Mesterszakok és IKT vállalkozás

Conference paper MAFIOK XXXVIII. 2014, Pollack Mihály Faculty of Engineering and Information Technology University of Pécs, Hungary

Mesterszakok és IKT vállalkozás Dobay Péter Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar

Absztrakt: Középiskolások tízezrei szembesültek a kérdéssel: elegendő-e az alapképzés ahhoz, hogy jó álláshoz jussak, vagy sikeres vállalkozó legyek? Miért vegyem célba a mesterképzést, évekig? A tanulmány először azzal foglalkozik, hogy mit jelent mesterszakot végezni: milyen kihívás ez a végzett hallgatónak, az újra iskolapadba ülő felnőttnek, a munkaadónak és a társadalomnak? A második rész az informatikai vállalkozóvá válás kérdésével foglalkozik. A fiatalok előtt diplomát-sosem-szerzett IKT milliomosok vágyképe lebeg, akár az első oklevél megszerzése helyett – a startup vállalkozások sikere viszont egy soktényezős feladvány, amit nem mindenki tud megoldani. Kulcsszavak: IKT vállalkozás, mesterképzés, informatikai szakok

chikus struktúrája a szabad munkaerő-mozgást és a gazdasági hatékonyság-növelést hivatott szolgálni: legyen sokféle bemeneti és kimeneti pont a képzési rendszerben, s minden szint adjon egységesíthető, leírható, dokumentálható portfoliót: a tudás - képesség – készség - attitűd együttesének jól meghatározott egyvelegét. Ebben a rendszerben ma az egyik legnagyobb kihívás a mesterképzés jellegének és értékének megértése.

1. Bevezetés Középiskolásaink egyre több kihívással néznek szembe, amikor pályaválasztás, karrier, s a továbbtanulás kérdése merül fel. A Bologna-rendszer több ponton engedi-szorgalmazza a kilépést a „munka világába”, feltételezve, hogy bármikor könnyen és időveszteség nélkül visszatérhetünk az iskolarendszerbe, tovább képezhetjük magunkat. A modern gazdaság az innovációkra, új termékek, eljárások, akár iparágak megjelenésére (és eltűnésére!) épül, ez pedig 3 - 5 évente szakmai megújulást, 5 -10 év alatt pedig teljesen új területek megismerését, új képességek kifejlesztésének szükségességét jelenti. A természettudományokon alapuló pályák – s különösen az informatika – eddig soha nem látott mértékben vonultak be az ipari gyakorlatba. A középiskolás hiába ábrándozik tehát arról, hogy kényelmesen üldögélhet majd valamilyen nagyvállalat irodájában és havonta érkezik a fizetés: ma semmi sem biztosabb, mint a változás. Újabb képességek és készségek megszerzése tehát elemi és egyben tömeges igénnyé vált. A Bologna-rendszer hierar-

2. A mesterképzés jelentősége Évente több tízezer diplomás kerül ki ma a hazai felsőoktatásból úgy, hogy „csupán” 6-7 féléves képzésben vettek részt, „egyetemisták” voltak. Ez az „alapdiploma” nem csupán diáknak-szülőnek új, hanem új a munkaerőpiacon is. Ahogy az 1. ábrán látjuk: a végzettek előtt többféle út áll, de az útvonal-választást tanulni kell, megérteni és megértetni mindenkivel. A felsőoktatás „vevői”, megrendelői a szülők (a tanulók) és egy idő után a munkaerőpiac, a munkaadók. A kérdések mindkét félnél felmerülnek: egyrészt „Ugyan, megéri ez az egész? 93

