A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009)*

2010/91 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu IV. évfolyam 91. szám

2010. október 13.

A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009)* Tartalomból 1

Bevezető

1

A jövedelmi szegénységgel kapcsolatos indikátorok

3

Az anyagi depriváció

4

A társadalmi juttatások célzottsága

4

Nemzetközi összehasonlítás, 2008

7

Táblázat

Bevezető A szegénységgel és társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos mutatószámok listáját 2001-ben az Európai Unió laekeni ülésén fogadták el. Az akkor még jellemzően az egyes országok belső viszonyaihoz igazított, a jövedelmi szegénységre fókuszáló mutatók köre a 2006. évi jelentős kiegészítés eredményeként kibővült. Jelenleg négy területet fog át, melyek egyrészt a gazdasági, társadalmi és demográfiai változásokat mérik, továbbá a társadalmi befogadásra, a nyugdíjakra és az egészségügyi helyzetre vonatkoznak. Az elmúlt években a szegénység és a kirekesztődés sokdimenziós jellegének vizsgálatára vezették be az ún. anyagi deprivációra vonatkozó mutatókat. Az adatok alapján kirajzolódó főbb tendenciák (amelyekben a gazdasági krízis hatásai1 még nem, vagy csak kis mértékben tükröződnek) az alábbiak: • 2008-ban a szegénységi arány és a jövedelmi egyenlőtlenség lényegében nem változott. Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a szegénységi arány, illetve a szegénységi kockázat. Változatlanul a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, és relatív helyzetük feltehetően a családi pótlék reálértékének csökkenése miatt romlott, szegénységi kockázatuk 1,75-szorosa az országosnak. • A tartós szegénységben élők (akik a vizsgált 4 év során legalább háromszor a szegénységi küszöb alatti szinten éltek) aránya átlagosan 2/3-át teszi ki a 2008. évi keresztmetszeti szegénységi aránynak. Az idősek körében az időszakosan és tartósan szegények aránya megegyezik (4–4%). • Az anyagi depriváció mérésére szolgáló indikátor átlagos szintje (37%) sem változott egy év alatt, ugyanakkor a kezdődő gazdasági válság hatása néhány tételben, elsősorban a szegényeknél erőteljesen jelentkezett. A pénzügyi krízis leginkább a hiteltörlesztésekre és a lakással kapcsolatos hátralékokra volt negatív befolyással.

• A társadalmi juttatások szegénység csökkentésében játszott szerepét mérő hipotetikus mutató alapján a társadalmi juttatásoknak a jövedelmi szegénység csökkentésében játszott szerepe az unión belül Magyarországon a legerősebb (59%), míg az EU átlaga 32%-ot tesz ki. • Az Európai Unióban 2008-ban a lakosság 17%-a, kb. 85 millió fő élt a relatív koncepció szerint megállapított jövedelmi szegénységi küszöb alatt. Az EU 2020-as stratégiája az elkövetkezendő 10 év során a szegények számának 20 millió fővel történő csökkentését tűzte ki célul. Szegénységi küszöb: a medián ekvivalens jövedelem 60%-a nemzeti valutában, euróban, továbbá vásárlőerő-egységben (PPS) kifejezve, az egyszemélyes háztartásokra és a két felnőttből és két gyermekből álló háztartásokra vetítve. Szegénységi arány: az adott csoportba tartozó szegények száma az adott csoportba tartozó összes személyhez viszonyítva. Szegénységi kockázat: az adott csoportba tartozó szegények aránya az országos átlaghoz viszonyítva. Az 1-nél nagyobb érték az adott kategóriákba tartozók szegénységi küszöb alá kerülésének az áltagosnál nagyobb, az 1-nél kisebb érték pedig az átlagosnál kisebb kockázatát jelenti. Anyagilag depriváltak: akik meghatározott 9 fogyasztási tétel közül legalább háromról anyagi okból lemondani kényszerültek: 1. váratlan kiadás fedezése, 2. évi egy hét üdülés, 3. részletek fizetése (lakbér, lakástörlesztés, közműszámlák, részletre vásárolt termékek), 4. megfelelő étkezés, 5. a lakás megfelelő fűtése, 6. mosógép, 7. színes TV, 8. telefon, 9. személygépkocsi.

A jövedelmi szegénységgel kapcsolatos indikátorok A 2009. évi (jövedelmi szempontból 2008-as) felvétel szerint hazánkban a szegénységi arány és a jövedelmi egyenlőtlenség lényegében változatlan maradt, miközben a szegénységi küszöb forintban számolva – 6,1%-os fogyasztóiár-index mellett – 7,8%-kal emelkedett. A vásárlóerő-egységben (PPS-ben) kiszámított küszöbérték az egyszemélyes háztartások esetében 2008-ban 3993, 2009-ben 4174 PPS volt, tehát 4,5%-kal lett magasabb. A változás összefüggött a makrogazdasági folyamatokkal, a keresetek, a nyugdíjak, a családi pótlék stb. emelésének mértékével, továbbá azzal, hogy az adójóváírás változása miatt kb. 1,5 millió munkavállaló (a havi 85–220 ezer forint keresetűek) esetében a nettó jövedelem akkor is nőtt, ha a bruttó változatlan maradt.

