Munkahelyi egészségfejlesztési programok szakmai útmutatója 1 a Társadalmi Megújulás Operatív Program Egészségre nevelő és szemléletformáló életmód programok - lokális színterek című pályázati felhívásához Kódszám: TÁMOP-6.1.2/11/1
1
Készült Kiss J, Makara P. A munkahelyi egészségfejlesztési programok szakmai útmutatója alapján
1
Bevezető A munkahelyi egészségfejlesztés (MEF) olyan modern vállalati/intézményi stratégia, amely megcélozza, hogy a betegségeket a munkahelyen előzzék meg, növeljék az egészségesség lehetőségeit és a munkahelyi jól-létet. E célok elérése érdekében szélesebb eszköztárat kell bevetnie, mint a hagyományos munkavédelemnek, nevezetesen a munkaszervezet ez irányba történő orientálását és a személyiségfejlesztést. A MEF magában foglalja az összes olyan, az alkalmazottak, a munkaadók és a civil szervezetek által közösen hozott intézkedést, amelyek a dolgozó emberek egészségét és jólétét szolgálják. A munkahelyen, mint egészségfejlesztési színtéren baleseteket és betegségeket lehet megelőzni, egészséges és biztonságos munkakörülményeket lehet kialakítani, terjeszteni lehet olyan ismereteket és módszereket, amelyek az egészségtudatos magatartást és életmódot segítik megvalósítani. A munkahely kitüntetett helyszíne lehet az egészségfejlesztési programoknak, mivel a célcsoport itt könnyen elérhető, másrészt a munkavállalók a hagyományos egészségügy által nehezebben elérhetők, ugyanakkor több súlyos betegség szempontjából a veszélyeztetettek. A munkahelyi egészségfejlesztés bevezetésének előfeltétele a megfelelő tervezés, amelynek hatékony eszköze lehet a munkahelyi egészségterv, amely már egy évtizede jelen van a munkahelyek hazai egészségfejlesztési gyakorlatában is, mint tervezési eszköz. A munkahelyi egészségterv olyan komplex programtervezet, amely a munkavállalók életminőségének és munkafeltételeinek javítását, egészségük fejlesztését szolgálja - közösségi erőforrások mozgósításával. Megvalósításában minden érintett egyenrangú és aktív félként vesz részt, mivel a munkahelyi közösség igényein alapul. A munkahelyi egészségterv folyamat-jellegű, megvalósításának főbb lépései: 1. kiinduló helyzet felmérése (állapotleírás), 2. egészségstratégia és cselekvési terv kidolgozása, majd ennek alapján 3. programok megvalósítása 4. az egészségterv folyamatos külső-belső kommunikációja, 5. a program megvalósulásának és eredményeinek folyamatos monitorozása, értékelése, az eredmények visszacsatolása a megvalósításba. Alapvető elvárások a munkahelyi egészségfejlesztésre vonatkozóan tervszerűen, munkahelyi egészségterv alapján történik; a vállalat/szervezet vezetői a munkahelyi egészség kérdését integrálják a mindennapi vezetői gyakorlatukba, döntéseik során az intézkedések egészségre gyakorolt hatását figyelembe veszik; minden dolgozó a lehetséges maximális mértékben bevonódik a munkaszervezéssel kapcsolatos döntésekbe, különösen a munkarendre, a munkakörülményekre és a munkafolyamatokra vonatkozó döntésekbe; példaadó vezetői viselkedés – a jó teljesítmények elismerése, a munkatársak kritikai észrevételeinek figyelembe vétele, megfelelő konfliktuskezelés – révén jó munkahelyi légkör biztosítása; amennyiben a munkaszervezés javítható, a vezetők ezt kezdeményezik és megvalósítását monitorozzák; a munkahelyi biztonságra és a foglalkozás-egészségügyre vonatkozó jogszabályi előírásoknak eleget tesznek; a jogszabályi előírásokon túlmenően intézkedések történnek, programok kerülnek megvalósításra az egészséges munkakörnyezet biztosítása érdekében, és a munkavállalók egészséges életmódjának támogatása érdekében; a vállalat társadalmilag felelős módon viselkedik a saját munkavállalóival szemben és a tágabb társadalmi környezetével szemben is;
2
-
a vállalatnál/szervezetnél van kinevezett személy, vagy testület, aki a munkahelyi egészségfejlesztés irányításáért felelős; az egészségfejlesztési cselekvési terv (az egészségterv része) szükséglet felmérésen alapul, amely kiterjed az igényekre és a munkavállalók egészségi állapotából fakadó szükségletekre is; a beavatkozások többféle módon igyekeznek hatni az egészségfejlesztés irányába; a munkavállalók önkéntes, aktív, széleskörű részvétele a programban a tervezéstől a végrehajtásig; a megvalósítás és az eredmények számszerű indikátorokkal történő monitorozása.
