Munkanapló Készítette: Móré Dávid
Leonardo da Vinci mobilitás projekt 2013. június 30 – 2013. július 20.
0. Nap
Kiutazás Freisingbe
2013. június 30.
Ma reggel 6 óra 20 perc körül indultunk Pécsről, az iskolai kisbusszal. Utazásunk körülbelül 9 órát vett igénybe, melyet beszélgetéssel, pihenéssel, különböző szójátékokkal töltöttünk el. Az út alatt háromszor álltunk meg és 16 óra körül érkeztünk meg Freisingbe, majd a szállás elfoglalása és kis pihenés után városnézésre indultunk. A város gyönyörű, a város védőszentjét, a medvét, különböző színekben, szinte minden utcában megtalálhatjuk. A katedrálist is meg akartunk nézni, de sajnos éppen zárásra érkeztünk, így ez még várat magára a hétvégéig.
1. Nap
Aszpirin előállítása
2013. július 1.
Ezen a napon, a tegnapi hosszadalmas utazás fáradalmainak kipihenése után, újult erővel kezdhettük el három hetes gyakorlatunkat. Reggel 9 óra körül érkeztünk a Müncheni iskolába. A szívélyes fogadtatás és az ebben az intézményben tanítók bemutatkozása után az igazgatónő elmondta az általános tudnivalókat, ill. a mai nap menetrendjét. Mindezek után a laboratóriumban balesetvédelmi oktatásban részesültünk. Az oktatás végén aszerint, hogy melyik széken ültünk egy német diák lett az aznapi társunk, akivel a gyakorlatot közösen végeztük. A feladat egy preparátum készítése. Ezt a gyakorlatot már Magyarországon is elvégeztem, de a két gyakorlat között rengeteg különbség van, például itt nem használtunk koncentrált kénsavat, ami katalizálná a reakciót. A sorsolás után átmentünk a szomszédos laborba, ahol partnerünk segítségével elkezdhettük a készülék összeszerelését, tekintve, hogy a mai gyakorlat alatt használt számos dologban eltért az otthon használttól (például egynyakú gömblombik helyett háromnyakút használtam, mivel a hűtő és a hőmérő 1
mellett még egy keverő készüléket is belehelyeztem a lombikba). Mivel a partnerem és az én anyanyelvem különbözött, egymás megértéséhez az angol nyelvet használtuk, melyet mindketten választott idegen nyelvként tanulunk. Ez nagyon jó lehetőség az angol nyelvtudásom fejlesztésére és kipróbálására. A receptet követve a készülék összeszerelése után 25 ml ecetsav-anhidridet (C4H6O3) és 22 ml ecetsavat (CH3COOH) mértem ki és öntöttem a lombikba, majd a keverő készülék beindítása után 30 g szalicilsavat mértem hozzá. A melegítést beindítva és az elegyet 90-98 Celsius fok között tartva, másfél órát kellett várni, hogy a reakció lejátszódjon. A receptben megszabott idő letelte után 110 ml hideg desztillált vizet tettem hozzá az elegyhez cseppenként, majd jég segítségével 20 Celsius fokra hűtöttük és 10 percig ezen a hőfokon tartottuk. A kristályok kiválása után vákuumszűrő segítségével leszűrtem és 40 ml desztillált vízzel átmostam a nyers aszpirint, majd a szűrőből porcelántálba termeltem és lemértem. Ezután az aszpirin tisztítása volt a feladat ezért a terméket újra gömblombikba tettem és hozzá 2:1-arányban 25 ml víz-etanol keveréket adtam hozzá. Mikor az aszpirin feloldódott fél kanál aktív szenet adtam hozzá, mivel az aktív szén megköti a szennyező anyagokat. Forró tölcsérrel és szűrőpapírral leszűrtem és 20 Celsius fokra hűtöttem. A kristályok kiválása után vákuumszűrőn újból leszűrtem, majd víz-etanol keverékkel átmostam az aszpirint. Ezután porcelántálba termeltem és szárító szekrényben, 90-98 fokon tömegállandóságig szárítottam.
2
2. nap
Fotometria
2013. július 2.
IR spektroszkópia Mai gyakorlatunk 8 órakor kezdődött a müncheni Berufesschulé-ban. Rövid ismertető után 3 csoportra oszlottunk és csoportonként egy-egy német diák segítségével elkezdhettük a mai laboratóriumi munkát. A feladat adott oldat réz(II)-ion tartalmának meghatározása fotometriásan. Ennél a módszernél a vizsgált mintából származó kisugárzott, vagy a mintával kölcsönhatásba lépő, elnyelődő elektromágneses sugárzást használják fel a minta anyagi minőségének, koncentrációjának vizsgálatához. Esetünkben a fényelnyelődést, vagyis abszorbanciát vizsgáljuk. A Lambert-Beer törvény értelmében híg oldatok esetében az mért abszorbancia a koncentrációval egyenesen arányos. A= ε * l *c A- mért abszorbancia l- küvetta hossza, vagy a fényút ε- moláris abszorpciós koefficiens c- koncentráció Öt 100 ml-es mérőlombikba standard oldatokat készítettünk az alábbi táblázat szerint: Sorszám
Kalibrációs oldat
Víz
Ammóniumhidroxid
Abszorbancia [AU]
10 ml
10%-os ammóniumklorid oldat 20 ml
0.
-
10 ml
-0,0001
1.
20 ml
10 ml
20 ml
10 ml
0,2411
2.
30 ml
10 ml
20 ml
10 ml
0,3675
3.
40 ml
10 ml
20 ml
10 ml
0,4873
4.
50 ml
10 ml
20 ml
10 ml
0,6097
Beállítottuk a készüléken a mérés hullámhosszát (615 nm) és egyéb adatokat, elkezdhettük a mérést a spektrofotométerrel. Elsőként a vakpróbát mértük le. A vakpróba tulajdonképpen a
3
hatóanyag nélkül (réz(II)-ionok nélküli) a reagenseket tartalmazó oldat, melynek fényelnyelésével korrigálnunk kell. A standard sorozat tagjait a hígabbtól a töményebb fele mértük le, az egyes minták között a küvettát háromszor öblítettük át a következő oldattal. A küvetta kvarcból volt és az oldalát gondosan az ujjlenyomatoktól mentesre töröltük, mert zavarták volna a mérést. A mérési eredményeket kirajzoltattuk a fotométer szoftverjével, valamint megszerkesztettük milliméterpapíron, és Excel segítségével is. Az egyenes egyenletébe behelyettesítve a mintánk abszorbanciáját megkaphatjuk az ismeretlen réz(II)ion tartalmát. A végeredményt az alábbi diagram szemlélteti:
A nap végén a már kiszáradt aszpirin minőségi ellenőrzését IR-infravörös spektroszkópiával végeztük. Infravörös spektroszkópiában tulajdonképpen egy vörös lézer nyalábot bocsátunk át a mintánkon és mérjük a fényelnyelést, abszorbanciát. A mintánkból 5-10 mg-ot 100 mg kálium-bromiddal pasztillába ágyazva vettük fel az IR spektrumát az aszpirinnek. A tiszta aszpirin spektrumját az általunk előállítottal összehasonlítva az esetleges szennyeződések kimutathatóak, ugyanis minden funkciós csoportnak megvan a maga jellemző elnyelési tartománya. Az x tengelyen a hullámszám függvényében azonosíthatók be. Otthon ilyen készülék csak az egyetemi laboratóriumokban van.
4
3. nap
Tetraammin-réz(II)-szulfát preparátum készítése [Cu(NH3)4)]SO4
2013. július 3.
Ma reggel szintén 8 órakor kezdődött a munkánk. Füzeteink kipakolása és a védőfelszerelések (védőköpeny és –szemüveg) előkészítése után egy órán vettünk részt, amelyet Frau Ottmann tartott német és (miattunk) angol nyelven. Ezen az órán rengeteg dolgot ismételtünk át, mivel otthon kémia órákon ezeknek nagy részét már megismertük, de új dolgokat is tanultunk, például az ammónia savban való elnyelődésének gyakorlati kivitelezését. Továbbá, ezen az órán még megnéztük a komplex molekulák felépítését, reakcióit (például koncentrált kénsavval. Ez azért volt fontos, mert ez egy redox-reakció és az egyenlet rendezéséhez tudni kell az egyes atomok és molekulák oxidációs számait.). Kiszámoltuk a Magyarországon már megszokott módon a szükséges reagensek tömegeit, térfogatait és balesetvédelmi oktatásban is részesültünk, tekintve, hogy a katalizátor (cc. HNO3) hozzáadásakor nitrózus-gázok keletkeznek (NO/NO2), melyek barna színűek és mérgezőek. Mindezek után Dr. Ottmann szintén két nyelven ismertette a mai gyakorlat menetét: három kétfős és egy egyfős csoportra oszlottunk, és segítségül egy német diák lett a társunk. Majd átmentünk a laboratóriumba és elkezdhettük a mai gyakorlatot. Először is összeszereltük a készüléket és a gömblombikba 10,20 g rezet és 27 ml kénsavat tettünk és óvatosan 1 ml koncentrált salétromsavat tettünk, ami katalizálta a reakciót. Az elegyet forralásig melegítettük és ezen a hőfokon tartottuk 60 percig. (kb. 3 perce melegítettük az elegyet, amikor heves gázfejlődést tapasztaltunk: a készülékben barna nitrózus gázok keletkezett). Ez alatt az idő alatt Herr Scharm elmagyarázta, hogy miért és, hogy hogyan kell összeszerelni a gyakorlat második részén használt apparátust: az ammóniát kellett elnyeletni savban, így só és víz keletkezett.
