Másvilágkép. Összeállítás Samu Géza művészetéről

695 Ft

20 15

december

Másvilágkép. Összeállítás Samu Géza művészetéről Zseni volt-e Csontváry? 2. rész Fiat lux! Schöffer és a fényművészet Privát nacionalizmus, Cindy Sherman, Ai Weiwei Lel-tárok és Látványtárok Munch Bécsben Van-e magyar gyermekkönyv-illusztráció?

tar talom

Naputakk Naputa

Zseni volt-e Csontváry Kosztka Tivadar? 2. rész: Selmecbánya látképe S Z A B A D I J U D I T ————36

Remekművek találkozása Modern magyar festészeti tárlat Füreden 40 E G E D D A L M A ———— Fia t Lu Luxx

Az Idő vasfoga Széljegyzet a Schöffer-kiállításhoz R O C K E N B A U E R Z O L T Á N ————42

A fénynek tudói Fény(ny)elvek M U L A D I B R I G I T T A ————46 Közöd?? Közöd

Szabadlábon a szabadságért harcoló szabadságvesztő Ai Weiwei kiállítása R U D O L F A N I C A ————49

Mi legyen Fehérlófiával? Privát nacionalizmus. Képzelt közösségek, magánképzetek P A T A K I G Á B O R ————52

Nem azé, aki szelfibottal fut fotó: Bán Miklós

Rain Room: a Random International installációja 56 H O R V Á T H M I K L Ó S ————

Egy különleges berlini gyűjtemény Cindy Sherman-retrospektív K O V Á C S Á G N E S ————58 A borító S A M U

GÉZA

Bécsi séta sét a

Másvilágkép című installációját ábrázolja. A H U B E R A N D R Á S által restaurált mű a Vigadó Galéria kiállításán látható 2016. II. 11-ig

Élet-fríz, szorongás, Kék Lovas Edvard Munch: Szerelem, halál, magány / Feininger & Kubin: Művészbarátság R Ó Z S A T E N D R E ————60

Az elfoglalt tér Megyik János, Ingo Nussbaumer – Homme solitaire (Magányos ember) 64 D E Á K C S I L L A G – K Ö L Ü S L A J O S ————

Sarkalatos kérdések Birkás Ákos: Az egész és a maradék D E Á K C S I L L A G – K Ö L Ü S L A J O S ————65

Másvilágképp Másvilágké

Samu Géza emlékezete

Lel-tárr Lel-tá

Tisztelt Olvasó!

Isten nézi az embert Elhangzott Samu Géza 1983-as kiállításának megnyitóján a Műcsarnokban M A K O V E C Z I M R E ————4

Kőszáli kunyhó a Műcsarnokban

M A K K Y G Y Ö R G Y F O T Ó E S S Z É J E ————6

Samu Géza érvényessége Másvilágkép K O Z Á K C S A B A ————8

A szoborrajzoktól az installációs vázlatokig Samu Géza emlékkiállítása L Ó S K A L A J O S ————13

Eredeti, erős gyökerű szobrászat Beszélgetés Kő Pál szobrászművésszel P . S Z A B Ó E R N Ő ————16

Egyszeri volt, amit megteremtett Beszélgetés Bukta Imre képzőművésszel 21 P . S Z A B Ó E R N Ő ————

A bartóki minőség Beszélgetés Huber András szobrászművésszel 26 P . S Z A B Ó E R N Ő ————

Életet lehelni Vörösváry Ákos Látványtára T É R E Y J Á N O S ————66

Az (Uj)házi ünnepség, avagy kínos percek Tyúkanyó meséi 75. 68 K O V A L O V S Z K Y M Á R T A ————

Mindenségdobozok Szikora Tamás emléktárlata B A L Á Z S S Á N D O R ————70

Lélekemelő kollekció A Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteménye W E H N E R T I B O R ————72 Vackor a műterembe műterembenn

Rázós ügyek Aranyvackor: ötödik gyerekirodalmi- és illusztrációs pályázat 74 R É V É S Z E M E S E ————

Az eredeti helyszín Az 1986–1994 között működött Óbudai Festőiskola tagjainak kiállítása P . S Z A B Ó E R N Ő ————78 Köny v

Masszív emlékek és emlékidéző ideák Epizódok Samu Géza (1947–1990) munkássága kapcsán 30 W E H N E R T I B O R ————

A népi használati tárgyak ihlette plasztikáktól a növény-environmentekig Szemelvények Samu Géza művészetéről Ö S S Z E Á L L Í T O T T A : L Ó S K A L A J O S ————34

Próféciák és előérzetek A szobrászat mint evangelizációs tevékenység 82 K É S Z M A N J Ó Z S E F ————

Zászlók, jelvények, hamvak Szombathy Bálint: Yu retorika. 83 P A T A K I G Á B O R ———— Last Minute Minut e

Vonalak, térben, koreaiul Suh Jeong-min kiállítása M E C S I B E A T R I X ————84

ajánló

Időalap / Timebase Kor társ médiaművészet Új Budapest Galéria, 2015. december 5. – 2016. március 20.

A test emlékezete A Block Csoport kiállítása

Az ellipszis terében Péter Ágnes kiállítása m21, Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs, 2016. január 10-ig

P a k s i K é p t á r, 2 0 1 6 . f e b r u á r 7 - i g

A Time-Base Corrector az analóg videotechnika

A kiállításon hat hagyománycentrikus képzőmű-

Világunkban a Hold nem körpályán mozog

kivételesen fontos kiegészítő egysége volt, stabi-

vész teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek – annak

a Föld körül, hanem egy komplexebb útvo-

lizálta a gyakran szétesésre hajlamos elektronikus

ellenére, hogy a művészek Manet-tól napjainkig

nalon, amit ellipszisnek neveznek. A Hold

jelet, korrigálta a szinkron, a hang és a kép eset-

ismételten kérdezik azokat önmaguktól és néző-

ellipszis pályájának egyik gyújtópontja maga

leges technikai hibáit, s így jó minőségben tette

iktől – még mindig sürgetően időszerűek: a popu-

a Föld, de mi van a másikban? Ez az a hely,

láthatóvá, hallhatóvá a nézők számára az üzenetet.

láris, ugyanakkor exkluzív művészi tevékenység

amely a Föld kiegészítője, aminek virtuális

Ez az eszköz mára, mint a digitális világban szük-

értelmére kérdeznek rá. Semmit nem akarnak

vagy potenciális minőségei vannak, vonzást

ségtelen, eltűnt – még mielőtt magyarul meg

mondani, és mégis beszélnek, megpróbálnak

gyakorol és lehetőségeket teremt a kereső,

tudtuk volna rendesen nevezni.

azonosulni vagy összeolvadni a médiummal. Vajon

képalkotó ember számára.

miért vonzó és aktuális még mindig ez a nem

K O M O R Ó C Z K Y T A M Á S : Bluten Tag! 2014, videó, 14 perc

A Time Based Art – idő alapú művészet – kategória is az analógból digitálisba forduló kor terméke. Mindazon műalkotások összefoglaló neveként kísérelték meg bevezetni, melyek más módon veszik igénybe a néző idejét, mint a festmény, a szobor, a grafika vagy az épület. Míg utóbbiaknál a nézőtől függ, mennyi időt szán a műre, az időalapú – gyakran médiaművészetnek is nevezett – formánál a befogadás alapvető feltétele, hogy a néző erre határozott időtartamot szánjon saját, személyes idejéből, ami alatt a művet feltárja, meghallgatja, megnézi. A bemutató törzsanyagát az elmúlt öt év (2010–2015) alkotásaiból válogatott ún. „egycsatornás” videoművek mellett installációk és archívumi jelleggel helyben nézhető munkák alkotják.

P É T E R Á G N E S : Ellipszis, 2015

Részlet a kiállításból

akaratlagos ontológiai realizmus? Nyilván azért, mert a művészi reprezentáció jellegét többnyire nem művészi konvenciók határozták meg évszázadokon keresztül. Mindenkit a mű szerzője érdekelt, nem pedig a kód, amellyel a mű beszélget a

Péter Ágnes kiállítása azt az utat kínálja, ahol a látható és a láthatatlan természet a valóságos és a virtuális világ kapcsolódásában eljuthatunk a megértés mélyebb rétegeibe, a több dimenzióban élhető élet érdekében.

potenciális megszólítottal – miközben a kommunikált üzenet többértelműségét éppen e kód szavatolja, amely egyben az esztétikai élmény kulcsa is. Mindenesetre a mű – ahogy ezt a modernisták majd később a posztstrukturalista gondolkodók megmutatták – a kódok egyfajta keresztrejtvénye, amely többféleképpen dekódolható anélkül, hogy esztétikai értékéből veszítene. A Block Csoport képzőművészei ezekben az interpretációs játékokban élik ki magukat.

2

20 15

december

Jelentés

Csoportos kiállítás

Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor kiállítása

Kor társ Művészeti Intézet – Dunaújváros, 2015. december 4. – 2016. január 22.

Rober t Capa Kor társ Fotográfiai Központ, 2016. március 13-ig

Biztonsági mentés Kokesch Ádám kiállítása Kassák Múzeum, 2015. december 31-ig

2013-ban, Esterházy Marcell Vesd össze és

Kokesch Ádám a modernitás tárgykultúráját és az

kortárs magyar képzőművészeti szcéna női szerep-

Gerhes Gábor Neue Ordnung című önálló,

absztrakt művészet hagyományait eredeti módon

lőivel foglalkozik. A tudatosan fiatal és középge-

korszakzáró bemutatói nyomán Forgács Péter

gondolja újra, az absztrakt művészet esztéti-

nerációs alkotókra koncentráló kurátori válogatás

fogalmazta meg a három alkotó immanens

káját köti össze egy képzeletbeli csúcstechno-

a pusztán nőművészeti megközelítés helyett a

szellemi közösségének gondolatát. E feltéte-

lógia dizájnjának az esztétikájával. A klasszikus

női alkotói attitűd különböző aspektusait, árnya-

lezett közösség alkotja a Jelentés című kiállítás

modernizmus purista esztétikája kezdetben

latait vizsgálja; célja a téma és az annak kapcsán

kiindulópontját. A három művész nem alkotó-

párhuzamosan fejlődött a modern dizájnnal,

felmerülő kérdésfelvetések sokszínűségének

csoportként lép fel: a Jelentés három egyéni

belsőépítészettel, tárgyformálással, ez a jelenség

bemutatása, valamint az arról folytatott diskurzus

bemutatót rendel egymás mellé, hogy így

a 20. század elején a Bauhaus tevékenységében

továbbmozdítása.

adjon lehetőséget a művészi gyakorlatok közti

artikulálódott először.

a Tornyai János Múzeum tulajdona

fotó: Orbán György

A Rendezetlen nőügyek című csoportos kiállítás a

E S T E R H Á Z Y M A R C E L L : Tourner la page, 2015,

K O K E S C H Á D Á M : Biztonsági mentés, 2015

giclée print, 115 x 115 cm

kapcsolódási pontok felderítésére, összeolvasására, a gondolati közösség igazolására. J A G I C Z A P A T R Í C I A : Wonder Woman, 2014, olaj, vászon, 170 x 125 cm

Kokesch elsősorban azt a kérdést veti fel munkáiban, hogy mai szemmel összefüggés teremthető-e a klasszikus modernség és a modern

Esterházy, Forgács és Gerhes legújabb

dizájn párhuzamos fejlődésének a mintájára a mai

munkáik bemutatásával olyan – sok esetben

radikális dizájn esztétikája és a radikális képző-

nyelvi – jelenségeket állítanak a figyelem

művészet között? Mi van akkor, ha a dizájn meg

Habár a válogatásban szereplő változatos

fókuszpontjába, mint a hatalmi nyelvhasználat,

van fosztva értelmező-kommunikáló szerepétől,

médiumú művek egy tematikus csoportja

a propaganda, a hazugság, a felülről diktált

puszta díszítménnyé válik? Kokesch Ádám munkái

egyértelműen a nőművészet kategóriarendsze-

vagy befolyásolt művészeti kánon, vagy a

technikai hamisítványok, imitációk, „halandzsák”,

rével kerül elemi kölcsönhatásba, más munkák

felszín alatt működő állambiztonsági ügynök-

amiből azt sejtjük, hogy a radikális dizájn és radi-

esetében azonban épp a direkt női élményen

hálózat. A különböző történelmi időszakokból

kális képzőművészet összefüggéseit vagy e viszony

túlmutató alkotói attitűd a hangsúlyos. A tárlat

önkényesen emelnek ki témákat, hogy újra-

fiktív voltát igazán egy ironikus kapcsolatrekonst-

e különböző művészi reflexiók, viszonyulások

értelmezéseikkel segítsék megismerni saját

ruálási kísérletben érthetjük meg mélyebben.

egymás mellé rendelésével, ütköztetésével a

korunk jelentésteremtő mechanizmusait.

nőkérdés egyfajta kortárs olvasatát kívánja adni, nyitva hagyva a lehetőséget a téma további értelmezési kísérleteinek.

3

20 15

december

összeállította: Rudolf A nica

Rendezetlen nőügyek

fejezetc ím Másvilágkép fejezetc ím

Samu Géza Cím emlékezete Alcím

kiállítás

SZERZŐ

Tisztelt Olvasó! amely írókat, művészeket, a hivatalos művészet- és kultúrpolitikával szemben álló tudósokat éppen úgy magában foglalt, mint fiatalokat, akik elsősorban a néptánc, illetve a táncházmozgalom révén fogalmazták meg a néphez, a nemzethez való tartozásukat. A magyar, s benne az erdélyi tradíciók kutatása, a kortárs művészet világába való beemelése a korszakban számos művészt, művészcsoportot, építészt foglalkoztatott. Közülük is a legfontosabbak közé tartozott Samu Géza, akinek munkássága ugyanakkor a kortárs egyetemes törekvésekhez is szorosan kötődik. Művészgenerációkra gyakorolt hatást, a halála óta eltelt negyedszázad alatt azonban nem rendeztek műveiből olyan átfogó kiállítást, amely az azóta felnőtt nemzedékek előtt is méltó módon reprezentálta volna az életművet, és amely a tradíció és a modernizmus, a nemzeti hagyomány és az egyetemesség kérdéSAMU GÉZA

A 20. század második felének egyik legjelentősebb, de

séről folyó diskurzusban jelentős művek együttesén keresztül adhat

mindenképpen legeredetibb szobrásza volt Samu Géza

támpontokat. Összeállításunk, amely a Vigadó Galériában 2015. XII.

(1947–1990). A Munkácsy-díjas alkotó munkássága az

4. – 2016. II. 11. között látható Másvilágkép című Samu Géza emlék-

egyik oldalon szorosan kötődött a „nomád nemzedék”

kiállításhoz kötődik, a szobrász munkássága különböző rétegeinek

megjelenéséhez, a magyar népművészet, a népi kultúra, a

megjelenítésével, a kortársak, a művészbarátok visszaemlékezéseivel,

folklór és általában a tradíciók fölfedezéséhez az 1960-as,

a Samu Géza műveiről írt kritikákból készült válogatással, a művek

1970-es évek fordulóján. Az új generációk identitás-

reprodukcióival és a művész jelentős kiállításairól közült dokumen-

keresése egyre szélesedő mozgalmat eredményezett,

tumfotókkal az életmű értékeire, időszerűségére kíván rámutatni. P. Szabó Ernő

Isten nézi az embert Elhangzott S amu Géza 1983-as kiállításának megnyitóján a Műcsarnokban MAKOVECZ IMRE A világ természettől adott, vagy sem, a felejtés kegyelem,

A természet nem Isten felejtése, úgy ahogy van? Az élet nem Isten

vagy gyilkosság, nem tudom. Aki elfelejt valamit, a valami

tulajdonsága-e, önmaga által is feledve? S ha valami ebben az

is elfelejti őt, mindketten kihullanak az időből. Az idő felejt.

eleven múltban róla álmodik, s eléri, kitapogatja az elhaladt teremtő

Nem emlékszünk régmúlt korokra, csak regék, mítoszok,

lábnyomát, nem változik-e át hirtelen, időzavart, idegességet és

misztériumhelyek tesznek kísérletet arra, hogy a jelen időt,

rémületet keltő formában?

a jövő kezdetét a régmúlt elfeledett okával összekössék.

A természet vajon nem egy, csak a szemünkben alvó intelligencia,

Vajon mi történik ma, ami megöli azt, ami a tegnap

melyből, mert látjuk, eltorzulunk és kiválunk, s ha van Isten, az benne

kezdete volt? Az ember nézi Istent, akit saját képére

él és sehol másutt?

és hasonlatosságára teremt, és holnap, mikor meghal, a felejtés áldozataként hal-e meg, mert kreált istene elfelejtette őt?

Vajon ki beszél, mikor a rájuk kapcsolt gépeken át megszólalnak a filodendronok? A mi gépeink szólalnak meg a növények bioáramától, vagy a technikai ébrenlét tárja fel az isteni felejtést álmából?

Vagy Isten nézi az embert, akit saját képére és hasonlatosságára teremt, és látva, amit teremt, meghal, mert teremtménye megfeledkezett róla.

4

Vajon az androgin lenne a megoldás, vagy egy újfajta emlékezés, amelyben éber akarat van?

20 15

december

okozta? Mikor meghal valaki, ezért értjük meg egy csapásra őt magát és az egész életét is? Mert ott van, ahol a múlt? Mi lehetett az ősmutáció, melyen nem fog a felejtés? Volt-e egyáltalán ilyen? Nem csak a világ és saját természetünk viszonya, maga a mutáns sorsa az, hogy mi hajtja, éppen azt nem érti? Vajon nem minden pillanat az érthetetlen, és indokolatlan megértés pillanata annak a bizonyos hajdani megértésnek villanása-é? És csak mi hisszük, hogy régen volt, mert minket is elfelejtettek. Egy erdő csendje mélyebb egy üres szoba csendjénél. A fák, idáig úgy hittük, hallgatnak. Lehet. Mióta a világ csöndje a felhalmozott és újra meg újra termelt fegy-

SAMU GÉZA: Tokaji oszlop, 1977, 15 m megsemmisült

vertömegen nyugszik, mióta az idegen elem a világban hétköznapivá és láthatatlanná vált, úgy hírlik, megszólaltak a növények, és ősi dallamainkat éneklik a madarak. És mivelünk, emberekkel mi lesz? Megáld-e bennünket az emlékezet, és megőrzi-e, megvilágosítja-e az ő orcáját mirajtunk, és könyörül-e rajtunk, felénk fordítja-e az ő orcáját, és ad-e békességet?

Egy új emlékezés úgy járna az idő tájain, mint a test a földön. Abban a tájban minden megtörtént esemény megvan a mai napig is. Az a táj nem azonos azzal, amit a test jár be, nem azonos a mindennapi világgal, az külön van? Vagy azonos, csak nekünk nem áll össze sehogy se? A szimmetria az élet halott képe. A növény szimmetriája eleve nem maga az élet, hanem valami más. Valami, amelyre magyarázatot csak a növény adhatna ugyan, de eleve meghaladja a növény szókincsét. A növény él a szimmetriából, vagy az élet ragyogtat önmagán egy nála hatalmasabbat? A növényt megöli-e a szimmetria, vagy a halál árán éltet egy emléket a szimmetriában, Isten emlékét? És mi? Mi emberek mikor kunyhót fonunk, és házunk elé az élet fáját állítjuk, a szolgának rendelt természetet ébresztjük-e fel önmaga mintaképével, vagy egy ősmutáció megrázkódtató egyszeri megértését makogjuk össze-vissza zagyválva azóta is mutogatva az ördögre, Ő volt az aki életünket elhomályosította, ő miatta akaratunk rosszra hajló? Az éden rövidzárlata, a mindig idő előtti halál, az idegen elem és fény az alvó világban egymást éltetik, egymás rovására. A felejtés nagyobbika, a halál csupán az az életjelenség, melybe hirtelen túl sok mutációs impulzus jutott, a lélekjelenlét hevessége az önmegtagadás testi végletességét

5

20 15

december

MAKOVECZ BENJAMIN (háttal) M A K O V E C Z I M R E , SAMU GÉZA, CSETE G Y Ö R G Y , Tokaj, 1978

Kőszáli kunyhó a Műcsarnokban MAKKY GYÖRGY FOTÓESSZÉJE

Az épület három termét megtöltő növényenvironmentet mutatott be Samu Géza a Műcsarnokban 1983. XI. 17 – XII. 11. között megrendezett kiállításán. Az Orosz Péter által rendezett tárlat katalógusában így vezette be a tárlatot: „36 éves vagyok, mire ez a kiállítás áll. Az eddigi pályám olyan görbével írhatnám le, amelynek mélypontja a 70-es évek közepén volt. Az első szakasz 1969–73, amikor azt hittem, én teremtem meg a szakma közép-európai magyar anyanyelvét. 74-től 79-ig csináltam néhány szobrot, és igyekeztem elfogadtatni magam, miközben besétáltam a csapdába, magamra aggatva valami rosszul definiálható népi mítoszt. A kitörési kísérlet 1976-ban, Hajdúszoboszlón a Vörös szerpentin című environmenttel visszacsatolás híján, szellemi érzékenységemet megkérdőjelezte. Az utolsó években új közösséget, szerepet és műhelyt kerestem és teremtettem munkámnak és magamnak.” Ennek a keresésnek, a „befejezett szobroktól” a nyitott térben megvalósuló művészet létrehozásának volt igen fontos állomása a Műcsarnokban rendezett tárlat, ugyanakkor visszalépés a természethez, a legősibb formákhoz is, hogy innen újraindulva találja meg a helyes utat „az emberélet útjának felén” éppen csak túl, a művészet, a filozófia, a puhuló, de még éppen elég kemény diktatúra „sötétlő erdejében”. Rőzsekötegeket helyezett a kiállítóterembe, iszalag-indákkal kötötte össze az egyes tereket, s benne saját korábbi műveit is, vezette a látogatót a természeti formák, a mutációk és az ember által átalakított természet alakzatai között. Makky György fotóművész Samu Géza kérésére több tucat felvételt készített a kiállításon, a képek segítségével most újra felidézzük az alkotó, illetve az egykori látogató útját az első teremtől a harmadikban felépített „kőszáli kunyhóig”, amely körül nyárfák és rőzsekötegek együtteséből, elpusztult ágakból Samu Géza újrateremtette az élet kereteit.

6

20 15

december

7

20 15

december

Samu Géza érvényessége Másvilágkép V i g a d ó, 2 0 1 5 . X I I . 4 . – 2 0 1 6 . I I . 1 1 .

KOZÁK CSABA

Felelőtlenség lenne a művész halála után negyed

Olaszországba, ahol – Bukta Imrével és Pinczehelyi Sándorral – kiál-

századdal tovább misztifikálni azt, hogy milyen ember

lított a XLIII. Velencei Biennále magyar pavilonjában. Utána

is volt Samu Géza. A mítoszt, a legendát ő teremtette

ugyanezt az anyagot kísérhettem Bulgáriába, Szófiába és a svéd-

műveivel, a róla kialakult legendáriumok világát viszont

országi Lundba. Láttam a kiállítások előtti hajnalokon dolgozni.

meghagyom más emlékezőknek. Az Új Művészet

Hihetetlen munkabírása volt. Láttam, hogyan hozott le – modern

kérésére – a kiállításról szóló beszámolóm előzete-

Toldi Miklósként – egy hatalmas fatörzset a Vitosa-hegyről, hogy

seként – csupán addig merészkedhetek, hogy olyan

azt a Másvilágkép szófiai installációjába építse be. Az utazások alatt

momentumokat említek meg, melyekre biztosan emlé-

ugyanúgy ettünk pacalt, fácánlevest – azon versenyezve, hogy a

kezem és tényekkel igazolhatóak. Samut életének csak

szárnyasok húsában ki mennyi sörétet talál –, mint rákot, kagylót,

az utolsó hét évében ismertem, hiszen 1983 novem-

békát, bogarat. Londonban egyik este nagyon belázasodott, ám

berében kerültem a budapesti Műcsarnok Nemzetközi

másnap reggelre már kutya baja sem volt. Amikor rákérdeztem,

Osztályára, abban a kivételes pillanatban, amikor éppen

hogy mi a titka a szemem láttára elfogyasztott nagy fej vöröshagy-

a művész nagy visszhangot kiváltó tárlatát rendezték.

mának, csak annyit mondott: „tegyél a közepébe egy kalmopyrint.”

(Ne felejtsük, hogy akkorra az Aczél György kultúrpo-

Sokat nevettünk. Láttam, amint két pálca elfordult a kezében, ahol

litikáját „fémjelző” három T annyira legyengült, hogy a

vizet érzékelt, és a jövőbe kacsintva, anyagi sikerében bízva azt

kiállítást – ellentétben az 1981-ben a Pataky Művelődési

mondta: „egyszer még a kutyák is szivarozni fognak.”

Központban bemutatott, Bukta Imrével közös kiállításával – már nem tudták betiltani.) Csak ámultam, ahogy Fáskörös barátaival, szobrásztársaival – Huber Andrással, Orosz Péterrel és Varga Gézával – behordták az erdőt a Műcsarnok három, a Városliget felé néző termébe.

A sztorizást lehetne folytatni, de 43 évesen bekövetkezett halála véget vetett a történeteknek. Két évvel később rendezhettem a Másvilágkép című kiállítását a World Expo ’92 Sevilla három magyar művészt bemutató tárlatán. (Tóth Menyhért anyagának kurátora Supka Magdolna, míg Gaál Józsefének Sárosdy Judit

Utána hetente többször találkoztunk a Lehet úti I. sz.

volt.) Az 1999-es, a Kiscelli Múzeum templomterében bemutatott,

Kollektív Műterem, a városligeti Tóterasz és a Fiatal

leglátványosabb kiállítására raktam össze a munkásságát bemutató

Művészek Klubja háromszögében. (Az utóbbiban

kötetet, melyben a különböző írásokat, riportokat és az életművét

még verekedett is igazáért.) Ettünk, ittunk, éjszakákba

feldolgozó dokumentációt több mint hetven fotó kísérte. Halála

nyúlóan beszélgettünk, miközben Géza mindenkit

után még négy fórumon publikálhattam művészetéről, és megnyit-

túlénekelt: „nem eszi a tik a meggyet…” Nem merném

hattam két, a Fáskörrel közös tárlatát, valamint az MKE Parthenon-

azt mondani, hogy „jóban-rosszban barátok” voltunk,

fríz termében rendezett egyéni kiállítását.

mivel ezt két embernek kell egyidejűleg deklarálnia. (Sokszor akkor derül ki hírességeinkről, hogy mennyi „barátjuk” volt, miután elmentek.) Folyamatos munkakapcsolatban álltunk egymással, többször megnyithattam kiállításait, írhattam róla, fordítottam nemzetközi levelezését, volt, hogy egy versét, amit aztán mégsem publikált. Elkezdett angolul tanulni, kommunikálni ugyan alig tudott, de kívülről fújta Milne Micimackójából Zsebi baba szövegét. Utazhattam vele Balmazújvárosba, Pécsre, Debrecenbe, Miskolcra.

A Samu Géza halálának negyed százados évfordulójára bemutatott emlékkiállítás az életmű eddigi legnagyobb válogatását adja. A Vigadó hatodik emeleti folyosójáról nyíló két, hatalmas termet a kiállítás kurátora, P. Szabó Ernő sikeresen rendezte be, úgy terítette szét az anyagot, hogy se kronologikus, sem pedig tematikus sorrendiséget nem állított fel, hanem hagyta a fali munkákat, a 3D-s műveket, a fotódokumentációt és a vetített filmeket együtt lélegezni – egymással feleselve és ritmizálva –, méretükben különböző alkotásokat egymással ellenpontozva érvényesülni.

Aztán 1985-ben Londonba, Glasgowba és Newcastleupon-Tyne-ba, ahol részt vett a kortárs magyar

S A M U G É Z A : Kétfelé növekvő fa, 1987, somfa, 250x500x250 cm

képzőművészeket bemutató Eighteen Artists from

S A M U G É Z A : Tollas oszlop, 1983, fenyőfa, tuja, toll, 400 cm

Hungary című csoportos kiállításon. 1988-ban pedig

8

S A M U G É Z A : Gereblyeátépítés, 1988, fa, 510x160x60 cm 20 15

december

9

20 15

december

fotó: Bán Miklós

A két terem között nincs minőségi különbség, mindenhova jutottak főművek és az azokat kísérő, értelmező munkák. A jobb oldali terem magjában áll a pécsi Bóbita Bábszínház Cantata Profana előadására készült – eddig még kiállításon be nem mutatott – alkotása, aminek teste, mint oly sok művének, még egy nyitott teknőből készült, fagallyakból font szárnyain zöld vegetáció burjánzik, míg a sematikus fejen egy dámvadagancs terpeszkedik. A műtárgyhoz kapcsolódnak

szilvafa, fekete tölgy, toll, 140 cm

a falon elhelyezett, sima és keresztöltéssel díszített, gyógyított sárguló falapok, melyek bábokat, pajzsokat

fotó: Bán Miklós

S A M U G É Z A : Tollas, 1972,

szimbolizáltak a darabban. Itt magasodik a madártollakkal borított Tollas oszlopa, ennek kontrapunktja pedig a fogazott, tüskékkel applikált talált tárgyának – a gereblyének – költői átlényegítése, az ég felé kanyargó Gereblyeátépítése. Itt van a delphoi Kocsihajtó szobrára emlékeztető, diadalittas Napszekér című műve (és ennek kisméretű variánsa), ahol a kocsit húzó ló fején megjelenik egy kerék motívuma, míg a hátsó tengelyen egy isten-ember alak áll, akinek kezeit egy napkorongot sejtető félkörív fogja össze. A nagyméretű művek társaságában került bemutatásra a tollakkal díszített, a mángorló fájának testét karcolt motívumokkal beborító Szárnyas angyala, játékos, holdsarló szarvú Kisördöge, bronzból készült kisplasztikája, a Király és királyné, a Duna partján felállított Temetési menetének első, vasból készült kicsiny változata, a légiesen könnyed, fa ívekből építkező Madár műve, a soha 10

20 15

december

be nem mutatott Sámán ördög szobra, csíkozott testű,

szimbólumát tartó Tollasa, a szintén tojást felmutató, fakerekeken

bronz Kisördög madárálarccal munkája. És további, a

gördülő, mozgatható teknőszárnyas Kerekes angyala, a vaspán-

térben szétszórt szobrok, kisplasztikák társaságában itt

tokkal rögzített, kinyitható Teknőszárnyú angyala. Itt van a korai,

van az egyik legkiválóbb szobra, A róka vendégségbe

mégis tökéletesen végiggondolt Nagynéném vajat köpül szobra,

megy a gólyához, melynek spirálosan kanyargó fates-

ami két egységből összeállított; az álló törzs egy hántolt, festetlen,

tére egy bronzból öntött, szintén kígyósan tekergő,

felfelé szűkülő üreges henger, melynek szemközti, felső 3/7 része

szarvakkal, tüskékkel riogató rész van ültetve.

félkör alakban van kivágva. A nyitott törzsre merőleges vágat

A bal oldali teremben – továbbra is csak a szobrokat megemlítve – van kiállítva a pallós fejű, íveltszéktestű Nagyanyó mesél című szobra, a gömbfejű, lapos fülű, „kezeiben” a már korábbról ismert félkörívet tartó, karcsú halembert stilizáló Sellője, fatörzstestű, madártollakkal borított, kezeiben tojást, az örökkön megújuló élet

11

alatt – követve a félkör ívét – 3 sorban 33 (népmesei számok!) lyukat fúrt. A mű másik eleme a törzsbe állított hatalmas „fakanál”, melynek nyele 9 (!) helyen átfúrt, akárcsak a henger gerince. A nyél ezeken a lyukakon át violinkulcshoz hasonló srófokkal van rögzítve a hátsó falhoz. A törzs és a „fakanál”, mint oly sok munkájában, itt is antropomorfizál.

20 15

december

SAMU GÉZA: Másvilágkép, 1988, installáció, tölgyfa, cirok, 250x600 cm (Huber András rekonstrukciója, 2015)

Párhuzamos elágazások, 1987, fa, 80x80x25 cm

És sok más mű társaságában természetesen itt van az oeuvre

tulajdonában levő Szarvasteknő, amivel a művész a

koronájának tartott Másvilágképe. A mű 1985-ös előképe a

kocsolai tó jegén és a környező utakon gyalogolt, ahogy

Vadászemlékmű, aminek sziklákból összerakott dombjába ferde,

az Csányi Miklós 1972-ben forgatott, drámaian erős

kérgüktől hántolt faágakat, szarvakat telepített, míg központi motí-

filmjében látható. Itt lett kiállítva a hajlékony, piciny

vuma a különálló munkaként már bemutatott csavart testű, alumí-

fa zsindelyekkel szoknyázott Párhuzamos elágazások,

nium és réz pikkelyekkel díszített Életfacsavar volt. A Másvilágkép

az ezernyi, apró tüskékkel cizellált, levegőbe lógatott

először a velencei kiállítás főpróbájának tekintett tárlaton volt

Kétfelé növő fa mindkét variánsa, a spirálos szarvú,

bemutatva az Ernst Múzeumban, utána a Velence-Szófia-Lund-

szőrös-bolyhos testű Az angyal átváltozása ördöggé,

Berlin állomásokon szerepelt, majd Sevillában. A mostani munka

a csavart testű, csíkozott, fa és réz kombinációjából

tehát a hetedik variáns. A mű alapja egy domb alakú faszerkezet,

összeillesztett Zebrafája, egyszerűségében is megkapó

miközben ennek a váznak raszterszerűen hintett lyukaiból cirok-

Bunkóültetvénye.

kötegek nőnek ki. A cirokerdőbe szarv alakú ágak vannak állítva, míg a mű közepén a Nagy elágazás stilizált fája áll. Az utolsó művek egyike a döbbenetesen tiszta alkotás egy más világképről és az előtte álló másvilág képéről. Samu Géza munkásságát alig húsz évnyi pályafutása alatt (és után) is nehéz definiálni. Volt, hogy szobrászatát nevezték népi szürreálnak, népi vagy rurális avantgárdnak, de ő egyszerűen csak alternatívnak hívta azt. (Legyintve egyet, parafenoménnak is nevezte magát a rendszerváltás környékén.) Samu szobrászi módszere a kezdetekben a következő volt: a falusi környezetből kiemelt egy már nem használt vagy éppen funkcióját vesztett hétköznapi tárgyat – mángorlót, cséphadarót, dagasztóteknőt, fapadot, gyalogszéket, kosarat, kereket, sulykolót, búzalapátot, köpülőt, kerítésdeszkát –, majd azt átalakítva és újraértelmezve a művészet fogalomkörébe emelte. Ezzel a gesztussal a talált tárgyba (ő áltárgyaknak hívta ezeket) új életet lehelt, a népi tárgyformálást és tárgykultúrát az igazi népművészet formarendjével (karikák, körök, pöttyözés, festés, rovátkázás, csíkozás, lyuggatás, fonás stb.) ötvözve sajátságos, mással össze nem téveszthető szobrászatot alakított ki. Ennek a tudatos módszernek része volt, hogy felhasználta a növény- és állatvilág motívumait (ágak-vesszők, lombozat, tüskék, csontok, szarvak, agancsok, tollak, pikkelyek stb.), miközben vájta, fonta a teknőt és a zsindelyes építkezéshez hasonlító falemezekkel vagy éppen bolyhos-szőrös rétegekkel borította műveit. „Áltárgyait” antropomorfizálta, a testet, a törzset, a nyakat, a füleket, a fejet leegyszerűsítve, sematikusan, stilizáltan jelenítette meg. Figuráit (Isten, ember, angyal, ördög) kidolgozatlanul, ám mégis azonosíthatóan absztrahálta. Ábrázolásmódja hol nyers, már-már barbár, rusztikus, miközben – akár egy művén belül – aprólékosan kidolgozott, líraian könnyed, finoman cizellált. Fő alapanyaga a fa (és annak számtalan fajtája) volt, de bátran nyúlt a kőhöz, vashoz, bronzhoz is, majd a matériákat képes volt egy kompozíción belül is egymáshoz szelídíteni. A művészetről vallott világképének tágulásával elkezdett installációkat, műtárgyegyütteseket építeni, miközben párhuzamosan készített kisplasztikákat és nagyobb méretű műveket is. Szintézisre törekedett: egyszerre volt hagyománytisztelő, a tradíciót felülíró, újraértelmező és mérhetetlenül modern, kortárs, a szobrászat nyelvét megújító alkotó. A jelen fotó: Bán Miklós

SAMU GÉZA:

Itt van az egyik főműve, a Magyar Nemzeti Galéria

12

kiállítás is egyértelmű bizonyítéka ennek a kettősségnek, azt deklarálván, hogy művészete – hazai és egyetemes értelemben is – kétségek nélkül érvényes mind a mai napig. És azon túl. 20 15

december

A szoborrajzoktól az installációs vázlatokig Samu Géza emlékkiállítása V i g a d ó, 2 0 1 5 . X I I . 4 . – I I . 1 1 .

LÓSKA LAJOS A decemberi Vigadó Galéria-beli Samu Géza-emlékkiállításon a szoborkollekció mellett a plasztikák előtanulmányainak tekinthető rajzok, vázlatok is láthatók. Ezt a több mint harmincdarabos kollekciót mutatja be írásom. Mielőtt azonban a szoborvázlatokat sorra venném, szükséges néhány szót szólnom a rajz definíciójáról, illetve konkrétan a szobrászrajzról. Mint köztudott, a minden képzőművészeti műfaj ősének tartott rajz lényegét a vonal adja meg. Noha a rajz a legarchaikusabb kifejezési forma, csak a 20. század elejétől, az absztrakt művészet létrejöttével vált autonóm műfajjá, korábban csak vázlatnak tekintették. E felfogásban van is némi igazság, hiszen a művészek főleg a reneszánsz óta – akkor született meg az előrajzolást, tervet jelentő „disegno” kifejezés − számtalan skiccet, vázlatot, tervet készítettek a leendő szobrokhoz, melyeket előtanulmányként kezeltek, vérmérsékletük, szándékuk szerint vagy megőriztek, vagy megsemmisítettek. Nem elhanyagolható tény, hogy a rajz fogalma napjainkban megváltozott, mivel a rajzhordozó médiumok szerepe jelentősen kibővült. Bódi Kinga így fogalmaz erről a Rajz?/Drawing? című kiállítás katalógusának a bevezetőjében: „…a rajz a rajzolás számtalan területen manifesztálódott, így elkezdték önálló műalkotásként, rajzként definiálni az írást (az üzenetet), a skiccet, a firkát, az önmagában álló absztrakt vonalakat, a (kéz)nyomokat. Mindezen formák hamarosan elhagyták a síkfelület adta kereteket is, és kiléptek a térbe. A rajzoláshoz ekkor már nem feltétlenül kellett papír és ceruza. monumentális rajzinstallációk és a komputerrajzok, így a rajz mediális átalakulása után a technikai fordulat is hamar bekövetkezett.”1 A rajz definíciójának e rokonszenves kibővítéséhez csupán azt a megjegyzést fűzném, hogy egyetlen hibája, hogy a fogalmat teljesen megfoghatatlanná, parttalanná teszi.

fotó: Bán Miklós

Megjelentek a rajzobjektek, a test-, fal- és térrajzok, a

szervezői Neducza Náda és Ócsai Károly voltak. Az első 1990-ben

SAMU GÉZA:

nyílt meg a Budatétényi Galériában. Ezen Samu Géza is szerepelt,

Rajz 1, 1970-es évek első fele, papír, ceruza

sőt a Kísérleti bunkóültetvény (1990) című land artos installáció-

Rajzokkal nemcsak a kiállításokon és a biennálékon,

vázlatát díjjal is jutalmazták. A következő ilyen rendezvény már

hanem a mindennapi életben is gyakran találkozunk.

nemzetközivé bővült, és az évtized folyamán több is létrejött.

