2012. november 2012-11-01 Így is – úgy is kitudódik úgyis minden titkolni nem is akarom az utánad való vágy tölti ki minden szabad pillanatom ha meg elvonnak tőled a tettek előre elgondolom milyen boldogság lesz az a perc amikor neked elmondhatom az öröm így meghatványozódik és megismétlődve újraélem feltöltődök fénnyel és reménnyel ha élményeimet megoszthatom veled 2012-11-02 Újraolvasva te is megláthatod könnyen ha idenézel ahogy hullik a csöndben a könnyem helyett arcomra az eső s a köd keveredve nem is titkolva folyik csorog a papírra amire kinyomtattam már a verseket s most meglepődve kicsit meghatódva olvasom újra mintha egy idegen írta volna és nem is az én életemről szólna talán így van ezzel más is amikor az ember a lelkét kifordítja mint egy kabátot és meglepi vele a körötte elfásult világot vegye már észre érzelmeink bevállalása nemcsak a kiváltságosok esélye 2012-11-03 Halottak napja után lucskos virágok elázott mécsesek sáros lábnyomok között lépdelek sárga barna levelekre írt az elmúlás üzenetet itt minden irányban nyugszik egy ismerős közeli és olyan ki csak egy villanásnyi emlék távolinak látszik innen a nemrég őrzök arcokat szavakat
mindegyikükből valami bennem itt maradt és jön tovább velem addig amíg elmehetek innen s nem leszek közöttük én is ebben a népesen néma kertben 2012-11-04 Vagy – vagy köztes megoldás nincs vagy – vagy csak ez lehet lassan ha mérlegére állok megtudom merre megyek mindkét esetben mint a füst fölszállok s egy marék hamu leszek ami itt marad utánam már nem érdekel de ez így nem igaz mert akkor mire ez az egész naponta felizzó gyötrelem élve felboncolom a lelkem (igaz néha élvezem ha születik belőle pár maradandó gondolat) vers születik belőle azonnal vagy megszenvedtetve napok alatt kivérezve kilúgozva hogy tiszta legyen a szavakból összeálló angyalsereg és úgy szárnyaljon is üzenete fénylőn ahogy a lelkemből megszületett 2012-11-04 Micsoda iszonyat még volt s most nincs ez hogy lehet ki tud megölni egy gyereket megint csak értetlenül nézek a sötétségbe csillagot sem látok a messzeségben csak a végtelen magányt aki meghal űrt hagy maga után és megválaszolatlan kérdéseket
2012-11-05 Ázva- fázva szél faragta gallyakat törve az őszi hideg megfestette az eső könnyes csillogással gyöngyöző buborékos tócsákkal díszítette az utcát a teret siettek a didergő ázott emberek tegnap tavaszian sugárzó a remény mára elveszett novemberben a májust hiába keresed 2012-11-05 Nyomolvasás minek vettem észre jobb annak aki csak úgy elmegy az ilyen ellentmondásos furcsaságok mellett ha már neked sem hihetek akkor miben reménykedhetek festett díszlet minden amit eddig valódinak hittem apró történés-mozaikokból összeállt a teljes kép világos minden tudom már a választ is nemcsak sejtem 2012-11-06 Szín-játék színpompásan tarka volt az ég múlott az éjszaka s a hajnal jött felém az ablak vetítővásznán nézetem ahogyan a kék mélyből pirosan majd aranylón feljön a nap a születő élet új arcába tekintve áhítat töltött el meghatódva adtam hálát hogy láthatom és talán téged is látlak ma s ettől még fényesebb lesz a napom
2012-11-07 Kék paradicsom minden annyira idegen piros citromok mellett paradicsom virít kéken a zöld égen fehér feketerigók szállnak éppen nem veszett el az eszem egészen csak nélküled ilyen képtelen és értelmetlen az életem s mikor láthatlak újra még csak nem is sejthetem 2012-11-07 Réges-régi esték gyerekként ott volt a lavór abban fürödtünk az volt a kád a medence sokszor lett fekete este a víz mintha kis-Benceként naponta megjártuk volna a kormos kemencét mikor anya a törölközőbe csomagolva átölelt megcsókolva a vizes fürtöket összeborzolt hajunkat megfésülte és önfeledt kacagásba merülve jött aztán az álom a szemünkre milyen szép is volt és már mennyire régen oly távoli messzeségben mint a csillag az égen 2012-11-07 Melengető melankólia érzéseimnek visszhangja nincs csak nagy hullámverése elfolyik az időm és lassan az élet végére érve összegzem volt e értelme s mi az eredménye de ilyet persze sohasem gondolok az érzelem nem üzlet ez tetőtől talpig én vagyok a megélt örömök és képzelt kínok folyton csak adtak (amiktől ilyeneket írok) de ez legyen az ítélkezők „sara”
