TILKCS – 2010.01.17. A Balaton Szupermaratonra egy női futótársat keresünk, már hárman vagyunk! Balatonnál lakunk, a szállás megoldott! Gyere, nagy buli, óriási élmény! MIRA – 2010.01.22. Sziasztok, FÉL-Balaton-szupermaratonra két lány csapattagot keresek. Jövő hétig még "kedvezményes" a nevezés. Kb. úgy 5 percesben tudok futni, de még kicsit gyorsulhatok addig. MJOCI – 2010.01.29. Idénre újra megkaptam a tavalyi rajtszámomat. TIBA – 2010.02.11. Sziasztok! Meg történt nálam is a nevezés. Hetekig húztam toltam a nagy döntést, most a döntéssel egy gonddal kevesebb lett, és egyből sok új gonddal több egyszerre Jó felkészülést mindenkinek!! TILKCS – 2010.02.14. Hallottam, nem lehet zenét hallgatni futás közben a Szuperen... igaz ez, vagy csak kacsa... nagyon rossz lenne a zeném nélkül... TAPIRKA1014 – 2010.02.18. Csak a fülhallgatós zene van megtiltva a versenyen. Remélem nem kell magyarázni, hogy miért... A kézben tartott telefon, Sokol rádió, kazettás magnó, DVD lejátszó, hifitorony továbbra is engedélyezett, valamint a kísérőkerékpárról is szólhat zene. MIRA – 2010.02.26. Úgy látom, mindenkinek az utolsó pillanatban jut az eszébe, hogy indulni kéne. Rájöttem, miért van ez: itt csupa medvékből álló csapatok vannak, akik eddig szunyókáltak a barlangjukban, de amint tavaszodik, előbújnak, s hangos brummogással mézért és csapattársakért sírnak.... Remélem, azért minél többen leszünk a Balatonnál, mert már a csapatom nagyon várja azt a különleges napot, amikor nekivághatunk a csodás távnak! BLUE FROM THE ISLAND – 2010.03.08. futás összeköt és nem elválaszt! Gyere inkább fuss velünk egy Balaton kört,és hidd el a végére kebledre öleled az egész világot! Csodálkozz rá a futótársakkal és kísérőikkel,szurkolóikkal a tavaszt előcsalogató kósza napsugarakra,a szigligeti várra,Badacsonyra,a balatonfüredi velős pirítósra,és fuss velünk vigyorogva,és ha kérdezik az öreg bácsik és nénikék akik kiállnak megnézni és megtekinteni bennünket,hogy honnan jövünk,válaszold azt hogy Siófokról,és ha kérdezik,és hová megyünk válaszold azt hogy Siófokra! KRISZ28 – 2010.03.12. Itt van előttünk ismét a Nagy BÖSZME! Sokan ismerjük már, de fog még tartogatni nekünk is meglepetéseket, mert ő ilyen, de ilyennek is szeretjük
Olyan remek"fűszerek" vannak a birtokában, mint fájdalom, fáradtság , sérülés, de szerencsére mindezeket elhomályosítja a teljesítés miatt érzett öröm, az örök barátságok amik a parton köttetnek, s az emlékek megszépítő ereje... Nemsokára újra találkozunk! BÜKKI FARKAS – 2010.03.14. A hét közepén a Balaton mellett voltam. Örvényes és Aszófő között láttam a kerékpárúton egy 35-ös számot. Azt már nektek festették. Hajrá lányok, fiúk. Kellemes futóidőt, jó futást és sérülésmentes befejezést kívánok nektek. BENE FERI – 2010.03.17. Sziasztok Kedves Futók! Úgy tűnik az időjárás, szerencsére, kedvetekbe jár! Remek futóidő lesz! Mindenkinek jó futás, jó eredményt és sérülés mentes versenyt kívánok! Sajnos Én sérülés miatt nem lehetek Köztetek, de azért figyelemmel kísérem a versenyt és szorítok Nektek! Hajrá. UT.: Majd jövőre Én is ott leszek! YOYOO – 2010.03.18. Ejj de meseszép napra virradtunk ma ! Csupa napsütés ,és derű a reggel Hajrá mindenkinek! ZONCSI – 2010.03.19. Biztos vödörből locsolták magukat futás közben a nagy meleg miatt! MEALAMU – 2010.03.22. Sziasztok! Hát akkor jöjjön az Oscar-díj beszéd! Először is szeretném megköszönni Pepének, F Janinak és Zolkának, hogy a 4 nap alatt velük futhattam. Sokat segítettek! Szeretném megköszönni a fórumosoknak egyrészt a tanácsokat a felkészülésem elején (többek között Bozótnak, mjocinak, gyaloggaloppnak) és a biztatásokat is, mivel ahogy észrevettem elég sok fórumos is ott volt.. Ha nem tanácsolják a munkába futást, mint lehetséges alternatívát, valószínűleg nem is jön össze a kívánt km mennyiség és nem is jön meg a bátorságom a nevezéshez. Egyébként ehhez nem kis részben a január eleji BKV sztrájk is hozzájárult
utána meg már természetes
gyakorlattá vált.. Szeretnék a szervezésre egy kicsit kitérni. Tudom ezt egy másik topic-ban is megtehetném, azért szeretném mégis itt, mert ha valaki újoncként indul ezen a versenyen, és előtte esetleg végigolvassa ezt a fórumot (ahogy én is tettem), akkor tudja hogy szervezés tekintetében mire számíthat. Csak néhány momentum: Nem volt olyan alkalom, amikor valamit megkérdeztem bármelyik szervezőtől, ne válaszolt volna azonnal, nem küldött másik szervezőhöz, nem mondta, hogy benne van a füzetben (pedig nagyrészt benne volt). Nem mellesleg a huszadik ugyanolyan kérdésre is ugyanolyan kedvesen tették ezt. Az egyik előre küldött frissítőm nem volt meg, valószínűleg én voltam a hibás, mert csak hevenyészve egy
szalvétába csomagoltam és gondolom a szállításnál ki- vagy szétesett. A frissítőponton a lány első reakciója az volt, hogy felajánlotta a saját szendvicsét (nem vettem igénybe, mert nem volt akkora szükségem rá, de 40 km után nagyon jól esett) Ha valakinek a frissítőpontokon esetleg a kínálaton kívül kellet valami, az azonnal volt is (pl. magnézium), de ha ott nem, akkor a mentősöknél biztos volt. Melegre való tekintettel azonnal előkerült a víz a mosakodáshoz. Folyamatos kontroll alatt voltak a futók, ha esetleg valakinek valami baja volt szerintem percek alatt ott voltak a segítők. Én panzióban laktam és az utolsó nap reggel ott állt a busz, hogy azt a kb. 150 métert se kelljen cipelnem a csomagom a hotelbe, hanem ők gyűjtötték össze és vitték át. Csak néhány apró vagy kevésbé apró dolog, de mind ugyanazt a - sajnos manapság ritkán használható szót juttatta az eszembe (és ahogy másokkal beszéltem nem csak nekem), amit profizmusnak hívunk. Ha valaki elsőként megy erre a versenyre, akkor számoljon vele, hogy valóban nem lesz más dolga, mint futni. Hát ez elég kerek Oscar-díj beszédre sikeredett, azt hiszem. Ja és mellesleg…. KÖRBEFUTOTTAM A BALATONT !!!!!!!!!!!!!! Fantasztikus érzés! ÖREGSIRÁLY – 2010.03.25. Szeretném megköszönni minden futótársamnak azt a segítőkészséget, lelkes buzdítást, amit mind a négy nap alatt nyújtottatok, ami nélkül talán még most is Almádi felé bóklásznék. Szeretném megköszönni a BSI minden dolgozójának is a szolgálatkész, önzetlen segítségét. /Mindazt, amit Mealamu nagyon szépen megfogalmazott/ POCOKHARCSA – 2010.03.27. Már izgatottan vártam a verseny napját. A többiekkel is találkozhattam és végre megismerhettem őket. Minden esetre már nagyon vártam. Végre jöttek az ismerősök és beszélgettünk egy kicsit. Majd szépen a csapatom is megérkezett. M@csk@ kezdte a futást szerintem jól ment neki. majd Ági vette át a futásba a stafétát. Aztán