Sziasztok! Igen, végre elérkezett… elérkezett a várva-várt június, így a 2009/2010-es tanév utolsó Vályi Nyúzát tartjátok a kezetekben. Vidám – ám olykor mégis szomorú; pörgős – de néha mégis kicsit lelassult; eseményekben gazdag – de előfordult az is, hogy unalmas; kitartó, szorgos munkával telt – néha pedig hanyag, lusta hónapokkal teli, ezernyi képet és emléket őrző év van mögöttünk. Őrizzétek meg őket jól, hiszen megint elmúlt egy év, amelynek búcsút intünk! Hamarosan kitör a vakáció! Már csak pár nap, és a tanévzáró ünnepséggel végleg elbúcsúztatjuk a tanévet, s belevetjük magunkat a nyári szünetbe. Mindenki másképp tölti majd el szabadidejét, van, aki pihenéssel, akad, aki munkával, a legfontosabb csak az, hogy érezzétek jól magatokat közben. Ha tehetitek, menjetek el bulizni, utazzatok el barátaitokhoz, rokonaitokhoz, strandoljatok, pihenjetek, töltsétek tartalmasan a napjaitokat, és töltődjetek fel energiával szeptemberig! A Vályi-Nyúz szerkesztősége iskolánk minden diákjának, tanárának, dolgozójának nagyon kellemes nyári szünetet kíván, „jót ne halljunk senkiről”, szeptemberben találkozunk! A szerkesztők Tartalom: Pro Cultura Humana – Olaszországban jártunk a kórussal „Az légy, aki vagy” – Véget ért a diák mentor program Vályis diákok a Helikonon TISZK-DÖK tréning volt iskolánkban Comenius Program - Törökországi élménybeszámoló Kiállítás a Művelődési Központban – „A mi rajzainkból!” Hogyan készülnek a műsebek? – beszélgetés Csonka Dáviddal …és Te mivel töltöd a nyarad? – villáminterjú tanárainkkal, diáktársainkkal
Az újságot készítették: Bonevácz József, Csonka Dávid, Linszky Boglárka, Rácz Anas ztázia, Rácz Judit, Furján Balázs, Nánásiné Mayer Marianna tanárnő és Szinák Renáta tanárnő
A Pro Cultura Humana vegyes kórus 2010. május 21-én indult Olaszországba, az Ami Dell’obante olasz kórus meghívására. Nekünk is lehetőségünk volt a kórussal tartani, Nánási tanár úr és tanárnő, Boza Feri, Majláth Melitta, Rátkai Alíz és én utaztunk a Vályiból. Baráti szeretettel vártak minket az olasz emberek. 21-én kora reggel indultunk, cirka 1000 km állt előttünk, amely kicsit hosszúnak tűnt, de azért kibírtuk. Az úti cél Valdagno volt, ez Viacenzia megyében, Veneto régióban található. Miután megérkeztünk, elvezettek minket a szálláshelyünkre, Castelvecchioba, ami a hegyekben volt, 1000 méter magasan. Lepakoltunk és megvacsoráztunk, utána szabad foglalkozás volt, aztán elaludtunk, hiszen hosszú út állt mögöttünk, elfáradtunk. Reggel indultunk Valdagnoba várost nézni, gyorsan eltelt a nap. Megismerkedtünk az olasz csapattal és vezetőjükkel, este pedig fellépésünk volt a helyi templomban. 23-án szintén fellépésünk volt, a lelkes közönség nagy tapssal jutalmazta a felcsendülő dalokat. Este következett a búcsúvacsora, kölcsönösen megajándékoztuk egymást, sok baráti kapcsolat szövődött, jól éreztük magunkat. 