tanúságot tegyetek rólam

Mindenki Temploma

Tanítások 7.

Dr. Turcsán Erik

„…tanúságot tegyetek rólam…”

Dr. Turcsán Erik „…tanúságot tegyetek rólam…”

„…tanúságot tegyetek rólam…” Tanítások sorozat 7. Copyright © 2010 Dr. Turcsán Erik

Korrektor: Dr. Gruber Tibor Kiadványszerkesztő: Danziger Dániel Kiadja: Mindenki Temploma, 1105 Bp, Cserkesz utca 7-9.

Dr. Turcsán Erik


Mindenki Temploma • 2010

Az evangélium terjedésében mindig nagy szerepe volt a hívők tanúságtételének. Egyrészről természetes, hogy az ember a jó hírt, az őt ért örömöt megosztja másokkal, másrészről Jézus maga mondta tanítványainak: „a Vigasztaló… tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek…” (János 15,26-27) Lehet, hogy csak néhány szóra van lehetőségünk, máskor hosszabb beszélgetésre, és van úgy, hogy az istentisztelet során kapunk lehetőséget, hogy elmondjuk, mit kaptunk az Úrtól. A kötetlen beszélgetések során visszajelzést kapunk a beszélgetőtársunktól, ezért ilyenkor könnyebb érthetővé tenni a mondanivalónkat, kiegészíteni, vagy pontosítani a beszédünket, a kérdésekre válaszolni stb. Amikor viszont nagyobb hallgatóság előtt teszünk tanúságot, kevés visszajelzést kapunk, ezért érdemes átgondolni néhány szempontot, hogy a tanúságtételünk hasznos lehessen a hallgatóknak. El kell döntenünk, miről szóljon a mi bizonyságtételünk, és ehhez tartsuk magunkat. Ha gyógyulásunkról beszélünk, ne kerülhessen középpontba a millió orvosi kivizsgálás, vagy ha valamilyen megtapasztalásról beszélünk, ne bonyolódjunk teológiai fejtegetésekbe stb. Nagyon jó dolog, ha Isten gondviseléséről is tanúságot teszünk, ilyenkor arról beszélünk, milyen helyzetünk-



7

ben mit tett az Úr, hogyan segített meg, hogyan adott győzelmet. Imádkoznunk és igyekeznünk kell, hogy a hangsúly ne terelődhessen a „helyzetre”, mert akkor magunkról fogunk beszélni, így a hallgatók figyelme is könnyen ránk irányul, minket fognak sajnálni betegségünk miatt, részvétet éreznek szerencsétlen állapotunk felett, esetleg késztetést éreznek anyagi megsegítésünkre. Pedig mi éppen a Győztesről, az Úrról akarunk tanúságot tenni, aki minket megsegített és annak örülnénk, ha mások bizalma az Úrban megerősödne! Másrészt óvakodnunk kell attól, hogy tanúságtételünk összességében negatív tartalmat hordozzon: „… mostanában megláttam, mennyire felszínes, erőtlen a hívő életem… hát az Úr könyörüljön rajtam, mert Ő könyörülő…”. Ezeket a gondolatainkat inkább azzal a testvérünkkel osszuk meg, aki mellénk fog állni a lelki megújulásunkban. Sokkal nehezebb dolog arról tanúságot tenni, hogyan működik a Lélek vezetése az életemben, hogyan tűrök, hogyan töri meg a csontot a bennem levő szelídség (Példabeszédek 25,15). A lelki előrejutásunkról, hitünk győzelmeiről persze csak úgy tudunk beszélni, ha fejlődünk is lelkileg. A továbbiakban a megtérésről való tanúságtételről gyűjtünk össze néhány gondolatot.

Felütés

8

Sokunknak nem könnyű beszélni nagyobb hallgatóság előtt, emiatt zavarban lehetünk. Nem szerencsés azonban ezt a zavart megosztani a hallgatósággal: „csak most szóltak, hogy én mondjam el…”, „nem gondoltam, hogy nekem kell elmondanom…”.

Ha a hallgatók azt látják, hogy a megtérés kínos téma, kellemetlen róla beszélni, és nem is szívesen tesszük, azzal nem segítjük őket az útjukon. A zavarunkat mondjuk el az Úrnak, és mi is imádkozzunk, amíg mások tanúságot tesznek.

Időtartam

Tartalom A tanúságtétel erőssége a személyesség. Aki a Biblia üzenetét megpróbálta elhessegetni, azt a tanúságtételed a székéhez szögezheti, aki pedig tele van kétségekkel, a tanúságtételedet hallgatva nagy reménnyel telhet meg. Helytelen lenne ezt az erősséget meggyengíteni azzal, hogy a tanúságtételünk prédikációba fordul át. A tanúságtételnek nem témája a bűn ádámi eredete, sem a kiválasztott nép története, sem a megváltás teológiája, sem pedig az eljövendő ítélet. A tanúságtételünknek arról kell szólnia, hogy az Úr mit tett velünk. Minden kiegészítés csak gyengíteni fogja a hatását.


