Merítés a KUT-ból V.
BOR PÁL
(1889–1982) festőművész emlékkiállítása HAAS GALÉRIA, Budapest – 2001. október 25-től november 17-ig
Útközben Bor Pál festő, szobrász, iparművész, aki Párizsból való hazatérte után 1926-tól a KUT művésze volt. A modern művészeti törekvések elfogulatlan propagátoraként, jelentős elméleti tevékenységet fejtett ki a társaságon belül.1
Teória a fogságban és a teória fogságában Pályája kezdetén gépészmérnöki diplomával és jó ajánlólevelekkel a zsebében 1911 decemberében Párizsba utazott. A mérnöki foglalkozás helyett azonban más hivatást választott. Egy héttel Párizsba érkezése után már festőakadémiára járt, ettől kezdve életét a művészetÖnarckép – 1932, nek szentelte. ceruza, papír, Hasonlóan a moderniz22,9 x 17,9 cm mus igézetében lévő honfitársaihoz, a fauves-ok, a kubisták, a futuristák és az expresszionisták kiállításai jelentették számára a párizsi művészeti közélet legfontosabb eseményeit. Visszaemlékezése szerint még kubista képet is festett.2 Újabb fordulópontot a Párizsba többször visszatérő művész életében az első világháború kitörése hozott. Több honfitársával együtt, többek között Kuncz Aladárral, Szobotka Imrével francia internáló táborokba került. (Fekete kolostor című görnyedő férfialakot megjelenítő, több változatban is megfaragott expresszív szimbolikus szobra ennek az eseménynek az emlékműve.) Először Crozon-ba, majd a bresti öböl mellett lévő Fort Lanvéoc-ba vitték, ahol 2 m2 területen négy éven keresztül raboskodott. „Ez a kényszerű kikapcsolás arra ösztönzött, hogy a művészet felületén folyó játszadozásnak a mélyére nézzek” – írta.3 A művészetről való gondolkodás és annak rögzítése tehát itt kezdődött Fort Lanvéoc kazamatáiban. Olvasmányélményei között a következőket találjuk: Wilhelm Ostwald színelmélete, Harald Höffding voluntarista pszichológiai kézikönyve, Karl Bücher Arbeit und Rhytmus és Wilhelm Worringer Formproblem der Gotik című alapmunkái.4 Ezek a ma már részben kevésA jegyzetek a 9. oldalon találhatóak.
sé emlegetett szerzők a század elején rendkívül népszerűek voltak. A legújabb tudományos eredmények összefoglalásait írták meg a pszichológia, illetve az antropológia területén. Karl Bücher például a gépi és az emberi munka ritmusának tökéletes összhangját, egy magasabb szinten való integrációját képzelte el utópiájában.5 Talán érdemes megemlékezni Ernst Kropp werkbundos német festőről, aki Mezei Ottó feltételezése szerint kapcsolatban állt Bor Pállal a fogságban.6 Egymás nézetének kialakulására feltehetően kölcsönösen hatottak. Kropp később 1926-ban publikálta művészetről vallott felfogását, a merev forma elméletét, mely tulajdonképpen a mimetikus gondolkodás egy sajátos változatának tekinthető.7 A természetben a művészet által eddig kevésbé megfigyelt rovarok merev felépítéséből képzelte el a jövő művészetében kialakuló design-formavilágot. Jelentős hatása volt Bor elméleti rendszere kialakításában Wilhelm Worringernek is, akinek a művészettörténeti korszakokra vonatkoztatott absztrakció és beleérzés örök stíluskategóriái a modern művészetre is kiterjeszthetők voltak. Bor Ember és művészet című, még fogsága idején írt első nagy lélegzetű, a művészettörténeti folyamatokat áttekintő műve a Worringer által használt kategóriák átvételét mutatta.8 Bor Pál az immanens stílusfejlődés elképzelésének megfelelően minden nagyobb ívű tanulmánya végén az új művészet problémáira mutatott rá, illetve annak pontos definiálására tett kísérletet. (A 19. századi eklektikához, illetve a 20. századi antiművészeti mozgalmakhoz való viszonya egyértelműen negatív volt.) 1915–1960 között írt tanulmányai végkövetkeztetésükben egy egységes stílus eljövetelét várták. „A művészi munka menete tehát már lassankint kialakulóban van” – írta 1915-ben.9 „Amúgy is ma még cseppfolyós állapotban van a műalkotás alaki világa” – 1947-ből,10 végül 1960-ból: „hogy minél gazdagabb legyen, minél dúsabban bontakozhasson ki a korunkat képviselő új stílus….”11 Az alkotót sajátos viszony fűzte saját korszakához, hiszen a szakadatlan stílusfejlődés eszménye, illetve egy átfogó egységes stílus igénye önmagában paradoxon, ennek megfelelően saját helyzetét mindvégig átmenetinek ítélte meg. Részben ezért volt a Bauhaus totális művészeti ideálja példaadó számára, illetve emiatt vált tárgyilagos és széleslátókörű tolmácsolójává mindazoknak a konstruktív jellegű avantgárd művészeti törekvéseknek, jelenségeknek, melyek hozzájárultak a művészet akadémiai sallangoktól való megtisztításához, a benne rejlő lehetőségek felsza-