24-én reggel indultunk Velencébe, ahol megnéztük a várost. Gyönyörű hely, érdemes elmenni egyszer az életben oda. Jártunk a Szent Márk téren, meg persze a Szent Márk székesegyházban is. Antonio Erizzo, az 1646-ban elhunyt hőslelkű hazafi, az egyik törökök elleni hadjárat meghirdetőjének utolsó kívánsága az volt, hogy a szívét ebbe a templomba temessék. És az a szív valóban ott porlad a szentély oltára mellett, a mozaikpadló egy szív alakú kövében. Ám a velenceiek valójában is "a szívüket adták bele", hogy ezt az épületet túlhalmozzák a legdrágább építőanyagokkal, nemes kövekkel. Itt lehetőséget kapott a kórus arra, hogy énekeljünk egyet. Büszkén énekeltük el Kodály Zoltán Adventi énekét és Bárdos Lajos Esti dalát. Ebéd után elindultunk haza, másnap hajnali fél 1-kor érkeztünk meg a Kossuth térre. Az olasz kórus meghívásunknak eleget téve 2010. július 2-től 4-ig Tamásiban lesz. 2010. július 4-én a Művelődési Központban több kórus részvételével koncert lesz, melyre sok szertettel meghívjuk a város lakosságát, és minden érdeklődőt! Ez volt eddigi életem egyik legjobb kirándulása, remélem lesz még lehetőségünk kirándulni ezzel a remek csapattal! Furján Balázs 10. D
Együttműködés gyulaji fiatalokkal Erről a programról már olvashattatok a Vályi Nyúz korábbi számában. Iskolánk hét tanulója, diákmentora dolgozik együtt gyulaji általános iskolás diákokkal, különböző projekteken. Az ottani diákok már jártak a Vályiban, és májusban sort került arra is, hogy a mi iskolánk tanulói kiránduljanak Gyulajra. - Reggel 8 előtt nem sokkal indultunk Gyulajra az igazgatónővel, Kissné Herczeg Anikóval. Rajtam (Bonevácz József) kívül még velünk utazott Csákvári Bernadett és Furján Balázs is. A csapat másik fele, Botta Andrea, Piri Viktória és Kiss Elvira kicsit később jöttek, Perlaki Béla tanár úrral. Az ottaniak nagyon kedvesen fogadtak minket, és az iskolájuk is szép. Körbevezettek bennünket, mindenben a segítségünkre voltak, és nem utolsó sorban rengeteg programot szerveztek a tiszteletünkre. Lehetett gyufababát készíteni, vagy aki kedvet érzett hozzá, szőni. A diákok főztek is, lecsós csirkepörköltet tarhonyával, ezzel láttak minket vendégül ebédre, nagyon finom volt. A lányok külön is kedveskedtek, kókuszgolyót készítettek nekünk. Az ebéd után pedig következett a meglepetés: az ott tanuló diákok roma táncot mutattak be. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, csak délután indultunk haza. - Jól éreztem magam és sok barátot szereztem – mondta Kiss Elvira, aki szintén részt vett a programban. – Az első napon, amikor jártunk a diákoknál, csak ismerkedtünk, de már akkor látszott, hogy jól ki fogunk jönni egymással. Ez később beigazolódott, nagyon jó kis csapatot alkottunk. Ez a mostani találkozás tulajdonképpen egyfajta búcsú is volt, hiszen véget értek a közös projektjeink, egyelőre legalábbis. Nagyon kedves diákokat és tanárokat ismertem meg a programnak köszönhetően, örülök, hogy velük dolgozhattam együtt. - Nagyon örülök, hogy jelentkeztem a diák-mentor csapatba – mondta Wikrátz Tamás, diák mentor - Hozzánk az egyik legközelebbi általános iskolával dolgozhattunk együtt, örültem annak, amikor mi mentünk hozzájuk, de az is nagyon jó volt, amikor mi fogadhattuk őket a Vályiban. Sokat beszélgettünk, barátkoztunk, remélem a jó kapcsolat köztünk a következő években sem szakad meg. Azt hiszem, az egyik legjobb dolog az életben, hogy segíthessünk másoknak. Bonevácz József 10. F
