Mezõváros és vidéke TARTALOM 2 PÁRBESZÉD A VIDÉKÉRT. Országos Vidéki Fórum, Hódmezõvásárhely, Szarvas

TARTALOM

Mezõváros és vidéke

Országos Vidéki Fórum, Hódmezõvásárhely, Szarvas

ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM n LÁZÁR JÁNOS: Polgárosodó mezõváros – népességmegtartó képességgel n GLATZ FERENC: Miért a mezõváros? Miért most? Miért itt? n GÉMESI GYÖRGY: Városi, falusi önkormányzatok a vidékfejlesztésben n CSATÁRI BÁLINT: Az alföldi mezõvárosok változó helyzete n NAGY IMRE: Vásárhely, a térség mûvelõdési központja n BABÁK MIHÁLY: Szarvas, a gazdagodó kisváros n DOMOKOS LÁSZLÓ: Az érdekeket képviselõ, fejlesztõ Békés megye n VÁRADI JÓZSEF: Vízgazdálkodás a Körös völgyében n VARGA MIKLÓS: A települések vízgazdálkodása n VÁRADI LÁSZLÓ: A szarvasi halgazdálkodás n Szarvas-Fish Kft. (O. E.) n Rizsfeldolgozás: Oriza-Karex Kft. (O. E.) n Szlovák iskola Szarvason (O. E.) n Magyar pulykafeldolgozás: Gallicoop (O. E.)

17 19 20 22 24 25 26 28

HÍREK n A vidék hírei (Tanács István)

29

HÁLÓZAT • Beszámoló a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének 2009. évi tevékenységérõl • Az MNVH Elnökségének ülése • Az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága elõtt az MNVH Elnöksége • Az MNVH angol honlapjáról • Állásfoglalás a közös agrárpolitikáról • Az MNVH Elnökségének 2010. évi eseménynaptára

3 4 9 11 13 15

Szarvas látképe

Kiadó: MTA Társadalomkutató Központ 1014 Bp., Országház u. 30. Tel.: 224-6700 Kiadói munkatársak: Kovács Éva (olvasószerkesztõ), Horváth Imre (tördelés), Kocsis Gabriella (kép), Nagy Béla (térkép), Oprán Emese (szerkesztõségi titkár) Nyomdai munkálatok: Mesterprint Kft. Budapest, Vak Bottyán u. 30–32/B ISSN 2061-0009

2 PÁRBESZÉD A VIDÉKÉRT

Békéscsabai utca

31 37 37 39 39 40

Címlapon: Hódmezõvásárhely belvárosa (Pálffy István fotója a 2009-ben megjelent „Egy kis hazai. Hódmezõvásárhely és környéke” címû könyvébõl) – Hódmezõvásárhely címere a városháza tornyáról – Napóra Szarvason a város címerével. Montázs

Szerkesztõ: Glatz Ferenc Szerkesztõség: 1014 Budapest, Úri utca 53. Tel./fax: 356-0457

Hódmezõvásárhely madártávlatból

Gyulai városrészlet Karcagi vasútállomás

Szentes, Kossuth utca

ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM

Polgárosodó mezõváros – népességmegtartó képességgel

R

avasz László református püspöknek volt egy figyelemre méltó története, amely a vidék és a város kapcsolatára is vonatkoztatható. A fõtiszteletû püspököt egyszer megkérdezték, hogy mi lehet a különbség a pokol és a mennyország között. A püspök frappáns választ adott: a pokolban egy óriási kondér köré gyûlnek mindazok, akik oda kerültek. Egy-egy hosszú kanállal szeretne magának ételt szerezni a forró ennivalóból mindenki, aki a pokolban van, a kondér körül, szedi az ételt, szedi folyamatosan. Kezében a hosszú kanál. Azonban ez a kéznél is hosszabb kanál lehetetlenné teszi, hogy enni tudjanak. Ehhez képest mi a mennyország? Aki felkerül a mennyországba, az is egy kondérhoz kerül, amelyben ugyanolyan forró az étel, és ahol ugyanolyan hosszú a

Helyszínek: Hódmezõvásárhely, Városháza Díszterme (Hódmezõvásárhely, Kossuth tér 1.); Szarvas, Halászati és Öntözési Kutatóintézet (Szarvas, Anna-liget 8.) 1. nap (2010. április 21.) Délelõtti helyszín: Hódmezõvásárhely, Városháza Díszterme. Hódmezõvásárhely, Kossuth tér 1. Moderátor: Horn Péter akadémikus, az MNVH alelnöke 10.30 – 10.45 Megnyitó, Miért a mezõváros? Glatz Ferenc akadémikus, az MNVH elnöke 10.45 – 11.15 Egy vidéki város bemutatkozik: Hódmezõvásárhely és környéke. Lázár János, Hódmezõvásárhely polgármestere 11.15 – 11.40 Tapasztalatok a mezõvárosok vidékfejlesztésben betöltött szerepérõl. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke 11.40 – 12.10 Mezõváros a magyar településszerkezetben. Csatári Bálint, tudományos osztályvezetõ, az MNVH alelnöke 12.10 – 12.40 Hódmezõvásárhely helye a térség közmûvelõdésében. Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója 12.00 Sajtótájékoztató. (Városháza, Hódmezõvásárhely, Kossuth tér 1.) 13.00 – 14.00 Ebéd – állófogadás Délutáni helyszín: Szarvas, Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) Szarvas, Anna-liget 8. Moderátor: Ligetvári Ferenc, egyetemi tanár, az MNVH alelnöke

kanál. Csakhogy a mennyországba kerülõk nem magukat, hanem egymást etetik, és így soha nem marad senki éhen. Ez a különbség a pokol és a mennyország között.

A rendszerváltás húsz éve Ravasz László példázata rámutat arra, ami a mezõváros és a vidék kapcsolatában is nagyon fontos lehet. Mert mi a mezõvárosok történelmi küldetése? Van-e egyáltalán történelmi küldetésük, van-e Hódmezõvásárhelynek történelmi küldetése, van-e a 21. században ezeknek a közösségeknek szerepe? Szerintem ma Magyarország és Hódmezõvásárhely számára is az egyik legfontosabb kérdés: hogyan tudja fenntartani, folytatás az 5. oldalon

15.30 – 15.55 Így mûködik a város és vidékének ellátórendszere. Babák Mihály, Szarvas polgármestere 15.55 – 16.20 A Körös Völgye Fejlesztési Terv. Domokos László, a Békés Megyei Közgyûlés elnöke 16.45 – 17.10 Vízgazdálkodás a Körös völgyében. Varga Miklós, az MNVH elnökségi tagja; Váradi József, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság fõigazgatója 17.10 – 17.35 A szarvasi halgazdálkodás fejlõdése: termelés, kutatás, import és export viszonya. Váradi László, a HAKI fõigazgatója 17.40 Szarvas-Fish Kft. üzemeinek megtekintése. Müller Tibor gazdasági igazgató 19.30 Vacsora és kerekasztal-beszélgetés a helyi turizmusról, a civil szervezetek szerepérõl, valamint a helyi sajátosságokról Felkért hozzászólók: Glózik Klára, Váradi Lászlóné, Dr. Dezsõ István, a Civil Fórum Egyesület elnöke, Vozár Márton

2. nap (2010. április 22.) Tanulmányút Szarvason 10.00 Rizsfeldolgozás. Bemutatja: Nagy Péter, Oriza-Karex Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetõje 11.30 Szlovák iskola Szarvason. Bemutatja: Medvegy Pálné igazgató 13.00 A magyar pulyka (tenyésztés és feldolgozás). Bemutatja: Erdélyi István, a Gallicoop vezérigazgatója 14.00 Ebéd a Kondorosi Csárdában. Következtetések és vita 15.30 Elutazás.

PÁRBESZÉD A VIDÉKÉRT 3


Miért a mezõváros? Miért most? Miért itt?

C

élunk a vidéki térségek életminõségének emelése. Mind az emberek, mind a természeti környezet életminõségének emelése. Közép-Kelet-Európában és így Magyarországon is politikai és gazdasági rendszerváltás megy végbe. Átszervezõdik a munka világa, a tulajdonviszonyok. Betagozódunk a termelési és kulturális világpiacba. A városokba, mindenekelõtt a nagyvárosokba a nemzetközi tõke teremtõ módon áramlik. Ott találja az állam által kiépített infrastruktúrát, magas szintû képzési intézményeket, a világpiacon is versenyképesnek bizonyuló munkaerõt. Európai tanulság: a vidéki térségek – a vidéki lakosság, a vidéken aktív kis- és középvállalkozások – versenyhátrányba kerülnek az új globális piacon. Ugyanakkor a vidéki térségek belakottságának biztosítása közhaszon: a vidéken lakók biztosíthatják nemcsak a helyi egészséges élelmiszert, hanem a természeti környezet – a szántó mellett a vizes, erdei élõhelyeink, tájaink – karbantartását is.

A vidék közhaszna A vidék közhaszna megnõtt korunkban, de a köznek – vagyis az államnak – kötelessége, hogy e közhaszonért tudatos vidékfejlesztõ politikát folytasson. A területfejlesztésen belül – legalábbis átmenetileg, ezen évtizedekben – kapjon elsõbbséget a vidéki térségek infrastruktúrájának fejlesztése, a vidéki munkahelyteremtés segítése jogszabályokkal, adópolitikával, vagy éppen hitelpoliti-

kával. Az EU ezt a korparancsot értette meg, és a 2007–2013. évi európai gazdasági tervezési idõszakra kötelezõvé tette, hogy a tagállamok a nemzeti fejlesztési tervek mellett külön nemzeti vidékfejlesztési programokat készítsenek. Ahogy az EU szintjén is külön vidékfejlesztési európai tervet és azt segítõ Európai Vidéki Hálózatot hoztak létre. 2009. január 1-jéig kellett a tagállamoknak létrehozniuk – mintegy az európai hálózat részeként – a maguk nemzeti vidéki hálózatát. E hálózatok feladata, hogy a vidéki lakosság és a vidéki közélet szereplõit szervezetbe foglalja: helyi értelmiségieket, tanárokat, orvosokat, tisztviselõket, helyi vállalkozókat, mezõ-, erdõ- és vízgazdálkodással foglalkozókat, iparosokat, vidékfejlesztõket és – nem utolsósorban – a helyi és országos politikai élet szereplõit. Mert tudomásul kell venni: a politikusok nélkül – legyen szó polgármesterekrõl, választott önkormányzati vagy parlamenti képviselõkrõl – nem lehet sikeres az új vidékpolitika. És mi Magyarországon még valamire rájöttünk: a tudomány nélkül – az országos és helyi tudományos mûhelyek, egyetemek, az Akadémia elsõ számú segítõnk lehet az új vidékpolitika tervezésében éppúgy, mint a helyi vidékfejlesztési tervek kimunkálásában.

A magyar Hálózat mûködése Minden reményem megalapozottnak látszik: az MNVH a következõ parlamenti évkörben is a klasszikus polgári

A fórum helyszíne a hódmezõvásárhelyi városháza épülete – belül színes üvegablakok – díszes ajtó


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM közélet, nem pedig a pártpolitika színtere lesz. Merthogy az MNVH Elnökség immáron közhelyszerû mottóját idézzem: „Mi tudomásul vettük, hogy a Tiszának partjai és nem pártjai vannak.” Amihez gyakran hozzátettem: ne feledjük, hogy okos vidékpolitika, vagy éppen vízgazdálkodási politika nélkül a Tisza partjain élõ természeti és emberi világnak a boldogulását sem segíthetjük hatékonyan. Mert mi nem dolgozatokat gyártottunk, hanem konkrét elõterjesztéseket. És azokat valakiknek, a döntéshozónak, helyi és országos szinten mérlegelni és esetleg megvalósítani kell. Csak emlékeztetek: beszéltünk – a maihoz hasonló Országos Vidéki Fórumon – a vidéki térségek sikereinek titkáról (Gyõrben). Merthogy nem igaz, hogy nincsenek vidéken jó kezdeményezések és valós sikerek, vitattuk együtt – kutatók, helyi üzemvezetõk, polgármesterek, mezõgazdasági vállalkozók. Azután beszéltünk Lajosmizsén a tanyás települések jövõjérõl. Ismét nem panasznapot tartottunk, hanem az eredményes gazdálkodók, a kitörés titkait figyeltük: egyetemi tanárok elõadásai és termelõk elõadásai, üzemlátogatások követték egymást. Azután mondtuk: a vidékfejlesztési programok a Kárpátmedencei magyarságpolitika elsõ számú eszközei lehetnek. Hiszen a határokon túli tömbmagyarság – a Székelyföld kivételével – a határok másik oldalán helyezkedik el, legyen szó Csallóközrõl, Ipolyságról, Partiumról, Vajdaságról. És Országos Vidéki Fórumot rendeztünk Szabadkán, határokon átnyúló vidékfejlesztést megvalósító önkormányzati tisztviselõket, vidékfejlesztõket vittünk – Mórahalomról, Szarvasról, a fiatal gazdák egyesületébõl –, és hallgattuk a vajdasági magyar vidékfejlesztõk úttörõ szellemû elõadásait, látogattuk a vidékfejlesztésbe kapcsolódó ipari, állattenyésztõ, szolgáltatóüzemeket. Azután nagy hírt keltett Fórumot tartottunk Domonyvölgyben, az európai közös agrárpolitika kínálta lehetõségekrõl, a több mint 300 résztvevõ estig nyúló vitájával, akadémikusok, az egész agrárlobbi, ahogy mondják, a kormány és ellenzék vezetõ agrárpolitikusainak részvételével. No és természetesen folyóiratot adtunk ki Párbeszéd a Vidékért címmel, négy száma jelent meg több mint 40 ezer példányban, könyvsorozatot indítottunk a vidék gondjairól, a kitörési pontokat keresve. És beszéltünk a szélessávú internetrõl mint a vidék infrastruktúrájának legfontosabb lehetõségérõl, beszéltünk és állást foglaltunk a költségvetés vidékre irányuló beruházásairól – ugyancsak kritikusan –, állást foglaltunk a leghátrányosabb helyzetû kistérségekrõl, a vidéki vízgazdálkodás lehetõségeirõl és így tovább. És beszéltünk – ezt a falugondnokok konferenciáján kérték, emeljem ki – a vidéki emberek esélyegyenlõségérõl. Arról, hogy szó esik sajtóban, politikai pártok programjaiban a szociális és kulturális esély-

folytatás a 3. oldalról

biztosítani a népesség helyben maradását. Szomorú, hogy az egész ország, helytõl függetlenül, folyamatosan elveszíti a számára legértékesebbet, a húsz-harminc éves generációt. Amely azt az üzenetet kapta és kapja ettõl a közösségtõl, hogy „nem tudunk nektek mit ajánlani ahhoz, hogy élni tudjatok, el kell innen menni, nem vonzó ez az ország, nem megtartó ez a hely, amelyben élnetek kell”. Én egy olyan közösséget vezetek, ahonnan a fiataloknak megélhetési kényszerek miatt el kell költözniük, elõször Szegedre mennek, aztán elkerülnek Budapestre, végül pedig elhagyják az országot. Mert rájönnek arra, hogy az ország sem képes megtartani õket, nem csak a város. Ennél nagyobb veszteség és ennél nagyobb kihívás egy polgármester számára nem létezik. Történelmi tanulság, hogy Magyarország fejlõdésében a mezõvárosok, környezetük, a mezõvárosi szövetségek a modernizáció és az urbanizáció zászlóvivõi voltak. Én nem látok ellentétet vidék és modernitás között, és nem gondolom, hogy a vidék provincializmust jelentene. Polgárosodás nem képzelhetõ el mezõvárosok nélkül, ha a polgárosodó mezõváros rendelkezik népességmegtartó képességgel. A mai vidékpolitikának tehát valami egészen újat kell feltalálni, olyat, ami 21. századi, és ami nem mond ellent a modernitásnak. Az elmúlt húsz év Magyarországa, a rendszerváltás Magyarországa nem tudott mit kezdeni a vidékkel, a vidéki mezõváros fogalmával. Az egyik megközelítés romantikus giccs volt. Ettõl szeretném városom polgárait megóvni. Nem múltba hajló historizmus kell ma Magyarországon, és a jövõ sem szólhat errõl. A történelmi tanulságok levonására szükség van, de arra, hogy ez legyen a szervezõerõ, a kötõszövet, attól óvnék mindenkit. Miként attól is, hogy a vidékre – „üzemhatékonysági megközelíAz Elnökség az V. Országos Vidéki Fórum megkezdése elõtt


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM egyenlõségrõl, a nemek közötti, az etnikai megkülönböztetés felszámolásáról. Mi ezzel egyetértve mondtuk: beszéljünk az esélyegyenlõség lakhely szerinti biztosításáról is. Az utóbbi 20 évben a leromlott külvárosi negyedek és mindenekelõtt egyes vidéki térségek lakóinak hátrányairól. Ezek kiegyenlítése az állam kiemelt feladata. 700 fõ feletti azoknak a száma, akik több mint egy, és 400 azoknak a száma, akik rendszeresen vettek részt az országos rendezvényeinken. Alakul az a csapat, amely majd – legalábbis az elnök elképzelése szerint – a 2014–2020 közötti idõszakra így most már valóban alulról felfelé építkezõ új vidékfejlesztési nemzeti programot tud összehozni. Akiknek a segítségével elkészülnek a helyi – községi-kistérségi – vidékfejlesztési tervek, amelyekre szervesen ráépülhet az országos, sõt a határokon átnyúló Kárpát-medencei vidékfejlesztési program. És akikkel elõkészíthetjük az új parlament számára a kezdettõl szándékozott „vidéktörvényt”, és ennek részeként a Nemzeti Vidéki Hálózatot köztestületté alakíthatjuk. Mint a modern, újjáépítendõ hazai polgári közélet aktív intézményét. Nem politikai, hanem közéleti intézményét.

Város és vidéke Röviden – minden Fórumon – szólok arról, hogy miért a jelen tematikát emeltük vitára, és miért a jelenlegi helyet választottuk a Fórum színhelyéül. Miért a mezõváros és vidéke témát javasoltuk. Mint történésznek és városi embernek meggyõzõdésem volt és maradt: a városok és a vidéki térségek egymásra utalt lakhelyek és intézmények. Az ország jó teljesítõképessége – akár a 14–15. században, vagy az 1867–1918, vagy az 1970–1980-as években – mindig együtt jelentkezik a vidéki és városi térségek kölcsönös fejlõdésével. Ha ez megsérült – például a 16–17. században, vagy a 18. században, vagy a két háború között, vagy az 1949–1970 közötti idõszakokban, romlott az ország teljesítõképessége. Amúgy is a magyar állam területén Trianon, a szélsõ területek elcsatolásával egy ismert településszerkezeti deformitást hozott létre, egyközpontú, Budapest központú településfejlõdést. Amelyet az állam 1970–1980-ban igyekezett ellensúlyozni, de amely egyközpontúság az 1990 utáni két évtizedben sajátos módon – nyilván a nemzetközi piac erõinek köszönhetõen és az állam kiegyensúlyozó politikájának elmaradása miatt – tovább nõtt. Most már túl vagyunk a rendszerváltás elsõ, politikai szakaszán. Itt az idõ, hogy az ország településszerkezetét is vizsgálat alá vegyük.


tésbõl” – úgy tekintsünk, mint ami felszámolandó, megszüntetendõ. Az elmúlt húsz évben ez a csata zajlott. Üzemhatékonysági megközelítés az állam aktuális vezetõi részérõl, vagy pedig parasztromantika más állami megközelítésbõl. Mind a két út járhatatlan. Történelmi léptékû a felelõssége a következõ kormányzatnak, hogy képes lesz-e modernné és versenyképessé tenni akár csak közép-európai összehasonlításban is azt a vidékpolitikát, amit 2010–2014 és 2013–2018 között kell majd folytatnia Magyarországnak. A jövõ városait kell felépítenünk. Az a politikai, társadalompolitikai és szociális helyzet, amiben ma az ország van, részben lépéskényszer, részben pedig egy olyan lehetõség, amibõl új városokat lehet felépíteni.

A kormánypolitika szerepe A mezõvárosok sikere mindig összefüggött azzal, hogy a kormány mit gondolt a vidékrõl és a mezõvárosról. Trianon jó hivatkozási pont e témakörben is, mert a Trianont követõ elsõ néhány kormányzatnak tudatos vidékpolitikája volt: pontosan felmérte politikai, társadalompolitikai és gazdasági okoknál fogva, hogy az elveszített regionális vagy vidéki centrumok helyett új centrumokat kell felépíteni, és ezért a kormányzati erõforrásokat, természetesen politikai szövetségest is keresve, számos alföldi város újjáépítésére, feltámasztására, konszolidációjára fordította. (Kecskemét, Debrecen, Szeged, Hódmezõvásárhely: a felsõoktatás újjászervezése, az intézmények elhelyezése.) Ezek nem rögtönzött politikai, hanem tudatos társadalompolitikai döntések gyümölcsei voltak. Az Alföldet – egy nagy társadalmi és gazdasági csõd után – a Bethlen-kormány lehetõségnek tekintette, és a rendelkezésre álló forrásokat ezeknek a közösségeknek az újjászervezésére használta fel. (Ne felejtsük el, hogy 1914 elõtt az Munkában a fórum Elnöksége

ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM állami-kormányzati fejlesztéspolitikában azok a települések, amelyek közé Hódmezõvásárhely is tartozott, döntõen pártpolitikai okok miatt, nem tartoztak a kormányzat kedvencei közé, hiszen ellenzéki politikai beállítottságú városok voltak.) A központi kormányzatnak tehát döntõ szerepe van – mentális és kulturális kérdésekben is. Vajon például két, egymás melletti megyei jogú város – az egyik 150 ezres nem nagy város [Kecskemét], a másik 50 ezres kisváros [Hódmezõvásárhely] – lehet-e egyszerre nyertes? Én azt várom a következõ négy esztendõtõl, hogy olyan településpolitikát valósít meg, ahol nem ahhoz igazítják például az oktatás normatíváját és finanszírozását, a kórházi ágyak elosztását, hogy melyik polgármesternek milyen a politikai beágyazottsága és a lobbiérdeke, hanem tudatosan arra kényszerítik a két, egymáshoz közeli jelentõs mezõvárost, hogy az európai uniós források felhasználásánál közösen találják meg a hasznukat. Nem egymás rovására, nem egymás kiszorításával. A vidékpolitika és a vidékfejlesztés terén a következõ kormányzatnak mindenki kormányának kell lennie. Megvan az együttmûködési kényszer, ennek a kultúráját, mintáját ki kell tudni alakítani Magyarországon. A politikai képlet, a politikai felhatalmazás, a nem vitatható legitimáció erre nagyon is alkalmas lehet a következõ években és a következõ hónapokban.

A vidéki városok szerepe Értelmezni kell a vidéki városoknak a szerepét saját személyes környezetükben. Hódmezõvásárhely azért sajátos város, mert más, például nyugat-dunántúli településekhez vagy településszerkezetekhez képest itt egy város meghatároz és karizmatikusan ural egy térséget. Ezt sokkal inkább lehetõségként kell felfogni. Magyarországon nem olyan településpolitikára van szükség, amely a viA közönség a városháza dísztermében

Az európai településszerkezet jövõje A vidéki és városi térségek egymásrautaltságára nem figyeltünk. Tegyük hozzá: Európában ugyanilyen folyamatok zajlanak le. Az EU például 2005-ig, a tervszerû vidékfejlesztési politika meghirdetéséig, a városokról hozott állásfoglalásaiban beszélt városi zajszintcsökkentésrõl, hulladékfeldolgozásról, ivóvízrõl, közlekedésrõl, a gyaloglás és kerékpározás fontosságáról, de nem beszéltek a városok és vidékének egymásra épülésérõl. Ugyanez történt a korai vidékfejlesztési programokkal (1996–2003), abból rendre kimaradtak a városok, azok jobbára az élelemtermelést és a környezetvédelmet taglalták. 2006-ban jelenik meg az EU-dokumentumokban a korábban jól ismert európai elv: a vidéki térségek nemcsak a városok munkaerõ-utánpótlását biztosíthatják, hanem a vidéki élet minõségének biztosításában, a modern ellátórendszerek mûködtetésében is fontos szerepet játszanak. Tudatos térségszemléletre van szükség, a városfejlesztésekben fokozottan figyelni kell, milyen rádiuszban tölthetnek be egészségügyi–oktatási–munkahely-teremtési funkciókat. 2007-ben azután megszületett az úgynevezett lipcsei charta, amely célul tûzi ki az EU tagállamai elé: fejlesztési politikájukban biztosítsanak elõnyt a városi és vidéki térségek közötti szerves kapcsolati háló kiépítésének.) Melyik az a településforma a magyar történelemben, amelyikben a városi és vidéki életfunkció szorosan és szervesen immáron 500 éve összefonódott? A mezõváros. A mezõvárosok, amelynek parasztpolgársága és városvezetése tudatosan törõdött a járásnyira megközelíthetõ vidéki környezettel. A mezõváros Magyarországon – hagyományosan – olyan sajátos településfejlõdési egység, olyan tömeges lakhely, amely szerves kapcsolatban állott környékével. A mezõgazdálkodás, az ellátórendszerek, kis- és középipari vállalkozások és a városi-piaci életforma sajátos együttese ez. Ezt tartjuk az európai településszerkezet jövõjének: a polgár, bárhol lakik, legyen tisztában, hol milyen szolgáltatásokat érhet el. Ezért szükségesek a kis- és középvárosok, amelyek a régi magyar mezõváros nyitottságával fordulnak a vidék felé. Bejárás a városba, kijárás a faluba, a kölcsönös nyitottság – ez a vidék belakottságát biztosító egyik legfontosabb követelmény. Olyan két várost kerestünk fel, ahol a városvezetésben ez a gondolkodás tetten érhetõ. Ez lesz a 21. század vidékének modellje. Ezért került ide, Hódmezõvásárhelyre, Szarvasra az Országos Vidéki Fórum. A magyar mezõvárostól függhet az új vidékpolitika sikere Magyarországon.


