Médiafigyelés
TREND FM-GAZDASÁGI RÁDIÓ CSOPORT - A NAP VENDÉGE - 2014.09.09. 18:07:19 (00:21:52) Több éve tart a víziközmű szolgáltatások egy szervezetbe tömörítése Mv: A mikrofonnál Lakatos László. Köszöntöm a hallgatókat. Vendégem a stúdióban Szabó Iván ügyvéd, a Magyar Víziközmű Szövetség Vízipari Tagozatának elnöke és a törvényt előkészítő szakmai csapat tagja. Jó estét kívánok! Szabó Iván, elnök, Magyar Víziközmű Szövetség Vízipari Tagozat: Jó estét kívánok! Mv: Ugye most már több éve folyik az integráció, ami a víziközművek integrációját illeti, és ami előkészíti azt a folyamatot, vagy előkészítette azt a folyamatot, ami most zajlik, és ami körül már politikai viták kavarognak. Persze szakmaiak is ezek a viták, és ez a szándékom, hogy a következő percekben inkább erről az oldalról közelítsük meg a dolgot, mert egyébként az ellenzők oldaláról is elhangzanak olyan érvek a víziközművek államosításával szemben, amelyek azért legalábbis megfontolandók. Tehát szerintem érdemes lesz erről beszélgetni. De amivel én kezdeném ezzel kapcsolatban, az, hogy tegnap volt egy konferencia, ahol erről a folyamatról volt szó, és ahol voltak külföldi vendégek is. Egyrészről jöttek olyanok, akik már ezt a folyamatot végigvitték, illetve jöttek olyan országokból, ahol meg szándékoznak majd végigvinni, és kíváncsiak az út közben lévő Magyarországra. Mik voltak a tapasztalatai a tegnapi konferencián? Szabó Iván: Hát, azzal kezdeném, hogy ez, ami a magyar víziközmű szektorban végbe ment az utóbbi négy évben, ez egy világon, tehát nem csak Európában, de a világon egyedülálló folyamat volt. Ugye elég közismert most már, hogy 2012 és 2013 között a 470 kis víziközmű szolgáltatóból sikerült 47-et létrehozni, tehát csökkentettük a számukat elég hathatósan, és felállítottunk a törvény mellett 2011-ben egy olyan intézményrendszert, amely ezt az egész folyamatot kontrollálta. Ugye ma ez a Magyar Energia és Közmű-szabályozási Hivatalon belül dolgozik. Ennek nagyon nagy nemzetközi visszhangja volt, és én szerettem volna egy olyan konferenciát, ahol már nemzetközi színtéren is el tudjuk mondani az eredményeinket, illetve szerettem volna egy olyan modellt bemutatni a magyar közönségnek is, ahol az az egy állami szolgáltatós modell, amit most a kormány éppen tervez megvalósítani, az már működik, sőt, azt lehet mondani, hogy sikeresen működik. Mv: Na, most szerintem itt most érdemes is leragadni. Ugye ha jól tudom, Uruguayban működik ez az egy állami szolgáltatós modell. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen gigacégben tömörül az összes szolgáltató, és akkor így intézik ezt, vagy pedig mondjuk ahogy Magyarországon most ilyen negyven körüli számban vannak szolgáltatók, ők végzik a munkát, és az állam meg majd benyújtja a számlát? Szabó Iván: Jó, hát ugye maga is az államosítás szót használta, ez már politikai vita része. Tehát itt nem államosításról van szó nyilvánvalóan, hiszen nincs is mit államosítani. Tulajdonképpen az történik, hogy az állam alapít egy céget, egy szolgáltató céget, ami igazából nem is víziközmű szolgáltató, hanem ahogy a neve mutatja, szolgáltató. Az uruguayi példa azért volt érdekes, mert ugye nekem ott személyes kapcsolataim miatt tudtam különösebben bemutatni, de ez nem csak egyedülálló a világon, tehát DélAmerikában több helyen is van erre példa. Részben, vagy egészben megvalósuló állami szolgáltatás. De
1/6 oldal
www.medianezo.hu +36 20 383 1950
[email protected]
Médiafigyelés
