...............................................................
Ügynök kódja: NDM0519 Címzett: Főparacsnokság / Zelioni kirendeltség Jelentés kódja: T4r12m45 Jelentés szövege: Tisztelt Parancsnok Úr! Másodjára ér körbe lassan a Föld a napja körül, mióta megérkeztem. Türelmem és kitartásom gyümölcsözőnek tűnik. Kutatásaim során egy Nagy Attila nevű helyi humán személyi számítógépén olyan adatcsomagokat találtam, melyek utalásokat tartalmaznak a körözött személyek hollétét illetőleg. Gyanakvásra ad okot, hogy a planéta hetedik regenezise után minden logikának ellentmond, hogy egy ember hivatalosan tudomást szerezzen a célszemélyekről bármilyen módon. Javaslom az egyed klónjának elkészítését és a valódi példány kivonását a szektorból, kihallgatásra. A fent említett adatcsomagokat eredeti formájukban csatoltam jelentésemhez. Tisztelettel és hűséggel, N.D.Marvel ügynök ...............................................................
Csatolmányok:
" # $ % $ # & '% ( ( "( +,
% - . /$ . % 00 " # $ # " % $ 1 " / " $( (. 23 # ". 4 2 0/ 0. 14 25 ( #4 2%6 " " 7. $ 2% $ # %8 #4. " 0 # 3 / 9. :% / $ 1 # 2- 6 ". $ 0/ // 9 ( ; 2+ 0 # $# 0 2% 39< ". = " $ ( $/ ( "$ " 2% ( ; % 1; % / (. . 7 0 # #4
>
29 0$ / 7 ? 0/ 6" $# ; 3 6 / / 1 0( (4 2, 7. / # // 4- 7 0/ 6 $# 0 4 2- 4 : $# 6 #$ #$ 0 / :@ 4 % . . 1 / . "/ / 2% ; 2 / #/ 27/ . . 3 # ; 2A / 2- ; 29 4 / / / " " # / / # " 0 0 B6 # " # 9$ /" =0 "$ / :1 / 2 / / "( . 1 %/ " 0 / 0 (( 0 2 " % 0 # . . % # (. . % # .. $# 1 / / 0/ 1% / .. 0 " / "
- C". 00D
?
E 7 A/ 2 . . " / / 0# / ( ".. C D 6 &% . ' # "/ : 00 00 / % . 5 # # "$ 7$ / #$ # 0 . " /0 / " + #% . $ 0 % . " $ / / 0"$?F 32% 1 $ ( 3 " 6 # $ ( 0 " $ / 0 6" 0 % . (/ ( . . B"6$$ 6 % . 4- 0 % . ; . G. ( " / / % . 00 $ % " 0( $61 $#$ H / " $ 0 ( % . $ ". % $# $ # / 0# ( 6$ % . ( . . 6 " $.( ( # 2 0# ;4 2H $. ( 4 2$4%0# $45 # 4 2%3 / 9. " $( # / # 0 . 4:% . 0 $ . # # 2@ I
2@ ; 2@ 0 ; 2 % . ( 5 0 "6 ($ / " 0#$/ # $# 0 $ / 0( $ .0. / $ # / J 1 ( 0 ;% . / / / 6 / % . 0 B"/$$4 @ $ . . % . / $# $ $ J % . 43 3; 3 $ $ " ( .0 # # $ " ( 39<2 / 0( $ G 0/ # K # "
36 6 # /$ C / # D . 2 / E " $ $. 7. / 2 # . " # 9 2 ( # ( 0 $(.$# H L ( 1. M C # D ( 0$ , .. 0 , ( 0 / . , , 1 / ( ( ( ( $ 0 % ( 0 % $# $/ J N
3 " 0 # # "$/0 $ . , 0 H ( 9 / $/ 0 / $/ 0/ " ( /# # @ H O # " $/ . $ $( $ $( # / / " $/ Q 0. .0. " # H ( .. / ,#" - 1. . 1 $# 0 6 " (. .1 $#.0. %# / / $# / 6 1 $# # H 0 % / " / # # $ 8 (2 2 $ #0 < ". $ 0 #2 1 # ( . 6 / % . " ( / 0 0# 39< H9G 0 " # % .( # H / / " 6$ 00/# ( 1 / #9 " # 0 $# H . " . ( " # $ 0 . 0( C . H . ( / # D " 0 / 0 H " " / " % 0 . $ # H 2 $#( . 4:9# 0 $# 2G / ( . ;
R
2- # 6 / 3 4 ( . 4 2,. ;@ :H 0 $ #" 23 ; 2QSH:% .. 0 6 # #$ 0 2% 6 #3/ Q / 4 23 ; 2H/ Q 2H 2- # # / # ; 23 :H" 0 28$H43 # 6 # 4
E " ( % ( = . . "$ # / / % "$ / / . . $ 6 $ G ( ( . . " "( . 0 $ $ G # 0 # / $/ / / E / #$ / - / 00 / / 0$ /= 0 # / % & 4'2 00$ $ $ "$ $ / 1 6 / / / 23 4: 00 6 - $ " 1 0" / 6 / 0( $ F
/ " ( ( 0 E / 1 $ # BK /# # . / " 0 . (. " 1 # # & / 0 #'2 # # / $ % 00 5 BK $ % 00" / .0 E $ " / 1. " $ # . ### 0$ % .. $ 1 0$ E#0 ". E # 5/ / ( ( . "( $ ( . 0 " $ ( H 0 3 ( 6$ / /" .0( 7 .
%TU%GG+A%
V
" # $ % $ # & '% ( ( "( +,
2. rész
- . / ( $ 0 12 2 "# $/ 3 2 2 # 3 4 3233 #$ $ 33 4 3( ( # ( " 3 % / / "// $ 2 2 " # 5 3# " / 6 $ 7 $2 % #1/82 " / / / 97 $2 3 3 23 #9% 2 " 2 $# 3 / 2#: $ "( 1 $3
;
< $ 2 $ 3 3 " 3 / / 33 $ - ( % / ( 3/( " - .""6 < 2= 3$ ( / ":75 2 > + %"/ / / ?@@A B 2 / B/ "// - 33C;DA CE8 3 ## ( / $ ( 3 - 33:$" " 32 "A 4 2 $ $ / 4" ."" 3/ F/ / G = 3 $2 " / " 6 / (/ / ( " $2 3 2 3$ B / B$ / % 6 <5# < 2 % 3 " 3$: 3 . + # . # B 2 3H 2 < 7>+ ( # $/ 23 $ # / # 52 3 3 ,2 """ " ( / $2 3# "#2 3 $ # 3 # / " ( ( ( ( / (( . I / # ( J % /( B / :# : 5 2 " 2
K
3 % // "2 $# ( / =$ ": # & # ' // 2 / <$ :$ 6. /(( / # &"$: 3' % 2 CE83# / ( $ 2 ' 2 ' =# ( " 5 L3# % & 2 '& 2 1 ' $ - # : 3$ $ $ " / 2 M6 "$ " " ( "# 3$ 2 2 # " " $ "$ $ " " 3 G- 3# =# " ": # I 3 J # ":/( 2 3# "2 ( N < 2- $ ( 3# 2 2 % 2 & ' =# 2 3$ " 2 % // < ": " # $ 3 / 3 ? 3 N2 (
8" ( // # %: 3 $ = $ 82 7 / # 8& # # '3 # #$ # 3 8 ( 7 : H / 3 O
2 / 8" / ( " / / < 8$# 2 #B $# 3 # % 7 :$ $# %" / # 8 "82 : # $I8 J A %. " :" 3 3 ( 5/ A6 2 2 94 87 472 9 %"3 8 A: $ 3 / A # 7 # ( " / 8 % /3 "2 3 $ 5 7 2 AP 8 2 9 AQ/ # A 632 $/ 22 < $ > 33 > 233 9R 2 "/ ( # " 9 A69G A7 5 3 $" 2 @ ( .# + 2 (: # %"/ $ AP$ GF 3 G A /2 A - ( M A 8 / 3 " 72 #
%< 2 =/ N2 + $ $ $ :$ ## % 2 =
E
2 / <%=?N++7%?7%NS" : $ 3 / $ 2 3 $ 3 # AT # 9% 2 $<%=?N+A :$ / M B = : 2 $ # :$ # 9 A -L2 <%=?N+9 2 : 9+ 9 A= : / 2 2 4 # 3 # / = : " <%=?N+ 2 3 $ / 2 5 $ "$ / : "$ / $ A -L2 # 3 A / 3 4U 3 3 <%=?N+ 94 =
- 2 ( 7>+ / . " # 2 2 / < 2 - $ 3$ " " "$ // / A 3 2 =# ."" 6 CE8 . CE%A := . " // ( $ . ": #$ ( : $# // ( . 52 2 " $# # V
/3 $# 2 # # $ "A I $ GJ"$: $ A 8 ( / A " "/ ( / ""$2 B W. : $ 62 2 <%=?N+B$ "/ # %62 2# 2 $ "/ / (/ " 2 # - . 12 / 6"/ 32 2 G< 2 $ / <%=?N+ 2 7>+ 9 Q /
%7X%NN+P%
Y
Balfék? Legyen ügyes! Gyenge? Legyen vasgyúró! Mi lehetőséget adunk önnek, hogy Kakinovicsból Bruszlitusszá válljon akár hetek alatt. DNS konvertálás? Nem! Tudattranszplantáció? NEM! Hát akkor mi ez? Tudja meg itt: Vévévé PONT fészbukk PONT kom PER
CAPOEIRAHUNGRIA
ELŐTTE:
UTÁNA:
Elılegként: Ez nem novella, nem regény. Nincs lektorálva, nem érdekel a negatív kritika és a szerzı jog védelme alatt áll éppúgy, mint az összes többi bigyó, amit valaki valaha leírt. Az elızı és következı részeket mindenki megtalálja, aki ezt is megtalálta, de a játék kedvéért elrejtek egy utalást arra a szövegben, hogy merre kell keresgélni. Waldo kutatók elınyben!
