GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ

2008. ÁPRILIS - 28. SZÁM

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!”

HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Megújulás, vagy továbbra is Laodicea? Húsvét után Húsvét utáni elmélkedés Farkas Attila: Mi, Péterek Lelkész beiktatás Gyülekezet Dr. Erdélyi László: Istenünk a válságban is vezet minket Evangélizáció „Urunk, taníts minket imádkozni!” Shawn Boonstra előadássorozata Keresztség Keresztségi jubileum Imacsoport Az elveszettet megkeresem Globális Eső Mozgalom Imahét és Országos Találkozó Imaóráink gyakorlati próbái Kapcsolatok Mondd az üzenetét! Missziólátogatás Kárpátalján Az érdeklődés középpontjában Lelki élet „Testvéreimet keresem” Végy egy sütit - megmondom, ki vagy! Győzelem a gondok felett Keresztény Művészeti Estek Művésznövendékek hangversenye Egy lány, aki életeket ment TeGyüKMI - Ifjúsági hírek, programok Család A családi oltár az otthon ékessége Tapasztalat „Csak egy fiú” Gyülekezeti szolgálatok Alapítvány A „Boldog Élet” Alapítvány hírei Szolgálati beosztás Útravaló

3 4 5 6 8 9 10

Vendégünk volt Emilian Niculescu, a Román Unió titkára

11 12 13 14 15

Jótékonysági érmegyűjtés

16

A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

17 18 19 19 22 24 25 26 27 28

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 800 példányban jelenik meg minden negyedévben. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

2

Budapest Terézvárosi Gyülekezet Híradója 2008/I.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS

MEGÚJULÁS, VAGY TOVÁBBRA IS LAODICEA?

A

misszió a Terézvárosi Gyülekezetünk vérkeringése. Amennyiben megszűnik a körforgás, úgy az elért eredmények lassan, csupán a múlt részévé válnak. Gyülekezetünk minden munkacsoportjának az a rendeltetése, hogy a miszsziómunkát elősegítse közösségünkben. Nincsenek első és másodszámú miszsziómunkások. Vagy a misszió az életem szerves részévé válik, vagy én magam is lassan elszáradok és csupán a múlt nagy pillanatainak emlékében élek. Senki nem állíthatja, hogy Jézushoz tartozik, ha a misszióban nem vesz részt. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy gyülekezetünk fiataljai mennyire önfeláldozóan vettek részt a Shawn Boonstra által tartott evangélizáció meghívóinak terjesztésében. Boldog voltam, amikor a fiatalok elkötelezett csoportja, a hideg, a szél és barátságtalan időjárás ellenére kitartóan végezték munkájukat. Miközben a missziót közösségben végezzük, mégis személyes odaszánás is szükséges, mely motiváló eszközünk is egyben. Isten arra hívott el bennünket, Terézvárosi Gyülekezetet, hogy környezetünk számára továbbítsuk az örömhírt. Társadalmunk olyan gyorsan változik, hogy észre sem vesszük az újabb és újabb kihívásokat.

Jelenvaló igazság Minden felnövekvő új generációnak újra kell gondolni azt az értékrendszert, amelyet a világ számára közvetítünk. Szüleink és nagyszüleink missziós eredményei vajmi keveset jelentenek a mi számunkra.

Újra és újra meg kell találnunk az emberekhez vezető utat. A gyülekezetünkben élő három-négy generációnak együtt kell végezni a missziót. A legidősebb tagunknak, aki majdnem száz éves, és a legfiatalabbnak ugyanaz a feladata: elvinni a jelenvaló igazságot a szekularizált emberek számára.

Lelki munka, vagy lelki halál? Amennyiben megszűnőben van a miszsziómunka, úgy azonnali lelki halál üti fel a fejét gyülekezetünkben. Nem csoportokat kell létrehozni a misszió érdekében, mert a misszió a Szentlélek munkája, hanem engedni kell, hogy a Lélek a csoportokon keresztül is munkálkodjon gyülekezetünkben. Le kell tennünk évtizedes sérelmeinket, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy igazunk van. Sértődött jellemmel nem állhatunk be a missziómunkába. Tegyük le a terheinket, hogy Isten a misszió terhét helyezze a közösség vállaira. Ne azt nézzük, hogy ki, mikor, milyen hibát követett el. Isten igen biztosan vezette ezt a gyülekezetet a múltban, amikor megaláztuk magunkat és beismertük méltatlanságunkat, mindig lelki megújulást eredményezett a Szentlélek bennünk és közöttünk. Soha egyetlen generációnak még nem volt nagyobb lehetősége a fejlődésre, mint a ma gyülekezetének! Vajon mennyit fogunk ebből kihasználni? Vajon az idő elszáll felettünk, miközben mi nem veszünk észre semmit?

A Terézvárosi Gyülekezet tálentumai Olyan képességek fedezhetők fel gyülekezetünkben, amelyet Isten munkál, mi pedig néha ellenállunk. Fel kell tegyük önmagunknak a kérdést, hogy a

gyülekezetünkben minden képességet és tálentumot a misszió érdekében használunk-e fel? Vagy egy kicsit saját tetszésünkért is? Meg kell változtatnunk gondolkodásunkat, mert igazi eredmény csak kemény és kitartó önkritika után várható. Gyülekezetünk épületének felújítása a végéhez közeledik. A lelki házunkat is ugyanilyen állhatatosan újítsuk fel, ahol minden értéknek megvan a maga helye. Amikor nem önmagunkért akarunk élni és fejlődni, hanem azokért, akikhez Isten ma téged és engem el akar küldeni… A miszsziómunka harmadik – utolsó fázisában élünk. Azonban a közösségi gondolkodásunk azt mutatja, mintha fel sem tudnánk fogni annak a felelősségét, amelyet Isten e gyülekezet vállaira helyezett. Gyülekezetünk akkor fog töretlenül fejlődni, ha minden annak a szolgálatába lesz állítva, amit egyszerűen missziómunkának nevezünk. Merjünk másképp gondolkozni, hogy Isten különleges módon megáldhasson bennünket, mint gyülekezetet! Tiszteljük és becsüljük jobban egymást, a másságot, Isten képmását a másikban, hogy közösen éljük át az áldást. Merjünk beszélni tapasztalatainkról és az áldásokról, amivel az Úr ajándékozott meg bennünket. Gyülekezetünk missziószemléletének fejlődésen kell átesnie. Minden érték továbbadása ennek a töréspontnak a peremén kell megvalósuljon. A beteglátogatástól kezdve a gyermekiskola tanításán, a könyvmisszión át, a diakóniai munkáig bezárólag. Kedves Testvérem! Kérlek, segíts a miszsziómunkában, hogy Isten is megsegítsen bennünket, mint Terézvárosi Gyülekezetet! Dr. Tokics Imre A Terézvárosi Gyülekezet lelkésze


3

HÚSVÉT UTÁN A

F E L T Á M A

A

feltámadt Krisztus az ember életét szüntelen ünneppé változtatja. Amikor ezt a gondolatot

hallottam, ünnepélyes érzés töltött el, bár azt gondoltam magamban, hogy a „szüntelen” mégiscsak túlzás. Ma már azt gondolom, hogy jobban értem, mit is jelent ez. Keresztény létünk abból áll, hogy szakadatlanul húsvét titkából táplálkozunk, „meghalásból meghalásba” lépünk tovább, és minden halálunkban a feltámadás új reménye kezdődik. Kitárul előttünk valamennyi út, életünk folyamata, és mi felhasználjuk benne a jót és a kevésbé jót is. Az ünnep lelkülete azokban a pillanatokban is megjelenik, amikor nem is vagyunk képesek teljesen felfogni, mi történt akkor, a Golgotán - és mi történik velünk. Legkeservesebb megpróbáltatásainkban, szétesett kapcsolataink , megszaggatott lelkünkben is felfénylik a Kereszt, majd minden új életre kél. Az ünnep megszületik, kibontatkozik és egyre fénylőbben világít át életünkön. E világosság másokat is besugároz és az ünnep így nem önmagunké, hanem közös örömünk a körülöttünk élőkkel is.

A Z E M B E R É L E T É T S Z Ü N T E L E N Ü N N E P P É V Á LT O Z TAT J A

D Hogyan éltessük magunkban az ünnep

T

lelkületét? Minden reggel a dicsőítés örömével kezdhetünk egy új napot. Mi-

K

den nap egy új kezdet, lehetőség átjárni szeretetünkkel a világot, változtatni

R

az eseményeken, felegyenesíteni a meg-

I S Z T U S

gyengült embereket, megosztani örömet és gondot a testvérrel, a felebaráttal. Az ünnepekben fontosak az arcok, a szavak, a szeretet, a testvériség, a barátság, melyek kirajzolják Krisztus arcát és jellemét. Nincs szebb annál az emberarcnál, amelyet az élet harcai nemesítettek. Fedezzük fel a minket körülvevő arcokat, a vidáman sugárzóakat, és a meggyötört vonásúakat, hogy gyengédséget sugározhassunk feléjük, hogy elmondhassuk, osztozunk szenvedéseikben és örömeikben. Egész életeünkben arra törekedjünk, hogy soha ne ítéljünk el senkit. Minden emberi kapcsolatban az a legfontosabb, hogy minden körülmény közt próbáljuk megérteni a másik embert, és ha ez sikerül, az már maga az ünnep. Húsvét elmúlt - és mi várjuk, hogy újból felvirradjon az Ünnep - minden nap!

„AZ IGAZAKRA VILÁGOSSÁG FÉNYLIK A SÖTÉTBEN: ATTÓL AKI IRGALMAS, KEGYELMES ÉS IGAZ.” ZSOLT. 112:4

4


HÚSVÉT UTÁN Farkas Attila:

MI, PÉTEREK

N

agycsütörtök éjszakája.

Péter elkíséri Jézust Kajafás udvaráig. Péter a magabiztos tanítvány, aki mindig talpraesett, bátor, kezdeményező, hűségét mindig bizonygató követője Mesterének. Amikor Jézus a vizen járt, Ő is vakmerően a vízre lépett. Amikor Jézus haláláról beszélt és előrevetítette tanítványainak mindazt, ami hamarosan bekövetkezik, Péter azonnal reagált: „Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg teveled!” Amikor Jézus bemutatta a szeretet és alázat szolgálatát a lábmosás alkalmával, Péter ekkor is tiltakozott. Az utolsó vacsorán Jézus elmondja, hogy valaki el fogja árulni őt és közli velük, hogy aznap éjjel mindnyájan megbotránkoznak benne, a néma csendben mindenki keresi magában a szavakat, és Péter az, aki határozottan kijelenti: Lehet, hogy mindenki, de én nem. Péter úgy érzi és úgy gondolja magáról, hogy életét is odaadná a Mesterért. Ám, mikor Jézus a kertben imádkozik – ő mélyen alszik társaival együtt. Ilyen volt Péter. Mindig volt saját ötlete, önálló akciója, aki mindenre kész Jézusért. Kajafás udvarában pedig pontosan megtörténik az, amire Jézus előre figyelmeztette: nem egyszer, háromszor megtagadja Urát! Miért? Péter képtelen volt elfogadni Jézust úgy, ahogy van. Nem értette és nem is akarta tudomásul venni, hogy Jézus és a reá váró kereszt összetartoznak. Igen, Jézust elismeri, de a kereszt, a szenvedés nélkül - a kereszttel együtt nem. Miért kell a kereszt Jézusnak, és miért akarja, hogy nekünk is közünk legyen ehhez? Péter képtelen elfogadni, miért kell neki is magára venni, felvállalni a maga keresztjét Krisztusért?

Míg Jézus kihallgatása során vallást tesz, az ő próbája odakint zajlik. Amikor a tűz lángja megvilágítja arcát a szolgáló előtt, aki felismeri benne, hogy Jézus egyik tanítványa, Péter pánikba esik és tagad. Elindul a lejtőn, és nem tud megállni. Nem tudja vállalni sem Jézust, sem önmagát, egyik keresztet sem tudja magára venni. Miután három ízben hárítja el a vádat, hogy Jézushoz tartozna, ekkor a Mester közeledik. Találkozik pillantása Jézuséval és mélységes bűnbánat fogja el. Rádöbben a valóságra, mit követett el Jézussal szemben, de főképpen önmaga ellen. Péter kezéből kihull a tiltakozás, a felháborodás, a magabiztosság kardja. Nincs több ötlet, nincs több hirtelen kérdés és nincs több elhamarkodott fogadkozás. Jézus tekintete mindenre választ ad. Péter hallgat és sír. Az igazság, a kereszt súlya földbe nyomja a bűnével szembesülő embert. Ekkor valósággá válnak korábbi szavai: „Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok.” Amikor Péter a lejtőn zuhanva találkozik Jézus tekintetével, akkor a felemelő tekintet megragadja és rádöbben végre: nem Őneki kell Jézust megmenteni – hisz tagadásával még el is hárította magától -, hanem Jézus az, aki képes és kész megmenteni őt. Ezzel kezdődik Péter igazi, új és meghitt kapcsolata Jézussal. Amikor pedig feltámadása után találkoznak, a Megváltó csak ennyit kérdez: Péter, szeretsz-e azzal a mindent odaadó, önmagát feláldozó szeretettel, amiről nagycsütörtök este beszélgettünk? Péter, szeretsz-e engem? Jobban szeretsz-e engem? – Ha igen, akkor kövess engem! Folytasd azt a munkát, amelyet elkezdtem. Az én kegyelmemmel, szeretetemmel veszlek körül és bizalommal reád hagyom a legfontosabb feladatot: legeltesd az én juhaimat! Testvérem, mi biztosan megértettük a kereszt titkát? Felismertük azt, hogy a keresztet nem lehet kikerülni és megkerülni?! És mit gondolunk a magunk keresztje felől? A kereszt nem a mi áldozatunkat jelenti. A kereszt: Krisztust vállalni, követni és felemelni életünk minden szavában, szándékában és cselekedetében. Bennünket is hív Jézus, hogy induljunk el egy új élet felé, melynek ára a kereszt volt.


5

LELKÉSZ BÚCSÚZTATÁS A Dunamelléki Egyházterület Bizottsága január 16-án Bodnár János testvért saját kérésére felmentette a Terézvárosi Gyülekezet lelkészi szolgálata alól a pestlőrinci körzetének megtartása mellett. Egyúttal azonnali hatállyal megbízta dr. Tokics Imre testvért a gyülekezet lelkészi szolgálatának ellátásával. Január 23-án délelőtt történt meg a korábbi lelkész búcsúztatása, valamint az új lelkész beiktatása. Az ünnepélyes istentiszteleten Csalami László, a Dunamelléki Egyházterület titkára ismertette az Egyházterület vonatkozó határozatait, elköszönt Bodnár János lelkész testvértől, valamint a gyülekezet fogadalomtétele után beiktatta az új lelkészt és feleségét szolgálatukba.

Bodnár János lelkész testvér búcsúzó beszédében ezekkel a szavakkal köszönt el a gyülekezettől: „Nem hagytam el az Úr útját és nem tértem ki az akadályok elől sem, és nem hagytam a gyülekezetet sem felelőtlenül magára. Távozásom oka a folyamatos lelki nyomás, ami hosszú idők óta rám nehezedett, de különösen az elmúlt év őszétől kezdve, egészen ez év január 14-éig, az utolsó bizottsági ülésig. Ezért soron kívüli meghallgatást kértem a Területi Bizottságtól január 16-án, és arra kértem a Területi Bizottságot, hogy felelős prédikátori tisztemből ebben a gyülekezetben mentsen fel engem. Tettem ezt azért, hogy ne kelljen itt tovább bizottsági ülést vezetnem, tettem azért, hogy ne kelljen ebben a gyülekezetben tovább felelősen testvéri órát, vagyis gyülekezeti tagok értekezletét tartanom. És tettem ezt azért, mert nem szándékoztam a továbbiakban tisztségviselő választást sem vezetni ebben a gyülekezetben. Kérésemhez hozzátettem azt is, hogy a kinevezendő új prédikátor mellett egy átadási folyamatnak az idején a kisegítő feladatot nem tartom megalázó tevékenységnek, így mint kisegítő prédikátor szívesen, szeretettel, és tisztelettel fogom segíteni az új lelkész munkáját, ha a Bizottság erre igényt tart. Végül azzal zártam kérésemet, idézem: mielőtt a rám nehezedő nyomás és az álmatlan éjszakák miatt eljutnék odáig, hogy az Úr már nem szól hozzám, és én sem tudnám azt mondani, hogy „így szól az úr”, ezért a döntést a Területi Bizottság kezébe teszem.”

