Mark Ravenhill : Faust is Dead

Mark Ravenhill : Faust is Dead

Faust halott

A szerzı megjegyzése A / jel a dialógusokban azt jelzi, hogy a következı színész belekezdhet a saját soraiba, és így a szövegek átfedik egymást. Szereplık Alain, francia Pete, amerikai Donny Kórus Helyszín Nyugati part, Amerika, napjainkban.

***

Egy Kórus:

Tudjátok, már jópár éve nem tudok aludni. Lefekszem, és elkezd járni az agyam – errıl az egész mindenségrıl, a lázadásokról és a háborúkról és arról a rengeteg dühös emberrıl meg mindenrıl – és egyszerően nem bírok aludni. És néha elsírom magam, részben azért, mert tényleg aludni akarok és ırültség, hogy nem alszom, részben meg azért, mert történik ez a sok rossz dolog. És akkor anyci bejön a szobámba, és teljesen ki van akadva, amiért sírok éjjelente, minden éjjel. – Mi a baj, szaros? Mondd már meg, mi a baj? A tanárok a suliban? Az egyik tanár csúnyán bánik veled? Míg végül én: – Nem, anyci, nem a tanárok a suliban. A világ miatt sírok, mert ez a világ olyan rossz. Mire anyci: – Tudom, szaros. Rossz, de javul. Idıvel sokkal jobb lesz. És akkor majd egy jobb világban élünk. – Értem, anyci. És akkor úgy teszek, mintha aludnék, és anyci elmegy az ágyamtól. És ezután megtanítom magam, hogy egészen különlegesen sírjak, ez azt jelenti, hogy anyci soha többet ne hallja meg.

Kettı Tévéshow David Letterman:

Szóval… itt van, itt, Ameriában. És írt egy könyvet. És azt a címet adta neki, hogy Az ember halott…

Alain:

Igen. Így van. Igen.

David Letterman:

Csinos cím. És mit is jelent, egészen pontosan?

márton róza krisztina fordítása

1


Alain:

Nos, ez túl bonyolult ahhoz, hogy néhány percben összefoglalhassam.

David Letterman:

Mert már most meg kell mondanom, hogy én igen elevennek érzem magam.

Nevetés Alain:

Ó, hogyne.

David Letterman:

És nekem úgy tőnik, hogy maga is igen elevennek tőnik.

Alan:

Igen, de én az emberrıl mint ideáról beszélek.

David Letterman:

Áááá-ááá / ááá-ááá… aha, aha.

Alain:

Mint egy ideáról, mint egy konstrukcióról.

David Letterman:

Te olvastad a könyvet, Madonna?

Madonna:

Még nem, David.

David Letterman:

De el fogod?

Madonna:

Nagyon elfoglalt vagyok, David / te is tudod.

David Letterman:

De a más cuccokat / olvastál már?

Madonna:

Hogyne, hogyne. A könyv a szexualitásról szerintem királyság volt.

David Letterman:

Nahát, micsoda meglepetés!

Nevetés

Három Alain:

Meghívtak egy vacsorára a tanulmányi vezetıvel. Szusi, miszo leves, szaké. A tanszék egy befolyásos szponzorát láttuk vendégül. Egy japánt. És ez a befolyásos szponzor megkérdezte tılem: „És ma min gondolkozik? Én kérem úgy hallottam, hogy ön rengeteget gondolkozik, és szeretném tudni, hogy ma min gondolkozik?“ Min gondolkozom ma? Nos, ma a következı eset jár a fejemben: 1981-ben egy holland nı üzleti ügyben Tokióba utazott, ahol találkozott egy japán üzletemberrel. A férfi meghívta vacsorázni. A nı felolvasta neki néhány versét. Míg olvasott, a férfi lelıtte. Jónéhány golyót eresztett bele. Aztán feldarabolta, a tányérjába tette és megette. Ez az, amin ma gondolkozom. S befolyásos szponzornak egyátalán nem tetszett a történet. Nagyon mérges lett. És Ms Brannigan – a tanulmányi vezetıt Ms Brannigannek hívták –, Ms Brannigan is nagyon mérges lett.


2


Én soha nem olvastam az irányelveket. De úgy tőnik, az egyetemi szabályzat semmilyen módon nem engedi a kisebbségek és nık bántalmazását. Ms Branningan azt mondta, hogy az incidens talán csak figyelmeztetéssel zárul, és nem fegyelmivel. De ez volt az utolsó csepp. Betelt a pohár. Megmondtam Ms Brannigannek, hogy bassza meg magát. És úgy döntöttem, ideje lenne élnem egy kicsit.

Négy Lerobbant lakás. Késı éjjel. Alain ül, nagyon részeg. Pete áll. Pete:

Nem akarod levenni a zakódat? Vedd le a zakódat. Lazíts. Figy, lazítasz, és akkor talán én is lelazulok. Oké? Kérlek. Hadd vegyem le. Megpróbálja levenni róla a zakót. Gyerünk már. Ez az. Gyerünk. Valamennyire ismerem az egyik srácot, És ı aszonta, hogy te valami producer vagy, és hogy épp Stevie and the banddel szerzıdsz. Egy menı stúdiónak. És tényleg, neked olyan… olyan… tiszteletet… parancsoló… kisugárzásod van. Énekel, grunge stílusban Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság

a videómon a vinyómon a kábeltévén a szoftveremen a videómon a vinyómon a kábeltévén a szoftveremen

Érted? Príma szöveg. Nem is. Király szöveg. Oké, csak szavak, de mégis van bennük valami, valami arról, hogy Stevie… hogy ı ezt tényleg totálisan komolyan veszi, érted? És ez totálisan piacképes. És én mondom neked, hogy Stevie and the band totálisan ott vannak. Csak sör. Ennyi? Ha ez az, amit mondasz nekem… Ha sör, akkor meg is kóstolhatom, oké? Megcsókolja Alaint / megízleli az ajkát. Akarsz maradni? Éjszakára? Maradhatsz, ha akarsz. Ja. Ez egy ól. Vagy egy luk. Mindkettı, egy ól és egy luk. Ez jó. Így beszélgetni, ez jó. Érdekes. Nekem. Mert te más vagy… Megcsókolja Alaint. A másság olyan szexi. Lehet néha. Figy, az egyik srác vázolta, hogy te elég öreg és lúzer vagy ahhoz – ez most nem sértés, tényleg –, szóval elég öreg és lúzer vagy ahhoz, hogy valami zenei fıfütyi legyél, mire Stevie elkezdte nyomni a sódert, hogy


3


ha valaki arra készülne, hogy… a kedvedben járjon, akkor ı nagyon hálás lesz annak a valakinek. Szóval, ha akarsz… Oké, értem. Alszol rá egyet. Miért ne? Megpróbálja felemelni Alaint. Feladja. Jóéjt. Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság Gyilkosság

a videómon a vinyómon a kábeltévén a szoftveremen a videómon a vinyómon a kábeltévén a szoftveremen

Majd holnap dumálunk a Stevie szerzıdésérıl… Alain:

(franciául) Mert Amerikában, és csak Amerikában vagyok igazán otthon. Számomra, és a huszadik század oly sok gyermeke számára már csak Amerikában létezik az igazi hit abban, hogy élünk, hogy a saját évszázadunkban élünk.

Pete:

Figy. Innen folytasd. Behozza a videókameráját. Bocsánat. Bocsánat, de én csak kicsit… szóval nagyon lassan kéne. Lassan. Oké. Pete videózza Alaint.

Alain:

(franciául) Mert Amerikában, / és csak Amerikában vagyok igazán otthon. Számomra, és a huszadik század oly sok gyermeke számára már csak Amerikában létezik az igazi hit abban, hogy élünk, hogy a saját évszázadunkban élünk. Európában csak kísértetek vagyunk, egy múzeum csapdájába esve, ahol már lekapcsolták a villanyt és az utolsó látogató régen elment. És ezért Amerikába jövök.

Pete:

Mert csak Amerikában… csak Amerikában… van… igazán… otthon. Nekem és a huszadik századi gyerekeknek… vagy kölyköknek?... hogy is van a… csak Amerika… tam, tam,tam, tattarattatam… hite abban, hogy él… japp… élni a században… a században, amit mi… mit is?... birtoklunk. Európában szellemek vagyunk… fantomok, kísértetek, ja… valami valamilyen… picsába, egyre jobban… picsába… kimentek a fények… és a valamilyen valami japp-japp-japp-japp.