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM A Dél-Alföld sikere Miért e helyszín? Miért ide kéredzkedtünk az új lehetséges modell tanulmányozására? Rövid a válaszom, de kutatásokon alapszik. A Dél-Alföld térségében az elmúlt 30 esztendõben új életre kelt a térség mezõvárosaira jellemzõ helyi polgári kezdeményezõkészség, a kis- és középvárosok kommunális és infrastruktúrafejlesztõ politikája nemcsak a turistákat, hanem a vidéket kutató történészeket, szociológusokat, regionális kutatókat is elismerésre késztetik. Ezek közül választottuk a Körösök vidékét – részben, mert itt a több ezer éves vízkultúra amúgy is külön figyelmet érdemel, no meg itt van az ország élelemtermelésének, a haltenyésztésnek és a vízgazdálkodásnak erõs vára, a szarvasi vizesek – és a tucatnyi helyi kis- és középvárost. (Szarvas és Hódmezõvásárhely mellett sorolhatják a kutatók: Karcag, Békéscsaba, Gyula, Szentes és így tovább.)

Politikai konszenzus reményében Megkérdezték azt is tõlem: miért most? A politikai választások idején? A válaszom egyszerû volt, lehet, hogy nem helyes. Mert már tavaly e téma, e térség mellett döntöttünk és a tavaszi idõpont mellett. Miért zavarnának a politikai választások? Ha nem tudjuk a vidékpolitikában a pártok együttmûködését biztosítani, akkor adjuk vissza a jogosítványainkat. Ha nem tudnak a politikai pártok tárgyszerû pártálláspontokat kialakítani a vidéki társadalom és természeti tartalékaink ügyében, akkor adják vissza õk a jogosítványaikat. Eddig nekem a legjobb véleményem alakult ki a vidékpolitikában jelen volt pártpolitikai erõkrõl. Csak nem megosztó, hanem konszenzusos egyéniségekre van szükségünk. Nekünk és az országnak is. Megtanulni méltányolni a másik eredményeit, megtanulni önkritikával vizsgálni a magunk eddigi tevékenységét. Akkor leszünk csak korrekcióra képesek. Nekem az elmúlt évek vidékpolitikai tapasztalatai megalapozottnak mutatják reményemet: még az elmúlt „polgárháborús évek” közepette is sikerült egy nemzeti ügy – a vidéki fejlesztések érdekében – konszenzust teremteni a politikai elit különbözõ szárnyai között. Több az építkezésre, mint a rombolásra hajló, több a konszenzusképes, mint a megosztó szereplõ a politikában, mint gondolnánk. Segítenünk kell, nekünk, civileknek, hogy õk jussanak alkotási lehetõséghez. GLATZ FERENC akadémikus, az MNVH elnöke


A helyiek mindig kiváló vendéglátása a Fekete Sasban

déki kistelepüléseket megfosztja lehetõségeiktõl. Nagyon fontos lesz majd például az oktatáspolitika ebbõl a szempontból. Szakmunkásokat akarunk képezni, akik 14 éves koruktól folyamatosan dolgoznak, és a munka világában kiszolgálják az egyébként a magyar GDP 60%-át adó nagy gazdasági hálózatokat, vagy pedig azt mondjuk, hogy a mi eszményünk 100 év óta nem változott, a kimûvelt emberfõ minõsége a legfontosabb, a minél több kimûvelt emberfõ Magyarországon? Ez a döntés ugyanis meg fogja határozni, hogy milyen iskola lesz egy 1000, 10 ezer vagy 20 ezer fõs településen. Nem véletlen, hogy Hódmezõvásárhely az elmúlt 30 esztendõben a saját erõforrásait feltáró, azokra építõ, a modernitást, a fejlesztéspolitikát a tevékenységének a középpontjába helyezõ, nyitott, integráló, nem provinciális, a minõségre, a tehetségre, a sikerre törekvõ várospolitikát folytatott. A városi sikerek mindig azokban az idõszakokban születtek, amikor ezek az értékek voltak a legfontosabbak. És egy szociális értelemben az országnak a keleti szegletéhez tartozó, nagyon nehéz helyzetben lévõ városban megoldásokat kell letenni az asztalra. A történelmi szempontok elõtti fõhajtásként végül hadd idézzem Erdei Ferencet. Aki azt mondta Hódmezõvásárhelyre és a nagyalföldi mezõvárosokra kivétel nélkül, hogy ezek a települések tulajdonképpen kistelepülésekbõl jöttek létre a 15. században, szoros összefüggésben Magyarország 15. századi nemzetközi és belsõ politikai helyzetével. Azt gondolom, ez nem véletlen. Rudolf Steiner szerint a szervezet, az organizmus több, mint részeinek összege. Magyarországon olyan vidékfejlesztést és olyan fejlesztéspolitikát kell folytatni, ami a részeket úgy összegzi, hogy azok abból többek lesznek, és nagyon sok jó helyi szövetségbõl és egyfajta nyitott, integráló politikából egy új Magyarország születhet. LÁZÁR JÁNOS parlamenti képviselõ, Hódmezõvásárhely polgármestere


Városi, falusi önkormányzatok a vidékfejlesztésben

A

z elmúlt 20 év önkormányzati politikusaként szeretném összegezni azokat a tapasztalatokat és véleményeket, amelyek alapját képezhetik az elõrelépésnek. Elõrelépésnek egy újonnan felálló kormányzat döntéseiben és elõrelépésnek azokban a törekvésekben, amelyek Magyarországon erõsíteni kívánják a vidéket, a vidékpolitikát.

Települések – számokban Elõször a városokról szólnék. Érdemes egy kicsit a számokkal játszani. Ma Magyarországon 347 város van. Létezik a fõváros, a kerületeivel, 23 megyei jogú város és 347 város. Kétszer annyi, mint 1990-ben. Ki és hogyan adományoz ma Magyarországon városi rangot? A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökeként tagja vagyok annak a bizottságnak, amelyik javaslatot tehet az aktuális önkormányzati vagy belügyminiszternek egy település várossá nyilvánítására. Sajnos az elmúlt idõszakban a városi cím devalválódott, a várossá nyilvánítási eljárás fellazult. Vannak 3 ezer és 1800-2000 fõs városkák is ma Magyarországon, amelyek nem versenyképesek a szolgáltatások tekintetében. A városi rang érdekében ezen változtatni kell. Mindez nem jelenti azt, hogy elfelejtkezhetünk arról a közel 3200 településrõl, amely ma Magyarországon mûködik, és legnagyobb részük kistelepülés. Folytatva a számadatokat: Magyarországon 2300 olyan település található, amely önhibáján kívül hátrányos helyzetben van. Köztük nagyon sok város is. Azokat a feladatokat, amiket az állam kötelezõen elõír a számára oktatási, szociális, kulturális, egészségügyi területeken, a saját költségvetésébõl képtelen ellátni, és ehhez csorgat idõnként Karácsony a mátyásdombi iskolában

életben tartó forintokat a központi költségvetés. Igazán nem tud csõdbe menni a település, mert ezeket az utolsó cseppeket megkapja, és a következõ esztendõt mindig túléli, de ez hosszú távon nem tartható. Húsz esztendõvel az önkormányzati rendszer felállítása után nem folytatható az a rendszer, hogy a települések közel fele minden esztendõben forráskiegészítésre szorul, amely mára már egyértelmûen az életben tartást szolgálja.

A települések gazdasági ereje A közszolgáltatások 70%-át a települések, és ezeken belül elsõsorban a városok kötelesek nyújtani. A finanszírozásról pedig csak annyit: ma az állami feladatok teljesítéséhez szükséges állami normatív ellátás 50% alatt van. Volt ez egyébként 70% is, 1990–1993, 2000–2002 között kaptak egy erõsebb gazdasági lökést a települések, de azóta a folyamatos kivéreztetés zajlik. És nem lehet egy feladatot, legyen az oktatási, szociális, egészségügyi, aminek vannak költségei, ugyanolyan szinten kevesebb pénzbõl ellátni. Erre még nem volt példa. Csak a feladatok ellátásának szelekciójával lehet túlélni bizonyos helyzeteket. Hozzáteszem: persze vannak olyan magyarországi települések is, amelyek rosszul gazdálkodnak. Ezek száma azonban jóval kevesebb, mint amelyek tisztességes mûködéssel igyekeznek helytállni. Kérdés, hogyan tudjuk ilyen helyzetben ezt a közvetítõ közeget, az önkormányzatot a szolgáltatásaival segítségül adni a vidékfejlesztéshez. Mert én azt gondolom, hogy erõs önkormányzatok nélkül gyenge az állam, és erõs önkormányzatok nélkül, amelyek feladatukat jól látják el és jól szolgáltatnak, nincs vidékfejlesztési politika. Tehát –

Nyírlugos látképe

Új falufûtõmû avatása Pornóapátiban


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM megítélésem szerint – a vidékfejlesztés nem feltétlenül pénz, hanem egy jól meghatározott nemzetstratégia kérdése, ami elképzelhetetlen jól mûködõ, erõs, konkrét feladat- és hatáskörrel ellátott települések nélkül.

A magyar falu

A város nagyon fontos dolog, én magam is városi polgármester vagyok. De ne feledkezzünk meg a faluról. Én azt gondolom, és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének is húsz éve az a véleménye: a települési autonóAz önkormányzati rendszer hatékonysága mia szent és sérthetetlen. Ha 200 ember együtt akar Az önkormányzatokat meg kell erõsíteni azokkal a szálak- élni, lakni, és megvannak ennek a törvényben elõírt lekal, amit a vidékfejlesztés jelent. A vidékfejlesztés követ- hetõségei, lakjon. Nem kell nekik kórházat fenntartani. keztében kis, lokális gazdasági erõterek alakulnak ki, mert Nem kell rájuk olyan feladatokat róni, amelyeket nem város- és településfejlesztés elengedhetetlen szükséglete a bírnak elviselni. Viszont szervezik a közösségük életét. A gazdaságfejlesztés, és mellé kell tenni az értékteremtést, másik kérdéskör, amit tapasztalunk a falvak mûködéséértékõrzést. Ezek megfelelõ egyensúlya hozhatja létre azt a vel kapcsolatban, hogy szép lassan elnéptelenedik a kedvezõ helyzetet, amelyben a vidékpolitikai, vidékfejlesz- falu, bezár az iskola, nem jönnek a fiatalok, nincsenek esélyek, lehetõségek. Ráadásul a falu lakossága a Tescótési elképzeléseket meg lehet valósítani. Az elsõ megoldandó probléma a feladat–hatáskör fi- ban vásárolja meg a rántott csirkéhez a húst. Ez hihetetnanszírozás, mert nem a települések száma sok, hanem a len. A felmérések megdöbbentõ adatokat mutatnak. Gefeladatok nincsenek jól elosztva. Nem lehet egy 10 ezer nerációk vannak már, akik munka nélkül szocializálódfõs településnek kórházat fenntartani, bármennyire is tak. Nem dolgoztak, nem kapáltak, nem ástak. Hogyan erõs a lokálpatriotizmus. Nem bírják. Beleroppannak. És akarunk vidékfejlesztést nélkülük? Ha megkezdõdne itt nem a kórházi ágyak elosztásáról van szó, hanem a apró lépésekkel a falu önfenntartó képességének visszapolgármesteri törekvésekrõl, tisztánlátásról. Az alapfokú állítása, az jól kapcsolódna a mezõvárosi törekvésekhez, oktatás viszont helyben van a legjobb helyen. És a kis- és a környék településeinek életben maradási esélyeit iskolákra vigyázni kell. Vannak olyan települések, ahol növelné. Felidézhetném Taktaharkány vagy Pornóapáti iszonyatos munkával megmentettek iskolákat. Példa erre jó példáját, ahol az alternatív energiaforrások, a fa, a Mátyásdomb, 1000 fõs település, 80 fõs iskola. Nincs tüzelõ, egyéb biomassza hasznosításával 80–150 lakást erre szükség, mondják a globálisan gondolkodók. Pedig látnak el 20–40%-kal olcsóbban. Végezetül egy Kárpát-medencei kitekintés: a Magyar azok a gyerekek, akik ebbe az iskolába járnak, nem fogják megverni a tanárokat. Azok a gyerekek, akik ide jár- Polgármesterek 7. Világtalálkozóján megszületett az elhanak, talán köszönni fognak az utcán. Hat tanteremben tározás, hogy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége tanul 80 gyermek, és utolsó lehetõségük arra, hogy meg- valamilyen formában kialakít egy közép-európai magyar maradjon az iskola, az volt, hogy ha megírnak egy olyan önkormányzati szövetséget. Nem a pártok, nem az állafelmérõ tesztet, aminek az eredménye az országos átlag mok, hanem a magyar önkormányzatok szövetségét, felett van. Úgy, hogy nem igényelnek ehhez plusztámo- hiszen nagyon sok testvérvárossal rendelkezünk, a Kárgatást. Úgy, hogy a polgármester úr a környékrõl össze- pát-medencében megközelítõleg ezer magyar polgármesszedte a nyelvi laborhoz az informatikai berendezéseket. ter van. Találkozunk egymással, kitalálunk dolgokat, esetÉs lássunk csodát, a 80 fõs iskola gyermekeinek a teszt- leg valamilyen formában tudjuk segíteni is egymást. eredménye magasan verte az országos eredményeket a Mindez az unió szempontjából is konform, a magyar érdekek érvényesítése szempontjából esélyt ad, és megprókorosztályukban. bál olyan törekvéseket összefogni, Nyilván nem arról van szó, hogy amelyek az anyaország és a határ Magyar Polgármesterek Világtalálkozója, 2010 mindenütt ilyen pici iskoláknak kell menti területek gazdaságfejlõdését lenni. De az önkormányzati renderedményezi. Legyen az akár infraszer és a feladatellátás sokszínûséstruktúrafejlesztés vagy valamilyen gét, amennyiben valóban van bengazdasági tevékenység. Szerintem ne felhajtó erõ, meg kell tartani. ha ezzel a lehetõséggel jól élünk, A másik példa Nyírlugos. A akkor megteremthetjük gazdaságilag 3200-3300 fõs települést várossá – ne értse senki félre – a nemzeti nyilvánították 6-8 éve. A polgármesújraegyesítés alapját. ter összeszedte a kárpótlási földeket a településnek és közmunkában erdõt telepítettek bele. Ma annak a GÉMESI GYÖRGY pici településnek egymilliárd forint a Magyar Önkormányzatok Szövetségének vagyona van fában. elnöke, Gödöllõ polgármestere



A

z alföldi mezõvárosok különleges szerepet töltöttek be az ország és az Alföld 19. századi és 20. század eleji fejlõdésében. Könyvárnyi irodalom szól errõl a sajátos struktúrájú városi rendszerrõl, amely a mezõgazdaságra, az élelmiszer- és kézmûiparra építve – valamint kiváló iskolarendszerükre és büszke, szorgos lokális közösségeikre is alapozva – hozta létre ezt a maga idejében méltán sikeres települési formát.

A fejlõdés megtorpanása Enyedi György írta egyik tanulmányában: „A település színtere, kerete és eredménye is a teljes gazdasági-társadalmi átalakulásnak.” Esetünkben az alföldi mezõváros „színterét” a folyószabályozások nyomán megnövekedett agrártermelésre alkalmas síksági tér jelentette, a „keretét” az azt birtokba vevõ sajátos tanyarendszer biztosította, aminek eredménye egy erõs lokális identitásokra, kulturálisan sokszínû közösségekre építõ paraszt-polgári fejlõdés lett. Ennek a sikeres, úgynevezett „alföldi fejlõdési útnak” a dinamikája már az elsõ világháború után megtorpan, majd az államszocializmus kialakulásával és megerõsödésével a „lényegét tekintve” elveszti endogén erõforrásait. Az alföldi mezõvárosoknak a magyar településrendszerben korábban betöltött igen jelentõs szerepe teljesen átalakul. A második világháború után szervezõdõ új, diktatórikus rendszer ugyanis 1948 után teljesen negligálja a mezõvárosi paraszt-polgárt, elveszi földjét és vagyonát, „rendszeridegennek” nyilvánítja családjaikat, és minden eszközt latba vet a tanyarendszer felszámolása érdekében is. Ennek következtében a mezõváros és tanyás vidékei korábban szerves együttmûködést mutató településrendszere is erõteljesen átalakul. Több mint másfél száz önálló tanácsú, úgynevezett tanyaközség jön létre a nagy határú mezõvárosok területén, amelyek az átalakuló szocialista nagyüzemi típusú mezõgazdaságnak is a termelési és termelésirányító központjai lettek. Az alföldi mezõvárosok átalakulásának korábbi „színterei és keretei” tehát gyökeresen megváltoztak. Egyesek közigazgatási-hatalmi központi szerepkört kaptak, és annak révén emelkedtek ki a településhálózatból (Kecskemét, Békéscsaba). Mások oktatási szerepkörük révén

(Szarvas, Hajdúböszörmény), megint mások az iparosítás révén alakultak át (Orosháza, Kiskunfélegyháza, Hódmezõvásárhely), de voltak, ahol a szervezetileg megváltozott mezõgazdaság és az élelmiszertermelés maradt továbbra is, akár egy nagyobb térségre is kiható jelentõségû ágazat (Kiskunhalas, Nádudvar, Makó stb.). Néhány, úgynevezett kis mezõváros elsõsorban a járási hatalmi és intézményi funkcióik bõvítésével jutott késõbb hivatalos városi státushoz (Berettyóújfalu, Kiskõrös, Bácsalmás stb.). Az 1970-es évtizedben és az 1980-as évek elején a mezõgazdasági nagyüzemek – elsõsorban a termelõszövetkezetek – ipari melléküzemágainak telepítésével, illetve általában a „vidék részlegipari telephelyekkel történõ iparosítása” révén rövid ideig sikerült az egyre inkább foglakoztatási gondokkal küzdõ alföldi mezõvárosok helyzetét idõlegesen stabilizálni. Nem csekély mértékben járult hozzá ehhez az úgynevezett háztáji gazdaságok felfutó termelési tevékenysége, illetve annak az „integrálása”, mert nemcsak a megélhetés lehetõségeit bõvítette, de segítette a mezõvárosi hagyo1. táblázat. A mezõgazdasági aktív keresõk változása Kecskeméten és környékén Település/Év

1970

1980

1990

2000

Ágasegyháza

898

641

429

117

Ballószög

599

338

217

91

2091

1 239

843

563

–

–

115

70

1 411

1 003

675

183

728

482

–

–

Kecskemét

6 209

4 753

5 277

1220

Lakitelek

1 324

1 020

856

130

Nyárlõrinc

829

738

589

124

Szentkirály

950

654

577

182

Városföld

675

657

557

172

Összesen

15 714

11 525

10 135

2852

Bugac Bugacpusztaháza Helvécia Hetényegyháza

Forrás: KSH népszámlálás, szerkesztette: a szerzõ.


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM mányok továbbélését, a sokféle tevékenység végzésére képes, leleményes paraszti kultúra megmaradását.

Mezõvárosaink közelmúltja A rendszerváltozás alapvetõen megváltoztatta a mezõvárosok helyzetét is. Az említett részlegipari telephelyek többsége bezárt, az élelmiszeripar jó része külföldi kézre került, szétestek a korábbi évtizedekben kialakult – és részben a túlélést is biztosító – háztáji gazdaságokra építõ beszállítói-integrátori kapcsolatok. A mezõvárosok többsége a rendszerváltozásnak egyértelmûen a vesztese lett. E változások nyomán szinte drámaian megnõtt ebben a sajátos alföldi városcsoportban a munkanélküliség. Ennek alapvetõ oka, hogy a mezõgazdaság foglalkoztatási képessége negyedére csökkent. (Kecskemét és a belõle egykor „kiszervezett” tanyás községek agrárfoglalkoztatotti adatainak változását a 1. táblázat mutatja.) Bár az új önkormányzati rendszer bevezetése után az Alföld számos mezõvárosában kísérelték meg „újjáéleszteni” az egykor olyan sikeres mezõvárosi modell hagyományait, keresni e kétségtelenül ma is sajátos településforma régi-új helyét a településhálózatban, a siker mérsékelt. Különösen nagy terhet jelent e városok számára még ma is a munkanélküliség, a gazdaság stagnálása, a jó elérhetõség (az autópályák) hiánya, és korábbi évtizedekben kialakult – és viszonylag fejlett – intézményrendszerük fenntartása.

2. táblázat. A népesség változásai Település

1949

1960

1970

1980

1990

2001

Berettyóújfalu

13 725

13 877

13 737

16 454

16 780

16 116

Hódmezõvásárhely

49 417

53 757

53 707

54 486

51 180

49 382

Jánoshalma

14 042

13 375

12 620

11 754

10 244

9 951

Karcag

25 100

25 847

24 066

25 230

23 828

22 574

Kecskemét

60 514

70 582

83 578

96 133 102 516 107 749

Szarvas

18 569

19 187

19 418

20 608

18 934

18 497

1. térkép adataiból, hogy a mezõvárosok „abszolút vidékies” térségeket formálnak. Azaz népsûrûségük a ma is nagy határuk miatt igen alacsony. Lényegében napjainkban is elmondható rájuk vonatkozóan Mendöl Tibor tétele: „ha bemégy egy alföldi mezõvárosba, akkor találsz egy falut és találsz egy várost”. Ez a települési struktúra nyilván egészen más vidékfejlesztési megoldásokat igényelne, mint az aprófalvas vagy a kisvárosias. A mezõgazdaság okos, annak egykoron oly jellemzõ helyi specialitásainak a mezõvárosi „rehabilitációja” mellett a korábban fejlett kézmûipar, a kreatív szellemiségû kis- és közepes vállalkozások termelõ (termeltetõ) és a szolgáltató tevékenységeinek a fejlesztése biztosíthatna – az egész Alföld régióra összehangolva – kedvezõ változást ebben a településcsoportban. Csak efféle beavatkozások állíthatnák meg vagy mérsékelhetnék a 2. táblázatból jól látható népességfogyást.

