Mikecz Dániel Kalózpárt: ellenállás a posztdemokrácia keretei között
A május 13-i észak-rajna-vesztfáliai tartományi választások nyertese – a győztes SPD mellett – a tartományi Kalózpárt. Míg a Kalózpárt listájára 2010-ben a szavazók 1,6 százaléka voksolt, addig 2012-ben már 7,8 százalék, így a párt 20 mandátumot szerzett a tartományi parlamentben. A kalózok Berlin, Saar-vidék és Schleswig-Holstein után a negyedik tartományi törvényhozásba kerültek be. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) alábbi elemzése értelmében a német Kalózpárt sikerének kulcsa nem egy szubkultúra felfutásában keresendő, hanem a látszólag komolytalannak tűnő választói döntések hátterében komolyan veendő kritika áll: a kiüresedett demokrácia, a politikai döntések átláthatatlansága, az elitizálódó politika, a részvételből való kirekesztettség, a humánerőforrásra degradált állampolgári szerep, azaz a posztdemokratikus állapot elutasítása.
A svéd és német kalózok
Az első választási sikert a svéd Kalózpárt érte el a 2009-es európai parlamenti választásokon, amikor is egy képviselőt küldhetett az Európa Parlamentbe. A svéd kalózok ismertségüket a népszerű torrentoldal, a Pirate Bay – amelyhez ugyanakkor szervezetileg nincs közük – elleni bírósági tortúrának köszönhetik. A tárgyalás és az azt övező médiafigyelem ismertté tette a pártot, segített annak megszerveződésében, a társadalmi konfliktusok, törésvonalak azonban – amelyek mentén mobilizálni tudta szavazóit – bár viszonylag újak - nem voltak ismeretlenek a párt megjelenése előtt sem. Svédországban ezek a konfliktusok elsősorban a szerzői jogokkal kapcsolatosak, ahogyan ezt a Pirate Bay elleni per is mutatja, Németországban azonban a privátszférát érintő kérdések
(mint a köztéri megfigyelés, az egyénre vonatkozó digitális adatok különös ok nélküli tárolása – Vorratsdatenspeicherung – vagy az internetes anonimitás korlátozása) kerülnek folyamatosan napirendre, és adják a német kalózpárt legfontosabb témáit. Nem véletlen, hogy a kalózok éppen ezen országokban érték el legnagyobb sikereiket: Svédországban hagyományosan erős a hacker-kultúra (ne felejtsük el, hogy a Linux is svéd eredetű), Németországban pedig a történeti tapasztalatok alapján különösen érzékenyek a baloldali-autonóm csoportok az ellenőrizhetetlen, túlzott állami hatalommal, a titkosszolgálatokkal és az állami megfigyeléssel kapcsolatban. A német Kalózpárt igazi ismertségét az első Merkel-kormány gyermekpornográfia-ellenes intézkedései miatt kialakult társadalmi vitában kialakított álláspontjával szerezte. A kormány szándéka szerint egyrészt az internetszolgáltatók kötelesek lettek volna megakadályozni azon oldalak elérhetőségét, amelyek gyermekpornográfiával összefüggő tartalmakat és hyperlinkeket tartalmaznak, másrészt regisztrálniuk kellett volna azokat a felhasználókat, akik megpróbálnak hozzáférni a zárolt tartalmakhoz, oldalakhoz. A letiltandó oldalak listáját azonban egyedül a szövetségi bűnüldözési hivatal (Bundeskriminalamt) állította volna össze, tartalmát ráadásul a szolgáltatóknak titokban kellett volna tartaniuk. Az egyoldalú és ellenőrizhetetlen szabályozás tulajdonképpen lehetővé tette volna az internet cenzúráját. A Kalózpárt a 2009-es európa parlamenti választásokon 0,9, a szintén 2009-ben tartott német szövetségi választásokon pedig már 2 százalékot ért el, ezzel szövetségi szinten a legerősebb parlamenten kívüli párt lett. A kalózok a nagy áttörést Berlinben érték el, amikor 2011 szeptemberében 8,9 százalékos eredménnyel bekerültek az ottani szenátusba. Oskar Niedermayer német politológus szerint a kalózok berlini sikerének legfontosabb oka, hogy a közvélemény-kutatások szerint egyre kevésbé tűnt elvesztegetett szavazatnak a rájuk leadott voks a nagy pártokban csalódottak számára, illetve a kalózokat választották a korábban a Zöldekre voksolók is, akik eltávolodtak pártjuktól annak túlzott középre húzódása miatt. A siker emellett tartalmi újításoknak is köszönhető: a Kalózpárt az internetes privátszféra védelme és az internet cenzúrájának elutasítása
mellett olyan tágabb és általánosabb érvényű követeléseket fogalmazott meg, mint a politika átláthatósága vagy az állampolgári részvétel kérdése.1 A német Kalózpárt – és általában a kalózpártok – programjának lényegi eleme a privátszféra védelme, az információáramlást korlátozó szellemi szabadalmak visszafogása, a tartalom- és a tartalommegosztás szabadsága, hiszen – saját meghatározásuk szerint – a tudás és a kultúra szabadságáért lépnek fel.2 Az információs társadalomban az egyének szabadságát nagyban befolyásolja, hogy kik rendelkeznek a rájuk vonatkozó adatokkal, milyen mértékben centralizáltak az adatbázisok, mennyi az utóbbiak „felejtési ideje”, és mennyire átláthatók az adatkezelési folyamatok. A tartalom- és tartalommegosztás szabadsága sem csupán az illegális letöltők felé tett gesztus, hiszen a tartalmakhoz való egyenlő hozzáférés tulajdonképpen szociális ügy, korlátozása pedig a további szabad alkotást, a kreativitás kibontakozását akadályozó tényező. Az ilyen pártok szerint tehát nem lehet gazdasági érdekekre, a terrorizmus és a bűnözés elleni védelemre hivatkozva korlátozni az információs jogokat, a személyes adatok védelméhez való jogot, hiszen azok közvetlenül érintenek más alapvető szabadságokat.
