„Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet…!” Missziói év 2007–2008 Kedves Testvérek! Szeptemberben meghirdettük a „Missziói év 2007–2008” programot a gyülekezetben. Ezt azért tettük, mert hisszük, hogy Isten küld bennünket azokhoz az emberekhez, akik a környezetünkben élnek. A programnak két része van: saját gyülekezetünkben hogyan kell fejlıdnünk lelkileg és a szolgálatban, és hogyan forduljunk azokhoz az emberekhez, akik a környezetünkben élnek. 1. Növekedj hitben és szolgálatban! A keresztyén ember küldetése, hogy saját maga is növekedjen a hitben, szolgálatával építse Isten országát. Hívunk minden gyülekezeti tagot, hogy keresse meg az életében azokat a pontokat, ahol lelkileg épülnie kell, és a gyülekezet vezetıi segítségével keresse meg a szolgálati helyét is a gyülekezetben. 2. Legyél tagja egy kiscsoportnak a gyülekezetben! Egy nagy gyülekezetben nagyon fontos, hogy legyen néhány ember, akit jól ismerünk. Éppen ezért hívunk és bátorítunk mindenkit arra, hogy – ha még ezt nem tette volna meg – keressen egy kisebb lelki közösséget a gyülekezet tagjai között, tartozzon egy házicsoporthoz, egy bibliaórai közösséghez. Egy ilyen közösséghez való tartozásnak az az elınye, hogy lelkileg növekedhet az ember, barátokra tehet szert, imatársakat találhat, és a kérdéseit felteheti. 3. Vállaljunk közösséget céljaink elérésében! Olyan jó, amikor egy nagy közösség, egy nagy gyülekezet egységes tud lenni! Ezért arra kell törekednünk, hogy a kitőzött közös célokat meg is tudjuk valósítani. Fontos, hogy jól tudjunk együttmőködni a missziói év feladataiban. Emellett azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy figyeljünk egymás szükségleteire, segítsük egymást az élet mindennapos dolgaiban. A következı három pont arra vonatkozik, hogyan éljük meg a missziót a környezetünkben és társadalmunkban élı emberek felé. 1. Legyünk barátságos gyülekezet! Ha valaki hozzánk betér vagy ránk nyitja az ajtót, szeretnénk, ha jól érezné magát. Így hívunk mindenkit arra, hogy a gyülekezetben legyen barátságos vendégfogadó. Hiszen van, akinek nagy nehézséget okozhat elsı alkalommal betérni a templomajtón. De ha kedves, barátságos embereket talál, nemcsak a templomajtót nyitja meg, hanem a szíve is megnyílhat Isten felé. 2. Hívjuk el barátainkat istentiszteleteinkre! Pál apostol figyelmeztet bennünket, hogy a hit hallásból van, és ha nem hirdetjük az evangéliumot, akkor hogyan fognak az emberek hallani Krisztusról? Éppen ezért olyan istentiszteleteket szervezünk, amelyek üzenetükben könnyen érthetıek és nyitottak azon emberek felé, akik régóta nem jártak templomban, vagy nem ismerik a református gyülekezet szokásait. Ezeket az alkalmakat „vendég” istentiszteleteknek hívjuk, vagyis vendégeket hívunk és várunk a gyülekezet közösségébe. 3. Legyünk jelen a helyi társadalom életében! Isten minden embert szeret. Ezt a szeretetet nekünk kell megmutatnunk azon emberek felé, akik még nem találtak rá az Úr útjára. Ezért arra törekszünk, hogy a környezetünkben úgy legyünk jelen, hogy Isten szeretete elérje azokat az embereket, akikkel együtt éljük mindennapjainkat. Keressük azok a formákat, szolgálatokat, amelyek alapján Isten mindent meghaladó és túláradó szeretetét tudjuk visszatükrözni embertársainknak. Keressük azokat a jó megoldásokat, ötleteket, amelyek embertársaink szükségleteit észreveszik és segítik saját lehetıségeink szerint. A missziói év nemcsak program, hanem küldetés is. Arra hívunk mindenkit, hogy ne csak a programpontokat tudja kívülrıl, hanem keresse meg, hogy melyik az a szolgálat, amelybe ı is be tud kapcsolódni: akár a gyülekezet közösségének építésében, akár az evangélium hirdetésében környezetünk felé.