1
badításához, az új, autonóm képiség megszületéséhez. Azaz beleillettek a stílusfejlődés folyamatába, ugyanakkor előkészítőivé váltak az új művészet megszületésének. 1945 után eredendő elképzelésének világnézeti megalapozottságát a marxizmus filozófiai rendszerével támasztotta alá. 1970-ben Szín és valőr című tanulmányában a klasszikus avantgárd mozgalmakat már egyfajta egységben és történeti távlatból szemlélte, még ha nem is tartotta megállapodottnak az utolsó hatvan év művé-
év terméséről. Két szobám is volt a műterem mellett. Békében, családi melegben éltünk és neveltük a két gyereket.”13 Sajnos a két háború között készült művekről csak töredékes elképzeléseink vannak, többségükben reprodukciók tudósítanak az elkészült művekről, mivel Bor Pál Klotild-palotában lévő műterme kiégett és szinte minden elpusztult. 1924-ben a Magyar Írás művészetét a következőképpen jellemezte: „Szobrász és festőművész, aki futurisztikus törekvésekből kiindulva expresszionista kereséseken át konstruktív elemekkel gazdagított szabad művészeti irányba fejlődik.”14 Ez a szintézisre való törekvés tehát nemcsak Bor Gesamtkunstwerk eszményében nyilvánult meg, de festészetének is jellemző vonása volt. Hat litográfiájánál, noha a futuristák által fölvetett egyik központi problémát, a mozgás ábrázolásának lehetőségeit vizsgálta, a különféle mozgásábrázolások megfelelő kifejezésére, hol kubisztikus, hol expresszionisztikus formai elemeket használt.15 A különböző izmusok formai eredményeit egy alapvetően természetelvű felfogással kombináló szemléletmód jellemezte a húszas években a festészetét. A konstruktivizmus alapvető geometriai formáit alkalmazta a Tengerparton (MNG) című művénél 1930-ban. Ez utóbbi képet a tiszta képarchitektúrától mégis elválasztja az emberi figura szerepeltetése, akinek jelképszerűsége megnövekedett ebben a kozmikus rendben. A szimbolikus látásmód mindvégig jellemző maradt művészetére. A Tengerparton egyben átkötés a hábo-
Fekete kolostor (Férfi akt) – 1916/1952, fa, 25 cm szetét. A kortárs művészet legújabb irányzatairól még 81 évesen is igyekezett tudósítani, mégha saját, művészetről való felfogásával nem tudta összeegyeztetni az autonóm műalkotás ideálját lerombolni akaró művészeti jelenségeket.12 Szintet-izmus Bor Pál művészetelméleti írásai a harmincas évektől eltekintve, amikor „csak” kritikusi tevékenységet folytatott, lényegében végigkísérték gyakorlati tevékenységét. Ő maga a harmincas éveket kiegyensúlyozott, nyugalmas alkotói periódusnak tartotta. „A gyönyörűen berendezett és felszerelt műterem a piros fotelekkel, zöld székekkel, a pódium, a három forgó állvány, a zongora, a könyvek, a vitrin tele népművészeti faragásokkal, csipkével, hímzésekkel és egy csomó bronz kisplasztikámmal, s a nyolc méter széles ablak alatt végig muskátlival. Nem beszélve a sok képről és szoborról, 15
2
Szobrok a kertben – 1926, kréta, papír, 29,4 x 22,7 cm
rú utáni, elsősorban a hatvanas, hetvenes években keletkezett képekhez (pl. Halászok 1966), mely egyelőre folytatás nélkül maradt. Feltételezhető, hogy a KUT 1929-es és 1930-as kiállításán jelentkező konstruktivista művészek (Moholy-Nagy, Kassák stb.) befolyása, illetve az ebben az időszakban tervezett kelimek geometrikus dekoratívizmusa is hathatott festészetére. Maga önéletrajzában utal is erre, „amikor úgy éreztem, hogy képeim is szőnyegszerű, dekoratív jelleget kezdenek kapni, lemondtam a tervezésről és a belőle származó jövedelmemről.”16 A harmincas évekből megmaradt jelképes ábrázolások pl. Gyümölcsszedők (MNG) geometria alapú
Hazatérő halászok a bresti öbölben – 1919, litográfia, papír, 20 x 26 cm stilizálást mutat, Vasárnap (MNG) című képénél, állóképek helyett mozgalmas, szinte drámai felfokozást látunk. A korabeli kritikák alapján megállapítható, hogy a formák erős stilizálását a harmincas évek második felétől egyfajta posztimpresszionista, az atmoszférikus hatásokat kiaknázó festésmód váltotta fel, mely a KUT számos törzstagjánál is kimutatható. Ehhez a korszakhoz tartozik a Balaton parti fák 1935 körül, Gyalogút a Duna mellett 1945-ből.