„Nádas berek és erdıs rengeteg sok vadja várja mindig jöttömet.” Vadászhimnusz (részlet)
Hát ez gyönyörően rímel. Nem, mégsem. Nagyon rosszul rímel, de legalább van benne egy szép alliteráció. Ez az alliteráció annyira sem ıszinte, mint egy tinédzserlány a gyónáson. Vajon melyik Vad Várja, hogy a Vadász Végre Valagtájon Vérét Véve Végezzen Vele? Nem tudom. A vadászat nemes sport. Olyan tíz éve errıl elbeszélgettem egy medvével. Leölt egy rénszarvast, majd kitömte a fejét és kitette a barlangja falára, utána rendelt nekünk pizzát. Jah nem, az nem egy medve volt, hanem egy orosz fickó medvebundában. Mielıtt elkalandoznánk az emlékek közt, vissza kell kanyarodnunk a vadászat örömének kitárgyalásához. Olyan ez az érzés, mint amikor a legjobb nı letérdel elénk, vagy mint amikor elmúlik végre a szorulás. A dominancia, az uralkodás, a sikerélmény lıporszagos, kicsinyes
1
mámora úszik az elmébe. A környezet stadionná válik, mely a matador énünket éljenzi. Ma még csak egy élet, holnap az egész világ. Dönteni valaminek az élete és halála fölött majdnem akkora hatalom, mintha a sajátunk fölött is uralommal bírnánk. Megint csak a kicsinyesség ısi fogalmához jutottunk. Az élet kiontása az elmúlás szolíd kis diadala. Harsonák szólaltak meg egy lelıtt kecskebéka teteme fölött. Odaértek a nyúlháton lovagló kverminek. A kvermin faj egyedei úgy néznek ki, mintha Seholsziget – avagy a számomra kevésbé szimpatikus fordítás szerinti Sohaország – tündérei szárnyaiktól megszabadulva Rancid rajongó mohawk frizurás bakancsos punk imidzsre váltottak volna. A legdaliásabb kvermin diadalittasan üvöltött fel a béka hullája mellett, meglóbálva feje fölött lézerpuskáját. A nyúl alatta idegesen toporzékolt. < Elejtettem még egyet! Én vagyok a király! Valóban nagy teljesítmény volt egy kvermin vadásztól elejteni egy békát. Társai elismerıen pillantottak felé. Aztán az egész társaság egy dübbenéssel kétdimenzióssá lapult. A kungu, aki rájuk lépett, észre se vette, hogy valakiket eltiport. A derékig érı fák lombjai eltakarták elıle a talajt. Mély hangon panaszkodott a másik kungu nemesnek. < Ez az egész vadászparadicsom marhaság. Ezen a sárgolyón az egyetlen dolog amire érdemes vadászni az az a fehér cápa nevő bigyó, de én utálom a vizet. < Maradunk a golfnál barátom, az a nekünk való sport. < Így van. A következı bolygón én nyerek, meglátod! < Meglátjuk. Addig meg a sok kis hülye, akik a MASZTI propagandára idejöttek nyugodtan kinyírhatják egymást. < Amúgy ezt én is imádom. A MASZTI akárhányszor vadászparadicsomnak titulál egy bolygót, kihal a fauna, utána meg vadászhatják egymást a vadászok. < Nem a mi dolgunk, barátom. < Nem hát. Beléptek hatalmas őrhajójukba, vissza se néztek. A hajtómővek beindultak, a földdel téve egyenlıvé egy hatalmas területet. Az erdı java lángra kapott, emiatt Francoisnak irányt kellett változtatnia. Elég jól fel volt ugyan fegyverkezve, de nem kockáztathatta meg a nyílt összecsapást üldözıivel. A férfi – bár kiváló képzést kapott az idegenlégiónál – nem lett volna nagy ellenfél a különbözı bolygóról érkezett vadászoknak. Az elmúlt pár hétben a világ a feje tetejére állt. Francois nem volt elveszett ember, elég jól viselte a változásokat, ám mióta az őrlények mindegyike kifejezetten azzal a szándékkal érkezett a bolygóra, hogy minél több élılénybıl trófeát csináljon, nehéz idık 2
jártak Gaia gyermekeire. A luglugok az óceánok vizeit tizedelték meg, míg több tucatnyi egyéb faj mészárolta a szárazföldi élılényeket. A legjobb prédáknak az emberek számítottak. A MASZTI igazgatója, Sína ugyanis vadászati propaganda filmet vágott össze a Predator címő produkcióból. Onnantól kezdve minden plazmával szétlıtt hájas irodista teste fölött úgy fényképezkedtek az őrlények, mintha egy izompacsirta kommandós fölött gyızedelmeskedtek volna. Francois üldözıinek nem volt olyan szerencséje, hogy gyorsan elejtsék kiszemelt áldozatukat. A férfi rengeteg fegyvert tartott otthon és amikor rátörtek a vadászok pár gránáttal fedezni tudta menekülését. Magához vett hát egy géppuskát, két pisztolyt, egy tırt és bevette magát az erdıbe. Francois egy kiváló akcióhıs típusú karakter. De ez nem egy akciófilm, amelyben nagymellő nık és lassított felvételek kellenek, hogy legyenek a hepiendet megelızı másfél órában. Nem mintha Francois története hepienddel végzıdne, bár a hepiend mindig nézıpont kérdése, ha vadászatról van szó. Hálás téma volna ez, ha olvasóim közt több őrbéli vadász volna, mint ember, de sajnos van egy olyan sejtésem, hogy a különféle predátorok és egyéb nyavajás őrlakók jelenleg valami egészen mással vannak elfoglalva, mint ez az írás. Tisztelet a kivételnek. Szóval Francois az erdıben rohant, néha egy<egy gránátot hajított üldözıi felé, nem kis bosszúságot okozva ezzel nekik. Hirtelen egy kis patak keresztezte útját, mely engedelmesen fordult pár perce a kunguk által hagyott kráter irányába nem is olyan rég. Francois megtorpant. Tudott ugyan úszni, de még messze volt a karácsony és ugye Francois, mint ízig vérig francia, tétovázott a fürdéssel hasonlatos bármily cselekvés kapcsán az év ezen szakaszában. Meg kell szakítanunk az üldözés írásos közvetítését – nem csak azért, mert számlát kell írnom ennek a vendégnek… mondtam már, hogy épp egy recepción ülök éjszakai mőszakban? – muszáj lesz Francois hısies vesszıfutása helyett egy percig elemeznünk a fhonszia nép higiéniáját a róluk elnevezett és általuk nagyon kedvelt közösülési formával összevetve. Miután egy perc csendben gyászosan végigfantáziáljuk az ügyet, rájövünk, hogy a túró