Posztdemokrácia: a politika állóvize Az adatvédelem, a privátszféra védelme sokkal érzékenyebb társadalmi-politikai téma Németországban, mint Magyarországon, de a 8 százalékhoz közelítő tartományi választási eredmények nem köthetők csupán a geek-kultúrához, ahogy a szokásos „protesztszavazatok” válasz sem ragadja meg teljes egészében a választási eredmények mögötti társadalmi folyamatokat. A kalózpártok sikerének kulcsa a kiüresedett demokratikus rendszerek kritkájában keresendő. Ahogy a berlini választási eredmények kapcsán már esett erről szó, a kalózpártok egy önmagát szervezni képes társadalmat és egy átlátható, elszámoltatható államapparátust, illetve versenyszférát vizionálnak, más szóval, a posztdemokratikus rendszerek ellenében fogalmaznak meg politikai programot.
Oskar Niedermayer (2012) : Piratenpartei Deutschland, Dossier: Parteien in Deutschland, Bundeszentrale für politische Bildung, 28.04. 2012. Elérhető: http://www.bpb.de/politik/grundfragen/parteien-indeutschland/42193/piratenpartei-deutschland?p=all 1
Grundsatzprogramm der Piratenpartei Deutschland, Piratenpartei Deutschland. Elérhető: http://wiki.piratenpartei.de/images/1/18/Parteiprogramm_A5.pdf 2
A posztdemokrácia – szemben a deliberatív vagy az asszociatív demokráciával – nem normatív, hanem deskriptív kategória. A posztdemokrácia koncepcióját Colin Crouch 3 fogalmazta meg, aki szerint ez alatt egy olyan állapotot kell érteni, amikor a politika kiüresedik, a döntéseket tisztán „szakmai érvek” és gazdasági kényszerszerűségek alapján hozzák, a közvéleményt marketingstratégák irányítják, a választások procedurális jelleget öltenek, az emberek elidegenednek a közügyektől, hiszen arra kevés befolyásuk van, passzivitásuknak köszönhetően pedig ez tovább csökken, a közélet így elitizálódik. A posztdemokrácia nem azonos a diktatúrával, hiszen a demokrácia formális intézményei továbbra is működnek. Utóbbiak azonban vagy nem tudják ellátni legfontosabb funkciójukat – mint a nemzeti parlamentek a reprezentációt – vagy a gazdasági érdekek fogságába esnek, mint a pénzügyi kormányzatok. Az eredetihez képest más szerepet is felvehetnek, ahogy például Magyarországon a szociálpolitika rendészeti funkciókat tölt be. Ennek a legfontosabb oka Crouch szerint a vállalatok növekvő befolyása, a nemzetállamok függése a multinacionális cégektől. Úgy tűnik, Európa egyre inkább a posztdemokrácia állapotába kerül, a választók szabad akaratát mindig felülírja a makrogazdasági ráció, az igazán fontos, húsbavágó döntések pedig korántsem átlátható körülmények között születnek. A folyamat kétségtelenül öszszefüggésben áll a hagyományos nemzeti szuverenitás erodálásával és általában a fokozódó gazdasági interdependenciával. Úgy is fogalmazhatunk, hogy míg a neoliberalizmus a globális kapitalizmus keretei között az egyenlőtlen elosztást, a munka-tőke viszony asszimetriáját leíró fogalom, addig a posztdemokrácia ugyanannak a folyamatnak a politikai rendszerre vonatkozó konzekvenciáit foglalja keretbe. A posztdemokrácia azonban nem kizárólag a politikai döntéshozatal szintjén érhető tetten, korunkban ugyanis átértelmeződik az állampolgárság tartalma is. Az egyén állampolgárként rendelkezik politikai jogokkal, ilyen minőségében válik a politikai közösség részévé, létesít kapcsolatot az állammal. A posztdemokrácia keretei között azonban az állampolgárság instrumentalizálódik, a szabadságjogok mellett mindinkább fontossá válnak az állampolgári kötelességek. Nem kell Németországba mennünk azért, hogy megértsük, mi az állampolgárság tartalma a posztdemokráciában, a magyar politika bőven kínál erre példákat. Az egészség
3
Colin Crouch (2004): Post-Democracy. Polity.