Conference paper for MAFIOK XXXVIII. 2014

Jól fogok én ebből kijönni? Megint tanulni, költségekkel, idővel? ”, másrészt „Mennyivel kell többet fizetnem egy mesterszakosért? Vajon tényleg szükségem van az ő plusz tudására, szakértelmére, készségeire? Beiskolázzam ígéretes munkatársaimat újabb képzésekre, akár évekre előre? Módosítja az egyetem a képzési programot a kéréseimnek megfelelően?” A Bologna rendszerben az alapelvek világosak: - A 7-8 (!) féléves BA/BSc „megtanít tanulni”, „megismered a szakma problémáit” - A 2-4 (sic!) féléves MA/MSc legalább 1-2 év munkatapasztalat után (!) „a kialakuló, igényelt tudás és készség-igényeket szolgálja ki egy adott piacon” - Az MA/MSc szintet maga az egyetem tervezi, módosítja, akkreditálja – az ipar, gazdaság, közszolgálat „validálja”, 3-4 évente megújítva (ez csak elv maradt…)! Amit a középiskolás a világban láthat ([2]): - Vannak „Általános mesterszakok” – több, korszerűbb ismeret + napi gyakorlat Példák: pénzügy, számvitel, marketing, mérnöki területek, fizika, … - És vannak „Speciális mesterszakok” – erős külső támogatással; mint például Optoelektronika, Térinformatika, Képalkotó diagnosztika, Lézerfizika, Mérnöki szimuláció, Környezet-tervezés, Geobiológia, …

1.

Egyben legyünk biztosak: a statisztikák szerint minden megszerzett képesítés (nagy valószínűséggel) jobb munkaerő-piaci helyzetet teremt számunkra, értékesebbek leszünk, többet kérhetünk a munkaadótól, s persze teljesebb életet élhetünk. A legnépszerűbb mesterszakok a FELVI 2011-es listáján a törvény miatt elsősorban a tanárszakok, majd a nemzetközi tanulmányok, a kommunikáció, pszichológia, vezetés és szervezés, a 8. helyen a biológus, majd a 14. a programtervező informatikus, a 15. a mérnökinformatikus. A szimpátia, a társadalom „értékítélete a jövőről” – ez egy dolog. Amit végig kell gondolni: mit is jelent az újbóli egyetemi képzés, két év egy mesterszakon? Vegyük sorra néhány változás-jellemzőt! a) Képesek leszünk karrier-pályát váltani Ha más módszerekkel, más intézményben, más stílusban folytatjuk tanulmányainkat, akkor rugalmasabbak, toleránsabbak leszünk, megismerjük saját képességeinket, jobban fogjuk tűrni a konfliktusokat, fegyelmezettebben fogjuk elviselni a stressz-helyzeteket. Ha más tématerületet kezdünk tanulmányozni, sokkal szélesebb rálátásunk lesz a problémákra. b) Megismerhetünk más tudomány területeket Valamikor a középkori egyetemeken a „hét szabad művészet” tette a „mestert”: grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene és csillagászat! Vajon miért elégednénk ma meg azzal, hogy én „kiemelt ügyfélkapcsolatok menedzsere” vagyok? Miért ne lehetnék teljes ember, művelt értelmiségi? Ez talán a mesterképzések második fontos feladata. c) Szélesebb látókör, mások megismerése. Közösségben élünk, bonyolult társadalmi hálózatokban: meg kell értenünk a világot, ha befolyásolni kívánjuk – ez a jó értelemben vett értelmiségi kötelessége. A középkori egyetemek „liberal arts” kifejezése alapszava a „libero”, a kritikus gondolkodás, az alternatívák közötti mérlegelés, a döntéshozatal „szabadsága” - a mesterképzés harmadik feladata.