Az istentisztelet középpontjában az ige áll. A tanúságtétel pedig megerősítheti az evangélium üzenetét: „igen, Jézus Krisztus valóban szabadító, én is átéltem!”. Nem tolakodhat a tanúságtétel az igehirdetés elé azzal, hogy túl sok időt igényel magának. A dagályos beszéd sehol sem hasznos, a tanúságtétel esetén pedig nagy kárt okoz: súlytalanná teszi a mondandónkat, és elfárasztja a hallgatókat.

9

Nem élettörténet Sok tanúságtétel kezdődik így: „normális családban nőttem fel…”, és néha sajnos így is folytatódik. Valljuk meg, kevesen vannak közöttünk, akiknek olyan regényes élete lett volna, hogy érdemes azt nagy nyilvánosság előtt elmesélni. Az emberek nem azért jönnek el az istentiszteletre, hogy rólunk megtudjanak valamit, hanem azért, mert Istent keresik. Persze szükséges néhány dolgot megemlítenünk, különösen, ha az a megtérésünkkel kapcsolatos, de ami világossá kell, hogy váljon az az, hogy mi miért döntöttünk az Úr mellett? Kisiklott az életünk? Szörnyű mélységekbe jutottunk? Átlagos életünk volt, de valami mindig hiányzott? Félelmek gyötörtek? Hívő rokonunk életén megláttuk, hogy van tiszta élet is? Megromlottak az emberi kapcsolataink? Mindenkinek volt valamilyen oka, hogy közeledjen az Úrhoz, az életünk történetének a többi eseményét nem kell megemlítenünk.

Tapintat

10

A fő célunk, hogy a Szent Lélek munkálkodjon a minket hallgatókban, ezért kerülnünk kell, hogy olyan ellenérzéseket keltsünk, ami ezt akadályozza. Nem segítjük az evangélium munkáját, ha hívőként gúnyosan, lesajnáló módon nyilatkozunk az ateista világképről, vagy ha újjászületett emberként lenézően beszélünk a még csak a vallásos hitnél tartók emberekről, vagy más felekezetekről. Pál ezt mondta: „… a zsidóknak zsidóvá lettem… a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá… a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé… az erőtleneknek erőtelenné…

mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” (1 Korinthus 9, 20-22)

Előfordul, hogy a tanúságot tevő hívők úgy érzik, az a feladatuk, hogy a megtérés felé vezető lelki út minden részletét feltárják a hallgatóság előtt. Amikor az Úr tette helyett a lelki folyamataink kerülnek a középpontba, sajnos egyfajta lelki „lemeztelenedés” is kialakulhat, ami zavarba hozhatja a hallgatóságot. Ilyenkor az Úr személye a háttérbe szorul, mi pedig csak ásunk beljebb és beljebb, végül mi magunk is sírva fakadunk, hiszen intim, legbelső dolgainkról beszélünk. Kerülnünk kell az ilyen lelki utazásokat, ahova a hallgatóság nem tud követni bennünket, mindössze együttérzően, vagy megdöbbenve figyel. Bizonyára nem minden részlet elmondása fog segíteni másokat a megtérés felé vezető úton: „… akkor meg akartam térni, de aznap nem sikerült… és a következő héten megint kértem, hogy imádkozzanak velem, és akkor sikerült. Ámen”. „… megtértem, de aztán visszaestem, sokáig távol jártam… most megújultam, megint járok templomba…” Természetesen a merev, távolságtartó előadásmódnál nagyobb hatású lehet, ha őszinte szavakkal beszélünk a megtérésünkről („mélység mélységet hív elő”), és nehéz megfogalmazni, mi a helyes mérték, mennyire avassuk be belső küzdelmeink világába a minket hallgatókat. Amikor tanúságot teszünk, nem a saját lelki utunkra invitáljuk az embereket (ez néha ijesztő is lenne), hanem közel hozzuk, valóságossá tesszük számukra az evangéliumot.


Intimitás

11

Egyensúly Amikor a megtérésünkről számolunk be, magunkról is beszélünk, és az Úrról is. A saját életünkről, saját megtapasztalásainkról beszélünk, mégis az Úr kerül a középpontba, Rá mutatunk. Ha csak az Úrról beszélünk, kárát látja a személyesség, és tanúságtételünk sokat veszít erejéből, inkább bíztatássá válik. Ha mi kerülünk előtérbe, mindössze személyes vallomássá válik a tanúságtétel és keveset használ. Pál apostol nemritkán saját életéről, megtapasztalásairól, harcairól is beszélt, de soha nem azért, hogy ezekről tudósítson, a hangsúly mindig azon volt, mit tett az Úr vele, vagy mit tesz azokkal, akik Benne bíznak.

