Munka és család: A gondoskodás módja a megosztás!

Méltányos munka A jobb világ itt kezdôdik.

Munka és család: A gondoskodás módja a megosztás! A felnôttkort sok szempontból az élet „csúcsforgalmi” idôszakának tekinthetjük. Komoly kihívást jelent méltányos munkához jutni, a családtagokról gondoskodni és emellett eleget tenni a vállalatok, közösségek és társadalmak elvárásainak. Sok társadalomban magasabbá vált a nôk munkaerôpiaci részvételi aránya a jobb képzettségi és gazdasági lehetôségeknek, valamint annak köszönhetôen, hogy a háztartásoknak és a nôknek nagyobb szükségük van a jövedelemszerzésre. Bár minden eddiginél több nô végez keresô tevékenységet, a nôk otthoni kötelezettségeinek mértéke nem csökkent. Sok esetben a férfiak a családi feladatok elvégzésében változatlanul kis mértékben vesznek részt. Sôt, a családok összetételében bekövetkezett változások - az egyszülôs, elsôsorban egyedülálló anyai háztartások számának növekedése és a kiterjedt családi háztartások számának csökkenése -, valamint a migráció és egyéb szociális és gazdasági tényezôk változása gyakran azt eredményezi, hogy a gondozásban való informális segítségnyújtás mértéke csökken. Bizonyos esetekben a családi kötelezettségek még intenzívebbé váltak. Néhány országban igen gyors ütemû a lakosság elöregedése, ami azt jelenti, hogy az idôsebb családtagok a fiatalabb családtagok gondoskodására szorulnak. A világtörténelem során elôször várhatóan 2047-ben fogja meghaladni az idôsebb személyek száma a gyermekek számát.1 A járványok, mint a HIV/AIDS, szintén hozzájárultak a gondozást igénylô emberek számának növekedéséhez. Ugyanakkor, sok országban csökkentették az állami kiadásokat az egészségügyben és az állami szolgáltatások területén, ezáltal nagyobb felelôsséget hárítva a családtagok nem fizetett gondozási tevékenységére.

Ezek a változások és körülmények különösképpen a nôket hozták sérülékeny helyzetbe, mivel a fizetett munka mellett változatlanul elsôsorban ôk látják el a gondozási tevékenységeket. Így a dolgozó nôk végül is sokkal hosszabb munkanappal és megnövekedett összmunkateherrel néznek szembe, mivel a nem fizetett otthoni munka és a családi kötelezettségek egyelôre még nem egyenlô mértékben oszlanak meg a nôk és férfiak között. A hagyományos nemi szerepkörök és sztereotípiák és a társadalmi elvárások szintén megnehezítik a férfiak számára, hogy részt vegyenek a családi kötelezettségek ellátásában. Kutatások azt mutatják, hogy a férfiak sokat nyernek a jobb munkahelyi-családi egyensúly révén, beleértve a jobb kapcsolatot gyermekeikkel, a nagyobb részvételt a családi életben a kétkeresôs háztartások esetében.2

1 ENSZ, 2007. World Population Ageing (A világ népességének elöregedése) (DESA, Population Division, New York) xxvi. old. 2 Marinova, J., 2003. Gender Stereotypes and the Socialization Process (Nemi sztereotípiák és a szocializációs folyamat), DAW/ILO/UNAIDS/UNDP, Szakértôi Csoport Találkozó, The role of men and boys in achieving gender equality (A férfiak és fiúk szerepe a nemi egyenlôség elérésében), 2003. október 21-24. 9. old.

Nemek közötti egyenlôség a méltányos munka középpontjában

©ILO, Deloche P.

Emellett, a jelenlegi munkakörülmények kapcsán kialakult helyzet egyre nehezebbé teszi mind a nôk, mind a férfiak számára, hogy megfelelô egyensúlyt hozzanak létre munkahelyi és családi kötelezettségeik között. Ezek a körülmények magukban foglalják a bizonytalan munkaszerzôdéseket, az alacsony béreket, a hosszú munkaidôt, a munkaidô intenzitásának növekedését – gyakorlatilag nincs improduktív idô a munkaidôn belül –, valamint a túlmunka elôre nem látható elrendelését.


A kormányok és szociális partnerek által, a munkavállalók munkahelyi és családi kötelezettségeinek jobb egyensúlya érdekében hozott politikai döntések és intézkedések valódi változásokat eredményezhetnek. 1981-ben az ILO tagállamai elfogadták az 1981. évi 156. sz. Egyezményt a Családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról és az azt kísérô 165. sz. Ajánlást.3 Ez a két eszköz a családi kötelezettségekkel bíró nôi és férfi dolgozók esélyegyenlôségét és egyenlô bánásmódját egyértelmûen azon intézkedések szélesebb körû kereteibe sorolja, amelyeknek célja a nemek közötti egyenlôség elômozdítása az ILO 1958. évi 111. sz. Hátrányos megkülönböztetésrôl (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló Egyezmény, az 1951. évi 100. sz. Egyezmény az Egyenlô díjazásról, valamint a 2000. évi 183. sz., az Anyaság védelmérôl szóló Egyezmény alapján. Az Egyesült Nemzetek, a Nôk elleni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérôl szóló 1979. évi Egyezménye (CEDAW) szintén elismeri a családi kötelezettségek megosztásának fontosságát. Ezek a nemzetközi eszközök azt a felismerést jelzik, hogy a nemek közötti egyensúly hiánya szoros kapcsolatban áll a produktív és reproduktív tevékenység nemek közötti megosztásával (lásd 1. Szövegdoboz), és, hogy a nôknek és férfiaknak is segítségre van szükségük szerepkörük betöltéséhez a munka világában és a családban. Így tehát, a 156. sz. Egyezmény értelmében a nemek közötti egyenlôség eléréséhez olyan politikai döntésekre van szükség, amelyek a családi kötelezettséggel bíró férfiak és nôk számára hatékonyabb módon teszik lehetôvé a felkészülést, belépést, elômenetelt és tartós részvételt a munkaerôpiacon. Ily módon a nôk és férfiak közötti egyenlôtlenségek csökkentése a munkaerôpiacon és a családban a nemzeti politika kulcscélkitûzésévé vált.

1. SZÖVEGDOBOZ. MI TARTOZIK A NEM FIZETETT CSALÁDI KÖTELEZETTSÉGEK KÖZÉ? A 156. sz. Egyezményben a „családi kötelezettségek” kifejezés kizárólag az „eltartott gyermekeikkel” szembeni és „olyan közvetlen családtagjaikkal szembeni kötelezettségekkel bíró férfi és nôi munkavállalókra vonatkozik, akiknek kifejezetten szükségük van gondozásra és támogatásra” (1. cikk), így gyermekek, idôsebbek, fogyatékossággal élô vagy beteg emberek. Az ENSZ 1993-as Nemzeti Számla Rendszere (SNA) a „gazdasági vagy piaci munka” körébe sorol bizonyos nem fizetett munkatevékenységeket, például: nem fizetett munka a családi vállalkozásban vagy a piacra; önellátásra irányuló gazdálkodás vagy víz- és tüzelôanyag-gyûjtés. Mindazonáltal, a nem fizetett családi kötelezettségek vagy a „nem fizetett gondozási munka” nem tartozik az SNA és GDP számítások körébe. A nem fizetett tevékenységek körébe olyan nem-gazdasági tevékenységek tartoznak, amelyek lehetôvé teszik a társadalom minden tagjának gondozását és fenntartását, és ez a társadalmi egészség és megmaradás alapját jelenti. Ezek a nem fizetett tevékenységek a következôkre terjednek ki: csecsemôk és gyermekek, tartósan vagy idôszakosan betegek, valamint idôsebb rokonok és fogyatékossággal élôk (aktív és passzív) gondozása; a háztartás karbantartása, takarítás, mosás, fôzés, vásárlás, valamint az összes közösségi önkéntes munka és szolgáltatás.4

3 2009 januárja óta 40 ország ratifikálta a 156. sz. Egyezményt. A ratifikációk listáját lásd: http://www.ilo.org/ilolex/english/newratframeE.htm 4 Antonopoulos, R., 2008. The Unpaid Care Work-Paid Connection (A fizetett és nem fizetett gondozás közötti kapcsolat) Working Paper No. 541 (Levy Economics Institute of Bard College, New York).