ábra: Amit a Bologna-rendszer lehetővé tesz: mobilitás, élethossziglan

94


d) Másképpen fogunk dolgozni Ma egy vállalat, egy klinika, egy önkormányzat nagyon bonyolult szervezet. Külső elvárások, szabályok, külföldi tulajdonos, gyorsan változó technológia, fenyegető piaci változások jellemzik a gazdasági életet. Ez nem megy továbbtanulás, vagy legalább rövid képzések nélkül. e) Megismerjük önmagunkat Az alapképzés évei gyorsan elrepülnek. Ha tovább tudunk tanulni, új emberekkel, új oktatókkal, új környezettel, más ismeretekkel találkozunk, rájövünk, mit is érünk valójában. A mesterképzésen változatos alapdiplomások találkoznak, igen sokan jönnek már munkatapasztalattal, ismeretségi hálózattal a hátuk mögött: kitűnő tükröt fognak elénk tartani. f) Újfajta dolgokra találhatunk Remélhetőleg egyre több olyan mesterképzés indul majd, ahova más területekről várnak alapdiplomásokat. Egyelőre sok intézmény a „kipróbált” szakokat preferálja, hiszen ezt csinálták eddig is. Kényelmes, ha „cső-a-csőben” halad előre újabb két évre a végzett hallgató, azaz „visszabutítjuk” a kialakult rendszert osztatlan képzéssé. Ez a tömegtermelés azonban nem tartható, a munkaerőpiac mást vár. g) Lehetünk a tudomány emberei A mesterszakok egyik (nehezen teljesíthető) előírása, hogy a tehetségeseknek, a tudományban elmélyedni kívánóknak előkészítést adjanak doktori szintű tanulmányokra. Ehhez megkapja a hallgató a tudományos módszertanok alapvető készségeit, megtanulja az adatgyűjtés, az adatelemzés, a logikus következtetések, a hipotézisek vizsgálatának korszerű módszereit, az önálló, kreatív alkotást – ez a mesterképzések nem elhanyagolható feladata. h) Nálunk okosabbakkal lehetünk együtt Ez is a mesterképzés egy fontos kihívása. Itt már megkérdezik a nevünket, fel fognak szólítani, beszélhetünk magas rangú kutatókkal, külföldi szaktekintélyeket hallgathatunk, részt vehetünk kutatási, vagy vállalati projektekben. Ez más minőség, más kínálat.

i) Beleszólhatunk A mesterképzésben már diplomás „kollégák” vagyunk, valódi egyetemi polgárok, akik szabadon megvitatják a kérdéseket. Itt oldalakat kell írni egy adott témáról, esetleg hetente, s még meg is kell védeni, nyilvános előadáson, vitában. Mindez alapvető stílusváltást jelent. 3. „Mesterszakos leszek” – a változás Akár az alapdiploma megszerzése után közvetlenül, akár némi, munkavállalás után is felmerülhet a kérdés: érdemes-e továbbtanulni? S ha igen, akkor biztosan az (igencsak kötött rendszerű) egyetemi mesterképzés az igazi? Az „érdemes-e?” a kereseti statisztikák és a sokkal rugalmasabb munkahely-keresési lehetőségek okán könnyen eldönthető kérdés: igen, minden további „certificate” hosszabb távon feltétlen anyagi előnnyel jár. A munkahelyi előmenetel problémájára is jó válasz a megfelelően kiválasztott mesterszak elvégzése. Ezért szereznek mérnöki – műszaki, akár informatikai területeken előrejutó vezetők gazdasági fokozatokat. A KSH 2013-as statisztikái szerint a versenyszférában dolgozó fizikai munkások átlagos havi keresete nettó 110 ezer forint, a szellemi munkát végzőké ennek több mint kétszerese, csaknem 245 ezer forint volt: a Fizetesek.hu portál vizsgálata szerint pedig a „főiskolai” papír kb. 13-15%-kal ér kevesebbet a mesterdiplomáknál. Ráadásul az érettségi nélküliek inaktív és munkanélküli rétege mintegy 35%, míg a diplomásoknál ez csak a korosztály kb. 15%-a (Felvi statisztika). Az útválasztás lényegesebb kérdései: - Szükségünk van-e egy újabb felsőoktatási diplomára, ha már van egy alapdiplománk? - Ha igen: most rögtön? Vagy csak később, néhány év munka után? - Ha most, akkor merre? „Cső-a-csőben” haladjak tovább, vagy váltsak más területre? - Ha a munkahelyen kérik: elegendően biztos a karrier-ajánlat ahhoz, hogy évekig tanuljak? 95


