Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék
Szakdolgozat A nemzetiségek alkotmányos jogai
Miskolc 2013
Konzulens:
Készítette:
dr. Hallók Tamás
Popovics Nikolett
adjunktus
University of Miskolc State- and Jurisprudential Faculty Constitutional Law Department
These Constitutional rights of minorities
Miskolc 2013
Supervisor: dr. Tamás Hallók lecturer
Author: Nikolett Popovics
Tartalomjegyzék Bevezetés .......................................................................................................................... 2 1. Nemzetiségek történeti áttekintése ............................................................................ 3 2. A nemzeti kisebbség fogalma ..................................................................................... 5 2.1. A kisebbségek tipológiája ...................................................................................... 7 3. Nemzetiségek jogai Európában ............................................................................... 10 3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog ....................... 12 4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon .......................................................... 14 4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon ............................................................ 15 4.2. El nem ismert nemzetiségek ................................................................................ 17 5. A magyarországi nemzetiségek jogai ...................................................................... 18 5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok ............................................................................... 19 5.2. Közösségi nemzetiségi jogok............................................................................... 21 6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon ............................................ 23 6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után........................................ 23 6.2. Oktatáspolitikai problémák .................................................................................. 26 6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon ........................................................ 27 6.4. Roma kisebbségi oktatási politika ....................................................................... 28 Összegzés ....................................................................................................................... 33 Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 34 Jogszabályjegyzék ......................................................................................................... 35 Internetes hivatkozásjegyzék ....................................................................................... 36
1
Bevezetés
Szakdolgozatom témája, a nemzetiségek alkotmányos jogai, egy messzire nyúló, mélyre ható és sok kérdést felvető témakör. Minden állampolgárt emberi méltóságánál fogva megilletik az alapvető emberi jogok, akár a magyar nemzethez, akár a nemzetiséghez tartoznak. Mivel hazánkban sokféle nemzetiségi csoport él, szükséges, hogy ismerjük problémáikat, lehetőségeiket, melyet alkotmányunk kínál számukra. Ehhez az ismerethez úgy juthatok el, ha vizsgálat tárgyává teszem a nemzet és a nemzetiség fogalmát, s áttekintem egymáshoz való viszonyukat a történelem során. Ez szükséges ahhoz, hogy a jelen jogrendszer szabályai alapján be tudjam mutatni azt a jogi keretet, melyben, hazánkban, a nemzetiséghez tartozó egyének és csoportok élhetnek. Arra a kérdésre törekszem válaszolni, hogy a nemzetiségek tagjai számára ma, a jelenben milyen törvényi szabályozás áll rendelkezésre. Ez a szabályozás mennyire segíti a társadalomba való beilleszkedést. A témaválasztás során az motivált, hogy átfogó képet mutassak a nemzetiségek múltjáról és jelenéről, valamint alkotmányos jogaik tekintetében az oktatáshoz való jogukról. A válaszadáshoz, fogalomtisztázáshoz és történelmi háttér bemutatásához összevetem a nemzetiségi törvényeket, az 1993. évi LXXVII. törvényt, és a 2011. évi CLXXIX. törvényt. E összevető elemzés során rajzolódhat ki hazánk nemzetpolitika céljai és jövőképe, melynek ismerete minden magyar állampolgár számára kívánatos.
2
1. Nemzetiségek történeti áttekintése
Általános értelemben a nemzetiség egy néphez tartozást jelenti, a történelem folyamán a fogalmi megközelítés gyökerében változik, a polgári forradalmak előtt jelenik meg a nemzeti kisebbséghez való tartozás jelentésében.
1
Tehát a nemzetiségi kérdés nem
egyidős az emberiség történetével, az ókorban nem vetődött fel. A görögök nem ismertek nemzetiségi problémákat, mert magukat kultúrembereknek tartották, minden más népet pedig barbárnak. A rómaiak identitását az a tény határozta meg, hogy csak a világ uraként tudták magukat elképzelni. A hatalmas római birodalomban a római nemzet nyelvének, a latinnak nem jutott meghatározó szerep, mert mint győztes hatalom átvette a leigázott görög nép immár magas szintű virágzó kultúráját és nyelvét. A katolikus egyház a középkorban nem mutatott érdeklődést egy nemzet nyelve iránt sem, mert a szentmise latin nyelven folyt Európa valamennyi országának templomában. A reneszánsz korban alapvető eltolódás következik be az emberi gondolkodásmódban, az addig középpontban lévő Isten helyére az ember kerül. Az általános emberi értékek, mint a természet szeretete, a szerelem élvezete és a szellemi élet fontossága a tudós költészet szépségének értékelése válnak fontossá. E tényezők felszínre hozzák a nemzeti érzést is, s így kezdenek kialakulni a nemzeti kultúrák. A művelődéstörténetben a következő állomás a polgári értékrend térnyerése, mely egy hosszú gondolkodásbeli fejlődés eredményeként a francia forradalom győzelméhez vezeti az emberiséget. A polgári forradalom fő vívmányaként az emberi és polgári jogok elismerését szoktuk kiemelni. Európának azokban az országaiban, ahol a 18. század végén nem alakult ki kedvező politikai helyzet egy polgári forradalom elindításához, ott a polgári fejlődés a nemzeti nyelvért folytatott küzdelemben bontakozott ki. E küzdelem során a kis létszámú polgári réteg több országban is politikai szempontból is öntudatosabb lett. A magyarság sok évszázados küzdelme után csak későn jut el a polgárosodás kezdetéig. Visszatekintve történetére nem rövid és egyenes út jutott osztályrészül e népnek. Már a honfoglalás idején sem egyedül a magyar birtokolta a Kárpát-medence területét, hanem avarok és különféle szláv törzsek közé telepedett be. István király a feudális állam megteremtésével lerakta az alapvető állami jogokat, s az Árpád házi királyok uralkodása során e jogok erőteljes jogrendszerré fejlődtek. E jogrendszer elemei zömében a magyar anyanyelvű jobbágyokra és nemesekre vonatkoztak. Ez is 1
Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal
3
mutatja, hogy a 15. századig a magyar állam tagjai zömében magyarok voltak. A 16. században a török pusztítás után az elnéptelenedett területeket különféle nemzetiségű jobbágyokkal népesítették be. A 18. századra már németek, dél-szlávok, románok, szlovákok, ukránok, magyarok, lenyelek, csehek és franciák települtek ezekre a helyekre. Ennek következtében a Duna-medence és az itt elterülő történelmi Magyarország lakossága vegyes nemzetiségűvé vált arra az időre, amikor megindult az iparosodás, városiasodás. A magyarországi nemzetiségek ősei többször nemzetiségi privilégiumokat kaptak, amelynek értelmében külön világi vagy egyházi vezetőik voltak. Megtarthatták vallásukat, szokásaikat, anyanyelvüket és kultúrájukat. A 19. században először az osztrák hatóságok által lebonyolított népszámlálás mérte föl Magyarország nemzetiségi viszonyait. Ekkor az ország lakosságának 41,5% a volt magyar, míg a többség 58,5% nem magyar nemzetiségű volt. A 19. század második felében már csökkent ez az arány, de még mindig magasabb volt, mint a magyaroké. Hazánkban viszonylag széles jogkörű és lehetőségű nemzetiségi autonóm jellegű testületek alakultak ki. Nemzetiségek sajátosságait, identitását és az adott állammal való kapcsolatát erőteljesen befolyásolta, hogy az adott népcsoport milyen körülmények között került az adott állam fennhatósága alá. A múltban egyszerűbb volt a helyzet akkor, amikor önkéntesen kisebbségi sorba került bevándorolt emberek népcsoportjáról van szó. Ilyen esetben egyértelműbb és kedvezőbb viszony alakult ki a nemzetiség és az állam között. Ezzel szemben súlyos társadalmi problémák merültek fel, a kényszerrel odakerült kisebbségek esetén. Igaz, hogy időnként a betelepült nemzetiségek és a magyar állam között is kialakulhat ellentét. A történelem folyamán lejátszódott események azonban nem határozzák meg a nemzetiségek mai helyzetét az állammal. Nem az a fontos - , hogy mikor kerültek egyes nemzetiségeink jelenlegi lakóhelyükre, és hogy a múltban milyen konfliktusaik voltak elődeik között - , hanem a jelen helyzet és viszonyok.2
