Megbízó: Miskolc Kistérség Többcélú Társulása. Megrendelő Káli Sándor elnök. Készítették:

Miskolc Kistérség Többcélú Társulása Területfejlesztési Koncepció 2007-2013

Megbízó: Miskolc Kistérség Többcélú Társulása Megrendelő Káli Sándor elnök

Készítették: Dr. Hitesy Ágnes projektvezető HBH Euroconsulting Kft. Huszti Gábor vezető tervező RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht. Aradi Mária RPE Kht. Dr. Bartucz Sarolta HBH Euroconsulting Kft. Buzál Csaba RPE Kht. Nagy Anikó RPE Kht. Séra Zsolt HBH Euroconsulting Kft. Sziráczki Attila RPE Kht.

Miskolc, 2005. június

HBH Euroconsulting Kft. – RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht.

1


Tartalomjegyzék

BEVEZETÉS

5

I. ELŐZMÉNYEK, A FELADAT ISMERTETÉSE

5

1

ELŐZMÉNYEK

5

2

MÓDSZERTAN

5

2.1 A tervezési dokumentum felépítése 2.1.1 Fejlesztési koncepció

5 5

2.1.2

Stratégiai program készítése

7

2.1.3

Az operatív program készítése

8

2.2

Európai Uniós alapelvek, követelmények

II. HELYZETELEMZÉS 3

9

14

A TÉRSÉGI PROGRAMOZÁST BEFOLYÁSOLÓ HAZAI ÉS NEMZETKÖZI

KÖRNYEZET

14

3.1

Változások az EU regionális politikájában

14

3.2

Vision Planet

16

3.3

Hazai és helyi dokumentumok

18

3.4 A gazdasági környezet 3.4.1 Gazdaságpolitika, iparpolitika, vállalkozási politika az EU-ban

20 21

3.4.2

A magyar gazdaság és az EU csatlakozás

25

3.4.3

Összefoglaló megállapítások, következtetések

30

4

HUMÁNERŐFORRÁS KAPACITÁSOK

31

4.1

Népesség, demográfiai szerkezet, népmozgalom

31

4.2

Gazdasági aktivitás, foglalkoztatási viszonyok

35

4.3

Humán kapacitások, iskolázottsági mutatók

41

5

A KISTÉRSÉG GAZDASÁGI BÁZISA

5.1 Ágazati elemzések 5.1.1 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás


46 46 46

2


5.1.2

Bányászat

48

5.1.3

Feldolgozóipar

49

5.1.4

Építőipar

51

5.1.5

Turisztika, vendéglátás

51

5.2

Gazdasági szervezetek demográfiája

57

5.3

Telepítési tényezők a kistérségben

59

5.4

Befektetések, befektetés-ösztönzési tevékenység a kistérségben

61

5.5

Területi innovációs potenciál

64

6

KÖRNYEZETI, TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK

6.1 Természeti adottságok 6.1.1 Földrajzi elhelyezkedés, éghajlati jellemzők

67 67 67

6.1.2

Geológiai, földtani adottságok

67

6.1.3

Vízrajzi adottságok

68

6.2 Környezeti adottságok 6.2.1 Környezet minőség, természetvédelem

69 69

6.2.2

Levegőminőség

71

6.2.3

Zajterhelés

71

7

INFRASTRUKTURÁLIS ADOTTSÁGOK

7.1 Műszaki infrastruktúra, vonalas hálózatok 7.1.1 Közlekedési infrastruktúra 7.1.2

Energia közművek

7.2 Lakossági infrastruktúra 7.2.1 Lakásviszonyok

72 72 72 76 76 76

7.2.2

Villamos energiát fogyasztó háztartás

77

7.2.3

Vezetékes gázt fogyasztó háztartások

78

7.2.4

Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások

78

7.2.5

Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások

79

7.3 Intézményi infrastruktúra 7.3.1 Egészségügyi és szociális ellátó rendszer

80 80

7.3.2

Oktatási infrastruktúra

82

7.3.3

Kulturális, szabadidős, és sportlétesítmények

84

7.3.4

Kereskedelmi, és szolgáltató üzletek

85

7.3.5

Üzleti infrastruktúra

85

8

TELEPÜLÉSHÁLÓZAT, TÉRSÉGI KAPCSOLATOK

87

8.1

A térség lehatárolása

87

8.2

Településfunkciók értékelése

90


3


8.3

9

Térségi kapcsolatok

TÁRSADALMI KÖRNYEZET

93

97

9.1

A társadalmi szerkezet változásai, tartós trendek

97

9.2

Életminőség

98

9.3

Munkakultúra, innovációs készségek

101

9.4

A társadalom működési mechanizmusai

101

9.5

Területi identitás

102

III. JAVASLATTEVŐ RÉSZ 10

103

A KISTÉRSÉG FEJLESZTÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÖSSZEFOGLALÓ

ÉRTÉKELÉSE, AZOK RENDSZEREZÉSE

103

10.1

Kistérségi SWOT analízis

109

10.2

A kistérség jövőképe

110

10.3

A kistérség fejlesztésének lehetséges iránya

111

FELHASZNÁLT DOKUMENTUMOK, SZAKIRODALOM


116

4


Bevezetés I. Előzmények, a feladat ismertetése 1

Előzmények

A kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003. (XII. 18.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelően Miskolc Megyei Jogú Város irányításával és vezetésével megalakult a Miskolci Kistérség Többcélú Társulása. A Társulás a jogszabályoknak megfelelően teljes egészében lefedi a 3501-es (KSH) statisztikai körzetet, a társulás területén élő összlakosság mintegy 280 ezer fő. A Társulás pályázatot nyújtott be „A többcélú kistérségi társulások 2004. évi ösztönző támogatásáról szóló” pályázati felhívásra, amely támogatási igény többek között a Társulás jelenleg hiányzó területfejlesztési tervezési dokumentumainak az előállítását célozta. A programozás lehetőségét a HitesyBartuczHollai Euroconsulting Kft. nyerte el, az RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht.-val közösen.

2

Módszertan

A stratégiai terv és az Operatív Program elkészítésére javasolt módszertanunkat az EU térségi gyakorlatában meghonosodott elveknek és gyakorlatnak, valamint a kistérségi területfejlesztési tervdokumentumok kidolgozásához az MTRF által készített útmutatónak megfelelően alakítottuk ki. Hasonló módszert alkalmaztunk a közelmúltban készített kistérségi, megyei és régiós stratégiáinkban is, amelyek már a strukturális alapok igénybevételét tűzték ki célul. Az ún. egységes programozási dokumentumok készítésénél nem sérülhet az alulról építkezés (szubszidiaritás), az együttműködés (partnerség), a források összeadására való törekvés (addicionalitás), a nyilvánosság biztosításának elve és az ellenőrizhetőség (monitoring) követelménye.

2.1 A tervezési dokumentum felépítése 2.1.1 Fejlesztési koncepció A koncepció megfogalmazása egy alapos helyzetfeltárás alapján kerül megfogalmazásra, majd megvitatásra a térség szereplőivel. A helyzetfeltárás elemei: -

Statisztikai elemzés


5


-

Dokumentum-elemzés (a térségben rendelkezésre álló különböző fejlesztési dokumentumok elemzése)

-

Térségbejárás, mikrotérségi, illetve település szinten

-

Interjúk

az

adott

térség

fontosabb

önkormányzatainak,

intézményeinek,

vállalkozásainak, civil szervezeteinek vezetőivel -

A helyzetfeltárás eredményeit tanulmány és SWOT elemzés foglalja össze.

A Miskolci Kistérség Többcélú társulásában készített helyzetfeltárás fő szempontjai a Miskolcon mint kistérségi központban és a hozzá kapcsolódó mikrotérségekben, településeken az elmúlt években, évtizedben lezajlott főbb folyamatok és a jelenlegi helyzet elemzése, ezek összehasonlítása az országos, regionális, megyei folyamatokkal, ágazati szerkezetben. Ezen túl nagy hangsúlyt kapott a miskolci kistérség versenyhelyzetének elemzése más magyarországi kistérségekkel. Az elemzés főbb területei: -

Gazdasági jellemzők általában (GDP/fő, ágazati szerkezet, vállalkozás-sűrűség, vállalkozások jellemzői, külföldi tőkebefektetések, foglalkoztatás, munkanélküliség, jövedelmek, stb.)

-

Ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások (szerkezet, versenyképesség, termelékenység, stb.)

-

Turisztikai jellemzők (vendégforgalom, szálláshely-kapacitások és kihasználtságuk, kereslet és kínálat, vonzerők és turisztikai termékek.)

-

Infrastruktúra (közlekedési, közmű, informatikai)

-

Egészségügyi jellemzők (korfa, születésszám, élettartam, jellemző betegségek, korlátok, ellátási jellemzők)

-

Oktatási jellemzők (alap-, szak-, felsőoktatási intézmények, felnőttképzés)

-

Szociális jellemzők (hátrányos helyzetűek aránya, jellemzői, intézmények, stb.)

-

Térségi, települési jellemzők (demográfiai mutatók, népsűrűség, migráció, ingázás, térség és település szerkezet, stb.

A helyzetfeltárást követően elkészített SWOT elemzés alapján kerül megfogalmazásra a koncepció, amely nem más mint a Kistérség Jövőképe – amely megvalósítandó, elérendő célként határozza meg a térségi együttműködés, közös fejlesztések révén megvalósítandó programokat. A koncepció hosszú távra készül, épít a helyzetfeltárás eredményeire és a kistérség és tágabb környezete korábban kialakított fejlesztési elképzeléseire, programjaira. A koncepció


6


– az EU térségfejlesztésre vonatkozó elveinek megfelelően – minden esetben a gazdasági együttműködés és szociális kohézió és infrastrukturális fejlesztések célrendszerébe illeszkedik. Emellett követi a tudásalapú társadalom fejlesztése, az esélyegyenlőség, a környezeti fenntarthatóság és versenyképesség Európai Uniós általános térségfejlesztési céljait.

A koncepció megfogalmazását követő workshop célja a helyzetfeltárást összefoglaló, a szakértők által összeállított SWOT elemzés és a koncepció megvitatása, pontosítása, gazdagítása. Ezt követik majd a tematikus workshopok, a kistérség különböző helyszínein, ágazati szinten, önkormányzati, intézményi, vállalati, stb. vezetők részvételével. A workshopok sikerének kulcsa a jó előkészítés és mozgósítás. Az eredményes workshop egyúttal a kistérség kommunikációját is szolgálja. A tematikus workshopok során kerülnek megfogalmazásra a problémafa (a térség közös fejlődését akadályozó főbb problémák) rendszerbe foglalása, illetve a célpiramis (a térség fejlesztési céljainak rendszere), szcenáriók (a térség fejlesztési alternatíváinak bemutatása az alapvető szektorokban). A problémafa,

célpiramis

alapján

a

térségi

szereplők

által

kiválasztott

szcenárió

megvalósításához vezető prioritások (beavatkozási területek) és intézkedések kialakítása a stratégia-alkotás lényegi eleme; a workshopokon megfogalmazottak kerülnek részletes kidolgozásra és leírásra a szakértők által.

2.1.2 Stratégiai program készítése

A stratégiai program a jövőképben meghatározott fejlesztési célokat konkretizálja, meghatározza azokat a beavatkozási területeket, amelyek lehetővé teszik középtávon a távlati célok megközelítését. Míg a koncepció hosszútávra , addig a stratégiai program a következő tervezési időszakra azaz 2007-2013-ig készül. A stratégiai program részei a következők: - a középtávú intézkedések céljainak bemutatása; - indokolás összhangban a koncepcióban meghatározott jövőképpel, a SWOT analízis megállapításaival; - az egyes intézkedések leírása;


7


- az intézkedések várható eredményei; - az intézkedések finanszírozásának lehetséges forrásai.

2.1.3 Az operatív program készítése Az operatív programban készítése során elkülönítjük azok a fejlesztési elemek, amelyek megvalósítása a térség szereplőinek feladata illetve azokat, amelyekre vonatkozóan a kistérség nem rendelkezik a megvalósításhoz szükséges kompetenciákkal. A munka keretében foglalkozunk a kistérség kompetenciájába nem tartozó fejlesztésekkel is, de ezek bővebb kifejtésétől eltekintünk. Ezek felsorolása kizárólag azt a célt szolgálja, hogy megvalósításuk szükségességének a kistérség vezetői tudatában legyenek és ennek érdekében lobbizzanak. A stratégiában megjelölt intézkedések alapján elkészítjük az operatív programokat (OP); az Operatív Programok szerkezete a következő: -

intézkedés célja

-

indokolás

-

támogatható tevékenységek

-

célcsoport

-

földrajzi beavatkozási terület

-

indikátorok (eredmény- és hatásindikátor)

-

források

-

költségvetés

-

kapcsolat az országos régiós megyei prioritásokkal

Az Operatív Programok tervezésének alapját képezi a forrásfeltárás, az Operatív Programoknál elengedhetetlen meghatározni a pénzügyi kereteket, feltételeket. Mivel a kistérség nem rendelkezik önálló bevételi forrásokkal., ezért az operatív program megvalósulása pályázatokon keresztül történik. A munka során Európai Uniós ismereteink alapján és a 2007-2013 közötti időszakra szóló NFT hozzáférhető információi segítségével előrejelzést készítünk a kistérség számára a várható pályázatokról. Előre látható, hogy a kistérség fejlesztési forrásai az EU különböző pályázati alapjai lehetnek, mindenekelőtt a Strukturális Alapok pályázatai (ERFA, ESZA, EMOGA), de a közvetlenül Brüsszelből pályázható egyéb EU-s alapokat is figyelembe fogjuk venni a forrástervezésnél. Mindenképpen számításba kell venni az Interreg pályázatait is, amelyek a


8


határon átnyúló, nemzetközi fejlesztéseket finanszírozzák, tekintettel a kistérség Szlovákiába átnyúló kapcsolataira. Az Operatív Program tartalmazni fogja a kulcsfontosságú projekt profilokat, valamint törekedni fogunk néhány ún. zászlóshajó projekt azonosítására. Az Operatív Programba foglalható projektek körét az interjúk, workshopok és a szakértői munka alapján azonosítjuk. Ennek a projektgeneráló tevékenységnek különös fontosságot tulajdonítunk. Az OP általános része mindenképpen tartalmaz a forrás kimutatás és projektek meghatározása mellett szervezetfejlesztési és kommunikációs tervfejezetet is; a megfelelő szervezeti háttér alapfeltétele a fejlesztések koordinálásának és a kistérség céljai megvalósításának. A fejlesztések koordinálása, a stratégia megvalósítása csakis a térségi szereplők partnerségére alapozva lehetséges, így a kistérség céljait, terveit, eredményeit ismertté kell tenni a régióban, ezt szolgálja a kommunikációs terv. A partnerség kialakulásában, a kistérségi szereplőknek a célokkal való azonosulásában, a tervezési folyamatban való részvételükhöz szükséges motiválásban fontos szerepet játszanak a tematikus ágazati workshopok is (a SWOT elemzés elfogadása, a stratégiai célok azonosítása, a projektgyűjtés mellett). A tervezési folyamatot társadalmi egyeztetés zárja le. Egy rendezvény keretében ismertetjük, és vitára bocsátjuk a területfejlesztési koncepció és program teljes dokumentumát.

2.2

Európai Uniós alapelvek, követelmények

Már az Európai Unió legrégebbi alapdokumentumában, a Római Szerződésben (1957) is megfogalmazódik, hogy az integráció nem képzelhető el a regionális különbségek mérséklése nélkül, hiszen a területi egységek közötti jelentős fejlődésbeli eltérések akadályozzák az alapvető szabadságokat, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabad

áramlását.

A

területi

különbségek

problémája

a

Közösség

bővítésének

előkészítésekor kerültek igazán felszínre, hiszen az új csatlakozó országokban (NagyBritannia, Írország, Görögország) jelentős regionális különbségekkel kellett számolni. A folyamatban mérföldkőnek tekinthető az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) létrehozása 1975-ben, amelynek célja, hogy pénzügyi segítséget adjon a régiók fejlődéséhez. A regionalizmus előtérbe kerülését erősítette az a tény is, hogy a tömegtermelés és a tömegfogyasztás összekapcsolására kiépült korábbi termelési modell a 70-es évekre elvesztette belső tartalékait, emiatt az olyan új kihívásokra, mint az energiaválság, a


9


környezetvédelem, az informatika stb. nem tudott megfelelő választ adni. A gazdaság egy központból kiinduló és döntően ágazati jellegű fejlesztése fokozatosan működésképtelenné vált, ezért azt felváltotta a helyi fejlesztés igénye és a komplex, integrált megközelítés. Mindezek eredményeként a központi kormányok gazdaságpolitikájának homlokterébe a gazdasági szerkezetváltozás került, ami egyúttal az addigi regionális politika átértékelését is kikényszerítette. A hagyományos megoldások (magas fokú állami szerepvállalás, centralizált regionális politika, felülről lefelé irányuló ösztönzési rendszer, tőkeberuházások stb.) elveszítették korábbi gazdasági és politikai indokoltságukat, új regionális stratégiák körvonalai bontakoztak ki. E folyamat eredményeként a 70–80-as évtized fordulóján szinte valamennyi EU tagország új területfejlesztési jogszabályt alkotott, vagy jelentősen módosította korábbi törvényeit, emellett változások mentek végbe a regionális politika intézményrendszereiben is. Ennek, illetve a további bővítések (Spanyolország, Portugália, 1986) eredményeként került sor a regionális politika reformjára 1988-ban. A regionális politika céljaként a gazdasági és szociális kohézió erősítését jelölték meg. Megemelték az ERDF összegét, és elhatározták, hogy a területi folyamatok alakításához felhasználható további alapok között erősítik a koordinációt. Az együttesen Strukturális Alapoknak nevezett pénzügyi források fontos jellemzője, hogy nem az egymástól független projekteket, hanem az átfogó programokat támogatják. Az 1992-es Maastrichti Szerződés a regionális politika általános céljait az előbbieken (a gazdasági, valamint a szociális kohézió erősítése) túl a kiegyenlített és hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosításában, a belső határok nélküli gazdasági tér megteremtésében határozta meg, amelyek alapján konkrét célokat fogalmazott meg a területfejlesztés számára is: −

a különféle régiók fejlettségi szintjei közötti különbségek csökkentése, különösen a kedvezményezett és a vidéki térségek hátrányainak mérséklése érdekében,

−

a transz-európai hálózatok kiépítése és fejlesztése (közlekedés, energia és telekommunikáció),

−

a környezet minőségének megőrzése és javítása,

−

a természeti erőforrások racionális és körültekintő felhasználása,

−

a nemzeti és regionális sokszínűség megóvása,


10


−

a minőségi oktatás és képzés fejlesztése.

Az EU alapelveiben szereplő regionális politikai célok már a csatlakozás előtt álló Magyarország célkitűzéseire és lehetőségeire is hatással voltak egyebek között a az előcsatlakozási alapok (SAPARD, ISPA) révén. Ezek egyik fontos célja volt – amellett, hogy jelentős addicionális forrásokhoz juttatták a régiókat, kistérségeket –, hogy egyfajta tanulási folyamat keretében felkészítsék a hazai regionális fejlesztés szereplőit a fenti EU-s források fogadására, működési mechanizmusuk elsajátítására, és arra, hogy képesek legyenek megfelelni a támogatások tervezését és felhasználását meghatározó alapelveknek: A szubszidiaritás és decentralizáció az EU regionális politikájának elsődleges alapelvei, amivel nem csak az érhető el, hogy a helyi szintek felelőssége növekszik, hanem az is, hogy a fejlesztésekben a lokális akarat és igény jelenik meg, és ebből fakadóan minél több helyi erőforrás aktivizálható. A partnerség elve értelmében – ami tulajdonképpen az előbbieknek is feltétele – a hatóságok, önkormányzatok, gazdasági szereplők, civil szervezetek folyamatos párbeszéde és együttműködése kell hogy érvényesüljön a tervezésben, az előkészítésben, a finanszírozásban éppúgy, mint az utólagos értékelésben. Ehhez szorosan kapcsolódik a nyilvánosság és részvétel elve, aminek jelentősége és szerepe növekvő a fejlesztési politikában, hiszen ez az egyik kulcsa a helyi erőforrások bevonásának és a programok nagyobb társadalmi támogatottságnak. A legszínvonalasabb terv, program sem valósulhat meg, ha a helyi társadalom nem azonosul a célokkal. A koncentráció és addicionalitás annak a követelménynek próbál érvényt szerezni, hogy a forrásokat az elaprózottság helyett a célokban megjelölt területekre és feladatokra – a gazdasági növekedést és a szerkezetátalakítást szolgáló prioritásokhoz igazodva – kell koncentrálni. A koncentráció elve felhívja a figyelmet a hatásvizsgálatok fontosságára, valamint az értékelési folyamatokra épülő korrekciós visszacsatolás jelentőségére is. Az EU által biztosított pénzügyi forrásokhoz a területi szinteknek, illetve a területfejlesztés szereplőinek hozzá kell járulniuk saját forrásaikkal. Általában elvárás, hogy az adott program finanszírozásának legalább a felét (elmaradottabb országoknál minimum 20%-át) a tagország vállalja. A programozás elvében az fejeződik ki, hogy az egyedi és elszigetelt projektek helyett komplex

programokat

–

a

területrendszer

egészének

vagy

annak

meghatározott

alrendszerének fejlődését befolyásoló célkitűzések sorozatát – támogatnak, aminek alapja az alulról építkező stratégiai és operatív tervezés. A fejlesztési stratégia tartalmazza a szereplők által kitűzött jövőbeli célok rendszerét, amelyben megjelennek a magasabb területi


11


egységek elképzelései is, így a regionális és a nemzeti szintek. A területfejlesztési stratégia számára olyan célrendszert kell kidolgozni, amely egyik oldalról a makrogazdaság prioritásaihoz kapcsolódik, a másik oldalról viszont az adott területi egység fejlesztési elképzeléseit jeleníti meg. Az EU területfejlesztési politikájának elvei mellett a kistérségi programozást más, a területfejlesztéshez közvetlenül,

illetve

más

uniós

politikákhoz

(pl.

versenypolitika)

kapcsolódó szabályok is érintik. E szabályok érvényessége mind az uniós, mind a hazai fejlesztési forrásokra kiterjed. Közülük külön is kiemelendők, hogy −

a

Strukturális

Alapok

jelenlegi

(2006

végéig

érvényes)

szabályai

alapján

meghatározásra kerültek az Alapok lehetséges beavatkozási területei és támogatható fejlesztéstípusok; −

a kistérségeknek forráselosztó szerepe jelenleg nincs és a NUTS 4-es szintnek várhatóan továbbra sem lesz a strukturális források elosztásában szerepe;

−

a fejlesztésekhez szükséges forrásokat jellemzően pályázati rendszereken keresztül tudják a kedvezményezettek elérni (ugyanakkor a következő ciklusban vélhetően nagyobb teret kapnak az előzetesen kiválasztott és kidolgozott projektek, amelyek már újabb pályázat nélküli részesülnek támogatásban);

−

adott projektekben a kedvezményezetti és végrehajtói (kivitelezői) pozíciók világosan elkülönülnek;

−

a végrehajtók kiválasztására az uniós elveken nyugvó versenyszabályok érvényesek.

Említést érdemel még, hogy a Strukturális Alapokra vonatkozó általános szabályokat rögzítő rendelet szerint a Strukturális Alapokra pályázóknak külön figyelmet kell fordítaniuk egyes – hátrányos helyzetű – társadalmi csoportok esélyegyenlőségére, valamint a környezetre gyakorolt hatásokra (horizontális célok). Az esélyegyenlőség a társadalmi élet minden területét érinti, így egyebek között a foglalkoztatás, oktatás, kultúra, közművelődés, szociális és egészségügyi szolgáltatások, lakhatás, közlekedés területét. A környezetvédelmi „szűrő” célja a magas szintű környezetvédelem, a környezetgazdálkodás korszerű szabályai alkalmazásának biztosítása és a környezet állapotának javulása. A fenti alapelvekből fakadóan határozhatók meg a területi programozás módszertani és tartalmi követelményei is. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a


12


programozás egy olyan célorientált folyamat, amelyben a lépések szigorú sorozata követi egymást a célkitűzéstől a megvalósításig. Egy konkrét tervdokumentum készítésénél abból kell kiindulni, hogy az adott területi szinten és az adott időszakban melyek az aktuális célok és prioritások. Ezt követően meg kell határozni, hogy milyen komplex/integrált (stratégiai) programok megvalósításával lehetséges és kívánatos az adott célok elérése, illetve ezek milyen akciók, operatív programok sorozatával valósíthatók meg. Így tehát a stratégiai programok többsége olyan komplex ágazatközi program, amely a végrehajtáskor (operatív programok, vagy azok alprogramjai szintjén) válik esetenként ágazativá. A programokat azon a szinten kell megvalósítani, amelyiken a feladat leghatékonyabban ellátható. Ez a folyamat az alábbi fázisokra bontható: −

Helyzetértékelés, diagnózis, amelynek végterméke egy SWOT analízis, és az ez alapján felvázolható stratégiai helyzetkép.

−

Koncepcióalkotás, amely során egyrészt megfogalmazásra kerül a jövőkép, a célok és a prioritások, illetve maga a stratégiai program.

−

A cselekvési terv keretében történik meg az operatív program kidolgozása.

−

A végrehajtás feladata a konkrét intézkedések, akciók realizálása.

−

A monitoring feladata a visszacsatolás, a végrehajtás figyelemmel kísérése, annak értékelése, hogy sikerült-e a célokat – a meghatározott kereteken belül maradva – elérni.

A jelen megbízás tárgya tehát a felsorolt pontok közül az első háromban leírtak részletes kimunkálása. A leírtaknak megfelelően: −

Maga

a

stratégia

elsődlegesen

fejlesztési

célkitűzésekből

áll,

amikhez

hozzárendelhetők a megvalósítás konkrét elemei, a programok. −

A programok aztán „materializálhatók”, azaz meghatározhatók a konkrét fejlesztési projektek (pl. a létrehozandó létesítmények, az érintett szervezetek), s mindezekhez hozzárendelhetők a megvalósítók (kivitelezők) és a források (finanszírozók) is.


13


II. Helyzetelemzés 3

A

térségi

programozást

befolyásoló

hazai

és

nemzetközi környezet A hazai és a helyi területfejlesztési tervezési rendszerről elmondható, hogy az korszerű, EU csatlakozásunkkal és a piacgazdaság elveivel összhangban álló szemléletet tükröz. A területfejlesztési tervezési rendszer jelenlegi alacsony hatékonyságát elsősorban nem a tervezésre vonatkozó szabályozás hiányosságai, hanem annak a stratégiai környezetnek az ellentmondásai határozzák meg, amelybe a területfejlesztési tervezésnek be kell ágyazódnia. Várhatóan az EU strukturális és kohéziós politikájának átvétele a tervezési rendszert kiszámíthatóbbá teszi és nagyobb pénzügyi biztonságot is nyújt. Az EU fejlesztésés támogatáspolitikai keretei 2006 végéig teljes mértékben áttekinthetők, megismerhetők, illetve ismertek. A 2007-2013 közötti időszakra azonban az EU területfejlesztési politikája még sok tekintetben nem kiforrott, s ez önmagában korlátokat állít a hazai és a helyi tervezési folyamat elé is, megnövelve jelen munka bizonytalanságát és kockázatát is. E kockázat mérséklése azáltal lehetséges, hogy az utóbbi évek területfejlesztési trendjei, illetve a korábban elfogadott és jelenleg érvényes alapdokumentumokon túl röviden felvillantjuk az EU regionális politikájának főbb területeit, a változások várható irányait, valamint a még csak tervezés alatt álló, de a kistérségi stratégia szempontjából meghatározó jelentőségű hazai és helyi dokumentumok jelenleg érvényes célrendszerét.

3.1

Változások az EU regionális politikájában

Az EU regionális politikájában egyfajta mérföldkőnek tekinthető az 1994-99 közötti költségvetési időszak lezárulása. Ezen időszak elsődleges jellemzője volt, hogy – a Maastrichti Szerződés szellemében – kidolgozták és alkalmazták az egységes belső piac kialakításában komoly szerepet játszó, a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását megakadályozó területi különbségek kiegyenlítését szolgáló regionális politika elveit, eszköz- és intézményrendszerét. Az Unió regionális politikájának reformja az Európai Területfejlesztés Perspektívái (European Spatial Development Perspective – ESDP) c. tanulmány alapján kezdődött meg, amely az ezredforduló utáni Unió regionális politikájának főbb irányait vázolja fel. A tanulmány szerint a jövőben meghatározónak tekinthető −

a városrendszerek és hálózatok fejlesztése;


14


−

az infrastruktúra és a tudásanyaghoz jutás biztosítása;

−

a természeti és a kulturális örökség fokozott védelme, ennek a területi/regionális folyamatokba való integrálása;

−

az integrált területfejlesztés, amely az európai szintű – transznacionális (nemzetek közötti) és multiregionális (több ország egymással érintkező régióit összekötő) – stratégiák kialakítását szorgalmazza.

