Miroslav Visnjic EGYIPTOM SZÁDAT U T Á N A Z „ A T Y Á K " ÉS A Z E N G E D E T L E N
„GYEREKEK"
A nemzet „ a t y j á n a k " halála után m a g u k r a m a r a d t a k az engedetlen gyermekek, akiket nem tudott lecsillapítani S z á d a t utódja, a mostani rais M o h a m e d Hosszni M u b a r a k . K a i r ó b a n tiz-egynáhány méterre attól a helytől, ahol 1981. október 6-án a merénylő golyóitól úgyszólván szitává lőve rogyott össze A n v a r el Szádat, most egy aranybetűs fekete m á r v á n y síremlék áll: „ A könyörületes Allah nevében ne azt nézzétek, amiért meghaltam, hanem amiért éltem, m i n t ahogy él a m i n d e n h a t ó is. M o h a m e d A n v a r el S z á d a t elnök, hivő. Meghalt 1 9 8 1 . október 6-án. A háború és a béke hőse. A békéért k ü z d v e esett e l . " A síremlék ma m á r inkább csak idegenforgalmi látványosság, a néhai erős kezű elnökre pedig csupán a S z á d a t nevét viselő kairói főtér em lékeztet. Szádat elnök hihetetlenül óvatos és bizalmatlan volt, annyira, hogy még alvás közben is a keze ügyében t a r t o t t a revolverét. Mégis olyan banálisan halt meg, hogy az egész esemény, még a s z e m t a n ú k n a k is szinte hihetetlennek tűnik. S z á d a t a merénylők, k a t o n á k áldozata lett, akiket g y a k r a n nevezett fiainak és akikről azt m o n d o t t a , hogy „azért k ö t ö t t e m békét Izraellel, hogy fiaim n e hulljanak el a csatatéren". U t á n a a történelem — amely néha hálátlan tanítómestere az életnek — csak azt jegyzi föl, h o g y S z á d a t ennek a békének az első á l d o z a t a ként esett el, illetve azon engedetlen gyerekeinek az áldozata lett, akik a harcias iszlámban kerestek vigaszt egy nyomorúságos béke miatt. És persze az ihletet, h o g y megöljék „ a t y j u k a t " . Kissé m e g h a t ó emlék, de úgyszólván érintetlen örökség, ami E g y i p t o m n a k m a r a d t A n v a r el Szádat után. És amíg több mint negyed é v s z á z a d d a l a Szuezi-csatorna államosítása után is árulják G a m a l Abdel N a s s z e r n a k az államosítás bejelentése k a p csán m o n d o t t beszédének magnetofonszalagjait, úgy látszik, hogy egyet lenegy egyiptominak sem jutott eszébe szalagra venni azt a beszédet,
amelyet A n v a r el S z á d a t m o n d o t t 1977. november 20-án a jeruzsálemi knesszetben. M i n d a két beszédnek nagy visszhangja volt, ám a néhai Nasszer elnök rendelkezett valamivel, ami államférfivá, hőssé és esz m é n y k é p p é emelte. Ezzel szemben Szadatért, akit annyira értékeltek és dicsértek N y u g a t o n , nemigen lelkesedtek az egyiptomiak. így aztán halála u t á n csak meggyorsította a vele kapcsolatos érzelmek kihűlését. H a d i l á b o n állt a számokkal és nem szerette a d u r v a gazdasági tényeket. Sokkal többet t ö r ő d ö t t E g y i p t o m m a l a világban elfoglalt helyével és sze repével. Ismerői emlékeznek, hogy m e n n y i r e szerette a stratégiát és a merész sakkhúzásokat. Közben a nemzet számtalan problémával k ü z d ö t t , amelyek megoldását a vallás is a k a d á l y o z z a , s ehhez egy g y a k o r latias, nem pedig 'látnoki vezetőre lett volna szükség. Nemrégiben K a i r ó b a n , ki tudja i m m á r hányadszor, Szadatról és örök ségéről beszélgettem egyiptomi b a r á t a i m m a l . Egyetértettünk abban, hogy békeprogramja nem vezetett népszerűségének csökkenéséhez, d e v a l ó színűleg egyik oka volt meggyilkolásának. Szövetségesek után k u t a t v a és a kommunisták ellen k ü z d v e S z á d a t hibát követett el, amikor fölbá torította a M u z u l m á n Testvéreket, a fanatikus m o h a m e d á n o k a t . N e m vitás, hogy ezek segítettek neki az Egyiptomi K P szerepének csökkenté sében, de amikor szabad kezet k a p t a k , senki sem t u d t a őket megfékezni. Végül m á r azt követelték, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a „ s á t á n i " N y u g a t t a l , h o l o t t Szádat ennek éppen az ellenkezőjére t ö r e k e dett. Khomeini példáját követve m o h a m e d á n államot a k a r t a k , közben ez az elképzelés idegen volt attól, ahogy S z á d a t látta és értelmezte az iszlámot. Gyűlölték az Izraellel k ö t ö t t békét. Ezért a hibáért Szádat életével fizetett. És ami még fontosabb: hosszabb t á v r a nézve ez a h i b a esetleg megszabhatja az egyiptomi társadalom jövendőbeli formáját és fejlődési i r á n y á t is. E g y i p t o m b a n sokakat aggaszt az előretörő fanatizmus, pontosabban a harcias iszlám, és ez az aggodalom nem a l a p t a l a n . í m e mit m o n d o t t er ről dr. Butrosz Gali külügyi államminiszter: „Szerintem sorsdöntő volt az iraki nukleáris reaktor izraeli lebom bázása (közvetlenül az 1981 n y a r á n t a r t o t t Szádat—Begin találkozó után, amikor Begin a békére esküdött és mindenfajta segítséget meg ígért S z a d a t n a k , s tette ezt olyan meggyőzően, hogy még a jelenlevő újságírók, köztük e sorok írója is, szinte elhitték neki). Ü g y tűnt, hogy S z á d a t csak eszköz volt Izrael kezében, s a fanatikusok úgy vélték, h o g y a nép helyeselné Szádat meggyilkolását. Most, amikor az egyiptomiak nem tudják, merre forduljanak, Hosszni M u b a r a k a reménysugarat je lenti. N e m szokott d ü h b e gurulni, mint Nasszer, nem mesterkedik, m i n t Szádat, gyakorlatias, szerény, és úgy látszik, becsületes. Megígérte, hogy tiszteletben tartja a C a m p D a v i d - i megállapodást, és ezt be is tartja. Volt azonban anyira reális, hogy ennél sokkal többet ne ígérjen . . . " „ A z ön véleménye szerint m i v á l t o z o t t E g y i p t o m b a n ? " — kérdezik az egyiptomiak a vendéget, de sohasem teszik h o z z á , hogy „ S z á d a t meg gyilkolása ó t a " , m e r t ezt mindenki igyekszik elfelejteni, részben óva-