nekem fénylő csoda volt minden pillanata s ha tüskéje fölsebzett és véreztem érted gyönyörré vált és verssé s felpezsdült tőle az unalmas egyhangú élet 2012-11-10 Bábolnai fedeles-lovardában fény katedrális volt tegnap délután az öreg lovarda s az ablakok tükröződő rajza freskót vetített a nyersfa lambrin fölött a falra eltűntek és fölvillantak benne a szabadon száguldó lovak sörényükbe a nap font lebegő aranyló szalagokat lobogott farkuk mint a zászló a zúgó szélben s szikrázott minden az őszi napsütésben 2012-11-10 Utazás Győrtől Pécsig aranyba öltözött táj fürdött a fényben a november eleji napsütésben ragyogtak a levelek a lengedező széltől reszketett és vibrált szemkápráztatóan mint bedobott kavics vet fodrot az égszínű tóban aztán leereszkedett a köd beleszaladt a vonat eltűnt a szépséges táj s csak a kontúrja maradt a fáknak nem látszott sárga vagy vörös e a levél rajta vagy talán még zöld senki sem tudhatja innen nézve s ahogy északról délre haladt az út már sok helyen zsírosan fénylett a fölszántott föld itt-ott fölszállt a köd és Pécsre érve eltűnt s a látott helyekre gondolatom emlékezve visszaszalad
2012-11-11 Lecke önhittségünk ha leckét kap letör de észre térít kitisztul az agy előbújik a rejtőző alázat s nem baj egyáltalán ha helyrerázza kótyagos énemet egyedül most már csak a szégyentől szenvedek de kellenek az efféle tisztító események amikor a felszín megnyílik és a korom mélyére nézek 2012-11-11 Password: B1789 csak a jó mozarti zene az a felszínen is ami a mélyben a struktúráját is ez alkotja összetartja ettől a belső rendtől érvényesül a lélekhez szóló mindenkit megkapó harmónia kár ez csak a muzsikában él már s a környező világban ebből az egységből nagy a hiány van ahol a külső szépségek díszletei mögött bármennyire keserű az ügyeskedő egymást kijátszó hazug irányítók serény csapata nyüzsög bár a szemlélő számára még nem tűnik elő az ördögök kilógó farka és patás lába de aki a színpadon járva a kulisszák mögé lát az tudja itt semmi sem valódi már csalás az egész s amit a magunkénak hiszünk még (a tradíció a szakmai érték) ők eladják naponta s ezt teszik már rég 2012-11-11 Ha hazaérve átkarolod magányod magadhoz szorítod ez legalább emberi érzés ha hazaérve elcsöndesül a nyüzsgés
és visszanézve mérlegeled megérte a többórás utazás gyötrelme didergés a peronokon s a rajtad átfújó szél még most is megremegtet de a látvány élményeit sem felejted és már tudod több lettél általuk mint ha itt ültél volna kényelemben de egyedül ott bokáig jártál az aranyló avarban csillogó ablakok fénye vetült a falakra s az értelmes ló tekintetek megmaradnak ezt nem felejtheted most is ad vigaszt bár most dermedten ülsz - s bár még tél sem volt – te már várod a tavaszt 2012-11-12 Mozdulatlan reggeli kép szakadt rongyos felhők a világosodó égen borús de itt-ott a felkelő nap közelében színesen fénylik halványan tarka de a legtöbbet még az éjből itt maradt sötét uralja rezdületlen ággal állnak a még lombos ágú fák sárgán aranylik legtöbb de sok a rozsdaszínű már nagy még a csönd pedig kezdődik egy dolgos hét és jót vagy rosszat hoz az kideríthetetlen titok még 2012-11-12 Versek aranyló leveleken már megint itt az alkonyat lopózik az ablak alatt fölött a lelkembe is beköltözött az ősz ha lehetne aranyló levekre írnám a verseket ha valaki igazán szeretne meglepne pár kedves sorral vigasztalón cirógatóval amiből érezhetném nem vagyok egyedül bezártan keserűn de ha újra kisüt a nap a felragyogó fény majd megvigasztal