Ezek a fejlesztési irányok azt jelzik, hogy mind határozottabban folyik az európai gazdasági térség erősítése. Az elkövetkezendő évek célkitűzései között szerepel az átfogó hálózati rendszerek további fejlesztése, a regionális szintű együttműködés bővítése, ami a helyi/területi erőforrások jobb hasznosítására adhat új megoldásokat. Az új reformcsomag főbb alapelveit az Európai Bizottság 1997-ben kiadott Agenda 2000 című dokumentuma körvonalazza. Ennek egyik sarkalatos pontja az EU-n belüli gazdasági és

szociális

kohézió

erősítése,

a

strukturális

(támogatási)

politikák

pénzügyi

koncentrációjának, hatékonyságának növelése. A felhasználás koncentrációját, illetve a támogatások összegének növelését az Unió keleti bővítése is indokolja, mivel az jelentősen megnöveli a tagállamok közötti és az országokon belüli különbségeket. Ezt a koncentrációt tükrözi, hogy az Európai Tanács döntése szerint a strukturális politikák területén a korábbi hat célkitűzést háromra csökkentik: −

Az 1. célkitűzés tekintetében nincs változás, az továbbra is a legelmaradottabb régiók támogatását szolgálja. Ezek azok a NUTS2 Régiók, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75%-át – ami jelenleg Magyarország valamennyi régiójára fennáll.

−

A 2. célkitűzésbe a gazdasági, társadalmi átalakulás alatt lévő, strukturális nehézségekkel küzdő régiók kerülnek, amelyek gazdasága szerkezeti problémák miatt hanyatlik, illetve ide sorolandók a depresszió sújtotta városi térségek.

−

A 3. célkitűzés az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszerének és politikáinak modernizációját támogatja az előző két kategóriába be nem került, de a munkaerő minősége miatt problematikus térségben. Minden tagállam százalékos formában részesedik az e célra szánt összegből, a területén élő érdekelt célcsoportoknak az uniós egészhez viszonyított aránya alapján.


15


A strukturális politikák finanszírozására a 2000–2006 közötti költségvetési időszakban 213 milliárd eurót különítettek el, ami a korábbi periódus évi átlagos támogatási intenzitásának fenntartását biztosítja. Az összeg nagyobb része a Strukturális Alapok keretében áll rendelkezésre, ezen belül mintegy kétharmad (136 milliárd euró) fordítható az 1. célkitűzés céljainak támogatására. A fennmaradó összeg nagyobb része közel azonos arányban oszlik meg a másik két célkitűzés között. A közösségi támogatás aránya az 1. célkitűzés esetében általános szabályként a projekt összes költségének legfeljebb 75%-a, 2. és a 3. célkitűzés esetében 50%-a lehet. A Kohéziós Alap a transzeurópai közlekedési hálózatok fejlesztését és környezetvédelmi programokat finanszírozza. Az ebből nyújtott maximális közösségi támogatás elérheti a projektköltség 80–85%-át is. A korábbi 13-ról háromra csökken a közösségi kezdeményezések száma, ezek az INTERREG (határokon átnyúló és régiók közötti nemzetközi együttműködés), az EQUAL (határokon átnyúló együttműködés a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek és diszkrimináció megszüntetésére) és a LEADER (vidékfejlesztés) programok. Említést érdemel, hogy Magyarországon jelen munkával párhuzamosan indul a LEADER+ program, illetve a helyi közösségek arra való felkészülése/felkészítése. Az új programozási időszakban várhatóan erősödik majd a hatékonysági szempontok szerepe a támogatások megítélésében és a végrehajtott programok értékelésében. A Strukturális Alapok új szabályozásában a versenyképességet növelő tevékenységek (kutatás és fejlesztés, információs hálózatok fejlesztése, technológiai transzferek) ösztönzésének kiemelt jelentőséget tulajdonítanak. A gazdasági és a szociális különbségek mérséklésében a támogatási források és a megalapozott regionális fejlesztési programok mellett az Unió a jövőben nagy jelentőséget tulajdonít a decentralizált partneri kapcsolatok fejlesztésének. A tovább egyszerűsítendő döntési mechanizmusban a fejlesztés szereplői között egyértelmű munkamegosztást kell kialakítani, illetve a döntéseket erőteljesen decentralizálni kell.

3.2

Vision Planet

A regionális politika fentiekben jelzett új irányai tükröződnek az 1999-ben született Vision Planet c. dokumentumban is, amely a közép-európai, a Duna-menti és az adriai térség integrált területfejlesztési stratégiája. Célja, hogy közös stratégiákat, irányelveket és intézkedéseket fogalmazzon meg e térség területfejlesztése számára. A dokumentumot kidolgozó munkacsoportban magyar részről a VÁTI Kht. és az MTA RKK NYUTI vett részt.


16


A Vision Planet megerősíti, hogy a területi tervezés és regionális politika alapcéljai a térség egészére nézve közösek, és egybeesnek a többi európai ország és térség céljaival. Eszerint a területfejlesztési politikának hozzá kellene járulnia: −

egy hatékonyabb, dinamikusabb és szilárdabb gazdasági és társadalmi fejlődéshez (a versenyképesség, a hatékonyság és a növekedés célkitűzése) – a gazdaság és az infrastruktúra térszerkezetének versenyképességének fejlesztésével;

−

egy kiegyensúlyozottabb gazdaság- és társadalmi szerkezet létrejöttéhez (a kiegyensúlyozott fejlődés és a kohézió célkitűzése) – az országok közötti és az országokon belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésével, illetve az elmaradottság, vagy a strukturális átalakulás problémáival szembenézni kénytelen régiók támogatásával;

−

a természeti és kulturális örökség megőrzéséhez, a fejlődés, az erőforrás felhasználás fenntarthatóságához, valamint a környezet megóvásához a jövő generációja számára (a környezet védelmének, a természeti és kulturális örökség megóvásának célkitűzése).

Az előbbi célkitűzéseket azonban ebben a térségben sajátos feltételek között kell megvalósítani, ami az érintett országok átalakulásából, a tervgazdaságból piacgazdaságba történő átmenet sajátosságaiból fakad. Ezért a fentieken túl a területi integráció is az alapcélok között jelenik meg, aminek érdekében a területfejlesztési politikának hozzá kell járulnia az interakciók és kapcsolatok számára az államhatárok minél jobb átjárhatóságához, a régiók és a városok egymáshoz való közelebb hozásához, a közös feladatok együttes és kooperáción alapuló megoldásához. A területi politikának az adott gazdasági és társadalmi feltételek mellett kell követnie a fentebb felvázolt alapvető célkitűzéseket. A dokumentum abból indul ki, hogy – a meglévő szerkezetek determináló hatását, az országok többségében a csökkenő népességszámot, és a gazdasági erőforrások korlátozott elérhetőségét figyelembe véve – a fejlesztést nagymértékben a jelenlegi térszerkezetre kell helyezni. A meglévő regionális és település struktúrában nem várható radikális változás, azok inkább a régiók és települések belső szerkezetében fognak végbe menni. Ebből következően a térszerkezet fejlesztésének legfontosabb feladatait az alábbiakban jelöli meg: −

egy új vidéki-városi kapcsolat kialakítása az integrált fejlődés, a strukturális átalakulás és – a városi központokban, illetve azok vonzáskörzetében – a szolgáltatás kínálat javítása érdekében;


17


−

a felmerülő regionális egyenlőtlenségek kezelése egy átfogó regionális politika keretében azáltal, hogy az erőforrásokat a fejlődésben elmaradott, vagy komoly strukturális

válsággal

küzdő

térségekre

fókuszáljuk,

de

anélkül,

hogy

veszélyeztetnénk a dinamikus, vezető régiók fejlődését, hiszen ezek a nemzeti versenyképesség és növekedés hordozói; −

a periférikus helyzetből származó akadályok és hátrányok csökkentése még több határátkelőhely megnyitásával, a határon átnyúló együttműködés élénkítésével és a közlekedési hálózat megfelelő fejlesztésével;

−

a monokulturális agrártérségek és az egyoldalú „egyvállalatú városok” gazdasági és foglalkoztatási szerkezetének változatosabbá tétele a kis- és középvállalkozások támogatásával, az endogén erőforrások kiaknázásával, és a gazdaságpolitika különböző intézkedéseinek kombinálásával;

−

a tudás és az információ jobb elérhetőségének biztosítása minden térségben az oktatási, kulturális és kutató intézetek megfelelő telepítésével és kialakításával, ezen intézmények hálózatba szervezésével, és a legújabb információs technológiák felhasználásával.

A térszerkezet fejlesztése mellett a célok megvalósításához rendelt további alapvető tevékenységi területek: −

A települések és a városok belső fejlődésének formálása

−

A vidéki térségek átalakítása

−

A közlekedés és a telekommunikáció fejlesztése

−

Környezetvédelem, a természeti és kulturális örökség kezelése

3.3

Hazai és helyi dokumentumok

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény nyomán az országgyűlés 1998-ban határozatban fogadta el az Országos Területfejlesztési Koncepciót. A koncepció mint átfogó távlati fejlesztéseket megalapozó terv, meghatározza a területek hosszú távú (10-15 év) fejlesztési céljait, a legfontosabb fejlesztési irányokat. Ezekbe a célokba és fejlesztési irányokba beépültek a megyei területfejlesztési tanácsokkal, a megyei önkormányzatokkal, a megyei jogú városokkal, a gazdasági kamarákkal és számos társadalmi és szakmai szervezetekkel való többszöri egyeztetés eredményei is, ezen


18


túlmenően pedig a koncepció hasznosítja az EU tagországainak tapasztalatait, igazodik az Unió regionális politikájának állásfoglalásaihoz. Az OTK az alapvető kereteket lefektető Területfejlesztési törvény előírása alapján készült el, ami rendelkezett az OTK hatévenkénti felülvizsgálatáról is. Ennek megfelelően 2004. évben indult meg az OTK felülvizsgálata, ami az 1998–2002 közötti négy év területi folyamatait tekinti át. Ennek eredménye, hogy az eltelt időszak tapasztalatai és a megváltozott feltételek egy új területpolitikai irány, egy új koncepció megalkotását teszik szükségessé, aminek társadalmi vitája jelenleg van folyamatban. 1998-hoz képest ma lényegesen összetettebbek a tervezés keretfeltételei, hiszen hazánk már tagja az Európai Uniónak. Ebből adódóan a hazai területfejlesztési politikának törekednie kell arra, hogy a lehető legjobban kihasználja a tagságból adódó lehetőségeket, ugyanakkor a közösség egyenjogú tagjaként csökken a megfelelési kényszerünk, és nagyobb hangsúlyt kaphat a nemzeti érdekek megfogalmazása és érvényesítése. Eközben azonban az alapvető viszonyítási pontot jelentő európai uniós regionális politika is átalakulóban van. Még mindig bizonytalan, hogy egyrészről a hatékonyság, másrészről az újonnan csatlakozó országok felzárkóztatási, kohéziós követelménye hogyan változtatja meg 2007 után a Közösség regionális politikájának célkitűzéseit, eszközeit. A kiegyensúlyozott területi fejlődés biztosításához az OTK öt, hosszú távra vonatkozó, átfogó területpolitikai cél érvényesülését tartja szükségesnek: −

Térségi versenyképesség ösztönzése

−

Területi felzárkózás

−

Fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem

−

Területi integrálódás Európába

−

Decentralizáció és a regionalizmus

Az átfogó célok „alatt” fogalmazódnak meg az országos céljai: −

A versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja

−

Regionális növekedési pólusok fejlesztése

−

Regionális fejlődési tengelyek fejlesztése

−

Külső és belső perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása

−

Balaton térség tartós versenyképességének megteremtése

−

Tisza-térség fenntartható felzárkóztatása


19


−

Fejlesztési

prioritások

sajátos

adottságú

(pl.

táji

értékekben

gazdag

vagy

agrárjellegű) térségtípusokra −

Területi prioritások az ágazati fejlesztési szakterületek számára (innováció, turizmus, kkv fejlesztés, oktatás stb.)

Az új OTK-ban felvázolt megújuló magyar területfejlesztési politika határozottan felvállalja a regionalizmus, az érdemi decentralizáció ügyét. Az OTK regionális fejezetének tervezete ennek érdekében az alábbiakra hívja fel a figyelmet: −

Funkciókat megosztó, együttműködő térségek fejlesztése

−

Közszolgáltatások hatékony, racionális ellátása

−

Régiókban a gazdasági szereplők közti hálózatos együttműködések fejlesztése

−

Mindezek mellett szorgalmazza a szubszidiaritás, hatékonyság és partnerség jegyében a területfejlesztés intézményrendszerének megerősítését is.

Kiemelendő, hogy a tervezet a területfejlesztés lehetséges beavatkozási szintjei közül a kistérségi szintet emeli ki mint olyat, ami a települési önkormányzatok együttműködése révén az alulról építkező regionális politika meghatározó eleme lett. A statisztikai kistérségek és a társulások területi problémáját kísérelte megoldani a területfejlesztési törvény 2004. évi módosítása, amely rendelkezett az ország egész területét maradéktalanul lefedő, a statisztikai kistérségek területével azonos működési területű Kistérségi Fejlesztési Tanácsok létrehozásáról. A közigazgatási rendszer korszerűsítése érdekében 2004-től a kormány költségvetési eszközökkel is ösztönzi a közszolgáltatásoknak a statisztikai kistérség határhoz illeszkedő többcélú kistérségi társulások keretében történő ellátását. A szakértői értékelések szerint azonban a kistérségi területfejlesztés ilyen mélységű formalizálása, a kistérségi struktúra homogenizálását célzó törekvések a túlintézményesítés irányába hatnak. További problémát okoz a kistérségi szinten menedzseri tevékenységet végző személyek és szervezetek

(kistérségi

megbízottak,

térségfejlesztési

menedzserek,

vidékfejlesztési

menedzserek, munkaszervezetek) egymással párhuzamos, koordináltan működése, ami a rendelkezésre álló anyagi és humán erőforrások elaprózódásához vezet.

3.4 A gazdasági környezet Az előbbi fejezetek döntően a kistérség általános fejlesztési programjának kereteit meghatározó területfejlesztési szempontokat emeli ki, addig az alábbiakban speciálisan a gazdaságfejlesztési aspektusokra fordítjuk a figyelmet. Tesszük ezt azért, mert a kiírás és az egyeztetések során egyaránt egy erőteljesebb gazdaságfejlesztési irányultság iránti elvárás fogalmazódott meg.


20


3.4.1 Gazdaságpolitika, iparpolitika, vállalkozási politika az EU-ban Az utóbbi évek adatai szerint a magyar import több mint fele, exportjának pedig mintegy háromnegyede köthető az Európai Unióhoz, ami már önmagában is jelzi, hogy a hazai gazdaságfejlesztési

stratégia

formálásánál

az

uniós

piacok

figyelembevétele

elengedhetetlen. Ennél is fontosabb azonban, hogy az uniós csatlakozással a magyar piac az EU belső piacának részévé vált. Az EU jelenlegi gazdaságpolitikáját és stratégiáját a legáltalánosabb célkitűzések szintjén 2000 márciusában a lisszaboni Európai Tanács-ülésen fogalmazták meg, ahol az EU azt az ambiciózus célt tűzte maga elé, hogy az elkövetkező évtizedben váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb információközpontú gazdaságává, mely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, miközben több és jobb munkaalkalmat, valamint nagyobb társadalmi kohéziót biztosít. Ezt a nagyívű elképzelést négy fő területen kell megvalósítani; ezek a foglalkoztatás, az innováció, a gazdaság reformja és a társadalmi kohézió. E stratégia megvalósulása kisebb részben a közös politikák (pl. kereskedelempolitika – egységes belső piac) kialakítása és érvényesítése keretében történik, amely területeken a közösség fellépése kizárólagos. Egyes speciális területeken azonban ezeknél gyorsabb és hatékonyabb előrelépést eredményeznek az egyedi intézkedések és akciótervek. Ilyen pl. az e-Europe akcióterv, amelynek fő célkitűzése az információs és kommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségek kihasználása oly módon, hogy azok minél jobban szolgálják a versenyképesség növekedését, a munkanélküliség csökkenését, az állampolgári részvétel erősítését stb. A célok elérésének további módja a közösségi politikák érvényesítése, amelyek nem jelentenek kizárólagos közösségi fellépést, hanem kiegészítik az adott területre vonatkozó nemzeti politikákat, intézkedéseket. Közösségi politikák ma már szinte az élet minden területére kiterjednek, pl. iparpolitika, energiapolitika, közlekedési politika, kutatásfejlesztési politika, foglalkoztatáspolitika, környezetvédelem stb. E politikák egyenkénti részletes áttekintése jelen munkának nem tárgya, emellett azért sem lenne indokolt, mert egyrészt igen különböző mértékben befolyásolják a helyi gazdasági folyamatokat, másrészt ez a hatás is többnyire közvetetten, az ezeket figyelembe vevő nemzeti és a regionális stratégiák közvetítésével – esetleg a helyi szereplők közvetlen gazdasági és egyéb kapcsolatai révén – érvényesül. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk ehhez kapcsolódóan néhány olyan kulcselemre felhívni a figyelmet, ami megítélésünk szerint a helyi gazdaságfejlesztési koncepciót is alapvetően meghatározhatja.


21


E kulcselemek sorában mindenekelőtt az iparpolitikában a 70-es, 80-as években végbement fordulatot és annak ma is érvényes hatását kell említeni. Ekkorra a közösség egésze és az egyes tagállamok számár is egyértelművé vált, hogy az addig alkalmazott protekcionizmus, a szubvenciókra épülő veszteségfinanszírozás nem tud megfelelő választ adni a kedvezőtlen világgazdasági

folyamatokra,

s

inkább

csak

elodázták

a

nemzeti

iparok

szerkezetátalakítását, konzerválták az elavult struktúrákat. Ennek következtében a 80-as évekre az amerikai és japán gazdasággal szemben egyaránt olyan érezhető hátrányba került az európai ipar, amelyet – ahogy az a lisszaboni stratégiából is látható – a mai napig sem tudott ledolgozni. Ezért a 90-es évekre az Unióban és a tagországokban egyre inkább elfogadottá vált, hogy a fejlődést nem a protekcionizmuson, hanem a piacok liberalizálásán keresztül lehet megvalósítani, s az iparpolitika középpontjába a versenyképesség fogalma került. Az alapkérdés, amire az ipar-politikának meg kell találnia a választ: mit kell tenni ahhoz, hogy az ipar és a vállalkozások versenyképesek maradhassanak globalizálódó piacon. Az új politikát a Maastrichti szerződés alapozta meg, amely a versenyképességhez szükséges feltételek biztosítását a jelölte meg az iparpolitika alapvető feladataként. Ennek érdekében négy átfogó célt tűzött ki: −

Felgyorsítani az iparnak a strukturális változásokhoz való alkalmazkodását;

−

Elősegíteni a vállalkozásbarát környezet kialakítását, különös tekintettel a kis- és közepes vállalkozásokra;

−

Kedvező feltételek teremtve ösztönözni a vállalkozások közti együttműködést, a kooperációkat;

−

Jobban kihasználni az innovációs, kutatás-fejlesztési lehetőségeket.

A Maastrichti szerződés életbe lépésével párhuzamosan a Bizottság elfogadta a „Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás” c. dokumentumot is, ami gyakorlati lépéseket javasol a dinamikus munkahelyteremtő növekedésre, kiemelt figyelmet fordítva az információs infrastruktúrák és piacok fejlesztésére, az európai vállalkozások világpiaci versenyképességének fokozására. Mindkét alapdokumentum egyértelművé teszi, hogy a versenyképesség középpontba állítása kitágítja az „iparpolitika” hatókörét, pontosabban a célok elérése csak az iparpolitika és más politikák (kutatás-fejlesztés, oktatás-képzés, versenypolitika, környezeti politika) koordinált célrendszerének keretében lehetséges. Ennek következménye, hogy az EU nem közvetlenül a szűken vett és iparfejlesztési feladatokra koncentrál, hanem a versenyképességet ösztönző környezet kialakítását tekinti feladatának. A Közösség és a tagországok feladata tehát a versenyképesség kereteinek biztosítása, míg az így megnyíló lehetőségek kiaknázása már közvetlenül a vállalkozások feladata és felelőssége.


22


A kedvező környezet kialakításának feladatai négy prioritás köré csoportosulnak: −

A „nem megfogható” – mindenekelőtt a kutatás-fejlesztés és az oktatás-képzés terén megvalósuló

–

beruházások,

befektetések

ösztönzése,

minthogy

ezeknek

kulcsszerepe van az információra épülő, tudásalapú gazdaságban; −

A gazdasági szereplők közti kapcsolatok, kooperációk fejlesztése;

−

Az Unió belső piacának tökéletesítése, a még meglévő akadályok felszámolása, ezzel a verseny erősítése;

−

A közigazgatás gazdasági szerepének modernizációja, ami egyrészt a gazdasági szereplőkkel való kooperáció erősítését, másrészt az információs társadalom követelményeihez való igazodást jelenti.

Az iparpolitika terén az előbbiekben érzékeltetett szemléletváltás, amely elsősorban a versenyképesség ösztönzése irányába vitte el az EU tevékenységét, továbbá az, hogy az iparpolitikán belül is egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a számukra megfelelő vállalkozási környezet kialakítása, oda vezetett, hogy az ezredfordulóra már egyre inkább vállalkozási politikaként jelennek meg a korábban az iparpolitika hatáskörébe sorolt programok, intézkedések. A kis- és középvállalati politika céljai közé tartozik a vállalkozások alapítását és folyamatos működését segítő üzleti környezet

fejlesztése,

a

KKV-k

versenyképességének

javítása,

kooperációjuk

és

nemzetközivé válásuk elősegítése, a tagállamok nemzeti politikáinak egymáshoz való közelítése, s újabban az e-gazdaságba való bekapcsolódásuk ösztönzése. A lisszaboni stratégiában is egyértelműen kifejezésre jut ez az új szemlélet, amikor az úgy fogalmaz, hogy a fő célt, a globális piacon még ma is tapasztalható lemaradás csökkentését és megszüntetését csak egy vállalkozó és innovatív Európa érheti el, ahol a gazdaságban – amelyben meghatározó szerepet kap az elektronikus kereskedelem – elsősorban fejlődő kisés középvállalatok teremtenek munkahelyeket, különösen a szolgáltatások körében. Ennek az új gazdaságnak a kulcsszavai a „tudásalapú társadalom” és az „elektronikus gazdaság”. A vállalkozó Európa fogalma lényegében a tudás- és innováció-alapú fenntartható gazdaságot jelenti. Ennek jegyében fogadták el még ugyancsak 2000-ben a Kisvállalkozások Európai Chartáját, amit 2002 áprilisában az összes tagjelölt ország, köztük Magyarország is aláírt. A dokumentum szerint a közösségi kisvállalkozási stratégia főbb irányai:


23


−

a kis- és középvállalkozó politika középpontjába az életképes, illetve a potenciálisan fejlődőképes vállalkozásokat kell állítani,

−

elsődleges

cél

a

vállalkozói

szellem

erősítése,

mivel

a

kockázat-

és

felelősségvállalásra épülő önmegvalósítás alapja a vállalkozói kultúra; ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az induló vállalkozások támogatására, −

támogatni kell a nők, a fiatal vállalkozók, a kisebbségek társadalmi integrációját.

A kis- és közepes vállalkozások támogatásának és fejlesztésének legfontosabb közösségi eszközei a Többéves Programok és az ezekhez kapcsolódó közös akciók, amelyekben Magyarország már 1998 végétől részt vehet. A jelenlegi, 2001-2005-re szóló Többéves Vállalat és Vállalkozási Program az előző programra épülve öt célt határoz meg: −

A vállalkozói kultúra és vállalkozói szellem célcsoportos fejlesztése (nők, fiatalok)

−

A vállalkozások adminisztratív, és szabályzó környezetének egyszerűsítése;

−

A KKV-k pénzügyi helyzetének javítása;

−

A közösségi támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése, koordinálásának javítása;

−

A

vállalkozások

növekedésének

és

versenyképességének

fokozása

az

információközpontú gazdaságban. Fontos kiemelni, hogy az EU vállalkozástámogatási politikája nem kizárólag szűken vett gazdaságfejlesztéshez kapcsolódik, hanem igen hangsúlyos humán erőforrás fejlesztési aspektusai is vannak (vállalkozói készségek, menedzsment ismeretek fejlesztése, foglalkoztatási

összefüggések).

A

vállalkozások

által

elérhető

legnagyobb

uniós

költségvetési források az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), illetve az Európai Szociális Alap (ESZA). Emellett számos további közösségi program és pályázati lehetőség áll a vállalkozások rendelkezésére, pl. a képzéseket támogató Socrates és Leonardo programok, környezetvédelmi és energetikai programok, vagy a Kutatási és Technológiai Fejlesztési Keretprogram (amely többek között a kis- és középvállalkozások kutatási programjainak támogatására szolgál). Az

uniós

támogatások

során

alapelv,

hogy

azoknak

az

olyan

területekre

kell

összpontosulniuk, ahol a finanszírozást a piac önmagában nem képes ellátni, illetve a támogatások során törekedni kell a versenytorzító hatások kizárására. Ennek megfelelően a


24


kis- és középvállalkozások számára nyújtott támogatások a jövőben is négy formában lesznek elérhetők: kölcsön, kockázati tőke, hitelgarancia és vissza nem térítendő támogatás. Nyilvánvalóan ez utóbbi iránt mutatkozik a legnagyobb igény Magyarországon is, bár ilyen támogatás nyújtása igen megfontoltan történik, hiszen itt a legnagyobb a verseny torzításának a veszélye.

3.4.2 A magyar gazdaság és az EU csatlakozás Magyarország a csatlakozási tárgyalások keretében 1998 őszén kezdte meg az iparpolitika fejezet tárgyalását, amit 2000 júniusában le is zárt. Ennek során vállalta, hogy a csatlakozástól alkalmazza a közösségi iparpolitikára vonatkozó szabályokat és elveket, anélkül, hogy átmeneti mentességet (derogáció) igényelne valamely területen. A

csatlakozást

megelőző

uniós

Országjelentés

megállapítja,

hogy

„Magyarország

számottevő előrehaladást ért el a megfelelő piaci alapú üzleti környezet kialakításában, a privatizációban és a szerkezetátalakításban. … A magyar iparpolitikai elvek most általában összhangban vannak az EU iparpolitikai elveivel. … Magyarország általában teljesíti a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségeket.” A további feladatokról szólva pedig javasolja, hogy „A tagságra való felkészülés befejezése céljából Magyarország erőfeszítéseit a közép-távú gazdaságfejlesztési terv konkrét és gyors végrehajtására, az acélipar átalakítására, és a privatizáció lezárására valamint a helyi piacra orientált kis cégek támogatására kell összpontosítani.” Az elmúlt évek hazai iparpolitikájában a versenyképesség növelését célzó eszközök széles tárházával találkozhattunk. A teljesség igénye nélkül ezek közé sorolható: −

A beruházások élénkítése, a befektetések ösztönzése a finanszírozási feltételek kedvezőbbé tételével, a megtérülési feltételek javításával (adókedvezmények, kedvező szabályzók, speciális hitelkonstrukciók, garanciarendszer stb.);

−

A K+F tevékenység és az innováció ösztönzése a műszaki fejlesztés szervezeti és intézményi feltételeinek javításával, a pénzügyi rendszer kedvezőbbé tételével;

−

A beszállítói kapcsolatok és más ipari együttműködések fejlesztése;

−

A humán erőforrások fejlesztése, ezen belül a munkaerő-piaci képzés megfeleltetése a piacgazdasági kereteknek;

−

A vállalkozások piacrajutási feltételeinek fejlesztése az export ösztönzésével;


25


−

A hazai kis- és közepes vállalkozások támogatása, működési feltételeik javítása;

−

A fenti célok szinte mindegyikéhez kapcsolható az intézményrendszer fejlesztése, ezen belül az ipari parkok, innovációs parkok, inkubátorházak létesítésének támogatása.

A gazdaságfejlesztési stratégia megvalósításának keretét az előző kormányzati ciklusban a Széchenyi Terv jelentette, amely egyebek között olyan intézkedésekre koncentrált, mint a beruházások, multinacionális vállalatok és a magyar helyi cégek közötti hálózati együttműködés, az innováció, valamint a régiók közötti ipari fejlettségi különbségek csökkentésének elősegítése az infrastruktúra javításával. Ezt egészítette ki 2001 őszén a Széchenyi Plusz Program, melynek legfontosabb elemei az útépítés és a lakásépítés támogatása voltak. A 2002-ben hivatalba lépő új kormány a Széchenyi-terv programjainak nagy részét „befagyasztotta”, illetve felülvizsgálta azzal a céllal, hogy a pénzügyi eszközöket a kis- és középvállalkozói szektor fejlesztésére és az EU előcsatlakozási projektekre koncentrálja. Ez egyben egy új támogatáspolitikai filozófiát is jelentett, amely a vissza nem térítendő támogatásokkal szemben prioritást ad a beruházásösztönző adókedvezményeknek, a technológiai felzárkózást segítő hitelprogramoknak, a tőkepiaci szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítésének, de ezek mellett segíti a vállalati együttműködések ösztönzését, a kis- és középvállalkozások esélyegyenlőségének javítását is. A kis- és középvállalkozások fejlődésének, fejlesztésének támogatása a rendszerváltás óta szerepel a mindenkori kormányzat programjában és határozatai között, amelynek eredményeként külön fejlesztési stratégia és a kisvállalkozásokra vonatkozó törvény is megszületett.