Azt azonban már csak a plasztikákkal foglalkozó szak-

Az egyes kiállításokhoz tudományos szimpóziumok is kapcsolódtak,

emberek, esetleg a jól értesült művészetbarátok tudják,

melyeken a szakemberek kiemelten foglalkoztak a szobrászrajz

hogy szobrászrajz is létezik, sőt, hogy Magyarországon

mibenlétével. A második, Dimenziók találkozása című konferencia

szobrászrajz biennálékat is rendeztek, melyeknek fő

például teljes egészében ezt a témát tárgyalta. A definíciós kísér-

13

20 15

december

fotó: Bán Miklós

S A M U G É Z A : Sárkányketrec I, 1988, papír, vegyes technika, 70x50 cm S A M U G É Z A : Égig érő csíkos fa, 1990, papír, vegyes technika, 70x50 cm

letek közül emeljünk ki egyet. Beke László a következőket írja a szobrászrajzról: „…Számtalan oka lehet annak, hogy a szobrász a saját nehézkes anyagai helyett a rajzhoz folyamodik. Az esetek legérdekesebbike mindig az, amikor (szobrászatával rokon) önálló rajzot akar létrehozni, például Richard Serra a súlyos tömbszerű foltjaival. Emellett rajzolhat azért, hogy plasztikai ötleteit feljegyezze, hogy az ideális kompozíció kialakítása során a formai megoldásokat próbálgassa, hogy vizuális elképzeléseit másoknak megmutassa, vagy hogy a rajzzal a kivitelezőt instruálja. Még az is elképzelhető, hogy a szoborról utólag készül rajz – dokumentatív szándékkal.”2 Véleményem szerint a szobrászrajzot két összetevő határozza meg. Az első az, hogy a gondolat, a motívum, a forma, a figura térben jelenik meg a papírlapon, míg a másik fontos sajátossága a megszülető plasztikára utaló rajz terv, vázlat jellege.3 Visszatérve az életmű-kiállításhoz és az ott felvonultatott rajzokhoz, megállapíthatjuk, hogy kétféle típusba sorolhatók. A korai, 1970-es években alkotott körplasztikáinak vázlatait határozottan meghúzott összefüggő vonal jellemzi. Samu Géza sok művéhez készített skiccet: a Király és királynőhöz (1969), amin még érezni az ötvös stúdiumok hatását, a Temetési menethez (1976) vagy a paraszti háztartások tárgyaiból átalakított objektszerű körplasztikáihoz (Szarvasteknő, 1970; Nagynéném vajat köpül, 1972). Ezek a rajzok a szobrok hű ábrázolásai, és akár utólag is születhettek (úgy, hogy a kész szobrot skiccelte le a fotó: Bán Miklós

művész), ugyanis Samu Géza szeretett rajzolni, munkái többek között

14

megjelentek a régi Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban. Létezik egy rajzos leltárkönyvhöz hasonló lapja, melyet valószínűleg emlékeztetőnek szánt. Ezen különböző jegyzetekkel és többször évszámmal 20 15

december

fotó: Luzsicza Árpád

fotó: Bán Miklós

ellátva megtalálható sok az 1970-es években készült

terében kötelekkel felfüggesztett, faháncsból formált stilizált

SAMU GÉZA:

figura, így a Füles, a Falovag, a szárnyas kerekes angyal, a

sárkány lebeg. Ugyancsak kereteken függ a teknőformákból

Sárkányketrec II, 1989, papír, vegyes technika, 70x50 cm

mángorló törzsű szárnyas angyal, illetve olyan szoborötlet

összeállított Sárkánykígyó ketrecben (1980) is. Ehhez a témához −

SAMU GÉZA:

is, melyet nem kivitelezett.

elsősorban a váz újraértelmezéséhez − a 80-as évek végén két

Az előbbi, pontosan elkészített rajzoknál összetettebbek az alkotó land artos köztéri szobortervei, különböző installációvázlatai. Közülük is az egyik legkorábbi, az 1983-as Mítoszlop-terv című tusrajza, amin egy spirál alakban fölfelé tekeredő föld posztamens látható. Oldalfalát vesszőfonat rögzíti, a tetején egy fatörzsre emlékeztető, kissé meghajló végű oszlop tör az ég felé. Ugyanezt a témát dolgozza fel a Zikkurat átiraton (1985) is. Sajnos ez a két − az 1988-as Ernst Múzeum-beli kiál-

lírai szépségű vegyes technikájú lapon is visszatért. Mindkettőn az egymás mögé állított fakeretekből felépülő ketrec a főszereplő. Az első variáción a felső részükön szarvszerűen felhajló keretformákból épített konstrukció a földön áll (Sárkányketrec I., 1989), a másodikon egy oszlopra és egy fára erősítetten (függőhídként vagy függőágyként) a levegőben lebeg, alatta pedig egy faágakkal telerakott cipóalakú domb jelenik meg (Sárkányketrec II., 1989). Ez utóbbi gyakran feltűnő alakzat olyan térberendezésben ölt testet, mint a Vadászemlékmű (1985).

lítás katalógusban is megtalálható − rajz nem szerepel

A különböző (mít)oszlopok mellett a csíkos vagy zsindelyes törzsű

a Vigadó Galériában, láthatjuk viszont egy variánsukat,

világfa az a motívum, mely végigkísérte a művész szinte teljes

melyen a fő motívum, a tollas oszlop mellett jelen van

pályáját. Ilyen életfavariáns az Égig érő csíkos fa című (1990). Ezen az

a spirálban fölfelé csavarodó, földhalomba beletűzött

előtérben egy ágakkal teli, fűvel benőtt dombocskán csíkos törzsű,

szálfa (Tollas oszlop, 1989). Az oszloptervek közül csupán

kiskoronájú fa áll, tőle balra egy szélesebb koronájú társa látható

egy valósult meg, a sárospataki, a nagyatádi szobor-

az egyik ágára akasztott csapdával, leghátul pedig egy elvéko-

parkba szánt nem.

nyodó rúd magasodik az ég felé. Ez a vázlat több társával, illetve

A művésznek ugyancsak kedvelt motívuma a fűvel, bokrokkal és fákkal borított masztaba-, valamint téglaforma. A Masztaba fűvel és fával (1984) című vázlat egy

a Tavaszi széllel (1990) együtt az egyik legnívósabb installációján (Másvilágkép, 1998) található központi elemnek, a csíkos törzsű fának a rajzi variánsa.

nagyméretű földkockát örökít meg, tetején két kővel

A fentebb bemutatott, zömmel vegyes technikával készült, szobor-

körülkerített négyzettel, amiben szabályosan egymás

gondolatokat formába öntő vázlatok igen fontos szerepet játszanak

mellett sorjázó hosszú vékony ágak vannak. Egy másik

Samu oeuvre-jében, mert kulcsot jelentenek plasztikáinak és az

kollázsán viszont három bokrokkal beültetett földkocka

installációinak megfejtéséhez.

látható, a jobb felső sarokban pedig egy szárnyas kerekes angyal (Masztabák, 1988). Vannak témák, melyek évtizedekig foglalkoztatták a művészt. A Sárkánykígyó a ketrecben (1981) című

Jegyzetek 1 Bódi Kinga: katalógus előszó, Rajz/Drawing, Budapest Galéria Kiállítóháza, 2010. október 21. – december 5. 2 Beke László: Kell-e rajzolni (tudni) a szobrásznak?, a III. Nemzetközi Szobrászrajz Biennále Szimpóziuma, Budapest, 1994. III. 12. 3 Lóska Lajos: Szobor-vázlatok (A szobrászrajzról) In: Tény-kép. Válogatás húsz év képzőművészeti írásaiból, Budapest, 1999, 196-198.

installáció egy lehántolt karókból készült ketrec. Belső 15

20 15

december

Masztaba fűvel, fával, 1985, papír, toll, xerox, kollázs, 50x70 cm

Eredeti, erős gyökerű szobrászat P. S Z A B Ó E R N Ő

Beszélgetés Kő Pál szobrászművésszel

Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművészt két évtizeden át fűzte kollegiális, majd baráti kapcsolat Samu Gézához. A mohácsi emlékpark jeleinek a megformálásakor együtt dolgoztak, s talán Kő Pál volt az, aki a legtöbbet tette a Samu Géza Alapítvány elnökeként az életmű értékeinek megőrzéséért, s az is ő volt, aki a szobrásztársáról elnevezett díjat létrehozta. Milyennek látod, s milyennek szeretnéd láttatni az új művészgenerációk számára Samu Géza alakját, művészetét?

KŐ PÁL : Hatalmas mester, óriási ember volt! Törekvéseire jellemző, amit egyik katalógusának bevezetőjében valahogy így fogalmazott meg: „volt idő, amikor azt hittem, hogy én teremtem meg a szakma közép-európaimagyar anyanyelvét”. Ez gyönyörű! Itt van az előzménye annak, hogy halála után Makovecz Imre összehozta nálam azt a csapatot, amely azután létrehozta a Samu Géza Alapítványt. Nemcsak művészként becsültétek egymást, de nagyon jó barátok is voltatok, amit később a Samu Géza Alapítványban játszott szereped is igazol. De hogyan, mikor találkoztatok először?

K. P.: Próbáltam már összerakni az emlékeimet, de azért nem sikerül, mert akkoriban úgy éltünk, olyan

KŐ PÁL : Samu Géza portréja, 1998

egymást, egyik helyről a másikra rohantunk. A BajcsyZsilinszky utcában volt akkoriban, az 1970-es évek

fotó: KOGART

fergetegesen, hogy amint az események követték

közepe táján egy galéria, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának a kiállítóhelye, azt hiszem, ott ismerked-

Mikor kezdődött a munkakapcsolatotok?

tünk össze. Valaki megkérdezte: ti ismeritek egymást?

K. P.: Mohácson kezdtünk együtt dolgozni. Tudtam, Géza mekkora

– és igen, attól a pillanattól fogva már ismertük. De

kaliber, milyen tökéletesen bánik a fával, azért javasoltam, hogy

az évet, azt valóban ne kérdezd, első feleségemnek,

vegyük be őt is a mohácsi emlékpark kialakításába. Meg kell

Péterffy Gizella szobrászművésznek volt ott kiállítása

mondanom, hogy javaslatom nagy ellenállásba ütközött, a kollégák

akkor, azt hiszem. Röviddel megismerkedésünk után

egyszerűen leamatőrözték. Akkor taktikát váltottam, azzal, hogy

nagyon jóba lettünk, valóban. Esküvői és válóperi

majd személyesen én dolgozom vele együtt, az én munkatársam-

tanúja is voltam Gézának. Keresztapja vagyok Bori

ként vesz részt a munkában. Ezt aztán rám hagyták. Huszonkilenc

lányának, aki második, Pallai Mártával kötött házas-

sírjel megformálásában volt a társam, a harmincadikat, Kanizsai

ságából született. A másik lánynak, Zsófinak, aki ma

Dorottyáét ő csinálta. Kiváló ötvös volt, hiszen elvégezte az ötvös

Ausztráliában él, azt hiszem, Csányi Miklós a kereszt-

szakot a pécsi művészeti gimnáziumban. Készítettem egy tárcsa-

apja, aki emlékezetes filmet csinált Gézáról.

pajzsot, amelynek megrajzoltam a díszítését, azt mondta, ezt majd ő megcsinálja, s valóban, szerzetesi türelemmel dolgozott a munkán. A pad, amelyen a pajzs mintáit formálta, ma is megvan

16

20 15

december

nálam Hevesen, sőt, megőriztem valami kapircsot

K. P.: Mivel komák voltunk, és én akkor már itt tanítottam az

is, amelyet a teknővágáshoz használhatott. Sokat,

Epreskertben, gyakran bejárt hozzám az akkori, a Kmetty utcára

nagyon jól dolgoztunk együtt, amikor ott volt, szinte

néző kis szobámba. Gyakran kísérte el Darányi Sanyi, aki a „titkára”

nem is tartott pihenőt. Egy évig tartott ez a közös

volt. Géza nevezte el így, mert rengeteg apró szívességet tett

munkálkodás. A mohácsi emlékparkot 1976. augusztus

neki, vagy éppen elintézett különböző ügyeket. Azt hiszem,

9-én avatták föl, igazi nemzeti ünnep lett az avatás,

meséltem már neked is arról a találkozásról, amelyre szintén itt,

sok ezer ember jött el, úgyhogy mi akkor már közel

az Epreskertben került sor mesterem, Somogyi József és Géza

sem jutottunk a művekhez. Jó lett volna, ha ennek a

között. A mester megkérdezte, mik a tervei, amire Géza kitérően,

munkának a tapasztalatait egy külön könyvben is össze

de nagyon bizakodóan felelt. Akkoriban már magára talált a

tudtuk volna foglalni, de jöttek a következő munkák,

nagyvárosban, oldódott, tudott beszélni. De egyébként nagyon

SAMU GÉZA:

nem maradt energiánk ilyesmire, cikkek vannak csak

gátlásos volt, ami nem is csoda, egy világtól elzárt kis faluból érke-

Bunkóültetvény, 1990, fa, 144x120x100 cm

Mohácsról az akkori Művészet folyóiratban. De Gézára

zett, bizonytalan volt az apja is, igaz, az édesanyja igazi kemény

visszatérve: olyanokat talált ki, hogy ma is elbámul az

parasztasszony volt, aki túlélte a túlélhetetlent is, azt, hogy el kellett

ember. Járta az erdőt, hogy megtalálja azt a két fát

siratnia a fiát. Egyébként én magam is Somogyi mester hívására

például, amelyekre szüksége volt a Kanizsai Dorottyához,

kezdtem tanítani a főiskolán… Sokat beszélgettünk a terveiről,

karoknak. Izzó fémmel pecsételte a fát, ez a megoldás

és az én életemről is. Éppen akkoriban vettem egy lepusztult

művészetének egyik visszatérő eleme.

parasztházat Balatonkenesén, amit felújítottam, a végébe pedig

Hogyan alakult a kapcsolatotok a mohácsi emlékpark befejezése után?

egy műtermet építettünk. Vannak olyan felvételek, amelyek Gézát a háztetőn állva ábrázolják, mint egy félistent, amint villával szórja le a régi, töredezett nádat. Láthatóan nagyon élvezte a munkát. Legendás barátságok szövődtek Samu Géza és néhány jeles kortársa, például Makovecz Imre, Csete György között, folyama-

17

20 15

december

fotó: Bán Miklós

SAMU GÉZA: Népballada, 1978-79, fa, 360x250x360 cm

18

20 15

december

tosan támogatta a munkáját Néray Katalin, aki az 1980-as évek elejétől a Műcsarnokot vezette…

K. P.: Nagyon sokat köszönhetett e barátságoknak, valóban, de sosem kereste az előnyeit barátságoknak vagy egyéb kapcsolatoknak, sikereit a munkájának köszönhette. Mindenesetre nagyon fontos volt Géza számára, hogy megkapta a Magyar Művészetért Díjat, amelynek kuratóriumában Makovecz mellett olyan alkotók voltak, mint Sára Sándor, Kósa Ferenc, s amelynek létrehozásában

lépésre történő változás volt, egyben pedig megőrzése az addigi értékeknek. Azután jött az „acélkaland”, a dunaújvárosi vasműben – emlékszem, Géza sorra hozta a szobrokat hozzánk, a Munkácsy utcába. A másik oldal pedig a Tollas oszlop, amelyet Salgótarjánba készített. Nagyon igényes volt, bármilyen matériával dolgozott is, de, persze, a fa volt a legfontosabb anyaga. Aztán, az 1980-as évek közepe, második fele táján volt egy időszaka, amikor elkezdte a szobrait bronzba önteni, abban a reményben, hogy a műgyűjtők figyelmét felkelti velük. Szüksége is lett volna a pénzre, mert minden szakmai elismerés ellenére szűkölködtek, de sajnos a műgyűjtők figyelmét nem sikerült felkeltenie.

oroszlánszerepet vállalt Gubcsi Lajos.

Ha már neveket emlegetünk, azt hiszem, kihagyhatatlan Balipap Ferenc népművelőé, aki az akkori kisgaléria mozgalom egyik fő szervezője volt. Ő állíttatta fel Dombóváron a Pogány mitológia című szobrot köztérre, azt megelőzően pedig 1976-ban a hajdúszoboszlói kisgalériában bemutatta a Vörös szerpentint, amely új periódus kezdetét jelentette Samu Géza művészetében az 1970-es évek második felében.

A bronzot részben valóban műkereskedelmi megfontolásokból használta Samu Géza, de az anyag maradandósága miatt is. Egyik legismertebb műve, a Népballada arra is példa, hogy milyen kiszolgáltatott az időnek még a legkeményebb fából készült plasztika is.

K. P.: Kiszolgáltatott az időnek, csakugyan – meg a műalkotást nem tisztelő embereknek. Ez a mű évekig állt a Műcsarnok melletti parkban, romlásában nemcsak az időnek volt szerepe, de annak is, hogy a fiatalok egyszerűen megrongálták, ugráltak rajta, lefújták

K. P.: Ennek majd négy évtizede, ma már művészet-

spray-vel. Akkoriban Beke László volt a Műcsarnok igazgatója,

történeti kérdés annak értékelése, hogy mit jelentett

úgy tűnik, ő sem tudott mit tenni e romlási folyamat megállí-

ez a mű Géza művészetében, az azonban bizonyos,

tása érdekében. A riasztó hírek hallatán hozattam be a művet az

hogy periódusoktól függetlenül a szakmai maximum

Epreskertbe, abban a reményben, hogy egyszer csak újra méltó

jelenik meg műveiben. Nagy hatást gyakorolt rá az

helyre, valamelyik budapesti köztérre kerül. „Újraavatásakor” is a

1978-as párizsi Fiatalok Biennáléja, azután jött 1983, a nagy műcsarnoki Erdő. Mindez azonban lépésről

19

20 15

december

Dokumentumfotó a Csányi Miklós-film forgatásán, 1972

tett darabokat. Úgy tűnt, ott lesz méltó helye a műveknek, de végül meghiúsult a dolog, nem kellettek nekik a szobrok. Akkor jött a pécsváradi polgármester, Zsáli János, így került a hagyaték egy része az ottani egykori elemi iskola emeletes épületébe, ami egyébként igen szép, szimbolikus fordulata az ügynek. Néhány év múlva viszont megszűnt az Alapítvány. Miért?

K. P.: Elfogyott a pénz, aminek egy része egyébként Géza műveinek az eladásából jött be. Nem tudott segíteni senki, a Magyar Művészeti Akadémia is csak baráti társaság formájában létezett még akkor. Amikor már csak háromszázezer forint maradt, úgy döntöttünk, hogy odaadjuk a három gyereknek, Borinak, Bencének és Zsófinak, százezer forint nem nagy összeg, de egy főiskolásnak segíthet valamit.

K Ő P Á L : Samu Géza-díj, érem

fotó: Bán Miklós

Hasonló összeget kaptak azok a fiatal művészek is, akiknek odaítélték a Samu Géza-díjat, s átvehetik az általad 2006-ban készített emlékérmet. Hogyan született meg ez az elismerés? megmentés szükségességéről beszéltem, annak a felelősségnek a tudatában, amelyet a Samu Géza Alapítvány

K. P.: A díjat Zelnik Józseffel, az MMA akkori alelnökével ketten

vezetőjeként kellett átéreznem.

kezdeményeztük, létrehozásának az alapgondolata bennem merült

Úgy tűnik, ezt a felelősséget nem csak egy-egy mű megmentése kapcsán kellett átérezned, hiszen voltak időszakok, amikor az egész életmű veszélybe került – miközben mindenki Samu művészetének nemzetközi rangjáról beszélt.

K. P.: Az Alapítvány célját 1991-ben Makovecz Imre így fogalmazta meg: „Samu Géza szobrász munkáinak rendszerezése, megbecsültetése, egy végleges kiállítóépület megépítése, munkáinak védelme, az örökösök érdekeinek és a hagyatéknak a védelme.” Az alapító tagok közé tartozik a Fáskör, a Makona, a Budapest Galéria, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Képzőművészeti Főiskola, a Művelődési Minisztérium, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Géza édesanyja, felesége,

fel, mégpedig akkor, amikor a Magyar Képzőművészeti Egyetem főépületében láttam egy falevelekből készült nagyon szép installációt. Polgár Botond álmodta meg ezt az alkotást, amelyet első látásra méltónak ítéltem Samu Géza zsenialitásához, s úgy éreztem, neki kell megkapnia elsőként ezt az elismerést. Ez 2005-ben volt, 2007 óta minden évben átadjuk az elismerést, a díjazottak: Gálhidy Péter, Fáskerti Zsófia, Szőnyi Endre, Hidi Endre, Varga Sándor, Farkas Ádám, Gergely-Farmos Lilla, Fülöp Gábor, Gúgyela Tamás, Megyer Márta, a díj anyagi hátterét a Magyar Művészeti Akadémia biztosítja. A díjazottak munkássága, az általuk képviselt szellemiség is kiváló bizonyíték arra, hogy Samu Géza művészete az alkotó halála után negyedszázaddal is igen időszerű. Mondhatni, annyira aktuális, hogy most érte utol a kor. Vagy még most sem. Fantasztikusan új, eredeti, mélyről jövő, erős gyökerű, csodálatos szobrászat az övé.

Pallai Márta, gyermekei, Zsófi, Borbála és Bence. A szükséges pénzt néhányan, Makovecz Imre, Kernács Gabi, Péterffy Gizi, Keszthelyi Katalin, a Lektorátus akkori igazgatója és én adtuk össze. Az Alapítvány működésének első éveiben megszületett a könyv Géza munkásságáról, Kozák Csaba művészeti írónak köszönhetően, s a Kiscelli Múzeumban nagy visszhangot kiváltó tárlatot is sikerült rendezni. Megpróbáltuk elhelyezni a hagyatékot, több városban is jártunk Dombóvártól Tokajig, Veresegyháztól Szekszárdig. Az utóbbi városban éveken át tárgyaltam különböző vezetőkkel. Asztalos Antal, az ottani borgazdaság vezetője adott két szobát, amikor a Lehel úti közös műteremből kidobálták Géza dolgait, Orosz Péter szobrászművészék oda vitték le a megmen-

20

20 15

december

Egyszeri volt, amit megteremtett Beszélgetés Bukta Imre képzőművésszel P. S Z A B Ó E R N Ő

Bukta Imre Munkácsy-díjas képzőművész és Samu

a vidéki, népi gyökerek miatt, amelyek „időnként a művészetükben

Géza több jelentős kiállításon szerepelt együtt itthon

is megjelennek, egymástól függetlenül”, ahogyan visszatérő módon

és külföldön. Együtt állítottak ki 1980-ban a Párizsi

megfogalmazták.

Fiatalok Biennáléján, egy év múlva a kőbányai Pataky

Személyesen mikor ismertétek meg egymást?

Művelődési Központban, majd 1988-ban a Velencei Biennálé magyar pavilonjában. Művészetüket is

B. I.: Éveken keresztül valahogy elkerültük egymást. A munkáit

számos rokon vonás kapcsolja össze, de ahogyan a

reprodukciókból ismertem, tudtam, hogy már „van neve”. Az utunk

Mezőszemerén élő művésszel folytatott beszélgetésből

akkor találkozott, amikor a párizsi Fiatal Művészek Biennáléjára

kiderül, jelentősek voltak a különbségek is. Emberi

először küldött ki Magyarország hivatalosan művészeket, Néray

kapcsolatukat is egyszerre jellemezte a kölcsönös

Katalinnak köszönhetően. A biennálénak, azt hiszem, korábban is

rokonszenv és a törekvéseik különbözőségéből eredő feszültség.

BUKTA IMRE : Tudni kell, hogy bennünket nem az élet vagy a szerencsés véletlen hozott össze, hanem kicsit mesterségesen történt a dolog. Az 1970-es évek második felében, a még éppen gyöngén fújdogáló fényes szelek huzata sodort egymás mellé kettőnket. A kultúrpolitikának szüksége volt fiatal tehetségekre, akik vidékről származnak, eredetiek, mondhatni a nép gyermekei, ugyanakkor az, amit csinálnak, korszerűnek mondható. Engem akkoriban fedeztek fel, amikor első kiállításomat a Stúdió Galériában megrendezték, Gézát viszont már jóval hamarabb. Sokan szerették, támoŐ is „valahonnan vidékről” jött, a népi motívumokat, illetve a népi tárgykultúra rekvizitumait igen eredeti – sokaknak furcsa – módon használta fel, az alkotás

fotó: Farkas Arpad

gatták Makovecz Imrétől Kő Pálon át Nagy Lászlóig.

részének tekintett performansz elemeket, mint például, amikor hátára vette a teknőt, és úgy utazott. Nemcsak kereste a kapcsolatot a fiatal népi iparművészek mozgalmával, de részese is volt annak, sőt, iránymutató személyiséggé vált azon a területen. Igazi tábora volt, többször előfordult, hogy nagyobb művei elkészítésénél fiatal népi faragók segítettek neki – miközben az idő múlásával igyekezett eltávolodni ettől a mozgalomtól,

voltak magyar résztvevői, de, mondjuk így, underground módon, csatornákon keresztül. A mi kiküldésünkkel, gondolom, Néray Katalinnak, aki akkoriban még a Kulturális Kapcsolatok Intézete munkatársaként tevékenykedett, az volt a célja, hogy olyan 35 év alatti művészeket mutasson be, akik korszerűen gondolkodnak, ugyanakkor művészetüknek sajátos jegyei vannak, csak innen, ebből a térségből származhattak.

hiszen a vágya mindig is az volt, hogy a hivatásos szobrászok befogadják, maguk közül valónak tekintsék. Ez a kettősség, illetve hármasság végig megvolt benne.

Ugyanakkor a rendezés nem nagyon érzékeltette ezt a közösséget, hiszen munkáitok más-más helyszínen szerepeltek.

Valahogy így érkeztünk el 1978-hoz, az én említett első

B. I.: Igen, a zsűri az én műveimet a Pompidou Központban

kiállításomhoz, amelyet a kritika vegyesen fogadott, de

rendezett tárlatra irányította, boxokat, illetve külön termeket

tény, hogy valamilyen módon egymás mellé kerültünk

kaptunk. Géza munkái a másik helyszínen, Párizs városának modern múzeumában kerültek közönség elé. Persze, konzultál-

21

20 15

december

S A M U G É Z A és B U K T A I M R E , 1980-as évek

fotó: Bán Miklós

SAMU GÉZA: Cantata Profana, 1981, díszletterv a Bóbita Bábszínház előadásához

tunk, hogy mit vigyünk ki. A magyar állam finanszírozta

később, amikor átírtuk az anyagot VHS-re, a felvételek egyszerűen

a munkák csomagolását, szállítását, a mi utazásunkat

eltűntek. Most, pontosabban két éve, nagyon jól jöttek volna a

és tíznapos kint tartózkodásunkat, amire azért volt

Műcsarnokban rendezett kiállításomhoz.

szükség, mert a műveket a helyszínen állítottuk össze.

Milyen volt a műveitek fogadtatása?

Együtt laktunk, de külön-külön dolgoztunk. Géza munkái közül egy nagyméretű installációra emlék-

B. I.: Géza munkáinak nagy sikerük volt. Jacques Chirac elnök

szem, amelyet kosárfonók bevonásával készített el, én

mindkettőnknek gratulált, el volt ragadtatva, hogy Kelet-Európából

néhány képet vittem, és installációs munkákat. Kivittem

ilyen erős anyag érkezett. Géza munkája különleges volt valóban,

néhány tekercsnyi videót is, amelyek akciókat doku-

mert nem volt „nyugatias” és nem volt „bennszülött”, hanem valami-

mentáltak, az anyag azonban orsós videokazettákon

lyen köztes minőség volt, igazából nem tudták hová tenni, megál-

volt, s mivel Párizsban akkoriban már a VHS rend-

lapítani, hogy honnan származik. Visszatekintve azt mondhatjuk,

szer volt az általánosan használt, egyszerűen nem

hogy amit képviselt, az egy sajátos kelet-európai modernség volt.

találtak eszközt a levetítésükhöz. Más kérdés, hogy

22

20 15

december

fotó: Bán Miklós

Hogyan alakult a személyes kapcsolatotok a párizsi biennále után?

B. I.: Próbáltunk barátkozni, de soha nem lettünk barátok. A származás, a tartás közös volt, de a képzőművészetet eredendően másként képzeltük el. De ettől még jól tudtunk együttműködni. A folytatást a Pataky Művelődési Központban rendezett kiállításunk jelentette 1982-ben. Ez úgy jött össze, hogy Néray Katalin a párizsi sikeren felbuzdulva keresett számunkra egy magyarországi kiállítóhelyet. Később derült ki, hogy azért kaptuk éppen ezt a helyet, mert így próbálták eldugni a műveinket. Végül azonban nem eldugás lett a

után egy nappal. Hogy mi volt az ok, nem tudtuk. Próbáltunk

S A M U G É Z A : Jelmezek a

tiltakozni a minisztériumnál, hivatkoztunk a párizsi sikerre, de a

Cantata Profana 1981-es pécsi előadásából

válaszból sem derült ki a bezárás oka. Nekem a portás azt mesélte, hogy az intézmény igazgatója a kerületi párttitkárral bejárta a kiállítást, és egy nap alatt bezárták. Akinek pedig meg kellett volna védenie bennünket, a Budapest Galéria akkori igazgatójának, nem védett meg bennünket, sőt, hivatalosan ő zárta be a tárlatot. Hogyan folytatódott, folytatódott-e egyáltalán az együttműködésetek az 1980-as évek közepe táján?

B. I.: Nem igazán folytatódott az együttműködés. Művésztelepen is csak egyszer dolgoztunk együtt, de még 1978-ban, Zalaegerszegen, ahol a Landorhegyi lakótelepen egy szabadidő parkot kellett

dologból, hanem teljes betiltás, mégpedig a megnyitó 23

20 15

december

volna létrehozni. A munkát Makovecz Imre és Fekete György vezette, a tervek el is készültek, de a park végül nem valósult meg. A Pataky-beli kiállítás után elváltak az útjaink. Időnként meglátogattam őt a Lehel úti kollektív műteremben, ahol elvállalta a műhelyfőnökséget, s kialakult körülötte egy közösség. Én ehhez nem tartozhattam, mert másképpen, konceptuális megközelítéssel kerestem a kifejezési lehetőségeket. Két vidéki fiatalemberről volt szó, akik megpróbáltak integrálódni a hivatalos képzőművészeti szférában, de

B. I.: Úgy gondolom, nem neki való volt az sem. Nagyon izgalmas volt az az időszak, az 1980-as évek puha diktatúrája, amikor mindent szabad volt már, de nem volt mindegy, hogy hogyan, hiszen bizonyos láthatatlan határok azért léteztek, érezni kellett, hogy hol vannak. Az Új Hölgyfutár nevű performansz fesztiválon például annyian voltak a Vigadó színpadán, hogy lógtak a csilláron is, de ez az úgynevezett avantgárd világ – noha 1983-ban a Műcsarnokban megcsinálta az épület három termét átfogó növény environmentet – idegen volt Géza számára. Ez az a bizonyos

fotó: Bán Miklós

mindketten másként tették ezt. Géza szerintem nem

Némileg ellentmond ennek a képnek, hogy évekig elnöke volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának.

S A M U G É Z A : Jelmez a Cantata Profana előadásához

tudott igazán dönteni, hogy megmaradjon a népi örökség mellett, vagy megfeleljen a professzionális szobrászat igényeinek. Szeretett volna dolgozni például bronzzal, voltak ambíciói a köztéri szobrász státusra,

hármasság a népi kultúra, az avantgárd és a hivatalos szobrászi lét között: szerette volna, ha a szobrász szakma elismeri, de az 1970-es években vagy korábban végzett akadémiai képzettségű szobrászok számára elképzelhetetlen volt, hogy befogadják őt.

ugyanakkor megőrizni a népi mitológiához való kötődést. Azt hiszem, neki nem lett volna szabad Budapestre költöznie, nagy volt neki ez a város, nem igazán értette,

A párizsi Fiatalok Biennáléja után az 1988-as Velencei Biennálén is együtt szerepeltetek. Erre hogyan került sor?

mi történik, „bolyongott” benne. A kihívásokat, szakmai

B. I.: Néray Katalin szerencsére még nyolc év múlva is úgy

marakodásokat nem tudta kezelni, de olyan sem történt

ítélte meg, hogy mi lennénk azok – Pinczehelyi Sándorral

meg vele, hogy valakinek azért gazsuláljon, hogy köztéri

együtt – ,akik a sajátos magyarországi közeget meg tudjuk

szobrot csinálhasson.

jeleníteni. Néray akkor már a Műcsarnok igazgatója volt, s mint ilyen, hivatalból a Velencei Biennálé nemzeti biztosa. 24

20 15

december

Döntésében talán az is közrejátszhatott, hogy két

Szirtes János, Gábor Áron és én – egy Beke László által gondo-

évvel korábban a magyar „új vad” festészet néhány

zott, Soros-támogatással megvalósult tárlaton. Konkrét ügyben

képviselőjét szerepeltette, s a bemutatkozást érté-

is keletkezett köztünk akkor ellentét, mert a galériás lejjebb

kelve látnia kellett, hogy az az irány nem igazán

szerette volna nyomni az általunk megadott, egyébként is igen

folytatható. Teljes szabadságot adott nekünk,

alacsony árakat, s ebbe mi, Géza kivételével nem mentünk bele.

mindannyian egy-egy téren belül gondolkodhat-

A botrány az utolsó esti búcsúvacsora után tört ki, attól kezdve

tunk: enyém volt a pavilon bal oldali része, Géza a

nem beszéltünk Gézával. De a temetésére elmentem.

középső, Pinczehelyi a jobb oldali teremben állított ki, az átriumos udvart nem használtuk. Ami a hatást illeti, el kell mondanom, hogy Friedensreich Hundertwasser legalább fél óráig nézte Géza

Amilyen jelentős tárlatokon vettetek részt az 1980-as években, az 1990-es évektől olyan nagy csend támadt Samu Géza életműve körül. Ez a csend szinte máig tart. Szerinted mi lehet ennek az oka? Huszonöt évvel a halála után hogyan értékeled az életművét?

B. I.: Természetesen voltak kísérletek az örökség gondozására, létrejött például egy nevét viselő alapítvány, könyv jelent meg róla. A legnagyobb gondot az anyaghasználata jelentette, jelenti máig, hiszen művei nagyobb részét fából készítette, s ezek megfelelő gondoskodás hiányában könnyen romlanak. Sok műve egyszerűen eltűnt vagy megrongálódott. Igaz, ez az utókor hibája, mert ha a németek meg tudnak őrözni egy darab zsírt, amely Joseph Beuys művészetének a része, akkor megőrizhetőek Samu Géza faszobrai is. A másik gond, hogy Gézát nem foglalkoztatták eléggé az ismert helyzet miatt, ő pedig nem volt karrierépítő típus, és nem volt az az alkat sem, aki bemegy a Művészeti Alaphoz, és az asztalra csap, hanem dolgozott a műteremben, és várta, hogy fölfedezzék. Ez nem történt meg. Mindezzel együtt korszakos jelentőségű a munkássága, s ezt főleg a korai műveire értem, amelyekben sajátos tartás tükröződik, a vidéki, helyspecifikus értékek jelennek meg. A legkésőbbi munkái, fotó: Juhász Imre

a „lebegő korallok”, amiket úgy készített, hogy somfából apró ágasokat vagdosott, majd ezekből finom csapolással a térbe

SAMU GÉZA:

belógatva „gyökértelen bokrokat” hozott

Szárnyas angyal, 1969-70, fa,toll, 70 cm

létre, nos, ezek a munkák már átlépték a munkáit, nagyon eredetieknek, sőt fantasztikusnak

transzcendencia határát. Ennek kibontásához kellett volna még

nevezte őket. Szeretett volna találkozni vele, de

több segítség, és hosszabb élet, amit nem kapott meg. Néhány

ő valami miatt nem jött ki akkor a Giardinibe, így

barát nem pótolja az egész művésztársadalom, a művészeti életet

nem jött össze a találkozás. A mi kapcsolatunkban

irányító hivatal mulasztásait. De talán így van ez jól, hiszen, bár

viszont akkor jött egy nagy zökkenő: Géza valami

szeretett volna hivatásos szobrász lenni, a folytonos kísérletezés

miatt úgy kiakadt, hogy már a testi épségemet

révén, amelynek során nem érdekelte a maradandóság, így válha-

kellett féltenem. Valószínűleg előjöttek benne

tott, talán akarata ellenére, ő is konceptuális művésszé. Műveiben

azok a tudatalatti érzések, amelyeket a különböző

a hozott értékek és a hivatásos művészet jellemzői ötvöződnek, s

gondolkodásmódokból következő, sosem kibeszélt

ez különleges zamatot, ízt adott művészetének. Egyszeri volt, amit

problémák, ellentétek keltettek. Hasonló eset fordult

megteremtett, voltak ugyan követői, de hozzá hasonló tehetségek

elő egy év múlva, amikor San Franciscóban, a Don

nem születtek. Besorolhatatlan, ez a nagy értéke, de ez nehezíti

Soker Galériában állítottunk ki négyen – Géza,

meg művészetének értékelését még ma is.

25

20 15

december

A bartóki minőség P. S Z A B Ó E R N Ő

Beszélgetés Huber András szobrászművésszel

Huber András szobrászművész éveken keresztül dolgozott

arra a kiállításomra, amelyet a Műegyetemen, az 1000-es klubban

együtt Samu Gézával, több jelentős mű létrehozásában

rendeztem. Összebarátkoztunk. Az 1970-es, 1980-as évek fordulóján

vett részt. Ő volt az, aki a sevillai világkiállítás alkalmából

volt ez valamikor. Több helyen is dolgoztam akkoriban, egyrészt a

rekonstruálta Samu egyik főművét, a Másvilágképet, s ő

kollektív műteremben, másrészt pedig a Csepeli Képzőművészeti

rekonstruálta az alkotást a Vigadó Galéria emlékkiállítására

Körben, ugyanolyan természetességgel, amelynek a vezetője Misch

is. Nemcsak munkakapcsolat, de barátság is kialakult

Ádám volt, s ahol a többi között megismertem Bartl Józsefet,

közöttük, művésztársai közül ő ismerte talán legjobban

Fábián László írót, Bak Imrét. Járt a körbe Németh Miklós, Budahelyi

szobrásztársát. Együtt alakították meg – Orosz Péterrel és

Tibor, Pantl Mihály is, és el kell mondanom, hogy általában ők

Varga Gézával – a Fáskört is.

is, de főleg Gulyás Gyula, Guji, ahogy mindenki nevezte, szintén piszkáltak a fával való foglalkozás miatt. Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni, mondogatták, amivel arra céloztak többek között, hogy polgári foglalkozásom technológus volt a csepeli öntödében, mi csináltuk például a Man motorokat is. Így hát gondoltam egyet, és nagy hirtelen kiléptem a Csepel Művektől. Hogyan kerültél a kollektív műterembe?

H. A.: Samu Géza hívott, hogy lenne egy kis pénzkereseti lehetőség, le kellene mosni a műterem ablakait. Nos, addig csináltam a munkát, míg valahogy ott nem ragadtam. Orosz Péter már ott volt, utánam egy-két fotó: Farkas Árpád

évvel érkezett Varga Géza, kialakult tehát az a csoport, amelyből később az úgynevezett Fáskör lett. Reggeltől estig együtt voltunk, de gyakran még éjszaka is, hiszen az életünk nagy része a kollektív műterem, a Műcsarnok (Orosz S A M U G É Z A (középen), Z S I G M O N D A T T I L A (balról) és V A R G A G É Z A (jobbról)

Péter ott dolgozott kiállításrendezőként) és a

Hogyan kezdődött a barátsággá mélyült munkakapcsolat?