tosságból, részben közönyből', hiszen ezek az igen e m o t í v emberek szó nélkül nézték a tévén, hogyan ölik meg a „háború és béke hősét", és most erről az eseményről úgy beszélnek, m i n t h a azóta m á r néhány évszázad múlt volna el. A K a i r ó b a n élő idegenek között m á r rég óta divatos „deszadatizálásról" beszélni, h a b á r ennek kevés tényleges jele van. T a l á n még a legtalálóbb választ M o h a m e d Hasszánéin Hejkal (Nasszer egykori tájékoztatási minisztere, akit az októberi merénylet előtt a Szádat politikai és vallási ellenfeleivel v a l ó leszámolása idején letartóztattak, majd u t á n a M u b a r a k rendeletére szabadon engedtek, a d t a : „ M u b a r a k k o r m á n y a inkább a hangsúlyon változtat, mint a p o íitikán. A k á r egyetértettünk vele, a k á r sem, Nasszer bizonyos politikát teremtett: el nem kötelezettséget, az új társadalmi rendszer felkutatását, agrárreformot stb. Ezért lehetett „denasszerizálás", amit meg is csinál tak. ( S z a d a t n a k a „ h a t a l m i k ö z p o n t o k k a l " v a l ó 1971. májusi leszá molása u t á n — a szerző megjegyzése.) S z á d a t sajátságos politikát foly tatott. A békekezdeményezés az amerikai k o m m e n t á t o r o k t ó l szárma zott . . . M u b a r a k sokkal óvatosabb, mint elődje volt, aki szerette a vi lágszínpadot és élvezte, ha t a p s o l t a k n e k i . . . " Ez a válasz m a g á b a n foglalja a megállapítást is: M u b a r a k a hazai kérdések felé fordult, főként a biztonságiak és a gazdaságiak felé, mivel az utóbbi m e g h a t á r o z z a az előbbit is. Kétségtelen, hogy a rendszer igazi ellenségei S z á d a t gyilkosai, az iszlám fanatikusok, n e m pedig a tehetet len baloldaliak, akiket az új rais (elnök) olyan okosan szabadon enge dett, hiszen azok csak a S z á d a t által folytatott „ n y i t o t t k a p u k " politi kából származó szemmel l á t h a t ó egyenlőtlenségből k a p t a k bátorítást. Ebből következik azután, hogy — M u b a r a k rais t o v á b b r a is két fron ton harcol — a m u z u l m á n fanatikusok állandó elégedetlensége ellen, amely m á r - m á r fenyegetéssé fajul, és a z állandóan csökkenő életszínvo nal m i a t t i elégedetlenség ellen. Az egyiptomi helyzet elemzői úgy vélik, hogy ezekkel a p r o b l é m á k kal birkózva M u b a r a k sokat veszített abból a rokonszenvből, amelyet a k k o r élvezett, amikor S z á d a t helyére került. A k k o r M u b a r a k o t , az egyiptomi légierő egykori parancsnokát, úgy ünnepelték, mint sokat ígérő utódot, aki megérti az egyszerű embereket és kész javítani élet színvonalukon. A h o g y azonban m ú l i k az idő, ez a megbecsülés és lelke sedós gyengül, s u g y a n a k k o r fokozódik a kétely és bizalmatlanság. M a m á r K a i r ó utcáin éppúgy élcelődnek M u b a r a k rovására, m i n t a n n a k idején elődjének rovására, bírálják passzivitását. Mivel a sajtót szigo rúan ellenőrzik, a vicc a hatalom nyilvános b í r á l a t á n a k egyik formája. Az egyik legfrissebb vicc a k ö v e t k e z ő : „ A m e n n y o r s z á g kapujában Szá dat teát iszogat, kedvenc pipájából pöfékel és a hallgatóknak azzal d i csekszik, hogy életében m e n n y i jót cselekedett a földön. A hallgatók kételkedve figyelik, mire S z á d a t azt m o n d j a : — H a n e m hisztek ne kem, várjatok egy kicsit, n e m s o k á r a Hosszni is ideérkezik és majd iga zol engem." M u b a r a k a n n a k idején kijelentette, hogy elsődleges célja a gazdasági
helyzet javítása. A m í g Nasszer a nagy E yiptomról álmodott, S z á d a t a békéről, M u b a r a k azon m u n k á l k o d i k , hogy leküzdjék az országot sújtó nagy szegénységet. Többször m o n d t a , hogy Egyiptom csak úgy szabadul meg ettől a csapástól, ha n a g y c b b á l d o z a t o t hoz s fegyelme zettebb lesz. Időközben az új rais igyekez.tt módosítani elődje „ n y i t o t t k a p u k " elnevezésű behozatali politikáján, a közszükségleti cikkek be h o z a t a l á n a k költségeit a kapitális és beruházási j a v a k r a igyekszik á t h á rítani. Politikájának egyik célja enyhíteni a t ö m e g t k amiatti elégedet lenségét, hogy a gazdagok mind több luxuscikket vásárolnak. Ennek k ö vetkezménye, hogy sok behozatali áruból hiánycikk lett, pedig közülük egyesek létfontosságúak. A z egyiptomiak ugyanis órák hosszat állnak sorban a „ g a m a j a m á k " , a maximált á r a i árurító népi üzletek előtt, amelyek az állam által évente több mint 2 milliárd egyiptomi fonttal dotált árucikkeket árulják kenyérért és egyéb élelmi cikkért, h a b á r ugyanezt az árucikket szabad, t e h á t jóval m gasabb áron rögtön m e g vehetik a szomszédos üzletben. H a s o n l ó s o r . k b a n v á r a k o z n a k a legnép szerűbb hazai cigarettáért, a K l e o p á t r á é r t is. A z elégedetlenséget növeli a kommunális szolgáltatások rosszabbozá