2
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. 44-45 oldal
4
2. A nemzeti kisebbség fogalma
A ma Európája sokszínű akár a nemzeteket, a nemzetiségeket, vagy a kisebbségeket tekintve. Ezért is fontos, hogy ezeket a fogalmakat pontosan használjuk. A fogalmi meghatározások a szakirodalomban nagyon változatosak, Ferdinand Tönnies az emberi közösségek két alapvető csoportját különbözteti meg.3 Az első csoportba tartoznak azok a közösségek, melyek a tradicionális társadalom vérségi- származásbeli természetes közösségei, melynek tagjai ismerik egymást, rendszeresen érintkeznek egymással. A másik csoportba a társadalmi típusú szerveződésű közösségeket sorolja. Ebben a közösségi formában a tagokat személyes tapasztalat nem köti össze. A modernisták szerint a nemzet fogalma az utóbbi meghatározást fedi le. Az evolucionisták szerint a nemzet a legmagasabb rendű természetes társadalmi típusú közösség. A romantika korában Herder így fogalmaz: „ A nemzet természetes, a régi korokból, az etnikumból fakadó, arra ráépülő, azt meghaladó magasabb minőség, a legmagasabb szintű Gemeinschaft”4 A nemzet fogalmán sokat vitatkoztak és vitatkoznak, az utóbbi századokban de a nézetek abban megegyeznek, hogy a nemzet fogalma egyszerre kötődik a modernizmushoz, az államhoz, és az etnicitáshoz. A 19. században vált meghatározó tényezővé a politikai legitimáció elméletévé. Meg kell említeni, hogy emellett a kulturális tényezők is lényegesek, a vallási hovatartozás, a nyelv és maga az etnicitás. A nemzetté fejlődésben fontos szerepet játszik a nyelv és az általa közvetített történelmi szemlélet, hiszen ennek segítségével alkotja meg minden nemzet a saját önértelmezését. Az államoknak nemzetek szerint kellene megalakulniuk, mert csak így keletkezhet természetes egyensúly a nemzetek között. Hatékonyabb az államhatalom gyakorlása azon népesség felett, mely egy nemzethez tartozik, azonos hazafisággal, hasonló társadalmi tudattal és erkölcsi rendszerrel, valamint sajátosan a nemzetre jellemző fizikai adottságokkal bír.5 Tehát a nemzet kötődik az államhoz is, léte elképzelhetetlen a modern állam megjelenése nélkül. A nemzetépítés történhet az államépítéssel párhuzamosan, de létre jöhet annak ellenkezőjeként is, amikor a centralizáló állam ellen lázad. A nemzet az állam mellett, vagy ellene fejlődve, de mindenképpen az emberiség 3
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. Budapest 51-52. oldal Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 30 oldal 5 Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények Felelős kiadó: Kilényi József a programiroda vezetője Budapest 1989. 20. oldal 4
5
alapvető közösségét alkotja.6 A nemzet fogalmának helyes megértése mellett tisztán kell látni a nemzetiség fogalmának többrétűségét, s törekedni kell pontos használatára. Nemzetiség szónak három jelentése van. Az első: valamely nemzethez való tartozás. Példaként nézzük meg a választ a „milyen nemzetiségű vagy?” kérdésre. Ez esetben az adott válasz: magyar, német vagy szlovák. Itt tehát a szó azt jelenti, hogy az illető mely nemzethez tartozik. Ellenben ha az előbb feltett kérdésre a válasz: sváb, vend vagy székely akkor megértjük a szó második jelentését. Az itt említettek csak egy nemzet csoportjához tartoznak, tehát a szó nemzeti kisebbséget jelent. A jelenben leggyakrabban a nemzetiség szót ebben az értelemben a „kisebbségi népcsoport” jelentésben használjuk. 1968-ban a kislexikon következőképpen határozta meg a nemzetiség fogalmát „nemzetiség egy állam területén élő, nem az uralkodó nemzethez tartozó kisebbségi csoport”7. Mai törvényi fogalom: 2011. évi CLXXIX. törvény meghatározása van érvényben, melyben a nemzetiség fogalmát így határozza meg: A kisebbség olyan csoport, amely:
nemzeti vagy etnikai kisebbség, legalább egy évszázada honos népcsoport
számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának többi része,
nincs domináns helyzetben,
tagjai etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, ami különbözik a lakosság többi részének jellemzőitől,
a tagok a sajátosságaikat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, vallásukat, meg is akarják őrizni, ez jelenti a közösséget összekötő szolidaritás érzését, az önálló közösségi tudatot.8
A nemzeti kisebbség alatt a magyar törvény egy már kialakult kultúrnemzet azon részét érti, amely egy másik (nemzet) államban él, szerepe nem domináns és számszerűen kisebbséget alkot. A 1993. évi törvény az olyan csoportra, amely még modern nemzetté nem formálódott és anyaországgal nem rendelkezik, mint a cigányság, az „etnikai kisebbség” elnevezést használja. A kisebbség létezésének alapkövetelménye, hogy 6
Győri Szabó Róbert : Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 48 oldal Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal 8 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48 oldal 7
6
tagjai legyenek tudatában annak, hogy csoportjuk valamely lényeges szempontból más, eltér a többségtől. Fontos az is, hogy a többség tudatában legyen a kisebbségi csoport különbözőségének, és egyetértsen a különbözőség védelmének biztosításában.9
2.1. A kisebbségek tipológiája Ma korunkban szinte minden földrészen, de különösen Európában, az Európai Unió országaiban a nemzetek, nemzetiségek, etnikumok sokszínű egymás mellett élése jellemző. Ezen emberi közösségeken belül meghatározó az egyén számára, hogy mely nemzethez, nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartozik. Ezért fontos ismernünk a kisebbségek csoportjait és jellemző vonásait. A nemzetiségek típusba sorolása többféle szempont alapján lehetséges, lehet szempont a földrajzi fekvés, a történelmi fejlődés sajátosságai, a nyelv, a társadalmi szerkezet. Ezek a szempontok önmagukban még nem elegendőek, ki kell egészíteni csak a nemzetiségi csoportokra jellemző szempontokkal. Erre tett kísérletet Juraj Zvara, aki a nemzetiségi kérdés szlovák szakértője, aki Csehszlovákiát és a szomszédos országok egyes területeit tanulmányozta. A szlovák szerző modellje10 a következő: I. A regionális tipológiájában a történelmi és települési kritérium összekapcsolása alapján három nemzetiségi típust különböztet meg.
Az első típusba azok a nemzetiségi csoportok tartoznak, akik ősidők óta az adott területen élnek, más etnikumok tagjaitól körülvéve, és nem tartoznak az adott állam határain túli etnikumok és nemzetek egyikéhez sem.
A második típusba tartozik a lakosság 15-18. századbeli emigrációja. Ez a típus nem az etnikai határokon, hanem más etnikum lakta területen él. (pl. a magyarországi szlovákok)
A harmadik csoportot egy átmeneti típus alkotja, melyet a szerző a határ menti típusba sorol.
9
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48-49 oldal Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 60 oldal
10
7
Itt a lakosság etnikai keveredések vonalán, az államhatárok mentén jött létre, például az első világháborút követő békeszerződések következtében. Erre a csoportja jellemző, hogy az etnikai összetartozás kiemelkedően fejlett tudatát őrizték meg, és intenzív nemzeti életet élnek. (legjellemzőbb példaként lehet megemlíteni a Szlovákia-Románia területén élő honfitársainkat) II. Nemzetiségi politika oldaláról megközelítve a kisebbségi törekvések kritériumát tartja döntőnek Zvara a típusba sorolásnál, amely alapján két típust különböztet meg:
Az egyik típus ugyanolyan bánásmódot kíván az államtól, mint amilyenben minden más állampolgár részesül. Kívánsága az e csoportba tartozóknak az állam nemzeti életbe való integrálódás és a lehető leggyorsabb asszimilálódás.
A másik típus különleges jogokat és pozitív intézkedéseket kíván az államtól, melyek sajátos kisebbségi jellegének megőrzéséhez szükséges.
III. Itt történelmi és új kisebbségeket különböztetünk meg:
Történelmi típusba azokat soroljuk, akik hosszabb idő óta kisebbségi sorban élnek, ez határmódosítás vagy kényszer áttelepítés során kialakult kisebbséget jelent.( pl. Szlovákiában élő magyarok)
Az új kisebbségek közé azok tartoznak, akik nemrég kerültek kisebbségi sorba. Ezek általában önkéntes kisebbségeknek is minősíthetőek.(pl. vendégmunkások, bevándoroltak, Izrael által elfoglalt területén élő arabok). 11
Érdemes a fenti kísérletet kiegészíteni néhány, az ENSZ dokumentumban nem szereplő szemponttal. Pontosabbá teheti a csoportok megismerését a mennyiségi szempont alkalmazása. A kisebbséghez sorolásnak alsó határa nincs, felső határát viszont meghatározza, hogy kisebb létszámú legyen, mint a lakosság többi része, aki az adott ország nemzetét alkotja. A mennyiségi szempont azért fontos, mert egy adott közösség létszámának mindig gyakorlati jelentése van, például a Spanyolországban egy tömbben élő katalánok létszámuknál fogva nagy súllyal bírnak, fejlett iparral és kultúrával rendelkeznek s ennél fogva ezt az államhatalomnak respektálnia kell.
