40. szam.
Tizenhatodik évioly
mi.
Orosnáza, 1898. október 6.
HAZ ES ISKOLA.
MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.
Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre . . . 3 , Negyed évre 1 f r t E i O kr. Egy szám ára 12 kr.
Felelős szerkesztő és kiadó :
V E R E S
JÓZSEF.
Hirdetés d i j a : Egész oldal . . Fél oldal. . . . Negyed oldal . . Ennél kisebb . . Bélyeg külön 3
© frt 4 „ 2 . I ,, 0 kr.
Enek.
Javaslat,
0 Felsége Erzsébet királyasszoayunk emlékezetére.
melyet a b e l m i s s i ó t á r g y á b a n a vasi felső evang. egyházmegye papi értekezleté íek megbízásából ugyanazon egyházmegye 1898. július 7-én tartott közgyűlése elé s ennek megbízásából kiegészített s bővített alakban a dunántúli evang. egyházkerület lelkészi egylete elé terjesztett.
Irta: S á n t h a K á r o l y . D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.
Népek Királya s édes Atyja, Könyörülő szent Istenünk : Szivünket éles tőr szaggatja, Enyhet, vigaszt adsz-e nekünk? A porba hullva zokogunk : Meghalt j ó Királyasszonyunk 1 Gyászba borult Magyarország, Mert oda már Őrangyala 1 Bús köny füröszt most minden orczát : Ki értünk élt, az meghala ! Hozván olajfa levelet, Minket, mint 0 , úgy ki szeret? Csillag volt 0 a rémes éjben, Es az éj kihajnalodott. Koronájának gyöngyeképpen Áldott jósága ragyogott. A szivén töviskorona, Mit megadással hordoza. Szárnyán az ístenfélelemnek Királyi lelke égbe szállt. Szép tettei sirból kikelnek, Biztatni népet és királyt. Velünk van ö , igy zokogunk, Èl a mi Királyasszonyunk ! Áldás Rá, dicsőség nevére 1 Kónyek közt esdjük ezeren. Áldás a j ó Király fejére 1 •Áldás-a szegény nemzeten l Buzgón könyörgünk, szent Atyánk; Vigaszod harmatozd le ránk 1
Stráner Vilmos pinkafői lelkész,
A Çolyô 1898-ik év j u b i l e u m i e s z tendői Talán felesleges külön hangsúlyoznom, hogy itt nem szándékom ama mozgalomra czólozni, mely ezelőtt 50 évvel leginkább politikai téren, a népek életén átvonult ; bár lehetséges, hogy az is, a mire ma emlékeztetni kivánok s a figyelmet felhivni óhajtom, egyazon szükségletből, a viszonyoknak egyazon fejlődéséből, alakulásából származott, — mégis a kétféle mozgalom köre, iránya, szelleme alapjában véve különböző maradván ! 1848. s z e p t e m b e r 22-én történt, hogy Wittenbergben, a honnan egykor a régi evangóliom ú j erővel indult ki s tört magának utat világszerte. — az ott tartott első német evangelikus egyházi n a g y - g y ű l é s ( K i r c h e n t a g ) alkalmával, melyen úgyszólván egész Németországból mindenféle rendű és rangú férfiak gyülekeztek össze, hogy ama válságos időben az egyház ügyei s a legszükségesebb teendők felett komoly eszmecserét és tanácskozást folytassanak, az akkor már, szűkebb körben, a Hamburg melletti Hornban máig is fennálló u. n. „ R a u h e H a u s " megalapítása által (1833.) hirnévre sz,ert tett, de a nagy többség előtt még ismeretlen, egyszerű kandidátus : W i c h e r n János Henrik egy hoszszabb s a jelenlevőket elragadó előadásban kiadta a jelszót: „Egy a szükséges dolog, hogy az evangelikus egyház a maga egészében elismerje :
a belmissió munkája az enyém ! Hogy ezen munka summájára egy nagy pecsétet nyomjon : a szeretet, épűgy, mint a hit, az enyém. A megmentő szeretetnek kell azon eszközzé lennie, a melylyel a hitnek tényét beigazolja. Ezen szeretetnek az egyházban, mint világitó fáklyának kell égnie, hirdetve, hogy Krisztus az 0 népeiben alakot öltött. Miként az egész Krisztus az eleven isteni I g é b e n kijelenti magát, úgy kell néki magát hirdetnie az isteni c s e l e k e d e t e k b e n s ezen cselekedetek legmagasabbika, legtisztábbja, legegyháziasabbja a megmentő szeretet. Ez értelemben fogva fel a szót „ b e l m i s s i ó " egyházunk új jövőjének hajnala virul fel. 1 ) Előadása folyamán W i c h e r n oly élénk színekkel ecsetelte a népnek (saját közvetlen tapasztalatából ismert) bűneit, nyomorát s ezzel szemben az egyháznak válságos helyzetét, fontos feladatát, hogy -— beszéde behatása alatt — a jelenvoltak osztatlan lelkesedése között, mindjárt a helyszínén megalakult az „ E l s ő n é m e t e v a n g é l i k u s bel m i s s i ó i k ö z p o n t i választm á n y " Berlin székhelylyel („Central Ausschuss für innere Missión.") Igy — jóllehet L ü c k e göttingeni professor egy már az 1843-ik évben kiadott iratában használta először a szót „belmissió" - e kifejezés l e g e l ő s z ö r ott a wittenbergi „Kirchentag"-on, W i c h e r n szájában nyerte a legszélesebb körökre kiterjedő é r t e l m e z é s t és j e l e n t ő s é g e t . S ez a szó azóta egy — nálunk persze, — legalább szélesebb körökben, a legújabb időkig majdnem teljesen ismeretlen s ma is sokak szemében kissé idegenszerű, de másrészt ott is, a hol nem idegen, tehát saját hazájában, gyakran f é l r e m a g y a r á z o t t , sőt visszaélésekre vezető j e l s z ó v á lett. Igy tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy a belmissió valami va i áz s-s z e r-féle, a melynek hatása alatt, népünk, egyházunk sebei szinte egy csapásra meggyógyulnak, behegednek. Látni fogjuk, hogy a leghatalmasabb tényező, a melylyel a belmissiónak a maga munkájában számolnia kell : a b ű n n e k hatalma, ez ellen pedig tartós, állandó harczot kell folytatni, mert egy megnyert ütközet még nem egyértelmű a győzelemmel. Még azoknak sem lehet teljes mértékben igazat adnunk, a kik e g y e d ü l a sikeres belmissiói tevékenységtől várják az u. n. s o c i á ») Th. Schäfer: „Die innere Mission in der Schule." 8. 1.
I i s k é r d é s m e g o l d á s á t . A belmissió igenis előmozdíthatja, elősegítheti ezen kérdés megoldását, de magához a megoldáshoz más tényező is szükséges s ez: a t ö r v é n y , de persze ez is csak úgy és akkor, ha benne a keresztyénség elvei nyernek helyes érvényesülést. Tévednek azok is, a kik a belmissiót az e g y h á z o r g a n i s m u s á t ó l t e l j e s e n függ e 11 e n n e k képzelik, vagy akarják, mert — bár a belmissió a hivatalos egyház keretén kivül álló tevékenység, az egyházzal szerves összeköttetésben kell maradnia, mivel ellenkező esetben a tapasztalat tanúsága szerint könnyen az egyház, annak tanai és rendje iránti k ö z ö n y ö s s é g r e , utoljára rajongó s e k t á s k o d á s r a vezethet s igy bizonyos tekintetben épp az ellenkezőjét érné el annak, a mit elérni akar. L ö h e erre nézve azt mondja: „Annak, a mit ma belmissiónak nevezünk, megvannak a maga fokai és határai. Úgy van az, mint azokkal a központi körökkel, mint ama hullámokkal, melyeket a tóba dobott kő képez. Yan egy legtávolabb kör : az az e mb e r i ; egy második, mely már szűkebb : az a k e r e s z t y é n i és egy harmadik, legszűkebb : ez az e g y h á z i s mindezeknek k ö z p o n t j á b a n ott van Jézus, ki ama körök fogékonysági mértéke szerint, sugarait mindazokra a körökre kiárasztja, mint a kegyelem és áldás sugarait. — Adj a koldusnak : ez emberi és nem keresztyénellenes dolog. . . Gyógyítsad a betegeket és utald őket az üdvözitőhöz, az keresztyéni dolog. — De ne feledd el, hogy a keresztyén a maga teljességében egyházi lesz, és hogyha te minden emberrel össze vagy kötve, valamely egyetemes kötelék és minden keresztyénnel a keresztség köteléke által, mégis azokkal egyesit a legszorosabb és a legteljesebb kötelék, a kikkel te együtt élvezed az Úrnak testét és vérét, a kikkel te úrvacsorai közösségben állasz és Krisztus emberi voltát együtt karolod át. — Ne feledd el, hogy az általános emberbaráti szeretet, az atyafiak iránti szeretet forrásából fakad (II. Pét. 1. 7.) és hogy az az isteni parancs áll előtted: Tégy jót minden emberekkel, de különösen a te hitednek cselédivel. — A három központi körben ragyogjon a a legbenső, a naphoz legközelebb eső. fényesen és tündöklően, különben a többiekhez nem jut valódi világosság. 2 ) ') L. az i d é z e t e t : C s i k y Lajos : - B e l m i s s i ó i l e v e l e k . " Prot. Szemle II. évf. 2 füzet. 336. 1.
