Sziasztok Istvánosok!

1

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM

Sziasztok Istvánosok! Elkezdődött egy új tanév: élvezetes órák és feleletek, és dolgozatok sorozata 181 tanítási napon keresztül. De az új tanév azt is jelenti, hogy megint a kezedben tarthatod az iskolaújságot, melyet egy megújult és felfrissített szerkesztőség készített szívvellélekkel. Az új számban a szokásos Istvánból jelentjük és a Nyári élmények rovata mellett találhatsz cikkeket csillagászatról, fanatizmusról, az iskolanapról, és sok hasonló érdekességről. Amennyiben kérdésed van, írj a [email protected] címre. De ha ezt az újságot olvasva kedved támadna csatlakozni hozzánk, ne habozz, gyere pénteken fél 3- tól a Bolyai teremben tartott szakkörünkre. Kellemes olvasást! a szerkesztőség

HÍREK Szavazás Szavazást indított az IDB arról, hogy milyen zenét hallgassunk az iskolarádióban. A szavazáson részt venni a venus.szt-istvan-gimn.hu/idb oldalon lehet. Felhasználónév: szt-istvan-gimn\az iskolai felhasználóneved. A jelszó a jelszavunk, amit belépéskor használunk.

Házirend Módosították a házirendet. A megújított szabálykönyv már az Interneten is olvasható.

Bolyai Matekverseny 2007. október 26-án, pénteken került megrendezésre a Bolyai matematikai csapatverseny, amelyre négyfős csapatok jelentkezhettek 800 forintért fejenként. A versenyt először 2004-ben rendezték meg, akkor még csak Észak-Buda területéről érkeztek a versenyzők, de 2005-től már egész Budapestről özönlöttek. A verseny most is 14 feladatból állt, és zenés hangbetéteket játszottak a verseny kezdete előtt (többek között a Himnuszt is). Mindenki kapott egy almát, egy emléklapot, a csapat pedig egy szál rózsát. Szerkesztőségi tagok: Bódi András 8/b Bucz Magor 7/b Dobszay Bálint 8/b Horváth Dóra 10/b Kende Daniella 7/b Kiss Márton 11/d

Kerekes Kata 7/b Kupcsik Fanni 7/b Marussy Kristóf 8/a Pantó Anna 7/b Szlamka Zsófia 9/b Török Fanni 7/b

Főszerkesztő: Berezvai Szabolcs 10/c Segítő tanár: Borosné Jakab Edit Felelős kiadó: Lázár Tibor igazgató úr

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM

2

ISTVÁNBÓL JELENTJÜK Vesztegzár az István Gimnáziumban − A nyitóbuli igaz története − Nyitóbuli. Minden évben ez az első Istvános „buli”. A hangulat legtöbbször talán lagymatagabb, mint a Szabadegyetem egy középszerű előadásán. Bár tagadhatatlanul vannak kifejezetten feelinges részek is: 30 összeölelkezett ember, amint artikulálatlanul ordítja a Petróleumlámpa című örökzöld szövegét karaoke címén (nincs is ennél szebb), de úgy általában nincs semmi érdekes. Vagy sportolunk, mint általában pénteken, vagy a klubban lógunk, mint általában pénteken. Csak épp ezért kifizetünk 200 forintot. Én személy szerint idegen nyomásnak engedve lemaradtam az első másfél óráról, hisz diákolimpiai előadáson voltam matektanárom cseppet sem barátságos, mármár fenyegető kérésének engedve. Hogy valahogyan átvészeljem ezen időszakot, és elkerüljem vércukorszintem veszélyesen alacsony szintre süllyedését, még a buli előtt elugrottam a közeli vegyesboltba másfél liter üdítőért (ha leírnám, hogy a CBA-ban voltam és NESTEA-t vettem, azzal reklámoznám őket, ezért nem is írom le). Valahogyan túléltem az előadást, és utána elindultam az István összes rendezvényére hivatalos belépőnek számító pecsétért. Üdítőm − lényegesen megcsappanva ugyan, − de még a kezemben volt. És ekkor olyan dolog történt, ami eddig még soha: elvették. Elkobozták, ellopták, eltulajdonították, elcsenték, elorozták és elcsaklizták. És ha mindez nem lett volna elég, beleszagoltak.

Be-le-sza-gol-tak. Alkoholt kerestek. Az én teljesen alkoholmentes Nestea-mben alkoholt kerestek. Később azt is megtudtam, hogy aki egyszer kilépett az iskolából, az nem jöhetett vissza, nehogy behozzon bármit, amiben a megengedett 0,000 % alkoholnál több van. Ez azért már mégis nevetséges. Hogy lehet az, hogy már minden tisztességes diákot azzal vádolnak, hogy iszik?! A legenyhébb szóval élve is furcsa. Mert lehet, hogy vannak, akik isznak. Sőt biztos vannak, akik isznak. Mert az teljesen elképzelhetetlen, hogy 300 16 évnél idősebb diák közül senki sem iszik. Sőt megkockáztatom, hogy a 16 év fölötti diákok többsége már ivott alkoholt, az újévi pezsgőn kívül is. De azért azt feltételezni, hogy egy Istvános rendezvényen, az iskola épületén belül iszunk, az azért irreális. Hisz mint a cikk elején kifejtettem, azért ennek a partinak nincs kifejezetten buli jellege. Tehát a konklúzió a DÖK-nek: Legyenek következetesek. Hisz ha valaki erre a bulira alkoholt akarna becsempészni, az hétköznap is alkoholt akarna becsempészni. Tehát két lehetőség van. Vagy legyen blokád az iskola kapujánál mindig, és kutassák át a diákokat tiltott dolgok után, vagy ha erre nincs erőforrás, idő, kedv, akkor ne bohóckodjunk a „nyitóbulin”. Hisz így az egész nem lesz több képmutatásnál. Az pedig rossz. Rutai Richárd 10/a

3 Hogyan utáltassuk meg magunkat egy egész osztállyal 3 óra alatt? - avagy a felavatott 7. b első és utolsó órái Mint minden évben, idén is eljött a patronálás. Ez egy „inkvizícióra” emlékeztető intézmény, de a nyolcadikosoknak nagyon kellemes kis szórakozás (vérengzés). A feladata olyan, mint a Fastürk nevű, isztambuli régiókban használatos masszázsnak, tehát az elítélt foglyok hátát készíti fel a korbácsolásra. Pontosabban ez a kis kínzás, úgy értem móka arra szolgál, hogy a hetedikesek ízelítőt kapnak az előttük álló 6 évből. Lehet, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, amikor 6 komplett zacskó chipset, 2 zacskó popcornt, és 3 doboz kókuszgolyót ettek el a halálra ítéltek elől. De a saját hibáiból tanul az ember. Elég ránézni a nyolcadik b-sek éhes, mohó és vérengző ábrázatára? Kinek jutna eszébe ennyi ételt ennyi nyolcadikos közelében hagyni? Természetesen mi nem elloptuk, kisajátítottuk, és főleg nem eltiltottuk az ételt a hetedikesektől. Csak megóvtuk kis testüket az elhízás szörnyű veszélyétől. Ezt úgy is lehet venni, hogy megmutattuk, milyennek nem szabad lenni a kisebbekkel és az étellel szemben. Az eseményeket a túlélők jobban el tudják mesélni, mint mi. Végül is az akasztás eseménye a halálra ítélt lelkében valamivel mélyebb nyomot hagy, mint a hóhéréban. De valójában nem volt ilyen horrorisztikus (számunkra). Öt csapat szállt versenybe a díszdobozba csomagolt csokiért és tutti-fruttiért. A zsűriben leginkább az ,,Áron és a haverok” elnevezésű csapat maradt meg legjobban. A csapat olyan volt, mint a névadó: erős és határozott. A csapat vezetőjének és névadójának karizmája

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM annyira meggyőzte a zsűrit, hogy vagy 10 pluszpontot sikerült összehozni a favorit csapat részére. Végül azonban a nem kis humorral, emberekkel és tehetséggel ellátott ,,Nem Vesztünk” nevű csapat olyan műsorparódiával és szerelmes verssel állt elő, hogy a nevükhöz méltóan nem vesztettek. A K. csapat (a vádlottak titokban tarják nevüket és arcukat) addig hangoskodott, amíg a szent inkvizíció, úgy értem végrehajtó személyzet, pontosabban szervezőbizottság le nem vont tőlük 20 pontot. Ez szerencsére cseppet se rontott az egyébként hihetetlenül derűs hangulaton. Így a patronálás (a nyolcadikosok akarata ellenére) kivégzésből örömünneppé alakult át (ezt lehet, hogy még megcáfolják). Mindkét osztály nagyon jól érezte magát, hisz egyedülálló élményben volt részük. Nem volt, olyan humánus, de mindenképpen felejthetetlen volt. FaZo 8/b Hogyan utáltassuk meg magunkat egy egész osztállyal 3 óra alatt? - avagy, a 7. b-t patronáló áldozat mesél "Idén mi is patronálunk!" Ez a mondat hangzott el a 8.b osztály idei első ofő óráján. Egyszerű, ártatlan kis mondat. Mégis igen sok érdekes eseményt, és néhány ősz hajszálat eredményezett. A tanár úr rögtön a dolgok elejébe vágott, és még el sem hangzott az első ötlet, máris intő példákat hozott fel. Például azt az emlékezetes (és izgalmas) esetet, mikor a "csokis-vécékefeszindróma" uralkodott el egy ilyen mókán. Mintha mi ilyesmire

