MODUL: Szervezés és ellenőrzés

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_AGAT6/ch01.htm lhttp://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_AGAT7/ch01s03. html http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_AGAT7/ch01s04. html

MODUL: 2209-06 Szervezés és ellenőrzés

KIDOLGOZOTT TÉTELSOR

1

1.Ismertesse a termelés szervezésének alapjait, szükségességét! Vázolja fel a termelési irányok, méretek megválasztásának elveit, valamint a mezőgazdasági munkák szervezésének sajátosságait! Információtartalom vázlata: A szervezés fogalma, szükségessége A munkaszervezés alapkérdéseinek kifejtése (ki vagy kik?, mit?, mivel?, hogyan?, hol?, mikor?, milyen érdekeltséggel?) A termelési irányok megválasztása ("egy lábon állás", "több lábon állás") Minimális, maximális, optimális méret A mezőgazdasági munkák szervezésének sajátosságai A szervezés komplex feladat, technikája, módszerei és eszközei igen változatosak. A szervezés minden emberi tevékenység része, így ilyen értelemben beszélhetünk a szervezési munkák közös alapjáról és módszereiről, megállapíthatjuk a szervezés legáltalánosabb szabályait, törvényszerűségeit, a szervezéstudomány rendszerét. A közgazdaságtudomány ma még nem képes pontosan számszerűsítve kimutatni, hogy az egyes országok gazdasági fejlettségében és termelékenységi színvonalában létező nagy különbségek milyen tényezőknek tulajdoníthatók. Azt viszont, hogy mely tényezőknek van fontos szerepük a termelékenység eltérő szintjében, közgazdasági elemzésekkel megítélhetjük. Korábban a földrajzi helyzet és a természeti erőforrások szerepét hangsúlyozták, de erre rácáfol sok olyan ország fejlődése, melyek nem rendelkeznek ilyen lehetőségekkel (Japán, Svájc). A termelékenységi különbségekben jelentős szerepe van a vezetés és szervezés színvonalának. Ettől függ - esetenként közvetve – többek között:  az országok ágazati és termék struktúrája  az eltérő technikai színvonal és munkaerő  a munkamegosztás és kooperáció (hazai és nemzetközi)  a munkakörülmények és a munkahelyi légkör, stb. A szervezésnek jelentős szerepe van a vállalatok gazdálkodásában. Látniuk kell, hogy a célszerűtlenül végzett és rosszul szervezett munka erőforrás pazarlás és költségnövekedést okoz. Hazánk ez EU-hoz képest nem csak gépi technológiában, hanem a szervezőmunkában is lemaradt, így hatékony eljárások, és módszerek alkalmazását szorgalmaznunk kell. A szervezés értelmezésével több publikációban találkozhatunk. A teljességre való törekvés igénye nélkül néhány fogalmi meghatározást érdemes figyelembe venni.  A szervezés személynek vagy közösségnek valamely célra, közreműködésre, tevékenységre való megnyerését jelenti.  A szervezés olyan alkotó szellemi tevékenység, amely meghatározott cél érdekében, az adott kor ismeretanyagának, tudományos eredményének intézményes felhasználásával, munkafolyamatok és azok ellátására hivatott szervezetek létrehozására vagy fejlesztésére, működésük rendjének tartalmi és formai előírására, a munkaerő, a munka tárgya, a munkamódszer és a munkaeszköz optimális összehangolására irányul.  A szervezés céltudatos, tervszerű és folyamatos szabályozó tevékenység, amely biztosítja a termelés tényezőinek – a munkaerőnek, a munkaeszközöknek és a munkatárgyaknak – optimális térbeli és időbeli elrendezését, és ez által a vállalati feladatainak leggazdaságosabb megvalósítását.  A szervező-tevékenység az emberi cselekvést és a termelőeszközt egyesíti a cél megvalósítására.

2

A szervezéstudomány a különböző célok elérése érdekében végzett szervezési tevékenység rendszerezett ismerethalmaza. A szervezéstudomány tulajdonképpen nem m egyetlen diszciplína, hanem több kisebb-nagyobb mértékben kifejlődött tudományág. A szervezés tudományosnak tekinthető kezdetei óta eltelt csaknem száz év alatt a szervezéselmélet jelentős ismeretekkel gazdagította a gyakorlati munkát, de a gyakorlati tapasztalatok is sok olyan érdekességgel szolgáltak, amelyek vagy az elméletet igazolták, vagy éppen kiegészítését igényelték. A szervezéssel foglalkozó tudomány – miként maga a szervezési tevékenység – más szakmai területek, tudományok eredményeit és tapasztalatait is átveszi, illetve felhasználja saját területének gazdagításához, elemzéséhez, valamint leírásához. Ezért nevezzük „határtudomány”-nak, amely a különböző tudományágak elemeinek ötvöződéséből épül fel. A komolyabb szervezési feladatok gyakran különböző végzettségű emberekből álló csoport munkáját kívánják. Ennek megfelelően a szervezésben részt vevő szakemberek alapképzettsége műszaki, közgazdasági, vagy humán jellegű is lehet. A „team” szakemberei csak a szervezési problémák, és technikák részterületeit kell, hogy mélyebben ismerjék. A munka- és termelésszervező szakember tehát műszaki ismeretekben kell, hogy jártas legyen, az ügyviteli és az információs rendszert szervezők, pedig közgazdasági, pénzügyi, informatikai ismeretekkel kell, hogy bírjanak. A szervezést összefogó irányító szakember széleskörű általános áttekintéssel, valamint pszichológiai és szociológiai ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakemberek széles körének bevonása a szervezési javaslatok realitása és megvalósíthatósága szempontjából fontos és szükséges. A szervezési feladatok koordinálását és megvalósítását a vezetőktől várjuk el. A vezetés egyéb funkcióit is fejleszteni kell a szervezés sikere érdekében, nevezetesen a tervezést, a személyzeti munkát és a munkaerő gazdálkodást. A korszerű vállalatoknál számos szervezési feladat megoldását, - melynek során megfelelő munkacsoportokat és alkotó légkört kívánnak kialakítani – a személyzeti osztályokra bízzák. A szervezettség fejlesztésének alapvető feltétele, az alkotószellemű vállalati légkör és a megfelelő emberek megfelelő helyre állítása. A szervezési javaslatok megírása nem jelenti a munka végét. A szervezőmunka feladata nem a javaslat, hanem az a változás, amit a javaslat előirányoz. Alapvető szervezeti, illetve strukturális jellemzőként kezeljük a szervezeten belüli:  Munkamegosztást és annak szabályozását,  Hatáskör megosztást (elsősorban a döntési centralizáció-decentralizáció) és annak szabályozását,  Koordinációt és annak szabályozását,  Valamint a konfigurációt (a szélességi és mélységi tagoltságot). A munkamegosztás, mint a szervezeti dimenziók alapja A munkamegosztáson és annak szabályozásán egy nagyobb feladat komplexum részfeladatokra bontását, és e részfeladatok egyes szervezeti egységekhez való telepítését értjük. A munkamegosztás egyben a szervezetek tagolásának alapja is. A munkamegosztás elvei szerint alakítják ki a szervezet részlegeit, amelyekben belül a további munkamegosztás révén újabb szervezeti egységek különülnek el, egészen az utolsó munkahelyig. Ennek megfelelően beszélhetünk elsődleges-, másodlagos munkamegosztásról. A szervezeten belüli elsődleges munkamegosztás alapvetően három elv szerint határozhatjuk meg: funkcionális, tárgyi, regionális. Egydimenziós szervezeteknek: azon szervezeteket nevezünk, amelyekben az említettek közül egyegy elv szerint történik az elsődleges munkamegosztás. (lineáris és funkcionális szervezetek) Két- vagy többdimenziós szervezeteknek: nevezzük azokat a szervezeteket, amelyekben az említett munkamegosztási elveket párhuzamosan alkalmazzák. Tipikusan kétdimenziós szervezeteknek tekintjük a mátrix-szervezeteket, amelyek esetében a funkcionális elvű és a tárgyi elvű munkamegosztást egyszerre alakítják. A feladatok ellátásához megfelelő hatáskörre van szükség.

3

A hatáskörök szabályozásának célja:  a szervezeti egységek, személyek kompetenciájának megállapítása,  a döntési jogkörök felosztás,  az utasítási hatáskörök megállapítása. A munkamegosztás és hatáskörmegosztás összhangja esetén megfelelő felelősségi, elszámolási és érdekeltségi rendszert lehet létrehozni. Egyvonalas szervezetekről akkor beszélünk, ha az alárendelt egységek csak egy felsőbb szervezeti egységtől kaphat utasítást. A kapcsolatok áttekinthetők, a felelősség világos és egyértelmű. A koordinációs feladatok viszont időigényesek és kialakulhat a felettesek és beosztottak között a személyes függőség. Többvonalas szervezetekről akkor beszélünk, amikor az alárendelt egységeket két vagy több szervezeti egység is utasíthatja. A függelmi és szakmai kapcsolatok részlegesen, vagy akár teljesen is elkülönülhetnek egymástól. A nagyfokú specializáltság jellemzi, a felelősség kevésbé követhető. A szakmai viták sok esetben elfajulnak, személyeskedő konfliktusok jönnek létre. Koordináció Az eltérő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkező, de egymással szoros kapcsolatban álló szervezeti egységek működésének, tevékenységének a szervezeti érdekében történő összehangolása. A koordináció eszközei:  technokratikus a vállalati tervezési, pénzügyi és költségvetési rendszer, a belső elszámolás rendszere, a szabályozottság,  strukturális típusúak a projektek, a teamek, az ad-hoc bizottságok és a termékmenedzseri rendszer,  személyorientált koordinációt jelentenek az egyéneket közvetlenül ösztönző, kényszerítő eszközök, a pszichológiai befolyásolások, amelyek segítik az egyének azonosulását a szervezettel. A kommunikációs utak iránya szerint a koordináció típusa lehet:  vertikális és,  horizontális. A konfiguráció A szervezeti séma, a szervezeti struktúra vázának, formájának megalkotása. Jellemzői:  a szervezet mélységi tagoltsága, azaz a hierarchikus szintek a fő tevékenységi profilt tekintve,  a szélességi tagoltsága, azaz az egy vezető alá közvetlenül tartozó alárendeltek száma a hierarchia egyes szintjein,  az egyes szervezeti egységek mérete, azaz az adott egységhez tartozó foglalkoztatottak száma. Az operációs menedzsment a javakat előállító és szolgáltatást végző szervezeti rendszerrel és a naponta változó műveleteinek szervezésével foglalkozik. A munka tervezése során meg kell határozni az egyénnek illetve a csoport tagjainak munkatevékenységét. Meg kell tervezni a folyamatot, majd ezen belül egyes részek sorrendjét. A munka tervezésének szempontjai: - hol, mit és milyen feladatot vállal - munkavégzés helye - a munka határideje - kik végzik el az adott munkát - a munka elvégzéséhez milyen fizikai illetve szellemi jellemzők szükségesek. - munkát miért kell elvégezni és milyenek a motivációk. A munkafolyamat három részre bontható: 4

- az elvégzendő munkaelőírások - kivitelezésnek a leírási módja - az egyén és munkafolyamatok kapcsolatának a leírása. Termelési terv összeállítása: - igények becslése - olyan tervet kell készíteni amely biztosítja a várható forrás és a legjobb felhasználás igényét. - A szervezet forrásainak egyeztetése Készletek és források elosztása: - tevékenység ütemterve - folyamatábra, hogy mi történik a termékkel vagy a szolgáltatással - sorba rendező diagramok - program értékelési és ellenőrzési technika Számítógéppel integrált termelés: A számítógéppel integrált termelés nemcsak technikai: merőben új menedzsment filozófiát is lehetővé és szükségessé tett. Elemei a következők: - a minőséget be kell építeni a termékbe és atermelésbe - a termelést nem folyamatnak s nem egymást követő elkülönített lépések sorozatnak tekinti. - a készletből kivont eszközökre nem mint vagyonra, hanem mint termelésből kivont termékre tekint. - az anyagáramlás helyett az anyag és információ áramlás együttesére, integrált kezelésére irányul a figyelem. Mzg-i munka sajátos jellege: idénymunkák, időjárástól, egyéb természeti elemtől való függés, piac változatossága, inputok összetett hatása stb….

2. Vázolja fel a vállalkozások szervezeti felépítését! Információtartalom vázlata: A vállalati szervezet kialakításának szükségessége A lineáris szervezet felépítése, jellemzése A lineáris funkcionális szervezet felépítése, jellemzése Lineáris törzskari szervezet felépítése, jellemzése A kombinált (mátrix) szervezet felépítése, jellemzése A szervezeti struktúra az a keret, amelyet formai-szervezeti határok jellemeznek, és amelyen belül a szervezet működik. - Lineáris szervezeti forma (a különböző vezetési szintek közti direkt vertikális kapcsolatokra épül. A legegyszerűbb szervezeti forma. A vezető felelőssége nagy. A leggyakrabban kis szervezetekben fordul elő.) -

Lineáris törzskari szervezeti forma (a lineáris struktúrához specialistákból álló törzset csatolnak.) A törzskari funkciók általában tanácsadói, segítő jellegűek.

-

Lineáris-funkcionális szervezeti forma (többvonalas szervezetek tipikus formája) A munkamegosztás a szervezeti szinten történik, döntési jogkörök centralizáltak, erős szabályozottság. Mátrix szervezeti struktúra (a projekt irányítását a horizontális vezetés, míg az alapegységet vertikális szint ellenőrzi. Előnye: a rugalmasság, átcsoportosíthatóság, szükség szerinti változtathatóság. Hátránya lehet: ha az egység vezetője végzi a munkát a projektben is.

-

5

-

Divizionális szervezeti forma: termékek, vagy vevők szerint alakítják ki a szervezeti egységeket. Az egyes szervezeti egységek relatíve nagy önállóságot élveznek. Konszern szervezetek: egy tőkekoncentráció megjelenési formája. Holding szervezetek: az irányító vállalat befolyásolja az irányított vállalatot a vagyonkezelés eszközeivel.

Plusz: A szervezet felépítését szervezeti ábrákon ábrázoljuk, mely tartalmazza a szervezet funkcióit, a kommunikációs utakat, és a szervezet vezetőit. A szervezeti ábrák a gazdasági egység, intézmény első munkamegosztását, azok kapcsolatait szemléltetik, a vizsgált terület szerkezetét mutatják be. A szervezeti ábrák elkészítéséhez használt szimbólumok: Téglalap: a szervezeti egységet szimbolizálja. Folyamatos vonal: a szervezeti egységek közötti kapcsolatot ábrázolására szolgál. Kör: a törzskart szemlélteti. A gazdasági szervezetek felépítésében az alábbi alapformákat szokták megkülönböztetni, ha az általánosító jellemvonásokat vesszük alapul:  Lineáris szervezet  Funkcionális szervezet  Divizionális szervezet  Mátrix szervezet  Duális szervezet  Konszern és holding  Hálózat  Bonzai modell Lineáris szervezet A lineáris szervezetben minden szervezeti szint – vállalat, üzem, műhely – vezetője a vezetés összes funkcióit gyakorolja, közvetlenül fogalakozik az irányítása alá tartozó termelőegység minden problémájával, utasításait maga dolgozza ki és irányítja végrehajtásukat. Egyszerű, könnyen áttekinthető egyvonalas, egydimenziós szervezeti forma. Tagolása általában tárgyi alapon történik. Profilbővülés, méretnövekedés esetén horizontálisan is, vertikálisan is könnyen bővíthető, anélkül, hogy a meglévő hatásköri kapcsolatokat ez zavarná. Hátránya, hogy nem eléggé rugalmas. A közvetlen felettesen keresztül történő kommunikáció szigorú betartása lassítja a szervezet döntési mechanizmusait, és szinte lehetetlenné teszi a horizontális együttműködést. E hátrányos jellemzők miatt e forma csak igen kis szervezeteknél funkcionál hatékonyan. Napjainkban jellemzően ilyen szervezeti felépítéssel működnek a családi kisvállalkozások. Funkcionális szervezet Egy dimenziós és többvonalas szervezeti forma. A funkcionális irányítás kizárólagos érvényesítésével kialakított vállalati szervezet. A termelést végrehajtó szervek irányítását tevékenységi elv szerint kialakított szervek látják el. A funkcionális irányító szervek között függőségi kapcsolat nincs, (mellérendeltség) így egy termelő szerv több irányító szervvel van függelmi viszonyban. Az irányítás szakszerűsége mellett nincs biztosítva ennek összehangoltsága, egységessége, ami a végrehajtásban zavarokat okoz, elmossa a felelősséget. A legfontosabb strukturális jellemzői:  a munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik,  a döntési jogkörök centralizáltak és túlnyomórészt a felső vezetéshez telepítettek,  erőteljes szabályozottság jellemzi,  a szervezet működésénél a vertikális koordináció játssza a főszerepet, a kommunikációs csatornák is így épülnek ki,  nehéz a horizontális koordináció kiépítése. Előnyei:  a specializáció a termelékenység növekedését eredményezheti,  a nagyfokú szabályozottság jelentősen csökkenti a koordinációs költségeket,  a stabil környezet miatt a vállalati stratégia kialakítása egyszerű feladat. Hátrányai:  növekvő diverzifikáció esetén nehezen áttekinthetővé válnak az információs kapcsolatok, ami növeli a koordináció költségeit,  a funkcionális specializáció felesleges tartalékokhoz vezethet, ami csökkenti az alkalmazkodóképességet,  a centralizált hatáskörök, és az erőteljes szabályozottság túlterheli a felső vezetést.

6

divizionális szervezetet! A vállalati méretek növekedése indukálta. A divizionális elvre épülő szervezet nem egyéb, mint a közvetlenül egy irányítási központból már áttekinthetetlenné vált, viszonylag nagyra nőtt szervezetnek vezethető részlegekre bontása, mégpedig akár a jellegét meghatározó folyamat felszabdalása, akár területi felbontás útján. A decentralizálás a nagy szervezet új rendező elve, ami a következőket jelenti: a felső vezetés meghatározza a vállalat főbb általános céljait, megszervezi az emberi erőforrásokat, kiválogatja, felkészíti és kipróbálja a leendő vezetőket, meghatározza a végrehajtók feladatit és kötelességeit, és megállapítja a tevékenységhatékonyság mérésének etalonjait. Minden alapegység bizonyos önállósággal rendelkezik. Irányítója „egy önálló rész” feje. Ő felelős a termelésért és a műszaki fejlesztésért, az értékesítésért és a beszerzésért, a számvitelért és a személyi állományért. Részlegét egységes egészként kell kezelni. Az elsődleges munkamegosztás e szervezeteknél tárgyi elvű, azaz termékek vagy vevők, vagy földrajzi értelemben vett piaci régiók szerint tagolják a szervezetet, illetve alakítanak ki szervezeti egységeket. Az így kialakított relatíve autonóm egységeket nevezzük divízióknak. A vállalati szintű feladatok és célok érvényesítése érdekében az irányítási, koordinációs és ellenőrzési tevékenységet a központi egységek látják el. Ezen egységek munkáját általában a törzskarok segítik. A divíziók viszonylagos önállóságot élveznek. A divíziók működéséhez saját irányító és végrehajtó apparátust kell kialakítani, mely során a funkció szerinti munkamegosztás elvét követik. Legfontosabb strukturális jellemzői:  a munkamegosztás tárgyi vagy regionális elvű,  funkcionális irányító, ellenőrző és szolgáltató egységek a központban,  a döntések decentralizáltak a központ és a divíziók viszonylatában,  a divíziókon belül a döntések centralizáltak,  a divíziók közötti horizontális koordináció nem jellemző,  a koordináció pénzügyi és controlling rendszer segítségével történik. A divizionális szervezet hatékony működésének feltételei:  széles termékskála, heterogén termékek,  lehetőség van termékcsaládok kialakítására,  dinamikus környezet. A gyakorlatban a divíziók eltérő feladat- és hatáskörrel rendelkező felelősségi és elszámolási egységként kerülnek kialakításra. A gyakorlatban alkalmazott divíziótípusok: 1.Cost center (önálló költségközpont). A divízió vezetőjének felelőssége a működési költségek alakuláshoz kötődik 2.Profit center (önálló nyereségközpont). A divíziókat önálló nyereségképző helyként kezelik. A divízió vezetősége a működési költségekben túl a betételek alakulására is hatással van. 3.Invesment center (önálló tőkeallokációs központ). A divízió vezetésének felelősségi köre tovább bővül, a cég vezetősége a tőke működtetését rábízza a divízióra. A divízió vezetése, az összvállalati érdekek figyelembevételével, saját hatáskörben dönt a tőkeszerzés és felhasználás mikéntjéről. Előnyei:  a stratégiai és az operatív feladatkörök szétválaszthatók, így a vezetés jobban koncentrálhat a stratégiatervezésre,  a divíziók számára világos célok határozhatók meg,  erőteljes piaci orientáció, a piaci változások közvetlenül csak egyes divíziókat érintik,  alacsonyak a horizontális koordinációs költségek,  teljesítményre ösztönző felelősségi és érdekeltségi rendszer. Hátrányai:  a stratégiai és az operatív feladatok nehezebben integrálhatók,  decentralizációval járó létszámnövekedés, párhuzamos funkciók,  divízió egoizmus. mátrix szervezetet! A mátrix szervezeteknél a munkamegosztás szintjén ékét munkamegosztási elvet alkalmaznak egyszerre. Ezért a mátrix szervezetek a többdimenziós szervezeti formák családjába tartoznak. A mátrix struktúra metszéspontját egy-egy feladatnak vagy szervezeti egységnek feleltethetjük meg. A szervezet szokásos hierarchikus ábrázolása nem tükrözi a különböző szervek közötti kapcsolatokat. Ezeknek a kapcsolatoknak a feltüntetésére szolgál a szervezetnek mátrix formájában való ábrázolása. A sorokba írjuk a vállalat fő tevékenységi területeit, az oszlopokba, pedig a vállalat egész tevékenységét érintő feladatokat. A mátrix szervezetek megjelenési formái:

7

 funkcionális – tárgyi mátrix szervezet (termékorientált, vevőorientált),  funkcionális – regionális mátrix szervezet,  projektorientált mátrix szervezet,  tárgyi – regionális mátrix szervezet. Legfontosabb strukturális jellemzői:  a különböző elvű munkamegosztás egyszerre van jelen,  nem jellemző az erőteljes szabályozottság,  a két dimenzió vezetői azonos súlyú kompetenciával döntenek a metszéspontban található problémákról,  döntési centralizáció jellemzi a többvonalas irányítási elv mellett,  jelentős szerephez jutnak a személyorientált koordinációs eszközök,  a horizontális és a vertikális koordináció strukturális megoldás révén biztosított. Előnyei:  a tagokat nagyobb teljesítményre ösztönzi,  más struktúratípusba is integrálható,  új vezetési kultúra kialakítását teszi lehetővé együttes tanulási folyamat révén,  a döntések megfelelő szinten történnek. Hátrányai:  a vezetők rivalizálása,  túlhajtott csoportmunka,  a döntések elhárítása,  felelősségvállalástól való tartózkodás,  nagy igények az emberi képességek és készségek tekintetében,  folyamatos egyeztetés igénye.

3. Ismertesse a vezetés szintjeit, stílusát és funkcióit! Információtartalom vázlata: A vezetés szintjei (felső-, közép- és alsószintű) Vezetési stílusok (autokratikus, demokratikus, szabad/laisse faire) Előkészítő funkció (tájékozódás, tervezés, szervezés) Végrehajtó funkció (döntés, utasítás, összehangolás) Ellenőrző funkció (áttekintés, ellenőrzés, minősítés/értékelés) A vezetés fogalma: olyan emberi tevékenység, amely célkitűzéssel rendelkezik, s e cél eléréséhez szükséges eszközöket és felhasználásukat megtervezi. Kialakítja a szervezet működését és az így létrehozott szervezetet működésben, tartja. A vezetés funkciói:  tervezés és döntéshozatal: a tervezés részletes útmutatással szolgál a vezetőnek teendőire vonatkozóan, innen derül ki, hogy milyen feladatok hárulnak a szervezetre és vezetőire  szervezés: ez a mindenkori helyzethez illeszkedő tevékenységek ill. ezek erőforrásainak logikus csoportosítása, a célok eléréséhez szükséges tevékenységek munkakörökbe; a munkaköröket szervezeti egységekbe; a szervezeti egységeket egységes szervezeti rendszerbe kell foglalni  közvetlen irányítás: az alkalmazottak mozgósítása; részei: az alkalmazottal való kommunikálás; motiválás; csoportfolyamatok menedzselése; konfliktusok és változások kezelése  ellenőrzés: a szervezeti tevékenységek megfigyelése és azok pontosítása a célérés érdekében (ez a folyamat önszabályozó és gyakran ciklikus) {mosloadposition jog} Az előkészítő funkció jelenti a tájékozódást, tervezést, szervezést. A végrehajtó funkció magában foglalja a döntés, utasítás és összehangolás tevékenységeket, míg az értékelő funkció az áttekintést, ellenőrzést, minősítést jelenti. A vezetés feladatai anyagi és a munkafeltételek biztosítása. A cél kitűzése (a feladatok A cél

8

megfogalmazása), azok megismertetése és elfogadtatása az érdekeltékkel. feladatok végrehajtását biztosító termelési folyamat megszervezése. A termelési folyamat lebonyolítására legalkalmasabb szervezeti felépítés, A létrehozott munkamegosztás (szereposztás) kialakítása termelő szervezet működési szabályainak írásos rögzítése (szervezeti szabályzat, A dolgozók ösztönzési rendszere, munkaköri leírások, döntési, hatásköri lista stb.). érdekeltségi rendszerének kidolgozása és elfogadtatása. A szervezet működtetése, átsegítése a váratlan helyzeteken, zökkenőkön. A szervezeti működés jellemző paramétereinek folyamatos figyelemmel kísérése; megfelelő információs rendszer Az eredmények realizálása, értékesítés. Az szervezeti szabályzat kidolgozása, működtetése. adott szervezet képviselete és kapcsolódása a fölé-, mellé- és alárendelt szervekhez. A szervezet folyamatos hozzáigazítása a környezet (a piac) követelményeihez - a szervezet fejlesztése. Személyzetfejlesztés, a működés személyi feltételei hosszú távú biztosítása. E feladatokat azért tekintjük vezetői feladatoknak, mert az a személy, aki e feladatokat végrehajtja lényegében megszabja a munka célját, a végrehajtás módját, a munkában résztvevők szerepét, érdekeltségét, tehát vezet. Ebből következik, hogy a vezető e feladatok végrehajtását nem ruházhatja át munkatársaira, mert ezzel a vezetést adná ki a kezéből. Vezetési stílusok (mai elnevezésük) - Autokratikus (diktatórikus) vezetési stílus: Az egyén tudatában van pozíciójának. Kevés hűséget és bizalmat élvez a csoport tagjaitól. A vezető azt hiszi, hogy a fizetés ellenszolgáltatás a végzett munkáért és csak ez az ellenszolgáltatás motiválja a dolgozókat. Rendelkezéseit kiadja anélkül, hogy kérdésfeltevést engedélyezne vagy magyarázatot adna. A csoport tagjai: Nincs felelőse az elvégzett munkának, az emberek azt csinálják, amit mondanak nekik. A termelés jó, ha a vezető jelen van, de romlik, amint a vezető eltávozik. - Laissez faire vezetési stílus (liberális): Nincs bizalma a vezetés iránt. A vezető nem ad célokat a csoport számára. A csoport tagjai: A csoporton belül bárki hozhat döntéseket, ha ezt akarják. A produktivitás általában alacsony, a munka hanyag. Az egyének nem érdekeltek a munkájukban. A morál és a teammunka általában alacsony. - Demokratikus vezetési stílus: A döntést megosztják a vezető és a csoport tagjai közt. Akkor, ha a vezetőtől a döntést megkövetelik vagy kikényszerítik, a csoport tagjait igyekszik érveléssel meggyőzni. A kritika és a dicséret mindig objektív. A csoport tagjai: A jó ötleteket és változtatásokat üdvözlik, ha megfelelőek a kivitelezésre. A felelősség érzése nő a csoport tagjaiban. A minőségi munka és a produktivitás általában magas. A csoportnak is éreznie kell a sikert. A vezetőképesség a menedzser és a szervezet szempontjából Bizonyos tényezők (faktorok) jelenléte csökkentheti a vezető előrelátását. Hasonló helyzet állhat elő a menedzseri szerepkörök változása esetén is. Legjobb, ha egy adott helyzetben a menedzser tanulmányozza a gyakorlata során előfordult hasonló eseteket. Néhány javaslat a menedzsereknek: - A vezetői stílus, ha egy időben a dolgozók felé- előzékeny, és a szervezeti célokkal is azonosul, ez sikert hozhat a vezetőnek. Szükséghelyzetben a beosztottak a kezdeményező és szervező vezetői stílust előnyösnek tartják. A beosztottak csak a maguk előnyét nézik, A magasabb szintű menedzsment befolyásolja az alacsonyabb szintűt, Mindig lesznek olyan menedzserek, akik adott helyzetben megfelelően tudnak viselkedni, illetve alkalmazkodni, míg lesznek olyanok is, akik csak úgy tudnak alkalmazkodni, hogy viselkedésük képmutatónak vagy manipuláltnak

9

látszik. Vezetési stílusok- nincs jó vagy rossz vezetési stílus, vannak olyan szervezetek, feladatok ahol az egyik, vannak ahol a másik stílus az eredményre vezetőbb! Másik felosztásra példa: Ha egy koordináta-rendszerben ábrázoljuk a vezetési stílusokat úgy, hogy a függőleges tengelyen a vezető feladatorientáltságának mértékét, a vízszintes tengelyen a vezető és a beosztottak kapcsolatorientáltságának mértékét tüntetjük fel, akkor megkapjuk az alapvető vezetői stílusokat. Irányító stílus (I. mező) Nagymértékű feladatorientáltság, gyenge kapcsolatigény jellemzi. A vezető szerepe meghatározó. Előírja a feladatokat, biztosítja a feltételeket, majd közli a beosztottakkal az utasításait. Szoros és rendszeres ellenőrzést alkalmaz. Bevonó stílus (II. mező) Nagymértékű feladatorientáltság, erős munkatársi kapcsolatok jellemzik. A bevonó viselkedésmód a kölcsönhatásra koncentrál, mivel a vezető-beosztott viszony két cél köré csoportosul: a feladat elvégzése és a feladat-megoldó képesség, valamint az elkötelezettség kifejlesztése köré. Megbízó stílus (III. mező) Kismértékű feladatorientáltság és gyenge kapcsolatorientáció jellemzi. Ennek a megközelítésmódnak az a lényege, hogy a vezető megbízza a megfelelő beosztottat a feladattal, majd hagyja, hogy azt saját maga megoldja. A megbízó stílus alkalmazásakor nagyon kevés a napi érintkezés. A vezető és a beosztott közötti minden kapcsolat tényszerű és feladatcentrikus síkon mozog. Bátorító stílus (IV. mező) Kismértékű feladatorientáltság és erős kapcsolatorientáció jellemzi. A bátorító stílus elsődleges célja az, hogy a beosztottak önbizalma növekedjen, és képesek legyenek egy bizonyos feladat kiváló és független megoldására. Ezt a célt a vezető úgy érheti el, hogy elismeri a beosztott eredményeit, hagyja, hogy döntést hozhasson, problémát oldhasson meg a kijelölt feladattal kapcsolatban. A bátorító stílus szükségessé teszi a meghallgatás és a kétirányú kommunikáció képességének meglétét. Természetesen a négy alapvető vezetési stílusnak számtalan átmeneti megoldásmódja van. Ha a vezetési munkában a megfelelő arányokat és mértékeket alkalmazzuk, akkor az eredmény és a beosztottak megelégedettsége egyaránt optimális lehet. Plusz: A vezetési stílus az a mód, ahogyan a vezető az alkalmazottakra képes hatni, ahogyan befolyásolja azokat a szervezeti célok elérése érdekében. A vezetési stílus irányzatai: Tulajdonságelméleti közelítés Magatartás tudományi közelítés Kontingenciaelméleti közelítés 1. Tulajdonságelméleti közelítés 1. Intellektuális készségek: logikus gondolkodás, integrálás, elvonatkoztatás 2. Vállalkozói készségek: teljesítmény motiváció, cselekvőkészség, kezdeményező készség 3. Szoció - emocionális készségek: önkontroll, önállóság, objektivitás, stabilitás, alkalmazkodás 4. Interperszonális készségek: önbizalom, bizalom, hatóképesség, szocializációs készségek, kommunikációs készségek 2. Magatartás tudományi közelítés

10

 Demokratikus - autokratikus skála  OHIO STATE UNIVERSITY Modell feladat orientáltság - emberi kapcsolat orientáltság  Blake-Mouton menedzseri mátrix beosztottak fontossága - termelés fontossága Lewin - Lipett - White: autokratikus - demokratikus skála  Autokratikus vezetési stílus: A vezető maga jelöli ki a feladatokat, a munkacsoportokat, ellenőriz, értékel, dönt, jutalmaz és büntet, mások véleményének meghallgatása nélkül.  Demokratikus vezetési stílus: A vezető - különböző mértékben - engedi érvényesülni a beosztottak akaratát is. Ez a bevonás igen széles skálán mozoghat.  Laissez-faire stílus: A vezető nem ad előírásokat, szabad kezet ad a beosztottaknak a munkafolyamatok alakításában. A vezető az erőforrásokat biztosítja, illetve szükség esetén beavatkozik. Tannebaum-Smidt modellje

Beosztott szabad cselekvése Menedzseri akarat érvényesülése A vezető döntést hoz, és azt kihirdeti

A vezető bemutatja A vezető megengedi a problémát, a beosztottaknak az A vezető ötleteket javaslatokat kér, előírásokon belüli ad, kérdéseket majd dönt önálló működést provokál A vezető definiálja a A vezető határokat és kéri a A vezető bejelenti a magyarázattal csoportot a döntés döntését, de azon elfogadtatja meghozatalára még lehet változtatni döntését

OHIO STATE UNIVERSITY Modell

A pozitív emberi kapcsolatok fontossága Alacsony Magas Törekvés a feladatok Közepes strukturálására

Közepes

B

C

D

A

Alacsony

Magas

Blake - Mouton vezetői mátrix 99 8 7 6 Ember5 központúsá 4 g 3 2

1.9 Klub stílusú vezetés

Team 9.9 vezetés

Szervezeti ember 5.5

Tekintély elvű vezetés 9.1

1.1 A beavatkozást elkerülő vezetés

1 1

2

3

4

5

6

7

8

9

Termelés-központúság

3. Kontingencia elméleti közelítés  Fiedler féle szituációs modell  Hersey - Blanchard szituációs modell  Vroom - Yetton vezetési stílus modell Vroom - Yetton vezetési stílus modell: Autokratikus I.; a vezető dönt a hozzáférhető információk alapján; Autokratikus II. a vezető a beosztottaktól szerzett információt is figyelembe veszi döntése során; Konzultatív I. a vezető megosztja a problémát az egyes beosztottaival, javaslataikat figyelembe veszi a döntése során;

11

Konzultatív II. a vezető a problémát a csoport elé tárja, a megvitatás után döntést hoz; Csoportos; a vezető elnökletével a csoport megvitatja a problémát, amelyben a vezető nem a megoldást, hanem a csoportmunkát irányítja, az így kialakult döntést képviseli.

