Módszertan 1. Előzmények 2. A laekeni indikátorok köre és főbb tartalmi sajátosságai 3. Adatforrások – az átmeneti időszak problémái
1. Előzmények 2001 decemberében az EU Bizottságának laekeni ülésén határozatot hoztak a jövedelmi szegénység és kirekesztettség mérésére szolgáló 18 közös statisztikai indikátor bevezetéséről. Ezen indikátorok feladata az, hogy mérjék a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben elért fejlődést, és nemzetközi szinten tegyék lehetővé az összehasonlíthatóságot. 1994–2001 között az unió tagországaiban az európai háztartási panel (a továbbiakban ECHP) képezte az ilyen típusú mérés elsődleges adatforrását, azonban e felvétel lezárulásával információs vákuum keletkezett. Az új politikai követelmények és a korábbi kedvező tapasztalatok átvétele jegyében határozták el a tagországok egy közös, új felvétel, a Jövedelem és Életkörülmények felvétel (Statistics on Income and Living Conditions, a továbbiakban EU-SILC) bevezetését. Ettől azt várják, hogy a jövedelemeloszlás és a társadalmi kirekesztettség európai szintű mérésére szolgáló összehasonlítható statisztika adatforrása lesz. Az EU-SILC-ből előálló indikátorok a társadalmi befogadás négy dimenzióját vizsgálják, a jövedelmi szegénységet, a foglalkoztatottságot, az egészséget és az oktatást, és ezáltal rávilágítanak a társadalmi befogadás sokdimenziós jelenségére. A felvétel 2003-ban önkéntes megállapodás (gentleman agreement) alapján hat tagországban (Belgium, Dánia, Görögország, Írország, Luxemburg, Ausztria) továbbá Norvégiában indult el. 2004-ben az Európai Parlament és Tanács keretszabályozása alapján már 12 tagállamban folyt a felvétel (Németország, Hollandia és Nagy-Britannia mentességet kapott 2005-ig). Az új tagországokat is magában foglaló teljes kör esetében 2005 az első felvételi év. Az EUROSTAT az átmenet időszakában az EU-SILC-adatokkal nem rendelkező országok esetében azok hazai adataiból előállított indikátorait használta a hivatalos publikációkban. Az összehasonlíthatóság érdekében 2001-ben eljárást dolgozott ki a jelölt és felvételt kérő országok körére, hogy azok egy összehasonlítható indikátorkészletet állítsanak elő. Az EU-SILC-adatokkal való maximális összhang megteremtése érdekében a nemzeti adatforrásoknál – mely általában a háztartásstatisztikát jelentette – a jövedelem fogalmát az 1980/2003. számú Bizottsági Szabályzat (Commision Regulation) egységesen definiálta.
2. A laekeni indikátorok köre és főbb tartalmi sajátosságai A laekeni indikátorok célja azoknak a társadalompolitikai programoknak információkkal való támogatása, amelyek a szociális biztonságra épülő uniós politika kialakítását célozzák. Ennek megfelelően a mutatóknak három szintje van. Az első két szint indikátorai nemzetközi szinten azonosak, a harmadik szintet viszont az ún. nemzeti indikátorok alkotják, amelyeknek célja a nemzeti sajátosságok bemutatása. Az összesen 18 (elsődleges és másodlagos) laekeni közös indikátort az 1. tábla tartalmazza. A mutatók kisebb része (5., 6., 7., 8., 16., 17., 18.) a közösségi munkaerő-felmérésből (Community Labour Force Survey, a továbbiakban CLFS) származik, többségüknek (jövedelmi típusúak) viszont az ECHP, illetve az ezt felváltó EU-SILC a forrása. Az EUROSTAT-ban jelenleg a 2006-ban EU-SILC-adatfelvételt végrehajtott országok adatainak validálása folyik. A kapott eredmények alapján dönthető el a fejlesztés további útja (több vagy kevesebb indikátor, javaslat szintetikus indikátorokra, a szubjektív megítélések bekapcsolása a nemzetközi összehasonlításokba stb.).