a is. A v i l l a n y á r a m m a l és vízzel való ellátás rendszertelen, az pedig m á r közismert, hogy a kairói telefonok milyen rosszak. A z iszlám fanatikusok elleni harc frontján csak ideiglenes a fegyver szünet. A sok száz, sőt sok ezer m o h a m e 'án fanatikus még mindig a bírósági tárgyalására v á r és M o h á m :d Alinak, a F a r u k dinasztia megala pítójának világhírű mecsetje még m i n d i g z á r / a van a turisták előtt. Ezt a mecsetet ugyanis Szádat meggyilkolá a u t á n börtönné a l a k í t o t t á k át, m e r t egy ősi erőd veszi körül, amelynek pincéiben és folyosóin sok ezer embert t a r t a n a k fogva. A fegyencek száma állandóan gyarapodik, sza kadatlan érkeznek a rendszer újonnan l e t a r t ó z t a t o t t ellenfelei. N e m r é g i ben például egy nagyobb csoportot ítéltek szabadságvesztésre, mert állí tólag be a k a r t a k hatolni a börtönbe, h o g y kiszabadítsák elvtársaikat. Egy másik csoportot — egyes források szerint mintegy ezer embert — tavaly börtönöztek be, M u b a r a k belgrádi és bukaresti látogatásának ide jén, azzal a v á d d a l , hogy a rendszer meg öntésére készültek. Ilyen helyzetben n e m csoda, hogy H a s s z á n A b u Pasa belügyminiszter úgy döntött, hogy még egy évre meghosszabbítja a rendkívüli állapotot, amely szerint mindenkit sokkal egyszerűbb eljárással le lehet t a r t ó z t a t n i és a bírósági tárgyalás szinte k o r l á t l a n ideig elodázható. E z t indokolva a parlamentben A b u Pasa kijelentette, hogy „azért van erre szükség, m e r t egy idegen hatalom irányítja, pénzeli és szervezi a terrorizmust E g y i p t o m b a n " . M a g y a r á z a t a azonban csak részben helytálló, hiszen a p r o b léma sokkal nagyobb horderejű és veszélyesebb. Ennek megértéséhez is mét vissza kell p i l l a n t a n u n k 1981. október 6 á a, amikor Szádat teljes egészében elszigetelődött, és a k k o r ölték m g , amikor az 1973. október 6-án a r a t o t t „saját" győzelmét ünnepelte. A gyilkosoliat azonban csak az egyiptomiak elégedetlensége vezérelte. A gyilkosok nem „a fellahok fiai, akik elégedetlenek a S z á d a t álta
1
rájuk kényszerített n y o m o r r a l " , ahogyan a n n a k idején a líbiai rádió állította. H a l i d el Iszlambuli tüzérhadnagy, aki a merénylők négyes csoportját irányította, 1957-ben született olyan gazdag paraszti család ból, amelyre lesújtott Nasszer agrárreformja. Apja egy cukorgyár jogi tanácsosa volt. M o h a m e d Husszein Abasz, aki egy szovjet g y á r t m á n y ú teherautó m o t o r h á z á r ó l , és egy szovjet g y á r t m á n y ú Kalasnyikovból a gyilkos lövést S z a d a t r a leadta, n y a k á t találta el, hiszen annál lejjebb páncélinget viselt. Abasz 1975-ben a hadsereg lövészbajnoka, majd k é sőbb tartalékos tiszt volt. A két másik merénylő k ö z ü l az egyik k ö n y v árus, a másik pedig diák volt. A számos misztérium egyike Szádat meggyilkolása körül az, hogy h o gyan történhetett meg, hogy a négy merénylő k ö z ü l csak egy sebesült meg, s az is az amerikai nagykövet testőrének golyójától, míg a S z a d a t o t körülvevő számtalan „gorilla" csak az á r t a t l a n és riadt k a t o n á k legyilkolásában és a Szadatot fényképező újságírók szétzavarásában tűnt ki. A t á m a d ó k sortüze alig 30 másodpercig t a r t o t t , de ez elegendő volt ah hoz, hogy harminc-egynéhány embert öljenek vagy sebesítsenek meg a díszemelvényen. M u b a r a k alelnök és A b u Gazai tábornok, honvédelmi miniszter azonban csak kisebb sérülést szenvedett. M a m á r tudjuk, hogy a Washingtonból alig egy napja hazaérkezett M u b a r a k is páncélingben volt. A vizsgálat gyorsan kiderítette, hogy legalább h a t személy közvet lenül részt vett a gyilkosságban. K ö z ü l ü k ötöt letartóztattak, k ö z t ü k A b u d el Z o m u r ezredest, a M o h a b a r a t (Katonai Kémszolgálat) egyik magas rangú tisztségviselőjét, a merénylet valószínű kezdeményezőjét. A z ezredes h a r m i n c ö t évvel ezelőtt született egy olyan K a i r ó környéki családban, amelynek tagjai közül egy t á b o r n o k életét a d t a az 1973. évi h á b o r ú b a n , egy másik tagját pedig S z á d a t nevezte ki szenátornak. M á sodik felesége szerint a főmerénylő „mindig vidám, őszinte ember volt, akivel g y a k r a n j á r t a m színházba és moziba, és aki nővéreinek is meg engedte a színházba és m o z i b a járást. A z t á n egyszer csak férjem v á r a t lanul megváltozott. Még azt is megtiltotta n e k ü n k , hogy a h o z z á n k lá togató férfirokonok társaságában legyünk, vagy hogy a vallási adásokat leszámítva a televíziót nézzük. Újabban- imádkozni kezdett és 1981 au gusztusában azt követelte tőlem, hogy fátyollal fedjem el a r c o m a t . " E főtisztnek iszlám fanatikussá való átalakulása a jelek szerint fivé rének, T a r i k el Z o m u r n a k , a 22 éves egyetemistának és H i t c h o c k nagy kedvelőjének befolyása alatt történt. A z t mesélik, hogy Z o m u r ezredes feladata volt a hadseregben tiltott vallási tevékenységgel gyanúsított Iszlambuli h a d n a g y megfigyelése. A m i k o r az ezredes erre a tevékeny ségre figyelmeztette a h a d n a g y o t , az azt válaszolta, hogy meg akarja ölni a raist, mert az bajtársai k ö z ü l sok ezret t a r t ó z t a t o t t le, k ö z t ü k az ő fivérét is. A jelekből ítélve a merénylők csoportjának ideológusa A b delszalem F a r a g 25 éves m é r n ö k volt a sokat olvasott Hiányzó parancs című k ö n y v szerzője. Ebben az ötven oldalas könyvecskében Farag Ibn Taimira, a X I I I . és X I V . századi szíriai íróra hivatkozik, aki a zsidók, valamint Z a r a t h u s t r a híveinek és a keresztényeknek heves támadásával