6

Dr. Erdélyi László vezető presbiter elköszönő szavaiban visszatekintett az elmúlt 12 év közös munkájára és eredményeire: „Kedves Bodnár Testvér! Az adventi idők kezdetén volt egy legendás evangélizátor, Conradi testvér, aki önként jött át Európába Amerikából és Európa nagy részét evangélizálta és rendkívül nagy hírnévre tett szert. Neki volt egy szokása, hogyha bárki odajött hozzá és be akart mutatkozni és kezet akart fogni vele, akkor a köszönés előtt mindenkitől azt kérdezte: Hány lélek? Ez volt gondolkodásának a középpontjában, hogy az egyetlen fontos dolog az életben, hogy hány lelket mentünk meg az Úrnak. Ezért ő aszerint értékelte az embereket, hogy „hány lélek?”. Ahogy említetted, én is összeszámoltam, 162 lélek keresztelkedett meg 1996 óta, amióta te vagy a gyülekezet felelős lelkésze. A gyülekezet taglétszáma is 90 fővel emelkedett, átléptük a 400 fős határt. De ezen túl elértünk olyan dolgokat is, amelyeket az egész ország várt tőlünk, hiszen az 1975-ös szakadás után a gyülekezet sokáig nem tudta betölteni azt a szerepkört, amelyet elvártak tőlünk: hogy központi gyülekezet legyünk, hogy irányt mutassunk a többieknek, kipróbáljunk új dolgokat a misszióban, amelyeket követni tudnak más gyülekezetek, és általában korábban mindig az volt a nézet rólunk, hogy ami itt történik, arra odafigyel az egész ország. Ezalatt a 12 év alatt elértük azt, hogy ismét iránymutatók tudunk lenni, különösen az imádkozásban, elértük azt, hogy a programjaink szervezése és a lélekmentésünk is példamutató, legalább is más gyülekezetek számára. Azt nem tudhatjuk, hogy ezekben az eredményekben mennyi a mi részünk, hiszen az Úr adja ezeket. De ha nem lennének eredmények, akkor tudhatnánk, hogy mi


vagyunk a hibásak, és az Úr azért nem ad sikereket, azért nem ad eredményeket, mert nem dolgoztunk megfelelően. Szeretném bátorításodra Pál apostolnak a Timóteushoz írt egyik üzenetét felolvasni: „Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.” A jó szolgálat azt jelenti, hogy lelkeket mentünk, minden egyéb azon felül emberi dolog. Én örülök, hogy együtt dolgozhattunk 12 évig, és most szeretnék tőled bocsánatot kérni, a magam nevében, a gyülekezet bizottsága nevében és az egész gyülekezet nevében azért a teherért, amit rád tettünk. Kérjük az Urat, hogy vegye le ezt rólad, és ismét örömmel tudd teljesíteni azt a szolgálatot, amely egy lelkész szolgálatával vele jár, hogy gyülekezetről gyülekezetre helyezik. Szeretnénk, és kérjük az Urat közösen, hogy az itt eltöltött évek emlékét ne a küzdelmek és ne a terhek határozzák majd meg, hanem az a sok nagyszerű élmény, amit együtt szereztünk az Úrral. Kérem, és mi ígérjük, hogy amikor erről az időszakról beszélünk a világnak, a gyülekezeteknek, akkor mindkettőnk részéről a bátorítás, a hitben való megerősítés hangozzék el, tudjunk olyan példa lenni a hívőknek, ahogy azt Pál apostol tanácsolta Timóteusnak is. Kérni fogjuk a pestszentlőrinci gyülekezetet, hogy segítsék ugyanúgy a munkádat, ahogy azt ebben a gyülekezetben kipróbáltuk, és bízunk abban, hogy az eredményeket az Úr meg fogja adni. Isten áldjon meg az új szolgálati helyeden, és ahogy említetted, gondolj ránk szeretettel, minden probléma ellenére. Köszönjük a szolgálatodat.” Szabó Ottó és dr. Szigeti István presbiterek átnyújtották Bodnár János testvérnek a gyülekezet ajándékát – kérésére az itt elhangzott prédikációinak felvételeit – és szívélyes köszöntésünket küldtük felesége, Bodnár Jánosné, Zsóka részére is, aki nem jelent meg az ünnepélyes búcsúztatáson.

LELKÉSZ BEIKTATÁS A gyülekezet ünnepélyes fogadalomtételében elkötelezte magát, hogy Krisztust tesszük életünkben az első helyre, igényeljük a Szentlélek vezetését, és egyesítjük erőinket az Úr munkájában a lelkipásztor szolgálatával együtt. Csalami László kért áldást új lelkészünk és családja életére és szolgálatára. Az új lelkipásztornak dr. Erdélyi László vezető presbiter nyújtotta a gyülekezet jobbját, és e szavakkal köszöntötte közöttünk: „Kedves Tokics testvér és kedves Marika! Te nagyon jól tudod, hogy ez a gyülekezet nagyon fél a lelkészváltásoktól, mert őszintén be kell vallani, hogy egy ilyen nagy közösséghez nagyon nehéz érzelmek nélkül viszonyulni. És a lelkészek is emberek, és nagyon különbözőek. Vannak, akik a karrierjük egyik állomásának tekinthetik, hogy a legnagyobb gyülekezetben szolgálnak, vannak akik úgy gondolhatják, hogy itt végre megvalósíthatják azt, amit kis gyülekezetekben nem tudtak, saját álmaikat, vágyaikat. Ez a gyülekezet viszont azt szereti, ha olyan lelkésze van, aki szereti őt. Ez az egyik és a legfontosabb dolog, amit mi nagyon szeretünk, hogyha a lelkészünk közöttünk érzi jól magát, szeret bennünket, és engedi, hogy mi is szeressük. A második dolog, amit a lelkészünktől szeretnénk kapni, az, amit az Úr is kér tőle. Ezékiel könyvéből olvasom az igét, amelyet az Úr Ezékiel prófétának mondott: „És mondá nékem: Embernek fia, eredj, menj el az Izrael házához, és szólj az én szavammal nékik. Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához. És monda nékem: Embernek fia, minden beszédimet, amelyet szólok néked, vedd szívedbe és füleiddel halld meg, és eredj, és menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: Így szól az Úristen - vagy hallják, vagy nem.” Mi tanultunk ebből a példából, amit Izraelről mond az Úr, és tudjuk azt, hogy amikor terveket készítünk, amikor igyekszünk behozni azt a lemaradást, amit érzünk, hogy van a lélekmentés tekintetében, és amikor néhány héttel ezelőtt a tervismertetőkor elhatároztuk, hogy „fel fogunk pörögni” ebben az évben, mint Ezékiel kereke, akkor egy ilyen munka közben a legnagyobb szükségünk az Úr szavára van, és az Úr tanácsára. Azért, hogy ne ragadjanak el bennünket az emberi gon-

Dr. Tokics Imre, gyülekezetünk lelkésze e szavakkal vette át a stafétabotot és indul el szolgálatában: „Talán 13 éves lehettem, amikor életemben először beléphettem ennek a gyülekezetnek az ajtaján. Furcsa érzések fogtak el, és éreztem, hogy ez a gyülekezet még sok dolgot tartogat számomra az életem elkövetkező szakára. Itt láttam meg feleségemet, 1973 körül. Ezek között a falak között mondtunk igent egymásnak 1977-ben, ebben a gyülekezetben keresztelkedtem meg 1975-ben, itt éltünk át sok csodálatos dolgot és éreztük Isten gazdag áldásait. Mindig jó volt itt lenni és nem gondoltam, hogy az Úr egyszer még közelebb hoz hozzátok. Egyet tudok ígérni nektek, hogy szeretni fogunk benneteket. Nem kérünk mást mi sem, mint hogy fogadjatok el – 192 cm magasságommal, hibáimmal, erényeimmel együtt –, szeressetek ti is bennünket. Bonhoeffer elhangzott versére és szavaira utalva: nem kell félnünk a jövőtől, hanem erősen hinnünk kell, mert Isten megadja mindazt, amit hitben kérünk tőle. Nekünk hittel a jövő felé kell fordulni. Jézus eljövetele az ajtó előtt van, és zörget, ezért

meg kell újulnunk. Miközben az elmúlt 12 évben ennek a gyülekezetnek eredményes volt a lélekmentése, a Terézvárosi gyülekezet az ország legtermékenyebb gyülekezete volt, mindez egészen 2006ig tartott. Az elmúlt évben valami már nehezen ment, és a hatodik helyen volt a lélekmentés területén. Nem hiszem, hogy ez a lelkésztől függ, ez tőlünk függ. Tőled és tőlem, testvérem.

dolatok, ne emberi lendületből haladjuk előre. Ezért ha túl gyorsan mennénk, te fogjál vissza bennünket, ha lelassulnánk, akkor pedig lökdössél előre. Ez a gyülekezet nagyon sok szolgálati ágat meg tud önmaga oldani, de azt, hogy az Úr szavát közvetítsd, ezt tőled várjuk el. Tudjuk, hogy te már ismersz bennünket, vagy legalábbis úgy gondolod, hogy ismersz bennünket - de hát lakva ismeri meg az ember a másikat. Mi arra fogunk törekedni, hogy semmiképpen ne okozzunk csalódást neked.

Ezért szeretettel köszöntelek a gyülekezetünkben, és már előre is bocsánatot kérek a magam, a gyülekezet bizottsága és az egész gyülekezet nevében azokért a terhekért, amelyeket rád fogunk tenni. Igyekszünk visszafogni magunkat ebben, de kérünk tőled türelmet, és hogyha tényleg nem bírnád már, akkor szólj, hogy egy kicsit „fogjuk vissza magunkat”. Az Úr áldjon meg miközöttünk, legyünk hűséges szövetségben egymással és az Úrral, hogy a gyülekezeti vezetés egységével be tudjuk mutatni Krisztust az embereknek.”

Tudunk-e megújulni? Ez a nagy kérdés. 2008 hozzánk szól, Terézvárosi Gyülekezethez. Vagy megújulunk, vagy pedig eltűnünk és elszíntelenedünk. Nem azért jöttem közétek, hogy elszíntelenedjünk, hanem azért, hogy mindent megtegyek azért, hogy TI velem, velünk együtt megújuljatok. Köszönöm a támogatásotokat. Mindenkinek a lelkésze kívánok lenni, de leginkább az elveszetteké. Sokszor lesz, hogy a 99 hangosan fog szólítani, de én az egy elveszettet fogom keresni. Mindegy, hogy fiatal, vagy idős, konzervatív, vagy liberális, fent a karzaton ül, vagy itt, az első sorban – mindenkinek a lelkésze kívánok lenni, és kérem, hogy ezt így fogadjátok el tőlem. A Jó Isten áldjon meg benneteket!”


7

GYÜLEKEZET DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ:

ISTENÜNK A VÁLSÁGBAN IS VEZET MINKET Gyülekezeti közösségünk nehéz időszakot élt át az elmúlt hónapokban. A tavalyi év során kialakult egy erős imaközösségünk, fontos lépéseket tettünk missziómunkánkban, új utakat és kapcsolatokat kerestünk, lehetőséget kaptunk a gyülekezeti felújítás ideje alatt a keresztény közösségekkel való kapcsolatok ápolására, megújítására. Mindezek alapján nagy lelkesedéssel tekintettünk az őszi evangélizációs programunk elé. Az Úr pedig megpróbált minket, és több olyan krízishelyzetet állított a gyülekezet közössége elé, amelyek hosszú heteken át nyomasztották testvéreink nagy részét. Többen a lelki teher alatt meggyengültek, elbizonytalanodtak és megbomlani látszott az a szeretet és lelki egység, melyet eddig oly nagy fáradozással építettünk. Ma már látjuk és tudjuk, hogy a próbáknak értelme és célja volt. Szükségesek voltak a gyötrődések, és le kellett zajlani egy folyamatnak, ami által Isten új lehetőségeket tárt elénk, új utakat nyitott meg a lelki megújulás és az őszintébb testvéri kapcsolatok terén. Ebben erősített meg mindannyiunkat gyülekezetünk új lelkipásztora is, aki pontosan azzal az üzenettel érkezett közénk, amelyre éppen szükségünk van: meg kell változnunk!!! A keserű tapasztalatokon megerősödve hálát adhatunk az Úrnak, hogy megmutatta a jövő lehetőségeit és az Ő tervét számunkra. Látjuk, és tapasztaljuk, hogy megadja a bátorító lelki vezetést, amely gyülekezetünkben a szeretet és egység hangjait felerősíti, kivezet a kátyúból, és a korábbinál tudatosabb lelki életre segít. A következő gondolatok Klaus Douglas: Az új reformáció c. könyvéből valók: „A „krízis” szó görög gyökere - „kriszisz” - jelentése: döntés, döntő fordulat... a középfelnémet „kreian” ige pedig annyit jelent, mint „tisztítani”. A krízis tehát döntő fordulatot, tisztító folyamatot jelent, ami kirostálja a fölöslegeset, elkülöníti a lényegestől, tisztító hatása van. Növekedés és gyógyulás például nem lehetséges krízisek nélkül. A keresztény ember számára nyilvánvaló, hogy maga Isten az, aki az egyházat (gyülekezetet) a krízisek által való előre-

8

lépésre kényszeríti. A krízisek Istenünk szuverén döntései és cselekvései. A hívő embert ez nagy megnyugvással tölti el: amögött, amit meglehetősen nyugalanító módon él át, az az Isten áll, akiben hisz és akiben bízik. Maga Isten az, aki a megtisztító rostát elénk tartja, illetve váltóállításra kényszerít bennünet. Nincs rá szükség, hogy magunk keressük a kríziseket, azok jönnek „maguktól”, amikor szükség van rájuk. Isten azt akarja, hogy egyháza (gyülekezete) alapjaiban változzon meg. Az egyház (gyülekezet) válsága múltunk és jelenünk jelentős hiányosságaira figyelmeztet bennünket - és ez rendkívül fontos feltétele annak, hogy a jövőben másként és jobban csináljuk a dolgokat. Egyértelmű diagnózis nélkül nem létezik gyógyító hatású terápia. Krízisek nélkül viszont aligha volnánk képesek felállítani a diagnózist... Istenünk, az Úr, minden krízis felett van. Isten az, aki a krízis tapasztalata által akarja a gyülekezetet alkalmassá tenni az elkövetkező szolgálatra.” Melyek tehát azok a tapasztalataink, amelyekre odafigyelve új, pozitív gondolkodásra juthatunk? Az imaórákon, az év elején, 10 napig tanulmányoztuk a gyülekezeti konfliktusok kezelésének bibliai tanácsait, az egymással szembeni viselkedés szabályait. Kiderült azonban, hogy amikor ezeket meg kellene valósítanunk, akkor minden sokkal nehezebbnek tűnik, mint amikor csak beszélünk róla. A Mt 18:15-ben lefektetett szabály alkalmazása helyett sokszor inkább úgy viselkedünk, ahogy E. G. White írja a gyülekezetről: „A pletykálkodás és hírhordozás lelkülete Sátán egyik különleges eszköze, hogy elvesse az egyenetlenség és viszály magvait... Sokan különleges élvezetet találnak abban, hogy beszélgessenek és időzzenek azoknak a valóságos vagy képzelt hibáinál, akik súlyos felelősségeket hordoznak Isten művének intézeteivel kapcsolatban. Az általuk végzett jót nem veszik észre, sem az áldásokat, amelyeket a mű iránti lelkesedésük és lankadatlan odaadásuk eredményezett. Figyelmüket valami hibára irányítják, valami olyan dologra, amit elképzelésük szerint ők jobban


és jobb eredménnyel végeztek volna el. Az igazság azonban az, hogy ha reájuk bízták volna a munka elvégzését, vagy nem vállalták volna a munkával járó nehézségeket, vagy sokkal rosszabbul végezték volna el a dolgot, mint azok, akik Isten gondviselését követve végezték munkájukat.” (Tanácsok a gyülekezetnek 200.old.) Vajon szükséges-e, hogy ezek a jelenségek közöttünk is előforduljanak? Jézus már a tanítványokat is komolyan figyelmeztette arra, hogy lesznek krízisek közöttük. Beszélt nekik a konkolyról, és arról is, hogy Sátán bizony mindenkit kikér, aki Isten mellett elkötelezi magát. Egyházunk 12. hitelvében találjuk a következő mondatot: „A konkoly és a búza együtt növekedett a mezőn. Isten az egyházhoz vezeti a megtért embereket, Sátán pedig beviszi a megtéretleneket. E két csoport hat az egész testre - az egyik a tisztaságért munkálkodik, a másik pedig rombol. Egészen az aratásig, a második adventig tart közöttük a küzdelem - az egyházon belül.” Nekünk is szól az az ige, amit az Úr Péternek mondott: “A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. (Lk 22:31-32)” „A konkoly ellen nem sokat tehetünk, el kell viselnünk a jelenlétét, Sátánnak ellenállni viszont a mi elhatározásunktól függ. Komolyan kell imádkoznunk azért, hogy legyen erőnk szembeszállni a kísértővel hogy elfusson előlünk. Hogyan tehetjük meg ezt? Van egy fontos tanács: „Ne legyünk sértődékenyek! Ne érzéseink igazolása és hírnevünk őrzése, hanem a lelkek megmentése legyen az életcélunk! Mihelyt érdekelni fog bennünket mások üdvössége, elfeledkezünk azokról az apró ellentétekről, amelyek oly sokszor jelentkeznek emberi kapcsolatainkban. Gondoljanak rólunk, vagy tegyenek velünk bármit, de ez ne zavarja meg Krisztussal való egységünket és a Lélekkel való közösségünket! (A nagy Orvos lábnyomán 350. old) „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. (Jak 4:7)”

EVANGÉLIZÁCIÓ 2008. ÉVBEN IS FOLYAMATOSAN TARTUNK EVANGÉLIZÁLÓ ELŐADÁSSOROZATOKAT PÉNTEK ESTÉNKÉNT. Az elmúlt sorozatban az imádkozásról tanultunk. Az ima erőt ad, kitartást jelent a keresztény ember számára. Az ima segít önmagunkra találni. Mi, keresztények tudjuk, hogy az imádságot tanulnunk kell. Nem különleges gesztusokra, varázsszavakra van szükségünk, hanem új szívre, új szemre, megújult lélekre. Csak kitartó könyörgés eredményeképpen érhetjük el azt, hogy a Szentlélek rendkívüli mértékű kiáradása segítsen befejezni a ránk bízott misszió feladatokat. Ezért mondja Péter apostol: “Mindennek vége már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok!” (1Pt 4:7) Az előadássorozat előadói dr. Szigeti Jenő, dr. Tokics Ime, Erdélyi László, Ócsai Sándor és Fekete István lelkészek voltak.