<483 Még sokkal kevésbé helyes azt gondolni, hogy a belmissiónak czélja lehetne, magát az e g y h á zat, mint a népek nagy tanitó-mesterét, a tévelygőknek világító tornyát, feleslegessé t e n n i . Sót inkább öröme s büszkesége legyen az, hogy az Úr egyházának s e g i t ő t á r s a lehet. Kétségtelen az is, hogy — miként egykor a p i e t i s m u s minden súlyt a b e l s ő életre fektetve, egyoldalúságba jutott — úgy a belmissiói törekvések — ellenkezőleg a külsőségek tömkelegében elveszíthetik az e g y s z ü k s é g e s d o l g o t ; a belmissió egyszerűen d i v a t t á sülyedhet alá, de akkor meg is szűnt lenni az a mi hivatása : a világnak sava ! Ha egyébként félreértések és visszaélések történnek, bizonyára e téren is alkalmazható az igazság : „ A b u s u s n o n t o 11 i t u s u m". ! De vajon a d o l o g nem volt-e már a n é v e l ő t t ? Kétségtelenül! S c h ä f e r azt mondja: „A belmissió történelmi jelenség — s azért lényege is történeti vizsgálódás útján érthető meg legkönnyebben." 3 ) Jelen előterjesztés szűk kerete legfeljebb egy f u t ó l a g o s a n á t t e k i n t ő p i l 1 a n t á s t enged meg e tekintetben. A belmissiónak, mint a szeretet tevékenységnek gyökérszálai a k e r e s z t y é n s é g e l s ő i d e j é b e n feküsznek, — annál messzebbre azonban nem igen nyúlnak, mert habár Krisztus előtti kor, nevezetesen a pogány világ, nem is nevezhető minden szeretet nélküli, de mindenesetre oly világnak, melynek az „irgalmasság" fogalma általában véve idegen. 4 ) E kedves virágot az Ú r m a g a plántálta életében, tanaiban, cselekedeteiben. Az a p o s t o l i k o r , mint az „első szeretednek dicső korszaka, e tekintetben is fényesen tündöklik. — Erre nézve utalunk: az apostolok cse. lekedetei könyvének fi-ik fejezetében megirt diakonusválasztásra, melynek szép gyümölcse, hogy „az isten beszéde nevekedik vala és sokasodik vala a tanítványoknak számok Jeruzsálemben és a papok is nagy sokan engednek vala a tudomán y ») Schäfer id. m. 1. 1. *) Plautus római költő valamely szereplőjének következő „igazságot" adja szájába : „Egy koldusnak enni, vagy inni ailni kettős badarság, mert magára nézve ez annyit jelent, hogy az ember elvesztette, a mit adott; a megajándékozottra nézve pedig annyit, hogy az ember nyomorúságát meghoszsiabbitotta u A rómaiak ós spártaiak gyakorlata a gyengékkel szemben, eléggé ismeretes. Dr. H e i n r i c h S e y f a r t h : „Werberufe für die Arbeit der inneren Mission." 27-ik lap.
nak" (7-ik vers;) utalunk az első keresztyéneknek ugyancsak az Acs. könyvében a 2-ik fej. 44 és kk. és a 4-ik fej. 32-ik versében megirt egymáshoz való viszonyára ; — utalunk egy P h ő b e (az első „diakonissz" Rom. 16. 1—2), T a b e a (Acs. 9. 36—42), L i d i a (Acs. 16 13 kk.), A q u i l l a és P r i s c i l la (Acs. 18. 1 — 3 Rum. 16 3 II Tim. 4 19), O á j u s (Ján. 3 1.). T r y p h e n a , T r y p o s a és P e r s i s (Rom. 16 12) fényes, ragyogó neveire, példájára. A k e r e s z t y é n s é g e l s ő s z á z a d a i , nemkülönben az ü l d ö z t e t é s e k u t á n i k o r s z a k , szintén gazdagok a keresztyén szeretet gyakorlásában. — C y p r i a n karthagói püspök (ki 258-ban Yalerian császár idejében martyrhalált szenvedett) az azon időben az egész római birodalomban dühöngő p e s t i s - v é s z alkalmával a keresztyének részéről, a betegek odaadó ápolásában, az elhunytak eltakaritásában stb. tanúsitott hősies és mindenekre — külömbség nélkül — kiterjedő szeretetteljes magatartásáról értékes feljegyzéseket hagyott az utókorra. —- Jellemző az is, a mit a hagyomány L a u r e n t i u s római diakónusról mond. Ugyancsak Yalerian császár 257-ben felszólitotta őt. mint a római gyülekezet vagyonának kezelőjét, — hogy szolgáltassa ki a gyülekezet birtokát képező kincseket. — Laurentius rövid meggondolási időt kér s ez alatt összegyűjti a gjülekezet szegényeit, betegeit, nyomorékjait, ezeket állítja a' császár küldöttje elé, ezt mondván: lm' itt a keresztény egyház legdrágább kincse! J u l i a n apostata pedig ilykép mond önkónytelen dicséretet a keresztyének felett: „Jegyezzük meg, hogy semmi sem segitette annyira elő a keresztyén babona terjedését, mint az ő idegenek iránt való könyörületességök. — Állítsatok ti is azért minden városban kórházakat, mert az valóban szégyen volna reánk nézve, ha mi elhagynék szegényeinket, holott a zsidóknak nincsenek szegényeik és az istentelen galilelaiak nemcsak a magukéiról, hanem a mi szegényeinkről is gondoskodnak." 5 ) Nem hagyható emlités nélkül a B a s i l i u s caesareai püspök (f 379) által ugyanott alapított, nevéről B a s i l i a s n a k nevezett, egy egész kis várost képező, — szegények, nyomorultak, elzüllóttek, betegek, idegenek felvételére szolgáló menedék — vagy szeretetház; továbbá később ») Az i d é z e t : C s i k y L. ó. m. Pr. Sz. II. ó. 2. f. 334. 1.