Alain:

És / ezért Amerikába jövök.

Pete:

És ezért Amerikába jövök.

Alain:

És azt mondom: (amerikai angolsággal) Hi, America. How ya doin‘?1

1

Csá Amerika. Hogy vagy?


4


Pete:

Csá Júrop. Amerika... jól van. Amerika… okés.

Kórus:

Ja. Ismerem valamennyire Steve-et. Jose, a haverom megesküdött, hogy Steve az én mőszakomban dolgozott pár éve a a gyorskajáldában, és még az is lehet, hogy ugyanazt a kezeslábast hordtuk. Ami elég meglepı. Habár Jose sokat hazudozik. Figy, amikor Stevie-t nézem, és Stevie ott van fent és énekel, néha… Tudom, hogy ez olyan felvágós, vagy olyan béna vagy milyen duma… de Stevie-t nézem, és Kurtot látom. Olyan, mint Kurt2… spirituális… ja-ja-ja… teen spirit, ha akarjátok… hogy ez a spirituális érzés, mintha Kurt visszatérne Stevie-n keresztül… aki egyszerően gyönyörő, oké? Valamilyen fordított értelemben.

Öt

Hat Másnap reggel. Alain a széken alszik. Pete bejön, gyorséttermi reggeit hoz. Pete:

Kérsz kaját? Hé, haver, kérsz valamit enni? Jót tenne, ha ennél valamit. Ezt. Ezt. Oké. Neked.

Alain:

Köszönöm.

Pete:

Beszélsz angolul?

Alain:

Persze.

Pete:

Oké, királyság. Az az izé… az éjjel… Emlékszel, mi volt éjjel?

Alain:

Ó hogyne.

Pete:

Oké. És jó volt a szex? Szerinted a szexuális érintkezésünk értékes és inspiráló élmény volt?

Alain:

Igen.

Pete:

Igen, a szex jó volt?

Alain:

Igen. Jó volt a szex.

Pete:

Aha, pont errıl beszélek. Arról, hogy semmire sem emlékszel. A szex nulla volt. Nulla szex volt.

Alain:

Rendben.

2

Kurt Cobain, Nirvana, a legendás szám címe Smells like teen spirit.


5


Pete:

Elég sokat beszéltél. Hát, akkor te nem vagy producer?

Alain:

Nem. Sajnálom.

Pete:

Nem gáz. Csak az az a srác… totális hülye. Akkor, mit kerestél ott? Ismersz valakit a bandából?

Alain:

A sör.

Pete:

Oké.

Alain:

Jó volt a sör.

Pete:

Értem. De ha nem vagy producer, akkor most el kell menned.

Alain:

Értem. Elindul a kijárat felé, aztán megfordul. Mit gondolsz errıl?

Pete:

Sajnálom.

Alain:

Szeretném, ha elgondolkoznál ezen a példán. Szeretném tudni, mit gondolsz. Egy férfi találkozik egy nıvel. Hazaviszi ezt a nıt a lakására és szeretkezik ezzel a nıvel.

Pete:

Ez a sztori?

Alain:

Egy példa.

Pete:

Oké. Példa.

Alain:

Szeretkeznek, aztán a nı feltesz egy kérdést. A következıt: Melyik testrészemet találod a leg… a leg…

Pete:

A legizgatóbbnak?

Alain:

A legvonzóbbnak. Melyik testrészemet találod a legvonzóbbnak? És a férfi azt válaszolja, hogy a szemét. Úgy találja, hogy a szeme a legvonzóbb testrésze ennek nınek.

Pete:

Oké.

Alain:

Nos, másnap reggel a férfi elmegy. Dolgozni. De egész nap erre a gyönyörő nıre gondol, hogy szeretkezik ezzel a gyönyörő nıvel, igen?

Pete:

Igen. A nıre gondol.

Alain:

Másnap reggel a férfi arra ébred, hogy csöngetnek a bejárati ajtónál. Szól a csengı, mire kiugrik az ágyból. Talán a nı az. Talán nem bírta tovább nélküle.

Pete:

Lehet, hogy a nı is ugyanúgy érez.


6


Alain:

Úgy van. De nem a nı az. Hanem a postás. Csomagot hozott. Aláírja az elismervényt, beviszi a csomagot a konyhába és észreveszi, hogy a csomagnak… szaga van.

Pete:

A nıé?

Alain:

Igen.

Pete:

A csomagnak olyan szaga van, mint a nınek.

Alain:

A férfi keze remeg az izgalomtól, ahogy lehámozza a csomagolóanyagot… az utolsó pillanatig halogatná, de szeretné látni végre a csomag tartalmát. És lehull a csomagolóanyag, és feltárul a doboz. Egy kartondoboz… (mutatja) ekkora.

Pete:

Mint egy cipısdoboz?

Alain:

Az a fajta doboz, amiben a cipıket árulják. Olyan kartondoboz, aminek van fedele. A fedél rajta van. A férfi vár egy pillanatot, késlelteti az öröm pillanatát, és aztán felemeli a fedelet. És a doboz belsejében két emberi szem van.

Pete:

Szóval a nı… Jó. Kivágta a szemeit.

Alain:

Úgy van. A nı kivágta a szemeit Ami felvet számunkra egy kérdést. Ezen a példa alapján felmerül egy nagyon fontos kérdés. Ki volt a csábító és ki volt az elcsábított?

Pete:

A nı szemek nélkül, vagy a férfi két szemgolyóval egy dobozban. Az egyik a csábító, a másik az elcsábított.

Alain:

Pontosan.

Pete:

És melyik melyik? Hm, ez nagyon érdekes kérdés.

Alain:

Szerinted az?

Pete:

Naná. Szerintem ez egy nagyon érdekes kérdés. Sokat gondolkodsz ilyen izéken?

Alain:

Ó igen.

Pete:

Királyság. Én is gondolkozom ilyen izéken Akarsz kicsit mesélni magadról? Mesélj nekem a srácról, aki ilyeneken gondolkozik. Alain elindul Pete felé, hogy megcsókolja.

Pete:

Ne. Nincs gáz.


7


Csak… nem mintha elıítéleteim lennének, vagy problémám, tudod, ezzel a… ezzel az egész srácokkal dologgal. Csak ez nem teljesen én vagyok, oké? Persze ha szerzıdtetted volna Stevie-t, de máskülönben… Alain:

Értem. Alain távozni készül.

Pete:

…hogy találta meg a nı a postaládát?

Alain:

Tessék?

Pete:

Ez az én kérdésem. Ott van a lakásán, kiveszi a szemeit, mondjuk egy körömvágó ollóval, valami ilyesmivel. Eddig oké, minden elıtte van az asztalon. A cipısdoboz, a csomagolópapír, a cellux. És szerintem még azelıtt megcímezte, mielıtt… mielıtt vizuálisan fogyatékossá vált. Szóval minden a kezeügyében volt. De még mindig adja magát a kérdés: Hogy találta meg a postaládát?

Alain:

Ez nem releváns. Ez egy példa. Egy modell. A részletek nem relevánsak.

Pete:

A postaláda egy részletkérdés, ugye?

Alain:

Igen. Csak annyi. A postaláda csak egy részletkérdés. Szünet.

Pete:

Nem akarom, hogy elmenj, oké? Azt akarom, hogy maradj. Ittmaradsz, én pedig sokkal jobban érezném magam, ha nem csinálnád azt a csókolózós izét, oké? Jobban szeretem így. És figy, ha fel akarsz hozni valakit, én nézhetlek, fel is vehetem, én csak nem csinálom a csinálást, oké? Áll az alku?

Alain:

Megvakult. A nı megvakult.

Pete:

Hát, naná. Kivágta a szemeit.

Alain:

De te azt mondtad, vizuálisan fogyatékos lett. Megvakult.

Pete:

Oké, oké. Megvakult.

Alain:

Igen. Maradok. Áll az alku.

Kórus:

Úgy történt, ahogy mondták. Az egész város darabokra robbant. Néhány srác betörte az üzlet kirakatát, én pedig szereztem magamnak egy videót. Legújabb modell. Csak benyúltam és megszereztem magamnak a kis édest. A hüvelykujjamba belement egy üvegszilánk, csak ennyit szenvedtem érte.