Közel 200 éve, 1804-ben Gróf Festetics György életre hívta a keszthelyi Helikoni Ünnepségeket, a kor jeles dunántúli íróinak, költőinek részvételével. Természetesen a helybeli gimnázium, Georgikon, zeneiskola tanulóit is bevonta az eseményekbe. A költők közül Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferenc neve fémjelzi az ünnepségek rangját. A múzsák találkozóhelye volt Keszthely, irodalmi összejövetel, tudományos, zenei színpadi művek is bemutatásra kerültek. A keszthelyi Helikon országos üggyé vált, a magyar kultúra fontos ügyévé. Mára a középiskolások színvonalas kulturális fesztiváljává vált. Minden dunántúli középiskola meghívást kap a fesztiválra, és elküldheti a legtehetségesebb szavalóit, táncosait, versíróit, énekeseit, hangszereseit, kórusait, rajzolóit. Neves zsűri előtt mérettetik meg tudásukat 18 műfajban a tanulók. Kétévente rendezik meg a fesztivált. Keszthely városa hihetetlen lelkesedéssel, önzetlen támogatókkal, segítőkkel lát vendégül közel 5000 diákot. A versenyek a város különböző pontjain, színpadain játszódnak, jó hangulatban, vidám diákközönség előtt. Esténként pedig a gyerekek választhatnak sok színes program, beat koncert, táncház, színházi előadás közül. Az iskolánk történetében második alkalommal neveztem diákokat a fesztiválra. Arra gondoltam, bár mi nem zene tagozatos, művészeti gimnázium vagyunk, nálunk is van sok tehetséges gyerek, akik jutalomból és tapasztalatszerzés céljából is megérdemlik, hogy világot lássanak és megmérettessék magukat. Nagyon fárasztó hétvége volt számunkra a keszthelyi fesztivál, hiszen férjem, Nánási László vezette az iskola autóját, szállította haza a gyerekeket és segített a három napos rendezvény alatt. Azonban látva a gyerekek sikerét és örömét, megérte a fáradtság. Az iskolánkból induló gyerekek közül a Break együttes a nagyon színvonalas mezőnyben ezüstérmet kapott. Őket már legalább négy éve visszük országos versenyekre. Tagjai Élő Tamás, Illés Richárd, Matiegka Zsolt, Farkas Zoltán. A novellaíró versenyen pedig Stallenberger Éva különdíjat ért el. Nagyon örültem a gyerekek sikerének, annak, hogy a Vályi Péter Szakképző Iskola nevét megtanulták Keszthelyen. Már azt is tudják, hogy hozzánk is sok tehetséges gyerek jár és a versenyeken „számolni” kell velünk. Nánásiné Mayer Marianna tanárnő
Sikeres napként könyvelték el a május 18-án megrendezett TISZK-DÖK tréninget iskolánkban. A csapatépítő napot a TISZK diákönkormányzatának tagjai számára szervezték a Vályi tanszállóján, arról pedig, hogy senki ne unatkozzon és aktívan, tartalmasan töltsék el az időt, Mézes Mónika, okleveles tréner gondoskodott. A diákok a TISZK minden intézményéből képviseltették magukat, és most elolvashatjátok azt is, hogy milyen ötletek születtek azon a bizonyos csütörtöki napon. TISZK Olimpia: a tagintézményi selejtezőket követően a diákok az „olimpián” mérhetnék össze tudásukat és teljesítményüket egy egész napos program keretében. Nem csak sportban, hanem ügyességi és szellemi vetélkedőben is kipróbálhatnák magukat, a nyeremény pedig egy vándorkupa lenne. Közös buli: a diákok szeretnék megismerni egymás iskolai rendezvényeit, kíváncsiak, vajon a másik tagintézményben milyen szórakozási lehetőségek vannak. Véleményük szerint közös programokkal fel lehet rázni a közösségi életet egy -egy iskolában. Javasolták még azt is, hogy „sztárvendégekkel” kellene csábítóbbá tenni egy ilyen rendezvényt, például a Showder Klub humoristáival. „Kérjük