11
Kántor Zoltán : Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről Rejtjel Kiadó Budapest 2005. 153-157. oldal
8
Fontos szempont az elhelyezkedés és a település-forma, e szempontnak az ENSZ dokumentum is nagy jelentőséget tulajdonít, e szerint megkülönböztetjük a határ menti, a határtól távol lévő, az egy tömbben létező, vagy szórványban élő települést. A fenti szempontok mutatják meg, hogy az e szerint elkülönített csoportok életében hogyan alakul a nemzetiségi politika és milyen fokú lesz a nemzetiségi összetartó erő. Természetes, hogy kisebb a szórványban élő nemzetiségek kohéziós ereje, mint a nagy tömbben élőké. Ezt a szempontot figyelembe véve a szomszédos országban élő magyarok a nagyobb, vagy tömbben élő kisebbségi csoportokhoz tartoznak. Az ENSZ dokumentum harmadik szempontja a kisebbség állampolgársága. Magyarországon mi megkülönböztetjük az állampolgársággal bíró nemzetiségieket, az állampolgársággal nem rendelkező idegenektől. Európa országaiban ez ideig sokkal jellemzőbb volt, hogy a nemzetiségeket kisebbségnek tekintették oly módon is, hogy az állampolgárságot meg sem kapták. A vizsgálódás szempontja lehet az is, hogy az adott nemzetiségi egyén nemzeti államban vagy többnemzetiségű államban él-e. Figyelembe kell venni az állam nemzeti jellegét, mely szempont szerint felmerül a nemzeti jog szerinti támasztott igény is. Szokás még azt is vizsgálni, hogy milyen a nemzetiség eredete, s hogyan alakul az államhoz való kapcsolata. E szerint három csoportot különböztetünk meg: a, a nemzetiség az állam alapítása előtt került jelenlegi lakhelyére b, az állam alapítása során került az államba c, az állam alapítása után került jelenlegi lakhelyére.12 A típusba sorolás alapvető és kiegészítő szempontjait figyelembe véve lehet ezek jellemzőinek eredményeként meghatározni a nemzetiségi törekvések jellegét, melyet az ENSZ dokumentum az utolsó helyen tárgyal. Ebből a szempontból bőséges példatárral rendelkezünk, például a franciaországi németek csak saját megkülönböztető jegyeiket és kultúrájukat kívánják megőrizni, ugyanakkor más franciaországi népcsoportok közigazgatási és kulturális önkormányzati igénnyel is fellépnek. Fenti szempontok taglalása segítséget nyújthat számunkra, hogy a különféle nemzetiségi típusba tartozó csoportok tagjait identitásbeli-kulturális vagy jogi szempontból jobban megértsük.
12
Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1997 80-86 oldal
9
3. Nemzetiségek jogai Európában
A történelem során Európában két alapvetően hagyományos nemzetfelfogás alakult ki. Elsőként a politikai nemzet, államnemzet, amelynek jellemzői a közös terület, ugyanazon jogi- politikai és gazdasági hovatartozás. E tekintetben a nemzet az állampolgári viszonyt jelenti, és így a közös politikai részvételen alapuló kollektív szuverenitást is. A modell legfőképpen Nyugat- Európában jellemző. Eredendően a politikai nemzet- államnemzet felfogás Franciaországból származik. A szakirodalom úgy fogalmaz, hogy ezen kifejezés ugyanazon jelentéssel bír, mint a polgári nemzet. A polgári nemzet fogalma során megállapítható „az állam egybeesik a nemzettel, mindazok, akik az adott állam területén élnek, függetlenül a nyelvüktől, a nemzethez tartoznak”.13 Más megfogalmazásban, amelyet Alain Dieckhoff tett a múltban „a polgárok szabad szövetsége, racionális és önkéntes politikai konstrukció”. E fogalomból megállapítható, hogy a politikai nemzet a közös politikai múlt és berendezkedés egyesítő erején nyugszik, és ez adja a Francia nemzet felfogás alapját. Ez az eszme nyújtja a többségelvű felfogás érvényesülését, amely együttesen torkollik a demokrácia alapjába. Az ilyen alapokon működő nemzetekben mindenki egyenlő az állampolgári jogát tekintve, de ez nem elegendő ahhoz, hogy egy adott államban egy nemzeti és etnikai kisebbség létezzen. Ez a felfogás azt jelenti, hogy miután az állampolgársága automatikusan köt valakit egy nemzethez, nem ismerik el, hogy a nemzetiségek élnek az adott ország területén.14 Az eszme gyakorlati megvalósulása során a politikai nemzetben élő etnikumok elkezdték az adott államot saját maguknak tekinteni. Megtettek minden olyan lépést, bevezettek minden olyan eszközt, amely elősegítette az egy állam- egy nemzet elv megvalósulását. Franciaország ennek az eszmének a segítségével valósította meg saját területén az etnikumok visszaszorítását. A XX. századra elérték, hogy csak nem egynyelvű állammá váltak, és teljesen felszámolták az etnikai kisebbségeket. Az idő során az európai államok többsége államnemzetként alakultak meg, tekintet nélkül arra, hogy nem homogének hanem gyakorlatilag több nemzetiségűek, ahol a nemzetiségek aránya akár 50%-ot is meghaladhatja. Ez azt jelenti, hogy az etnikai homogenitás (ilyen eset kizárólag Portugáliában fordul elő). Ebből kifolyólag az Európa Tanács az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok
13 14
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 36. oldal Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 37. oldal
10
Védelméről szóló Egyezményének 14. cikkelyében megfogalmazott antidiszkrimináció elvére tekintettel az etnikai valóságot állandó tényezőnek, az államok politikai megszervezését pedig változó tényezőnek kell tekinteni. Egyszerűbben megfogalmazva: „a nemzetállam mint a társadalom politikai megszervezésének leggyakoribb modellje, elméletileg és gyakorlatilag is elavulttá vált.15 Megállapítható, hogy az ilyen nemzetállamok multinacionális formát igényelnek. A forma elérésének előfeltétele az államon belüli reformok véghezvitele, valamint az integráció, mint eszköz szükségessége az etnikai közösségek közötti konfliktusok legyőzése érdekében. Ha hosszú távra tekintünk kiderül, hogy ez az egyetlen egy racionális megoldás az európai nemzetiségi konfliktusok elkerülése végett. A második kialakult nemzetet Európában kultúrnemzet elnevezéssel illették. Jellemzői közé sorolható egy adott területen a nyelv és kultúra azonossága, a közös származás mítosza vagy valósága. A Rajnától keletre alakult ki, német eredetű, a középés kelet európai államok felsorakoztatásával. Ez esetben az állam és nemzet viszonya már bonyolultabb összetételű. A kultúrnemzet egy történeti közösség, amely különböző nemzeti kulturális és származási szempontokra épülő összetartozás-tudat által definiálható. A Rajnától keletre a birodalmi térségekben nem tudtak kialakulni az államok, és ez eredményezte a kultúrnemzet létrejöttét. A kultúrnemzet alapját képezte a nyelv egységesítése, a nemzeti eposz megírása és a népi hagyományok összegyűjtése. A nyugati fejlődéshez képest e területen a fejlődés jóval gyengébb alapokon nyugodott. Ebben a térségben az etnikumok földrajzilag jelentősen összekeveredtek egymással, és a rendkívül sokrétű identitás vezetett el egy sikertelenebb időszakhoz. Európa nagy részét a kultúrnemzeti felfogás a létező államoktól területileg eltérő nemzetállamok létrejöttét eredményezte. Ezeken a területeken a nacionalizmus és az állam viszonya két irányba ágazik, az egyik az egyesítő jelleg, ennek példája Olaszország, Németország, Lengyelország. Azonban itt hiányoztak a kultúrák politikai keretei. A másik eset, a szeparatista nacionalizmus. Ez a jelleg a többnemzetiségű államok területén letelepedett domináns csoportoknál alakult ki.(Magyarország, Görögország)
15
Christoph Pan: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi rendszer Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle Pro Minoritate Alapítvány Budapest 1997 III. szám 12-18. oldal
11
A kultúrnemzeti felfogásnak két alváltozata jelent meg Közép-Európában. Ebből az
első,
hogy a térség három történelmi
államának történelmi
etnikumai
megpróbálkoztak mind a politikai nemzet, mind pedig a kultúrnemzet egyidejű kiépítésével. A nemzettudatok jelen esetben erősek voltak, ráadásul terület is volt, amelyet el kívántak foglalni, azonban e terület meghaladta a kultúrnemzet fogalmát. Törekvéseik kudarcot vallottak ám a térségbe hamar megérkeztek a modernizáció és a demokratizáció alapjai. A második alváltozat keretében megállapítható, hogy a keleteurópai és balkáni népcsoportok csak rövid ideig rendelkeztek önálló állammal. Ellentétben az első változattal itt nem tapasztalható a politikai burok megléte, mégis azonban ezek az etnikumok jóval nagyobb területű államot kívántak maguknak mint amit ők maguk kultúrnemzetként kitöltenének.16 Törekvésük sikerrel járt, a XX. század elején elindult az állami és nemzeti fejlődés folyamata.
3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog A nemzetiségek jogát az idők során több törvény is pontokba foglalta. A szabályozás az évek során rengeteg változáson ment keresztül, de csíráiban végső soron nem változott. A 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségiek jogáról tételesen felsorolja azokat a nemzetközi politikai és jogi dokumentumokat, amelyeket a törvényalkotók az egyéb nemzetközi dokumentumok mellett a leghangsúlyosabban figyelembe vesznek. Mindezek közül a legfontosabb, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései. Ezek a következők:
„1. cikk Az Egyesült Nemzetek célja az: …3. gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést létesítsen”;
„13. cikk 1. A Közgyűlés tanulmányozást kezdeményez és ajánlásokat tesz abból a célból, hogy b) a nemzetközi együttműködést gazdasági,
16
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 40. oldal
12
szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi téren előmozdítsa és az alapvető emberi jogoknak és szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő megvalósulását elősegítse”.
„55. cikk Abból a célból, hogy létrejöhessenek az állandóságnak és jólétnek azok a feltételei, amelyek a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletbe tartásán alapuló békés és baráti kapcsolatokhoz szükségesek, az Egyesült Nemzetek elő fogja mozdítani: c) az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül történő általános tiszteletben tartását”.