2012-11-12 Jövök-megyek most milyenek lehetnek azok a helyek amerre nemrég jártam hiányoznak nekem és vegyes érzelmek kavarognak bennem eljutok e még valaha oda újra azt csak a teremtő tudja aki ezt is megengedte most hálás vagyok érte napjaim mint apró krajcárok egymásra téve alkotnak imbolygó tornyokat rakosgathatom még magasabbra a múlóidő majd lerombolja de addig is amíg lehet a környező világban gyönyörködve jövök-megyek 2012-11-13 Rímek fogják egymás kezét fogd kézen és ballagj vele csillagösvényen a hold fele látszik a másik sötétben rejtve így most olyan mint a kupolákon mecseteken kopott szőrű ecseteken az ott maradt sárga festék ilyenkor már hidegek az esték ha tiszta az ég és sok csillaglámpása felkapcsolva világít imát mormolok sajátosat profánt világit de ez is megszentelt lehet mert minden szava néked szóló vallomás üzenet 2012-11-13 Három liba tologatják ide-oda pedig nem is taliga hanem tróger tragacs aki tolja az is az fölkantározva a gurtni rajta olyan mintha szerszám volna a befogott ember meg csacsi
de hízelkedve inkább paci bár ő inkább egy nagy ló kocsi elé ilyen való fából van a taliga ül raja három liba a legénye ölibe zötyögnek le – föl és ki- be nem is lesz itt más galiba csak ha nagypocakja nő a nőknek s megfial a három liba 2012-11-14 Három alma csupán mitől jönnek ilyen torz álmok rengeteg nyers hús amit látok nem fér sehova a hűtő már tele minden bútort ez takar látni sem bírom csak el innen hamar messze de hova hiszen itt lakom bár ez még a régi lakás hol minden évben télen disznót dolgozunk föl hol egészet hol felet amit az igény és a pénz engedett de ez már nagyon régen nincs és ez a mostani fura álom nem is ezt idézi sem nem ettem nem is olvastam s pláne nem is láttam semmi ilyet milyen mélyből s melyik ősöm emlékéből került ide pedig tegnap délután három almát ettem csupán 2012-11-14 Tétovázva dühöngő árva magányom tombolva a felszínre tör pedig a sötét csönd vesz még körül épp hajnalodik araszolva felkel a nap csak jöjjön a fénnyel parányi remény a vágy hogy legalább lássalak ennyi hosszú hét után csak ne volnék ennyire gyáva nem tőled önmagamtól félek rajongásom őszintesége védtelenné tesz és biztosan elrontom a várva várt pillanatot
vagy a tolakodó tekintetektől provokálva meggondolatlanul locsogok amit rögtön meg is bánok jobb ha nem is megyek oda meghátrálok s a spontán találkozás pillanatára várok 2012-11-14 Ábránd novemberben már hidegek a reggelek szálló cigarettafüstként látszik a lehelet fák lombok tarkáló levelek aranyló szőnyegén kezed kezembe rejtve sétálok veled 2012-11-14 Őszi esti bandukolás kitört kerítések lécei között bujkál az esti pára vörös vadszőlőlevelek feketére válva az utcai lámpa fényvére csorog indájára árnyékba vesznek a szép színes részletek eltűnik minden nem tudni meddig tart a fal s hol kezdődik a tekeredő gyökér a lábunk alatt több már mint az ágon a levél 2012-11-14 Hétköznap vagy ünnep kiszaladt alólam a nap elmúlt ez is akár már több száz belőle mi maradt majd csak visszanézve derül ki mit vitt mit hozott volt e értelme vagy csak egy szürke névtelen baka volt a sorban aki a többivel együtt elesett de ez is fontos és felejthetetlen volt valakinek ettől változott meg lett boldogabb vagy keserűbb a sorsa
2012-11-14 Álom-ménes már az álom erre sétál leül mellém majd odébb áll az ébrenlét korlátjáról lezuhanok fölöttem száguldva robog ugrik át ezernyi ló elmúlt napjaim ménese dübörög el és reggelre csak az aznapi ló marad velem elkísér estig aztán elmegy a többivel így száguld el az életem s ha többet föl sem ébredek majd én is velük megyek 2012-11-15 Elporladt versek egyedül is veled vagyok körötted járnak a gondolatok összefonódnak az érzelmek színes lehullott levelekből csokrot szedek erre írok verseket és felolvasom neked ez már egy új kötet de ez kiadhatatlan titok szótöredékek széttört sorok akár a megszáradt levelek hiányodtól elporladok 2012-11-16 Nekem téged küldött kinek már senkije sincsen azt is szereti az Isten angyalt küld ki kézen fogja oltalmazón átkarolja vezeti útján az irányt mutatva s mikor érzi hogy nincs tovább akkor az ölébe kapja s fölszáll vele a magasba
