Mark Ravenhill : Some Explicit Polaroids

Mark Ravenhill : Some Explicit Polaroids

Polaroid

Szereplık Helen Nick Nadia Victor Tim Jonathan A dılt vonal (/) azt jelzi, hogy a következı szereplı is belekezdhet a szövegébe, és ezáltal egymást átfedı dialógusok alakulnak ki.

ELSİ JELENET Helen lakása. Nick és Helen. Nick át van ázva. Helen:

Nick! A kurva életbe! Nick!

Nick:

Szia, Helen.

Helen:

A kurva életbe!

Nick:

Próbáltalak hívni.

Helen:

Csurom / víz vagy.

Nick:

Ja. Zuhog odakint.

Helen:

Aha.

Nick:

Próbáltalak hívni. Hogy tudd. És ott voltam, és nem bírtam rájönni, hogy hova kell bedobni a pénzt, és volt mögöttem egy lány, és azt mondta, hogy ezek csak kártyát fogadnak el, talán zsugásnak nézett? Mi a faszt jelent az, hogy csak kártyát fogad el?

Helen:

Figyelj, nekem muszáj...

Nick:

Át vagyok ázva. Ruhát kéne / váltanom.

Helen:

Nick, épp indulóban voltam.

Nick:

Arra gondoltam, hogy talán van még nálad néhány cuccom...

Helen:

Tessék?

Nick:

Valami, amit átvehetnék?

Helen:

Nick. Mindent kihajítottam.

Nick:

Hogyan? Az összeset?

Helen:

Az összeset. Évekkel ezelıtt.

márton róza krsiztina fordítása


Nick:

Jó-jó. Értem. Jól nézel ki.

Helen:

Van egy megbeszélés, el kell mennem.

Nick:

A liftben egy kiskölyök megpróbált anyagot eladni nekem. Nem lehetett több hétnél. Azt mondtam neki: Nem kéne drogot árulnod ennyi idısen. Mire azt felelte: Akkor mégis hogy’ vehetnék egy PlayStationt?

Helen:

Sok ilyen történet van.

Nick:

Mi a szar az a PlayStation? Hogy van a mamád?

Helen:

Meghalt.

Nick:

Igen. Igen. És a tanács hagyta, hogy...

Helen:

Megvettem.

Nick:

Komoly?

Helen:

Igen. Megvettem a lakást a tanácstól.

Nick:

A kurva életbe, Helen.

Helen:

Ja. Burzsuj lettem. No, mit csinálsz most velem? Bombát hajítasz a postaládába? Ülısztrájkolsz a kaputelefonnál? Vagy talán elrabolsz / és mindenféle borzalmas dolgot mővelsz velem?

Nick:

Nem-nem-nem! Megváltoztam.

Helen:

Remek.

Nick:

Tényleg szeretnék átöltözni. Náthát vagy mit kaphatok így, azt hiszem.

Helen:

Nick...

Nick:

Talán ha én...

Helen:

Nincs idım erre. Nick elkezdi levenni a ruháit.

Helen:

Nick.

Nick:

Nincs győrő. Nem vagy / férjnél.

Helen:

Nem.

Nick:

Jó döntés, azt hiszem. Csak semmi kötöttség. Megtartani a függetlenségedet. Engedni a kísértésnek, nem csak eljátszani vele.Tényleg remek döntés, amit hoztál.

Helen:

Volt valaki.

Nick:

Ja.

Helen:

Egy nı, néhány évig. De végül aztán elköltözött.

Nick:

Nı?



Helen:

Igen. Amerikába költözött.

Nick:

Komoly? / Nı?

Helen:

Programozó volt. Azóta is kapom a fura lapokat a Szilícium Völgybıl.

Nick:

Akkor te egy... Hogyan? Te egy...

Helen:

Volt néhány fickó / is persze.

Nick:

Ja-ja. Még mindig remekül nézel ki.

Helen:

Középkorúnak nézek ki. Középkorú vagyok.

Nick:

Nem, te... Szóval akkor perpillanat senki sincs képben?

Helen:

Talán. Nem. ...de ehhez semmi közöd, nemde?

Nick:

Nulla csinifiú a hálóban? Nulla szumós lédi a kanapé mögött?

Helen:

Nulla. De csak mert mind elbújnak, ha meghallják, hogy nyílik az ajtó. Ami nem jelenti azt, hogy nálam mősoron van a dolog.

Nick:

Nem kérdés volt.

Helen:

Oké. Csak azért mondtam, mert ha esetleg arra gondolnál... Nem.

Nick:

Akkor jó.

Helen:

Vissza kell venned ezeket. Megbeszélésem van, és máris késésben vagyok.

Nick:

Ja.

Helen:

Pont indulóban kaptál el.

Nick:

Milyen megbeszélés?

Helen:

Tanácsülés. Tanácsos vagyok.

Nick:

Igen?

Helen:

Igen. Mostanában tanácsos vagyok, ezért...

Nick:

Szép ruha.

Helen:

Ezért a szép ruha. Figyelj. Itt egy farmer és egy poló, Finnoula hagyta itt. Szép nagydarab lány volt. Elviheted.

Nick:

Kéne egy hely, ahol meghúznám magam.

Helen:

Hm.

Nick:

Meg vagyok szorulva, és kell egy hely, ahol meghúzhatom magam, és arra gondoltam, te talán befogadnál, amíg...

Helen:

Sajnálom, Nick.

Nick:

Csak egy kis idıre.



Helen:

Nem.

Nick:

Miért?

Helen:

Mert nem akarom. Mert nem akarom, hogy itt legyél.

Nick:

Érted tettem.

Helen:

Kapd be.

Nick:

Azért tettem, mert azt akartad, tegyem meg.

Helen:

Mi ez a baromság? Ez baromság.

Nick: gecit.

Azt mondtad: Az a geci a világ szemete, és valakinek ki kéne nyírnia azt a

Helen:

Mindannyian mondtunk ilyeneket. Ilyen szarságokat szövegeltünk, / megállás nélkül.

Nick:

Én nem hibáztatlak... Figyelj. A papád..., amikor elbocsájtották a papádat, mert az a gazember felvásárolta a céget, hogy aztán azonnal túladjon rajta, busás haszonért, és ezért kihajítja a papádat, és te halottnak akartad látni.

Helen:

Húsz éves voltam. Mindenki fasiszta volt, szarházi vagy osztályáruló. „Edd a burzsujt!”1. Folyton ezt kántáltuk, úgy értem, mi a faszt jelent az, hogy „edd a burzsujt”?

Nick:

És azt mondtad nekem:... Meg kéne ölni az ilyet.

Helen:

Ezt mondtam volna?

Nick:

Igen.

Helen:

Akkor nagyon hülye voltam.

Nick:

És én azt mondtam: Én megteszem.

Helen:

Nem emlékszem. Mert még elképzelni sem bírom, hogy valaha azt hittem...

Nick:

Nekem valóságos volt. Szarházi, osztályáruló. Nekem nem játék volt.

Helen:

Hát ja, akkoriban mindannyian azt hittük, hogy valóságos. Hittünk benne, akkoriban. Te még mindig hiszel benne?

Nick:

Csak most kerültem ki. És most semmit sem értek.

Helen:

Hát, minden megváltozott.

Nick:

Te is megváltoztál?

Helen:

Persze. Nézz rám.

Nick:

Hadd maradjak.

Helen:

Nem.

1

Egy rockszám címe, egy korszak mottója, legenda. Magyarul?



Nick:

Rád nézek, és még mindig ugyanazt az izét érzem. Irántad.

Helen:

Pedig egy másik embert nézel.

Nick:

Ugyanazok az érzések.

Helen:

Komoly?

Nick:

Ja. És te mit érzel most?

Helen:

Nem tudom.

Nick:

Néhány régi érzés?

Helen:

Talán... Igen, néhány régi érzés.

Nick:

Csak néhány napig.

Helen:

...Oké.

Nick:

Tanulni akarok. Meg akarom érteni, hogy hogy mőködik most a világ.

Helen:

Engem ne kérdezz. Az apróságokkal kezdd... Oké?

Nick:

Rendben.

Helen:

Lépésrıl lépésre, megteszed, amit megtehetsz, de nem keresed a nagyobb képet, nem általánosítasz.

Nick:

Mindig remek tanár voltál.

Helen:

Komoly?

Nick:

Ja. Megtanítottál egy csomó izére.

Helen:

Miféle izére?

Nick:

Mindenféle izékre. Csókolóznak.

Nick:

Kicsit berozsdáltam néhány dologban. Kéne egy kis ismétlés.

Helen:

Akkor ülj le és ismételd magad.

Nick:

Van arra egy szó.

Helen:

Nem jut eszembe.

Nick:

A börtönben csak az jut.

Helen:

Itt is csak az jut.

Nick:

Milyen kár.

Helen:

Most mennem kell. Késıbb találkozunk.

Nick:

És mirıl szól az az értekezlet, tanácsos?



Helen:

Unalmas izék.

Nick:

De mégis.

Helen:

Semmi... Unalmas izék.

Nick:

Mondd el. Mondd el.

Helen:

A busztársaságokról. Szétzilálták a buszjáratokat, és most százával kóvályognak a különbözı buszok és az egész egy nagy kupleráj, és én próbálok rendet tenni...

Nick:

Az a dolgod, hogy megszervezd a buszmenetrendet?

Helen:

Az a dolgom, hogy megszervezzem a buszmenetrendet. Igen.

Nick:

A kurva életbe.

Helen:

Látod? Tudtam, hogy ezt fogod csinálni. Annyira tudtam!

Nick:

De mit?

Helen:

Gúnyolódsz.

Nick:

Gúnyolódtam?

Helen:

Igen. Gúnyolódtál. Szépen, leplezetlenül gúnyolódtál, bazmeg.

Nick:

Hát...

Helen:

Hát? Mi? Mi?

Nick:

Ez azért egy kicsit piti, nem?

Helen:

Neked. Talán neked igen. De ha ott ragadsz valami szaros kis helyen, és az egyetlen módja annak, hogy kijuss, az egyetlen módja, hogy eljuss a boltba, az a busz / és per pillanat nincs busz, akkor valójában nagyon fontos valójában.

Nick:

Hogy eljuss a boltba? Hogy eljuss a boltba?

Helen:

Valójában megpróbáljuk kicsit jobbá tenni az emberek életét. Te tettél ezért valamit is valaha / Nick? Mit tettünk mi? Szájaltunk, szájaltunk, szájaltunk, meneteltünk, meneteltünk, tiltakoztunk. Tiltsuk be ezt, döntsük meg azt, de tettünk valaha bármit is?

Nick:

És mi van a nagy célokkal? Miért vannak szaros kis helyek? És elsısorban, miért élnek ott emberek? / A nagy célokra kellene menned.

Helen:

Ó hogyne. Jöjjön a forradalom! – aztán ez lett belıle. De míg várakozunk...

Nick:

Addig is bíbelıdjünk a buszmenetrenddel. / Igenis kibaszottul piti. Helen felkapja Nick ruháit

Helen:

Mondj egyetlen konkrét dolgot, amit tettünk. Gyerünk, Nick. Kopj le. Kopj le.

Nick:

Sajnálom, én...



Helen: Menj.

Nem akarom, hogy itt maradj. Látni sem akarlak. Soha nem is akarlak látni.

Nick:

Helen, én annyira sajnálom... Én nem úgy értettem, hogy...

Helen:

Viszlát. Vár rád odakint egy nagy, rossz, beteg világ. Kopj le.

MÁSODIK JELENET Repülıtér Nadia:

Mert mindannyiunknak van saját útja, amit beutazunk. Mindegyikünknek van egy saját ösvénye, és nem mindig látjuk az ösvényt persze, és néha úgy tőnik, az egésznek semmi értelme. Tudod? De természetesen van. Mindennek van értelme.

Victor:

Te hiszed ezt?

Nadia:

Igen, persze.

Victor:

Én nem hiszek.

Nadia:

Nem?

Victor:

Szerintem mindenki ırült. Egész világ kibaszott ırült.

Nadia:

Talán annak tőnik...

Victor:

Igen. Minden totál ırült. Nekem tetszik. Én egy ırült vagyok.

Nadia:

Te nem.

Victor:

De-de, totál kibaszott ırült.

Nadia:

Szerintem nem vagy ırült.

Victor:

Minden nap felébredek, és azt mondok: Egy újabb kibaszott ırült nap. Mit fogok ma csinálni?

Nadia:

Szerintem te nagyon szép ember vagy.

Victor:

Tetszik testem?

Nadia:

Belül. Szép vagy belül.

Victor:

Nem tetszik neked testem?

Nadia:

Nagyon klassz tested van, persze.

Victor:

Kibaszott fantasztikus testem van. Pornóban kéne nyomnom. Ilyen testtel gigasztár lehetnék. A pasik megırülnek testemért.

Nadia:

Sok partnered volt?

Victor:

Kérlek?



Nadia:

Sok pasid volt?

Victor:

Pasim, igen. Sok pasim. Megırülnek testemért. De apám is, igen? Apám és bátyám megırülnek a testemért.

Nadia:

Vagyis... szoros köztetek a kötelék?

Victor:

Kérlek?

Nadia:

Nagyon szeretı családod van.

Victor:

Igen, azt hiszek. Igen. Bátyám, ı szeret fotózni engem, tudod? Polaroid? Tizennégy éves korom óta. Polaroidok testemrıl. Látod? (Odaadja Nadiának a polaroidképeket.) Látod? Kibaszott fantasztikus test.

Nadia:

És ez a te...? Jó, jó.

Victor:

És azt mondok bátyámnak, amikor tizennégy vagyok: lehetnék a pornóban.

Nadia:

Hát ez remek.

Victor:

Igen?

Nadia:

Igen. Szerintem az remek, amikor az embernek van egy ambíciója. Valami, amit akarsz és tényleg teszel is érte.

Victor:

Egy nap olyan kibaszott ırült voltam, hogy fogtam polaroidokat és... hogy van szó, kérlek?... én... beszkennelek polaroidokat honlapra és mondok: Nézzétek ezt a klassz testet. Klassz test, ırült srác. Vannak arrafelé más ırült srácok akik témázni akarnak ezzel a kibaszott ırült testtel?

Nadia:

Nahát, ez fantasztikus szerintem. Én nem tenném. Megnyílni.

Victor:

Igen. Nyílni. Éhes luk.

Nadia:

A lehetıségeknek.

Victor:

És te mit akarsz?

Nadia:

Hát...

Victor:

Miért teszel?

Nadia:

Még nem tudom. Még csak próbálom megtalálni, érted? Hogy hol az igazi helyem az univerzumban. Semmi sem köt, ami klassz azért. Néha meg kell nyílnod a lehetıségek elıtt, még azelıtt, hogy igazán dönthetnél, tudod?

Victor:

Tim mikor ér már vissza? Tényleg tetszik a japán srác ötlet. Egy évben száz napot barlangban tartana.

Nadia:

De te Timet választottad.

Victor:

Londont választottam.

Nadia:

De Tim hozott ide. Tim fizetett neked, hogy itt legyél.

Victor:

Londonban mindenki sok évekkel ezelıtt abbahagyta „van értelme” szart, érted? És most jól érzik magukat. Én szeretem szemetet, értve? Szeretem,



amikor minden szemét. Szemét zene, szemét kaja, szemét emberek. Én szeretem ezeket témákat. Nadia:

Szerintem Tim nem szemét.

Victor:

Dehogynem, mondta nekem. A honlapján: én egy száz százalékos, színtiszta szemét vagyok.

