„Mindeneket megújítani Krisztúsban” Instaurare omnia in Christo Egyházközségünk megújulását elősegítő időszakos kiadvány. I. évfolyam 2. Szám. 2013. szeptember 29. Kiadja: Szent József Plébánia. Cím: 8800 Nagykanizsa Ady E. 15. Felelős kiadó és szerkesztő: Váron István. E-mail:
[email protected]
Október, a rózsafüzér hónapja AZ ÜNNEP EREDETE Október 7. a rózsafüzér, vagy régiesen szentolvasó ünnepe. A török veszedelem idején kétszer is (1571-ben Lepantónál és 1716-ban Péterváradnál) a rózsafüzér imádsága segített a győzelem megszerzésében. Ezért rendelte el hálából XIII. Gergely pápa a mai ünnepet és XI. Kelemen kiterjesztette az egész Egyházra. A RÓZSAFÜZÉR ÉS A LITURGIA1 „Szemünkre vetik nekünk, a liturgia híveinek, hogy a szentolvasót lebecsüljük. Igaz ez? Mindenekelőtt egy alapvető megkülönböztetést kell leszögeznünk. A zsolozsma meg a szentmise liturgia, vagyis az Egyház istentisztelete; a szentolvasó magánimádság, amelyet az Egyház kétségkívül jóváhagyott és ajánlott. A liturgikus imádságot többre kell becsülnünk, mint a magánimádságot. Magánimádság és liturgia két különböző dolog. Ezzel a megállapítással azonban egyáltalán nem akarjuk a rózsafüzért lebecsülni, vagy jelentőségét csökkenteni. Azonkívül mi, a liturgia hívei küzdünk az ellen a szokás ellen, hogy a szentmise alatt a rózsafüzért imádkozzák. Azt akarjuk ugyanis, hogy a lehetőségekhez képest mindenki cselekvőleg kapcsolódjék bele a szentáldozatba, ami pedig egy attól tartalmilag teljesen különböző imádsággal, mint amilyen a rózsafüzér, nem érhető el. A szentmise áldozat és cselekmény, a szentolvasó pedig elmélkedés és imádság. Természetesen a szentolvasó jó előkészület lehet a szentmisére és annak alkalmas befejezése is, hiszen a rózsafüzér főtartalma az Úr Jézus élete, halála, feltámadása, tehát Krisztus megváltói tevékenysége, amelyet a szentmiseáldozat is megjelenít.”
1
Parsch P. Üdvösség éve III. kötet.Szociális Missziótársulat Bp. 1937. 434.
1
A RÓZSAFÜZÉR KELETKEZÉSE2 A pápák „a rózsafüzér szerzőjének és alapító Atyjának Szent Domonkost ismerik el. … V. Pius (1566-1572) így ír: „Amikor az albiak eretneksége Franciaországban
és Olaszországban garázdálkodott és a keresztény híveket tömegestül oly mértékben elvakította, hogy azok az Úr papjait dühöngve gyűlölték, Szent Domonkos az égre emelte szemét és azt a szent hegyet nézte, aki nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária, Istennek szent Anyja. S ekkor – amint hisszük – a Szentlélek sugallatára könnyű, mindenkinek hozzáférhető és rendkívül szép imádságot adott a keresztény népnek, tulajdonképpenis a Boldogságos Szűz Zsolozsmáját, vagyis a rózsafüzért. Ezt az ájtatosságot azután fiai az egész Egyházban elterjesztették, aminek következtében a keresztény népek felbuzdultak, az eretnekség sötétségét elhagyták és a katolikus hit világosságára tértek, majd pedig az imádság terjesztésére társulatokba tömörültek”. A RÓZSAFÜZÉR IMÁDSÁGAINAK SZÁMA3 „A rózsafüzérben a két legkiválóbb imádságot, a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát mondjuk el ismételve. A Miatyánk az az imádság, amelyre az Úr Jézus az apostolokat tanította, amikor azok kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Az Üdvözlégy Mária pedig az, amivel Gábor főangyal Szűz Máriát köszöntötte. Sokan azt hiszik, hogy kötelesek a rózsafüzért a Hiszekeggyel, a Miatyánkkal, három Üdvözlégy Máriával és Dicsőséggel kezdeni. Ezek az imádságok egyáltalán nem tartoznak a rózsafüzér lényegéhez. Az csakis a tizenöt (ma már húsz – István atya megjegyzése)
tized imádkozására szorítkozik, miközben a tizednek megfelelő tit-
kok fölött elmélkedünk. Minden más csatolt imádság csak jámbor szokás, de nem tartozik a rózsafüzér lényegéhez. Ugyanígy nem lényeges részei a tizedek végén a Dicsőség, legújabban pedig a fatimai kis látnokoktól eltanult fohász: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket… Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezeket az imádságokat ne végezzük. Csak azt akarjuk hangsúlyozni, ha valaki ezeket az imákat mellőzi, de az Üdvözlégy Máriák sorozatát Miatyánkkal tizedekre osztva elimádkozza, s közben az Egyháztól elfogadott s kijelölt hittitkokról elmélkedik, a búcsúkat elnyeri.” (A búcsúkról majd később – István atya megjegyzése).