A vezetési stílus befolyásoló tényezői: 1. A vezető maga: személyisége, beállítódottsága, motivációja és tapasztalatai 2. A beosztottak: tapasztalatai, önértékelése, feladattal kapcsolatos elvárásaik 3. A feladat jellege: strukturáltsága, bonyolultsága, a rendelkezésre álló idő 4. A környezet és a vezetési helyzet: a vezető hatalmi helyzete, csoporthoz való viszonya, a szervezet struktúrája és normái, a környezet állandósága, bonyolultsága Vezető személyisége Számtalan vizsgálatot végeztek a vezetők személyi tulajdonságaira vonatkozóan. Henry vizsgálata a leginkább említésre méltó, aki több mint száz eredményes vezetőnél a következő jellegzetes személyiségjegyeket találta: 1. Erős indítékok és eredményre törekvés. 2. Erős öntudat, reális meggyőződés saját értékükről. 3. Dönteni tudás, határozottság abban, hogy több lehetséges eljárásmód között valamelyik mellett állást foglaljanak. 4. Képesség arra, hogy rendezetlen helyzeteket megfelelően strukturáljanak, és felismerjék a szervezési lehetőségeket. 5. Nagy mozgásigény. 6. A tekintélyt ellenőrző, de ugyanakkor segítésre alkalmas relációnak tekintik, és nem tilalmakat állító hatalomnak. 7. Aktivitás. 8. Realitásérzék. Mindezen tulajdonságok tudatosan kifejleszthetőek, és ebben nagy szerepe van az önnevelésnek, a képzésnek, és a tanításnak. J. Drozdowicz, a lengyel vezető-továbbképzés egyik szakírója egyik tanulmányában összesen 17 olyan tulajdonságot sorolt fel, melyek szerinte a vezetői rátermettség legfontosabb ismérvei: 1. kötelességtudat, 2. kezdeményezőkészség, 3. pontosság és alaposság, 4. önuralom és körültekintés, 5. szívósság és erős akarat, 6. lelkiismeretesség és igazságérzet, 7. igényesség és bátor fellépés, 8. képesség kapcsolatok létesítésére az emberekkel, 9. együttműködési készség, 10. határozottság a döntéshozatalban, 11. képesség a felelősség vállalására, 12. szervezőkészség, 13. képesség a gondolatok világos kifejezésére, 14. analitikus és globális látásmód, 15. jó emlékezőtehetség és előrelátó képesség, 16. kritikai szellem 17. fegyelmezettség. Bizonyos, hogy e tulajdonság-együttes megerősíti a vezetőt tevékenységének ellátásában, de önmagában még nem garantálja a pozitív vezetői tevékenységet, továbbá nem minősíthetjük pusztán született adottságnak, amely vagy van, vagy hiányzik. Azok a személyek, akik személyiségjegyeikben adva vannak a vezetői készségek alaphajlamai, a tapasztalatszerzés, a gyakorlás során kiváló vezetőkké fejlődhetnek. Kasszickij (közgazdász) szerint a vezető-továbbképzés célja, annak elősegítse, hogy a vezetői tevékenységet függetleníteni tudjuk a vezető személyes emberi tulajdonságaitól.

A vezetői tevékenység, tágabb (pszichológiai) értelemben magában foglal minden olyan vezetői megnyilatkozást, amely a szakirányítás mellett a vezetet (munka) csoportot befolyásolja a teljesítményben és a viselkedésben. Ilyen vezetői tevékenységek: 1. A vezető „hangneme” (érzelmi eszközök), 2. A vezető tekintélye (a tekintély formális és tartalmi elemeinek egyensúlya, tapasztaltsága, hozzáértése) 3. A vezető példamutatása (a munkával való azonosulásának foka, emberi, erkölcsi tulajdonságai) 4. A kollektívával való kapcsolatának sajátosságai. A jó csoportok vezetőinek nagyobb az önállósága, és a felügyelet, amelyet végeznek inkább általános jelegű, a gyengébben teljesítő csoportokban gyakori a magasabb vezetők részletekbe menő, aprólékos felügyelete.

12

A termelékenyebb csoportok vezetői megelégedettek az autoritással és a felelősségkörrel, amelyet számukra biztosítottak, míg a gyenge csoportok vezetői a nekik biztosított hatáskört keveslik. A jó csoportok vezetői inkább tudatában vannak vezetői feladataiknak, és több időt fordítanak tervezésre és szervezésre, míg a gyengébb termelésű csoportok vezetői inkább arra hajlanak, hogy saját maguk vegyenek részt az egyes részmunkák kivitelezésében.

Döntéselőkészítés: A vezetők munkaidejük legnagyobb részét a problémák értelmezésével, a problémamegoldással töltik. A problémamegoldás nem más, mint egy nem megfelelő helyzet feloldására irányuló kreatív folyamat. A vállalatnál, vállalkozásnál a problémamegoldás azt jelenti, hogy a vezetők elégedetlenek a működéssel, hiányosságokat tapasztalnak, s a helyzet megváltoztatására cselekvésre szánják el magukat. Ez a megoldást kereső folyamat a problémamegoldás. A megoldáshoz szükséges cselekvési változatok közötti választást döntés-hozatalnak nevezzük. A döntés tehát választás a cél megvalósításához szükséges cselekvési változatok között. A megalapozott döntéshez tudnunk kell, hogy „mi van” és „mit akarunk elérni”, valamint azt, hogy az előző ismereteket, döntési információkat hogyan tudjuk összevetni és az összevetésből az aktuális tennivalót levezetni. A döntésnek három eleme van. - a tervinformáció az elérni kívánt állapotról - a tényinformáció a meglévő állapotról és - a döntési eljárás (algoritmus). A döntési eljárástól függően a döntéseket két csoportra lehet osztani: - programozható döntésekre, ahol a döntési helyzet gyakran, rutinszerűen ismétlődik és ezért a döntési eljárást előzetesen szabályokba lehet foglalni és - nem programozható döntésekre, ahol a döntési helyzet egyedi és bonyolult, tehát a döntési eljárás nagyrészt a döntéshozó szubjektív ítélőképességének a függvénye.  Döntés: alternatívák közötti választás, - döntés előkészítése: probléma felismerése, elemzése, alternatívák felállítása, értékelése, és meghatározása. - döntés: alternatívák közötti választás - végrehajtás: választott alternatíva megvalósítása - ellenőrzés: visszacsatolás Vezetői döntések tipusai - feladat jellegéből adódóan: programozott és nem programozott; - időtartam szerint: hosszú, közép és rövid vagy más szóval stratégiai és taktikai - döntéshozatal módja szerint: egyéni és csoportos. 1. A vezetői döntéshozatal összetevői: a.) döntéshozatal racionális oldala: rögzíteni a döntés várható eredményeire vonatkozó kritériumokat, ezeket rangsorolni, súlyozni a relatív fontosság alapján, tényadatokat gyűjtünk, megvalósítunk, értékelünk. A kritériumoknak legjobban megfelelő alternatívát kell választani (közgazdasági ember) A legjobb döntés korlátozott ismereteken alapul. b.) döntéshozatal személyes, érzelmi oldala: minden döntésben vannak érzelmi motívumok. Menedzser lecsap egy hangsúlyra, amitől nem tud szabadulni, vonzódik a botrányhoz, morális csatorna, romantikus történetek c.) kielégítő döntéshozatal: (Simon): korlátozott racionalitás elve: adminisztratív ember modellje: az ember egyszerűsít, nem tudunk optimalizálni, egyéni elvárási szintjeink föl és lemozognak egy megfelelő megoldást, találunk egy olyan alternatívát, ami a minimális követelményeknek megfelel.

13

2. A döntéshozatal csapdái: - élethalál döntések; - krízis szituációk teremtése, - a konzultáció hiánya; - a hibák el nem ismerése; - félelem a következményektől, - korábbi tapasztalatok hiánya nem használata; - tényállapotok ismerete vagy nem ismerete; - ígéretek, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Döntéshozatali folyamat 3 részből, 6 mozzanatból áll. Módja: dinamikus felfogásban: (az akaratképzés oldaláról) statikus felfogásban: (alternatívák közötti választást jelent) Folyamata: Akaratképzés: döntési helyzet felismerése, időzítése, előkészítése, a variációk kidolgozása, értékelése, megvalósítás lehetőségeinek kidolgozása Akaratérvényesítés: utasítás a megvalósításra, eszközrendszer alkalmazása Ellenőrzés: a folyamatnak a visszacsatolása, jövőbeni hibák elkerülése Vezetői döntéshozó típusok (fogadtatás) “Jó fiú” vezető típus szimpátiára kínosan ügyel, döntés minősége a kompromisszum miatt alacsony Laisser-fair” hadd menjen” vezető típus ritkán hoz döntéseket csak a bemutatkozás idejére elfogadható

Team vezető típus szívesen hoz csoportban döntéseket magas színvonalú döntései vannak “Főnök” vezető típus tudatában van képességeinek, jó szakmai színvonalú döntéseket hoz, fogadtatás nem érdekli, alacsony fokú

Csoportos döntéshozatal Munkahelyi vezetés szintjén egyéni felsővezetés szintjén a csoportos döntések a jellemzőbbek. Csoportos munkamódszerek: 1. Brainstorming típusú; Brainstorming: (ötletroham) 6-8 fő, 15-60 perc, táblára írt kérdések 635-ös módszer: 6 fő, 3 gondolat, 5-ször továbbfejleszt Nominálcsoport módszer (NCM-technika 4 lépése) önálló kreativitás Philips 66 módszer: több 6 fő, 6 perces megbeszélés Delphi módszer: folyamatos kérdőívek kitöltése név nélkül 2. Kauzális - okkereső, (ok-okozati összefüggések) funkcióelemzés módszerek (fő-, mellék-, alfunkciók értékelemzése) morfológia módszer: (összes lehetséges út keresése) folyamat ábra döntési táblázatok: segíti a logikus gondolkodást (algoritmusok) 3. Megoldáskeresés intenzitását fokozó módszerek. 4. Gondolati képekkel segített csoportmunka módszerek: montázs, kollázs Csoportos döntéshozás előnyei: - nagyobb az ismeretanyag, - több alternatíva, - döntésben való részvétel növeli a döntés elfogadását a csoportban - jobban megértik a döntéshez vezető alternatívákat Csoportos döntéshozás hátrányai: - ha valaki uralja a csoportot, - feltűnés kerülése, - győzelem fontosabb, mint az eredmény - első potenciális megoldás elfogadása időtakarékosság miatt

14

A formálisan leírható döntési szituációk optimális megoldásával a döntéselmélet foglalkozik. Döntéselméletnek nevezzük a több lehetséges cselekvési változat közötti racionális választás elméletet. A tágabb értelemben vett döntéselmélet a racionális viselkedés feltételeinek, megszervezésének és megnyilvánulásának logikai, matematikai és empirikus vizsgálatával foglalkozik, a szűkebb értelemben vett döntés-elmélet a racionális magatartást és cselekvés eredményének bizonytalansága esetén vizsgálja. Rendeltetése olyan módszerek kialakítása, amelyek segítségével valamely kvantifikált feltételekkel, paraméterekkel és kritériumokkal jellemzett rendszer lehetséges alternatívái közül matematikailag egzakt módon kiválasztható az optimális változat. A döntéshozatalnak két, logikailag egymást követő szakasza szokott jelentőséget kapni a vállalati döntésekben. Az egyik az alternatívák elemzése és értékelése – amelyet szokás döntéselőkészítésnek is nevezni -, a másik pedig maga a választás, amely egy vagy több cselekvési lehetőség meghatározását jelenti. A hierarchikusan felépülő szervezetek döntési gyakorlatában gyakori probléma, hogy az előbbi két szakasz élesen elválik egymástól, egészen egyszerűen amiatt, hogy a döntéselőkészítést mások végzik, mint akik döntenek. Ez sok kérdést vet fel pl. azért, mert a két szinten az információk többnyire eltérő értelmezést kapnak, és ezzel a két fázis között ún. információs szakadék keletkezhet. A döntéshez szükséges információk és a szervezeti szerep kapcsolata két fő megközelítésben tárgyalható: a szervezeti hierarchia és a funkcionális munkamegosztás szempontjából. A hierarchiával kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy a vállalat belső érintettjeinek minden döntése befolyásolja a vállalat működését, természetesen nem egyformán. A leghangsúlyosabb szerep a döntés szempontjából a különböző szintű és funkciójú menedzsereké: a vezetői funkció maga szinte azonosítható a döntéshozatallal. A tulajdonos a hierarchia tetején, a vállalat stratégiai döntéseinél kap – a legfelső szintű vezetéssel együtt – fontos szerepet. Stratégiai döntések: a vállalat működésének főbb irányait megszabó, a célokat és eszközöket egymáshoz rendelő, hosszabb távú döntések. A menedzsment mindennapos feladata az irányítási döntések meghozatala, míg a munkavállaló szintjén a magasabb szinten hozott döntések végrehajtására vonatkozó operatív döntések születnek. Irányítási döntések: a vállalat működését a stratégiai keretei között konkrétan szabályozó döntések. Operatív döntések: a tevékenységek konkrét végrehajtására irányuló döntések. Ellenőrzés: a kérdés eléggé tág: vezetői, pénzügyi, külső audit? Stbstb) 1.) Az ellenőrzés fogalma, tartalma - Egyidős az emberiséggel - Fejlődése végigkíséri az egész történelmet - 3 fontos eleme: o Tényhelyzet megállapítása o Tényhelyzet viszonyítása a követelményekhez (összehasonlítás) o Az összehasonlítás eredményének értékelése - Legfontosabb feladata: a vizsgált jelenség hibamentességét, eredményességét elősegítse - Fontos lépése, hogy megtalálja az eltérés okát! Ellenőrzés fogalma: általában valamely cél vagy feladat lehető leghatékonyabb megvalósítása érdekében végzett ténymegállapító, követelményekhez viszonyító, értékelő és javaslattevő tevékenység. Ellenőrzés tárgya: valamilyen emberi tevékenység, cselekedet vagy magatartás, továbbá embercsoport össz tevékenységének értékelése. Ellenőrzés célja:

15

Hatósági érdekek esetén: olyan tevékenységre, amelyet jogszabályok, kötelező állami előírások szabályoznak. - Tulajdonosi érdekek esetén: a gazdálkodó szervezet egészére kiterjed az ellenőrzés. Ellenőrzés módszere: sokféle, a céltól és tárgytól függ. Közös vonás: összehasonlítás. Ellenőrzés rendszere: a végrehajtó szervek, szervezetek összessége, és ezek tevékenysége együtt alkotja. Pl.: EU ellenőrzési rendszere, egy ország ellenőrzési rendszere, állami ellenőrzések rendszere, vállalkozás belső ellenőrzési rendszere. -

2.) Az ellenőrzés főbb követelményei Szabályszerűség Vizsgálja, hogy a szervezetek, és az állampolgárok betartják-e a jogszabályokat, egyéb szabályokat. Ellenőrzést végzőkre is vonatkozik! Tervszerűség Feladatokat, szervezeteket, időpontokat előre meghatározzák. Teljesség Minden érdeknek van ellenőrző szervezete! Rendszeresség Ellenőrzések meghatározott időszakonként, meghatározott rendben, tervek alapján. Kivétel pl.: váratlan fogyasztóvédelmi ellenőrzés. Folyamatosság Az ellenőrzési időszakok kihagyás nélkül követik egymást. Racionalitás Témák, feladatok, szervezetek, tevékenységek összehangolása az átfedések megszüntetésére. Függetlenség, objektivitás, megalapozottság A megállapításoknak megdönthetetlennek, tárgyilagosnak és elfogulatlannak kell lenniük, a következtetéseknek pedig reálisnak! Hatékonyság Mennyire érdemes a hibák és a felelősség feltárásában az ellenőrzés. 3.) Az ellenőrzés fontosabb fajtái - Különböző csoportosítások - Csoportképző ismérvek alapján I. Követelményrendszer - Szabályszerűségi ellenőrzés - Teljesítmény ellenőrzés II. Megbízó - Belső ellenőrzés: az ellenőrzést végző személy az ellenőrzött szervvel munka- vagy megbízási szerződésben áll. A vizsgált szerv részére végzik. - Külső ellenőrzés: valamely külső szerv megbízásából és részére végzik. III. Ellenőrzés nagyságrendje - Átfogó ellenőrzés: egy komplett szervezetre vonatkozik. Célja, hogy a vizsgált szervezet helyzetéről átfogó képet kapjanak. - Témavizsgálat: egy időben több szervezetnél végrehajtott azonos tartalmú ellenőrzés. Cél: általánosítható következtetések. - Célellenőrzés: eseti kérdésre irányuló ellenőrzés. IV. Ellenőrzés időpontja - Előzetes ellenőrzés: megelőzi a vizsgálandó eseményt. Cél: felmérni a végrehajtás várható hatását, eredményét.

16

Egyidejű ellenőrzés: a gazdasági cselekménnyel párhuzamosan. Cél: feltárni a végrehajtásban fellépő akadályokat, hibákat. - Utólagos ellenőrzés: a gazdasági cselekmény bekövetkezése után. V. Gyakoriság - Folyamatos - Ismétlődő (időszakos) - Esetenkénti (egyszeri) VI. A vizsgálat részletessége - Teljes körű (tételes) ellenőrzés: a feladattal kapcsolatban minden eseményt, tárgyat vizsgál. - Mintavételes ellenőrzés: egy kisebb mennyiséget vesznek ki a sokaságból, valamilyen elv alapján. - Próbaszerű ellenőrzés: a sokaság egy-egy elemét emelik ki. -

A vállalkozás ellenőrzési rendszere: 1. Tulajdonosi ellenőrzés: a tulajdonosok a megbízott testület munkájának megfelelősségéről kívánnak meggyőződni. 2. Belső ellenőrzés: feladata a vállalkozás célkitűzéseinek elérését támogató ellenőrzési rendszer kiépítése és működtetése. 1. és 2. között szoros kapcsolat van! A vállalkozás ellenőrzési rendszerének követelményei:  Állami előírások  Különböző standardok Legelterjedtebb ajánlások: o Az ún. corporate governance (felelős vállalatirányítás) elvei (1., részben 2.-ra) o 2-re a COSO és az IIA iránymutatásai o Független könyvvizsgálatra az IFAC előírásai Corporate governance (felelős társaságirányítás) + ellenőrzés o Teljes körűen nagyobb cégeknél o Fogalma: „létrehozni és betartani azokat az elveket és szabályokat, amelyek azokat az embereket vezetik és korlátozzák, akik a vállalat nevében járnak el.” o Minden országban saját szabályozás o Magyarország: Felelős Társaságirányítási Ajánlások; OECD ajánlások. Hozzáférhetőség!!! (Társaságirányítási Kódex) A vállalkozások ellenőrzési rendszerének összetevői: o Tulajdonosi ellenőrzés o Tulajdonosok (legfőbb szerv) o Igazgatóság (és bizottságai) o Felügyelő (és audit) bizottság o Könyvvizsgáló o Belső ellenőrzés o Belső kontrollrendszer o Függetlenített belső ellenőrzés A tulajdonosi ellenőrzés: o A vállalkozás méretétől, bonyolultságától, jogszabályi előírástól függ

17

a.) Tulajdonosok o Nem egységes akaratú csoport o Jogaikat, kötelezettségeiket a társaság legfőbb szervének ülésén gyakorolhatják o E szerv dönt az alapvető, stratégiai ügyekben o Kizárólagos döntési hatáskörei: társasági szerződés megállapítása, módosítása; igazgatóság, vezérigazgató, felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, könyvvizsgáló megválasztása; beszámoló jóváhagyása. b.) Igazgatóság és bizottságai o Tulajdonosi ellenőrzéssel: függelmi-beszámolási kapcsolat o Belső ellenőrzéssel: szabályozó-felügyelő kapcsolat o Feladatai egy részét delegálja a menedzsmentre Feladatai: o Stratégiai irányelvek meghatározása, végrehajtásának felügyelete o Társaságirányítási gyakorlat eredményességének és hatékonyságának felülvizsgálata o Összeférhetetlenség eseteinek kezelése, etikai kódex elfogadása o Kockázatkezelési irányelvek meghatározása o Belső kontrollrendszerrel kapcsolatos irányelvek megfogalmazása o Pénzügyi jelentések tisztaságának biztosítása o Társasági működés átláthatósága, információk nyilvánosságra hozatala o + ellenőrizze a menedzsment tevékenységét! o Feladatai ellátására: bizottságok! o Tulajdonosok részére felvilágosítás, jelentéskészítés o Korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben okozott károkért c.) Felügyelő (és audit) bizottság o A vállalkozás legfőbb szerve részére végzi el az igazgatóság tevékenységének ellenőrzését. o Létrehozásáról a tulajdonosok döntenek, kivéve amikor kötelező (lásd. tk.) Feladatai: o Számviteli beszámolót írásban kell véleményeznie o Jóvá kell hagynia a felelős társaságirányítási jelentést o A legfőbb szerv rendkívüli ülésének összehívását kell kezdeményeznie, ha arra oka van (lásd. tk.) o Korlátlanul egyetemlegesen felelnek az okozott károkért Audit bizottság o Nyrt. Esetében kötelező Feladatai: o Számviteli törvény szerinti beszámoló véleményezése o Könyvvizsgáló személyére és díjazására javaslattétel o Együttműködés a könyvvizsgálóval stb. d.) Könyvvizsgáló o Feladata: a beszámoló valódiságának és szabályszerűségének felülvizsgálata, a törvény és a létesítő okirat betartásának ellenőrzése, független könyvvizsgálói jelentés készítése. o Jogait, kötelezettségeit standardok írják elő! A belső ellenőrzés o Két összetevője: a belső kontrollrendszer és a függetlenített belső ellenőrzés a.) Belső kontrollrendszer

18

o A belső kontroll egy folyamat, amelyet a társaság igazgatósága, a menedzsment és az alkalmazottai befolyásolnak, és amelyet azért hoznak létre, hogy az alábbi célok elérését illetően ésszerű bizonyosságot nyújtson: o A működés hatékony és eredményes legyen o A pénzügyi beszámolási rendszer megbízható legyen o A vonatkozó szabályozásnak a társaság eleget tegyen Belső kontrollrendszer célkitűzései: működés, pénzügyi beszámolás, megfelelés Belső kontrollrendszer komponensei: kontrollkörnyezet, kockázatértékelés, kontrolltevékenységek, információ és kommunikáció, monitoring. Működésének lényege: o Feladatainak elhatárolása fontos! o Igazgatóság: átfogó irányítás és a menedzsment felügyelete o Menedzsment: az igazgatóság elvein alapuló tényleges vezetés! o Szoros kapcsolatban áll a célokkal és kockázatokkal: ezáltal a kockázatokra előre megtervezett válaszok tényleges végrehajtása biztosított. Kockázatértékelés és kontrolltevékenységek (2., 3.,): stratégia  célok  kockázatok vizsgálata! Kockázatkezelés rendszere: o Kockázatazonosítás o Kockázatértékelés (kockázati mátrix): x  szervezetre gyakorolt hatás, y  bekövetkezés valószínűsége. A  alacsony, K  közepes, M  magas. o Kockázatkezelés Kontrolltevékenységek: o Szabályzatok (kockázatkezelés helye, ideje, módja) o Tevékenységek (a szabályzatok érvényesítése = kockázatkezelés eszközei) Csoportosítási ismérvei: o Célkitűzéshez való kapcsolódásuk o Időbelisége o Automatizáltsága Kontrollkörnyezet, információ és kommunikáció, monitoring (1., 4., 5.) o Kontrollkörnyezet: szervezeti struktúrák, gyakorlatok és a megfelelő vállalati kultúra o Információ: elengedhetetlenek a működéshez! o Monitoring: képes-e a kontrollrendszer betölteni funkcióját? Felülvizsgálat – ez a monitoring. Mikor eredményes a belső kontrollrendszer? – Ha az igazgatóság és a menedzsment ésszerű bizonyossággal rendelkezik arról, hogy a társaság mindhárom célkategóriája teljesül! b.) Függetlenített belső ellenőrzés o Fogalma: független, objektív, értékteremtő bizonyosságot adó és tanácsadó szolgáltatás, amely segít a vállalati működés fejlesztésében. o Szükséges: o A felső vezetés nem tud minden ellenőrzést elvégezni o A kialakított belső ellenőrzési rendszert felügyelni kell, fejleszteni kell! o Belső ellenőrök: objektívek és függetlenek. Összeférhetetlenségi és etikai előírások. o Funkcionális elkülönülés o Közvetlenül a felső vezetésnek alárendeltek o Más tevékenységbe nem vonhatók be o Tevékenységének tervezésekor önálló

19

o o o o o o o o

Végrehajtásakor befolyástól mentesen, önállóan jár el Befolyástól mentesen állítja össze a jelentését Munkája: bizonyosságot adó és tanácsadói is Szervezet: kiemelt szereplője a belső ellenőrzési vezető Tevékenységük előre meghatározott tervek szerint történik Elvégzett lépések dokumentálása Megállapításokat kötelesek tenni A vezető beszámolni köteles

Az ellenőrzés általános módszertana-inkább pénzügyi szemléletű: I.) Az ellenőrzés módszertani eszközei - Ellenőrzés: tények megismerése, tényhelyzet megállapítása + ezeknek a követelményekhez való viszonyítása. - Eredmény: megállapítások, következtetések. - Mindig bizonyítottnak, bizonyíthatónak kell lenniük. Ehhez:  Ismerni kell az ellenőrzés tárgyához kapcsolódó követelményeket  Különböző módszerek, eljárások a tényhelyzet feltárására a.) Követelmények megismerésének forrásai - Általános érvényű (törvények, kormányrendeletek, hatósági előírások stb.) - Specifikus – a vizsgált szervezetre vonatkozó (alapszabály, alapító okirat, kollektív szerződés, számviteli politika stb.) b.) Tényhelyzet megismerésének formái - Módszerek az ellenőrzés megközelítés szerint. Az ellenőrzés megközelítése: az ellenőrzési bizonyítékok megszerzésének alapvető módja. Lehet:  Rendszeralapú (a szervezet belső kontrollrendszerére támaszkodik)  Közvetlen, részletes (a tényhelyzet közvetlen, részletes vizsgálatából szerzi) Közvetlen, részletes vizsgálati eljárás lehet: Elemző eljárás (összefüggések, trendek, vizsgálata – statisztikai eszközök) Adatok, ügyletek, vizsgálandó jelenségek közvetlen részletes vizsgálati (eszközeit lásd ábra!) (1-1 mondat)  Megfigyelés  Tárgyiasult eszközök szemrevételezése  Rovancsolás  Nyilvántartások vagy dokumentumok szemrevételezése  Újraszámítás  Egyeztetés  Információkérés  Visszaigazolás  Anyagok, áruk, termékek mintavételes vizsgálata  Kísérlet  Próbavásárlás A tényhelyzet megismerése közvetlen részletes vizsgálatokkal:  Direkt módon: megfigyelés; tárgyiasult eszközök szemrevételezése; rovancsolás; anyagok, áruk, termékek mintavételes vizsgálata; kísérlet; próbavásárlás  Indirekt módon: nyilvántartások vagy dokumentumok szemrevételezése; újraszámítás (átszámolás); egyeztetés; visszaigazolás II.) Az ellenőrzés megszervezése és lefolytatása Szervezésének általános kérdései Különböző szervezetek, célok. De! Általános elvek. Alábbiak meghatározandók:  Szervezeti és működési követelmények  Célok, feladatok, szabályok  Eljárások, módszerek  Dokumentumok formai, tartalmi követelményei  Nyilvántartási rend követelményei  Ellenőrzést végzők jogai, kötelezettségei  Más szervezetekkel szükséges együttműködések szabályai Ellenőrzési kézikönyvben kell ezeket feltüntetni!

20

Ellenőrzési tevékenység tervezése  

Stratégiai terv: ellenőrző szervezet egészére vonatkozó, stratégiai célok kijelölése, ezekhez tartozó fejlesztésekre. Ellenőrzési munkaterv: előzőre alapoz, tervidőszaki (éves) időtávra vonatkozó feladatok.

Legalább tartalmazza:      

Tervezett ellenőrzés tárgyát, ellenőrizhető szervezetek megnevezését, időszakok megjelölését. Ellenőrzés célját. Ellenőrzés típusát, módszereit. Ellenőrzések ütemezését. Szükséges ellenőrzési kapacitás meghatározását. Megalapozó elemzéseket (kockázatelemzés) 2. Ellenőrzés végrehajtása, munkaszakaszai  Végrehajtása:  Beszámoltatás  Folyamatos adatszolgáltatás  Helyszíni ellenőrzés: a helyszíni ellenőrzés több, egymásra épülő munkaszakaszokból áll: 1.) Ellenőrzés előkészítése és felkészülés rá Előkészítés: célok, feladatok meghatározása; ellenőrizendő szervezetek kijelölése, megismerése; ellenőrzés időbeosztása; eljárások meghatározása; ellenőrök munkamegosztása. Felkészülés: speciális ismeretek megszerzése. o Ellenőrzési program: az ellenőrzés végrehajtásához készített, utasításként érvényesülő útmutató. Vizsgálatvezető összeállítja, ellenőrzött szervezet vezetője hagyja jóvá! Három fő része van: bevezető vagy általános rész; részletes vizsgálati feladatok; vizsgálatszervezési kérdések. Tartalmaznia kell: - Ellenőrizendő szerv, szervezeti egység megnevezése (I.) - Ellenőrzés témája (I.) - Ellenőrzés célja (I.) - Ellenőrizendő időszak (I.) - Ellenőrzésre vonatkozó jogszabályi, egyéb felhatalmazásra történő hivatkozás (I.) - Ellenőrzés részletes vizsgálati feladatai (II.) - Ellenőrzés módszerei (III.) - Ellenőrzés tervezett időtartama (III.) - Ellenőrzés ütemezése, jelentés elkészítés határideje (III.) - Ellenőrök, szakértők, mint a vizsgálatvezetők megnevezése ill. megbízólevél száma, a feladat megosztása - Kiállítás kelte - Jóváhagyásra jogosult aláírása, bélyegzőlenyomata - programhoz tartozó mellékletek. Sajátos feladatok: - Elővizsgálat végrehajtása (információk) - Próbavizsgálat lebonyolítása (tesztelés, korrekció) Megbízólevél kiadása: az ellenőrzésben résztvevők azon okmánya, amely feljogosítja az ellenőrt a helyszíni ellenőrzés lefolytatására. Tartalmazza: - Sorszám, „Megbízólevél” megnevezés - Ellenőrző szervezet megnevezése - Ellenőr neve, beosztása, személyazonosítására alkalmas igazolvány száma - Ellenőrzés témája, ellenőrzési programra történő hivatkozás - Jogszabályi, egyéb felhatalmazásra történő hivatkozás - Érvényességének ideje - Kiállítás kelte - Kiállításra jogosult aláírása, bélyegzőlenyomata 2.) Helyszíni vizsgálat Az ellenőrzés előzetes bejelentése  A helyszíni ellenőrzés megkezdése: - Bejelentkezés az ellenőrzésre - Az ellenőrzés helyszínének megismerése  A vizsgálati programban foglaltak végrehajtása. a.) Előzetes bejelentés - Ellenőrző szervezet feladata (kivétel, ha váratlannak kell lennie!)

21

b.) Megkezdése - Megbízólevél felmutatása - Ellenőrzött feladata az ellenőrzés feltételeinek megteremtése c.) Lebonyolítás - Programfegyelem: 1.) a program minden pontját meg kell vizsgálni, és azokra választ kell adni 2.) a programban meghatározott fő kérdésektől eltérni csak a jóváhagyó engedélyével! Végrehajtás dokumentálása! - Minden lépést rögzíteni kell! - Bizonyító okiratok (tanultak + fénykép, videofelvétel, szakértői vélemény, tanúvallomás) 3.) Megállapítások írásba foglalása a.) Jelentés b.) Jegyzőkönyv Jelentés tartalmazza: - Ellenőrzést végző szerv megnevezése - Ellenőrzött szervezet megnevezése - Ellenőrzés témája - Jogszabályi egyéb felhatalmazásra történő hivatkozás - Ellenőrzött időszak - Ellenőrzés célja, feladatai - Helyszíni ellenőrzés kezdete és vége - Ellenőrzésre vonatkozó szakmai követelmények, ellenőrzési módszerek, eljárások - Ellenőrzési megállapítások, javaslatok - Jelentés dátuma, ellenőrök aláírása - Ellenőrzésre rávezetett záradékok Jegyzőkönyv Általában hatósági ellenőrzéseknél készül! Hibák, mulasztások, jogszabályba ütköző események  pozitívumokra nem tér ki! 5.)A megállapítások hasznosítása Az ellenőrzés megállapításai, következtetései és javaslatai alapján tett intézkedéseket együttesen az ellenőrzés hasznosításának nevezzük.

4. Ismertesse a munkaerő-gazdálkodás feladatait és jellemezze a dolgozók motiválására szolgáló eszközöket! Információtartalom vázlata: A HR fogalma, jellemzői A munkaerőgazdálkodás feladatai (munkaerő-szükséglet biztosítása, a munkaerő hatékony foglalkoztatása, bér- jövedelem gazdálkodás) Motiválás/ösztönzés eszközei (munkabér, személyi jellegű egyéb kifizetések, nem pénzbeli juttatás/cafeteria)

Munkaerő gazdálkodás és bérgazdálkodás A munkaerő termelési tényező, amelynek sajátos tulajdonságai megkülönböztetik a többi tényezőtől. Céljaik, szükségleteik, érzelmeik vannak és önálló akarattal rendelkeznek. A munkaerő gazdálkodás feladatai: 1, Munkaerő biztosítása: - Tervezés és a szükséglet meghatározása. – Létszám megszerzése. – Gondoskodni a folyamatos képzésről. – Irányítani kell a munkaerőmozgást. 2, A munkaerő hatékony foglalkoztatása. 3, Bér és jövedelem gazdálkodás. 4, A munkaügyi kapcsolatok gondozása.

22

A munkaerő és bérgazdálkodás tartalma szerint többféle tevékenységből áll: 1, Stratégia. 2, Rövid távú tervezés. 3, Operatív tevékenység. 1, Munkaerő szükséglet meghatározása: a munkaerő állomány alapvetően két részből áll: Fizikai: A létszámszükséglet a termelés volumene és a termelékenység színvonala befolyásolja. Leggyakrabban a norma óra szükségleten alapuló módszert használják (L= T*N/I*Sz) Ahol nehezebben mérhető, ott más számítási módszereket alkalmaznak. Szellemi: A szervezeti felépítésből és a szervezeti egységek működéséhez szükséges munkaköröktől indulnak ki. Egy másik módszer az ún. bázis alapú számítás. A tényleges létszámból indulnak ki és ezt módosítják a tervezett változások hatásaival. 2, Munkaerő biztosítás: A pótlólagos munkaerő szükségletet két forrásból fedezheti a vállalkozás: Belső és külső forrásokból. A lehetőségeket a munkaerő-piaci helyzet befolyásolja: - túlkínálat. – Túlkereslet A munkaerő hatékony foglalkoztatása: A vállalkozás alapvető érdeke, hogy a dolgozók folyamatosan el legyenek látva feladatokkal és ehhez rendelkezésre álljanak a szükséges feltételek és eszközök. Az elégedett munkavállaló teljesítménye is jobb. Fontos az is, hogy korszerű és hatékony ösztönzési rendszert alakítsanak ki. 3, Bérgazdálkodás és ösztönzés: Abból indulnak ki, hogy az ember olyan lény, amely szükségletei kielégítésére egyre többet, jobbat akar. A szükséglet a hajtóerő, motiváció a célok mögött. Alapvető eszközei a munkabér, a személyi jellegű kifizetések és a nem pénzbeli juttatások. A rendszer részei: Alapbér. Bérpótlékok. Prémium, jutalom. Kiegészítő fizetés. Milyen teljesítménykövetelmények határozhatók meg azt fejezi ki, hogy mekkora az a munkamennyiség, amit az alapbérért a munkáltató megkövetel. Bérforma: a munkabér és a teljesítmény közötti kapcsolatot határozza meg. Szervezeti egységek érdekeltségi rendszere amely szabályozza, hogy a felhasználható munkabértömeg, ill. az átlagbér színvonala milyen tényezőktől függ, vagy változhat. Érdekeltségi rendszerek: Az ösztönzés az érdekeltségi rendszereken keresztül valósul meg. Két fő területe van: I. Személyes ösztönzés: a munkavállalók és a vezetők érdekeltségi rendszerén keresztül valósul meg. II. A szervezeti egységek érdekeltségi rendszere, a belső egységek ösztönzése. A megvalósításhoz célszerű kereseti arányokat kialakítani. Meghatározásához támpontot nyújt egyrészt: a munkakör értékelési rendszer, amely a munkakör rangsorát határozza meg és fokozatokat alakít ki. Másrészt a bértarifa rendszer, amely hozzá sorolja a munkaköri fokozatokhoz a bértételeket. Kifejező órabérben vagy havibérben. Bértételek lehetnek: sávosak, fix összegűek, minimum összegűek, amitől felfelé el lehet térni. A béreket a vállalkozás maga határozza meg, de figyelembe veszi a munkaerőpiaci keresleti viszonyokat is. Munkavállalók érdekeltségi rendszere 1, Fizikai foglalkozásúak érdekeltségi rendszere és ennek elemi:Teljesítménykövetelmény: az alapbérért előírt teljesítmény kifejezési formája a munkanorma, amely megmutatja, hogy egy termék előállítására mennyi időt fordíthat. Vagy egységnyi idő alatt hány terméket kell előállítani. Alapbér: az az összeg, amit 100%-os teljesítménnyel kap. Bérforma: megmutatja, hogy a dolgozó munkabére változik-e automatikusan a teljesítmény változásával, ill. ha változik, ez milyen arányban kerül elszámolásra. Típusai: a, Kereslet és teljesítmény közötti kapcsolat szerint: időbér, teljesítménybér. B, Az ösztönzés szempontjából: mennyiségre, minőségre ösztönző, kombinált bérforma. C, Az ösztönzés intenzitása szerint: lineáris, degresszív, progresszív. D, Elszámolási mód szerint: egyéni, csoportos. Teljesítménybér: a teljesítménybéres bérformák előnye, hogy jól mérhető a dolgozó egyéni képessége, ill. a munkaidő legjobb kihasználására ösztönöznek. Méréséhez azonban a feltételeket folyamatosan biztosítani kell. Típusai: Darabbér: Legrégibb formája. Lineáris. Kereslet=darabszám*darabbér. Nagy előnye, hogy egyszerű és a dolgozó is jobban tudja követni.