5
. [Tetraammin-réz(II)]-szulfát előállítása, nitrózus gázok keletkezése A receptet követve a lombik tartalmát óvatosan egy főzőpohárba öntöttük, amibe előzőleg 70 ml desztillált vizet tettem, újra melegítettük forrásig és még a forró elegyet leszűrtük. Majd 20 Celsisus fokra hűtöttük jéggel és vákuumszűrőn leszűrtük. Itt egy 15 perces szünetet tartottunk. A pihenőről visszatérve kristályvizes réz-szulfát kristályokat visszaöntöttük a gömblombikba és hozzá 70 ml víz-ammónia 1:2 arányban kevert oldatot adagoltunk, a kristályok teljes feloldódásáig. Majd 35 ml etanolt adtunk hozzá és 20 Celsius fokra hűtöttük. A kivált kristályokat vákuumszűrőn leszűrtem, és kétszer átmostam 15 ml etanollal, majd szobahőmérsékleten szárítottam. Egyenletek: Cu + 2 H2SO4 = CuSO4 + 2 H2O + SO2 CuSO4 + 4 NH3 = [Cu(NH3)4]SO4 Ez volt az utolsó gyakorlatom ebben a német szakiskolában. Mindhárom napon rengeteget tanultam és lehetőségem nyílt megismerni az itteni diákok munka körülményeit, gyakorolni a szakmai angol nyelvtudásom. Bár a gyakorlat hosszadalmas és fárasztó volt, városnézésre indultunk és szerencsénk volt (a rossz idő ellenére) meg tudtuk ismerni München egy részét. Megnéztük a Frauenkirché-t,a diadalívet, Chinesischer Turm-t (az itteni sörkertben ebédeltünk), a Hofbräuhast-t és még sok más gyönyörű épületet és helyet. Nekem legjobban az Új Városháza (Neues Rathaus) tetszett, társaimnak szinte úgy kellett elvonszolni attól az épülettől. Ez az egyik leggyönyörűbb (ha nem a leggyönyörűbb) épület, amit valaha láttam. Utánanézve az interneten megtudtam, hogy Georg Hauberrisser építette és a neogótika stílus jegyeit hordozza. 6
4. nap
Deutsches Museum Vékonyréteg kromatográfiás vizsgálatok, HPLC
2013. július 4.
Reggel a Berufsschulé-ba, Frau Obeser és Frau Ottmann várt minket. Gyalog mentünk a múzeumhoz, így újra lehetőségünk volt felfedezni a várost, ezúttal sokkal szebb időben. A múzeum már első látásra is egyedül állónak tűnt, ám beljebb kerülve minden elvárást felülmúló látványban lehetett részem: az első teremben, ami a bejárattal szemben helyezkedett el, hajók voltak kiállítva élethű- és kicsinyített méretben, sok kort felölelően. Legjobban egy makett tetszett, amit egy XVI. századi hajóról mintáztak. Érdekessége és kivételes tulajdonsága a múzeumnak, hogy a kiállított tárgyak nem csak egy korból származnak, hanem mint azt a prospektusból megtudtuk, a kezdetektől a jelenen át a valószínű jövőt is megtekinthetjük. Ezután egy repülő kiállításra mentünk, ahol az űrrepülés története és az első Holdra szállás is megtekinthető volt. A Holdra szállásról készült első TVadást is végignézhettük egy régi készüléken keresztül. Ezelőtt még soha nem láttam a teljes adást, bár talán ha 1 perces volt. Majd, ahogy Frau Ottmannal megbeszéltük 10:45 körül a bejáratnál találkoztunk és együtt megnéztünk egy éppen akkor induló előadást az elektromosságról, ahol mesterségesen villámot csináltak, és egy ottani dolgozó beleült egy Faraday kalitkába és ez védte meg őt az ott gerjesztett villamosságtól. Majd Dr. Ottmann felvitt minket az épület tetejére és megmutatta az előző nap megnézett látványosságok merre helyezkednek el a városban. Itt rengeteg napóra volt kiállítva, de sajnos a felhős idő miatt egyiket sem láthattuk hogyan működik. Ezután Dr. Ottmann elmagyarázta hogyan jutunk el a múzeumtól legközelebbi S-Bahn állomáshoz és elbúcsúzott tőlünk. Mi még maradtunk, mivel ennek a múzeumnak a végignézésére 2 és fél óra semmiképpen sem elég. Ezután osztálytársaimmal együtt maradva megnéztük a nanotechnológia részleget, majd átmentünk a lézer technikai kiállításra, ahol 3D-s tárgyakat is láthattunk. Nekem legjobban egy lézerrel létrehozott, 3D-s párduc feje tetszett, mivel ha elé álltam olyannyira valósághű volt, mintha ténylegesen ott lenne előttem. A következő teremben hangszerek voltak mindenféle korokból és fajtából. Szerencsénkre az egyik ott dolgozó hölgy éppen ott létünk alatt ült le játszani az egyik orgonán. Körülbelül 4 és fél órát voltunk a múzeumban. 7
A délután folyamán az iskolában még vékony réteg kromatográfiás és folyadék kromatográfiás vizsgálat várt ránk. A vékony réteg kromatográfiás vizsgálatban ételszínezékeket hasonlítottunk össze. Ezt a vizsgálatot egyszerűsége és gyorsasága miatt még a mai napig használják minőségi analitikában. Az elve tulajdonképpen egy álló fázisra felvitt minta mozgó fázis általi szállításán és szétválasztásán alapszik. A minta komponensei polaritásuktól függően más és más magasságig képesek szállítódni, eközben szétválnak. Az azonos retenciós faktorú anyagok azonosak. Amíg az ételszínezékünk „futott” addig megtekinthettünk egy HPLC készüléket, mellyel koffein tartalmat határoznak meg teából és kávéból. Természetesen direktbe nem az italokat fecskendezték be a készülékbe, hanem nagy arányú hígítást végeztek minta előkészítésnek. A teában és kávéban található illóanyagok ugyanis tönkretehetik a kolonnát, az állófázisát a HPLC készüléknek. Ezzel a műszerrel természetesen lehetne energiaitalok koffein tartalmát is meghatározni. A kimeneti jele a HPLC-nek a kromatogram, mely adott komponensre jellemző retenciós idővel jelentkezik. A görbe alatti terület a mennyiséggel lesz arányos. A készülék megfelelő kalibrációs sor felvétele után alkalmas a komponensek beazonosítására és mennyiségük kiszámítására, integrálására. Azért azt is látnunk kell azonban, hogy ez közel sem egy olyan egyszerű készülék, mint ahogyan a helyszínelők sorozatban mutatják, csak befecskendeznek egy mintát és már tudjuk is az összetételét bármilyen vegyületnek.
8
5. Nap
Zoologische Staatssammlung
2013. július 5.
Ezen a napon reggel, a csütörtökön megbeszéltek szerint, a 8:37-kor induló S2-es vonattal érkeztünk az Obermenzig nevű állomásra, ahol Frau Ottmann várt minket. Mai napi programunk a Zoologische Staatsammlung múzeum és kutatóközpont megtekintése volt.
Az intézményben elsőként egy német előadást hallgathattunk a központ létrejöttéről, céljairól, feladatairól. Ezután három csoportra oszlottunk és mi először az ízeltlábúakat tartalmazó gyűjteményhez mentünk. Az ezen a részlegen dolgozó idegenvezetőnk elmondta hogyan változtak az ízeltlábúak az evolúció során. Rengeteg rovart láthattunk, ezek formalin és/vagy etanollal feltöltött üvegekben voltak. Azok közül a fajok közül, amelyek a legtöbbet változtak az idők során, néhányat külön kiemelt és megmutatott. A következő helyen, ahova mentünk lepkék voltak kiállítva. Mint azt megtudtuk, a világon itt található a legnagyobb lepkegyűjtemény. Megcsodálhattuk a világ legnagyobb lepkéjét, az atlaszlepkét, ami Délkelet-Ázsiában honos és szárnyainak fesztávolsága akár elérheti a 25-26 centimétert is, és a világ legkisebb lepkéjét is. A tárlat vezetője itt is kiemelt néhány dolgot és fajt, például egy gyönyörű, legalább 5 élénk színben pompázó rovart. Majd egy szinttel feljebb mentünk a halak tárlatához. Nekem ez a gyűjtemény tetszett legjobban, mivel az előadó rengeteg érdekes, számomra eddig ismeretlen tényt mondott el. Például a mélytengeri, Dunában élő és különböző trópusi folyókban honos halakról: megtanultam, hogyan lépkedjek a dél-amerikai Amazonas folyónak sekélyebb partjain, elkerülve az ott élő hal szúrását, amely akár halált is okozhat; hogyan táplálkoznak a mélytengeri halak és hogy milyen elképesztő nyomást és nyomásváltozást képesek elviselni; milyen nagy, számunkra halálos áramot képesek gerjeszteni bizonyos fajta angolnák. Egy német diák kérésére a tárlatvezető megmutatta nekünk az itt kiállított legnagyobb halat is,
9
amely egy cápa volt. Az előadás sajnos csak félóráig tartott, ám ez alatt az idő alatt rengeteg új ismeretet szereztem. Ezután Dr. Ottmann átvezetett minket egy másik szobába, ahol az elektronmikroszkópról tartottak előadást. Megtudtuk, hogy ez a fajta mikroszkóp 10.000 szeres nagyításra is képes. Az elektronmikroszkópia az anyagvizsgálati technikák azon fajtái közé tartozik, amelyek szükségesek a modern tudományos világban, oktatásban, kutatási-vizsgálati módszer. Az elektronmikroszkóp működési elve azonos az optikai mikroszkópéval. A leképezést elektronokkal
(elektronhullámokkal)
végezzük,
amelyeket
a
mikroszkópokban
elektromágneses lencsék segítségével fókuszálhatunk. Hasonlóan az optikai mikroszkópokhoz, az elektronmikroszkóp (EM) fő részei: - a megvilágító rendszer (elektronágyú+kondenzor lencsék) - az objektívlencse és - a vetítőrendszer. Az előadó továbbá azt is megmutatta, hogyan kell előkészíteni és betenni a készülékbe a mintát, valamint hogy kell használni a műszert (pl. irányítás, nagyítás, kicsinyítés, felbontás növelése és csökkentése).
