mrém ^m'h i>'^^m mr^f^ s. -^ J

iJ.

^m'h

^ mr-

éM

i>

'^^m

r^f^ J

_p

m

s.

-^

;V

Presented to the

LIBRARIES

ofthe

UNIVERSITY OF TORONTO by

George Bisztray

KISS JÓZSEF

ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI ELS

A

—

OLCSÓ KIADÁS

„Költemények" 7-ik a „Mese a varrógéprl" „Ujabb költemények" 3-ik kiadása.

5-ik,

—

az

MÁRKUS SAMU KÚÜftRfOllCUU/k tUlUPíSI

Digitized by the Internet Archive in

2011 with funding from University of Toronto

http://www.archive.org/details/sszeskltemOOkiss

yn f-iC'

..... //

'

-e^-L

yi^t^

/

,

'

^^

y

KISS JÓZSEF ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI

OLCSÓ KIADÁS

SINGER ES ^A/OLFNER KIADÁSA 1899

NEGYEDIK EZER

^Vbra^> JUN ü 3

I

2008

/.

•/

/

y

-.

\

^L^

AJÁNLÁS. Nem

adatolt

nékem fennszárnyaló

Zengni daliákat, régi dicsséget,

ének,

—

Mélázó honfibú lágy zengzete bongva Bele

nem

cseng az én

útszéli

dalomba,

—

Akiknek nevére honfi szive dobban,

Az én árva nevem nincs az

S hirem, dicsségem

tetszik

sorukban,

csak olyannak,

Mint vándor bohóczé, akit megtapsolnak,

Midn

ponyvát

térit és

bukfenczet

árul

Dologtalan népnek olcsó mulatságul.

Ö

pedig szeretlek, én földem,

Mini talaját a

fa,

te

drága,

hol elhullt virága,

Lelkem minden szála

te

hozzád van kötve,

Ugy fogódzik belé áldott szent rögödbe. Cordélia módra szerettelek mindég És

viseltem érted a

gúny Nessus-ingét.

Kitagadva Jártam idtlen-idkig. Sajnáltad én

tlem

éltet emlid,

Ajánlás.

hs a merre Köböl Jis

jártain, vadonról imdonra.

voll a uirá(/, faijijból a

hetjijorma,

nijomaszló magány, mí
Sasok

alja,

melyen a sas

is

elfárad

Dadoylüi'i eyy-két dall nyuytalan IV-lig

álmomhan,

elkaczaytam, félig elzokoylam,

.Java része bele veszett a viharba, Ila felsír, talán az én

nótám

siratja.

Lassú köny szivárog végig az orczámon,

Xem

tudom, de

lehet,

én

is

azt sajnálom.

Mi sajnálni való van egy elmúlt álmon

Mi sajnálni való egy pár

letöri

r'

szárnyon

?

Halk bizseryést érzek olykor a szívemben. Valami megmozdul, amit eltemettem. Akit eltemetlek,

magát megbecsülje.

Fel ne akaródzék napfényes derre.

Dalok töredéki ! maradjatok nyugton

Xem

sokára, érzem,

S mi

itt

magam

is

,

lenyugszom.

félbeszakadt és zaklatott engem.

Majd egy más

csillagon talán tovább zengem.

169b\ november végén.

Kiss

Jöz.sef.

-

KISS JÓZSEF

ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI.

AZ AGGASTYÁN.

Már megint Ügy elmerültél álomképeidben. Hogy a rád bizott marha kárba ment, Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni.

PLATÓ Még

a borsón

is

{visstaUpve.)

szépet

álmodom.

MADÁCH

:

Ax ember tragédiája.

ELHANG A cseng vizekrl Mondóit mesét dajkáni, Midn vág}'va csüggtem

Mesemondó

Volt, hol

ajkán.

nem

volt,

régen

Nagy Meseországban, Egy szegény klrályíi Elindult magában :

Keresni a forrást,

Melynek vize

éltet,

S a ki megízlelte. Haláltól se telhet.

A cseng vizekbl Egy italra S más víz

vágyott, el

nem

Azt a szomjúságot. Kisérte anyja Félénk biztatása,

l

oltja

ElAhang.

10

(Ali,

llo^^y

ki hitit*

volnii,

viszont se lássál)

Kisérte édes

És szeret

j^oiid

bániit,

Szivárvány az égen És a földön árnyak. Kapott jó tanítást, A mint illik, útra. Volt egy földi angyal. Ki Ifllébe

sii^íta

:

Se jobbra, se balra Ne tekints, se hátra

Ne

I

hallgass ellenre.

És ne —"jó barátra. Akárhogy biztatnak, Akármit Ígérnek,

Ne

fogjon

te rajtad

Biztatás, ígéret.

Te csak menj elre Ha ködbe, ha éjbe. Ha nyomtalan, rémes. Vadon senmiiségbe I

Támadnak mögötted Zrzavaros hangok. Hallani vélsz baljós Morajt, vészharangot.

;

!

:

Elhantí.

káromlás Sarkaidhoz la|)a(l. A neveden szólíl, S nem védheted magad. Kígyó szisszenése Orvul meg ten veget, S földalatü dörgés (iiiiiYoló

Ámítja az eget. Hallani í'ogsz hangot.

Mintha tengerárnak rY'kevesztett habja

Zúdulna utánad Kaczají és üvöltést,

('.sörömpöl lánczot. Vélnéd, örült csoi)ort Jár mögötted lánczot

Veld, véred megtagy, Lélegzeted elfúl. Szívverésed eláll

A nagy

iszonyattúl.

S ha megállód mégis S

nem

tekintesz hátra

Akkor majd megcsendül Mögötted egy hárfa. Bódító, csábító, C.salogató

ének

—

Vészesebb a vésznél

Az

ifjú

szivének.

Mintha lány pajtások Össze-összcsúgnak,

11

Vad^nlíiinb múdjáni

Szcrcicnwöl

hiíjínnk.

(^seve^iick. csiillo^íiKik. ('sókokíil íSiTÓliick

Oly

t'des,

iiií^erló.

Hü báj OS iVÁ ének. Néven s/ólíl e^y

Ismers

:

hini^í.

n másik.

Hozzá képzeled

eí^y

Dráf^a lírcz vonásit.

:mvád Hívó szava volna. Mintha ifju álmod Hozzád újra szólna Minthii édes

ne liallí^ass rája () ne fordulj hátra I^^ézct az egész Hazudik a hárfa Te csak menj elre. Ha ködbe, ha éjbe. Ha nyomtalan, rémes. ()

I

I

— !

Vadon semmiségbe

I

Százan elindultak. (Izélhoz nem ért egy Talán szerencsésebb. Boldogabb leszesz te Fekete furteid Ószbe csavarodnak.

se.

!

!

!;

!

:

Elhang.

13

Hosszabb lesz az éjjel, Rövidebb lesz a nap. Kiszáll itjuságod

Halkan, észrevétlen,

ragyog Még a régi fényben Süket éjszakába Elóre világit, Túl ködön, homályon Vetve fénvsuííárit. (]sak a lelked

!

Megszólnak balga

a bölcsek

balga Fárasztó utadnak Sohsem lesz jutalma Mert amit te kergetsz, Puszta árnyék, álom A cseng vizekhez Nem visz földi lábnyom. A forrás, a melytói A szemek megnyílnak. Nem itt van, de túlsó Határán a sírnak!" Ez se bántson téged Te csak menj elóre .,(')

te

!

!

—

Nem Nem

—

a ki bizott

ki

bízol t a dóré

Szelid nyájas szóval Csitíísad el ókét

:

Klfihann.

li

A bölcs

jüzaiisii;4()l

kétkedkéi ^Ila álom is iniiule^y Dics, szép álomnak

S

jó/.iin

:

Boldogok, kik soká

És szépei álmodnak

Volt, hol

nem

Kiindult

magában

!**

—

régen Nagy Meseországban. Kgy szegény királyfi volt,

<^-

...

!

:

15

TRAGÉDIÁK. Azok a néma nagy tragédiák.

nem

csak titkos köny pereg, Vad örvénj^t rejt a sima felszín mélye, Megoldás nincs se csak })nliödése, Ó azok sujtók mincienek felett.

Hol vér

foly,

bn —

—

Van nekem is egy Oly bús, megrázó. Hogy ahoz foghalót én nem tudok De ennek dalban sorját sohsem ejtem, Egy perczem van csak, a mikor felejtem, S ez az, midón tinéktek dalolok. !

-<»-

:

:

16

KfiV SIR.

Valahol messze, Valaha ré«^en, Megíístak egy sírt Teiiietó-szélen.

Fája

el süppedt. Hantja beh()i|)adt. Ki nyugszik ottan. Azt én tudom csak

Én tudom

Nem

csak.

jártam arra.

De oda szállnék

Nem

láttam soha.

De rátalálnék Valami titkos Er él bennem.

Az megmondaná Merre Merre

:

kell

mennem

kell

mennem.

Egy

Te

17

sír.

alszol ollan,

Édes jó anyám Kietlen gond közt, !

.

.

Sivár éjszakán,

Ha eltem sorát Meghányom-vetem Hej, azt a sírt be

Meg is könnyezem Be megkönnyezem

-c8d-

KISS

JÓZSEF OSSZ. KÖLTEMÉNYEI.

:

18

HAB ASSZONY. Viszik a rnbasszonyt a bíráli elclxí

rabasszony, a vallató székre Suhogó selyembe, talpig feketébe. Ugy lép a rabasszony a bírák elébe. „Ülj

le,

te

I-

—

„Rekettyés tövében, süpped avnrban. Szent Iván napjára, harmatos hajnalbini Halva lelték urad kés szívébe mártva

—

Ismered ezt a kést, Xemes Nagy Zsuzsanna

?**

„Ismerem, ismerem Esztendeje nyáron Nagy Oláhországból hozta mátkapároni. I

Rubinltal, gyémánttal a nyele kirakva.

Bíibonás hit ellen

—

én kértem

Arany idók jártak Akkor állt, akkor volt I

.

.

.

.

.

.

()

adta!

Kertem rózsafája

teljes virágjába*.*'

Suttogásba olvad csengése szavának. Rokolyája selymén tndve babrálgat. Megyeház ablakán a verfény árja Betör és odalüz bársony homlokára,

.

! :

::

Ral) asszony.

19

Jiáréony homlokára, fiatal arczára, zékülo bíráknak szomorúságára 'Hozzá nyájas szóval fordulnak, úgy kérik: „Mondja el, kegyelmed, eleitl végig". .

.

.

Föláll a rabasszony, mint a nádszál lenge, IJái.atosan tekint körül a terembe'.

... Húshagyón hirdettek, húsvétkor eskettek, Eg\ hétre, kettre száz hírt rebesgettek. vnierre csak jártam, amerre csak keltem, Síánó [)illantással Idsérgettek engem. Jötiíiv a szomszédok Zsuzsikám tubiczám sM|iodár az ember, csapodár mind a hán}'. Az egyik azt mondta Eszem a szépséged A másik azt mondta Nem érdemel téged. Megkönyörült rajtam végtére valaki. Szivembe nyilaltak öldökl szavai „Gyümölcsös kertednek tolvaj megszedje Alszegi Borbála régi szeretje". .

:

!

!

•

:

:

—

Jött az

uram

este csókszomjas ajakkal.

Elfordultam tle sért iszonyattal „Hogyha minden tenger vize rád zúdulna, Hogyha minden felh zápora rád hullna. Egyebet se tenne, csak tégedet mosna. Attól az asszonytól tisztára nem mosna!"

Hokát-ver hajam kezére csavarta, Liliom-vállamat fogával megmarta, 2*


Rab asszony.

2()

I Véíícsvc'í^ií^ hiiiTzolt

csi'lóclim láttára,

lm

udvarni, udvarról a házba, lloiiilokoni a |)allót véresre sikálta:

Ilá/ból

:iz

Mind lU'm

lajt,

Odahagytam

csak

éjjel

eyíj

fájl

:

Alszci^i

Borbála

az özvegyi ágyat,

karmazsin csízmámat, Betztem aranyos, drága vállfüzómet, Felkütém sávolyos török keszkenmet. Kebelembe rejtem rubintos kis késem Alszegi Borbála Most vigyázz légy résen Fellniztani kn|)()g()s

.

.

I

('.sáli

^

.

I

!

patak partján ott alant, ott alant.

Párosan turbékol a galamb

—

vadgalamb

I

En is oda rekettyés aljába. Nekem is kedves ám vadgalamb bugása Én istenein Mért is vetemedtem arra. Hogy én lesbe álljak, mint valami vadra! tart ék,

I

Szeretje helyett — iszonyú halálra Rubintos kis késem uramat találta. Megvédte testével — a ki nem érdendi En a megalázott engem nem véd senki. .

—

.

.

!

Minden gazdagságom oda adnám érte. Minden búcsút, oltárt sorba járnék érte Hogyha verne, verne — még egyszer fölkelne Fiatal életem egyetlen szerelmei"

-^_

! :

21

ÁBRÁND Beteg vagyok, egy ábránd betege. bánt, és nem birok vele. szke Szép lyány simítja homlolvom. Tán azért oly szép, a mit álmodom.

Egy álom

—

Szeretnék boldog lenni és szabad Fölengedni egy enyhébb ég alatt Kék tenger partján, serdk tövén Szells tanyám oda építeném.

A

sznyegem, Mily lágy pihenés esnék ott nekem parti föveny lenne

!

Sütkérezném az éltet napon, Elandalgnék a változó liabon. 'O'

És mikor

feltajtékzik a d.igáh',

S a lágy moraj

zug

robajra vál

dobnék a liullámharczba én Legszebb dalomat alvkor zengeném Kg}' dalt

— !

Ábránd.

22

Mint virájíáiíyoli \\'^\

elsz:'jlló

árnyék.

hmijí a imilthól vegyülne tán

\ dalba .Mt'ly

-

nic';4

borongó bús akkoid.

t'^y

szárnyán kint és

í^yfilöletet

honi.

—

Édes istenem most a jelen nekem. Melynek nyomását - bármini akarom A telkemrl le nem hazudhatom.

Kgy

haii;^

;i

niiiltból

I

!

Ilisz ez a niiiit

()

simítsd, simítsd izzó tejemet.

S ne töi)rengj kuszált szavaim felett. Ne hajts rá, gyermek bohó e beszéd

—

I

Megértve tán

el

Pedig feledni

:

sem

felejtenéd.

ó ez a titok.

Mely körül üdv és boldogság forog.

Lányka szerelmét,

a

költ

dalát.

S a szív elfelejti maga-magát ()

gylölj

te is,

I

mint a többiek

I

Az én utam már lefelé vezet. Bukót elhagyni emberi erény. Mért csüggnél te az álmok emberén *oo' Tied az

Knyém

élet,

a tavasz, a vágy

az álom s az

is

I

cserbe' hagy.

>hi elvisz, hol a tavasz csókja hull.

S holnap tán

már alszom álmatlanul

-

:

:;

23

EGY KÉPPEL. Ö A

érlelek meghall,

mi

érte szenvedünk

:

bolygó Alias vér élellörlénctünk.

A

bolygó Ahasvér uj házad tüzéhcz Krisztus képéi küldi ajáiidokul néked.

E képen még alszik a vád s a kor dühe, A löviskoszorú álom — löbb semmise És álom a kereszt, a sebz vasszegek álom a béke, mely e képen lebeg.

Nem

Távol uj körödbe vidd ezt magaddal Háztüzed e dallal kölló avalja fel.

Legyen

el,

kép sorsod, ha fellalálható Tövis, kereszt álom s a béke csak e

:

!

-c8d-

—

való

24

EGY

REF. LELKÉSZ EMLÉKEZETE.

Te is IcdíjKól hát nyugodni — Egy bölcscsci ismét kevesebb. Halálodról a hirt olvasva. Kezemben ím a lap remeg. Majd páros köny gördül orczámra A gyász és önvád ikrei Hogy, gyermekkorom ósz barátja.

—

El tudtalak felejteni!

Lelkemben, mint varázsütésre.

Egy tnt

világ csodája kél.

És tisztes arczod újra éled Neved komor betinél. Te ósz fejeddel én szeghajjal :

—

A czélnál te indulva én Oly vonzó e kép. mit a távol Mint oszló ködöt hajt felém. :

—

!

:

Egy

ref. lelkész

!

:

emlékezet.

—

A Felvég széls háza Környéke árnyas, illatos

:

25

i)aj)hik.

—

;

Mi távol az Alvégen laktunk A korcsmaházban, mely zajos. Anyám ünneplöt ölte rám és Az útra egy csókot adott, Intvén hogy emberségtudással Kezeljem majd a kalapot. :

—

És mentem büszkén, mint a

sajka.

Virágos part közt szabadon, Szivemben tarka gyermekábránd És üde tavasz arczomon. A nagy utczán haladva végig. Gyakran repültek gúny s kövek „Nézzétek csak, hogy milyen kényes És czifra a zsidó gverek!"

Ismertek a falu kutyái Uszíták bár, de hasztalan Megnyaldosák kis kezeimet És hagytak menni utamon. !

A

Vidáma

tiszteletesék

Farkat csóvált s ugrándozott. Midn hajóm sok vészt leküzdve, A csendes révbe befutott.

O A

csendes rév ó békés hajlék Felvégen hársfák alatt !

Kgy

26

Mig

k

rff. lelkf'%7. eiiiU'kezrU*.

kövön innrad

faladbúi,

A

fecskék el ne lia^^yjanak Kis fecskéd voltam én is e^^ykor. I

Lelkem szárn\akra

A vén Ornk

kapott,

Itl

sas elvitt oda, hol az hajnal, a

A könyves (Csodás,

liíi*

raj^yoí^.

szolja rejtélyében

igéz

volt a lég

PiUmák hajlongtak, czédrus lengeti S a mirrha ugy iUatozék. Távolban Jefta lánya zenge És sírt a táj hattyúdalán Folyt, folyt a szó az sz pap ajkin S szivemben kép kell kép ulán. .

.

.

—

Makabi harcza. Zrínyi vége

A gyzelem

és a halál

Szavánál magasabb

I

nemtre

Tudom, hogy sohasem talál. A prófétákról hogyha szólott. Elttem állt a mintakép Kék égbe nyúló havas hegycsúcs. Min a nap végsugára ég. :

A

tiszteletes

Meg künn

nagy asszonyom

a tornáczon lesett

Fehér czipóval. nyájas arczczal, Mint a testté vált szeretet.

:

Egy

ref. lelkész

!

!

emlékezete.

27

Majd közbefogva, mint nagy embert, Kikísértek a kapuig,

És mondták százszor, hogy anyámat (A korcsmárosnét !) tisztelik.

Ó jó anyám, minó örömmel Fogadtad szíved gyermekét Midn lengetve kölcsönkönyvem, Kitárt karodba sietek. Lihegve, lángzó arczczal égtem Kalandim elbeszélleni, De hallgaték a bánialmakról Ó, mert ez fájt volna neki!

—

még

az alvégi csárda? mint egykoron ? A paplakban hogy foly az élet ? Virít a hárs az udvaron ? Oly jók, szelídek a kutyák még? Dobálnak-é a gyermekek S a bakter a zsidókat most is Az orrukról ismeri meg Vaj' áll

És

zajos-e,

?

?

Ha most betérnék

—

kis falunkba

Sok hosszú, kínos év után, megviselt, zött vándorban Egy lélek sem ismerne rám. A korcsmárosné alszik régen, Ágyát az irgalom veté

A

Néhány arasz temetöszélen Jól alszik ott a zsidóné

—

!

-W

EKy

r
Te mondtál

lílkész fnilókezple.

áldást sírhidinánj.

Moj^áldom óiic nyughelyed Hof^y legyen álmod, jó öreg te Oly csöndes, mint volt életed. :

Bár elfeledhetélek eddig. Ezentúl képed fennragyog A harczban elvesztem uz élt. :

De a

halott

—

kisérni fog

-c^_

:

DE PROFUNDIS.

!

31

DE PROFUNDIS. I.

Még biborpir

futja cl arczát

Sikamlós szónak hallatán. igaz láng ég szép szemében És igaz csók ég ajakán.

Még

Piheg keble nem hazugság. Nem mvészei a kéj heve. És

teste lázas vonaglása

Egy

istent

megrjítene.

Még nincs eloltva az édes A serleg még telisteli, S a

mámor

Föleszmélni

szomj.

rózsaszín varázsa

nem

engedi.

Még ragyog büszke szépségél)en. Még eseng szerelem után, S még nem tudja, hogy cl van veszve

A

boldogtalan szép leány

32

I)c

prufundis.

II.

Szegény vak

A hangszer

liii

veri a zongorát,

édes, ábrándos hangot ád.

De vad bacchanalba vesznek Ábrándos

dnlrii

ilt

hangjai.

ki hallgatna, ki

.'

Tikkasztó a lég fszeres a i)ára. Elfonnyad tle a kéjek leánya.

vad énekre, dalra Virághervadás nagy ünnepe van ma. Hajrá, föl tánczra

!

I

Sugár, karcsú derék hajlik csábosán. Alak, alak után ingerion suhan.

Uszály föllebben, lepel elsikamlik. Taps-zápor, kaczaj kavarogva zajlik.

S kinek átjátszik sötét világába Ez örült mámor kábitó varázsa.

Mig egész lényét hevület futja át Szegénv vak egvre veri a zongorát. I

De profundis.

33

rn.

A mámor Tiltolt

rózsás keiiibcn-c

'!

gyönyör tündérlaván

Mit tudom, hol

'?

*?

Mit tudom, merre

Találkoztak és szerelemre de bnös leány.

(iyúlt a szép,

A

mázas szója, — ugy lehet sem Tán egyebe S els édes találkozóra férfinak volt

;

Ébredt a lány szörny valóra, elveszett. Megtudta, ah hogy

—

!

IV.

Liza mi bánt lelt gyermekem, egy szót.

Liza mi Kjts,

Szabassak

'?

uj

selyemruhát

Hivassam a szabót Akarsz kocsizni ('snpjunk-e bált

'?

?

'.'

V

—

Fogatok,

—

ma?

Jó.

Szerén, Malvin kisasszonyok,

Nézzék csak, a bohó lílíemeti fejét s

!

.

.

.

zokog

Kínos-keservesen. Szerén, Malvin kisasszonyok Kaczagják csendesen. KISS JÓZSEF

ö'VS/!

KOLTt MEVYEI

'?

34

profundiM.

l)<-

V.

Mi ki'ir.' Mi báiítj:! Mire v:íí^yik Irgalmas iialál te liidod. Ila Iccsukhalná szempilláit S iiihfliu''. hoíív 'nj csak áliiKHiotl. '

'.'

I

Ilüj^y álom volt a kurta mámor. Melyre undorral visszanéz.

Ifjúság, élet, közel s távol.

Hogy álom. álom

az egész.

() csak egy ne Ne legyen álom Az itju képe, kit szeret. Kz édes kínos Ijoldogságlól Kgy világért nem válna meg. !

Elsüllyedne nagy szégyenél)en.

Ha

rá veti tekintetét.

És

e nélkül, ah. érzi mélyen.

A nagy mindenség

oly setét.

mogorva némaságban A neszfogó lágy sznyegen. Ott ül

Körötte kéjes félhomály van S () nézi, nézi mereven.

Szétöml

fürtit

öntudatlan

Borzolja puha kis keze. S lelkén mint álom halkan, halkan .\tsuhan egész élete.

!

De proruiuiis.

3if

Egy hányt votelt, elüproll Mit számon

nem kér

élet.

senkise.

És örök egyedüllségnek Bús árnya, átka födi be.

mely elszakadt az ágtól És ág és levél elveszett — () egyformák mind, mind e százszor Levél,

lüsóhajtott történetek

!

.

.

.

Mi ejtett trbe ? azt nem kérdik Élvvágy vagy éhség — egyre megy I^iikj' el végkép ha buktál félig, A liltó kard már ott lebeg. :

—

S a c'herub dörgl vissza, vissza .... A lányka fölállt csöndesen :

,,Szerelmem h, önzetlen, tiszta És én a harczot fölveszem !''

VI.

Követt) árnyad

Akarok

lenni,

Kilesem vágyad Névtelenül.

Xe kössön semmi!

.

!

:

—

.

.

Dr profundiH.

U'iiiii

S/()l;^;'iló(l

revedül.

\';'i|4y()m

(iázol)

t'l

ciíjíem.

Mert én szcrclk'k, I'Lltiprott lelkem L'^y is

iiK'í^ (1(1

:

Viszonszerclmel Tled nem esdek Adj. ó adj

Élet és

hnl-.ilt

mámor

Nekem

mit érnek Átkozlak százszor.

!

Balvégzetem

Xe gúnyolj

A

.

:

.

.

érted

vezeklésnek

Kínját szenvedem.

VII.

Letépte magáról a bársony czafrangot. A vérdijas ékszert messze dobá Suhanva mint árnyék falhosszant sikamlott, Nem tudva, nem kérdve merre, hová ? :

ernyjét félénken emelte És dacz ragyogott alóluk elé. Tétova léptit egy eszme vezette

Pillái

Tisztább világok ábrándja

felé.

!

profundis.

])
Zilálva kapott a (Uilo szél hajába

A

véí>"telen

utczák tömkelegén,

És messze mögötte maradt el a lárma. És messze maradt a pompa, a fény. Aléltan vonult

S álom

meg egy kapu mélyébe,

árnyék védte

s

a

rejtez l.

Csillag után csillag lopódzott az égre,

mely kisérje

Vaj' lesz-e csillag,

öt

'!

VIIÍ.

Óh

bájos, édes, ind legenda

I

Mahadö Földre S

j

tzön

át.

Lángon

át

(iyarló

nt

Égbe

vált

:

Csak Indiákon eshetett a' lehetett iv Csak virágisten "O'

Ha napjainkban

!

földre szállna

Mahad, Lelne

—

Ugy mint rég Ma is még

—

Sárba' lenn

Egi fényt

:

De fényes arcza gyászra válna. Tán gyönge volna, hogy meg vá Hsa

I

Uc profundix.

8H

L\.

I'^Ijcmi

linja

sc'lyim''t

Mit inj^erlohhé

toii

j

lat ja

takarí^alja.

—

vésztje formátlan, otromba czipóbe.

Parányi lábait

Hú

bodor csipke habja,

hamvát most darócz

Vállai

ámbra

rózsa,

hííjdaii

niosl fst. szén^íöz járja.

Tftlc illatossá

férfiak

Két keze, két karja

!

j^yönyork

laiiyája

—

I

Most etet lúj^gal a pallót sikálja. Puha gyönge brét hagyja önszántából Hogy fújja szél, marja fagy és mossa zápor. S a mini lépcsn le-fel vonszol súlyos terhet,

Meggörnyed

alatta a sylphidi termet.

Lstenkisértés a Testet-lelkel

mindennapi dolga,

öl

—

de

nem

j)anaszolja

!

Tr

méltatlan bánást, gáncsot és szidalmat, s hallgat. Megpiritó czélzást, orgyilkos gúnyt

—

Ál-erény tapossa elszorul a jajlúl. Vonaglik a lelke s mégis — föl nem jajdul Csak mikor a fáradt, halk éjfél leszállolt. S a végtelen ürbol miriád világok Fényüszköl dobnak a végtelen sötétbe Szivárog szomorún könyre-köny szemébe. Aki a csillagok pályáját kimérte. Tudja nem magáért hull könye. de érlle, Kit fényövvel övez kínban fogant vágya S mikor kimerülten dül a kemény ágyra S szemhéját lefogja az álom lágy moha Lemondást rebegnek ajki ..Soha sohal" :

!

:

;

:

I

.

.

!!!

De profundis.

39

X.

Mi bajod, Liza — Arczod oly .sáj)a(lt, Szemeid lángja elhaló bágyadt. Lépted oly ingó, mint szélben az ág Hova czipelnéd a terhet odább Leroskadsz itt a lépcsfokon Vigyázz *?

.

.

.

'!

!

.

.

.

Kórházba, Liza Kórházba, Liza s az emberi irgalom. Az végzeted 'O' Reszketsz a komor éj leli képtl A hideg, rideg ápoló kéztl 1

Nem, nem! Nem

.'

Más az, mi aggaszt attól! Elárulhatná egy szód, egy hang azt. Mi büszkén emel és ismét porba nyom Kórházba, Liza Kórházba, Liza Az végzeted s az emberi irgalom. .

.

.

.

.

Meghalni vágynál.' Küszködk álma! Ha rajtunk ah s nem az égen állna. Meghalni könny de az ut, az ut. Mely a nyugasztó csöndes révbe fut Hej, soknak oly nehéz, keser nagyon Kórházba, Liza Kórházba, Liza Az végzeted s az emberi irgalom. .

.

.

.

.

.

.

!

—

.

Minek habozni Homlokod izzó

?

És késni minek s hogy ráz a iiideg .'

!

.

.

I)c profunflis.

4<)

Ki iKMii kciíilöíl. lásd, nincs jirra mód s i'lél>l> ulóhh Kiépülsz ()l!li;i;íy()(l Megint csak odajutsz, oda egy nn|)()n !

.

.

.

.

.

.

:

Kórli;'i/.hn.

Liza

I

Kórh;'izl):i.

I/iza

I

Az végzeted

s

az embei-i iiüaloiii

!

\I.

S a

vége'.'

Tán nincs

Jobb lenne tán

Egy

este

—

el se

szi

est

is.

(is

ha van:

mondanom. volt

—

száraz

Hide^ szél söpré az utczákat. A légszesz kékes félhold-lángja Szokatlan fényesen világla. Az ég derült, az utcza sarka Egymásba rontó néptói tarka. Divat még nincs csak szines képen. Monaszterly Parisból épen Most hozza, mint tavaszt a fecske De egy-egy finyásabb kezecske

—

—

—

A

^season"-t siettetni vélve.

— Mi más sarkallná ily merényre — Már karmantyúba bújt — s a téli ".'

:

Kabát

(a

Srbben

dandy még kiméli) feketéllik egyre.

.

Miként ha l:'hó ereszkedne: Egj' este hát — mi haszna húznám Látlak Lizát a váczi utczán.

•'

—

.

De profundis.

41

Lassan, mélázva lépdelt végig, niikénlhn lé|)tit

Vagy botorkált

Súlyos bilincsek korlátoznák. Vagy mintha drága „isten hozzád" Hangjára hátra figyelmezne, Elkóborogva messze, messze Kissé kopottas rongyos tépett .

.

.

Mit keres

.

.

—

itt ?

.

.

.

.

.

.

Nyilván eltévedt.

Ah, a kétségb'esés oly bamba

!

hogy maga sem akarta. Még mindig szép de más egészen, Egy idyll téli színezésben, Jött úgy,

;

A

uíg daleszme mollra irva,

Virág,

mely emlékeztet

t—

így látták

sírra,

mit se

látott.

sarkon olt megállott De mégis Egy kirakat eltt és nézte Nem Kashmir selyme, Körmöcz ércze, .

.

.

.

.

.

Nem

Brüsszel |)ókháló varázsa, (Mely annyi üdvnek sírját ássa !) köntös télre, Sem szrme bolyhos, (Pedig hej az is de ráférne !)

—

semmi, semmi Nem tudná t most érdekelni! A hol megállt az ablakráma. Neki tündér ibb panoráma. Sugár palaczkok tornyosodva Fejk ezüst mint Alpcs orma Merengve néznek le a mélybe Hús-halmok, hegyek tömegére.

Mindezekbl

így

:

—

—

42

f)<-

itt

profundif.

sódiir bibor-bí'irsony,

l'ols/A'll

Amott piruló nuilacz nvíirson. Aranyos tón hals/.rnyck i'iszvn. Kenyér ropogós rózsiidiUv-czal, Inycncznek ozczonib. vadkan, fáczány Khesnek százszor bvös látvány, I^zer vi^y éj

tündérmeséi

.

.

!

.