kortárs magyar művészeknek is, akikkel Bor szoros kapcsolatot tartott fenn. Például Csáky Józsefnek, aki a KUT folyóiratáról így írt: „Láttam a KUT második számát. Szánalmas és szomorú. Egyetlenegy ember se mozdulna, mintha iszapba rekedtek volna. Egyetlenegy eleven tehetség nincs.”18 Csáky fent idézett levelében a jó barát művészetét is bírálta: „Szobrod kicsit Rodin-es. Mikor mászol már ki abból a konvencionális magyar felfogásból?”19 Tény, hogy Bor szobrászatát az expresszív szimbolikus kifejezésmód jellemezi, nem készített absztrakt plasztikát. Ars poeticájára 1947-ben a Határmezsgyék című írásában az ábrázoló művészetről szóló elmélkedésében ismerhetünk: „Az ábrázoló képen és szoborban is művészet csak az, amit a művész a természetképhez hozzáad. Hozzáad pedig a saját benső énjéből: szerkezetet, foltelrendezést, vonalvilágot, színharmóniát stb.”20 Itt kapcsolódik festészetről vallott felfogása lényegében a KUT művészeinek többségéhez, akik önmaguk festészeti határait a naturalizmus és az absztrakció között húzták meg. Hogy a képalkotási folyamatban a természethűség vagy az elvont kompozíciós tényezők dominanciája érvényesül inkább, attól függően jelölődik ki a műalkotás helye a fenti határok között. Bor Pál életművében is hol az egyik szempont, hol a másik került előtérbe. 1931-ben Rózsa Miklós tiszavirágéletű lapjában az Új színben megjelent írása az új művészetről lényegében az utolsó összefoglaló ebből az időszakból.21 Tájékozódásának színhelye ezután nem Párizs, hanem Badacsony és környéke lett. (Ebben az időszakban Egry Józsefhez fűzte szoros barátság.) Közvetítő szerepe most a generációk közötti békítésben mutatkozott meg. A KUT-nak egyik jelentősége éppen abban állt, hogy nyitott volt az újfajta művészi szemléletek befogadására, melyet többségében a fiatal művészek képviseltek. Ennek ellenére a társaságon belül elsősorban a dilettantizmustól való félelem miatt a beérkezett generáció többször próbált a fiataloktól elhatá-
Közvetítő a KUT-ban Bor Pál 1926-ban a társaság nevével azonos című folyóiratban két írásával jelentkezett. Az új művészet felé című tanulmányában elméleti összefoglalását adta a jelen művészeti törekvéseinek, illetve A KUT kiállításnak tanulságai címmel a társaság műcsarnokbeli kiállítását elemezte.17 Ez utóbbi, – mely egyébként az egyik legtöbbet idézett írás a KUT recepció történetének szempontjából, – a társaság tevékenységének elismerése mellett, a legújabb irányzatok számonkérésével a KUT működésének bizonyos mértékig negatív kritikáját is nyújtja. A kritikai szemléletének kialakulásában szerepe lehetett a kint élő
A mozgás. Cirkusz – 1922, litográfia, papír, 28,7 x 34,2 cm
3
tek. Majdnem szétszakadt a KUT, de végül kezdeményezésemre a fiatalokkal megrendeztük az ellenkiállítást a Nemzeti Szalonban. Nagy sikere volt a seregszemlénknek s a KUT-ban ismét szent volt a béke.”23 Ezek a tisztulási folyamatok szükségképpen hozzájárultak ahhoz, hogy a KUT művészi tekintélye és karaktere megőrzése mellett erőszakos megszüntetéséig fenn tudott maradni. A fiatalok kiállításán egyébként Gadányi Jenő, Bene Géza, Hincz Gyula, Barcsay Jenő mellett olyan művészek is szerepelhettek, akiket később sajnálatosan kizsűrizett a KUT tagsága, így például a szürrealista festő Freytag Zoltán,24 de voltak, akik ettől fogva lettek Műteremben – 1930-as évek, Pécsi József fotója rendszeres kiállítói a társaságrolódni.22 Így került sor az 1934 címmel 18 „idős” művész nak pl. Pollatschek Lilly, Szöllősy Endre. Bor mindvégig kiállítására a Nemzeti Szalonban, melyet tavasszal a KUT aktívan vett részt a KUT életében, ahol egy időben tisztsékiállítása követett az alapítók részvétele nélkül. Végül get is viselt. „Jóban rosszban elvi és művészetpolitikai har1934 decemberében újra együtt állított ki az egyesület. Bor caiban eléggé tevőlegesen vettem részt.”25 A KUT feloszlaPál visszaemlékezése szerint: „Egy alkalommal már a tására történt ezúttal sikeres kísérletet (az első 1944-ben harmincas években az idősebbek külön kiállítást rendezvolt) Bor ellenezte, Bernáth Aurél javasolta 1950-ben.26 1958: újra Párizs