megőrzése nem azért fontos, hogy az ember boldog, hosszú, teljes életet élhessen, hanem hogy fenntartható legyen a nyugdíjrendszer. A fiatal nem azért tanul, hogy kibontakoztathassa képességeit, hanem hogy később fegyelmezett adózó váljék belőle, kiváló emberi erőforrás. Az állam pedig kifinomult eszközökkel bünteti meg azokat, akik nem hajlandók „rendes” statisztikaként viselkedni. Elég, ha idézünk a Nemzetgazdasági Minisztérium demográfiai vitairatából4: „Alapelv: A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!”.
Mit adhatnak a kalózok? Valódi részvételt! A 2013-as szövetségi választásokon a legutóbbi tartományi választási siker után a Kalózpártnak egyre több esélye nyílik arra, hogy bekerüljön a Bundestagba, hiszen ÉszakRajna-Vesztfália Németország legnépesebb tartománya. Kétségtelen, hogy a Kalózpárt profitál az állandósult politikai fásultságból, valamint abból, hogy a baloldali pártok a kilencvenes évek óta elvesztették politikai arcélüket, elsődleges céljuk a politikai centrum elfoglalása volt. Chantal Mouffe ezt a folyamatot, vagyis a blairi harmadik út követését nevezi meg5 a politikából való általános kiábrándultság, illetve a politika feloldódásának elsődleges okaként. A politikából eltűnik a valódi alternatíva, és ezzel a választás szabadsága is, ennek következménye pedig a radikális válaszokat megfogalmazó, a liberális konszenzust elutasító szélsőjobboldali pártok megerősödése. A baloldali pártok feladata tehát Mouffe szerint a jóléti állam intézményeinek védelme, az „emberarcú” globális kapitalizmus, mint maximális cél helyett a neoliberalizmus konzekvens kritikája, és az életvilág, a társadalmi lét védelme a piaci logika egyeduralmától. A már idézett Oskar Niedermayer szerint a német Kalózok követeléseik alapján kétségkí-
vül a baloldalon állnak a kétdimenziós politikai sémában, mind társadalomképüket, értékválasztásukat, mind gazdasági követeléseiket tekintve – bár ahogyan a berlini politológus megjegyzi, népszerűségük egyik oka éppen beazonosíthatatlanságukban rejlik. Új baby boom – a középosztály gyermekvállalási forradalma. A Népesedési Kerekasztal javaslataival kiegészített stratégiai vitaanyag, Nemzetgazdasági Minisztérium, Tervezéskoordinációért Felelős Államtitkárság, 2012. Elérhető: http://www.kormany.hu/download/b/dc/80000/%C3%9Aj%20baby%20boom20120509.pdf 4
Chantal Mouffe (2011): „Postdemokratie“ und die zunehmende Entpolitisierung. In: Aus Politik und Zeitgeschichte, 1-2. Elérhető: http://www.bpb.de/files/XN1V9Q.pdf 5
Kérdés azonban, hogy a kalózok megjelenése képes-e megváltoztatni a német szövetségi politikában a baloldali politizálás mintáit, a társadalmi kritika élét, vagy az intézményesített politika rutinja felőrli a Kalózokat is, esetleg „egy ügy” képviselőiként megragadnak a netes problémakörnél. A posztdemokrácia állapotában azonban nem a módosító indítványok és törvénytervezetek minőségén, a hatékony érdekkijáráson mérhető le a kalózok teljesítménye, hanem azon, hogy megváltozik-e az, amit a politikáról gondolunk, képesek és hajlandóak vagyunk-e foglalkozni a közügyekkel, csökken-e a távolság a mindennapi élet és a politika között, létrejönnek-e azon eljárások, amelyek segítségével visszaadható a demokrácia szubsztanciája. A posztdemokrácia, az állampolgárság intézményének instrumentalizálódása nem köthető csupán az információs technológiák elterjedéséhez, de azok kiteljesítik ezt a folyamatot. Ebben a tekintetben a német Kalózpárt legfontosabb követelése az állam működésének transzparenciája, a részvétel kiterjesztése, hiszen csak így biztosítható a hatalmi szimmetria az egyén és az állam között, így akadályozható meg az állam elitcsoportok általi „elfoglalása”, így fordítható meg a közügyektől való elidegenedés általános folyamata.
