Sziasztok Vályisok! Új tanév, új kezdet, új remények… Ennek megfelelően úgy gondoltuk, hogy egy kicsit mi is megújulunk, felfrissülünk, és fiatalosabbak leszünk. Eredményképpen most egy formailag és tartalmilag egyaránt megújult Vályi Nyúzt tarthattok a kezetekben! A csodaszép borítót Szabó Eszter tanárnőnek köszönhetjük! Ugye, Ti is örültök velünk? Az iskola már javában tart, sőt, az őszi szüneten is túl vagyunk, a téli pedig a nyakunkban liheg. Iskolánk régi tanulói rutinszerűen folytatják a soron következő tanévüket, és örülünk, hogy már az új tanulók is otthonosan mozognak az intézményben! Sok eseményt hozott magával a szeptember, október és december, melyekről igyekszünk beszámolni Nektek! El ne felejtsétek december 19-én, szerdán a Karácsonyi vásárt! Forró tea, sütemény vár rátok, és rengeteg karácsonyi ajándéknak való „kütyüt” vásárolhattok! Minden kedves diákunknak, tanárunknak, valamint iskolánk összes dolgozójának Boldog Karácsonyt, és sikeres újévet kívánunk! A szerkesztők
„Nagyon jól érzem magam a Vályiban. Az osztályban jó a hangulat és rengeteg feladat áll előttünk. A heti 5 tesi óra elég fárasztó, de kibírjuk! Tetszik, hogy az iskola tiszta, sok szakkör van, és örülünk, hogy van büfé!” (Soós László 9. B) „Szeretem ezt a sulit, mert szép, nagy, tiszta, és környezettudatos. Végre sikerült választanom egy szép szakmát is, amit szívesen tanulok. Osztálytársaimmal jól kijövünk, néha egy kicsit szórakozunk, de szerintem ez belefér. A tanárok segítőkészek, jól kijövök velük.” (Kovács Viktor Örs, 9. B) „Szerintem ez egy rendes iskola. Nagyon szeretem a festő szakmát! Rendesek a diákok, és a tanárokkal is jól ki lehet jönni. Szép a kollégium, és jó ide járni, mert itt vannak a barátaim is.” (Végh Balázs, 9.B) „Tetszenek a falakon a rajzok, a padokon a minták, nagyon hangulatos tőlük az iskola. Szeretem a szakmát is, amit tanulok, és az órák is jó hangulatban telnek. Kollégista vagyok, jó közösségbe kerültem, segítenek, ha gondom van.” (Angyal Renáta, 9.E) „Olyan lány vagyok, aki mindig tanul, de sosem jó! Sajnos van két egyesem már, tesiből és gyakorlatból. Az órák tetszenek, az anyag általában érdekel, csak néha unom el magam. Amikor az első napom volt, nagyon izgultam, és el is tévedtem az iskolában. Ha valamit eltervezek, az úgy is lesz, és én szeretném ezt a szakmát elvégezni!” (Kiss Laura, 9.E) „Azért ezt a szakmát választottam, mert kiskorom óta bolti eladó szeretnék lenni. Furcsa volt szeptember elsején, hogy teljesen új osztályba kerültem, csak néhány ismerős volt a régi iskolámból. Nagyon tetszett a szecskaavató, a sok vicces feladat meg a hülyéskedés az osztálytársakkal. Szeretem ezt az iskolát! (Nyári Renáta, 9.E)
2012. szeptember 8-tól október 6-ig 12 mezőgazdasági gépszerelő volt Németországban 4 hetes szakmai gyakorlaton Gutai Károly tanár úr és Borbély Melinda tanárnő kíséretével. Augusztus végén két hetes felkészítő tanfolyamon vettek részt a szerencsés diákok. Ez egy új Leonardos projekt volt, eddig márciusban jött négy német fiú a „Justus-von-Liebig” iskolából, akik három hétig maradtak nálunk. Ez a projekt már két éve működik, a német fiúk voltak már gyakorlaton Vargáéknál Csehiben, Tóthéknál (Ezermag Kft), a Donauland Kft-nél Fornádon és a Dalmand Zrt-nél is. 2013 márciusában ismét érkezik hozzánk négy német fiú. Szeptember 8-án, szombaton, amikor