egyébként van erre példa Európában is, tehát például a skótoknál szintén egy állami szolgáltató van. Ők egyébként részt is vettek a tegnapi konferencián, és nagy érdeklődéssel hallgatták az előadásokat. Úgyhogy dr. Szalóki Szilviára, az energiahivatalnak az elnökhelyettesére, aki ezekben a víziközmű ügyekben illetékes, le is csaptak éhes karvalyként, hogy ők is ilyet szeretnének, és mondja el, és szeretnének véleményt cserélni vele. Ugyanez a lengyelekre is igaz volt egyébként. Mv: Na jó, itt az államosítás kapcsán, ugye sokan ezt nem is értik, mert ugye Magyarországon nagyon sok helyen például a csatornázást, és ez még mondjuk az integráció előtt is felmerülő kérdés volt, és aközben is, hogy ugye nagyon sokan saját zsebből elég sok pénzt áldoztak arra, hogy a kapujukig eljöjjön a csatorna. Utána ők a saját pénzükön oda rákötöttek, és aztán ezek ilyen kis közösségek voltak, amelyek intézték ezt a dolgot, és aztán egyszer csak ennek az egésznek be kellett tagozódnia egy nagyobb egységbe, és ott sokan úgy érezték, hogy most elvették az ő vagyonát, hiszen azt ő kifizette. Tehát nem úgy volt, mint nagyon sokaknak, mondjuk Budapesten, hogy ez csak úgy egyszerűen ott van lehetőségként, hanem bizony neki azt a zsebéből kellett megoldani. És feltűnően sok pénzből. Tehát négy-ötszázezer forintokba kerültek ezek a csatornázások. És most egyszeriben úgy érzik, hogy ez ugye államosítva lett. Szabó Iván: Először is itt tegyük tisztába. Tehát én ezt az államosítás szót nem szeretem. Nyilván a liberálisok azért használják, mert ebből politikai hasznot remélnek. Mindenki az ötvenes évekre asszociál Magyarországon erre. Mv: Jó, de közösségi tulajdonba veszik, akkor mondjuk ezt. Szabó Iván: Én azt mondanám, hogy az állami szerepvállalás növekedése. Az állami szerepvállalás növekedése a közszolgáltatásokban egyébként egy világtendencia. Mv: De azok a szolgáltatók, amelyeket így az integráció során létrehoztak, ez a 47 - ha jól emlékszem -, ezek milyen tulajdonban vannak? Ezek milyen cégek? Szabó Iván: Ezek szinte kivétel nélkül nemzeti tulajdonban vannak. Mv: Hát állami tulajdonban. Szabó Iván: A nemzeti tulajdon, az jelent önkormányzati tulajdont és jelent állami tulajdont is. Ez a nemzeti vagyontörvény szerint ilyenképpen nemzeti tulajdont. Még van Magyarországon egyébként privatizált vízmű. Hozzáteszem, nemcsak külföldi, magyar is van még. És működik. Amit az előbb elkezdett itt mondani, hogy ugye itt a víziközmű-társaságok létrehoztak csatornarészeket, és aztán ezek állami vagy önkormányzati tulajdonba kerültek, ez egy nem mai történet, ez 1995-ös történet. Az 1995. évi 47-es törvény a vízgazdálkodásról szabályozta ezeket a társulatokat. Tulajdonképpen az volt a probléma Magyarországon, hogy az ivóvízellátás viszonylag hamar megjelent Magyarországon, és azt lehet mondani, hogy 2007-re az ivóvízellátás Magyarországon százszázalékos volt. Ezzel szemben a csatornaellátás, az jelentősen elmaradt az európai uniós átlagtól. 2007-ben csak 57%-ban volt a csatornázottság megoldva Magyarországon, úgyhogy erre elég erőteljes európai uniós projektek is voltak az elmúlt négy évben, hogy ezt leküzdjük, ezt a hátrányt. Ugye, ez arról szólt, ez a történet, hogy miután az államnak ebben az időben nem volt arra pénze, illetve az önkormányzatnak nem volt arra pénze, hogy ezeket sajáterőből megvalósítsa, ezeket a csatorna-beruházásokat, az emberek viszont nagyon szerettek
2/6 oldal
www.medianezo.hu +36 20 383 1950
[email protected]
Médiafigyelés