DR. SZIGETI JENŐ: „URUNK, TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI”

c. könyve a „Válaszok napjaink kérdéseire” című kiadványsorozat része, a Terézvárosi Könyvmisszió kiadásában.

LEGÚJABB KIADVÁNYUNK A könyv a legutóbbi péntek esti előadássorozat témáját dolgozza fel. Ára: 100,-Ft - a füzet megrendelhető gyülekezetünkben, valamint kapható az Advent Irodalmi Műhelyen keresztül is a sorozat többi kiadványával együtt.

SHAWN BOONSTRA, a legnevesebb adventista evangélizátor, az „It Is Written” amerikai televíziós csatorna előadója érkezett hazánkba és tartott előadássorozatot március 21-től 30-ig Budapesten, a Ruttkai Éva Színházban esténként két előadásban. Témája Jézus második eljövetele és az azt megelőző időszak történései - a Jelenések könyvének magyarázatával. SHAWN BOONSTRA a fiatal evangélizátor generáció egyik legnépszerűbb, legtehetségesebb tagja, aki különleges lelki ajándékot kapott Istentől ahhoz, hogy megszólítsa az embereket Isten Igéjével. Megragadó és lelkes írásmagyarázataiban beszélt a jelen eseményeiről és a jövőről, ugyanakkor békét és reményt hirdetett e zaklatott világban. Az előadásokat ZARKÁNÉ TEREMY KRISZTINA kiválóan tolmácsolta, fáradhatatlan szolgálattal a hallgatóság számára, köszönjük!

Estéről estére közöséget formált a szeretet, ami belőle áradt. Shawn nem elmondta Isten üzenetét számunkra, továbbadta azt a tapasztalatot és ismeretet, amit az Úrral már szerzett. Gondolataiból Isten keresése, Igéjének egyre mélyebb kutatása és az Úrral való szoros kapcsolata nyilatkozik meg. Számos új megközelítést, Isten üzenetének újabb megvilágításait hallhattuk, és fiatalos lendülete, kedves humora újabb energiákkal töltötte fel a hívő embereket éppúgy, mint a Biblia tanításával most ismerkedő hallgatókat. Az előadásokat a www.remenytv.hu honlapon élő adásban is közvetítették. AZ

ELŐADÁSOK

DVD FELVÉTELEI MEGVÁSÁROLHATÓK

REMÉNYSÉG EVANGELIZÁCIÓS ÉS MÉDIA KÖZPONT CÍMÉN. WWW.REMENY.INFO A

OZAT A 2008. március 21-30-ig tartott Shawn Boonstra evangélizációs programja folytatásaként R O S J Ú előadássorozatot tartunk gyülekezetünkben:

SZÖVETSÉGTŐL A REMÉNYSÉGIG címmel

Az előadások időpontja és címe: 1.

április

4.

Egy időszerű szó a Biblia címlapjáról

2.

11.

Két út közül választhatsz!

3.

18.

Ami előbb volt az első atomnál

Előadók:

4.

25.

Egy szó, ami megváltoztatja az életed

Dr. Tokics Imre és

5.

Dr. Szigeti Jenő lelkészek

2.

A halál eredője

6.

május

9.

Valaki másnak lát

7.

16.

Visszakapod életed hetedrészét

8.

23.

Célbaérkezésünk

9.

30.

Egy fénysugár a sötétben

2008. április 4-től május 30-ig minden pénteken 19 órai kezdettel. Budapest Terézvárosi Gyülekezet Híradója 2008/I.

9

KERESZTSÉG BONDÁR BRIGITTA ÉS KOVÁCS TÜNDE fiatal testvéreink a legutóbbi keresztségi istentiszteleten kötöttek szövetséget az Úrral, őket kérdeztük: Szerintetek a hívő családban felnövő fiatal mikor keresztelkedjen meg? Ha olvassák a Bibliát, a szombatiskolában és az istentiszteleteken megismerik Jézust és az ő szeretetét, igazságosságát, akkor lesznek olyan tapasztaltaik az életükben, amikor felismerik Isten gondviselését, és ezek után belátják, hogy csak Istenben találják meg a boldogságot. Amikor ezt egy fiatal átéli, valóságosan megtapasztalja, akkor megkeresztelkedhet. Szerintetek könnyebb Krisztus mellett döntenie egy hívő fiatalnak,mintannak,aki„váratlanul”, ismeretlenül találkozik életében a hittel és Jézussal? Ha igen, könnyebb - biztos ez, miért? Ha nem, akkor miért nehezebb? A hívőnek azért nehezebb, mert ahogy idősebb lesz, egyre csak halogatja a döntést. Azután fennáll annak a veszélye is, hogy nem ismeri, nem éli át a világban zajló hatásokat, és később, a keresztsége után próbálja ki a világ negatív dolgait. A nem hívő fiatalokat viszont sokszor elbizonytalanítja döntésükben a család, a barátok, akik visszahúzzák, sőt visszatartják őket. Egy fiatal életében milyen esemény a megtérés? Egy tanulási folyamat vége, vagy egy találkozás élménye Jézussal? Az én életemben az volt az az esemény, amikor megtértem, amikor rádöbbentem arra, hogy rajtam csak Jézus segíthet és csak Ő menthet meg. Megértettem az értem hozott áldozatát, amely végtelen szeretetéről beszél. Meghallottam a hívását és elfogadtam megmentőmnek. (Brigi) Mit mondanál barátaidnak, ha beszélgetnél velük a hitedről, miért hiszel és ki neked Jézus? Elmondanám, hogy naponta tapasztalom azt, hogy Jézus velem van, ez a bizonyíték arra, hogy ő életem legjobb barátja, akivel mindent megbeszélhetek és ő megért és segít nekem. Isten adja a hitet, nekem csak el kell fogadnom azt.

KERESZTSÉGI

JUBILEUMI MEGEMLÉKEZÉS

Minden évben megtartjuk keresztségi jubileumi megemlékezésünket, amelyen köszöntjük azokat a testvéreket, akik kerek évtizede, illetve több, mint 60 éve keresztelkedtek. A keresztség a lélek újjászületése, ezért örömmel és hálateli szívvel emlékezhetünk vissza a megtett útra, Isten vezetésére életünkben. Nem éveink száma a fontos, hanem az, hogy ebben mit tettünk az Úrért. Ugyanakkor az emlékezés közösségi ünnep, mert egymásnak is örülhetünk, hogy az Úr megtartott minket az ő népe soraiban, és áldását kérve tekinthetünk az előttünk álló évekre is.

10


GYÜLEKEZETI TAGLÉTSZÁM ALAKULÁSA Keresztség: Kulcsár Lili Kovács Tünde Burcsa István

Levéllel érkezett: Görög Márta Görög Ernő Paraghy Gyula Bakondi Ilona Balogh András

Levéllel távozott: Soós Anna Szép Árpád Szép Ibolya Bodnár János Bodnár Jánosné Szilveszter Levente Szilveszterné Juhos Rózsika

Halálozás: Abaházi János Péter

A gyülekezet taglétszáma: 2007. december 31-én 2008. március 31-én

402 fő 402 fő

IMACSOPORT

„Az elveszettet megkeresem...

s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem;” Gyülekezetünk négyszáz fős tagságából kb. 70 testvérünkkel részben, vagy teljes egészében megszakadt kapcsolatunk. Éppen ezért az Úr vezetését látjuk abban, hogy a Globális Eső Mozgalom célkitűzéséhez csatlakozva az év első negyedévében különös figyelmet fordítunk gyülekezeti kapcsolataink rendezésére és az eltávolodott testvéreink megkeresésére. Új erőt és biztatást jelent számunkra ebben a munkában a gyülekezet megújult lelki vezetése és a lelkészeinkből alakult munkacsoport támogatása is. JAKÓ GYULA, FEKETE ISTVÁNNÉ, DÁN ILONA ÉS MENYHÉRT JÁNOSNÉ testvérek azon fáradoznak, hogy eltávolodott testvéreinket sorra személyesen megkeressük abból a célból, hogy megtudjuk, milyen helyzetben vannak, megismerjük azokat a problémákat, amelyek megakadályozzák őket, hogy visszatérjenek a közösségbe és nem utolsó sorban megkérdezzük, hogy szándákukban áll-e fenntartani gyülekezeti tagságukat. Amikor rossz híreket és válaszokat kapunk testvéreinkről, szomorú látnunk azt, hogy testvéreink közül többek hitélete meggyengült, sok esetben megroppantak. Többen nem tudtak ellenállni a kísértésnek és életmódjukban eltávolodtak nem csak a gyülekezettől, de Istentől is. Életükben nem szereznek tapasztalatokat és fokozatosan egyre távolabb kerülnek tőKárász Izabella:

VAJON IMÁDKOZOL-E ÉRTEM? Vajon imádkozol-e értem, Mikor leszáll a csendes alkony, S a kis szobádban egyedül vagy, Hogy senki már ne zavarjon. Én úgy szeretném, hogyha akkor Áldást kérnél rám egy imában, Mert én hiszek az alázatos, Buzgó, őszinte szent imákban. Amit másokért mond a lelkünk, Amit más lelke visszaérez. Én szeretném, ha imádkoznál Úgy este későn, ha sötét lesz. És fönt az Isten trónusánál Ahol majd mindketten megállunk Egy csodálatos, tiszta percben találkozna az imádságunk?

lünk. Vannak, akik elmondják, hogy személyes életükben közel érzik és tudják magunkat a Jó Istenhez, de a közösség hiányát nem érzik. Úgy látjuk, hogy akinek a személyes kapcsolata meggyengül az Úrral, az meghatározóan hat a gyülekezeti kapcsolataira is, és a gyülekezeti aktivitása is lazul, sőt fokozatosan elmarad, ha nem karoljuk fel és nem nyújtunk fogódzót számára. Nem akkor kezdődik a probléma, amikor már látjuk, amikor a közösségi életében is zavar van, ez már az Úrral való meggyengült kapcsolat következménye. Több esetben azt tapasztaljuk, hogy egyes testvérek nem veszik, nem vették komolyan a keresztséget. Vagy túl fiatalon keresztelkedtek meg, és a felnőtté válás éveiben még érik őket visszahúzó hatások, amelyeket nem tudnak legyőzni. Van, aki a legjobb szándékkal is, de túl korai „rábeszélésre” keresztelkedett meg, és még nem volt elég megalapozott a saját döntése, és volt, aki talán nem akarta megsérteni a lelkészét, vagy szüleit a döntés halogatásával. Amikor ezekkel a helyzetekkel találkozunk, szembesülnünk kell azzal a kérdéssel: vajon a gyülekezet miért nem képes megtartani hitben meggyengült tagjait? Amikor erről a fontos kérdésről beszélgettünk, rádöbbentünk arra, hogy a gyülekezet nagy részének, akiknek úgy tűnik, hogy stabil lelki élete van, ők sem értik biztosan a gyüleke-zet közösségének lényegét, értelmét és fontosságát keresztény életünkben. A gyülekezet elsődleges szerepe nem a baráti találkozóhely, nem programok és különféle gyülekezeti szolgálatok együttlétének a helye. A gyülekezetben Istent imádjuk, Néki szolgálunk, és ebben egymást támogatjuk, kiegészítjük, építjük a testvéri közösséget, és legfőképpen felkészülünk a missziómunkára, és aktívan végezzük is azt. Azt a kérdést is feltettük magunknak, hogy azok a testvérek (és gondolhatunk vendégeinkre is), akik csak alkalmanként látogatnak el gyülekezetünkben, vajon mit látnak, milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereznek? Az elhangzott tanítások mellett megérzik-e azt a gondoskodást, odafigyelést, ami visszahozza majd őket? A jó közösségi hangulat, a szere-

tetteljes kapcsolatok nagyon fontosak a lelkileg megfáradt, súlyos problémákkal küszködő testvéreink erősítésében. Ha hosszabb ideig nem látunk valakit a gyülekezetben, sok esetben észre sem vesszük, ezért nagyon fontos, hogy figyelemmel legyünk egymás iránt mindenkor, mindenkire. Nem elég gondolatban aggódnunk egymásért, ha valaki hiányzik sorainkból, keressük vele a kapcsolatot minél előbb. Az említett 70 testvérünk között jelentős számban vannak, akik Erdélyből érkeztek Magyarországra, de nem találták meg számításaikat és többen továbbutaztak Európába, vagy vissza Erdélybe. Azonban sajnálatos, hogy nem tartották fontosnak azt, hogy a gyülekezettel való kapcsolatukat elrendezzék. Van néhány testvérünk, akikről viszont tudjuk, hogy nem csak elutaztak, de körülményeik is úgy változtak, hogy hívő életük háttérbe szorult és külföldön sem tartják a kapcsolatot adventista gyülekezettel. Vannak testvérek, akik a gyülekezetben őket ért sérelmek, sértések, konfliktusok miatt hagyták el gyülekezetünket, és más gyülekezetbe járnak, de tagságuk itt van továbbra is. Ezek a vélt, vagy valós sérelmek nem lehetnének okai annak, hogy valaki elhagyja a gyülekezetet, ha hite és lelki élete stabil lenne. A tagsággal kapcsolatos kérdésre több esetben kaptunk elkeserítő válaszokat, hogy nem érdekli az illető testvért, hogy egyáltalán tagja-e egyházunknak, és ebben a kérdésben tegyünk, amit jónak látunk, számára tulajdonképpen mindegy. Amikor felajánljuk, hogy egy lelkész testvérünk szívesen meglátogatja, elutasító válaszokat kapunk. Vannak, akik jelezték, hogy nem „vesztek el” a világban, de jelenlegi családi-, vagy életkörülményeik miatt nem tudnak eljönni a gyülekezetbe. Őértük is külön figyelemmel imádkozunk, hogy az Úr mutassa meg a megoldást helyzetük megváltoztatására. Mindenkiért egyénileg imádkozunk imacsoportunkban, lelkészeink akit lehet, meglátogatnak. Mindemellett kérünk benneteket, hogy egyénenként is keressétek és ápoljátok a kapcsolatot eltávolodott testvéreinkkel. (Jakó Gyula, Fekete Istvánné, Menyhért Jánosné)


11

GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOM GLOBÁLIS MISSZIÓ ÉV - MÁSODIK IMAHÉT

április 30. és május 9. között újra

10 napos imahetet tartunk közösen a világszéles Globális Eső Mozgalommal. Célunk: felkészülés az előttünk álló 110 nap missziómunkájára. IMÁDKOZZUNK AZ ÚJ BIBLIAKÖRÖK MEGALAKULÁSÁÉRT: - önmagunkért, hogy Isten tegyen alkalmassá egy bibliaközösség létrehozására - a környezetünkben élőkért, hogy érdeklődés ébredjen bennük - azokért, akiket megszólítunk és elhívunk egy bibliaórára - találjunk alkalmas időpontot és helyet a csoport számára.