megérkeztünk, a németek fogadást rendeztek, ahol grilleztünk és a magyar zászló is fel volt akasztva. A magyar fiúk kettesével laktak családoknál, akiknek gazdaságuk volt. Együtt reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztak a családdal, együtt dolgoztak és hétvégente együtt is kirándultak. Rengeteg szabadidős programon vettünk részt, amelyet Christan Wehling, a „Justus von Liebig” iskola tanára szervezett: Szeptember 13-án Hannoverben voltunk, ahol a helyi oktatási miniszter fogadott minket, elmentünk a Justus von Liebig iskolába, ott találkoztunk az igazgatóval és bementünk ahhoz az osztályhoz, ahonnan kiválasztják majd azt a négy fiút, akik eljöhetnek Magyarországra. Szeptember 18-án Rókus Bence 18. születésnapja volt, ezért egy születésnapi partyval kedveskedtünk diákunknak, grilleztünk, tortát ettünk és nagyon jól mulattunk. Hamburgban is eltöltöttünk egy hétvégét. 23-án elutaztunk Soltau-ba a Heide Parkba: 850.000 m2-en van észak-Németország legnagyobb családi és szabadidős parkja. A világ legnagyobb és leggyorsabb fahullámvasútján, a Colossoson 120 km/óra sebességgel mehettek a bátrak és az erős idegzetűek. A 2011-ben épített Krake-n (polipon) pedig megtapasztalhattuk a szabadesés „gyönyöreit”. 26-án Hannoverben focimeccsre mentünk, a Hannover 96 játszott Nürnberg ellen, 4:1-re győztünk.
Huszti Szabolcsnak, a legjobb magyar játékosnak néztük fantasztikus játékát, aki a mezét nekünk ajándékozta lelkes szurkolásunkért. Fantasztikus élményekkel gazdagodhattunk, megismerhettük a családi gazdaságok működését Németországban. Voltak olyan diákok, akik voltak a Krone cégnél, a helikopter múzeumban, szüreti bálban, Tropicana fürdőben… Az itt szerzett élményekkel egy egész életre szóló tudást, és rengeteg emléket hoztunk haza magunkkal. A búcsú bulin minden tanuló ünnepélyesen átvehette az Europass-t, ami igazolja, hogy Németországban gyakorlaton voltak, és későbbi munkakeresés esetén ez az okirat nagy segítség lehet. Borbély Melinda tanárnő
Idén október 9-én került sor a szecskaavatóra, amit iskolánk minden diákja vár év elején: a végzősök azért, mert az általuk kitalált feladatokkal avatják fel az elsősöket; szegény elsősök pedig azért, mert szeretnének mihamarabb túlesni a ceremónián! Mi, kilencedikesek már a szecskaavatót megelőző napokon készültünk: kidíszítettük a pólóinkat, amelyeket felvettünk a jeles
eseményre. Virított rajtunk a „Szecska vagyok” felirat. Mindenkiben nagy volt az izgalom, és kicsit féltünk is a ránk váró feladatoktól. Az aulában csoportosultunk, mi és sorstársaink: a többi kilencedikes osztály. Elkezdődtek a feladatok: volt kvíz, karaoke, wc papírba öltöztetés, activity, és rengeteg vicces feladat. Megkönnyebbültünk, mert igazán jó kis vetélkedő kerekedett az egészből, sokat nevettünk, és szurkoltunk egymásnak. Nagyon küzdöttünk az első helyért, és sikerült is, igaz, holtversenyben, de a 9.SzA mégiscsak a dobogó legtetején állhatott. Átvettük az oklevelet, és elégedetten távozunk az iskolából. Nagyon jól éreztük magunkat! Rózsás Roxána és László-Bérdi Bernadett
A kollégium hagyományos rendezvényei közé tartozik az év eleji szecskaavató, amely az új kollégisták tréfás beavatása. Nálunk a szecskaavatás nem durva megalázás, hanem vidám, tréfás, játékos vetélkedés volt. A szecskaavató után minden „újdiák” teljes jogú tagja lett a kollégiumunknak.