3
Vissza kell térnünk Francois történetéhez azonban, aki az utolsó pillanatban vetette bele magát a patakba. (az akciókedvelıknek javaslom, hogy lassítva képzeljék el) Francois izmos teste elırelendült, lézersugarak cikáztak körülötte, de csodával határos módon mind elkerülték a férfit. Mikor egy kis rakéta csapódott be mögötte, a robbanás lángba borította a környezı fákat, s közben Francois elmerült a patak vizében. Gyönyörő vetıdés egy fél méteres patakba, de hát mit várhat az ember egy izomagyú gyilkológéptıl, aki épp most avanzsált (francia eredető szó) akcióhıssé. Francois ezután eltőnt a sőrőben, üldözıi pedig elérték a patakot. < Meddig kergetjük még ezt az izét? – kérdezte a fülét vakargatva egy félrészeg, szırös lény. < Én már unom. Kilıhetek egy követıt? – vetette fel rezignáltan egy pikkelyes, lilásszínő alak. < Tılem. Már nekem is elegem van ebbıl a futkosásból. – vágta rá a harmadik lény, melynek külalakjával eme írásban nem foglalkozunk annyit, mint ágyújának csövébıl kirepülı töltetével, mely hatalmas fordulatot hozott Francois életében. A lövedék egyfajta robotmadár volt, mely követı és kamikaze programmal volt ellátva. A madárka a fák között cikázva hamar utolérte Francoist és beleállva a férfi hátába felrobbant. Francois teteme szétszóródott az aljnövényzetben. Ez az a rész, amikor szemfülesebb olvasóink érdeklıdni kezdhetnek a nagy mellő nık iránt, melyeknek meg kellett volna jelenniük a hepiend elıtt. Nos, nekik azt kell mondjam, hogy olvassák el újra az üldözést és vizualizálják a vadászokat nagymellő avagy hétmellő őramazonokként. A Francois féle intermezzo után ideje volna rátérni a történet mondanivalójára, mely voltaképpen annyi lenne, hogy a föld lakossága kipusztult és Sína igazgató úr zsebe megtelt pénzzel. Az utolsó földi élılény egy krill volt az Antarktisz egyik jégtáblája alatt. Illendı volna beszámolnunk halálának részleteirıl, szóval megpróbálom elmagyarázni a kotoriai halászok kedvenc módszerének, a forralásos halászatnak az alapelveit. Ezen említett módszer csodája, hogy nem kell hozzá pecabot, se csali. Elég ha az ember beszerez egy Kotoria Gix hetes, vagy annál magasabb osztályú csillagközi rombolót és annak mikrohullámú ágyúival forráspontig hevíti a célplanéta teljes folyadékkészletét, utána pedig szorgosan összeszedi a döglött lényeket és frissen tálalja ıket a romboló legénységének, puhára fızve.
4
A kicsi krill, akit nevezhetnénk Gaia utolsó gyermekének, vagy valami hasonlónak, pontosan egy ezred másodperccel élte túl fajtársát, így szerezvén meg a rekordot, mint utolsó földi lény. Ravaszul rá kell ám kérdeznünk ilyenkor, hogy „és mi van a GECI
cápaporctablettásdobozt, vagy valami hasonlót és kérjen tıle bocsánatot kedves kis fajunk nevében! Nah megyek eszek egy jó gulyást! Folyt. Köv.
Annak, akit Sínaként ismernek: Egyszer minden gyümölcs megérik, lehull, Ütıdött lesz, meg szırösebb alul. Függetlenné válik nyilatkozat nélkül. Szülinapodra ezt az írást hagyom emlékül!
6
Elılegként:
Körbetisztelt publikum! Ez a történet saját szórakoztatásra készült, helyesírásilag zéró, esztétikailag elfogadhatatlan és fogászatilag sem ajánlott. Kérjük a hányózacskókat elıkészíteni és a gyengébb idegzetőek részérıl csukott szemmel olvasni! Kritikát ne írjatok, mert nem érdekel!
Muppo a Galaxisunk Egyedeinek Centralizált Intézetében toporzékolt. Egészen pontosan a GECI legsőrőbb részében – az újdonságok és szex részlegnél / ácsorgott, türelmetlenül pislogva idımérı urániumórájára. Muppo lassan fél eon óta dolgozott a fent nevezett jeles intézményben, mint mindenes. Efféle mindenesekbıl több ezer volt rajta kívül, mindegyik saját feladatkörrel. A szerencsétlenebbek ürüléket kapirgáltak, a szerencsések plüssruhákban különféle lényeknek öltözve szórakoztatták a vendégeket, a többiek mindenfélével foglalkoztak. Muppo az utóbbi kategóriába tartozott éppen, mivel sem plüssruha, sem szarlapát nem volt nála. Születését tekintve umbur származású volt, de már oly rég dolgozott az intézményben, hogy azt tartotta inkább otthonának. Kék bırét sárgás hólyagok borították, fekete egyenruhája sem slankította testalkatra a „könnyebb megkerülni, mint átugrani” kategóriáig. A várakozó alkalmazott egy Rochelle nevő sündisznóhölgyet figyelt. Az állat körbe/ körbe járkált az apró ketrecben, míg végül találkozott Igorral, akit szaporítási szándékkal tettek mellé. A hím sündisznó érdeklıdve szaglászta meg Rochelle/t. Muppo roppant kíváncsi volt rá, hogy hogyan szaporodnak ezek az állatok, de nem maradt ideje megnézni ıket. A headsetjén rárivallt a fınöke, miszerint egy új egyedet kéne a ketrecéhez kísérnie a 723béta zsiliptıl.