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM vetemednénk! Mintha nem adtuk volna már ezerszer tanújelét a mélységes és őszinte szabálytiszteletünknek! Egyébként mi vécépapírban utazunk. A szervezés feladatát egy lelkes és a végletekig kitartó páros kapta meg. Ebben a tényben leledzik a teljes és átütő sikerünk titka. Vajon miért volt rajta az a meghívókon, hogy "belépés díjtalan, kilépés bizonytalan"? Mi sem tudjuk. Mindenesetre rajta volt, pont úgy, mint az, hogy kék vagy fehér hosszúujjúban jöjjenek. Ezt sem tudjuk miért. Mondjuk ebből nem lett nagy baj, mivel senki nem abban jött. Somogyi úgy érezte, hogy megérett az idő arra, hogy egy kissé beizzítsa a hetediket azzal, hogy azt mondja, ismét el fogjuk játszani a régi szindrómát. Szerencséjére a tanár úr éppen egy makacs influenzával viaskodott, így nem ért rá, hogy megfojtsa. De nem mindenben volt ekkora mázlija. A Tanár úr egy héten belül meggyógyult. Ám ekkorra már elaludt annyira az ügy, hogy megússza dorgálással. De mi volt a bulin? Természetesen csipsz, popcorn és egy kis különlegesség: TESCOGAZDASÁGOS kóla, ami barna volt, de annyira nem hasonlított a kólára, hogy az embereket rá kellett vezetni, hogy mi az. Minket, szentéletű, ártatlan gyermeki lelkeket az a kegyetlen rágalom ért, hogy bezabáltuk az összes ételt és semmit nem hagytunk. Ez sze-men-sze-dett hazugság! A TESCO-kólát meghagytuk. A feladatok természetesen bölcsek, igazságosak, és építő jellegűek voltak. Például, mi melengethetné meg jobban a lányok lelkét, mint, hogyha a fiúk szerelmes verset írnak nekik? Az persze jelentősen emeli a pillanat szórakoztató értékét, hogy a versben szerepelnie kellett a "pöttyös labda", "zsíros kenyér" és a "banánhéj" szavaknak. Az pedig a tájékozottságukat teszi próbára, hogy elő tudják-e adni az

4 olyan mélyértelmű műsorok paródiáit, mint a Doktor House, vagy a Mónika-, és a Balázs show. Az pedig kész énekóra, hogyha valaki elő tudja adni a "Süss fel nap"-ot rap stílusban. Végül úgy gondoltuk, hogy ideje kicsit meghajkurászni őket, nevezetesen a "Terem és emberkereső" nevű enyhén szadista játékkal. Végül pedig szeretném eloszlatni azokat a tévhíreket, miszerint a mi csapatunk azért kapott mínusz húsz pontot, mert én túl hangos voltam. Nem akarok szerénytelennek látszani, de az én halk hangomról már rég legendákat mesélnek. Nem, a promléma ott volt, hogy a többiek túl csendesek voltak. Nem is csoda: velem ellentétben egyetlenegy épkézláb ötletük sem volt. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, mert mint tudjuk, én rendkívül szerény vagyok. Mindent összevetve egy dolog biztos: ha mi el is felejtenénk a patronálást, a hetedikesek biztos életük végéig dédelgetik majd a szívük mélyén. Bódi András Kirándulás a Vértesbe Budapest kora reggeli forgatagából sorra ki-kitűntek az ismerős arcok, ki talán sietve, de mindenki sikeresen elérte az Oroszlányba induló vonatot. A város zsúfolt tömegét hamarosan az ébredő természet képe váltotta fel. Az ég bíborban tündöklött, a Nap végighordozta tekintetét a tájon, és meglátva a kirándulni indulókat, szép időt parancsolt a felhőknek. Alig pergett le egy óra az idő homokóráján, mikor Oroszlányból gyalogszerrel indultunk el a Vértes

5 erdőibe. A város nem csak külsejét mutatta meg nekünk, Boros tanárnő jóvoltából belső titkai közül is feltárt néhányat. A várost alig elhagyva tűnt fel a fák között a Horgász-tó, tükrében a fölötte magasodó Esterházykastély, templom, és remeteházak együttese fodrozódott. Szemlélődésünket az idő hiánya szakította félbe, s már indult is az út a lábak alatt. Egy rövid aszfaltsétát követően csapatunkat elnyelte az erdő sűrűje, immár magunk voltunk, és a lassan őszbe forduló természet. Kellemes, szeptemberi napsütés sugarai csillogtak az aranyba öltözött falevelek kelyheiben, az ösvényt makkok szegélyezték két oldalról. Az út alig emelkedett, így a fölöslegesen termelt energia nagy részét mindenki az információcsere nehéz folyamatába fektette. Egy-egy röpke megállót, sok-sok hegygerincet, dombot, virágos rétet magunk mögött hagyva hamarosan már Várgesztes várához kapaszkodtunk - vagy futottunk fel. Itt érte utol a kirándulókat a dél, az ebédszünetet sokan használták a vár alaposab szemügyre vételére, a világra való rácsodálkozásra a kilátóból. Hamarosan elkészült a csoportkép is, s mikor a toronyórák szerte mindenütt fél kettőt kondítottak, már folytattuk is utunkat Várgesztesen át. Most kezdődött csak igazán a túra! Újonc kirándulók megtapasztalhatták, mit kell érteni a túrát ismertető papíron álló „15 km” és „könnyű, laza túra” kifejezések alatt. Természetesen a gyaloglás senkinek nem okozott gondot, az izmok bemelegedtek, az erdő hűs árnyat nyújtott, a hegyek pedig jövetelünkre még szebbé varázsolták magukat. Különösebbnél különösebb alakokban mutatkoztak a göcsörtös fák, a földet vörös szőnyeg borította, néhol egy-egy gomba is előbújt az emberi hangokra. Olykor sziklaomlás,

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM patak, avagy vaddisznódagonya keresztezte utunkat. A térkép segítségével könnyedén érkeztünk Vitány-vár alá, ahol előkerültek a csemegék a hátizsákokból. Utóbb arra is fény derült, ekkor jártunk utunk 2/5ödénél, így aztán felgyorsítva lépteinket haladtunk tovább. A hangulat a tetőpontra hágott, egy-egy emelkedőt gond és panasz nélkül hódított meg a csapat. Nagy örömünkre egy őzbakkal is találkozhattunk, annak ellenére, hogy többeknek igencsak felgyorsult a szívverésük a tőlük alig egy-két méterre elsüvítő állattól. A térkép egy alapos vizsgálatának ideje alatt megtekinthettük a naplemente első pillanatainak gyönyörű fényjátékát. Indultunkban megpillantottuk az alant elterülő tájat, ahová nemsokára leereszkedtünk. Egy főutat keresztezve szántóföldekre jutottunk, ahol a nyáron vidáman zöldellő kukoricából már csak a halott, elszáradt test maradt. Visszanézve kirajzolódtak mögöttünk a Vértes sűrű erdőkkel betakart, patakokkal átszőtt vonulatainak sötét kontúrjai, fölöttük a Nap álmosan vöröslő korongja fénylett, s ahogy lebukott a hegyek alá, még hagyott hírül magából némi bordó, s narancssárga színt a felhőkön. Kellemes esti szellő kelt útra, s az ő kíséretében érkeztünk Szárligetre, és a leszálló este csöndjét csak társaságunk zsivaja törte meg. A sínpár a távolban egymásba futott. Némi várakozást követően bezötyögött vonatunk – ugyan a tervezettnél eggyel későbbi -, és mi hazafelé indultunk, otthagyva csendes magányába burkolózott Vértest. Szlamka Zsófia 9/b


6

EZ TÖRTÉNT A NYÁRON… Erdély A világ fordult egyet álmában, mikor egy autóbusz berregése megcsiklandozta füleit. Talán épp két tucat fiatal, élettel teli diák indult útnak a messzi Erdélybe, hogy egy hét múltával tapasztalatokkal, új tudással térhessen haza. S az integető, búcsúzó kezek árnyékában megköttettek az első új barátságok. Július 15. lévén a Nap vidáman szikrázott, s forrósodott vele a természet. Ennek, és az út hosszának ellenére azonban perceknek tűnt csupán, mire a Nap eltűnt a Hargita némán fenséges hegyei mögött, s a diáksereg a székelyudvarhelyi kollégium ágyaiban álomra hajtotta fejét. Ám ebben a néhány percben a beszéd gyakorlása mellett szerepet kapott a fül zene segítségével való szórakoztatása, a szem tornáztatása a szebbnél szebb tájakon, az értelem építgetése Tamási Áron sírjánál, este pedig a gyomor vészkiáltásaira pizza volt a válasz. Néhány óra pihenést követően újra érdeklődő tekintettel nézett a világra a kis társaság. Kempl Klára, Bartháné Nagy Katalin, Hermesz Zoltán, és Szecsődi Tamás tanárurak és tanárnők vezetésével elindult az első kirándulás a Szent Anna-tóhoz. Ezt megelőzően a busz megállt Csíkszeredán, ahol mindenkinek lehetősége volt egy gyors, lényegre törő sétára a városban, s a következő állomás már Tusnádfürő falu volt. Az Istvánosok csoportja ahol hetedikesektől tizenkettedikesekig mindenféle korú tanulót fellelhettünk- nagy lélegzettel vágott neki a turistaútnak, mit aztán

legtöbben mellőztek, s választották inkább a „toronyiránt fölfelé” jelmondatot. Még alig járt a sok fej fölött a Nap, mikor a Mohos-láp néhány új vendégre tett szert, s mutatta nekik örök csodáit, az orchideákat, a húsevő növényeket. A kirándulás tetőpontja pedig minden kétséget kizáróan maga a tó volt, ahol - az előrelátóan a csomagban fürdőruhát is hozva- sokak a fürdés örömeit élvezhették. Az estével együtt érkezett a maroknyi diák Csíksomlyóra, ahol a ferencesek zarándokházának vendégszeretetét élvezve tértek nyugovóra. Természetesen csak az esti éneklést követően, amit Szecsődi tanár úr a Kissomlyó-hegyen, a híres csíksomlyói búcsú színpadán rendezett meg gitárja kíséretében, s a Tejút csillagjainak üdvrivalgásával. Másnap a hajnali órákban a diákok - éppen a reggelit befejezendő - köszönthették az új tagokat, Borosné Jakab Edit tanárnőt, és fiát. Pihenőt alig hagyva nekik indult a túra a júliusi forróságban a Nagysomlyó-hegyre, amit röpke két óra leforgása alatt meghódított kis csapatunk. A kilátóból látható csodás táj birtokbevétele már sokak számára nehézséget jelentett, lévén a kilátó igen rozoga. Hamarosan azonban újra útra kelhetett a busz, s felkapaszkodván a Kárpátok magas Nagyhagymásvonulataiba, koradélután öt csónakkal evezett a Gyilkos-tó hullámain a kirándulócsapat. Ezt követően az apró faházak az erdő mélyén lakókkal teltek meg. Egy bő és változatos vacsorával megünnepelve a napot a tó esti