Az elő-szecskaavatót október 8-án délután tartottuk. Ekkor a szecskáknak láthatósági mellényben és papírcsákóval a fejükön párosával a megadott boltban a megadott dolgot kellett megvenni, s arról számlát is kérni. Például: állatboltból „Kutyafáját”, barkácsboltból „Szemmértéket”, ékszerboltból „Aranyeret”, kulcsmásolótól „Áfa kulcsot”. A második feladat pedig az volt, hogy szintén párosával nagyobb boltokban megadott időre minél több vásárlóval készítsenek közös fényképet. A vicces feladatokat mind a szecskák, mind a vevők és a bolti eladók egyaránt élvezték és ügyesen megoldották. A szecskaavatót másnap a lány kollégium udvarán tartottuk meg. A feladatokat a végzős és a DÖK-ös kollégisták állították össze. A jó hangulatú vetélkedő sok izgalmat hozott. A feladatok között voltak ügyességi feladatok, mint például váltófutás tojással a zokniban, tic-tac keresése lisztből, talicskázás bekötött szemmel és citrommal a szájban, zsíros kenyér evése bekötött szemmel. Minden feladat előtt egy szecskának a kukába kellett állnia és egy gyerekdalt énekelnie. Utolsó feladatként vízibomba kidobót szerveztünk, amely során egy szecska sem maradt szárazon. A szecskakirálynő és udvarhölgyeinek megválasztását követően a szecskaeskü letételével zárult az avatás. Az itt szerzett élmények minden felavatott kollégista életében meghatározóak szoktak lenni, s még évek múlva is mindenki pontosan emlékszik arra, hogy neki milyen feladatot kellett annó végrehajtania. Takó Tímea Zita és Hajdu Nóra
A TÁMOP 3.3.7-es pályázat harmadik éve fut már iskolánkban, s ez a harmadik év a „Tánc és gasztronómia” nevet kapta. Sok minden készült már el az elmúlt két évben, aminek egyaránt örülnek diákok és tanárok. Vannak nagyon szép és ötletes ÖKO-kukáink, és az iskola falát is színes festmények díszítik. Mi is szeretnénk hozzájárulni a sok széphez, ezért három alkalommal is megörvendeztetünk Benneteket egy-egy táncelőadással. Az első október 27-én meg is történt, és a visszajelzések alapján sokaknak tetszett az, amire mi heteken át rengeteget készültünk! Október 27-én, szombaton, több tánccsoport is fellépett a Vályi aulájában. Többek között mi, Vályisok és készültünk egy produkcióval, kánkánt táncoltunk. Szécsi-Pécsvári Nóra és Szinák Renáta tanárnők készítettek fel minket. Elsőként a Tamási Jazz balett csoport lépett fel egy nagyon jó kis tánccal, őket követték a Nagykónyi Általános Iskolások egy cigánytánccal, ami nagyon nagy sikert aratott.
Végül, de nem utolsó sorban következtünk mi: a táncunk elején a tánccsoportban lévő négy fiú is próbálta elsajátítani a koreográfiát, akik szintén kánkán ruhában voltak, amelyhez gumicsizmát vettek fel. Mulatságos táncuk után érkeztek a nézőtérre a lányok, és megmutatták, hogyan is kell ezt csinálni… A táncunk után a nézők vastapssal mutatták ki tetszésüket. Mi, fellépők nagyon élveztük a próbákat is, és a fellépés közben is kiváló hangulat volt a „színpadon” és a nézőtéren egyaránt. Ezután francia ételeket kóstolhattunk a 330-as teremben, amelyeket Jakab Jánosné és Németh Lehetné tanárnők és a diákok készítettek el. Koktéllal vártak minket, mi pedig igyekeztünk mindent megkóstolni! Jankó Berta és Bogdán Dávid