Kakasos szőnyeg (Szárnyasok) – 1932, kelimszőnyeg, 170 x 140 cm
4
31 év után újra Párizsban járt. Hazatérte után nagy lendülettel megint dolgozni kezdett. (Kiállítási kérelmeit egyébként rendszeresen elutasították. Az ötvenes évek második felében keletkezett írásai csak jó tíz évvel később kaphattak nyilvánosságot.) Lényegében a külvilágtól elzárkózva festette meg azt a nagyjából egységesnek tekinthető képsorozatot, mely néhány nonfiguratív, többségében annak határát érintő kompozíciót jelent. Nonfiguratív képeivel azonban nem az akkori neoavantgárd irányzatokhoz kötődött, hanem még a háború előtti időszak, elsősorban a harmincas évek absztrakcióját folytatta, illetve teljesítette ki. A képek elméleti hátterét a hatvanas években a Rajztanítás című folyóiratban megjelenő művészetpedagógiai írásaiban találhatjuk meg, melyeknek gyökerei még fogsága idejére nyúlnak vissza.27 A mozgásról, ritmusról, színről, vonalról stb. írott tanulmányaira jellemző, ahogyan egykor szemléltető litográfiái esetében, részben gyakorlati tapasztalatokra épül. Hogy végül Bor Pál sohasem vált a tiszta absztrakció elkötelezettjévé, annak oka talán abban rejlik, hogy művészetének központjában mindig a természet és az ember állt. KOPÓCSY ANNA
Gyümölcsszedők – 1939, olaj, vászon, 130 x 98 cm Eső után – 1930 körül – olaj, karton, 95 x 70 cm
Golgota – 1947 körül – olaj, vászon, 100 x 80 cm Üveges csendélet – 1919 – olaj, falemez, 58 x 33,5 cm
5
Kőbánya (Hegyoldal) Békásmegyeren – 1948, olaj, vászon, 60 x 75 cm Tehén borjával – 1962 – olaj, vászon, 60 x 60 cm
6
Londoni utca – 1968 – olaj, farost, 62 x 44 cm
Zene – 1965, olaj, karton, 75 x 100 cm Nyári reggel Mártélyon – 1975 – olaj, karton, 74 x 103 cm
7
Madárfej – 1967, olaj, karton, 61 x 43 cm Harc a sárkánnyal – 1970-es évek – olaj, farost, 73 x 50 cm
8
Mikrokozmosz – Gyökér – 1970-es évek, olaj, farost, 60 x 42 cm Fintor – 1969 – olaj, farost, 61 x 43 cm
Halászok – 1968, olaj, farost, 100 x 70 cm
Női akt – 1947, fa, 65,5 cm
Jegyzetek 11 A tanulmány az OTKA F026298 számú Képzőművészek Új Társasága (KUT) 1924–1943 című kutatási program keretében készült. 12 id. Emlékezések, elmélkedések. Önarckép. Számadás önmagamnak. 19. Kézirat. A művész családjának tulajdonában. 13 id. Emlékezések, elmélkedések. 27. 14 id. Emlékezések, elmélkedések. 28. 15 Karl Bücher: Arbeit und Rhytmus. Lipcse, 1924. 16 Mezei Ottó: „A formában rejlő potenciálok.” 110 éve született Bor Pál. Új Művészet, 1999/4. 35. 17 Ernst Kropp: A forma fejlődése a XX. században. (Szerkesztette: Mezei Ottó) Népművelési Intézet 1985. 18 Megjelent hét évvel később a Magyar Írásban. Ember és művészet. (Egy kiadatlan esztétikából.) 1922/2. sz. 25–32. 19 id. Ember és művészet 31. 10 id. Bor Pál: Határmezsgyék. Alkotás, 1947/7–8. sz. 62. 11 id. Karakter és stílus. 14. Kézirat. Család tulajdonában. Később publikálta a Művészet 1970/5. 19–22. számában. 12 Lásd: Természetelvűség és absztrakció. In: Bor Pál művészeti írásai. (Előszó és szerk. Mezei Ottó) OKK kiadása 1986. 