jöttem én. A tavalyi szakaszt futottam megint. Itt volt egy kis rajongóm is. Szerintem max. közép iskola első osztályába járhatott. Egy nagyon rövid ideig bírta csak az iramot, pedig nem is vagyok jó futó. Volt Áginak is és nekem is ahol éppen a füstön kellett átfutni, de szerencsére túl éltük.Majd este a csapat egy jót beszélgetett. Másnap már Andi is becsatlakozott a futásba. Neki jutott a kezdő szerep. Ezen a napon M@csk@ pihizett. Ági futotta a középső szakaszt, majd eljött a Keszthelyi szakasz. Aminek az eleje nagyon kellemes volt. De a vége az nagyon brutális emelkedő volt. Jó volt mikor meglátta a várat , mert a kullégiumi napok jutottak eszembe. Hiszen volt olyan nap, hogy délelőtt a Szentgyörgy hegyre vágtáztunk fel, már amennyire gyalog lehet vágtázni. Délután meg a Szigligeti várat hódítottuk meg. Szóval miközben ezek az emlékek eszembe jutottak már futottam is felfelé. Nem annyira volt kellemes. Viszont örültem, hogy ezt a napot is kipipáltuk. Sajnos hiszen nagyon gyorsan elrepült a 4 nap. Badacsonyban szerencsére nagyon jó helyen volt a szállásunk így nem kellett sokat mennünk a rajtig. Ekkor megkezdtem az egyéni szakaszomat. Ami nem volt egy könnyű nap. Hiszen azért ez a legdombosabb. Főleg a középső szakasz. Sajnos bele is kellett sétálnom. De nem akartam sérülést. A 20. kilinél a térd védőt is felhúztam. Majd mikor elértem az utolsó frissítőt nagyon örültem, hiszen ekkor már tudtam, hogy nincsen több emelkedő. És azt is hogy biztos, hogy beérek. Az előtte lévő frissítőnél még enni is ettem. Mivel ekkor már az allergiám miatt nagyon éhes voltam. Aztán Hajni az utolsó ponton még egy kis erőt osztott. Majd
irány a tovább. szépen fokozatosan elkezdtem magam hergelni, Eddig a pontig eljutok fáj addig aztán jobb. Majd a következő pontig. Pedig ahogy Dildi mondja nem fáj, csak máshogy volt jó. Aztán utolértem egy leányzót akivel az utolsó 4-5 kilit együtt futottuk. Jó volt mert húztuk egymást. Aztán mikor megláttam a napi maratoni táblát kiáltottam egy nagyot, hogy igen ezt is megcsináltam. Majd este egy 17 fős csapat jött össze a Hatlépcsősben még most is a számban van a velős-pirítós íze. A negyedik nap már Ági pihizett. A harmadik szakaszt futottam. Ahol rögtön a rajtnál mondtam, hogy utálom a dombot. Pedig dehogy csak akkor így éreztem. Viszont a táj festői volt. De sajnos az utolsó 4 kili nagyon nehéz volt. Hiszen azért a füves szakaszon és szembe széllel futni nem volt könnyű. De megcsináltam. MJOCI – 2010.03.29. A tavalyi sikeres Tó kerülés után erre az évre már konkrétabb terveim voltak. 20 órán belüli célbaérkezés. Október végével megkezdtem a felkészülést. Kemény sorozatterhelések, hétvégi ultrák sürün szerepeltek a programban. Sajnos a Téli Mátrán egy szerencsétlen esés miatt megsérült az egyik térdízületem. 3 hét kényszerpihenő lett a vége. Ennyi kihagyás után elég durván kezdtem újra, mert nagyon közeledett a rajt ideje. Elhanyagolható mennyiségű mozgás után bekezdtem egy 150 kilis héttel, annak is a végén a februári YT. Az 50 kilis futás vége elég szenvedős lett. Az utánna következö két hétben nem volt annyi idöm futni mint máskor, ezért rövidebb, de gyorsabb edzéseket nyomtam. A 100 kilik azért megvoltak. Elötte vasárnap még Vácon bevállaltam egy bő 30 kilis versenyt. Nagyon jól sikerült, jó volt