„56. cikk valamennyi tag kötelezi magát arra, hogy az 55. cikkben felsorolt célok elérése érdekében a szervezettel együttesen és külön együttműködik”.
Következő fontos dokumentum az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-i ülésén elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amely a tagállamokat az egyezményben foglalt jogok garantálására kötelezte.17 Ezt a kötelezettséget az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tételesen megfogalmazza: így tehát 2. cikk: „A jelen nyilatkozatban megfogalmazott összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra,
politikai
vagy
más
véleményre,
nemzeti
vagy
társadalmi
származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű megkülönböztetés
nélkül
mindenkit
megilletnek”. Nemzetközi jogi szempontból
jelentős megállapodást eredményezett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya amelyet az ENSZ Közgyűlése 1976. december 16-án fogadott el.18 Az okmány 2. cikke kimondja, hogy a részes államok, saját területükön tartózkodó, illetve joghatóságuk alatt álló minden személyt – fajra, nemre, nyelvre, vallásra tekintet nélkül – kötelezniük kell az Egyezségokmányban felsorolt jogok tiszteletben tartására és biztosítására. Az Egyezségokmány 27. cikke a kisebbségi jogokat elismeri, amikor kimondja, hogy: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek 17
Bodáné Pálok Judit- Cseresnyés János- Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 25. oldal 18 Lásd bővebben 1976. évi VIII. törvény az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről
13
élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják
és
gyakorolják,
vagy
hogy
saját
nyelvüket
használják”.
1990 novemberében Párizsban megrendezésre került az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet részt vevő államai állam-és kormányfői találkozója. Itt hozták létre a Párizsi Chartát az új Európáért című dokumentumot. Ennek értelmében az emberi jogok és alapvető szabadságjogok valamennyi embernek születésétől fogva elidegeníthetetlen és a törvény által biztosított jogai. Szakdolgozati témám szempontjából a Charta egyik kiemelkedő jelentőséggel bíró rendelkezése, miszerint: „Megerősítjük azt, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvez és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást, megkülönböztetéstől mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján.”19 Megállapíthatjuk tehát, hogy a nemzetközi jog az egyénekre alapozott általános emberi jogoktól fokozatosan fejlődött a népcsoportok jogait számításba vevő és a diszkrimináció
puszta tilalmát
meghaladó,
kisebbségvédelmi
célú
különleges
intézkedéseket szorgalmazó megoldások felé.20
4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon
Magyarországi nemzetiségek kis számban szórványosan helyezkednek el, keverten élnek más nemzetiségű lakosokkal együtt. A magyarországi nemzetiségi csoportok mai elhelyezkedése a következőképpen alakult. Nyugat-Magyarország és a Dunántúliközéphegység németsége keleti- dunai- bajor nyelvjárást beszél, melyre a múltban a bécsi köznyelv is hatott. A baranyai- tolnai területeken a Bács megyei és a keleti szórványokban élő német rajnai frank nyelvjárást, Szatmárban sváb, a Tokaj- Hegyalján rajnai frank nyelvjárásokat beszélnek. Ugyanakkor ismeretesek hazánkban a keleti frank, a mózeli frank és alemann nyelvjárások is. A magyarországi délszlávok több etnikai nyelvi csoportot alkotnak, a bunyevácok Bács megye déli részén élnek. A 19
Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 26. oldal 20 Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 27. oldal
14
sokacok négy alcsoportja ismert: a bácskaiak, a mohácsiak, az úgynevezett falusiak, valamint a Dráva-mellékiek. A bosnyákok Baranya megyében laknak. A horvátok alcsoportjai és több szórványban fordulnak elő. A Dráva- mellékiek, a somogyiak, a Mura-mellékiek Nyugat-Magyarországon laknak. A rác-horvátok Bács és Pest megyében élnek. A szlovének hét Vas megyei faluban telepedtek le. A szerbeknek is három település csoportja említhető meg: a mohács környékiek, a Békés és Csongrád megyeiek és a Pest környékiek. A magyarországi szlovákok három nyelvi szigete a Dunántúl északi részén Komárom és Veszprém megyében valamint Nógrád és Pest megyék területén, Békés és Csanád megyében valamint Borsod- Abaúj- Zemplén és Szabolcs megye területén található. Mindhárom nyelvi sziget a szlovák más nyelvjárását beszéli. A magyarországi románok Hajdú- Bihar, Békés és Csongrád megye falvaiban élnek elszórtan. Magyarország mai nemzeti lakossága kétnyelvű. Az öregek nagyobb része jobban beszéli anyanyelvét, mint a magyart. A nemzetiségi többség azonban magyarul jobban fejezi ki magát, mint anyanyelvén. Napjainkban, mint mindenhol világszerte Magyarországon is a nemzetiségi tudat és öntudat erősödő tendenciát mutat, s ezt elősegíti államunk is amikor elősegíti a nemzetiségi nyelvi oktatást és a nemzetiségi kultúra ápolását.21
4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon A mai korban a magyarországi nemzetiségek kis létszámú szórványban élő csoportok, amelyet etnikai származási kötelékek fűznek más országokban élő nemzetekhez.22. Magyarország területére évszázadokkal ezelőtt az államalapítás előtt, az államalapítás után általában önkéntes bevándorlás útján kerültek olyan időszakban, amikor nem volt kialakult nemzetük. Ezért leszármazottjaikat tekintjük a mai magyarországi nemzetiségi kisebbségeknek. Azért is, mert ők egy önálló állam nemzeti keretében élnek nemzetiségi sorban, és más állam területén is élnek kisebb csoportjaik. Magyarország a nemzetiségi jogokat törvénycikkekben foglalták össze, és az alkotmány szerves részévé tették. A 2011. év CLXXIX törvény 1. fejezet 1.§ (1) bekezdésében így fogalmaz: „Nemzetiségnek számít minden olyan- Magyarország területén legalább egy évszázada honos- népcsoport, amely az állam lakossága körében 21 22
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó Budapest 1981. 51-52 oldal Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség. Kossuth Könyvkiadó 1997 89 oldal
15
számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai
különböztetik
meg,
egyben
olyan
összetartozás-tudatról
tesz
bizonyosságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”.23 Ha az elismert nemzetiségeken kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a törvényben megfogalmazott
feltételeknek,
legalább
ezer,
magát
e
kisebbséghez
tartozó
választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás keretében az Országos Választási Bizottság köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.24 A 2001-es évi népszámlálás során Magyarország 3157 települése közül az összes kisebbségiek létszáma együttvéve 53 településen haladta meg a népességben betöltött 50%-os arányt. A kisebbségi kötődést megvallók közül 442739 személy majdnem fele cigány, valamivel több, mint negyede német és a fennmaradó negyedet a további 11 nevesített kisebbség jellemzi. „E törvény értelmében nemzetiségnek minősül: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán”.25 Ezzel szemben a 2011 népszámlálás szerint a magukat valamely nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001-óta a legtöbb hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben növekedett. Magyarországon a legnépesebb hazai nemzetiség a cigányság. 2011. október 1-jén 315 ezren vallották magukat cigány nemzetiséghez tartozónak, másfélszer annyian mint 2001-ben. 186 ezer fővel a németeké a második legnagyobb létszámú hazai nemzetiség. 26 A 2011-es Alaptörvény és Kállai Ernő kisebbségi biztos javaslatára változik „nemzeti és etnikai kisebbségek”-ről „nemzetiségek”-re. Az új szóhasználat egyrészt a kisebbségek egyenjogúságát fejezi ki, másrészt a magyar jogtörténeti hagyományokhoz tér vissza.27
23
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1. fejezet 1.§ (1) bekezdés 2/2006. (I. 30.) AB határozat összefoglalása Magyar Közlöny 2006. évi 9. számában Alkotmánybírósági közlöny: XV. évf. 1. szám 25 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. fejezet 1.§ (1) bekezdés 26 http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf(2013.04.01) 24
27
Lásd a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlés Biztosának az Országgyűlés Alkotmányelőkészítő Eseti Bizottsága számára küldött javaslatait. http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf (Letöltés dátuma: 2013. 04. 01.)