S a szegény no ott áll és nézi. Klóré hajlik öntudatlan, Iloj^y a

csodát láthassa jobban.

ha ki ezt a nézést látná Lelkébe furakodnék váddá. Kisértné, tépné ébren, alva.

()

:

Nem

ízlenék többé falatja.

Kialvó fény volt még esak nyomban S ím hirtelen most lángra lobban. És láng^ja fokozódik lázzá. Mikéntha tüzét pokol szítná. A szem fehére nó. kitágul Sorvasztó, tépó. maró vágytul Ki féllábbal már túl a réven Haldokló néz ig^' végperczében, Midón a lét összes keserve Kidermed egy dúlt tekintetbe', Hol egy sugárba együvé foly. Fohász és kárhozat és téboly. :

() mindez megvan e szemekben. De még százszorta rémesebben.

O

irtózat

I

nevezni néven

:

I

;

De profundis.

lm

itt

48

meghal éhen

ez asszony

S körötte járnak, kelnek, élnek.

Hajhásznak örömet

s élvei

!

.

.

.

Maróbb szél támad, csak néz Nekiesik gyér foszlányának. Csak

áll,

.

.

.

Fejkendjét nyakába

tolja.

Megoldott S csak áll, néz, hajol elbbre, fürlit szél borzol ja,

Vonja a csalkéj) büverje Forró lehétííl Közelb, közelb

És

.

.

.

A

hideg kristály elsötétül

sr

gyöngyök

fátyolt

sznek

Irigy lapján az ellenznek.

Hogy

ijedten kaj) a szeméhe'

Nem annak veszelt-é Nem arra srdött-e

el

fénye

'.'

hályog.

Elfödni e boldog világot ".'...

És most

— mi volt ez — A vad, orvul '?

így tör zsákmányra a bokorbul.

Miként e kar, a dermedt, lankadt. Most nekilendül az ablaknak. Ha bezúzná - Egek, mily eszme Ah, úgy is, akkor is elveszne.

—

!

Tolvaj

!

tolvaj

Hogy zik,

!

.

.

.

Már

szinte hallja

hajtják vad robajjal

Saroktól sarkig, térrl térre. Elébe mint kerülnek végre,

A

!

törvényszolga mint faggatja

.

.

.

:

profundls.

[)f

•14

És — gyáván összccsuklik karja. Csak ujja simul végi;^ lengén A ráma h()mályí)s üvegjén. Törülgeti, babrálva hosszan

.

.

.

És olykor ajka meg-megmoczczan önkénylelen - elandalodva — Mint eseesemé. mikor anyja Emlit álmában majszolja .

S im

j

—

egy úr

Külsje elegáns Billegve járdái

.

már

.

.

kissé éltes.

és ékes. .

.

Térdcsuklója

Mikéntha pántlikából volna. A hova lép, száz illat terjed. Tán fölszagolt egy egész kertet Egyszerre néz elre, hátra. S meg nem botlik csodák csodája Egy pillantással méri végig '!

—

Az aszfalt tündéri S minden széj)

n

I

vidékit.

minden kirakat Neki tüstént szemébe akad. Ó itt az úr ... ez birodalma

Hon van

s

—

akár az utcza-szalma. S im fordul balra, fordul jobbra S az éhség, inség néma szobra Eltt megáll mért képpel Vizsgálva monoklis szemével. e vonások E szem ... ez alkat

—

.

E

situatio

Uv

!

—

.

.

.

.

Világos:

arczczal csak az erénv szenved.

.

!

!

De profundis.

45

A bn viselne bársonyt, selymet Hm! — Sej lé ma kalandja lészen

—

:

Egy asszony,

Min

aki meghal éhen

—

szerencse! Milyen haut goút S most hirtelen hozzája fordul Egy szó elég. a nót megrázni .

.

.

—

.

.

.

.

És Liza nem

birt ellenállni.

-cgD-

.

.

46

DALAIM. r.

Enyém

a dal.

mely költöz madárként

K(')vályu<4 az égen.

Azok

a tördelt

szomorú hangok

Oly kedvesek nékem.

Azok

a tördelt

szomorú hangok

Egy élet átkáról regélnek. De míg szól a dal, én magam sem hiszem Többnek mint regének. lí.

()

adjalok innom Lethe vizébl.

Aludni szeretnék, oly álmos vagyok, lelkem kibékül. És pihenést lelnek e roncsolt tagok.

A mámoritalra

Kicsinyl mellzés S mit a bántó

gg

eltii)ró

tép

:

gúnyja.

a milljó sebet

Csak legyen e két szem egyszer behunyva E bohó szív mindent megbocsát, feled.

Dalaim.

47

Aludni még korán van. De mégse, nem! Álomra hanyatló pillák ti, ne még Elébb hadd lássák északfény pompában Ragyogni lelkem mély költészetét. .

.

.

!

.

.

.

Bódító virágból kötöm tüzérem. veszitek majd éjet-napot.

Munkába

S rideg, számzött királynál büszkébben

Odadobom nektek

—

aztán meghalok.

<8>-

48

KHISZTL'S.

A

szent Kiilviíria lovébcn,

A

völí^ybe"

mélyen

Kis zsúpl'edett ház csöndje

nékem

Most menedékem.

Ha

kél a hajnal, arczán rózsafátyol.

Felém

fényes «ílnriából

raj^yoií a

A mi urunk Jézus

Ó mi

b()ldo<^ is

vagy

le itten

Kiszenvedi isten

A

lét zajából ide

Krisztus.

I

nem

hat

Csak dal és illat A csapkodó árnak erre nincs útja. És elhal a jaj. mire ide jutna .... Ó mi urunk Jézus Krisztus ;

I

Együgy

szív s vágyó Kontár ecsettel

ihlettel.

Falusi piktor rendekéit régen

Ezen a képen. Dér, zápor lemosta róla a szint.

De szeme él s jósággal rám tekint A mi urunk Jézus Kri.sztus.

!

!

!

:

!

Krisztus.

A

49

hol én jártam, a világa lásd,

Be más ott, be más De mért is szólok en-l neked Te jól ismered Pharizeus

A nép

'?

— mint rég — van most

üvölt .... Pilátus

Ó mi urunk

elég, ....

Jézus Krisztus

S mely zött kínra, kín halálra

Még egyre

is

mossa kezét

:

járja

Az ós nyomorról a régi dal S késik a vihar,

mindenséget Nyomor, gylölség mikor ér már véget Ó mi urunk Jézus Krisztus Megifjítni a satnj'a

!

<8>-

KISS JOirSíF 0~SZ

KOLIEMESYEI.

?

!:

60

BHTHGEN. Vi^3'ctck ki a

hunyó

napsiip^.irra.

Fektessetek arczezal napnyugot felé. Lássam, mint gyúl ki a fenyvesek árnyu. Mieltt az éjjel végkép elnyelé.

Ne higyjétek, hogy félek tán az éjtl, O de a napot — azt úgy szeretem !

Kivettem részem bven a sötétbl És sugár esak alig jutott nekem.

Azok a

A

távol,

kékell hegyormok

fogas bérezek

Egy

titkos

,

.

.

.

.

.

ah, ott szép lehet

vágy mindig távolija vonzolt. hogy majd elmegyek.

Váltig készültem,

St

egész éltem

nem

is

volt

egyéb tán

:

—

és semmi több Egy nagy készüldés És ismeretlen partok délibábján Most hamarabb, mint hittem, kikötök.

Légy üdvöz, kietlen semmi Hullámid moraja már fülembe csap. Xem az bánt engem, hogy menni kell, menni Az fáj csak, hogy dalom is csonkán marad. Thalatta

!

I

KELETIEK,

!

:

!

:

53

PERSA. Útszéli koldus eldicsekedett

Az ebtl engem ti ne féltsetek, Én oly bbájos mondókát tudok, Meghunyászkodnak rá a kuvaszok. S daróczál az els eb megtépte De ügyét a koldus imígy védte

.

.

.

:

A mondókám — szólt — az cs dhatatlan. Csak idm nem volt, hogy elmondhassam.

—

És Dzselaleddin sóhajtott nagyot

—

A

dallal én

Tudok én

én

is,

is

így vagyok.

bbánatra, Borús éjre, fogyatékos nnpra Tudok én dalt hasadó szivekre. Melytl nincs seb, hogy be ne hegedne Tudok én dalt, vakmert, gyöngédet, Beillenék altató mesének. Dalt, a melyre a sors szilaj ebe Feledi, hogy marnia kellene S megjuhászodva nyalja kezemet dalt búra,

!

.

De

—

én istenem

!

—

mitév

.

.

legyek.

Mikor nyugtom, békém nincs egy percznyi,

A

csitító dalt elénekelni

".>

54

A CSÓK. Juszur, a költü

hármat szereld t

A

dall, a lányt és a kerevetet.

A

lány legyen

Ha

A

i)uha,

akár

ifjú

—

ré«^i

lány legyen tüzes

Ne

a kerevet

is lehet.

s

a dal, ha szól.

rúgja ki a földet láb alól.

—

Juszuf bölcseségc ilyenforma volt. Egyszer egy ifjii jött hozzá és szólt

Juszuf ibn Ali, mester lm egy dalt Hozék, hogy bíráld, nem hogy magasztald. I

Együgy

szívvel irtani,

Mit ér, mit

nem

—

te

tudod

ér az ilven dolog.

És Juszuf szavába vágott -.Elég Vershez nem kell elöljáró beszéd. :

I

!

A

Olvass

Hangon,

Tubafa csók

()

—

!"

És nz

növekv

csók.

hévvel olvasóit:

vh'Jiga, bülhiil !

halk, clfogolt

ifjii

édes titka

:

miben vagyon édességed nyitja

?

leveli csöngnek-bongnak, szólnak, de csattanása édesebb a csóknak.

Tubafa ()

Hetedik mennyország csöndes éjszakákon Le-leszáll és lánykám ajkán megtalálom. Olthatlan szomjúság oltója, szítója

Gyönyör vag}^

:

halál vagy, szerelennick csókja

Egyszerre nesz

—

ki az

?

—

a

költ

Elhallgat az iíju és röltekinl.

Az ajtófüggöny

szétnyil sebtibe

S Leila szökell bé, Juszuf kedvese.

S mint a dzsin, ki áldozatára csap, Édes költje ajkihoz tapadt. Csókolja hosszan, némán, édesen. mit tegyen áll az ifjú

Kábultan

—

'?

inl.

A

56

C-ií'ik.

Hurikra j^ondol, véli iílniodik. Vé^rc eí4y haiii^ üli nie^ füleit. Jiiszuf szólall niej4

-

kedvese

fejét

liedos leplébe ellejtve elébb:

„Allah lényét ne fürkészd, esak imádd S a csókol gyakorold s ne magyarázd.''

.

-c^_

Ké|)/('lt uta/íis.

KÉPZELT UTAZÁS, Izzó egérl a fényes Keletnek én hallgntoni. S csodáiról beszélj, E barbár képek ma úgy érdekelnek, S pihennem élv a i)ürzsült arezokon.

—

Tedd fel a fezt övezd csípid övvel. Hogy a csalódás legyen ignzabb. Üsd fel a Koránt egy-két szurát zöngj el — Lá iláha iU' Allah — .

.

.

.

.

.

!

Es kezdd ell zarándokuladat. Hol szent a téboly ég nyilatkozása, Es jós a költ népe dalnoka Ez elmívelt kalmárvilágból vágya Miért ne vonná a költt oda Sariiinn'ól és lelkenn-l lesöi)röm A vén Európa fakó poi'át, És elkísérlek túl szigeten, öblön :

—

:

?

—

Lá iláha ill' Allah Vajon a sejkh szine elé bocsát !

— —

—

'!

„Sátras beduinok kékvéríí snrjn,

Mecsetnek oszlopa, ó sejkh, ntigy úr

["•...

K^'p/i-lt iiliiz/ii.

5H

—

Üdvö/lclüiikct

ny:'ij:»s:in

fo^íJidj:!.

kínál s fiarj^hilého' nyúl.

Sörbt'ttt'l

habjába'

.,Mcj^rür(")(IUMn a sáif^ja Níl ()

sejkh

!

Sörbclcd -^

és mostan szó/alod lesem

nem

kell s

Lá iláha

iir

—

narghilód ámbrája Allah!

(Isak böl(sesé''ed a/ kell

énnekem

1"

Mert tudománya volna a ;^yaurnak. Mihaszna bölcseséj^ben oly szej^ény A bölcseség mi Osszhanf^ja száz húrnak S ez összhangot hiába keresem. Kgekbe ront elménk, feltörni bátran I

I

".'

A

-

hét pecsétes titkos zárakat.

És lelkünk elpusztul s szivünk elszárad Lá iláha ilf AUáh — Az égkisért, kapzsi harcz alatt.

—

!

Irigylem, ó sejkh. gyermeteg kedélyed,

Mely ábrándos mesékbe hinni tud Mienk a küzdés — tietek az élet, Tietek a czél és mienk

—

az

ut.

Ti vagytok a jók. Mohám' szakállára

És nem mi, akik azzal kérkedünk A pusztuló tölgy korhadt sudarára Lá üáha ill' AUáh — Vagyon felírva a mi végzetünk!

—

!

I

:

!

Képzelt utazás.

öí)

S királyi fejéi a sejkh bólogatja S szemébe villan önérzo sugár. Szól és beszéde mint mikor gyors habba A pajkos gyermek rózsákat dobál.

Én

lelke röptét

De

te,

barátom,

nem

})irám követni,

otl voltál

velem,

És rajtad áll mosl, világgá hirdetni Lá iláha ill' Allah Mit mondott a sejkh, mit felelt nekem

—

!

-<8>-

—

A HKDUIN. Lovát kicsnjita a csenevész fre. Sárj^án terült a sivala«^ körüle.

Mini egy végtelen óriás leped. Melybe virágot a hold ezüstje szó.

Snyders-puskáját eleven fogasra Aloe csücskére akasztá mag isra.

:

Százrétü burnuszát redkbe vetve. Letelepedett a zsombékos gyepre. Melléje guggolt a sivatag szépe

A

fellah-leánv

És átolvadva

a

.

.

.

:

ugv ültek kéz-kézbe 'Ov

nagy ós csodál)a. a nagy éjszakába

Szemük belevész

—

Az ég aljáig, hol tzrózsák égnek. Tán északi fénv. a melv délre tévedt

:

A

S

iiicí^szólal

Ma ünnepel

a lány ül a

:

:

:

bcíiuin.

(51

„A gúla tövén

frank jövevény.

Szúrós zöld ágra, mit tevéken hoztak, Láttam, libeg lángot ragasztottak

—

()

mondd,

Ali,

„Prófétájuk ez

mi az

—

?"

S szól a felelet

éjjel született."

És faggatja tovább a fellah-leány „Mit tudsz róla, Ali, ó

mondd

igazán

?"

S fejét lóbázva a bölcs Ali szólt „Megölték, mivel liamis próféla volt." „S próféta híán a frankok mit csinálnak 7"

„Várnak"

— mond Ali —

„új ,prófétát'

-cgo-

—

várnak

." .

.

1

REGÉNY.

!

I.

SZERELEMVÁÍiY. Utczáról utczára gyelegni tétlen

Kz az én

A

:

legédcsl), Icgszcbl) kedvtelésein.

tömeg gyors árja

sürgés, a robaj, a

Kápráztat, elnierlt édes andalgásba.

Mikéntha zöldell hegyormokon járva, Kéjjel hallgatódznám a malomzugásra, Mely alant kelepel, esitteg-esattog lágyan Ugy érzem nuigamat a lömeg zajában.

—

dal s virággal áldott, halmán állok. csodás költészet fényes,

Szivemben tavasz van,

A A tömeg

közepett vagyok messze tle. álmodnám, álmodnám ielóle. csak Mintha

És lelkem oly nyugodt, mint tó vihar után. Csak olykor-olykor, ha egy édes arczu lyány Vetdik utamba, kezd szivem remegni: Volna szeretöm, hej be tudnáin szerelni !

KISS JÓZ-^EF ÖSS/r. KüLTEMKNYrl.

>

66

II.

KC.Y

PILLANAT.

LcMnoiidtiim tcMiyos rilnuiiinról.

Melyek kiséilek utamon És szárnyat adtak lépteinniek Ezentúl már nem álmodom. És lemondtam

—

a büszkeséí^ról.

Meí.5hailom mélyen derekam.

Lázongó lelkem szenvedélyét Álezázza bókoló szavam I

Fogadtam örök szegénységet És unott munkát éj-napon. Hazug mosolyt a borús arezra. Midón könyekre szomjazom. Gyötrelmes, kínos pillanat volt. De nem volt több egy pillanat S kiért lemondtam és fogadtam, Kitártam neki karomat. :

Keblemre

dóit a

Nyakamba fonta Ne tudja meg o

E

1

halvány gyermek. kél kezét soha. soha

pillanat történetét

I

.

.

.

!

67

III.

A NÁSZBOKHÉTA.

A

nászbokréta clhervadórélbeii Homálynak, csöndnek súg titkos regét. Ölemben lartom ifjú feleségem, S csókolom ajkát, homlokát, szemét.

Ajkmikra szó elvétve csak ha lebben. Mint mély álmában a madár ha szól. ,,Soh'sem hallottam

„Én mit se hallék!" ,,És

még papolni

—

milyen fényes volt

O mennyi

szebben",

súgja válaszul. a nászkiséret

—

nép, hány csillogó fogat!"

És két kezemen forró könyet érzek „Én egyedül csak téged láttáink!"

:

IV.

TÉLI ESTÉN.

Nm

hallgatag ül az ódon zsöllyében,

S fehér ujjakkal harisnyát köt nekem.

Künn

téli szél

zúg ... a

tz

alvóféll)en

.

.

És én egy szóra a rímet nem lelem.

„Nem tenné

barátom, kissé tollát Szép szende virágom ily szókra fakad. „Mióta hamvas cziczánkat ellopták. Az esték olv hosszúk és unalmasak.

—

le,

".'"

.

lYli estén.

68

örökké csak másokkal beszéliét.

Oii

Másoknak

ír

nem nekem

és •gondol és

:

azok közt nincsen ám ej^y lélek. Ki önt u^y szerelné, mini én szeretem. l'edi^

Mit tudja ön, ho^^y kik olvassák versét

A dalok Ha

bájos,

htlen mad

cí^yszer távol vllá^j^á

Ilirt

k

hozni vissza

irak

".'...

:

eresztik.

nem szUlanak.

Hogyan fogadták ajtó-ablaktárva, Vagy rút közönynyel — Jobb tán tudni sem :

.'

:

Hliagy a dal meleghe* szokptl szárnya Künn a kietlen, leli hidegen.

Ó

dobja félre, dobja a sarokba Azt a tollat, azokat a rímeket

Temesse

karomba,

fejét ölcló

S kaczagjon a hírnév álmai

felett.

Csevegjen nékem, mint csevegett hajdan, Mikor még bohókás leányka valék. S úgy cldicsért. hogy aranyos hajam van. És kék szemeimben az ön napja ég I

.

.

.

—

Mit van tennem Múzsám kereket olda. És feleségem összevesz velem .

.

.

!

:

Múzsámmal majd csak holnap állok De nómet még ma kiengesztelem.

szóba.

!

69

V.

MAGÁNY. Te vagy a hség, le vagy a jóság. A béketrés és a szerelem S a mi fényes és liszla e földön. Azt mind a te képedre képzelem.

S mi a mesében gyermeki s bájos. Az a te vonásid viseli nnd :

Mesék szelíd hanmpipkéje lm képmásod itt áll s reám tekint !

De mikor

a

!

.

.

.

gondolatnak szárnyán

—

Messze szállok te nem jöhetsz velem, S a csodákat, miket lelkem látóit. Tenéked hasztalan mesélgetem.

Mosolyodban nem lelek üdülést. És szivem, lelkem olyan csüggeteg

Tán a csillagokban volt megírva. Hogy én örökké egyedül legyek I

70

VI.

Xi:ilKZ

ÓhÁHAN.

Niiu-s islcMiáldás a frigyünkön. l)c

A

nem tehetünk

arról mi

Szabja

meg

egész életünk.

Megesett szívem, lelkem

Hogy

:

egy i)erez szeszélye

véletlen

i'ajtad,

láttalak bús-szenvedón,

Tehetek

róla, az irgalmat

Leküzdni, hogy

nem

volt eróni

.'

Ksengó, szelid pillantásod Megbontá álmom s eszemet Tehetsz te róhi, hogy másképen Tán pillantanod sem lehet .'

És egyre

tart

még

.

.

.

az igézet,

De nyitja, ah, már nem titok Én istenem mi lesz bellünk. Ha e varázs majd tnni fog :

I

!

-c^_

.

.

.

;

71

DAL A SZEGÉNY ARJERÓL. Kétkerek

taliga,

meg egy

fakó pára,

Szegény Arje azon járt vásárról vásárra. minden lyánya, minden menyccs-

Széles Heves

Szegény Arje pántlikáját és módját dicsérte. Salgó-Tarján, határod hej azóta gyászos, az Árje fakóján utoljára járt olt

Hogy

;

A

pászthói zsidó lyányok gyászt azért viselnek. Barna Eszter gyöngy szépsége a miatt hervadt

meg. lovam, ne tartóztass, édes Leszáll a nap, a mire Pásztohára érek Péntek este gyertyagyújtás hogy otthon találjon

„Befogva

áll a*

!

Máskülönben hogy sietnék, egyetlen virágonr?

." !

.

Barna Eszter két szeme oly esdón tud kérni, Barna Eszter csókjából hej, nehéz beérni Barna Eszter ölelése az Ígéret földe, Édes ajka suttogása ósregék szellje. ;

:

.

Dal a szrgény Arjrról.

7J

..Ilovíi

mcniu'l

hova nicmiél

szól a lyány,

niár

Szól a legény

ma

'.'*•

anyáin oly bizton ncni várna Nálam nélkül hús szomhatja lenne Én vagyok az édes anyám hazajáró lelkei :

„Ila

Szegény ózve«4y

!

!

:

Mintha látnám, h()<^y süröj^ lerit nyakrafoie. Sokfonatu kalácsot tesz az asztalfre, (iycrtyát is í^yújt, három szálat,

mosdó

Így várja he j)éntek este az

szeme

Szegény Árje elindult a kési

útra.

('.setlik-hotlik a fakó,

neki

már nem

vizet készit: !~

fényit

új a"

Nyúl szegi az országutat keresztbe, keresztbe Szürke fátvol száll az erds, hullámos hegvekre. .

.

.

r>,'

Országúti nagy árok betelik sötéttel. Bokor, csalit veszdik a mátrai széllel. Szegény Árje gondol nagyot, döczögne elre. Hát ott terem két szál betvár hirtelen eltte. „Pénzed, zsidó! szaporán! a pántlika áráti" megadod az árát teszed el I" „No ha úgy

—

„Nem

!'•

Száll a fütykös, sújt a balta keményen, keményen. Szegény Árje átbukik a nyikorgó keréken.

—

Özvegy asszony

azalatt

—

lerit

nyakrafre,

Sokfonatu kalácsot tesz az asztalfre

73

Dal a szegény Arjeról.

Gyertyát

is

gyújt

három

szálat,

—

mosdó

vizet

készít, lg}'

várja be péntek este az

szeme

íenyit

Barna Eszter éjhaját tekeri csomóba. Ágya szélin elméláz, sok a gondolója. Habnyakáról leoldja a fekcle-gyöng}' klárist. Megolvassa és mosolyog — lakodalmat számit.

Özvegy asszony egyedül, kicsi-kis szobába'. Aggódva néz a gyertya noveks' hamvába !

Nagyhirtelen elalszik mind, mint egy lehellésre Jehova küldj sugárt neki a vadon setétbe.

.

.

!

Barna Eszter álmában szívrepesve látja Vlegényét fehér gyolcs esküv-ruhába'. Hajnal felé dörömböznek „Barna Eszter ébredj — Jehova adj ert neki e felébredéshez :

I

!

-cS^-

!"

74

HAJON. Bíboros alkony. Znkalolva siklik Ilajónk a Dunán.

Könn

a födélen jár, kél, kacsingat

Kgy csodaszép

leány.

Szeme igézet, mosolya örvény. Arany a haja — Eszembe Jut a csalfa syrénról Az ódon ballada. gyönyörrel lesi a férfi Es gúnynyal a nö. Kipirul a vaskos apát, ha Közelébe j. Ittas

Zene, észbontó, hallik, ha ajkin

Megcsendül a szó, S én remegve várom, micsoda perczben Süly ed

el a

hajó

!

-c«3-

.

.

.

.

DALOK AZ UTCZAROL.

77

ITT JÁROK ÚJRA Itt

:

járok újra

A régi nyomon, Ahol elhagytam, Most folytathatom. Vissza se vágytam.

Mégis eljöttem,

Tenger sivárság Maradt mögöttem.

Mögöttem sennni,

Elttem semmi, S ez mindörökké így fog

Xem

is

már menni. örömre.

Nagy búra vágyom

:

Attól ha lenne

Még gyógyulásom

!

78

A MAíiASIiOL. Az rninnek nincsen hangja, (ivülrelíMii. kin

Fény

A

és

—

futó áloni

árnyék elmosódik

forroní^ó gyors hullámon.

(Isillogó láng kigyúl szerte

Fényes utezák — sótét arczok És folytalják lelkendezve

A

létért a

meddó

Kgy atom mind

harczot.

— egy-egy semmi

Messze magasságból látva el van veszve, S akit áldnak nincs megáldva :

— —

S akit üldnek

!

DAPIIXIS ES CllLüK.

Ó

szép idk ó boldog álom Virág nyitott a száraz ágou. Rege lakott minden berekben. Éltünk múltban, éltünk jelenben. Mit költ alkot, szobrász farag I

:

Uj életet nyert szemünk alatt. világos A megfoghatlan volt ü ifjúság be szép varázsod!

—

—

I

.

;

üaphnis

és Chloe.

Száraz tanár vczelelt

79

ál a

Virgil büvüs, rózsás hónába.

Küzdtünk a hssel - buktunk vele

—

S diadallal volt lelkünk tele. Virágos halmon pásztornéphe' Szegdtünk, szerelmet remélve, Daphnis, Chloe gyermeteg kéjjel Koszorút font és tépett széjjel. Szerelmi dallal fel- felváltva Találós mese vigan Járta, (]sók volt a díj és jó istenem Mint csüggtem én mhid e képeken

—

—

!

—

!

—

Oda' van, vége! A történet, A rege más nyelven beszélnek. Hallgat a szív, mint halott ajka. Ah, és az ész szomorú dajka. Daphnis zvikkert hord orra felett, (Uiloe sétahangversenybe megy Találkoznak mama kívánja,

—

Hon

lel)zsel

még

féltuczal lánya.

—

Chloe sipeg szemérmes-halkan, Daphnis hápog drága kisasszony Mamának perezre dolga akad -S dalonmak jobb, ha vége szakad. :

!

80

KíiKKiii: m:/() I']^('kl)('

lu'zo

pompás

.

.

pnlolák,

ti'j^iiiip inó<^ csMk roiidn viskó Ariiyns keitek u ])us/la lelkeken

JIol

Kábulva állok Mií4

—

i'illl

—

hihetem. vándorhotoni vezet karán ali^^

Lejárt világok roniját kutafáni, I^s

szent niegdöbhenéssel álltam

ott.

Hol Miehel-Aní^elo élt s alkotott lm itt tündéri szép varázsolal Század épült tel egy nyáréj alatt A mesés fénynél, mely sugároz rám, Mesésebb csak e gyorsaság talán Mily lázasan lüktet e kor ere Rövid az élet, siessünk vele! Az ifjú megérik egy nap alatt, S a gyermeklány már meró öntudat. Zuhogó ritmus a mozdonymoraj Ellünk, szerelmünk e ritmusra hajt. :

—

!

.

— .

.

—

—

(iazdagság,

Küzd az Az ideál

dicsség mind gzre megy

ideál,

gyz

az

—

egyszeregy.

.... Ti sphynxek odafenn. Kik erkélyt tartva szünes-szüntelen !

Rejtélyes szzi arczczal nézitek Ez örök-éber, nyüzsg tömeget. () fejtsétek meg a rejtélyt nekem K mohó sietés hova viszen Mely örvényébe annyi kint sodor Elbbre tör-e e rohanó kor. '.'

:

Egekbe

néz ...

81

Mint ama régi, mely kimérve járt S nem döntött, de tci'emtetl ideált ?j Hamarább nyomlja ériink-c vajon, Mert kergetünk vágány- és villanyon. Levegégben, tengerár alatt Inaszakadtig s mig a sziv szakad Czél s ideál boldogság tégedet

—

—

—

^

'7

:

.

A sphynx

hallgat és én tovább megyek.

-<8>-

HISS JÓZSEF OSS^. KOLTEMKNyF.l,

82

VAHHOLKANY DALA. Szakadós a czcnia. (lyön'íc a szúl.

Kinek

iiinrs scMikije.

l'.yyediU áll.

Kél fonal egy á«^ba Már nem szakad. 15()ld()i>.

kinek édes

Párja akad.

Varrólány l^j-napon .Ma

öltöj^ct át.

szem fedt, holnap

Nászi ruhát.

A

szenifödcl niellett

Sóhajt nagyot. l)e

ha nászruhát varr.

Könye ragyog.

83

IZSÓ HALÁLÁRA. Magasba

járt

j

ösvényt törve

S megbotlott egy hitvány gödörbe.

Magyar dalt lehelni a kól)e — (Mily nemes vágy és ah, mi dóré Ezt akará Hirdeti,

;

s

!)

müve megannyi

hogy tudott akarni.

—

Petfi lángja. Arany álma Belé álmodta a márványba.

S hol járt-kelt, zrös tömkelegbe' Száz fényalak sürgött körötte :

Juhász, csikós, a puszták népe

A fonóház egyszer szépe

—

—

Falu végén -- csak isten ójja A dádé elperzselt rajkója.

— 6*

84

I/.HÓ luih'ilAr.-i.

Kit (lélil)áb fonli! fel szépen

Vngy ....

—

lótájíast

Idegennek

:íll

—

tahin épí-n

ideiben képek.

Neki, nekünk gyerniekenilékek

I

És a hol járt-kell zngve-bongva Egy bvös hang hatahna vonta. :

ahhoz fogható hatalom De nincs több furulva, czimbalom Hej,

:

Nem

néki ah,

immár csak

puszták

Sír-rí a

!

róla

tilinkója.

Az óseró pihenni tére

Az si Vad

forrás kúlfejéhe'.

indulatja,

Teremt

nagy haragja

lelkét

nem

zaklatja.

Nemes dühében már nem vágjik Szétzúzni önön alkotásit. Ivialudl sziv .... holt láng .... Izsó, Izsó többé

nem

akar.'

S elkerül sok poros akta. (Ó nagylelken félre rakta.)

béna kar

!

Izsó halálára.

85

Pör és panasz, nagy, súlyos vádak. Hogy itt a nuívészszel hog}^ bánnak

!

És

éhnyomorról mennyi kinos, zord emlék szól lelki szomjról,

Nyomasztó évek bús regéi — Minek bolvgatni .... kibeszélni

'!

....

Telt volna úgy, mint tettek mások,

Nyakába véve a

Más ég

Terem

alatt

világot.

más

szelek járnak,

a hír fényt s palotákat.

Itthon rekedt, lengés volt élte,

Kis házra mégis szert

tett

végre

Nyirkos hajlék .... a hír belengi, És nem irigyli tle — senki.

-*.^

:

í«6

texgkhi:n. lUiij^atódzom lá{4y hullámon.

Játszik vclcni édes álom.

Képzeletben l)()n tojhatok Selyeni-arany hajfonatot. Hontoí^atoin, teregetem

Mérhetetlen tenj^ereken. Tenger, égbolt minden ragyog Azt hiszem szerelmes vagyok

—

—

_<^_

'.