Hét


8


Sz’tem hazaviszem a kis kurvát, mire az anycim: – Egy videó? Egy videót hozál nekem? Amikor nó kaja van a konyhában? Egy ábécét kellett volna megcsinálnod. Hallgass istenre, ı is megmondhassa – menj és csináld meg az ábécét. Mire én: – Anyci, mi a abban a buli, hogy van kaja a házban, de nincs semmi, amit nézhetnél, míg megeszed?

Nyolc Alain a földön fekszik, az arca véres. Bejön Pete a videókamerával. Pete:

„Mi a abban a buli, hogy van kaja a házban, de nincs semmi, amit nézhetnél, míg megeszed?“ Mind megvan videón. Klambók üzleteket fosztogatnak, klambók kocsikat gyújtanak fel, klambók klambókat gyújtanak fel. Ó, jesszus. Ne má‘, cimbi, ne má‘. Veled meg mi történt?

Alain:

(franciául) 1981-ben egy holland nı üzleti útra ment Tokióba / ahol találkozott egy japán üzletemberrel.

Pete:

Jaj, ne má‘. Lécci. Angolul kéne… oké? Figy… le kéne… lazulnod. Mi történt?

Alain:

1981-ben Tokióban, egy holland nı üzleti úton volt. Üzleti ügyben Tokióban, és találkozott egy férfival, egy japán férfival. Üzleti ügyben. Összebarátkoztak, a barátságuk annyira elmélyült, hogy végül a nı elment vacsorát enni a férfival…

Pete:

/ Oké, nem látom a

Alain:

Esznek, és a nı bevallja, megmondja neki, hogy ı egy költı. Verseket ír. Szerelmes verseket. És van neki egy verse a férfiról, és a féfi akarja-e hallani a verset? Nos, rendben. Így a férfi eszik tovább, a nı meg elkezdi felolvasni a verset, és akkor a férfi elıhúz egy pisztolyt és lelövi a nıt. Agyonlövi. És utána megeszi. Felszeleteli, a tányérjába teszi és megeszi, és mialatt eszi, egész végig a nı iránt érzett szerelmét bizonygatja. A halhatatlan szerelmét. Ki volt kegyetlen? A férfi vagy a nı?

Pete:

Lécci má‘. Nem fogom. Nem vagyok túl jó ebben a metafora dologban. Neked most el kéne… a vér igazi.

Alain:

Unalmas.

Pete:

Akkor jó.

Alain:

Ez csak egy dolog… Egy buta dolog.

Pete:

Királyság. Ne már. Szóval…


9


Alain:

Csak egy csávó, tudod. Oké. Egy csávó a kocsmában. Azt mondja, tetszem neki. Azt mondja, hogy nem beszélek valami sokat. És hogy izé, annyira izgalmas ahogy nézek és nem beszélek, és neki persze van egy helye, vagyis van egy helye, ami nem igazán jó hely neki most, és ha én esetleg tudok valami helyet…

Pete:

Bármikor jön meg a kedved csinálni, csinálod, ez király. Tudod te jól.

Alain:

Szóval eljöttünk ide, és akkor nekem esett. Nekiesett a szememnek.

Pete:

Jesszus.

Alain:

A szemeimre hajtott. Amíg megteltek vérrel. A véremmel. És én nem tudom, mit…

Pete:

Vigyáznod kellene, hallod?

Alain:

„Ezt Billért kapod.“

Pete:

Tessék?

Alain:

Ezt mondja. A földön fekszem, vérzek, ı meg azt mondja: „Ezt Billért kapod.“

Pete:

Picsába.

Alain:

Kérlek, mi ez a…?

Pete:

Bassza meg a magasságos bassza meg. Nem. Te… kibaszott faszfej.

Alain:

Igen. Mi ez a…? Ezt Billért kapod. Jelent ez valamit?

Pete:

Hát igen, persze hogy jelent. Persze, hogy jelent valamit.

Alain:

És tudod, mit jelent?

Pete:

Hát ja. Hát ja. Tudom, mit jelent.

Alain:

Úgy. Kérlek…

Pete:

Jesszus, hogy tehetted… Hogy tehetted ezt velem? Nincs semmi önuralmad? Miért van ez veletek, buzikkal, hogy nem baszhattok… úgy értem, nem tudtál volna várni vagy valami? Kérdezni mondjuk? Hát, bazd meg magad. Kimegy, majd visszatér, kezében egy floppy-val.


10


Na, minden rendben. Hála istennek. Hála neki. Ne haragudj. Ne haragudj. Jobb volna, ha velem jönnél. Gyerünk. Kapd össze a szaros segged. Alain:

Menni akarsz…?

Pete:

Lépek innen. Lépünk innen. Gyerünk, gyerünk. Elkezdi összeszedni a holmiját. Figy. Vissza fog jönni, értve? Ezek aztán nem halogatják, tudod? Látod ezt? (mutatja a lemezt) A csávó, aki megtámadott, ezt kereste. Ez a káosz. Az egyetlen példány a világon. Tudod, az apám látta a jövıt. A káosz a válasz. Az apám létrehozta a csoportját. Csávók százai kutatták azután a káoszba döccenés után. És egy nap rátaláltak. Készen áll, hgy piacra dobják. Leszámítva, hogy én mocskosul utálom a papámat és feltöltöttem egy vírust a káosz-programba. Mire az egész bekrepál. Szóval neki csak a szar maradt. És nálam van az igazi cucc. Ami azt jelenti, hogy ı győlöl engem, de azt is, hogy mocskosul meg akar találni, tudod? Hát így.

Alain:

Tetszik ez a hely.

Pete:

Mert a papám ott akar lenni mindenhol. A szoftvere ott van minden lakásban, minden íróasztalon. Bill, Bill, Bill. Mint az isten, az isten, az isten.

Alain:

Bill az apád?

Pete:

Ja. Bill a papám. Győlölöm az apámat. Velem jössz?

Kilenc Egy kocsiban, ami áthajt a városon. Alain:

Hova megyünk?

Pete:

Nemtom.

Alain:

Akkor mi most csak…

Pete:

Ja. Csak kocsikázunk. Idegesít?

Alain:

Nem. Nem gáz.


11


Pete:

Csak kocsikázunk és kocsikázunk. Ha csak egy kicsit elıre tervezünk, akkor a papám azonnal rájön, hogy hol keressen minket. A papám olyannak látja a jövıt, mint egy utazást egy hosszú úton lefelé. Míg én: „Papa, biztos vagy benne, hogy lesz jövı?“ Akarsz kicsit mesélni magadról?

Alain:

Nem.

Pete:

Ha beszélsz, akkor nagyon jól beszélsz. Hosszú szünet.

Alain:

Meg akarlak dugni.

Pete:

Télleg?

Alain:

Szükségem van rá. Hogy megdugjalak. Vagy hogy te dugj meg engem.

Pete:

Talán. Oké. Nekem nem probléma.

Alain:

Akarod, hogy kiszálljak a kocsiból?

Pete:

Nem. Azt akarom, hogy maradj velem.

Alain:

Megállíthatod a kocsit, hogy kiszállhassak.

Pete:

Nem. Nem akarom megállítani.

Alain:

Ha veled maradok, megduglak. Megyünk valahova. Leautózunk a sivatagba és én megduglak.

Pete:

Persze, persze, értelek. Hát, ha ez az alku…

Alain:

Ez az alku.

Pete:

Hát akkor meg kell tanulnom kezelni, azt hiszem.

Alain:

Jó.

Pete:

Sz‘al. Vonzódsz hozzám, igaz? Gazdag leszek. Ez jár a fejedben? Tudod, az idı megy és a papámnak rohadt nagy szüksége lesz erre (mutatja a lemezt), és akkor én felajánlom, hogy visszaadom egy hatalmas összegért cserébe. És egy csomó totál igazi élményt vásárolok majd rajta. Megtartom a békét Boszniában. Elviszem pizzázni Szaddam Husszeint. Biliárdozom a pápával és Borisz Jelcin megmutatja nekem a baseballkártya győjteményét. Szóval ki vagy te?

Alain:

Én vagyok az a férfi, aki meg fog dugni téged.