vált ismertté és a m a i m o h a m e d á n fundamentalizmus egyik megalapító jának tartják, akinek befolyása alatt állt Szaid K o d b a , akit Nasszer akasztófára ítélt és A b u Ala. M a d u d i pakisztáni teoretikus, aki az In tézményesített fanatizmus egyik teoretikusa volt. Valamennyien — Ibn Talmitól S z á d a t gyilkosaiig — úgy vélik, hogy minden igazi m o h a m e d á n n a k tisztelnie kell a hatodik parancsot. A z iszlámnak ugyanis öt parancsa van (a hit hirdetése, napi ötszöri ima, böj:ölés r a m a z á n idején, zarándoklás M e k k á b a és önkéntes a d o m á n y o z á s ) . A hatodik parancs arról szól, hogy szent háborút kell folytatni a „tisztátlanok", vagyis a nem m o h a m e d á n o k és a vallásukat megtagadó m o h a m e d á n o k ellen. H o z z á kell t e n n ü n k , hogy ezt a fölfogást még az ortodox m o h a m e d á n teológusok sem fogadják el. Zomur, F a r a g , I.zlambuli és húsz közeli m u n k a t á r s u k azonban azt vallja, hogy ezek a teológusok is „rossz hí v ő k k é v á l t a k " . K ö z ü l ü k 14-et nem S z á d a t me gyilkolása miatt állítot t a k bíróság elé, hanem azért, mert Felsc-Eg iptomban, a rais meggyil kolása utáni n a p o n véres zavargásokat r o b b a n t o t t a k ki. Úgy t ű n i k , hogy ez nem a gyilkossággal kapcsolatos terv része volt, h a n e m csak a gyilkosság visszhangja. V a l a h á n y s z o r a kérdés válasz nélkül m a r a d , mindig lábra k a p n a k a feltevések és spekulációk. Így K a i r ó b a n még mindig emlegetik, hogy „ a merényletben esetleg részt vettek m a ; a s rangú egyip'.omi személyiségek is", vagy hogy Z o m u r t és híveit b i z t a t . á k , illetve kihasználták a h a d sereg bizonyos körei, vagy pedig „a gyilkosokat azok a külföldi erők biztatták fel, akiknek érdekében állott, hogy valamilyen formában lehe tetlenné tegyék a Sínai-féhziget visszakerülését E g y i p t o m h o z " és így t o v á b b . A bizonyítékok alapján jelenleg csak egy dolgot állíthatunk biztosan: S z á d a t meggyilkolását t í z egynéhány fiatalember készítette elő és hajtotta végre. A csoport tagjai a falusi kis- vagy középpolgárság hoz t a r t o z n a k , k ö z ö t t ü k voltak harcias fanatikusok és a zsidókkal k ö t ö t t béke heves ellenzői is, de egyeseket — mint Iszlambulit — a személyes bosszú is fűtött, a hagyományos „ t a r " , a g y a k r a n véres leszámolások h o z vezető és az ország belsejében még mindig annyira ismert vérbosszú. Isziambuli a bírósági tárgyaláson örömének a d o t t hangot, hogy megöl hette a „ f á r a ó t " és a „ s á t á n t " . A z t állította, hogy ,.e k u t y á n kívül sen kit sem a k a r t megölni" és t a n ú k é n t h i v a t k o z o t t M u b a r a k r a és Abu G a zaira, azt állítva, hogy ezt nekik is m e g m o n d t a a díszemelvényen, amikor Szádat m á r vérbe fagyva a földre rog, ott. M a m á r az a k ö vetkeztetés v o n h a t ó le, hogy Szádat meggyilkolása inkább nemzeti vagy vallási érzelmektől fűtött terrorcselekmény volt, mint tudatos összees küvés. Egyiptom m o d e r n történelme sok ilyen terrorista akciót ismer Butrosz Gali pasának, a Királyi Tanács elnökének (a mostani külügyi államminiszter nagyapjának) 1910. évi meggyilkolásától, egészen távoli utódjának, N o k r a s i pasának 1948. évi meggyilkolásáig. Én személyesen úgy vélem, hogy még sok kérdés m a r a d t válasz nél kül és talán majd csak a történelem ad rájuk m a g y a r á z a t o t . Jelenleg azonban nem is az a lényeges, hogy ki h ú z t a meg a ravaszt és a d t a le
a halálos lövést, hanem az, hogy mi m a r a d t a merénylet u t á n . E z t t á masztja alá az is, amit a megfigyelők észlelhettek a merénylet utáni he tekben és h ó n a p o k b a n , és amelyekre néha még napjainkban is h i v a t k o zik a kairói sajtó. Például az, hogy M u b a r a k elnök m i n d j á r t a h a t a lomra kerülése u t á n sok tisztet és altisztet t á v o l í t o t t el a hadseregből, „ m e r t a vallás megszállottjai v o l t a k " . Vajon a hadsereg diszkrét „meg tisztítása" és az iszlám fanatikusok tömeges letartóztatása után azt á l líthatjuk-e, hogy M u b a r a k nagyobb probléma nélkül irányítja az állam bizonytalan hajóját? N e m ! M á r azért sem, mert igen nehéz fölmérni a fanatikusok erejét, nem lehet m e g h a t á r o z n i a n n a k a számtalan tanácsos nak vagy t á b o r n o k n a k m a g a t a r t á s á t , ambícióját vagy politikai eszmé nyeit, aki egy n a p o n a r r a gondolhat, hogy m i é r t ne léphetne ő is az el nök örökébe, m i n t ahogy az elődjének örökébe lépett. Ezenkívül M u b a rak a légi haderő, az elit fegyvernem tagja, amelyről a hadsereg jó ré sze úgy vélekedik, h o g y 'túlzottan sznob, ezen a z t á n keveset enyhít az is, hogy M u b a r a k az 1952. évi „júliusi f o r r a d a l o m " idején „szabad tiszt" volt. Szádat meggyilkolása óta E g y i p t o m b a n megváltozott a hatóságok és a nép pszichológiai álláspontja a m o h a m e d á n szélsőségekkel szemben. Még 1981 szeptemberében, a n a g y letartóztatások idején is a félelembe helyeslés is vegyült, azóta azonban m á r csak bizalmatlanság és elítélés t a p a s z t a l h a t ó . Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fanatikus iszlám b e folyása m a kisebb. A z utcákon azonban kevesebb a szakállas férfi és a lefátyolozott nő, és pénteken a mecsetekben a h o d z s á k n e m agitálnak a rendszer ellen. A helyzet t e h á t javult? N e m . . . Szádat meggyilkolása után egy évvel egy egyiptomi tekintélyes p o l g á r r a l beszélgettem a Z a malek kairói negyedben levő lakásán. Ő mesélte: K a i r ó közelében, a rendőrség számítógép-központjában, ahol m i n d a hazaiak, m i n d pedig valamennyi külföldi a d a t a i t feldolgozzák, a merényletig néhány s z a k á l las fiatal mérnök dolgozott, vagyis o l y a n ember, aki n e m is t i t k o l t a , hogy a fanatikusokhoz vagy a m o h a m e d á n testvérekhez tartozik. A m e rénylet után közülük egyet sem v á l t o t t a k vagy t a r t ó z t a t t a k le, csak é p pen leborotválták a szakállukat és végzik t o v á b b a m u n k á j u k a t . C s a k ekkor jutott eszembe, h o g y amíg K a i r ó b a n t a r t ó z k o d t a m , évek hosszú során át nagyszámú névre szóló v a g y a szerkesztőség címére érkező le velet k a p t a m a fanatikusok és a M o h a m e d á n Testvérek k i á l t v á n y á v a l vagy röpiratával. M u b a r a k minden a l k a l o m m a l megismétli az ellenzéknek: „ M i n d a n n y i u n k n a k közösen kell h a r c o l n u n k a sötétség erői ellen, m e r t a t e r r o r i z m u s egyformán veszélyezteti a többséget és az ellenzéket, az i s z l á m o t és a kereszténységet." A raisnak ez az álláspontja megszerezte a 7 m i l l i ó k o p t támogatását, h a b á r nem engedte szabadon I I I . Senuda p á t r i á r k á t , akit a K a i r ó t A l e x a n d r i á v a l összekötő sivatagi út közelében levő V a d i N a t r u n kolostorban t a r t a n a k szobafogságban. A z iszlámi gordiuszi csomó megoldásában még v a l a m i segíthet M u b a r a k n a k . N é h á n y k l a s z szikus hivatalos életrajzi a d a t o n kívül, valamint öt-hat többé-kevésbé
bizarr részleten k í v ü l alig t u d u n k valamit róla. A m í g alelnök volt, hon fitársai „nevető tehénnek" és „ülő b i k á n a k " nevezték. A z első csúfne vet azért k a p t a , m e r t mindig mosoly lebegett az ajkán, a m á s i k a t pedig azok a d t á k neki, akik h a l l o t t a k az amerikai indiánok ilyen nevű legen dás törzsfőjéről, aki b á t o r harcosként és bölcs politikusként írta be nevét V a d n y u g a t történetébe. N é h á n y a d a t és részlet még M o h a m e d Hosszni M u b a r a k életrajzából: korszerű (olvasd: mérsékelt) m o h a m e d á n . Egy kis faluban született, a N í l u s deltavidékén. Repülőtiszt, a szovjet légi haderő akadémiáján d i p lomáit. Weizman t á b o r n o k , az izraeli légi h a d e r ő megteremtője kiváló és b á t o r p i l ó t á n a k nevezte, az izraeli Moszad (kémszolgálat) pedig k i váló hírszerzőként tartja nyilván. Izrael u t á n ő vezette be elsőnek a K ö zel-Keleten az elektronikát a kémszolgálatba. S z á d a t nyolc évvel ezelőtt nevezte ki helyettesének, és fokozatosan átengedte neki a különféle biz tonsági szolgálatok összehangolását, s bizonyos nemzetközi ügyeket, ám nem a v a t t a be az Izraellel való béketárgyalásokba. A jövőt illetően Szá d a t valószínűleg az e g y i p t o m i — a r a b kibékülés feladatát szánta M u b a r a k n a k . M i u t á n befejezte S z á d a t m ű v é t — a Sínai-félszigetet vissza szerezte E g y i p t o m n a k — M u b a r a k elnök igyekezett normális kapcso latban m a r a d n i az izraeli állammal, de u g y a n a k k o r fokozatosan felújí tani a kapcsolatokat az a r a b világgal is. A libanoni m e n e k ü l t t á b o r o k b a n t ö r t é n t izraeli vérengzés azonban éppúgy megnehezítette munkáját, mint annak idején Szadatét, az iraki nukleáris reaktor izraeli lebombázása. „ S o k u n k n a k úgy tűnik, hogy m i u t á n M u b a r a k levonta a tanulságot két elődjének sikereiből és kudarcaiból, rostába rakja az egyiptomi tör ténelem utóbbi negyedszázadát, hogy megőrizze Nasszer pánarabizmusát és S z á d a t békéjét, az első rais laikusságát és a második többpártrendsze rét, az előbbi erőteljes állami i p a r á t és az utóbbi szorgalmazta m a g á n kezdeményezést — m a g y a r á z z a a helyzet egyik k i v á l ó ismerője, de m i n d j á r t hozzáteszi: „ A z iszlám fanatikusok kérdése messze van a m e g oldástól. S z á d a t t ö b b ezret t a r t ó z t a t o t t le közülük, utódja talán nem ennyit, de mindenképpen sokat. O m e r el Telmeszani, a M o h a m e d á n Testvérek fővezére, akit S z á d a t másodszor is börtönbe vetett és akit M u b a r a k egy h ó n a p p a l elődjének meggyilkolása után szabadon enge dett, politikai fegyverszünetet k ö t ö t t a h a t a l o m m a l . Telmeszani, leg alábbis nyilvánosan, helyteleníti az erőszakos cselekményeket és a fana tikusokról egyik m u n k a t á r s a azt m o n d j a : „ H a ezek az emberek legalább kicsit politikailag képzettek lettek volna, a k k o r csak a Sínai-félsziget visszaadása után ölték volna meg az e l n ö k ö t . " Miért v a n ez így? E g y i p t o m b a n nemrégiben t a n u l m á n y jelent meg a „vallási erőszakról", vagyis „ a z iszlám t á r s a d a l m i m o z g a l m a k első szo ciológiai t a n u l m á n y a " , amelynek szerzője, Szaad Eddin Ibrahimi a k ö vetkező m e g h a t á r o z á s t adja a fanatikus m o h a m e d á n o k r ó l : „ O l y a n cso p o r t , amelyre az iszlám nevében az állam, v a g y más tényezők ellen irányuló kollektív típusú erőszakos föllépés jellemző." I b r a h i m a fana tikusok különféle szervezeteinek 33 tagjával több m i n t 200 órás beszél-