BEMUTATKOZÁS Kedves Olvasó! Három évvel ezelıtt, amikor az éppen óvodáskorú Bendegúz fiunk „igényeinek megfelelı istentiszteletet” kerestünk, összefutottunk Mucsi Zsófival, és az ı hívására kötöttünk ki a Szilágyi Dezsı téren. Így ismerkedtünk meg a gyülekezettel, így kezdıdött minden. Akkor már megszületett Kelemen is, én gyesen voltam, és elsı lelkészképesítı vizsgámra készültem, feleségem szintén hol vizsgázott, hol „babázott”. Azóta – mondhatom – nagy utat jártunk be, egyre jobban összekapcsolódott életünk a gyülekezettel: híd-csoport, Berekfürdı, Nıtincs, imaszeminárium, Lukács-házicsoport stb. Így volt ez egészen 2007 februárjáig, amikor szinte egyik napról a másikra döntenem kellett, hogy átveszem-e Murai Márti hittanóráit. Döntöttem, és azóta hivatalosan a gyülekezet hitoktató-lelkipásztora vagyok. Egész életemben nagy vonzalommal viseltettem a gyermekek és a tanítás iránt. Talán az eddig elmondottakból kiderül, hogy Isten ajándékaként tekintek az elmúlt három évre, arra, hogy itt lehetek. A hitoktatás nagy-nagy feladat, nagy-nagy felelısség, ezen és más téren is sok tanulnivalóm van. Ebben a gyülekezet tagjai, a gyermekmunkások és lelkipásztor-társaim segítenek, támogatnak. Azt érzem, most már csak nekem kell bizonyítanom, mire vagyok képes, mit tudok kihozni magamból. Persze tudom, a lelkipásztorok (és hitoktatók) nem aratnak minden évben, sokszor csak évtizedek alatt érik be a munkájuk, jobb esetben... Be kellene mutatkoznom ebben a rövid írásban, mégis azt érzem, bemutatkozni igazán azzal tudok, ha ezt a tanévet „sikerrel befejezem” és elmondhatom, hogy megtettem mindent, ami tılem tellett, s reménykedem, az majd tetszik Istennek és embernek egyaránt. Molnár Péter BESZÁMOLÓK BALATONSZÁRSZÓ 2007 2006 szeptemberében néhány álmodó összeült és szervezni kezdte a 2007-es nyári gyülekezeti tábort. Vagy inkább megálmodni? S mint tudjuk, az álmok valóra is válhatnak. Így történt ez velünk is, és egy forró júliusi hétfı estén 240-en örülhettünk egymásnak. S tettük ezt egész héten át, megpihenve, reményeim szerint egyre közelebb kerülve egymáshoz és Istenünkhöz. A táborszervezı persze sok kisebb-nagyobb gonddal, bajjal, bánattal is találkozik, de az öröm, a jó érzés és az elégedettség is eljut hozzá. Ezen a héten az utóbbiból volt több, a résztvevıknek sok jutott a közös együttlét, az együtt gondolkodás, együtt éneklés, együtt imádkozás örömeibıl, áldásaiból. Hála és köszönet érte mindenkinek, aki a legkisebbet is hozzátette ehhez a gyönyörő héthez, és dicsıség Istennek mindenért. Soli Deo Gloria. Fördıs Kata Mi tetszett a leginkább az idei gyülekezeti táborban? A szokásos élménybeszámoló helyett álljon itt néhány spontán vélemény arról, kinek mi tetszett a legjobban közös nyári táborunkban, amelyet idén július utolsó hetében Balatonszárszón tartottunk, és amelyen összesen kétszáznegyvenen vettünk részt. Rácz Ferenc: engem fıleg a gyerekek freestyle-focimeccse nyőgözött le, amit a következetességérıl ismert Gabu játékvezetı irányított, aki köztudomásúlag engedi a kemény, férfias játékot, de nem fukarkodik a lapokkal sem. Meglepı volt, hogy súlyosabb sérülés nélkül megúsztuk. Szerintem az egész tábort be kellene szervezni szurkolni a következı évi meccsre!!! A felnıtt programok közül kiemelném Szeverényi János elıadását, akin látszott, hogy élvezi, amit mond és a szívébıl beszél. A stílusa és a mondandója magával ragadó volt! Bartos Bea: legnagyobb élményem a Mucsi Zsófi által vezetett „Esti megbékélés” volt. Olyan érzésem volt, mintha egy ıskeresztyén gyülekezetben lennék, ahol mindenki mindenkinek a testvére, ahol egy akarattal, szívvel és lélekkel fordulunk Jézus felé. Ez idı alatt különösen szépen, magától értetıdıen szóltak az énekek, és mivel ezek mindössze egy-két sorosak voltak, mindenki hamar be tudott kapcsolódni. Balla Gábor: szerettem a táborban a rendszerességet, ahogyan napról napra lehetett várni például a reggeli imacsoportokat. Ez az egy hét számomra olyan, mint egy lelki edzıtábor. Jó versenyzı szeretnék lenni!
