Mi is az a kiserőmű? A Németországban termelt áram túlnyomó része hagyományos, ún. kondenzációs erőművekben keletkezik. Ez azt jelenti, hogy a hőenergiát gőzturbina segítségével alakítják át villamos energiává. Az ilyen erőművek hatásfoka 38% körül van, vagyis az energia több mint 60%-a felhasználatlanul veszik el a környezetben. A kiserőmű működési elve abban tér el ettől, hogy a leadott hő is hasznosításra kerül, így növelhető a kiserőmű hatásfoka. Nagy erőművek esetében a hőenergia hasznosítása a távhővezetékeken keresztül valósul meg, de ennek csak akkor van értelme, ha nagy hőenergia-fogyasztók, pl. lakóterületek vannak az erőmű közelében. A kiserőmű a hozzá tartozó berendezésekkel együtt elfér akár egy épület pincéjében is, a keletkező hőenergiát pedig az a létesítmény hasznosítja, ahol a kiserőmű található. A szerkezet lényegében egy motorból, egy szinkrongenerátorból és egy hőcserélőből áll. A belső égésű motor által hajtott generátor háromfázisú áramot termel, amit a létesítmény is használ. A keletkező áramfelesleget pedig betáplálják az E.ON bajorországi hálózatába. A motor hőt ad le, ami a hőcserélőn keresztül a fűtőrendszerbe kerül. A módszer újszerűsége éppen a motor mozgási energiájának és a keletkező hőenergiának együttes hasznosításában rejlik. Fekete Georgina – Magyar Liza
Repceolaj – a jövő fűtőanyaga? Interjú Ludwig Haindl úrral (51) a regensburgi Kolping Művek káptalani titkárával és ügyvezetőjével Lam. Az emelkedő olajárak miatt egyre nagyobb teret nyernek a megújuló energiaforrások. A német Kolping Művek egyik szállodája, a festői Bajor erdőben található Lambach Hotel energiaellátó rendszere kiváló példa erre. A szállodát évtizedekig olajjal fűtötték, de pár évvel ezelőtt egy olcsóbb, jobb hatásfokú és környezetbarát megoldást találtak. A két ún. kiserőmű (BlockHeizKraftWerk) 2006 óta üzemel, és nemcsak árammal látja el a szabadidőházat, hanem ezekkel oldják meg az épületek fűtését is. Ludwig Haindl úrral az új technológia előnyeiről és a kiserőmű működési elvéről beszélgettünk. Haindl úr, ez a szálloda olyan, mintha új lenne. Miért kellett korszerűsíteni a fűtést? Ennek több oka is volt. A szálloda az 1970-es években épült, és úgy tíz évvel ezelőtt szükségessé vált a felújítása. Ezt az üdülőterületet nagyon szeretik a turisták, a szálloda télennyáron működött. Évente kb. 120.000 l olajat használtunk fel a fűtésre. Nagyon rossz volt az épület szigetelése és a tagolása, a loggiákon keresztül gyakorlatilag kiszökött a meleg. Az ambergi műszaki főiskola segítségét kértük, hogy a létező legjobb megoldást találjuk meg a fűtés korszerűsítésére, a takarékosabb energiafelhasználásra. Elkészült a ház energetikai felmérése, és a hőkamerás felvételek is azt bizonyították, hogy sok energia veszik el. Ezért módosítottuk az épületszerkezetet, a belső loggiák helyett külső erkélyeket alakítottunk ki. Ennek és a falak szigetelésének köszönhetően ma lényegesen jobb a helyzet: az energiafelhasználás 82%-kal, a széndioxid-kibocsátás 79%-kal csökkent.