1
Az elsődleges és a másodlagos laekeni indikátorok* tartalmi leírása Sorszám 1. 1/a.
1/b.
1/c.
1/d.
1/e.
2.
Megnevezés
Tartalom, bontás Elsődleges indikátorok Szegénységi arány A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál (társadalmi juttatások után) kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. Szegénységi arány kor és nem A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál szerint kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. Korcsoportok: 0–15, 16–24, 25–49, 50–-64, 65– éves. Nemek szerinti bontás minden korcsoportban és összesen. Szegénységi arány a A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál legjellemzőbb gazdasági kevesebb jövedelemmel rendelkező aktivitás és nem szerint háztartásokban élő 16 éven felüli személyek aránya. Legjellemzőbb aktivitási státuszok: 1. alkalmazott, 2. vállalkozó, 3. munkanélküli, 4. nyugdíjas, 5. egyéb inaktív. Nemek szerinti bontás minden korcsoportban és összesen. Szegénységi arány a háztartás A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező típusa szerint háztartásokban élő személyek aránya. 1. Egyszemélyes háztartás 30 év alatt 2. Egyszemélyes háztartás, 30–64 éves 3. Egyszemélyes háztartás 65– éves 4. Két felnőtt gyermek nélkül, legalább az egyik 65– éves 5. Két felnőtt gyermek nélkül, mindkettő –65 éves 6. Egyéb gyermek nélküli háztartások 7. Egy felnőtt, gyermek(ek)kel 8. Két felnőtt, 1 gyermekkel 9. Két felnőtt, 2 gyermekkel 10. Két felnőtt, 3 vagy több gyermekkel 11. Egyéb gyermekes háztartások 12. Összesen Szegénységi arány a A medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál lakáshasználat jogcíme szerint kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya. 1. Tulajdonos 2. Bérlő 3. Összesen A szegénységi küszöb értéke A medián ekvivalens jövedelem 60%-a (illusztratív érték) vásárlóerő-paritáson kifejezve, euróban és nemzeti valutában: 1. Egyszemélyes háztartásban 2. Két felnőtt, két gyermekes háztartásban A jövedelemeloszlás S80/S20: Az ekvivalens jövedelmek egyenlőtlensége (S80/S20 eloszlásában a felső 20% és alsó 20% jövedelmi ötödök aránya) jövedelmeinek hányadosa.
2
Forrás Eurostat ECHP, majd EU-SILC Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Az elsődleges és a másodlagos laekeni indikátorok* tartalmi leírása (folytatás) Sorszám Megnevezés 3. A tartós szegénység aránya kor és nem szerint (medián 60%-a)
Forrás Eurostat ECHP, majd EU-SILC
4.
Eurostat ECHP, majd EU-SILC
5. 6.
7.
8.
9. 10.
11.
12.