494-
n u r s i ai B e n e d e k által (480—543) hasonló €zélra a Monte-Cassinón alapított kolostor. A más tekintetben méltán „sötétének nevezhető" k ö z é p k o r a keresztény jótékonyság gyakorlását illetőleg különösen kitűnik. — Itt a szeretet, tevékenység, az ó-korral szemben, a hol az leginkább a gyülekezetből indul ki s annak körében mozog — i n t ó z m é n y s z e r ű jelleget ö l t s értékéből kétségtelenül sokat levon annak rugója, indító oka: a jó cselekedetek által való megigazulás hite, reménye. — Sorra keletkeznek a kol o s t o r o k , e g y h á z i r e n d e k , melynek nagy része számtalan szegénynek, betegnek, elhagyottnak, testileg, lelkileg nyomorultnak nyújt menedéket, szeretetteljes, odaadó ápolást, igy az assisi F e r e n c z (1182—1226) által alapított minoriták, vagy ferencziek — s ennek mintegy kiegészítése — ellenképe — (pendantja)-ként a t h ü r i n g e n i E r z s é b e t által alapított Erzsébethrend. — Ugyancsak a keresztény szeretet, munkásság szolgálatában állottak az eredetileg leginkább betegek ápolásával foglalkozó, később hanyatlásnak induló külömböző lovagrendek, igy a t e m p l á r i u s o k , l a z a r i s t á k , j o h a n n i t á k rendje, mely utóbbi 1100-ban jött létre és mint e v a n g e l i k u s r e n d IV. F r i g y e s V i l m o s által 1852-ben újjá szerveztetett. — Ide sorolandók továbbá a Xl-ik században keletkezett és a XlII-ikban legfőbb virágzásukat elért b e g h i n e k (női) és b e g h á r d o k (férfi) rendje, melyek a zárda és világi szövetkezet között középhelyet foglalnak el ; végül pedig a k ö z ö s élet testvérei. A r e f o r m á c z i ó a tévutakra jutott keresztyén szeretetmunkásságnak is megadta e g é s z s é g e s e v a n g ó l i o m i a l a p j á t , megjelelte helyes irányát, útját, czólját. — Mégis az egyház szervezés és a hitviták a keresztény életnek e z e n megnyilatkozását többé-kevésbé háttérbe szorították ; — másrészt a kolostorok megszűntével, hiányoztak a munkaerők, melyek e téren hivatásszerüleg dolgoztak volna. — Ezen időben bár a rómaiak táborában — mégsem hagyható emlités nélkül p a u l a i szt. V i n c z e (1576—1660.) neve, ki e téren fáradhatatlan tevékenysége, rendkívüli jótékonysága által tündökölt, a többek között az „irgalmas nővérek" rendjének is megalapítója s kit maga Wichern „ U n e r r e i c h t in a l l e n L a n d e n " — nevezett. A p i e t i s m u s kora ezen a téren is megter-
mette a maga üdvös gyümölcsit. — Örök fénnyel" ragyognak ez időből F r a n c k e Á g o s t H e r m á n (1663—1727.), a hallei árvaház megalapítójának ; Hase által a „protestáns egyház szentjé"-nek nevezett Ob e r l i n J á n o s F r i g y e s (1740—-1826.), a steinthali lelkésznek és F a l k J á n o s D á n i e l (1768—1826.), a nagy gyermekbarátnak nevei. E században végül különös említést érdemelnek L ö h e V i l m o s (1808—1871.) a neuendet, telsaui (Bajorország) és F l i e d n e r Tivadar (1800—1864.) a kaiserwerthi diakonissaintézet megalapítói ; utóbbit bizonyára méltán illeti meg a „ d i a k o n i s s á k a t y j a " elnevezés. De bár — mint ezen rövid és főbb vonásokban adott visszapillantásból is látható, — volt „belmissió" mielőtt még meg lett volna a neve, mégis azt kell mondanunk, hogy a belmissió, mint organizált tevékenység nem idősebb még egy fél századnál. A belmissió szükségessége egyrészt magából l é n y e g é b ő l folyik, a mely nem egyéb, mint a keresztény t a n n a k az é l e t b e , az i g é n e k a c s e l e k e d e t e k b e való átültetést, vagy szabatosabban meghatározva: B e l m i s s i ó a z o n a hivatalos egyházon kivül, de a z z a l szervi ö s s z e f ü g g é s b e n álló o r g a n i z á l t t e v é k e n y s é g , mely a hit a l a p j á n á l l v a s abból táplálkozva a szeretet nagy t ö r v é n y é n e k ( M á t é 22 35—40) g y a k o r lati m e g v a l ó s í t á s á r a törekszik, még pedig olyformán, hogy egyrészt a bűnr m á s r é s z t a bűn k ö v e t k e z m é n y e i ellen folytat, úgy szellemi, mint anyagi eszközökkel küzdelmet.6) 8 ) Ezen meghatározásom helyes, vagy helytelen voltának: megitélhetése végett, összehasonlitásúl egyéb definicziókat közlök : 1. W i e h e r n : „Belmissió alatt a szeretetnek nem emez vagy amaz egyenkénti, hanem a Krisztusban való hitből születő, ama összmunkáját értjük, a mely a kereszténységnek azon tömegeit igyekszik belsőleg és külsőleg megújitani, a melyek a bűnből közvetve vagy közvetlenül folyó, vagy küls5 r- mlásnak estek áldozatul, a' nélkül, hogy miként a keresztény megújulásukhoz szükséges volna, a rendezett keresztény hivatalok által elérhetők tolnának. 2. S c h ä f e r : „A belmissió a 19-ik századnak azon reform-mozgalma, a mely az evang. egyháznak belső állapotát az által igyekszik megjavítani, hogy úgy az irgalmasság cselekedeteit, mint a szabad igehirdetést foganatosítani és orga* nikusan belehelyezni teszi a maga feladatává". Schäfer i. m. 96. lap. 3. B u s c h : „Belmissiónak nevezzük azon munkálkodást, melyet a hitben élő keresztények könyörülő szeretete, többnyire a hivatalos egyházon kivül, de az egyház szellemében és szolgálatában, a keresztény nép testi, szellemi ós erkölcsi nyomorának enyhítésére folytat, a mennyiben az a nép, bár megkereszteltetett s névleg a ker. egyház tagja, — külsőleg alásülyedt, szellemi ós vallás-erkölcsi tekintetben fogyatkozást szenved, egyházi, ker. életet nem folytat, sőt azt megtagadja s ezáltal az egyháztársadalmi életben a legkótesebb kóros állapotokat ós bajokat idézi elő". C s i y Lajos: i. m. Pr. Sz II. óvf. 2. fűz. 333. 1.
<485 A belmissió munkásság szükségessége folyik nyiben általában ily kötelességnek ismerjük: ném á s r é s z t k o r u n k , a társadalmi ellentétek, az pünket a hitetlenség, erkölcsi sülvedés, egyházi elkeseredett osztálygyűlölet, az általános elégület- közöny, vagy teljes egyháziatlanság fenyegető lenség, az anyagiasság, az élvhajhászat virágko- veszélyétől megóvni. Ezt pedig kettős kötelességnek kell ismernünk ama megkettőzött tevékenyrának — v i s z o n y a i b ó l . Lehet-e, szabad-e félreismernünk, meg nem séggel, minden erőnek, tehetségnek összpontosílátnunk isten felemelt ujját, s az idők csalhatat- tásával szemben, melyet az ellenséges (római) táborban szemlélhetni bőséges alkalmunk van. lan jeleit ? Lehet-e, szabad-e közönyösöknek maradnunk Lehet-e, szabad-e kicsinylenünk ama veszélyt, mely azon táborból fenyeget, mely zászlajára irta ama ezerféle b a j j a l , n y o m o r r a l szemben, magának a keresztyénségnek egyik általa téves mely népünket, „az Úrnak népét" nyomja; azon módon értelmezett, elferdített jelszavát: „ S z a - sokszor kedvezőtlen, súlyos anyagi helyzettel b a d s á g , E g y e n l ő s é g , T e s t v é r i s é g , " — szemben, mely nem ritkán a közönyösségnek, a melynek egyik vezérlő férfia (Bebel) elérendő sőt elkeseredésnek szülő anyja'? S azon e r k ö l ezélul ezt állítja oda : politikai téren : köztársaság : c s i r o m l á s és elzüllés felett, mely oly gyaknemzetgazdasági téren : kommunizmus ; s a mi ran lép elibénk a c s a l á d i és t á r s a d a l m i minket legközelebb érint és érdekel : vallásos té- életben egyaránt, lehet-e találóbb kifejezése szoren : a t h e i s m u s ! — Hogy sociális, társadalmi morúságunknak a próféta bánatos kifakadásánál : téren baj van elég, mindenki belátja ; be kell „Óh, ha valaki az én fejemet vizekké változtatlátni azt is, hogy a sociális élet terén mozgó hatná ós az én szememet könyhullatásoknak kútáramlatot csak sociális természetű munkálkodás fejévé, hogy éjjel-nappal siratnám az én népem által lehet feltartóztatni, illetőleg helyes mederbe leányának megöletetteit" (Jerem. 9, 1.) Szabad-e terelni, de persze oly sociális természetű- ezentúl is az a g g o k a t és g y e n g é k e t , a támunkássággal, mely az embert nem pusz- m a s z n é l k ü l á l l ó k a t , a testileg vagy lelkitán niint t á r s a d a l m i l é n y t , hanem mint leg b e t e g e k e t , n y o m o r é k o k a t segítség nélegyént, individuumot veszi figyelembe — s ezt a kül hagynunk? Lehet-e közönyösen néznünk, hogy leghelyesebb módon igyekszik tenni a belmissió. mily sokan, különösen az elárvult, vagy e l h a Itt nem elegendő légvárakat épiteni, feladatunk, g y a t o t t g y e r m e k e k soraiból — de egyebek hogy valóságokból építsünk, emeljünk erős gátakat. is — erőszakkal, vagy édes csábításokkal és ígé— „Bebel (már emiitett) soeialista vezér egyszer retekkel az „egyedül üdvözítő egyház" ölébe keazt mondta, hogy az egyház a világnak még so- rülnek, óh — mily gyakran azért, mert — mondhasem használt. A belmissiói munkásság által ez juk meg őszintén, mi n e m segítünk, s e g í t h e az állítás hazugsággá lesz ; általa ismeri meg a t ü n k rajtok. D i b e l i u s dresdeni superintendens világ, hogy Krisztus egyháza nem holt, hanem egy egyházi beszédében beszéli, hogy egy izben istennek lelke él és működik benne máig. A bel- egy nő jelentkezett nála az evang. egyházból való missió az irgalmas emberszeretet intézetével és kitérés szándókából. Ő megszomorodva kérdezte: intézményeivel tényleges bizonyíték az evangélium „Mit tett önnek a mi egyházunk?" („Was hat Ihnen denn Ihre Kirche gethan?") S az elszohatalmáról ós igazságáról." 7 ) morító, de reánk nézve is oly tanúságos válasz Lehet-e, szabad-e tétleneknek maradnunk azon ez volt: „ S e m m i t , de é p p a z é r t lépek ki ú j á l l a p o t o k k a l szemben, melyeket az „új kebeléből 1" rend, " az u. n. e g y h á z p o l i t i k a i törvéBizony itt az ideje, hogy minden erőnk, n y e k egyházunkban megteremtettek. Bárminő tehetségünk felhasználásával, annak megvalósítáirányú, vagy szellemű legyen is ezekre nézve felfogásunk, e g y b en kell. hogy e g y e k n e k sára törekedjünk, a mit a nemrégiben elhunyt érezzük mindnyájan magunkat s ez azon meg- D r u in m o n d, glasgowi természettudós és theogyőződés, az a komolyan intő tudat, hogy az egy- lógus a keresztyénség programmjának nevezett: ház és hívei közötti kapcsot mind szorosabbra „Hirdetni a szegényeknek az evangéliumot, a fűzni szent és elodázhatatlan kötelesség, a meny- foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek a tömlöcznek megnyílását; az Úr jókedvének esz7 tendejét hirdetni és a mi Istenünk bosszúállásá) Seyíarth i. m. 19 1.