©ILO, Maillard J.

Fejlett és fejlôdô országokból származó adatok egyre inkább bizonyítják, hogy a munkahelyi-családi konfliktus megoldását célzó hatékony politika hiánya súlyos problémákat okozhat a társadalom, a vállalatok, a családok, a férfiak és nôk számára. Például, a munkahelyi-családi kötelezettségek nem kielégítô egyensúlya sok országban a termékenységi ráták csökkenéséhez vezet, mivel a nôk nehezen tudják összeegyeztetni munkájukat vagy karrierjüket a gyermekvállalással. Ahol nincs intézményes gyermekgondozás, ott a szülôk igen súlyos megoldásokat igénylô helyzetben találják magukat, például az idôsebb gyermekek gondozására kell bízniuk a kisebb testvéreket vagy magukkal kell vinniük gyermekeiket a munkahelyre. Ezek a megoldások azt jelentik, hogy a gyermekek kimaradnak az iskolából, vagy a folyamat végén gyermekmunkásként végzik. A nôk arra kényszerülhetnek, hogy elhagyják a munkaerôpiacot vagy részmunkaidôs állást keressenek maguknak, amely negatív hatással jár keresetükre, képességfejlesztésükre, érdekképviseletükre és szociális védelmükre.

Családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók: Különleges kihihívások Az összes nôi és férfi munkavállaló számára biztosítani kellene, hogy munkájuk során ne kényszerüljenek hátrányos megkülönböztetést elszenvedni a foglalkoztatásuk és családi kötelezettségeik közötti vélelmezett konfliktushoz kapcsolódóan. Menteseknek kellene lenniük a családi kötelezettségeik miatt alkalmazott korlátozásoktól gazdasági tevékenységük megkezdése, gyakorlása valamint elômenetelük során. A munkahelyi és családi kötelezettségek összeegyeztetésébôl adódó kihívások befolyással vannak a foglalkoztatás során az esélyegyenlôségre és az egyenlô bánásmódra, különösképpen a nôk esetében. Bár 2007-ben világszerte 1,2 milliárd nô dolgozott - majdnem 200 millióval illetve 18,4 százalékkal több, mint tíz évvel azelôtt5 -, ezek a nôk gyakran kevésbé termelékeny vagy kevésbé méltányos állások betöltésére kényszerültek, ahol a megfelelô vagy tisztességes bérhez, szociális védelemhez, alapvetô jogokhoz és munkahelyi érdekképviselethez való hozzáférésük korlátozott volt. A nôk viselik továbbra is a családi kötelezettségek legfôbb terheit, és nekik kell megfizetniük a fizetett és nem fizetett munkából adódó megnövekedett terhek költségeit is. Az idôfelhasználásra vonatkozó tanulmányok világszerte kimutatják, hogy a nôk jelentôsen több idôt töltenek nem piaci alapú, nem fizetett családi munkavégzéssel, mint a férfiak. Például Bolíviában a nôk heti 35 órát töltenek nem fizetett munkavégzéssel, szemben a férfiak által végzett 9 órával. Ugyanakkor a férfiak általánosságban több órát töltenek fizetett gazdasági tevékenységgel, mint a nôk – heti 42 órát szemben a nôk 26 órájával.6 Mindazonáltal, ha összesítjük a fizetett és nem fizetett munkavégzéssel töltött órák számát, a nôk általában hosszabb heti munkaidôben dolgoznak, mint a férfiak, és kevesebb idôt töltenek képzéssel, politikai tevékenységgel, saját szabadidô eltöltéssel vagy egészségügyi tevékenységgel. Mindez befolyásolja a nôk hozzáférését a fizetett gazdasági tevékenységekhez is. Például, az Európai Unióban a nôk foglalkoztatási rátája átlagosan 12 százalékkal csökken, amikor gyermeket vállalnak, és a gyermeket nevelô férfiak és nôk foglalkoztatási rátája közötti különbség egészen 26 százalékpontnyi.7 Latin-Amerikában az összes 20 és 24 év közötti, foglalkoztatásban nem álló nô több mint fele nem fizetett háztartási munkavégzését jelöli meg legfôbb okaként annak, hogy nem keres magának fizetett állást.8 Még abban az esetben is, ha a nôk részt vesznek a munkaerôpiacon, a családi kötelezettségek gyakran meghatározzák annak a fizetett munkának a mennyiségét és típusát, amelyet a nôk el tudnak vállalni.9

Ugyanakkor, a fizetett munka területén a hosszú munkaidôt követelô munkakörülmények a nôk és férfiak esélyeit is rontják arra, hogy minôségi gondozást nyújtsanak. Az ILO globális becslései szerint világszerte minden ötödik, azaz 614,2 millió munkavállaló hetente több mint 48 órát dolgozik. A túlságosan hosszú munkaidôt végzô nôk és férfiak aránya különösen nagy jelentôségû néhány országban, így például Etiópiában, Hondurasban, Indonéziában, a Koreai Köztársaságban és Pakisztánban, ahol a jelentések szerint az összes munkavállaló több mint 30 százaléka dolgozik heti 48 óránál többet. A férfiak esetében jóval valószínûbb, hogy túlzottan hosszú munkaidôben dolgoznak, amely egyrészt a nemi sztereotípiák következménye, de ugyanakkor a jelenlegi munkamegosztás fenntartásának oka is.10 A hosszú munkaidô, valamint az alacsony és egyenlôtlen bérek és jövedelmek gyakran korlátozzák a nôk választási lehetôségét, arra vonatkozólag, hogy dolgozzanak-e, és ha igen, hol és milyen típusú foglalkoztatásban. 5 ILO, 2008. Global Employment Trends for Women (A nôk globális foglalkoztatási trendjei) (Genf). 6 ENSZ Latin-Amerikai és Karibi Gazdasági Bizottsága (ECLAC), 2007. Estadisticas para la Equidad de Género: Magnitudes y Tendencias en América Latine (Statisztikai adatok az esélyegyenlôségrôl: Kiterjedés és tendenciák Latin-Amerikában) (Santiago) 7 EUROSTAT, 2008. Report on equality between women and men – 2008 (Jelentés a nôk és férfiak közötti egyenlôségrôl - 2008) (Európai Bizottság, Brüsszel). 8 ECLAC, 2007. Social Panorama of Latin-America 2006 (Latin-Amerika szociális panorámája 2006) (Santiago). 9 Verceles, N. A. és S. N. Beltran, 2004. Reconciling work and family. Philippine Country Study (A munka és család összeegyeztetése. Fülöp-szigeteki ország tanulmány), kiadatlan munkaanyag (ILO Munkakörülményekre és Foglalkoztatásra Vonatkozó Program (TRAVAIL), Genf). és Marcucy, P. N., 2001 Jobs, gender and small enterprises in Africa and Asia: Lessons drawn from Banglades, the Philippines, Tunisia and Zimbabwe (Állások, nemek és kisvállalkozások Afrikában és Ázsiában: Tanulságok Bangladesbôl, a Fülöp-szigetekrôl, Tunéziából és Zimbabwe-bôl), Series on Women’s Entrepreneurship Development and Gender in Enterprises No. 58. (ILO, InFocus Program a foglalkoztatás elômozdításáról a kisvállalkozások fejlesztése révén (SEED), Genf). 10 Lee, S., McCann, D. és J. C. Messenger, 2007. Working time around the world: Trends in working hours, laws and policies in a global comperative perspective (Munkaidô a világ különbözô részein: A munkaidôre, jogszabályokra és politikai intézkedésekre vonatkozó trendek globális komparatív perspektívában), Routledge, (ILO, Genf), 240. old.

©ILO, Crozet M.