Hangya az elektronmikroszkóp alatt (internetes ábra, mi a szemére fókuszálva vizsgálódtunk) Miután végeztünk a múzeumban közös döntés után elindultunk újra megnézni a várost. Először is egy gyors étteremben ebédeltünk, majd megnéztünk egy gyönyörű és hatalmas templomot, aztán bementünk a Frauenkiché-be, mert 2 nappal ezelőtt nem volt időnk rá. A bejárattól pár méterre láthatjuk az „ördög lábnyomát” és belelépve nem látunk oldalt ablakokat (régebben a szembe lévő nagy ablakot egy oltár takarta így azt sem volt látható). Ehhez egy legenda tartozik, melyet a lábnyomtól balra angol és német nyelven olvashatunk: az építészmester azt mondta az ördögnek, aki ezen a helyen állt, hogy műve még nincs kész, hiszen hiányoznak az ablakok, így az ördög nem vitte el a templomot. Javasoltam, hogy nézzük meg újra a Neues Rathaust, de sajnos nem találtuk meg. Majd leültünk egy szökőkút mellé és tekintve, hogy már 3 óra volt és mindannyian fáradtak voltunk elindultunk haza.
10
6. Nap
Strand
2013. július 6.
A szombati nap, mivel nem kellett korán kelni 9 óra körül ébredtem, reggelizés és a mai nap menetrendjének megvitatása után visszajöttem a szobámba a munkanapló pontosításának céljából. A megbeszéltek szerint 11 óra körül elindultunk a Deula épületétől a város másik felében található strand felé. Így lehetőségünk volt újra megtekinteni a város szívén keresztül folyó Isart. Ez a folyó a Duna jobboldali mellékfolyója. Tovább menve, a város jelképéből, a medvéből újabb négyet találtunk. A strand ára kettő euró ötven cent, öt medence volt és szerencsétlenségünkre újra rossz időt fogtunk ki, hiszen szünetekkel ugyan, de két órán keresztül felhők takarták a napot. Pár hossz leúszása és egy kis napozás után úgy döntöttünk, hogy megnézzük az ugródeszkás medencét (ez a legmélyebb: 4 méteres). 4 ugródeszka volt: két egyméteres, egy háromméteres és egy ötméteres. Újabb napozás után egy német fiúval fociztunk, és beszélgettünk. Majd csocsózni mentünk és őszinte meglepődésünkre a lányok jobbnak bizonyultak a játékban.
7. Nap
Városnézés
2013. július 7.
A mai nap 11 óra körül érkezett Steffen Pfeil, aki az elkövetkező hétben lesz a gyakorlatvezetőnk. Átolvastuk és megbeszéltük a programokat, majd Steffen elmagyarázta az utat a Weihenstephan hegyre, ahol holnapi gyakorlatunk lesz. Nagyon várom már a másnapot, mivel, bár már voltam sörgyárban (Pécsett, a Szalon gyárában), nagyon kíváncsi vagyok egy ilyen híres és ennyire régen (1040 körül) alapított igazi német sörgyárra. Steffen távozása után megebédeltünk és visszajöttem a szobámba a munkanapló pontosítása, mosás és rendrakás céljából. Délután négy óra körül elindultunk Freising belvárosába városnézésre. Az ismert utcák mellett most újabb, számomra ismeretlen kisutcákba is bementünk, melyek nagyon szépek és jellemzők a városra. Majd közös döntés után elindultunk Freising másik hegyére a Domsbergre. Ennek a tetején található a híres katedrális, melyet az ide érkezésünk napján nem tudtunk megnézni, mert záráskor érkeztünk. A gyönyörűen faragott ajtón belépve jobbra információt találunk a templomról, továbbá XVI. Benedek pápa képe és a 11
pápai hivatalban töltött ideje (2005. április 24 – 2013. február 28.) is bele van faragva a falba. Beljebb menve a templomba gondosan kidolgozott freskókat és szobrokat láthatunk továbbá egy csodálatosan szép oltárt. A négy hajós templom altemplomában megtekintettük Korbinian püspök sírhelyét, és a faragott állatokat ábrázoló oszlopot. A templom megnézése után az épület mögött található, szépen gondozott kertbe mentünk, ahol egy kis pihenőt tartottunk. Freising város a kora középkortól körülbelül 1803-ig fontos vallási központ volt. A városban ezért számtalan templom található, melyek nagyon jó állapotban fel vannak újítva. Hazafelé végigmentünk a város főutcáján, ami ebben az időpontban még szebb volt. Érdekes, hogy a városban rengeteg a biciklis és szinte mindenhol biciklis utak vezetnek. Este még közösen szépítgettük a prezentációnkat.
8. Nap
Weihenstephan sörgyár
2013. július 8.
Az előző napon megbeszéltek szerint mentünk fel a Weihenstephan hegyre, az itteni sörgyárhoz. Itt találkoztunk Steffennel és négy német diákkal, akikkel múlt hét hétfőn közösen dolgoztunk. Steffen elmagyarázta, hogy a mai nap a sörgyártás lépéseit ismerhetjük meg. Majd bementünk egy terembe, ahol először németül, aztán angolul hallgathattunk előadást. Az angolul tartottból megtudtam, hogy bár nem itt főzték az első sört (feltehetőleg Mezopotámiában a Kr. e. 3 évezredben), ez a legrégebben alapított (1040-ben) még ma is működő sörgyár. Majd megnéztünk egy rövid ismertetőfilmet, amiben magáról a hegyről, a gyárról és annak történetéről, az itt gyártott sörökről tudtunk meg sok lényeges információt. Aztán az előadó elmondta azokat a szabályokat, amiket a gyárba belépve be kell tartani (pl. a kapott fényvisszaverő mellényt nem szabad levenni, vigyázni kell a csúszós padlókra stb.). Majd átmentünk abba a terembe, ahol sörpépet készítenek árpából és vízből. Itt a vezető elmagyarázta a sörfőzés egyes lépéseit: először sörpépet csinálnak búzából vagy árpából és vízből, ezt megtisztítják a szilárd összetevőktől, majd a cefrét forralják, és komlót adnak hozzá. A főzés után a pépet 10 Celsius fokra hűtik le, és hozzáadják az élesztőt. Ezt egy hétig erjesztik, így alkohol és szén-dioxid keletkezik. Az egy hét leteltével az ún. nevezett zöld sört
12
kapnak, amit a tároló pincékben körülbelül 30 napig tárolnak. Majd ezt a sört töltik üvegekbe és hordókba. Majd négy termen vezettek át, ahol a fentebb leírt lépéseket ismertük meg részletesebben. Láthattuk a hatalmas tartályokat. Ezek után a palackozó helységbe mentünk, ahol megtudtuk, hogyan kerül sör a gyárba bejövő már többször használt üvegekbe. Először ezeket a sörösüvegeket futószalagra teszik, majd a szalagon végigmenve több lépésben kitisztítják, leszedik róla a címkéket, ellenőrzik az üveg sértetlenségét, majd megtöltik, és végül rekeszekbe teszik. Ez a gyár 15 féle sört gyárt; a búza sör, és citromos Radler is megtalálható a választékban. Mindezek után visszatértünk abba a terembe, ahol táskáinkat hagytuk. Kaptunk poharakat és 4 féle itt gyártott sört kóstolhattunk meg: Original Hefe Weissbier Vitus Pilsner
9. Nap
TUM- Bioanalitika Intézetének 2013. július 9. megtekintése Zsírsav tartalom meghatározás
Ezen a napon szintén a Freising egyik hegyén, a Weihenstephanon volt a gyakorlatunk a Technischen Universität München (TUM) freisingi kirendeltségében. 8 óra körül találkoztunk itteni mentorunkkal, Steffennel. Elvezetett minket az egyik laborba, ahol néhány már ismert német diákkal találkoztunk, akik mára idegenvezetőink lettek. Elsőként egy légkondicionált helyiségbe vezettek be, ahol a bejövő növényi eredetű mintákat tárolják. Ezek azért, hogy minél tovább tudják használni őket, le voltak fagyasztva. A mintákat környezet védelmi célból mérik, különböző módszerekkel meg tudják határozni mennyi ásványi anyagra, van szüksége az adott növénynek. Mindezek meghatározásához: lángfotométer, polariméter, HPLC, AAS, GC-MS van segítségükre.