48. és Szín és valőr. In: u.o. 71. Mezei Ottó Bor elméleti irásairnak vizsgálatánál számos, általam most nem említett irányba kitér. Többek között Bornak a funkcionalista építészettel való kapcsolatát elemzi kimerítően. 13 id. Emlékezések, elmélkedések. 71. 14 id. Mai művészek a mai művészetről. Magyar Írás, 1924/10. 102. 15 Bor Pál: Hat kőrajza. Mappa 6 lappal, Elek Artúr előszavával, 1922. 16 id. Emlékezések, elmélkedések. 69. 17 Bor Pál: Új művészet felé. KUT 1926/3. 2–3; A KUT kiállításának tanulságai. KUT, 1926/5. 9–11. 18 Csáky József levele Bor Pálhoz 1926-ból. (MTA MKI Adattár, MDK-C-I-33/16.a) 19 u.o. 20 id. Határmezsgyék, 1947. 60. 21 Korforduló. Az új művészet genealógiája. Új Szín, 1931/1. 12–20. 22 Az első ilyen 1927-ben történt, mikor a törzstagság nem vállalta az Új Művészek Egyesületének (UME) en bloc beolvasztását a KUT-ba, melynek következménye Vaszary kilépése lett. 23 id. Emlékezések, elmélkedések. 53. 24 Lásd: MTA MKI Adattár, MDK-C-I-31 fond. 25 id. Emlékezések, elmélkedések. 53. 26 Bor István: Bor Pál és a szocreál. Ars Hungarica, 2000/2. 392. 27 Lásd. Rajztanítás. 1967/4. 8–12.; 1968/3. 17–22.; 1969/1. 23–24.; 1970/1–2. 36–38. Első jelentős összefoglalását jelentette a fogságban kialakult elméletének a mozgásról A mozgás ábrázolása című írása. Nyugat, 1921/1. 322–324. és hat A mozgás c. litográfiája.
9
Életrajzi adatok 1889. 1911. 1911–1914.
1913.
1914–1919.
1919. 1920-tól 1921–1927.
1920-tól
1924–1925. 1926.
március 2-án született Budán, a Széna tér 1/a számú házban. gépészmérnöki diplomát kap a budapesti műegyetemen. művészeti tanulmányai Párizsban: École des Beaux Arts, École des Arts Décoratifs – Henry Martin és Maurice Denis tanítványa. nyáron nagybányán Réti Istvánnál, majd a budapesti Iparművészeti Iskolán KörösfőiKriesch Aladárnál tanul. Ez utóbbi hatása rá jelentős. Az év végén ismét Párizsba utazik. polgári internált Bretagne-ban, Brest mellett, a Fort Lanvéoc kazamatájában, majd Ile Longue-on. Fogsága alatt szüntelenül rajzol, fest, farag, jegyzeteket és tanulmányokat ír. Rippl-Rónai fonyódi művésztelepén dolgozik. rendszeresen jár Badacsonyba. a Magyar Írás című folyóirat képzőművészeti főmunkatársa (szerkeszt, elméleti cikkei jelennek meg, kritikai rovata van). rendszeresen ír még a Magyar Iparművészetbe, de a Nyugatba, a Kassák-lapokba, stb. is. ismét Párizs, majd 1925-ben bejárja Olaszországot. megnősül, majd egy évet töltenek Olaszországban. a KUT törzstagja, rendszeres kiállítója. egyik alapítója a Műhely Szövetségnek.
1926–1949. 1930. 1930-as évek eleje szőnyegeket tervez. 1944–1947. Dömsödön él. 1945. az Eskü úti (ma Szabadsajtó út) Klotild palotában lévő műterme leég, műveinek zöme elpusztul. 1948, 1949. Békásmegyeren nyaral. 1958. sötét évek után ismét Párizs. A következő években újra utazhat, Franciaországon kívül Angliában, Olaszországban, Dalmáciában jár, többször is. 1963-tól foglalkozik az új, színes üvegkép technikákkal. 1975. az akkori magyar viszonyokra alkalmazza
10
a betonba foglalt színes üveg technológiáját, majd ebből variábilis néven olyan elemeket tervez, amelyek házgyárban előállíthatóak és nem külsődleges eszközökkel alkalmasak a panelházak sivárságát enyhíteni. 1980-ban a bessenyőtelki Művelődési Központban felállítják színes üvegablakát. 1980–1981. a győri új lakótelep épületeire tervez üvegbeton ablakokat. Ezekben a munkákban unokája, Bor András építész segíti. 1982-ben Széna téri lakása közelében, szokásos napi sétáját megszakítja a halál. Önálló kiállításai: 1921. 1924. 1926. 1929. 1931. 1932. 1941. 1944. 1947. 1958. 1964. 1970. 1975. 1977. 1986. 1999.