16
4.2. El nem ismert nemzetiségek Egy adott nemzet, etnikum különböző regionális formái nem tekinthetők kisebbségnek, például Magyarországon a palócok. Sokszor eldönthetetlen, hogy külön etnikumról (nyelvről) vagy egy etnikum (nyelv) regionális változatáról van-e szó.28 Magyarországon számos, törvényben el nem ismert nemzetiséghez tartozó ember él. Egy részük nem akart vagy nem tudott megfelelni a törvényi elismerés feltételeinek. A nemzeti kisebbséggé nyilvánításhoz népi kezdeményezésre van szükség. Ehhez az szükséges, hogy legalább ezer, magát a közösséghez tartozónak valló magyar állampolgár kérje ezt az Országgyűléstől, amely dönt a kérelemről. Az országgyűlés elsősorban azt vizsgálja, hogy megfelel-e az adott népcsoport a törvényben szereplő feltételeknek, a kisebbség kritériumának, azaz nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban különböznie kell a többségtől, s legalább százéves Magyarországi múlttal kell rendelkeznie. A fentiek alapján a következő nemzetiségek nem tartoznak a törvényben elismert nemzetiségekhez: a zsidók, a kínaiak, az arabok, a bunyevácok. 1989 és 1990 között az első kisebbségi törvénytervezetek még nemzetiségként számoltak a zsidósággal.1993-ban széleskörű vita bontakozott ki, hogy egyáltalán nemzetiségnek tekinthetjük őket. A zsidók véleménye is megoszlott, ki elfogadta magát annak, ki pedig nem. Végül a zsidóság, mint addigi nemzetiség lemond ezen státusáról. Egészen 2005-ig egyáltalán nem merült fel igény, népi kezdeményezés lefolytatására. 2005 őszén felmerült az igény ennek a megváltoztatására. A probléma megoldását négy magánszemély kérte az Országos Választási Bizottságtól, hogy a kisebbségi törvény előírásai szerint megkezdhesse annak az ezer támogató aláírásnak az összegyűjtését, amely szükséges ahhoz, hogy bekerüljenek a bejegyzett nemzetiségi kisebbségek közé. Mind a testület, mind pedig az Alkotmánybíróság jóváhagyta a kezdeményezést. Abban az esetben, ha sikerül elérni a megfelelő számú aláírást, az Országgyűlés kétharmados többséggel hivatott a kezdeményezésről dönteni. A döntéshozatalhoz szükséges a Magyar Tudományos Akadémia előzetes állásfoglalása. Közben a viták tovább folytatódnak, a zsidók véleménye szerint lehet valaki kettős identitású is, azaz magyar és zsidó egyaránt. A mai szociológiai felfogás szerint a hazai zsidóság fele
28
Győri Szabó Róbert:Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 49. oldal
17
asszimilálódott zsidó vallású magyar lett, vagy szimplán magyar, avagy európai. Ezzel szemben egynegyedük kettős kötődését vallja, egyötödük pedig Magyarországon élő zsidóként határozta meg identitását.29 Végül nem fogadta el Magyarország a zsidókat államilag elismert nemzetiségként.
5. A magyarországi nemzetiségek jogai
Magyarországon a kisebbségi jogok elismerése hosszú és lassú fejlődési folyamat volt, és évszázadokig megoldatlan probléma volt. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után is több évtized volt szükséges e probléma viszonylagos megszűnésére. Továbbra is az előzményeknél maradva megemlíthető, hogy az 1867-es osztrákmagyar kiegyezés visszaállította Magyarország szuverenitását, azonban a nemzetiségek helyzetét nem rendezte. Ebben az időszakban a magyarok az ország lakosságának kevesebb, mint 50 %-át alkották, így a nemzetiségi jogok rendezése központi igényként merült fel. Erre respektálva az Országgyűlés 1868-ban elfogadta a nemzetiségek jogairól szóló 1868. évi XLIV. törvénycikket.30 E törvénynek rendkívül nagy hiányosságát eredményezte azon tény, hogy a mindennapi életben csak kevéssé valósult meg. A 20. század első felében sem történt változás. Az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata még említést sem tett a kisebbség fogalmáról. A „nemzeti kisebbséghez tartozás” az 1950. november 4-én aláírt Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkében jelent meg. Ekkor még nem létezik egységes, általánosan elismert fogalom, ami kisebbségre vonatkozik. A nemzeti kisebbségek védelméről alkotott ET keretegyezmény az egyes országokra bízza a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását.31 A 20. század második felében 1993-ig a magyarországi nemzetiségek helyzetét kizárólag miniszteri rendeletek taglalták. E jogalkotási forma azonban nem eredményezett megfelelő végrehajtást. Ebből kifolyólag még ugyanebben az évben
29
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006 399. oldal Lásd bővebben: 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. 31 A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény Európa Tanács 1995 30
18
elfogadásra került a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény. Itt megszületett egy új szabályozás, miszerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek országos és helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre.32 Az idők során ez a törvényi szabályozás is elavultnak bizonyult, és megszületett a mai hatályos nemzetiségi törvény a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A törvény legfontosabb célja, hogy az évszázadok óta Magyarországon élő nemzetiségek saját kultúrájukat megőrizzék és anyanyelvüket ápolják. A törvény központi eleme az egyéni és közösségi jogok biztosítása. Figyelemre méltó tény, hogy bővülés tapasztalható az 1993. évi LXXVII. törvénnyel szemben. A 2011. évi CLXXIX. törvény valósítja meg a nemzetiségek alapvető jogainak rendszerezését, s így a nemzetiségekről szóló sarkalatos törvénnyé válik. Fontos előrelépés, hogy meghatározza az egyéni és közösségi jogokat, bővíti és pontosítja az értelmező rendelkezéseket, meghatározza az oktatási-kulturális jogokat és részletesen szabályozza a médiajogokat.
5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok Magyarországon a nemzetiségekről szóló törvények tekintetében érdemlegesen az utolsó két törvény emelhető ki. Éppen ezért érdemes a1993. évi LXXVII. törvényt és a 2011. évi CLXXIX. törvényt összehasonlítani az azonosság és az előrelépés aspektusából. Mindkét törvényi szabályozás középpontjában az az elv áll, miszerint „Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga.”33 A 2011. évi törvény igaz hogy később, azonban csekély módosításokkal lépett csak hatályba. A két törvény ugyanazon megfogalmazásban tartalmazza a nemzetiségek azon jogait, miszerint:
joguk van a politikai és kulturális esélyegyenlőségre, amelyet az állam hatékony intézkedésekkel elősegíteni köteles;
joguk van családjuk kapcsán nemzetiségi hagyományok tiszteletére, családi kapcsolataik ápolására, azon belül az ünnepek anyanyelven
32 33
Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól II. fejezet 7.§ (1) bekezdés 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól III. fejezet 11.§ (1) bekezdés
19
történő megtartására, valamint az egyházi szertartások anyanyelvi lebonyolítására;
szabadon megválasztathatják saját, illetve gyermekük utónevét, joguk van saját anyanyelvükön történő anyakönyveztetéshez- annak kizárólag jogszabályi keretek közötti hivatalos okmányban való feltüntetéséhez-, a nem latin nyelvű bejegyzéseket kötelesek fonetikus, latin betűs írásmóddal is alkalmazni;
joguk van megismerni anyanyelvüket, történelmüket, kultúrájukat, joguk van ápolni azt, gyarapítani és továbbadni;
joguk van megtanulni anyanyelvükön beszélni, ehhez biztosítani számukra a köznevelést, az oktatást és a művelődést;
az állam köteles biztosítani az oktatási és kulturális esélyegyenlőséget;
joguk van, hogy a nemzetiséghez való tartozásukat hivatalos statisztikai adatgyűjtés alkalmával önkéntesen és névtelenül is megvallhassák. Ezek az adatok különleges adatnak minősülnek, jogi szabályozást rájuk nézve a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvény tartalmaz.34
külön törvény rendelkezik az egyén nemzetiségi voltával kapcsolatos személyes adatok védelméről.35
Az 1993. évi törvényben még szabályozási alapot kap az a kritérium, amely kimondja: „a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországok és nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mint a más országokban élő kisebbségekkel való kapcsolattartásra”36. Ugyanakkor megállapítható a 2011. évi törvény alapján, ahhoz hogy egy nemzetiségi egyén magyar állampolgár lehessen nem szükséges az állam hozzájárulása, erről kizárólag a nemzetközi szerződések illetve egyezmények döntenek.
34
Lásd bővebben: 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogról és az információs szabadságról 35 Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 7.§-14.§ 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 11.§-16.§ 36 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 14.§
20
A közéletben való részvételüket tekintve azon minőségre tekintettel, hogy ők a nemzetiségi társadalom tagjai, nem korlátozható. Ahhoz, hogy érdekeiket érvényre jutassák a törvény segítséget nyújt, így tehát pártokat és egyesületeket hozhatnak létre. Saját személyük megfelelő igazolására szolgáló személyazonosító igazolvány vagy más hatósági igazolvány tekintetében a két törvény akként rendelkezik, hogy a nemzetiséghez tartozó személy nevét kötelesek nemzetiségi nyelven is feltüntetni.37 A 2011. évi törvény jóval nagyobb hangsúlyt fektet a nemzetiségi oktatásban, valamint a kulturális életben való részvétel jogának áttekintésére. A nemzetiségi oktatást egy külön fejezetben reprezentálom, e körben csak a kulturális életben való részvétel
jogával
foglalkozom.
A
kulturális
önigazgatás
végrehajtásában
kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemzetiségi önkormányzatok. A nemzetiségi önkormányzat jogosult nemzetiségi kulturális intézmény létrehozására, fenntartására valamint a fenntartói jog gyakorlására. Az új törvény rögzíti továbbá, hogy az állam támogatja a nemzetiségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyűjtését, nemzetiségiek könyvkiadását, a törvényeknek és közérdekű közleményeknek nemzetiségeknek anyanyelvén történő ismertetését.