Így, a családi kötelezettségek képezik az egyik okát annak, hogy a nôk a sérülékeny és informális foglalkoztatás felé fordulnak, amelyek közül az utóbbi kínálja azt a rugalmassági és közelségi szintet, amely lehetôvé teszi számukra a háztartási és gyermekgondozási kötelezettségeik ellátását. Elôfordul, hogy a nôk akaratuk ellenére választanak részmunkaidôs állást. A legtöbb országban a részmunkaidôs munkavállalók nagy többsége nô, és ez gyakran egyet jelent az alacsony foglalkozási státusszal, ahol csak korlátozott a karrier lehetôsége. Mindazonáltal, a részmunkaidôs foglalkoztatás segíthet összeegyeztetni a munkahelyi és családi kötelezettségeket, különösen akkor, ha ez a munkatípus mind a nôk, mind a férfiak számára elérhetô, és olyan foglalkoztatási körülmények és feltételek mellett valósul meg, amelyek megfelelnek a teljes munkaidôben foglalkoztatottakéval. Másrészrôl, azokban az országokban, ahol a közelmúltban hozott jogszabályi reformok lehetôvé teszik a munkavállalók számára, hogy változtatásokat igényeljenek a munkaidejükkel kapcsolatban, ennek a lehetôségnek az igénybevételi aránya igen alacsony. Valószínûleg ez azt jelenti, hogy a munkavállalók, elsôsorban a férfiak attól tartanak, hogy az ilyen kérelmek negatív következményekkel járhatnak karrierjük alakulására vagy a kortársak általi megítélésükre.


Emellett, csak korlátozott számú megbízható és megfizethetô szociális gondozási szolgáltatás áll rendelkezésre a megnövekedett gondozási igények ellátására, elsôsorban a gyermekgondozás és az egészségügy területén. Ugyanakkor, ezek a szolgáltatások a közlekedéssel, víz- és energiaellátással együtt a munkavállalók prioritásai közé tartoznak. A gyermekgondozás területén, a világ országainak majdnem felében nincs szervezett gyermekgondozás hároméves kor alatt, és azokban az országokban, ahol létezik ilyen típusú szolgáltatás, a lefedettség korlátozott.11 Az idôsebb, óvodás korú gyermekeket nevelô szülôk számára léteznek korai gyermekgondozási és nevelési programok, és ezeknek száma növekszik a legtöbb fejlôdô országban, ugyanakkor ezek - elérhetôségüket tekintve - igen egyenetlenek, és a hozzáférés igen korlátozott elsôsorban a szegény és mezôgazdasági közösségek számára. Ezek a gyermekgondozási lehetôségek gyakran nem elégítik ki a dolgozó szülôk igényeit az ellátás idôtartamát, minôségét és költségeit illetôen.12 Sok országban az iskolai órák gyakran sokkal hamarabb befejezôdnek, mint a munkanap, vagy hosszú az iskolai ebédszünet, ami igen megnehezíti a dolgozó szülôk számára, hogy a gyermekek ellátását összeegyeztessék fizetett munkájuk beosztásával. Hasonlóképpen, a népesség elöregedése és a hosszú távú gondozást igénylô eltartott idôs családtagok növekvô aránya is jelzi azt a növekvô kihívást, amellyel a munkában álló szülôknek kell megbirkózniuk mind a fejlett és fejlôdô országokban. A formális, hosszú távú gondozási szolgáltatások, így az intézményi és a specializált közösségi és otthoni gondozási formák különösképpen lassan fejlôdnek, így még mindig a családtagok viselik a hosszú távú gondozás összes terhét.13 A HIV/AIDS járvány szintén súlyosan érintette a nem fizetett gondozási munka összes területét, és ez igen nagymértékben befolyásolta a nemek közötti egyenlôtlenség helyzetét. Az intézményes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nehézsége gyakran azt jelenti, hogy a családtagok, általában a nôk és leánygyermekek, fizetett munkahelyük vagy iskolai tanulmányaik feladására kényszerülnek, hogy gondozhassák a betegeket vagy haldoklókat olyan idôszakban, amikor a családnak többletforrásokra lenne szüksége az orvosi kiadásokra és a jövedelem-kiesés pótlására. Leggyakrabban a szegény családok, a mezôgazdasági területeken élô családok, a faji és etnikai kisebbségek a leginkább érintettek.14 A kollektív intézkedések és támogatások hiánya a fizetett munka és a családi kötelezettségek összehangolása területén sok háztartást kényszerít arra, hogy „egyéni egyeztetési stratégiákhoz” forduljon, amelyek gyakran ellentétes hatással járnak a család jólétére és a méltányos munka célkitûzéseire. Ez a helyzet a szegény és sérülékeny családokat érinti a legsúlyosabban, mivel az ô gazdasági lehetôségeik engedik meg a legkevésbé, hogy árucikkeket vásároljanak (feldolgozott élelmiszer, munkaerô-kímélô eszközök) vagy szolgáltatásokat fizessenek meg (magán gyermekgondozás, egészségügyi szolgáltatások betegek számára, háztartási segítség, lásd 2. Szövegdoboz), amelynek segítségével idôt szabadíthatnának fel a fizetett munkavégzés érdekében. Az ô esetükben a munkahely és család közötti konfliktus súlyosan korlátozza a lehetôségeket. Ezek az emberek gyakran arra kényszerülnek, hogy válasszanak a foglalkoztatás és a gondozás között, vagy, hogy e kettôt kombinálják. Mindkét választás súlyos kompromisszumokat követel a foglalkoztatás minôségét és/vagy a gondozás minôségét és a szegénység elkerülése érdekében tett hosszú távú következményeket tekintve.

2. SZÖVEGDOBOZ: HÁZTARTÁSI MUNKA: A PROBLÉMA GYAKORI MEGOLDÁSI MÓDJAI A közepes-magas jövedelmû csoportba tartozó családok számára a háztartási alkalmazottak igénybe vétele a fô eszköz arra, hogy megbirkózzanak a családi kötelezettségek könnyítése érdekében nyújtott kollektív támogatás hiányával. A háztartási munka több millió munkahelyet teremt a fejlettség legkülönbözôbb szintjén álló országokban az egész világon, és jelentôs mértékben hozzájárul az otthoni gondozáshoz. A háztartási alkalmazottak elsôsorban a társadalom legveszélyeztetettebb csoportjaiból származó nôk, és gyakran gyerekek – szegény közösségekbôl, mezôgazdasági területekrôl jövôk, etnikai vagy faji kisebbségek, vagy bevándorlók. Az ILO arra a következtetésre jutott, hogy a világ legtöbb országában, más bérkeresôkkel való összehasonlításban a háztartási alkalmazottak de jure alanyai az egyenlôtlen bánásmódnak. Továbbá, a jogszabályok végrehajtási szintje gyakran laza, többek között a háztartási alkalmazottak munkájának „zárt ajtók mögötti”, rejtett jellege miatt. Ennek eredményeképpen a legtöbb háztartási alkalmazottat informálisan alkalmazzák nagyon alacsony bérért, kevés jogszabályban meghatározott jogot és szociális védelmet élveznek, és képviselethez való hozzáférésük is korlátozott. Ugyanakkor, néhány országban jogi lépéseket tettek a háztartási alkalmazottak jogainak javítása érdekében. Például, DélAfrikában 2002 óta a háztartási alkalmazottak jogosultak minimálbérre, fizetett szabadságra, túlóradíjra és végkielégítésre. A munkáltatókat arra kötelezik, hogy alkalmazottaikat bejelentsék a Munkanélküli Biztosítási Alapnál, és hogy járulékokat fizessenek utánuk. Így a háztartási alkalmazottak jogosulttá válnak munkanélküli és anyasági ellátásokra. Forrás: ILO, 2009. A háztartási alkalmazottak méltányos munkájáról szóló jogi és gyakorlati jelentés (Genf).

