Mikecz Julianna síremléke

KEMECSEI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

2006. II. évfolyam 4. szám

Mikecz Julianna síremléke Móricz Zsigmond út 58 szám alatt található szép új lakóház helyén állt 120 évig a képen látható síremlék( A kép fénymásolatát Erdei Imre ny. könyvtáros adta át a Helytörténeti Gyűjtemény számára). Története legendás, megyénk és városunk kultúrtörténetének kiemelkedő színfoltja. Mikecz Ferenc megyei esküdt, majd Szabolcs vármegye egyik főszolgabírájának és a vasmegyeri Megyery Borbála 1823-ban kötött házasságából származó csodálatos szépségű Julianna gyermekük tragikus halálának emlékére készült. A Móricz Zsigmond utcai régi temetőben elkészített családi kriptára, 3 méter magas homokkő obeliszket állítottak. Ez tartalmazta azt a négy márványtáblát, melyre a vőlegény Dobozy Ferenc Tompa Mihálytól kért sírverset eltemetett jegyese emlékére. A költő, aki ekkor Bején élt teljesítette barátja kérését s megírta a verset négy változatban, a családra bízta a kiválasztást. Végül a hatsoros negyedik változat került a márványlapra. A Móricz Zsigmond utcán 1863-64-ben zárta le a temetőt a református egyház. 1916-ban a területet felparcellázta és házhelynek eladta. A régi temető felszínéből 100-120 cm vastag földréteget a kertek töltésére vitték el. Így a kripta föld feletti részét a rokonsághoz tartozó Kriston Endre püspök kővel befalaztatta, meghagyva a régi kovácsolt vaskerítést és az értékes obeliszket. Számos ma élő szemtanú értékes eseményeket mesél a síremlék történetéről. 1940-es évek elején a fiatal leventék tisztelegve haladtak el a Mikecz Tamás 1848/49-es honvédőrnagy, 48. honvédzászlóalj parancsnokának földi maradványait is tartalmazó síremlék előtt. Végül 1966-ban elbontották, a vasút melletti református temetőbe egyházi temetéssel helyezték át a hamvakat, tárgyi emlékeket. A négy homokő márványtábla Mikecz Gábor közbenjárásával maradt fenn az utókor számára.

Tartalomból Mikecz Julianna síremléke * Bányai István 1848/49-es honvéd családtörténete * 735 bajnoki mérkőzés Lipők Lajos sportpályafutása * Keleti Panteon * Irodalom történeti források * Kemecsei Református Dalegylet 1931

Kemecsei

2.

Helytörténeti Krónika

2006. 4. szám

Bányai István 1848-as honvéd családtörténete Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi eseményeihez ezer szállal kötődő Kemecse életéből Bányai István személyét mutattuk be az előző számban. Gróf Leiningen – Westerburg Károly tábornok, aradi vértanú naplójából közöltünk részleteket. A családtörténet feldolgozásával a példakép választást, a szülőföld szeretetét kívántuk erősíteni. A család történetének feldolgozásán keresztül bemutatni a ma elő leszármazottakat, a szabadságharcos utódokat.

*** Bányai István 48-as honvéd lánya: Bányai Julianna. Férjhez ment Pethő Elekhez, az ősi fészek a mai Széchenyi utcában (Pethő zugban) található. Házasságukból 5 gyermekük született: Sándor, János, Julianna, Ida és Gábor.

*** Sándor feleségül vette a gávai születésű Kriston Máriát. János feleségül vette a pátrohai születésű Nagy Máriát. Julianna férjhez ment a kemecsei Nagy Antalhoz. Ida férjhez ment Gávára Kriston Sándorhoz. Gábor főjegyző volt Nagykállóban.

*** Pethő Sándor és Kriston Mária házasságából 9 gyermekük született: Sándor, Ida, Borbála, Elek, Miklós, Ilona, Irma, Gábor, Etelka.

