MARIA SIBYLLA MERIAN A TERMÉSZETBÚVÁR ÉS ILLUSZTRÁTOR Bozsik András Debreceni Egyetem, Agrártudományi Központ, MezĘgazdaság-tudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Ha valaki gondolatban végiglapozza a rovarok kutatásának történetét, és számba veszi az entmológusokat ArisztotelésztĘl Szelényi Gusztávig, bizony kevés nĘt fog közöttük találni. És noha jelenleg több kiváló nĘi rovarásszal is dicsekedhetünk, számuk a férfiakéval összevetve elenyészĘ. Éppen ezért szeretném bemutatni a barokk kor egy kiemelkedĘ nĘalakját, aki édesanya, festĘ, rézmetszĘ, utazó, vállalkozó, a rovartani kutatások egyik megindítója volt, s így éppúgy beírta nevét a mĦvészettörténetbe mint ahogyan a botanika és az állattan történetébe is egy olyan korban, amikor a természettudományos mĦveltség a férfiak privilégiuma volt. 358 éve született Maria Sibylla Merian a természetbúvár, a növények és rovarok festĘje. Maria Sibylla Merian élete és tevékenysége Anna Maria Sibylla Merian 1647. április 2-án született Frankfurtban. Apja, az idĘsebb Matthäus Merian rézmetszĘ és kiadó volt, és két jeles munkájának (Theatrum Europeum, Topographien) kiadása után viszonylag ismertnek számított. Korai halála idején Maria Sibylla csak hároméves volt. Édesanyja, Johanna Sibylla Heim, aki Matthäus Merian második felesége volt, ismét férjhez ment az akkoriban igazán jól ismert Jacob Marell virágfestĘhöz. Maria Sibylla tĘle tanult rajzolni, festeni, s Ę tanította meg neki a rézmetszést is. Már 13 évesen a természet után festette elsĘ rovar- és növényképeit (Kaiser, 1997). FĘmĦvének elĘhangjában így ír ifjúkoráról: ”Ifjúságom óta a rovarok kutatása foglalkoztat. ElĘször selyemhernyókkal kezdtem ismerkedni szülĘvárosomban, Frankfurtban. Utána azonban megállapítottam, hogy más hernyókból sokkal szebb nappali- és bagolylepkék (a bagolylepkék alatt az éjjeli lepkéket értette) fejlĘdnek, mint a selyemhernyókból. Ez arra ösztönzött, hogy mindenféle hernyót összeszedjek, amire csak rábukkanhattam, és megfigyeljem átalakulásukat” („Metamorphosis insectorum Surinamensium” in Anonym, 2005) 18 évesen 1665-ben férjhez ment Johann Andreas Graff festĘhöz. Két évvel késĘbb megszületett elsĘ leánya, Johanna Helena, és a család Nürnbergbe költözött. Itt elkezdte gyĦjteni a legkülönbözĘbb rovarokat, és szorgalmasan kutatta a hernyók és pillangók fejlĘdését. Az akkori felfogás ellenére, amely szerint a rovarok „Ęsnemzéssel jönnek létre a rothadó iszapból”, és hogy az 390
„ördög jószágai”, lelkesedéssel töltötte el, ahogyan a hernyókból a legszebb lepkék és pillangók alakultak ki. Az átalakulást, éppen úgy, mint a peterakás részleteit és a hernyók valamennyi stádiumának tápnövényeit rögzítette vázlatkönyvében. EbbĘl a vázlatkönyvbĘl indult ki, amikor nekifogott elsĘ könyve összeállításához. Ez a könyv a jól ismert „Új virágkönyv” (Neues Blumenbuch), amely 1675-ben került forgalomba. A könyv egyes virágokat és csokrokat ábrázolt mĦvészi és természethĦ módon. A könyvnek két további része jelent meg két évvel késĘbb, 1677-ben (Kaiser, 1997, Anonym, 2005). 1678-ban megszületett második leánya, Dorothea Maria, és egy évvel késĘbb pedig második komolyabb munkáját (a rovarászok számára nyilvánvalóan ez számít az elsĘ lényeges mĦnek), címe „A hernyók csodálatos átalakulása és különös virágtápláléka” (Der Raupen wunderbare Verwandlung und sonderbare Blumennahrung), ismerhették meg az olvasók. A könyvben a tĘle megszokott természettudományos pontossággal ábrázolta a különbözĘ pillangófajok fejlĘdési szakaszait és a hozzájuk tartozó tápnövényeket. 