<486 nak napját; minden siralmasokat megvigasztalni; a kik Siónban sírnak, azoknak vigasztalást nyújtani; a hamu helyébe azokat felékesíteni, örömnek kenetét adván a bánat helyébe, dicséretnek palástját a keserves lélek helyébe, hogy neveztessenek igazság fáinak is Úr plántáinak az én dicsőségemre. (Ezs. 61, 1—3.) S hirdetni mindezt nem csak szóval, hanem — a mennyire csak lehet — tettekkel a szeretet nagy apostolának parancsa szerint : „Fiacskáim ne szeressük egymást csak b e s z é d d e l és n y e l v v e l , hanem c s e l e k e d e t t e l és v a l ó s á g g a l " (Ján. I. 3, 18.) ez minden időnek, de különös értelemben a mi korunknak égető kérdése, feladata ! (Folyt, köv.)
Evangélikusok gyűlései Sopronban. Már szept. 24-én, szombaton délután számos előkelő vendég érkezett Sopronba, hogy az itt lefolyó egyházi üléseken részt vegyen ; az érkező vendégeket G e b h a r d t József polgármester és a soproni gyülekezet felügyelője lelkes beszéddel fogadta. Este 6 órakor fényes egyházi estélyt tartott a L u t h e r - T á r s a s á g az ev. templomban, melyet ez alkalommal gázlángokkal világítottak ki. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nagy templomot, a protestáns egyházi élet előkelőségei mellett ott láttuk a soproni kiválóságokat, továbbá igen nagyszámú hölgyközönséget. Az estély B a c h gyönyörű praludiumával és A-moll durjáva! kezdődött, melyet A l t d ö r f e r Viktor adott elő a nagy orgonán kiváló művészettel. A tulajdonképeni megnyitó B o g n á r Endre lovászpatonai lelkésznek s a Luther-Társaság jegyzőjének imája volt. Z s i l i n s z k y Mihály államtitkár, a Luther-Társaság elnöke ünnepi beszédet mondott, melyben a társaság szent hivatását fejtette ki, különösen a mai társadalmi viszonyokra való tekintettel. Az első felolvasó P o s z v é k Sándor ev. főiskolai igazgató volt, ki a soproni gyülekezet tagjainak túlnyomó részére való tekintettel felolvasását németre forditotta le s úgy adta
elő. „Komoly szót" intézett „komoly időben" az egyház tagjaihoz, feltárta az egyház, a társadalom viszonyait a mai korban, rámutatott a bajokra s azok orvoslása módjára. Éles látás, a korviszonyok alapos ismerete és beható bírálata képezték a magas stílusban megirt mű szépségeit. P a u l i k János budapesti vallástanár a Luther-Társaság feladatáról olvasott fel magyar nyelven és az egyházi népies irodalom hivatását tárgyalta. A vallásos estélynek zenei része szintén nagy gyönyörűséget szerzett az áhítatosan hallgató közönségnek. A soproni gyülekezeti vegyeskar A11 d ö rf e r Viktor szakavatott vezetése mellett szebbnélszebb egyházi kompositiókat adott elő, még pedig oly művésziesen, hogy. az általános mély hatás alól senki sem tudott szabadulni. Kiváltképen feltűnt a K a p i Gryula szerzette „Isten a mi oltalmunk" cz. motett és az „Elias" cz. oratóriumból való „Semmit se félj" kezdetű hatalmas karnak minden tekintetben kitűnő, praecis előadása. A soproni gyülekezeti énekkar úgy hanganyag, mint zenei tudás tekintetében mindenesetre egyike a legkiválóbb hazai, egyházi énekkaroknak. Mindenkit áhitatba ringatott T h i e r i n g Matild k. a. T h i e r i n g nyug. tanár leányának gyönyörű soloéneke. A kisasszony kiváló Ízléssel, egyszerűen, igazán templomba illően adta elő Beethoven hires „Bűnbánó éneké"-t. Az estélyt Alfd o r f e r karigazgató művészies orgonajátéka vezette és fejezte be. Bekezdőül eljátszotta bámulatra méltó technikával B a c h Sebestyénnek A-moll praeludiumát és fugáját, végezetül meg Mendelssohnnak d moll sonatáját. melynek egyes részeiben egyes ismertebb egyházi énekek vannak gyönyörűen variálva. A hatalmas orgona nagyszerűségét gyönyörű változataival úgy mutatta be A l t d ö r f e r Viktor, hogy a gyülekezet orgonájára épúgy, mint az azt kezelő mesterre igazán büszke lehet. Hogy a rendkívüli zenei élvezetet is nyújtó előadások valóban mély hatással voltak a hallgató, áhítatos közönségre, külön nem is kell említeni. A kitűnően sikerült vallásos estélynek mindenesetre pompás keretül szolgáltak a fenn emiitett zenei- és énekelőadások. Az estély végén offertorium volt. A r t n e r Je nőné ós leánya, G e c s á n y i Gusztávné úrnő, P o s z v é k Ilona, P r o s z v i m m e r , W ü l s t e n Dóra úrhölgyek a Luther-Társaság javára körülbelül százharmincz forintot gyűjtöttek össze. —
AST
Minden esetre szokatlan, hogy tagdijakra alapitott irodalmi társulat egy vallásos estélyen a templomban maga részére gyűjtessen ; sokkal helyesebb volna a templomi gyűjtést jótékony czélok számára fentartani. A gyámintózeti isteni tisztelet vasárnap reggel 9 órakor kezdődött G u s z t á v Adolf hires gyámintézeti énekével. Az egyházi beszédet H oll e r u n g Károly modori (Pozsony m.) espereslelkész mondotta. Az isteni tisztelet offertoriummal végződött, mely a gyámintézet javára 160 frt körül jövedelmezett. Az offertoriumnál ugyanazon hölgyek működlek közre, a kik szombat este a Luther-Társaság estélyén hasonló minőségben szerepeltek. Az isteni tisztelet után az egyetemes evangelikus gyámintézet k ö z g y ű l é s t tartott. Világi elnök ezúttal L á n g Lajos v. b. t. t. báró R a d v á n s z k y Béla elnököt helyettesitette. Az ülést D i a n i s k a egyházi elnökhelyettes nyitotta meg imádsággal, majd átvette a szót tőle L á n g Lajos s a királynéról emlékezett meg kegyeletes szavakkal, melyeket a közgyűlés állva hallgatott meg. B r u n n e r soproni lelkész rövid, de meleg szavakban üdvözli a soproni gyülekezet részéről a gyámintézetet, mely már egyszer Sopronban ülésezett 1871-ben. Felolvassák báró P r ó n a y Dezső egyetemes világi felügyelő üdvözlő táviratát, G y u r á t z püspök excusálja R a d ó Kálmán felügyelőt, ki betegsége miatt nem lehet jelen, de a ki a legmelegebben üdvözli a gyámintózetet. R a d v á n s z k y báró szintén betegséggel menti magát s a gyámintózet czéljaira 100 frtot Küld. I h á s z Lajos dunántúli gyámintózeti világi elnököt L ö w Fülöp menti ki távolmaradásáért. D i a n i s k a gyámintézeti egyházi alelnök beterjeszti a lefolyt évről szóló jelentését. Szépen emlékszik meg Sopronról s az 1871-ben itt tartott közgyűlést is felemlítve, rámutat, hogy Sopron előtt nem idegen a gyámintézet, szép czéljait, nemes feladatát itt megértik, méltányolják és előmozdítják gyülekezet, társadalom és iskola egyaránt. Jelenti, hogy a Gusztáv Adolf-egylet lipcsei központja a gyámintézet segélyezésére a lefolyt évben 23,000 frtot adott, nagyobb összeg, mint a milyen a gyámintézet egész évi forgalma. Indítványozza, hogy a lipcsei központot is üdvözöljék táviratilag. Erre az egyes kerületek az elnökre adott