szíves együttműködésüket!”: igazgatók, tanárok és diákok szorosabb együttműködésére lenne szükség. Bizonyos időközönként a TISZK DÖK képviselői szeretnének fórumot a főigazgató úrral, a fenntartó képviselőjével, a városi polgármesterekkel, ahol megbeszélhetnék a lehetőségeket és felmerülő problémákat. Gólyatábor: az ötlet a Perczel Tagintézményből származik. Augusztus végén a „gólyapásztorok” - akik a gólyatábort szervezik és bonyolítják (komoly feltételrendszernek kell megfelelnie annak a diáknak, aki gólyapásztor lehet – így a diákokat büszkeséggel tölti el, ha elnyerik ennek lehetőségét) a frissen belépő 9. évfolyamos diákoknak három napos programsorozatot rendeznek. Ez főleg játékos vetélkedőkből áll, melyek során a leendő osztály/évfolyamtársak megismerhetik egymást és a felsőbb éves gólyapásztorokat, illetve a programban résztvevő tanárokat, igazgatót. Fordított nap: a diákok szívesen emlékeznek vissza általános iskolai élményeikre ezzel a nappal kapcsolatban. Számukra meghökkentő, és nagyon vicces élmény, ha az év egy napján a diák tarthatja a tanórát, és az, aki egész évben tanítja őket, közéjük ül diákként. Összekapcsolható lenne a zöld nappal, amikor a bolond ballagók egyébként is többször megzavarják a tanórákat. Nem csak szórakozással kapcsolatban jöttek az ötletek, más fontos témákról is szó esett, például a dohányzásról, higiéniai kérdésekről, vagy a rendszeresebb DÖKgyűlésekről.
A Vályi Nyúz szerkesztősége megpróbálta kideríteni, hogy érezték magukat a diákok ezen a napon, ők pedig készségesen válaszoltak a kérdéseinkre. - „Szerintem nagyon jól sikerült az a nap, és tényleg jó csapatépítő tréning volt számunkra. Megismerhettük egymást és a többi iskola diákjait, szokásait, rendezvényeit, és ötleteket is nyerhettünk egymástól. Jó lenne, ha ezek a megbeszélések a későbbiekben sem maradnának el. Lehetne folytatni esetleg egymás megismerését a közös rendezvényekkel. Nekem nagyon tetszettek a feladatok, amikkel egymást ismerhettük meg egy kicsit. Az iskola is nagyon pöpec volt. ” (Beréti Krisztina, Bezerédj Tagintézmény) - „Nekem azt tetszett, hogy egy kedves tanárnő volt velünk. Tetszett az iskola, főleg, mert nekem két ismerősöm oda jár, így tudtam velünk találkozni. Tetszett maga az épület, legjobban a nagy fa gerendák, oszlopok. Igazából azt sajnáltam, hogy nagyon hamar eltelt az idő, és örültem volna kicsivel több szünetnek. Beszéltünk róla, hogy lehet még ilyen tréning annak érdekében, hogy jobban összeszokjon a csapat. Azt hiszem, valami szeptemberi dátumot emlegettünk. Remélem lesz belőle valami, mert nagyon örülnék neki. Élveztem azt a napot!” (Odgerel Munhshur, Bezerédj Tagintézmény) - „A tamási csapatépítő tréning nagyon jópofa programokkal várt bennünket! Kezdtünk egy bemutatkozós játékkal, amit szerintem mindenki élvezett és hasznos dolog is volt. A további vicces programok is egészen összekovácsolták a csapatot. A nap végén körbevezettek az iskolában, ami egyszerűen megdöbbentően szép volt. Én élveztem azt a napot és sok hasznos dolgot össze tudtunk szedni. Utólag is köszönöm a meghívást!” (Fábián Nóra, Vendéglátó Tagintézmény) - „Szerintem a csütörtöki DÖK tréning jobb volt, mint ahogy azt bárki terve zte. Az egyhangú előadások helyett közösen beszéltük meg