Mezõvárosaink térben és idõben Ha a magyarországi vidéki kistérségeknek (azokat tekinthetjük vidékinek, amelyekben a népesség több mint fele él 120 fõ/km²-nél kisebb népsûrûségû településen) a településszerkezeti jellemzõit is megvizsgáljuk, jól látható az

Összegzés A magyar vidéki térségek bõ harmada ma is mezõvárosias kistérségnek tekinthetõ. Lakosságuk több mint 1,2 millió fõ, amelynek több mint a fele „városlakó”. Területük több mint 20 000 km², az ország bõ ötöde. Térségeikben él a tanyán lakók 80%-a, mintegy negyedmillió ember. Ezeknél az adatoknál vélhetõen semmi nem támasztja alá jobban azt, hogy a magyar Alföldön – a mezõvárosok nélkül – semminemû érdemi vidékfejlesztést megvalósítani nem lehet. De azt igazolják talán a leírtak, hogy regionálisan eltérõ, a mezõvárosok számottevõ munkaerõ-feleslegére építõ, foglalkozásbõvítõ, kreatív vidékfejlesztésre volna szükségük. Amellyel a sokféle mezõvárosi közösség is visszanyeri önbecsülését. S jövõt lát ott élni, gyermekeinek a jövõjét is ott képzeli el. CSATÁRI BÁLINT a földrajztudomány kandidátusa, az MNVH alelnöke



Vásárhely, a térség mûvelõdési központja

S

ajátos helye van Hódmezõvásárhelynek a régióban, hiszen egykori megyeszékhelyként, a jelenlegi megyeszékhely nagyon közeli távolságában kell valamiféle funkciót betöltenie. Ebbe a városba költözve az ember valami hihetetlen tartással, bizonyos „vásárhelyi ethosz”szal találkozik. A 19. század végén élt Vásárhelyen egy Varga Pál nevû paraszt kurátor, aki, mielõtt elhunyt, végrendelkezett, és ebbõl megtudjuk, hogy a parasztpolgári mûveltség mit jelenthetett. Négyszobás lakásban lakott, fényezett bútorai voltak, volt két fürdõkádja, 440 kötetes könyvtára, benne vallásos, gazdasági, történeti és magyar, valamint latin nyelvû szépirodalmi mûvek, és volt 11 festménye is. Ez is az egykori vásárhelyi ethosz része.

Tornyai János szerepe A vásárhelyi mûvelõdés megindítását egy festõmûvésznek, Tornyai Jánosnak köszönhetjük. Tornyai szegény paraszti családból származott, és a város ösztöndíját kihasználva tudott csak kijutni Párizsba. Münchenben is járt, Hollósynál tanult, és találkozott Munkácsy Mihállyal. Majd hazatérve szülõvárosába, a következõ feljegyzést készítette: „Legelsõsorban azért jöttem Vásárhelyre, tudniillik vissza Párizsból, hogy lassanként, csendesen, egy kis mûvészeti életet hozzak be a városba, és a magam csekély tehetsége szerint ápolgatom itt a mûvészeti életet. A célom elérésére legelsõ teendõ, néha-néha egy kis felolvasás, egy-egy hírlapi cikkecske, majd aztán valami szerényebb kiállítás. És mihamarabb egy városi múzeum, és benne nyilvános könyvtár, régiA múlt század a fõtéren: a volt takarékpénztár

ségtár és képtár.” A város közgyûlése 1905-ben határozta el egy múzeum létrehozását, amelynek a Tornyai kezdeményezte 1904-es mezõgazdasági-ipari vásár és kiállítás tárgyi anyaga lett az alapja. A kortársak az akkor létrejött gyûjteményt néprajzi múzeumként emlegették. Tornyai mellett Endre Béla festõmûvész és Kiss Lajos, aki akkor még íróként próbált megélni, majd késõbb a városi gyûjtemény gazdájaként dolgozott, munkálkodott aktívan a múzeum létrehozásán. (A múzeum 1951-ben vette fel Tornyai János nevét.) Tornyai vonzereje a városba csalta Rudnay Gyula festõmûvészt és Iványi-Grünwald Bélát is, társuk volt a kicsit bohém mûvészkörben Plón József is, a legendás fotómûvész, aki a két háború között az 1848-as, még élõ honvédekrõl fantasztikus portrésorozatot készít. Pezsgés indult az irodalomban is, ekkor jelent meg a Jövendõ címû folyóirat, ami szellemi teljesítményben a Nyugathoz mérhetõ. A két háború között a színházi élet vitte tovább a kultúra fejlõdését.

Vásárhelyi Õszi Tárlat A vásárhelyi múzeum igazgatója a II. világháborút követõen Galyasi Miklós lett, aki 1928-ban Párizsban, a Sorbonne-on végzett, hazatérve költõként ténykedett, majd igazgatóként megpróbált egyfajta kulturális szigetet létrehozni a múzeum falain belül. Társaival, Szabó Iván szobrászmûvésszel és Kurucz D. István festõmûvésszel, valamint a városházán dolgozó Almási Gyula Bélával létrehozták az elsõ Vásárhelyi Õszi Tárlatot. Ezt az idén 57.

Tornyai János Múzeum

Alföldi Galéria



Az 55. tárlat katalógusa

Az 56. Õszi Tárlat

Újkõkori leletek a Tornyai János Múzeumban

alkalommal fogjuk megrendezni – ilyen hosszú múltra got és minden technikát. 11. alkalommal rendezték meg visszatekintõ, rangos kiállítás sehol Magyarországon, sõt tavaly a festõ- és a fotószimpóziumot is. 2006-ban avattuk az Emlékpont nevû kiállítóhelyünEurópában sincs. Az Õszi Tárlat kezdeti célja az volt, hogy a Vásárhelyen élõ vagy a városhoz kötõdõ mûvé- ket, amely 2008 eleje óta mûködési engedéllyel is renszeknek kiállítási lehetõséget adjon. Azonban ez a helyi delkezõ épület. 2007 májusában összevonták a városban kezdeményezésként induló kiállítás végül országos rangra az összes kulturális intézményt egyetlen intézményrendszerré. Ennek az elõzménye, hogy a múzeum 2006. detett szert. A kultúrpolitika az 1960-as években támogatta ezt a cember 31-én kivált a megyei múzeumi szervezetbõl. Az vásárhelyi törekvést, bár az indulásnál mindenféle, akko- új intézmény neve: Tornyai János Múzeum és Közmûveriban negatív jelzõt rásütöttek, narodnyiknak és modern- lõdési Központ, amely magában foglalja a múzeumot, az kedõnek bélyegezték, majd érdekes fordulatként az Alföldi Galériát, az Emlékpont kiállítóhelyet és a Petõfi 1970–1980-as évek táján, amikor a modern törekvések Sándor Mûvelõdési Központot. bejutnak az országba, akkor Vásárhelyt kezdték egyre inLegsikeresebb akciónk a 2008-ban megrendezett kább retrográd helyként említeni. Az 1980-as évek végén Picasso Vásárhelyen címû kiállítás volt, amit 11 ezer ema szakmai sajtóban nem jelent meg méltató cikk az itteni ber tekintett meg. A kiállított mûvek Franciaországból kiállításokról. Mára, amikor a nemzetközi mûvészeti po- hozott Picasso-kerámiák voltak. rondon a figurális ábrázolások újra tért nyertek, Vásárhely A város kulturális életében két nagy pályázati terv mûismét szinkronba kerül a nemzetközi tendenciákkal. A ködik: az Agora program és a Tornyai városrehabilitációs Vásárhelyi Õszi Tárlat öt évtized után ismét megtalálta a projekt, amely a Tornyai János Múzeum és a Galéria felmaga helyét. De ez nem önmagáújítását jelenti. A múzeum esetéAz Emlékpont kiállítóhely modern épülete tól történt. Az 50. Õszi Tárlat alkalben nemcsak felújítás, hanem bõmával a város úgy döntött, hogy vülés is lesz, egy háromszintes rakmegemelik a legjelentõsebb díjjal tárbázis kerül a jelenlegi épület járó pénzjutalmat. Ez jelzi, hogy a egyik oldalára, a másik oldalon pedig, ahol egy foghíjtelek van, egy új város megbecsüli az itt élõ, itt dolgozó mûvészeket, és megpróbálja portálrészt alakítanak ki. Ebben lesz idecsábítani azokat, akik továbblátványraktár is, és interaktív, érinvihetik ezt a jelentõs mûvészeti fótõképernyõs információs bázis, rumot. ahol meg lehet találni a gyûjtemény különbözõ, ki nem állított darabjairól szóló információkat is. Szimpóziumok, kiállítások, Részlet az Emlékpont kiállítási katalógusából Az Agora program a közmûvelõdés pályázatok megújulása. A mindennapi kultúra jelszavával igyekszünk olyan prog11. alkalommal rendezik meg Váramot kínálni a város és környéke sárhelyen a Kerámia Szimpóziulakóinak, amely az iskolával együttmot. Európai és Európán kívüli ormûködve lehetõvé teszi, hogy szágokból pályáznak arra a keraminaponta érdemes legyen betérni a kusok, hogy egy hónapon keresztül mûvelõdési központba. dolgozhassanak a városban lévõ kerámiaüzemekben, ahol szabaNAGY IMRE don használhatnak minden anyaa Tornyai János Múzeum igazgatója



Szarvas, a gazdagodó kisváros

S

zarvas 17 és fél ezer lakosú kisváros, amelyet 1722-ben telepítettek újra, bár a lakott település gyökerei egészen régmúlt idõkre nyúlnak vissza. Ma mintegy 1800 adóalanya van. Elöregedõ térség, jellemzõ az elvándorlás, kevés gyermek születik. Ezen a vidéken gyenge, közepes és jó termõföldek vannak. Így elsõsorban a mezõgazdaságból élt a lakosság, az ipar, kereskedelem mindig is gyatra volt. A mezõvárosok egymásnak szolgáltattak, és abból gazdagodott egy kisváros, hogy búzát, állatot adott el a város határán kívülre. Tökéletesen mûködött a gazdaság jó pár évtizeden keresztül, még a kisvárosok iparosainak is volt egyfajta kohéziója, összetartó ereje. Egymástól rendeltek, egymást próbálták segíteni, és törekedtek arra, hogy a pénz ne kimenjen a városból, hanem gyarapítsa a közösséget. Egyszerûen filozofáltak: el kell adni, amibõl sok van, és a jövedelmet idehozni. És azt jól beosztani. Agrárvidék. Földrajzi ismereteinkbõl tudjuk, jó gabonát termeltek itt hosszú éveken keresztül, rizst, állatot, és jellemzõ volt a tejtermelés. A Körösök lehetõséget adtak arra is, hogy halászattal foglalkozzanak az itt élõk.

hogy akkora legyen a porta, ahol egy ökrös szekér meg tud fordulni. És több generáció élt egy családban, egy portán. A modern korok a portákat szétdarabolták, drága lett a víz, az öntözés visszafejlõdött. De a „poros” Alföld nem igazán poros Szarvason, hiszen az az istenadta kincs, amit az élõ Körös és a holtágak adnak számunkra, itt más klímát teremt, mint a többi alföldi településnél.

A rendszerváltás vesztese

A térség a rendszerváltás vesztese. A politika rosszul sáfárkodott mindazzal, ami a DélAlföldön megvolt. Vesztesei lettünk például a malom- és gabonaipar visszafejlesztésének, pedig már az Osztrák–Magyar Monarchiának is éléskamrája volt Békés megye. Akkor és késõbb is feldolgozott termékek hagyták el ezt a vidéket, többek közt a malomipar nagyon híres volt, a békéscsabai és környékbeli malmok a legjobb minõségû, legacélosabb búzából készült liszttel látták el az országot. Gabonában rendkívüli tároló lehetõségeink voltak, amelyeket a rendszerváltás után privatizáltak, és manipulálták az akkori termelõket, tönkretéve õket. Békés megyének fontos konzerviparát, amelynek Szarvas is beszálMezõgazdasági kutatások, agrároktatás lítója volt, tönkretették, eladták a piacot, eladták a gyárat, Régóta jellemzi még kisvárosunkat – meg ezt a környéket szétrabolták. A hûtõipar, a baromfiipar, húsfeldolgozás is – a mezõgazdasági kutatási tevékenység. Ezeken a jó föl- hasonló módon ment tönkre. Ez a vidék mindig arról volt deken, jól öntözött területekkel fantasztikus termés- híres, hogy a háztájiban aprójószágok voltak, sõt még mennyiséget és minõséget lehetne elérni. Ehhez kapcso- ezelõtt tíz-húsz évvel is a városban szinte minden portán, lódóan jellemzõ Szarvasra a felsõoktatás jelenléte is. Elõ- ahol kertes ház volt, jó pár disznót tartottak, és ez megéldeink igen régen létrehozták az egyházi gimnáziumot, de hetést biztosított a családnak. Kiváló hentesek, jó szakhogy még messzebbre menjek, Tessedik emberek éltek itt, kolbászt gyártottak, soVárosismertetõ kiadvány Sámuel az agrároktatást szervezte meg. A rolhatnám még azt, amit itt tudtak. Ezek házi szorgalmatosságot. A parasztember még nem szûntek meg, mert vannak köznem tudta, mit kell tennie a földdel, hogy tünk, akik harcolnak a megszüntetés ellen, kell védenie, hogy kell belõle többet kide leépültek. Végül a cukoripart is teljesen hozni. Tessedik pedig járta a világot, sok elveszítettük. Ezen a vidéken a napsütéses szépet, okosat és jót látott. Ide akarta plánórák száma magas, így kiváló minõségû tálni. Még utálták is érte. És néha összecukorrépát termeltek. Az 1990-es éveket tiporták a kertjét. De õ nem tett le róla, takövetõen is gépesített gazdaságok jöttek nítani akarta a parasztokat. Arra, hogyan létre, és ezt verték széjjel teljesen. Végül kell a szikes földet, a rossz minõségû földet meg kell említeni a tsz-eket, amelyek mosmegjavítani. Annak idején ez rendkívüli toha politikai felhangok miatt mentek dolog volt. tönkre. Tudniillik összekeverte a politika a Az agrároktatás is vele indult el. Érdekes kolhozt és a szövetkezést. A szövetkezés településfilozófiája volt: a város sakktáblanagyon fontos dolog. Ma már mindenki szerû kiosztása neki köszönhetõ. A lényeg, tudja, hogy a kolhoztól lényegesen külön-


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM bözik és más az önkéntes társulás, szövetkezés, ami mûködik mindenhol, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban. Az állami földeket, az agrár rt.-ket, állami gazdaságokat is szétszedték. Nálunk – szerencsére – még ez is mûködik. Ami a privatizáció kapcsán szétesett ebben az országban, itt Szarvason jó kezekbe került, és ez annak tudható be, hogy a város és a környék szakemberellátottsága kimagasló.

Szarvas a kistérség központja. A közfeladatokat és bizonyos szolgáltatásokat megosztjuk egymás között úgy, hogy ez a társulás nem kötelezõ, hanem önkéntes. Azokban a feladatokban, amelyben tudjuk egymás munkáját segíteni, abban társulunk, teljesen partneri alapon, és nem hatalmi szóval. Mindenben pontosan elszámolunk. Van olyan intézményrendszer (például a gyermekjóléti, a szociális, nevelési tanácsadó), amelyet kistérségi összefogásban látunk el, és ebbõl hasznunk volt, magasabb normatívát kaptunk, azonkívül pedig egy nagyobb intézménynek lényegesen Ipar, kereskedelem jobbak az üzemgazdasági mutatói, tehát kevesebb helyi Ez a vidék a rendszerváltást megelõzõen szövetkezeti tí- adót kell belepumpálni a kötelezõ feladatok ellátásához. pusú iparral is rendelkezett. A szarvasi Vas- és Fémipar Létrehoztunk például egy társulást a szakképzés témájátermékeit, a Szirén ingeit mindenhol ismerték. Kétezer ban 1600 gyermekkel. Nekünk 900 ilyen iskolásunk van. asszony varrt ingeket annak idején ez utóbbi cégben. És Sarkad, Szeghalom, Békéscsaba, Battonya, Szarvas, Gyoapám volt egyik alapítója. Mûködött ebben a városban maendrõd települések társultak. Önkéntes alapon, és korbútoripar, mûanyagipar, mezõgépipar – ezek majdnem rekt, egyenlõ rangú partnerként segítjük egymás fejlõdését. teljesen leépültek. A kereskedelem is szövetkezeti típusú Az orvosi ügyeleteket, szakellátást, gimnáziumi képzést, volt, amelynek megvoltak a gátjai: forráshiány, tõkehiány, szakképzést és sok egyéb más szolgáltatást a körzetközforgalomhiány. pont, azaz Szarvas lát el. Pontosabban a Körös-szögi kisDe elkezdtünk újra építkezni. A Dózsa Tsz romjain térség, amelynek székhelye Szarvas. pulykatenyésztéssel kezdtek foglalkozni. Akkortájt úttörõ Stabilizálni kell a vidék felsõoktatását, amellyel mi dolog volt. Jó pár éven keresztül gondjaik voltak, a jelen- egyetértünk, hogy az intézmények egy nagy tudásközlegi tulajdonosok megvásárolták a banktól és a többi tu- ponthoz tartozzanak. De a vidéken képzett értelmiséglajdonostól, de mára piacvezetõ a pulykahús elõállításá- nek abban áll a jelentõsége, hogy az itt tanult gyerekeink ban és termeltetésében. A legnagyobb adózóink közé tar- itt is fognak maradni velünk, mert amint valaki elmegy tozik a Vasipari Részvénytársaság, más városba tanulni, Budapestre A konferencia helyszíne Szarvason ahol két feldolgozóüzem van. Mûvagy Pécsre, az nem biztos, hogy ködik az Agrár Részvénytársaság is, visszajön hozzánk. bár a privatizációs hullámok idején Komoly gondot jelent számunkeladtak a vagyonából, de mindaz, ra a megközelíthetõség nehézsége. ami megmaradt, eredményesen terMeglévõ útjaink állapota nagyon mel. rossz, és nagy hibája a térségnek, Az országban az egyik legjobb tej hogy az M44-es út csak politikai itt készül, a mi vidékünkön, hisz jó ígéret maradt. Végül hadd tegyem takarmánnyal, öntözött takarmányhozzá: a mi országgyûlési képvisetermõ területekkel rendelkezünk. Jó lõnk negyedik ciklusát kezdi a maszakembereink, korszerû tejtermelõgyar parlamentben. Úgyhogy kitarink vannak. Egy fiatalember mûködtóak vagyunk… Kitartóak és polgári teti azt a céget, amely piacvezetõ a gondolkodásúak. Úgy gondolom, pizzasajt, a mozzarella tekintetében. Az elõadások közönsége ez a vidék mindig is polgári gondolkodású volt, legyen szó agrárszakemberrõl, iparosról, vagy épp Vidékfejlesztés és a kistérség értelmiségirõl. Nem szoktunk A Békés megyében és Szarvason, „összevissza kilengeni”. De ugyansõt a környezõ kistérségben élõk töakkor következetesek is vagyunk a rekvõ, szorgos emberek, és szegéjó és a helyes dolgok kérdésében. nyek. Várják az átgondolt vidékfejSzeretnénk, ha a vidékfejlesztéssel lesztést, amelynek segítségével sikeegyenrangú állampolgárai lennénk rül eszközöket szerezni, és lendüleennek az országnak, ahol élni és tet hozni a térségbe, ami az itt élõ dolgozni akarunk. embereket helyben tartja, és megBABÁK MIHÁLY Szarvas polgármestere élhetést biztosít számukra.



Az érdekeket képviselõ, fejlesztõ Békés megye

M

egnyerve a választásokat 2006 õszén a megyei közgyûlés elnökeként az elsõ perctõl kezdve arra készültem, hogy egy megyei fejlesztési tervet fogunk európai uniós programokkal megvalósítani. 2006-ban átvettem egy olyan önkormányzat vezetését, amely megpróbálta a szolgáltatási kötelezettségeit ellátni, miközben lassan felélte a tartalékait. Akkoriban 5500 alkalmazottunk volt. Ma 4200. A mérleg-fõösszegünk akkor 21-22 milliárd Ft körül alakult, 2010-ben több mint 26 milliárd. Pénzügyeink fele egészségügyre, 25%-a szociális kiadásra, a többi közmûvelõdési, közgyûjteményi, igazgatási feladatokra megy el. Jelenleg 13 intézményünk van (korábban 50 volt), és azért nem kevesebb, mert a kulturális javakról szóló törvények nem engedték az integrációkat, egyébként intézményszámban még ez alá kellett volna mennünk, hogy pénzügyileg egyensúlyban maradjunk. Azon kevés megyei önkormányzat közé tartozunk, amely 2009 végéig mûködési hitel nélkül élte túl ezt a hihetetlen megszorító folyamatot.

Megyei fenntartású intézmények Három integrált oktatási intézményt mûködtetünk. Ez a középfokú oktatás 30%-át, a szakképzés 50%-át és a fogyatékosellátás 80%-át jelenti. A kollégistákkal együtt mintegy 6800 diákot érint, 812 dolgozóval látjuk el. A Pándy Kálmán Kórháznak több mint 2000 alkalmazottja van. Évente 45 ezer fõt gyógyít a fekvõbeteg-ellátásban és 700 ezer fõ, minden lakos kétszer, fordul meg a járóbeteg-ellátásunkban. A szakosított szociális ellátás körülbelül 25%-át a megye fedi le. Ez tíz intézmény volt korábban, ma háromban koncentráltuk. 1850 szakosított ellátott és mintegy 900 dolgozó van itt. Minden, ami speciális, itt kap helyet: a drog, a fogyatékosság, a szenvedélybetegség, a megváltozott munkaképesség, a gyermekvédelem, az árva- és az idõsellátás, sõt még a hajléktalanszállás is. A közmûvelõdési kapacitások 50%-át a megye finanszírozza. Ami alapvetõen Békéscsabához és Gyulához kötõdik, de valójában egy hálózatos szolgáltatást alakítottunk ki az elmúlt években úgy, hogy felére csökkent a támogatás mértéke. Az intenzitás mégis megháromszorozódott. Odavittük a szolgáltatásokat, ahol az emberek

vannak, nem pedig Békéscsabára hívtuk õket. Ha mégis, akkor viszont fizettük a buszt. Évente tízezer embert viszünk be az intézményeinkbe azért, hogy igénybe tudják venni a szolgáltatásokat. A zászlós hajó, a legnagyobb költségvetésû intézmény a színház. És van egy úgynevezett programszervezõ iroda, amely marketinget visz ebbe a térbe.

A megye új szerepkörben 2008-ban a válság teremtette meg az innovatív, fejlesztõ felfogás kiindulópontját. 2008 õszén összehívtam a megye kamaráit, szakszervezeteit, polgármestereit, civil szervezeteit, nagyobb vállalkozóit, kutatóintézeteit, hogy beszéljük meg, a megye kíván-e összehangolt választ adni a válságra. És akkor született meg a terv, hogy legyen ilyen válasz, mégpedig a megyei önkormányzat vezetésével. A már 2004–2006 között elõkészített Körös Fejlesztési Terv most kezdett értelmet kapni azzal, hogy a válsághoz próbáltunk alkalmazkodni. Három alapértéket még 2006-ban megfogalmaztunk társadalmi-gazdasági programunkban, és ez teljesen új értelmezést ad a megyéknek. 1. Nem pusztán intézményfenntartó, hanem érdekeket képviselõ, értékõrzõ és -fejlesztõ megye kívánunk lenni, amely mind a 75 településen közszolgáltatást végez. 2. A kényszerbõl erényt kovácsolva költségtakarékos és szakmailag hatékony mûködést tûztünk ki célul. 3. Végül minden lépésünk szövetségkötésre, összefogásra épült és épül a következõ idõszakokban. Kimunkáltuk azt a fórumrendszert, ami a megyei növekedésorientált gazdaságfejlesztési programot véleményezte, javaslatokat tehetett, kritizált. Külön mûködtettünk egy polgármesteri fórumot és egy kibõvített egyeztetõ fórumot. Bevezettünk egy új intézményt, a megyejárást, ami úgy gondolom, a maga nemében egyedülálló. A megye képviseletében mind a 75 településünkre kilátogattunk, bemutatkoztunk, megyetörténeti kiállításon, megfelelõ társadalmi programokkal, és emellett összehívtuk a település vezetését egy soron kívüli testületi ülésre, ahol a megyei elnök vagy valamelyik tanácsnoka mutatta be a megyei együttmûködést, és mellesleg párbeszédre is alkalmat adott.


ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM Kilenc munkacsoportot (elõrehozott önkormányzati beruházások; szakképzés, felnõttképzés, hiányszakmák; közös beszerzések; érdekképviselet és koordináció; kommunikáció, marketing, piacra jutás; innováció, tudásbázis-fejlesztés, klaszterek; civil szervezetek támogatása; pályakezdõ diplomások támogatása; vállalkozásélénkítés) hoztunk létre a hivatalon belül, az elkészült anyagokat külsõsökkel véleményeztettük. Kritizálni mindenki remekül tud, de amikor írni kell és összehangoltan dolgozni, akkor ez hivatali segítség nélkül nem megy. Elõrehoztuk beruházásaink egy részét, olyanokat, amelyeket pályázatokon nem lehet benyújtani. Vagy benyújtottuk, de nem nyertünk. Könyvtár, levéltár, iskolák, szakmai gyakorlóhelyek, kollégiumok. Ja, hogy erre szükség van? Mégsem kaptunk rá pénzt. Tehát így saját forrásból indítottuk be, amelynek a fedezetét kötvény biztosította. A vasút, út, egészségügy, belvíz, árvíz, mezõgazdaság stb. témáiban 70 megyei elõterjesztést fogadtunk el három és fél év alatt. Általában konszenzussal, tehát a szocialista és a polgári oldal egyetértésben. A megyében meg tudtuk teremteni az összhangot a nagy fejlesztési programok között.