önbizalomerösitönek. A maradék 3 napot szigorúan pihenéssel töltöttem. ,,Kicsi,, Évivel meg volt beszélve, hogy idén is együtt vágunk bele a Balcsikörbe. Csütörtök reggel leutazás, szállás elfoglalás, átöltözés, a Balaton megtekintése, Évi megkeresése volt a program. A rajt után dumálgatva, zenét hallgatva vágtunk neki a déli part végtelenbe nyúló egyhangú utcáinak. Elég jó tempóban haladtunk. A combfeszitöimen ugyan elég hamar éreztem, hogy a hétvégét még nem heverték ki, de ez nem zavart. A nap egyre melegebben sütött. A meleg miatt 35 kili után lassultunk és csendesedtünk. Már közel volt a maratoni távot jelző tábla, amikor szóltam Évinek, hogy gond van, lassítanom kell. Aztán nagyon gyorsan a lassú kocogásból séta lett, a meleg teljesen fejbevágott, szédelgés, hányinger, stb. Közel fél óra lassú séta kellett hozzá, hogy újra futni tudjak. Egy szűk perccel mentem jobbat mint tavaly. Pénteken a gyenge kezdés miatt eléggé motiválatlanul álltam neki a napi penzumnak. A folyamatos rajtoltatás miatt eléggé hátulról indultam. Bár Kicsi után kb 3-4 perccel indultam, úgy 15. kili magasságában utolértem a kiséretével együtt. Aztán a 20. kili körül éreztem a meleg megint kezd elintézni. Onnantól kezdve a gyengélkedő Vízfutárral szenvedtünk be a célba. Kb. 1 órával lett az időm rosszabb. Az előző két nap gyenge teljesítménye érződött is a hangulatomon. Lesz ami lesz alapon egy kellemes tempóban nekivágtam. Egész jól ment egy darabig, de aztán szépen belassultam. Mire feltűnt a 30 kilis tábla és mögötte a 2. váltóhely célkapuja csak vonszoltam magam. Szegény Ági komolyan aggódott értem, ahogy meglátott. A frissítés után csak sétáltam, nem birtam futni. Közben hisztiztem, hogy elegem van az egészböl, nem csinálom tovább, feladom, stb. Teljes mélypont. Közben persze jól felidegesitettem magam. Egyszer csak feltűnt, hogy nyoma sincs a meleg okozta rosszullétnek, csak egy csúnya holtpontba futottam bele. Aztán hátra néztem és olyan futok tüntek fel a távolból akik a mezöny végén szoktak lenni. Na ettöl úgy megijedtem, hogy elkezdtem újra futni. Sorba elöztem vissza azokat akik, akkor mentek el mellettem amíg sétáltam. Az elcsigázott maraton plusszosok kaptak egy gyors lelkivigaszt és azt a szük 10 kilit nagyon jó iramban letoltam. Bár megint vagy félórát rontottam, a befejezéstöl jobb lett a kedvem. Este egy szolid buli. A beállt combfeszitöimet is skerült helyrerakni. Eldöntöttem másnap nem érdekel semmi, örömfutok. Korán reggel kezdödött az utolsó szakasz. Az elsö 5 kili nem esett jól. Kicsivel egymást kergettük, futásnál mindig megelöztem, a frissitöknél meg visszaelözött.
Aztán Kenesénél már nem láttam sehol. Sorban elöztem meg az egyénieket és a lassubb váltokat. Három napi szenvedés után könnyü lábakon, teljesen lazán futottam. Az emelkedök se nagyon tudtak megfogni. Világostól már nem mindig élveztem a kocogást, de nem lassitottam. Közben próbáltam megsaccolni a várható célidömet. Az utolsó frissitöpont után alig birtam elindulni. A partra kiérve a távolból már látszó célkapu húzott magához. Az erös szembeszél megakadályozta, hogy gyorsitsak, de még így is sikerült öt órán belül beérni. A jó befejezés kárpotolt a gyenge kezdésért és összességében azért az elözö évhez képest sikerült kb. félórát javitani. Jövöre visszavágok.