*** Sándor feleségül vette Pásztor Zsófiát, mely házasságból 4 gyermekük született: Sándor és Tibor (Mária és Katalin gyermekkorukban meghaltak). Ida férjhez ment a kemecsei Kriston Istvánhoz, melyből 3 gyermekük született: György, László és Klára. Borbála férjhez ment a kemecsei Kriston Józsefhez, melyből 2 gyermekük született: József és Ildikó. Elek Debrecenbe nősült, házasságából 1 fia született, Pethő György szülész-nőgyógyász orvos. Miklós feleségül vette a pátrohai Nagy Ilonát, melyből 2 gyermek született: Klára és László, aki fiatalon meghalt. Ilona férjhez ment a vasmegyeri Resán Józsefhez, mely házasságból 2 fiú született: László és György. Irma férjhez ment a kemecsei Nagy Bélához, mely házasságból 2 gyermek született: Béla és Zsuzsanna. Gábor - aki az ősi Pethő porta tulajdonosa – feleségül vette Fintor Máriát. Házasságukból 2 leányuk született: Mária és Gabriella. Etelka férjhez ment Petró Gábor nyíregyházi szabómesterhez. Házasságukból 1 leányuk született Gabriella. Adalékok Kemecse történetéhez

Kemecsei

3.


2006. 4. szám

*** Pethő János és Nagy Mária házasságából 6 gyermek született: Julianna nem ment férjhez. Antal feleségül vett egy kemecsei özvegyasszonyt 2 gyermekkel, házasságukból újabb gyermek nem született. Antónia férjhez ment a tyukodi születésű Bozsó Józsefhez, mely házasságból 2 gyermek született: Katalin és József. Károly feleségül vette a kisvárdai Szántó Irént, mely házasságból 1 leányuk született Zita. Erzsébet nem ment férjhez, mert fiatalom meghalt. Margit férjhez ment Tóth Józsefhez, aki korábban tanácselnök volt Kemecsén. Házasságukból 1 leányuk született: Mária. Pethő Julianna és Nagy Antal házasságából 8 gyermekük született: László, Ilona, Eszter, Dezső, Julianna, Lajos, Antal, Zoltán.

*** László feleségül vette Balogh Juliannát, mely házasságból 8 gyermekük született: László, Gizella, Károly, Lajos, Dezső és Katalin (Antal és Gizella csecsemő korban hunytak el). Ilona férjhez ment Pethő Elek kemecsei géplakatos mesterhez. Házasságukból 2 gyermek született: Klára és Imre. Eszter férjhez ment Hideg Nagy Balázshoz és elkerült Kemecséről. Gyermekeik János és Mária. Dezső csendőr őrmesterként került Nyírmeggyesre, ott alapított családot, de a II. világháború idején meghalt. Felesége Szondy Matild, gyermekeik Aranka és Matild. Julianna szintén korán elhunyt. Lajos feleségül vette a kéki születésű Hideg Nagy Máriát, mely házasságból gyermek nem született.

*** Pethő Ida és Kriston Sándor házasságából Gáván 2 gyermek született: Elek és Borbála. Elek már nem él, házasságából 2 gyermek született: Elek és Sára.

*** Pethő Elek és Nagy Ilona Klára nevű leánya városunk köztiszteletben álló nyugdíjas tanítónője, Egyesületünk tagja Kovács Ferencné, Klárika néni. Férje Kovács Ferenc tanár volt, gyermekeik: Zoltán és Ilona.

*** A családfát Enyedi Sándor és Kovács Ferencné összeállítása alapján közöltük. A még élő utódokat, rokonokat a további pontosításra, bővítésre kérjük. Sorozatot indítottunk el, egy kemecsei közismert történelmi személyiség családtörténetének bemutatásával. További terveink között első helyen Répássy Mihály tábornok szerepel, és a további személyekre is szívesen fogadjuk javaslataikat.

Adalékok Kemecse történetéhez

Kemecsei

4.