Gondos Attila: a ráckeresztúri drogos fiatalok bizonyságtétele különösen szívbemarkoló és példaértékő volt számomra. Szavaiknak azért volt nagy ereje, mert olyan emberek beszéltek, akik valóban a halál torkából szabadultak meg, és akik Jézusért tényleges áldozatot hoznak nap mint nap: szigorú napirend szerint, önmagukat sok mindentıl megtartóztatva, szinte szerzetesként élnek. A ma emberének elképzelhetetlen, hogy ennyi mindenrıl lemondjon Jézusért. Vajon nekünk is ilyen mélységeket kell megjárnunk ahhoz, hogy képesek legyünk valódi áldozatra? Amíg nincs életünkben valódi áldozatvállalás, csak felszínes a kereszténységünk. Ludwig Dóra: a legnagyobb öröm számomra az volt, hogy egy álló hétig nem volt más dolgom, mint Istenre figyelni! Nagy élményt jelentettek a sokszor késı éjszakába nyúló ıszinte, mély beszélgetések, amelyeket a testvérekkel folytattunk. Jó, hogy közös táborban lehettünk lassan kamaszodó gyerekeinkkel, együtt voltunk, mégis külön programokon vettünk részt. A gyülekezeti tábor egy olyan hely, ahol mind a négyen jól érezhetjük magunkat és közben a lelkünknek sem kell szomjaznia. Piskóty Kati: a gyülekezeti tábor mindig a nyár fénypontja, csodálatos számomra testvérekkel tölteni egy egész hetet. A legnagyobb lelki élményt Mucsi Zsófi alkalmai jelentették. Úgy gondolom, hogy áldásos hatással lesz gyülekezetünkre, ahogyan bennünket imádkozni, beszélgetni, megnyílni tanít. Szeverényi Jánost pedig akár egy hétig is elhallgattuk volna… Gondos Laura (12): szerintem jó volt, hogy a Balaton olyan közel volt, és majdnem minden délután lemehettünk a partra. Balla Boró (11): leginkább az „Út a Mennyországba” játék tetszett, mert izgalmas volt, jól meg volt szervezve, nagyon sokat nevettünk és a végén az elıadások is jól sikerültek. Gondos Adél (10) és Balla Hangi (9): mi annak örültünk leginkább, hogy külön szobát kaptunk, kettesben alhattunk, és az ágyunk is puha volt! Rácz Dorottya (9): a gyerekfocit nagyon élveztem! Gondos Andor (8): nagyon sok jó dolog volt a táborban, de a legjobb az volt, hogy sokat játszhattunk Mátéval. Rácz Levente (6): a ház melletti lejtıs részen jó sok bogyót le tudtunk gurítani. A GÁLOCSI ÓVODÁRÓL Iható víz a gálocsi óvodában Ez a mondat 2007 nyaráig, amíg a Budai Gyülekezet adakozó kedvébıl és sok keresztyén atyánkfia (fiatal és idısebb) munkájából meg nem valósult, addig csak be nem teljesülhetı álom volt a kicsiny kárpátaljai faluban. Örömmel jelentjük mindazoknak, akik adományukkal, imádságukkal vagy netán kétkezi munkájukkal is fáradoztak e nemes ügy sikeréért, hogy augusztus 26-án délelıtt 11 és dél között, az ünnepélyes birtokbavétel alkalmával vezetı lelkészünk „voda” feliratú kancsójából mőanyag poharakba töltve megízlelhettük a gálocsi kút által szolgáltatott vizet. Nagy szervezési munka is áll e teljesítmény mögött. Mint a gyülekezet építési bizottságának „szakmai referense”, röviden beszámolok e missziós „vállalkozás” technikai részleteirıl. Molnár Róbert ungvári vízvezeték-szerelı kivitelezési ajánlatával indult az érdemi munka. Ebbıl sok minden kiderült, például az is, hogy a kútfúrót nem a vízvezeték-szerelı irányítja, hanem közvetlenül neki kell adni a megbízást. A végzendı munka nagyságának behatárolása, a csatlakozási pontok kijelölése, a vállalkozóval történı szakmai egyeztetés céljából négy kalandvágyó, fiatalnak nem mondható férfi nekiindult, hogy a helyszínen tájékozódjék és a munka „sarokpontjait” lefektesse. E márciusi utazás emléke még hónapokkal késıbb is élénk beszédtéma volt közöttünk, mert a szívélyes vendéglátás és eredményes munkamegbeszélés jó érzését a megalázó módon lefolytatott 6 órás várakozás a határon erısen elhalványította. No, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kútfúró végre nekikezdett úgy május végén a fúrásnak. Az óvoda területén nem talált iható és nagy vízhozamú kutat, ellenben a szomszédos lakótelek tulajdonosa (római katolikus atyánkfia) megengedte, hogy a telkén fúrjon a mester. És láss csodát – a kútfúró jó megérzése is szerepet játszhatott – itt már jó vizet lehetett szivattyúzni. A vízmintát 24 órán belül Budapestre kellett szállítani, aminek az eredménye: részlegesen iható a víz. Innen kezdve kicsit felgyorsultak az események, ami annak is köszönhetı, hogy Literáty Zoli folyamatosan nógatta a vállalkozót a munka elkezdésére. A továbbiakban már csak nagy vonalakban írok az eseményekrıl: a vasbeton emésztı építése helyett vastartály leásása az óvoda udvarán, a külsı vízvezeték és csatorna árokba fektetése, majd betemetése. A belsı szerelések a falon kívül készültek, hogy vakolatot, csempét ne kelljen pótolni. Ezután következett a szükséges berendezések beszerzése (részben Magyarországról – Ukrajnában nem lehet kapni gyermek WC-t) és felszerelése. Augusztus 10-én, amikor a kész szerelés átvételére kiutaztunk, még nem volt fertıtlenítve a rendszer. Zoli kerített fertıtlenítıszert és segített betölteni a kútba és a rendszerbe, majd – 24 órás állás után – folyamatosan folyatni kellett a vizet a csapokon keresztül, végül gyors vízmintavétel után „nyargalás” Budapestre.