Pete:

Ja. Fogom.


12


Tíz Sivatag. Éjjel. Alain:

Ez gyönyörő.

Pete:

Tetszik?

Alain:

Ó, igen. Ez egy nagyon gyönyörő hely.

Pete:

Szerintem is rendben van. Mondjuk a tévében jobban szeretem. Jobban szeretem, ha van körülötte keret, tudod?

Alain:

Oké.

Pete:

Mert tudod, elnyúlik, nyújtózik, egyre-egyre messzebb – ezt megvan a tévében is, de amikor a valóságban látod, akkor… tudod… akkor egy kicsit ijesztı. Elnézést, nekem most… Elıveszi a videókamerát, és azon keresztül néz.. Így jobb. Az érzés, most oké. Ez mindig mőködik nálam. Sokaknak ez a Prozac, de nálam…

Alain:

Értem. Alain elkezdi simogatni Pete farkát.

Pete:

Jóisten. Te kis geciköcsög.

Alain:

Igen. Ez van. És nagyon oké.

Pete:

Itt nincsenek elıítéleteim. Te kis mocskos fasszopó fostalicska. Hiszek a pozitív diszkriminációban. Hiszek a társadalmunkban létezı szexualitás multiciplitásban.

Alain:

Ha azon keresztül nézed…

Pete:

Persze, persze.

Alain:

Ha végig azon keresztül nézed…

Pete:

Igen, igen.

Alain:

Tartsd az egészet a keretben.

Pete:

Igazad van. Igazad van. Meg tudom csinálni.


13


Alain:

A tévében megy, oké? Megy valami a tévében.

Pete:

Igen. Pete felveszi, ahogy Alain játszik a farkával.

Alain:

Jó neked?

Pete:

Ja. Jó. Alain elkezdni leszopni Pete-et.

Pete:

(tévé-bemondó hangon) Elveszve a csillagok alatt, a természet csodálatos ölén, a misztikus és félelmetes Halál-völgy közepén a kiscsávó épp behatol a homoszexualitás rejtelmes világába.

Alain:

Nem kell beszélned.

Pete:

De kell.

Alain:

Kérlek. Ne. Nem kell mondanod semmit.

Pete:

De kell. Oké. Kell. Csináld úgy, mint a tévében, oké? És én meg tudom csinálni, tényleg meg tudom. De csak akkor, ha van kommentár. Szükségem van a hangra.

Alain:

Nem.

Pete:

Nem?

Alain:

Nem akarom, hogy azt a hangot csináld.

Pete:

Oké. Alain megint szopja Pete-et egy darabig. Csend.

Pete:

Ott egy mosómedve… hoppla-hoppla-hopp, épp most ugrott át egy örödögszekéren. Bocs. Bocs. Hoppla-hopp. Csend. Hagyd abba. Ezt a kommentálást. De csak folytatja. Hoppla-hopp. Hé, kishaver, hogy ityeg? Ha a kishaver beszélni tudna, azt mondaná: „Jól vagyok. Élem az életem idekint, egy vagyok az anyatermészettel.“ Hát nem szeretnéd, ha te is ezt tehetnéd? Alain elfordul és kiköpi Pete ondóját.

Pete:

Elmentem?

Alain:

Igen.


14


Pete:

Tényleg?

Alain:

Alaposan.

Pete:

Tényleg. Ez remek. Tuti királyság. Mert tudod, mi van? Nem éreztem semmit. Akarsz visszamenni a kocsiba?

Alain:

Nem ez volt az alku. Itt akarok maradni.

Pete:

Itt akarsz maradni éjszakára?

Alain:

Itt fogunk maradni éjszakára.

Pete:

Rendben. Megpróbálok. Pete leül. A videókamerán keresztül nézelıdik. Nem a videókamerán keresztül nézelıdik. Heló! Heló! Van anyagom. Elıvesz egy rakás különbözı tablettát. Tessék, itt van. Ezt fogjuk csinálni. Átmegyünk rajta. Meg akarod csinálni a Természet cuccot?

Alain:

Igen.

Pete:

Meg akarod csinálni a Természet cuccot, és meg akarod csinálni a Szex cuccot?

Alain:

Igen. Mindkettıt.

Pete:

Oké. Akkor most élményben lesz részünk. Ami jó. De maguktól, saját maguktól az élményeknek nincs formájuk. Nincs formájuk és nincs ritmusuk. És forma nélkül, ritmus nélkül az élmény túl sok lehet. Túl fájdalmas lehet. Ezért formát adunk az élménynek. Így. Pete kört formál a tablettákból kettejük körül.

Alain:

Nem muszáj formát választanunk. Nem kell elıre tudnunk, hogy ettıl elszállok, ettıl betekeredek, ettıl elkábulok, ettıl meg kiélesedek. Szóval ne csináljuk így. Véletlenszerően csináljuk, és hagyjuk, hogy a forma kiemelkedjen. Érted? Alain behunyja a szemét, megpördül, kiválaszt egy tablettát és beveszi. Most te jössz. Megismétlik a mozdulatsort, és Pete is bevesz egy tablettát. Te tudod, mit akarsz?


15


Pete:

Nem.

Alain:

De szeretnéd tudni?

Pete:

Igen, szeretném tudni.

Alain:

Nem akarok korlátokat, semmilyet, érted?

Pete:

Értem.

Alain:

És hogy érzed maga tıle?

Pete:

Nem tudom.

Alain:

Ijesztı?

Pete:

Igen, ijesztı. És, és…

Alain:

Izgalmas?

Pete:

Izgalmas is. Igen. Csókolóznak.

Alain:

Az ember halott, tudod. És a Fejlıdés. A Fejlıdés is. A Fejlıdés halott. És az Emberség. Igen. Az Emberség halott.

Pete:

Akkor szabadok vagyunk, ugye?

Alain:

Meg foglak dugni.

Pete:

Tudom. Te már érzel valamit?

Alain:

Igen. Azt hiszem, kezdıdik. Alain megdugja Pete-et.

Tizenegy Egy motel faháza. Alain ül, a tévét nézi. Pete:

Megkérdeztem a csávót. Megkérdeztem a csávót, és ı azt felelte, hogy rengeteg másik faháza van.

Alain:

Nem mondod.

Pete:

De. Rengeteg faházuk van. Te is látod. Békés errefelé, tudod?

Alain:

Jobb, mint a sivatag.

Pete:

Jobb mint a sivatag ebben a sehol egy lélek témában.


16


Sz’al, ha akarsz egy másik faházat… Alain:

Szerinted kéne nekem egy másik faház?

Pete:

Ja. Ezt mondom. Hogy talán kéne neked egy saját faház.

Alain:

Nem akarok saját faházat. Jól vagyok. Jó ez.

Pete:

Ja, de szerintem… Szerintem kéne neked egy saját faház.

Alain:

Kéne?

Pete:

Nem kéne?

Alain:

Nem. Nem kéne.

Pete:

Nem kéne neked saját faház? Én ezt szeretném. Szeretném, ha lenne saját faházad.

Alain:

Nem.

Pete:

Mert…?

Alain:

Mert veled akarok lenni.

Pete:

Mert velem akarsz lenni? Tökjó, oké, de én meg nem akarok veled lenni. Érted? Fogod? Volt egy élményünk, oké. Tökjó. Király. Köszi. Ennyi, tudod. Hálás vagyok. Osztoztunk egy élményben. Egy csomó új dolgot csináltam. Féltem, de végigcsináltuk… amikor ott voltunk… remek. De már vége. Unatkozom.

Alain:

Naná. Persze.

Pete:

Túl vagyunk rajta, vagy nem?

Alain:

Akkor majd találunk új dolgokat, új élményeket.

Pete:

De én nem akarom. Nem veszélyes.

Alain:

Egy csomó minden veszélyes.

Pete:

Nem kellesz nekem az ágyban. Kiráz tıled a hideg.

Alain:

Jó. Majd alszom a földön.

Pete:

Tényleg ezt akarod csinálni?

Alain:

Ezt fogom csinálni.

Pete:

Én meg ezzel fogok aludni (mutatja a lemezt) mostantól. Ez az egyetlen dolog, ami még fontos nekem.

Alain:

Értem.


17


Tizenkettı Másnap reggel. Pete:

Ismerlek. Tudom, ki vagy.