7 szépségét csodálta meg a diáksereg, annak körbesétálásával, s végül Boros tanárnő kezdeményezésére sokak népdaléneklésbe fogtak a stégen andalogva. Az éj folyamán többen ébredtek fel vonyításra, és látott - avagy látni vélt? -állatokra, ám a vélemény megoszlik arról, farkasok, netán csak kutyák voltak az éji vándorok? Az éjszakai kirándulásra tekintettel a hét órás keléssel is megelégedett Szecsődi tanár úr, majd felmutatott a faházak fölött magasodó sziklára, ezzel kijelölve aznapi útvonalunkat. S bár az izmok feszültek, a tüdők tágultak, hamar a csúcson találtuk magunkat. Mintha a mesékből ismert Üveg-hegyről tárulkozott volna ki a világ, ameddig a szem ellátott, hatalmas hegyek törtek az ég felé, s mint apró fogak, borították őket a fenyvesek, a távolban azonban sejtelmes kékben rajzolódtak ki a körvonalaik. A Gyilkos-tó hamuszürke foltja esőcseppnek tűnt csupán, beleveszett az őt vigyázó hatalmasságok völgyeibe. Kissé leereszkedve a Békásszoros katlana hódította meg a tájat, s

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM valahol a szemhatáron feltünedeztek a Csalhó sziklás csúcsai. A délután folyamán igen sűrűn tette csapatunkat próbára a természet, kezdve a hosszú sort a hegyről való leereszkedéssel, az út ugyanis a turistajelzésekkel egyetemben - beleveszett a múlt homályos kútjába. Így a térkép, az iránytű és a sejtelem hasznos segítségét igénybe véve kutatta fel Szecsődi és Hermesz tanár úr az egykor talán létezett út nyomait, ami azonban igen meredeken lejtett, s hozzá kell tegyük, csúszott. Egy szikláról való lemászás sajnos szerencsétlenül sikerült, és a diákok közül többen is gazdagodtak egy-egy kisebb, s olykor nagyobb sérüléssel. Ezt követően egy több méter mély szakadék állta utunkat, amin egyesével ereszkedett le a „túlélőcsapat”, a tanár urak által fásliból kiépített „úton”. A természet akadályait ily módon legyőzve, késő délután már a Békás-szoros fenséges sziklafalait szemléltük, s így jártak a lábak. Ahogy pedig a Nap utolsó sugarait is elnyelte az egyre hűvösödő levegő, és az este

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM árnyéka telepedett a szoros szikláira, a busz sietett a fáradt társaság segítségére. Újabb – immár egészében átaludtéjszakát követően a táskákba két nap szükségletei kerültek, s a Nappal együtt indultunk a Csalhó 1800 m magas csúcsát megmászandó. Neagra falutól kezdődően gyorsított léptekkel gyalogoltunk néhány km-t, enyhébb emelkedőkkel találkozva mindössze, azonban szoros ismeretséget kötve a tűző napsugarak simogató melegével, így napi vízkészletünk jelentős mennyiségét már nem a táskák cipelték. Hamarosan egy másik útra tértünk, ami igen meredeken kapaszkodott fel az első hegyre, amit ezen a nyárias napon megmásztunk, ennek ellenére azonban nem változott az árnyékmennyiség, és még a bozótosok sem nyíltak meg a kis csapat előtt. Három hegyet ekképp magunk mögött hagyva kordult meg az első gyomor – a szamócázások jelentős mennyiségének ellenére –, eljött az ebéd ideje, és végre elénk tárult a Csalhó fennsíkjának déli csúcs – igaz, hogy a fejünket a magasba emelve gyönyörködhettünk csak benne. Az ebédet követően kezdődött a kirándulás legnehezebb szakasza, a Csalhó szikláinak legyőzése, s bizony ennek az írásban való bemutatása éppoly emberpróbáló feladat, mint a megmászása volt. A hosszas pihenők, a csokoládé éltető ereje és az egymást biztató szavak hatására ki-ki képes volt önmaga legyőzésére, s így késő délután feltűntek a csoport lábnyomai a fennsík déli végén. Innét visszatekintve ámulat fogott el mindenkit, hisz a távolság és a magasság fogalma itt új jelentést kapott. Az esti órák kellemesen teltek, hisz a hegyet kellett megkerülnünk, s így újra

8 felélénkült a beszélgetés, nevetés frissítő hangja töltötte be a lassan alvásra szenderülő természetet. Előkerültek a fényképezőgépek, amelyek megörökítették a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájakat, a szomszédos hegyeket, vonulatokat. Az utolsó erőpróba a vízmosás volt – utóbb arra is fény derült, hogy a térkép ezt a szakaszt halálfejjel jelezte –, azonban társaságunk megállíthatatlanul tört előre, s alig egy óra múltán nagy sóhaj kíséretében megérkeztünk a turistaház elé, ahol Szecsődi tanár úr egy-egy cukorkával dicsérte meg a csapat kitartását. A jóleső vacsora után a Nap búcsújában gyönyörködhetett az, akiben volt még kellő türelem az alvás előtt, s bizony nem csalódott senki ebben az égi színházban. Mintha a világ peremén álltunk volna, mögöttünk a hegyek a semmibe vesztek, a Nap egészen közel volt hozzánk, hogy azt éreztük, menten felpattanunk, és végigsimítunk felszínén, utolsó sugarai vörösre festették az ég alját. Körötte mindössze néhány bárányfelhő sietett aludni, s egy megkésett esti szellő még fel-felborzolta hajunk. Hűvös hajnallal ébredt a diáksereg az utolsó kirándulónapra, s ez vitt némi melankolikát a hangulatba. Bár a Csalhó megmászása egy teljes napot követelt, addig a leereszkedés Durau falujába mindössze öt órát igényelt.

9


A táj lebilincselő szépségéhez egy víztározó napfénytől csillogó vize is csatlakozott. A délután hozta magával a könnyes búcsút a Csalhó vidékétől, s a busz már vitte is kis csoportunkat Székelyudvarhely városa felé. Utunkat egy gyergyószentmiklósi pihenő, illetve a Lobogó-forrás mellett elköltött vacsora szakította meg. A kollégium hálótermei már jó ismerősként fogadták az érkezőket, és kíváncsian hallgatták az utolsó közös éneklést, minek hangja vidáman egymásba fonódva tört az ég felé, s szóródott szét a csillagok fényénél, hogy aztán a távolban újra egymásra leljenek. Július 25. hasonlóan szép reggelre virradt, mint az előzőek, azonban mindenkiben ott bujkált a gondolat, ami a kirándulás végét jelezte. A hazaút hosszas csevelyre, kártyapartira, éneklésre adott lehetőséget, s társaságunk lassan búcsúzott Székelyudvarhelytől, Marosvásárhelytől, s Kolozsvártól is. Vannak dolgok, amik az ember szívében örökre mély nyomot hagynak, és azt hiszem, ha valami, hát ez a hét ilyen volt. A barátságok, amik itt köttettek, a gyönyörű tájak, amiket láthattunk, s a kirándulások, a közös élmények mind erről tanúskodnak. Szlamka Zsófia 9/b A vízitúra Az erdő fái között a csend fenséges nyugalma honolt. A nap utolsó sugarai meg-megvilágították a leveleket, a fűzöldjét és sejtelmes színbe öltöztették

a földet. Az úton, valahol a szemhatáron két alak kontúrja rajzolódott ki. Lassan haladtak, tekintetük valahová a távoli semmi rengetegébe révedt. Talán a múltba. Az erdő csöndjébe halk emberi hangok vegyültek, amiket gyorsan magába szívott az ég, s egy hirtelen feltámadó őszi szélfuvallat.

…Emlékszel még arra a napra? Hogy annyira vártam a vízitúrát, hogy leellenőriztem a vízálló hátizsákot, tényleg vízálló-e egy kád vízben? A vonatút a Mosoni-Dunához percek múló semmiségének tűnt, hisz jó barátok közt az ember elfeledi számlálni a lassan pergő időt. A kenuban elfoglalva helyemet, vettem csak észre, hogy milyen jelentős tömeget veszített súlyából táskám úgy, hogy az útra készített túlélő csokicsomagot az utolsó morzsájáig eltüntettem a gyomromban. Hamarosa tizennégy fürgén sikló kenu csorgott le a folyó nagy sodrású vizén. A kenukban megfeszültek a z izmok, a tekintetek a tájat fürkészték és a zajra fel-felröppenő vízimadarakat. A szikrázó nap fényétől fénylett a hajók oldala, s csillogott maga az öreg Duna is a maga királyi szépségében mutatkozva

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM nekünk diákoknak. Az első éjjel a Hold ezüst lámpásának óvó sugarai alatt mindenki kipihente az út porát, és gondolatban felkészült a másnapi túrára. A reggelit egyenesen a Tescóból hozták elébünk a hajnal hasadtával, hogy legyen energiánk a hajókat érezni, uralni és vezetni. A túravezetők ezt el is érték, gyorsan haladtunk, a mozdulatsor már ismert volt mindenki számára, így a figyelmet inkább a mellettünk gyorsvonatként elrobogó táj vadregényes mivolta kötötte le, olyannyira, hogy egy-egy csónak a nagy ámulatban felborult. Aznap az esti sátorverés nehezen kezdődött el, hisz az ifjakat – akiket jelen esetben mi képviseltünk, barátom – nem szokás kényelmes és jó helyekre elszállásolni. Azonban egy idő után a sátrak fölépültek, kiürült a gulyásos kondér és a túrázók álomba merültek. Alig pirkadt még, amikor kis csapatunk már talpon volt, némi táplálék felvétele után nekivágtunk utunk leghosszabb, és persze a legnehezebb szakaszának. Sokak szerint unalmas volt a síkság, ami köröttünk terült el a szemhatárig, de szerintem tökéletes helyszín volt a fantázia szüleményeinek. A nap égetőn tűzött, így felvételre kerültek a sapkák és a pólók. Az éj beálltával csak néhány sátorból hallatszott ki egy halk suttogás, hisz az evezésben mindenki elfáradt. Az új napra virradóra még nem gondoltuk, milyen élményekben lesz részünk. A kenuk ugyanis összeköttettek és végre eljött a lehetőség a fürdésre, amit persze egy júliusi napon kevesen hagytak ki. Mikor a Nap utolsó sugarai is eltűntek a látóhatár mögött, tábortűz lángja lobbant, tegyük hozzá, nem csak a megszokott tüzelőanyagokkal. Mi több,