Jelentős

eredmények

születtek

továbbá

a

vállalkozásokat

segítő

intézményrendszer kiépítésében (inkubátorok, vállalkozásfejlesztési alapítványok, kamarai rendszer stb.), s a szektor speciális igényeihez igazodó szolgáltatások és pénzügyi konstrukciók kialakításában. Ugyanakkor csupán a legutóbbi években fogalmazódott meg markánsan, hogy a gazdaságfejlesztés, s ezen belül az iparfejlesztés fő prioritása a vállalkozástámogatás. Ahogy a GKM dokumentumaiban megfogalmazódik, a fő célkitűzés „a kormány gazdaságpolitikai stratégiája alapelvének, a gazdasági növekedést meghatározó versenyképesség növelésének elősegítése. Ennek megfelelően a következő években az iparpolitikai feladatok középpontjába az ipari vállalkozások hatékonyságának további javítását kell állítani, az EU csatlakozásból adódó lehetőségek mind jobb kihasználása érdekében.”


26


Meg kell jegyezni, hogy az iparpolitika felváltása a vállalkozási politikával nem csupán politikai szándékok kérdése, hanem az utóbbi évtizedekben egyre nyilvánvalóbban kibontakozó reálfolyamatok szükségszerű velejárója. Nemcsak európai, hanem amerikai és ázsiai példák sokasága is bizonyítja, hogy a szektorális fejlesztések helyett a térségi szemlélet, a gazdaság térbeli összefüggéseit is szem előtt tartó komplex fejlesztése (pl. regionális klaszterek, vállalkozói hálózatok) jelenti a helyi fejlődésben a siker kulcsát. Ez azt is jelenti, hogy a vállalkozástámogatás természetesen nem szorítkozik csupán az ipari vállalkozások segítésére, így az más ágazatok összehangolt fejlesztésének a lehetőségét is megteremti, ott is azonos esélyeket ad a fejlesztésre (pl. a turizmus, szolgáltatások). A feladatok természetesen a vállalkozói szektoron belül nem egyformán érintik a különböző méretű vállalkozásokat. A magyar vállalkozások mintegy 96 %-át kitevő 10 fő alatti mikrovállalkozások számára a közvetlen versenykihívás csak mérsékelten jelentkezik, mivel ezek jellemzően a helyi igényekre koncentrálva a lokális piacokon működnek. A 10-50 fős kisvállalkozások számára inkább lehetőségként jelenik meg a piac bővülése, hiszen – amennyiben a minőségi követelményeknek eleget tudnak tenni – számukra a beszállítói hálózatokhoz csatlakozás és általában a hálózatépítés jelentheti a továbblépést. A közepes vállalkozásoknál fokozottabb kihívást jelenthet az új, külföldi konkurensek megjelenése; esetükben ugyancsak a hálózatépítés és a korszerűsítés segítheti elő a fokozódó versenyben való sikeres helytállást. E méretbeli sajátosságoktól függetlenül általános érvényűnek mondható, hogy a hazai vállalkozóknak komoly kihívást jelent a mostaninál fejlettebb integrációban működni és prosperálni. A kis- és közepes vállalkozások csatlakozásával közvetlenül összefüggő fő kormányzati célok és prioritások: −

A KKV-k felkészítése a fennmaradásra, a fejlődésre, az EU közös piacán való működésre;

−

Alkalmazkodó képességük és működő képességük biztosítása az EU előírásainak megismertetésével;

−

Az információk folyamatos eljuttatása a vállalkozásokhoz (uniós információk, hazai és EU források, támogatások, Előcsatlakozási Alapok, Strukturális Alapok stb.);

−

A jogok és kötelességek ismerete a jogharmonizáció folyamatában és azt követően.


27


A vállalkozások támogatásának (illetve a gazdaságfejlesztés) eszközei a jövőben (is) három pilléren alapulnak: −

A hazai gazdasági szereplők és intézmények közvetlenül is részt vehetnek az EU akcióiban, pályázataiban (pl. a többéves KKV program akciói, Kutatási és Technológiai Fejlesztési Keretprogram);

−

Továbbra is élnek azok a nemzeti támogatási programok, amelyek az uniós lehetőségekkel

együtt

vagy

azoktól

függetlenül

nyújtanak

támogatást

a

vállalkozásoknak (Széchenyi Vállalkozáserősítő Program, forráshoz jutás segítése stb.); −

A „legnépszerűbb” lehetőségét jelentik azonban a Strukturális Alapokból és az ezt kiegészítő nemzeti társfinanszírozásból megszerezhető támogatások, amelyek mind célrendszerükben, mind eljárásrendjükben megfelelnek az uniós gyakorlatnak.

Bár az utóbbi csak azokat a célokat támogatja, melyek összhangban állnak az unió általános célkitűzéseivel és alapelveivel – ezen belül a regionális fejlesztés céljaival – e források jelentőségük és nagyságrendjük miatt alighanem meghatározó szerepet játszhatnak a következő években. A gazdaságfejlesztés szempontjából (akár a vállalkozások, akár más szereplők, pl. kamarák, önkormányzatok szemszögéből nézve) mindenekelőtt a Regionális Fejlesztési Alapból, illetve részben a Szociális Alapból megszerezhető forrásokra lehet számítani. A kapcsolódó célok, és prioritások pedig a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjában (részben pedig a Humán Erőforrás-fejlesztés Operatív Programban) vannak megfogalmazva. A GVOP négy prioritást jelöl ki: −

Beruházás-ösztönzés -

A tőkevonzó és -megtartó képesség fejlesztése

-

A vállalati szektor innovációs, menedzsment és környezetvédelmi szempontú technológiai korszerűsítése

−

Üzleti infrastrukturális feltételek javítása

Kis- és középvállalkozások fejlesztése -

A kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai hátterének fejlesztése

-

Vállalkozói kultúra és ismeretek fejlesztése

-

Az együttműködés fejlesztése a vállalkozói szektorban


28


−

Kutatás-fejlesztés, innováció -

Alkalmazás-orientált

kooperatív

kutatási

és

technológia–fejlesztési

tevékenységek támogatása -

Közfinanszírozású

és

non-profit

kutatóhelyeken

a

kutatás,

a

technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása −

Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek erősítése

Információs társadalom- és gazdaságfejlesztés -

E-gazdaság fejlesztése, e-kereskedelem ösztönzése

-

Információs (digitális tartalom) iparág fejlesztése

-

Az e-közigazgatás fejlesztése

-

A szélessávú távközlési infrastruktúra bővítése

Természetesen a GVOP szoros és sokrétű kapcsolatban áll a többi operatív programmal, részben elősegíti hatásuk kibontakoztatását, részben pedig az operatív programok végrehajtása feltétele a versenyképesség javításának (pl. HEFOP – foglalkoztatás, KIOP – környezetvédelem, közlekedési infrastruktúra fejlesztés, stb.). A következő időszakra vonatkozó tervek három fő dimenzióval írhatók le: −

Továbbra is kiemelt szempont a gazdasági növekedés, aminek bázisa a kutatásfejlesztés, az innováció, az információs és kommunikációs technológiák széles körű alkalmazása – ami röviden a tudásalapú gazdaság előtérbe kerülését jelenti. Ez egyben azt is magában foglalja, hogy az egész életen át tartó tanulás jegyében kiemelten kezelendő az oktatás gazdasági igényekhez igazodó fejlesztése, a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az információs társadalom emberi erőforrásokkal összefüggő feltételeinek kialakítása.

−

A Lisszaboni folyamat a versenyképesség mellett társadalmi célokat is megfogalmaz: „több és jobb (minőségű, magasabb hozzáadott értéket termelő és ezért jobban fizetett) munkahely létrehozása”, azaz a foglalkoztatás bővítése. Kapcsolódik ehhez a társadalmi és gazdasági kohézió, valamint a szolidaritás gondolata, ami egyrészt magában foglalja a területi különbségek csökkentését, másrészt a szociális szolgáltatások legszegényebbekre koncentráló fejlesztését (szociális szolgáltatások, a hátrányos helyzetűek reintegrációja, esélyegyenlőség stb.)

−

A fejlesztéspolitika fő irányaihoz sorolható a fenntartható fejlődés gondolata is. A Lisszaboni stratégia céljait a környezeti vetületekkel az Európai Tanács Göteborgban egészítette ki (Göteborgi stratégia). Az EU fejlesztéspolitikája tehát a gazdaság


29


teljesítőképességének növelését és a környezeti feltételek megőrzését egymást erősítő, együttesen érvényesítendő feltételnek tekinti.

3.4.3 Összefoglaló megállapítások, következtetések Az EU gazdaság- és iparpolitikájának központjában a versenyképesség erősítése áll. Ennek alárendelve információ központú gazdaságot, fenntartható gazdasági növekedést, erősödő társadalmi kohéziót kíván megvalósítani. A területi politikában a kiegyensúlyozott fejlődés és a kohézió erősítése, a természeti és kulturális örökség megőrzése valamint a területi integráció jelenik meg az alapcélok között. A fenti célok megvalósítása érdekében az EU nem a közvetlenül és szűken vett feladatokra koncentrál, hanem a célok megvalósítását ösztönző környezet kialakítását tekinti fő feladatának. A hazai területfejlesztés keretrendszere ugyancsak jelentősen változott az elmúlt 10 évben: A területfejlesztés lehetséges beavatkozási területei közül a kistérségi szint került előtérbe. 2004-től a kormány ösztönzi a közszolgáltatások többcélú kistérségi társulások keretében történő ellátását. Emellett – a Lisszaboni folyamat érvénybe juttatásaként – a versenyképesség mellett társadalmi célok is megfogalmazódnak: a foglalkoztatás bővítése, a szociális szolgáltatások fejlesztése, a hátrányos helyzetűek reintegrációja, esélyegyenlőség.


30


4 4.1

Humánerőforrás kapacitások Népesség, demográfiai szerkezet, népmozgalom

A miskolci kistérség lakónépessége 276 924 fő volt 2003. év végén, a kistérség az ország legnépesebb kistérsége, messze megelőzve a következő legnépesebb kistérségeket (debreceni: 204.722; szegedi: 200.963; pécsi: 184.213; győri: 176.706 fő); sőt, három megyénél (Vas, Tolna, Nógrád) is több lakossal rendelkezik. A térség lakossága 1990-hez képest 2003-ra 3,6 %-kal, mintegy 10 000 fővel csökkent. Jelentős lakónépesség vesztés ment végbe Miskolcon, a Bükk vidéki falvakban – Bükkszentkereszten, Répáshután, Varbón, Sajókápolnán – valamint azokon a Miskolccal közvetlenül szomszédos településeken, amelyek nem tudtak életteret kínálni a fiataloknak, vagy a településre költözni szándékozóknak. Természetesen pozitív ellenpéldák is vannak szép számmal. Hernádkakon a ’90-es lakónépességhez képest 155%-kal nőt 2003-ra a település lélekszáma, de ugyan ez az adata 123%-kal nőtt Bükkaranyoson és Mályiban, 119%-kal Kistokajban és Arnóton. A települések, illetve a térség lakónépességét az élveszületések és halálozások aránya, valamint a vándorlási különbözet befolyásolja. Az élve születések száma jelentős csökkenést mutat, a kistérségben több mint 1000 gyermekkel született kevesebb 2003-ban, mint 1990-ben. A halálozások száma is csökkent, de jóval kisebb mértékben, mint a születések száma. Az előbbi 3,38 %-kal, utóbbi pedig 30,15 %-kal mutat kevesebbet a vizsgált időszakban, tehát a születések elmaradása mintegy 10-szerese a halálozások csökkenési arányának. Az élve születések száma a kistérség csupán 4 településén (Gesztely, Hernádkak, Sajólád és Sajópálfala) nőtt, 3 településen (Kondó, Sajókápolna, Sajósenye) pedig változatlan. Az 1000 főre jutó élve születések száma 1990-ben 3 településen (Bükkszentkereszt, Kondó, Sajópálfala) mutat 20 fő alatti értéket. Kiemelkedő értéket mutat Köröm (67), Radostyán (48), Sajóhídvég (52) és Sajólászlófalva (53), 2003-ban ugyanez a mutató minden településen 20 fő alatt maradt. Répáshután 2, Sajóecsegen pedig 4 születés jut 1000 főre 2003-ban. A legnagyobb változás Köröm községnél figyelhető meg, ahol 13 év elteltével 67 főről 13 főre csökken le a vizsgált mutató, miközben tudjuk, hogy Köröm községben magas a cigány kisebbség aránya, és általában a roma közösségekben magasabb a születések száma. Az 1000 főre jutó halálozások számát tekintve hasonló a helyzet, 1990-ben – Köröm kivételével – szintén Radostyán (45), Sajóhídvég (42) és Sajólászlófalva (41) község mutat kiemelkedő értéket. 2003-ban Répáshután (26), Varbón (23) a mutató értéke 20 fő feletti, a


31


többi településen 20 fő alatt marad az érték. A halálozások száma 1000 főre nézve 2003-ban Hernádkak és Onga községben a legkevesebb, az érték mindkét településen 8 fő. Az élveszületések száma 2003-ban megfelelt az országos átlagnak: 9,3 fő/1000 lakos, a halálozások számát tekintve a kistérség helyzete viszonylag jó: 12,7 fő/1000 lakos, ezzel a 49. helyezett (az országos átlag 13,3). A 60 éves és idősebb népesség aránya az országos átlagnál (20,6%) alacsonyabb (19,6%), ami feltehetően a születéskor várható alacsonyabb élettartam, illetve az országos átlagnál magasabb arányú roma lakosság korszerkezetének tudható be. Ezt alátámasztja, hogy a 12 legfiatalabb lakosságú kistérség között nyolc Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei található. A Miskolci Kistérségben a belföldi vándorlási különbözet 1000 lakosra nézve 1995-ben -3,1 fő, 2003-ban -5,5 fő, tehát 8 év alatt nőtt az elvándorlás. 2003-ban kiemelkedő adatot mutat Arnót és Sajóvámos település, ahol +22,81 fő, illetve +23,01 fő a vándorlási különbözet 1000 lakost figyelembe véve. Hasonló a helyzet Alacskán és Sajókápolnán, ahol +20,29 fő/1000 lakos illetve +17,7 fő/1000 lakos a mutató értéke. Bőcs (-12,07 fő/1000 lakos) és Muhi (11,15 fő/1000 lakos) község negatív irányban mutat kiemelkedő adatot ugyanebben az évben. Ez utóbbiakhoz sorolható még Berzék (-10,54 fő/1000 lakos), Sajószentpéter (-10,81 fő/1000 lakos) és Szirmabesenyő (-10,72 fő/1000 lakos), ahol hasonlóan magas értékű a vizsgált mutató 2003-ban. A rendszerváltás óta eltelt években bekövetkezett demográfiai változásokat vizsgálva megdöbbentő eredmény, hogy a belföldi vándorlási különbözet 1000 lakosra, az 1990 és 2003 közötti időszakban -5,4, azaz alig hét (a sátoraljaújhelyi, kazincbarcikai, sellyei, sárospataki, vásárosnaményi, csengeri és abaúj-hegyközi) kistérségben rosszabb, mint a miskolciban! Az országon belüli jellemző migrációs folyamatok – a kevésbé fejlett régiókból a fejlettebb régiókba és Budapestre, valamint Budapestről a Pest megyei agglomerációs településekbe – a statisztikai adatokban is megmutatkoznak: a lista első tíz kistérségéből kilenc Pest megyei, őket követik közép- és nyugat-dunántúli kistérségek. A régiók közül az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi Régió különbözete a legrosszabb (-1,9 és -2,0), de a miskolci kistérség -5,4-es értéke ezeknél is lényegesen rosszabb. A vándorlási különbözet sajnos 2003-ban sem mutatott javuló tendenciát, ugyanúgy -5,4 fő/1000 lakos volt, mint az előző 12 év átlaga. A belföldi vándorlási különbözet komoly kétségeket ébreszt a miskolci kistérség népességmegtartó képességét illetően; különösen annak fényében, hogy a magyar lakosságra amúgy az alacsony fokú mobilitás jellemző. Ha pedig belegondolunk abba, hogy a teljes lakosságon belül a fiatalok és a magasan képzettek tartoznak a mobilabb


32


rétegekhez, jó okkal feltételezhető, hogy a miskolci kistérséget elhagyók között is a magasan képzett fiatalok felülreprezentáltak. Bár a vándorlási különbözet Budapesten még rosszabb (7,7 fő/1000 lakos), ott a magasan képzett, tehetősebb rétegek csak az agglomerációba költöztek ki, de munkahelyük továbbra is Budapesthez köti őket; ezzel szemben a miskolci kistérséget elhagyók túlnyomó többsége a megyét, a régiót is elhagyja.

Vándorlási különbözet KSH 2003, Szerk. RPE Kht.

Ezek az adatok együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a Népességtudományi Kutató Intézet előre becslése szerint 2021-re mintegy 14 000 fővel fog csökkenni a kistérség lakossága.


33


Kistérségi népesség-előreszámítás Mutató

2001

2006

2011

2016

2021

Népesség száma Férfiak Nők

284940 134843 150097

277635 130884 146751

271904 128045 143859

267174 125954 141220

262753 124180 138573

0-4 évesek 5-9 évesek 10-14 évesek 15-19 évesek 20-24 évesek 25-29 évesek 30-34 évesek 35-39 évesek 40-44 évesek 45-49 évesek 50-54 évesek 55-59 évesek 60-64 évesek 65-69 évesek 70-74 évesek 75-79 évesek 80-84 évesek 85+ évesek

14237 16450 18225 21088 24075 21228 19450 17308 20291 22669 18658 16635 15258 13585 11044 7999 3824 2916

13872 13932 16308 18961 19636 22950 20624 19021 16869 19454 21401 17438 15204 13533 11462 8501 5405 3064

13863 13657 13861 17044 17745 18891 22441 20277 18630 16282 18493 20191 16141 13670 11660 9067 5928 4063

13601 13728 13640 14551 16061 17234 18598 22174 19961 18088 15583 17568 18872 14705 11935 9433 6508 4934

13052 13531 13755 14336 13787 15729 17079 18459 21912 19478 17399 14898 16525 17353 13009 9777 6935 5739

0-19 évesek 20-64 évesek 65+ évesek

70000 175572 39368

63073 172597 41965

58425 169091 44388

55520 164139 47515

54674 155266 52813

24,6 61,6 13,8 38,3

22,7 62,2 15,1 39,5

21,5 62,2 16,3 40,6

20,8 61,4 17,8 41,6

20,8 59,1 20,1 42,5

0-19 évesek (%) 20-64 évesek (%) 65+ évesek (%) Átlagos kor Forrás: Megjegyzés:

KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Előreszámítási adatbázis, 2003. Az előreszámítást az NKFP 5/175/2001. sz. kutatási program támogatta.

A városi népesség aránya 2003-ban 75,3% volt, amely legnagyobb részt Miskolc városnak, illetve a közelmúltban városi rangot kapott településeknek köszönhető. A kistérségek országos rangsorában a miskolci a 19-ik, a régión belül az első, lényegesen meghaladva az országos átlagot (64,8%), illetve a Budapest nélkül számított országos (azaz a vidéki) átlagot (57,6%). Ennek alapján kijelenthető, hogy a kistérség urbanizációs foka magas, ám a nem városokban lakó népesség (több mint 73.000 fő) önmagában is több 135 kistérség teljes


34


lakosságánál. A települések átlagos népessége 6923,2 fő, a népsűrűség 275,2 fő/km2. A 120 fő/km2-nél nagyobb népsűrűségű településeken élők arány a kistérségben 88,6%-os, mely a települések magas urbanizációs fokára utal. Az átlagos népsűrűség tehát magas, vannak azonban olyan települések – szám szerint 22-en – ahol nem éri el a 120 fő/km2, ezen belül is rendkívül alacsony Kisgyőrben (23), Répáshután (32), Kondón (33), Sajókápolnán (43), Varbón (44) és Bükkszentkereszten (47).

4.2

Gazdasági aktivitás, foglalkoztatási viszonyok

A kistérségben a népesség 37,9%-a tartozik a gazdaságilag aktív népességhez 1 , ez mintegy 105 ezer főt jelent. Az arány megegyezik az országos értékkel és kis mértékben a régiós arány felett van. A térség eltartott népességének a rátája 2 44,7%, ami kis mértékben kedvezőbb mind a regionális, mind az országos adattól. A

népszámlálási

adatok

alapján

(2001.

febr.

1.)

a

kistérségben

a

mező-

és

erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya 1,8%, az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya 28%, a szolgáltató ágazatokban foglalkoztatottak aránya 70,2%. Az egyes gazdasági szektorok foglalkoztatottjainak az összes foglalkoztatotthoz viszonyított arányát tekintve megállapítható, hogy a miskolci kistérségben a foglalkoztatottak többsége a szolgáltatási szektorban tevékenykedik. Ez utóbbi érték mintegy 10% ponttal haladja meg mind a regionális, mind az országos mutatót. A régión belül a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak ilyen magas aránya az egri és a tokaji kistérségben mutatható ki, mindkét esetben 66,9%. A mezőgazdasági foglalkoztatottak 1,8%-os aránya a kistérség a 160. helyre sorolja, számos Pest megyei kistérség társaságában. A hagyományosan a (nehéz)ipar fellegvárának tartott Miskolc iparának leépülését jelzi az ipari foglalkoztatottak alacsony aránya: alig 28%, ami alacsonyabb a régiós (37,3%) és országos (32,9%) átlagnál is, és ezzel a kistérség a 142. a kistérségek ranglistáján. A szolgáltatásoknak a foglalkoztatásban játszott szerepe kiugróan magas (a nagyvárosi központtal rendelkező kistérségek esetében ez általában elég magas): a 70,2%-os mutató a 6. helyre emeli a miskolci kistérséget, magasan a régiós (58,5%) és országos átlag (61,6%) fölé. A szolgáltatások szektorának magas súlya a gazdaság fejlettségére, a lakosság életszínvonalára utaló jel; ám a továbbiakban ennek ellentmondó adatokkal is fogunk találkozni.

1

Gazdaságilag aktív népesség: a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes száma.

2

Eltartott népesség rátája: a gyermek- és az idős népesség a 15-64 éves népesség százalékában.


35


A munkanélküliségi ráta a miskolci kistérségben 8,2%, ami elmarad az élbolyhoz tartozó Pest megyei kistérségektől (1,3-2,3%) és az országos átlagtól (5,5%), de jóval kedvezőbb a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistérségek többségéhez (15,2-22,4%) képest. Ezzel együtt is a kistérség a listán a 110. helyet foglalja el. A jövedelmi viszonyokat vizsgálva érdekes megállapításokat tehetünk. Az 1000 lakosra jutó adózók számát tekintve a miskolci kistérség az országos átlag (428) alatt található, a 103. helyen (395 adózó/1000 lakos): a lista első helyezettjei Veszprém, Vas és Fejér megyék legfejlettebb kistérségei (500-525 adózó/1000 lakos értékkel), az utolsó 16 helyezett között pedig 15 Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistérség található (273-324 adózó/1000 lakos átlaggal). Az egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadóalapot képező jövedelem a miskolci kistérségben 484 eFt (ezzel a kistérség az 54. a rangsorban); az Észak-Magyarországi régióban 429 eFt, Magyarországon 527 eFt. A rangsorban Pest megyei (budaörsi, pilisvörösvári, dunakeszi, szentendrei) kistérségek, illetve a székesfehérvári kistérség vezetnek, a lista aljára az észak-alföldi és észak-magyarországi kistérségek „fölénye” jellemző. Az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó tekintetében hasonló megállapításokat tehetünk, bár a miskolci kistérség itt valamivel jobb pozícióban (42. helyen) található: a közel 100 eFt-os összeg (98.279 Ft) meghaladja az északmagyarországi 80.040 Ft-ot, de elmarad az országos 113.987 Ft-tól. Mivel az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem kétszeresen relatív (hiszen a teljes lakosság csak 27,3-52,5%-a adózik csak), egy új mutatót számítottunk ki a jövedelmi viszonyok pontosabb vizsgálata érdekében: az egy adózóra jutó személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem. Ezt vizsgálva a miskolci kistérség (1.226 eFt) a 28. helyen található 1.226 eFt, alig elmaradva az országos átlagtól (1.231 eFt). Az élen a már említett négy Pest megyei (budaörsi, pilisvörösvári, dunakeszi, szentendrei) kistérség található 1.500 mFt feletti értékekkel; őket – meglepő módon – a tiszaújvárosi kistérség követi. Hasonlóan meglepő, hogy a lista utolsó hat kistérségéből öt dél-alföldi, ami arra enged következtetni, hogy az ezen kistérségekre jellemző mezőgazdasági foglalkoztatottak magas aránya rontja le jelentősen a mutatót. Láthattuk tehát, hogy a miskolci kistérség a szolgáltatások szektorában foglalkoztatottak arányát tekintve a 6., az egy adózóra jutó személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem alapján már csak a 28. helyen található, azaz a szolgáltatói szektor magas részesedése a foglalkoztatottak arányából nem feltétlenül utal a jövedelmi viszonyokra. Az egy adózóra jutó SZJA-alapot képező jövedelem alapján készült listán a miskolci előtt található 27 kistérségből 25-ben magasabb az ipari foglalkoztatottak aránya. Érdekes példa a kimondottan ipari jellegű móri kistérség: kiemelkedően itt a legmagasabb az ipari és a


36


legalacsonyabb a szolgáltató szektorban alkalmazottak aránya, mégis az egy állandó lakosra jutó, illetve az egy adózóra jutó SZJA-alapot képező jövedelem magasabb (mintegy 30, ill. 10%-al). A jövedelmi viszonyokra utal az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma is. E tekintetben a miskolci kistérség (223 személygépkocsi/1000 lakos) a 111. helyezett a rangsorban. A térségi szintű foglalkoztatásban jelentős mértéket képvisel az ingázók aránya. A kistérségben napi szinten mintegy 25 ezer ember ingázik, elsősorban a városok, kiemelten Miskolc város viszonylatában. Főként a kistelepülésekre jellemző, hogy helyben nem létezik elsődleges munkaerő-piac, így a legnagyobb foglalkoztatókká az önkormányzatok léptek elő, amelyek a közmunka-programok révén a munkanélküliek széles körét „forgatják meg a rendszerben”.


37


Helyben dolgozók aránya az összes foglalkoztatotthoz képest, 2003


38


Az ingázók aránya az összes foglalkoztatotthoz képest, 2003


39


A Miskolci Kistérségben élő regisztrált munkanélküliek összetétele jelentősen változott az utóbbi években. 1995-ről 2003-ra, a munkanélküliek között, az ellátásra jogosultak aránya 45 %-ról, 18 %-ra csökkent, az ellátás nélküliek aránya viszont 10 %-ról, 33 % -ra növekedett. Jelenleg több mint 80 %-uk, közel 12 ezer fő ellátatlan, illetve szociális segélyben részesül, a többségük szakképzetlen, illetve elavult szaktudással rendelkezik. Bár a térségben a megye más területeihez képest könnyebb az elhelyezkedés, de a tartós munkanélküliek megélhetési stratégiája elsősorban az illegális gazdaságban történő munkavégzésre, kereskedelemi tevékenységre és a különböző segélyek megszerzésére irányul. Többségüknél a munka világába való visszatérés, a munkahelyteremtés mellett, csak személyre szóló reintegrációs program segítségével lehetséges.

A munkanélküliek kistérségen belüli eloszlása több tényezővel is szoros korrelációban van, és szinte településenként meg tudjuk adni, illetve feltételezni tudjuk az okokat. Az alábbi térképről leolvasható, hogy azokon a településeken, amelyek Miskolccal rendkívül jó közlekedési kapcsolatban vannak, van valamilyen szintű helyi foglalkoztatási lehetőség, és alacsony a hátrányos helyzetűek aránya, ott kedvező munkanélküliségi adatokkal találkozhatunk.

Kedvező

foglalkoztatási

adatokkal

találkozhatunk

a

szirmabesenyői

mikrokörzetben, illetve a tavak környékén, azonban egy-egy helyi probléma eltérítheti a kedvező adatokat. Hiába van ipari park például Sajóbábonyban a hátrányos helyzetű cigány lakosság aránya miatt már egyel rosszabb kategóriába esik a település. Hasonló tényezők jelennek meg a többiekhez képest gazdaságilag fejlett Felsőzsolca, Alsózsolca, Onga, Arnót,


40


vagy Sajószentpéter esetében is. Azok a települések, amelyek a térségen belül elzártabban helyezkednek el és/vagy magas a roma lakosság aránya, ott egészen kiugróan magas a munkanélküliségi ráta. Ilyen települések a Sajó- és Hernád-völgyben Onga, Gesztely, Sajóhídvég, Sajópetri, Berzék, Köröm, Ónod, illetve a Pittypalaty-völgyben Sajókápolna, Sajólászlófalva.

Munkanélküliségi ráta ÁFSZ 2005, Szerk. RPE Kht.