Alain:

Persze. Igen. Mindent tudsz.

Pete:

Múlt éjjel. Kegyetlen voltam. Ne haragudj. De nem tudtam, ki vagy. Ez a hely szívás, fogod? Annyira szívás, hogy még az alapcsatornákat sem vezették be. Vannak viszont olyan csatornák, amik a felújítások felújításait nyomják. Mint például… régi beszélgetı show-k felújításait, vágod? Pete betesz egy videokazettát és lejátsza. David Letterman:

Szóval… itt van, itt, Ameriában. És írt egy könyvet. És azt a címet adta neki, hogy Az ember halott…

Alain:

Igen. Így van. Igen.

David Letterman:

Csinos cím. És mit is jelent, egészen pontosan?

Alain:

Nos, ez túl bonyolult ahhoz, hogy néhány percben összefoglalhassam.

David Letterman:

Mert már most meg kell mondanom, hogy én igen elevennek érzem magam.

Nevetés Pete megállítja a lejátszót, kimerevíti a képet. Pete:

Látod? Látod? Innen tudom. Visszamész az egyetemre? Most, hogy már éltél valamennyit.

Alain:

Nem.

Pete:

Mert…?

Alain:

Mert én… felégettem… magam mögött minden hidat.

Pete:

Olyan metaforikus vagy. Mit jelent ez? A tévémősorban? Mit jelent az – a Történelem Vége? Lécci. Annyira akarom tudni. Veled akarok lenni, és szeretném ha tanítanál.

Alain:

Ez azt jelenti… Pete elmegy és felkapja a videókamerát. Videó nélkül. Pete leteszi a videókamerát.


18


A Történelem Végének neveztem el ezt a pillanatot, mert amit mi történelem alatt értünk, az a folyamatos elırehaladás, az véget ért. És a szavak, amelyek oly régen vezérelnek minket… A Fejlıdés például. Ez ma már semmit sem jelent. Ezt a szívünk mélyén tudjuk Minden férfi, minden nı, tudják, de nem beszélnek róla. Ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mikor fogjuk magunkévá tenni… (ez is egy jó szó neked, magadévá tenni?) Pete:

Aha, aha. Magamévá tenni. Ja.

Alain:

…a káoszt? Mikor éljük meg a Történelem Végét? Mikor élünk a saját idınkben? És hogy fogunk élni ebben a káosznak ebben az új idejében? Nem úgy, ahogy a régi idıben tettük. Nem a régi nyelvvel. Nem úgy, hogy kedvesebbek vagyunk… felvilágosultabbak. Kegyetlennek kell lennünk, követnünk kell a vágyainkat, és kegyetlennek kell lennünk másokhoz, igen, de kegyetlenek kell lennünk önmagunkhoz is. Magunkévá kell tennünk a szenvedést, magunkévá kell tennünk a kegyetlenséget.

Pete:

Van mit tanulni.

Tizenhárom Kórus:

Nézzétek csak a templomunk lelkészét, egy nap összehívta az összes mamit és így szólt hozzájuk: – Hölgyeim, elı kell teremtenünk egy kis pénzt. Elı kell teremtenünk egy csomó pénzt. Mert én azt szeretném, hogy egyházközségünk fiataljai a jövı részesei lehessenek. Szeretném, ha online lennének. Szerezni fogunk egy gépet és egy modemet, ide, minden ifjú ember számára, hogy kiterjeszthessék a szó útját a jövıbe. És a mamám, meg az összes többi mami nagyon keményen dolgoztak. De amikor megérkezett a gép és a modem, akkor nagyon vacakul érezték magukat. Mert a gyerekeik a hét hét napját, a nap huszonnégy óráján a neten töltötték. És egy nap arra ébredtek, hogy a Lúzerek Völgyében élnek, és soha többé nem látják a gyerekeiket. És akkor elmentek a lelkészhez. És volt sírás és foganak totális csigorgatása. De a lelkész csak így: – Hölgyeim, ez is része az Úr misztériumának. Úgy tőnik, hogy elvette tıletek a gyermekeket, de ezt értetek teszi a maga kifürkészhetetlen módján, szóval gyerünk, emeljék fel annak az alapítványnak a tıkéjét, hogy úabb gépeket és újabb modemeket vehessünk és imádkozzunk egy szebb világért.

Tizennégy Pete a neten lóg, csépeli a billentyőket. Alain bejön, a kezében barna papírszatyor. Pete:

Hol voltál?


19


Alain:

Jártam egyet.

Pete:

Vigyáztál?

Alain:

Hogyne. Nagyon vigyáztam.

Pete:

Nem szeretem, ha elmászkálsz, de te elmászkálsz, hát vigyázz. Odakint vannak. Jusson eszedbe: ezt Billért kapod.

Alain:

Persze, hogy emlékszem. Kérsz enni?

Pete:

Vásároltál a boltban?

Alain:

Igen. Barna zacskó, mint a filmekben.

Pete:

Nem kellett volna a boltban vásárolnod. A bolt felesleges kockázatot jelent, amikor van telefonunk, van élelmiszerboltos tévécsatornánk, éttermes tévécsatornánk…

Alain:

El akartam menni a boltba.

Pete:

Elmész a boltba, ık meg kamerákkal figyelnek téged.

Alain:

Kérsz enni valamit?

Pete:

Még nem vagyok éhes.

Alain:

Mit csinálsz ezzel?

Pete:

Kommunikálok.

Alain:

Kivel kommunikálsz?

Pete:

Fıleg hapsikkal. Itt megismerkedhetsz emberekkel, igazán megismerheted ıket, igazán meg, de nem tudja meg senki, ki vagy.

Alain:

Mutasd csak.

Pete:

Ez az én helyem.

Alain:

De szeretném, ha megmutatnád.

Pete:

Oké. De csak egy kicsit. Ez itt az én… az én saját honlapom. Leüt néhány billentyőt. Csak néhány napja tettem fel, és máris több százan iratkoztak fel rá. Nézd… Már tölti magát… Donny, egy kamaszfiú képe tőnik fel a számítógép monitorján.

Donny:

Heló, én Donny vagyok. Hogy’s‘mint? Komolyan dolgoztam ezen. Szeretném ha tudnátok, hogy én tényleg utáltam a testemet. Olyan kényelmetlennek éreztem, olyan csúnyának láttam. De most tényleg boldog vagyok azzal, amit


20


megvalósítottam. Sokat dolgoztam. És én mondom nektek, a fájdalom meghozza jutalmát. Donny elkezdi levenni a polóját. Pete:

Ez egy új srác. Feltőnik Donny forradásos felsıteste, amit gondosan kidekoráltak egy pengével.

Donny:

Ja. Nézzétek ezeket a gyönyörőségeket. Nézzetek rá. Én magam csináltam. Ugyan már fiúk, tudtok mutatni valamit, ami jobb ennél? Én szeretem ezeket a kis gyönyörőségeket, szeretem ezeket a pici babákat, és olyan jól érzem magam. Olyan jól érzem magam / hogy én én vagyok

Alain:

Ez gyönyörő.

Pete:

Bejön neked?

Alain:

Ez nagyon érdekes.

Pete:

Feltételezem.

Alain:

İ maga csinálta magára ezeket a jeleket?

Pete:

Ja. Egy pengével vagy egy üvegcseréppel. Bármivel.

Alain:

Felmetszi magát. Aláveti magát a pillanat intenzitásának… a törzsi agóniának. Megteremti a maga mővészetét. A szenvedés testamentuma a testen.

Pete:

Kifilézi magát. Japp.

Alain:

A hatalom pillanata, a tudatosságon túli kontrollé, ahogy végighúzza a testén a pengét.

Pete:

Ráadásul egy lúzer, aki magát vagdalja.

Alain:

A huszadik század végének beavatási szertartása.

Pete:

Vagy nagyon sérült valahol odabent, és azt akarja, hogy odakint is olyan legyen.

Alain:

Beszélni akarok vele.

Pete:

Nem lehet.

Alain:

Ó, dehogynem. Kommunikálni.

Pete:

Nem hiszem.

Alain:

Te mondtad… kommunikálsz.

Pete:

Te nem akarsz Donnyval beszélgetni.

Alain:

De akarok.

Pete:

Donny lökött.


