A bűnről, amiért nem hittek bennem

I. Korinthus 2:1-2 Megfeszített Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten bizonyságtételét. Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. 1Kor 2:1-2 Aki, kereszthalálával, az ő életét is odaáldozó világmegváltó Szeretetével: „A törvényt parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette,” Ef 2:15a Legem Legem

mandatorum mandátorum

in decretis in dekrétisz

τον νοµον των εντολων εν δογµασιν Ton nomon tón entolón en dogmaszin

evacuans, evakuánsz, καταργησας, katargészász,

Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek. Róm 5:13

egyetlen bűn Jézus keresztáldozata, úgy semmisítette meg a törvényszegések bűnét, hogy a törvényt érvénytelenítette. Az Újszövetségben egyetlen bűnről győzi meg Isten Lelke a világot; erről a bűnről tanúskodik Jézus: „De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.” Jn 16:7-11 galata keresztények Törvényszegések által nem lehet kiesni a kegyelemből, de ha valaki nem bízik Jézusban; kevésnek tartja azt, amit Jézus érte tett, az kiesik a kegyelemből. A galata keresztényeket félve inti az Apostol, nehogy kiessenek a kegyelemből, mivel a zsidó vallású keresztények meggyőzték a galatákat arról, hogy amit Jézus értük tett az szükséges, de kevés ahhoz, hogy üdvözüljenek. Pál dühösen reagál a galata keresztények eltévelyedésére: „De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” Gal 1:8 „Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.” Gal 5:4 korinthusi keresztények Míg a galata keresztények a törvény szolgasága irányába tévelyedtek el Krisztus keresztjétől, addig a korinthusi keresztények az önfeledt ünneplés, a különleges extázisok a hatalmi mámor irányába tévelyedtek el Krisztus keresztjétől. A korinthusi görögöket Pál térítette meg. Ismeretlen volt számukra a Biblia, Mózes a tízparancsolat. A görög kultúra alapvető értékei a filozófia mellett a keletről odaáramlott misztériumvallások voltak. Ezek a vallások, főként az extázisban, az elragadtatásokban keresték és akarták megélni az üdvösséget. Ebben a kultúrában jelent meg az evangélium. Az emberek úgy gondolták, hogy valami jobbat kapnak annál, mint amit eddig próbálgattak. Azt remélték, hogy magasabb-rendű filozófiát kapnak, mint amit atyáiktól; Szókratésztől, Platóntól, Arisztotelésztől kaptak, és hogy magasabb-rendű extázisokra, még csodálatosabb megváltásra jutnak el. Krisztus keresztje Mindkét eltévelyedés oka; az ’én’ és az ’enyém’ fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákba szerveződő vallás. Jézusba vetett bizalmunk szabadulást ad ebből az életformából. Jézusba vetett bizalmunk felhatalmaz bennünket arra, hogy Isten fiaivá, Krisztus titokzatos testének tagjaivá legyünk. Vö. Jn 1:12 Jézus keresztáldozatában, az ő titokzatos testének szenvedő tagjaiban a feltámadás erői bontakoznak ki. Mint valami búvópatak Krisztus keresztjének ereje jelen van a világban, az egyházakban. Mindig voltak, vannak és lesznek, akik hallgatnak Jézusra, bíznak Jézusban, akik megtagadják magukat és keresztjüket felvéve hűségesen követik Jézust.

I. Korinthus 2:12-16 Szentlélek Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. "Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?" Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak. 1Kor 2:12-16

Egy gyermekkori élményem Nagyon szerettem kirándulni, cserkész voltam. Akkoriban a Dembinszky utcában laktunk apám már meghalt, anyámmal éltem kettesben. Egyszer emlékszem jöttem haza; nagy dérreldúrral, kopogó bakancsokkal, ledobtam a hátizsákot, koppant a földön és mentem be a szobába és akkor riadtam meg. Anyám fáradt volt, feküdt, aludt. De olyan mélyen aludt, hogy a nagy zenebona, ahogy jöttem haza, nem ébresztette fel. Érzékeltem, - mert odaálltam az ágya mellé - az egyenletes szép légzését, az alvó embernek a nyugodt lélegzését érzékeltem. Az volt számomra az érdekes, hogy ajtócsapkodás, meg a villany, meg a sok zörej, amit csaptam, nem ébresztette fel. Ott álltam megriadtan, hogy jaj, Istenem, milyen durva voltam. És ebben a pillanatban kinyitotta a szemét és azt mondta: „Fiam megjöttél?” Szellemi érintkezés Ez számomra azért felejthetetlen élmény, mert a következő kettősséget mutatja. Fáradt volt, aludt és a fizikai hatások nem ébresztették fel. Teljesen nesztelenül megálltam és elszomorította a szívemet, hogy milyen tapintatlan voltam. Ekkor végül is egy szellemi érintkezés állott elő anyám és én közöttem, és teljesen nyugodtan, szépen kinyitotta a szemét. Van nekünk egy ilyen képességünk, amit elveszítettünk, de az anya és gyermeke közötti szeretetben megmutatkozhat. Volt egy olyan képességünk, hogy szellemieket érzékeltünk, szellemi kapcsolatban voltunk egymással. Az ember az embert, nemcsak zajon keresztül, a hangon keresztül, nemcsak a test közvetítésével, hanem szellemileg is ismerte. Ez a képességünk többé-kevésbé eltompult. A Szentlélek-Krisztus ezt az eltompult érzékelésünket, megismerésünket gyógyítja. A Szentlélek mibenléte A Szentlélek, nem a lelkesülésben van, nem a rendkívüliségben van, hanem a megismerésben van. „Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten ajándékozott nekünk.” Elfelejtettük Isten ajándékát, és Isten Lelke felismerteti velünk Isten ajándékát, azt az eredeti képességünket, hogy szellemi szeretetkapcsolatba legyünk Teremtőnkkel és egymással is. Eredetileg az emberi idegrendszer a Szentlélek Isten hangszere. Ez a harmónia az emberi lélekben elhomályosult, helyette lett okoskodás, filozófia, teológia, dogmatika és erkölcs. Ez olyan, mint amikor a szeme világát elveszíti az ember és fehér botjával elkezd kopogni. Kezdetben volt szellemi látásunk, és szellemi módon Ismertük Istent és szellemi módon is érzékeltük egymást. Ez a megismerésmódunk elhomályosult, és helyette okoskodás lett, önzés lett és egymásiránti harag lett. Krisztus Szelleme Azt a közeget, mely közénk és az Isten közénk tornyosult és homályba burkolt bennünket, Isten szomorú szeretete, értünk megtestesült, szenvedő, életét is nekünk ajándékozó szeretete, Jézus Krisztus megsemmisítette. Isten kiengesztelődött a világgal, függetlenül attól, hogy milyen ez a világ, függetlenül attól, hogy milyen bűnöket követtünk el, követünk el, vagy fogunk elkövetni. Oly korban élünk, amikor Isten kiengeszteli ezt a világot magával. 2Kor 5:17-21 Egyedül Isten feltétlen szeretete, képes viszont szeretetet fakasztani bennünk és gondolatainkban megjeleníteni Krisztus gondolatait. A hívő emberek ennek az isteni műveletnek a zsengéi. Jézus Krisztus Szellemével telítődve, ősi, elfeledett emberi képességek elevenednek meg. Krisztus Szelleme istenérintkezést teremt, és emberérintkezést teremt. Isten jókedvében ismerhetjük fel önmagunkat, és olyan kapcsolatba kerülhetünk mi emberek egymással szellemileg, amire egyébként nem lehet eljutni.

I. Korinthus 3:21-23 Minden a tiétek Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek: Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené. 1Kor 3:21-23

Tiétek Pál Ennek az igeszakasznak két lényeges mondanivalója van: „Minden a tiétek!” és „Ti Krisztuséi vagytok!” A korinthusi gyülekezetben nagyon sok áldás volt és nagyon sok emberi nyüzsgés, viszálykodás is volt, a sok isteni áldás mellett. Pártokra szakadtak. A táborok zászlóként lengették: Én Pálé vagyok, én Péteré, én Appolósé vagyok, stb. Pál ezeket a viszálykodásokat szomorúan szemlélte, és egy zseniális fordulattal, a gondolatot megfordítva azt mondja: Miért szegényítitek meg önként magatokat! Nem az, az igazság, hogy én Pálé vagyok, az igazság az, hogy Pál az enyém. Pál szolgálatomra van, és hirdeti nekem, azt az igazságot, hogy minden az enyém, én Krisztusé vagyok, Krisztus pedig az Istené. Minden az enyém, mert én Krisztusé vagyok. Tiétek a világ Két eltévelyedés is fenyegeti a keresztényeket. Az egyik az, hogy kifutni a világból, elkülönülni a világtól, mert a világ bűnös! Teremtsünk elszigetelt közösséget, ahol tisztaság van! A másik eltévelyedés pedig a világba való belemerülés. Isten az ő teremtett világát rábízta az emberre, hogy uralkodjon rajta. A teremtés rendje tönkre ment az ember kezén, az ember a világ rabszolgájává vált. Jézusban helyre állt Isten rendje. Jézus az Isten Országát, az Isten uralmát, hirdeti. Isten Országa nem ebből a világból való, de ebben a világban fejti ki hatását. A keresztény életnek az a szabadsága, hogy felül van emelkedve a világon, miénk ez a világ, uralkodhatunk ezen a világon. Tiétek az élet Jézus azért testesült meg, azért jön közénk, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Vö. Jn 10:10b Isten abban gyönyörködik, ha én az ő csodálatos teremtésében élek. És bizony nagyon gyönyörűséges, amikor életem, Teremtőnk dicsőítésére fakad. Tiétek a halál Enyém az életem, ha nem én állok az életem szolgálatában, hanem az életem áll az én szolgálatomban. Az igazolja, hogy szabadon birtokolom az életemet, ha le tudom tenni az életemet, ha enyém a halálom is. A szabadság csak abszolút formában létezik, csak úgy létezik, ha a szabadság tárgya maga a szabadság, ha szabadon rendelkezem szabadságom felett. Akit megajándékozok a szabadságommal, azt végül is önmagammal ajándékozom meg. Önmagunk odaajándékozásával válhatunk Krisztus tulajdonává. Tiétek a jelenvalók és eljövendők Mi magyarok a jövő szavunkat a jönni igéből képezzük. A jövőből jön a jelenünk és jelenünkből lesz a múltunk. Közel lehet szemléletmódunkhoz, amikor Pál apostol a betelt idő felől buzdít bennünket arra, hogy gondolkodásunkban ne legyünk földhöz-ragadottak. „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.” Kol 3:1-4 A betelt idő felől nézve, már meghaltunk, már fel is támadtunk Krisztussal, Krisztussal együtt a mi életünk el van rejtve az Istenben. A betelt időből fakad, bontakozik ki a történelem. A betelt idő kibontakozásáról vall a zsoltáros is: „Alaktalan voltam még, de szemeid már láttak engem, és könyvedben írva állt minden egyes napom: mindegyiket meghatároztad, még mielőtt egy is felvirradt volna közülük.” Zsolt 139:16 Ti azonban Krisztuséi vagytok Jézus Krisztus az Isten Országát hirdette. Krisztusé vagyok, ez azt jelenti, hogy nem őt tagolom be az én érdekkörömbe, hanem én beállok az ő ügyébe és igyekszem őt szolgálni. Én tisztelem mindenkinek az ügyét, értem a kívánságát, magányát, a fájdalmát, de ne vesszen bele ebbe a hívő életünk, mert ha beleveszünk úgy fogunk Krisztusra tekinteni, hogy Krisztus az enyém és jöjjön, és az én ügyemet vegye a kezébe és csinálja meg! Holott én vagyok a Krisztusé! Kérjük, Krisztus Urunkat, hogy őrizzen meg bennünket az ő szolgálatában, és ha a halál sötét völgyében is járunk, akkor is vezéreljen bennünket az ő Lelke!