23

Degresszív bérforma: a kereslet nem növekszik arányosan a teljesítménykövetelmény túlteljesítése esetén. Területei: ahol a mennyiség növelése csak bizonyos határokon belül célszerű. Vagy ahol a normák hiányában nehezen mérhető a teljesítmény. Teljesítményhez kötött időbér: a dolgozó akkor kaphatja meg a munkabérét, ha egy bizonyos teljesítményszintet elér. Prémiumos teljesítménybérezés: egyrészt mennyiségi teljesítményért jár, a munkabér másrészt pedig bizonyos feltételek teljesítéséért+prémium is jár. Időbéres forma: a munkában eltöltött idő és az alapbér szorzata. Az ösztönzést az jelenti, hogy az alapbérek a feladatok teljesítésétől függően változhatnak. Vezetők ösztönzési rendszere Felső szintű vezetők ösztönzési rendszere 1, Alapbér általában. 2, Rövid (teljesítménymutatókhoz kapcsolódik) és hosszú távú (részvényárfolyam alakulásához kapcsolódik) kiegészítő ösztönzők.3, Különböző juttatások. Közép szintű vezetők nagyban függ a működési körtől és a kialakításánál arra is kell törekedni, hogy a vezető anyagi elismerése nagyban függjön az általa befolyásolható folyamatoktól. Alsó szintű vezetők: az adott egység érdekeltségi rendszere érvényesül. Szervezeti egységek érdekeltségi rendszere úgy kell kialakítani, hogy az egységeket a vállalati célok megvalósulását segítő működésre ösztönözze. Típusai: 1, Tervtípusú. Bázistípusú. Normatív típusú. Nyereség normatíva. Érdekeltségi rendszerek a mutatók tartalma szerint: 1, Részmutatós érdekeltségi rendszerek: műszaki-gazdasági mutatót jelentenek. Pl.: készletállomány, új terméknél elért árbevétel szint. 2, Költségtartalmú: bizonyos költségfajták megtartásában vagy csökkentésében teszi érdekeltté az egységeket. Pl.: termékek önköltsége, rezsiköltség. 3, Eredménymutatós érdekeltségi rendszer: valamilyen eredménymutató áll a középpontban. Pl.: egy főre jutó árbevétel, vagy jövedelmezőség. Érdekegyeztetés: Felső szintű fóruma az érdekegyeztető tanács. Résztvevői: munkaadók, munkavállalók, kormány. A munkavállalók érdekeit alapvetően a szakszervezetek látják el. Eredményeiket a kollektív szerződés tartalmazza. A jogokat az üzemi tanács gyakorolja A munkaerő-gazdálkodás hivatott biztosítani a humán munkaerő-forrás szükségletet, a munkaerőtoborzást, a munkaerő-kiválasztást és a továbbképzést. személyzeti vezetés funkciói A személyzeti vezetés funkciói a következők: - a munkaerő tervezése, - felvétel, - képzés és oktatás, - vezetésfejlesztés és teljesítményértékelés, - anyagi elismerés, - egészségvédelem és biztonság, - ipari kapcsolatok, - az alkalmazottak számára nyújtott szolgáltatások, - kommunikáció és konzultáció, - külső kapcsolatok. A munkaerőforrás-gazdálkodás stratégiája A munkaerő-gazdálkodás stratégiai, taktikai és operatív döntései éppúgy egymásra épülnek, mint más tevékenységek. Ezt a hierarchikus struktúrát az emberi erőforrás menedzsmentre vonatkoztatva az alábbiakban foglaljuk össze. Az emberi erőforrás tervezése nem csupán a munkaerő-gazdálkodással foglalkozó osztály, vagy

24

személyek feladata, ezt a szervezet minden vezetőjének fontosnak kell tartania, hiszen rajtuk múlik, hogy valós információk álljanak rendelkezésre a munkaerő-szükséglet nagyságáról és szerkezetéről. Munkaerő-szükséglet a szervezetnél adott időszakban elvégzendő feladatok ellátásához a vállalatvezetés megítélése szerint szükséges munkaerő létszáma, munkakörök szerinti struktúrában. Munkaerő-kereslet a munkaerő-szükségletnek a külső munkaerőpiacon megjelenő része. Szervezetfejlesztés a szervezeti struktúra - a stratégiai követelményeknek megfelelő - alakításának folyamata. PLUSZ A tervezési folyamat négy fő lépésének tartalma: - A szervezeti célok lebontása, meg kell határozni az elérendelő célokat, illetve az egyes egységek feladatait. A munkaerőtervezésnek az elvégzendő feladatokból kell kiindulnia, ehhez kell hozzárendelni a munkaerő-szükségletet. A szükséges szakismeret-struktúra meghatározásakor az előző lépésben meghatározott feladatokból kell kiindulni és nem a meglévő állományból. A következő lépés a munkaerő-keresletnek a meghatározása, amellyel a szervezet megjelenik a munkaerőpiacon. A tervezési folyamat zárószakasza az új munkaerő-struktúra kialakítása. Munkakör a szervezeti feladatok egy személyre lebontott része, amely meghatározható ismeretek és képességek alkalmazását igényli. Munkaköri előírások szintén írott formában határozzák meg azokat a képességeket, egyéb jellemzőket, amelyek szükségesek az adott munkakör betöltéséhez. Munkaerő-nyilvántartás tartalmazza a szervezet alkalmazottair6l készített információkat: - az alkalmazottakról az egyedi informáci6kat (személyi adatok, szakmai képzettség, fizetés, munkaköri adatok, stb.). - a menedzser nyilvántartása tartalmazza az életrajzi adatokat, a munkában való jártasságot, a termelési ismereteket, az idegennyelv-ismeretet, az áthelyezés korlátait, a teljesítmény értékelését. A munkaerő-helyzettel kapcsolatos előrejelzés tartalmazza, - hogy "Hova akar eljutni a vállalat?" Szükségesek-e a szervezeti célokkal és tervekkel kapcsolatos korlátozások? Az előrejelzés tartalmazza, hogy: - mennyi lesz a szervezet humán erőforrás-igénye, milyen intézkedések szükségesek a bérekkel és a szakmai technikai változások bevezetésévei kapcsolatban, - milyen vélemények alakultak az előrejelzést illetően, - szükségesek-e matematikai vagy statisztikai modellek, stb. Átmeneti intézkedéseknek, mint folyamatoknak a lényege, hogy a szervezet miként tudja az átmeneti időben a munkaerő mennyiségi és minőségi igényeit kielégíteni.

5. Vázolja fel a munka napfelvétel folyamatát! Információtartalom vázlata: A mezőgazdasági munka sajátosságai A munkafolyamat felépítése (munkaművelet, munkaelem, munkamozdulat) A munkanap időösszetétele A munkatanulmány elkészítésének menete Következtetések a munkatanulmányból A munkanap felvételi eljárás annak a megállapítására szolgál, hogy a munkaidő a különböző tevékenységek között hogyan oszlik meg. Célja az időmegosztások megállapítása és azok elemzése. Munkanapfelvétellel fel lehet mérni, vizsgálni, elemezni: a) a gépek, berendezések műszakidő-megosztását, ezen belül:  termelőidő, nem termelőidő megoszlását,  termelőidőn belül a főidő, a mellékidő, az előkészületi és a befejezési idő megoszlását,  előforduló géphibákat fajta és időtartam szerint,  állásidőket (anyaghiány, energiahiány stb.) b) a foglalkoztatott munkaerő időfelhasználását, ezen belül:  extenzív időkihasználást (termelő, nem termelőidő),

25

c)

 intenzív időkihasználást (termelőidőn belül a dolgozó iskolai végzettségének és szakképzettségének megfelelően van-e foglalkoztatva, továbbá, hogy milyen irányú és nagyságú az eltérés),  a termelőidő megosztását,  a nem termelőidő megoszlását (dolgozótól függő és nem függő veszteségek), egyéb mutatók:  műszaki színvonal elemzése (gépesítés, automatizálás, készülékezés, munkahely-ellátás, technológiai tevékenység megoszlása stb.),  a felvétel módjától függően: folyamatos, mintavételes,  a felvételi eljárástól függően: megfigyelővel (megfigyelés, önmegfigyelés), műszeres vizsgálattal (filmtechnikai, ipari tévé, egyéb műszer, pl.: processzográf stb.) végzett.

A munkanapfelvételnek 2 alapvető eljárása alakult ki: 1. folyamatos munkanapfelvétel: Munkavégzést a munkakezdéstől a munka befejezéséig figyelemmel kíséri. Egy munkanap, illetve egy műszak alatt mérjük a munkások tevékenységét. Minden munkás tevékenységéről felvételt készítünk, minden munkásra egy felvételiztető jut. 2. Mintavételes munkafelvétel: Viszonylag rövid idő alatt egy munkahely összes időfelhasználásáról adatokat nyerhetünk. Folyamatos munkaidőből kiválasztunk 1-1 szakaszt és az időpontonként észlelt tevékenységeket, jegyezzük fel. Mintavételes munkanapfelvétel előtt kellő részletességgel és pontossággal össze kell állítani a műveletelemek jegyzékét. A munkanorma valamely munkafolyamat, munkaművelet előírt minőségi elvégzéséhez szükséges időmennyiség (időnorma), illetve egységnyi idő alatt kellő minőségben előállítandó termékmennyiség (teljesítménynorma). A mozdulattanulmányozás néhány módszere a következő:  folyamatábrák- munkamenetábra, munkafolyamat-ábra,  mozdulattanulmányozás, a munkát a lehető legkisebb elemeire bontjuk fel, majd azokat három csoportba soroljuk (1. a munkavégzés elemei, 2. a munkavégzést késleltető elemek, 3. munkavégzést nem jelentő elemek). A munkamódszer és a munkaidő-tanulmány készítésére használható módszerek 1. Folyamatos munkanap-felvételi eljárások A)

Önfényképezés  Lényege: megfelelő irányítás mellett a dolgozók maguk végzik, maguk szolgáltatják az adatokat az elemző munkához.  Főleg az állásidők (veszteségidők) mértékének, gyakoriságának megállapításához  Rövid idő alatt nagy munkaterületről adatok  A jól megszervezett előkészítéstől függ a sikere  Előkészítő munka során: kijelölni az önfényképezés területét, a dolgozókat, akik végzik. Ezen dolgozókkal, vezetőikkel meg kell beszélni a felvétel célját, végrehajtásának menetét, időtartamát. Megszerkeszteni az alkalmas megfigyelő lapokat.  Felvételezés közben: ellenőrizni a lebonyolítás menetét  Befejeztével: a bevont dolgozók észrevételeit, javaslatait figyelembe venni. 26

B)

Egyéni munkanap-felvétel  Egy-egy dolgozó munkaidejének vizsgálatakor készítünk  Alkalmazható: kézi és gépi munkáknál  Előny: a legmegbízhatóbb és legtöbb részletet feltáró adatokhoz lehet jutni; Hátrány: hosszadalmas  Több munkanapra is kiterjedhet a felvételezés  Módszere: a megfigyelő lapon az események előfordulásuk sorrendjében – kezdési és befejezés idő – időtartam

C) Csoportos munkanapfelvétel  Iparban széles körben használható olyan esetekben, mikor részletes adatokat kívánnak kapni a csoportmunkát végző dolgozók időfelhasználásáról.  Alkalmazható: ha az egyes események időtartama olyan hosszú, hogy egy felvételező több dolgozó tevékenységét is meg tudja figyelni  Megfigyelhető: a csoport által végzett munka időszükséglete, az együttműködés, és az egyéni időfelhasználás  Hosszabb időt igénylő módszer

D) Többgépes munkanapfelvétel A felvételezés módja hasonló az egyénihez. E)

Több, egymástól független munkát végző dolgozó munkanapfelvétele egyidőben  Különösen karbantartó műhelyekben alkalmas a munka összes időfelhasználásának megismerésére  Lényege megegyezik az egyéni felvételezéssel  Sok adatot szolgáltat egyszerre

F)

Útvonalfelvétel  Alkalmazandó: ha a dolgozó vagy az anyag az egész üzemre vagy telephelyre kiterjedően változtatja a helyét  Történhet önfényképezéssel, vagy egyéni, csoportos munkanapfelvétellel  Jellemzője: a felvételezőnek együtt kell haladni a megfigyelt dolgozókkal, és az észleléseit menetközben rögzíteni a megfigyelőlapon  Célszerű, ha összekapcsoljuk az útvonalábra készítésével → a mozgás iránya is feltüntethető → felesleges utak, torlódási pontok kiszűrhetők

27

G) Munkanapfelvétel grafikus eljárással Három mód:  Direkt módszer: közvetlenül grafikus eljárás  Egyéb módszerekkel készített munkanapfelvételek adatait ábrázoljuk grafikonon  Folyamatosan író és a munka vagy gép által vezérelt regisztráló műszer felszerelése H)

Kétoldalú munkanapfelvétel  komplex vizsgálati módszer  a technológiai folyamatok és a dolgozók tevékenységének egyazon időben történő tanulmányozását teszi lehetővé  eltérés: a felvételezőtől jobban megkívánja a vizsgált terület gyártástechnológiájának ismeretét, és az előkészítés több munkát igényel Folyamata: 1. A termelési folyamat megismerése 2. A kétoldalú megfigyelés megtervezése 3. A kétoldalú megfigyelés lebonyolítása 4. Az adatok értékelése

A feldolgozás során az adatokat 3 csoportba célszerű sorolni:  A termelő-berendezések kihasználására vonatkozók  Az emberi munkával kapcsolatosak  Az anyag, energia kihasználására vonatkozók 6. Értelmezze a minőség fogalmát, fogalmazzon meg egy klasszikus minőségdefiníciót! Mutassa be a minőségügyről szóló gondolkodás fejlődését! Információtartalom vázlata: A minőség fogalmának értelmezése A minőség fogalma és a fontosabb minőségügyi kategóriák A minőség, mint hétköznapi fogalom már régóta él a köztudatban, mint olyan valami, amellyel a minket körülvevő világ dolgai rendelkeznek. A fogalom konkrét meghatározása más-más értelmű, aszerint, milyen megközelítésben történik.  filozófiailag: “a dolgok lényegét jellemző tulajdonságok összessége”,  műszakilag: “…a termék olyan tulajdonságainak összessége, amelyek alkalmassá teszik meghatározott szükségletek kielégítésére, rendeltetésének megfelelően“,  műszaki-gazdasági megközelítésben: “A minőség valamely egységnek az a tulajdonsága, hogy meghatározott és elvárt követelményeket képes kielégíteni“,  marketing értelmezésben: “A minőség, valamely termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, amelyek azt alkalmassá teszik meghatározott vagy rejtett igények kielégítésére”.

28

Megállapítható, hogy az utóbbi három értelmezés szerint a minőség annak a mértéke, hogy a termék vagy szolgáltatás Egy klasszikus minőségdefiníció értelmezése A minőségügyről szóló gondolkodás fejlődése mennyire felel meg az előírt követelményeknek, illetve képes-e a meghatározotton túli igényeket is kielégíteni. Az előbbiek alapján a minőség négy összetevőre bontható az előírásoknak való megfelelés, a használatra való alkalmasság, a megfelelés a vevő megnyilvánuló igényeinek, megfelelés a vevő várható igényeinek. A minőség kialakítása három fokozatban lehetséges    

1. A valós igények felmérése, 2. A követelmények szükséges mértékű megfogalmazása, 3. A hibátlan megvalósítás. A minőségügy története A minőségbiztosítás fejlődésének legfontosabb lépései A világháborúkat követően az ipari fejlődés súlypontja az USA-ra tevődött át. Minthogy a világ nagy része romokban hevert vagy eladósodott, az USA termékeit megvették, bármi és bármilyen legyen is az. Japánban, ahol mindent az alapoktól kellett kezdeni, egy új, versenyképes gazdaságot kívántak felépíteni. Két fantasztikus szakembert alkalmaztak – Deminget és Jurant – akik a jó minőségű termékek gyártását szorgalmazták a gazdasági sikeresség érdekében. E két szakember japán mérnökök generációit nevelte ki, és döntően hozzájárultak a Sony, a Yamaha és más híres japán cégek máig tartó sikerének. A rossz minőségű termékek ugyanis jelentős problémákat okoznak: hibák kijavítása – pluszmunka, szállítások elmaradása, rosszabb anyag- és energetikai mutatók – költségesebb gyártás, termelékenységcsökkenés, nagyobb önköltség, stb. A gazdasági, pénzügyi szempontok is tehát a minőség javítása mellett szólnak. Pareto olasz közgazdász új, fontos törvényszerűséget ismert fel. Ezt a megfigyelést számos más tématerületre is kiterjesztették, és úgy ismerik, mint Pareto-elv vagy a 80-20 szabály. Lényege, hogy nem kell a figyelmet és a pénzt minden hibaok nyomon követésére pazarolni, hanem meg kell találni a legjelentősebb hibaforrásokat, és elég azokra összpontosítani. Egy másik minőségügyi szakember, Taguchi szerint: „A jó minőség egy olyan kár elkerülése, melyet a termék a használat során okoz a felhasználónak.” Taguchi a társadalomnak okozott veszteség (légszennyeződés, zaj, vegyi szivárgások, garanciális költség, stb.) szempontjából közelíti meg a minőséget. A jó minőségű terméknél ez a veszteség kicsi, a fogyasztó elégedett, a vállalat hosszú távon eredményes, piaci részesedése stabil vagy növekvő. Warren jelentését említjük utolsó lépésként a minőségbiztosítás felé tett úton. Angliában a hetvenes évek közepén a rossz minőség okozta károk a nemzeti össztermék 10 százalékát tették ki (több mint 10 milliárd angol font!). Az angol kormány intézkedéseket tett az ország termékeinek általános minőségjavításra. Az addigi eredmények (Deming, Juran, Pareto, Taguchi, stb.) alapján került kidolgozásra Nagy-Britanniában az első egységes minőségügyi rendszerszabvány BS 5750 néven. 1987-ben az Európai Közösség – később Magyarország is – átvette a BS 5750 szabványt ISO 9000 szabványsorozatként. Minőségügyi kategóriák:

29

7. Mi a különbség a minőség-ellenőrzés és a minőségbizt sítás között? Ismertesse a minőség emberi tényezőit és a teljes körű minőségirányítási (TQM) rendszert! Információtartalom vázlata: Minőség-ellenőrzés, minőségbiztosítás A minőség emberi tényezői (személyiség, szervezeti kultúra, attitűdök) A teljes körű minőségirányítási rendszer (TQM) jellemzői  



minőség = valós igény alapján, a szükséges követelmények betartásával, az előírások szerint megvalósult produktum. minőségellenőrzés: valamely termék, szolgáltatás egy vagy több jellemzőjének mérése és a mérési eredmények összehasonlítása az előírt követelményekkel, az előírásoknak való megfelelőség biztosítása céljából. minőségszabályozás: olyan operatív módszerek és tevékenységek összessége, amelyek a minőségi követelmények teljesítését szolgálják.

Elemei:      



 

a minőségi szint kitűzése, az alkalmasság kiértékelése a kitűzötthöz képest, beavatkozás (ha a minőségi szintek nem teljesülnek), tervezés (a minőségi szintek emelése érdekében). minőségbiztosítás: a minőségügyi rendszernek olyan tevékenysége, amellyel bizalmat kelt arra, hogy a termék (szolgáltatás) teljesíti a minőségi követelményeket. minőségirányítás: a vezetés olyan irányító tevékenysége, amely meghatározza a minőségpolitikát, a minőségre vonatkozó célokat, feladatköröket, és biztosítja ezek végrehajtásának eszközeit (kiépíti a minőségügyi rendszert). minőségfelügyelet: a folyamatok, feltételek, termékek, szolgáltatások állapotának folyamatos figyelése és igazoló ellenőrzése, a feljegyzések ellenőrzése és az előírásokkal való összehasonlítása, a minőségi követelmények kielégítése végett. vizsgálat: valamely termék, eljárás, szolgáltatás jellemzőinek meghatározott eljárással való megállapításából álló műszaki művelet. teljes körű minőségirányítás (TQM): a szervezet olyan irányítási elgondolása, amelynek középpontjában a minőség áll, és amely az összes tagjának részvételén alapul a hosszú távú piaci sikerek elérése céljából.

A vállalkozás esélyeit a piaci versenyben alapvetően befolyásolja, hogy milyen minőségű termékeket bocsát ki, mennyire egyenletes a termékkibocsátás minősége, és hogyan képes a piaci pozícióit erősíteni a termékminőség javításával. A vállalkozásnak a minőséggel kapcsolatos tevékenysége akkor igazán eredményes, ha áthatja az egész vezetési és működési rendszerét:  a termékeket és a termelési folyamatokat célszerűen kell megtervezni  a gyártási folyamatok minden fázisában biztosítani kell a jó minőségű termelés feltételeit  célszerű minőségellenőrzési módszereket kell alkalmazni  megfelelő minőségbiztosítási rendszert kell működtetni  ösztönzéssel és más megoldásokkal kell előmozdítani, hogy a jó minőség kollektív üggyé váljon A minőség átfogó, komplex kezelésének a szándéka jelenik meg a teljes körű minőségirányítás (Total Quality Mamagement-TQM), valamint a teljes körű minőségszabályozás módszerében is. A jó minőség biztosításában lényeges szerepet töltenek be a hazai és a nemzetközi szabványok. A jó minőség érdekében fontos feladatok:

30

 minőségtervezés: A termék minősége elsősorban a terméktervezés folyamatában alakul ki. A vállalkozás megtervezi a termék minőségét. (várható piaci igények, kutatási-fejlesztési eredmények, jövedelmezőségi számítások) A termék tervezett minőségi jellemzői követelményeket támasztanak a termelési folyamatban alkalmazandó gépekkel, technológiai eljárásokkal kapcsolatban. Itt azt is meg kell határozni, hogy milyen minőségellenőrzési módszereket alkalmaznak.  minőségellenőrzés: Három alapvető típusa: 1. Gyártási feltételek ellenőrzése: A jó minőségű termékek előállításának feltétele a jó minőségű alapanyagok, egyéb termelési tényezők. Ezért az ellenőrzés kiterjed a beérkező anyagokra, gépekre, gyártóeszközökre. A beérkező anyagok ellenőrzése lényeges, hogy megelőzzék az anyaghibákat.(ha ez az ellenőrzés nem kielégítő, akkor a hibás anyagon több munkafolyamatot is elvégeznek, így a költség nő) 2. Gyártásközi ellenőrzés: A gyártási folyamatok technológiai műveleteinek, és egyéb munkafolyamatainak az ellenőrzése. Ez többnyire műveletközi ellenőrzés, bár kiterjedhet a gyártmány egyes elkészült részegységeinek ellenőrzésére is. Attól függően, hogy az ellenőrzés a gyártási folyamatba épül-e be vagy attól elkülönül, beszélhetünk:  futóellenőrzésről: A gyártási ellenőrzés beépül a gyártás láncolatába, és közvetlenül a műveletet végző munkahelyen történik.  támaszponti ellenőrzésről: Az egyes munkadarabokat a kijelölt műveletek elvégzése után a minőségellenőrző támaszpontra szállítják.  A gyártásközi ellenőrzés az ellenőrzési tevékenység terjedelme szempontjából lehet:  minden darabra kiterjedő ellenőrzés: Olyan esetekben szükséges, ahol szigorú követelményeket kell támasztani a munkadarabokkal szemben. Ez munka- és költségigényes.  sorozat első darabjának ellenőrzése: Azt akadályozzák meg, hogy ne készüljenek pontatlan, nem megfelelő minőségű munkadarabok nagyobb mennyiségben.  mintavételes minőségellenőrzés: Ez az egyik legcélszerűbb forma. Kiinduló gondolata, hogy azonos feltételek között előállított termékek, részegységek minősége eltérő lehet. Ezt nevezzük minőségi jellemzők szóródásának. (pl. műszaki jellemzők-levegő hőmérséklete, páratartalom ingadozása) Ezeket a szóródásokat nem könnyű kiküszöbölni. Itt meghatározzák azt is, hogy a mintákat milyen időközönként, milyen tételben kell kivenni. 3. Végellenőrzés: Az elkészült terméknél azt vizsgálják, hogy megfelelt-e a minőségi követelményeknek. Itt gyakran mérőeszközöket alkalmaznak. Vannak olyan gyártmányok, melyek csak próbaüzemeltetéssel minősíthetők (pl. járművek). A minőség-ellenőrzés feladatait különféle módon látják el az egyes vállalatoknál. Van ahol szakosított minőségellenőrző szervezet működik (MEO, MECS)  minőségbiztosítás: Ezek az elkészült termékek minőségének megóvására irányulnak. (csomagolás, raktározás, szállítás, használati útmutatók elkészítése) A minőségbiztosítás keretében össze kell gyűjteni a termékminőséggel kapcsolatos piaci visszajelzéseket, reklamációkat, vevői igények változását. Ez alapján meg lehet tenni a megfelelő korrekciókat, változtatásokat. A minőségbiztosítási rendszer elvi működése A minőségbiztosítási rendszerben tevékenységeinket előre kidolgozott és jóváhagyott (validált) utasítások alapján kell végrehajtanunk. Fontos, hogy ezeknek az utasításoknak meg kell felelniük a minőségbiztosítási szabvány követelményeinek, a jogszabályok előírásainak, illetve a cég működésére vonatkozó egyéb követelményeknek is. Teendőinkhez a szükséges (validált) eszközrendszer rendelkezésre áll. Mindenképpen írásban kell igazolni az elvégzett munkát, ezzel együtt az esetleges előírásoktól való eltéréseket is. A tevékenységeket folyamatosan értékelik az eredmények alapján, a gyakorlati tapasztalatok alapján az utasításokat fejlesztik. A minőségellenőrzés utólagos tevékenység, célja a termék megfelelőségének megállapítása, vagy a nem megfelelő termékek kiszűrése. A minőségbiztosítás sokkal több, mint a minőség-ellenőrzés. A 31

minőségbiztosítási rendszerben átfogóan kell gondoskodni megfelelő infrastruktúráról, erőforrásokról, szakemberekről, stb. – sőt nem csak a gyártási folyamatot (főfolyamatot) kell szabályozni, hanem a gyártás köré épülő, de a minőséget meghatározó folyamatok összességét is. Természetesen a minőségbiztosítási rendszernek fontos része a minőségellenőrzési tevékenység is. A minőségbiztosítási rendszerben nagy hangsúlyt kap a megfelelő dokumentálás. Előfordul, hogy a rendszerben dolgozó számára úgy tűnhet, hogy egy „aktagyár” kellős közepén ül. A megfelelő dokumentáció pedig elengedhetetlen – „Amit nem dokumentáltál, az meg sem történt" - tartja a minőségbiztosítás egyik szlogenje. A minőségbiztosítás jellemzői Elsődleges cél: Összehangolt folyamatok A minőség elérésének útja: Minőségi problémák megállapítása A tevékenység hangsúlya: Hibamegelőzés Módszerek: Minőségprojektek és rendszerszemlélet Minőségügyi szakemberek és a Minőségtervezés, minőség-programok, minőségügyi szervezet célja: rendszer értékelése Felelősség a minőségért: Minden szervezeti egység Minőség megközelítése, orientáció: Minőségbiztosítási rendszer felépítése és működtetése A minőség kultúrája A kultúra a gondolkodás, a viselkedés stb. oktatás és képzés által történő folyamatos javítását jelenti. A minőség kultúrája arra irányul, hogy a hozzáállás és viselkedés javításával a tevékenységek hatékonyságában történjen folyamatos javulás. Azt kell célul kitűzni, hogy az intézmény minden dolgozója osztozzon egy minőségi személetmódban (quality ethos). A minőség kultúrája segíthet abban, hogy egy intézményben olyan környezet jöjjön létre, amely elősegíti a teljesítmény növekedését és a minőség javítását célzó változtatások irányítását. Amennyiben a minőség kultúrája nem megfelelő, akkor az intézmény működése ellen hathat, gátakat emelve a stratégiai célok megvalósításának útjába. Ilyen gát lehet például a változtatásokkal szembeni ellenállás, illetve a feladatokkal való azonosulás hiánya. A minőségirányítási rendszer kialakításakor ezért tekintettel kell lenni  az intézmény saját kultúrájára (véleményekre, normákra és értékekre),  az egyes szervezeti részek kultúrájára (pl. projektcsoportokban előforduló vélemények, normák és értékek),  az egyes egyének kultúrájára (hozzáállás, vélemény, értékek és normák). A teljes körű minőségirányítás A teljes körű minőségirányítás (a továbbiakban TQM) fogalmára a BS 4778 szabvány 2. rész 5.4 fejezete ad definíciót. "Az összes olyan tevékenységet felölelő vezetési filozófia, amelyek segítségével az ügyfelek, a közösség igényeit és elvárásait, valamint a szervezet célkitűzéseit a lehető leghatékonyabb és költségkímélő módon ki lehet elégíteni úgy, hogy végsőkig kihasználjuk azt a lehetőséget, amely az összes alkalmazottnak a folyamatos jobbításra irányuló törekvésében rejlik." A TQM holisztikus megközelítést jelent, amely arra készteti az egyéneket, hogy az intézmény jobb működése érdekében öntevékenyen keressék a működés javításának módjait, továbbá, hogy felismerjék az ügyfél igényeinek kielégítése és az intézmény célkitűzései közötti szoros összefüggést. A TQM-ben a minőségirányítás, a minőségbiztosítás, és a minőségellenőrzés egyaránt megvalósul . A TQM (Total Quality Management) teljeskörű minőségmenedzsment, vagy átfogó minőségirányítási rendszer a minőség létrehozását elsősorban vezetői feladatnak tekinti.

32

A TQM lényeges elemei vázlatosan összefoglalva: megfelelő vezetés, minőség menedzsment, célirányosság, hatékony erőforrás-gazdálkodás, korszerű menedzsment módszeres alkalmazása, folyamatos minőségtökéletesítés, emberközpontúság, mindenki aktív részvétele, a szellemi kultúra átalakítása és fejlesztése, külső társkapcsolatok.

8. Ismertesse a minőségbiztosítás szerepét az agráriumban! Csoportosítsa és röviden jellemezze a mezőgazdaságban alkalmazott minőségügyi rendszereket! Információtartalom vázlata: A minőségbiztosítás sajátosságai az alapanyag-termelésben A minőségbiztosítás sajátosságai az élelmiszeriparban Az alkalmazott minőségügyi rendszerek csoportosítása és rövid jellemzése (ISO-9000, ISO-14001Környezetközpontú Irányítási Rendszer - , HACCP) A mezőgazdasági termelés alapvető célja az élelemtermelés - szakszerűbben kifejezve a tápanyagok megtermelése, továbbá ezekhez kapcsolódóan - harmadlagos tevékenységként - alapanyagok biztosítása a különböző élelmiszeriparok számára. Mindezek eredményeként elsődlegesen az emberek és másodlagosan az állatok számára biztosítjuk a létüket fenntartó táplálkozásukat. Mindez együttvéve képezi az élelmiszertechnológia fogalomkörét, melyben mindegyik résztvevőnek kiemelkedő, egyéni felelőssége van. Ez csapatmunka. Ha pedig az élelmiszer-előállító termelési ciklus bármelyik láncszeme megsérül, vagy elszakad, veszélybe sodorja az egész termelés folyamat minőségi sikerességét. Az élelmiszer-biztonság, a „food safety” a fogyasztó biztonságát jelenti, azt, hogy élelmiszerei alkotórészeiben, a jelzett minőségben, beltartalmi értékében, káros anyagoktól, fertőzésektől mentesen és az érvényességi határidőn belül jó tápláléka lesz. A hangsúly a „folyamaton” van, vagyis mai szóval élve, a „termelés teljes vertikumára” vonatkozik. Esetünkben az istállótól a fogyasztó asztaláig, kiemelve azt, hogy e folyamatnak megelőző ciklusa is van, nevezetesen a megfelelő állattartás, a takarmányok termesztése, előállítása, hiszen ezek a biztonságosság döntően fontos feltételei. Valamikor az ember és a gazdasági állatok közötti kapcsolat többnyire teljesen egyoldalú volt: az állatot csak kihasználtuk és nem törődtünk életkörülményeivel, komfortjával, annak biztosításával. Hosszú időn keresztül érvényesült az a felfogás, mely szerint az embernek joga van állatai kizsákmányolására, „tárgyként-eszközként” kezelésére. A maximális mennyiségi termelés elérése volt a cél, melyet később módosítottak bizonyos minőségi paraméterek elérésére. Korunkra kialakítottuk az állatok természetszerűtlen, iparszerűvé minősített tartástechnológiáit. Az automatizált és olykor túlzott gépi technológia kétségtelenül hozott gazdasági eredményeket, de az esetlegesen így kialakult rossz állattartási körülmények felkeltették egyrészt az állatvédők, másrészt az organikus-biológiai gazdálkodást igénylők figyelmét, és közvetve megnőtt a biológiai minőségű állattartást követelők köre. A haszonállat olyan élőlény, amely csak jó közérzetben, jó bánásmód mellett tudja képességeit kibontakoztatni: szaporodni, fejlődni, tejet, tojást, húst, gyapjút stb. termelni. Tartása nemcsak etetésből

33

áll, hanem gondozásból is, ami nemcsak fedelet, ólat, almozást jelent, hanem szinte személyes kapcsolatot – hiszen háziállataink velünk együtt élnek, olykor gondolkoznak is. A gazdasági állatok védelmére vonatkozóan világszerte dolgoztak ki olyan szabályokat, amelyek az állatok, a termelők, valamint a fogyasztók érdekeit szolgálják. A követelmények betartásával biztosítható az állatjóllét, a gondos törődés révén az állatok egészségvédelme (2008. évi XLVI. törvény és az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet), valamint a technológiai-gondozási hibákból adódó károsító hatások megelőzése. Mindezek következtében az állati termék előállítás minőségi mutatói is javulnak. Az előírások betartását az állattartóknál a tagállamok hatóságai bármikor és éppúgy ellenőrizhetik, mint az Unió saját állatorvos-szakértői is. Magyarországon 2004. május elsejétől a környezetvédelem és az állatjólét területén, a korábbi nemzeti szabályozórendszer helyét az uniós jogrend vette át. A tagállami státusszal hatályba lépő uniós hatósági előírások, valamint a támogatások igénybevételének lehetősége új feladatok elé állítja mind a termelőket, mind az állami irányítást. A kormányzat vállalásait a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) foglalja össze, melyekből a termelők pályázati rendszerben juthatnak támogatási összegekhez. Emellett a területalapú és a vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeként, új környezetvédelmi előírások jelentek meg. Ilyen a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKA) és a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat (HGGY) fenntartása. Kijelenthető, hogy az állatjóléti szabályozás területén a kormányzat már a 2004. évi csatlakozást megelőzően megvalósította a jogharmonizációt. Ennek ellenére a hazai tartástechnológiák megválasztása illetve azok műszaki állapota rendkívül változatos képet mutat mind a mai napig. A szigorú állatjóléti előírásoknak való megfelelés többletköltségeket von maga után, amelyek a kifizetésekkel kerülnek kompenzálásra. Az állatjólét-fokozás ugyanakkor – a megnövekedett fogyasztói tudatosság kialakulásának köszönhetően – közvetett módon hozzájárul az ágazat jövedelemtermelő képességének fenntartásához. A 2007 és 2013 közötti időszakban két fő irányban várható előrelépés:  Az állatjóléti szempontból magas szintű tartástechnológiák fenntartása. Ennek keretében az állatok ökológiai igényeinek legjobban megfelelő extenzív, valamint kisüzemi állattartás támogatása,  Állatjóléti szempontból magas szintű tartási feltételek megteremtése: Az intenzív tartástechnológiát alkalmazó állattartók körében az állatkímélőbb technológiák, a kisebb állatsűrűség, az állat ökológiai igényeihez közelebb álló tartási feltételek támogatása, különösen az alábbi területeken: o az állat ökológiai igényeihez közelebb álló tartás technológia (nagyobb férőhely, természetes megvilágítás) kialakítása, o kifutó (esetenként fedett) biztosítása – utóbbi a víziszárnyasok esetében a madárinfluenza miatt bír jelentőséggel, o az állandó lekötés, egyedi tartás, állatcsonkítás kiküszöbölése, o az állat ökológiai igényeinek megfelelő takarmányozás biztosítása, o a tartástechnológiából adódó megbetegedések megelőzése. Általános hazai vélekedés, hogy az állatjóléti előírások betartása és az ebből a célból végrehajtott beruházások, a gazdálkodók számára nem eredményeznek többletjövedelmet, közvetlen gazdasági előnyökben nem jelentkeznek. Sokan hagyják figyelmen kívül, hogy egyáltalán így lesznek áron értékesíthetők az állattenyésztési termékek, azaz az állatjóléti szabályok betartása eleve piacra jutási feltétellé növi ki magát. Az EU szabályozás a környezetvédelmi és az állatjóléti szabályozást összekapcsolja a 2003-ban elfogadott KAP-reformmal (Közös Agrárpolitika). A gyakorlatot Keresztmegfelelésnek (KM) hívják, és betartásuk 2004-től a 2. tengely területalapú intézkedései részévé váltak, így például ettől is függ a kifizetések folyósítása. A KM egy komplex ellenőrzési rendszer. Nem tesz mást, mint a közvetlen kifizetések kedvezményezettjeként nyilvántartott mezőgazdasági termelőket az ellenőrzési rendszer követelményein keresztül ösztönzi arra, hogy a tevékenységükre vonatkozó különböző szabályokat (környezetvédelmi, állatjelölési, állatvédelmi, stb.)