* Az Eurostat az adatok érvényességét a felvétel évével jelzi. A gazdasági aktivitási és egyéb jellemzők a kikérdezés referenciaidejére vonatkoznak, míg a jövedelmi adatok esetében a referenciaév egy évvel korábbi. 1 A krízis hatásának felmérésére az Eurobarométer szegénységről és társadalmi kirekesztődésről szóló, 2009 augusztus–szeptemberében végrehajtott kismintás felmérése szolgáltatott adatokat, melyek eredményét 2009 októberében publikálták. Ennek során az európaiak 84%-a (a magyarok 96%-a) értékelte úgy, hogy az elmúlt 3 évben országában nőtt a szegénységben élők száma. Magyarországon (64%), Lettországban (62%) és Görögországban (54%) a megkérdezettek több mint fele állította azt, hogy a szegénység „határozottan nőtt”.

2

Statisztikai tükör 2010/91

A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009)

Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a szegénységi arány, illetve a szegénységi kockázat. Változatlanul a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, és relatív helyzetük feltehetően a családi pótlék reálértékének csökkenése miatt romlott, szegénységi kockázatuk 1,75-szorosa az országosnak. A 25–49 évesek szegénységi aránya 1 százalékponttal emelkedett, míg a fiatal felnőtteké változatlan maradt. A 65 évesek és idősebbek között a szegények aránya – feltehetően a női népesség arányának további növekedésére visszavezethetően – 1 százalékponttal nőtt, miközben az idősebb nők relatív helyzete továbbra is az előző évivel megegyező mértékben kedvezőtlenebb a férfiakénál. A különbség részben abból adódik, hogy a nőknek rövidebb a szolgálati idejük és alacsonyabb a keresetük, ezért nyugdíjuk is elmarad a férfiakétól, másrészről tovább élnek, így körükben az idős kisnyugdíjas réteg nagyobb súlyt képvisel. Mindemellett közülük sok az egyedülálló, özvegy, ami további kockázatnövelő tényező. 1. tábla Jövedelmi szegénységi arány korcsoportok és nemek szerint, 2008, 2009 (%) Korcsoport, éves Összesen 0–17 18–24 25–49 50–64 65– Ebből: férfi nő

2008

2009

12 20 18 12 9 4 3 5

12 21 18 13 8 5 3 5

A lakosság más rétegeivel összehasonlítva az idősek relatív helyzete jónak mondható, közülük a férfiak szegénységi kockázata az országos átlag negyede, a nőké pedig annak 42%-a.

nya és kockázata a legkisebb. A nem dolgozók közül a legjobb helyzetben a nyugdíjasok, majd az egyéb inaktív keresők, a legrosszabban pedig a munkanélküliek vannak. A 2009. évi felvételből származó információk szerint – az előző év III. negyedév végétől tapasztalható munkaerő-piaci válság hatására – a foglalkoztatottak szegénységi aránya 5-ről 6%-ra emelkedett; a nem foglalkoztatottaké 15-ről 14%-ra, a nyugdíjasoké jelentősen, 7-ről 4%-ra csökkent. A munkanélküliek szegénységi aránya 47%, ez csaknem 4-szerese az országos átlagnak, illetve közel 8-szorosa a foglalkoztatottakénak. 3. tábla Jövedelmi szegénységi arány a legjellemzőbb gazdasági aktivitás szerint, 2008, 2009 (%) Legjellemzőbb gazdasági aktivitás Foglalkoztatott Nem foglalkoztatott Ebből: munkanélküli nyugdíjas egyéb

2008

2009

5 15

6 14

48 7 24

47 4 19

A háztartás összes munkaképes korú tagját számba vevő munkaintenzitási mutató (MI) értéke 0 és 1 közötti lehet (0, ha a háztartásban az adott évben nincs dolgozó, 1, ha minden munkaképes korú személy egész évben, teljes munkaidőben dolgozik). Az értelmezéshez a köztes állapotok vizsgálata érdemel további figyelmet, mivel jelentősen eltérő helyzeteket (időszakos munkanélküliséget, részmunkaidős foglalkoztatást stb.) tükröz. A nagyobb munkaintenzitási mutató a szegénységi kockázat csökkenésével jár együtt, de nem ez az egyetlen befolyásoló tényező. Az eltartottak eltérő száma miatt azonos munkaintenzitási mutató mellett a gyermekes háztartások szegénységi kockázata magasabb, mint a gyermekteleneké. 4. tábla

2. tábla Jövedelmi szegénységi kockázat (RISK) korcsoportok és nemek szerint, 2008, 2009 Korcsoport, éves Összesen 0–17 18–24 25–49 50–64 65– Ebből: férfi nő

2008

2009

1,00 1,67 1,50 1,00 0,75 0,33 0,25 0,42

1,00 1,75 1,50 1,08 0,67 0,42 0,25 0,42

A jövedelmi szegénységi kockázatot (RISK) leginkább a munkaerő-piaci kirekesztődés növeli. Ennek mérésére kétféle mutató, az ún. legjellemzőbb gazdasági aktivitás, valamint a munkaintenzitás szerinti mérőszám szolgál. Az előbbi az egyén oldaláról közelít, a 18 éves és idősebb személyeket a referenciaév nagyobb részében rájuk jellemző gazdasági aktivitás szerint csoportosítva. Az adatok alapján – ahogyan az várható – a dolgozók szegénységi ará-

Szegénységi arány a háztartás munkaintenzitása szerint, 2008, 2009 (%) Háztartástípus Gyermektelen háztartások