I. Korinthus 4:20 Isten ereje Mert nem beszédben áll az Isten Országa, hanem erőben. 1Kor 4:20

Isten ereje az emberi erőtlenségben mutatkozik meg Pál apostol itt élesen szembeállítja egymással a logoszt; az emberi beszédet, a dünamisszal; az Isten erejével. Nem emberi beszédben áll az Isten Országa, hanem isteni erőhatásokban. Az evilági országok hatalma a beszédben van, a törvényekben van, amelyek a világban működő erőket rendszerbe foglalják. A csodával egyenértékű, hogy amikor az üldözött egyházból üldöző egyház lett, amikor az egyház beépült a világi hatalomba, ez a hatalom nem volt képes agyonnyomni az egyház szentségét, az Isten erejét, azt az erőt, amely evilági erőtlenségben mutatkozik meg, a keresztre feszített Istenemberben mutatkozik meg. Az egyházak napjainkra leváltak a világi hatalomról, de a világi hatalomra jellemző hatalmi jelvényeiket megtartották. Aki csak egy kicsit is ismeri az evangéliumokat, annak szembetűnő, hogy ezek a hatalmi jelvények inkább ellenjelei, mint jelei az evangéliumnak. Erőtlen beszéd Az egyházak gyakran erő nélkül hirdetik az evangéliumot, talán észre sem veszik, hogy Isten igéi vádolják őket, hogy az evangéliumot a saját fejükre olvassák rá. Nemcsak szívből, de színből is hirdettetik az evangélium. Ebben van az egyházak fennmaradása, mert még az erőtlenül, színlelve hirdetett evangélium is képes közvetíteni Isten felszabadító erejét. Előfordulhat, hogy egy-egy igehirdető, látva hívei buzgóságát, maga is megtér. Erőtlen hallgatás Könnyű beszélni, ha tele vagyunk mondanivalóval és könnyű hallgatni, mondanivaló nélkül, és nagyon nehéz, akkor hallgatni, ha tele vagyunk mondanivalóval. Az apostolok Urunk mennybemenetele után tele vannak mondanivalóval és hallgatniuk kell, míg erő nem tölti el őket a magasságból. Előfordulhat, hogy mondani akarjuk az igazságot, de hallgatnunk kell, míg Isten ereje nem indít az Igazság hirdetésére. Hatalmas beszéd Jézus Krisztusban jelent meg az Isten hatalma, az Isten dünamisza. Jézusban életerő jelent meg, az örök élet ereje jelent meg, és ennek az erőnek a működését általában Jézus szavai kísérték. Jézus rákiáltott a pusztulással fenyegető tengerre és az lecsendesedett. Jézus szavaira a halálerők visszahúzódnak. Van, amikor az evangéliumból nem tudjuk meg azt, hogy Jézus mit tanított a zsinagógában, de azt megtudhatjuk, hogy hatalommal tanított, nem pedig úgy, mint az írástudók. Beszéd nélküli Hatalom Amikor, Jézust mindenünnen szorongatta a sokaság, egy beteg asszony hittel, bizalommal odafurakodott Jézushoz és megérintette a ruháját. Az asszony hite, bizalma isteni, gyógyító energiákat szabadított fel Jézusban, anélkül, hogy Jézus tudta volna, hogy ki volt az, aki őt megérintette. Jézus gyengeségében, kereszthalálában, dicsőséges feltámadásában és mennybemenetelében is, beszéd nélkül mutatkozik meg, Isten Országának az ereje, az az erő, amely Pünkösdkor az apostolokat szólásra bírja.

I. Korinthus 9:16-23 Megtérni Tézis Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal. Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve -, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve -, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. 1Kor 9:16-23

Antitézis Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. Gal 1:10

Szintézis Első hallásra úgy tűnik, hogy ez a két szentírási szakasz üti egymást. Azt mondja Pál a Galata levélben: Én nem törekszem az emberek tetszésére. A korinthusiaknak pedig azt írja: Én igyekszem mindenkinek a kedvébe járni. Hát ez bizony elég súlyos feszültség, összeütközés a gondolatokban. Az a feladatunk, hogy felismerjük azt a valóságot, amelyben mindkét kijelentésnek igazsága van. Üdvtörténeti valóság Az Isten emberré lett. Isten Fia; mindenkinek mindenévé lett. A kereszten mindenkiért odaáldozta az életét. Jézus követésére szólít fel bennünket. „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” Fil 2:5-11 Mindenkinek mindene lettem Isten emberré lett, mindenkinek mindene lett. Jézus arra szólít fel bennünket, hogy kövessük őt a kereszt útján. Az üdvösség útja itt a földön felülről lefelé vezető út, az önmegtagadás útja. Az üdvösség útja, mélységekbe süllyedő út, a mélységekből mennyei valóságokba emelkedő út. Jézus feltámadását és mennybemenetelét, megelőzi az Istentől való elhagyatottság pokoli mélysége a kereszten. Isten emberszeretete az Apostolban önmagát is odaáldozó szenvedéllyé magasztosult. Pál apostol, nem tetszeni akarásáról vall, hanem az önmegtagadásáról vall: Arról vall, hogy ahogy az Isten szeretetből emberré lett, ő szeretetből göröggé lett a görögnek, a zsidónak zsidó, a szolgának szolga, a szabadnak szabad lett, mindenkinek mindene lett. Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája Krisztus szolgája vagyok, ezért itt a földön Jézust kell követnem, hogy üdvözülhessek. Ahogy az Isten az emberekhez tért, úgy volt közöttünk, mint egy szolga; nekem is az emberekhez kell megtérnem, az embereket kell szolgálnom, akár tetszik nekik, akár nem tetszik nekik. Krisztus szolgájaként, tovább kell adnom az evangéliumot, ha részesedni akarok az evangéliumban. Csuda igazságok vannak a Bibliában, amelyek ezt erősítik: Aki másokat felüdít, maga is felüdül. Aki megbocsátja mások bűneit, az részesedik bűnbocsánatban. Aki segíti a kételkedőt, annak tünedeznek saját kételyei. Pál megvallja: Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! Nekem, jaj, mert én csak akkor vagyok benne az evangéliumban, ha továbbadom.

Efezus 1:1-10 VAN ÖRÖK REND Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Ef 1:1-10

Isten terve Isteni művelet hatja át, hozza rendbe, a teremtet világot. Az isteni művelet, kezelésbe vesz bennünket is. Vannak hívő emberek, akik abban különböznek a hitetlenektől, hogy Isten velük egy kicsit többet tud foglalkozni. Isten tervében az az alapvető szabály, hogy akit kihoz a rendetlenségből, annak a maga szintjén rendet kell teremtenie. A kegyelem elfogadása kockázatos dolog, mert ha nem gyümölcsözik a kegyelem, az kárhozatos dolog. Vö. Mt 18.23-35 Isten munkája Isten egyetlen egy személybe egyesíti, egyetlen egy személybe rendezi a mindenséget. Isten a szétszóró, diabolikus erőket zabolázza meg. A rendetlenségeket látva érzékelhetjük, azt a hatalmas munkát, amely Istenünkre és az ő munkatársaira vár. Örök rend, amit a külső rendetlenség elhomályosít „Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?” Jób 38:1-2 Isten kérdése számonkérő; ki merte ezt megtenni? Ki volt az, aki elhomályosította az örök rendet? A tudatlan beszéd, az Igazsághoz nem igazodó, rendetlen gondolkodásból fakadó, rendetlen beszéd és tett, ideig-óráig képes árnyékot vetni az örök rendre. A tudomány világában is vannak igazabb megközelítései a valóságnak. A tudomány világában nem érdemes az idejét múlt, hamissá vált nézetek ellen küzdeni, mert a hamisnak az a természet, hogy magától megszűnik. Újkori felfedés az, hogy az anyagban tejes egészében energia testesül meg. Én vallom azt, hogy az energia mögött akarat van, jóindulatú akarat van, Személy van. A hamissal kapcsolatban, az erkölcsi világban más a helyzet, az erkölcsi világban a hamis nézetek, nemcsak hogy szaporodnak, hanem ráadásul fejlődőképesek is. Mi közvetlenül nem tapasztaljuk, de amikor elhatalmasodik a bűn, a kegyelem túlárad. Vö. Róm 5.20 Örök rend, amit a belső rendetlenség elhomályosít A külső világban, mint egy kozmikus tükörben szemlélhetjük, a bennünk jelenlévő örök rendet, és azt is, ami az örök rendet bennünk elhomályosítja. Ne feledjük, akkor tudunk magunkról, amikor másról tudunk. Ha valaki ájult állapotban van, semmiről sem tud, de amikor látjuk, hogy körbenéz, amikor már tud a környezetéről, csak akkor mondhatjuk azt, hogy most már magánál van. Amit tapasztalunk abban mi is benne vagyunk, ahhoz vagyunk hasonlók. Erről az igazságról vall János apostol: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.” 1Jn 3.2 A Biblia vallja, hogy a külső rendetlenség, belső rendetlenségünkből fakad: Ezt tanítja a paradicsomból való kiűzetésünk, és a Tituszhoz írt levélben is ehhez hasonlót olvashatunk: „A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük.” Tit 1:15 Ha rendet akarunk teremteni a világban, azt csak indirekt módon tehetjük meg, csak úgy, hogy megengedjük Istennek, hogy foglalkozzon velünk, hogy tisztára mosson, hogy rendet teremtsen bennünk. Péterrel együtt bennünket is figyelmeztet a mi Urunk, ha nem moslak meg, nem lehetsz közösségben velem. Rendetlenségünk, tisztátalanságunk, abból fakad, hogy az én és az enyém fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákba szerveződik az életünk, úgy is, hogy az én hitem, az én szolgálatom az én üdvösségem. Engedhetünk az Istennek, hogy életünket bele tudja szerkeszteni Krisztusba, egy másik személybe. Én halok meg, az énem hal meg. Krisztus, a mi urunk által, már most begyakorolhatjuk a halálunkat, és a halálunk túlélését is, a feltámadásunkat is. Pál apostollal együtt mi is, boldogan megvallhatjuk: „Élek, de többé nem én, hanem a Krisztus él bennem! Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” Gal. 2:20

Efezus 1:11-18 Megfeszített gondolkodásunkból, életünkből; Isten hitet fakaszt Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére. Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről, mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, az Ő megismerésében. És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között. Ef 1:11-18

Örökség Ha az örökségünkről van szó, akkor arra gondolunk, hogy valamit kapunk, ami valamire jó nekünk. A „Mire jó nekem?” kérdéskörbe szerveződő életet reménységgel tölti el az örökség. A „Mire jó nekem?” kérdéskör nem zárja ki, az „Én mire vagyok jó?” kérdéskört, hiszen az, az igazán jó nekem, ha tudom azt, hogy én mire vagyok jó! A „Mire jó nekem?” kérdéskör egyetlen centrumú, én-központú kérdéskör, az ebbe a kérdéskörbe szerveződő életnek az én, abszolút középpontja. Az „Én mire vagyok jó?” kérdéskörben az életem középpontjában nem én vagyok, és nagyon jó nekem az, hogy az énem alárendelt én, viszonylagos én. A mi örökségünk abban van, hogy megtudhatjuk mi végre teremtettünk, hogy megtudhatjuk azt, hogy mi mire is vagyunk jók, hogy alkalmassá fogunk válni arra, hogy Istent dicsőítsük. Aki követni akar Jézus figyelmeztet bennünket a „Mire jó nekem?” kérdéskörbe szerveződő, én-középpontú élet veszélyére: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul, vagy súlyos kárt szenved?” Lk 9:23b-25 Az a veszély fenyegeti az én központú életet, hogy ez a centrum képes fogva tartani, és az én-központ halála, magával rántja azt az életet, amelyet ez a központ fogva tart. Életünknek lehet örökre megmaradó centruma, amely énünk halála után is megmarad, amely halálunk után is magához öleli életünket. Világosítsa meg értelmetek szemeit Amikor hívő embereket kérdezünk a hitükről, akkor általában nemcsak azt mondják el, hogy igen, én hiszek Istenben, hanem valamit még hozzá tesznek. Az ilyen és ehhez hasonló válaszok: Mert meghallgatta kérésemet, mert meggyógyított, adakoztam és anyagilag rendbejöttem, stb. arról árulkodnak, hogy a hívő lélek élete, még mindig a „Mire jó nekem?” kérdéskörbe szerveződik. Ritkábban hallunk, olyan válaszokat, amelyek az „Én mire vagyok jó?” kérdéskörbe szerveződő életből fakadnak. Gyötrődtem, megkínozott az életem értelmetlensége, érteni akartam, megfeszültem a gondolkodásban, és értelmem szemeit megvilágosította Isten, és egyszerre viszonylagossá vált az életem, mert Istenben felismertem az életemnél is többet, felismertem életem értelmét. Ehhez hasonló az ilyen vallomás: Tiltakozott a természetem a keresztem ellen, de felvettem, és megtapasztaltam azt az önfeláldozó szeretetet, amelyet a kereszt rejt magába. Krisztus keresztje A keresztény hit arról szól, hogy mit tesz az Isten. A keresztény vallás, válasz Isten tettére, arról szól, hogy mi mit vallunk, mi mit teszünk. A keresztény vallás képes megosztani a híveket, a keresztény hit ezzel szemben képtelen megosztani a híveket. Isten dicsőítésében összhang van a különböző keresztény felekezetek, többszólamú himnuszában. Egyetlen egy, felekezeteket átható és felekezeteken átívelő, igaz vallás van és ez; a kereszt vallása, a keresztünk vállalása. Keresztünk vállalása az egyetlen méltó válasz arra, amit az Isten értünk tesz. Keresztünk részesít bennünket Krisztus keresztjében. Mit jelent részesülni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti saját keresztünk felismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti saját keresztünk vállunkra vételét és menni mindig ennek a szeretetnek az erejével. Menni végig az életen követve Jézust, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal és most az Isten trónjának jobbján ül.

