MESTERSÉGES TUDATMÓDOSÍTÁSOK NEURO-LINGVISZTIKUS PROGRAMOZÁS. RIPORT: Come to learn, go to serve! A CSODÁLATOS ENERGIA Csakráink

1

Törekvők és Bódhiszattvák!

Tartalomjegyzek

Mily nagy öröm is az éberség és a tudás! Mi sem bizonyítja ezt annál jobban, minthogy jó néhányan azzal a kérdéssel fordultatok hozzám, hogy komolyan gondoltam-e azt, hogy a théravádinok gondolkodása nem korlátozódik egyetlen életre. A válaszom erre, hogy példáját láthattuk egy helytelen információ megnyilvánulásának, és annak, hogy azokat, akik éberek és tudnak, nem lehet sehogyan sem félrevezetni. Továbbra is gyakoroljuk a kritikus hozzáállást és az éberség fenntartását, hiszen óriási védelmező erőt jelentenek. Elnézést kérek tehát még egyszer ezen hibás kijelentésért, nem akartam senkinek a szívébe gázolni. A félév utolsó számát tartjátok a kezetekben. Szerkesztőségünk kíváncsian várja véleményeiteket az olvasottakkal kapcsolatban. Megkérünk benneteket arra, hogy osszátok meg velünk, mely rovatok tetszettek és miért, illetve melyek azok, amikre nem vagytok kíváncsiak a jövőben. A kritikáitokra számítunk, hiszen a következő szemesztertől mindezeket figyelembe fogjuk venni. A dobozon keresztül tudomásunkra adhatjátok észrevételeiteket, igényeiteket. A Havi Titok rovatunk továbbra is fennáll. Tehát a neveket bátran dobáljátok az erre kijelölt helyre! Kellemes vizsgaidőszakot, vakációt, és nem utolsó sorban felismerésekben gazdag, és mélységes pillanatokat kívánunk!

MESTERSÉGES TUDATMÓDOSÍTÁSOK

3. oldal

NEURO-LINGVISZTIKUS PROGRAMOZÁS

6. oldal

RIPORT: „Come to learn, go to serve!”

8. oldal

A CSODÁLATOS ENERGIA – Csakráink

9. oldal

TRADÍCIÓ: Osztás nullával

10. oldal

Zen tanmesék

12. oldal

Novellák

13. oldal

FILMKRITIKA: 300

14. oldal

AZ EGÉSZSÉG TÜKRE

15. oldal

Költészet & gondolat

16. oldal

VICCEK, HAVI KEDVENC

18. oldal

E havi számunk a „megszokott” 20 oldal helyett rendkívüli módon 18 (!) oldalon jelentkezik – hogy csak a tartalom fogyott el, vagy ez valamiféle dharmikus jel, azt mindenki döntse el maga… és bátran küldjetek nekünk bármit, amiről úgy vélitek, jó lenne, ha megjelenne!

a Főszerkesztő

HÍREK MENZA – Sokunk problémája, hogy nincs elég idő és pénz arra, hogy egy jót együnk! Iskolánk égető hiányát érzi egy kellemes hangulatú, nem túl drága, de mégis laktató, főleg vegetáriánus ételeket kínáló menzának. Tamási Tamás, aki a nagyszerű vegaburgereket és palacsintákat árulja nálunk, lát reális esélyt arra, hogy ez a nagyszabású terv akár már szeptemberre megvalósulhasson. (A kollégium egykori konyháját lehetne átalakítani erre a célra.) Ehhez azonban a szükséges anyagiakon és hatósági ÁNTSZ-engedélyeken kívül még a Ti támogatásotokra és együttérzésetekre is nagy szükség lenne! A tanárok kis része tud még csak erről, a többieket pedig a Ti dolgotok meggyőzni! RÓMAI KORI TÖRTÉNELMI TÁBOR ÉS FESZTIVÁL lesz Szolnokon július 29-ig a Turisztikai és Szabadidő Központban. Programok: légiós harcmodor, íjászat, gladiátorharc, ókori piac, rabszolgavásár, római esküvő, gasztronómia, stb. Mindez természetesen teljesen korhű jelmezekben és fegyverekkel! Lehet jönni látogatónak is egy-két napra. A részleteket fel fogjuk tenni a Diakinfo-ra. Érdeklődni: 06-20-9584-312 GLADIUS Történelmi Hagyományőrző Egyesület www.gladius.org.hu Tokai Attila A CÍMLAPON… Minthogy májusi számunk valamennyire a zen szellemiségében készült el, leközlünk néhány érdekes, témába vágó alkotást – először is NANA LAU zen festő két alkotását: a címlapon „Zen sárkány” című munkáját, itt balra pedig az „Eltaposott macska” című képet. Lehet, hogy ez utóbbi elsőre kicsit meghökkentő, de talán épp ezt a célt szánta neki alkotója… (A képek eredetije jelenleg magángyűjteményben van.) Uma

IMPRESSZUM – BUDDHAPEST • e-mail: [email protected] • FŐSZERKESZTŐ, Mesterséges tudatmódosítás rovat: Péter Ágnes ([email protected]) • TÖRDELŐ-SZERKESZTŐ, LEKTOR, címlap, Tradíció rovat, zen, filmkritika: Németh Beatrix Johanna („Uma”) ([email protected]) • Az egészség tükre rovat: Hegyi Krisztina („tina”) ([email protected]) • Viccek, havi kedvenc: Tokai Attila ([email protected]) • Riport: Boholy Anikó • NLP: Papp Krisztián • További munkatársak: Orosz Kata, István József („É.N.”), Nagy Viktor, Pipás Olivér, Kalmár Benedek

2

Mesterséges tudatmódosítások – Dr. Albert Hofmann és az LSD – Első számunkban arról olvashattunk, hogyan szórakozik többnyire a mai ifjúság az éjszaka leple alatt. Rovatunkat azzal az összevetéssel folytattuk, hogy mit érhetünk el a természetes tudatmódosítás folyamatával (meditáció), és mit veszíthetünk ennek mesterséges gyakorlásával. Harmadik fejezetünktől kezdve pedig részletesen áttekintjük azon kábítószereket, melyekhez ma már szinte bárhol hozzáférhetünk, ha egy bizonyos számsort beütünk a telefonunkba; egy kis idő elteltével pedig át is vehetjük a kívánt szert az erre „alkalmas” emberkétől. A legismertebb kábítószereket általában három nagy csoportra szokás osztani: beszélhetünk pszichedelikus, stimuláns, illetve ópiát családokról. Az első csoportot hallucinogéneknek is nevezik, ide tartozik a hasis, a marihuána, a meszkalin, a pszilocibin és más különböző mérges gombák toxinjai, továbbá a szintetikus hallucinogén anyagok, mint például az LSD, a DOM, a DMT vagy az STP. A stimuláns izgatószerek körébe sorolják mind a természetes anyagokat (gondolunk itt a kath-teára és a bételre), illetve a szintetikus úton előállítottakat, melyek az amfetaminszármazékok (speed, extasy, stb.). A harmadik csoportot az eufóriát okozó nyugtató-izgató szerek alkotják, melyeket ugyancsak természetes és kémiai úton állítanak elő. Találhatunk köztük szintetikus kábító hatású fájdalomcsillapítókat, illetve természetes növényi alkaloid származékokat, mint például a kokain, vagy a kábító bors, a kawa-kawa. Vannak más felosztások, melyek annyiban térnek el az előbbitől, hogy pontosabban figyelembe veszik a hatásmódot és a hatásokat kísérő eredményeket, valamint azok következményeit. A mindennapi lelki nehézségek, melyek ezen szerek aktív használatával együtt járnak, fájdalmas sebeket ejtenek mindazokon, akiket az Örvénybe lépettek közé sorolhatunk. Mindazon szituációk, melyek a környezetünk tükrében verődnek vissza ránk, közvetlen képet festenek arról az állapotról, melyben éppen tartózkodunk. Érdemes itt elgondolkodni azon, hogy amikor folyton-folyvást megbukunk a törekvéseink során, vajon nem azért van-e, mert túl sok szennyeződést halmoztunk fel a tudatáramunkban, amik akadályokat gördítve elénk, nem engedik, hogy eredményesen végezzük a dolgainkat? Hátha mégsem beszélt félre a tökéletesen megvilágosult Buddha, aki tanításain keresztül továbbra is köztünk él! Vajon érdemes-e elmélyülni bölcsességében, illetve törekedni arra, hogy helyesen értsük meg mindazt, amit tanított, és ami átadás útján a jól képzett és meditációs tapasztalattal rendelkező tanítók megjelenéséből, cselekedeteiből továbbra is fényt áraszt a nyitott elmékbe? A tudatról szóló tanításokat nem könnyű a valóságnak megfelelően megérteni, de ez nem azt jelenti, hogy hülyék volnánk, sokkal inkább azt, hogy „éretlen” elmével rendelkezünk. Az érdemszerzés az a folyamat, mely megérleli a tudatot, és nyitottá teszi a metafizikai tanítások befogadására, mely tanítások közül az egyik legmagasabb szintű tanítás: a Dharma. Az érdemdús tapasztalatok adják tehát a „kulcsot” a magasabb tudati szintek kapuihoz, melyek „ellobbantják” a szennyeződések, a fátylak, az akadályok, a rögeszmék tömkelegét, vagyis a félreértéseket okozó benyomások gócait, melyek minden szenvedés forrásai. Ezen folyamatok tehát feloldják a negatív karmikus felhalmozódásokat és egyre nyitottabbá, érettebbé, legvégső szinten pedig kiteljesedetté, elégedetté és határtalanná teszik a tudatunkat. Abban az esetben azonban, ha nincs elegendő jó karmánk, mely a tanítások befogadását lehetővé tenné, vagyis túl sok szennyeződés fedi az elménket, akkor nemhogy megérteni, hanem félreérteni fogjuk a tanítások mélységes értelmét. (Négy lépésben így írhatjuk le a legegyszerűbben a megvilágosodás kibontakozását: érdemszerzés – érlelés/megérés – megértés – Tudás/Bölcsesség.) Természetesen mindenki maga dönti el, mire fordítja a becses életét: eltékozolja vagy hasznosan éli azt meg. Amennyiben nem

tiszteljük az életet/életünket, és nem törekszünk a tudatos életvitelre sem, megkérdőjeleződhet, hogy vajon egészséges felfogóképességgel rendelkezünk-e? Hiszen mindaddig, amíg a kötelességtudat nem bontakozott ki bennünk, és nem eszméltünk arra rá, hogy felelősek vagyunk cselekedeteinkért és azok következményeiért, valamint ha nem figyelünk arra sem oda, hogyan és mire használjuk a gondolatainkat (melyek megteremtik az életünket), addig aligha mondhatjuk el magunkról: mindamellett, hogy van tudatunk, valóban tudatos életet élünk. Cikksorozatunkat Albert Hofmann svájci vegyészprofesszor „találmányával”, a Lizergsav-dietilamiddal, vagy ismertebb nevén LSD-vel folytatjuk. A vegyület hatóanyaga bizonyos gombákéhoz, például a mexikói „szent gombáéhoz”, a meszkalinhoz hasonló. Még mielőtt a szer okozta tudatmódosított állapotokat bemutatnánk, felvázoljuk azon történelmi előzményeket, melyek az LSD létrejöttében szerepet játszottak. Fonalunkat egy középkori betegséghez vezethetjük vissza, melyet Szent Antal tűzének neveztek el. Ez a betegség „megette” az illető ujjait, de úgy is fogalmazhatunk, hogy elrohasztotta azokat. Az akkori hiedelem úgy vélte, hogy a gyógyír egy zarándokút Egyiptomba, Szent Antal sírjához. Ma már tudjuk, hogy a rozs kalászain élősködő gomba, az anyarozs, és az anyarozzsal fertőzött gabona lisztje okozta Szent Antal tüzét. Később az említett anyarozsból a modern kémiai és gyógyszertani kutatások fontos és értékes gyógyszeranyagot állítottak elő (ilyen volt a méhvérzés csillapító, illetve a migrénellenes szer). A későbbi kémiai kutatások alapjául az a felismerés szolgált, hogy a természetes anyarozs-alkaloidok alapépítőköve, a lizergsav, könnyen kapcsolható más molekulákhoz. ALBERT HOFMANN 1938-ban Baselben elkészítette az LSD-t. A szokásos állatkísérletekben az új vegyület nem mutatott olyan hatást, ami miatt érdemesnek látszott volna vele behatóbban foglalkozni, ezért a kutatók félretették. Ekkor még senki sem tudta, hogy egy olyan vegyület született meg, mely az emberi tudatra lenyűgöző hatással lesz. Erre csak 1943-ban derült fény, amikor is Hofmann a lizergsav-dietilamil-tartarát előállításával foglalkozott. Egyszer csak átmeneti elmezavarhoz hasonló állapotba került, amit valamiféle mérgezésnek tartott. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy mi okozhatta a kábultságot elméjében. Naplójában azonban pontosan leírta az átélteket: „1943. április 16án délután, amikor ezen a témán dolgoztam, idegesnek éreztem magam. A fejemet nem tudtam forgatni, ezért korábban mentem haza a laboratóriumból. Lefeküdtem, és csakhamar delíriumos állapotba kerültem, amelyben különös ingerekkel teli víziókat láttam. Mivel bántott a fény, lehunyt szemmel feküdtem le, és így fantasztikus arcokat láttam. Ezek élénk színekben, kaleidoszkópszerűen váltakoztak előttem. Két óra múlva a delírium elmúlt. Megpróbáltam rájönni, hogy mi történt a laboratóriumban. Amikor visszamentem, megvizsgáltam a berendezést, s egy kis repedésre lettem figyelmes. Feltételeztem, hogy lizergsavdietilamid-tartarát gőzöket lélegeztem be. Elhatároztam, hogy önkísérletet fogok végezni, annak tisztázására, hogy felfedezésem igaz-e. Nagyon keveset vettem be belőle.” Majd a bevétel után a következőket jegyezte le: „Enyhe szédülési érzés, izgatottság, a