Nadia:

Talán azért mondta, mert...

Victor:

És én azt mondom: ez az. Ez az srác, akivel találkozni akarok. Ezzel szemét sráccal.

Nadia:

Szerintem Tim önértékelése...

Victor:

Kérlek?

Nadia:

Szerintem Tim nem mindig értékeli önmagát. De Tim valójában egy nagyon szép ember. Egy nagyon szeretetteli ember.

Victor:

Ó, nem. Az nem lehet.

Nadia:

Dehogynem. Egy ember, aki sok-sok szeretet tud adni.

Victor:

És ezt miért nem mondta nekem?

Nadia:

Igen. Valójában egy nagyon érzékeny ember.

Victor:

Hazudott nekem. Bassza meg. Miért nem mondta?

Nadia:

Nem tudom. Talán mert beteg volt és nagyon sebezhetı.

Victor:

Beteg?

Nadia:

Lehet.

Victor:

Tim beteg?

Nadia:

Nem, én nem...

Victor:

Most miért történik ez velem? Mindig így járok. Én egy ırült srác vagyok, és csak ökörködni akarok, csak élvezni akarok a... Miért mondanak nekem srácok kibaszott hazugságokat? Szeretnivaló, érzékeny, sebezhetı, beteg. Baszd meg.

Nadia:

Mit csinálsz?

Victor:

Lelépek.

Nadia:

De Tim még nem ért vissza.

Victor:

Nem akarom látni hazugot.

Nadia: metróhoz.

Kérlek, várd meg. Egy perc, és itt lesz a kajával, és utána / mehetünk a

Victor:

Nem, nekem nem kell ez.

Nadia:

Szeretné, hogy itt légy. Annyira várta, hogy... Ez olyan sokat jelent / neki.



Victor:

Jelent? Jelent? Baszd meg jelentet. Semmi sem jelent semmit, értve? Elindul a kijárat felé.

Victor:

Találok valami csávót, aki fizeti, hogy lelépjek innen.

Nadia:

Kit?

Victor:

Egy akármilyen csávót. Mind megırülnek értem. Valami csávó elrepít Japánba, és barlangban élek majd. Megérkezik Tim édességgel és meggyszörppel.

Tim:

Itt van apuci. Idesüss. Tiszta kutyaszar, finom. A java színtiszta fos. Vitaminnak nyoma sincs, mesés. Ajándék zsákbamacska mindenkinek. Neked...

Nadia:

Köszönöm.

Tim:

És neked is.

Victor:

Nem.

Tim:

A tiéd. Különleges szemétszállítás.

Victor:

Nem kell.

Tim:

Meggyszörp? Gyerünk, mindenki....

Victor:

Rohadt geci.

Tim:

Ki a...

Victor:

Te, te rohadt geci.

Tim:

De hát mit...?

Nadia:

Kérlek. Sajnálom.

Victor:

Érzékeny? Azt mondta, te vagy érzékeny.

Tim:

Hát nem kellett volna ezt mondania. Miért csinálod mindig ezt?

Nadia:

Nem tudtam.

Tim:

Pont, amikor összejövök valakivel. Pont, amikor bandázhatnék végre.

Nadia:

Én csak szerettem volna, ha tudja, hogy / vannak érzéseid.

Tim:

Nincs itt semmi megértenivaló.

Victor:

Én megyek.

Tim:

Ne.

Nadia:

Hogy érzel valamit.

Tim:

Nem, én nem. Én nem érzek semmit, értve vagyok?



Nadia:

De igen, te is tudod, hogy igen, / és én tudom, hogy kell az életedbe valaki, mert van benned ez a hiány...

Tim:

Ezt nem te mondod meg. Én szórakozni akarok.

Nadia:

És érezzük ez a hiányt.

Tim:

Csak azért, mert te... Csak azért, mert neked senkid sincs.

Nadia:

Nekem ott van Simon.

Tim:

Tényleg?

Nadia:

Igen, néha... gyakran van ı nekem.

Tim:

Nézz már magadra, Simon mit tesz veled. Nézz magadra, mennyit bánt, / hogy folyton bánt.

Nadia:

Nem. Oda se figyelek erre a negatív szövegre.... Nem. Most elmegyek. Visszamegyek, egyedül. Megyek. És ki tudja? Talán találkozom valakivel útközben. Mert én nyitott vagyok, mert én békében vagyok önmagammal és nekem nem kell...

Tim:

Mit? Mit?

Nadia:

Fizetnem egy... szex... rabszolgáért. Nadia kimegy.

Tim:

Nem kellett volna ezt mondania, ez nem igaz.

Victor:

Neked nem kell rabszolga?

Tim:

Ha érzek valamit is, az nem igaz.

Victor:

Hm. Ez jelent semmit?

Tim:

Igen, semmit.

Victor:

És vagy szemét?

Tim:

Mindketten szemetek vagyunk. Gyere már, egyél valamit, egyél egy kis szart. Elıveszi a piruláit. És Nadia is szemét, tényleg. Rendben van a csaj, kis idı és megszereted. Jó volt hozzám. Jól éreztük magunkat együtt. Beveszi a tablettákat.

Victor:

Te vagy beteg?

Tim:

Nem.

Victor:

Csaj azt mondja, beteg vagy.

Tim:

Nem.



Victor:

Akkor mi ez? Ez gyógyszer.

Tim:

Ez? Ez színszar. A legfinomabb szar, amivel feltölthetem a testem.

Victor:

Nem akarok beteg emberek közelében lenni. Csúnya testük van.

Tim:

Okés.

Victor:

A világon akárhol lehetnék, akármelyik sráccal.

Tim:

De én fizettem érted. A tulajdonom vagy.

Victor:

Kérlek. Milyen az, lenni betegnek?

Tim:

Sajnálatot érzel?

Victor:

Nem.

Tim:

Akkor mit érzel?

Victor:

Semmit.

Tim:

Rendben, kölyök, mert figyelmeztetlek, ha érzel valamit, azonnal kiraklak, oké? És fizetheted a hazautad.

Victor:

Értve.

Tim:

Gyere. Felemel egy édességet. Egyet a papa kedvéért. Ham. Ham. Ham. Eteti Victort. Jó.

HARMADIK JELENET Nadia lakása. Sötét. Nick:

És hova akarod...?

Nadia:

Csak ide. Nadia bejön, Nick támogatja. Csak a körvonalaikat látjuk. Nadia térdig érı kabátot visel.

Nadia:

Ó, basszus, basszus.

Nick:

Ugyan. Már jól vagy.

Nadia:

A picsába. Annyira...

Nick:

Mgen?

Nadia:

Annyira émelygek.



Nick:

Mgen?

Nadia:

Annyira, hogy mindjárt... Nem, nem. Jól vagyok. Jól vagyok.

Nick:

Oké. Nadia felkapcsolja a lámpát. Most látjuk, hogy a szája fel van hasadva és be van dagadva.

Nadia:

Így már jobb. Szünet.

Hát, kössz. Nick:

Semmiség.

Nadia:

De igazán, kössz. Elképesztı voltál. Ahogy elıugrottál, mint derült égbıl a....

Nick:

Hát ja... Nem igazán szeretem, ha egy fickó ilyesmit csinál egy nıvel.

Nadia:

Persze, hogy nem.

Nick:

Nem szeretem azokat a fickókat, akik / nem tisztelik...

Nadia:

Oké.

Nick:

Ki nem állhatom.

Nadia:

Persze, hogy nem. Figyelj. Azt hiszem, neked most...

Nick:

Ja. Nadia kimegy a konyhába. Nick tétovázik. Talán azt várják tıle, hogy menjen el? Végül úgy dönt, marad. Bejön Nadia, az arcához egy csomag fagyasztott élelmiszeres zacskót szorít. Nem látja Nicket.

Nick:

Egyébként ki volt?

Nadia:

Jaj. Heló. Épp lezártalak. Idebent. Múlt idı.

Nick:

A fiúd volt?

Nadia:

Nem tudom. / Már jól vagyok, és ha neked el kell...

Nick:

Nem tudod?

Nadia: éve.

Tudtam, hogy jól fog jönni egyszer. A hőtıben volt, amikor beköltöztem. Két

Nick:

Nem tudod, hogy / a fiúd-e?

Nadia:

És arra gondoltam: Majd csak jó lesz valamire. Persze nem akartam megenni. Úgy értem, minıségét megırzi 1984 decemberig, az ilyesmit nem eszi meg az ember, ugye?

Nick:

Hogy lehet az, hogy / nem tudod, a fiúd-e?



Nadia:

De arra gondoltam: Tartsd csak meg. Mindennek megvan a maga rendeltetése. Minden jó valamire. Te nem így gondolod?

Nick:

Akkor ki volt? Egy idegen?

Nadia:

Nem. Nem egy idegen.

Nick:

Akkor? Ex-pasi? Ex-férj? / Egy strici vagy...

Nadia:

Jaj... skatulyák, skatulyák. Simon egy barát, akivel idınként kefélünk. Ha ahhoz van kedvünk.

Nick:

És aki idınként agyonver.

Nadia:

Nehéz gyermekkora volt.

Nick:

Nem sokra megy vele most, hogy felnıtt.

Nadia:

Megtesz minden tıle telhetıt, azzal a tudással, ami van neki.

Nick:

Tényleg?

Nadia:

Igen. Az üzenetrögzítıhöz megy és megnyomja a lejátszást. Üzenetrögzítı (nıi hang): Heló. Na, visszahívtalak, mert hívtál, hogy hívjalak vissza, mert hívtalak, hogy hívjál vissza. / Satöbbi-satöbbi. És így tovább. Ad infinitum. Szóval. Hívj vissza.

Nadia:

(nevet) Hát most el tudod ezt képzelni? Három hónapja üzengetünk, de még nem beszéltünk? Üzenetrögzítı (férfi hang): Szia te szexi szexfantaszta. Fantasztikus voltál. / Fantasztikus voltam. Csináljuk megint.

Nadia:

Görény. Nagy hiba volt, nagy hiba. Nem valószínő. Szünet. Figyelj. Már jól vagyok. Komolyan, minden rendben. Szóval ha el akarsz... lassan vissza kéne menned a fiúdhoz, nem?

Nick:

Nem. Nem.

Nadia:

Akkor valami pasi után nézni?

Nick:

Nem.

Nadia:

Nem?

Nick:

Én... sz’al... nem vagyok meleg. Heteró vagyok.

Nadia:

Tényleg?

Nick:

Ja, tényleg. Vagy nem úgy nézek ki, mint aki...

Nadia:

Úgy nézel ki, mint egy...



Nick:

Egy sittes?

Nadia:

Egy sittes. Úgy nézel ki, mint egy sittes vagy mint egy homokos. És mivel nem vagy sittes...

Nick:

Nem vagyok homokos.

Nadia:

Akkor mi vagy?

Nick:

Én csak mentem végig azon az utcán...

Nadia:

Ami egy nagyon homokos utca.

Nick:

Hogy eljussak egy másik utcába, ahol van egy táncos kocsma.

Nadia:

Szeretsz táncolni?

Nick:

Nem vagyok valami nagy táncos.

Nadia:

Lefogadom, / hogy lehetnél.

Nick:

Nem tudok táncolni. De ez a kocsma. Vannak csini lányok, akik a pulton táncolnak. És szinte... semmi sincs rajtuk.

Nadia:

Semmise?

Nick:

Szinte semmi... igen.

Nadia:

Muffok.

Nick:

Ja.

Nadia:

Mit akar egy ilyen klassz csávó, mint te, olyan muffoktól, mint ık?

Nick:

Társaságot.

Nadia:

A magány?

Nick:

Ja. Szünet. Nick odahajol, hogy megcsókolja. Megcsókolja. Nadia felsikít.

Nadia:

Picsába, picsába.

Nick:

Sajnálom, sajnálom.

Nadia:

Megint vérzik.

Nick:

Annyira sajnálom.

Nadia:

Hülye segg. Nadia kimegy a hálószobába.

Nick:

Van valami, amiben...

Nadia:

(kintrıl) Ja. Kopj le.



Nick:

Jól van. Meglesz. Ja. Lekopok, és ha Simon legközelebb kiveri a szart belıled, én nem fogok... Ja. Elindul. Megszólal a telefon. Szól a telefonod... Üzenetrögzítı (férfi hang): Hé, figyelj, csak azt akarom mondani, hogy milyen nagyon sajnálom... figyelj, tudom, hogy elbasztam... és komolyan úgy érzem, hogy most eltéptem ezt a szövedéket... tényleg próbálom végigcsinálni... ezt az önfegyelem témát vagy mit. Én tényleg... meg akarom érteni, miért van szükségem arra, hogy bántsalak. És beszélni akarok errıl, szükségem van arra, hogy beszéljek róla. És arra gondoltam, felugrom. Figyelj. Tudom, hogy ott vagy. Tudom, hogy hallgatod ezt. És. Le akarom mosni a vért... Meg akarom... már úton vagyok. Én... Nick felveszi a telefont.

Nick:

Simon?... Nem számít, ki vagyok. Nem számít. Nadia bejön. Kézitükör és mosdókesztyő van nála, azzal itatja fel a vért. Nick nem veszi észre.

Nick:

(a telefonba) Mert én egy oltárian nagyon nagy, dühös szemétláda vagyok, és most itt vagyok és meg ne próbálj a közelébe jönni vagy bármi, értve vagyok? Igen? Nick leteszi a telefont.

Nadia:

Elég ijedt ember vagy, ugye?

Nick:

Hogy?

Nadia:

Ijedt ember. És dühös ember.

Nick:

Úgy valahogy.

Nadia:

Igen. Gyakran nagyon együtt járnak. Félelem és düh. Én egy rendes ember vagyok.

Nick:

Ja.

Nadia:

Nem. Én vagyok. Amit nem valami egyszerő kimondani. Úgy értem, most már ki tudom mondani. Én egy rendes ember vagyok. De ez nekem is egy új dolog, tudod?

Nick:

Oké.

Nadia:

Gyakorolnunk kell. A tükörrel. Belenéz a tükörbe.

Én egy rendes ember vagyok. Nick:

Értem.

Nadia:

Engedélyt kell kapnom rá, hogy megtehessem, érted? Mert korábban persze senki sem engedélyezte, de most... És veled mi a helyzet? Nyújtja a tükröt.



Adj egy esélyt. Ha készen állsz, hogy... adj egy esélyt. Nick belenéz a tükörbe.. Nadia:

Mire gondolsz?

Nick:

Én...

Nadia:

Ne cenzúrázd magad. Az elsı dolgot, ami eszedbe jut.

Nick:

Kibaszottul öreg.

Nadia:

Igen?

Nick:

Azt gondolom, hogy kibaszottul öregnek látszom.

Nadia:

És hogy érzed magad ettıl?

Nick:

Csak... olyan ısi.

Nadia:

Klassz arcod van. Karakteres arc.

Nick:

Sokkal jobban szoktam kinézni ennél.

Nadia:

Az vagy, aki vagy.

Nick:

Úgy értem, soha nem voltam egy Steve McQueen...

Nadia:

Steve McQueen?

Nick:

Ja. Soha nem voltam...

Nadia:

Ki az a Steve McQueen?

Nick:

İ egy... jóval a te idıd elıtt kellett lennie.

Nadia:

De nem ragadsz le az arcodnál, ugye? Nem szabad hagynod, hogy leragadj.

Nick:

Soha nem törıdtem a külsıségekkel.