Efezus 2:01-12 Előre elkészített úton járhatunk Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik. Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk. Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Ef 2:1-12

Jó döntéseket hozhatunk Az Efezusi levél úgynevezett Deutero-Paulinus írás. A levél későbbi korban, Pál halála után keletkezett, a szerző Pál nevében, Pál szellemében írta meg ezt a levelet. Újdonsága ennek a levélnek az, hogy jócselekedeteinket Isten előre elkészítette. Ha engedelmesek vagyunk, nem tétován ide-oda sodródunk, hanem megyünk egy úton, amely előre el van készítve. De hát bizony sokszor engedetlenek vagyunk. Mindenestől Isten teremtése vagyunk, akkor is, ha rossz döntéseket hozunk. Isten teremtéséből nem tudunk kibújni. Jó és rossz döntéseink is, mindig új lehetőségeket teremtenek, és a lehetőségek között mindig ott van az a lehetőség is, amellyel az Isten megajándékoz bennünket. Nincs az az élethelyzet, mely lehetetlenné tenné azt, hogy jó döntéseket hozzunk. (Konvergálhat az életünk Istenhez, divergens sorozatoknak, mindig van konvergens részsorozatuk. A szerk.) Körülmények Az, hogy Isten előre elkészített mindent, a jó-cselekvésre, kettős dolgot jelent. Egyfelől, hogy a külső körülményeket úgy rendezi, hogy látszólag véletlenül, az utamba kerüljön valaki, vagy valami. Ez az egyik része az előre elkészített jó cselekedetnek. Másrészt, engem is előre felkészít, hogy amikor az eset előáll, akkor ne érjen készületlenül, hogy felismerjem az Istentől rendelt alkalmat a jócselekedetre. Ennek ellenére lehetséges, hogy nem teszem meg azt a jót, amit Isten a számomra elkészített. Rossz döntést hozhatok, de a lehetőségeim között, mindig ott lesz a számomra Istentől elkészített lehetőség, hogy megtegyem a jót. Isten teremtésében vagyunk, és ez a teremtés velünk együtt arra felé tart, hogy Isten legyen minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Amikor körülményeink jó döntéshez vezetnek Az egyik unokám, középiskolában francia szakos volt, államvizsgát is tett franciából. Elment Kecskemétre, ott egy kertészeti főiskolára, ahol nincs szükség a franciára, mert ott növényekkel, virágokkal foglalkoznak és pihent a francia tudomány. Nem történt semmi mindaddig, míg ki nem derült, hogy egy francia vállalta jön Kecskemétre, a tangazdaságba egy hatalmas fólia rendszert építeni. Francia szakemberek jöttek, akiknek tolmácsolni kellett. Kiderült az ő francia tudása, kivették az iskolából és a munka befejezéséig segítségére volt a francia szakembereknek. Ez nekem azt jelentette, hogy amikor ő letette a francia államvizsgát, akkor csak az Isten tudta, hogy egyszer majd, egy egészen konkrét esetben szüksége lesz rá azért, hogy jót tehessen. A döntés felelősségét senki sem veheti le a vállunkról És bizony előfordul, amikor a lelkipásztort, tanácsért keresik fel, amikor megkérdezik a lelkipásztort, hogy adott helyzetben, hogyan döntsenek. A döntés felelősségét, nem szabad levenni az elbizonytalanodott ember válláról, hiszen az Isten is azt várja tőlünk, hogy mi magunk döntsünk. A legokosabb dolog hallgatni és hümmögni. Hüm-hüm. Gyakran előfordul, hogy amikor valakinek elmondjuk a problémánkat, megvilágosodik előttünk a megoldás. A tékozló fiút is elengedte az apja: Menjen csak a maga választott úton, még akkor is, ha az az út bűnös út. Minél többet élünk át, minél több jót és rosszat élünk át, az mind, mind döntéseink nyersanyaga, olyan nyersanyag, amelyből okulva egyre inkább az előre elkészített jókban járhatunk.

Efezus 2:11-22 Elválasztó falak Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből, s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Most azonban ti, akik "távol" voltatok, Krisztus Jézusban "közel" kerültetek, Krisztus vére árán. Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek, és békét a közel levőknek. Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává. Ef 2:11-22

Mindennek ideje van Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. A vég ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: A határok, az elkülönítő falak leomlanak, legalábbis, megszüntetve megőrződnek, és Isten lesz minden mindenben. A teremtettség történelmében ideje van a falak emelésének, a falak megőrzésének, és ideje van a falak lebontásának is. A falakat Isten bontja A zsidó templomot falakkal körülvett udvarokon át lehetett megközelíteni. Volt pogányok udvara. A régészek találtak itt kőbevésett feliratot: „Aki ezen a falon túl megy, maga felelős a haláláért!” A szentélybe, csak a papok léphettek be. A szentek szentjét kárpit választotta el a szentélytől, ide évente egyszer, csak a főpap léphetet be. Karácsonykor az Ige testté lett, az anyagi világot az Istentől elválasztó válaszfal leomlott. Új korszak, új időszámítás kezdődött. Más igaz Krisztus kereszthalála előtt, és megint más igaz Krisztus kereszthalála után. Jézus nem szereti a válaszfalakat. Jézus elválasztó falak nélküli, közvetlen ember-Isten kapcsolatot hirdet: „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Mt 23.8-10 Jézus nemcsak hirdette a válaszfalak megszüntetésének idejét, hanem életét adta azért, hogy lerontsa a válaszfalakat. Amikor Jézus, meghal a kereszten, a templomban a szentek szentjét elválasztó kárpit teljes hosszában kettéhasad. A falakat emberek építik A világ meg van váltva, nyitva áll előttünk a szentek szentje. A börtönajtók feltárultak. Lehetőségünk van a szabad életre, de lehetőségünk van arra is, hogy ne lépjünk be a szentek szentjébe, lehetőségünk van arra is, hogy börtönfalainkon belül maradjunk. Ebben az új korszakban lehetőségünk van arra, hogy Jézustól megtanuljuk a szabad életet. Ez nem könnyű, mert, ahogy Jézus korában voltak, akik a falak fenntartásában voltak érdekeltek, ugyanúgy ma is vannak, akik érdekelve vannak abban, hogy higgyünk a falak létezésében. Jézus korában az Isten szava, a Szentírás abszolút tekintéllyel bírt a nép körében. Az írástudók voltak, akik a Szentírást értelmezték és így, isteni tekintéllyel léphettek a nép elé. Jól tudták csak addig lehetnek valakik, amíg az Isten messze van, amíg az embereket falak rendszere választja el az Istentől. Az írástudók, nagyon jól megértették Jézust, megértették és meggyűlölték, mert Isten közvetlen közelsége az emberekhez, ellehetetlenítette tekintélyüket. Ne vegyük komolyan a falakat Falak között élünk, de Jézushoz hasonlóan megtehetjük azt, hogy ezeket a virtuális falakat, amelyeket óvatosan kerülgetnek, nem vesszük komolyan. Jézus teljesen szabadon sétált a falakkal elválasztott táborok között, mintha a halálosan komolyan vett határok az embercsoportok között nem is léteztek volna. Egyik este egy farizeus házában vacsorázott, a másik este egy vámszedő látta vendégül. Az Isten nem személyválogató, Istent nem érdekli, hogy az emberek hova vannak beskatulyázva, hogy milyen falak választják el az embercsoportokat egymástól, mindenkit egyformán szeret, mindenkit a szívére ölel.

Efezus 4:1-16 Növekedjünk (1999. július 22. Farkas József halála előtt 5 hónappal) Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben. Ef 4:1-16 Kedves Testvérek! Ma keresztelőt tartunk, felnőtt embert keresztelünk. A felolvasott igeszakasz elsősorban kedves Eszterünknek szól. De van-e valaki közülünk, aki azt mondhatná, hogy nekem már nem kell, növekednem, fejlődnöm, én már megérkeztem, tökéletes vagyok, mindent tudok. Neki szól most kihegyezetten ez az Ige, de mi is meghajtjuk a fejünket: igen Uram ez nekünk is szól. Miről is van szó? Növekedésről, kibontakozásról, fejlődésről, és szó van mindezek mibenlétéről, irányultságáról végül is a céljáról. Kedves testvérünknek egy életre szóló útmutatás ez, de magamat is úgy tekintem, hogy rám is vonatkozik: Szeretnék növekedni a szeretetben és az ismeretben is, úgy hogy mindkettő növekedésében Jézushoz közeledjek. Halál-közeli élmények Tegyünk egy kis kitérőt, hogy még csattanósabb legyen ez a kettő: igazság és szeretet. A XX. század egyik érdekes fejleménye, egy új tudományág kibontakozása, hogy tudomány-e, vagy sem ez még nem dőlt el. A halál-közeli élmények kutatásáról van szó. Mindig is voltak halálközeli élményei az embereknek, napjainkban azonban az orvostudománynak is köszönhetően, egyre több ilyen élmény válik ismertté, és kutathatóvá. Az élmények sokfélék, de két dologban közös nevezőn vannak. Akik visszajöttek ezekből a halál-közeli helyzetekből, azok mind vallják azt, hogy két dolog fényesedett ki bennük, amiért a továbbiakban érdemes élni. Az egyik a tanulás, a másik pedig a szeretet. Akik visszajöttek a halál közelségéből, azok más emberré lettek. Az evilági akarások elcsendesedtek bennük, az igazság megismerése, a tanulás foglalkoztatja őket. Nem kell megvárni, hogy halál-közeli élményünk legyen ahhoz, hogy rájöjjünk, ez a kettő ér valamit a világon: megismerés és szeretet. Kétezer évvel ezelőtt Pál apostol leírta, hogy a kereszténység végül is erről a kettőről szól. Életre szóló program Itt van egy életre szóló program, a szeretetünk és a megismerésünk Istenhez növekedése. Eszter testvérünket Isten ma bekapcsolja ebbe a programba, életet fakaszt benne, olyan életet, amely az ismeretben és a szeretetben, Istenbe növekedhet. Vannak szigorú, ortodox dogmatikusok, akik megkérdeznék szabad ezt a nőt megkeresztelni? Tud ez már eleget? Nem, nem tud még eleget. De mennyire, hogy szabad megkeresztelni! A mértékegység nem az, hogy hány dogma kerül a fejbe, hanem az, hogy elkezdődött-e a növekedés. Úgy tekintem a mi kedves Eszterünket, hogy elkezdett növekedni. Növekedésünk Istenre irányultságát szoktuk hitnek nevezni. Hit A hit kiemelkedően nem azt jelenti, hogy valamit elhiszünk. Nagy egyházak, tömegekben gondolkoznak és megelégszenek azzal, ha a híveik elhiszik dogmáikat. Mi sem egyszerűbb ennél: „Miért ne higgyem el, nem kerül semmibe!” A pusztán csak elhivés méltatlan a keresztény névhez. A görög Szentírás pisztisz szavának a fordítók gyakran feleltetik meg a hit szavunkat, pedig a pisztisz szó kiemelkedő jelentése az, hogy bizalom. Érdemes úgy is olvasni a Bibliát, hogy a hit szót behelyettesítjük a bizalom szavával. De még a latin credo is, amit úgy fordítanak, hogy hiszek végül is azt jelenti, hogy corde do, beledobom a szívemet. Nem úgy van, hogy csodák fakasztanak hitet, hanem éppen fordítva van. A bizalmat jutalmazza Isten csodával, hitbeli tapasztalattal. Ahol nem hittek Jézusban, ott Jézus nem tudott csodát tenni. Eszterre hitbeli tapasztalat vár, Istentől megragadottá válik, és ő is megragadhatja Istent. Ámen.

Efezus 5:16 Paradigmaváltás Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak. Ef 5:16