Alapfeladatok – új értelmezésben A fejlesztések jellemzõen a megye alapfeladatai közé tartoznak, de mi új értelmezést adtunk ezeknek. Például a levéltárból irattárat is kialakítottunk, mert az képes bevételteremtõ tevékenységre. És mindenhol olyan beruházásokat vittünk végbe, amelyek részben önfinanszírozóvá teszik az intézményt, mert állami normatívát kiegészítõ valós bevételhez juttatnak. Például a szünetekben üresen álló kollégiumokat tanszállodává alakítottuk. Ehhez azonban rájuk kellett költeni 150-200 millió forintot. Hogy hatékony legyen, hogy megfeleljen legalább az egycsillagos szállodai szint feltételeinek. De ezzel egyúttal remek gyakorlóteret teremtettünk az idegenforgalmi szakemberek képzéséhez is. Sorolhatnánk a további példákat. Bérlakásprogramot indítunk, logisztikai központot alakítunk ki, amelylyel az összes intézmény kiszolgálásához egységes raktár- és karbantartórendszer jön létre stb. A megyei önkormányzat törekszik a szakképzés megújítására is. Ennek a kulcsa a felnõttképzés kiterjesztése valamennyi közoktatási intézményre és azok valamennyi szakképzést folytató telephelyére. Intézményeink nemcsak a megyében, ha-


nem a határon túl, illetve Debrecenben, Szegeden is folytatnak ilyen képzéseket.

Uniós pályázatok, határon túli kapcsolatok

Békés megye önkormányzatánál az összes uniós pályázatot véleményezik. Megkérdezném, hogy van-e valaki Önök között, aki képes nyomon követni ezt az elképesztõ, interneten megjelenõ adatmennyiséget. Mi erre egy külön stábot alkalmazunk. És nagyon komoly tapasztalatokat gyûjtöttünk össze. Én ebben már látom az alulról felfelé való építkezésnek az esélyét. Csak néhány példa. A turizmus esetében tudatos „vonzerõfejlesztésre” van szükség, hogy ez a csodálatos táj érvényesüljön. A pihenés mellett az emberek szórakozni is szeretnének, élményekre van szükségük, ahhoz viszont ki kell alakítani a táj fogadókészségét, lehetõleg a természetet megõrizve. Ezen a területen hatalmas marketingre lenne szükség, többek között azért is, hogy segítsük a hazai szolgáltatások, termékek piacra jutását. A 2008. évi programban a civil szervezetek amiatt aggódtak, hogy a gazdasági válság következményeként nem lesz elég támogatás számukra. Ezt ellensúlyozandó, a múlt évben százmilliós nagyságrendben adtunk a civileknek támogatást, amely ebben az évA Pándy Kálmán Kórház belsõ udvara ben is várhatóan meghaladja az 50 milliót. Elsõsorban olyan témákat segítettünk, ahol a megye kötelezõ feladatait támogatják, például a betegellátás, munkanélküliség, hagyományõrzés, turizmus, oktatás területein. E témakörökben a civilek hihetetlen fejlesztõ erõvel végzik a munkájukat. Mûködik a vállalkozásfejlesztési alapítványunk, többek között turizmus A békéscsabai Jókai Színház on-line-t, termék on-line-t, digitális újságot mûködtet. A Vajdaságban, Biharban például mi reklámozzuk a Békés megyei fürdõket, a turizmust. Mert nincs, aki az ide drága pénzen megépített szállodákat és fürdõket megtöltse. (Békés megyében egyébként a legnagyobb vendégküldõ ország Románia.) Békés megye interregionális, határ menti együttmûködése a politikai és diplomáciai kapcsolatokon túl a A Munkácsy Mihály Múzeum következõ területekre terjed ki: kultúra, természet- és környezetvédelem, oktatás, gazdaság, turisztika, munkaerõ-foglalkoztatás, tudomány és kutatás, civil együttmûködések. DOMOKOS LÁSZLÓ a konferencia idején a Békés Megyei Közgyûlés elnöke


Vízgazdálkodás a Körös völgyében

A

magyar uniós elnökségnek 2011-ben a víz lesz a központi témája. A víz stratégiai elem, kimerülõben lévõ kincs. Nemcsak gondot, hanem erõforrást is jelent (a mezõgazdaság, energetika, üdülés stb. területén), és része a gazdaságfejlesztés infrastruktúrájának. Addig, amíg Magyarországon, még pesszimistább leszek, Európában a vizet csak környezeti elemnek tekintik, Magyarország azokat a lehetõségeket, amelyek a vízben gazdaságfejlesztési erõforrásként benne vannak, nem fogja tudni kihasználni.

Víz a Földön Ismernünk kell, hogy az a kincs, amivel gazdálkodunk, amit kizsákmányolni akarunk, mekkora értéket jelent a világban. Csak né3 hány adat: 1,4 milliárd km vize van Földünknek, ezért hívjuk kék bolygónak. Ennek azonban csupán 2,5%-a édesvíz. Az édesvízkészlet több mint kétharmada azonban jégben, hóban van. A Föld lakossága évente 83 millió fõvel szaporodik, ez azt jelenti, még ha a vízkészlet állandó is, az egy fõre jutó víz egyre kevesebb. 2030-ra a Föld lakosságának 80%-a városlakó lesz, ma mintegy 50%-a az. Egy liter szennyvíz nyolc liter tiszta vizet szennyez el, ami azt jelenti, hogy 3 3 1500 km -es éves kibocsátással számolva 12 ezer km vizet szennyezünk el. Két és fél milliárd ember nem tud megfelelõen tisztálkodni a Földön, másfél milliárd embernek nincs tiszta ivóvize (a harmadik világban élõ emberek naponta hat km-t gyalogolnak a vízért), naponta 3800 ember hal meg víz okozta fertõzésektõl.

Vízügy és vidékfejlesztés A vízügyi keretirányelv elõírásai alapján Magyarországon pillanatnyilag 869 vízfolyásszakaszt, 213 állóvizet és 185 felszín alatti víztestet tartunk nyilván. A legkisebb egység a víztest, azt helyileg határozzuk meg, majd a víztestekre alapozott tervezésbõl készítünk 47 alegységet, ezek terveinek felhasználásával készül el a 4 vízgyûjtõ terve (Tisza-völgy, Duna-völgy, Balaton és Dráva). Majd a Duna vízgyûjtõjének részeként jön létre egy országos terv. Ez a tervezés, amely még messze nincs készen, egyrészt állapotrögzítõ, másrészt koncepcionális. Olyan lehetõségeket vázol, amelyek nem kiviteli terv szintûek. Tehát nem lehet és nem is szabad ezeken számon kérni, hogy az egyes víztesttel valójában mi történik. Az idõszerû szakmai feladatok között számunkra, vízgazdálkodók számára a globális éghajlatváltozás kihívásai adják a legfontosabb munkát. Ez nem más, mint a szélsõségek elleni egyidejû reagálási képesség megteremtése. Akár többletvizünk van, akár kevés vizünk van, úgy kell kialakítani a vízgazdálkodási egységeinket, hogy mindkettõre képesek legyünk reagálni. Éppen ezért nem tartom jónak, hogy a vízügyi mérnöki tudományok oktatásában külön diszciplína szól a vízrendezésrõl, az árvízvédelemrõl, öntözésrõl, holtággazdálkodásról, folyószabályozásról. Véleményem szerint csak úgy lehet ma már vízgazdálkodást tervezni, ha komplex módon, együtt kezeljük a kérdéskört, a többletet és a hiányt is. Hangsúlyozandó, hogy a vízügyi feladatok elvégzése után (például ha elkészült az árvízvédelemre alkalmas tározó) a végleges befejezést össze kell kapcsolni a vidékfejlesztéssel, azaz például a mezõgazdasági mûvelésiág-váltás részévé kell válnia. A vízügyi szakma elég nagy múltú ahhoz, hogy pontosan tudja, mit kell tennie, de a vidékfejlesztés problémáinak megoldása új feladat lesz.

Árvíz- és belvízvédelem, vízlépcsõk A Körös-völgyben 12 település rendelkezik védvonallal, tározókkal. A Körös-völgy mentén mûködõ tározásos árvízmentesítés egy hagyományt, vagy ha úgy tetszik, egy klasszikus rendszert jelent, melynek tapasztalatait igyek-



A települések vízgazdálkodása

A

települések a vízgyûjtõk sajátos területei, ahol a lakosság, az ipar, a közintézmények ellátása érdekében koncentrálódik a víz iránti igény. Emellett ugrásszerû terhelés éri a befogadókat, a megfelelõen vagy a kevésbé megtisztított szennyvizek, illetve a városok, falvak építészeti értékeinek, gazdasági erejének, az ott élõ lakosság életés vagyonvédelmének biztosítása rendkívül érzékennyé teszi a településeket a vízkárokkal szemben. A Duna, a Tisza, a Hernád, a Bodrog, a Sajó, a Zagyva, a Tarna rendkívüli árvizei, a dunántúli kisvízfolyások 1%-os értéket meghaladó vízhozamai az egész ország területén okoztak és okoznak súlyos károkat. A megfeszített védekezés ellenére épületek dõlnek össze, családok otthonai, értékei válnak használhatatlanná. A természeti katasztrófák ismételten ráirányítják a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás következtében egyre gyakrabban kell szembenézni a hidrológiai szélsõségek (árvíz, aszály) következményeivel. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a Kárpát-medence vízkárok elleni védelmére, elsõsorban a megelõzésre helyezve a hangsúlyt (például tározóépítés), s jogszabályok változtatásával a gyakorlatot jobban támogató feladatmegosztást szükséges kialakítani a védekezési munkák megszervezésében. A települési vízgazdálkodás két másik, az életminõséget alapvetõen befolyásoló területe a vízellátás és a csatornázás. E szakágazatok hazai fejlettségét objektíven a Nemzeti Víztechnológiai Platform keretében elkészített stratégiai kutatási terv diagnosztikai vizsgálata mutatja be, miután azt kutatók, tervezõk, szakmai társadalmi szervezetek, üzemeltetõk együttesen készítették. A platformokat az Európai Unió hozta létre, abból a célból, hogy kutatási, fejlesztési, innovációs célok megfogalmazásával elõsegítsék Európa versenyképességét. Már az a tény is igazolja a települési vízgazdálkodás fontosságát, hogy a húsz hazai platform egyike e kérdéskörrel foglalkozik. A stratégiai kutatási terv öt kutatási területet jelöl meg. 1. A kereslet, kínálat kiegyensúlyozása, fenntartható vízhasználat. E kérdéskör foglalkozik a klímaváltozás vízkészletekre gyakorolt hatásával, valamint a társadalmi fejlõdés s a népesség változásából adódó vízigény-alakulással. Súlyos megállapítás, hogy a Föld népességének növekedése miatt a rendelkezésre álló készlet 13 000 3 3 m /fõ/évrõl az elmúlt 40 évben 5500 m /fõ/évre változott, s várhatóan 2040-re a világ népessége ismét mintegy 50%-kal növekszik. A humán hatás jelentõsen befolyásolja a készlet és az igény egyensúlyát. Bár hazánkban a változások még ellentétesek a világ tendenciájával, a 2035-re vonatkozó elõrejelzés nagy felelõsséget jelent. 2. A vízi közmûvek minõsége és biztonsága. A jelentõs hazai fejlesztések idõszakában nagy a jelentõsége annak,


hogy a 40-50 évre épülõ mûvek milyen korszerû technológiát, gépet, anyagot alkalmazva valósulnak meg. A világ eseményeinek sajnálatos következménye, hogy az eddig használt biztonságos vízellátás kifejezés mellett megjelent az ellátás biztonságának igénye is – és ez együttesen kell hogy érvényesüljön. 3. A környezetkárosító hatások csökkentése. A közmûszolgáltatás alapvetõ funkciója, hogy megfelelõ minõségû termék jelenjen meg a fogyasztónál. A tisztítási technológiák fejlesztése mellett szükséges a környezetet terhelõ, így a nyers vízben is megjelenõ szennyezõk mennyiségének csökkentése. Az analitika fejlõdésének következtében egyre több szennyezõ anyagot ismerünk meg, melyek hatása az emberi szervezetre nem mindig jósolható meg. Ilyenek például a hormonális eredetû EDS-anyagok. Az emberi egészség érdekében fontos, hogy a víziközmû-fejlesztések megfelelõ védelmet biztosítsanak az egészségkárosító anyagokkal szemben. 4. Új megközelítés a vízi közmûvek teljes életciklusának tervezésében. A következõ pár évben végrehajtandó jelentõs nagyságrendû (mintegy 1000 Mrd Ft) víziközmû-fejlesztés megvalósításának felelõssége, hogy megvizsgáljuk e létrehozandó mûvek teljes életciklusát. Az anyagok, technológiák kiválasztása, a rekonstrukciótervezés a minél hosszabb idõtartamú üzemelési alkalmasság érdekében, valamint a díjképzés egyik fontos tényezõje, az amortizáció együttesen vizsgálandó. Vízellátás tekintetében kiemelt feladat a technológiafejlesztés, a laborok korszerûsítése, a szakmai alapon nyugvó vagyongazdálkodás. A csatornázás, szennyvíztisztítás vonatkozásában általánossá kell tenni a vízminõség-alapú tervezést, ugyancsak a minõség javítása érdekében szükséges megalkotni a tisztítási technológiák kiválasztásának minõsítési rendszerét, s törekedni kell az energiafelhasználás, illetve a fajlagos költségek csökkentésére. 5. Intézményrendszer. A vízi közmû infrastruktúrájának színvonalas mûködése érdekében nem nélkülözhetõ az üzemeltetõ szervezetek integrálása, a tõkeerõsebb, eszközben és szellemi potenciálban gazdagabb szervezetek kialakítása. A megteendõ lépések megalapozása érdekében fontos eszköz a jogszabály-változtatás. A települések vízgazdálkodása rendkívül összetett és napjainkban egyre aktuálisabb, a jövõ szempontjából is meghatározó feladat. A jelen generáció felelõssége, hogy úgy végezze az ezzel kapcsolatos munkáját, hogy a jövõ nemzedékei számára biztonságosabb, egészségesebb, gazdaságosabb ellátást és környezetet biztosítson. VARGA MIKLÓS az MNVH elnökségi tagja

ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM egyébként dicséretes természeti és üdülési környezetet biztosít, ezt úgy tekintjük, mintha magától értetõdõ lenne, holott ha nem lenne a kiskörei vízlépcsõ, akkor nem lenne víz sem a szarvasi holtágban. Az Európai Unió azon ajánlása, amely szerint mesterséges víztesteket nem illik létrehozni, mert a vizek ökológiai állapotának megtartása a legfontosabb feladat, nem tartható. Hozzá kell ugyanis tenni: a vízzel mint erõforrással való gazdálkodás szükségessé teszi a mesterséges víztestek létrehozását is a természetes víztestek messzemenõ tiszteletén túl. A Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 15 kiemelt központi fejlesztésen dolgozik. A megvalósításuknak azonban van egy nagyon fontos következménye: a fenntartás. Mert ha mi megépítjük, akkor fenn is kell tartani a létesítményt. Jelenleg a szükséges összeg csupán 15%-át tudjuk fenntartásra fordítani. Ha a fejlesztést túlhajtjuk, és nincs mögötte az üzemeltetés, a fenntartás pénzösszege, az – véleményem szerint – nem vezet jó irányba.

A víz ára 1. ábra

szünk máshol is felhasználni (például a Tisza mentén). A belvízvédelem üzemeltetése, a karbantartási, a szivattyúzási feladatok óriási költséget jelentenek. Így már csak gazdasági megfontolásból is érdemes a vizek helyben 3 tartásával foglalkozni. Kiszámoltuk, hogy 825 millió m víz tározására tudnánk berendezkedni (ez nem árvíz, hanem belvíz). A kérdés azonban nem csak topográfiai. Hiába jelöljük ki azt a helyet, ahol a belvizet vissza kell tartani, ennek súlyos gazdasági következményei vannak. Vidékfejlesztési következményei. Úgy nem lehet vizet visszatartani, hogy nem találunk olyan partnert, aki örül annak, ha vizet tartunk vissza. Jelenleg egyetlen ilyen szövetségesünk van, a természetvédelem. De ez nem elég. A gazdákban is szövetségesre kellene találnunk. Komplex gondolkodás és szövetségesek nélkül sajnos hiába vannak kész mûszaki terveink, nem lesz belõlük semmi. A természetvédelem igényeket fogalmaz meg. Az önkormányzatok, a vidékfejlesztés szakemberei kevésbé. Nem hallatszik a hangjuk. Pedig az lenne a szerencsés, ha esetenként – partnerként a természetvédelem mellett, vagy akár azzal szemben – megjelennének a terület- és a vidékfejlesztés vízgazdálkodáshoz kapcsolódó igényei is. A tapasztalható vízlépcsõ-ellenesség dacára van egy olyan területünk, és ez éppen a Körös-völgy, ahol a vízlépcsõk mûködtetik a vízkészlet-gazdálkodást, sõt annak a pilléreit jelentik (1. ábra). Mert amikor a szarvasi holtág

Magyarországon is tudomásul kell venni, hogy a víz nincs ingyen. Annak minden cseppjéhez valamilyen munka tapad. És azért fizetni kell akkor is, ha az állam támogatást nyújt hozzá. Ha az állam „odaadja” azt az összeget, amivel, mondjuk, a csatornákat karban kell tartani, akkor egyrészt a tulajdonosi érdek sérül, másrészt pedig az érintettek sem érzik, hogy ez mennyibe kerül. Ezért én azt mondom, hogy növelni kell azt a társadalmi önállóságot, amivel ezek a pénzek helyben keletkeznek, és az állam célirányosan, normatívan, pályázati úton csak a társadalmi, területfejlesztési érdeket és a helyileg fontos vízgazdálkodási érdeket támogassa. És a helyieknek érezniük kell, hogy mi mennyibe kerül. Problémát okoz az uniós finanszírozás is. Komplex programokat ugyanis az unió nem képes kezelni. Például kedvenc területem, a Homokhátság vízgazdálkodásának rendbetételét. A Homokhátság vízgazdálkodására lehet készíteni programokat, de a Homokhátságnak nem a vízgazdálkodás a nagy gondja, hanem a területfejlesztés, amiben benne van a közbiztonságtól az úthálózat fejlesztéséig, az élelmiszeripar erõsítéséig sok minden más is. És azt sem tartom jónak, hogy az EU-finanszírozás jelenlegi rendjében például az állami tulajdonú sík vidéki vízrendezési mûvek fejlesztése régiós feladat, és nem a kormányzat központi feladata. Például ha vízvisszatartásra van szükség az országban, azt egy-egy régióban nem lehet megoldani. VÁRADI JÓZSEF a Vízügyi Környezetvédelmi Központi Igazgatóság fõigazgatója



A szarvasi halgazdálkodás

N

égy dologról szeretnék röviden szólni. A Körösvölgy halászatáról, a halászati kutatásokról, a halgazdálkodásról és a kereskedelemrõl, ami szorosan összefügg a halfogyasztással.

Halászati kutatások

lágviszonylatban elismert pontytenyésztõ centrum. De foglalkozunk új fajokkal is: például a baramundival, tokfélékkel. Emellett kutatási támogatást nyújtunk új anyagok, tápok, tápkiegészítõk elõállításához, többek között foglalkozunk nemcsak tápreceptúrák kidolgozásával, hanem például természetes anyagok, gyógynövények immunerõsítõként történõ alkalmazásával is, védve ezzel a fogyasztót és a környezetet.

A Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) éves költségvetése 550 millió Ft, amibõl az állami támogatás 176 millió. Ebbõl mûködtetünk széles körû nemzetközi programokat és Halgazdálkodás, haltenyésztés fizetünk 75 fõt, aki itt dolgozik. Három fõ Munkánk része új haltermelõ rendszerek kieleme van intézetünk jelenlegi stratégiájának. dolgozása. Ezek igen intenzív rendszerek, Az elsõ a multidiszciplináris kutatás, ami a amelyek épületen belül nagy sûrûségben negenetikától a marketingig terjed – széles körû nemzetközi együttmûködés keretében. A második a ku- velik a halat, illetõleg kapcsolódnak a tavi rendszerekhez, tatási eredmények hasznosításában való aktív részvétel, ahol újfajta módon folyik a haltenyésztés. A HAKI nemcsak egy kutatóintézet, hanem egy kutaés újabban kapcsolat nemcsak a termelõkkel, hanem minden érdekelttel. Fogyasztókkal, horgászokkal, politi- tási, fejlesztési, innovációs, oktatási komplexum is. Kis cékusokkal, törvényalkotókkal. Végül a harmadik: mivel a gek mûködnek itt, amelyeket a változó gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás HAKI aktív partnere az ENSZ Élelrévén hoztunk létre. A korábban mezési és Mezõgazdasági Szervezemûködõ nagy állami gazdaságot tének (FAO), így a szegény világ szétszedtük darabokra, hogy újra élelmiszer-ellátásának a javításában összerakhassuk, és így funkcionáis részt vállalunk. Az intézetben dollisabb legyen. A város is támogat gozó, nyelveket tudó fiatalok szábennünket, hiszen a környék kismára azért tudunk vonzóak lenni, vállalkozóinak nyújtunk laboratómert részt vehetnek nagyon sok érriumi szolgáltatásokat. Horgászdekes európai és fejlõdõ országokés halászversenyeket szervezünk, beli programban. és van egy úgynevezett kutatók Több mint 50 éve szolgáljuk a éjszakája kezdeményezés is, amihalászatfejlesztést. Új technológiákkor gyerekek ismerkednek munkal és hajókkal. Az egyik fontos kukánkkal. tatási témánk a ponty. A HAKI viA HAKI innovációs központja



bõvítése. Kevés az igazi halüzlet, sajnos, Szarvason sincs ilyen speciális bolt. És a tömegétkeztetésben is háttérbe A piactól függünk, el kell adni mindent. Ebbõl kell kiindul- szorul a hal. Angliában a gyermekélelmezési szabvány nia a haltermelésnek is. Az Európai Unió országaiban eltérõ elõírja a heti kétszeri halfogyasztást. Hol van nálunk a halfogyasztás (1–2. ábra). Portugáliában, Spanyolország- ilyen? Hozzáteszem azonban: nemcsak növelni kellene a ban magas, 40-50 kg fölötti, míg Magyarország a sor végén magyarországi halfogyasztást, hanem az is fontos lenne, hogy a növekedés a maáll. Csak Románia és Bulgyar haltermékek nagária fogyaszt kevesebb gyobb mennyiségben való halat, mint mi. Ez sajnálavásárlásával járna és nem tos dolog, de ha megnézpedig a halimport emelzük a magyar fogyasztást, kedésével. Választékbõvíakkor azt látjuk, hogy pici, tésre van szükség, mert ha de folyamatos növekedés sokféleképpen áll rendelvan a halfogyasztásban. kezésre a hal, akkor gyakAmi örvendetes. Az összerabban lehet fogyasztani. tétel azonban kevésbé válA HAKI együttmûködik tozik, kicsit nõ a feldolgoaz itteni termelõkkel, civizottak javára. lekkel, mint például az Készítettünk egy felAkvapark Egyesület, a mérést a magyarok halSzarvasi Körös Holtágért fogyasztásáról (3. ábra). Alapítvány, a Kákafoki 77%-a a megkérdezettekA HAKI tórendszere madártávlatból Horgász Egyesület. Idenek egyértelmûen azt hozzuk egy nemzetközi mondta, hogy kedveli a halat. Ez nagyon jó dolog, de ha megnézzük, hogy mi- szervezetnek a központját (Közép- és Kelet-európai Akvalyen gyakran fogyaszt halat, az derül ki, hogy szeretik kutató Központok Hálózata, NACEE), 15 ország 50 intézugyan, de ritkán eszik, hiszen 49%-uk csak alkalmanként, ményét. Reményeink szerint Magyarországra települ nemritkábban, mint havonta fogyasztja. Általában csak halász- csak a Kárpát-medence, hanem Közép-Kelet-Európa egyik halászati központja. levet készítenek, meg sült halat. VÁRADI LÁSZLÓ A fogyasztást a feldolgozás tudná igazán emelni. Naa Halászati és Öntözési Kutatóintézet fõigazgatója gyon fontos lenne a szálkamentes termékek választék-

Kereskedelem, halfogyasztás

A HAKI elismert pontykutató-centrum, de új halfajtákkal is kísérletezik

Növendékhalak külön medencében a Szarvas-Fishnél

Nagy izgalom etetési idõben a Szarvas-Fishnél



Szarvas-Fish Kft.