A befejezı szakaszban a helyiségek helyreállító festése folyt, gyülekezetünk hét áldozatkész fiatalja pedig játszóteret épített, homokozót betonozott és kerítést festett piros-fehér-zöld színre. Ezután lehetett ünnepséget tartani. Már februárban látható volt, hogy a munka költségei meg fogják haladni az adakozás összegét(1 millió forint). A szerelés közben adódott többletköltségek miatt végül mintegy 1,2 millió forintot fizettünk ki úgy, hogy újabb adakozásra már nem kellett kérni a gyülekezetet. Nekem, akinek szakmám miatt is sok kapcsolatom van a vízzel, egyrészt nagy élmény volt a kárpátaljai szakemberekkel együtt dolgozni, másrészt meg kellett tapasztalnunk, hogy itt, Gálocson is csak gondos, folyamatos felügyelet mellett lehetett eredményes munkát várni. Ebben Zoli végezte a legnagyobb munkát. Méltán volt a 26-i istentisztelet után, a templomban tartott együttlétnek Budáról két szószólója: Kata, a gálocsiak ügyének felkarolója, megjárva ez ügyben minden fórumot, megmozgatva minden adakozót, és Zoli, aki pedig sok munkát végzett itthon és helyben is (olykor a saját éves pihenıideje terhére). Köszönöm Istennek, hogy adott nekem is erıt, idıt, és kérem, hogy más alkalommal is szolgálhassak az İ dicsıségére, határon inneni és túli magyarok örömére. Berzétei László Hosszú az út Budától Gálocsig? Hát vége… megérkeztünk, kész. Átadtuk, átvették, használják… Budáról indult egy ötlet és Gálocson ért célba. Több mint egy évvel ezelıtt két gondolat, akarat találkozott: az enyém, hogy segítsünk valahol Kárpátalján, és Literáty Zolié: Gálocs községben nincs víz az óvodában és az iskolában. Mivel magam is óvó néninek tanultam, rögtön tudtam, milyen lehet kicsi gyerekekkel olyan helyen foglalkozni, ahol – számunkra legalábbis – a legalapvetıbb feltételek sincsenek meg a munkához. Így indult a „Vizet a gálocsi óvodába” akció, ami, bátran mondhatom, megmozgatta gyülekezetünk apraját és nagyját. Adakozott jó szívvel mindenki, koncertet szerveztünk, színdarabot tanultunk, báloztunk, könyvet árultunk. Mindig a nagy cél lebegett minden segítı elıtt: megmutatni kinti testvéreinknek: fontosak számunkra, akarunk és tudunk is tenni azért, hogy ebben kicsiny faluban megmaradjon a magyar nyelvő óvoda, a magyar kultúra, és mindenki érezhesse, hogy Budán szeretettel hordozzuk terheiket. Mikor augusztus 26-án könnyeinkkel küszködve öleltük át egymást: budaiak és gálocsiak, egyaránt mondtunk köszönetet Istennek és egymásnak, úgy hiszem, mindnyájan éreztük és tudtuk, hogy itt nemcsak a csapból folyó vízrıl van szó, hanem a mindnyájunk számára nélkülözhetetlen, Krisztustól jövı él(tet)ı vízrıl is. Ez nyitotta meg szíveinket egymás felé, ez lépett át (gyakran hosszú, türelmes várakozáson keresztül) a határon, és ez ad nekünk közös jövıt és reménységet, bizonyítva: a szeretet nem ismer távolságot. Fördıs Kata A gyermekek öröme Talán elmondhatom, hogy most, 25 év után már örültek nekem, amikor beléptem a gálocsi óvodába. Nincs sok óvodás emlékem, de néhány olyan azért visszarémlik, amiért 25 évvel ezelıtt inkább annak örültek, ha végre hazamentem délután (10 méterre laktam az óvodától), s már nem tettem semmi olyat, amit nem szabad. Amikor 2006 nyarán otthon lehettem egy néhány napig, az egyik óvodai alkalmazott behívott, hogy megmutassa a víz nélküli állapotokat. A legsokkolóbb a piszkos bilik és az eltömített WC csészék voltak. Az udvaron lévı „pottyantós” még szomorúbb látványt nyújtott. Többet errıl nem is kell írni. Mint ahogy arról sem, hogy nem kellett hosszú lobbi-tevékenységet folytatnom ahhoz, hogy elıbb a Kárpátaljai Misszió Kata személyében azonnal, majd pedig az egész gyülekezet szívügyének érezze a segítségnyújtást. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki felsorakozott az ügy mögé, és tudásával, idejével vagy pénzével támogatta azt. Külön fontos kiemelni, hogy az adakozók (céladományozók minden generációból, bálozók, könyvvásárlók, koncerthallgatók és még sokan mások) nagylelkőségébıl úgy valósulhatott meg a vízvezeték teljes cseréje Gálocson, hogy az a gyülekezeti költségvetést nem terhelte. Augusztus 26-án sok köszönet hangzott el Gálocson. A legfontosabb mégis az volt, hogy amikor – az ifisek kemény munkájának köszönhetıen – már az elızı hét csütörtökén elkészült a játszótér, kb. három percen belül már fenn is voltak a frissen mázolt játékokon a gyermekek. Szóban elmondani vagy fényképen visszaadni nem lehet, milyen örömet érez egy gyermek azért, hogy valami, ami nem volt – LETT. Literáty Zoltán Gyermek imádságok Bizalommal, Kitartóan, Várakozva (BKV)