A KORÁBBI GYAKORLAT SZERINT AZ IMAHÉT NAPJAIRA RÖVID

TANULMÁNYOKAT KÉSZÍTÜNK, MELYEKET E-MAILBEN MEGKÜLDÜNK, ILLETVE HONLAPUNKRÓL LETÖLTHETŐK LESZNEK!

Szeretettel hívunk mindenkit, vegyen részt az április 30. és május 9. között tartandó imahéten. Az elmúlt évben és ezév elején megtartott imahetek során különös áldásokban volt részünk. Erről számoltak be azok az imacsoportok is, akik országszerte megalakultak és folytatják az imádkozást. A 10 napos imahetek alkalmával imacsoportjaink lelkileg feltöltődnek, és gondolatban együtt vagyunk a világszéles mozgalom imádkozó közösségeivel is, ami tovább erősít bennünket. Az előttünk álló imahét egy újabb lehetőség arra is, hogy további imacsoportok alakuljanak - mint ahogy több gyülekezetben tervezik ezt - és az imádkozó kis közösségek száma tovább növekedjen. Bátorítunk mindenkit arra, hogy kezdeményezzétek gyülekezeteitekben az imacsoportok alakítását, és az Úr nagyon gazdag tapasztalatokkal áld majd meg titeket!

AZ ÚR ADJON ELSZÁNTSÁGOT, BÁTORSÁGOT ÉS KITARTÁST MINDANNYIUNKNAK EBBEN A SZOLGÁLATBAN!

„Kelj fel és világíts!” Éves programunk második szakaszát ismét imahéttel kezdjük,

majd a következő 110 napban komoly és intenzív, embertársaink felé irányuló misszió tevékenységet folytatunk majd. Ezen azt értjük, hogy „százak és ezrek” Isten népe közül a hét egy vagy több napját arra szánják, hogy bibliaórákat adjanak baráti és testvéri közösségek számára otthonaikban, vagy bármely alkalmas helyen. A közös bibliatanulmányok és imádkozás által arra törekszünk, hogy újabb kapcsolatokat létesítsünk azokkal a környezetünkben élő embertársainkkal, akik nyitottak a Biblia örömüzenete és Jézus megváltó kegyelme iránt. Emellett könyveket terjesztünk és családokat látogatunk. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy átgondolva kapcsolatainkat, megszólítsuk a körülöttünk élőket és felajánljuk nekik Isten üzenetének megismerését és a bibliakörben való további tanulmányok, beszélgetések lehetőségét. A cél az, hogy a keresztről szóló tanítást és a hármas angyali üzenetet bemutassuk a körülöttünk élőknek, a személyes kapcsolatok által közvetlenül elmondjuk tapasztalatainkat és imádkozó kis közösségeket hozunk létre. Ehhez azonban újból komoly elhatározásokat kell tennünk magunkban, hogy személyes lelki életünkben, családunkban, életritmusunkban rendet teszünk, és megteremtjük annak lehetőségét és idejét, hogy otthonunkban, vagy más lehetséges helyen bibliakört alakítsunk az érdeklődők számára.

12


GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOM Találkozó - 2008. május 10. Országos találkozót szervezünk a GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOMBAN résztvevő, valamint a csatlakozni szándékozó imacsoportok részére. A találkozót május 10-én 10-16 óra között rendezzük meg gyülekezetünkben. A részletes programot is tartalmazó meghívót külön is eljuttatjuk a mozgalom résztvevőinek és minden gyülekezet részére. A Találkozóra várjuk tapasztalataitokat, beszámolóitokat az imacsoportok életéről, valamint örömmel vesszük szolgálataitokat is.

Jelentkezni lehet gyülekezetünk elérhetőségein levélben, telefonon, vagy e-mailben.

SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN IMACSOPORTOT, ILLETVE A CSOPORTOK VEZETŐIT, KÉPVISELŐIT!

IMACSOPORT IMACSOPORTUNK TAGJAI ELMONDJÁK, MIT JELENT SZÁMUKRA A KÖZÖS IMÁDKOZÁS TAPASZTALATA: Az igazi felüdülés és reformáció változást hoz a keresztény ember életében, magatartásában, szokásaiban. Ez azt jelenti, hogy személyes életünkben és közösségi, gyülekezeti kapcsolatainkban, viselkedésünkben azt kell megéljük, azt kell cselekedjük, amit a reformációból megértettünk, és amit hétről-hétre mi is tanulmányozunk a szerda esti imaórákon. Mivel tudok építeni, miben tudok segíteni, kit tudok megérteni, vigasztalni, milyen problémákat tudok elsimítani, feloldani? Gyülekezetünkben is - mint minden emberi közösségben - konfliktusok követik egymást, és úgy gondolom, számunkra gondolataink, szavaink és tetteink mozgatója a megújult élet indítékai és gyümölcsei kellene legyenek. Aki igyekszik megújítani életét, annak látható változások mennek végbe életében. Ez azt jelenti, hogy aki könnyelműen beszélt embertársával, az többé ezt nem teszi, aki megrövidítette adományait, az többé ezt nem teszi, aki rágalmazta testvérét, az többé nem teszi, aki vétkezett atyjafia ellen, az megvallja bűnét, és többé nem teszi. Aki eddig könnyelműen vette a szombat szentségét, az örömmel és hálaadással várja a következő nyugalomnapot. Aki szívében valóságosan átérezte az Úr eljövetelének sürgető közelségét, az többé már nem az, aki volt. Nem jár többé a saját útján, a maga elgondolásai, tervei, vágyai szerint, nem áldoz

céltalan kedvteléseinek és nem folytat hiábavaló beszédeket. A nagy küzdelem részeseiként mindennapi életünkben jelen vannak azok a konfliktusok, támadások, döntési helyeztek, amikor csak a szüntelen imádkozás által nyert isteni beavatkozás és vezetés segít át a problémákon. Aki nem érzi a „nyomást”, a nehezebb járást a keskeny ösvényen, az veszélyben van. Az imádkozó élet megérteti velünk, hogy minden Isten akarata szerint való az igazság útján. A közös imádkozás lehetősége mozgató és éltető erő. Imádkozzunk ebben az évben is, hogy imaóráink erősítsenek minket. Köszönjük, Urunk, a közös imádkozás lehetőségét! (Brájer Antalné, Éva)

IMÁDKOZÁS és MISSZIÓ ÉVE 2008

„A gyülekezeteink, valamint személyes hitéletem megújulásának, a reformációnak elrendelt útját látom a közösségi imádkozás alkalmaiban. Az Ige kutatása és a Jézussal való személyes imakapcsolatom mellett nagyon szeretem ezeket az imaórákat, ahol Jézus befogadó, elfogadó szeretet az ima és a közösség által csodásan meggyógyítja jellemhibáimat és a világban, vagy az egyházban ért sérelmeimet .” (Palácsik Dénes) Mindenki nagyon elfoglalt, mégis vannak, akik majdnem minden imaórán részt vesznek. Megkérdeztük, hogyan és miért tudják beilleszteni a mindennapi életritmusba ezt a szerda esti alkalmat? MÁLNÁSI EMESE: A szerda esti imaóra egy állandó biztos pont a heti tervemben, amihez alakítom a többi programomat. Azok között a legfontosabb időpontok között van, amik meghatározóak, és megelőznek minden más elfoglaltságomat. Mit tanácsolsz másoknak, ha időhiány miatt nem tudnak eljönni? Állítsanak fontossági sorrendet a hétköznapjaikba! Másként nem lehet feloldani ezt a problémát. Ha az imádkozás fontos számomra, akkor meg is tudom teremteni rá a megfelelő időt. Ha mégsem olyan fontos, akkor nem az időhiánnyal van tulajdonképpen a probléma. Volt-e már tapasztalatod közvetlenül az imaórákkal, imahetekkel kapcsolatban., amikor az Úr megerősített, vagy felhasznált eszközéül, és úgy érezted, hogy ez az imádkozás eredménye volt? Újra felvettem a kapcsolatot rég látott testvérekkel, akik valamilyen okokból egyelőre nem látogatják a közösséget. Elmondtam, hogy személyesen és közösségi szinten imádkozunk értük, és mindig visszavárjuk őket! Eredményét az Úrra bízom.

SZIGETINÉ SZÉKELY MÁRIA: Egyik testvéri megbeszelésen vetette fel valaki, milyen áldás lenne, ha nem “akciós imaórát” tartanánk, hanem folyamatosan lenne ilyen alkalom. Elhangzott a felhívás, és először csak kíváncsiságból, illetve a lelkiismeretem miatt vettem részt. Ezután jött a neheze! Mert egyszer a programokat le lehet mondani, de rendszeresen? Orvosként a munkaidő beosztásom miatt még csak el tudtam volna járni, de az összes többi megszokott tevékenységet át kellett rendezni. Átgondoltam, mit melyik napra tudok átszervezni, hogy semmi ne maradjon el. Nem volt könnyü, és igaz az is, hogy minden erőmre szükség van sokszor, mert a napi terhet estefelé már nagyon érzem. Szívesen mennék haza ilyenkor pihenni, vagy ami még este házimunka vár rám, hamarabb elvégezni. Sok mindent félre tudunk tenni, ha nagyon akarjuk, és fontosnak kell tartani az ilyen alkalmat. Vajon mi akadályoz meg bennünket ebben? A gyengeségünk, erőtlenségünk, vélt sérelmeink, figyelmetlenségünk, objektív akadályok tartanak távol, hogy meghalljuk amit az Úr üzenni akar? Arra gondolok ilyenkor, hogy a többieknek is fontos, hogy együtt legyünk, imádkozzunk és beszélgessünk, egymást megerősítsük hozzászólásainkkal. Mikor és mivel pótolhatjuk ezt a kieső értékes alkalmat? Miért nem kapaszkodunk a lehetőségekbe, hogy mástól tanuljunk, és közösen készüljünk a ránk váró feladatokra? Mi egy test különböző részei vagyunk, de az összhang elengedhetetlen ahhoz, hogy egy irányba mozduljunk, és ezt gyakorolni is kell. Gyere el, és lásd meg az imaórák áldásait! Másként, mélyebben fogsz gondolkozni, észre fogod venni azt, amit eddig talán nem teljesen és nem úgy láttál, megérted a közösség értékét és felismered az utolsó időkben csak rád háruló tennivalót, amit más nem végezhet el helyetted.


13

KAPCSOLATOK „MONDD AZ ÜZENETÉT!” Újabb kapcsolatok építését kezdtük meg, amikor az érdi gyülekezettel együttműködve megkerestük az Érd és Környéke Mozgássérültek Egyesülete elnökét, SOMOGYI IRÉNT és felajánlottuk segítségünket a februári rendezvéFekete-Borbáth Melinda énekel nyük szervezésében. A bemutatkozó találkozón ZARKA PÉTER, az érdi gyülekezet lelkésze és DR. ERDÉLYINÉ HALÁSZ EDIT, mint Érden lakó testvérünk támogatásunkról biztosította az egyesületet. Ennek első lépéseként a februári rendezvényükre számos ajándékot, kiadványainkból könyveket, CD-ket gyűjtött és ajánlott fel az érdi és a terézvárosi gyülekezet, illetve a szervezés előkészítésében aktívan segítettünk. A műsorban is közreműködtünk, FEKETE-BORBÁTH MELINDA és NYÁRI ISTVÁN részvételével. Ez egy Farsangi Bál volt, így aggódva és izgatottan vártuk, hogy az előre jelzett műsorszámaink hogy illeszthetők majd ebbe a programba? Mégis úgy gondoltuk, hogy ha itt kértek fel erre, akkor itt mondjuk el üzenetünket. A rendezvényen DR. ERDÉLYINÉ HALÁSZ EDIT bemutatta az adventista gyülekezetet, és a közeledő húsvét üzenetére utalva Krisztus szeretetéről és áldozatáról beszélt. Erről szólt az elhangzó énekszám is, melyről FEKETE-BORBÁTH MELINDÁT kérdeztük, miért is vállalta el ezt a szolgálatot? „Amikor felkértek erre a programra, arra gondoltam, végre valami olyat tehetek, amivel másoknak örömet szerezhetek a gyülekezeten kívül is. Megéreztem, hogy végre olyan emberekhez is tudok szólni, akikhez eddig nem volt alkalmam, és akik talán

Előadássorozat a munkácsi gyülekezetben DR. TOKICS IMRE testvér februárban egyhetes evangélizáló látoga-

tást tett Kárpátalján. Az előadássorozatot „Hűség=Szabadság?” címmel két helyszínen tartották meg, február 10-17-ig, mindennap két előadást az egymástól 40 km-re lévő gyülekezetekben. A helyi testvérek áldásos munkája eredményeként az előadásokon nagy számban vettek részt vendégek és az imaházak mind megteltek a programsorozat alatt.

14

„...hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. 2Tim 4,2” még nem is tudják, hogy Isten mindenkit nagyon szeret és bizonyságot tehetek erről. Viszont mikor odaértünk, láttam, hogy elég „mulatós” a hangulat és mikor megtudtam, hogy nem is tudják, hogy keresztény éneket fogok énekelni, hát kicsit megijedtem. Sajnos! Hirtelen elszégyelltem magam és azért imádkoztam, hogy segítsen meg az Úr, hogy ne csak a hangomat figyeljék és ne engem halljanak, hanem érintse meg a szívüket amiről (Akiről) énekelek. És az imám meghallgatásra talált. Bár ott, akkor rögtön nem úgy tűnt, de többen a hallgatóságból vallásos emberek kifejezték örömüket, hogy megszólalt Krisztus üzenete ezen a rendezvényen is. Nagyon örülök, hogy ebben részt vehettem és szívesen énekelek más programokon is.” NYÁRI ISTVÁN két elgondolkodtató prózát mondott el, és így emlékszik a felkészülésre: „Amikor a felkérés érkezett a farsangi báli műsorra, arra gondoltam, hogy a „Kacsatánc” című prózát mondom el, stílusosan. Azonban Edit arra biztatott, hogy mindenképpen mondjunk, adjunk „útravalót” a közönségnek, így találtunk két nagyon tartalmas verset, amelynek gondolatai fogódzót és biztatást nyújthattak a hallgatóságnak. Én is aggódva mondtam el az első műsorszámom, mivel a farsangi hangulat kezdte elragadni a közönséget, azonban Paul Roth: Egyetlen pillanat sem tér vissza című verse alatt már hallottam visszacsengeni a szavakat amint csend ült a teremre és a szemek rám figyeltek. Hálás vagyok Istennek ezért a lehetőségért is, melynek gondolatait elhintettük és az Úrra bízzuk a további gondoskodást azokon.” A mozgássérültek egyesülete rendezvényén jelen volt T. Mészáros András, Érd város polgármestere is, aki szolgálatunkat érdeklődéssel hallgatta meg. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot az egyesülettel és várjuk kéréseiket, problémáikat, miben tudunk számukra segítséget nyújtani. (hem) Tokics testvért felkereste Vlagyimir Krupszkij testvér, az Ukrán Unió elnöke, aki közel ezer kilométeres utat tett meg Kijevből a találkozás céljából. Február 16-án szombatnapon hitmélyítő konferenciát tar-tottak a környező gyülekezetek részvételével, melyen az ukrán unióel- Dr. Tokics Imre és Vladimir Krupszkij testvérek találkozója Munkácson nök kérésére az igehirdetés szolgálatát Tokics testvér szívesen látta el. A missziós látogatás felejthetetlen lelki élményekkel, találkozásokkkal, testvéri beszélgetésekkel zajlott, és Tokics testvér Munkácsról írt levelében megemlítette személyes élményét is szállásán, ahol gyönyörű kilását nyílt a Latorca folyóra, háttérben a híres munkácsi várral, mely Zrínyi Ilona emlékét őrzi évszázadok óta. Az Úr áldását kívánjuk ezúton is a kárpátlajai gyülekezetek és a testvéri közösség misszió szolgálatára.