A

míg az uniós országokban átlagosan 20 kg az egy fõre hónap után eléri az 1,5–2 kg-ot, ami jelenleg a magyarorjutó éves halfogyasztás, addig nálunk ennek az ötöde. szági fogyasztói igény. (Más országokban az ennél kisebb, Pedig tudjuk, hogy finom, egészséges, hiába javasolják or- 1,2–1,5 kg súlyú halak a kedveltebbek.) vosaink is, valahogy mégis megfeledkezünk róla. Ezért fonA kft. tulajdonosai felismerték, hogy a versenyképestos feladat a fogyasztás népszerûsítése, akár halfõzõ verse- ség növelése érdekében szükség van saját halfeldolgozó nyek rendezésével vagy a feldolgozás fejlesztésével. Jó pél- üzem létesítésére, amelyet 1997-ben helyeztek üzembe. da erre az afrikai harcsára szakosodott, ma már két halfel- Ezzel egy idõben kezdtek azok a hipermarketek megjelenni Magyarországon, amelyek halpultjait jelenleg is eldolgozóval rendelkezõ Szarvas-Fish Kft. Az afrikai harcsát húsz éve hozták be hazánkba, fõleg a látja a Szarvas-Fish Kft. feldolgozott friss afrikaiharcsa-termékekkel (tisztított egész harcsa, tisztermálvízzel jól ellátott Alföldön foglaltított és nyúzott törzs, harcsafilé stb.). koznak vele. A nehéz kezdet után ma A halat a cég saját kamionjain szállítmár sikerágazatról van szó, mondta ott ja a hipermarketekbe, akár a Dunánjártunkkor Müller Tibor, a Szarvas-Fish túlra is. Számos éttermet is õk látnak Kft. gazdasági igazgatója. Ebben nagy el hallal: elõfordul, hogy 20 tonna szerepet játszott propagandatevékenyhalat is vesz egy-egy étterem. De ségük, hiszen végig kellett kóstoltatóvodákba is szállítanak: a tapasztalaniuk az egész országot, hogy az embetok szerint az ovisok még a tányért is rek megszeressék ezt a halfajtát. Megkinyalják a finom halból készült ebéd érte, hiszen minden második kóstolóután. Ez azért is jó hír, hiszen a gyeból vevõ lett, így ma már ez a hal adja rekeket már ilyen kis korban hozzá a fogyasztás egytizedét. Több is fogyLátogatók a Szarvas-Fish Kft. telepén kellene szoktatni a halfogyasztáshoz. hatna belõle, de sokan még most is azt hiszik, Afrikából hozzák, s emiatt idegenkednek tõle. Pedig (Termelés–feldolgozás–szállítás: mind a három tevékenyaz üzletekben kizárólag hazai afrikai harcsát árulnak. A séget maguk csinálják.) A friss hûtött termékek mellett jenagy áruházláncok nyúzott harcsatörzsként veszik meg tõ- lentõs mennyiségben értékesítenek fagyasztott afrikai harcsát is, amelyet csomagolva számos élelmiszerboltban lük, s maguk filézik, de a kft. is rendelkezik filézõ gépsorral. A Szarvas-Fish Kft.-t öt természetes személy alapította megvásárolhat a kedves vevõ. A fogyasztók körében egy1993 novemberében. Az 1989-ben létrehozott intenzív re népszerûbb, köszönhetõen alacsony zsírtartalmú, szálhalnevelõ telepet eredetileg toktermelés céljára építette kamentes húsának, továbbá annak, hogy sokféleképpen egy norvég–magyar vegyes vállalat. Az 1990-es évek elején elkészíthetõ. A hal nagy elõnye a szálkamentesség mellett tapasztalható kedvezõtlen „tokpiaci” helyzet arra kénysze- még az is, hogy nincs intenzív halíze, így bármi elkészítrítette a tulajdonosokat, hogy új, a hazai vásárlói igények- hetõ belõle. Zsírtartalma alacsony, 2–5%, E-vitaminban nek is jobban megfelelõ halfaj tenyésztésébe kezdjenek. A és Omega 3-ban gazdag. További pozitív tulajdonsága, telep mûszaki, valamint a térség hidrogeológiai adottságai hogy nincsen betegsége a halnak. Kettõs légzésû: az oxiaz afrikai harcsa tenyésztésére irányították a figyelmet. gént a vízbõl és a levegõbõl is veszi. A kft. új termékei a (Több próbálkozás is volt más halfajtákkal, de az afrikai húspogácsák, panírozott halak: a jövõ útja az, hogy a hal magas feldolgozottságban jusson el a fogyasztókhoz. Az harcsa termelése tûnt a leggazdaságosabbnak.) A társaság mintegy 3609 m2 összterületû telepén közel intenzív halnevelõ rendszer és a saját halfeldolgozó üzem 1200 m3 kapacitású, különbözõ méretû átfolyó vizes me- lehetõvé teszi, hogy a kft. a meglévõ és új vevõit egész dence szolgál az afrikai harcsa termelésére. A telep vízellá- éven át folyamatosan ki tudja szolgálni. (Télen-nyáron tását négy mélyfúrású kút biztosítja. Az átfolyó víz hõmér- azonos mennyiségû halat tudnak elõállítani. Van nyári és séklete átlagosan 24-27 °C között változik. A telepen talál- karácsonyi csúcs, amikor nagyobb a fogyasztás, de 50–80 ható halkeltetõben a kft. maga állítja elõ a folyamatos ter- tonna halat adnak el havonta.) Jelenleg a cégnek 46 dolgozója van, közülük sok agmeléshez szükséges ivadékot. 500-600 tonna halat termelnek így meg egy évben. A keltetõházban elõnevelt 5-6 he- rármérnök, szakmérnök, technikus. A cég a megtermelt tes ivadékot a külsõ halnevelõ medencébe helyezik ki és nyereséget nem éli fel, hanem visszaforgatja a vállalatba – nevelik fel. (A halakat hetente kell válogatni, mert „kanni- ez a további fejlesztések miatt is fontos. Terveik között 3 bálok”: a túlélésért egymást is megeszik.) Egy km -en akár szerepel, hogy átépítsék a halkeltetõt és a takarmánytárolót, és a tetõ cseréje is aktuális lenne már. 250 kg hal is él. Az értékesítésre, illetve feldolgozásra kerülõ halat méA kirándulásbeszámolókat készítette: rettõl függõen 5–12 hónapig tartják. A halak tömege 7-8 OPRÁN EMESE



Rizsfeldolgozás: Oriza-Karex Kft.

A

rizs élet. Az emberiség több mint felének ezt jelenti ez szönhettük. Míg 1939-ben csak 49 hold volt a teljes hazai a szó, ez a növény. De mit jelent nekünk, magyarok- vetésterület, addig 1944-re már 8700 holdon folyt a gaznak? Sokaknak nem egyéb, mint egy könnyen elkészíthetõ dálkodás. Fõleg a szakértelem hiányával és egyéb ösztönzõ köret az ételekhez. A termesztése pedig a Távol-Kelettel okokkal magyarázható, hogy a monokultúrás termesztés kapcsolódik össze tudatunkban. A magyar rizstermesztés- vált uralkodóvá. A hazai rezisztencianemesítési program rõl azonban már jóval kevesebbet tudunk, hajlamosak va- 1955-ben indult a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kugyunk azt hinni, hogy csak a szocialista tervgazdaság egyik tatóintézetben, kiemelt rizsprogram keretében. Évekkel „hóbortjáról” van szó. Pedig a magyarországi rizstermesz- késõbb egyéb kutatóhelyeken is (Halászati Kutatóintézet; tés jóval korábban kezdõdött, története folyamán sok ki- Tápiószele) foglalkoztak rizstermesztéssel. váló szakember dolgozott a fejlesztéAz 1980–1990-es években – a sén, sokszor nemzetközi mércékkel kedvezõtlen idõjárás és a rendszermérve is nagyszerû eredményeket váltás gazdasági hatásaként – a rizs elérve. vetésterülete évrõl évre csökkent, Mivel a rizs nem õshonos Maugyanakkor a nemesítés eredményegyarországon, a termesztés elõször ként jócskán gyarapodott az állami honosított fajtákkal kezdõdött el. Az minõsítésû fajták száma. Az utóbbi elsõ próbálkozások a történelmi 30 évben csak hazai fajták voltak Magyarországon a török idõkben köztermesztésben. Sajnálatos, hogy történtek. A korabeli „magyar” rizsMagyarország uniós csatlakozásával termesztõ területek valószínûleg a a rizstermesztés területi fejlesztéséTemesvár környéki mocsaras vidének kvótája mindössze 3222 ha. A ken és a Dunántúl déli részén lehet- Rizstermékek mustrája a szakmai kiránduláson mai vetésterület ennél lényegesen tek. A rizsfeldolgozásra utal az, hogy kevesebb. a 19. század második feléig egy régi egri malmot „rizskásaA rizsterületek a hazai mezõgazdaság igazi különlegesmalomként” emlegettek a környékbeliek. ségei, hiszen ezek a tenyészidõszak jelentõs részében vízAz elsõ írásos emlékeink a Magyarország területén ter- zel elárasztottak. A sekély vízborítás pedig különösen kedmesztett fajtákról a 18. századból maradtak ránk. Ezek a vezõ élettér a kétéltûeknek és az ízeltlábúaknak, amelyek korai utalások sajnos még korántsem a rizstermesztés elõ- bõséges élelemforrást jelentenek a gazdag madárvilág szányeirõl emlékeznek meg, hanem a mocsárláz (malária) ve- mára. Jelenleg Magyarországon Szarvas, Mezõtúr, Gyomaszélyérõl. Ezért a lakosság nyomására 1768-ban rendelettel endrõd, Kisújszállás, Békés, Csárdaszállás és Köröstarcsa korlátozták ennek a különleges növénynek a termesztését. határában találkozhatunk mûködõ rizstelepekkel. A „kalapos király”, II. József uralkodása (1780–1790) lendíAz Oriza-Karex Kft. 5 éve foglalkozik itt a rizs feldolgotett újból a rizstermesztésen. A behívott olasz telepeseknek zásával és csomagolásával. Felépítették az üzemet, szakrizstermesztésre alkalmas területeket adományozott, és kü- munkásokat képeznek. Magyarországon ma 50 ezer tonna lönbözõ kedvezményekkel segítette a mûvelés terjedését. rizs fogy el egy évben, és mivel csak 7 ezer tonna rizs teA rizs vetésterülete 1883-ra elérte a 100 holdat. A ter- rem meg, azért a hiányzó részt importból (fõleg Olaszorméshozam 2,1–4,3 tonna körül mozgott holdanként, amely szágból, Görögországból) kell pótolni – tájékoztatott minakkor a világátlag több mint két és félszerese volt. Ezt a nagy ket Nagy Péter, az kft. ügyvezetõje. Pedig 15 ezer hektátermésmennyiséget vetésforgóval érték el (rizs–lucerna– ron meg lehetne termelni a magyarországi igényeket. Rábúza–kukorica–rizs). A 19. század fordulóján végbement adásul a bejövõ rizs sokkal bizonytalanabb eredetû, mint a fejlõdés azonban rövid életû volt. A termelõk ugyanis mit magyarországi. Manapság pedig a vásárló egyre inkább sem törõdve a talajok termõképességének megõrzésével, a tudni szeretné, hogy honnan származik az az alapgyors meggazdagodást helyezték elõtérbe. A mintegy másfél anyag/termék, amit megvásárol. Sajnos azonban a multikat ezer holdnyi területen folytatott talajzsaroló termelés hama- az eredet nem nagyon érdekli, inkább csak az ár. Pedig a rosan tönkretette a területek nagy részét, ezért fel kellett feldolgozás szempontjából sem állunk rosszul: hazánkban hagyni a gazdálkodással. Az I. világháború idejére újra né- sem rosszabb a géppark, mint például Olaszországban – hány holdnyira csökkent a terület. Az 1930-as évektõl ter- mondta az ügyvezetõ. A tanulmányút során meglátogatott jedt ismét a rizstermelés, fõleg a Körösök völgyében. rizsfeldolgozó csarnok Magyarország dobozos rizsfeldolgoAz újabb fellendülést a termelésben az Alföldi Mezõgaz- zásának a 67%-át adja. 17 ember dolgozik az üzemben. dasági Intézetben kiválogatott fajtáknak és az itt kidolgozott Négy csomagológépük van, ahol különbözõ kiszerelésben termelési módszereknek, a tudatos kutatómunkának kö- (0,5 kg, 5 kg, 40 kg, 90 kg) csomagolják a rizst.



Szlovák iskola Szarvason

S

zarvason az önálló szlovák nemzetiségi oktatás az 1949/50. tanévben a Szlovák Iskola és Diákotthon megalakításával indult. (Magyarországon jelenleg ezen kívül négy helyen van szlovák tannyelvû iskola: Sátoraljaújhelyen Szlovák Általános Iskola; Békéscsabán Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium; Tótkomlóson Szlovák Általános Iskola és Óvoda, és Budapesten Szlovák Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium.) Szarvason kezdetben az 1–8. osztályos tanítás igen hiányos személyi és tárgyi feltételekkel, mostoha körülmények között folyt. 1960-tól mûködik az iskola jelenlegi helyén, kezdetben 4 tanteremmel, majd 1970-tõl 8 osztállyal. 1980 szeptemberében az iskolát és a diákotthont összevonták egy igazgatás alá. Az iskolába kerülõ gyermekek jobb nyelvi felkészítése, illetve a tanyasi gyermekek segítése céljáSzlovák nyelvû felirat az ból az 1973/74. tanévtõl 1977 júniusáig évente 6 hetes iskola-elõkészítõ foglalkozásokat tartottak, melyek az 1977/78. tanévtõl egész éves iskola-elõkészítõ óvodává fejlõdtek. Az intézményvezetés szervezett és céltudatos módon válogatta meg a tantestületet, amely mára már jól összeszokott. (A tanárok nagy része az intézmény falai között tanult.) Jellemzõ rájuk a megújulni akarás, az innováció, az elért eredmények feletti egészséges elégedetlenség, az összefogás, mely párosul a megfelelõ felkészültséggel, a gyermekekért, a nemzetiségi oktatásért érzett elkötelezettséggel. A Szlovák Általános Iskola szervezeti értelemben többcélú intézmény, amely alapvetõen három egységbõl, a szakmailag autonóm óvodából, nyolc évfolyamos általános iskolából és kollégiumból áll. A vezetõség tagjai: az óvodaAz igazgatónõ a vendégekkel


és a kollégiumi vezetõ, valamint az általános iskolai igazgatóhelyettes és a gazdasági vezetõ. Az igazgatónõ, Medvegy Pálné minden szavából és mozdulatából érzõdött: szívvel-lélekkel ezért az iskoláért dolgozik, ez az élete. A konferencia résztvevõit szívélyesen kalauzolta végig az intézmény minden egyes termén, beszédébõl képet kaptunk az óvoda és az iskola mindennapjairól. Az iskola egyik legfontosabb célkitûzése: az itt élõ szlovák nemzetiség nyelvének és kultúrájának ápolása, megõrzése, a felnövekvõ nemzedékre való örökítése. Másik rendkívül fontos feladatuknak tekintik, hogy tanulóiknak magyar nyelven is olyan alapmûveltséget, versenyképes tudást biztosítsanak, ami képessé teszi õket bármely középiskolában a tanulmányok zökkenõmentes folytatására. iskola fõbejárata fölött Ezért 1988-tól intézményükben két nyelven folyik az oktatás. A szlovák nyelv és irodalom tantárgyon kívül a nemzetiségi népismeret, az osztályfõnöki órák, a rajz, a technika és a testnevelés oktatása történik szlovákul. A többi tantárgyat a heti óraszám felében, matematika esetében pedig negyedében tanítják így. A szlovák nyelv és irodalom tantárgy tanítása az évek során átalakult, ez lehetõvé tette, hogy olyan gyerekek is felvételt nyerjenek az intézménybe, akik ugyan nem szlovák nemzetiségûek, de a szlovák nyelv tanulását igénylik. A 8. osztály végén a tehetséges tanulók középfokú nyelvvizsgát tehetnek szlovák nyelvbõl, ami növeli esélyeiket a fõiskolai, egyetemi felvételinél, s a késõbbi elhelyezkedésnél. A szlovák nyelv tanulása mellett – az esélyegyenlõséget szem elõtt tartva – 4. osztálytól biztosítják tanulóik számára az angol nyelv tanulását is.

Az érdeklõdõk az iskolaudvaron

Mûsorral kedveskedtek a látogatóknak

ORSZÁGOS VIDÉKI FÓRUM A mai szlovák irodalom bemutatására író-olvasó talál- kok sütik a finomabbnál finomabb péksüteményeket, kekozókat szerveznek. Több színházi elõadáson vettek részt nyereket.) tanítványaikkal mind itthon, mind az anyaországban. A feladatok megvalósítását jó személyi és tárgyi felJátszva és észrevétlenül tanulják a nyelvet a gyerekek a tételek segítik. 2001-ben 720 millió Ft támogatással színjátszó csoportokban – kettõ mûködik az iskolában. teljesen újjáépült az intézmény. Tágas belsõ tér, esztéHasonló szerepet tölt be az énekkar is. (Az intézmény tikus termek, modern felszerelés várja az ideérkezõket. aulájában ottlétünkkor egy rögtönzött koncertet is adott Az oktatást, önmûvelõdést korszerû, kétnyelvû könyvaz énekkar: magyar és szlovák nyelven is énekeltek a diá- tár szolgálja. Az informatikát jól felszerelt szaktantekok, akiket hangszerrel is kísért a többi diák, illetve tanár. remben, magas színvonalon oktatják. A sportnak, testSõt: tehetséges diákok tolmáedzésnek is megfelelõ fontoscsolásában magyar és szlovák ságot tulajdonítanak, tornanyelven verseket is mondtak a terem, kondicionálóterem áll tanulmányút résztvevõinek.) A rendelkezésre. De lehetõség tanulók bekapcsolódnak a szlovan síelésre, korcsolyázásra és vákiai mûvészeti, irodalmi páúszásra is. lyázatokba: például a „Škola v 1980-tól az óvoda gyermekprírode” (Iskola a természetben) létszáma folyamatosan emelkeprogram a nyelvgyakorláson kídett, ma már négy óvodai csovül lehetõséget nyújt arra, hogy porttal, 110 gyerek részvételéa gyermekek megismerjék a vel folyik a nevelõmunka. (Az szlovákiai tájakat, a népi építéiskola 1–8. évfolyamának létszetet, Szlovákia történelmét. száma 339 fõ.) (20 éve hordják a diákokat 1992-tõl a Tessedik Sámuel Szlovákiába, a Magas-Tátrába, Fõiskola felkérésére részt veszahol a nyelvgyakorláson túl a nek a szlovák szakos fõiskolai Magyar felirat az iskola bejáratának másik oldalán természet szépségeivel is ismerhallgatók gyakorlati képzésékednek egy-egy gyalogtúra során. A diákok kérésére ben is. Legfõbb céljuk a harmonikus személyiségfejlõdés Auschwitzba is elvitték õket.) megalapozása, szorosan együttmûködve a családdal. FonNem csak a szlovák nyelv oktatására fordítanak nagy tosnak tartják a közösségi összefogást. Óvodai hagyomágondot, ugyanolyan fontosnak tartják más tantárgyak ese- nyaiknak – Játszóház, Töknap, Táncház, Farsangi kavaltében is a tanulók alapkészségeinek fejlesztését, hátrányai- kád, Erdei Óvoda – tíz évre visszamenõ múltja van. A hanak csökkentését, olyan alapmûveltség biztosítását, melyre gyományõrzésen túl programjaik nem titkolt célja a mindenkor építeni lehet. szülõk, gyerekek, pedagógusok (óvodai és iskolai) együtt Felzárkóztató foglalkozások, tehetséggondozás, felvé- munkálkodása is. teli elõkészítõ foglalkozások állnak e cél elérésének szolNemzetiségi nevelésük középpontjában a szlovák gálatában. A lehetõségek gazdag tárháza várja a diákokat nyelv, kultúra, illetve a hagyomány ápolása, megõrzése szabadidejükben is: szaktárgyi szakkörök, különbözõ kéz- áll. Óvodásaik többségének – a szülõkön, nagyszülõkön mûves-foglalkozások, agyagozás, báb, társastánc. (Ottlé- keresztül – van kötõdése a szlováksághoz. Erre alapozva tünkkor a szövõszék mellett éppen egy diák dolgozott. A szeretnék a maguk játékos, gyermekközeli módszereivel tágas és barátságos udvaron a játszótér, pihenõpadok felkészíteni a gyermekeket a komolyabb iskolai nyelvmellett pedig egy igazi kemencét is láttunk, amiben a diá- tanulásra, új ismeretek önálló elsajátítására. Ebéd az óvodában

Kézmûves-foglalkozás

Hagyományos rongyszõnyeg-szövés



Magyar pulykafeldolgozás: Gallicoop

A

A feldolgozott pulyka jelentõs hányadát darabolt pulymagyar pulyka tenyésztését és feldolgozását Erdélyi István, a Gallicoop vezérigazgatójának elõadásából ismer- kaként értékesítik, korszerû csomagolási technológiával, hették meg a tanulmányút résztvevõi. Az igazgató egy kisfil- elsõsorban elõhûtött formában. Az általuk elõállított pulymet is levetített, ahol nyomon tudtuk követni egy pulyka kahús egyre nagyobb hányadát dolgozzák fel a legmaga„életét”, a megszületésétõl egészen addig, ahogyan eljut a sabb szintû fogyasztói igényeket is kielégítõ késztermékekké (vörösáruk, felvágottak, sonkafélék stb.), késztermék a fogyasztóhoz. (Sajnos az üzembe valamint panírozott konyhakész termékekké. nem tettünk látogatást, pedig az elõzetes progTovábbfeldolgozó kapacitásuk eléri az évi 5 ram alapján én már nagyon vártam, hogy a saezer tonnát. ját szememmel láthassam ezeket a folyamatoTermékeik igen széles spektrumot ölelnek kat. Talán majd egy másik alkalommal.) fel: felvágottak; szárazáru, vörösáru, sonka, paA Gallicoop részvénytársaság 1989-ben alanírozott, fõtt, füstölt, friss és fagyasztott termékult mint angol–magyar vegyes vállalat. A berukek; valamint májas, kolbász, grilltermékek. házás létrehozásának alapvetõ célja a zárt rend(Az embernek rögtön összefut a nyál a szájászerben megvalósítható pulykatenyésztés megban ennyi finomság hallatán.) szervezése, az ehhez szükséges alapanyag bizStabil, kiegyensúlyozott piaci kapcsolatoktosítása, illetve a feldolgozás, továbbfeldolgozás Erdélyi István kal rendelkeznek, termelésük 60%-át belfölés az értékesítés megvalósítása volt. A magyar felek vállalták a tenyésztés megszervezését, továbbá a kelte- dön, 40%-át pedig exportpiacokon értékesítik. Belföldi téshez, a vágóhídhoz és a továbbfeldolgozóhoz szükséges partnereik között megtalálhatók a legnagyobb áruházláninfrastruktúra kiépítését. A külföldi fél feladata a technológia cok – Metro, Tesco, Auchan, Spar –, valamint az ipari felés a „know how” biztosítása, továbbá a vállalkozás vezetése használók: Herz, Kaiser, Unilever, Délhús. Az export elsõsorban az Európai Unió országaiba – és az értékesítés volt. Több változás után a cég 1995-ben magánkézbe került, 2005-ben pedig 85%-ban magyar, Németország, Olaszország, Ausztria, Anglia, Hollandia –, 15%-ban külföldi tulajdonba jutott. 2000-ben vették fel a valamint Svájcba irányul, azonban jelentõs forgalmat bonyolítanak a közép- és kelet-európai országokkal is Gallicoop Pulykafeldolgozó Részvénytársaság nevet. A siker egyik kulcsa a fejlesztés, ezért 1994-ben egy 60 (Szlovákia, Jugoszlávia, Románia, Ukrajna). A Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt. küldetése és stratéezer tonna/év kapacitású takarmánykeverõ üzemet vásároltak. Ez biztosítja a takarmányellátást. A cég hosszú ideig giája a kiváló és biztonságos termékeken, a vevõ és a csak darabolt termékekkel volt jelen a húspiacon, s ez be- fogyasztó megelégedettségén alapul, biztosítja a tulajdohatárolta lehetõségeiket. Ezért 1995 januárjától egy 5000 nosok, a munkatársak, a partnerek, a társadalom és a t/év kapacitású továbbfeldolgozót létesítettek, amely lehe- környezet érdekeinek egyensúlyát. Mindezeket figyelemtõvé tette kisebb csomagolású, közvetlen fogyasztásra al- be véve fejlesztik termékeiket és technológiájukat, erõsíkalmas és minõségileg korszerû termékek széles skálájának tik piaci részvételüket, és több szervezetben képviselik a elõállítását. 1999-tõl panírozott termékeket is gyártanak. A vállalat és az iparág érdekeit. Minõségpolitikájukkal terpanírozóüzemet 2001-ben bõvítették, így az üzem kapaci- mékeik magas színvonalát és biztonságát, valamint a váltása 5000 t/év lett. E nagyobb léptékû beruházások mellett lalat eredményességét tûzték ki célul. Munkatársaikat meglevõ eszközparkjukat is folyamatosan fejlesztik, bõ- rendszeresen képzik. A pulykavágás és -feldolgozás során legnagyobb vítik. A részvénytársaság mára Kelet-Magyarország legna- mennyiségben keletkezõ veszélyes hulladékot zárt rendszerben, a környezettel való érintgyobb zárt rendszerû pulykatenyészA Gallicoop fõbejárata kezést kizáró módon adják át a tõjévé nõtte ki magát, és jelenleg a fehérjefeldolgozó üzemnek. 125 ezer tonna, Magyarországon A víz minõségével és felhaszgyártott pulykahús közel egynegyedét állítják elõ. (Az integráció magában nálásával, valamint a szennyvízfoglalja a takarmánykeverést, szülõkibocsátással kapcsolatos paramépárnevelést és keltetõtojás-termelést, tereket saját berendezéseikkel fopulykatojás-keltetést, pulyka-elõnevelyamatosan javítják, illetve figyelést és -hizlalást, pulykafeldolgozást lemmel kísérik. (2003-ban saját és -továbbfeldolgozást, valamint az vízbázis kialakításába, 2006-ban értékesítést a hozzá tartozó logisztikai saját szennyvíztisztító építésébe szolgáltatással.) kezdtek.)