Mivel nem részesülnek gyermekgondozási támogatásban, a szegény családok gyakran úgy birkóznak meg a helyzettel, hogy egyedül hagyják gyermekeiket otthon, vagy az idôsebb testvér – általában egy iskolából kivett leánygyermek – gondozására bízzák ôket, vagy magukkal viszik ôket a munkahelyükre. Például, Indonéziában a dolgozó nôk 40 százaléka gondoskodik gyer11 Education for All (Oktatást mindenkinek), 2007. Strong foundations: Early childhood-care and education (Erôs alapok: Koragyermekkori gondozás és oktatás), Global Monitoring Report (UNESCO, Párizs). 12 Hein C. és N. Cassirer, 2009. Workplace partnerships for childcare solutions (Munkahelyi partnerségek a gyermekgondozási megoldások érdekében) (kiadás alatt) (ILO, Genf) 13 Briodsky, J., Habib J. és M. Hirschfeld (eds,) 2002. Long-term care in developing countries: Ten case studies (Hosszú távú gondozás a fejlôdô országokban: Tíz esettanulmány), WHO, Genf. 14 Addati, L és N. Cassirer, 2008. Equal sharing of responsibilities between women and men, including care-giving in the context of HIV/AIDS (A nôk és férfiak közötti egyenlô teherviselés, beleértve a HIV/AIDS-szel kapcsolatos gondozást). Készült a Nôk státuszával foglalkozó ENSZ Bizottság szakértôi csoportjának találkozóján, Equal sharing of responsibilities between women and men, including care-giving in the context of HIV/AIDS, 2008. október 6-8. Genf, Svájc (ILO, Genf).

mekérôl munkavégzés közben, 37 százalékuk támaszkodik a nôi hozzátartozókra, és 10 százalékuk használja az idôsebb leánygyermekek segítségét.15 Nairobiban a szegényebb anyák 54 százaléka viszi el kisgyermekét a munkahelyre, míg a jobb módú anyák 85 százaléka alkalmaz „gyereklányt”.16 A gyermekek idôsebb testvérekre vagy szakképesítés nélküli gondozókra történô bízása egyértelmûen befolyásolja a kisgyermekek egészségügyi állapotát és fejlôdését, és azoknak a gyermekeknek a hosszú távú képzési és foglalkoztatási lehetôségeit, akiket kivesznek az iskolából, hogy testvéreiket gondozzák, és háztartási munkát végezzenek. Emellett, a gyermekek bevitele a munkahelyre nem csak attól az idôtôl és befektetéstôl vonja el az energiát, amelyet a nôk fizetett munkájuk végzésére fordítanak, beleértve a képzést és az üzleti fejlôdést, de a gyermekeket is veszélyes környezetbe helyezi, és kiteszi ôket a gyermekmunka kockázatának. A szegény családokat különösen sújtja az idôsebbek, krónikus betegek és fogyatékkal élôk számára nyújtott kollektív támogatás hiánya. A legtöbb fejlôdô országban súlyos hiány mutatkozik a megfelelô és megfizethetô hosszú távú gondozási programok területén, illetve a rászorulókat gondozó, családokat támogató társadalombiztosítási rendszereket illetôen. Például, 2002ben a Fülöp-szigeteken csak 13 államilag finanszírozott központ nyújtott szociális szolgáltatásokat a fogyatékossággal élôk, idôsebbek és speciális csoportok számára az egész országban.17 A gondozásra szorulók családtagjai, elsôsorban a nôk súlyos nehézségekkel szembesülnek, amikor munkahelyi és családi kötelezettségeiket próbálják összeegyeztetni; mindez gyakran azt eredményezi, hogy részben vagy véglegesen elvesztik fizetett állásukat.

3. SZÖVEGDOBOZ. FÉRFIAK ÉS IDÔSGONDOZÁS Az Egyesült Államokban élô férfiak egyre növekvô mértékben szembesülnek azzal az aggodalommal, hogy a szüleikrôl való gondoskodás és kenyérkeresôként betöltött szerepük konfliktusba kerül. Becslések szerint jelenleg a családi gondozás feladatkörében a férfiak majdnem 40 százaléka vesz részt, szemben az 1996-ban mért 19 százalékkal. Körülbelül 17 millió férfi az elsôdleges gondozója egy felnôttnek. Ahogy az aktív apaság megélése egyre inkább elfogadottá vált a „baby-boom” generáció számára, úgy vált egyre elfogadottabbá a gondozói szerepkör a ma már apakorba lépett fiúk számára. A kisebb létszámú családok és a teljes munkaidôben dolgozó nôk arányának növekedése is hozzájárult ehhez a változáshoz. A férfiakat aggasztja, hogy gondozói szerepkörük nem teljesen elfogadott munkahelyükön abból a felfogásból adódóan, hogy a férfiakat általában elônyben részesítik a munkaerô-felvételnél, mivel azt tartják róluk, hogy ôk százszázalékosan munkájukra fognak majd koncentrálni. Forrás: USA Alzheimer Egyesület és Nemzeti Gondozási Szövetség. Leland, J. 2008. november 28. Egyre több férfi vállal vezetô szerepet az idôs szülôk gondozásában, New York Times (New York).

A gondozás területén megnyilvánuló, a társadalomra, munkára és nemi szerepekre gyakorolt hatásokat figyelembe kell majd venni a jövôben az új politikai irányvonalak kidolgozása és a gondozásra és szociális védelemre vonatkozó prioritások elfogadása során.

©ILO, Fiorente A.

Munkahelyi-családi intézkedések politikai napirendre tûzése A munkahelyi-családi intézkedések olyan politikai megoldások, amelyeknek célja az összes munkavállaló méltányos munkához való hozzáférésének biztosítása azáltal, hogy kifejezetten és szisztematikusan figyelembe veszik, és támogatják a munkavállalók nem fizetett családi kötelezettségeit. Az ILO 156. sz. Egyezménye és 165. sz. Ajánlása hasznos politikai iránymutatást nyújt, és olyan rugalmas eszközt képvisel, amelynek segítségével olyan politikai döntések kidolgozása válik lehetôvé, amelyek révén a családi kötelezettségekkel bíró férfi és nôi munkavállalók számára biztosítják a hátrányos megkülönböztetés nélküli foglalkoztatásba történô belépés, részvétel és elôremenetel jogával való élést. A munkahelyi-családi intézkedéseket nemzeti, közösségi és munkahelyi szinten lehet érvénybe léptetni. Ezen intézkedések arra irányulnak, hogy a családi kötelezettségeket összeegyeztethetôbbé tegyék a fizetett munka követelményeivel, és, hogy a munkakörülményeket összeegyeztethetôbbé tegyék a nem fizetett családi kötelezettségekkel. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek aktív módon ösztönzik a férfiakat arra, hogy részt vegyenek a családi feladatok ellátásában. Ez csak akkor lehetséges, ha olyan intézkedéseket hoznak, amelyek megváltoztatják a tradicionális viselkedési mintákat, például a fizetett apasági és szülôi szabadság bevezetésével. A kormányoknak vezetô szerepe van a politikai orientáció meghatározásában, és abban, hogy olyan társadalmi klíma alakuljon ki, amely elôsegíti a párbeszédet, és 15 Kamerman, S. B., 2000. Early Childhood Education and Care (ECEC): An overview of developments in OECD countries ( Korai oktatás és gondozás: Áttekintés az OECD országok fejlôdésérôl) Megtalálható: www.columbia.edu/cu/childpolicy/kamerman.pdf (hozzáférés: 2009. január 30.) 16 A. Lakati et al., 2002. „Breastfeeding and the working mother in Nairobi” (Szoptatás és dolgozó anya Nairobiban), Vol. 5. No. 6., dec., 715-718. old. 17 ILO, 2004 „Reconciling work and family in the Philippines” (A munkahely és a család összeegyeztetése a Fülöp-szigeteken), Kiadatlan TRAVAIL ország tanulmány (Genf).


©ILO, Crozet M.

azokat a változásokat, amelyek javítják a munkahelyi-családi kötelezettségek közötti egyensúlyt. Elsôsorban a kormányok alapvetô felelôssége, hogy a jogalkotási folyamat során különös gonddal vegyék figyelembe az egyenlôségi célkitûzéseket, azaz próbálják megszüntetni a fizetett és nem fizetett munka között meghúzódó nemek közötti különbségeket. Ahogy az ILO Szakértôi Bizottsága kifejtette: „a munkahelyi és családi kötelezettségek harmonizációját elômozdító intézkedéseknek, így a gyermekgondozási szolgáltatásoknak nem a nôkre kell kizárólag vonatkozniuk.”18 Tulajdonképpen, az apák hozzáférésének kizárása állandósítja azt az képzetet, hogy egyedül a nôk felelôsek a gyermekek gondozásáért, és ez növeli a nôk elleni hátrányos megkülönböztetés kockázatát a munkahelyen.