2012-11-16 Kikerülhetetlen csapdája nyitva de nem látszik beszórva levéllel ággal rejtve van s ha végre belesem az kinek siker komolyan vettem amit nem annak szántak szánalmassá nevetségessé válva a tisztességet aprópénzre váltva csak elszegényedni lehet jobb belesni mint óvatosan kilométereket kerülni hisz ott is meg van ásva elkészült ugyanaz az előző mása csak nem nekem de elnyel ez is ha belesem 2012-11-17 Esti csendélet az este mint egy balerina hangtalan zenére táncot járva lábujjhegyen kecsesen spiccelve lopakodik be a szobámba a konyhában nyitott ablaknál hűl a sütő és az elkészült étel a húsleves aranylón pihen a tálban vörösbor csillan a metszett pohárban az utcai lámpa szinte vámpírként kortyolja bíborként ragyog akár a vér s ahogy rávetül a hideg sápadtfény a rácsiszolt vágtató ló életre kél 2012-11-17 Esti őszi képek minden csendes a szív sem verdes mint a szobába betévedt madár ilyenkor este elpihen a táj a házak közé takarónak ködöt terít az ősz a hidegfényű lámpák dideregve állnak mint nyugalmunkat őrző angyalok az éji homályban glóriájuk ragyog sötét szobában egy gondolat világít
eszembe jut még egy jelző egy rím mi összecsendül akár két koccanó pohár amint az álom elém szalad 2012-11-18 Újra látva vezess tovább tart még a varázs a távolságtól felerősödött jobban sajog felsebzett szakadt a fehérpapír átpotyognak rajta a szavak szépségedet leíró jelzők szaladnak felém látványodtól torlódnak megakadnak bámulva csodálva elhallgatnak a lélegzet elfullad bent ragad és dadogássá válik a születődal 2012-11-18 Őszi séta a temetőben matt szürke az ólmos színű ég óarany levelek szőnyegén puhaléptekkel oson a délután lebegő némán földet érő potyog egyik a másik után fehér márványangyalok arany háttér előtt köntösükön fölfutó borostyán bilincsbe zárva 2012-11-18 Aranyló levél és fekete ág aranyló levél és fekete ág csodák palotája az őszi fák aranyló lombkoronája ahogy a sok varjú fölrepül az aranyszínű levélcserép potyog lefelé s a földre kerül lebeg mint ha szél fújna és az sodorná az elmúlás közelébe a hatalmas sötét károgó madarakat kalickaként fogva tartják a fák a csontvázszerű ágak már fekete rácsok
2012-11-19 „The Lady of Shalott” ki csak tükörben nézi a maga körüli világot az mindnek csak a fonákját látja mint ha hímzése túloldalán állna pedig az tükörképe a valónak csalóka vágyódó ábrándozó álmot játszik ébren is vele képzelete nem a szétbomló hímzés fonala köti gúzsba a valóságra eszmélés iszonyata űzi a maga alkotta ábrándjai elől eléjük fut de ott csak az ezernyire széthasadt tükör szilánkjaiban találja meg amit ellopott életéből az idő de tudja az legalább az övé volt és inkább a valóság köti gúzsba amibe belehalt már más is aki messzebb vágyott és álmaiban valóban járt is ott 2012-11-19 Hinni a reményben milyen jó hogy gyáva vagyok így legalább nem írok arról amibe belehalok annyira fáj a magány ilyenkor a nyár után már folyton a tavaszra gondolok megélem e nem tudok felelni erre pedig csak ez az egy titok érdekelne annyira vágyom még szeretni írni utazni világot járni és hinni hogy van remény a virágzófákat majd újra látni szeretném hinni hogy lehet mielőtt elmegyek valaki megszeret és bearanyozza alkonyom
2012-11-20 Reggeli borús kedvvel értelme sincs már minek küzdeni elmúlt a szép nyár lehet e újrakezdeni lesz e még jövő és lehetőség ad e rá még időt a sors vagy csak mint a lejárt lakklemez nem szól már csak kattog forog inkább idegesítő mint nyugtató ez a monoton hang már csak az alázat ami megmaradt és ha újra kisüt a nap hoz e magával valami örömöt vagy ne is várjak újat gazdálkodjak azzal ami a múltamból megmaradt 2012-11-20 Befagyott lélekkel akadozó a gondolat a lélegzet is bent ragad és szinte fáj hogy a tél oly közel már elmúlik megint egy év sodor tovább az idő hömpölyögve tehetetlen kidőlt fatörzsként dobálva nekicsap partnak és kiálló köveknek letört ágaim árván követnek és ha ideér a hó befagyok mint egy sekély vizű tó 2012-11-21 Magasba vágyva fölszállni egyszer oda hol angyal ül az oroszlán fölött s a hold annyira közel látom himlőhelyes kráterektől sebzett arcát kisimítom ezer ráncát alattam alszik a város a ködben didergő fények reszketnek odalent de csillagokkal teli az ég fölöttem s a kőangyal szárnyába görcsösen kapaszkodva vagy fölszállok vele vagy lezuhanok a ködtől füstölgő pokolba