Gyermekes háztartások

Munkaintenzitás

2008

2009

MI = 0 0 < MI < 1 MI = 1 MI = 0 0 < MI < 0,5 0,5 < MI < 1 MI = 1

15 7 2 56 34 13 4

11 9 2 60 45 15 4

A gazdasági aktivitás és a gyermekszám hatása együttesen tükröződik a háztartástípusonkénti szegénységi ráta alakulásában. Az OECD2 fogyasztási egységkulcs2 használata ellenére (amely a gyermekek fogyasztását meglehetősen leértékeli) kiemelkedően magas a 2 felnőttből és a 3 vagy több eltartott gyermekből álló háztartások – 29-ről 31%-ra emelkedett – szegénységi aránya, hasonlóképpen az egyszülős háztartásban élőké, amely 26%-os.

2 OECD2 fogyasztási egységkulcs: az első felnőtt 1, minden további felnőtt 0,5, a 14 év alatti gyermekek pedig 0,3 egységet képviselnek.


5. tábla Jövedelmi szegénységi arány háztartástípusonként, 2008, 2009 (%) Háztartástípus Gyermektelen háztartások összesen Ebből: Egyszemélyes háztartások, 65 év alatt Egyszemélyes háztartások, 65 éves és idősebb Egyszemélyes háztartások, férfi Egyszemélyes háztartások, nő Kétszemélyes háztartások (mindkettő 65 év alatti) Kétszemélyes háztartások (legalább az egyik 65 éves és idősebb) Egyéb gyermektelen háztartás Gyermekes háztartások összesen Ebből: Egy szülő, gyermek(ek)kel Két felnőtt, egy gyermek Két felnőtt, két gyermek Két felnőtt, három és több gyermek Egyéb gyermekes háztartás Mindösszesen

2008

2009

8

7

22 8 23 12

19 9 20 11

9

8

3

3

5

4

16

17

33 11 16 29 11

26 10 16 31 14

12

12

Az átlagosnál magasabb szegénységi kockázat jellemzi az egyszülős, továbbá a sokgyermekes háztartásokat, az előbbiekben 2,2-szeres, az utóbbiakban 2,6-szeres a szegénységi küszöb alá kerülés esélye, ami a nagycsaládosok esetében az előző évhez viszonyítva kismértékű romlást jelent. Emellett az egyszemélyes háztartások közül a 65 év alattiak, illetve az egyedül élő férfiak kockázata átlag feletti, miközben viszonylag alacsony az idősekből álló egy- és kéttagú háztartások, valamint a vegyes összetételű gyermektelen háztartások szegénységi kockázata. 6. tábla Jövedelmi szegénységi kockázat (RISK) háztartástípusonként, 2008, 2009 Háztartástípus Gyermektelen háztartások összesen Ebből: Egyszemélyes háztartások, 65 év alatt Egyszemélyes háztartások, 65 éves és idősebb Egyszemélyes háztartások, férfi Egyszemélyes háztartások, nő Kétszemélyes háztartások (mindkettő 65 év alatti) Két személyes háztartások (legalább az egyik 65 éves és idősebb) Egyéb gyermektelen háztartás Gyermekes háztartások összesen Ebből: Egy szülő, gyermek(ek)kel Két felnőtt, egy gyermek Két felnőtt, két gyermek Két felnőtt, három és több gyermek Egyéb gyermekes háztartás Mindösszesen

3


2008

2009

0,67

0,58

1,83 0,67 1,92 1,00

1,58 0,75 1,67 0,92

0,75

0,67

0,25

0,25

0,42 1,33

0,33 1,42

2,75 0,92 1,33 2,42 0,92 1,00

2,17 0,83 1,33 2,58 1,17 1,00

Első alkalommal került sor az EU-SILC négyéves paneljét képező háztartások longitudinális adatai alapján a tartós szegénységi arány számítására. Azokat tekintjük tartós szegénységben élőknek, akik a vizsgált 2005–2008 közötti időszakban legalább három évben a szegénységi küszöb szintje alatt éltek. A tartós szegénységben élők aránya (8%) átlagosan 2/3-át teszi ki a 2008. évi keresztmetszeti szegénységi aránynak. Az összes szegényhez viszonyított hányaduk a 18–24, illetve a 25–49 éves munkaképes korúak esetében a legkisebb (annak kb. fele), míg a 65 évesek és idősebbek körében az időszakosan és tartósan szegények aránya megegyezik (4–4%). A szegénységi rés 2008 és 2009 között tovább szűkült, országos átlagban 17-ről 16%-ra. Jóllehet az idősebbek jövedelmi helyzete továbbra is kiegyenlítettebbnek mutatkozik, esetükben a szegénységi rés nagysága jelentősen, 10-ről 13%-ra nőtt, így már az országos átlag négyötödét teszi ki. Különösen nagy volt a növekedés a férfiaknál (10-ről 16%-ra), elérve az országos átlagot.

Szegénységi rés: a szegények medián jövedelmének és a szegénységi küszöbnek a különbsége a szegénységi küszöb %-ában kifejezve. Azt méri, hogy a különböző csoportokba tartozó szegények medián jövedelme milyen távol van az országos szegénységi küszöbtől, tehát a szegénységből való kikerüléshez szükséges erőfeszítések nagyságát méri.