getés u t á n így foglalja össze azok hitvallását: „Hisszük, hogy v a l a m e n y nyi iszlám nép közül az egyiptomiak lesznek a legvallásosabbak. Ilye nek voltak az iszlám előtt is, a fáraók idejében. Ezért Egyiptom kiváló alapot szolgáltat a m o h a m e d á n reneszánszhoz. A vallásos egyiptomiak nak csak igazi m o h a m e d á n vezetésre van szükségük." A tipikus fanatikus, vagyis valamelyik harcias iszlám szervezet egyip tomi tagja a következőképpen jellemezhető: „Húsz-egynéhány éves fiatalember, a falusi vagy a városi középosztályból, esetleg az alacso n y a b b rétegekből, bizonyos látókörrel és érdeklődéssel, igen mozgékony, t a n u l m á n y o z z a az egzakt, illetve a műszaki t u d o m á n y o k a t . " Ezt ál lítja Ibrahim, majd hozzáteszi: „ A modern a r a b történelemben néhány országban — Szaúd-Arábiában, Algériában, Líbiában, Szudánban és Egyiptomban — jelentkeztek a harcias iszlám m o z g a l m a k . Többségük erőszakhoz folyamodott, hogy megváltoztassa a status quót. Egyes isz lám m o z g a l m a k az egyén m e g v á l t o z t a t á s á r a törekszenek, m e r t abban látják a társadalom megreformálásának eszközét, mások a társadalmat akarják megváltoztatni, ismét mások pedig mindenen változtatni a k a r nak. A z o k , akiket mi itt (Egyiptomban) haroias csoportként h a t á r o z t u n k meg, olyan emberek, akik az erőszak felhasználásával az egyed és a tár sadalom totális megváltoztatására törekszenek. Ideológiailag és szerve zetileg hasonlóság van az egyiptomi harcias csoportok és a szaúd-arábiai vahabisták (alapítójuk M o h a m e r Ibn Aldul Vahabi, a X V I I I . sz. vé gének p u r i t á n fundamentalistája), a M o h a m e d á n Testvérek (Egyiptom) és a mudzsaheddinek (Irán) k ö z ö t t . " Ibrahim fontos tényként említi meg, hogy a m o h a m e d á n világban ős idők óta ismertek a hasonló tiltakozó mozgalmak. Így m á r az iszlám első századában jelentkezett a haradzsista (al-khawarij) mozgalom, ame lyet egy egész sereg harcias iszlám mozgalom követett. A z utóbbi 10 évszázad alatt e m o z g a l m a k n a k h á r o m közös nevezőjük v a n : a totális változtatás, az egyed és a társadalom megváltoztatása és az erőszak. Más szóval, a harcias iszlám nem a m i k o r u n k jelensége, még kevésbé Khomeini f o r r a d a l m á n a k terméke. Érdekes, hogy a t a n u l m á n y , vagyis az „egyiptomi harcias iszlám cso p o r t o k a n a t ó m i á j á n a k " szerzői több hasonlóságot t a l á l n a k e csoportok és az iráni mudzsaheddinek között, m i n t e csoportok és a M o h a m e d á n Testvérek között, h a b á r kétségtelen, hogy eredetük az u t ó b b i a k r a vezet hető vissza. A z egyiptomi fundamentalisták és az iráni mudzsaheddinek összehasonlításakor — mondja I b r a h i m — hasonlóságot találtunk a kor osztályban, az iskolai képzettségben, a falusi vagy vidéki eredetben, és az osztály-hovatartásban. Szervezetileg is sok a hasonlóság közöttük, m i n d k e t t ő erőszakhoz folyamodik a rendszer megdöntése végett. Ideoló giai téren az egyiptomi fundamentalisták az iszlámhoz való vak ragasz kodást hirdetik, és abban hisznek, hogy a k o r á n alapján minden társa dalmi probléma megoldható. K ö z ü l ü k senkinek sincs azonban részletes operatív terve vagy akcióprogramja arra az esetre, ha megkaparintják a h a t a l m a t . Csak emlegetik „a szegények megsegítését és a társadalmi
igazságot", és m i n d a n n y i a n külső ellenségnek tekintik a n y u g a t i k a p i t a lizmust (imperializmust), a m a r x i z m u s - k o m m u n i z m u s t és a cionizmust. A világ e részén létező politikai rendszereket nyílt vagy b u r k o l t szövet ségesnek, vagy pedig az iszlám ellenségének minősítik. Röviden, m i n den egyiptomi fanatikus csoport szembeszegül a D a r al Islamra (az Isz lám H á z á r a ) g y a k o r o l t külső (gazdasági, k a t o n a i , politikai v a g y k u l t u rális) nyomással és m i n d e n külső befolyást „imperializmusnak", az isz lám ellenségének tekint. E z a sajátos a n a t ó m i a fölvet még egy érdekes kérdést: M i é n v a n az, hogy E g y i p t o m b a n és az a r a b világban az emberek a fanatikus iszlám mozgalomba, nem pedig a baloldali politikai m o z g a l m a k b a t ö m ö r ü l nek? Megbízható statisztikai a d a t o k nélkül nehéz kielégítő választ adni erre a kérdésre, de az utóbbi években legalább négy 'tényező h a t o t t oda, hogy az iszlám m o z g a l o m a baloldaliak fölé kerekedjen. Az E L S Ő tényező az u r a l k o d ó elitnek az a törekvése, hogy istenta gadóként, vagy egy külföldi h a t a l o m (rendszerint a Szovjetunió) ü g y n ö keként szétzúzzon vagy minimálisra csökkentsen