2006. 4. szám

735 bajnoki mérkőzés Lipők Lajos sportpályafutása Az életutak bemutatása sorában most egy országosan elismert, korának egyik legkiemelkedőbb szélső hátvédjét köszöntjük Lipők Lajos személyében születése 60. évfordulójának tiszteletére. Az 1946. augusztus 22.-én Kemecsén született sportember pályafutása tiszteletet ébreszt és példaértékű napjaink fiatal sportolóinak számára is. Közhely, ám mégis igaz: a focit gólra játsszák. Nem csoda hát, hogy a szurkolóhad a nagy gólvágókat, a dörzsölt zsugásokat fogadja inkább kegyeibe, őket emeli piedesztálra. A védők sorsa furcsa, néha bizony mostoha: míg egy bombagól akár évek múltán is beszédtéma lehet, ki emlékszik pár hónappal később egy gólvonalról kifejelt labdára, bravúros becsúszásra?! Szerencsére vannak azért kivételek, akik erősítik a szabályt. A kemecsei születésű Lipők Lajos ilyen személy. Másfél évtizeden át állta a csatárok ostromát a DVSC védősorának baloldalán. Lipők Lajos korának egyik legjobb hazai szélső hátvédjévé vált. Nem volt robosztus, kemény védő, aki néhány eltévelyedett csatárnak bizony „feladta az utolsó kenetet”, a szurkolók nagy gyönyörűségére. A „kis Lipők” valahogy mégis mindig ott volt, ahol lennie kellett; ésszel, ravaszsággal, intelligenciával emelkedett kortársai fölé. Mészöly Kálmán, Papp Laci bácsi, „Csikar”, nevű újságíró és Kulimár János neves megyei sport szakember írásaiból, szóbeli közléseiből állítottuk össze e rövid életrajzi bemutatást. Általános iskolás korában már igazolt játékos volt a kemecsei kézilabdacsapatban. Akkoriban még csak tizenhárom éves volt, focistaként tehát nem lehetett leigazolni. Két évet játszott a megyei első osztályban, főleg irányító és szélső poszton. 1961ben vált igazolt focistává, de két évig még kézilabdázott is. Így vasárnaponként két meccset kellett lejátszania. Szerencsére bírta. Az erőléttel, kitartással ugyanis soha nem volt baj.

1964-ben a Nagykálló NB III-as csapatához igazolt, s még abban az évben másodikok lettek a D.Honvéd mögött. Ezután két évet a nyíregyházi Dimitrov SE-nél játszott, majd ugyanennyi időre visszatért Nagykállóba. 1969-ben, pedig a DVSC következett. Felfedezése, majd országos elismertsége is ennek volt köszönhető. A DEAC, a Kinizsi és az Építők ellenfeleként gyakran játszott csapata Debrecenben, és neki mindig jó ment a játék. Végül a klub vezetői megkeresték, hogy nem volna-e kedve a Lokiban játszani? Huszonkettedik évét taposta akkor – s ez az ajánlat volt számára a régen várt, nagy lehetőség. Igent mondott. Még abban az évben megnyerték az NB II-t és felkerültek az NB I/B-be. A Lokiban a leggyakoribb összeállítás a következő volt: Szabó József – Szabó Béla, Vachter, Lipők – Nagykaposi, Vaszlavik – Kaló, Rozgonyi, Vasvári, Ráczi és Dóczé, de Debrecenben focizott Potyók, Fohn, Mezei András, Kiss Tibor és Kiss Gyula is. Az edző Nagyszalóki András volt. Az akadályokat az NB I/B-ben eredményesen vették. Az 1970-71-es szezonban középmezőnyben végeztek, aztán egy harmadik helyezés következett. Többször közel álltak a feljutáshoz, amit végül az 1978-79-es idényben sikerült kiharcolni. A következő, csaknem tíz évben összesen 352 mérkőzést vívott a DVSC színeiben – ebből 203 meccset „egyfolytában” – tehát ez idő alatt sohasem cserélték le. Nála többet egyedül Komlóssy Imre játszott a Lokiban, szám szerint 444 mérkőzést, csakhogy ő 20 évet „áldozott” erre. Csapatszellemről, sport barátságról így emlékezik.


Kemecsei

5.