4.3

Humán kapacitások, iskolázottsági mutatók

A kistérség humán infrastruktúrája folyamatosan javul, a térségben élők képzettségi színvonala folyamatosan emelkedik. 1990-ben még 1% volt azon térségi lakosok száma, akik az általános iskola első évfolyamát sem végezték el, tehát gyakorlatilag analfabétának tekinthetők. Ez az érték a 2001. február 1. közlésű népszámlálási adatok szerint 0,5%, azaz 10 év alatt a felére csökkent. Az általános iskola 8. évfolyamát befejezettek aránya 83,3%-ról 91,2%-ra emelkedett, a legalább középiskolai érettségivel rendelkezők aránya 36,4%-ról 45,4%-ra emelkedett, míg az egyetemet, főiskolát végzett lakosság aránya 11,5%-ról 13,8%ra mellyel jelentősen meghaladja a régiós, és mintegy 1% ponttal az országos átlagot. A kistérségek humán-erőforrásának színvonalát jelző – és az összehasonlításra alkalmas mutatók közül az elvégzett átlagos évfolyamszámot vettük figyelembe. Ebből a szempontból a miskolci kistérség a 16. helyezett a ranglistán, az elvégzett átlagos évfolyamszám (a 7 évesnél idősebb népességet figyelembe véve) 9,88. A lista elején a debreceni (10,36), szegedi (10,35), szentendrei (10,28), pécsi (10,26), veszprémi (10,25) kistérségek találhatók,


41


a „sereghajtó” helyeken pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistérségek szerepelnek 7,94 – 8,19 közötti értékekkel. Bár az elvégzett évfolyamszám és a humán erőforrás szakképzettsége között nehezen található összefüggés, azért az mindenképpen feltételezhető, hogy a lakosság átlagos képzettsége magasabb, mint a listán sokkal gyengébb helyezést elérő kistérségek esetében. A kistérségen belül az iskolázottság alakulását mutatja az alábbi táblázat, mely szerint 5 év múlva a harmadára csökken a 8 általánosnál kevesebbet végzettek aránya és jelentősen mintegy 15000 fővel fog emelkedni a diplomások száma.


42


Területi iskolázottsági előrebecslés Befejezett legmagasabb 2001 végzettség

2006

2011

2016

2021

A legalább 15 éves népesség 236028 233523 230523 226205 222415 száma ebből: nő 126280 125308 123814 121382 119066 15-24 éves 45163 38597 34789 30612 28123 25-54 éves 119604 120319 115014 111638 110056 55-64 éves 31893 32642 36332 36440 31423 65 éves és idősebb 39368 41965 44388 47515 52813 8 osztálynál kevesebbet végzett ebből: nő 15-24 éves 25-54 éves 55-64 éves 65 éves és idősebb

20667 14668 1749 3158 2005 13755

14900 10743 1404 2574 968 9954

10492 7578 1148 2026 728 6590

7217 5144 928 1514 688 4087

4912 3385 855 1166 555 2336

8 osztályt végzett ebből: nő 15-24 éves 25-54 éves 55-64 éves 65 éves és idősebb

72699 41767 17626 23544 15198 16331

65074 37834 15499 19119 10398 20058

54911 33065 13287 13668 7322 20634

43925 27894 10912 9273 5315 18425

35078 23736 10393 5824 2891 15970

Szakmunkás végzettségű ebből: nő 15-24 éves 25-54 éves 55-64 éves 65 éves és idősebb

40842 13259 7699 31903 1233 7

44347 14711 4712 35029 4606 0

46617 15290 3288 33908 8510 911

48087 15331 2183 32007 10433 3464

48267 14904 1262 29684 9980 7341

Középfokú végzettségű ebből: nő 15-24 éves 25-54 éves 55-64 éves 65 éves és idősebb

73977 42845 16670 41781 9311 6215

76774 45763 15652 41551 11366 8205

81583 49157 15717 41195 13326 11345

85662 51763 15204 42223 13040 15195

89025 53439 14338 44382 11421 18884

Felsőfokú végzettségű ebből: nő 15-24 éves 25-54 éves 55-64 éves 65 éves és idősebb

27843 13741 1419 19218 4146 3060

32428 16257 1330 22046 5304 3748

36920 18724 1349 24217 6446 4908

41314 21250 1385 26621 6964 6344

45133 23602 1275 29000 6576 8282

Forrás: KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Előreszámítási adatbázis, 2003. Megjegyzés: Az előreszámítást az NKFP 5/175/2001. sz. kutatási program támogatta.


43


A kistérség településein belül az iskolázottságot tekintve jelentős eltérések vannak. Megfigyelhető, hogy a magasabb iskolai végzettséget a Miskolchoz közelebb fekvő településeken regisztrálhatjuk, míg a távolabb lévő, szegényebb, a hátrányos helyzetű rétegek, elsősorban a romák által sűrűn lakott településeken alacsonyabb az iskolai végzettség. A településeken a lakosság arányát az egyes iskolázottsági szintekhez rendelve helyezési rangszámokat adtunk – ügyelve a holtversenyre is – melynek eredményeként egy mindenféle tudományos alapot nélkülöző, pusztán matematikai sorrend ált elő. Ennek értelmében a négy iskolázottsági kategória alapján piros színnel („ponttal”) jelöltük a legjobbakat, és fekete színnel („ponttal”) a legrosszabbakat. Ez alapján Mályi bizonyult a „legokosabb településnek”, megelőzve Miskolcot, Köröm pedig a legkevésbé kvalifikáltnak. Külön említést érdemel Sajósenye, amely összességében a 37-dik helyen végzett, de ott a legmagasabb az általános iskola első osztályát sem elvégzettek aránya. Ez mindenképpen elgondolkodtató, hiszen egy Miskolchoz közeli, jól ellátott településről van szó. Az okokat érdemes lenne külön is megvizsgálni az oktatási szakembereknek.

Helyezés

Település

Összpontszám a kategóriák alapján 7

1

Mályi

2

Miskolc

12

3

Nyékládháza

14

4

Arnót

19

5

Kistokaj

24

6

Szirmabesenyő

31

7

Muhi

37

8

Sajópálfala

48

9

Felsőzsolca

53

10

Répáshuta

54

11

Varbó Bükkszentkereszt – Sajókeresztúr Sajóbábony

58

12 14

Helyezés

23

86

24

Parasznya

87

25

Sajólászlófalva

88

26

Hernádnémeti

92

27

Emőd

96

28

Sajókápolna

103

29

Kisgyőr

107

30

Kondó

111

31

Gesztely

113

32

Alacska Sajólád – Radostyán Ónod

114

134

39

Berzék Sajósenye – Sajópetri Sajóhidvég

40

Köröm

159

59

33

62

35

15

Sajóecseg

64

16

Sajószentpéter

74

37

17

Alsózsolca Hernádkak – Bükkaranyos Onga

75

20

76

Összpontszám a kategóriák alapján

Bőcs – Harsány Sajóvámos

21

36

18

Település

82

117 126 140 141

81


44

Az iskolázottság alakulása a kistérség egyes településein, 2003 45

Miskolc Többcélú Kistérségi Társulása Területfejlesztési Koncepció 2007-2013

5

A kistérség gazdasági bázisa

A kistérség gazdasági bázisának elemzésénél első körben az egyes gazdasági ágak helyzetét, súlyát, potenciálját tekintettük át, majd ezt követően vizsgáltuk a térség telepítési tényezőit, ipari infrastruktúráját, a befektetés-ösztönzés helyzetét, az innovációs potenciált, a versenyképességet.

5.1

Ágazati elemzések

5.1.1

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás

Mezőgazdaság A kistérség termőterületének 42,4%-át a szántók, 43,5%-át erdő területek teszik ki. Jelentősnek mondható még a gyepterületek aránya, amely 10,28%-ot képvisel.

A művelési ágak területi megoszlása a Miskolci kistérségben (% )

0,08%

0,04%

43,50%

42,47%

Szántó Konyhakert Gyümölcsös

0,79% 10,28%

ÁMÖ, 2001. szerk. RPE Kht

0,91%

1,92%

Szőlő Gyep Erdő Nádas Halastó

A kistérség fejlett mezőgazdasági tradíciókkal rendelkezik, azonban a Termelőszövetkezetek megszűnésével és a mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség elöregedésével jelentősen csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Mezőgazdasági tevékenységet a kistérség lakosainak 9,5%-a folytat ez mintegy 26 ezer fő. Természetesen ez az érték tartalmazza a gazdaságon kívüli személyeket is, tehát azokat, akik a családi gazdaságukban tartanak néhány tyúkot, vagy sertést, esetleg nyulat, vagy valamilyen hobbikertet művelnek. Ezen lakosok száma mintegy 19 000 fő. Összességében azonban, ahogyan a foglalkoztatási viszonyoknál is jeleztük a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a foglalkoztatottakon belül mindössze 1,8%. 2003-ban a miskolci kistérségben mezőgazdasággal foglalkozó


46


társas vállalkozások száma 159 volt, mely a kistérség vállalkozásainak mindössze 1,4%-át jelentik. A térségben a mezőgazdálkodást differenciáltan kell kezelni a folyók völgyében lévő területeknek és a dombvidéki tájnak megfelelően. A földminőség a folyó völgyekben jobb, a dombvidéken viszont gyengébb. A térségben található földek alapvetően jó minőségűek, átlagosan valamennyi termőterület aranykorona értéke meghaladja a megyei átlagot, ezen belül is főként a gyümölcsös területek értéke magas (átlagosan 27 aranykorona). A kistérségben a szántóterületek átlagos aranykorona értéke 20 aranykorona kataszteri jövedelmű, vannak azonban olyan települések, ahol a 40 aranykoronát is eléri (MiskolcSzirma, Kistokaj). Az alábbi térkép a kistérség szántóterületeinek az aranykorona értékét mutatja. Látható, hogy a Sajó- és Hernád-völgy öntéstalajai jobb minőségűek, mint a hegy és dombvidékek talajai. Miskolc közigazgatási területének erőteljes színezése kicsit megtévesztő, hiszen nagyon magas az erdősültség, tulajdonképpen itt is a Sajó menti szántó területek a magasabb aranykorona értékűek.

Szántó területek aranykorona értéke ÁMÖ 2001, Szerk. RPE Kht.

A térség növénytermelési szerkezetében meghatározók a gabonafelék, ezen belül is a búza, és a tavaszi árpa területi aránya a legmagasabb. Számottevő az ipari növények területe is, ahol a napraforgó az uralkodó. Jelentős területeken termesztenek borsót, burgonyát és repcét is, emellett számottevő a zöldség- és gyümölcstermesztés (kajszi, alma, meggy).


47


A

térségre

jellemző,

hogy

szinte

minden

számottevő

állatfajjal

foglalkoznak.

A

szarvasmarha-állomány csökkenése mérsékletesebb volt, mint ahogy az országosan jelentkezett. A térség folyó-menti részén, a magasabb területen gabonatermelés és ipari növénytermelés, valamint intenzív szarvasmarhatartás erősödése várható. Erdőgazdálkodás A kistérség erdősültsége kiugróan magas. A használt földterületeken belül közel 44%-ot képvisel az erdő a kistérségen belül, ez mintegy 29 ezer hektár területet jelent. Ez főként azoknak a területeknek köszönhető, amelyek a kistérség Bükki részén találhatók. Bükkszentkereszten 98,9%, Répáshután 95,8%, Varbón 94%, Kisgyőrben 87,7%, Miskolcon 65,5% az erdősültség aránya. Az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő erdőgazdálkodást természetvédelmi és gazdasági szempontok is indokolják a térségben. A gazdasági szerkezet fokozatos átalakítása során jelentős szerephez jutott a helyi forrásokra építő kis- és középvállalkozások szférája, ahol sok esetben új lehetőségnek bizonyult az erdőgazdálkodás fejlesztése. Vadgazdálkodás A térség természeti adottságaiból kifolyólag – a magas erdősültség miatt - különböző formában több vadásztársaság működik, és rendelkezik vadászati joggal. A vadállományon belül szinte valamennyi vadászható állatfaj megtalálható. Az erdősült északi területeken elsősorban a nagyvadak – gímszarvas, szarvas, őz, vaddisznó – a jellemzők. 5.1.2

Bányászat

A térségben az ásványi anyag kitermelés jelentősnek mondható. Korábban meghatározó volt a szénbányászat, melyet Lyukóbányán, mélyművelésű bányában végeztek, de az elmúlt évben a megyében utolsóként ezt a bányát is bezárták a gazdaságtalan üzemeltetés miatt. A Bükkben az alapkőzet miatt mészkő és palabányászat a jellemző, illetve a kibányászott mészkő tovább-feldolgozásaként a mészégetés. A bányászat másik nagyon jelentős vonulata az agyag-, homok-, és kavicsbányászat, amelyre a Sajó és a Hernád kavicsteraszai adnak lehetőséget. A kistérségben több helyen is folyik kavicsbányászat, jelentős kitermelések folynak Ongán, Alsózsolcán, Nyékládházán. A bányászat eredményeként jelentős vízfelületek jöttek létre. Ez utóbbi ásványvagyon továbbfeldolgozása is jelentősnek mondható, a térségben több építőanyag-ipari bázis is megtalálható.


48


5.1.3

Feldolgozóipar

Élelmiszer-feldolgozás A kistérségben a lakosság alapfokú ellátását biztosító élelmiszer-feldolgozó üzemek megtalálhatók. Miskolcon a gabonaforgalmi, sütőipari, tejipari, húsfeldolgozó vállalkozások jelen vannak. Vágóhidak kapacitása kistérségenként 1996 év. Vágás Kistérségek

Húsfeldolgozás

sertés

Miskolc Edelény Encs Kazincbarcika Mezőkövesd Ózd Sárospatak Sátoraljaújhely Szerencs Szikszó Tiszaújváros Kistérség összesen

szarvasmarha darab/év 476.800 40.600 15.600 1.500 6.000 42.000 6.900 6.000 12.300 6.000 88.500 9.600 6.000 3.000 10.800 1.500 658.000 75.100

tonna/év 12.750 300 600 3.000 300 2.100 19.050

Konzervgyár nem található a térségben, azonban a zöldség és gyümölcsfélék nyers állapotban történő feldolgozása a Miskolci Hűtőházban biztosított. Égetett szeszesitalok, aromás alkoholok és üdítők előállításával foglalkozik a Miskolci Likőrgyár Rt., amely folyamatosan próbálja fejleszteni a termékszerkezetét. Textilipar A textilipar a térségben leépült, a kisebb varrodák működése bizonytalan. Ezek elsősorban divatcikkeket, bedolgozói munkákat vállalnak. Faipar A kistérségben jelentős faipari, asztalosipari kapacitások jöttek létre. Miskolcon és a környékbeli településeken szinte mindenütt működik asztalos üzem, melyek több esetben nagyon

komoly

gépparkkal

rendelkeznek.

A

faipar

részben

a

Bükkből

kitermelt

alapanyagokra, nagyobb részt azonban import fára támaszkodik. Az import elsősorban


49


Szlovákiából, illetve Ukrajnából, Oroszországból és más volt Szovjet Köztársaságbeli országokból származik, és nagyrészt szibériai fenyő, vörös fenyő, vagy fekete fenyő. Vegyipar A társulás területét érintően a vegyipari termelés a Sajóbábonyi Vegyipari Parkhoz kötődik. A mintegy 500 hektáros vegyipari területen több vállalkozás is működik a habosított műanyagokat előállító Poran Kft-től, a vegyipari alapanyagokat (fenolokat, klórokat, stb.), illetve

mezőgazdasági

vegyszerek

előállító

vállalkozásokig.

A

vegyipar

jelentős

szennyezőforrást jelent a térségben, mivel a gyárterület nem lett teljes mértékben reorganizálva. Építőanyag-ipar A térségben kitermelt ásványi anyagokat a térségben lévő építőanyag-ipari üzemek hasznosítják. Az agyagot a Mályi Téglagyár, illetve a cementgyártáshoz a mészkővel együtt a HOLCIM Rt. dolgozza fel. A térség kavicsbányászatára alapulva több betonkeverő üzem is létesült Miskolcon, melyek transzport beton előállítással foglalkoznak, de Alsózsolcán a Strong Rt-nél betonelem gyártás is működik. A közelmúlt eseménye, hogy a MiskolcAlsózsolcai Ipari Parkba betelepült a Baumit Rt., amely száraz vakolatokat állít elő. Gépipar, fémfeldolgozás A kistérségben a gépipari, illetve különböző fémmegmunkáló, fémszerkezet gyártó cégek száma jelentős. Ezek részben a DAM által előállított hengerelt acélokat dolgozzák fel. A cégek jelentős része Miskolcon, illetve néhány vállalkozás az agglomerációban működik. Jelentős fémmegmunkáló kapacitások jöttek létre a Miskolc-Alsózsolca Ipari Parkban. A CH csoport húzott és hengerelt áruk előállításával és tovább-feldolgozásával foglalkozik. Több kisebb CNC technológián alapuló gépipari vállalkozás működik Miskolcon, nagyrészt a volt DIGÉP és DAM területén. Jelentős továbbá a D&D Drót és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Rt., amely jelentős exportot bonyolít. A drótkötél pászmák piacán európai szinten is jelentős a FUX Rt. A gépipar tehát térségen belül meghatározó, országos viszonylatban azonban még nagy fejlődéi pályát írhat le, hiszen kapacitása, termelési értéke jóval elmarad a fejlett győri, tatabányai, székesfehérvári, szombathelyi térségektől. Mechatronika A mechatronikát új iparágként emlegetik, amely az elektronikának, a gépiparnak, a korszerű intelligens informatikai alapokon nyugvó irányításnak az ötvözete.


50


Mechatronikai cégként van jelen a kistérségben a Bosch, a Sanmina, korábbi betelepülőként a Delco Remy. Ezek a vállalkozások korszerű termelési szerkezetet, és jelentős foglalkoztatást valósítottak meg. Iparági fejlődésükkel további befektetéseik várhatók. 5.1.4

Építőipar

Az építőipari vállalkozások teljes skálája megtalálható a kistérségben. Jelen vannak a nagyvállalkozások, melyek komoly gépparkkal, és viszonylag nagyobb dolgozói létszámmal működnek, de e mellett a kis cégek, a kőműves brigád szintű Bt. és egyéni vállalkozások is számottevőek. Az építőiparon belüli alágazatok is mind megtalálhatók, tehát vannak magasépítő cégek, mélyépítő cégek, szerkezetépítő vállalkozások. 5.1.5

Turisztika, vendéglátás

A kistérség jelentős turisztikai potenciállal bír, mind a természeti környezetből, mind az épített örökségből, mind a kulturális kínálatból kifolyólag. Ezt a potenciált csak kevésbé tudja kihasználni a térség, tekintettel arra, hogy a turisztikai attrakciók kiépítettsége nem megfelelő, a turizmushoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások (bankautomaták, tájékoztatási rendszerek, stb.) kiépítettsége elégtelen. A turisztikai látnivalók, és programlehetőségek nagy része Miskolcra koncentrálódik (Miskolc-Tapolca, Lillafüred, Diósgyőri vár, Avas, stb.), ezt

egészíti

ki

néhány

turisztikailag

valóban

frekventált

kistelepülés

kínálata

(Bükkszentkereszt, Répáshuta, Varbó, Nyékládháza, Szirmabesenyő, stb.), melyek egymás komplementereiként is felfoghatók. A kistérség kereskedelmi szálláshelyeinek a száma 6596 volt 2003-ban. Az 1000 lakosra jutó férőhelyek száma 24, ami alatta marad a megyei (26), a regionális (29) és az országos (34) mutatónak egyaránt. Az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma hasonló képet mutat. A kistérségben eltöltött vendégéjszakák száma (a kistérségben 1023) kis mértékben magasabb a megyei mutatótól (996), elmarad azonban az észak-magyarországi régiótól (1195) és jóval elmarad az országos értéktől (1837). Megyén belül a vendégéjszakák számát tekintve a miskolci kistérség csak a 7. helyet foglalja el a kistérségek között. Az abszolút értékeket vizsgálva a vendégéjszakák számát tekintve a miskolci a 14. kistérség az országos kistérségi rangsorban (több mint 283.000 vendégéjszaka). A kistérségben található 6596 kereskedelmi szálláshelyből 5532 Miskolc városban található, mindössze 1064 található a további településeken. A nagy volumenben szervezett, charter jellegű beutaztatást gátolja, hogy Miskolcon nincsenek magas minőségi követelményeknek megfelelő, nagy tömegű szálláshelyet biztosító szállodák. Ezzel szemben nagy tömegben fordulnak elő kisebb családias panziók,


51


vagy olyan kisebb szállodák, amelyek egy esetleg két busznyi turistától többet nem tudnak egyszerre elhelyezni. Négy csillagos szálloda (3+) csak egy van Miskolcon a Palota Szálló. A magánszálláshelyeket tekintve az 1000 lakosra jutó magánszálláshelyek száma a kistérségben mindössze 3, a vendégéjszakák száma pedig 73. Ezek az értékek messze elmaradnak a megyei (10; 178), a régiós (5; 105), illetve az országos (24; 335) mutatóktól. A magánszálláshelyek egyszerre tartalmazzák a fizetővendéglátás és a falusi turizmus értékeit. Miskolcon a fizető vendéglátás Miskolc-Tapolcához kötődően jelenik meg, a falusi turizmus pedig a községekben, falvakban. A rendkívül alacsony értékek azt mutatják, hogy ezek a szolgáltatások alul fejlettek, miközben a Bükkhöz és a tavakhoz, folyókhoz kötődően a falusi turizmus is sokkal jobban kiépülhetne. A kistérségben 1416 vendéglátóhelyet regisztráltak 2003-ben, ezzel a kistérség nagy fölénnyel vezeti a listát: az őt követő győri és debreceni kistérségben egyaránt csak 1082 darab vendéglátóhely található.. Ebből 843 volt az étterem, cukrászda, és 398 volt a bár, borozó. Mindezeken belül Miskolcon található 1013 vendéglátóhely, melyből 627 étterem, cukrászda, illetve 233 bár, borozó. Az 1000 lakosra jutó mutatók azonosak a megyei, regionális adatokkal, kismértékben maradnak az országos arány alatt. Az előkelő helyezés azonban nem feltétlenül csak az idegenforgalmi infrastruktúra fejlettségére utal: a kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeit tekintve a miskolci kistérség már csak a 11. helyezett (6596 férőhely); igaz, megelőzi a balatonalmádi, debreceni, egri, tapolcai, tiszafüredi, győri, gyöngyösi, gyulai kistérséget is. A lista 10 első helyén a balatonfüredi, keszthely–hévízi, siófoki, sopron–fertődi, balatonföldvári, fonyódi, pécsi, hajdúszoboszlói, gárdonyi, szegedi kistérségek szerepelnek. A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek 1000 lakosra jutó arányát tekintve a miskolci kistérség még hátrább csúszik a rangsorban: immár a 66. helyen található (24 férőhely/1000 lakos), jóval a magyarországi (34 férőhely/1000 lakos) átlag alatt, és még inkább a vidéki átlag alatt (36 férőhely/1000 lakos). Az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák számát tekintve a miskolci kistérség (1023 vendégéjszaka) az 51. helyen található, az országos (1837), a vidéki (1597), valamint hat régió átlaga alatt – csak a Dél-Alföldi Régiót szárnyalja túl. Az egy kereskedelmi szálláshelyi férőhelyre jutó vendégéjszakák száma alapján a kistérség a

66.

helyezett

(43

vendégéjszaka/férőhely)

vendégéjszaka/férőhely) alatt,

de

a

vidéki

–

a

átlaggal

magyarországi közel

egy

átlag

(54

szinten

(44

vendégéjszaka/férőhely).


52


A statisztikák fényében megállapítható a miskolci kistérség idegenforgalmi infrastruktúrájáról, hogy a szálláshelyek és a vendégéjszakák számát tekintve Miskolc és környéke kiemelkedik az országos mezőnyből; a lakosság számát tekintve azonban az idegenforgalom szerepe a kistérség gazdaságában kevésbé jelentős, az országos átlagnak felel meg. Miskolctapolca a Barlangfürdő komplexuma révén egyedülálló turisztikai attrakciónak számít. Látogatottsága folyamatosan növekszik, megközelíti az évi félmillió látogatót. Az üdülőhely szállodai ellátottsága megfelelő, a jelenlegi vendégköréhez igazodó: vagyis a pihenésre vágyó családok, a szenior korosztály és a lengyel és szlovák üdülni vágyó turisták kiszolgálását célozzák meg kínálatukkal. A miskolctapolcai szállodák az üzleti szektorra is specializálódtak, a Miskolcon dolgozó külföldi szakembereknek biztosítják a hétköznapokban a lakhatási lehetőséget a város üdülőövezetében. A konferenciaturizmus termékfejlesztéshez nem rendelkezik megfelelő szálloda és infrastrukturális háttérrel az üdülőhely. Lillafüred a konferenciaturizmus közkedvelt helye a patinás Palota Szállójával, de a Bükk közelségére, az aktív pihenést kedvelők is szívesen szállnak meg a lillafüredi panziókban, turistaszállókban. Miskolc elsősorban rendezvényeivel hívja fel a kulturális turizmus kedvelőinek figyelmét a városra. Kiemelkedő kulturális eseménye a városnak a Bartók+ operafesztivál, mely nemzetközi viszonylatban is jelentős figyelmet érdemel. A június hónapban megrendezésre kerülő

kéthetes

nemzetközi

operafesztivál

igazi

turisztikai

attrakciónak

számít,

a

rendezvények száma meghaladja a százat. Országos érdeklődésre számottartó rendezvénynek számít a negyedszázada minden július elején megrendezésre kerülő Kaláka Folkfesztivál, mely a fiatal értelmiségi réteg kedvelt találkozó helyévé vált. A fesztiválnak a Diósgyőri Vár ad helyt, ahol a nyár folyamán rendszeres koncertek, színházi előadások, kirakodó vásárok, folkrendezvények és hadi tornák láthatók- májustól október végéig rendszeresen színvonalas programok részesei lehetnek a Miskolcra látogató kirándulók. A látogatók állandó kiállítás keretében ismerkedhetnek meg a Diósgyőri vár történetével és igazi turisztikai látványosságnak számít a várban kiállított, a Nagy Lajos király korát illusztráló panoptikum. A Miskolci Egyetem kiváló helyszíne a konferencia turizmusnak, infrastruktúrájával szálláshelyeivel számos nemzetközi konferencia, kiállítás helyszínéül szolgál.


53


A Miskolci Galéria Nemzetközi Grafikai Biennáléjával vívta ki a képzőművészeti életben az elismerést, a város központjában található Avasi Pincesor a következő évek során válik turisztikai vonzerővé. Figyelemre tarthat számot a város agglomerációjában tartozó mályi és nyékládházi bányató rendszer, mely a vitorlázás, szörfözés és búvárkodás kedvelőinek biztosít kikapcsolódást. Országosan is egyedülálló létesítménye a térségnek a Szirmabesenyői Király-hegyen található fedeles lovarda. A Balogh-liget Kft. által létrehozott és üzemeltetett létesítmény mind a négy évszakban biztosítja a lovaglási lehetőséget, e mellet alkalmas díjugrató, fogathajtó és műlovagló versenyek megtartására is. Szirmabesenyő mellett Harsányban, Bükkszentkereszten, Miskolc-Görömbölyön találhatók még lovas vállalkozások a térségben.


54


Turisztikai programok a kistérségben Kistérség: Miskolc

Termékcsoport

Tavasz

Nyár

Ősz

Tél

Célcsoport

Jelentőség

családok, gyerekek

regionális

Kistérség kódja: 500 Várfesztivál

kulturális örökség

Bartók+ Opera fesztivál


június

Nemzetközi Dixiland Fesztivál


július

Borsodi Fonó

folklór

június

családok, szenior

országos

Fazola Henrik Díszkovács verseny


június

családok

nemzetközi

Ízek csodája

gasztronómia

június

családok, szenior

országos

Formációs Táncfesztivál


fiatalok, családok, szenior

nemzetközi

Arany Nyíl Diósgyőri Íjász Verseny


családi, szenior

országos

Kocsonyafesztivál

gasztronómiai

február

családi

országos

Hámori Jégmászó verseny

aktív

február

ifjúsági

nemzetközi

Miskolc Rali

aktív

ifjúsági

országos

Nemzetközi Grafikai Biennálé


június

fiatalok, családi, szenior

nemzetközi

Várszínházi Esték


július

szenior, családi

helyi

Ásványbörze

természeti örökség

gyűjtők

nemzetközi

Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál


július

ifjúsági, családi

nemzetközi

Középkori Forgatag

gasztronómiai

július

családi, szenior

országos

Tapolcai Fény-és hangjáték

gyógy-és termálturizmus

augusztus

családi, szenior

országos

Herman Ottó Múzeum


állandó és időszakos kiállítások

Miskolci Nemzeti Színház


színházi előadások

Miskolci Bábszínház

kulturális örökség kulturális örökség

Országos Filharmónia

május

csoportok, művészetkedvelő egyéni kül- és belföldi turisták csoportok, művészetkedvelő egyéni kül- és belföldi turisták

november augusztus

április

augusztus

március

állandó és időszakos kiállítások nyári szabadtéri színházi előadások

nemzetközi

nemzetközi




országos




regionális




fiatalok, családok

megyei

koncertek, hangversenyek




megyei


55


Kistérség: Felsőzsolca

Termékcsoport Kistérség kódja: 501 Szláv Kultúra Napja kulturális örökség Felsőzsolca Szlovák Napok kulturális örökség Bükkszentkereszt CAC Kutyakiállítás aktív Felsőzsolca Családi Kézműves szaktábor falusi Kisgyőr Borsodi Nemzetközi Judo aktív Fesztivál, Kisgyőr

Tavasz

Nyár

Ősz

Tél

Célcsoport

Jelentőség

május

családi

országos

május

családi

helyi

június

családi

országos

június

családi

országos


nemzetközi

május

Tó-napok, Mályi

aktív

június


helyi

Felsőzsolcai Városnapok


június

családi, szenior, ifjúsági

helyi

Kisgyőri Lovas Napok

aktív

július

ifjúsági

regionális

augusztus

családi. ifjúsági, szenior

nemzetközi

szeptember


országos

szeptember


országos


országos

Nemzetközi Nemzetiségi kulturális örökség Néptánc Fesztivál, Répáshuta Bükkalja Lovas Kupa, Emőd

aktív

Országos Díjugrató verseny, aktív Görömböly Lovasszánkó –verseny aktív Bükkszentkereszt

december


56


5.2

Gazdasági szervezetek demográfiája

A kistérségben összesen 21 379 működő vállalkozást tartott nyilván a KSH 2003-ban. A vállalkozások 1000 főre jutó száma 77 db, az 1 km2-re jutó vállalkozások száma 8. Mindkét mutató meghaladja a megyei és a regionális értékeket egyaránt, azonban az országos átlag alatt marad. 1000 lakosra 1 km2-re jutó Működő jutó Területi egység vállalkozások vállalkozás vállalkozások száma száma Miskolci 21 379 8 77 kistérség Borsod-Abaúj42 523 6 58 Zemplén Megye Észak78 661 6 61 Magyarország Ország 882 503 9 87

A vállalkozások sűrűségét ábrázoltuk az alábbi térképen. Látható, hogy Miskolcon, illetve a Miskolchoz közeli településeken magasabb a vállalkozási sűrűség, míg a távolabbi, periférikus, nagyrészt elmaradottabb településeken alacsonyabb.