Ki ne hallott volna az első bálokról? Ez minden végzősnek sokat jelent. Talán a lányoknak picit többet, hisz ők a nagy fodros ruhákban igazi hercegnőnek érezhetik magukat. Iskolánk hagyományait követve idén is megrendezésre került a szalagtűző és az azt követő nyitótánc. A végzős diákok csodálatos ruhákban, mosollyal az arcukon keringőztek és nyugodtan állíthatom, hogy el sem hitték, hogy már itt tartanak. A hosszú és néha fárasztó próbák alatt oly távolinak már-már lehetetlennek tűnt, hogy az esetlen lépésekből egyszer gyönyörűen kidolgozott koreográfia lesz. De a kitartó munkának, akaratnak és nem utolsó sorban Szilágyi Tímea tanárnőnk türelmének és munkájának köszönhetően elkészült a csoda, és senki nem panaszkodhat rá. Ez a pár perc örök emlék marad, és úgy ivódik bele az emlékezetbe, mint egy nagy munka, aminek a jutalma a sok csillogó szempár, az elismerő pillantások, a mosolygó arcok és a büszke szülők és hozzátartozók tekintete. A Vályi idén is megmutatta, hogy diákjai tehetségesek és kitartóak. Szülőt, tanárt és diákot megrendítő táncot sikerült összehozni. Boldog vagyok, hogy részese lehettem a nagy műnek, és tudom erre még öregkoromban is mosolyogva gondolok majd. Gróf Olga és Őri Bálint
Szeptember 27-én látogatást, illetve szakmai-grafikai külsős gyakorlatot tartottunk az Ozora melletti Dád-pusztán, az O.Z.O.R.A Fest csodálatos helyszínén. Résztvevők: a vályi összes grafikus tanulója, Szabó Eszter, Boros Eszter, Márkus Regina tanárnők. A helyszínen Sümegi Gábor kalauzolt végig minket, akinek többek között köszönhetőek a fantasztikus nádfedeles épületek. Gábor bevezetett minket mind az építészet, saját pályafutás, szakmaiság mellett a fesztivál hangulatába, értékeibe, hitvallásába, szellemiségébe. Kiemelte a grafikus szakma sokoldalúságát, pozitívumait, arra sarkallva, hogy tervezzünk mi is a jövőben, és juttassuk el hozzá ötleteinket, terveinket, gondolatainkat. Példát mutatott, hogy a kitartó, lelkiismeretes munka-legyen az akár önkéntes-, célra vezető és sikert hozhat. A nap folyamán sok kiemelkedő rajz, grafika született, ami egy-egy jellegzetes helyszínt örökít meg. Az itt eltöltött idő azonban kevésnek bizonyult, sokak vágynak vissza, mert megérintette őket valami. Reméljük, hogy visszatérhetünk még akár órai keretekben, szakmai gyakorlaton, önkéntesként, terveket megvalósítóként, vagy egyszerűen fesztiválozóként! „Jó volt ott lenne, egyébként is szeretek a természetben lenni, és a faházak is közel állnak a szívemhez. Az interneten is nézegettem képeket a fesztiválról, és úgy gondolom, hogy egy gyönyörű környezetben az emberek szabadabbnak és boldogabbnak érzik magukat!” (Tompai Szilvia)
Sosem volt még ilyen békét és nyugalmat árasztó környezetben! A kedvenc épületem a teaház lett, teljese mértékben beindította a fantáziámat! Rajzolás közben úgy éreztem, egy teljesen más világba csöppentem, ahol léteznek sárkányok, mesebeli lények, minden eléri a célját, és sohasem esik a hó. Biztos vagyok benne, hogy maradandó élmény és emlék marad bennem ez a hely!” (Stallenberger Éva) „Nagyon tetszett, örülök, hogy ott lehettem. A rajzolás is hamar ment, könnyen kaptam ihletet. Az építmények nagyon klasszak voltak, bármikor szívesen mennék vissza, imádom ezt a világot!” (Borbáth Vivien)
…hogy mit is jelképez ez a szalag? Annyi mindent jelent ez nekünk, végzős diákoknak! Jelenti egy korszak végét – véget érnek a Vályiban töltött évek… Jelenti a visszaszámlálást a végső hajráig… Elválaszt: mert búcsút veszünk a gyerekkortól és a diákévektől… Leválaszt: mert felkészít a távozásra a biztos menedéktől, mely után ránk már a nagybetűs élet vár… Összeköt: mert szorosabbá teszi az osztályközösséget, hiszen pár hónap múlva a világ bármelyik részén szétszóródhatunk… Figyelmeztet: hisz hamarosan itt az érettségi, és ettől kicsit bizony mindannyian félünk…