A munkahelyi egészségfejlesztési program tartalmi elemei A lista elvárásokat, illetve programelemeket sorol fel. A lista segítségével azonosíthatók a beavatkozást igénylő problémák, hiányosságok. 1. A -
munkahelyi egészségpolitikák területén: helyben kialakított egészségbarát-munkahely politika, alkohol- és drogmentes munkahely, az élelmiszerbiztonság magas szintje a munkahelyi étkezdében, az egészséges táplálkozás irányelveinek megfelelő választék a munkahelyi étkezdében, - egészségügyi és munkabiztonsági bizottság, - kialakított indikátorrendszer a fejlődés monitorozására, - oktatás és képzés az egészség és munkabiztonság témakörében, - emberi erőforrás-menedzsment politika. 2. A szervezeti környezet területén: - munkavállalók részvétele a döntéshozatalban, - reálisan megállapított határidők, - lehetőség a változatos feladatvégzésre, - elegendő szünet, - jó munkahelyi kapcsolatok, - a magas szintű teljesítmény elismerése, - a nyugdíjba vonulók támogatása, - a speciális igényekkel rendelkező munkavállalók védelme. 3. A fizikai környezet területén: - rendelkezések a biztonságos és egészséges környezettel kapcsolatban, - munkaártalmaknak való minimális kitettség, - egyéni védőeszközök biztonságos használata, - az egészségért és biztonságért felelős vezető alkalmazása, - megfelelő higiénia és ivóvíz. 4. Az életmód és az egészségműveltség területén: - dohányzás megelőzés és dohányzásról való leszokást támogató programok, - alkohol- és drogmegelőzési programok, - stresszkezelő, mentális egészség programok, - táplálkozási, energiaegyensúlyt támogató programok, - fizikai aktivitás programjai, - reproduktív és szexuális egészség programjai, - a munkahely kapcsolódása a családhoz és a helyi közösséghez. 5. Az egészségügyi szolgáltatások területén: - a munkavállalók számára elérhetőek az alap-egészségügyi szolgáltatások, - programok a rehabilitáció és a munkába való visszatérés elősegítésére, - a helyi egészségügyi szolgálatok részvétele a munkahelyi egészségfejlesztésben. 6. A külső környezeti hatások területén: - a környezetszennyezés megelőzése, - a biztonságos munkába járás lehetővé tétele, - pozitív szerepvállalás a közösségi életben.