2 3
Verebélyi J. P. Üdvözlégy Mária. Ecclesia. 1982. 17-18. Uo. 45-46
2
A RÓZSAFÜZÉR FELÉPÍTÉSE4 Eltekintve az előzőleg említettektől, tulajdonképpenis, hogy mi lényeges vagy nem, a rózsafüzért úgy mutatjuk be, ahogy azt ma imádkozzák. Kezdődik a keresztvetéssel: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.” Ezzel már Isten jelenlétébe helyezem magam és ezt még a keresztvetés mozdulata is elősegíti. Rögtön utána következik a Hiszekegy… Ez azt jelenti: Keresztény és katolikus vagyok! Vannak dogmák, melyeket hinnem kell. Ezután következik a Miatyánk. A Miatyánk után három Üdvözlégy, három kéréssel:5 Az örvendetes titkoknál: 1. Aki hitünket növelje. 2. Aki reményünket erősítse. 3. Aki szeretetünket tökéletesítse.
A világosság titkainál: 1. Aki megtisztítson minket. 2. Aki lelkünk békéjét megőrizze. 3. Aki a szentségekben megerősítsen.
A fájdalmas titkoknál: 1. Aki értelmünket megvilágosítsa. 2. Aki emlékezetünket megerősítse. 3. Aki akaratunkat tökéletesítse.
A dicsőséges titkoknál: 1. Aki gondolatainkat irányítsa. 2. Aki szavainkat vezérelje. 3. Aki cselekedeteinket kormányozza.
Azután következik a Dicsőség. Következik az öt tized. Minden tized elején Miatyánkot mondunk. Ezt követi tíz Üdvözlégy Mária közben a titkok bemondásával a Jézus szó után. Pl. az örvendetes rózsafüzér első titkánál: …gyümölcse Jézus, akit te, szent Szűz, a Szentlélektől fogantál. Asszonyunk Szűz Mária… stb. A tizedik Üdvözlégy után még hozzámondjuk: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
4 5
Uo. 46-49 http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=14
3
Tanuljuk meg minden titok betűzési szövegét. Ezek: 1. Akit te, szent Szűz, a Szentlélektől fogantál. 2. Akit te, szent Szűz, Erzsébetet látogatva hordoztál. 3. Akit te, szent Szűz, a világra szültél. 4. Akit te, szent Szűz, a templomba bemutattál. 5. Akit te, szent Szűz, a templomban megtaláltál.
ÖRVENDETES
1. Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett. 2. Aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét. 3. Aki meghirdette Isten országát. 4. Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét. 5. Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.
VILÁGOSSÁG
1. Aki érettünk vérrel verejtékezett. 2. Akit érettünk megostoroztak. 3. Akit érettünk tövissel koronáztak. 4. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta 5. Akit érettünk keresztre feszítettek.
FÁJDALMAS
1. Aki halottaiból feltámadott. 2. Aki a mennybe felment. 3. Aki a Szentlelket elküldötte. 4. Aki téged, szent Szűz a mennybe felvett. 5. Aki téged, szent Szűz, a mennyben megkoronázott.