Az idő minősége Igénk szerint az idők gonoszak. Ez így önmagában egy negatív tétel. Ezzel szemben áll, ezt kiegészíti Krisztus titka, misztériuma: Menyei Atyánk „Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Ef 1:9-10 Az egész teremtett világot áthatja Krisztus misztériuma. Jézus jövendölte magáról: ”Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok.” Jn 12:32 A gonosz napok, a sok nem jó, alkalmat teremt arra, hogy a teremtés, az isteni terv szerint, jó irányba szerveződjön. Az alkalmak felismerőiként, lehetőségeinket megragadva az élre törhetünk, előre haladhatunk azon az úton, amely felé az egész teremtés tart, hiszen Mennyei Atyánk: „Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.” Jak 1:18 Paradigmaváltás Az előrehaladás harcot jelent, mert a kialakult formák, a jó formák is és a nem jó formák is, a nem megfelelő formák is ellen állnak változtatásuknak. Ebben a harcban a legnagyobb ellenállást önmagunkban kell leküzdenünk, tanulnunk megújulnunk kell. Meg kell fizetnünk annak az árát, hogy az elavult formákkal együtt nehogy mi is a múlt süllyesztőjébe kerüljünk. Az emberiség történelmében vannak lagymatag korszakok, és időnként hirtelen megpördül a történelem és ez tartósan motiválja a jövő alakulását. Megváltozik a történelem mintája, latin szóval a paradigmája, az a minta, ami szerint a történelem alakul, az ilyen nagy horderejű változásokat nevezik paradigmaváltásnak. Például az elektronika forradalma paradigmaváltás, amely erőteljesen motiválja mindennapjainkat, végül is a történelmünket. Az Egyházban Az Egyházban is esedékes a paradigmaváltás. Az Egyházban a minősítés többé nem úgy van, hogy vannak katolikusok és vannak protestánsok, hanem a kettősség a katolicizmuson és a protestantizmuson belül van. Vannak lemaradó, utóvédharcot vívó konzervatív csoportok, és vannak, akik megértve a kor kihívását, bátran előre tekintve progresszív módon munkálják a változást, az Egyház paradigmaváltását. Aki csak egy kicsit is ismeri a világkereszténység normáit, az tudja, hogy ez így van a katolikusoknál és így van a protestáns egyházakon belül is. Vannak teológusok, akik letáboroznak az ortodoxia mellett, akik minden képességüket arra fordítják, hogy a tradíciót biztosítsák. És vannak teológusok, akik a váltást hirdetik. Két kiemelkedő területen Sok mindent tudnék mondani, de most csak két, de nagyon lényegre törő válasz adok arra, a kérdésre, hogy mi az új paradigma? Először is, a hagyományos keresztény gondolkodásra ez jellemző: „Ember te bűnös vagy, megváltóra van szükséged.” Ha ez így van, akkor az egyház első feladata az, hogy az embert először bűnössé tegye, - mert ezt magától már nem tudja - a második feladata meg az, hogy a bűnösnek a kegyelmet meghirdesse. Ez a tradíció, és van benne igazság. A baj ott van, hogy jobban sikerült bűnössé tenni az embert, mint aztán kioldozni a bűntudatból, itt sántít ma a tradíció. A paradigmaváltás abban van, hogy a mai embert szólítjuk meg, igazodva a mai ember gondolkozásához. A mai ember nem bűnösnek érzi magát, a mai ember sokkal inkább áldozatnak érzi magát. És tényleg sok igazság van abban, hogy a világpolitika, a társadalom, a szűkebb és tágabb környezetünk áldozatai vagyunk. Az evangélium nem változott meg. A 16. században azonban, amikor rémüldöztek az emberek a pokoltól, a haláltól, az örök kárhozattól, másképp kellet hirdetni az evangéliumot, mit ma. Ma már a rákbetegségtől riadozik az ember, meg attól, hogy holnap lesz e kenyere. A mai embert, a kiszolgáltatottságai kínozzák meg. Azt hogy az Isten szeretet a mai embernek másképp kell hirdetni. Az a paradigmaváltás, hogy megértse a mai ember, hogy nem szükséges eljutnia a depresszióig, az alkoholizmusig, az öngyilkosságig, és felemelni az embert, hogy ne érezze azt, hogy kibírhatatlanul, ki van szolgáltatva iszonyatos erőknek, mert a mindenekfölött való Isten, a szívére öleli őt. A másik az, hogy Jézus keresztáldozata jogi értelmezést kapott, bűnügy lett belőle. Az igazságosság, a bűn és büntetés kategóriái, jóllehet igazak, árnyékot vetnek arra a tényre, hogy Jézus keresztáldozata, kiemelkedően szeretet ügy! Töltekezhetünk hittel, reménnyel és erővel is, Isten hozzánk lehajló, magához emelő szeretetéből, abból a szeretetből, amelyet Krisztus keresztáldozata rejt magába. Áldjon meg Isten minket ilyen üdvösséges paradigmaváltással.

Efezus 6:18-24 Lélekben Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem. S hogy ti is halljatok felőlem és dolgaim felől, Tichikusz, az Úrban szeretett testvérem és munkatársam mindent elmond majd nektek. Épp azért küldtem el oda, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztalja szíveteket. A testvéreknek békesség és hitből jövő szeretet az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! Kegyelem legyen mindazokkal, akik nem lankadó szeretettel szeretik Urunkat, Jézus Krisztust! Ef 6:18-24

Lélekben könyörögve A tanulás, tudós tudatlansággal (docta ignorantia) kezdődik, azzal kezdődik, hogy pontosan tudom azt, hogy mit nem tudok. Furcsán hangzik ez, pedig így van. Ha elfelejtek egy nevet, akkor pontosan tudom azt, hogy mit nem tudok, hiszen amikor eszembe jut az elfelejtett név, akkor teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez volt az a név, amelyet elfelejtettem. Az imádkozás tudománya is azzal kezdődik, hogy belátjuk azt, hogy nem tudunk imádkozni. Egy tudatlanságot számon kér tőlünk az Apostol, az imádságot ennek a tudatlanságnak a megszüntetésével kell kezdeni. „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” 1Kor 3.16 És reménykedhetünk abban, hogy „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” Róm 8.26 Legyetek éberek Isten Lelke, tudtunkon kívül is imádkozik bennünk. Imádságunk azzal kezdődik, hogy leküzdjük a Lélek jelenlétét korlátozó tudatlanságunkat, amikor elkezdünk tudni a Lélek jelenlétéről. Akkor imádkozunk Lélekben, ha ráhangolódunk a bennünk imádkozó Lélekre. Ha jól imádkozunk; kéréseinket a Lélek fogalmazza meg, aki kérésünkben állhatatossá is tesz. Megtanultam, és bizonyára életem végéig tanulnom kell, hogy az imádságot meg kell, hogy előzze a csend, mindannak lecsengése, ami bennem zajlik, mindannak, ami nagyon emberi. Ez a lecsendesítés nem egyszerű feladat, az imádság bizony munkával kezdődik. Felfokozott, éberségre, koncentrál Istenre figyelésre van szükség ahhoz, hogy a lelkünk elcsendesedjen, hogy gondolatainkban, szavainkban és a mi akaratunkban is, a bennünk imádkozó Lélek testet ölthessen, hogy imádságunkkal az Isten ügyét szolgálhassuk itt a földön. Bilincsekben is hírnöke vagyok „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” 2Kor 3:17 Pál apostolt testi bilincsei nem korlátozták abban, hogy az örömhír, hírnöke legyen. A Lelket a testi korlátok nem korlátozzák, a Lélek szabad és a lelkek szabadságát fakasztja. A Lelket testi korlátok nem korlátozzák. Amíg az egyház üldözött egyház volt hatalmasan működött az egyház Lelke, minél jobban irtották, annál inkább terjedt az egyház. Aztán az üldözött egyházból üldöző egyház lett, és a Lélek egyre inkább határozott kereteket, bilincseket kapott. Sok-sok keret van napjainkban is. Több mint 300 keresztény felekezet van, amelyek végül is az egységet teremtő Lélek ellen is vannak. Aki a történelmet, csak egy kicsit is ismeri, az tudja, hogy a Lélek korlátozásának, elhallgattatásának, kioltásának bizony sok szenvedő alanya volt és van. A Lélek bilincsei Hadd mondjak valami nagyon személyeset, hiszen egy család vagyunk. Érdekes dolog történt velem a napokban. Valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy a Reformátusok Lapjában van egy hír arról, hogy „Farkas József júliusban, Bécsben előadást tart”. Megnéztem, hogy tényleg benne van e? Benne volt. Ennek az a története, hogy van egy aranyos bécsi lelkipásztor - sokszor volt itt nálunk a gyülekezetben - amikor legutóbb én Bécsben voltam, akkor is találkoztunk. Ő szeret engem és tisztel is egy kicsit és azt mondta, hogy gyere ki Bécsbe, tarts nekünk előadást”. A nagy európai egyházi diplomáciában nem volt elég jártas, mivel azt hitte, hogy mivel ő szeret engem, azért erre fölkérhet. Nagyon leszólták: „Állj meg ember! Farkas József nem felel meg a nyugat-európai normáknak! Ezt tessék lefújni! Farkas József ne beszéljen Bécsben!” - Hát nem bilincs ez? És sajnos, sok hasonló élményem van, a mi Református egyházunkban.

Filemon 1:1-25 ISTEN SZÍVE Filemonnak írt levél Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér Filemonnak, kedves munkatársunknak és nővérünknek, Appiának, küzdőtársunknak Archippusznak, és a házadban összejövő egész egyháznak. Kegyelem nektek és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Jézus Krisztustól! Hálát adok Istenemnek mindig, amikor imádságomban megemlékezem rólad, s mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt. A hitben való közösség legyen benned hatékony mindannak a jónak felismerésére, amit Krisztusért kaptatok. Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne. Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni, mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos. Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek, beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem, mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre. Én, Pál sajátkezűleg írom: Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal. Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban. Engedelmességedben bízva írok neked. Tudom, hogy többet is teszel, mint amit mondok. Egyúttal készíts szállást is nekem. Remélem ugyanis, hogy imádságotokra ajándékul visszakaptok. Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, és munkatársaim: Márk, Arisztarchusz, Démász és Lukács köszöntenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Amen. Filem 1:1-25

ISTEN SZÍVE Ez az egyetlen olyan irat az Újszövetségben, amely egyetlen személynek szól, mindenestől magánlevél ez. Ha Pál tudta volna, hogy ezt a levelet a mai napig és ki tudja még meddig, több millióan fogják olvasni, bizonyára zavarba jött volna, és igyekezett volna méltóvá válni az évezredekhez. Értéke ennek a levélnek, hogy Pált ilyen tudás nem motiválta, nem az örökkévalóságnak írt, csak egy egyszerű magánlevelet írt Filemonnak, de ebben az egyszerű magánlevélben megmutatkozik az Isten szíve, az a szeretet, amely Pál apostolt foglyul ejtette. Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet Mindannyian tudunk a szeretet egyesítő hatalmáról, hiszen ami szeretteinkkel történik az valahol velünk is történik. Szeretteink öröme bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is. Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk Istenre. Ahogy viszonyulunk ehhez az Istentől szeretett világhoz, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez. Jézus azt állítja, hogy amit akárcsak a legkisebb atyánkfiának is teszünk, azt neki tesszük, és nem azt állítja, hogy olyan mintha, nekem tettétek volna. Isten szeretetének határozott célja van! Isten szeretetének az a célja, hogy az ő szeretetének ne csak a tárgyai legyünk, hanem hogy az ő szeretetének helye is legyen a mi életünkben. Isten szíve, Pál apostol szívében önmagára talált. Keresztény hivatásunk, hogy Isten, a mi szívünkkel is tudjon szeretni! Beleegyezésed nélkül mégsem teszem Azért vagyunk szabadok, hogy képesek legyünk a szeretetre, azt is mondhatnánk, hogy szabadságunk; szeretetünk működési tere, dimenziója. És bizony szabadságunk természetéből fakadóan, szabadságukkal nemcsak élni, de visszaélni is tudunk. Ilyen az Isten. Szüksége van Istennek minden emberre, szeretné, ha minden ember, az ő szívének dobbanását, az ő szívének lüktetését ábrázolná ki, ebben a világba, de ezt az emberek beleegyezése nélkül nem teszi. Azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad Van ennél nagyobb vigasztalás halottainkra nézve? Szeretteinket csak ideig-óráig veszíthetjük el, és mint örökkévalókat, vissza fogjuk nyerni őket. Én hiszek abban, hogy ez az Ige az egész emberiségre is vonatkozik. Ideig-óráig eltévedt az ember az Istentől azért, hogy magasabb minőségben visszataláljon hozzá, mint a tékozló fiú. Az Isten teremtésében benne van a megtartás! Íme, testvérek, egy magánlevél és benne csillog, tükröződik az örökkévalóság. Megérdemli ez a levél, hogy benne legyen a Bibliában. Csak három gondolatot emeltem most ki, de ebben a három gondolatban felragyog az egész örökkévalóság.

Fil 3:7-14 Magasság és mélység Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam. De egyet cselekszem azokat, amik mögöttem vannak, elfelejtem, amik előttem vannak, azoknak nekik dőlvén célegyenest igyekszem; az Istennek a Krisztus Jézusban, onnét felülről való meghívása jutalmára. Fil 3:7-14

„egyet cselekszem” Sok mindent el lehet mondani Pál apostol életéről, csak azt nem, hogy egyhangú volt az élete. Ezt a szerteágazó izgalmas életet most Pál így mondja, hogy „egyet cselekszem”. A sokféle élmény mögött volt egy vezérfonal, erre utal az apostol. Integrált és szétszórt élet A továbbiakban a lélektan nyelvén igyekszem magyarázni ezt az igét. Ezt, hogy „egyet cselekszem” a lélektan nyelvén így lehetne mondani, hogy integrált életet élek. Megvan az életem fonala és minden eszerint rendeződik. Ennek az ellentéte a szétszórt élet. Vannak, akik végigszórakozzák az életüket. Szép ez a magyar szó, hogy szórakozni: Szórni szanaszét. Vannak emberek, akik szétszóródnak. Mindig van valami programjuk; az egész egy széthulló sokféleség, hiányzik az integráló vonal, az élet egysége. Pál megtalálta élete vezérfonalát és mindent berendezett ebbe a vonalba. Nem a szórakozások ellen szólok, más az, hogyha valaki azt mondja: „Nehéz napom volt, egy kicsit leülök a TV elé, kipihenem magamat.” Ez egészen más, mintha valakinek semmi sincs az életében és csak szórakozik. Ezzel csak azt mondom, hogy szórakozásainkat is integrálni kell abba az egy ügybe, amelyikben az életünket vezetjük. „elfelejtem” A másik szót kell igazán elemezni: „elfelejtem”. Amik mögöttem vannak, elfelejtem. Azt hiszem, nem haragszik meg Pál apostol, ha a lélektan nyelvén így mondom, hogy „feldolgoztam”. Pál apostol nagyon is emlékszik régi életére, nem tagadja meg a múltját. Feldolgozta a múltját, mi is feldolgozhatjuk a múltunkat. A múltunkra gondoljunk és vessük fel azt a kérdést, hogy feldolgoztuk e a múltunkat? A feldolgozatlan múlt; rombol, fertőz, lebénítja életenergiáinkat. A feldolgozott múlt világosságot ad, erőt ad a küzdelmeinkhez. A múltunkban volt úgy, hogy mások szenvedést okoztak nekünk, de olyan is volt, hogy mi okoztunk szenvedést másoknak. Egy asszony elmondta a sérelmeit, hogy nem is akarta az anyja, hogy megszülessen, és mint a mostohája úgy bánt vele. Már rég meghalt az édesanyja, de az elszenvedett sérelmeket a leánya nem dolgozta fel, nem bocsátott meg a halott anyjának. Egy másik asszony lelki-gondozói beszélgetésre jött hozzám és kifakadt belőle: „Megöltem az anyámat!” Szinte megtántorodtam. Ismertem évek óta, és tudtam, micsoda mártiriumban él. Volt egy beteg édesanyja, akit 30 éven át ápolt hűséggel, miközben az anyja egyre elviselhetetlenebb lett. Volt egy csengője, azt gyakran megrázta és akkor ugrani kellett. Végül meghalt a mama és a leánya tudta, hogy ez volt a kívánsága: „Bárcsak meghalna!” Ezzel fordult hozzám: „Megöltem az anyámat!” Hirdettem neki: Jézus imádkozott a gyilkosaiért. Jézus imádkozik őérte is, oldódjék fel az önmarcangolásból. Öt fejezet Öt fejezete van a múltunk feldolgozásának. Az első az, hogy tárgyilagosan megérteni, hogy mit vétettek ellenem. A második az, hogy én is vétkeztem, megbántottam másokat. A harmadik: Átélni azt, hogy megbocsájtattak a bűneim. A negyedik: Nekem is meg kell bocsátanom azoknak, akik engem bántottak. Az ötödik: Amennyire lehet, jóvá kell tennem az általam okozott, testi, lelki károkat. Ez az öt fejezet az, ami hozzátartozik ahhoz, hogy elmondhassam én is Pál apostollal: A hátam mögött valókat feldolgoztam és bilincsek nélkül megyek az utamon. A feldolgozatlan múltam lehet rettenetes teher, de ez a teher feldolgozható, ez a teher alkalmat adhat Isten dicsőítésére.