21


Alain a billentyőzetet tanulmányozza. Alain:

Kérlek. Hogy tudnék…?

Pete:

Donny is kéne a győjteményedbe, ugye? A japán kannibál? A nı, aki kivágta a szemeit? A perforált mellkasú lökött? Ha?

Alain:

Kell lennie valaminek. Alain leüt néhány billentyőt.

Pete:

És mi van a kissráccal, aki az X-rıl érkezett és megdugták a sivatagban? Megérte begyőjteni vagy az csak egy tiszteletkör volt?

Alain:

Heló Donny. Donny… ott vagy?

Pete:

Hé, figyelj már. Figyelj, Donny csaló.

Alain:

Szerintem nem.

Pete:

Nem. Ezt nem… ezt nem hsizem el. Nézz már rá a srácra. Nem igazi.

Alain:

Igazinak tőnik.

Pete:

Nem, nem, nem. Nézd, nézd, nézd. Látod? Látod? Kibaszott… kecsap… kibaszott… megrendezett átbaszás. Csak egy kibaszott színész ez a Donny, ha? Csak valami kibaszott csaló. Bazd meg. Utálom ezt. Tényleg tele vele a… Meg kell mondanom neki. Meg is mondom neki. Pete gépel és Donny is begépeli a válaszát.

Pete:

TE EGY KIBASZOTT SZÍNÉSZ VAGY, DONNY. OTT VAGY, DONNY?

Donny:

PERSZE. ITT VAGYOK.

Pete:

OLYAN SOK CSÁVÓ CSALÓ A LAPON, DONNY. EZ EGY CSEPPET SEM ÜGYES VAGY VICCES. EZ SZIMPLA.

Donny:

ÉN NEM VAGYOK CSALÓ. IGAZI VAGYOK.

Pete:

KIZÁRT, HAVER.

Donny:

BEZÁRT, HAVER. EZ AZ EGÉSZ IGAZI.

Pete:

BAZD MEG MAGAD, DONNY.

Pete:

Csak mert virtuális, azért még nem kéne hazudozni, tudod? Csak mert senki sem nyúlhat oda, hogy megérintse, ez még nem jelenti azt, hogy szabad csalni.

Alain:

Ezt meg hogy csináltad?

Pete:

Csak látszólag igazi.

Alain:

Beszélni akarok vele…


22


Donny:

TALÁLKOZZUNK, HA AKAROD. TALÁLKOZOM VELED, ÉS MAJD MEGLÁTOD, HOGY IGAZI.

Alain:

Szóval, mi legyen? Találkozni akar. OKÉ, CIMBI. TALÁLKOZZUNK.

Pete:

Te nem akarsz találkozni Donny-val. Neked nincs szükséged Donnyra. Én vagyok a minden. Leveszi a pólóját. A mellkasa össze van szabdalva. Minden csak egy nagy hazugság, tudod? A kaja, a tévé, a zene… csak tettetés. És ez az egyetlen dolog, ami igazi. Érzem, ez jelent valamit. Mint a szenvedés, mint a kegyetlenség. Tetszett, ahogy mondtad. Érted tettem. Neked nem kell Donny.

Alain:

Találkozni fogunk vele.

Pete:

Kizárt.

Alain:

Bezárt. Haver.

Tizenöt Alain és Pete várakoznak. Pete:

Ez hülyeség. Ez felesleges. Hülyeség, felesleges és veszélyes. Nem kellett volna kiadnunk, hogy hol vagyunk.

Alain:

Bízhatunk Donny-ban.

Pete:

Úgy véled?

Alain:

Én bízom Donny-ban.

Pete:

Lökött ingyom-bingyom retardált szarosfalváról. Alain felveszi a videókamerát.

Alain:

Kérlek. Hogy kell…?

Pete:

Mit akarsz azzal?

Alain:

Fel akarok venni vele.

Pete:

Donnyt?

Alain:

Téged. Donnyt. A metszést. „Minden megvan videón. Csávók vágnak csávókat.“

Pete:

Nagyon valószínő, hogy Donny nem fog feltőnni, tudod?

Alain:

Már megvan.


23


Alain rájött, hogy hogy mőködik a videókamera, és Pete-re irányítja. Pete:

Hé, ez nem az a fajta csávó, aki feltőnik.

Alain:

Mosolyogj. Benne vagy a tévében. Kopogtatnak az ajtón. Alain az ajtóra irányítja a videókamerát, és jelzi Petenek, hogy nyissa ki.

Alain:

Lécci…

Pete:

Akárki lehet. Lehet, hogy az apám.

Alain:

Lécci…

Pete:

Vagy az apám emberei. Alain kimegy, hogy kinyissa az ajtót. Pete elıvesz egy pisztolyt egy táskából és vár. Alain és Donny belépnek. Pete leereszti a pisztolyt.

Donny:

Csá. Hogysmint?

Pete:

Huh, én… ja… örülök, örülök, örülök. Pete elteszi a pisztolyt.

Donny:

Oké. Lefilmeztek?

Alain:

Úgy van.

Donny:

Valami országos csatorna vagy valami helyiérdekő cucc?

Pete:

Csak semmi, Donny.

Donny:

Aha.

Pete:

Csak személyes használatra.

Donny:

Oké. Még soha nem voltam a tévében.

Pete:

Lesz hozzá képed.

Donny:

Van hozzá képem. Nem tetszik a képem?

Pete:

Nagyon csinos a képed, Donny.

Donny:

Tudtam, hogy összekerülünk egyszer. Próbáltam elképzelni, milyenek lesztek, ti ketten. Mint egy kép a fejemben. Nem láttam tisztán, de azt láttam, hogy kedves a mosolyotok, és kedves a szemetek és hogy remekül kijövünk majd egymással.

Pete:

Ez szép. Nem szép, amiket Donny mond?

Alain:

Ha a a fényben tartod.

Donny:

Így jó? Itt jól nézek ki?


24


Alain:

Ragyogóan.

Donny:

Tudtam, hogy otthon fogom érezni magam, és tényleg így lett. Már most olyan, mint otthon. Mintha ti lenétek mami és papa és a bátyók meg a nıvérek meg az összes többi, egybegyúrva.

Pete:

És, azzal mi van?

Alain:

Mesélj magadról, Donny.

Donny:

Nincs sok mesélnivaló.

Pete:

Nagyon jól csinálod.

Alain:

Mesélj magadról.

Donny:

Akarjátok, hogy leüljek?

Alain:

Amit akarsz.

Pete:

Ez részletkérdés. Nem releváns.

Alain:

Vedd le a pólód.

Donny:

Oké.

Pete:

Így. Pete lehúzza Donny-ról az inget.

Donny:

Kész vagy?

Alain:

Ó igen.

Donny:

A nevem Donny és vagdalom magam. Gyerekkoromban széles mosolyom volt, és nyelvem mindig piros volt, az ajkam mindig piros volt és a fogam is mindig piros volt. Ennek anyci volt az oka. Tudjátok, ı éjjel dolgozott egy boltban, és ezért én mindig odamentem suli után, és ott lógtam vele reggel hatig, és minden órában megkérdezte: – Nem kérsz valamit? – De, anyci, szomjas vagyok. – És mit innál, Donny? – Turmixot, anyci. – Hát akkor menj csak, és szolgáld ki magad, Donny, menj csak elıre és vegyél, amit akarsz. És én egyenesen a turmix-automatához mentem, betettem azt a papírpoharat abba a lukba… és mindig cseresznyét vettem. Mást ki sem próbáltam soha, mert mindig csak cseresznyét akartam. Még csak kiváncsi sem voltam a többi ízre. Szóval hat, hét, nyolc cseresznyeturmix minden éjjel, és a fogaid, a nyelved, a szád igencsak bevörösödik. Néhány srác Vörösszájú Donnynak hívott, és másik néhány, akik em ismertek olyan jól, csak Vörösnek. Ami tetszett nekem. Aztán egy nap elvitték a turmixautomatát. A vállalat néhány embere egyszerően elvitte. Szerintem valószínő, hogy a bolt tulajdonosa nem tudta tovább fizetni a bérleti díját, de nem vallotta be.