3

röhögő görcs „izmosítja” hasunk falát, és termeli könnyeink sós cseppjeit, hol épületek hullámoznak, mint csónak a vízen, de előfordulhat, hogy azt érezzük, szétfolyunk a világban, mint egy tintapacni a papíron, vagy olyan könnyűnek érezzük magunkat, mint egy tollpihe. Olvashatunk mások gondolataiban, sőt még a testünket is elhagyhatjuk. A tripp élmények számtalan sok tudatállapotot mutathatnak be, lehet köztük nagyon kellemetlen is. Ez a fajta drog csak erős kontroll alatt használandó, csak így nem okoz maradandó károsodást. Akik ugyanis hajlamosak elhinni ezen érzékcsalódásokat, és elvesztik a realitásérzéküket, azok könnyen a téveszméik áldozataivá válhatnak. Ha ugyanis ezen illúziók felhőjében hirtelen valaki azt gondolja, hogy úgy képes lebegni a levegőben, akár egy megvalósított mahásziddha, vagy a vízen járni, mint Jézus, illetve, ha azt hiszi, ha kiugrik az ablakon, úgy fog repülni, mint egy jól képzett madárka, akkor a vakmerő vállalkozó bizony kellemetlen helyzetben találhatja magát. Előfordulhat olyan tripp is, melyen az illető rajtamarad, és nem az „éntelen” Nirvánában köt ki, hanem az egyik elmegyógyintézetben, két énnel meghasonulva. Bárhogy is, a vállalkozónak 8-12 órán keresztül uralnia kell a folyamatokat, ha már egyszer arra vetemedett, hogy lenyelte, berakta a szeme alá, vagy egyenesen vénáiba küldte Hofmann bácsi találmányát. Miután letelt az első tizenkét óra, jön a második tizenkettő „izzadás”, ahol megkezdődik a regeneráció; ilyenkor az izmok enyhe sorvadása, a bőrszín sárgás beütése tapasztalható, de a megfigyelések szerint a torok duzzadása is gyakorinak mondható. A gyomor nem mutat semmi hajlandóságot az étel befogadására (inkább „kiáradó”, mint „befogadó”). Még az olyan könnyű táplálék is, mint a joghurt, csak nehezen csúszik le a megfáradt nyelőcsövön. Az ilyen pillanatokban az ember a „megtestesült szenvedés képében” hajlamos fogadalmat tenni – amit rögtön hozzáteszünk, hamar el is felejt –, miszerint többet ilyet nem tesz. Sokan undorítónak tartják magukat, és mélységes lelkiismeretfurdalás hatalmasodik el rajtuk, sőt még erős depresszió is gyalázhatja az idegrendszert, amit töménytelen mennyiségű fűvel vagy nyugtatóval próbálnak enyhíteni a szenvedők. Az LSD az agyban bizonyos ingerületátvivő anyagokat blokkol, másokat pedig stimulál. Nemcsak az érzékszervek működésében okoz súlyos zavarokat, hanem a pszichés funkciókban is. A hatás alatt pupillatágulás véres „hátérrel”, szapora pulzus és a vércukorszint emelkedése tapasztalható. Legveszélyesebb mellékhatása az úgynevezett flashback, amely akár egyszeri használat után is jelentkezhet a későbbi évek során. Használatától és hajlamtól függően hozzájárulhat a lappangó és pszichés betegségek felszínre töréséhez; gondolunk itt a skizofréniára, a paranoiára, a pánikbetegségre, de kiválthat erős halálfélelmet is. Pszichikai függőséget alakíthat ki, mivel azonban rövidtávon a tolerancia nagyon nagy, erre kevés a reális esély. Fizikai függőséget nem okoz. A szer a szó szoros értelmében tulajdonképpen hallucinációt sem eredményez; ehelyett az illúziók, az álmodozáshoz hasonló látomások, vagyis a megszokott dolgok, és a tapasztalatok jelentése változik meg. Nagyobb adagoknál felléphetnek keresztezett élmények, ilyenek például a színek hallása, és a hangok látása. Az LSD nagy hatással volt a művészetekre. A 60-as években a szer beáramlott a beat-kultúrába, és megindultak azok a kísérletek, amelyek egyre kevésbé voltak orvosi jellegűek, ehelyett inkább azokra az ópium-szeánszokra emlékeztettek, amelyeknek a XIX. századi dekadens francia költők, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud hódoltak. Ken Kesey és barátai, valamint a The Merry Pranksters már a költészettel és a rockkal kötötték össze a „kísérleteiket”. Ezekben az években vált Amerika-szerte híressé, majd első számú közellenséggé Timothy Leary, a Harvard egyetemről kicsapott kutatóorvos, aki az LSD köré valóságos vallást épített. Leary úgy vélte, hogy a szellem univerzális lehetőségeinek végtelenségét, a lélek és a test totális felszabadításának tapasztalatát lehet megvalósítani az LSD-vel. A „kísérletezőkhöz” csatlakozott többek között: Allen Ginsberg, William S. Burroughs, a Pokol Angyalai motoros banda tagjai, illetve a Warlocks nevű San Franciscói blueszenekar, akikből később a pszichedelikus rock legnagyobb csapata, a Grateful Dead lett, akik mind az életformájuk, mind pedig a művészi alkotásaik részévé tették az LSD-t. Tény, hogy a szer hatására fantasztikus művészeti alkotások teremtődtek, szinte felsorolhatatlan a szer által ihletett bandák hada;

koncentráció képességének hiánya, látási zavarok és leküzdhetetlen nevetési inger.” Írása ezután már olvashatatlan lett. Megkérte egyik kollégáját, hogy kísérje őt haza. Mivel háborús idők voltak, kerékpárral ment. Csakhamar úgy tűnt előtte az egész világ, mint egy elvarázsolt kastély tükörterme. Azt hitte, hogy nem halad előre, holott (mint kollégája utóbb elmesélte) rendkívül gyorsan hajtott. Otthon lefeküdt, írásra képtelen volt, s csak utólag rekonstruálta emlékezetből benyomásait. Erősen szédült, torz képeket látott maga előtt, az őt körülvevő kollégák arca groteszkül kifestett maszknak tűnt számára. Izgatottság és aluszékonyság váltogatta egymást, hidegérzés és egyes testrészeinek váltakozó bénulása jelentkezett. Szájában fémes ízt érzett, torka kiszáradt, úgy érezte, megfullad. Néha úgy tetszett, hogy kívülről szemléli saját magát, érthetetlen szavakat mormolva éppen kiabál. Jóllehet hat óra múlva lényegesen jobban érezte magát, de körülötte még sok minden hullámzott. A tárgyak arányai is állandóan változtak. A színek kellemetlenné váltak, bennük furcsa kék és zöld színek domináltak. Ha viszont lehunyta a szemét, újra megjelentek az állandóan változó fantasztikus képek. Különös volt, hogy a hangok hatására megváltozott a képek színe. Minden hang, minden zörej egy olyan színes képet váltott ki, amelyik a hangnak megfelelt. Az éjszakát alvással töltötte, amikor felkelt teljesen magához tért, azonban nagyon fáradtan ébredt.” Hofmannt gyermekkorától kezdve az egzakt tudományok vonzották, mely területen kiváló eredményeket ért el. Egyesek szerint már ekkor determinált lehetett egyfajta misztikustranszcendens „utazásra”. Kisfiú korában érdeklődése a természet szépségének felfedezésére irányult. Egy erdei ösvényen talált rá a „valóságos élet csodájára”, majd a következő kilencven évben a következőket vallotta: „egyetlen természettudós sem nevezheti magát a természet búvárának, aki egyúttal nem misztikus is.” Különösen a fotoszintézis jelensége nyűgözte le. Ezért kezdett el vegyészetet tanulni, és a híres svájci Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában kezdett kísérletezni egyes növények hatóanyagaival. Már számos olyan vegyületet sikerült előállítania, amelynek nagy hasznát vették a gyógyászatban, amikor is eljutott a lizergsav-dietilamid kombinációjáig. Eredetileg azt remélte tőle, hogy ez a szer egyénre szabhatóan stimulálja az ember vérkeringését. Az LSD vegyületet legalább tíz évig a pszichoanalízisben használták, főleg skizofrén betegek esetében, de fájdalomcsillapítóként is alkalmazták rákbetegeknél. A pszichedelikus családba tartozó LSD hatása alatt – mint ahogy azt Hofmann esetében olvashattuk – a megszokott tapasztalatainkon nyugvó tér és idő érzékelése csúszik szét. Találhatunk itatóspapírra felkent LSD-t, illetve mikrótripp formában is forgalomban van a feketepiacon. Amikor beváltottuk a jegyet és a testünkben szétáradt méreg kitágította a tudatunk terét, tizenkét órán keresztül utazhatunk az addig ismeretlen tudatállapotok hegyein-völgyein. Az ember egy meseországban találja magát hirtelen, ahol látszólag majdhogynem minden lehetséges. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázik a táj, megszűnik az akadályosság érzése, és az elválasztás mindattól, mely a hétköznapokban rabul ejti az elmét. Hol erőteljes

4

erős és töretlen korsóként járunk-e a kútra, ahol megkapjuk mindazt, ami a Cél megvalósításához kell, vagy ostobán, lyukas kancsóként vánszorgunk lihegve, mint egy sánta vakond, aki folyton azt kérdezgeti: miért, miért Istenem? Mit vétettem én, hogy ezt kell elviseljem?

gondolunk itt a Deadt-re, Jefferson Airplane-re, a Vanilla Fudge-ra, a Pink Floyd-ra, a Buffalo Springfield-re, a Byrds-re. Az Örvénybe lépettek között szerepelt a Beatles, Bob Dylan, a Rolling Stones és Janis Joplin is. A képzőművészetben ez adott új lendületet a lemezborítók és koncertplakátok képi világának. A filmművészet terén pedig az Easy Rider volt az úttörő, ugyancsak egy tripp élmény víziójának félelmetes megjelenítésével. Napjainkban a goa kultúrán érezhető leginkább hatása. A Karma Kagyü egyik vonaltartója, Ole Nydhal, aki egy magasan megvalósított jógi, a következőket mondja: „A buddhista nézőpont szerint az agy feladata, hogy megszűrje a benyomások özönét, melyek nap mint nap érik; kizárja mindazt, ami nem hasznos a biológiai túlélés szempontjából. Azonban mialatt LSD vagy meszkalin hat rá, kiiktatódnak a tiltó faktorok, megszűnnek a határok, és az elmén minden keresztüláramlik. Ebben a periódusban az agy elektromos berendezkedése megváltozik. Az LSD hatására elhagytam a testemet, aztán visszajöttem. A dolgokat teljesen áttetszőnek láttam. Tudtam, mit gondolnak az emberek, tudtam azt is, ki fog belépni az ajtón. Azonban ezalatt a rövid idő alatt nagyon sok jó benyomást feléltem a tudatalattimban, ami egyéb körülmények között nagy adag boldogsággal ajándékozott volna meg. Semmilyen drog nem ad igazi boldogságot, hanem a belül meglévő tartalmakat égeti el” – állítja a láma, majd hozzáteszi: „Amikor a tartalék elfogy, a tudat leszállóágba kerül, és ekkor jönnek a rossz tapasztalatok, ami komoly problémákat eredményez.” A buddhista nézőpont szerint a kábítószer-használat a tudatalatti kizsákmányolásával egyenlő; hiszen itt gyűlik össze mindazon benyomás, ami az előző életekből és a mostaniból halmozódott fel. A karmánk a tudatalattiban elraktározott benyomások szerint alakul és változik életről életre; vagyis azon kívánságok, cselekedetek „tartálya” ez, mely megteremti mindazt, ami boldoggá vagy boldogtalanná teszi az életünket. „A kábítószerek adhatnak olyan tapasztalatokat, melyekhez egyébként csak akkor juthatunk, ha szent emberek lennénk” – állítja a láma. Olénak harminc évbe telt, mire meditációk útján elérte azokat a tapasztalatokat, amikhez drogok révén gyorsan hozzájutott. Az ő szavait idézve: „Harminc év meditáció után sikerült felemelkednem a teljes világosságba, azonban ezt a mostani szintet minden pillanatban meg tudom tartani; még ha meghalok, akkor is meg tudom találni, és fenn tudom majd tartani ezt az állapotot, míg drogokkal ez nem lehetséges. Az csak addig tart, amíg a szer kémiai hatása.” Egy harminc évig LSD-vel élt férfi a szer abbahagyása után a következőket írta: „Minden transzcendentális élmény – ha kegyelmi adományként kapott belső látásunk megnyílik – szerek nélkül ugyanúgy megtapasztalható. A mikrokozmosz (vagyis az ember) a hermetikus hagyományok szerint a teljességet modellezi. Isteni erők tartanak fenn valamennyiünket. Ezek kutathatók, megismerhetők, tudatosan fejleszthetők. Merjünk már végre lelkünk örvényeibe nézni! Mert ott a szörnyű kavargás káoszából lassan körvonalazódik egy születő félben lévő rend. Szkülla és Kharübdisz között igenis van átjárhatóság. E kényes és törékeny egyensúly neve: Harmónia.” Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a tudat legigazabb „barátja” a meditáció, mely fokozatosan feloldja és emelkedésre buzdítja a megismerés és a tapasztalás folyamatát. A tudat legfőbb ellensége pedig mindaz, mely megkötését erősíti, ennélfogva pedig az ártó benyomások között tartja, melyért többek között a zavaró érzelmek, a felelőtlen magatartás, a kötelességtudat hiánya, az erényektől mentes életvitel, és a helyes elmélyedés gyakorlatlansága okolható. Eldönthetjük, hogy a legmagasabb motivációtól vezérelve