KAPCSOLATOK AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBAN

KÖZÖSSÉGI RÁDIÓ INDUL A VI. KERÜLETBEN KONTAKT RÁDIÓ néven rövidesen - várhatóan május-június-

ban - egy új rádióadó indul abban a kerületben, ahol gyülekezetünk található. A civil szerveződésű rádió a színvonalas szórakoztatás mellett azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kerület lakosait folyamatosan tájékoztassa elsősorban a helyi vonatkozású eseményekről. Így terveik között hangsúlyos szerepet kap a kerületben élő emberek, szervezetek bemutatása, benne a vallási közösségek életéről szóló rendszeres híradás. Gyülekezetünk szeretne hatékonyan élni az Úrtól kapott lehetőséggel. A rádióban való megszólalás potenciális lehetőséget kínál arra, hogy gyülekezetünket és hitéletünket jobban megismerjék a kerület lakosai, mint ahogyan az elmúlt több, mint nyolcvan esztendő során ez megtörténhetett. Ezért, amint értesültünk erről a lehetőségről, azonnal felajánlottuk segítségünket a rádiót üzemeltető alapítványnak, és az abban tevékenykedő magánszemélyeknek, akik ezt kezdettől örömmel fogadták. A segítségünkkel megtörtént a kerületünkben található több protestáns egyház - így a baptista, evangélikus, metodista, református és az Üdvhadsereg - felkérése is a rádióprogramokban való részvételre. Az egyeztetések még folynak a műsor szerkezetéről az abban résztvenni szándékozó egyházakkal. A tervezett vallási műsorokról eddig a következőkben sikerült megállapodni a rádióműsor szerkesztőségével: - Mindennap kora reggel - várhatóan 6:50-tól 7 óráig - egy tízperces reggeli útra indító áhítat lesz hallható az adón. Ezt a rádióval együttműködni szándékozó egyházak (a katolikust is beleértve) egymást váltva osszák be maguk között, így várhatóan egy-egy felekezetre, közösségre hetente egyszer kerül majd sor. - Minden héten csütörtökön lesz egy 10-15 perces egyházi programajánló, ahol az összes résztvevő helyi felekezet fontosabb, érdekesebb következő 1-2 heti eseményeit ajánlhatják előzetesen, így azokat időben ismerhetik a hallgatók (pl. keresztény művészeti estek, keresztségi istentisztelet stb.). - Minden héten egy 30-40 perces istentisztelet közvetítése (először felvételről, később talán élőben is). Az istentiszteleteket ugyancsak egymást közt hetente beosztva biztosíthatják majd a résztvevő közösségek a rádió számára. - Havonta, vagy kéthavonta egy félórás-órás vallási riportműsor, amelyben lehetőség lesz élő, vagy rögzített interjúk készítésére, a felekezetek életéből egy-egy érdekesebb eseménynek a rövid bejátszására. Ez egy színes, mozgalmas műsor kíván lenni, ahol az összes a kerületben működő egyházi közösség lehetőséget kap arra, hogy bemutatkozzon, és ezáltal egy képet alakítson ki magáról a műsor hallgatói számára. Befejezésül, azt hiszem, hogy sok múlik rajtunk, hogyan igyekszünk és tudjuk majd ezt a nem mindennapi lehetőséget kihasználni, hogy megismerjenek bennünket is az egyházak sorában, és a többi felekezettel együtt miként tudjuk az embereknek a Biblia igazságait és a magunk részéről Istennek az embereiséghez szóló utolsó rendkívüli üzenetét. Ehhez kérjük Isten gazdag áldását és az Ő Szentlelkének vezetését. Tyentés László a kommunikációs munkacsoport vezetője

Egyetemi hallgatók érdeklődésének középpontjába került gyülekezetünk. Előbb a KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM diákjait fogadtuk, akik gyülekezeti rendünk, liturgiánk iránt érdeklődtek Literáty Zoltán tanársegéd vezetésével. Három hét múlva pedig hasonló céllal az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Bölcsészettudományi Karának Latin tanszékvezetője Déri Balázs szervezett úgynevezett „liturgiai terepgyakorlatot” hallgatói számára. Természetesen a diákok más közösségeket is meglátogattak, hiszen céljuk az összehasonlítás, az eltérő gyakorlatok elemzése volt. Dolgozatot is kell majd írjanak tapasztalataikról. Mindkét csoport végighallgatta istentiszteletünket, sőt még a szombatiskolán is részt vettek, eloszolva az osztályokban. Az istentisztelet után - amelyen szorgalmasan jegyzeteltek - leültünk vendégeinkkel, hogy megbeszéljük tapasztalataikat, válaszoljunk kérdéseikre. Dr. Szigeti Jenő és dr. Tokics Imre testvérekkel kissé meg is lepődtünk azon, hogy mennyire figyeltek egész nap a hallgatók, milyen érdeklődők voltak és hogyan reagálták le a legapróbb részleteket, megjegyzéseket is, sőt, hogy mennyire örültek az ajándékba adott könyveknek, prospektusoknak, köztük a Gyülekezeti Híradónak is. „Látványosságai lettünk a világnak!” ( EL )

Felhívás Felhívjuk elsősorban fiatalabb, a rádiózáshoz kedvet érző testvéreink figyelmét arra, hogy azok jelentkezését várjuk, akik szívesen kipróbálnák magukat akár a műsorkészítésben, vagy a rádiózás műszaki szakmai munkjában, amire lehetőség nyílik a Kontakt Rádióval való együttműködésünk keretében.


15

LELKI ÉLET

„T ESTVÉREIMET

KERESEM ”

Március 1-ére meghívtuk a 2002. októberi találkozó részvetőit, valamint azokat, akik azóta kerültek látókörünkbe. A szombat délelőtti istentisztelet mottóját József szavaiból vettük, aki Jákóbnak, atyjának parancsára indult el bátyjainak keresésére, és bolyongásában egy útjába kerülő ember kérdésére mondta: „testvéreimet keresem”. Tudjuk, hogy az a találkozó tragédiával végződött, mint ahogy oly sok drámai esemény volt ennek a családnak az életében. Isten azonban már ott, azon a szomorú helyen elkezdte, egy 22 évvel későbbi találkozó szervezését. Amikor József a gabonáért vásárolni jött kánaáni emberekben felismeri tíz bátyját, érthetően azt akarja megtudni róluk, hogy történt-e változás a jellemükben és az egymás iránti magatartásukban. A legmeghatóbb az lehetett számára, amikor bátyjai, önmaguk igazolására azt mondják: „Mi, a te szolgáid tizenketten vagyunk testvérek… egyikünk pedig nincsen meg.” Ma ezt a gyülekezeti adminisztráció jelentésében így mondanánk: nem húzták ki a névsorból. József nem volt meg, de tudatukból nem törölték ki: „Tizenketten vagyunk”. Ezen a találkozón – amikor József megismerteti magát testvéreivel – egyetlen egy vádoló, szemrehányó szó sem hangzik el. József nem tart elszámolást, és nem vizsgálódik, hogyan dolgozták fel 22 év alatt a közöttük lejátszódott tragédiát. Meghatóak József szavai: „Én vagyok József, él-e még az én atyám?” „Jöjjetek közelebb hozzám!” „Én vagyok József, a ti testvéretek!” „Most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok.” „Nem ti küldöttetek engem ide.” „Az Isten küldött el engem ti előttetek.” A rövid igei bevezetés után, amelyet Erdélyi László testvér tartott, dr. Szigeti Jenő és Ócsai Sándor testvérek vezették a be-

szélgetést a megjelentekkel, akik közül Pintér Mihály testvér szólt hozzá. Az Ő hazatalálásuk feleségével, Mártával 2002-ben kezdődött, és a mostani júniusi keresztséggel ér célba. A délelőtti istentisztelet után közös ebéd volt, majd a jelenlevők vetítésen nyerhettek betekintést a Terézvárosi Gyülekezet életébe. Ezután tovább folytattuk a beszélgetést a délután folyamán. Nem készítettünk számvetést a 2002-es terézvárosi, majd balatonlellei találkozó eredményéről. Négy testvérről tudunk, akik megkeresztelkedtek. Országos viszonylatban nem tudjuk nyomon követni az eseményeket. Az eredmény az Úrtól van. Mi csupán eszközök vagyunk. A következő találkozóig nem akarunk hosszú időt várni. Az a meggyőződésünk, hogy a gyülekezet nem törölheti ki tudatából azokat, akik – mint József a családja számára – valamilyen módon „nincsenek meg”. Ők is hozzánk tartoznak. A gyülekezet célul tűzte ki a távolmaradtak felkeresését. Arra kérjük az Urat, hogy ebben segítsen nékünk úgy, ahogy Jákób családjának is helyreállította az egységét. Fogalmazzunk többes számban ”Testvéreinket keressük!” Legyen ez a jelszónk. Mondjuk egymásnak: „Jöjjetek közelebb hozzánk!” Először gondolatunkban és lelkünkben álljon helyre és egészüljön ki a névsor, hogy azután a valóságban is, minél előbb együtt lehessen Isten népének nagy családja. (Erdélyi László)

Végy egy sütit - megmondom, ki vagy!

Egy fiatal nő várako-

zott egy nagy repülőtéren, hogy felszálhasson a repülőgépre. Mivel több órát kellett várnia, eldöntötte, hogy vesz egy jó könyvet. A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is. Leült a váróteremben egy padra pihenni és olvasni kezdett. A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni. Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta: “Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!” Minden elvett süti után a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utólsó sütinél ezt gondolta: “Na, most mit csinál ez a pofátlan élősködő?” A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte és odanyújtotta a felét neki.

16

Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a nő! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant a felszállópálya felé. Ahogy leült a repülögépen a helyére, kinyitotta a kézitáskáját, hogy kivegye az olvasó-szemüvegét, és legnagyobb meglepetésére akkor veszi észre a süteményes tasakját egészben és érintetlenül. Egyszerűen “pocsékul” érezte magát. Rájött a tévedésére. Teljesen elfelejtette, hogy a süteményes tasakját a kézitáskájába tette. A férfi megosztotta vele a saját süteményét minden félelem, minden önzés és rosszindulat nélkül. Sokkolva emlékezett vissza, hogy miket gondolt róla, és hogy ő nem osztotta volna meg a süteményét az ismeretlennel. Most viszont már nincs alkalma, hogy tisztázza a helyzetet, hogy bocsánatot kérjen! Létezik négy dolog, melyeket nem vagyunk képesek soha viszszahozni: A kő nyomát, miután eldobtuk. A szót, miután kimondtuk. Az alkalmat, ha már elszalasztottuk. Az időt, ami már elmúlt.


LELKI ÉLET

G YŐZELEM A GONDOK FELETT Szabad-e aggodalmaskodnunk? Vagy bűnnek számít, ha gond és félelem gyötör minket? Az az ember, akit hatalmába kerít a félelem és aggódás, az képtelen a helyzetét reálisan látni. Úgy érzi, hogy ki van szolgáltatva a félelmének, mivel annak eredetét nem tudja megmagyarázni. Hogyan lehetünk úrrá aggodalmainkon Jézus Krisztus gyógyító erejével és a Szentírás vezetésével?

„Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől...”

M áté evangéliuma 6. fejezetében Jézus nem csupán vigasztalni próbál, nem java-

sol számunkra valamit, hanem félreérthetetlenül felszólít arra, hogy életünk alakulása felől egyáltalán ne aggódjunk! Ezzel arra is tanít, hogy tanuljuk meg elfogadni azt a helyzetet, amelyen pillanatnyilag nem áll módunkban változtatni. Ki kell alakulni bennünk annak a képességnek, amellyel a nehéz helyzetet el tudjuk viselni, együtt tudunk vele élni, de közben folyamatosan törekszünk annak megjavítására. Az aggodalmaskodás nem használ az embernek, sőt a lelki terhek erős hatással vannak testi egészségünkre is. Lehet, hogy éppen az a problémánk, hogy aggodalmaskodunk. Olyan dolgon aggódunk, amin nem kellene, hogy nyomasszon bennünket. Az anyagi természetű gondok, amelyek nekünk olyan sokat jelentenek, alapjában véve kisebb jelentőséggel bírnak, mint a lelkiek. Jézus arra tanít, hogy elég minden napnak a maga baja. Megvan a lehetőségünk, hogy a múlt következményeit enyhítsük. Mégis, a múlt már befejezett tény, azon alapjában véve változtatni nem lehet. Éppen ezért nincs értelme annak, hogy a múltbéli dolgok miatt aggodalmaskodjuk. Ami pedig a jövőt illeti, azt sem előre kiszámítani, sem pedig arra teljes mértékben felkészülni nem lehet. Tehát nincs értelme, hogy aggodalmaskodjunk miatta.

Egyébként a legtöbb jövőbeli esemény, amely miatt aggódunk, általában nem is következik be. Inkább azokra a lehetőségekre kell összpontosítani figyelmünket, amelyeket a jelen kínál nekünk! A problémák megoldására összpontosítsunk, ne a problémára.

Adjuk át gondjainkat az Úrnak! „ Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok. 1 Pét. 5,7” Az itt alkalmazott görög szó azt fejezi ki, hogy gondjainkat egyszer és mindenkorra adjuk át Istennek, tehát aggodalmaskodó természetünket is. Így úrrá lehetünk a nehézségeken. Ő nem akarja, hogy összeroppanjunk, hanem megerősít és megsegít minket. Ő ismeri korlátainkat, de „a megrepedt nádat nem töri el...”.

Gondolatainkat összpontosítsuk Istenre és ne a problémákra Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; Ésa. 26,3” Támaszkodjunk Isten ígéretére, tudatosan el kell határozzuk, hogy gondolataink középpontjába az kerüljön, amit ő tesz értünk. Isten megteremtette a feltételeket, hogy félelem és gond nélkül élhessünk, de rajtunk múlik, hogy ezt a felkínált lehetőséget igénybe vesszük-e?

„Bízzál az Úrban!” „Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; 37. Zsoltár” A bizalom azt jelenti, hogy nem próbálunk magunkat függetlenítve, a nehézségekkel egyedül megbirkózni, hanem Isten forrásából merítünk erőt, ott keresünk támaszt. Ugyanakkor megbékélünk azzal, amit az Úr szeretne. Készségesen és várakozó hittel nézünk az elé, amit életünkben cselekedni fog.

Hogyan lehetünk tehát úrrá a gondokon? Gondoljuk át őszintén, hogy milyen gondjaink vannak. Írjuk le ezeket egy kis papírra (igyekezzünk, hogy ráférjen!) Tudatosan és őszintén nézzünk szembe a listával: meg akarjuk-e őket tartani, vagy sem? Írjuk fel a gondok okát, és mérlegeljük: van-e lehetőség arra, hogy a gond forrását megszüntessük? Tettünk-e már ennek érdekében valamit? Vizsgáljuk meg életünket, körülményeinket, hogy valóban egzisztenciánkat fenyegető dologról van-e szó, vagy csak olyan bevehetetlen akadályról, amelyet magunk építettünk (légvárakat), vagy egy családi, munkahelyi gond, amely nem is ránk tartozik? Félelmeinket gyakran azok a félelmek okozzák, hogy mások mit gondolnak rólunk? „Akarsz-e meggyógyulni?” Adjunk őszinte választ önmagunknak: mikor jobb nekünk, ha aggodalmaskodunk, vagy ha nem? Tegyünk pontot mindazon gondok végére, amelyek nélkül lehetőségünk van most tovább lépni, tovább élni! Az agggódás nemcsak érzelmileg köt minket gúzsba, hanem az Istenhez való viszonyunkra is ártalmasan hat. Biztos, hogy nem könnyű mindig abban bízni, hogy az Úr mindent a lehető legkedvezőbb irányba terel. Viszont az Istenbe vetett hit mindig gyümölcsöző - még akkor is, ha az pillanatnyilag nehezünkre esik. Lehetséges gondok nélkül élni! Ennek azonban az az előfeltétele, hogy az Úr igéjének engedelmeskedünk. Ez állandó gyakorlást és ismétlést jelent. Ne adjuk fel, ha nem sikerül azonnal! Talán már sok-sok éve begyakoroltuk az aggodalmaskodást. Most ezért szüntelenül imádságos szívvel Isten igéjét hagyjuk tudatosan hatni elménkre, szívünkre. Csak így lehetséges, hogy új gondolkodásmód alakuljon ki bennünk. (H. Norman Wright: „Győzd le az érzéseidet” c. könyve alapján)


17

MŰVÉSZETI ESTEK Z ENE -

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK 2008. TAVASZ

TISZTA SZÍVBŐL

Március elsején egy felejthetetlen zenei áhítatban volt részünk, SZÁSZNÉ RÉGER JUDIT zenetanárnő művésznövendékeinek előadásában. Igen, a zenetanárnő templomi áhítatra hozta el „gyermekeit”, és ez a lelki tartalom nyilvánult meg mind az elhangzott zeneművek kiválasztásában, mind pedig az előadók felkészítésében. Szász Judit tanárnő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Pro Urbe-, Apáczai Csere János-, Pro Cultura Renovanda Hungariae-díjas, a Weiner-Szász Kamara Szimfonikusok alapító tagja és elnöke. Zenepedagógusként a keresztény értékeken alapulva elsősorban egy szellemiséget tanít és ad tovább növendékei számára. Amint azt bevezető szavaiban is elmondta, elsődleges célja az, hogy a gyermekekben kibontakoztassa annak örömét, mit jelent adni a másik ember számára a zene által. Ennek lehettünk tanúi a fiatalok hangversenyén is. Mindegyik fiatal növendék művészi színvonalon adta elő programját. Ez természetes és nem volt meglepő. Mégis nem ez jelentette az igazi élményt, hanem a fiatalok egyénisége, az őszinte, kitárulkozó, adni akaró előadásuk és visszafogott viselkedésük. Tanárnőjük és nevelőjük ezeket az értékeket formálja bennük, és erre épül fel kiváló művészi tehetségük. Ahhoz, hogy a zene megérintsen, elsősorban az előadó kisugárzása szükséges, melyben megnyilvánulnak mindazok a motivációk, melyek a zenész szívében, gondolataiban rejtőznek és ezek párosulhatnak a művészi tehetséggel és együttesen formálódnak olyan élménnyé, ami magával ragadja a hallgatóságot. Nehéz szavakban leírni azokat a perceket, amikor egy fiatal művész a szó nemes értelmében „uralni” tudja a hallgatóságot, képes a zenét közvetlenül eljuttatni a hallgató szívéig úgy, hogy az minden zavaró körülmény, disszonancia nélkül célba ér. A művész önmaga a háttérbe vonul és csak a zene és a hallgató fontos számára. Ezt tapasztalhattuk meg több felemelő pillanatban e fiatal növendékek előadásában is. Köszönjük ezt a szép estét Szász Judit tanárnőnek és minden előadónak: Szuromi Borbála, Jakkel Júlia, Mészöly Dániel Máté, Szélmolnár Anna és Rácz Norbert, Gyülvészi Gábor.