Nadia:

N’gen. Ami belül van, az számít, nem? És nekem csak olyan emberek voltak az életemben, akik igazán szép belsıjük2 volt. Mert én egy rendes ember vagyok, és az vonzza a rendes embereket, tudod?

Nick:

Tényleg?

Nadia:

És ezért vagy te most itt.

Nick:

Simon nem tőnt túl rendes embernek.

Nadia:

Simon oké.

Nick:

Megütött. És azt hiszem, ütne még tovább is...

Nadia:

Jó, hogy megtörtént. Tényleg. Mert ha Simon nem ijed meg...

2

Sic!



Nick:

Megijedt?

Nadia:

N’gen. Ha Simon nem ijed meg, akkor nem találkozom veled.

Nick:

Szerintem Simon nem volt megijedve.

Nadia:

Ó, dehogynem.

Nick:

Szerintem Simon olyan ember, aki győlöli a nıket. Szerintem Simon az a fajta szarházi, aki szeret nıket / ver ni.

Nadia:

De megnézed belül... Simon meg van ijedve, és azon az egyetlen módon fejezte ki a félelmét, ahogy ki tudja fejezni.

Nick:

Felhasította az ajkad.

Nadia:

Nem emlékszem.

Nick:

Emlékezned kell.

Nadia:

Az már a múlt.

Nick:

Vérzett.

Nadia:

Vérzett?

Nick:

Persze, hogy vérzett. Egy csomó vér volt.

Nadia:

Én nem tartogatom ezeket a dolgokat.

Nick:

Nem?

Nadia:

Eleresztem ıket. Nem fogom megsebezni magam azzal, hogy tartogatom ezeket az érzéseket. Az megsebezne engem.

Nick:

Talán majd én teszek valamit. Talán kirúgdalom Simonból a szart.

Nadia:

És ez megsebezne téged.

Nick:

Megteszem. Hol lakik az a rohadék? Hol a picsában van?

Nadia:

Hé! Hé-hé! Nyugi!

Nick:

Vissza kéne ütnöd.

Nadia:

Nem.

Nick:

Nem hagyhatod, hogy ezek eltapossanak.

Nadia:

Ezek?

Nick:

A férfiak. Nem hagyhatod, hogy... ki kell állnod magadért.

Nadia:

Hé. Ne általánosíts. Ne skatulyázd be így az embereket. „Férfiak”. Mit jelent ez? „Férfiak”. Simon egy ember.

Nick:

Simon egy szexista barom.

Nadia:

Belül kisgyerek. Belül mindannyian kisgyerekek vagyunk.



Nick:

Én nem. / Én nem.

Nadia:

Ó, dehogynem.

Nick:

Én egy nagy és dühös felnıtt vagyok, az vagyok. Valaki, aki nem hagyja, hogy mindenféle rohadékok átejtsék.

Nadia:

Szerintem Simon / nem ejtett át téged.

Nick:

Valaki, aki elkapja a rohadékokat, mielıtt azok kapnák el ıt.

Nadia:

Senki sem akart átejteni... kivetíted...

Nick:

Ugyan menj már, menj már. Tele van velük a világ. Ja... A rendırség, a... a multik... A fegyvercsempészek... a diktátorok. / Mindenütt ott vannak, és neked meg nekem, nekünk ki kell állnunk és... Nadia nevet.

Nick:

Most mi van? Mi van?

Nadia:

Vicces vagy.

Nick:

Vicces? Vicces vagyok?

Nadia:

Jaja. Ez a düh. Ez...

Nick:

Ez nem vicces, ez nem... ez nem vicces, amikor... mert Simon egy tünet, Simon egy... amikor folyton behúzhatnak neked.

Nadia:

Ne általánosíts... / ne...

Nick:

Tenned kell valamit, valamit, ami... Durván rázni kezdi Nadiát. Olyan, mintha alvajáró lennél. / Alvajáró vagy. Gyerünk. Ébredj. Ébredj.

Nadia:

Hé! Elég. Elég. Elég ebbıl. Eltolja Nicket. Szünet. Most megint vérzik. Már megint vérzik, miattad. Az ajkához teszi a törölközıt. Szünet.

Nick:

Figyelj. Én sajnálom. Sajnálom.

Nadia:

Ja. Hát...

Nick:

Basszus. Én... Nick elindul a kijárat felé.

Nadia:

Mit csinálsz? Miért mész?



Nick:

Mert azt hiszem, kéne.

Nadia:

Hát akkor ne tedd azt, amit szerinted kéne...

Nick:

Szerintem én egy rohadék vagyok és szerintem nem kéne itt lennem.

Nadia:

Tedd, amit érzel. Mit érzel?

Nick:

Nem tudom.

Nadia:

Hát próbálj meg kapcsolatba kerülni azzal, amit érzel, rendben?

Nick:

Rendben. Szünet.

Nadia:

És...

Nick:

És...

Nadia:

Mit érzel?

Nick:

Szerintem nagyon vonzó vagy.

Nadia:

Köszönöm.

Nick:

Azt hiszem, nagyon vonzódom hozzád.

Nadia:

Ez remek. Mert én is nagyon vonzódom hozzád.

Nick:

Jó. Akkor...

Nadia:

Akkor szeretném, ha maradnál. Te mit szeretnél?

Nick:

Maradni szeretnék.

Nadia:

Oké. Akkor... Nickhez lép. Csókolóznak.

Maradsz? Nick:

Igen. Nadia leveszi a kabátját. Hagyja a földre esni. Pulttáncos ruhát visel.

Nadia:

Errıl beszéltél? A „szinte semmi”? Ez az?

Nick:

Mgen.

Nadia:

Épp befejeztem a mőszakomat. Jöttem haza. Nem táncoltam volna az asztalodon. Egy másik muff táncolt volna. Aki nem lett volna olyan jó, mint ez a muff. Nem kell felhívnod valakit?

Nick:

Nem.

Nadia:

Senki nem vár vissza?

Nick:

Nem.



Nadia:

Oké. Együtt élsz valakivel?

Nick:

Nem.

Nadia:

Akkor te hol is élsz...?

Nick:

Én egyfajta... Egy ideig távol voltam és most olyan ideiglenes-féle vagyok...

Nadia:

Értem.

Nick:

Az. Ideiglenes.

Nadia:

Utazol? Elutaztál egy idıre?

Nick:

Nem. Nem utazás. Börtön. Börtönben voltam. Ezerkilencszáznyolcvannégytıl.

Nadia:

Egy sittes.

Nick:

Arra gondoltam, jobb ha tudod.

Nadia:

Király. Nemi erıszak?

Nick:

Nem.

Nadia:

Király. Pedofília?

Nick:

Lófaszt. Dehogy. Úgy nézek ki, mint egy pedofil?

Nadia:

Sose találkoztam pedofillel. Kivéve apámat vagy mi. De ıt nem számítom. Szóval, nem erıszak, nem pedofília...

Nick:

Nem. Én...

Nadia:

Ne. Kitalálom... gyilkosság? Gyilkossági kísérlet?

Nick:

Hát...

Nadia:

Jaja. Talált, ugye?

Nick:

Valami olyasmi.

Nadia:

Valami olyasmi gyilkossági kísérlet.

Nick:

Sose akartam...

Nadia:

De belekeveredtél. Más ember lettél, és... király. Nadia odalép Nickhez, hogy megcsókolja.

Nick:

Biztos meg akarod érteni.

Nadia:

Nem. Semmit sem akarok tudni.

Nick:

Dehát akarnod kell. Akarnod kell, hogy megértsd...

Nadia:

Nem akarok megérteni semmit. A múlt elmúlt, oké?

Nick:

De mi van, ha pszichopata / gyilkos vagyok, aki meg akar...



Nadia:

Bízom a megérzéseimben. Te jó ember vagy.

Nick:

Ne. Engedd, hogy elmondjam. El akarom / mondani.

Nadia:

Nincs baj. Minden rendben van. Cssssss. Csókolóznak. Csöng a telefon. Nadia visszatartja Nicket, aki fel akarja venni a telefont... Üzenetrögzítı (férfi hang): Ki ez? Ki a faszom ez? Tudom, hogy mindketten ott vagytok. Tudom, hogy hallgatjátok. Szóval ki ez, te rohadt kurva? Hol szedted össze?

Nadia:

Menjünk az ágyba. Üzenetrögzítı: Remélem, hogy egy kibaszott sorozatgyilkos, te picsa. Remélem, hogy kibaszottul kifiléz. Ja. És utána szénné éget.

NEGYEDIK JELENET Az Alsóház teraszán Helen ül, és a Temzét nézi. Belép Jonathan, nagyon elegánsan van öltözve. Jonathan:

Csodás, mi?

Helen:

Aham.

Jonathan:

A Temze mindig fel van kavarodva, ugye?

Helen:

Igen.

Jonathan:

Maga is fel van kavarodva?

Helen:

Igen, kifejezetten.

Jonathan:

Gyakran jár ide, ugye? Amikor akad egy szusszanásnyi ideje a kormányügyek mellett. Csak egy perc, hogy idejöjjön és azt mondja: Lehet, hogy nagyhatalmú ember vagyok, lehet, hogy a nemzet sorsát tartom a kezemben...

Helen:

Nem, nem, nem.

Jonathan:

Persze, tudom, a kormány olyan keveset tehet manapság. Mind ezt mondják, ugye?

Helen:

Nem, én...

Jonathan:

Vannak a multik, a Világbank, a Nato, Európa, az egyszerő választók, a politikai haknik, ahol figyel, figyel, figyel, de mégis, mindezzel együtt..

Helen:

Nem.

Jonathan:

A kezében van a nemzet sorsa. De maga a Temzét nézi és alázatot érez, igen?

Helen:

Igen, a Temze. De igazából csak napi belépım van.

Jonathan:

Értem, akkor maga...



Helen:

Látogatóban.

Jonathan:

Értem. Bocsásson meg. Tényleg azt hittem...

Helen:

Csak azt akartam mondani, hogy tényleg a teraszon vagyok.

Jonathan:

Meg mertem volna esküdni, hogy láttam magát...

Helen:

Nem, sajnálom.

Jonathan:

Roskadozni a hivatali ügyek súlya alatt és hallgatni egy média-szakmunkás szidalmait valami késı esti rétegmősorban.

Helen:

Nem.

Jonathan:

Hát igen, magának olyan atmoszférája van...

Helen:

Igen?

Jonathan:

Olyan valakié, aki... Talán valamikor késıbb.

Helen:

Úgy véli?

Jonathan:

Hát persze. Valamikor késıbb a politika szólítani fogja.

Helen:

Hát, tulajdonképpen...

Jonathan:

Igen?

Helen:

Nem. Semmi.

Jonathan:

Kérem.

Helen:

Szóbeszéd. A munkámra...

Jonathan:

A munkárája?

Helen:

Igen, a munkámra. Felfigyeltek rá.

Jonathan:

Egyenesbe hozni a csonkacsaládokat? Dolgozni a dílerekkel?

Helen:

Megteszem, amit tudok. A munkám az örkormányzatnál...

Jonathan:

Természetesen nincs benne köszönet.

Helen:

Felfigyeltek a munkámra és a választókerületemben azt ajánlották, hogy jöjjek el ide egy napra, és kövessem nyomon az eseményeket, érezzem a hely szellemét.

Jonathan:

És milyen nyomkövetınek lenni?

Helen:

Nagyon... sokatmondó.

Jonathan:

És lelkesítı?

Helen:

Igen, annak tőnik. Igen, lelkesítı.

Jonathan:

Kitőnı. Annyi megoldandó probléma. Annyi mindent csinálhatnánk jobban. Valaki, aki olyan, mint maga...



Helen:

Remélem.

Jonathan:

Már nincs messze.

Helen:

És maga...?

Jonathan:

Egy másik napibelépıs.

Helen:

Értem.

Jonathan:

Nem nyomon követek, tanácsot adok. Teszem a dolgom. Egy külsı megfigyelı.

Helen:

Rendben.

Jonathan:

Nagyon kiváncsi rá, nem igaz? A tanácsaimra, de nekem tényleg nem kéne...

Helen:

Megértem.

Jonathan: ha...

Mi mivel maga megtisztelt a bizalmával, / talán mégis faragatlanság volna,

Helen:

Nem, nem...

Jonathan:

...nem viszonoznám. Tudja, az a helyzet, hogy a világ a vesztébe rohan.

Helen nevet. Jonathan:

Igen, tudom. Ez a baj, a tagadás, ez a nagy baj.

Helen:

Elnézést. Én igazán nem úgy értettem...

Jonathan:

A tagadás a legfontosabb tényezı. De legalább azok ott a csúcson figyelnek.

Helen:

Elnézést, én megígértem, hogy az aulába megyek teázni...

Jonathan:

A nagyfiúk elfogadták ennek lehetıségét, nekünk pedig biztosítanunk kell, hogy olyan simán menjen, amennyire csak lehetséges.

Helen:

Az ígértem, ott leszek...

Jonathan:

Tántoríthatatlannak kellett lennünk az utolsó órákban, ugye? Nem lehet, hogy mindenki eltérjen a hivatalos irányvonaltól, és zőrzavart okozzon, amikor a vég bekövetkezik.

Helen:

Mennem kell.

Jonathan:

Ne menjen... Figyeljen rám. Ott nem hallhat semmit, ami fontosabb ennél, világos? Nyomon követheti az eseményeket, győjtheti az adatokat, de ez... Figyelnie kell.

Helen:

Nem tudom, miért kell / ezt nekem hallgatnom...

Jonathan:

Mert ez lesz az Emberiség Armageddonja, annak kell lennie, érti? Meg akarunk bizonyosodni arról, hogy mindenkire figyeltünk, hogy minden szociális és faji csoport képviselteti magát az utolsó néhány nap eseményeiben. A kirekesztés feltétlenül kerülendı.



Helen:

Figyeljen. Nekem van humorom, értem a viccet, és rettenetesen élveztem ezt az egészet. Biztos vagyok benne, hogy holnap, amikor egy unalmas megbeszélésen veszek részt a a közvilágításról, akkor majd mosolyogva gondolok vissza erre a találkozásra, szóval köszönöm.

Jonathan:

Fölényeskedik velem?

Helen:

Igen, nincs kizárva.

Jonathan:

Igen, azt teszi, és természetesen igaza van, ez a legjobb, amit tehet.

Helen:

De most mennem kell.

Jonathan:

Van magánál pénz?

Helen:

Kérem?

Jonathan:

Pénz. Nagyon remélem, hogy tart magánál készpénzt.

Helen:

Nem.

Jonathan:

Szavamra, tudnék mit kezdeni egy kis tıkeinjekcióval.

Helen:

Ki van zárva.

Jonathan:

Az a szitu, hogy kiengednek az elvonóról, de azt nem veszik számításba, hogy milyen nagy rakás lóvéra van szükséged, amikor a dílered akárcsak valami másodosztályú cuccal áll elı.

Helen:

Nem adok pénzt olyanoknak, akiknek kábítószer problémájuk van.

Jonathan:

Készpénz problémám van. Az én problémám az, hogy szerintem magának van pénze, és én nem akarok erıszakot alkalmazni, hogy megszerezzem.

Helen:

Ez elég ijesztıen hangzik.

Jonathan:

Feltételezem, hogy igen.

Helen:

Talán hívnom kellene a biztonságiakat.

Jonathan:

Micsoda balszerencse. „Leendı képviselı zőrje a teraszon.”

Helen:

Azt hiszem, távoznia kellene.

Jonathan:

Jól van, Helen, jól van. De talán, elkérhetem a számod, Helen...

Helen:

Nem.