minden baloldali vagy marxista ellenzéket, többek k ö z ö t t azzal a v á d d a l , hogy meg akarja semmisíteni az iszlámot és az autentikus nemzeti örökséget. A k o r m á nyok ellenőrzése alatt álló tömegtájékoztató eszközök n a p r ó l n a p r a is mételgetik ezt a v á d a t , és ezzel lehetővé teszik az elit számára, h o g y könyörtelenül és következmény nélkül leszámoljon a baloldali elemek kel. Sokkal nehezebb azonban ugyanezt a p r o p a g a n d a f e g y v e r t bevetni az iszlámot hirdető és a külföldi — szovjet, nyugati v a g y cionista — befolyással szembeszegülő csoport vagy szervezet ellen. A M Á S O D I K tényezőt az a r a b világ álszocialista kísérlete, illetve bizonyos a r a b rendszerek, „ a r a b színezetű szocializmus"-ának a k u darcba fulladása adja. így történt meg, hogy a szocializmus, a m a r x i z mus és a Szovjetunió fokozatosan minden rossznak a letéteményese lett, őt teszik felelőssé a z a r a b o k n a k az Izrael elleni h á b o r ú b a n elszenve dett vereségéért, a hazai polgárok n y o m o r á é r t és nélkülözéséért, egyszó val, a fejlődő országok valamennyi bajáért. A H A R M A D I K tényező abból adódik, hogy az iszlám mély gyökere ket eresztett ebben a rendkívül vallásos világrészben, különösen E g y i p tomban. A világnak ezen a részén még a ilegliberálisabb v a g y baloldali rendszerek is szükségesnek tartják a z iszlámot segítségül h í v n i vala h á n y s z o r valamilyen jelentős politikai intézkedést k í v á n n a k végrehaj tani. A lényeg az, hogy minden m o h a m e d á n m o z g a l o m m á r félig elérte célját a tagság mozgósításában, h a a r r a a vallásra hivatkozik, amely m á r gyerekkoruk óta átitatja ezeket az embereket, tehát azt t a p a s z t a l hatja, hogy „kifizetődik vallásosnak lenni". A N E G Y E D I K (tényező a közösségnek az a m é l y érzése, amely a mohamedán csoportok tagjait összefűzi. Tipikus tagjuk faluról v a g y v i dékről érkezik a városba, ahol senkit sem ismer, ahol senki sem pótolja a családját s nem segít neki. Ilyen helyzetben a mohamedán, csoportok
a testváriság, a közösség és a szellemi támasz hirdetésével a m i n d e n t maga m ö g ö t t hagyó fiatal számára a családot pótolják. Más szóval az iszlámcsoportok olyasmit t u d n a k felkínálni tagjaiknak, amire a velük vetélkedő politikai mozgalmak képtelenek. H a mindezeket a tényezőket összevetjük, a k k o r az alábbi következ tetésre j u t h a t u n k : a harcias iszlám az egye len alternatíva, amikor h i ányzik a meggyőző nemzeti vízió és a h a t é k o n y erő, amely útját állná a külföldi befolyásnak, érvényesítené a k ö z é p - és alacsonyabb osztályok mostani és jövendő társadalmi-gazdasági elképzeléseit és a felvilágosult ifjúság törekvését. Igaz, hogy E g y i p t o m : a n n é . á n y világias alternatíva létezett: a liberális kísérletek (1922—1952), a nemzeti szocialista kísér let ' 1 9 5 2 — 1 9 7 0 ) és az álliberális, á!autokratikus rendszer (1970—1980). E kísérletek közül azonban — mint S r a a d E d d i n I b r a h i m megjegyzi — egyik sem v á l t o t t a be a hozzá fűzött reményeket, talán azért sem, mert a külföldi befolyás nem engedte meg teljes kibontakozását. Ezek az ér vek azonban c^ak fo malisán állják meg helyüket. A történelemben a társadalmi kísérleteket nem egy semleges la':oratóriumban végzik. E Z É R T EGYIPTOM M O D E R N TÖRTÉNELMÉNEK KÉTSÉGTELEN TÉ NYEZŐJE H O G Y M I N D E N EGYES VILÁGIAS ALTERNATÍVA F O K O Z Ó D Ó N E H É Z S É G E E L Ő M O Z D Í T J A A H A R C O S ISZLÁM ERŐSÖDÉSÉT, EGÉSZ A D D I G , A M Í G AZ F E L T A R T Ó Z T A T H A TATLAN ÁRADATTÁ NEM NŐ. Jelenleg a tényezők két csoportja d ö n t a harcias iszlám jövőjéről E g y i p t o m b a n . A tényezők egyik csoportja a mostani rendszer, vagy egy másik, világias a l t e r n a t í v a azon képességéhez fűződik, hogy komolyan és h a t é k o n y a n foglalkozni tud-e olyan kérdés.kkel, m i n t a függetlenség, az egyenjogúság és a jövőnek egy o l y a n meggyőző képe, amely m e g nyeri a felvilágosult ifjúságot. A tényezők másik csoportját „más regi onális modellnek" nevelhetnénk, mivel lehetséges, hogy a hatékony vi lágias alternatíva nem E g y i p t o m b a n , hanem valamelyik szomszédos or szágban jelentkezik és nagyobb hatással lehet a középosztály iskolázott ifjúságára. Pillanatnyilag azonban a ha cias iszlámra E g y i p t o m b a n és a világnak ebben a részében a legnagyobb hatást az iráni forradalom gyakorolja, s ez érződik majd a jövőben is. Okvetlenül az iszlám, fana tizmust erősíti, ha ez a forradalom sikereket ér el a számtalan globális társadalmi és egyéni probléma megoldásában. Másrészről viszont a h a r cias iszlámra súlyos csapást m é r h e t az iráni forradalom k u d a r c a . N e m kétséges, hogy minden korosztály mohamedánjának gondolatá ban ott él egy isz'ám társadalmi rend z r megteremtésének víziója. Ez az elképzelés azonban hatalmas méretű óh íjjá nő, valahányszor nemzeti válság robban ki, vagy a külső világtól elszenvedett vereség k i v á l t o t t a szégyenérzet hatalmasodik el rajtuk. Ezért meg kell jegyeznünk, h o g y az iszlámvízió m i n d a d d i g n e m nyeri el i ; a z i méretét, amíg legalább egy szer ki nem próbálják. Ezért olyan jelentős az iszlám világ m a i hely zete, de közeljövője szempontjából is az iráni forradalom sorsa. A harcias iszlám és általában az iszlám szervezetek ennek a víziónak