4. SZÖVEGDOBOZ. KULCSFONTOSSÁGÚ KÖVETELMÉNY, HOGY A CSALÁDBARÁT INTÉZKEDÉSEK MEGHOZATALAKOR FIGYELEMBE VEGYÉK A NEMEK KÖZÖTTI EGYENLÔSÉG KÉRDÉSÉT • A férfiak gondozási szerepkörének elismerése: A szülôi szabadság lehetôségének megadása és a szülôi szabadsághoz való hozzáférés biztosítása úgy a férfiak, mint a nôk számára a kezdeti anyasági szabadság után, nem átruházható módon. • Családbarát foglakoztatás: Rugalmas megállapodások a munkaidô, a pihenési idôszakok és szabadságok területén; éves szabadság biztosítása, rövid idôtartamú, rendkívüli szabadságolás; (megfelelô) részmunkaidôs foglalkoztatás, rugalmas munkaidô, idôbank, távmunka, a munka és túlmunka napi óraszámának csökkentése. • A családi kötelezettségek jobb összeegyeztetése a munkahelyi kötelezettségekkel: Megfizethetô és jó minôségû gyermekgondozási és egyéb családi szolgáltatások és intézmények elérhetôségének biztosítása, amelynek segítségével a munkavállalók egyensúlyt tudnak teremteni foglalkoztatási és családi kötelezettségeik között. • A családi kötelezettségek egyenlô megosztása a férfiak és nôk között információátadás, tudatosító kampányok és az oktatáspolitika révén. • Olyan állami és magántevékenységek támogatása, amelyek segítségével könnyíteni lehet a családi és háztartási kötelezettségek miatt kialakult terheken munkaerô-kímélô eszközök, tömegközlekedés, víz- és energiaellátás segítségével. Forrás: ILO, A nemek közötti egyenlôség kezelése a munkahelyi-családi intézkedések révén, információs lapok a munkahelyrôl és a családról, No 2. TRAVAIL, 2004. Genf.

A következô diagram azokat a különbözô - az ILO családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókra vonatkozó normái alapján – kidolgozott intézkedéseket összegzi, amelyek a munkahelyi és családi kötelezettségek összehangolását teszik lehetôvé. Ezek az intézkedések elsôsorban a kormányok, a szociális partnerek és a civil társadalom szereplôi által hozott közvetlen intézkedési eszközök körébe tartoznak.

Kormány Szociális gondozási szolgáltatások (gyermek-, idôs-, beteg-, fogyatékos gondozás)

Munkáltatók

Alapvetô állami infrastruktúra

Szabadságra vonatkozó intézkedések (anyasági, apasági, szülôi, rendkívüli szabadság)

Méltányos munkaidô

Munkahelyicsaládi intézkedések

Megfelelô és egyenlô bérek és jövedelmek

Munkavállalók

Ahogy a 156. sz. Egyezmény kimondja, a munkahelyi-családi intézkedések kialakításakor és végrehajtásakor a munkavállalói és munkáltatói szervezetek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be (11. Cikk). Emellett, a tripartit nemzeti politikai keretek megteremtése, az olyan kollektív megállapodások ösztönzése, amelyek erôsítik és potenciálisan meghaladják a kötelezô érvényû követelményeket, a családbarát intézkedések támogatása a munkahelyen, a munkakörülmények javítása a vállalati versenyképesség biztosítása mellett, mind olyan bevált megközelítési módok, amelyekkel biztosítani lehet azokat a megfelelô nemzeti és munkahelyi intézkedéseket, amelyek kielégítik a munkavállalók és munkáltatók igényeit.

Aktív munkaerôpiaci intézkedések

Társadalombiztosítási ellátások Felmérés a fizetetlen gondozási munkáról

Kommunikáció és információ

Civil társadalom Forrás: www.ilo.org/public/english/protection/condtrav/family/index.htm [hozzáférés: 2009. január 30.]

18 ILO, 1999, Az Egyezmények és Ajánlások Végrehajtásával Foglalkozó Szakértôi Bizottság közvetlen kérése Guatemalához az 1981.évi 156. sz. Családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról szóló Egyezménnyel kapcsolatban (Genf).

5. SZÖVEGDOBOZ. MUNKAHELYI-CSALÁDI POLITIKAI INTÉZKEDÉSEK PÉLDÁI CHILÉBÔL, HORVÁTORSZÁGBÓL, INDIÁBÓL ÉS DÉL-AFRIKÁBÓL Felismerve, hogy a gyermekgondozás hiánya jelentôs akadályokat állít a nôk munkaerôpiaci részvétele elé, a chilei kormány, amely 1994-ben ratifikálta a 156. sz. Egyezményt, jelentôs erôfeszítéseket tett a gyermekgondozási szolgáltatások kiterjesztése érdekében, amelyek segítségével jobb minôségû munkahelyeket lehet teremteni, valamint lehetôvé válik a nemek közötti egyenlôség és a nemzeti fejlôdés elômozdítása. 2005 és 2008 között 14.400-ról 64.000-re nôtt a Chile legszegényebb vidékein élô, három hónapos és kétéves kor közötti gyermekek ellátására szolgáló ingyenes állami bölcsôdei férôhelyek száma. Emellett a 2-4 éves korú gyermekek óvodai férôhelyeinek száma, amely 2005-ben 84 ezer volt, körülbelül 127 ezerre emelkedik 2009-ig.19 A 156. sz. Egyezményben és más, a nemek közötti egyenlôségre vonatkozó ENSZ egyezmények általi kötelezettségeinek eleget téve, Horvátország 2006-ban elfogadta a Nemek Közötti Egyenlôség Elômozdításáról szóló Nemzeti Programot (2006-2010). A program egy sor konkrét intézkedést irányoz elô, amelyeknek célja a családi kötelezettségek férfiak és nôk közötti megfelelôbb megosztásának elômozdítása és a gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés bôvítése. Ezek az intézkedések hozzájárulnak a hatékony esélyegyenlôség és a nôk és férfiak közötti egyenlô bánásmód eléréséhez.20 Az indiai kormány által, 2005-ben bevezetett Nemzeti Mezôgazdasági Foglalkoztatási Garancia Program (NRAGA) felismerte, hogy a családi kötelezettségek komolyan befolyásolják a nôk szabadon vállalt, fizetett gazdasági tevékenységét. Az NRAGA Program keretén belül, többek között munkahelyi bölcsôdéket és óvodákat üzemeltetnek más olyan munkahelyi szolgáltatások mellett, mint például az orvosi segítségnyújtás, ivóvíz és árnyék. Ezeket a szolgáltatásokat a helyi végrehajtó ügynökségeknek kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy gondoskodjanak a foglalkoztatást elôsegítô program hatékony végrehajtásáról.21 Dél-Afrikában a kormány egy feltételhez nem kötött, készpénzes ellátási programot vezetett be, a Gyermektámogatási Alapot, amelynek keretén belül gyermekgondozási ellátást fizetnek a gyermek gondozásáért felelôs gondviselônek. A program segítségével kívánják megakadályozni, hogy a családon belül a nôkre háruljon az elsôdleges gondozói szerepkör. Ez a támogatás nem szabja meg feltételül azt, hogy a gondozó képzésen vegyen részt, vagy nem fizetett közösségi munkát végezzen, amely a többi fejlôdô országban a családi és gyermekellátások ellentmondásos kísérô jelensége. 2006 májusában a kedvezményezettek teljes köre majdnem 7 millió gyermeket terjedt ki.22 Az átfogó munkahelyi és családpolitikai intézkedések a minôségi munkavállalói élet lényegi aspektusát jelentik, és a nemek közötti egyenlôség és méltányos munka elérésére irányuló foglalkoztatási és szociális nemzeti stratégiák alapvetô komponen19 Hein C. és N. Cassirer, 2009. op. cit. 20 ILO, 2008. Az Egyezmények és Ajánlások Végrehajtásával Foglalkozó Szakértôi Bizottság jelentése (Az Alapokmány 19, 20, 35 cikke). A Napirend harmadik pontja: Információ és jelentések az Egyezmények és Ajánlások végrehajtásáról, Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, 97-ik ülésszak III Jelentés (1A rész) Általános jelentés és megfigyelések egyes országokkal kapcsolatban, 360. old. 21 A Nemzeti Mezôgazdasági Foglalkoztatási Garancia Program Mûködési Irányvonalai, 2006. 5.6 szakasz (Új Delhi). 22 Razavi, S., 2007. The political and social economy or care in a development context: Conceptual issues, research questions and policy options (Politikai és társadalomgazdaság a fejlôdés kontextusában: Fogalmi kérdések, kutatási kérdések és politikai opciók) 3.Füzet. (UNRISD Program a Nemekrôl és a Fejlôdésrôl, Genf).