Jonathan:

De, kéne, Helen, kapcsolatban kell maradnunk.

Helen:

Nem hiszem.

Jonathan:

Szerintem jó volna, Helen, ha valamikor késıbb beszélgethetnénk.

Helen:

Egy fillért sem fog kapni.

Jonathan:

Elnézést, ez most Helen, vagy nem Helen? De, persze, hogy ı az. Hajdani pamfletíró. Hajdan, régesrégen, a szerzıje a „Hogyan pusztítsuk el a gazdagokat” címő röpiratnak. Igen? Természetesen igen. „Az egyénekkel



kezdjük. Egyenként kapjuk el ıket, elkapjuk a gyerekeiket is. Évezredes igazságtalanságot kell helyrehoznunk. Amikor lecsapunk, akkor halálos kegyetlenséggel tesszük, és ez évezredek szenvedését fogja eltörölni.” Helen:

Az valaki más volt.

Jonathan:

Természetesen más. Te voltál, de mégis...

Helen:

Egy másik ember.

Jonathan:

Igen.

Helen:

Az egy... Az egy gyerek volt.

Jonathan:

Természetesen, innen nézve, a terasz, a Temze, a készülı tea. Úgy tőnik, ez egy másik világ. De mégis, mikor szenvedtél te annyit, amennyit én szenvedtem. Amikor Nick szavadon fogott. Szó szerint vette, amit mondtál. Amikor ütlegelte és megsebezte a testemet...

Helen:

Sajnálom.

Jonathan:

Kérlek.

Helen:

Nagyon sajnálom, amit magával tett...ünk.

Jonathan:

Mostanában nagyon divatos ez a nagyon sajnálom, ugye? Sajnáljuk, hogy lebombáztuk a követségedet, sajnáljuk, hogy éhínség van, sajnáljuk, hogy belédfecskendeztük azt a vírust és figyeltük, ahogy meghalsz. Sajnáljuk, sajnáljuk, sajnáljuk. Nahát, ez kurvára nem mőködik, oké? Nem fog mőködni.

Helen:

Nézze, itt egy kis pénz.

Jonathan:

Igazán nagylelkő vagy.

Helen:

Kérem. Ez a legkevesebb, amit...

Jonathan:

A dílerem nem fog különösebben meghatódni ennyitıl.

Helen a kezébe nyom egy tízfontost. Jonathan:

Tíz font?

Helen:

Ennyi van nálam.

Jonathan:

Tíz font?

Helen:

Tegye el.

Jonathan:

Nem, Helen, nekem nem kell tíz font, Helen. Ne légy már ilyen kibaszott hülye. Úgy értem, úgy nézek ki, mint egy narkós? Meg kell tanulnod elválasztani a szart a májtól, ha vinni akarod valamire a kormányban. Hol van Nick?

Helen:

Nem tudom.

Jonathan:

Ugyan már. Most szabadult. És egyenesen hozzád vette az irányt.

Helen:

Nem tudom, hol van.



Jonathan:

Segítened kell nekem. Sajognak a régi sebek, tudod? Meg kell találnom Nicket.

ÖTÖDIK JELENET Nadia lakása Nagyon hangos zene. Viktor sortban táncol, Tim pedig tapsol és biztatja. Tim:

Ez az, bébi, csináld. Csináld, csináld, csináld. Nick belép.

Nick:

Mi a szar ez? Victor körbetáncolja Nicket, körbedongja, hozzádörgölıdzik. Nick megpróbálja eltolni, de Victor nem hagyja abba.

Nick:

Hol van Nadia? Hol van? Victor tovább táncol. Nick elkapja, megszorítja, megrázza. Mondd meg, hol van?

Victor:

İ-hıııııı-rőőőőlt. Tim elrántja Nicket Victortól. Szünet. Nick lezárja a zenét.

Nick:

Hol van Nadia?

Tim:

Te biztos Nick vagy.

Nick:

Mondd meg, hol van.

Tim:

Hallottam rólad.

Nick:

(Victorhoz) Te tudod, hol van?

Tim:

Belıle semmi értelmeset nem húzol ki.

Victor:

Szállj le rólam, jeee. Victor tovább pörög-forog a csendben.

Nick:

Ennek meg mi baja?

Tim:

Boldog. Hagyd békén, ı az enyém.

Nick:

Te ki vagy?

Tim:

Nadia nagyon közeli, legjobb barátja vagyok.

Nick:

Oké. Nem találom. Már vissza kellett volna érnie és...

Tim:

Vissza kellett volna érnie...?

Nick:

Már vagy tíz perce.



Tim:

Tíz perce?

Nick:

Tíz perce, igen, és még nincs itt, én meg elkezdtem aggódni és elindultam megkeresni és...

Tim:

Nadia vonzza az ilyen embereket, mint te.

Nick:

Ilyen embereket, mint...

Tim:

Az ilyen kisajátítósakat.

Nick:

Én nem vagyok olyan. Én törıdöm vele. Gondoskodni akarok róla.

Tim:

Legalábbis amíg tiszteletben tartod a mozgásterét.

Nick:

Állandóan figyelni akarok rá.

Tim:

İ a saját magáé.

Nick:

Pedig ı a saját magáé, igen.

Tim:

Tíz perc. Igen, a kisajátító és veszélyes embereket.

Nick:

De én nem vagyok olyan. Nem. Nem.

Victor:

(Nicknek) Tetszik testem?

Nick:

Mi van?

Victor:

Tetszik testem?

Tim:

Mondd neki, hogy igen.

Nick:

Azt hiszem, történt vele valami.

Victor:

Nem tetszik neki testem. Rohadt geci.

Tim:

Látod, most kibukott. (Victornak) Minden oké, bébi, minden oké.

Victor:

Kibaszottul fantasztikus testem van.

Tim:

Nyugi bébi, nyugi.

Victor:

Srácok megırülnek testemért.

Tim:

Ülj le. ÜLJ LE! (Nicknek) Keményen kell bánni velük. Szóval... ezerkilencszáznyolcvannégy. Ezerkilencszáznyolcvannégytıl mostanáig voltál távol.

Nick:

Úgy van.

Tim:

Börtönben, ezerkilencszáznyolcvannégytıl mostanáig.

Nick:

Úgy van.

Tim:

Egy csomó minden történt ezerkilencszáznyolcvannégy óta. Egy csomó megértenivaló.

Nick:

Feltételezem, hogy igen.



Tim:

Elsı magömlés. Ezerkilencszáz-nyolcvannyolcban. És amikor borotválkozni kezdtem. Ezerkilencszáz-kilencvenben.

Victor:

Zenét akarok.

Tim:

Mit mondtam! (Nicknek) Egy kis bikabúgató és pörög három napig. (Victornak) Csitt. Apuci beszélget. (Nicknek) Nadia jó ember, tudod?

Nick:

Hozzám jó volt.

Tim:

Igazán kedvel téged. Biztosan tudom, mert ı mondta nekem. Szóval légy jó hozzá.

Nick:

Az leszek.

Tim:

Mert mi nem hagyjuk, hogy Nadia egy olyan pasival éljen együtt, aki nem jó hozzá.

Nick:

Megteszek minden tılem telhetıt.

Tim:

Ami a legtöbb, ami mindenkitıl telik. Megszólal Tim csipogója.

Victor:

Gyógyszer-idı. Victor tablettákat és vizet vesz elı a táskájából.

Tim:

Hát ez is olyasmi, amit nem nagyon láthattál ezerkilencszáz-nyolcvannégyben. Újdonság. Nem látthattál volna ilyet ezerkilencszáz-nyolcvannégyben.

Nick:

Mik ezek?

Tim:

Ezerkilencszáz-nyolcvannégyben pestisnek hívtad, nem?

Nick:

Fogalmam sincs.

Tim:

Dehogyis nincs.

Victor:

Igen. Buzipestis. Szívem. Ham. Ham. Ham. Victor megeteti Timet egy tablettával.

Nick:

Talán a bulvárlapok / azok mindig reakciós szarháziak voltak...

Tim:

Ezerkilencszáz-nyolcvannégyben hat hónap alatt belehaltam volna. Míg ma...

Victor:

Ham. Ham. Ham. Victor újabb tablettát tesz Tim szájába.

Nick:

Kigyógyítottak?

Tim:

Évekig elhúzhatom még.

Victor:

Talán örökké.

Nick:

Ez jó, nem?



Tim:

Kibaszottul remek.

Victor:

Haaa-mmm. Újabb tabletta.

Tim:

A történet heppienddel ért véget. Ez is egy dolog, amihez hozzá kell szoknod. Már ránk is mondják „és boldogan éltek míg nem haltak”, és túljutottunk rajta és még mindig kitartunk. Senki meg nem mondta volna, de mi mégis csináljuk. Ez a boldog világ.

Victor:

Igen. Boldog világ.

Tim:

És most te is a része vagy.

Victor:

Isten hozott boldog világban.

Nick:

Lehet, hogy én másként látom.

Tim:

Majd megszokod.

Nick:

Lehet, hogy ez nem olyan. Lehet, hogy borzalmas dolgok vannak. Lehet, hogy igazságtalan dolgok vannak, amik feldühítenek, és ezért tiltakozni akarsz... és akarsz valamit...

Tim:

Gyilkolni?

Nick:

Nem.

Tim:

Témák, amik miatt ölni tudnál?

Nick:

Nem mondtam ilyet.

Tim:

Nadia mesélt rólad.

Victor:

Táncolni akarok.

Tim:

Majd ha apuci befejezte. (Nicknek) Hát akkor mit mondasz? Azt mondod, hogy olyan dolgok mennek, amik miatt ölni akarsz, és ezért nem vagy felelıs?

Nick:

Soha nem mondtam ilyet.

Tim:

Felelısek vagyunk a tetteinkért, értve? Nem vádolunk másokat. Az olyan nagyon ezerkilencszáznyolcvannégyes.

Nick:

Rendben.

Tim:

Mert nincsenek többé „azok”, értve? Nincs már kire mutogatni és vádaskodni, vádaskodni vádaskodni. És én el tudom képzelni, milyen lehetett neked. Minden görcsbe ránt, minden rád nehezedik. Kommunisták, apartheid, ujjak az atombomba indítógombján. Ijesztı volt, és te meg voltál ijedve.

Nick:

Ne mondd meg nekem, ne te mondd meg nekem...

Tim:

Én nem mondom meg...

Nick:

Te gyerek, te kölyök / bazmeg, ne te mondd meg nekem...



Tim:

Mégis mit hiszel, mit mondok meg?

Nick:

...amirıl fogalmad sincs. Csak fogd be a szádat / ha fogalmad sincs róla.

Tim:

Csak próbálom megértetni veled.

Nick:

Csak fogd be a kibaszott szádat.

Victor:

Szocialista?

Tim:

Meg fogsz ölni?

Nick:

Nem.

Victor:

Szocialista.

Tim:

Csak mert ha meg akarnál, akkor szerintem / rajta.

Nick:

Nem.

Tim:

Csak majd szólj, hogy mikor fogsz / megölni, oké?

Nick:

Hagyd már.

Tim:

És majd én is szólok, hogy mikor állok készen a halálra.

Nick:

Hagyd már / abba. Hallani sem akarom.

Tim:

Mert eljöhet a nap, amikor elunom az életet meseországban / és akkor majd ketten megoldjuk.

Nick:

POFA BE. POFA BE. POFA BE BAZMEG. Szünet.

Victor:

Te vagy szocialista?

Nick:

Aha.

Victor:

Utálom szocialistákat.

Nick:

Remek.

Victor:

Minden darabokra megy. Házak rondák és összedılnek. Boltok rondák, üresek. Ronda emberek betartják szabályokat aztán gúnyosak és panaszkodnak, amikor azt hiszik, senki sem figyel. Mióta eszedet tudod, rohadás van, de mindig „Minden egyre jobb. Minden legjobb. Az emberek menetelnek történelem ritmusára.” Ez hazugság. Ez csalás. Ez a haladás. Nagy, büdös hazugság.

Nick:

Lehet, hogy néhány országban, de a / a szocializmus elvei...

Victor:

Ne beszélj nekem én országomról. Te tudsz semmit.

Tim:

Csak nézem azokat az embereket, akik már ezekilencszáznyolcvannégyben is itt kevertek. És keserő embereket látok. Szerintem biztos túl sok idıt töltöttél azzal, hogy dühös vagy és ez megkeményített és megkeserített, és most nem tudsz mit kezdeni ezzel a mai világgal.



Nick:

Megküzdök vele.

Tim:

Igen?

Nick:

Igen. Nadia segít nekem, és én megküzdök vele. És én törıdni akarok vele. Nem hittem volna, hogy megint akarok ilyet. A börtönben, ott magaddal kell törıdnöd. És most, én tényleg szeretnék Nadiával törıdni. Nadia bejön. Az arcán zúzódás.

Nadia:

Heló mindnekinek. Hé, bocsi. Bocsi, hogy mindenkit megvárattam. Mihez volna kedvetek? Mi lenne, ha elmennénk valahova? Szerintem el kéne mennünk.

Victor:

Táncolni. / Táncolni.

Nadia:

Oké, legyen az. Nyomás.

Tim:

Jól vagy?

Nadia:

Megvagyok.

Victor:

Bulááááááj.

Nick:

Mi történt az arcoddal?

Nadia:

Már jól vagyok. Minden oké.

Nick:

De nem lehetsz, az arcod.

Nadia:

Váltsunk témát.

Nick:

Simon volt? Simon megvárt / a kocsma elıtt?

Nadia:

Nem akarok beszélni róla.

Nick:

Ugyan, ugyan, mondd el.

Tim:

Figyelj, ha Nadia nem akar beszélni róla...

Nick:

Beszélni fog róla.

Tim:

Majd ha készen áll rá. Ha megvan hozzá a megfelelı alkalom, majd akkor...

Nadia:

Ja. Majd ha készen állok.

Nick:

Ugyan, menj már, ez marhaság. Mert ez... ha összevert. Ha ez a geci ezt csinálta, akkor nekünk muszáj...

Tim:

Megölni?

Nick:

Tenni valamit ellene.

Tim:

Keríteni egy baltát aztán zutty-zutty-zutty?

Nick:

Kérlek. Mondd el, mit tett veled.

Nadia:

Nem. Nem fogom. Nem fogok belemászni ebbe a negatív izébe. Nem fogok.



Tim:

Gyere ide. Gyere ide, adunk rá gyógyítópuszit.

Nadia:

Jó.

Tim:

(Victornak) Nyalánkságot. Nyalánkságot a kicsi lánynak. Megcsókolja Nadia arcát

Milyen? Nadia:

Kicsit fáj.

Nick:

Naná, hogy fáj egy kicsit.

Nadia:

De már sokkal jobb. Victor édességgel eteti Nadiát.

Victor:

Ham-ham-ham.

Nick:

Csak nézlek titeket. Ti néztek engem, és keserőséget láttok meg csúnyaságot, oké, de én meg rátok nézek, és amit látok... mi ez? Mik vagytok ti? Nincs kapcsolat, semmivel sincs kapcsolatotok, és nem küzdötök semmiért.

Tim:

De boldogok vagyunk.

Nick:

Tényleg?

Victor:

Naná, boldogak.

Nick:

És az mit jelent?

Tim:

Azt jelenti, beérjük azzal, amink van.

Nadia:

És békében élünk önmagunkkal.

Tim:

És felelısséget vállalunk magunkért.

Nadia:

És a magunk urai vagyunk.

Tim:

És nem engedjük, hogy a világ belénk másszon.

Nick:

De hát sebes, vérzik...