volna csatornát teljesen érthető módon. Ezért aztán lehetőséget adott a törvény arra, hogy a lakosság önerősen megvalósítsa ezeket a beruházásokat. Viszont ugye, utána ezeket a csatornákat üzemeltetni kellett. Ezért rendelkezett úgy a törvény, hogy miután elkészültek ezek a művek, ezeket át kellett adni üzemeltetése az állami vagy az önkormányzati tulajdonban lévő üzemeltető részére. Mv: És akkor ezek az önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő víziközmű-társaságok, ezek megmaradnak ebben a formában, tehát őket már nem vonják tovább össze, hanem az az egy szolgáltató, amiről most szó van, hogy létrejön, az közéjük ékelődik, mint mondjuk, most a díjbeszedő? Tehát tulajdonképpen egy ilyen állami díjbeszedő lesz belőle? Szabó Iván: Bonyolultabb ennél azért egy kicsit a helyzet. Tehát visszatérve az első kérdésre. Víziközmű-társulatok eleve úgy vannak elrendelve, hogy ezek egy véges idejű gazdasági társasági formák. Igazából nem gazdasági társaságok, de ahhoz hasonlóan működnek. Van egy kezdetük és van egy végük, amit egészen pontosan meghatároz a törvény. Amikor a beruházást átadják, akkor meg kell szűnniük. el kell számolni a vagyonukkal, át kell adni az önkormányzat vagy (...), hagyományosan egyébként az önkormányzat részére ezeket a megépült csatornarendszereket. És utána pedig az üzemeltető üzemelteti. Amiről most szó van, amiből most reform várható, az egy állami szolgáltató cég, gyakorlatilag kizárólag azzal a tevékenységgel fog foglalkozni - a jelenlegi elképzelések szerint, tehát ez még változhat -, hogy tulajdonképpen beáll a fogyasztó és a jelenlegi szolgáltató közé. Tehát mondjunk egy példát. Mondjuk, a Bács-Kiskun Megyei Vízmű Zrt. egy kiváló szolgáltató, jelenleg szolgáltat BácsKiskun megyében a fogyasztóknak. De a jövőben a szolgáltató és a fogyasztó közé be fog állni ez az állami szolgáltató. Nevezzük, mondjuk, Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-nek, aki kiszámlázza a lakosságnak magát a vízdíjat. Illetve megrendeli a Bács-Kiskun Megyei Vízmű Zrt.-től magát a szolgáltatást, tehát azt, hogy előállítsa a vizet, megtisztítsa és elszállítsa a lakossághoz. Ami az újdonság ebben a rendszerben, és amiért erre szükség van, az az, hogy ezek után ezek a szolgáltató cégek rendszerüzemeltetőként fognak működni, és nonprofit jelleggel. Tehát abból a tevékenységből amit most folytatnak, ők nem eredményezhetnek hasznot. Mv: Igen, örülök, hogy itt van, mert nekem ez nem egészen világos, hogy attól, hogy beiktatnak még egy céget, ezeknek ugye lesznek mindenféle vezetői, meg csomó alkalmazottjuk, persze a munkaerőpiacnak lehet, hogy jót tesz, de egyébként hogyan tud ez költséghatékonyabb lenni? Hogyan lesz ettől olcsóbb a vízdíj? Mert ugye erről szólnak a hírek most már hetek óta, hogy az egyik oldal azt mondja, hogy ez államosítás, mert majd máshonnan, másik zsebből, keresztfinanszírozással, akárhogyan lehet majd csak csökkenteni a víznek a díját, önök meg azt mondják, hogy nem, merthogy ez sokkal költséghatékonyabb. Na de hát beiktatnak még egy céget. És én azt nem látom, és ez az igazi kérdésem elsőnek - aztán majd a többiről is beszéljünk -, hogy legyen akár nonprofit az adott szolgáltató ott helyben, ő ezt miért nem teheti meg? Mert ezt a keresztfinanszírozást utána is meg lehet oldani. Neki keletkezik hiánya, akkor megkapja a különbözetet, mint ahogy egyébként ez majd itt a könyvelésen át fog menni így is, úgy is. Szabó Iván: Jó, hát akkor menjünk sorba szerintem. Tehát nagyon sok tévhit van, és azt gondolom, hogy elég sok félrevezető szándékos hír is van ebben a kérdésben. Nyilvánvalóan nem fogja jelentősen befolyásolni azért a munkaerőpiacot ez a kérdés. Egyszerűen racionalizálódni fog. Hát gondoljon bele,
3/6 oldal
www.medianezo.hu +36 20 383 1950
[email protected]
Médiafigyelés