szavazatait összefoglalván, a gyámintézet üresen álló egyházi elnöki székére dr. B a l t i k Frigyes dunáninneni püspököt választják meg egyhangúlag, a ki az elnöki széket nyomban elfoglalja s megtartja programmbeszédét, mely szerint a gyámintézet ügyeit mint eddig, úgy ezután is mindig szivén hordozza, szent kötelességének tartja, hogy a hivó szót megfogadja. R a á b Károly körmöczbányai főesperes beszámol lipcsei küldetéséről. Az egyes kerületi gyámintézetek évi jelentéseit felolvassák az illető kerületi gyámintézeti elnökök. A bányakerületben a gyűjtés kevesebb volt az idén, oka a rossz termés és a társadalmi viszonyok lazulása. A Dunáninnen több folyt be, mint tavaly, úgyszintén a tiszai kerületben is, a hol három nőegylet, több ifjúsági egyesület van. A dunántúli kerületben Löw Fülöp locsmándi esperes, gyámintézeti kerületi elnök jelentése szerint buzgósággal, eredménnyel folyt a munka, főleg az éjszaknyugati részekben. Ifjúsági egyesület van három : Sopronban, Bonyhádon és FelsőLövőn, nőegylet Sopronban. G y u r á t z püspök indítványára határozattá emelik a L ö w Fülöp által megpendített azon eszmét, hogy minden elemi iskolai tanuló fizessen 1 krt a gyámintózetbe, ez Dunántúl 1500 frtot jövedelmezne. A gyámintózeti számadást, forgalmi kimutatást, mérlegszámlát jóváhagyólag tudomásul veszik. Megható jelenet volt az ünnepi ajándékok átnyújtása. Özvegy A r t n e r Jenőné a soproni ev. nőegylet néhány választmányi tagjával ( G e c s á n y i Gusztávné, P r o s z v i m m e r Ilona és Vilma, Z á b r á k Etelka, P o s z v é k Ilona, W ü l s t e n Dóra) következő beszéd kíséretében nyújtotta át a gyámintézetnek a nőegylet ajándékait. Főtisztelendő ós Nagyméltóságú elnökségi Mólyen tisztelt közgyűlés! Engedjék meg, hogy mi is, mint a helybeli gyámintézeti nőegylet képviselői örömmel és tiszteletteljesen üdvözöljük ! Engedjék meg továbbá, hogy e Sopronra nézve oly nevezetes nap ünnepléséhez szinte legjobb erőnkből hozzájáruljunk, midőn csekély ajándékainkat személyesen nyújtjuk át. Kérjük önöket» ne méltóztassanak azokat anyagi értékük szerint megbecsülni, de tekintetbe venni, hogy szivből adunk, a mi csekély erőnkből tellik. Fogadják ép oly szívesen, mint a mily örömmel nyújtjuk azo-
<488 kat mi. Ajándékaink : I magyar, 1 német és 3 tót oltárbiblia, mely utóbbinál megjegyezzük, hogy szebb kiadást nem kaphattunk, azért számban igyekeztünk e hiányt pótolni. Ezen bibliákat a mélyen tisztelt gyámíntézet szabad rendelkezésére bocsátjuk. Továbbá adtunk a szt.-antaifai °v. gyülekezetnek egy feszületet és két gyertyatartót, a mencshelyi ev. egyházuak 1 kelyhet patenával és ostyatartót, a csóthi ev. leányegyháznak szinte egy kelyhet patenával és ostyatartót. Bátor vagyok egyúttal a gyámintézeti nőegylet eddigi működéséről és adományairól rövid kimutatást tisztelettel átadni, Isten áldása legyen szerény adományainkkal. A soproni főiskola ifjúsági gyámintózet nevében K a p i Béla theologus nyújt át három oltári bibliát. „A szeretet szavával ajkunkon, a szeretet könyvével kezünkben jelenünk meg itt, főiskolánk ifjúsági gyámintézetének nevében. Vájjon mivel fejezhetnénk ki az inditó érzelmet, a czólt, mely bennünket ide vezetett méltóbban, mint a szeretetben munkás hit e szent könyve által. Legyen e könyv zálog ; záloga a mi szeretetünknek ; legyen symbolum : symboluma a mi belső vallásos lelkesedésünknek. S midőn e három oltári bibliát ily jelentésével bátor vagyok a Nagyméltóságú s Főtisztelendő Elnökségnek ezennel átadni, nem teszek egyebet, mint a szeretet egyesületének csekély áldozatát teszem le a szeretet oltárára. Kegyeskedjék a Nagyméltóságú s Főtisztelendő Elnökség e három oltári bibliát három szegény evang. gyülekezetünknek kiosztani. Vajha a szeretet szelleme kisugároznék e könyvekből ; vajha építenének, épitenének oltárt az Úrnak a hivők szivében ; vajha forgatnák az Írásokat, s megtennék mindenek a maguk hitvallását: „örök élet vagyon abban vajha minden hivő ajakáról felszállna az a boldogító fohász: Isten! „az én utaimnak szövétneke a te igéd, és az én ösvényenmek világa." A soproni konfirmandusok Z á b r á k lelkész vezetése mellett 68 frtot nyújtanak át gyűjtés gyanánt. A soproni felső esperesség vidéki konfirmandusai nevében P a c h e r Ella locsmándi leányka három szép bibliát ajánl fel. A locsmándi gyülekezet, mely 50 év előtt a gyámintézet segélyével tehette le temploma alapkövét, most hálás akar lenni s szegény gyülekezetek számára 4 gyertyatartót és egy feszületet ajánl fel. A huszonöt év előtt Sopronban maturáltak szombaton
este össszejövetelt tartván, azon Teés részére 31 frtot gyűjtöttek s a gyámintézet czéljaira adták. Az adományokat L á n g Lajos köszönte meg szép szavakkal. Köszönetet mondott még L e n k Lajos helybeli gyárosnak, ki Megyesnek ós Sopronnak gyönyörű oltárteritőket adományozott. A Sopronba gyűlt notabilitásoknál, nevezetesen a püspöknél és az államtitkárnál, továbbá L á n g Lajos v. b. t. tanácsosnál a gyámintézeti közgyűlés után, a bankett előtt folytak le a tisztelgések. A lelkészek, a gyámintózet ós LutherTársaság képviselői tisztelegtek az egyházi vezérférfiaknál, továbbá a soproni gyülekezet képviselői Z s i l i n s z k y Mihály közoktatásügyi államtitkárnál a soproni iskolák tantestületei is tisztelegtek a többek között az evangelikus főiskola intézeteinek tanárai is, kiknek nevében P o s z v ó k igazgató üdvözölte az államtitkárt, figyelmébe és jóindulatába ajánlván az intézeteket. Az államtitkar igen melegen fogadta a küldöttségeket s jóakaratáról biztosított mindenkit. A közebéden tosztot a királyra L á n g Lajos v. b. t. t., képviselőházi alelnök, a gyámintézet elnökhelyettese mondott, rövid felszólalásában is meghatóan emlékezvén meg az agg uralkodót ért nagy csapásról. Felállt erre G y u r á t z Ferencz püspök s indítványozta, hogy tekintettel az országos gyászra, több felköszöntő ne hangozzék. Majd B a l t i k Frigyes püspök bocsátotta rendelkezésre a gyámintézeti ezüst serleget, mely Grusztáv-Adolf svéd király azon serlegének mintájára készült, melyből a nagy szabadsághős a hires lützeni csata előtt ivott. A gyámintézet alapszabályai szerint e serleget minden ilyen közebéden körbe kell adni s vele a gyámintézet Erzsébet királyné áldott emlékezetének megerősítésére a Kőszegen épülő egyházkerületi leányiskolában egy helyet alapit „Erzsébet alap" néven szegény lelkész-leányok számára, e körülbelül 4000 frtot igénylő alap javára ajánlja fel a jelen gyűjtés eredményét is és átadja A r t n e r Jenőné úrnőnek, kit L á n g Lajos karonfogva körülvezet a serleggel. A gyűjtés 57 frt 65 krt. eredményezett. G y u r á t z püspök a kerület nevében megköszönte a nagylelkűséget és átadta a pénzt nyomban a kerületi pénztárosnak. Vasárnap d. u. 4 órakor az ev. népiskola dísztermében tartotta a L u t h e r - T á r s a s á g évi közgyűlését Z s i l i n s z k y Mihály államtitkár elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó kegyeletes sza-