Az anyagi depriváció Az indikátorok köre átdolgozás eredményeként bővült, a szegénység és kirekesztetődés sokdimenziós jellegének bemutatása céljával. Az ún. „anyagi depriváció” mérésére szolgáló indikátor azoknak az arányát adja meg, akik meghatározott 9 fogyasztási tétel közül legalább háromról anyagi okból lemondani kényszerültek. Ezek az adatok a felvétel idején (március–április hóban) fennálló állapotot tükrözik, ezért a válság hatását erőteljesebben jelzik, mint a jövedelmi típusú indikátorok. A vizsgált két év adatainak összevetése alapján úgy tűnik, hogy a mutató elég stabil, és mivel minden kategóriában nagyobb hiányt jelez a szegények körében, összhangban áll az anyagi helyzettel, tehát releváns. Az országos deprivációs arány 2008-ban és 2009-ben is 37%-ot tett ki, a gazdasági válság hatása azonban az egyes tételeknél és elsősorban a szegények mutatóiban erőteljesen jelentkezett. A 7. tábla a mutató számítása során számba vett tételeket részletezi. 7. tábla Az anyagi depriváció mérésére szolgáló tételek, 2008, 2009 (%)

Depriváció mérésére szolgáló tételek

2008 2009 jövedelme alapján: nem nem szegény szegény szegény szegény népesség aránya

Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék Váratlan kiadások fedezetének hiánya Anyagi okból nincs telefonja Anyagi okból nincs színes TV-je Anyagi okból nincs mosógépe Anyagi okból nincs személygépkocsija

36,3 88,7 7,3 1,8 6,5 37,9

13,7 64,6 1,4 0,5 1,4 17,9

51,4 95,1 14,0 3,0 2,6 37,6

18,1 72,3 3,4 0,7 0,4 18,3

Évi egyhetes üdülés igénybevételének hiánya Kétnaponta húsétel fogyasztás hiánya Lakás megfelelő fűtésének hiánya

89,5 45,4 20,5

63,3 23,3 8,1

90,7 47,2 16,8

62,3 23,6 7,7

4



Az anyagi depriváció mérésére szolgáló egyedi tételek nagyon eltérő jellegűek, így az abban mutatkozó hiány mértéke is jelentősen különbözik. A lakosság háromnegyede nem tud egy kb. 50 ezer forintos váratlan kiadást fedezni, és kétharmada anyagi okból nem engedheti meg magának az évi egyhetes üdülést. Ennél jóval kisebb arányban (17–27%) voltak kénytelenek a lakásuk fűtését mérsékelni, kedvezőtlenebbül táplálkozni, hiteltörlesztési vagy lakással kapcsolatos számlahátralékot felhalmozni, gépkocsit nélkülözni. Ami a telefont, tévét és mosógépet illeti, ezekből még a szegény háztartások ellátottsága is kielégítő. A pénzügyi krízis hatása a legerőteljesebben a hiteltörlesztéssel és a lakással kapcsolatos hátralékoknál jelentkezett, a szegények több mint felének okozott gondot, a korábbi 36% helyett. Ezenkívül 6 százalékponttal emelkedett körükben a váratlan kiadások fedezésére képtelenek aránya (89-ről 95%-ra). Bár a megfelelő minőségű étkezést illetően a romlás kisebb mértékű, elgondolkodtató, hogy a szegények csaknem fele nem tud kétnaponta húst fogyasztani (ez az arány a népesség többi rétegében is egynegyednyi volt). A társadalmi juttatások célzottsága A szegény háztartások jövedelmének jelentős részét az ún. társadalmi juttatások teszik ki. Ezek arra szolgálnak, hogy adott helyzetekből vagy eseményekből (pl. időskor, betegség, családban élő ellátandó gyermekek és gondozásra szoruló egyéb személyek, munkanélküliség, fogyatékosság stb.) következő terheket csökkentsék. A társadalmi juttatások jelentős része közvetlenül a háztartásoknak nyújtott pénz-beli vagy természetbeni transzferjövedelem. A jövedelmi szegénységet és társadalmi kirekesztődést mérő indikátorok közül a jövedelmi transzfereket megelőző relációt leírók az újraelosztás hatásának számszerűsítésére szolgálnak. 8. tábla Jövedelmi szegénységi arány társadalmi juttatások nélkül (de a nyugdíj figyelembevételével), korcsoport szerint, 2008, 2009

9. tábla Jövedelmi szegénységi arány társadalmi juttatások nélkül, korcsoport szerint, 2008, 2009 (%) Korcsoport, éves Összesen 0–17 18–64 65–