5.2. Közösségi nemzetiségi jogok Nemzetiségi jogszabályokat vizsgálva nagy hangsúlyt kap az a kérdés, hogy mit kell érteni a közösség megnevezése alatt. A törvény helyes értelmezése akkor valósul meg, ha a jogszabály szövegében a közösség szót az utolsó magyar nemzetiség fogalom meghatározása szerint értelmezzük. A törvények egyértelműen kinyilvánítják, hogy a nemzetiségi jogok és kötelezettségek a nemzetiséghez tartozó egyént és a közösséget akkor illetik meg, ha identitását- törvényi vagy jogszabályi keretek között- kinyilvánítja. A törvény közösségi nemzetiségi jognak ismeri el a történelmi hagyományokat, a nyelvet, a kultúrát, annak ápolását és gyarapítását, a közösségi névhasználatot, a nemzetiségi földrajzi nevek használatát. Ezen felül megállapítható még, hogy ide tartoznak a nemzetiségi nevelési, valamint oktatási jogok, intézmény létrehozása, működtetése illetve nemzetközi kapcsolattartás joga.38 Az oktatás területén a két 37
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 14.§ 16.§ (3) bekezdés http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571-tobb-jogkort-ad-amagyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny (Letöltés dátuma: 2013.04.01) 38
21
törvény szövege eltérést mutat, a 2011. évi törvény pontosítja a nemzetiségiek oktatásban való hova tartozását. E szerint a nemzetiségiek jogosultak óvodai, általános iskolai neveléshez, nemzetiségi kollégiumi ellátáshoz, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai neveléshez, valamint felsőfokú képzéshez. Magyarország a törvényi szabályozás által biztosítja számukra a közösségen belüli ünnepek zavartalan megtartását, építészeti, vallási emlékeik megőrzését, és átörökítését.39 Módosítást fedezhetünk fel az 1993. évi törvénnyel szemben, ez abban tapasztalható, hogy a 2011. évi törvény már nem szól a közszolgálati rádiók és televíziók kisebbségi műsorokat sugárzó adásairól. Nem szól továbbá az anyaországból származó rádió és televízió adások vételéről sem. Az újabb törvényi szabályozásba nem került be az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a kisebbségeknek bár külön törvényben meghatározott módon, de joguk van az országgyűlési képviseletre. 40 Az 1993. évi törvényben a jogalkotók még szólnak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának személyéről, e keretben lefektetik, hogy a biztost az országgyűlés választja, amelyet megelőz az országos kisebbségi önkormányzat véleményének a kikérése, e szabályozást a mai Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése is tartalmaz. Az országgyűlési biztos személyére egészen 2012-ig az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról 1993. évi LIX. törvény rendelkezései voltak irányadóak. Ezt követően az országgyűlés úgy határozott, hogy 2012-től megszünteti a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogintézményét, a mai szabályozás szerint e feladatkört az országgyűlési biztos helyettese látja el.41 Mint az előző fejezetekből kiolvasható az 1993. évi LIX. törvény biztosította a nemzetiségek alapvető egyéni és közösségi jogait, addig a 2011. évi CLXXIX. törvény mindkét
területen
előrelépést
mutat,
hiszen
az
oktatásban-nevelésben,
kultúraterjesztésben jóval szélesebb jogi keretet biztosít az előző törvénynél.
39
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet 19. § a) b) c) pontok 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 19.§- 20.§ 41 http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html (Letöltés dátuma: 2013.04.01) 40
22
a
6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon
Az Alaptörvény XXIX. cikkének (1) bekezdése szerint: „ A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vallásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.” Fontos tisztáznunk, hogy az oktatás (anyanyelv használata, ápolása) minden nemzet és nemzetiség társadalmi fejlődésének alapvető feltétele. A jogszabályi háttért tekintve a mai hatályos szabályozás szerint az oktatás a kollektív nemzetségi jogok gerincét alkotja.
6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után Az oktatási rendszer demokratizálásának folyamatában az első legjelentősebb lépés 1945. október 24-én történt. Ebben az időszakban az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletével első ízben szabályozta a nemzetiségi oktatást. E rendelet tartalma kiterjed a gyermekek anyanyelvének iskolai oktatásban történő használatára, ott ahol tíz gyerek szülője kérte, szavazással lehetett eldönteni, hogy saját anyanyelvét kívánják - e tanítani mind amellett, hogy megtartják a magyar nyelvet, mint tantárgyat vagy pedig az anyanyelvük tantárgykénti tanítását kívánják.42 A nemzetiségi népiskolai oktatás különböző arányokban, de végső soron három típusban valósult meg Magyarországon:
Az A. típus, úgynevezett tiszta anyanyelvi oktatás. Jellemzője, hogy minden tantárgyat nemzetiségi nyelven tanítottak.
A B. típus keretében a tantárgyakat fele részben magyarul, másik felében nemzetiségi nyelven oktatták.
42
Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat 1990/02 História Alapítvány 1990.
23
A C. típus során a tanítás nyelve magyar volt, nemzetiségi nyelvet csak tantárgy keretében oktatták.43
1945. októberi miniszterelnöki rendelet és annak végrehajtási utasítása a B típust elvetve kétlépcsős rendszerré alakította az oktatást, ezen belül nagyobb szerephez jutott a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolatípus. Ebben az időszakban a jogszabályok semmilyen különbséget nem nevesítettek a nemzetiségiek között, így elvben az előbb említett miniszteri rendelet mindenkire vonatkozott. A rendelet legszembetűnőbb hiányossága abban mutatkozik meg, hogy a nemzetiségi anyanyelvi oktatást nem ismerték el, a nemzetiségeket megillető, alapvető kollektív nemzetiségi jognak, hanem azt kizárólag külön kérésre kívánták biztosítani. 1946. január 5-én újabb miniszteri rendelet került elfogadásra, ez rögzíti az oktatás valódi demokratikus szellemű alapelveit. E keretben az ideiglenes kormány által kiadott rendeletet a választások után alakult nemzeti kormány végleges rendelete váltotta fel. A szakirodalom szerint 1945/46. tanévben 1173 tanulóval 30 nemzetiségi iskolát üzemeltettek.44 Kezdetben német nyelvű oktatás Magyarországon nem volt, ez csak az 1949/1950 folyamán megszületett azon jogszabályokban kerül tisztázásra, amelyek megszüntették a német nemzetiségű lakosság emberi és állampolgári jogkorlátozásait Magyarországon. A minisztertanács 1949. októberi és 1950. márciusi rendeletei elismerték a hazai németség állampolgárságát. A nemzetiségi iskolák hálózati kiépítése az 1950-es évek végére bontakozott ki. A nemzetiségi iskolák, valamint abban tanulók száma az 1960/61-es tanévben teljesedett ki, a létszám ilyenkor érte el a legmagasabb értéket. A kétnyelvű iskolákban 1991-re elérték azt a szintet, miszerint az előzetes adatok által megismert 26540 tanköteles diák helyett már csak 18284 tanuló járt. Ennek egyik okát abban vélték felfedezni, hogy a nemzetiségi oktatásügy iránt közömbösséget tapasztaltak az oktatásügyi hatóságok részéről, a másik ok a nemzetiségi szülőknél fellépő közömbösséggel magyarázták a tanulók számának felére csökkenését. A következő problémákat vetették fel:
A nemzetiségi oktatásügy irányítását kivették a Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának hatásköréből, és a Közoktatási Főosztályon egyetlen főelőadót bíztak meg e feladat ellátásával, akinek ez erejét meghaladta. 1967ben a Nemzetiségi Osztályt is megszüntették.
43 44
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1981 133 oldal Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1981 134 oldal
24
Nemzetiségi tanerőt addig ne lehessen áthelyezni vagy felmenteni, amíg pótlásra nem kerül sor.
Kevesellték az anyanyelven tartott órák számát, mert magyarul jól megtanultak de anyanyelvüket irodalmi szinten nem sajátították el a tanulók. Kifogásolták a kétnyelvűség módszertanát és kérték ennek a munkának az Országos Pedagógia Intézet hatáskörébe utalását.
Nemzetiségi oktatással szemben állított követelmények:
A nemzetiségi iskola a magyar iskoláéval azonos színvonalú nevelést, oktatást biztosítson.
Nemzetiségi anyanyelv és kultúra elsajátításával illessze be a tanulókat anyanyelvi közösségükbe.
A nemzetiségi iskolanevelő munkájával tegye lehetővé a nemzedék tagjainak, hogy nemzetiségüket megőrizve illeszkedjenek be a társadalomba.45
A nemzetiségi anyanyelvi és irodalmi oktatás az 1960-as évek második felében is véglegesített tantervek nélkül folytak. Az Országos Pedagógiai Intézet 1969-től kidolgozta a nemzetiségi tárgyak tantervét, és 1972-től folyamatosan megjelentette magyar, valamint horvát-szerb, szlovén, német, román és szlovák nyelven. Ennek célja abban állt, hogy az 1970-es évek elején még ugyanazt a földrajzot és történelmet tanították, mint a magyar iskolákban, majd kiegészítő történelem és földrajz tankönyvek jelentek meg a nemzetiségi általános iskolák és gimnáziumok számára. A kisebbségi oktatás területén a legnagyobb kérdés a megfelelő pedagógus ellátása volt, mert nélkülük nem biztosítható az oktatás megfelelő színvonala. A kezdeti pedagógus hiányt az magyarázta, hogy a nemzetiségi oktatás 1945 után szinte a semmiből indult ki. A nemzetiségi pedagógusképzés javítása érdekében a tanárképző főiskolák nemzetiségi tanszékeinek irányítása alá került, így a növekvő igényeknek megfelelően növekedett a pedagógusképző főiskolákon a nemzetiségi hallgatók száma.46
45
Mátrainé Gorján Mária: A nemzetiségi oktatásügy alakulása az 1945-utáni évtizedekben; Nemzetiségi tanulmányok Molnár István Tessedik Sámuel Főiskola Kőrös Főiskolai Kar Szarvas- Békéscsaba 2000 185. oldal 46 Kővágó László:Nemzetiségek A mai Magyarországon Kossuth Könyvkiadó 1981 143-144 oldal
25
Ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a Magyarországon élő kisebbségek oktatáspolitikájába, meg kell ismernünk azok oktatási rendszert és a magyar oktatáspolitika kihívásait is. Ezt követően a legnagyobb számban megforduló kisebbségi csoport, a roma kisebbség oktatási problémáit szeretném bemutatni.