Fiatal Művészek Klubja háromszögében telt el. Nagy éjszakázások voltak akkoriban, gyakran az éjszaka közepén széledt szét a társaság.

HUBER ANDRÁS: A Józsefvárosi Galéria köréhez

Reggelente azután megittak a fiúk egy sört, és minden ment

tartoztam, a galéria volt akkoriban a magyarországi

tovább. Samu Géza ebben az időszakban egyre elfoglaltabb volt,

geometrikus-konstruktív törekvések főhadiszállása. De

gyakran volt csúszásban, szükség volt tehát rá, hogy segítsünk neki

többen úgy látták, szóvá is tették, hogy én lírizálok, a

művei kivitelezésénél. De az is előfordult, hogy valamilyen sérülés

fával nem úgy kell bánni, ahogyan én bántam. Akkor

miatt képtelen volt dolgozni, mint például a Velencei Biennálén való

is nagyon érzékeny voltam már, ezen tehát megsér-

szereplése előtt, amikor eltört a karja. Így ő több munka elkészíté-

tődtem, és igyekeztem elszakadni a közösségtől, más

sénél csak irányított, a fizikai munkát magamra vállaltam. Vagy ilyen

irányok felé tájékozódtam. Így jutottam el a bakonyi

volt az is, amikor az akkortájt a Jókai utcában működő Műgyűjtők

művésztelepre, amelynek a vezetője Aknai Tamás

és Műbarátok köre tagjai számára vállalt be valamit Géza, itt is be

volt, és ahol fiatal képző-, illetve népi iparművé-

kellett segíteni – hálából kaptam tőle egy plakettet. Együtt csináltuk

szek dolgoztak együtt. Megkerestem Gézát is, hogy

a nagyméretű plasztikát is, amelyet a hevesi iskola átriumában

meghívjam a táborba, ez nem jött össze, viszont eljött

helyeztek el. De nem ez volt elsősorban az összetartó erő közöttünk,

26

20 15

december

hanem az, hogy felfedeztük, hogy egy kicsit mindannyian másként bánunk a fával, nyugodtan dolgozhatunk egymás mellett, ha kölcsönösen hatunk is egymásra, nem kell félnünk attól, hogy egymás műveit utánozzuk. Néhány év után elhatároztuk, hogy hivatalosan is megalakítjuk a Fáskört, sőt, már az első közös kiállítást is elterveztük Budatétényben. Frank János meg is írta a katalógus előszavát, ám mire a kiállítás megnyílt, Géza sajnos meghalt. De azt hiszem, az együtt töltött öt-hat év alatt többet voltunk együtt, mint ki-ki a családjával.

Egy nagy közös projekt kidolgozásába is belefogtatok Nagyatádon, a művésztelepen. Ennek mi volt a motivációja?

H. A.: Alapvetően az indította el a tervezgetést, hogy Varga Géza lett a művésztelep vezetője, s ő igyekezett egy új gárdát odavonzani. Kidolgoztuk a tájprogramot, mégpedig azért, hogy valamilyen egységes arculatot kapjon a művésztelepen készült alkotásokat bemutató szoborpark. Korábban, mondhatni, egymás hegyénhátán voltak a szobrok, felvetődött, hogy a művésztelep körüli nagy réten olyan parkot alakítsunk ki, amely egy jól megtervezett állandó kiállításként jelenik meg a látogató előtt. Végül a terv állapotában

SAMU GÉZA:

fotó: Bán Miklós

Csibék, 1980-as évek, print

27

20 15

december

is érdekelt volna a lehetőség. De amikor az ember azt gondolta, hogy szétrobban miatta az idegességtől, Géza megjelent, s úgy nézett rá, hogy megbocsátott neki. Volt úgy, hogy három napot késett egy megbeszélt találkozóról, ezt kevés embernek nézné el az, akinek várni kell, de ő a végén „kidumálta” magát. Kevés olyan művész élt a 20. század második felében Magyarországon, aki olyan messziről érkezett és olyan messzire jutott el, mint Samu Géza. Elég nehéz lehetett kezelni ezt az állapotot, amelyet egyszerre határozott meg a hirtelen jött nagy siker és a szobrász szakma makacs ellenállása.

H. A.: A sors nagyon meggyötörte őt, mert nemcsak hogy egy távoli kis faluból jött, de nagyon nehéz volt a gyermekkora is. Az édesanyja egyedül nevelte fel a Tolna megyei Kocsolán, ahonnan később Bükkösdre kerültek át. Mindig azt tervezte, hogy ha majd sikere lesz, segít az édesanyjának, de nem tudott, mert a szakmai, erkölcsi siker mellé nem társult anyagi helyzetének a javulása. Valóban nagyon nehéz volt

Csibe, 80-as évek közepe, bronz, 6x6x8cm

fotó: Bán Miklós

a beilleszkedése a budapesti művészvilágba, hiszen a hivatásos SAMU GÉZA:

maradt a dolog. Gézának mindig óriási tervei voltak

szobrászok társadalma nehezen, vagy egyáltalán nem fogadta be,

egyébként, de sohasem tudta őket megvalósítani.

sokkal szívesebben látták volna, ha a népművészek, a népi iparmű-

Egyszer például felkerestük a kocsolai polgármestert,

vészek között próbálkozik. Ugyanakkor már első kiállításainak igen

hogy majd megújítjuk a falu kulturális életét. Ebből

nagy sikere volt, nagyon jó kritikákat kapott, Juhász Ferenc írt róla

körülbelül annyi lett, hogy megkapáltuk a szőlőt, és

az Új Írásban. Néhány év múlva azután nagyon elbizonytalano-

kimostuk a hordókat. Géza akkoriban szerencsére még

dott a népi tárgyak felhasználásának, formálásának a lehetőségét

nem vezetett, így én szállítottam ide-oda, később

illetően, úgyhogy az 1970-es évek második felét követően csak

viszont vett egy rossz Zsigulit az egyik kollégától, s ő vitt

egyszer, az 1989-es zseniális Gereblyeátépítéssel tért vissza ehhez a

engem, emlékszem jó néhányszor átmentünk a piroson,

lehetőséghez.

mert a vezetésre nem nagyon tudott koncentrálni. A fa iránti közös érdeklődést említetted, s hogy mindannyian másként nyúltatok az anyaghoz. A te fa iránti vonzódásod hogyan kezdődött?

H. A.: Gellért-hegyi gyerek vagyok, a messziről látható

Igen, a 70-es évek második felében kezdődött időszaka a keresés időszaka volt. Közben részt vett a Fiatalok Párizsi Biennáléján, ahol a szobrászi formálás teljesen új módjait fedezte fel, amit az 1983-as nagy műcsarnoki kiállítás is jelez. Ez korszakos jelentőségű volt a kortárs magyar szobrászatban.

vörös téglás, bástyás épületben születtem, amely körül

H. A.: A sikerben, mondhatni, a Műcsarnok összes dolgozójának

akkoriban nem nagyon voltak még házak, közel volt

nagy szerepe volt, hiszen nélkülük nem jött volna össze az épület

viszont hozzá az erdő. Tízéves koromig így állandóan

három termét átfogó növény-environement. Azt hiszem, Géza

a fák között töltöttük az időt, meg a sziklákon való

sokáig nem igazán tudta, hogy mit akar kiállítani a Műcsarnokban,

mászkálással. A fához való, akkor kialakult kötődés

egyet tudott viszont, hogy a régi szobrait nem akarja kiállítani.

mindvégig megmaradt bennem. És valóban máshogyan

Az environement megformálásában nagy szerepe volt Orosz

nyúltunk az anyaghoz: Varga Géza faragta a fát, Orosz

Péternek is, aki nagyon jó kiállításrendező volt. Ugyanakkor Oroszra

Péter, mondhatni, „babrált” vele. Én azért kerültem közel

is nagy hatással volt, amit Géza csinált, mondhatni, folytonos

Gézához, mert a fából való organikus szerkesztés lehe-

kölcsönhatás volt ez köztük, közöttünk, de, persze, Géza volt a

tősége foglalkoztatott, ahogyan őt is, állíthatom talán,

legismertebb, neki volt a legjobb „piárja”. Nagy sikert hozott az

hogy érdekesek voltunk egymás számára. És valahogy

Ernst Múzeumban a Samu Géza–Bukta Imre–Pinczehelyi-kiállítás is,

jó barátok lettünk. Meg kell mondanom, hogy vele

amelyen Néray Katalin azt az anyagot mutatta be, amelyet 1988-ban

nagyon nehéz volt barátkozni, mert nagyon különös

a Velencei Biennálén állítottak ki. Két levél is van nálam, amelyek

személyiség volt. Tudott nagyon szeretetreméltó lenni,

azt mutatják, hogy szakmailag igen sikeres volt Géza szereplése

ugyanakkor tudta halálra bosszantani is az embert,

Velencében, Friedensreich Hundertwasser írta őket. Velence után

voltak olyan húzásai, amelyeket nagyon nehéz volt

sorra jöttek a meghívások, de anyagi sikert ez sem hozott. Sokat várt

követni. Egyszer például megkért, hogy dolgozzak egy

Géza a San Franciscóban rendezett tárlattól, de kiderült a galériásról,

művén, s később kiderült, hogy a szobrot az isztambuli

hogy nem az igazi, az anyag sokáig volt New Yorkban egy raktárban,

biennáléra vitték ki, de nekem erről nem beszélt, így

s olyan is volt, hogy valaki Finnországba vitte Géza munkáit, hogy

nem tudtam, min dolgozom, pedig lehet, hogy engem

majd ott elérkezik a várva várt anyagi siker… de mégsem.

28

20 15

december

Éppen ezért kezdett közeledni Géza a hazai műkereskedelem felé, részben ennek köszönhető, hogy egyre többet dolgozott bronzzal.

H. A.: Igen, de nem nagyon volt erre ideje. Amikor meghalt, halomban álltak a megmunkálásra váró öntvények a műhelyben, és sok minden maradt a műteremben is. A Műgyűjtők és Műbarátok Köre tagjainak csinálta a bronzcsibéket, ahogyan a bronzteknős növényt ábrázoló plakettet is. Cégérsorozat elkészítését vállalta egy Mozaik nevű

fotó: Bán Miklós

angyalokat és a bodzaszerű

könyváruház üzletei számára, de ebbe is be kellett segíteni. Sok olyan részletet ismersz Géza életéből, amiket mások nem ismerhetnek, halálának is tanúja voltál a békésszentandrási duzzasztónál, ahol autójával a vízbe zuhant. Halála után negyedszázaddal milyen értékei miatt tartod fontosnak életművét?

H. A.: Először is azért, mert ilyen módon dolgozó, a szobrászatban jelen lévő művész nem volt előtte a magyar művészetben. A népi kultúrából táplálkozott, de sosem volt népieskedő. Nem a motívum volt a számára a legfontosabb, hanem a mögötte lévő tartalmak. Ha van a magyar szobrászatban bartóki minőség, akkor az ő művei bizonyosan azt képviselik. A tárgyhasználata – ahogyan az akkori Buktáé vagy Haraszty Istváné is – a saját korában forradalmi volt. Ma már minden megváltozott, de ha tovább él, Géza az az ember lett volna, aki ma is nagyon izgalmas dolgokat csinál. De azt hiszem, így is elvégezte azt a feladatot, amit el kellett végeznie. Valaki azt mondta, hogy a magyar művészet le van maradva a nemzetközi mezőnyhöz képest, nos,

29

Géza művészete ennek az ellenkezőjét bizonyítja, művészetében megjelennek a nemzeti sajátosságok, de nagyon egyéni módon. Azt sugallja, szellemileg versenyképesek vagyunk, műveinek a szellemisége a világon mindenütt magáért beszél.

20 15

december

HUBER ANDRÁS

a Másvilágkép rekonstrukciója közben

Masszív emlékek és emlékidéző ideák Epizódok Samu Géza (1947–1990) munkássága kapcsán WEHNER TIBOR

Samu Géza szobrászművész alkotásaival először

Márton, Kovács Péter, Záborszky Gábor, ef Zámbó István táblaképei,

csaknem negyven évvel ezelőtt kerültem „közelebbi

Somogyi Győző, Püspöky István és Almásy Aladár rajzai, Kéri Ádám

kapcsolatba”. 1978 júliusának első napjaiban rendeztem

tárgyszobrai, Farkas Ádám, Palotás József és Váró Márton plasztikái.

meg a tatai Kuny Domokos Múzeumban a Studió de

A szobrászati kollekcióból Bukta Imre Műanyagból tiszta búzát

Budapest című tárlatot, amelynek anyaga Párizsból

csináló cséplőgép című abszurd kisplasztika-objektje mellett méretei

érkezett vissza Magyarországra, s amelyben Samu Géza

révén is kiemelkedett a három Samu Géza alkotta kompozíció: a

három faszobra szerepelt. A Studió de Budapest a

Napszekér, a Nagymama mesél és a Csapolt fejfa című alkotás. A népi

Fiatal Képzőművészek Stúdiója tárlata volt: 35 művész

fafaragó hagyományokat idéző anyagválasztással és eszközhasz-

mintegy száz alkotása az év tavaszán a párizsi Grand

nálattal élő, rusztikus kivitelű munkákat formai-szerkezeti újítások,

Palais-ban, majd Arras-ban vendégszerepelt komoly

meglepő átírások, szokatlan szimbolizációs metódusok avatták a korszak szobrászati konvencióitól messze eltávolodó, friss szemléletű, egyedi vonásokkal felruházott alkotásokká. A három mű közül a Nagymama mesél című alkotás emelkedett ki emblematikus megformálásával: egy ülő alak és egy kisszék szellemes formai összeolvasztásával a valóságos és a valószerűtlen, a reális és az álomszerű tartományok határvidékére kalauzolta a szemlélőt.1 Samu Géza szobrászművész alkotásaival – illetve az egyik, Farkas László szobrászművésszel közösen készített művének tervével – második alkalommal harminc évvel ezelőtt, 1985-ben találkoztam, amikor Gödöllő Város Tanácsa a népek barátságát jelképező műegyüttesre írt ki köztéri pályázatot. fotó: Bán Miklós

A pályázati kiírás a gödöllői Barátság ligetben felállításra tervezett 2-3 méter magas, 1,5 millió forintos költségráfordítással megvalósításra kerülő alkotásról szólt, amelynek legfontosabb funkciója, hogy „fejezze ki a magyar és a szovjet nép barátságát”. A monumentum jelentésköre mindezen túlmenően a gödöllőiek körében egy sokkal jelentősebb tartalmi mozzanattal is kibővült: miután ekkoriban zajlott az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapategySAMU GÉZA: Temetési menet, 1972, fa, kovácsoltvas, 80x25 cm

kritikai elismeréseket aratva, s ezután – a kilenc Franciaországban megvásárolt művel megrostált, válogatott kiállítást – Tatán láthatta a magyar közönség. A tárlat anyagában festmények, grafikák, plasztikák és objektek szerepeltek: mások mellett Tölg-Molnár Zoltán és Váli Dezső, Nagy Gábor és Dienes Gábor, Barabás

30

ségek kivonása az évtizedekkel korábban megszállt gödöllői Királyi kastély falai közül, egyszersmind e mű a visszavonulás – valamifajta valóságos helyi „felszabadulás” – emlékműveként is funkcionálhatott volna. A pályázatot az eredetileg tervezett meghívásos forma helyett végül nyílt beadással hirdették meg, s két fordulóra került sor. Az első fordulóban a zsűri 32 művész 44 pályatervét mérlegelte, s a második

20 15

december

fotó: Bán Miklós

fordulóban való részvételre Lantos Györgyi, Máté István,

A tervek nyilvános bemutatására meghirdetett, a város vezetői és

SAMU GÉZA:

Nyírő Gyula szobrászművészt és a Samu Géza–Farkas

polgárai részvételével megrendezett találkozón Golovics Lajos művé-

Cím nélkül, 1970 körül, fa, 54x17,5x7,5 cm

László alkotópárost, illetve terveiket javasolta. Az első

szettörténész kollégámmal – a Pest Megyei Tanács, illetve a szen-

SAMU GÉZA:

forduló értékelése szerint Samu Géza és Farkas László

tendrei Ferenczy Múzeum munkatársaiként – 1985 késő őszén hiába

terve „eredeti, komplex szemléletű, az emlékmű-konven-

érveltünk a bartóki szellemiséget hordozó, a stilizált életfát és bőség-

ciókat elvető, értékes megoldás. Gondolatilag rendkívül

szarut megjelenítő terv, egy páratlan szépségű és kivételes jelentő-

gazdag, asszociatív mű. Elhelyezése az eleven, dús vege-

ségű monumentális alkotás lehetőségével kecsegtető mű megvaló-

tációban erőltetettnek, megoldatlannak látszik, inkább

sításának fontossága mellett: a lakossági igényekre, a városi tetszési

épített környezetet kíván. Felnagyítása után a kompozíció

indexre hivatkozva a település párt- és állami vezetői elzárkóztak az

arányrendszere felbomlana, különösen a bőségszaru

elképzelés realizálástól. „Az 1986. február 12-én kelt, a Lektorátusnak

vesztene plasztikai értékéből.” A második forduló bíráló

adott nyilatkozata értelmében a megrendelő a pályázat eredményét

bizottsága (Cifka Péter művészettörténész, Fekete Tamás,

nem tartja a kiírás tematikai meghatározásával megegyezőnek, és

Gáti Gábor, ifj. Szabó István és Várady Sándor szobrász-

pénzügyi lehetőségei is kedvezőtlenül alakultak, ezért egyik pálya-

művészek, Pirk Ambrus kerttervező, és a Stúdió részéről

munkát sem valósítja meg. … A Lektorátus a pályázatot lezárja, a

Kis-Tóth Ferenc festőművész) elsőként a Samu–Farkas-

pályadíjakat a következő módon adja ki: Samu Géza–Farkas László

tervet javasolta megvalósításra a megrendelőnek, akik

20.000 Ft (50%-os megosztásban) …”2 Sajnos magáról a mű tervéről

„eredeti javaslatukat a szakértői vélemények figyelembe

a hajdani emlékképeken túlmenően nincsenek pontos dokumentu-

vételével módosították a mű karakterének meghagyá-

maink: esetleg a Képző- és Iparművészeti Lektorátus közelmúltban

sával. Eredetisége, szellemiségének modernsége és

szétvert archívumának maradványaiban még fellelhetők a gödöllői

frissessége kiemeli a tervet valamennyi javaslat közül.”

emlékműtervre vonatkozó leírások, rajzok vagy fotók.

31

20 15

december

Kisördög, 1970, fa, 30x3x3 cm

sának bemutatása-elemzése helyett – a művész mintegy másfél

szobrászművész műveivel mintegy negyedszázaddal

évtizedes munkásságának általam korábban megismert művei,

ezelőtt, 1988-ban kerülhetett volna sor – de a talál-

emlékei és tanulságai alapján kellett összegeznem. A bevezető

kozó elmaradt. A művész ekkor, márciusban készült

utolsó bekezdéseként az alábbi gondolatokat fogalmaztam meg:

a Bukta Imre festő- és szobrászművésszel közösen,

„A figurák, a figura-tárgyak tartományától távolodva születtek

illetve azonos időszakban az Ernst Múzeumban

meg Samu Géza műhelyében a tragikus életérzéseket összegző

megrendezett azon önálló kiállítására, amely mintegy

fák és életfák. A magasba nyúló, csavart törzsű – köztérre szánt

közvetlen előzménye, hazai főpróbája volt az év

tervváltozatban fémpikkelyes „szoknyába” öltöztetett – organikus

nyarán a Velencei Biennále magyar pavilonjában

monumentum-kisplasztikák a kiszáradt fák, az élettelen életfák

megnyílt Bukta Imre–Pinczehelyi Sándor–Samu

halál-átitatta, dekoratív emlékműveiként állnak. S a finom,

Géza-kiállításnak. Samu Géza telefonon keresett meg,

törékeny ág-bogak mellett megjelentek a nyers husángok, a

felkérvén, hogy az Ernst Múzeumban megrendezésre

fájdalmasan meghajló-megbicsakló botok, a durva rőzsekötegek,

kerülő tárlata katalógusának bevezetőjét írjam meg.

a kőhalom/hajlított fa-installációk: az érintetlennek tűnő termé-

Egy február végi vagy március eleji szombat délelőttre

szetes elemek alkalmazása, esetenként alig sejthető átalakítása,

beszéltünk meg találkozót a Lehel úti kollektív műte-

a megmunkált részek beépítése egy újjárendezett, de lényegét

remben. A megbeszélt időpontban azonban hosszú

tekintve változatlan közegbe összecsapások, ütköztetések szín-

órákig hiába vártam a művészre műterme előterében:

terévé avatja Samu Géza produktumait. Míg a művi, a hagyo-

megfeledkezett a találkozóról. Miután pedig a kiál-

mányos esztétikai szabályrendszer szerint működő szobrászat

lítás rendezőjétől záros határidőt kaptam a kézirat

keserves utóvédharcokat vív a plasztikai formák teljes tartalmi

leadására, a bevezetőt – Samu Géza várható kiállítá-

kiürülése ellen (s olyan plasztikai pótszereket teremt és épít tömegesen műbe, mint az utcakő), addig Samu Géza a természet-burjánzás szobrászati felfedezésével és újjáteremtésével hallatlanul plasztikus anyagokat – érzékeny felületeket, izgalmas textúrákat –, ismeretlen, meglepő formákat, pulzáló, térszervező struktúrákat, rejtélyes tereket és térkapcsolódásokat tár a befogadó elé és köré. Az environment, a térberendező-műegyüttes nem szemlélhető kívülről: lényegi elemei akkor tárulnak fel, ha befogadóként mintegy szoborrésszé – mondjuk legalább egy mellékalakká – válunk. S bejárva az együttes terét – mintha felkapaszkodnánk egy elhagyott kálvária stációi mentén, s a keresztek lába mellől visszapillantanánk – rádöbbenhetünk, hogy elérkeztünk: valahonnan – valahová.”3 Samu Géza environmentjei és installációi – és a közelmúlt évtizedeinek rokonjellegű törekvései és alkotásai, így legelsősorban a Hejettes Szomlyazók munkái, a Block, az Újlak, a Pantenon csoport installációi, Bukta Imre és Lovas Ilona művei – egy jellegzetesen 20. századi művészeti problémára irányították, irányítják a figyelmet: a műalkotás időben való létezésének kérdéskörére. A mű-létezésmód idő-faktora évszázadokon keresztül magától értetődő tényezőként volt a műalkotások sajátja: az alkotói szándékok szintjén ez az örökkévalóság, illetve a végtelen volt. A 20. század második felében– utolsó harmadában egyre gyakrabban jelentek meg az eleve egyegy rövidebb időtartamra készített, az egy vagy néhány alkalomra szánt, provizórikus művek, amelyek néhány napos vagy néhány hetes fennállás, nyilvános térben való megjelenés-bemutatás után megszűntek, megszűnnek létezni. E művek lényeges összetevői az adott környezet, az adott közeg időlegesen hasznosított – kölcsön vett – állandó elemei, és jellemző sajátossága az ideiglenes, provizórikus anyagok és technikai megoldások alkalmazása, amelyek fotó: Bán Miklós

SAMU GÉZA: Kerekes angyal, 1972-73, nyárfa, kötél, 220x90x120 cm

A harmadik közvetlen találkozásomra Samu Géza

32

eleve kizárják az időtállóság kritériumát, a fennmaradás esélyét. A korlátozott időtartam a mű érvényességének is kíméletlenül határt szab. Felmerülhet természetesen a precíz dokumentáció

20 15

december

fotó: Bán Miklós

alapján készült rekonstrukció esélye, amely egy-egy

minőségét a keletkezése óta eltelt időben vagy napjainkban, addig

SAMU GÉZA:

térberendezés, installáció esetében megnyitja a lehető-

a kérészéletű, egyszer-volt, ma már csak a dokumentáció által

Fa tanulmány, 1989, fa, 193x37x13 cm

séget az adott mű létezésmódjának kitágításához – de

– vagy általa sem – őrzött, valamiképpen megidézhető munkák

SAMU GÉZA:

ez például a növényi elemekből készült Samu Géza-

esetében minderre csak nagy-nagy kockázatok árán vállalkozha-

installációk esetében nem járható út. (Számos szakmai

tunk. Samu Géza 1990-ben bekövetkezett halála óta huszonöt

kérdést és kételyt felvet az olyan, viszonylag könnyen

esztendő telt el, s e negyedszázad alatt az állandóság igényével

rekonstruálható elemekből álló mű újjáformálása is,

készült alkotásait sem sikerült kellőképpen fenntartanunk – az

mint Schaár Erzsébet Utca című kompozíciójának pécsi,

egykor köztéren állt Szánkó című budapesti munkája például ma is

állandó változata.) Hiteles adalék gyanánt fennmaradhat

gazdátlanul hányódik –, és szobrászatának hagyományos kisplasz-

a fotó- és a film-dokumentáció, valamint a leírás, a

tika-körben megvalósult emlékeivel sem jól sáfárkodtunk: művei

vázlat, a tervrajz – azonban ezek csak halvány visszfé-

alig-alig jelennek meg gyűjteményekben, kiállításokon. Életműve

nyek, csupán emlékidéző utalások az egy-egy adott

arra figyelmeztet, hogy nemcsak a szilárd anyagba foglalt, az állan-

térben megvalósult egykori művek esetében. Mindez

dóság szándékával létrehozott alkotásokkal kell nagyobb gonddal

korlátokat szab az eredeti jelentéstartamok hordozá-

foglalkoznunk, hanem az egyszer-volt, időlegesen létezett Samu

sának és kifejtésének, továbbá az értelmezésnek és a

Géza-művek precíz adatbankját is létre kellene hoznunk.

művészettörténeti jelentőség meghatározásának is. Míg egy hagyományos szoborművel kapcsolatban bármikor kísérletet tehetünk arra, hogy szembesítsük keletkezésének korával, vagy megpróbáljuk meghatározni jelen-

Jegyzetek: 1. Wehner Tibor: „Studió de Budapest”, Párizs, Tata, Új Forrás, 1978(3), 131–134. 2. Nagy Ildikó (szerk.): Kortárs művészet. Szoborpályázatok 1950–2000. Budapest, 2006, Képző-és Iparművészeti Lektorátus, 432–433. 3. Wehner Tibor: Bevezető. Samu Géza szobrászművész kiállítása. Budapest, 1988, Ernst Múzeum (Katalógus).

tésének, kifejezésének jelentőségét és súlyát, esztétikai

33

20 15

december

Kanyarodó, 1990, fa,68x18x18 cm

SAMU GÉZA: Pikkelyes tüskés lépegető, 1990, fa, 250x70x50 cm

A népi használati tárgyak ihlette plasztikáktól a növény-environmentekig Szemelvények Samu Géza művészetéről Összeállította: L Ó S K A L A J O S „Samu Géza tárgyai (…) Először is mindig ember-állat

szánt tervváltozatban fém pikkelyes „szoknyába” öltöztetett – orga-

formájúak, különös népmesei alakzatokat vesznek

nikus monumentum-kisplasztikák a kiszáradt fák, az élettelen

föl. Másrészt pedig szervesen őrzik a népi eszközök

életfák halál-átitatta, dekoratív emlékműveiként állnak.” (Wehner

technológiáját, alakját, de különleges helyzetben őrzik

Tibor: Katalógus előszó, Samu Géza kiállítása, 1988. III. 21. – IV 17.,

meg. Azaz úgy festenek, olyan hangulatot keltenek a

Ernst Múzeum, Budapest, 6. o.)

kiállításon, mint a falusi nagymama már csak dísznek használt mángorolója a modern pesti lakásban, vagy az utolsó pillanatban megőrzött fejőszék a kagylófotelek között. Mind őrzik egy évezredes, csak éppen kihalóban lévő művészet-kézművesség szabályait, csak éppen már céltalan dísszé válva őrzik. Ettől kicsit szomorú, kicsit nevetséges a sorsuk, de törvényszerű. Talán így kell értelmezni Samu Géza elmúló korszakokat és törvényszerű elmúlásukat megjelenítő szobrászatát.” (Rózsa Gyula: Ismerje meg Samu Gézát, Világ Ifjúsága, 1972/6, 13. o.) „Nem csupán Samu Géza pályáját, hanem a magyar installációs művészet egészét tekintve is nagyszerű ez a kiállítás. A Vörös szerpentin, a Sárkánykígyó ketrecben, s a két évvel ezelőtt Bukta Imrével a Pataky István Művelődési Központban rendezett kiállításának egésze is sejttette, hogy Samu a „befejezett szobroktól” a nyitott térben megvalósuló művészet felé halad, az utóbbi két Stúdiókiállításon bemutatott munkái (tollakkal borított oszlopa, majd a Mutáció) sejttették, hogy túllépve a stilizált – vagy inkább sematikus – hengertestű, gömbfejű emberalakokon, új megközelítésben, a korábbinál árnyaltabban, erőteljesebben szól az emberről.” (P. Szabó Ernő: Növényenvironment, Samu Géza kiállítása, Műcsarnok, 1983. XI. 17. – XII.11., Művészet, 1984/3, 57. o.)

ebéd előtt mégiscsak bekopogtam Samu Gézához, búcsúzni. Még sohasem láttam őt munka közben. Úgy dolgozott, mint az órásmester, precízen, tempósan illesztette össze törpefa törzsének szoknyájára az apró zsindelyeket, arcán azzal a halvány mosollyal, mint amikor a gyerek játszik. Cinkosa volt a szobrának. A vasárnapi – október 7-i – Mai Napban olvastam, hogy meghalt negyvenhárom évesen, megrekedve a középső T-ben.” (Frank János: Samu Géza, Élet és Irodalom, 1990. X 19.) „Ő a népi-paraszti élet mindennapi eszköztárát egy szimbolikusszürrealisztikus tartalom kifejezéséhez használta föl szobrászatában nagy találékonysággal és tudatos következetességgel. A szarvat viselő egykori dagasztóteknő (Teknős, 1970) elsősorban természetesen az, ami: teknő. Mint ilyen magán viseli ismeretlen készítőjének a keze nyomát, a sok benne dagasztott kenyér ízét, emlékét, s az elkoptatott fa simaságában a benne dolgozó asszonyok munkájának az emlékét is. Aztán így, ahogy ma látjuk – lábra állva és szarvat eresztve – tágul a hozzá fűzött asszociációk köre: megjelenik a tejet adó állat képe, s az istállóé is, a maga melegével. Ugyanakkor a meseszerű látvány – a sosemvolt-tárgy, sosemvoltállat – idézi azoknak a szakrális szimbólumoknak az esetlenül naiv egyszerűségét is, amit a primitív népek kultúrájából ismerünk. (…) Ekkoriban – mint Samu Géza egyszer maga fogalmazta – a szobrászat „közép-európai magyar anyanyelvét” szerette volna megteremteni. (…) A hetvenes évek második felében jelentkeztek Samu Géza munkásságában egy döntő változás jelei. A „nagy áttörés” azonban csak 1983-ban, műcsarnoki kiállításával következett be. (…) Installációs jellegű kompozíciói sorában a már jól megismert

„A figurák, a figura-tárgyak tartomá-

paraszti mesterség találékony mindentudásával a természet csodás

nyától távolodva születtek meg Samu

tárgyainak – fáknak, cserjéknek – precíz rekonstrukciójára vállalko-

Géza műhelyében a tragikus életérzé-

fotó: Bán Miklós

SAMU GÉZA: Nagynéném vajat köpül, 1972, tölgyfa, akác, nyárfa, 137x30x30 cm

„Most szeptember végén dolgom volt a kollektív műteremben,

zott; ha úgy tetszik, egy pszeudo természet teremtésére, egy olyan feladatra, amiben számára talán nem is az eredmény, inkább az

seket összegző

aktus maga volt a fontos, az aktus, a készítés processzusa, amikor

fák és életfák.

újra és újra megtapasztalhatta a földközeli mesterség napi művelé-

A magasba

sének természetes örömét.” (Kovács Péter: A tegnap szobrai, Életünk

nyúló csavart

könyvek, Szombathely, 1992, 123-124. o.)

törzsű – köztérre

34

20 15

december

„Samu Pécsett járt középiskolába, így indulásánál jelentős impulzusok érték a mediterrán városban, mely a 70-es évek elején – Pécsi Műhely – meghatározó szerepet játszott modern képzőművészetünk kialakításában. Ezen hatások – elsősorban a síkkonstruktivizmusé – azonban csak megerősítették a szobrászjelöltet szuverén kifejezésmódjának létrehozásában. Samu ugyanis éppen azáltal vált sajátosan közép-európai egyéni utat teremtő művésszé, hogy tájékozódott, tanulmányozta a kor land art és síkkonstruktivista törekvéseit, tehát az egyetemes művészeti irányzatok ismeretében alakította ki egyéni, a népi tárgykultúrából és a prehisztorikus korokból merítő szobrászatát. E szuverén program az, ami figyelemreméltó és halála után kilenc esztendővel is megszívlelendő üzenete a művésznek, mert mindenekelőtt az egyéni utak a meghatározó alkotói pályák, melyek egyszerre színesíthetik az egyetemes művészetet, s teremethetik meg honi művészetünk

„Samu művészetét nevezték ugyan népi szürreálnak, népi vagy

SAMU GÉZA:

rurális avantgárdnak – ő egyszerűen csak alternatívnak hívta, azután

Északi mitosz, 1973, fa, csont, vas, 315 cm

amikor a rendszerváltás környékén ez a szó kezdett megkopni,

sajátos karakterét.” (Lóska Lajos: A Szarvasteknő, az

akkor egyszerűen legyintett és azt mondta tréfásan: parafenomén

angyalok és a bioart, Samu Géza retrospektív Pécsett,

vagyok. Valójában nemigen érdekelte a címkézés. Samunak sikerült

Új Művészet, 1999/4, 4. o.)

a provinciálisból, lokálisból eljutnia a nemzetközi, egyetemes érvényességgel bíró egyéni szobrászati nyelvhez. Nagy utat tett meg, megidézte, átírta, újraértelmezte és felmutatta a pusztulóban lévő paraszti világ tárgyi rekvizitumait, a paraszti lét mindennapjainak rusztikus keresetlen, formailag gazdag – és mégis egyszerű – eszközeit. Tisztelgés volt ez és kísérlet, hátha átmenthető még valami a „tiszta forrásból”. Szimmetrikus, tömbös, stabil alapokon nyugvó „áltárgyai” a mesék, legendák, balladák világából kiemelt bálványai, idoljai, bábfigurái nem nosztalgiáztak és nem törekedtek az etnografikus hitelességre,”csupán” a népi tárgykultúra értékeit kívánták örökérvényűvé tenni. Samunak dolga nem volt a konzumfolklórral, a népművészetet tisztelte, merített belőle, de kerülte a népművészetet megújítókhoz – mert lehetetlen és anakronisztikus – való besorolást. Szobrász volt. Alkotó, aki képes volt többször megújulni, mert képtelen volt megragadni az elvárások csapdájában. Kétszer váltott. 1976-ban a Vörös szerpentin idején összegezte korábbi munkáit, keretbe foglalta azokat, mintegy idézőjelbe tette a korábbi egyedi darabokat, egy nagyobb térben lélegeztette a direkt, narratív előadásmódban előadott műtárgyait. Búcsúzott és nyitott az átfogóbb térformálás felé. Ki- és visszament az organikus természetbe, méretei megnövekedtek, kötöttségektől mentes, burjánzóan gazdag, installációs „tájakat” fotó: Bán Miklós

alkotott. Az 1983-as Installációs kísérlete bebizonyította,

35

hogy képes volt „nagyban gondolkodni”; fizikai és szellemi értelemben egyaránt.” (Kozák Csaba: Samu Géza művészetéről, In: Kozák Csaba: Samu Géza, Budapest, 1999. 31. o.)

20 15

december

SAMU GÉZA: Nagyanyó mesél, 1975, nyárfa, akác, 80x50x37 cm

Naputak

Zseni volt-e Csontváry Kosztka Tivadar? 2. rész: Selmecbánya látképe SZABADI JUDIT „Zöld fürdő” – ez a metafora jutott önkéntelenül

nincs is. Ám éppen az a képessége, melyet Tolnay Károly kiemelt,

eszembe, amikor Karintiában egy hegyi tó mellett

„hogy legnagyobb lírikusunk, igazi nagy költő, sőt zenész, kompozíci-

haladtam el, amelynek zöld vízében ott tükröződött

óinak ritmikus tagoltsága, tanúsága szerint”1 itt már nagyszerű tökéle-

a sűrű erdő mélyzöld lombja, mely a tavacska part-

tességben mutatkozik meg.

járól meredeken az ég felé törő hegyoldalt borította. Varázslatos látvány volt: a fák harsány haragos zöldje és a víz csillogó ékkövének smaragd ragyogása, a kettő egymásba borulása, mintha a több árnyalatból összeszőtt színekből kibomlott volna a zöld szimfóniája.

Mielőtt ebben elmélyednénk, álljunk még meg egy elgondolkoztató mozzanatnál. Csontváry, aki annyi egzotikus vidéken megfordult – és ebbe nemcsak a táj különlegességét, hanem a hely ősi múltját: őstörténetét, vallását, több ezer éves műemlékeit is bele kell értenünk –, Magyarországon mégis három olyan emlé-

Noha Csontváry Tivadar Selmecbánya látképét évtizedek

kezetes motívumot festett meg (s ezek közül kettő, a Vihar a Nagy

óta ismerem, most, amikor újra láttam, erre a fenti

Hortobágyon és a Nagy Tarpatak a Tátrában ráadásul emblematikus

élményre asszociáltam. Csak a vásznat beborító zöldet

mű is), melyekbe, ha más nem történt volna, legalábbis rajongó

láttam, minthogy az első benyomásom csak a zöldekről

természetszeretetét belesűrítette. Tehát monomániás megszállott-

szólt, finom átmeneteiről, éles felszikrázásairól, hideg és

sága közepette is előfordult, hogy „beérte” ennyivel, a tőle karnyúj-

meleg foltjairól, a napfénytől kivilágosodó, behízelgő

tásnyira lévő hazai tájjal, sőt, egy kitérő erejéig, ide kívánkozik a

smaragd effektusairól; „zöld fürdő”, igen, vagy ezen a

Keleti pályaudvar is, mely akár a legnagyobb meglepetés is lehetne.

felvidéki tájon inkább a zöldek „tűzijátéka”.