1685-ben elvált férjétĘl, és Hollandiába költözött a mostohafivéréhez, aki ott egy pietista közösségben élt. A közösség a Waltha kastélyban lakott, amelynek tulajdonosa Cornelis van Sommelsdijk, Suriname kormányzója volt. Maria Sibylla Merian bizonnyal itt hallott elĘször Dél-Amerika trópikus növény-és állatvilágának szépségeirĘl. Egy évvel késĘbb, fivérének halála után Amszterdamba költözött, ahol mivel neve korábbi rovartani könyve miatt jól csengett, gyorsan kapcsolatba került más természetbúvárokkal, és így lehetĘsége nyílt trópusi növényeket és állatokat nevelĘ magánüvegházak és rovarkertek látogatására. ValószínĦleg ezek a gyĦjtemények nem csekély szerepet játszottak abban, hogy 1699-ben 52 éves korában fiatalabb lányával elutazott Suriname-ba (Schnack, 1954, Kaiser, 1997) Utazási elképzeléseirĘl így vall: „Hollandiában teljes csodálattal ámultam, micsoda szép állatokat hozattak Kelet- és NyugatIndiából, amikor abban a tisztességben részesültem, hogy nagyságos dr. Nicolaas Witsen úrnak, Amszterdam város polgármesterének és a Keletindiai Társaság elöljárójának drága gyĦjteményét megpillanthattam, mint ahogyan abban is szerencséltettem, hogy láthassam nemes Jonas Witson úrnak ugyanazon város titkárának hasonlóan pompás állatait. Továbbá láttam Fredericus Ruysch úrnak, orvosdoktornak, az anatómia és botanika professzorának gyĦjteményét is, Livinius Vincent úrét, és sok másét. Azokban a gyĦjteményekben találtam ezeket, és számtalan más rovart is, de úgy, hogy ott eredetük és fejlĘdésük hiányzott, azaz hogyan alakultak hernyóból bábbá és így tovább. Mindez arra ösztönzött, hogy egy nagy és drága útra vállalkozzam, és Suriname-ba utazzam” („Metamorphosis insectorum Surinamensium”, ElĘszó in Anonym, 2005). Utazását Amszterdam városa ösztöndíjjal támogatta. Két hónapi utazás után megérkeztek a gyarmatra, s annak fĘvárosában Paramaribo-ban telepedtek 391
le. A két nĘ innen indított többszöri kirándulásokat Suriname belsĘ részeibe. Maria Sibylla Merian megfigyeléseit, amelyeket az ottani trópusi rovarok metamorfózisáról tett, részletesen papírra vetette, és nagyszámú rajzot és akvarellképet is készített. 1701-ben, háromévi távollét után maláriában megbetegedett, kénytelen volt elhagyni az országot, és visszatérni Hollandiába (Schnack, 1954, Kaiser, 1997, Anonym, 2005). Hazatérése után feljegyzései és rajzai szolgáltak kiindulásul fĘmĦvéhez, amely Suriname növény- és állatvilágát mutatta be nagyméretĦ, pompás színes album formájában. Háromévi szorgalmas munka után, 1705-ben Amszterdamban jelent meg ez a munka (címe: „A suriname-i rovarok átalakulása”), amelyhez a legjobb amszterdami rézmetszĘk segítségét is igénybe vette. Mivel ezek a könyvek nagyon drágák voltak, csak viszonylag kevesen vásárolhatták meg Ęket, ezért Maria Sibylla Merian ebbĘl nem tudott megélni, hanem rajzórákat adott, festĘ- és rajzeszközöket valamint mindenféle növényi és állati preparátumot árusított. 1717-ben hetvenéves korában hunyt el, mint korának elismert természetkutatója és mĦvésze (Schnack, 1954, Kaiser, 1997, Anonym, 2003 és 2005) . Mi a lényege munkásságának? 1. Az akkori idĘkben, amikor a köznép, de még a tehetĘsebb és képzettebb rétegek is a rovarokat ördögi jószágoknak tartották, és csak néhány tudós volt tisztában a lepkék átalakulásával, német nyelven – a köznép nyelvén – kiadott munkája a természettudományos ismereteket számukra is érthetĘvé és népszerĦvé tette. Emiatt kerülték Ęt a tudományos élet képviselĘi, mert akkoriban a tudományos világ nyelve a latin volt. 2. A pikkelyesszárnyúak fejlĘdése mellett, nagyon sok egyéb megfigyelést is tett. Kimutatta pl., hogy minden lepkefaj bizonyos tápnövényektĘl függ, és azokra is rakja petéit. Ezért egyike volt az elsĘ nĘi rovarászoknak, aki a rovarokat közvetlenül megfigyelte, és így életüket megismerte. 3. Suriname-i tartózkodása alatt egy sor addig ismeretlen állatot és növényt fedezett fel, fejlĘdésüket tanulmányozta és részletesen ábrázolta. A lepkék általa történt csoportosítása, mint nappali- és éjszakai lepkék többé-kevésbé ma is elfogadható. A helyi indián törzsektĘl átvette és Európába bevezette több növény nevét. 4. A trópusi lepkéket, bogarakat, pókokat, gyíkokat, kígyókat és növényeket ábrázoló képei ma is mestermĦnek számítanak, és világszerte gyĦjtĘk áldoznak rájuk jelentĘs összegeket. 392