13
Az idegen vezető német diák számos műszert mutatott meg és magyarázta el működési elvüket, működtetésüket, továbbá azt, hogy itt az egyetemen pontosan milyen célra használják. A műszereket és a róluk tanult dolgokat a következőkben felsorolásszerűen fogom leírni:
AAS (Atom Abszorpciós Spektroszkópia): Ennél a módszernél elsősorban a
termikus energia segítségével alapállapotú szabad atomokat állítunk elő, majd az így létrehozott atomok által elnyelt fényt vizsgáljuk. Ezt a módszert talaj-, víz-, levegőminták, ötvözetek, fémek, élelmiszerek és (mint ezen az egyetemen elsősorban) biológiai eredetű minták vizsgálatára használják.
GC (Gáz kromatográfia): A kromatográfia a szerves vegyületek elemzésének,
elválasztásának módszere. Ez egy gáz- vagy folyadékminták összetételének meghatározására szolgáló kémiai, analitikai módszer. Csak akkor alkalmazható, amelyek bomlás nélkül alakíthatók gázzá, többnyire szerves vegyületeket.
MS (Tömeg Spektroszkópia): Ez a műszer az atomok, molekulák tömegének
nagy pontossággal való meghatározására szolgál. Az egyetemen láthattuk a GC-t és az MS-t összekapcsolva.
Polariméter: A polarimetriában (forgatóképesség mérés) az optikailag aktív
oldaton vezetnek át polarizált fényt és mérik ennek elfordulást. Cukor tartalom meghatározására szolgál.
HPLC (High Performance Liquid Cromatography = Nagy Hatékonyságú
Folyadék Kromatográfia): Ez is –csak úgy, mint a Gázkromatográfia- az oszlop kromatográfia technikáján alapul. A laborokon való átvezetés és a műszerek ismertetése után, Steffen megmutatta a sörgyár területén lévő kertet, ahol rengeteg gyönyörű növényt láthattunk. Ezeknek a növényeknek a latin és a német neve is fel volt tüntetve. Majd kis gyaloglás után egy másik ennél sokkalta hatalmasabb kertbe mentünk, amelyben elképesztően sok, minden színben pompázó növényeket láttunk. Nekem legjobban egy embermagasságú, gyönyörű élénk kék virág tetszett. A délután folyamán még mintát vizsgálhattunk közösen Kiliannal egy HPLC készüléken, melyen magas koncentrációk meghatározása esetén szoktak használni. Itt részletesebben áttekinthettük a készülék működési elvét. 14
Ezután zsírsav tartalmat határoztunk meg. Ezek meghatározása élelmiszerekből a tárolás és további felhasználás szempontjából lényeges. A savtartalom meghatározását elvégezhetjük titrimetriás módszerrel. Az analitikai mérlegen ki kell mérnünk 0,3-0,1 g közötti ismert olaj mennyiséget 250-300cm3-es Erlenmeyer lombikba. Ehhez hozzá kell adni 15 ml dietil-éter és etanol 1:1 elegyét. Hozzáadunk 2csepp fenolftalein
indikátort,
majd
ismert
koncentrációjú
nátrium-hidroxid
oldattal
egyenértékpontig, halvány rózsaszín színig titráljuk. Ezután kiszámíthatjuk a zsírsav-számot. A savszámot mg/g-(mgNaOH/1g zsír, olaj) egységben adjuk meg. Egyenletet sztearinsavra írnám fel, de természeten a zsírsavak több nagy szénatom számú karbonsav keverékéből állnak. C17H35COOH + NaOH = C17H35COONa + H2O A pontosabb zsírsav meghatározás céljából gázkormatográfiás vizsgálatokat végeztünk mintánkkal. A gázkromatográfiás módszereket ma már az élelmiszeranalízis sok területén alkalmazzák. Így többek között
gázkromatográfiával
határozzák
meg
az
antioxidánsokat,
a
tartósítószereket,
a
szermaradványokat, az íz- és aromaanyagokat, valamint az illó- vagy illóvá tehető komponenseket. A mintánkat előkészítve kaptuk, ugyanis egy ilyen minta előkészítése egy egész délelőttöt felölel, vízteleníteni kell, kioldani, észtert képezni belőlük. Végezetül a mintából mindösszesen 0,5-2μl-t fecskendeztünk be a készülékbe és a csúcsokat vártuk.
15
10. Nap
Karbamid meghatározása fotometriásan HPLC mérések
2013. július 10.
Steffen reggel 8 órakor várt minket a TUM épülete előtt. Miután elmagyarázta a mai feladatot, köpenyeinket felvéve egy laborba vezetett minket. Karbamid meghatározás fotometriásan volt a végrehajtandó feladat. A karbamid tulajdonképpen egy szerves vegyület, diamid, mely a növények számára a lehasadó és felvehető amin csoportjai miatt fontos. Az emberi vizeletben is megszokták határozni. Meghatározásának az elve az abszorpción alapszik, ugyanis a karbamidot előkészítő műveletek után sárga színűvé lehet átalakítani, amelynek a színmélysége a koncentrációval lesz arányos. A készülékkel abszorbanciát, fényelnyelést mértünk, amely a Lambert-Beer törvény szerint híg oldatok esetén egyenesen arányos a koncentrációval: A = E*l*c.
A meghatározás menete: 1. Analitikai mérlegen bemértünk 2,000 g-ot mérőlombikba a kapott mintából. 2. Hozzáadtunk 1 g Aktív-szenet, derítés céljából. 3. Hozzáadtunk 5 ml Carrez I. oldatot 4. Majd 5 ml Carrez II. oldatot, ezek fogják a nem kívánatos fehérjéket kicsapni, melyek zavarhatnák a fotometrálást fényelnyelésük miatt. 5. 400 ml víz hozzáadása után 20 percig keverőgépbe tettük. 6. A 20 perc leteltével a mérőlombikot jelre állítottuk, majd leszűrtük az elegyet szűrőpapír segítségével. 7. Ebből a szűrletből 5 ml-t kipipettáztunk egy zárható kémcsőbe. 8. Majd ehhez a szűrlethez hozzáadtunk 5 ml DMAB-t. 9. Ezután készítettünk egy standard sort, ami a következő zajlott: 2,4,6 ml-t kimértünk a 0,1%-es karbamid oldatból, majd 100 ml-es mérőlombikba törzsoldatot csináltunk 16
belőlük. Ezután ezekből is 5-5 ml-t kipipettáztunk zárható kémcsőbe. Ezekhez is 5ml-t DMAB-t adtunk hozzá. 10. Vakpróbát is készítettünk, ami 5 ml vizet tartalmazott és 5 ml DMAB-t. 11. Így készítettük elő a mintát a fotometriás méréshez. Mérési eredményeink: 3
Kalibráló oldat (cm )
Abszorbancia
1
0,045
2
0,062
4
0,087
6
0,123
Minta
0,075
Az egyenes egyenletéből számítható a minta koncentrációja: 2,9 mmol/dm3 A délután folyamán HPLC laboratóriumot tekinthettünk meg. A készüléket viszonylag ritkán használják, ugyanis magas koncentrációk mérésére szolgál. Ami a legjobban tetszett az otthoni berendezéshez képest az automata injektálása a készüléknek. A készülék segítségével metanolos extrakció és megfelelő tisztítás után például vitaminokat lehet meghatározni takarmányokból, élelmiszerekből, de akár talajból is. A megfelelő tisztaság a HPLC-s műszerek lelke, egy kis szennyezés, porszemcse már tönkre is teheti az egész berendezést.
17
11. Nap
Húsminőség vizsgálat
2013. július 11.
Thalhausen Mai gyakorlatunk egy Freising melletti faluban, Thalhausenben volt, a feladatat a hús minőségének vizsgálata. Reggel 8 órára jöttek értünk a Deula épülete elé és vittek ki a kis faluba. A gyakorlatvezetőnk Hermine Kienberger volt. Megérkezésünk után fölmentünk egy tárgyaló terembe, ahol táskáinkat lepakoltuk és felvettük a védőfelszerelést. Majd átmentünk egy laborba, ahol Hermine elmondta milyen módszerekkel, milyen húsokat vizsgálnak. Majd húsokat vett elő (három félét) és nekünk meg kellett mondani milyenek voltak: disznó, pulyka és marha. Ezekből 4-4 szelet vágott le és mindegyikből egyet egy tányérra tett. Elmondta, ma öt vizsgálatot fogunk elvégezni, melyek a következők: pH érték mérés színezet meghatározás Vízmegkötő képesség mérés Kolbászkészítés Nyíróerőmérés Majd mindegyik állomáshoz (kivéve a kolbászkészítéshez) tett egy tányért és elmagyarázta hogyan kell a méréseket elvégezni. Miért fontosak ezen paraméterek meghatározása és hol lehet elrontani, mik a nehézségek. Tekintve, hogy heten voltunk, így kísérő mentorunk Martin is beállt közénk, így négy két fős csapatot alkotva kezdhettük el a munkát. Martin sem csinálta még ezeket a méréseket, és elmondhatom, hogy mindannyian nagyon élveztük. Társam és én a 2. állomásnál kezdtünk, a hús színezetét vizsgáltuk göttinegni fotométerrel. Első feladatunk a mérőműszer bekalibrálása volt, amelyet fehér lapon végeztünk el. Majd a mérőműszert az adott húsra rátéve leolvashattuk az eredményt. Adott húson három különböző helyen kellett elvégezni a mérést. Ahogy vártuk is a marhahús, mint vörös hús érte el a legmagasabb eredményt.