<489 vakkal emlékezik a királynéról, emlékét jegyző- felügyelőt és üdvözölte. Ünnepélyes beiktatása e könyvben örökitteti meg. Majd köszönetet mond hónap 18-ára egybehivott rendkívüli közgyőlésen az elnök a szombati estélyen közreműködöknek fog végbemenni. A theologiai tanárok értekezlete. A s az ülést megnyitottnak nyilvánitja. hazai evangelikus theologiák tanárai a soproni ev. Bejelentik, hogy dr. S c h r e i n e r Károly theologiában bizalmas jellegű értekezletet tartot100 frttal a társaság alapitó tagjai közé lép. tak P o s z v é k Sándor theol. igazgató elnöklése A mult évről szóló titkári, illetve jegyzői alatt. Jelen voltak a soproni theologiai tanárokon jelentést tudomásul veszi a közgyűlés, meghall- kívül Pozsonyból dr. M a s z n y i k Endre theol. gatja a számadásokat is s a hivatalnokoknak a fel- akad. igazgató, P u k á n s z k y Béla, K o v á c s Sándor, S t r o m p László ev. theol. tanárok, mentést megadja. Eperjesről C s e n g e y Gusztáv theologiai dekán. Z s i l i n s z k y Mihály elnököt egyhangúlag Lelkész beigtatás. Szép, lélekemelő ünújra megválasztja a közgyűlés a tisztikarral s a nepélye volt a bártfai ev. egyháznak a szentháválasztmányt kiegésziti három új taggal. romság utáni Xlll-ik vasárnapján. — Ekkor Elhatározzák, hogy három nyelvű konfirmá- volt a bártfa-külvárosi egyházban az elhalt cziói képes emléklapokat nyomatnak, ilyennek K e l l ő György helyére választott S z l a b e y Mátyás volt chizsnyói lelkésznek hivatalos beigtatása. tervvázlatát a bizottságtól várják. — - A több mint 2000 egyháztagot számláló egyVégül V e r e s József kifogást te sz a tavalyi ház hívei úgy a városból, mint a falvakból tömeközgyűlésről szóló jegyzőkönyv fogalmazása ellen, gesen jelentek meg ez alkalommal a templomban. mert az az elnök nyilatkozatait nem hiteles alak- — A város képviseletében eljött a polgármester, ban közli, telve túlerős kifejezésekkel, miket Zs. főkapitány, a senátorok, — róm. kath. vallásúak; M. nem használhatott; az ő ( V e r e s ) válaszoló — hivatalosan képviseltették magukat a városban felszólalásának pedig nyoma sincs a jegyzőkönyv- lévő más hivatalok ós testületek. — A róm. kath, egyház, bár megvolt hivar sem az istentiszteleten, ben, sőt a bocsánatkérés fölemlitésével egészen sem az ez után következő banketten senki által hamis szinben tünteti fel egész eljárását; ő kije- nem képviseltette magát. — Hja oda át nem islentette tavaly a közgyűlésen, hogy czikke Írásá- merik velünk szemben a köteles tiszteletet és udnál nem vezette semmi mellékérdek, semmi sze- variasságot ! — Nem indok a távolmaradásra, hogy mélyes támadás vágya, meggyőződése szerint az apát úr épen ezen alkalommal nem volt ottnem is sértett személyében senkit, de ha mások hon. — Tanúlságul megjegyezzük a jövőre nézve, hogy egyházi ünnepélyeinkre valóban felesleges felfogása szerint mégis volna czikkéberi szemédolog a róm. kath. egyházat meghívni. — Baráti lyes sértés, az nem levén szándékában, azért vendégül jelen volt B a l o g h y Farkas margonyai kórt bocsánatot ; kijelentette azonban azt is, hogy ev. lelkész. A zsúfolásig megtelt templomban az ünnea társulat ügyei fölött bírálatot gyakorolni joga is, kötelessége is, ezt teljesítette legjobb meggyő- pély reggel 9 órakor vette kezdetét; az első ének ződése szerint, s jövőben is teljesíteni fogja, va- után J u s t h Alfréd bártfai magyar-német lelkész mondotta az oltári imát s olvasott alkalmi textust. lahányszor szükségesnek itéli. Kéri a mostani — Majd a második ének után az új lelkész az gyűlés jegyzőkönyvében ezt a tényállást helyre- oltár előtt megállva, H o m o la István kassai leligazítani. — A közgyűlés tagjai e nyilatkozatot a kész, ki a főesperes megbízásából a beigtatást valóságnak megfelelőnek találván, kimondják, hogy végezte, J u s t Alfréd bártfai lelkészszel az oltár a mostani gyűlés jegyzőkönyvébe vétessék be elé mentek s H o m o l a István I. Tim. 6.- 12. alapján tartotta meg beigtató beszédét. V e r e s felszólamlásának tartalma. Ezután a beigtatott lelkész S z l a b e y Mátyás s Izaias 55. 1—6 versek alapján tartotta meg a figyelmet mindvégig lekötő, biblikus tartalmú beköszöntő beszédjét. BELFÖLD. Tanitók és kocsisok. A tanítókat élénken foglalkoztatja a legújabb „kitüntetés," mely egyA bányai ev. egyházkerület által kikül- szerre ért tanítókat és udvari kocsisokat meg ladött szavazatbontó bizottság konstatálta, hogy a kájokat. Ez ügygyei a jász-nagy-kun-szolnokmekerületi felügyelői állásra Z s i l i n s z k y Mihály dr. gyei tanítótestület szept. 28-án, Szolnokon, a váállamtitkárt nagy szótöbbséggel választották meg. rosháza nagytermében tartott közgyűlése is fogA nevezett bizottság S á r k á n y Sámuel püspök lalkozott s a következő indítványt fogadta el: vezetése mellett azonnal felkereste a nevezett ú j „Közvetlen tapasztalatok után konstatálhatjuk,
40r>
iiogy a mi nehéz és nélkülözésekkel járó munkánk sem anyagilag, sem erkölcsileg kellőkép méltányolva nincs. Különféle frázisokkal jutalmazni szokták. Nem einlitve, hogy maholnap — az anyagi dotácziót tekintve — kevesebb javadalmunk lesz, mint egy-egy hivatalszolgának, az erkölcsi elismerés azon neme ellen kell ö n é r z e t ü n k é s i n t e l l i g e n c z i á n k p a r a n c s a f o l y t á n fels z ó l a l n u n k , melylyel 4 0 — 5 0 évet eltöltött kartársaink ugyanazon külső kitüntetést szokták kapni, mint a melyet kapják az u d v a r i kocsisok é s s z o l g á k . Minthogy nemcsak mi, de a közvélemény sem helyesli azt, hogy a tanitó 4 0 — 5 0 évi munkája egy kategóriába helyeztessék a kocsisok és szolgák munkájával, ezért indítványozzuk: Keresse meg közgyűlésünk a „Tanitók Orsz. Bizottságát" a czélból, hogy az, alkalmas úton-módon hasson oda, hogy jövőben a kiérdemült tanitók — a legfelsőbb hatóság által is méltánylandónak elismert munkájuk után megfelelő kitüntetésben részesüljenek."