©ILO, Maillard J.

Az integrált munkahelyi-családi politikák kialakítása olyan kérdés, amely nem csak az egyes munkavállalók és családok jólétét érinti, hanem az egész társadalom szociális és gazdasági fejlôdését is befolyásolja. A kormányok, csakúgy, mint a munkáltatók, a szakszervezetek és a társadalom egésze, egyre inkább felismerik, hogy sok család számára jelent nehézséget a munkahelyi kötelezettségek és a rászoruló családtagjaik ápolási igényei közötti egyensúly megtalálása. Különösképpen a szülôk esetében korlátozott a munkaképesség és a termelékeny munka lehetôsége azáltal, hogy hiányoznak a szilárd munkahelyi-családi intézkedések, miközben sok gyermek, idôs ember, beteg és fogyatékkal élô szembesül a minôségi gondozás hiányából adódó problémákkal. Ezért egyre inkább elfogadott, hogy az integrált munkahelyi-családi intézkedések kialakítása és végrehajtása közérdek, mivel ez jelentôs elônyökkel jár a társadalom egésze számára.

sévé váltak. A munkahelyi és családpolitikai intézkedések területén a megfizethetô, megbízható és minôségi szociális gondozási szolgáltatások kialakítását, a munka és a fiatal, idôs és beteg családtagokról való gondoskodás közötti konfliktus feloldását széles körben az egyik legköltséghatékonyabb és nemek közötti egyenlôséget figyelembe vevô megoldásként ismerik el, amellyel támogatni lehet a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók igényeit. Különösképpen, a dolgozó szülôk számára nyújtott, gyermekgondozással kapcsolatos ILO felmérés mutatta ki, hogy az ezekhez az intézkedésekhez kapcsolódó külsô ellátások jelentôs elônyökkel járnak a társadalom, a munkáltatók, a munkavállalók és a családok számára is. A gyermekgondozás elsôsorban: • Elômozdítja a nemek közötti egyenlôséget, javítja a nôk foglalkoztatásra, készségfejlesztésre és önrendelkezésre vonatkozó lehetôségeit. Segít megelôzni a társadalmi igazságtalanságok és a nemzedékeken átívelô szegénység állandósulását, erôsíti a családok szociális és gazdasági biztonságát, és csökkenti a kockázatokkal szembeni sebezhetôségüket. • Elômozdítja a munkaerôpiacok gördülékeny és hatékony mûködését azáltal, hogy teljes mértékben hasznosítja a társadalom egyre növekvô befektetéseit a nôk oktatásába, valamint a diverzifikált munkaerôt. • A hátrányos helyzetû gyermekek számára jobb kezdési lehetôségeket biztosít, mivel erôsíti fizikai jólétüket, kognitív és nyelvi képességeiket, valamint szociális és érzelmi fejlôdésüket. • Hozzájárul az állásteremtéshez a szolgáltató szektorban azáltal, hogy néhány nem fizetett háztartási munkát helyettesít. • Növeli az adóbevételeket, mivel a szülôk magasabb részvételi rátája és keresete növeli a nemzeti termelést. • Hosszú távon csökkenti a jóléti és kisegítô oktatásra fordított állami kiadásokat és a bûnözést.23 Az átfogó munkahelyi és családpolitikai intézkedések a szabadságra vonatkozó intézkedésekre is kiterjednek. A gyermekgondozási szabadságra való jogosultság az elmúlt évtizedekben jelentôs változásokon ment át. Az ILO 183. sz., az Anyaság védelmérôl szóló Egyezménye által meghatározott anyasági szabadság jogot ad az anyának pihenési idôszakra a gyermekszülés kapcsán azáltal, hogy készpénzes és orvosi ellátásokat, foglalkoztatási biztonságot és hátrányos megkülönböztetés elleni védelmet, egészségügyi védelmet és a szoptatáshoz való jogot biztosítja. Újabb elôrelépést jelent, hogy a közelmúltban az apasági szabadság (a gyermekszülést közvetlenül követô rövid szabadság) bevezetésével, illetve a szülôi szabadság módosításával (mindkét szülô számára lehetôvé tették) olyan intézkedések történtek, amelyekkel az apákat arra ösztönzik, hogy gyermekgondozással kapcsolatos szabadságot vegyenek igénybe. Ezek a szülôi szabadságok lehetnek fizetettek, illetve nem fizetettek, és a világ különbözô részein számos eltérô megoldásra akad példa. Mindazonáltal, a dolgozó szülôk nagy százaléka nem jogosult ezekre az ellátásokra, és az igénybevételi ráták azt mutatják, hogy a világ minden részén az anyák továbbra is nagyobb arányban veszik igénybe a szabadságot, mint az apák. A férfiak és nôk közötti bérkülönbség is olyan fontos tényezô, amely hozzájárul ehhez a sztereotípiához, mivel a nôk továbbra is kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak a fizetett apasági szabadság lehet elfogadható megoldás, abban az esetben, ha a szabadságot igénybe vevô apáknak és anyáknak nem kell félniük munkahelyük elvesztésétôl vagy attól, hogy kedvezôtlenebb beosztásba kerülnek a szülôi szabadságról való visszatérésük után. Annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlôtlenségek ne növekedjenek, és a nôk szakképzettsége ne csökkenjen, olyan politikára van szükség, amely támogatja a szülôket - jelenleg még mindig elsôsorban a nôket - az újbóli munkába állás során a családi okokból igénybe vett szabadság lejárta után.

ILO válaszok és partnerségek Az ILO felismerte, hogy a családban és közösségben végzett fizetetlen munka gyakran elkerüli a gazdasági és társadalmi gondolkodók figyelmét, bár az ilyen típusú munkavégzés jelentôs része alapvetô fontossággal bír nemcsak a fiatalok, idôsebbek vagy betegek jóléte, hanem a fizetett munkát végzôk szempontjából is. A kérdés kezelése érdekében a Fôigazgató felszólította az ILO tagszervezeteit, hogy az eddigieknél tegyenek sokkal többet, amikor a nem fizetett munkának az országok gazdasági és szociális fejlôdésében betöltött szerepét értékelik és elemzik. „Ilyen erôfeszítés elengedhetetlen, ha meg akarjuk könnyíteni a nôk és férfiak számára az egyensúly megteremtését a jövedelemszerzésre irányuló kényszer, valamint a család és a közösség számára nyújtandó kötelezettségek teljesítése között. 23 Hein C. és N. Cassirer, 2009. op. cit.