1
Serényen a zsiliphez iparkodott hát és elıvette sokkolóját. A hatalmas acélkapu lassan tárult ki. A fertıtlenítı gáz gomolyogva ömlött a folyosón álló munkás felé, aki ügyet sem vetett rá. A fehér fényben lassan kivehetıvé váltak az intézmény új lakójának grandiózus körvonalai. A lény egy shuppa hím egyed volt, egy tenyérnyi kis fehér, szırös, hosszúfarkú állatka. Békésen szundikált egy üvegbıl fonott mózeskosárban. Muppo óvatosan felemelte és elindult vele a ketrecek, cellák, akváriumok, tartályok között. Mikor megérkeztek, Muppo finoman elhelyezte a lényt egy terráriumban és lehajtotta annak fedelét. Ezután fölé hajolt és gügyögve megkopogtatta az üveget. A szegény munkás nem tudhatta, hogy a shuppák iszonyatosan utálják, ha felébresztik ıket. A kis állat kinyitotta szemeit, majd mikor meglátta a munkás undorító mosolyát, vékony hangon felüvöltött. Az állatka elméjébıl kirobbanó statikai vihar egy pillanat alatt pusztította el a GECI összes fı/ és pótgenerátorát. A legtöbb világítótest szilánkokra robbant, az elektromos zárak kinyíltak. Muppo arcáról lehervadt a mosoly, majd egy pillanat múlva a GECI/ben elszabadult a pokol. Valahol, messze egy fiatalember egy személyes pokolban vergıdött. Bár a tizenkét pár mell és a hat pár hosszú comb egy ifjú srácnak bizonyára kánaáni környezetnek kellett volna minısüljön, minimum egy perverz, fajok közti erotikában gazdag spermagızös orgiának, de Billy nem volt az a szerencsés fajta szex terén. Ginga, Csippi és Csuppa, a fent említett mellek, s egyebek ormányos tulajdonosai ugyanis nagyon hangosan és idegölıen viháncoltak, s minden percben ide/oda rángatták szerencsétlen fiút. A pizsama partin elıször kitárgyalták Guzmán Gáspár Gizmót, a toplisták vezetıjét és megpuszilgatták a poszterét. Második programként Billy megvizsgálása, fogdosása, böködése és péniszének kinevetése volt terítéken. Végül a lányok mind kosaras mezeket próbálgattak fel, amiket Ginga hozott a nyaralásukról. A fiú nem értette, mirıl csevegnek a lányok, bár Ginga néha fordított neki. A harmadik nap is lenyugodott már mire a lányok kicsit elcsitultak és fáradtan ledıltek aludni. Megszagolgatták egymást ormányaikkal, Ginga még Billyt is, ezzel adva egyfajta kozmikus jóéjtpuszit. Billy komoran ücsörgött egy asztalon és nézte, ahogy a fiatalok elalszanak. Haragudott rájuk, de nem tudta győlölni ıket. Végülis Ginga és a családja megmentették ıt a földrıl, mielıtt az elpusztult volna. Igaz, hogy háziállatként bántak vele, de viszonylag jó dolga volt. Jól érezte magát ezen a bolygón. A légkör kellemes volt, szmogmentes. A gravitáció kisebb volt, mint Billy otthonán, s így a léptei könnyedebbek, ugrásai magasabbak lettek. Imádott 2
ugrálni, csavarogni, mégsem hagyta el az udvart soha. Emlékezett az emberiségre, akik kutyákat gázoltak el, mérgeztek meg, macskákat kötöttek fel és kínoztak. Nem akart efféle sorsra jutni. Csapó, leállás, hasonlók! Most szeretnék pár szót szólani azokhoz, akik gyerekként vagy felnıttként ok nélkül élılényeket bántottak: / Remélem a gyerekeiteket egy fekete nejlonzacskóban kivágják egy mozgó kocsiból egy tizenhét sávos sztráda közepén, a nejeteket ivartalanítják és belefojtják egy meszesgödörbe. Nektek meg remélem valaki felgyújtja a hajatokat, belevizel a szátokba és savat permetez a szemeitekbe, végül megcsonkít titeket és mérget meg üvegszilánkot nyom le a torkotokon. Mindezek után remélem, hogy a pokolra kerültök, ahol kikötöznek titeket egy hatalmas serpenyıre és pokol összes lakójának hígfosába paníroznak titeket minden nap, majd felszolgálnak egy óriási robotmacskának, aki centis karikákban megesz titeket, mint nagymami a húsos palacsintát, hangyasavban megemészt és egészben szar ki nulla óra kettı perckor, hogy mehessetek vissza idıben a serpenyıbe. Ezen szép szavakkal szerettem volna illetni azokat a lelkileg nyomorult embereket, akik különféle elmedefektekre és családi állapotokra hivatkozva ártatlan lényeket kínoznak. Jelzem, hogy a fiatal kor nem mentség a faszkalapság vádjával szemben. Ezúttal viszont az ártatlan állatka, akit a szomszéd fiúk meg akartak kínozni nem volt más, mint Billy, és Billynek semmi kedve sem volt ehhez, ezért meghúzta magát, amikor csak tudta. Bent, a házban biztonságban volt. Sem Bunga családja, se Ginga barátnıi nem akarták bántani. Így Billy nem is gondolkozott a szökésen. Biztos volt abban is, hogy pont elég vadásznak hiányzik még egy homo sapiens koponya a győjteményébıl. A félhomályos szobában a lányok ütemesen horkoltak. Billy unottan heveredett el az asztalon és a többi emberrıl fantáziált. Azon gondolkozott, vajon kik élték még túl a turisztikai holokausztot, vajon hányan lehetnek? Sokkal többet tippelt, mint amennyien valóban maradtak.
A Silver 5000 márkájú luxus csillagjacht másodhajóközében Sína, a MASZTI egykori igazgatója
egy
pohárka
méregdrága
kvazárpezsgıvel
a
kezében
elnyújtózott
az
iszapmedencében. Hosszú lábai csaknem átértek a túlsó falig. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy vajon egy iszapfürdıben észrevenné/e bárki, ha lazán elengedné a latyakba a fekáliáját? Nem tudhatta, hogy a medence kezelésére fizetett 3
őrlényecskének ez volt a kedvenc szórakozása. Az ajtó kitárult és a medenceszobába Vá’cum kisasszony lépett, érzéki mosollyal. / Üdvözlöm kisasszony! – szólt mosolyogva Sína, majd belekortyolt az italába. Fancsali arccal próbálta megırizni az elegancia látszatát, de alig sikerült a borzasztó íz miatt. – Most, hogy mérhetetlenül gazdag vagyok, bármit megkaphatok. Egyetért? / Igen, uram. A nı ledobta ruháit. A MASZTI egykori igazgatója elé olyan látvány tárult, melyet sajnos nem írhatok le, hiszen a földi férfiakra egy kurtizániai nı testének már csak a leírása is végzetes hatással lehet. A pénisz véredényei szétrobbannak a túltelítettségtıl, az agy teljesen vérellátás és így oxigén nélkül marad… Egyszóval halálos a nıci. Szóval a kisasszony csábos mosollyal ereszkedett meztelenül az iszappal (és egy bizonyos munkás kakijával) töltött medencébe. Sínához sétált, a vállaira tette kacsóit és mélyen a szemébe nézett. / Ugye rossz kisfiú volt, igazgató úr? – Sína buzgón bólogatott, a nyála lefolyt a szája szélén. Vá’cum kisasszony az iszapból egy hatalmas sugárkarabélyt rántott elı és Sína szájába tolta annak salakanyagtól mocskos végét, oly erıvel, hogy a férfi hirtelen a csıbe öklendezte az imént lenyelt pezsgıt. (tizennyolc év fölötti olvasóinknak megjegyzem: Igen,
az
üregben rejtegette eleddig az elefántkuki mérető kéziágyút a kurtizániai) / Letartóztatom a Csillagközi Galaxisfigyelı Tényfeltáró Szolgálat Tagjaként! – Egy kis igazolványt mutatott fel, melyen a titkosügynöknı arcképe és neve mellett a jelvényen ott díszelgett a sorszáma és a CSIGATÉSZTA felírat. Sína értetlenül kérdezett rá a vádakra az alábbi szavakkal: /Mmmh!? Mfsmm oauuvá!? / Maga, mint a Makrokozmikus Szövetség megbízott tisztviselıje kenıpénzt fogadott el a pángalaktikus vadászklubtól, így csalás, illegális bolygókereskedelem, és többezerrendbeli fajírtásban való részvétel vádjával rács mögé juttatom! Jogában áll hallgatni, jogában áll levenni a kezeit a nunumról és jogában áll testnyílásai bevarratását kérni mielıtt bevarrjuk a galaxis legkiéhezettebb bőnözıi közé a SÁTÁN 2 börtöntelepre! Sínának lelankadt a fallosza, majd a helységbe egy rohamosztag tört be.
Jóval távolabb, a GECI nevő gigantikus őrállomáson olyan mérhetetlen káosz szabadult el, mint egy felforgatott hangyabolyban. A folyosókon mindenfele különféle lények 4
rohangáltak. Néhányuk hangsebességgel, néhányan egy lendületes csiga tempójában. Az értelmesebbjük a szabadságot kereste, a többiek csak vacsorát. A pánikba esett gondozók mindenféle fegyverekkel kényszerítették vissza lényeket a ketrecekbe és cellákba. Itt kell kitérnünk a helyzet tragikumát elemezve a Dzova Utiharkály nevő fiatal bakkan férfi történetére, aki egész életében arra spórolt, hogy egyszer eltölthessen a GECI/ben egy napot, és látogatása tizedik percében elment az áram. Nem elég, hogy megerıszakolta egy Gigeb (A kunguk házörzınek használt állata) de egy vércsiga is megharapta, s ezután egy gondozó egy bottal addig verte, míg bemenekült egyik zárkába, amit rázártak és élete végéig ott is maradt. Visszatérve a fejetlenséghez, ez adott esélyt az emberpalántáknak is a szökésre. Jenny és a három srác, Jeffrey, Hong és Nathan sebesen szaladtak végig a folyosókon. Megpróbáltak mindenkit elkerülni, amennyire lehetett. Az egyik folyosón a félhomályban mégis különleges szörnyeteggel futottak össze. A két méter magas humanoid lény leginkább a legendás jetire emlékeztette Jennyéket. A fiatalok megtorpantak. / Nah jösztök már, vagy mi lesz? Rock ’n roll! / Ki a franc vagy te? / kérdezte megrökönyödve Jenny. / Jimbo vagyok és úgy hallottam van itt pár földi pulya akiknek jól jönne egy fuvar. A fiatalok nem kérették magukat. Követték a termetes rockert az egyik zsilipig, ahol felszálltak annak őrhajójára, mely belülrıl egy nyolcvanas években élı rocker kisfiú ízlésének megfelelıen volt díszítve mindenféle plakátokkal. A fiataloknak ez semmit nem mondott, ugyanis azok a trágya zenék, melyeket ık rocknak neveztek, vagy a dizsikben hallgattak, netán az elcseszett zenecsatornáikon néztek nem voltak kiplakátolva. A négy ifjú leült egy kiszuperált kanapéra, míg Jimbo beindította a hajtómőveket. / Ez egy laza szopiba fog kerülni mind a négyıtöknek! – kiáltott hátra Jimbo. A három fiú és a lányka belenyugvóan hallgattak. – Csak vicceltem, pöcsösök! Jimbo kibontott egy doboz italt, melyrıl csak a jóíző böfögés okán tudták megállapítani a szökevények, hogy valószínőleg valami tudatmódosító folyadék lehetett. Az őr/tragacs sebesen távolodott a GECI/tıl.