Miért döntöttek a kiserőmű mellett? A központi fűtés 35-40%-os hatékonysággal működött, mire a melegvíz a kazántól az épület másik végébe ért, szinte ki is hűlt. Ma mindkét szárnynak saját energiaellátó rendszere van, amit két kiserőművel oldottunk meg. A kiserőművek hatásfoka több mint 90%-os, ebből kb. 35% az elektromos energia, 57% a hőenergia. A kiserőművek tehát hőt is, áramot is termelnek. A keletkező áramfelesleget egy szerződés értelmében átveszi az E.ON, és természetesen fizet érte. És még egy érv a kiserőmű mellett: nem hagyományos tüzelőanyagot, hanem repceolajat használunk, ami megújuló nyersanyagként mindig rendelkezésre áll. Milyen előnyei vannak még a repceolajnak? Mivel a repce itt a környéken is megterem, a repceolajat akár a régióban is megvehetjük. Politikailag és gazdaságilag sem függünk az olajtermelő országoktól, az olajár állandó változásától, biztos az ellátás. Nincsenek nagy szállítási költségek, sőt, a pénz itthon marad, és a hazai gazdaságot erősíti, ösztönzi a mezőgazdaságot, amely így további munkahelyeket teremt. Mennyi repceolajat használnak el évente? Úgy 100.000 litert.
Honnan vesznek ilyen sok olajhoz? Egy helyi gazdálkodótól vásároljuk, aki a saját gazdaságában évente 200.000 liter olajat termel. Az égésfolyamat terméke széndioxid. Nem hátrány ez más energiaforrásokkal, pl. a napvagy a szélenergiával szemben? A technológia maga teljesen környezetbarát, gyakorlatilag nincs káros széndioxid-kibocsátás. A folyamatban csak annyi széndioxid keletkezik, amennyit a növény a fotoszintézis során felvett. A nap- és a szélenergiának is van hátránya, elsősorban az, hogy időjárásfüggők. Úgy gondolom, hogy a repceolaj a jövő energiaproblémáinak a megoldását jelentheti. Van hátránya is ennek a technológiának? Igen, a repcetermelésre használt földeken gabonát is lehetne termelni. Mit gondol, mások is alkalmazzák majd az önök innovatív megoldásait? Mi bárkinek szívesen megmutatjuk, hogyan működik nálunk a rendszer. A Kolping házak egyébként is hagyományosan nyitottak, befogadók. Sok kisgyermekes család és fiatal tölti nálunk a szabadságát, rendszeresen vendégül látunk diákcsoportokat is, és konferenciákat, összejöveteleket szervezünk helyi vállalkozóknak, közösségeknek, vendégeknek, ahol bemutatjuk a mi modellünket, közzétesszük a műszaki tanulmányok eredményeit. Még most is együttműködünk az ambergi műszaki főiskolával, rendszeresen küldjük nekik a mérési eredményeket. Így egyrészt folyamatos az erőművek teljesítményének ellenőrzése, másrészt az adatok kutatási alapot is jelentenek a hallgatóknak és az oktatóknak. Mindezzel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy már a gyerekek, a fiatalok gondolkodásában összekapcsolódjon a modern technika és a környezettudatos magatartás. Köszönjük az interjút. Imeli Bettina – Mohácsi Henriett
Kolping: Úton egy jobb világ felé A Kolping Művek egy németországi székhelyű nemzetközi katolikus szövetség, melynek névadója Adolph Kolping német katolikus pap. Kolping 1813-ban született Kerpenben egy pásztorcsalád negyedik gyermekeként. Az elemi iskola után cipész lett, majd az érettségi után teológiát tanult. 1845-ben pappá szentelték. Hittantanárként és lelki gondozóként fő feladatának tekintette, hogy tanulmányaikban támogassa az iparos tanoncokat, javítsa életkörülményeiket. E célból 1849-ben egyesületet alapított, melynek taglétszáma folyamatosan nőtt, és új egyletek is alakultak. Ezek képezik a Kolping Művek alapját, ami mára világméretű szervezetté nőtte ki magát. A Nemzetközi Kolping Szövetség jelenleg a világ 54 országában, közel 600.000 taggal működik. Az ún. Kolpingházak minden érdeklődő számára nyitottak, vallástól és politikától függetlenek. Szállást, ellátást nyújtanak a szakképzésben résztvevő fiataloknak, de hotelként és étteremként is funkcionálnak. Mohácsi Henriett – Krónusz Fanni – Csák Barbara