18
Az eredményeket a következő táblázat szemlélteti: µA
µA
µA
Középérték
Disznóhús
42
44
44
43.30
Marhahús
50
50
50
50,00
Pulykahús
46
46
44
45,30
Ezután az első állomáshoz mentünk, ahol a feladat a hús pH értékének meghatározása. A mérőműszert egész napra Hermine kalibrálta be, így ezt nekünk már nem kellett. Mivel a várt pH érték savas volt, így pH=4 és 7 puffert alkalmaztunk a kalibráláshoz. A pH érték hőmérsékletfüggő, így a pH érték mellett a pontos hőfokot is meg kellett mérni. Egyszerűen bele kellett dugni a húsba a két műszert, amely így digitálisan írta ki az értékeket. Az eredményeket itt is táblázatban kívánom összefoglalni:
Disznóhús
Marhahús
Pulykahús
pH 1
pH 2
pH 3
20 oC
19,9 oC
19.5 oC
5,59
5,53
5,59
21,2 oC
21,4 oC
21,7 oC
5,54
5,52
5,43
21,4 oC
22 oC
22,1 oC
5,92
5,90
5,75
Középérték 5,57
5,49
5,85
Majd munkánkat a hús vízmegkötő képességének vizsgálatával folytattuk a harmadik állomásnál. Körülbelül 300 mg-ot kellett csipesszel mérni az adott húsból egy táramérleg segítségével, ezt szűrőpapírra helyezni és öt percig két plexilap között préselni (óvatosan kellett meghúzni a csavarokat, mert ha túl erősen húztuk meg a két plexi lap szétszedésekor a szűrőpapír elszakadt). A szükséges idő letelte után a felső plexi lapot eltávolítottuk és körberajzoltuk a hús és a belőle kifolyt víz kerületét (ez utóbbi az összterület). Ezt mértük meg és a kettőt elosztva egymással, majd ezt az értéket megszorozva 100-zal kaptuk meg a hús víztartalmát százalékban. A terület méréshez planimétert használtunk, itt úgy nevezett
19
nóniusz skálát kellett leolvasnunk nagyítóval. Nagyon tetszett a készülék egyszerű szinte elronthatatlan a méréshez nem kell elektromos áram. Hús
Összterület
Vízmegkötő képesség
Disznóhús
0,38 cm2
0,64 cm2
59 cm2
Marhahús
0,33 cm2
0,86 cm2
38 cm2
Pulykahús
0,48 cm2
0,16 cm2
30 cm2
A gyakorlat következő része a hús nyíróerejének mérése volt. Először is egy 1 cm-es lyukvassal kivágunk egy darabot a húsból (fontos, hogy a rost hosszanti irányában vágjuk ki a darabot, mert ha nem így teszünk a mérés nem lesz pontos). Ezt a darabot belehelyezzük a Warner-Bratzler-műszerbe, melyet bekapcsolva megmérhetjük a hús nyíróerejét. Ezt mindhárom féle húson ötször elvégezzük. Azért kellett ilyen sokszor megmérni, mert a hús összetétele nem állandó, szalagok, inak hamisíthatják a mérési eredményeket. A kapott eredmények: p
p
p
p
p
Középérték
Disznóhús
3,24
2,68
1,35
3,50
5
3,15
Marhahús
(10,6)
(11,04)
3,7
2
4,5
3,40
Pulykahús
1,08
1,85
2
2,58
1,1
1,72
Az utolsó vizsgálatot (Pácolás nélküli főtt kolbász készítése) Hermine Kienberger mutatta be, melynek lépései a következők: 100 g behűtött húsizmot turmixgépben finomra aprítjuk hozzáadunk 4 g konyhasót, majd tovább aprítjuk 80 g jeget hozzáadunk 50 g kockára vágott, hűtött szalonnát a masszába egyenletesen beledolgozunk a tölteléket alumínium tálakba bemérjük majd a terméket 85 oC-on vízfürdőn 30 percig hevítjük 20
Az itt előállított termékünket az ebéd folyamán meg is kóstolhattuk! Mentorunk érdeklődésünkre egy angol nyelvű itt folyó HPLC vizsgálatokról szóló előadását is megtartotta nekünk. Megtudhattunk, hogy nem csak húsok minőségi vizsgálata folyik a laboratóriumokban, hanem tojásból és tejtermékekből is határoznak meg zsírokat, transzzsírokat, omega 3-at. Ezek a mérések egészségünk megőrzése szempontjából egyre inkább fontosak és egyre inkább az emberek érdeklődésének fókuszába kerülnek. Íz és aromavizsgálatok: A gyakorlatok elvégzése után mivel már dél körülre járt az idő próbára tettük az ízlelő bimbóinkat is. Az első feladatban öt alap ízt kellett megkülönböztetnünk. Mindegyik híg vizes oldatban volt és csak Pasteur pipettával szabadott a szánkba cseppenteni egy-két cseppet. Nem volt könnyű a feladat, személy szerint én elsőre az összeset víznek mondtam volna, utána kezdtem el figyelni a szám melyik szegletében érzek valamit. A víz vizsgálatok után 3 féle hús: marha, disznó, pulykahús sütött változatát ízleltük: szaftosság, rágósság, aromaság kérdésében. Ez már sokkal szubjektívebb volt, nekem a marhahús ízlett a legjobban, arra adtam a legmagasabb pontszámot. Elköltöttünk vendéglátóinkkal egy hagyományos bajor fehér kolbászos, édes mustáros, pereces ebédet, majd Hermine körbevezetett a farm területén, megmutatva milyen állatokat, milyen körülmények között tenyésztik. Betekintést nyerhettünk az itteni kutatási munkákba, melyek orvosi és tenyésztési célt egyaránt szolgálnak. Az EU új követelményei szerint a már 30 éves farmot mostanában kezdik el átépíteni. Európában ez a kutató farm egyedülálló, mindössze 3 hasonló van, viszont a legújabb Európai Uniós szabályok értelmében veszélybe került. Ugyanis a terület nagysága nem megfelelő tyúkok és disznók együtt tartására. Délután folyamán még volt erőnk a freisingi erdőben található védett Agenda 21 útvonalat végigjárni. Mindösszesen 2km hosszú, védett erdőútvonal kedvelt túrázó hely Freisingben.
21
12. Nap
Növényvédőszer maradványok meghatározása GC-vel
2013. július 12.
Allianz-Arena és BMW-Welt A délelőtt folyamán a TUM laborjában növényvédőszer maradványokat mutattunk ki gázkromatográfiás módszerrel. Talajokból és élelmiszerekből is fontos hiszen senki sem szeretne ezekből nagyobb mennyiséget elfogyasztani. Napjaink egyik legkritikusabb kérdése egészségügyi
szempontból
hogy
milyen
minőségű
élelmiszert
fogyasztunk.