10

egy hatalmas kidőlt farönköt is rágurítottunk! Az este ezután igazán eseménydúsan telt, arról nem is beszélve, hogy még a vacsora is kiömlött! Az utolsó nap az eget vastag, szürke fellegek borították, s a Napnak csak néhány éltető sugara verekedte át magát rajtuk. Szánk azonban rögtönk mosolyra görbült, amikor meghallottuk a szót: kenuverseny. A három csapat erejét megfeszítve küzdött a győzelemért, kettő azonban egymásba ütközött, így igaz a mondás: „a nevető harmadik…”. A baleset okozóját méltón büntették a többiek. Megismerhette azt az érzést, amikor a test hűs vízbe csobban. Hamarosan a győri vonaton ültünk, hogy néhány óra múltán búcsút mondhassunk egymásnak. Az este lassan elnyelte az utolsó bíbor fénysugarat. Egy kósza esti szellő kelt útra, végigsimítva az erdő fáin, messzire fújva álmát. A két alak szeme fénye még csillant egyet, majd eltűntek a messzeségben… Szlamka Zsófia 9/b

11

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM Gólyatábor – 2007

Idén nyáron is megrendezték az új hetedikeseknek és kilencedikeseknek a gólyatábort. Mint az előző két évben, most is Soltvadkerten helyszíne, és három napig tartott. A táborhely kiváló lehetőséget nyújtott az új osztályok összeismerkedésére. Faházakban laktunk, egy szobában öten. Nagy sportpálya és színpad is tartozott a táborhoz. A programokra sem panaszkodhattunk, hiszen azok is nagyon érdekesek voltak. Első nap az osztályok ismerkedő játékokat játszottak az osztályfőnökükkel együtt. A nagyobb diákok kihirdették az egész tábor idejére az „egyedüljárási tilalmat”, majd osztályonként választottak egy „gyilkost”, aki ha valakivel kettesben volt azt meg kellett „gyilkolnia”. Tehát tett a csuklójára egy X-et. Az „egyszám” játékot is kihirdették, ami abból állt, mindenkinek írnia kellett egy pozitív egész számot. Az a szám nyert, amely a legkisebb volt és csak egy ember írta. Délután elmentünk a környéken lévő tóhoz fürödni. Ez volt szerintem az egyik legjobb program. Sokat labdáztunk csapatokban, például a fiúk a lányok ellen. Este az iskoláról szóló játékot

játszottunk, ebben a mi osztályunk a 7. b nyert. Ez után esti éneklés következett, majd lefekvés, de még sokáig beszélgettünk. A második nap reggelét tornával kezdtük. Reggeli után pedig nekiláttunk a már tegnap kiadott színdarab összeállításához. Nekünk a Harry Pottert kellett előadni western stílusban. Másnap reggel kellett bemutatnunk. Ez után tőzsdejáték következett. Ebben is a mi osztályuk nyert! Ebéd után foci és partizán meccsek voltak, amiben szintúgy a mi osztályunk nyert! Délután ismét ellátogattunk a tóra. Este kvízt játszottunk, amiben hasonlóan jó helyezést értünk el, mint az előző játékokban. És persze szerények is vagyunk… Éjfélkor kezdődött az éjszakai portya. „Rókákra” kellett vadásznunk! A harmadik nap reggele újonnan tornával indult. Ezen a napon már csak a színdarabokat adtuk elő, szerintem mindegyik nagyon jól sikerült. Ez után még várt ránk egy számháború, majd az eredményhirdetés. Az összesítésben a 7. b osztály nyert, csakúgy, mint a sportversenyeken. A színdarab előadásában a 7. c osztály szerepelt a legjobban! Akkor már tényleg csak a hazaút várt ránk, ami hosszú volt, de cseppet sem unalmas. Itt is rengeteget beszélgettünk. Szerintem nagyon jól sikerült ez a gólyatábor és örülök, hogy részt vehettem rajta! Kerekes Kata 7/b


Idén is megrendezésre került a nagysikerű Tiszap tábor, de idén rendhagyóan nem élménybeszámolót, hanem a tábori újságokból láthattok egy kis összeállítást. Íme:

12

13


VASFIGYELEM Stílusgyakorlatok I. Lassan múlnak a másodpercek, legalább is sokkal lassabban, mint kellene, és ezt a teremben egy ember kivételével mindenki érzi. Szinte hallani lehet az óra kattogását, szééépen, laaasssan. Hirtelen valami megtöri a beszélgetések zaját, és ez valakinek nagyon rosszul esik. Persze ez a két személy esetünkben nem egy és ugyan az. Mi sem bizonyíthatná jobban e tényt, mint hogy a következő beszélgetés zajlott le közöttük: - Idézni tudná, amit az előbb mondtam? - Bocsánat tanárnő, de… - Nem megmondtam, hogy itt az órámon figyelni kell! Vasfigyelem! Vasfi-gye-lem! - Bocsánat tanárnő, de - hősünket szorult helyzetéből egy "jóakarója" szépen ki is segíti. - természetesen tudom idézni, amit az előbb mondtam! - Hát akkor miért nem idézi?! - Na, szóval, hát… itt arról lenne szó, hogy - megfogadva a tanárnő tanácsát nebulónk vas-fi-gye-lem-mel hegyezi fülét, majd fellélegzik - Homéroszt egyes kortársai Hemingwayhez és VIII. Henrikhez hasonlították, dicsérve tehetségét. - Hülyegyerek! Később a szünetben: - Miért nem figyeltél arra, amit súgtam? A tanárnő is mondta, vas-fi-gye-lem! Marussy Kristóf 8/a Stílusgyakorlatok II. Fagyos, jégként csapkodó hajnali szél futott tova a hegytetőről, hogy aztán az alant elterülő síkságon vígan

játszadozhasson a fűszálak életben gazdag zöldjével, a vadvirágok szúrósan előretekintő kelyhével. A hegység sziklás csúcsai, mint megannyi fog, meredtek az égbolt végeláthatatlan határa felé. A síkon patak futott sebesen, híreket hozva a messzi nyugatról, s tovaszállítva azokat kelet felé. A mezőn madarak kis csoportja várt, feszülten az égre emelve tekintetüket, mikben most értelem fénye csillant. Egy farkascsorda állt meg némán a hegyek szoknyájánál, s nem törődve a gyorsan menekülő őzzel, az eget nézték. Akár ha harang fenséges hangja kongna, a szél elállt, a bárányfelhők a pillanat töredéke alatt szertefoszlottak. Mind az ég felé nyújották talán nem létező karjaikat. Megállt a természet. Egy percig csönd volt, néma csönd. A láthatáron a Nap vörös korongja jelent meg, szikrázva, ragyogva, mint bármely más nap, az ég királya, emelkedett az égbolt sötétjébe, elhozva egy újabb napot. Ő figyelte a világot, vigyázott alattvalóira, igazságosan uralkodott teremtményein. Tekintetéből sohasem tűnt el a vasfigyelem. Szlamka Zsófia 9/b Stílusgyakorlatok III. Vas+figyelem. Vas: kemény, ellenálló anyag, de nagy hibája hogy idővel rozsdásodik, elporlad. Figyelem: jól jön, ha bárki bármit csinál. Tehát a vasfigyelem hosszú távon nem működhet, hiába erős kezdetben, lankad, korrodál. Elégedjünk meg inkább a zsákvászonnal… Kerekes Boglárka 10/c


TI ÍRTÁTOK

Elszúrtam.hu, avagy: mit ne csinálj 12.-ben? Bár az iskola tanulóinak jelentős hányada már csak egyetlen szám, a 480 bűvöletében él, egy pillanatra idézzük fel az ősrégi, elavult 144-et! Ugyanis ennek jegyében zajlott le a következő, igen tanulságos eset. Kedves tavaly érettségizett ismerősöm nemes egyszerűséggel a Srác, egy nagyon tehetséges Fiatalember. Évek óta az álma, hogy filmrendező legyen, és ennek érdekében minden tőle telhetőt meg is tett. Minden Filmes versenyen elindult, legyen szó rövidfilm vagy reklám forgatásáról. Ami pályázatra filmet be lehetett küldeni, arra beküldött. És bizony az évek során sok-sok országos és regionális első- és különdíjat besöpört. Ezek után pedig megnyerte, mondjuk a Mozgókép és Média OKTVt. És természetesen mindvégig jó tanuló volt és felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezett. Na most hol is itt a gond, tehetnénk fel a kérdést. A gond ott van, hogy mindezek után a Srác bejelentette, hogy orvosira megy. Itt már megkondulhatnak a vészharangok, merthogy baj van. Több is. A kisebbik az volt, hegy tavaly nem indult filmrendező szak a Színművészeti

14 Egyetemen. De ez csak a kisebbik probléma volt. A nagyobbik már hosszú évekre nyúlt vissza. Ugyanis a Srác életébe pár évvel korábban belépett minden bajok forrása, a Nő. Sőt annak egy rosszabb vállfaja, a Csaj. A Srácnál úgy 2-3 évvel volt idősebb. Szóval, miután megtörtént a nagy találkozás, kezdetét vette a Hosszú távú Kapcsolat. És Anyuka most bánta egy kicsit, hogy a Srác igazi gavallér (kihalásra ítélt faj!) és végig mindent ő fizetett. Szóval dúlt a love. Végül az utolsó adalék: a Csaj tavaly már bőven egyetemista volt - és az Orvosin tanult. Szóval a Srác megjelölte a létező összes orvosi kart, és semmi mást. Ugyanis Úgy az agyára ment a szerelem, hogy sem Anyuka, sem Apuka nem tudott hatni rá - pedig mindkettő értelmes ember. Beadta a jelentkezési lapot, és párhónapra rá szakítottak. Van ez így. Közben véget ért a 12. év, megvolt a színötös érettségi, az ötös év végi bizonyítvány, és végül kijöttek a ponthatárok. Csakhogy most más volt a baj. Mivel az orvosira csak a nyelvvizsga pontokat számították be, a Srác emelt szinten érettségizett kémiából. Meg is kapta a negyven pluszpont, de mivel épp csak elérte az ötös szintet, még a legkisebb ponthatárú helyre is hiányzott neki egy pont. Hát ilyen is van. A srácot nem vették fel sehova. Egy szempontból talán nem is volt olyan nagy baj, ugyanis pasikánk a szakítást követő nagy letargia közben