JEGYZETEK Szkülla: Phorküsz és Krataia leánya, hatfejű, tizenkét lábú tengeri szörny. Eredetileg szépséges leánynak született, akibe Poszeidón beleszeretett, de ezt nem nézte jó szemmel felesége, Amphitrité, és a leányt szörnyeteggé változtatta úgy, hogy ágyékából hat, hosszú nyakon ülő kutyafejet növesztett, amelyek mindegyikében három sor éles fog ült, és amelyekhez összesen tizenkét láb tartozott. Szkülla eleinte menekülni próbált előlük, de nem tudott, mert ezek a lények testének egy részét alkották. Szégyenében egy kiálló szirten lévő barlangba húzódott vissza, ahonnan a hat szörnyfej rendszeresen kicsapott, fülsiketítő üvöltés közepette és pusztította a tenger bálnáit, fókáit és a hajókon utazó embereket is. Mikor Héraklész hajózott el mellette, hazatérőben Erütheia szigetéről, Gérüóneusz marháival, Szkülla az állatokat kezdte a hajóból elragadni, mire Héraklész agyonütötte. Azonban Phorküsz feltámasztotta elpusztult ivadékát, aki így továbbra is rettegésben tartotta a hajósokat és társat is kapott, az ugyancsak Héraklész marháit dézsmáló Kharübdisz személyében, aki a vele szemközti szikla alatt ütött tanyát és szedte áldozatait. Kharübdisz: Poszeidón és Gaia leánya, a veszedelmes örvényt megszemélyesítő istennő. Falánk szörnyetegként eredetileg a szárazföldön élt, a tenger mélyére Zeusz vetette mérgében, mert a Héraklész által Gérüóneusztól elhajtott marhákból jó néhányat felfalt. Zeusz arra ítélte, hogy a tenger vizét napjában háromszor szívja be és okádja ki. Tanyája Szkülla sziklájával szemben egy alacsony sziklaszirt alatt volt.

(forrásanyag: internet)

Péter Ágnes A kis virág Bölcs értelem segítsd meg az embert, hullik szépsége finom szirma, s a permetbe fagyott kis virága is elhervad már nemsokára. Szenvedélyben füröszti harmatcseppjeit, s fagyos lehelettel fújja lelke finom hajtásait, a fejlődés mozdulásait. Kiszáradt földben a fonnyadt kis virág búsan hajlik árnyékába, az elmúlás kering fölötte, mely a pici szívét kínba kötötte. Koszorút fon egymagában, s zokog a kis muhar, éles szemével lesi a Halál, ki nyilával a szívébe talál. Megremeg a kis muhar, s hörögve felkiált: „Édes élet meg ne állj!” Könnyei közt tocsog a Halál.

P. Á. „MÁSNAPOS HAIKU-K” Úgy érzed balták, Tapogatod, de mégse azok, csak agygörcs. – Jól esne még egy, De már tegnap elfogyott. Ilyen a cigi.

5

Amnézia ez? Csak pia és THC, Meg ami volt még. – Émelygés, tojás, Vagy két liter ásványvíz, Túl rinyás vagyok! Nagy Viktor

N EURO- L INGVISZTIKUS P ROGRAMOZÁS Múlt alkalommal betekintést nyertünk az NLP alapjaiba. Kiderült, milyen fontos mindeközben a minta, a modell fogalma. Utóbbiak térképként működnek, de rendelkeznek is egy térkép azon tulajdonságával, hogy nem azonosak az ábrázolttal. Egy szubjektív létezőt ezek a módszerek csak igen vázlatosan írhatnak le, többékevésbé valamely funkciójára fókuszálva. Egy emberben programokat lehet cserélni, legmélyebben a self, vagy a hiedelmek szintjén, és bár úgy tűnhet, az egészre való tekintet nélkül lehet garázdálkodni, azért nem árt a holisztikus szemlélet, ha valaki erre adja a fejét. Megjegyzem, az a nézőpont, hogy az ember, mint egy gép, programok alapján működik, az anātman összetettségét idézi. Amit itt ki kell emelnem, hogy valódi változáshoz érzelmi töltet szükségeltetik. Mit is jelent ez? Érzéseink mélyebb szinten munkálnak, mint gondolataink. A születést megelőző időszakban fizikai testünk érzetei és az anya hangulata az elsődleges kapcsolat a külvilággal. Ez még egy jó darabig a születést követő időszakról is elmondható. Ezekre az élményekre minden fenntartás nélkül használhatjuk az „ősi” jelzőt. Ebben az érző, lelkes lényben fog aztán megjelenni az értelem és a beszédkészség nagyjából egy időben, de talán hívhatnánk ezt inkább „értelmes beszéd-készségnek”, amennyiben tisztázzuk, hogy a beszéd, vagyis a kommunikáció már a kezdetektől zajlik. Ennek egy gyönyörű példája az, amit a pszichológiában projektív identifikációnak hívnak, amikor például az újszülött az anyában éhségérzetet produkál és az anya ezt felismerve, de leginkább tudattalanul nekiindul, hogy megetesse gyermekét. Természetesen ezt a készségünket a felnőtt korba is átemeljük. Ha például nincs rá magyarázat, miért lettél kétségbeesett valakinek a társaságában nagyjából onnantól, amikor belépett az ajtón, holott az imént még oly derűs kedvedben voltál, akkor valószínűleg épp ezt alkalmazza irányodban, természetesen tudattalanul. Ekkor tanácsos magadban felismerő éneddel tudatosítani ezt az érzést, továbbá megjegyezni, milyen kétségbeesettnek tűnik, mert te megnyugszol, de őt is oldod egyben. Könnyen belátható, hogy az érzésekkel jóval mélyebbre juthatunk az emberi személyiség felépítményében. Érzések pedig egész könnyen felidézhetők. Érzékszervi hajlamaink alapján több típusba tartozunk. Az NLP-ben az érzékszerveket reprezentációs rendszereknek nevezik. Három alaptípust lehet megkülönböztetni, mely természetesen öt érzékszervet foglal magába, az alábbiak szerint. Csináljunk egy kísérletet! Most gondolj a megvilágosodásra! Kép jelent meg, hang, vagy érzés? Próbálkozz még néhány fogalommal, ha bizonytalan vagy – mint szabadság, szerelem. A három közül valamelyik a vezető rendszered. Hogy lesz ebből öt érzékszerv? A vizuális és akusztikus két önmagában is megálló

Vizuális konstruált képek

csoport. Az érzések mögé sorolandó a további három: a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért foglal magába három érzékszervet az érzés. Ehhez a következtetéshez tapasztalati úton jutottak el a rendszer megalkotói. NLP-ül az öt érzékszervi érzékelés elnevezése rendre: vizuális, akusztikus, ollfaktorikus, gusztatorikus és kinesztetikus, amit szoktak leleményesen a VAKOG mozaikszóval rövidíteni. Az emberi kommunikáció 55%-a testbeszéd. További 38%-ot képez hangszínünk, a hanglejtés és mindössze 7%-át teszik ki a szavak. Ez az arány megfeleltethető enyhe túlzással annak is, milyen gyakran adatik vezető rendszerként a látvány (testbeszéd), az érzés (hangszín) és a hallás (szavak). Könnyedén megállapítható valakiről, hegy mely típusba tartozik. Ehhez segítségül a szem tudattalan mozgását vesszük, ami mind vertikális, mind horizontális irányban szoros összefüggést mutat az agyműködéssel. A függőleges síkot három részre tagoljuk. Fenti, közép és alsó tartományokra. A felső régió a vizuális típus sajátja, míg a közép – úgy nagyjából a fül magasságáról beszélünk – az akusztikusé és végül az alsó a testi érzéseket, szaglást és ízlelést előnyben részesítő ember sajátja. A vízszintes síkot, mint jobb és bal, két tartományra bontjuk, ami analógiában lesz a múlt és a jövő irányával. Figyelem, a két irány emberenként változhat, tehát lehet, hogy valaki a múlt irányát balra teszi, míg lehet, hogy valaki más jobbra! Ha van kedved, kísérletezz! Tegyél fel valamely embertársadnak valamilyen ártatlan kérdést, mondjuk a tegnapi napjával kapcsolatban, vagy valamilyen múltban bekövetkezett eseményről, mondjuk mit csinált szilveszterkor, mikor evett legutóbb fokhagymát, stb. Ha nem vagy biztos, kérdezz többet, bármily furán is néz a nyolcadik, az előbbiekhez nem kapcsolódó kérdésed kapcsán.☺ Lehet a szemmozgás ekkor nagyon gyors, úgyhogy légy éber! Amely irányba (bal vagy jobb) indul el a szeme, az jelenti majd, hogy melyik a múlt oldala, ami nem változik már ebben az inkarnációban. A típus meghatározása is legalább ilyen egyszerű, mert ha fölfelé-oldalra indít, akkor vizuális, ha majdhogynem középen, akkor elég erősen. A hallásukra támaszkodók, mely igen ritka, a középső síkon mozognak, míg a harmadik verzió minden kétséget kizáróan lefelé-oldalra néz. További bonyolításként hozzáteszem, hogy a jövő oldala konstruálást, tervezést jelent, valamint a múlt oldal alsó régiója jelenthet belső párbeszédet és az egyenesen előre, „semmibe meredő” szempár is vizualitást mutat. Két tanulság egyből levonható mindezekből. Az egyik, hogy mivel agyunk és a szemmozgások közvetlen összhangban működnek – ami valóban elég gépies –, nemcsak megfigyelhetővé válunk mások számára, hanem tudatosan felhasználva mindezt, segíthetünk előhívni a kívánt információkat, emlékeket, képeket, hangokat, érzéseket saját magunkból, mert a rendszer oda-vissza hat. A másik,

Konstruált hangok

Tapintás és testi érzetek

Vizuális emlékezeti képek

Vizualizáció

Emlékezeti hangok

A szemmozgások jelzései Figyelem, előzetesen vizsgálni kell, melyik oldal a múlt!

6

Belső párbeszéd, testi emlékezet

Tehát elmondjuk, mi bajunk van, épp ezért az önmegfigyelést érdemes kiterjeszteni a hétköznapi kommunikációnkra is, mert ha odafigyelünk, módunk lesz beavatkozni, módosítani beszédünkön, de ezzel együtt gondolkodásunkon is. Persze itt az egyéni útról van szó, ami mindig kicsit nehezebb. Mint már volt róla szó, az NLP nyelvi úton operál és amennyire lehet, az érzelmi állapotok, az érzések bevonásával. Ezen a ponton ketté kell bontani a tematikát, vagy inkább két aspektusát láttatni a nyelv e területen felhasználható lehetőségeinek. Az NLP egyik tanulsága, hogy sok esetben – ha nem mindig! – nézőpontváltásra van szükség, amit leginkább a nyelvi minták tudatos használatával lehet elérni. Más szempontból, mint már említettem, egy jó terapeutánál általános nézőpont, hogy érdemes odafigyelni, mit is beszél a páciens. Saját magunkon alkalmazva mindezt: hogyan történhet meg a változás, ha nincs érzelmi töltet? Tévedés, hogy nincs. Minden egyes sikeres megfigyelés és még inkább a sikeres beavatkozás sikerélménnyel párosul. Ez egy nagyon finom folyamat, amihez sok türelemre van szükség. Ezen túl, egy terapeutánál nagy előny, hogy valamiféle kontrollt biztosít ebben, és adott esetben rálát a problémára és az NLP esetében mélyebb szinten is be tud avatkozni. Egy buddhista gyakorlónál a kontrollt és a rálátást a mester személye, míg a mélyebb szintű beavatkozást a meditáció és a hozzá kapcsolódó élmények biztosítják. Legközelebb az NLP nyelvi mintákkal és a gondolkodás összefüggéseivel kapcsolatos megfigyeléseit szándékozom boncolgatni, kitérve arra is, hogy nyelvi eszközök hogyan irányíthatják a figyelmet fokozottan valamely érzékszerv használatára. Az előbbi hétköznapi életünk és gondolkodásunk megváltoztatását, a nézőpontváltást segítheti, míg utóbbi a módosult tudatállapot kiváltásának mechanizmusát láttatja. Addig is érdemes elgondolkodni azon, hogy ha valami nem sikerül rövid, vagy akár hosszú távon, kudarc, vagy inkább csak visszajelzés?