Ezek
manipulálásán is sokan dolgoznak, és sokan viszont ellenőrzik az előállított termékek minőségét. Ehhez az egyik legérzékenyebb módszer, mely az analitikai kémiában egyre elterjedtebb a gázkromatográfia. A gázkromatográfia azon alapszik, hogy a szerves nem bomlékony molekulákat elpárologtatják megfelelő hőmérsékleten és adott gáznyomás mellett inert gázzal szállítjuk egy kolonna fele a szétvált komponenseket. A kolonna anyaga speciális melyen az ad -és abszorpciós folyamatok bekövetkeznek. A molekulák szerkezetüknek, polaritásuknak megfelelően különböző ideig tartózkodnak az oszlophoz kötve, majd leválnak onnan a detektor felé tartva. A detektorba érkezve jelet szolgáltatnak, és az eddig eltelt idő az ún. retenciós idő alapján tudjuk beazonosítani az egyes komponenseket. Itt a laborban egy HP8590N típusú gázkromatográfot láthattunk. A kolonna 25m hosszú volt, és a mérés 300oC-on zajlott. A komponensek azonosítására a retenciós időket használtuk. A növényvédőszerek talajban való lebomlása függ a vegyület típusától: a rovarirtók közé
tartozó
klórozott
szénhidrogének 2-5
évig is kimutathatók, a
foszforsavészterek 1-10 hét alatt degradálódnak. A fenoxiecetsav bomlása 1-5 hónapot vesz igénybe. Minta előkészítés menete: 1. 4,000gramm tisztított talajt 40 ml-es üvegbe mérünk. 2. Pipettázzunk hozzá 20 ml metil-alkoholt, majd 20 percig ultrahangfürdőben rázassuk, hogy kioldódjanak a komponensek. 3. Vízmegkötés céljából nátrium-szulfátot teszünk hozzá. 4. Szűrőfecskendővel az esetleges szennyeződésektől megtisztítjuk a mintát. 5. Az így elkészített oldatot automata mintaadagoló juttatja a készülékbe. Az
általunk
vizsgált
talajmintában
szerencsére
a
növényvédőszer
komponensek
elhanyagolható mennyiségben fordultak elő. Két német diák kísért ma délután bennünket be München városába. Először az Allianz Arenába mentünk, vonattal és busszal, négy átszállással. Az Aréna már első látásra is 22
hatalmasnak, gyönyörűnek látszott ám közelebb érve minden várakozást fölülmúlóan elképesztőnek látszott. Odaérkezésünk után körbenéztünk, majd a kasszákhoz mentünk, ahol jegyet váltottunk egy körbevezetésre. Megtudtuk, hogy amikor mérkőzés van, az étteremben való étkezéshez kártyát kell igényelni az Aréna bejáratánál, amire pénzt töltve vásárolhatunk. A túra kezdetekor érvényesítették jegyeinket, majd 2 csoportra oszlottunk. Bevezettek minket az aréna belsejébe, így megtapasztalhattuk, hogy mit érezhet egy ottani szurkoló. Az idegenvezető (Crissi tolmácsolásában) elmondott néhány lényeges információt az arénáról, így például a tervezőjét, az építéssel kapcsolatos dátumokat, az aréna méreteit, hova ülnek az ide látogató „fontos emberek” és tudósítók, illetve azt is, hogy az Aréna az éppen abban az időben játszó csapattól függően milyen színnel van megvilágítva (pirosan, kéken vagy fehéren). Majd átvezettek minket az FC Bayern München öltözőjébe, ahol láthattuk, hogy a félidő alatt milyen kényelemben részesülnek a csapattagok. Ezután a vendégcsapat öltözőjébe mentünk, majd az aréna elé, ahol újabb információkat mondott el az idegen vezető. Az Allianz Arena megnézése után U3-as vonattal utaztunk az Olimpia Centrumba, a BMW-Welthez, ahol találkoztunk Steffennel. A BMW-Weltbe mentünk, ahol beleülhettünk BMW és MINI autókba. Segítséget kértünk az egyik ottani idegenvezetőtől, aki rengeteg dolgot mondott el magáról a vállalatról, az autókról és a motorokról. Így tudtuk meg például, hogy mikor lesz kapható a teljesen új Concept Hybrid modell és hogy a BMW csoportnak mióta tagja a Rolls Royce és a MINI. Az idegenvezetés után egy szinttel feljebb mentünk, ahol motorok voltak kiállítva. Itt robogókat, sport és cross motorokat, ún. túra motorokat, versenymotorokat is kipróbálhattunk. Az alsó szinten két gyönyörű, új Rolls Royce modell volt kiállítva. Nekem legjobban az egyik 5. szériás pár nap múlva piacra kerülő BMW terepjáró tetszett. Érdekes, hogy a kiállított autók közül mindegyik automataváltós volt. A BMW-Weltben való tartózkodásunk végén kipróbáltuk az egyik MINI szimulátort, ahol időre kellett végigmenni egy adott versenypályán minél kevesebb ütközéssel. Steffentől megtudtuk, hogy a müncheni Olimpia Parkot 1972-ben építették az akkori olimpiai játékok miatt. Ez áll többek között az Olimpiai Faluból, Toronyból, a régi- és új Olimpiai Stadionból. Kérésünkre felmentünk a toronyba, körülbelül 180 méter magasra. Innen egész Münchent, sőt még az Alpokat is láthattuk és Steffen megmutatta merre van Freising. Körülbelül fél órát töltöttünk fenn a toronyban, majd lent elköszöntünk egymástól és az útba igazítás után elindultunk haza.
23
13. Nap
Tiergarten Hellabraunn
2013. júl. 13.
A mai napra a müncheni állatkert látogatását terveztük, így kora reggel indultunk a freisingi vasút állomásról az S1-es vonattal. A főpályaudvarig utaztunk, ahol átszálltunk egy U3-asra. Érdekes, hogy milyen ésszerűen, könnyen áttekinthetően van kiépítve a környező városokból Münchenbe és a Münchenen belüli közlekedés. Thalkirchen állomásnál szálltunk le és a táblák útmutatásával 300 métert sétálva eljutottunk az állatkert kapujához (Egy hídon kellett átkelnünk, ami az Isar fölött volt, így láthattuk milyen sekély itt a folyó: ha gyalog elindulunk az egyik partról a másik felé, nem lesz vizes a pólónk). A jegyek megvétele után elolvastuk a kapuval szemben lévő táblát, így megtudtuk, hogy ma többek között fóka- és pingvinetetés és elefánt-show is lesz. Mivel az első program kezdetéig még volt időnk, közös döntés után az akváriumokhoz mentünk. Az első teremben a bejárattól balra emberszabásúak voltak láthatók, jobbra hüllők és halak. Kétféle krokodilt láthattunk, az egyik ottlétünk alatt végig egy helyen feküdt, ám a másik igen mozgékony volt: éppen egy kisebb sokszínű halat csodáltam igen közelről, amikor ez a hüllő hirtelen elúszott előttem. Továbbá láthattunk még kígyókat és teknősöket. Tovább menve a vízi élőlényekhez mentünk. Itt gyönyörű, minden színben pompázó, méretekben igen változatos (a pár centistől a méteres hosszúságúig), a világ különböző részeiről összegyűjtött halakat láthattunk, így például cápát az Atlanti-óceánból, doktorhalat az Indiai-óceánból és még felsorolhatatlan vízi élőlényt. Nekem legjobban a tenyérnyi nagyságú medúzák tetszettek: az akvárium, amiben voltak úgy volt megvilágítva, hogy az állatokon át lehetett látni. Ekkor mivel már 11:20 körül járt az idő a pingvinekhez mentünk, mert az első program 11:30kor kezdődött. Egy az állatkertben dolgozó német férfi mondott pár dolgot a pingvinekről németül, majd elkezdődött a pingvinetetés: döglött halakat dobáltak nekik, amelyeket a pingvinek a vízben vagy épp a levegőben elkaptak és egészben lenyelek. A gondozó néhányat a közelben ugráló pingvinek szájába is adott, amelyet a pingvinek még intenzívebb ugrálással köszöntek meg.
24
Az etetés után a jegesmedvéket néztük meg, majd leültünk pihenni. A fóka-show délben kezdődött, pont a pingvinek mellett. Itt is hallhattunk néhány információt magukról az állatokról, majd az etetés is elkezdődött: a gondozó a vízbe dobált néhány halat, mire az állatok utánuk ugráltak (ekkor láthattuk milyen gyorsan tudnak úszni). A gondozó néhány fókát felcsalogatott a halakkal az emelvényre, majd a halakkal rávette őket, hogy ugráljanak be a vízbe, egy kivételével, akitől a halért cserébe puszit kért, amit meg is kapott. A sarki állatoktól az afrikaiakhoz indultunk, ahol láttunk emberszabásúakat, zsiráfot, elefántokat fürdés közben, orrszarvút, leopárdot és oroszlánt (bár fák alatt, az árnyékokban hűsöltek). Mindezek után sorban néztük végig az európai, amerikai, ausztráliai, ázsiai állatokat, majd különböző fedett épületekbe mentünk, ahol denevért, ízeltlábúakat, madarakat láttunk. 15:30-kor kezdődött az elefánt-show, amit az összegyűlt tömegben néztünk végig. Három elefánt volt a főszereplője a shownak, amelyet a gondozók úgy indítottak, hogy kettő közülük összekulcsolt ormánnyal jött elő. Majd sorban a következő mutatványok rengeteg féle variációját csináltatták meg velük: két lábon állás simán majd összekulcsolt lábakkal, lábak felemelése. Ezek után az egyik gondozó felült az egyik állatra, így vitette magát, majd ledobta a kulcs csomóját, amit az állat felvett. Mindezekért a dolgokért az elefántok jutalomfalatkákat kaptak. Tekintve, hogy még rengeteg időnk volt, újra átnéztük az egész állatkertet (bár most csak felületesen). A haza indulás előtt leültünk az Isar partjára, ahol a nap végére rengeteg ember gyűlt össze sütés-főzés és maga a folyó közelsége miatt. Este még volt erőnk Freising városába bemenni iskolánk igazgatójával, itt meglepetésünkre egy fesztivál fogadott minket.
25
14. Nap
Landshut
2013. július 14.