javaslatainkat. A jópofa ismerkedő feladatok után megbeszéltük terveinket. Ezen kívül azért is tetszett, mert ötleteket kaphattunk olyan programokról, amik más iskolákban már jól működnek. Továbbá ha így összefogunk, talán jobban felhívhatjuk a figyelmet az iskolánkban adódó problémákra az igazgatóság előtt.” (Soós Alexandra, Perczel Kollégium) Mézes Mónika (a nap szakmai vezetője) a következőképpen értékelte a közösen eltöltött időt: „Nagyon jól éreztem magam a csapattal. Olyan diákokkal találkoztam, akik nyitottak egymás és az iskola iránt, elkötelezetten végzik tevékenységüket. Látom bennük azt a lelkesedést, melyet kiaknázva nagyszerű diákélet bontakozhat ki nem csak tagintézményi, hanem TISZK szinten is. Amennyiben lehetőséget kapunk rá, a programot szeretnénk szeptember első hétvégéjén folytatni, ahol is kidolgoznánk azt a felhívást, mellyel DÖK tagokat toboroznának a képviselők az iskolájukban; valamint pontosításra kerülne a TISZK DÖK programterv a következő tanévre.”
2010. április 22-én 9 óra 42-kor indultunk Tamásiból Budapestre, onnan pedig kis késéssel Isztambulba. Ez volt az első repülésünk, hatalmas élmény volt számunkra! A Turkish Airlines egyik gépével mentünk, amelyen ellátásban is részesültünk. Csodálatos volt nézni, ahogy a felhők fölött repültünk, ahogy éreztünk a repülő fordulását… a legnagyobb izgalmat mégis a le és felszállás jelentette. Kellemes másfél órás út után Isztambulba érkeztünk. Budapest és Isztambul között 1300 km-t repültünk. Egy-két óra várakozás után újra repülőre ültünk és az országon belül még 1274 km-t tettünk meg, végállomásunk Sanliurfa volt. Autóbusszal érkeztünk meg a helyre, ahol tanárainkat elszállásolták, és ott vártak bennünket azok a családok, akik a mi szállásainkat biztosították. Testvérekként nem egy helyre kerültünk, egyikünk egy népes családnál lakott, ahol nyolc lány és három fiútestvér volt, másikunk pedig egy kisebb családhoz került, ahol három lánytestvér lakott. Sanliurfa hegyes, dombos vidék, családi házak nincsenek, csak sok emeletes panelház, ezekben laknak az emberek. Bár több szoba van, a bútorzatuk általában csak egy ágyból és egy szekrényből áll. Az itt élő emberek nagyon tisztelik a hagyományaikat és a vallásukat. Első nap: Éjszaka keveset aludtunk, másnap viszont korán kellett kelnünk. Egy gyereknapi fesztiválra mentünk, amelyet egy focipályán tartottak. Nagyon sok színes előadást néztünk végig, rengeteg zenével, tánccal, de a legfelemelőbb érzés az volt, amikor a magyar zászlót végig vittük a pályán. Azt, hogy ebben a különleges, nagy országban képviselhettük a hazánkat, Magyarországot, mindannyian átmelegedett szívvel éltük meg… Amikor a program véget ért, ellátogattunk a török diákok iskolájába, ahol tánccal fogadtak minket, és egy kis ajándékkal kedveskedtek nekünk. Második nap: Sanliurfa és Marrdin 185 km-re fekszenek egymástól. Busszal kirándultunk Marrdinba, ez három órás út volt, de unatkozni közben nem volt időnk, mert a diákok felálltak, énekeltek, táncoltak, szórakoztattak minket. Lengyel, osztrák, török, magyar és román fiatalokkal énekeltünk együtt, néhányan telefonra is felvették ezeket a zenéket. Megnéztük a Tigris folyót, ami nagyon tetszett, jó volt látni a valóságban azt, amiről az iskolában tanultunk.