3
Az alkohol- és drogmegelőzés területén – különösen a legalább 50 főt foglalkoztató munkahelyek esetében - javasolt programelemek: -
-
-
Készüljön a munkahelyi egészségterv részeként munkahelyi alkohol- és drogpolitikai írott dokumentum, mely tisztázza az alkoholpolitika és drogpolitika eszközeinek (rendészeti, egészségügyi, támogató szolgáltatás) egymással való viszonyát. Dolgozók felvilágosítása, tájékoztatása a probléma (károk, tünetek, beavatkozási lehetőségek, illetve a munkaadó problémával kapcsolatos programjáról) kapcsán. A javasolt beavatkozások, programok kialakítása szakember (foglalkozás egészségügyi, pszichológus, addiktológus) bevonásával, illetve az érintett dolgozó segítése a szükséges egészségügyi ellátást nyújtó ellátóhoz (tanácsadás, rövid intervenció, terápiás programok igénybevételére). A káros szer-fogyasztás ellenőrzésén, szűrésén túlmenően a munkahelyek olyan fórumokat is működtethetnek, amelyek a megelőzést szolgálják. Ilyenek a tájékoztatási kampányok (plakátok, információs füzetek). A munkába állást, más munkakörbe helyezést, tanfolyami beiskolázást megelőző interjú (életviteli szokások, munkahely-változtatási, illetve egészségügyi és munkapszichológiai munkaköri alkalmassági vizsgálatok).
Az alkohol- és drogmegelőzés területén – különösen a legalább 50 főt foglalkoztató munkahelyek esetében - javasolt, de támogatásban nem részesíthető programelemek: - Rendszeresen ismétlődő orvosi és munkapszichológiai vizsgálatok. A pozitív teszt eredménnyel rendelkező, egyének további vizsgálata, a probléma súlyosságának megítélése céljából szakemberek bevonásával (pl. AUDIT kérdőív felvétele, pszichológiai, addiktológiai diagnosztikai vizsgálatok). A evidencián alapuló programelemek: -
-
-
dohányzásról
történő
leszokást
támogató,
javasolt
Megfelelő végzettséggel rendelkező szakember bevonásával egyéni vagy csoportos dohányzás leszokást biztosító tanácsadás nyújtása a dohányzásról leszokni kívánó munkavállalók számára. Tájékoztatás a munkavállalók számára a leszokás támogatásának elérhetőségéről, más elérhető támogatásokat is (pl. a telefonos tanácsadás). A munkáltató tegye lehetővé a helyszínen tartott egyéni vagy csoportos tanácsadást. (Egy csoport min. 8, max 15 fő) Az egyéni vagy csoportos foglalkozásokra minimum 4 alkalommal, de ideálisan 68 alkalommal (heti 1 alkalom) kerüljön sor. A csoportos foglalkozások időtartama 1-1.5 óra, az egyéni foglalkozásoknak minimum 15 perc, ideálisan 20-30 perc. Félév vagy egy év múlva ismételt állapot felmérés (követés), és ha szükséges újabb tanácsadás kezdeményezése a visszaesők részére. Ajánlott a kilégzett levegő szén-monoxid koncentrációját mérő készülék alkalmazása a tanácsadás során. Leszokást támogató egyéni vagy csoportos foglalkozást csak kiképzett szakember tartson. Kiegészítő stresszkezelést segítő programok. A régi dohányzó helyek felújítása révén nemdohányzó pihenő helyek kialakítása.
A evidencián alapuló dohányzásról történő leszokást támogató, javasolt, de támogatásban nem részesíthető programelemek:
4
-
-
A munkáltató tegye lehetővé, hogy a munkavállalók részben vagy egészben a munkaidő alatt vehessenek részt a foglalkozásokon (vagy kapjanak valamilyen munkaidő kedvezményt, min. 30 perc). Projekten kívüli támogatásként a munkahely hozzájárulhat a leszokást támogató farmakoterápia finanszírozásához, mivel ez növeli a tanácsadás hatékonyságát.
Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy a fent felsorolt elemek közül a pályázat keretében csak és kizárólag a pályázati útmutatóban támogatható tevékenységek és elszámolható költségek tervezhetőek!