2008

2009

52 52 44 89

51 51 43 88

A nemzetközi összehasonlító munkákban a szociális transzfereken belül elkülönítik a nyugdíjakat, mert ezeket csak részben lehet társadalmi juttatásnak tekinteni. Az egyes országoknak eltérő a nyugdíjrendszerük, de a nyugdíj összege még a felosztó-kirovó változatban sem szakad el teljesen az évek során befizetett járuléktól. A helyzet világos megítélését nehezíti az a tény, hogy az állam által évente nyugdíjra fordított összeget nemcsak az éves befizetésekből finanszírozzák, hanem azt az adókból is kiegészítik. Ez a körülmény indokolja, hogy a nyugdíjak megjelenjenek a társadalmi juttatások között. A nyugdíjak nélkül számított indikátor azt mutatja, hogy mindenféle szociális transzferjövedelem hiányában a népesség hány százaléka kerülne a jövedelmi szegénységi küszöb alá. (Természetesen az ilyen hipotetikus mutatókat fenntartással kell kezelni, mivel a társadalom tagjai az érvényben lévő nyugdíj- és támogatási viszonyok ismeretében alakították ki életstratégiájukat, azaz más feltételek mellett megtakarítási hajlandóságuk is változhatna.) Bár a társadalmi juttatások nélkül kalkulált szegénységi arány 2008-ról 2009-re 1 százalékponttal csökkent, összességében mintegy 4,3-szerese a transzferek figyelembevételével számítottnak. Az egyes korcsoportokat természetesen jelentősen eltérő mértékben érintené a juttatások, elsősorban a nyugdíj megvonása: a 65 évesnél fiatalabbak két korcsoportjában a szegények aránya 2,4, illetve 3,6-szeresére nőne, míg a legidősebbek szegénységi rátája az eddigi 5-ről 88%-ra emelkedne.

(%) Korcsoport, éves Összesen 0–17 18–64 65–

2008

2009

30 47 30 10

29 46 28 9

A transzferek nélkül számított mutatók egyike a jövedelmek közül a nyugdíjakat figyelembe veszi, csak a többi juttatástól tekint el. Ennek a mutatószámnak az előző évihez viszonyított értéke 2009-ben minden korcsoport esetében kissé csökkent, országos szinten 29%-ot tett ki. Csak nyugdíjjal és munkajövedelemmel kalkulálva tehát a szegények aránya 2,4-szerese lenne a jövedelmek újraelosztását biztosító transzferek figyelembevételével számított aránynak. A mutató hasonló aránycsökkenést jelez a 0–17, illetve a 18–64 évesek körében, ami arra utal, hogy a – legidősebb korosztály kivételével – a nyugdíjakon kívüli társadalmi juttatások azonos mértékben járulnak hozzá az egyes korosztályok jövedelméhez. Adataink szerint a társadalmi juttatásoknak a jövedelmi szegénység csökkentésében játszott szerepe az unión belül Magyarországon a legerősebb, 59%, míg az EU átlaga 32%-ot tesz ki.

Nemzetközi összehasonlítás, 2008 A jövedelmi szegénységi arányok nemzetközi összehasonlítását a relatív (nemzeti) koncepció alapján végezzük el. E szerint – megegyezés alapján – a szegényégi küszöb az országos ekvivalens nettó jövedelem mediánjának 60%-ával egyenlő. Ennek a relatív küszöbnek a használata azt feltételezi, hogy az ezt meghaladó jövedelemből az adott országban megfelelő szinten meg lehet élni. A használt szegénységi küszöbök jelentős eltéréseket mutatnak Európa-szerte. A vásárlóerő-paritáson az egyszemélyes háztartásokra kiszámított érték Romániában 1900, Bulgáriában 2800, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában 4000 PPS, míg a legmagasabb (16 500 PPS) ez a küszöb Luxemburgban, de 10 000 PPS feletti még további 9 tagországban is. Még egy módszertani megjegyzés: az összehasonlítás céljára csak egy évvel korábbi adatok állnak rendelkezésre, és jóllehet a magyar adatok már validáltak, de az eljárás valamennyi tagország esetében még nem történt meg. Az Európai Unióban 2008-ban a lakosság 17%-a, kb. 85 millió fő élt a relatív (nemzeti) koncepció szerint megállapított jövedelmi szegénységi küszöb alatt. A szegénységi arány meglehetősen stabil, az EU átlaga 2005 és 2009 között 16–17% között ingadozott, és ez jellemzi az országok többségét is. Ennek ellenére 2007 és 2008 között Lettországban a szegénységi arány 5 százalékponttal emelkedett, miközben Írországban és Romániában 2–2 százalékponttal csökkent.



2008-ban a legmagasabb jövedelmi szegénységi arányok Lettországban (26%), Romániában (23%), Bulgáriában (21%), Görögországban, Spanyolországban és Litvániában (20–20%) voltak, míg a legalacsonyabbat Csehországban (9%), Hollandiában és Szlovákiában (11–11%) mérték. A Magyarországra vonatkozó adat a dánnal, az osztrákkal, a szlovénnal és a svéddel volt azonos (12%). Korcsoportonként vizsgálva: megállapítható, hogy az unió legtöbb országában mind a gyermekek (0–17 évesek), mind az idősek (65 éves és idősebb személyek) átlagos jövedelmi szegénységi aránya meghaladta az össznépességét. A gyermekek jövedelmi szegénységi aránya az unió tagországainak átlagában 20%-os volt, és a 27 tagállam közül 20-ban meghaladta a népesség egészére jellemző mértéket. Ez a helyzet a gazdasági krízis hatására feltehetően még tovább romlik. 10. tábla Jövedelmi szegénységi arány korcsoportonként az EU tagállamaiban, 2008 (%) Tagállamok EU-27 Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Csehország Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia

Teljes népesség 17 12 15 21 16 9 12 19 19 14 13 20 11 16 17 26 20 13 12 15 15 19 18 23 20 12 11 12

Gyermekek 18–64 Idősek (0–17 éves (65 éves és éves) népesség idősebbek) 20 15 17 26 14 13 9 23 17 12 17 23 13 18 22 25 23 20 20 20 15 25 23 33 24 13 17 12