5
Legközelebb / szém turiszt tájm szém turiszt csenell – tanúi lehetünk Bill és Jenny romatikus találkozásának és Jimbo kocsmájában is körbenézhetünk! Sína sem marad nyugodtan a hővösön, szal kavarodik a kakaládé a fincsi fagyin! Ne hagyják ki kedves hıgyeim és uhaim, mert még a végén kihagynak valamit, ami abszulajte kihagyható! Én is sokmindent kihagytam. Leszarom.
Folyt köv.
NAGY ATTILA
És itt jön most a reklám helye:
Igyál te is kvazárpezsgıt! Finom, selymes ízére buknak a Kungu nık! ( A kvazárpezsgı fogyasztása fulladásos halálhoz vezethet! )
/// WWW.NAGYATTI.UW.HU ///
6
Elılegként: Ez nem szépirodalom, ez nem szórakoztató tinédzserbővölı. Saját szórakoztatásra készült. Aki kritizálni akarja, az ott tegye ahol nem látom és nem hallom. Aki nem, annak jó mulatást!
Borongós intrónk egy komor helyszín még komorabb bemutatásával kezdıdik. A végtelen sötét őr legsötétebb végében egy végletekig sötét, obszidiánfekete kocka úszott gyászosan a térben, akár egy nagy döglött bogár egy kátránytó legmélyén, egy holdtalan éjszakán. A csillagok fénye egy+egy pillanatra idızött el csupán a robosztus testen, majd mintegy megrettenve a benne rejlı kárhozattól, a távoli csillagok legbátrabb sugarai is lepattantak a jéghideg burkolólemezekrıl, átadva helyüket a tömény sötétségnek. Nah ebben a hődeborongós kockában, a SÁTÁN 2 nevő büntetés végrehajtási intézetben ücsörgött Sína, egy cigivel a szájában és két kártyalappal a kezében. A vörös fényben úszó helységben valahonnan a sőrő füstön túlról egy tangóharmonika vidám hangja szólt. A város mérető fegyenctelep valójában tényleg városként mőködött. Az energiát kozmikus sugárzásból nyerték, az élelmet és italokat replikátorokkal állították elı. Visszatérve a fent említett kárhozatra, akinek az erkölcse még nem sorvadt a végletekig mielıtt idekerült, annak itt biztos sikerült behoznia a lemaradását. A SÁTÁN 2 ugyanis a hedonizmus olyan titkos központja volt, mint Tortuga szigete az egykori Földön, vagy mint Las Vegas underground privát mulatói. Ez a galaktikus Szodoma a tolongó prostitúció és szerencsejáték narkógızös fellegvára volt. Az MSZ rendfenntartói és a sok CSIGATÉSZTA természetesen mind azt hitték, hogy ez egy kegyetlen börtön, ahol megkínozzák az elítélteteket, de ez valójában csak a látszat volt. Az agyafúrt rabok úgy rendezték be a kis kánaánjukat, hogy a hangárdokk körüli övezetekben helyezték el a szadisták és mazochisták részlegét. A szadistáknak kötelezı volt ır egyenruhát a mazochistáknak pedig rabruhát hordaniuk és ezekben a körzetekben kiélni a vágyaikat. Mikor egy nappal ezelıtt Sína megérkezett, a térdei megremegtek mikor kiszállt a rabszállítóból. A Sötét falak közt mindenfele hatalmas tornyok meredeztek, melyek szők
1
ablakréseibıl vér folyt a falakra. Üvöltések ezrei visszhangzottak az utca mérető folyosókon. Akkor még úgy gondolta, ez a pokol. De tévedett. A rabszállító tovaszállt, és beindult a buli. Egy Shakespeare nevő marcona alak ment ki Sína elé, hogy a város mélyére vezesse. A fickó A Multiverzum Kalózai nevő csapat egyik oszlopos tagjaként volt hírhedt az őrbázison és a nevesebb bőnözık körében. Miközben végigsétáltak a hihetetlen kinzóeszközökkel játszadozó mindenféle bőnözık között, Shake felvázolta Sínának a hely szabályait. A két mondat megvitatása után laza csevegésbe kezdtek és egészen jól összebarátkoztak. Az aktuális, másnapos kártyaparty tétje egy Nyalifali 3000 típusú roboprosti volt Sína veséje ellenében. A lapok rosszul jöttek ugyan, de a cinkelés végül Sína malmára hajtotta a vizet. Mire elérkezett a délutáni kaktuszviadal, a stadionban Nyalifali már Sína oldalán ücsörgött. + Ez unalmas. + Kussoljál, még el se kezdıdött. – Sína goromba szavai láthatóan megsértették a mőanyagkerámiából készült próbaba jellegő hölgyet, aki egy rózsaszín toppot és egy farmer miniszoknyát viselt csupán. A roboprosti zavartan vörös hajába túrt. + Nem kell mindjárt parasztnak lenni. – Sína a gépre pillantott azzal a feltett szándékkal, hogy leüvölti annak a fejét, majd megkeresi rajta a power off gombocskát, de haragja megenyhült a gigászi mellek és a darázsderék látványától. + Majd ha elkezdıdött, tetszeni fog. + Mi a szar ez? + Kaktuszviadal. Egy hapsi bemegy oda egy karddal meg egy köpennyel és megpróbálja legyızni a shinoriai kaktuszt. + És abban mi a jó? + Nem tudom, még nem láttam ilyet. Shake mondta, hogy lessem meg. A stadionba belépett az aznapi bátor gladiátor matador pankrátor lator. Arrafelé egyszerően csak tornak hívták ezeket a harcosokat. A tor hatalmas volt, izmos. Négy karjában kardok villogtak, hátán vörös köpeny lógott. + Nah ez már pasi. – jegyezte meg Nyalifali leplezetlen lelkesedéssel. Sína elkámpicsorodva nézett a nıre. + Remélem, megdöglik. A küzdıtér másik oldalán kinyíltak a rácsok és belebegett a rettegett kaktusz. Egy hatalmas, zöld, tüskés golyó. Két fekete gombszemével az ellenfélre pillantott, majd lebegve
2
megindult felé. A tüskék és a kardok csattogva csaptak össze. Fél perc múlva a hatalmas tor tucatnyi sebbıl vérezve roskadt össze. + Ennyi? – Nyalifali láthatóan elégedetlenül ült az ujjongó tömegben – Férfiak. Húsz másodperc és annyi nekik, utána meg úgy örülnek, mintha történt volna valami. + Ez nagyon jó volt! – tapsikolt Sína lelkesen, ügyet se vetve duzzogó rabszolgájára. Nem is sejtette még, hogy hamarosan belıle is tor lesz, és szembe kell majd szállnia a félelmetes kaktusszal.