© UNESCO/Alejandra Vega Jaramillo


A munkáltatói szervezetek is felismerik, hogy „a nôk által, az egyenlôség elérése szempontjából tapasztalt egyik fô akadály - a sok országban hozott összes intézkedés ellenére még mindig a családi és munkahelyi kötelezettségek összeegyeztethetôségének nehézsége.”25 A Nemzetközi Munkáltatói Szövetség (IOE) által közelmúltban végzett felmérés jelzi, hogy „a családbarát politikai intézkedések alapvetôen szükségesek ahhoz, hogy a nôk számára megkönnyítsük a munkaerôpiacra történô visszatérést”. A felmérés kimutatja, hogy a rugalmas munkaidô és a gyermekgondozás hozzáférhetôsége különösképpen fontos az anyák növekvô munkaerôpiaci részvétele szempontjából.26 Az ILO Munkáltatói Tevékenységek Irodája (ACT/EMP) a közelmúltban a munkáról és családról szóló képzési csomagot adott ki, amelyben felhívja a munkáltatói szervezetek figyelmét arra a lehetôségre, hogy kezdeményezô szerepet vállalhatnak a munkahelyi és családpolitikai intézkedések terén. A képzési csomag útmutatást ad ezen intézkedések elônyeirôl és végrehajtási módjáról a tagvállalatok számára.27 A munkavállalók jólétének elômozdítása, valamint a munkahelyi-családi kötelezettségek összeegyeztetésének javítása érdekében a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC), a Közszolgálatok Nemzetközi Szövetsége (PSI), az Oktatási Világszervezet (EI), a Nemzetközi Ágazati Szövetségek (GUFs), valamint tagszervezeteik aktív szerepet töltöttek be a nemzeti jogszabályok és politikák javítására tett erôfeszítések, a kollektív tárgyalási folyamat elômozdítása, valamint a munkavállalói jogokkal kapcsolatos tájékoztatás területén. A családbarát munkahely elômozdítása érdekében, a szakszervezetek a kollektív tárgyalások során szintén erôfeszítéseket tettek a családbarát intézkedések számának növeléséért. Az ILO Munkavállalói Tevékenységi Irodája (ACTRAV) például képzési csomagot adott ki, hogy segítse a munkavállalói szervezeteket a nemek közötti egyenlôségi kérdésekrôl, beleértve a családbarát intézkedésekrôl szóló kollektív tárgyalások során.28 A kutatás és az ILO által a tagszervezetek részére nyújtott technikai segítségadás a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókhoz kapcsolódó kérdések területén az ILO más osztályainak és programjainak is feladatkörét képezi Genfben és a világ különbözô részein megtalálható ILO irodákban. A Munkakörülményekre és Foglalkoztatásra vonatkozó Program (TRAVAIL) olyan kutatásokat, képviseletet, képzést és technikai együttmûködést kínál, amelyeknek célja az ILO tagszervezeteinek ösztönzése a munkakörülmények javítása és a munkahelyen nyújtott magas szintû termelékenység elérése érdekében. A TRAVAIL egy speciális programterülete a munkahelyi-családi kérdésekre és az anyasági védelemre irányul, amely területek a minôségi munkahelyi élet alapvetô, nemekhez kapcsolódó dimenzióját képviselik. Emellett, a közelmúltban a háztartási alkalmazottakra vonatkozó jogszabályokkal és gyakorlatokkal kapcsolatban indult el egy tevékenység annak érdekében, hogy az új munkaügyi normák a háztartási alkalmazottakra is kiterjedjenek a jövôben. A Nemek Közötti Egyenlôség Irodája (GENDER) és az ILO regionális és szubregionális irodáiban dolgozó szakértôk hálózata is kiterjedt kutatásokat és tevékenységeket folytat a munkahelycsalád és anyaság területén a kérdés speciális kontextusán belül. A Nemzetközi Munkaügyi Normák Osztályának Egyenlôségi és Társadalombiztosítási Csoportjai (NORMES) is hozzájárultak e fenti tevékenységekhez. A Méltányos Munka Nemzeti Programok (DWCPs) szintén olyan megfelelô politikai és tevékenységi eszközök, amelyeken keresztül nemzeti szinten válnak megjeleníthetôvé a partnerek prioritásai, beleértve a munkahely és családi kötelezettségek egyensúlyára vonatkozó kérdéseket.

24 ILO, 2006. Report of the Director-General: Changing patterns in the world of work (Változó minták a munka világában ) I(C) Jelentés, Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 95. Ülésszaka (Genf), VI. old. 25 ILO, 2005. Employers’ organizations taking the lead on gender equality: Case studies from 10 Countries (Munkáltatói szervezetek vezetô szerepe a nemek közötti egyenlôség területén: Esettanulmányok 10 országból) (Munkáltatói Tevékenységek Irodája (ACT/EMP), Genf). 26 Nemzetközi Munkáltatói Szövetség (IOE), 2008. Trends in the workplace survey 2008: Enterprises in a globalizing world (Trendek a munkahelyi felmérésben 2008: Vállalatok a globalizálódó világban) (Genf). 27 ILO, 2008. Managing diversity in the workplace: Training package on work and family (A diverzitás kezelése a munkahelyen) (ACT/EMP és TRAVAIL, Genf). 28 Olney, S., Goodson, B., Maloa-Caines, K. és F. O’Neill, 2002. A Guide to Collective Bargaining (Nemek közötti egyenlôség: Útmutató a kollektív tárgyalásokhoz) (ILO Munkavállalói Tevékenységi Iroda (ACTRAV) és InFocus Program a társadalmi párbeszéd erôsítésérôl, Genf)

©ILO, Maillard J.

Mindez abból a szempontból is fontos, hogy megértsük, hogy tulajdonképpen a nem fizetett munka szociális termelékenysége közvetett módon hozzájárul ahhoz, amit mi gazdasági termelékenységnek nevezünk.”24


Mit lehet tenni? Adatok bizonyítják, hogy a munkahelyi és családpolitikai intézkedések elengedhetetlenek a méltányos és termelékeny munka elérése érdekében, valamint ezen intézkedések kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nôk és férfiak munkahelyi esélyegyenlôségének és egyenlô bánásmódjának biztosítása szempontjából. E célból egyre több jogszabályi és gyakorlati intézkedést vezettek be a munkahelyi és családi kötelezettségek közötti egyensúly megteremtése érdekében. Mindazonáltal, ahogy azt az ILO felügyeleti testületei észlelték, viszonylag kevés kormány hozott létre átfogó politikai kereteket a 156. sz. Egyezmény értelmében, és a nem fizetett családi kötelezettségek még mindig hátráltatják a méltányos munkára és nemek közötti egyenlôségre vonatkozó célkitûzések elérését. Annak érdekében, hogy ezen a területen elôrelépés történjen, a kormányokat, nemzetközi és regionális szervezeteket, munkáltatókat és szakszervezeteket, nem-kormányzati szervezeteket, multi- és bilaterális szereplôket, a Bretton Woods-i intézményeket és más jelentôs szereplôket arra ösztönzik, hogy: • Mozdítsák elô az 1981. évi, 156. sz. a Családi kötelezettséggel bíró munkavállalókról szóló Egyezmény ratifikálását és végrehajtását, valamint az ezzel összefüggô 165. sz. Ajánlás végrehajtását. E normák olyan integrált politikai keretrendszer kialakítását írják elô, amelynek segítségével a fizetett munka jobban összeegyeztethetôvé válik a családi kötelezettségekkel, és a gondozási tevékenységek jobban összeegyeztethetôvé válnak a fizetett munkával. Ezen eszközök célja, hogy egyenlôbbé tegyék a családi kötelezettségek megoszlását a férfiak és nôk között, valamint, hogy biztosítsák a családi kötelezettségekkel bíró férfiak és nôk számára az esélyegyenlôséget és az egyenlô bánásmódot. • Szélesebb, a nemek közötti egyenlôségre vonatkozó kereteket alakítsanak ki azáltal, hogy ratifikálják és végrehajtják a 100., 111. és 183. sz. ILO Egyezményeket. • Tekintsék át, és módosítsák, illetve fogadják el azokat a nemek közötti egyenlôségre figyelemmel lévô politikai intézkedéseket, amelyek javítják a fizetett és nem fizetett gondozást nyújtó személyek elismertségét, státuszát és jólétét, jogaikat, szociális védelmüket, munkakörülményeiket és képviseletüket illetôen. • Tegyenek koordinált lépéseket az egészségügyi dolgozók világszinten tapasztalt hiányával, elvándorlásával és rossz munkakörülményeivel kapcsolatban; mivel ez által javíthatják az egészségügyi ellátó szolgálatok nemzeti kapacitását, valamint csökkenthetik azt az igényt, amely jelenleg a nôkre és leánygyermekekre nehezedik annak érdekében, hogy nem fizetett gondozási szolgáltatásokat nyújtsanak a háztartásokban és a közösségekben, különösen a HIV/AIDS járvány kontextusában. • Növeljék az infrastruktúrába és közszolgáltatásokba történô állami befektetéseket annak érdekében, hogy csökkentsék a háztartásokra nehezedô, nem fizetett munkára irányuló igényeket, amelyek elsôsorban a nôket és leánygyermekeket érintik (beleértve a közlekedést, a víz- és energiaellátást, az egészségügyi szolgáltatásokat, a gyermekgondozást és az egyéb családi és közösségi szolgáltatásokat). • Javítsák a munkakörülményeket és a munkavégzés minôségét, beleértve a következôkre irányuló intézkedéseket: a munkaidô progresszív csökkentése és a túlmunka mennyiségének csökkentése; rugalmasabb munkaidô-beosztás, pihenési idôszakok és szabadságok; megfelelô és tisztességes bérek és jövedelmek; valamint szociális védelmet szolgáló intézkedések. • Nyújtsanak támogatást azoknak a szülôknek, akik újra munkába állnak a családi okból kivett szabadság lejárta után. • Erôsítsék a társadalmi párbeszédet és a koordinációt az érintett minisztériumok, munkáltatók, szakszervezetek, nôi szervezetek és a civil társadalom között annak érdekében, hogy olyan koherens politikai döntéseket és intézkedéseket hozzanak, amelyek a családi kötelezettségek megértését, felismerését és megosztását eredményezik az állam, a magánszektor és a háztartások, valamint a nôk és férfiak között.