most is még mindig van negyvenhét szolgáltató. De mondjuk hogyha jövőre csak huszonöt marad, vagy húsz marad, akkor is az húsz szolgáltató, az húsz ügyfélszolgálat, ráadásul teljesen eltérő rendszerek, teljesen eltérő megoldások vannak a követeléskezelésre. Van aki kiadja követeléskezelő cégnek, van aki saját maga hajtja be a követeléseket. Vannak ahol nagyon profi informatika működik, valahol még csak küszködnek ezzel. Ez azért fog megváltozni, emrt az egységes szolgáltató egységes rendszereket fog alkalmazni. Egyébként az én tudomásom szerint, az általam ismert tervek szerint ezek már meglévő rendszerekre fognak fölépülni. Tehát például a posta közbeiktatásával, vagy a jelenleg is működő Díjbeszedő Rt.-nek a beiktatásával. Mv: Ne felejtse szavát! Pont a díjbeszedőről akartam kérdezni, hogy akkor megszűnik, vagy a Díjbeszedő Holdingból jön létre ez az állami szolgáltató? Vagy végelszámolással megszüntetik, mert ugye ellehetetlenül, mert innentől kezdve Budapesten nem ő fogja beszedni a vízdíjakat, mint eddig, hanem majd a most létrejövő szolgáltató. Szabó Iván: Amikor arról beszélünk, hogy miért kell ez az egész, ugye, azt a kérdést tette fel, hogy miért lesz ez olcsóbb, mi ennek a racionalitása. Azért ezek a víziközmű cégek jelenleg is zrt. formájában működnek. Az a tapasztalat, hogy ez egy tőkés gazdasági forma. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a skorpió és a róka meséje. Tehát ne várjuk a skorpiótól, hogy más lesz. A tőkés gazdasági formába működő gazdasági társaság az profitra törekszik. Optimalizálni akarja a működését. Teljesen rendben van egyébként, a tulajdonosok ezt várják tőle. Ez azzal is jár, hogy például a jelenlegi helyzetben, amikor a rezsicsökkentés egy cél, akkor nem lehet rászabadítani az emberekre egy behajtó céget. Nagyon sok példa van erre, nagyon sok panasz van. Talán a legtöbb panasz ebből van, hogy különböző behajtó cégeknek adják ki a követelést, aztán azok meg törvényes, vagy nem egészen törvényes eszközökkel próbálják ezeket a követeléseket érvényesíteni. Erről ugye a médiába nagyon sokat hallani, hogy sms-t küldenek. Ezért kell az, hogy egy állami cégen keresztül, amely megfelelő szociális felkészültséggel rendelkezik, az egész ország területére hajtjuk végre a beszedéseket. Nem lehet olyan területeken beszedni díjat, ahol az emberek nem tudják megoldani, vagy pedig másfajta díjrendszert kell bevezetni. Mv: De ebben nincs kódolva az, hogy azt mondják, hogy jó, hát akkor most ez sokkal egyszerűbb lesz, mert akkor nem kell befizetni. Minek fizessük be, hiszen most itt szociálisan érzékeny szervezet fogja beszedni, meg fogja érteni, hogy most nincs nekünk pénzünk erre. Tehát azért ennek vannak veszélyei. Szabó Iván: Milyen szempontból attól függ. Mv: Olyan szempontból, hogy aki nem akarja befizetni, az is hivatkozhat arra, hogy ő szociálisan nem képes kifizeti a vízdíjat. Szabó Iván: Értem. Erre nagyon sok technikai megoldás létezik. Vannak most már, hogy, az áramszolgáltatásba vannak úgynevezett fizetős mérők. De egyébként a magyar víziközmű reformnak egy nagyon fontos része lesz, és 2015-re egyébként pilot projectot is kell indítani ebben a kérdésben - az okos mérőknek a bevezetése. Tehát az okos mérők például alkalmasak lesznek arra, hogy a fogyasztást nemcsak mérjék, hanem esetleg nemfizetés esetén például korlátozni is lehet. Mv: Na, de hát akkor itt van az a pont, hogyha ez emberi jog és alapvető emberi jog, hogy a vízhez hozzájussanak, ha korlátozva van, akkor egy alapvető emberi jogban korlátozzák azt az embert, akinek egyébként fölajánlották, hogy szociálisan érzékenyen fogják beszedni a díjat.