mely mások számára esetleg kellemetlen lehet, hogy meg tudjuk állapítani valakiről, mikor járkál tudatilag a múltban. Nos, ha egy múltbéli kérdést a konstruktív oldalon igyekszik prezentálni, akkor el lehet gondolkodni a dolgok igazságtartalmán. A továbbiakban kicsit a tudatos beszédre térnék rá, de előbb tisztáznom kell, hogy az NLP-ről két szempontból írok egy időben. Egyrészt, mint önfejlesztési lehetőséget, másrészt, mint terápiás módszert taglalom. Mint terápiás eszköz nem nélkülözi a módosult tudatállapotot, mint olyat, sőt, ez esetben az NLP a kommunikáció egy olyan formája, ahol a vezető segítségével, a racionális szintet megkerülve önnön részeinkkel létesítünk kapcsolatot és dolgozunk. Utóbbiakból jól látszik, milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz kommunikációnk, fiziológiás, testi reakcióink és az érzéseink. Ehhez még egy adalék, hogy módosult tudatállapotban az azt vezető terapeuta a fiziológiás változásokból olvasni tud. A vezetett arcára kiül, hogy milyen érzelmi állapotban van, amire nagyon oda kell figyelni. Most, hogy némileg érintettük az érzéseket, rátérhetünk az egyedfejlődés következő szakaszára, amikor az eddigi érzés-érzet impulzusokat szavakhoz rendeljük hozzá, hogy aztán rendszerezni, strukturálni tudjuk azokat újra és újra a nyelv segítségével. Ebben az időszakban jelenik meg az értelem, jobban mondva a valódi értelemben vett tudatosság. A világ egyre inkább tágulni látszik és a családi kapcsolatainkon túl fokozatosan megjelenik a külvilág zaja, nagyobb kapcsolatrendszerekbe csatlakozunk, ahol ki-ki a maga módján boldogul. A nyelv és a gondolkodás ekkor már kölcsönösen meghatározzák egymást. Jó esetben nem idegenedünk el teljes mértékben érzéseinktől, de általánosságban elmondható, hogy a logika és az anyagi világ útvesztőiben nem mindig tudjuk mit akarunk valójában, gyakran megyünk szembe érzéseinkkel, mintegy kizárólag ösztöni szintre degradálva azokat. Nem mondom azt, hogy a másik véglet messze jobb eredményekkel kecsegtetne, de tény, hogy a tudattalanba száműzött, nem tudatosított érző részünk igyekszik magára vonni figyelmünket, ami szélsőséges esetben betegségben is megnyilvánulhat. Gondolok itt arra, hogy egy érzéseivel összhangban működő ember kevésbé kiszolgáltatott lelki bajoknak, melyek végső soron minden betegség forrásai. A vicc, ami ugyanakkor nem tréfa, hogy a tudattalanunk beszédünkön keresztül is megnyilvánul, ergo azon keresztül is üzen, így elég lenne sok esetben csak odafigyelni, miket beszélünk, hogy tisztába kerüljünk magunkkal. A természetgyógyászat úgy általában, de szerencsére néhány pszichológiai irányzat is él ezzel az eszközzel.

Papp Krisztián

A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJA A megvilágosodás kis cseppekben a tudatunkba ereszkedik szelíden, szelíden. A mosolygós kis buddhák ragyogó terükkel megáldják, megáldják. A sugárzó ezüstszínű Hold utunkat világítva felold, felold. Szivárványfény ébredezik szívünk mélyén, nesztelen borul rá a tiszta fény, a tiszta fény. Eloszlanak a szürke fellegek, s megnyílnak a fényhegyek, a fényhegyek. Előttünk a kis buddhák kitárják a világosság kapuját, kapuját. Ott fogad minket a Tiszta Föld, mely illúzióink álmából felkölt, felkölt. Megérkezve a hosszú vándorlásból, ébredezünk a félhomályból, félhomályból. Együtt lélegzünk a Mindenséggel, s visszatérünk fényességgel, békességgel.

P. Á.

7

RIPORT ”Come to learn, go to serve!” felírva, beledobták az égig nyúló füstoszlopba: a füst felviszi azokat az égbe, egészen a buddhákig. Ez jószerencsét hoz nekik.

SZECSKÓ ZSOLT, a TKBF éppen diplomamunkáján dolgozó hallgatója a Tan Kapuja Buddhista Alapítványtól kapta meg a lehetőséget, hogy Dharamsalába utazhasson buddhista filozófiát és tibeti nyelvet tanulni. Néhány hete tartott egy kifejezetten a buddhizmusra koncentráló előadást a tapasztalatairól a Nagyteremben: ezért most inkább az indiai hétköznapi életről, az idegen kultúráról faggatom. A rengeteg fénykép alapján van mondanivalója!

B.A.: Milyen szokásokkal találkoztál még? Sz. Zs.: Indiában a férfiak a 60-as, 70-es éveket idéző európai divatot követik. Az ing az legtöbbször alap. Trapézgatya, mellényke. A nők nagy része, főleg falvakban, szárit visel. Viszont érdekes, hogy pl. az építkezéseknél a földet, köveket, sziklát, a nők hordják egy kosárkában, amit fölraknak a fejükre. Ez női munka ott. A férfiak a lapátolásnál meg ketten lapátolnak egy lapáttal. Kötnek egy kötelet a lapát rúdjára, és az egyik húzza a kötéllel a rudat, a másik meg lapátol. Viszont kemény volt látni, hogy képesek reggeltől estig dolgozni… A fiataloknál pedig nem láttam olyat, hogy párok kézen fogva járkálnak, viszont a fiúk, ha jó barátok, akkor kimutatják azzal, hogy átölelik egymás derekát, vagy kézen fogva járkálnak.

Boholy Anikó: A „véletlenen” múlott az utad… Szecskó Zsolt: Igen. Szerettem volna menni, de bizonytalan voltam, hogy miért pont nekem adna pénzt egy alapítvány, hiszen nem is tudtam olyan jól angolul. De szerencsém volt – bár a szerencsében nem hiszek –, mert pont akkor jöttek mandalát rajzolni szerzetesek Budapestre a Gyütő kolostorból, és akkor megkérdeztem, hogy nem tudnak-e segíteni meghívólevelet küldeni, és megszervezni, hogy hol tanuljak. És mondták, hogy de, tudnak. B.A.: A célállomás Dharamsala volt. Sz. Zs.: Pontosabban McLeod Ganj-en laktam, tibetiek között, ott van a Dalai Lámá fő temploma is, a Namgyal, más néven Tsuglhakhang. B.A.: Hogy telt egy napod? Sz. Zs.: Dharamsalában a könyvtárban tanultam filozófiát és nyelvet. A Tashi Chöling kolostorban laktam, ami két kilométerre van a könyvtártól. Reggel felkeltem 6-7 között, hogy meditáljak, tanuljak, majd tibeti kenyeret, azaz paklebet reggeliztem. Két fajtája van, az ízetlen, és az édes. Gyakran vettem tejes teát (chai) is, az nem volt drága, és nagyon finom. Majd 10-től 11-ig volt a tibeti nyelv, 11-től délig buddhista filozófia. Az ebéd minden nap ugyanaz volt: rizs (táli), párolt zöldség, és dhal (szósz). Utána lementem megint magánórára. Volt időszak, mikor több órát is felvettem.

B.A.: Szóval mások a palik, mint nyugaton! Közlekedés? Sz. Zs.: Új-Delhiben kb. két éve készült el a metró, nagyon modern! Nem papírjegyet használnak, hanem kis műanyag korongokat. Amikor elindultunk befelé, a rendőrök belenéztek a táskánkba és meg is motoztak. Beléptünk a metró területére, ahol is olyan táblát láttunk, hogy köpködni tilos, és fényképezni sem szabad.

B.A.: Láttál egy háromdimenziós mandalát. Sz. Zs.: Papírból meg fából készítik, és aztán kifestik. Megformálták a kis dákinikat és a kis bódhiszattvákat is. Az istenség is meg van formálva belül. Valószínűleg belülről kezdik az építést és kifelé haladnak, és nyitva vannak a kapuk, szóval be lehet látni.

B.A.: Úgy tudom, a buszok nagyon zsúfoltak Indiában. Sz. Zs.: Ez gyakran előfordul, egyébként a legtöbb helyen a busz magánkézben van. Tanulhatnánk tőlük: ha valaki le akar szállni úgy, hogy nagy a tömeg, náluk az egyértelmű – nem néznek rád csúnyán, nem szólnak be érte. Én úgy szálltam le egyszer, hogy átrendeztem a haját az előttem ülő nőnek. Odanézett, és ennyi, nem volt gond.

B.A.: Van-e valami lényegi különbség egy ottani és egy „hazai” buddhista között? Sz. Zs.: A legszembetűnőbb különbség, ami a légkörből és a beszélgetésekből kiderült számomra, hogy ott mielőtt bárki mélyebben elmerülne az üresség és egyéb magasröptű dolog filozófiájában, először meg kell élnie, és alkalmaznia kell az együttérzést! Ez sokkal emberibbé és megközelíthetőbbé teszi a hagyományt.

B.A.: Említetted, hogy a Dalai Láma fogadása, ahol te is jelen voltál, egy nagy iskolaudvaron zajlott. Sz. Zs.: A TCV (Tibetan Children Village, Tibeti Gyermekfalu) alakulásának 46. évfordulóján látogatását tette Őszentsége. Az udvaron két felirat volt található: "Come to learn, go to serve", és az "others before self", vagyis „gyere tanulni és menj szolgálni” és „mások magunk előtt”...

B.A.: Az egyik fényképeden meglepő helyen láttam egy Coca-Colás üveget…

B.A.: Ez nagyon tetszik! Zsolt, hogy érzed, így visszatekintve, elsősorban mivel gazdagodtál az út folyamán?

Sz. Zs.: A tibeti újév napján Dolanji-ban az ebédlőnkben lévő oltárra az egyik gese tette fel a gyümölcsök mellé. Gondolom abból indult ki, hogy ő nagyon szeretheti. A szándéka jó volt.

Sz. Zs.: Talán furcsán hangzik, de egyrészt a szerelemmel. Az utam során ezt is megtaláltam ott. Én párhuzamot húzok a spirituális mester és a szerelem megtalálása között, olyan szempontból, hogy egyiket sem lehet megtervezni. A szerelmet pedig sokkal mélyebb szinten is lehet tekinteni, nemcsak mint valami visszahúzó dolgot, amiről le kell mondani. A másik pedig, hogy célom volt mestert találni, de volt bennem egy akarás, ami akadály lehetett. Majd lenyugodtam, hogy úgyis jön, ha jönnie kell. Eredetileg a buddhizmus nyingmapa vonalát akartam tanulni, és végül a Bön hagyományt kezdtem el, de az elképzeléseket úgyis feladja az ember, ha valóban találkozik a mesterével! De ugye, „akkor kapod meg, ha elengeded”... Megtaláltam. Az egyik legnehezebb dolog lemondani annak az akarásáról, amit a legjobban akarunk a világon!

B.A.: Dilgó Khjence-vel is "találkoztál"… Sz. Zs.: Vagy legalábbis a viaszszobrával Bir-ben egy nyingmapa kolostorban. A japánok készítették, és tényleg úgy néz ki, mintha életnagyságban ott ülne a trónon! B.A.: Nagyon látványos a füstfelajánlás Dolanji-ban, ráadásul a nyugati újévkor is áldoztak! Sz. Zs.: Van ennek egy kifejezett helye – ami a fő védelmező helye is egyúttal. A szertartás során fenyőágakat, stb. gyújtanak meg, ami füstöl. A világiak a papír-lungtákat (imazászlókat), amikre mantrák és imák vannak

Boholy Anikó

8

A csodálatos Energia CSAKRÁINK Egy induló sorozat első és egyben bemutatkozó cikkét tartjátok most kezetekben, mely azért született, hogy egy olyan titokzatos csodáról meséljen Nekünk, mint az emberi test. Jó, ha tudunk olyan eseményekről, amelyek Bennünk születnek, hiszen testünk folyamatos kommunikációban áll mindennel, a körülötte lévő környezettel és velünk. Tájékoztat Bennünket mindenről, ami „ott belül” történik. Csak ismernünk kell a nyelvét. Ha ismerjük a nyelvet, ismerjük a működését és miértjeit, akkor máris közelebb juthatunk Magunkhoz. Ha pedig még változtatni is tudunk berögzült „apróságainkon”, akkor máris azon az úton vagyunk, ami közelebb visz minket az önismeret és fejlődés felé. A rovat címében is szerepel ez a mostanában oly’ sokat használt energia kifejezés. Jelentését megragadni elég nehéz, hiszen olyan fogalomról beszélünk, ami elektromágneses, kémiai, mechanikai, biológiai, kozmikus és spirituális területen is használatos. Olyan hullámok és rezgések, melyek körülvesznek minket, és amelyek minket is táplálnak. Az energia a görög ergon (munka) szóból ered, azaz „sarkított” megfogalmazása a „munkában levés” lehetne. Számos vallás Istent egy mindenek feletti, abszolút Energiaként, Erőként képzeli el, amely folyamatosan jelen van. Az emberi test energiát termel és ad le. Környezetéből „táplálkozik.” Ha egy jót sétálhatunk a zöld erdőben, feltöltődhetünk, viszont ha az irodában dolgozunk, elfáradunk, energiakészletünk kimerül. Így van ez a kommunikációban is; az emberi kapcsolatokban valaki csak leszívja éltető energiánkat, valaki pedig jó kedvre derít, feltölt minket. Már az ősidőkben felismertek egy rendszert, amely behálózza egész testünket. Olyan központok ezek, melyek az energiaáramlásért felelősek testünkben. Ezt a csakra-rendszert szeretném bemutatni Nektek, a teljesség igénye nélkül, hiszen akár könyvet is lehetne írni erről a témáról, de azért megpróbálom összeszedni mindazt, amit tényleg érdemes ismerni. A csakra (cakra) szó szanszkrit eredetű; jelentése: kerék, korong. A hindu hagyomány hét nagy csakrát tart számon, amely a törzs és a fej meghatározott pontjain található a test tengelyvonalán. Az elnevezés a tisztánlátóktól ered, akik felismerik ezeket a testen található energia-örvényeket. Az energia-leadás vagy felvétel szerint forognak, az óramutató járásával megegyezően. A keleti gyógyászatban az aurát és a csakrákat az egészséget meghatározó energiaáramlások közvetítőinek tekintik. Az emberi testet körülölelő fény vagy energiaburok képével majdnem minden őshagyományban találkozhatunk. Számos kifejezés használatos; „asztráltest”, „fénytest”, vagy a kereszténységből ismert a fej ill. a test körül látható fehér fény, a mandorla. A csakra a fizikai test megfelelő testrészének idegeivel áll közvetlen kapcsolatban. Az idegrendszeren keresztül látja el energiával és információval a végtagokat, szerveket, sejteket. Az ősi indiaiak mind a hét csakrát lótusz képében ábrázolták, különböző számú szirommal és más-más színben. Mindegyik más-más frekvencián rezeg – ezért az ábrázolási különbség, és ez az oka annak is, hogy a normál emberi szem és agy számára felfoghatatlan, értelmezhetetlen a rezgésük – tehát nem láthatóak. Ha ennek a rendszernek a tagjai megfelelő módon és „sebességgel” működnek, egyszóval harmóniában, akkor vagyunk egészségesek. A köztük lévő egyensúly a jó működés alapja, az egészséges ember mozgatórugója. Ha egy csakra túl gyorsan vagy túl lassan működik a többihez képest, ott energia-blokkok jöhetnek létre. Ezek a blokkok először mentális szinten, majd fizikai szinten is testet öltenek, így engedve a betegségek kialakulását testünkben. Mint egy folyó, ha megakad a torlaszokban, elkerülhetetlen torzulást eredményezhet alakjában.