15


megvilágosodott, és rájött, hogy egyáltalán nem akart orvosira menni, hiszen őt csak a film érdekli. Szerencsére az egyik gyengébb felsőoktatási intézmény hirdetett pótfelvételit Média és Kommunikáció Szakra, ahova a Srácot fel is vették, ami nem is csoda, hiszen erre a szakra 144 pontja volt. Így most odajár - reméli, csak egy évig, - költségtérítésesre. Ilyen Is van. Innen nézve a dolgokat, talán megbocsátható a szülők erőszakossága, és talán már az is érthetőbb, hogy miért van minden komédiában és a nagy tragédiákban mindig szerelem. Mindenkinek sikeres érettségit, és ki tudja? Talán 10 év múlva láthatjuk a sztori Oscar-díjas filmadaptációját. Dian Eszter 12/b

Iskolanap Tudtam, ez a nap borzalmas lesz rosszul tudtam. A találkozót a szekrény elé beszéltük meg. Ez a többiek értelmezésében a következőt jelenti: „Találkozzunk a szekrényben és addig is, amíg jön a tanár, hogy ne unatkozzunk, okozzunk akkora kárt, melynek mértéke a civilizált elme számára felfoghatatlan.”. A tanár úr végül nem jött. De mi mentünk. Lefelé a lépcsőn. Mikor elhaladtunk a büfé előtt, arra gondoltam, ha kifogyott a munícióm, ennek még hasznát vehetem. Ekkor kiértünk az udvarra, a hangulat a kollektív öngyilkosságra való hajlam, és a szereplők meglincselésére való

megszállott késztetés közti érdekes átmenetet tükrözte. Itt mindenkit kristálytisztán lehetett hallani, csak azt nem, aki a színpadon volt. Én a hátsó sorban álltam, egy labdán. Nem tehetek róla, hogy magasak voltak előttem, úgyhogy ne nézz így rám! Az értetlenkedő tanároknak elmagyaráztam, hogy ezt azért csinálom, mert ez a sok majom nem áll odább. Érdekes: erre a védekezésre majdhogynem összevertek. Midőn véget ért a díjak kiosztása (meg ne kérdezd milyen díjaké), kerestünk egy kényelmes helyet ahhoz, hogy az égvilágon semmit ne csináljunk. Fazó szerint ez legalább remekül megy. Ez egy úri koncert volt: elegánsan késett. Valahogy nincs szerencsém: megtaláltam az elvesztett ötvenesemet, de ezzel másik három fiú is így volt. Ráadásul készek voltak némi megértést verni belém. Én elfutottam, és szokásom szerint hosszas mérlegelés után sikerült kiválasztanom az egyetlen totálisan életképtelen irányt. Azt, hogy az íjászat közepében loholok, csak akkor tűnt fel, mikor elzúgott a fejem mellett egy vessző. Hogy egy kis időt adjak nekik, elmentem a kapuéra (asszem így írják) bemutatóra. Az volt kiírva: „TÁNCOS HARCMŰVÉSZET” megpróbáltam elképzelni, amint zenére ölik az embereket. Nem ment. Megpróbáltam, hátha ha összeszorítom a szemem, látok

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM benne valami koreográfiát. Ez sem jött be. Valószínűleg velem lehet a baj. Egy darabig még maradtam, de az eredményhirdetést már nem volt merszem kivárni. Elmentemben rápillantottam osztálytársaimra: milyen fáradtnak és nyúzottnak látszanak, megértem őket: nehéz arra gondolni, hogy csak egy év múlva lesz újra iskolanap. Írta, de még nem rendezte meg: B. András A félelem avagy erdei iskola a régi osztályommal Megint nehezen indult. A tanárom két nappal az indulás előtt vette fontolóra a szállás problémáját. Egy nappal az indulás előtt büszkén jelentette be: Talált egy olcsó, ám gyönyörű helyet, aminek ahhoz képest, hogy milyen jó helyen van, nevetségesen alacsony az ára. Mikor odaértünk rögtön láttuk, miért volt olyan olcsó. A helye valóban szép volt. Azt az apró stilisztikai melléfogást leszámítva, hogy gyönyörű rálátás nyílt róla a falu temetőjére. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van a ház, van egy térdig (térdig, nem pedig égig) érő kidőlt-bedőlt deszkakerítés. Tehát azt a kevéske jó érzést, ami az esti szalonnasütésben lett volna, ahogy volt, úgy törte derékba. Valamint ami a gyermeki lelket széppé varázsolja: néhány bölcs ember tőlünk, meg az ötödikből úgy érezte, hogy neki eddig az

16 hiányzott az életéből, hogy éjnek évadján bemenjen a temetőbe ökörködni. Volt köztük egy kiskrapek, aki néhány napja vehette le a gipszet a törött karjáról. No, ezt szemelte ki valamelyik kemény fiú, hogy majd jól megvicceli. Ugyanis bebújt az egyik sír mögé, és lassan kiemelkedett, mikor a szerencsétlen odaért. A srác sírógörcsöt kapott, és reszketve futott fel a házba, ahol csak ennyit bírt kinyögni: - Valami van odakint! Láttam! Az volt a sanda gyanúm, hogy a kedves és bajtársias barátai nem a legjobb módszerrel próbálták eloszlatni az aggodalmait. Ugyanis elsötétítették a szobát és spiritiszta szeánszot tartottak, hogy kiderítsék, melyik túlvilági lény akarja elkapni. Az egyik hülye rugdosta az asztalt a lábával, de a kiskrapek olyan idegállapotban volt, hogy csont nélkül elhitte, hogy ez a túlvilág átka. Mikor kiégett az régi izzó, elkezdték

egyik kántálni: - Még az éjjel eljön érted! Szegény srác úgy beijedt, hogy másnap szándékosan eltörte a karját, és hazament. Az az érzésem, hogy a többiek jobban érezték magukat, ugyanis a szomszéd szobában sztriptízpókert játszottak. Bódi András 8/b

17


Idén már három nagyszerű túra került megrendezésre, az iskolánkban működő és évek óta egyre népszerűbb túraszakkör keretén belül. A lelkes diákok nem rettentek meg a meredek hegyoldalaktól és a kiválónak egyáltalán nem nevezhető időjárási helyzetektől sem. Az első túra útvonala, melyet októberben a Vértesben rendeztek a következő volt: Oroszlány – Majk – Várgesztes – Vitányvár – Szárliget. Ezt egy az őszi szünetben tartott mátrai kirándulás követett, a legutóbbi pedig a Pilis hegyeibe vezették a diákokat. A képeket és a feliratokat Szlamka Zsófia készítette.


18

Folytatás a következő számban!

19 TÉTEL: „A megzavarodott képzeletekből létrejött fanatizmus birodalmakat dönt meg” Véleményem szerint a fenti állítás teljes egészében nem mondható igaznak, viszont tény, hogy a fanatizmus ezen formája nagymértékben hozzájárulhat egy állam vagy egy birodalom morális, és ebből kifolyólag gazdasági válságához, esetleg a rendszer összeomlásához is. A fent szereplő mondat tartalmának hatása leginkább a Középkor idején volt érzékelhető. A polgárok nagy része tájékozatlan és tanulatlan volt. A Középkorban élő polgárok magas hányada az előbbiekből kifolyólag nagyon könnyen befolyásolhatóvá vált Az egyházi vezetők természetesen tisztában voltak azzal, hogy gyakorlatilag birkaként tudták irányítani a népet, és sok esetben ezt fel is használták saját, személyes céljaik elérésére. Ha valakit el akartak tenni láb alól, akkor egyszerűen a kereszténység álarca mögé bújva kiátkozták, avagy közölték, hogy az érintett személy eretnek, vétett a keresztény vallás és egyben Isten ellen is. Ezzel a megoldással leggyakrabban meg is oldódott a probléma. A „célpontot” máglyán elégették, és ment tovább az élet. Néha, mikor a társadalom alsóbb rétegei rájöttek, hogy csupán kihasználják őket, és sokszor cserébe még megélhetési lehetőséget sem kapnak, lázadást szítottak a főurak ellen, ami vélhetően nem tett jót az ország közbiztonságának. Természetesen a fenti tézis ma már korántsem annyira aktuális,

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM mint régebben volt, hiszen az emberek tájékozottabbá és ezáltal kevésbé befolyásolhatóvá váltak, ráadásul ma már nagyságrendekkel nehezebb egy államot morálisan és gazdaságilag instabil helyzetbe hozni, viszont az tény, hogy a politikusoknak gyakran sikerül radikális érzelmeket kiváltani a népből. Például, abban az esetben, ha a csaknem ezer éves magyar nemzeti jelképről, az Árpád-sávos zászlóról azt állítják, hogy neonáci szimbólum – és ezt a nép elég jelentős hányada elhiszi –, akkor nem valószínű, hogy ez pozitívan fog visszahatni a közhangulatra. Nyilvánvalóan az sem helyénvaló, hogy tudatlan emberek olyan jelképeket hordozzanak a kezükben, amelyeknek nem ismerik a jelentését, és ezekkel a kezükben megtámadják a tüntetés színhelyétől párszáz méterre levő televízió csatorna székházát, de azért itt is észrevehető, hogy kis hazánk vezetősége nem kíván gondoskodni az ország biztonságáról és a rendfenntartók felfegyverzéséről, mert tény, hogy mintegy négyezer rendőrnek csaknem tíz órába került, hogy