Tartalom, bontás Olyan személyek arány, akik a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élnek n évben, és legalább két másik évben n-1, n-2, n-3 évek közül. Nemek szerinti bontásban és összesen. A szegények mediánjövedelmének és a Relatív szegénységi rés kor és szegénységi küszöbnek a különbsége a nem szerint szegénységi küszöb %-ában kifejezve. Nemek szerinti bontásban és összesen. Regionális kohézió Regionális munkanélküliségi ráták relatív szórása NUTS2 szinten Tartós munkanélküliségi ráta A tartós munkanélküliek (12 hónapnál régebb óta munkanélküli, ILO-definíció) száma az aktív népesség létszámához viszonyítva. Nemek szerinti bontásban és összesen. A foglalkoztatott nélküli A dolgozó nélküli háztartásban élő 0–65 háztartásban élők aránya (0–60) éves személyek aránya. Viszonyítási alapul az összes háztartásban élő személyek szolgálnak, kivéve azok, ahol minden háztartástag: 18 évnél fiatalabb, 18–24 éves tanuló vagy inaktív, 65 (60) évnél idősebb és nem dolgozik. Korai iskolaelhagyók aránya A 18–24 éves népességből a legfeljebb ISCED 2 szintű (alapfokú) iskolai végzettséggel rendelkező és jelenleg nem tanulók aránya. Nemek szerinti bontásban és összesen. Születéskor várható élettartam Az ember által várhatóan leélt évek száma, 0 éves kortól számítva, nők és férfiak esetében külön-külön. Szubjektív egészségi állapot Az ekvivalens jövedelmek alapján a legalsó jövedelem szerint és legfelső kvintilisbe eső 16 éven felüli személyek között a saját egészségi állapotukat rossznak vagy nagyon rossznak (WHO-definíció) minősítők arányának hányadosa. Nemek szerinti bontásban és összesen. Másodlagos indikátorok Az eltérő szegénységi küszöbök A medián ekvivalens jövedelem 40%-ánál, alatt élők (a medián 40, 50, 70%- 50%-ánál és 70%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő a alattiak) aránya személyek aránya. Kiindulási év: ECHP 1995 A szegénységi arány időbeli 1. Relatív szegénységi ráta 1997-ben alakulása (időben állandó (=1. indikátor) szegénységi küszöb 2. Relatív szegénységi ráta 1995-ben az alkalmazásával) 1994/96-os inflációs rátával szorozva.
3
Eurostat CLFS Eurostat CLFS
Eurostat CLFS
Eurostat CLFS
Eurostat demográfiai statisztika Eurostat
Eurostat ECHP, majd EU-SILC Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Az elsődleges és a másodlagos laekeni indikátorok* tartalmi leírása (folytatás) Sorszám Megnevezés 13. Társadalmi juttatások nélküli szegénységi arány kor és nem szerint
14.
A jövedelmi eloszlás egyenlőtlensége: Gini-mutató
15.
Tartós szegénységi arány kor és nem szerint (medián 50%-a)
16.
A tartós munkanélküliek aránya
17.
Nagyon tartós munkanélküliségi ráta
18.
Az alacsony képzettségű személyek aránya
Tartalom, bontás Relatív szegénységi ráta, a jövedelem következő számítási módja mellett: 1. Jövedeleml a szociális transzferek nélkül 2. Jövedelem az öregségi és özvegyi nyugdíjakkal 3. Jövedelem az összes szociális transzferrel (megegyezik az 1. sorszámú indikátorral). A jövedelme szerint sorba rendezett népesség kumulatív népességi arányának és kumulatív jövedelmi részarányának viszonyát kifejező mutató. Olyan személyek aránya, akik a medián ekvivalens jövedelem 50%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élnek n évben, és legalább két másik évben n-1, n-2, n-3 évek közül. Nemek szerint bontásban és összesen. A tartós munkanélküliek (12 hónapnál régebb óta munkanélküli, ILO-definíció) száma a munkanélküliek létszámához viszonyítva. Nemek szerinti bontásban és összesen. A nagyon tartós munkanélküliek (24 hónapnál régebb óta munkanélküli, ILOdefiníció) száma az aktív népesség létszámához viszonyítva. Nemek szerinti bontásban és összesen. ISCED2 (alapfokú végzettségű) vagy annál alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek aránya korcsoportonként (25–34, 35–44, 45–54, 55– 64). Nemek szerinti bontásban és összesen.