4/6 oldal
www.medianezo.hu +36 20 383 1950
[email protected]
Médiafigyelés
Szabó Iván: Nyilván, de ugye van a jogban egy olyan általános szabály - ezt azért mindenki ismeri -, hogy nem lehet a joggal visszaélni se. Tehát így van, tehát alapvető emberi jog, hogy mindenki hozzáférjen, és mindenki ésszerű áron jusson hozzá a vízhez, viszont ezzel a joggal nem lehet visszaélni. Egyébként egy pillanatra visszakanyarodva: nagyon érdekes volt az Uriarte professzornak a tegnapi előadása, aki ezzel kapcsolatban elmondta, hogy Uruguayban például ezt úgy oldják meg, hogy ott is vannak szociálisan nagyon rászoruló rétegek, jóval nagyon rétege van Uruguayban, mint Magyarországon természetesen. Ahhoz képest, hogy Közép-Amerikában ez a leggazdagabb országok közé tartozik. És ott például van egy progresszív díjuk, ami azt jelenti, hogy bizonyos köbméternek a fogyasztására a szegény emberek, akik igazoltan, a szociális központok által igazoltan szegények, ahhoz majdnemhogy ingyen jutnak hozzá, de ha egy bizonyos mennyiségű köbméteren túl fogyasztanak, akkor már ez progresszíven növekszik ez a díj. Tehát nem lehet visszaélni azzal, hogy ők olcsóbban kapják a vizet, nem lehet autót mosni meg kertet locsolni azzal a vízzel, amit egyébként ők az államtól kedvezményesen kapnak. Mv: Most egyébként egy nagyon fontos kérdésemre is válaszolt inkluzíve. Mert arra lettem volna kíváncsi, hogy hogy lehet így a takarékosságot és a környezetvédelmet is szolgálni. Illetve ha már ezt most idehoztam, zárójelben azért beszéljünk erről is egy pár szót. Bár tudom, hogy nagyon sokakat ez érdekel a legkevésbé, de hát ezért gondolom azt, hogy fontos róla beszélni, hogy talán jobban érdekelje az embereket. Hogy mennyire cél, vagy mennyire gondolkodnak ezen is, hogy az új rendszerben hogyan lehet még környezetbarátabban, még inkább takarékosan bánni a vízzel, ami egyik legnagyobb kincse ennek az országnak, és ugye látjuk azt a tendenciát, hogy az ivóvíz, a tiszta ivóvíz, ami ugye emberi jog, alapvető emberi jog, mégiscsak egyre szűkösebben áll rendelkezésre a világon. Szabó Iván: Én itt eloszlatnék egy tévhitet. Nekem nagyon kiváló barátom a Koncsos László professzor úr, a Budapesti Műszaki Egyetemnek a vízi közmű tanszékének a vezetője, és őtőle tudom, hogy Magyarország a világon egyik leggazdagabb ivóvízben. Csakhogy ez elsősorban a Dunából és a Tiszából ered. Mv: Az meg kifolyik az országból. Szabó Iván: Ez egy átfolyó tömeg. Tehát óriási mennyiségű víz jön be Magyarországra, de óriási mennyiségű víz is távozik. Mv: Sokak szerint több folyik ki, mint amennyi befolyik. Érdekes matek ez, de állítólag így van, és hogy ez nagy veszélyeket jelez előre. Szabó Iván: Nem tudom, azt hiszem, ez egy ilyen legenda lehet. Ez nyilván egy szakember, de hidrológus szakembert kell erről megkérdezni. Viszont vannak természetesen nagyon értékes, felszín alatti vizeink. Karsztvizeink például