Jó Atyánk Istenünk, Te taníts bennünket, Jézus Krisztus útján vezesd a lelkünket. Szentlelked ereje áldja meg hitünket. Ámen Uram köszönöm, hogy Te nem azt nézed ki milyen erıs, okos, ügyes. Köszönöm, hogy Te a szívünket vizsgálod. Kérlek, adj nekem engedelmes, jó szívet. Ámen Hálás vagyok Uram a sok jóért, amit kaptam, az életért, meleg ruháért, otthonért, családért. Ámen Fogyatékkal élık kiállítása Amióta a tavaszon az utcai gyülekezeti termünket kalákában kifestettük és a gyülekezet életfáját felavattuk, a terem falai üresek voltak. Augusztus 19-én, vasárnap, a 10 órás istentisztelet után kiállítás megnyitóra hívtuk a gyülekezet tagjait és vendégeinket. A Diakóniai és Spirituális Bizottság tagjai szervezésében egy csodaszép képanyag győlt össze a különféle felekezetek fenntartásában mőködı szeretetszolgálati otthonok valamilyen akadályoztatásban élı lakói által készített alkotásokból. A kiállító intézmények: a BÁRKA ALAPÍTVÁNY nappali foglalkozató és mőhely, Dunaharaszti; az ÉLIM Evangélikus Szeretetotthon, Nyíregyháza; az IMMÁNUEL Otthon, Debrecen–Nagytemplomi Református Egyházközség; a SZENT ERZSÉBET OTTHON, a Római Katolikus Egyház Szeretetszolgálata, Ipolytölgyes; a SZIVÁRVÁNY-HÁZ Fogyatékosok Református Otthona, Tiszafüred és a TARKA-BARKA LAKÓOTTHON, Baja–Garai Ház Alapítvány. Istentisztelet után zsúfolásig megtelt a gyülekezeti terem, a folyosó, de még az utcai járda is a nagyszámú érdeklıdıvel. A szép számban egybegyőlteket Illés Dávid, gyülekezetünk vezetı lelkésze köszöntötte. A kiállítást Fekete Ágnes református lelkipásztor nyitotta meg meleg, szívhez szóló, elgondolkoztató szavakkal. Vendégünk volt Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálati Iroda vezetıje is. A gyülekezet szeretetét fejezte ki az a sok, finomabbnál finomabb sütemény is, amit a kiállításmegnyitóra készítettek a gyülekezet szorgos kező tagjai. Ezeket Szigeti Lászlóné Ilike, gyülekezetünk diakónusa és Kis Tamás, diakóniai bizottságunk új tagja szolgálta fel a megnyitót követı agapén. Az utcai gyülekezeti terem falát kímélendı Balla Gábor szobrászmővész és ügyes kező barátai egy új, stabil képakasztó rendszert szereltek föl. İk a kiállítás rendezésében is oroszlánrészt vállaltak, amit most is köszönünk. A kiállítás elıtt és után két diakóniai bizottsági tagunk, Bán Emilné Joli és Kocsis Judit közremőködésével a tiszafüredi református fogyatékos otthon lakói által készített ajándéktárgyak segítségével adománygyőjtést is tartottunk az otthonban folyó kézmőves foglalkozások tovább folytatásának támogatására, és a gyülekezetünkhöz tartozó kilenc éve éber kómában fekvı kislány édesanyjának segítésére. A pozitív visszajelzések arra biztatnak bennünket, hogy ezt az akciót még többször megismételjük. A kiállító intézményeket is meghívtuk erre a szép alkalomra, hogy személyes találkozásokra, ismerkedésre is sor kerülhessen. Vendégeink voltak a bajai Tarka-barka Lakóotthonból és a Dunaharasztiban lévı Bárka Alapítvány nappali foglalkoztatójából gondozottak és munkatársak egyaránt. Jó volt találkozni, egymást személyesen is megismerni, egymás és a Mindenható szeretetét megtapasztalni. A megnyitót követıen a vidékrıl érkezett vendégeinket ebédre hívtuk meg, amit Braczkó Zsuzsanna testvérünk, a Diakóniai Bizottság tagja készített el nagy szakértelemmel. A sok finom süteménybıl az ebédhez is jutott, ami még ott sem fogyott el, az pedig dobozba csomagolva elküldtük Bajára és Dunaharasztiba az otthon maradottaknak. Így ık is részesülhettek a gyülekezet kisugárzó szeretetébıl. Minden segítınknek köszönet a szolgálatokért, tudva, hogy mindannyian Isten dicsıségére végezték el a rájuk bízott feladatokat, már itt közöttünk építve Isten országát, egymásnak szeretettel szolgálva. A kiállítás szeptember 30-ig lesz megtekinthetı a vasárnap 10 órás istentiszteletek után, illetve a 457-0109-es telefonon elızetesen egyeztetett idıpontban is látogatható. A kiállítás létrehozását támogatta a Budapest I. kerületi Budavári Önkormányzat, a Fıvárosi Közgyőlés Esélyegyenlıségi Bizottsága, a Budai Református Egyházközség, a Haypál Alapítvány és természetesen örök Pártfogónk, a Szentlélek Isten, akinek jelenlétét mindannyian érezhettük. Megtapasztalhattuk, hogy velünk van, segít, vezet és minden helyzetben erıt ad. Így éltük meg egymás és az İ szeretetét, az Igét, hogy Isten országa már itt és most közöttünk van! Hála ezért Neki mindörökké! A Diakóniai és Spirituális Bizottság tagjai MIÉRT Miért születtem a Földre? Miért vagyok lelkileg ilyen gyönge? Miért van a világ tele szenvedéssel? Miért viselnek meg úgy a dolgok?