Harmadik nap: Ismét utazás következett: Sanliurfától Gaziantepig 138 km-t tettünk meg busszal, itt megnéztünk egy múzeumot. Nagyon sok különleges mozaikot láttunk, néztünk róluk egy kis filmet is, amely ezeknek a mozaikoknak a feltárásáról szólt. Ott található Michelangelo David szobra, ami bronzból készült. Megnéztük Gaziantepen az állatkertet is, de legnagyobb csalódásunkra tevét nem láttunk. Negyedik nap: Sanliurfában az egyetem parkjában minden nemzetiségű ország tagjai kis fenyőfákat ültettek, felhívva a figyelmet a globális felmelegedés problémájára. Nagyon jó volt! Ez alatt a pár nap alatt megkóstoltuk Törökország ételeit. Ettünk török pizzát, evőkanállal mért fagyit, jégkrémet. Szeretik a nagyon csípős ételeket – mi kevésbé. A török diákok szerveztek egy török estet is, ahol együtt táncoltunk, énekeltünk. Nagyon kedvesek voltak, figyelmesek, és nagyon óvtak minket egész idő alatt. Kétszer is voltunk török bazárban, egyszer Sanliurfában, egyszer pedig Isztambulban. Rengeteg különlegességet és édességet árulnak ott. 27-én szomorúan ugyan, de búcsúznunk kellett a török diákoktól és tanáraiktól. Nagyon sok barátot szereztünk, és mindig emlékezni fogunk arra a pár napra, amit velük tölthettünk. Isztambulban még maradtunk egy éjszakát, jártunk bazárban, megnéztük a Kék Mecsetet és a Hagia Sophiát. Végül 28-án útnak indultunk, szintén a Turkish Airlines gépével. Délután négykor értünk haza Tamásiba, rengeteg csomagot hoztunk, gondoltunk az itthon maradottakra is, nekik ajándékokkal kedveskedtünk. Magunk mögött hagytunk több száz kilométert, hét napot, és ezernyi élményt…
Szeretnénk köszönetet mondani mindazon tanároknak, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy ebben a projektben részt vegyünk, és hogy együtt tölthettük ezt a pár napot. Köszönjük Vida Lajos főigazgató úrnak, Kocsis Ibolya, Márkus Regina és Kökönyei Hedvig tanárnőknek! Rácz Judit 11. SZB Rácz Anasztázia 10. SZA
Még félév elején hirdetett egy pályázatot a tamási Látássérültek Esélyegyenlőségéért Egyesület, amelyben arra kértek minket, Vályis grafikusokat, hogy tervezzünk meg az egyesületüknek egy logót. Sokat dolgoztunk ezekkel a rajzokkal, amelyeket aztán kiállítottak a Művelődési Központ galériájában. Én két logót terveztem, az egyiket az egyesület első helyezettnek választotta, a másikat pedig gyakorlati alkalmazásra választották, például névjegykártyára, levélpapírra. Meglepődtem, de nagyon örültem neki! (2010. június 6-án az önkéntesek napján az „Év Önkéntese” emlékplakett átadására került sor, melyen már Bogi logója szerepelt – a szerk.) Az átadó után a Koppány TV riportere készített velem egy interjút, melyben arról beszélgettünk, hogy milyen technikával készítettem a rajzot, illetve milyen érzés, hogy az én munkámat választotta az egyesület. „Régóta egyesületünk dédelgetett vágya volt, hogy önálló arculati plakát és logó is erősítse az összetartozásunkat, és felhívja a külvilág figyelmét sajátságos helyzetünkre. Az esélyegyenlőség kérdése számunkra, fogyatékkal élőknek hangsúlyosan fontos – mondta Tóth Istvánné, az egyesület alelnöke. Hogy a két mondatnak mi köze egymáshoz? Az, hogy ez a két gondolat vált valóra május 5én, az esélyegyenlőség világnapján, amikor a Vályi Péter Szakképző Iskola grafikus tanulóinak logó és arculati plakát képeiből kiállítást