Ez egy olyan mondat volt, amely után rendszerint a galaxis egy messzi pontjában szoktuk folytatni történetünket. Valójában a távolság egy eléggé elmaradott fogalom. Sokan úgy hiszik, hogy két pont közt a legrövidebb út az egyenes. Ezzel az ısi doktrínával nem csak az idıutazók, a teleportálók és az asztrovándorok, de még a legtahóbb féregjáratüzemeltetı segédmunkások is könnyedén vitába tudnak szállni, ha éppen kedvük szottyan. Helyesen és relatíve fogalmazva úgy kezdeném eme töredékét történetemnek, hogy… A SÁTÁN 2+tıl gyalog nagyon messze levı Kurtizániának fıvárosában, a meseszép Bangdadban a közlekedés meglehetısen zavaros volt. Bunga rakétasiklója a dugóban rostokolt. A család többi tagja otthon maradt, elvileg csak Bunga és Billy mentek el pecázni a Keúriára. Az elvileg és a gyakorlatilag szócska között szinte minden esetben az igazságérték a különbség. A Földön úgy mondták volna ezt, hogy apuka és a cimborája lerázták a családot és elmentek kurvázni. A legalkalmasabb helyet választották rá, de a belváros kéjekkel teli sugárútjaiig nem jutottak el egy váratlan dugó miatt, ami egy távoli túszdráma körüli útlezárások miatt alakult ki. Bunga lehúzódott egy parkolómágneshez és leállította az autót. + Billy cimborám, ennek nem lesz így jó vége. + Akkor most mi lesz? Semmi peca? + Nem halászunk a zavarosban, inkább kikapcsolódunk máshogy. – Azzal a furcsa lény kiszállt a kocsiból és elindult egy otromba szürke épület felé, melyen mindenféle neonfények villogtak. – Na gyere, Billy! + Mi ez a hely? – szaladt utána Billy, mint valami kiskutya. + Valami kocsma. A fotocellás ajtó nyikorogva csúszott félre az érkezık elıtt. A füstös helység meglehetısen hangosnak bizonyult belülrıl. Billynek egy percébe is bele tellett, mire rájött, 3
hogy AC/DC+t hall. Leültek Bungával a pulthoz. Egy csupaszır melák fickó fordult feléjük az emelvény túloldalán. + Mi kéne? + Két zigzag. – felelte kurtán Bunga és végigmérte a vendéglátót. + Két zigzag. Okés. Hogy hívnak, kölyök? – fordult Billyhez a pultos. + Bill. + Te Billyakölyök, nem vagy kíváncsi az utolsó fajtársaidra? + Te ember vagy? – hülledt el Jimmy. + Bizony! Én vagyok a legöregebb ember a galaxisban harminc évesen! – nevette el magát a szomorú tényt harsogva Jimbo. Bunga csendre intette: + Halkabban! A GECI begyőjtıi mindenfele embereket keresnek. Hogy a vadásztársaságokról már ne is beszéljünk. Szegény Billy+t is csak úgy tudtam megvédeni, hogy háziállatként van bejelentve, mint keverék házırzı. + Szóval ezért bánik ott velem mindenki úgy mint egy kutyával! – mondta ki a nyilvánvalót Billy. + Ne sajnáld! – szólt közbe Jimbo – a kutyáknak jó dolguk van a jó házaknál. + Mit tudsz a földrıl? Mi történt? – Billy roppant izgatott lett. + Nem sokat. Jött a sok őrlény, merthogy turizmus. Leromboltak mindent, aztán megöltek mindenkit. Én úgy úsztam meg, hogy egy bizonyos típusú őrlénynek hittek. + De miért? Akkor a rockerek megúszták? + Nem, nem hiszem. Én blöfföltem és bejött. Legjobb tudomásom szerint mindenki meghalt a földön, kivéve pár gyereket, akiket elvittek egy állatkertbe mutogatni. + Szabadítsuk ki ıket! – lelkesedett a fiú. + Túl vagyunk az ügyön. Épp a hátsó szobában videójátékoznak. Videójáték, érted ezt? Ahelyett, hogy fajfenntartanának. + Találkozhatok velük? + Ha a gazdi elenged. Bunga, miután megkapta a zigzagjét örömmel elengedte Billyt, aki rá se hederített az italára. Jimbo egy ajtóhoz kísérte a fiút. Az a pillanat jön elméletileg, amikor csillogás, villogás és egyebek közepette összefut és egymásba szeret két bájos ámbár bajos szereplı. Nem kell hozzá Kopernikusznak lenni, hogy az ember észrevegye, a világ a romantikus oldalát mindig elrejti egy csalafinta mosoly mögé és csak utólag fedi fel, mikor már egy kis kesernyés, epe íző hiánnyal nosztalgiázunk bánatosan. 4
Szóval a romantika nem adja meg magát jelen állapotában mindenkinek. Ahhoz egy olyan illetı kell, aki fel van vértezve a szentimentalitásra való naiv hajlammal és egy csipetnyi carpe diem életérzéssel. A romantika nem a boldogság és nem is szükségesek egymáshoz. Sajnálatos módon az emberek többsége mindkettıre képtelen, de akiknek megadatott is, hogy megélik a boldogságot vagy a romantikát, sajnos legtöbbször képesek elkótyavetyélni azt, ahogy a legtöbben teszik a jelen idıvel, görcsösen küszködve egy olyan jövıért, melynek szebb a múltja. Ez bizony az átélés halála. Visszatérve Billyhez és Jennyhez, akiknek úgy rímel a neve, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy a legfelsıbb hatalom is génkészletük egyesítésére teremtette ıket, a lány nem volt valami impozáns, mikor a fiú elıször meglátta. Ugyan mi volna impozáns egy szakadt, szétkent sminkő lánykában, aki épp az orrán és a száján át egyszerre okádik valami neonzöld folyadékot, s közben szaggatottan brekegı, fuldokló hangokat hallat? Elárulhatom, az adott pozitúrában, melyet Jenny a broáfhoz vett fel, a tompora roppant impozánsan ívelt, de Billy a nagy izgalomban ezt észre se vette. + Sziasztok! – köszönt izgatottan. – Ti is a földrıl vagytok? Lelkes köszönésére másnapos pislogások feleltek. A fiatalok szemmel láthatólag nagyon pocsék állapotban voltak. + Billy vagyok. Elvileg mi vagyunk az utolsó emberek! + Billy – Nathan fáradtan pillantott rá – kussoljál! Majd szétrobban a fejünk. + Úristen! Mennyit ittatok? + Csak egy pohárka zigzag… + Nathan nem tudta befejezni a mondatát, mert a torkára hányadék tolult.