Ellenük tenni én semmit sem tudok? Hiszen egyedül hiába harcolunk… A sérült embernek nem kell más, csak szeretet, Amivel mindig csak gyızni lehet. Ha a szándék szívbıl jön és lelked mélyén igazán él a szeretet Így értheted meg a sérült embereket! Ötvös Judit Szent Erzsébet Otthon Ipolytölgyes Gyermeknap a Batthyány utcai Általános Iskolában Már több mint három éve annak, hogy újra indult hitoktatás, pontosabban hitre szeretés ebben a világi iskolában. Mivel az én gyermekeim is idejártak, kedvesen fogadtak és készségesen biztosítottak termet a számomra. Már csak az a kérdés maradt, lesz-e bárányka is? Hát lett, ugyan csak kettı, de a szeretet, a sok játék, a beszélgetések, és persze az általunk készített Jézus korabeli játékok elkezdték vonzani a gyerekeket, s jött egyik kicsi a másik után. Így lett kettıbıl öt, majd tizenöt, aztán huszonöt-harminc. Voltunk a templomban, felfedeztük ennek a csodálatos épületnek a titkait, sütöttünk a gyülekezeti konyhában kenyeret, meghívtam az osztályokat, tartsanak velünk. Több alsós osztállyal is foglalkoztam karácsonyi kézmőves foglalkozáson. A tavalyi év végére már miénk lett az egész iskola. Hitoktató társaimmal mi foglakozhattunk az összes alsós gyermekkel. A tantestület elıször el sem akarta hinni, hogy ingyen szeretetbıl vagyunk ott, hogy örömmel jöttünk, és adjuk, amink van. A gyerekek meg boldogan készítették Éva nénivel a csodálatos ékszereket, Petivel buzgón gyúrták az agyagot, készítettünk gyönyörő szalvéta képeket és bezsebeltük a sok mosolyt és köszönetet. Az idei tanév a „Szülık híradó”-jában a budai gyülekezetnek szóló köszönettel kezdıdött és remélem, Isten dicsıségének dicséretével folytatódik, immár három csoportban. Soli Deo Gloria. Fördıs Kata HÍVOGATÓ Vasárnapi iskola? Nem, a Hét Legszebb Órája Szeretettel hívunk és várunk minden gyermeket az istentisztelet alatt: a „Csibe kör”-be az ovisokat, az alsósok és felsısök maguk választják majd ki a rájuk legjobban illı csoportnevet. Igyekszünk úgy foglalkozni a gyerekekkel, hogy mindnyájan érezhessék: fontosak nekünk, szeretjük ıket, és egyre többen és többet érezzenek, értsenek meg abból, hogy van Valaki, Akinek még nálunk is fontosabbak és nálunk is jobban szereti ıket. A kicsinyek Jézussal utaznak egy hajóban, az alsósok felfedezik a szívben lakozó csodákat, a felsısök igéken keresztül ismerhetik meg jobban önmagukat és Istenünket. A részletes program honlapunkon és a Kisteremben található hirdetı falon olvasható. A gyermekekkel szakképzett pedagógusok, hitoktatók, lelkészek és segítıik foglalkoznak. Ovis: Fördıs Kata Horváth-Mózes Ingrid Cseri Ágnes Alsós: Molnár Péter Ferenczi Réka Csizmadia Márta Felsıs: Bedicsné Kenéz Éva Ferenczi Réka Molnár Péter Ifjúsági konfirmáció csoport Kedves szülık, gyermekek! Idén ismét indul a konfirmációs felkészítés 13–15 évesek számára. A felkészítés 2 éves. Elsı év: általános csapatépítés, ismerkedés, a fiatalok által igényelt témákról való beszélgetés. Második év: ismeretek megszerzése református vallásunkról.
Idıpont: egyeztetés alapján. Jelentkezni lehet félfogadási idıben a lelkészi hivatalban, vagy Szontágh Szabolcsnál (tel.:06–30–7435186). Szeretettel várunk minden érdeklıdıt! Felnıtt keresztelıi és konfirmációs beszélgetéssorozat Minden évben összegyőlünk szeptemberben, kicsit összeráncoljuk a homlokunkat: de messze van még a május, a keresztelés/konfirmálás idıpontja. Aztán májusban azért sajog a szívünk, hogy milyen hamar vége lett, jó lenne továbbra is együtt maradni, és hasonló jó beszélgetéseken részt venni. (Természetesen erre is van mód gyülekezetünk különbözı csoportjaiban.) Most újra szeptember van, s nagy szeretettel hívunk mindenkit, akinek kérdései vannak Istennel, a világgal és önmagával kapcsolatban. Hitünket nem úgy erısítjük (konfirmáljuk), hogy megtanuljuk az eddig ismeretlen vallásos szavakat vagy összefüggéseket a Bibliával és az egyházzal kapcsolatban, hanem úgy, hogy megnyílunk egymás elıtt, s belsı kérdéseinkre keressük a választ a Biblia és egymás tapasztalatainak segítségével. A jó csoport és a jó csoportbeszélgetés 99%-ban a tagoktól függ, s az elmúlt három évben csak jó (nyitott és érdeklıdı) csoportokkal találkoztunk. Ezért volt izgalmas nekem is „vezetıként” közöttük lenni, bár azt hiszem, én tanultam tılük a legtöbbet. Idén is várunk minden érdeklıdıt, aki szeretne keresztelkedni/konfirmálni, vagy ha nem, csupán egyszerően jó beszélgetésekre vágyik. Érdeklıdni lehet Literáty Zoltánnál (tel. 06–30–5654693). JÖVİ Ha lenne egy varázstükröm, Mind azt kérném tıle, Mutassa meg nekem a jövım. És ha megmutatja, Utána mondja meg nekem, Milyen úton induljak