HÍREK

A vidék hírei Határon átnyúló kadarkaturizmus

A

magyar–szerb határ menti együttmûködési program pályázatán 151 ezer eurót nyert a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) Eurorégió és Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa egy tematikus turisztikai útvonalháló létrehozására. A Dél-Alföld régió és Vajdaság területén kialakítják a kadarka, a pálinka és a sör útját. A napjainkra félig elfeledett, presztízsét vesztett kadarka a Dél-Alföld és Vajdaság hagyományos szõlõfajtája, amelynek „feltámasztására” nemrég mozgalmat indítottak a térség szõlõtermesztõi, akik a Szerémségi pince magyar–román–szerb területeket összekötõ, határon átnyúló együttmûködés keretében megalakították a Kadarka Munkacsoportot. A kadarkát nemrég a DKMT Eurorégió borává nyilvánították. A turisztikai útvonalak helyszíneit magyar és szerb szakemberek közösen alakítják ki. A kadarkaút biztos

A

kadarkaút egyik állomása lehet majd a Villum Kft. 50 fõ befogadására alkalmas borbarát vendéglátóhelye Mórahalmon. A Homokhátságon kevés a pincének alkalmas, garantáltan belvízmentes hely, ezért arrafelé a hagyományos pince csak félig van a földbe ásva, a téglából épült boltíves szerkezet kicsit kiemelkedik a földbõl. A hõmérséklet és a páratartalom szabályozására vastag földtakarást alkalmaznak. Szécsi Imre, a Villum Kft. egyik tulajdonosa elmondta: megkeresték és megvásárolták a Mórahalom belterületéhez legközelebb A mórahalmi esõ, magasan fekvõ tanyát, amelyet szerencséjükre hangulatos kiserdõ vesz körül. A vállalkozók abból indultak ki, hogy ma már évente 300 ezernél több vendég látogatja meg a mórahalmi Erzsébet-fürdõt. Számos szegedi cég is igénybe vesz természetes környezetben lévõ vendéglátóhelyeket, ahol oldott hangulatú céges rendezvényeket tarthatnak. Szécsi Imréék úgy tartják: az Alföldön termett borok sokkal jobbak,

helyszíne Palics, Vaskút, Soltvadkert és Csongrád. A sörút stabil pontja a pancsovai sörgyár, a pálinkaúté a Zwack kecskeméti gyára. Az európai uniós támogatást kapott magyar–szerb projekt e tematikus turistautak nemzetközi megismertetésére összpontosít. Öt nyelven (a DKMT Eurorégió nyelvein, a magyaron, a románon és a szerben kívül angolul és németül) 52 reklámkiadványt jelentetnek meg, nemzetközi turisztikai kiállítások során hívják fel a figyelmet a kezdeményezésre. Megjelenik 5600 példányban egy gasztronómiai kalauz is, amely a DKMT Eurorégió ízeit, ételkülönlegességeit mutatja be. A Kadarkareklám vezetõ nyugat-európai napilapok gasztronómiai szakújságíróinak tanulmányutat szerveznek a kadarka-, a pálinka- és a sörút legfontosabb állomásaira. Készül egy „eurorégiós útlevél” is, amely az internetrõl lesz letölthetõ, és a tematikus turistautak egyes állomásain pecsétet, különbözõ kedvezményeket lehet vele szerezni. mint a hírük. A kövidinka, a kadarka, a kadarkából készült rozé azért nem népszerû, mert az emberek nem ismerik õket. Az alföldi bortermõ terület természetes határa nem esik egybe az országhatárral, ezért kínálnak majd vajdasági, sõt, szerémségi borokat is. Utóbbiakból a mustos fehér, a szerémi zöld, illetve a bakator fajtákat. Azon is változtatni szeretnének a mórahalmi vállalkozók, hogy a hegyvidéki társaikéhoz mérhetõ, kiváló teljesítményt nyújtó alföldi borászok közül szinte csak a soltvadkerti Frittmann Jánost ismerik országszerte a borkedvelõk. Szécsi István és társai nem borászok, de ha rajtuk múlik, akkor az õ vendégeik alapozzák majd meg az ásotthalmi Somodi Sándor, a kisErzsébet-fürdõ kundorozsmai Zádori Károly, vagy a királyhalmi (Backi Vinograd-i) Maurer Oszkár, a ménesi Balla Géza országos hírnevét. A Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesülettõl 7 millió forint támogatást igényeltek. Ha minden jól megy, 2011 elejére elkészül az egy nagy terembõl és két hajóból álló pince. Mire a nyári fürdõszezon beindul, a vendégek már biztosan váltogathatják a hûs vizet a pince hûvösével.


HÍREK

Ú

jteleken, a Kalocsa melletti, ötszáz lelket számláló szállásközségben 5,8 millió forintból felújítják a ravatalozót és a temetõ kerítését. Hajóson 18 millió forintból KözépEurópa egyik legszebb játszótere épült meg. Szintén 18 millió forintból újul meg az apostagi római katolikus templom: kicserélik a tetõt, a nyílászárókat, újravakolják az épületet, felújítják a világítást, restaurálják a freskókat, és – Géderlak amire régebben nem volt szükség – riasztórendszert építenek be. Ilyenek a legtipikusabb vidékfejlesztési beruházások, amelyekre további példák sorát lehetne említeni csak a Dunamellék LEADER Egyesület területérõl, ahonnét az elõbbieket választottuk. A magyar falvak többségében 50 éve egy hintából és egy csúszdából áll a játszótér. Jobbra nem telt, de a döntéseket hozó felnõtteknek nem is hiányzott. Hasonló a helyzet a temetõvel, legfõképpen pedig annak kerítésével és belsõ útjaival. A kisebb falvakban a temetõ általában az egyház tulajdoná-

A

fotószafari a Derekerdõ Kft. által – pályázati támogatással – kialakítandó ökoturisztikai park része lesz. Derekegyháza egykor állami gazdaságáról és a Károlyikastélyban lévõ szociális ottKárolyi-kastély Derekegyházán honáról volt ismert – nem mint idegenforgalmi központ. Amikor a helybeliek számba vették adottságaikat, rájöttek, hogy mennyi mindenük van. A Kék túra útvonala érinti a települést. A Kórógy-ér, a csónakázásra, horgászásra alkalmas tó, a gazdag õshonos állatvilág mind turistacsalogató. A vadbemutató apró állatkert lesz: gímszarvas, dámszarvas, õz, vaddisznó, róka, nyest, nyuszt él a természetes környezetében. Lesz állatsimogató – hogy a családot is magukkal hozhassák a horgászok, vadászok. Lehet lovagolni vagy kocsikázni. Lesz magasles – nemcsak puskával, hanem fényképezõgéppel is lehet „lõni” onnan. Különösen sokat várnak ugyanis a fotószafaritól – Szentes környékén messze földön ez lesz az elsõ ilyen lehetõség. A tompaháti szálláshelyen többek között gyermektáborokat, kézmûvestáborokat szerveznek. Nemcsak a messzirõl jött emberek láthatnak csodát – a helyi óvodások és iskolások ingyen nézhetik meg a vadbemutatót, a szolgáltatásokat pedig kedvezményesen vehetik igénybe. A nagycsaládosok is kedvezménnyel látogathatják az ökoparkot, amely új álláshelyet is teremt két nõi munkavállalónak.


ban van, kevés a hívõ, kevés a pénz. De milyen méltósága van annak a sírkertnek, ahol széthordják a kidõlt kerítés anyagát, és hiába gondozzák elhalt hozzátartozójuk sírját a családtagok, ha a sírok között derékig ér a parlagfû? Schindler János, a Dunamellék LEADER Egyesület elnöke hangsúlyozza: minden állampolgárnak joga van kulturált körülmények között élni, felnõni, meghalni – függetlenül attól, mekkora településen él. Aki ezt a jogot nem biztosítja, az voltaképpen elûzi az embereket a kis településekrõl a nagyokba. Schindler szerint központja nem igaz, hogy a helyi templom felújítása csak a fogyatkozó számú helyi hívõk érdekét szolgálja – de ha igaz lenne, abban sem lenne semmi kivetnivaló. Ám ha megnéz az ember egy útikönyvet, és csak egyetlen látnivalót jelölnek meg egy településen, az az esetek többségében a templom. Lehet, hogy pénzre váltható haszna sokára lesz annak, ha egy kistelepülésnek rendbe teszik a közterületeit – de például Kéleshalom, Imrehegy, Szakmár, Géderlak megszépült faluközpontja azt jelzi helybelinek és vendégnek egyaránt: ez a falu életképes!

G

épjármûjavító gyakorlati oktatóhely kialakítására nyert el 8 millió forintot a keceli Sendula Kft. A vállalkozás eddig gépkocsik, mezõgazdasági gépek javításával foglalkozott. Kiemelt szolgáltatásuk volt a dízeladagolók és a klímaberendezések javítása, karbantartása. Alkatrészeket, Shell olajat és kenõanyagot, akkumulátorokat, gumiabroncsokat is forgalmaztak. A városban és környékén azonban igény mutatkozott arra, hogy ne csak javítsák a jármûveket, mezõgazdasági gépeket, hanem megtanítsák erre a fiatal és idõsebb gazdálkodókat is. A kiskunsági szõlõtermelõ vidéken nem 40 milliós John Deere traktorokat használnak, hanem sokszor még a téeszvilág idejébõl származó, olcsóbban üzemeltethetõ gépeket. Általános a gyakorlat, hogy a gazdák – amennyire tudják – maguk javítják a gépeiket. (A kisebb családi gazdaságokban a növényvédelemtõl az internetes információszerzésen át a könyvelésig jellemzõen mindent maguk végeznek a családtagok – a bevétel nem bírná el, hogy ennyi területen profi szakembert bízzanak meg.) Eddig egymástól tanulták el ennek fortélyait, a megszerzett tudás esetleges volt, és olykor gyorsan elfogyott a tudomány. Ezen a helyzeten javít az a képzési szolgáltatás, amelyet ezentúl igénybe vehetnek. Az Üde Kunság Vidékfejlesztési Nonprofit Kft. támogatásával elnyert pénzbõl idén szeptemberben kezdõdik meg a mezõgazdasági jellegû felnõttoktatás, illetve a gépjármûjavító gyakorlati oktatás. Már beszerezték az oktatóterem berendezéseit, kialakították a tananyagot. A fejlesztés a meglévõ szolgáltatásuk színvonalát is emelte: a szervizben korszerû új berendezéseket is beszereztek. TANÁCS ISTVÁN

HÁLÓZAT 1. sz. dokumentum – 2010. március 1.

Beszámoló a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének 2009. évi tevékenységérõl „A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnöksége ma Magyarországon a vidékfejlesztés és az agrárium érdekérvényesítésében meghatározó erõvé emelkedett. Civil és szakmai partnere a vidék emelkedéséért dolgozó politikusoknak, szakmai érdekképviseleteknek. Az MNVH ezen szerepéhez a lehetõséget az nyújtja, hogy az Európai Unió a vidéki térségek fejlesztésében kiemelten számol a civil társadalom, a szakmai szervezetek és az önkormányzati, valamint országos politikai szereplõk együttmûködésével. De az MNVH ezen szerepéhez hozzájárul az is, hogy elnökségében a parlamenti politikai erõk minden árnyalata aktívan részt vesz, és helyet kapnak abban a hazai világi és egyházi társadalom reprezentánsai.” (Részlet az elnök összefoglalójából a 2009. évi tevékenységrõl beszámoló vita során.) Az alábbiakban közöljük a 2010. március 1-jei elnökségi ülés írásos beszámolóját. (Azokat a részleteket, amelyeket folyóiratunk korábbi számaiban ismertettünk, ez alkalommal kihagytuk.) Tartalom 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Szervezetépítés Az Elnökség által megvitatott országos jelentõségû témák A Hálózati Tanács ülése Beszámoló az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága elõtt Országos rendezvények Kiadványok

1. Szervezetépítés A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) az EU tagállamaiban az Európai Tanács 2005. szeptember 20-i rendelete (1698/2005/EK) alapján létrehozott nemzeti vidéki hálózatok egyike. Tagszervezete az Európai Bizottság 2008. február 20-i határozata (2008/168/EK) alapján létrehozott Európai Vidéki Hálózatnak (EVH). A civilek, szakemberek és közigazgatási tisztségviselõk részvételével felállt Hálózatot, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatot a 1060/2008. (IX. 19.) kormányhatározat és a 131/2008. (X. 1.) FVM rendelet alapozta meg. A Hálózat ezen rendeletek alapján mûködik ma is. A Hálózati Tanács 2008. december 2-án alakult meg, majd megválasztotta az Elnökséget. Az Elnökség elsõ ülésén megválasztotta elnökét, és három alelnököt. A megbízatások idõtartama 5 év, igazodva az Európai Tanács 2013-ig tartó európai tervezési idõszakához. 1.1. Célok, feladatok Az MNVH céljait és feladatait a fent említett rendeletek értelmezése alapján az Elnökség 2009. január 16-i ülésén a következõkben határozta meg: • A 2007–2013 közötti európai uniós fejlesztési tervek pozitív kihatásainak optimalizálása a 2009–2013 közötti évekre. Mindenekelõtt az ÚMVP végrehajtásának segítése. Számba kell

venni a 2007–2009. évi tapasztalatokat és ennek felmérése után biztosítani kell a lehetséges korrekciókat a 2010–2013 közötti idõszakra. Szükséges számba venni a Nemzeti Fejlesztési Terv és a vidékfejlesztési terv közötti kapcsolatot, a kettõ összhangját, az esetleges korrekciók szükségességét, a hiányosságok pótlását. • A Hálózat kiépítését meg kell kezdeni. Fontos feladat az ET 2005. évi rendeletének megfelelõen a Hálózat egyes szereplõinek összekapcsolása, rendszeresen mûködõ információs rendszer kiépítése (elektronikus és hagyományos sajtó, konferenciák, fórumok, tapasztalatátadások) szervezése. • Különösen fontos, hogy a Hálózat gyûjtõszervezete legyen a vidéki térségekben mûködõ szakemberállománynak. A civil szervezetek által elõterjesztett javaslatok és a kormányzati fejlesztési tervek csak a szakemberek bevonásával találhatnak egymásra. • Részvétel a 2013–2020 közötti európai uniós nemzeti és vidékfejlesztési terv elõkészítésében. Cél, hogy ez a következõ terv már az unió általános célkitûzése szerint bottom-up – „alulról felfelé” építkezõ – rendszerben épüljön fel. Különös jelentõséggel bírhat a jelenlegi idõszakban készülõ helyi fejlesztési tervek eredményeinek és tapasztalatainak szakmai-gyakorlati egymáshoz illesztése. Fontos az eddig kialakult jó tapasztalatok rögzítése és terjesztése. • Az Elnökség és az elnök kövessen el mindent, hogy a jelenleg túlságosan is központosított ágazati politizálás mellett a regionális, illetve térségi politika elfogadott szempont legyen a politikai közgondolkodásban. A kormányhatározat felkínálja a lehetõséget arra, hogy a Hálózat vezetése állást foglaljon országos vidékpolitikai kérdésekben és az ágazati politikában térségérdekeltségû javaslatokat tegyen. 1.2. Vezetõ testületek A 2009. január 26-i elnökségi ülés döntést hozott a vezetõ testületek rendszeres mûködtetésérõl. A Hálózati Tanács ülésére évi 1-2 alkalommal kerüljön sor. Ezeken folyamatosan szerepeljenek az országos vidékpolitika, az ÚMVP, valamint a Vidéki Hálózat kérdései. Az Elnökség évente 4-6 alkalommal ülésezzen. Az ülések napirendjén minden alkalommal egy-egy országos vidékpolitikai téma, a Hálózattal kapcsolatos elõterjesztés, valamint az Európai Vidéki Hálózatok állásáról szóló beszámolók szerepeljenek. Az elnök, az elnökségi ülések elõkészítésére, vagy a felmerülõ fontosabb kérdések megtárgyalására Vezetõi Kollégiumot mûködtet. A Vezetõi Kollégium az elnök tanácsadó testülete. Az MNVH vezetõ testületeinek ülései: 2008. dec. 2. 2008. dec. 15.

MNVH Hálózati Tanács ülése, Elnökség alakuló ülés MNVH Vezetõi Kollégium ülése


HÁLÓZAT 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009. 2009.

január 19. MNVH január 26. MNVH február 23. MNVH március 5. MNVH április 15. MNVH május 7. MNVH május 14. MNVH június 2. MNVH június 24. MNVH július 7. MNVH szept. 28. MNVH október 21. MNVH dec. 16. MNVH

Vezetõi Kollégium ülése elnökségi ülés Vezetõi Kollégium ülése kibõvített Vezetõi Kollégium ülése kibõvített Vezetõi Kollégium ülése kibõvített Vezetõi Kollégium ülése elnökségi ülés elnökségi ülés (Lajosmizse) Hálózati Tanács ülése (Siófok) kibõvített Vezetõi Kollégium ülése kibõvített Vezetõi Kollégium ülése elnökségi ülés kibõvített Vezetõi Kollégium ülése

1.3. Elnökségi program Az Elnökség az MNVH tevékenységének mielõbbi hatékony megjelenítésére Programbizottságot küldött ki az évi programok elõkészítésére. A Szervezeti és mûködési szabályzat kidolgozására szintén bizottság alakult. Az Elnökség a Hálózat egyes szereplõinek összekapcsolására, ugyanakkor a folyamatos szakmai felkészítésére a következõ programtípusokat határozta meg: a) Rendezvények • Országos Vidéki Fórum Az országos vidékpolitika fõszereplõinek jelenlétében egy-egy, az egész országot és a vidékpolitika egészét érintõ általános kérdés megtárgyalására. Cél: az országos vidékpolitika (miniszteriális tisztviselõk, országgyûlési képviselõk, valamint országos tisztséget betöltõ civilek, egyházi személyek) párbeszédét biztosítani a helyi vidéki élet tényezõivel (polgármesterek, vállalkozók, közigazgatási intézmények és értelmiségiek). (Részletesen l. az 5.1. pontban.) • Országos szakmai konferenciák Egy-egy vidékfejlesztési szakkérdésnek, illetve a vidékfejlesztés regionális konkrét feladatának megtárgyalása. Ezeknek a színhelye egy-egy vidéki térségben elhelyezkedõ igazgatási központ vagy Budapest. (Részletesen l. az 5.2. pontban.) • Szakmai konzultációk, mûhelykonferenciák Az egyes vidékfejlesztési szereplõk napi kérdéseivel vagy az Országos Vidéki Fórumok szakmai elõkészítésével foglalkozó megbeszélések. b) Kiadványok • „Párbeszéd a Vidékért” könyvsorozat A sorozat a magyarországi vidékpolitika és vidékfejlesztés központi kérdéseirõl könyvsorozatot jelentet meg. Ezen könyvekben kaphatnak helyet önálló monográfiák vagy konferenciák (Országos Vidéki Fórum) elõadásszövegei. (Részletesen l. a 6.1. pontban.) • „Párbeszéd a Vidékért” folyóirat Célja: az országos vidéki fórumokon, mûhelykonferenciákon megtárgyalt témák rövid, a széles közönség számára közérthetõ formában való publikálása, a Hálózat híreinek, akcióinak összefoglalása, a vidéki térségekben zajló társadalmi-gazdasági folyamatok rövid, frappáns elemzése. (Részletesen l. a 6.2. pontban.)


• „Párbeszéd a Vidékért” elektronikus folyóirat Az MNVH Elnökségének honlapja: bemutatja az elnökségi tagok aktivitását, összefoglalásokat közöl a testületi ülésekrõl, híreket közöl a magyarországi vidéki társadalmat érintõ napi kérdésekrõl. 1.4. Hálózati felépítés Az Elnökség 2009. június 2-ai ülésén napirendre tûzte az MNVH hálózati felépítését. A téma megvitatásának különösen fontos súlyt adott a Hálózati Tanács tervezett ülése, a szervezeti kérdéseket ugyanis a Hálózati Tanács elé kívánta terjeszteni az elnök. Megfogalmazásra került: az MNVH Hálózata megyei decentralizált rendszerben épüljön ki. A 19 vidéki megyei pontokra megyénként akár további 3-5 csatlakozási pont kapcsolódjon. A megyei kontaktpontokról nyílt pályázaton történjen a döntés: helyileg hol helyezkedjen el, vezetése és programja kikbõl és hogyan alakuljon. A Hálózaton belül szakosztályokat (országos hatókörrel, szakmai célokkal) kell mûködtetni. A szakosztályok a négy „tengely” tematikájára épülõ, országos hatókörû szakmai szervezetek (agrár, környezetvédelem, élhetõ vidék, vidékfejlesztés–LEADER). A 11 – tárcarendeletben meghirdetett – munkaszervezetet a 4 szakosztályba kell sorolni. A fenti szervezeti struktúrát a Hálózati Tanács 2009. június 24-i ülése elé terjesztette az Elnökség. Az elõterjesztést – alapos vita után – a Tanács elfogadta. A Hálózati Tanács 2009. június 24-ei ülését követõen az elnök az egyes országos vidékpolitikai kérdéskörök kidolgozására Elnöki Bizottságokat küldött ki. Az Elnöki Bizottságok kidolgozta tanulmányok lehetnek többek között a szakosztályok vitatémái is. • Vidékfejlesztés és kormányzati szervezetek párhuzamosságai. Vezetõje: Pásztohy András. • Vízgazdálkodás vidéken. Vezetõje: Varga Miklós. • Egyházak szerepe a vidékfejlesztésben. Vezetõje: Balogh Margit. • Éghajlatváltozás. Vezetõje: Láng István. • Önkormányzatok jelene, jövõje. Vezetõje: Rechnitzer János. • Költségvetési bizottság. Vezetõje: Stark Antal.