Az egyetemes lelkészi értekezlet a folyó évi egyetemes gyűlés napján d. u. 5 órakor tartatik meg Budapesten az ev. egyház gyűléstermében. A tanitói ötödéves korpótlékra nézve szükséges volna ismernünk a kormány elutasitó válaszainak okait; tisztelettel kérem lapunk olvasóit, szíveskedjenek a feltűnőbb eseteket igen röviden megirni.
Az ev. ref. egyházmegyék gyűlései sorban felszólalnak a kormány azon eljárása ellen, hegy a tanitói korpótlékot megtagadja a szegény egyházaktól ; a convent közbelépését s a kérvények új fenti beadását határozzák majd mindenütt.
Yigilator munkatársunk azon inditványát, hogy a szentföld tanulmányozását lehetővé kellene lenni a prot. lelkészeknek, az ev. ref. egyházi lapok is pártoló szavakkal említik föl lapjaikban. A bányakerületi törvényszék egyhangú határozattal helybenhagyta a békési egyházmegyei törvényszék Ítéletét, mely szerint R. A. cs.-i felekezeti evang. tanitót elmozdította hivatalából azért, mert születendő gyermekeit házassága megkötésekor egyezség útján a r. kath. egyháznak igérte el. R. A. az Ítéletet nem fölebbezte tovább. Lelkészyálasztások. A t e é s i egyházközség egyhangúlag S z a l a y János győri segédlelkészt választotta meg rendes lelkészéül. — Szintén egyhangúlag választották meg Ziermann Lajos pinkafői segédlelkeszt szülőhelyére, Roh o n e z r a . — Győri segédlelkészül H a f e n s c h e r Sándor hivatott meg Vadosfáról. A felső sztregovai ág. liity. ey. egyh á z szept. 18-án iktatta hivatalba újonnan megválasztott lelkészét O n d r e j o v i c s Sándort. Az iktatást F r e n y ó Gyula szent-péteri és S z 1 a nc s i k Bogyoszló abelovai lelkészek végezték.
KÜLFÖLD. Az örök béke kérdése a história bizonysága szerint már sok nemes elmét foglalkoztatott. Egy K a n t p. o. a tiszta ész sekularisátiójának nevezte az örök béke állapotát, s egy L e s s i n g és P l a t é n újabban meg P f l e i d e r e r szóllott az eszményi kérdéshez. Legújabban napirendre került az o r o s z c z á r ama jegyzékével, a melyet aug. 24-én a külföldi hatalmak képviselőihez intézett Pétervárott. A békeliga barátai, s a népek és nemzetek milliói örömmel fogadták a militarismus megszorítására vonatkozó nemes törekvéseit. Az öldöklő háborúk helyére a népek békés anyagi és szellemi fejlődése és haladása fog lépni — ha t. i. a czár békeeszméi megvalósulhatnának. A nagy szót kimondotta a leghatalmasabb orosz czár, az irodalom és a politika műve, hogy az az ige millióknak örömére testté is váljék. De nézzük csak közelebbről a czár békeajánlatát, van-e és lehet-e „békesség a földön az embèrek között?" A mit a Krisztus evangeliuma 19 századon át nem tudott a népek életében megvalósítani, a mit személye ós műve által nem tudott általánossá tenni; az embereknek felebaráti szeretetét, — azt a hatalmas orosz czár s a többi földi király fogja csak igazán megvalósíthatni? kételkedünk benne^ Mint az egyes emberek közötí, úgy a népek között is, mig a bűn bűn marad, az érdekellentét összeütközése elkerülhetetlen. Mint a világtörténelem igazolja, a népek és államok élete korántsem a jóg és az igazság, hanem igenis a hatalom elvén alapúi, úgy hogy a jognak ama alapelvei, a melyekről a czár beszél, az emberek között a gyakorlati életben nem találhatók. Az a békeállapot, a melyről a czár beszél, az „Alig. Ev. Luth. K. Ztg" találó megjegyzése szerint nem egyéb, mint a socziáldemokratia fantastikus jövő béke-állama. Mert mig a bűn bűn marad, addig lesz igazságtalanság ós erőszak a népek, nemzetek és egyes emberek között. A világbékét a bűn tapasztalati valósága teszi lehetetlenné az államok között, s lehet, hogy a czár részén „politikai sakkhúzásnál" egyébnek nem vehető ázsiai uralmának erősítése ós biztosítása tekintetében. A mig az istenországa bennünk és általunk meg nem valósúl, addig „békességről a földön az emberek között" aligha lehet szó. Igy itéli meg egészen helyesen a kérdést K e r e s z t e s i Samu is a „Prot. Egyházi ós Iskolai Lap" hasábján. De örvendünk rajta, hogy az eszme ki van vetve, s fölvetette a legnagyobb absolutistikus hatalom, — gondolkozzanak most már rajta elméletileg a philosophusok, gyakorlatilag a politikusok. A p é t e r f i l l é r e k c s ö k k e n é s é n panaszkodik S c h r ö t z fölszentelt püspök a német pápások krefeldi nagygyűlésén s fölhívja őket nagyobb áldozatkészség főimutatására. Hát „a szalmán háló
szegény vatikáni fogoly" regéje régóta ismeretes. E regével szemben helyesen utalt a sajtó azokra a sok milliót képviselő ajándékokra, a miket jubileuma alkalmával a pápa a sok fejedelemtől kapott, s arra a közel 40 millió lírára, a inely aranyban a különböző bankokban van deponálva. Csudáljuk, hogy a XIX. század végével még igy el lehet ámitani a pápás népedet. Elhisszük azonban, hogy a pápának, mint világmonarchának szüksége van a P é t e r fi 11 é r e k r e. A pápás világuralom, a vatikán lakossága s a nagy gépezetü kúria tömérdek pénzbe kerül, s aztán a nunciaturák képviselete módjára ! A Bielefeld melletti b e t h e l i szünnapi t h e o l . k u r s u s t nagyon sokan látogatták 222 theológus, számos lelkész, 5 superintendens s 40 kandidátus volt a hallgatók között. E „póttanfolyamú„ mőllergűterslohi lelkész nyitotta meg II. Thess. 1. 10-ről tartott épületes szabad előadásával. C r e m e r grefsz waldi tanár Krisztus istenségéről, S c h l a t t e r tübingai tanár a szentlélek tanáról, B a l k e lelkész a lelkésznek gyülekezetéhez való viszonyáról és R ö h r i c h t lelkész az egyháznak a tanuló ifjúságon való szolgálatairól tartott érdekes és tanulságos előadásokat. Különösen S c h l a t t e r tanár kimeritően ismertette az újjászületés, a természeti és szent lélek, a kegyelemadományok, a megvilágositás s a szentelós kérdéseit. Bárcsak mi is ráérhetnénk ilyen szűnnapi theol. tanfolyamok rendezésére ós látogatására ! A németországi erkölcsnemesitő e g y e s ü l e t e k okt. hó 4 — 6 napjain Stuttgart városában tartják az évi egyetemes kögyúlésüket. Érdekes kérdések kerülnek itt tárgyalás alá. Igy W e b e r gladbachi lelkész. „A ker. férfiak feladatáról az erkölcstelenség elleni küzdelmükben," N i e m a n n hyritzi superintendens „A német nő és az erkólesnemesitő mozgalom," Dackinger stuttgarti lelkész „Feladataink a megesett nőkkel szemben, " N a t h u s i u s grefszwaldi tanár „Az erkölcstelenség fejlődése XIV. Lajos óta s annak káros hatása a mi korunkra," s H e n n i n g berlini képviselő „Az erkölcsnemesités a törvényhozás előtt" c. kérdésekről értekezett. A diák fiókegyletek gyűlésén P a u l u s cannstadti orvos „Az erkölcstelen és erkölcsi életmódnak a népjólétre való jelentőségéről", W e b e r lelkész „Korunk egyik lelki betegsége s annak gyógyítása,, s végűi K e n n i n g képviselő „Az erkölcsiség értéke a nyilvános életben" cz. igazán legvitálisabb anyagi és erkölcsi érdekeinkbe vágó kérdésekről tartott előadást. Csak nekünk nem volt kellő érzékünk bold. nagy hazánkfia: I r á n y i Dániel erkölcsnemesitési mozgalma iránt. Pedig ha valahol, úgy nálunk e tekintetben különösen jam proximus ardet Ucalegon ! Egyház, állam, társadalom és iskola többet tehetne ez ügyben.