34

betartsák. A Kölcsönös Megfeleltetés kapcsolatot teremt a mezőgazdasági közvetlen támogatások kifizetése és a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó területek a környezetvédelem, az állat- és növényegészségügy, az élelmiszerbiztonság, az állatvédelem és a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot normái és kötelezettségei között. A Kölcsönös Megfeleltetés rendszerének bevezetése ezek magas szinten történő garantálásának agrárpolitikai eszköze, az e területekre vonatkozó kötelezettségeket tömöríti és be nem tartásuk esetére szankciókat alkalmaz a közvetlen agrártámogatások tekintetében. A régi tagállamokban 2007-től a KM alkalmazása támogatás-kifizetési feltétel, amire a 10 új tag - köztük Magyarország - esetében 2009-től kellett áttérni. A KM összekapcsolt szabálykövető magatartást kíván a termelőktől. Nem lehet tehát válogatni a saját szempontjaink szerint, hanem be kell tartani valamennyi előírást. Az EU gyakorlat kellő átállási, bevezetési időt hagyott, amivel élniük kell a termelőknek, ha talpon kívánnak maradni, ami a támogatások nélkül egyre kétségesebbé válik valószínűvé. Világosan kell látni, hogy az állatjóléti előírások betartásának már rövidtávon sincs más alternatívája, amennyiben élni kívánunk az EU piaci lehetőségekkel. Minőségirányítási rendszerek A világ és Európa országaiban és hazánkban is a termék, a rendszer, vagy a folyamat minőségének (megfelelőség) megvalósításához minőségirányítási rendszereket alkalmaznak. Ezek a rendszerek minden tevékenységre kihatnak, egységes vezetési céloknak vannak alárendelve, és logikus kölcsönhatásokkal rendelkeznek. A minőségirányítási rendszereket általában az alábbi két szempont szerint lehet csoportosítani: szakmai sajátosságokkal rendelkezők, (GLP, GMP, stb) a vevő közvetlen kívánságaira, biztonságára stb. ügyelő, figyelő rendszerek (ISO 9000, TQM, stb) A minőségirányítási rendszerek közül a legfontosabbak: általános és szolgáltató tevékenységek (ISO 9000, üzleti kiválóság és minőség díjak) autóipari beszállítók ((QS 9000, VDA6.x., ISO TS 16949) gyógyszeripar (GMP, GLP) élelmiszergyártók és felhasználók részére (HACCP) Minőségügyi rendszer kiépítésének lehetőségei a mezőgazdasági vállalkozásokban: A mezőgazdaság területén a minőségirányítási rendszereknek nem volt igazi hagyományuk, előzményük. A tevékenység sajátosságaiból adódóan ugyanis viszonylag kevés szó esett minőségbiztosításról, az önálló minőségellenőrző szervezetek sem alakultak ki általánosan. Bár a gazdák természetesen foglalkoztak a termelés minőségi kérdéseivel (vetőmag-, állatfajta, műtrágyázás, növényvédelem, állattartás, állategészségügy feltételei stb.) azonban nem minőségtudatos formában. A kilencvenes évek nagy minőségbiztosítási rendszerépítő divatja a mezőgazdasági üzemeket nagyrészt elkerülte. Csak néhány, erősen piacérzékeny nagyüzem döntött úgy hogy tevékenységének egy részére, vagy egészére kiépíti az ISO 900X. szabvány szerint működő minőségbiztosítási rendszert. Mára is csak néhány tucatra tehető a mezőgazdasági üzemekben működtetett, tanúsított rendszerek száma és nem jellemző ma még a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer működtetése sem. A mezőgazdasági kisvállalkozások termelésében a minőség biztosításának legfontosabb alappillére a megfelelő technológiai gyakorlat, a GAP utasításainak betartása. A HACCPrendszer kiépítésével áttekinthetővé válnak a termelési folyamatok. A minőségüggyel komolyan foglalkozó mezőgazdasági kis- és középvállalkozások gyakran megelégednek ezzel is, a szolgáltatást is végző, illetve nagyobb cégek a már meg lévő HACCP rendszer mellett sikeresen tanúsíttatják az ISO 9001 rendszert is. A jövőben várhatóan teret fog hódítani az ISO 22000-es szabványcsalád is, de valószínűleg a közeli és távolabbi jövőben is a mezőgazdasági kisvállalkozások esetében a minőségügyi rendszer kiépítésekor a legfontosabb szempont a piaci partnerek követelménye marad. Az élelmiszerlánc szereplői részére várhatóan a közeljövő legjelentősebb feladata, hogy hatékony választ tudjanak adni az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban megrendült fogyasztói bizalomra. Ezért vélhetően

35

a minőségirányítási intézkedések között prioritást fognak élvezni a biztonságnövelő, bizalomerősítő tevékenységek: a termékek nyomonkövetésének biztosítása a teljes élelmiszerláncban, az eredetigazolások kiterjedt alkalmazása, az idegenanyag szennyeződések termékbe kerülésének megakadályozása, a bekerült idegen anyagok kimutatása és eltávolítása, márkatermékek előállítása stb. 9. Mutassa be a talajelőkészítési munkák szervezését és ellenőrzésének szempontjait! Információtartalom vázlata: A talajelőkészítési munkák szervezését befolyásoló tényezők A szántás szervezése (időpont, ágyeke vagy váltvaforgató ekék használata, szántási módok, fogások kijelölése) A szántás elmunkálásának szervezése (időpont és eszköz megválasztása) Az ellenőrzés szempontjai: a talajművelési munkák minőségét befolyásoló tényezők A talajelőkészítési munkák munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A talajelőkészítési munkák tűzvédelmi ellenőrzésének szempontjai A szántóföldi növények termesztésnél alkalmazott talajművelés műveletei térben és időben elkülönülten következnek, egymástól azonban nem függetlenek. A műveleteket másmás típusú gépekkel végezzük, ezért azok teljesítménye, munkaidő-szükséglete eltérő nagyságú. Szervezési feladat ezért a műveletek összehangolása, a kedvező gépcsoportok létrehozása. A szántóföldi növények talajelőkészítéskor általában a növénytermesztés gépeit és eszközeit alkalmazzák. Munkaszervezés szempontjából megkülönböztetünk a kultúra létesítése előtti- és növényápolási talajmunkákat, melyeket meghatározott munkagéppel végeznek el. Helyes ökonómiai megfontolással – választási lehetőség esetén – a munkagéphez a legkisebb teljesítményű erőgépet rendeljük, amely a munkavégzést még a megfelelő minőségben biztosítja. Ezzel költségmegtakarítás érhető el. Talajelőkészítés szervezése A tábla nagysága és alakja jelentős szerepet játszik a munkaszervezésben. A talajelőkészítés az egyik legköltségesebb agrotechnikai eljárásokhoz tartozik. Feleslegesen vagy rosszul végezve növeli a termesztett növény önköltségét. A munkavégzés minőségét több körülmény befolyásolja: az ekevas típusa, beállítása, munkasebesség, tábla gyomossága, talaj nedvességtartalma, klimatikus tényezők. A termesztő üzemben a talajelőkészítés megszervezésének első lépése, hogy megállapítsuk a munkafeladat nagyságát, időpontját, időtartamát, a munkagépek típusát és ehhez a vonóerő nagyságát és jellegét, a helyi körülményeknek megfelelő teljesítményeket. Döntenünk kell a munkaműveletről, a munkavégzés időpontját azért kell ismernünk, mert össze kell hangolni a vállalkozás további munkafolyamataival. Az időtartam pedig megszabja, hogy adott teljesítmények, időkorlát és a művelendő terület nagyságától függően hány gépet kell alkalmaznunk a munka elvégzésére. A gépek lehetnek saját vagy béreltek, esetleg a talajmunkákat szolgáltatás formájában vesszük igénybe. Fontos munkaszervezési feladat, hogy kijelöljük az egyes gépeknek munkaterületét. Nagyobb vállalkozásoknál úgy határozzuk meg a munkát, hogy minden gépre teljesítőképességével arányos terület jusson. Az egy gép által megművelendő táblák lehetőleg egymás közelében legyenek. A munka elvégzése alatt el kell látnunk a gépet az üzemeltetéséhez szükséges üzemanyaggal, hűtővízzel, tartalék alkatrésszel. A munka befejezésével a használt gépek és eszközök megtisztítása, elszállítása, karbantartása a feladat. A zöldségtermesztésben a talajművelést különböző mozgásformákkal valósíthatjuk meg, melyek lehetnek: vetélő, fogásokban végzett, folyamatos (körkörös, gépfolyóméteres) mozgások.

36

A vetélő mozgásokra jellemző, hogy a menetek egymáshoz csatlakoznak. A fordulás idejét a fordulási ív, a fordulás sebessége, az erőgép fordulékonysága, a munkagép vontatási jellemzői határozzák meg. A fordulást ezért állandó idejű műveletelemnek tekintjük. Fogásokban végzett mozgásforma egyik jellemző művelete az ágyekével végzett szántás. A táblákat kisebb-nagyobb egységekre osztják, a munkát vagy a fogás közepén vagy a szélén kezdik. A fordulás két félívből és egy változó hosszúságú útszakaszból áll. A fogás szélessége függ a tábla méretétől és a munkagép szélességétől. A táblát célszerű azonos fogásszélességű egységekre felosztani. A fogásszélesség mindig a munkaszélesség egész számú többszöröse legyen (10-30-szorosa)! Minél kisebb és minél rövidebb a tábla, annál nagyobb mértékű legyen a fogásszélesség és fordítva. Ellenkező esetben megnő a mellékidők aránya és a teljesítmények lecsökkennek. Aránytalanul nagy fogásszélesség esetén az eke a táblán a forgásokkal több időt tölt, mint a szántással. Fogásokban végzett szántás esetén beszélhetünk: összeszántásról, széjjelszántásról és javított ágyszántásról. Összeszántás esetén a munkát a fogás közepén kezdjük és a táblavégé jobbra fordulva az előzővel szembe fordítjuk a szeletet. A munkát tehát középről a széle felé haladva végezzük, így a fogás közepén bakhát, szélén barázda lesz. Széjjelszántáskor a munkát a fogás szélén kezdjük, a tábla végén balra fordulunk és a fogás másik végén fordulunk szembe az előző iránynak. A munkát tehát a széléről közép felé haladva végezzük, így a fogás közepén barázda, szélén bakhát keletkezik. E káros következmények megszüntetésére – nagyobb táblákon – a javított ágyszántással védekezhetünk. Ekkor egyik fogásban össze-, a másikban széjjelszántunk, ezzel a fogások találkozásának megszüntetjük a barázdát, ill. a bakhátat. A munka befejeztével a forgót kell felszántani. Folyamatos mozgásmódnál fordulás alatt is végzünk hasznos munkát. Tehát a fordulóidővel nem kell számolnunk (pl. hengerezés). Ágyekével ún. rónaszántást is végezhetünk, mely esetén a táblát „körbe” szántjuk fel. Ekkor nem keletkeznek barázdák és bakhátak, csak az átlóban kialakult műveletlen területet külön menetben kell felszántani. Az őszi mélyszántás szervezése A szántás időpontjának tervezésénél figyelembe kell venni, hogy melyik az a talajállapot, amelynél a gépek teljesítménye a legnagyobb. Homokos talajon a szántást nedvesebb, tehát az őszi időszakra tervezzük, addig a középkötött talajokon – melyek a talaj állapotától kevésbé függnek – az őszi szántás már szeptember hó folyamán betervezhető. Az őszi mélyszántás munkacsúcsot okoz a gazdaságokban. Szervezésekor szem előtt kell tartani, hogy a késő őszi fagyok beállta előtt a műveletet be kell fejezni. Az őszi mélyszántás mennyiségét a nyári mélyszántás beiktatásával, ill. területi növelésével lehet csökkenteni. A mélyszántandó területekről menetiránytervet célszerű készíteni, ebben táblánként feltüntetjük a felszántandó területeket és a munkavégzés várható időszükségletét. Fontos a fogások kijelölése, melyet a munkahelyi vezető végezzen és sohasem bízza a traktorosokra! A fogások helyét a tábla végén karóval jelöljük meg. A fogásokban lehetőleg több traktort is járassunk egymás után. Az ekék területteljesítményét a haladási sebesség és a munkaszélesség határozza meg. Szántásban a legkedvezőbb sebesség – az eke típusától függően – 4,5-7 km /h. Általában elmondható, hogy mélyszántásban annyi hektár az eke napi teljesítménye, ahány eketestű – ez azonban a talaj típustól és az eke típusától is függ. A szántás munkaidő-kihasználása önélező eke esetén 85 %. Nem keletkeznek barázdák és bakhátak, ha a szántást váltvaforgató ekével végezzük, ezzel nagyobb teljesítmény érhető el és kevesebb lesz az energiafelhasználás. Magágykészítés szervezése Egyes talajokon a szántást már ősszel el lehet munkálni, melyhez fogas, lengőborona, gyűrűshenger alkalmas. Tavasszal a talajt simítózással munkáljuk el. Legelőször azokkal a táblákkal kezdünk, melyeket a legkorábban vetünk. Kisebb táblákat körkörösen, nagyobbakat fogásokban simítózunk. Ha az időjárás a simítózást „megakadályozza”, akkor szántóföldi kultivátort, lengőboronát, tárcsaboronát alkalmazhatunk. A simítókat egyedül járatjuk, nagyobb táblákon fogásokban. Fontos szervezési feladat,

37

hogy az eszközt a szántásra átlós irányban járassuk, mivel a legjobb minőséget ezzel lehet elérni. A kultivátorokat, magágykészítő kombinátorokat, tárcsásboronákat ne járassuk egymás után, csak csoportosan. A táblán körkörös mozgásmód a legcélszerűbb. A szántóföldi növények gépi sorközművelésének szervezése A zöldségkultúrákban kis sortávolságú növényeket termelünk, amelyek fejlődésének utolsó szakaszában a tenyészterületet - legtöbb esetben - teljesen beborítják. A talajmunkákat itt tehát úgy kell megszervezni, hogy a kiültetés, ill. vetés utáni első időszakban a gépi munkák számát növeljük és ezzel a növekedés utolsó szakaszában kevesebb kézimunkára lesz szükség. Munkavégzés során egyik fontos szempont a növénysorok védelme, melyet számos tényezővel biztosíthatunk. Fontos odafigyelni a megfelelő „biztonsági sáv” kialakítására. A sorközművelő munkagépek munkaszélessége és az erőgép nyomtávolsága is beállítható, úgy hogy a sorok között növénykár nélkül haladjunk. A tábla szélességét ha elosztjuk sorközművelő munkagép munkaszélességével, akkor a szükséges menetszámot előre meghatározhatjuk. Gépi sorközművelésnél fontos szervezési szempont, a művelőtestek vagy művelőtest csoportok távolságát a sortávolságnak megfelelően 10. Mutassa be a vetési/ültetési munkák szervezését és ellenőrzését! Információtartalom vázlata: A vetési/ültetési munkák szervezését befolyásoló tényezők A vetési/ültetési munka előkészületei (magágy-előkészítés, optimális vetési idő megállapítása, a vetőmag előkészítése, vetőmagmennyiség meghatározása) A vetési folyamat szervezése A vetést kiegészítő és befejező munkák szervezése (szükség esetén) A vetési/ültetési folyamat ellenőrzésének szempontjai A vetési/ültetési munkák munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A vetési/ültetési munkák tűzvédelmi ellenőrzésének szempontjai A szaporítóanyag saját előállításánál a szakmai feltételeken túl ökonómiai megfontolások is szükségesek, ki kell számítani, érdemes-e saját erőforrás lekötésével szaporítóanyagot előállítani. Ehhez számításba kell venni, hogy az előállított szaporítóanyag önköltsége mennyivel lesz kevesebb a vásárolténál, továbbá gondoskodni kell a vetőmag előkezeléséről és a kalkulációban az ezzel járó – jelentős – költségekről sem szabad megfeledkezni. Ugyanakkor a saját szükséglet felett esetleg más vállalkozás felé történő értékesítés lehetőségével is számolnunk kell, ezzel csökkentjük a zöldség szaporítóanyag önköltséget. Ha például a palántákat vásárlás útján kívánjuk beszerezni, akkor pontosan meg kell tervezni a szükséges mennyiséget, a kiültetés idejét. Meg kell határozni a vásárolt palánták szállításának módját (pl. a palántavelő cég szállít) és a szállítás napi ütemezését. Mindezeket szerződés formájában ajánlatos rögzíteni!

Vetés szervezése A szaporítóanyag szükségletet számítani kell. Ehhez tudni kell a kívánt tőszámot, a használati értéket és bizonyos tartalékokkal is kalkuláljunk. A sor- és a tőtávolság alapján maghatározzuk a vetésre kerülő csíraszámot, amelyre bizonyos tartalékot (általában 10 %-ot) rászámolunk. A szükséges vetőmagmennyiség a használati érték és az ezermagtömeg alapján állapítható meg. A tervezési szakasz fontos része a vetési menetirány meghatározása, amely a legkevesebb mellékidőt (pl. fordulási, szállítási időt) eredményez, ezáltal a legtakarékosabb.

38

Terveznünk kell a vetésre kerülő táblák sorrendjét a talaj állapota, koraiság, a betakarítás ideje és sorrendisége alapján. A sortávolságnak megfelelően helyezzük el a vetőtengelyen az egyes vetőelemeket és meghatározzuk a tényleges munkaszélességet. A vetőtengely hossza sok esetben nem egész számú többszöröse a sortávolságnak. Ezért a tényleges sortávolságot ki kell számítani és ennek alapján a vetőelemek távolságát be kell állítani. A tényleges munkaszélességet úgy kapjuk meg, hogy a gerendely hosszához hozzáadunk egy sortávolságot (ikersor esetén a nagyobb ikersortávot) és ezt az értéket elosztjuk a növény sortávolságával (ikersortávolságával). Ez megadja a sorok (ikersorok számát), amelyet lefelé egész értékre kerekítjük és megszorzunk a sortávolsággal (ikersortávolsággal). Például a pritaminpaprikát Nibex vetőgéppel 0,75 cm-es sortávolságra kívánjuk vetni. A vetőtengely hossza: 5,4 m, melyhez a tényleges teljesítmény miatt hozzáadunk még egy sortávolságot. A kapott 6,15 méter távolság (8,2 sor) 8 egész sort ad eredményül. Tehát (8x0,75m=) 6 méter tényleges munkaszélességgel kell számolnunk. A csoroszlyák beállításával a helyes sortávolságot és mélységet biztosíthatjuk. A vetőgéppel elvetett magmennyiség pontosságát úgy ellenőrizhetjük, hogy kiszámítjuk a járókerék fordulatait ahhoz, hogy a gép 1 ha-t be tudjon vetni. Fontos szervezési szempont a csatlakozósorok pontos beállítása is. A tényleges vetés szervezésénél kiválasztjuk a vetésre legalkalmasabb vetőgépet. A tervezési szakaszban kiszámított tényleges munkaszélesség határozza meg az elhelyezhető vetőelemek számát. A precíziós vetőgépeknél a munkagép tartály befogadóképességét térfogatban (dm3 –ben) adják meg, melyet át kell számolni tömegre (kg-ra). Ismert a zöldségnövények térfogattömege (kg/ dm3), ez alapján meghatározható az egyszerre feltölthető mennyiség - a tartályok befogadóképességének és a tartályok számának ismeretével. Szervezési feladat a legcélszerűbb mozgásmód meghatározása is, a szántóföldi zöldségféléket általában a vetélő mozgással vetjük. A vetőgépek munkáját úgy kell szervezni, hogy a mag ne fogyjon ki a sorközben! Ha a menetszám kiszámításakor tört értéket kaptunk, akkor az utolsó sorba semmiképpen ne engedjük a gépet befordulni. A tábla széli töltés a terület egyik oldalán valósul meg, ezért a szervezés és költség szempontjából nem mindegy a tartály kifogyásának helye. Ha tartályban lévő vetőmag mennyisége páratlan menetszámra elég, akkor sajátos szervezési problémát kell megoldani. A tartályunk ugyanis minden második kifogyása a tábla ellenkező oldalán következik be. Ekkor a szórógépnek egy sort "üres járatban" kell megtennie a töltési oldal eléréséhez. Ez esetben a helyes szervezéssel a többlet utat és többletköltséget kiküszöbölhetjük. A menetszámot ekkor párosra kerekítjük, vagyis a vetőgéppel nem fordulunk be a tartály kifogyását jelentő utolsó egész páratlan sorba. 11. Mutassa be a talajerő-utánpótlási és növényápolási munkák szervezését, ellenőrzését! Információtartalom vázlata: Egy kiválasztott talajerő-utánpótlási munka szervezésének bemutatása Egy kiválasztott növényápolási munka szervezésének bemutatása A kiválasztott talajerő-utánpótlási munka ellenőrzésének szempontjai A kiválasztott növényápolási munka ellenőrzési szempontjai A kiválasztott munkák munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A környezetvédelmi előírások betartásának ellenőrzési szempontjai

A szervestrágyázás szervezése A szervestrágyázás közül a legnagyobb jelentősége az istállótrágyázásnak van. Az istállótrágya nagyobb vállalkozásokban melléktermékként keletkezik az állattartó telepen. Saját állattartó telep rendelkezésre állása esetén az istállótrágya tárolása, rakodása, szállítása és kiszórása körültekintő munkaszervezési feladatot ró a gazdaságokra. Az istállótrágyázás munkafolyamatainak szervezése 3 szakaszból tevődik össze: előkészítő szakasz, trágyázás, trágya

39

alászántása. A zöldségtermesztést az előbbi tevékenységekkel nem szokták összekapcsolni. Kisebb zöldségtermesztő üzemekben ezért a vásárolt trágyát vagy a tábla szélére szállítva érlelik vagy az érett trágyát a vállalkozás szállítójárműi viszik a szórás területére. Legegyszerűbb megoldás, amikor a kertészeti vállalkozás a szervestrágya szállítását és szórását szolgáltatásként veszi igénybe. A szervestrágya rakodásának és szállításának szervezése A rakodás műveletei teljesen gépesítettek, a markoló villákkal felszerelt rakodógépek a rakodást gyorsan elvégzik. A központi rakodógépek több szállítójárművet szolgálnak ki. A rakadógép-szükséglet a szállítójárművek számától, a rakodási időtől és a fordulási időtől függ. A fordulási idő és a rakodási idő hányadosa megadja, hogy a rakodógép mennyi szállítójárművet tud kiszolgálni. A szervestrágya szállítását végezhetjük trágyaszóró pótkocsival és trágyaszóróval felszerelt tehergépkocsival. Szállításra alkalmas a billenthető rakfelületű szállítójármű is. Szervestrágya szórás szervezése Egymenetes szervestrágyázás alkalmazói a trágyát rakodás után szervestrágyaszóró pótkocsikkal vagy szervestrágyaszóró szekrénnyel felszerelt tehergépkocsikkal szállítják és szórják szét. Kétmenetes szervestrágyázási módnál a szervestrágya szállítása és a terítés (szórás) elkülönül. A trágya szállítását billenthető rakfelületű szállítójárművek végzik, a trágya terítése, szórása pedig nagyteljesítményű szervestrágyaszóró géppel történik. Kevés szervestrágyaszóró vagy nagy szállítási távolságok esetén célszerű a szervestrágyát már korábban a tábla szélére szállítani, mert a szervestrágyázás így kevesebb géppel megoldható. Az egymenetes trágyágyázásnál csak a rövid szállítási távolságok (1-2 km) a kedvezőbbek. Ilyenkor a nagyobb teherbírású gépeket célszerű alkalmazni. A kétmenetes szervestrágyázásnál a szórógépet a táblán kell kiszolgálni. Ezek a szórógépek nagy teljesítményűek és jól szervezett trágyaszállítást, illetve kiszolgálást igényelnek. A műtrágyázás szervezése A szilárd műtrágyák tárolásának szervezése A műtrágyákat a kijuttatásuk időpontjáig tárolni kell halmazállapotuk szerint (szilárd, folyékony), csomagolás módja szerint (ömlesztett, zsákos), műtrágyaféleségenként elkülönítve. A zsákos műtrágyákat 6-8 egymásra rakott zsák magasságáig máglyákban, lehetőleg fedett helyen tároljuk. A nitrogén műtrágyák egy része tűz- és robbanásveszélye miatt csak szabadban helyezhetők el. Lényegesen megkönnyíti a tárolást és a rakodást a rakodólapok használata. Ömlesztett műtrágyákat elsősorban fedett, gépi rakodásra alkalmas raktárépületben célszerű elhelyezni. A műtrágyák szabadban történő tárolásánál gondoskodni kell azok hőtől, a napsugártól és nedvességtől való védelméről és arról, hogy a trágya sohasem érintkezhet közvetlenül a talajjal. Műtrágyák rakodásának és szállításának szervezése A műtrágya a tárolóhelyről a táblára kiszállítható pótkocsival, tehergépkocsival, szórógéppel. A kis szállítási távolságok esetén (1-2 km) célszerű a műtrágyát közvetlenül a szórógéppel szállítani. Nagyobb szállítási távolságok esetén a műtrágyaszóró teljesítményének növelése érdekében javasolt a műtrágyát a táblára kiszállítani és a szórógépeket a táblán kiszolgálni. A szórógépek lehetőleg minél kevesebb időt töltsenek várakozással. A műtrágya rakodása elsősorban gépi erővel történik. Ömlesztett műtrágya rakodásához segédmunkaerőt nem szükséges alkalmazni. Műtrágya kézi rakodása kisebb mennyiség kiszórásakor jöhet számításba, amikor a rakodógépet nem lehet kihasználni, alkalmazása gazdaságtalan lenne. Műtrágya kézi rakodásánál 2-3 fő segédmunkás beállítása szükséges, egy fő teljesítménye: 14-16 t/nap. A zsákos műtrágya gépi rakodásához is szükséges 2-3 fő segédmunkást beállítani. Ilyenkor 2 fő a zsákolt műtrágyát a rakodógép kanalába helyezi, 1 fő pedig a zsákok felnyitását végzi és azok tartalmát a szállítóeszközre borítja.

40

A műtrágyaszórás szervezése A műtrágyázás módjai: alapműtrágyázás, fejtrágyázás, starter trágyázás, levéltrágyázás. Ezek szervezése igen eltérően alakul. A szilárd műtrágyákat alap- és fejtrágyázásnál alkalmazzuk. A szórógép csak műtrágyát szór. Ebben a szervezési megoldásban a folyamatos anyagellátást és feltöltést külön szállítójárművel és rakodógéppel végzik. Akkor előnyös, ha tárolóhely 2 km-nél nagyobb távolságban van vagy nagy mennyiségű trágya kiszórása valósul meg. Fontos szervezési feladat a szórógépek folyamatos ellátása, a várakozások kiküszöbölése. A szórógép szállít és szór. A legegyszerűbb szervezési forma, mivel nem igényel külön szállító- és rakodógépet. Ugyanakkor egy központi rakodógép egyszerre több helyen dolgozó szórógépet is kiszolgál, ezáltal a kihasználása jelentősen javul. Hátránya, hogy nagyobb távolságok esetén a műtrágya összetömörödik, nagy mennyiség kiszórásakor a teljesítmények jelentősen csökkennek. Folyékony műtrágya alkalmazásának szervezése A energia és munkabérek ugrásszerű növekedésével várhatóan egyre több vállalkozás alkalmaz folyékony műtrágyát. A kertészeti üzem a talajvizsgálatai alapján a folyékonyműtrágya előállítására, forgalmazására szakosodott vállazásoktól rendeli meg a megfelelő összetételű tápanyagot. A kertészet a tárolásra tároló berendezéseket biztosítja, a folyékony műtrágyát csak a felhasználás ütemének megfelelően maga a forgalmazó szállítja és az tölti fel az egyes tartályokba. A folyékony műtrágyák alkalmazásának előnyei szervezési szempontból: a munkafolyamat teljesen gépesíthető, a műtrágya egyenletesen kipermetezhető, kisebb a tárolási veszteség, környezetkímélő, nagyobb műveleti teljesítmény érhető el, kisebb a munka és energia igény, más munkaműveletekhez kapcsolható. A műtrágya kijuttatása történhet talajba juttatással és talaj felszínre történő szórással és annak azonnali bedolgozásával. Az előző szervezési megoldás jellemzője, hogy a műtrágya az azonnali bejuttatáskor nem veszít az értékéből, azonban kisebb teljesítmény érhető el, költsége magasabb a kétmenetes kijuttatásénak. A napi munka befejezése után esetleg fennmaradó műtrágyát a tárlóhelyre vissza kell vinni. A munkagépeket át kell mosni, ellenőrizni kell a szóróberendezéseket és el kell végezni a szükséges javításokat. 12./ Ismertesse a szántóföldi növények betakarításának szervezését és ellenőrzését! Információtartalom vázlata: A betakarítási munkák szervezését befolyásoló tényezők Egy kiválasztott növénycsoport (szemes termények vagy gyökér- és gumósnövények vagy ipari növények) betakarításának szervezése A betakarítási munkák ellenőrzésének szempontjai A betakarítási munkák munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A betakarítási munkák tűzvédelmi ellenőrzésének szempontjai Ez a szervezési feladat szükségessé teszi a kampányterv kidolgozását. A tervnek tartalmaznia kell az előkészítés, a tényleges betakarítás, áruvákészítés és a befejező munkák élőmunka-, gépimunka- és eszközszükséglet, valamint a felhasználás ütemezését. A betakarítást megelőzően fontos a termésbecslés. Időpontja a fajtától függ, esetenként korrekció céljából ajánlatos megismételni. Kézi betakarításnál csaknem minden ráfordítás a várható termés függvénye, gépi betakarításnál a szállítást, a göngyölegigényt, egyes – főleg anipuláló - gépek teljesítményét és a kiszolgáláshoz szükséges létszámot befolyásolhatja. A termésbecslés eredményét összevetjük a tervezettel. Ha többlettermésre számítunk, gondoskodnunk kell ennek arányában több dolgozóról, göngyölegről, szállítóeszközről, esetleg bérelt gépről. Közvetlenül a betakarítás előtt kijelöljük a szedőutakat, a göngyöleglerakó helyeket, meghatározzuk a gépek haladási irányát, a táblák betakarításának sorrendjét. Ezeket a munkafolyamat végzése közben a szükségnek megfelelően módosítjuk.