5. Abban az idĘben több mint ritkaság volt, hogy valaki tudományos érdeklĘdés céljából nagy és veszélyes utakra vállalkozzon. Amikor megérkezett Suriname-ba, a helyi gyarmati tisztviselĘk és ültetvényesek csak a fejüket rázták és mosolyogtak. Megfoghatatlan, hogy valaki a gyarmatokra utazzék, de nem cukornádat termeszteni vagy aranyat keresni, hanem pillangókat, rovarokat, növényeket felkutatni! S ráadásul még le is festi Ęket! Képek a „Metamorphosis insectorum Surinamensium” kiadványból:
393
1. ábra: Spanyol bors (Capsicum annuum L., Solanaceae), Castnia licus Dru., nappali lepke; Propoparce paphus Cr., éjszakai lepke hernyójával és bábjával (Merian, 1705 in Schnack, 1954)
394
2. ábra: Narancs (Citrus aurantium L., Rutaceae), Rotschildia hesperus L., éjszakai lepke hernyójával és kokonjával (Merian, 1705 in Schnack, 1954)
395
3. ábra: Tabrubafa (Genipa americana L., Rubiaceae, a gyümölcs nedvét az indiánok testfestésre használták (fekete)), Cerambycini cervicornis L., Rhynchophorus palmarum L. és lárvája, egy hernyó; Euglossa surinamensis (Merian, 1705 in Schnack, 1954)
396
Összefoglalás A gyĦjtĘszenvedély igazi férfi sajátosság vélik Ęstörténetünk kutatói. A történelem elĘtti idĘszak vadászó és gyĦjtögetĘ törzseiben elsĘsorban a hosszú barangolásokat tevĘ férfiak feladata volt az ehetĘ termések, gyökerek, és minden más hasznos dolog összeszedése. Ez az évezredeken át tartó, akkor létfontosságú feladat volt az, aminek köszönhetĘ a férfiak mély és kitartó gyĦjtĘszenvedélye. Sokan ezzel magyarázzák azt is, hogy a rovarászok nagy része férfi. A kivétel erĘsíti a szabályt: Maria Sibylla Merian az elsĘ nĘi rovarászok egyike, akinek tudományos, felvilágosító és mĦvészi teljesítménye egyaránt kiemelkedĘ. Korának kiemelkedĘ nĘalakja, aki édesanya, festĘ, rézmetszĘ, utazó, vállalkozó, a rovartani kutatások egyik megindítója volt, s így éppúgy beírta nevét a mĦvészettörténetbe, mint ahogyan a botanika és az állattan történetébe is egy olyan korban, amikor a természettudományos mĦveltség a férfinép elĘjoga volt. 358 éve született Maria Sibylla Merian, a természetbúvár, a növények és rovarok festĘje. LegjelentĘsebb mĦvei: Új virágkönyv (1675), A hernyók csodálatos átalakulása és különös virágtápláléka (1679), A suriname-i rovarok átalakulása (1705). Irodalom Anonym (2003): http://home.wtal.de/hh/merian/mdeu.htm Anonym (2005): http://de.wikipeda.org/wiki/Anna_Maria_Sibylla_Merian Kaiser, H. (1997): „Maria Sibylla Merian”: eine Biographie. Artemis und Winkler, Düsseldorf. pp. 126. Schnack F. (1954): Das kleine Buch der Tropenwunder. Kolorierte Stiche von Maria Sibylla Merian. Insel Verlag zu Leipzig und Wiesbaden, p. 1-56. A cikkben közölt Merian idézetek a szerzĘ fordításai.
397
MARIA SIBYLLA MERIAN THE NATURALIST AND ILLUSTRATOR A. Bozsik University of Debrecen, Centre of Agricultural Sciences, Department of Plant Protection, Debrecen, Hungary Collecting as a real passion is a man’s feature, think searchers of our prehistory. In prehistoric times the task of gathering of edible fruits, roots and every useful thing belonged mainly to the men of food-gathering tribes making often long rambles. Thus, the deep and permanent collecting passion may be due to this, then essential and many thousand years lasting task. Many are explaining with this fact that the majority of entomologists are male. The exception proves the rule: Maria Sibylla Merian is one of the first female entomologists with an exceptional scientific, enlightening and artistic performance. She was an outstanding personality of her era, being a mother, painter, engraver, traveller, entrepreneur, one of the initiators of entomological research, entering her name both into the history of art and the history of botany and zoology in a time when the scientific education was a privilege of men. Maria Sibylla Merian, the naturalist and the painter of insects was born 358 years ago. Her most important works are New flower book (1675), The wonderful metamorphosis of caterpillars and their strange flower nutrient (1679), Metamorphosis of the insects of Suriname (1705).
398