Fil 2:5-11 Feldolgozni a múltat, a bocsánatot is, és megbocsátani Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Fil 2:5-11

Isten ügye Ezt a gyönyörű himnuszt, amelyet Pál levelében idéz; Istentiszteleteken, különösen keresztelések alkalmával énekelték. Méltó ez a himnusz arra, hogy áldozócsütörtökön alapigénk legyen. Méltó, mert Jézus Krisztus ügyét foglalja össze. Lehetne erről prédikálni karácsonykor: Közénk jött. Nagypénteken: Engedelmes volt a halálig, és ma: Isten felmagasztalta őt. A himnusz szerkezete Ez a himnusz a zsidó verstan szerint két versszakból áll. Az első arról vall, amit Jézus értünk tett, a második pedig arról, amit az Isten cselekedett. A Fiú Isten, irántuk való szeretetből kimozdult mennyei pozíciójából. A szenvedő létezésnek a lehető, sőt lehetetlen mélységeibe szállott alá, hogy beteljesítse Isten emberszeretetét. Jézus tettére következik Isten cselekedete. Ezért Isten felmagasztalta őt. Ez a himnusz egybeöleli a feltámadást és a mennybemenetelt. A nem lukácsi gyülekezetekben, János és Pál gyülekezeteiben úgy gondolták, hogy a halálból való feltámadás egyúttal mennybemenetel volt. Isten olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek. Ez, hogy mindenekfelett való nevet adott neki, azt jelenti, hogy mindenekfelett való hatalmat adott neki, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd. Jézus nevére! Ez azt a nagy evangéliumot hirdeti, hogy Isten Jézus emberi természetét emelte a dicsőségbe, hogy a megdicsőült Názáreti Jézus, a megdicsőült ember előtt hajtanak térdet. A himnusz ígérete A himnuszból kihallhatjuk azt az ígéretet, hogy az emberiség gyógyulni fog. Oda fog gyógyulni, hogy abban a názáreti emberben megismeri a végső megoldást, megismeri a kibontakozást, a megbékélés, az üdvösség útját. Oda gyógyul, hogy térdet hajt Jézus előtt. Magasság és mélység Jézus „fent”, a nagyon nagy dicsőségben van és „lent” a nagyon nagy mélységben van. Ha valaki nagyon magányosnak, szenvedőnek, poklokban gyötrődőnek érzi magát, ott van Jézus. Ha valaki keresztet hordoz, Jézus vele együtt hordozza. A mélységben ott van Jézus. És ha valaki eljut a dicsőség világába, Jézussal találkozik. Jézus ott van a mélységben és a magasságban, csak a középszerűség idegen tőle. Ez az a fájdalmas gondolat, amit el kell mondanom; a középszerűségben nincs Jézus. A mélységben, a szenvedésben, a bűntudat mélységében ott van. A megváltott ember dicsőségében ott van, de a lagymatag középszerűségben, amiben mi általában élünk, abban bizony hiába keressük, ott nincs. Aki közülünk leginkább szenved, ahhoz van a legközelebb és aki, átlép a halál küszöbén, az fényességben láthatja Jézust. Mi ebben a középszerű életünkben, csak emlékezhetünk és reménykedhetünk. Emlékezhetünk rá, hogy amikor valóban nagy mélységben voltunk, Jézus ott volt. És reménykedhetünk, hogy amikor a halál mélységein átmegyünk a magasságba, megint Jézus vár minket.

Galata 1:1-24 Evangélium, és más evangélium Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol, és minden itteni testvér Galácia egyházainak: Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen. Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Hallhattátok már, hogy azelőtt még, mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak. De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl az apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután, fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjek Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság. Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba. Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát személyesen nem ismertek meg. Csak hallomásból tudták rólam: Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört. És magasztalták értem az Istent! Gal 1:1-24

Indoklás Gyönyörű ez az igeszakasz. Nemcsak üzenet értéke van, hanem csodálatos bőségben találhatóak itt, annak az Apostolnak az életrajzi adatai, akit Feltámadt Üdvözítőnk választott apostolául. Szükség volt arra, hogy Pál megindokolja apostoli küldetését, mert rendkívül kemény támadásokban részesült, és védekeznie kellett. Ha a testvérek gondolkodva olvassák az 55-ben keletkezett - Galata levelet, észrevehetik azt, hogy a - két évvel később keletkezett Római levél szinte a Galata levél részletesebb kibontása. Más evangélium Mi volt ez a támadás? Így fogalmaz az Apostol: Csodálkozom, milyen hamar más evangéliumra tértetek át, pedig igazában nincs más! Az evangélium szenvedélyes szeretete mondatja az apostollal azt, hogy legyen átkozott, aki más evangéliumot hirdet! Mi volt a más evangélium, amire elhajlottak? Akik másfajta evangéliumot hirdettek azok zsidó emberek voltak, zsidó kultúrából jöttek, és Krisztustól függetlenül is végeztek missziós munkát. Akik hallgattak szavukra, azokat betagolták a zsidó zsinagógába. Ezek végül is így beszéltek: Kedves dolog, hogy itt járt ez a bizonyos Pál, és tanított titeket, a hit elemi dolgaira, de nektek, még egy nagy lépést kell tennetek, körül kell metélkednetek, hogy üdvözülhessetek! Az igazi baj ebben az volt, hogy Jézus ügyét alá akarták rendelni Mózesnek. Itt volt az igazi feszültség! A körülmetélkedés azt jelentette, hogy Jézust leszorítani, Mózes alá gyűrni, és ezzel nem tudott megbékélni Pál apostol. Kegyelemből van az üdvösség, ez az apostol evangéliuma. A másik evangélium, ami nem evangélium, így hangzik: Emberek legyetek jók, sok jót cselekedjetek, kiemelkedően tartsátok meg a mózesi törvényeket, és akkor üdvözültök. Hatalmi harc Nyilván arról volt szó, hogy a jeruzsálemiek uralkodni akartak. Értesültek Pál apostol sikeres missziós útjairól, és megjelent a féltékenység. Miért őt hallgatjátok? Mi vagyunk az igazi letéteményesei a hitnek. A hatalmi törekvéssel szemben fogalmaz így az Apostol: Legyen átkozott, aki azért, hogy uralkodjon, más evangéliumot hirdet! Pál, nem tudott a többi megtért emberrel együtt beilleszkedni a zsinagógai kereszténységbe. Pál rendetlen kereszténynek számított, akit rendre kiűztek a zsidó zsinagógákból. A keresztény felekezetek a mai napig szabályaikban különböznek egymástól. A kereszténység megosztottsága emberi mű, emberi ügy, hatalmi ügy. Az ember megelégedhetne magával Istennel, de a hatalom feltételeket szab. Ma is időszerű Ma is időszerű Jeremiás próféciája: „Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.” Jer 2:13 A Bibliát valamikor írták, mi meg értelmezzük. Nagy különbség! A Biblia végül is ciszterna. Jézus nem íratta le tanítását. Jézus közvetlen ember - Isten kapcsolatot hirdet, Vö. Mt 23:8-10 bennünket is közvetlenül az ő Lelkével akar elvezetni a teljes Igazságra! Vö. Jn 16:13 „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Róm 8:14

Galata 3:1-5 Esztelenek! Esztelen galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? Ennyire esztelenek vagytok, hogy amit Lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába! Az, aki a Lelket adja nektek, és csodákat művel köztetek, törvény tettei alapján vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-e ezt? Gal 3:1-5

A keresztény hit és a vallás A keresztény hit arról szól, amit az Isten tesz, és arról a csodáról, ahogy az Isten Lelkét engedi működni a mi hitbeli engedelmességünk. A vallás ezzel szemben arról szól, hogy mi mit vallunk, hogy nekünk mit kell cselekednünk. A keresztény hit az Istenből fakad, a vallás belőlünk fakad. A vallás képes megosztani a keresztényeket, a keresztény hit erre képtelen. A keresztény hit az igazság erejével hat, a vallás a vezetői tekintély erejével hat. A keresztény hit alkalmatlan arra, hogy egy ember hatalmat gyakorolhasson a többiek felett, ezt a lehetőséget a vallás készségesen biztosítja. Ahhoz, hogy egy ember uralkodni tudjon, ahhoz szabályok kellenek, ahhoz vallási előírások kellenek. Elbizonytalanodás A galata keresztényeket Pál apostol térítette meg, és akkor jöttek a misszionáriusok, az apostolok küldöttei Jeruzsálemből. És hirdették a galata keresztényeknek azt, hogy örvendetes dolog, hogy ez a Pál megtérített benneteket, valóban csodálatosan működik az Isten Lelke közöttetek, mindez nagyon szép, igaz és jó, de ahhoz, hogy üdvözüljetek, ahhoz nagyon kevés! Ha üdvözülni akartok; ezen felül be kell tartanotok még a mózesi törvényeket is. A galaták elbizonytalanodtak: Ez a Pál csak annyit tudott mondani, hogy őt az Isten küldte. Ezeket az atyafiakat az apostolok küldték Jeruzsálemből, ők az egyház hiteles képviselői. Ezt a Mózes dolgot nem nagyon értjük, de alkalmazkodunk hozzá, mi is valljuk, ha annyira fontos az üdvösségünkhöz. Pál sikeres missziói, később az apostolokat is elbizonytalanították: Talán nekünk sem kéne a zsidó missziót szorosan összekapcsolni a keresztény misszióval. Esztelenség Az esztelenség azzal kezdődik, ha valaki olyasmit is állít, amit maga sem ért, és abban csúcsosodik, hogy olyat is mond, amit nem tart igaznak, olyat is tesz, amit nem tart helyesnek. Az esztelenség kísérletileg is igazolható: Ha elég sok beavatott személy vallja a nyilvánvaló hazugságot, a kísérleti alanyok is vallani fogják. Egy másik kísérletben nemdohányzó emberek voltak a kísérleti alanyok. Kedvesen végig kínálták őket cigarettával, először a beavatottakat, akik örömmel fogadták a kínálást, rágyújtottak és tovább adták az öngyújtót, ugyanígy tettek a kísérleti alanyok is. Az ember képes esztelenül beszélni és cselekedni, már csak azért is hogy a komfortérzetét megőrizhesse. Hiába éltétek át mindezeket? Isten, ma is magához térít embereket, ma is fakaszt keresztény hitet. Aki megtért általában egy vallásos közösséghez csatlakozik, lehetőleg olyanhoz, ami komfortérzetének legjobban megfelel, ahol jól érzi magát. Itt aztán találkozik, hitvallásokkal, előírásokkal, szabályokkal, a közösséghez tartozás feltételeivel. Elvárják tőle, hogy a hitvallást elhiggye, és megvallja, hogy alkalmazkodjon a közösség rendjéhez. Az esztelenség azzal kezdődik, amikor Istentől kapott hitét valaki elhívésre cseréli, amikor a komfortérzete uralkodni kezd rajta: Miért ne higgyem el? Semmibe se kerül. Az elhívés, méltatlan a keresztény hithez! A keresztény hit engedelmessége által cselekszik az Isten Lelke! Jézus ígéretei ma is érvényesek: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Mk 16:17-18 A vallásos környezet, képes esztelenné tenni, elhitetni azt, hogy amit az Isten érted tett és tesz, az kevés! Ki tudja, mióta van az, hogy a vallás és a keresztény hit összemosódott. A vallás a keresztény hit jelzőjévé vált. A vallások botrányosan megosztják, hiteltelenné teszik a kereszténységet! Pál apostol azért írt a galatáknak, hogy visszatérítse őket a hit engedelmességére. Reménykeltő lehet a számunkra is, mi is visszatérhetünk a hit engedelmességére. Reménykedhetünk benne, hogy az elhívést fel fogja váltani a hitbeli tapasztalat. Ha átéljük Isten Lelkének a működését erősen bízhatunk benne, elég bátrak leszünk ahhoz, hogy kitartsunk a Lélek Erejében. Nem tudjuk a galaták, hogyan végezték. De ha Pál másodszor is megtérítette őket, bizonyára nem kellett másodszor is nekik szegeznie a kérdést: Hiába éltétek át újra mindezeket?