41

Igen lényeges a betakarítás ütemezése és összehangolása az átvevő kapacitásával. Ezt a célt szolgálja már a fajtasor megválasztása és a szakaszos vetés is. A betakarítás befejező művelei közé tartozik a terület letakarítása, a melléktermék elszállítása. A kézi betakarítást megelőző szervezési feladatok A zöldségféléink legnagyobb részét kézzel szedjük. A szedés munkája időhöz kötött, legtöbb termést meghatározott időben le kell szedni. Minden eltolódás csökkenti a termés minőségét, az árvételi árat, jövedelmet és egyáltalán veszélyezteti az értékesíthetőséget. A szedést úgy kell megszervezni, hogy az a termés beérés ütemével összehangolt legyen és az egyéb növényápolási munkák se akadjanak meg. A termésszedés előkészítő munkájához tartozik a termésértékesítés várható időpontjának és mennyiségének megbecsülése. Igyekezzünk itt minél pontosabb adatokhoz jutni. Ezzel nem csak az üzemen belüli munkákat tudjuk jól megszervezni, a szedéshez szükséges dolgozók létszámát megállapítani, szedő- és szállítóeszközöket méretezni, hanem a termést átvevő szerveket is pontosan előre értesíteni tudjuk. A szedőedényeket úgy válasszuk meg, hogy minél kevesebb átrakásra legyen szükség. A szedőedények könnyen kezelhetők legyenek. A szedéshez és szállításhoz szükséges eszközöket, ládákat, göngyölegeket a szedés megkezdése előtt szállítsuk ki. Ha nagy mennyiségű göngyöleget tárolunk a tábla szélén, gondoskodnunk kell az őrzési feladatokról is. A késeket a dolgozóknak személy szerint adjuk ki. Munkába állás előtt gondoskodni kell a dolgozók balesetvédelmi oktatásáról, amelyről jegyzőkönyvet is kell készíteni! A kézi kihordási távolságot ideiglenes utak létesítésével lehet csökkenteni. A szedést úgy szervezzük meg, hogy legyenek külön szedők és külön kihordók. A mozgatást végző dolgozók a munka kezdetén kihordják a szedőedényeket, melyeket esetleg a táblán arányosan elosztanak. A szedők bizonyos zöldségfajokat - káposztafélék, tök - kisebb kupacokba is összegyűjthetik, ahonnan a szállítók kihordják vagy a szállítójárműre egyenesen onnan felrakodják. Gyakran a gyakorlatban a szedést, szállítást, válogatást, csomagolást összekapcsolják. A termés kézi mozgatása igen nehéz fizikai munka, melyre férfiakat célszerű beállítani. Gépi betakarítás szervezése A betakarítás második szakasza a tömegérésben történő kombájnolás. Úgy kell a betakarítást szervezni, hogy a befejezéskor is ép és egészséges legyen a termés zöme. Ha mégis késne a kombájnolás és túléréssel járó nehézségeket tapasztalunk, az adott táblán a gépi betakarítást azonnal abba kell hagyni és maradéktalanul a következő táblába kell rendelni a betakarítógépet. Az elhagyott táblára azonnal kézi szedést kell szervezni. A betakarítógép haladási sebessége általában alacsony, 12 km/óra, így átlagosan 1,5-2,5 ha/ 10 órás műszakteljesítményre lehet számítani. Ökonómiai és munkaszervezési megfontolások miatt nem javasolt, hogy a teljes területet kizárólag géppel takarítsunk be. A betakarításra váró terület - helyi viszonyoktól függően - 20-30 %-át kézi szedésre tervezzük. Így nemcsak a termés teljes megmentésének, betakarításának lehetőségét biztosítjuk, hanem biztonsággal számolhatunk a betakarítógép optimálisabb kihasználására. A gépi betakarításnál jelentős élőmunka- és göngyöleg megtakarítás kínálkozik. A betakarító gép bekerülési értéke igen magas, ezért azt ki kell használni. Nagy felületen történő termesztéssel, magas termésátlaggal és szolgáltatás nyújtása a gépi betakarítás alacsony önköltségen megvalósítható. A zöldségnövények közül a zöldborsó betakarítása igényli a legmagasabb fokú munkaszervezést a termelő és a feldolgozó üzem között. Külföldön már gyakorlat, hogy a termelő és a feldolgozó üzem egyaránt érdekelt egymás tevékenységében, ezért a betakarítás és feldolgozás gyors és minőségi magvalósítására mindkét fél egyaránt törekszik. A betakarítás időpontjának meghatározásakor a feldolgozóipar igényéből kell kiindulni. A konzervipar igénye két objektív tulajdonsággal: a zsengeséggel és a szemnagysággal mérhető. Az elvénülés veszélye miatt arra kell törekedni, hogy egy-egy szakasz aratását az optimális zsengeségi fokon kezdjék meg, s azt úgy szervezzék, hogy 2-3 napon belül be tudják fejezni. Szakaszos vetés esetén egy-egy üzemen belül átlagosan 25-30 napos a "borsóidény",

42

melyből ténylegesen 20-25 munkanapra lehet számítani. A betakarítási idény hossza – minőségi problémák miatt - jelenleg igen korlátozott. A szem szállítása sürgős, amit az áru mikrobiológiai és árbevételt a határeseteknél érzékenyen befolyásoló zsengeség megtartása végett szem előtt kell tartani. A kicsépelt borsószem 3 óra alatt akár 7-10 finométernyit öregedhet, ezért a szervezésnél arra kell vigyázni, hogy a cséplés és a feldolgozás között nem telhet el 2-2,5 óránál több idő. Ez nagy követelmény, hiszen ebben az időben benne van a szemgyűjtési, közúti szállítási és az átvételi idő. 13. Ismertesse a szálastakarmányok betakarításának, tartósításának szervezését és ellenőrzését! Információtartalom vázlata: A szálastakarmányok betakarításának szervezését befolyásoló tényezők Egy kiválasztott betakarítási és tartósítási mód (szénakészítés vagy silózás) munkaszervezése A kiválasztott munkafolyamat ellenőrzésének szempontjai A kiválasztott munkafolyamat munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A kiválasztott munkafolyamat tűzvédelmi ellenőrzésének szempontjai A végterméktől függően a betakarítás, tartósítás munkái nagyon sokfélék, így a munkák szervezése, ráfordításai, költségei differenciáltak, de jelentősek azok a különbségek Is, amelyek a beltartalmi változásával van összefüggésben. A betakarítás a növény biológiai érettségi állapotának megfelelően szakaszosan szervezhető. A lucernát állománytól függően évente 3—4-szer takarítjuk be, kaszálás általában úgy szervezhető, hogy más növények fontos munkáival nem ütközik. Az egyes végtermékek előállításának ökonómiai kérdéseit vizsgálva, a lucerna takarmányként hasznosításából kiindulva, alapvetően megkülönböztetjük a lucerna: • zölden történő betakarítását és hasznosítását,; • tartósított szálas tömegtakarmányként hasznosítását,; • forró levegővel dehidrált, abrakként történő hasznosítását. A zöld lucerna betakarítás és hasznosítás elemzésekor mindenekelőtt hangsúlyozni kell,. hogy ennek a betakarítási- hasznosítási formáinak legkisebbek a betakarítási és tápanyagveszteségei Zölden etetett lucerna 1 kg emészthető nyers fehérjének betakarítási költsége figyelemmel a legkisebb fehérjeveszteségekre is 20—30 Ft között változik. A lucernának zöldtakarmányként történő hasznosítása gyepgazdálkodásunk fejlődésével összhangban csökken. Tartósított szálastakarmányként hasznosított lucernatermékek közé a szénát, szenázst soroljuk. A szénának történő betakarítás a legősibb módja a lucerna hasznosításának. Hagyományos renden történő szárítás a legolcsóbb tartósítási eljárás. Ugyanakkor az időjárás kitettsége miatt a betakarítás mennyiségi, de különösen minőségi veszteségei elérhetik az összes tápanyag 50—60%-át is, átlagosan 35%-os veszteségről beszélünk. A széna betakarításakor a tápanyagveszteségek mérséklése érdekében hideglevegős szénaszárítást is lehet alkalmazni. Sajnos egyre ritkábban alkalmazzák ezt az eljárást, pedig a többlet beruházási költségeket a jobb minőségi széna előállítása ellensúlyozhatja. A szenázs előállítása kevésbé elterjedt tartósítási formája a lucernának. Az alacsonyabb nedvességtartamú zöldlucernából silózási eljárással készült tömegtakarmány betakarítási költségei kedvezőnek ítélhetők meg. Nagyságrendileg -— az eredetileg meglévő emészthető nyers fehérjére jutó -— költségei megegyeznek a széna előállítási költségeivel. Újabban hazánkban is kezd elterjedni a fóliás bálázott lucerna betakarítási forma. Paraméterei különösen beltartalmi értékei szempontjából kedvezőek. Előnye, hogy relatíve kisebb takarmány egység kerül egy bálába, megbontásakor viszonylag hamar feletetésre kerül, kevesebb a takarmányveszteség, ami főleg a kisebb állatállomány esetén jelent többlet előnyt. Ugyanakkor speciális gépigénye, valamint nagyobb betakarítási költségei akadályozzák e betakarítási forma gyorsabb elterjedését. A lucernaliszt előállítása hazánkban 1961 óta széleskörűen elterjedt. Fehérje és magas vitamintartalma miatt a különféle tápok gyártásának fontos alapanyaga. A lucernaliszt előállítása az elmúlt évek nagy energiaár-emelkedése miatt eléri,. illetve.

43

meghaladja az abraktakarmányok előállítási költségét, míg az egységnyi import takarmányfehérje bekerülési költsége alatta van a lucernaliszt előállítási költségének.. A magyarországi lucernaliszt előállító kapacitás jelentős részét nem használják ki. A lucernamag-termesztés alapvetően szintén a betakarítási művelet ráfordításai tekintetében tér el a másféle hasznosítástól. Régen hazánk nagy lucernamag exportőr volt, e tevékenység jelentősen mérséklődött, de lehetőségei napjainkban s megvannak A lucernaélettartamának -— a korábbi időkhöz képest -— rövidülése miatt saját vetőmagszükségleteink jelentősen megnövekedtek. A lucerna átlagos használata 3-—4 év, így 100 ha lucernaterületből nagyságrendileg évente 25-—30 ha-t újra kell vetni. Ennek a területnek jelentős -— 20-—25 kg/ha -— a vetőmagigénye. Jelenleg a lucernaterület 6—-10%ánvégeznek magfogást. A magtermesztés ingadozó termésátlaga miatt (— 40-—250 kg/ha) — esetenként kisebb mértékben exportálunk, illetve bizonyos évjárat esetén importra szorulunk. A silókukorica-termesztés szervezése és ökonómiája Mindazon országokban, ahol a hőmérsékleti viszonyok lehetővé teszik a silókukoricának a termesztését és a csapadékhiány korlátozza a fűtermést, a szántóföldi tömegtakarmány termelés alapvető növénye a silókukorica. Az elmúlt évtizedekben a világon mindenütt dinamikusan nőtt vetésterülete a kérődző állatállomány létszámával összefüggésben. A silókukorica a kérődző állatok tömegtakarmány-igényének alapja, mert: • egységnyi területről a termesztett szántóföldi növények közül a legtöbb tápanyagot, keményítőértéket biztosítja (mivel a teljes növényt takarítjuk be); • a szemes kukorica hektárra jutó termelési költségeinél mintegy 8—12%-kal kisebb a silókukorica termelési költsége, vagyis összességében egységnyi tápanyag költsége nagyságrendileg (25—30%kal) kisebb; • a silókukorica-termelés és - tartósítás energiatakarékos eljárás (biológiai tartósítás). A silókukorica termelésének jelenlegi helyzetéről ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy elmarad a szemes kukorica termelésének színvonalától. Az alacsonyabb termelési színvonal okait keresve többek között megállapítható: • sokszor tavasszal későn művelhető, és gyengébb termőhelyen termesztik a növényt, mivel tavasszal p1. a vízállásos területen még sikeresen — de jóval szerényebb eredménnyel silókukorica termelhető, de a szemes kukorica termelésére már alkalmatlan a terület; • a gyengébb produktumok feltételezésekor a termelés ráfordításait, (p1. a műtrágya felhasználást indokolatlanul mérséklik); • a természeti csapások (pl. jégverés) érte kukorica területeket silókukoricaként takarítják be; • esetenként a kiváló terméseredményt produkáló silókukorica-tábláknak a hozamát — az állatállomány szükségleteivel összhangban — csak részben takarítják be silóként, ugyanakkor a statisztikailag jelzett vetésterületet nem módosíthatják; • sokszor a betakarított termésmennyiséget a téli takarmányellátás biztonsága miatt alulértékelik. A silókukorica ágazati méretét jellemzően a gazdaság saját állatállományának igénye határozza meg. Az állatok tömegtakarmány-igényéből levonva a gyepterületek hozamát, (esetleges a melléktermék mennyiségét) a tervezett terméshozam ismeretében meghatározható kapjuk az állatállomány silókukorica termőterület szükségletét. A silókukorica igényét döntően fővetésű növényként termelve biztosítjuk. Öntözött viszonyok esetén ‚ másodnövényként is sikeresen termeszthetőjük. Vertikális kapcsolatait elemezve kitűnik, hogy a betakarítás időpontjáig ugyanazokat a ráfordításokat ugyanabban az időben követeli meg, mint a szemes kukorica. Ezért természetszerű, hogy munkáinak tervezésekor össze is szokták kapcsolni munkaigényét e két növénynek. A betakarítás, silózás munkái — augusztus vége, szeptember hónap -— munkaszervezetileg általában jól illeszthetők a növénytermesztés őszi ‚munkái közé. Az őszi időszak kezdetén a jól gépesített silókukorica betakarításakor elegendő gépi és kézi munkaerő áll rendelkezésre. A későn vetett, illetve a másodvetésként vetett silókukorica betakarítása már összeesik az őszi betakarítás csúcsmunkáival, így ezeknek a feladatoknak a megoldása ilyenkor már sokkal nehezebb.

44

A betakarítás szervezése A betakarítás sajátos munkafolyamata a silókukorica termesztésének. Speciális eszközöket szálas takarmánybetakarító, silózó gépeket igényel. A munkafolyamat két részre osztható: • a silókukorica – betakarítására— növény levágása, szállítása,; • az aprított növény tömörítése. A silókukorica betakarításakor munka szervezésekor alapvető munkaszervezési követelmény, hogy a vezér — gép (silózó) — gép kapacitásához igazodjon a szállító illetve a silótömörítő, taposó gépek kapacitása. Másrészt a naponta betakarításra kerülő zöldtömeg mennyisége összhangban legyen a jó minőségű silókészítés követelményeivel. A betakarított silókukoricát általában föld feletti halom vagy palánk (beton) silóban tárolják. A tartósítási, tárolási veszteségek attól függenek, hogy milyen rövid idő alatt és minőségben végezzük el a silókukorica betakarítását. Jó munkavégzés esetén a tápanyagveszteség nem haladhatja meg a 15%ot, míg felületes munkavégzés, különösen rossz taposás, takarás esetén a veszteségek a 25%-ot is meghaladhatják. Ezért egyértelműen megfogalmazhatjuk, hogy a silókukorica betakarítása, nemcsak a költségek alakulása (— az összes költség 45—60%-a) —, hanem a veszteségek változása szempontjából is kulcskérdése a termesztésnek. A betakarítás során már a siló kitározására is figyelemmel kel] lenni. Fontos, hogy a silóhalom mérete összhangban legyen a takarmányozandó állatok silóigényével, illetve napról napra — a siló romlására tekintettel — olyan vastagságú silóréteg kerüljön felhasználására, ami az akkor jelentkező veszteségek minimalizálását jelenti. Az ágazat gépi eszközeit tekintve csak a betakarítás munkaműveletéhez szükséges gépek tekintetében tér el a szemes kukorica termesztéséhez képest. A termelés tőkeszükségletét vizsgálva megállapítható, hogy a talajművelés, ápolás, szállítás gépi tőkeszükséglete hektáronként 80—90 000 Ft lesz. A silóbetakarító kombájn jelentős beruházást igényel (30-40 M Ft). Jó eszközkihasználás esetén egy hektár területre jutó kombájn tőkeigénye 80—l 00 000 Ft között változhat. Igy összességében új beszerzési áron számolva a befektetett tárgyi eszköz igény nagysága 160-—190 E Ft között változik. A forgóeszközigény évi átlagos nagysága a termelés összes költségének 45-—55%-át teszi ki. Természetesen a tárolt siló tőkeszükségletét a termesztés során nem vesszük figyelembe, hisz ilyenkor már tárolt takarmányról van szó, s így azt az állattenyésztés tőkeszükségleteként kalkuláljuk. Végül meg kell említeni azt a helyes törekvést, hogy a silókukorica termelése során alapvetően törekedni kell arra, hogy a vállalkozás belső szükségleteit minél kisebb területen állítsák elő, hogy a nagyobb hozamok elérése alapján növelhető legyen az árunövény termelő terület nagysága. Ezért esetenként indokolt lehet a silókukorica-termelés hozamainak a növelése, még abban az esetben is, ha nő annak egységnyi termékre jutó költsége. Ez természetesen az állattenyésztés eredményét sújtja, de a terület megtakarítása a vállalkozás összes eredményét javíthatja, amikor is ezeken a területeken ipari növényeket állítanak elő. 14. Foglalja rendszerbe egy kiválasztott állatfaj tartása során jelentkező napi munkafolyamat műveleteit! Információtartalom vázlata: A napi munkafolyamat műveletei A munkaszervezést befolyásoló tényezők A kiválasztott állatfaj tartása során adott munkakörben dolgozó szakmunkás munkarendje A napirend szerinti munkák ellenőrzésének szempontjai A napirend szerinti munkák munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai

Pl juhászat: Munkaszervezés a juhászatokban

45

Napjainkban, néhány kivételtől eltekintve, általános a pásztoroló legeltetés. Munkatani elemzéseink azt mutatják, hogy ez a juhász munkájának több mint 50%-át veszi igénybe. E legeltetési módszer nagy hátránya, hogy nehezen egyeztethető össze a mai ember kulturális életigényével. Különösen kritikus ez az ellentmondás a nyári hőségnapokon, az állatok ugyanis, természetes igényüknek megfelelően, kora hajnaltól az erősebb napsütésig, délután pedig 4–5 órától az esti teljes sötétedésig legelnek, ha erre lehetőséget kapnak. A pásztoroló legeltetés hátránya továbbá, hogy nem, vagy csak nehezen akadályozható meg a gyep túllegeltetése. Az istállózott tartásban további nehézség, hogy az elletést is hagyományos módon, fogadtatókban oldják meg. Az anyajuhot ilyenkor – jó esetben – 1,5 m2-es, rácsos rekeszbe helyezik, ahol ellés után 1–2 napig tartják, mindaddig, míg a juhász meggyőződik arról, hogy az anya elfogadta bárányát, és normálisan szoptatja. Bár ez a munkaművelet, az éves munkaidő felhasználásból anyánként mindössze néhány percet vesz igénybe, de a fogadtatók takarmány-, és ízellátási nehézsége, az anya és bárányának gondozása hozzáértést, nagy tapasztalatot, valamint lelkiismeretes munkavégzést igényel. Azért is probléma ez, mert az ellések jelentős része hajnalban zajlik, ezért állandó készenlétet követel a gazdától. 300 anya esetében az ellésnél való közreműködés, az anyák ellátása naponta átlagosan 2 órai munkaidőt jelent, de mindehhez 2 hónapon át még minimálisan napi 12 órás készenléti időt is adjunk hozzá. Árutojás:

Hízómarha:

46

Pl

sertéstelep

fiaztató:

47

Pl hízlaldában:

48

Juh: kikershető innen: http://issuu.com/tudas-alapitvany/docs/sheep 15. Ismertesse a takarmányozási munkák szervezését és ellenőrzését! Információtartalom vázlata: A takarmányozási munkák szervezését befolyásoló tényezők A takarmány-előkészítés munkáinak szervezése A takarmánykiosztás, legeltetés és ivóvízellátás szervezése A takarmány-előkészítés, takarmánykiosztás, legeltetés, itatás ellenőrzésének szempontjai A takarmányozási munkák munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A takarmányozási munkák tűzvédelmi ellenőrzésének szempontjai A takarmánygazdálkodás leegyszerűsítve a növénytermesztést és az állattenyésztést összekapcsoló tevékenységet jelenti. Biológiai oldalról a növényekben lévő tápanyagok transzformációját jelenti állati eredetű termékekké (tej, tojás, hús stb.). Gazdasági oldalról a takarmánygazdálkodás útján a ráfordítások, költségek hozammá, termelési értékké, árbevétellé alakulnak. Végső célja a jövedelem vagy jövedelmezőség növelése, amelynek megvalósítása azonban bonyolultan, a gazdálkodás szintjei szerint rendkívül differenciáltan érhető el. A takarmánygazdálkodás magyarországi mérete jelentősége a következőkkel jellemezhető: • az állattenyésztés termelési költségeinek jelentős része (40-70%) takarmányozással kapcsolatos; • a szántó 50-60 %-a (2,4-2,8 millió ha) takarmánytermesztéssel foglalt (szántóföldi tömegtakarmány, fehérje- és abraktakarmány); • 1,1 millió ha gyepterület természetes takarmányforrásként szolgál; • a mezőgazdaság és az élelmiszeripar melléktermékeinek zöme (4-5 millió t/év) takarmányként hasznosítható. A takarmányok előző hagyományos jellemzői mellett az ezredfordulón további speciális gazdasági vonatkozásokkal kell számolni, melyek befolyásolják és egyben növelik a takarmánygazdálkodás jelentőségét.

49

Az árutőzsde és így a pénzvilág sajátos szereplői a takarmányok, hisz a főbb abrakfélék (búza, kukorica, szója, stb.) ára, árfolyama összehasonlító, mérvadó szerepet játszik a világ jelentős tőzsdéin. Ugyancsak a tőzsdei adás-vétel és, a közraktározás útján jelentős szerepet kapnak a hitelfedezetek, a fizetési eszközök vonatkozásában. A takarmányok egy része (gabonából whisky, melaszból tiszta szesz stb.) könnyen átalakítható élvezeti cikké (gabonából whisky, melaszból tiszta szesz stb.), így lehetővé válik a feleslegek hasznosítása vagy magasabb árbevételek elérése. Az emberek életmód váltásának, a különféle divatoknak, hobbiknak ugyancsak mérhető és határozott szerepe van a takarmánygazdálkodásban. Elég csak arra gondolni, hogy az oly divatos „müzli” alapanyaga zömében korpa, gabonaszem, vagy a díszmadarak elesége (mohar, köles, napraforgó) valójában takarmány, de másként elnevezve többszörös ár elérését teszi lehetővé. Fentiekre tekintettel elmondható, hogy Aa takarmánygazdálkodásnak a hagyományos növénytermesztésben, állattenyésztésben játszott szerepén túlmenően más, általános gazdasági vonatkozásai is vannak, melyek egyértelműen befolyásolják annak gazdasági megítélését. . A takarmánygazdálkodás elemei A takarmánygazdálkodás fogalma alatt a takarmányok termesztése, vásárlása, betakarítása, tartósítása, tárolása, etetésre történő előkészítése, az állattenyésztés termelési céljának megfelelő feletetése értendő. Más megfogalmazásban a takarmánygazdálkodás magába foglalja a takarmányforrások szervezését, a készletgazdálkodást, a takarmányfelhasználás szervezését. Végső célja a gazdaságosság érvényesítése, melynek részfeladatai és céljai az egyes tevékenységekben különbözőképpen jelennek meg, így mérőszámai a konkrét feladathoz igazodnak. A jövedelem növelésére irányuló törekvések viszonylag könnyen mérhetők akkor, ha a takarmányok közvetlen értékesítésre kerülnek. Ebben a formában a takarmányokkal elért jövedelem az árutermeléshez hasonlóan mérhető. A takarmányozáson keresztül történő hasznosulás azonban bonyolultan, az állattenyésztés eredményein keresztül mérhető. • A maximumra törekvés általában a hozamra, termelési értékre, árbevételre, főleg pedig a jövedelemre irányul. A mutatók vonatkozhatnak egységnyi takarmányra, tápanyagra, takarmánytermelő területre. • AGyakori a minimumra törekvés, amely vonatkozhat eszközigényre, élőmunkára, főként pedig a költségekre. A maximumra, illetve a minimumra törekvés a termelési folyamatban a gazdaságosság megvalósításának legtöbbször egymással összefüggő két módja. • Az optimális megoldás gyakran a relatív értékeket kifejező termelékenység, technikai és gazdasági hatékonyság, költségszint, jövedelmezőség mutatókkal mérhető. Az optimális megoldás gyakran a relatív értékeket kifejező termelékenység, technikai és gazdasági hatékonyság, költségszint, jövedelmezőség mutatókkal mérhető. Bármely mérőszám használatakor számolni kell azzal az ökonómiai ténnyel, hogy a részek optimuma nem feltétlenül adja az egész optimumát. A takarmánygazdálkodás optimalizálása során a célokat rangsorolni kell, és így már megfogalmazható az általános cél, hogy „a takarmányozási költségek minimalizálása úgy, hogy az állattenyésztés vállalati, üzemi jövedelemhez való hozzájárulása maximumban legyen”. Üzemi, vállalati szinten a takarmánygazdálkodás - a közraktározás, tőzsde segítségével - kiemelt szerepet játszhat a likviditás, a készpénzforgalom alakításában. A gazdaságosságra törekvés konkrét feladataiból adódik, hogy a takarmánygazdálkodást kisebb részekre, elemeire kell bontani, így lehetőség nyílik az általános ökonómiai elvek konkrét gyakorlati megvalósítására. A takarmánygazdálkodás főbb tevékenységeinek, elemeinek főbb szervezésiökonómiai vonatkozásai a következők. • A termesztésben során általános cél a fajlagos hozamok, a területhasznosítás növelése. A hozamnövelés határa biológiai oldalról a minimumban lévő termelési tényezőhöz (víz, tápanyag, hő stb.) kötődik. A technikai hatékonyság kérdései a műveletek (szántás, vetés stb.) során, míg a gazdasági hatékonyság a minimális költségek és pótlólagos ráfordítások optimalizálásában játszik szerepet.

50

• A betakarítás szervezésének feladata az optimális betakarítási idő megállapítása, mely legtöbbször a maximális beltartalmi értékekhez kötődik. A végrehajtás során a munkafeladat és a betakarító gépek teljesítménye függvényében tól-ig határok kijelölése tűnik célszerűnek. A technológia megválasztásában a költségek mellett lényeges szempont a lehetséges veszteségek csökkentése. A betakarítás folyamata kampányszerű, megoldásában a munkacsúcsok (szervezés) elkerülésére, a műveleti költségek csökkentésére célszerű törekedni. • A tartósítás követelménye a veszteségek csökkentése. A használt tartósító anyagok (kémiai, biológiai) és technikák (pl. szárítás) többletköltségeivel a megtakarított tápanyagok értéke állítható szembe. A takarmányárak növekedése egyértelműen előtérbe helyezi a korszerű, csekély veszteséggel üzemelő tartósítási módokat. • A tárolás alapvetően a takarmányok mennyiségi és minőségi védelmét jelenti a betakarítástól a felhasználásig. A tároló (pajta, torony, magtár, silóter) létesítése mindenképpen pótlólagos beruházást jelent, vagyis többletköltségekkel kell számolni. A tárolás pótlólagos beruházásainak jövedelemigényével és költségeivel a takarmányok megmaradó értékei, és az esetleges kedvező vásárlási ill. értékesítési árak állíthatók szembe. • A takarmányok feldolgozása, etetésre történő előkészítése két oldalról közelíthető meg. Biológiai oldalról a takarmányok beltartalmának jobb értékesülését hivatott szolgálni a feldolgozáson (erjesztés, pácolás, őrlés, ízesítés stb.) keresztül. Ezen technikai hatékonyság javulása (jobb takarmányértékesülés) ellensúlyozza az előkészítés többlet beruházásait, költségeit, javítja a gazdasági hatékonyságot. Etetéskor az előkészített takarmány az állatok elé (jászolba, etetőbe) kerül, melynek megoldása legtöbbször állattenyésztési feladat. Ebben a folyamatban az adagolási-kiszórási veszteségek csökkentését (rossz etetőberendezésnél 8-10 %), az állatok biológiai igényeit (idő, hely, gyakoriság), a technológiai-szervezési megoldások lehetőségeit kell egyeztetni a költségcsökkentési törekvésekkel. A feletetés speciális esete a legeltetés, melynek során az állatok keresik fel és hasznosítják a lehetséges takarmányforrásokat. A legeltetés kedvező élettani és ökonómiai hatásai közismertek, sajnos számos közvetett tényező (pl. vagyonbiztonság) akadályozza elterjedését. Gazdálkodás a takarmányokkal A gazdálkodás lehetőségei és feladatai messze túlmutatnak az egyes technológiai feladatok megoldásain. Valójában három lehetséges terület, a takarmányellátás - készletgazdálkodás takarmányfelhasználás problémakörét érinti. A takarmánygazdálkodás három fő területe közötti összefüggést vizsgálva megállapítható, hogy korszerű viszonyok között, az üzleti életben nagyobb szerepet játszanak a takarmányok felhasználási módjai. Hazai viszonylatban e tendencia az 1990-es években, a magántulajdonra alapozott, piac- és jövedelemorientált gazdaságban fejlődött ill. erősödött meg. A felhasználási variációk jelentőségét a tőzsde-, közraktározás-, jelzálog megjelenése tovább erősítette. A takarmányok klasszikus, etetés formában történő hasznosítása az állattenyésztő ágazatokban történik. E vonatkozásban három dolog érdemel figyelmet érdemel, hogy: • a takarmányok ökonómiai értékelése a felhasználó állattenyésztési ágazattal együtt tekinthető teljesnek; • a takarmányok állattenyésztésen keresztül történő hasznosításában az állatfaj mellet a hasznosítási irányokra, termékekre (tej, tojás, hús) helyeződik a hangsúly; • eltérő ökonómiai értékelést igényelnek az áruként is értékesíthető abrakfélék, valamint a kevésbé piacképes tömegtakarmányok, melléktermékek. A takarmányok áruként történő értékesítése adódhat gazdasági megfontolásból (magasabb jövedelem elérése), de lehet a termelés alapvető célja is. A takarmánytermesztés és állattenyésztés összhangjának szétválása anomáliákat szül, tehát a piaci rizikófaktor szerepe erősödik. A takarmányok bevonását az üzleti életbe a tőzsdei adás-vételek, a közraktározás, a jelzálog bevezetése tette lehetővé. Ebben az értelemben a takarmány pénzt jelentő áru, melynek szerepét az

51

üzem, vállalat üzleti érdekei (likviditás, hitelfedezet, készpénz, árbevétel, jövedelem) határozzák meg. A takarmánygazdálkodás fő területei közül várhatóan ez utóbbi szerepe tovább nő. A takarmányellátás saját előállítás és vásárlásidegen forrásait útján történő biztosítását elemezve értékelve megállapítható, hogy viszonylag egyszerűbb a vásárolt takarmányok idegen források értékelése. A vásárolt takarmányok idegen források általános jellemzői között említhető, hogy: • területlekötésük nincs; • az állattenyésztési ágazat léte és mérete független a területtől; • rendszerint drágábbak a saját termelésű takarmányoknál; • költségeik a beszerzési árból és szállítási költségből állnak; • forgási sebességük nagyobb, eszközlekötésük kisebb mint a saját takarmányoké; • a magasabb beszerzési árat a terület-felszabadításból és nagyobb forgási sebességből adódó gazdasági előnyök kompenzálhatják. A vásárolt takarmányok köre - gazdasági abrak, koncentrátum, premix, import és keveréktakarmány, élelmiszeripari melléktermék - rendkívül sokféle lehet, a piaci kínálat oldaláról szinte korlátlan lehetőségek vannak. A vásárló gazdasági megfontolásai – a felhasználó állattenyésztési ágazat és az üzemi (vállalati) érdekek - döntik el, hogy melyik lehetőséget választja. A döntések során célszerű figyelembe venni a takarmányforgalmazó partnerek megbízhatóságát (ár, időpont, beltartalom). A takarmányok csere útján történő beszerzése hasonló a vásárláshoz, csak az ellenértéket nem pénz, hanem más termék vagy szolgáltatás átadásával kell kiegyenlíteni. A saját takarmányforrások zömét a növényi eredetű takarmányok képezik. A gazdálkodásban betöltött szerepük miatt a lehetőségeket két alapvető formára kell bontani. A hasznosítás fogalmába tartoznak azon lehetőségek, ahol a növényi hozamok előállítására ráfordításokat nem kell eszközölni, azok csak a betakarításnál keletkeznek. Termesztés során értelemszerűen kell számolni a takarmánynövények termelési célú ráfordításaival és költségeivel is, valamint a földterület lekötéséből eredő elmaradó haszonnal. Magyarországi vonatkozásban a szántóföldi növénytermesztés képezi a takarmányforrások döntő hányadát. Az e forrásból származó takarmányok mennyisége és minősége, költsége és ára meghatározó az egész takarmánygazdálkodás számára. Költségeik felölelik a termesztéstől feletetésig tartó szakaszok összes költségét. Az abszolút költségek mellett lényegesek a relatív vagy korrigált költségek is, ahol az egyes takarmányok vagy hozamszintek eltérő területfelszabadító vagy -lekötő hatása értékelhető. Ez különösen érvényes a kettőstermesztés során, ahol az alacsonyabb hozamokat, magasabb önköltséget sokszor a területfelszabadító hatás ellensúlyozza. A művelt gyepek (intenzív) gazdasági értelemben a termesztett szántóföldi takarmányokkal azonosan értékelhetők azzal a különbséggel, hogy a területlekötő vagy felszabadító hatás számbavétele esetleges. Ennek oka az, hogy a hazai intenzív gyepterületek más célú hasznosítása legtöbbször csak elméleti jelentőségű, valójában abból a területből lett gyepterület, amit másra nem lehetett használni. Az eltérő gyepterületek - extenzív ill. intenzív - takarmányai (fű, széna, szenázs) gazdasági értékelése során azzal kell számolni, hogy az extenzív gyepeken termelt tápanyag olcsóbb, viszont az intenzív gyepek magasabb termései egységnyi területről több állattenyésztési hozam, érték, jövedelem előállítását teszik lehetővé. A takarmányok hasznosítására egyrészt a különféle árunövények (cukorrépa, szemes kukorica, aprómag) termesztése ad lehetőséget a képződött melléktermékek révén. Másrészt ide sorolhatók az extenzív gyepterületek és egyéb lehetőségek (makk, kacsa-hal) is, melyek során a növényi hozamok előállításának nincsenek vagy alig vannak ráfordításai, költségei. E takarmányok értékelésénél a következőkkel kell számolni: kell azzal, hogy: • költségeik csak a betakarítással kezdődnek; • betakarításuk a munkacsúcsok és eszközigény miatt problémás; • takarmányozási rendszerbe illesztésük - a fizikai és beltartalmi jellemzőik miatt - nehézkes. A hasznosítás ökonómiai határa megállapítható a szántóföldi takarmányok költségeiből kiindulva, ahol alapvető cél, hogy e takarmányok tápértéke olcsóbb legyen mint a termesztett takarmányoké. Ezen

52

ökonómiai határt egyfelől a terület-felszabadítás, másfelől a felhasználás többlet ráfordításával korrigálni lehet. A hasznosítás ökonómiai határa másrészt levezethető az előállított és értékesített hozamokból, értékből, jövedelemből is. Ezen kalkuláció alapja az, hogy az e forrásból származó takarmányok a hasznosítás hiányában gazdasági értelemben elvesznének, vagyis a szerény jövedelem is több a semminél. A takarmánygazdálkodás szervezése A takarmánygazdálkodás szervezése az előzőleg részletezett gazdálkodási döntések gyakorlati megvalósítására irányul. A szervezés általános elvei a következőkben foglalhatók össze: • alkalmazkodás a természeti és közgazdasági viszonyokhoz, üzemi (vállalati) adottságokhoz; • a takarmánytartalékok mértékének felül kell múlnia a bizonytalansági tényezőket; • a termőföld hatékony felhasználása a szántó- és gyepterületekről származó takarmányok, melléktermékek, az egyéb lehetőségek optimális társításával; • az állatok egész évbeni egyenletes, folyamatos takarmányozása biológiailag teljesértékű takarmányokkal; • tervszerűség és arányosság biztosítása a feladatok és lehetőségek között; • maximális gazdasági hatékonyságra törekvés az üzemi, vállalati, vállalkozói érdekek szerint (célok alá- és fölérendelése). A takarmánygazdálkodás szervezésében központi szerepet játszik a takarmánymérleg összeállítása, mely egy adott állatállomány (ágazat, üzem, vállalat) meghatározott időszakra szóló (rendszerint egy év, valamint egy-egy takarmányozási idény) takarmányigényének és - fedezetének összevetését jelenti. Az éves takarmányszükséglet megállapításának alapja az állatlétszám, az állomány összetétele (szerkezete) és az állomány évközi változása. Minél részletesebb az állomány számbevétele (az állományváltozás terve), annál pontosabban mérhető fel a takarmányszükséglet. Az egyes gazdaságok állatállományának számbavétele, a takarmányszükséglet meghatározása a következők szerint végezhető: a) számosállat létszám alapján; b) a komplex állatlétszám alapján; c) takarmányozási napok alapján. E három eljárás eltérő pontosságú és részletességű számításokra ad lehetőséget. Az a) és b) számosállatlétszám és a komplex állatlétszám alapján történő tervezés főként tájékozódásra, becslésre alkalmas. Az állattenyésztés üzemelésének szervezési igényét a c)takarmányozási napok alapján történő változat elégíti ki, amelyet az állományváltozási tervvel lehet megalapozni.. Az éves takarmányigény összeállítását követi a fedezet megállapítása, mely lényegében a különféle takarmányforrások számbavételét jelenti. Egy naptári év során a következőkből fedezhető az állatok takarmányigénye: a) nyitó készletek január 1-én, b) tárgyévi termelés, c) vásárlás. A fedezetek között értelemszerűen először az előző múlt év terméséből megmaradó, évkezdéskor rendelkezésre álló készleteket kell számításba venni. Ezt követi a saját források számbavétele, melyen belül a sorrend a következő: 1. feltétlen takarmánytermő területek (gyepek) termése; 2. melléktermékek (növényi vagy állati eredetű); 3. szántóföldi termesztés (kettős és fővetésű). A saját források előállítású takarmányok hiányának pótlására szolgál a vásárlás vagy csere útján történő takarmánybeszerzés. A takarmányfedezetek számbavételének fenti idősorrendje - mely ellentétes azok mennyiségi sorrendjével - azzal magyarázható, hogy üzemi szempontból a rendelkezésre álló összes erőforrás együttes maximális hasznosítása a cél. Ebben a törekvésben világosan kell látni, hogy a szántóföldön

53

ipari növények is termelhetők, ezért az igények fedezetét a másra nem használható forrásoknál célszerű kezdeni. A takarmánymérleg összeállítása ritkán sikerül azonnal. A takarmánymérleg egyensúlyba hozásának logikai menete a következő: • a helyettesítési lehetőségek kihasználása (főleg melléktermékekre és tömegtakarmányokra vonatkozóan), • vásárlás, ill. értékesítés (abraktakarmányok), • takarmánytermelési terv módosítása (főleg tömegtakarmányok), • az állattenyésztés termelési tervének módosítása. Fentiekből következik, hogy a takarmánymérleg összeállítása nem korlátozódhat egy időszakra. Rendszeres ellenőrzést, folyamatos egyensúlyozást jelent az igények és fedezetek között. A napi, néha napszakra vonatkozó kalkulációk mellett elhúzódó, néha többéves periódusok számbavétele szükséges. Különösen vonatkozik ez a takarmánygazdálkodás egészére, ahol a termelés-készletezésfelhasználás időbeli eltérései miatt néha három naptári évre (előző-, tárgy-, következő év) kiható tervezésre, kalkulációkra van szükség. 16. Ismertesse a fejési műveletek és az elsődleges tejkezelés ellenőrzésének szempontjait! Információtartalom vázlata: A fejési előkészítő műveletek ellenőrzésének szempontjai A fejési folyamat ellenőrzésének szempontjai A fejési befejező műveletek ellenőrzésének szempontjai A elsődleges tejkezelés műveletei ellenőrzésének szempontjai A fejési folyamat munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai Az állatvédelmi előírások betartásának ellenőrzési szempontjai Megjegyzés: folyamatosan koncentráljon a minőségi élelmiszer-alapanyag előállítására. FEJÉS: kézi, gépi (ólban, sajtáros, fejőházakban..ld állatteny stb) Előkészítő műveletek Fejés műveletei 1. Tőgybimbó tisztítás 2. Első tejsugarak kifejése 3. Fejőkészülék felhelyezése 4. Gépi fejés 5. Fejőkészülék levétele 6. Bimbócsatorna zárása Utóműveletek Műszaki, emberi, szervezési, higiéniás, állateü-i, automatizáltság, higiéniás tevékenységek ideje stb kérdések….