2012-11-21 Dér lepte lélekkel jönnek a hosszú magányos téli esték múlik az öröm parányi esélye lepereg a színes festék amit a nyár és az ősz kiszínezett azt most köd takarja a tavasz annyira messze jár s kitudja itt leszek e még amikor újra ideér és tudok örülni neki vagy már addigra mindegy milyen az idő ha lelkem belepi a dér 2012-11-21 Kihez bújjak a magánytól megfagyok azt hiszem a lelkem fázik báránybőr alatt is vacogok utánad vágyom áhítattal te vagy nekem az őrangyal aki ágyamra ülve megsimogatná arcomat homlokomra csókot lehelne kezem rejtőzne kezében azt mondaná szeret nagyon de nekem már senkim sincsen az írás egyedüli kincsem amiben kimondom félelmem fohászom s ebben megnyugvást találok és így magamba nézve is messzebbre látok 2012-11-21 Ne magadat sirasd ne magadat sirasd inkább másokért ejts könnyet van kinek sokkal nehezebb a sorsa neked hozzájuk mérve könnyebb és mégis sokszor elkeseredve állsz az ablaknál és kifele nézve hullatod a könnyed múltadat idézve pedig akkor is dúlt sokszor a lelkedben harc most megöregedtél mit akarsz
ez a keresztünk visszük magunkkal tovább amíg szólnak odafentről tedd most le és feküdj rá szögezni nem kell már hozzád tapadt letépni sem lehetne rólad együtt maradtok még és elégtek a pokolba vagy három nap múlva föltámadva ha itt marad az üres kereszt más is láthatja már odafönt leszek 2012-11-21 Viszontszeretni nem egyszerű viszontszeretni nem egyszerű kell hozzá megértés empátia de mindenképpen vonzalom oda-vissza a gondolat is erre a rugóra jár rajongani vágyni és viszonzást nem várni rettenetes de kibírható a lelket összeszorító de ki nem irtható az érzelem a ziháló kívánástól lobban frissen fürgén újra lángra ha végül is valaki más kapja meg vagy már régen másé fáj de nem csökkenti a vágyat a rajongás éhes vadállat akit folyton táplálni kell mert különben gyűlöletté válik s visszafordulva téged pusztít el 2012-11-22 Új nap sok új titok új nap sok új titok még sötét van kint nem látható más csak a fényglóriás utcai lámpák megvilágította környék s derengő hajnalban a szürkés borús ég a toronyházak fekte tömbje az összezsúfolt létezés sok szörnyszülöttje még néma egy-két ablak meleg fénye az élet parányi jeleit mutatja novemberi reggel van tizenegy huszonkettő mutatja a naptár s haladunk már a hónap vége felé s lassan az év is véget ér de előtte még a várakozás jön a fényre a megváltást hozó remény ígéretére
2012-11-22 Vigasztaló zene hallok bájos dallamot hódító éneket zeng már háromszáz éve megunhatatlan melódia a szerelmi vágy zenéje Don Giovanni udvarol egy szobalánynak üdítő változás úrnője után kire már ráunt s kóstolna új püspökfalatot az ablakon kitekintve szitál a köd permetezve sötét a délután lassan itt az este a mozarti zene az egyetlen vigasz az ilyen csúf időben mikor az elmúlás széles ülepe kedvünket elrontva lelkünkre telepszik 2012-11-22 Donna Anna titka Don Giovannit ő tette gyilkossá apját miatta ölte meg s most őt akár titkát végre elvitte az ördög nem feledheti hát felejteti így ki nem tudódhat soha mi történt akkor éjszaka a szobában s amikor elrohant apja kisietett a zajra párbajban megölte ó inkább őt ölelte volna még s akkor nem jött volna ez a keserűség bár csak később ismerte föl de kétsége nem lehetett birtokló szenvedéllyel ő karolta akkor s később ezért nem kívánta már ez a közöny lett árulója s ez vérbosszút kíván 2012-11-23 Ki is ez a Donna Anna akkor most mi az igaz kevés a magyarázat és nincs is vigasz no azért nem akkora a tragédia