Reggel étkezés és a munkanapló pontosítása után 9 óra körül indultunk Freisingből az iskolai kisbusszal Landshut felé, ami körülbelül 40 km messze van a várostól. Ez a település az 1475ös lakodalomról híres, amelyet Gazdag György bajor herceg és Jagelló Hedvig kötött. Ezt a felvonulást négyévente nyáron rendezik meg, ekkor, mint ma is, a város tele lesz turistákkal és hagyományos bajor ruhába (hasított bőrnadrág és cipő, kockás ing, kalap) öltözött német férfiakkal és nőkkel. Bár otthon már meséltek a hagyományos bajor öltözékről, első látásra furcsának, sőt viccesnek tűnt, de pár óra múlva tekintve, hogy rengeteg ember viselt ilyet megszokottá vált, így mikor a már ismert német diákokkal találkoztunk meg sem lepődtünk. A bajor nők öltözködése egyszerű volt: dirndlibe, vagyis egy szoknyából, mellényből és egy (a férfiakéhoz hasonló mintájú) kockás ingből álló együttesbe öltöztek. A város főutcáján végigsétálva láttuk, hogy ilyenkor minden ablakból azonos színű leplet lógatnak ki. A város lentebbi részeiről is jól látszó, hatalmas templom volt a következő úti célunk. Az épület belülről még hatalmasabbnak tűnik, szemben egy gyönyörű és hatalmas oltár látható, ottlétünkkor épp mise volt. Ezután egy középkoriasan (facölöpökből álló) elkerített térre mentünk, ahol rengeteg árus volt, akik többnyire hagyományos bajor ételeket árultak. Itt megreggeliztünk, majd végignéztük az egész teret, így meghallgathattuk, ahogy hagyományos bajor ruhába öltözött férfiak, bajor zenét játszottak (a zene egyszerű volt, fúvós és ütős hangszereket használtak, majd a dalt az idei év jelmondatával, vagyis a Halloo-zással fejezték be). A felvonulás 14 órakor kezdődött, 2300 hagyományos bajor ruhás szereplő vonult fel, zenével és tánccal, lovakon, szekereken és gyalog. A felvonulást a legjobb helyről néztük. Landshut városa híres arról, hogy itt található Európa legmagasabb téglából épült temploma, szerencsénkre a templomtéren találtunk jó helyet. Ezután visszamentünk a térre, és az Isar partján lepihentünk. Körülbelül 17 óra körül értünk vissza Freisingbe.
26
15. Nap
LFL, mikrobiológia
2013. július 15.
Ma 8 órára kellett mennünk az LFL (Bayerische Landesanstalt für Landwirtschaft: Bajor Állami Mezőgazdasági Kutatóközpont) épületéhez. Itt találkoztunk Herr Dieter Nasttal, aki az előadó terembe vezetett minket. A bemutatkozás után kicsit várnunk kellett az intézményvezető, Günter Henkelmann megérkezésére, aki magáról a cégről tartott előadást németül. Az előadás után Herr Nast kiemelt néhány hasznos információt, majd elindultunk megismerni az LFL területét. Először laborokon mentünk át, ahol láttuk a különböző minőség ellenőrzéseket, amit itt az LFL-ben végeznek, továbbá a már ismert műszerek közül láttunk egypárat, így a HPLC-t automatikus adagolóval, GC-t, MS-t, lángfotométert, ICP-t. Lángfotometria: Első lépésben a mintát gáz halmazállapotúvá alakítjuk és atomokra szétszakítjuk. Ha ekkor a keletkezett atomok gerjesztett állapotba kerülnek, alapállapotba történő át menetelük (relaxáció) során az emittált fény szolgál az analitikai információ forrásaként. Ezen alapul az emissziós színképelemzés. Az adott elem atomjaira jellemző hosszúságú fény kibocsátott fényintenzitása az elem koncentrációjával arányos, így a minta koncentrációja meghatározható. Az alkalmazási kör a láng hőmérsékletétől függ: levegőpropán lángban az alkálifémek, levegő-acetilén lángban az alkáli- és alkáliföldfémek, dinitrogén-oxid és acetilén lángban a fémek 70%-a meghatározható. A laborok után üvegházakon vezetett át minket Herr Nast, ahol különböző növényeket termesztenek (például paradicsom, paprika, uborka) kutatási célokra. Rengeteg üvegházat láttunk. Gyakorlatvezetőnk megmutatta, hogy itt az LFL-nél hogyan teszik kellemesebbé a munkát: még az épületeken belül is rengeteg növényt tartanak és gondoznak, így a munkahely kevésbé nyomasztónak, sokkal élettel telibbnek tűnik. Az LFL területén való körbevezetés után ebédszünetet tartottunk, majd erről visszajőve találkoztunk Dr. Beck-kel aki, a mikrobiológiai laborokban dolgozik. Ő elmagyarázta, hogy baktériumok és gombák mindenhol vannak és ezeknek szaporodása elképesztően gyors, továbbá, hogy hiába mosunk kezet szappannal, az összes baktériumot elpusztítani nem tudjuk. Sőt a tenyerünk közepén letelepedett „kolóniákat” szétromboljuk, így az ujjainkra 27
több fog kerülni. Ezt bizonyítandó egy kísérletet végeztünk: steril Petri csészéket fogtunk, amiknek belsejében táptalaj volt a baktériumok számára, majd összes ujjunkat óvatosan végighúztuk a táptalajon, így baktériumokat juttatunk bele. Ezt újra megcsináltuk úgy, hogy vízzel alaposan megmostuk a kezünket (washed), és úgy is, hogy izopropanollal mostuk meg, elpusztítva a baktériumokat (disinfection). Dr. Beck még pár kísérletet elvégzett: nyitva hagyta a Petri csészét pár percig (a levegőben lévő baktériumok miatt), egy kesztyű ujjait húzta végig a csészén. Gombákkal is végeztünk kísérleteket, melyeknek a menete megegyezik a fent leírtakkal, egyedül a táptalaj különbözött. Az eredmény még 1-3 napot várat magára, de nagyon kíváncsian várjuk.
16. Nap
Kenyérsütés, Hüll- komló ültetvény és kutatóközpont látogatása
2013. július 16.
A Herr Nasttól kapott órarend szerint ma az LFL sütödéjében fogjuk tölteni gyakorlatunk egy részét. A reggeli üdvözlés után elmentünk a sütödébe, ahol először bemutatta az itt dolgozó embereket, majd két csoportra oszlottunk: egy négy és egy háromfősre. Ezután elmagyarázták a kenyérsütés lépéseit, mely a tészta készítéssel kezdődik: Kimérünk egy tálba: 1 kg lisztet, 10 g cukor, 15 g só, 50 g élesztő, 10 g zsír ezt összegyúrjuk 1 percig 20 percig állni hagyjuk a masszát préseljük, formázzuk a tésztát újabb 25 percig állni hagyjuk majd 20 percig sütjük. Gyakorlatvezetőnk elmondta, hogy ők, a németek a többi országhoz képest keményebbre sütik pékáruikat; példának elmesélte egy beszélgetését franciákkal, akik szerint ez a kenyér annyira kemény, hogy beletörik a foguk.
28
Megmutatták nekünk, hogyan formáljunk a tésztából császárzsömlét, csigát és a németeknél nagyon népszerű perecet. Herr Nasttól megtudtuk, hogy ezzel a liszt minőségét vizsgálják: azt nézik, hogy a pékárunak sütés után rendes formája lesz, vagy összeesik. Az általunk készített pékárukat később megkóstolhattuk. Glutén tartalmat is határoztunk meg. A gluténmentes diétát egyre gyakrabban halljuk, ugyanis sok ember érzékeny a lisztre. Perten Glutomatic sikérmosó készüléket használtunk, amely segítségével a nedves sikér tartalom és a glutén index is meghatározható. Ehhez 10 grammot kellett kimérni a mintánkból, majd NaCl oldatot adtunk hozzá. Ezt egy rázógépbe tettük, mely a keményítőt kioldotta és a glutén maradt meg. Ennek visszamaradó tömegét mértük és számítottuk a glutén indexet.
Ebédszünet után busszal vittek ki minket Hüll településre, ahol az LFL-nek volt egy kirendeltsége. Itt komlót termesztettek kutatási céllal és egy közelben lévő sörgyárnak. Először is magáról az itteni kirendeltségről mondtak pár szót, majd bevezettek az épületbe, ahol laborokon vezettek át. Itt különféle műszerekkel vizsgálják a különböző komló fajták minőségét. (Az ismert műszerek közül a GC-MS egy régebbi fajtáját láttuk). Majd kint egy üvegházban hallgattunk előadást a komló terméséről. Utána a gépeket mutatták meg, amivel a komlót szüretelik. Majd magát a növényt néztük meg a földeken, ahol újabb fontos információkat tudtunk meg a sör legfontosabb alapanyagáról. Az előadás után egy hagyományos bajor ebédre hívtak meg minket, majd a busszal körülbelül 6 óra körül érkeztünk meg a szállásunk elé.
29
17. Nap
Előadások (mintavétel, higiénia)
2013. július 17.