< észrevehetıen reklámmal kitöltendı hatásszünet > < FirmányJets! Utazzon velünk, tegnapra odaér! > < Kevés a tévécsatornája? Látogasson el a turisztikailap.atw.hu – ra! > < Unja a szürke hétköznapokat? Kurvázzon! Most ajándék robokecskét szállítunk minden Nyalifali 6000 típusú droidhoz! Amíg a készlet tart! > < észrevehetıen reklámmal kitöltendı hatásszünet vége >
5
A néhai Amazonast is megszégyenítıen kacskaringós és sekélyes történetünk ismét merészen a távolba kunkorodik, hogy ismét valami színt és zajt vigyünk a hasábokra… Pantomima színtelen világán néma csend honolt. A lakók némán intézték hétköznapi dolgaikat láthatatlan városukban. A fekete és fehér ruhákba öltözött sápadt humanoidok láthatatlan autóikban ülve komor ábrázattal hangtalan dudákkal sürgették egymást morcosan nem messze egy parktól, ahol vidám gyerekek lebegtek hintázva és vágyakozó, vadromantikus ifjak szagolgattak illattalan, színtelen, testtelen virágokat. Minden valóságok egyik legbonyolultabb társadalmi összhangja volt ez, egy kollektív absztrakt fantáziára épült egységes csoda, mely oly precízen mímelt valamit, amit általános létezésként ismert el a kozmosz, hogy az egyedek a megvalósító csodaszínészetük katarktikus fináléjaként oly mesterien haltak meg, hogy valóban megszőntek biológiailag élni. A legnagyobb tudósok sem értették, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz az egyed éppen a halálakor hogy képes valahol máshol megkezdeni egy új produkciót, egy néma születés csendes nyitányával. Az egyik utcán + mely az emberi szem számára csak egy kis, üres terület lett volna többi üres terület közül – egy rikkancs kínálta hangtalanul láthatatlan portékáját. Egy elegánsan öltözött, ámbár avatatlan szem számára ugyanúgy kinézı lény lépett hozzá. A kezébe nyomott az ifjúnak egy marék semmit, majd elvett egy jó friss ropogós semmit, leült a levegıre és olvasni kezdte az érdekes híreket. Hirtelen iszonyatos zaj támadt. A fekete+fehér lény ijedtében a földre huppant, és nem létezı kalapját a fejére szorítva rettegı arccal meredt az égre. Egy viszonylag kicsi őrhajó készült landoláshoz. Burkolatán százával robbantak szét némán a pantomimaiak rakétái. Ezek a rakéták iszonyatos fegyvereknek minısültek, mivel csak a pantomimai radarok észlelték ıket és áthatoltak mindenféle elektronikus pajzson. Sajnos ezen kis hajó szerkezete oly szilárd anyagból készült, mely ellenállt a pantomimai hajók számára végzetes robbanásoknak. A rettegı lény fejérıl messze repült a kalap, mikor az őrhajó alig pár lépésnyire leszállt. A hajtómővek kikapcsoltak, egy rámpa nyílt le a fémtorony szerő hajó oldalán. A fekete+fehér humanoid döbbenten állt a szétszóródott láthatatlan újságpapírok között. Egy termetes alak közeledett felé mennydörgı léptekkel. A vállas férfi leginkább egy kibernetizált Clint Eastwoodhoz volt hasonlatos, vagy inkább egy olyan robothoz, amelyet egy westernmániás ırült géniusz alkotott, aki Clint Eastwood filmjein nıtt fel. Ezt a horribilis karaktert ezeknek utána már csak úgy fogjuk nevezni a margók között, hogy A vadász.
6
Ebben a pillanatban érzem a hátamon a pantomimai paradicsomok és tojások hangtalan becsapódását, szóval nekiállok magyarázkodni: Egyszerően adni kell a kliséknek. Egy történet klisé nélkül olyan, mint egy film reklámok nélkül. Jó+jó, de reklámmal hosszabb. (ide egy nagyon radikális és szexuális hasonlatot akartam biggyeszteni, de egy backspace gombbal eltőntettem a mélyen alpári és hatásvadász bejegyzést, hogy kevesebb százalékban tartalmazza a szopás szót a prózám.) Visszatérve A vadászhoz és a síri csendbe merevedett jelenethez, melyben egy alapjában fehér arcú ıslakos képes volt a sápadtság legmélyebb bugyraiba borulni a rémülettıl, meg kell látnunk a csodás nyers és néma pillanat szépségét, amikor A vadász a lényre szegezte hatalmas revolverét, melynek a kalibere nagyjából a négyszázötvenet súrolta. Az ilyen néma pillanatok mindig csak egy bekezdésig tartanak. És aztán jön a literális BUMM, mely ha prózailag kifejezhetı lenne a maga lehengerlı nyersségével, akkor most minden olvasó összerezzent volna. Ehelyett a dördülés után egyedül a pantomimai lakos mozdult, de nem önszántából, hanem a méretes lövedék testrészszaggató lendülete söpörte el szerencsétlent, aki miután szétterült eljátszotta a keserves halált. Pár perccel késıbb a viszonylag kicsi őrhajó már az eget szelte és kilépett az őrbe. A vadász elégedetten illesztette holokockagyőjteményébe az új képet, melyen a szétlıtt pantomimai fölött vigyorogott olajmocskos acélfogsorával. Tudom, legtöbben most úgy képzelitek el ıt, mint egy terminátort kalapban, aránytalanul nagy pisztolyövvel és kopott bırkabáttal meg csizmával, és nem is tévedtek sokat, mert a fickó hasonlatos ezen fantazmagóriához, de jóval koszosabb, ijesztıbb és sokkal gonoszabb a tekintete. Eme gonosz tekintetét A vadász egy listára szegezte ezután és elgondolkozva nézte a következı hiányzó tételét majdnem tökéletes győjteményének. + Ember. + Azok már kihaltak! – szólt bölcsen a másodpilóta, akirıl egyelıre elég annyit tudni, hogy a neve Takony és nagyjából úgy is néz ki, mintegy nagy adag a hasonló nevő matériából, ami csápok tucatjával irányítja A vadász hajóját. + Biztos akad még egy pár. Hallani ezt+azt a csehókban. Megtalálom ıket… és már tudom is ki fog elvezetni hozzájuk. Irány a SÁTÁN 2!
Folyt. köv.
7
Bizonyára sokakban felmerült már a kérdés, miért is SÁTÁN 2 a hely neve. Talán egyszer majd kiderül. Gondolom, már akad néhány tipp. Hamarosan tippelek én is.
WWW.NAGYATTI.UW.HU
2009 8
TURIZMUS
Előlegként: Hosszas szünet után jutottam arra a döntésre, hogy nem hagyom csonkán ezt a történetet. Ez egy összecsapott, gagyi befejezés, de tudjátok: Ez nem szépirodalom, ez nem szórakoztató tinédzserbűvölő. Saját szórakoztatásra készült. Aki kritizálni akarja, az ott tegye, ahol nem látom és nem hallom. Aki nem, annak jó mulatást!
6. rész
Az ember elvárná a történetektől, hogy azok hepienddel érjenek véget, de be kell lássuk, ez nem mindig van így. Amikor egy történet véget ér, az emberek méltán teszik fel a kérdést, hogy „és mi volt azután?„ Természetesen boldogan éltek, míg meg nem haltak. Különös, hogy a boldogság az a része a történetnek, amit már nem mesélnek el, csak az odáig tartó küszködést és próbákat. Ezzel tanítják meg az öreg mesemondók, a galaxis tábortüzei, mitrakip fáklyái, fluofluid tócsái, neonitrum kristályai és egyéb dolgai körül ücsörgő fiatal példányoknak, vagy a különféle távközlési készülékek túloldalán álmélkodva figyelő kölyköknek, hogy az élet egy küzdelem. Felkészülnek rá, hogy nehéz lesz és próbákkal teli. A boldogságot nem tanítják meg az utódoknak, mert maguk se ismerik, csak motivációs elemként illesztik be a sztorijaikba. Így hát a kék madár lassan azonosul az azt üldöző küzdelmes élettel. Hova vezet mindez? Oda, hogy a történetek ócskák lesznek az életek pedig még ócskábbak. Csak néhány kiválasztott faj éli meg a békét és a boldogságot, és náluk is csak ideig-óráig tart ez az állapot. A végtelenség hiánya küzdelemre és hajszolásra ösztönöz mindent és mindenkit. Mozgást és változást
1
követel, mi pedig a saját életünkbe követeljük azt, hiszen annak hiányában bármeddig is tart, a létünk csak egy szemvillanásnyi állandóság. Magyarázom a bizonyítványom. Egy történet rossz befejezése, mint amilyen ez az írás is lesz, kesernyés szájízt hagy, de számomra egy nagyszerű befejezés is szomorú, mert hiányozni fog a sztori maga. Előröl lehet kezdeni, de az már messze nem ugyanaz. Hagyjuk is ezt, és tekintsük meg, mi lett történetünk szereplőivel, akik, bár nem várták a befejezést, sajnos maguk is végesek, mint például egy srác ideje, amit egy olyan novellasorozatra áldoz, amit sosem fognak elolvasni a sznobáliai trendattasék, akik eldöntik, mely történetek futhassanak a pángalaktikus kulturmédiahálózat adásaiban. Bizony, különös fajta a sznobáliai, nem foglalkozik emberekkel, csak ha már ritkaságszámba mennek. És ha már itt járunk, miért is nem történik ez meg? Ott jártunk, hogy ifjú hősünk és ifjú hősnőnk találkoznak, és elvárhatóan új Ádám és Évaként egymásba szeretnek. Valóban így történt, Bill első látásra, vagyis inkább másodikra, beleszeretett Jennybe és meg is szöktek együtt egy albérletbe, amit Jenny fizetéséből tartottak fenn, aki egy mechatróniai szexbárban kereste a kenyerét, mindenféle mechanikus életformákkal közösülve. Érdekes dolog ez. Amikor az ember párját a fajtársai elégítik ki, akkor az szörnyű árulás és szívszakító, de ha gépekkel lelik egymásban örömüket, akkor az nem mozdít meg semmit egy olyan átlagos
fiúban, mint Bill. Mindig úgy gondolt a
megélhetésükre,
mintha
Jenny egy
vibrátortesztüzemben dolgozna. Soha nem jöttek rá, hogy a kemény munka mellékhatása miatt nem születhetett soha gyermekük. Lehet jobban jártak így, mint az emlegetett Évikéék, akiknek az egyik fiukat megölte a másik, egy kicsit hosszabb, de legalább ennyire tanulságos történet szerint. Szóval ők valóban boldogan éltek, míg meg nem haltak. Bill hobbyjává vált idővel a sportlövészet és harmincadik születésnapjára kapott is Jennytől egy menő lézerpisztolyt. Jól jött volna a tudása, ha valaha megtalálja őket egy vadász. Jenny álnéven pornóregényeket adott ki, amik közül a harmadik, a Piszkos gyönyör – olaj és vér című kötete a Viagrai Szépirodalmi Társaság Kék Folt Díját is elnyerte. Egyszóval teljes és boldog életet éltek, amit hiába is részleteznénk, mert végül mindketten meghaltak. (titkos információként hozzáteszem, hogy amikor a testük kipurcant, szellemüket bedigitalizálták és most mechanikus életformákként emberjogi aktivisták) Bunga és kedves kicsi lánya szót sem érdemel történetünk befejező részében, mindazok ellenére, hogy szörnyű kínhalált haltak, amikor Sína és a kegyetlen embervadász rájuk bukkantak és finoman kikérdezték őket Bill hollétéről. Nagy hiba volt teleragasztgatniuk a fényoszlopokat Bill fotójával, miután elszökött. Néha egy házikedvenc sodorja bajba az embert… vagy mást. Sína története legutóbb a SÁTÁN 2 nevű klassz kis helyen ért véget, ahol a szerencse éppen úgy forgandó, mint máshol és a kártyatartozások következményekkel járnak, éppúgy, ahogy máshol.