Galata 4:1-7 A szabadság teológiája Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is. Gal 4:1-7

Szemléletmódok Itt is megmutatkozik az alapvető különbség Pál szemléletmódja és a többi apostol szemléletmódja között. A pogányok közötti misszióban ütközik egymással ez a kétféle szemléletmód. Az apostolok úgy gondolták, hogy az evangélium hirdetése, meghallása, megértése elvezet a mózesi törvények teljesítéséhez. Először hallunk Jézusról, a keresztről, a szeretetről aztán jön a körülmetélkedés, a Tízparancsolat, az életszabályok, az ünnepi szabályok és az áldozati szabályok. Az evangélium elvezet a törvényhez. A mózesi törvények tökéletes megtartására irányuló evangélium hirdetése harmonikusan illeszkedett a zsidó hagyományokhoz. Ezzel szemben a Pál szemléletmódjában, a páli teológiában az evangélium meghaladja a törvényt, túlvezet a törvényen. A galata keresztényeket Pál térítette meg. Pált mélységesen felháborította, hogy ahol nem is ismerik Mózest, meg az egész zsidó kultuszt, azokra rá akarják erőltetni a körülmetélkedést, a szombatot, a kóser ételeket, az egész zsidó rendszert. Nyitott rendszer Függünk a természeti törvényektől, az elemektől, az erkölcsi törvényektől. Ezek a törvények zárt rendszert alkotnak. A természeti törvényeket megszegni nem tudjuk. A zsidó szemléletmódban; ebből a zárt rendszerből azok lógnak ki, akik nem ismerik, és éppen ezért nem tartják meg Isten törvényeit, a mózesi rendelkezéseket. Az apostolok a keresztény misszióban ezt a törvényekkel határolt zárt rendszert akarták kiterjeszteni a pogányokra is. Pál arról tanúskodik, hogy Jézus a törvény adta zárt rendszert Istenre nyitott rendszerré tette. Isten Fia kiszabadított bennünket a törvény szolgaságából. Ez a nyitottság abban van, hogy hitbeli engedelmességünk utat nyit az Isten Lelkének, aki betölt és fiává fogad bennünket, hitbeli engedelmességünk által cselekszik bennünk és általunk is az Isten Lelke. Azok Isten fiai, akiket Isten Lelke vezérel. Vö. Róm 8:14 „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” Szabadság A szolgaságban élő ember alapvetően abban különbözik a szabad embertől, hogy míg a szabad ember tudja, hogy ő szabad, a szolgaságban élő ember ezt nem tudja. A szabadságunkat értékeink vonzásában, értékeinknek az erőterében éljük meg. A szabad ember szabadságát; végül is élete kockáztatásával igazolja. A szabad ember felveszi a harcot az őt korlátozó erőkkel szemben. A szabad ember elveszíti szabadságát, szolgaságba süllyed, amnéziás lesz, ha ebből a küzdelemből, nem győztesként jön ki, vagy ha nem hal bele a küzdelembe. A Galata levél Pál legdühösebb levele, amelyben megátkozza azokat az apostolokat is, akik más evangéliumot hirdetnek, akik a törvény szolgaságába akarják visszaszorítani, az istenfiúság szabadságára felszabadult embereket. „De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!” Gal 1:8 Az igazságok érvényessége Az apostolok, vagy küldötteik a galata keresztények között sikereket értek el. A sikerek hírére írja dühös levelét Pál. Pál nagyot kiált, hátha így felébresztheti a galata keresztényeket, akik nem álltak ellen az őket korlátozó apostoli erőknek: Esztelen galaták! Amnéziás galaták! Vö. Gal 3:1 Pál emlékezteti a galata keresztényeket az Isten fiainak a szabadságára, amit átéltek: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.” Az üdvtörténeti események hatással vannak a korábban kinyilatkoztatott igazságok érvényességére is. A gonosz képes, érvényét vesztett igazságokkal is kísérteni. A törvény szolgaságát is hirdető apostolokkal szemben Pál bátra kijelenti; Jézus keresztáldozata: „a törvényt parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette!” Ef 2:15a

Galata 5:01-26 Szabadság A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket. Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Azt is kijelentem a körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét. Mi a hit által a Lélek közreműködésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt. Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki. Eddig jól futottatok, ki akadályozott meg benneteket az igazság követésében? Ez a hitegetés nem attól való, aki meghívott titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti. Bízom bennetek az Úrban, hogy ti sem vélekedtek másként. Aki pedig zavart kelt köztetek, viseli majd büntetését, bárki legyen is. Testvérek, ami engem illet, ha csak a körülmetélkedést hirdetném, talán továbbra is üldöznének? De akkor megszűnne a kereszt botránya. Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek! Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást! Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után. Gal 5:1-26

Szabadság Megszoktuk Pál apostol leveleinek a tanulmányozásánál, hogy először jön a dogmatikai rész, és utána a levelek második felében jönnek a gyakorlati tanítások. Itt is a 4. fejezetig tart a dogmatikus rész és az 5. fejezettől kezdődik a gyakorlati rész. Ez a fejezet a szabadság szóval kezdődik. „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.” Isten a maga képére teremtett bennünket. Szabad akaratunk Isten mindenhatóságának a képe, a mi emberi természetünkben. Jézus Krisztus képes megigazítani, eredeti szépségében újra felragyogtatni szabadságunkat. Szabadságunk gyakorlati következményeiről tanít az apostol. Szabadságunkat a Lélek gyümölcseivel éltethetjük, igazolhatjuk, őrizhetjük meg. Az apostol szomorúan értesült arról, hogy akik részesültek a szabadság ajándékában, elszakadtak Krisztustól a kegyelem egyetlen forrásától. Ez a rossz hír kényszeríti ki az apostolból a Galata levelet. A Szabadság, engedelmes szolgálat Szabadságunk csak abszolút formában létezik, csak akkor, amikor a szabadságunk tárgya maga a szabadságunk, amikor a szabadságunkkal teljesen szabadon megajándékozunk valaki vagy valamit. Szabadságunk odaajándékozásával valósítjuk meg szeretetünket. Szabadságunk akkor az igazi, amikor a legméltóbbat ajándékozzuk meg vele, amikor Istenszeretetet valósít meg. Mivel Isten szereti az ő teremtett világát, ezért nem tudunk úgy körülnézni benne, hogy közben ne tekintenénk Istenre is. Ahogy viszonyulunk Isten szeretett világához, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez. A szabadság abszolút formája végül is engedelmes szolgálat. Szabadságunk Istennek ajándékozásával, felebarátunknak ajándékozásával és ajándékozó képességünk megőrzésével valósíthatjuk meg a szeretet főparancsát. „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” A test cselekedetei és a Lélek gyümölcse A test cselekedeteit, hosszan sorolja az apostol, ezzel szemben a Lélek gyümölcséről, egyetlen gyümölcséről tanít, amikor a szeretet ismérveit felsorolja. A test cselekedeteiről és a Lélek gyümölcséről ír, ezzel is hangsúlyozza, hogy míg cselekedeteink belőlünk fakadnak, addig a Lélek gyümölcse nem belőlünk fakad, csak bennünk és általunk hoz gyümölcsöt. Az apostol reménysége Elszomorítja, sőt felháborítja az apostolt, hogy a Galata keresztények jóllehet megtapasztalták Isten szabadítását, megélték azt, amit Jézus Krisztus értük tett, és ennek ellenére képesek voltak Isten tettét kevésnek tartani az üdvösségükhöz. - Ez, amit ez a Pál tanít szép és igaz, valóban ő térített meg bennünket, csak hát mindez nagyon kevés az üdvösségünkhöz. Ha üdvözülni akarunk, akkor be kell tartanunk a mózesi törvényeket is. Kereszténységünket teljessé kell tennünk, meg kell koronáznunk a mózesi törvények betartásával. - Végül is a Galata keresztények, akik korábban Isten kezelésébe helyezték életüket, visszavették Istentől szabadságukat, saját kezelésbe vették megigazulásukat és ezzel a tettükkel elszakadtak Krisztustól, elveszítették a kegyelmet. Az apostol ennek ellenére bízik, reménykedik benne, hogy sikerül a Galata keresztényeket visszatéríteni a Lélek szerinti életre.

Galata 5:04-06 A kegyelemből kiestetek Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Gal 5:04-06

Félelmetes ige A bibliában vannak egyetemes az egész emberiségre vonatkozó gyönyörűséges igék, és vannak igék, amelyek nem mindenkire vonatkoznak, vannak félelmetes igék is. Nem becsületes dolog csak a gyönyörűséges igékben gyönyörködni és figyelmen kívül hagyni a félelmetes igéket. Ismerjük a leggyönyörűségesebb igét János evangéliumából: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3:14-16 Ez az ige Isten egyetemes szeretetéről szól, aki az ő Fiában szívére öleli a világot. Akik hisznek Jézusban, azok Isten kegyelmében vannak. A félelmetes ige ezzel szemben az, hogy Krisztustól el lehet szakadni, a kegyelméből ki lehet esni, a hívő embert is fenyegeti a kárhozat. Kegyelemben Isten kiengesztelődött a világgal, azt a közeget, a bűnt, ami a világ és Isten közé tornyosul Jézus magára vette és a golgotai kereszten halálával megsemmisítette. Jézus megsemmisített minden bűnt, nemcsak a múlt és a jelen nyilvánvaló bűneit, hanem a jövő bűneit is megsemmisítette. A történelem folyamán kiderül, hogy Jézus milyen bűnöket vett magára, semmisített meg. A hívő embert, az ő bűnei folyamatosan ráébresztik Isten határtalan szeretetére. Hát ennyire szeretsz Istenem, még ezt a bűnömet is megsemmisítetted, többé már semmisem állhat közénk! Bűnt bűnre halmozva nem lehet kiesni a kegyelemből. „Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak. Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” Róm 5.19-20 Kegyelmen kívül Pál arról tanúskodott, hogy bűnösök vagyunk ugyan, de szeret az Isten. Isten azért szeret, mert ő a szeretet. Pál ellenfelei azt tanították, hogy szeret benneteket az Isten, de csak akkor, ha megtartjátok a mózesi törvényeket, amit Jézus értetek tett, az végül is kevés ahhoz, hogy üdvözüljetek. Pál ellenfelei a mózesi törvények igazságát is hirdetik, olyan igazságot, amely érvényét vesztette. A mózesi törvény az ember és az Isten kapcsolatáról szól. Isten új szövetsége teljessé tette ezt a kapcsolatot. Isten Újszövetsége az Istenember, a Názáreti Jézus Krisztus, a valóságos Isten és a valóságos ember felülmúlhatatlan egysége. Az üdvtörténelem, az Ószövetség is Jézusra mutat, Jézusban teljesedik be. A galata keresztények vették Isten ajándékát, betöltötte őket a Szentlélek, átölelte őket Isten bűnbocsátó szeretete, bekerültek az Isten kegyelmébe, Isten szabad fiaivá váltak. És mindezt, amit az Isten értük tett kevésnek tartották, elkezdtek szembe menni az üdvtörténelem irányával, visszatértek a mózesi törvényekhez, kiestek a kegyelemből. Kiesik a kegyelemből az, aki az üdvösség útján jár, csak visszafele, aki továbbra sem bízik abban, hogy amit az Isten érte tett, az nemcsak szükséges, de elégséges is ahhoz, hogy igaz legyen, hogy üdvözüljön. Egy nyáj és egy Pásztor Bűn miatt nem lehet kiesni a kegyelemből, de ha az ember kevésnek tartja azt, amit az Isten érte tett, és erénygyakorlataitól reméli megigazulását, kiesik a kegyelemből. Több mint 300 keresztény felekezet van, ezek hagyományaikban, szabályzataikban különböznek egymástól. Abban megegyeznek: hogy Isten ingyenes ajándéka, ha valaki hitre jut, megtér, de ezt kevésnek tartják az üdvösséghez, ezen felül még; alkalmazkodni kell a szabályainkhoz, a hagyományainkhoz is. A Lélek gyümölcsei arról tanúskodnak, hogy Isten fiai jelen vannak a keresztény felekezetekben. A szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, ezek a Lélek gyümölcsei. Ezek a gyümölcsök mindenütt kívánatosak, sőt van, ahol fellelhető értékek. A galata keresztényeket meggyőzték a szabályos keresztények. Milyen szép lett volna, ha a galata keresztények tanúságtétele szabadította volna fel a szabályos keresztényeket a törvény szolgaságából. Pál törvény nélküli, szabálytalan kereszténységet hirdet, ahol Isten fiait Isten Lelke vezérli. Ma is együtt vannak az aklokban az Isten fiai és a törvény szolgái. A különböző aklok, a különböző szabályok kezdik elveszteni jelentőségüket. Arra felé haladunk, hogy egyetlenegy akol sem lesz, Jézusunk ígérete megvalósul, és egy nyáj lesz és egy Pásztor!