Nadia:

A felszínen.

Tim:

Jaja, csak a felszínt látod.

Nick:

És veled mi a helyzet?

Tim:

Velem mi a helyzet?

Nick:

Veled mi a helyzet? A felszín alatt, belül vegyszerek küzdenek a vírusokkal, amik küzdenek a testeddel, ami küzd a...

Tim:

És ha nyugodt maradok...

Nick:

Nem maradhatsz örökké nyugodt.



Tim:

Elvonási tünet, tudod? Nadia kétrét görnyed a fájdalomtól.

Nadia:

Ó, a picsába, picsába, picsába. Fáj a hasam. Picsába.

Nick:

Itt... mutasd csak. Hol?

Nadia:

Itt.

Nick:

Megrúgott?

Nadia:

Nem emlékszem.

Nick:

Hasbarúgott?

Nadia:

Igen, valószínőleg hasbarúgott.

Nick:

Jaj, édesem, édesem. Nick megcsókolja Nadiát. Nadia elhúzódik.

Nadia:

Köszönöm. Máris jobb. Indulás. Gyerünk, menjünk bulizni. Victor dolgozik ma éjjel?

Victor:

Ó igen.

Nadia:

Victor egy klubban dolgozik. Egy ketrecben rázza és totál bepörög. Így van, Victor?

Victor:

N’gen, totál bepörög.

Nadia:

És Victor idınként leveszi a sortját és ettıl mindenki megırül.

Victor:

Fantasztikus farkam van.

Tim:

Victor farka mesés, mint egy kisgyerek karja.

Nadia:

Tökjó lesz, Nick, szeretni fogod.

Nick:

Kösz, nem.

Nadia:

Jaj, ugyanmár Nick. Ugyanmár. Szeretni fogod.

Nick:

Nem jövök.

Nadia:

Jaj, Nick.

Tim:

Ha Nicknek nem jön be az ilyesmi...

Nadia:

Nick nem tudja, hogy bejön-e neki, ha nem próbálja ki. Adnia kell egy esélyt. Nincs túl sok go-go táncos a börtönben, ugye, Nick?

Tim:

Nem tudod, milyen ocsmányságokat mővelnek odabent.

Nadia:

Adj egy esélyt, Nick.

Nick:

Kérlek. Én nem tudok mit kezdeni ezzel.



Nadia:

Kezdeni mivel?

Nick:

Ezzel a boldogság témával.

Nadia:

Nick, mindenkinek joga van a boldogsághoz.

Nick:

Hát persze.

Tim:

Még neked is jogod van a boldogsághoz. Mi megadjuk neked az engedélyt.

Victor:

Ja. Boldogság.

Nick:

De én képtelen vagyok rá. Nem bírok rád nézni. Nem bírom nézni a zúzódásokat, míg ı pörög.

Nadia:

Hát persze, hogy nem fogod nézni a zúzódásokat. Erre találták ki a sminket.

Tim:

Victor, smink. Victor kimegy.

Nadia:

Elfedi a csúnya izéket. És nagyon vastagon lesz felkenve.

Nick:

De ettıl még nem múlik el.

Nadia:

De nem látszik.

Nick:

De én akkor is gondolni fogok rá. És aggódni fogok érted. Victor bejön.

Nadia:

De én nem akarom, hogy rám gondolj. Nem akarom, hogy aggódj értem.

Nick:

De nem tehetek róla.

Nadia:

Asszem, Nicknek kéne egy kis ecstasy.

Victor:

Igen. Jobb, mint szocializmus. Victor elıkotor egy ecstasyt a táskájából.

Tim:

Ez is egy olyan dolog, ami új lesz Nicknek. Ecstasy. Nyolcvannégy után sokkal.

Victor:

Mindenki ugyanolyan, ha beveszed ezt. Mindenki szeret mindenkit. Vedd be.

Nick:

Nem. Megyek.

Nadia:

Mész hová?

Nick:

Mit tudom én. El.

Nadia:

Akkor késıbb találkozunk.

Nick:

Nem, nincs késıbb. Úgy értettem, el, fogom a cuccom és lelépek.

Nadia:

Nem kell elmenned.

Nick:

Lelépek, mert nem tudok mit kezdeni ezzel.



Nadia:

De én tudok mit kezdeni vele.

Nick:

De én szeretlek. Beléd szerettem, de nem tudom nézni, ahogy... hogy ez történik veled... és te nem teszel semmit... és magamat, hogy folyton dühös vagyok te meg...

Nadia:

Hát, akkor jó.

Nick:

Ki kell szállnom. Sajnálom. Nick kimegy.

Victor:

Puhány férfi. Szocialista. Komolyan veszi.

Nadia:

Ó, a picsába. Ó...

Victor:

(Nadiáról) İ is komolyan veszi.

Tim:

Bébi, bébi.

Victor:

Kérlek, semmit komolyan.

Tim:

Apucinak kezdenie / kell ezzel valamit.

Nadia:

Ou-ou-ou. Miért történik ez?

Tim:

A szar megesik, tudod?

Nadia:

Jaj, de szar. Szeretem ıt, tudod?

Tim:

Tudom, hogy / szereted, bébi, tudom.

Victor:

Kérlek, semmit komolyan. Belép Nick, kezében a táskája.

Nick:

Akkor viszlát.

Nadia:

Viszlát.

Nick:

Nem mondasz semmit?

Nadia:

Nincs mit mondani.

Nick:

És... mit érzel?

Nadia:

Sokmindent. Egy rakás izét.

Victor:

Semmit. Érzel semmit.

Nick:

Szeretsz?

Nadia:

Igen.

Victor:

Puhány.

Nick:

És én is szeretlek. Beszélj nekem Simonról.



Nadia:

Nem.

Nick:

Csak a ma éjszakáról. Hasbarúgott...

Nadia:

Nem.

Nick:

Rendben. Nick kimegy

Nadia:

Ez lassan már sablonos, nem?

Tim:

Ne mondd ezt. Victor!

Nadia:

Azt hiszem, sablonos. Az emberek elmennek. Az emberek elhagynak.

Tim:

Hé, ne már. Nincs semmiféle sablon. Sminket. Victor kisminkeli Nadiát.

Tim:

Nincs sablon, hacsak te magad nem teszed sablonossá. A sablonok csak olyanoknak valók, akik sablonokat látnak, meg olyanoknak, akik sablonokat látnak ismétlıdni sablonokban. Mi ezzel nem törıdünk. Mi minden napot új napnak látunk, és azt mondjuk: Heló, új nap. Na mit mondunk?

Nadia:

Heló új nap.

Tim:

Ügyes kislány. Victor parókát tesz Nadia fejére.

Nadia:

Heló új nap. Heló én, heló Tim, heló Victor... Jaj, nem megy. Nadia kimegy.

Victor:

(Timnek) Boldog világot ígértél.

HATODK JELENET Helen lakása. Nick a kezében tart egy vegytísztított kosztümöt. Nick:

Elintéztem a kosztümödet.

Helen:

Köszi.

Nick:

Kész a teád. Éhes vagy?

Helen:

Kicsit.

Nick:

Arra gondoltam, biztos éhes leszel. Tudtam, hogy sietni fogsz. Nagy nap, mi?

Helen:

Úgy valahogy. Csak húsz / percem van.

Nick:

Húsz perced, tudom. Kész a teád. Éhes vagy?



Helen:

Mit csináltál ma?

Nick:

Tudod. Tisztító. Vásárlás. Találtam egy övet, hogy megtartsa azokat a nadrágokat. Igazad volt. Szép nagy darab lány lehetett. Soha nem gondoltam volna, hogy az apró dolgok ennyire kitölthetik...

Helen:

Nick.

Nick:

Igazad van. A régi szép idık. Mindig a nagyobb képet nézd. Minden része a küzdelemnek, az osztályharc... Felejtsd el az apró dolgokat.

Helen:

Nick.

Nick:

Vagy méginkább – jaja – vesd meg az apró dolgokat. Otthonteremtés. Társkeresés. De most visszaengedtél, és én / szeretném jól csinálni.

Helen:

Azért fogadtalak vissza, mert megígérted, / hogy beszélsz vele.

Nick:

Tudom, tudom.

Helen:

Akkor meg miért nem...?

Nick:

Majd holnap, hm?

Helen:

Kurva élet, Nick.

Nick:

Ez a lényeg, nem? Ez itt. Fızök rád. Gondoskodom róla, hogy csinos légy a meghallgatásodon. Eresszek fürdıvizet?

Helen:

Ne.

Nick:

Hadd eresszek neked fürdıvizet.

Helen:

Nem akarok fürdeni.

Nick:

Koszosan nem lehetsz képviselıjelölt, nem igaz?

Helen:

Nem kell a fıztöd. Nem kell a fürdıd.

Nick:

Kérlek, hadd gondoskodjak rólad.

Helen:

Mikor beszélsz vele?

Nick:

Nemsokára. Holnap. Tényleg.

Helen:

Találkoznod kell vele. Nem akarom, hogy tönkretegye nekem ezt az egészet.

Nick:

Nem fogja.

Helen:

Nem.

Nick:

Én voltam az, / aki bántotta.

Helen:

Elég, ha elejt egy szót valakinek a pártban, és nem kerülök fel a biztos befutó jelöltek listájára. Én leszek a „bajkeverı”.

Nick:

Tudom.

Helen:

Akkor meg miért nem...?



Nick:

Ha készen állok.

Helen:

Nem. Nem. Nem akkor, amikor készen állsz. Soha nem fogsz... rendben. Legyen. Szóval piti vagyok. Piti az is, amit csinálok. Van egy olyan piti vágyam, hogy parlamenti képviselı legyek.

Nick:

Nem / ez nem...

Helen:

De fogalmad sincs arról, milyen volt. Nem voltál benne. Szóval, amennyire én látom, a börtön egy kibaszott leányálom volt ahhoz képest, ami itt ment.

Nick:

Úgy véled?

Helen:

Igen, úgy. Az a sok-sok minden, amit végignéztünk. A közösségek eltőntek. Kapzsiság és félelem mindenütt. Társadalmi kezdeményezésnek indul, aztán az egyének harca lesz, ellene. KiIbaszottul kiborító.

Nick:

Tudok / róla.

Helen:

Nem tudsz. Biztonságban voltál. A mamám. Idefönt lakott. Az esetek felében nem járt a lift. Ami bizonyos szempontból még áldás is volt. Pisatócsák és tők a padlón. Ezért lépcsızött. Hetvenöt évesen megmászott tizenöt lépcsısort. Nem tudod, mik vannak. Rablók. Dílerek. A sorsod a saját kezedben van. Háromszor rabolták ki, egy évvel azelıtt, hogy meghalt. Ez betett neki.

Nick:

Sajnálom.

Helen:

Minden elmúlt. Nem egyszerre. Nem volt semmiféle látványos dolog. Soha semmi nem történt, ami ellen küzdhettél volna. De olyan fokozatos volt az átmenet, hogy észre se lehetett venni. Hosszú, tompa fájdalom. Újra és újra arra gondoltunk: Hogy a faszba jutottunk onnan ide? Hogy engedhettük, hogy ez történjen? Ennél rosszabb már nem lehet. De lett. Egyre rosszabb és rosszabb.

Nick:

De mostmár / teszel valamit...

Helen:

És akkor engedményeket teszel. Rendben – akkor ezt az egyet hagyom. Talán az egy irreális cél volt. Talán számot kéne vetnem vele. Nem harcolhatsz állandóan. És egy idı után kibaszottul eleged lesz abból, hogy folyton dühös vagy.

Nick:

Mgen.

Helen:

És most végül lehetıség nyílt arra, hogy tegyél valamit. Túl késı ahhoz, hogy valami nagyot. A nagy gesztusok ideje régen lejárt. De megpróbálhatod összeszedni a darabkákat. Megpróbálhatsz lehetıséget adni annak a kis emberségnek, ami még megmaradt. Évekig néztem azokat a szarháziakat, ahogy elbasszák ezt az országot. És most én akarok tenni valamit.

Nick:

Menj el a meghallgatásra. Válasszanak be.

Helen:

Nem számít a meghallgatás. Nem számít, beválasztanak-e, ha mindent elvehetnek tılem azért, mert te nem mersz szembenézni a múltaddal.

Nick:

Kész a tea.

Helen:

Mikor beszélsz vele?



Nick:

Én... én képtelen vagyok. Kérlek. Én csak gondoskodni akarok rólad.

Helen:

De nekem nincs rád szükségem, Nick. Nincs bennnünk semmi közös. Szépen apránként kivágtam mindent magamból, még egy hitet, még egy álmot. Végül mindet kivágtam. Megváltoztam. Felnıttem. És tele vagyok sebekkel.

Nick:

Gyönyörő vagy.

Helen:

Beszélj vele.

Nick:

Nem fogok.

Helen:

Akkor meg minek ez az egész. Az étel. A kosztüm. A fürdı. Minek.

Nick:

Ha nem tudok gondoskodni rólad, akkor az egésznek semmi értelme.

Helen:

Akkor élj együtt vele. Nem értesz semmit, igen? Akkor értelmetlen vagy. Menj.

Nick:

Rendben. Ja-ja. Te meg rohangálj körbe-körbe a megbeszéléseidrıl a bizottságaidhoz meg az egyesületeidhez. Tölts minden idıdet ezzel a nyüzsgéssel, ezzel a nyüzsgı izével, ha ettıl érzed jobban magad. De ne hidd azt, hogy az azt jelenti, hogy teszel valamit, oké?

Helen:

Teszek, teszek...

Nick:

Faszt teszel. Csak lapátolod ugyanazt a rakást szart oda-vissza, ez az, amit teszel. És ezt polikának hívod. Ugyanolyan értelmetlen, mint mi, többiek.

Helen:

Megteszem, amit tudok.

Nick:

Lehet, hogy itt rontottam el. Lehet, hogy semminek semmi értelme. Lehet, hogy ez az, ami elıl menekülök. Hát, bazmeg. Akkor értelmetlen leszek. Ja. Megyek, és totál kibaszottul értelmetlen leszek, oké?

HETEDIK JELENET Kórház. Tim:

Nem.

Victor:

Gyerünk, szívem...

Tim:

Nem.

Victor:

Szívem, kérlek...

Tim:

Azt mondtam, nem.

Victor:

Be kéne venned a tablettáidat.

Tim:

Kéne?

Victor:

Orvosok mondják, kéne.

Tim:

Mire én azt mondom, hogy nem akarom.

Victor:

De miért nem? Tabletták éleben tartanak.



Tim:

De én nem fogom bevenni ıket.

Victor:

De én szeretném, ha bevennéd. Szeretném, ha bevennéd, miattam.

Tim:

Ez most komoly?

Victor:

Nem, ırült srác vagyok.

Tim:

Megmondtam, ha komolyan veszed magad, repülsz.

Victor:

Nem tehetek róla... Úgy érzem... Szeretném, ha jobban lennél. Szeretnél, ha velem lennél.

Tim:

Nem ezért töltöttelek le. Nem ezért töltöttelek le. Azért töltöttelek le, mert sortot hordtál és mert pörögtél, mint a szemét. Mert szemét vagy.

Victor:

Szeretem a szemetet.

Tim:

És szeretsz engem, mert szemét vagyok.

Victor:

Ez más. Ez törıdés és szeretném, ha te... kérlek. Gyerünk. Az én hazámban...

Tim:

Aminek fizettem, hogy kijöhess.

Victor:

Tudom.

Tim:

Amirıl azt mondtad, soha nem mész vissza.