Vállalkozás Település

sűrűség

Vállalkozás Település

(db/km2) Miskolc

Vállalkozási sűrűség KSH, 2003 Szerk. RPE Kht.

69,65

sűrűség (db/km2)

Nyékládháza

15,08

Alacska

2,69

Onga

6,64

Alsózsolca

10,53

Ónod

4,44

Arnót

9,98

Parasznya

2,68

Berzék

2,83

Radostyán

2,59

Bőcs

5,51

Répáshuta

2,50

Bükkaranyos

2,67

Sajóbábony

11,97

Bükkszentkereszt

3,23

Sajóecseg

5,55

Emőd

4,53

Sajóhidvég

1,64

Felsőzsolca

30,85

Sajókápolna

1,62

Gesztely

4,16

Sajókeresztúr

5,61

Harsány

1,97

Sajólád

6,62

Hernádkak

6,88

Sajólászlófalva

1,81

Hernádnémeti

5,42

Sajópálfala

4,21

Kisgyőr

1,01

Sajópetri

5,29

Kistokaj

14,46

Sajósenye

1,42

Kondó

0,71

Sajószentpéter

17,62

Köröm

1,92

Sajóvámos

2,47

Mályi

28,93

Szirmabesenyő

20,42

Muhi

3,12

Varbó

1,86 KSH, 2003


57


Egy térség gazdasági erejét jellemzi a vállalkozások demográfiája is, tehát a működő vállalkozások típusainak alakulása. A kistérségben a vállalkozások 52,25%-a egyéni vállalkozás, mely adat kedvezőbb mind a megyei, mind a regionális, mind az országos aránynál. A térségben 10 209 működő társas vállalkozást tartanak nyilván. A társas vállalkozások foglalkoztatási szerkezete már kevésbé kedvező képet mutat. Alacsony a közepes és nagyvállalatok aránya, ugyanakkor a mikro vállalkozások aránya magasabb arányt mutat, mint a magasabb területi szinteken.

Területi egység Társas vállalkozás 0 és ismeretlen 1-9 10-19 20-49 50-249 250 és több

BorsodAbaújZemplén megye 17189 6331 36,83% 9415 54,77% 725 4,22% 440 2,56% 229 1,33% 49 0,29%

Miskolci kistérség 10209 3853 37,74% 5684 55,68% 355 3,48% 205 2,01% 85 0,83% 27 0,26%

ÉszakMagyarország

Ország

29262 10989 37,55% 15648 53,48% 1313 4,49% 795 2,72% 425 1,45% 92 0,31%

409180 157187 38,42% 220995 54,01% 15737 3,85% 9424 2,30% 4858 1,19% 979 0,24%

KSH 2003, Szerk. RPE Kht.

Az 1000 lakosra jutó (társas, illetve egyéni) vállalkozásokat tekintve a miskolci kistérség 77 darabos értéke a 42. helyre elegendő a rangsorban; az országos átlag 87 vállalkozás/1000 lakos, de a vidéki (Budapest nélküli Magyarország) átlaga a miskolci alatt van: 75. A társas vállalkozások száma – a debreceni kistérség után – a miskolci kistérségben a legmagasabb (21.379 darab), és e vállalkozások lakosságszámra vetített aránya is viszonylag magas 37 társas vállalkozás/1000 lakos, ami alacsonyabb az országos (40), de magasabb a vidéki (29) átlagnál. Ezzel a miskolci kistérség a 27. helyezett, az élen a szentendrei, budaörsi és pilisvörösvári kistérségek találhatók (64-65 társas vállalkozás/1000 lakos), és megelőzik a debreceni, nyíregyházi, egri (52, 52, ill. 42) kistérségek is; a lista alján Borsod-AbaújZemplén megyei, illetve Békés megyei kistérségek szerepelnek (7-9 váll./1000 lakos). Az egyéni vállalkozások tekintetében a miskolci kistérség a 88. helyezett (40 egyéni vállalkozás/1000

lakos),

elmaradása

az

országos

átlagtól

e

tekintetben

nagyobb

(Magyarországon 1000 lakosra átlagosan 47 egyéni vállalkozás jut). Bár úgy véljük, hogy a társas vállalkozások száma a helyi gazdaság „erejére” vonatkozóan informatívabb, az egyéni


58


vállalkozások viszonylag alacsonyabb száma mindenképpen az alacsonyabb vállalkozói aktivitásra, illetve az idegenforgalom gyengeségére utal (ez annak alapján állítható, hogy a ranglista elején kimondottan jelentős idegenforgalommal rendelkező - balatonfüredi, keszthely–hévízi, fonyódi, egri, siófoki, balatonföldvári, tapolcai, balatonalmádi - kistérségek szerepelnek).

5.3

Telepítési tényezők a kistérségben

A kistérségben a telepítési tényezőket vizsgálva elsőként a területek rendelkezésre állását kell megvizsgálnunk. Vagyis melyek azok a települések, ahol lehetőség van új vállalkozások letelepítésére a területek rendelkezésre állása, a logisztikai kapcsolatok, a munkaerő biztosítási lehetőségek, illetve a képzettség színvonala alapján. Korábbi befektetés-ösztönzési tapasztalatból tudjuk, hogy Miskolc Város nem rendelkezik számottevő, új befektetők fogadására alkalmas területtel. A városkapuk nagyrészt már beépültek, bár még vannak szabad kapacitások ott is. Az új termelő, logisztikai, illetve (nagy)kereskedelmi vállalkozások letelepítésére tehát Miskolc agglomerációjában van lehetőség. A tőke elsősorban a jó közlekedési adottságokkal rendelkező területeket keresi, ebből adódóan az M30-as autópálya melletti területek, valamint a 26-os főút melletti területek a legfrekventáltabbak. Az ezekhez tartozó települések: Emőd, Nyékládháza, Mályi, Kistokaj, Felsőzsolca, Arnót, Szirmabesenyő, Sajókeresztúr, Sajóecseg, Sajószentpéter. Az említett települések jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkeznek Miskolc irányába, sűrű a tömegközlekedési hálózat, a települések kvalifikáltsága magas, az üzleti szolgáltatások gyorsan és egyszerűen elérhetőek. A területek vizsgálatánál ki kell emelnünk, hogy a kistérségben három ipari park található. Ezek az ipari parkok képesek a külföldi tőke fogadására, jól előkészítettek, a fejlődésük az elmúlt években számokban is mérhető. Szerencsés szituáció, hogy ezek az ipari parkok jól elkülöníthető profillal rendelkeznek.


59


A Sajóbábonyi Vegyipari Park a nevéből is adódóan vegyipari befektetőknek kínál területeket, hasznosítható ingatlanokat, a Felsőzsolcai Ipari Zóna a fekvéséből adódóan elsősorban logisztikai területen, (nagy)kereskedelemi, építőipar területen befektetőket vár, de kialakítottak kisvállalkozói telephelyeket is. A Miskolc-Alsózsolca Ipari Park a gépiparban, fémfeldolgozásban, mechatronikában érdekelt.

Fontos tényező lehet a telepítéseknél, hogy a kistérség, ezen belül Miskolc a BaltikumVarsó-Kassa-Miskolc-Debrecen-Nagyvárad Európai Uniós TINA útvonalon fekszik. A humánerőforrások kvalifikációját felsőfokú szinten a Miskolci Egyetem, középfokú szinten Miskolc város széleskörű oktatási infrastruktúrája biztosítja. A miskolci kistérség figyelembe véve a telepítési tényezőket versenyképes lehetne, azonban a makrogazdasági szabályozók, illetve a gyenge befektetés-ösztönzési tevékenység miatt mégsem tud hatékonyan és versenyképesen fellépni.


60


5.4

Befektetések,

befektetés-ösztönzési

tevékenység

a

kistérségben Miskolc város befektetés szervező tevékenységét és képességét vizsgálva egyértelműen megállapítható, hogy a város elsősorban a lakossági szolgáltatásokra építő külső tőke bevonásában és a privatizációs jellegű, a lakossághoz, illetve termelő beruházásokhoz kötődő tőke bevonásában jeleskedett. A befektetések e két válfaja gyakran keveredett egymással. A befektetések egyik jelentős része tehát Miskolc és agglomerációja területi és lakosságszámbeli koncentrációját igyekezett kihasználni. Ezek egy része zöldmezős beruházás, és szinte kivétel nélkül a nagy, illetve kiskereskedelemhez kötődik. Több beruházási hullámban települtek be a nagy hipermarketek, a Metro, Tesco, Cora. Megépült a Miskolc Plaza, majd nem sokkal később a Szinvapark. A kisebb szupermarket láncok a privatizációban, illetve ingatlanok hasznosításában vettek részt. Ilyen „betelepülők” például a Kaiser’s, a Plus, a Penny Market, a Rossmann Drogéria, a Drogerie Markt, stb. Ma már kijelenthető, hogy ilyen szempontból a város legfrekventáltabb helyei elkeltek, további lehetőségek a belvárosban és a sűrűn beépített városrészeken nincsenek, vagy már csak a meglévők helyén, azok elbontásával vagy felújításával adódnak. A keleti és a déli városhatár még kínál szabad fejlesztési lehetőségeket. Nagyobb kereskedelmi és szolgáltató projektek Miskolcon Év METRO TESCO PRAKTIKER CORA MISKOLC PLAZA SZINVAPARK OBI Összesen: A

befektetések

egy

1996 1999 1999 2000 2000 2000 2002

másik

Üzletméret (m²) 9.600 20.000 6.500 30.000 20.000 18.000 8.150 104.100 csoportja

a

Létszám (fő) 240 385 80 558 450 400 80 2.113 lakossági

Befektetés (Mrd Ft) 3,0 4,5 0,9 8,0 3,6 5 2,0 27,0

közműszolgáltatásokkal

van

összefüggésben, és privatizációs, vagy koncessziós alapon működik. A német RWE-Energie AG az ÉMÁSZ-t, az Italgas S.p.A. a Tigázt privatizálta, a kommunális szolgáltatások piacán pedig megjelent az RWE-Umwelt Kft (utódja AVE Kft). A privatizációs befektetéseken belül megjelentek a termelő vállalkozások is. Amerikai kézbe került az egykori Miskolci Mezőgép Vállalat, amely ma a Ross Mould Nemzetközi Kft.


61


tulajdona, a régmúltú Diósgyőri Csokoládégyár a svájci Nestlé Hungária tulajdona. Többszöri újraprivatizálás után ukrán-svájci kézbe került a DAM Rt. Az építőiparban a Cement- és Mészipari Rt a Breitenburger Auslandsbeteiligungs GmbH tulajdona lett, míg a Chinoin Rt Csanyiki Üzeme a francia Sanofi-Synthelabo csoporthoz tartozik. Ezek az akvizíciók tehát a meglévő adottságokhoz, sok esetben működő üzemeket átvéve mentek végbe. Ezek esetében a technológiakorszerűsítés megtörtént, illetve folyamatosan zajlik, ami a város gazdaságának versenyképességét növeli, új munkahelyeket azonban az esetek többségében nem teremt, sőt egyes cégek – racionalizálva a tevékenységüket – munkaerőt bocsátanak el. Az említett beruházásokon nem lehet lemérni a város valódi tőkevonzó képességét, mivel nem zöldmezős jelleggel jöttek létre, tehát a betelepülés valódi oka nem a város általános pozitív adottságaiban, hanem a speciális jellegben, illetve a nagy tömegű lélekszámban keresendő. A zöldmezős befektetések területén szerény adatokkal büszkélkedhet a város. A kevés számú betelepülő azonban valóban korszerű, egy-egy céget tekintve high-tech iparágat és termelést képvisel. Körülbelül egy időben jelent meg a városban a Delco Remy Hungary Kft. és a Shinwa Magyarország Precíziós Kft. Az előbbi amerikai cég indítómotorok, generátorok felújítását végzi, míg az utóbbi japán társaság DVD lejátszók, navigációs rendszerek, autórádió-magnók gyártásával foglalkozik. Ezeknek a társaságoknak a betelepülése azon túl, hogy korszerű vezetési, szervezési és technológiai színvonalat hoztak be a városba, további beruházásokat, kapcsolódási pontokat nem generáltak, és ez nagy hiba. Mindkét cég a saját telephelyén végzi azt a tevékenységet, amire szerveződött, de nem tapasztalható az, hogy működő együttműködések jöttek volna létre a város vagy a megye arra érdemes vállalkozásaival. Nem szóltak híradások arról sem, hogy ezek a cégek aktív kapcsolatot tartanának fenn a Miskolci Egyetemmel vagy más kutató intézetekkel, és ez szintén nagyon sajnálatos. Ennek megvan az a veszélye, hogy ha nem sikerül ezeket a vállalkozásokat beleszőni a város, a megye gazdaságába, akkor egy vállalati felsővezetői döntés, vagy egy világgazdasági fordulat eredményeként könnyedén kitelepülhetnek. A további tőkevonzást gátolja továbbá, hogy ezek a vállalkozások a városban területileg elszórtan helyezkednek el, így nem tudják betölteni azt a fajta image formáló funkciót, amit a rendezett parkszerűen betelepített, korszerű üzemek látványa adhat a városnak, további befektetéseket ösztönözve. A város életében 2001-2002. remélhetőleg meghozta a nagy áttörést. Végre Miskolc is elmondhatja magáról, hogy a Bosch GmbH-val egy multinacionálisnak számító cég települt a


62


városba. Óriási pozitívuma a Bosch betelepülésének, hogy a kutatás-fejlesztési részlegét is Miskolcra telepíti, így arra lehet következtetni, hogy hosszabb távra rendezkednek be, és együtt kívánnak működni a várossal és az Egyetemmel. A Bosch és a Miskolci Egyetem mechatronika tanszéket hozott létre a cég folyamatos kvalifikált munkaerővel történő ellátására. Sajnos ennek a betelepülésnek is hátránya, hogy nem a legideálisabb helyre települt. Egyrészt sokba került a városnak a terület tulajdonba vétele és előközművesítése, másrészt az esetleges beszállítóknak már nem nagyon van hely a területen, nem is beszélve a nem beszállító, de a Bosch betelepülésében bizalmat látó cégeknek. Nemzetközi termelő tőkebefektetések Miskolcon (1998-2001) Befektetés jellege

Üzembe Befektetés értéke (Mrd Ft) helyezés éve

Ross Mould Nemzetközi Kft

barnamezős

1998

4,0

Delco Remy Hungary Kft

zöldmezős

1999

2,4

Shinwa Magyarország Precíziós Kft

zöldmezős

1999

8,0

Best Car Kft (Pezzaioli)

barnamezős

2000

0,5

DAM Steel Rt (Cogne Italy S.p.A.)

privatizáció

2001

7,6

2001-2004

4,0 (tervezett)

Robert Bosch Power Tool zöldmezős Elektromos (folyamatban) Szerszámgyártó Kft CHINOIN Rt.

zöldmezős (folyamatban) Összesen:

2002

7,0 (tervezett) 33,5

Létszám (fő)

Tevékenységi kör

Gépipar, üvegipari öntőformák gyártása Gépipar, 250 indítómotorok és generátorok felújítása Autóipar/elektronika, 488 DVD-lejátszók, navigációs rendszerek Gépipar, kamion pótkocsi72 felépítmények gyártása Kohászat, 1100 fémalapanyag-gyártás Gépipar/elektronika, 500 elektromos (tervezett) kéziszerszámok gyártása 205

100 2.715

Jelentős zöldmezős ipartelepítésre alkalmas területek állnak rendelkezésre Miskolc közvetlen, úgynevezett belső-agglomerációs gyűrűjén belül. Ezek részben már elkezdtek betelepülni (lásd: Felsőzsolcai Ipari Zóna, Miskolc-Alsózsolca Ipari Park, Szirmabesenyő külterületei, Mályi, Nyékládháza kapui) részben még jócskán van tartalék bennük. Fontos megemlíteni az együttműködés kényszerét, hiszen a területek az agglomerációban vannak jelen (például Miskolc városnak 70 ha-os zöldmezős területe van Sajószentpéteren az ún. csemetekert), ugyanakkor a kedvező befektetői döntést elősegítő egyéb tényezők (oktatási infrastruktúra, üzleti szolgáltatások, kulturális lehetőségek) Miskolcon érhetők el.


63


5.5

Területi innovációs potenciál

A KSH adatai nem nyújtanak részletes tájékoztatást kistérségi szinten a K+F egyes jellemzőiről. Mivel azonban a térség legjelentősebb, e területen meghatározó települése Miskolc, a megyei és a régiós adatai nagy biztonsággal vonatkoztathatóak e kistérségre. A kistérségben az alábbi K+F intézmények találhatók: Miskolci Egyetem (kiemelt irányok: Műszaki Földtudományi Kar, Műszaki Anyagtudományi Kar, Gépészmérnöki Kar, Állam- És Jogtudományi Kar, Gazdaságtudományi Kar, Bölcsészettudományi Kar), az egyetemhez kapcsolódóan a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány, az Alkalmazott Kémiai Kutatóintézet, valamint az újonnan létrejött Mechatronikai és Anyagtudományi Kooperációs Kutatási Központ. Mindezek mellett a városban működik a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja (MTA RKK Közép- És Észak-Magyarországi Tudományos Intézet Miskolci Osztálya), Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány (megyei önkormányzati alapítvány), Holocén Természetvédelmi Egyesület. E két utóbbi civil szervezet elsősorban a környezetvédelem, környezeti fenntarthatóság, rekultiváció területén végzik tevékenységüket. A KSH adatok alapján a kistérség képe országos viszonylatban meglehetősen negatív képet mutat. A K+F helyek száma (a megyében 92, a régióban összesen 144) régiós összehasonlításban a legutolsó helyen szerepel, számuk az országos átlag 41%-a. Hasonló a helyzet a K+F helyeken dolgozó, valamint a kutatási, fejlesztési munkát végző emberek számában is. Az előbbi esetben a 3., míg az utóbbi esetében a 2. legkevesebb e területen dolgozó az Észak-Magyarországi régióban található (az összes dolgozó az országos átlag 34%-a). A fenti adatok tükröződnek a régió tudományos fokozattal rendelkező K+F dolgozói számán is. Tudományos doktori végzettséggel rendelkező kutatók száma az országos átlag 41%-a, míg a kandidátusi, PhD doktori végzettséggel rendelkezők az országos átlag 41%-a található meg a régióban. Az adatok szoros korrelációban vannak a térségre jellemző kutatási témák, fejlesztési feladatok adataival. A régióban végzett feladatok (1325) az országos átlag 41%-át jelentik. Legelszomorítóbb a helyzet a kutatásra, fejlesztésre fordított költségek, a K+F-fel kapcsolatos beruházások, valamint a ráfordítások tekintetében. Mindhárom esetben a régió


64


adatai a legrosszabbak az országban. A K+F költsége a régióban az országos átlag 19%-a (3695 millió Ft) amely adat még elkeserítőbb annak ismeretében, hogy a kapcsolatos beruházás 11%-a (a régióban mindössze 426 millió Ft, a megyében 316 millió Ft), illetve a ráfordítás mindössze 17%-a az országos átlagnak. Összességében megállapítható, hogy a régió az országos átlaghoz képtest jelentős lemaradással küzd, a régiók között valamennyi jelentős mutatóban a legutolsó helyen szerepel, ami még annak ismeretében is rendkívül alacsony érték, hogy a KözépMagyarországi régió – elsősorban Budapestnek köszönhetően – az ország K+F kapacitásának közel 65-75%-val rendelkezik. Borsod-Abaúj-Zemplén megyére vonatkoztatva valamennyi vizsgált paraméter esetében elmondható, hogy a régió kutatásának, fejlesztésének 70%-a összpontosul e térségben, elsősorban Miskolc városában, ez térségen belül mindenképpen pozitív dolog.

B.-A.-Z. megye

B.-A.-Z. megye a régió %ban

Észak Magyarország

Észak Mo. az országos átlag %-ban

Országos összesen

Országos átlag:

92

64%

144

41%

2 470

353

1 614

68%

2 378

34%

48 681

6 954

1 119

71%

1 583

37%

30 292

4 327

53

77%

69

41%

1 174

168

Tudományos fokozattal rendelkező (kandidátus, PhD)

393

73%

542

43%

8 863

1 266

Kutatási téma, fejlesztési feladat

849

64%

1 325

43%

21 372

3 053

K+F költség (millió Ft) Beruházás (millió Ft) Ráfordítás (millió Ft)

2 594 316 2 910

70% 74% 71%

3 695 426 4 121

19% 11% 17%

138 523 28 106 166 629

19 789 4 015 23 804

K+F helyek száma Az összes dolgozó tényleges létszáma Ebből kutató-fejlesztő Tudományos fokozattal rendelkező (tudomány doktora)

Forrás: KSH 2003 A kutatási és innovációs potenciál alacsony szintje nem csak a kutatási infrastruktúra rossz működésének tudható be. Nyilván sok hiányosság van ezen a területen is, külön vizsgálatot érdemelni, hogy a Miskolci Egyetem miért nem tud évek óta szorosabb kapcsolatot kialakítani a kistérség a megye, a régió gazdaságával, egy-egy ismert problémára fókuszálva miért nem indít önálló kutatási programokat. Mindezek mellett azt is be kell látni, hogy a gazdaság alacsony fejlettségi színvonala miatt nincs meg az alkalmazott kutatások iránti igény, nincsenek megrendelések a gazdaság irányából az Egyetem és az egyéb K+F helyek HBH Euroconsulting Kft. – RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht.

65


felé. Más megyékben megfigyelhető, hogy bizonyos megrendelések az állam részéről érkeznek,

ezek

elsősorban

a

területi

tervezéshez,

a

területfejlesztéshez,

humán

kutatásokhoz köthetők. Ezek általában Budapesten (ELTE), vagy Pécsen (RKK) csapódnak le. A jövő nagy kérdése az lesz, hogy a különböző támogatásokat, K+F programokat kihasználva a megyei K+F intézmények fel tudnak-e proaktívan lépni az innováció területén és milyen együttműködést tudnak kialakítani a gazdasággal.


66


6

Környezeti, természeti adottságok

6.1

Természeti adottságok

6.1.1

Földrajzi elhelyezkedés, éghajlati jellemzők

A Miskolci kistérség a Bükk-hegység lábánál fekszik, a Sajó és a Hernád völgyében. A kistérség területén a változatos domborzati formák - hegyek, dombok, folyóvölgyek, síkvidékek – váltakoznak. A kistérség legszebb vidékeke a Bükk-hegység, melyet a karsztos képződmények (barlangok, zsombolyok, dolinák, víznyelők) tesznek változatossá. A térség földrajzi változatossága a geológiai szerkezettel és a földtani fejlődéstörténettel, a természeti adottságok és erőforrások táji különbözőségeivel, a humán és ökonómiai tényezők és hatásainak sokféleségével magyarázható. Külön kezelendő a kistérség Bükki települései (Répáshuta, Bükkszentkereszt, MiskolcLillafüred) és a Pittypalaty-völgy, melyeket nagyrészt turisztikai funkcióval kell felruházni, valamint

Miskolc

közvetlen

környezetét

(Sajóbábony,

Szirmabesenyő,

Felsőzsolca,

Alsózsolca, Onga, Mályi, Nyékládháza), amely erősen urbanizált és iparosodott, ahol elsősorban a további kereskedelmi, szolgáltató és ipari funkciójú zöldmezős beruházások telepítése a cél. A Bükk régióiban a bükkösök alkotják a természetes növénytakarót, ezek alkotják az élőfa készlet nagy részét. A domb- és alacsonyabb hegyvidéki tájakon a cseres-tölgyesek, a magasabb szinteken a hegyi gyertyános tölgyesek alakultak ki. A fő éghajlati vonások nem térnek el jelentősen az Északkelet-Magyarországra jellemző és a földrajzi elhelyezkedésből adódó sajátosságoktól, de a térség felszínének függőleges tagoltsága miatt az egyes területek éghajlata változatos. Az átlagos évi középhőmérséklet Miskolcon és környékén 9,7 Celsius fok körüli. Kistérségi szinten nem állnak rendelkezésre pontos adatok. 6.1.2

Geológiai, földtani adottságok

A kistérség természeti, földtani adottságaiból kifolyólag jelentős ásvány kincs vagyonnal rendelkezik. A Sajó-medencében a barnaszén az ipari fejlődés alapja. A Bükkben a mészkőés palabányászat a jellemző. Az agyag-, kavics- és homokbányászat a kistérség déli területein jelentős. A térség síkvidéken agyagos, vályogos vagy löszös üledékeken képződött réti, illetve öntés réti talajok valamint a szikes talajok is megtalálhatóak. A Bükkalját a riolités dacittufa-takarók, Kisgyőr környékén kisebb kiterjedésű riolitláva-mezők építik fel.


67


6.1.3

Vízrajzi adottságok

A kistérség vízrajzát elsősorban a Sajó, a Hernád és a Bódva határozza meg. A kisvízfolyások száma nem olyan jelentős, leginkább a karsztfennsíkok tövében találhatóak kristálytiszta patakok. A kistérség állóvizeit csak a kavicsbányák visszamaradt vizei jelentik. Jelentős vízbázist a Bükk lábánál lévő karsztvizek jelentenek, melyek a környező települések és Miskolc ivóvíz készletét szolgáltatják. A jelentősebb vízfolyások az országhatáron túlról érkeznek, a folyók vízgazdálkodási, vízminőségi helyzetét a külföldi vízkészlet-elvonások, illetve szennyezőanyag-terhelések határozzák meg. A 90-es években bekövetkezett látványos vízminőség javulás azonban csak kis részben a tervszerű vízminőség-védelmi beavatkozások eredménye, nagyobb részben az ipari struktúrák összeomlásának kedvező mellékhatása volt. Nem elhanyagolható azonban a hazai ipartelepek és települések vízminőségre gyakorolt hatása sem. A miskolci kistérség szennyvízcsatorna hálózatának kiépítettsége 2003-ban 77,3%, amely részben hozzájárul a vízminőség javulásához. A Sajó a Sajó-völgyi agglomeráció ipari és kommunális szennyvizeinek befogadója, ezen kívül a mezőgazdasági területekről bemosódó szennyezések is rontják a minőségét. A folyó a 60-as évek végére Európa egyik legszennyezettebb vízfolyásává vált. A hazai és külföldi vízminőségi beavatkozások hatására a Sajó vízminőségében lassan javuló tendencia volt kimutatható. 1990 decemberében rövid idő alatt jelentős vízminőség-javulás következett be a Gömörhorkai Papírgyár leállítását követően, ez az állapot jelenleg is tart. A Szinva-patak Miskolci kohászati, gépipari üzemek, és a papírgyár, valamint a város területéről a csapadékvíz elvezető csatornákon keresztül bemosódó szennyezéseknek befogadója. A Szinva vízminősége 1990-től a kohászat és gépgyártás termeléscsökkenése következtében látványosan tovább javult. A patak élővízfolyás jellegének visszaállításhoz környezetvédelmi, természetvédelmi, városképi és nem utolsósorban idegenforgalmi szempontból is jelentős lenne. A Hernád jelentős szennyezettséggel lépi át a határt. Hazai szakaszon számottevő szennyeződés csak a városi szennyvizek révén éri. A Hernád vízminőségének védelméhez fokozott érdek fűződik, mivel a Gesztely-Hernádnémeti térségében lévő parti szűrésű kutakon keresztül közvetetten ivóvíz-ellátási célokat szolgál. A folyók vízminősége, bár a korábbi évekhez képest javult, hagy még kívánnivalót maga után. A Sajó II.-III. osztályú, a megindult tisztulási folyamat stagnál. A Hernád IV.-V. osztályú, elsősorban a kassai kommunális és ipari szennyvizeknek köszönhetően. A Bódva II.-III.


68


osztályú, az ország egyik legtisztább vízfolyása. A vízminőség további javítása komplex intézkedéseket igényelne, mivel egyre inkább nő az igény a vízfolyások használatára (horgászat, fürdőzés, vízisportok, kikapcsolódás). A kistérségben található tavak elsősorban a kavicsbányászat következtében jöttek létre, csak néhány kisebb tó maradt vissza a külszíni szénbányászatból. Egymás után nyílnak a kavicsbányák, amit részben az autópálya építés, részben a kavics alapanyag jó hazai és külföldi értékesíthetősége. A bányatavak létrejötte nem csak bányászati esemény, hanem jelentős környezeti és társadalmi hatásai is vannak, ami számos környezeti problémát vet fel. A bányató vize a talajvízmozgással összhangban dinamikusan változik, cserélődik. Ez azzal jár, hogy a tóba kerülő szennyeződések egy része bejut a talajvízkészletbe. Így a nyílt tófelületek egyben potenciális veszélyforrások is a talajvíz készletre nézve. A térségben az utóbbi évtizedekben számos víztározó épült. Ezeket elsősorban kisebb patakok

völgyeibe

telepítették.