Kol 1:1-8 Kegyelem Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk. Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok, amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy meghallottátok, és az Isten kegyelmét felismertétek az igazságban. Így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól. Ő hűséges szolgája köztetek Krisztusnak, ő beszélt nekünk lélekből fakadó szeretetetekről is. Kol 1:1-8

Gyümölcstelen Kegyelem Bonyolult körmondatok, hangzottak el a felolvasott igerészben és bizony első hallásra, vagy akár gyors olvasásra is inkább a nehézsége, mint a szépsége tűnik ki ennek a résznek. Két gondolatot emelek ki: Az egyik az, hogy „Isten kegyelmét felismertétek az igazságban!” a másik pedig egyetlen szó az, hogy „gyümölcsözik”. A kegyelem megtapasztalására, és a kegyelem gyümölcsözésére utal az apostol. Felmerülhet bennünk a kérdés, lehetséges e az, hogy valaki megtapasztalja a kegyelmet és a kegyelem nála nem gyümölcsözik? Jézus az adós szolgáról szóló példabeszédében, erre a kérdésre igennel válaszol. Vö. Mt 18:23-35 Ennek az adós szolgának az ő ura elengedte az adóságát. Kijön az urától felszabadulva, és akkor találkozik egyik szolgatársával, aki egy nevetséges kis összeggel tartozik neki. És neki ront és fojtogatja és követelőzik, és most ő akarja szolgatársát az adósok börtönébe vitetni. Ez az adós szolga nem dolgozta fel, hogy milyen, mérhetetlenül nagy kegyelemben részesült, elintézett ügynek tekintette szabadulását és alaposan elintézte szolgatársát is. A Kegyelem Gyümölcse A kegyelem valami ilyesmi; „annak ellenére, hogy …, mégis”. Annak ellenére, hogy ennyivel tartozom, mégis könyörül az Isten és nem vet az adósok börtönébe. Annak ellenére, hogy annyi bűnöm van, nem perel velem az Isten, hanem elfelejti a bűneimet, annak ellenére, hogy sokszor visszaéltem már az ő jóságával, újra jóságával közelít hozzám. A kegyelemnek a gyümölcsözése az, hogy a kegyelem mégegyszer lejátszódik, most már a másik ember és énközöttem. Annak ellenére, hogy ez az ember velem igazságtalan volt, nem törlesztette az adóságát, mégis én emlékezve az Isten irgalmára, irgalmas vagyok, türelmes vagyok hozzá. Ha valaki nem tapasztalta az Isten kegyelmét, attól nem kérhetőek számon a kegyelem gyümölcsei. De ha valaki a kegyelmet veszi, az evangéliumot megérti, és az nem gyümölcsözik benne az kárhozatos ügy. A gyümölcstelen kegyelemről, Zelma Lagerlöf, írt egy legendát Péter apostol anyjáról. Péter kérésére leküld Isten egy angyalt, hogy hozza fel a pokolból Péter anyját. Az angyal leszáll és emeli Péter anyját a menny felé. Egyre többen kapaszkodnak Péter anyjába, hogy vele együtt a mennybe jussanak és az angyal könnyedén száll a menny felé egészen addig, míg Péter anyja nem kezdi lerugdosni magáról a belé kapaszkodókat. Takarodjatok innen ez az én kegyelmem! Amikor az utolsót is sikerült visszarúgnia a pokolba, olyan nehézzé vált, hogy az angyal nem bírta tovább tartani, visszazuhant a pokolba. A Kegyelem kockázata Nem kockázat nélküli a kegyelem, mert ha átéltük megtapasztaltuk a kegyelmet, minősített emberekké válunk. Onnan számítva, hogy a tízezer talentumot elengedték, onnan számítva nem szabad száz dénárért veszekedni.

Kol 2:1-23, Kol 3:1-4 Teljesség Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse. Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: "Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!" Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak. Kol 2:1-23 Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Kol 3:1-4

Szavak Említettem már azt a furcsa mondatot, hogy a szavakat ne vegyük nagyon komolyan, a Bibliai szavait sem, mert ezek a szavak csak próbálkozások arra, hogy valami kimondhatatlant mégiscsak kimondjanak. Ha komolyan vesszük a szavakat félő, hogy elakadunk a szavak szintjén és a kimondhatatlanban nem részesülünk. A Biblia szavainak az a rendeltetésük, mint egy ugródeszkának, amitől el lehet rugaszkodni. A Biblia szavaitól is el lehet rugaszkodni, ahhoz a kimondhatatlan valósághoz, amit a Biblia szavai jeleznek. Teljesség A kolossei levélnek megvan a maga szótára. Ennek a levélnek olyan szavai is vannak, amelyek másutt nem fordulnak elő a Bibliában; a teljesség, görögül pléróma egy ilyen szó. Az istenség ez megint egy újfajta szó, egy gyűjtő fogalom. Ahogy egy meghatározott emberben van emberség, az Istenben is van istenség. Ez a levél egy későbbi korszakban született, amikor a keresztények már kezdtek, filozófiálni, teológizálni, reflektálni a dolgokra. És eljutottak oda, hogy a Názáreti Jézusban az istenség teljessége lakozott. Ami az Istenben van, az benne van az Istenemberben is. Jézusnál nem több és nem is kevesebb az Isten. Pál hirdeti; hogy az istenség teljességéből, Krisztus a mi Urunk által, minden ember részesülhet. A Tejesség útja Egyetemes emberi szomjúság az, hogy eljussak a teljességre, keresem a módszereket, hogy hogyan lehet eljutni a teljességre. Amikor a teljességhez vezető utat részletezi az apostol, meglepő módón behoz egy zsidó képet: Körülmetélés által lehet eljutni a teljességre, „Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.” Az ember azt hihetné; hogy még több áldás, még több öröm, a békesség, az egészség, és ha nincs, akkor a gyógyulás, a testi-lelki gyarapodás, vezet a teljességre. Itt pedig arról van szó, levetés által. A körülmetélés szót az apostol; a lemetélni, levetni, levetkőztetni, megszegényedni, lehántani értelemben használja. Az igazi, az isteni meggazdagodást; az emberi megszegényedés teszi lehetővé. „Körülmetéltetésünkkel” Tartózkodási helyünk ugrásszerűen változik Az Isten Országa közöttetek van. Az odafönt azt jelenti, hogy idebent. Árnyékszerű tartózkodási helyünk levetkőzésével, kereshetjük önmagunkat, a mi igazi, el nem múló tartózkodási helyünkön. ”Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.”

1Thessz 05:12-24 Ne oltsátok ki a Lelket! Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében. Kérünk, továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel. Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi. 1Tessz 5:12-24

Ne oltsátok ki a Lelket Az Isten Lelke, mint valami lobogó tűz, a Mennyből száll alá a földre, az emberszívekbe, és emberszívekből emberszívekbe terjed tovább. Félelmetes lehetőségünk az, hogy képesek vagyunk a Lelket kioltani. Az Isten Fia testileg szolgáltatta ki magát, az emberek dühének. Isten Lelke, hasonlóan az Isten Fiához, kiszolgáltatja magát mindazoknak, akik tapasztalják önmagukban, vagy másokban az Ő működését. Azért figyelmeztet Pál: „Ne oltsátok ki a Lelket!”, mert a Lelket ki lehet oltani! Aki megoltja a Lelket Megoltja a Lélek tüzét az, aki nem adja tovább a Lélek tüzét. Akiben megreked a Lélek tüze, abban a tűz hamarosan kialszik magától. „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” 2Kor 3:17 Kétirányú ez a szabadság: Egyrészt engem szabadít fel a Lélek; kötelékeimből; akár a testemnek bénító kötelékeiből, akár a múltam miatti szomorúságom, vagy pedig a jövőm miatti aggodalmaimnak és félelmeimnek a kötelékeiből. Másrészt arra indít, hogy szabadságommal ajándékozzak, hogy adjak a felszabadult időmből: Adjak időt az időmből az Istennek, időt az embertestvéremnek. Ha szabadságomat magamba zárom, ha nem teszem ajándékká az Isten ajándékát, akkor a Lélek kialszik bennem. Ne álljunk ellen a Léleknek A szentírási szakasz azokhoz szól, akik megkapták a Lélek ajándékát. A szentírási szakasz arról szól, hogy hogyan lehet és kell megőrizni a Lélek ajándékát. Amikor a Lélek működik bennünk, akkor ezt akarná munkálni bennünk, hogy ilyenek legyünk, mint ahogy itt egymás után mondja az Apostol. És amikor ellenállunk a Léleknek és nem ilyenek vagyunk, akkor mindig a Szentlélek ellen munkálkodunk. Ne adjunk helyet magunkban a szeretetlenségnek „Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek, és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel” A Lélek ellen munkálkodunk, amikor nem fogadjuk el az intésüket, amikor becsméreljük őket, amikor szeretetlenek vagyunk velük szemben. „Egymással meg éljetek békében.” A keresztények békességet teremtő emberek, megbékélést munkáló emberek. Amikor helyet adunk magunkban a szeretetlenség gyümölcseinek; a haragnak, az indulatnak, akkor bizony a Szentlélek ellen vétünk. És így tovább, végig lehet elmélkedni az egész igeszakaszt.

1Thessz 02:03-13 Befogadtátok Buzdításunk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli. Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket! Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére. Így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába. Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, ahogy valóban az is, amely munkálkodik is tibennetek, akik hisztek. 1Thessz 2:03-13

Befogadtátok Van ebben az igeszakaszban egy vezérszó, ami köré sorakoznak a többi szavak és a szavakon át a gondolatok. Ez a vezérszó az, hogy befogadtátok. Befogadtátok az Isten beszédét, noha valójában ember mondotta. Emberi beszéd hangzott, de ti úgy figyeltetek az emberi beszédre, hogy abban több van, mint emberi beszéd. Volt ilyen megkülönböztető képességetek, felismertétek az emberi beszédben az isteni üzenetet, és az isteni üzenet, azóta is munkálkodik bennetek. Erről a vezérlő szóról, erről a gondolatról, erről az apostoli örömről szólók, mert engem is betölt a hálaadás öröme, mivel a mi gyülekezetünkben is sokan vannak, akik befogadták Isten üzenetét. Nem természetes Nem természetes az, hogy némelyek befogadják az Isten üzenetét, van bizonyos igazuk azoknak, akik nem fogadják be. Az Isten üzenetének befogadása az embernek szinte lehetetlen, ehhez külön isteni segítség kell. Természetfeletti csoda az, ha valaki befogadja az isteni üzenetet, és természetes az, ha valaki nem fogadja be. Ne legyünk ingerültek azok felé, akik nem fogadják be, akik tiltakoznak ellene. Ezt az alapélményt így mondja a Biblia: A megtestesült Ige az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be. A zsidóknak botrányos a bálvány; az Isten és a test együttese. Amikor Jézus előtt leborult valaki, abban a vallásos zsidók bálványimádást láttak, és amikor Jézus bűnöket bocsátott meg, az istenkáromlásként hatott rájuk. A görögöknek szegényes, logikátlan bolondság az Evangélium, ők sokkal rafináltabb filozófiára éhesek. Az Evangélium ráadásul nagyon igényes: Döntés elé állít, hogy ne csak értelmünkkel, hanem egész egzisztenciánkkal fogadjuk be. Gyarló emberek mondják az evangéliumot, és az embereknél el lehet akadni, a hívő emberek gyarlósága képes sokakat távol tartani Isten üzenetétől. Befogadni Jézus Krisztust Isten bűnös emberek Istene, aki ilyen repedezett törött edényekbe helyezi bele kincseit. Ezzel kell megbékélni, tudomásul kell venni, hogy mindig méltatlan csomagolásban jelenik meg az Isten ajándéka. Sok mindent le kell küzdenünk magunkban, hogy a méltatlan csomagolásból felragyoghasson előttünk és bennünk is Isten üzenete. Ha számodra nagyon szimpatikus ember mondja az üzenetet, akkor félő, hogy elakadsz az embernél. Isten azt akarja, hogy őhozzá érkezzenek el az emberek, és ne akadjanak el a rokonszenves sztároknál. Az Isten beszédét az fogadja be, aki Jézus Krisztust befogadja. Pál apostol, amikor prédikált nem akart másról tudni, csak Jézus Krisztusról, mégpedig, mint megfeszítettről. A thesszalonikai keresztények azt a Krisztust fogadták be, aki alávetette magát a keresztnek, aki nem törődött a gyalázattal, aki imádkozott gyilkosaiért; mentséget keresett, és talált a számukra: „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Amikor valaki befogadja Krisztust, akkor valami hallatlanul több történik, mint ami az alapvetően agresszív emberi természetből fakadhat. Harc Az ember alapvetően erőszakos lény, érvényesíteni akarja magát, a többieket maga alá akarja gyűrni. Jézus apostolai is, hogy versengtek egymással, a nagyságért, ami a többiek fölé emelkedik. Jézusnak még halála előestéjén is, azt kell hallania, hogy tanítványai azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus kitartóan tanította apostolait, ma is így szól hozzánk: ”Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Ez a tanulás szüntelen harc, önmegtagadás, szembefordulás erőszakos emberi természetünkkel, hogy az Isten világot megváltó, világot megváltoztató szelídsége, az ő alázatos szíve megmutatkozhasson.