6.2. Oktatáspolitikai problémák Mivel a kisebbségi identitás megőrzésének kulcsfontosságú feltétele az oktatás, a nemzeti együttműködésnek szerves részévé kell válnia az oktatás fejlesztésének. E nemzeti együttműködés szerves részévé kell válnia a szociális ágazatokkal való együttműködés,
valamint
az
oktatással
való
tudatos
információcsere.
Az
együttműködésnek is két iránya kell, hogy legyen: a határon túli magyarság szempontjából egyaránt fontos az integráció és a globalizáció így Magyarország és az Unió irányába való tekintés, de a helyi sajátosságok megőrzése is; ugyanakkor a magyarországi többség szempontjából pedig fontos a határtalanság hangsúlyozása, azaz a határon túliak felé fordított kiemelt figyelem, amelynek meg kellene jelennie az anyaországi oktatáspolitikában is.47 Mivel az oktatás kérdése és anyaország általi támogatottsága szinte minden eddigi kormányzat-kisebbségiegyeztetésen felmerült, úgy tűnik, hogy a kisebbségben élők lehetőségei ezen a téren javulni fognak. Fontos állomásaként tekinthető vajdasági magyar oktatási stratégia, amely a 2010-2016 időszakra fogalmazott meg konkrét cselekvési tervet az oktatás fejlesztése, a gyermek/hallgatói létszám és a színvonal növelése érdekében.48 Az oktatáspolitika mellett gyakori fogalomként jelenik meg az identitáspolitika is. Ez is egy olyan terület, amelynek nem kizárólag a határon túli magyar közösségekre, hanem a magyarság összességére kell vonatkoznia, hiszen nem csak a határon túli közösségeknek van szükségük, identitásuk megerősítésére és sérelmeik megtárgyalására, hanem a magyar nemzet egészének is. A nemzeti összetartozás megvalósításának fontos része kell, hogy legyen az identitáspolitikára fektetett hangsúly.
47
Eplényi Kata, Kovács Eszter, Medgyesi Ádám, Pap Szilárd István, Zsár Virág: Kitekintő elemzések 4. Nemzetpolitikai elemző Budapest 2010. november 21. oldal 48 http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktatasi_strategia/ (letöltés dátuma 2013. április 1)
26
6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003 (XII.17.) Kormányrendelet szerint a nemzeti kisebbségi nevelés és oktatás célja a tanulók nemzetiségi közösséghez való tartozásának erősítése.49 A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról szóló 130/1995. (X. 26.) Kormányrendelet mellékletében meghatározottak szerint a kisebbségi oktatás több formában valósul meg. A nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI. 5.) MKM rendelet (a továbbiakban: irányelv) szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek eltérő nyelvállapota és kulturális sajátosságai, valamint a kisebbségek különbözősége miatt a kisebbségi oktatást a következő oktatási formák szerint lehet megszervezni: a) anyanyelvű oktatás, b) kétnyelvű kisebbségi oktatás, c) nyelvoktató kisebbségi oktatás, d) cigány kisebbségi oktatás, e) kiegészítő kisebbségi oktatás. A két rendelet szerint az anyanyelvű oktatás célja a teljes értékű kisebbségi oktatás biztosítása. Az anyanyelvű oktatásban – a magyar nyelv és irodalom kivételével – az oktató és nevelő munka a kisebbség nyelvén folyik. A pedagógiai program magába foglalja az anyanyelv és irodalomtantárgy és a népismeret tanterveit. A kétnyelvű kisebbségi oktatás célja, hogy kiegyensúlyozottan kétnyelvű készségeket alakítson ki. A kétnyelvű kisebbségi oktatás a nyelvismeret elmélyítésével és tanítási nyelvként való alkalmazásával járul hozzá a kisebbségi oktatás céljainak megvalósításához. A nyelvoktató kisebbségi oktatás célja, hogy biztosítsa a tanulók számára anyanyelvük elsajátítását. A nyelvoktató kisebbségi oktatás a nyelv tanításával, az irodalom és a kisebbségi népismeret témaköreinek elsajátíttatásával hozzájárul a kisebbségi oktatás
49
Lásd bővebben: 243/2003 (12.17.) a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról
27
céljainak megvalósításához. A nyelvoktató kisebbségi oktatás két formában valósítható meg:
hagyományos nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelyben a tanítás nyelve a magyar nyelv, a kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyat tanítási óra keretében az első évfolyamtól kell oktatni;
bővített nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelynek célja a kétnyelvű kisebbségi, illetve az anyanyelvű oktatási formára való felkészítés.
A cigány kisebbségi oktatás célja a NAT értelmében, hogy elősegítse a cigány tanulók iskolai előmenetelét, a tanulók képességeinek megfelelő felzárkóztató, illetve tehetséggondozó programokkal, amelyek a heti kötelező tanórai foglalkozásokon kívül tanórán kívüli csoportos vagy egyéni foglalkozásokkal is kiegészülnek. A kiegészítő kisebbségi oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek. A kiegészítő kisebbségi oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek.50
6.4. Roma kisebbségi oktatási politika A roma gyerekek szegregációja már igen kiskorban elkezdődik. Ennek egyik oka, hogy a roma gyerekek gyakran nem járnak óvodába. Ezzel máris hátrányba kerülnek a roma gyerekek, mivel az óvoda fontos feladata, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolára és szocializálja a gyereket a társas együttlétre. Fontos problémaként jelentkezik, hogy a roma gyerekek kimaradnak az óvodákból az, hogy nincs elég férőhely. Sok apró teleülésen nincs óvoda, a romák pedig gyakran tömörülnek apró, elszigetelt, fejletlen infrastruktúrával rendelkező falvakban. Az roma és a nem roma gyermekek óvodai és iskolai együttléte során hamar megmutatkoznak a kulturális különbségek, a közösségbe a roma gyerekek nehezen illeszkednek be. Az általános iskolai statisztikák rendkívül 50
Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről 2011/411 31-32 oldal
28
negatív helyzetet reprezentálnak a roma gyerekeket illetően. A 15 éves vagy idősebb gyerekek 90%-a fejezi be az általános iskolát 8. osztály végére, míg a roma gyerekeknél csak 44%-a fejezi be 8. osztály végére a tanulmányait. Sokan többször is megbukva, de befejezik az általános iskolát, így ha a tanulmányaikat, később befejezőket is figyelembe vesszük, akkor a roma diákok 77%-a végzi el az általános iskolát. Az általános iskola befejezése után roma gyerekek 25%-a nem folytatja tanulmányit középiskolában. Az iskolai szegregáció hatalmas problémát jelent, hiszen a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés miatt még kevesebb esélyük van a roma fiataloknak kitörni az őket körülvevő világból. Négyféle iskolai szegregációt különböztetünk meg. Az első az iskolák közötti szegregáció, ami lakóterületek szegregálódásával függ össze. A romák gyakran a város elkülönült részein vagy a falu szélén élnek, egy csoportba tömörülve. Az ilyen cigány telepekhez közeli iskolák gyakran elgettósodnak. A nem cigány szülők kiveszik gyerekeiket az ilyen iskolákból és inkább egy másik iskolába járatják gyereküket. Így a tanulók zöme cigány marad, az oktatás színvonala pedig egyre romlik. A második típusú szegregáció az iskolán belüli szegregáció. Ilyenkor az iskolába vegyesen járnak a roma és nem roma tanulók, de a roma gyerekeket elkülönítve, egy másik osztályban tanítják. Egy felmérés során kiderült, hogy a roma gyerekek száma a normál osztályokban 45,3%. Ezzel összehasonlítva viszont nagyon alacsony a számok a speciális képzést nyújtó osztályokban: matematika tagozaton számuk mindössze 16,2 %, nyelvtagozaton pedig 17,5%. A roma gyerekeket gyakran küldik kisegítő iskolákba, ahol mint visszamaradott képességű diákokként foglalkoznak a roma gyerekekkel. A roma diákok száma 25% volt 1975-ben a kisegítő iskolákban, míg 1992-re számuk 42 %- ra nőtt. Sok roma fiatal magántanulóként végzi az iskolát. Ilyenkor felmentik az iskolában járás alól, de félévente osztályozó vizsgát kell tennie.51 A középiskolai oktatás tekintve csupán a roma tanulók kétharmada fejezi be általános iskolai tanulmányait 16 éves korára, míg 14–15%-a 18 éves korára. Az általános iskolát korábban befejező tanulók 85%-a folytatja tanulmányait középiskolában. A kisegítő általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők, speciális szakiskolában folytathatják tanulmányaikat. Statisztikai adatok és kutatási eredmények szerint a középiskolában tanulók roma diákok többsége szakképző intézményekbe jár. Ez a roma gyerekek 50%-
51
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras (Letöltés dátuma: 2013. 04.01.)