Forrás Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat ECHP, majd EU-SILC Eurostat ECHP, majd EU-SILC
Eurostat CLFS Eurostat CLFS
Eurostat CLFS
________________________ * A be nem sötétített indikátorok a jövedelmi típusú laekeni indikátorok.
Az elmúlt években sor került a jövedelem-összetevők, a jövedelemfogalom és az alkalmazandó fogyasztási egységkulcs pontos definiálására. Az adatállomány háromféle jövedelemfogalommal dolgozik, az 1. típusú a pénzbeni jövedelmeket tartalmazza, a 2. típusú a természetbeni jövedelmeket is figyelembe veszi (elsősorban a saját termelésű fogyasztás értéke tartozik ide, amely az újonnan csatlakozó országokban lehet fontos tétel), míg a 3. típusú az imputált lakbérrel is számol. Az EU-15-nél az 1. típusú szerinti jövedelmet, az újonnan csatlakozott országoknál a 2. típusút használják az összehasonlítás során, míg az imputált lakbért tartalmazó harmadik definíció alkalmazása csak 2007-től lesz kötelező. 2004-ben a laekeni indikátorokon belül további, a gyermekek és az idősek helyzetét bemutató indikátorok kialakítása kezdődött meg, illetve az időseknél már el is fogadták azokat. Az idősekre vonatkozó, ún. nyugdíjas indikátoroknál az eddigi korcsoportokon belül, amely idősnek a 65 év felettieket tekintette, a 60 év alatti és feletti, valamint a 75 év alatti és feletti bontást is el kell készíteni. A korhatárcsökkentésben bizonyára szerepet játszott az, hogy az újonnan csatlakozott tagországokban a nyugdíjkorhatár alacsonyabb, mint 65 év, a felső korhatár kitolásának indoka pedig az, hogy az EUtagországok népessége egyre inkább elöregszik, és jelentősen nő a nagyon idősek („oldest old”) aránya.
4
Jelenleg a fő kihívást a gyermekszegénység mérésére szolgáló indikátorok kialakítása képezi, mivel a gyermekszegénység csökkentése az országok jelentős részénél kiemelt figyelmet kapott. Új elem a szegénységi arány munkaintenzitás szerinti bontása háztartástípusonként, továbbá a legjellemzőbb aktivitási státus szerinti csoportosítás. Az előbbi azt méri, hogy a munkaképes korú háztartástagok hány hónapig dolgoztak az adott referenciaév során, s ez mekkora részét tette ki az elméletileg ledolgozható időnek. Kisebb bővítés történt a lakáshasználatnál is, a tulajdonosoknál elkülönítették a jelzáloggal terhelt, illetve a jelzálog nélküli lakásokat. A jelzáloggal terhelt lakásoknál ugyanis fizetési elmaradás esetén fennáll az azonnali kilakoltatás veszélye. A szegénység relatív fogalom, amely az adott ország gazdasági-társadalmi berendezkedésétől függ. A laekeni indikátorok jövedelmi szegénységgel kapcsolatos mutatói az egyes tagállamokban élők szegénységi arányát az országos szegénységi küszöbhöz viszonyítva adják meg. A mérés az egy fogyasztási egységre jutó mediánjövedelem-koncepció alapján történik. A helyzeti középérték használatát az indokolja, hogy a jövedelemeloszlás két szélén (főleg a tetején) előforduló kiugró értékek ennek nagyságát nem befolyásolják. Szegényeknek általában azokat tekintik, akik a medián 60 százaléka alatti ekvivalens jövedelemmel rendelkeznek. Jövedelemnek – alapértelmezésben – a háztartás rendelkezésére álló, tehát adózás utáni szociális jövedelmekkel (pl. nyugdíj, családi pótlék stb.) együttes nettó jövedelme számít. A jövedelmi helyzet és így a jövedelmi szegénység mérésére azonban elvileg többféle lehetőség van. Közös, hogy a jövedelmek összegét a háztartás egészére vonatkoztatva kell kiszámolni, mivel a háztartás képezi a