54

Kézi fejésnél főként a tisztaságot, amunkaidőt, az állat egészségi állapotát és az egységnyi idő alatti munkanormát/teljesítményt tudjuk ellenőrizni. Gépi fejésnél mindehhez jön még a gépek műszaki állapotának, paramétereinek ellenőrzése is. Tejházban: főként a csíraszám (átvétel minősége) amit ellenőrizni tudunk.

Plusz: Gépi fejés technológiája Általános előírások: A telepen a fejősteheneket naponta kétszer, reggel 530 és 800, valamint este 1600 és 1830 között fejik. Adott tehén fejése ezen belül minden alkalommal azonos időpontban történik.

55

Az állomány fejését rendszeresen ugyanaz a dolgozó végezi. A két fejést megelőzően kell elvégezni a takarmánykiosztást. Az állások takarítása, alomcseréje a reggeli fejés befejezése után következik. A fejést és tejkezelést csak időszakos orvosi vizsgálatok alapján alkalmasnak nyilvánított, egészségügyi könyvvel ellátott személy végezheti. A fejés előkészületeinek része, hogy a fejést végző dolgozó tiszta munkaruhát, sapkát, gumicsizmát vegyen fel. A dolgozók – egészségük védelme és a termelés higiéniája érdekében – kötelesek testüket – különösen kezüket, körmeiket – tisztán tartani. A fejés megkezdése előtt, illetve WC-használat után kötelesek kezüket Ultrasolos kézfertőtlenítővel megmosni, majd papírtörölközővel szárazra törölni. A fejőberendezés karbantartásával, üzemi paramétereinek félévenkénti műszeres ellenőrzését erre jogosító igazolással rendelkező személy, illetve szervezet végzi. A fejést végző dolgozó feladata a fejőgumik, a pulzátor és tejcsövek állapotának rendszeres ellenőrzése. Kirepedésük, sérülésük esetén azok cseréjét el kell végezni. A fejőgumik nyílásméretét úgy kell megválasztani, hogy fejéskor a tőgybimbó kétharmad része bekerüljön a kehelybe. A mindenkori fejt állomány átlagos bimbóméreteit kell a fejőgumik megválasztásakor tekintetbe venni. Szélsőséges bimbóalakulású tehenet nem célszerű az állományban tartani. Adott készülék valamennyi kelyhében azonos nyílásátmérőjű fejőguminak kell lennie. A tejvezetékben elhelyezett szűrőbetétet minden fejés után újra kell cserélni. A fejés menete Pld: egy 20 állásásos istállóban tejvezetékes Westphalia fejőberendezés működik. Az üzemi vákuumszint 48 kPa, a pneumatikus elven működő pulzátorok ütemszáma 60, ütemaránya 60:40. Működtetésük a vákuumszivattyúról történik. A fejést adott műszakban 1 dolgozó 2 fejőkészülékkel végzi. Az elmosott, öblített fejőkészülékek, tőgymosó eszközöket és a bimbófürösztőt tartalmazó flakont a fejős az istállóba viszi, majd elindítja a vákuumszivattyút. Ellenőrzi a vákuumszintet és a pulzátorok működését. A tőgy előkészítése tehenenként max. 1 percet vehet igénybe. A műveletsor a kelyhek felrakásáig egy menetben történjen! Nem szabad úgy előkészítő-műveletet végezi, hogy utána azonnal nem áll rendelkezésre szabad fejőkészülék! A tőgy előkészítése tőgymosással kezdődik. A 36-40 C-os mosóvízbe Ultrát teszünk, és szivacs segítségével eltávolítjuk a bimbókról a szennyeződéseket. A másik vödörben elkészített Bradman oldattal a felületet újra áttöröljük kicsavart törlőruhával, majd félbehajtott pelenka egyik felületével a tőgyet alulról felfelé, majd lefelé körkörös masszáló mozdulatokkal szárazra töröljük. A pelenka négy felülete négy tehénhez használható fel, utána új pelenkát kell elővenni. (A fejés után a használt szivacsot, törlőruhákat, pelenkákat mosószeres-fertőtlenítő oldatban ki kell mosni!) Ügyelni kell arra, hogy a tőgymosáshoz használt víz ne hűljön ki, ezért kb. 4 állatonként cserélni vagy utántölteni kell. A tőgy szárazra törlése után nem mulasztható el a tőgybimbók fejés előtti fertőtlenítése, majd az első 2-3 tejsugár próbacsészébe történő kifejése (fekete lapra), ezáltal a tej állapotának ellenőrzése. Pelyhek, csomók, genny vagy vér megjelenése esetén a kérdéses tőgynegyedet kézzel, külön edénybe kell kifejni, és a tejet meg kell semmisíteni. A tehén fülszámát, és a kérdéses tőgynegyed jelét az istállóban elhelyezett táblára fel kell írni, amely alapján az állatorvosi kezelés elvégezhető. A próbacsészéből a tejet tilos az alomra, trágyára, vagy akár a közlekedő útra önteni. Megsemmisítésére az istállón és a tejházon kívül kerüljön sor. Amennyiben a tőgy és a tej normális megjelenésű, az első sugarak kifejése után a vákuumvezeték csapjához előzőleg csatlakoztatott készülék fejőkelyheit azonnal fel kell helyezni, majd a készüléket lefelé enyhén meg kell húzni. A kelyhek felhelyezési sorrendje a legtávolabbival kezdődik, majd az óramutató járásával ellentétes irányban történik. A gépi fejés megkezdésekor kezdhető el egy másik, lehetőleg szomszédos tehén tőgyének előkészítése. Eközben is figyelni kell azonban, hogy a már működő készülék nem szív-e fals levegőt, illetve nem esik-e le. Első esetben a kelyhet meg kell igazítani, utóbbiban a készüléket csak tiszta vizes öblítés után szabad (de minél pontosabban) a tőgyre visszahelyezni. A készülék többszöri leesése (lerúgása) esetén ellenőrizni kell az üzemi vákuumszintet, a fejőgumi átmérőjét, valamint – újra – a tőgy egészségi állapotát. Minden esetben tartózkodni kell az állat hangos szidalmazásától és bárminemű bántalmazásától! Gépi utófejést (a készülék előre és lefelé történő meghúzásával) csak akkor alkalmazzunk, ha a tehenet régebben ehhez már hozzászoktattuk. (A leellett üszők esetében tehát törekedni kell a gépi utófejés mellőzésére!) Ha valamely tőgynegyed(ek)ből még erőteljes a tejleadás, célszerű a többi negyedről a kelyhet levenni, s azt a tejcsövet megtörve elhelyezni a vakfejés elkerülése végett. Normális üzemelési mutatók és egészséges tőgy mellett 1 percnyi vakfejés nem okoz számottevő károsodást, de természetesen a vakfejés elkerülésére kell törekedni. A fejőnek ellenőriznie kell a kollektoron, illetve a tejcső átlátszó szakaszán a tejfolyást. Ennek erőteljes csökkenésekor a kollektor zárósapkájának megemelésével, s egy ujjal az egyik tőgybimbó enyhe benyomásával előidézzük a szívóhatás megszűnését, s a készüléket óvatosan leemeljük a tőgyről (nem letépjük!). A bimbó végén maradó tejcseppet a fejő, miután kezét fertőtlenítő oldatba mártotta, kézfejével letörli. Végül a tőgybimbókat Alcsibalzsam nevű, barrierhatású bimbófürösztőbe kell mártani. A kék színeződést csak a következő fejéskor kell eltávolítani. A tőgyegészségi helyzet romlása, ill. bizonyos baktériumok megjelenése esetén a kezelő állatorvos más bimbófertőtlenítő alkalmazását is előírhatja.

56

A 10 férőhelyes istállóban kiépített vákuumvezetékhez sajtáros fejőberendezés csatlakoztatható. Az előbbiekben foglaltak ebben az istállóban is érvényesek, a különbségek az alábbiakban foglalhatók össze: A sajtárba fejt tejet a sajtár megtelésekor azonnal a tejházba kell vinni, és azt ott szűrőn át, a hűtőtárolóba kell önteni. Egészséges tőgyű tehenektől a tej azonos sajtárba is fejhető. Vigyázni kell azonban arra, nehogy meghaladja a kifejhető tejmennyiség a sajtár befogadó kapacitását. A fejősajtár(ok) és a készülékek tejjel érintkező felületeit a fejés után kézzel kell elmosni és fertőtleníteni a tejházban található kádakban. Ezt követően az egységeket felakasztva, kicsepegtetve kell megszárítani. 4.3 A tőgyegészségügyi védekezési program E programban a hangsúlyt a megelőzési tevékenységre kell helyezni. Ennek elemei: állatbarát, stresszmentes környezet, az állatok minél többet tartózkodjanak kötetlenül a szabad levegőn (karámban vagy legelőn), az istállóban megfelelő huzatmentes légcserét kell biztosítani, az állatok mozgásteréből minden olyan tárgyat el kell távolítani, amely a tőgy sérülését okozhatja, az állatok részére nyugodt, csendes, zavarásmentes körülményeket kell biztosítani, kerülni kell az indokolatlan áthelyezésüket is, az alom tisztántartása, rendszeres cseréje, jó minőségű takarmányok biztosítása a kívánt adagban; fejés alatt almozás vagy takarmánykiosztás végzése tilos, a fejés után friss takarmány adásával, vagy kihajtással elő kell segíteni, hogy az állatok kb. 1,5 óráig ne feküdjenek le, a fejés higiénikus és szakszerű végrehajtása, beleértve az első tejsugarak vizsgálatát és a bimbófürösztést, minden esetben a bimbómosást, valamint közvetlen a fejés után a bimbófertőtlenítést el kell végezni (külön erre a célra forgalomba hozott fejés előtti és utáni fertőtlenítő szerrel), a műszaki berendezések rendszeres (félévenkénti) műszeres ellenőrzése a gumi alkatrészek az előírásoknak megfelelő cseréje. A fejőstehenektől a havi próbafejés keretében vett egyedi elegytej mintákból szomatikus sejtszám-meghatározást kell végeztetni. A közbeeső időben (havonta egyszer) masztiteszt-próbát kell végezni tőgynegyedenként. A klinikai elváltozást mutató szekrétumból baktérium kitenyésztés, valamint rezisztenciavizsgálat céljaira mintát kell venni. Amennyiben a fenti mintavételekre nem kerül sor (nincs súlyos megbetegedés), akkor is szükséges félévente 6-8 tejminta beküldése kórokozóanalízis és rezisztencia-vizsgálat céljából. Az esetleges gyógyszeres kezeléseket a kezelő állatorvos az eredmények figyelembe vételével végzi el. A legalább 3 hónapon át 500.000 feletti szomatikus sejtszámú és legalább 2+-es masztiteszt-eredményt adó tehenek selejtezése célszerű. Klinikai tőgygyulladás észlelése esetén a beteg tőgynegyedből a tejet kézzel, vagy tőgynegyed-fejővel alaposan ki kell fejni; a tejet pedig az istállón kívül meg kell semmisíteni. 4.4.

A fejőberendezések, eszközök mosása, fertőtlenítése

A fejőberendezés mosatása – fertőtlenítése – automatikus program segítségével történik. A fejés előtt 6 perces hideg vizes öblítést kell végeztetni. Minden fejés után a fejőkészülék istállólevegővel, alommal, állattal érintkező, külső felületeit Unipon TF-klór meleg vizes oldatával alaposan le kell tisztítani, majd az oldatot le kell öblíteni és a felületeket szárazra kell törölni. Ezután lehet a kelyheket a mosófejekhez csatlakoztatni, és az öblítő – fertőtlenítő mosóprogramot elindítani. A reggeli és esti fejés után váltva lúgos (Divofarm Alkalin vagy Milknet L/I.), ill. savas (Divofarm Sauer vagy Milknet San) mosószert kell alkalmazni – az előírt koncentrációban. Hetente egy alkalommal a fejőkészülékeket (kelyheket, kollektrokat stb.) szét kell szedni, s alapos kézi (kefés) tisztítás után lúgos mosószeres oldatban fertőtleníteni, majd tiszta vízben öblíteni. A közbülső időszakban is célszerű a mosóprogram befejezése után ellenőrizni (tiszta, fertőtlenített kézzel), hogy a fejőgumi peremének belső oldalán, valamint a kollektor belsejében nem maradt-e szennyeződés. 4.5.

Tejfeldolgozás

4.5.1. Natúr tej előállítása Az istállóból a tej a tejvezetéken keresztül érkezik a vákuumoldó tartályba, majd szivattyú továbbításával a tejtároló tartályba. A tejtároló-tartály a tejet 3 órán belül +4 C-ra hűti. A lehűtött tejet naponta értékesítik. 4.5.2.

Pasztőrözött tej előállítása

57

Az istállóból a tej a tejvezetéken keresztül érkezik a vákuumoldó tartályba, ahonnan szivattyú továbbítja a pasztőröző készülékbe. A tejet a technológiában előírtaknak megfelelően pasztörizálják, majd ugyanabban az edényben visszahűtik. A visszahűtött tejet ráfolyós szivattyúval külön csak a pasztörizált tej részére szolgáló tejhűtőbe vezetik át, ahol a tejet +2 C-ra lehűtik, és feldolgozásig tárolják. A pasztörizált és az ún. natúr tej egymással nem keverhető! 4.5.3. A fejés – tejkezelés – tejfeldolgozás környezetének tisztítása Az istálló és a tejház berendezési tárgyait hetente egyszer portalanítani kell. A vákuum- és tejvezetéket ez alkalommal Unipon TF-klór melegvizes oldatával le kell mosni. A közlekedő folyosót hetente két alkalommal fel kell mosni, és H-lúggal fertőtleníteni. A tehenek állásait hetente egyszer kell hasonlómódon tisztítani és fertőtleníteni. A tejház és a csomagoló-tároló helyiség padozatát minden fejés, ill. csomagolás után fel kell mosni. A csempézett falakat, nyílászárókat hetente le kell mosni, és H-lúgos oldattal fertőtleníteni. Az ablakokra rovarhálót kell felszerelni, a tejház ajtaját pedig (a fejés alatt is) folyamatosan zárva kell tartani! Az istállót, a tejházat és a közlekedőfolyosót évente egy alkalommal ki kell meszelni. Az istálló és a tejház környezetében a szemetet, hulladékokat a közlekedő folyosón elhelyezett zárt (fedeles) tárolóba kell gyűjteni, ezt naponta (szükség szerint gyakrabban) kell üríteni. A takarító eszközöket és szereket zárt szekrényben kell tárolni (az öltözőkkel szemközti helyiségben). A szarvasmarha telepre – gyalogos, ill. teherforgalom – H-lúgos fertőtlenítőszőnyegen keresztül lehet bejutni a kórokozók behurcolásának megakadályozása miatt. A telepet előzetes engedély után lehet látogatni. A látogatók számára lábbeli- (H-lúgos) és kézfertőtlenítés (Bradmanoldatos) kötelező! A pasztőröző-berendezést, a hűtő-tároló tartályokat és a zacskózógépet használat után langyos vízzel kívül-belül le-, ill. ki kell mosni, majd Unipon TF-klór melegvizes oldatával, ill. savas vagy lúgos fertőtlenítőoldattal fertőtleníteni, végül tiszta vízzel átöblíteni kell. A berendezéseket ezt követőn kívül-belül szárazra kell törölni. A zacskózott tej tárolására használt hűtőt naponta tisztítani és fertőtleníteni kell a tej elszállítását követően. A csomagolás hibája, sérülése folytán kiömlött tejet a hűtőtérből (ill. a szennyeződött helyről) haladéktalanul el kell távolítani.

58

59

Elsődleges tejkezelés: szűrés, hűtés, tárolás (+ fertőtlenítés a rendszerben)+ mintavétel, minták tárolása, dokumentálások Arra kell törekedni, hogy minél tisztábban, és minél előbb hűtő rendszerbe ( a mikrbák számának szaporodását lassítjuk, állítjuk meg ezzel)

60

61

A tejtermelés munkaerő gazdálkodásának sajátosságai - mely részben azonos az általános mezőgazdasági sajátosságokkal - a következőkben foglalhatók össze: • kiöregszik a szakképzett (állattenyésztő szakmunkás) munkaerő állomány; • részleges időjárási kitettség; • és jóval alacsonyabbak kereseti lehetőségek (minimál béren foglalkoztatott a legtöbb állatgondozó), mint a nemzetgazdasági átlag; • fokozott balesetveszély és megbetegedési kockázat. Az ágazatban foglalkoztatottak számát, a munkakörök minőségét jelentősen befolyásolja az állomány nagysága, a gépesítettség mértéke, a munkaszervezés hatékonysága. Míg a kis létszámú tehenészetek, családi jellegű gazdaságok (10-40 tehén) sokszor alkalmazott nélkül, vagy csupán néhány kisegítő személyzettel látják el a gazdaság egészét, addig a nagyüzemekben (300 feletti tehénlétszám) jól meghatározott feladatkörök különültek el, úgy, mint: telepvezető, műszakvezető, állatgondozó, takarmányos, állatorvos, inszeminátor, adminisztratív, fejős, biztonsági őr, egyéb fizikai. A gazdasági méret növekedésével szükségszerűen emelkedő alkalmazotti létszám, a modern gépi eszközök, a szakértelemmel kidolgozott gazdasági stratégia az állománymérettel fokozatosan javuló létszámhatékonyságot eredményeznek. Míg az 1 főre jutó tehénszám az 1-10 tehenet tartóknál 6 db, 30-100 tehénnél 14 db, addig 500 feletti tehénlétszámnál egyetlen ember akár 20 tehén ellátására képes, és így az 1 dolgozóra jutó éves tej mennyisége a 70 ezer litert is elérheti, a 100 liter tejre felhasznált munkaóra pedig 2,8-3,0 óra (MILE-LAKATOS, 2003). VÁNTUS (2006) megállapítja, hogy az általa vizsgált tehenészeti telepeken szükség és lehetőség van a felhasznált munkaórák csökkentésére, a munkatermelékenységi mutatók javítására. Például a munkakörülmények javításával, a dolgozói megelégedettség növelésével, vagy az alkalmazott munkamódszerek megváltoztatásával, vagyis a munkaszervezés racionalizálásával növelhető a termelés eredményessége. A tejelő tehéntartás egyes technológiai elemei Egy-egy termék termelési technológiája általában több, ún. résztechnológiából tevődik össze. Ilyenek, a következők: tartástechnológia, takarmányozástechnológia, szaporodásbiológiai technológia, állategészségügyi technológia, üzemeltetés-technológia, fejéstechnológia, stb. A termelékenységet fokozni elsősorban a technológiák korszerűsítésével lehet. Valamely adott technológia kapcsán alkalmazható különböző gépesítési megoldások korszerűsége abban jut kifejezésre, hogy azok a fizikai munka könnyítésén és csökkentésén túl milyen mértékű munkatermelékenység-növekedést tesznek lehetővé. A magyarországi szarvasmarha telepeken az alábbi tartási módokkal találkozhatunk: • zárt-kötött tartás (hagyományos tehenészeti telepeken): az állatok zárt térben, egyedileg kötött módon, közép-, illetve rövidállásokban vannak. Leggyakrabban a középső áthajtó etetőutas rendszerűeket, esetleg ezek többsoros változatát építették. • zárt-kötetlen tartás (rekonstrukciós telepeken): az istálló etető-, fektető-, közlekedő- és fejőtérre oszlik. A pihenőboxok száma megegyezik a tehenek létszámával. • nyitott-kötetlen tartás (rekonstrukción átesett, iparszerű telepeken): abban különbözik a zárt kötetlentől, hogy egy vagy két határfala nem tekinthető állandó létesítménynek. Rendszerint külső kifutó csatlakozik az istállóhoz, amely esetenként közvetlenül a legelőre biztosít kijárást. Az 1950-es és 60-as években Magyarországon túlnyomórészt kötött tartásos istállók épültek különböző belső kialakítással. Az első időszakban, amikor a traktor még nem kapott szerepet az istállómunkák gépesítésében, az ún. középtrágyautas (falmenti jászlas és falmenti etetőutas istállók) építése volt jellemző. Később pedig a gépesítési igény fokozódása és az időközben létjogosultságot nyert mobil gépesítés (mobil üzemeltetés technológia) következtében megjelentek a traktoros takarmányozást lehetővé tevő középetetőutas, másként szólva az ún. traktoros áthajtó utas istállók. A szóban forgó időszak első felében mindkét istállótípus készült magtárpadlásos kivitelben is. Az etológiai ismeretek, ill.

62

a fajtaválaszték bővülésével párhuzamosan a kötött tartás túlhaladottá vált, s ezt a tartásformát ma már csak régi telepeken, ill. a kisüzemi termelést a meglévő istállókban újrakezdő néhány magánvállalkozónál találjuk meg. A mára jellemzővé vált kötetlen tartás fokozatosan alakult ki. A fokozatosság a zárt istállók nyitásánál, majd azok kizárólagos pihenőhellyé változtatásában s ezzel egyidejűleg az épületeken kívüli kifutók és karámok építésében nyilvánult meg. Ugyanez a fokozatosság érvényesült az istállókból a karámokba kihelyezett jászlak feletti védőtetők elhagyásában is. Hazánkban – ellentétben több nyugat-európai országgal – a gyepre alapozott tejelő tehéntartás nem terjedt el széles körben. Ennek egyik oka hazánk kontinentális éghajlati adottságaiban keresendő, hiszen a forró, csapadékhiányos nyári időszakban a gyep nem tudja biztosítani a nagy tejtermelésű állományok (7000-8000 kg/tehén) igényeit. Az alábbiakban bemutatunk egy a gyakorlatban is alkalmazott és elfogadott borjúnevelési illetve tenyészállat-nevelési technológiát (ANDRÁSSY 2003). A tehenek elletése kötött tartású, egyedi boxos épületekben történik. Itt a borjak három napot töltenek anyjukkal, majd kikerülnek az egyedi ketrecekbe, ahol 60 napos korig nevelkednek ezt követően a csoportos borjú-utónevelőbe kerülnek, ahol hat hónapos korukig tartózkodnak. Féléves korukra el kell érniük a 220 kilógrammos súlyt, hogy az üszőtelepre kerülhessenek, ahol több korcsoportban helyezik el az állatokat. Az első csoportba a 6-12 hónapos korú állatok kerülnek. A következőbe 12 hónapos kor végén kerülnek az állatok és 15 hónapos korukig tartózkodnak itt. A csoportba való bekerüléskor 350, a 15. hónap végén 400-420 kilógrammos élősúlyt érnek el. Tizenöt hónapos korban kerülnek a termékenyítés alatt álló csoportba, ahol takarmányozásukat kizárólag tömegtakarmányokra alapozzák. ANDRÁSSY (2003) szavaival élve: „igyekszünk üszőborjaink inproduktív életszakaszát optimálisra csökkenteni a jó körülmények biztosításával, továbbá a fiatalkori növekedési erély kihasználásával elérni, hogy életük 25. hónapjára megelljenek, és azt követően súlyuk 570-580 kilogramm legyen”. 17. Ismertesse az állatok ápolásának, valamint az időszakos állattenyésztési munkák szervezésének és ellenőrzésének szempontjait! Információtartalom vázlata: Az állatok folyamatos és időszakos ápolási munkáinak szervezése Az időszakos állattenyésztési feladatok (mérlegelés, szállítás) munkáinak szervezése Az állatok ápolásának és az időszakos állattenyésztési munkák végrehajtásának ellenőrzési szempontjai A munkafolyamat munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai Az állatvédelmi előírások betartásának ellenőrzési szempontjai 17-18-19-hez: A szervezési munkafolyamatot, már meg lévő szervezetekben vizsgálva öt, egymástól többé-kevésbé elhatárolható munkaszakaszra bonthatjuk. Mindegyik szakasznak külön-külön is sajátos feladatai és módszerei vannak, megyek egymásra, épülnek: 1. A szervezési koncepcióalkotás (előkészítés) 2. A ténymegállapítás (helyzetfelmérés) 3. Az elemzés 4. A tervezés és szabályozás 5. A bevezetés és ellenőrzés Az első szakaszban ki kell jelölni a szervezési célokat. A vezetés feladat a célok minél pontosabb megfogalmazása és a szervezőmunka megtervezése és megszervezése. A szervezési cél, azaz eredmény, amit a szervezéssel el akarunk élni.

63

A működő vállalatok szervezésénél főként racionalizálásra, szervezetfejlesztésre, illetve szabályozó szervezére törekszünk. A szervezés iránti igényeket a működő rendszerek életében a legkülönbözőbb tényezők kelthetik fel. Általában szervezési szükségletet vált ki:  a szervezet külső környezetének a megváltoztatása (piac, szabályozó-rendszer, műszaki fejlődés stb.)  a szervezettel szemben támasztott követelmények megváltozása,  a szervezet belső tényezőinek (a termelés feltételei, a szociális klíma, a működési folyamatok stb.) változásai illetve a várható változás előrejelzései,  a szervezeti működésben feltárt vagy gyanított hiányosságok, hatékonysági problémák stb. A második szakaszban a tevékenység a szervezet tudatos megfigyelésére irányul, tapasztalatokat szerzünk a vizsgált szervezetről, a munkafolyamatokról, a feltételekről, az eszközökről, emberekről stb., hogy elemezni tudjuk a meglévő állapotot. A helyzetfelmérés általában a következő területek részletes megismerését jelenti: a) a vizsgált szervezet felépítése, struktúrája, b) a szervezetben folyó tevékenységek belső logikája és módszerei, c) a munkaidő-alapok kihasználása, d) a szervezet működésének, fenntartásának költségei. A helyzetfelmérés lehet közvetlen és közvetett. A közvetlen adat felvételezés kérdésfeltevéssel történik. A közvetett adat felvételezésnél a szervezők a munkafolyamatban résztvevők jelentéseire, észrevételeire, dokumentációira támaszkodnak. A kérdőíves megoldásnál a válaszokat a feltett kérdésekre a dolgozók írásban adják meg, a kísérőszelvényes megoldásnál, pedig a vizsgálandó munkafolyamat tárgyához egy olyan lapot mellékelünk, amely a folyamatot végigkísérve lehetőséget ad az egyes munkafázisok lényegének feljegyzésére. A tárgya lehet termék, bizonylat stb. Gyakorta alkalmazzák helyzetfelmérésre az utóbbi időben a különféle technikai eszközöket (filmfelvevő, videó berendezések). A harmadik szakasz az elemzés. Általában egy munkafolyamattal kapcsolatban a következőket elemezhetjük:  a személyi feltételek alakulása,  a munka módszere,  a munkahely és munkaeszköz,  a munkakörülmények helyzete. Az elemzés feladatai: a) Jól határozta-e meg a vezető a szervezési célt? b) A veszteségforrások, a szervezési hiányosságok és tartalékok feltárása. A negyedik munkafázisban a tervezés és szabályozás jellemzőinek megtervezését végezzük el. Az átszervezési javaslat általában a következőket tartalmazza:  a szervezési szükséglet és a feladatok leírása,  a szervezet és folyamatainak jellemzése,  az új szervezet kialakítása, struktúrája, tagolása,  a személyi feltételek, munkahelyek, folyamatok kialakulása,  várható eredmények,  a szervezési javaslatok bevezetésének ütemterve. Ide tartozik a szabályzatalkotás is. A szabályzat alkotás fontos munkafázisa a szervezőmunkának, mert a tapasztalatok szerint a szervezési tervekből általában csak annyi valósul meg, amennyit a szabályzatokban rögzíteni tudunk. Az ötödik munkafázis a szervező számára a visszacsatolást jelenti, itt értékelhető az elképzelések gyakorlati megvalósítása. A bevezetés szakaszának nehézségei csökkenthetők, ha lehetőség szerint betartjuk a fokozatosság elvét, Ez alapjában véve kétféle módon valósítható meg: 64

a) a kísérleti bevezetéssel, amikor is a szervezési javaslatot a szervezetnek csak kisebb, kísérleti célra kijelölt részében vezetjük be, b) részleges bevezetéssel, ami az átszervezés részekre bontását és e részletekben történő megvalósítását jelenti. Az ellenőrzés során az eredményeket vesszük számba. Gyakorlatilag az új tényállapotot összevetjük az eredetileg tervezett célállapottal. Két terület vizsgálatát végezzük el: a) a végrehajtás (a folyamatok) módjának ellenőrzése annak megállapítására, hogy a szervezési javaslat szerint történik-e a munkavégzés, b) a szervezési munka gazdasági és egyéb eredményeinek a számbavétele.

Gazdasági állatainkat úgy kell tartani (ápolni, gondozni), hogy megőrizzük azok egészségét. Csak egészséges állat képes gazdaságosan termelni. Ápolási munkák: Az almozásnál használunk szalmát, pelyvát, tőzeget, fűrészport, homokot, de mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az alomanyag jó nedvszívó, kényelmes és meleg legyen. A helyes almozás az állat optimális hőérzetét, kényelmét és tisztántartását szolgálja. Az állat tisztán tartása. - Ápolni kell az állat bőrét, szőrét, patáját, körmét és néha fürdetni is kell. A tisztítás eszközei lehetnek egyszerűbbek (szalmacsutak, kaparók), modernebbek (elektromos kefélő). Érdemes nagyobb gazdasági állatok részére vakaródzó fát biztosítani a tartózkodási helyükön. Juhok szőrápolása nagyobb figyelmet érdemel, hiszen gyapját is értékesítjük. Konctalanítás és a gyapjú szellőztetése jártatással elengedhetetlen nyírás előtt. - Azoknak az állatoknak, amelyeknek szarvuk van, kicsi korban vagy eltávolítják (mechanikai, vagy kémiai úton), vagy szarvidomítót használnak. Ha nagy a szarv idősebb korban és az visszafelé hajlik, azt levágják. - Az állatok nyírása többféle célt szolgálhat: - A tisztántartás megkönnyítése végett főként a marhákat nyírják. - A nyírás többféle bőrbetegség elleni gyógykezelést könnyít meg. - A hízó marhákat azért nyírják, hogy ez által a bennük termelődött fölösleges hőmennyiségtől könnyebben megszabaduljanak, így az anyagcseréjük élénkebb. - A lovakat az utóizzadás, illetve a nagy, téli szőr alatti izzadás elkerülése érdekében nyírják meg, hogy elejét vegyék a súlyos megfázásoknak. - A juhok bundájának nyírásáról a juhtenyésztők gondoskodnak terméknyerés céljából. Fürdetés: minden állat igényli. A juhot élősködők elleni védekezés céljából fürdetik. A baromfik előszeretettel vesznek porfürdőt. Porozás: Élősködők elleni védekezést szolgálja. Pata, körömápolás: Főleg istállózott állatoknál. Lovaknál patkolás, juhoknál legelőre hajtáskor (körmözés). A pata ápolására: patakaparó, patazsír, patalakk, pataolaj használható. Csonkítás, kurtítás: Egészségi okok miatt szükséges: - a malacok fogát visszacsípik, farkukat megkurtítják - baromfitartásban csőrkurtítást alkalmaznak Gyógykezelés, mérlegelés, jártatás: állatok megfigyelésével kapcsolatos gondozási munka. Cél: gazdasági károkat okozó megbetegedések megelőzése. 18. Ismertesse az állattartó épületek takarításának és fertőtlenítésének szervezését, valamint a végrehajtás ellenőrzését!

65

Információtartalom vázlata: A szervezést befolyásoló tényezők A takarítás és fertőtlenítés végrehajtásának szervezése A takarítás és fertőtlenítés végrehajtás ellenőrzésének szempontjai A takarítás, fertőtlenítés munkavédelmi ellenőrzésének szempontjai A környezetvédelmi előírások betartásának ellenőrzési szempontjai - Jogszabályi előírások Tisztítási, fertőtlenítési utasítást kell készíteni, azt a dolgozókkal ismertetni, eszközöket anyagokat biztosítani. Szervezést befolyásoló tényezők még a jogszabály mellett: - állat faja, kora, takarítás oka, gépi lehetőségek, alom, tartásmód stb Takarítás (állatok kiszállítása után) - Trágya eltávolítása - Portalanítás - Fertőtlenítés - Rovar rágcsálóirtás Állatorvosi kamara ajánlásokat dolgozott ki állatfajonként! Neten elérhető.