Victor:

A hazámban, ahová soha nem megyek vissza.

Tim:

Mert ık nem úgy csinálják a szemetet, ahogy mi csináljuk a szemetet.

Victor:

A hazámban te nem kaptad volna meg ezt gyógyszert. Tuti, ha egy maffiafınök fiúja lennél, akkor a maffiafınök fizetett volna gyógyszerért. De ha egy go-go táncos fiúja lennél...

Tim:

Ha vannak ott go-go táncosok.

Victor:

Rengeteg go-go táncos van már. Több, mint ahány gyári munkás. Senki sem fizet gyári munkásoknak. Szóval ha tudsz riszálni, akkor riszálsz. De ha go-go táncos fiúja lennél, akkor orvosság annyiba kerülne... a go-go táncos tíz évig riszálna egy évnyi gyógyszeradagért.

Tim:

Egy egész hadsereg riszálna értem.

Victor:

Szóval hazámban nem megoldás ez a gyógyszer. És ez rosszabb. Ez sokkal rosszabb. Tudni, hogy van valami, ami megmenthetné ıket, de amit nem tudnak megszerezni.

Tim:

Én nem... Irigykedem, tudod... Bejön Nadia.

Nadia:

Heló.

Tim:

Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Nadia:

Victor mondta. Azonnal idejöttem.



Tim:

De hát miért?

Victor:

Kibuktam. Ki voltam bukva, Nadia meg telefonált, és én elmondtam neki.

Tim:

Nem akarom, hogy elmondd bárkinek.

Victor:

Tudom.

Nadia:

Itt akartam lenni. Látni akartalak.

Tim:

De én nem akarom, hogy így láss.

Nadia:

Ez oké.

Tim:

Nem akarom, hogy az emberek betegen lássanak.

Victor:

Akkor vedd be orvosságot.

Tim:

Kapd be. Kapd be.

Victor:

Nem veszi be gyógyszert.

Nadia:

Ez nem jó.

Victor:

Csinálj már vele valamit.

Nadia:

Miért nem veszed be a gyógyszert?

Tim:

Mert nem akarom.

Nadia:

De amikor olyan jól csinálod. Remek ez a gyógyszer. Ez az, amire vársz. Ez a... ez a hepiend. Te mondtad nekem. Szóval...

Tim:

Utálom. Utálok jól lenni. Nem bírom tovább.

Nadia:

Úgy érzed, nincs jogod a boldogságra.

Tim:

Mellızzük a témát, oké? Álladóan ezt a rizsát nyomjuk. Én boldog vagyok, te boldog vagy. Mi jól vagyunk. Hallani sem akarom többet.

Nadia:

Akkor mi legyen? Nyomjuk a régi szöveget, programozzuk magunkat arra, hogy... áldozat vagyok, csóró vagyok. A régi jó sablonok?

Tim:

Nem tudom. Irigylem azokat, akik nem jutnak gyógyszerhez.

Nadia:

Ugyan már.

Victor:

Akkor nagy marha vagy.

Tim:

Ne beszélj velem így, te szemét, te rabszolga / te matrjoskaköcsög.

Victor:

Marha, marha.

Nadia:

Vedd be a tablettákat. Kérlek. Szeretlek. Victor is szeret. Ugye, Victor?

Tim:

Nem, nem szeret. / Kopjatok le, mindketten. Menjetek. Menjetek.

Nadia:

Victor, mondd el neki, mit érzel.



Victor:

Nem.

Nadia:

Nekem azt mondtad, fel vagy húzva és hogy tényleg törıdsz Timmel.

Victor:

Csak rád tudok gondolni. Állandóan rád gondolok. Szeretném, ha nem éreznék így, de mégis ez van. Remélem... arra gondolok. Hogy jöjjön szemét zene, és vigye el ezt, jöjjön szemét... dumdumdum... legyen tele vele fejem. Dumdum. De már képtelen vagyok rá. Már nem hallom zenét.

Tim:

Talán nem elég hangos.

Victor:

Azt akarom, hogy maradj életben.

Tim:

A kedvedért?

Victor:

Szeretném, ha bevennéd ezeket, miattam. A kedvemért.

Tim:

Puhány. Puhány ember vagy. Mi az ember? Mi a halál? Milliónyi ember van még. Milliónyi ember, akikkel kefélhetsz, táncolhatsz, akikkel együt lehetsz – hát ne légy ilyen kibaszott puhány. Nyomás hozzájuk – dum, dum, dum. Mert én nem akarom, hogy itt egyél, és nem akarok életben maradni.

Nadia:

De életben lenni fasza.

Victor:

És mi olyan fasza a te életedben? Semmi. Nick elhagyott. Mindenki elhagyot. Soha senkit sem tudtál megtartani.

Nadia:

De tanultam belıle / és fejlıdtem. De tényleg.

Tim:

Szart, szart, szart. Megérdemlitek egymást. Kapaszkodjatok össze, puhányok.

Victor:

Igen, lehet, hogy megtesszük. Gyere, gyere. Victor simogatni kezdi Nadiát.

Victor:

Gyere, érezz engem. Jó testem van. Jobb, mint Nicknek, asszem, ugye? Jobb, mint Simonnak. Szeretem a nıket. Nem félek a nıktıl. Tudok nıkkel baszni. Nadia megérinti Victor testét.

Victor:

Jólesik?

Nadia:

Jól.

Victor:

Tudnál baszni ezzel testtel?

Nadia:

Talán.

Tim:

Gyerünk, basszatok.

Victor:

Igen. Baszd meg ezeket buzikat, igen? Akik rettegnek nıi testektıl.

Nadia:

Igen. Rettegnek.

Tim:

Ha ettıl elmúlik a magányotok, akkor basszatok. Victor és Nadia sokatmondó táncba kezdenek.



Victor:

A melegek...

Nadia:

Betegek.

Victor:

Betegek és...

Nadia:

Ijedtek. Ijedt emberek.

Tim:

Élvezitek?

Victor:

A puncidat akarom. Victor elkezdi kinyalni Nadiát.

Tim:

Boldogság van?

Victor:

Bocsi. Kihez beszélsz...?

Tim:

Jó a mősor?

Victor:

Nagyon jó. Szeretek mősorozni.

Tim:

Az én kórházi szobám. Az én betegségem. Az én testem. Az én halálom. Az én döntésem. Beveszi a teblettákat.

Nadia:

Így is kell.

Victor:

Köszönöm, szívem. Köszönöm. Victor megcsókolja Timet. Tim sír. Victor a karjában tartja.

Victor:

Ugyan szívem, ugyan.

Nadia:

Minden oké, drágám, minden oké.

Tim:

Nem akartam ezt tenni. Miért vettetek rá, hogy megtegyem?

Victor:

Kérlek, szívem...

Tim:

Ez olyan... Győlölöm ezt.

Nadia:

Helyesen cselekedtél, és most minden oké.

Tim:

Kommunistákat akarok és apartheidet. Ujjakat akarok az atombomba indítógombján. Buzipestist akarok.

Victor:

Szívem...

Tim:

Tudni akarom, hogy hol vagyok. Tizenkilenc éves korom óta tudom, értitek? Tudtam, hogy merre mennek a dolgok. És biztos, hogy kibaszott tragikus volt. Az életem kész tragédia volt és ez ijesztı volt és szomorú és tele volt vele a tököm. De tudtam, merre haladnak a dolgok. Lépésrıl lépésre robban le az immunrendszerem, amíg... de semmi konkrét. Öt év, tíz év, néhány hajmeresztı csávó akár tizenöt évig is elhúzta.

Victor:

Szívem.



Tim:

És el tudod képzelni az összes állomást, míg bekövetkezik, mert elmondták neked, milyen lesz. És akkor elkezded érezni, hogy dögrováson vagy.

Nadia:

Drágám.

Tim:

Igen, ez történt velem. Ht, most elkezdtem magam totál úgy érezni, mint aki dögrováson van. Elérkeztem az elsı állomáshoz. Mostantól ugyanazon az úton járok, mint az összes többi. Jó lesz fekészülni a nyugalomra. Várni a második felvonást. Bırbajok. Száraz bır, ragyák. Szapora légzés. Várakozás, amíg... a fekélyek. És itt vannak. Ez az izé megy a maga útján. Haladunk elıre. És most mindent láthatsz, végig az egész utat, lefelé.

Nadia:

Drágám.

Tim:

Persze azt nem tudod, hogy pontosan mikor. Nem jelenthetsz be egy dátumot. Nem választhatod ki a kórházat. De irányítod, amit lehet. É még a temetést is elképzelheted. Szép tisztán látod magad elıtt. Hogy mit éreznek majd az emberek és mit mondanak majd egymásnak. Hogy mindazok, akik szerettek, szépeket mondanak, és azok, akik soha nem szerettek, ık is ugyanazokat a szépeket mondják. Mindenrıl tudni szoktam és ezek a kibaszott tabletták ezt elveszik tılem.

Victor:

Hát, majd hozzászoksz.

Tim:

Próbálok.

Victor:

Majd hozzászoksz és megtalálod a módját, hogy hogyan tovább.

Tim:

Miféle módját?

Nadia:

Túl vagyunk rajta, gyerünk már, gyerünk. Kerítsünk egy orvost és mondjuk meg nekik, hogy hazaviszünk. Nadia kimegy.

Victor:

Nem maradhatok veled, ha nem szeded be gyógyszeredet.

Tim:

Akkor jó.

Victor:

Velem maradsz és szeded tablettákat?

Tim:

Nem tudom.

Vicor:

Meg kell ígérned, hogy szeded a tablettákat.

Tim:

Nem tudom megígérni.

NYOLCADIK JELENET Utca. Jonathan mossa a vért Nadia arcáról. Jonathan:

Jó-jó-jó. Mindjárt jobban lesz.

Nadia:

Nagyon fáj.



Jonathan:

Nagyon sok a vér, de maga a seb... a seb nem túlságosan mély.

Nadia:

Remek.

Jonathan:

Igazából nem is csúfitotta el.

Nadia:

Hát, akkor jó.

Jonathan:

Csak elképesztıen vérzik.

Nadia:

Hála istennek, hogy ott volt.

Jonathan:

Csak arra jártam. Megtámadnak egy nıt, nem mehetsz csak úgy el mellette. Habár, mostanában sokan odébbállnak.

Nadia:

Ez nagyon... nemes volt.

Jonathan:

Csak az emberi természet.

Nadia:

Maga egy nagyon erıs ember, ugye?

Jonathan:

Azt hiszi?

Nadia:

Spirituálisan. És nagy hatalma is van ugye?

Jonathan:

Senkinek sincs igazán hatalma, nemde?

Nadia:

Magának olyan nyugodt tekintélye van. Ez nagyon vonzó. Nagyon vonzó tulajdonság.

Jonathan:

Hát, köszönöm. Jobban van már?

Nadia:

Nem is tudom.

Jonathan:

Ha most elmegyek, nem esik baja?

Nadia:

El fog hagyni?

Jonathan:

Csak el fogok menni. Biztosan van valaki. Ki tudná a gondjaiba venni?

Nadia:

Hát, igazából nincs. Senki sincs.

Jonathan:

Egyszál maga a világban?

Nadia:

Egyszál magamban a világban.

Jonathan:

De biztosan... egy barát.

Nadia:

Igen. Egy barát. Van egy barátom. De nagyon beteg. Kórházban van. Én viselem gondját. İ nem viseli gondomat, amikor Simon...

Jonathan:

Simon?

Nadia:

Amikor Simon nekem esik. Amikor Simon megijed.

Jonathan:

Nem hiszi igazán, hogy Simon megijed? Igazából nem hiszi ezt, ugye?

Nadia:

Hát, nem. Már nem. Simon....



Jonathan:

Igen? Gyerünk. Keresse meg a kifejezést.

Nadia:

Győlöl engem. Szeret engem, győlölettel. Győlöl engem, szeretettel. Ilyesmi. Győlöl.

Jonathan:

És maga szereti Simont?

Nadia:

Nem.

Jonathan:

De valaki mást szeret.

Nadia:

Nem.

Jonathan:

Hazudik nekem. Viszlát.

Nadia:

Ne, kérem, ne. Nem akarok egyedül lenni. Kérem.

Jonathan:

Ki nem állhatom a hazugokat. Ha van valami, amit ki nem állhatok, akkor az a valótlanság.

Nadia:

Nem akar ágyba bújni velem? Klassz testem van. És azt tippelem, magának is klassz teste van.

Jonathan:

Nem igazán érdekelnek a testek.

Nadia:

Mindenkit érdekelnek a testek.

Jonathan:

Lehet, hogy van bennem valami természetellenes.

Nadia:

Mindenkit érdekel a testem. A férfiak fizetnek azért, hogy néhány percet a testem közelében lehessenek. Még akkor is, ha megérinteniük nem szabad. Nadia leveszi a trikóját.

Nadia:

Mit érez?

Jonathan:

Semmit.

Nadia táncolni kezd. Nadia:

Mostmár muszáj éreznie valamit.

Jonathan:

Ez semmit sem jelent nekem. Maga nagyon erıtlen ember, ugye?

Nadia:

Az vagyok?

Jonathan:

Ó, igen. Nagyon erıtlen, magányos és érdektelen ember, ugye?

Nadia:

Nem. Nem.

Jonathan:

Hazudik nekem.

Nadia:

Van egy ösvény. Választottam magamnak egy utat, és minden gondolat a jövımet teremti.

Jonathan:

Hazugság. Hazugság. Hazugság.

Nadia:

És ha pozitívan gondolkozik a világról...



Jonathan:

Becsap engem. Becsapja magát. / Kérem, legyen ıszinte.

Nadia:

Én... én... én...

Jonathan:

Találja meg a kifejezést. Gondolkozzon mielıtt beszél. Ne csak a szája járjon... beszéljen.

Nadia:

Rettenetes ez az egész. Semmi sem jelent semmit. Sehol senki. Egyedül vagyok az univerzumban.

Jonathan:

Kitőnı. Kitőnı. Hogy érzi magát?

Nadia:

Halottnak.

Jonathan:

Igen. Ez normális.

Nadia:

Iszonyatos.

Jonathan:

Egy darabig úgy gondolja: Halott vagyok. Aztán túljut rajta, és akkor... felbukkan valami más.

Nadia:

Micsoda? Micsoda?

Jonathan:

Azt hiszem, ezt tényleg egyedül kell felfedeznie.

Nadia:

Árulja el nekem.

Jonathan:

Mindannyiunknak magunknak kell megtanulnunk.

Nadia:

Árulja el. Árulja el nekem. Basszameg, nem hagyhat itt, csak így... Bocsánat. Bocsánat. Kérem. Árulja el.

Jonathan:

Csak mert annyira ragaszkodik hozzá. De semmit nem jelent, amíg nem éli meg.

Nadia:

Rendben.

Jonathan:

Halott vagy, és akkor kijössz belıle és megöleled a káoszt... és meglátod a szépséget a... ahogy a pénz száll, ahogy forgatja a világot, egyre gyorsabban és gyorsaban. Minden pillanat újabb alkalmat szül, minden pillanat egy újabb katasztrófa. A végtelen kezdet, a végtelen befejezıdés. Mindannyian sodródunk a piac árjával és hullámzásával. Van ennél borzongatóbb, szívderítıbb dolog?

Nadia:

Én...

Jonathan:

Megértette?

Nadia:

Igen.

Jonathan:

Az igazat!

Nadia:

Nem.

Jonathan:

Nem. De tanul. Kibe szerelmes?

Nadia:

Nem érdekes.