15 11 12 17 11 8 11 15 15 12 13 19 10 14 16 20 17 13 12 12 15 16 16 20 16 11 10 10

19 15 21 34 49 7 18 30 39 23 11 22 10 21 12 51 29 5 4 22 15 21 22 26 28 16 10 21

A gyermekek jövedelmi szegénységi aránya az unió tagországainak átlagában 20%-os volt, és a 27 tagállam közül 20-ban meghaladta a népesség egészére jellemző mértéket. Ez a helyzet a gazdasági krízis hatására feltehetően még tovább romlik. A gyermekek képezik a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb szegmensét, ezért a szegénység elleni küzdelemben kiemelt jelentőségűek az őket szolgáló intézkedések. Ezek révén gyengíthető a szegénység generációk közötti átörökítésének mechanizmusa, miközben kedvező a hatása az átlagos szegénységi arányra is. Ezért az Európai Unió belga elnöksége célul tűzte ki, hogy 2010 végére konkrét lépéseket és európai szintű ajánlásokat dolgozzanak ki erre vonatkozóan.

A gyermekek szegénységi rátája a dániai 9%-tól a bulgáriai 26%-on át a romániai 33%-ig terjed. A leghatékonyabb ellenlépés a szülők foglalkoztatási helyzetének javítása, az állam által nyújtott pénzbeli és természetbeni segítség, elsősorban a gyermekellátás biztosításával. Az utóbbinak különösen fontos szerepe van, ha egyedülálló szülőkről van szó, akik gyermekei esetében a mutató uniós átlaga 35%. Az idősekre vonatkozó átlagos jövedelmi szegénységi arány (19%) szintén meghaladta a népesség egészére kimutatott mértéket (17%). Itt még jelentősebb eltérések tapasztalhatók: a mutató Magyarországon (4%) és Luxemburgban (5%) volt a legalacsonyabb, míg Lettországban (51%) és Cipruson (49%) a legmagasabb, de 30% feletti arányt mértek az Egyesült Királyságban, Bulgáriában és Észtországban is. Az idős népesség relatív helyzetét több tényező befolyásolja, így a nyugdíjrendszer jellege, valamint az idős népesség kor és nem szerinti összetétele is. Általában az idős nők, továbbá a nagyon öregek szegénységi kockázata jóval nagyobb. A nyugdíjrendszer hatása mutatkozik meg, ha a 65 éves és idősebb korosztály mediánjövedelmét a 0–64 évesek mediánjövedelmével vetjük össze (relatív mediánjövedelmi arány). Ez az unió átlagát tekintve 85%, erős szórással: Lettországban és Cipruson 54, illetve 58%, míg Magyarországon 100%. A magas hazai adat magyarázatához tartozik, hogy az idős korosztály a rendszerváltás előtti időszakban a teljes foglalkoztatottságnak köszönhetően megszerezte a nyugellátáshoz szükséges szolgálati időt, és így relatív helyzete – legalábbis az ellátás biztonságát illetően – jóval kedvezőbb, mint a fiatalabb korosztályé. A 0–64 évesek relatív jövedelmi helyzetét ezenkívül a gyermekek magas szegénységi kockázata is rontja. A nemek szerinti vizsgálat azt mutatta ki, hogy a férfiak a nőkhöz viszonyítva átlagosan kedvezőbb helyzetben voltak. A legjelentősebb eltérést Lengyelországban és Romániában mérték (13 százalékpont), majd Litvánia, Portugália és Szlovénia következett (12–12 százalékpont). A szegénységet előidéző tényezők közül a legerősebb a munkaerő-piaci szerep hiányának a hatása. De önmagában a munkavállalás sem jelent biztosítékot: az alacsony végzettség, az elégtelen szakképzettség, a kevésbé biztos foglalkoztatotti státus (pl. szerződéses munkaviszony) és a kényszerből vállalt részmunkaidős foglalkoztatás ugyanis alacsony keresettel párosulhat. Mindezeken felül a háztartás többi tagjának gazdasági aktivitásával is számolni kell, különösen, ha nagy az eltartottak (elsősorban az eltartott gyermekek) száma. 2008-ban az EU-27-ben a foglalkoztatottak 8%-a élt az országonként meghatározott szegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelemből, közülük a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők 5%-a, a határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezők 13%-a. A legrosszabb helyzetben a munkanélküliek voltak, esetükben ez az arány 44%-os volt, míg az egyéb inaktívak körében 27%. A magyar adatok a fentiekhez nagyon hasonlóan alakultak, bár összességében a foglalkoztatottak némileg kedvezőbb (5%), a munkanélküliek pedig kedvezőtlenebb (48%) jövedelmi viszonyok között éltek. A foglalkoztatottak jövedelmi szegénységi aránya Romániában (17%) volt a legmagasabb, majd Görögország (14%), továbbá Lengyelország és Portugália következett (12–12%), a legalacsonyabbnak pedig Csehországban (4%) mutatkozott, de hasonló mértékű (5%) volt további 7 tagállamban (Belgiumban, Dániában, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Szlovéniában, Finnországban). A társadalmi juttatásoknak a szegénység csökkentésében játszott szerepét egy hipotetikus mutató számszerűsíti. Ez a társadalmi juttatások figyelembevételével megállapított szegénységi küszöbhöz viszonyítja a társadalmi juttatások nélküli jövedelmet, és így méri a szegénységi arányt. Ha a társadalmi juttatások közé a nyugdíjakat is beszámítják, akkor az így nyert szegénységi arány az EU-27-re nézve 25%-ot tett ki (szemben a társadalmi juttatásokkal is kalkulálva kapott 17%-kal). Megállapítható tehát, hogy a nyugdíjakon kívüli társadalmi juttatások 32%-kal csökkentették a szegénységet. A társadalmi juttatások hatása Magyarországon volt a legerősebb, majd az északi államok (Svédország, Dánia és Finnország), valamint Csehország, Írország és Ausztria követ-