Meglepetés annyiban, hogy itt maga a motívum nem ér föl ahhoz a

A fenséges nagy Tátra-kép drámaiságához, robbanékony energiájához képest micsoda elcsöndesülés megy végbe ezek között a lelket megbékéltető zöldek között, és micsoda szelíd belesimulás ebbe a természeti organizmusba, szinte vitetve magát és vitetve a szemet a dombok és a lankák hullámzó hajlataival, melyeket azután a látóhatáron a Kárpátok kékeszöld, csipkézett vonulata zár le.

rendkívüliséghez, amelyet a festő látható módon mindig is keresett. Ráadásul nincs köze a természethez, városi nevezetesség csupán, az 1880-as évek elején emelt eklektikus épület a Rákóczi út torkolatában. Nevezetessége technikai jellegű, minthogy abban az időben a pályaudvar Európában a legkorszerűbbek közé számított. A technikai újdonságok sorát gyarapította a szenzációszámba menő elektromos világítás is – nos, ez volt az, ami Csontváryt lenyűgözte, aki már korábban és a későbbiekben is oly nagy mestere a nappali és a mesterséges fények megjelenítésének, akár egyetlen képen belül

A Selmecbánya a jóval korábbi festmény, néhány évvel

is. Alkony és műfény, napfény és műfény, holdfény és műfény, ezek

a Tátra-kép előtt született 1902-ben, amikor Csontváry

megjelenítése is az ő bravúros festői leleményei közé tartoznak.

már megfordult Dalmáciában, hosszasan barangolt

Noha maga a homlokzat is inkább egy ünnepélyesen kivilágí-

Szicíliában, ahol minduntalan visszatért Taorminához,

tott palota képzetét nyújtja, semmint egy funkcionális épületét,

a nápolyi öböl partján fölkereste Castellammare di

a festmény eredetisége a világításra szolgáló gömblámpákon,

Stabiát, majd hazautazva megállt Selmecbányán.

illetve az általuk sugárzott hatáson múlik. A különleges éjszakai

Ő, aki csaknem egész pályája során a „nagy motívumot” kereste, amit a Tátrában, és a taorminai görög színházban fel is lelt, de nyughatatlanul továbbutazott, hogy eljusson Egyiptomba, a Szentföldre, Libanonba, Szíriába és tovább kutatva a Keleten rátaláljon a mítoszt sugalló Baalbekre és a libanoni cédrusokra, a hozzájuk képest szerény, de nagy múltú, híres hazai bányaváros, Selmecbánya megfesté-

megvilágításban ugyanis, melytől a homlokzat és a hozzá vezető úttest foszforeszkáló zöld fénybe burkolódzik, a festmény tárgya titokzatos, mágikus sugallatot ölt magára. Figyelemre méltó, hogy ez a kép is 1902-ben készült, és ugyancsak a zöld dominanciájával, de mennyivel más szerepben a maga fémes fényével, mint a Selmecbányán! Itt a zöld szín varázslatosságában is irracionális és baljóslatú a városi „táj” bizarr, kísérteties éjszakájában…

sekor művészi énjének már teljesen a birtokában volt. Ez

Az életmű egyik meghatározó tendenciájának összefüggésében a

még akkor is igaz, ha saját hangjának ez csak egyik regisz-

Selmecbánya is bizonyos értelemben rendhagyó mű. Természetesen

tere, aminek pontosan nyomon követhető folytatása talán

egy művészi úton annyi fordulat lehetséges, hogy ugyan mihez

36

20 15

december

viszonyítva beszélhetünk valami olyasmiről, ami

ségének azon valóságához, amely Selmecbányán megpihenve

magához képest rendhagyó? Csupán annak a kedvévért

adatott meg neki, és amely nem létezne egy földöntúli hatalomba

élünk egy ilyen kipoentírozott megállapítással, hogy

vetett hit bizonyossága és biztonsága nélkül.

érzékeltessük azt a viszonylagos szokatlanságot, hogy a festmény – legalábbis tudomásunk szerint – minden beharangozás, nekikészülődés, a motívum előzetes tanulmányozása, kutatása nélkül készült. Mintha csakúgy frissen, azon melegében kibuggyant volna Csontváryból. Igaz ugyan, hogy nagyon szerette a Felvidéket, sok helyütt meg is fordult, kisszebeni születésétől kezdve

Micsoda hatalmas távlatú rálátás ez a völgyben mint egy katlanban megbújó városra, és a házakat négy irányból is körülölelő dombokra, mezőkre, hegyekre! Akárcsak egy légi felvételen, noha korabeli metszetek vagy képeslapok nem árulkodnak arról, hogy az a teljes egész, amely fölkerült a vászonra, ily módon a festő keze ügyében lett volna.

több városkájában otthonosan időzött, dehogy ennyire készen legyen benne ez az egyszerűségében is bonyolult, valójában nagyszabású kép, az a váratlanság, a spontaneitás üde leheletével is körüllengi a vásznat. De hát mégis mire kellett neki Selmecbánya? Ő, aki már Dalmáciában és Szicíliában belekóstolt a mediterráneum varázslatosságába: a naptól felgyújtott égő színek tombolásába és a rőt fények visszaverődésébe a házak falain, vagy a holdfény ezüstös csillogásába az azúrkék tengeren, és látta a Vezúv és az Etna tűzhányóinak havas csúcsait, melyben a föld ősereje, a látvány fenségessége és a távlat monumentalitása mindazt a kivételes szépséget és nagyságot jelentette a számára, amibe a lelke beleremegett – mit nyújthatott neki egyszerre csak a Kárpát-medencében fekvő ismerős vidék a maga csaknem naturalista valóságában? Hiszen, mint már szó volt róla, „neki igazán nem volt mindegy, hogy mit fest. Ő éppen a neki valót keresi a természetben is, azt, amit ő eleve ki akar fejezni a természet ürügyén.”2 – írja többek között szenvedélyes „vitairatában” Bencze László festő. Ahogyan megfesti, ahogyan a vidék megjelenik neki, abból arra lehet következtetni, hogy ez a hegyvidék a maga szerkezetességével, sőt, szinte mérnöki megszerkesztettségével, szimmetrikus rendjével, kiegyenlítettségével, az embert magába ölelő meghittségével, szelíd pompájával, himnikus derűjével hatolt el a szívéig – miközben a remekművek tökéletességét csaknem észrevehetetlenül magába zárta –, és nem a rendkívüliségével, mint ahogy az a „nagy motívum” beteljesülésekor mindannyiszor megtörtént vele. Csakugyan benne van „a nagyság és a közvetlenség, a majdnem suta ártatlanság s egyben a lényeges biztonság, a képzelet szabadsága s a végrehajtás szigora, ami egy csodálatos mesevilág földöntúli összhangjában találkozik.”3 Nincsenek eget ostromló indulatok, drámai megrázkódtatások, mágikus rejtélyek, élesen egymásba csattanó különleges színvibrációk, és a felfokozott érzelmek izzó lávafolyama sem gyúrja át a formákat; a Selmecbánya szabadsága a föllélegzés, a belső béke, a meditációs csönd szabadsága, méghozzá a póztalanság bájával. A látvány befogadása önnön belső tájékainak elmélyült szemlélődésével párosul, eljutva személyi37

A „látképen” minden ott van, ami a bányaváros szűkebb és tágabb környezetéhez tartozik, mégpedig a részletek egzakt megjelenítésével. Hogy mégsem hull szét a kompozíció a részek darabjaira, az a képi elrendezés koherenciáján múlik, ami Csontváry belső szemléletéből fakad. Ő Selmecbányán is a világ egy darabkáját a teljesség képzetével ruházta föl, melynek éltető eleme az elevenen lélegző természeti organizmus. Ebben minden elem, minden kis mozzanat magától értetődően szövődik egymásba: a kalászszedő nők, a kaszáló férfi, a tehenek és az almafák, a zöld domboldalak, közöttük az E-betűt formázó erdőirtás kalligráfiájával, de még a város topográfiai hűséggel megfestett középkori épületei is, melyek valósággal befészkelik magukat a kép geometrikus centrumába, és fölöttük, ugyancsak a vászon tengelyében, a Kálvária hegy jellegzetes kúpja. Itt minden egységes, minden azonos, innen ered, hogy az egy az egészet adja. És mindez ráhangolva a kanyargó ösvények, a felpúposodó dombol-

20 15

december

CSONT VÁRY KOSZTK A T I V A D A R : Selmecbánya látképe (részlet), 1902, olaj, vászon, 90x152 cm, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

CSONT VÁRY KOSZTK A TIVADAR: Selmecbánya látképe, 1902, olaj, vászon, 90x152 cm, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

dalak, a megbillent törzsű vagy éppen cövekként

bársonyos zöld lepel. És az a ritmikus hullámzás, amely fentebb

földbe szúródó fák, a síkká kiteregetett lombok,

a motívumok kapcsolatát meghatározta, most az annyiféle zöld

az elpettyegetett virágok és almák, a széltől

árnyalat lüktetésében járja át a festményt, miközben a mélyzöld

meghajló fűszálak hömpölygően áramló vagy

mezőkbe és a fenyőkkel szegélyezett sötétlő hegyhátakba élesen

éppen staccatós ritmusára.

csendülnek bele a sárgává fakuló, napszítta dombok aranyos

A fehér felhők fodrozta világoskék égre rajzolódik rá a Kárpátok hegyláncának, hideg sugárzású kékeszöld vonulata, hogy alatta – mintha egy zöld szőnyeget gurított volna végig Csontváry a vásznon – szinte mindent beborítson a természet éltető nedveitől átjárt 38

foltjai, ahogy rájuk hull a fény. A síkok és a tömegek zöld-sárga játékába csak itt-ott harsannak bele a pirosak, egy háztető vagy a gereblyéző asszony ruhájának vöröse, és olykor okkerek, fehérek, barnák mint apró díszítmények ékesítik ezt a zöld fokozataiba burkolt „világmindenséget.”

20 15

december

Mindez a szépség, a gyönyörködés és a gyönyör-

is ráborulna erre a pompás, csöndbe hulló természetre; ez a

ködtetés képessége, amely talán leginkább

fátyol pókháló finomságú és rezdülékeny, mely talán nincs is

Brueghel természetélményével rokonítható, megza-

ott, vagy akár egy lélegzetvételtől is elillanhat…

varhatatlan harmóniát eredményez. A „természet gyönyörű látszata” jelenik meg a képen, a maga jól felismerhető valóságában, de a lírai gyöngédség, az érzelmi átélés megemeltségével, költői sugárzásban. Mintha még a meseszerűség idilli fátyla

39

Jegyzetek 1 Jászai Géza: Csontváry kritikai jegyzetek. München, 1965. 36. 2 Bencze László: „Csontváry Székesfehérvárott”. In: Gerlóczy Gedeon-Németh Lajos: Csontváry-emlékkönyv, Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból, Corvina Kiadó. 256. 3 Francois Gachot: Csontváry Tivadar 1853-1919. In: Csontváry-emlékkönyv, 1976. 199-200.

20 15

december

Remekművek találkozása Modern magyar festészeti tárlat Füreden Va s z a r y v i l l a , F ü r e d , 2 0 1 6 . I . 3 - i g

EGED DALMA

Hogyan lehet az ambivalens és változásokkal teli 20. század magyar festészetének tendenciáit és irányvonalait bemutatni? Nem vállalunk-e már a kezdetek kezdetén megvalósíthatatlan feladatot, amikor e korszak művészettörténetének jellemzőit és áramlatait koherens folyamatként akarjuk szemléltetni? A balatonfüredi KONDOR BÉLA: Repülő férfi fegyverrel, 1969, olaj, vászon Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár

Vaszary villában december végéig látható A modern magyar festészet remekei című kiállítás érdekessége, hogy koncepciójában Kovalovszky Márta 2006-ban megjelent, azonos című kötetét veszi alapul, melyben a művészettörténész száz festmény elemzésén keresztül illusztrálja a század magyar festészetének változásait. Az antológia bevezetőjének címe Nádler István egyik triptichonját idézi: A dolgok állása. A tárlat egytől-egyig remekműveket mutat be, azonban Kovalovszky Márta a hatunk. A tárlaton látható négy portré ábrázolásbeli különbsége – Kmetty János erősen kubista jegyeket viselő Nő csészével című műve, Mednyánszky Zsidó katona című képe, valamint Tihanyi Lajos fauve-ista arcképe és Rippl-Rónai József dekoratív, párizsias eleganciát árasztó portréja – rámutat arra, hogy a század elején alkotó művészeket többek között nagyban befolyásolták a különböző nyugati tendenciák, amelyek különféle mértékben és keveréket alkotva csapódtak le az alkotásokon. A tárlat, összhangban a kötettel, többnyire szigorúan kronologikus sorrendben mutatja be a műveket: a modern festészet fordulatát a nagybányai iskola megjelenéséhez köti, melyet Ferenczy Károly Esti hangulat című képe képvisel a kiállításon, majd az időrendiséget betartva egészen napjaink alkotásaihoz érkezünk meg. Ha a tárlat

SCHEIBER HUGÓ: Férfi portré, 1917 körül, olaj, karton, Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár

legtöbb esetben nem a század legismertebb klasszikus képeiért nyúl, hanem olyan festményeket vonultat fel, melyek saját meglátása szerint stílusjegyeikben és kifejezésmódjukban a legközvetlenebbül mutatnak rá egyes művészettörténeti fordulatokra. A kiállítás darabjai ezért olyan mérföldkövekként értelmezhetőek, melyek a művészettörténész meglátása szerint egyrészt a legérhetőbben viselik magukon az adott irányzat sajátosságait, másrészt – mivel a magyar festészet története

célja a 19. század végétől az ezredfordulóig átívelő festészeti törekvések és tendenciák általános bemutatása volt, akkor a továbbiakban Kassák és Derkovits képeinek hiánya tűnhet fel. Kádár Béla és Patkó Károly árkádiai atmoszférát árasztó képeivel kezdve Egry József, Bernáth Aurél, valamint Gedő Ilka, Ország Lili, Gyarmathy Tihamér és Veszelszky Béla után úgy tűnik, a magyar festészet első világháborút követő időszaka egységes, egyfajta finom, visszahúzódó, napsütéses festészet jegyében telt, hogy a 20. század válságai a festőket egy belső, időtlen menedékbe való kivonulásra ösztönözték.

sokkal inkább szuverén, „szabálytalan” alkotók sorából, mintsem egy stíluselv mögött sorakozó művészekből áll

Csernus Tibor Taxiállomás című műve vezeti be a képeknek azt a sorát,

– bemutatják azt a kifejezésbeli sokféleséget, amelyet a

melyek már a nemzetközi fejleményekhez való igazodást előlegezik

modern magyar festészet első évtizedeiben tapasztal-

meg. Keserü Ilona Nagy vidám című műve a kép faktúrájának problémáját feszegeti, ahogy az élénk, keveretlen színekből felépülő síkból

40

20 15

december

kidomborodik a jól ismert balatonudvari temető fejkövének szív alakja. Hencze Tamás Háromszögletű tér című táblaképe a festmény mint vizuális tárgy kérdéséhez szól hozzá a keret dekonstrukciójának problémájával. A 60-as évektől kezdve az itthoni művészek alkotásain egyetemes művészeti irányzatok, stílusok jegyei ismerhetőek fel: ezt többek között Lakner László Engedelmesen című műve demonstrálja, amely a pop art sajátos, nyomasztó kísérleteként értelmezhető. Frey Krisztián és Tót Endre bemutatott művein tisztán érezhető az informel festészet, illetve már csírájában a koncept art hatása, a képeken az írás egyfajta gesztusként, vizuális kalligráfiai elemként tűnik fel. A festmények egy csoportja az idő, a pillanat képi megragadásának problémájával

a hiábavalóság és egyhangúság érzését kelti. Ugyanezt a problémát

CSERNUS TIBOR:

foglalkozik. Mint Halász Károly Piros fekete átlókkal című

járja körbe Pinczehelyi Sándor Búcsú I-II. című műve, azonban itt a két

nagyméretű vászna, mely egy bizonyos logikai rend

elemből álló mű épphogy a változás és az idő múlásának törvény-

Taxiállomás, 1954, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria

szerint ismétlődő panelekből épül fel, vagy Köves Éva

szerűségére mutat rá. A kép első felén a művész látható sarlóval

Pantheon és Kőnig Frigyes A nagy utazás című művei,

és kalapáccsal a kezében, míg az újrafestett képen – amely már a

melyek a kép megsokszorozhatóságával kísérleteznek.

rendszerváltás után készült –, a két hatalmi jelkép már kicsúszott a

Kőnig különböző méretű és alakú táblákból összeállított

művész kezéből.

művén ugyanaz a valószínűtlen történelmi esemény

A tárlat végén Vojnich Erzsébet Váli Dezső műterme és Radák Eszter

látható: a művész a megismételt képpel egyrészt a

Már fél órája kihűlt a teám! című képpárja ugyancsak jól illusztrálja

tér-idő struktúra rendjébe avatkozik bele, másrészt az

azt az ellentétes látásmódot, ahogy egymás mellett élő művészek

utazás előtti pillanat kiragadása és állandó visszatérése

közelíthetnek meg egy látványt: egy üres enteriőr képe Vojnich Erzsébet pasztellszínű képén az évezredekben mérhető hiányt és az otthonosság elérésének lehetetlenségét mutatja fel, ellentétben Radák Eszter valószínűen belakott szobabelsőt ábrázoló festményével, ahol a bútordrapériák mintáinak és gyűrődéseinek kidolgozottsága, a háttér színfoltjainak vibrálása a mozgalmasság, az állandó változás érzését keltik. Marosi Ernő a kötet képeinek válogatása kapcsán jegyezte meg: „Egy ilyen antológiában minden mű önmagában áll, egy művész, egy kor, egy jelenség képviseletében, s ezért valamennyi mű a maga tárgyi valóságában, érzékletes minőségében értékes.”* Mivel a kiállított és a kötetben interpretált képek között elég nagy az átfedés, ezért lehetőségünk van az antológiára úgy tekinteni, mint a tárlat egyfajta katalógusára. Az önmagukban álló remekműveket végső soron Kovalovszky Márta szubjektív meglátása fogja össze és teszi alkalmassá arra, hogy az elmúlt század festészetének történetét bemutassák. Jegyzetek * Marosi Ernő: A művészet szabadsága: Kovalovszky Márta A modern magyar festészet remekei 1896–2003 című könyvéről. Új művészet. – 17. (2006) 1., p. 38-39.

41

20 15

december

RADÁK ESZTER: Már egy fél órája kihűlt a teám! 2003, olaj, vászon, Völgyi – Skonda kortárs gyűjtemény

Fia t Lux

Az Idő vasfoga Széljegyzet a Schöffer-kiállításhoz Műcsarnok, 2016. I. 31-ig

ROCKENBAUER ZOLTÁN

LUX 14 (S.E.C.), 1973, kombinálható elemekből álló szobor, színes műanyag, fekete-fehér struktúra, 8 színes különálló lap

Nicolas Schöffer reális fantaszta volt. Akár mint Leonardo da Vinci

tődve Marty McFly, mielőtt az időgép földet érne 2015.

vagy Jules Verne, futurisztikus elképzeléseit ő is a kor technológiai

október 21-én – azaz éppen harminc évvel később,

lehetőségeinek továbbgondolásából, és nem holmi mesevilágból

mint amikor a Vissza a jövőbe 2 (1989) alaptörténete

nyerte. Polihisztor vágy munkálkodott benne: rajzolt és szobrászko-

játszódik. Akkor ez most a jövő? – kérdezhetnénk a

dott, épületeket és iparművészeti tárgyakat tervezett, zenét szerzett,

Műcsarnokban, hatvan esztendővel azt követően, hogy

balett koreográfiákhoz készített robot-táncost, operához díszletet,

Schöffer kibernetikus városának első látványtervei elké-

még költőként is kipróbálta magát: ódát írt a Macintosh számító-

szültek. 2015-öt írunk, és a jelenünk bizony nem sokban

géphez. E teljességre való törekvési szándékból lehet leginkább

hasonlít sem a három, sem a hat évtizeddel ezelőtti

megérteni – mintegy visszafelé – a művészetét.

művészi utópiákhoz. Nincs min csodálkozni, hiszen a

Schöffert végül is az tette naggyá, hogy egy vadonatúj diszciplínát,

múltbéli jövőképek sokkal inkább mesélnek a megal-

a kibernetikát, igyekezett beemelni a művészetbe. Revelatív hatással

kotásuk koráról, mintsem a kései jelen valóságáról.

volt rá Norbert Wiener, a kibernetika megalkotójának alapműve,

Szembesülni velük azonban tanulságos.

amit szinte a megjelenéskor elolvasott, épp akkoriban, amikor képzőművészként szakított a hagyományos, kétdimenziós képalkotással. Ez volt az az időszak, amikor úgy ítélvén, hogy a festészetnek örökre leáldozott, a szobrászat felé fordult, és a tér dinamikáját kezdte kutatni. 1949-ben az emberiség éppen csak túl volt a történelem eddigi legnagyobb megrázkódtatásán, a második világháborún, és mind többen érezték úgy, hogy a 20. század szédítő technikai fejlődését nem az öldöklés, hanem a humánum érdekében kellene kamatoztatni. Jóllehet, maga a kibernetika is a hadiipar szolgálóleányaként született meg. Wiener a háború idején a légvédelmi rendszerek összehangolásának matematikájával, valamint számítógép-elmélettel foglalkozott, és ezek a kutatások vezették el teóriája megalapozásához. Olyan dinamikus rendszerekben gondolkodott, amelyek – akárcsak az élő organizmusok – a külvilágból nyert impulzusokra reagálva szabályozzák saját működésüket, így született meg a Kibernetika vagy szabályozás és hírközlés élőlényekben és gépekben című munkája. A könyv elolvasását követően Schöffer igen hamar eljutott az elmélet művészi adaptációjához. Már 1954-ben felállították az első kibernetikusan programozott, hanghatásokat keltő, 50 méter magas, térdinamikus alkotását a Saint-Cloud parkban, és két év múlva létrehozta a CYSP 1-et, a világ első önállóan működő, kibernetikus szobrát. Mindeközben egy teljes, kibernetikus épületekből álló város terve is megfogalmazódott benne.

N I C O L A S S C H Ö F F E R : Térdinamikus konstrukció 22, 1954, fekete acél, alumínium lemezek, sárgaréz fotó: Berényi Zsuzsa

NICOLAS SCHÖFFER:

Akkor ez most a jövő? – kérdezi a tudós Dokitól megille-

N I C O L A S S C H Ö F F E R : Prizma, 1965, (rekonstrukció 2015), fekete faszerkezet, tükrök, fényátersztő képernyő, fényvisszaverő, 6 effektdoboz N I C O L A S S C H Ö F F E R : Chronos 10, 1969, inox acél, motorok, színes vetítők, programozó szerkezet, elektromos rendszer N I C O L A S S C H Ö F F E R : Chronos 7B, 1965, acél, forgó talapzat, motorok 20 15

december

43

20 15

december

fotó: Berényi Zsuzsa

fotó: Berényi Zsuzsa

Nem csoda, ha nem akarta elfogadni magára nézve a

amikor a város pihen, a torony is leáll” – írta

„kinetikus művész” megjelölést, jóllehet tér-fény-idő

Schöffer 1971-ben. Ám Georges Pompidou

dinamikus szobraival Schöffer ennek az irányzatnak

három év múlva elhunyt, és a helyébe lépő

is egyik úttörője volt. Azonban őt nem elsősorban a

Valery Giscard d’Estaing az időközben kirob-

plasztikai műalkotások mechanikus mozgása foglal-

bant energiaválság árnyékában leállíttatta a

koztatta, hanem a környezetből nyert visszacsatolás,

projektet.

az elektromotorok mellett hang- és fényreceptorokat kezdett alkalmazni, amelyek a külső ingereket elektronikus jellé alakítják. Schöffer úgy érezte, hogy meghaladta az egyoldalú kinetikus szobrászatot, ezért magát kibernetikus művésznek tekintette. A „kibernetikus táncos”-nak is nevezett CYSP 1 a Maurice Béjart által koreografált balett révén világsikert hozott számára, a környezetre reagáló, monumentális fénytornyai csodálatot váltottak ki. Schöffer elképzelésében a világot egymással kapcsolatban álló, egymásnak információt továbbító tornyok hálózata népesíthetné be, kibernetikus városában központi számítógéppel ellátott igazgatási intézmény állt volna összeköttetésben a kibernetikus lakóházakkal, a diákok számára 1000 méter magas toronyegyetemet, a lakosság szórakoztatására

fotó: Berényi Zsuzsa

interaktív múzeumot, könyvtárat,

Mini effektek, 1969, fehérre festett fém, plexi, áramkör, rhodoid lemezek

terveit precíz számításokkal, költségvetési tervezéssel. „Amikor befejezte, azt mondta nekem – emlékezett vissza később a művész özvegye, Éléonore de Lavandeyra –, hogy minden részlete gondosan ki lett dolgozva. Ez a torony olyan, mintha virtuálisan létezne.” A TLC a meglévő számítások, makettek és tervrajzok alapján ma is megépíthető lenne, mégsem fogják soha felállítani. Nem egyszerűen azért, mert drága a kivitelezés. Hanem elsősorban azért, mert Schöffer tervei felett elszállt az idő. Technológiai értelemben mindenképpen. A koncepciót persze sokkal modernebb eszközökkel, a 21. századi csúcstechnika felhasználásával is létre lehetne hozni – és minden bizonnyal gazdaságosabban, mint az eredeti tervek alapján –, csakhogy az már nem Schöffer alkotása lenne, hanem valami egészen más.

színházat, sőt szexuális élmény-

Idődinamikus műveinek a legnagyobb

központot tervezett. Megalomán

paradoxona abban rejlik, hogy miközben a

látomás? Az. De egyes elemei

mozgás révén az idő dimenziót beemelte a

hajszál híján megvalósultak.

szobrászatba, épp az idő az, ami elpusztítja,

A párizsi Défense negyedbe álmodott Kibernetikus Fénytorony, a TLC megépítéséhez Schöffer ugyanis bírta Georges Pompidou

NICOLAS SCHÖFFER:

Schöffer önálló kötetben is megjelentette

támogatását, olyannyira, hogy a köztársasági elnök készen állt állami garanciát adni a tervek realizálásához. „A 19. század tornya az Eiffel torony, a 20. és a 21. század tornya a TLC lesz” – lelkesedett Schöffer. A gigantikus építmény több mint háromszáz méterre magasodott volna Párizs fölé. Sok száz elektromotorral mozgatott nagy és kis tükör, fénycsóva, vaku, lézerágyú, ködgép reagált volna a metropolis környezetéből és a világ eseményeiből leszűrt, numerikussá alakított információkra. Az elképzelés szerint a torony működését befo-

felfalja alkotásait. A mai világban az egykor korszerű technika néhány évtized alatt gyászosan elavul. A fél évszázaddal ezelőtt

fotó: Berényi Zsuzsa

amely ezt a mozgást befolyásolhatja. Ennek érdekében

készült, elhasználódott elektromotorok, a régi izzók pótlására alig van remény, megfelelő programozásukra még kevesebb, a forgó alkatrészek elkopnak, a szabványok is megváltoznak, és így tovább. Ráadásul a kopás nemcsak fizikai, hanem esztétikai is. A hajdan hipermodernnek számító látványt a mai számítógépes animációk és a 3D-s mozgóképkísérletek korában a retro-érzés sajátosan naiv bája lengi körül. Úgy tekintünk rájuk, mint gyermekkorom szuper-szcifijére, az Orion űrhajóra, vagy amilyennek Brigitte Bardot 1968-ban készült, Schöffer-díszletekre komponált, ős-videoklipje tűnik a mostani szemlélőnek az interneten.

lyásolták volna a mindenkori időjárási adatok, a közle-

A világ ugyanis nem a fémes csillogás, az ezüst szkafanderek és

kedési szolgáltatások, a tőzsde és a sajtóügynökségek

egyen frizurák technokrata rendje felé haladt, miként ezt sokan a

információi, a választási és sporteredmények, a világban

hitték egykor a gépek bűvöletében, hanem sokkal inkább a kócos

zajló eseményekről szóló híradások. „A tornyom vérnyo-

eklektika, a sokféleségek egymás mellett élése lett a trend. Ma az

másmérő, barométer, lázmérő és pulzusmérő lesz,

emberek valószínűleg nem szeretnének olyan kibernetikus űrvá-

amely folyamatosan rögzíti a város szívdobbanásait…

rosban élni, amit központi agy szabályoz, és amely lesi és lereagálja

amikor a város izgatott, a torony is beindul és fordítva,

minden mozdulatukat. Mindez persze mit sem von le Schöffer

44

20 15

december

fotó: Berényi Zsuzsa

munkáinak zsenialitásából. Ahogy Leonardo szárnyas

Ugyanakkor semmi sem fenyegeti létében Schöffer korábbi, tér-, illetve

NICOLAS SCHÖFFER:

embere vagy horrorisztikus kaszagépei, Verne Holdba

tér-fény dinamikus alkotásait. A rozsdamentes acél büszkén dacol a

kilőtt ágyúgolyó-űrhajója vagy tengeralattjáró-biro-

korral, a megvilágításukhoz szükséges fényforrások nem a művek szerves

Térdinamikus konstrukció 19, 1954, fekete acél, alumínium lemezek, sárgaréz

dalma sem a megvalósíthatóság szempontjából érdekes

részei, így együtt haladhatnak a technikai fejlődéssel. És ezzel visszaté-

elsősorban.

rünk a korszakos elmélet alapjaihoz, ahonnan Schöffer egész művészete

A Schöffer kreálta fényjáték, vizuális látásmód mára múzeumi tárgy lett, még álló kibernetikus tornyai nem a jövő útjelző karói, hanem a múlt monumentumai. A kanonizálódott európai kultúra része. Megőrzésük, bemutatásuk nem csekély kihívással jár. Mivel az idődinamikus szobrok a visszafordíthatatlan károsodás kockázata nélkül nem működtethetők folyamatosan, ezért a budapesti kiállításon is külön számítógépes program szabályozza mozgásukat, amely Schöffer szellemében készült ugyan, de értelemszerűen már nem a művész által. Ezen alkotások versenyfutása az idővel még folytatódik, de nem kétséges, hogy melyikük győzi le a másikat.

kifejlődött, a térdinamizmushoz. A koncepció szerint ezeket a merőlegesekből szerkesztett, de nem szimmetrikus, geometrikus struktúrákat a tér nem egyszerűen körbe öleli – mint a hagyományos szobrokat –, hanem át- meg átjárja. Minden nézete, a főnézete és a konstrukción belül lévő „üresség” éppúgy a műalkotás elengedhetetlen alkotóeleme, mint maga a fémváz, és ugyanez igaz a szobor teljes környezetére, amelyre az alkotóelemek felszínéről visszaverődő fény, illetve az általuk kitakart árnyék vetül. Az áthatolhatóság és a fényes felületek tükröződése következtében a térillúzió megsokszorozódik, a vázon elhelyezett állítható lapok dinamizálják a belső szerkezetet, a nézőt és a környezet tárgyait is bevonják a látványba. Ez az origo, innen indult Schöffer művészete. E szobrok racionalitása és az általuk keltett illúzió közötti feszültség bámulattal tölt el. A technológiát legyőzheti az idő. Az acéllal szabdalt térkonstrukciók azonban kitartanak, míg a világ világ.

45

20 15

december

NICOLAS SCHÖFFER: Térdinamikus konstrukció 22, 1954, fekete acél, alumínium lemezek, sárgaréz

A fénynek tudói Fény(ny)elvek K e p e s I n t é z e t , E g e r, 2 0 1 5 . X I I . 3 1 - i g

MULADI BRIGITTA

Platón sötétlő „barlangjának” tudatlanságban tartott lakói, a tűznyalábok vetette csalóka árnyékok látszat homályából megszállottként vágytak a „szellem” tiszta fényébe. A máig rejtélyes kozmikus erőket mozgató M ÁTR AI ERIK : Turul, 2012, fényinstalláció, Málnai Levente gyűjteménye

egyiptomi Napisten-kultusz, az emberközpontú görög Apolló-mítosz, majd a nyugati kereszténység, a gótika kívül még nem ismerte a mesterséges fényt. Az idő haladt, és a szellem „konkrétan” diadalmas-

fotó: Vajda Péter

fénymisztikája, a neoplatonizmus rendszere a tűzön

kodott a sötétségen, túllépett a természetes fény

Tavasz Inkubátor, 2015, vegyes technika

Na de ne felejtsük el, hogy a Fény-tér modulátor által meghatáro-

dezése által. A villamos áram észrevétlenül megszo-

zott irányzat – a tér és az idő (és nem a tárgyi valóság) birtokbavé-

kott napi szükségletté vált, olyannyira, hogy lassan a

tele, Moholy-Nagy nyomdokain haladva – ez az alig néhány évti-

kandallóinkban is csak takarékos fogyasztású virtuális

zedet megért műfaj, ma zajlik, a „fénykorában” van, de egyre bővülő

tűz ropog majd. De hiába a nagy tudományosság – a

technikai lehetőségeit még csak most bontja ki.

fényhez fűződő viszonyunkban gyakran kevés a tudatosság, a környezetünkben túl sok a light show, a „felesleges fény”1, ami csak növeli a kihunyásakor érzett

A kortárs művészek azonban mintha már tovább jutottak volna a kezdetben felületesnek tűnő formaalkotásnál, optikai, „optoelektronikai”2 tunningnál, és könnyedén össze tudják hozni a tartalmat, az „üzenetet” a technika sajátosságaival, sőt, komoly kutatási eredményeiket is összegzik egy-egy műben.

azonnali szorongást. Szvet Tamás például a jezsuita polihisztor, Athanasius Kircher „közreA Fény éve alkalmából rendezett kiállításokat sem feltétlenül tudományos szkepszissel vizsgálgatjuk, még akkor sem, ha látjuk, hogy közöttük gyakoribb az optikai játék, a formai és technikai bravúr, látványosság,

működésével” készített egy tárgyat, amit a tudós egy 1646-ban írt könyvében publikált. A homorú tükörrel létrehozott virtuális kép ezúttal egy orvosi kés, ami a tükröt rejtő hordó alakú „posztamens” tetején vágott, üveggel fedett felületből „emelkedik ki”. A föléje hajló úgy látja, mintha egy valódi szike fenyegetné a szeme világát. Ezzel a művel Szvet megidézte a hőskort, amikor az ilyen találmányokat még az ördög művének titulálták, ezúttal éppen az egyház kötelékében.

a racionálisan is megérthető, matematikai alapokon álló

A kiállított anyag kapcsán Orosz Márton egy több évtizedes történeti

spektákulum. S még akkor

ívet rajzol fel. Ami az erénye, az a hibája is a kiállításnak, vagyis a túl

sem, ha a művek „értéke” olykor

sok – nagyobb teret igénylő – mű egymás közelében nem működik

csupán a fényforrásoknak – spot,

optimálisan. Goethe több fényért kiáltott, itt azonban több sötétség

lézer, LED, neon, számítógépes

használt volna az egymást bevilágító munkáknak. Aurájuk egymásba

projekció – és a fényt áteresztő,

ér, az egyik mű magasabb fényértéken tudna maximálisan kibonta-

megtörő, eltérítő, elnyelő, szín-

kozni, míg a másiknak a teljes környezeti sötétség tenne jót.

módosító, átalakító anyagoknak a találékony, sőt menő designer szellemű használatában van fotó: Vajda Péter

ROBOTOT TO, SZ ABÓ OT TÓ:

uralmán, ha nem is Platón ideái, de a villamosság felfe-

inkább, mint a folyton változó képek mágiájában, vagy a mű filozófiai mondanivalójában.

46

Szvet Tamás műve például éppen az ablak mellé került, ami még az esti félhomályban sem kedvezett az illúziónak. Bordos László Zsolt, aki a fényművészet leglátványosabb és legnagyobb apparátust igénylő mapping – az épületekre vetített mozgóképek – hazai prófétája, ezúttal egy kisméretű, nagy precizitást igénylő művet készített, ami sajnos rejtélyes okokból nehezen indítható 20 15

december

fotó: Vajda Péter

be, s ha működik is éppen, akkor sem a legelőnyösebb

A negatívumok ellenére látványos és tanulságos fényművészeti

MENG YÁN ANDR Á S:

helyen (túl világos helyet kapott). Persze, ahogy Orosz

gyorstalpalót kapunk itt is az elmúlt fél évszázad produktumain

Mártontól, az egyébként kiváló kutatómunkát végző

keresztül. A leginkább élvezhető, a legjobban elhelyezett darab

Tizenhét dimenziós ikertér, 2003, festett alumínium, zártszelvény, UV fény

kurátortól értesültem – az idő szűke kényszerítette a

Mengyán Andrásnak a Tizenhét dimenziós ikertér című – UV-

gyors megoldások választására.

fénnyel intenzívvé tett, foszforeszkáló színekkel festett alumínium

Hogy mi is a fényművészet, azon már volt alkalmunk elgondolkodni 2011-ben a Moholy-Nagy munkásságát bemutató LUMÚ-beli tárlaton3 és a Bálnában idén tavasszal, a Több fény! Című, Paksi Endre Lehel által rendezett kiállításon, ahol az addigi legnagyobb válo-

rudakból függesztett – impozáns installációja. Ugyanilyen, de nem futurisztikus, inkább kozmikus hatása van Bolygó Bálint Crystallized című munkájának, ahol egy kristályszerkezet „világítódik meg” mozgó lézernyalábokkal, ami a teret északifény-kamrává alakítja úgy, hogy a falon gomolygó, folyton változó fényorgiát érzékelünk.

gatást láthattuk magyar klasszikus avantgárd és kortárs

Az elvarázsolt néző, ha átbotorkál a hosszanti termekbe, ahol

alkotók fényművészeti munkáiból, valamint ezzel egy

egymást érik az objektek, mind a térben, mind a falon, nehezen

időben a Műcsarnoknak a Kepes Társaság tagjainak

fókuszál egy-egy műre. A befogadás aránytalanságait az enteriőrök

nemzetközi kiállításán, Csáji Attila egyéni kiállításán.

mozgalmassága azonban bőségesen kárpótolja.

(Csáji egyébként itt Egerben is kapott egy nagyobb teret a legfelső szinten.)

Az U alakú folyosószerű térben sorakoznak Haris László, Kuchta Klára, Július Gyula fotói, Marc Adrian színkompozíciói, Mattis-

Az itt szereplő 52 alkotó között vannak nagy klasszi-

Teutsch Waldemár lentikulásis objektje, Bordos László Zsolt vetítése,

kusok, mint természetesen maga Kepes György (a tanít-

Várnai Gyula projektoros installációja, Dargay Lajos fényfala, Szabó

ványaival készített, világítódobozként installált diapo-

Ottó növénytermesztő robotja, a Tavasz inkubátor (2015) és Thomas

zitív Fénytanulmány sorozattal), akinek most is több

Dexter (USA) művei. Ha nem figyelünk, könnyen elmegyünk Bukta

teremnyi munkája látható az állandó kiállításon, itt az

Imrének a „lent-fent”-et összezavaró „varázsdoboza” mellett. A moni-

intézetben. Schöffer Miklós sem hiányzik, akinek a műve

toron, a fedeles doboz aljában, madártollakkal borított kék eget

azonban nehezen azonosítható marad, néhány egyéb

látunk – Vér és játék (Nagyapám az I. világháborúban). Szép, költői

másikkal együtt, melyeknek képcédulája ismeretlen

munka, kár, hogy szinte eltűnik egy beugró sötét sarokban.

okból nem került ki a megnyitó után sem. 47

20 15

december

B O LYG Ó B Á L I N T: Crystallized, 2013, alumínium, akril, lézer, elektronika

fotó: Vajda Péter

CARLO BERNARDINI: A sarok bosszúja, 2001, száloptikás installáció Delloro Arte Contemporanea, Róma/Berlin

DIETER JUNG: Sonshan, 2011, üvegre montírozott holografikus film, Berlin, a művész tulajdona

Önálló térben és jól nézhetően került ki viszont Eperjesi

A felső szinten Szigeti Gábor Csongor és Komoróczky Tamás művei

Ágnes komplex installációja, a Színkioltó mosógép, amivel

lakják be a tereket. Itt sem problémamentes az installálás, Szigeti

a koncepció ki is bővült egy nőművészeti alkotással.

képcédulája lemaradt, s anélkül – mivel műjegyzék, vagy a neveket

A Mindig lesz friss szennyes felirat projektált képen

és műveket egyaránt tartalmazó szóróanyag sem készült, –szinte

mozgó színes betűi, két körben pörögnek egymáson, s

lehetetlen az azonosítás.

ha fedésbe kerülnek, szürkének látszanak. A következő teremben Szelényi Károly színdinamikai kutatásai kerültek a falakra, valamint egy mozgó tárcsarendszer, amivel öntevékenyen modellálni lehet a színek kölcsönhatásait.