Gazdálkodóból bajor olajsejk A siófoki Perczel Mór Gimnázium diákjai és regensburgi partnereik a Pindl Gimnáziumból egy környezeti projekt keretében ismerkedtek a repceolaj környezetbarát hasznosításának innovatív módszerével a Bajor erdő dombvidékén. Az egyik repcetermelő gazda, Ludwig Vogel mutatta be családi vállalkozásukat. Vogel úr elmondta, hogy 1980-ban vette át édesapjától a 138 hektár szántóföldet és 80 hektár erdőt. A földeken ma elsősorban repcét termelnek, és a magból évi 180-200 ezer liter repceolajat állítanak elő. A repcetermelés és a repceolajnak biodízelként való hasznosítása jól illeszkedik a Bajor erdő ökológiai rendszerébe. Nemcsak a mezőgazdasági gépeik működnek repceolajjal, hanem évi 100 ezer litert vásárol tőlük a közeli Lambach családi szálló, amely az épület fűtését és áramellátását repceolajjal működő kiserőművel oldotta meg. A helyi vállalkozók és a gazdák együttműködése példaértékű a régióban, és a repcetermelés most biztos megélhetést nyújt a családnak. Persze nem volt egyszerű a váltás, de ahogy Vogel úr elmondta, nem érte meg a hagyományos módon gazdálkodni, a terményt egyre nehezebb eladni, telített a piac. Ezért is kerestek új utakat a gazdálkodásban. A gazdának ma már nemcsak a földhöz kell értenie, hanem figyelnie kell a piacot, kapcsolatokat kell építenie, menedzselnie kell a gazdaságát. Nekik kapóra jött a Lambach szálló energetikai felújítása és repceolajra való átállása. Azóta is gyümölcsöző az együttműködés, a beruházás jövedelmező. „Így lesz a gazdából olajsejk!”- tréfált kísérőnk, Ludwig Haindl, a Lambach Szálló ügyvezetője.
A farmon naponta kb. egy tonna repcemagot tudnak feldolgozni. Ebből 330 liter olaj lesz, ami a többszörös szűrés után azonnal hasznosítható. A repceolaj minőségét egy speciális mezőgazdasági laborban évente ellenőrzik, erről a gazda tanúsítványt kap. Egyéb engedélyre nincs szükség, de ügyelni kell a megfelelő minőségre, mert a rossz minőségű olaj a gépek meghibásodásához vezethet. A repcetermelésen kívül bikákat is tenyésztenek, és a repceolaj sajtolása után keletkező mellékterméket, a magas fehérjetartalmú repcepogácsát az állatokkal etetik meg. A földeket pedig természetes módon tudják trágyázni. Évente 320 bikát exportálnak olasz, illetve francia piacra. Tervezett beruházásaik között szerepel egy biogázzal működtetett erőmű. Az ebben termelt áramot betáplálnák az E.ON hálózatába. Szira Dominika – Rózsa Ádám – Kiss Klaudia
LAMBACH A Lambachban található Kolpingüdülőszálló 1971 óta létezik. Akkor adták át a mai létesítmény legrégibb részét, az úgynevezett nyugati szárnyat. Majd 40 év elteltével épp ennek a szárnynak a felújítása, korszerűsítése vált szükségessé. Hosszas tervezés, előkészítés után végül 2008 szeptemberében indulhattak meg a munkálatok, melyek során a hotel energiafelhasználását is teljesen új alapokra helyezték. Az elavult fűtésrendszer (olajkazán) és a korszerűtlen hőszabályozás következtében irreálisan magas volt ugyanis a szálloda hőenergia-igénye. A korszerűsítésnek köszönhetöen ma két növényi olajjal üzemelő kiserőmű (BHKW-Modul) biztosítja normál terhelés esetén a szálloda fűtését, csúcsterhelési időszakokban – extrém alacsony kinti hőmérséklet esetén – a kiserőművek teljesítményére rásegít egy fűtőolajjal működő kazán. Az új fűtésrendszer, a korszerű szabályozás és a megújuló energiahordozók felhasználása következtében a szálloda primérenergia-igénye kb. 82 %-kal, szén-dioxid kibocsátása pedig 79%-kal csökkent. A két repceolajjal működő kiserőmű jól bizonyítja, hogy hatékonyabb energiarendszerekkel és a megújuló energiahordozók felhasználásával a zavartalan energiaellátás biztosítható, s emellett ez az üzemmód optimálisan alkalmazkodik a Bajor erdő érzékeny ökoszférájához. A kiserőmű-rendszer kialakítása azonban nemcsak környezetbarátabbá tette a szállodát, hanem fontos elemévé vált az ott folyó ifjúsági és oktatási tevékenységnek is, az Arrach-LamLohberg ökorégióban pedig a szálloda a fejlődést fenntartó gazdálkodás mintaobjektumának számít. Fekete Georgina – Magyar Liza