1Timóteus 4:1-10 Leginkább A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli. Ha ezt tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen annak a hitnek és igaz tanításnak szavaival táplálkozol, amelynek követője lettél. Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben. A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá. Ez igaz beszéd, teljesen rá lehet hagyatkozni. Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, leginkább a hívőnek. 1Tim 4:1-10

Leginkább Mostani igehirdetésem Igéjét a Timóteusnak szóló levélből vettem. Meg kell vallanom, hogy nem értettem első olvasásra, sőt lehet, hogy még most sem értem, mert olyan különös nyelvtanilag. Itt Isten minden embernek üdvözítője, miért kell még ezt hozzátenni, hogy leginkább a hívőnek? Pedig ez jó fordítás, amennyire lehetett utána néztem, más nyelveken is így fordítják. Minden, vagy nem minden Örülni lehet a minden szónak. Amikor ezt halljuk, akkor társulnak ide a hasonlóan nagy nagy Igék. „Az Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett azért, hogy mindenkin könyörüljön” Róm 11:32 Itt is mindenki, hívők és nem hívők egyaránt bűnbe estek. Ez az Ige vakmerően azt mondja, hogy az Isten keze van ebben. „Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön és az Igazság ismeretére eljusson.” 1Tim 2:4 János apostol levelében ezt olvassuk Jézusról: „Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” 1Jn 2:2 És ugyanígy sorozatosan idézhetnénk azokat az Igéket is, amelyek az üdvösség mellet kárhozatról is vallanak, arról vallanak, hogy Isten nem mindenkit üdvözít. Ez a kettősség, a becsületes bibliaolvasót megkínozhatja. Üdvtörténeti esemény Jézus keresztáldozata; kiemelkedő üdvtörténeti esemény. Más igaz Jézus keresztáldozata előtt, és más igaz Jézus keresztáldozata után. Még a leghétköznapibb eseményekkel is így van: Igaz, hogy most nappal van, de a lenyugvó nappal együtt ennek az állításnak az igazsága is lebukik. Jézus az Isten Fia, Jónás prófétához hasonlítja magát. Jónás próféta, nem hamis próféta, jóllehet az ő próféciája nem teljesül. Jónás, az Isten szavát, az Isten üzenetét közli a niniveiekkel: "Még negyven nap, és Ninive elpusztul!" Jon 3:4Történik egy esemény, és ez az esemény a korábban érvényes isteni üzenetet, az Isten szavát érvényteleníti. Jónás nem tudja feldolgozni, hogy Isten hamis prófétává alázta őt: Nem akart Ninivébe menni, Isten csodálatos módon Ninivébe kényszerítette, ahol hűségesen hirdette Isten üzenetét, amiből aztán nem lett semmi, mert a niniveiek megtértek. Jézus, keresztáldozatának üdvtörténeti eseménye is hatással van, a korábban kinyilatkoztatott isteni Ige érvényességére: „A törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. Ef 2:15-16 Minden Jézus jövendölte magáról: Ha felemelnek a földről, mindent magamhoz vonzok. Vö. Jn 12:32 Krisztus misztériuma, Krisztus titka hatja át a mindenséget. A világ üdvössége abban van, hogy Mennyei Atyánk Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent. Vö. Ef 1:9-10 Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ. A vég ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: „Isten lesz minden mindenben!” Vö. Jn 1:1, 1Kor 15:28 Akikben Mennyei Atyánk hitet ébreszt, akikben felragyog Krisztus, azok felhatalmazást kapnak a krisztusi életre, hogy a világot üdvözítő isteni műveletnek ne csak tárgyai, hanem Krisztus titokzatos testének tagjaiként alanyai is legyenek. A hívők attól hívők, hogy bennük már jelen van az egység, az üdvösség Krisztusban, az az egység és üdvösség, ami felé a teremtett világ tart. Ezért állítja Pál az Istenről, hogy: minden embernek üdvözítője, leginkább a hívőnek.

1Timóteus 6:1-10 Nyertem! Mindazok a rabszolgák, akik iga alatt vannak, saját gazdáikat, mint teljes megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy az Isten nevét és a tanítást káromlás ne érje. Ha valakiknek hívő parancsolóik vannak, ne vessék meg azokat azért, mert testvérek, hanem inkább végezzék szolgai munkájukat éppen azért, mert hívek és szeretettek, és mert ahhoz tartják magukat, hogy a jót munkálják. Ezeket tanítsd, és ezekre buzdíts! Ha valaki mást tanít, és nem járul hozzá a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak egészséges beszédeihez, sem az istenfélelemre oktató tanításhoz, az olyan elvakult semmihez sem ért, hanem a vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved. Ilyesmiből támadnak az irigység, civódás, káromlások, rossz gyanakvások, értelmükben megromlott s az igazságtól megfosztott emberek szüntelen súrlódásai, akik úgy vélekednek, hogy az istenfélelem nyerészkedésre való. És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel. Mint ahogy ugyanis semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk. Ám ha van eledelünk és hajlékunk, elégedjünk meg vele. Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket; veszedelembe, a pusztulás mélységébe taszítják. Mert az összes gonosz dolog gyökere a pénz kedvelése. Némelyek, mikor ez után futottak, eltévelyedtek a hittől, és sokféle kínnal szúrták át magukat. 1Tim 6:1-10

Nyerészkedés A hívő emberek benne élnek a társadalomban, és bizony a nyerészkedő emberek, a hívő emberek közösségből; politikai, erkölcsi, végül is anyagi hasznot húznak. Az Apostol azt állítja, hogy az összes gonosz dolog gyökere a pénz kedvelése. Az apostolok, az eljövendő zsidó világbirodalom reményében; politikai és erkölcsi haszonra hajtottak. Jézus apostolai, Mesterük többszöri tiltása ellenére is, egymás fölé akarnak kerekedni. Pál apostol szolgálatát nem akadályozta, sőt hitelesítette, munkás élete, hogy sátorkészítésből tartotta fenn önmagát. Pál annak is örülni tud, ha vetélkedésből, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal. Vö. Fil 1:14-18 Az istenfélelem megelégedéssel; istengyermeki istenfélelem: Istenem el ne hagyj, mert akkor mi lesz velem. Az istengyermeki istenfélelem megelégszik az Istennel, és egyre inkább Istennel akar megelégedni. A szolgai istenfélelem ezzel szemben arról szól, hogy jön az Isten és akkor mi lesz velem, inkább ne jöjjön, inkább maradjon tőlem minél távolabb. A szolgai istenfélelem szívesen veszi a közbenjárókat, akik végül is odaékelődnek az ember és az Isten közé. A szolgai istenfélelemben nincs megelégedés, ezért alkalmas a nyerészkedésre, pedig hát az istenfélelem megelégedéssel maga a nyereség. Nyereség Amikor a francia forradalom véres esztendei elmúltak, akkor megkérdeztek egy katolikus papot, hogy ezekben a vérzivataros esztendőkben mit csinált? És ő erre a kérdésre egy szóval felelt: Túl-éltem! Megfogott engem az, hogy egy szóba lehet sűríteni a dolgokat és játszottam a gondolattal: Ha most az Úristen előtt állnék, és azt mondaná: Fiam, több mint 70 esztendőt kaptál, egy szóban foglald össze mit csináltál vele! Rájöttem, ennek az Igének az alapján, hogy el tudok mondani egy szót, ezt a szót, hogy: Nyertem! Nagy nyereség, az nyer az életben, aki eljut oda, hogy az istenfélelem és megelégedés együttesében van. Veszteség és nyereség Többször is van szó a szentírásban a nyerésről: „Aki ugyanis meg akarja menteni lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énérettem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt. Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja? Hát mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?” Mk 8:35-37 Pál apostol is mondja: „Amit régebben előnynek tartottam, azt most a Krisztusért hátránynak tartok. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.” Fil 3:7-8 Az üres kéz teológiája Mi a titka annak, hogy a végén odaállhassunk Isten elé, hogy Atyám, nyertem, nyertesként jövök hozzád a földi életből. Már az eddigiekből is ki lehet következtetni, de kimondom világosan: az tud nyerni, aki veszíteni is tud. A veszítés tudományának a gyakorlása közben jutunk el az igazi nyerés tudományára. Aki tud veszíteni, az elveszít sok mindent, amiről kiderül a végén, hogy arra nem is volt olyan nagy szüksége, de közben üres lett a keze és üres kezével meg tudta ragadni azt, amit érdemes megragadni. Semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk. Isten elé csak üres kézzel járulhatunk, üres kézzel tudjuk elfogadni Isten ajándékait. Sok mindent el kell veszítenünk, sokféle űr keletkezik az életünkben. Isten elé tárhatjuk üres kezünket. Veszteségeink befogadóvá tehetnek bennünket, egyre inkább megelégedhetünk az Istennel, nyertesként távozhatunk földi életünkből.

2Timóteus 2:1-7 Gondolkozz! Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős, s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak. Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája. Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd. A fáradozó földműves is elsőnek részesül a termésből. Gondold át jól, amit mondok, az Úr majd megadja neked, hogy mindent meg is érts. 2Tim 2:1-7

Gondolkozz! Nagy gyönyörűséggel elmélkedtem ezen a versen. Szinte-szinte nagy szeretetet érzek ez iránt a szó iránt, hogy gondolkozz, és örülök, amikor a Bibliában is ilyen felszólítást találok. Az Apostol bennünket is felszólít: Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts! Pál apostol fölemeli maga mellé, sőt maga fölé, az Igazsághoz emeli Timóteust: Én így gondolom, mondom neked és nem kötelező elfogadni, amit mondok, gondolkozz rajta. Pál bízik Timóteusban, hogy gondolkodásában képes felemelkedni az Igazsághoz. Gondolkozz Timóteus! A te szellemi képességeidet fokozd fel! És itt jön a csattanó: Mert az Úr megadja neked, hogy mindent megérts! Ha az Igazságra eljutunk, az ajándék. Az Igazsághoz kerülő utak vezetnek Még egy számtanpélda megoldása sem szokott első nekifutásra sikerülni, sikertelen próbálkozásaink személyünkhöz kötődnek, de amikor rátalálunk a megoldásra, az Igazság objektivitásával szembesülünk. Az Igazsághoz vezető kerülőutak bejárása tőlünk függ, de az Igazságra való rábukkanást; tőlünk független ajándékként éljük meg. Az Igazságot nem kitaláljuk, hanem belátjuk, az Igazság akkor is Igazság, ha soha senki sem látja be. Albert Einstein, aki új világszemléletet hozott értetlenül áll a világ érthetősége előtt, számára az a legérthetetlenebb a világban, hogy a világ érthető. A természettudósok vakon hisznek a világ érthetőségében, a mindent átható értelemben, amit János apostol Logosznak, Istennek nevez. A természettudományok végül is a teremtett világ érthető szerkezetétét, Isten objektív gondolatait, a gondolkozás útján igyekeznek feltárni. A természettudomány végül is teológia. Gondolkodás és Istenszeretet Gondolkodásunkban megmutatkozhat Istenszeretetünk: „Az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust: "Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?" Ő így felelt: "Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat! Ez a legnagyobb és az első parancsolat. A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat! E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is."” Mt. 22:35-40 Tekintély és Igazság Pál apostol saját tekintélye ellen beszél: Timóteus, ha elhiszed, amit mondok neked az nagyon kevés, sőt méltatlan hozzád, gondolkozz rajta, és az Úr éppen úgy, mint nekem, neked is megadja az Igazság ismeretét. A tekintélynek szüksége van az Igazságra, az Igazságnak viszont semmiféle tekintélyre nincs szüksége. Az Igazság megjelenése egzisztenciálisan rendíti meg a tekintélyeseket. Az írástudók és farizeusok jobban érthették Jézust, mint a nép egyszerű fiai, akik lelkesedtek Jézusért. Megértették, hogy csak addig lehetnek valakik, amíg az Isten messze van. Isten közelsége ellehetetlenítette őket, éppen ezért Jézust ellenségnek tekintették, ellenségnek, akit meg kell semmisíteni. Az Igazságot könnyebb elhinni, mint belátni, ez lehet az oka annak, hogy egyházaink tekintély alapon szerveződnek. Hogy mit hiszünk el, az más és más lehet, az tőlünk is függ, az Igazság viszont nem függ attól, hogy mit hiszünk róla. Hogy mit hiszünk Igazságnak, az megoszthat bennünket, az Igazságból, az Igazság belátásából ezzel szemben, egység fakad. Haladhatunk az Igazság sziklaalapján szerveződő Egyház felé, ha egyre több keresztény veszi magának a bátorságot, hogy gondolkozzon. Bízhatunk benne, hogy Istenszeretetünket; gondolkozásunk erőfeszítését, végül is az Úr, az Igazság megértésével, az Igazság belátásával megjutalmazza.