- Van itthon megfelelő értékű képzés? Ha külföldre megyek, megéri a különbözet? - Az idő, az utazások, a költségek szembeállíthatóak valamilyen rövidebb, célratörőbb továbbképzéssel, tréninggel, tanfolyammal, eLearning kurzussal? - Az életkor eléri a családalapítás, egzisztencia megteremtése időszakát: elviseli a környezet, a család, a munkahely a több éves kiesést, ami a mesterszakkal jár? Amit ajánlhatunk az alapképzésben résztvevőknek: - A mesterképzés már nem „laza időtöltés”, és nem is kényszer: ez szabad választás, a karrier előiskolája. Akinek nincs világos célja, egy másfajta karrier, ne vágjon bele. - Ha nehezen viseltük az alapképzést, gyakorlatias személyiségünk van, nem tudunk napokig keményen tanulni - halasszuk el! - Elemezzük, mit, miért csináltunk eddig tanulásban és munkahelyen. Tanulmányozzuk a munkaerőpiacot, az állásajánlatokat. - Mérjük fel anyagi, fizikai képességeinket: család, munkahely, egészségi állapot, jövedelem, tartalékok. Tervezzünk gondosan: mibe kerül úgy „teljesen” a dolog? Az Informatikai Társaságok Európai Szervezete (CEPIS) vezetése évek óta dolgozik közösen elfogadható „kompetencia-térképek” elkészítésén, ami az informatikusok végzettségének egységes leírásával (tudás, képességek, kompetenciák, attitűdök) lehetővé tenné az eddiginél hatékonyabb munkaerő-ellátást az EU-ban. Érzékelik azt a tényt, hogy évente 3-400 ezer IKT jellegű állást hirdetnek meg az EU-ban, s ezek töredékére képesek csak az egyetemek mesterszakon végzetteket állítani (kb. 100-130 ezret!). Az alábbi ábra az EUCIP projekt ([1]) keretében definiált, kívánatos szakmákat, végzettségeket mutatja be: feltehető a kérdés, hogyan viszonyul ezekhez a hazai felsőoktatás, a mesterképzések kínált palettája, és a MAB?

2. ábra: A EUCIP (CEPIS) keretrendszer a kívánatos IKT végzettségekről

4. Alkalmazott, vagy vállalkozó? Nézzük most a másik kérdéskört: mire készítsük fel a középiskolást? Járhat egyetemekre, szerezhet 1-2 diplomát és beülhet egy vállalkozás, vagy hivatal szervezetébe, reménykedve az előrehaladásban, létrafokonként. A másik lehetőség: próbáljuk ki magunkat, egyedül, vagy kisebb csoportban – legyünk vállalkozók. A high-tech területeken a média ontja a sikeres vállalkozások történeteit, a startup-mánia híreire pedig a fiatal korosztály igen fogékony. A kérdés: kínálhatunk-e tanulás, alkalmazotti lét helyett vállalkozói karriert diákjainknak? A statisztikák szerint a most végző magyar egyetemisták nagy többsége jól-fizető, nagyvállalati, multikulturális környezetben szeretne alkalmazottként dolgozni. A vállalkozói létről ködös, illuzórikus elképzeléseik, hiányos ismereteik vannak. Az angolszász világban a vállalkozói életforma a mindennapi élet része, az oktatási rendszer felkészíti, a média sugallja a vállalkozás, mint életpálya biztonságát, kiszámítható kockázatát – mi ettől nagyon messze vagyunk. A Harvard MBA-n a szállóige: „Azért tanulsz, hogy egy jó állást létrehozz, nem azért, hogy egy jó állást elfoglalj” – ezen érdemes elgondolkodni (lás pl. [3], [4]).