;

87

A HÓNAPOS SZOBA. I.

Meglesték suhanó léptül neszét,

Mikor

hozzám.

jöttél

Volt háborodás, volt szörnyködés,

Hogy

min —

ez

botrány!

Kél hél a felmondás

Én édes angyalom

—

örülj, nevess,

!

Azalatt legalább járhatsz-jöhetsz

Bátran és szabadon. 11.

h

Piruló arczodon könyck égnek Zokogva hajtod keblemre tejed. Kik arczodba zték kigyúló véred,

Nem

érdemlik e drága könyeket.

Botrány Oh csendesedj' éltem virága, S ne vedd magadra, ne vedd oly zokon A hivalgó erény kaczérkodása Nem ejthet foltot e szép homlokon. !

.

.

.

:

A lióruipus

s/.ulm.

hálran szenl nKidonnu-képed. Kgy világ ellen bfiszkcn hordhatod A te szerelmed erény és nem vétek Ríín az, hogy ért le mitsem adhatok. I^nicld fel

— .

Papok szószéken és a költk dalba" Fennen dicsérik a szegény sorát Ne járj templomba Ne hallgass a dalra Bérelt hazugság Fényes csalfaság !

1

!

Jó angyalom elliágy. Mari. ha látom E pirt, e könnyet fényes arczodon :

Oh mért is kellé gyémántot találnom. Ha aranyba nem foglaltathatom !

-*-

!

:

!S9

SIMON JUDIT Simon zsidóéknál minden esztendbe" Kis deszkakoporsüt tesznek Kis deszkakoporsó

—

Szegén}'^ kicsi féreg,

le a földl)e.

alig-alig

nem

rfnyi,

tudott

megnni

Simon Judit haja kincs-aranynyal ér fel. Sírva simogatja mind a két kezével. Ráfogja az ollót jaj be nagy kár érlte Nagy titokban úgy megy a szent pap elébe.

—

!

„Hét országra híres szép hajam lenyírtam. Hét országra híres szépségem elsírtam.

Te szent pap,

te szent

pap

I

mondd meg

azt az

egyet

—

Hát én már gyermeket

íöl

se

nevelhessek

?'•

Simon

'")

I*öl|)ilhinl

n s/(Mit

Osszrrosknd

Legels

n

i):i|)

•'

vén

iiuKy

Jinlil t'í^y

most, kiMie

..Kclk'iH'

.lii'lit.

a

hónál

súlyától

vi'ul

Volt idö.

líycriiu'kt'd. .Iiidit,

Fehérebb

l)iljli:'ib(')l.

nem

hova

kelleti

telted

'-

asszony képe.

.IiidU

l^ltemeti képét rózsás tenyerébe. Sújj;va ejti a szót,

.,(iyilkos két

fuldokolva, törten

ko/ennnel eíima*^ani

:

nie;^ólteiii.

Apja, ki nu'^ejlell, cserbe hagyott rútul,

— reszkettem a esúftúl

Szcí^ény gyönge kis lány

Vajúdó lázas éj — jó volt tenietkezni. .íobb volna most nékem a fold alalt lenni

!"

Forgatja a szent pap szent könyveit rendre. Lássa, melyik milyen bnhdést szab erre ..Kelj fel Judit, kelj fel Vesd le gyászruhádat. '!

!

A te nagy ])ünödre mind kevés e bánat. Más itt a megváltás — iszonyú az ára I

Van-e eród,

Judit,

egy nagy fogadásra

V

(iyilkos a te ajkad, ha ártatlant csókol Elliltalak léged az anyai csóktól

Epedj

el,

sorvadj

el.

:

.'

légy mondhatlan árva

Gyermeked násznapján akkor

:

légy megváltva.'

Simon zsidóéknál fényes minden ablak, Lakzinak beváló keresztelt csapnak.

:

Simon

Judit.

Simon zsidó rágyújt egy régi

91

zsoltárra,

Köiiyben ázik Judit halovány orczája, Kicsike magzatját százszor ölbe kapja,

Eleped egy csókért

Simon zsidóéknál

még sem

s

csókolhatja.

csöndesen vannak, beaggatvíi valamennyi aljlak. Judit asszony kezét töri sírva-ríva .,Jaj, ha ennek is még halál van megírva jaj,

Srn

:

!"

—

Tüzel a homlokom, lelkem anyám, úgy ég Ila te megcsókolnál, mindjárt meggyógyulnék!" .,

,,('.sitl,

—

kicsikém, csitt!

csitt!

Istenem, teremtóm

!

Ilúnyd bepiczi szemed.

Ne hagyj

..Kipattogzott szácskám, édes

Tgy-e. ugy-e azért

nem

el

engemet

!"

anyám, lelkem!

csókolsz te

engem

Simon zsidó képe elfakul, elkékül „(ionosz vagy te Judit, májastul, veséstül. Mondta már azt más is — egyebet is, mást is Oly igaz az egyik, mint igaz a másik

?"

—

;

A

anyának, rossz az feleségnek, (iyermekem ugy éljen, mint elzlek téged!" ki rossz

—

Múlik az esztend, fogy is, meg megújul, Simon zsidóéknál vigan vannak újbul. Udvaron mennyezet násznép násznép hátán, Simon zsidó lányát elveszi a Náthán. ;

Simon JudÜ.

fl'j

Szegény koldus nsszouy. lávoli Síirokbti Lökdösik hol halr;i. lökdösik hol jobbr:i. Hcménykedik, kü/köd. álront a korláton „Azt a szép menyasszonyt jaj, hadd én is látom esküszik ... a pap imádkoztál Most hozzák „Én édes véreim, méíí csak egy tapodtat Odabonil rája. Gyermekem leányom Híil ajkát nyomja égo ajakára. Kz a Simon .Judit szomorú nótája. .

;

.

.

.

I

.'•

!

I

.

—

^

.

!*•

!

93

TÓTH EDE TEMETÉSEN. I.

—

hogy menj Arasznyi pálya És hervadhatlan koszorii A sír, mely hamvaid bezárja, Virágainkra nem szorul.

Jöttél

!

.

.

.

Egész tavaszt viszel magaddal, Virág-, meleg- és fényözön t

!

.

.

.

Sóhajba, könybe ful el a dal,

Mely

végs

utadon köszönt.

II.

Kicsordult könyünk a kaczaj miatt, S te iialáltusát víttál azalatt.

Darabodon mulattunk

szerfelett

S te számláltad a kínos perczeket. Felzúgott a taps dörgedelmesen, Jött a

rendez

:

„Szerz nincs

jelen

!"

«4

|v»lli

Mikoi' k's/

Inít,

Müved e^ósz

E
ah.

lí'mrlARÍ-n.

mikor

csuk

V

.

.

.

Tinlja

tredék

p.^ilyád

III.

Mej^ízleléd n inánior kelyhét.

A

dicsóséjí bájitalát

1

De van mi annál édcseblí nié^; A kéjes perez, mit ihlet ád.

Mohón sietve lázban é<íve — Már félig sírban — már halott Az alkotásnak gyönyörébe

;

Fuladt

el

végs

sóhajod

-^'

!

é;;

:

SZKP HATÓNK. Hosszú napra gylnek, gylnek, gyleke/nek. Halottas ruhába zsidók öltözködnek. Kiáll szép Balóné a pitarajtóba.

Aranyos, ezüstös selyem viganóba', ('.sókra termett száját mosolyra illeszti. Szerelmes beszédét ilyen szóval kezdi „Hosszú Jónás lelkem, álljon meg egy szóra. Lehet imádságba estélig még módja, Kstélig, hajnalig

Ha nem

—

a

a tenii)lomba'

('.sillagos

Öleló két

meddig kivánja. kicsi kamarámba' :

I

szemem imádságos könyve. karom fehér át vetje,

két

C.sókra csók, szomjas csók édes bünbánása,

(iömböly vállamon égbe megváltása ,,Xe kisértgess

Nem

jó

!'•

engem, bocsáss. Ható Klára

Van tenéked hites urad, hogyha vén is. Van énnekem mátkám, liogyha nem oly széj) Megverne Jehova mindakét kezével. Soha

e

I

nekem néznem szemedbe, orczádra.

bnömet nem

engedhetné

el.'*

is.

;

96

•

:

Sz^'p Hatón/-.

Hcfonliil liatóné sebtíMi a

kamrába.

Lt IVks/.ik a izifra meniiyczelcs áj^yra,

Júkodik körüle az o vén

Tanakodik ncni-c

is

—

'.'

Pál,

enj^eni meííónál.

is

nagyol sem emeltem

esömölleni

Az a zsidó legény

bánija

uram, Bató

.,Ncni a hidej^ leli ki. jó

Hisz te a szelloló!

Meg sem

;^az(lája,

hidt'í^lelés

az

le ti

:

csúffá engem.

Befordula Jónás a rozzant templomba. Meghúzódik félre egy sóiét sarokba. Fehér átvetojét akasztja nyakába. S gondol szép Hatóné öleló karjára

Imádságos könyvét

felüti

nagy

félve.

S ránéz szép Batóné babonás szemével Lekönyököl némán a fa-könyöklore. Hej, ha az ó puha vállaira dólne Jehova nagy napja — zúg-zendül az ének, Óbégatnak, sírnak a szakállas vének. Verdesik a mellök .... kezddik a gyónás gonosz vagy te Jónás „Sohse vagy te jámbor

— .

I

.

.

.

.'

.

—

Káromlás

imádságod vétek, Bizon. bizon megver a Jehova téged ittléted,

I"

.

Sikongat a fagyos szi szél javába. Összesúg Batóné az ó vén urával, Czirógalja. hijja édes apj okának : „Örökös gyalázat, ha ez rajtunk szárad

.

!"

.

.

.

.

!

!

Szíp

97

Balórií''.

„Vadon erdn jártam, vad tüske megtépett, Drága selyem szoknyáin jaj, be semmivé lett, Hosszú Jónás lelkem, álljon meg egy szóra, Van-e a botijában selyem viganóra .'

Kilencz vég selyembl válaszszon ki egyet, Kilencz vég selyembl a Icgislegszebbet, Sötét gyász a löldje, vérpiros virága, Jöjjön el, hozza el ma gyertyagyújtásra!" „Kilencz vég selyembl választottam egyet, Kilencz vég selyembl a Icgislegszebbet, Sötét gyász a

—

vérpiros virága Ihol van, elhoztam, gyöngyöm Bató Klára Ezüstér' nem adom, aranyér' nem adom, Szerelmes csókodér' szerelembl adom. i'öldje,

Lelkem temiattad a poklokra szálljon. Minden jó barátom ellenséggé váljon. Sohse legyen többé hitem, imádságom, Csak ott üdvözüljek, piczi piros szádon

!

!"

tzzel zárta. Az áruló asszonyt a hideg ugy rázta „Fuss ha szeretsz jaj jaj ... Az ég szerelmére Száradjon a véred Batóné lelkére!" Felocsúdik Jónás a szerelmi lázból. nem ebbl a házból!" „Soha innen élve Vérben forgó szemmel Bató útját állja. Lecsapott a balta Jónás honüokára,

Izmos két karjába

szilaj

!

!

!

!

—

Szétfecscsent a vére falra, gerendára. Három csepp Batóné fehér homlokára KISS JÓZSEF OSSZ.

kOLTEMFNYEI

!

.

.

.

7

.

^Én

lorvényláló ur:ik bnntsák. nv hnnlsrik n/ én vén iininint

.

Xc

kt'jíyes i)iráiiii.

'.

.

í'.scndcs jánil)()r lélek, in-m vétiu* n lé^jviick,

De

majdani s/ámára kc^iyfliiiet

nem

kérek.

Adjanak át engem a lióhér kezére. Szép gönibnlyfi testem hadd törje kerékbe C.sontja'imat szórják liároni tenj^erpartia.

Ott is temetetlen, ott

Ne

sirasson

engem

is

elhagyatva

:

a szálló vihar se.

Legyek elgyalázva, legyek elfeledve Mivel eláriütani. mivelliogy megöltem. :

A

kit e világon leg^jobban

-c8>-

szerettem

.'•...

I

;

;

:

!

99

EGY KÉPES LAP HALÁLÁRA. A

hosszas vajúdásnak vége. Meghalt a lézeng beleg

Praenumerans-vérszegénységbe' Szenvedi soká ez ölte meg. Hiába Hiába volt reklám Járl Szana Tamás rúdja rá Mit éri, ha ért id-órára A sárból ki nem hzhalá.

—

;

!

—

:

'.'

Próbáltunk orvost, orvosságot Új borítékot, mülapot A képre azt mondták, hogy vásott, S a boríték az nem hatott. Dickens unalmas volt a népnek,

—

Dumast

szidá a kritika,

No köszönet

ily

Kinek van hát

szerkesztésnek

itt

igaza

—

'.'

—

Pedig rajtam azaz bocsánat Rajiunk akartam mondani, (Tartsuk meg azt a többes számot, Nem sok, de mégis valami!) !

—

7'

Egy képes

100

l^iíjliink

A

nem múlt

iidliink

(liill

!

mi

válo^alliik

rcj^ényeket.

s/A'])\)

sz('l)l)iu''l

És

lap hal/iláru.

olykor

is,

Már ennél fbbet

„liattyúl**.

ki tehet V

sem irtóztunk, maga is talány —

Sót a talánytól

— S

Az

nem egy

Hogy

A S

élet

!

rébuszt, lóugrást „hoztunk"

fejtse

fejl

(Uilt

itt-ott ily

meg

— bók

Hogy leginkább

honleányi ki tudná számát'.' a

is

beesapott

—

:

e miatt várják

S ])raenumerálták a lapot.

A A

bókot zsebre raktuk szépen, bókot és sok egyebet. Nyakunkra küldtek reggel-délben Egy csomó szedógyereket. Lekenyereztük hébe-hóba A szurtos kis daemonokat, S fülment rá. mit redakczióra Kaptunk egy hosszú év alatt. Fizettünk verset ötösével. Tanunk rá Emil s Benedek, Hogy olykor „ingyennel" sem ért Mon dieu hál arról ki tehet ? I

A

költó

ír,

ha kedve

De vers csak

tartja,

ritkán sikerül,

Vegvest kél alma és fokhagvma, S költó Jót adjon egyedül ?

fel,

«

1

»

i

;

!

Egy képes lap halálára.

A

novelláról

nem

101

szólok.

is

Légy arany hallgatás, velem () mennyi féreznuí, mennyi fódotl !

Jellem fekszik a lelkemen vigasz, melylyel lelkem gyzte !

A

Hogy eredeti legalább. Hogy magyar iró sütte-fózte — Ez aztán a vigasztalás

.

.

:

.

!

—

Faré well, lapom Isten hirévcl A dicsséggel jóUakám Ah, boldog, a ki jól ebédel. Lássunk mi is kenj^ér után. Faré well lapom gyászjelentésed !

!

.

.

.

C.ziczeroból kiszedetem.

Jobb, te mészsz, mint

engem vinnének

Ma neked

nekem.

és holnap

-cgD-

:

102

HOHTOBÁÜYHA

.

Horlobágyra hítlak Dólihábot

látni.

l)c'libál)()s pus/tííii.

Messze me/ük fényén

Suhanva

elszállni.

Én a bálterenniek Kgy lávol zugában Incselkedve lejt Viruló szép gyermek Bájain méláztam.

Deres hajam ossze-

Vetém az övével. Minden egyes szála Az én egész átélt Életemmel ér fel I

Megsajdult a szívem Kínos-édes vágyba' Délibábot

zni

Minek menjek innen Én a Horlobágyra?

.

!

103

HANZI. Gj^ászhirt viszek im, gyászszcgélj^ben,

Hanzi meghall

—

s

köszönlet szépen

Ilanzi, a te pihés lovagod.

Ki veled egy szobában lakott És úgy tett mintha szk ral)sága Melletted néki nem is fájna

És

dalt csattogott reggel, este

lm

távollétedet kileste

—

És titkos éjjel Lerázta végkép

Mennyekbe

a kis álnok

—

—

!

a rabságot,

vitte röi)ke szárnya.

Kanárik ])aradicsomába, Hol kalitba szép nket zárnak S a kanárik szabadon szállnak

!

Keztyt húzok, koromsötétet S színnel, mely az éjnél sötétebb

—

azaz tollal írom, Lefestem Gyászszegély ü levélpapíron, Tórül-hegyre hogy s mikép esett A megrendít gyászos eset.

;

!

;

104

ilaiui.

Ne

li:)jlhiissM

Iií^N

kcdcm

:i

viliig

s/.i\']:\

:

hull r()lk';^ámrn

I

A holl collej^a már nem árthnl. Én vissziuiübom ii/l vádul ;i

Jusson Uííy

ki része

sem adom

:i

l):i

I

borból. majdaniéból.

i\

lm halld lehal, és sz6|) szemednek Könyei ))álran eredhetnek. Xc kiméld esLpke-keszkenódet. Azt méltán elvárhatja löled Szegény Ilanzl, kiesike szógád !

Lásd. jó az isten, jóért

jót

.

.

.

ád.

S ha megsiratod illóképen. Pihés lovagod íönn az égben Ugy kicliesér az angyalságnak. Hogy otthagyják a mennyországot S leszállnak hozzád, felhón szállva. Rejtélyes ollózó szobádba, S mikor cserbe hagy a képzelet. A csalfa ók ott lesznek veled S megsúgják a menl ideát Mikép szabasd legújabb ruhád!!

—

Tchál a Hanzi, pártfogoltod.

E

gyászvilágnak búcsút mondoll. hirhedt péntek. Fatális nap volt Midn jó Hanz csak arra ébredt. halva fekszik. Hogy volt és nincsen

—

—

Akár

tetszik,

akár

nem

tetszik

!

!

!

Hanzi.

105

S támadt zavar, kapkodás, lárma S cserépvásár kiimi a konyhába'.

Szakácsné, szobaczicziis, kukta mind bedugta. Ki seprvel, ki fakanállal Rontott a torlaszokon által, Miket surlásnak örve alatt Butorbúl össze- s széthánytanak. Fejét sorjába

O

—

—

pongyola-mezben (Absolválj, ó Apolló engem. Hogy képzelmem e pongyolába És

ott állt

I

Belebotlott!) a kalitkára

—

Meredve savó szemében kín. Kétség, mint Karthágó romjain

(nnemben

Marlus,

litánia,

Örökunalmú

— —

Sem

kell, kit

ó

—

értek

Mária,)

:

Apácza-képe

mondanom

tán :

a francz'ja

tördelé sipegve

—

bonne

ó

„Ó Monsieur Anzi mon pauvre oiseau Was aben Sie gemakt Ki adta Permiss'jon, hogy magit meghalta. Mikor Madame est parti — távol Mit gondol majd Madame magáról !

!

!

'?

—

.

.

.

.'

Hogy én

a

tzre rossz

S kendermagját

—

fát

tettem.

magam megettem

S im ajtó nyilik s egy borzos Kiváncsian kandikál el.

f

!"

Han/.l.

106

Az nem lesz más - nki'irki lássa Az l'istikc, iiz álmos lásk:i Rózsás, izmos, j^mbölyü térdit

!

!

Hövidkc

lUií,

födi csuk

félií^.

Ilóna alatt a „czakumpakja"

A mint Búgó

hirtelen

r)sszekai)ta.

riadót hallván zenj^ni

Hlsó akart a

„i)laezon- lenni,

S eníin

—

('.sak a

legény talpán megálljon

nem múlik

a nadrá{4on !

Mögötle, tuszkolva elórc,

Ilmáeska iiálótokölobc', (iazdasszony sebbel-lobbal lépked. S vág szörny aggodalmas képet. Nervózus kissé — iniyja lánya. Viruló

tnek

hajló ága,

Növeszsze ég meg jóra, szépre. Hogy anyját ebben is elérje .

I

.

.

S kéz kézben, szótlan, néma csendben Megállnak a halottal szemben. Nem szólanak és nem kérdenek. De nyilt kérdés a tekintetek. Ó mély rejtély örök álom Gyermek méláz madárhalálon. Mint mikor csUláros szobábul I

.

.

.

Az ember ki az éjbe bámul És nem lát mást csak sötétséget Ki mondja meg a kicsikéknek,

I

.

.

.

.

:

!

:

!

Hanzi.

Hogy

107

gj'crnickcliiién üt a

Tudása, értelme

Ivi

nem

nagyok

fog

!

.

.

.

Furfangos Pisti végre unja,

A

hallgatás oldalát fúrja

És mikor már eleget bámult Úgy véli, hogy tán csak elájult Kaj) a szón llnra

—

!

perdül lába

Illatszerért a hálókába,

Ottkolony, milUlör úgy özönlik. Jó llanzit még agyonfürösztik Szerencse, épen hogy legjobbkor

Betoppan

véletlen' a doktor.

nyomba,

Ilanz üterét tapintja

(Tekintete tréfás-mogorva,) Szájal feszíti

—

sápad

Pisti

:

—

Hát madárnak is torka fájhat '!) Forgatja, nyomja, nyomorítja, llmácska nézni alig bírja, S föl-föleseng „Ó doktor bácsi!" S hangzik az ultimátum „Ácsi Hijják a macskát ennek vége!" S kitörnek mind jajveszéklésbe.

(

:

.

.

:

.

Hogy macskát nem

.

.

.

.

.

hittünk, asszonyom,

Azt hiszem, fölös is mondanom. Mint ill s llanzinak dukált. Kiadtuk e parteczédulát

Hanzi.

108

^Don

llanzi de los (Miiaros, a

Szabad szerelem

s

dal hcrosa

Jclenli, hoí^y szíve meí^szakadl

És lle több dalt ne várjanak. Feltámadáskor szól esak iijra. ITaz anj^yal a trombitát fújja. Nem tudja, vájjon addig vársz-e

Ámen.

Re(/uiescat in

pace

.'...**

S most még a temetést megírom. Bár fogytán tnniiár a ])apírom. Egyszer volt az és megható. Szegény fogoly köllöhöz való Menet élén kis kukta koczog. !

Seprt emel

—

és úgy vigyorog.

Sepr

nyelére gyászt aggattak. Hogy megláthassa, a ki nem vak. Utána Pisti rokkant méné Gördülne harmadfél kerékre. Ez bandérium akar lenni. de nem tesz semmit Egy szál csupán a java S most Pisti maga Kis fakoporsü karjaiba". Babér futja be köröskörCd.

— —

j

Pistike titkon

ennek

örül.

Ilmácska széjjelbontott hajjal

Mozog elre

ügygyel-bajjal.

!

:

!

:

Hanzi.

Egyik fell a bánal S a kalitka sulyál S lm Jó a bonne !

109

vérzi,

is érzi. .

.

.

Óbégat váltig

Temessék Ruhája végzdik uszályon, Ügyel, a tömeg rá ne hágjon

:

el mint a kanárit

A

tömeget

—

közkívánatra

;

—

Ezúttal szerény szolgád adta.

—

S indul-lendül a gyászmenet, Gyászdal veri fel a termeket „Nem fáj többé a Hanzi feji, Lux perpetua luceal ez/" S vonulnak lassan, méltósággal A szobák hosszú során által

A

virágos, titkos sírhelyig,

Hol Hanzi ágyát lágyan vetik. Hol van ez merre Megbocsásson Szólani tiltja fogadásom. ']

Hallgatok és

?

nem

—

leszek csacska

Még meghallhatná künn

-^-

—

a

macska

!

110

A KIS ILMÁRÓL. I.

Karácsonyfa tündér fénye racUelt. Emlegetünk szilaj szke gyermek.

Egykor anyád édes üdvössége. Most s örökre maró kín emléke. Aranyhajad libeg palástja. Aki egyszer látta, mindig látja.

Kék szemeid

ózikc nézése Mélyen, mélyen a lelkünkbe vésve.

Mindenikünk tud valami szépet. Mi csak téged ékesített, téged I

Valami jót, a mi sírba szállott. S nem ragyogja be már a világot

I

!

A

..

!

kis Ilmáról.

111

lí.

A A

szöszkc kis fiú maga maradt csillogó karácsonyfa alatt.

S magán maradt ah, meg egy valaki Szegény asszony Látlak ott állani .

.

!

S járni-kelni a

bvös

Melynek gondját Arczodon a

—

fa köríil.

viselted örömííl,

borongása .... hogy könnyed ne lássa

gj'ász szent

El-el fordulsz,

Osztályosa nehéz bánatodnak

Egy

pillanat

!

—

S ajkid mosolyognak.

Ó ni gond édes általása Ó ni szív, melvnek nincsen mása

!

.

.

Enyhítsék a tünó-szálló napok A te nehéz, lesújtó bánatod

Minden egy nap vigyen egy emléket.

Ami

bántott és zaklatott téged.

S hozzon érte vigaszul cserébe,

Balzsamcseppet szívednek sebére.

-C§D-

112

ÁGOTA KISASSZONY. Táblabíró volt az édes apja, Kicsi lelkét, házát rája hagyta, S mióta az örökébe lépett. Folytatja az si mesterséget Van egy pöre azt míveli nagyba, Éppen ugy mint hajdan édes apja

—

Furcsa pör az szomorú is, víg is. Aki haUja, mosolyog is, sír is. El is mondja fúnek-fának rendre, S nincs kitl ily biztatást ne nyerne „Jó Ágota, az isten megáldja Nagy keresztel mért a sors magára."* !

:

I

Régesrég volt. A megyéhez járult, Panaszt tenni keserves bajárul „Kertem alatt jár az ellenségem, Rontja-bonlja si örökségem, Gyilkos Kóros fogát feni rája, Fékezze meg a vármegye szájal" I

!

Ágota

Össze

Hogy

!

:

kisasszony.

113

a bölcs megye nyomba, Kröst Telelre vonja,

is üli

a

Dikcziztak annyit ... és oly szépen Fenmaradt a híre a megyében.

!

Krös

tovább évre évrl Részt hasogat Ágota kertjébl.

De

a

Beállít a

Az

fispánhoz

sírva,

írását saját keze írta,

Tömérdek az öreg bet benne. Hátha így több foganatja lenne S helyre ütni, hol a Jó Ágota

maga

jött

toll

tán vétett

a végett.

—

Rókamállal bélelt ódon mente Fispánhoz másba dehogy menne Fonnyadt nyakán aranyos láncz fénylik, Reezés keztyü ér a könyökéig, Ó-tlivalu köszönése, bókja.

Mintha

saját édes

an^'^.ja

volna.

—

s elfúl zokogásba. „Méltóságod !" Borsódzik méltósága háta, Csitítgatja, nevezi húgának, Majd végérc jár a bajának :

Kicsi telkét Megfizeti

s

vármegye megváltja, kárát

maga

bánja.

Fölforr erre Ágota kisasszony

.,Xem eladó az én KISS

JO^SET U^^y. KOCTEMF

NVr-

I.

si jussom

:

!

1

1

A^nla kisasszony.

1

Semmi Az I

kincsért,

soliii,

semmi

'

nroii

a kis kert fí^yetlcn bn rútom.

jiilókimiu'k csüikIcs diijkálója.

Dc'liogy

tudnék líMnondani róla

I

Minden ^örönj^y nekem ottan drá^a. emlékeztet fényre, ifjnsá«^ra. Tavasz-éjre, a milyen azóta

Nem

volt,

nem

lesz

—

és paesirtaszóra.

Mely a szívben ah, csak egyszer csendül

—

Éló rege elhunyt jegyesemrl

I

Egy rózsatót oltánk együtt ketten Holdvilágnál harmatos kertemben.

—

Aztán elment a szabadság hívta. Isten tudja, merre, hol a sírja Kápolnánál látták utoljára. Oh. de él még, él a rózsafája. S talaját is. magát is megvédem Adja vissza az írásom, kérem A királyhoz fogok vele menni.

!

.

.

.

I

nekem igazságot tenni. Ráparancsol majd a vármegyére. Hogy az árva jussát miként védje fog

Reszket a dér sárguló haraszton.

Egyre vénül Ágota kisasszony. Hajában a fekete szál gyérül. Alig maradt itt-ott egy emlékül.

.'• I

.

.

!

Afíota kisasszony.

Fényes szeméi homályosra

A

tollal

már

forgatni

nem

11")

sírta,

bírja.

—

nem olyan mint régen, Hitkán látni virágos kertjében. Fájhat neki a pusztulás ké\)Q, Azért nem mer nézni a szemébe. Zárkozoltabb

Gyilkos Körös

Már-már

!

pusziit kénye-kedvre,

rózsatöjét fenyegetve.

Jó szomszédok titkon, lopva, lesbül Kiássák a rózsafát tövestül És ültetik beljebb évrl-évre Az örök szent irgalom nevél)e' homály két szeméi megszállta. Oda a kert de ö már nem látja

Sr

—

!

S tavaszestén rózsatje mellett <]salódásban újra elmerenghet, Hózsaillat hírt hoz neki róla.

Ki már várja szép találkozóra, S lelkén emlék — pacsirtaszó csendül Olthatatlan örök szerelemrííl I

.

.

.

-c83-

8*

116

DHÁGA NYOMOK. Jelöld, jelöld niejí

A

büszke

jellel

l)old()ííSíi«ínak útait,

A

hol számodra rózsa termeti, S í^yönyörrel színig teli serlej^

Kábító kísérletbe

vitt

I

meg minden helyet, pontol. Hol édes pihend esett.

Jelölj

A

napot, órát szedd rovásra

.

.

.

És bár egymásnak sírját ássa, Emlékük maradjon veled I

Ha beköszönt

az alkonyóra

S csüggedten lüktet szív és ér

A messze

A

égbolt nyájas, liszia.

búcsúfényt lelked feliszsza S a régiekhez visszatér

A hova egykor

zászlód tzted

Lobogó büszke

jel

A drága nyom mind

gyanánt kigyúl újra,

S a szív mikéntha megífjulna.

Felpezsdül a múlt lágy dalán

I

!

!

m

EGY SZO MIATT. Ha megvesz majd a halálos fagy. És fekszem némán, hidegen, SzakáUas vének forgolódnak Majd áhlíaííal körülem.

Mormognak hagyományos S szakállukaí billegellk,

—

szókat

—

Szemük közé Oly furcsa mindez Mért nem kaczaghatok nekik !

I

Felöltöztetnek szép fehérbe,

Jehova szine tiszta hó. Ajánlgatnak magas kegyébe Ah, elkel a protekczió

—

!

Fülemhez hajol a legvénebb. És sugdos, sugdos hosszasan.

Fülembe súgja

a jeligét.

Mely nélkül a menny zárva van.

—

Ó-khaldeai nyelv és ritmus Én elfelejtem fogadok, S egy vers, egy árva szó miatl, ah A mennybe be nem juthatok

—

118

SÓHAJ. A

hosszú, kínos éjszakáknak

Majd egyszer csak végük szakad.

Nem

gyötrt lesleni álmatlanság,

Xeni hántja lelkem gondolat.

A

képzelet lángja kialszik.

Nem

hint

töhbé káprázatot.

És jégközöny

száll e szivre.

mely

Szeretetért koldulgatott.

S a l)olygó zsidó kósza útja Kivész a semmiség eltt Álmatlan álom. hontsd ki fátylad S horítsd reám mint szemfedt

—

I

119

UJ

AHASVER ,Tovább

!

Tovább Arany.

Fekély borítja leslemel, És lelkem, ah még betegebb, !

Pihenni vágyom

—

nem

Esztelen orkán egyre

lehet.

z,

Fürtim közé bogáncsot lííz, tolt éget. ah mint a

S egy

I

íüz.

Méretlen idk átka nyom, Nincs istenáldás utamon,

Ó meddig

kell

még bolyganom

Megvetem lábam

—

nem megyek

Végzet én daczolok veled Kiinvhót rakok, otthon leszek. !

Verejtéket, vért hullatok.

Engesztelve kárhozat oí.

Bemutatok áldozatot.