a kétkedés tárgya egy opera annak is egy részlete bosszant ahányszor meghallgatom hol ezt hallom ki belőle másszor meg megerősödik a hitem hogy amit megéreztem a bizonygatóknak ezt a verzióját is elhiszem az biztos hogy áldozat bűnös titkolózó nő aki feltüzelve csábítóját gyilkosságba kergette vagy szende szűz ki erényét óvta végig de ezt elhinni nem lehet mert ha a csábítás nem sikerült volna az egész mű is másról szólna 2012-11-23 Don Giovanni újra örökké izgalmas és megunhatatlan téma bár elcsépelt fogalom de ilyen férfi kell a nőknek azt már jól tudom nem a magamfajta hódoló hanem a habzsolva faló a nem válogató aki nem bókol tovább és eldobja mint egy kiürült üveget amiből kiszürcsölte amit lehetett élvezte de most már csak teher Donna Elvirát is így hajította el neki már csak árnyék s az hiába követi tovább 2012-11-23 Köd könnyek köd könnyek hullnak a levelekre tükröződő pirosán át csillog a csepp mint a vér bíborszínűn rubin a sápadton gyémánt a zölden virulón smaragd s az arcomon mint a gyöngy csordul a könny
2012-11-23 Ülök a szobámban elmerengve (Szimetria)
várva egy jelet aminek örülhetek amitől a remény zöldajtaja kinyílna bennem s te besétálnál kitörődne azzal milyen az idő s éjjel van vagy nappal csak ez a pillantat maradna örökre a jelenben mozdulatlanul csak ez a pillantat maradna s éjjel van vagy nappal kitörődne azzal milyen az idő s te besétálnál amitől a remény zöldajtaja kinyílna bennem várva egy jelet aminek örülhetek 2012-11-24 Mocsári élet nem közöny ez csak belenyugvás tehetetlen dühömmel mire megyek tenni csak ennyit tudok a fanatikusokat meggyőzni nem lehet kivárni nyugton abba belerokkan a lélek köröttem százával rohannak ilyen sérült lények csak arra vigyázom hogy ne merüljek el ebbe a szilárd aszfaltnak látszó mocsárba a fuldoklókat most még a száguldó BMW-k kerülgetik de egyszer csak azt vesszük észre eltaposnak hisz már rég nem törődnek a földön vergődő néppel 2012-11-24 Hajnali látkép a lapos háztető fölött ködön is átsejlik pár fa koronája s egy tízemeletes toronyház
komor tömbje ennyi a horizontom szobám ablakából kitekintve meg egy meleg fényű utcai lámpa mellette a másik annak hidegen csillog glóriája mint két óriási angyal ragyogó fényük a szürke magányban is vigasztal 2012-11-24 Észérvek hol keresd nem tudod itt volt még nemrég akkor nem kellett bár ő akarta volna neked nem akarózott észrevenni most már semmit sem lehet tenni csak becsukni az elmúlt idők ajtaját és menni tovább amerre sodor a sors s nem folyton szembe ellenkezve rájöttél már? ennek a hiábavaló igyekezetnek semmi értelme 2012-11-24 Pedro Almodóvar:Carne trémula (Eleven hús)
nem tudhatod mik történhetnek a következő pillanatban ilyen a film amit nézel meredten unott elkötelezettségben mert nem tehetsz semmi mást mint lesed a folyamatát ahogy gördül tovább egyszer hegynek szalad s onnan zuhan szakadékba a meglepetések sora kiszámíthatatlan s ha robog tovább mint a vonat mások élete az előre nem ismerhető történet most már veled bár idegen tőled bizarr hőfoka ahogy az életutak szálait
egymásba csomózza és amit eltépni nem lehet pár pisztolydörrenés oldja meg s ha vége bármennyire taszít a megismert történet akarod vagy nem életed része lett 2012-11-24 Vers születik hiányodról bokrokat borít bíbor levelekkel az ősz ha a pillanat csodája elrepül a csönd közénk települ némaság ölel körül leszáll a köd elveszel benne s hiába kereslek a kihagyott lehetőség elszállt már messze 2012-11-25 Hétköznapi vasárnap nincs nagy baj amíg egyformák a reggelek a megszokás ébreszt és vele együtt felkelek vércukor- és vérnyomásmérés a mosdás utáni első ténykedés és ha nincs semmi gond ezzel főzök egy hosszúkávét csöpp tejjel inkább pótlékkal meg két édesítőszerrel közben megtekintem milyen képet mutat az ablakon át a táj még sötét van kedvenceim két lámpa-angyalom világít messzebb a többek őket is látom ha nem takarja ködleple mint homályos fátyol a világosság később felkelő arcát s a géphez ülve megnézem írt e valaki levelet megnézték e a honlapomra feltett verseket aztán rászánom magam és újraolvasom a tegnapeste írt sorokat hibákat találok javítok elteszem amivel nem tudok semmit tenni pihenjen a benne rejtőző gondolat míg kiegészülve másnak is üzenhet dolgokat