Ha végigtekintünk az anyagon, azt állapíthatjuk meg, hogy a a cikk bevezetőjében beígért transzcendens, metafizikai és filozófiai jelleg háttérbe szorul4, és inkább olyan művek kerültek a válogatásba, amelyek a kepesi és Moholy-Nagy-i örökség nyomdokain reflek-

Gábor Dénes találmányát két művész is alkalmazza.

tálnak a fény (kvantum)fizikai tulajdonságaira, „a fény- és színlátás

Dieter Jung több sík lemezre felhordott, szórt

mechanizmusaira”5, semmint valamiféle üzenetre. Kivételek persze

fényre megelevenedő holografikus munkával is

vannak, mint az eddig nem említett Mátrai Erik-mű, a Turul vagy

szerepel, hasonló eszközökkel dolgozik, mint Michael

Pócsy Ferenc Tiltott átjárója. Egy könnyen emészthető, látványos,

Bleyenberg, aki kizárólag fényműveket készít, itt

játékos és tanulságos kiállítást láthatunk, ami már csak a vonzó

speciális optikai filmre készített szoborszerű pixel

városi környezet miatt is megér – a fény nagy, év végi ünnepén

hologramját láthatjuk, ami a tévéadásszünet színjelére

– egy néhány órás utazást.

hasonlító, mozgásra kiszínesedő sík kép, fényfal. Max Hattler egész termes vetítése a művek felett túl világossá teszi az alapértéket, ami gyengíti a fényt kibocsátó és a szórt fényre működő alkotások fényerejét is. Nem beszélve arról, hogy a teljesen eltérő színskálákat használó művek egymás színeibe is „beleszólnak”. Emiatt kap egy sárgás árnyalatot (főként a fotókon) Carlo Bernardini ezúttal síkban maradó, ezüstös-fémes száloptikás installációja.

48

Jegyzetek 1 Szigeti Gábor Csongor azonos című installációja szerepel ezen a kiállításon, valamint párhuzamosan a Deák 17 galéria Lumina című válogatásában is. 2 Paksi Endre Lehel szóhasználata a Több fény! kiállítás rövid bevezetőjében. 3 Lásd: Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor, Filmvilág, offline: Filmvilág folyóirat 2011/09, 46-46. old; online: http://www.filmvilag.hu/xista_frame. php?cikk_id=10763 4 Az Istenem című kiállításon a kurátor, Strurcz János részben összegyűjtötte a magyar kortárs alkotókat, akik fénnyel dolgoznak és a spiritualitás, szakralitás irányában alkotnak. Kiállítók: Asztalos Zsolt, Bukta Imre, Borsos János, Ganczaugh Miklós, Gerber Pál, Huszár Andrea, Kicsiny Balázs, Lőrinc Lilla, Mátrai Erik, Lovas Ilona, Oláh Mátyás, Udvardy Emese MODEM, 2010. 02. 26 – 05. 15. 5 Citátum Madácsy Isvántól. Forrás: TRANSZPARENCIA A fény műve és a mű fénye DLA értekezés tézisei. Madácsy István 2009, MKE doktori iskola.

20 15

december

Közöd?

Szabadlábon a szabadságért harcoló szabadságvesztő A i We i w e i k i á l l í t á s a Royal Academy of Ar t, London, 2015. XII. 13-ig

RUDOLF ANICA Bár évek óta megfigyelik, tartósan nem volt útlevele,

A Picadillyről belépve az épület udvarán áll Ai Weiwei monu-

stúdióját lerombolták, többször letartóztatták és

mentális facsoport-installációja megadva az alaphangot: a

tartották házi őrizetben is, Ai Weiwei még mindig

Tree (2009-2010) élettelen faágakból és törzsekből összerakott

töretlenül halad művészi útján – és int be a hata-

fasort alkot, amelyek darabjai Kína különböző területeiről szár-

lomnak, ezúttal Londonból. Mostani kiállításának

maznak. A távolról tökéletes faegyüttesnek látszó installáció

tizenkét hónapig tartó rendezését Pekingből követte

az egységes Kínát szimbolizálja – azt a sok-sok etnikumot,

nyomon, lévén egészen a közelmúltig nem hagyhatta

amelyet a hatalom erőszakkal egységbe kíván forrasztani,

el Kínát. A kurátorok, Adrian Locke vezetésével, a

ugyanakkor utal arra is, hogy a kínaiak számára a „halott” fa az

tervezési időszak alatt aprólékosan lemodellezték a

elhunytak iránti tiszteletadás jelképe.

Royal Academy of Art termeit, és személyesen vitték el a művésznek a terveket, hogy pekingi otthonában együtt találják ki a végleges koncepciót. Az Ai Weiwei pályafutásának eddigi egyik legátfogóbb tárlataként beharangozott kiállítás azért is a Királyi Akadémián kapott helyet, mert a művész 2011 óta tiszteletbeli tagja az intézménynek. Korábban Anish Kapoornak, David Hockneynak és Anselm Kiefernek is volt itt

sokszorozott és egyedi, az eredeti és hamis egymásba játszása több művében is foglalkoztatták Ai Weiweit. A Royal Academyben is látható az a vázainstalláció, amelyet korábban Berlinben, a MartinGropius-Bauban állított ki: a kétezer éves, Han-dinasztia korabeli vázákat rikító színű lakkfestékkel vonta be, sajátosan konzerválva így az edényeket, ugyanakkor ezáltal vizuálisan látványosabbá téve azokat. Deszakralizáció, vagy tartósítás? Rombolás, vagy megőrzés?

fotó: Dave Parry

hasonló nagyszabású kiállítása.

A régi és új, holt és élő párhuzamai és egymásba való átjárásuk, a

49

20 15

december

AI WEIWEI

a Színes vázák című installációját fotózza Royal Academy of Arts, 2015

fotó: Harry Pearce/Pentagram, 2015

AI WEIWEI

a stúdiójában, Pekingben, 2015 áprilisában

Ugyanabban a teremben a falon látható annak a

A Royal Academy kiállításán az egyik utolsó teremben látható

performansznak a fotódokumentációja, amelynek

a legendássá vált S.A.C.R.E.D. című installáció, amelyet szintén a

során Ai több ezer éves vázákat semmisít meg, hogy

2013-as Velencei Biennálén mutattak be elsőként, azután más-

azután az összetört cserépdarabokat finomra őrölje,

más változatban szinte mindegyik Ai Weiwei-kiállításnak központi

majd egyforma edényekbe helyezze az őrleményt

elemévé vált valamilyen formában. A házi őrizetét megörökítő

– „megtagadva megőrző” módban. Ugyanez a gondo-

monumentális munka hat, egyenként másfél méter magas, két

latiság bontakozik ki a Csing-dinasztiából származó fa

méterszer négy méteres alapterületű konténerből áll, amelyben

oszlopból és egy későbbi, 20. század eleji asztalból álló

Ai Weiwei aprólékos pontosságú, életnagyságú makettekben

kompozícióban – korok, korszakok találkozása, átértelmezése, felülírása, egymásba olvadásuk révén –, vagy a több száz éves buddhista szentélyekből származó fagerendák bontott téglafalba építésekor. A 2008-as szecsuáni földrengés gyermekáldozatainak tragédiáját több művében is feldolgozta, a legmegrázóbb valószínűleg a So Sorry című projektje volt, amelyben a müncheni Haus der Kunst épületét borította be kilencezer színes iskolatáskával. A mostani londoni tárlaton az áldozatok neveit felkutató aktivista tevékenysége eredménye, az áldozatok listája is látható, de azon kívül az a Straight (Egyenes) című installáció is helyet kapott a kiállításon, amelyben a földrengés sújtotta épületek betonvasait gyűjtötte össze és egyenesítette ki egyenként, majd rendezte gigantikus installációba, Kína domborzati térképét kirajzolandó. A földön elhelyezett vasak tömege ként két éve szerepelt Velencében a művész által A I W E I W E I : Straight, 2008-12, kiegyenesített betonacél darabok, 600x1200 cm

felvett videóval együtt, amelyet az összedőlt iskolaépületeknél forgatott. 50

© Ai Weiwei

sűrű szőnyeg benyomását kelti. A Straight egyéb-

20 15

december

mutatja be a fogság emblematikus epizódjait hat stációban: Supper (vacsora), Accusers (vádlók), Cleansing (tisztulás), Ritual (szertartás), Entropy (entrópia), Doubt (kétség). „Minden művészet. Minden politika” – így hangzik Ai Weiwei jelmondata. Az evidencia, hogy mindennemű fellépés az elnyomó, elhallgató, diktatórikus és embertelen hatalom ellen, történjék az a globalizáció eszközeivel (az internet adta lehetőségeket maximálisan kihasználó művész most például szelfizésre és megosztásra szólított fel mindenkit, aki a londoni kiállítását látogatta), helyén való és támogatandó. De az is nyilvánvaló, hogy a mostani londoni kiállítás nem szolgál sok újjal. Ugyanazok a kérdések most is felmerülnek – pontosabban azóta is a levegőben vannak –, mint korábban: a provokatív, ellenzéki művész, akit hazája bár tulajdonképpen üldöz és kontroll alá von, ugyanakkor mégis csak hagy létezni és alkotni – nem lehetetleníti el véglegesen (faramuci módon még talán büszke is rá?) – vajon összekötő kapocsként működik-e Kelet és Nyugat között, vagy művei értelmezési felülete kizárólag „nyugati” kódjaink segítségül hívásával bontakozhat ki? Ai Weiwei eszköztára, az imázs, amit kialakít és a globalizáció nyelvén közvetít

© Ai Weiwei

megsemmisíteni nem meri, vagy épp szándékosan

amelyet különféle világokban formálódott társadalmi, művészeti hagyományok, beidegződések, gondolati sémák transzkulturális analízisén keresztül lehetne megközelíteni.”*

magáról, hazájában mennyire lehet közérthető? Fehér Dávid így fogalmaz a berlini kiállítás kapcsán

Ai Weiwei a Never Sorry című filmjében úgy fogalmaz, valószínűleg

írt tanulmányában: „Ai Weiweinek ennyiben mintha

addig számít érdekesnek a világ szemében, ameddig nem engedik

sajátos közvetítő szerep jutna: az életmű két világ és

ki Kínából. Nos, nemrégiben visszakapta útlevelét, és épp Berlinbe

két episztémé találkozási pontjaként is értelmezhető,

készül három évre.

amelyet meghatároz a globalizáció tapasztalata, s

51

Jegyzet * Fehér Dávid: Evidenciák és kételyek. Ai Weiwei: Evidence, Új Művészet, 2014/május

20 15

december

AI WEIWEI: Asztal és oszlop, 2002, a Csing-dinasztiából származó fa oszlop és asztal (1644 / 1911), 460x90x90 cm

Mi legyen Fehérlófiával? Privát nacionalizmus. Képzelt közösségek, magánképzetek PATAKI GÁBOR

K i s c e l l i M ú z e u m – F ő v á r o s i K é p t á r, B u d a p e s t G a l é r i a , 2 0 1 5 . X . 2 7 . – X I I . 1 3 .

Aligha van most Magyarországon olyan kiállítás,

hanem annak a mindennapokban, a magánszférában megjelenő

melynek oly szomorú aktualitást, ellentmondásos

megnyilvánulásaira. A kiállítás kurátorának, Andrási Editnek a

időszerűséget adhattak volna a közelmúltban bekövet-

kiindulópontja Benedict Anderson definíciója, miszerint a nemzet

kezett tragikus események. Hiszen a párizsi terrortáma-

a hétköznapi életben egy olyan virtuális közösségként működik,

dások könyörtelen élességgel világítottak rá arra, hogy

ahol (az egymást amúgy nem is ismerő) tagoknak „mégis határo-

milyen rettenetes és igazolhatatlan a bármely eszme

zott elképzeléseik vannak saját népükről és más népekről”. E közös

jegyében ártatlan emberek ellen elkövetett erőszak,

narratívának nem kell feltétlenül objektívnek, történelmi tényeken

másfelől az egyébként jogos elkeseredés és félelem

alapulónak lennie, elég, „ha pszichológiai értelemben valóságosak”.

nyomán milyen szörnyű erővel támad fel sokakban a más nézeteket vallók elutasítására, izolálására, sőt fizikai megsemmisítésére felhívó („irtsunk ki minden muzulmánt, minden liberálist” – olvasható mostanság a kommentekben) elvakult gyűlölet.

Itt rejlik a dolog egyik kulcsa, hiszen az egy közösséghez való tartozást meghatározó azonosító jegyek elfogadása minden kohézióval rendelkező csoport, minden társadalom alapja, fennmaradásunk egyik záloga, s (a túlélést, a csoport folytonosságát segítve) ehhez illeszkedik az idegentől, a Mástól, a tiltottól való ösztönös, óvatos

Pedig a Privát nacionalizmus elnevezésű kiállítássorozat

tartózkodás is. Nem ördögtől valóak hát az egyes kultúrák valós

Képzelt közösségek, magánképzetek hívószavú záró

vagy vélt hagyományokon nyugvó identifikációs jelei, szimbólumai,

tárlata többek között épp az ilyen eltorzult indulatok,

rituáléi. (Más kérdés persze, hogy a mai értelemben vett nemzet

mélyén rejlő mechanizmusok feltárására, a lehető-

maga is történelmi termék, az újkori Európa produktuma.)

ségek szerinti domesztikálására tesz kísérletet. Azt a nagyon is szembeötlő jelenséget járja körül, hogy a technika, az információk által minden eddiginél globalizáltabbá váló világban a nacionalizmus szélsőséges formái is globálisakká lesznek. Szándékosan nem a

Mozdíthatatlan ország, 2010, installáció

hivatalos, „állami” megjelenési módokra koncentrál,

kérdőjelezi meg e jelképek, narratívák jogosultságát, a művek ebben az értelemben nem akarnak provokálni. Inkább a legtöbbünk által szinte adottnak, természetesnek és megingathatatlannak tűnő jelenségeknek valójában a történelem, a politika, a média által folyamatos

fotó: Berényi Zsuzsa

BORSOS LŐRINC:

Fontos az elején hangsúlyozni, hogy a kiállítás és koncepciója nem

52

20 15

december

változásoknak kitett mivoltára, relatív jellegére igyekszik rámutatni. Arra, hogy amit kizárólagosan a mi közösségünkhöz tartózónak, csak ránk jellemzőnek hiszünk, kis eltérésekkel gyakran seregnyi más nemzetnél is megtalálható (mint remekül modellezi azt a logikailag és történelmileg könnyen belátható, de általában aligha tudatosuló tényt, hogy a nemzeti himnuszok szövegei

fotó: Berényi Zsuzsa

ahogy Csontó Lajos installációja

tucatnyi toposz – „Isten”,” haza”, „harc”,

Így lehet „altéma” a konfliktusok megoldására előszeretettel

NOSEK NAGY VÁRI LÁSZLÓ:

„anyaföld” stb. – variációiból építkeznek).

alkalmazott erőszak. Nem véletlen, hogy ennek érzékel-

A Fehérlófia, 2007–2015, filmterv, digitális festmények

tetésében most az ukrán művészek verhetetlenek. Nikita Arra is figyelmeztetnek persze, hogy a nemzeti büszkeség milyen könnyen csúszhat át más népek, kultúrák lebecsülésébe, hogy a nemzeti traumák okozta fájdalom hogyan válthat át irracionális gyűlöletbe. Ezt felhasználva pedig a nemzet úgymond „jogos területi igényeinek” kielégítésére indított értelmetlen háborúkra (példa rá a kiállításon Gökce Süvari installációja, mely Kasmír egy járhatatlan, 6000 méter magasan fekvő gleccseréért 1984 és 2003 /!/ között vívott indiai-pakisztáni háború katonaáldozatainak állít emléket). E fogalmak segítségével kitűnően lehet militaryt „játszani”: a Societé Réaliste nagyszabású, a magas templomteret betöltő, látványnak sem utolsó installációja az ENSZ-tagállamok zászlait alakítja át katonai álcázófelületté (kamuflázzsá) – nomen est omen… Emellett ismert Európa-térképeik ad absurdum viszik a nemzetállami vágyképeket: jószerivel Európa területének a triplája sem lenne elég arra, hogy minden nép megvalósítsa a maga nacionalista

Kadan porcelántányérokra szitázott, válogatott kínzásábrázolásai épp a megjelenítés szenvtelen, a magyarázó ábrák semleges, reflektálatlanságot idéző stílusa miatt válhatnak hideglelőssé. Mikola Ridnyi videóján a kelet-ukrajnai nagyváros, Harkov békés, átlagos mindennapjai peregnek. A képeken semmi sem utal az oroszbarát szélsőségesek, símaszkos verőlegények által röviddel korábban vezérelt zavargásokra, robbantásokra. Az alákevert hanganyag azonban a verbális erőszak tora, nézeteikért, nemzeti hovatartozásukért egymást ócsárló, gyalázó harkovi „polgárok” infernója. S bizony nincs messze ettől az ökölháborúk kora, a „mindenki mindenki ellen” színtiszta, Európa Vadkeletén nem is oly ritka brutalitása, mely a kiállításon Tomasz Kulka terepasztal-perspektívájából lép elénk. Fölényben vagyunk, mosolyogva nézhetjük az öklömnyi figurákat, az egymást csépelő, véres fogakat köpő külvárosi tenyészetet, miközben tisztában kell lennünk azzal, hogy mindez a (nacionalista indulatokkal is) sújtott társadalmi állapotok vetése.

fotó: Berényi Zsuzsa

álombirodalmait Nagy-Albániától Nagy-Finnországig.

53

20 15

december

MARTIN PIAČEK: A szlovák történelem legkínosabb pillanatai, 2007, fa, kréta, gipsz

Azonnal lehervad a mosoly ajkunkról azonban Daya Cohen videója láttán. A rendpárti, autokratikus ifjúsági mozgalom, a Nasi (Mienk) nyári félkatonai táborában gyakorlatozó, tornázó, őrséget álló, Samu bácsin s a horgas orrú börtöntöltelékként megjelenített Hodorkovszkijon gúnyolódó tiszta és elszánt tekintetű ezrei a „Szent” Oroszország 21. századi világhatalmának megteremtéséért mondanak le a vodkáról, a szabadságról és az önálló gondolkodásról. S végképp nem tölti el örömmel a kicsit is történelmi tapasztalatokkal bíró közép-európai nézőt, hogy mindez Putyin-poszterek figyelő tekintete előtt, Medvegyev miniszterelnök kitüntető látogatása mellett zajlik… S hogy szó essék a „magánképzetekről” is: Nyilvánvaló, hogy egyes közösségek, csoportok szabadon határozhatják meg identitásukat, származtathatják magukat közös ősöktől, lehetnek modern druidák Walesben és Bretagne-ban, alkalmi jurtalakók az alföldi pusztán, a nagy Kurultájon, vagy éppen magukat hun származásúnak vélő sörisDAYA C AHEN:

Rémes és rettenetes, ám leginkább nevetséges

Nasi, 2009, videó

tud lenni a kis népek nacionalizmusa. S mindenekelőtt nagyfokú amnéziában szenvedő. (Hogy aktuális legyek: a nagyszerb sovinizmus ellen sikeresen küzdő koszovói albánok választott vezetői és utcai csapatai most a megmaradt szerb közösségek jogainak szerény kibővítését célzó törvényjavaslatok miatt dobálnak könnygázgránátokat a parlamentben és Priština utcáin.) Ehhez képest szinte megmosolyogtató Alban Muja fotósorozata a konfliktus hős- és őskorából: olyan, immár középkorú fiatalok portréi, akik a nemzeti ellenállás kezdetén születve albán városok nevét kapták indulásul (ad analogiam v.ö. Kovács

GÖKÇE SÜVARI:

szák Németország közepén, Szolnoki József filmjében. Groteszkségük mellett is torokszorítóbb azok sorsa, akik a Napóleon által Haitire küldött, ám a rabszolgák felkeléséhez csatlakozott s a győzelem után az országban maradt lengyel katonák leszármazottai. Időközben elvesztették nyelvüket, s lassan fizikailag is beolvadtak Haiti fekete bőrű lakosai közé, csak néhány legenda, nyelvi törmelék és kék szem emlékeztet eredetükre. Most megszólította őket az őshaza, az általuk lakott poros falu főterén adták elő lengyel művészek Moniuszko Halka című operáját (a lengyel Bánk bánt). Jasper és Malinowska a Velencei Biennálén is bemutatott videójukban a közösségi-nemzeti emlékezet korlátaira kérdez rá: üzenhet-e még valamit ezeknek a rövidnadrágos, madzaggal kikötött kecskék között üldögélő mulattoknak ez a színpompás jelmezekben előadott, pánok és parasztok között játszódó történet? (Nyilvánvalóan más a helyzet a nem önként

Csíkszereda románcát Szabó Kézdivásárhellyel).

A legmagasabb csatatér, 2013–2014, installáció

vállalt, hanem a többségi által nagyon is számon tartott, klaszterba

fotó: Berényi Zsuzsa

zárt kisebbségi identitással. Erre –„ más irányú elfoglaltságai” miatt

54

20 15

december

fotó: Berényi Zsuzsa

– épp csak utalhat a kiállítás két roma /Omara és Nemes

aligha számíthat Jan Slota elismerő csettintésére. De esetleges

SOCIÉTÉ RÉALISTE:

Csaba/ és egy-egy zsidó /Chilf Mária/ és szudétanémet

magyar pályatársai sem várhatnak túl sok politikusi rokonszenvet.

ENSZ kamuflázs, 2011–2013, 120 zászló

/Mark Ther/ példával.)

A samottból készült Országház a rázkódások hatásra lassan szét-

Aztán itt van a nemzeti jelképek, nemzeti hagyományok, nemzeti hősök térségünkben tényleg kimeríthetetlennek látszó problematikája. Használatukat, a hozzájuk kötődő érzelmeket – ellentétben a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban mind doktrinérebbé váló s ezáltal egyre kontraproduktívabb, mind hevesebb ellenreakciókat kiváltó píszí (political correctness) intranzigens vadhajtásainak elképzeléseivel –önmagukban nem kell, nem érdemes a nacionalizmus bármely szférájával azonosítani. Hiszen történeti produktumok, ráadásul kiszolgáltatva a mindenkori politikai kurzusok manipulációinak. Jó

hullik, a nemzeti önmegvalósítás girbegurba focipályáin nehéz lesz az eredményes játék (Borsos Lőrinc), a nemzeti trikolór elhalványul, ha ráordítanak (Horváth Tibor), vagy épp piros-sárga-kék vérré válik (Ciprian Mureşan). S hogy mi lesz az archaikus stílusú mese, mindenkit, még Hétszünyű Kapanyányimonyókot és a sárkányokat is legyőző hősével, Fehérlófiával a szocialista közelmúlt és a ma világában, Drakula és Jan van Eyck turbános portréjával ékes királyi palotáiban a pirospaprika-Gripenektől teli égbolt alatt? – ehhez Nosek Nagyvári László animációja adhat választ. Lehet, hogy olyan turisztikai látványosság, mint a pozsonyi utcán pásztorfurulyát (fujarát) fúvó Jánošik-utánzatból (Jaroslav Varga).

példa erre Dan Perjovschi body-artos akcióművének sorsa.

Példaképeink mindenestre marcona, komoly férfiak. Hiába csókol-

Az amúgy vadul s álságosan nacionalista – mert román

gatja szenvedélyesen Matej Kaminsky Štúr vagy Štefánik bronz-

etnikumú polgárait éppúgy elnyomó – diktatúra elleni

portréit, hiába próbál Piaček a repülőszerencsétlenségben elhunyt

tiltakozásként tetováltatta magára a Romania-feliratot,

szlovák antant-tábornok bőrébe bújni, privát nacionalizmusaink

majd évekkel később, felismerve a nemzeti jelképekkel

csodált héroszai valójában megközelíthetetlenek maradnak.

való politikai visszaélés gyakorlatát, fájdalmas beavatko-

S ebben az összefüggésben nem adhat túl sok vigasztalást emlék-

zások sorával távolította el azt.

műveink ágáló, nyilazó, kardot rántó hőseit galád módon egyne-

De – mint azt Hrabal hősétől tudjuk – „vannak foltok,

műsítő, modellekből összerótt installációja (Kis Varsó) sem.

melyek nem távolíthatóak el az anyag megsértése

Újra hangsúlyozni kell: bár fakaszt mosolyt is a kiállítás, nem a gúny, a

nélkül”. Martin Piaček, aki jókora posztamensekre

tét nélküli élcelődés a meghatározó. Annyit szeretne, hogy alkalom-

helyezett parányi gipszszobrokban idézi fel a szlovák

adtán gondolkodjunk el előítéleteink gyökerein, evidenciának vélt,

történelem józan szemmel dicsőségesnek aligha

valójában a történelem kénye-kedve által alakított fogalmaink érvé-

nevezhető pillanatait Hitler és Tiso találkozásától és a

nyességén, megdönthetetlennek hitt szentenciáink relatív mivoltán.

Beneš-dekrétumoktól Szvatopluk pozsonyi szobráig,

55

20 15

december

Nem azé, aki szelfibottal fut Rain Room: a Random International installációja Yu z M ú z e u m , S a n g h a j , 2 0 1 5 . X I I . 3 1 - i g

HORVÁTH MIKLÓS

R AND OM INTERNATIONAL : Rain Room, Yuz Múzeum, Sanghaj

A sanghaji Yuz Múzeum kiállítása kifejezetten jó iskolapél-

használják a kiállított tárgyat, azt az üzenetet közvetítik, hogy való-

dája annak, hogy milyen az, amikor egy alkotás a korszak

jában képtelenek kiszakadni a hétköznapokból, átadni magukat

üzleti elképzeléseinek, divatjának és a populáris kulturális

egyfajta spirituális élménynek, a csendben való létnek. Hiszen a

környezetnek az áldozatává válik. A múzeum irreális

fényképezgetés könnyű szórakozássá teszi az alkotást, eltérítve a

látogatói díja (vagyis a 6000 Ft-nak megfelelő RMB) s az a

nézőt a meditatív szemléléstől. Az alkotásokkal való együttpózolás

közönségnek szánt röpke öt perc, amely alatt úgymond

a birtoklási igényt elégíti ki. Egyes kutatók szerint az ember erőteljes

élvezni „kellene” az alkotást, erőteljes biznisz-jelleget

materializmushoz való vonzalma egyáltalán nem meglepő. Russell

kölcsönöznek a tárlatnak. Ez a néhány perc pontosan

Belk az 1988-as Birtoklás és a kiterjesztett identitás című cikkében

arra elegendő, amelyre maguk a látogatók is használják a

azt állítja, hogy az ember tárgyakhoz fűződő viszonyát alapvetően

kiállított tárgyat, vagyis pózolnak azzal, szelfiket készítenek

a birtoklásra való igény jellemezi, hiszen minden ember végső

irdatlan mennyiségben. Kár, hogy a szelfizés gyakorlatát

célja a kisajátítás. Ez az elgondolás persze legitimálja a szelfizés

a múzeum nem korlátozza, ugyanis ilyen körülmények

gyakorlatát, hiszen eszerint az alkotás hazavitelének ilyen módja

között nagyon nehéz átszellemülni, s átélni az alko-

pusztán egyfajta elemi ösztön kifejezésének a lenyomata. Belk

tással együtt töltött röpke pillanatot. Hiszen a rain room

természetesen nincs egyedül ezzel az elképzelésével. Sanghajban,

(esőszoba) lényege éppen abban rejlik, hogy megállítsa az

de még Manilán sem feltétlenül gondolják azt, hogy a szelfizés

időt, s gondolkodásra késztesse a látogatót azáltal, hogy

korlátozná a látogatókat az elmélyülésben. Ennek egyik ékes példája

meditatív teret nyit az elmélyülésre. Az alkotás kivitele-

a Fülöp-szigetek fővárosában idén megnyílt Art In Island interaktív

zését tekintve egyébként rendkívül egyszerű. Ha a láto-

Szelfie Múzeum, ahova a látogatókat éppen azért invitálják, hogy

gató a folyamatosan aláhulló eső közepette lassan sétál,

megérintsék az alkotásokat és fényképeket is készítsenek azokkal.

akkor az eső megáll előtte azon a területen, ahová tart.

Ezzel ellentétben, Yu Chen 2009-ben publikált Birtoklás és hozzá-

Az alkotás ebbéli minimalizmusával értelemszerűen

férés: a fogyasztói szokások a kortárs művészeti alkotások tekintetében

a materiális világból kívánja kizökkenteni az embert.

című cikkében arról elmélkedik, hogy a kortárs művészeti alkotá-

Azáltal azonban, hogy a látogatók szelfik készítésére

sokra irányuló fogyasztói magatartás nem annyira egysíkú, mint

56

20 15

december

ahogy azt Belk vagy egyes ázsiai múzeumok szakértői

képtelen megízlelni a kiállított tárgyban rejlő üzenetet, az alkotás

képzelik. Az érv úgy szól, hogy mivel nem minden

pillanatnyi, önfeledt élvezete helyett annak egyfajta birtoklása,

ember posszesszív természetű, ezért a birtoklásra való

illetőleg az én kiterjesztése felé mozdul el az igénye. Pedig, ahogy

hajlam sem feltétlenül kell, hogy lételeme legyen az

Nathalie Moureau 2000-ben megjelent Értékek képződése a kortárs

emberi életnek. Chen az alkotások tekintetében kétféle

művészetben című könyvében megfogalmazza, a kortárs alkotások

fogyasztói magatartásról beszél: egyfelől valóban jelen

megértéséhez olyan intellektuális és érzékeny részvétel szükséges,

lehet a birtoklás (possession) iránti igény, másfelől, egyes

amely intenzív és koncentrált figyelemmel párosul.

esetekben a hozzáférés/megközelítés (access) lehetősége is elegendő lehet. A birtoklás vágya a gyűjtőkre jellemző

A kiállítás tehát az összes problémájával együtt felhívja a

leginkább, míg a birtoklás igénye nélküli hozzáférés

figyelmet arra, hogy igenis aktuális elgondolkodni azon, hogy

a látogatók attitűdje. Chen szerint a fogyasztói szoká-

vannak-e alternatívái az újfajta befogadási formáknak, s hogy ezek

sokat vizsgáló korábbi kutatások, amelyek azt állították,

hogyan befolyásolják a műalkotások megértését. A szelfizés terje-

hogy a birtoklás a legfőbb és legelemibb célja minden

dése ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az embernek

embernek, nem fedik le a teljes skáláját annak a fajta

érdemes átértékelnie az önmagához és a dolgokhoz való viszo-

kapcsolatrendszernek, amely a fogyasztó és a termék

nyát. Ahogy Csíkszentmihályi Mihály és Rochberg-Halton Eugene

között létrejöhet. Egyrészt azért nem, mert nem veszik

1981-es A dolgok jelentése című könyvében írja, fontos megérteni,

figyelembe a különbségeket a gyűjtő és a látogató elvá-

hogy milyen fajta kapcsolat van az ember és a tárgyi világ között,

rásai és céljai között, másrészt figyelmen kívül hagyják azt

hiszen a bennünket körülvevő tárgyak meghatározzák, hogy mit

a tényt is, hogy a társadalmi közeg számos lehetőséget

teszünk, és milyen irányba fejlődünk tovább.

kínál napjaink fogyasztói társadalmának arra, hogy ne érezzenek feltétlenül örökös vásárlási kényszert. Ebből a szempontból nézve a sanghaji kiállítás a szelfizés

Az ember és a tárgyak, főként pedig az ember és a technológiai újítások viszonyával már az 1960-as évek közepétől intenzíven foglalkozik a művészet. Ennek lenyomata 1966-ban Frank

szabadságával lehetővé teszi a látogatók számára, hogy

Poppernek a Művészet mesterséges fénnyel című eindhoveni kiállí-

akár a birtoklási vágyukat is kiélhessék a kiállításon, ezzel

tása is. Popper arról ír egy 1993-as A csúcstechnológia helye a kortárs

felrúgva azt a Yun Chen által prezentált kristálytiszta,

művészetben című cikkében, ami a sanghaji kiállítás egyik kulcskér-

kétpólusú koncepciót, amely szerint a gyűjtő a birtoklás

dése is. Az esőszoba szenzorokon, színtiszta technológiai alapon

igényével, míg a látogató a birtoklás igénye nélkül,

nyugvó alkotás, ezért tud olyan problémákat feszegetni, minthogy

csupán szellemi felüdülést keresve megy a múzeumba.

milyen módon érdemes a technológiai újításokat a művészi kife-

A szelfizés terjedése a tradicionális múzeumi látogatás módját alapjaiban rengeti meg, mivel masszív korlátot állít az alkotás és a befogadó közé azáltal, hogy a látogató is egyfajta „gyűjtővé” válik. A látogató így 57

jezésmódok közé illeszteni annak érdekében, hogy azok ötletek és gondolatok kifejezésére alkalmasak legyenek. S hogy egyáltalán egy túltechnologizált, performatív jellegű tárgy milyen körülmények között szolgálhat művészeti alkotásként.

20 15

december

Egy különleges berlini gyűjtemény Cindy Sherman-retrospektív m e C o l l e c t o r s R o o m , B e r l i n , 2 0 1 6 . I V. 1 0 - i g

KOVÁCS ÁGNES

A régi berlini zsidónegyed egyik hosszú utcájában, az Auguststrasse 68 szám alatt található meg a me Collectors Room, amely az egyik legkülönösebb CINDY SHORK

galériája a berlini művészeti életnek. Már indulásakor megosztotta az álmélkodó közönséget és főként a kritikusokat első kiállításával, amely „olyan földöntúlian giccses volt, hogy könnyet fakasztó nevetést váltott ki”.

De a szigorú kritikusokat kiengesztelendő, már ekkor (2010) olyan művek is láthatóak voltak az „idomtalan” galériában, amelyek a mostani kánon kedvelt műfajait is képviselik, mint például Anthea Hamilton szigorú installációi vagy Sylvie Fleury filigrán szobrai. A galéria tulajdonosa, Thomas Olbricht (1948) vegyész, orvos, endokrinológus, tehát a változatosság kedvéért nem ruha-, vagy csokigyáros. Viszont a Wella cég (az emberi haj ápolásának egyik mamutvállalata) felügyelőségi tagjaként megszerzett vagyonával a háttérben, mint nyilatkozta, „szórakozásképpen” ő is gyűjtővé vált. A mintegy harminc év alatt létrehozott gyűjtemény hatalmas időtávlatokat ível át, vagyis a 16. századi értékes antikvitásoktól (zsugorított koponyák, faragott csontvázak és egyéb, a halál ereklyéihez sorolható tárgyak, pl. kannibálábrák) a legaktuálisabb mai alkotásokig. Az úgynevezett mirabiliákat – mint az egykori fejedelmi gyűjtőknél – a külön erre a célra kialakított „Csodák kamrájában” tekintheti meg a borzongani kívánó látogató. CINDY SHERMAN: Untitled Film Still 48B, 1979 A művész és a Metro Pictures New York jóvoltából

Magában a 70-es évek „soft-sex” filmjeinek vetítése is jelezte, hogy Wolfgang Schoppmann, az akkori kurátor nem éppen annak a konceptuális művészetnek a híve, amelyet a szomszédos galériában lehetett látni, hanem

Művek az Olbrichtgyűjteményből, 2015, me Collectors Room Berlin

inkább az olyan tarka és igen látványos, gigantikus műveknek, amelyeket Susan Sonntag a „campről” írott tanulmányában inkább „camping”-nek minősített volna.

hogy egy igen „szubjektív gyűjteménnyel” van dolgunk, amely céljának tekinti, hogy felfedezze az olyan, az emberi létet jellemző ösztönöket és hajtóerőket, mint a szex, a szerelem, az elmúlás és a halál. Ami a kortárs művészeti gyűjteményt illeti, azt alapjában véve ugyanaz a zavaros tarkaság jellemzi, mint a fent említett első

fotó: Bernd Borchardt

CINDY SHERMAN:

Abból, ahogyan a „me” galéria összefoglalja profilját, az kiderül ki,

58

20 15

december

kiállítást, bár valóban „nagy” nevek munkái is szerepelnek benne. De azért a legtöbb mezei néző elsőre nem igen érti, hogyan érnek össze Julie Heffermann, Simmson&Burke művei mondjuk Eric Fischl, Marlene Dumas, Cindy Sherman világával. Igaz, az a fenti „időtlen egzisztenciális” kérdések és az aktuális kortárs problémák kombinálásának koncepciója tág teret kínál, és következetes ízlést sugall, amely állítólag a gyűjtő vásárlásait is mindig egy kissé botrányszagúvá teszik. Az azóta eltelt időben azonban a galéria igyekszik más komplett gyűjteményeket is bemutatni, és ebbe a sorozatba illeszkedik részben a Cindy Sherman részvételével összeállított retrospektív anyag bemutatása is, amely részben a művész, részben Obricht gyűjteményének része. A kiállításon 65 fotó látható, az amerikai fotográfus különböző szériáiból (Untitled Film Stills, 1977; a Centerfolds, 1980; a Fairy Tales, 1985; History Portraits/Old Master, 1988–90; Hollywood/Hampton Types, 2000–2002; a Clowns, 2003-2004; Society-Ladies, 2008), vagyis egész eddigi életművéről egy igen izgalmas áttekintést nyújt. Cindy Sherman azok közé az amerikai művészek közé tartozik, akiket hamar felfedezett a magyar művészeti kritika, György Péter Sztereotípia és identitás című írása után például Sturcz János és Szűcs Károly is alaposan, sok szempontból elemezték műveit, valamint 1998-ban Budapesten a Ludwigban is látható volt első „klasszikus” sorozatából, a fekete-fehér Untitled Film Stillsből egy nagysikerű válogatás is. A berlini Sherman-kiállítás kapcsán az jut az ember eszébe, hogy ő nemcsak a szociális és kulturális sztereotípiák kritikusa, hanem a szépségről alkotott képünk megváltozásának „történetírója” is. A 70-es évek, amikor pályája felívelt, a tömegkultúra korszaka volt, míg a 80-as évek a „minden árué”. A 90-es évek egyre inkább az én társadalmává vált, és eközben az egyetemes szépségideál is egészen pluralisztikussá, gyakorlatilag egyénre lebontottá lett, s a demokrácia foglyul ejtette az esztétikát. Mindennek meg volt a maga kritériuma, a szépség többé nem a testben, hanem a lélekben lakozott és lakozik – legalábbis

az úton, önmagát téve kísérleti alannyá, hogy azután eljusson

CINDY SHERMAN:

azokhoz a szomorúan vulgáris portrékhoz, amelyek, túl a szexuson,

Untitled Film Still 475, 2008, A művész és a Metro Pictures New York jóvoltából

az öregedés egyéni és társadalmi drámájában érte el eddigi csúcspontját (Society-Ladies). Nem tudni, hogy Thomas Olbricht mennyi pénzt szánt saját Sherman-kollekciójára, amelyről egy 96 oldalas, képekkel bőven illusztrált katalógust is kiadott Személyes élményeim Cindy Shermanről és művészetéről címen. Csak azt tudjuk, hogy négy évvel ezelőtt az Untitled # 96 rekord összegért, 3,69 millió dollárért kelt el. A kiállítást kíséri még Sherman 1997-ben forgatott horror komédiája, az Office Killer, amely bár Arany Leopard díjat kapott Locarnóban, nem egy jól sikerült film – még jó, hogy a művész, „csak végső esetben” fordul a filmkamera felé.

nálunk még mindig –, vagyis egészségesnek lenni jobb, mint szépnek, és önmagunknak tetszeni is jobb, mint mások tetszésének megfelelni. De lassan már ez is a múlté, mert ez az üdvözítőnek tűnő öntörvényűség és vele a természetesség is már régen a divat és a kozmetikai ipar zsákmányává vált, mint egy ideig

A testet mint üres külső burkot és szerephordozót – ezt sokszor elfelejtik –, Andy Warhol vezette be a művészetbe, klisészerű, élettelen, sztárokról készült szitanyomataival. Cindy Sherman továbbment ezen 59

fotó: Bernd Borchardt

a multikulturalizmus a Benettonnál.