Jonathan:

Mondja meg, ki az. Nick, ugye?



Nadia:

Mi?

Jonathan:

Maga Nickbe szerelmes.

Nadia:

Maga ismeri Nicket?

Jonathan:

Igen. Igen.

Jonathan leveszi az ingét. Jonathan: van?

Látja, ezek a hegek. Ezt tette Nick a testemmel. Ezért volt Nick börtönben. Hol

Nadia:

Nem tudom.

Jonathan:

Meg akarom találni. Hol van?

Nadia:

Nem tudom. Ez igaz.

Jonathan:

Visszataszító a testem.

Nadia:

Majd szépre csókolom.

Jonathan:

Ne legyen már ilyen kibaszott hülye. Ez nem fog mőködni, vagy igen?

KILENCEDIK JELENET Kórház. Tim fekszik az ágyon. Victor:

Egy órát kaptunk. Utána elviszik.

Nadia:

Igen.

Victor:

Akkor mi most... te mit akarsz csinálni?

Nadia:

Nem tudom.

Victor:

Jó volna ha tudnánk, mit csináljunk. Szerintem belül, ha lehetnének érzéseink, akkor tudnánk, mit csináljunk.

Nadia:

Én nem hiszem.

Victor:

De igen. Belül, bennünk kell lenie valami... valami, amit csinálnunk kéne. Kapcsolatba kerülni érzelmeinkkel.

Nadia:

Nem. Én már nem hiszek ebben.

Victor:

Talán ha letérdelnénk, hajladoznánk, vernénk mellünket. Talán meg kéne mosdatnunk. Talán bennünk van ez.

Nadia:

Talán egy filmben láttad. Nincs semmi dolgunk.

Victor:

De el kell búcsúznunk.



Nadia:

Úgyse hallja.

Victor:

Nem. Victor megbökdösi Timet.

Victor:

Semmi.

Nadia:

De talán ha kettesben maradnál vele. Szóval hogy felváltva csinálnánk. Kint várok egy darabig. Nadia kimegy. Hosszú szünet. Victor nézi a holttestet.

Victor:

Kibaszott hülye. Kibaszott. Megüti Tim testét.

Victor:

Kibaszott önzı kibaszott geci. És velem mi lesz? Hogy így szenvedjek. Erre nem számítottál, mi? Arra számítottál, hogy boldoggá teszel. Hogy nem kínzol. Nem akarom ezt érezni. Bassza meg, bassza meg. Megüti a hullát. Újra megüti, többször. Arrébb megy.

Tim:

Hát, szerintem ez nem vezet sehova.

Victor:

Ez az, amit érzek.

Tim:

Még Lázár sem reagált túl jól a verésre.

Victor:

Ki szólt hozzád, geci?

Tim:

Tutkó, hogy nem támadok fel, csak mert püfölsz.

Victor:

Nem akarom, hogy feltámadj.

Tim:

Kicsit se?

Victor:

Nem kell nekem egy ilyen geci, aki még a kibaszott tablettáit sem brta bevenni.

Tim:

Nem akartam élni.

Victor:

De én akartam...

Tim:

Cseszd meg. Nem akartam egy rakás nyomorúság lenni csak azért, hogy te ne érezd magad egyedül.

Victor:

Nem leszek egyedül. Találok valakit. Valaki egészségeset. Valakit, aki akar élni.

Tim:

Télleg?

Victor:

Igen. Elcsesztem veled az idım, amikor lehettem volna valaki mással is.

Tim:

Hát, akkor rajta. Húzz innen a picsába. Állj neki azonnal. Soha jobb helyet. Orvosok. Nıvérek Portások.

Victor:

Nem.



Tim:

Nem akarom, hogy itt legyél, és zavard a kibaszott örök nyugodalmamat.

Victor:

Egy óra múlva elvisznek. Elgurítanak. A hullaházba.

Tim:

Ami az, ahol lenni akarok.

Victor:

Akkor jó. Jó. Basszameg. Szeretlek.

Tim:

Tudom.

Victor:

Kérlek, mondd, hogy te is szeretsz. Nem érdekel, hogy igaz-e vagy sem. Nem érdekel, hogy hazudsz-e nekem. Kérlek. Szeretném, ha mondanád.

Tim:

Nem érdekel, igaz-e?

Victor:

Ha hazudsz is, oké. Addig is hallak.

Tim:

Ez olyan... fellengzıs.

Victor:

Tudom.

Tim:

Szeretlek.

Victor:

Köszönöm.

Tim:

Mikor... én nem is tudom, hogy én vagyok-e... tudom, hogy akasztott embernél számítani lehet rá... de mintha nekem... lehet, hogy a hullamerevség vagy mi... de nekem... gyere ide.

Victor:

Nem.

Tim:

Ne undorodj. Tudom, elég undorító vagyok.

Victor:

Nem az. Szerettelek. Soha nem undorodnék tıled.

Tim:

Hát akkor most ne mondj le rólam, bébi. Érintsd meg az arcomat. Kérlek. Úgy. Mit érzel, milyen?

Victor:

Hideg.

Tim:

Igen, gondoltam, hogy hidegnek kell lennie. Érintsd meg a szívemet. És most? Mit érzel most?

Victor:

Hidegebb. Nincs szívverés.

Tim:

Számítani lehetett rá. Figyelj. Bocsánatot akarok kérni. Bárcsak folytathattam volna, miattad. Bárcsak megtehettem volna. De már nem tudtam, ki vagyok. Hirtelen senki lettem. Amikor „Az az ember vagy, aki haldoklik”, és ezt elveszik tıled, akkor „Az az ember vagy... hiányjel, hiányjel, hiányjel.” Nadia egy csomó képtelenséget összehordott, igaz?

Victor:

Nadia is szeret téged.

Tim:

Igen, feltételezem, hogy igen. Vidd lejjebb a kezed.

Victor:

Nem. Képtelen vagyok rá.

Tim:

Kérlek. Kérlek.



Victor:

Meg vagyok iejdve.

Tim:

Ne légy megijedve.

Victor:

És undorodom is.

Tim:

Hát, persze hogy undorodsz. Te szeretsz.

Victor:

Igen.

Tim:

Szerintem indenkinek lehet egy utolsó kívánsága.

Victor:

Rendben. Victor keze becsúszik a takaró alá, Tim erekciójához.

Tim:

Kellemes érzés?

Victor:

Igen.

Tim: taperolsz.

Miért érzed úgy, hogy kellemes? Szerintem émelyegsz. Perverz. Egy hullát

Victor:

Kellemes, mert téged jelent...

Tim:

Mi? Hogy mi?

Victor:

Kívánsz engem.

Tim:

Igen.

Victor:

És talán szeretsz.

Tim:

Nem. Szerintem ez nem jelenti azt.

Victor:

Nem?

Tim:

Talán szükségem volt rád, vagy szükségem volt valakire. Akivel nem vagyok egyedül. Egyedül, ezzel. (Az erekciójára utal.) De nem keverem bele a szerelmet.

Victor:

Akkor mi a szerelem?

Tim:

Soha nem jöttem rá.

Victor:

Soha nem szerettél?

Tim:

Nem tudom, szerettelek-e valaha, mert soha nem tudtam, mi a szerelem.

Victor:

Cseszd meg.

Tim:

Most nincs értelme hazudni, bébi. Tisztáznunk kéne a dolgokat, mielıtt a hullaházba megyek.

Victor:

Azt akarom, hogy hazudj nekem. Kérlek. Csináld úgy, mint az operában. Énekelj nekem. A karomban tartalak, te meg azt mondod nekem, örökké szeretni fogsz.



Tim:

Nem tudom megtenni. Kérlek, játssz velem.

Victor:

Nem.

Tim:

Verd ki. Ez komoly. Verd ki.

Victor:

Ez szörnyő.

Tim:

De én ezt akarom. Victor elkezdi kiverni Timnek, és közben sír.

Victor:

Ez olyan, de olyan szemét. Utálom. Ennyi az egész?

Tim:

Igen. Ennyi.

Victor:

De muszáj, hogy ennél több legyen. Mi van? Ez olyan... állatias. Mi tesz minket jobbá az állatoknál? A forradalom soha nem vált meg senkit. A pénz sem vált meg. A szerelem se. Többet akarok ennél.

Tim:

Gyorsabban. Gyorsabban.

Victor:

Mi lenne az? Gyerekek? Ha gyereke van az embernek? Ez az, ami megvált minket? Nekem nem lehet gyerekem. Hogy baszná meg a buziságot. Hogy baszná meg a férfiakat meg azt, hogy együtt basznak.

Tim:

Ez jó. Jó vagy. Szeretlek. Szeretlek.

Victor:

Csak akkor mondod, amikor csinálom neked.

Tim:

Naná.

Victor:

Miért nem tudod máskor is mondani? Victor elhúzdik.

Tim:

Ne hagyd abba!

Victor: orgazmus?

Miért csak akkor mondod, hogy szeretlek, amikor érzed, hogy jön az

Tim:

Mert csak ilyenkor érzem, hogy mondanom kell.

Victor:

Cak egyszer.

Tim:

Bazmeg. Ne hagyj félbe. Verd ki. Fejezd be.

Victor:

Nem. Nadia bejön. Nem hallja Timet beszélni.

Nadia:

Hogy vagy?

Victor:

Megvagyok.

Nadia:

Megtudtad, mit kell tenned?

Victor:

Azt hiszem. Most itt hagylak.



Victor kimegy. Nadia leül. Nadia:

Hát... viszlát. Én csak... viszlát.

Tim:

Hallassz? Szünet.

Tim:

Kérlek. Próbálj meg hallani.

Nadia:

Olyan voltál nekem, mint egy testvér. Csak ezt akartam mondani.

Tim:

Hozd vissza. Nem úgy értettem. Nem akartam bántani.

Nadia:

Hát, akkor egyedül maradtam. Ez az, amitıl mindig rettegtem. Hogy magamra maradok. Csak beszéltem, beszéltem valakihez és nem számítottak a szavak. Mert amit valójában mondtam, az... ne menj ki a szobából. Ne menj el. Ne hagyj magamra.

Tim:

Igen. Nem akarok egyedül maradni.

Nadia:

Bármi, csak legyen valaki. Kívánod a testem? Jó. Csak maradj velem néhány órára. És Simon? Simon megver. De legalább vagyok valakivel. Vérzek, de van valaki.

Tim:

Szeretnem kell valakit, mielıtt eltemetnek.

Nadia:

Hát, tanultam ebbıl. Magamra maradok és bele fogok tanulni. Órák... napok... és senki más.

Tim:

Követni fogom. A sarkában leszek. Kísérteni fogom.

Nadia:

Viszlát. Viszlát.

Tim:

Szeretem.

TIZEDIK JELENET A táncos klubban. Nick ül. Nick:

Heló.

Victor:

Heló, miszter szocialista.

Nick:

Táncolsz ma este.

Victor:

Nem. Soha többé nem táncolok.

Nick:

Látni akarom, ahogy táncolsz.

Victor:

Abbahagytam táncolást. Csak pénzemért jöttem. Ja – pénzemért és ruhámért. Rémesen nézel ki.

Nick:

Ja.



Victor:

Kérlek. Mi történt veled?

Nick:

Nem emlékszem.

Victor:

Emlékezned kell.

Nick:

Nem. Nem emlékszem semmire. Iszogattam.

Victor:

Szocialisták mindig isznak.

Nick:

Szerinted?

Victor:

Hazámban. Igen. Ember racionális lény, mondják. Közösséget racionálisan kell megszervezni, mondják. És megisznak naponta egy üveg vodkát, míg elterülnek a földön. Ez vagy te.

Nick:

Iszogattam. De nem vagyok szocialista.

Victor:

De azt mondtad.

Nick:

Hát ja. Megváltoztam.

Victor:

Jó fiú.

Nick:

Arra gondoltam, mgmondhatnád, hol van Nadia.

Victor:

Nem tudom.

Nick:

Kérlek. Segítened kell nekem. Látni akarom. Rendbehozni a dolgokat. Része akarok lenni a Boldog Világnak.

Victor:

Boldog Világnak?

Nick:

Mgen. Minden nap új nap. Felelısséget vállalni magunkért. Nem engedni, hogy a világ átgázoljon rajtunk.

Victor:

Cseszd meg Boldog Világot, értve? Nagy, kibaszott hazugság.

Nick:

De te mondtad.

Victor:

Igen Hát, megváltoztam. El kell felejtened ezt a Nadiát.

Nick:

Nem bírom.

Victor:

A múlt elmúlt. Nem mehetsz vissza valakihez. Vagy valakivel egy darabig, de aztán elhagyod azt az embert és tovább mész.

Nick: tovább.

Nem, én nem bírom mindig elhagyni az embereket. Nem mehetek folyton

Victor:

De. Ez egyetlen dolog, amit tehetsz.

Nick:

Csak együtt lenni valakivel és megtenni minden tılem telhetıt, hogy gondoskodjak róla.

Victor:

Felejtsd el ıket. İk már a múlt. Menj tovább. A világon bárhol lehetsz. A világ nem olyan nagy, értve? Ugyanaz zene, ugyanazok emberek, ugyanazok hamburgerek. A világon mindenhol. Folyton tovább mehetsz és mégis mindig ugyanott maradsz.



Nick:

Egy helyet akarok, ahol ellehetek. Ahol nem kell a világgal törıdnöm. Gondoskodni valakirıl, akit szeretek. Otthont akarok.

Victor: otthon.

És miféle otthont? Már semmi sem mozdíthatatlan. Nem mondhatod: ez

Helen bejön. Victor:

Mindig tovább kell menned. Igen. Én is ezt teszem. Nekem is ezt kéne tennem.

Helen:

Nick. Jesszus, szörnyen nézel ki. Mi történt veled? (Victorhoz) Mi történt vele?

Victor:

Szocialista. Piás. Victor kimegy.

Nick:

Értelmetlen, mi? Hát, ez aztán értelmeten, nemde? Piálni, koldulni, húgyszagú kapualjakban aludni. Most ez vagyok. És nem akarom, hogy megmentsenek.

Helen:

Nem azért jöttem, hogy megmentselek.

Nick:

Hát, remek.

Helen:

Beszélned kell vele, Nick. Követ téged. Azzal fenyegetızik, hogy elmegy a sajtóhoz. Megkért, hogy / beszéljek veled.

Nick:

Látni sem akarlak. Nadiát keresem.

Helen:

Nadiát?

Nick:

Mgen, Nadiát.

Helen:

Nadia a...

Nick:

Valaki, akihez tartoznom kell, hogy...

Helen:

Értem. És ki ez a Nadia? Én azt hittem, hozzám tartozol.

Nick:

Hát ja...

Helen:

De... hogy mi?... erre most odébbállsz.

Nick:

Igen, asszem, ez a helyzet. Igen.

Helen:

És elvárod tılem, hogy egyedül bírkózzak meg vele? Ez most nagyon fontos idıszak nekem. És ez a te sarad és neked kellene vele megbírkóznod.

Nick:

Nem bírok.

Helen:

Elıször is, ha nem tetted volna ezt vele...

Nick:

El kell felejtenem ezt az egészet. El kell eresztenem.

Helen:

Eresztened?

Nick:

Mgen. Ha megváltozom és... megváltozom és növekszem, mint ember, akkor el kell eresztenem ezt az egészet.



Helen:

Mióta beszélsz ilyeneket? Ez Nadia? Nadia beszél ilyeneket? Bejön Nadia.

Nadia:

Szia, Nick.

Nick:

Édesem.

Nadia:

Victort keresem.