érzéseket a világról amelyben élünk bár fogy az idő minden reggel újraébred a reményünk 2012-11-25 Közhelyek ki akarna mást mint a beteg világnak gyógyulást örömöt boldogságot békét amiről álmodik az emberiség már több ezer éve és mindig van akik tesznek is érte csak léteznek hatalmi érdekek kiknek más a lényeg még jó hogy a föld és az idő forog így még ebben a perceknek tűnő életünkben néha mi is lehetünk jók és boldogok 2012-11-25 Vulgáris romantika kint kóborol az este én meg az ablakból lesve várom hátha jár valaki erre akit annyira várnék ez volna az igazi karácsonyi ajándék bár még pont egy hónap de jó volna nekem ma vagy holnap ha eljönnél hozzám és „azután” együtt állnánk az ablakban az esti utcát lesve (a férjed keres e) 2012-11-25 Karácsonyfadísz nem vagyok annyira ostoba elfussak ha felém jön a csoda amire évek óta várok félek hogy felébredek belőle s kiderül csak álom és a valósághoz semmi köze a történetnek csak az eleje szomorú de milyen a vége megtudom végre vagy továbbra is csak ábrándokat kergetek mint a színes szappanbuborékot megfogni akaró kisgyerek szétrobbanó kristálydísz az álom karácsonyfáján az életem
szilánkjai értékesek összetörten is érdekesek és színesek 2012-11-25 Keserű valóság a magányban az ember didereg sohasem álmos retteg a holnaptól irtózik a mától vasmarok szorítja össze az életteret amiben eddig jól éreztem magam most merre lehet senki nem simogatja meg az arcomat folyton egyedül vívom önmagammal minden kicsi és nagy harcomat nem segít dönteni mit tegyek nem érdekeli ha itt vagyok vagy elmegyek önző a világ én is az vagyok az eltékozolt életem magánzárkájában fogolyként telnek a téli napok 2012-11-26 A múlt csigaházában bolyongva aki keresi elhagyott értékeit az időrepedésein kipottyant perceit mintha soha nem történt volna meg vele amiről biztosan tudja megesett de elveszett most újra nagyon fontos lett ebből egy parányi darab mert a múlt megélt percei pótolhatatlan kincsek melyeket visszahozni újraalkotni nem lehet 2012-11-27 Optimista bölcselkedés mindig zúg bennem a tenger csattogva csapódnak parti sziklákhoz a habok néma kint a reggel a gép zümmög csak csendben mint készülődő méhrajok ha indulnak a nyári virághímes rétre de most már az ősznek is vége és lassan leesik a hó csak jöjjön minél hamarabb
maradjon aztán szaladjon mert ha erőre kap karácsony elmúltával az újraszülető nap megérkezik a tavasz és jön vele még új remény 2012-11-27 Hajnali díszletek pirosan pirkad keleten a horizont alja fölöttünk az eget még a sötétség uralja halkan kattog a múló időt jelezve az órák másodpercmutatója a megcsupaszodott fák fekete karja mozdulatlan mered a mögöttük tarkáló színes égbolt-papírra 2012-11-27 Képek az Olajfák hegyéről kétezer éves olajfák a Getshemáni kertben ők már láthatták mi történt akkor este így volt e vagy másként esett ez azóta is az elárultatás mintaképe lett csókkal álcázott jóakarattal szeretettel csalja azóta is egymást kelepcébe az ember s a göcsörtös bütykeikben szenvedő arcokat megjelenítő fatörzsek zöldek termik az olajbogyót most is élnek az állandóságot képviselik akár az azóta mit sem változott emberi természet 2012-11-27 Katalin nap után Bándi Kata emlékére
ott jártam ma délután ahol még most is állnak a kiégett mécsek és egy szál rózsa árván jelzi hogy itt dobtak le a mélybe