25


És én annyira rosszul éreztem magam, és senki sem tudta megmondani, miért, és onnantól fogva nem voltam gyerek többé. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, de ez nagyon megrázott. És elkezdtem pimaszkodni a tanáraimmal, és a pimaszkodásból állandó háborúskodás lett, és anyci azt mondta, nem bír már tovább kínlódni velem és el kellett jönnöm tıle. Láttam néhányszor a kórházban, mert pár professzor tanulmányoni akart minket, volt valami elméletük arról, hogy volt valami azokban a turmixokban, amitıl agresszív lettem a tanárokkal, és volt valami bolt fluoreszkáló fényében, amitıl anyci rákot kapott. Én azt hiszem, hogy ez nem igaz, és ezek a dolgok csak úgy megtörténtek velünk, és ha egyszer megkérdezhetem errıl Jézus Krisztust, akkor ı majd megadja a választ. Jézus Kisztusnak is lett jópár vágása a végére, és én úgy gondolom, hogy ı meg fogja érteni, miért tettem ezt magammal. Kedvelem Jézus Krisztust, pedig még soha nem találkoztam vele. De hiszek benne, hogy lehet. …Ezt akartátok? Pete:

Hány vágásod van, Donny?

Donny:

Soha nem számoltam meg.

Pete:

Soha nem számoltad meg?

Donny:

Soha.

Pete:

Akarod összehasonlítani?

Donny:

Azt hiszem.

Pete:

Hát akkor lássuk, kinek van a legtöbb. Pete leveszi a pólóját. Na, mit szólsz?

Donny:

Van ott néhány gyönyörőség, az biztos.

Pete:

De kié a legjobb? Ki itt a gyıztes, Donny?

Donny:

Hát, én nem tudom.

Pete:

Mit mondasz, kinek van itt a legtöbb vágása?

Alain:

Egyforma.

Pete:

Ó, nem. Lennie kell gyıztesnek. Errıl szól az egész. Gyıztesek és vesztesek. Gyıztesnek lennie kell. Vesztesnek lenie kell. Értve?

Alain:

Talán Donny.

Pete:

Télleg?

Alain:

Donnynak van a legtöbb vágása.

Donny:

Hát, köszönöm.

Pete:

Én olyan büszke vagyok rád, Donny.


26


Donny:

Köszönöm.

Pete:

Akarsz vágni? Akarod csinálni?

Donny:

Persze. Akármikor vágok.

Pete:

Oké. Kezdjük… Én leszek az elsı, ahogy az elıbb az utolsó voltam. Oké?

Donny:

Naná.

Pete megvágja keresztben a mellkasát. Pete:

Veszed?

Alain:

Felvettem mindent. Mit érzel?

Pete:

Tiszta. Makulátlan. Igaz. Átnyújtja a pengét Donnynak. Most te jössz. Lássuk, most is gyızöl-e.

Donny:

Szeretek gyızni. Gyızni jó.

Pete:

Gyızni jó. Donny átvágja a nyaki ütıerét. Összeesik.

Pete:

A picsába, ember. Picsába. Alain gyorsan letszi a videókamerát, és Pete-tel együtt Donny-hoz rohan.

Alain:

Állítsd el a vérzést. Állítsd el a vérzést. Donny vonaglik. Alain és Pete nem tudják elállítani a vérzést. Donny meghal. Mindenki ledermed. Hosszú szünet. Alain ellép a holttesttıl.

Alain:

Visszatekintve sokkal egyszerőbb lesz megnevezni a pontos dátumot. Vagy soha nem leszünk képesek pontosan megmondani. Lehet, hogy soha nem fogunk megegyezni egy bizonyos idıpontban. Egy pillanatban. Különbözı elméletek lesznek. / De az elvekben egyet fogunk érteni.

Pete:

Csendet, kérlek. Csendre van szükségem.

Alain:

Hogy van egy idıpont, egy pillanat a huszadik század végén, amikor a valóság véget ér. A valóság véget ér és elkezdıdik a szimuláció.

Pete:

Jesszus. Lécci már…! Mondták már neked, hogy túl sokat beszélsz? Szünet.


27


Alain:

A magam részérıl a javaslatom 1987 augusztus 13-a, 15 óra 00 perc. Másoknak meg más alternatíváik lehetnek. Néhány óra, néhány nap mindkét oldalon. Hát legyen. De van egy vonal, egy határválasztó pont (vegyük az én pontomat, 15 óra / 00 perc, augusztus 13-án 1987-ben, mint munkamodellt), ennél a pontnál, noha csak kevesen vettük észre, vagy éreztük meg, hogy valami megváltozott, de bekövetkezett.

Pete:

Ne. Hagyd abba. Hagyd már abba. Miért kell neked? Naja… bla-bla-bla.

Alain:

A valóság meghalt. Véget ért. És elkezdtünk élni ebben az álomban, ebben a hazugságban, ebben az új, szimulált létezésben.

Pete:

A valóság most érkezett.

Alain:

Néhány példát? Régebben, a régi világban, volt egy esemény, egy pillanat, amit elemzés követett, a történelemírás által. / Esemény – elemzés – történelem.

Pete:

Nézz rá.

Alain:

És most? Elemzünk, projektelünk, predikálunk – CNN, betelefonálós rádiómősorok – elıre látunk eseményt, még azelıtt, hogy bekövetkezne: a berlini fal / leomlása, a háború a Golf-öbölben.

Pete:

Nézz már ide, mit mutatok neked!

Alain:

És az esemény maga csak árnyék, az elemzésünk visszatükrözıdése.

Pete:

Nézd, nézz már rá. Látod? Ez megtörtént. Itt voltunk. Igazi volt. Ez nem két szemgolyó egy cipısdobozban. Vagy a japán kanibál. Itt nincs kecsap. Ez itt Donny. Donny halott. Ez itt Donny és Donny halott. Gondoltad, hogy ez bekövetkezik? Tudtad? Eszedbe jutott egyáltalán, hogy kötelességed lenne ideugrani és közbelépni? Miért nem léptél közbe? Donnynak nem volt ilyen élménye, asszem. Mert ha járt már néhányszor a honlapon… ha csak elolvasta volna a figyelmeztetéseket. Mellkas, lábak, has, ezek rendben vannak. Ha az erekre mész, akkor mindig keresztben és soha nem hosszában, és azonnal orvosi segítség után kell nézni utána. És soha nem szabad a nyaki ütıérrel csinálni. Azt hiszem, ı csak arra hajtott, hogy bebizonyítsa, hogy igazi, tudod? Alain a holttest mellé térdel.


28


Alain:

Most mit csináljunk vele?

Pete:

Fingom sincs, vaze.

Alain:

Egy ember olyan sok minden, tudod? Annyi bır meg csont. És agy meg szemek. Mit csinálnak egy emberrel, akiben már nincs élet?

Pete:

Asszem eltemetik a sivatagban. Felszeletelik, megfızik, de azok a csávók mindig megtalálják a módját. Hé, van egy nagy láda jég odakint az udvaron. Megtöltjük a kádat jéggel, és beletesszük, amíg kitaláljuk, hogy hogyan tovább. Alain ringatja Donny hulláját.

Alain:

Minden rendbejön, Donny.

Pete:

Meg fogsz fagyni, Donny. Nem azért hurcolom magammal ezt, hogy egy kisköcsög, aki nem tudja, hogyan kell használni a pengét, mindent elbasszon nekem, oké?

Tizenhat Kórus:

Donny tudta. Donny tudta, hogy mit fog csinálni. Azt mondta: – Egy igazi találkozás vár rám. Elegem van abból, hogy csak virtuálisan kommunikálok veletek, fiúk. Elegem van abból, hogy csak a képek vannak. De most van néhány srác, akik azt akarják, hogy igaziból csináljam, tudod? És most találkozom velük. Motelszoba, és igaziból csinálom. Totál igaziból. A nyaki ütıeremre megyek majd. És tudjátok, mi van? İ csinált minden tévésót, minden tóksót. Ricki és Oprah, mindkettınek ugyanaz a mősora: Halál a Hálón. És Stevie, neki is van már errıl egy dala. Unplugged és már óránként háromszor adja le az MTV. Szóval úgy tőnik, hogy mondhatjuk, hogy Donny talán egyáltalán nem volt olyan szánalmas, és hogy tudta, hogy mi fog történni az életében, és rájött, hogy hogyan hozhatna ki ebbıl valami jót.