Ha viszont teljes a harmónia, testünk vibrációja magasabb szintet érhet el, így lelkünk a földi testünkben fejlődhet, így elérve egy magasabb szellemi szintet. Első körben bemutatom Nektek a hét csakrát, megnevezéséit, kulcsfogalmait, melyek segíthetnek Minket a megértésükben. Az elkövetkező számokban bővebben írok majd ezekről az energiaközpontokról, így ismertetve Veletek ezt a rendszert, aminek ha ismereteit beépítjük a hétköznapokba, jobban és jóban lehetünk környezetünkkel és magunkkal is. Ha pedig valóban minden cselekedetem és megnyilvánulásom energia, és én is azzal táplálkozom, akkor rájöhetünk, hogy a körülöttünk lévő gyönyörű Mindenséget óvnunk és ápolnunk kell minél figyelmesebben! A hét csakra, lentről felfele: KULCSSZAVAK

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Túlélés Ösztön Föld Fejlődés Természet Bizalmasság Nemi kapcsolat Kapcsolatok Megosztás Tudattalan

SZANSZKRIT / MAGYAR I.

II.

MULADHARA GYÖKÉR

SVADISTHANA KERESZTCSONTI

Önállóság Szabad akarat Tervek Végzet Akaraterő Prána

III.

MANIPURA NAPFONATI

Együttérzés Feltétel nélküli szeretet Végtelenség

IV.

ANAHATA SZÍV

Kreativitás Kommunikáció Önkifejezés Hangok Vibráció

V.

VISSUDHI TOROK

Intuíció Körültekintés Látomás Felsőbbrendűség

VI.

Felvilágosultság Beteljesülés Összeszedettség Misztika

VII.

AJNA HARMADIK SZEM

SAHASRARA KORONA

Orosz Kata

9

TRADÍCIÓ Osztás nullával Németh Beatrix Johanna Még a legelső alkalommal említést tettünk az úgynevezett „modern” matematika és a Tradíció közötti kapcsolat különleges és több figyelmet érdemlő mivoltáról – most megpróbáljuk bemutatni, mit is értettünk ezalatt. Vizsgálódásunk tengelyét a matematika (pontosabban az algebra) egyik legmarkánsabb axiómája, a nullával való osztás a priori TILTÁSA fogja alkotni, ez ugyanis – mint minden tiltás – nyilvánvaló elvi-filozófiai tartalmat, és semmiképpen sem pusztán funkcionális célt hordoz. A matematikában ez az elvi tartalom az „értelmezhetőség”, és az említett művelet azért tiltott, mert „nem értelmezhető”; jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy egy rendszer önmagán belül miként képes kitermelni egy olyan jelenséget, mely túllép az adott rendszer értelmezési tartományán. És ez nem elsősorban a matematika felé szóló kritika, hanem ellenkezőleg: már ennyiből láthatóan is kiváló példája annak, hogy bizonyos „kritikus” akciók képesek lehetnek elhagyni az őket determinálni látszó jelenségek körét. Mindenekelőtt vessünk néhány pillantást az elkövetkezőkben használatos fogalmakra, és tisztázzuk pontos jelentésüket. A matematika – egyöntetű definíciója szerint –, nem más, mint „az anyagi világ általános összefüggéseiből elvont fogalmakat alkotó, és logikai elemzéssel általános törvényeket megállapító tudomány.” Eleve, a „szám” a modern felfogás szerint nem más, mint fogalmi absztrakció, ami csak reflektál a „valódi világ” jelenségeire. Ez egyik oldalról felveti azt a kérdést, hogy ugyan miféle különleges kapcsolata lehet ezek után a Tradícióval; másfelől rendkívül konstruktívnak és a tudományok között egyedülállónak tekinthető az a mód, ahogyan a matematika nyíltan „elkülöníti”, mintegy absztrahálja magát a világtól – és a „számok nyelve” valóban univerzálisan működik minden más emberi fogalomtól függetlenül. Mármost ennek oka talán valóban az, hogy „általános összefüggéseken” alapszik – és itt természetszerűleg merül fel a kérdés, hogy az externális, vagy akár egy szubjektum internális világával kapcsolatban mi és milyen alapon tekinthető és tekintett általánosnak. És ezen a ponton érkezünk meg a nullához: a nulla ugyanis nem „elvont fogalom”; elvont annyiban, amennyiben magán túlmutat, de nem fogalom, hanem szimbólum – ugyanis akármilyen nyelven vagy ábrázolásban fogalmazza is meg valaki (az épp aktuális konvenciók alapján), valódi jelentése mindig az, hogy „ez a megfogalmazás sem”, azazhogy, „semennyi” – „se mennyi”; ahol nincs semmi, ott nincs mennyi-ség se. A nulla valójában – nem is szám? Visszatérve egy pillanat erejéig a matematika saját definícióihoz: a nulla az egyetlen olyan „szám”, ami nem tartozik az úgynevezett „természetes számok” halmazába, ami pedig a felállított legkisebb, többelemű számelméleti halmaz. Ezt az iskolai matematika-órákon hajlamosak úgy tanítani, hogy „azért, mert az ősember még nem gondolkodott absztrakciókban, és a nulla [valami perfekt hiánya] közvetlenül nem volt tapasztalható számára.” Ezt végiggondolva egyrészt érdemes eltűnődni azon, hogy a nulla valami hiányaként való felfogása nem más, mint negligatio, antitézis, és nem egészen fedi a nulla valódi értelmét, a »viszonyítás nélküli«-t (tehát igaz, hogy az „ősember” [„majomember”] absztrakció nélkül valóban nem alkothatta meg e „fogalmat”, de az aligha belátható, hogy miért ne fogta volna fel, hogy valami nincs – a nulla számszerű fogalmával épp annak negatio mivolta miatt rendelkeznie kellett.) Másfelől per definitionem a nulla azért nem természetes szám, mert egyrészt nem pozitív (persze nem is negatív) szám – nem mennyiség? (erre az is utal, hogy sem párosnak, sem páratlannak nem tekinthető definíció szerint) –, másrészt nem osztható 1-gyel maradéktalanul, ergo nem is „egész szám” (de

10

minden természetes szám egész.) Ez utóbbi kérdéskör, a nulla mással való osztása mindenképp figyelmet érdemel még azelőtt, hogy a nullával osztanánk. Szintén definíció szerint „a nullában minden nullaszor van meg”. Tradicionálisan fogalmazva: „a Semmiben semmi sem lehet” (hiszen attól Semmi.) Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy – mint az köztudott – a nulla bármihez való hozzáadása vagy valamiből való kivonása nem okoz semmit, a nullával való szorzás pedig nullát ad eredményül, tekintet nélkül a szorzás többi tényezőjére. Ez egyszerű szavakkal is leírható: „ha valami egyszer sincs, akkor nincs.” Egy kicsivel érdekesebb a nulla mint hatványkitevő esete: egy ilyen művelet szükségszerűen 1-et ad eredményül. Ez abból következik, hogy a hatványozás valójában az 1-nek a hatványozott számmal való hatványkitevőnyiszer történő megszorzását jelenti; ha az egyet nullaszor (tehát egyszer sem) szorzom meg valamivel, bármi legyen is az, természetszerűleg egyet kapok. Mindezen triviális eseteket azért tekintettük végig, hogy bemutassuk, a nulla „normális” körülmények között sem számszerűleg, sem szimbolikusan felfogva nem okoz „anomáliát” – miért „kivétel” hát a vele való osztás? (Utalnánk előző cikkünk 4. végjegyzetére a szabályokról és „kivételeikről.”) Vegyük tehát szemügyre ezt a kérdést: „Hányszor van meg – ti. foglaltatik benne – valamiben a Semmi?” (Ahol is a valami úgy fogható fel, mint létező, megnyilvánult – és ezért valamely szinten nyilvánvalóan konvencionális.) Nézzünk meg néhány lehetséges választ. Az első mondjuk legyen ez: „semennyiszer”, hiszen a megnyilvánult számára (szintjén) nem értelmezhető a megnyilvánulatlan (e két fogalmat mindig a kettejük fölötti szintről értelmezhetjük csak.) Kérdés persze, hogy mennyiben felel meg a Semmi, a nulla a megnyilvánulatlan(ság)nak. „Semmi nem megnyilvánult (aktuális)” – ez esetben nem lenne a valami, amit eloszthatunk; ha Semmi van, legfeljebb önmagát oszthatjuk el önmagával – ne lepődjünk meg, ha önmagát kapjuk (persze így valójában nincs is szó műveletről, hisz „nincs semmi” – műveletek se.) De: „Semmi nem megnyilvánulatlan (potenciális)” – ez esetben minden megnyilvánult, és szigorú értelemben véve már nincs lehetőségünk a műveletre. A másik kézenfekvő válasz a „végtelenszer”; például bármely vonalat vagy síkot vagy térfogatot „végtelen számú” pont (nulla kiterjedésű, kiterjedéssel nem rendelkező elem) alkot – geometriailag tehát kézenfekvő a válasz. Ha az értelmezhetőség kritériuma az egyértelműség, úgy tehát valóban úgy tűnhet, nem értelmezhető e művelet, mert több lehetséges eredménye is lehet; a fentieket megnézve azonban felkelhet a gyanúnk, hogy a Semmi és a Végtelen – a Minden – nem-e „egy és ugyanaz?” Nos, ami a végtelent illeti, illik róla mondani pár dolgot – először a matematika nézőpontjából. Nem árt tudni például, hogy a modern matematikában két „végtelen-fajta” létezik: a megszámolható és a megszámlálhatatlan (valódi) végtelen; e két fogalmat köznapi értelemben általában (és sajnos) keverik. A megszámlálhatatlan végtelen tradicionális nézőpontból megfelel a Mindennek; ugyanúgy, mint a nulla, nem szám, hiszen bármit is mondunk róla, nem ragadhatjuk meg őt magát (a nulla esetében szükségszerűen túl „sokat” mondunk, a végtelen esetében túl „keveset”) – szimbólum tehát. A matematikában ilyen végtelen a számok száma: örökké potenciális egy még nagyobb (vagy épp kisebb) létezése. Ezzel szemben a megszámolható végtelen, melyet „zárt” végtelennek is neveznek, a valódi végtelennek csak egy részét alkotja – egy végtelen, de zárt részét. Ilyen „megszámolhatóan

negligatio is) – ez azonban még mindig kimozdultság; olyan kimozdultság, mely örök pályán mozog – „a kígyó kergeti a farkát” –, de körpályán: a középpont pedig »A Nulla«, a szó szerinti origó; ami nem Semmi – mert a Semminek van ellenpárja –, és nem is a Minden. Az „egyetlen, ami Önmagával azonos”, de ez már torzítás; fana-al-fana, śunyatāśunyatā, brahman (a felsőbb v. halhatatlan), Isten, „aki Önmaga oka”. Ez a Nulla nemhogy nem számszerű, de nem is semmi; egyúttal tökéletes megfelelője a lehető legteljesebben értelmezett Végtelennek, mint ami mindenre (benne foglalva a semmit és a Minden-és-Semmit is) kiterjed, ami Önmagában „van” – de nem mint a „nincs” ellenpárja, hanem mint »a Világ.« (Amennyiben belátjuk, hogy filozófiai alapon bármily eredményre jutunk is a Világ „létezésével”, vagy a dolgok természetével kapcsolatban, ennek a priori és megtagadhatatlan előfeltétele a végső értelmű Vanság – pontosabban a Vagyokság.) Ami tehát a paradoxont illeti, csak addig áll fenn, amíg van doxa – és a fentiek értelmében amiről beszélünk, beszélni próbálunk, az nem – már és még nem – az.

végtelen” például két tetszőleges szám között az összes többi tört, vagy a már említett térfogatban a pontok – más szóval: végtelen, de lehatárolt. A valódi végtelen ezzel szemben »határtalan.« Mit mondhatunk tehát a Végtelenről (amely alatt pedig – nagy V-vel – a határtalant értjük)? Önmagán túlmutató és határtalan. Ami a nullát illeti, önmagán ugye szintén túlmutató, de vajon határtalane? A geometriában igen, minthogy aminek nincs kiterjedése, annak nem lehet határa; illetve, egész pontosan, végtelen számú másik pont határol egy pontot. (Ez kimondatlanul is metafizikai absztrakció: a teljes megnyilvánulatlanságból tekintve végtelen a lehetséges megnyilvánulások – irányok! – száma). A nulla tehát kvázi implikálja a Végtelent, és fordítva. (Az algebrában a Végtelen valamiben nullaszor van meg; természetszerűleg „egyszer sem” egészben, a maradék pedig szintén nem kifejezhető „számszerűleg.”) Valamint szükségszerűen felmerül az a kérdés, hogy határtalan entitásból hány, mennyi lehet egy abszolút értelemben vett „térben” (megnyilvánulásban)? Ha több van, úgy teljesen átfedik egymást, végeredményben tehát nincsenek „többen” (lásd az Egység – a Primordiális Tradícióban a „Minden-ésSemmi”); illetve, ha valóban határtalan(ok) a határtalanság végső értelmében, úgy a „térben” nyilván nincsen(ek) meg egyszer sem – a tér ugyanis metafizikai lehatároltság: a tér megnyilvánulás, és mint ilyen, szükségszerűen van legalább egy valami, ami ő nem: a megnyilvánulatlanság. Ugyanez persze, csak épp fordított értelemben, elmondható az utóbbiról is, a dualitás feloldása pedig közös ősük, az Abszolútum – az Egy.