2
Hogyan került Sína egy alsónadrágban egy fogkefével a kezében egy shinoriai kaktusszal farkasszemet nézve élete legkínosabb szituációjába? Nem tudott kiszállni. Nyalifali csak vitte a pénzt, a kártyaadósságok csak gyűltek, és egy űrkalózkapitánynak tartozni nem mindig a legjobb állapot. Végül az adós az arénába került. A különös élőlény meglódult Sína felé és a lelátón egyszerre kezdett ujjongani mindenki. Szörnyű, de a Nyalifali robotprosti is más oldalán ujjongott már, hiszen őt is hamar elvesztette kártyán Sína uraság. Legalább csökkentek a kiadásai. A robot fenntartása nagyjából egy plázacica kitartásának éves költségvetésével egyezett meg naponta. Visszatérve a műanyagkerámia hölgy ujjongására, Sínának nem tudott nem eszébe jutni, milyen mélységesen unatkozott a nőpótlógép, amikor még nem az extulajdonosa várt a halálra az arénában. Nem sok idő volt ezen gondolkozni. A különös ellenfél hirtelen tüskék ezreit lőtte ki a majdnem meztelen férfi felé. Olyasmi történt, ami mindenkit meglepett. Sínára a magasból egy hatalmas dózis zöld, zselészerű takony, vagy takonyszerű zselé borult, ami bevonva testét megvédte őt a tüskéktől. Takony visszapattant a talajról, testében immár foglyával, és a magasan lebegő vadász-gép rámpáján landolt. Mellettük A vadász állt, egy különleges lézerpisztollyal, melynek egyetlen lövése apró darabkákra tépte a ritka kaktuszt. Az űrhajó felemelkedett, A vadász új szövetségesre talált Sínában. Sína jelenleg egy kaszinót vezet, de nem árulhatom el, hogy hol. Párezer évig egy horgásztanyát vezetett a Kvanna 4-en, robogóversenyeket bundázott meg a Hubardon, de amikor a CSIGATÉSZTA az álnevei ellenére a nyomára bukkant, ismét nyom nélkül eltűnt. A jegyzőkönyv szerint egy FirmányJets gépbalesetben eltűnt a tér-idő kontínuumban. Titkos informátoraim szerint egy darabig ismét álnéven pultoskodott valahol egy Debrecen nevű helyen, de utána nem tudni mi történt vele. A vadásszal akkor szakadt meg közreműködésük, mikor az emberi faj lekerült a kihalt/kihaló lények listájáról, így A vadász egy új, roppant ritka, elfoghatatlan prédát tűzött ki célul, úgy döntött, egyszer lelő egy becsületes politikust. Takonnyal írt életrajzi könyve szerint ilyen prédát sose sikerült becserkésznie és keserűen halt meg, valahol a mélyűrben. < észrevehetően reklámmal kitöltendő hatásszünet > < Kevés a tévécsatornája? Látogasson el a turisztikailap.atw.hu – ra! > < Unja a szürke hétköznapokat? Vásároljon Koholt Pólót! (A Sznobáliai Arcegylet ajánlásával!) > < FirmányJets! Utazzon velünk, tegnapra odaér! > < észrevehetően reklámmal kitöltendő hatásszünet vége > Ott jártam, hogy lekerültünk a kihaló fajok listájáról. Mindez egy lelkiismeretes tudósnak köszönhető, aki nem szereti vadon élő humanoid, gondolkozó lényeken kikísérletezni biológiai fegyvereit, ezért úgy döntött, fog egy bolygót egy naprendszerben, hozzá egy kihalt fajt, ami nagyjából hasonlít a többire és betelepíti annak klónozott példányaival. Bár hivatalosan több ember már nem létezett, de
3
két emberjogi aktivista robot segítségével hozzáfért A csöves nyálmintájához és azt egy kicsit összeborzolva, majdnem egymilliárdnyi primitív embert klónozott ki kísérleti bolygójára, ahol azóta is mindenféle betegségekkel kínozza őket. AIDS, Ebola, ilyesmik. Fogalma sincs róla, hogy egyszer lesz egy fiú ezen a bolygón, akit Billnek hívnak és az egyik ilyen kísérleti cucc miatt kell majd nemi betegséggel orvoshoz mennie. Időpudvalék? Lehet, de minden történet menőbb, ha ott ér véget, ahol kezdődik. Az lelombozó, ha azt írom, ez egy másik Bill és semmi köze nincs történetünkhöz? Nem írom.
A történetnek itt lenne vége, ha nem állna szándékomban a boldogságról írni. Ha jól emlékszem, Jeffrey, Hong és Nathan, nomeg Jimbo, a yetirocker, akikről eddig nem esett szó történetünk befejező részében. Általuk képzelem el a boldogságos békét valahogy. Videójáték, zigzag koktélok, házibulik és semmi, de semmi stresszelés. Jól hangzik? Persze a romantika meg a többi sem maradt el az életükből, de erre nem igazán pazarolnék sorokat. A lényeg, hogy ők valóban boldogan éltek, amíg meg nem haltak. És már megint ez az átkozott befejező szlogen! Egy zombis történet elején meg azt lehetne írni, hogy boldogan haltak, amíg fel nem támadtak? Nem kéne belekeverednem ebbe a kérdésbe. Ami fontos, hogy ez a történet lezárult, ha nem is a megfelelő módon. Ne feledjétek el, hogy bárhol is jártok a galaxisban, mindenütt csak turisták vagytok és bárkivel is hoz össze titeket a sors, ő is csak egy turista a ti életetekben. Egy turista pedig, ha nem érdeklődik az őt körülvevő új, érdekes dolgok iránt, akkor csak időt és energiát pazarol. Jó esetben csak a sajátját.
És hogy velem mi lesz? Remélem, tudok még hallatni magamról, de többé már nem jelentkezem ebben a stílusban. Ha nagyon eltűnnék, akkor valószínűleg valahol egy kies planétán keringek és olcsó sörért gyenge történetekkel traktálom a turistákat!
Bon Voyage! WWW.NAGYATTI.UW.HU 2012
4