„A mi időnkben sem szentekből vagy angyalokból álltak a focicsapatok. Sőt, jó értelemben nagyobb csibészek voltunk a maiaknál. Ezt a csibészséget egyébként hiányolom is… Az eset a nagyerdei stadionban történt. Egyik játékosunk éppen az edző előtt vásárolt magának hat pár új zoknit, amit aztán bennhagyott az öltözőben. Mialatt ő a pályán verejtékezett, a legjobb barátja – neveket szándékosan nem említek – az összes zokni fejét levágta. „Nehogy kilyukadjon a hosszú körmeitől!” felkiáltással. A merényletre akkor derült fény, amikor a kárvallott kibújt a zuhany alól és az egyiket fel akarta venni. (hiába pucér lábbal mehetett haza…) Persze rögtön sejtette, ki lehetett a tettes – aki viszont vadonatúj cipőben érkezett az edzésre. Több se kellett „zoknitlanított” barátunknak; tüstént szerzett két százas szeget a szertárostól és a cipőket azon mód leszögezte a padlóhoz – nehogy ellopja valaki! Nem tudom, hogyan végződne most egy ehhez hasonló balhé, de akkoriban a barátság azért „maradt”.” A mai fociról őszintén, nyíltan beszél: „Semmi esetre sem lehet mindent a játékosok nyakába varrni. Mi „öregek” –edzők vezetők – is hibásak vagyunk, valahol mi is elrontjuk a dolgot. Nem lehet véletlen, hogy a felnőtt játékosaink nem tudnak úgy szerepelni, ahogy az tőlük elvárható lenne. Talán kevesebbet kellene „udvarolni” nekik, talán egy kicsit keményebb fellépés kellene ahhoz, jobban „húzzanak” a meccseken éppúgy, mint az edzéseken! Elvégre aki fizet, az követelhet is, ugye? Nem állom meg, hogy el ne mondjam mennyi meccspénzt kaptunk mi annak idején. Hatszáz forintot, az akkori átlagfizetés egyötödét. Így volt, akár hiszed akár nem. Mégsem kellett bennünket ostorozni – tudtuk a kötelességünket.” A DVSC után egy évig játszott a DMVSCben, aztán átigazolt Hajdúböszörménybe, ahol három évet focizott NB II-ben és NB III-ban. 1987-ben 41 évesen fejezte be az aktív játékot. 41 éves korában készített egy számvetést arról, hogy hány bajnoki mérkőzést játszott a pályafutása alatt. Maga is meglepődött a végeredményen. 735 mérkőzés, amiben nincsenek benne az edző és kupamérkőzések, azzal együtt majdnem 1000, hanem több mérkőzést játszott a pályafutása alatt.

2006. 4. szám Mai is köszönettel, tisztelettel emlékezik azokra az emberekre, edzőkre akik elindították a sportkarrierjét. Legelőször is édesapjára, aki kitartásra nevelte és technikai képességét is fejlesztette azzal, hogy fel kellett dobni a gumilabdát a tetőre és amikor visszajött, úgy kellett mezítláb levenni a labdát, hogy ne pattanjon el. Tolnai István volt az első edzője, majd Nagykállóban Jakab Bandi bácsi, a honvédségnél Csemniczky (Guzsi) aki megtanította pontosan rúgni. Majd Parti József, a DVSC-nél Nagyszalóki András, Piber István, Nagy János, Marosvári Béla, Leányvári László, Makrai Balázs, Teleki Gyula, Komlóssy Imre, Lévai Antal, Nagy Károly. A DVSC színeiben játszott sok-sok mérkőzés a nagy csaták emlékei mellett is mindig szívesen gondol vissza a nagykállói évekre. 1964-ben ott egy nagyon remek csapat volt. Ez a csapat az Olimpia előtt játszott a Gelei, Káposzta, Orbán, Somogyi, Palotai, Menczel E., Puskás dr., Dunai II-, Bene, Korsós, Zámbó összeállítású olimpiai csapattal. Ez a mérkőzés az örökre szóló élmények között maradt meg most is számára. Az edzői pályafutását 1986-ban Derecskén kezdte el, majd Hajdúböszörményben, a DVSC tartalékánál a Hajdú Volánnal Hajdúszoboszlón, Nyírábrányban, Sárándon, Mikepércsen, Püspökladányban és Hajdúböszörményben folytatta. Játékospárti edző volt. Olyan, aki meccs után haver, de a pályán elvárja a fegyelmet és megköveteli, hogy mindenki azt játssza, ami a feladata, vagy nem játszik. 1981-től 1992-ig a megyei tanácsnál, illetve a megyei önkormányzatnál dolgozott. 1995-ig pedig a megyei munkaügyi központban. Ötször operálták különböző sportsérülések miatt. 1996 őszétől pedig rokkantnyugdíjas lett. Nyugdíjas éveiben is példamutató sportember maradt. Szakmai tapasztalataival önzetlenül segítette Kemecse SE labdarúgó csapatát. Napjainkban is aktív tagja a Kemecse II labdarúgó csapatnak. Példát mutatva a fiataloknak, szakmai tudásáról, lelki – fizikai erejéről, kitartásáról. Szülővárosára mindig nagy hálával és szeretettel gondol. Köszönjük és köszöntjük a hat évtizedes életutat.