Nemzeti Szalon, első gyűjteményes kiállítása Ernst Múzeum Nemzeti Szalon Tamás Galéria Tamás Galéria Tamás Galéria Tamás Galéria (Balatoni képek) Műbarát (Cserepes István szobrászművésszel együtt) Ernst Múzeum (Modok Máriával együtt) Fényes Adolf terem (Vázlatok, feljegyzések, tanulmányok) Ernst Múzeum, retrospektív Ernst Múzeum Magyar Építőművészek Szövetsége (Beton és üveg – képzőművészet az építészetben) Műcsarnok Régi Műcsarnok (Emlékkiállítás) Szinnyei Szalon (Emlékkiállítás) Fontosabb csoportkiállításokon részt vett:
1924. Salon d’Automne, Párizs 1925. Salon d’Automne, Párizs 1926–1942. a KUT valamennyi hazai és külföldi kiállításán 1926. XV. Velencei Biennálé – magyar szekció 1928. XVI. Velencei Biennálé – magyar szekció 1933. Milánói Iparművészeti Triennálé (szőnyege bronzérmet nyert).
Műtárgylista
Festmények, grafikák 11 Foglyok – 1918 – litográfia, papír – 16 x 25 cm – j.j.l. BP Fort Lanvéoc 1918 – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964. 12 Francia halászok – 1919 – litográfia, papír – 24,5x30,5 cm – j.j.l. Bor Pál Ile Longue 1919. – Magyar Nemzeti Galéria (MNG) tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964. 13 Halászkikötő (Ile Longue) – 1919 – litográfia, papír – j.l. Bor Pál Ile Longue 19. – 23,2 x 29,1 cm – MNG tul. 14 Hazatérő halászok a bresti öbölben – 1919 – litográfia, papír – j.j.l. Bor Pál 1919. – 20 x 26 cm – MNG tul. 15 Híd – 1921 – kréta, papír – 34,7 x 21 cm – j.j.l. Bor 1921 – MNG tul. 16 A mozgás. 6 kőrajz. – 1922 – litográfia, papír – 28,7 x 34,2 cm – j.j.l. Bor Pál 1922 – Kiállítva: Modern magyar litográfia, Miskolc, 1998/99, (reprodukálva a katalógusban: Körhinta) – Bálterem, Szélvihar, Körhinta, Gyár, Hajóhinta (kiállítva: Ernst Múzeum, 1964.), Cirkusz (reprodukálva: Magyar Hírek, 1977). 17 Szobrok a kertben – 1923 – kréta, papír – j.j.l. Bor Paris 1923 – 29,4 x 22,7 cm – MNG tul. 18 Hegyoldal – 1925 – akvarell, papír – 32,8 x 24,2 cm – j.j.l. Bor 1925 – MNG tul. 19 Önarckép – 1932 – ceruza, papír – 22,9 x 17,9 cm – j.j.l. Bor Pál 1932 – MNG tul. 10 Kapálók – 1933 – pasztell, karton – 63 x 47 cm – j.j.l. Bor 33 – Magántulajdon. 11 Gyalogút a Duna mellett (Dömsöd) – 1945 – pasztell, papír – 62 x 49 cm – j.j.l. Bor 1945 – Kiállítva: Fényes Adolf Terem, 1958; Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. 12 Golgota – 1947 – pasztell, papír – 67 x 49 cm – j.j.l. Bor – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986. 13 Bosnyák férfifej – 1915 – olaj, karton – 31,5 x 21,5 cm – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964. 14 Üveges csendélet – 1929 – olaj, falemez – 58 x 33,5 cm – j.j.l. Bor 1919 – Magántulajdon. 15 Anya gyerekkel, asszony, bárányok – 1926 – olaj, vászon – 72 x 96 cm – j.b.l. Bor 26 – Magántulajdon. Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986; reprodukálva: a katalógusban és Új Tükör, 1986/49. 16 Tengerparton – 1930 – olaj, vászon – 100,5 x 135,5 cm – j.j.l. Bor 1930 – MNG tul. – Kiállítva: (Strandon) Tamás Galéria, 1931; KUT – UME Nemzeti Szalon, 1932; Ernst Múzeum, 1946. Reprodukálva: Magyar Hírek 1964/17. 17 Eső után – 1930. körül – olaj, karton – 95 x 70 cm – j.j.l. Bor – Magántulajdon. 18 Vasárnap – 1934 – olaj, vászon – 130 x 93 cm – j.j.l. Bor 1934 – MNG tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Ferencvárosi Pincetárlat, 1968; Régi Műcsarnok, 1986 (mindkét katalógusban reprodukálva), KUT emlékkiállítása, Zalaegerszeg 1997. Reprodukálva: Magyar Hírek 1964/17. 19 Balaton parti fák – 1935 körül – olaj, vászon – 59 x 74 cm – j.j.l. Bor. 20 Gyümölcsszedők – 1939 – olaj, vászon – 130 x 98 cm – j.j.l: Bor 1939 – MNG tul. 21 Dömsödi templom – 1946 – olaj, vászon – 76 x 60 cm – j.j.l. Bor 46 – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986. 22 Legelő birkák – 1946 – olaj, karton – 77 x 100 cm – j.j.l. Bor 46 – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. 23 Golgota – 1947. körül – olaj, vászon – 100 x 80 cm – j.n. – MNG tul. Kiállítva: Ecce homo, Móra F. Múzeum, Szeged, 2001 24 Kőbánya (Hegyoldal) Békásmegyeren – 1948 körül – olaj, vá-