96


Ehhez képest mire gondol a magyar középiskolás? Az EDUCATIO szerint (2013 és [2]): - Tovább akarok tanulni: 90-95% - „A jó diploma = jó állás, magas fizetés” - „Eltöltök néhány évet, lehetőleg ingyen” - „Ha nem vesznek fel, újra megpróbálom” 27,5% A frissdiplomas.hu pályakövető portál felmérése (2013) szerint : „…célszerű kipróbálni magukat a munka világában, mivel a mesterképzés alatt a hazai egyetemek nem adnak elegendő teret a gyakorlati tapasztalat megszerzéséhez.” - „Megpróbálom a mesterszakokat”: 39% - „Azonnal továbbtanulnék”: 30% (90% azonos szakon!!??) - „Az új ismeretek miatt tanulnék” 29% - „Magasabb jövedelem miatt” 27% - „Az értékes gyakorlati tapasztalatok miatt tanulnék tovább” - mindössze 18%.. Minél előbb szembesítjük a diákokat a tényleges lehetőségekkel, minél világosabb (kellene legyen) a felnőtt világ kommunikációja társadalmi és gazdasági berendezkedésről, minél kevesebbszer hallanák azt, hogy „csak egyedül üdvözítő megoldások vannak és azokat én tudom” – annál egészségesebb lenne a felnövő generáció értékítélete és pályaválasztása. Azok az informatikusok, akik az elmúlt két évtizedben garázsokból és egyetemi kollégiumokból indulva milliomosok lettek, mind kockázatot vállaltak, s mind átestek azon a fordulóponton, amikor el kellett dönteni: kitaláltunk valamit, működik, van érdeklődés – hogyan lehetne továbblépni, lokálisból globálisba, szobatársakból vállalatba, ezer dollárról millió dollárokra? Ha tanulásra, életpálya-építésre buzdítjuk tanulóinkat, látniuk kell ezt az alternatívát is. A tudás-alapú mikrovállalkozások a tagok szellemi tőkéjére alapoznak, ugyanakkor ez az életstílus merőben különbözik attól, hogy évekig tantermekben üldögélünk és a nyári szünetet kirándulással töltjük: a vállalkozó élete mindennapos küzdelem a piaccal, a vevőkkel, a

szállítókkal és a versenytársakkal. Hányan keresik a „Vállalkozásfejlesztési” mesterképzést? Egy IKT jellegű startup-szervezetben általában három, merőben eltérő típusú résztvevőt találunk: a kutató résztvevő fő jellemzője a kreativitás, a biztos szakmai alapokon álló kitartó munka, a belső kíváncsiság. A kisvállalkozásnak azonban vezetőre van szüksége: képviselnie kell az ötletet, a vállalkozást, a csapatot, gondoskodnia kell az erőforrásokról, meg kell szervezni a folyamatokat. Sokan úgy gondolják: a legjobb programozó, a zseniális matematikus jó vezető lesz – ez azonban korántsem igaz. A rossz vezető a stressz forrása, s a sikertelenség egyik fő oka – ez pedig egy startup esetében végzetes lehet. Harmadrészt: a céget létre kell hozni, a piacon mozogni kell, erőforrásokat kell biztosítani, kapcsolatot, üzleti hálózatot kell építeni – ez a vállalkozó feladata. Ő az, aki az alapvető kockázatot vállalja. Lényegében mindegy, milyen szakismeretei vannak, azaz nem feltétlenül az „innovátor” maga kell vállalkozzon –az entrepreneur-nek van egy álma – a siker. Ez a jövőkép vezeti, s ha csalódik, rögtön új célt keres. Szüksége van a menedzserre, egy üzleti vezetőre, aki reálissá teszi ezeket az álmokat, s szakemberekre, akik létre is hozzák azt a bizonyos innovatív terméket, vagy szolgáltatást (lásd pl. [5]). Amit diákjainknak mondanunk kell: akiben a külső kontrollok elfogadása erősebb, abból jó alkalmazott lesz. Aki csak egy belső kontrollt fogad el, szabadon indul különböző irányokba, s nemigen veszi figyelembe a meghirdetett szabályokat – ez a vállalkozó. Fel kell hívnunk a figyelmüket arra, hogy az üzleti sikert adott szabályozási, finanszírozási (és politikai!) környezetben lehet csak elérni - ez a szabad szárnyalás határa, amit el kell fogadni. Ha középiskolásainknak nem mutatunk fel ilyen startup-történeteket, ha nem tudunk szakszerűen beszélni a követelményekről, nem