Bölcsesség A megtérésünk előtt sokan a homályosban tapogatóztunk előre. A tanúságtétel idején azonban használjuk azt a világosságot, amire azóta eljutottunk! Nem tilos többet elmondanunk a megtérésünkről, mint amit annak idején éppen megértettünk. Kevesen térnek meg ezzel a felkiáltással: „most átmegyek a halálból az életbe!” (János 5,24) Lehet, hogy a megtérésünk indítéka sokkal kevesebb volt, mint amit a megtéréssel nyertünk. Az ige fényében, a Szent Lélektől kapott világossággal, Isten gyermekeként azonban már elmondhatjuk:

12

„… az Ő csodálatos világosságára hívott el…” (1 Péter 2,9), „enyém a Fiú! enyém az élet!” (1 János 5,12), „… átvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” (Kolossé 1,13)

Tanúságtételünkben adjunk helyet az ige világosságának, amelyre a megtérésünkkel kapcsolatban eljutottunk!

Több helyen érintjük az elmondottak során, de ki kell emelnünk néhány dolgot a bűn fogalmával kapcsolatban. 1. A megtérésről való tanúságtétel nem tartalmazza a bűnvallás megismétlését! A bűnvallás az Úrnak szól, akár testvéri közösségben, akár egyedül állunk Isten elé. A tanúságtételünk nem a bűnökre mutat, hanem az Úrra. Az akkori bűneinket elsorolni nemcsak szükségtelen, de taszító is lehet. A minket hallgatóknak nem a bűnök vonalán kell elindulni, hanem az Úr hívása miatt. Nem a mi bűneink űzik őket a kereszthez, hanem az Úr jósága indít megtérésre. (Róma 2,4) Másrészt a „steril”, bűnbocsánatról szót nem ejtő tanúságtétel ellentmondana az evangélium alapvető üzenetének: „… nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.” (Márk 2,17). Ha teljesen tönkrement az életünk a megtérésünk előtt, ne fogalmazzunk felszínesen: „… voltak problémáim, mint mindenkinek…”. A Szent Lélek vezetése szerint megemlíthetünk konkrét dolgokat, bűnöket is, de semmiképpen ne célozzuk meg azt, hogy bűneink lajstromát mutassuk be a tanúságtétel alkalmával. 2. Ne próbáljuk bebizonyítani, hogy mi bizony bűnös emberek voltunk. Ha például gyermekként tértünk meg, vagy megtérésünk előtt konszolidált, a világ szerinti „rendes” embe-


A bűnök

13

rek voltunk, ne kutassunk bűnök után, senkit nem kell meggyőznünk Isten előtti bűnös voltunkról. Ha mégis megpróbáljuk, esetleg nevetségessé is válhatunk. Mutassunk Isten kegyelmére és szeretetére. Nem nekünk kell bemutatni, mi számít bűnnek, hanem maga az Úr fog bűnbánatot ébreszteni az emberekben. Röviden azt mondhatjuk, ha a bűn kerül tanúságtételünk középpontjába, a hallgató „fázni fog” (könnyen passzívvá válik), ha pedig Isten gazdagságáról beszélünk, „melege lesz”, vagyis szükségét érzi majd, hogy válaszoljon arra.

A megtérés haszna

14

Sok tanúságtétel csak a múltat hangsúlyozza, az elveszett állapotot és a bűnt, a megtérés pedig csak mint ezek megoldása jelenik meg. Holott mindnyájan elmondhatjuk, a leglényegesebb dolog az, hogy az Úrral élő, személyes, szeretetteljes közösségünk lett. A megtéréskor nem mi használtuk Jézust, a Megváltót. Kerüljük azt a látszatot, hogy a sok bajunkra, bűneinkre, elveszettségünkre az volt a megoldás, hogy igénybe vettük a Krisztus vérét, megmostuk magunkat és békességünk lett. Csak ennyi a megtérés? Így megint csak háttérbe szorulna az Úr személye. Ne keltsük azt a benyomást, hogy minket a bűnök, bajok, hiányok kergettek a megtérésbe – még ha annakidején, a megtérésünk előtt így éreztük volna is –, és mindössze ezek oldódtak meg. Az Úr ennél sokkal többet adott: saját magát. A mi nagy kincsünk nem a lelkiismeretünk helyreállása, hanem az, hogy mi az Övéi lettünk, Vele együtt élhetünk, sőt, az ige bátorításával mondhatjuk: Ő a miénk lett.