A Wunderkammer kibővítése Olbricht Installationsansicht, 2012, © me Collectors Room Berlin

Bécsi séta

Élet-fríz, szorongás, Kék Lovas Edvard Munch: Szerelem, halál, magány / Feininger & Kubin: Művészbarátság Alber tina, Bécs, 2016. I. 24-ig; 2016. I. 10-ig

RÓZSA T ENDRE

EDVARD MUNCH: Önarckép, karcsontokkal, 1895, litográfia, magángyűjtemény, Oslo

Egy régi arab író, Amr ibn Bahr al-Jahiz azt tanácsolta a

szerény muzsikusok New Yorkban, és Kubin egy észak-csehországi

9. században olvasóinak, hogy kerüljék azokat az embe-

kisváros, az Elba menti Leitmeritz (Litomerice) szudétanémet

reket, akik leszopogatják a csontokat, akik kemény-

szülötte. Kubin és Munch gyerekkora tragikus, Feininger sorsát

tojással kezdik az evést és azokat is, akik kiválasztják

elkerülte a dráma. Fiatalon halt meg Kubin édesanyja, az apa utána

maguknak a tálról a csirkemájat. Sem Edvard Munch,

a húgát vette el feleségül, egy évvel később az új mama is követte

sem Lyonel Feininger, sem Alfred Kubin nem tartoztak

nővérét a halálba. Munch öt éves korában vesztette el az édes-

azal-Jahíz által emlegetett gyanús ízléssel dőzsölő

anyját, néhány év múlva pedig egyetlen testvére, Sophie halt meg

alakok közé. Munch apja egy norvég szegényház orvosa

tébécében. Apja a családi tragédiák elől az északi protestánsok

volt, az amerikai Feininger német származású szülei

komor vallásosságba menekült. Az Albertina okos kiállításszervezése hozta hármukat egymás közelébe. Munch és Kubin nyomasztó érzelmek és események helyszíneként vették tudomásul a világot, halálukig mázsás súlyként kísértették őket gyerekkori traumáik. Feininger elvileg kakukktojás, fanyar humorérzékű grafikusként kezdte a pályát Németországban. Sikeres karikaturista volt egy évtizedig, jó nevű amerikai, francia és német lapok közölték előszeretettel rajzait, de végül festményei tették világhírűvé. Kubin már 1912-ben azzal kereste meg levélben Feiningert, akiben jó szemmel vette észre az érlelődő képzőművészt, hogy „lelki rokonának” érzi. Feininger cserébe visszaigazolta, hogy Kubin művei a szíve közepéből beszélnek. Különös emberi kapcsolat alakult ki köztük. A nagy stíluskülönbség ellenére volt mit mondaniuk egymásnak. Levélváltásuk hét éven keresztül folytatódott, műveket küldtek egymásnak, viszont az életük során talán ha kétszer találkoztak személyesen. Az Albertina reprezentatív terében, az első emelet nagy teremsorában rendezték meg Edvard Munch kiállítását. Összeáll a művész által kigondolt élet-fríz. A norvég mester így nevezte el archetipikus motívumokból összeállított, ciklusokba rendezett műveinek zárt sorozatát. Egy emelettel feljebb Feininger és Kubin kiállítása feleannyi anyagot sorakoztat fel, és rövidebb időszakot mutat be, viszont a két kiállítás erős ingerekkel felelget egymásnak. Korban is átfedik egymást a művek, a 19. század végén, a 20. század elején születtek. Aki az első emeleti Munchkiállítás végére jut, helyesen dönt, ha a másodikon folytatja a látogatást. A századforduló korszakának tragikus életérzése tőlünk meglehetősen idegen,

60

20 15

december

mazta át a motívumot, változtatta meg a színeket. Lényegében szeriálisan gondolkodott, mint később oly sokan, például Andy Warhol. Munch élet-frízének alkotásai valójában nem az életről, hanem az elmagányosodás, a szorongás stációiról és a minden mögött ott rejtőző halálról szólnak. A bécsi kiállítás zárótermének falán függ a Sikoly. Sokakban csalódást kelt a kép, mert a litografált fekete-fehér változat került el az Albertinába. Amikor egy tárlatvezető áll a Sikoly mellett, a közönség felélénkül. Egy modern eszközt, táblagépet használnak a tárlatvezetők, és egymás után mutatják fel a képernyőn a Sikoly színes variációit. A tablet felületén látott képvariációik felkeltik az érdeklődést, és a résztvevők értőbb szemmel újra megnézik az élet-fríz egyes stációit. Észreveszik a színváltozatok különbségeit, a kompozícióik módosulásait. A kiállítás nyitó darabja Munch 1895-ben készült Önarcképe. Melankolikus tekintetű, kissé elálló fülű, bajszos fiatal férfi néz szembe a képről. A meglepetés az, hogy a kép legalsó sávjában manapság más fénytörésben látjuk a világot. Munch

saját alkarjának kettős csontja fekszik vízszintesen. Ugyanabban

és Kubin ugyanarról a balsejtelemről beszél, de

az évben, 1895-ben fedezte fel Wilhelm Conrad Röntgen a róla

más hangütéssel. A neurózissá feszített életérzés a

elvezett sugárzást, ezért Munch Önarcképét tartja művészettör-

művekben vibrál, az Albertina higgadt kiállításren-

ténet – akárcsak az Albertina kurátorai – a röntgen-átvilágítás

dezése azonban visszafogja azt. Latinovits mondta

első művészeti ábrázolásának. Ez azonban tévedés. Röntgen

így Ady szimbolista verseit. Megfékezte a nyelvi

1885 novemberében fedezte fel a röntgensugárzást, kísérleteit

sallangokat, egyszerű, köznapi hangsúlyokkal oldotta

december utolsó napjaiban ismertette zárt körben, és csak 1896

a versképek patetikus túlzásait.

január legvégén tette nyilvánossá korszakalkotó felfedezését.

Mai szemmel modorosnak érezhetjük a szimbolikus kifejezésmódot, mesterkélteknek a témaválasztást, de Munch és Kubin alkotásaiból kihallatszik az alkotók egyéni hangja. Valamit nagyon eltalált Edvard Munch, amikor 1893-ban megfestette a Sikoly című képét.

Madonna, 1895/1902 után, litográfia, magángyűjtemény, Oslo

Amikor Munch az önarcképére festette saját alkarjának singcsontját és orsócsontját, Röntgen még nem fedezte a testet átvilágító sugárzást. Edvard Munch megelőzte tehát Conrad Röntgent,

EDVARD MUNCH:

aki szenzációs találmányáért hamarosan Nobel-díjat kapott.

Két ember. A magányosok, 1899, kézzel színezett fametszet, magángyűjtemény, Oslo

Készülék nélkül látott keresztül a karján Munch röntgenszeme.

A mű négy változatban létezik, a Mona Lisa után valószínűleg a világ második legismertebb képe. Amikor az 1895-ben készült második változatot a New York-i Sotheby’s árverésre bocsátotta 2012-ben, minden idők legmagasabb összegénél, 120 millió dollárnál koppant a kalapács. Az utolsó, negyedik változatot 1910-ben festette Munch, 17 évvel az első Sikoly után. Jellemző Munch alkotói módszerére, hogy néhány motívum körül sorozatokat állított össze, amelyek a születéstől a halálig terjedő állomásokon jelölték ki az élet fordulópontjait, a sorozat egészét nevezte élet-fríznek. Vissza-visszatért a kiválasztott motívumokhoz, és egyre újabb változatokkal módosította a kompozíciót, fogal61

EDVARD MUNCH:

20 15

december

A kor két nőtípusát egyesíti Munch a Madonna című képén. Femme fatale és femme fragile, a végzet asszonya és a védtelen nő. 1892 és 1895 között sok változatban festette meg ezt a Madonnát, a vámpírtól az ártatlanságig ingadoznak a variációk. Madonna-ábrázolásként igen szokatlan mű. A gyönyörű akt modellje Dagny Juel, Munch lengyel barátjának felesége és Munch szeretője. A hátán fekvő nőalak lehunyja a szemét, egyik keze a feje alatt, a másik a dereka mögött, védtelenül és ettől még erotikusabban. Szeretkezés közben látjuk, a férfi szemszögéből, de a fogantatás pillanatában, ez teszi Madonnává. Bécsben az egyik litografált változat látható, eredeti keretében. Munch spermiumokat festett a keretre, és a bal alsó sarokba egy embriót. Az ikonikus képet Yoko Ono is felhasználta egy animált kollázsában, a műre a saját arcát applikálta. És természetesen Madonna, az énekesnő is, aki kihívó melltartóval öltöztette fel az aktot. Sok Munch-képhez állt modellt a gyönyörű Dagny Juel, a szabad szerelem híve, a norvég miniszterelnök unokahúga. A Madonnán kívül talán a Féltékenység Munch legismertebb műve. Az első változat 1895-ben készült, az utolsó 1930-ban. Az előtérből néz velünk szembe Munch lengyel barátja, a szenvedő arcú férj, a háttérben Dagny Juel aktja. Almát vesz le a fáról és átnyújtja egy másik férfinak. Bibliai jelenet. A történet rosszul végződött. Dagny Juelt egy nappal a 34. születésnapja előtt egy másik szerelmi háromszög féltékeny tagja lelőtte egy hotelszobában, majd végzett magával. Alfred Kubin és Lyonel Feininger közös kiállítását barátságuk indokolja, és műveikre érdekes fényt vet a nagy Munch-tárlat szuggesztív kisugárzása. Kubin és Feininger jól ismerték egymás munkásságát, ugyanis azonos lapoknak dolgoztak. Kubin egyszerre volt író, könyvillusztrátor és képzőművész. 1909-ben jelent meg A másik oldal (Die andere Seite) című fantasztikus regénye. A könyv története egy álombirodalomban játszódik, valahol a messzi Ázsiában. Folyamatos az átmenet álom és valóság között, és még az álmon belül is felbukkan egy másik álom. Kubin otthonosan mozgott a félálom irodalmi világában, Edgar Allan Poe és E. T. A. Hoffmann

L Y O N E L F E I N I N G E R : Promenád (Sétálók), 1912, olaj, vászon, magángyűjtemény L Y O N E L F E I N I N G E R : Sétány Arcueil-ben, 1915, olaj, vászon, Albertina, Bécs – Batliner gyűjtemény 62

20 15

december

keletkezéstörténetét. Annyira fontosnak érezte a szöveget, hogy maga fordította norvégból németre. Sétálni ment két barátjával Oslóban, Munch megállt egy hídkorlátnál, barátai továbbmentek. Nézte a fjord kékesfekete vizét, az ég olyan volt a nap lenyugvó fényében, mint a vér, lángnyelvek lobogtak. „Meghallottam

ALFRED KUBIN: Megalit-sír, 1900-1902, lavírozott tus, spriccelés, fedőfehér, Albertina, Bécs – Artotek letét

a természet hatalmas, végtelen sikolyát”, és Munch reszketni kezdett a félelemtől. A Sikolyt 1893-ban festette, a közvetlen előzményét egy évvel korábban. Kalapban áll a korlát mellett, a közelben két barátja, cilinfantasztikus realista műveihez készített illusztrációkat,

derben. A fjord vize kékesfekete, az

és saját művét is maga illusztrálta. Egyszerre nyitnak

ég vérvörös. Sikoly nincs. Egy évvel később a barátok távoli

utakat Kubin korai démonai a német expresszionizmus

pálcikaemberek, Munch eltűnik a képről, és megjelenik a

és a szürrealizmus felé. A kor expresszív filmművészete

halálfejre emlékeztető, sikoltó alak, aki kétségbeesetten

is karnyújtásnyira esik. Murnau: Nosferatu, Wiene:

szorítja a fülére kezeit. A belső félelem alakot öltött, Munch

Dr. Caligari és különösen Fritz Lang városfilmje, a

kibontotta önmagából az archetipikus motívumot.

Metropolis. Lyonel Feininger elolvasta Kubin könyvét, és nagyon megkedvelte a távoli fantáziavárost. Előbb egy gouache-képen ábrázolta, majd fából kifaragta és befestette a házakat. Mindkét műnek azonos a címe: Város a világ végén. A 10-es évek elején indult el Feininger az autonóm festészet irányába. Egyre merészebb intenzivitással kapcsolta egymásba a kubizmus térszemléletét, a fauvizmus színvilágát és a formák absztrakcióját. Művészeti áttörését kortársai olyan jelentősnek értékelték, hogy az 1919-ben alakult weimari Bauhaus meghívta oktatói karába. Kubin a Kék Lovas (Der Blaue Reiter) művészcsoport tagjaként hívta fel a figyelmet Feininger művészetére. Weimarban egy elit formáció alakult 1924-ben, a Négy Kék (Die Blaue Vier). Tagjai Vaszilij Kandinszkij Paul Klee, Alekszej Javlenszkij, és a negyedik Lyonel Feininger. A náci hatalomátvétel után Feininger visszatért az Egyesült Államokba, ahol a New York-i MOMA nagy retrospektív kiállítással ismerte el munkásságának rangját. Néhány szóra még vissza kell térnem Munch élet-frízének kulcsművéhez: Munch versben írta meg a Sikoly

63

20 15

december

ALFRED KUBIN: Minden éjjel meglátogat minket egy álom, 1900-1903, lavírozott tus, Albertina, Bécs

Az elfoglalt tér Megyik János, Ingo Nussbaumer – Homme solitaire (Magányos ember) Ar tmark Galerie, Bécs, 2015. X. 23. – 2015. XI. 21.

DEÁK CSILLAG – KÖLÜS LAJOS A galéria hagyománya a páros kiállítás. A társkiállítót

A legújabb munkákon fókuszt vált Megyik, mozgalmassá válik a

Megyik János (1938) választotta. Mindkét művész soro-

négyzetbe zárt világ a sziluettek elmozdítása, elfordítása, megeme-

zatot állít ki, Ingo Nussbaumer (1956) szín-szekvenciákat

lése révén. Talán ki is törnek majd a négyzetből. Minden a fejben

mutat be, a színek spektrumát és belső rendjét vizsgálja.

dől el. A geometria is. A művész a fejünkbe varázsolja geometriáját,

A fény felé fordul. Elmerül és elvegyül a fényben.

mintha tőle tanulnánk meg, milyen világ is az övé, ahol minden

Megyiknél kontrasztokat, fém-sziluetteket látunk, üres teret, az üres teret körbeölelő, az üres térbe befutó, bevágó sziluetteket. Ellentétek feszülnek a kivágott és a meghagyott forma és test között, architektúrát hoz létre, szobrot, amelyet a síkba zár, illetve onnan szabadít

kiszámíthatónak tűnik. Számolunk, mérünk, hasonlítunk, a maradékelv szigorú betartása mellett, minél kisebb legyen a hulladék. Megyik fordítva tesz, minél hatásosabb legyen a megmaradt forma, uralja a teret, három dimenzióban. (Talán véletlen, hogy Birkás Ákos kiállítása néhány utcával odébb az Egész és a maradék címet viseli?) Megyik János távlatot teremt a műveiben, nemcsak dimenziót, hanem horizontot, látóhatárt, és nem egy magaslest, ahonnan láthatjuk a célpontot, a fegyverre érett vadat. Látóhatára a végtelen, a szertelen, fogazott szabadság, a körül nem határolt tér, a váratlan kinyílás, a mindig nyitott, nem fáradó szem. Közelről kell néznünk a képek sugallta távlatot, a konkrét formát. A hiány, a negatív forma aktív magányt teremt és hordoz. A képzeletet, amely a sziluettekben is szárnyal,

fotó: Rosta József

duzzad, hullámzik. Keresi a helyét. Helyváltoztató művész. Kosztolányi örökbecsű verssorát idézhetjük: Mostan színes tintákról álmodom. Megyik MEGYIK JÁNOS: Szingularitás III. 2015, patinázott szénacél, 80,5x115,5x10 cm

ki. A pálcika szobornál egyértelmű, hogyan válik a tér a pálcikatestek által háromdimenzióssá. A sziluett formáknál a csavarintás, a megdöntés révén látjuk az árnyékot, a felfedett teret. A képek felső pereme mint horizont jelenik meg, alatta a hiány, a kimetszett tér – mélységbe zuhanunk, nem ürességbe. Levegős művek, nem látszik a szál, amely a földhöz köti őket. A kiállítás címe: A magányos ember, de nem szótlan, az alkotó ember szinonimája.

tintája fekete. Vérszínű, mint a mérges alkonyat. A szín nála a formák sokasága, minden metszet más, ezzel az egyediség arcát mutatja fel, a hasonlóságok ellenére. Írja és átírja formáit, az üres és a kitöltött teret, az álom és a valóság határát kutatja, keresi. A fekete felület elvékonyodik, megszűnni látszik, megszűnni igyekszik. Mint a téli lehelet. Súlya van. A látásunk módját formálja a művész, illúziót leplez le, miközben építi azt. Felépít és rombol. Egyensúlyban tartja az egymással szemben ható erőket, formákat. Átlátunk az üres formán, szemünket mégis a megmaradt tömeg ejti foglyul. A súlytalanság, az enyészet.

64

20 15

december

Sarkalatos kérdések Birkás Ákos: Az egész és a maradék Knoll Galéria, Bécs, 2015. XI. 19. – 2016. I. 16.

DEÁK CSILLAG – KÖLÜS LAJOS

Belépve a bécsi Knoll Galériába az első képen megra-

jesebbé. Szakít a műfajok határait rögzítő szemlélettel, gondolko-

gadja szemünket a villódzó, színes négyzetekkel körül-

dásmódhoz kötődő elvárásokkal, beidegzettségekkel. Művei öniro-

ölelt művész aktja. A Polgári Magyarország című képet

nikusak is. Társadalmi jelenséget ábrázol a két művészeti forma

már láttuk Veszprémben is, de most még nagyobb

elegyítésével. A pusztán önmagát jelentő alkotási módot kérdője-

a hatása. Nem biztos, hogy bárki kitenné az ablakba.

lezi meg, és az ember mint érték kapja meg a helyét, ha lecsúszva

Birkás Ákos megteszi. A Rubik kocka jut eszünkbe,

is. Az antropomorf világot szembesíti a geometria, a kiszámított,

de eszünk ágában sincs kirakni szépen egy sorba a

már-már idealizált világgal és térrel. A tér és idő Birkásnál így lesz

színeket. Birkás sem akarja ezt, színes négyzetei elván-

egyszerre emberi vonással, képzetekkel bíró, másrészt személytelen

dorolnak a további kiállított képekre is. Ezek a sarkokat

terep és viszony. A rész, a maradék válik egésszé, a maradék képvi-

nem díszítik, hanem meghatározzák, miközben a kép

seli az értéket, vagy fordítva, eldöntetlen. Az értelem és az érzelem

egyik sarkában megjelenik a portré, az emberi fej.

kettősét kapcsolja egybe.

A Sértett kép, vagy sérült kép címet viselik. Ki kit, mit sért? Személyes világot sértünk, ütközünk, elvek mentén és elveket feladva. Magunkra maradtunk, magunkra vagyunk hagyva? Itt nincs asszimiláció, kitaszítottá válhatunk, vagy már azok is vagyunk. Sarkalatos kérdésekbe ütközünk. Ez lenne a maradék, az emberi fej, lecsúszva a sarokba? Mert még van fej? Vagy az absztrakt kockák a maradékok, és legyőzi őket a fej? Nem győzi le, nincs párbeszéd, nincs integráció. A kockák összhatása, ha távolról szemléljük a képeket, kereszt alakot sejtetnek, de a kereszt is sértett, éppen a portré, a fej által. A következő képeken a kockák színes sávokká alakulnak, nem teljesen párhuzamosak, még a végtelenben sem találkoznak. ablakként jelenik meg. Egyetlen arc néz csak ránk, a többi tekintet nem a nézőre irányul, sőt egy alvó arcot is látunk.

fotó: Rosta József

Birkás képein a geometriába helyezett arc

A portré térérzetet sugall. A matematikai gondolatiság viszont tagadja ezt. A nézőnek kell

Fókuszt vált, szabadjára engedi fantáziáját, formakészsége hiteles

ezzel megbirkóznia, az utalásokkal, a szakadékokkal.

marad és elkerüli a korszerűség csapdáját, nem modern akar

Az egységesítéssel.

lenni, nem absztrakt, nem figuratív, hanem olyan művész, aki a

Birkás Ákos kísérletezik, paradigmát vált, a lehetetlenre vállalkozik, hogy megfogalmazhassa jelenünkről kialakult véleményét, jelenünk abszurditásának kritikáját. A színek hol kifakulnak, hol harsányságuk válik erőtel-

65

mindennapi társadalmi jelenségekre reagál, mint amilyen a centralizált hatalom, a kirekesztés. Képi nyelve új, talán túl egyszerű. Nem önmagát idézi, és másokat sem idéz. Felvállalja az ütközést gondolat és kifejezési forma között. Határt sért.

20 15

december

BIRKÁS ÁKOS: Megrongált kép 2, 2015, olaj, vászon, 60x70 cm a Knoll Galéria (Bécs) jóvoltából

Lel-tár

Életet lehelni Vö r ö s v á r y Á k o s L á t v á n y t á r a Műcsarnok, 2015. XI. 5. – 2016. I. 31.

TÉREY JÁNOS

„A tárgyi világnak az a makacsága van, hogy sohasem végződik be, ha nincs elé határ vetve a feldolgozó szellem által” – írta Erdélyi János Thaly Kálmán verseiről. Lássuk, milyen, amikor ennek pontosan az ellenkezőjéről van szó, és meghatározhatatlanságában is határozott ez a határ. Mert éppen ez a titok, a mérték; a birtokbavétel önmérséklete, mely nem a mennyiségben utazó, fanatikus gyűjtőé, például Don Giovannié, még ha mindannyian roppant nagy szépség rabjai vagyunk is. A kiválasztás szinte szertartásos. Józanság a vadászat során, és higgadtság az elkülönítésben. Gyűjteményt alapítani nem a teremtés, hanem az elrendezés művészete. Ugyan nem alkotás, de mégiscsak elsajátítás: tulajdonunkká tenni azt, amit elszórva találtunk. És csoportosítani legjobb ízlésünk szerint. Hirtelen az első verssorom lesz a második. Az ötödikből első, az utolsóból harmadik. Installáció A L T O R J A Y S Á N D O R és F E L U G O S S Y L Á S Z L Ó műveivel

A negyedik, meg a nyolcadik fele: kihúzva. Permutáció. És merőben más lesz a kicsengésük. Ugyanaz az anyag másképpen viselkedik. Mint a sakkban a különféle megnyitások, és kiszá-

Az a szeszélyes, ösztönös, kifinomult és korántsem naiv gyűjtő, akinek tárgyait itt látjuk, ciklusokban gondolkodik. Valamilyen

mítható, illetve a partner lépései miatt kiszámíthatatlan

közös tulajdonság alapján létrehozott egy sosemvolt füzért. Úgy

következményeik.

képzelem, hogy együtt lakva és lélegezve tárgyaival meggyőződött

Melyik tárgy miért nem tartozik ide? És ami bekerült, az miért nem maradt meg a raktár polcán?

azok belső összefüggéseiről. Aztán, megérzését követve, összetársított néhány hasonlót és nem hasonlót. Logikai elgondolását a

fotó: Berényi Zsuzsa

Kovácsolt imák I-IX., XIX.század

fotó: Berényi Zsuzsa

Tehát a kulcs a válogatás. Meg a sorrend.

66

20 15

december

hogy éppen ez a vidéket, a tapolcai medencét, Magyarország édenének nyugati csücskét, s éppen ezt a diszeli malmot szemelte ki gyűjteménye szállásaként, bizonyára nem véletlen. Tudjuk, hogy a kérges tenyerű halászok meg a fehér kötényes molnárok fémjelezte virágkor után milyen áron emelkedett föl a szocializmus idejének pangásából ez a vidék. És milyen áron lett mára úgymond menő hely, élvezeti cikkek forrása és kulináris paradicsom. Fölismerni, hogy a

sorozattá alakítás folyamán járatta be, kiaknázva ezer lehetőséget, hogy az összefűzés elve kisvártatva evidenciaként épüljön be a szemlélő tudatába. A fából faragott kukoricamorzsoló alkalmatosságok együttese mostantól okvetlenül idézze föl a birkanyáj képzetét, a krumplinyomók legyenek számunkra ezentúl mindig kecskék, a kalapácsoló üllők pedig gidák! Ezek a varsák a falon,

gasztro-bisztrók, kézműves sajtok, sörök meg a jóléti borbárok szép, új világa ugyanúgy harcban áll mindenféle elképzelhető „ősiséggel”, eredendővel, mint a hanyagságból eredő erózió. És tenni valamit. Például létrehozni a kényes egyensúlyt: változást hozni, és életet lehelni abba, ami itt maradt: na ez a valódi kunszt.

Elhangzott a kiállításmegnyitón.

jelentsenek valamit elsődleges néprajzi és múzeumi státuszukon túl. E demizsonok, cseréptálak, tulipános ládák, a csupasz, téli Csobáncot megjelenítő szőlőkarók, ez a prés, ez a szüreti kád, ezek az acél sírkeresztek, geometrikus vagy virágmintás szőnyegek… mind jelentsenek valamit önmagukon túl. A Látványtárban „szabálytalanul”, vagyis muzeológus szemmel nézve szinte eretnek módon egymás fölé függesztett vásznak – mint a Palazzo Pittiben – igenis érvényesülnek: nem egymás hegyén-hátán tornyosulnak tehát. A sorozatokban, ciklusokban elgondolt műalkotások vagy kvázi-művek, eredeti kontextusukból kiemelt néprajzi reliktumok között sok olyan van, amit csak a Vörösváry elgondolta új cikluson belül lehet jól érteni, sőt értékelni. Jézus és Szűz Mária szíve olajnyomaton, a giccshatár túlsó oldalán. De itt már túl vagyunk jón és rosszon, a népi, a magas- meg a „mélyművészet” sznobság kovácsolta szentháromságán is. Kereszt alakba

Vörösváry Ákost a szétforgácsolódás érdekli, a bútordarabon. Mondom, a néprajz csak apropó, bár

67

fotó: Berényi Zsuzsa

rendezve őket szakrális minőség született. Új oltár.

művészet pereme, a kopás meg a patina egy míves

A Csobánc-szőlőhegy télen

természetes pusztulás meg az emberi

e böhömnagy hombár, ezek a míves szuszékok mind

Templomi erőtér.

fotó: Berényi Zsuzsa

fotó: Berényi Zsuzsa

lovastanyák, kényeztető fürdők,

20 15

december

Létrák Román György Ablakok c. festményével Ládák installáció

Az (Uj)házi ünnepség, avagy kínos percek Ty ú k a n y ó m e s é i 7 5 . Ú j M a g y a r K é p t á r, S z é k e s f e h é r v á r, 2 0 1 5 . X I I . 1 3 - i g

KOVALOVSZK Y MÁRTA Városszerte rejtélyes arccal suttogták (csitt, az ünnepelt

Elégedetten állapították meg, hogy aki egy Ujházi-művet birtokol,

nem tud róla!), hogy a Nagy Székesfehérvári Régiházi

az a személyesség, a személyes derű, a személyes rosszkedv és a

Ujházi Mester 75. születésnapját fogják ünnepelni az Új

személyes szabadság birtokosa. „Az én Ujházim” – ismételgették

Magyar Képtárban. Így történt, hogy a túlkoros muzeo-

jogosan és büszkén a szerencsés tulajdonosok.

lógus egyszercsak ott találta magát a titkos kiállítás közepében. A megjelentek fél szemmel a Mestert lesték, örül-e vajon? Ők persze örültek. Közülük csaknem mindenkinek

Tudjuk jól, Ujházinál a világ olyan, mint a bazár, és ez különösen szórakoztató. A vidám zűrzavar, amelyben a különféle elemek, anyagok, technikák egymásba gabalyodva, elegánsan dadogva botlanak át egymáson, a látvány-törmelékek, melyek az idő és a kultúrák többnyire elfeledett rétegeiből hoznak valami üzenetet, egyaránt a Mester jellegzetes látásmódjának törvényeit követik. Minden darabka egyformán fontos, minden töredék egyenrangú; jóakaratúan dülöngélnek egymás mellett vagy csörömpölve megütköznek, összesimulnak vagy harciasan szembefordulnak egymással, és semmilyen vizuális illem vagy jó modor nem fékezi őket. Akár egy film készülne, a Nagy Rendező eligazítja, elrendezi, össze- és szétzilálja az elemeket, így válik képzeletbeli vágóasztalán mosolyra ingerlő vidám, keserűen fogcsikorgató művészetté. Ez alkalommal azt is számba vehették a

UJHÁZI PÉTER: Nadapi kocsma, 1972, papír, tempera, 61x86,5 cm Fehér László tulajdona

volt a tulajdonában Ujházi-kép vagy doboz, vagy vala-

népek, milyen durva, barátságtalan és szorongató tud lenni a világ,

milyen, az élet hordalékaiból teremtett tárgy, így hát

mennyire hasonlít viszonyainkra, a belső labirintusokra és a való-

ismerték az anyagot, amelyből a Mester szabta-varrta –

ságot elfedő-elleplező külső formákra, arra a megrendítően zavaros

festette, faragta, kalapálta, ragasztotta – a maga műveit, a

és hátborzongatóan ismerős otthonra, amelyben napjainkat

maga valóságát. Hívei szerették a Mester munkáit, élvezték

múlatjuk. Külvárosi sétán, vagy országúton vándorolva az ember

a belőlük áradó kedélyt, a motívumok szélesen vigyorgó gesztusait, a színek kirobbanó vagy fátyolosan gomolygó mozgását. Még a borostásan szivárgó rosszkedvet is UJHÁZI PÉTER: Terecske, 2014, farost, karton, akril, 56x69 cm dr. Ötvös Ágnes és dr. Altorjay András tulajdona

elismerően bólogatva fogadták. És persze mindnyájuknak hízelgett a művekből áradó személyesség, amely – akár egy laza szövésű, békebeli kelme vagy egy kényelmesre szétült fotel – otthonosan simult az ámuló néző, a büszke tulajdonos vagy az elkábult műélvező karakteréhez. Most, hogy az itteni termekben együtt látták a sok különféle helyről, baráti lakásokból előbújt munkát, ez a személyesség felerősödött, terepe végtelenné tágult.

68

20 15

december

sokfelé találkozik Ujházi-látványokkal. A megkopott lomok, kacatok, maradványok, meg az elegáns óriásplakátok, az álságosra fényesített homlokzatok mögött düledező hátsóudvarok rejtőzködnek. A fény és a sötétség egyszerre komoly és vicces, szép és ronda együttese ez; általa az idő, a história, a valóság dermesztő bugyraiba ereszkedünk alá. Ujházi műveit látva az ember megérti: a Mester művészetének ez a nyersanyaga, ebből táplálkozik. Ez az a föld, ahol a hozzá hasonló művészekkel – festőkkel, írókkal, költőkkel, azaz saját rokonaival barátaival, üzletfeleivel, tisztelőivel, tanítványaival –, kortársaival és fiatalokkal találkozik. Ujházi dobozaiban és képein van minden: a görög vázák rajzolataira utaló motívumok épp úgy, mint ikonok, ábrázolási fordulatok a művészettörténet klasszikusaitól, máskor a könnyűkezű modernektől, az utcai falfirkákból, távoli kultúrák szőnyegmintáiból, dilettáns fafaragók és szocreál intarziakészítők giccses hagyatékából. Vannak talált és leleményesen alkalmazott tárgyak, meg barátságosan ijesztő lépcsők, semmibe nyúló, ingatag létrák, rettenetes árnyak, sötét motoszkálás és persze bohócos pofa-

és bátorságára hagyatkozott. Közben a világban jönnek-mennek a

UJHÁZI PÉTER:

divatáramlatok, stílusok, médiumok, formák, technikák kavarognak,

Nagy torony 1974, olaj, vászon, 123x195 cm, Illyés Endre és Tünde tulajdona

csábítóan integetnek eltűnőben, aztán újra visszajönnek. Ujházi azonban nem lohol se előlük, se utánuk, műtermében komótosan vacakolva, szinte oda sem figyelve, szépen megvárja, míg beérik őt. Művein így nem fog az idő. Ez a különös, mással össze nem téveszthető bazár nem függ semmitől, szabadon garázdálkodik színnel, formával, idővel. Nem éppen trendi a Mester, mégis a kortárs magyar művészet egyik kihagyhatatlan személyisége.

vágás. Ismerős realitás. A néző megnyugodhat: otthon vagyunk. Már régóta beszélik a szakemberek, hogy a Mester nem lépte át a klasszikus festészet határait, viszont a festészet hatalmát kiterjesztette olyan anyagokra és tárgyakra is, amelyeknek a szín nem belső természete. Pályája első felében többnyire észrevétlenül simult bele a kortársi mezőnybe, a dolgok színét és visszáját együtt szemlélő „kettős látása”, formavilága; ábrázolási fordulatai ugyanazon a pályán „futballoztak”, ahol Banga Ferenc, Szabados Árpád vagy Wahorn András művei kergették egymást; ott, ahol az akkor fiatal írók játszottak a szavakkal, a süvölvény filmesek a celluloid-szalag kockáival… A 80-as évek közepén egy útelágazásnál aztán egyszer csak oldalra kanyarodott, fütyülvén a többiekre, az illemre, a stílusokra és a művészeti áramlatokra. Ráért, nem sietett, és egyedül fantáziájának tágasságára, a művészet belső szabadságára 69

20 15

december

UJHÁZI PÉTER: 2003 05 24 Pünkösdi rózsák, 2003, akril, vászon, 100x100 cm Tóth Ilona tulajdona

Mindenségdobozok S z i k o r a Ta m á s e m l é k t á r l a t a Godot Galéria, 2015. XII. 15-ig

BALÁZS SÁNDOR

Az ötlet, a tematikai horizont nem minden előzmény nélküli, hiszen hazai és nemzetközi példák számosan állják körül. Ám mindez csupán kerítését alkotja annak az életműépítménynek, annak a dobozuniverzumnak, amelyet Szikora Tamás magának épített: táblaképeken, a síkon, az abból kilépő, kitüremkedő reliefeken, vagy a térhasadékokba kiülő objektek formájában. A Godot Galériában felállított emlék-, vagy inkább megemlékező tárlat mintegy húsz alkotása tizenhárom magángyűjtő jóvoltából állhatott össze. Köztük a hagyományos, festett és épített, fabrikált táblaképek, a grafikai alkotások mellett néhány objekt is szerepel, mintegy szűk keresztmetszetét nyújtva a néhány éve elhunyt alkotó életművének. Vegyes jellege ellenére az anyag ritka összetartást mutat, úgy jelenik meg, mintha egyetlen gyűjtő mintegy két évtizednyi odaadása és figyelme szólította volna őket elő egy térbe, összefogva mintegy negyedszázad válogatott Szikora-alkotásait. Közvetlen és kissé könnyed válaszként adódik, hogy a S Z I KO R A TA M Á S : Peremes objekt, 2001, akril, fa, 85x36x41 cm

dobozok, a fiókok, a téglaformák fűzik a kezdetet és a végpontot egyaránt mutató láncolattá e kiállítás képeit. Persze az is helytállónak tűnik, hogy a Szikora-életmű egymást követő alkotóperiódusai olyan következetes,

elemévé, alkotásai kisugárzó magjává; és hogy a dobozok mit

egymásból kiforró kép- vagy tárgyteremtési szándékot

rejtenek, vagy mire való a bennük szemlélt, árnyékkal megtűzött

hordoztak, amelynek részleges összegzése is egy ilyen,

üresség. Mert rendre mindegyik doboztest – gyakran egymásba

együttszóló anyagot eredményez.

és egymásra halmozva-építve, olykor katedrálissá növekedve, mint például a Bizánc-sorozat képein, vagy árnyékával egymagában

S Z I KO R A TA M Á S : A nagy Fa-kép, 2006, akril, pasztell, fatábla, 43x95 cm

Óhatatlan vetődik fel a kérdés, hogy miért éppen a

állva – üresen tátong. Szikora Tamás hosszas rajzolgató kutatást

doboz, e történeti előzményekkel olykor talán túl is

követően jutott el a dobozig, amely utóbb különböző mére-

terhelt képi tematika vált Szikora munkáinak központi

tekben és technikai eljárásokkal került fel képeire, lett objektjei alapvető formajellemzője. És mivel az alkotó azáltal tételezi önmagát, hogy mit ábrázol, így az élet, a gondolat, a lélek, a bemérhető mindenség a dobozban öltött formát. A maga létezését ebben tárgyiasította, azzal a tételezettséggel élt, hogy a szokványos geometriai, gyakran végletekig koptatott elem fogalmi és vizuális

70

20 15

december

aspektusai nem csupán addig vezetnek, mint ami már megtörtént a képzőművészetben. Így a dobozvilágot felépítő életmű egyfajta reflexió. A Peremes objekt (2001) címet viselő alkotás – egyike a klasszikus Szikora-munkáknak – ennek kiváló példája lehet. Anyagában keresetlen, noha nagyon is keresett: a széthullás, az elmúlás határán álló lécekből, deszkalapokból épül fel. Elgondolásában, kidolgozásában egyaránt ösztönösen nagyvonalú. A hasábtest horizontális helyzetű fedlapja mintegy megkettőződik, egyike a függőleges síkba fordul. A pszeudo árnyék-nyilallást ennek pereme kelti, mintha a zuhanást kísérné. Szikora Tamás a legrangosabb közép-keleteurópai konstruktív hagyományokat követve továbbépítette azokat, ám rendkívül diszkréten. Olyan emberléptékű kifejezőeszközre, a világ személyes „képletére” talált a dobozban, amely kellőképpen redukált, a legalapvetőbb geometriai formák egyike, ugyanakkor plasztikus, megfogható és elképzelhető, a teljességet, tulajdonképpen az univerzumot képviselő. Így vált dobozzá férfi és nő, éjjel és nappal, ház és katedrális s mindaz, amiről képi-tárgyi közlendője volt. Bizonyos értelemben maga a tér is dobozzá lett az idő keresztjén, ez vált a mágia helyszínévé is. Nem standard, mindig ugyanazon jelentést hordozó metaforáról van szó, hanem folyamatosan átalakuló, egyre megújuló, egy-egy periódusban aktualitásokkal terhelt képszervről. És miként a doboz – árnyéka is a személyiség szerves részévé vált, mintegy alteregójává. A személyes érintettség okán kerül képbe, mégpedig domi-

szemléletes példája: egymás mellé állítja a dobozt és annak hiányát, mintegy arra utalva, hogy az üresen tátongó doboz is valami annak helyéhez, negációjához képest.

náns hangsúlyokkal. Az árnyék ugyan kifekszik, kívül

A tematika kevésbé, ám annak előadásmódja, a megjelenítés

terül el, noha Szikorának valójában belül volt vele

mikéntje, a dinamikus térábrázolás e színekben visszafogott és

dolga. Nem véletlen, hogy árnyékai kreáltak, irányí-

nagyvonalúan tálalt változatai nem csupán magyarországi, de

tottak, sosem természetesek, olykor több irányba

nemzetközi viszonylatban is originálisnak tekinthetők. A doboz,

futnak – afféle figyelemfelhívó, elidegenítő effektek-

Szikora központi motívuma, kezdetben vélhetőleg inkább mint

ként vannak jelen. Mert maga a megjelenített tárgy, a

formai elem vált lényegessé, utóbb olyan tartalmi vonatkozá-

doboz: nem csupán, vagy éppen eminensen nem az,

sokkal telítődött, amelyek egyre árnyaltabb és jelentésesebb

aminek látszik, tűnik. Nem üres!

irányba vezették a megjelenítés téri és időbeli lehetőségeit firtatató alkotásokat. Nyitott oldalú dobozai olyan szintetikus

A semmi olyan valami, ami a képen éppen ugyanúgy teret, felületet kíván, mint bármi, amit valamiként feltételezünk. Pedig csak redő, erezet

egységet képviselnek, amelyekben az érzéki észlelés és a képzeleti szemlélődés eleve együvé tartozó.

vagy árnyék, egymásra ülepített rétegek szerve-

A kiállításra betérő, vagy ott hosszabban elidőző látogató talán

ződése, szövedéke. De mivel a teljességet számba

mégsem valami körmönfont fejtegetéssel, vagy a nemzetközi

venni, bedobozolni lehetetlen, Szikora számára az

kontextusban való elhelyezéssel bajlódik majd. Sokkal inkább mara-

üresség lett a mindenség hordozója, ugyanakkor az

dandó élményévé lehet az, ami e kamaratárlatot áthatja. A képek

ismeretlen otthona. A tárlaton ugyan nem szerepel

némák, talán csak dallamuk van: kicsit komor, bús; lágyan, olykor

A doboz és a helye (2002) című munka, amely ennek

érdesen kataton – és ezt messzemenően jó, jól hallani.