Kemecsei Helytörténeti Krónika

6.

2006. 4. szám

Keleti Panteon Memento mori! - Emlékezz rá, hogy meg kell halnod! figyelmeztet a magyar alapítású Pálos rend jelmondata. A halottak tisztelete valójában az élet tisztelete is. Memento mori! - Ne csak arra gondolj, hogy meg kell halnod, gondolj a holtakra is, hogy az életed folyamatos lehessen. Csak így nem halsz meg teljesen. Kopka János szép könyvével panteont emel megyénk neves halottainak. Bejárta a gondozott emlékhelyeket, csakúgy, mint az elvadult növényzet fedte sírokat. Ébresztgeti emlékezetünket, lelkiismeretünket. Szelíden int a holtak megbecsülésére, ami nélkül önbecsülésünk is csak hiányos lehet. Egyéneké és nemzeté. Mert a nemzet megmaradása is feltételezi a történelmi emlékezetet, a múlt felvállalását. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság ajánlására jelent meg a Keleti Panteon című könyv, melyben a megye, e táj temetőiben, temetkezési helyein nyugvó, az egész nemzet emlékezetére érdemes elhunyt személyiségeket és síremlékeit mutatja be. A 138 kiemelkedő személy a történelem, a tudományok, az irodalom, a politika, a művészetek, az egészségügy, a néprajz, a gazdaság, a területfejlesztés területén szereztek kimagasló érdemeket, alkottak maradandót. A szerző törekvése főhajtás volt az életművek előtt származásra, vagyoni állapotra, rangra, politikai és világnézeti meggyőződésre tekintet nélkül. Ráirányítani a köz és a jelen emberének figyelmét a már-már feledésbe merülő tettekre, a sok esetben méltatlanul elfeledett sírhantokra.

Szerkesztette: Kopka János. Írta: Gombás Sándorné, Kopka János, Lucza János, Margócsy József, Máriás József. A fotókat Lázár Zsolt készítette. Kiadó: Kelet Press Bt. A könyv művelődéstörténeti szempontból is jelentős megyénk számára. Külön öröm, hogy Kemecséről a Krasznay testvérpár, Krasznay Gábor Nyíregyháza polgármestere (1821-1890), Krasznay Péter 1848-as honvédhadnagy, később kemecsei főszolgabíró (1830-1916) is szerepel. További két neves kemecsei személyiség is megtalálható e kötetben. Mikecz Julianna (1828-1846) Dobozy Ferenc jegyese, ki esküvője napján 1846. novemberében hunyt el. A tragédiát követően Dobozy Tompa Mihály költőt kérte fel, hogy írja meg elhunyt menyasszonya sírversét. Az egykori családi kriptán álló, a verset tartalmazó négy márványtábla ma városunk Helytörténeti Gyűjteményében megtekinthető. Répássy Mihály jeles 1848/49-es honvédtábornok, nemzeti hős részletes elemzéssel szerepel a kötetben. Azzal a méltóságteljes kegyelettel, mellyel szülővárosa is adózni fog jövő év tavaszán e neves hősnek. Kegyeleti emlékpark kialakítással, katonai tiszteletadással helyezi szülőföldjén örök nyugalomba. A könyvet mindenkinek ajánljuk megismerésre a Könyvtárban.



7.