29
át takarja, még csupán csak a 14% folytatja tanulmányait, érettségit nyújtó intézményben.52 A jelenleg alkalmazott pedagógiai gyakorlat nem alkalmas a társadalmi hátrányok kompenzálására, hiszen a könnyen tanítható homogén csoportokat előnyben részesítik a tanításnál. Ez szeparációhoz vezet, és a gyengébb képességű diákok még jobban elmaradnak társaiktól. A magyar közoktatást erős szelekció és szegregáció jellemzi. A kisebbségeket ért hátrányokat 3 csoportra oszthatjuk:
társadalmi kirekesztődés, ilyen lehet például a státusz különbségek, demográfiai jellemzők, vagy az intézményi támogatottság mértéke.
nyelvi-kulturális hátrányok, ilyen például szabad identitás választás jogának és lehetőségének az érvényesülése, lényegében a kisebbségi jogok érvényesülése.
hátrányos megkülönböztetés, amely például az emberi jogok sérelme lehet.53
Ahhoz, hogy ezek a problémák kevésbé erősödjenek, valamint inkább eltűnjenek a színről nagy jelentőséggel bírna, ha az oktatás részévé válhatna a roma kultúra oktatása is, kezdve a roma zene, történelem, irodalom, művészet megismertetésétől a roma nyelv tanításáig. A roma diákok többségének csak minimális, vagy egyáltalán nincs ismerete népének történelméről, semmit vagy nagyon keveset tudnak arról, hogy milyen sok roma ért el nagyszerű eredményeket kitartással, szorgalommal. 54 Tájegységtől, a romák regionális számarányától függetlenül sok intézményben a roma fiatalok körében a legnagyobb problémát a pályaválasztás jelenti. Ez az életkori időszak az érintett tanulók szempontjából a legkritikusabb. Nő a hiányzások száma, csökken a tanulási motiváció. Az úgynevezett affirmative action, azaz egyenlősítő politikák a kirekesztés problémájára adnak választ, emellett iskolaszerkezeti reformok szükségesek a diszkrimináció megszüntetésére. Egy minimum teljesítménystandardokon alapuló rendszert kellene kialakítani, kompenzációs képességet erősítő fejlesztéseket kellene alkalmazni a pedagógusoknak. A kisebbségi oktatási programoknak két fajtája van; az 52
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras (Letöltés dátuma: 2013. 04.01..)
53
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.01.) 54 http://sziltop.hu/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.04.) Pál Dániel Levente – Szilasi György – Topolay Elek: A 2002-2009 közötti oktatáspolitika rövid értékelése, különös tekintettel roma honfitársaink edukációjára Budapest 2009
30
egyik a preferenciális intézkedések, melyek etnikai alapon nyújtanak támogatást, például kvótákat állapítanak meg a romák számára, és nekik alacsonyabbá teszi a felvételi ponthatárokat számukra. A másik pedig a fejlesztő intézkedések, ami a romáknak nyújt segítséget, például külön érettségi felkészítő program indul számukra. Az antidiszkriminációs politika a hátrányos megkülönböztetés felszámolását szolgálja. Ezt diszkrimináció tilalmával; szankciók, procedurális garanciák és szabályok alkalmazásával próbálja elérni. Az állami és független jogvédő szervezetek is segítségre lehetnek a ilyen törekvésekben, így például az ombudsman konfliktuskezelő és előítélet kezelő programokat szerveznek.55 A mai közoktatás sikerességének egyik mérvadója, hogy mennyire képes tanulási sikerhez juttatni hátrányos helyzetű kisebbségeit. Ha megismerjük, milyenek azok az intézmények, amelyek sikeresek a roma tanulók oktatásában, akkor közelebb kerülhetünk a roma oktatáspolitika sikertelenségének nyitjához. A PISA adatok56 elemzéséből magyar közoktatás sikeres volt a tanulási eredmények minőségének javításában; sikertelen volt azonban az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésében. A sikertelenséghez a következő tényezők járulnak hozzá nagyban. A tanulók közötti különbségek olyan nagyok, hogy azok pedagógiai módszertani gyakorlattal már kezelhetetlenek. Az iskolán belüli elkülönítés nagyon gyakori: a kudarc elkerülésesének érdekében „jó osztályok”-at hoznak létre, ahol egy pedagógusnak sikerélményei vannak, a „rossz osztályok” azonban büntetés egy tanárnak és nap, mint nap kudarcokat élnek meg. A kistelepüléseken élő halmozottan hátrányos helyzetű, gyakran roma identitású lakosság iskolázottsága jóval alacsonyabb szintű, mint a nagyobb településeken élőké. A közismeretekben való lemaradás nyilvánvalóan csak esti vagy levelező munkarend szerint működő általános iskolákban és középiskolákban pótolható. A kistelepülések nehéz anyagi helyzete és az egyre csökkenő állami normatíva miatt ezek elindítására szinte semmi esély. A cigányság elemi érdeke lenne, hogy ezeket a normatívákat
55
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.01.) 56 A PISA (Programme for International Student Assessment) vizsgálat célja annak felmérése, hogy a közoktatás kereteit hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz szükségesek.
31
jelentősen megemeljék és a romák által sűrűn lakott települések nagyobb önerő befektetése nélkül képesek legyenek ilyen iskolákat elindítani.57
57
http://sziltop.hu/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.04.) Pál Dániel Levente – Szilasi György – Topolay Elek: A 2002-2009 közötti oktatáspolitika rövid értékelése, különös tekintettel roma honfitársaink edukációjára Budapest 2009
32
Összegzés
A téma kifejtése után a következő megállapodásokra jutottam. Hazánkban több nemzetiségi csoport él, különösen a török pusztítás után sokféle nemzetiségi csoportot telepítettek be. Ugyanakkor nem a tömbben való, hanem a szórványban lévő jelenlétük jellemző. A nemzetiségek jogainak kérdése évszázadokig megoldatlan maradt, így a 20. században kellett rendezni az alapvető egyéni és közösségi jogokat. A nemzetiségi jogok rendezésére az 1993. évi LXXVII. törvény vállalkozott, amely kimondta, hogy egy nemzetiséghez tartozás, s annak kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A törvény kitér a nemzetiségi jog gyakorlására egyéni és közösségi szempontból. A nemzetiséghez tartozó egyén szabad névválasztást gyakorolhat, rendelkezzenek a kulturális esélyegyenlőséggel, s joguk van a közösségeknek a hagyományok ápolására is. A 2011. évi CLXXIX. törvény továbblép, még árnyaltabban dolgozza ki az oktatási-nevelési lehetőséget, a saját kultúra terjesztésének a lehetőségét. Vagyis a jelenlegi alkotmány az európai jogokat is figyelembe véve ma azt a célt tűzi ki, hogy a nemzetiségek tagjai ápolhassák hagyományaikat,
kultúrájukat,
nyelvüket,
ugyanakkor
rendelkezzenek
esélyegyenlőséggel, teljes körű magyar állampolgári joggal. A nemzetiségek élnek is ezekkel a lehetőségeikkel, önkormányzataik, oktatási-nevelési intézményeik vannak, melyben nemzetiségi létük kibontakozhat. További cél a nemzet előtt és ez egyúttal európai jellegű kihívás is, hogy a cigány nemzetiséghez tartozó etnikumot sikerüljön az oktatásban nevelésben felzárkóztatni, hogy a társadalomba való beilleszkedésük révén összhangban- álljanak a magyar társadalom tagjaival. E cél érdekében az alkotmányos jogi szabályozás mellett az oktatáspolitika is mindent megtesz. A jövő tétje a magyar és a cigány kulturált együttélése, a cigányság felemelése- mert mint a statisztikai adatok mutatnak a hazánkban élő nemzetiségek között az ő létszámuk a legmagasabb. A jogi szabályozás és az oktatáspolitika mellett szükséges gondolkodásmód változása is a magyar, a nemzetiségek és a cigányok körében is.
33
Irodalomjegyzék 1. 243/2003 (12.17.) a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről, és alkalmazásáról 2. Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 3. Eplényi Kata- Kovács Eszter- Medgyesi Ádám- Pap Szilárd István- Zsár Virág: KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 4. NEMZETPOLITIKAI ELEMZŐ Budapest 2010. november 4. Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat 1990/02 Közös dolgaink fejezet História Alapítvány 1990 5. Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006 6. Kántor
Zoltán-
Majtényi
Balázs:
Szöveggyűjtemény
a
nemzetiségi
kisebbségekről Rejtjel Kiadó 7. Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1977 8. Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Könyvkiadó 1981 9. Mátrainén Gorján Mária: A nemzetiségi oktatásügy alakulása az 1945-utáni évtizedekben; Nemzetiségi tanulmányok Molnár István Tessedik Sámuel Főiskola Kőrös Főiskolai Kar Szarvas- Békéscsaba 2000 10. Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről 2011/411 11. Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle: Christoph Pan: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi rendszer Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány Budapest 1997 12. Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények
34
Jogszabályjegyzék Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyába 1993. évi LXXVII. törvény a nemzetek és etnikai kisebbségek jogáról 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogáról és az információs szabadságról 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 1998. évi III. törvény a népszavazásról és népi kezdeményezésről 2/2006. (I. 30.) Alkotmánybírósági határozat
35
Internetes hivatkozásjegyzék http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571tobb-jogkort-ad-a-magyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny
http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf
http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf( 2013.04.01)
http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktata si_strategia/ http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/
http://sziltop.hu
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/
36