71

20 15

december

S Z I KO R A TA M Á S : Struktúra fából, 2011, akril, aranyfüst, fa, 53x41 cm

Lélekemelő kollekció A Székesfehér vári Egyházmegye Kor társ Művészeti Gyűjteménye WEHNER TIBOR

Izgalmas, egyszersmind kockázatos vállalkozás a jelenkori, ma születő művekből állandó, közcélú – a magánkollekciók létezésmódján és hatókörén messze túlmutató jelentőségű – gyűjteményt létrehozni. Az izgalmas és kockázatos jelleg mellett mindez különösnek is ítélhető, ha egyházi keretek között zajlik. Az egyházak, s legfőként a katolikus egyház és a művészet kapcsolata hosszú-hosszú múltra visszatekintő együttműködés volt – elsősorban a szakrális épületekre és az állandó vagy változó berendezésükre EF ZÁMBÓ IST VÁN: Örök gyógyító szerelem, 2014, farost, olaj, 50×70 cm

gondolhatunk –, valamint azokra az egyházi gyűjteményekre hivatkozhatunk, amelyek főként klasszikus műtárgyak őrző- és bemutatóhelyei. Modern egyházi művészeti gyűjtemény létrehozására azonban csak

a transzcendensre nyitott, határainkon innen és túl élő magyar

ritkán van példa. Ilyen ritka kezdeményezés tanúi

művészt, hogy egymás értékeit felismerve, baráti kapcsolatban

lehettünk a közelmúlt éveiben Székesfehérváron,

közösen munkálkodjunk Isten ránk bízott igéjének közvetítésében

ahol 2011 óta szerveződik egy elsősorban festmé-

a jóakaratú emberek felé.”1

nyekből, grafikai (fotó) művekből és szobrászati, kerámiaplasztikai alkotásokból álló, a jelenkori magyar művészet transzcendens-szakrális áramlataira épülő egyházi kollekció. Spányi Antal megyéspüspök a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Gyűjteményének megalapításakor a pápai útmutatásokra hivatkozva, 2011-ben fogalmazta meg alapítói

A székesfehérvári kollekció gyűjteményszervezését a kiállítási tevékenységgel összefüggő, egyházmegyei támogatásokból fedezett vásárlásokra, illetve az adományozásokra alapozza. A kiállítások megrendezése, a vásárlások lebonyolítása, az adományok átvétele a kezdetek óta Reha György kurátor kezében összpontosul, aki hajdanán, az 1970-es években maga is képzőművészként, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapító alkotójaként lépett fel, majd a budapesti alternatív kiállítóhely, a Toldi Galéria, illetve a Toldi Fotógaléria vezetője volt.2 2011 óta a székesfehérvári Szent István Művelődési Házban Reha György szervezésében öt – évente egy-egy alkalommal megrendezett – kiállításon ez idáig hat alkotó művei kerültek közönség elé: Aknay János, Jovián György, Kárpáti Tamás, Somogyi Győző festőművészeké önálló tárlaton, valamint Rabóczky Judit Rita és Boldi szobrászművészeké közös bemutatón. Mint a kiállítók felsorolása is jelzi, a gyűjtemény elsősorban a beérkezett, az idősebb nemzedék és a középgeneráció alkotóinak munkásságára koncentrál, és csak kivételes esetben fordul a fiatalabb nemzedék művészi tevékenysége felé. Ugyanez érvényes a gyűjteménybe került művek

PIRK LÁSZLÓ:

hitvallását: „A 20. század második felétől több megnyi-

Angyali üdvözlet, 2007–2010, rétegelt lemez, olaj, 150x300 cm

latkozásban VI. Pál, Boldog II. János Pál és XVI. Benedek pápa is az egyház barátainak nevezi a művészeket, akik az egyház segítői a láthatatlan, kimondhatatlan Isten üzenetének közvetítésében. A Szentatyák iránymutatásait követve én is biztatom a Székesfehérvári

alkotóinak összetételét vizsgálva is: az egyházmegyei kollekció Csavlek András, Csurka Eszter, Gonda Zoltán, László Dániel, Olescher Tamás, Pirk László, Tenk László, Varga Patrícia Minerva, Váli Dezső és ef Zámbó István festőművész, Stefanovits Péter grafikusművész, Fákó Árpád grafikus-fotóművész és Kun Éva keramikusművész alkotásaival gazdagodott az elmúlt öt esztendőben.

Egyházmegye területén élő művészeket s minden,

72

20 15

december

lésére hagyatkozva kiemelhetne néhány művet ebből a kollekcióból, akkor Kárpáti Tamás éteri szépségű, légies kolorizmussal megfestett vásznára, a Messze a mezőkön című, 2009-ben festett olajkompozíciójára, Jovián György Az alvó című, kíméletlen pontossággal megjelenített szegénység-tükröztetésére és Rabóczky Judit Rita Giotto angyalai című, 2007-ben megformált – hét, fémvázakkal szemmagasságba emelt, szárnyaló angyal torzó –, pirogránitból és hegesztett vasból alakított plasztikai együttesére emlékeztetne. Míg Kárpáti Tamás és Jovián György munkája az állandó gyűjteményekben őrzött művek általánosan jellemző sorsában osztozva, raktárba zárva vár egy-egy bemutatási lehetőségre, Egy-egy gyűjtemény rangját a kollekció által reprezen-

addig a Rabóczky Judit Rita

tált alkotók személyisége, életműve, „neve” is fémjelzi,

műhelyében készült angyalos kompozíció 2013 óta letétbe helyezve

de az együttes valóságos értéke elsősorban a művek

egy közösségi térben, a budakeszi Prohászka Ottokár Gimnázium

kvalitásától és jelentőségétől függ. A székesfehérvári,

előterében nap mint nap találkozhat a befogadókkal.3 Talán bízhatunk

húsznál több alkotást felölelő együttes esetében a

abban, hogy az e művet körüllengő állandó nyilvánosságot bizto-

minőségen túlmenően van egy másik fontos válogatási

sító tér megnyílhat majd a többi alkotás előtt, a teljes gyűjtemény

szempont: az alapvetően szakrális jelleg, illetve transz-

számára is. De már így is elmondható, hogy a Szent István Király

cendens árnyaltság. Mindez a gyűjtemény kurátora által

Múzeum és a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény mellett egy harmadik

képviselt válogatási szempont. Ezen alkotások szakra-

székesfehérvári kollekció is ablakot nyit a modern magyar művészet

litáskapcsolatai, transzcendenciavetületei közvetlenek

közelmúltjára és jelenére.

vagy áttételesek: a kollekció munkái körében gyakran tűnnek fel konkrét, a kereszténységhez kapcsolódó témák és szimbólumok (kereszt, hal, kenyér) és ikonográfiai típusok (Krisztus a kereszten, angyali üdvözlet), de ugyanígy jelentős azoknak a kompozícióknak a száma, amelyek csak asszociatív kontaktusokat, atmoszferikus együtthangzást, átszellemült érzésvilág-azonosságot teremtenek ezzel a szemléleti-tartalmi-emocionális körrel (természeti elemek, templomra utaló geometrikus építészeti motívumok, üresség, szegénység stb.). De akár konkrétan, akár csak áttételek, utalások révén, a szakrális jelleg minden alkotásban a mű szerves alkotóelemévé, kompakt tartalmi-formai összetevőjévé oldódik. Mindez – az alkotók összetétele, a művek műfaji, technikai-anyagi változatossága, stilisztikai sokrétűsége – a valóságábrázolás és az absztrakció, a naturális hűség és a

Jegyzetek 1 Spányi Antal: Bevezető. Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjtemény 2011-2015. Székesfehérvár, 2015 (Katalógus). 2 A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió: 1972–2002 (Dokumentum- és szöveggyűjtemény.), (Szerk.: Novotny Tihamér.), Budapest, 2002, Műcsarnok (Katalógus). 3 Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjtemény 2011–2015, Székesfehérvár, 2015 (Katalógus, bev. Spányi Antal).

stilizálás, a jel tömörítésű megjelenítés és az emlékszerű, lírai láttatás, a fotónaturalista megidézés és az impresszionisztikus benyomásrögzítés – változatossá avatja az öt év alatt gyűjtött anyagot. Ha a recenzens szubjektív megíté73

V Á L I D E Z S Ő : Gyámolatlan műterem, A/2009/46, farost, olaj, 60×60 cm

20 15

december

STEFANOVITS PÉTER : Veronika kendője 2., 2001, vászon, clorox, 65x65 cm

Vackor a műteremben

Rázós ügyek Arany vackor: ötödik gyerekirodalmi- és illusztrációs pályázat RÉVÉSZ EMESE

Kezdetben van a képeskönyv. A világ közvetlen, tapasztalati megismerésének alternatívája, kapu az elvont, fogalmi gondolkodás felé. Idővel a rajzok szemet gyönyörködtető birodalmából mind több teret hódítanak el a betűk, a maguk értelmezhetetlen krikszkrakszaival terítve be az oldalakat. Ettől kezdve a kép mindinkább csak illusztráció, „pszichológiai könnyítés” az elbeszélés útvesztőjében ténfergő gyerek számára. A néző hallgatóvá válik, hogy hallgatóból olvasóvá legyen. A képek kitüntetett szerepe azonban még jó ideig vitathatatlan, hiszen a mese abban az interakcióban ölt formát, aminek éppúgy része a mesélő szülővel való, biztonságot nyújtó testi kontaktus, mint az olvasó hangja és a képek univerzuma. Az olvasás elsajátítása előtt, tehát első hat-hét évében a kisgyermek elsődlegesen a képek révén lép be a mese birodalmában. A szülő által elbeszélt „hangzó” mese a rajzolt képekben ölt formát, a mese párhuzamos, akusztikus és vizuális élményekből kap alakot. Később az illusztrációk ismételt újranézésével, a kisgyerek immár egyedül is képes „újraolvasni” az őt megragadó történeteket, saját ritmusa szerint böngészni, elidőzni a számára fontos részleteken. Martin Salisbury szavaival fogalmazva e korszakban „a szavaknak nagyobb szükségük van a képekre, mint a képeknek a szavakra.”1 Az illusztrációk szerepét hajlamosak vagyunk lebeGRÁF DÓRA

illusztrációja (Wéber Anikó: A sárkány, aki nem tudott repülni)

csülni, minthogy a képek értelmezését ösztönös, automatikus készségnek gondoljuk, szemben a betűk tanulásának sok gyakorlást igénylő folyamatával. Holott az újabb művészetpszichológiai kutatások figyelemreméltó eredményekkel bizonyították, hogy a „képolvasás” összetett kognitív,

títja a képnéző. Jó esetben azonban a gyermekkönyvek illusztrációi nemcsak a „vizuális ábécé” alapjait fektetik le, hanem belépőt jelentenek a képzőművészetek birodalmába is.

esztétikai, emocionális folyamat. Evelyn Arizpe és

Egy gyerekkönyv illusztrációjának nem feltétlenül van köze a képző-

Morag Styles 2003-ban száz gyermek vizsgálatával

művészethez, ahogy egy gyerekkönyv szövege sem szükségszerűen

folytatott kutatásai alapján rekonstruálható a

része a szépirodalomnak. Amint arra Hermann Zoltán rámutatott: a

gyermeki képértelmezés menete, amelyben a felté-

gyerekkönyv piaci fogalom (gyermekközönségnek szánt kereskedelmi

telezés, keresés, felfedezés, azonosítás, összehason-

termék), a gyerekirodalom viszont esztétikai fogalom, amely esztétikai

lítás, egyeztetés, osztályozás, kivetítés és képzelet

érdekű befogadást feltételez.3 Ezzel összhangban a gyerekkönyvek

intellektuális műveletei nyomán kap jelenést a képi

illusztrációinak jó része az aktuális populáris kultúrából táplálkozó

2

kompozíció. Mindezzel a mindennapokban és a

vizuális jelenség, amely része lehet a kultúratudományi, kommuniká-

későbbi felnőtt létben egyaránt nélkülözhetetlen

ciós vagy képtudományi kutatásoknak, és jó esetben (de nem szük-

vizuális műveltség (visual literacy) alapjait is elsajá-

ségszerűen) része lehet a kortárs képzőművészetnek is.

74

20 15

december

Az irodalomtudomány már túl van annak bizonygatásán,

információs és kritikai fórumait emellett elsősorban a Csodaceruza

hogy a gyerekirodalom szerves egysége a mindenkori

című folyóirat és a gyerekirodalmat felvállaló internetes oldalak

kortárs irodalomnak, így vizsgálata, elemzése is csak

teremtik meg.9

annak szempontrendszerén belül adekvát. „A gyerekirodalom az irodalom egészének része, és elválasztani gyökereitől azt jelentené, hogy meggyengülne a gyerekirodalmi vizsgálódás színvonala” – állapította meg Kiss Judit tudományos alapvetésében.4 Míg külföldön, felismerve a gyerekkönyv-illusztráció stratégiai szerepét, önálló kutatóintézetek vizsgálják annak múltját és jelenét, a magyar művészettörténet-írás és kortárs műkritika jobbára közönnyel figyeli azt. Az elszórt történeti kutatások csak akkor érintik, ha az alkotó olyan kanonikus szereplője a magyar művészetnek, mint Lesznai Anna vagy Bálint Endre. Helyzete többszörösen nehezített, mert itthon önmagában a szépirodalmi illusztráció pozíciója is gyenge, lévén nem autonóm, hanem alkalmazott kép. Ebből a többszörösen hátrányos helyzetből csak a (gyerek)irodalmi illusztráció rendszeres kritikai szemléje és szisztematikus kutatása nyújthat kiutat. Az Aranyvackor gyermekirodalmi és illusztrációs pályázat alkalom lehet e megújuló figyelemre. Az első pályázatot 2007-ben a Pozsonyi Pagony kiadó

Az Aranyvackor szándéka szerint kifejezetten hazai, pályakezdő alkotókat kíván megszólítani, ezért a versenyre még nyomtatásban meg nem jelent könyvtervvel lehet jelentkezni. A szemle sajátossága, hogy kifejezetten illusztrált írásokat vár, ami feltételezi szöveg és kép átgondolt egységét. Emellett kezdettől fogva hívószavakat fogalmaz meg, sugallva bizonyos témaköröket az alkotóknak. Ilyen témakörök voltak eddig: a gyerekügyek, a város, az átváltozás, a mítoszok – és idén a „rázós ügyek”. Utóbbi a hazai gyerekirodalomban különösen nehezen létjogosultságot nyerő, mindennapi vagy társadalmi konfliktushelyzetek, tabutémák felvállalását szorgalmazza, jótékonyan stimulálva egyúttal a hazai könyvpiacot is. E kategória legnagyobb hatású hazai alkotása Marék Veronika Laci és az oroszlán című kötete, ami 1974-es első megjelenése óta nemzedékek számára ad bátorságot ahhoz, hogy belépjenek egy sötét szobába. Azóta néhány újabb, grafikailag is igényesen megformált kötet vállalkozott tabu-témák feldolgozására: a gyász, az emlékezés és az elengedés a tárgya Dezső Andrea szürreális ceruzarajzainak (Mamuska, 2010), Szegedi Katalin pedig az iskolán belüli kirekesztést formálja képpé egy kislány és egy kisfiú szemszögéből (Lenka, 2010; Palkó, 2013).

hirdette meg, kezdeményezői Kovács Eszter és Paulovkin Boglárka illusztrátor voltak. Mindez egybe esett a hazai gyerekkönyv-illusztráció kétezres évek elejétől tapasztalható megújulásával.5 A kétévente meghirdetett versenyt azzal a céllal hívták életre, hogy teret nyissanak új író- és illusztrátortehetségek előtt, akiknek ígéretes könyvtervei itt találhatnak kiadóra. A kezdeményezés eredményességét jelzi, hogy az elmúlt négy pályázat munkáiból kiadott kötetek száma immár meghaladta a húszat. Az efféle versenyek világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen kivételesen alkalmas színteret teremtenek az illusztrátorok, könyvkiadók, gyerekirodalmi szakemberek és a közönség

A Csimota-kiadó Tolerancia-könyvek címen egész sorozatot

találkozására. A magyar alkotók leginkább a nagy

indított e témában. Emellett a külföldi fordítások között is megje-

múltú és mára jelentős nemzetközi renomével rendel-

lennek olyan, témáikban és grafikájukban is merész kötetek, mint

kező Bolognai Gyermekkönyvvásáron és a Pozsonyi

Serge Bloch Az ellensége a háborúról vagy Stian Hole szürreális

Könyvillusztrációs Biennálén képviseltetik magukat.6

montázsokkal dolgozó kötete, a Garman nyaral, az elmúlásról

Bár sem ezeknek, sem a „gyerekirodalom Nobel-díjának”

és a változás szükségéről. Mindez azonban nyomába se érhet

tartott Hans Christian Andersen-díjnak nem volt még

annak a gazdagságnak, amely a nyugat-európai vagy amerikai

7

soha magyar fődíjasa. A gyerekirodalom ügyének hazai

könyvpiacok kínálatát jellemzi, a meleg párok adoptálásától

képviseletét jól jelzi, hogy tavaly megszűnt a Magyar

kezdve az autizmusig. Persze a merész témaválasztás még nem

Gyermekkönyvkiadók Egyesülete, s a legfőbb nemzet-

feltétlenül jelent művészi kivitelű grafikát. E kettő szerencsés

közi egyesületnek (IBBY) több éves szünet után csak

találkozásának köszönhetően Jon Klassel The Dark című kötete

8

idén lett újra magyar tagozata. A hazai illusztrátorok

2013-ban a New York Times gyerekkönyves bestsellerlistájának élére került. Emellett az észak-európai szerzők bizonyulnak külö-

75

20 15

december

S C H U L L E R M Á R I A : A hajsza

KASZA JULIANNA

illusztrációi

nösen érzékenynek a gyerekvilág problémáira: közülük

art expresszív képi erejét mozgósítva teremtik meg a fantáziákba

is kiemelkedik a holland Kaatje Vermaire az élet végső

menekülő kamasz fiú világát. A zsűri harmadik díjával elismert

dolgait firtató, költői szépségű grafikai világa (Mare en

kötetben Kertész Erzsi hőse (Nem-mese) az iskolai kirekesztés

de dingen, 2009), vagy a norvég Svein Nyhus megrázó

okait kutatja, s a fájdalmas témát Kasza Julianna könnyed toll-

erejű, expresszív rajzai a családon belüli erőszakról

rajzai teszik könnyebben feldolgozhatóvá. Idén először a Magyar

(Sinna Mann, 2010).

Grafikusművészek Szövetsége is díjazta a legjobb alkotásokat,

Hasonló, elsöprő erejű grafikákat ugyan nem hozott a hazai pályázat, a képek sok esetben inkább enyhítik az elbeszélések felkavaró érzelmeit. Szabó Imola fődíjas elbeszélésének (Júlia, a bársony nyúl) hőse egy napon arra ébred, hogy lebénult – mindezt Metzing Eszter

METZING ESZTER illusztrációja (Szabó Imola: Júlia, a bársony nyúl)

jelezve, hogy a pályázat számot tarthat a kortárs művészeti figyelemre. Díját megosztva kapta két alkotó: Cselőtei Zsófia szecessziós gazdagságú, szimbolista erejű rajzaiért (Ráncok), Schuller Mária pedig merészen frappáns kép-könyvéért, ami az üldözést mutatja be a nyúl majd a róka szemszögéből (Hajsza).

szédületes terekbe szétszórt aprólékos tárgyrajzai

A beérkezett több mint 240 pályamű illusztrációi stilárisan és

teszik tapinthatóan jelenvalóvá, közel- és távolnézet,

technikailag is igen nagy változatosságot mutatnak. Több munka

rendszer és káosz, mozdulatlanság és repülés ambiva-

követi az elmúlt másfél évtizedben domináns designer grafikai

lens érzeteit mozgósítva a pókháló finomságú rajzok

látásmódot, amely Pálfi György pedagógiájának köszönhetően a

által. A második díjat Wéber Anikó elbeszélése nyerte

MOME-n belül működő könyvtervezői műhelyben virágzott fel. Ezt

(A sárkány, aki nem tudott repülni), amelynek hőse az

a színpompás, gyakran az infografika hatásmechanizmusát követő,

iskolai közösségekbe beilleszkedni képtelen cigány

a populáris vizualitásból, komputergrafikából is merészen merítő

fiú. Gráf Dóra kísérő kompozíciói a folklór és a street

látásmódot képviselik Niszler Katalin és Nagy Orsi könyvtervei. Blaha Magdi rajzainak egyéni hangvétele a designer látásmód és az archaizáló képi hatások sajátos ötvözetéből ered. Mellettük azonban a hagyományos kézrajz kvalitásai is felcsillannak, köztük Baracsi Gabriella manga-hatású grafikáján, Boros Dorottya és Schmal Rozi részletgazdag álomvilágában vagy Endrődi Katalin szimbolikus erejű kompozícióin. Persze mindez nem jelenti a hagyományos, groteszk és meseszerű elemeket vegyítő gyerekkönyvillusztrációk leáldozását: Bakos Barbara, Nikolausz Krisztián, Varga Vera vagy Rácz Nóra könnyed biztonsággal rajzol gyerekeknek, könyveikkel bizonyára találkozni fogunk majd a boltok poncain. Ha azonban azt a kérdést tesszük fel, mely művek ösztönzik a (gyerek)néző vizuális fantáziáját kalandra, melyek buzdítanak merész határátlépésekre, felborítva a szokványos illusztrációs móduszok biztonságos

76

20 15

december

C S E L Ő T E I Z S Ó F I A : Ráncok léckerítését, akkor is rálelünk néhány tabudöntögető

megrendezett kiállítás is kapcsolódik) mégiscsak a nyilvános jelen-

darabra. A magyar gyerekkönyv-piacról egyelőre teljesen

létet ígér. S mielőtt mi magunk szülői előjogunkkal élve ítélkez-

hiányzó műfajra, történelmi traumák feldolgozására

nénk, vagy az öntelt műkritikus felnőtt szempontrendszerét erőltet-

vállalkozott Molnár Krisztina, aki a Ceaușescu-rezsim

nénk, hagyjuk a gyerekeket szemlélődni és választani. Számunkra

éveiről készített képeskönyvet. Kötetében a visszaemlé-

is tanulságos lehet az a konvencióktól, előítéletektől mentes

kező anya illatokat, ízeket és színeket idéz fel a gyerek-

szabadság, amivel ők befogadják a képeket.

ként megélt történelmi időből, s ezt kísérik családi és dokumentumfotókat, riportképeket vonalas rajzzá átíró, különféle jelentéssel teli alapszínekre komponált jelenetei. Másutt inkább a rajzok egyéni stílusa vagy merész anyaghasználata figyelemreméltó. Hervé Tullet energikus ecsetrajzait idézi Büki Flóra Mézhörpentője, Radványi Mariann pedig extravagánsan groteszk kompozíciókban veti papírra egy mobiltelefon napjait, de találunk példát kollázsokra, kavicsokból építkező vagy bábokat animáló fotókra is (Balogh Tünde, Marosi Eszter, Molnár Eszter). Meglehet, hogy a leginkább kísérleti munkák egyhamar nem találnak kiadóra, de feltűnésük és kiállításuk

Endnotes 1 Martin Salisbury, Morag Styles: Children’s Picturebooks. The art of visual storytelling. London, 2012. 2 Evelyn Arizpe, Morag Styles: Children Reading Pictures. Routledge, 2003. 3 Hermann Zoltán: Szerény javaslat. Szépirodalmi Figyelő, 2012/5, 25-33. 4 Kiss Judit: Bevezetés a gyerekirodalomba. Kolozsvár, 2000, 23. 5 A kortárs gyerekkönyv-illusztráció trendjeiről: Révész Emese: Piroska Kiberádiában. A kortárs gyermekkönyv-illusztráció új útjai. Műértő, 2014. január, 13.; Szereplőiről: Lovász Andrea: Felnőtt gyerekirodalom. Tanulmányok, kritikák és majdnem lexikon. Cerkabella, Budapest, 2015. 6 A Bolognai Gyermekkönyv-vásárt 1967 óta rendezik meg, ennek része az illusztrátorok kiállítása és díjazása. 2006-ban Magyarország volt a vásár díszvendége. A pozsonyi BIB (Biennial of Illustration Bratislava) 1967 óta kerül megrendezésre. 7 A Hans Christian Andersen-díjat 1956-ban alapították, 1966-tól díjaznak illusztrátorokat is. 8 Az IBBY (International Board on Books for Young People) magyar tagozata idén kezdte meg újra működését. A Magyar Gyerekkönyv Tanács (HUBBY) néven 2015-ben alakult. 9 Sok kezdeményezés után ma is aktívan működik: Illusztrátor Pajtások, BárkaPapírhajó, Prae.hu, Könyvmutatványosok.

(hiszen a pályázathoz a Pagony egyik könyvesboltjában 77

20 15

december

Az eredeti helyszín Az 1986–1994 között működött Óbudai Festőiskola tagjainak kiállítása Óbudai Kulturális Központ, San Marco Galéria, 2015. XII. 7-ig

P. S Z A B Ó E R N Ő Lehet-e tanítani a művészetet? – tette fel a kérdést

Bereczky Lóránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria címzetes főigazgatója éppen egy évvel ezelőtt az Újlipótvárosi Klubgalériában, az Óbudai Festőiskola (1986–1994) történetét megidéző kiállítás megnyitóján. A kérdés természetesen szónoki volt, hiszen az

fotó: Sulyok Miklós

Z O LTA I B E A : Siracusa. A napfény színe II. 2015, olaj, vászon, 90x150 cm

egymással homlokegyenest szembenálló vélemények, melyek szerint igenis lehet, illetve nem lehet, aligha

iskolába járó tanítványok számára is – talán mégsem elsősorban ennek, vagy nemcsak ennek a tudásnak az átadása volt a cél, hanem magának a művészi minőségnek a középpontba helyezése, ami jóval többet jelent, mint szakmai kérdések vizsgálatát. Hasonló törekvésekről győzi meg a látogatót az Óbudai Festőiskola újabb, immár az iskola működési helyén, az Óbudai Kulturális Központban november 6. és december 7. között megrendezett kiállítása. A kép, amelyet a 80-as, 90-es évek fordulóján nyolc éven át működött közösség tagjainak múltjáról és jelenéről kapunk, annál inkább meggyőző, mert immár nem csak annak a tudásnak a birtokában vagyunk, amelyet a tavalyi kiállítás is adott az egykori festőiskolások pályájáról, az általuk képviselt törekvésekről. A tárlat az „eredeti helyszínen” könnyebben illeszthető be az intézmény, az itteni vizuális nevelés, művészeti ismeretterjesztés történetének egészébe, mint valamely más, semleges helyszínen.

fotó: Sulyok Miklós

Már csak azért is, mert a maga nemében az éppen negyven évvel

Találkozások, 1992, az Óbudai Festőiskola tagjainak közös munkája, olaj, farost

ezelőtt átadott, eredetileg úttörőháznak szánt épület is unikumnak számít. Kévés György Kossuth-díjas építész terveiben több olyan megoldást alkalmazott, amely kiemeli a hasonló célra szánt épületek sorából. A funkciónak megfelelően olyan tereket és helyiségeket

békülnek ki valaha is. Arra azonban természetesen igen

tervezett az építész, amelyek maximálisan igyekeztek megfelelni a

jó volt a kérdés, hogy a megnyitó szavak megidézzék az

mozgalmi élet számos tevékenységének, a csoportfoglalkozásoktól

Óbudai Festőiskola történetét, s méltassák jelentőségét a

egészen a színi előadásokig. Az épület egyik jellegzetessége, hogy a

korszak és általában a magyar művészképzés, művészeti

színházterme a föld alatt van. Az előcsarnokból két oldalt vezet lefelé

nevelés történetének számos más intézményei között.

lépcsősor, és ahogy fokról fokra ereszkedünk a rendszerint homályba

Bereczky szerint az Óbudai Festőiskola elsősorban azért válhatott fogalommá, mert létrehozója, vezetője Gyémánt László festőművész volt, akihez hasonlóan a kortárs magyar művészet képviselői közül kevesen ismerik a mesterséget, a festő számára nélkülözhetetlen, valóban megtanulható és át is adható szakmai fogásokat, de aki számára – és ebből következően a festő-

burkolózó színházterembe, várakozás, izgalom, némi borzongás kerít hatalmába. A süllyesztett színházterem, színpad nem csak logisztikai szempontból példamutató, de a hőszigetelést illetően is messze megelőzi a korát. Az ezredforduló után a ház az óbudai kulturális intézményrendszer központja lett, miután Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2008 júniusában létrehozta az Óbudai Kulturális Központ Korlátolt Felelősségű Társaságot, a társaság szárnyai alá került a békásmegyeri és a csillaghegyi Közösségi Ház, majd később két

78

20 15

december

további kulturális intézménnyel bővült a Kft.: a kaszásdűlői 3K, illetve a Kolosy téri Civil Házzal (az összevonás Lőrincz Edina vezetése alatt valósult meg). A San Marco utcai kulturális központ egyrészt megmaradt egy állandóan fejlődő, színesedő, hagyományos és új tartalmat is kínáló közművelődési intézménynek, ugyanakkor bázisa, kiindulópontja és összefogója a kerület kulturális eseményeinek. Még akkor is, ha az építész terveiből nem minden valósult meg, vagy csak megközelítőleg lett olyan, mint amilyennek a tervező megálmodta. A technikai hiányosságok ellenére is számos tárlatot rendeztek a házban, s 1998-ban Dévény János ötvösművész tárlatával hivatalosan is megnyílt a San Marco Galéria. Igazi rangot a kortárs művészet világában a 80-as, 90-es évek fordulóján alighanem az Óbudai Festőiskola adott. Az akkor majd egy évtizede Londonban, illetve Bécsben dolgozó Gyémánt László már külföldre távozása előtt is foglalkozott művészetszervezéssel és tanítással, például a zebegényi Szőnyi István szabadiskolában, s 1973-ban Bécsben is nyitott magánrajziskolát. 1982-ben részben Somogyi József szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora biztatására, egy főiskolai tanári állás reményében tért haza. Miután ez a terv meghiúsult, először az I. kerületi Ferenczy Körben tanított, majd 1986-ban Badinszky Ernő, a ház igazgatója támogatásával létrehozta az Óbudai Festőiskolát. hogy akik itt tanulnak, a főiskolásoknál húszszor jobban felkészültek legyenek. Egyébként ez így is volt. Kemény voltam és kíméletlen. Viszont hírnevet is szerzett az iskola, az egykori hallgatók szinte mind művészek vagy

fotó: Sulyok Miklós

„Kimondatlanul, de egy ellenfőiskolát akartam csinálni,

művészet közeli hivatásúak lettek. Adorján Attila például

Zsófia, Fenyves Gabriella, Garai Tamás, Haynal Valerie, Kő Ferenc,

világviszonylatban is híres festőművész, Fenyves Gabi,

Mészáros Ágnes, Pálvölgyi Rita, Pifkó György, Székely Annamária,

aki a San Marco utcába hozott bennünket, ma Izraelben

Törőcsik Eszter, Zoltai Bea és Votin Dóra. S alighanem újabb tárlatokat

él és alkot. Többeknek az én iskolámból közvetlen útja

is érdemes lesz rendezni a témakörben, amelyek a mostaninál is átfo-

volt a főiskolára, de olyanok is akadtak, akik az általam

góbb képet adnak a festőiskola működéséről, és újabb növendékek

PÁLVÖ LG Y I R ITA :

kapott tudással már nem kívántak ott tanulni, mégis

műveinek bemutatásával teszik teljesebbé a róla alkotható képet.

Séta a parton, 2015, olaj, vászon, 90x62 cm

művészi pályára kerültek” – emlékezett Gyémánt László egy alkalommal a festőiskola történetére. A festőiskolában nem volt tandíj és nem volt fizetés, viszont a növendékeknek felvételizniük kellett, egy Holbein- vagy Ingres-reprodukciót kellett lerajzolniuk. A festőiskola kihatott a művelődési ház életére is, például Jazz Kávézót szerveztek, ahová szombat esténként zenészeket hívtak, nyaranta művésztelepre, táborokba mentek, egyszer a tatabányai Jazz Táborban Ernie Wilkins improvizálására dolgoztak, aki azt mondta utána, hogy az volt élete legérdekesebb experimentje. Átlagban tizenkét növendék járt egy időben az iskolába, ami nyolc év alatt Óbudai Festőiskola kiállítására Gyémánt Lászlón kívül a mostani tárlatra Adorján Attila, Ardey Edina, Federits 79

fotó: Sulyok Miklós

több tucatnyi festőiskolást jelent. Közülük az egykori

20 15

december

ARDEY EDINA: Emlékezet, 2015, olaj, vászon, 60x80 cm

szélesvászon

Yoko Ono Franciaországban

Már most tudható, hogy jövő év elején a Mac Lyon, Franciaországban elsőként, egy Yoko Ono-retrospektív kiállítással fogja nyitni a következő évet. A kiállítás rendezőinek célja a művész napjainkig ívelő pályájának bemutatása, rámutatva annak sokszínűségére és úttörő jelentőségére, ezért a képzőművészeti alkotások mellet más, zenei és filmes munkák, performanszok, installációk és enviromentek dokumentációi is láthatóak lesznek.

Megvan a 12. Manifeszta helyszíne Hiába van még több hónap a zürichi Manifeszta megnyitásáig, a választóbizottság már meg is nevezte a következő helyszínt. Döntésük alapján Palermo fogadhatja be a következő, a 12. Manifeszta Európai Biennálét. A választásukat azzal indokolták, hogy a szicíliai város történelme és mai földrajzi elhelyezkedése napjaink két égető problémájára hívja fel a figyelmet: a globális felmelegedésre és a migráció kérdésére.

A IV. Esterházy Művészeti Díj «sponsored by UNIQA» díjazottjai November 12-én a Magyar Nemzeti Múzeumban adták át a IV. Esterházy Művészeti Díjat, amelyet idén Makai Mira Dalma, Kaszás Tamás és Tibor Zsolt vehettek át. A 15 000 euró összértékű díjat kétévente ítélik oda, és 45 év alattiaknak festészeti és festészettel határos technikákkal készült munkákkal lehet pályázni. A független

Újranyílt a Rodin Múzeum November 12-én, hároméves renoválási szünet után újra megnyitotta kapuit a párizsi

zsűri 297 pályázó művész közül 21 pályamunkát választott ki, amelyek a győztes művek mellet 2016. január 3-ig megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky termében.

Rodin Múzeum. Az intézet igazgatója szerint a hároméves kényszerszünet azért volt elkerülhetetlen, mert a művész a Hôtel Biron-beli lakóházában működő múzeum épületében a több millió látogató nyomán szemmel látható károk keletkeztek. A renoválási munkálatokkal párhuzamosan a múzeum személyzete újraszervezte a gyűjteményt, így a most megnyitott kiállítás nagyobb hangsúlyt fektet a szobrász művészi fejlődésének bemutatására.

80

20 15

december

összeállította: Rudolf A nica

Malevics képe röntgensugár alatt

A Guerrilla Girls új hadüzenete Guerrilla Girls új hadjáratot indít, ezúttal a milliárdos műgyűjtő kartellek ellen. The Art Newspapernek küldött nyilvános levelükben az anonim aktivista csoport bejelentette “anti-billionaire” kampányát,

Az orosz Tretyakov Képtár szakemberei nemré-

melynek szlogenje így hangzik: “Kedves műgyűjtők: a művészet túl drága! Még a milliárdosoknak is!

giben megdöbbentő felfedezést tettek, amikor

Ezért tökéletesen érthető számunkra, miért nem tudjátok a létminimuhoz szükséges bért kifizetni az

Malevics világhírű Fekete négyzet című képét

alkalmazottaitoknak!”

világították át. A rötgensugár azt mutatta, hogy a fekete festégréteg alatt két másik, valószí-

A művészvilág diszkriminációja ellen már többször fellépő csoport mostani akciója a Guerrilla Girls

nűleg színes kép húzódhat meg. A festmény

Twin Cities Takeover projektjükhöz köthető, mely jövő év februárjában egy több művészeti csoportot

mellett majdnem tökéletesen kiolvashatóvá

megmozgató fesztiválként fog megvalósulni.

vált egy felirat is – “Négerek csatája egy sötét barlangban” – amely azért érdekes, mert nyílt utalás lehet Alphonse Allais azóta eltűnt fekete festményére. A vizsgálatra egyébként a kép 100 éves évfordulója alkalmából rendezett konferenciák és szimpóziumok apropóján került sor. A december végéig tartó jubilleumi kiállításon a kép is megtekinthető lesz.

Megoldódott az Artpool sorsa Az utóbbi időben anyagi nehézségek miatt veszélybe került az Artpool Művészetkutató Központ jövője, melynek fő tevékenysége az úgynevezett nem hivatalos művészet 60-as évektől induló törekvéseinek dokumentációja. A kutatóközpont 1965–1991 közötti részét a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának sikerült megvásárolnia, míg a gyűjtemény fennmaradt részét az alapítók ingyen ajánlották fel, így 2018-tól a Liget Budapest projekt keretén belül a Szabolcs utcában kap majd helyet az Artpool, immár a Szépművészeti Múzeum szervezeti részeként.