rendezhettünk, és hozzáértő k segítségével kiválaszthattuk a számunkra legkifejezőbbet. Nem volt könnyű feladat. Meglepően sok és nagyon színvonalas alkotást készítettek a fiatalok. A megdöbbentő igazi csoda számukra az volt, hogy a tanulók mintha belebújtak volna a „nem látók” világába. A képek azt tükrözték, hogy igazából nincsenek is határok a látók és „nem látók” között. Hálásak vagyunk ezért az élményért! Nem tudjuk eléggé megköszönni a munkájukat és a hozzáállásukat. A többségi társadalom minden tagja részére példamutatók lehetnek a Vályi Péter Szakképző Iskola grafikus tanulói. Egyesületünk tartós kapcsolatra törekszik a tanulókkal és keresi a lehetőséget a megfelelő viszonzásra!” Mindezek után elérkeztünk az év végéhez, ami azt jelentette, hogy a „grafirka” vándordíj új gazdára talált. Én lettem az év grafikusa, amely nagyon megtisztelő volt számomra, és szeretném megköszönni a tanáraimnak az egész éves segítségüket, támogatásukat. A tavalyi díjazott, Morvai Gábor adta át a díjat és az ezzel járó címet is. Linszky Boglárka 10. SZC
Mindannyian tudjuk, milyen fontos az elsősegélynyújtás. Amikor megkapjuk a jogosítványunkat, vele együtt elvégezzük az elsősegélynyújtó tanfolyamot is. Itt gyakran az oktató azt mondja: „Képzeljük el, hogy Gézának nyílt törése van… ” Na de hogyan képzeljük el, ha még sosem láttunk ilyet? Nem vagyunk felkészülve egy baleseti seb látványára. Egy szimulációs gyakorlattal – no meg Csonka Dávid (9. C) aktív közreműködésével - viszont mi is láthattunk a Vályiban ilyen sérüléseket, például a diáknapon. - Hogyan kerültél kapcsolatba a Vöröskereszttel, és ezzel a tanfolyammal? - A Vöröskereszttel még év elején kerültem kapcsolatba, szakkör formájában. A szakkör vezetője, Jakab Jánosné – aki nélkül nem végezhettem volna el ezt a tanfolyamot – egy olyan lehetőséggel állt elő, hogy 3-4 napra elmehetek egy szimulációs képzésre a Vöröskereszt megbízásából, tapasztalatszerzés céljából. Természetesen nem bántam meg! - Mit jelent egy szimulációs képzés? - A baleseti-szimuláció kezdetei a II. világháborúig nyúlnak vissza. Nagy Britannia egyik iskolájában vezették be a mentőápoló képzés keretein belül az elsősegély oktatásának realisztikusságra törekvő formáját. A baleseti-szimuláció olyan előre megtervezett szituáció, melynek során a valóságnak megfelelően kialakított helyszínen, képzett imitátorok szimulálnak egy lehetséges baleset miatt bekövetkezett testi és lelki változást. Ez a módszer már az egész világon elterjedt. Szimulálhatnak vágást, első vagy akár harmadfokú égési sérüléseket, csonttörést, de előfordul az is, hogy nem sebet, hanem tünetet szimulálnak, például napszúrást vagy sokkhatást. - Hogyan készülnek ezek a sebek? - Természetesen megvan mindegyiknek az elkészítési módja, némelyik elég hosszú és időigényes. Sok anyag felhasználásával készülnek: arcfesték, szemfesték, hajlakk, hintőpor, zselatin, ételfesték… sok olyan anyag van, amelyeket magunk késztünk el, de vannak olyanok is, amelyeket meg kell vásárolnunk, például gyógyszertárakban. - Hol alkalmazzák ezeket a műsebeket? -Különböző versenyeken, elsősegély nyújtási gyakorlatoknál, Vöröskeresztes rendezvényeken. - Szeretnél a későbbiekben is foglalkozni ezzel? - Az elsősegély nyújtással örömmel foglalkoznék, mint oktató, és persze a sebkészítést sem hanyagolnám el.