tovább, Ha ezt kérdem? A titkos jövı milyen sorsot áld még énrám, nem tudom. De talán jobb is, hogy nem tudom, Mert, ha tudnám, talán félnék attól, Ami várhat még rám... Ötvös Judit Szent Erszébet Otthon Ipolytölgyes A szerdai Mustármag csoport „Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain.” (Lukács 13,18–19) A csoport névválasztása is azt fejezi ki, hogy mindannyian – kortól függetlenül – vágyunk a növekedésre mind csoportként, mind egyénileg, hogy az Isten országa már itt köztünk megvalósulhasson. A MUSTÁRMAG csoport reménysége, hogy egyszer árnyékában fészket raknak az égi madarak. Ha egy melegszívő, befogadó közösségre vágyik, jöjjön és tartozzon Ön is közénk! A csoport tehát mindenki felé nyitott és befogadó. A korábbi rendünknek megfelelıen: természetesen szeretettel hívjuk magunk közé azokat a szülıket, nagyszülıket, akik ebben a tanévben szeretnék, hogy a család ifjú tagja hétközi gyülekezeti hitoktatásban részesüljön, ezért gyermekeiket, unokáikat elkísérik a gyülekezeti alkalomra. Különösen is várjuk azokat a gyerekeket, akiknek az iskolájában nincs hitoktatás, szerdánként a gyülekezetben erre lehetıséget biztosítunk. De vannak, akik a vasárnapi iskola mellett egy hétközi alkalmon is részt vesznek, mert vágynak Istennel és egy kisközösséggel találkozni. Szerda délutánonként felnıttek és gyerekek hitben gyarapodva egy kisközösség aktív tagjaivá válnak. Alkalmainkat az iskolai oktatási évhez kötjük, minden szerdán 17:30 órakor találkozunk a
szorgalmi idıben. Lehet korábban is érkezni, mert a gyerekeket a 16:30–17:30 közti idıszakra az Oázis játszóházban pingpong, csocsó, biliárd várja egy órányi közös játékra. Az alkalmainkat kezdı rövid közös énekléshez saját énekeskönyvünket használjuk. Aztán a gyerekek izgalmas barangolásra mennek a Biblia világába, a felnıttek pedig egy bibliai szakasz közös megbeszélésével igyekeznek minél többet megérteni Isten üzenetébıl. Idén október és december között a Missziói év keretén belül Jónás próféta könyvét vesszük végig. Ezen a hihetetlenül izgalmas, néha ironikus, sokszor végtelenül mély lelkülető könyvön keresztül magunkat és Istentıl kapott küldetésünket fogjuk megvizsgálni. Érdeklıdni lehet a 06–20–560–9620-as telefonon. Sokszínőség és egység – gondolatok a házicsoportokról „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12,4–5) Gyülekezetünkben több mint 20 bibliakör és házicsoport mőködik, ahová mindig szeretettel várjuk azokat, akik szeretnének tagjai lenni egy ilyen kisközösségnek. Többször írtam már a csoportok életérıl. Most néhány „hitvallásszerő” gondolatot adok át a fenti Ige alapján. Pál apostol az elsı keresztyén gyülekezeteknek többször megírta, hogy egyszerre kell szem elıtt tartaniuk két fontos dolgot a közösségeikben, ha krisztusiak akarnak lenni: a sokszínőséget és az egységet. Én ezt értettem meg az Igébıl a sokszínőségrıl és az egységrıl. Sokszínőség: o elismerjük, hogy Krisztus hívja a gyülekezetünkbe tartozókat, és nem magunk választjuk testvéreinket a magunk ízlése és szimpátia alapján; o elismerjük, hogy számunkra a gyülekezetben a legfıbb érték, hogy valaki törekszik a keresztyén életre, és keresi a mélyebb istenismeretet, vágyik rá. Mivel ez a legfontosabb, különbözı korú, nemő, érdeklıdéső embereket is várunk a közösségünkbe; o fontosnak tartjuk a szabadságot a testvéreinkkel való szeretetkapcsolatban. Ez szükségszerően sokszínőséget eredményez; o a sokszínőséget a Biblia alapján annak tekintjük, hogy mindenki más kegyelmi ajándékot kapott Istentıl, és azzal építi a gyülekezetet, amije van; o tudjuk, hogy a sokszínőség különbözıség is, és ez konfliktusokhoz vezethet. A konfliktusokban nem a rossz egységesítést, az uniformizálást keressük, hanem egymás megértését, a magunk felelısségét és a testvéri kapcsolat építését; o gyönyörködünk közösségünk tagjainak sokszínőségében, mert abban Isten munkáját látjuk. Egység: o az egyház, és így gyülekezetünk, kisebb közösségeink, csoportjaink feje is Jézus Krisztus. Hisszük, hogy ı vezeti, és a Szentlélek által irányítja és építi közösségeink életét. Látjuk ezt abban, hogy vagyunk, megmaradtunk, és lelki értékekben tapasztaljuk a növekedést; o az egység számunkra megmutatkozik abban, hogy mindannyian törekszünk a keresztyén életre Isten segítségével, és vágyunk a mélyebb istenismeretre. Ezért a kiscsoportokban közösen olvassuk a Szentírást, imádkozunk, beszélgetünk, megosztjuk hittapasztalatainkat; o az egység számunkra azt jelenti, hogy valljuk, Jézus Krisztus megváltott a bőneinkbıl, tıle kaptunk új életet, és ez köt minket össze. „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” – ez