a gerincét képezik. E g y i p t o m iszlám szervezetei két csoportra osztha t ó k : az erőszakot hirdetőkre és az erőszakot visszautasítókra. A M O H A M E D Á N T E S T V É R E K az első csoportot képezik. A szer vezet 1928-ban alakult, vezetője Szaid R a m a d a n (aki m á r évek óta Szaúd-Arábiában él emigrációban) és O m e r el Telmeszani, aki a vilá gon szétszórt „testvérek" legfőbb vezére. Telmeszani hivatalosan az Al D a v a (Fölhívás Akcióra) című folyóirat főszerkesztője, d e szavára hall gatnak a N í l u s deltavidékétől Ázsiáig, Afrikáig, az egyik és másik A m e rikáig és Európáig, illetve a Balkánig. Ide tartozik még a D Z S A M I A T 1SZLAMIA, amely 1971-ben alakult és élén állítólag egy bizonyos dr. H i l m i al G a z a r áll, továbbá az I S Z L Á M F Ö L S Z A B A D Í T Á S I P Á R T , amelyről keveset tudni, kivéve azt, h o g y központja J o r d á n i á b a n van, és hogy egyes tagjait E g y i p t o m b a n 1974-ben l e t a r t ó z t a t t á k , majd szabadon engedték. T u d o m á s o m szerint Egyiptomban 'legalább Ö T harcias m o h a m e d á n szervezet hirdeti az erőszakot, m i n t a rendszerrel vagy az ellenféllel való leszámolás módszerét. Ezek az A L M O K A F A R A T E A (Mohamedán Testvériség), amely 1970-ben alakult kollektív vezetéssel. Általános vélemény szerint ez szervezte 1977 januárjában a kairói nagy zavargásokat, amelynek több száz h a l á los áldozata volt. A rendőrség és a k a t o n a s á g nem volt hajlandó az élelmiszerek bejelentett megdrágulása ellen fellázadó tömegek közé lőni, úgyhogy a lázadást csak a t a n k o k k a l és harckocsikkal akcióba lépő külön leges egységek törték le. A z I S Z L Á M F Ö L S Z A B A D Í T Á S I S Z E R V E Z E T 1970-ben alakult és nagy befolyása van a n a g y v á r o s o k b a n . 1971 áprilisában támadást haj tott végre a katonai akadémia ellen és ezért egyesek a „ k a t o n a i a k a démia csoportjának" nevezik. A t á m a d á s u t á n kivégezték dr. Szalih Szarea vezetőt, egy másik vezetővel együtt, míg 30 vezetőjét sok évi börtönbüntetésre ítélték. Egyes angol és iszlám szerzők azt állítják, hogy ennek a szervezetnek kevés köze van a harcias iszlámhoz, mivel elsődleges célja A n v a r el Szádat meggyilkolása volt. E szerzők továbbá azt állítják, hogy ez a szervezet „ K a d h a f i ezredes számlájára d o l g o z o t t " és az egész ügyet csak azért n y i l v á n í t o t t á k az iszlám fundamentalisták ügyének, hogy a rendszer könnyebben leszámolhasson ellenfeleivel. Ezt azonban nehéz ellenőrizni. Csak azért jegyeztük le ezt a részleltet, m e r t arról tanúskodik, hogy még a „'legtisztább" iszlám sem mentes a kül földi mesterkedésektől és befolyástól. 1
A z A L T A K F I R V A L H I D Z S A (Bűnbánat és Felemelkedés) nagyjá ból a másik kettővel egyidejűleg jelentkezett, élén Sukri A h m e d Musztafa áll. A hatóságok m e g p r ó b á l t a k vele leszámolni 1975 végén, külö nösképpen 1977 júliusában, amikor tagjai K a i r ó szívében elrabolták, majd megölték M o h a m e d el D a h a b i sejket, vallásügyi minisztert. E k k o r a szervezet 600 tagját letartóztatták, Musztafát és m é g néhány vezetőjét börtönre ítélték. Érdekességként jegyzem meg, h o g y ez nem a csoport igazi neve, hanem a nevet a rendőrség a d t a neki, hogy leírja, mire tö-
rekszenek a harcias h i v ő k . Valamivel később azonban a szervezet tagjai maguk is elfogadták ezt a nevet. Az A L L A H K A T O N Á I nevű szervezetről n e m t u d n i , m i ó t a létezik. Csak annyi ismeretes róla, h o g y vezetője bizonyos M o h a m e d Eido O s z mán, és hogy egyes tagjait S z á d a t parancsára 1971 szeptemberében le tartóztatták. Az A L D Z S I H A D (Szent H á b o r ú ) szervezet alapítási d á t u m a is is meretlen. Vezére állítólag A b u d el Z o m u r , az egyiptomi hadsereg ezre dese és a kémszolgálat tagja, akit S z á d a t gyilkosainak perében öccsével, T a r i k k a l együtt életfogytiglani b ö r t ö n r e ítéltek. Ü g y tudják, hogy Iszlambuii hadnagy, Abassz k á p l á r és a velük együtt h a l á l r a ítélt m é g h á rom merénylő is ehhez a szervezethez tartozott. Emlékszem rá, hogy a m e r é n y l ő k perében, amikor az elítéltek kiabál tak és a k o r á n t idézték, Z o m u r ezredes úgy ült, m i n t h a ő t a t ö r t é n t e k nem is érintenék. Valószínűleg az „iszlám k a t o n á k " új nemzedékére gondolt, amely éppen most m u t a t t a m s g , h o g y tud élni az erőszakkal, hogy kész harcolni és m e g h a l n i . . . Csak n é h á n y a n kerültek közülük rács mögé. Ezért mosolyodott el Z o m u r , amikor a bíró közölte vele, hogy életfogytiglani börtönre ítélték. Tanúi v a g y u n k tehát annak, hogy egy feltartóztathatatlan jelenség ütötte fel fejét az iszlám világban, s le sem tűnik m i n d a d d i g , amíg n e m igazolja vagy meg nem cáfolja ö n m a g á t m i n t hitvallás vagy ideológia, mint univerzális recept az iszlám világ m i n d e n bajára. Pillanatnyilag csak egy valami bizonyos, az, hogy a riadóra minden oka megvan nem csak az arab, illetve az iszlám világnak, hanem az egész világnak is. F o r d í t o t t a Bálint
István