DICSŐSÉGES
A TESTVÉRI LELKI-KÖZÖSSÉG JEGYÉBEN6 „A rózsafüzér tizenöt titka sok ahhoz, hogy naponként elimádkozzuk. Ezért az idők folyamán kialakult az a szokás, hogy hétfőn és csütörtökön az örvendetes, kedden és pénteken a fájdalmas, szerdán, szombaton és vasárnap pedig a dicsőséges titkokat imádkozzák.” Illetve II. János Pál pápa kezdeményezésére, csütörtökön az örvendetes helyett a világosság titkait imádkozzuk (István atya). Manapság jó magam is azon a véleményen vagyok, mint Jaricot (Zsariko) Mária Paula, aki az Élő-rózsafüzért kezdeményezte. Egy szentbeszéd hatására szerette volna újraéleszteni a rózsafüzér imádságot a lelkek üdvösségének érdekében, de tisztában volt azzal is, hogy az egész rózsafüzér elimádkozását nem igényelhette az 6
Verebélyi J. P. Üdvözlégy Mária. Ecclesia. 1982. 49-51.
4
imádkozástól elszokott emberektől. Attól visszariadtak volna. Én sem szeretném úgymond ráerőltetni egyházközségünkre a teljes rózsafüzér elimádkozását már csak azért sem, mert én sem vagyok rá képes. Sokkal inkább szeretném azt megvalósítani jelen időnkben, amit Mária Paula talált ki, hogy egy embertől csak kevés imát kérek, ugyanakkor testvéri, lelki-közösségben imádkozzuk a rózsafüzért. Mindenki csak egy tizedet imádkozzon el a rózsafüzérből, más-más titkokkal. A tizedét mindenki a másiktól függetlenül végezze akkor és ott, amikor arra lehetősége van. A RÓZSAFÜZÉR LÉNYEGES ELEME: AZ ELMÉLKEDÉS 7 Az elmélkedés sajátos tulajdonsága, megkülönböztető jellegzetessége a rózsafüzérnek. E két dolog egybefűzése nélkül nincs rózsafüzér. A Miatyánkok és Üdvözlégy Máriák sorozata adja az anyagot az elmélkedés pedig a lelket. Na ijedjünk meg, amikor az elmélkedés szükségességéről hallunk, s ne mondjuk: nem tudunk elmélkedni. Az elmélkedésnek számtalan fokozata van. Van, aki mindig Istennel, vagy Istenről beszél. Van, aki Jézus és Szűz Mária titkaiból levonható tanulságot kamatoztatják lelkiéletükben. Zárásképpen álljon itt egy szentéletű dominikánus mondása, miszerint a rózsafüzér végzésekor az egész ember imádkozik. „Nézzétek a rózsafüzér imádkozására
egybegyűlt embereket, egész énjük imádkozik. Imádkozik a térdük, amikor imádságuk közben térden állnak. Imádkozik ujjuk a megáldott rózsafüzérszemeket pergetve; imádkozik földre sütött, vagy égre emelt szemük. Imádkozik bizalommal telt ajkuk, amikor egymás után ejtik ki a szóbeli imádság szavait. Imádkozik fülük, amikor a szent szavakat hallgatják. S amíg a test így imádkozik, a lélek nyugodtan, békésen, s örömtől áradozva emelkedik Istenhez és Vele egyesül az elmélkedésben és szeretetben”.8 AZ ÜDVÖZLÉGY MÁRIA9 „A Szűz Mária utáni vágyódásnak ez a bensőséges megfogalmazása a ferencesek és a domonkosok révén már a 13. században közkedveltté vált, de nem a mai formájában. Az Üdvözlégynek ekkor még csak az első része volt használatos, tehát némi bővítéssel azok a szavak, amelyeket – Szent Lukács evangéliuma szerint – Gá7
Uo. 51-53. P. Lataste O.P.: A bethániai nővérek kongregációjának alapítója. 9 Verebélyi J. P. Üdvözlégy Mária. Ecclesia. 1982. 77-81. 8
5
bor angyal intézett Szűz Máriához: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, áldott vagy te
az asszonyok között.” A szöveget IV. Orbán pápa (1261-1264) egészítette ki Szent Erzsébet köszöntésének ezzel a mondatával: „És áldott a te méhednek gyümölcse.” Hasonlóképpen ő fűzte bele a „Jézus” szót. A 15. századi egyházi írók és szónokok újabb bővítést ajánlottak: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imád-