LAKÓTORNYOK. „felhőkarcolói”
A középkor
A középkor felhőkarcolóinak nevezik a Regensburgban található ún. nemzetségi tornyokat. Ezek egyedülállóak Németországban, s a város nekik köszönheti az „Itália legészakibb városa” címet. Majd negyven torony magasodott a városban 1500 körül, más adatok kb. hatvanat említenek, közülük egy tucat még ma is áll az óvárosban. Hogy mi célból épültek? E kérdésre nincs pontos válasz, a tornyok rendeltetéséről a szakértők végtelen vitákat folytatnak. Vajon presztízs, védelem vagy netán kémkedés állt a háttérben? Regensburg legrégibb ábrázolása 1493-ból származik, s egy olyan városképet tár elénk, ami akkoriban az Alpoktól északra egyetlen más városra sem volt jellemző. A városfalakon belül lakótornyok torlódtak s nyúltak karcsúan az ég felé. Ezek többsége ma már nem látható, az évszázadok során ledőltek, átépítették vagy esetleg lebontották őket. Nincs egyetértés a szakértők között abban, hogy vajon mi volt az eredete, illetve funkciója ezeknek az építményeknek. A szokásos magyarázat szerint, amelyet minden idelátogató turista megismer, a középkori Regensburg kereskedői ugyancsak dicsekvő, nagyzoló emberek voltak. Észak-itáliai utazásaikon megismerték ottani kollégáik lakótornyait és maguk is elkezdtek hasonlókat építtetni, hogy ezzel is demonstrálják hatalmukat és gazdagságukat. Lehet, hogy egy szemernyi igazságtartalma van ennek a magyarázatnak, de erősen kétséges, hogy kizárólag az itáliai minta hatott. Hiszen amikor a regensburgi kereskedők elkezdtek Tientbe, Veronába, Mantuába stb. utazni, német földön is megtalálhatóak voltak már a masszív, román lakótornyok. A nemesség is tornyos várakban lakott, s a hercegi vagy püspöki szolgálatban álló városi nemesek hasonlóképpen lakótornyokat építtettek maguknak. Tehát a regensburgi patríciusok számos otthoni példával találkozhattak. Ugyancsak eltérőek a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy vajon miért építették őket. Míg az észak-itáliai tornyok a heves déli vérmérsékletű lakosság pártviszályai miatt elsősorban védelmi célokat láttak el, a viszonylag békés Regensburgban erre nem volt szükség. De akkor mire valók voltak ezek a tornyok? Egy ismert berlini kutató nem zárja ki védelmi szerepüket városi zavargások esetén, mások úgy vélik, hogy erre a funkcióra nem voltak alkalmasak. Feltűnő, hogy lőrésekkel rendelkező és lőrések nélküli tornyok is épültek. Ez a tornyok építésének történetével magyarázható meg. A 11-12. században csak a nemesség román lakótornyai voltak ismertek. A 13. század első felétől azonban megjelentek olyan tornyok is, melyek építtetői jómódú kereskedők. A toronyépítés igazi virágkora akkor köszöntött be, amikor a város megkapta a városi önkormányzat megalakításának privilégiumát. Az ezt követően épülő rengeteg lakótorony a városi polgárság öntudatát fejezte ki, s a városi vezető elitben egyenrangú félként megjelenő kereskedők rivalizálását a nemességgel. De egy apró, finom különbségnek meg kellett maradnia a régi nemesség és a feltörekvők között. „Lehet lőrés a tornyon vagy nem?”- ezt a kérdést a társadalmi hovatartozás döntötte el. A nemesség kora gótikus tornyain voltak lőrések, a kereskedőknek viszont tilos volt lőréseket építtetniük. Ez a különbség csak a 13. sz. végén szűnt meg, amikor a rendi különbségek a polgárság és nemesség között összemosódtak, a kereskedők lovagi címet vásárolhattak, a városi nemesség