egészen kiválóak. Tehát olyan minőségű a karsztvíz, hogyha bepalackozzuk, akkor rögtön el lehetne adni ásványvíznek. És vannak olyan területek az országban, ahol minél többet termelnek ki karsztvízből, annál több lesz. Nagyon furcsa, tényleg igazi kincs. De ezzel szemben vannak az Alföldön vízhiányos területek. Tehát azért van egy tévhit bennünk, hogy itt mindenhol mindenkinek rengeteg ivóvíz áll rendelkezésére. Ez nem így van. Vannak az országban ivóvízben gazdag területek és vannak szegény területek is. Nyilván meg kell oldani az ő ellátásukat is. Az, hogy ez az új rendszer mennyire fogja a környezetvédelmet szolgálni, én azt gondolom, ketté kell
5/6 oldal
www.medianezo.hu +36 20 383 1950
[email protected]
Médiafigyelés
választani a kérdést. A víziközmű-szolgáltatás az egy fejlesztési kérdés. Ez egy vonalas létesítményes szolgáltatás, tehát ez fejlesztés, ami némileg persze ellentétben van a környezetvédelemmel, de hát azért rengeteg környezetvédelmi aspektusa van a víziközmű-törvénynek is. Magára az ivóvízkészletnek a védelmére, a vízbázisok védelmére, a nemzeti vízkincsnek a megvédésére arra több figyelmet kell fordítani. Mondanék egy példát, hogy nemrégiben röppent föl a hír például, hogy a szlovákok megtiltották az exportot, a vízexportot külföldre. Én nem tudok róla, hogy különösebben nagy mennyiségű vízexport lenne Magyarországon, de például az Uriarte professzor úr mondta el, hogy ők az alkotmányban is szabályozták azt, hogy nem lehet külföldre ivóvizet adni, kizárólag humanitárius célból, tehát, ha valamilyen katasztrófa van. És ebből az állam nem is képezhet hasznot. Tehát, haszonszerzési céllal ivóvizet nem lehet külföldre adni. Ez még előttünk van ez a szabályozás Magyarországon. Mv: Ez már csak azért is fontos, mert itt a különböző arab országokkal folytatott előremutató tárgyalások - és persze ez nem az ön asztala, csak úgy eszembe jutott -, hogy rendszerint elhangzik, hogy a kiváló magyar ásványvizekből nagyon szívesen vásárolnának. Ezek szerint, akkor önnek már tudomása van róla, hogy erről is lesz valamiféle szabályozás? Szabó Iván: Nem, ebből nincsen. Amit ön említ, az egy egészen más kérdés. Magyarországon az ivóvíz források, amíg a vezetékbe kerül, ez egy állami kincs. Ez a magyar népé. De lehetőség van egyébként palackozni ásványvizet. Ami sokszor nem is ivóvíz minőségű, tehát azt kezelni kell. És az, hogy valaki bepalackozza az ivóvizet és eladja a piacon, attól függetlenül, hogy nekem mi a véleményem az ásványvizekről, - mert nem túl jó a véleményem az ásványvizekről - az egy más kérdés. Az egy kereskedelmi kérdés. Mv: Akkor most tartunk egy rövid szünetet, meghallgatjuk a híreket és a hírek után folytatjuk ezt a beszélgetést Szabó Iván ügyvéddel a Magyar Magyar Víziközmű Szövetség Vízipari Tagozatának elnökével. Kérem, tartsanak akkor is velünk!
6/6 oldal
www.medianezo.hu +36 20 383 1950
[email protected]