kozzál érettünk, bűnösökért.” Lassan-lassan ezek a szavak is beépültek az Üdvözlégy Máriába. A záró szavakat „Most és halálunk óráján” Temesvári Pelbárt beszédeiben találjuk meg. Szent és kiváló imádság az Üdvözlégy, mert minduntalan figyelmeztet Isten legnagyobb ajándékára a második isteni személy megtestesülésére. Az isteni Ige megtestesülése előtt az emberiség bizonytalanságban és a bűn vaksötétségében tapogatózott. Ezt a lelki sötétséget az isteni Ige megtestesülése oszlatta el. Erre emlékeztet az Üdvözlégy Mária valahányszor elimádkozzuk.” A HAVI IMÁDSÁGUNK MENETE Visszaidézve Jaricot Mária Paula szavait, mindenkitől azt kérném, hogy csak egy tizedet imádkozzon el otthon, de azt naponta – ha lehetséges! Október hónap napjait felosztjuk a rózsafüzér titkai között úgy, ahogy azt A testvéri lelki-
közösség jegyében című fejezet első bekezdésében olvashattuk. Tehát október 1jén kedden egyik fájdalmas titokkal kezdjük a hónap első rózsafüzér tizedét, ugyan így pénteken is a fájdalmas soron következő titkával. Szerdán és vasárnap a dicsőséges titkokkal, hétfőn és szombaton az örvendetes titkokkal, csütörtökön pedig a világosság titkaival imádkozzuk a tizedünket. De természetesen más rendszerben is lehet imádkozni. Így nálunk is részben megvalósul az, amit Mária Paula mondott, hogy az egész egyházközség egyesülve az imában az egész rózsafüzért elimádkozza nap mint nap a lelkek üdvösségéért. Azért csak részben, mert egy nap csak, egyik titokfüzért imádkozzuk. E lapszám mellékletében található egy naptár, a titok beosztásával. Mindenki azzal a titokkal imádkozza az adott naptári napon a rózsafüzér tizedét, amilyen titok a lapján az adott naphoz rendelve van! Így egy nap mind az 5 titkot elimádkozzuk együttesen.
6
AMIT JÉZUS MOND
„Erre anyja szólt a szolgáknak: Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5) A kánai menyegző történetét gyakran hozzuk fel példaként annak szemléltetésére, milyen hatékony közbenjáró Mária, Jézus édesanyja és a mi mennyei édesanyánk: két szavába került („Nincs boruk!”), és Jézus máris gondoskodott róla, hogy legyen boruk. Itt aztán gyakran el is kezdődnek a viták és félreértések annak kapcsán, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró, Mária és a szentek nem lehetnek közbenjáróink Isten előtt, mert ha annak tekintjük őket és ilyen értelemben imádkozunk hozzájuk, akkor Isten és magunk közé állítottuk őket, ami helytelen. A Katolikus Egyház Katekizmusa nagyon világosan fogalmaz ezzel kapcsolatban, méghozzá a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciójára hivatkozva: „Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad
az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezésétől kezdve – melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott – egészen az összes választott örök beteljesedésig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételkor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. (…) ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítónek” (KEK 969. pont – Lumen Gentium 62. pont.) A Katekizmus világosan különbséget tesz abban is, milyen értelemben közvetítők a szentek, illetve milyen értelemben egyetlen közbenjáró Krisztus: „Szüntelenül közbenjárnak értünk az