A „már” és a „még” kifejezések kapcsán érdemes elidőznünk az idő kérdéskörénél, azon belül is annak voltaképpeni „vertikális” felfogásánál, tehát ami nem a kronológiai sorrendiségre szorítkozik, hanem az ok-okozat tengelyén, illetve a minőség tekintetében – kvalifikáció és dekvalifikáció, emelkedés és alászállás – értelmezett. Egész pontosan a pillanat és az örökkévalóság fogalmát fontos megvizsgálnunk, itt ugyanis igen lényeges megfeleléseket találhatunk. A pillanat helyes értelmezésben „(időbeli) kiterjedés” nélküli, de facto nulla – még nem idő, mert a pillanatokból „lesz” amaz, illetve, ha csak „egy” pillanat van, akkor annak nincs még az előbbihez hasonló „határa” sem (hiszen magában való); az örökkévaló egyrészt minden, azaz nyílt-végtelen „számú” pillanaton átívelő, másrészt, ha csak egyetlen pillanat van (vagyis ha a „pillanat” csak illúzió), úgy ez a pillanat szükségszerűen örök, és Végtelen abban az értelemben, hogy még csak meg sem mérhető. (Itt kell megjegyeznünk, hogy ennek vonalán értelmezhető az is helyesen, hogy valami – Önmaga – „Van”; vagyis, amiről valójában beszélünk, az egy mozdulatlanság, egy szó szerinti „fennállás”; és ha ez (a) „Van”, úgy minden más – a mozgás és a mozgás által elhatárolt-meghatározott „világfelület” végső soron csak szubjektív illúzió; vetület, árnykép.)

A nulla vizsgálata azonban rávilágít ez utóbbi kijelentés paradox mivoltára. Az egy ugyanis szám. A konstansok definíció szerinti alapja, a mennyiség alapértéke – bármennyire is „szimbolikusan” tekintünk rá, értve alatta minden alsóbb princípium végső egységét, szükségszerűen önnön maga megnyilvánultsága, illetőleg minden „más” megnyilvánulatlansága marad, mint egy – ahogyan bevezető cikkünkben fogalmaztunk, mint »az« állapotiság, legyen ez akár a Lét, akár a Nem-Lét állapota. Egy remélhetőleg követhető asszociációval oda jutunk, hogy feltegyük a kérdést: amiképp a végtelennek, úgy van-e a nullának is több fajtája? Egyfelől a válasz egyértelmű igen; van „számszerű”, zárt nulla, mint valami negatioja, nem megléte, és van nem- számszerű nulla, a fogalmi értelmezésen túlmutató Semmi. Ezek közül a Nem-Lét azonban egyszerre a negatio, mint a Lét tagadása, és egyszerre a Semmi, mint a Mindenben benne foglalt végső lehetőség, ami tehát magát a Mindent is megtagadja (abnegatio, illetve ebben a kontextusban

Végezetül térjünk vissza a nullával való osztáshoz. Értelmezhető-e? Számszerűleg valóban nem, azazhogy több értelme van. (Megjegyzendő, hogy a matematikában és a fizikában, bár semmilyen tekintetben nincs „letiltva”, a végtelen sem örvend nagyobb megbecsülésnek; külön eljárásmód, az ún. renormálás során a végtelen értékeket közelítő egyenletekkel redukálják végesekké, a gyökvesztés elismert eshetősége mellett – csak mert a „végtelen” nem „kezelhető”. Mennyiségileg nyilván nem.) Hányszor van meg valamiben a Nulla? Abszolutizálva a választ (és magát a kérdést is): Nullaszor – a Világ Önmagában úgy Van meg, hogy Önmaga. A Nulla ennek a szimbóluma és ősképe. Másfelől, konvencionális szinten adekvátnak tűnik az a válasz, hogy végtelenszer, utalva a geometriára is, bár ha jól belegondolunk, ezt tartjuk szem előtt akkor is, amikor „nullával való osztást” előidézve áthúzzuk az egyenletet, vagy elkönyveljük a számítógép kérlelhetetlen hibaüzenetét: „Error – Division by zero.” Behozhatnánk a végtelent, mint eredményt, de azzal egy olyan tartományba lépnénk be, ahol fel kellene adnunk a számokat – és az algebra erre nem képes, mert az algebra „maga a szám.” Ez azonban korántsem a „hibája”; amiképp a szimbólumoknak devalválódott, de mégis hasznos formái a fogalmak, úgy a geometriának (azaz a szakrális szimbolikának) támogatója a számszerűség. A matematika (mint e kettő összessége) ebben az értelmében és minőségében valóban univerzális; mi sem „bizonyítja” ezt jobban, minthogy a nullával való osztás problémakörén eltűnődve konzisztensen megfogalmazhatóvá vált a Tradíció „Igazsága.” „A párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak / metszik egymást” – írja Euklidész; nos, a metszés és találkozás egy pont; ad absolutum, a végtelenben, és mégis egy. ■ balra – Nana Lau: Kör

11

Zen tanmesék DOBD KI!

KÉRDÉS – FELELET

Josú hatvan esztendős korában kezdte tanulmányozni a Zent, és már nyolcvan éves volt, amikor megértette. Attól kezdve tanította is, egészen százhúsz éves koráig. Az egyik tanítványa egyszer ezzel a kérdéssel állt elé: – Mit tegyek, ha semmi sincs az elmémben? – Dobd ki onnan – felelte Josú. – De hogyan dobjak ki bármit, ha egyszer semmi sincs ott? – Ha nem szabadulsz meg tőle – mondta erre Josú –, akkor cipeld magaddal.

– Ostobák ezek a Zen történetek! – kiáltott fel egy ember. – Egy szót sem értek belőlük. – Tökéletesen igazad van – felelte a mester. – Ahol nincs víz, ott nem kell félni a hullámoktól. (A fenti tanmesék forrása: Gyémánt és lótusz – Zen tanmesék és versek, Trajan Könyvesműhely, 2004.) Végezetül álljon itt egy nehezebben érthető, kevésbé „populáris” tanmese:

VALÓDI ÉN Egy kétségbeesett ember lépett a zen-mesterhez: – Mester, kétségbe vagyok esve! Nem tudom, ki vagyok. Kérlek, mutasd meg nekem valódi énemet! A mester egyetlen szó nélkül félrefordította fejét. Az ember könyörögni kezdett, ám a mester még ekkor sem válaszolt. Az ember végül csalódottan megfordult, és elindult kifelé. A mester ekkor a nevén szólította. – Igen? – fordult hátra az ember. – És még azt mondod, nem tudod, ki vagy? – mordult rá a mester.

Egyszer egy ember, megelégelve a világ gondjait és elhatározva a felébredést, elindult, hogy felkeressen egy nagy mestert, és megkérje, tanítsa őt. Hosszú és fáradtságos vándorút után végül meg is pillantotta a mester kunyhóját, amelyhez egy hosszú, egyenes út vezetett, keresztül a réten. Miközben az ember végigment rajta, észrevette, hogy az út mentén két férfi verekszik egymással, szitkozódva ütik-verik egymást, és nem tudta mire vélni a dolgot. Amikor végre találkozott a mesterrel, feltette neki a kérdést: – Mester, mondd, miért veri egymást az a két ember? A mester szárazon felelt: – Miattad.

KŐELME

válogatta: Uma

Hogen magányosan élt egy kis szentélyben. Egyik nap négy vándorló szerzetes érkezett hozzá. A vándorlók megkérték Hogent, engedje meg nekik, hogy tüzet gyújtsanak az udvarán. Miközben megrakták a tüzet, Hogen csatlakozott hozzájuk, s így szólt: – Van egy nagy kő. Mit gondoltok, az elméteken kívül, vagy azon belül létezik? Az egyik szerzetes így felelt: – A buddhizmus tanításai szerint mindent az elme hoz létre, ezért az a válaszom, hogy az a bizonyos kő az elmében létezik. Hogen szánakozva elmosolyodott. – Akkor nagyon nehéz lehet a fejed! KÉRDÉS ÉS FELELET A hadúr megkérdezte a zen-mestertől: – Tudsz válaszolni egy kérdésemre? – Tedd fel! – mondta a mester. – Már feltettem. – Én pedig már válaszoltam. – Mit válaszoltál? – Mit kérdeztél? – Semmit sem kérdeztem. – Én pedig semmit sem válaszoltam. jobbra: BÓDHIDHARMA, a Csan (japán Zen) buddhizmus 28. indiai pátriárkája; a hagyomány szerint ő vitte el Kínába a Csant Kr.sz. 520 körül

12

NOVELLÁK legnagyobb természetességgel. – Kvázi! – üvölt le a púposnak. – Hol van az új gyerek? – Kiment WC-re, és nem jött vissza. Lehet, hogy meglépett. – válaszolt Kvázi. – Nem baj, akkor… Meg akarja ölni a titkárnőmet? – kérdezi a gondolattól felcsillanó szemekkel. – Pirike! Belép egy, az átlag számára dekoratív, de valójában igen agyonhasznált nő, akin több volt a plasztika, mint a ruha. – Igen, főnökúr! – Üljön az asztalra, Pirike! – Ernőhöz fordul. – Meg akarja erőszakolni előtte? – Esetleg utána! – Engem? – kérdezi Pirike. – Ne akadékoskodjon, tudja, hogy nem szeretem a folyton elégedetlen alkalmazottakat! – Rendben főnökúr! Mikor Ernő rendre végzett minden tennivalóval, bambán elkezdett maga elé bámulni. – Most milyen érzés? – Kicsit bánt a dolog! Újra végigcsinálják a ceremóniát, majd a Kobold kikíséri a kapuhoz. – Legyen állandó vendégünk. Ha sorozatgyilkolni szeretne, bérletet is válthat. Tiszta lelkiismeret, boldog élet. További szép napot.

Nagy Viktor: ERNŐ Ernőhöz átmentek a szomszédok, aranyos középkorú házaspár, együtt nézték minden héten a lottósorsolást. Már úgy a harmadik üveg bor fele jártak, amikor elkezdődött; csak úgy kalapált a szívük, hatalmas esemény volt ez számukra, pedig soha nem nyertek – ez volt az ő kis szertartásuk, rituálisan lottóztak. Az első szám nyolcas; Maradszkiék rázzák a fejüket, de Ernő csak egyre feszültebben figyel, megmerevedik. A tévé csak mondja a számokat, s a szokványos buta zene most a világ legjobban megkomponált műve: 33; 6; 90; 16. Ernő kirohan a konyhába, kinyitja a fiókot, kikapja a legnagyobb kést, és lemészárolja Maradszkiékat – ötöse lett, és hát nem kell ennek kitudódnia. Leült, töltött magának egy újabb pohárral; úgy érezte, ez élete legboldogabb napja. Nem volt nehéz eltussolni a gyilkosságot, a rendőrségi jegyzőkönyv szerint egymást ölték meg, amíg Ernő rózsavizes limonádét csinált, ahogy egyszer tanulta. A rendőr fia meg kapott egy új csengőt a biciklijére. Egy-két hónap múlva alvási zavarok kezdték gyötörni emberünket; arra gondolt, hátha nem volt jó ötlet megölni a szomszédait – olyasmit érzett, mint mikor gyerekkorában odacsukta a hörcsöge fejét véletlenül két fiók közé. Mindig megmagyarázta magának, hogy ostobaságon rágódik, hisz már gazdag, simán szerez új barátokat, de nem múlt az érzés, sőt, egyre rosszabb lett. Az egyetlen emberhez fordult, akihez fordulhat nagy bajban az ember, az adótanácsadójához. Kapott egy telefonszámot, ami a Koboldé volt; meg is beszéltek egy találkozót reggel kilencre egy régi gyártelepen. A Kobold nagyon szívélyes volt vele, körbevitte az épületben; belül minden hófehér volt, szinte vakított a gyár, kivéve az asztalok – azon valami gusztustalan, fekete, nyálkás dolgot darabolt három ember. – Mi ez valójában? – kérdezte Ernő. – Gondfeldolgozó. Ha valakinek sok pénze van, miért fájna a szíve bármi miatt! – És hatékony? – Viccel, tőlünk lopták az auditálást a szcientológusok! – Ez meggyőzött! – Látja, minden gondja és lelkiismeret-furdalása jó helyre kerül, nálunk mindenki kiváló munkaerő. – mutat egy gusztustalan, púpos emberre, és a mellette álló kopasz alkoholistára. – Ő meg itt egy új fiú, de ígéretes. Menjünk az irodába és felkészítem az eseményre. Itt van ez a szerkezet. – Az a valami, amit Ernő kezébe adott, leginkább a TV reklámokból ismert hasizom erősítőre hasonlított (amivel nem kell felülést csinálni), csak metálezüst színben csillogott. – Kicsit furcsán érzem most magam. – Ne aggódjon, sokszorosan tesztelt! – És többszörösen is elvégezhető, ha véletlenül… A Kobold nevetésben tört ki. – Akárhányszor. Most üljön le szépen, tartsa a gépet a szívéhez, sötétben lesz, így könnyebb a rossz dolgokra koncentrálni, aztán lesz egy nagy villanás, és az ön lelkiismerete tiszta. – Hát kezdjük! – Ernő leül és hagyja, hogy az ígért módon végigfussanak az események. – Hát ez nagyon jó, nem érzek bűntudatot; úgy érzem, bármit megtehetek – mondta az esemény után. – Nana… az új rossz tettek megint csak bántani fogják. Ki akarja próbálni? – Jó lenne! – Természetes, és ez a cég ajándéka. Öljük meg az új fiút –mondja a