Látogatható a Martyn Ferenc-kiállítás Féléves szünet után újra látogathatóvá vált a pécsi Martyn Ferenc-kiállítás, amely a művészről elnevezett múzeumban, a Káptalan utca 4. szám alatt kapott helyett. Az állandó tárlat 2011-ben nyitotta meg a kapuit, főként azokat a műveket a közönség elé tárva, amelyeket Pécs városának, valamit a Janus Pannonius Múzeumnak adományozott a művész. A most nyílt tárlaton Martyn Ferenc nemcsak festői, hanem szobrászati munkáival is találkozhat a látogató. M A R T Y N F E R E N C : Két egymás után haladó figura, 1959, olaj, vászon, 130x198 cm 81

20 15

december

Köny v

Próféciák és előérzetek A szobrászat mint evangelizációs tevékenység KÉSZMAN JÓZSEF

Ker tész László: Éghez ragadt művészet. Oláh Katalin Kinga szobrászművész por tréja, Írott Szó Alapítvány és Magyar Napló Kiadó Kft., Budapest, 2015, 96 oldal

Szeptemberben a MANK szentendrei galériájában volt

szakrális tartalom és a kortárs forma egybeolvadásával. A kortárs

látható Oláh Katalin Kinga szobrászművész kiállítása, s

világ felől nézve kétségkívül váratlan kiállítás volt ez: olyan, mint

az alkalomra az alkotó eddigi tevékenységét összegző

egy rózsafüzér és egy sniccer programszerű találkozása a mintá-

katalógus jelent meg. Mondhatni, nem kapkodta el a

zóasztalon, azaz szürreális. Mellesleg lehetne kurzusművészet is:

művész, aki több mint másfél évtizede a hazai színtér

egy kis vallásosság, kis esztétika… A hívő mindennapi beállítódása

szereplője. Többnyire árnyékban, háttérbe húzódva, de

szemszögéből viszont teljesen törvényszerű, hétköznapian igaz

egy többgenerációs művészcsalád tagjaként dolgozik,

dolog. Korunk képzőművészeti narratívái nem sokat tudnak kezdeni

de most végre jelentősebben fókuszálhatunk sajátos

azzal, ha a művekben megjelenik a hit, a vallás. Többnyire itt meg

életművére.

is áll minden tudomány. Nem véletlenül beszél a kötetben Kertész

Noha a kortárs képzőművészet kódja magában foglalja önnön antitézisét is, mégis több szempontból meglepő kiállítással találkozhattak a látogatók, mondhatni a

László szakrális realizmusról. Mintha a létezők rendjének sorát összefűző természeti formában a teremtés realitását, valóságosságát lelné meg az alkotó. Aki ezen túl megadja műveinek lehetséges értelmezési horizontját is: egy olyan világ képét, amelyből kivonódott, látszólag láthatatlan az Isten. Vakként bolyongva és tévelyegve az ember önmagát akarja megváltani – miközben az egyes ember és az emberiség is gyakorta segítségért, megváltásért kiált. „Már csak egy Isten tudna megmenteni (értsd: megváltani) minket” – mondta vagy 50 évvel ezelőtt a filozófus Heidegger, de ez a beavatkozás azóta is késik… Úgy tűnik, Oláh Katalin olyan munkákat hoz létre, amelyek a kortárs képzőművészet szakmai diskurzusában és a szakrális képalkotás tartományában egyaránt érvényes kulturális kijelentésekként értelmezhetőek. Sajátosságuk, hogy nem egyszerű iskolás illusztrációk, sőt, gyakorta mindkét erőtér felől nézve kifejezetten frivol munkák (Pszeudó szibilla, 1998; Szabad akarat I. és II., 2012). Amúgy pedig széles tematikai és műfaji spektrumban gondolkodik, public art koncepcióktól síremlékeken át akadémikus formanyelvű kortárs plasztikákig, amelyekből rendre kibeszél valami. Pontosan azért válik érzékletessé a különösség, mert komolyan veszi a hagyományt: a szelídség medencéje gazdag, árnyalt, sokrét(eg)ű virágot terem. Mert Oláh Katalin művészetének alapanyaga (kicsit művészettörténet-konformabb kifejezéssel élve: Kunstwollenje) saját hite, vallásos meggyőződése. Hitvalló művész, azaz nem szakrális tematikákról van pusztán szó, nem is vallásos művészetről, hanem a vallás totalitásáról, aminek a művészet csak kifejeződése, illetve eszköze, ahol az ebből következő evangelizációs üzenet jelentősége az elsődleges. És itt oldhatjuk fel a kötet címadását: az idióma Fabinyi Tamás püspök leleménye, aki egy Konok Tamással folytatott beszélgetéskor alkotta azt meg; onnan átvéve remekül passzol Oláh Katalin meggyőződéses munkái karakteréhez.

82

20 15

december

Zászlók, jelvények, hamvak S z o m b a t h y B á l i n t : Yu r e t o r i k a . Vá l o g a t á s n e g y v e n ö t é v m u n k á i b ó l , F o r u m K ö n y v k i a d ó, Ú j v i d é k , 2 0 1 4 , 1 8 4 o l d a l

PATAKI GÁBOR

A fiatal, még gimnazista Szombathy Bálint egyik első

már eltűntnek hitt borzalmakat, és indulatokat szabadított ki

művészeti megnyilvánulása a 68-as csehszlovákiai

Pandora szelencéjéből, s ami után bezárkózó, egymásra acsargó

agresszió elleni tiltakozás volt Szabadka főterén. Ettől

kisnemzeti nacionalizmusok maradtak. Ezek képviselői szemében

kezdve – ha változó intenzitással is – a politikai-ideo-

a volt Jugoszlávia sokszínűségét valló művészek (pl. a horvát

lógiai jelképek, nemzeti szimbólumok felhasználása,

Dubravka Ugrešić, Daša Drndić) könnyen ítéltetnek hazafiatlannak.

új kontextusba helyezése, átértelmezése és átalakítása

Az sem véletlen talán, hogy számos magyar vajdasági alkotó (pl.

mindvégig jelen van munkásságában. A Nebojša

Tolnai Ottó, Végel László, Duranci Béla) hangsúlyozza az egykorvolt

Milenković tanulmányát, Szombathy-műciklusokat

jugoszlávság pozitív vonatkozásait is.

bevezető sorait, néhány baráti reflexiót és sok képet tartalmazó összeállítás mintegy széles ösvényt vágva a rendkívül szerteágazó életműben, kizárólag erre a vonulatra koncentrál.

Ebben a keretben értelmezhetőek Szombathy határozott üzenetet megfogalmazó akciói, így az egykori jugoszláv zászló demonstratív felmutatása az ország különböző pontjain vagy a Velencei Biennálén, a trikolóron levő csillag kivágása, vérrel való körberaj-

A még karcosan kamaszos rajzok és versek

zolása, kiégetése, a régi tagköztársaságokban gyártott különféle

(„Megsemmisítem a kort… irtó gőzzel repülünk/iste-

cigaretták hamujának szétszórása. A Yu(goszláv) retorika így lesz

nünk fél úton elveszett”) után a 70-es évek elejének

mementó, és egy mindvégig konzekvens életmű dokumentuma.

tájakcióiban tűnnek fel a kis jugoszláv papírzászlók. Egyelőre azonban még nélkülözik a politikai többletjelentést, inkább a tájban megjelenő kontrasztos, idegen elemként működnek (akárcsak a korszak közép-európai land art művei /Pécsi Műhely, MaMü, Sikora, Kern stb./ esetében). A nyomdahibás, színhiányos példányok pedig remek konceptuális permutációkra teremtenek lehetőséget. Mindenestre a 80-as évek végéig Szombathy radikális megnyilvánulásaiban a nemzetipolitikai tematika nem játszott meghatározó szerepet. Mindez alapvetően változott meg Jugoszlávia felbomlásakor és az azt követő véres háborúk idején. Akciói, performanszai a széthulló ország rekvizitumai segítségével egyszerre mondanak ítéletet a múlt és a háborús jelen felett. A jugoszláv zászló, a békestaféta fotói, a Tito-képek, könyvek és jelvények, a szocreál nyomatok, a hazafias lemezek egy, a végeredményt ismerve kudarcos, felemás – a diktatúrát és a személyi kultuszt az önigazgatással, a polgárok nagyobb szabadságfokával ötvöző – társadalmi kísérlet immár haszontalan, céljukat vesztett maradványai. Szombathy nem érez irántuk nosztalgiát, sőt… Gyászolja viszont azt a sok vonatkozásban mégiscsak megteremtődött multikulturális modellt, mely az anyanyelv és a nemzeti kultúra „otthona” mellett természetesen és termékenyítően kapcsolódott össze a többi nép értékeivel. Azt a „jugoszlávságot” idézi vissza, melynek széttörte a földrészünkről

83

20 15

december

Last Minute

Vonalak, térben, koreaiul Suh Jeong-min kiállítása Makláry Galéria, 2015. XI. 20. – XII. 11.

MECSI BEATRIX

Suh Jeong-min dél-koreai kortárs képzőművész alkotá-

vonalak, amiket ecsetvonásként értelmezhet a távoli szemlélő, most

sait mutatja be idén év végén a Makláry Galéria, ahol

már apró, térbeli szoboregységekké lényegülnek át, domborművek-

immár nem első alkalommal találkozhatunk koreai

ként meghatározva ezen alkotásokat.

alkotók műveivel. Ezek a munkák absztrakt megjelené-

Különös ez a kettősség: festményszerű, de mégis domborművek,

sükkel nagyon maiak, de egyben magukban hordozzák

szobrok, amiket láthatunk. Vonalakból álló alkotások, ahol a vonalak

a koreai kultúra ősi hagyományait, szellemiségét és

immár térbeli alakzatok. Közelebb lépve az is látszik, hogy ezek

anyaghasználatát, Korea technikai, míves örökségét.

a térbeli egységek, mint apró pálcikák nagyon izgalmas felületet mutatnak. Van, hol rendezett, van hol kusza módon rendeződnek egymáshoz, de mindig kitöltik a teljes képfelületet. Sőt: mozgásukkal szinte ki is lépnek a kereteikből. Ezek a pálcikák azonban nem egyszínűek, hanem apró foltokban a tus nyomai látszanak rajtuk. Érdekes, természetes kavargás, energiamezők érzete, színes felületek az egy-vagy többszínű képeken. Nézhetjük úgy, mint egy nagy gabonaföld vagy füves mező hullámzó képét, ahogy a szél belekap, és magával sodorja az útjába eső szálakat, míg a távolabbi szálak és füvek kevésbé hajlanak: csak ahogy éri a szél. De egy dél-koreai város toronyházakkal zsúfolt lakótelepeinek képe is bevillan az emlékezetünkbe. Felülnézetből személytelen épülethalmaz csupán, de közelebbről megnézve egyének, emberek életeinek együttese, sorsok, múltak, gondolatok: a hagyomány és kultúra élő és elfelejtett részeinek mozaikképe. De mit is látunk itt valójában? Hogyan készülnek ezek a monumentális alkotások? Mi a bennük rejlő gondolat és filozófia? Mitől hordozzák magukban a koreai hagyományokat? Hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, felkerestük a művészt a dél-koreai Paju városában lévő műtermében, ahol bepillantást nyerhettünk az alkotófolyamatokba, és ezáltal a művek jelentése, azok szimbolikus, rejtett értelme is feltárulhatott számunkra. A keleti ember életfilozófiája, a koreai hagyományos technikák és anyagok egyaránt megmutatkoznak ezekben a művekben. De nem így indult a művész a pályája elején. Eredetileg nyugati

SUH JEONG MIN: Koreai papír, 2015, Hanji on canvas, 91x117 cm

olajfestészetet tanult a Chosun Egyetemen, és figurális, nyugati Ha körbenézünk a kiállítótérben, viszonylag nagymé-

stílusú képeket festett ekkoriban. Tizenöt éve, 2000-ben végre

retű, színes foltokkal tarkított, képkeretbe foglalt alkotá-

lehetősége nyílt ellátogatni Európába, ahol eredeti környezetükben,

sokat láthatunk, amelyek a festmények jellegzetességeit

testközelből láthatta a nyugati művészet mesterműveit, és ez

mutatják. Szinte kivehetjük az ecsetvonásokat, amikből

számos súlyos kérdés elé állította őt, a nyugati művészetet tanuló

e képek összeállnak, és dinamikus mozgást érzékelünk a

keleti embert. Úgy érezte, az olajfestészet és a nyugat művészeti

felületeken. Viszont közelebb lépve észrevesszük, hogy

technikák inkább kifejezik a nyugati ember érzéseit és világképét,

a látszólagos festményszerűség ellenére e képek inkább

míg ő, a keleti művész csak tanult nyelvezetként használhatja e

a reliefekre hasonlítanak: felszínük kinyúlik a térbe, és a

technikákat, a valódi érzéseit, hovatartozását ezek nem fejezik

84

20 15

december

ki. Ekkor kezdett el komolyabban gondolkodni saját

Ezeket az évgyűrűket, ezeket a kulturális hagyományokat engedi

SUH JEONG MIN:

hagyományairól: a koreai művészet kifejező eszközeiről,

megsejtetni műveiben, ahol a keresztmetszetüknél elvágott papír

Koreai papír, 2015, Hanji on canvas 130x130 cm

sajátos anyaghasználatáról és szellemi, képi világáról. És

rudacskákon a szövegek tartalma már nem olvasható, de tudjuk,

ekkor letette az ecsetet, és a hagyományos koreai papír

hogy ősi keleti bölcsességeket, taoista és konfuciánus szövegeket

a hanji felé fordult. A hanji a koreaiak számára sokkal

tartalmaznak, a koreai nép által tanulmányozott, megőrzött és

több az egyszerű papírnál. A hanji, egy koreai eperfa

részben elfelejtett, de kultúrájukban magukkal hordozott jeleket.

fajta erős kérgéből, kézzel készülő anyag, és nemcsak a

Ezeket megsejtjük, de nem férünk teljesen hozzájuk.

művészek és írástudók alapanyaga volt, hanem mind a

Tömegükben viszont érezzük jelenlétüket. A képek keretein a

mai napig felhasználják az építészetben, mivel a falak, az

koreai genealógiai táblázatok, a jokbo könyvek lapjai láthatóak:

ablakok, ajtók, illetve a járószint is papírból készül egy

ezek is utalnak az ősökre, és hangsúlyozzák az alkotás nem

hagyományos koreai házban. Mindennapos használati

egyéni, hanem közösségi jellegét. Hangsúlyozza azt, hogy a

tárgyak, de a nagyra becsült írások és kalligráfiák is erre a

hagyomány megismerésével és a többi művész és kalligráfus

papírra készültek, és készülnek ma is. Suh Jeong-min az

munkájának felhasználásával az alkotó nincs egyedül: kollektív

elődei által kézzel már teleírt hanji papírjait gyűjti össze,

művet alkot, amelyben ott van az ősök és a hagyomány folyta-

és használja fel alkotásaiban, szorosan feltekerve őket,

tóinak keze nyoma. Itt Európában e tárgyak szemlélői reméljük,

mintha hosszú farudacskák lennének, amelyek elvágva,

hogy megtalálják a kapcsolódási pontokat e művekhez, nem

keresztmetszetükkel hasonlítanak is a fák évgyűrűihez.

csupán esztétikai, de mélyebb, kulturális szinten is, megis-

Ám ezek az évgyűrűk nem a természet, hanem a többi

merve ezzel a koreai kultúra szellemiségét.

művész és kalligráfus keze munkájából adódnak össze. 85

20 15

december

kiállítások

acb Galéria (VI. Király u. 76.) Tilo Schulz IX. 29–XII. 11. Art9 Galéria (IX. Ráday u. 47.) Kovács Kitti XII. 9–2016. I. 15. Art Salon/Társalgó Galéria (II. Keleti K. u. 22.) Balázs Imre Barna XI. 11–2016. I. 29. 2 B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Nemzedékek és emlékezet XI. 17–XII. 18. B’ 32 Galéria és Kultúrtér (XI. Bartók Béla út 32.) Schmal Károly XII. 9–XII. 30. B’ 32 Galéria – Trezor Galéria Rozsnyai Béla XII. 10–XII. 30. Budapest Galéria (III. Lajos u. 158.) Képzelt közösségek, magánképzetek Privát Nacionalizmus Budapest IX. 28–XII. 13. Új Budapest Galéria (IX. Fővám tér 11-12.) Időalap XII. 9–2016. I. 15. Barabás Villa (XII. Városmajor u. 44.) Bartus Zita XII. 5–2016. I. 5. Capa Központ (VI. Nagymező u. 8.) Jelentés XI. 17–2016. III. 13.

Chimera-Project (VII. Klauzál tér 5.) Radical Memories XI. 19–XII. 18. Deák Erika Galéria (VI. Mozsár u. 1.) Bak Imre XI. 4–XII. 5. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth u. 39.) „A festészet – szent öröm” XI. 4–2016. I. 3. Godot Galéria (XI. Bartók Béla út 11-13.) Karácsonyi vásár XI. 26–XII. 20. Faur Zsófi Galéria (IX. Bartók Béla u. 25.) Katarina Belkina XI. 5–XII. 11. Fise Galéria (V. Kálmán I. u. 16.) IDŐ… itt és most XII. 1–23. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Lázár Tibor XI. 25–XII. 9. Fővárosi Képtár–Kiscelli Múzeum-Budapest Galéria (III. Kiscelli u. 108.) Privát nacionalizmus IX. 28–XII. 13. FUGA Építészeti Központ (V. Petőfi Sándor u. 5.) Magyar Plakát Társaság XI. 18–XII. 6. Kígyós Borbála XI. 20–XII. 19. Személyes tereim XII. 17–2016. I. 10. re(konstrukció) a Hetedik Műterem XII. 3–2016. I. 10. Marko Mäetamm – Kaido Olle XII. 10–2016. I. 10. Haas Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – klasszikus modernek XII. X. 16–2016. X. 11. Hegyvidék Galéria (XII. Városmajor u. 16.) Hager Ritta XII. 3–2016. I. 8. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (VI. Andrássy út 103. Gendzsi herceg nyomában XI. 26–2016. IV. 17. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Lifting the Curtian X. 31–XII. 6. Józsefvárosi Galéria (VIII. József krt. 70.) Kun Éva XII. 4–2016. I. 15. Karton Galéria (V. Alkotmány u. 18.) Random 2015 XI. 5–XII. 4. Karinthy Szalon (XI. Karinthy Frigyes út 22.) Nagy Gábor György XI. 19–XII. 11. Kassák Múzeum (III. Fő tér 1.) Kokesch Ádám XII. 3–2016. I. 31. Karácsonyi Lidércnyomás XII. 3–XII. 11. KOGART Ház (VI. Andrássy út 112.) Kovács Gábor Gyűjtemény IV. 7–XII. 31. Liget Galéria (XIV. Ajtósi Dürer sor 5.) dr. Máriás XI. 19–XII. 17. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1.) LUDWIG 25 XI. 14–XII. 31. Ludwig Goes Pop+The East Side Story X. 9–2016. I. 3. Mai Manó Ház (VI. Nagymező u. 20.) Herman Ildi XI. 22–2016. I. 3. Magyar Elektrográfiai Társaság (XI. Bölcső u. 9.) MET Téli tárlat XI. 30–2016. I. 29. Magyar Nemzeti Galéria (I. Szent György tér 2.) El Kozovszkij-élet/mű XI. 6–2016. II. 14. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Agustus császár és Pannonia provincia III. 27–XII. 31.

Kaposvár Kapos Art Kortárs Galéria (Bajcsy Zs. u. 32) Kiállítás a 2015-ös művésztelep résztvevőinek munkáiból XI. 24–XII. 13.

Kecskemét Cifra Palota A beszélő köntös nyomában VII. 31–2016. II. 28.

Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.) Farkas Dénes XII. 2–2016. II. 12. Műcsarnok (XIV. Dózsa György u. 37.) Heuréka! Schöffer X. 30–2016. I. 31. Heuréka! A szobrász Malgot XI. 4–2016. I. 31. Heuréka! Csertő Lajos műhelyében XI. 4–2016. I. 31. Heuréka! Vörösváry Ákos installáció XI. 4–2016. I. 31. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) A székelykaputól a törülközőig IV. 17–2016. II. 28. Óbudai Társaskör Galéria (III. Kiskorona u. 7.) Németh Ilona XI. 17–XII. 20. Osztrák Kulturális Fórum (VI. Benzúr u. 16.) +45+55+95 X. 27–XII. 4. Platán és Latarka Galéria (VI. Andrássy út 32.) Platán Galéria WAVES-interaktív installáció IX. 25–2016. I. 14. TERTIVE volume XII. 9–XII. 18. LATARKA KANTOR 100 pályázatának nyertes kiállítása XI. 5–XII. 3. TERIVE 3. kortárs képzőművészeti vásár XII. 9–XII. 18. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Rabóczky Judit XI. 9–2016. I. 10.

Leányfalu Leányfalu-Ház Aba-Novák-Galéria (Móricz Zs. út 124.) Tus, toll, papír 1. XII. 12-től Miskolc Miskolci Galéria – Petró-ház (Hunyadi u. 12.) Mester és tanítvány XI. 11–XII. 31. Miskolci Galéria – Feledy-ház (Deák tér 3.) Seres László XI. 4–2016. II. 28. Miskolci Galéria-Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.) 14. KUNSZT-Riport XI. 5–2016. I. 26. Gaál József–Kopasz Tamás–Szurcsik József XI. 12–2016. I. 16. Pécs Zsolnay Negyed-E78 Kemence Galéria (Széchenyi tér) Art Moments Pécs XI. 24–XII. 8.

Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Bükösdi Kálmán XI. 13–XII. 13. M21 Galéria (Széchenyi tér) Péter Ágnes IX. 30–2016. I. 10. Szeged REÖK (Tisza L. krt. 56.) Kiállítás a Csongrád Megyei Önkormányzat gyűjteményéből XI. 30–2016. I. 17.

Szentendre Ferenczy Múzeum–Barcsay Terem (Kossuth L. u. 5.) Flow/Áramlat X. 16–2016. I. 4.

Stúdió Galéria (VII. Rottembiller u. 35.) COLD WALL XI. 17–XII. 10. Karácsonyi műtárgyvásár XII. 16–XII. 20. TAT Galéria (VI. Semmelweis utca 17.) Lola Cervamt X. 29–2016. I. 30. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Hangjaink XII. 18–2016. I. 31. Várfok Galéria (I. Várfok u. 11.) Várfok Project Room (I. Várfok u. 14.) VÁRFOK 25. XI. 30–2016. I. 31. Vigadó (V. Vigadó tér 2.) A vallásos élet tárgyai XI. 28–2016. I. 10. Samu Géza XII. 4–2016. II. 11. Kovács Tamás XII. 11–2016. I. 10. Viltin Galéria (VI. Vasvári Pál u. 1.) LUNA 1972/Iski Kocsis Tibor IX. 29–XII. 5. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Gesztus-Magyar Festők Társasága XI. 27–XII. 18.

Székesfehérvár Csók István Képtár (Bartók Béla tér 1.) Fejér Megyei Őszi Tárlat X. 22–XII. 13. Új Magyar Képtár (Megyeház u. 17.) Az én Ujházim XII. 13-ig Szent István Király Múzeum Rendház (Fő u. 6.) A királyi koronázó templom XII. 23-ig Szolnok Szolnoki Galéria (Kossuth tér 4.) A Szolnoki Képzőművészeti Társaság éves nagy kiállítása IX. 17–XII. 13.

Szombathely Szombathelyi Képtár (II. Rákóczi Ferenc u. 12.) Kékesi Gábor XII. 10–2016. II. 28.

Debrecen DMK Újkerti Közösségi Ház (Jerikó u. 17-19.) 70 éve zárult le a II. világháború V. 8–XII. 11. DMK Tímárház (Nagy Ignác u. 6.) Pócs Judit XII. 4–2016. I. 12. Hal Köz Galéria (Hal köz tér 3.) Adventi kiállítás a HKG művészeinek anyagából XI. 29–XII. 23.

AUSZTRIA Bécs Az élet ünnepe Kunsthistorisches Museum, I. 17-ig Feninger/Kubin Albertina, I. 10-ig Edvard Munch Albertina, I. 24-ig Essl-díjasok (több magyar művész) Museum Essl, XII. 4-III. 6. A német expresszionizmus Leopold Museum, I. 11-ig

Érd Érdi Galéria (Alsó u. 2.) Kéri Mihály XII. 18–2016. I. 15. Dunaújváros ICA-D (Vasmű út 12.) Rendezetlen nőügyek XI. 26–XII. 31. Eger Kepes György Művészeti Központ (Széchényi u. 16.) Fény(ny) elvek nemzetközi kiállítás XI. 26–XII. 31. Győr Esterházy-palota (Király u. 17.) A Hagenbund magyar szobrászat XI. 5–XII. 31. Csók 150 XI. 26–XII. 10. Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér Püspöki Udvarház (Apor Vilmos püspök tér 2.) „Téli esték” XI. 25–2016. III. 1. Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák András út 16-18.) 62. Vásárhelyi Őszi Tárlat X. 4–XII. 6. Alföldi Galéria (Kossuth tér 8.) Én ilyennek látom a világot XII. 13–2016. II. 14.

86

Klimt, Schiele, Kokoschka és a nők Unteres Belvedere, II. 28-ig Ólafur Eliasson installációi Oberes Belvedere, III. 6-ig Kiállítani, demonstrálni, informálni MUMOK, I. 24-ig Közös istenek teremtése KunstHaus, I. 10-ig Politikai populizmus Kunsthalle, II. 7-ig Birkás Ákos Knoll Galerie, I. 10-ig Bregenz Heimo Zobernig Kunsthaus, I. 10-ig Graz Xu Zhen Kunsthaus, I. 10-ig A keresztény képvilág öröksége Kulturzentrum bei den Minoriten, I. 24-ig

Krems A legutolsó hírek. Az EVN-gyűjtemény Kunsthalle, II. 21-ig Linz Az anyaság képei 1900-tól máig Lentos, II. 21-ig 20 15

december

NAGY-BRITANNIA Cambridge Ronald Searle Fitzwilliam Museum, I. 31-ig

Museum der Moderne, II. 28-ig

BELGIUM

London Alice Csodaországban British Library, IV. 17-ig Ai Weiwei Royal Academy, I. 13-ig Frank Auerbach Tate Britain, III. 3-ig A kelták British Museum, I. 13-ig Egyiptom a fáraók után British Museum, II. 7-ig Holland művészet Vermeer korában The Royal Collection, II. 14-ig Goya portréi National Gallery, I. 10-ig

Antwerpen Hüseyn Alpteker MUHKA, I. 31-ig CSEHORSZÁG Olmütz Zbynek Sekál Muzeum Umeni, I. 3-ig Prága A Chalupecky-díj 25 éve NG Veletrzny palác, I. 17-ig Hús. 5 nőművész Rudolfinum, I. 3-ig Toyen Muzeum Kampa, I. 3-ig Szép új világ DOX Centre for Contemporary Art, I. 25-ig

Sötét tükör. Latin-amerikai művészet 1968 óta Kunstmuseum, I. 31-ig

OLASZORSZÁG Bergamo Malevics GAMeC, I. 17-ig Bolzano Maurizio Nanucci Mouseion, I. 7-ig Genova A város és én (tbk. Iochom Zsolt) Villa Croce, I. 10-ig Enrico Fermi Museo Doria, I. 10-ig Milánó A budapesti Szépművészeti Múzeum remekei Palazzo Reale, II. 7-ig Giotto és Itália Palazzo Reale, I. 10-ig Róma Raffaello, Parmigianino és Barrocci Musei Capitolini, I. 10-ig A császári Kína Palazzo Venezia, II. 28-ig

DÁNIA Koppenhága

OROSZORSZÁG Bridget Riley Courtauld Institute, I. 17. A pop art és a világ Tate Modern, I. 24-ig Alexander Calder Tate Modern, IV. 3-ig Emily Jaar:Európa Whitechapel Art Gallery, I. 3-ig Radikális diszkó ICA, I. 10-ig

Szentpétervár A 21. századi orosz realizmus Állami Orosz Múzeum, I. 30-ig Tibeti buddhista művészet Ermitázs, I. 17-ig

Manchester Kortárs digitális művészet Lowry Art Centre, II. 28-ig A textil é s a kortárs művészet Whitworth Art Gallery, I. 31-ig

Bukarest REMX (több magyar művésszel) MNAC, III. 20-ig A természet sötét oldala (tbk. Buharov) MNAC, I. 31-ig

Németország

Yayoi Kusama Humlebaek, Lousiana, I. 24-ig Festeni. Franciák Manet-től van Goghig Ny Carlsberg Glyptothek, III. 3-ig

Gerda Wegener Arken Museum, V. 16-ig EGYESÜLT ÁLLAMOK New York Művészet Kelet-Európában és Latin-Amerikában 1960-80 (tbk. Maurer Dóra, Tót Endre) MoMA, I. 3-ig Alberto Burri Guggenheim, I. 6-ig Frank Stella retrospektív Whitney, II. 7-ig Andrea del Sarto Frick Collection, I. 10-ig A képek hatalma. Korai szovjet fotó és film The Jewish Museum, II. 7-ig Kongó művészete Metropolitan, I. 3-ig

Berlin Botticelli és a reneszánsz Gemäldegalerie, I. 24-ig Flusser és a művészet Akademie der Künste, I. 10-ig Germaine Krull Martin-Gropius-Bau, I. 31-ig Anton Corbijn retrospektív C/o, I. 31-ig Cindy Sherman meCollectors Room, IV. 10-ig Dürer és Kentridge Kulturforum, III. 6-ig A berlini szecessziótól a Novembergruppéig Bröhan-Museum, IV. 3-ig Gudstav Metzger NBK, I. 22-ig Max Beckmann és Berlin Berlinische Galerie, II. 15-ig

Ezek vagyunk mi. Portréfotó 1996-2013 Berlinische Galerie, III. 21-ig

ROMÁNIA

Kolozsvár Gépemberek (több magyar művész) Ecsetgyár, XII. 31-ig Mihai Horea Galeria Baril, I. 22-ig Sepsiszentgyörgy Anahita (Doczó Enikő, Kolumbán Hanna) Erdélyi Magyar Művészeti Központ, XII. 6-ig

Onucsán Miklós Magma, XII. 6-ig SPANYOLORSZÁG Barcelona Csendéletek a spanyol aranykorból Museu Nacional d’Art de Catalunya, II. 28-ig

Bilbao

FRANCIAORSZÁG Lille Az életöröm Palais des Beaux-Arts, I. 17-ig Párizs Wilfredo Lam Centre Pompidou, II. 15-ig A prostitúció képei 1850-1910 Musée d’Orsay, I. 17-ig Picassománia Grand Palais, II. 26-ig Modern művészet és a popkultúra Halle Saint Pierre, III. 23-ig Leonardo Pinacothéque de Paris, I. 31-ig Ragnar Kjartansson Palais de Tokyo, I. 10-ig

Gazdag románok álomházai Museum Europäischer Kulturen, IV. 24-ig Bonn Impresszionisták – japán múzeumokból Kunst,-und Ausstellungshalle, II. 21-ig

Bréma Fényművek Rembrandttól Turrellig Kunsthalle, II. 14-ig Tavaly Marienbadban Kunsthalle, III. 1-ig A szerelmes Fragonard Musée de Luxembourg, I. 24-ig Jeff Wall Fondation Cartier-Bresson, XII. 20-ig Warhol – határok nélkül Musée d’art moderne de la Ville, II. 7-ig Művek Kongóból 1920-2015 Fondation Cartier, I. 10-ig Toulouse Picasso: a mitologikus horizont Les Abbatoirs, I. 26-ig HOLLANDIA

Düsseldorf Isten problémája a kortárs művészetben K 21, I. 24-ig Zurbarán Museum Kunstpalast, I. 31-ig Essen Az avantgárd árnyai: Henri Rousseau Museum Folkwang, I. 10-ig Frankfurt A test-én a digitális korban Kunstverein, I. 10-ig John Baldessari Städel, I. 24-ig Nőművészek a berlini avantgárdban 1910-32 Schirn, II. 7-ig

Amszterdam Isa Genzken Stedelijk, III. 6-ig Seth Siegelaub és a koncept Stedelijk, XII. 12-IV. 17. Van Gogh-Munch Van Gogh Museum, I. 17-ig Róma: Konstantin álma Nieuwe Kerk, II. 7-ig

Hamburg Gonosz festészet Kunstverein, I. 10-ig

Rotterdam Mindennapi élet a 16. században: Boschtól Brueghelig

München Klee és Kandinszkij Lenbachhaus/Kunstbau, I. 24-ig Hanne Darboven Haus der Kunst, II. 14-ig Játssz az óriásokkal! Villa Stuck, I. 10-ig Szücs Attila Deák Erika Temporary Gallery/Kunstklang, I. 8-ig

Museum Boijmans van Beuningen, I. 17-ig A migránsok képei A Tale of a Tub, XII. 20-ig

LENGYELORSZÁG

Köln Joan Mitchell retrospektív Museum Ludwig, II. 2-ig

Stuttgart Dürer és Lucas van Leyden: művészeti élet 1500 körül

Gdansk Jaro Varga Galerie Miejska, I. 3-ig

Staatsgalerie, II. 14-ig

Krakkó Beuys, Kantor, Demarco MOCAK, I. 17-ig Nemes Csaba MOCAK, III. 22-ig M.K. Čiurlionis International Cultural Centre, I. 31-ig

Művészet és a dzsessz Kunstmuseum, III. 6-ig Fotószuprematisták Ungarisches Kulturinstitut, XII. 18-ig

Kortárs afrikai művészet Guggenheim, II. 21-ig Madrid Az isteni Morales Prado, I. 10-ig Andrzej Wróblewski Reina Sofia, II. 28-ig Munch: archetípusok Museo Thyssen-Bornemisza, I. 17-ig Az amerikai határvidék Museo Thyssen-Bornemisza, II. 7-ig SVÁJC Bázel Cy Twombly Museum für Gegenwartskunst,III. 13-ig Jövő jelen: a Hoffmann-alapítvány Schaulager, I. 31-ig Lausanne 2. art brut biennále Collection de l’art brut, IV. 17-ig Zürich Joan Miró és a falak Kunsthaus, I. 24-ig Én! Nem Én! Önarcképek Kunsthaus, II. 28-ig Latin-amerikai diktatúrák és az ellenállás stratégiái Migros Museum, II. 7-ig

SVÉDORSZÁG Malmö Mozgóképek az arab világból Konsthal, I. 10-ig Stockholm Rodin Kunstakademie, I. 10-ig Ólafur Eliasson Moderna Museet, I. 17-ig SZLOVÁKIA Pozsony

Wolfsburg

Varsó A háború után Zachęta, I. 10-ig Julius Koller Museum of Modern Art, I. 10-ig LUXEMBURG Luxembourg Eppu si muove (tbk. Csörgő Attila) MUDAM, I. 17-ig

87

Martin Kollar SNG, I. 31-ig C. E. Attersee Dunacsúny, Danubiana, II. 28-ig 20 15

december

20 15

december

Salzburg Carolee Schneeman: kinetikus festészet

A lapító főszerkesztő Sinkovits Péter

Számunk szerzői

Kiadja Vezető szerkesztők

ÚJ MŰVÉSZET AL APÍT VÁNY PATAK I G ÁB O R P. S Z A B Ó E R N Ő

Rovatszerkesztők

LÓSKA LAJOS

[email protected] [email protected]

Kortárs magyar képzőművészet:

festészet, szobrászat, grafika, műfaji seregszemlék [email protected]

Kortárs külföldi

műgyűjtés [email protected] Ajánló rovat, a művészeti élet

aktuális eseményei [email protected] Fotó Szerkesztőségi titkár Lapterv Nyomdai munka

BERÉNYI ZSUZSA

[email protected]

KÖRMENDI KRISZTINA

Egyetem tanára.

ROCKENBAUER ZOLTÁN művészettörténész, a Műcsarnok kurátora. RÓZSA T. ENDRE művészeti író. SZABADI JUDIT művészettörténész. TÉREY JÁNOS író, költő, drámaíró, műfordító. WEHNER TIBOR művészettörténész.

[email protected]

Helyreigazítás

KORONCZI ENDRE PHARMA PRESS

KOVALOVSZKY M ÁRTA művészettörténész. KOZÁK C SABA művészeti író, kritikus. KÖLÜS L AJOS költő, prózaíró, művészeti író, a Filter írócsoport tagja. MECSI BEATRIX művészettörténész, az ELTE Távol-keleti Intézetének RÉVÉSZ EMESE művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti

képzőművészet, magyarok külföldön, vásárok,

RUDOLF ANICA

munkatársa.

docense.

MUL ADI BR I G I T TA

Olvasószerkesztő

BALÁZS SÁNDOR művészeti író. DEÁK C SILLAG prózaíró, művészeti író, a Filter írócsoport tagja. EGED DALMA esztéta, PhD-hallgató (Szegedi Tudományegyetem). HORVÁTH MIKLÓS egyetemi hallgató. KÉSZMAN JÓZSEF művészettörténész, a NyMe tanára. KOVÁCS ÁGNES művészettörténész, az ELTE Esztétika Tanszék

Az Új Művészet 2015/novemberi számában az El Kazovszkij-összeállításban hiányosan jelentek meg a kreditek. A kiegészítés:

Nyomdaipari Kft.

Felelős vezető

Dávid Ferenc

Szerkesztőség

1065 Budapest, Nagymező utca 49. II. em. 2.

Lóska Lajos: Installálás közben. Beszélgetés Rényi Andrással 4. oldal: E L

Terjeszti

K A Z O V S Z K I J : Arany egyensúly II., 1997, Szalóky-gyűjtemény

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232, +36 1 479 0233

L A P K E R Z R T . , 1092 Budapest, Táblás utca 32.

5. oldal: E L

A. Gyűjtemény 6. oldal: E L

+36 1 347 7300, +36 1 347 7303, [email protected]

K A Z O V S Z K I J : Nagy szirén, 2000-es évek eleje, K A Z O V S Z K I J : Hegyek szirénekkel, 1994, Szalóky-gyűjtemény

és A L T E R N A T Í V T E R J E S Z T Ő K . Előfizethető

Tetovált Pygmalion. Töredékek egy El Kazovszkij-breviáriumból

bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar

7. oldal: E L 8. oldal: E L

(Budapest, VII. Vörösmarty utca 16–18.)

K A Z O V S Z K I J : Téli napforduló V., évszám nélkül, Szalóky-gyűjtemény

Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központjában

K A Z O V S Z K I J : Tengerparti balett, 1982, A. Gyűjtemény

közvetlenül vagy postautalványon, valamint

8. oldal: E L

átutalással az Új Művészet MKB Zrt.-nél vezetett 10300002-20337629-70073285 számú számláján.

K A Z O V S Z K I J : Cím nélkül (Kaszás Párkák), évszám nélkül, Szalóky-gyűjtemény

9. oldal: E L

K A Z O V S Z K I J : Vajda-lapok XVI., évszám nélkül, Szalóky-gyűjtemény

Egy példány ára:

695

Ft

Előfizetés egy évre:

7800

Ft

Előfizetés fél évre:

4200

Ft

Ugyanebben a számunkban Kneppel Márton: „Mire a levelek lehullanak…” című cikkében Csurka Eszter művénél rajtunk kívülálló okokból helytelenül jelent meg a képaláírás. A helyes kredit: C S U R K A E S Z T E R : Cím nélkül, 2015, olaj, vászon, 100x100 cm

A megjelent szövegek másodközlése csak az

Az érintettektől ez úton is elnézést kérünk.

Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. ©

Új Művészet

©

Szerzők

Tisztelt Szerzők! Az Új Művészet 2013-tól csak saját névre vagy cégre kiállított számla ellenében tudja kifizetni a cikkeikért járó honoráriumot. Megértésüket köszönjük.

www.ujmuveszet.hu

HU ISSN 08662185 Támogatók

ÉPÍTÉSZETI INSTALLÁCIÓ – V8 Városi Uszoda és Szabadidőközpont HARMÓNIA-TÉR-KÉP A Harmónia-Tér-Kép minden kockáján egy-egy kiállított mű részlete látható, amely mobilizálható, más kontextusba helyezhető, lehetőséget adva a nézőnek és a művészeknek, hogy a részletből felismerjék a mű alkotóját. A 15x15 cm-es képek variálhatóságával a Harmónia-Tér-Kép folyamatosan változtatható. Koncepcióterv: Sárkány Győző