'?

:

!*

Ij Ahasví^r.

120

Apííiiii

Az

Ülkét

zoidoii

vad jíyüllt'tét Mnró könyoin síijlolJM szót. fizott

Kttépeni, mely lelkeinlu'

A

loi rt

vádat, boszút és nyomort.

Mit senki

meg

nem

nic^^

loroil

Viláj^gá elzülll vérimeí

Megtajíadom Hitlen, kaján

A

tied,

.

.

—

leszek

.

de a

ri

tied.

édes otthonom

!

.

.

.

.

S titkos gyönyör karja befon.

Megállok és ábrándozom.

Pusztán Is ver fa gyökeret. Mért ne én is Otthon leszek. S béke óvja tzhelyemet. '.*

—

Szomszéd nem ólálkodik rám.

Nem

irigyel és

nem

is

szán.

Megférünk a közös tanyán. Diadalom — diadala. Nagy közösség közös java Ne szállj Álom. megállj

—

I

.

.

.

tova.

Uj Ahasvór.

121

S felzúg a vész bérczen, íeton, Daczolnék, de ah, nincs erm, S giínykaczaj kél fenjegctón :

—

Rakhatsz te kunyhót eleget. Halomra gyujthetsz kincseket. Otthonod még sem lesz neked.

:=fr

12:2

AZ ÁH ELLKN. Fclhügoniüly nz

éj

—

lelett

Vtrraszt-e isten oda fenn

".'

Xe kérdezd tlem — nem tudom, Eredj aludni, gyermekem Zord századokból éji rém I

Jár szerte a föld kerekén. Szemében máglya fény lobog. Lehet, ide is bekopog .

—

líredj aludni,

.

.

gyermekem

I

Országról jár országra szét, Miként a pesíis útja vész Meghal nyomán az irgalom

—

S elveszti ósjogát az ész.

Téboly dühöng fent és Megszáll boldog

—

alant,

boldogtalan!.

S az emberbl, kit elragad. Csupán a puszta név marad Eredj aludni, gyermekem

—

.

I

.

.

! !

Az ár

:

123

ellen.

Meg-niegiíjúl a régi vád

:

Azi mondják, vért iszik npád, S ha felnsz, akkor ott, a hol

Majd

le is, te is

I^'elhógonioly az

vért iszol

Virraszt-e isten odafenn

Tagadnom kín Ó mindenképen :

—

Eredj aludni,

—

feleli

éj

—

?

elhinnem

nekem gyermekem

súly

Mi nem szeretjük

vád,

:

!

!

e hazát,

Hánk olvassák oly könnyedén, Madár fészkét, odvat a vad

— nem te, nem A gályarabnak bélyege,

én

Szeretheti

hóhér homlokára

Mit

Nem

sül.

oly gyalázó, mint e vád.

Mely ólálkodik mindenütt

—

!

Eredj aludni,

.

.

.

gyermekem

!

Ha védekezel — ingerelsz, Ha szótlan tröd — gyávaság! érzékenykedel reád Egy törvényre dobog a szív, Kering a vér, eszmél az agy. Kivétel nincs csak egy, csak egy, És e kivétel az te vagy Eredj aludni, gyermekem Feljajdulsz

S a

néma

:

jaj is vall

—

!

—

.

.

.

!

A/

124

.-^r

luiiiNJalok

ellf-n.

le,

hiinyjnlok.

Ti raj^yo^íó. szép csilláitok Kis íiain édes szemei

:

I

Minek

Ó

ily

éjben fényleni

hisz c fény

is

.'

ellenem

Fordulhat ej^ykor. u<^\ lehet. sírva megemleí^eled Végzetes örökségedet. Én édes, drága gyermekem

Ha

I

(1KK2.

június

23.)

:

!

125

KEREKES KATICZA. Kerekes Katicza az üvegajtóba',

Nagyon is rászorult a pirosítóra, Ugy didereg, reszket — isten, ember látja Olyan nagyon beteg, még sem fekszik ágyba, :

Boszorkány vén anyja ott guggol mögötte, Hgy szemtelen varjú ott repes fölötte. „Melengessed, anyám, dermed két lábam. Meghalok én százszor ebben az órában. Vége a misének, jónek a legények, Azután a lányok, végtére a vének

Véges végig állom, egész falu lásson, falu rossz szája én reám ne járjon

A

!"

Arra billeg-ballag a sánta egyházfi, (Még a lassúját is szokta szaporázni!) Az a szeme a jobb, a mely sandít épen. Csúfolódva megáll az ul közepében. „Haja ricza

—

ricza

—

piros kukoricza

Be piros az orczád. Kerekes Katicza

!

:

Korckí'S Kalic7.:i.

i2(>

Szoros :i/ Jobb lennt'

Mondd Minek

Nem

líizo

ii

csípn

is,

vállon.

iiicí»

neked benn a vetélt áf^yon, nz nnyádnuk. falu széjjvenÍTe

inosl

inejf

állítoll ki ide j)ellen'í(''rre

vakítasz senkii

'

tndj:ik l'aluszerte:

búsan kelepelve

(iólya szállt a házra

:

—

Mit a í^ólya hozott, elcsípte a kánya

Kerekes Kalicza édes anyja lánya Szegény kis ártatlan, hogy ha niég megvolna. ." Ilajnalhasadtára ép egy napos volna Kerekes Katícza megrendiil-megrándiil. Heljebb huzakodik az ajtó sarkálul. !

.

1

.

nekem, jaj nekem falu szégyenére Minek állítoltál ide pellengérre".'..Jaj

A

I

sánta egyházíi kegyeileniil kaczag

„Be

meg

Selyem Vig élei

a falu dolgodat

is irigylc

'.

a rokolyád, a czii)ellod bársony. .

.

.

pogácsa

.

.

.

i)ec';enyc a

nyárson

I

.

Szolgabíró lábát alighogy kitette, Mhidjárt az irnokja kullogott megette Szörny nagy tisztesség olyan szegény házra 1

Ne

lett

volna

:

mosl

itt

a hideg

nem rázna

1

.

.

„Melengessed anyám dermed kél lábam. Meghalok én százszor ebben az órában I*^

I

>

!

Kerekes Katicza.

127

„Voll neked szeretöd, becsületes legény. Meg is adta árát, el is veszett szegény !

Mért is hajlottal te anyád tanácsára. Mért nem hajlottal te szerelem szavára Kerekes Katicza hallgatja, hallgatja. Vergdés, vívódás minden mozdulatja Halálos verejték gyöngyözik homlokán

!'•

;

,,Sohse voltál

nekem

igaz édes

anyám

:

.'• I

.

.

Benyitják az ajtót nagy csörömpöléssel.

Meglelik a kis ház hivatlah vendéggel.

^Magunk jó szántából nem jöttünk mi éried, A vármegye küldött, azért jöttünk érted. Liliom-kezedre rakunk nehéz vasat. Adunk ingyen-szállást mélyen a föld alatt." Kerekes Katicza elhalón, csendesen „Liliom-kezemen nem volí vas sohasem Tudok én jobb szállási, hej, mint ti adnátok. Jobbat, csendesebbet majd csak oda szállok. :

I

—

Várjatok, várjatok, kicsikét várjatok

Szabadon, békében meghalni hagyjatok Feloldoz az isten — s visszaadja nékem Véres kezeimmel megölt üdvösségem !

!'•

-:fr

12«

RÉGI DALT VHR

.

.

.

Hégi dalt ver az öreg czinibalnios, Hégi dall hord szárnyain a szél, És az alkony regi álmokat lioz S könnyem régi képekrl beszél. Elmoscklott ábránd faggat újra. Szárnyaló vágy. édes szerelem Mintha az sz lombhervasztó újjá Át se futott volna lelkemen.

—

Els dalnak

istenít percze,

Mámor, melyhez nincsen fogható Mikor a dal harmat a kebelre. És a látszat mind, de mind — való Hasadó nap öröme és búja I

Átkarollak olyan melegen, Mintha az sz lombhervasztó újjá Át se futott volna lelkemen. Tiszapartján állok újra, nézve felkavart habot. S kedvesemnek annyi mindenféle

A hömpölyg

Tarka dolgot magyarázgatok.

!

Régi dalt ver ...

Kihisz

Nekem

niiiuleiil, és

129

— az isten liidja — !

nincsen senniii kételyem,

Mintiia az

sz

lombhervasztó

ujja

Át se futott volna lelkemen.

Azt

mondom

a dicsségre

:

álom,

Mely eg}" hosszú élettel fölér, S mig karjával a szerelem átfon, Még rajongok a barátokért. Hagyog, ragyog a dicsség útja S nincs csalfaság sehol idelenn .... Mintha az sz lombhervaszló újjá Át se futott volna lelkemen.

Pedig sz van, sz id javába, Levél elhull, madár hallgatag, S a czlmbalom s a kebel ábrándja Lejárt

idk

lágy visszhangja csak.

De a mig e visszhang szavát értem, Hervadásba hinni nem tudok, Mosoly gj átok ó de én úgy érzem Nekem örök ifjúság jutott !

—

:

-ifr

KISS JÓZSEF OSSZ.

KÖLTEMÉNYEI

130

SZOMOH

DANI.

A A

kisasszony keszkenje aranyhímniel kivarrva, sarkadi biró íia nem alhatott inialfa. Beesett a szeme, areza szej^énynek „Szép kisasszony ha nem szeretsz, mej^iialok én :

!

teérted.*'

A

kisasszony abhikába viaszgyertyát rakatott. Nj'itva hagyta akkor éjjel a nagy szárnyas ablakot.

—

nyakáról. Leoldta a selyemkendöt Csalogatta Szomor Danit a harmadik határból. „Csiribiri vén csapláros,

ma borodból nem

iszom.

De a lovam, fakó lovam, pirkadásig rád bizom. Édes lovam ne neheztelj meg érte. Elárulná patkód nyoma, merre tntem az I

éjbe

— —

hogy én linglobogós inget, gatyát viselek. Lopott lovon lopott csókért száz mértföldre elmegyek. Ne nézzen ám a kisasszony bitangnak — Szerethetlek, megölhetlek — soha el nem árullak.'Azért,

:

Szonior Dani.

131

Elalszik a viaszgyertya egyiiiásulán sorjába,

—

lz van, tz a határba Szomor Dani nem hall, nem htt egyebet

Kipiroslik az ég alja

Karjaiban tartogatja a föMre

I

mennyeket.

szállt

(Csiribiri csárda romja, csárda romja füstölög, Odaégelt a csapláros, elvitték az ördögök.

Kilencz pandúr tettes nyomát kergeti, Szomor Dani fakó lova hamis nvomra vezeti.

Harmatos lágy vetés

alján elszenderült a legény,

—

csókos álom játszolt boldog szenderén. Fakó lova ott akadt rá reggelre „Édes gazdám, mért hagytál el, mért hagytál ott Pitypalaty szólt

:

vesztedre.'"

Kilencz pandúr keméi^y szóval édes álmát meg^**^, bontja ?" „Mi járatban voltál erre Kinek arra mi :

—

-"

gondja

•.'

Az én apám Sarkad város birája Parancsolja komiszáros „Békót keze-lábára !"

:

Bekísérik

!"

Somor Danit vérbe-fagyva, lánczokba\

Ott vallatják öreg estig a szögedi sánczokba". „Mit kerestél az idegen határba' ?"

Szabadsága nem kerülne csak egyetlen szavál)a. 9*

Szonior Dani.

\'.i-2

HckLsérték Szonior Danit ii naj^y tanácslerenibc. Kékeiével van a lala, az asztala kiverve, Hosszú sorban viaszgyertyák lobognak.

Szomor Dani egyebet

se\ hej azokat látja

csak.

tagadásod mihaszna vén csapláréri Szomor Dani lakolsz ma."

„I^ád vallottak tizenketten, (Csiribiri

„Ha lakolok, ()

tudja csak

1

isten látja lelkemet,

—

még

(s

hogy ártatlan

valaki),

szenvedek."

Kimondják az

ítéletet

(.sak hallgatja

.

.

Szomor Dani

csak hallgatja

.

.

fejére. .

.

csak

nem

fér a fejébe

Súlyos börtön

Nagy sokára

.

.

.

számlálhatlan esztend

felocsúdik: Áldja

meg

a

!

.

I

.

teremt!"

holló itt marad. Dani börtönében a vasat Káromkodna mosolyog abba hagyja „Hej, hogy az az egy éjszaka száz hétig nem

Száll a daru tavasz Megcsördíti Szomor .

.

.

elé, varjú,

:

.

.

.

tarthatott

!"

Kiszabadult Szomor Dani a szögedi rabságból. Ott hagyott vagy tiz esztendt, még pedig a javából.

Vén porkoláb ifjú lánya siratja, Gyönge arczán harmatkönye végig perdül

miatta.

:

!

Szoinor Dani.

!

133

„Szépen kérem, megkövetem lömlöcztaríó ura-

mat vinném magammal a vasamat, !

Ha

elnyiUtem,

el is

Megcsördítem valakinek fülébe, hogy az az egy éjszaka jusson neki eszébe

Hej,

A

ablakában

kisasszony

csak

egy

!"

mécs

szál

világit,

Szomor Dani „Meg ne

Ma

éve

tiz

lopva beállit galamb, virágszál még egy csókkal hej adósom maradtál.

sötét éjjel, titkon,

rettenj, fehér

—

Híres legény voltam akkor, most szabadult rab

vagyok. Teéretted szenvedtem kínt, rabságot, gyalázatot

A

szánja,

ki

a

ki

})ánja,

verd

uram

meg

istenem

Egy csókodért

a

tiz

:

évet akár elöl kezdhetem

!"

A kisasszony reszket, remeg, nyárfalevél módjára: „Nem szorultam, nem szorulok betj'ár lovag csókjára ismerlek gyaI

Menj

.

.

.

irtózom

.

.

.

nem

.

.

lázat

Szomor Dani

szíve vére

minden csöppje

.

.'' !

.

.

fellázad.

S/omor Dani.

V.U

..Un

nem

ismersz, isiiu'rk'k én

:

iiutI kellett niej^-

isiiiernem

Kár

\

oll

nekem

teérelled ezt a lánczot viselnem ?

i'if^y esrdité l)ék óvását fülébe Piros Iinrmat harmalo/ott halál-virág fölébe!

S

.'

:

.

.

S/omor Dani haza baUag fanyar kedvvel csöndesen.

Van neki ej^y régi. régi jó szállása — Szögeden ^Megkövetem tömlöcztartó uramat Lejárt az én szabadságom — visszahoztam vasamat I

I

l""

!

!

13

ROBOZ ÁGNKS. Robo/ Áj^ncs asszony

A legmélyebb A pallos már

két

íiál

clfoí^tíik,

tönilöcz fenekére dobták, fenve, a sírjuk megásva,

És a kegyelemnek

ajtaja bezárva.

Palota környékén Ágnes ott kóvályog, Lesi, szólítgatja az íródeákot.

Magas urak eltt, kik tanácsba mennek. Veti magái porba s zokog mint a gyermek. Kezeit tördeli, ébenhaját Bátori ajtaja

Nap nap után

A

még

téi)i,

múlik,

meg néki. már csak egy van

nem

lesz miért járja.

palotát aztán

se nyíl

hátra,

„Dajkám, öreg dajkám egy utolsó próba (ryíílnek az udvarhoz tánczra, dárídora Síkos ott a palló undok ott a pára !

.

Kelend

.

.

.

.

.

.

.

.

a szépség, becsület az ára,

Öltözködni gyorsan ... ne tördj' az árral Tíízd meg fejkötmet gyémántos boghirral. !

Hoboz

186

Agn(>s.

Illeszd |);inyókáni iiyiiszliirónifs inenliMiiet.

Melynél

isiik

:i

válhiiii csill()«^(')bh.

fehérebb.

Könnyeimnek nyomát mosd le rózsavízzel. Menjünk dáridóra — me«^hasadó szívvel." Tárogató han*«ja

zcn^j az éjszakába.

Sír-rí a he«íedu, mélázik a hárfa.

Fáklyalánez. párnatánez váltakozva járja. C.sapodár Hálori párját egyre váltja. Virágtól virághoz mohó vágygyal szédfd.

És megittasodik Ágnes szépségéiül. Térdre borul Ágnes ..Nem a tánczért jöttem. Nagyságos nagy uram (]sak tehozzád jöttem. ." Gyászba borult özvegy Hoboziak anyja :

I

.

Esdekl

szavait Hátori

Tekintete kánya,

Vergd gah'mbra

a :

.

.

.

nem

.

hallja.

mely orvul ráles „Milyen szép vagy Ágnes

„Egy órában szültem ket e világra. Egyik a másiknak édes hasonmása. Oly delik, oly szépek, oly bátor leventék. Halálra, Bátori, ket mért keresnéd ".'-

Liliom arczára könnyre könny szivárog. Zsigmond gerjedelme csak rózsákat lát ott Rózsát arczán. vállán, keble halmán nve. S ég vágyat érez szakílni belle. Fölemeli gyöngén s az udvar láttára Szilaj ég csókot lehel a vállára.

I"

Roboz Ágnes.

137

Összesúg, összebúg a sok úri dámn, Udvarnok közönyös, niinlha mitse látna.

Ágnes összeborzad, pLrul, sápad, kábul És a fejedelmet ellöki magátul. „Becstelen Volna itt egyik fiam bátor, !

Lemosná

.

.

.

a szégyent anyja homlokáról.''

Kerekedik felh a Zsigmond szemében „Ha csak egy kell, legyen óhajtásodképen :

Kett közül még ma egyik

:

fiad szabad,

Válogalós asszony, válaszd ki te

magad

!"

Szivéhez kap Ágnes, nincs szava, nincs átka. Csak szökni vágy innen, ki az éjszakába.

Ez arczok,

e hangok, e zene

mind

íízi,

S szeretne eszmélni, gondolatit fzni,

A leveg nyomja, S fülébe zúg egyre

olyan fojtó száraz, :

„Válaszsz, válaszsz, válaszsz

Kiér Roboz Ágnes a nagy tág lépcsre. sznyeggel bevonva, átszve.

Virító

Tapogatva kezét teszi a karfára. Tétován lép, mintha nagy sötétben járna. Halántéka lüktet, meg-megsimogatja S lassan rendbe térül, hiszi, gondolatja. „Leányos arczukon pehely

alig serkedt,

még nem is ízleltek Vérengz Bátori, nem adom, nem adom Kisebbik fiamat tenéked nem adom."

S leánycsókot bizony

!

:

!"

Hóhoz Agnet.

188

És

újni alább há{4, ej^y-kél fokot lépve

„Hám

cinollc öklét

.

.

.

:

most lakoljon éilc

Porban játs/ó gyermek Hogy büntessem mostan

a/óta sem

-

!

..

tette.

halállal érette

."•

Tárogató hangja mind messzebb enyészik, Félelem lassítja Ágnes szívverésit. Újra lép, támolyog, ketlot. hármai négyet .

Jaj,

tán ez a

lépcs sohse ér ma

véget

I

.

.

.

.

.

Egyszer csak, egyszer csak — mi jutott eszébe Lefil a garádics kell közepébe gondolatba S óvatos ujjakkal gondba Éjfélhaját lassan bontja-bontogatja.

Nagy nehéz

gyrkben

a haj karikázik

S ontja fény nyel elegy árnyát

Öve megoldódik, mentéje

le

bokáig.

aláhull

S a sok drága ékszcrl lefosztja magárul. „Aludni Már késó !F'élve, pironkodva I

.

.

.

.

.

.

.

Keblén

a ruháját lágyan összefogja S indul, fordul vissza könny lebbenéssel. Játszi mosolygássiü. titkos kedvteléssel. Álmélkodva nézik, a mint tova lebben, S egyszer csak benn terem újra a teremben. Szétrebben a vendég minden ideg bénul. Zeneszó, víg kaczaj hirtelen elnémul.

—

Ágnes is meghökken, szétnéz zavarodva, Azulán hajbókol balra is meg jobbra

?

— Roboz Ágnes.

S niinlhii válaszolna valaki szavára. audiencziára Dadogva szól: „igen

—

139

!"

Nem

nevetgél bezzeg most e rom láttára Henye udvaroncznép, ledér ri dáma, Zsigmond gonosz arczán a fagyos gúny olvad.

Krónikás

kiejti kezél)ól a tollat.

DEDICATIO. Ott szedem a gyöngyöt, ahol találom,

Lopáson érnek, azt se nagyon bánom Tetóled is loptam sok jót és szépet, ím itt a könyvem, visszaadom néked.

-c»-

;

140

AZ EN IMÁDSÁGOM. Mikor levetette papi biborál S minden hival<4ó földi ékel.

A fpap

öltött tiszta len ruhát

S a legbensbb szentélybe lépcll. Meghozni az urnák áldozatát S feloldani

bntl

a népet

Követve régi gyakorlatot.

Elsbb magáért imádkozol

l.

S im én is, verve zönge kobozon Az áhítat húrjait lágyan. Elször magamért imádkozom

Mélázó csöndes imádságban. A költészet magasztos templomom. Más templomot keveset jáiiam Az ihlet percze a szentélyem. Hol bnbocsánat nvílik nékem. :

;!

Az ón imádságom.

141

Xem

zárt falak mü<^ött kerestelek

Islen

atyám

!

ki szerte lakol

A mindenségben,

hol naprendszerek

Örök sürgése zúg-zaklatol Ó de mégis mindenek felett

Mvész

lelkében nyilatkozol,

Erd

egy részét adván neki, Versengve véled teremteni

Megettem, uram, kenyerem javát S rögös pályán izzadtam, fáztam;

mámorát mi szép e bohó lázban

ízleltem az ifjúság

S mind a Lelkem nagy eszmék lángja

;

járta át

S don-Quichotteként értük csatáztam

Jó volt, szép volt vele beérem, S ifjúságom vissza nem kérem. :

Hatalmat Fürödni napjuk sugarába

Mit kérjek hát

'!

Vagy gazdagságot, tenger

'?

hírnevet

7

?

kincseket,

Min lelkét veszti annyi kába A boldogsághoz melyik út vezet Töprenkedem, de mind hiába ?

?

!

Fantóm

ez

is,

perez ellegyinti

S szemtói szembe

nem

látta

—

senki.

142

Az ón ituíuisánom.

Kí^yszor cj^y király hlcscsé^cl kéri, Hoj^y beláthasson niiilt s jvóljc.

S mikor |)ályájn delelre ért. Háinoiidtn uh, hoj^y iiiiiideii dre! Uajüiiglain volna ifjan tán

ezért.

De most nem kérek már belle P'élnék. hogy én is akként járok. :

Mint ós idón fölkent ktráIvo
XLncs nagyravágyás l)enneni. ó uram! Hogy tündököljem magas polczon. Könny kedélylyel, játszi gondtalan Viselem én koldus-dar(')czom. Madárként, melynek két hazája van. Álom s való közt hhnbálódzom Agyagot gyúrni mesterségem A többihez mi közöm nékcnr.'

—

:

Te tudod, nrikor adj esót. harmatot S mozdítsa szél a poshadt léget, S a szív redol közt te olvasod

A vergdést

és a kétséget.

Te adsz örömet, te adsz bánatot S eloszlatod a sötétséget Minek kérni, Uram tetled. Hisz vágyaink is tóled jónck".' 1

!

Az én imádságom.

143

Ó

vágyat adj, hatalmas szenvedélyt Mely tcs])edés-haláltól óvjon,

—

Ki lángolt, tévedt, vívódott az Bár álerény rá gáncsot szórjon.

élt,

Ne vesztegeljek lomha túzokként, de repüljek mint a sólyom S haragod hangját kölcsönözd nekem. Hogy dalom, ha, kell mennydörgés legyen

Ó

!

-c8=-

!

MESE

A

VARRÓGÉPRL. 1888.

KISS JÓZSEF

OSS.Z.

Kü Ul t M

F.

N YEU

10

147

xMESE

Nem

A VARRÓGÉPRL.

festett róla senki képet,

Dicsfénjniyel homlokát övezve,

És mégis Legenda.

szent.

És

e történet

L

Zúzos téli este, Ugy rémlik ép karácsony Kis illatos levélke várt

táján,

rám

A sima márvány-asztalon, A melyen teámat iszom Nagy, czéltalan barangolások Után hazavetódve végre. Jól ismert, kedves kézvonások

A betk

összefutva élbe,

Egy-eg5^ nyilacska, lóni készen

Ó

;

legyen áldásom e kézen

!

.

.

.

—

Felbontom akár fel se bontsam Meghívó lesz, gondoltam nyomban. Barátság szent jogának orvén, A melynek rebegése törvény. :

:

,.

Rendeljük és intézzük

itt,

10*

;

M'sc

14*^

.1

v.irt

i'iL'i'

;

!

jirnl.

Amint alább következik Stb. — Az ukáznak \ é'^e .

."

.

.

„Elvárjuk holníj) pontba' hétre. Lesz üzczunib ós fekete E^ri, (Kár lenne ám magát kéretni !) megjegyezze És rizs befttel

—

S szivartilalom felfüggesztve. Ön elj mentség mit se számít. Itt várja minden, mit csak áiiit. S magunkra leszünk teljesen. Nem lesz közöttünk idegen: ;

Férjem és ön

Xo meg

—

a lista kész.

a kicsik és

—

Teréz."

Ki bírna ellenállni ennyi

Csábító édes Ígéretnek S lehet-e oda

el

?

nem menni.

Hol így biztatnak, dédelgetnek Bizonynyal elmegyek. Miért ne én Terézre De nini Teréz Akármint törjem is fejem E névre nem emlékezem.

".'

—

!

:

Az nem lehet; Köztük Terézt nem ismerek. Avagy barátn.' Kétekedem Az egytl egyig idegen ítéli ennek, Legalább

Kokon

talán ?

—

Tisztelet a kivételeknek

I

Elvégre van Teréz tömérdek s ezek közül E sártekén

—

?

.

Mese

a varrógéprl.

14!t

Tán vénebb Ilyen formán eszmék sorján

Valamelyik csak lesz

!

—

Mint illenék.

Adtam

:

túl az

Szegen}' Terézen másnapig,

A mikor úgyis önkényt lebben A titok fátyla s szemtói szemben Élveznem majd megadatik.

És pontosan, mint vigjátéklnui

A

házassági katasztrófa.

Megjelenek sima glacéban Alighogy hetet vert az óra A nj'ájas kis elfogadóban. Hol részem volt már annyi

jól)an.

Elkel

parányi fészek, Ismerek én itt minden széket, S szakértelemmel megtaksálom: Melyik zsöUjén milyen az álom Ismerek minden polczot s rajta. Amennyi csak van, a nipi)e-fajta A sévres-ílndzsákat ... a herendi Csecsebecsét pompeji vázát I

.

.

.

.

Szóval, én jó barátom házát kivíílem senki Úgy ismei-em

.

.

.

.

Jobban egy kis tündérpalota. Melyben legszebb a tündér maga A háznak virnló asszonva .

.

.

!

.

!

:

Mrsf

löO

í'\)^;Hltnk lliiiu'iii

A

u varrÓKÍpr/il.

ú^y mint

rriiíU'sen,

nem

ji'k'ii.

'I'cr.í'v.

házi

iió

.

volt

t'elkaczagott

,.\enulc, ön Terézt keresi 7

nem

Pedij^ niéjf

Még

azt

sem

ismeri

is

tudja

:

kicsodn

Lássa, mily csapodár

ím nézze Ez

.

.

a plissé

.

.

'

maga

finom dudor

e

.

'

könny,

e

.

.

.

.

játszi

mely alig-alig látszik, De ha nem vohia, látszanék szabás ... az egész E csokor Ez illatszerü ... ez Teréz. annyi se De csak a fele Teréznek van története, Dísz,

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Nagy, szép, magasztos! ... a melyet sohse rázza le fog írni Fejét csak minap magyarázta. Hogy modél után dolgozik .'' lm itt jó a modélje ... itt S a lenge, karcsú nalaknak, Ki halk-suhanva most belépett, Történetét híven megírtam. És meghagytam nevét Teréznek.

Ön

.

.

.

.

.

.

—

—

.

.

.

.

—

íí.

Öten maradtak árvaságra, Midn anyjuk szemét lezárta

.

Mese a varrógéprl.

Sok

évi szenvedés után

151

;

Serdültebb egy Teréz csupán, Rá hárult a kicsinyek gondja, És ö hozzá is h'itott nyomba, Medd bánat nyakára hágott :

És intézé a kis világot, Anyátlanoknak édes anyja, A puszta háznak gondos re, Míg apjuk lázas munka rabja Csak ritkán tér meg pihenre Az unott tzhely holt üszkéhez.

—

Hol többé meleget

De

alig telt le az

nem

—

érez,

év gyásza,

Uj élet költözött a házba.

Mitl Teréz

titokba' retteni

S fohászszal kérlelé az istent.

Hogy meg ne engedje soha

:

—

Megtörtént jött a mostoha^ Szép nyalka asszony, özvegy szintén,

Enyelg, nj^ájas eleintén, Utóbb rideg, kemény, kegyetlen És bosszúálló. Egy kas gyerek, Vásott, hanczúzó, neveletlen,

Falánk, nagyét, mint a veréb

:

Enin ibl állt a hozománya És alig, hogy az év lejára, Jött hozzá uj enyém, tiédhcz Jött a mienk! — Szorult a leszek, :

:

Indult a hajsza

!

(iyz

ellen

Mí'sr a varróf{épr/íl.

\\í\\)

löldöii iHMii oly kiinéletlen.

Mikcnl e

Az apró

róva

Inul volt, sarczol

szciid

slakókra.

Kik csfiffgctegen kcltek-jdrtak. Bátortalan

Elébb

lézeng árnyak

I

a játék került sorra.

Engesztelésül a mogorva. Erszakos, vad eziniboráknak Könnyek között önkényt ajánlva, Avagy i)arancsra. Majd a hol Játsztak. a drága kis

zugoly,

A megszokott

buvóeska-hely: Tilalom onnan zte cl. Hol évek óta liáldogáltak.

tlük a kis ágyat. Mit anyagond puhított lágyan. Elvették

És idegen hált a kis ágyban Majd a szekrények féltett zára Pattant

s

avatlan kéz turkála

Vandái gyönyörrel, kegyeletlen A habos t'ehérnemüekben. Miket úgy rzött és úgy féllett Az elköltözött drága lélek. S irigy meg^jegyzés. durva, ronda Esett mindenre, s bepiszkolta S elékerültek az ó selymek,

Még

alig-alig

hogy

viseltek

A nászruha, még új, bár régi, A mostoha már nem kiméli. Pompázik benne és nem retteg.

e

Mese a varrógéprl.

I"j3

Hisz alszik, a kit eltemetlek

És így tovább. Minek Ez régi nóta, régi bú.

leírni

!

".'

Hej, de kinek végig kell sírni

!

Végig siratni sanyarú Estenden, Folyosón, az árnyban. Vagy a sötét cselédszobában. Hová lassacskán kiszorultak. Az árvák össze-összebiijtak Teréz köré, ki átkarolva. Ki térdeire kuporogva, !

De némán, Tán nincs

szótlan mindenik is

A gyermekszív, mely

titkon vérez,^

S csak könny, sóhaj mondja Fájdalmát, szenvedéseit '!

Egy nyirkos, komor

Midn A

.

.

el

híven

.

ószi este.

hosszú szálat ereszt

hallgatás pókja, befonva

ket mereng, néma A

:

szó arra, mit érez

gondba

:

legkisebb, egy bájos angyal,

Kékszem

és aranyos hajjal,

Kedvencze anyjuknak, míg

éle,

Odahajolt nénje füléhe' S titkon susogta: „Ó Terézem Tudod, hogy hogy van a mesében !

Kjíelkor

j—

Éjfélkor

megy

fátylát lebbenti.

—

nem

hallja senki.