Az o l a s z k a t h o 1 i c i s m u s körében újabban^, észlelhető refoin mozgalmat, ke?di újabban ismertetni a „Christi Welt" a maga hasábjain, C h i r a g l i a és N e g r o n i lekiismereti mozgalmait ismerteti legelői. Majd ha az ismertetés végére ér. kivonatosan mi is bemutatjuk lapunk olvasó közönségének. Tanulságos lehet ránk nézve annak konstatálása, hogy abban az időben, a midőn a pápás világuralom tetőpontjára jutott, épen Franczia és Olaszország pápás országaiban terjed a papok között az evang. mozgalom, úgy hogy Róma és a pápa országa ez oldalról határozottan a hanyatlás lejtőjére jutott. Figyelemmel fogjuk a jövőben is kisérni ez evang. mozgalmakat. B e y s c h l a g „Deutsch-Ev. Blätter" szeptfüzete a német ó-katholicismus örvendetes haladásáról értesit. W e b e r püspök valóságos evangéliumi munkát végez ez evangy. jellegű reformkatholikusok körében. Egyházi élete és irodalma tiszteletet érdemel. A pápások irodalmának ismeretét legnagyobb részben mi protestánsok az ókatholikusoknak köszönhetjük. Kovásza ez a katholicismusnak, a melynek terjedését mi is örömmel üdvözöljük. (Eperjes.) Dr. S z á v i k M á t y á s .
IRODALOM. A „Prot, irodalmi társaság" kiadásá ban 10 füzet jelent meg a „Koszorú" népies olvasmányaiból. Az öreg pap hagyatéka, elbeszélés, irta B é r i Gyuláné; Hágár, bibliai kép (versekben), irta V a r g h a László; Angyal ós ördög, elbeszélés, irta B á n y a i Géza; T ó t h Pál János csutorája, elbeszélés, irta B o r s o s István ; B a r c s a y Ágnes, történeti kép, irta V a j d a Ferencz; Bálint úr, irta S z e n t k u t i Károly, A tékozló fiú (Vers,) irta S z a b ó Géza; A jezsuita rend feloszlatása, elbeszélés, irta M é s z ö l y Győző; A nagyasszony, irta C s e k m e Ferencz ; A socziálista, elbeszélés, irta F o r g á c s Endre; Az igaz hit, elbeszélés, irta Jámborné S z é k e l y Lilla. Mindegyik füzet ára 4 kr. Megrendelhetők Budapesten H o r n y á n s z k y Viktornál. Népies, érdekes olvasmányok, méltók a terjesztésre ; a mi álláspontunkból azonban sajnálattal jegyezzük meg, hogy majdnem kizárólag az ev. ref. egyházi szinezet ömlik el rajtok; móltányos volna, hogy a Prot. irod. társaság olyan olvasmányokat is adna ki, a melyek az ág. hitv. ev. népet érdekelnék közelebbről. Protestáns árvaházi képes naptár 1899re. Kiadja H o r n y á n s z k i Viktor. Ára 30 kr. a naptár munkatársait arczképben és életrajzokban mutatja be, bemutatja továbbá a budapesti orszá-
4 02 gos prot. árvaház vezetőit, szabadságünnepünk félszázados emlékeit számos képben, B i s m a r c k r ó l ismertetést közöl; versek, elbeszélések teszik érdekessé, változatossá az olvasmányok részét; a szokásos naptári részen kivül prot. egyházi tiszti névtár, vásárok jegyzéke is van benne. Maga a tartalom is megérdemli a pártolást, de a pártolással az árvaház iránt is jótékonyságot gyakorlunk. Ajánljuk, terjeszszük a nép között, s szorítsuk szűkebb kőire a léha, üres, nyerészkedésre szánt egyéb naptárakat. Allitatos hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára. í r t á k : F ö r d ő s Lajos és S Z Í V Ó S Mihály ref. lelkészek. Negyedik kiadás. Budapest, H o r n y á n s z k y Viktor kiadása. Ismert, kedvelt, ajánlásra méltó imakönyv, ára 1 frt. Debreczeni prot. lap. R. Á. cs.-i evang. tanító ügyéről ir magvas vezérczikket. kit az egyházi törvényszék hivatalától mozdított el, mert házassága megkötésekor gyermekeit egyezség által a r. kath. egyháznak ígérte el. Az ítéletben „az egyházi érdekeknek épp oly éber, mint következetes s becsületes ellenőrét, az egyház jövője felett virrasztó jogrend kérlelhetlen szellemét" látja. „Az Ítéletnek és indokolásnak veleje ugyanis ez: R. Á. úr a kath. egyház számára elkötelezett gyermekeit nevelje és táplálja kath. kenyéren, mivel a protestáns kenyér veszélyeztethetné igaz kath. voltukat is, de kétségbe hozhatná a szegény prot. egyház józan eszét is és az a szegény prot. egyház akkor kétszeresen szegény lenne, bizony akkor lenne csak igazán szegény . . . Az evang. testvéregyház ez évben most másodízben adott példát a prot. kritika szabad ós bátor megnyilatkozására s az egyház jogos érdekei mellett — ha kell — egyenes állásfoglalásra". Bizony ha a congrua kérdésében az ev. ref. egyház T i s z a vezetése alatt be nem adta volna a derekát: más eredménye lett volna a mi bátor állásfoglalásunknak !
ÜZENETEK. W . K. Nem általános érdekű; nem szoríthatok ki miatta általános érdekű és sürgős czikkeket; nem mondhatom tehát most meg: mikor adhatom ki a leírást. — A. F. A revideált biblia árát stb. most még nem tudom megírni. — S. V. Kívánsága szerint intézkedtem. — D. S. A folyó évre csak most fizetett, tehát a hátralék még 4 frt 50 kr. — W . P. Köszönöm, alkalomadtán megjelenik ; most sürgős érdekű czikkek vannak sorban. — H. J. Köszönöm ; kényleien voltam megrövidíteni, mert sok a kiadni való tudósítás, s a személyekkel nem ismerős olvasó csak az általános érdekűt kívánja. — V. Gy. A legközelebbi számban. — K. V , Köszönöm ; irtam neki. — H. L. Köszönöm ! — K. S. Köszönöm azt is, a mi jött, azt is, a mi jövendő; a
két füzetet elküldtem. — S> K . Egészen mikor mi csak szerénykedünk, udvarlásban kedünk, reménykedünk, rimánkodunk, a hogy önérzetesen cselekednénk ! Köszönöm ket! — H . P . A legközelebbi számban.
igaz, de serényhelyett, az éne-
Pályázat. A késmárki ágost. hitv. evang. kerületi lyceumban rendes állásra pályázat hirdettetik. Teendői : a) a lyceum összes osztályaiban az ágostai hitvallású evangelikus vallástannak tanítása az egyetemes egyház tanterve szerint; b) a lyceumi protestáns tanuló ifjakkal a vasárnapi istenitisztelet tartása és egyéb iskolai emlékünnepélyeken a szónoki teendők végzése; c) a tanuló ifjúság vallásos erkölcsi életének lelkipásztori vezetése. A tanszék évi javadalmazása 1000 frt tÖfZSfizetés és 2 4 0 frt lakbér. Azon időtől kezdve, mikor a mi tanintézetünk államilag segélveztetni fog, ezen tanszék évi javadalmazása ugyan az lesz, mint a többi rendes tanároké. Pályázhatnak hivatalban levő ágost. hitv. evang. lelkészek és vallástanárok. A pályázni kivánók végzett tanulmányaikra, tanári vagy lelkészi képesitésökre és eddigi szolgálatukra vonatkozó, okmányokkal felszerelt, kérvényeiket folyó 1898. évi november hó első napjáig a" késmárki evang. lyceum felügyelőjéhez, T<.k. Dr. Schwarz Károly úrhoz küldjék el. Késmárkon, 1898. évi szept. hó 20-án. GRÓSZ E R N Ő 51, 3—2.
a lyceum igazgatója.
A debreczeni ágost. hitv. ev. egyháznál a r •
állás megürülvén, erre pályázat hir-
|
dettetik. Javadalom: évi 600 frt. Az | állás azonnal elfoglalható. Pályázati 1 kérvények alulírotthoz intézendők. | Debreczen, 1898. szept. 30. Jflaterny 54. 2—1.
Orosházán nyomatott Veres Lajos gyorssajtóján.
Lajos
főesperes.