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM megállítson ötszáz kővel dobálózó, részeges állampolgárt, akik a rendőrség jelenléte mellett játszi könnyedséggel kifosztották az érintett TV csatorna székházát. Mindent összefoglalva: véleményem szerint nem mondható igaznak, hogy a megzavarodott képzeletekből létrejött fanatizmus birodalmakat dönt meg, de bizonyos esetekben nagymértékben hozzájárulhat a rendszer hanyatlásához. Nagy Csongor 10/c Hajnal Álmosan villogó lámpákkal zötyögött be a hév a peronra. Nyikorgó kerekekkel megállt, és kitárta ajtajait. Többedmagammal tettem meg a két lépcsőt, s lévén a vonat szinte üres, le is ültem egy ablak melletti felettébb kényelmetlen ülésre. Homályos sípszó járta át-keresztül az utasok fülét, vöröses lámpák villantak az ajtók fölött, és a hév elindult. A korai időpontra nézve megengedtem magamnak, hogy karikás szemekkel, és beesett arccal nézzek ki a fejemből, ki egyenesen az ablakon. Fáradtságomat tetézte az ébredés utáni zöldtea hiánya. Az ég alja bíbor színben játszott, a kelő nap első sugarai táncoltak rajta. A vonat egy erdő mellett haladt el, s én látni véltem az ébredő természet sóhajtásait, a felpattanó szemeket, hallani véltem az első mozdulatokat. Velem szemben egy fiatalasszony ült, ernyedt vállakkal, arca ráncos volt,

20

szemei fáradtak, az új nap kezdetének ellenére. Kezében egy kiflit tartott, ám csak nézte azt, s inkább gondolatban fogyasztotta el, csak hadd mellőzze a mozgást. A hév ekkor megállt, hogy újabb embereket fogadjon magába, kik a munkába indulnak messze, ki tudja, hová? Embereket, oly különböző, s alig hasonló embereket, más és más élettel. Korombeli, gimnazista fiú foglalt helyet mellettem, kabátját fázósan összehúzta, majd táskájából egy rántással elővette kémia tankönyvét, és annak tanulmányozásába merült. Alig telhetett el néhány másodperc az univerzum hátralevő idejéből, mikor a fiú becsukta a könyvet. Szemeit behunyva pihent. Aztán gondolt egyet, és újra felcsapta a könyvet. Mintha képtelen lett volna eldönteni, képes-e ilyen, hajnali percekben elég figyelmet összepontosítani a kémia nemes tudományára. Végül megegyezett magával egy lényegre törő nem válasszal. Tekintetemet az égboltra függesztettem az ablak vastag, ám hűvös

21


és párás üvegén át. Elképzeltem Európát. Igen nagynak tűnt. Aztán a Föld rajzolódott ki lelki szemeim előtt, ezt követően a Naprendszer, majd az egész Tejút, a Lokális Rendszer, majd a teljes univerzum, a maga felfoghatatlanságában. Eltöprengtem a gondolaton, milyen elenyészően kis probléma az, hogy fél nyolckor kezdek az iskolában, a világmindenség fenséges hatalmasságához képest.

A hév lassan megállt Örs vezér terének keleti végén, és nagyot sóhajtva kitárta az ajtókat. Az elkövetkező napon merengve szálltam le, és rögvest szemembe villant az Árkád monumentális épületkolosszusa. Az persze fáradhatatlan ontotta magából a reklámok fényeit. Szlamka Zsófia 9/b

CSILLAGÁSZAT Ha egy felhőtlen, nyári éjszakán tekintetünket az égbolt mezejére emeljük, elkápráztat bennünket az univerzum fenséges sokszínűsége. Nyugodtan szendereghetünk egy csendes rét puha takaróján, mert tudjuk, a Tejút hószínű, békés sávja rajtunk legelteti szemeit vigyázóm. Megpillanthatjuk a Holdat, és nyugtázhatjuk magunkban, hogy azért van valaki, aki mindig velünk van, örökkön örökké Nap körüli pályánkon. Ezen sorokban azoknak szeretnék útmutatóval szolgálni, akiket foglalkoztat a kérdés, hol is kezdődött a világ, és merre tart, mi található a csillagok mögött, hová sietnek úgy a hullócsillagok? Szeretnék gyakorlati segítséget nyújtani azoknak, akik szívesen töltenének egy éjszakát a szabad ég alatt. Nem utolsó sorban pedig híreket közvetítenék az aktuális égi látványosságokról. Kívánok tehát kellemes böngészést, és jó eget!

Észleljünk! Mint minden mást, az égbolt csodáinak fürkészését is érdemes az alapoknál kezdeni. Így ne kapj rögtön egy hatalmas teleszkóphoz! Feküdj inkább a fűbe, és csak figyeld a csillagokat, a mozgásukat, a Holdat. Észre fogod venni, hogy néhány nap elteltével már felismered a közeli, jellegzetesen elhelyezkedő csillagcsoportokat! Ragadj hát papírt és ceruzát, és rajzold le, amit látsz! Próbáld meg a fényesebb, ragyogóbb csillagokat magad is nagyobb, erősebb színnel ábrázolni. Az égbolt papíron való rögzítésével jobban meg tudod jegyezni a csillagok elhelyezkedését, mozgását, később pedig könnyebben tájékozódsz majd a csillagtérképeken! Ezt követően elérkeztél az észlelés első igazán fontos állomására: a szabadszemes megfigyeléshez. Ezen a ponton válik fontossá egy csillagtérkép segítsége. A

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM leghasznosabb térkép a planiszférikus csillagtérkép. Arról ismerhető fel, hogy általában kör alakú, és egy előlap forgatásával adott idő és hely szerint láthatjuk az éggömb síkra vetett képét. Vásárlásakor ügyelj a térkép anyagára, a vékonyabb kartonból készültek megfelelnek e célra. Kerüld a foszforeszkáló feliratokkal ellátott térképeket, mert a festék hamar lekopik róluk, illetve az olvasásukat követően újra és újra hozzá kell szoknod a sötéthez. Ügyelj arra is, hogy a térkép a saját szélességi fokod égboltját mutassa! /Mivel feltehetően Magyarországon élsz, a szélességi fokod 40-60°./ Ha már kezedben a térkép, ideje megismerkedni vele! Érdemes tudni, hogy a csillagtérképeket a téli időszámításra hangolják, így nyáron egy órával korábbi időpontot kell beállítani. A térkép középpontjában a zenit található, ez az a pont, ami mindig pontosan 90°-kal van a fejünk fölött. Ezen fut keresztül a meridián, más néven délkör, ami érinti az égbolt északi és déli pólusát. Az északi pólus közelében találjuk a Sarkcsillagot, avagy Polarist, mely, ha az egyenlítőn élnénk, pont a horizonton lenne. Szintén láthatjuk a térképen az ekliptikát, ami a Nap látszólagos napi útját jelzi. Egy-egy régi objektumot a rektaszcenzió/RA/ és a deklináció /D/ segítségével találhatsz meg. Az RA a földi hosszúsági vonalak égre vetített mása, míg a D a szélességi vonalaké. Ha már könnyűszerrel tájékozódsz a térképeden, ideje megkeresned a nagyobb, fényesebb csillagképeket! Érdemes a cirkumpoláris /vagyis egész évben látható/ csillagképekkel kezdeni, mint a Nagymedve /benne a Göncölszekérrel/ és a Kismedve.

22 Aktuális: Szeptember hónapban tökéletes időszak az égbolt kutatására, hisz a Hold este 8 órakor nyugszik, így fénye nem homályosítja látásunkat. Az esti égbolton érdemes megnézni a Herkules és az Ökörhajcsár csillagképeket. Előbbinek a középpontjában szabad szemmel is látható az M13 és M92 néven ismert két gyönyörű gömbhalmaz. Szintén a nyugati égbolton még ma is felkereshetjük az amatőr csillagászok által legtöbbször észlelt planetáris ködöt, a Gyűrűs-ködöt, amit az M57 néven a Lyra csillagképben találunk. Kisebb teleszkóppal pontosan elkülönülnek a különböző elemeket tartalmazó gázrétegek. A Göncölszekér ágának 2. csillagát, ha jobban megnézzük – sasszeműek szabad szemmel is láthatják –, valójában két csillagot különíthetünk el, a Mizart, és az Alcort, a híres kettőscsillag-párt. A keleti égbolton érdemes megnézni a hozzánk legközelebb eső galaxist, az Andromeda-ködöt, más néven M31-et. A bolygók közül éjszaka a Marsot, a Szaturnuszt, az Uránuszt, és a Neptunuszt szemlélhetjük. A következő folytatjuk.

számban Szlmaka Zsófia 9/b

23


AJÁNLÓK Astrid Lidgren (1907-2002) Astrid Lindren, a modern skandináv gyermekirodalom Andersen-díjas királynője, egy kis északi faluban, Vimmerbyben született. Történetei a helybeli népi elbeszéléseken alapulnak, a hosszú sarki éjszakában lobogó tüzek mellett elmondott mesék érzelmessége, humora csillan meg bennük. Több műfajban is alkotott, történeteivel nem csak hazájában alkotott szép sikereket, de nevét megismerte a nagyvilág. Én nagyon szeretem Astrid Linderen meséit! Az összeset! Történetei kedvesen humorosak, izgalmasak. Minden korosztály talál magának olvasnivalót. A Harisnyás Pippit szerintem már elég sokan látták, olvasták, vagy épp a szüleik mesélték nekik. De nem csak ezt írta ő, nem ám! A kedvenc könyveim közé tartozik Kalle, a 13 éves detektív története. Ez a 3 részes sorozat az egész családban sikert aratott. Apát annyira érdekelte, hogy amíg ez volt az esti mese csak ő olvashatta fel, senki más! Szóval olvassátok Astrid Lindgren könyveit, nagyon érdekes! És nagyon érdemes!