Ma reggel 8 órakor találkoztunk Herr Nast-tal az LFL-ben. A reggeli üdvözlés után gyakorlatvezetőnk elmondta a mai programot: előadásokon fogunk részt venni. Az első előadást Herr Dieter Nast tartotta, a mintavételezésről. Előadásából rengeteg lényeges dolgot tudtunk meg: elmondta, hogy a mintavételező nevét, a mintavételezés dátumát, a minta fajtáját, munkahelyét is fel kell tüntetni a dobozon. Ha ezek közül valamelyik nincs meg, a minta használhatatlan. Megtudtuk továbbá, hogy rengeteg cég küld ide, az LFL-be mintákat és van úgy, hogy párhuzamosan máshova is küldetek a mintából, így ellenőrizve a laborokban folyó munkát. Éves szinten körülbelül 300.000 meghatározást végeznek a mintákból. Beszélt még arról, hogy a mérésre váró mintáknak (ahhoz, hogy hiteles eredményt kapjunk) átlagosnak kell lennie (ezt egy nagyon jó példával magyarázta el és tette érthetővé): például, ha földből veszünk mintát, nem lehet csak egy helyről, mert ott az általunk mérni kívánt koncentráció lehet, hogy elképesztően magas, így (mint a mintából megtudtuk) a föld tökéletes termőföld. De ha tegyük fel húsz centiméterrel arrébb vennénk mintát, az ugyanabból a komponensből más mennyiséget mutatna, amely lehet számunkra nem megfelelő termőföldről tanúskodik. Ebből levonható a következtetés: ha hiteles, későbbiekben használható eredményt akarunk kapni, a mintát több helyről kell venni, összekeverni, majd mindezek után elvégezni a mérést. Továbbá beszélt még a HACCP-ről is (=Hazard Analysis and Critical Control Points, vagyis Veszélyelemzés és Kritikus Ellenőrzőpontok). Ez –mint megtudtuk- egy kockázatkezelő rendszer, amellyel az élelmiszerek tisztaságát, fertőzésmentességét vizsgálják, ellenőrzik. Ezután az előadás után egy kisebb szünetet tartottunk, majd egy laborba mentünk, ahol egy ott dolgozó férfi a higiéniáról, vagyis a fertőzések elkerülésről és annak fontosságáról tartott előadást. Külön kiemelte milyen nagy szerepe van az élelmiszergyártásban és, hogy bizonyos előírások be nem tartásáért az adott intézmény milyen nagy büntetésre számíthat.
30
18. Nap
Magok, Lisztgyártás, Italgyártás
2013. július 28.
Ezen a napon is –az előzőekhez hasonlóan- 8 órakor kezdődött meg gyakorlatunk a Bajor Állami Mezőgazdasági Kutatóközpontban. Herr Nast eddig számunkra ismeretlen folyosókon vezetett keresztül, miközben az ennek a részlegnek a munkájáról beszélt: itt osztályozzák az ide küldött magokat, keresnek különböző magokon baktériumokat, emberre is veszélyes fertőzéseket és kutatják e fertőzések kiküszöbölésének módját. Herr Nast külön kiemelt egy a búzamagra jellemző megbetegedést, mely veszélyt jelenthet a terhes nőkre. Ezt a megbetegedést a mag elszíneződéséből és méretének megnövekedéséből lehet észrevenni. A méretnövekedésnek köszönhetően az ilyen magokat egy géppel el tudják választani a többitől. Mindezek után Herr Nast egy légkondícionált szobába vezetett minket, ahol kisebb dobozokban rengeteg apró növényt termesztettek kutatás céljából: vizsgálják melyik fajta, milyen körülmények között növekszik optimálisan. Gyakorlatvezetőnktől megtudtuk, hogy ennek a szobának mind a páratartalma, mind a hőmérséklete, mind a fényviszonyok szabályozva vannak a kísérlet miatt. Majd Herr Nast egy szinttel lejjebb megmutatta az itteni lisztgyártást és átvezetett egy laborba, ahol különböző módszereket ismerhettünk meg a liszt minőségének vizsgálatára: vízfelszívó képességet, keményítő tartalmat vizsgálnak. Megnézhettünk egy golyós malmos őrlést is. Ekkor egy kisebb szünetet tartottunk, majd 15 perces séta után megérkeztünk az LFL-nek annak a részlegére, ahol a gyümölcsök minőségének vizsgálatával foglalkoznak. Ezelőtt az épület előtt található egy gyönyörűen gondozott kert, melyet bárki megnézhet, sőt beljebb menve ingyenesen információt is kaphat egy házban az itt termesztett növényekről. Lehetőség van továbbá a különböző növényekkel kapcsolatos kérdések feltevésére is: levélben megfogalmazzuk kérdésünket, majd egy itt elhelyezett dobozba dobjuk. A főépületbe belépve tömény eper illatot éreztünk, mivel itt dolgozták fel a kutatásokhoz fel nem használt epret (éppen gyümölcstortát készítettek belőle). Itt találkoztunk az intézményvezetővel, aki pár szót mondott az itteni munkáról. Elmondta, hogy ők gyümölcslé készítéssel is foglalkoznak és a helyiek ide hozhatják gyümölcseiket, ha gyümölcslét akarnak: 31
egy részét megkapják, míg másik az intézményé lesz, amit ők eladnak. Láttuk a folyamatot, hogy hogyan lesz az almából almalé, hogyan készítenek belőle pépet, hogyan választják el a levet a szilárd résztől. Az előadás után meg is kóstoltunk kétféle almalét: mind a kettő gyümölcstartalma 100%-os volt, csak a szűrés módja különbözött. Ezután visszamentünk az LFL-be, ahol megbeszéltük a továbbiakat: hiszen a holnapi nap lesz a záróprezentációja 3 hetes gyakorlatunknak.
19. Nap
Záró prezentáció
2013. július 19.
A záró prezentáció 10 órakor kezdődött: a müchnen-i Berufsschule igazgatónője mondta a nyitóbeszédet, majd felkérte Dieter Nast-ot mondjon pár szót a velünk töltött utolsó hétről (először németül, majd ránk való tekintettel angolul beszélt). Első heti gyakorlat vezetőnk Paul Scharm-ot is felkérték egy kisebb beszéd elmondására, majd a Pollack Mihály Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium igazgatója, Lantos Károly igazgató úr mondott köszönetet, továbbá megemlítette a Hanns Seidl alapítványt, ennek a kapcsolatnak az előnyeiről is beszélt. Ezek után következett a prezentációnk melyben, általánosságban Magyarországról mondtunk el pár információt, majd az itt eltöltött három heti munkánkról beszéltünk. Szerettük volna praktikusan összefoglalni, hogy mennyi minden élmény ért itt minket, szakmailag és kulturálisan. A prezentációnk után Monika Partsch elmondta, hogy bár nem volt tökéletes a kiejtésünk mindent értettek. Ezek után kaptuk meg az Europass igazolványunkat és két oklevelet (Berufsschule München és LFL). Majd egy kötetlen összejövetelen alkalmunk volt személyesen is megköszönni még egyszer mindenkinek az itt eltöltött szép időt és elbúcsúzni a mentorainktól, diáktársainktól. Szerencsénkre a búcsú nem örökre szól, csak szeptember végéig, hiszen akkor a 8 éves záróprezentációra sokan érkeznek, és a német diákok közül is hetet fogadhatunk 3 hétre. A kellemes beszélgetés után elbúcsúztunk, ebédelni mentünk a ’canteen’-ra, majd visszamentünk a szállásunkra. Délután egy tóhoz mentünk, melynek mind élővilága, mind vizének tisztasága lebilincselő volt.
32
20. Nap
Hazautazás
2013. július 20.
Ma reggel 5 óra 30 perc körül indultunk a Deula épületétől. Csakúgy, mint az ide utazáskor, most is háromszor álltunk meg: kétszer Ausztriában és egyszer Magyarországon. Az út, tekintve, hogy most korábban keltünk, fárasztóbbnak tűnt, ezért legtöbben az út kisebb vagy épp nagyobb részét alvással töltöttük. Mindazonáltal, mivel rengeteg időnk volt, sokat beszélgettünk, visszaemlékeztünk az itt eltöltött három hétre. Ennek ellenére úgy gondolom még hetek fognak eltelni mire mindent elmesélek az otthoniaknak részletesen erről a szakmai gyakorlatról. Ez alatt a három hét alatt rengeteg, későbbiekben, a szakmámban felhasználható dolgot tanultam meg, sőt sok ismeretet már az elkövetkező tanévben is hasznosítani tudok, tekintve, hogy jövőre műszeres analitika óráim is lesznek. Jó volt mélyebben belelátni egy iskolán kívüli világba még akkor is, ha tudom, hogy a magyarországi munkahelyek nagy része nem ilyen. Biztos vagyok benne, hogy szeretnék még továbbtanulni és abban is, hogy mindenképpen a vegyész szakmát fogom választani a technikusi képesítő vizsga megszerzése után. A kiutazást nagyon hasznosnak gondolom, és szerencsés vagyok, hogy a hét diák közé kiválasztottak. Az előkészítőkön megfelelő alapozást kaptunk műszeres analitikából, kulturális és történelmi ismeretekből, idegen nyelvből. Sok hasznos tanáccsal láttak el minket tanáraink, hiszen eddig még nem voltunk „függetlenek” három hétig családunktól. Kicsit kipróbálhattuk milyen önállónak lenni, természetesen izgalommal vártunk a gyakorlatot és a hozzá fűződő reményeinket beteljesítette. Remélem még sok Pollackos diáknak lehet része ilyen nyári szakmai gyakorlatban és sikerül meghosszabbítani a pályázatot még így 8 év után is.
Pécs, 2013. július 20.
……………………………………………………. Móré Dávid
33