Végre itt a nyári szünet! Nagyon vártuk, remélhetőleg feltöltődünk ez alatt a pár hét alatt. Természetesen mindenkinek megvan már a saját programja, terve, nézzük, kinek hogy alakul a nyara: - „Sokat alszom, az biztos! Természetesen dolgozom is a faluban, ahol lakom, a polgármester foglalkoztat diákokat nyári munka keretein belül. Jól jön majd a pénz, hiszen bulizni is szeretnék a barátokkal, például a Balatonon.” (Orsós Balázs, 9. B) - „Az első fontos esemény, ami történik velem, hogy Hollandiába megyek. Mire az újság megjelenik, már kint is leszek! Hazatérve gyakorlaton leszek a Fried Kastélyban, augusztus első hetében pedig szintén dolgozom majd. Ami a pihenést és a nyaralást illeti, azt számomra idén Hollandia jelenti.” (Szabó Dalma, 2. E szakács) - „Ha minden vizsgám sikerül, Németországba megyek dolgozni. Jártam már ott, egy iskolai program keretében. Ha nem jön össze, itthon keresek valami munkát. Pihenés csak akkor lesz, ha ezek közül egyik sem sikerül.” (Nagy Sándor, 3. D pincér) /szerkesztőségünk biztos forrásból tudja, hogy Sanyinak MINDEN VIZSGÁJA SIKERÜLT! Gratulálunk neki, jó utat Németországba!/ - „Az egész nyaram a munkámról szól idén. Igaz, először Hollandiába megyek, de ezzel véget is ér a nyár izgalmas része. Szekszárdon a Főispán étteremben dolgozom majd utána, esetleg, ha mégis felszabadul egy kis időm, elutazom a barátnőmhöz.” (Kovács Petra, 2. F pincér) - „Dolgozni szeretnék, egy ismerősöm panziójában fogok pincérkedni, illetve kiszolgálni a kávézó részében. Ha ez nem valósulna meg, Szedresen lehetőség van dinnyét árulni. Motivál a pénz, amelyből aztán mehetek szórakozni a Balatonra.” (Orsós Attila, 10. D) - „Az első rendezvény, amelyre megyek, július 3-án lesz, egy kézilabdás találkozó, ahol azokkal a társakkal találkozom, akik régen a tamási gimiben játszottak. Otthon házfelújítás van tervbe, meg persze a vele járó takarítás is. Augusztus elején pihenek majd, Miskolcra utazom három régi főiskolás csoporttársammal. (Sákovicsné Kozma Ágnes tanárnő) - „Hollandia az első teljesítendő terv, szakmai gyakorlatra viszünk ki diákokat. Utána egy nyaralás is tervbe van még, a célpont Bulgária, ide a családommal utazunk. A nyár hátralevő részében is a pihenésé a főszerep, fel kell töltődni a következő tanérve! ” (Sárközi Ildikó tanárnő) - „Szeretnék elutazni egy kicsit nyaralni, elsősorban Horvátországba, de Románia is nagyon megtetszett, a Vályi Nyúz korábbi számában olvastam róla élménybeszámolót. Emellett a pszichológiai munkát nyáron is folytatom, szeptembertől pedig ismét megtalálható leszek az iskolákban.” (Nesz Adrienn, iskolánk pszichológusa)