66

67

68

69

70

71

PLusz A fertőtlenítés célja az ember v. az állat környezetébe került kórokozók elpusztítása vagy számuk jelentős csökkentése. Az állattelepeken az időszakos fertőtlenítés a technológiának szerves része. Fertőző betegségek esetén megelőző, folyamatos, vagy ismételt fertőtlenítést és a zárlat (állat-egészségügyi zárlat) feloldása előtt végfertőtlenítést (egyszerű, vagy szigorított fertőtlenítést) kell végezni. A fertőtlenítésnek fizikai (mechanikai: tisztogatás, szűrés; kiszárítás; sugárkezelés; hőkezelés), kémiai és biológiai (erjesztés, füllesztés, szennyvíztisztítás) módszerei vannak. A gyakrabban használatos legfontosabb kémiai fertőtlenítőszerek: a klórtartalmú szerek (pl. klórlúg, klóros mész), az aldehidek (pl. formaldehid), a jódot szerves kötésben tartalmazó szerek (jodoformok), a savak, a lúgok. A fertőtlenítőfolyadékok porlasztásával a levegő fertőtlenítésére is mód van (aeroszol-fertőtlenítés). A fertőtlenítés kiterjedhet az istállóra, az állatok testfelületére, a takarmányos zsákokra, a takarmányra, az ásott kutakra, a járművekre, az állati termékekre stb., valamint az emberekre és ruházatukra. Fertőtlenítő szerek:       

Hypermangán 2-4%-os vizes oldata Mosószóda melegen 2-4%-os töménységben, edények, fémtárgyak, ruhaneműk fertőtlenítésére használjuk Klór, erős hatású fertőtlenítőszer. A beteg váladékának fertőtlenítésére használjuk. 1 kg klórmészt adunk 1 liter vízhez Hypo 5%-10%-os oldatban alkalmazzuk, a falak a padlózat és egyéb területeken is fertőtlenítésére (anyagilag sem megterhelő a többi szerhez képest.). Neomagnol tabletta fal, padló, bútor fertőtlenítésére Szterogenol tárgyak (Főleg bútorokon, mert nem irritálja a bőrt.) fertőtlenítésére használjuk Virkon egy lépésben tisztít és fertőtlenít. Hatásos vírus, baktériumok és gombák ellen Utak, tárolók, állattartó épületek takarítási- és tisztítási eszközei:

   

ipari porszívók seprőgépek magasnyomású mosók padozatsúroló gépek A mikroorganizmusok típusa, szerkezete; .nem kell!!! Az állatállományban előforduló kórokozók nem egyformán érzékenyek a különböző fertőtlenítő szerekre. Olyan fertőtlenítőszer sajnos nem létezik, amelyik minden típusú mikroorganizmust, ugyanolyan koncentrációban elpusztítana. A különböző mikroorganizmusok felépítésük szerint csoportosítva, nagy általánosságban (mert kivételek mindig vannak), a következő érzékenységi sorrendbe rakhatók: Alacsony ellenálló képesség Mycoplasmák Burkos vírusok A legtöbb Gram+ baktérium A legtöbb Gram- baktérium Gombák Néhény Gram+ baktérium (pl. Staphylococcus)

72

Néhány Gram- baktérium (Pseudomonas, Klebsiella) Burok nélküli vírusok Saválló baktériumok (Mycobacterium) Ennek ellenére vannak olyan fertőtlenítőszerek, ahol ez a sorrend nem érvényes: pl. a hangyasavnál éppen fordítva van, alacsonyabb koncentrációban pusztítja el a burok nélküli vírusokat, mint a burkosakat. Ezért minden fertőtlenítőszer hatékonyságát tesztelni kell, hogy a különböző csoportokhoz tartozó mikroorganizmusokat képes-e, és milyen koncentrációban elpusztítani. A tesztelések során soha nem vizsgálják az összes patogén kórokozót, hanem választanak egy vagy két könnyen kezelhető és tenyészthető reprezentást az adott mikroorganizmus típuscsoportján belül, és annak eredményét általánosítják az egész csoportra nézve: pl. burkos vírusokra x koncentrációt, burok nélküliekre y koncentrációt írnak elő. Sajnos azonban ez idáig ahány ország, annyiféle teszt-mikroorganizmusokat használtak, és különböző hőmérsékleten, behatási idővel, fehérje terheléssel, és módszerrel végezték a teszteket, így a különböző fertőtlenítőszerek nehezen hasonlíthatók össze. Ráadásul a teszt körülményei sem biztos, hogy jól reprezentálják az egyes farmok különböző körülményeit, és a használati utasításban szereplő koncentráció sem mindig megfelelő a gyakorlatban. Léteznek ugyan már EU szabványok, de ezek gyakorlati megbízhatóságáról is még vita van, és a forgalomban lévő szereknek csak egy kis hányadát vizsgálták még meg ezek alapján. Fontos tehát, hogy olyan fertőtlenítőszert válasszunk, amely rendelkezik valamilyen elismert mikrobiológiai teszttel arra vonatkozóan, hogy vajon az állattartó telepünkön előforduló, vagy azt veszélyeztető patogének, ill. fakultatív patogének reprezentánsát képes volt-e elpusztítani, és milyen koncentrációban. Az előírt koncentrációt azonban ne vegyük szentírásnak, próbáljunk a saját körülményeink között (lásd később, a fertőtlenítést befolyásoló többi tényezőt) összcsíraszám meghatározásokat végezni, és ha nem sikerül átlagban az elfogadható 100-1000 csíra / cm2 számot elérni, emelni kell a koncentrációt, ill. javítani a tisztítási-, fertőtlenítési technológián. Egy ólból megfelelő számú mintát kell venni (25-30), hogy a véletlen szerepét kiküszöbölhessük. A legjobb, ha minden szervízperiódusban, fertőtlenítés előtt és után is veszünk mintát, hogy a csíraszám-csökkenés mértékét, vagyis a munka hatékonyságát ellenőrizhessük, és azt össze tudjuk hasonlítani a korábbi szervízperiódusok eredményeivel is. Próbáljunk lehetőleg mindig ugyanazokról a kritikus pontokról mintákat venni, és azokat mindig ugyanabban a laboratóriumban vizsgáltatni (a laboratóriumi mintafeldolgozás hatékonysága is különböző lehet, ezek is okozhatnak eltéréseket!). Szerves-anyag terhelés (mennyire tiszta, vagy szennyezett a felület); Hatékony fertőtlenítés még a legjobb szerrel is csak akkor lehetséges, a felületeket előzetesen sikerült megtisztítani a szemmel is látható, vagy tapintható (pl. zsíros lerakódások) durva szennyeződésektől. A takarítás és fertőtlenítés egyes fázisai az Észak-Carolinai Egyetem tanulmánya szerint a következő csíraszám csökkenéssel járnak: Takarítás és fertőtlenítés fázisai

Összcsíraszám

Közvetlenül az állatok kitelepítése után 460000 A por leverése után 445000 A por lefújása után 310000 Tisztítás vízzel 80000 Tisztítás tisztítószerrel 15000 Fertőtlenítés után 150 A fenti eredmény csak akkor elérhető, ha egyik munkafázist sem hagyjuk ki. Arany szabály tehát, hogy először tisztítani kell, és csak utána fertőtleníteni. Azt is láthatjuk, hogy a tisztítás tisztítószerrel, sokkal eredményesebb, mint a hideg vizes mosás. Ugyanúgy, ahogy egy zsíros edényt sem lehet hatékonyan tiszta vízzel elmosogatni. Az ólak tisztításához a következő technológiát javasoljuk: • Takarítás szárazon (söprés, por- és vízszívó gépek) • Beáztatás, vagy/és felületek habos tisztítása • Tisztítás (magas nyomású gép, különböző szelepekkel) • Szárítás (a melegködös fertőtlenítés előtt maradhat egy kis nedvesség!) A tisztítószeres beáztatás kb. 1-2 órán át tartson. Négyzetméterenként 1 liter munkaoldattal lehet számolni a megadott koncentrációban. Ez fellazítja úgy a felülethez tapadt szennyeződéseket, hogy utána magas nyomású vízsugárral könnyen eltávolíthatók lesznek. A habositható tisztítószerek azért előnyösek, mert a nem vízszintes felületekről sem folynak le gyorsan, hosszabb behatási időt biztosítanak. Ráadásul víztakarékosak, négyzetméterenként csak 0,25 liter munkaoldat szükséges hozzá. Kb. 20 percig kell a habot a felületen hagyni, utána lemosható. A magasnyomású gépekhez habosító fej is csatlakoztatható.

73

A lúgos tisztítószereket használjuk legtöbbször nagy mennyiségű szerves anyagok feloldására, elszappanosítására. A savas jellegű tisztítószerek pedig a kicsapódott fehérjék, és a lerakódott vízkövek (Magyarországon csaknem mindenütt kemény a víz!) eltávolításában igen hatékonyak. Általában elég, ha minden második tisztítást savas tisztítószerrel végzünk. A tisztítószerek egyéb kémiai összetevőinek feladatai: • Nedvesítés – csökkenti a felületi feszültséget • Diszperzió – szilárd szennyeződések oldatba hozása • Szuszpenzió – szilárd szennyeződések újbóli kiülepedésének megakadályozása • Emulzió – olaj- és zsírszennyeződések vizes fázisba hozása és megtartása • Szekvesztálás – ásványi sók oldása • Kelátképzők – a vízkeménység csökkentésére, és a biofilmek megbontásához • Szilikátok – az alkalikus szerek korróziós hatásának kivédéséhez (egyúttal emulgeáló, elszappanosító, és bevonó hatású is) Lúgos hatású Anti-Germ tisztítószerek: • AX (beáztatáshoz, magas nyomású mosáshoz) • SRA 25 (habosítható) • SRC 50 (habosítható, fertőtlenítő hatású) • SRC 40 (habosítható, fertőtlenítő hatású fokozott korrózióvédelemmel) Savas hatású Anti-Germ tisztítószerek : • SRS 10 (habosítható) • SRS 11 (habosítható, Zn védelemmel) • SRS 15 (habosítható, fertőtlenítő hatású) • SR P 70 (habosítható, fertőtlenítő hatású) Semleges pH-jú Anti-Germ tisztítószer • Sintex (habosítható, fertőtlenítő hatású) Általános összefüggés, hogy a mind a tisztító szerek, mind a fertőtlenítő szerek koncentrációja csökkenthető, ha - magasabb az oldat, vagy/és a környezet hőmérséklete - hosszabb a behatási idő - minél kevesebb a felületeken a szennyező anyag - fokozni tudjuk a mechanikai hatást (pl. magas nyomás) Mindez fordítva is igaz, ellenkező esetben növelni kell a koncentrációt. Bonyolítja kissé ezt az összefüggést az, hogy különböző tisztító-, és fertőtlenítő szerek nem egyforma mértékben érzékenyek a fenti paraméterek változásaira. Pl. az aldehid típusú szerek még akkor is hatékonyak maradnak, ha tisztítás után a felületeken még visszamarad némi szennyeződés. Viszont ugyanezek a vegyületek általában a megfelelő hatás eléréséhez hosszabb behatási időt igényelnek. A külső hőmérséklet csökkenésekor sem egyforma mértékben kell növelni a koncentrációt a különböző típusú fertőtlenítő szerek esetén:

Még nagyobb a különbség azonban az alapvegyszerek (formalin, H-lúg, stb.) és a gyárilag összeállított, sok komponensből, segéd-, és szinergizáló anyagokból álló készítmények között. Ez utóbbiak lényegesen kevésbé érzékenyek a környezeti behatások változásai iránt. A kémikusok legfontosabb feladata, hogy az adott készítmény úgy maradjon hatékony, hogy közben az egészségre és a környezetre káros – és egyébként is drága – hatóanyagok mennyiségét a lehető legkisebbre

74

szorítsák. Ennek az eredményét látni a következő táblázatban: Különböző hőmérsékletek fertőtlenítőszer igénye:

Miért érdemes alapvegyszerek helyett Anti-Germ® tisztító- és fertőtlenítőszereket használni? • Széles hatásspektrum • Jó penetráló képesség • A hőmérséklet csökkenésével és a fehérjeterhelés növekedésével párhuzamosan kevésbé kell növelni a koncentrációt • Csökkent toxicitás • Korrózió gátlás • Kemény vízben is hatékony marad Nem említettem még a tisztítandó-, és fertőtlenítendő felületek minőségének és porózusságának a jelentőségét. Mivel az istállókban többnyire porózus felületekről van szó (kirepedezett beton), spray esetén átlagosan 0,4 liter / m2, habosítás esetén 0,25 liter / m2 munkaoldat mennyiséget kell kijuttatni. Amennyiben a felületek kevésbé adnak lehetőséget a mikroorganizmusok megbújására (pl. új beton, fém, vagy műanyag felületek), csökkenteni lehet ezt a mennyiséget. A következő két grafikon azt szemlélteti, hogy milyen hatása lehet a különböző anyagminőségeknek és a tisztítás és fertőtlenítés hőmérsékletének az összcsíraszám alakulására:

Az Anti-Germ® tisztító szerek után a következő, az istállóhigiéniában legfontosabb szerepet kapó fertőtlenítő szerek közül választhatjuk ki a körülményeinknek legmegfelelőbbet:

75

valamint

Amint a fentiekben írtam, az adagolási ajánlás a mikrobiológiai tesztek alapján készült, amelyektől el lehet térni, ha az átlagostól eltérő környezeti és felhasználási körülmények (hőmérséklet, felületek szennyezettsége, felületek porózussága, stb.) vannak. A gyakorlati tapasztalatok szerint is a fenti koncentrációkkal megfelelő összcsíraszám csökkenést lehet elérni. Speciális célokra készített fertőtlenítő szerek;

76

Anti-Germ® Germicidan Kok; Enyhén alkalikus fertőtlenítő koncentrátum, amelyet az igen ellenálló kokcidium oocysták elpusztítására fejlesztettek ki. A termékkel való fertőtlenítés ezért lehetővé teszi, hogy megszakítsuk a fertőzési láncot, és megakadályozzuk az állatok újrafertőződését és megbetegedését. Alkalmazható az összes Eimeria faj oocystáinak elpusztításához, mind a baromfi-, mind a sertés-, valamint a borjútartás eseteiben. A termék hatékonyságát a német állatorvos társaság (DVG) független szakértői igazolták. A fertőtlenítőszer használata orsóféreg fertőzés esetén is segítséget nyújt, mivel a frissen ürült orsóféreg petéket is elpusztítja. Leggyakoribb eset a hizlaldában történő fertőződés. A fertőtlenítés után csak fertőzéstől mentes, ill. olyan állatokat telepítsünk az ólba, amelyek hosszantartó (2-3 hetes) hatású parazita ellenes injekcióval áttelepítés előtt egy héttel le lettek kezelve. Mivel a régebben ürült, már embrionálódott petéket a speciális fertőtlenítő szer sem tudja elpusztítani, az ezekkel való fertőződés továbbra sem kizárt. Mivel azonban a felvett ilyen petékből legkorábban két hónap alatt fejlődhet ki újra petéket termelő orsóféreg, az áttelepítés után kb. egy hónappal végzett, parazita ellenes gyógykezelés elpusztítja a már ekkorra gyógyszer érzékeny vándorló lárvákat. Ezt követően a hízlalás végéig már minimális az esély a petéket termelő kifejlett férgek kialakulására. Ha mégis, a hízlalás végén ürülő friss petéket az állatok elszállítása után végrehajtott fertőtlenítés el tudja pusztítani. Ily módon a hizlaldák orsóféreg fertőzöttsége egy-két hizlalási ciklus után megszüntethető. Anti-Germ® H2ONet ivóvízfertőtlenítő; Fertőtlenítő hatását hidrogén-peroxid tartalma révén fejti ki, stabilizált oldat, adagolását a kannából egy, a vízvezetékrendszerbe iktatható adagolóberendezésen keresztül a legegyszerűbb megoldani (az ivóvízbe gyógyszert adagoló berendezésekhez hasonlóan). 50-250 ml / m3 a víz tisztaságától függő beállítható adag, az 50 ml általában elegendő. Előnyei: - hatékony mind a Gram+, mind a Gram- baktériumok ellent, még az anaerob Clostridiumokat is elpusztítja - alga gátló hatása is van - kemény vízben is hatékony (Magyarországon az ivóvizek többsége) - a hatását rendkívül gyorsan kifejti (kb. 5 perc) - biológiailag 100%-ban lebomlik oxigénre és vízre, maradékanyag nincs - az állatok emésztésére és bélflórájára is kedvező hatású, csökkenti a hasmenéses megbetegedéseket - kérődzőknél a bendő acidózis megelőzéséhez is hozzájárul, mivel a szilázs erősen savanyú hatását pufferolni képes - az ivóvíznek nem okoz mellékízt, ezáltal az állatok szívesebben, többet isznak Anti-Germ® Deska R Csülökfertőtlenítő Oldat és Deska Csülökfertőtlenítő Hab; Szarvasmarhák, lovak, birkák patáinak tisztítására (tenzidek), fertőtlenítésére (glutáraldehid), és ápolására (bőrvédő anyagok) alkalmas szer. Ezáltal az ANTI-GERM Deska R 2-3%-ban még a kissé már elszennyeződött fürdető medencében is kifejti hatását. A leggyakoribb 180-200 literes lábfürösztő medencébe 4 liter ANTI-GERM Deska R anyagot öntsünk. A fürdető víz magasságát úgy kell megválasztani, hogy a pata a szaruréteg széléig merüljön az oldatba. Az állomány patáinak állapota szerint lehet a fürdőt tisztítani és megújítani. A terméknek a habosítható változata még hatékonyabb és gazdaságosabb, mivel a hab hosszabb ideig (kb. 30 percig) rajtamarad a lábvégeken, ezáltal egy hosszú behatási időt biztosít. Kis, mobil habosító gép 20 literes tartályába 1 liter készítmény elegendő, amelyből 180 liter hab készíthető. Mivel a habot az állatok egy idő után letapossák, 30-50 állat után a letaposott részt pótolni kell. Anti-Germ® Alomhigiénia por; Az állatok tartózkodási helyeinek nedvessége és a levegő magas ammónia tartalma mindenki számára ismert, hogy milyen károkat képes okozni. A készítmény javítja az istálló mikroklímáját, mivel megköti a nedvességet és az ammóniát, hidrogénperoxid tartalma révén pedig gátolja a mikroorganizmusok szaporodását. Az istálló padozatára vagy az alomra szórható. Alkalmazásánál az első két nap a felületet 2 x 100 g/m2 anyaggal, majd minden 8 napban kb. 50 g/m2 mennyiséggel (50 kg / 1000 m2) kell felszórni. A fenti adagolás lehet több vagy kevesebb is a padozat vagy az alom nedvessége szerint. Személyi higiénia; Itt is érvényes a felületfertőtlenítésnél ismertetett szabály: először tisztítani és csak azután fertőtleníteni! Természetesen mindenki azt szeretné, ha egy lépésben meg lehetne oldani a kettőt, és ez az igény arra késztetett egyes gyártókat, hogy ilyen ígéretű termékeket forgalmazzanak. Mikrobiológiai vizsgálatokkal azonban mindig kiderül, hogy ez nem

77

működik. Orvosok, állatorvosok ezt jól tudják, hogy a műtéti előkészületekhez egy nagyon alapos bemosakodás szükséges. A kéz fertőtlenítése csak ezt követően lehetséges. Ezért az Anti-Germ® cég eleve két terméket forgalmaz a személyi higiéniához: Orlin Kéztisztító - csökkenti a csiraszámot, - alaposan és kíméletesen tisztít, - kellemes illatú, - megszünteti a kellemetlen szagokat - eltávolítja a fehérje és zsíros szennyeződéseket, - biológiailag lebomlik. Orlin Germicidal Kézfertőtlenítő - Baktericid és fungicid hatás: • Streptococcus faecalis • Staphylococcus aureus • Escherichia coli • Pseudomonas aeruginosa • Candida albicans • Proteus mirabilis - Bőrvédő anyagai megakadályozzák a kontakt dermatitis kialakulását Semmelweis találmánya, hogy az emberi kezet lehet fertőtleníteni, ma is nagy jelentőségű az állattartó telepeken, és az állatorvos mindennapi praxisában is. Ellentétben az állattartó telepekkel, az orvosok azonban ma már nem használnak klóros vizet, mert sokan bőrgyulladást, ún. „contact dermatitist” kaptak tőle. A legjobbnak azok a készítmények mutatkoztak, amelyeknek gyors, azonnal ható, és egy hosszabban megmaradó, ún. reziduális hatása is van. Az előbbiekre a propanol, az utóbbira pedig a klór-hexidin hatóanyagok váltak be a legjobban (Hugonnet, S.Pittet, D: Hand Hygiene Revisited: Lessons from the Past and Present. Current Infectious Disease Reports 2000, 2:484-489.) Az Anti-Germ® Orlin Germicidal Kézfertőtlenítő oldat éppen ezeket, valamint a contact dermatitist kivédő bőrvédő anyagokat tartalmazza.

19. Ismertesse a baromfifajok, a sertés és a szarvasmarha tartására vonatkozó állatvédelmi előírások ellenőrzésének szempontjait! Ismertesse az állatszállítás állatvédelmi ellenőrzésének szempontjait! Információtartalom vázlata: A baromfifajok tartásának ellenőrzése (a tojótyúkok tartásának minimális követelményei, a hízott máj előállításának szabályai) A sertések tartásának ellenőrzése (kocák, kanok, malacok és hízók tartásának minimális követelményei) A szarvasmarhák tartásának ellenőrzése (a borjak tartásának minimális követelményei) Az állatszállítás állatvédelmi ellenőrzésének szempontjai http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800028.TV http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch12s02.html Az állatvédelem általános szabályai, állatvédelmi törvény Az állattartó feladata, hogy állatai számára a faj, fajta és kor szerinti elvárásoknak megfelelően az életfeltételeket biztosítsa. Állatainkat faj, fajta, kor és veszélyességre tekintettel kell kezelnünk. Az egymásra veszélyt jelentő, vagy egymást nyugtalanító állatokat el kell különíteni. Zárt körülmények között tartott állatoknak a zavartalan pihenéséről és mozgatásáról gondoskodnunk kell. Az időjárás káros hatásaitól az állatokat védeni kell. A tartásmódnak olyan legyen, hogy tegye lehetővé a szakszerű gondozást, de akadályozza meg az állatok szökését. A technológiai megoldások közül az állatkímélő technológiák előnyt élveznek. A technológiai berendezéseket naponta legalább egyszer ellenőrizni szükséges. A törvény tiltja az állatkínzást, az állatokat viadalra nem szabad kiképezni és nem uszíthatóak. Kerülni kell a kényszertakarmányozást és a túlzott teljesítményre kényszerítés sem

78

megengedett. Az előbb említett előírások általánosan értelmezhetők, de természetesen az állatvédelmi törvények részletesen is rendelkeznek az állatokkal kapcsolatos szabályokról. Magyarországon állatvédelmi törvény 1998. óta létezik és hatálya a gazdasági állatokon túl kiterjed a kutatási kísérleti állatokra, a sportban és versenyben használt egyedekre is. Hatálya alá tartoznak a pásztor, őrző, mentő kutyák, a terápiás, vagy vadászati célra használt állatok. A törvény rendelkezik a mutatványos és bemutató célú állatokról, a hobby állatokról, valamint a vadászható vadfajokról. A magyarországi 1998-as XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről rendelkezik. A törvény megalkotói az Európai Unió alábbi jogszabályait vették figyelembe: • Tanács 78/923. hat. az állatok védelméről, a mezőgazdasági állatokról • Tanács 88/306. hat. a vágóállatok védelméről • Tanács 88/166. irányelve a ketrecben tartott tojótyúkokról • Tanács 91/028. irányelve a szállítás közbeni védelemről • Tanács 91/629. irányelv a borjak védelme, minimális követelmények • Tanács 91/630. irányelv a sertés védelme, minimális követelmények • Tanács 93/119. irányelve az állatok védelme levágáskor • Tanács 98/58. irányelve a mezőgazdasági haszonállatok védelméről. A törvény megállapítása szerint az állatok érezni, szenvedni, örülni képes lények, ezért tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása, erkölcsi kötelesség. Az Európai Uniós Tanácsi irányelveknek megfelelően az egyes fajok és korcsoportok tartását az FVM rendeletekben szabályozta. A szarvasmarha istállók kialakításánál a külső tényezők hatását csökkenteni kell. Az állatokat nem zavarhatja fény, légköri szennyezés, vagy zaj. Az épületnek meg kell felelni a tűzvédelmi előírásoknak és fontos a jó higiéniai körülmények fenntarthatósága. Az épület lehetővé teszi az állatok sérülésveszély nélküli mozgását. A belső kialakításnál előírják a biztonságos közlekedést garantálható folyosó- és ajtóméretet. Az etetők és itatók hozzáférhetőek, a pihenőboxok száma és mérete lehetővé teszi az állatok pihenését. Általában elmondható, hogy az istállóban található technológiai elemeknek biztosítani kell az állatok természetes életfolyamatainak feltételét. A szarvasmarhatartásban az állatvédelmi rendelet előírja, hogy a padozat rugalmas és csúszásmentes legyen. Tartós anyagból kell készíteni, amely könnyen tisztítható és fertőtleníthető. A padozat nem tartalmazhat ártalmas anyagokat és jó hőszigetelő kell hogy legyen. A borjak részére a Tanács 91/629-es irányelve fogalmazza meg elvárásait, melyhez az FVM 178/2009es rendeletének 1. sz. melléklete kapcsolódik. A borjakra vonatkozó állatvédelmi rendelet az állat 6 hónapos koráig érvényes. A borjakat születésük után, de legalább hat órán belül föcstejhez kell juttatni. Valamennyi borjú egészsége és jóléte szempontjából az automatikus, vagy mechanikus berendezéseket naponta legalább egy alkalommal ellenőrizni kell. Az állatok lekötése tilos, kivéve, ha etetik a csoportosan tartott állatokat. Ebben az esetben is egy óra lekötési idő engedélyezett. 8 hetes korig használható az állat mozgását nem korlátozó egyedi ketrec. A ketrecet úgy kell elhelyezni, hogy az állatok társaikat láthassák. Az EU 91/630-as Tanácsi irányelv alapján az FVM 178/2009-es rendeletének 2. sz. melléklete szabályozza a sertések tartásának minimális követelményeit. A csoportosan tartott minden egyes malac és hízó számára súlytól függően akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani. 10-20 kg közötti súlykategóriában 0,2 m2, 85-110 kg-os súlynál pedig 0,65 m2 szükséges hízónként. A kocasüldőknek 0,95 m2, a kocák számára pedig 1,3 m2 tömör, szilárd padozatot kell biztosítani. A betonból készült rácspadozat nyílásszélessége malac esetében legfeljebb 11 mm, hízónál 18 mm, kocasüldő és koca esetében 20 mm lehet. A padozatnak simának, csúszásmentesnek kell lenni és nem okozhat a sertésnek fájdalmat, vagy sérülést. A sertést tilos lekötni, a kocasüldőket és kocákat pedig a termékenyítés utáni 4. héttől csoportosan kell tartani. A csoportosan tartott tenyészállatok takarmányozása olyan rendszerben történjen, hogy a vetélytársak jelenlétében is elegendő mennyiségű táplálékot vehessen fel. Az állatoknak az éhség csillapítására és rágási igénye kielégítésére elegendő mennyiségű ballaszt, vagy magas rosttartalmú takarmányt kell

79

biztosítani. Minden sertést naponta egyszer meg kell etetni és álljon rendelkezésükre elegendő mennyiségű friss víz is. Az épület azon részében, ahol a sertéseket tartják, kerülni kell a 85 dBA-t meghaladó zajt és 8 órán keresztül legalább 40 lux megvilágítást használjunk. A kankutricák kialakítása és elhelyezése olyan, hogy abban a kan meg tudjon fordulni, hallhassa, láthassa és érezhesse társait. A kocák fialás előtt egy héttel a zavartalan fialás lehetőségét biztosító fiaztatóba kerülnek. A fiaztató kutricában gondoskodni kell a malacok védelméről és úgy kell a ketreceket megtervezni, hogy a malacok bármikor akadálytalanul szophassanak. A malacokat 28 napos koruk előtt csak abban az esetben szabad elválasztani, ha egészségük és jólétük veszélyeztetett. Sem a farokkurtítás, sem a szeglet fogak lecsípése nem lehet automatikus tevékenység. Ezeket a műveleteket abban az esetben szabad elvégezni, ha egyértelművé válik és bizonyítékokkal alátámasztható, hogy a kocák csecsbimbója e nélkül sérülhet, vagy a malacok egymást rágják. E műveleteket állatorvos irányítja és 7 napos kor után csak érzéstelenítés, vagy fájdalomcsillapítás mellett végezhetők el. Ha az állatok között agresszió mutatkozik, annak látható nyomai vannak, az okot fel kell deríteni és megszüntetéséről gondoskodni kell. A különösen veszélyeztetett, vagy agresszív egyedeket a csoportból el kell távolítani. Az EU 88/166-os Tanácsi irányelv alapján az FVM 178/2009-es rendeletének 3. sz. melléklete szabályozza a ketreces tojótyúktartás minimális követelményeit. Ketreces tojótyúkot fel nem javított ketrecben tilos tartani. A tojótyúkok számára 550 cm2 szabadon használhatón ketrec alapterületet kell biztosítani. A ketrec szabad belmagassága – a ketrec területének legalább 65 %-án – legalább 40 cm, de sehol nem lehet kevesebb 35 cm-nél. A ketrec padozatát úgy kell kialakítani, hogy az állatok mindkét lábának karmát megfelelően megtámaszthassa. A ketrec padló lejtése legfeljebb 14 %-os lehet. Akadály nélkül használható etető- és itató vályúról kell gondoskodni. Tojónként 10-10 cm etető- és itatóhossz szükséges. A ketreceket megfelelő karomkoptató eszközökkel szerelik fel. Két-, vagy többszintes rendszert csak akkor szabad alkalmazni, ha a tojók ellenőrzése minden szinten lehetséges. Az elhullott egyedeket minden nap, az ürüléket szükség szerint kell eltávolítani. A tojásrakás megszüntetése, vagy a vedlés kiváltása érdekében az ivóvizet, a takarmányt és a fényt teljesen megvonni tilos. A ketrecek ajtaját úgy kell megtervezni, hogy a kifejlett tojótyúk kivétele ne okozzon felesleges szenvedést, vagy maradandó károsodást. A tojótyúkok mindennemű csonkítása tilos. Ez alól kivételt képez a tollcsipkedés és kannibalizmus megelőzése érdekében végzett csőrkurtítás. Az FVM a 178/2009-es rendeletének 4. sz. mellékletében szabályozza a hízott máj előállítását. A töméses hizlalás olyan speciális tevékenység, amelyhez megfelelő szaktudással kell rendelkezni. A takarmány és ivóvíz mennyiségét úgy kell megállapítani, hogy a tömés időszakára az állatok a nagyobb takarmányadag befogadását el tudják viselni. A takarmány begybe juttatására használt cső átmérője legfeljebb 22 mm lehet. Az első tömés előtt az állatokat legalább 12 órán keresztül pihentetni kell. Az állatok szállítását az évszak és az időjárás figyelembe vételével gondosan kell megtervezni. Az FVM 178/2009-es rendelete 5. sz. mellékletében szabályozza a tollszedést. A tépés technológiáját és a vele kapcsolatos állatvédelmi szabályokat a ludak tartástechnológiája fejezetben részletesen ismertettük. AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA 36. § (1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést vagy sérülést. (2) A célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni. 37. § (1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie. (2) Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi az időjárás káros hatásaitól. (3) Ha az állat szállítása során gondozást igényel, olyan kellő jártassággal rendelkező személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendők ellátására.

80

38. § (1) Az élő állat közúton, vasúton, vízi úton, illetve légi úton történő szállításának, továbbá postai úton való továbbításának részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja meg. (2) A vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.

Plusz: A baromfiágazatok üzemgazdasági előnyei és hátrányai A baromfiágazatok üzemgazdasági előnyei az alábbiakban foglalhatók össze: • A legkedvezőbb szaporodásbiológiai adottságok jellemzik, mely kedvez a piaci igényekhez történő rugalmas alkalmazkodásnak; • A legjobb fehérje transzformáció jellemzi, mely takarmány előállítás szempontjából aránylag kisebb termőföld lekötést jelent; • Viszonylag alacsony eszközigény más állattenyésztési ágazathoz viszonyítva; • Legnagyobb az egységnyi férőhelyen előállított hús mennyisége, kiváló istállókihasználtság jellemzi, magas produkciós és reprodukciós képesség; • Magas technikai és gazdasági hatékonyság; • Ebben az ágazatban van a legnagyobb élőmunka hatékonyság, legkisebb élőmunka igény, jól szervezhető munkarend; • Legkonszolidáltabb (és korszerű) technológia, iparszerű termelés lehetősége; • Gyors fizikai és ökonómiai megtérülés, a befektetett tőke gyors mozgása, melyből likviditási előnyök származnak; • Az integráció előnyeinek kihasználása. Az üzemi előnyök miatt a baromfitenyésztés különösen kedvező a kezdő, tőkeszegény vállalkozók, vállalkozások számára. A gazdasági előnyök mellett természetesen nem szabad megfeledkeznünk a hátrányokról sem, melyek szintén a baromfiágazatok jellemzői. Az üzemgazdasági hátrányok a következőkben foglalhatók össze: • Alacsony jövedelemtermelő képesség, magas rekonstrukciós igény; • A kereslet-kínálat nagyfokú piaci ingadozása jellemzi; • Jelentős import fehérje felhasználás; • Feldolgozók előfinanszírozási nehézségei miatt a tőkeszegény vállalkozások nem tudnak fejlődni; • A termelők sok esetben nem rendelkeznek elég működő tőkével; • Zárt technológia, szigorú fegyelem és hozzáértés igény; • Az állomány nagyfokú telepi koncentrációja növelheti a fertőzésveszélyt; • Monopóliumok, kartellek kialakulásának veszélye nagy az ágazatban; • A korszerű fajták igényesebbek a takarmánnyal, technológiával szemben; • Esetenként élőmunka csúcsok (csőrözés, vakcinázás, rakodás, stb.) jelentkezhetnek. A sertésállomány termelésének szervezésekor állandó és változó biológiai paraméterekre kell támaszkodnunk. Állandó szervezési jellemzők közé tartozik a vemhességi idő és az ivari ciklus. Változó termelési jellemzők között található az ivarzás jelentkezése a választás után, a szoptatási (választási) idő, a vemhesülési arány, a felnevelési teljesítmény, a kocaselejtezés mértéke. Nagyobb méretű, több termelési szakaszból álló sertéságazatoknál, telepeknél a termelési erőforrások (állatállomány, épületek, technológia, munkaerő stb.) hatékony működtetéséhez jól működő horizontális struktúra kialakítására van szükség. Az egy időben, párhuzamosan zajló termelési folyamatok eltérő időtartama miatt az egyes szakaszok időbeli összehangolása (szinkronizálása) bonyolult feladatot jelent, mivel több, egymással is összefüggő tényezőt kell figyelembe venni. Nagyobb sertésállományoknál a búgatások szakaszos, összehangolt ütemezésére van szükség. A szakaszosság itt az egyes állománycsoportok egyszerre történő mozgatását jelenti. Az épületegységekbe (termekbe) egyszerre történő ki- és betelepítés esetén a következő előnyökre lehet számítani: • áttekinthetőbb, tervezhetőbb az állomány mozgása, • az alaposabb takarítás és fertőtlenítés lehetősége következtében megszakadhat a fertőzési lánc, • a megközelítően azonos korú állatok együttes kezelés révén csökken a betegségek kockázata, • ésszerűbben szervezhetőbbek a takarmányozási, állatgondozási és -mozgatási munkák, • az állatok termelésének megfelelően alakítható (programozható) az istálló klíma. Ahhoz, hogy az előbbiekben szereplő ütemezés megvalósulhasson, ki kell iktatnunk az egyedre jellemző, változó szempontokat, standardizálnunk kell a termelési ciklust. Ezáltal nem koca egyedek, hanem kocacsoportok, állományegységek termelési ciklusát tudjuk meghatározni. Figyelmen kívül hagyjuk tehát az ivarzás jelentkezésének idejét, a szabálytalanul jelentkező ivarzásokat, a visszaivarzásokat, mint a termelési ciklus bizonytalan, változó tényezőit. Helyettük állandóbb, tervszerűbben kezelhető paramétert vezetünk be a standardizáláshoz, az ütemidőt.