Szalay Lenke: Ketten hiányoznak Egy számomra különleges könyv, különleges történettel. Már az a szituáció is érdekes volt, amikor megtaláltam: erre a nagyon sokat emlegetett és sokat keresett könyvre egy ruhásszekrény aljában leltem rá. Olyan régóta szerettem volna már elolvasni, és hirtelen a kezembe került. Rábukkantam tehát a könyvre, megszemléltem a borítóját. Jó állapotban volt ahhoz képest, hogy 1962-ben adták ki. Elkezdtem az olvasást. A cselekmény könnyen érthető, de közben bonyolódik is: Takács Tibor régi iskolájában megszűnik a tanítás, így új osztályba és új iskolába kerül. Osztálytársai eleinte nem igazán kedvelik az okos, mindenhez értő fiút. Tibor megismerkedik Virág Bálinttal, aki szintén az osztályába jár, ám nem alakul ki köztük igazi barátság. Miközben Tibor tanulmányait, küzdelmeit követjük, megismerkedhetünk a kis közösség többi tagjával is. Bálint családja a kezdetekben az ideális, boldog életet szimbolizálja, de amikor az apa elköltözik tőlük, a fiú egy szándékos-véletlen balesetet szenved. Tibor már fél éve koptatja az iskola padját, de csak a szerencsétlenség után jön rá, hogy mennyire hiányzik neki Bálint társasága. Egy életre szóló, erős kapcsolat alakul ki köztük, melyet abban a kórházban erősítenek meg, ahol a sebesült fiút ápolják. Ez a

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM történet egyik legszebb pillanata. Nagyon fontos szereplő még a magát felnőttnek képzelő Sáros, aki minden esti betörésben benne van. Szintén az osztály tagja. Nagyon vágyik a szeretetre és törődésre, ám mivel nem kap ezekből eleget, végül rossz útra tér. Akármilyen magabiztosnak állítja be magát, mégis az ellenkezője derül ki róla. Egy betörés után „társai” feljelentik, és nevelőintézetbe kerül. Itt derül ki, hogy miért kapta a mű a „Ketten hiányoznak” címet. Az évzáróról ugyanis Bálint és Sáros is hiányzik… Úgy gondolom, hogy olyan karakterek szerepelnek a történetben, amilyenek mindig is lesznek a világon. Egy kicsit magunkra vagy egy barátunkra ismerhetünk az olvasásakor, képesek lehetünk teljesen beleélni magunkat az eseményekbe. Ezért olyan jó olvasni. Azt hiszem, ez a regény mindenkinek közvetíthet legalább egy fontos üzenetet! De hogy mit, azt már az olvasónak kell eldöntenie!

24 énekkönyvek, mint a klasszikus zene képviselőiről. Azt gondolom, elsőként néhány - a múltban élt - muzsikusról írnék, mert csak őáltaluk érthetjük meg a zenét, mint fogalmat, a zenét, mint jelenséget, a zenét, mint cselekvést a maga teljes szépségében és valóságában. Így a barokk zene mindenki által ismert nagymesteréről, Johann Bachról érdemes beszélni. Hogy zenéjét megismerjük, először őt magát, mint embert kell megismernünk. Mikor azt a szót látjuk leírva, Bach, bizonyára mindünknek az a festményekről a képzeletünkbe vésődött koros ember jut eszünkbe, kinek a fejét dúsan leomló, fehér paróka borítja, arcán megelégedett mosollyal. Ám valóban elégedett volt életével? Gyakorta a nemesek által megrendelt tánczenét a bálokra, misét a vasárnapokra kellett írnia. Ám kétségkívül nehéz úgy mind házi feladatot, mind zenét írni, hogy az ihlet csónakja távoli vizekre

H. Dóri 10/b Zene

Ezen sorokban a sokak által elvből elutasított komolyzenéről szeretnék írni. S kezdeném is rögtön egy kérdéssel: mi is az a komolyzene? Hisz a romantika korában a barokk dallamokat kezelték, mint klasszikust, s a romantika zenéje volt a mindenki által kedvelt, azért rajongtak mind a fiatalok, mind az idősebbek. Ezzel szemben ma már a tegnap zongorajátéka is komolyzene, s holnap a ma együtteseiről írnak az

evezett, netán nem felel meg az adott hangulatnak. Bachnak a zene volt mindene, családja mellett is családja, barátja, bajban is társa. Zenéjében fellelhetjük korának minden

25 apró elemét, a jólét, a gazdagság pillanatait, azonban az abban az időben dúló háborúk, megszorítások félelmeit is. Minden zeneszerző közül talán Bach műveinek a hangvilága a legváltozatosabb. A barokk jellegzetességéből, a túldíszítettségből fakad, hogy az egyes dallamok hangjai mind díszített, gyakran túlcifrázott formát öltenek. Bach életének jelentős részében orgonára és csembalóra írt zenét. Míg az orgona hangjai fenségesen betöltik a teret, addig a csembaló cérnavékony koppanásait a néma csönd is könnyedén elnyeli. Így a szerzőnek nem jelentett különösebb nehézséget a zongora megjelenése a zenei köztudatban, annak kétségkívül különböző hangja, billentése, stílusa. Ő maga természetesen a zongora feltalálásával mit sem változott, a Wohltemperiertes Klavier zongoramuzsikái épp úgy rá vallanak, akár ha csembalóra írta volna őket. Személy szerint én sokáig tartottam Bach zenéjét „rózsaszín fellegek között andalgó hangoknak”, azonban talán épp két éve szöget ütött

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM alaphangjaira bontottam, és érdekes dolgot véltem fölfedezni. Ezzel a módszerrel a darab mondanivalójában már nem csak az orgona által gyönyörűen bemutatott keresztény hit jelent meg, hanem némi – számomra akkor még ismeretlen eredetű – melankolika is. Összefoglalva azt kell mondanom, sok minden van, sok minden van, aminek a felszíne alatt mély jelentés lappang, s bármennyire ismerjük, mégis tartogat számunkra újabb és újabb meglepetéseket. A reklám után a versekkel folytatjuk!

VICCEK Nos, egy makedón lándzsa öt méteres. Ez maga után vonja azt, hogy egy makedón lándzsával nem lehet úgy rohanni, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! - Hogy hívják a cirkuszban a trapézon táncoló embereket? - Trappisták!!! Fáradtságomat jelzi, hogy a 9. b-ben elkezdtem keresni Hódító Vilmost. Akhilleusz a rövidebb, de hosszabb életet választotta… Mértékegysége? négyzetméter?

valami a fejemben. Egy igen szépen megkomponált Bach szvitet tanultam zongorázni, s otthoni gyakorlás közben – talán tudatalatti sugallatra – a sok díszesre faragott dallamhalmot

Kismacska

per

Lefejellek, mint vasorrú bába a mágnes asztalt. Megütlek, mint ingaóra az éjfélt!


VERSEK A lélekmadár

Repcsik zúgnak az égben, Felhők úsznak a kékben. Egy állat néz ki a felhők mögül, Sárgarigó, és a kékbe repül. Repül délcegen, fújja dalát, Az ő saját egyetlen szólamát. Semmi sincs körötte, csak a kék ég, Az utolsó fákat is elhagyta rég. S elenyészik, mint az élet S míg ezt elbeszélem néked, Ő már fönt van a mennyekben, A kék, fehér, aranyos édenben. Bucz Magor 7/b Augusztus A tó tiszta vize, sima tükre Némán mered a narancsos égre. Hullámai, habjai elültek, Lakói zajtalan fülelnek. Körben fenyvesek nemes sudara áll, Áll feketében, és egyre csak vár. Levelei olykor meg-megremegnek, Aztán holtan-ájultan a földre leesnek. Az ég álmosan kacsingat még, Meg nem szólal már, hisz itt a vég, Eljő a komor este, leszáll az éj, S az erdő lakói, mind nyugovóra tér.

26 Bíborszínbe öltözik a felhő, Köd száll alá, mint mámorító kendő, S utolsó táncát járja a nap, Narancs sugarainak utolsóit ontja. Gyenge szellő suhan végig a tájon, Hangja dallamos, alakja fátyol. Néhány énekesmadár röppen, Egy fenyő alatt őzgida szökken. Haza indulnak az állatok, És nyugovóra térnek, Fiókák a fészekben még vacsorát kérnek, Majd hirtelen minden zaj elül. A nap lebukik a láthatár alatt, A gyönge esti szellő is keletnek halad, A tó tiszta vize, sima tükre Némán mered a csillagos égre. Szlamka Zsófia 9/b Az Idő Fagyos szél süvölt végig kegyetlenül, Pusztítva, rombolva a messzi dombtetőn. Dideregve reszket a vékony búzakalász, Egymásba karol fűszál egy, kettő, száz. Kósza könnycsepp a vihar elől menekül, Röppen a távolba, forog, pörög, szédül. Remegve állok a félelmes dombtetőn, Mellettem mint oly sokszor máskor ott áll Ő. Arcunkon ijedelem ráncai feszülnek, Szememből könnyek perdülnek. Mellettünk farkascsorda menekül, szalad, S - bár mi állunk-, ám az Idő halad. Koromszín, setét fellegek hada vonul, Ostromolja az eget, s a nap a föld alá szorul. Költözik mindenki, kevés, ki marad, S - bár mi állunk -, ám az Idő halad.

27


Háború árnya közeleg észak felől, Keddi napom disztichonokban Pusztulás szele fúj keletről, A déli gyümölcsből nem akad már egy falat, Itt ülök én a padon, miután befejeztük S –bár mi állunk-, ám az Idő halad. az órát: Hegyes lándzsájú gondolatok közelednek, Kegyelem nélkül belénk döfnek. Fegyvert hordoz minden állat, S –bár mi állunk-, ám az Idő halad. Sikollyal Ő magához von, Érzem, hogy teste szorong. Lelke féltésem, s félelme hegyein kaptat, S - bár mi állunk-, ám az Idő halad. Egymás mellett várunk, egymásra vigyázunk, Ő, s én, barátok, egymás életéért harcolunk, Szívünk egymás nélkül kiszárad, S - bár mi állunk -, ám az Idő halad. Fájdalomtól zokog föl lelkem, S Ő, halkan, könnyek nélkül sír velem, Ám a gonosz, neki fekete szeme kacag, S - bár mi állunk -, ám az Idő halad. Miért lett ily kegyelten, s gonosszá, A Sors miért vált rosszá? Lelkünkbe tipornak zsarnok szavak, S - bár mi állunk-, ám az Idő halad. Fiatalok vagyunk még e csapáshoz, Éretlenek a léleknek kínnal teli halálához, Mi után szállnak dögevő keselyűmadarak, S - bár mi állunk -, ám az Idő halad. Szörnyű háborúba indul a világ, Páncélt ölt, kinek ura a király, Hamarosan kitör a véres csata, S - bár mi állunk -, ám az Idő halad. Szlamka Zsófia

megcselekedtem, amit megkövetelt ez a nap. A nyelvtan rejtekeit kutatom, már szól is a csengő, épp becsukom füzetem, a fizika neve hív! Kerget az óra gyors mutatója s én belenyugszom. Mert a matek szele fúj s én vele számolok ám. Egy lyukas óra: térj nyugovóra! Szép föcióra búcsút int teneked, ó álmodj hegyeket! És az utolsó németem is közeleg tán, ó nyelvet én tanulok, és ezzel itt is a vég! H. Dóri 10/b

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM Gesta Hungarorum Prológus Halandó, soha ne higgy a csodákban! Fogadd el őket, nézz szemükbe bátran! A kételyt taszítsd szívedtől! Vesszen a gonosz lelkedből! Légy tiszta, mikor megtörik a fény! Maradj jó, ha a világra borul az éj! Szemedben az élet-tűz lobogjon mindig! Légy erős mindhalálig! Kihívás legyen, mi kín és fájdalom! Ágynak ne hajtsd fejed soha álmatagon! Küzdj örökké a helyes út eszményéért! Harcolj az elfeledett igazságért!