5

6


kezett. Ezekben az országokban a korrekciós hatás mértéke meghaladta az 50%-ot. A társadalmi juttatások Görögországban, Lettországban, Spanyolországban és Olaszországban csökkentették a legkevésbé a szegénységi arányt, 20%-nál kisebb mértékben. Mindezek a mutatók a jövedelemeloszlás alsó szegmensére összpontosítottak, a különböző jellemzőkkel rendelkezők körében mérték a szegénységi arányt és kockázatot. A szegények helyzetének megítéléséhez jó támpontot ad azonban a felső ötödbe tartozók jövedelmének az alsó ötödbe tartozók jövedelméhez történő viszonyítása, az ún. S80/S20 arány is. Ez az EU-27-re vonatkoztatva 5,0 volt, vagyis a népesség leggazdagabb 20%-a átlagosan 5-ször annyi jövedelemmel rendelkezett, mint a legszegényebb 20%. 11. tábla Anyagi depriváció az EU tagállamaiban, 2008 (%) Azok aránya, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy EU tagállamai

EU-27 Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Csehország Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia

Anyagi depriváció

17 14 12 51 23 16 11 12 9 13 22 5 14 32 35 27 4 37 13 13 16 23 50 9 5 28 17

egy hétig fizetett lakásukat 2 naponta üdülésen megfele- húst, halat vegyenek lően fűtsék egyenek részt 37 10 9 28 4 13 26 6 5 59 34 30 46 29 5 39 6 12 10 2 24 6 4 44 1 5 18 2 3 32 5 8 50 15 7 14 2 2 30 4 3 63 20 21 55 17 23 60 22 19 12 1 2 67 10 26 65 9 10 25 6 11 40 11 8 64 35 4 76 25 19 34 5 2 11 1 2 57 6 29 30 6 12

személygépkocsit tartsanak 9 7 6 28 1 11 8 5 17 8 4 9 2 9 17 24 13 2 20 2 5 3 9 49 5 3 20 3

A fenti arányszám Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában mutatkozott a legalacsonyabbnak (3,4), míg Romániában és Lettországban 7 feletti értéket vett fel (az utóbbiban a 2007. évben mért 6,3-ről 7,3-re emelkedett). A magyar arány 3,5 volt, ezzel a 6. legkevésbé egyenlőtlen jövedelemeloszlást mondhattuk magunkénak. Az utóbbi években egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a szegénység mérése nem oldható meg egyetlen mutatószámmal, mivel sokdimenziós jelenségről van szó. Ráadásul – ahogy azt a nemzetközi összehasonlítás is igazolta – a relatív koncepció alkalmazásával nyert arányszámokat fenntartással kell kezelni, mivel az újonnan csatlakozott tagállamok többségében a kiegyenlítettebb


jövedelmi viszonyok következtében nagyon alacsony a szegénységi arány (és küszöb), így pusztán a szegénységi kockázat vizsgálata félrevezetheti a felhasználókat. Sok tekintetben reálisabb lehetne egy közös EU-s küszöb használata, de ez a régi tagállamokban szinte egyáltalán nem jelezne szegénységet, míg az újonnan csatlakozott államok többségében a lakosság zöme, egyes tagállamokban szinte teljes egésze a szegénységi küszöb alá kerülne. Ez a probléma ösztönözte az anyagi depriváció vizsgálatát, ami annak kimutatására irányul, hogy bizonyos általánosan elterjedt és elfogadott cikkek és szolgáltatások igénybevételét a népesség mekkora hányada nem engedheti meg anyagi okból magának. A minősítés így nem országonként eltérő szegénységi küszöb alapján történik, bár ez a mutató sem tudja kezelni a minőségi eltéréseket. A fenti gondolatmenetet követő számítás alapján az EU-27 tagállamaira a szegénységi aránnyal megegyező 17%-os anyagi nélkülözési arány volt jellemző. Éles választóvonal húzható a régi és az új tagállamok közé. Egyrészt Luxemburgban a népesség mindössze 4%-át sújtotta anyagi depriváció, és az arányszám 10% alatt maradt az északi országokban, Hollandiában, de Spanyolországban is. Másrészt 50%-ot vagy annál is magasabb arányt mértek Bulgáriában és Romániában, és 30% felettit Magyarországon, Lettországban és Lengyelországban. Az anyagi hiánynak általában inkább ki voltak téve a gyermekek, mint a népesség egésze, átlagosan 3 százalékponttal volt rosszabb a helyzetük. Természetesnek tekinthető, hogy az idősebbek többségét viszont az átlagosnál kevésbé érintette az anyagi depriváció, mivel életük során több lehetőségük volt megszerezni az alapvetőnek ítélt javakat, ha pedig mégsem tették, ennek elsősorban nem anyagi oka volt. Az európai gyakorlattal ellentétben Bulgáriában és Lettországban az idősek anyagi deprivációja jelentősen meghaladta az országos átlagot (az előbbiben 22 százalékponttal, az utóbbiban 15 százalékponttal). 1. ábra A gyermekek és az idősek anyagi deprivációban megnyilvánuló helyzete az EU tagállamaiban, 2008