Az Elnökség 2009. október 21-ei ülésén döntést hozott a negyedik alelnök megválasztásáról. Már 2008. december 2-án, az alakuló ülésen felmerült négy alelnök mûködése iránti igény. A feladatok megosztása most tette szükségessé a vezetõi kör kibõvítését. A negyedik alelnök feladata a szakosztályok megszervezése, szakmai mûködtetése, majd a 19 megyei kapcsolódási pont kiépítése. A megválasztott alelnök gyakorolja az Irányító Hatóság által az MNVH rendelkezésére bocsátott eszközök felhasználása felett az elnökség ellenõrzési-felügyeleti kötelességét. Az MNVH Elnöksége az év folyamán több alkalommal tárgyalta a Szervezeti és mûködési szabályzat tervezetét. Október 21-ei ülésén állást foglalt arról, hogy a tervezetet újabb szakértõ bevonásával az elõterjesztõk tekintsék át. Az elkészítés alapvetõ nehézsége a 131/2008. (X. 1.) FVM rendelet túlszabályozó merevsége.

HÁLÓZAT 2. Az Elnökség által megvitatott országos vidékpolitikai témák • Leghátrányosabb helyzetû kistérségek. Az Elnökség felkért szakmai referensek, valamint az NFÜ fõosztályvezetõjének elõterjesztése alapján részletes vitát folytatott a 33 leghátrányosabb helyzetû kistérség fejlesztési programjáról. Az Elnökség egyhangú elismerését fejezte ki amiatt, hogy az NFÜ a leghátrányosabb helyzetû kistérségek részére külön fejlesztési programot indít. Kívánatosnak találta, hogy a program indulása elõtt még legyen lehetõség korrekciókra, és a program egész futamideje alatt folyamatos monitorozás mellett folytonos szakmai korrekciókra. Hiányolta az ÚMVP és az LHH programok közötti összhangot. Javasolta egyes fejlesztési célok felülvizsgálatát, összhangba hozását a helyi adottságokkal. Felhívta a figyelmet arra, hogy általában kevés a közlekedési projekt, hiányoznak a kistérségeken átnyúló, regionális fejlesztések szempontjai, a projektek túlságosan az önkormányzatok hiányosan finanszírozott közszolgáltatásainak rendbetételére irányulnak. Sajnálatosnak találta, hogy a programok kialakításában a helyi gazdasági szereplõk kismértékben vettek részt. • Vidéki térségek a költségvetésben. „A vidékfejlesztés és forrásai Magyarországon” témakörben elemzõ áttekintést készített és tárgyalt meg az Elnökség. A tanulmány különösen két kérdéskörre koncentrált: a) mekkora a valós ráfordítás a költségvetésbõl a vidékfejlesztésre, a vidéki térségek támogatására; b) mennyire érvényesül a térségi szemlélet. Az Elnökség megállapította, hogy míg a rendszerváltozás elõtt a régiók közötti különbség csökkent, azt követõen sajnálatosan növekedett. Ezt rendkívül veszélyes tendenciának minõsítette. A 2004–2006-ig terjedõ Nemzeti Fejlesztési Terv forrásainak felhasználása semmit sem javított a regionális egyenlõtlenségek csökkentésén. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv, amely a 2007–2013-as idõszakra vonatkozik, már nagyobb arányban tartalmaz regionális programokat, azonban továbbra is döntõ többségben vannak az ágazati jellegû programok. • Az „Út a munkához” programról és annak végrehajtásának helyzetérõl a miniszteri biztos tájékoztatta az Elnökséget. A tájékoztatót követõ rendkívül széles körû vita után az Elnökség ajánlásokat fogalmazott meg. Az Elnökség azt ajánlotta, hogy a programról ne csak az elektronikus és a nyomtatott sajtó, valamint a képhordozók és a rádió révén tájékoztassák a közvéleményt, hanem azáltal is, hogy tevékenyen bevonják a vidéki térségekben aktív önkormányzatokat, vidékfejlesztési rendszereket. Külön is felhívta a figyelmet a Települési Önkormányzatok Szövetségére, a kisebbségi önkormányzatokra, és azokra a vidékfejlesztési hálózatokra, amelyek a vidéki térségekben mûködnek, különösen a LEADER akciócsoportokra. Az Elnökség külön is felhívta a minisztérium figyelmét arra az általános, az elmúlt évben többször hangoztatott problémára, hogy az élõ munkára esõ adó mértéke mellett sajnálatosan nagy az élõ munkára esõ adminisztráció aránya is. Kérte a minisztériumot, indítványozzon olyan tárcaközi értekezleteket és megbeszéléseket, amelyek során a munkába állás és a munkaadás adminisztrációja leegyszerûsödhet, és igazodhat azokhoz

a területekhez, ágazatokhoz, amelyekben megvalósítható a munkahelyteremtés. • Országgyûlési határozat a tanyákról. Az FVM kérésére az Elnökség véleményezte a minisztériumnak az Országgyûlés 49/2009. (V. 27.) OGY határozatára készített, a tanyák és tanyás térségek megõrzésérõl, fejlesztésérõl szóló jelentést. Az elnökségi vélemény alapjául a kiküldött bizottság értékelése szolgált. Az Elnökség megállapította, és felhívta az illetékes kormányzati vezetõk figyelmét is arra, hogy a bemutatottak alapján a fejlesztési pályázatok monitoringja nem megfelelõ, a projektek, programok eredményeinek, hatékonyságának értékelése nem kiérlelt, ezért a visszacsatolás nem érdemi. Nem látható a programok egymásra épülése, nincs adat a térségi folyamatokban a pályázati források által generált változásokról. A különbözõ pályázati kiírások továbbra sem kezelhetõk komplexen a helyi programokban, nem érvényesül a fejlesztések szinergiája. Elõbbiek azért is rendkívül fontosak, mert hamarosan meg kell kezdeni a következõ fejlesztési periódus tervezését. Eddig két tervezési idõszakban elégtelen adatbázis alapján készültek a tervek, mindig az utolsó pillanatokban. Ezt kell elkerülni a jövõben. A tanyák sorsa messze nem csak gazdasági kérdés. Mindenképpen egyedileg vizsgálandó a társadalmi hasznosság mértéke, mert a megfelelõ forrást csak az adózók pénzébõl lehet elõteremteni. Nem keverhetõk a szociális válságkezelés elemei az okszerû tájgazdálkodással, vagy ha mégis, akkor annak konkrét helyi programon kell alapulnia. Szakítani kell azzal a tévhittel, miszerint központi beavatkozás nélkül megoldódnak olyan problémák, amelyeket a helyi társadalom és gazdaság nem old meg (akkor sem, ha forrásokhoz jut). Ez azt jelenti, hogy másképp értelmezi a problémát a helyben lakó ember, és az, aki távolról nézi, beleérezve „múltat és jövendõt”. Ez a helyzet konfliktusokat szül, megoldásuk módja a társadalmi vita (szakmai érvek alapján) és a széles nyilvánosság. Mindez fokozottan igaz a tanyák fejlesztésének kérdésében, ezért az MNVH saját feladataként értelmezi a társadalmasítás munkáját. • Romakérdés Európában és Magyarországon. Az MNVH kiemelt feladatának tekintette a magyarországi romák ügyének felkarolását. Ezért a romák társadalmi integrációjának segítésérõl, az állam lehetõségeirõl kértünk rövid és hosszú távú javaslatokat a hazai romakutatóktól. A „Párbeszéd a vidékért” mozgalom indításakor világos volt, hogy azon települések társadalma esik szét, ahol a lakosság mértékadó hányada az elhagyott házakba beköltözõ, nyomorgó cigányság. A magyar társadalom legégetõbb konfliktussorozata keletkezhet a piacra és segélypolitikára kényszerült roma társadalom 1990 utáni deformitásaiból. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat létrejöttekor egyfajta roma „cselekvési program” kidolgozását kezdtük sürgetni a sok szociológiai, antropológiai mikrotanulmány után. Tevékenységünk eredményeit a „Párbeszéd a Vidékért” folyóirat 1. évfolyam 2. számában tettük közzé. • Határokon átnyúló vidékfejlesztés. A határokon átnyúló vidékfejlesztésben az együttmûködõk közös érdekei jelennek meg. Látni kell, hogy a vidékfejlesztés a Kárpát-medencei ma-


HÁLÓZAT gyarság életképességének megtartója, mert a határokon túli tömbmagyarság vidéken él. A tömbmagyarság, a székelység kivételével, a szomszéd államokkal közös határok mentén helyezkedik el. Az EU 2008 óta kiemelten támogatja a határokat átlépõ vidékfejlesztéseket. Új lehetõségeket kínál tehát az uniós politika a Kárpát-medencei táj- és vízgazdálkodásnak, úthálózat-fejlesztésnek, és új lehetõséget kínál a magyar–magyar kapcsolatrendszernek. A vidékfejlesztés tehát a közép-keleteurópai térségben új lehetõségeket teremt a helyi közösségek egyben tartására és az érdekközösségek felismeréséhez. Ezért rendeztünk Országos Vidéki Fórumot Szabadkán, melynek tapasztalatairól a beszámoló késõbbi oldalain részletesen írunk. A „Párbeszéd a vidékért” folyóirat 2. évfolyam 1. száma tartalmazza a kérdéskör elemzését és a konferencia tapasztalatait. • Vízgazdálkodás a vidéki térségekben. Az MNVH a víz és vízgazdálkodás kérdéskörét a Magyarország számára meghatározó problémakörök egyikének tartja. Különös súlyt ad e témakörnek, hogy 2011-ben Magyarország fogja ellátni az EU soros elnökségét, és várhatóan az idõszak egyik fõ kérdésköre lesz a víz. „A vízgazdálkodás a vidéki térségekben” elnöki bizottság áttekintette és elemezte a vízgazdálkodási lemaradásokat (vízvisszatartás, vízgazdálkodás a vidéki térségekben stb.), áttekintette a közép-kelet-európai (Kárpát-medencei) határokat átlépõ projekteket. A víz témakörében a társadalomkutatói intézmények és egyének bevonásával mérnökökbõl, vízügyi szakemberekbõl és ökológusokból álló együtt dolgozó csapat alakult. Munkájuk eredményeit a „Párbeszéd a Vidékért” c. folyóirat 2009/3., illetve 2010/1. számában közölték. Széles körû szakmai nyilvánosságon vitatják meg a kérdéskört a közeljövõben megrendezésre kerülõ „Víz – táj – társadalom” c. konferencián. 3. A Hálózati Tanács ülése A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat 2009. június 24-én megtartotta második ülését. (Az elsõ ülés 2008. december 2-án mondta ki az MNVH megalakulását és választotta meg az Elnökség tagjait.) A Hálózati Tanács június 24-i ülésén három napirendi pont szerepelt. A Hálózati Tanács tagjai elõzetesen három írásos elõterjesztést kaptak kézhez. Az Irányító Hatóság küldte meg számukra az elsõ kettõt. Elõzetes véleménynyilvánítás kérésével a „Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat cselekvési terve 2009–2013”, valamint a „Feladatterv a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat rövid távú mûködésére” c. tervezeteket. (Ezzel a két tervezettel kapcsolatban a Hálózati Tanács tagjai elõzetesen írásban állást foglalhattak.) A harmadik írásos tervezetet Glatz Ferenc elnök küldte szét. Címe: „Alapelvek, megfontolások az MNVH céljairól, feladatairól, felépítésérõl”. (Ezt az elnöki elõterjesztést az Elnökség Vezetõi Kollégiuma május 7-i és június 2-i ülésén már megvitatta és elfogadta.) Mindhárom írásos elõterjesztést az elõadók, valamint a hozzászólók részletesen tárgyalták. A Hálózati Tanács egész napos ülésének végén határozatot fogadott el az írásos elõterjesztésekrõl, valamint az elnöki és fõtitkári beszámolóról. A határozat az alábbi megállapításokat mondotta ki: • A Hálózati Tanács meghallgatta az elnök és a fõtitkár beszámolóját, kritikai észrevételek és részletes vita után elfogadta


azokat. Nyugtázta, hogy az Elnökség a január 26-án elfogadott program szerint mûködik, ülésein a hazai vidékpolitika, a vidékfejlesztésben aktív szervezetek, valamint az európai vidéki hálózat fejlõdése rendszeresen szerepel. Nyugtázta, hogy az elnök és a fõtitkár között a munkamegosztás a kormányrendelet értelmében létrejött, amennyiben az elnök megtestesíti a civil-szakmai-politikai szereplõk együttmûködését, és biztosítja a vidékfejlesztésben az európai és hazai tudományos eredmények jelenlétét, kiemelten foglalkozik az országos vidékpolitikai kérdésekkel. Emellett képviseli a hálózatot Magyarországon és külföldön. A fõtitkár felel a hálózat mûködéséért, az Irányító Hatósággal való együttmûködésért, a hálózaton belüli egyes vidékfejlesztési szervezetek együttmûködésében a kölcsönhatások (szinergia) érvényre juttatásáért. • A Hálózati Tanács egyetértett az Elnökség azon törekvésével, hogy az MNVH-t az európai vidéki hálózatok részeként, az Európai Unió vidékpolitikájának szellemében mûködtesse. • A Hálózati Tanács egyetért azzal, hogy a hálózat politikától független, szakmai-társadalmi szervezet legyen, amely fórumot képez a regionális és országos politika, a vidékfejlesztési szakemberek, a vidéki társadalom aktív szereplõi, valamint a tudomány között. Támogatta az Elnökségnek azt a törekvését, hogy az MNVH a magyar jogrendszerben bevett köztestületi formában mûködjék. • A Hálózati Tanács pozitívan értékelte az elsõ félév szakmai teljesítményét, továbbra is mûködtetni javasolta az Országos Vidéki Fórumokat, tematikai igényeket és javaslatokat fogalmazott meg a következõ félévre. Fontosnak tartotta a kiépülõben lévõ publikációs rendszert, mind a könyvsorozatot, mind a folyóiratot. (Különösen a 40 ezer példányszámban megjelenõ és terjesztett Párbeszéd a Vidékért c. folyóirat jelentõségét emelte ki.) • A Hálózati Tanács pozitívan értékelte, hogy az Irányító Hatóság véleményt kért a tanács tagjaitól az öt évre szóló cselekvési terv elõzetes szövegérõl, valamint a rövid távú feladattervrõl. Különösen a cselekvési tervvel kapcsolatban sok kritikai észrevételt és javaslatot fogalmazott meg. • A Hálózati Tanács megfontolásra javasolja, hogy az Irányító Hatóság a közbeszerzési pályázatot kétéves ciklusra írja ki. Javasolja: amennyiben az Irányító Hatóság a közbeszerzés kiírása mellett dönt, annak elbírálásakor az MNVH Elnökségének véleményét kérje ki. • A Hálózati Tanács vita után egyetért a hálózat továbbépítésének alapelveivel. Kiemelendõnek tartja, hogy az MNVH elsõdleges célja az ÚMVP támogatása érdekében a vidéki élet különbözõ szereplõinek (meglévõ szervezeteinek) kölcsönhatását (szinergiáját) biztosítani. Különösen fontosnak tartja a szervezeteken kívül tevékenykedõ civilek (értelmiségiek, vállalkozók stb.) bevonását az MNVH munkájába. Egyetértett azzal, hogy az elnök a hálózatból az Elnökségbe választott tagokat kiemelten szûk döntés-elõkészítõ szervként (Vezetõi Kollégiumként) mûködteti. • A Hálózati Tanács egyetért az elnök elõterjesztésével: az MNVH szervezeti rendje a decentralizáció és az alulról építkezés elvén alapuljon. Alakuljon a Hálózati Tanácson belül az Európai Unió rendeletének négy tengelyét követõ szakosztály (1. agrárgazdaság; 2. környezetvédelem; 3. fenntartható társadalom

HÁLÓZAT – élhetõ vidék; 4. vidékfejlesztés – LEADER) Ugyanakkor épüljön ki az MNVH regionális hálózata: a 19 megyében jöjjenek létre az MNVH Megyei Kapcsolati Pontjai. A Vezetõi Kollégium nevezzen meg az elnökségi tagok közül négy személyt, akiket megbíz a szakosztályok létrehívásával az õsz folyamán, és javasolja az Irányító Hatóságnak, hogy a 19 Megyei Kapcsolódási Pontra a pályázatokat írja ki, és a fõtitkár az egyik alelnökkel ezek mûködési rendjét dolgozza ki. • Az MNVH mûködési rendjét a választásos demokrácia jellemezze. Mind a négy szakosztály a bejelentkezések után önálló szakosztály-vezetõséget válasszon, mind a 19 Megyei Kapcsolódási Pont maga alkossa meg a munkaprogramját. • A Hálózati Tanács egyhangúlag elfogadta az elnök által elõterjesztett alapelveket az Alapszabály elkészítéséhez. Felhatalmazta az elnököt, hogy a fõtitkárral egyetértésben az Alapszabály tervezetét terjessze az Elnökség elé. 4. Beszámoló az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága elõtt Az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottságának ülésén 2009. december 7-én Glatz Ferenc, az MNVH elnöke beszámolt az elmúlt év, azaz az elsõ év munkájáról. Az MNVH elnöke tájékoztatta a Bizottság tagjait a Hálózat életre hívását szabályozó ET-rendeletrõl és EB-határozatról, valamint az azokból derivált magyar jogszabályokról. Beszámolt a megalakulást megelõzõ tárgyalásokról, az MNVH feladatairól, arról, hogy azok miben térnek el más, a vidék felemelkedéséért tevékenykedõ szervezetétõl. Elmondta, hogy a Hálózat tevékenységét egy éve kezdte és mára kialakultak vezetõ testületei, 5000 fõt meghaladó tagsága van, számos könyvet, folyóiratot jelentetett meg, amelyeket a széles nyilvánossághoz 40 000 példányban eljuttatott, valamint négy országos rendezvényt szervezett. Kialakult az MNVH szervezeti struktúrája, jelenleg a szakosztályok szervezõdése folyik. Az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága elismerését fejezte ki az eddig végzett munkáért. Külön is értékelte az MNVH vidéken kifejtett politikamentes, konszenzuskeresõ és -megvalósító tevékenységét. 5. Országos rendezvények 5.1. Országos Vidéki Fórumok • A vidék fejlesztésének titka, a sikeres vidéki térségek és települések Nyugat-Magyarországon (Gyõr, 2009. április 27–28.). A gyõri fórum részleteirõl folyóiratunk beszámolt (Párbeszéd I. évf. 1. sz.), a konferencia elõadásait, hozzászólásait kötetben közöltük: Sikeres vidéki térségek. Szerk. Glatz Ferenc. MTA Történettudományi Intézet–MTA Társadalomkutató Központ. Bp., 2010. Résztvevõk száma: 154 fõ. (L. keretes anyagunkat.) • A tanyák jelene, jövõje (Lajosmizse, 2009. június 3–4.). A lajosmizsei fórum eseményeit a Párbeszéd c. folyóiratunk részletesen ismertette (Párbeszéd, I. évf. 3. szám), a konferencia elõadásait A magyar tanyás vidékek. Szerk. Glatz Ferenc, Csatári Bálint és T. Gémes Tünde. MTA Történettudományi Intézet– MTA Társadalomkutató Központ. Bp., 2010. címû kötet közölte. Résztvevõk száma: 256 fõ. (L. keretes anyagunkat, 36. o.)

• Vidékfejlesztés és nemzetek együttélése. Kölcsönös elõnyök – kölcsönös lehetõségek (Szabadka, 2009. november 30–december 1.). Részvevõk száma: 203 fõ. A szabadkai fórum részletes ismertetését a Párbeszéd c. folyóirat II. évf. 1. száma tartalmazza. 5.2. Országos szakmai konferenciák • A közös agrárpolitika jövõje (Domonyvölgy, 2009. december 2.) Résztvevõk száma: 291 fõ. A konferenciát a Párbeszéd c. folyóirat II. évf. 2. száma részletesen ismertette, az elõadások, hozzászólások szövegét Az európai és a magyarországi agrárpolitika jövõje. Szerk. Glatz Ferenc. MTA Történettudományi Intézet–MTA Társadalomkutató Központ. Bp., 2010. c. kötetben adtuk közre. (L. keretes anyagunkat, 36. o.) • Fiatalok vidéken konferencia (az MNVH és a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége [AGRYA] közös rendezvénye) (Budapest, 2009. december 9.) Résztvevõk száma: 154 fõ. 6. Kiadványok 6.1. Könyvek – Glatz Ferenc: Új vidékpolitika – A falusi turizmus helyzete és gazdasági kérdései (szerk.: Szabó Bernadett) – Csete László–Láng István: A vidék fenntartható fejlõdése – Ladányi János: A burkolt szelekciótól a nyílt diszkriminációig Elõkészületben:

– – – –

Sikeres vidéki térségek. (Megjelent 2010-ben.) A közös agrárpolitika jövõje. (Megjelent 2010-ben.) A magyar tanyás vidékek. (Megjelent 2010-ben.) A hátrányos helyzetû térségek fejlesztésének problémái

A Sikeres vidéki térségek címû kötet tartalma Glatz Ferenc: Vidékpolitika, vidékfejlesztés és új intézményei Rechnitzer János: Területi politika és vidékpolitika – együtt és külön Szörényiné Kukorelli Irén: Változó vidék – sikeres vidék Gergely Sándor: Nemzeti stratégia és a vidék felemelkedése Baj Gabriella: Jánossomorja – a siker kisvárosa, a kisváros sikere Kundi Viktória: A turizmus jelentõsége hazánkban Horváth Eszter: Sikeres település-e Hédervár? Peisser-Puli Edit: Sikerek a szociális szolgáltatásszervezésben egy nyugat-dunántúli kistérségi együttmûködésben Reisinger Adrienn: A civil társadalom mint a sikeres vidék záloga Tóth Péter: Vidéki fejlesztési sikerek az információs társadalom építésében Magyarországon A Párbeszéd a Vidékért c. folyóirat I. évfolyam, 1. száma tartalmazta a gyõri konferencia összefoglalóját.


HÁLÓZAT 6.2. Folyóiratok – Párbeszéd a Vidékért I. évfolyam 1. szám Az MNVH-t bemutató és a kezdeti munkát bemutató szám – Párbeszéd a Vidékért I. évfolyam 2. szám A roma kérdést széleskörûen elemzõ, tematikus szám – Párbeszéd a Vidékért I. évfolyam 3. szám A tanyák és tanyás térségekkel foglalkozó tematikus szám – Párbeszéd a Vidékért II. évfolyam 1. szám A határokon átnyúló vidékfejlesztéssel foglalkozó tematikus szám Elõkészületben:

– Párbeszéd a Vidékért II. évfolyam 2. szám A közös agrárpolitika jövõjével és a vidéki fiatalokkal foglalkozó tematikus szám. (Megjelent 2010-ben.) A fenti kiadványainkat eljuttattuk valamennyi döntéshozó testület tagjaihoz, az MNVH Hálózati Tanácsának tagjainak és a vidékfejlesztéssel foglalkozó szakembernek. A folyóirat 40 ezer példányban jutott el az olvasóközönséghez. Az európai és a magyarországi agrárpolitika jövõje címû kötet tartalma Font Sándor: A 2014 utáni agrárpolitika magyar álláspontjának kialakításához Gõgös Zoltán: Kormányzati lépések: lehetõségek és elvárások ELÕADÁSOK Glatz Ferenc: Világszemlélet-váltás, agrárés vidékpolitika Európában, Magyarországon Róna Péter: A nemzetgazdaság és a vidék érdekei Popp József: Közös agrárpolitika: a meghatározó EU-tagállamok törekvései Udovecz Gábor: Magyar igények és elképzelések a közös agrárpolitikáról Horn Péter: Új helyzetben a világ élelmiszer-ellátása Csáki Csaba: A magyar mezõgazdaság nemzetközi versenyképessége HOZZÁSZÓLÁSOK Mikula Lajos: A generációváltás a vidéki társadalomban Fábián Zsolt: Az önkormányzatok szerepérõl a vidékfejlesztésben Forgács Barna: A támogatások rendszerérõl Horváth Gábor: A közös agrárpolitika reformjáról Jakab István: Hogyan tartható fenn a KAP? Szabó Zoltán: A mezõgazdaság szociális funkciója Popp József: Szociálpolitika, támogatások és kockázatkezelés Ligetvári Ferenc: A víz szerepe Márai Géza: Önkritikus szembenézés Glatz Ferenc: Európai és magyarországi versenyképesség az agráriumban, 2014–2020 (Zárás) A Párbeszéd a Vidékért c. folyóirat II. évfolyam, 2. száma tartalmazta a domonyvölgyi konferencia összefoglalóját.