97


magyarázzuk el a kockázatokat, akkor lényegében két hibát követhetünk el: a) További tanulásra, túlzott erőfeszítésekre ösztökélünk jó képességű, kreatív, de nem eléggé kitartó, vagy a tanulásra, kutatómunkára kevéssé motivált diákot - s ezzel elveszítünk egy potenciálisan sikeres vállalkozót; vagy b) Vállalkozásra, kockázatos üzleti tevékenykedésre késztetünk erre felkészületlen, a siker-történetektől megszédült fiatalt, aki emiatt abbahagyja tanulmányait, s vágyálmokat kergetve elindul az üzleti életben – százból egy marad talpon 3-4 év távlatában. Az IDC statisztikái (1. megjegyzés) szerint kb. 50 millió kisvállalkozás indul el évente a világon. Az amerikai KKV-k az új munkahelyek 60-80% -át hozzák létre, az USA exportjának 97%-át adják, és kétszer-háromszor annyi szabadalmi bejelentést produkálnak az alkalmazottak számára vetítve, mint a nagyok… Az EU-ban a mintegy 23 millió KKV a munkaerő-piac mintegy 75%-át tudja lefedni, a működő cégek csaknem 99%-a ilyen kisebb szervezet – nyilvánvaló tehát a közösségi szándék az ilyen szervezetek támogatására. (2. megjegy-

buktatót kell leküzdeni. Az „üzleti mortalitás” statisztikái akár 60-70%-ot is elérhetnek az első években, azaz csak a piaci környezet kimerítő ismerete, a jó menedzsment és marketing módszerek együttese (beleértve ebbe a finanszírozási politikát is) hozza meg a piaci sikert – egyszerűen meg kell érteniük, hogy ezernyi, hozzánk hasonló „kreatív elme” próbál meg ugyanarra a – például IKT - piacra betörni. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az élethossziglani tanulásnak nincs alternatívája – ugyanakkor a paletta széles, sokféleképpen lehet előrejutni, sokféle információt kell feldolgoznunk ahhoz, hogy felelősségteljesen adjunk tanácsot, vagy hozzunk döntést. 1. Megjegyzés: Az IDC (International Data Corporation) az International Data Group (IDG) leányvállalata, a technológiai kutatások elemző-tanácsadó cége. Igen sok brand tulajdonosa (CIO®, Computerworld®, InfoWorld®, Macworld®, PCWorld®, TechWorld®), 97 országban kb. 460 website-ot üzemeltet.

2. Megjegyzés: http://www.elections2014.eu/hu/top-stories/content/ 20131014TST22248/html/ Foglalkoztat%C3%A1s

Hivatkozások [1]

European Certification of Informatics Professionals, www.eucip.org [2] Fábri, I.: A hazai felsőoktatási jelentkezések fontosabb összefüggései; EDUCATIO - Műhely, 2010 május 10 [3] Dobay, P.: Egységes ICT kompetencia-rendszerek az EU-ban; EMT SZÁMOKT Konferencia, Kolozsvár, 2011 [4] Dobay, P.: Válság, beruházás, IKT vezetés; MTA „Tudomány Napja” Konferencia, Budapest, 2012 nov.20. [5] Osterwalder,A. – Pgneur, Y.: Üzletimodell-építés, Cser Kiadó, 2012

zés)

Diákjainknak tréningeken, esettanulmányokon keresztül be kell mutatnunk, hogy ahhoz, hogy egy – akármilyen kreatívnak, nagyszerűnek látszó – ötletből megalapozott, piaci sikereket felmutató vállalkozás legyen, igencsak sokféle

98

Mesterszakok és IKT vállalkozás

Recommend Documents