É.N.: ISTEN TEREMTÉ Valamikor időszámításunk előtt, amikor még idő sem volt… – Sataniel! Gyere ide, kérlek, egy pillanatra. – Már itt is vagyok. Mit talált ki megint, kedves Isten? – Honnan tudtad, hogy kitaláltam valamit? – Tudod, olvasok a gondolatokban. – Oh, igen, igen. Mindenható vagyok, de ezt a feledést nem tudom elfelejteni. Hol is tartottam? – Valamit mondani akartál. – Ja, igen. Kitaláltam egy világot, ahol mindenki boldog. Békében és szeretetben élnek a lények. Már nevet is adtam neki: „A PARADICSOM.” – De hülye név! – Hogy mi? – Hát, csak a név. Miért pont „A PARADICSOM?” Miért nem zöldborsó, vagy erős paprika? – Hagyjuk az élcelődést, Sataniel. Ez lesz a neve, és punktum. – Ahogy akarod. Tőlem akár „ÁNUSZ”-nak is hívhatod. És mondd, mégis hogyan akarod megcsinálni? – Igazából ehhez csak hét mozdulatra van szükségem. – Akkor meg minek kellek ehhez? – Valami nincs rendben. Nem tudom, mi az, de valami nem stimmel. – Nem kéne akkor kicsit többet tudnom a te világodról? – Nem. Pont eleget tudsz. És egyébként is, még én sem gondoltam tovább. – Olyan idealista vagy te. – Miért mondod ezt? – Azt hiszem, tudom, hol van a hiba. – Na és hol? Osztd meg velem, kérlek. – Kitaláltál egy világot, amiben csak boldogság van, szeretet és béke. De ha csak ezek vannak, honnan tudnák a benne élő lények, hogy mi is az valójában… ha folyamatosan abban élnek? Csak akkor tudhatja valaki, mi a boldogság, ha tudja, mi a bánat. Csak akkor szerethet valaki, ha tudja, mi a gyűlölet. És csak akkor békülhet meg az egyén, ha haragos volt valaha. – Igazad van. Minden pozitív tulajdonságnak kell keresni egy negatívat. Ez a te feladatod lesz. – Hogy az enyém! Nem, nem, nem, nem és nem. Nem vállalom! – Ide figyelj, Sataniel. Ez egy munkahely. Mi világokat találunk ki, teremtünk, és te nekem dolgozol. És ha nem teljesítesz, kirúglak, mint ahogy megtettem azt a múlt alkalommal Buddhiel-lel is. Az az idióta kitalálta, hogy a világ összes lényét meg kell szabadítani. Hah! Az egyenlő lenne a mennyország katasztrofális csődjével. Teljes összeomlás lenne. Szóval… hajlandó vagy-e vállalni a feladatot? – Jól van, jól van, segítek. De ez nem lesz ám elég. – Hogy mi? Mi nem lesz elég? – Hát az érzések. Az nem lesz elég. Szükség lesz még tudatra és tudatfolyamatokra is, hogy felfogják mindezt. – Minden lénynek nem adhatok tudatot. – Nem is kell mindnek. Elég, ha az uralkodó faj kap. – Jó-jó. Szabad kezet adok ebben. – Mikor kezdődik a munka? – Mihelyst megalkottam az embert. De Sataniel! Ha megint eltúlzod, úgy kiváglak, hogy lábad sem éri a mennyet. (Írásom célja nem Isten infantilis hülyének való bemutatása…)

13

Filmkritika –

300

Zack Snyder amerikai rendező csaknem kétórás filmje az ókori görög-perzsa háború egyik legnevezetesebb eseményét, a thermopülai csatát eleveníti meg, ahol Leonidász spártai király és alig háromszáz embere egymaguk néztek farkasszemet Xerxész több tízezer fős perzsa seregével. Bár a „történelemhűség” ennyiben javarészt ki is merül – ami valójában már csak azért sem róható fel, mert hőstettük és haláluk kivételével más emlék nemigen maradt ránk –, a film mégis mindvégig hű marad a történet eszmeiségéhez, s minden elemében egy ógörög eposz hangulatvilágát és heroizmusát idézi. Leonidászék tudatosan, a torzsalkodó görög politikusok ellenkezése és a rossz „isteni” ómenek jelenléte ellenére vonulnak a csatába, hogy megtegyék azt, „amit meg kell tenni” a hazáért és a Harcos becsületéért, hogy – amint az a filmben elhangzik – „pajzsukkal, vagy pajzsukon” térjenek vissza. S bár mindvégig tudjuk, mi lesz a sorsuk, az eseményekben és fordulatokban gazdag csata, valamint a görög hátországban folyó intrikák szemlélése során ez mintegy mellékessé válik; a harctéren a hősiesség, a személyes dráma és a megalkuvást nem tűrő kötelességtudat olyan erővel kerül bemutatásra, amelyet nagyon kevés más filmben láthatunk ennyire tisztán. A film Frank Miller (Sin City) képregénye alapján készült, s ez mind a film látványvilágában, mind meglehetősen karakteres, de ebben a közegben mégis mindvégig hihető szereplőiben érezhető. A készítők szándékosan választottak kevésbé ismert színészeket (Gerard Butler, Dominic West, David Wenham) abból a célból, hogy elkerüljék a „hollywoodi heroizmus” hibáját – hogy a néző ne csak néhány hős, hanem az összes megjelenített karakter tetteit fontosnak érezze. Másfelől, bár a film szinte kizárólag műteremben, „blue box” technikával készült, és rekord számú digitális trükköt vonultat fel, két valami nincs „retusálva”: a spártai harcosok és mozdulataik. Szó se róla, „erőszakban” és vérben (no meg pazar harci jelenetekben) nincs hiány a vásznon, de ez ebben az esetben túllép a „személyes erőszak” esetén, és aki rá tud hangolódni arra a „Pajzsoddal, vagy pajzsodon térj haza!” szellemiségre, amit a film szereplői képviselnek, az átélheti a tulajdonképpeni szent háború jelentését. Az ölés itt nem öncélú, és nem társulnak hozzá érzések; Leonidászék azt képviselik, amit a középkori Japánban a szamurájok, vagy Indiában a ksatriyák. Ennek szellemében a film nem ábrázol kimondott kegyetlenkedést, és a morálisan elbukott szereplők sem feltétlenül az ellenséges perzsák, hanem sokszor a szavak mögé bújó politikusok között keresendők. Bemutatása után a 300-at több helyről érték olyan kritikák, hogy valójában az Amerikai Egyesült Államok fensőbbségét és győzelmét propagálja bizonyos arab országok fölött. Én úgy vélem, hogy aki a film végén elhangzó „Egy szabad világért!” kiáltást így értelmezi, az nem is nézte a filmet – a görögök hittek az Aranykorban, és abban, hogy aki helyesen cselekszik, egyszer meglátja a „boldog földeket.”

Uma Karma

Élet

Körbe ér a karma-kör távolodnak a kikötői kövek újra nyílt óceán fogad magába rikító égbolt friss szél repít beleengedem minden buja bordó szenvedélyem szálljon messze messze

Fény. A meleg. Színek Formák. Az Erő Érzés meg gondolat Mindenhol a Térben. Az idő Kemény meg folyékony. Gyorsan lassan Lenni. Ennyi.

a friss-zöld réten nem maradt egyetlen virág sem csak a végtelen üres fű élénksége már nem vár semmi sem csak a végtelen szelíd repülés kihunyt az arany vulkán gőze füstje sincs már csak szürke-kristályos kráter nem születnek vágyak elaludtak az elvárások cifra tollú madarak tűntek el szálltak messze messze

Közel Repülni a felhőn túlra tárt ablakból, csillogó lombokon, párás tornyokból hangzó harangszón át. Rozsdás vakolat a smaragd vízbe hull mohazöld sikátorokban megszületik a piros. Óarany vágyak zengnek újra, nem is hitted, hogy él még a Fény.

körbe ért a karma-kör kínzó karvaly körmei mint annyiszor most is mélyen belém vájtak izzó lelkemtől menekül minden élő: ember növény kő és állat ismét magamra maradtam

- Basil -

14

AZ

EGÉSZSÉG TÜKRE együnk kevesebb édesített ételt (pl.: natúr tejtermékeket). És én ajánlanám az étrend-kiegészítőket. De nem mindegy, melyiket! Kutassunk ez ügyben! Vizsgáljuk meg a dobozok hátoldalán található táblázatot! Nem csak azt kell megnézni, mennyiféle vitamint és ásványi anyagot tartalmaz egy tabletta, hanem azt is, hogy mekkora a mennyiség. Van egy érték (RDA), ami nemzetközileg „elfogadott”, azt jelenti, hogy tudósok megállapították, egy átlagos embernek mekkora mennyiségben kell a tápanyagokat fogyasztani. (A készítményeken az arány van meghatározva.) Vegyünk egy példát: a C-vitamin az RDA szerint 60 mg/nap, valójában a szervezetnek 500-1000 mg-ra lenne szüksége. Nem is beszélve arról, hogy bizonyos étrend-kiegészítők még csak az RDA értéket sem érik el. Valójában erre azt mondhatjuk, hogy arra valók, hogy ne haljunk meg. És ha már a témánál tartunk: gyógyszerek. Valóban gyógyszerek? Nem furcsa, hogy egyes népeknél 100 évig élnek az emberek, a nyugati világban pedig csak 60 évig (és akkor még örülhetünk is!)? Annyi gyógyszer van forgalomban, amik meggyógyítják a betegségeket. És tényleg, mennyi betegségre van már gyógymód! Mégis korán meghalunk. Vannak úgynevezett gyógyíthatatlan betegségek: cukorbetegség, magas vérnyomás, stb. Tényleg azok, vagy csupán azt akarják, hogy azok legyenek? Gondolkozzatok el egy kicsit: teletömnek bennünket gyógyszerekkel, mondván, az tart életben minket. Ahelyett, hogy meggyógyítanának minket, egész életünkben egy vegyszer rabjai leszünk. És rettegünk: mi lesz, ha elfelejtem bevenni a gyógyszert? Mi lesz akkor? Érdemes elgondolkodnunk, melyik a hatásos gyógymód: a nyugati „ezt vegye be, ettől meggyógyul”, vagy az alternatív (keleti és ősi kultúrákban meglévő) gyógymódok. Zárom soraimat és kívánok szerencsés sütés-főzést az alábbi receptekhez.