Megvalósításuk

azonban

legtöbb

esetben

értékes

természetes élőhelyek elpusztításával járt.

6.2

Környezeti adottságok

6.2.1

Környezet minőség, természetvédelem

A múlt örökségül hulladék bőséget hagyott ránk. Ezek egy része kommunális jellegűek, amelyek területi elhelyezkedése nyilván követi a településeket. Sok ilyen lerakó lelhető fel a térségben, sokat jelenleg is használnak. A lerakók másik csoportja ipari eredetű hulladékokat tartalmaz. Keletkezésük az ipari üzemek létrejöttétől datálható. Tartalmuk változatos, vegyipari, kohászati, gépipari technológiai hulladékok. Feltárásuk csak néhány esetben történt meg, így csak valószínűsíthető, hogy ezek milyen mértékben szennyezik a környezetet. A veszélyes hulladékok keletkezése a megye iparvidékeire, elsősorban Miskolc, Sajóbábony településekre koncentrálódik, a korábbi időben Sajószentpéteren az üveggyár területén is keletkeztek veszélyes hulladéknak számító anyagok. A veszélyes hulladékok kezelésének, ártalmatlanításának piaca gyakorlatilag teljes egészében vállalkozói körbe került. A helyi és térségi problémákkal szemben, azonban elmondható, hogy a térség egy részén jó minőségű, egyes területeken valóban érintetlen természeti környezettel találkozhatunk. A kistérség egy része a Bükki Nemzeti Park területén található, mely fokozott védelem alatt áll és a kistérség megóvandó természeti értékei közé tartozik. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, együttműködve a Bükki Településszövetséggel képes lehet hatékonyan koordinálni a Bükk fenntartható turisztikai fejlesztését.


69



70


6.2.2

Levegőminőség

A légszennyezettség mértéke jelentősen eltér a Bükk térségében fekvő települések, és a síkvidéken fekvő települések, különösen a városok környékén. A rendszerváltást megelőzően a kistérség ipari körzetei az ország legszennyezettebb levegőjű térségei közé tartoztak. A 90-es években lezajlott szerkezetváltás következtében lényegesen javult a levegő minősége az iparterületek környékén, határértéket meghaladó immissziós állapotok csak rövid időszakokra alakulnak ki. A levegő szennyezettségéhez nagymértékben hozzájárul az óriási tömegű kohászati salak Miskolcon és környékén, a hőerőműi pernye Sajószentpéter környékén, valamint Sajóbábonyban a vegyiparinak köszönhetően. A kohászati tevékenység visszaesésével Miskolcon és környékén csökkent a térség szénmonoxid

és

ülepedő

légszennyezése

por

(Acélművek,

terhelése. halna)

A

még

telephelyeken mindig

megmaradt

vállalkozások

környezetszennyezést,

lakossági

panaszokat okoz. Az elmúlt években a településeken fűtési időszakban tapasztalható levegőminőség romlás mérséklődött a gázellátás terjedésével. Jelentős levegőszennyező források nem létesültek az utóbbi időszakban, a tervezett nagyobb beruházások megvalósulása esetén elsősorban lokális terhelésnövekedés prognosztizálható. A közlekedés levegőminőség alakító hatása egyre jelentősebb, lakott területeken forgalmas csomópontok közelében és a főútvonalak mentén alakul ki határértéket megközelítő, meghaladó szennyezettség. 6.2.3

Zajterhelés

Az ipari zajterhelést tekintve a térség állapota javult, mert a nagyipar leépült, sok üzem bezárt, vagy csak egy része működik. A megmaradt üzemek a zajvédelmi intézkedéseknek köszönhetően kevésbé zajosan működnek. Problémát jelent, hogy az üzemek egy része lakóházak közé ékelten helyezkedik el. Rontott a zajhelyzeten az, hogy egyre több a kényszervállalkozó, aki tevékenységét célszerűségi okokból, és kellő anyagi forrás hiányában családi háza telkén lévő műhelyben, fészerben, garázsban, pincében végzi. Jelentősen romlott a helyzet a közlekedés zajhatásai tekintetében. A motorizáció, a nemzetközi teherfuvarozás és az autós turizmus fejlődése következtében növekedett a közutak forgalma, ezáltal a zajterhelés is. Különösen súlyos a helyzet városokban és azokon a településeken, ahol a főforgalmi utak átszelik a településeket. Az elkerülő utak megépülésének köszönhetően azonban ezek száma egyre csökken.


71


7

Infrastrukturális adottságok

A kistérség infrastrukturális vizsgálatánál külön kell kezelnünk a műszaki, vonalas jellegű infrastruktúrát, a lakossági infrastruktúrát, és külön az intézményi, szolgáltatói infrastruktúrát.

7.1

Műszaki infrastruktúra, vonalas hálózatok

7.1.1

Közlekedési infrastruktúra

Közúti közlekedés A kistérség földrajzi elhelyezkedéséből adódóan kitüntetett szerepe van a közlekedési infrastruktúrának. A megye főbb közlekedési kapcsolatai a kistérségre koncentrálódnak, hiszen Miskolcon futnak össze a jelentősebb térségi kapcsolódási pontok, legyen szó közútról vagy vasútról. Miskolc a kiinduló pontja a 3-as főútnak (később M30-as), amely Kassa felé, a 35-ös főútnak, amely Tiszaújváros felé, a 37-es főútnak, amely Szerencsen át Sátoraljaújhely felé, és a 26os főútnak, amely Kazincbarcikán át Ózd felé teremt kapcsolatot a megyeszékhellyel. A megyei főutak állapota változó, a Kassa irányába futó 3-as főút egyes szakaszai kritikán aluliak, ugyan ez igaz a két számjegyű utakra is. Ugyanakkor a főutak kistérséget érintő átkelési szakaszai kevés kivétellel (pl.: 26-os fkl út Sajószentpéter) jó állapotúnak mondhatók. Az M3-as autópálya átadása az egész megyére nagy hatást gyakorolt, melynek a miskolci kistérség is a haszonélvezője lehet. Az M3-asról lecsatlakozó M30-as autópálya a kistérség dél-keleti részén húzódik át és köti be Miskolc Várost és a térséget az autópálya vérkeringésébe. Az alábbi térképek a hazai autópálya építések ütemét mutatják. Térképek jól szemléltetik a változást, illetve azt, hogy az elérési idők hogy rövidültek a térséget érintően. Gyakorlatilag a teljes kistérség területére igaz az a megállítás, hogy a 30 percen belüli autópálya kapcsolat biztosított.


72

A gyorsforgalmi úthálózat 1990-ben



73


ELÉRÉSI IDŐ TÉRKÉP


74


Vasúti közlekedés A kistérség jelentős vasúthálózati kapcsolatokkal rendelkezik. A Miskolc Tiszai pályaudvar komoly rendező pályaudvarral, rakodóval, körfűtőházzal, gurítódombbal, fordítókoronggal rendelkezik. Hiányzik ugyanakkor és információink szerint nincs is tervbe véve a közútivasúti közlekedési kapcsolat megteremtése, vagyis a ROLA szállítási lehetőség kiépítése. A Budapest-Miskolc két irányú vasútvonalat várhatóan 2010-ig 160 km/h-ra építik át, ezzel az utazás komfortfokozata és az elérési idők is javulni fognak. A Tiszai pályaudvar felvételi épülete műemlék épület, megjelenésében is impozáns, ma már méltóképpen fogadja a térségbe és a megyébe érkező turistákat. A kistérség másik jelentős pályaudvara a Gömöri pályaudvar, amely Miskolc-KazincbarcikaBánréve-Ózd vasútvonalon helyezkedik el Miskolcon belül. A kistérségen belül Alsózsolcánál ágazik ki a vasút Szerencs-Sátoraljaújhely irányába, valamint Hidasnémeti-Kassa irányába. Miskolc gyors és komfortos összeköttetését Budapesttel INTERCITY járatok biztosítják. A megyén belül a megyeszékhelyt és egyes térségi városokat (Kazincbarcika-Ózd; Tiszaújváros; Szerencs-Sátoraljaújhely) INTERPICI járat köti össze. Kerékpárút hálózat A kistérségben összefüggő kerékpárút-hálózat nem épült. Néhány településen, főként a nagyobb átmenő forgalmú településeken, ahol műszakilag megoldható volt a forgalmi sávból útburkolati jellel elválasztva jelöltek ki kerékpársávokat. Néhány kilométer kerékpárút épült Miskolcon, itt elsősorban Miskolc-Tapolcát a várossal összekötő utat kell megemlíteni. Turisztikai szempontból fontos lenne, hogy a kerékpárutak, – legyenek azok kiépítettek, vagy csak alsóbbrendű utakon kijelöltek – összefüggő rendszert alkossanak. A hálózatokra természetesen vannak elképzelések. A tervek szerint megépülne egy MiskolcKistokaj-Mályi-Nyékládháza-Sajószöged-Tiszaújváros (a kavicsbánya tavak összekötésével majd a Sajó parton Tiszaújvárosig) húzódó kerékpárút, egy Miskolc-Felsőzsolca-SzikszóAszaló-Gibárt-Vizsoly-Gönc kerékpárút, illetve a Bükkön át a Miskolc-Eger, továbbá a Miskolc-Edelény kerékpárút. E mellett fontos lenne egy Miskolc-Felsőzsolca-Hernád menti települések

vonal

kiépítése

és

a

Pittypalaty-völgy-Sajószentpéter

összeköttetés

megteremtése is.


75


7.1.2

Energia közművek

A kistérséget érintően meg kell említenünk a Sajószöged-Felsőzsolca-Sajókaza 400 KV-os nagyfeszültségű távvezetéket. Felsőzsolcán található az Ipari Zónán belül az OVIT Rt. trafóállomása, amely a térség villamos energia ellátásának meghatározó eleme. Nagynyomású gáz és víz-hálózatok szintén megtalálhatók a térségben, ezek biztosítják a betáplálást a települések irányába. Az MVM Rt. (Magyar Villamos Művek Rt.) 2001 végén nyerte el Miskolc város pályázatát három városi fűtőmű kapcsolt energiatermelő berendezéssel történő bővítésére adott ajánlatával. A közel 170 MW hőteljesítmény-igényű Tatár utcai, a 23 MW-os Diósgyőri és a 8 MW-os Bulgárföldi Fűtőművek korszerűsítése szerepelt a felhívásban. A Tatár utcai 5 motor két hőkörzet hőellátásában működik közre úgy, hogy 2 motor állandóan az AVAS, 2 motor a Belváros hőkörzetekre dolgozik, míg az ötödik motor a hőigénynek megfelelően bármelyikhez kapcsolható. A kereskedelmi üzem mindhárom telephelyen 2003 év végén kezdődött meg. Kapcsolt villamos energiatermelésű Gázmotoros Fűtőerőművek Miskolcon

Létesítmény Tatár utcai Diósgyőri Bulgárföldi

Hőteljesítmény igény (MW) 170 23 8

7.2

Lakossági infrastruktúra

7.2.1

Lakásviszonyok

db 5 1 1

Létesített motorok villamosHőteljesítménye teljesítménye MWe MWth 3,9 4,2 3,9 4,2 1 1,1

Lakásállomány A kistérségre vonatkozó 1990-es adatok alapján a lakásállomány száma az év végén 100 733 volt. A lakások jelentős része (70,9%-a) Miskolcon található (Miskolcon 1990-ben a kistérség lakosainak 67,5%-a élt). 2003-ra a lakásállomány átlagosan 5,98%-al nőtt 106 753ra, miközben a népesség 3,62%-kal csökkent. Az átlagostól jelentős mértékben változott a lakásállomány a vizsgált időszakban Hernádkakon (138,94% - 471-et elérve), Kistokajban (132,14% - 625), Mályiban (127,72% 1350) és Arnóton (124,42% - 749), egyik településen sem csökkent, a legkisebb növekedés HBH Euroconsulting Kft. – RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht.

76


Répáshután történt (102,87% - 179). Miskolcon a vizsgált időszakban 3,91%-os emelkedés történt, a 2003-as év végén a lakásállomány száma 74 207 volt. Ez elsősorban társasház jellegű építéseket jelent, az építési telkek hiánya miatt a családiházas építkezési forma alacsonyabb mértékű, nagyrészt a foghíjbeépítésre és az elavult lebontott házak helyén történő építésre korlátozódik. Egy kistérség jövedelmi viszonyait, vonzóképességét jelzi – többek között – az új építésű lakások aránya is. Sajnos ebből a szempontból a miskolci kistérség helyzete nem túl pozitív: a 2000 és 2003 között épült lakások aránya a 2003. évi lakásállomány százalékában alig 1,5% (ezzel a kistérség a 115. a rangsorban) - miközben az országos arány ennek közel kétszerese, 2,8%; sőt, még az észak-magyarországi régió átlaga is magasabb (1,6%). 2003ban a 10.000 lakosra jutó épített lakások száma alig 22,8 (87. hely) – ez valamivel magasabb a régiók közötti versenyben utolsó Észak-Magyarországi Régió mutatójánál (19,1).

7.2.2

Villamos energiát fogyasztó háztartás

Az 1990-es évben a kistérség 40 településében mindösszesen 117 7háztartás volt a villamos energia hálózatra kapcsolva. A 2003-as évben ez az érték összességében 10,3%-al emelkedett, elérve a 129 824 értéket. A települések közül elsősorban Ongán (119,37% 1584), Radostyánban (115,21% - 250), Sajóbábonyon (116,96% - 1331), Sajókápolnán (120,92% - 185) és Sajókeresztúron(122,30% - 669) volt kiemelkedő az emelkedés. A változások tekintetében meg kell említeni Gesztely, Parasznya és Sajólászlófalva


77


településeket is, ahol nem, vagy alig történt elmozdulás (100,00%, 101,81% és 101,95%) az 1990-es évhez képest. 7.2.3

Vezetékes gázt fogyasztó háztartások

A kistérség több településére vonatkozóan nem lehet százalékos értelemben a fejlődést számszerűen kimutatni, mert 1990-ben számos településen nem volt még gázhálózat kiépítve. A 40 településből 7 rendelkezett már ekkor is gázhálózattal (Miskolc, Hernádnémeti, Mályi, Nyékládháza, Sajókeresztúr és Sajószentpéter). Ezek közül kiemelkedő fejlődés volt Sajókeresztúr esetében, hiszen 39-ről 467-re emelkedett (1197,44%)a gázhálózatba bekötött lakások száma. Megfigyelhető, hogy a bükki települések esetében alacsonyabb a vezetékes gázt fogyasztó lakások aránya. Ez egyrészt természetes, hiszen a magas erdősültség, az erdészeti gazdálkodás önmagában kínálja a lehetőséget a hagyományos tüzelésre, ugyanakkor az is elmondható, hogy a rossz terepviszonyok (magasság, sziklás talaj) miatt korábban nem épült ki vezetékes gázhálózat és például Bükkszentkereszt és Répáshuta esetében tartályos gázzal oldották meg a problémát, amely rendkívül drága.

Vezetékes gáz fogyasztó háztartások KSH, 2003 Szerk. RPE Kht.

7.2.4

Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások

A kistérség 40 településéből 10-ben még nem volt kiépítve közüzemi vízhálózat 1990-ben, így összesen 83 303 lakás volt csak bekapcsolva a vízhálózatba. Ez az adat 2003-ra 100 275 lakásra módosul kistérségi szinten (120,37%). Legkiemelkedőbb település Sajólád,


78


hiszen 2 lakásról 690 lakásra módosult a közüzemi vízhálózatba bekapcsoltak száma. Nagymértékű fejlődés volt még Bőcs, Gesztely, Hernádkak és Hernádnémeti esetében is. Külön kiemelendő Sajóbábony is, ahol a kismértékű lakásállomány-növekedés ellenére 37,2%-kal csökkent (879-ről 552-re) a vízhálózatba bekapcsolt lakások száma. Ez feltehetően a hátrányos helyzetű, elsősorban roma lakosság körében a szolgáltatás lemondásának, vagy a szolgáltató általi kikapcsolásnak köszönhető. A kistérség fejlődési adatát nézve megállapítható, hogy 1990 és 2003 viszonylatában 18,21%-kal marad el a megyei, 24,59%-kal a regionális és 14,99%-kal az országos átlagos fejlődéstől.

Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya KSH, 2003 Szerk. RPE Kht.

7.2.5

Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások

1990-ben 9 település rendelkezett csak közüzemi szennyvízhálózattal, így a kistérségben 63980 lakás volt szennyvízhálózatba bekapcsolva. Ez 2003-ra elérte a 82501 lakást, ami 28,95%-os növekedést jelent. Megfigyelhető, hogy ez a fejlődési arány alatta van a megyei, a regionális és az országos fejlődési arányoknak is. A megyei és országos aránytól mindkét esetben közel 20%-os, míg a regionális összehasonlításkor 28,53%-os elmaradást állapíthatunk meg.


79


Jelentős mértékű fejlődés Emőd és Mályi esetében volt. 29 lakásról 1015 lakásra, illetve 60ról 1095-re emelkedett a közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások száma. Igaz Mályiban a lakásállomány alakulása is kiugróan magas volt. Megjegyzendő továbbá, hogy Sajókeresztúron 1990 óta nem történt bekötés, viszont 11,45%-kal növekedett a lakásállomány, a térképen ábrázolt bekötések a „Bém lakótelep” ellátottságát tükrözik. Miskolcon is csak 8,12%-os növekedés figyelhető meg.

Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya KSH, 2003 saját információ gyűjtés 2005. Szerk. RPE Kht.

7.3

Intézményi infrastruktúra

7.3.1

Egészségügyi és szociális ellátó rendszer

A térségben fejlett az egészségügyi ellátó rendszer, bár a kiépítettsége több tekintetben is differenciált. Miskolcon, amely a megyeszékhely és egyúttal a kistérség központja is 4 kórház található, amelyből kettő megyei, kettő városi fenntartásban működik. A fekvőbeteg ellátás, illetve a járóbeteg szakrendelések ezekben az intézményekben zajlanak. A kistérség településeinek a nagy része a B-A-Z Megyei Önkormányzat Egyetemi Oktató Kórházához tartozik, egyes térségi szintű szakrendelések azonban pl.: fogászati szakrendelés a Miskolci Semmelweis Kórház vannak megoldva. A kistérségben a kórházi ágyak száma 3520, 10 000 lakosra 127 kórházi ágy jut.


80


Az ellátás másik jelentős részét a települési önkormányzatok által alapfokú ellátásként önállóan, vagy körzetesített formában működtetett háziorvosi ellátó rendszer biztosítja. A jelenlegi kistérség településeit tekintve 1990-ben a 40 településből 23-on működött önálló háziorvosi körzet, a többi településen társulási formában, úgynevezett körorvosi rendszerben oldották meg a települések az alapfokú egészségügyi ellátást. A 2003-adatokat vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az önálló háziorvosi körzettel ellátott települések aránya növekedett. 2003-ra további 5 településsel bővült a települések száma (Hernádkak, Kistokaj, Kondó, Radostyán, Sajópetri). Körorvosi rendszerben van megoldva az alapfokú egészségügyi ellátás Alacskán, Berzéken, Bükkaranyoson, Körömben, Muhin, Répáshután, Sajóecsegen, Sajókápolnán, Sajólászlófalván, Sajópálfalán, Sajósenyén és Varbón. Az ellátórendszer javulása megmutatkozik az ellátás színvonalában – mely a háziorvosi körzetek privatizációjával is összefügg – valamint az ellátórendszer differenciáltságában. Több településen működik fogászati szakrendelés, illetve iskolafogászat, gyermekorvosi körzet, védőnői szakszolgálat, illetve magánrendelésként nőgyógyászati szakrendelés Az egy házi orvosra és házi gyermekorvosra jutó lakosok aránya csökkent a kistérségben, 1990-hez képest mintegy 16%-kal.

A kistérség 28 települése rendelkezik gyógyszertárral vagy fiókgyógyszertárral, 1990-től folyamatosan 16 településen létesítettek gyógyszertárat.


81


A szociális ellátó rendszert elsősorban az önkormányzatok által működtetett gyermekjóléti szolgálatok, valamint az idősek nappali ellátását biztosító idősek klubja intézmények biztosítják. A kistérségben 12 településen működik idősek klubja, 1990-hez képest csak Gesztelyen létesült új intézmény. Az idősgondozás bentlakásos formában csak Miskolcon megoldott, igaz a vidéki kistelepüléseken nincs is rá túlzott igény az idősek részéről, sok esetben a nappali ellátást biztosító klubok is kihasználatlanok. 7.3.2

Oktatási infrastruktúra

Óvodai ellátás A kistérség óvodai férőhelye 1990-től 2003-ra 10,87%-kal csökkent. A kistérségen belül 10 településen csökkent a férőhelyek száma, köztük Miskolcon is, és van olyan település ahol közel 50%-os a csökkenés mértéke. Négy településen hoztak létre óvodát (Berzék, Kondó, Muhi és Sajólászlófalva) az elmúlt 13 év során, míg két településen nincs továbbra sem óvoda (Radostyán és Sajókápolna). Meg kell említeni, hogy vannak olyan települések is, ahol növekedett az óvodai férőhelyek száma. Ezek közül kiemelkedik Bükkaranyos 320%-os, Köröm 300%-os és Onga 200%-os férőhely gyarapodása. Az óvodai elhelyezésnek és oktatásnak nagyon fontos szerepe lenne a hátrányos helyzetű gyerekek szempontjából, ezért is fontos, hogy az elmaradott, romák által nagy számban lakott településeken ne legyenek óvodai kapacitáshiányok, mivel az óvodáztatás hiánya később kihat az iskolai előmenetelre is. Alapfokú oktatás A kistérségben az általános iskolai tanulók száma 24,68%-kal csökkent 2003-ra, de van 12 település, ahol ez az érték kisebb nagyobb mértékben nőtt. Sajópálfalán és Sajósenyén nem volt és nem is épült iskola. Sajókápolnán 1990-ben 16 tanulót tartottak nyilván, azóta ez az iskola is megszűnt. A tanulószám növekedése figyelhető meg Hernádkak és Köröm településeken, ugyanis míg az előbbinél 383,33%-os addig az utóbbinál 759,26%-os növekedés történt 1990-től 2003-ra. Középfokú oktatás A miskolci kistérségben 13 gimnázium, 24 szakközépiskola működik. Ezek egy kivétellel Miskolcon működnek, egy gimnázium működik Sajószentpéteren. A kistérségben 64 fő az 1000 lakosra jutó középiskolás tanulók száma


82


Felsőfokú oktatás Miskolcon mintegy 13 500 hallgatójával, az Észak-magyarországi Régió felsőfokú oktatási központjaként működik a Miskolci Egyetem, amely a hagyományos műszaki karok mellett állam- és jogtudományi, bölcsész, gazdasági, tanítóképző, zenei és egészségügyi karokon biztosítja a hallgatók továbbtanulását. A 85 hektáros campuson belül a hallgató mellett, több száz oktató és dolgozó tevékenykedik. A Miskolci Egyetem karai és az ezeken belül található szakok az alábbiak: Műszaki Földtudományi Kar − − − − − − −

−

−

− −

Bánya- és geotechnikai mérnök (egyetemi) szak Előkészítéstechnika-mérnök szak Környezetmérnök szak Műszaki földtudományi szak Olaj- és gázmérnök szak Geográfus szak Gépészmérnöki Kar Egyetemi szintű képzés − Gépészmérnöki szak − Műszaki informatikai szak − Műszaki menedzser szak Főiskolai szintű képzés − Gépészmérnöki szak − Villamosmérnöki szak − Programozó matematikus szak Gazdaságtudományi Kar Nappali alapképzés − Európai Unió szakirány − Marketing szakirány − Pénzügy-Számviteli szakirány − Szervezési-Vezetési szakirány − Vállalkozási szakirány Levelező alap- és kiegészítő képzés Post secondary képzés − banki szakügyintéző, − informatikai statisztikus és gazdasági tervező, − menedzser szakasszisztens, − minőségbiztosítási szakasszisztens, − pénzügyi szakügyintéző, − számviteli szakügyintéző, − számviteli szakügyintéző (külker.-specifikus), − vállalkozási menedzser.

Anyag- és Kohómérnöki Kar − − −

Anyagmérnöki szak Kohómérnöki szak Mérnök-fizikus szak

−

Állam- és Jogtudományi Kar jogász szak

Bölcsészettudományi Kar − Magyar nyelv és irodalom szak − Történelem szak − Kulturális és vizuális antropológia szak − Filozófia szak − Politológia szak − Szociológia szak − Angol és német nyelvtanári szak

Az egyetem jelentős merítési bázisul szolgál a helyi vállalatok és a megyébe érkező külföldi befektetők számára szakembergárdájuk kialakításához (pl. Shinwa, Delco Remy, Ross Mould, Jabil, GE, Bosch stb.). A nagyobb magyar vállalatok (pl. ÉMÁSZ, Dunaferr, Matáv, Borsodchem, Mol) mellett a Magyarországra települt külföldi cégek az elmúlt évek során kölcsönösen előnyös képzési és kutatási együttműködést alakítottak ki az egyetemmel. A képzési együttműködés alapja, hogy a cégek igénye szerint és azok anyagi és/vagy természetbeni támogatásával, közös


83


tananyag-egyeztetés mellett olyan képzési szakirányokat indítottak be és honosítottak meg, amelyek lehetővé teszik a jelen ipari igényeinek nappali képzésbe történő beépülését, valamint a piacképes tudás elsajátítását. E céges egyetemi kapcsolatok sikeressége nagyban hozzájárult az egyetem szakmai elismertségéhez. Ma a Miskolci Egyetem jelenti a város legfontosabb komparatív előnyét. Fontos lenne, hogy a végzős hallgatóknak elsősorban Miskolc és környéke vállalatai elhelyezkedési lehetőségeket nyújtsanak, de ehhez újabb munkahelyekre és befektetésekre van szükség. Könyvtárak A kistérségben 36 település rendelkezett könyvtárral 2003-ban. 1990-hez képest Arnót, Köröm, Muhi és Sajópálfala településeken megszűnt, míg Bükkaranyos és Sajóbábony településeken és a közelémúltban Kondón létesült könyvár. A könyvtárak szerepe a kistelepüléseken annyival is jelentősebb, mint a városokban, hogy sok esetben teleházként, tehát INTERNET hozzáférési pontként is funkcionálnak. Ez nagyon lényeges, hiszen a 21. században már sok esetben nem a könyvekből szerzünk információt, hanem a netről. 7.3.3

Kulturális, szabadidős, és sportlétesítmények

A kulturális, szabadidős és sportlétesítmények hozzáférési lehetőségi a kistérségen belül erőteljesen differenciáltak. A kulturálódást segítő könyvtár szinte minden településen megtalálható, a kultúrházak azonban erőteljesen átalakultak a rendszerváltást követően. A kisebb településeken általában a megszűnés a jellemző, míg a nagyobb településeken átalakultak és vagy faluházként, vagy művelődési központként működnek. A mozi hálózat, amely korábban nagyrészt a kultúrházakban működött szintén átalakult és ma már a térséget illetően Sajószentpétert leszámítva szinte kizárólag Miskolcon működik. A multiplexek gyakorlatilag ma már konkurencia nélkül működnek. A kulturálódás magasabb fokát jelentő színházi, zenei, képzőművészeti események szinte kizárólag Miskolcon hozzáférhetők, tehát ingázni kell a kultúra fogyasztása érdekében. Sportlétesítmények szinte minden településen megtalálható, ezek azonban legtöbbször kimerülnek a football pályában, illetve az általános iskolához kötődő kosárlabda, vagy kispályás bitumenes pályában. Teniszpálya csak néhány településen található, az extrém sportok (falmászás, triálkerékpár, gördeszka, stb.) űzésére alkalmas létesítmények szinte kizárólag Miskolcon találhatók. Uszoda a kistérséget illetően korábban csak Miskolcon működött,

bár

állapota,

komfortja

nem

megfelelő.

Új

létesítményként


2003-tól

84


Hernádnémetiben tanmedence működik, amely a környező települések gyerekeinek az úszásoktatását is ellátja. 7.3.4

Kereskedelmi, és szolgáltató üzletek

Kiskereskedelmi egységek A térségben 1990-ről 2003-ra majdnem 500%-os fejlődés ment végbe, amiből csak 179,7%os mérték az élelmiszer jellegű üzlet. Alacskán és Sajósenyén létesítettek üzletet, az előbbin 5-öt (amiből 2 élelmiszer jellegű), az utóbbin 2-őt, ami mindkettő élelmiszer jellegű üzlet. A legnagyobb növekedés Sajószentpéteren történt, itt 615,38% a fejlődés mértéke, de kiugró Miskolc (545,45%), Mályi (544,44%) és Kondó (500%) település fejlődésének aránya. Két településen nem került sor kiskereskedelmi üzlet kialakítására, ez Sajólászlófalva (1 üzlet) és Sajópálfala (3 üzlet). Ezek a növekedések sajnos kevésbé jellemezhetők a valós piaci igényekkel, sokkal inkább a kényszervállalkozások magas arányára utal, hiszen az ilyen jellegű üzletek viszonylag kis költséggel beindíthatók. Vendéglátóhely 40 településen található valamilyen vendéglátóhely 2003-ban. Ebbe beletartoznak az éttermek, bisztrók, étkezdék, büfék, italboltok és borozók is. 1990-hez képest 4 településen (Berzék, Köröm, Sajókápolna és Sajósenye) létesült vendéglátóhely. 7.3.5

Üzleti infrastruktúra

A jól fejlett üzleti infrastruktúra részeként Miskolcon több mint 20 bank és pénzintézet a legfejlettebb pénzügyi és banki szolgáltatásokkal áll ügyfelei rendelkezésére. Számos külföldi érdekeltségű bank (pl. K&H, HVB, Raiffeisen, Citibank, CIB, GE Budapest Bank, Volksbank, Erste Bank, MKB) rendelkezik helyi kirendeltséggel. A fiókok szinte mindazokat a szolgáltatásokat

kínálják,

amit

egy

nyugati

ügyfél

hazájában

megszokott.