7


TÁBLÁZAT Néhány fontosabb, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést jellemző, jövedelmi típusú indikátor, 2008, 2009 Bontás

2008

Indikátor 1. szint

2009

OECD2 fogyasztási egységskálák alkalmazásával

2. szint

Az ekvivalens jövedelem átlaga Szegénységi küszöb értéke

Egyszemélyes háztartás

Ft

663 367

715 187

EUR

2 639

2 844

PPS

3 993

4 175

Ft

1 393 070

1 501 892

EUR

5 542

5 972

PPS

8 385

8 767

Összes

12

12

Férfi

12

13

Nő

12

12

0–17

Összes

20

21

0–64

Összes

14

14

Férfi

14

14

Nő

14

14

Összes

12

12

Férfi

12

12

Nő

12

12

Összes

18

18

Férfi

16

17

Nő

20

19

Összes

12

13

Férfi

12

12

Nő

13

14

Összes

9

8

Férfi

9

9

Nő

8

7

Összes

4

5

Férfi

3

3

Nő

5

5

(illusztratív érték)

2 felnőtt, 2 gyermekes háztartás

Szegénységi arány

Összes

(társadalmi juttatások figyelembevételével) kor és nem szerint

18–64

18–24

25–49

50–64

65+

8



Néhány fontosabb, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést jellemző, jövedelmi típusú indikátor, 2008, 2009 (folytatás) Bontás

2008

Indikátor 1. szint

Szegénységi arány a

Összes

kor és nem szerint (a) Dolgozik (d) Nem dolgozik

(e1) A nem dolgozókból:

Összes

Összes

munkanélküli (e2) A nem dolgozókból:

Összes

nyugdíjas (f) A nem dolgozókból:

Összes

egyéb inaktív

Szegénységi arány a háztartások típusa szerint

OECD2 fogyasztási egységskálák alkalmazásával

2. szint

legjellemzőbb gazdasági aktivitás,

2009

Összes

5

6

Férfi

6

7

Nő

4

5

Összes

15

14

Férfi

15

14

Nő

15

14

Összes

48

47

Férfi

49

49

Nő

48

45

Összes

7

4

Férfi

7

3

Nő

7

5

Összes

24

19

Férfi

20

17

Nő

25

20

8

7

Gyermektelen háztartások összesen Egyszemélyes háztartás

Férfi

23

20

Egyszemélyes háztartás

Nő

12

11

22

19

Egyszemélyes háztartás<65 Egyszemélyes háztartás 65+ 2 felnőtt, gyermek nélkül

(mindkettő< 65)

2 felnőtt, gyermek nélkül

(legalább egy 65+)

Egyéb gyermektelen háztartás Gyermekes háztartások összesen

8

9

9

8

3

3

5

4

16

17

33

26

2 felnőtt, 1 gyermekkel

11

10

Egyszülős háztartás

(legalább 1 gyemek.)

2 felnőtt, 2 gyermekkel

16

16

2 felnőtt, 3 és több gyermekkel

29

31

Egyéb gyermekes háztartás

11

14

Szegénységi arány a a lakáshasználat jogcíme szerint (a) Tulajdonos (b) Bérlő Szegénységi arány

Összes

Összes

12

12

Összes

Összes

25

25

Összes gyermektelen háztartás.

MI = 0

15

11

0 < MI < 1

7

9

MI = 1

2

2

a háztartás munkaintenzitása (MI) szerint Összes gyermekes háztartás.

MI = 0

56

60

0 < MI < 0.5

34

45

0.5 <= MI < 1

13

15

MI = 1

4

4


9


Néhány fontosabb, a szegénységet és társadalmi kirekesztődést jellemző, jövedelmi típusú indikátor, 2008, 2009 (folytatás) Bontás

2008

Indikátor 1. szint

Szegénységi arány kor és nem szerint társadalmi juttatások nélkül (a) az összes transzfer nélkül

2. szint

Összes

0–17 18–64

65+

(b) transzferek nélkül, de a nyugdíjak figyelembevételével

Összes

0–17 18–64

65+

Relatív szegénységi rés kor és nem szerint

Összes

0–17 18–64

65+

Összes Férfi Nő Összes Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő

Jövedelemeloszlás egyenlőtlensége (S80/S20 jövedelmi ötödök aránya) Gini-együttható

2009

OECD2 fogyasztási egységskálák alkalmazásával 52 50 54 52 44 42 46 89 91 88 30 31 30 47 30 30 30 10 7 11 17 18 17 17 18 18 18 10 10 10

51 49 54 51 43 41 45 88 90 87 29 29 28 46 28 28 28 9 7 11 16 16 16 17 17 17 17 13 16 12

3,6

3,5

0,25

0,247

További Információk, adatok (linkek): Módszertan Elérhetõségek: [email protected] Telefon: (+36-1) 345-6434 Információszolgálat Telefon: (+36-1) 345-6789 www.ksh.hu

© K Ö ZP O NTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2010 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!

A szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laekeni indikátorok, 2009)*

Recommend Documents