legkisebb jövedelmi, fogyasztási közösséget, s tagjai között olyanok is vannak, akik nem rendelkeznek jövedelemmel (pl. a gyermekek). A különböző nagyságú és szerkezetű háztartások összehasonlításakor azonban figyelembe kell venni a méretgazdaságosságot is, tehát azt, hogy bizonyos szükségletek (pl. lakásfenntartás) nem a személyekhez, hanem a háztartás egészéhez kötődnek, s így ezek nagysága nem nő egyenes arányban a háztartás létszámával. A szükségletek nagysága nem független a személyek korától, így pl. a kisebb gyermekek szükséglete elmarad a felnőttekétől. Ha a jövedelmet egy főre számoljuk – ami a legegyszerűbb módszer –, a nagyobb taglétszámú háztartások helyzete relatíve rosszabbnak mutatkozik, mintha egységskála alkalmazásával végezzük el ugyanezt a számítást. A fogyasztási egységskálák alkalmazásának alapja az, hogy feltételezik a háztartás tagjainak szükségleteikkel arányos részesedését az összjövedelemből. Ez a feltételezés az alacsonyabb életszínvonalú országokban (így pl. Magyarországon) nem feltétlenül helytálló, mert korlátozottabb lehetőségek esetén a szülők hajlamosak saját szükségletük háttérbe szorítása révén is gyermekeik szükségleteit kielégíteni. A fogyasztási egységek használatában nemzetközileg kétféle skála terjedt el. Az ún. OECD1-skála a háztartás első felnőtt tagjához 1-es, a további felnőtt tagokhoz 0,7-es, a gyermekekhez 0,5-es értéket társít, míg az OECD2-skála a további felnőtt tagokhoz 0,5-es, a gyermekhez 0,3-es súlyt rendel. Ebből adódóan az OECD1-skála a nagyobb (többgyermekes), az OECD2- skála pedig a kisebb (jellemzően nyugdíjas) háztartások szegénységi arányát mutatja magasabbnak, s jelenleg ez utóbbi a „hivatalos”. Az OECD1-ről az OECD2-re történő uniós áttérés fő indoka az volt, hogy a lakásfenntartási kiadások aránya a fejlett nyugati országokban az összfogyasztáson belül jelentősen megnőtt.
3. Adatforrások – az átmeneti időszak problémái A jövedelmi típusú laekeni indikátorokat 1994–2001 között döntően az ECHP biztosította, amely tiszta panelfelvételként a háztartások és személyek éves kikérdezésekor egységesített kérdőívet alkalmazott. A kérdezés a jövedelmet (beleértve a különféle társadalmi jövedelmeket), az egészségügyet, az oktatást, a lakáskörülményeket, a demográfiai és a foglalkoztatottsági jellemzőket ölelte fel. A felvételt az EUROSTAT a tagállamokkal közösen dolgozta ki. Nagy-Britannia, Németország és Svédország a meglévő hazai adatforrásokból származó adatokat alakította át a megfelelő tartalmúra.
5
Az ECHP-t 2003-tól fokozatosan váltotta fel az EU-SILC. A két felvétel közötti lényegesebb eltérések a következők: –
–
–
Az időbeni rendelkezésre állás biztosítása volt az EU-SILC esetében az egyik alapvető cél, és mivel a longitudinális adatok előállítása sokkal időigényesebb, az EU-SILC kétféle adatot fog ugyan biztosítani (keresztmetszeti és paneladatokat), de más-más határidőre. Ily módon a keresztmetszeti és a longitudinális adatok különböző adatforrásokból is származhatnak, vagyis nem kell, hogy a longitudinális adatkészlet mikroszinten „összekapcsolható” legyen a keresztmetszeti adatokkal. Ennek ellenére azon országoknak, amelyek egy új EU-SILC-felvételt indítanak, azt ajánlja az EUROSTAT, hogy a felvétel mind a keresztmetszeti, mind a paneladatokra terjedjen ki, mivel az integrált tervezés sokkal költséghatékonyabb. A tervezés során a panel időtartama az ECHP-ben alkalmazott nyolc évről négy évre csökkent. A rotációs panel