Az első számban megjelent cikkemmel kapcsolatban rengeteg kritikát kaptam, amit nagyon köszönök nektek. Azóta megváltozott ugyan az életem, de az egyik célom még mindig az, hogy gondolatokat ébresszek bennetek az egészséges táplálkozásról. Az előző cikkem végén megígértem, hogy röviden írok nektek a rendszeres táplálkozásról. Ígéretemet meg is tartom, és emellett szeretnék néhány információval is szolgálni. A rendszeres táplálkozás Egy átlagos napon 5-6-szor kellene étkeznünk. Természetesen én már annak is örülök, ha a közeli hozzátartozóim naponta háromszor megfelelő mennyiségű táplálékot visznek be a szervezetükbe. Optimális, ha reggeli nélkül nem indulunk el otthonról. A reggeli kinek-kinek legyen bőséges vagy kevés. A lényeg, hogy ne terheljük meg nagyon a gyomrunkat (ez persze érvényes a többi étkezésre is). Én azt ajánlom, ha nincs sok időtök a reggelire, mossatok meg egy gyümölcsöt és rágcsáljátok el útközben, vagy egyetek egy joghurtot, tejfölt vagy kefirt natúr müzlivel. A sajt (magában is) kiváló étel, bátran vegyetek ki a hűtőből egy szelet sajtot: reggelire nagyon egészséges. A tízóraitok (ha van), legyen kicsit bőségesebb. Ajánlom a teljes kiőrlésű lisztből készült kifliket, margarinnal, sajtkrémmel, valami zöldséggel (esetleg felvágottal – a parizert nem ajánlom; ha tudnátok, mi van benne!). Ebédre fogyasszatok meleget! Szerencsére a suliban van mikrohullámú sütő, amiben meg tudjátok melegíteni az ebédeteket. Sőt! Úgy tudom, az újság egyik munkatársa, név szerint Tokai Attila szervezi a menzát, ami a tervek szerint a koliban lenne, csupa egészséges és vegetáriánus eledellel. Bombázzátok őt kérésekkel, és talán jövőre már meg is valósulhat ez az elképzelés! Uzsonnára fogyasszatok tetszés szerint gyümölcsöt, zöldséget. De ne sokat, mert a gyomor már nem szereti, ha a nap vége felé megterhelik. A vacsora lehetőleg ne legyen késő este, lefekvés előtt, mert a szervezet alvás címén takarékra állítja magát. Így az emésztés is csökkentett üzemmódban folyik tovább. Szeretném még kiemelni, mennyire fontos, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot egyetek, amik tartalmaznak zsírokat, szénhidrátokat és fehérjéket. Ezek ugyanúgy elengedhetetlenek a szervezetnek, mint a vitaminok és a nyomelemek. Érdekességek Talán kevesen tudjátok, de az állatok képesek C-vitamint előállítani a szervezetükben. Az emberek erre képtelenek. Ezért nagyon fontos, hogy rengeteg vitamint egyetek. Minden nap! A legtöbb betegség a vitaminhiányok következményeiként alakulnak ki (a lelki illetve tudati hátteret most nem vettem figyelembe): angolkór – D-vitamin hiány, farkasvakság – A-vitamin hiány, vészes vérszegénység – B12-vitamin hiány. Azt is figyelembe kell sajnos vennünk, hogy az elmúlt ötven (vagy ki tudja mennyi!) év alatt az élelmiszerekben található vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek mennyisége rohamosan csökkent. És ez a folyamat a mai napig tart. De térjünk vissza a vitaminokra. A cukor-éhség egyik jele a C-vitamin hiánynak. A dohányzás káros az egészségünkre, rengeteg vitamint igényel, éppen ezért aki dohányzik, egyen sok C-vitamint. A B1-vitamin elengedhetetlen a szellemi munkát végzők számára, de az alkoholt fogyasztóknak is több kell ebből a vitaminból. Magyarország ivóvízében nagyon kevés a jód, és sajnos nehezen is lehet pótolni. Jód hiányában a pajzsmirigy nem tud megfelelően működni, felborulhat a hormonháztartásunk. Ezért az ételeket ízesítsük jódozott sóval, fogyasszunk tengeri algát (én ugyan nem találtam egyik nagyobb szupermarketban sem), tengeri halat, stb. A megfelelő mennyiség mellett az arány is fontos. A magnézium és a kalcium fontos a szervezetnek, de lekötik pl. a jódot. Mit tehetünk akkor? Fogyasszunk minél több gyümölcsöt,

Sajttal töltött tojás Hozzávalók: tojás, vaj, petrezselyem, sajt (többféle lehet), só, bors Elkészítés: A tojásokat megfőzzük, félbevágjuk és a sárgáját finoman kiemeljük. A vajat megolvasztjuk, összekeverjük a tojás sárgájával, a felvágott petrezselyemmel és a lereszelt sajttal. Ízesítjük, és megtöltjük a tojásokat. Berakjuk a sütőbe, és addig sütjük, amíg szép piros nem lesz a teteje. Érdemes többféle sajtot használni (márványsajt, juhsajt, stb.). Tojásos krumpli másképp (saját készítés) Hozzávalók: burgonya, tojás, sajt, só, bors, margarin vagy vaj Elkészítés: Egy hőálló tálba vagy edénybe olvasztott vajat vagy margarint rakunk, belerakjuk a burgonyát (én fagyasztott, négybe vágott burgonyát szoktam), kikeverjük a tojásokat, majd ráöntjük a burgonyára. Sózzuk, borsozzuk, majd reszelt sajtot rakunk a tetejére. Előmelegített sütőbe rakjuk és addig sütjük, amíg a burgonya meg nem puhul. A négybe vágott burgonya egészségesebb, mint a hasábburgonya, mivel sütés (főleg olajban) közben nem szívja be annyira az olajat. És finomabb is! Sült padlizsán Hozzávalók: padlizsán, tárkony, bazsalikom, olívaolaj, só, bors és (parmezán) sajt Elkészítés: A padlizsánokat hosszában félbevágjuk és rárakjuk egy tepsire. Az olajat és a fűszereket összekeverjük, ráöntjük a padlizsánokra. A végén megszórjuk sajttal és berakjuk a sütőbe.

tina

15

Költészet és Gondolat [Rám szállnak az álmok…]

Érzékszerviláger

Rám szállnak az álmok, mint kólára a darazsak, Higgadtan hallgat a hódolat, Aszfaltból kinyúló sok egyforma alak, Reklám tanítja: Moss fogat!

Siketnémavak próféta, Némán egy tanításról mesél. Miképp hallja meg orrával, Hogyan hívogatja egy kenyér.

Kockában instant családok, Másik csatorna, más mosoly, Szép világban, gyönyörű barátok, Szekrényes lepke elmolyol,

Betonkop-kopogás

Megmaradt valóságokon, Majd éhhalálba táncol át, Elektrosokk van, nincs pofon, Közönynek építünk iskolát.

Kopog a beton kipp-kopp, cipőm talpára vert visszhang(itt)-ott

Az elme lett az úr, Lelket darazsak csipkedik, Szobában, magányban ott lapul, Eljátssza nem is létezik.

(mozdulat-haiku) Hangja a fának Zizegő levél A fának csak egy hangja Suttogó ének.

Hátha így hagyják, Egyszer békében elengedik, De hallja a darazsak hangját, Folyton érzi, hogy csipkedik.

Nyikorgó kéreg Földanya méhéből törFel Ősi sírás.

Eladja mindenki, miért ne én is? Pénz van, darazsak nincsenek, Őrzöm a trezort mint ősi fétist, Benne bezárva az istenek.

É.N.

Jó lenne? Miért ne? Dolgozni a hiénák között. Nézd meg mennyire megérte, Hisz mindegyik oly jól öltözött! Az adatokban beszélő emberek, Mindent tudnak, mit tudni kell. Élő lexikon, miért legyek, Hol az érzés szavakban sikkad el! Elzárom magam az álmaimtól, Halálra csípnek, hogy nem valók Ebbe a világba! Tiltakoznak az itt lakók! Begyűjtik őket, mint a pók! Már az utcára léphetek, Felvehetem uniformisom, Értéktelent értékesíthetek, Elmegyünk táncolni szombaton. Majd hétfőn újra – Segíthetek? Vásároljon, az idén nincs tavasz, A napfény helyett lesznek ékszerek! Ettől védtek a darazsak! Nagy Viktor

16

Péter Ágnes: Aforizmák A valóság az a mindenség, amit a tudat megengedhetővé tesz a felfogóképesség számára. ■ Mindannyian egymás szívében élünk, csak az a kérdés, mikor vesszük észre. ■ A jelen a pillanat hatása alatt történik, és a jövő felé tart, s az, amit a jelenben megteszel, a jövődre hat majd. ■ A bolygó, amin élünk, területet biztosít az élet számára – nem mi birtokoljuk, hanem ő az, aki birtokol minket. ■ Az élet értelme az oldás művészetében rejlik. ■ A művészet az a szuggesztió, mely képes hatást gyakorolni a szellem működésére, s a hatás ereje az, ami megszabja a művészet nagyságát.

Németh Beatrix Johanna: Aforizmák és igen rövid tanmesék #1 – Kérdezhetek? #2 – Válaszolsz egy kérdésemre? – Nem. MAGABIZTOSSÁG A tévedés jogát fenntartom, de nem élek vele. KIKERÜLHETETLEN! A teljes Igazsághoz vezető legrövidebb út Térben és Időben a leghosszabb. KIKERÜLHETETLEN? Az erdőben, az útról letérve az téved el, aki eleve nem tudta, merre megy, vagy aki nem tudta, miért.

jobbra – Sengai Gibon: Kígyó

A három tanítvány Sakhar Khan, Sakris tizenegyedik nagymestere élete utolsó harmadát teljes magányban, az emberektől és a háborútól elzárkózva akarta eltölteni, de jól tudta, hogy ez lehetetlen kívánság, ezért nem zárkózott el azoktól, akik mégis felkeresték őt. Egy alkalommal három fiatal férfi jelent meg háza udvarában, különféle fegyverekkel felszerelve, és tisztelettudóan arra kérték, hogy fogadja őket tanítványaiul, s tanítsa őket a háború művészetének rejtett titkaira. A mester ekkor az elsőszámú tanításban részesítette őket: kijelentette, hogy kizárólag egy tanítványt, a három férfi közül a már most legkiválóbbat hajlandó maga mellé venni; ezenfelül megkérdezte, hogy egymással vérre menő harcban szeretnék-e ezt eldönteni, vagy inkább tegye próbára őket ő maga. Mivel a három férfi barátok voltak, úgy gondolták, e második megoldás jobb lesz. A mester ekkor betessékelte őket hajlékába, hellyel kínálta őket, és előadott egy rövid, de igen nehezen érthető doktrínát. Aztán megkérdezte a férfiakat, mi a véleményük erről a tanításról. Az első férfi tudta, hogy nem értette azt meg teljesen, és rövid gondolkodás után úgy döntött, beismeri ezt. A második férfi teljességében felfogta a tanítás értelmét, és egy rövid, tréfás aforizmában replikázott a mester kérdésére. A harmadik férfi sem értette a tanítást, de úgy gondolta, annak nincs is sok értelme – és ezt megmondta a mesternek. Sakhar Khan végül ezt a harmadik férfit fogadta tanítványául, s nem indokolta meg döntését sem akkor, sem az elkövetkező húsz évben. Rengeteg technikára megtanította a férfit, ám soha nem beszélgetett vele semmi másról; egy napon aztán minden előjel nélkül kihajította őt a házból, és megmondta, hogy tűnjön el, befejezte a tanítást. A férfi értetlenül állt egy darabig, aztán összeszedte minden bátorságát, és megkérdezte a mestert, miért teszi ezt. – Az első barátod tisztelettudó volt, de buta. A második okos volt, de nem volt tisztelettudó. Te se okos nem vagy, se tisztelettudó – téged nem kellett komolyan vennem. – Na de mester! – fakadt ki a férfi. – Nos, nem én kértem, hogy a tanítványom legyél – mondta ekkor a mester, és otthagyta a férfit. Néhány hónappal később hatalmas harcok kezdődtek, és Sakhar Khan sem vonhatta ki magát alóluk, ha meg akarta tartani a becsületét. De remek formában volt. Uma

17

– Te megcsalsz engem! – mondja Éva Ádámnak. – Hogy tudnálak megcsalni, mikor te vagy az egyetlen nő az Édenben? Éva elhallgat, éjjel azonban Ádám arra ébred, hogy bökdösik. – Te vagy az, Éva? Mit csinálsz? – kérdi álmosan. – Számolom a bordáidat! A mennyország kapuja előtt asszonyi lelkek várakoznak százan. Kilép Szent Péter és azt mondja: – Azok, akik megcsalták a férjüket, nem jöhetnek be! Távozzanak! 99 asszony megfordul, és bús képpel indul a pokol felé. Egy azonban ott marad a helyén. Szent Péter megnézi, majd a többiek után kiált: – Hé! Vigyétek el ezt a süketet is! A szőke nő beiratkozik egy reinkarnáció tanfolyamra. Lelkesen újságolja a barátnőjének: – Képzeld, beiratkoztam egy reinkarnáció tanfolyamra! – És nem drága ez egy kicsit? – kérdi a barátnője. – Ugyan már, hiszen tudod, hogy csak egyszer élünk! Az ügyefogyott bemegy a rabbihoz és így hízeleg: – Ó, rabbi, te, aki a legbölcsebb ember vagy a világon… A rabbi türelmesen közbeszól: – Ilyet ne állíts, mert hátha van olyan, aki bölcsebb nálam. Látod, én sem mondom, hogy te vagy a világ legbutább embere, mert lehet, hogy van a földön még nálad is butább… A fiatal jegyespár az esküvőjük előtti napon autóbalesetet szenved. Mindketten meghalnak, és Szent Péter elé kerülnek. Itt megkérdezik, hogy lehetne-e a mennyben is házasságot kötni? – Jól van, várjatok itt, addig gondolkozzatok azon, hogy tényleg szeretitek-e egymást! Nemsokára visszajövök, és ha még akkor is szeretnétek házasságot kötni, hát nem bánom. Eltelik hat hónap, majd Szent Péter megjelenik egy pappal az oldalán. – Na, gyermekeim, hogy döntöttetek? – Még mindig szeretjük egymást, és szeretnénk összeházasodni…De ha esetleg mégsem sikerülne, el lehet válni? – Az lehetetlen – válaszolja Szent Péter. – Hat hónapba került, mire találtam egy papot. Mit gondoltok, mikorra találnék egy ügyvédet? gyűjtötte: Tokai Attila

E HAVI KEDVENCÜNK MÁTHÉ VERONIKA (RONI), aki magát théravádin gyakorlónak tartja, Farkas Pali lelkes tanítványa, de az már számára is rejtély, hogy mestere vajon miért nevezte ki őt az Ánápánaszati meditáció élére, hiszen hajdanában még a veszprémi Vetési Albert Gimnázium tanulójaként a Benedek-hegyen napfelkeltekor végzett csikunggyakorlatokat és Ole Nydahlt sem szerette. Sokszor még azzal sincs tisztában, hogy főiskolánkban melyik szakirányára is jár, kínaira vagy szanszkritra, de az BTK-n ezzel szemben sok lelkes és tapasztalatlan elsőévest vezet be a holland nyelv rejtelmeibe, és emellett nem veti meg Jim Jarmusch filmjeit sem – buddhista kolostorba pedig sohasem vonulna, mert nagyon hiányozna neki három szenvedélye, melyeknek képünkön is hódol: a kávé, a cigi és a sör.

18