81

Azt az időszakot, amely alatt meghatározott számú kocát termékenyítünk (egy kocacsoportot kialakítunk) ütemidőnek (ritmusidőnek) nevezzük. Az ütemidők egymásutánisága határozza meg a termelés ritmusát, nagysága – napokban kifejezve – szoros összefüggésben áll az állomány nagyságával. A tervezéskor fontos szempont a megfelelő kocacsoport létszám kialakítása. Itt akkor járunk el helyesen, ha az egy gondozó által ellátható almok számát vesszük alapul. Hagyományos almozás és kézimunka esetében ez 30, gépesítéssel ez a szám 40, míg rácspadlós tartás esetén még tovább növekszik. A termelési körforgásban résztvevő kocacsoportok számát úgy határozzuk meg, hogy a termelési ciklus hosszát elosztjuk az ütemidővel. Az ütemidő és az állatállomány nagyság közötti összefüggést többek között a következők alapján mutathatjuk be. Minél nagyobb az állomány létszám, adott méretű kocacsoport kialakítására annál rövidebb időtartam szükséges. Minél kisebb az ütemidő, annál több kovacsoportot alakítunk ki, így adott méretű kocacsoportok létrehozásához annál nagyobb kocaállományra van szükség. Mindkét megközelítés azt mutatja, hogy az állományméret és az ütemidő nagysága között fordított összefüggés áll fenn. Az ütemidő helyes megválasztása a termelés egészére kiható fontos döntés. Meghatározó szempontjai között szerepel az előbb említett állománynagyság, munkaszervezési szempontok, illetve szaporodásbiológiai szempontok. • 4-5 napos ütemidőt célszerű 1500 vagy több koca esetében választani; • 7 napos ütemidő esetén a termelés menete a heti munkaidőhöz igazodik, egyszerűsödik a munkaszervezés, alkalmazását 700 -1500 kocalétszám között javasolja a Sertéstenyésztők kézikönyve; • 10 napos ütemidő 450-700 közötti állománynagyság esetén javasolt; • 21 napos ütemidő kis állományok szaporítására jellemző. A 21 nap megegyezik az ivari ciklussal, ennyi idő alatt a teljes egészséges állomány vemhesíthető. A szabályos állománymozgás (rotáció) megvalósításához összhangot kell biztosítani az ütemidő és a koca reprodukciós ciklusa között: a termelési ciklusok befejeztével éppen indítható (termékenyíthető) legyen egy következő kocacsoport. Ennek feltétele: a koca termelési ciklusának hossza = az ütemidő egész számú többszöröse Ez a szám egyúttal megadja az egy időben, egymás mellett, de különböző fázisokban termelő kocacsoportok számát is. Ahhoz, hogy az ütemidő alatt egy teljes csoport kialakítható legyen, körültekintően kell meghatározni az üresen álló egyedek létszámát. (e területen nem vagyunk hatással a választást követően „üressé” váló egyedek létszámára, arra viszont igen, hogy mennyi tenyészsüldő áll rendelkezésre tenyésztésbe vételre). Az üres kocák száma függ a választás utáni ivarzás idejétől és arányától, a termékenyülés arányától, a visszaivarzás gyakoriságától, valamint a kocaselejtezéstől. A sertéstelepen egyidejűleg bent álló üres kocák és kocasüldők számát úgy kell megtervezni, hogy ingadozó ivarzási és fogamzási arány esetén is elegendő legyen a vemhes kocák csoportjának kialakításához. Csoportszám, istállóegység-szám, és férőhely meghatározása A szakosított árutermelő sertéstelepeken általában a következő termelő épületek (illetőleg nagyobb épületeken belül elkülönített termek) állnak rendelkezésre az állomány elhelyezésére: • termékenyítő istálló/terem, • vemheskoca istálló/terem, • fiaztató istálló/terem, • malacnevelő istálló/terem, • hizlaló istálló/terem. Valamely épület (terem) kapacitásának teljes kihasználása akkor valósulhat meg, ha az egyszeri igénybevétel (termelési idő + takarítás, fertőtlenítés) elteltével az ütemidő szerint a következő állatcsoport azonnal betelepíthető az épületegységbe. Ehhez az alábbiakban a teremszám meghatározásához a használati idő és az ütemidő hányadosát, míg a férőhelyek számának meghatározásához a teremszám és átlagos csoportlétszám szorzatát használjuk. Épületegységek száma = Használati (egyszeri igénybevételi) idő ütemidő Férőhelyek száma = épületegységek száma x csoportok induló létszáma a) Termékenyítő A kocacsoportok kialakítására a korábbiak alapján az ütemidő áll rendelkezésre. A vemhesítést az ivarzás-megfigyelés követi, mely a sertés ivari ciklusával egyezik meg (21 nap). A termékenyítőben a bentállási idő így az ütemidő és az ivari ciklus összege. 7 napos ütemidő esetében ez 7 + 21 = 28 nap. A használati idő a bentállási idő és takarítási idő (szerviz periódus) összege. 5 napos szerviz esetében ez 28 + 5 = 33 nap. Istállóegységek száma = Használati idő / Ütemidő. Példánkban ez 33 / 7 ~ 5 Tételezzük fel, hogy a visszaivarzásokat követően 40 egyedből álló csoportokat szeretnénk majd kapni, a visszaivarzás pedig 20 %! A csoportok induló mérete 50 (50 – 50 x 20% = 40). Férőhelyszükséglet: 5 x 50 = 250. b) Vemheskoca-szállás

82

A vemheskoca-szállás igénybevételi idejének számítása úgy történik, hogy a biztonsági 110 napból (nem a várható vemhességi idővel számolunk, hanem biztonsági okokból annál alacsonyabb értékkel) kivonjuk a vemhesítőben eltöltött időt, és hozzáadjuk a szerviz idejét. Esetünkben a takarítási idő legyen 9! Példánkban 110 – 28 + 9 = 91 nap A termek száma a használati idő és az ütemidő hányadosa: 91 / 7 ~ 13 A férőhelyek száma a visszaivarzókkal csökkentett csoportlétszám és a teremszám szorzata: 13 x 40 = 520 férőhely. c) Fiaztató A csoportok a fiaztatóban a kutricázási időt, valamint a szoptatás idejét töltik. Tételezzünk fel 28 napos választási időt! A használati idő alakulása: 9 + 28 + 5 = 42 nap Fiaztatóistállók száma = 42 / 7 = 6. Fiaztatókutricák száma = 6 x 40 = 240 db d) Malacnevelő A malacnevelő termek méretének kialakításánál abból célszerű kiindulni, hogy az egyszerre elválasztott malacok egy teremben elhelyezhetők legyenek. egyszerre választott malacok = kocacsoport nagysága x átlagos választáskori alomméret A szükséges malacnevelő termek számát itt is, miként a többi istállónál, a következők alapján lehet meghatározni: A malacnevelés technológiája egy- vagy kétfázisú lehet, az utóbbi esetben a fenti összefüggéseket az egymás után következő fázisokra értelemszerűen kell alkalmazni. A többfázisú nevelés előnyeként az istálló alapterület jobb kihasználását lehet megemlíteni (a fiatalabb malacokat kisebb ketrecekben helyezik el), hátránya lehet viszont az áthelyezéssel járó stressz, illetőleg tömeggyarapodás-visszaesés. Tételezzük fel, hogy az utónevelés 56 napig tart, a választott malacok kocánkénti átlagos létszáma 8,5! Használati idő: 56 + 5 = 61 nap Termek száma: 61/7 ~ 9 db Szükséges férőhelyek száma: 9 x 8,5 x 40 = 3060 db e) Hizlalda A hizlaló termekbe kerülő falkák méretét a malacnevelőből egyszerre kikerülő felnevelt malacok száma határozza meg (esetlegesen csökkentve a süldőneveléshez szükséges malacok számával). Az épület igénybe vételi ideje a hízlalási időből és a takarításhoz, fertőtlenítéshez szükséges időből tevődik össze. Az épületegységek számát a szokásos módon lehet meghatározni. A hizlalási időt a feldolgozó vállalatok által igényelt értékesítési tömegnek megfelelően a technológiában meghatározzák. Azonban különböző okok miatt nem mindig biztosítható az előre meghatározott hizlalási idő végére a kívánt testtömeg, illetőleg az állományban lévő egyedek testtömege szóródhat. Ezért a hizlaló termek igénybevételénél általában „rátartással” számolnak, ami ronthatja a férőhely kapacitás kihasználását. A helyes tartalékidő számításánál ezt a hátrányt össze kell vetni a technológiában előírt optimális testtömeggel elérhető nagyobb árbevétellel. Tételezzük fel, hogy a tartalékidővel korrigált hizlalási időtartam 120 nap, a hizlaldába kocacsoportonként mér csak 8 egyed kerül be, az egyszerűség végett a hizlalás egy fázisból áll! Használati idő: 120 + 5 = 125 nap Termek száma: 125/7 ~ 18 db Szükséges férőhelyek száma: 18 x 8 x 40 = 5760 db

20. Mutasson be az állattenyésztés és a növénytermesztés területén egy-egy, a környezetet veszélyeztető tevékenységet és ellenőrzésének szempontjait! Fogalmazza meg a szabályszerű végrehajtás kritériumait! Információtartalom vázlata: Az állattenyésztés területén kiválasztott tevékenység bemutatása és környezetvédelmi ellenőrzésének szempontjai A növénytermesztés területén kiválasztott tevékenység bemutatása és környezetvédelmi ellenőrzésének szempontjai

83

KÖRNYEZETTERHELÉSI DÍJ bevallás/befizetés: Levegő, víz, talaj (adó 1250 és 1350 es Nav nyomtatványok) http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300089.TV Állattenyésztésnél lehet pl : http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch11.html - fertőző betegségek, szervestrágya, állatit tetemek A KÖRNYEZETVÉDELEM SZEREPE A TARTÁSTECHNOLÓGIA MEGVÁLASZTÁSÁBAN Az állattartás környezetterhelése Az elmúlt évtizedek termeléspolitikája a növekvő fogyasztói igény kielégítését szolgálta. Szinte minden állatfajnál intenzívebb fajtákat használnak és a tartás, takarmányozás területén is jellemző a nagy mennyiségű termék előállítását szolgáló technológia. Az intenzív tömegtermelés és az egyes termékek előállításához szükséges hatékonyság és gazdaságosság néhány korábban fontos tényezőt háttérbe szorított. Gondolok itt az ökológiai fenntarthatóságra, az állat- és környezetvédelemre, de ugyanebbe a kategóriába tartozhat a kevésbé intenzív fajták megőrzése is. Ha ezeknek a feltételeknek a termelés során meg akarunk felelni, a jelentkező többletköltségeket valakinek viselnie kell. A termelő célja a gazdaságos termékelőállítás és érthető, hogy veszteségesen nem akar gazdálkodni. Bizonyos mértékig önmagától korlátozhatja a környezetére káros technológiai elemek használatát, de törvényekkel és rendeletekkel erre kényszeríteni is lehet. Az előírt technológia betartásának többletköltségét rajta kívül a fogyasztó, vagy az állam viselheti. A jelenlegi életszínvonal nem igazán teszi lehetővé, hogy a termékelőállítás többletköltségeit a fogyasztókra terheljék. Megoldás tehát az állam nagyobb szerepvállalása a korábban megfogalmazott elvárásoknak megfelelő programok támogatása és finanszírozása. Az állattartás környezetterhelése Az állattartási technológiák során a telepen keletkező szennyező anyagok nagymértékben terhelhetik, esetenként károsíthatják a környezetet. Legnagyobb volumenben a szilárd, vagy hígtrágya jelentkezik, de egyes állatfajok, vagy hasznosítások esetén a szennyvíz mennyisége is átlagon felüli lehet. Bizonyos technológiák, különösen a nagy állatlétszámú iparszerű telepek gázok kibocsátásával a levegőt is szennyezhetik. A feletetett takarmány állatfajonként eltérő módon hasznosul, de általában megállapítható, hogy nagy része visszakerül a természetbe. Takarmánykihasználási kísérletek igazolták, hogy a takarmány szárazanyag-tartalmának fele, ásványianyag-tartalmának pedig akár 70-80 %-a kiürülhet. A naponta ürített szilárd és híg ürülék súlya állatfajonként eltérő, nagytestű állatoknál meghaladhatja a 20-30 kg-ot. Ebből kalkulálható az egyes állatfajok éves trágyatermelése, melyről a 11. táblázat tájékoztat. Az adatokból megállapítható, hogy különösen a nagyobb testű állatoknál nagyon nagy mennyiségű trágya keletkezik. Egy tejelő tehén évi 10 tonnát is meghaladó szervestrágya mennyisége jelzi azt a volument, amelynek szakszerű kezeléséről, kijuttatásáról és elhelyezéséről gondoskodni kell. A környezet terhelése szempontjából nem mindegy, hogy a tárgya és a vizelet nedvességtartalmának felszívásához milyen alomanyagot használunk. Az általánosan használt, vagy a ritkábban előforduló alomanyagok felszívó képessége között és szerves-, valamint ásványianyag-tartalma között eltérések lehetnek (12. táblázat). A gazdasági állatok trágyatermelése (tonna/év) Faj és korcsoport Trágyatermelés Szarvasmarha Borjú 6 hónapos korig

2,0

Növendék marha választástól 1 éves koráig

5,0

Növendék üsző 1 éves kortól 7 hónapos vemhességig 6,0 Tehén, 7 hónap feletti vemhes üsző

10,0

84

Hízómarha Juh

11,0

Növendék juh

0,5

Tenyészkos, anya

0,7

Sertés Süldő

0,8

Kan, koca, előhasi koca

1,2

Hízósertés

1,3

Baromfi Liba

0,011

Kacsa

0,008

Tyúk 0,005 Forrás: Hajas-Rázsó, 1969. A különböző alomanyagok felszívóképessége és összetétele Felszívóképesség Nedvesség Alomanyag Szervesanyag (%) N (%) P (%) K (%) (%) (%) Gabona-szalma 200-300

13-15

80-85

0,3-0,6 0,2-0,3 0,6-1,2

Szalma-szecska 250-350

13-17

80-85

0,3-0,6 0,2-1,2 0,6-1,2

Hüvelyes-szalma 250-350

15-17

75-80

1,2-1,5 0,3-0,4 1,0-2,0q

Erdei avar

150-200

13-15

80-85

0,7-1,0 0,2-0,4 0,2-0,3

Tőzeg

250-350

35-40

35-40

1,3-3,0 0,2-0,4 0,3-0,5

A környezetterhelés csökkentési lehetőségei A „Nitrát Direktíva”hazai átvétele A nagy létszámú állattartó telepek legfőbb negatív környezeti hatása a trágyakezelés (gyűjtés, tárolás, hasznosítás) elavult technológiáihoz köthető, melyek már nem felelnek meg a környezetvédelem követelményeinek. A Magyarországon keletkező hígtrágya és csurgalékvíz mintegy 30-40%-a nem hasznosul a mezőgazdaságban, hanem a környezetet szennyezi, legtöbbször szigeteletlen hígtrágya tároló medencékbe kerül, és elszennyezéssel fenyegeti a talajt, illetve a felszín alatti vizeket. A kutatások e területen azt bizonyítják, hogy jelenleg a hígtrágya végső mezőgazdasági hasznosítása az egyetlen megfelelő megoldás. A telepek nagy állatlétszáma, illetve a nagy hígtrágya mennyiségek miatt a fémből, vasbetonból készült szigetelt tárolók helyett gazdasági okokból csak a földmedencék alkalmazására került sor. Az állategészségügyi előírások alapján korábban 30 napos hígtrágya tárolást írtak elő. Egy 500 kocás, hidraulikus trágyaeltávolítási rendszerű telepen például az általánosan alkalmazott elavult technológiák esetén már a 30 napi hígtrágya mennyiséghez szükséges tárolókapacitás is 5 és 10 ezer m3 között mozog . A földmedencés tárolóegységek megfelelő szigetelése, a szigetelőképesség fenntartása, a rágcsálók elleni védelem, osztott, 4-5 ezer m3-es tárolómedencék esetén is komoly műszaki és üzemelési feladatot jelent, amelyet korábban megfelelő szinten nem tudtak megoldani. Az új, EUkonform szabályok szerint viszont a szükséges tárolókapacitás növekedik, sertéstartó telepeknél a négyszeresére. Megoldást, több más ok miatt is, csak a hígtrágya termelés radikális csökkentése, illetve a hígtrágyát eredményező tartásmód-tartástechnológiák felszámolása jelentheti.

85

A szarvasmarhatartó telepek döntő többségben almos tartástechnológiával üzemelnek, így a hígtrágya okozta problémák nem jelentkeznek. A folyékony hulladékok esetében ezeknél a zsíros és különféle tisztító vegyszerekkel dúsított szennyvizek kezelése jelent sajátos feladatot. Ilyen szennyvizek a fejő és tejkezelő, ill. állatvágásra kialakított épületekben keletkeznek. E szennyvizek kezelésére vonatkozóan már évtizedek óta szabványelőírások vannak érvényben. Környezetszennyezés akkor áll elő, ha e szabványok előírásait nem tartják be (pl. a tárolókat alulméretezik és nem szakszerűen építik meg, ill. az esedékes karbantartásokat - pl. a zsírfogók tisztítását - nem végzik el), ill. akkor, ha e tárolók tartalmától meg nem engedett módon "szabadulnak" meg. A megengedett módot egyrészt ugyancsak szabványok és újabban az adott területen működő környezetvédelmi felügyelőségek a helyi viszonyok ismeretében határozzák meg. Az állattartó telepeken megoldandó feladatot jelent a csapadékvíz-hígtrágya külön történő kezelése, mivel a trágyával szennyezett csapadékvíz is hasonló problémákat okozhat, mint a hígtrágya. Az épületek tetőzetéről jelentős mennyiségű csapadékvizet lehet elkülöníteni, és környezetszennyezés nélkül - korlátozás nélkül - elszikkasztani, vagy élővizekbe vezetni, hogy a a hígtrágya mennyiségét ne növeljék. Az úniós irányelv hazai átvételét jelentő 49/2001. (IV. 3.) sz. Kormányrendelet a mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezés meggátlásával a felszíni vizek egyensúlyának megbomlását, a vízinövények túlburjánzását, valamint a felszín alatti forrásokból nyert ivóvizek minőségének megóvását célozza. Az ivóvizek szennyezettségi határértéke 50 mg/l, az e fölötti értékeket mutató területeket a rendelet nitrátérzékeny besorolásúnak nyilvánítja, amelyek az ország területének mintegy 48%-át teszik ki. Az ide sorolt településeken a vízvédelmi követelmények betartása – bizonyos átmeneti időszak biztosításával kötelező, az egyéb területeken pedig ajánlott Az állattartó telepek hígtrágya termelése a tároló telepek 1998 évi felmérése alapján mintegy 11 millió tonna volt. Ennek mintegy harmada, kb. 3,4 millió tonna a nitrát-érzékeny területeken lévő telepeken termelődött. .A trágya tárolásra vonatkozó főbb előírásokat az alábbiakban foglaljuk össze. Hígtrágya tárolók kialakítására vonatkozó szabályok  Mind az istállótrágya, mind a hígtrágya tárolására szolgáló műtárgyakat el kell látni szivárgásérzékelő rendszerrel, megfelelő monitoring-rendszerrel.  Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen.  A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk.  A hígtrágya szintjét a tárolótartályban illetve medencében folyamatosan figyelemmel kell követni, és – különösen a felszín felett tárolók esetében - megfelelő műszaki megoldásokkal meg kell akadályozni a hígtrágya véletlen túlcsordulását. Istállótrágya tároló kialakítása Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknákkal ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető. A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra. Mélyalmos trágya – amennyiben nem ütközik más előírással – előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. Amennyiben a

86

karámok burkolattal rendelkeznek, azok csurgalékvizeinek gyűjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet. Ideiglenes trágyakazal mezőgazdasági tábla szélén – legfeljebb 2 hónap időtartamra – olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol a felszín alatti víz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, és felszíni víz nincs 100 m-en belül. Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén.

Az ammónia emisszió csökkentése Az állati ürülék a nitrogént eredendően szerves vegyületek formájában tartalmazza. Az összes nitrogén egy - állatfajoktól és korcsoportoktól függő – része (~ 25-50 %) ezen belül könnyen bomló, u.n. ammónium nitrogén formájában van jelen, amely leginkább a vizeletben koncentrálódik. A szabadba kerülve megindul ennek bakteriális lebontása, a képződő ammónium-vegyületekből pedig gáznemű ammónia válik ki, amely a levegőt szennyezi, egyben pedig a hasznosítás szempontjából tápanyag veszteséget jelent. A lebontás intenzitását a trágya levegővel érintkező felületének nagysága, a felület-közeli légmozgás sebessége, a trágya hőmérséklete, valamint víztartalma jelentősen befolyásolja. A lebomlás visszaszorítása, ezzel az ammónia-emisszió csökkentése a trágyakezelés, tárolás és kijuttatás valamennyi fázisában fontos és megoldandó feladat. A csökkentési stratégiák ennek megfelelően magas szárazanyag tartalmú, „szilárd” trágyák esetén a szárításra, a szabad levegőtől való elzárásra alapoznak. Az ammónia emisszió csökkentésére hígtrágyák esetén is a szabad trágya-felszín és a légmozgás csökkentése, a felület takarása, valamint a trágya felmelegedésének gátlása ad lehetőséget.

Az Integrált Szennyezés-megelőzésről és Csökkentésről szóló EU irányelv alkalmazása Az Integrált Szennyezés-megelőzésről és Csökkentésről szóló, 96/61/EC Tanácsi irányelv (IPPC Direktíva) a különböző ágazatokban működő koncentrált szennyező-források, a mezőgazdaságban a nagy létszámú állatot tartó telepek környezetterhelő hatásainak csökkentését célozza. A magyarországi EU jogharmonizációnak és az EU követelményeknek megfelelően a környezetvédelem általános szabályairól szóló, 1995. évi LIII. törvény módosítása és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait lefektető, 193/2001. (X.19.) számú kormányrendelet megalkotása révén épült be a magyar jogrendszerbe. A kormányrendelet 2001. októberében lépett hatályba, és a 700 koca férőhelyet, vagy 30 kg-nál nagyobb sertések számára 2000-nél több férőhelyet tartalmazó sertéstelepekre, valamint a 40.000-nél több férőhelyet tartalmazó baromfitelepekre vonatkozik. A szabályozás hatókörére vonatkozó jogszabályi megfogalmazás szakmai szempontból nem precíz és egyértelmű, az úniós irányelvből, ill. az azzal megegyező megfogalmazású határokon átterjedő légszennyezés csökkentésére kötött egyezményből került átvételre. Ennek alapján például nem vonatkozik az előírás egy 680 kocaférőhellyel és 1900 hízó férőhellyel működő telepre, míg 720 kocaférőhely esetén már akkor is, ha hízó férőhely egyáltalán nincsen. Ez azonban jelentős problémát a hazai gyakorlatban nem jelent, mivel a jelentős kocalétszámmal üzemelő telepek rendszerint a tenyésztési ciklus valamennyi korcsoportjának tartásával foglalkoznak. Lényeges volna viszont a baromfi szabályozás pontosítása, hiszen az előírás szerinti 40.000 férőhely így csirke előnevelésre, ill. pulyka hízlalásra egyaránt ez a szám vonatkozik. Értelmezési probléma

87

jelentkezhet pl. a víziszárnyasok szabadtartásos nevelése esetén is, amelynél a férőhely nehezen pontosítható. Az IPPC Irányelv az említett anomáliák ellenére kiemelkedő jelentőségű, összefoglaló jellegű környezetvédelmi irányelv. Célja, a környezetre jelentős hatással bíró tevékenységek olyan egységes engedélyezési rendszerének megteremtése, melynek eredményeként a szennyezés megelőzhető, vagy amennyiben ez nem lehetséges, a lehető legkisebb mértékűre csökkenthető a környezet egészének védelme céljából. Az egységes – és minden környezetterhelő hatásra kiterjedő – eljárás nem teszi lehetővé azt, hogy az egyes környezeti elemek terhelését külön vizsgálva pl. a vizek szennyezését úgy próbáljuk meg csökkenteni, hogy az más irányban, pl. a levegőre a szennyezés növekedését idézze elő. Tekintettel arra, hogy a nagy létszámú állatot tartó telepek legjelentősebb szennyező-forrása a trágya technológia, a felülvizsgálatnak a tárolás és kijuttatás területeire is ki kell terjednie, mégpedig a vízvédelem mellett a levegő szennyezés elleni védelmére is. Ez az ammónia emisszió csökkentésének – eddig főleg szakmai ajánlásokban szereplő - új környezetvédelmi követelményeit helyezi előtérbe. Az előírásoknak az összes érintett létesítményben való maradéktalan végrehajtására a határidő 2007. október 30. Az IPPC új, alapvető követelménye az elérhető legjobb technikák (BAT: Best Available Techniques) bevezetése és alkalmazása. A BAT összefoglalóan jelenti mindazon technikákat (beleértve a technológiát, a tervezést, karbantartást, üzemeltetést és felszámolást), amelyek elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett a gyakorlatban alkalmazhatóak, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintű védelme szempontjából. Ezek alkalmazhatóságának értékelése egy elterjedten alkalmazott, hagyományos, de igen környezetszennyező u. n. „referencia technológia” mért terhelő paramétereihez viszonyított csökkenés arányával, és a csökkentés költség-hatékonyságának értékelésével történik. http://www.pkkft.axelero.net/nvt/cikkek/meszarosgyorgy02_csokk_lehetoseg.doc PLUSZ Vagy pl: A szennyvíz forrása és keletkezése állattartó telepeken Állattartó telepeinken nagy mennyiségben keletkezik szennyvíz, így a technológia szempontjából nem lényegtelen forrásuknak és mértéküknek ismerete. Természetes, hogy a bélsár és vizelet nagy mennyiségű szennyvíz forrása, de a gépi technológia ugyancsak jelentős mennyiségű szennyvizet termel. A fejőberendezések mosása, a tejhűtő tisztántartása zsíros vizet, a telepi gépek tisztítása olajos vizet eredményez. A padozat tisztítása, a szociális helyiségek használata, de a lehulló csapadék is növeli egy telepen a keletkező szennyvíz mennyiségét. Talán leglényegesebb feladat a fekáliát tartalmazó és a csapadékvíz külön kezelése. A szennyvízzel kapcsolatban az állattartó telepek számára határértékeket írnak elő, amelyek betartása szükséges. A biológiailag lebontható szerves anyag mennyiségét a BOI-érték (biokémiai oxigén igény), a lebontáshoz szükséges oxigén mennyiségét pedig a KOI-érték (kémiai oxigén igény) adja meg. Ismert még a zsír- és olajjellegű szennyeződés mértékét jelző SZOE (szerves oldószer extrakt) érték. A jelzett paraméterek ismerete és betartása különösen akkor érdekes, ha a szennyvíz a telepről nem közcsatornába, vagy talajba, hanem élővízbe távozik. Ebben az esetben az előbbi értékeken túl előírások vonatkoznak a szennyvíz ülepedő és lebegő anyagaira is. Az élővízbe történő kijuttatás lehetőségét befolyásolhatja a szóban forgó élővíz öntisztuló képessége. A környezetet károsító hatások közül röviden szólnunk kell a telepen jelentkező zajhatásokról. A telepeken állatfajonként és hasznosításonként eltérő mértékben alkalmaznak gépeket. A szellőztetés, vagy a trágyaeltávolítás gépesítése jelentős zajhatással járhat. A hosszú ideig tartó és erős zaj hormonhatásokon keresztül befolyásolhatja az állatok termelését. A hirtelen erős hanghatás stresszelheti az állatot, adrenalin termelésével gátolhatja egyéb hormonok működését. Ismert ugyanakkor a gépek zajának pozitív hatása bizonyos reflexek kiváltására. A takarmánykiosztó gép hangja elindíthatja a nyálelválasztást, a fejőgép zúgása pedig oxitocin termelésével a tejleadást stimulálja. Napjainkban környezetvédelmi problémák elsősorban a sertéstenyésztésben jelentkeznek, ahol jellemző a nagy állatkoncentráció. Hazánkban nagyon sok ezernél több kocát tartó telep termel és előfordul telepenként a több tízezres hízóállat tartása. Az ilyen mértékű állatkoncentráció a nagy mennyiségű hígtrágyával veszélyt jelenthet a környezetre. A keletkező trágya megváltoztathatja a telep környezetében a talaj- és vízviszonyokat, de üvegház hatása a környezet levegőjét is károsíthatja. A telepről kikerülő szaganyagok és a keletkezett zaj is károsan befolyásolja a telep környezetét. Az

88

állatgyógyászati készítmények nem szakszerű felhasználása szintén környezetkárosítás forrása lehet. Korábban már említettük, hogy a gazdasági állatok a felvett takarmányt kis hatékonysággal hasznosítják. Különösen igaz ez a sertésre, mert a felvett nitrogén 67 %-a a vizelettel és a bélsárral távozik. A szarvasmarha legeltetése során jelentős lehet a dinitrogénoxid-, valamint a metánképződés. Sajnos állataink jó része nem legel, így a dinitrogén és metán levegőbe távozása is mérsékelt. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a szabadban tartás az ammónia emisszió szempontjából kedvező hatású. A jelentős mennyiségű tömegtakarmányt felvevő szarvasmarhák metántermelése emésztési sajátosságainak megfelelően több, míg a koncentrált takarmány etetése a metánkibocsátását csökkenti. Az emésztés módosításához felhasználhatunk takarmánykiegészítőket is, de ezek ára korlátozza terjedésüket. 2000-ben és 2001-ben születtek meg azok a kormányrendeletek, amelyek szabályozták a felszíni vizek minőségvédelmét, valamint rendelkeztek a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezésének védelméről. Az állattartó telep számára előírják, hogy a szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége hektáronként 170 kg alatt kell maradjon. Ha a tejelő tehenek éves szervestrágya termelését vesszük alapul, akkor a 100 kg termelődő nitrogén mennyisége feltételezi a tehenenkénti 0,6 hektár kijuttatásra alkalmas földet. Szivárgásmentesen hat havi trágya elhelyezésére elegendő tárolót kell építeni. Az istállótrágya tárolónak is 6 havi tárgya tárolására elegendő méretűnek kell lenni. A trágyatárolót szigetelt alappal és csurgalékvíz gyűjtő csatornával kell megépíteni. A rendelet szabályozza, hogy az istálló és a tároló között szilárd útburkolat legyen.

http://www.ktk-ces.hu/341.html Növénytermesztésnél: - túlzott műtrágyázás, túlöntözés, terület „kizsarolása” - növényvédő szeres terhelés - monokultúra, GMO növény - szennyvíz, nehézfémek - egyéb hulladékok, csomagolóanyagok- ( a kirótt és befizetett környezetterhelési díj nem tünteti el a szemétkupacokat - mezőgazdasági melléktermékek pl:Növényvédelem A növényvédelem célja a szántóföldi növénykultúrák megvédése a kórokozóktól, kártevőktől és a gyomoktól. Az intenzív növénytermesztés elterjedésével a károsító szervezetek is széles körben elterjedtek és nagy károkat okoztak. A monokultúrás termesztés szintén növelte a kórokozók és kártevők elszaporodásának esélyét. A nemesített növények ellenálló képessége általában véve gyengébb a hagyományos fajták ellenálló képességénél. A gombák, vírusok, állati kártevők és baktériumok negatív hatását, valamint a gyomok terméscsökkentését többféle módon lehet megakadályozni. A védekezési módok lehetnek:  Mechanikai védekezés : metszés, védőhálózás, csapdázás, riasztás károsítók begyűjtése, vetőmagtisztítás.  Agrotechnikai védekezés : az okszerű talajműveléssel, precíz tápanyag visszapótlással, vetésváltás alkalmazásával és növényápolással a kultúrnövények számára folyamatosan kedvező körülményeket biztosítunk. Így gyéríthetők a kártevők és csökkenthető a kórokozók által okozott terméscsökkenés.  Genetikai védekezés : bizonyos kórokozókra rezisztens fajták előállítása, génmanipuláció alkalmazása. Nevezhetjük preventív (megelőző) védekezésnek is.  Biológiai védekezés : a kártevők ritkítása saját természetes ellenségeik (például élősködő gombák, rovarok, stb.) betelepítésével. Manapság szinte komplett iparág épül rá erre az irányzatra (bio- illetve organikus technológiák).  Kémiai védekezés : vegyszerek alkalmazásával pusztítja el a kórokozókat és kártevőket. A vegyszeres védekezésben igen széleskörű a szerválaszték, kiskereskedelmi forgalomban is elérhető sokféle növényvédőszer. Hatóanyag tartalmuk alapján lehetnek baktériumölő-, gombaölő-, állati kártevők elleni- és gyomirtó szerek. Hatásuk lehet szűk spektrumú, amikor csak bizonyos károsítókra hatnak, és lehetnek széles spektrumúak, ha többféle károsító ellen is hatásosak.

89

Komplex, integrált védekezés : egyszerre többféle növényvédelmi módszer alkalmazása a lehető legkisebb környezetterhelés mellett.  Megelőzés (prevenció): a legolcsóbb védekezés A növényvédelmi munkákat a vegetáció során folyamatosan kell elvégezni. Egy részük adott időponthoz kapcsolódik, míg másik részük elvégzésének ideje a folyamatos megfigyelés során derül ki a növény szükségleteit és a károsítók érzékenységét figyelembe véve. A növényvédelmi munkák típusai és tulajdonságaik:  Talajfertőtlenítés : talajlakó kártevők elleni védekezést jelenti. Akkor alkalmazzák, ha elszaporodnak a talajlakó károsítók (például a drótférgek). A vegyszert a talajba kell dolgozni a hatásos kezelés érdekében. Kiszerelési formája lehet szilárd vagy folyékony állapotú, kijuttatása granulátum szóró- vagy permetező géppel történik.  Csávázás : a vetőmag védelme érdekében bevonják a felületét növényvédő szerrel (elsősorban gombaölő szerekkel). A csávázás történhet a vetőmag üzemben és a felhasználás helyén is. Formája por vagy nedvesített por, esetleg ragasztóanyag is használható a bevonásra.  Gyomirtás : elvégzésének ideje szerint megkülönböztetünk presowing (vetés előtti), preemergens (vetés után, kelés előtt) és postemergens (kelés után) gyomirtást. A felhasznált vegyszer típusa és a kijuttatás ideje függ a növénykultúrától, a területen előforduló gyomoktól. A gyomírószer kijuttatása földi- vagy légi úton permetezőgéppel történik, hektáronként változó mennyiségű vízzel történik.  Kórokozók és kártevők írtása : pontos felmérés után történik meg a szükséges szer kijuttatása. A kórokozók és kártevők száma, fejlettségi állapotuk befolyásolja a védekezést. Az időjárási körülmények figyelembe vétele is fontos, mivel a fertőzés üteme nagymértékben függ például a páratartalomtól. Ugyanakkor a kijuttatás után rövid idővel lehulló csapadék rontja a védekezés hatékonyságát.  Tápanyag kijuttatás (lombtrágyázás) : kijuttatása földi vagy légi úton permetező gépekkel történik. A növények a levelükön keresztül veszik fel a tápanyagokat. Jellemzően tavasszal és koranyáron történik a növényállomány permetezése, főként mikroelemek kijuttatására alkalmas módszer.  Magraktár kezelés : a már betakarított termést védjük meg a kórokozóktól és a kártevőktől. 

Az integrált (értsd megelőző és az agrotechnikai módszereket is használó) növényvédelem előtérbe helyezése csökkenti a terhelést és a környezeti veszélyt. Ellenőrzés: Permetezési és Gazdálkodási napló, szúrópróbaszerű területi és termék ellenőrzések.

90