Az

agglomerációban elsősorban a Takarékszövetkezetek terjedtek el, így például Boldva és Vidéke

Takarékszövetkezet

működik

Sajóvámoson,

Sajókeresztúron,

Boldván,

Sajóbábonyban, a Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet működik Felsőzsolcán, Hernádnémetiben, Alsózsolcán, Bőcsön, Szirmabesenyőben, a Bükkalja és Vidéke Takarékszövetkezet működik Emődön, Nyékládházán. A felsorolásból látszik, hogy banki szempontból több település ellátatlan és csak Miskolcon tud banki szolgáltatásokhoz hozzáférni. A városban és a kistérségben több ügyvédi és könyvelő iroda működik, amelyek segítik mind a hazai, mind a külföldi vállalkozások beindulását és folyamatos, zavartalan működését.


85


Tovább fejlődtek a postaszolgáltatások és megjelentek, illetve kiépültek a gyorsposta szolgáltatások is (DHL, TNT, EMS). E mellett jelen vannak a régióban, illetve a megyeszékhelyen a nagyobb budapesti brókerirodák képviseletei, valamint egyéb pénzügyi szolgáltatásokat (pl. lízing, tartósbérlet, stb.) nyújtó vállalkozások is. A Miskolcon több biztosítótársaság is jelen van: AB-AEGON Biztosító Rt., Ahico Biztosító Rt., Argosz Biztosító Rt., AXA Colonia Biztosító Rt., Garancia Biztosító Rt, GeneraliProvidencia Biztosító Rt., Glória-Swiss-Life Svájci-Magyar Biztosító Rt., Hungária Biztosító Rt., Nationale Nederlanden Magyarországi Biztosító Rt. A kistérség egyéb településein elsősorban ügynöki hálózat révén vannak jelen a biztosító társaságok. Az irodai kínálat szintén nagyon széles, mondhatnánk túlkínálat van a piacon irodaházakból és kisebb irodákból. Ezek bérleti díja 700-1800 Ft/m2 között mozog havonta és elsősorban Miskolc esetében beszélhetünk irodabérlési lehetőséggel.


86


8 8.1

Településhálózat, térségi kapcsolatok A térség lehatárolása

A kistérség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az Északi-Középhegység és az Alföld nagytájak találkozásánál fekszik. Területi kiterjedése több kistájat is érint, ebből adódóan a kistérség rendkívül heterogén, amely a természeti adottságokon túl a gazdasági és társadalmi tényezőkben is megmutatkozik. A térséget érinti a Bükk-hegység keleti vonulata, a Bükkalja, a Sajó és a Hernád völgye, az északi Bükk vonulatai. A Többcélú Társulás területét 7 mikrokörzetre osztották, amelyek már jóval kisebb, sok szempontból kezelhetőbb egységek. Természetesen a mikrokörzetekről már elmondható, hogy heterogén területi egységek, azonos adottságokkal, és ebből adódóan azonos lehetőségekkel és problémákkal. A 7 mikrokörzet a következő 3 : Miskolci mikrokörzet: Bükkszentkereszt, Miskolc, Répáshuta Sajókápolnai mikrokörzet: Alacska, Kondó, Parasznya, Radostyán, Sajókápolna, Sajólászlófalva, Sajószentpéter, Varbó Szirmabesenyői

mikrokörzet:

Sajóbábony,

Sajóecseg,

Sajókeresztúr,

Sajósenye,

Sajóvámos, Szirmabesenyő Felsőzsolcai

mikrokörzet:

Alsózsolca,

Arnót,

Felsőzsolca,

Gesztely,

Hernádkak,

Hernádnémeti, Onga, Sajópálfala Nyékládházai mikrokörzet: Kistokaj, Mályi, Muhi, Nyékládháza, Ónod Bőcsi mikrokörzet: Berzék, Bőcs, Köröm, Sajóhídvég, Sajólád, Sajópetri Emődi mikrokörzet: Bükkaranyos, Emőd, Harsány, Kisgyőr

3

Aláhúzással jelöltük a mikrokörzet központját.


87


Mikrokörzeti besorolás-2005. Szerk. RPE Kht.

A kistérséget 40 település alkotja, amelyből egy megyei jogú város, és további 4 kisváros. A kistérség területe 1006,36 km2, lakónépessége 2003-ban 276 924 fő volt. A tervezési terület tehát Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb lélekszámú kistérsége. Mindössze három település lélekszáma 500 fő alatti, jelentős – 12 darab – a 2000 és 5000 fő közötti lélekszámú települések száma, 4 település 5000 és 10 000 fő közötti. Ezek a mutatók a térség magas urbanizációs fokára, a kistérség központi fekvésére, Miskolc Megyei Jogú Város húzó hatására utalnak. Az urbanizáltságot szemlélteti az alábbi térkép, melyről leolvasható, hogy a Sajó-völgy erősen urbanizált térség.


88


A tanyás térségi kategóriát a térségen belül két település fémjelzi, Onga és Gesztely. Ezeken a településeken a külterületeken élők száma eléri a 200 főt és az arányuk a 2%-ot. T a n y á s t é r sé ge k

K ü lte rü le t i n ép essé g szá m a le ga lá bb 200 f ő, é s a r á n y a m i ni m u m 2% ( 2001)


89


8.2

Településfunkciók értékelése

A kistérség területi kiterjedéséből, heterogenitásából adódóan eltérő településfunkciókkal találkozhatunk.

Egy-egy

település

funkciója,

karaktere

nagyban

függ

a

területi

elhelyezkedésétől, a szomszédos települések funkciójától, a korábbi és a jelenlegi gazdasági potenciáljától. Az alábbiakban mikrotérségenként vizsgáltuk meg a települések karakterét, funkcióját, térképeken is ábrázolva a legfontosabb tényezőket. Miskolci mikrokörzet: Miskolc:

széles körű társadalmi-gazdasági-közigazgatási funkciókkal bíró megyei jogú város, megyeszékhely, magas urbanizáltsági tényezőkkel, erős gazdasági, oktatási, kulturális és turisztikai funkciókkal.

Bükkszentkereszt:

helyben

foglalkoztatottak

aránya

viszonylag

magas,

erős

erdőgazdálkodási és turisztikai funkciókkal, kialakuló térségi funkciókkal (térségi turisztikai szervező központ – Bükki Településszövetség) Répáshuta: helyben foglalkoztatottak aránya viszonylag magas, erős erdőgazdálkodási funkciókkal és kiteljesedő turisztikai funkciókkal Pittypalaty-völgy mikrokörzet: Sajószentpéter: mikrotérségi körzetközpont, erősödő decentrumokkal, közigazgatási funkciókkal, nagy arányú leszakadt társadalmi rétegekkel, fejlesztésre szoruló gazdasággal, szlömösödő településrészekkel, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény Alacska: alvó település 4 , falusias jelleg, kedvezőtlen gazdasági potenciál, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény Sajókápolna: alvó település, falusias jelleg, kedvezőtlen gazdasági potenciál, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény Sajólászlófalva: alvó település, falusias jelleg, kedvezőtlen gazdasági potenciál, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény Kondó: alvó település, falusias jelleg, kedvezőtlen gazdasági potenciál, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény

4

Alvó település: az emberek nagy többsége ingázó, nem a saját településén dolgozik, a nap nagy részét

munkával és utazással töltve tulajdonképpen kis túlzással csak aludni jár haza. Ebben az értelemben nem számít helyben foglalkoztatásnak az önkormányzat által – mint a kistelepüléseken legnagyobb foglalkoztató által – biztosított munkalehetőség, mert ezek a munkavállalók is ha lenne munkájuk ingáznának.


90


Radostyán: alvó település, falusias jelleg, kedvezőtlen gazdasági potenciál, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény Parasznya: alvó település, falusias jelleg, kedvezőtlen gazdasági potenciál, minőségi élet feltételeinek a megteremtése iránti igény Varbó: alvó település, falusias jelleg, erősödő turisztikai funkció Szirmabesenyői mikrokörzet: Szirmabesenyő: alvó település, urbanizációs jegyek, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Sajó folyó, bányatavak, lovas komplexum, pincefalu) Sajókeresztúr: alvó település, falusias jelleg, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, turisztikai fejlesztési lehetőségekkel (Sajó folyó, pincefalu) Sajóbábony: gyenge urbanizációs jegyek, helyben foglalkoztatottak magas aránya, erős gazdasági potenciál, működő ipari park, Miskolc közvetlen agglomerációja Sajóecseg: alvó település, falusias jelleg, kedvező gazdasági potenciál, turisztikai fejlesztési lehetőségekkel (Sajó folyó, horgász-tó) Sajóvámos: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya Sajósenye: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya Felsőzsolcai mikrokörzet: Felsőzsolca:

alvó

település,

közigazgatási

folyamatosan

funkció,

erősödő

hátrányos

urbanizációs

helyzetűek

magas

jegyek,

erősödő

aránya,

kedvező

gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, működő ipari park (FIZ), turisztikai fejlesztési lehetőségek (Sajó folyó) Alsózsolca: helyben foglalkoztatottak aránya magas, folyamatosan erősödő urbanizációs jegyek, halmozottan hátrányos helyzetűek magas aránya, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, működő ipari park (MAIP), turisztikai fejlesztési lehetőségek (Sajó folyó) Arnót: alvó település, urbanizációs jegyek, hátrányos helyzetűek viszonylag magas aránya, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, működő ipari park (FIZ) a közvetlen közelben Sajópálfala: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, felsőoktatási kutató és gyakorlati hely szociológia témában


91


Onga: alvó település, falusias jelleg, folyamatosan erősödő urbanizációs jegyek, hátrányos helyzetűek magas aránya, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, működő ipari park (FIZ) a közvetlen közelben, turisztikai fejlesztési lehetőségek (bányatavak) Gesztely: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Hernád folyó, holtágak) Hernádkak: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Hernád folyó, holtágak) Hernádnémeti: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Hernád folyó, holtágak) Bőcsi mikrokörzet: Bőcs: helyben foglalkoztatottak aránya magas, falusias jelleg, folyamatosan erősödő urbanizációs jegyekkel, erősödő gazdasági potenciál, halmozottan hátrányos helyzetűek magas aránya, igazgatási funkciók megjelenése, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Hernád folyó, holtágak) Sajólád: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Sajó folyó) Sajópetri: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Sajó folyó) Berzék: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Hernád folyó, holtágak) Sajóhídvég: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Hernád folyó, holtágak) Köröm: alvó település, falusias jelleg, halmozottan hátrányos helyzetűek magas aránya, gyenge

gazdasági

potenciál,

mezőgazdasági

tevékenységek

túlsúlya,

turisztikai fejlesztési lehetőségek (Sajó folyó) Nyékládházi mikrokörzet: Nyékládháza: alvó település, folyamatosan erősödő urbanizációs jegyek, hátrányos helyzetűek viszonylag magas aránya, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc


92


közvetlen agglomerációja, erős turisztikai potenciál, turisztikai fejlesztési lehetőségek (bányatavak) Mályi: alvó település, falusias jelleg, hátrányos helyzetűek viszonylag magas aránya, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, erős turisztikai potenciál, turisztikai fejlesztési lehetőségek (tavak) Kistokaj: alvó település, falusias jelleg, kedvező gazdasági potenciál, Miskolc közvetlen agglomerációja, turisztikai fejlesztési lehetőségek (tavak) Ónod: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, hátrányos helyzetűek viszonylag magas aránya, turisztikai fejlesztési lehetőségek (Ónodi vár, kastély) Muhi: alvó település, falusias jelleg, gyenge gazdasági potenciál, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya Emődi mikrokörzet: Emőd: alvó település, falusias jelleg, folyamatosan erősödő urbanizációs jegyek, erősödő közigazgatási funkció, hátrányos helyzetűek viszonylag magas aránya, kedvező gazdasági potenciál, logisztikai fejlesztési lehetőségek Harsány: alvó település, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, erősödő kiteljesedő turisztikai funkciók Bükkaranyos: alvó település, mezőgazdasági tevékenységek túlsúlya, erősödő kiteljesedő turisztikai funkciók Kisgyőr: alvó település, erős erdőgazdálkodási funkciókkal és kiteljesedő turisztikai funkciókkal

8.3

Térségi kapcsolatok

A kistérség centrális helyzetéből adódóan 9 kistérséggel van közvetlen kapcsolatban (kazincbarcikai, edelényi, szikszói, szerencsi, tiszaújvárosi, mezőcsáti, mezőkövesdi, bélapátfalvai, egri), és számos olyan fejlesztési terület van – elsősorban a turizmus, a közlekedés, az oktatás – amelyben együtt kell, hogy működjenek ezek a kistérségek. Miskolc nagytérségi szerepéből adódóan a kistérségben elsődleges kisugárzó hatásának kell lenni Miskolc versenyképességi pólus funkciójának és az ebből eredő többlet fejlesztéseknek.


93


A kistérség településeinek jelenlegi karaktere


94


A kistérség településeinek jövőbeni karaktere


95


Mikrotérségek funkcionális megosztása


96


9

Társadalmi környezet

A helyzetelemzés alábbi fejezetében 1. a társadalmi szerkezet, 2. az életminőség, 3. a munkakultúra, innovációs készségek, 4. a társadalom működési mechanizmusai és 5. a területi identitás főbb jellemzőit, a társadalmi környezetben adott értékeket és hiányosságokat foglaljuk össze. Valamennyi alrendszer áttekintésekor a belső erőforrások feltárására és a kistérség versenyelőnyének megteremtésére lehetőséget nyújtó egyedi adottságok azonosítására törekszünk.

9.1

A társadalmi szerkezet változásai, tartós trendek

A társadalmi szerkezet 1990 és 2003 között alapvetően átalakult a Miskolc gazdasági szerkezetét

meghatározó

nehézipar

összeomlása,

a

vonzáskörzet

településein

a

mezőgazdaság ellehetetlenülése és a feldolgozóipar általános versenyképtelensége következtében. A gazdasági struktúra változásai, és a piacgazdaság térnyerése az ágazati arányok tekintetében a szolgáltatási szektor dominanciáját idézte elő. Hasonló gyökeres átalakulás ment végbe a gazdálkodási formák megoszlásában: a nagyüzemi struktúrákat a kisebb szervezeti egységek váltották fel, és lassan fejlődésnek indult a privát szféra a gazdaságban. Mindezek következtében gyökeresen átalakult a térség társadalmi, foglalkoztatási, képzettségi és szakmastruktúrája. Ezzel párhuzamosan változott a városi-vidéki lakosság aránya is. Megyei összehasonlításban -

a vizsgált térségben napjainkban is jelentős ipari potenciál, így ipari szakismeret van,


97


-

a szolgáltatási szektor kiépültsége a legnagyobb a megye térségei között (a foglalkoztatottak 70,2 %-át szívja fel, míg ez az arány a megyében 61,8 %), különös tekintettel az üzleti, igazgatási, humán és logisztikai területekre, valamint a térségben jelentős idegenforgalomra, amelyek húzó ágazatoknak számítanak,

-

itt található a működő egyéni és társas vállalkozások közel fele, azaz egy meghatározó vállalkozói réteg,

-

legmagasabb (19,7 %) a szellemi foglalkozásúak aránya,

-

a K+F területen foglalkoztatott, magasan kvalifikált értelmiségiek zöme a térségben dolgozik,

-

a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya szintén magasabb itt a megyei átlagnál, (középiskolai végzettség:45,4/34,0, egyetemi, főiskolai oklevél: 13,8/9,5, míg 1990ben: 36,4/26,8 és 11,5/7,9)

-

a szakképzettség intenzíven a technológia-igényes ismeretek irányába tolódott el,

-

a Miskolci Egyetem alapvetően átalakult képzési struktúrája következtében a humán értelmiség és az innovációt hordozó műszaki értelmiség létszámaránya a térség foglalkoztatási struktúrájában nemcsak megyei, hanem régiós összehasonlításban is kiemelkedő.

Ezek a tények egyben tendenciákat is jeleznek. Jó valószínűséggel prognosztizálható, hogy a társadalmi struktúra ilyen pozitív, a versenyképesség növekedésének és az életminőség javulásának irányába mutató átrendeződése az elkövetkező 5-6 évben felgyorsul, s ez egyben a polgárosodás folyamatának felerősödését és a képezhetőség javulását is jelenti. Ezeket a trendeket a ma még jelentős munkanélküliség és az alulképzett népesség nagy aránya sem akaszthatja meg. Bár a megyei viszonyítás nem lehet teljes értékű alap a helyzet minősítéséhez, a fenti tények és tendenciák mindenképpen jeleznek egy megyén belüli versenyelőnyt.

9.2

Életminőség

A megye legvárosiasabb kistérségében a minőségi életvitel feltételei kedvezőbbek a megyében általánosságban jellemzőnél, bár magas a leszakadó rétegek, a társadalom perifériájára szorult csoportok aránya is.


98


A jövedelmi viszonyok a megyében csak a Tiszaújvárosi térségben jobbak. A Miskolci térségben az egy adófizetőre jutó adóalapot képező jövedelem 1227995 Ft volt 2003-ban, szemben a 1133388 Ft-os megyei átlaggal. A lakásviszonyok tekintetében az alapterület lehet egy mértékadó viszonyszám, ami a falusias jellegű kistérségek jelzőszámainál lényegesen rosszabb, és elmarad a megyei átlagtól is. A felszereltség mutatói viszont messze a legjobbak a megyében. Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik, távbeszélő fővonalak és a kábeltelevízió elérhetősége szintén lényegesen jobb a megyei mutatóknál. A lakosság egészségi állapota és a várható élettartamok tekintetében a régióhoz és a megyéhez hasonlóan rosszak a mutatók, annak ellenére, hogy a miskolci kórházak jelentősége és szakmai színvonala kiemelkedő. Ezek az intézmények látják el a régió betegeinek közel négytizedét. Az idősgondozás szintén színvonalas a kistérségben. A gyakori súlyosan leromlott fizikai állapot és a korai halálozás inkább az alkoholizmus és a drogfogyasztás következménye, mely probléma növekedésével az ellátó rendszerek nem képesek lépést tartani. A gyermekszegénység és a hajléktalanság mértékét csak tapasztalatokra, illetve a kiegészítő családi pótlékban részesülő gyermekek számára alapozva lehet becsülni. Regionális adatok állnak rendelkezésünkre: e szerint az országban minden negyedik, a régióban minden harmadik gyermek olyan családban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot. Ettől a vizsgált kistérség adatai feltételezhetően jobbak, ha nem is karakteresen. A lakókörnyezet állapota nem minősíthető csak pozitívumok és negatívumok formájában. A kistelepülések és az újonnan várossá vált 3 település őrzik a falusias életben elemi követelményként kialakult rendezettséget és többnyire a településszerkezet eredeti jellegét is, viszont a házak korábbi építészetileg értékes elemei már-már visszafordíthatatlanul elvesztek. A lakókörnyezet rendezetlensége, az egyes lakóövezetek nagy minőségi különbségei

Miskolcon

jelentenek

súlyos

anyagi

ráfordításokat

igénylő

problémát.

(nyomornegyedek, panel-városok, elhanyagolt történelmi belváros, lepusztult Avas). Összességében azonban a lakókörnyezet nem aggasztó, s ami a népességmegtartó vagy népesség-vonzó erő szempontjából lényeges: nem taszító. Mind a falvak, mind a városok épített adottságai egy élhető világ kereteit jelentik.


99


A műemlékek bősége jellemzi a térséget, ami nemcsak a lakókörnyezet esztétikai minőségét növeli jelentősen, hanem a turisztikai vonzerejét is. A megye műemlék épületeinek 17 %-a (106) és az egyéb műemlék objektumok 20%-a (8) ebben a térségben található. Műemlékek tekintetében Miskolc a domináns település (az értékek 60-62% itt van), de nem lebecsülendő az értékeket közvetítő műemlékek megléte a városkörnyék településein sem. A közcélú műemlékek hagyományőrző rendezvények színterei, s ezek szintén életminőség javító események. A természeti-táji értékek, üdülőövezetek a rekreáció vonzó színterei: a Bükki Nemzeti Park, a védett természeti együttesek, a klimatikus gyógyhelyek, gyógyvizek, bányatavak, folyók, horgászvizek, mind a helyi lakosság életminőségét javító lehetőségek. Az

életminőség

fontos

eleme

a

közbiztonság.

A

térség

helyzete

országos

összehasonlításban is kielégítő. A személy elleni és erőszakos bűncselekmények száma közepes értékeket mutat. A gyermekek tervezhető jövője szempontjából fontos oktatás jó színvonalú, az iskolák felszereltsége a kistelepüléseken is a kor színvonalának megfelelő. Nagy különbségek az informatikai

eszköz

ellátottságban

vannak

és

a

pedagógusok

számítástechnikai

felkészültségében. Ezek a többleteket és hiányokat azonban nem a településtípus határozza meg elsősorban, hanem a település szellemisége és igényessége. A kulturális kínálat dinamikusan nő, a helyi lakosság fogyasztási igényességének és az idegenforgalom lassú növekedésének köszönhetően. A leglátványosabbak és a legnagyobb nemzetközi érdeklődésre számot tartó programok a miskolci fesztiválok, amelyek műfaji kínálata széleskörű, szezonális megoszlása mindinkább kiegyensúlyozott. De egyre több az olyan visszatérő rendezvény a kisebb településeken is, amely a hagyományok újraélesztése, az értékek védelme révén teremt egyszerre helyi szórakoztató és identitáserősítő eseményt, ugyanakkor vonzó attrakciót a szomszédos települések és a külföldi testvértelepülések lakói számára. Összességében az életminőséget befolyásoló tényezők többsége pozitív irányba mozdult el az elmúlt 13 évben, ami a kistérség településein a lakosság helyi kötődését erősíti, a mindennapok életviszonyait javítja. És e tekintetben nincsenek visszafordíthatatlanul lemaradó, csak több szellemi és anyagi befektetést igénylő települések.


100


9.3

Munkakultúra, innovációs készségek

A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben a térség talán a legnagyobb veszteséget minden bizonnyal a munkakultúra terén szenvedte el. A nehézipar és a nagyüzemi mezőgazdaság összeomlása következtében eltűnt egy korábbi munkakultúra, ami talaját vesztette a piacgazdaság és az ágazati szempontból átstruktúrálódott gazdaság viszonyai között. A munkakultúra erodálódását ezen túlmenően az 1990-től elindult, tömeges és tartóssá vált munkanélküliség is fokozta. A gazdaság lassú modernizációja miatt a korszerű technológiával működő termelő üzemek száma ma még csekély, nem elegendő ahhoz, hogy széleskörűen terjesszen és alapvetően jellemzővé tegyen egy hatékony munkavégzési kultúrát. Az intézmények és a közszolgálati szféra tevékenységének szervezettsége komoly kívánnivalókat hagy maga után éppúgy, mint a szolgáltatási ágazat szinte valamennyi területe. Az intézményi, ágazatközi és térségi együttműködés szintén gyerekcipőben jár csaknem valamennyi területen. A humán erőforrás ezen jellemző deficitjei súlyos problémák forrásai nemcsak gazdasági teljesítőképességben, hanem településüzemeltetésben és a térség általános fejlődési képességének megteremtésében is. Miskolc és térsége teljesítőképességben lehetőségei alatt marad. Az innováció terjedésének ugyanakkor egyre kedvezőbbek a feltételei. A Miskolci Egyetem kutatási, innovációs és oktatási potenciálja a térség és az egész régió számára is kitörési pontot jelenthet, ha sikerül mielőbb kiépíteni a fejlesztést-fejlődést generálni képes hálózatokat. A térség egyedi arcát a nemzetközileg is jelentős Universitas kell, hogy formálja a közeljövőben, de ehhez az együttműködésekhez, integrációkhoz szükséges pályákat a térségfejlesztés eszközeivel kell lefektetni.

9.4

A társadalom működési mechanizmusai

A térség társadalmának működésében komoly hátrányokat jelent, hogy nem alakultak ki a város és környéke viszony új gazdasági-társadalmi és az életminőséget pozitívan alakító dimenziói, az ezt szolgáló intézményes együttműködési rendszerek, ésszerű funkcionális munkamegosztások. A város és környéke funkciómegosztás gyengeségei jellemzőek a mikrotérségi és településközi kapcsolatokban is éppúgy, mint a tágabb térségben, pl. KassaMiskolc nagyon nehezen és tervszerűtlenül induló kapcsolatépítésében. Máig nem készült a két nagyváros és környékeik együttműködésére épülő fejlesztési program, de még


101


rendszeres konzultációs fórum sem működik a lehetőségek közös kihasználása, az ellátó rendszerek hatékonyságának javítása érdekében. Ezek az összehangolatlan, sokszor párhuzamosan futó vagy rivalizáló tevékenységek károsan hatnak a versenyképességre, a növekedési lehetőségekre. A társadalom működési mechanizmusainak hiányos kiépítettsége és gyakori diszfunkciói miatt nem hasznosulnak a térségben vitathatatlanul meglévő kulturális tőkék – a tudás, az információk, az emberi képességek és készségek – és a társadalmi tőkék – az emberi kapcsolatok hálózatai sem. A város és térsége minden tekintetben a lehetőségei alatt fut.

9.5

Területi identitás

Miskolc nagyarányú vándorlási veszteségei egy megrendült területi identitástudatról árulkodnak, jóllehet az elvándorlások primer kiváltó okai a foglalkoztatási és jövedelmi viszonyokban keresendők. A városkörnyék településein ellentétes folyamatok figyelhetők meg. Ezek a változások mára trendeket jelentenek. Az okok feltárása egy szociológiai felmérés keretei között lehetséges, de valószínűsíthető, hogy a kisebb települések egészségesebb

lakókörnyezete

és

a

közvetlenebb

emberi

viszonyok

jelentik

a

városkörnyéken a legfőbb vonzerőt. Egy közelmúltban végzett kutatás eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy a térségben élők többsége pozitívan viszonyul településéhez, nem tervezi, hogy elköltözzön innen. Miskolcon magas fokú az elégedettség a humán infrastruktúrával, az oktatással, a kulturális élettel és az egészségügyi ellátással, megfelelőnek tartják az itt lakók az információhoz jutás csatornáit, kielégítőnek a kereskedelmi ellátást és a szolgáltatásokat. Általános az elégedetlenség

a

munkalehetőségek,

a

szociális

ellátások,

a

lakáshoz

jutás,

a

városüzemeltetés és a városkép tekintetében. A fiatalok – különösen a diplomás pályakezdők – körében ezek a elvándorlás legfőbb okai. Általános tapasztalat, hogy a demokrácia fórumai nem működnek megfelelően, az emberek beleszólási lehetőségei településük életébe korlátozottak. És ez a tény a területi identitás, a lakóhelyhez való kötődés megerősödésének komoly akadálya. A települések belső erőforrásai gyengülnek ez által, következésképpen a települések és az egész térség fejlesztési potenciáljai.


102


III. Javaslattevő rész 10 A

kistérség

fejlesztését

befolyásoló

tényezők

összefoglaló értékelése, azok rendszerezése A kistérség fejlesztését mind külső, mind belső tényezők befolyásolják. Ezen tényezők együttes hatása határozza meg azt, hogy a térség milyen irányban és milyen ütemben fejlődik tovább. Amennyiben a térség belső helyzeti energiái erősek, pozitívak és ehhez pozitív külső tényezők társulnak, akkor a térség dinamikus fejlődésére számíthatunk. Amennyiben a belső tényezők gyengék és ehhez negatív külső tényezők párosulnak, úgy a térség hanyatlani fog és leszakadás következik be.

150

Mérlegelő stratégiai í ió

+ Erősségek Belső Offenzív stratégiai pozíció

100

50 Veszélyek

- Külső

-150

-100

Lehetőségek

0 -50

0

50

100 Külső

+150

-50

-100 Deffenzív stratégiai pozíció -150

Mérlegelő Belső Gyengeségek

-

stratégiai í ió

A térség fejlődési dinamikája az egyes tényezők súlyától függ, és mivel egy térségben több belső és több külső tényező is megtalálható, amelyek egymást alakítják – erősítik vagy gyengítik, esetleg kioltják egymást – így a fejlődés csak egy többváltozós matematikai függvénnyel lenne leírható.