2006. 4. szám

Irodalom történeti források Ady levele Pollatsek Lászlóhoz Az első világháború idején Kemecsén élt Pollatsek László, aki később Pataki László néven vált ismert zenekritikussá. Egyike volt azoknak, akik már a 20-as években elismeréssel írtak Bartók és Kodály munkásságáról. Fiatal korában azonban még nem zenekritikusnak, hanem költőnek készült, s egyik versét Ady Endrének küldte el bírálatra. Ady ebben az időben már nem végzett belső szerkesztőségi munkát, s csak igen ritkán válaszolt a poétajelöltek hozzá intézett, véleményt vagy segítséget kérő levelére. Ezúttal azonban kivételt tett. Pollatsek László versének hátlapjára írta saját kezű válaszát: „Munkája nem tehetségtelen, bár sokat kell még fejlődnie, ez azonban természetes következménye nagy fiatalságának. Szíves üdvözlettel Ady Endre. 1916. nov. 19.” A levelet Ady Kemecsére címezte, tulajdonképpen innen tudjuk, hogy akkor tizenhét éves poéta Kemecsén élt. Pollatsek Lászlóból nem lett költő, Ady levelét azonban hosszú élete során büszkén és féltve őrizte. 1938-ban Izraelbe vándorolt ki, kilencvenedik évén túl Tel-Avivban hunyt el 1989-ben. Az Ady-sorokat tartalmazó kéziratot végül Kaliforniában élő özvegye, Lengyel Vera adományozta a Petőfi Múzeumnak 1990ben. Forrás: Katona Béla: Szatmár-Szatmár Bereg irodalmi topográfiája Nyíregyháza 1996

Kriston Endre püspök művei Az Egri Egyházmegye Irodalmi Egyesületének elnöke is volt, népművelésről és általános szociológiai kérdésekről is sokat értekezett. M: Emlékezések az Egri Irod. Egyes. megalakulásáról (1875). Eger, 1907. - A két Daru testvér. Elb. Uo., 1911. (szl. is). - Pathó Pista. Elb. Bp., 1912. - Peter u. Hans Kranich. Eger, 1914. - Aggódó lélekkel. Bp., 1915. - A kesergők leckéje. Elb. Uo., 1916. - A beszélő madár. Elb. Uo., 1918. - Emberfészkek. Uo., 1935. Álneve az Egri Egyhm. Közl-ben: Szabolcs, az Alkotmányban: Agriensis (1912). Dedikálás: „Nagyságos dr. Hibján Gézáné úrasszonynak, Eger 1936. ápr. 12. Kriston Endre püspök” Az eredeti dedikált kis füzetet özv. Lipők Gáborné szül. Csurka Gizella adta át, mely elektronikus formátumban letölthető a www.kemecse.eu weblapról.



8.

2006. 4. szám

Kemecsei Református Dalegylet 1931

Az 1848-49-es szabadságharcból hazatért honvédek megalapították a Kemecsei 48-as Honvéd Baráti Körét, Vitéz Mihály akkori református segédlelkész vezetésével. Ők alapították meg a református dalárdát és műkedvelő színjátszó kört. A dalárda tagjai minden március 15-én. és október 6-án. részt vettek a Kossuth szobornál való ünnepségen, ahol hatalmas méretű nemzeti színű zászlóval vonultak fel, melyet a dalárda legerősebb tagja vitt. A dalárda tagjai feleségükkel együtt minden farsangkor batyubált rendeztek. Felléptek temetéseken és minden egyházi ünnepélyen. Az 1931-ben készült fényképen látható tagok a következők: Ülő sor balról: Könczey Albert tanító, Kozma István, Vajas Ferenc, Pásztor Gergely, Jónás Ferenc igazgató – kántor tanító, Pásztor János a dalárda vezetője, László Antal, László Albert, Udvarhelyi István. Második sor: Kántor József, Kozma József, Pásztor Károly, Pethő Antal, Szalánczy Ferenc, Márkus Sándor gondnok, Pásztor Péter. Harmadik sor: László József, Olasz József, Pásztor Tamás, Pásztor Albert, Pásztor Lajos, Novák András, Enyedi Sándor, Hegedűs Antal. Negyedik sor: Pásztor Sándor, Szitha Sándor, Márton Miklós, Varga János, Kiss Kálmán, Here Károly, Hagymási András, Nagy László Gégény Mihály harangozó. Enyedi Sándor Felelős szerkesztő: Lucza János E-mail: [email protected] Letölthető: www.kemecse.eu Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Kiadja: Kemecsei Városvédő Egyesület Nyomdai munka: Sz-Sz-B Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet nyomdája

Mikecz Julianna síremléke

Recommend Documents