VÁLOGATOTT ILO KIADVÁNYOK A MUNKA ÉS CSALÁD TÉMAKÖRÉBEN Addati, L. és N. Cassirer, 2008. Equal sharing of responsibilities between women and men, including care-giving in the context of HIV/AIDS (A nôk és férfiak közötti egyenlô teherviselés, beleértve a HIV/AIDS-szel kapcsolatos gondozást). Készült a Nôk státuszával foglalkozó ENSZ Bizottság szakértôi csoportjának találkozóján, Equal sharing of responsibilities between women and men, including care-giving in the context of HIV/AIDS, 2008. október 6-8. (Genf). Cassirer, N. és L. Addati, 2007. Expanding women’s employment opportunities: Informal economy workers and the need for childcare (A nôk foglalkoztatási lehetôségeinek kiterjesztése: Informális gazdaságban dolgozók és a gyermekgondozásra irányuló igény), Az informális gazdaságról tartott interregionális szimpózium: A formálissá váláshoz vezetô átmenet lehetôvé tétele, 2007. november 27-29. (Genf). Hein C. és N. Cassirer, 2009. Workplace partnerships for childcare solutions (Munkahelyi partnerségek a gyermekgondozási megoldások érdekében) (kiadás alatt) (ILO, Genf). Hein, Catherine, 2005. Reconciling work and family responsibilities: Practical ideas from global experience (A munkahelyi és családi kötelezettségek összeegyeztetése: Gyakorlati elképzelések globális tapasztalatok alapján) (ILO Munkakörülményekre és Foglalkoztatásra Vonatkozó Program) (TRAVAIL), Genf). Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO). 2009. Law and Practice Report on Decent Work for Domestic Workers (Jogi és gyakorlati jelentés a háztartási alkalmazottak méltányos munkájáról) (kiadás alatt) (Genf). - 2008a. Reconciling work and family: Issues and policies in Trinidad and Tobago (A munkahely és család összeegyeztetése: Kérdések és politikai intézkedések Trinidadban és Tobagóban) (ILO, Reddock, R., és Y. Bobb-Smith). - 2008b. Managing diversity in the workplace: Training package on work and family (A diverzitás kezelése a munkahelyen: Képzési csomag a munkáról és családról) (Munkáltatói Tevékenységi Iroda (ACT/EMP) és TRAVAIL, Genf). - 2008c. Working Conditions Laws, 2006-2007 (Munkakörülményekre vonatkozó jogszabályok 2006-2007) (TRAVAIL, Genf). - 2007a. Equality at work: Trackling the challanges (Egyenlôség a munkahelyen: A kihívások kezelése). Az ILO alapvetô munkahelyi elvekrôl és jogokról szóló nyilatkozatát követô globális jelentés. (A Fôigazgató jelentése.) - 2007b. Safe maternity and the World of Work (Biztonságos anyaság és a munka világa) (TRAVAIL, Genf). Elérhetô angolul, franciául, spanyolul és portugálul: www.ilo.org/public/english/protection/condtrav/family/family_publ.htm [hozzáférés: 2009. január 29.]. - 2006a. Gender equality and Decent Work: Selected ILO Conventions and Recommendations Promoting Gender Equality (Nemek közötti egyenlôség és méltányos munka: A nemek közötti egyenlôséget elômozdító válogatott ILO egyezmények és ajánlások) (Nemzetközi Munkaügyi Normák Osztály (NORMES) és Nemek Közötti Egyenlôség Iroda (GENDER), Genf.) - 2006b. Reconciling work and family: Issues and policies in Thailand (A munkahely és család összeegyeztetése: Kérdések és politikai intézkedések Thaiföldön), Conditions of Work and Employment Series No. 14 (TRAVAIL, K. Kusakabe, Genf). - 2004a. Information Sheets on Work and Family (Információs lapok a munkáról és a családról) no. 1-8. (TRAVAIL, Genf). - 2004b. Reconciling work and family: Issues and policies in Brazil (A munkahely és család összeegyeztetése: Kérdések és politikai intézkedések Brazíliában) Conditions of Work and Employment Series No. 8 (TRAVAIL, B. Sorj, Genf). - 2004c. Reconciling work and family: Issues and policies in the Republic of Korea (A munkahely és család összeegyeztetése: Kérdések és politikai intézkedések a Koreai Köztársaságban) Conditions of Work and Employment Series No. 6 (TRAVAIL, T. H. Kim és K. K. Kim, Genf).


Lee, S., McCann, D., és J. C. Messenger, 2007. Working time around the world: Trends in working hours, laws and policies in a global comperative perspective (Munkaidô a világ különbözô részein: A munkaidôre, jogszabályokra és politikai intézkedésekre vonatkozó trendek globális komparatív perspektívában) (ILO Routledge, Genf).

Paul, J. 2004. Healthy beginnings: Guidance on safe maternity at work (Egészséges kezdetek: Útmutató az egészséges anyaságról a munkahelyen) (ILO, TRAVAIL, Genf).

Nemek Közötti Egyenlôség Irodája Tel. + 41 22 799 6730 Fax. + 41 22 799 6388 www.ilo.org/gender [email protected]

Munkakörülményekre és Foglalkoztatásra Vonatkozó Program (TRAVAIL) Tel. +41 22 799 6754 Fax. +41 22 799 8451 www.ilo.org/travail [email protected]

International Labour Office - 4, route des Morillons - 1211 Genf 22, Svájc

Ez a háttér információs anyag az ILO „Nemek közötti egyenlôség a méltányos munka középpontjában” elnevezésû tudatosító kampányának részeként került kiadásra. A következô címen léphet velünk kapcsolatba az ILO jelenlegi nemek közötti egyenlôség kampányának további témaköreivel kapcsolatos információk elérése érdekében: [email protected].

Design by Paprika, Annecy France - Photos: © Rohit Seth - Fotolia.com - © PurestockX.com - © ILO - © Maillard J - © Fiorente A. - © Crozet M.

Öun, I. és G. P. Trujillo, 2005. Maternity at Work: A Review of National Legislation (Anyaság a munkahelyen: A nemzeti jogszabályok áttekintése) (ILO, TRAVAIL, Genf).

©ILO, Crozet M.

Olney, S., Goodson, B., Maloba-Caines, K., és F. O’Neill, 2002. Gender Equality: A Guide to Collective Bargaining (Nemek közötti egyenlôség: Útmutató a kollektív tárgyalásokhoz) (ILO Munkavállalói Tevékenységi Iroda (ACTRAV) és InFocus Program a társadalmi párbeszéd erôsítésérôl, Genf).

Munka és család: A gondoskodás módja a megosztás!

Recommend Documents