Május 17. szombat este 6 óra

Június 14. szombat este 6 óra

„Majdnem otthon” GRAAL MUSIC Együttes előadóestje

A 2001-ben alakult együttes egy új zenei stílust képviselve mutatja be Isten szeretetét. A klasszikus és modern zenei feldolgozások mély benyomást tesznek a hallgatóra és mélyen érintik mindannyiunk szívét.

“Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.” (József A.)

Czabán Angelika énekművész önálló estje

Közreműködik: Nyári István előadóművész

Őszi programelőzetes Szept. 6. Zenekari hangverseny Nov. 1.

Adventista költők estje Reformáció emlékünnepély

Nov. 29.

Advent Kamarakórus 10 éves jubileumi hangversenye

Dec. 27. “A szeretet soha el nem fogy” Karácsonyi koncert

Isten áldását kívánjuk további zenei tanulmányaikra és előmenetelükhöz sok sikert kívánunk.

JÓTÉKONYSÁGI VENDÉGSÉGRE hívjuk vendégeinket és testvéreinket

május 17-én este

a KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK Graal Music együttes

zenei estje után. Szeretettel várunk mindenkit! A jótékonysági program bevételét idős és beteg testvéreink megsegítésére fordítjuk!

18


TEGYÜKMI EGY

LÁNY, AKI ÉLETEKET MENT

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET MUNKÁLKODÓ IFJÚJÁSGA

SZTACHO ÉVA a legelső munkatársak egyike volt az ADRA Adventista Fejlesztési- és Segély Alapítvány magyarországi munkájában. A kezdetektől látszott mélységes elkötelezettsége a humanitárius szolgálat iránt. Az ADRA nemzetközi segélyszervezet munkatársaként a világ számos országában dolgozott már. Jelenleg Szudánban az ADRA ivóvíz kutakat telepítő programjában vesz részt. Munkájára már más szerveztek is felfigyeltek. Az UNICEF honlapján (www.unicef.hu) is megjelent cikke, a német Külügyminisztérium pedig külön dicséretben részesítette Évát darfurti munkájáért. Miskolcon május 3-tól egy képkiállítást szerveznek a darfurti projektről készült képekből, melyet a város vezetősége teljes mértékben támogat, egyik fővédnöke pedig Lehoczky László (Mancs gazdája, a Spider speciális mentők vezetőj) lesz. Éva és magyarországi támogatóinak minden vágya az, hogy a jótékonysági képkiállítások bevételéből egy magyar kút is épülhessen, és mi, magyar emberek is hozzá tudnánk járulni a szudáni emberek alapvető életfeltételeinek megteremtéséhez, a megfelelő vízellátásához. Ez magyar viszonylatban is egyedülálló program lehet, hogy adventista kezdeményezésre, magyar adományokból egy kutat építsünk. Egy kút 1.200.000,-Ft összegből már megvalósulhat, viszont egy kút az ottani viszonyok között több ezer ember vízellátását biztosítja. Éva a Csád határhoz közeli területeken dolgozik, és a határ mentén több menekült tábor is van, ahol a víz az életet jelenti számukra. A magyarországi gyülekezetek közül eddig Miskolc, Szolnok és Jászberény jelezte, hogy készek a jótékony célú képkiállítás megrendezésére, és ezáltal felvállalni a kezdeményezés támogatását. A kiállításra kerülő képek rendkívüliségét az is jelzi, hogy Szudánban a fényképezés tilos, ezek a képek titokban, vagy a helyi törzsi vezető, a sejk engedélyével készültek. A képeket Európai Unió humanitárius szervezete is (ECHO)is megjelentette honlapjukon. Emellett a programról Éva egy rövidfilmet is készít, melyet hamarosan Magyarországra fog küldeni. Hozzánk is eljutott ennek a programnak a híre és a lehetőség, hogy a szudáni ivóvíz programról készült képkiállítást bemutassuk. Ezt örömmel fogadtuk, és megkezdtük az egyeztetést a megfelelő időpontról, amelyet egyik művészeti estünkkel egybekötve tervezünk. A végleges időpontról gyülekezetünk honlapján adunk majd tájékoztatást.

Akiknek a kút, az életet jelenti

ÍRTA

ÉS SZERKESZTETTE:

KOVÁCS SZILVIA

ÉS

FEKETE-BORBÁTH

MELINDA

IFJÚSÁGI PROGRAMOK Vezetőképzés a jövő egyházáért Pécel, augusztus 17-31. előadók: Daniel Duda, Jan Barna, Paul Tompkins, Michael Hamilton) Várják ifjúsági vezetők, helyettesek, valamint minden fiatal jelentkezését, akik potenciális felelősségvállaló vezetők lehetnek a jövőben.

Missziókonferencia és Ifjúsági Tábor Balatonlelle, július 15-20. előadó: Baraka Muganda,

a GK ifjúsági osztályának vezetője

Sporttábor

Szentgyörgyvölgy, július 27-augusztus 3. előadó: dr. Szigeti Jenő

ÉS - Ének és Sport - Napok Salgótarján, október 23-26.

MINDEN IFJÚSÁGI PROGRAMRÓL RÉSZLETES INFORMÁCIÓK TALÁLHATÓK

A WWW.IFIINFO.HU WEBOLDALON.

Egyházunk hitelvei szerint, a Bibliában bemutatott alámerítéses keresztség példája alapján felnőtt korban kereszteli meg híveit. A gyermek keresztséget tehát ezen bibliai elvi okból nem gyakoroljuk, azonban minden hívő család számára az egyik legfontosabb szent kötelesség, hogy az újszülött gyermekeket, amint lehetséges az Úr házában bemutassák és felajánlják Istennek. Így Molnár Imre és Aranka gyermekének, Márknak életére is Isten áldását kértük.


19

TEGYÜKMI ALL IN! - MEGADOD? HA KRISZTUS HÍV, ADD ODA NEKI MINDENED! Ifjúsági Találkozó, Kecskemét, 2008. március 14-16. Ifjúsági körön határoztuk el, hogy együtt elmegyünk a Kecskeméten rendezett ifjúsági konferenciára! Útnak is indultunk négy kocsival, 19 fővel. Péntek este megérkeztünk, és elfoglaltuk a szobáinkat. Még aznap este megkezdődött a dicsőítés! Az ÉJFÉLI KIÁLTÁS GOSPEL tagjaiból nyolcan vezettek minket az éneklésben. Nagyon szép és fiatalos dicsőítő énekeket énekeltünk. Azután Horváth Péter bemutatta nekünk a találkozó előadóját, JUAN CARLOS PATRICK-ot. Nagyon kedves és szerény valakinek tűnt első látásra, és később kiderült, hogy még több volt ennél! Teljesen magával ragadó, dinamikus, érthető nyelven beszélő és rendkívül szeretetreméltó embert ismertünk meg benne, akinek az életében valóban Krisztus foglalja el az első helyet! Ez sugárzott az egész lényéből és abból, amit tanultunk tőle a három nap alatt: Péntek esti mondanivalójának a lényege az volt, hogy többféle embertípus van, amikre példákat is felhozott a Bibliából: 1. Van a gondolatolvasó típus, amikor én már tudom, hogyha a másikat valamiről megkérdezem, akkor ő erre mit fog válaszolni, vagy reagálni, és ezért vagy nem mondok semmit a másiknak, vagy ezért előítéleteim lesznek. 2. Lehetek olyan, aki állandóan azzal vagyok elfoglalva, hogy a többiek mit gondolnak rólam, ezért érzem magam sokszor értéktelennek. 3. Lehet, hogy számító vagyok, hogy ha ezt vagy azt csinálom, akkor ez és az lesz. 4. Lehet, hogy érzelemből cselekszem, minden fekete, vagy fehér, azaz ha valami nincs úgy ahogy én eltervezem, vagy Istentől kérem, akkor itt a világ vége és depressziós leszek, vagy már semmi nem érdekel és a hitemet is könnyen feladom. Sosem szabad magunkat értéktelennek ítélni csak azért mert valaki más, barátod, vagy bárki a gyülekezetből azt mondja neked, mert csak az számít, amit az egyház “főnöke” mond, és az kevésbé, amit a presbiter vagy bármelyik gyülekezeti tag!? Sőt, hogyha Sátán sugallja, hogy érezd magad senkinek, vagy egy aprócska kis semmiségnek, akire Isten nem is figyel, soha ne hallgass ezekre! Szombati mondanivalójának lényege az volt, hogy amikor a parázna asszonyt a farizeusok odavitték Jézus elé, milyen képmutató módon szólították meg: rabbi, pedig előtte és utána is el akarták ítélni, de most azt akarták, hogy ezt a parázna nőt ítélje el.

20

De Jézus nem szólt semmit, csak a bűneit a porba írta. Mivel Jézus mindig a bűnösökkel, paráznákkal, vámszedőkkel volt, ezért utálták őt a “szentek”! Nekünk is el kellene gondolkodnunk azon, hogyha Jézus itt lenne köztünk, kikkel beszélgetne és kikkel lenne szívesebben? Sokszor elítélünk másokat, mert nem élnek olyan “szentül” mint mi, de Isten mindig azokkal van, akiknek nagy szüksége van Jézusra, és nem azokkal, akik elégedettek magukkal és cselekedeteikkel. Ezekről a gondolatokról volt szó, de így utólag nem lehet átadni, milyen hatással volt ránk, ahogy ott megértettük, hogy minden mondat nekünk szól. Néhány vélemény a résztvevőktől: KUNKLINÉ BARABÁS ORSI: Nagyon nagy hatással volt rám ez a hétvége! Számomra a legmeghatározóbb és legemlékezetesebb gondolat az volt, hogy milyen értékes az életünk, és semmilyen körülmények között se dobjuk el magunktól! Az a legfontosabb tudatosítani magunkban, hogy Isten szeret és Neki mi hercegnők és hercegek vagyunk! Továbbá nekünk feladatunk van, ezért nem unatkoztunk egy percig sem! Minden előadásra volt kedvünk beülni, sőt vártuk az alkalmakat, melyeken az énekek is nagyon felemelők voltak! KUNKLI PETI: Vacilláltunk, hogy lemenjünke erre a találkozóra, mert sokan azt mondták, hogy ez inkább egyedülálló fiataloknak való, akik még párt keresnek, ezért kicsit elbizonytalanodtunk. De az ifjúság többi tagja is nagyrészt házas és ők hatással voltak a döntésünkre, bíztunk abban, hogy az Úr tartogat számunkra valami áldást. Hála Neki ez tízszeresen is beigazolódott! Hálával és nagyon sok áldással tértünk haza. MOLDOVÁN KINGA: Betegen indultam él pénteken este, és mikor lefeküdtünk éreztem, hogy egyre csak rosszabbodik az állapotom és alig aludtam éjjel, mert azon gondolkodtam, hogy holnap hogy fogok odafigyelni az istentiszteletre. De, nem így történt! Szombaton eszembe se jutott, hogy beteg vagyok, mert minden prédikációban éreztem, hogy az Úr hozzám szól és csak erre tudtam figyelni! Az fáj a legjobban, hogy az Isten milyen keveset kér tőlünk, hogy Ő milyen sokat áldozott értünk, és én milyen keveset teszek


Őérte! Csak annyit kell tennünk, hogy átadjuk magunkat Neki, de mindenestől! Egész életünket az Ő kezébe kell tennünk! FEKETE-BORBÁTH MELINDA: Az én véleményem az, hogy ilyen felemelő és megragadó előadást és hétvégét, mint ez volt, eddig nem tapasztaltam! Egyszerűen átformáló ereje volt! És ezt nagyon sokan érzetük! Most is arra gondolok, hogy sokszor Jézust és Istent úgy képzeljük el, mint aki azt lesi, mikor tévedünk és mikor követünk el valami bűnt, hogy ő “megbüntessen”. Vagy csak mindig azt gondoljuk, hogy Jézus sose mosolygott, vagy ha igen, csak ritkán és csak szigorúan tudjuk Őt elképzelni, pedig ő NEM ilyen! Most tudtam igazán felfogni és megérteni, hogy milyen az, amikor a Biblia azt mondja, hogy “lássák rajtatok, hogy az én gyermekeim vagytok”. Juan pont ilyen volt, teljesen éreztük, hogy Isten szól általa! Annyira hálás vagyok az Úrnak, amiért megtapasztalhattam ezt az érzést! Ráébredtem, hogy mennyire fontos az, hogy ne csak magunkkal legyünk elfoglalva, hanem vegyük észre a szükséget szenvedőket, de nem csak szavakkal! Juan például prostituáltakat, homoszexuálisokat és mindenféle általunk teljesen lenézett embereket hozott már az Úrhoz, akik ma is a gyülekezet hűséges tagjai! Főként velük foglalkozik és nagyon sok tapasztalata van az Úrral. Idéznénk most Juantól is pár sort, amit Melinda levelére válaszolt: „...I also give thanks to God for meeting you all. My body is in England and my heart stayed Hungary. I was very sad I had to come back...God bless you and keep you, I hope I can go back soon. Thank you for the hospitality and friendship, stay cool (Király):), I think I have another family in Hungary! I have been speaking to everybody about how good was to be there.....Thank You!!!! God bless you all, take care!! Juan”

TEGYÜKMI

Elhittük, hogy lehetünk többen is Szerda esténként 7 órától ifjúsági imaórát tartunk. Ezekről az alkalmakról szeretnénk beszámolni, és bátorítani Benneteket, hogy gyertek el Ti is! Már tavaly is próbálkoztunk megszervezni az imaórákat, de sajnos nem tartottuk olyan fontosnak, mint most, ezért egy ideig abba is maradtak. Nyár végétől azonban új lendületet vettünk. Az igazi fordulópont akkor következett be, amikor elhittük, hogy lehetünk többen is! A gyülekezetből még több fiatal csatlakozott hozzánk, így mára körülbelül 15-17-en vagyunk egy alkalmon. Ezenkívül próbáljuk barátainkat, ismerőseinket is elhívni ezekre az alkalmakra, és eddig három imaórán volt vendégünk. Kettő közülük nem hívő, a harmadik pedig egy másik szombatot ünneplő felekezet tagja. Bízunk benne, hogy még mások is elfogadják a meghívásunkat. Az imaórákon általában mindenkinek lehetősége van elmondani a héten szerzett tapasztalatait Istennel. Ezáltal erősödünk a hitben, ugyanakkor sok mindent megtudunk egymás életéről. Ezután olvasunk vagy beszélgetünk, majd mindenki elmondja az imakérését. Ezeket általában felírjuk egy cetlire, amiből húzunk egyet, és annak a személynek a kéréséért imádkozunk otthon egy héten keresztül. Az imaórát közös imádkozással zárjuk. Gyakran 3-4 fős csoportokban imádkozunk, hogy mindenki sietség nélkül, bátran elmondhassa, amit szeretne, máskor mindenki együtt imádkozik. A következőkben tapasztalatainkból szeretnénk párat megosztani veletek: TÜNDI éppen az imaórára jött a piros 20as busszal, amikor észrevette, hogy a táskáját a buszon felejtette. Benne volt a bérlete, pénztárcája és a Bibliája. Együtt imádkoztunk azért, hogy meg legyen úgy háromnegyed kilenc körül. Hazaérve a táskáját már otthon találta. Háromnegyed kilenckor a buszvezető felhívta Tündi anyukáját (a számot az Interneten kereste meg), hogy megtalálta a ridikült. 10 perccel később a megállóban a vezető az ablakon kinyújtotta a táskát. Hatalmas tapasztalat volt ez, hogy Isten rögtön válaszolt és más embereket is felhasznált. Pár héttel később Tündi anyukája még egy meghívót is tudott adni a becsületes vezetőnek a márciusi evangélizációra.