5
Irodalom 1. A Munkavédelem Országos Programja. Budapest, 2001. 2. Az egészségbarát munkahely kritériumrendszere. OEFI, Budapest, 2005. 3. Chu, C.; Breucker, G.; Harris N., Stitzel, A.; Gan, X.; Gu, X.; Dwyer, S.: Healthpromoting workplaces—international settings development. Health Promotion International, Oxford, 2000. Vol. 15, No. 2. 4. Conrad P.; Walsh, D.C.: The New Corporate Health Ethic Lifestyle and the Social Control of Work. In: International Journal of Health Services, Vol. 22(1). 1992. 5. Criteria and models of good practice for workplace health promotion in small and medium-sized enterprises (SMEs). ENWHP, Essen, 2001. 6. Galgóczy, G.: A munkahelyi egészségfejlesztés európai gyakorlata. In: Egészséges munkavállaló az egészséges munkahelyeken. A munkahelyi egészségfejlesztés jelene és jövője. Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest, 2004. 7. o. 7. Harris, J. R., Lichiello, P. A. , Hannon, P. A.: Workplace Health Promotion in Washington State. Forrás: http://www.cdc.gov/pcd/issues/2009/jan/07_0276.htm#table2_down (2009. 03.23.) 8. Juhász, Á.: Az egyéni és a szervezeti fókuszú munkahelyi egészségfejlesztés. Doktori disszertáció. ELTE PPK Pszichológia Doktori Iskola, Budapest, 2007. 9. Kapás, Zs.: A munkahelyi egészségfejlesztés megalapozása Magyarországon a civil szervezetek új minőségű szerepvállalásával létrejövő munkavédelmi teljesítményekkel. In: Egészséges munkavállaló az egészséges munkahelyeken. A munkahelyi egészségfejlesztés jelene és jövője. Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest, 2004. 34.o. 10. Kerek, J.: Huszonhat kérdés a munkahelyi egészségfejlesztésről. Egészséges munkavállaló az egészséges munkahelyeken. A munkahelyi egészségfejlesztés jelene és jövője. Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest, 2004. 11. Kreis, J. Bödeker, W.: Health-related and economic benefits of workplace health promotion and prevention. Summary of the scientific evidence. BKK Bundesverband, Essen, 2004. 12. Levi, L.: Stress Management and Prevention on a European Community Level: Options and Obstacles. In: Stress and Health. Research and Clinical Applications. Eds. By: Kenny, D.T., Carlson, J.G., McGuigan, F.J., Sheppard, J.L. Harwood Academic Publishers, 2000. 229-242.o. 13. Luxembourg Declaration on Workplace Health Promotion in the European Union. ENWHP, 1997. 14. Marwick, CH.: Healthy Workplace: Employers, Employees Benefit. In: JAMA, Vol. 268 (21). 1992. 15. Mercier, M.; Francois, M.: Approche psychoergonomique du stress au travail. 3. Prévention/gestion du stress: analyse bibliographique. Les notes scientifiques et techniques de l’INRS. 2001. 16. Naidoo, J.; Wills, J.: Egészségmegőrzés. Medicina Rt., Budapest. 1999. 17. Pencak, M.: Workplace health promotion programs. An overview. In: Nursing Clinics of North America, 1991. Vol.26 (1), 233-240.o. 18. Regional Guidelines for the Development of Healthy Workplaces. World Health Organization (WHO-WPRO), Regional Office for the Western Pacific, 1999. 19. Perlaky, Á.: A munka világának jogi környezetéről. Oktatási segédanyag a Munka és Szervezetpszichológiai Szakképzés Mentálhigiéné című kurzusához. Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, Ergonómia és Pszichológia Tanszék, 1999. 20. Quality Criteria of Workplace Health Promotion. ENWHP, Essen, 1999. 21. Sanders, D.; Crowe, S.: Overview of health promotion in the workplace. In: Health Promotion. Professional Perspectives. Ed. By: Scriven, A.; Orme, J. Macmillan Press Ltd., 1996. 22. Segal, L.: Issues in the Economic Evaluation of Health Promotion in the Workplace. Research Report. Centre for Health Program Evaluation, Monash University, Australia. 1999.
6
23. 24.
Vaandrager, L.; Raaijmakers,T.; Capelleveen, C.: ENWHP Toolbox.: A European collection of methods and practices for promoting health at the workplace. ENWHP, 2004. Wynne, R.: What makes workplace health promotion work? Findings from the European Foundation’s Research Program. Luxembourg, 1997.
7