És gyermekit csókolja rendre

'

Mí-sr a varr^Kí'-prrtl.

164

S utána néz. ha ininden rciulbc Ó annyi éjen. éjszakákon

Lesem anyácskát

niúr és

'

várom

.

.

.

.

.

.

() mond, Teréz egyetlen egyszer /* Ah, soha-soha sem jövend el „Bizonynyal, drágám, el fog joni*'. Susog Teréz. Aztán elhallgat És évdik egy gondolatnak Súlyos terhével, mit rég forgat Agyán és nem hirt érleldni, lm most megért Lehull virága, !

".'

.

.

—

.

V ráges i

.

.

a z aj a ká ra

Figyeljetek ... a koczka fordul. És jut nekünk mjíg szebb napokÍ)ul, .,

k

De maguktól

be

nem

térnek,

elmenni értek

Elhozni kell Azért ha valamikor egyszer Csak arra ébrednétek reggel. Hogy üres. hideg Teréz ágya S nincs sehol ... () azért gyászba Ne boruljon a lelketek: Ti tudjátok, hogy miért mentem. S imátok fog kisérni engem, Mig ismét visszatérhetek. Helyettem itt lesz Erzsike, O varr, fódoz a többire. .

.

.

ÉJente e kis lámpa mellett,

Ha valamennyien

lefeküdtek, S te Margitom tanítod írni .

.

.

.

;

:

Mese a varrógéprl.

155

És jók lesztek s nem fogtok sírni, Míg értetek leszek majd távol S másnap Teréz eltnt a

liáztól.

iir.

Ama

sríí embervadonnak

Vette merész

a hol

iitját,

Sugár és árnyék összefoly És szilajabban háborognak

A dúló, irtó szenvedélyek, A melyek közös neve élet :

Hol a harcznak megvan zenéje

magánynak kéje Örök robaj És a nyomornak költészete! Teréz a fvárosba ment, Néhány kis ékszer drága, szent Ereklye — ebbl állt mindene, Néhány fodor megsárgult csipke És semmi több. Ezt fogta, vitte, !

.

.

.

.

:

(Cserélni érte fedelet,

És élni jogot

Tengd

:

kenyerei.

tanító-család

Körében menhelyet

talált

—

Magasba' fenn hol kereszbe Kapaszkodik, épít a fecske Rövid tavasznak sebtiben A negyedik emeleten.

—

"

S mikor Fejét,

hová lehajtsa szeréiiyke zii^ csupán iiicj^volt,

:

Ment és nézett munka után. Nehéz ej^y út volt. Nehezebb Golgotára nem vezetett, És szive vére serkent bóven S a kövezetre hullt menben.

Midón a nagy várost bejárta. Munkáért esdve, de — hiába.

Volt a hol gúnynyal tekintenek Tiszta tükrébe szép szemének

Volt a hol durva szó

Ó

!

illette,

megkönyezte — S volt, hol akarva, nem akarva Szánó pillantás meg- megmarta. hallgatolt és

Hogy

:

fellázadt rá

büszkesége.

És napról-napra, hétrl-hétre. egj-re, elcsüggedve Tért rideg, kis lakába estve. Mögötte árnyék, vad sötétség.

Búsabban

Eltte nyomor, lelkén kétség — Míg egyszer a szerencse-asszony Hunyorgató, lezárt pillái Alól egy hajszálnyi sugárka

Odatévedt rögös útjára,

Hogy

rajta friss

reményt fakaszszon.

Mese a varrógéprl.

Munkát

A

talált

—

157

Hol legélénkebb

korzó és otthon a crénie

A váczi-utcza

:

szögletén

Ablak mögött tarkállva fénjiett Soha ennél szebb kirakat Szép lányokból egész csapat, Vegyest a barna meg a szke. Ott ültek tzve, varrva öltve S kacsingatva az elmenókre Fehér rabnk — varróleányok S a bolt egy rejtettebb zugában (iazdátlan kis varrógép állott, Melynek szeszélyes hírét költék, (Már mint a gépnek) s nem akadt Sokáig, ki hozzá szegdjék, Míg Teréz jött és ott ragadt.

—

!

:

!

Valami áldott jótét lélek, Nevére nem emlékezem, Beavatá t hirtelen Titkaiba a friss keréknek, S Teréz ujjainál serényebb

nem égtek, tnek szárnya támadt

Kis ujjak a gépen

Mióta

S létjogot kér a gép magának!

Nem

szorgalom volt

— mohóbb

Láz volt. szilaj, a munka lá/a. Mi zte, ösztökélte, hajlá És hajnalálmából felrázta, És ébren tartá kés éjig

—

annál:

158

M«'s«'

Láz,

mely

Ó, de

:»

lelket

Bííbájteli

varrój^íijr/íl.

a testet elcsigázza,

nem

Szép

:i

fölemeli

volt,

édes

1

—

de tizenhat évvel

ij^ézet.

Az ifjúság csodás varázsa Köznapi arczot is megszépít. S az ajkak édes kaczagásra Búbánat közt is nyílni készek E bens, sugárzó széi)séget. Mely illat és fény vegyüléke.

Társni

!

—

alig vették észre

S mert rútnak hitték, eltrték

Neki, hogy jó

—

legyen

!

S

Ölvén,

telt

munkába

hétre hét és hónaj)

Olykor lappangó kétely szárnya Borítá lelkét fagyos árnyba A messze czél elmosódónak. És távolabbnak tetszett egyre. Amint jobban szemügyre vette Mihaszna tör, munkál, zsugorgal A latba sokat az nem nyomhat. .

A

?

bér szerény, csak alig-alig Teremti ki a mindennapit. S merész vágya hova nem vitte ? Ö mert gondolni a kicsikre — a semmi Testvéreinek ó ".'

—

I

.

!

Mese a varrógéprl.

159

Akart anya helyit anyjuk lenni? Világtalant a vak !

.

.

.

Mogorva Önkinzó perczek voltak azok, S ilyenkor a kis gép felmondta

Úrnjének

A

a szolgálatot.

fonal összekuszálódott

És csökönyös

a

lett

kerék

S megállt ... de az árny elhúzódott És újra kiderült az ég. „Te ostoba Teréz Te csúnya Teréz korholgatá magát Mire való az isten ?' S ujja A gépen kopogott tovább. !

!

—

—

.

.

.

IV.

Lejári egy év. Boldognak álom,

Rózsak közt tarka körfutam,

De végtelen

út éj magányon

Annak, a ki boldogtalan A küzködónek, hánytvetettnek, Kit tüske megtép, húz az ág, S vonszolja mint selejtes terhel ;

Kietlen életét odább,

Vagy

viseli mint ócska rongyot, Várva míg róla leszakad — Nagy sor egy év annak, ki gondok Közt számlál órát, napokat .

.

Mrsf

U'At

Azonhaii 1{

itt

|)raoIii(liinn

l^lvéti (H'ska,

a víirrógí'prrtl.

— már csak kimondom, nincs helyén

;

rósz doroinbom

Olykor a hangot, érzem

én.

Kató, ha kérik a bor árát,

—

Másról beszél költó se jobb, Xcni ho<íy szné a mese szálát,

Ungon-berkcn

elkódoroj^.

Mikor Teréz valamiképpen Lemorzsolt egy sanyarú évet S az olló

s

t

mvészetében

Hódítva mind elbbre S mi csak divat van:

lépett, új

Összeábdált. összelopott

s

—

kopolt.

(3kos feje száz rejtekében Mint fogason úgy függött szépen, S a vad, pogány kelmenevekre. Mint beige, tricotine, cheviot, C.henille, brocat, faille és serge-laine,

(Mibe megbotlik jó kereszténj' (Csodásan ráperdult a nyelve: Akkor olyas valami történt, Mint mikor a tenor elreked, (Vidéken nem oly ritka eset I) S a kardalnok helyébe lép

És meg is tartja a heh'ét. Minden géniérl van ily rege, De komolyan senki ne vegye

!

!)

!!

;

Mese a varrógéprl.

161

Susanne avénmaniselle kisasszony.

A mhely els

planétája

S divat dolgában oraculuni,

Egy reggel

— a napját

nem tudom

—

Egész müiielj^nek hallatára

Kimondta

a szót daczosan,

Hogy neki ma migraineje van, S a kis bankámé arra várva, Hogy ó próbálja jelmezét Aligha megy ma este bálba :

Es a kik Susannet ismerek,

Sopánkodának

szerfelett

A nyilván kegybl kiesett Szegény kis bankámé felett Sopánkodának nagy fenszóval. De titkon örült mind a hány Sejték, hogy visszaélt a jóval S a tzre rossz fát tett Susanne próbára — menne, Hogy menne De orra veszélyt szimatol, Nyilván ismét eljárt a nyelve. Ki tudja hogy 7 ki tudja hol :

A vége

:

?

—

mit - remélem Már sejt is minden olvasó Hogy Susanne helyt az én Terézem az

lett,

:

Szükségbl

volt

kapóra

Jó.

A grácziákhoz követségbe Küldték a tiszta szz erényt, KISS JÓZSEF OSSZ. KÜLTE ME N Y K I.

11

Mese a

162

varrójíéprril,

Vaj' rózsái liiiitnek oll eléje?

Vagy be

se bocsátják szegényt?

Karján

siilio^ó jflciiiezzcl

i\

A gycriuckh'my útnak

eredt.

—

Minek szépítsem 7 érzelmekkel. Mik hsnhez nem illenek Izgatott volt és Éva lánya. Azaz kíváncsi egy kicsit Milyen, hol örök ünnep járja, .'

Ama

világnak, fénye, árnya,

Mely selymekbe öltözködik

Suhanva

'!

érintette lába

A messze mesés Indiáknak Moha-lágy, buja sznyegét S benyitva a kis boudoirba. Hol fény és báj együtt lakott. Enyelg édes illatok Gyöngéd árama rácsapott S káprázat fogta el szemét.

Himbáló selyem hinta-ágyon Pihent Ciív csodás tüneménv. Nem sphynx, nem mese és nem álom, De mindegyikbl valami.

A

kis

bankámé

Aranyhímes

volt.

Fején

fátyol-kötés.

Szeszélyes, búbos alkotás.

Mint nem

visel senki

más

!

!

!

:

Mese a varrógéprl.

S

gömböly

163

tagjain alá

Ezer kaczér redkbe folyt A félig nyitott pongyola Ne nézzen ferfiszem oda

—

—

!

S Terézt meglátva, hirtelen Kígyósiklással lenn terem.

Rugékony mint a bajadér,

Ha

buja, kéjes tánczra kél,

Vagy prózában — úgy Mondjuk, egy kicsikét „A jelmezem! No

heh^es

is

szeles.

Susanne

és

?"

„Migraineje^van!" — „Migraineje? Lám

!

Tlünk már azt is ellesik, Maholnap nem lesz az se chic Jó, jó. Mutassa. — Ó nagy ég

Min Milj^

különös habarék barbár színzenebona

Hisz ez igazi maskara

A

I

.

.

1

.

dísz hol jobb-, hol balra

dl

.

.

.

Minek e czafrang itt ell'.' S e csokor itt ?" ... És azzal fogta

A piczi haragos asszonj^ka. Mintha a strikoló Susanne Kóczos hajának esnék épen Lihegve gyors bosszú után Rózsás körmivel a kaján. Rendellenes cskört letépte.

— 11^

Mese a \arrfmópr6\.

1»,4

Teréz nicrócn állt és nézte. Ilalavány arczán két nehéz, Hallatós

könny

«4ör(inil

alá

S nienti'^t'tzvc suso^á Fájó mosolylyal, csöndesen;

„Az én els kísérletem

A ..Ó

kis

bankámé

én kegyetlen,

I*

me^^rendiitt.

kkemény!

Mily kiméletlen vagyok én!" És kérlelón pihenteté

nagy szemét bús jfyermeken

Zsarátnok-tiizfi

A

lesújtott

Majd meg lázas-idegesen ..Próbáljunk

!"

.

A velenczei

Kristálytükör elé szökellt

És összecsapta kezeit „Milyen bizarr eredeti És mily nemes Ah, sohasem Volt még ily bájos jelmezem, Ó gyermek Hisz ön remekelt I

I

I

!''

!

Egyszerre elkomolyodék

A ragyogó tavaszi kép S még ragyogóbb lett mint

elébb.

..Megsértettem. Vezeklek érte S

hogy ne tartson rám haragot.

Teljes elégtételt adok.

:

Mese a varrógéprl.

Hol a csokor

?.

.

.

165

Csak hagjja, hagyja!''

S komolyan mint eg}'

bnhd

Odakuporgott egy zsöllyébe S gyámoltalan bársony ujakkal

A

— eresztve —

piczi csokrot volt helyére

Nagy, rengeteg öltést Ismét rátzte a jelmezre.

Egyszerre felsikoltott Balkeze rózsás hegyibl

:

Vér

!

Serkedt a rubint folyadék És pongyolája hófeliér Szövetjén három piczi folt Bibor harmat mutatkozék. Nem több mint tííszúrás után Ujjbegybl serkenni szokott. Teréz a drága kéz fejére Hajlott s rá hó csókot nyomott.

—

—

S a hány angyal van a mennybe' Mind ujjongott e jeleneten.

V.

A jelmez feltnt és vele Teréz szerencsecsillaga. Divatba jött. Orszelleme A bankámé szomszédinak Pecsétes mély titok alatt S ezek, a mint dukál, adák

fenn,

Mrs«-

166

varrój^íprAl.

ii

Nevét ismét lováblj-odábl), Úgy hogy nem telt bele, nem muIt

Egy

hét és jouron, kaiuipé-

Orszííggy ülésen megfordult Ks jó keleté lett nevének Jegy/ék, mint tzsdén az értéket. .

Most újra kitollasodott Teréz reménye suta szárnya. Mit megtépett a gond, e kánya. Szélnek eresztve pelyheit. Lelkébe visszatért a hit S az önbizalom, e mesés,

E csodatev talizmán, Mely hst teremt s gyz

akadályt.

És fönn a fecskék közelén.

A

hideg-rideg kis tanyán. Ott is minden nyájasbbra vált. Lassacskán megtelt a szoba.

Egy

A

szekrény

kis

Fogas

.

falra

.

.

szék

.

.

.

.

.

.

egy nyoszolya

asztal sorra

kép és függönyök,

Mind egyszer bár és szerény, Ó de tulajdon szerzemény I

S jött egy kis ügyes szerkezet,

A melyben lélek lüktetett, A melyre nagyanyáink még Elszörnvüködtek volna

Ián.

jött,

!

!

Mesíí a varrógéprl.

Hogy boszorkányság Jött

.

.

nem egyéb

egy parányi varrógép

ü nagy nap

volt az

!

167

:

!

Esemény

!

toll szegény, Azt a felsiró örömet, Mit Teréz akkor erezett Hasonló volt az a szegény

Leírni azt a

Pór gyönyöréhez,

ki

kemény

Sanyarii koplalás árán

Tehénkét köt be, tejelt, Mely gyermekit táplálja s t S midn már-már csügged reménye

Hogy valaha még czélját Ott látja im maga eltt

érje,

Pajtáján és kérges tenyérrel

—

Mig szemét rajta

legelteti

—

Üstökét meg-meg veregeti

Teréz

is

ugy. Körültii)egte,

Megczirógatta a kis gépet, És gondolatban annyi szépet És annyi jót kivánt neki.

Aztán

leült,

hogy megpróbálja,

(Mint

deln

az új zongorát) liangot át?

Hogy vajon

min

És mialatt a gyors, egymásba Fogó kerék dicshynmust zengett Az új kor szellemének, halkan

168

Mí'si' n

Foli;íszk()(l()tl

:

.

varrón^-prAI.

'IV lu'in haí»ysz

cserbe

ü mert lukein csak két kezem van. S mi öten vagyunk !" .

.

.

Azután Irt.

írt

hosszú levelet.

cí^y

Diktálta gynj^éd szeretet.

Kezddött S a vége „Adjátok

igy

—

„Édes apám!"

éjfél

nékem

Taniltaloni,

O

:

elmúlt

réjí

:

—

Erzsikét!'

i'ölne velem,

egyetlenem S egy évre rá ismét „Küldjétek Margitot I" S mire megfordult Négy sz, négy tavasz a feldúlt lesz az én

:

—

:

Tzhelyen lézeng nem

volt

Anyátlan árva több, s a holt Anya lenn békén nyughatott

1

—

VI.

Most jöttek szorgosabb napok.

Munkában

izzó,

súlyos évek.

Élettl nyüzsgött a kis fészek. Mit gy^öngc ni kéz rakott,

De párja nélkül — egymagán. Ahogy madár sohsem szokott.

S helyt állni volt de nagy sor ám! Etetni a kis csámcsogókat,

Hogy szükséget ne

lássanak.

!

!

:

Mese a varrógéprl.

Ruházni

169

—

fölnevelni jóban Ki próbálta, azt tudja csak.

-

Mi ez ? — Lemondani a ma Gyönyörérl, hogy fedezje A kétes holnapnak legyen, És parancsolni, hogy ne szje Ábrándjait langy éjeken A szív, mel}^ alkura nem áll. De kér, követel hangosan. Amikor ébredése van

És a

lét

összes hanginál.

Pacsirtaszó parancsolóbb,

—

S egy üdvösség van csak a csók Megtenni ezt sejtelme nélkül, MiW áldozat, a mit hoz , Felírom örök dicsségül Nem képes erre csak a

n

S az évek multak hétköznapi

Közönséges próza rendjén kis lányból nagy leány lett,

A

S a fiúk felnttek szintén. Megtollasodtak, szárnyra kaptak

A kedves

fiók madarak, Szegény Teréz bizony maholnap Egészen magára marad. !

S a mint ürül a kicsi hajlék Lesz egyre hidegebb neki. :

Mese

170

a varróéi pr/il.

mind elhaj^yja, kire szórja Akkor majd lelke kincseit Keze lankad, eró hiján nem. De mert rugója meglazul Ihi

'.'

Találja óra elborulva,

Van érzés melytl szabadulna. De,

ali

Sejti,

!

nem

tóbbé

szabadul

I

hogy míg eget ostromlott.

A földet elvesztette ó, Hogy a tovatnt ifjúságot Vissza nem hozza bájer. Hogy parlagon maradt lelkében Kgy hang, egy szín. egy árnyalat És talán ez a semmi épen,

—

Mi nélkül üdvösség az égben S nincs boldogság az ég alatt.

Titkos kérdést intéz tükréhez, Felelni arra oly nehéz.

Maholnap vén lány Igen bizony

!

Majd mosolyog

Még

lesz belled. susog Teréz.

— ;

sima, szép a

Nem

oly veszélyes

homloka

És .szeme láng és ajka édes Ó van epedni még joga!

—

És ily tikkasztó hangulatban (Ábrándnak kedvez elem!)

Mese a varrógéprl.

171

Fogant meg sóvárgó lelkében Egy kés elsó szerelem.

Melyben a déli nyár hevével Tavasz bubája egyesül, S mely meleget tart egy életre Még akkor is, ha czélt tévesztve

Emlék maradna egyedid

I

vri.

Egy napon Margit lelkendezve Mint fürge vad becsörtetett. (Tizennégy éves lehetett.) Rügyedzó sejtés kora ez, A kis lány el-elrévedez És nem gondol már bábura. Lelkén egy új eszmény dereng. Tündér távolban libeg-leng Eltte a hosszú ruha". „Képzeld Teréz, milyen fura Kalandom volt, egy balesel A lépcs alján elbukám. ,,

—

I

:

De egyéb baj nem is esett. Egy nyalka csinos idegen. Hajuszkája csipetnyi csak. Mint a mesebeli lovag Váratlanul mellém terem, Nyalábra fog, fölemel ... és (Itt eltört hirtelen a mécs.

.

.

.

"

.

Mesi- a varrógíprfli.

172

És Marcit elpitycrdlt

Ó

kéj)zcIíJ,

A vakiiuTÖ ,Ilop])

széj)en.i

képzeld, én Tcrézcni I

ó a f^oroiiiba

katonadolog

I

I

azt inondja.

I'

,Ne sirjon kicsikém!'

s mcí^csókol.

Hallottál ilyet valaha?

Hát «fyerniek vaí^yok

ón.

Teréz

—

"•

már az cf^ész Kalandszer história, Csak ef^y makranczos. <^yönyru Felejtve volt

Fejben motoszkált untalan. „Teréz Teréz!" settenkedék Meghitt órán bizalmasan (Mint a kinek nagy titka van) Nénje körül a kis cseveg, „Utána jártam és kitudtam Hogy a megmentm kicsoda I

!

,,

Megmentd

A mikor minap

Nem tudod

.'

.

.

Xos, ki felfoga,

.'

megbotlottam.

... ..Ah

."

persze, perszel.

,.Hát orvosnövendék lakik Velünk egy házban negyedik Emelet, ötödik szám .. szembe Ug\'anott, hol küzdve, szegényen .

.

.

:

.

Te

laktál egykor, jó

Terézem

!'*

És Teréz arcza lett e szóra. Miként a vérbe mártott rózsa

De nvomban

rá hónál fehérebb.

.

.

.

;

173

Mese a varrógéprl.

Mint tolvaj, a

kit tetten

érnek

A távol emlék idézése Hatott-e ennyire Terézre

?

Vagy lelkét meg tán az ragadta, Hogy az odút most férfi lakja Avagy hogy ez a férfi épen — Mi közöm mindezekbe' nékem \'

'?

:

"?

írom: Elmélkedésre nincs papírom. (]sak a mit látok, áztat

Teréz a göndör arany ft Keblére zárta s kaczagott Szégyellós, halk, titokzatos Kaczajjal, miként azeltt

Soha

;

s

a

hányszor megeredt

Margit ajkán a beszéd S pajkosan „" róla beszélt,

Ismétldött e jelenet;

Ö

róla, kit majd lovagjának, Majd meg amint szeszélye támadt, Oktondinak czimezgetelt Vagy hogyha megfeledkezett, (Ilyesmi is fordult el) Bizalmasan csak igy Jen. :

Olykor a lépcsn, léjjcsházban Találkozának mind a hárman, Margit Teréz karjára fzve,

Jen magában

elmerülve, Mint két hajó a tengeren.

;

Mrse

174

Mely

lúlja

u varrógí'prrtl.

c';^\inást Jóiii-iiit'iini,

De nem akarja

és/.reveiiiii,

Mert ez is, az is kitalálja. Hogy mi a másik rakománya. Ilyenkor eszmecserekéi)en Kgy-egyet csíp Margit Jerézen, S ha haza tértek csak kaczag, Teréz mélázó, hallgatag.

Más alkalommal a kis ördögPozdorja meg igy zsörtöldött. Félig solo, félig Terézhez: „Hogy milyen pazarlást visz véghez Odafenn hallod mindig nála Gyúl els ki a lámpa híngja !...'• Ó de Teréz még többet látott .

.

.

!

.

.

.

Plogy olt oltják ki a világot Éjnek éjén legutoljára Ha minden elpihent a házba*,

Vajon kiérte lázas munka?'* Töprenkedék Teréz gyakorta. Midn rejtzve árnyba, éjbe. Mieltt nyugalomra térne, Odalép az ablakfülkébe, ,,

Egy kémlel

pillantást vetve

Föl a negyedik emeletre. „Van anyja, húga. kis testvére S azokért töri igy magát '?'• ." megretten egy eszmére Vagy van S nem meri gondolni tovább. .

.

!!

Mese a varrógéprl.

175

Sokáig elcsügg révedezve,

A félhomályu ablakon, Ó édes kéj van e perczekbc Ó boldog ekkor ö nagyon

I

Hanem egy balsejtelmü este Teréz a fényt hiába lestc; Az ablak fönn sötét maradi. És reggel az újságokat Bejárta egy hír, megremegtetve Minden anyát, a kinek orvos .

.

.

Fia van. Lenn a bonczterembe',

Hol örök titkokat kutat

A tudomány Bizgatja

s

medd —

a holtakat

kérdésivel

Az élet után Növendék, a

legjelesebb,

Munka közt

a keze fején

egy

iFju

Kis karczolást ejtett szegény S most élet-halál közt lebeg.

Teréz olvasta. Egy árva hang röppent ajkira c^^y szó, Mely profanáihatná, a mit Érzett, a kimondhatatlant És ez érzés volt a kohó, A melynek olvasztó tüzében

Nem

Kristálylyá jegeczült szerelme.

—

mint szokott épen Vagy dolgozott a varrógépen

Járt-kelt, tett-vett,

Mese

176

a varrógéprfil.

Pörgetve a kerekeket, Mi^ vé^^re beesteledett. Jött az éj s Mar;^it lefeküdt.

Ekkor vontatva, lassan, halkan Mintha álomban, gondolatban, Az ai)lakniélyedésbe lépett És nézte künn a sötétséget, Az éjszakái, az ablakot, Hol tegnap még Jen lakott. Sokáig hosszan nézte, nézte Egyszerre megfordult Erély. Elszántság volt mozdulatában. .

.

Szemében

A

.

.

és egy gondolat

rángó, sápadt ajkakon

„Még egyszer S ment.

.

.

—

:

akarom

látni

!"

Mikor a késó éjfél Visszahozá a vakmert, Nyugodt, derült volt, mert Jent Nem látta bár, de tudta él :

És elhárítva a veszély. Mosoh'gva

hajlott

A piheg Margit

szeme fénye,

fölé,

Csókot nyomott göndör fejére. Mely szép volt. mint egy angyalé. S nem vette észre, hogy a kedves Gyermek arcza könyektól nedves!

Mese a varrógí^prl.

177

virr.

Tavaszra járt. Teréz kitárta Lakószobája ablakát, Hogy bebocsássa azt a várvaVárt, elsó lanyha napsiigárt. Oly fényes, tiszta minden zeg-zug

A munka

szentélyében Hol ápoló kéz fényben Pallóra,

fiilra

nyomait

itt,

írja !

—

A szzi ágyon habos selymek, Barége, batiszt összevissza, S Teréz, midn az ablak mellett

A beáramló Andalg

léget iszsza,

kalandoz szerteszét Nem tart soká Asztalho' lép. Hol drága csecse-becse készül, Midón az ajtó halk ütéstói Koppan s belép álomnak véli Teréz, bár érzi, bogy arczába Csap a vér s gyökeret ver lába Belép a sugár, deli férfi, A kinek képét óva, féltve, Szivében hordja annyi éve, Szerelme, kínja, álma, vágya, Lelkének lelke, boldogsága, Jen, az ismert ismeretlen, És szemtói szemben állnak ketten. .

.

.

.

.

.

.

.

.

—

—

KISS JÓZSFF ÖESZ.

kOlTFMENYEI

12

a víirrÓK^-pr/il.

M<'s«'

ilT**

('sakliogy

Felütni .le

no

l'eréz a szempilláit

nem meri

s

—

a másik

zavart.

Magam

jövök.

Szólt halkan, ünnepélyesen.

Nincs a ki szószólóm legyen. A tudomán}' volt kedvesem S szelid

kisérm

e napig,

De hát az élet változik — E házban sok évet hagyok !

S tegnap óta

Van

—

orvos vagyok.

örököm

eg}' kis

—

nem

dús.

Nem

gazdag si hagyaték, De szerény vágyakhoz elég. S van egy kis házam bérez tövében A kies Erdély közepén. Hol gyermekéveim átéltem. S a kert s az erd is enyém. Egy nyájas, viruló kis Edén. Szebbet álniotlni nem lehet, S az si lakba visszatérve.

nt

Oda magammal

E A

pillanatban

viszek

!

.

.'

benyílóból hírtelen

És megakasztja ,.Xe tovább!" A kis kotyogó varrógép :

:

.

— hogy. hogy nem —

Egy hang Jen szavába vág

Zöreje volt

.

semmi egyéb.

.

Mese a varrógéprl.

Sebes, szaggatott

—

Neki indul

17í)

ütemmel

meg-megaka:i.

Mintha egy lázas ni szivhez akkordokat. Pörölni kezd: „Teréz! Teréz! Illesztné az

Az

istenért,

mi

lelt ?

Ó

Hova Soha, soha

Gondolsz?

.

Ilyet

lükábit a gyönyör

!

.

.

.

Beleszédülsz

.

.

.

.

.

jaj!

megfojt

.

.

.

.

.

.

megöli

.

.

Nyitva hagyád az ablakot, A tavasz-áram megcsapott,

Most annak vagy a betege, tél virága, gyermeke! Szedd össze, jó Teréz magad. Gyöngének lenned nem szabad, Nem iUik. Hallod? Ó te bamba!

Te

.

.

.

Még székkel sem kínáltad ót..." S Teréz? Ó dehogy, dehogy hallja:

Nem .

lát,

nem

hall mást,

csak Jenót.

„Hét hosszú éve élünk itten közös egy tödéi alatt.

.

A

Én elmerültem könyveimben.

Ön Ha

vívott súlyos harczokat. Férfi vivja,

hsnek mondják,

Nnél imádunk

s

hallgatunk

Az égbe fönn angyalnak

S

:

híjják

.

a földön nincs reá szavunk.

Tanúja voltam, rejtve, lesben, (Különben azt hinném mese!)

—

12*

!

Mese a

IHü

I)c

varrÓKéprfil.

nem

közeledni

kerestem,

liár vá}4yvM-ví'i^\iam. sohase'.

Heniegve, titkos, mély f^ynyörrcl nyilasát lestem én,

Bimbó

gyermek volt gyerniekörömnie'. Hogy magamnak eljegyezem. Az ifjú édes fogadalmát

S mé{^

Beváltni jött a

Ó

férfi

most

:

szentesítse ön frigyünket.

adja

—

nékem

Margitot

I

.

.

."

A benyílóban

a kerék Hirtelen elcsendesedék. Teréz megijedt. Maga sem

Tudta mitól. Talán a csend, A mely váratlan', hirtelen Beállt, az ijesztette

Sápadt S

lett

midn

.

.

.

meg;

halottas fehér,

pilláit feluté,

Szemében, mely beszédes lenni Szokott,

nem

Hebegett Valamit s

.

.

.

volt se fény, se

semmi

.

Mondani akart

nem

jutott eszébe

.

.

.

—

De nem tartott egy pillanat S az értelem jogába lépé. A benyílóhoz fordult s hívta Margitot. Hangja ércztelen

Rekedt volt s karját mintegy Xyujtá maga elé. De ím A nvíló tavasz üde mása

tiltva

.

:

Mese a varrógéprl.

A

bájos

gyermek megjelen,

Biborpir égó ajkain,

Nagy kék szemében szerelem S megcsendül ajka lágy zenéje Beliízelgn „Édes Teréz !" Ekkor a zord varázsnak vége. Zokogva vonja öt keblére S míg öleli, csókkal borítja, F'ülébe suttog untalan Egy szót, amelyben vívódása És szerelme és lemondása Ah, minden, minden benne van. Egy szót csak ennyit tud rebegni „Szeresd, szeresd Ugy-e te nagyon :

—

!

Fogod

ót szeretni

!

?

-5TÍ-

." .

181

XOEMI.

i Volt egyszer egy törpe, púpos elöl hátul S álmodni mert a Tölci legszebb asszonyárul. A'.

!

Noómi.

TK HALVÁNY

SZKE

185

ASSZONY

Te halvány, szke asszony. Kit lelkem

Te Te

úgy imád.

névtelen, te csöndes. elzárt szép világ

Talányos, bvös rejtély. Mint sphynx oly hallgatag És mint a sphynx megrontó Érzem hatalmadat. Kiülök lábaidnál I

estenden, alkonyon.

Kmészt Mit ottan

láz az álom.

álmodom.

Ó könyörfdj én rajtam, Ó zz el engemet, Hisz láthatod magamtól Én innen nem megyek. :

-

N'oí'ml.

í>»i

VAÍ. LO.MÁS.

Az

illanó perez szálló szárnyát

Me«^állítnáni

Hogy

:

Ó

ne lovább

I

térdeidet átkulcsolva.