viszont bekapcsolódott a kereskedelmi tevékenységbe. És nemsokára már olyan polgárok is lakótornyokat építtettek, akik nem tartoztak a patríciusok közé. A regensburgi tornyok értelmét és célját még sokféleképpen próbálják megmagyarázni, pl. a tornyok reprezentációs szerepükön túlmenően alkalmasak voltak a szomszédos konkurrencia kifigyelésére. Más magyarázat szerint a tulajdonosok kilátótornyai voltak, innen élvezhették a panorámát. A középkori bűzös utcák felett lakni kellemesebb lehetett, bár meg kell jegyezni, hogy a hét-nyolc emelet közül rendszerint csak az első három szintet lakták, a többi üresen állt. Hogy védelmi céloknak mennyire nem feleltek meg ezek a tornyok, egy a 14. században kitört felkelés során derült ki. A felkelést leverték, de ezt követően nem épült több torony. Napjainkra néhány középkori tornyot teljesen felújítottak és nagyon keresett lakásokat alakítottak ki bennük – némelyikhez még tetőterasz is tartozik. Talán a szép kilátás miatt. Máté Anna – Egri Dorottya
Rövid hírek Magyar nyelvű újságban a német szó bizonyára magyarázatra szorul. A siófoki Perczel Mór Gimnázium diákjainak szótárában a „Plattensee” eddig egyértelműen „Balaton” jelentésben szerepelt. De mi köze lehet Regensburg egyik középkori épületének, a Régi őrháznak a Balatonhoz? Természetesen semmi. „Platten”, azaz kőlapok alkotta tenger az, ami az épületet körülvevő teret uralja. A Régi őrház évszázados épületét körbefogja és szinte agyonnyomja az egyik német áruházlánc, a Galeria Kaufhof szürke kőlapokkal borított épülettömbje. Mindennek hátterét pedig a gótikus dóm tornyai képezik. A regensburgi városi elöljárók már megbánták, hogy engedélyezték a városképbe egyáltalán nem illő áruház felépítését a történelmi hangulatot árasztó téren, és valóban riasztó példája ez a megoldás a városrehabilitációnak. Takács Alexa – Varga Lilla A világörökség részét képező regensburgi Régi kőhíd (Steinerne Brücke) 1146 óta köti össze a Duna két partját. A masszív kőépítmény ellenállt szélnek, viharoknak és árvizeknek, és mindeddig nem szorult jelentősebb felújításra. Most mégis veszély fenyegeti: a 20. század embere ártott neki a legtöbbet azzal, hogy télen sózással próbált javítani a közlekedési körülményeken. A sós hólé szétmarja az építőanyagot, és a híd alsó részén, a boltíveken nagy fehér foltok jelzik, hogy az olvadék átszivárog a köveken, mállik
a vakolat, építőkövek hullanak ki a hídból, gyengül a stabilitás. Szükségessé vált a híd felújítása. A munkák megkezdését 2010 márciusában állványerdő jelezte. A híd a 12. században 11 év alatt épült fel. Felújítása előreláthatólag 2013-ig tart. Ujhelyi Rebeka Regensburg azon kevés német nagyvárosok egyike, amelyek a II. világháború után viszonylagos épségben maradtak meg. Csak a vasúti pályaudvart és a város szélén lévő ipari létesítményeket érték bombatámadások, az óváros nem semmisült meg. A középkori utcák, terek, épületek megőrizték eredeti jellegüket. Érdekesnek találtuk, hogy a történelmi belvárosban csak részben vehetik birtokukba az utcákat a gyalogosok. Más német városokban az ún. sétálóutcákból kitiltották a járműforgalmat, itt viszont a gyalogosoknak állandóan figyelniük kell, nehogy egy belvárosba hazatérő autós vagy a menetrend szerinti városi busz elé kerüljenek. Manapság sikk Regensburg belvárosában lakni, pl. egy felújított lakótoronyban méregdrága lakást bérelni. A lakásokat pedig meg kell közelíteni valahogy, és az üzlettulajdonosok sem tiltakoznak a járműforgalom ellen. Csak a városvédők aggódhatnak, mert egyelőre nem tudták elérni céljukat, a történelmi belváros járműforgalomtól való teljes mentesítését. Szalai Veronika – Kocsis Dóra
