmaradottabb régiókban hazájuk korszerű technikáit alkalmazták, amivel hozzájárultak az adott terület fejlÅ‘déséhez.[33]
     Tehát mint láthattuk a Német Birodalom fölénye II. Frigyes 1250-ben bekövetkezett haláláig tartott. A német fejedelmek a 11. század végétÅ‘l kezdve egyre inkább arra törekedtek, hogy saját területeiken korlátlan hatalmat épÃ-tsenek ki. A császárok és pápák egymás elleni küzdelmeibe hol az egyik, hol a másik fél pártjára álltak. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
Szövetségeseiket aszerint választották meg, hogy melyiktÅ‘l remélhettek nagyobb hasznot. Tulajdonképpen felhasználták az uralkodó más irányú lekötöttségét saját céljaik elérésére. A fejedelmek legnagyobb sikere az volt, hogy beleszólhattak az uralkodók megválasztásába. 1250 után a birodalom területi fejedelemségek laza szövetségévé vált. A városok is ebben az idÅ‘ben kezdtek megerÅ‘södni, s beleszólni a birodalom belsÅ‘ ügyeibe. A fejedelmek megszerezték az összes királyi jogot a területeiken, mely jogokat az 1356. évi német aranybulla is megerÅ‘sÃ-tett. 1273-után a népességnövekedés miatt, sikeresen konszolidálták a keleti területeket, ezért az új (Habsburg és Luxemburgi) uralkodó dinasztiák keleten épÃ-tették hatalmi bázisaikat. Uralmaik alá tartozó területek sokkal nagyobb területűek voltak, mint a német fejedelemségek területei, viszont ritkábban lakottak. A késÅ‘ középkor császárai fÅ‘leg I. Zsigmond és I. Miksa megpróbálták saját hatalmukat megerÅ‘sÃ-teni, és a kormányzást egységesÃ-teni, valamint a fejedelmek választásától független dinasztikus hatalmat létrehozni, de ez a fejedelmek és a birodalmi városok ellenállása miatt meghiúsult.
Felhasznált irodalom
Â
Gonda Imre- Niederhauser Emil A Habsburgok. Budapest. 1987.
Katus, 2000.: Katus László A középkor története. Budapest. 2000.
Â
Pirenne, 1983.: Pirenne, Henri A középkori gazdaság és társadalom története. Budapest. 1983.
Â
Pósán, 2001.: Pósán László Németország a középkorban. In: Európa az érett és a kései középkorban Szerk.: Orosz István et al. Debrecen. 1983.
Â
Southern, 1987.: Southern, R. W. A nyugati társadalom és egyház története. Budapest. 1987. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
[1] Pósán László Németország a középkorban. In: Európa az érett és a kései középkorban. Szerk.: Orosz István et al. Debrecen 2001. 214. o. (a továbbiakban Pósán, 2001.)
[2] Katus László A középkor története Bp. 2000. 282. o. (a továbbiakban Katus, 2000.)
[3] Pósán, 2001. 216. o.
[4] Katus, 2000. 282. o.
[5] Pósán, 2001. 214. o.
[6] Pósán, 2001. 200. o.
[7] Pósán, 2001. 201. o.
[8] Pósán, 2001. 202. o.
[9] Katus, 2000. 285. o.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
[10] Katus, 2000. 286. o.
[11] Pósán, 2001. 215. o.
[12] Pósán, 2001. 216. o.
[13] Katus, 2000. 286. o.
[14] Gonda Imre- Niederhauser Emil Habsburgok. Bp. 1987. 12. o.
[15] Katus, 2000. 287. o.
[16] Pósán, 2001. 217. o.
[17] Pósán, 2001. 218. o.
[18] Pósán, 2001. 205. o.
[19] Katus, 2000. 363. o.
[20] Pósán, 2001. 207. o.
[21] Katus, 2000. 359. o.
[22] Pósán, 2001. 210. o. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
[23] Gonda Imre- Niederhauser Emil: A Habsburgok. Bp.: 1987. 25. o.
[24] Pósán, 2001. 212. o.
[25] Pósán, 2001. 213. o.
[26] Southern, R. W. A nyugati társadalom és egyház története Bp.: 1987. 242. o. (a továbbiakban Southern, 1987)
[27] Southern, 1987. 244. o.
[28] Katus, 2000. 364. o.
[29] Henri Pirenne A középkori gazdaság és társadalom története Bp. 1983. (a továbbiakban Pirenne, 1983)
[30] Pirenne, 1983. 228. o.
[31] Pirenne, 1983. 230. o.
[32] Katus, 2000. 366. o.
[33] Katus, 2000. 377. o.
1. ábra: A német-római császári koronázási jelvények. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
2. ábra: Az 1356-ban kiadott Német Aranybullában hét választófejedelem ábrázolása.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
3. ábra: A Német-Római Birodalom a Száli Dinasztia (1024-1125) uralkodása alatt.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
Â
Â
4. ábra: A Német-Római Birodalom a Hohenstaufen dinasztia (1138-1254) uralkodása alatt.
Â
5. ábra: A Német-Római Császárság a 13-15. században.
Â
 6. ábra: A Német Birodalom http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
cÃ-mere a 15. századtól. (Érdemes megfigyelni a kétfejű sast, mely a Habsburgok cÃ-mere, ezzel is jelezték a dinasztia tagjait, hogy Å‘k a birodalom császárai). A sas szárnyaiban pedig, a birodalom fontosabb fejedelemségeinek cÃ-merpajzsát helyezték el.
7. ábra: A német lovagrend cÃ-mere.
8. ábra: A Német Lovagrend jele.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
9. ábra: A Német Lovagrend zászlaja.
10. ábra: A Német Lovagrend zászlaja.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
11. ábra: A Német Lovagok cÃ-merpajzsa.
12. ábra: Marienburg, a Német Lovagrend központja.
Â
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
13. ábra: Hermann von Salza, a Német Lovagrend első nagymestere.
14. ábra: A Csudtavi csata ábrázolása egy orosz krónikában.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
Maghar Akadémia
15. ábra: A Német Lovagrend területe.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 24 June, 2016, 03:35