28 Ne csüggedj, ha messze a cél! Elérheted, míg tested él! Onts könnyeket, ha pusztulás mezejére léptél! Köszönd, s háláld meg, ha kértél! Halandó, az élet veszedelmes! Figyelj, utad merre vezet! Ne térj le az ösvényről soha! Egyetlen út nem vezet örök pusztulásba. Halandó emlékezz mindig, ki vagy! S e végtelen világban merre visz utad? Honnan, merről jöttél? Kinek gyermekeként nőttél? Rossz úton jár az, ki álmokból épít várat, S közben elhagyja a valós, élő házat. A megnyugváshoz egyetlen út vezet. Halandó, halandó, ezt sohase felejtsd! Szlamka Zsófia 9/b

Mese Pintyőkefalva vitéze Hol volt, hol nem volt egyszer egy falucska. Hetedhét határban arról volt nevezetes, hogy sokféle madár élt benne, békésségben egymással és az emberekkel. Voltak itt énekes madarak, éjjeli és nappali ragadozók, vízi madarak, de a legtöbb a pinty volt. Innen is kapta nevét. Úgy hívták ezt a falut, hogy Pintyőkefalva. Élt ebben a faluban egy öreg madárcsősz, akinek az unokája a híres nevezetes Csanád vitéz volt. Ez a vitéz arról volt híres, hogy ahány háborúban részvett, mindenhonnan győztes vitézként tért haza a falujába.

Egyszer, nem messze Pintyőkefalvától vert tábort a török pasa, aki nagyon szerette a madárból készült ételeket. Minden nap szolgák serege tálalta asztalára a pinty levest, a bagoly sültet, a barázdabillegető pástétomot, a kakukk tojásrántottát, és a töltött gerlét. Egy nap sehonnan sem tudtak a pasa vadászai madarat befogni. Eljött a délidő és üres vadász-hálóval tértek vissza. Mélyen hajlongtak a pasa előtt, bocsánatát kérve, hogy parancsát nem tudták teljesíteni. Éktelen haragra gerjedt a pasa. Odahívatta katonáit, hogy a vadászok helyett, ők fogjanak be madarakat, s tüstént hozzák elébe. Két nap telt el, mire a katonák visszatérte.

29 Azt mondják a pasának: - Fényes tekintetű pasa! Nem hoztunk madarat, de találtunk egy falut, ami egy napi járásra van innen, s ha hiszi, ha nem, minden faág telis tele van madárral. A pasa tüstént hadba állította összes katonáját, s elindultak Pintyőkefalva felé, a pasával az élen. Eközben Pintyőkefalván zajlott a megszokott mindennapi élet. Az öreg madárcsősz, mikor éppen delet akart kongatni a falu templomának harangjával, a harangtoronyból észrevett a távolban egy nagy porfelleget. Csodálkozva felkiáltott - Mi az ott? Talán csürhe? De hol a süldő, és hol van a kan? Ártányt sem látok! Meg a kánász sincs sehol! Akkor ez nem lehet csürhe! Akkor talán csorda? Nem! Nem látok tehenet se, bikát se, meg csordást sem! Akkor talán ménes? Nem, nem lehet! Csődör se, kanca se, és csikós sincs sehol! Amint kissé oszlott a porfelleg, látta meg, hogy ez a török pasa, egész hadával. Tüstént félre verte a harangot. Mikor meghallotta ezt Csanád vitéz, rögtön összecsődítette a falu apraját, nagyját. - Idefigyeljetek emberek! - szólt hozzájuk-a török túlerőben van, de furfanggal megtoldjuk erőnket! Mindenki szaladjon a mocsárba, az erdőbe, a ligetre s egyszerre utánozzátok a pintyeket, s a többi madarat! Így is lett! Mindenki, azért a biztonság kedvéért, kaszát, kapát és bunkós botot is fogott, s szaladt a mocsárba, erdőbe, ligetre. Minden honnan a pintyek, és madarak énekét lehetett hallani. Hát ettől a sok török úgy megzavarodott, hogy ahányan csak voltak, annyi felé szaladtak, hogy összefogdossák a madarakat.

SZÓVAL MÁS 2007/08 I. SZÁM Minél többet mentek, annál kevésbé értették, hogy mennyi madárhangot hallanak, de madarat, egyet sem látnak. Szét is széledt a török sereg! A pasa meg ott maradt egyedül a falu közepén. Elé állt Csanád vitéz. - No, te híres pasa! Bántod e még a madarakat, vagy békésséggel elvonulsz, s megígéred, soha többé nem jössz Pintyőkefalvára? A pasa körbe nézett. Látja, hogy egy szál maga maradt, szemben vele meg ott áll a híres vitéz, kinek oldalán csak úgy szikrázott fényes kardja. Jobbnak látta, ha békésen elvonul. Sőt furfangosságukért a falu népének még egy zsák aranyat is adott. Ebből építettek egy hatalmas nagy palotát, ahol elfért Pintyőkefalva összes lakosa. Megválasztották Csanád vitézt Pintyőkefalva bírójának. De ez még mind nem elég! Elvette a feleségül a falu legszebb lányát. A mennyasszony fátylát száz madár tartotta, s a templomig vezető úton ezer meg ezer madár csiripelte:„mennyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő”. A falu apraja, nagyja, s madara ott volt a lakodalmon. Ropták három napon s három éjjen át a táncot. S csak azért hagyták abba, mert elkopott a csizmájuk. Azóta is járja a mondás: Egyszer járt csak török Pintyőkefalván! Bucz Magor 7/b


HUMOR Aki másnak vermet ás... Nem magának ássa! Kicsi a bors, de fõleg az õrölt. Aki mer, annál van a kanál. Okos enged, ha már szenved... Tesco tiramisu dobozának alján: Ne fordítsa fel! Pudingos dobozon: A termék melegítés után forró lesz! Vasaló dobozán: Ne vasalja a ruhát saját testén! Altató tabletta dobozán: Álmosságot okozhat. Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelem tételekre nem maradt ideje. "Mentsük, ami menthető!" - alapon egy tételt azért megtanul, mégpedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme. Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelen mozdulattal visszadugta a többi közé. - Na-na fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta? - A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtemben visszadobtam. - Ilyen nincs!!! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!

30 A fiatalember jelesre vizsgázott. Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán. A kérdés így hangzott: - Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével! Az egyik hallgató válasza: - Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával. Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van. A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett: - Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet' képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.

31 Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is. De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a 'T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét. Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt. De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg. Itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: 'Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert'. A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.


CSINCSILLA Nézd csak meg a képet! “Jaj, de aranyos!” - ha ez az első reakciód, nyilván nincs otthon csincsillád. Nekem van. Fülöp a neve. Én már jó sok állatot láttam - végül is iskolába járok -, de ilyen fárasztót még egyet se!

A csincsilla a következő módon írható le: kb. 20 cm farok nélkül. 40 cm a farkával. A csincsilla szőre három egyedülálló tulajdonsággal bír: sűrű, meglepetésszerűen képes hullatni, és bármibe beleragad. Az agyát is három vonással jellemezhetjük: alkalmazkodó, az evésen és az alváson kívül kevés dolog fér el benne, valamint elképesztően jó problémamegoldó, zárakat is képes kinyitni. Ha az ajtajára rengeteg zárat aggatsz, csak annyit érsz el vele, hogy neked egyre nehezebb lesz kinyitni, ő viszont ugyanazzal a könnyedséggel jár ki rajta, mint eddig. A csincsillák éjszakai állatok. Ezt a boltban nem mondták, mikor vettük. Tudod mit jelent az, hogyha valaki éjszakai életet él? Nem, nem a szomszéd bácsira gondolok. Az éjszakai élőlény

SZÓVAL MÁS 2007/08 1. SZÁM nappal csak enni kel fel, éjjel viszont nem hagy aludni (Mi az enyémet éjjelre bezárjuk a gardróbba). A csincsilla az Andokból jön. Az Andokban hideg van. Magyarországon nincs hideg. Ha hideg lenne, a csincsillát itt is normálisan lehetne tartani. De nincs hideg. A csincsilla hőskálája a következő: 1. szint: 10-15Co: A csincsilla jól érzi magát. 2. szint: 15-20Co: Szabályos időközönként idegrohamot kap. 3. szint: 20-25Co: Kedvencünk teljes letargiába süpped. Feljebb már nem bírja. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy nyáron napközben leviszed a pincébe, este felhozod a pincéből. Fél év alatt garantált a tíz kiló fogyás! A csincsilla mégis hálás állat (ilyenből Magyarországon nem sok akad). Teljesen önszorgalomból tanul meg trükköket! Például, elérheted, hogy nyissa ki, és rámolja ki a szekrényt, lökje le a húgod játékait, molesztálja a babákat, rendezze át a ketrecét, valamint tépje ki a helyükről a vasrácsokat (Nem vicc!). Még mindig azt mondod a fölső képre? Igen? Akkor olvasd újra a cikket! Bódi András 8/b

32

Sziasztok Istvánosok!

Recommend Documents