használata lehetővé teszi, hogy minden évben más-más alcsoportot kapcsoljanak be a felvételbe (pl. bevándorlókat) és ezáltal a keresztmetszeti adatok gazdagabbak lesznek annál, mintha csak tiszta panelt használnának. Az EU-SILC-ben a bruttó és nettó társadalmi jövedelmeket és annak összetevőit újra definiálták azért, hogy azok az ENSZ Canberra kézikönyvében leírtaknak a lehető legjobban megfeleljenek. A rendelkezésre álló jövedelemnél új összetevőket is bevezettek, pl. a más háztartásoknak fizetett transzfereket. (Az ECHP-ben csak a más háztartástól kapott transzfereket vették figyelembe.) Ezen kívül az EU-SILC számol a negatív vállalkozói jövedelemmel is, amit az ECHP eddig nullának tekintett. Az adólevonások közül az EU-SILC a jövedelemadón kívül a vagyonadót és a jelzálogra fizetett kamatot is levonja. Van néhány olyan jövedelmi tétel is, amelynek figyelembevétele az első években még csak lehetőség, de 2007-től kötelező lesz (pl. imputált lakbér). A vonatkozási időszak is sokkal rugalmasabb az EU-SILC esetében. Míg az ECHP-ben a jövedelem referenciaideje a megelőző év volt, az EU-SILC-ben a vonatkozási időszak lehet egy fix, 12 hónapos időszak (lehet az előző év vagy az előző adózási év), lehet egy mozgó, 12 hónapos időszak (pl. a felvételt megelőző 12 hónap) vagy más összehasonlítható időszak.
Mivel az átmenet időszakában az európai háztartási panel adatok már nem állnak rendelkezésre, azokban az országokban, ahol még nem kezdődött el az új EU-SILC-felvétel, hazai forrásokból, az esetek jelentős részében a háztartási költségvetési felvételekből szolgáltattak adatokat. Ez a helyzet jellemezte egyrészt a régi tagállamok jelentős részét, továbbá az újonnan csatlakozott és jelölt országokat is. Erre a harmadik körre vonatkozó adatokat 2004 decemberében publikálták, a közölt adatok azonban a lehető legteljesebb mértékben megfeleltek az EU-SILC-módszertannak. Az összehasonlítást nehezítette viszont, hogy némi eltérés volt a referencia-időszakban (volt, ahol havi, volt, ahol éves adatok szerepeltek, az év lehetett az elmúlt 12 hónap vagy az elmúlt naptári év; az is előfordult, hogy a felvétel egy év bizonyos szakaszára esett, és a szezonalitás is hatással volt a jövedelemeloszlásra stb.). Longitudinális dimenzió hiányában „tartós szegénységi kockázatot” nem lehetett mérni. Néhány esetben a „legjellemzőbb gazdasági aktivitás” szerinti besorolást, amely az adott évben a leghosszabb ideig fennálló gazdasági aktivitást jelentette a jövedelem referencia-időszakához legközelebb eső aktivitással helyettesítették, az aktivitás meghatározása történhetett önbesorolás alapján stb., továbbá a munkaintenzitás szerinti csoportosítást sem tudta a nemzeti forrás biztosítani. A lehetséges eltérésekre példa az eltartott gyermek fogalma is. Az EU a 16 év alatti személyeket, továbbá a 16–24 évesek közül azokat sorolja ide, akik legalább egy szülőjükkel közös háztartásban élnek és gazdaságilag inaktívak. Néhány országban vagy az aktivitási kritériumot vagy a korhatárt ettől eltérően határozták meg.
6
Az EU-SILC-re történő áttéréskor a fentiek miatt az adatsorban törés keletkezik. A 2000–2003. évek esetében a HKF jövedelem-összetevőit, fogalmait igazítottuk az unió igényeihez, és azokból számoltuk ki a jövedelmi szegénységre vonatkozó laekeni indikátorokat. 2004-ről – a 2005-ben végrehajtott mikrocenzushoz kapcsolódóan – az EU-SILC-program figyelembevételével kialakított felvételt hajtottunk végre.
7