25 26 27 28 29 30 31
32 33 34
35 36 37 38
szon – 60 x 75 cm – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964, 1970; Régi Műcsarnok, 1986. Önarckép – 1949 körül – olaj, vászon – 48 x 36 cm – j.n. Álom – 1950 – olaj, vászon – 60 x 100 cm – j.j.l: Bor 52? – MNG tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964. (a katalógusban reprodukálva, illusztrálva). Körhinta – 1950 vagy 1954 – olaj, vászon – 55 x 72,5 cm – j.n. – MNG tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964, 1970; Műcsarnok, 1977. (a katalógusban illusztrálva). Vihar kerekedik (Ablak) – 1960 – olaj, vászon – 55 x 70 cm – j.j.l. Bor – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. (mindkét katalógusban reprodukálva). Tehén borjával – 1962 – olaj, vászon – 60 x 60 cm – j.j.l. Bor 62 – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. (mindkét katalógusban reprodukálva). A sztratoszférában – 1965 – olaj, farost – 70 x 100 cm – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970. (a katalógus címlapján reprodukálva). Kvartett – 1965 – olaj, farost – 70 x 100 cm – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970. (a katalógusban reprodukálva); Műcsarnok, 1977; Régi Műcsarnok, 1986 – reprodukálva: Magyar Hírek, 1968, Daily News, 1973/88., Magyar Művészeti Fórum, 1999/4. Zene – 1965 – olaj, karton – 75 x 100 cm – j.n. – Reprodukálva: Magyar Művészeti Fórum, 1999/4. Madárfej – 1967 – olaj, karton – 61 x 43 cm – j.j.l. BP – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970; Műcsarnok, 1977. (a katalógusban reprodukálva); Régi Műcsarnok, 1986. Halászok – 1968 – olaj, farost – 100 x 70 cm – j.j.l. Bor 68 – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970. (a katalógusban reprodukálva); Régi Műcsarnok, 1986 (a katalógus címlapján reprodukálva), reprodukálva: Új Művészet, 1999/4. Londoni utca – 1968 – olaj, farost – 62 x 44 cm – j.n. Mikrokozmosz VI. – 1968 körül – olaj, karton – 61 x 43 cm – j.j.l. BP – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970. Papagájok – 1968 – olaj, vászon – 70x56 cm – j.n. Korčula este – 1968 – olaj, farost – 68 x 50 cm – j.n. – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986
Anya gyermekkel – 1925, kő, 51 cm
11
39 Hajók kikötőben – 1969 – olaj, karton – 75 x 100 cm – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970. 40 Fintor – 1969 – olaj, farost – 61 x 43 cm – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970; Régi Műcsarnok, 1986. 41 Madár és táncolók – 1970 körül – olaj, farost – 60 x 50 cm – j.n. 42 Harc a sárkánnyal – 1970-es évek – olaj, farost – 73 x 50 cm – j.n. 43 Mikrokozmosz - Gyökér – 1970-es évek – olaj, farost – 60 x 42 cm – j.n. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1970. 44 Farsang – 1972 – olaj, karton – 74 x 103 cm – j.n. – Kiállítva: Műcsarnok, 1977 (a katalógusban reprodukálva). 45 Tánc – 1972 – olaj, karton – 103 x 73 cm – j.j.l. Bor 72(?) 46 Vízibalett – 1974 – olaj, karton – 71 x 100 cm – j.n. 47 Nyári reggel Mártélyon (Mártélyon álmodtam) – 1975 – olaj, karton – 74 x 103 cm – j.n. – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986; reprodukálva: Magyar Hírek 1982/11. 48 Mámor – 1976 – olaj, farost – 50 x 70 cm – j.n. – Kiállítva: Műcsarnok. 1977. (a katalógusban reprodukálva). 49 Zivatar – 1976 – olaj, karton – 50 x 70 – j.j.l. Bor 76(?) – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986. (a katalógusban reprodukálva). 50 Zuhanás – 1976 – olaj, farost – 70 x 50 cm – j.n. – Kiállítva: Műcsarnok, 1977. (a katalógusban reprodukálva); Régi Műcsarnok 1986. Szobrok 51 Tehetetlenség – 1916 – bronz –19 cm – Kiállítva: Salon d’Automne (Párizs) 1924; Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. 52 Csókolódzó pár – 1920 körül – gipsz – 16 cm – Kiállítva: Salon d’Automne (Párizs) 1924; Régi Műcsarnok 1986. 53 Hernyó (Görnyedő női akt) – 1921 – bronz – 7 x 14 cm – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. 54 Anya gyermekkel – 1922 – bronz – 10 x 18,5 cm – Kiállítva:
Hernyó (Görnyedő női akt) – 1921, bronz, 7 x 14 cm
55 56 57 58 59 60 61
62 63
64 65 66 67 68
Salon d’Automne (Párizs) 1924; Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. Lobogás – 1923 körül – terrakotta – 13 cm Anya- és gyermekfej – 1925 – Terrakotta – 25,5 x 20 cm Anya gyermekkel – 1925 – Kő – 51 cm – MNG tul. – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986. Ülő női akt – 1928 – Bronz – 42 cm – MNG tul. – Kiállítva: Régi Műcsarnok, 1986. Kerámia fej (maszk) – 1935 – kerámia – 25 cm – kerámia: Gorka Géza – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Magyar Art Deco, Iparművészeti Múzeum, 1985. Kikötött ember – 1945 – fa – 60 cm – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947; Régi Műcsarnok, 1986. Kislány – 1945 – fa – 62 cm – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947, 1964. (a katalógusban reprodukálva); Régi Műcsarnok, 1986; Régi Műcsarnok, 1986; reprodukálva: Hungarian Exporter 1964/12. Vízhordó parasztasszony – 1945–47 között – fa – 64 cm – MNG tul. – Kiállítva Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. Krisztusfej (A bölcs, Apostol) – 1946 – fa – 45 cm – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947; 1964. (a katalógusban reprodukálva); Régi Műcsarnok, 1986; reprodukálva: Magyar Hírek 1964/17. Leányfej (Kata) – 1946 – fa – 40 cm – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. Imádkozó – 1922 körül – terrakotta – 20 cm – Kiállítva: Salon d’Automne (Párizs) 1924; reprodukálva: Magyar Írás 1924/7–8., 70. oldal. Imádság – 1946 körül – fa – 68 cm, Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947; Régi Műcsarnok, 1986. Női akt – 1947 – fa – 65,5 cm – MNG tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1947, 1964; Régi Műcsarnok, 1986 .(mindkét katalógusban reprodukálva). Fekete kolostor (Férfi akt) – 1916/1952 – fa – 25 cm – MNG tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Régi Műcsarnok, 1986. Szőnyeg
69 Kakasos szőnyeg (Szárnyasok) – 1932 – kelimszőnyeg – 170 x 140 cm – j.j.l. B – MNG tul. – Kiállítva: Ernst Múzeum, 1964; Magyar Art Deco, Iparművészeti Múzeum, 1985.
Lobogás – 1923 körül, terrakotta, 13 cm A kiállítás anyagát válogatta, a katalógust szerkesztette: Kopócsy Anna, Bor István és Haas János Rendezte: Haas János • Fotók: Mester Tibor Grafikai tervezés: Székelyhidi Ilona – GRAF-ICA Bt. Nyomdai kivitelezés: Porszinter Nyomda, Budapest Ezúton köszönjük a Magyar Nemzeti Galériának, Bor Istvánnak, a művész fiának és a magángyűjtőknek, hogy a művek kölcsönzésével a kiállítás megrendezését lehetővé tették. Köszönetet mondunk a Raiffeisen Bank Rt.-nek a katalógus megjelentetéséhez nyújtott támogatásáért A Galéria kiállításait a Hilltop Neszmély Rt. támogatja Best Cellar boraival
12
Borító 1. oldalán: Vasárnap – 1934 – olaj, vászon, 130 x 93 cm Borító 2. oldalán: Tengerparton – 1930 – olaj, vászon, 100,5 x 135,5 cm Farsang – 1972 – olaj, karton, 74 x 103 cm Borító 3. oldalán: Kvartett – 1965– olaj, farost, 70 x 100 cm Hajók kikötőben – 1969 – olaj, karton, 75 x 100 cm Borító 4. oldalán: Papagájok – 1968 – olaj, vászon, 70 x 56 cm
1055 Budapest, Falk Miksa u. 13. magasföldszint 2. Telefon/Fax: 302-5337 Mobil: 06-20-983-7246 H–1055 Budapest, Falk Miksa Str. 13., ground-floor 2. Phone/Fax: (36-1) 302-5337 Mobile: (36-20) 983-7246