MELINDA unokatestvére, Csaba agyában daganatot találtak. Az orvos megállapította, hogy már hét éve ott volt, de csak a napokban került sor a hét órás operációra. Többen imádkoztunk, hogy sikeres legyen. Az orvos azt mondta, hogy valószínűleg pár érzékszerve nem fog úgy működni a műtét után, mint előtte. Az operáció után a látása, hallása is tökéletes maradt, és az orvos szerint egy nap alatt jutott el oda a gyógyulásban, ahova más 30 nap alatt! DÁVID műszaki cikkeket szállított egy üzletbe, ám a róluk szóló másfél milliós számlát ottfelejtette. Így olyan volt, mintha nem is vitte volna ki az árukat, hiszen a számla volt rá a bizonyíték. Imádkozott, hogy megoldódjon a probléma. Másnap a főnöke közölte, hogy ő is vele megy az üzletbe, mivel sok ideje van. Dávid nagyon izgult, nehogy a főnöke rájöjjön, mi történt. Mikor odaértek, az ottaniak titokban, mosolyogva visszaadták Dávidnak a számlát, pedig el is tüntethették volna, hogy ne kelljen kifizetni. Így a főnöke nem is szerzett erről tudomást (ha csak most nem olvassa a tapasztalatot :)). TIMI ÉS ROBi az egyik péntek este nem tudtak nyugodtan pihenni, mert a fölöttük lévő emeleten házibulit tartottak. Nagyon hangos volt a zene, és a tánc dübörgését is lehetett hallani. Először nem akartak egy ilyen apróság miatt imádkozni, de végül mégis letérdeltek. Egy pár perc múlva hirtelen úgy elcsendesedett minden, mintha senki sem lett volna a házban! Ez is mutatja, hogy bátran vigyünk az Úr elé minden kicsi problémát. EDUÁRD egyik munkatársának öngyilkosságot kísérelt meg a felesége. Problémáját nem merte senki mással megosztani, csak hívő kollégájával. Úgy érezte, hogy benne megbízhat. Edi azt mondta, hogy ő „csak” annyit tehet, hogy imádkozik, mire a férfi azt felelte, hogy ez rengeteget jelentene neki. Még a világiak is felismerik az ima hatalmát! Először sem Edinek, sem Kingának nem tudták kiadni a március 16-ai vasárnapot szabadnak, pedig nagyon szerettek volna részt venni a Kecskeméti Ifjúsági Konferencián, ami március 14-16-ig (péntektől vasárnapig) tartott. Végül az imák hatására mindket-

ten megkapták a teljes hétvégét, ami a mai egészségügyben nagy szó.

Végül egy mindnyájunkat érintő tapasztalat. Március 8-15-ig tartott az ifjúsági imahét, amit egy böjtnappal kezdtünk meg az előtte lévő szombaton. Nem is hittük volna, hogy ennyien leszünk, olyanok is jöttek, akik azelőtt nem, így minden este össze tudtunk gyűlni. Sok áldásban volt részünk, közelebb kerültünk az Úrhoz és egymáshoz is. Mára egyre jobban észrevesszük, hogy nincsen véletlen, vagy szerencse, hanem az Úr gondviselő keze kísér minden apró dolgunkban.

MIÉRT IS SZERETÜNK IMAÓRÁRA JÁRNI? „Azóta ilyen nagyszerűek az imaórák, amióta elhittük, hogy lehetünk többen is.” (Robi) „Nagyon szeretek ide járni, mivel jó a fiatalokkal együtt lenni, hasznosan eltölteni az időt. Ez erősíti az összetartozást.” (Edina) „Az imaóra az a hely, ahol megoszthatjuk azokat a gondolatokat egymással, amiket Isten ad nekünk.” (Árpi) „Lelkileg felemel, hogy a hét közepén találkozhatunk egymással. Nagyon érzem a közös imák erejét, és bánom, hogy korábban nem jártam.” (Kinga) „Nagyon boldog vagyok az ilyen alkalmakon, feltöltődök egy másik napra, és ezek által lelkiekben sokat fejlődtem.” (Dani) „Amióta járok, sokkal közelebb érzem magam az Úrhoz, és bátrabban merek beszélni másoknak Istenről.” (Melinda)


21

CSALÁD

A családi oltár az otthon ékessége Isten hozta létre a házasságot. A házasság szent dolog, egy zárt sziget, ahol a társak békességet keresnek, ezen munkálkodnak és ennek áldásait élvezik. Milyen a mi családunk? Mai világunkban egyre inkább láthatjuk, ahogy a bűn rombolása a családi közösségekben is mérhetetlen károkat okoz. Fájdalmas látnunk, hogy családok széthullanak, családi oltárok dőlnek romba. A házasság szentségét lelki erőszakkal, önzéssel, vádaskodással, méltatlan beszéddel és tiszteletlenséggel, lelki és testi hűtlenséggel szennyezzük be, amely elégedetlenséget, elidegenedést és keserűséget táplál a házastársakban. Tévedéseinket, hibáinkat és bűneinket pedig elsősorban a gyermekek szenvedik meg. Minden családi élet megpróbáltatik, és a nehéz időszakokban megméretik egymás iránti szeretetünk mélysége és elkötelezettségünk ereje. Ekkor különösen fontos, hogy megkérdezzük: mit akarsz, Uram, hogy tegyek? Amikor veszélyben van családi életünk, Istent kérjük mindenek előtt, hogy segítsen helyreállítani családi oltárunkat és meggyengült kapcsolatainkat. Nála és Ővele minden lehetséges. Őrködjünk családi életünk tisztaságán és ápoljuk naponta kapcsolatunkat, szeretetünket egymás iránt. A szeretet szavait és tetteit nem pótolhatja semmi és senki más, ezt Isten vezetésével és segítésével nekünk kell megtennünk. Ekkor béke, harmónia és boldogság lesz részünk családunk életében.

Minden tevékenység mozgatórugója az otthon. A társadalmat családok alkotják, és ezért az olyan, amilyenné a családfők formálják. A szívből „indul ki minden élet” (Péld 4:23); a társadalom, a gyülekezet, az egyház és a nemzet szíve pedig a család. A társadalom jóléte, az egyház eredményessége, a nemzet virágzása az otthon befolyásán múlik. Isten azt szeretné, ha családunk a mennyei család jelképe lenne. A szülők és gyermekek naponta gondoljanak erre, és Isten családjának tagjaiként legyenek egymással szeretetteljes kapcsolatban. Áldott az a család, ahol az apa és az anya átadja magát Istennek, és az Ő akaratát cselekszi. Egy jól szervezett és helyesen irányított család sokkal nagyobb bizonyságot tesz a kereszténységről, mint megannyi prédikáció. Az ilyen család bebizonyítja, hogy a szülők sikeresen követték Isten irányelveit; gyermekeik a gyülekezetben fognak szolgálni. Befolyásuk erősödik, mert amint adnak, úgy kapnak is. Az anya és az apa gyermekeikben segítőkre talál, akik az otthon megismert tanításokat továbbadják másoknak. Az Úr eljön. A föld történelme nemsokára lezárul. Felkészültél arra, hogy találkozz a föld bírájával? Tartsd eszedben, hogy „az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot”. (Jak 2:13) Milyen szörnyű lesz látni azon az utolsó nagy napon, hogy akikkel meghitt viszonyban voltunk, örökre el lesznek választva tőlünk; látni, hogy családtagjaink, talán gyermekeink elvesznek; látni, hogy akik otthonunkba látogattak, asztalunknál ettek, az elveszettek között lesznek. Akkor majd felteszszük magunknak a kérdést: „Vajon nem az én türelmetlenségem, keresztényietlen viselkedésem, vagy fegyelmezetlen énem okozta azt, hogy Krisztus vallása visszataszítóvá vált számukra?” Bár átéreznék a szülők, hogy soha sem szabadulnak meg attól a felelősségtől, hogy gyermekeiket oktassák és Istennek neveljék. Ha hittel végeznék munkájukat, komoly ima és erőfeszítések által együttmunkálkodnának Istennel, akkor sikerülne a Megváltóhoz vinniük gyermekeiket. Édesanyák és édesapák, szenteljétek teljesen oda magatokat, lelketeket, testeteket és lelkületeteket Istennek!

22


Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. Józs 24,15 Grafika: Simon András

CSALÁD A legmegfelelőbb szó mai életvitelünkre, hogy „nyomás” alatt va-

gyunk. Mindannyian próbálunk túljutni a modern világunk ezernyi problémáján, és rohanunk az óra múlásával szemben, és próbáljuk teljesíteni minden feladatunkat. Eközben mind ezt halljuk: „nincs időm”. Az időhiány mindenre megfelelő kifogás. Salamon bölcsen így mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak (Péld 3:1)”. Sok szülő szenved a „hétvégi gyermeknevelés” szindrómától, mivel annyi időt töltenek munkájukkal, hogy hét közben alig foglalkoznak a gyermekekkel, erre legfeljebb csak hét végén van idejük. Nagy hibát követünk el azzal, ha nem szentelünk elég időt családunkra, mert az idő jelent mindent, ami kapcsolatainkban a miénk - házastárunkkal, gyermekeinkkel, és Istennel. Egy fontos alapszabályra emlékezzünk: szánj időt arra, amire szükséges időt fordítani! A probláma, amivel napjainkban szembesülnünk kell az, hogy a fontossági sorrendünk nem megfelelő. Oly sok célt és feladatot támasztunk magunk elé, hogy gyakran elmulasztjuk a valóban lényeges dolgokat. Mérlegeltük-e már azt, hogy a munka és tanulás után a kedvteléseinkkel eltöltött időnk valóban fontosabbak-e az Úrral és a családunkkal eltöltött percekhez képest? Komolyan átgondoltuk ezt? Különösen nagy szükségünk van családjainkban, hogy időt fordítsunk az együttes imádságra, a lelki fejlődésre, a családi áhitatra. Tanulmányok azt mutatják, hogy a keresztény családok csupán húsz százaléka tart rendszeres családi áhitatot otthonában. Ez rámutat arra, hogy a családban a lelki vezetés válságban van. Az egyik legnagyobb dolog, amit gyermekeinknek adhatunk, az alapos és biztos lelki örökségünk átadása. Ennek útja pedig a családi áhitatok. A családi oltár helyreállítása az egyik legfontosab alapelv kell leygyen életünkben. Ehhez azonban több gyarkolati szempontot meg kell vizsgálnunk. Az első, alapvető eleme a családi áhitatnak az imádkozás. Tanítsuk meg gyermekeinket az alkalomszerű, spontán imádkozásra. Írjuk le velük imakérésinket és a meghallgatott imádságokat is soroljuk fel. Ez felébreszti érdeklődésüket és a családi áhitatokat érdekessé teszi számukra. A másik fontos része a családi áhitatnak a Biblia. A Szentírás olvasása, a versek tanulása elvezeti gyermekeinket a Biblia mind teljesebb megértéséhez. További fontos eleme áhitatunknak a zene. Manapság a gyermekeink nem énekelnek. Énekeljünk együtt velük, a zene boldogsággal tölt el, általa részévé válhatunk a dicsőítésnek. A családi áhitat legfontosabb feltétele a rendszeressség. A legfontosabb, hogy bármely napot és időt is választunk, amikor az egész család együtt tud lenni, ez legyen előre tervezett és rendszeres. A családi áhitat legyen rövid, de mégis szánjunk rá elegendő időt. Egy néhány perces, de tartalmas áhitat eléri a megfelelő hatást és eredményt. Minden családtag legyen jelen az áhitaton és mindenki vegyen részt abban, érezze, hogy az ő szükségleteire is választ kap. Legyen a családi áhitat változatos. Kerüljük el a sablonos és rutinos együttlétet, melyet a gyermekek, a tinédzserek unalmasnak találnak. Próbáljunk minden napra, alkalomra más-és-más programot tervezni:

Vasánap: beszélgessünk arról, hogy mit tanultunk szombaton Hétfő: beszéljük meg terveinket az előttünk álló hétre és tárjuk ezeket Isten elé

Kedd: beszélgessünk egy aktuális misszió történetről, vagy egy esetről, ami foglalkoztat minket

Szerda: ez a nap különlegesen az imádkozásé Csütörtök: foglalkozzunk családunk tagjaival, problémáival és kiemelten azokért imádkozzunk

Péntek: készítsünk egy ládikát, az „Ígéretek Ládája” s ebbe helyez-

zünk el sok-sok kis cédulára felírt Biblia verset. Később péntek estéken húzzunk egy-egy cédulát és figyeljünk arra, hogy mit üzen Isten nekünk az olvasott Biblia vers által. Meglátjuk, Isten hogy gondoskodik arról, hogy számunkra aktuális üzenetet, Igét készít a családi áhitatokra.

Szombat: a nyugalom napján figyeljünk arra, hogy az egész család

vegyen részt az istentisztelen és a gyülekezeti programokon. Az Úrral töltött idő legyen közös élményünk. A szombatnapi közös étkezések pedig legyenek ünnepélyes alkalmaink, amik a családot szorosabban összekötik.

Állítsuk így helyre családi oltárainkat. Kérjük Istent, hogy újítsa meg családunk lelki életét! Ha ez megtörténik, ez a megújulás bizonyosan hatással lesz gyülekezeti életünkre is! És higgyük el, ez csak úgy kezdődhet el, ha megvizsgáljuk és kiigazítjuk életünkben értékrendünket, dolgaink fontossági sorrendjét és azt a világos célt helyezzük előtérbe, hogy Jézussal naponta találkozzunk!

ISTEN SZÍVESEN VÁLASZOL

A GYERMEKEK IMÁDSÁGÁRA

Imádkozzunk gyermekeinkért! Imádkozzunk együtt gyermekeinkkel! Gyermekek, imádkozzatok szüleitekért! Higgyünk abban, amiért közösen imádkozunk! Vigyázzunk a gyermekeinkben lévő hitre és bizalomra! Teremtsük meg a családi áhítatok alkalmait! Ne kényszerítéssel hassunk gyermekeinkre, hanem ébresszünk bennünk érdeklődést és vágyat Isten dolgai iránt! Segítsük gyermekeinket kialakítani személyes kapcsolatukat Istennel! Fogadjuk el, hogy gyermekeink saját útjukat járják! Ragaszkodjunk Istenhez, teljes odaadással járjunk az Úr útján, és ez majd gyermekeinket arra indítja, hogy Ők is ezt tegyék!


23

TAPASZTALAT

„Csak egy fiú”

Nagyon nehéz akkor bízni, amikor a munkának nincs látható gyümölcse.

Édesanyám

fordításait rendezgetve, olvasgatva ismét kezembe akadt egy régi cikk. Most ezt szeretném megosztani veletek, - de előbb a történetről, amiről mindez eszembe jutott: 1993-ban lettem nyugdíjas. Mivel kevés ideig tudtam dolgozni (lelkészi helyezések, szombatnap megtartása, gyermeknevelés miatt), így nagyon kevés lett a nyugdíjam. Egy alkalommal, amikor hozta a postás az összeget, beszélgettünk a férjemmel, hogy azon kívül, hogy ezt a kis összeget megszerezhessem, semmi értelme nem volt a Debreceni Háziipari Szövetkezetben eltöltött 14 évemnek? Senkinek sem tudtam bizonyságot tenni és az örök életre vezető utat megmutatni? Néhány nap múlva jött a postás egy levéllel. Látva a feladót, elszorult a szívem! Mit akar még tőlem? Nem volt elég éveken át a munkahelyemen? Hiszen már évekkel nyugdíjazásom előtt elment egy másik munkahelyre. Remegő kézzel bontottam fel a borítékot. Olvasom a megszólítást: „Kedves Lívia!”... neki... én... kedves? A levél folytatása után azonban megértettem a megszólítást. Sírva olvastam végig a levelet, amely válasz volt a néhány nappal előbbi kérdésemre. A teljesség igénye nélkül részlet a levélből: „Kérem bocsánatodat, amiért csak levélben kereslek fel, de jelenleg nem tudom megoldani, hogy személyesen megkeresselek... Mindenek előtt közlöm veled az örömhírt, mert már tudom, hogy neked az lesz. Az Adventista Egyház gyülekezetébe járok és végzem a keresztségi előkészítőt... Most látom tisztán az akkori viselkedésemet is, ahogy veled tettem távozásom előtt. Azt is tudom, hogy ahelyett, hogy haragudtál volna rám, imádkoztál értem... Ha néhány év késéssel is, de meghallgatásra talált! Engem is elhívott az Úr... én is megtapasztaltam - az intenzív osztályon, ahol később dolgoztam - azt a légkört, amelyet te kaptál tőlünk a szövő részlegben... Most hálás szívvel megköszönöm az Úrnak, hogy megtörte az én kevélységemet, dacomat, szívembe indulatok helyett szeretetet adott. Amikor mindezek a dolgok tisztázódtak bennem, mélységes fájdalom gyötört miattad! Nem csak azért, ahogy viselkedtem, hanem mert elhittem rólad mindazt a sötét gonoszságot, amit mondtak. Nekik hittem és nem meked. Ezt persze nem mentségemre hozom fel. Visszatekintve látom, hogy az életemben itt történt a fordulópont. Látod, Isten nem engedte, hogy megmaradjanak bennem azok a sötét gondolatok rólad, és a gyülekezetről. Meg kellett értenem, hogy rossz úton járok, mégha keservesen esett is. Személyesen még többet meg tudunk beszélni, kérem az Urat, hogy mielőbb találkozhassunk és együtt imádkozhassunk.”