a lelki egységünk Krisztussal; o az egység számunkra meghitt szeretetkapcsolat – ezért is vannak kiscsoportok, ahol a nagyobb közösségen belül ezt megélhetjük. Arra gondoltam, hogy valóban, szívem mélyén én is legszívesebben olyan közösséghez tartozom, amely egyszerre tud sokszínő is és egységes is lenni. Még néhány szó az ıszi eseményekrıl. Az ısz folyamán a házicsoportok megbeszélt rendjük szerint fognak találkozni. Havonta egyszer a csoportvezetık kicserélik tapasztalataikat a szolgálatukról. A délelıtti istentiszteleteken három csoport fog bemutatkozni: október 14-én a Mustármag, október 28-án a Lukács és december 9-én a Baba-mama kör. A csoporttagok nevét – egy szép hagyományt folytatva – ezután feltesszük a gyülekezeti fára. Kérem a testvéreket, hogy fogadják szeretettel a bemutatkozásokat. Mucsi Zsófi
TERVEZETT PROGRAMOK Október 14. vasárnap: bemutatkozik a Mustármag csoport, kiállítás nyílik a Kisteremben Literáty Zoltán fotóiból. Október 28. vasárnap: megemlékezés a reformáció emléknapjáról. November 11. vasárnap: vendégeink lesznek Ráckeresztúrról és megnyitjuk Orsolits Zénó kiállítását a Kisteremben, szeretetvendégség. November 25. vasárnap: csendesnap, az istentisztelet után batyus ebéddel, vendég elıadókkal. Kárpátaljai könyvbemutató és idısgondozás. Adventi jótékonysági vásár a marosbogáti árvaház javára. Gyerekeknek szülinapos játszóház. Utána közös adventi koszorú kötés. December 2. vasárnap: jön a Mikulás, adventi jótékonysági bazár. Az istentisztelet után garai gyertyák, Kárpátalját és Erdélyt bemutató CD-k és fotóalbumok megtekinthetıek és kaphatóak. December 5. szerda: 10 órakor a 75 év felettiek adventi szeretetvendégsége, szeretetcsomagok átadása. December 16. vasárnap: gyermekkarácsony, internetes verseny díjkiosztása. December 19. szerda adventi koncert a templomban, a Tabulatúra régizenei együttessel. PROGRAMAJÁNLÓ A Bazilika altemplomában csodálatos kiállítás látható „100 év 100 mővész” címmel. Mindenkinek szeretettel ajánljuk figyelmébe, többek között azért is, mert gyülekezetünk tagja, Benkı Cs. Gyula festımővész alkotásai is megtekinthetık a tárlaton a templom nyitvatartási ideje alatt. KÖNYVAJÁNLÓ Nemes Ödön: Párbeszélgetés (kapcsolatépítı munkafüzet házasságra készülıknek) Harmat–Új Ember, 2006 „A házasságok azért nagyon törékenyek manapság, mert a házastársak nem fogadják el igazán egymást, s azért nem tudják egymást elfogadni, mert nem ismerik egymást, s azért nem ismerik egymást, mert nem beszélgetnek, s azért nem beszélgetnek, mert nincsenek témáik, mert még a kérdéseiket sem fogalmazták meg.” (részlet Németh Dávid ajánlásából) Ez a könyv több szempontból is közel áll hozzám. Egyrészt jegyességünk alatt mi is hosszú beszélgetéseket folytattunk a párommal az akkor még kiadás elıtt álló munkafüzet kérdései alapján. Megtanultunk a kapcsolatunkról beszélgetni. Szemléletet nyertünk a könyvbıl, szavakat adott a szánkba, és lassan „belegyakorolhattuk” magunkat abba, hogyan mondjuk el egymásnak, ami közöttünk történik. Másrészt társszerkesztıként együtt dolgozhattam a könyv kiadásán a szerzıvel, Nemes Ödönnel és Naszádi Krisztinával, a Harmat Kiadó szerkesztıjével. A szerzı jezsuita szerzetes, aki az emberi kapcsolatok terén nagy élettapasztalattal, jegyespárok lelkigondozásában pedig nagy gyakorlattal rendelkezik. Néhány téma a munkafüzetbıl kedvcsinálónak: szabadság, meghittség, bizalom, intimitás, érzelmek, veszekedés, szex, közös döntés. Elsısorban jegyespároknak íródott a könyv, de házaspárok is haszonnal forgathatják, sıt párokból álló csoportoknak is ajánlom. Mucsi Zsófi Richard Rohr: A férfi útja II. (Ursus Libris 2004) (www.ursuslibris.hu) FÉRFI? Harcos? Vezetı? Mágus? Pap (vagy Papucs)? Szeretı fél? Vadember? Izomkolosszus? Pénzkeresésre beprogramozott robot? Létezik-e még FÉRFI mai társadalmunkban? Mitıl lesz a férfi férfivá? Milyen teremtésbeli, lélektani, szociológiai vagy egyéb tényezık hatására lesz valakibıl „igazi férfi”? Hogyan találhatja meg a férfi önmagát? Izgalmas kérdések, de még izgalmasabb olvasmányt kínál a könyv minden férfitársamnak, akik nem szégyellnek „férfiasságukban” fejlıdni.
Mintegy 3-4 éve, amikor egyik gyülekezeti tagunk megkért, hogy olvassak bele, vajon megfelelı ajándék lesz-e ez a könyv éppen nagykorúvá váló fiának, titkon arra gondoltam: „nincs elég elmaradt olvasmány az életemben, még erre is idıt kell szakítanom?” Aztán 1,5 nap alatt elolvastam a 200 oldalt. Nem tudtam letenni. Közben már csak az okozott problémát, hogy odaajándékozáskor ne legyen látható a könyvön, hogy egyszer már végigolvasták. Mindenkinek ajánlom szeretettel. Literáty Zoltán