bár megtisztítva a környék és kiirtva minden bokor már semmisem olyan mint amikor szárnyaszegett angyalként lezuhantál a bozótba holtan megkínozva meggyötört testtel csak állok itt dermedten és nem értem miért fogadhatják el igaznak a hazugságot azok kiknek kimondani kötelességük volna a valót hogy a példán okulva ilyen ne történhessen meg többet soha 2012-11-27 Ahol a borzalmak rejtekeznek előrehaladt az este túlbillent már holtpontján a mai nap még egy és negyed óra és véget is ér majd borzongató ez a mozdulatlan néma éj hiányzik belőle minden ami ilyenkor máshol megvan a családi melegség vagy a kéj nem ért nyomomba ma sem az öröm sőt álltam ott délután a dráma színhelyén és ezért nem vonz még most sem a pihentető nyugalom mert tudom hogy a felkavaró helyszínt álmomban újra látni fogom nem ilyen tisztának és rendezettnek hanem dzsumbujnak szemetesnek ahol a mélyben a borzalmak rejtekeznek 2012-11-28 Antonio a Figaróból csak a kertész ágál hogy valaki az ablakból az ágyásba ugrott talán az ágyból úgy sejti de biztosan nem tudja de azért kavarja cipőjéről a sarat kaparja és tudni véli az ilyen kis mitugrász ficsúrt ki védi és minek ha kell neki akár a grófnőnek az ördög küldte és az is vigye
2012-11-29 A történések álom-dzsungelében belelátni oda hol kavarog a múltködében sok valóságos és elképzelt esemény néha a helyszín máskor a személyek ismertek de olyan is akad amit a jövőben élünk majd meg s belefolyva egy újabb gondolat átalakítja kívülről nézem mint egy filmet aztán újra a sűrűjébe vagyok a pergő történések dzsungele ez átláthatatlan tekergő indák és liánok ezek a filmszalagok kígyóként rám csavarodva fojtogatnak amíg az ébredés ki nem szabadít 2012-11-29 Búcsúzott ma az ősz az utolsó őszi nap volt ma holnaptól télire vált az időjárás vasutasa átállítja a begördülő időnek a síneket a lehullott levelű fák már mezítelenül dideregnek mint a háborgó tenger olyan a tömörülő felhők színe minden este elbúcsúzik valami kedves parányi emlék a mából amit ha fontos volt talán a másnap visszavarázsol és érezhetjük azt az örömöt amit folyton várunk s a sorsunknak köszönünk ha megjön újra 2012-11-29 Pucér tájkép mint alakjával dicsekvő kurtizán lerázták színes levélruhájukat az őszi fák s most dideregnek csupaszon akár az erkélyre kizárt szerető ha váratlanul hazaér a férj s ha majd lehull az első hó számukra az lesz az újruha pucérságukat takaró addig meg dermedten várnak s ha megjön a szél vacogó táncot járnak
2012-11-29 A kihagyott lehetőség kinek jutna eszébe hogy élete naptáraiba visszakeresse azokat az elveszett órákat perceket amikor a parányi érzésnyi gondolat megszületett az idő az apró ötletet nevelgette dédelgette és mikor kiterebélyesedett a születés körülményeire már nem is emlékezett most az élet völgyébe érve visszanézve a csúcsra ahonnan a kor már lesodort akkor és ott kellett volna körbenézni merre kanyarog a sikerhez vezető út de itt lent az elmúlás peremén már késő a kihagyott lehetőség meg nem ismételhető 2012-11-30 Őrülten tomboló őrülten tomboló hadseregét csatasorba állította a szél ő az előőrse a télnek fehérruhás csapatai is gyorsan ideérnek vadul rázza a fákat csapkodja az ablakokat dörömböl a szobába is bejönne ha lehetne szétzilálja az éjszaka nyugalmát demonstrálja a tél hatalmát de mint annyi más ez sem tart örökké megszelídül ám addig ki számolhatja meg mi kárt okoz kint és bent arcunkon a mosolyt dermeszti vigyorra a napsütés örömét a lelkünkből kifújja
2012-11-30 Közöttük kis senkiként kicsit már lenyugodott a bennem lázongó feneség a hibát én követtem el nem kellett volna odamennem hisz tudhattam előre nem vagyok én odaillő más a trendi az ilyen helyeken én vállalom minden tettemet őszintén nem csak tettetem egy folyamatként élem meg felfogásom szellemem ezért végig mondtam amit előre leírtam pedig többször jelezték fejezzem már be mert az elnök uraknak kevés erre az ideje de csak erre mert utána sok is akadt többségük a büfében ragadt 2012-11-30 Minden nap új kihívás minden nap új kihívás pedig öregszem nagyon ez nem vitás de míg van kurázsi és vitalitás addig előre visz és bár néha lihegek futok tovább vele megyek teszem az általam fontosnak ítélt dolgokat mert hiszem hogy tenni kell mert akkor mit ért eddigi életem ha feladom