Atyánál (mármint a megdicsőült szentek), bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által” (KEK 956. pont – Lumen Gentium 49. pont). Mária tehát közvetítő, nagyon is hatékony közvetítő, a János evangéliumából idézett mondat azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy Mária nemcsak Jézusnak közvetíti az emberek kéréseit, hanem az embereknek is Jézus akaratát: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Javunkra válik, ha rendszeresen, lehetőleg nap mint nap emlékeztetjük magunkat arra a nagyon lényeges igazságra, hogy Isten nem cselekszik a mi közreműködésünk, vagy legalábbis a mi beleegyezésünk nélkül. Az Úr imájában azt kérjük, valószínűleg sokan közülünk naponta többször is: „Legyen meg a te akaratod!” Hányszor jut ennek kapcsán eszünkbe, hogy amennyiben ezt komolyan gondoljuk, nekünk magunknak is meg kell tennünk azt, ami Isten akarata?! Térjünk vissza az idézett mondathoz, amit Mária a kánai menyegzőn mondott azoknak az embereknek, akik egy komoly gonddal 7
szembesültek, nevezetesen azzal, hogy elfogyott a bor. Az evangéliumból arról értesülünk, hogy készségesen megtették, amit Jézus mondott nekik. Nézzünk egy pillanatra szívünkbe! Valószínűleg felfedezünk ott egy kis durcás gondolatot: „Könnyű volt nekik, hiszen közvetlenül Máriára és Jézusra kellett hallgatniuk!” Valóban könynyű volt nekik? Emlékszem, gyermekkoromban a hittanon azt tanította nekünk plébánosunk, hogy ez volt Jézus első csodája, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Azoknak az embereknek ott tehát még semmilyen tapasztalatuk nem volt arról, hogy Jézus egy csodatevő! A kánai menyegzőre Jézus még nem úgy érkezett, mint akiről már úgy beszélnek az emberek, hogy betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel, kenyeret szaporít - ugyan miért okozna számára gondot a víz borrá változtatása? Máriára sem „könnyű” hallgatniuk, hiszen a korabeli társadalomban enyhén szólva nem az volt a természetes, hogy a férfiak egy asszony utasítása alapján cselekszenek. Mégis, amikor Jézus azt mondja: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!”, akkor „Meg is töltötték azokat színültig” (vö. Jn 2,6). Nem kérdezték meg, hogy mi lesz ennek az értelme, legalábbis az evangéliumból nem értesülünk ilyesmiről. Azért megtehetjük, hogy elképzeljük magunknak a jelenetet! Az emberek megkérdezik Jézust: „Miért mondod nekünk azt, hogy töltsük meg a korsókat vízzel? Hiszen látod, hogy van elég bajunk: elfogyott a bor!” Jézus erre azt válaszolná: „Éppen ezt a gondot szeretném megoldani, és ehhez kérem a közreműködéseteket! A vizet szeretném borrá változtatni!” Erre nem az a logikus emberi válasz, hogy: „Ja, az más, akkor azonnal megtöltjük mind a hatot, mégpedig színültig!” Esetleg ez: „Jó, megtöltjük az egyik korsót vízzel, de egyelőre csak félig. Ha tényleg borrá tudod változtatni, megtöltjük a többit is!” Ráismerünk magunkra ebben az „emberileg logikus válaszban” legalább egy picit? Ha igen, akkor adjunk hálát Istennek, mert felfedeztünk magunkban egy olyan pontot, ahol növekedni, tökéletesedni tudunk! Amikor ugyanis észrevesszük, mennyire tökéletlen a hitünk, az Isten iránti bizalmunk, akkor nem szégyenkeznünk kell, nem kell megpróbálnunk elrejteni a tökéletlenségünket, és végképp nem kell farizeusi módon másokra mutogatva bizonygatni, hogy azért tőlük még mindig jobbak vagyunk. Ellenkezőleg, örülnünk kell annak, hogy van még lehetőségünk a fejlődésre! A hit évét felfoghatjuk úgy is mint felhívást arra, hogy ismerjük fel hitünk tökéletlenségét, és kérjük Istentől a növekedést, a fejlődést a hitben! Halljuk meg, amint Mária, mennyei édesanyánk nekünk is azt mondja: „Tegyetek
meg mindent, amit csak mond” – aztán engedjük meg neki, hogy megtanítson, hogyan kell meghallani és felismerni Jézus szavát, majd pedig arra is, hogyan kell megtenni Isten akaratát! /Mester Imre, Hitélet 51. évf. 1. szám 2013. január/ 8