103


A tényezők között figyelemmel kell lenni néhány világ és Európai Uniós tendenciára, illetve néhány

regionális

gazdaságtani

alapvetésre

és

elméletre,

melyek

egyébként

kölcsönhatásban vannak egymással, és amelyek az alábbiak: Globális tőkemozgás Magyarországon a külföldi tőkebefektetések a rendszerváltást követően a privatizáció során jelentek meg és kezdetben a piacszerzésre irányultak. Később a második hullámban az olcsó termelési, telepítési tényezők, illetve a zöldmezős terület-előkészítések miatt folytatódott a tőke import, amely ma már lassuló, csökkenő tendenciát mutat és a keleti, távol-keleti országok – elsősorban Kína – politikai és jogi stabilitásának erősödése miatt tovább fog csökkenni fog. A nagy élőmunka igényes, szalagszerű ipartelepítések helyett a jövőben a humánerőforrásokra, a K+F-re építő tőke megjelenésére lehet számítani, mivel a nyugati befektetők felismerték azt, hogy jobban megéri nekik itt helyben a hazai bérektől nem sokkal magasabban foglalkoztatni a valóban képzett, innovatív munkaerőt, mint saját hazájukban az ottanihoz közelítő munkabérért. Ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplén megyére, ezen belül a miskolci kistérségre is igaz az a megállapítás, hogy a helyi gazdaság erőssége, szerkezete, nem teszi lehetővé egyik napról a másikra az innovációs típusú tőke vonzását. Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség miatt továbbra is szükség lenne a nagy tömegű foglalkoztatást biztosító, szalagszerű, összeszerelő jellegű munkahelyekre. A technológia transzferen és az innováción alapuló beruházások kifejlődése több lépcsős folyamat, a nyugati országrészben is először a szalagszerű, összeszerelő munka jelent meg, és csak az utóbbi évekre jellemző az innovációs, K+F típusú beruházások létrejötte. Félő tehát, hogy olyan szituáció alakul ki a térségben, amelynek eredményeként a nagy tömegű foglalkoztatást biztosító, élőmunka igényes ágazatok már nem települnek be a térségbe, az innovációra alapuló befektetések pedig még nem tudnak táptalajra találni a térségben, az alacsony K+F kapacitás, és a munkaerő viszonylagosan alacsony képzettsége miatt. Mindezekből megállapítható, hogy a globális tőkemozgás (itt elsősorban Európai befektetői forrásokra kell gondolni) a kistérség szempontjából teljesen kétesélyes folyamat. Vizsgálandó, hogy a kistérség idegenforgalmának fellendítése érdekében van-e reális esélye annak, hogy külső tőke bevonására kerüljön sor. Itt elsősorban olyan tőkére kell gondolni, amelynek az elsődleges célja nem a gyors profitszerzés, hanem térségi kötődésű, hosszú távú befektetésként funkcionál. Nem zárható ki tehát teljes mértékben a külső, elsősorban külföldi tőke megjelenése, de jelentőssége nem a foglalkoztatási gondok enyhítésében,


104


hanem a korszerű termelési, vezetési rendszerek térségbe hozásában, egyfajta követendő színvonal kialakításában lesz. Összefoglalva a térségnek saját belső potenciáljaiban kell keresnie a kiutat, és nem várhat csak és kizárólag a külföldi befektetők megváltására. A belső erőforrásokra alapozott fejlesztésekhez állami segítség szükséges, amely már, mint külső tőke jelenik meg a kistérségben. Centrum-periféria elmélet A centrum-periféria elmélet belső és külső értelemben egyaránt vizsgálandó a kistérségben. Belső értelemben véve már ma is megfigyelhető egy kistérségen belüli egyenlőtlenség, amely jelentkezik, mind a gazdasági, társadalmi, intézményi, mind az infrastrukturális mutatókban egyaránt. A térségen belül vannak fejlődőképes, sőt fejlődő települések (centrumok), – ezek elsősorban a közvetlenül Miskolccal szomszédos nagytelepülések 5 –, és vannak stagnáló, illetve hanyatló települések (perifériák), ezek elsősorban a Sajó-völgy déli területei, és a Pitypalatty-völgy települései. A térség tehát önmagán belül is polárisan fejlődött és fog fejlődni a jövőben is. Területi szempontból a kérdés az, hogy lehet-e egyfajta nivellációt,

területi

kiegyenlítést

végrehajtani,

amelynek

egyik

eszköze

a

térségi

funkciómegosztásban lehet. Amennyiben igen úgy az egyes települések szerepe, funkciója átértékelődhet és a viszonylagos elmaradottságukat egy-egy területen, más területek fejlesztésével tudják kompenzálni. Külső értelemben véve a térség központi fekvése, megyén belüli centrális elhelyezkedése kedvező tényező. Nagy kérdés azonban, hogy a regionális versenyben, sőt intraregionális versenyben, hogy fogja megállni a helyét és nem tolódik-e a perifériára Kassával, Debrecennel, Nyíregyházával szemben. Összefoglalva a kistérségen belül zajlik egy polarizált fejlődés, egyes települések stagnálnak, illetve lemaradnak, más települések húzó településsé válnak/válhatnak. Megoldást a térségi funkciók megosztása, és a több területre kiterjedő együttműködés jelenthet.

5

Felsőzsolca, Alsózsolca, Szirmabesenyő, Arnót, Onga, Mályi, Nyékládháza


105


Közlekedési folyosók A közlekedési folyosók fejlődést generáló hatása évezredek óta megfigyelhető, ezért a térség szempontjából nagy jelentőségű az autópálya kapcsolat létrejötte. Az M3-as és az M30-as közlekedési folyosók gazdaság élénkítő hatása érezhető lesz a kistérségben is. A perifériális területek versenyképességét, önmagában a potenciális munkahelyek elérési lehetőségét javítaná a térségen belüli fő közlekedési hálózatok (26-os főút, M30 felhajtó kapcsolatai) fejlesztése. Agglomerálódás A kistérségen belül Miskolc körül kialakult egy úgynevezett belső agglomerációs gyűrű, amelybe a közvetlenül szomszédos települések tartoznak. Ezen települések esetében jó közlekedési kapcsolatokról, viszonylag magas ingázási arányról beszélhetünk. Ezen túlmenően a külső agglomerációs gyűrű már sokkal tágabb, sőt tovább menve Miskolc megyei szintű kisugárzása még szélesebb körű. A többcélú társulás létrejöttével és a mikrokörzetek kialakításával lehetőség kínálkozik arra, hogy létrejöjjenek mikrotérségi


106


agglomerációk. Ezek elsősorban az igazgatási funkciók koncentrációja révén mehetnek végbe. Ez tehát elsősorban a közigazgatás szervezéssel, a különböző szolgáltatási rendszerekhez kapcsolódó intézményrendszer fejlesztésével és kiépülésével függ össze. Ezeknek a településeknek a térségen belüli szerepe jelentőssé válhat. Az agglomerálódás másik lényeges velejárója, hogy Miskolc város egyre kijjebb tolja a határait. A város nem rendelkezik jelentős zöldmezős területekkel, ezért ha versenyben kíván maradni a befektetőkért vívott harcban elengedhetetlen, hogy az agglomeráció segítségét kérje. Az egyes zónák tehát kitolódnak, a város körüli ipari-kereskedelmi zóna ezáltal közelebb kerül a kistérség többi településéhez (ez a folyamat már napjainkban is zajlik), jelentősen átalakítva a térszerkezetet és növelve a munkaerő-piaci esélyeit a térségben lakóknak. Humánerőforrások A kistérség népességszáma folyamatosan fogyott az elmúlt tíz évben. Ezen belül is aggasztóan magas az elvándorlások aránya. Ezt a negatív tendenciát kell tudnia kezelni a térségnek. A munkaerő képzettségi szintje relatíve alacsony, a munkanélküliségi ráta magas, vannak olyan szakmák, amelyekben munkaerőhiány tapasztalható. Veszélyt jelenthet egyes területeken a halmozottan hátrányos helyzetű, általában alacsony iskolai végzettségű, sok esetben az etnikai kisebbséghez tartozó emberek magas aránya és kilátástalannak tűnő helyzete. Gazdasági bázis A térségben több lábon álló gazdaságra van szükség, ezért fontos tényező, hogy az ipari termelés hogyan alakul a jövőben, mivel a térség feldolgozóiparára, annak beszállítási, félkész termék előállítási kapacitásaira akkor lehet szükség, ha van egy általános ipari termelésnövekedés, amelyre a térség gazdasága is rá tud kapcsolódni. A gazdaság megerősítésénél nem csak a külső tőkebevonást kell szem előtt tartani, hanem a már itt lévő vállalkozások újrabefektetési hajlandóságát is növelni kell. Természeti környezet A vonzó természeti környezet adta lehetőségeket elsősorban az idegenforgalom dinamizált, de magas színvonalú fejlesztésével, illetve szociális és egészségügyi fejlesztésekkel (rekreációs centrumok, rehabilitációs központok, wellness központok) tudja kamatoztatni a térség. A kistérség fejlődése a természeti és környezeti értékek figyelembevételével kell, hogy történjen.


107


Infrastruktúra A térség dinamikus fejlődése szempontjából a fő közlekedés-hálózati elemek adottak. Az elérhetőségi viszonyok kihatással vannak, a külső tőke szempontjából az utazási időre, mint telepítési tényezőre. Az egyéb jellegű vonalas infrastruktúra kiépítettsége nem befolyásolja jelentősen a térség életét, fejlettségi színvonalát, hiszen teljesen indifferens, hogy tíz lakással több vagy kevesebb van bekötve gáz, szennyvíz és egyéb hálózatokba, ezeknek a helyi lakosság komfortérzetének szempontjából van jelentőssége. Itt kell megjegyezni, hogy a

kistérségben

két

településen

Sajókeresztúrban

és

Sajóecsegen

nincs

kiépítve

szennyvízcsatorna-hálózat.


108


10.1 Kistérségi SWOT analízis • • • • • • • • • • • •

ERŐSSÉGEK Kedvező, centrális földrajzi elhelyezkedés Autópálya kapcsolatok kiépítettsége (M3; M30) Sűrű városhálózat, nagyvárosi agglomeráció Települések magas urbanizációs foka A megyeszékhely nyújtotta előnyök A Miskolci Egyetem fizikai közelsége, oktatásban, tudományos életben betöltött szerepe Vonzó természeti környezetek a kistérségben (Bükk, Sajó-Hernád ökofolyosó) Országos és nemzetközi ismertségű turisztikai attrakciók Befektetésre alkalmas területek rendelkezésre állása Kiépült ipari parkok a kistérségben A kistérség lakosságának relatíve magas képzettségi szintje Fejlett intézményhálózat a lakossági szolgáltatások terén

• • • • • • • • • •

• • • • •

• • • • • • •

LEHETŐSÉGEK Az M3-as autópálya gazdaságélénkítő hatásának a kihasználása Az NFT2 prioritásainak illeszkedése a térség fejlesztési igényeihez A támogatási források kihasználása ESZA típusú humán erőforrási projektek indítása Befektetői érdeklődés fokozódása A vízi- és ökoturizmus iránti igény fokozódása A kertvárosi övezetek iránti fokozódó igény

• • • • • •

GYENGESÉGEK Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség Szűk elsődleges munkaerő-piac Erőteljes negatív vándorlási különbözet Hátrányos helyzetű rétegek magas területi koncentrációja a kistérség egyes településein Telepszerű lakókörzetek magas száma Alacsony innovációs potenciál, K+F programok hiánya Alacsony vállalkozási sűrűség Vállalkozásokat támogató intézményrendszer gyengesége, kiépítettlensége Helyközi tömegközlekedési kapcsolatok egyenetlensége, összehangolatlansága A turisztikai potenciál kihasználatlansága, a turisztikai attrakciók alacsony színvonalú kiépítettsége Miskolc város és a kistérség közötti együttműködés kialakulatlansága Országos közúthálózat rossz állapota Szabályozatlan árvízi területek Szociális ellátó hálózat térségi szintű kiépítettlensége A szakképzés nem konvertibilis a gazdasággal, a mikrotérségi szakképzési igények nem kommunikálnak Miskolccal VESZÉLYEK A befektetői érdeklődés gyengülése, átstrukturálódása Fejlett térségek, külföldi régiók agyelszívó hatásának fokozódása az EU tagság miatt A makrogazdasági feltételrendszer negatív változása Az EU további keleti bővítésének begyűrűző negatív hatásai a befektetésekre és a munkaerőpiacra A térséget illető fejlesztési források csökkenése A térség fejlesztésének megyei szintű koordinálása elmaradott.


109


10.2 A kistérség jövőképe A jövőkép megfogalmazza azokat a távlati célokat, amelyeket a kistérség hosszabb távon el kíván érni. A jövőkép eléréséhez vezető utakat a munka második szakaszában elkészülő stratégia prioritásai és intézkedései fogalmazzák meg. A kistérség helyzetelemzésén alapuló jövőkép eszerint: „A miskolci kistérség a helyi tudásbázisra, a térségi szereplők partnerségére építő, a helyi közösséget fejlesztő, nagyváros és környéke egységében gondolkodó kistérség, amely a helyi infrastruktúrára, szellemi tőkére és szervezeti háttérre alapozva, képes megállítani a népességfogyást és vonzó életteret biztosít a lakosságnak és a gazdasági szereplőknek.” A miskolci kistérség – történelmének, múltjának, hagyományainak tudatában – jövőorientált, olyan életteret alakít ki, amely vonzó az emberek számára; ahová a fiatalok vágynak, nem ahonnan elvágynak. A kistérség több 40 település összességénél - nagyvárosi agglomeráció, ahol a térség szereplői tudatában vannak annak, hogy Miskolc és környezete kölcsönösen függnek egymástól. A fejlesztések megtervezése és megvalósítása a kistérségi szempontok figyelembevételével történik, mivel a szigetszerű fejlesztések nem érhetik el pozitív hatásukat. A kistérség tudatában van annak, hogy versenyképességét alapvetően meghatározza Miskolc, mint központ versenyképessége; Miskolc nem téveszti szem elől, hogy a kistérség problémái Miskolc városnak – a lakosoknak, gazdasági szereplőknek, intézményeknek – is a problémái. A miskolci kistérség több mint a helyi infrastruktúra, szellemi tőke összessége; értékét a helyi közösségek ereje adják. A kistérségi intézményrendszer a kiegyensúlyozott fejlesztés folyamatát támogatva partnerséget kínál a helyi szereplőknek, ösztönzi és koordinálja a civil kezdeményezések, a gazdasági döntéshozók, az intézmények együttműködését. A kistérségen belül az egyes mikrotérségek fejlesztése differenciált módon történik, egymás komplementereivé válva, a versenyképesség javítása érdekében. A kistérség komplex fejlesztési programokat fogalmaz és valósít meg, a helyi szereplők (önkormányzatok, Egyetem, civil és gazdasági szervezetek) partnerségére alapozva, a szükséges infrastruktúra, tudás, szervezeti kapcsolatok és a források optimális kihasználása révén; ezen partnerségek a tudatos fejlesztés eredményeként nem csak az ötletek


110


megfogalmazására, hanem a projektek kidolgozására és megvalósítására is képesek. A komparatív előnyök kihasználásával a miskolci kistérség külső kapcsolataiban is együttműködik partnereivel és versenytársaival egyaránt, határon innen és túl; Miskolc megyei, regionális és interregionális funkciói fejlődnek. Miskolc és a kistérség kihasználja azt a kiváló adottságát, hogy az ország egyik legjelentősebb, legnagyobb felsőfokú oktatási intézménye működik itt. Az Egyetem képes vezető szerepet játszani a helyi szellemi tőke integrálásában, ezáltal innovatív megoldások alkalmazását kínálja a kistérség fejlesztésére; az egész térségre kisugárzó tudáscentrummá válása révén hozzájárul a KKV-k tudásalapú fejlődéséhez, a kistérség humán erőforrásának fejlődéséhez. A miskolci kistérség nem engedi meg magának, hogy a társadalom számottevő, jól körülhatárolható rétegei ne kapják meg az esélyt a fejlődésre, felzárkózásra és kirekesztődjenek az élethosszig tartó tanulás, készségeik és képességeik fejlesztésének lehetőségéből, és ezáltal a munkaerőpiacról, illetve az egészségügyi és szociális intézményi hálózatból. Ennek eredményeként a leszakadó rétegek – különösen a roma lakosság – társadalmi integrációja erősödik, a roma gyerekek iskolázottsági szintje közelít a lakosság egészének átlagához. A miskolci kistérség megjelenésében is vonzó. A felhagyott iparterületek, elhanyagolt városrészek rehabilitációja megvalósul, a helyi gazdaság és közösség épülését szolgáló innovatív és komplex akciók révén; a tájsebek begyógyítása megindul. A kistérség kiváló természeti adottságainak felhasználásával és fenntartható fejlesztésével a helyi lakosság rekreációját biztosítani tudó, magas életminőséget nyújtó, egészségügyi-, kulturális-, sportés turisztikai központ. A kistérségen belüli közlekedési hálózatok egyaránt szolgálják a lakosság, a munkaerő mobilitását, és a turizmust.

10.3 A kistérség fejlesztésének lehetséges iránya A

kistérség

fejlődését

befolyásoló

tényezők

összefoglalásának

és

értékelésének

eredményeként kerülnek megfogalmazásra a térség fejlődési irányai. A kistérség fejlődését külső segítséggel, de a belső erőforrásokra és tartalékokra alapozottan lehet végrehajtani.


111


Dinamizált fejlesztésre épülő jövőkép és fejlesztési célok A fejlesztési irányokat tekintve a fejlesztés irányulhat a dinamikus fejlődés előidézésére, a követő típusú fejlődésre, amely a versenytárs térségek dinamikáját figyelembe véve szinten tartást eredményez, és a stagnáló állapot biztosítására, amely szintén a versenytársakat tekintve

tulajdonképpen

összességében

romló

állapotokat

fog

előidézni.

Teljesen

egyértelmű, hogy a kistérségnek a dinamizált fejlesztési utat kell bejárnia ahhoz, hogy fel tudjon zárkózni a fejlettebb térségekhez, amelyre az alapadottságai adottak, hiszen a fejlődést befolyásoló belső tényezői kedvezőek. Munkahelyteremtő, versenyképességet javító programok A miskolci kistérség mind megyei, mind regionális szinten meghatározó területi egység. A kistérségben koncentrálódik a megye termelési értékének mintegy 35-40%-a, a külföldi tőke jelentős

része.

összevetésben

Ennek még

ellenére mindig

a

térség

alacsony.

jövedelemtermelő A

térség

képessége

szempontjából

országos tehát

a

munkahelyteremtés továbbra is kulcsfontosságú terület, ez által csökken az eltartotti, inaktív réteg, melynek eredményként a jövedelemtermelés összességében emelkedni fog. Szintén a megtermelt jövedelem, ezen belül a hozzáadott érték növekedését szolgálja a korszerűsítő beruházások elindítása. A fejlesztési irányok között tehát elsőként a munkahelyteremtést, illetve a versenyképesség javítását kell megemlítenünk. Olyan térséggé kell fejleszteni a kistérséget, amelynek fejlettsége közel azonos a legfejlettebb magyarországi kistérségekével, ez által a megye elmaradottabb vidékeire is jótékony, húzó hatást tud gyakorolni. Befektetés-ösztönzési programok A munkahelyteremtésben a külső tőkebefektetéseknek is nagy szerepe van, ezért befektetés-ösztönzési programot kell indítani a térségben. Térségi szinten létre kell hozni egy olyan szervezeti egységet, amely képes a befektetések menedzselésére, ezen túlmenően a zöldmezős területek előkészítésére és a megfelelő promócióra is nagy hangsúlyt kell fektetni. Fontos, hogy ezeknek a fejlesztések a realizálásához az erőforrásokat koncentráltan használjuk fel. A térségben működő három ipari park dinamikus fejlődése már önmagában előidézheti a pozitív elmozdulást a gazdaság területén. Az új és részben irányítható befektetéseknél tehát ezeket a területeket kell favorizálni. Természetesen a gazdaság spontán fejlődését nehéz mederben tartani, mindenesetre arra lehet számítani, hogy az M30-as autópálya melletti területsávok fognak felértékelődni, ott jöhetnek létre új befektetések. Eredmények csak akkor mutathatók fel, ha egyrészt Miskolc és az agglomerációja együtt tud működni a külső tőke bevonásában, HBH Euroconsulting Kft. – RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht.

112


másrészt Miskolc regionális szerepkörét és lobby képességét – amelyhez tegyük hozzá nagyságrendet kell javulnia – ki tudja használni. A felsőoktatási, tudományos kapacitások gazdaságvezérelt átalakítása, fejlesztése A munkahelyteremtés mellett a kistérség gazdasági versenyképességének javítása is fontos cél. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb tömegű foglalkoztatást biztosító beruházások mellett, a korszerű iparágak, az innovációra és a technológia transzferre épülő befektetések is fontosak. Ez utóbbiak térségbe vonzása csak akkor lehetséges, ha a Miskolci Egyetem olyan komoly tudásbázisa lesz a térségnek, amely képes a mennyiségi oktatási célokon túl a gazdasági szférával való hatékony együttműködésre is. Az innovációs típusú befektetések fogadásához ki kell alakítani a megfelelő intézményrendszert is, ebben nagy előrelépés a Mechatronikai Kooperációs Kutatási Központ létrehozása. Ezt folyamatot segíthetné egy ténylegesen (nem csak papíron) működő technológia transzfer központ létrehozása is, amely a preferált gépipari és mechatronikai iparágakat figyelembe véve ideális helyre találhatna a Miskolc-Alsózsolca Ipari Parkban, ahol biztosított a reálgazdasággal való napi kapcsolat. A kkv szektor támogatása A külső tőkebevonás mellett fontos a már itt lévő külföldi vállalkozások újra befektetéseinek az

ösztönzése,

illetve

a

helyi

kkv

szektor

támogatása.

A

vállalkozásfejlesztési

intézményrendszer alulfejlett a térségben, összehasonlítva más megyék, kistérségek vállalkozás támogató intézményrendszerével megállapítható, hogy a kkv szektor rosszul menedzselt, nincs igazi kommunikáció a helyi kkv-k és az önkormányzatok között. A térség belső

gazdasági

potenciáljának

erősítése

érdekében

a

kkv-kat

támogató

intézményrendszer fejlesztése elengedhetetlen. Miskolc regionális központ szerepének erősítése Az oktatás és a kutatás-fejlesztés lehet az a terület, amely nagyban hozzájárulhat Miskolc regionális szerepkörének erősítéséhez. A Miskolci Egyetem a korszerű iparágak képzési igényeinek kielégítésében járhatna az élen a nagy regionális egyetemi központok előtt. Az iparhoz kötődő műszaki képzés úgy véljük, hogy Kelet-Magyarországon Miskolcon a legerősebb, bár a versenyben a Kassai Műszaki Egyetem is fontos tényező. Interregionális együttműködések elmélyítése A regionális versenyben sorsdöntő kérdés, hogy Miskolc város, hogy tudja pozícionálni magát. A Miskolc-Kassa együttműködés írott malaszt marad mindaddig, amíg konkrét HBH Euroconsulting Kft. – RPE Regionális Projekt Előkészítő Iroda Kht.

113


programok, illetve projektek nem kerülnek kidolgozásra. A szavak szintjén már több éve jól működik az együttműködés, de ettől lényegesen többre van szükség, hiszen Kassa szisztematikusan fejleszti a gazdaságát, a városképét, a logisztikai kapacitásait és egyelőre nem látszik az, hogy mi lehet Miskolcnak a jövőbeni szerepe a Miskolc-Kassa relációban. A két város akkor lehet egyenrangú partner, ha tervezett módon, deklaráltan mennek végbe folyamatok, ellenkező esetben félő, hogy Miskolc másodhegedűs szerepbe kényszerül. Mikrotérségi funkciók megfogalmazása A kistérség nagy területi kiterjedése és heterogenitása miatt kiemelten szükséges, hogy a kijelölt mikrotérségek egyéni arculattal bírjanak, letisztuljanak a térségi funkciók, az elmaradott, vagy kevésbé fejlett mikrotérségeknek is legyen perspektívája a jövőre nézve, a térség általános fejlesztésén, vagy a multiplikatív hatásra alapozva Miskolc fejlesztésén túlmenően legyenek olyan programok, amelyek közvetlenül is képesek befolyásolni a fejletlenebb mikrotérségek felzárkózását. Integrált térségi szakképző rendszer beindítása A felsőfokú oktatás mellett az ipari szakmunkásképzés és a technikus képzés is fontos területek. Térségi szinten olyan oktatási integrációkat kell létrehozni, amelyek piacképes szakmákkal látják el a fiatalokat, a legkorszerűbb elméleti és gyakorlati oktatásokat adaptálják. A hátrányos helyzetűek iskolai lemorzsolódásának csökkentését és ezzel együtt a felzárkózásukat segítené elő, ha a mikrotérségekben is kialakulna akár önálló akár kihelyezett formában a szakképzés. Ez Miskolc város és az agglomeráció közötti együttműködés újabb lépcsője lehetne. Közlekedési infrastruktúra fejlesztése A kistérség gazdaságilag frekventált területeinek a rugalmas megközelítését biztosítani kell, ezért szükséges a tömegközlekedés újjászervezése, fejlesztése, az elővárosi jellegű gyorsvasút hálózat megteremtése. A mikrotérségi funkciók kiépülésével, és bővülésével szükséges, hogy ne csak Miskolc legyen összekötve sugarasan az egyes településekkel, hanem a mikrokörzet központok is könnyen elérhetők legyenek az egyes mikrokörzetekben élők számára. A kistérségen belüli polarizált fejlődés csak részben oldható fel a mikrokörzetek megerősítésével,

a

funkciómegosztás

rendszerének

rögzítésével.

Lesznek

olyan

települések, amelyek számára nem alakulhat ki más karakteres funkció mint a lakó, alvó funkció. Ezen települések esetén különösen fontos az ingázás lehetőségének a biztosítása,


114


a munkahelyekhez, üzleti-, kereskedelmi- és kulturális szolgáltatásokhoz való gyors és egyszerű hozzáférés lehetőségének a biztosítása. Ezért a térségen belül fejleszteni kell az országos közúthálózatot, és új tömegközlekedés-szervezési eljárásokat kell bevezetni, Miskolc belső agglomerációs gyűrűjére kell kitolni a városi tömegközlekedést. A turizmus integrált, hálózat alapú fejlesztése A térség gazdaságának diverzifikálása céljából a turizmus ágazati súlyának a növelése szükséges. A kistérségnek ki kell tudni használnia a Bükk, a Sajó és a Hernád folyók, a bányatavak és az egyéb pontszerű turisztikai potenciálok meglétét. A turizmus fejlesztése terén elsősorban az attrakciók fejlesztését kell preferálni, illetve a turisztikailag frekventált mikrotérségekben és településeken az új szálláshelyek létrejöttét, a meglévők komfortfokozatának, szolgáltatási színvonalának emelését. A turizmus ágazatban tapasztalható erőteljes versenyhelyzet miatt a hálózati kapcsolatok

erősítését

kell

szorgalmazni.

Miskolc

és

a

kistérsége

egymás

komplementereit képezi turisztikai szempontból is. Az épített örökség, az ipari műemlékek, a turisztikai programok Miskolcra koncentrálódnak, ezzel szemben a vízfelületek (folyók, tavak), ökoturisztikai lehetőségek, lovasturisztikai lehetőségek az agglomerációban vannak meg. Szintén az agglomerációban vannak olyan terültek, ahol nagy kiterjedésű tematikus parkok, egyedi attrakciók (golfpálya, kalandpark, nyári bob, stb.) építhetők ki. Társadalmi felzárkóztatás A gazdaságfejlesztést célzó intézkedéseken túl a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású lakosság felzárkóztatását is el kell indítani. A szlömösödő, depresszív területek, a viszonylagosan magasabb bűnözés negatívan hat a befektetésekre, a turizmusra, a térség általános megítélésére. Ennek érdekében komplex felzárkóztató programokat kell indítani, melyek keretén belül ez a célcsoport lehetőséget kap a tanulásra és a munkaerőpiacra való visszakerülésre. *

A kistérség ezen fejlesztési célkitűzések végrehajtása mentén képes lesz valóra váltani a jövőképben megfogalmazott céljait, igényeit.


115


Felhasznált dokumentumok, szakirodalom 1. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Területfejlesztési Koncepciója 2000-2006 2. Miskolc Megyei Jogú Város Turizmusfejlesztési Koncepciója, 2003 3. Észak-Magyarországi Regionális Innovációs Stratégia és akcióterv 4. Egészséges Társadalom Észak-Magyarországra vonatkozó tervezett intézkedések 5. Észak–Magyarországi (tervezet)

Régió

középtávú

fejlesztéspolitikai

célkitűzései,

2005

6. Észak-Magyarországi Regionális Információs Társadalom Stratégia, 2005 7. Miskolc Európai Kulturális Főváros 2010 Pályázat, 2005 8. Miskolc - a Technopolisz, mint Észak-Magyarország versenyképességi pólusa, 2005 9. Országos Területfejlesztési Koncepció, 2005 (Munkaverzió) 10. Miskolc Megyei Jogú Város 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó városfejlesztési stratégiája és operatív programjai 11. Középtávú Stratégia és Operatív Program a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye területén élő romák élethelyzetének javítására , 2003 12. Miskolciak Miskolcról, 2005 13. Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció, 2005 14. Integráció – itthon; A második Európa Terv megalapozó hipotézisei, 2004 15. KILÁTÓ - Magyarország fejlődését meghatározó nemzetközi folyamatokról; Az OFK-t megalapozó nemzetközi kitekintés, 2005 16. A vidéki magyarország jövője, 2005 17. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Turizmus, 2005 18. A turizmus trendjei – turisztikai innovációk, 2005 19. Egyéb anyagok: a. NFH háttértanulmányai b. Fejlesztéspolitikai Kabinet számára készült előterjesztések c. Személyes interjúk, térségbejárás, workshopok emlékeztetői


116

Megbízó: Miskolc Kistérség Többcélú Társulása. Megrendelő Káli Sándor elnök. Készítették:

Recommend Documents