24

Azonban a becsületes fáradozásnak biztos az aratása. Később, keresztsége után küldött leveléből: „Tudom, hogy Isten általad meg akart szólítani, de én tiltakoztam, sőt kővel dobáltalak. Emlékszem, hányszor akartad elmondani, mit jelent a szombat szentsége (azt sehogy sem tudták megérteni, hogy én mint vezető, soha nem mentem be szombaton dolgozni, bármi is volt).” A fenti levelekből volt kollégámmal megbeszélve idéztem, és írtam le történetünket. Nem dicsekvésképpen, hanem tanulságunkra, hogy megéri vetni a magot - mind szóval, de legfőképpen tettekkel. No, de hogyan illik ide a cím: „Csak egy fiú”? Abban a bizonyos cikkben, amelyről a bevezetőben írtam, leírják, hogy egy idős, szolgálata és élete végéhez közeledő lelkész milyen tapasztalaton ment át. Nagyon szenvedett amiatt, hogy életét, szolgálatát eredménytelennek érezte, sőt ezt gyülekezetének vezetői is elmondták neki. Egy alkalommal, amikor ezen kesergett, ott maradt a templomban imádkozni, és egy fiú lépett hozzá, ezt kérdezve: „Gondolja ön, hogy én valaha lelkész lehetek? - Egy lelkész? Talán még misszionárius is! - válaszolta az idős lelkész. Majd hosszú szünet után könnyes szemmel mondta: ”Ez meggyógyította az én szívemet! Most az Isten kezét látom!- Isten áldjon meg gyermekem, igen, én úgy gondolom, hogy te lelkész leszel! Sok-sok év múlva, amikor az idős lelkész már a temető fái alatt pihent, egy korosabb misszionárius tért vissza Afrikából, ahol sikeres szolgálatot végzett. Nagyon nehéz akkor bízni, amikor a munkának nincs látható gyümölcse. Azonban a becsületes fáradozásnak biztos az aratása. Az emberek megemlékeztek az idős lelkészről szeretete miatt, melyet a fiú iránt tanusított, mert ez a gyermek a világ számára nagy áldás lett. Az én „csak egy fiúm”, Major Józsefné, Rozika. Jelenleg az ATF lelkes, szorgalmas hallgatója. Szombatonként kis gyülekezetében, Józsán szolgál, vidékre is szívesen megy. Istennek hála érte! Az Úr adjon türelmet, hogy kivárjuk, és meglássuk, imáink meghallgatásra találnak! (Ócsai Sándorné, Lili)


GYÜLEKEZETI SZOLGÁLATOK LELKÉSZI MUNKACSOPORT

Megújult istentiszteleti rend Még az elmúlt évben elkezdtünk gondolkodni és egy új szombat délelőtti istentiszteleti rendet tervezni. A szombat délelőtti alkalom a gyülekezeti közösség legjelentősebb eseménye, amelyen sok vendég van közöttünk, és közösségünk tagjai is ekkor vannak jelen a legnagyobb számban, ezért a legfontosabb számunkra az, hogy ezt az együttlétet a szó teljes értelmében Isten tiszteletével, méltóságteljesen töltsük. Ennek kifejezése elsősorban szívünk mélyéről fakad, és nem a formaságokban kell azt megéljük. Azonban, mint gyülekezet szükséges törekednünk arra, hogy közös istentiszteleteink a dicsőítés által lelki fejlődésünket, megnyugvásunkat szolgálják. Együttesen és egyénileg is fel tudjunk emelkedni Isten trónjához, ugyanakkor inspiráljon minket a folyamatos lelki fejlődésre és küldetésünk betöltésére. Istentiszteleteink szólnak jelenlévő vendégeinknek, akik elsősorban Isten Igéjét jönnek meghallgatni, ezért istentiszteleti rendünk változtatásában ezt elsődlegesen figyelembe vettük. Arra törekedtünk, hogy az istentisztelet idején ne foglalkozzunk más gyülekezeti kérdésekkel, intézendő ügyekkel, de még a közösségi eseményeinket is egy elkülönített időben bonyolítsuk le. Ezért a szombat délelőtti gyülekezeti rendünket az alábbiak szerint alakítottuk ki: 9.30-9.40 9.40-10.30

REGGELI ÁHITAT

ISTENTISZTELET

- kezdő ének, imádság - dicsőítő szolgálatok, gyermektörténet - igeszolgálat 11.45-11.55

Különösen fontos részt vállalnak a Kontakt Rádióban májustól folyamatosan sugárzásra kerülő műsorok készítésében. (Erről a 15. oldalon részletesen írtunk)

KÖZÖSSÉGI PERCEK

Mindemellett vállalták, hogy rendszeresen lelkészi fogadóórákat tartanak a gyülekezeti irodában, melynek beosztását két havonta folyamatosan közöljük a szombati bulletinban.

- hirdetések, - vallástétel, tagfelvétel, gyermekbemutatás - hálaige, adakozás, hálaima

12.00

BEFEJEZÉS

Ezúton is megköszönjük készségüket és támugatásukat gyülekezetünk missziómunkájának támogatásában.

- záró ének, áldás

ISTEN

Lelkész testvéreink örömmel vállalták a felkérést, és akik el tudtak jönni már az első megbeszélésre, nekiláttak a szolgálatok egyeztetésének és elosztásának. Szükségünk van segítő szolgálatukra az evangélizációs előadássorozatokban, az igehirdetésben, a lelkigondozásban, látogatásban, misszió kiadványok írásában és szinte minden munkaterületen.

BIBLIAISKOLA SZÜNET

10.45-11.45

ÚJ MUNKACSOPORTOT alakítottak a gyülekezetünkben tag, illetve rendszeresen itt szolgáló lelkészek és igehirdetők: Erdélyi László, Fekete István, dr. Hangyás László, Kárpáti Petronella, Molnár András, Ócsai Sándor, dr. Szigeti Jenő és dr. Tokics Imre testvérek.

ÁLDJA MEG KÖZÖS ÜNNEPLÉSÜNKET!

„Szülők iskolája”

„Derűs Napok”

A szülőket segítő tanácsadó szolgálatot indított

Folytatódnak kirándulásaink, melyek alkalmával terveink szerint három városba látogatunk el:

Brájer Antalné, Éva óvoda-pedagógus.

Szeretettel várja szülők, nagyszülők, bébiszitterek, óvónők megkeresését és kérdéseit

egészségügyi, pszichológiai, pedagógiai, és családnevelési témákban. A személyes beszélgetésekre alkalmas időpont a gyülekezetben szombat délutánonként 5-6 óra között, valamint szívesen áll rendelkezésre családlátogatások alkalmával is.

Április Május Június

Szentendre - Skanzen Esztergom Gödöllő - Kastélymúzem

A kirándulások időpontjáról és a részletes programról, tudnivalókról a szombati gyülekezeti bulletinban, valamint weboldalunkon adunk majd tájékoztatást.


25

ALAPÍTVÁNY Köszönetet mondunk a karitatív célra elhelyezett 1 és 2 forintos érmék felajánlásáért, melyet több hét folyamán gyűjtöttünk. Az érméket átadtuk a Magyar Nemzeti Banknak. Az érmék értékét a „Boldog Élet” Alapítvány az alábbi célra fordítja: 2007. őszén kerültünk kapcsolatba Oláh Katalinnal és tíz éves kislányával, Gabikával, aki leukémia betegségben szenved. Januárban Csepecz Erzsébet és Brájer Éva meglátogatták őket, hogy bátorítást és lelki támaszt nyújtsanak, hiszen január 31-én a kislány súlyos műtét, csontvelő beültetés előtt állt. A találkozás alkalmával a meghitt beszélgetés és a közös imádság a kapcsolatunk első lépését jelentette. Erzsike és Éva kérelmet nyújtottak be az alapítványhoz, melyben kérik az összegyűjtött érmék értékének felajánlását Oláh Gabika utókezelésének támogatására. A jövőben további segítséget is igyekszünk nyújtani barátaink részére, így tartjuk velük a kapcsolatot a jövőben is. Isten erejét és bátorítását kívánjuk az édesanya és Gabika számára a gyógyulás nehéz idejére is.

Beszámoló a “BOLDOG ÉLET” ALAPÍTVÁNY 2007. évi tevékenységéről közzétételi kötelezettség céljából A “Boldog Élet” Alapítvány részére a 2006. évi személyi jövedelemadó bevallások alapján felajánlott adó 1% öszszegeiből mindösszesen 352.618,-Ft bevé-tele volt. A „Boldog Élet” Alapítvány 2007. évi pénzügyi mérlege: Bevételek: Célzott adomány Könyvkiadás támogatására Szabadon felhasználható adomány 1% felajánlás, APEH Banki kamat Mindösszesen:

2.100.000,863.760,10.533.000,352.618,318.948,13.849.378,-

Kiadások: Banki költség Általános költség Könyvkiadás Pályázatok, kérelmek támogatására Célzott adomány kiadása Mindösszesen:

27.010,303.924,10.381.730,100.000,100.000,10.912.664,-

POSTALÁDA A zuglói gyülekezetben a péntek esti istentisztelet keretében az utolsó napok eseményeit fogjuk tanulmányozni E.G. White könyve alapján. A Terézvárosi Gyülekezet honlapján találtam anyagot hozzá. A prezentációkat nagyon jónak és színvonalasnak tartom, így egybe látva még értékesebb az anyag, sokat foglalkoztatok vele. Valóban látszik, hogy nem egyszerüen összeraktak különböző anyagokat, hanem van egy gondolkodás mögötte. Mivel én is készítek bemutató anyagokat, így tudom mennyi munka van egy ilyen anyag elkészítésében. Jó dolog, hogy a honlapon ilyen sok anyagot helyeztek el, hiszen egyre nagyobb az emberek érdeklődése az internetes oldalak iránt. A kérdésem és kéresem az lenne az anyaggal kapcsolatban, hogy lenne-e lehetőségünk az eredeti ppt anyagot elkérni töletek és mi magunk, a gyülekezet tagjai igyekeznénk megtartani a programot. Sok gyülekezet szenved attól, hogy nincs mit tartania és sokszor még szombaton is ,,csak” felolvasnak egy-egy cikket egy újságból vagy egy fejezetet egy könyvből. A mai kor megkivánja, hogy nívós anyagokkal álljunk elő. Ha egyszer már valaki sok energiát fektetett egy ilyen szintű anyagba, akkor az luxus, hogy egyszer legyen felhasználva. Persze kérni is merni kell, és elfogadni is a dolgot. Én csak javaslom mindenkinek. Sokkal több kész anyagot kellene a testvérek kezébe adni, akkor a lehetőségeink növekednének általa. Az idő rövid, és ne kelljen egyszer majd azt hallanunk, hogy miért nem mondtátok, ha ti tudtátok hogy mi fog történni. Már két anyagot tartottam belőle a gyülekezetben. Készítek belőle egy röviditett változatot, ami kb. 10 oldalas és a szombat délelőtti hirdetésnél bemutatjuk és ezzel felhívjuk a gyülekezet és a vendégek figyelmét a péntek esti programra. Pénteken pedig a teljes verziót láthatja az, aki el tud jönni.

26

EVANGÉLIZÁCIÓS PREZENTÁCIÓK ANYAGAIT SZÍVESEN ÁTADJUK GYÜLEKEZETEK,

LELKÉSZEK, PRESBITEREK RÉSZÉRE:

E.G.White: Az utolsó napok eseményei - 25 előadás Krisztus az út, az igazság és az élet - 17 előadás dr. Szigeti Jenő „Megtalált kincsünk, a nyugalomnap” c. előadássorozatához szintén prezentációk készültek. A prezentációk megtekinthetők:

www.adventista.hu/terezvaros

evangélizációs előadássorozatok menüpontban. Nagyon jók a kiegészítő vetítések is a zenei anyagokkal együtt. Az egyik anyagot nézve, a keresztény mértékletesség témában, meglepődve vettem észre, hogy de ismerős ez a fotó, és amikor jobban megnéztem, akkor vettem észre, hogy egy általunk a Szüret utcai gyülekezetben tartott egészségügyi sorozatnak az ételbemutatóján készült. Jó látni, hogy egy program, amire sokat készültünk, így is tovább megy hogy más programokba is beépül. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltatok és ilyen pozitivan álltok a kérésemhez. Örülük, hogy mi is tudjuk igy használni az általatok készített evangélizációs prezentációs sorozatokat, és ezáltal is több munkát tudunk tenni az Úr művéért. Mi is szívesen segítünk nektek gyermekiskolai prezentációnkkal, várjuk megkereséseteket. Szeretettel: Csengei Károly presbiter


Előadó

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Erdélyi László

Fekete István

Molnár András

Ápr. 4.

11.

18.

25.

Máj. 2.

9.

16.

23.

30.

Jún. 6.

13.

20.

27.

ApCsel 1, 8-14

Két ígéret, két feladat

Jel 1, 3

"Boldog, aki olvassa..."

Zsolt 48,2-4.13-15.

Régi városok üzenete

Mt 6, 9-13

28.

21.

14.

Dr. Hangyás László

Erdélyi László

Ócsai Sándor

Dr. Tokics Imre

Szabó László

31.

7.

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

Kárpáti Petronella


Dr. Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

24.

17.

10.

Máj. 3.

26.

19.

12.

Ápr. 5.

Téma

ESTI ÁHITAT

Péld 17,22

"Ép testben ép lélek"

2Kir 22, 4-7

Üvegzsebű sáfárok

Lk 15, 1-7

„Az elveszett fiúk”

Keresztény Élet IV.

Reménység Evangélizációs Központ Napja

Keresztény Élet II.

Anyák napi ünnepély

Ez 20, 18-20

„Boldog Élet” folyóirat bemutatása

Reménység Evangélizációs Központ bemutatása


Erdélyi László

Kol 4, 5-6

"Sóval fűszerezett" beszéd

Jel 10, 6-7

Amikor idő nem lesz többé

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK Czabán Angelika ének-zenei előadóestje

Hoffer Zoltán

Szabó László

Keresztény Élet III.

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK Graal Music zenei együttes zenei estje

2Krón 18, 12-13

1Kir 18, 21; Józs 24, 15

Miért a szombat?

Prédikáció közkívánatra?

Van-e fél kereszténység?

1Thessz 5, 18

Hálaadás a Bibliában

1Pt 4,7-8

"A szeretet sok bűnt elfedez"

Hálaadás délutánja

Kolozsvári Kórus zenei áhítata

Kárpáti Petronella


Dr. Erdélyi László

KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK Húsvéti ünnepély

Igehirdető

SZOMBAT

Kolozsvári Kórus látogatása

1Jn 4,8

Megismerhető-e Isten?

Jel 7, 9-17

A vérben megmosott ruha

Kelj fel, és világíts! Tavaszköszöntő gyermekműsor

Úrvacsora

Téma

D É L E L Ő T T I I S T E N T I SZ T EL E T

Igehirdető

SZOMBAT 2008.

„Ti pedig így imádkozzatok” Jún.

este 7 órakor

előadássorozat

Evangélizációs

A REMÉNYSÉGIG

SZÖVETSÉGTŐL

Téma

ESTI ELŐDÁSSOROZAT

2008.

PÉNTEK

2008. II. NEGYEDÉVI SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

A kereszt

Mi a kereszt? Mi a kereszt?

Isten végtelen leleménye, a bűnös élet egyetlen reménye, a hit eszenciája, az üdvösség ára, a Sátán veszte, kevesek győzelme. A kereszt igazzá tesz, a keresztben biztos lehetsz, a kereszt fáj, a kereszt kegyetlen, mégis érthető, a kereszt éltető, a kereszt nem legyőzhető, de a keresztben van elrejtve végülis az erő. A kereszt legyen otthonod, a keresztet magadban hordozod. A kereszt az, miben megnyugszik az ember, hol az Emberfia végre hajlékra lel.

„A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” 1Jn 4,10

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

Recommend Documents