Mindvé<íig így, a

néma porba*

Leshetnem ajkad mosolyát.

Hogy mindörökké

igy csügghetnék Hiibánatos szépségeden

S szived, lelked enyém maradna. Mint most e kéjes pillanatba' A magaménak érezem.

Hogy vége-hossza ne szakadna A bvöletnek, mely leköt, Es ébredésre, csalódásra

Tündér-álmomból föl ne rázna A te selvem szemöldököd I

Ó

Egy élet epedése. Mi e perez üdvén átragyog És benne van mind. a mi szépet, lásd

!

Magasztosát egy sivár élet E szív fenekén meghagyott.

!

Noémi.

I.S7

MEírALLNEK ABLAKOD ALATT Mcgállnék ablakod

alaíl,

De nem szabad. Követnélek iUokba

De tndoni,

hn.

l)íln.

Ah, olyan éber a világ

Szivünkbe

lát.

S a gondolat csak sejtve még,

Már nem

tiéd.

Léptid nyomát Én kedvesem

hát

nem

lesem.

!

És nem

lel

ablakod

alatt

Se hajnalpir, se alkonyat.

Noémi.

l'^'*

KSTK VAN

.

.

.

Nem

járok társtalan már idegen. közi úgy mint hajdanán Egy édes árny karöltve jár velem.

A nyüzsg nép

A

gondolat fönsége homlokán. Szeme szememmel egy irányt követ Ugy járunk együtt, egymás oldalán.

A jobbik A lélek

nemesebb és én a szó vagyok

o,

a tisztább,

Két jó barát, ah, jobb már

A merre

nem

!

lehel.

járunk, az ut felragyog.

Mintha arany hajával söprené S az ut porába szórna csillagot

I

„Mig lelkem lelkedet föllelhelé. Egy élet elmúlt és most este van

Megyünk, megyünk a

:

lejtón lefelé.-

Egy

H —

kézszorítás, meleg, hangtalan. társamtól a néma felelet Egy élet elmúlt és most este van

I

I

Noémi.

Ó

189

MÉRT OLY KÉSN

Ó méri oly késn, levelek Daru távozása idején

.

.

.

hullása,

:

Mért nem találkoztam rózsanyiláskor, Hajnalhasadáskor veled én '?

Mért

A

nem

hallgathattuk édes-kettesbe'

meg én Mért nem találkoztunk a mámor, Az

pacsirtát lesbe' te

ifjú

álmok

Idején

'?

!

.

.

.

a vágyak*

No^Miii.

r.Mi

K(;y sklyi:m kasszi:tti:i.

1-^

selyem

Tedd

a

sírljoltbn

levelekel.

Miket niániorosan Irogaltam neked.

Levél, melyre nincs szó.

Se visszhang, se válasz Koporsóba való (Isöndes halolt már az.

Én meg majd emléked Szivembe temetem. Az lesz a legdrágább Halottam énnekem.

—

Xoómi.

191

FOGYTÁN A RIM

.

.

.

Fogytán a rím. Halkabban csendül. Tndtani egy dall a szcrclenirül. Az evek szárnya gyorsan reljben, Más nóták jöttek, elfeledtem.

A

szerelmet, azt

nem

sajnálom.

Ifjúság nélkül az csak álom.

De hogy a rímek cserbe hagylak. Az oly szomorú gondolatnak.

.

.

()

.

Látom olykor

nem

rajta

Termete

az uíczán menni.

változott sennni.

lenge, haja ai'any,

(Isak én változtam, csak én

()

rám

tekint,

magam.

én rá tekintek,

S ugy rémlik, mintha tudna mindent. Hogy ifjúság, dal s rím odavan

—

vS

én oly szörnyen szégyellem

magam

I

nn!

AZ KHDO PARANCSOL. Mindcf^yre zordabb letl a tájék, Sötétebb a fenyves, hsebb a lég

Hs nesztelenebb

a

Döczgve, lassan

mély vadon. hatolt kocsink

A szakadékos hegysLkálor Csallt-övezte, patak-átszabdalt le-fel, s mélyebben egyre, Míg az srengeteg sötétje Fölött a szLklatömör bástyák

Utain

Összehajoltak s az egy parányi

C.sak

égbl nem

látszott

folt

Noémi ujongtam elfojtva, halkan, Noémi Noémi — S lelkem aléltan Helemerfüt a gyönyörök tavába. !

I

Világokat visszatündökl Szemeid fényébe Oly régen vágyva, Soha nem remélve. I

Tüneményes nyáréj álmának tetszik. Hogy most itt ülünk együtt a Ruganyos hintó dagadó párnáin,

;

Az

erd

.

!

!

parancsol.

193

Kezed a kezeiiil)en, szorosan együtt, Xyomaveszletten, mintha elsüllyedve. Ezer mértföldre az ismert világtól, Idegen földön Idegen földnek véd vadonában Kettesben egyedül S ólálkodó szemek nincsenek résen, Nyelvel ajkak nem fenik nyelvük, Szentségtelen fül nem hallgatódzik Tanunk csupán az emberhangtalan. !

:

Szomorúan

nyájas,

szi feny erd, A mely el nem árul sem Sem titkot, sem szíveink

sóhajt, lázas.

Ég dobogását S

még

Nem

az ég

is

látszik

(]sak egy

kegj^esen szemet

huny

belle löbb,

parányi

folt

Száz félreértés tova lehelve. Száz akadály agyontiporva,

Nincsen e drága perczben közöttünk Válasz egyéb, mint az a könny. Kis csipkeszegélyü selyem mantilla. Melyet Noémi negédes-kaczéran

Panyókán

KISS

JÓZSEF OSSZ,

vállára vetett.

K<j LT

EMEN YFI

18

194

A/,

crúfi parancsol.

I'mJUos szellíkskc ka|)óia Icndfil

S mint

ü^^yc'S

diplomata.

Ki finom s/.imattal Mej^ércz alkalmat. És scblcn él vele Fogom az ártatlan áldozatot. :

A tolakodó

csipkeköpenvkcl

kis

És óvó, gyön«^éd gondoskodással Beterítem véle

Xoémi

lábait.

Xoénii térdeit S a domború csodaszép kebel Márvány idomait

Pirkadó hajnal önti

el arezát.

Szemében mámoros fény

czikázik.

És én válla hegyére hajtva fejem. Suttogva trdelek édes szókat.

Lázasan össze-vissza beszédet. A melynek örök-egy refrainje Egy dallamos hárfazengzet név. Az 6 imádott édes neve :

Xoémi

1

Xoémi

I

Hirtelen nagyot zökken a hintó

S megáll.

A jámbor

Leugrik a bakról

Kgykedv

képi)el

talián

s jelenti

álmos,

Az

erd

Megugrott

ii

(iyalognak

áll

Kkkor

parancsol.

kocsiút

195

Innen

!

csak a világ

!

túl

—

leszállunk.

Mélázó tétova andalgással Neki indulunk hegypatak mentén, Kihagyott ösvény halvány csapásán, Mit fölvert a fü s a vadvirág Oly csöndes az alkony Oly áhítatra hívó a százszor szent Természet ós vadonában A hangtalan magány S ahogy egymás mellett ballagunk szótlan, Noémi könyökig ér Selyem keztyüit lassan lefejti, Mintha egy titkos ösztön sugalhiá. !

.

.

.

!

Hogy

ide

nem

Imádság ez 'tr>

is

illó I

.

,

—

.

S a sárguló avarban útlan Kivész, enyész a vezetó csapás

S utunkat

állja a

bolygatatlan

Százrejtekú, irtatlan erdó,

Szabad hazája kéjnek, szerelemnek, Szúz i)()mpájában az ósrengeteg S pihenni hiv rejtett .forrásnál

tövében a selymes mohágy. Perzsa szövetnél mesteribb szövés, Királyi trónnál kecsegtetbb (Cserfa

!

13*

Az

106

cnlfí paranciiol.

S i;4é/A'tcs tii<4j;iil lassan, lágyan Lebocsálja N()(''nii A hímes kcrcvctrr S amint a könny kis üli kalap Terhét lebontja, széjjel csapódik Két felé kél nehéz. Csillámos haj fonala S arczomho' simul lágyan az egyik. Mint kedves régi ismers .,Noémi!'* rebegem halkan esengve. S szemére, a mint szemem belevillan^ Hamvas ködös fátyol árnyékolódik S pillája lehuny. ILltíínik

az

erd

I

Klsfülyed a világ

I

Összecsapódnak fölöttem a lángoki S kábultan hanyatlik

Noémi ölébe mámoros fejem

!

.

.

.

Kkkor halk zokogás üldik Ffüembe. Noémi sír. S midón könnyes, ábrázatáról

Remeg

kézzel

Levonom

bársonyos, keskeny ujjait. Fuldokolva töredezve suttog S közben idegesen babrál. .

.

.

Lázas homlokomból Félresimogatva a kuszált hajat

!

erd

Az

—

Itt

az

erd

parancsol.

parancsol

könny,

Szavára, oly

197

!

— HaUi>atnL

oly édes

És ellenszeí^ülni ah, oly nehéz De lásd ... a kocsi vár És hohvap visszatérünk .

.

.

.

.

.

Saját világa

Elzárt,

külön keretébe

kíki..

Az én világom luiotl termekben Unalmas népség, czitra hazugság (), de mikor e hazugság mégis Akarod, hogy Lellc' ismére lünk I

!

.

.

.

Fülig piruljak vagy sápadozzam, IMikor estenden a társnság

majd

Zamnlos mokkát szürcsölgetve Emberszólással édesíti

A

barbár földön termelt

S czélzással

.

.jellel

.

.

.

.

italt

elejtelt

szóval

Kivégzik a nó becsülelét,

A másét ma

lehet holnap

s

enyém

'! !

Akarod reszkessek, Meri a mii mondhatnának — igaz S ne merjek tükrömbe nézni ezentúl. Mert a ki onnan visszalekint rám. Egy idegen asszony, a kit '.'

Nem ismerek

.

.

.

ismerni

nem

akarok.

Jer! jer! Siessünk, fussunk.

Meneküljünk innen

.

.

.

én félek

itl

.

..

:

í^

A/

rr«l/í

pur:incxol.

Flérzi'k olykor éjnek Ei^y

elmosódó kéles

éjsziik;'ij;'m

pilhiiv.itni,

Xcni tart tovnbh c^y jcloiiésiiól. larl tov;'il)l) c^y j^oiidohhn il. S lehet, hojíy ezt iiz ébredósl is

Nem

Csak álmodom.

Látom

a vadon!, h'iioni a sziklát.

tövében a selymes mohá^^yal fenn azt a parányi foltot. Megcsap egy édes illat eiidéke S fél-álomban ajkam ismétli lágyan. Mosolyba vesz ILtkos gyönyörrel „Az erd parancsol, Noémi Az erd parancsol ..." (Iserla

S az

égbl

I

I

I

199

NAPOLYI KMLKK. Leáldozóban volt a nap. Knyészvc Foszlott a köd a nyugvó tengeren. S a iatyolát lebbentó messzeségbe Áhítattal nieríílt tekintetem.

Felhtlen égbolt egyenletes kékje

:

Hagj'ogott Xái)oly tündér ege rám S lelkembe lágyan lábujjhegyen lépve, Bevonult a béke harczok után. ;

megrakodva gályám, súlyt mindent, mi gyötör,

Elsüllyedésig

Kidobtam a

:

S jöttem üdülni a esodák hazáján, Hol élni kéj és meghalni gyönyör!

Magamba

szívni a balzsamos légei.

Fürödni lényben, látni kék habot. És megtagadni mind a bölcseséget, A melvre otlhon tanította lok !

—

200

Napolyi i-nüík.

A Posilipón

ért utói

Kidoll-lx'dolt osltTÚi

S egy

alkony

:iz

tövén,

felejtett niotios gránLt-li»l|M)ij

ott

Csakhiiniar

víj^

tanyát ütfteni én.

(iólyanyakii kis szélkc-'^ömb üvc;^tjen

Egy vén anyó cliianti t)()rt hozott. S jolt az osztrigás idegenre lesben S t)izalniasan mellém kuporodott.

—

—

Héjas esemegéit rögtönzött torra ejteni kezdé és esettengetett Há-rákacsintott bikavér-boromra, S szóba keverni tett kisérletet. 1'

:

— meio dallam még cseng-bongott felém. A míg szememmel végig sikamlottam Nem

értem bár. de szava

Elhalva

is

Santa Liieia árboczcrdején. S minél alább merült a láthatáron

A hunyó nappal mélyebb Vonzóbb

a kép

:

lett

:

a csend

sejtelmesebb a távol

:

S env'hébb, nyugalmasabb szívembe bent.

Nem

—

bántott semmi.

Xó

Mi távolból aggaszt

és

gyermek képe

— nem zaklatott

Miként ha lelkem minden köteléke Lefoszlott volna egy varázsra ott.

!

!!!

:

Nápolyi emlék.

201

voltam c ptllanalbaii barát A természettel, mely itt dobban, szíve bennem érezem, hogy Szint' S az én szívem belé enyészik át Ó, olyan egy

h

Mosolygva nyúltam a kristálykehelyhc' S színig megtöltém Evan, Évoé :

A

trónja vesztett régi istenekre

Kik visszavágyhatnak e S a mint ajkimhoz

táj

felé.

emelném

a kelyliet,

— Kehelytól ajkig, hej, még messze rés — !

lm, gyászmenet tart föl a meredeknek.

Megdöbbent, szokatlan temetés

Lebbentys

fehér álarczot viseltek

A

minisztransok és halottvivk. Egy csöngetett, egy vilte a keresztet S a többi szökdelt a halott eltt.

A pap egykedvn

lépdegélt,

közönynyel

S a füstölt lóbázta álmosan

;

Énekszó nem zendlt, sirám nem Mely zavarná a holtat almiban.

tört

fel.

Szép ifjú halott volt, a kit temettek, Bibor nyugágyon vitték szabadon Férfias arcza fordítva keletnek, Ugy csüggött a kék mennyl)ollozat()n. :

Nápolyi emlék.

202

Kezei

eí^ymi'isba kulcsolva láf^yaii,

rjjni közt ei^y fidc rózsaszj'il. Ily

nyájas s/Jnbcn soha

iiié;^

nem

—

lállani

Ah, arra Délre szép csak a halál

!

.

.

.

S mikor hozzám elérlek, fölemeltem Maí^asra a veszle^^lö serleí^et

.,Nyugalmas álmot, boldo** ismerellen Ki utamat itt véletlen szej^ed.

Ha számomra

is

!

ej^yszer ül az óra

És fáradt testem megpihenni vágy így szállítsanak engem is nyugvóra Parti árnyból az alkony pirba át. :

Ne

kisérjen se zokogás, se ének.

Se sokaság, mely holnap megtagad Az örök senmiibe úgy sincs kiséret. Oda minden lény egyedül szakad. :

(]sak

ha úgy akarná a jó szerencse,

Legyen közelbe — ezt kívánom én — Kgy szív úgy dallal, érzelennnel telve. Mint most e pillanaíban az enyém.

Valami elzüllött poéta-lélek. Ki megszerette a hegy lángborát. Az köszöntsön fel. úgy mint én most S ürítse értem búcsúpoharát I"

téged,

:

203

SÚLYOM PETI HEGKDUJE. Súlyom

Peti

hegedje, hegedje

—

líoszorkányos a bordájn, nyirelíyje. A fehér nép eszét veszti. Ha nótáját megereszti

Súlyom

Peti liegedje,

hegedje.

l^lkóborog öreg-setét, nagy éjszaka Peti hegedje siró szava

Súlyom

:

Mint valami ágról-szakadt Koldulgat egy ablak alatt „Nyisd Ivi, Zsóli, leveles kis kaputokat.''

„Összetöröm a

hegedm

száraz

Ne hallhassa soha senki a Hogyha a te szived siket, Siró szavát

nem

érti

fáját.

nótáját.

meg,

Minek húzzam, kinek húzzam akkor, kinek Fehér

Zsóíi hattyu-habos

selyem ágyon

Hallgatódzik, kerüli az édes álom.

Az a nóta csalja, vonja. Édes eszét összebontja, Babonásan, mint az inda, körülfonja.

'.'''

Súlyom

204

„Tul

n

v:ni

I)iin;'iii

Peti hcgeciaje.

c^y

iKi^^y viz, hej n tiMi;^í'i-.

Teijcs-tcli kincs-iiriíiiynynl,

Gyere velem,

;it

Gyönge széltl

mc^

}4yr>ii«^ys/i'minel,

viszlek én. is

óvlak én.

Hívebb legényt nem

tnh'ilsz a

fold kerekén.

öreg apját, öreg anyját hagyta eserbe. Elment vele sötét, zajgó tengerekre. Gyönge testét szél átjárta. .

.

.

Meg nem

ollalmazla ])árja S nyomorullan odaveszett a világba.

Súlyom Peti hegedje, hegedje — Boszorkányos a })ordája, nyirettyje.

A Ha

fehér nép eszét veszti. nótáját megereszti

Súlyom

Peti hegedje, hegedje.

"•

205

DÓZSA GYÖRGY. Temesvári szabad határon Jegenye áll egy sorba' három, Tollászkodni varjú megszállja, ()s

Idktl

varjak tanyája.

Állnak sötét századok óla, Nem áldás — az iszonyat óvta, Vész kimélte, ember kerülte, S nem akadt fejsze, hogy ledtse.

Állnak zordan, meredve égnek. Mintha ujjal fenyegetnének, Lombjuk közt sír, ha lombjuk rezzen Egy bolygó lélek temetetlen,

Ivi Itt

koporsót és sirt nem látott Dózsa Györgynek trónja állott

Sisterg, izzó, gjálkos fénybe' Itt

nyomtak koronái

fejébe.

.

.

.

.

.

.

206

Dózsa üy/irgy.

A

helyén fii^fsztclésni

Iróii

Idvt'I

ilt

SzcréiiN

A

kiípoliui épull.

kis tülke

—

inLiiden éke

szclid s/üz Mííria kéj)e.

S a kiket fild/ titkos

báiiiit.

Imádkozni ide kijárnak.

Pórn

mellett térdelni láttam

Úri asszonyt selyem ruhában.

És minden istenáldott este Méesek javulnak pirosra

—

A

festve

színehagyott, halvány kéj)et.

Oltárt, íTdkét, egész

környéket.

Túlnan az országút szegélyén.

A

nyesett ákáezt'asor végén.

szoktam korhadt kis fapadon Elmerengni nyári alkonyon Ott

:

Nézni, a mint a villó pára

Szakadozott fehér foszlánya Lingve-lengve. kisérto rajba' Ráfekszilv a mocsáiialajra.

S hallgatódzni ... ki a mély escndbe

—

A kápolnával épen szembe"

(iondolatok hálóját fonva.

Múlton,

jövn

el-elborongva.

—

!

:

Dózsa György.

207

Mini sebes öly jött az éjjel. Szárnyát hirtelen bonlva széjjel Se láng, se csillag, se szövétnek, (]sak a fülke

;

mécsei égtek

Vöröses, izzó lánggomolyba', Mikéntha parázs láva folyna. És a káprázat közepében Ott ül Dózsa királyi széken !

Parázsból, gúnyból koronája Kivillan a nagy éjszakába,

Hogy Mely

—

még

belepirul

látta, nézte,

az ég

is.

trte mégis

!

Te kárhozott, gylölt árnyalak

se mártír se áldozat Se hüs Rém csupán, kit mindenki retteg

Hányszor

!

—

—

jelentél

itt

nekem meg

—

!

— szemedben átok „Uut ráfogás a koronátok! Ember jogért keltem én harczra, Küzdelmem egy nagy eszme harcza Arczodon dölyf

De jönnek-mulnak évszázadok És reszkessetek feltámadok Szellemem a földet bejárja, S rám ismertek ez Dózsa árnva

—

—

:

—

!

!''

:

D6r.sa György.

206

Mi^ (Mnbcrjo*^ tiporva senyved S haziKjüúq niuriid n legszentebb

;

Míg könny és vér patiikba folynak És átka lesz csak a nyomornak ;

Mig

ef^y szív lesz, a

mely

fellázad.

Ho<íy a születés megalázhat,

Megalázhat, poklokra vethet Dózsa lelke meg nem pihenhet

I

209

MESE A NAGY CZIZMÁUÓL ÉS A KIS CZIPÓHÓL. Egyszer volt, hol nem volt, a szakálla kender. Volt egy ügyefogyott szegény pity-poty ember, Afféle „tedd-ide, tedd oda" szegénye. Mostoha a sorsa, szegény szerencséje. Hát eg3'szer egy este, mikor ázva, fázva, Erdei napszámról holtra elcsigázva. Üres tarisznyával haza somfordálna. Hallja, hogy beütött a szerencse nála. Hég lesi. Nagy sor az Léplit szaporázza És beront ajtóstul a kicsike házba. Letenné a baltát, állitva sarokba, IJgy a hogy száz éve mindennap megszokta, S rárivall a bába: „Van jó dolga kendnek".' Nem látja a kaskát Nem látja, hogy gyermek !

?

Tenné az

asztalra

„(iverek van

—

s

?"

újra reá mordul

—

a vén asszon v zordul gyerek minden zugba\ Gyerek fenn a polczon, gyerek lenn a sutba',

(iyerek

Kl«;s

itt,

ott, látja"

gyerek

JÓZSET- ÖS'íE.

olt,

KÖLTZMFNYEI

14

210

Mese a nagy CHÍ/mAról

Annyi mint líoskadoz

é.%

a kis czipArAI.

a lencse, eí^y e^^ész petrcnrze.

iilnttiik

búbos keniencze.

a

S a szelvény embernek ez áldás láttára Az inába szállott minden bátorsága. ,,H()1 veszek én annyi szalomiát. kenyerei.

Hogy felnevelliessem

gyereket ?• Csavarintja fejét, mint szélben a nádszál „No le uram isten be kifiguráztál I" ezt a raj

!

|

Kapta magát inenten.

baltáját fogta

a

S indult mindörökre vissza a vadonba.

—

Mikor a gyerekek megenibcrcsedtek. Az édes anyjához így szólt a legkisebb „Süss hamupogáesát add a tarisznyámat Megyek, hazahozom az édes apámat.'A csiszlikkcl pedig, ki szomszédban lakott. Az útra egy öblös fél czizmát varratott .

.

.

Jó bagariából, nem fösvényfd szabva. Három ezigánylegény elfért volna abba'. Három ezigánylegény, meg egy öreg dádé így indult a liú az édes apjáért.

Hét évig fel-alá a nyomát kergette. Mig végre ráakadt egy nagy rengetegbe*. A hamupogácsát tarisznyástul szépen Lerakta egy mohos nagy tölgyfa tövében. Mellé a nagy csizmát ... és azután lesle.

Az elvadult ember mikor

tér

meg

este.

.

:

Mese

a

nagy csizmáról és a

kis cziprcíl.

211

Mikor az utolsó niadárfütly elhangzott. És a vadon nem ád többé seniniL hangot, Czamniogva az öreg jött, letelepedett És a pogácsából jóízüel evett. S a mikor kiürült az egész tarisznya, Álmélkodva nézi: „Nini, e meg csizma!" Debreczeni vásár sok elmúlt azóla.

Hogy 6

a lábára csizmát húzott vóna.

alig birt magával Megkivánta szörnyen S belemászolt mindjárt mind a kél lábával. .

.

.

Ekkor elérontott a íla a lesbül És vállára kai)ta nyomba' mindenestül, Akár csak a molnár a teli zsák lisztet „Megfogtalak, a})ám, és most hazaviszlek

!"

Ülök magamban tépeldve,

A gon(k)k szövszékén szve, A csüggedésnek keselyszárnya Suhog fölöttem

.

.

.

s vájja,

vájja,

Sziveml)e vájja karmait, (iycrmekzsivaj tör bé szobáml)a,

Es fényét átküldi a lámi)a

A

félig nyitott ajtón által

Egy

széles világitó sávval.

Amott a sáv ragyogó végin Ott

vetkezdnek

kis cselédim.

Zsibongva, zajgva, hárman-nég}'en

(Nagy

itt

az áldás e környéken

!'•

u*

Mese

212

a

nn^y csizniárAl (s n kii czip^rAI

S nu'l\ re

Az

l:'mi|):i

:i

sül le:

l;'in;(j;i

... a váiikos fehér csücske Ide szolimái s nií^^ nézem, hítoni. l^gy könny terem a szemj)ill:'im<)ii.

—

:'ií4y

AliKijalok

!

A ma

tiétek.

Tinéktek enyhe méj^ a fészek. Ii()ly«^athin

fészken

^yermekálom

—

K^yetlen édes e vUáj^on Ki luíija. mit hoz majd a holnap? Sejtelmeim viharról szólnak. !

amely koj)|)an És j)usztít nyájas otthonomban. Mihaszna küzdtem annyi évig. Hogy most a holnap gondja rémit Sóiét madárról,

'

Ó

átok rád, dicsség szomja. Mely lelkemet hinárba fonta.

Hogy piros vérem hullásának Jutalma légyen

kés

bánat Ó gúny hogy mind a hevOlések Kipárologtak, elenyésztek. S a világ-átölelö lángok Utolsó üszke is chiiállott Hogy a magas symphoniából. Melyet lelkem magábnn ápolt !

Nyomor

között

is.

szennybe", sárba",

Agyonkövezve, megalázva. Kgyéb se tudott megmaradni. Egy hang csupán, rekedt, ahuiti Mely égbe nem tör, eget se kér. Egy hang, egy vágy kenyér, kenyéri :

:

Mese

a naj^y csizmáról és a kis czipöröl.

lm hnnyallóra Sötéten száll

áll

már

213

nai)om,

alkonyatom, még csak semmi.

le

Az életalkony — De emberek közt járni-kelni S érezni, hogy szivünkbe benn Minden kiholt és idegen, Meró üszög és puszta rom — Ah, kínos, gyötrelmes nagyon I

S kidobni lassan, sorra, rendre

A A

elemekbe

í'elkorbácsoll saját házi

isteninket,

Kik óvtak, oltalmaztak minkéi. Míg jött a balsors fordulója Majd befogadni a hajónkba. Mikor bordája r()i)og-reoseg. .

Hogy

.

.

a viharban segítsenek.

Barbár idegen isteneket. Kiket mi soha meg nem értünk. És nyelvükön sohasem beszélünk

minden érthetetlen lenni Az már a „Nihil", az a „Semmi S kezd

I

.

.

."

." csendül egyszerre „Add lábacskád Kgy édes hang a közelembe'. Kis íltos orrú lánykám szava. Oly lágy akár a lágy muzsika. (]sak térdig ér az inge épen És kis czipt tart a kezében. Nem nagyobb — füllenleni vétek — !

.

.

1

Mint egy piczi kolibri-fészek.

214

Mese a nagy csizmáról

l'^s

^s a kis czl|>drl.

addií^ iiicstcrkcMiik

Mí^ ráhúzzn „Mcgfüí^tál,

vélt',

lábiini lie^yérc.

(lráj:(áiii

I**

rcbcí^eni.

És össze-vissza ölelem, ^A kis t'ziix") hii/a hozol I, És inosl ismét ilthon vagyok

1~

:

!

215

HOVÁ? Hová, hová lomhán Iccsüggö szárnynyal Tépett hajóm, te korhadi kis huUk Ahij^ányos laklyád széllel és

hullámmal

Még meddig küzd V meddig viaskodik V Ila

egymagámba járnám

a hullámot

S ne csüggne rajiam annyi drága lét:

dehogy védném e félig elmállott Veszend roncsnak olcsó életét. ()

Hol legvadabb az örvény Torgalagja, S az éj magánya a legzordonal)b

Oda terelném, hogy a szirtbe' csapja A legels hullám csolnakomat.

De nem szabad

Sorsom kemény parancsa Lankadt izommal törni a habot. Bár érzem, hogy az áhított révpaiti'a Csak evezm eldobva juthatok! !

216

A CZIGANYVAJDA KLKGIÁJA.

—

Meghalt i\ vajda oda lett a vajda. Megesett a szrnyQ baleset rajta. Búsul a czigányság, egyre azt hajtja: Xe neked, dádé! benne vagy a bajba.'

A

Iliikor

niegérzé

közelg

vegét,

Egybehivá hét sátoralja népet, S halkan

—

a szélsok alig-alig érték.

Kihaló-haldoklón szólt ilyeténkép

:

fogytán a szusz már a fujtatóba". Pihenni tér a sátorok lakója. Pihenését csönd s áldott béke ója. Vihar nem lesz. se szél a bolygatója. „Ini,

vágyom, hséges vajdátok. Még búcsúzóra végszavam halljátok. Örökfü mást én úgy sem hagyok rátok. Meg egy rossz üllt s horpadt kalapácsot .\ludni

:

A

czigányvcíjda elégiája.

Viaskodj, rajkóm

!

tovább

217

is a széllel.

Legyröd, ne telj, trés fegyverével. Sátrad kházzal soha ne eseréld fel,

A

sátor olykor palotával ér

fel.

Mi kházakban olyan nagyon riika A boldogság a kóbor sátrak titka A sátorponyva mindenfell nyitva, Hamarabb kigyúl a lappangó szikra. :

!

A boldogságból én kivettem részemi Egy (Ah,

szál

heged —

végórámban

egy pár tüzes szép szem is

még

rá

emlékszem

!)

—

Álom, oly édes, hogy túltesz a mézen

Egy i)ipa dohány — egy ital viz — mi ke Még több ? — Ki be nem értheti, ennyivel. Sátraink alól az sompolyogjon el, Vándor szabadságot az nem érdemel I

Bejártam körül a kerek világol. Ó mindenütt szép, akármerre járod De hol végig alunnám a nagy álmot Szivem örökké csak egy helyre vágyott. !

A

216

czigányvajila elégiája.

Oda

\ i}í\ etek hü véreim, népem n:i|) k's/.í'ill fzes OH vizében. Hol Messze Moldovábiin aranyos réten. Ott az én sírom már megásva régen. I

i\

Hej ott maradt

tlem

el

Hogy soha többé

H

édes társam.

ot viszont

ne lássam.

kiséróni a nagy barangolásban.

Szívem szerelme

.

.

sírját

.

magam

ástam.

Vén csontjaimat olt ágyazd be, néjjem enyhe nekem, közelében. Sohse félts megférünk egy sirba szépen I

Ott lesz esak !

S biztatjuk egymást, ha félnénk setétben.

Nos

?

Ki ígéri

?

Ksd

szómra hajtva

Nincs, ki megtenné, mit szivem óhajtna

Ó renyhe nép te Ó te No de e(jyet még rátok I

Fülelj

Más

!

Ama

kincset

sir túl is rejt,

lusta fajta

I

.

.

messze hegyeken a mi drága nekem.

Vajdák kincsét, botját ott rejtegetem. Ki oda elvisz mind az övé legyen

—

.

biz a vajda.

I*

'.*,

A

czigányvajda elégiája.

S mint ki í'ogas cselnek

elre

219

örül,

Furfangos mosoly játszott ajka körül, Hunyorgatott félig hunyt pillák mögül, Elhallgatott és csend lett köröskörül.

Egy barna legény

a vonót gyantázta,

Próbált uj nótát húrjain e gyászra, És addig-addig próbálta, czifrázta Vajda lelke rég fönnjárt mennyországba'.

—

~^

:

220

KRDON. KiHln jártunk. eltévcMltünk. HóUntoü a lonilj felctlünk. Vadgnlainb kaczagott lesbe.

Szemed az ösvényt És egyszer

—

utóiért az este.

Ha még egyszer

Sr

találkozva.

összehozna bamba. hiába nem biztatna.

erdf)

Egyikünk

Lomb

kereste.

se lenne

Vadgalamb

ki

nem

kaczagmr.