Tizenhét Motelszoba. Három nappal késıbb. Üres. Alain belép. Körülnéz. Belép Pete. Pete:

Lerendeztem Donnyt.

Alain:

Kidobtad Donnyt?

Pete:

Kidobtam Donnyt.

Alain:

Hogy tehetted ezt? Hogy dobhattad ki Donnyt?


29


Pete:

Nem lényeg. Donny elment. Donny ki lett dobva, oké? Lépnem kell. Már becsomagoltam.

Alain:

Hová kell lépnünk?

Pete:

Nem tudom, valahová. Csak lépni. Eltakarítottam a nyomainkat. Pár perc, és indulunk.

Alain:

Nem akarsz itt maradni? Nem akarsz rejtızködni tovább?

Pete:

Többé már nem lehet. Tudod, a szó kívül van. A szó ott odakint van. Keresnek minket. Minden motelt ellenıriznek az államban, és ha itt maradunk, akkor ránk fognak találni.

Alain:

Menekülni akarsz?

Pete:

Így van.

Alain:

Egész végig, csak menekülni?

Pete:

Ez az egyetlen dolog, amit tehetek.

Alain:

Nem gondolod, hogy talán vannak más lehetıségek is?

Pete:

Nincsenek lehetıségek. Na, gyere, lépjünk.

Alain:

Nem.

Pete:

Ne vitatkozz velem. Nem kell ez.

Alain:

Nem fogunk menekülni így összevissza. Nálam van a lemez.

Pete:

De mikor…?

Alain:

Múlt éjjel, míg aludtál. Nálam van a lemez. Itt maradok. Pete elıvesz egy pisztolyt.

Alain:

Itt maradok. Pete Alain felé közelít.

Alain:

Itt maradok.

Pete:

Velem jössz. Odaadod a lemezt.

Alain:

Ki volt kegyetlen?


30


A holland nı vagy a japán férfi? A nı volt az, a nı volt kegyetlen. Mert a nı értette, mire való a matefora, és a férfi semmit sem értett. Pete rálı Alainre. Alain összeesik. Pete visszaveszi a lemezt. Pete ringatja Alaint. Pete:

Azt hiszem, a legtöbb ember úgy gondoná, hogy a japán csávó volt kegyetlen. Mert rálıtt a nıre. Mert megette. És szerintem ezt a legtöbb ember kegyetlenségnek tartaná. És az a másik nı, tudod. Az meg soha nem találta volna meg a postaládát.

Tizennyolc Kórus:

Így visszatekintve, most, hogy már felnıtt vagyok, azt hiszem, nem azért sírtam éjjelente, mert a világ olyan rossz hely. Najó, oké, nem csak azért, mert ez a világ olyan rossz hely. De azért is, mert azt akartam, hogy a világ véget érjen. Mint az Armageddonban, vagy a DOOM-ban vagy a Hellfire-ben vagy valami más ilyen katasztrófában. És azért sírtam, mert annyira bőnösnek éreztem magam, mert ez egy nap be fog következni, és az én leszek az oka, mert annyira vártam. De a világ még nem ért véget. Csak megy és megy tovább. Én meg folyton a jeleket keresem, hogy már javul, ahogy anyci mondta. De nem találom ıket. Szóval nem ért véget és nem javul. Egyszerően csak megy tovább, megy és megy tovább. És kiváncsi vagyok, hogy fogok-e valaha érezni valamit. De – akarjátok tudni az igazat? – én nem érzek semmit. Tudjátok én az a fajta csávó vagyok, aki egy földrengés közepén csak ennyit mond: vaze, baró földrengés. És kiváncsi vagyok, mitıl lettem ilyen.

Tizenkilenc Kórhái szoba. Alain infúzión van. Pete egy papírt olvas. Pete:

Mert az ember halott. Oly sok évszázadon át hittünk a létezésében. Ezt a dolgot, ezt a konstrukciót, ezt a dolgot embernek hívtuk. De egy nap, valamikor a huszadik században, fogta magát és meghalt. Valamivel Belsen után, valamivel Kennedy után, valamivel az MTV után, fogta magát és meghalt. Biztos ami biztos, jópár évszada már, hogy Isten meghalt és mi reszketve élünk nélküle az univerzumban, és most körülnézünk és látjuk, hogy az ember nincs többé Mit szólsz?

Alain:

Nos, igen, ez…

Pete:

Tetszik?

Alain:

Igen. Ez jó.


31


Pete:

Folytassam?

Alain:

Kérlek.

Pete:

De most azt látjuk, hogy már nem a szubjektuma, hanem az objektuma vagyunk az erıknek, hogy a kuszasága, a becsapódása vagyunk a… Csipogó hang. Ez meg mi?

Alain:

Ez szól, ha be kell vennem a tablettáimat.

Pete:

És kéred ıket?

Alain:

Nem.

Pete:

Oké. Szóval… vagyunk… létezik… oké, oké, már megvan… így a kérdés az: Hogy fogjuk élni az életünket? Olyan biztos, ahogy lezajlott a nagy csata Isten sokévszázados mítosza és az újdonsült jövevény, a Tudomány között, olyan biztos, hogy a következı évezred tanúja lesz annak a csatának, amelyet azok vívnak, akik magukévá teszik, és azok, akik elutasítják az ember halálát. Mondanád…

Alain:

Hogy mondod?

Pete:

Vettem példákat az „eredeti gondolatból“.

Alain:

Akkor jó.

Pete:

Például, hmmm… mondjuk nem hivatkzol az MTV-re. Azt hiszem azért nem, mert nem volt MTV-d, amikor a könyvedet írtad, igaz?

Alain:

Pontosan.

Pete:

Akkor ez egy eredeti gondolat, ugye? A csipogó hang megint megszólal, hangosabban és élesebben. Nem fogja abbahagyni, mi? Fontos lenne bevenned azokat a tablettákat.

Alain:

Nem számít.

Pete:

Összeálltam a papámmal. Maga mellé vett, olyan kettes számúnak. Kötöttünk egy megállapodást ebben az egész káosz-lemez ügyben. Mert, tudod, én nem hiszek neked. Na persze, értem, amit mondasz. Figy, meg tudom csinálni az egész Ember halott szöveget, tudod? De hová jutunk ezzel? Donnyhoz jutunk. És én nem akarok még egy ilyet. Összetekeri a papírlapot.


32


A papám építette ezt a házat. Vagyis, csávók százai építették a papám… elképzelése szerint. Sz’al…, pölö van egy festményed, oké? És ennek a festménynek van egy hangulata van. De eljöhet egy olyan nap, amikor a te hangulatod nem olyan, és itt van ez a festmény, aminek a hangulata lehangol téged, érted? De a papám megoldotta a problémát. Megvette többszáz totális mestermő kizárólagos jogát, és a falakra programozta ıket, és ha megváltozik a hangulatod, akkor klikk, krrr, és a kép is megváltozik. És még sok-sok más problémát is, csak megy elıre, és sorra oldja meg ıket. Győlölöm a papámat. De te a reménytelenséget ajánlottad. Ami lehet, hogy igaz, de nem vezet sehova. Ne haragudj, most mennem kell, találkozóm van. Tényleg azt kívánom, hogy gyógyulj meg. Tényleg be kéne venned azokat a tablettákat. Alain:

Nem kellenek a tabletták. Nem akarok jobban lenni.

Pete:

Hoztam neked egy ajándékot. Átadja a papírba csomagolt ajándékot. Hogy emlékeztessen Donnyra. Na csá. Én nem lennék te. Pete kimegy. Alain kibontja az ajándékot. Egy cipısdoboz. Belép Donny. Hiányzik a szeme.

Donny:

A menyország felé hajóztam, és anyci is ott volt, és ı mondta, hogy meg fogsz halni és a pokolra kerülsz. Ezért visszajöttem, mert ezt nem akartam. Pete elment. Elment a papájához és az övék lesz a világ. Én nem hagylak el. Én soha nem hagylak el. Így oké. És most gyerünk. Vedd be a tablettáidat.

Kiönt egy pohár vizet, és ringatja Alain fejét, amíg megetet vele két tablettát. Kész is vagyunk. Oké.

(vége) ................................................................................................................................................ http://zaziazajko.hu

[email protected]


33

Mark Ravenhill : Faust is Dead

Recommend Documents