Nick:

Sírtál.

Nadia:

Igen. Tim meghalt ma reggel.

Nick:

Sajnálom. Victor nem is mondta.

Nadia:

Itt van?

Helen:

Te biztosan / Nadia vagy.

Nick:

Nadia, ı Helen.

Nadia:

Jó. Sokat hallottam rólad.

Helen:

Remek.

Nadia:

De arra nem gondoltam, hogy még mindig képben vagy.

Helen:

Idırıl idıre elıkerülök. Nadia sír.

Nick:

(Helennek) Azt hiszem, ideje menned.

Helen:

Nem megyek.

Nick:

Nadia elvesztette egy barátját.

Helen: foglalkozz.

És én szívbıl sajnálom. De nem hagyhatsz el / csak ezért, hogy ezzel

Nick Nadiához lép és átöleli. Nick:

Ne mondd. Nadiának szüksége van rám. Ugye, édesem?

Nadia:

Szerintem vele kéne menned.

Helen:

De én nem akarom.

Nadia:

Helen akar téged, ugye, Helen?

Helen:

Amit én akarok... én azt akarom, hogy Nick végre hagyja abba az állandó menekülést.

Nadia:

Menj vele. Menj Helenhez. Nadia kimegy.



Helen:

Úgy néz ki, Nadia eleresztett.

Nick:

Csak ki van bukva.

Helen:

Azt hiszem változik, növekszik és elereszt téged.

Nick:

Húzz innen a picsába.

Helen:

Rendben. Rendben. Minden tönkrement. A gesztusaid. A dühöd. Jó, hagyj el, hogy ebben élhess. És majd megláod, hogy bele tudsz-e kapaszkodni Nadiába. Habár nekem úgy tőnik, Nadia egy gyerek, és szerintem nem nagyon akar téged hosszú távra. De hé, figyelj, azért jó kis móka lesz. Változni, növekedni – te segg. Helen kimegy. Bejön Victor, Nadia utána.

Nadia:

Victor. Kérlek. Hová mentél? Elmenekültél?

Victor:

Nem.

Nadia:

Eltőntél.

Victor:

London egy szeméttelep, szerintem. Itt az ideje, hogy lelépjek, szerintem. És Tokio sokkal jobb hely, szerintem. Totál kibaszott ırült.

Nadia:

Hát, ha ez az, amit akarsz.

Victor:

Igen. Szerintem modell lehetnék Tokióban, és lenne saját tévésóm. És egy nap fogok egy rakás drogot és meghalok a hóban a hegyekben. Megyek a fizumért. Victor kimegy.

Nick:

Édesem.

Nadia:

Még mindig itt vagy? Már kitöröltelek. Múlt idı.

Nick:

Kérlek. Szeretlek.

Nadia:

És ez mit jelent, Nick? Ez azt jelenti, ogy maradni akarsz, csak mert túl ijesztı az összes többi izé az életedben.

Nick:

Nem.

Nadia:

Mert ez az egész cucc ijesztı, és ha azt mondod, „szeretlek”, akkor minden szép lesz és a csúnya ügyek nem érnek el hozzád.

Nick:

Úgy véled?

Nadia:

Eleresztettelek.

Nick:

Eleresztettél, és most változhatsz és növekedhetsz mint ember?

Nadia:

Nem. Nem kell ez a szar. És te sem kellesz. Egyedül akarok lenni. Minden más csak menekülés. Foglalkozni a csúnya ügyekkel, oké? Láttam, mit tettél. Azzal a férfival.

Nick:

Melyikkel...



Nadia:

Annak a férfinak a testével. Mély hegek. Annyira sajnáltam, hogy ágyba bújtam volna vele.

Nick:

És megtetted...?

Nadia:

Beszélned kell vele.

Nick:

És ha beszélek... akkor te...

Nadia:

Nem. Nem kellesz már. Ne ezért tedd meg. Tedd meg.

Nick:

Igen.

Nadia:

Beszélsz vele?

Nick:

Igen. Nincs más hátra. Beszélek vele. Victor bejön.

Nadia:

Jó.

Victor:

Viszlát, Mr, Szocialista. Nick kimegy.

Victor:

Megyek a reptérre. Keresek egy srácot, aki elvisz Japánba.

Nadia:

Hiányozni fogsz.

Victor:

Nem. Holnapra elfelejtesz. Húnyd be a szemed, már nem is tudod felidézni ezt arcot.

Nada:

De, fel fogom.

Victor:

Akarsz polaroidot csinálni?

Nadia:

Igen. Victor elıvesz egy polaroid fényképezıgépet a táskájából. Pózol Nadiának. Tim bejön.

Tim:

Bébi. Kellesz nekem. Megijedtem. Dühös voltam, mert beteg voltam, de már szabad vagyok. Halott és szabad, és már el tudom mondani, mit érzek. Szeretlek, bébi.

Victor:

El foglak felejteni.

Nadia:

Nem Victor.

Tim:

Nem eresztelek. Veled leszek, bárhová mész. Arc egy Tamagocsin. Turista kimonóban. Ott leszek.

Victor:

Nem. Kitépem magamból.

Nadia:

Én emlékezni fogok. Emlékezni akarok. Nadia elteszi a polaroidot.

Tim:

A kicsi szobádban alszol majd, Japánban. Földrengés kezdıdik. Te nem mozdulsz az ágyadból. És csak reng, reng. Az épület összedıl. Nincs ennivaló.



Nincs víz, három napja. Hangok szólongatnak a törmelék alól, japánul. Akkor majd kibaszott hálás leszel azért, hogy veled vagyok. Nadia:

Helyben vagyunk. Kezdıdik a fejlıdés. Látom Timet. Te látod Timed? Még mindig itt van?

Victor:

Persze, hogy nincs. İrült vagy.

Tim:

Ez nem igaz. Hazudik.

Victor:

Látsz egy halottat?

Nadia:

Már elment. Semmi. Így. Valami, ami majd emlékeztet rád.

TIZENEGYEDIK JELENET Ügyfélváró a tızsdén. Nick várakozik. Bejön Jonathan. Jonathan:

Heló. Gondoltam, hogy maga az. A biztonsági ır azt mondta: Egy ırült. Vagy részeg. Vagy egy részeg ırült. Ki kéne hajítanunk. Vagy kihívni a rendırséget. Mire én azt mondtam: Nem kell. Azt hiszem tudom, ki ez. Küldjék fel.

Nick:

Keresett.

Jonathan:

Igen.

Nick:

A frászt hozta mindenkire.

Jonathan:

Kitartó vagyok.

Nick:

A frászt hozta hozzám közel álló embrekre.

Jonathan:

Meg akartalak találni.

Nick:

Miért?

Jonathan:

Azt hiszem... hogy bántsalak. Megbüntesselek. Azt hiszem, ezt akartam.

Nick:

Megérdemlem. Itt vagyok. Mit fog most csinálni?

Jonathan:

Valahogy erısebbnek képzeltelek.

Nick:

Ugyan. Ugyan.

Jonathan:

Egy dühös és ijesztı alakot képzeltem el, és...

Nick:

Ez nem átverés. Nézzen rám. Nem fogok harcolni.

Jonathan:

És valakit, akivel megéri harcolni. És most egy... gyenge, elveszett alakot látok.

Nick:

Üreset. Üresnek érzem magam.

Jonathan:

Igen. Azt hiszem, a világ már elvégezte helyettem a piszkos munkát.



Nick:

Ennél lejjebb már nem süllyedhet az ember, igaz? Nekem nincs már sok hátra.

Jonathan:

Elég szörnyő hely a világ, ugye? Ha benne kell élned, igazából.

Nick:

Borzalmas.

Jonathan:

Ez az egész katyvasz. Ez a rengeteg ember, kavarnak jobbra balra és bántják egymást.

Nick:

De meg lehet szokni.

Jonathan:

Pontosan – meg lehet szokni.

Nick:

Azon kaptam magam, hogy arra gondolok: Basszameg, de jó volna megint a sitten lenni. Az elmúlt pár nap. Álldogáltam ott. Figyeltem a rendırautókat. A parkoló autók körül mászkáltam, ha arra jártak a rendırök. Kiakasztottam a riasztókat. Víííj víííj víííj. Gyertek már, könyörgöm. Vigyetek el. Valamelyikıtöknek meg kell mentenie engem.

Jonathan:

És...?

Nick:

Semmi.

Jonathan:

Hol van a rendır, amikor szükséged lenne rá, mi?

Nick:

Úgy valahogy.

Jonathan:

Jó látni téged.

Nick:

Télleg?

Jonathan:

Most, hogy itt vagy, szebb lett.

Nick:

Kösz.

Jonathan:

És engem? Neked...?

Nick:

Ja. Nekem is jó.

Jonathan:

Trükkös szajha a nosztalgia, mi? De most, ebben a pillanatban, tényleg nosztalgiát érzek aziránt az idı iránt, amit együtt töltöttünk.

Nick:

Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.

Jonathan:

Nincs rá szükség. Rettenetesen nézel ki. Nem akarsz lezuhanyozni? Van itt nekünk egy pompás zuhanyozónk.

Nick:

Jól vagyok.

Jonathan:

Talán késıbb. És aztán mi a helyzet a tiszta ruhával?

Nick:

Nem hiszem.

Jonathan:

El tudom küldeni a lányt. Nem gond. Szeret vásárolgatni nekem. Nem megvetendı ajánlat.

Nick:

Sokkal könnyebb volt. Korábban. Amikor győlöltelek. Tudtam, hol állok.



Jonathan:

Tudom. Ismerted a felségterületedet, aztán hirtelen...

Nick:

Elveszett.

Jonathan:

Borzalmas, ugye?

Nick:

Azt kívánom, bár lenne még erım győlölni téged.

Jonathan:

Azt hiszem, mindkettınknek hiányzik a küzdelem. Az utóbbi években túl egyszerő lett a dolgom. És elkezdtem magam bőnösnek érezni, ha túl könnyen ment. De mégis, a pénz, vagy ha úgy tetszik, a kapitalizmus áll a legközelebb ahhoz, ahogy az emberek valójában élnek. És persze, kidolgozhatunk mindenféle sémákat, lehet próbálkozni és tervezgetni, hogy mindent jobbá tegyünk. De akkor is, végül mégis csak a piac az egyetlen, ami elég érzékeny, elég rugalmas ahhoz, hogy igazán válaszoljon arra, ahogy ketyegünk.

Nick:

Nincs jobb?

Jonathan:

Talán ezer év múlva, de most...

Nick:

Hát, ha ez a legjobb.

Jonathan:

Pontosan. Nahát. Akkor töltheted azzal az idıdet, amivel Helen. Rohangászni, szervezgetni. Enyhíteni a csapás erejét, néhány vesztesnél. Nagy szükség van rá. Fontos munka. Vitathatatlanul. De olyan színtelen. Azt hiszem, Helen is olyan...

Nick:

Színtelen, ja.

Jonathan:

Vagy mondhatod azt is, ihajcsuhaj! – hát ez a dolgok rendje. Nahát, akkor beszállok és kihozom belıle, amit lehet. Mi legyen azzal a zuhanyozással?

Nick:

Jöhet. Kösz. Jonathan kimegy. Nick vetkızni kezd. Zuhany hangja hallatszik. Jonathan visszajön egy törölközıvel.

Jonathan:

Elı van melegítve. Új ruhák, és sokkal jobban érzed majd magad.

Nick végez a vetkızéssel, maga köré csavarja a törölközıt. Jonathan:

Lehet, hogy lenne kedved csatlakozni hozzám ma délután. Elutazom. KeletEurópába. Van ott egy alapítványom. Csinálunk néhány fantasztikus dolgot. Néhány éve devizában utazom. A kormányok lenyőgızıen ostobán viselkednek. A nyugati kormányok. És röhejesen sok pénz kerestem. Ezért megteszem, amit tudok, Kelet-Európában. Iskolák és kórházak és rehabilitációs központok. Mi tényleg teszünk valamit. Ó... mintha győlölet villant volna a szemedben.

Nick:

Nem.

Jonathan:

De. Csak egy pillanatra... a régi győlölet.

Nick:

Nem hiszem.

Jonathan:

Kérlek. Nem kell hazudnod. Úgy érzed...

Nick:

Ja. Te segg.



Jonathan:

Iskolák és kórházak... de mégis...

Nick:

Te segg.

Jonathan:

Miért gondolod, hogy az vagyok?

Nick:

Nem tudom.

Jonathan:

Ne aggódj. Nem vagy egyedül. De hát ez a világ ilyen. Elrepülök valami árvaházba, vagy egy kollégiumba, vagy egy színházi fesztiválra, és úgy bánnak velem, mintha isten lennék... félisten... köszönjük, köszönjük, köszönjük... de mégis, megvillan a győlölet a szemükben. És nem igazán tudom, miért van ez. De azt hiszem, szeretem. Lassan mehetsz zuhanyozni. És aztán, ha van hozzá kedved, eljöhetsz velem és megnézhetsz minden jócselekedetet.

Nick:

Nem hiszem, hogy lesz.

Jonathan:

Azért csak gondolkozz rajta.

TIZENKETTEDIK JELENET Helen lakása. Helen ruháján szalagcsokor. Szórólapokat keres. Megtalálja ıket. Belép Nick, épp zuhanyozott. Helen:

Ezek egészen kimentek a fejembıl. Hogy tetszik? (A szórólapon lévı fotót mutatja.)

Nick:

Rettenetes.

Helen:

Hogy nézek ki? Rátermett ötvenes?

Nick:

Ja. Nem. Az én szavazatom a tiéd.

Helen:

Remek. Ne küldessek egy kocsit? Hogy elvigyen a szavazni?

Nick:

Nem kell.

Helen:

Szemerkél az esı.

Nick:

Egy kis esı nem árt.

Helen:

Én hısöm. Helen elindul kifelé.

Nick:

Kösz, hogy visszafogadtál.

Helen:

Megint itt az ideje, hogy zárat cseréljünk, ugye?

Nick:

Naná. Miért fogadtál vissza?

Helen:

A szív szava.

Nick:

Miért?



Helen:

Én nem is... Talán azért, mert már nem bírtam, hogy felébredek és arra gondolok, oldd meg ezt, szervezd meg azt. Mert néha arra gondoltam...

Nick:

Mire?

Helen:

Hogy ez az egész rossz. Hogy mindent meg akarok változtatni. Hogy mindent szét akarok zúzni.

Nick:

Tényleg ezt gondoltad?

Helen:

Elıfordult. Csak ébredés után, egy pillantra, de aztán arra gondoltam: nem. Csináld végig ezt a napot. Tedd meg, ami tıled telik.

Nick:

Így gondolkoznak a felnıttek.

Helen:

Ja. Így gondolkoznak a felnıttek.

Nick:

Megöregedtünk, ugye?

Helen:

Kibaszottul. De te... szeretném, ha dühös lennél.

Nick:

Már nem tudok.

Helen:

Már senki sem tud. Hiányzik.

Nick:

Én nem lehetek az emlékezeted.

Helen:

Szeretném, ha megint olyan lennél, mint régen.

Nick:

Az nehéz lesz.

Helen:

Hát, azért én kibaszottul megpróbálnám.

Nick:

Próbálkozz csak. Nick odamegy hozzá, hogy megcsókolja.

Helen:

Olyan dohos vagyok.

Nick:

Én is. Csókolóznak.

(vége) ………………………………………………………………………………………………………………………. http://zaziazajko.hu

[email protected]


Mark Ravenhill : Some Explicit Polaroids

Recommend Documents