221

ÚTRAVALÓ. Mi földönfutónak a hajlék, Mi éheznek a falat, Az tépeld bús kedélynek Olykor egy szó, egy gondolat. Olyan mint mikor gyönge résen Vadonba hat egy napsugár S ösvényt mutat a tévelygnek, Melven ismét haza talál.

221:

KINCSKS LA/AH LYÁNYA. özvegy Salanionné

Hogy

épült fel újra

Évdik

fiával

diilcdt

—

házikója

van arról egy nóta

I

Salamon özvegye.

(Karcsii legény, szálas, mint sugár jegenye)

„Képed is megfogyott — színed is elhagyott. Szívembe nyilallik sok sóhajod. Tekintsed anyá(hit. koronám, sugárom Végy ert e szörny, v nagy biisuláson !"

sr

I

Felüti a legény szép fejét sötéten

:

„Édes anyám, lelkem, lenne egy kérésem. Halálosan beteg Kincses Lázár lyánya. Ha meghal, meghalok nyomban én utána. Ha te oda mennél, ha nekem hírt hoznál Bánatos szívemre gyógyító írt hoznál

!*•

I*"

Szegény özvegy asszony kezét összecsapja „Irgalmazz minékünk, oh irgalom atyja A dölyfös a pogány a nyomorult vére Lázáré, ki kutyát uszít a szegényre Jaj nekem, anyádnak, meg vagy babonázva I" I

I

I

I

.

.

.

!!

:

Kincses Lázár hánya.

De

223

azért csak mcgy-niegy szegény asszony fázva,

Mintha hideg

nagyúri házba.

lehié, a

Suhan hímes ponyván, posztó-ajtót S egyszerre csak

ott

van, ott

Hattyúhabos ágyon

nem

S köszönti telénken

:

„P'ogadj Islen

áll

lebbent,

legislegbent

ottan tekszik-e

?

„Adj Isten, Ksztike

!"

néném, özvegy Salamonné

Kertje rózsafája él-e Kicsike kertjében hej

még !

?

viriil-é V

csak egyszer jártam.

De azóta mindig az Alvégbe vágytam. Ha nekem ily édes jó anyám lehetne. Nem kívánkoznám ugy a magas mennyekbe.

Özvegy Salamonné édes-édes néném Kelmédet én egyre, de oly nagyon kérem Karikagyrcske növendékujjamon Viselje emlékül, im tbgja, od'adom Ha majd drága kezét csókolja valaki. !

—

:

Karikagyrmre

hulljanak csókjai!"

('soszogó járásnak hallani halk neszét.

Lehunyja a beteg fáradtan a szemét. „Mi a Nincs

keresd

itt V

Ki bocsátott ide

'

is a szegénynek szemérme, se hite Elhordd magad nyomba', éhenkórász liada I^lbirja keservét a vén Lázár maga.'-

!

"

!

Kincscü IJízAr lyAnyn.

'2'24

O/vcííy asszony

ismétlen könyörög

lia

:

nz udvnrhí'izhiin tömérdek nép sfir;^. :iiiy:'ini, vé^cl azt jt-lcnlL, vé^^c (' Nincs röldnck lbtjé napja, üdvssé^^c I^rodj anyám, eredj, sirasd el helyettem. ..l'íMin

liidoni

Ne

!

h'issa

azt senki, liof^y én

mivé lettem

I-

Kincses Lázáréknál lábiijjlie*4yen járnak. Doktorok, kuruzslók kitérnek ej^ymásnak. Kívül a lornáezon alamizsnái osztnak, Templomhan jó zsoldért papok Imádkoznak. De a kemény égbolt süket az imára Halállal vivódik Kincses Lázár lyánya. :

S Kincses Lázár jár-kél. mint megbomlott lélek. „Még egyet, utolsót Jöjjenek a vének !*• Komor nagy terembe' telepítik körbe. -

!

S közéjök lép Lázár; „Lássatok megtörve Dölyföm letiporva, ggöm megalázva De ha isten tet — ha engem megszánna. Halljátok, ím hittel teszek fogadalmat — — S helyeslón a vének sorra bólogatnak .,Fogadod'?" — „Fogadom, hivom a Jehovát I* .,Ámen Ugy segéljen I" suttogva mormogák. I

I

!

„Kincses Lázár Eszti, én gyönyörségem, Halottaidból feltámadt üdvösségem!

nagy beszédre

elém egy szóra De elébb öltözködj fényes úri módra. Selyembe, aranyba, csillogó gyémántba. S mosolyogj már egyszer a te sz apádra Titkos,

állj

I

!**

"

Kincses Lázár lyánya.

225

Kincses Lázár Eszti szomorún elébe, Selyembe, aranyba, gyémáníosan lépé. „Megkéretett téged milliomos bankár,

Márványházba'

lakik,

négy lovas hintón

jár,

Mit feleljünk neki Kincses Lázár Eszti?"

„Szófogadó lánj'nak neveltél te engem, ahoz kell elmennem." te szántál

—

A kinek

—

Kincses Lázár erre sóhajtva megszólal: „Nem jömiek te érted négy lovas hintóval, Nem lesz, a ki neked palotát rakasson, S kárba vesz örökre a ^nagyságos asszony Mert végs Ínségben istent kisértettem.

Arra vetemedtem, nagy fogadást tettem: Ha halál révébl megtérsz nekem újra, (Meii ellenem eg} ütt mind a követ fújja Oda adlak téged, önkényt eljegyezlek

A legutolsónak

:

!'

!)

a legszegényebbnek,

Koldus szegények közt a legkevélyebbnek, Hetedhét országon a legszebb gyereknek !

—

Kincses Lázár Eszti nyakába borúla, Szótalan gyönyörtl szíve elszoriila.

Özvegy Salamonné düledt házikója, így épült

fel

újra

—

a jó isten ójja

KISS JOirSEF ossz. KÖLTEMÉNYEI.

!

15

22>l

VÁROS VÉCÉN. í^zigánysoniak híjják falun. Hol most lélon-nyáron lakom.

Az utolsó

hí'jzakal

A hol redves hegcdiiiet Próbálgatom, sanyargatom Vaj

beh'izonyul-e

:

hnek

Vagy álnokul cserbehagy

'

Rengeteg nagy ez a város, Czigányokban nem hiányos, Ó de nincs czigánysora Hej. keser gúny van ebben. Hogy a hol most szivárványos Dalaimmal lányát vertem palota. Ez a ház is I

:

Ember ember hátán

lakja.

Ahogy sorsuk összecsapta, Kapzsi, éhes emberek

—

ki szép szóra. Ki kenyérre ki aranyra Ki hírnévre Isten a megmondhatója. Mehlk a legéhesebb

—

—

I

Város végén.

Egymás

227

elól kt-kitérnek,

Óvatosak, mint a vétek. Mitl télnek Nem tudom. Szomszéd keze jó blszemmel Kilincsedre ritkán téved, De a kandiság' félszemmel Besandít a kulcslyukon. ?

—

Micsoda szél hajtott ide, Népes vadon közeplbe, Jó poéta, tégedet".' Hiszen a legzordonabb, vad, Elátkozott rengetegbe' Nem lehetnél elhagyottabb, Mint e népboly közepett !

.

.

.

S bangj is van e vadonnak. Jobbra, balra robotolnak Két vagy bárom zongorán i

—

Fenyveseknek vad zúgását, Felkorbácsolt Balatonnak Dörg-búgó csapkodását

Örömestebb hallanám

Rovogatom széltl

!

.

.

.

szélre

Ezt a várost annyi éve. Váltogatom a tanyát Hol elztek, hol megszöktem. De állandó nyugodt révre. :

Melyrl álmaimat szttem. Szegény fejem nem

talált. 15'

Város végén.

-228

Mc(l(Uj^

Nem

maradhatok

itten 7

édes hitben, áltatom Xciii ma;^amat. Ah, a házbér olyan drá{4a rin^íatoni

I

És az ember olesó szörnyen

z

Hogyha el nem Majd nyomósb ok I^edi"^

I

a skála. is

akad.

kínos lenne válnom.

Megszoktam már uj tanyámon. Ah, és egyért kedvelem Xyilt messzeség mosolyog rám» Kék hegyek a láthatáron. :

És a felht vándorutján Messzebb elkísérhetem I

229

LEPEREG AZ ORA

.

Lepere<^ az óra, Elillan az élet, Alig hogy indultam.

Már

a révbe érek.

szbe

csavarodik

Lassan hajam szála, S kopárabb lesz egyre

Elttem

a pálya.

Régi kötelékek

Engednek

lazultan,

El-elmaradoznak,

A

kikkel indultam.

Hokonok, barátok szivemhez forrvii. Kidltek az évek

A

Folyamában

sorra.

Ix'iMTC'g az órji

280

II;i

.

.

.

IiíUra tekintek.

fcjfn-crd Merode/ik reám. Felhóként sötétl. l^;^és/

S ha s/enieni suj^ára A jüvöfje téved, •

Saját sírluintonniak

Árnyéka

szi

kísértjéét.

szelek járnak.

már Temessük

Vetik

az á^yat. el,

Az elkésett

szívem

váíívat

-C§D-

I

I

2gl

PANASZOS VIHÁG. Ó nücrt Panaszos virág Irígylitek ugy tlem !

.

.

.

!

Hisz értté annyit szenvedek,

Küzködteni és tördtem.

Mig eljuthaték oda, hol

A

hír virága terem

lm megvénültem

!

:

—

Már szbe

C.savarodik a fejem.

S az a titkos légi ái^am,

Melynek a madár enged Horongó szszcl — ó, érzem, Felém is már lejívintett — !

Mint közlegény, kit elkerült A csaták édes bére, S vén korára jut csak szerény Kis kereszt hs mellére :

232

i

Slmo^iiljii.

örül Uf4y

is

atiiis/os

N ír:i({.

l:tj)()^;ítjii,

vagyok én

c virággal

Szorít ez a koszoi'ú

Nincs

liíit

Miért

Ah, hisz az

S

flde

De

—

inog szoiiiorii

I

megpanaszolni

sz nem

tavasz.

bár a virág színe.

illatja

;

már nem

az

!

:

!

233

GEDOVAH ASSZONYA. A füleki várba' vad tivornya járja. Nappal éjszakáznak, éjjel tivornyáznak. Éjfélkor, éjfélkor csalfa koczkát ráznak.

^Ménem

falkám falkád ellen !" Kaczag a gróf: „Tartom!"

a ménedért,

Gedó Simon:

—

„Nyertem Aki búsul, búját borral öblögesse Igyál

Simon

Még ma többet

!

„Jobbágyat jobbágyért

Ged

Simon:

!

is

vesztesz te

Váram várad

ellen

:"

!''

Kaczag a gróf: „Nyertem

„Tartom!''

I

Aki búsul, búját borral öblögesse Igyál

Simon! Még ma többet

„Még többet

is

"7

.

.

.

is

:

vesztesz

Hazudsz

!

—

tel''

koldussá

tevétek!"

És közbe vág a gróf: „Hát a feleséged Fölteszem a váram, ha ndet fölteszed

Ged

Simon

tette és nz

is

—

elveszelt.

V !

.

.

.

.

.

."

üedCvúr

2.H4

skii/Áiiiya.

Me^y a kénjével liiló, ahoí^y bírja (ied Siinonnéhoz a gedói várba

h'iliii.

:

.,Szépséges szép asszony! Sziklán termelt rózsa

Elnyert az uradtól

vár

ffllcki

í^rófja

.

I

."

.

Gedüvár asszonya nem hisz a fülének „Paripa vagyok én. mit csak ugy cserélnek :

„

.

.

.

Azt üzeni néked édes gcrjelembe'

Én menjek-e érted ? Te jósz-e ölembe Aranyos hajaddal befontál már régen És most urad vagyok s le a feleségem Parancsolod éjjel, fekete felhbe' Ugy szállok le hozzád a sziklatetre Parancsolod nappal, delel sugárba".

I?*'

;

.'

I

:

:

:

Ugy

viszlek

el

•

téged egy világ láttára

.

:

.

.

Gedvár

asszonya komoran, kevélyen Asszony t /opnz: járja aszonyl /iz/er/iz szégyen Mond meg az uradnak meghallunk mi ketten Ma és mindörökre .. Ilej, pedig szerettem Kínos szerelemmel, kötés ellen, titkon ,,

:

:

;

.

:

Akarom

meg

már

tudhatja titkom, rémlik elttem, mint egy szörny álom. .

.

.

tudja

Ugy Hogy most gylölnöm

.

.

kell

:

I

.

.

Megvetem

!

Utálom!'-

kedvében hallja „Nosza fiúk rajta lm maga bevallja. Ki lesz a vfélyem Ki lesz a násznagyom Gedö Simon hol vagy Elázott, de nagyon Füleki gróf tréfás

I

jó

.

.

:

.

.'

.'

? !

. !

285

Gedfívár asszonya.

édes csókra vágyom. Nyergelni szaporán Nincs is több oly asszony széles-c világon !" !

.

.

.

—

Magas Gedvárban a cselédség síig-búg, csak zúg, zúg. réme van zúg a szél Este van .

.

,.Jó estét

—

.

.

.

.

.

.

mátkapárom, néked !" ugv-e, Fülek a nyeremény végett ?"

jó estét

!

„Jöttél,

!

!

—

csupán érted !" „Lovag, te csalódol, Arra késn Jöttél, vagy nagyon is jókor. „Érted,

Amikor megnyertél, meg újra

Nyerj

I

elvesztettél .

Pról)áld

.

I

engem Fönn :

.

a vár-

.

.

teremben életre, halálra kard éle értem megví lovag, bizonyára."

Koczkánk Lesz ki

.

a

Lovagok ámulnak Este van. réme van .

.

..

.

.

.

.

.

.

.

.

cseléd, csatlós súg-búg,

.

.

.

zúg a szél

.

.

.

csak zúg,zúg.

Vörös íaklyafénynél fekete lovagok Lomha árnya nyirkos falakon kavarog. Viszhangos folyosón kopognak, koczognak, Oszloi)os csarnokban némán sorakoznak.

„Dömöczki a szablyám, vert aczél

a

Megmártom szablyámat még ma

piros vérben.

Édesebb

lesz

csókja

—

szívem

vértem

megrablója

!

—

GffI/ivár asizonyu.

SM'>

Oly bizonyos, iniiitha m-Áv ajk:iiiioii voliiii Hol késik iisszonyunk ' I. ásson víni en^iein I* S a vasálc/ás lovag állván vele szemben. Suhintja a kardot... „Ne kérkedjél, ha váf^ ^(') jaj végem talált, most másodszor I

!

.

!

.

.

.

.

.

.

.

.

talált

Halottnak Este van

.

:•* .

.

hallgatás!... Lovag, csatlós siíg-búg. .

.

réme van

,.Elé azt a fáklyát

I

...

.

zúg a szél

.

.

.

csak zúg, zúg.

szaporán, hél lássuk:

Másodszor — Xem tudnám, ho! láttalak másutt Megoldja sisakját s felordít találva Sisak alól bomlik arany karikába Drága arany hajzat s rámered kisértve Ged Simonnénak babonás szépséije

'*•

.'

:

—

'

Kialudt a fáklya

Este van

...

...

réme van

a cselédség súg-búg. .

.

.

zug a szél

.

.

.

csak zúg, zúg.

237

LENKÉNEK. örök tavaszba hinnem nem nehéz, Örök ifjúság álma nem merész Ha arezod h'mgján elrévedezem, :

S szép szemeidbe vész tekintetem.

Kszembe jutnak amaz ós regék,

Midn

közel volt földhöz

még

az ég,

És irigylend boldog istenek. Buzgón imádtak földi szépeket.

Öltöttek értük ezer alakot,

Ki felhvé, ki lánggá változott. Ki aranyesben, kucslyukon át Ilódítá

meg

a földi ideált.

Lírik^Miek.

'^li>^

'roprcnkfdem sokái}^ tfiiKMim Hu ti' akkor jársz vala a íoldOn S valami po^^ány Isten megszeret Mily alakban nyeri

meg

szívedet

Ó

'.'

ha én ezt ki bírnám fundálni, Csupán egyet tudnék még kívánni Hogy bár lejátszott, hálátlan szerej) Örökre pogány istenné legyek !

=1^

!

239

AZ „ÜNNEPNAPOKBÓL ALKONYAT. Ma áldozóba' éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre

Ernk

alpártol, cserbe

lejt.

hagyva

S a szív nem remél, csak felejt. A bágyadt, félelmes napokban, Melj'^eknek súlya, kínja nagy. Midn áhítunk egyre jobban () isten, isten, el ne hagyj :

1

El ne taszíts magadtól minket, Ha kor megtört, fény elhagyott S mit távol iíjuságunk hintett,

Minden virágunk elfagyott. Ha száraz kóró lett a képünk S vad csörtet szél fenyeget. Maradj velünk, légy menedékünk

Ó mindenható

szeretet

.

Alkonyat.

240

—

kisérj odái|^, Maradj velQnk IIol örök hajnalod hasad, JIol a ki

nyu;^()(lahnat áhít,

Megpihen védszárnyad

alatt

A hol jutalmát megtalálja A küzd és a szenved, És megsznik a Ha ránk borult

lét

a

viszálya,

szemfed.

;

241

ESTETOL ESTELIG. Templomi ének

a XI. századból.

—

Lesi a <^alamb lio<^y tnik a nap Istennek árnyát sóvárogva este, Ki-kiteklnt

minden oly

—

hallgatag,

S választja íeszkül isten házát este. Fel-t'elsohajt Mily hissan múl a nap, Ó szabaduhiék s lenne újra este Áraszd, ó isten, ránk malasztodat S pazar kezekkel adj nekünk ma esle. Lásd, gyermekid megtörve állanak Kora hajnajtól, mig leszáll az este Könyörülj, uram Hanyatlik a nap Es bontogatja árnyit már az este. :

!

—

!

~r

JÓZSEF OSSZ. KÜUTEMf'nYEI

10

212

TEMETÉSI KAH. Te

állsz fölötte a inclyscí^nek

Melyet halandó niej^ nem mérhet, liirája te a mindenséginek I

I«faz bíró, ki jót

Ki

öl

kiszemel.

és éltei, sújt és

emel

Kimondhatatlan kegyelmivel.

Tiéd a halál és az élet. Ki merne pörbe szállni véled. Midun mcgzendííl az Ítélet.'

Te vagy

az örök változatlan bomló, tfmó változatban. Hol számomra üdv s kárhozat van.

A

Te vagy

az örök

fel

—

nem bomló

I

És én és éltem ? Por, elomló, (iomolygó füsthöz oly hasonló. '!

:

243

Teiiiclési kar.

Füsthöz, ködhöz, mik tova száHnak, Aszii ITihöz, mit Ickaszáhiak,

Virághoz, melynek töve szárad.

agg vagy gyermek; Ha nyomorék és ha megtermett; Kit kunyhó rejt vagy fényes termek Ila vén,

Te

ha

iíjii,

sorra, rendre,

mind behited

;

—

Apáinkhoz begyüjtesz minket, S hozzánk majd egykor gyermekeinket

~r

16«

Jí

I

(GYILKOS IIAHANíV Barna legény, barna,

volt a szeretje.

Keiívellenül apja eltiltotta tle,

Oda adta másnak — S neki ment menvasszonv-fóvcl a Tiszának.

Szegén}' halászlegény

három nap

halá.szta,

Negyednap elvitte az apai házba Nagy harang nyögése — Ötödnap — hatodnap volt a temetése. ;

els kakasszóra: Árokti tanács kéretlek egy szóra. Kopasz vén Bordácsnak Mondani valója — volna egy két szója.**

Keltik a tanácsot ,,

—

„Halgass czigány, hallgass Ki jön itt, nem látod Ároktói nemes, nemzetes tanácsot? Kurátor szenátor Együtt vannak, együtt mind az egész sátor! I

—

—

!

:

24

Gyilkos harang.

Nagybg,

czimbalom mihaszna huzatom

Hallgass, czigány, hallgass!

Mihaszna húzzátok Mikor hallom mégis Annak a harangnak iszonyú nyögésit. !

Hogy

hogy búg,

!

!

zagyván összevissza, Veszekszik, marczangol, a véremet iszsza, Agyvelómet tépi S túl nem ritkoltja hang se földi, sem égi zúg,

jajgat,

—

I

.

.

.

Ároktói tanács Azért hivattalak Adjátok el nekem a nagy harangtokat. !

:

—

Dús vagyok szertelen Van ménesem, gulyám és nincsen gyermekem

—

!

Ménesem, gulyámat oda adom érte, Nem hiszem, hogy annyit más megadjon érte De — vigye a kánya Azt se bánom, ha még egy-két pusztám bánja !

—

S kongó vén harangján még csak baj sem esik Miattam fen csünghet a végitéletig

—

Egyebet se vetni Én csak gonosz nyelvét akarom kitépni.

Nos hát áll az alku Ároktó tanácsa?! De mit bámészkodtok úgy a vén Bordácsra"?

—

—

Nem vonom

Ép

én vissza észszel cselekszem tiszta .

.

.

munka

tiszta

!^

.

(jvilkus hnrnn^.

-J4II

—

Hj^yszcr csMk koiidílják hnjiiali

líjazi

A

haraiKjszó

!

.

Utc/ii neki

I

.

follbrr

.

knj)ja

niiscre,

Hordács vére!

:

bandát, tanácsot a faképnél lia^yja.

Szalad a toronyba: .,(iyilkos harang, véged

Rámordul a harang „Agyonzúzlak téged Sírból egy hang támad ,Könyörrd6 Isten szánd meg osz apámat :

!"

:

!

!"

I-

;

:

!

247

SVKD GIMNASZTIKA. (Egy orvos barátomnak.}

A

fjordok, ziindok csillogó hónából

Vcszctemrc hoztad nicsterségcdel Ah, minden csontom ropog SvéczUitól, i'ccscsenti meg. Mint jégbm'ok, ha

h

gyúrtok, paskoltok szerényen, Nyújtóztattok, ti új Prokrustesek, Ihíjlíttok,

hogy majd S gyógyulva ismét a

Biztatva,

felvidul kedél^^em

régi

leszek.

Kétkedve bár, de tröm véges-végig — Mi kár, hogy bízni, hinni nem tudok

De kit az élet ti])rott, paskolt vérig Hogy lelkesítse azt gyógymódotok ?

Kajongva csüglem kóválygó képzel men, Emberbe' hittem s enmagamba' én Vezettem gályám szél és vihar ellen Úr a viharban, pályám kezdetén.

—

—

S\('-i|

t248

^íiniiaszlikn.

M:i lUMii liis/fk se

És gúnyin Vcsztc*ík'k

:il

iní'isl>;i,

se m;i;^:iinba,

iiiéicm átkfi/dOtt lusfnn

i'iiiotl,

tótleii

;

nyiií^aloniban

S aléltan fonok a í4ond í^uzsalyán. (isak olykor, ha c^y

Enged

hü szivrc

találok,

a dcrniedés, olvad a dér:

Lehet bár garmada a tudományod, Kczszoritásod mégis többet ér !

"=T^

.1

EH I8S7.

VA.

I

;

:

,

251

I.

Világot láílam, nngy földet bejártam, Délszaki tájon csillagot imádtam.

szke Tiszának parijától Bolyongó ösztön messze sodort, távol Havas aljában, térdig a rózsában Jártam a hullámos kék Itáliában. Ó de szín s illat elmosódó sennni. Futó felhóként látjuk tnni, menni, Elkapja perez, mint szél a tört harasztot, Virágzó,

—

—

Tlszép

A

is marasztod. mint hajnali álom

azért hiába

És lelkembl

is

—

—

délvidék elillant

nem

találom,

Se színe, se fénye, se bujasága

Ó

!

Kemény

.

.

évek, évek lassú rombolása De egy-egy marczona sziklaalak

.

—

körrajza lelkemben maradt,

Bevésve mélyen torzvonásait. mern áll felhkbe hasít Látom .

.

.

.

.

.

Rideg, kopár, de méltóságteli

Idomtalan, de vas

A mélyben

!

—

S alant fedi

lábait buja tenyészet

.

.

Jrliova.

2

S a tíMMiió sziklTik IcMin Icstéból részek, Miket lesodroll vad hatalmival

És ine^terinékenvítctt

Az S

a

vihar

tulajdon édes fíyermeki

viláí^iik iiKís s vih'ij^a

Hol

l;ittani czarr/.ol,

:

—

más neki

mely

I

kisért ré;4t'n

;

Márványban-é Naji^y mester vésetében A szem villáma, a lendfdó kar Titán Angelo szobrára vall És lelke vad h ara ját olvasom És fájdalmát az aczél homlokon. Való San Pietro boltja alatt Fogant agyamban ez a másolat? Nem, nem Ott visszaálmodám csupán ".'

.

'

.

.

•f

•?

.

.

,

!

Egy

téli

.

.

.

nap borongó alkonyán.

lí.

A mi

falunkból való ez a kép.

(Hogy nem jutott eszembe már elébb I) Sötét talárban szálas egy alak. Lassan lépkedve, délczegen haladt. S mi félénken tértünk elóle ki Az utcza ácsorgó gyermekei, És összebujtunk, mint a verebek Lombsürüben, ha vihar közeleg. Majd száz év súlya tornyosult fölé.

De derekát meg nem görnyesztheté.

!

!

Jehova.

203

monda, homálylyal födött, Ügy járt-líelt ö az emberek között, Megsejtve tán, ó de megértve nem

Eg}^ éló

Egy végtelenbe nyúló

életen

!

.

.

.

Nagy tudomány hírében állt az agg, nem tudta senki, honnan szakadt. Rebesgetek, hogy beavatva van S

A

szent kabala ós titkaiba,

És egyedül csak rajta, rajta áll, S élhetne dúsan mint egy kis király

De

holtig szegén\'séget fogadott

És nádtets kis viskóban lakott. A könyvet bújta s a templomot

Nem

e világról volt a

járta,

tudománya

Elpusztult törzsek holt nyelvében

él,

Ó-chald és szír neki nyitott levél, S az est leli s a hajnal elmerülve A hieroglif szarkaláb betkbe. Bornak gondolja bornak, bölcseségnek Értéke annál több, ha mentül vénebb. A bölcseség egy! ez hite java; A bölcseség egy és ez Jehova Az a merev, kemény negyedíziglen. Apák bnéért boszut álló isten. Az az ó istene Mint a lehellet Tükör lapján, minta könny, melyet gyermek Sír, akként jöttek, nmltak és enyésztek Mellette gyors iramban nemzedékek

—

—

!

!

—

— —

!

254

Jí'hova.

S tapasztala, hoj^y minden tétova. és — Jcliova Szilárd csak kott:

Kevés beszéd, komoi*.

I

Iiall<;atag,

Kgy viláí^ sziniyadt pillái alatt: A gondolat határtalan világa, Horonj^va éjije, villámokba mártva — Kerfdte az élt, mint azok, (Hisz közibök már alig tartozott! De hol haldokló végtusájál vívta. Ott me^clent: ha híva. ha nem híva: S a vivd, az clszakad lélek I

t

A

biztatásból,

mely szemében

Midn a hitvallást harsányan Ert merített az utolsó útra.

fénylelt.

zúgta

;

Gyakran virrasztott fenn, égetve mécset A mindennapi szkes kenyér végeit. Nagy pergamen-lapokra az öreg Másolgatá a régi szöveget. Az ó szövetség örök tanait,

Az igét, a mely életre tanít. Az él forrást, amely bugygyan frissen. A misztérjumot, melynek neve: Isteni De mert élte igy telt, betket vetve. Uralkodott

is

a

bet

felette.

Rajongva gondolt, vissza-vissza vágyva. Amaz irtó-setét. zordon világra. Midn Jehova volt földén a fáklya S halállal lakolt, aki profanálta.

;

:

.

!

Jehova.

Midn S

él

a holt betíl volt

nyomán agyonköveztetés

Midn

a

máglya

255

törvény, tiiz,

örvény

.

.

.

relsütött az égre,

S a bárd villámloit a lópap kezébe'

".'...

III.

medd

E kopár,

szirtorom tövén Elrejtve nyilt egy friss virág üdén. Nevelte szell- és patakmoraj.

Gyér verfény

és áldatlan talaj,

Harmat

heh'tt dér a

—

h

vágyak szomjazó virágnak

Apaszigor, nélkülözés,

S az ellenséges zord égalj

alatt

Jób lánya teljes rózsává fakadt Romlatlan és ép — csodalünemény. Bvös összhangban az er s a fenj'. Szépsége fönség, mozdulata báj És rhythmus s mint alkonyi rónatáj Mélázni hivó lágy ezüst harangja, Oly dallamos, ha szól, beszéde, hangja, S amit mond okos s amit gondol — szép Színes pillangó, mely szárnyit bontja szét Fensík tavának kék tükre felett Ó ezek a szemek És szemei Ha száz esztendeig folyton halászom. Nem horogra szó, kimagyaráznom

— —

;

.

"?

.

.

.

.

!

j

E

bódító szempár költészetét

;

De megfejtésül mondok egy regét A mélység éje s a nap deleln

,

.

.

:

^ijü

h'liova.

Kgyinásra néztek sovár cpcdn, Kííyüvé

v;íj,'ylak, c«íyiiiásrn

J'í4yí,'yC'

olvadtak, többé

taliílink,

el se váltak,

S a találós mese nie<ífejtve szépen Ott lánfíQlt Mirjáni fekete szemében Testét a parlag

Dajkálta

—

—

!

—

lelkét a maj^áiiy

hü dajka, kinek dalán

Zsongásnak indul sok

titkos

er

S a képzelet szárnya merészbbre n. Sárgult foszlányról mohón, egymaga

Tanúit

Ijetíízni,

titkon, éjczaka

És csonka könyvbl lopva ellesett Egy szót, egy dalt, mondást, történetet Fukar morzsát az eszmék aszlalárul Sovár lelkének gyönyöréül, tá|)ul. () mert szomjas volt e lélek! Szomjazoll Tudást, megismerést, változatot: A köznapi létbl megszökni vágyolt

Es alkotott magának egy új világot, A mely szebb volt, dúsabb, tisztább, merészebb Sejtelem félig és félig költészet S egyszer egy régi könyv akadt kezébe, 1

Teljes

—

Ebben

leié a legszebb dolgokat,

.

.

.

csupán a czímlajjja letépve

—

—

Mi kár, hogy szerzje rejtve maradt Olvasta foh'ton, százszor éven át. Mint valami bájos melódiát. Melyet ismétlünk únosuntalan.

Mert szívünk-lelknk vele telve van

.

!

—

:

Jehova.

2"J7

Olvasta és magára szahla mind

Az alakokat sorra, egyenkint

Ma

Jiilia

volt Renieo ölében

Es holnap Dezdcmon', a szerencsétlen Majd lady Macbeth vérfolttal kezén (]ordélia ma holnap Imogén Ks hogyha eg3^-egy falusi ripók Otromba bókkal kerülgette ót. Zubolyra gondolt és Titaniára — Ilyen volt Mirjám, a vén Jób leánya. !

;

—

.

.

.

.

.

IV.

Langy szL Már búcsúzik

est.

A nyárfa lombja

rezdül,

a fecske az ereszti.

Hajnalra, hajnalra

kihl

a fészke,

Dalos kis fecském, vajon visszatérsz-e Kis nádas háznak ablaka világit, A rezg nyárra hinti fénysugárit, Nyárfa lombját színaranyra festi, Az éjszakát messze bederengi.

?

V.

Galambsz

tenyerébe hajtva, mélyen elborongva. Ül a vén Jób KItte sárga pergamen-levelek, nem boldogul vélek. Toll, kalamáris fejét

—

—

KISS JÓZSEF OSSZ. KÖLTEMÉNYEI.

17

JihoNa.