A magyar tanyás vidékek címû kötet tartalma Glatz Ferenc: Tanyás települések, térségek a magyar és európai vidékpolitikában HELYZETKÉP: AZ ÁTALAKULÓ TANYÁK, 1989–2009 Csatári Bálint: A tanya mint a településrendszer különlegesen változó eleme Kiss Attila: Helyzetkép az átalakuló tanyákról, 1989–2009 A TANYÁK ÉS A VIDÉKPOLITIKA LEHETÕSÉGEI Lezsák Sándor: Országgyûlési határozat a tanyákról Bányai Gábor: Tanyáink Bács-Kiskun megyében Gõgös Zoltán: A tanyák fontossága Jakab István: Emlékek a tanyákról és a jövõ Nógrádi Zoltán: A tanyák és a lokalitás Faludi Erika: Ökológiai gondolkodás és a tanyák szerepe TANYÁS TÁJAK ÉS VÁLTOZÓ KÖRNYEZETÜK: VÍZ – ÉLÕVILÁG – TERMÉSZETVÉDELEM Haraszthy László: A természetvédelem és a tanyák Molnár Zsolt–Biró Marianna–Kröel-Dulay György–Török Katalin: A Duna–Tisza köze ökológiai problémái Váradi József: Homokhátság – vízproblémák – tanyák A MEZÕGAZDASÁG KULCSKÉRDÉSEI Kõváriné Barta Ágnes: Agrárvilág és a tanyavilág Kujáni Katalin Olga: A mezõgazdaság funkciói a Kujáni-tanyán A „KINTLÉVÕ NÉP” ÉS A TANYÁS TELEPÜLÉSEK Czene Zsolt: Tervek, programok a homokhátsági tanyák fejlesztésére Szabó Gellért: A külterületen élõk gondjairól és jövõjükrõl Bárth János: Tanyák és tanyafélék az ezredfordulón HOZZÁSZÓLÁSOK Mészáros István: A LEADER-mozgalomról Máté Gábor: Utak a tanyákhoz Kõváriné Barta Ágnes: Termék-elõállítás és -eladás Nógrádi Zoltán: A helyi termék fogalma Jakab István: Az uniós jogszabályok végrehajtásáról Schmuck Erzsébet: A vidékstratégia szükségessége Németh Tamás: A bürokráciáról Bényei Gábor: Fiatalok és a tanyák presztízse Flakner Zsuzsanna: A „teljes gazdasági értékelés” fogalma Egri Sándor: Tanyai lét: periféria és szabadság Ádám Ferenc: Pedagógiai feladatok A SZAKMAI KIRÁNDULÁSON ELHANGZOTT ELÕADÁSOK Iványosi-Szabó András: Kecskemét tanyavilága Kelemen Márk: Kerekegyháza – ha mind akarjuk, oázis lesz az Alföld közepén Tamás Ferencné–Rendek Lászlóné: Rendek Ökogazdaság és Tanyamúzeum ZÁRSZÓ Glatz Ferenc: Hogyan tovább? Tanya, víz, Homokhátság A Párbeszéd a Vidékért c. folyóirat I. évfolyam, 3. száma tartalmazta a tanyakonferencia összefoglalóját.

HÁLÓZAT

1. Az MNVH a politikai választások elõtti fél évben. Glatz Ferenc elnök: Tapasztalata szerint minden párt támogatja a vidékpolitikát és az MNVH-t. Ez fontos a politikai választások küszöbén. A Hálózatot mûködõképes formában meg kell õrizni és a lehetõségek szerint a várható politikai csatározásoktól távol kell tartani. Az FVM vezetése mint Irányító Hatóság változatlanul támogatja az MNVH munkáját és arra törekszik, hogy a demokratikus váltás a Hálózat mûködésében ne okozzon törést, hogy a politikai megrázkódtatásokat, mint friss európai képzõdmény, minél kevésbé érezze. 2. Ajánlások az „Út a munkához” programhoz. Sajnálatos, hogy a LEADER hálózatok képviselõi szerint a program hatása csak korlátozottan érezhetõ. Felhívjuk a figyelmet azokra a lehetõségekre, amelyeket a helyi természetgazdálkodásban és állami szolgáltatásokban lehet találni az erdõgazdálkodásban, vizes élõhelyek ellátásában, és ezek végül is ahhoz a programhoz kapcsolhatók (Varga Miklós, Balog József), amit a LEADER-ben úgy fogalmazunk meg, hogy a helyi természeti és humán erõforrások egybefogása a helyi termékeknek az elõállítására. Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy a jó kommunikáció mellett a társadalmi azonosulást érje el. Amennyiben társadalmi azonosulás nincs, abban az esetben éppen ezek a helyi programok valószínûleg gyengébb eredményt mutatnak majd. Az Elnökség felhívja a figyelmet azokra a társadalmi rétegekre és csoportokra, amelyek munkát tudnak adni, tehát a fogalmat ne egyszerûen állami segélyprogramként fogjuk fel, hanem ahogy azt a program célul is tûzi ki, a helyi vállalkozói társadalom ösztönzésére (Jakab István, Mikula Lajos). Fontosnak tartja az Elnökség a különbözõ jellegû hozzászólásoknak a hatására is, hogy mindent kövessen el a kormányzat azért, hogy politikamentessé tegye a programot. És nem csak az országos politikában, de a helyi politikában is. Hiszen a politikamentesség annak is a biztosítéka, hogy a következõ demokratikus váltás során a program folytatódhat. 3. A vidékfejlesztés forrásai 2008–2010 (elõadó: Stark Antal). Feltûnõen alacsony a direkt vidékfejlesztési elõirányzat a központi költségvetésben. Az önkormányzatoknál, amelyek igazán hivatot-

tak lennének sokkal nagyobb mértékben a vidékfejlesztésben részesedni, alacsony az e célra fordítható forrás. A regionális programoknál rendkívül jelentõs a deformáció. Például a 2010. évi regionális programokon belül Közép-Magyarország, tehát Budapest és a Pest megyei régió 62,3 milliárd forinttal szerepel, vagyis az összes regionális programnak pontosan a fele ennél a régiónál jelenik meg. Ez azt mutatja, hogy olyan fejlesztési irányt viszünk tovább, amit erõteljesen bírálni lehet. Az Elnökség javasolja, hogy az egyes tárcák képviselõi kezdeményezzenek a kérdésrõl vitát a Pénzügyminisztérium illetékes államtitkárával. 4. Az ideiglenes alapszabály megvitatását az Elnökség a következõ ülésére halasztotta azzal, hogy további pontosításokra kerüljön sor. 5. Az MNVH negyedik alelnökének megválasztása. Glatz Ferenc elõterjesztésére a vidéki hálózatok elnökségi képviseletére, negyedik alelnökké Mikula Lajost választották, aki a négy szakosztály közül a „vidékfejlesztõk – LEADER” szakosztály ideiglenes elnöke. Feladatai: a) A különbözõ hálózatok vidékfejlesztésben érdekelt intézmények képviseletének összhangba hozása és az MNVH eredeti feladatának, a szinergiának érvényesítése a Hálózat révén. Ezért az Elnökség, illetve az elnök részérõl felelõs a négy szakosztály létrehozásáért, szakmai mûködéséért és mindezek után a 19 Megyei Kapcsolódási Pont kiépítéséért. b) Az IH által az MNVH rendelkezésére bocsátott eszközök felhasználása felett gyakorolja az Elnökség ellenõrzési-felügyeleti kötelességét. c) Rendszeresen tájékoztatja – a hálózatok napi menedzseléséért felelõs fõtitkárral együttmûködve – az Elnökséget arról, hogy az országban lévõ hálózatok helyzete és szakmai munkája hogyan és miképpen alakul. (Ez utóbbi feladatát az alelnökökkel, illetve a szakosztályok vezetõivel együttmûködve látja el.) 6. Az Elnökség elõterjesztése (Ligetvári Ferenc alelnök) több kritikai észrevételt tett az FVM által megküldött „A tanyák és tanyás térségek megõrzésérõl, fejlesztésérõl szóló …” országgyûlési szakanyagról. 7. Az elnök tájékoztatást kért Pásztohy András fõtitkártól az FVM és a Magyarországi LEADER Egyesület között létrejött támogatási szerzõdésrõl.

3. sz. dokumentum – 2009. december 7.

Az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága elõtt az MNVH Elnöksége (Részletek a jegyzõkönyvbõl) Dr. Ángyán József (Fidesz): Azt hiszem, hogy talán többen vagyunk, akik azért úgy gondoljuk, hogy sok olyan kezdeményezés volt, amely bõven beépülhetett volna ebbe a rendszerbe. Én úgy értékelem – bár ez nyilván attól is függ, hogy ki melyik oldalon áll vagy ül –, hogy szándék nem volt ezeknek az intézkedéseknek a beépítésére, másfajta szándékok és más

rendszer mozgatta a forráselosztást. Merthogy végül is azért alapvetõen ott dõl el egy ilyen rendszernek a mûködtetése, hogy a források milyen jogcímek mentén kerülnek elköltésre. Én a magam részérõl nagyon sajnálom, hogy erre kevésbé tudott maga a vidék vagy az éppen formálódó vidéki hálózat ráhatni, olyannyira persze – és ezt nem szemrehányásként


HÁLÓZAT mondom –, hogy maga a parlament sem volt képes ráhatni arra, hogy a források hova kerüljenek. Elképesztõ az aránytalanság. Örülök annak, hogy az elnök úr is jelezte, hogy tulajdonképpen nagyon nem tudtak ráhatással lenni, és sajnálatos módon ez aztán mutatja is, hogy a források elköltése döbbenetes aránytalanságokat mutat – ha finoman akarok fogalmazni. Mondok néhány ilyen sarokszámot. A humánerõforrások fejlesztésére az összes forrás 4,7%-át fordítja – azt mondjuk, az emberen múlik a fejlesztés, a humánerõforrás fejlesztésére a források 4,7%-a megy. Azt is mondjuk, hogy minõségi szerkezetváltás kell a mezõgazdaságban, speciális piacokat kell építeni, és a többi. Czerván György (Fidesz): Nagyon nagy szimpátiával hallottam a tájékoztatót, és szeretném megnyugtatni az elnök urat, illetve az Elnökség jelen lévõ tagjait, hogy mi alapvetõen vidékpártiak vagyunk – az egy más dolog, hogy politikusok is vagyunk, ha tetszik ez nekünk, ha nem, van, amikor tetszik, van, amikor nem. És amint arra Herbály alelnök úr is utalt, azért a mezõgazdasági bizottság – amelynek én 1998 óta vagyok tagja – azon bizottságok közé tartozik, talán egyedüliként, bár ezt nem tudom, hiszen a többi bizottság munkáját nem látom mindig, amelyben jó néhány olyan közös döntést hoztunk már, amely többpárti volt, mikor mennyi párt volt, volt ötpárti, négypárti, voltak parlamenti nyílt vitanapok, a GMO-téma, a klímaváltozás, az élelmiszer-biztonság ügyében, és sorolhatnám tovább. Én szeretnék idealista lenni, de ebben a kérdésben inkább – én úgy érzem, nem biztos, hogy igazam van – realista vagyok. Szóval ne gondoljuk azt, hogy a politika bárhonnan is ki fog vonulni, mert a természete olyan, hogy mindenhol ott van, hiszen azért van. Tehát tetszik vagy nem tetszik, ez velejárója a dolognak. Paizs József (MSZP): Annak ellenére, hogy természetesen fanyalgás is van, és lesz is mindig szerintem, a kormányok vidékpolitikáját illetõen, el kell mondanom, hogy soha ekkora változást nem élt meg a vidék, mint az elmúlt pár évben. Ez nyilvánvalóan köszönhetõ az uniós tagságnak, az uniós források lehívásának. A politika már csak ilyen – mondta Czerván Gyuri, és én is alátámasztom, hogy sajnálatos módon valószínûleg soha nem fog kivonulni semmilyen politikából, a vidékpolitikából sem, ne legyenek illúzióink! Azt azonban szeretném elmondani, hogy lehet vitatni a vidékfejlesztési hálózat felállítását, nem vitatom, biztos, hogy lehet vitatni, de a mi kistérségünk ebbõl a szempontból egy üde színfolt, és hadd mondjam el, hogy abszolút vita nélküli megállapodások születtek. Font Sándor bizottsági elnök (Fidesz): És amikor elnök úr azt említette, hogy az Elnökség, amely tagjainak névsorát itt megkaptuk, és ebben nagyon racionálisan, úgy érzem legalábbis politi-


kai racionalitás volt benne, hogy mind ellenzék, mind kormányoldal részérõl került be felkérésére elnökségi tag. De azért elnézést, kénytelen vagyok megemlíteni azokat a LEADER elnökségi vezetõket, akik láthatólag itt elnökségi tagok, akik konkrétan annak a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületnek az elnöke, elnökségi tagjai, akikrõl most már a hírekbõl tudjuk, hogy mindannyian MSZP-funkcionáriusok, valamilyen tisztséget töltenek be. Érdekes, 2002-ben, úgy emlékszem, azzal kezdõdött a Medgyessy-kormány, hogy az összes, Fidesz által kinevezett vidékfejlesztési szakembert automatikusan leváltották. Én fedõszervként, csúcsszervként nagy tisztelettel fogadnám, hogy ha ebben a szerepkörben az MNVH el tudná végezni a feladatát, mondjuk legalább a 2013-ig szóló idõszakra. Dr. Glatz Ferenc, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke: A vidéki hálózat nem a vidékfejlesztõk hálózata. Ezt nagyon nehéz velük megértetni, hogy ez a vidék hálózata. A vidéken lévõ mindenféle erõnek a hálózata. És itt hadd térjek ki a képviselõ urak megjegyzésére: egy naivitás azt hinni, hogy politika nélkül valami történhet a demokráciában. Nem igaz, egy naivitás volt a részünkrõl azt hinni a diktatúrában, hogy majd a civilek mindent megoldanak. Nem! A politikusnak ott kell lennie, és ilyen értelemben nekem tényleg nincsenek rossz tapasztalataim. Nekem az a véleményem, hogy vidéken ma is sokkal nagyobb a konszenzusteremtõ készség, ott helyben, a vidéki emberek között, mint ahogy mi azt kihasználjuk. Én úgy gondolom, hogy a Hálózatnak az egyik feladata éppen az lehetne, hogy ezt a konszenzusteremtõ készséget még erõsítse. Tehát én azt szeretném itt kérni a bizottságtól, hogy függetlenül attól, hogy én viszem tovább az elnökséget vagy nem, segítsen abban a Hálózatnak, hogy ebbõl egy kritikus és segítõ civil szervezet legyen, hogy legyen önkormányzatisága, én a köztestület mellett vagyok, most már a tárca is áprilistól teljes mértékben a köztestületiség mellett van. Hogy legyen egy vidéktörvény, ezt én borzasztó fontosnak tartom. Nem kell annak hosszúnak lennie. Rövid legyen, olyan, amely eszközöket ad a vidékpolitika kezébe, és ha ez sikerül, akkor talán ténylegesen... – pont, pont, pont –, kérem, egy ilyen szervezetnek az elindítása, szemléletnek az elindítása nem egy év. Ez 4-5 év, rendkívül türelmesnek kell lenni. Font Sándor bizottsági elnök (Fidesz): Úgy látom, hogy a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat a jelenlegi politikai struktúra környezetében a legnyilvánosabban, legtisztábban és legkiegyensúlyozottabban mûködik az elõbb említett, szintén vidékfejlesztés környezetében mûködõ szervezetekhez képest. Ez nem kétséges. Ehhez gratulálni szeretnénk, és magam és a bizottság nevében is gratulálni szeretnék az eddig végzett munkához. Azt kívánom, hogy ez az ambiciózus magatartás maradjon meg továbbra is.

HÁLÓZAT 4. sz. dokumentum – 2010. március

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat 2010 márciusában indította meg angol nyelvû honlapját (www.hungariannationalruralnetwork.com) a jó ideje üzemelõ magyar honlap (www.parbeszedavidekert.hu) mellett. A honlap túlmutat azon, hogy a magyar verzió egyszerû angol tükörképe, vagy egyfajta statikus, félévente-évente változó hírlevél legyen (ahogyan azt számos külföldi vidéki hálózat esetében láthatjuk). Mind struktúrájában, mind megjelenésében és tartalmában sokban eltér a magyar oldaltól. A menüszerkezet a következõ (az egyes fõmenüpontok után láthatók az almenüelemek, ahol van ilyen). Kezdõlap – Itt található Glatz Ferenc, az MNVH elnökének köszöntõje. Események – Tájékoztatás nemzetközi viszonylatban is fontos MNVH-eseményekrõl. Hálózati struktúra – Itt három részletes írás található: A hálózat céljai és eszközei, Az MNVH jogi státusa, A Hálózat struktúrája és funkciói. Európai hálózatok – Az európai vidéki hálózatok elérhetõségeinek listája. Stratégiai kérdések – Hosszabb lélegzetû tanulmányok fontos vidékpolitikai kérdésekrõl: Magyar vélemények a KAP jövõjérõl, Cigányok Európában, Kihívások a világ élelmiszer-ellátásában, A vízgazdálkodás befolyása a vidékpolitikára, Program a leghátrányosabb helyzetû térségek fejlesztésére, Szélessávot mindenkinek. Európai panoráma – Hírek, érdekességek az európai vidéki térségekbõl.

Elnökség – Tagok, Bemutatkozás, Elnökségi ülések kronológiája. Tevékenységeink – Országos Vidéki Fórumok (híradások, cikkek a fórumokról), Konferenciák és mûhelykonferenciák (Fiatalok vidéken, a KAP jövõje, Vidékfejlesztés és a nemzetek együttélése, Víz, vidék, társadalom, Szabadka, Tanyák, Kemény Bertalan Díj), Kiadványok. Vidéki szereplõk – Magyar vidék, LEADER (rövid cikkek e két témában). Kapcsolat.

Állásfoglalás a közös agrárpolitikáról Az Európai Unió mezõgazdasági és vidékfejlesztési fõbiztosa, Dacian Ciolos nyilvános társadalmi vitát (2010 áprilisában) kezdeményezett a Közös Agrárpolitikáról (KAP). A vitában a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat országos fórumon és vidéki rendezvénysorozaton összegyûjtötte tapasztalatait és az abból kialakított javaslatait közvetlenül a fõbiztoshoz és a magyar vélemény megfogalmazóihoz eljuttatta. Az MNVH javaslatai (június 7.) teljes terjedelmükben a www.parbeszedavidekert.hu honlapon, angol nyelven a www.hungariannationalruralnetwork.com honlapon elérhetõk, az egyes országok véleményei a http://enrd.ec.europa.eu/cap-consultation-process_home_en/ en/debate-contributions_en.cfm címen találhatók. Az alábbiakban az MNVH véleményének legfontosabb gondolatait adjuk közre. Bár a magyar agráriumot – tegyük hozzá, korántsem csak külsõ okok miatt – aligha tekintené bárki az EU-csatlakozás nyertesének, mégis leszögezhetjük, hogy a közvetlen és vidékfejlesztési támogatások vonatkozásában inkább elõnyrõl beszélhetünk, mind

abszolút, mind relatív értelemben. Magyarország az EU népességének 2,1%-át adja, agrártermelésébõl mindössze 2%-kal részesedik, miközben a KAP forrásainak 3,5%-a ide érkezik. A tárgyalásoknak a tétje, hogy a végsõ megállapodás megváltoztathatja pozíciónkat. Ugyanakkor az Európai Unió mûködési és döntési mechanizmusából adódóan tényleges gazdasági és népességi súlyunknál nagyobb szerepünk lehet a KAP átalakításában. Hiszen a leghevesebb viták és a lényegi kompromisszumok elõreláthatóan éppen Magyarország soros EU-elnökségének ideje alatt várhatóak. A magyar álláspont kialakítása azért is sürgetõ feladat, mert a külföldi mûhelyek eddig publikált, számszaki példákkal is illusztrált felvetéseibõl kiderült, hogy mások elképzelései szerint Magyarország az EU-források újbóli elosztásában vesztes pozícióba kerül(ne). Az I. pillér sorsa A KAP I. pillérének egységes közvetlen támogatási rendszere biztosíthatja Európa regionális sokféleségét és termelési


HÁLÓZAT módszereinek változatosságát. Az I. pillér esetében a társfinanszírozás felvetését elutasítjuk. A közvetlen támogatásokat az alábbiak szerint javasoljuk átalakítani: 1. Javasoljuk uniós szinten azonos, hektáronként 200 euró összegû, termeléstõl független területalapú átalánytámogatás bevezetését, amelynek feltétele az alapvetõ környezetvédelmi, állatjóléti stb. követelmények teljesítése (cross compliance) a jelenleginél egyszerûbb és olcsóbb adminisztrációs terhek mellett. 2. Javasoljuk, hogy a fenti közvetlen támogatási keretbõl a tagállamok a hatályos 73/2009/EK tanácsi rendelet 68. cikkelyében adott lehetõséghez hasonlóan egy bizonyos hányadot elkülöníthessenek, és abból, különbözõ jogcímeken, szektorspecifikus támogatásokat nyújthassanak (pl. használt földterülethez kapcsolódó kérõdzõ vagy egyéb állatállomány stb.). 3. Javasoljuk az egyes tagállamok közvetlen támogatásai közötti történelmi különbségeket differenciált közvetlen támogatási elemmel reprezentálni, amely adott átmeneti idõszakban fokozatosan leépítésre kerülne. Az így felszabaduló forrásokat célszerû a II. pillérbe, kifejezetten az „új kihívásokhoz” (new challenges) kapcsolódó intézkedések finanszírozására átcsoportosítani. A II. pillér sorsa Magyarország érdekelt a II. pillér erõsítésében, a vidékfejlesztési politika súlyának növelésében. Az eddigi támogatási

jogcímek mellett, illetve helyett a jövõben nagyobb hangsúlyt kap majd a közjavak, különösen a piacok által nem díjazott közjavak elõállításának támogatása. A mezõgazdaságnak az EU energiapolitikai célkitûzéseinek megvalósításához való hozzájárulása indokolja, hogy a II. pilléren belül egy külön tengelyt (1. tengely) a klímaváltozás mérséklését és a megújuló energiatermelést ösztönzõ intézkedéseknek szenteljünk. A második csoportba a biomassza hasznosításával kapcsolatos ösztönzõk, míg a harmadikba a kockázatkezeléssel (nem biztosítható elemi károk, állat- és növény-egészségügyi válsághelyzetek, derivatív piaci instrumentumok alkalmazása) kapcsolatos intézkedések kerülnének. Tekintettel a tagállamok közötti egyenlõtlenségekre, egyes régiók strukturális lemaradására, az élelmiszer-gazdaság folyamatos mûszaki megújulásának és versenyképessége erõsítésének igényére, a társadalom élelmezés- és mind magasabb szintû élelmiszer-biztonsági elvárásaira, javasoljuk a beruházási támogatások fenntartását. Külön hangsúlyt fektetünk a termésbiztonságot szolgáló és minõséget garantáló új technológiák kialakítására és elterjesztésére. Javasoljuk a zöldség- és gyümölcságazatok esetében alkalmazott intervenciós mechanizmusok fokozatos kiterjesztését más ágazatokra. A KAP legitimációjának, társadalmi elfogadottságának legfontosabb komponensei a vidéki életminõség javítására, a rurális térségek fejlesztésére tett erõfeszítések.

6. sz. dokumentum – 2010. január–június

Dátum

Esemény

Helyszín

január 7.

Agrárújságírók sajtóklubja (elõadó: Glatz Ferenc, az MNVH elnöke)

Budapest (Vágóhíd)

január 26.

MNVH Vezetõi Kollégium ülése

Budapest

március 1.

MNVH elnökségi ülés

Budapest

március 2.

Víz, táj, társadalom konferencia (szakosztályrendezvény)

Budapest

március 5.

Kemény Bertalan Falufejlesztési díj átadása

Alsómocsolád

március 9.

MNVH Kibõvített Vezetõ Kollégium

Budapest

március 20.

Duna–Tisza közi Agrár Expo (Glatz Ferenc, Csatári Bálint és Varga Miklós elõadásai)

Kiskõrös

április 1.

A LEADER szakosztály konferenciája

Lajosmizse

április 21–22.

Országos Vidéki Fórum – Mezõváros és vidéke

Hódmezõvásárhely, Szarvas

április 26.

II. Tavaszi Tanyakollégium

Lakitelek (Népfõiskola, Kölcsey Ház)

május 6.


Budapest (ELTE)

június 8.

Látogatás az Országos Vízügyi Hivatalban. Tájékozódás az árvízhelyzetrõl

Budapest

június 17.


Budapest

június 18.

Glatz Ferenc elnök megbeszélése V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkárral

Budapest


Mezõváros és vidéke TARTALOM 2 PÁRBESZÉD A VIDÉKÉRT. Országos Vidéki Fórum, Hódmezõvásárhely, Szarvas

Recommend Documents