Nem a bűnbocsánat az a kincs, amiért eladtuk minden vagyonunkat, és nem a lelki békesség az az igazgyöngy, amiért mindent feladtunk, hanem az Úr személye, Ő maga. Bárhonnan jöttünk is, bármit vártunk is, a megtéréssel ezt kaptuk. Ne hallgassuk el!

Ami nem hiányozhat Nincs két egyforma megtapasztalás, nincs két egyforma tanúságtétel. Mégis van néhány dolog, ami nem maradhat ki a tanúságtételünkből.

tétel e nélkül. Nem arról akarunk tanúságot tenni, hogy van Isten, hanem Jézusról, aki Megváltónk és Megtartónk. ——A bűnbocsánat. Hiányos lesz a tanúságtételünk, ha nem derül ki, hogy az Úr közelében megbántuk a bűneinket, a megtéréskor bevallottuk azokat, és bocsánatot kaptunk. ——A vér. Világossá kell, hogy váljon: az új élet alapja Krisztus életet adó áldozata. Mire akarjuk invitálni az embereket? Megjavulás egy kis mennyei segítséggel? Vagy pedig: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” (2 Korinthus 5,17). ——Közösség Jézus Krisztussal. Nem csupán bocsánatot kaptunk a megtérésünkkor, hanem megszabadultunk egy olyan új életre, amelyben Jézussal együtt élünk. Ő velünk marad. ——Az új élet. A tanúságtételünk csonka lenne, ha a megtérésünk utáni életünkről nem beszélnénk. Miért jó ez az élet, mi van benne? Mi változott? ——Az örök élet. „Ha csak ebben az életben reménykedünk


——Jézus Krisztus neve. Félrevezető lenne a tanúság-

15

a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1 Korinthus 15,19). Nem csak a hátralévő évekre találtunk olyan életet, amelyet bátran ajánlunk mindenkinek, hanem örök életünk van, amely nem ér véget a testi halálunkkal. Természetesen sok minden másnak is helye lehet a tanúságtételünkben, beszélhetünk a hívő közösségről, az Úrtól kapott elhívatásunkról stb., de nem az említettek helyett.

Vezetés

16

A tanúságtétel szent szolgálat, melyre imádkozva készülünk fel. A magunk erejéből – bármennyit töprengjünk is a tanúságtétel mikéntjéről – soha nem válunk „profi” tanúságtevőkké, akik bármikor képesek nagy erővel tanúságot tenni. Hogy hogyan lehet elérni az emberek szívéig? Ez titok! Azt szeretnénk, hogy amikor tanúságot teszünk, a Szent Lélek maga is tegyen tanúságot, hogy amikor beszélünk, a minket hallgatók megérezzék Isten hívását. Ehhez elmaradhatatlanul szükséges, hogy a Lélek először bennünk végezhesse a munkáját. Hogyan is remélnénk, hogy a gépiesen, lélektelenül, vagy hideg szívvel elmondott tanúságtétel valakit is megragadjon! Ha minket a Lélek vezethet, először is az emberek iránti mentő szeretet miatt teszünk tanúságot. Ha minket betölthet a Szent Lélek, nem fogunk izgulni a szereplésünk miatt, mert nem az lesz a fontos, hogy szépen elmondjuk a megtérésünket, hanem az után sóvárgunk, hogy az emberek megtérjenek. Ha a Szent Lélek betölthet, akkor nem lesz felszínes locsogás a tanúságtételből, akkor nem fogunk célt tévesz-

teni beszéd közben, és megérezzük, mi az, amit elmondhatunk, és mi az, ami lényegtelen. A Lélek vezetése a legfontosabb eleme a tanúságtételnek, hogy az Úr jóra használhasson minket.

Amikor a megtérésről szóló tanúságtételről gondolkodunk, nem megfelelni akarunk a helyes tanúságtétel követelményeinek, hanem szeretnénk hasznosan szolgálni, ahogy a Sikár városában lakó asszony: „Abból a városból pedig sokan hittek Benne a samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett.” (János 4,39). Lehet, hogy félelmekkel állunk elő, mint Pál apostollal is előfordult, lehet, hogy nem lesz minden ízében tökéletes a tanúságtételünk, de ahogy a samariai asszonyét, úgy a mi tanúságtételünket is a Szent Lélek viszi célba. Ezért nem félünk tanúságot tenni, az Úr adja ezen a területen is a fejlődést. Ő megáldja ezt a szolgálatot is, és a mi munkánk nem lesz hiábavaló.


***

17

Mindenki Temploma 1105 Budapest, Cserkesz utca 7-9. www.mindenkitemploma.hu

tanúságot tegyetek rólam

Recommend Documents