ÜOM

Mi'j*-iiu'^riijía(lja, ()

de belüi

S a

íi

toll

tollat,

(összefolynak

:

kd

van ei'eszkedóhe'. vén sas, eloie hej^yct ismét mélyen bemártja,

Xyilviín neiiéz

Xelu'/

vezetné a

ma mind

leje is

!

Lelkébe' találó fejezet várja

Serény kezét ma

A

.

.

.

Mózes

kettó.

:

fejezet me^j; barminezkettó,

Üssetek

Odabaza

fel

és olvassátok

a b'J^líátok

I

Az aranyborjú rút bálványozása S Mózes barátja, nagy búsulása. Ciyémántszögekkel van ottan kiverve (Az volt

ám

—

költó. ki azt énekelte!)

—

Es Józsue szólott Mesterem baliga A táborból bangzik diadal hangja. Fiam, te tévedsz. S felelt a mester: Xeni diadal s nem legyöz?tés ez Más bangók azok alant a begy tövén ." Éneklés, ujongás szavát ballom én S esodá latos hogy írja ezeket, Fülei egyre zúgnak, esengenek. Muitba — mely bangzott ezredek eltt. Most ugyanaz a hang iitné meg ót Sajátos zrös-zajos rialom Ab, esalódott nagyon Megáll, figyel Xem szellem szárnybi szálló hangzatok Xem szellemhangok, miket hall, azok ^.

.

.

.

:

—

—

:

:

!

.

.

I

.

.

.

.

.

.

I

I

!

Jehova.

-l')^

Vándorszínészek korcsniaszín alatl Üték fel szells líirodalnnikat, S a falu népe, kitol csak telik, Most ott van s tapssal adózik nekik, Tenyér Izzad s patakba í'oly a köny Miizsának látni azt, édes öröm

-

!

E

zavarta mej^ az öreget, ismét csak tovább pereg, Pereg, perczeg, meg újra mcg-megáll Nyugtot ma lelke sohase talál. A zene hallgat. De helyébe jonck

De

zaj

tolla

Kísértetei lezajlott

idnek

És gyötrik az aggot, zaklatva t, — Minek is vannak a régi idk I

.

.

.

VI.

Három Az

élet

St

ki halállal halt a

Annak

A

szép lia volt s elragadá az élet, nem a halál

—

három közül

az egynek örvendhet egyedül.

harcz, a kor. a lég, egy új id.

Mely lábbujjhegyen, halk tipegve j>) És áramát nem érzzük, csak ha már Hullámitól reng az egész határ Az újkor, mely multak nyakára hág. Molochként elnyelte három fiát Se hit, se czél, se eszme, se szokás A])a és fiú közt nincs közös vonás :

I

:

—

Jehova.

•HV)

S

II

s/AMÜ kapcsot, mely iniiulciit áthidal

Kiif^csztcló, nielejí su{4árival

A

:

maga

vér s szív kapcsát széttépte

Vas <^«4Jébon

a törhctlen

ai)a

!

Ajánlta j^yermekét ég oltalmába S kitaszítá a rengeteg világba

-

I

Még tizenhárom éves volt csupán. De így kívánja si hagyomány. Soká nem érkezett felle hír, lám a gyermek mégis ír De egyszer ^Apám e földön egy van, a mi szép, A mi mag.isztos és dics a gép!" És apja válasza sem volt tétova Pergamenlapon egy szó csak Jehova !

—

:

:

—

S jött újra üzenet „Tnik a vadon Misszuri mentén a síneket rakom. serdt irtok s sziklát döngetek. Vezényszavamra rést n}it a rengeteg Az égbolt sátram, ágyam az avar !

:

S lesbl az indián fel-fclzavar, Hallom a sakált iivöltni az éjben És anmletted, ó apám, még épen**.

— —

—

Aztán se hang, se hír Multak az évek. Új sarj izmosult s kidltek a vének. Már senki sem gondolt sz Jób fiára, S egyszer betoppan szül falujába. Jött kísérettel, mint fejdelmck járnak. Se szeri, se száma dús liintajának, I

:

Szerecsen a bakon s tenger szolgahad. Kik elól-hátúl körötte rajzanak, Csillog" és villog az egyenruhájok Ilyet a falu még sohase hított

—

!

S a nádviskó eltt, körül, megett Megálltak és ellepték a gyepet.

Az úr

szép, délczeg, diliás alak,

(Arczát porzsolté a délövi nap) Reng hintóból, nünt könny pehelyt.

Gyermeteg

arczii,

S az agg elé vezette, a Karjait

már-már

nt

bájos

emelt,

várva

ki

ölelésre tárta

sápad reszket keresztet! keblén meglátva a sírt föl vadul sziláján „Hitehagyott Hitehagyott te nem vagy az én fiam Küszöböm átlépni nem fogod soha. Akként irgalmazzon nekem Jehova I" S egyszerre visszahökken

A

n

.

.

.

.

.

.

—

!

!

— —

!

VII.

—

Kínos emlékek és súlyuk alatt Kigyúl lelkében a régi harag, És megújul a fájó, régi seb S vérzik ma úgy, mint akkor vérezett.

Tenyerébe

csuklik, hanyatlik feje. ragadja az emlékezete. volt neki, volt ... Ó az a nuísik

Viszi,

Ah

—

;

.

.I.Iio%a.

•y.-l

Mv'^

most

S az

is

látja ^^ycrmekvoiiásit.

Is

mely

Lánj^ész,

isti'ii

homlokából pattan

—

eltévedt a najíy sivatagiban.

Kutatta istent kóben és növénybe" Ali, il'jusá^át oda adta érte S mikor a tudás fény fokára hajlott, I

Mindent Nevét a

esak istent

talált

nem

talált ott

I

felka|)ta s ott ra^yo;^

liír

Azok között, kik ölökké nagyok. Tudós és böles e^y új biblia Hiába mind — már az sem a fia .

.

I

.

!

I

És lassan, lopva — ritka vendéj^ nála K<>y könny oson le vén Jób szakállára ('.sak Isten a tudója, hogyan támadt

— :

—

Szólott e

köny legkisebbik fiának

nem üzé Három közfd

Azt

el

vüáj^ren^etegbe.

le.i^jobban azt sz?rettc.

Vii'i^onez fiú volt.

Szakasztott

I

esupa meró

mása édes

élet.

szülejének.

Csintalan, víg és takaros gyerek, Kit

mindenki

szid s

mindenki

S tizenöt éves alig múlt. alig

szeret, .

.

.

S im egyszer a világ felkavarodik Trónok inognak, ó-bástyák ledlnek. Szuronyt szegeznek, kaszát köszörülnek, :

Vért izzul a f, vérben kél a reggel, önkényt a sereggel. S a gyerek elment

—

!

2G3

Jcliovíi.

A

puskaUist iKMH bírta i^yöni^o válla,

Hát akasztottak dobot a nyakába, Dobolva úíí^y ment csatáról csatára

—

uolvó szíven ncni találta

Aniííí ci^v

.

—

..

VIIÍ.

Foi^ytán a .gyertya, elaludni készül.

Hamvas

üszkétiil a ház elsötétül, És mikor a vén Jób fölemelkedik, A ház árnyékkal még jobban mei^telik. Mirjám susog én édes gyermekem Mind elhagyott csak egyedül te nem Virraszszon ágyadnál angyalsereg,

—

!

—

—

—

(iabriel, Ilafáel

I

rizzenek

S i'iaszsza vértes, hatvanezer Tled az éji rémeket el, liémct, lidérczet, rossz látományt

S óvja, fedezze a (h"ága leányt Szítjii

a lángot elevenebb fényre

S benjrit a hajlék

bens

rejtekébe,

Ahol Mirjám, mint holdfény virágágyon, Éjente nyugszik ])atyolat-i)árnákon. Egy túlvilági szenderg szobor S az ágy bontatlan Miriám sehol. .

.

—

De ágya eltt a kis asztalon, Kuszált vonások egy fehér lapon.

.

!

264

Jehova.

Mirjám

írj'isa

Mt'^ láts/ik

össze íolysi.

s liol

nyoma.

a köiiyck

i'iijtíi

Kuszált vonások

.

zavaros beszéd

.

.

(Hlz elvesztette az a lány eszét

Apai átok

.

.

.

életezél

.

.

.

I)

nem

.

.

.

késhet

Ha-^adja, vonja, liívja a míivészet

I

—

Denkjue, hogy sorsán nagyot lökött S a vándortársasággal megszökött

—

IX.

Mhit vad, mikor a vadász csje durran, S fölötte a halálos ón elsurran, A mely horzsolja csak, de nem talál. S a vad egy perezre megszédül, zihál Kábultan néz, neszel s aztán hirtelen .

.

Szilaj szökéssel meg talpon terem S vadászszal, vészszel újra szembe száll Homály Cgy Jób Tétováz inog .

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

nyomasztó setét Összezavarja szegény vén fejét. Valami hályog Feljajdulna

—

.

.

.

olyan nyilalást érez,

De nem találhat hangot érzelméhez Végre kitör belle. .,Hát ez is Mirjám ah, te A legutolsó .'

.

.

.

I

.

.

.

.

.

.

is

!

.

.

.^

Aztán zokogni kezd keservesen, S a lányt siratja, nem magát ... nem .. nem, De mikor az els rohamnak vége ^hír összetörte, nuics több bálványképe. .

:

;

Jehova.

265

rokona Ura van csupán, egy — a Jehova Se

fia,

se lánya, se

:

I

Föltépi az ónos, keskeny ablakot

—

Az égen csak egy-két csillagláng ragyog És föltekint és ki az éjszakába, Mely sürü, komor gyászt öltött magára S mikéntha mind a seregek urának Minden seregei ott állanának S szavára figyelne a föld s az ég,

Hogy ó hitében nem ingadozék. De szilárd maradt, perezre föl nem lázadt, Hangon, mely megreszketteté a házat. Elnyújtva hosszan, fúlva zokogásba, Belekiáltott a sivár éjszakába

„Adonáj, te adtad

Tiéd az élet

s

s te

:

elvevéd.

a halál tiéd !...'

26fi

AZ ANDHASSY-UTON. A keskeny

utczák.

szk

sikátorok.

Hol andalodtam szebb na|)okt)a" A melyek látták itjú doreséj^em

Kitntek mind

ali^

ré^^en,

maradt nyomok.

Ahol Irizalmas ablakok alatt. Kéléjszakákon lestem e«4y-e«^y ái'nyat. Erkélyes, tornyos büszke palotáknak

Pompája

állja el az utakat.

Szent helyeimet mind elfalaztátok Az els édes találkozó helyet

I

I

S mint sírból Ui^y

bolygók

knrekedt itten s

haza

kisértetek

nem

Puhatolódzom .... a márvány

—

találok.

niegctt

Hol csendült ifjan itt az els ének'.' Isten bocsássa meg tinéktek A pusztitást, mit véghez vittetek'

I

267

INILLKNZA,

A

háztctókön vékony hólepel, És fenn az égbolt kénkósárga. Ködraj lepi a mélységeket el, S harántan dííl a füstnek árnya. Az ágyból nézem, lázba, betegen A ködöt gylni, foszladozni, menni Zsongó aléltság kéjét érezem, És nem fáj semmi.

Egy varja gubbaszt Mint egy fakir

Zsákmányra

ott magányosan kémény tövébe, pompás szimatja van.

—

les

S kitekint a szürke senmiiségbe. Én most nem láthatok zsákmány után,

Nekem

a

zsákmány, kincs, kenyér

ma semmi

Egy vágyam van, egy óhajom csupán Pihenni, csak pihenni.

:

Iiiflupn/a.

26ö

Ide-oda himbál n vasfonni, A város villamos ahroncsa.

Alkonyodik. A messze zaj kihal S várom, hogy fényét ezer lámpa ontsa. Ah holnap! Mit hozhat a holnap nekem'.' Majd zúdul a hajsza, tombol az ár. S én ismét ott állok régi helyemen Egy kopott, fakó madár. .

.

.

—

^T^

:

2G9

MADONNA. Hord mindenikünk szívében eg}^ képet, Egy nrl, ki minden nnél fehérebb. Egy földi asszonyt, ki bár nincsen szárnya, De makulátlan, foltja sincs, se árnya. Ki trve tr és nincsen egy jaja. Kinek a neved végs sóhaja.

—

Az a kit én szivemben rizek. Tanuja magam, hogy élt, létezett

Orvul a lelkét lopta belém S e lélek szenved s szenvedek én.

—

Elkárhozva földön, el az égben, Egy bolyongó átok a mindenségben

Madonna.

270

Áldom Kngeni

:i

—

szívet, :iz

mely

vih'i^^ra

hozott

éló kárhozatot.

Zsidó asszony volt az édes anyáin. Máriának hívták e földi tanyán.

Én

a fia vagyok, szegény út vesztett És roskadozva hordom a keresztet

.

271

ARANY SZOBRÁNÁL. (Mikor leleplezték.)

magános talapzaton melyen a tömeg, A nyüzsgó-mozgó embervadon, Fen

ül

S alatta

A boldog

ismeretlenek.

Szerény s szégyells volt éltiben És szerepelni nem tudott, Most is úgy érzem, szívesen Ott hagyná a talapzatot.

—

Nyugodj meg sorsodban, jó öreg Hogy pózolnod kell most odalenn

Megszoknak lassan az emberek És ügyet

nem

vet rád senkisem.

-^^fr

272

,]()\\\\

A

JUBILKl'MA.

te viiágoílban

Minden oly szertelen Hseid, meséid (iyulölet,

:

szerelem.

S világodhoz talál O mester, ez a nap.

Mint kobzos nem Még magyar ég

ért

alatt.

Oly F'irdiizl-mesés, Oly szines, oly meleg

Kgy álom-regénybl Egy álom-fejezet

I

!

273

MEGHOLT KÖLTNEK Megholt költnek lenni szép dolog, A jó szerencse neki mosolyog, Van hvös, árnyas, csöndes otthona. Hol nyugtát meg nem bolygatják soha, Van bvös vánkos a feje alatt. Mely szétrebbenti mind a gondokat És elringatja mind a szenvedélyt, Mely zaklatá mig élt, küzdött, remélt.

Megholt költnek Fejére

A

tznek

.

.

.

boldog állapot

napot, csillagot,

hír szivárvány-hidján visz

nyoma

nem

nyövi a czipit soha. A pályatárs a versenyrl lemond. Holtakkal versenyezni nem bolond S a kritikus epéjét lenyeli Divatnak hódol s udvarol neki. S

el

!

—

KISS JÓ;rsEF Ossz.

kúutemÉnvei

.

18

Ó

holt

költ!

ki alszol odalent,

Saluktól tiszta és hibától ment. Köiiyör(")«4J

Kik

itt

érettünk szekrényekért,

ráfícsáljuk a száraz babért,

Küz(U'ink,

veszdünk

l'utinik elképzelt

áldatlan tusán,

fantomok után

:

Lenézett népség, lánczravert Titánok, l'lgyébként pedig született czi;rányok.

—

275

CZOBOR ERZSIKE. (ialamb a galambhoz, íecskc a fecskéhez, Levelek szállónkénak ('zobor Erzsikéhez.

Árvavár urától — Jönnek a levelek édes mátkájától.

Mindegyik így kezdi: „Istenemtl kérem, Találjon levelem friss jó egészségben." Mindenik így végzi „Lelkemet utánad sóvárgás emészti.

i^sapd

el

édes, csai)d el az íródeákod,

Hadd látom már egyszer Kéri ezer csókkal

Magad

:

kézvonásod.

:

írd a választ

Újra jön a levél

saját

gömböly

„(iróf

kacsóddal."

Czobor I^rzsébet

Tábortüzek mellett gyötörnek kétségek

Nem

fogod megvetni, Ki els szerelmét el tudta feledni

' 18*

C/oltor Krzxikf.

>7ü

Mé;4 ki

sem

sarjadzott holt hitvesem hantja,

Mcí4 alL^ koiiíUilt el a lélekharanf»ja,

S mahoinaf) uj nászra. Már a liej^edíís a vonóját j^yantázza. (Isapd

el

édes, esapd

az íródeákod. egyszer saját kézvonásod. el,

Hadd látom már Nyugtass mej^ e^^y szóddal, De azt maj^ad írd le f^ömbölyü kacsoddal.

^Fogsz-e úgy szeretni, mint ahogy én téged? Tartogatsz-e nekem igazi hségei. .

.

.

Ha

a haza gondja Kis fészkünk nyugalmát váratlan megbontja?

Fogod-e szeretni két

Ha gügyög

kicsi árvámat.

ajkkal szólítnak

—

Hírt kezedtl várok Csapd cl édes, csapd

el,

anyának

.'

az íródeákod!**

Egyszer csak elmarad levele, postája, Egyszer csak betoppan szerelmes mátkája^ Deli szép lovagja

S mint a pelyhet, könnyen az ölébe kapja.

Fzdik

nyakába Czobor Erzsi, mint a Tölgyfa sudarára kúszó szederinda.

Csókolja,

öleli,

Töredelmes szóval imígyen

kérleli

:

Czobor Erzsike.

277

„[rtam volna neked, drága jó uramnak. de mikor írni sohse tanítottak

Jaj,

I

—

bett vetni Nem tudok én, rózsám írni

— egyedül

szeretni

!"

Ringatja Thurzó (iyörgy térdin feleségét.

Ketten fogják meg a makranezos Kedvét csókkal szítja Édes els bet, a mire tanítja

—

I

"7"

toll

véget.

27H

LITiKNDA. (íHÓF

ANDHÁSSY

I5:il)érru

(íYL'LA

i'iniyn.

teiii^er

haláláha. kekje

Volt le<^iit()lsü menedéke. De sós hullám, tüze a nii|)nak

nem

adhatnak. És itjuság nélkül az élet Xem kellett az agg leventének Aludni ment. de éjnek árnya Xem borul rá a daliára. Legendák hse lesz belle, Kisugárzó örök idkre. Üj ifjúságot

!

Sötét foszlányt tüz árboezára

A Quarnero

edzett halásza

S elrévedez az

uj

regén.

Mely feltnt képzclme egén. Elmondja éjnek, el a habnak Hírét, nevét a nagy magyarnak. És hab locsogja, szél elkapja. Oczcán oczeánnak adja.

Regébl

dal lesz, dalból álom.

És álmodják egész \ilágon

!

•

!

: : :

27ÍI

ACCIPK FERRUM! A

jelt

!

A

jelt

.

Rómának népe

!

.

.

!

Tied a látvány és tiéd a jog. Klötteni a legyzött képe Véresen, csonkán imbolyog. F'elzug a Circiis, mint egy tábor .

.

.

Akad

—

elég

még

gladiátor,

Accipe ferrum

Vergdöm

Piros vérem Szintén ömöl a Oircus fövenyén, S a végcsapást enmagam kérem, A dicsség bolondja én Lesem a szót, mely végre véget

én

is.

!

Vessen nyomornak, vergdésnek Accipe í'errum

—

I

Hatalmas vágy S

szilaj

szólított síkra

er mérkzni

ösztökélt.

De széthullt, mint a rózsa szirma, Mi bennem nagyratörve élt. Minek folytatni medd harczot '.'

Adós

—

fizess Fizesd a sarczot Accipe ferrum !

I

MO

Afcipr

Karom

tíiii

ferrtirii

—

bírná

* .

.

.

Idkeiii ÍViradt

sziiu's-sziiiülli|^ undorral tele Tömcí^nek, tapsnak, arónánnk Örülni nem tudnék vele. Olcsó a taps e;^y élet — ára. Lakolj, ha föl te véd koczkára — Accipe ferrum

S

:

:

!

Ó

nézd, a csócselékct. nézzed szegzdik s várva vár esodát I

lieád

Valami nagyot és merészet, Mi csattanós finálét ád. De majd csalódva hátat fordít. Hallod a zajtV ... A tömeg ordít Accipe ferrum I

281

AZ ANYASZIV. (Ó-franczia dal.)

Egyszer egy legény az eszét vesztettéi

—

—

Hallga csak, hallga Egyszer egy legény az eszét vesztette, Szeretett esv "OJ asszonvt, de az nem szerette. !

Küldte az asszony: Menj, öld Hallga csak, hallga Küldte az asszony Menj, öld

—

!

:

És hozd

el

meg anyádat

a szívét ölbeli kutyámnak.

Ráállt a legény,

—

meg anyádat

—

hazament

.

Hallga csak, hallga

Ráállt a legény,

hazament

Megölte az anyját

s

.

.

!

.

.

megtette

.

.

.

megtette

.

.

.

— .

a szívét kivette.

Hát a mint vinné futva, iramodva, Hallga csak, hallga — Hát a mint vinné futva, iramodva Felbukik és a szív elgurul a porl)n.

—

I

2H2

És

Az anyoKzív.

mint

a

—

És a mint

lm

^^urul

Hnll<,'a «^uriil

.

.

.

egyszer csak fennszóval

csak, hallga! .

.

hallja a legény,

.

—

egyszer csak fennszóval

hogy a

szív megszólal.

Megszólal a szív, sírva panaszosan — Hallga csak, hallga Megszólal a szív, sírva panaszosan

—

„Jaj

I

— Nem

I

ütötted

:

meg magadat,

llam

!**

283

MEGHALT A CZÁR! És

A

száll a hír

fehér czár

Belölt a végzet,

:

lett

még

fehérebb,

Agyagból volt a kolossz

lába,

Beléoinlott az éjszakába.

,,Atyuskának meghalni tetszett Mond a kozák, a viharedzett, És sarka ntyiit ad a lovának „Ki parancsolhat atyuskának

!"

— '.'"

Hol lóköt a lasszót veti, A déli kör is endegeti, Kivert zsidók térdük megrendül, .

Otl

is,

távol

—

.

.

a

félelemtül.

S a hír a föld kérgét áthatja, Hol ólmot fejt a czárok rabja.

—

„Sorsunkon szól a ral) — nem másít czár Egyik megy és Jó a másik."

5W

STRÓFÁK. Dalolva

De

mentem

lefelé

fel

mogorván

Ml haszna, hogy az

a hegynek. ballagok. út egyengetettél)!).

Ha nem oly szépek már a csillagok Még nyílik rózsa az utam mentében. De színe már nem oly kápráztató. I

Mint volt az ()

ifjú

mámor

idejében

.

.

.

rózsakor, te gyorsan szárnyaló!

Köröttem nyzsg a vadhullámos És szilaj sodra engem is ragad.

élet

nem diadalmi ének. harczra új ösztön fakad. Kifáradt harczos nézz a semmiségbe megalkudni jó! És alkudjál meg Az okos mindent elfogad cserébe. Mert minden, minden csak illúzió De amit Melybl

zúg,

új

!

—

I

.

.

.

;

285

EPITAPHIUM. Ki anyja keblén porlad itt, higyjétek, hogy álmodik Oly súlyosan nem büntet ég, Hogy lenn is legyen álma még.

Ne

Mélázó ábránd embere Kölló volt s lant a hangszere :

Álmák hónán korlátlan úr

—

Most aluszik a troubadour.

Mikor egy árva

A

szál

szívnek kincsekkel

Tavasz van

—

dal

s

babér i'elér,

vágy oly meleg

Virágért hiába epedt.

286

Epitaphlum.

S níLkonii

A

lVIk;i|)!;i

iicvót

hír s teniiett bnbór cléj^

- szre már nem üdvl

Szivét dér lepte

járt,

Tíipsbaii

talált.

St

jobban

fájt

a tai)s talán

Mint a mellzés hajdanán ó czélhoz ért Most egy neki Akár bogáncs, akár babér !

—

.

.

.

287

tüzp:k. Ismeritek a vidám rzselángot S ropogását a vályog-tüzhelycn ? A nyílt arczokat, a nyájas világot. Hol tréfa és dal önként megterem liecsegó gallytól, pattogó szilánktól Lestem el egykor a dal ütemét. Hol az a tüz Mi lett a rzselángbóí '.'

'

?

Nekem elhamvadt

—

talán

másnak

ég.

S hova lett, a ki játszva élesztette Kis tarka köténynyel, a gyermekleány

És hova tnt a fin méla kedve. Ki ott lebzselt a leány oldalán Együtt dobáltuk a háncsot a tzre, A redvesct ügy, mint a nyirkosat, Es találgattuk, boldog álmot fzve, '.'

Hog}- a siró fa vájjon kit sirat

?

Szálló

idnek suhogó fövénye —

Mmek

bolygatni, amit l)etemet

A

'

rózselángra más tüzek jövénok,

l^jnésztóbb láng ragadta lelkemet.

'7

Tüzek.

2t»K

Hirirl

l()b()<^nL

—

isteiuMii,

mi dre!

Az i<^azs:'i^ért ó mily clfojíult S mí^ oiük lázban tortettem elre. Hajam me-^szurkfilt, lelkem elborult. I

én mezmön nem értek kalászok, én aratásom e<4y marék virág, én «4yönyöröm az álomlátások. én viláí^om egy álomvilág. Kialvó lángok i)ernyéje szitálva. Szürkén szomorún, csak esik, esik —

Az Az Az Az

—

álmaim

Félek, hogy

összezilálja,

S elhagvnak, mire beesteledik.

Hideg van fázom Friss szenet a tzre Gyilkos melegét hadd fújja reám, Mint macska teszi, a madarat zve, A kit felvert gyanútlan éjszakán. milyen tz ez Mi más mint a régi Nem erdn termett, a mélység dobta ki Világforrongás volt az anyja néki fiai. És forradalmak az .

.

.

.

.

.

I

1

Hogy zúg, hogy dohog, hogy kattog, hogy lármáz Hogy mormol, veszekszik a kürtó alatt Mintha rab daemonok az ajtót ráznák. Hogy börtönükbl szabaduljanak. I

!

:

Tüzek.

Haragvó

289

Mi lesz a világból, Ha egyszer a kszén öntudatra jut, S a buta rög megindul magától, S a sisterg katlan majd egyszer kifut. isten

!

Ha összeomlik mindaz, ami korhadt. Mi évezredek véres bálványa volt. És odúikból elvánszorognak A rászedett, a megcsalt milliók Látom mozdulni látom keveredni .

.

.

—

—

h^gy új Marseillaise gyújtó hanginál.

Az ócska tetkbe üszköket vetni, Mig az utolsó is véres lángban áll

—

S amig lelkemmel kái)rázatok játsznaU,

S jövend A melyek

tüzek délibábja von, távol ég alján czikáznak

—

Valamikor — beomlott síromon Ilt ülök némán, magamba rogyva. Míg száll az óra mint egy pillanat, Es félig ébren és félig álomba' Piszkálgatom a liúnyó parazsat.

KISS JÓ^SFF ÖSS2.

KÖLTTMÉNVKI,

ly

2ÍHI

A SPHYNX. Feje fölöli az ikzó sárga

c'}^.

Köröskörül niaj^ány és niesszescjí. Lábainál a rt, sivár homok. Sehol se élet-, se haláliiyoniok. Ini, ez a sphynx.

—

Kóarczán közöny a néma lepel. Küszeme nem kérdez és nem felel. Kókeblét hiába kendózgeli A hajnal, az alkony — mindegy neki. Mert a sphynx.

—

Évezredek mentek fölötte el, lomhán gunnyaszt. Szót se érdemel.

()

Mindössze annyi történt azalatt. a föveny egy pár vonalat. Nem méri a sphynx.

Hogy ntt

—

!

A sphynx.

S jonek utána

iij

2í)l

évezredek,

Mi lenne A homok pere^, Ma még csak köldökéig ér neki.

Mi lesz

•?

".'

Egykor majd egészen betemeti. — Mint bánja a sphynx

19*

293

TARTALOM. Ajánlás.

Elhang

...

Tragédiák

...

...

...

...

5

..

...

...

...

...

...

...

...

...

Egy sír ... ... ... ... Rab asszony ... ... ... Ábránd ..^ ... ... ... Egy képpel ... _.. ... Egy rel". lelkész emlékezete ... ... ... ... ... De profimdls

...

Dalaim

...

...

...

Krisztus

...

...

...

Betegen Persa A csók ... ... Képzelt utazás A Beduin Szerelemvágy^

.

Egy

pillanat

...

...

...

...

9

...

15

...

...

...

...

16

...

...

...

...

18

...

...

...

...

...

23

,..

.

.

-.

2-1

...

...

29

21

...

...

4tí

...

48

... ..

...

...

...

50 53

... ...

... ...

...

...

...

..

...

54

57

..

00

... ...

..

..

...

...

...

A nászbokréta

...

...

...

Téli estén

...

.

.

...

.

.

...

...

...

G")

...

67

60 ...

—

...

67

Tartalom.

294

Magány Nehéz órában

.

.

íüí

.

70

Dal a szcí^ény Arjcról Itt

71

.71

---........

Hajón

járok újra

77

A magasból

78

Daphnis és (]hloc l^^gckbc

78

néz

8()

Varróleány dala

...

82

..

Izsó halálára

...

Tengeren A hónapos szoba ... Simon Judit ... ... Tóth Ede temetésén .. Szép Batóné Egy képes lap halálára Hortobágyra ... Hanzi

A

-..

Soiiaj

-.

...

.

.

.

...

93 ÍMJ

102 .

...

..

103

...

UU

...

.

...

...

112 .

...

...

—

..

-

Régi dalt ver

...

...

-.

— ..

...

...

...

—

..

„.

118

...

122

...

...

—

128

...

.

—

—

117

-

..

...

HH

Hí)

..

Az ár ellen Kerekes Katicza

Dcdicatio

...

...

Ahasvér

Szomor Dani Koboz Ágnes

8ÍJ

!).'>

kis Ilmáról

...

Uj

87 .

.

.

Egy szó miatt

Síi

..

'

Ágota kisasszony Drága nyomok

83

123

-

— — — -

130 135 139

Tartalom.

.-. Az én imádságom Mese a varrógéi)röl ... '1\' halvány szke asszony .-. ._ .. Vallomás Megállnék ablakod alatt ... --. --. .-. -.. -_. ICste van ... mért oly késn ICgy selyem kasszettel ..... ... Fogytán a rím Az erd parancsol ... _. ... (')

.

Nápolyi emlék...

...

.

-

.-.

IHO 187

.-.

.-.

.-.

-..

-..

188

-..

-..

--.

...

...

189 190

.

.

...

-.

191

.

.

.

192

...

203

.

205

.

199 .... ...

...

a kis

...

cziprl

.

.

(iyilkos

harang

Svéd gimnasztika Jehova

209

215 ...

..

_..

216

...

...

220

...

221

222 ...

..

..

..

..

.

226 .

.

...

229

...

231

...

...

233

...

Lenkének Alkonyat Estétl estélig Temetési kar

145

..

Útravaló ... .. Kincses Lázár lyánya

Város végén Lepereg az óra ...... Panaszos virág Gedvár asszonya ...

10

185

"

..

1

-..

.

...

-..

.

Súlyom Peti hegedje Dózsa György ... ... ... ... Mese a nagy csizmáról és Hová 7 ...\ A czigány vajda elégiája..

Erdn

295

.

...

...

237 239

...

...

... ...

...

...

...

...

...

...

241

...

...

242 244

._

..

...

247

219

•2m

'Jarlalorn,

Az Aiulrássy-ulon

2i'A\

Iiillucnza

2í>7

Madonna Arany szobránál

20íi

Jókai jiihilcuma Me'»holl

lITI

272

..

költnek

27:'>

(Szobor Krzsike

275

Legenda. Gróf Andrássy Accij)e ferruni

Az anyaszív

2S1

Meghalt a czár l'lpitaphiuni

27Í)

I

...

...

..

...

2Ki 2S1

Stroíak

Tüzek ... A Sphynx

27S

(iyula halálára

...

2<S.'j

2<S7

2ÍK)

pW ^^w '^i'n

^^O^^Al^' ^^^^ X^J^I^^Yv^

l^x^^ ^S^ks^'r

m

»:

Va

^^73^^

.h y*'

>

'V.

*r<-^

í.i

<3

r^'

^

v^:íi^

TÍ**.